Furlanetto és az oroszok? Nem éppen papírforma párosítás, ám, ismerve a művész előéletét, nem is olyan meglepő. És kalandozása az orosz dalirodalom legmélyebb bugyraiban egyáltalán nem sikerületlen vállalkozás.

Marcelo Álvarez előadásmódja különleges. Szárnyaló hang, kellő hősi színezettel, amely képes rendkívüli pianókra olyan helyen is, ahol az általam már oly sokszor hallott áriákban ez nem volt tapasztalható.

Már maga a kiadvány megjelenésének ténye is jó hír, és szerencsére a három CD-n hallható anyag előadói szempontból igen jól sikerült. Hiszen még a könnyűnek tűnő népdalfeldolgozások megszólaltatása is roppant összetett és nehéz feladat.

Orbán György műveiről valószínűleg keveseknek jutna eszébe a "modern zene" kifejezés. Ezek a darabok inkább mondhatók például kellemesnek, sok esetben filmzeneszerűnek, gyakorta lírainak, már-már romantikusnak. Olyan zene ez, amire általánosságban azt szokás mondani: nagyon szép.

Ha kíváncsiak Chopinre, mint dalszerzőre, akkor mindenképpen érdemes megvásárolniuk a kiadványt. Ha az előadóknak nem is sikerült megtalálniuk a darabok tökéletes hangvételét, a felvétel mégis jó lehetőséget nyújt a zenei anyag első közelítésben történő megismeréséhez.

A lemezen Paul Agnew előadásában kapunk egy csokorra valót Purcell dalaiból. Az egész lemezt áthatja a meghittség, az intimitás légköre. A finom hangú hangszerek, a plasztikus tenorhang egészen különös atmoszférát teremt. Nem szabad kihagyni!

Amilyen ismeretlenül hangzik a szerző neve, annál ismerősebbek a mű kezdő taktusai, az első tétel koráldallama ugyanis megegyezik Bach Máté-passiójának vezérkorál-dallamával.

A két nagyszerű felvétel kitűnő alkalmat kínál két stílusirányzat sajátosságainak megfigyelésére is, ugyanis von Otter francia, míg Petibon itáliai barokk áriákat énekelt lemezre.

A felvételeken tökéletesen átüt Callas különleges zenei egyénisége. Az izgalmas hangszín, a bel canto és a verizmus elegye új megközelítést tett számára lehetővé. Bellini és Donizetti hősnői végre nem sápadt hangakrobaták, hanem érző, boldog vagy szenvedő nők. Callas is hibátlanul teljesíti az előírt virtuozitást, de a lényeg mégis a szöveg és a jellem az 50-es években igen újszerű megjelenítésén van.

Abbado és együttese nem tartozik a "bigott" régizenészek közé. Ők úgy játsszanak hangszerükön, hogy tudják, ismerik a régiek játékmódját, zenei gondolkodását, de egy pillanatra sem felejtik el az azóta eltelt 200 évet sem.