Valószínű, hogy jobb lett volna a műsorszámok közül egyet feláldozni annak érdekében, hogy a többi kiforrottabb, átgondoltabb előadásban kerülhessen a közönség elé. Így talán a Mozart-mű sem lett volna olyan kapkodó a koncert elején, s a közönség sem álmosodik el annyira az est végére.

Nagyon erősen törekszik a gondolat – nem először fogalmazom meg –: a Liszt Ferenc Kamarazenekar élőben, hangversenyen nekem mindig nagyságrendekkel nyújtott többet, mint felvételről. Most is ez a helyzet.

Eschenbach ezen az estén (el)varázsolt: egy tehetséges, ám korántsem kiforrott zenészekből álló együttest ihletett, maradandó emlékű produkcióra sarkallni nem kis teljesítmény. Most pontosan ez történt, hiszen mindhárom, a koncerten elhangzó műben volt valami kis plusz, amiért érdemes koncertre járni.

A Kossuth-díjas művész-tanár 75. születésnapja alkalmából rendezett hangversenyen nemcsak a zenéé volt a "szó" - Balassa Sándor beszélt is a művekről, azok címéről, létrejöttük körülményeiről.

Gondoltuk (reméltük), hogy mihamar egy kicsit fénylőbb, modernebb, de lényegében ugyanazon teremben hallgathatunk újra valamit, de megszokhattuk már, hogy a világnak ezen a táján Isten malmai lassan őrölnek, ha éppen nem forognak visszafelé. Feltehetőleg nem lepődött meg igazán senki, hogy még június elején is ellátogathattunk a "patináját" töretlenül őrző terembe.

2006 óta minden év májusának végén számíthatunk az UMZE Ligeti összes művét bemutatni kívánó sorozat-koncertjére, és az idei már megint kiemelkedőre sikerült. Nem tudom, hány évre lehet majd beosztani a folytatást, de ha egyszer majd véget ér, remélem rögtön elkezdik elölről.

Egy örökifjú művésznő pályájának 34 évében eljutott végre Budapestre. Ha többet nem jön, akkor is beírta nevét a nagykönyvbe. Arany betűkkel!

Utolsó budapesti koncertjét tartotta a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban. A Peskó Zoltán irányításával működő zenekar Mozart Haffner-szimfóniáját, egy kortársnak nevezhető zongoraversenyt és Brahms II. szimfóniáját játszotta.

A Strauss-szonáta második tételében a szólista hegedűhangjának uralkodása, szárnyalása már egyértelműen igazolta a hírnevet. Ez a Midori tényleg az a Midori, aki villámgyorsan lett világhírű, miután tizenegy éves korában a New York Philharmonic és Mehta előtt debütált.

A zenekar igazi éledését az Egy varsói túlélő című kantáta hozta meg. Azt kell mondanom, maradéktalanul megállták a helyüket Schönberg rideg, a valóságot kendőzetlenül megmutató zenéjében.