vissza a cimoldalra
2020-04-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7343)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4736)
Kolonits Klára (1171)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62104)
Zenetörténet (280)
Pantheon (2583)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3773)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1907)
Franz Schmidt (3569)
Opernglas, avagy operai távcső... (20447)
Élő közvetítések (8464)
A MET felvételei (131)
Operett, mint színpadi műfaj (4274)
Momus-játék (5819)
Kimernya? (3516)
Plácido Domingo (927)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Opernglas, avagy operai távcső... (Sesto, 2003-09-04 14:20:49)

   
20446   Edmond Dantes 2020-04-02 18:00:36

A Sydney-i Operaház bejelentette, hogy a koronavírus-járvány miatt online működésre vált: korábbi előadásait az interneten mutatja be, és élő streamingelést is tervez. A teljes cikk hvg. hu-n ide kattintva olvasható, linket sajnos nem látok a cikkben, az érdeklődők a https://www.sydneyoperahouse.com/ oldalon keresgélhetnek.

20445   otello 2020-04-02 17:51:09

Ha már Spyres, igazi friss és ropogós "kalózcsemege" YouTube-on:
decemberi, párizsi Bellini-A kalóz főpróba (sztrájk miatt elmaradtak az előadások).
Frizza vezényel, főbb szerepekben Radvanovsky, Spyres és Tézier.
https://www.youtube.com/watch?v=G92q5eMze3M

20444   Heiner Lajos • előzmény20443 2020-03-31 20:26:24

Kaptam egy felvételt, egyelőre legyen titok, mi, majd megírom, közreműködik rajta.

20443   ladislav kozlok • előzmény20440 2020-03-31 20:08:03

Kedves ocsém, miért kérdezted  ezt  ?

20442   ladislav kozlok • előzmény20440 2020-03-31 16:23:40

Bécs, Hamipipoke/Rossini/

20441   otello • előzmény20440 2020-03-31 16:23:12

Igen, mint Fernand - La favorite (2018 nyár).

20440   Heiner Lajos 2020-03-31 16:08:29

Hallotta valaki eloben Michael Spyrest?

20439   ladislav kozlok • előzmény20438 2020-03-31 14:08:22

Nagyon szívesen, kedves Klára.

20438   Klára • előzmény20437 2020-03-31 09:21:10

Köszönet érte, nagyon jó. Nem kell egyenként keresgélni.

20437   ladislav kozlok 2020-03-31 08:12:06

Operaplus.cz  kozolte a e heti online programokat. /nem kell csehul tudni, hogy megértsétek, Víden - Bécs, Mnichov-Munchen/

operaplus.cz/tyden-s-hudbou-koncerty-a-predstaveni-streamovane-online-3/

20436   Haandel 2020-03-29 09:35:57

Das Wiener Staatsopernmagazin
29.03.2020 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper.

20435   ladislav kozlok • előzmény20434 2020-03-25 11:07:56

jav.bocs      dvorsky-kincses

20434   ladislav kozlok 2020-03-25 11:00:32

Egy nagyon szép Bohémélet felvételt ajánlanék, TV-operafilm. STV-1979

operaonvideo.com/laboheme-movie-1979-Dvorsky-Kincses/ 

20433   ladislav kozlok • előzmény20431 2020-03-19 09:48:37

Igy tettek  Ostravában is. / Ostravai Nemzeti Színház, észak Morvaország/ 

20432   AndersWasRight • előzmény20429 2020-03-16 23:51:28

A következő évadot meghirdették, szerencsére bepótolják a Haramiákat, mert most épp csak a premier volt meg bezárás előtt, és ugye Jonas/Harteros Trisztán :D 

20431   ladislav kozlok 2020-03-16 10:37:48

A szíházak varrodái is segíthetnek megfékezni a vírus terjedését. Példa értéku az olomouci/Olmutz/  Morva Színház varrodája-garderobja. Higienikus maszkokat készítenek.

operaplus.cz/-moravske-divadlo-olomouc-nabizi-pomocnou-ruku-s-vyrobou-rousek/

20430   Edmond Dantes 2020-03-14 19:23:50

Ma este 20h15 Berliner Staatsoper/Barenboim/Rachvelishvili: Bizet Carmen itt.

20429   Edmond Dantes 2020-03-13 17:08:19

A müncheni Bayerische Staatsoper ingyenes streaming közvetítéseinek programja, időpontjai ide kattintva tekinthetők meg.

20428   Haandel 2020-03-12 17:48:14

Opéra national de Paris
L'Opéra dévoile sa saison 20/21!

20427   zenebaratmonika • előzmény20422 2020-03-10 19:12:57

Prágában márc 18-án nyitnak, most néztem meg. Persze még váltzohat.

20426   zenebaratmonika • előzmény20423 2020-03-10 19:09:09

Ápr. 1-én nyit ki  Volksoper, az a gáz, hogy valakitől pont kaptam volna márciusra egy ingyenjegyet (talán félt elmenni), de így most én se utazom oda.

20425   Amalgám • előzmény20423 2020-03-10 19:01:55

Nálunk a színházvezetőség bölcs előrelátással már hosszú ideje folyamatosan gondoskodik róla, hogy az Erkelben a nézők több méter biztonsági távolságra tudjanak ülni egymástól. Külön karantén a hatékonyságot már nem növelhetné.

Valójában az egyik legbiztonságosabb közösségi térről van szó Budapesten, én is oda megyek, ha távol akarok lenni az olyan lehetséges fertőzési forrásoktól, mint például egy másik ember.

20424   smaragd • előzmény20423 2020-03-10 18:13:44

:-) Reméljük!!!

20423   ladislav kozlok • előzmény20422 2020-03-10 18:05:33

A bécsi STOP is bezárt, március 30.-ákid.

Budapest imunn ?

20422   ladislav kozlok 2020-03-10 17:58:49

Sajnos a cseh, morva, és szlovák színházak bezárták kapuit. Koronavírus.

p.s. Lett volna egy perfekt Aida bemutato, Nagyon orultunk Lászlo B. Radameszjére,de ......

 

 

 

20421   Haandel 2020-03-09 17:04:06

Das Programm der Osterfestspiele 2021
Sehen Sie Sich Programmprospekt 2021 an

20420   -zéta- 2020-03-08 10:41:18

"Az opera műfaj sosem fog elévülni, ha engem kérdezel, biztos vagyok benne, míg emberi problémák lesznek, addig lesz opera műfaj."

Egy remek interjú Dinyés Dániellel...

20419   Haandel 2020-03-06 17:56:33

Opernhaus Zürich
Saison 2020/21

20418   Edmond Dantes 2020-03-05 11:46:37

A nemzetközi (koronavírus) helyzet fokozódik: a Metropolitan karanténba küldi a necces helyről érkező művészeket. Aki Kínából, Japánból, Iránból (?), Dél-Koreából, Hongkongból, Olaszországból érkezik, alaposan át kell alakítani a programját. Arról nem szól a híradás, hogy a felsorolt országokból (vagy máshonnan) érkező közönséget is karanténba óhajtja-e küldeni a MET. A teljes cikk hvg. hu-n ide kattintva olvasható el.

20417   otello 2020-03-02 13:52:09

Nemrég (február 25.) láttam Mozart Titusz kegyelme c. művét a Liceuban. Mivel az előadás nem volt rám nagyobb hatással és csak egy szereposztással láttam, most a szokottnál rövidebb leszek.

Az, hogy nem ért el különösebb hatást, nem papírforma volt. Készülve e ritkán játszott Mozartra, egészen megszerettem a művet különböző felvételekről, mivel eddig csak felületesen ismertem. Egy jó Titusz kegyelme motorja Vitellia lenne – és így el is jutottunk a legnagyobb problémához. Az események fő mozgatóját éneklő Myrto Papatanasiu hangja fenn éles, középen kevéssé szól, lenn pedig forszírozott. Emellett még a szerephez kellő agilitás is hiányzik. Nagy kár, mivel színészileg az énekesnő kisujjában van Vitellia. De ilyen gyengécske vokális produkciót Meryl Streep játéka se feledtetne… Tituszt a fiatal olasz tenor, Paolo Fanale énekelte. A szerephez még pont elég a volumene, a csúcshangokra kissé beszűkülő tenorja kellemes, homogén színben szól, recitativói mindig gondosan értelmezve szólalnak meg. Sajnos Titusz esetében valószínűleg Mozartnak gondolnia kellett a premier közönségére (II. Lipót cseh királlyá koronázása ugyebár), így a kétdimenziós, kvázi csak „fehér” szerepből nehéz bármi igazán emlékezeteset kihozni. Az est számomra egyetlen maradandó produkcióját Stéphanie D’Oustrac nyújtotta mint Sesto. A barokk specialista francia mezzo, néhány forszírozott mellhangtól eltekintve, változatos dinamikával énekelt és érzelmes frazírozással – mindehhez pedig teljesen átélt alakítás társult. Második felvonásbeli áriája az est csúcspontja volt. A kisebb szerepek közül kiemelkedett Anne-Catherine Gillet, aki tankönyvien szép Serviliát énekelt. Az előadást Philippe Auguin vezényelte – ritkán érzem, hogy egy karmester vezényléséből ennyire hiányozzon a szív. Az áriákon belüli ismétlések montonok voltak, különösen a Se all’impero esetében volt fájó az érzelmek hiánya. Mindennek tetejébe David McVicar rendezése statikus, az egyetlen igazán jó ötlet az, hogy az előadás utolsó másodpercei alatt hátraforduló Tituszra rátámad a pretoriánus gárda, visszarántva minket a valóságba – ilyen naivan jólelkű uralkodó nem létezik. Áprilisban visszatér a darab néhány előadással, Carmela Remigióval Vitellia szerepében. Lehet, még teszek egy kísérletet…

20416   Haandel 2020-02-23 08:25:35

Das Wiener Staatsopernmagazin
23.02.2020 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper.

20415   ladislav kozlok • előzmény20412 2020-02-21 09:41:06

A pozsonyi Rusalka nagyon jo eloadás. Mindenkinek oszintén ajánlom. A zenekar remekelt O.Olos akatt, énekesek magállták a helyuket, nem eszement rendezés, gyonyoru díszletek és kosztumok.

www.snd.sk

20414   Haandel 2020-02-20 17:02:53

Talk mit Stargast Piotr Beczala

Der Wiener Opernball 2020

20413   Héterő • előzmény20409 2020-02-18 10:32:13

Azt írod: "A Concertót nem játszották végig, az ötödik tétel nem szerepelt,..."
Akkor mi a bánatos hétszentség szól 29:53 és 39:30 között?

20412   ladislav kozlok 2020-02-18 08:21:17

Antoní Dvořák  Rusalkáját mutatják be Pozsonyban február 20.-kán. A premier nagyon igéretesnek tunik. Karmester - Ondrej Olos, Rusalka - Eva Hornyáková, herceg - Peter Berger, vodník/vízi mano,ember/- Peter Mikuláš, idegen hercegno - Jolana Fogašová, boszorkány - Denisa Hamarová.

www.snd.sk

 

20411   Edmond Dantes • előzmény20410 2020-02-18 08:08:57

Már csak emiatt is jó és szükséges a feliratozás. Nekem tetszik, hogy pl. mezzon a francia nyelvű operákat is feliratozzák ... franciául.

20410   Klára • előzmény20409 2020-02-18 08:03:35

És hosszan lehetne sorolni azon énekesek neveit, akik esetében  - bár az anyanyelvükön énekelnek, olykor éppen magyarul - ha megfeszülök sem értem amit énekelnek! Pedig a szöveg ismerete még segítene is ebben.

20409   lujza • előzmény20405 2020-02-18 02:48:04

A Concertót nem játszották végig, az ötödik tétel nem szerepelt, folyamatosan az opera kezdődött, ezt leírták az előzetesben is. (Egyébként ifjú koromban nem nagyon hallottam itthon se a prológot.)

A fordítási tévedésben igazad van, annak elkerüléséhez figyelmes magyar anyanyelvű szaklektor kellett volna. Ámbár az énekesek mellett biztosan volt nyelvi coach, tekintve a nagyon is jó kiejtésüket. Lehet, hogy én nem füleltem erre eléggé a végén, de hallgass bármilyen nem az anyanyelvén éneklő énekest, biztosan fogsz hibát találni!

20408   Edmond Dantes • előzmény20404 2020-02-17 19:36:34

Nem: az operat az eredeti cimmel jatszottak. Judith quasi a hangverseny "cime" = Concerto + Kekszakallu.

20407   Klára • előzmény20406 2020-02-17 18:35:14

Mint írtam, én is már csak hallgatom. A rendezés nálam a felejthető kategóriába tartozik.

20406   telramund • előzmény20405 2020-02-17 16:22:50

Tipikus emancipált nő története,ahogy egy emancipált rendezőnő kicsiny agyában megszületett.nekem köszönöm nem kell.

20405   Héterő • előzmény20401 2020-02-17 11:29:31

Belá Bartók "Concerto" című, öttételes videoklipje vezeti be a bedrótozott, bátor nyomozónő, "Judith" hőstettét: a tömeggyilkos Kékszakállú herceg megsemmisítését, továbbá a herceg-gengszter által fogva tartott nők kiszabadítását.
Lélegzetelállító tettéhez fegyvert az elkövető kopasz hím zakójának jobb oldalzsebéből masszíroz elő hősnőnk, ami arra utal, hogy férfit nem engedtek belekotnyeleskedni az előadásba, különben kiderült volna, hogy a legvastagabb tárgy, amit egy férfi zakó-oldalzsebben megtűr, az legfeljebb 0,01 mm-es papírlap, ám mordályról vagy hajóágyúról semmiképp sem lehet szó.

Belá "Concerto"-jának végén nincs taps, máris kapcsolódik a "Judith" c. mű hatodik tétele, amiben ezúttal nincs prológus. Jobb is, hiszen ki tudná lefordítani az olyan darabindító hülyeséget, mint "Haj regö rejtem, hová, hová rejtsem...", vagy később a "Nem tündököl, mint atyádé.", vagy a "bélagyönggyel fényes ékszer" ki-tudja-mit-jelent -fordulatot?

Ám az első, ám nagyon fontos szó, a "Megérkeztünk." lefordítása máris maszatolt, és íme, nem együtt jön esküvőjéről a pár.
A gyakran látott, már-már szokásosnak mondható, kapitális baki a német és angol feliratban is látszik: "Miért jöttél hozzám, Judit?" (mármint feleségül, így érti a magyar). Ehelyett:
Why did you come here, Judith? / Warum folgtest du mir, Judith? - azaz: Miért jöttél IDE, Judit? Miért jöttél UTÁNAM, Judit?

A rendezés pedig erre a fordítási hibára épül...

Persze ismerős a jelenség: a vízibirodalom nagyhatalmú ura vízimanócska lesz, a ház tiszteletreméltó úrnője lepkécske-kisasszonyka, az orvosi recept helyett bírósági eljárás áll a címben, a paraszt nem lovagias, hanem becsületes; a komédiás helyett a magyar nyelvben nem létező bajazzo áll, és nincs az a logikus érv, ami helyretenné a sok eltévelyedést.

A "hozzámegy" benne van a szótárakban, de "hozzájön" nem létezik, a "hozzám'jön" már nem szótári alak.
Gondoljuk át példával.
Hozzám'jössz? - Igen. = Feleségül megyek hozzád.
Hozzám jössz? - kérdi a fodrász. - Nem, a manikűröshöz.
Valóban nehéz dolga van a nem-magyar anyanyelvű fordítónak ezzel a magyarul is kissé zavaros szövegű darabbal.

Zeneileg pedig annyira jó lenne, amint lejjebb olvasható? Miért nem borzongok meg, mint rendesen, az ötödik ajtónál? Miért nem értek Judit(H)-ból egyetlen szót sem a vége felé?

20404   lujza • előzmény20403 2020-02-17 03:34:58

Én azt gondolom, akkor lenne meghamisítás, ha az eredeti címmel adták volna elő a művet. De már a Judit cím is arra utalt, hogy itt másról lesz szó, ráadásul nemcsak a karmester, de a rendező is nő volt, így várható volt a változtatás a két protagonista erőviszonyában. És ez a megoldás kétségtelenül zseniális volt. Ugyanakkor mégis győzött a zeneiség, ezt az előadást érdemes sokkal többször meghallgatni, mint megnézni.

20403   Klára • előzmény20401 2020-02-16 12:59:30

Zeneileg nagyszerű, csodálatos - és a mű iránt mélyen elkötelezett - énekesekkel. Nyilván nem kevés időt és energiát fektettek a szinte tökéletes magyar éneklés és kiejtés elsajátításába. Először csak hallottam, azután tudtam az internetem megnézni. Azóta többször megnéztem, illetve már "csak" meghallgattam. A rendezést nem minősítem. Egyetlen szavam van:borzasztó. De sajnos manapság inkább divat az eredeti művek újrarendezése, magyarul meghamisítása, mint a szerző elképzeléséhez való ragaszkodás!

20402   telramund 2020-02-15 11:46:46

Rüvid vélemény! Zeneileg nagyszerű,de mivel nem vagyok hive a történethamaisításnak maga az előadás nem igazán.DE miután én énekeseket hallgatok és nem műveket így a rendezések hidegen hagynak.

 

20401   B.Cs 2020-02-15 07:28:57

https://operlive.de/   Örülnék, ha valaki véleményt mondana. Márc. 10-ig látható.

20400   Haandel • előzmény20399 2020-02-14 18:09:08

:-)

20399   otello • előzmény20397 2020-02-14 09:38:55

Gelb "szuperképessége", hogy képes évről évre alulmúlni magát. Lassan újra kellene gondolni ezt az 5-6 évre előre szerződést - pl. az eléggé hanyatló Damrau idén a Maria Stuardát, jövőre meg az Il Piratát vágja haza, úgy tűnik...

20398   AndersWasRight • előzmény20397 2020-02-13 21:54:00

Hogy van pofájuk a Trubadúrt harmadszor is HD-be rakni (és nem Tézier-vel, hanem azzal a túlhypeolt Kelseyvel), a Billy Budd bezzeg nem lesz közvetítve... 

20397   Haandel 2020-02-13 19:11:13

The Metropolitan Opera
2020–21 Season Announced

20396   Haandel 2020-02-13 19:02:33

Lyric Opera of Chicago's 2020|21 Season

20395   Haandel 2020-02-09 07:21:20

Oper aus Österreich
9.2.2020 | 15:05 | Ö1

Kostproben aus dem Repertoire der Volksoper Wien sowie aus Produktionen der Bundesländerbühnen.

20394   telramund • előzmény20392 2020-02-05 15:55:31

Köszönöm!!

20393   nizajemon • előzmény20391 2020-02-05 15:17:48

Félreérthető volam. A Gardelli vezényelte premiertől gondoltam kb 2005-ig. Az évek alatt úgy éreztem,hogy összefort az a csapat,szólisták és a kórus. Elsőrangú előadások sorát láttam velük. És ilyen benyomásom volt a Trubadúrral is.Mivel az énekesek is emberek,bármi közbejöhet,de a 4 főszereplőből hárman mindig királyul adták a legjavát a tudásuknak.Imádtam. Sümegi Eszter,Wiedemann Bernadett,Kelen Péter,Kálmándi Mihály...És emlékeim szerint nem voltam vele egyedül :) Ma is a "megnyaltuk a tíz ujjunkat" kategória lenne.

20392   otello • előzmény20390 2020-02-05 09:37:56

ha rákattintasz a beszámoló "rádiófelvétel" szavára, az egész egy hónapig elérhető, mint mindig.

@Margaine: én eddig Carmen felvételt láttam vele + Kegyencnő élőben. Az erősebb előadói személyiséget hiányoltam belőle igazán - most volt bőven.

@Semenchuk: Spanyolországban Madridban énekel sokat, úgy látszik, ott ismeri az intendánst az ügynöke...itt még sose volt.

20391   otello • előzmény20389 2020-02-05 09:31:36

őszintén szólva, Aidák még akadnak, 1-2 Amneris is. De Radames 0 (szerintem).

20390   telramund • előzmény20388 2020-02-04 20:33:39

Köszönet a részletes Aida beszámolóért.Valahogy az előadás kimaradt nekem. sajnos.Talán a neten a hanganyag valahol fellelhető lesz.Valamennyi említett énekes hangát különböző szerepekben hallottam és bár nem az Aidában nagyjából egyet is értek a kritikáddal.,értéküket tekintve..Egy dolog meglepett,hogy Vassallo nem voltt igazán jó Amonasro.Mimica állandó szerepeltetése számomra is furcsa.A Boleyn Annában hallottam Bécsben,mint leggyenébb láncszemét az előadásnak..Lee-t nem kedvelem ,mert nagy hangon énekel,de kifejezése semmi Clémentine Margaine igazán nem fog meg.Persze ebbe belejátszik az is,hogy nagy kedvencem E Semenchuk fantasztkus Amneriseket énekel,.Neki talán nem olyan jó az impressariója,de mindenütt  Anita Rachvelishvili a befutó,hogy mitől vannak elájulva nem tudom.Olyan érzelemszegényen énekel mint Netrebko.Itt sokan szeretik Gancit! Kétszer hallottam .Kiabálos technikája nem a világom.Meade-t nem tudom hova tenni.Éppen tegnap láttam vele a metes Semiramist Abban nagyon jó voltDe Aida más szerep.Nyilván meghallgatva vagy látva finomabb véleményneket írnék.Így be is fejezem, ha hallottam  korrigálom a véleményem

20389   nizajemon • előzmény20388 2020-02-04 16:47:52

Örülök,hogy olvashatlak. Egyre biztosabb vagyok benne,hogy a Gardelli vezényelte Aida,és a későbbi beállókkal frissített előadások ma is bárhol megállnák a helyüket.

20388   otello • előzmény20387 2020-02-04 14:04:09

A kritika inkább dicsérte a premieren, szóval nem lehetetlen...de fórumokon azt írták, hogy a későbbi előadásokon már a harmadik felvonás végére elkészült az erejével.

Viszont van néhány részlet vele az előadásból YouTubeon:
Celeste Aida Zárókettős (partnere Rowley) Pur ti riveggio (Rowleyval ez is)

20387   -zéta- • előzmény20386 2020-02-04 13:35:40

Köszönjük a beszámolót...:-)

Luciano Ganciról szomorúan olvastam soraid, nekem ő volt az utóbbi években eddig a titkos favorit, két remek fellépését láttam (A kalóz, Luisa Miller - mindkettő Verdi), remélem, csak valami múló influenza...

20386   otello 2020-02-04 12:58:11

A „katalán Bohémélet” visszavág – Aida a Liceuban (2020. január 22., 28. és 30.)

Hadd kezdjem a címmel…a katalánoknál ez az Aida produkció hasonló kultusznak örvend, mint nálunk a Bohémélet. A lélegzetelállító díszleteket (fogadok, hogy minden „hagyományos látványt” kedvelő nagyon elégedetten csettintene) az 1940-es évek óta használják, ebben énekelt Aidát már Tebaldi vagy Caballé is. Ma már a spanyol kulturális örökség részét képezik, így nagy valószínűséggel most lehetett eredeti formájukban az utoljára látni a rendkívüli részletességgel megfestett háttereket. Azonban maga a rendezés nem a negyvenes évekbeli felújított változata. Idén Thomas Guthrie-ra bízták, hogy leheljen életet a hagyományos képekbe. Se a kritikusok, se én nem bírtam megfejteni, hogy mit is akart valójában az általa belerendezett részletekkel üzenni… inkább a színészvezetésre figyelt volna oda. Azzal még lett volna teendője…

Beszéljünk inkább az énekesekről! A két szereposztás fellépői közül legjobban azt vártam, hogy meghalljam, milyen is élőben Angela Meade, aki most debütált mind a Liceuban, mind a szerepben. Összességében egy egyedi, még nem teljesen kiforrt Aida sült ki a találkozásból. Bár a bemutatkozás nem sikerült a legjobb körülmények között (Meade tüdőgyulladásból jött ki éppen a premier idején, amikor először láttam, rontott is az O patria mia-ban), két alkalom után elég jól láthatóak az erényei és hiányosságai. Ritorna vincitora az érzelmes frazírozásról marad emlékezetes, míg belcantista megoldásai a harmadik felvonás két kettősében, illetve a zárókettősben egészen csodálatosak voltak. Ilyen tartott pianókat és pianissimókat (főleg egy Aidától!) ritkán hallani, egészen megfagyasztotta a levegőt. Számomra alakításának érzelmi csúcspontja könyörgése volt Amonasróhoz („Padre, a costoro schiava non sono…”) – itt Meade valami olyan mély művészi hitelességről tett tanúbizonyságot, ami nem is tanítható. Szívbemarkoló volt. Továbbá előzőleg nem voltam benne biztos, hogy volumenben elég lesz-e a szerephez, de végül mindkét alkalommal átvitte még a második felvonás fináléját is a hang. Kiemelném még, hogy a szerephez pont elegendő mellhangja van, amire elég szépen vált – így Aidája szerencsére minden fekvésben jól hallható. Viszont a pozitívumok mellé sajnos felsorakozik néhány negatívum is. A középfekvéstől felfelé a hang, különösen a forte részekben, már-már a tremolo határán egyensúlyoz – talán a sok magas koloratúrás szerep nem kellett volna korábban (élőben nekem a matéria lirico és könnyebb lirico spinto szerepekre tűnt igazán alkalmasnak). Másrészt az O patria mia még megoldatlan, a szerep többi részéhez képest az énekesnő érezhetően feszültebb és kevésbé elegáns megoldásokkal él (bár a rendező se segítette ki, otthagyva az üres tér közepén). Összegezve, bár az amerikai szoprán hanganyaga nem feltétlen kiált Aida szerepéért, úgy érzem, fontos határszerepe lehet a jövőben, amely nagyon illik a személyiségéhez. A másik szereposztás Aidája eredetileg Anna Pirozzi lett volna, de ő sajnos nyáron levette a szerepet a repertoárjáról, így helyette Jennifer Rowley érkezett, ugyancsak kétszeres debütre. A fiatal amerikai szopránról annyit tudtam korábban, hogy ő fejezi be gyakran (pl. Adriana Lecouvreur vagy Tosca) a MET-ben a Netrebko által nem egészében vállalt sorozatokat. Azt kell mondjam, jelenleg még más ligában játszik Meade-hez képest is. Bár hangja a középfekvéstől felfele érdekesen dús, de nem különösebben szép, a szerep mély hangjai pedig forszírozottak. Ahol Meade megállította a lélegzetünket egy-egy szép megoldással, ő inkább fortéban kerülte el a gikszer veszélyét, pianói se voltak (igazán jók). Színészi alakítását tekintve hadd idézzek zétától: „általában kedves bocitekintettel mosolyog bele a világba, ha van annak a pillanatnyi szituációban mondanivalója, ha nincs.” [Igaz, ő ezt Rachvelishviliről írta.].  Nos, valami ilyenhez volt szerencsénk, egy nagy adag folytonos pislogással körítve. Igazán nagy kontrasztban állt ez Meade visszafogott, sallangmentesen megrajzolt főhőséhez képest. Most sajnos nem győzött meg Rowley, eléggé súlytalan volt alakítása.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok, akinek Amneris az opera igazi főszereplője…és Clémentine Margaine valami olyat mutatott – pedig csak most debütált a szerepben –, ami miatt kétszer is meg „kellett” néznem az első szereposztást. A fiatal francia mezzót már korábban dicsértem A kegyencnő címszerepe kapcsán, bár akkor még egy kicsit személyesebb alakítást hiányoltam tőle. Most megjött ez is. Bár a szerep egy csöppet magasan fekszik neki (a csúcshangok még kissé óvatosan szólnak), de amit a szerep közép és mély fekvésében nyújt, azt ma elég kevesek tudják. A méretes, sűrű voce olyan erővel szólal meg, hogy az ember annak rendje-módja szerint beleborzong a „Son tua rivale, figlia de’ Faraoni”, „Io, di sua morte origine” vagy „Morir vuoi dunque, insano?” frázisok végébe. Színészileg pedig minden pillanatban ő maga Amneris. Első megjelenésekor kissé ügyetlenül legyeskedik Radames körül (Honnan is tudná saját tapasztalatból, mi az a szerelem? Ki mer a fáraó lányának udvarolni?) – amint viszont a rivális vélt vagy valós fenyegetése megjelenik, kitör belőle az „ős-nő”. A közös Ritorna vincitor kiáltás alatt egyedül ő nem Radamest nézi – hanem Aidát. Ha tekintettel ölni lehetne…Az ő Amnerise egyfajta birtokló, képzelt szerelemtől jut el a negyedik felvonásban az igazi érzelmekig. Radamesszel való egybekelésük bejelentésekor is jórészt magával van elfoglalva, Radamesre rá sem tekint lényegében – végre birtokolja vágya tárgyát. A negyedik felvonás kettősében viszont eléri őt is, kis képzavarral élve, a maga „quel cor tradisti” pillanata, látva Radames tartását, valódi emberi minőségét. Margaine remek érzékkel ábrázolja karaktere átalakulását és a kettős végére már valóban szerelméért küzd szenvedélyesen. Összességében olyan negyedik felvonást hozott, hogy nem lettem volna a szívbeteg nézők helyében. Utolsó gondolatom: Delilát neki – most! Váltótársa, Kutasi Judit, sajnos nem tudott felérni Margaine alakításához. Bár ő is kifejezetten szépen frazíroz, különösen emlékezetes marad „Vieni, amor mio, ravvivami; D’un caro accento ancor!” megvalósítása. Azonban végig nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ő igazából szoprán. A hang felfele nyílik igazán, a szerep legmélyebb hangjain ő jobbára elvérzik, nem átütő. Például, egy „dalla sorte che t’aspetta” mellhangon hatoljon a csontomig – itt pedig súlytalan maradt. Meglátjuk, hova fejlődik az amúgy ígéretes fiatal mezzo(?)szoprán.

Radames szerepében kétszer Yonghoon Lee-t hallottam. A dél-koreai tenor a nonstop fortéban éneklő mai tenorok jobb fajtájába tartozik. Bár előadásában a Celeste Aida kapcsán nem sok poézisről beszélhetünk (természetesen nem a kotta szerinti záróhang dinamikát halljuk), megemelem előtte a kalapom. Végig hatalmas (hang)erővel bírta mindkét előadást, sőt a második alkalomra még többször próbálkozott mezza voce (bár itt néha reszelős) énekelni és nem egészen szép, némileg falzettos piánokkal is megkísérelte változatosabbá tenni énekét. Meglepett, hogy három, lényegében sztentorian végig énekelt felvonás után a záró kettős ihletetten bensőségesre sikerült. A színészi alakítás viszont eléggé hiányos. Nehezen hisszük el, hogy ez a Radames bárkibe is szerelmes - sőt, amikor kiderül, hogy Amonasro Aida apja, sikerül annyira túljátszania rácsodálkozását, hogy majdnem felnevettem. A második szereposztásban eredetileg Luciano Ganci énekelt, aki azonban a harmadik előadás után lemondta az egész sorozatot (elvileg igencsak szenvedett), így a beugró Walter Fraccaro első előadását láttam már. Beugróról jót vagy semmit szellemben megjegyezném, hogy a korosodó tenornak nagyon jó technikája van (ő képes nem-falzettosan is lágyan énekelni, valamint biztos csúcshangjaiért még mindig sok fiatal kollegája ölne szerintem) és szélesebb dinamikai skálán mozgott, mint Lee az előadás javában. Kíváncsiságból megnéztem az operabase-en, hogy mellettük még kik énekelnek ma Radamest…hát, jól döntöttek a Liceuban.

Amonasro szerepében Franco Vassallo korrektül helytállt, bár a szerep legmélyebb hangjai nem igazán szólaltak meg. Angel Ódena hangban és alkatban robusztus etióp királya jobban tetszett, mint decemberi Tonio/Alfiója. Ramfis szerepének Kwangchul Youn basszusa adott kellő súlyt, bár a hang néhol már kissé lebeg. Viszont Marco Mimica ügynőkének szólhatna valaki, hogy Ramfis nem basszbariton szerep. A fiatal horvát basszista, akinek amúgy igen jó színpadi jelenlétéről mindig megemlékezek, már megint abba a csapdába esett, hogy olyan szerepet vállalt, aminek legmélyebb hangjain csak meleg levegőt fúj (pl. Amneris fogadása a templomnál igen kínos volt). Mariano Buccino mindhárom alkalommal elég diszkrét fáraó volt. Josep Fadó (hírnök) és Berna Perles (papnő) nagyobb szerepekre is képesek lennének szerintem.

Gustavo Gimeno, a fiatal spanyol karmester kezdeti bizonytalankodás után minden alkalommal jól tartotta kézben az előadást, annak ellenére, hogy most vezényelte először a művet. A kórus, szokásához híven, vegyesen, nem csúcsminőségben szólt. A művészeket, mint mindig januárban itt, összességében viszont sajnáltam. Ez a karácsonyi ajándékjegyes közönség a leglagymatagabb az évadban.

rádiófelvétel az első szereposztással (nem volt időm meghallgatni, így e nap minőségét nem tudom), illetve pár videó egy korai előadásból, amihez képest fejlődött minden énekes – csak a képi világ kedvéért.

Amneris-Radames kettős (Margaine, Lee)

Aida-Amneris kettős (részlet; Margaine, Meade) 

 

 

 

20385   Haandel 2020-01-26 09:29:58

Das Wiener Staatsopernmagazin
26.01.2020 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper.

20384   Búbánat 2020-01-13 21:16:41

Fekete-fehérben

Stanisław Moniuszko: Halka – KONDOR KATA írása a Theater an der Wien december 29-i előadásáról

/Opera-vilag.net/

20383   Haandel 2020-01-12 14:31:51

Oper aus Österreich
12.01.2020 | 15:05 | Ö1

Kostproben aus dem Repertoire der Volksoper Wien sowie aus Produktionen der Bundesländerbühnen.

20382   Klára • előzmény20381 2020-01-05 14:25:56

Valóban csodaszép hang! Már az Attila Scala-beli előadása során  elbűvölt, ezek a részletek pedig  izelítőt adtak egyéb szerepeiből is. (Az Attila óta vadászom felvételeit a yt-n.) Bizonyíték arra, hogy - bár menedzsere, ügynöke nyilván neki is van - ízléstelen reklám és felhajtás nélkül is lehet karriert csinálni,

20381   telramund 2020-01-05 12:29:51

https://www.youtube.com/watch?v=GtZlFIChmrc&fbclid=IwAR3Md-UwNfc0m5yJ5_9_CFew23YQ3zWrLB0sBABUnUdjE9iB4rFDaVWRz0E

Na itt ergy valódi drámai szoprán csoda napjainkban és nem a múlt században.Igaz reklámja senmmi de hangja annál több és szebb.Netrebko után ő volt Tosca a scalában .Micsoda szerencse ,aki hallhatta!

20380   otello • előzmény20378 2019-12-31 12:57:21

Úgy általában a nyitányok megrendezéséről: szerintem elég szubjektív dolog. Én nem vagyok ortodox operarajongó, ezért esetenként ítélem meg a dolgot. Itt (=barcelónai Parasztbecsület) a szimpla instrumentális rész még függönnyel megy és a Siciliana is egy (az alapvető témát nem "megerőszakoló", jelentéssel bíró) állókép lényegében. Nekem ez abszolút belefér - bocs Mascagni. Viszont az előbb linkelt toulouse-i Normában (20376) a nyitány zenéjébe a megrendezésen kívül egy színész is belebeszél. Ez nem fér bele. 

20379   IVA • előzmény20378 2019-12-31 04:12:03

Ha Vénuszt megtűrjük selyemben, akkor a kisasszonyokat is megilleti a lepel.

20378   Héterő • előzmény20375 2019-12-31 00:10:06

Kedves otello, rendkívül kíváncsivá tettél:
mi a véleményed a szerzői utasítással kapcsolatban?

Mascagni aprólékosan leírja, hogyan képzeli el az előadást; az Irisnél (például) mennyiségben és irodalmi értékben szinte vetekszik az előadás módjáról szóló iránymutatás az énekelnivalóval.

Pietro Mascagni: CAVALLERIA RUSTICANA
melodramma in un atto
di G.[iovanni] Targioni-Tozzetti e G.[uido] Menasci

ATTO UNICO
(A sipario calato)
        {szótár: calare il sipa•rio leengedi a függönyt}

... Siciliana ...

És csak ezután jön:

La scena rappresenta una piazza in un paese della Sicilia. Nel fondo, a destra, la chiesa con porta praticabile. A sinistra l’osteria e la casa di Mamma Lucia. È il giorno di Pasqua.

Persze néha elbizonytalanodik az ember: vajon helyes-e a nyitányt – friss divat szerint – képekkel dúsítani? Férfiszemnek ugyan kellemes látványt nyújt néhány tucat Oben-ohne Fräulein a Tannhäuser kezdetén, de nagyon elvonja a figyelmet a zenéről... :-)

20377   Klára • előzmény20376 2019-12-30 15:40:46

Nem akármilyen felfedezés! Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!

20376   otello 2019-12-30 10:06:19

Felbukkant a YouTube-on egy teljes toulouse-i Norma videó felvétel - címszerepben: Kolonits Klára!!

https://www.youtube.com/watch?v=WKTV37bYgpE

Szerencsére a készítője gyakran rázoomol az arcokra, így sok, élőben alig látható arcjáték is élvezhető, tovább árnyalva a fantasztikus alakítást. Egészen jó minőség.

20375   otello • előzmény20373 2019-12-29 14:42:01

Köszi a remek kiegészítést, kedves Héterő! Nekem is gondot okozott, hogy mit tegyek be "idézetnek", most az egyszer nem az eredetit (bár olvasva a hozzászólásod látszik, hogy már az eredeti megnevezés is kérdéses itt) alkalmaztam.

Az érzelmi töltet kapcsán, így visszaolvasva, valóban nem fogalmaztam pontosan. Összességében azt tetszett a nyitóképben, hogy ráerősít a tényre, hogy ez lényegében Turiddu végzete/ hattyúdala. Látunk is valami erőset, nem csak hallunk. Vagy valami ilyesmi... :)  

20374   Haandel 2019-12-29 14:06:07

Das Wiener Staatsopernmagazin
29.12.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper.

20373   Héterő • előzmény20369 2019-12-28 17:38:21

Valóban gondosan szerkesztett és tördelt kisesszé, a minta-linkek elhelyezése hibátlan, az ember örömmel olvassa elejétől végéig. Az elemzések arról árulkodnak, hogy az énekművészettel áll szoros kapcsolatban otello, és nyilván hozzáértő operarajongó.

Talán ezért is olvastam értetlenkedve az alábbi részt, – és különösen az "extra érzelmi töltet"-kifejezés miatt – vélem, hogy érdemes utánagondolni az idézetnek:

                       ...így nyer a
                       „de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem,
                       Ki érted hal meg, följut majd a mennybe”

                       frázis extra érzelmi töltetet.

Előrebocsátom, hogy a csodás Siciliana a fordítók rémálma lehetett mindigis; egyrészt azért, mert az "eredeti" szövegnek eleve két változata van,
a különböző helyeken föllelhető anyagok között véletlenül sincs két, teljesen egyforma, még a leghitelesebbeknek tűnő források is betűhibásak.

A Siciliana nyelvezete született olasznak sem világos, bár a széles körben ismert nápolyihoz eléggé hasonlít. Az olaszok számára is lefordítják, két változat gyakori, az egyik énekelhető, így jócskán eltér az eredetitől.

A szóhasználatra legyen példa a cseresznye (ami előfordul a szövegben):
Cirasa (szic.); Cerasa (náp.); Ciliegia (olasz); cerasum (lat), cerise (fra).

Szerencsére létezik hangfelvétel, ahol Gigli énekel és maga Mascagni vezényel, szóban tehát hiteles a szöveg (helyesírásban persze nem...), ezért igazán furcsa, hogy a már átfordított olaszból, rosszabb esetben az abból is továbbfordított egyéb (esetleg német) nyelvből származnak a magyar szövegek.
Miután ma már mindenütt (így a MÁO-ban is) a sziciliai, eredeti dal hangzik föl, bosszantó, ha ordító eltérés van az ének- és a feliratszöveg közt.
Akár a szájúz nyerusímüj szávjétszkih naródov is elhangozhatna, mint Siciliana...

A Radó-fordításból idézel. Valaha (feliratozás nem lévén) könnyebben menthettük föl a fordítót, bár nem szerencsés,
- amikor Lola fehér ruhájáról van szó, azt írni, hogy arcod olyan, mint a liljom, vagy Lola, hófehér vadrózsa szirma (utóbbi a mai, operaházi fordítás, R.Á.);
- vagy amikor Lola piros ajkát a cseresznyéhez hasonlítja a tenor, azt írni, hogy melletted még a nap fénye is sápadt! (R.Á.);
- bizarr az ajkad csókját szívja -fordulat is (R.Á.);
- portád alja vérrel van befestve (R.A.): ez már bizony értelmezési probléma, mert a porta magyarul telket, udvart jelent;

És az idézeted: ( a MÁO-ban a felirat: mégsem űz tőled el már semmi átok!)
- "de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem", írja R.A.:
itt valójában azt éneklik:
              azt sem bánom, ha megölnek;
- "Ki érted hal meg, följut majd a mennybe,"
            - és holtként mennék a paradicsomba...
            DE HA TÉGED NEM TALÁLLAK OTT, AKKOR BE SEM LÉPEK.

Nos, ennek a nagybetűs sornak van "extra érzelmi töltete".

20372   otello 2019-12-28 11:33:15

Én köszönöm! :)

20371   telramund • előzmény20370 2019-12-26 19:28:21

Mint mindig!

20370   nizajemon • előzmény20369 2019-12-26 17:54:34

Remek beszámoló,kösz :)

20369   otello 2019-12-26 09:49:35

Amikor a rendező a legjobb – Damiano Michieletto Parasztbecsület-Bajazzók rendezése a Liceuban (2019. december 12. és 18.)

Beszámolóimban általában alig említem a rendezéseket, néhány mondattal elintézve, hogy „nem hátráltatták a befogadást” vagy pedig pár pozitív-negatív momentumot kiemelve. Teszem ezt azért, mivel teljes profi felvétel hiányában nem sok értelmét látom a rendezések boncolgatásának / nem lépték át az otthoni színházi életben Sztalker csoporthoz szokott ingerküszöböm. Most azonban lejjebb kivételt teszek, mivel végre megláttam, hogy miért is tartják számon Damiano Michielettót az első számú mai rendezők között – a londoni bemutatója után Tony-díjat nyert rendezése megmentette a barcelónai ParBajt az amúgy igencsak vegyes szereposztások miatt ólálkodó középszertől és emlékezetes pillanatokat hozott.

Mindenek előtt azonban az egyéni alakításokról. Négy előadáson vállalta Roberto Alagna mindkét opera férfi főszerepét. Turidduként kevéssé győzött meg. Santuzzával való kettősében a kopott bőrkabát zsebébe vágott kéz, rezzenéstelen arc - így Alagnáék duettje inkább hatott 20+ éves házasok „már megint eltűntél” jellegű, unalomig ismétlődő civódásának, mint szenvedélyes ifjú szicíliai pár féltékenységi jelenetének. Igazából csak a bordal környékén győzött meg úgy-ahogy a karakter fiatalságáról (végre életigenlés, lefegyverző mosoly, stb.), de Turiddu búcsúja minden érzelmi töltet ellenére felemás volt. Az érzés, hogy Alagna vokális képességei határán túl erőlködik a szólamban elvette az egész alakítás élét. Úgy érzem, túlságosan kell koncentrálnia a hangi megvalósításra, így a varázslat részben elmarad. Vele ellentétben Teodor Ilincai hangja megfelel a szerep követelményeinek, azonban az ifjú tenor sajnos túl sokat énekel fortéban, nüanszok nélkül, ami kissé monotonná teszi az alakítását. Mindazonáltal a szerepben őt preferáltam, vele jobban átjött a szicíliai zárkózottan macsós, vessük magunkat bele az életbe mentalitás is. Santuzzát az első szereposztásban Elena Pankratova, míg a másodikban Oksana Dyka énekelte. Mindkettejük drámai szoprán (nem mezzo) fachban énekel - és fő kritikám mindkét hölgynél a szerep mély fekvésének megoldatlansága, ami ismerve a mai drámai szopránok többségét nem annyira meglepő. Pankratova Santuzzája egy sorsába beletörődött szicíliai nő és a lágyabb pillanatokat szépen megoldó énekes, aki különösen az Alfióval való kettős részben tetszett. Drámai kitörésekben Dyka erősebb volt, 120%-ra csavart érzelemadagolóval hozta a már-már túljátszottan hisztérikus-féltékeny Santuzzát, akinek a Santuzza-Turiddu kettős volt a csúcspontja. Sajnos azonban a fiatal énekesnő korábbi ígéretes felvételeihez képest jelentősen hanyatlani látszik: a magasságok kiélesednek, a matéria színét talán legjobban az angol nyelvű kritikusok által használt acidic szó írja le. Gabriele Viviani kisebb és kevésbé érdekes hangját kezelte jobban Alfióként, mint Angel Ódena, aki a decibelekkel visszaélve (megint a túl sok forte…) később Tonióként kis túlzással beszakította a dobhártyám. Színészileg mindketten kifogástalanok voltak. Mercedes Gancedo Lolájának megjelenését azt hiszem, sosem fogom feledni: az omladozó vakolatú ház oldalán vérforraló pózban-ruhában-hangadással eszményi csábító volt. Mamma Lucia szerepében lemaradtam a veterán Elena Zilióról, mindkét előadáson Maria Luisa Corbacho hozott megrendítő, hangban korrekt alakítást.

Canióként Alagna sokkal meggyőzőbben hatott, Vesti la giubbája nagyon jól sikerült (úgy tűnik, a közönség ki van éhezve az ilyen mély, megkapó interpretációkra – Alagnának gyakorlatilag ki kellett „menekülnie” az ismétlés elől), a zárórészre azonban hangilag érezhetően elfáradt, a szemet viszont nem lehetett levenni a roppant szuggesztív alakításról (bár azt nem állítom, hogy ez a szerep nincs a hangi korlátain túl). A második szereposztásban Marcelo Álvarez énekelt, a máig szépen (igaz bizonytalanul – a tenor érezhetően rájuk készül a felvezető frázisban) csengő csúcshangok alatt jelentősen megfogyott hanganyaggal – színészleg felületesebb volt, mint Alagna. Nedda pedig ki más lehetne Alagna mellett, mint Aleksandra Kurzak, akiről – egy langyos Madárdal után – azt kell, hogy mondjam egészen jó Nedda volt. Az előadás elején még kissé fémesen csengő magas hangjai bemelegedtek és meglepően jó mellhangok segítették a drámai hatás fokozását (pl. darab eleji Tonio-Nedda jelenetben). Igaz, a váltás a regiszterek között sajnos még töréssel jár. Színészileg Kurzak pedig 5*. Most olvasom viszont, hogy jövő nyáron már Santuzzát is ő énekli Veronában Alagna mellett – erre a hangja szerintem alkalmatlan. A másik Nedda volt egyik csalódásom az előadásban. Míg Dinara Alieva hangja felvételeken nagyon gazdagnak és érdekesnek hangzik, élőben jön rá az ember, hogy ez igaz – ha a közvetlen közelében vagyunk. De a projekció gyengesége miatt a hang nem tud igazán hatást elérni, pedig színészileg se erőtlen az énekesnő. Tonio szerepében az Alfiók tértek vissza a már említett erényekkel és gyengeségekkel. Beppe szerepében Vicenc Esteve állt helyt korrektül. Silvio az első szereposztásban Duncan Rock volt, aki ezzel a kicsi, préselt, baritenor hanggal hogyan jutott be a MET-be vagy a ROH-ba – számomra rejtély. Legalább a figurának (a konditermet láthatóan gyakran látogatja az énekes) el lehetett hinni, hogy Nedda elhagyja érte az öregecske Caniót. Csekély vigasz. Manel Esteve sokkal jobb Silvio volt szerencsére. A Liceu kórusa mindkét alkalommal szépen szólt.

Az egész sorozatot Nánási Henrik vezényelte. A megszokottnál líraibb interpretációja tetszett, az viszont nem (tudom, ez nagyon furcsa), hogy olyan hangosan szuszog/ készül rá az intenzívebb pillanatokra, hogy az első min. tíz sor azt tisztán hallja. Zavaró. Ehhez hasonlót még nem igazán tapasztaltam ilyen szinten.      

És akkor a rendezésről! Kivételesen ide fűztem bele a videókat, mivel szóban csak kis részét tudom átadni a látottaknak – szerencsére a 18.-i előadást valaki teljes egészében felvette és darabokban feltöltötte, így végig követhető minden. Amit nem győzök hangsúlyozni majd: éljen az erős színészvezetés, itt még a kórus sem téblábolhat! Michieletto a darabot a 70-es évek Szicíliájába helyezte át időben. Mindkét történet ugyanabban a faluban játszódik és főleg az intermezzók által össze is vannak kapcsolva. A Parasztbecsület nyitánya után a Siciliana (Alagna Ilincai) előrevetíti a darab végét: Turiddu (vagyis az őt jelképező statiszta) vérben ázva fekszik az anyja háza előtt, körülötte a falusiak – így nyer a „de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem, Ki érted hal meg, följut majd a mennybe” frázis extra érzelmi töltetet.  A szerenád után falusi életképek következnek. Mamma Lucia háza pékség ebben a felállásban, ahol a fiatal pékek (köztük az ekkor még néma szereplő Silvio) a gyerekeknek hajítanak cipót vagy verekednek nőkért a lisztködben. A pezsgő sokaságban megjelenik Nedda és Beppe, akik a közelgő előadásról osztanak szórólapot és plakátolnak. Így találkozik először Silvio és Nedda, kissé félszegen. Alfio régi olasz kocsiban gördül be, mindenkinek hozott valami ócska dolgot a faluban. A vidéki cigiző-lábszétvető vállalkozó archetípusa ő. Silvio egy sálat kap tőle, ami végigvonul az előadáson. A húsvéti kórus itt Santuzza személyes drámájába fordul (A Siciliana utántól a Húsvéti kórus végéig (Pankratova, Viviani), Innegiammo (Dyka)): egy ponton a szobornak hitt Szűzanya feléled és ellentmondást nem tűrően rámutat Santuzzára (és annak bűnös életére). Santuzza áriája (Pankratova) a házban hangzik el, ahol Mamma Lucia közben kenyeret gyúr. A Turidduval való kettős is itt kezdődik, majd Lola érkeztével áthelyeződik az utcára, ahol az intermezzoig történnek az események (Alagna-Pankratova, Pankratova-Viviani). Utóbbi alatt, a zenével remek összhangban, Nedda és Silvio titokban találkozik és csókjuk alatt Nedda árnyéka a pisztolyát kifelé szegező Caniót ábrázoló plakátra vetül. A sál, mint kiderül, ajándék Neddának (Intermezzo). A bordal itt lényegében egy falunapba van ágyazva, ahol Turiddu még szkanderezik is a helyiekkel, anyja pedig némán távol próbálja tőle tartani Lolát. Végül beteljesedik Turiddu végzete és vérben úszva lefekszik anyja háza elé, pontosan visszaáll a kezdőkép (Turiddu-Alfio kettős, Turiddu búcsúja és a finálé (Alagna, Viviani), Bordal (Ilincai)). A Bajazzók indítása során, a prológ után, a színpad egyik oldalán a lelkes tömeg – a másikon a Neddát a színpad mögött a sál miatt számonkérő Canio. A társulat itt a helyi művház színpadán mutatkozik be (A prológ után (Alagna, Kurzak, Viviani)), majd az intermezzóig szokott mederben folyik a cselekmény (Madárdal (Kurzak) Madárdal (Alieva) Nedda-Tonio & Nedda-Silvio (Kurzak, Rock, Viviani)  Nedda-Silvio (Alieva, Esteve)  Vesti la giubba (Alagna) Vesti la giubba (Álvarez)) . Az intermezzo alatt látjuk, ahogy a paptól távozó Santuzza összetalálkozik Mamma Luciával, aki most észleli, hogy a nő Turiddu gyerekét várja. Őket korábban ott hagytuk el, hogy a mamma még Santuzza ölelését se volt hajlandó elfogadni, őt vádolta fia haláláért. Most végül összeborulnak (Intermezzo). A Bajazzókban Michieletto fő truvája a színház a színházban rész alatt kezdődik. Arlecchino szerenádja közben a színpad félig elfordul. Baloldalon a színielőadás, jobb oldalt a backstage-ben Canio bort vedel és egy tükörben magát bámulja. A szerenád végén egyszer csak megjelenik Nedda Canio tükörképe helyén – majd kimászik a tükörből és kezdetét veszi a bohóc rémálma. Nedda és Tonio rossz árnyként üldözi őt végig a forgó díszleten, amikor a „színpadi nézőtérre” ér egyszer csak az egész kórus most álarcot viselve fordul felé, a rémálomhatást erősítve. Arlecchino és Colombina kettőse pedig aktust imitálva új értelmet nyer. Pagliacco színpadra lépésekor már újra rémálmon kívül vagyunk és a darab a szokásos mederben folyik a végkifejletig. (A „darabbeli színdarab” két részben (Alagna, Kurzak, Viviani, etc.): 1 2; No, Pagliacco no son! (Álvarez))

Remélem a szöveg és a videók valamennyire átélhetővé tették az élményt, nekem a második szereposztás Parasztbecsülete és az első Bajazzókja szép emlékem lesz a vokális vegyesfelvágott ellenére. A rádiófelvételt most nem ajánlanám, mert Alagna ott szerintem rossz napot fogott ki ahhoz képest, ahogy én hallottam.
 

Kellemes ünnepeket Mindenkinek!

20368   Edmond Dantes 2019-12-18 09:24:38

Kicsit Eléggé félrecsúszott az eszmecsere ebben a topikban. Én még csak Gelb esetleges kirúgása felől érdeklődtem (20361) V.G. tenorista "ügye" okán, de hamar eljutottunk M.L.-n át Eszenyiig, onnan pedig a politikai homokozóba: e kifejezést akkor használják fórumtársaink, amikor nekik nem tetsző "ügyről" merészel valaki beírni: pl. színházak, SZFE gyalázatos kreatív lejáratásáról, függetlenségük, anyagi biztonságuk szétveréséről. Ezt hívják kettős mércének? Az én politikai homokozóm jó homokozó, a te politikai homokozód rossz és tiltott homokozó. Vagy tévednék? Szabadjon megjegyeznem, a dolog kulturális vonulatára visszatérve: M.L. színháza a tündöklő középszer, a fullasztó unalom, főiskolás koruk óta ottragadt szenior színészek biztonsági "foci" terepe lett évtizedekre. Utóda, rövid ideig tartó bíztató kezdés után visszazöttyent az előd által hátrahagyott, de -sajnos- nem elhagyott terepre és néhány sikeres vendégrendezést (Docekal, Alföldi) és 1-2 sikerült produkciót leszámítva ugyanott tart a színház, ahol első beiktatásakor és az azt megelőző hosszú időszakban. Fő, úton-útfélen hangoztatott érve: "nekem minden este 1.600 embert kell leültetnem a két színházban", kész. Van igazsága, nem kétséges. Biztosra kell mennie ekkora hodályok esetében és biztosra kell mennie közéleti és repertoár-óvatosság tekintetében is...ahogy tette legutóbb a Mágnás Miskával, amiről itt többen leszedték a keresztvizet. Pocsék Mágnás Miskánál szidjuk Eszenyit mint a bokrot? Ha éppen a kormánypárti sajtó nem szereti, akkor szaftos történetekkel járat(hat)ja le? Ha meg kósza harsogó hírek jelennek meg: "kirúgják", "leváltják" (ami nem igaz, mivel a megbízatása jár le hamarosan), akkor mártírt csinálnak belőle? Hogy is van ez? Engedelmükkel átteszem e beírást a Társművészetek rovatba is, bár ez már se nem társ se nem művészet. Távcső viszont tényleg kell a Vígbe is: egyrészt nagy mérete miatt, másrészt legalább nagyítóval távcsővel leljünk ott jó színházi terméket.

20367   Klára • előzmény20366 2019-12-18 08:37:21

Ez nyilvánvaló. Miközben a jelenlegi városvezetés és a mögöttük felsorakozott mainstream harsogva követeli, hogy "a politika ne beszéljen bele a színházba" pontosan ezt teszik. És nem csak azért, mert Karigeri még be sem volt iktatva főpolginak, mikor kijelentette, hogy Dörner György nem fog pályázatot nyerni, hanem egész eddigi tevékenységük ezt igazolja. Eszenyi Enikő nem ment el tüntetni, és a tv-ben ki merte mondani, hogy a politikamentes szinházban hisz. Ez több, mint elég a selyemzsinórhoz!

Egyébként az egyszeri miniszterelnök szavai jutnak eszembe, ugymint "hazudtunk reggel, este meg délben" - ha pontos voltam. Egyetlen választási ígéretet nem tartottak be, és nem is fognak. Viszont repülnek a fővárosi cégek vezetői, és repült a nyóckerben a kétgyerekes anyuka, aki nem tudott túlórát vállalni. Elmarasztalták és kirúgták - idézet a jelenlegi vezetés nyilatkozataiból - Közterületfenntartó vezetőjét az első havas nap közlekedési problémái miatt, a hóeltakarítás hiányosságai miatt, holott ennek egyik oka éppen az volt, hogy a főváros tulajdonában álló vállalatoknál megtiltottk a túlóráztatást, ilyenkor pedig az elkerülhetetlen lenne!

20366   telramund • előzmény20363 2019-12-17 12:10:32

Már elkezdte az ellenzék Eszenyit kinyírni és ki is fogja egy a Alföldi kevdvéért!

20365   otello 2019-12-17 11:05:47

Tegnap ott voltam Jakub Józef Orlinski Palau de la Musica-beli  (Barcelona) debütálásán. Hihetetlen figura ez a srác! 29 évesen így megfagyasztani a levegőt egy koncerten…Bononcini ’Infelice mia costanza’ vagy Orlandini/Mattheson ’Che m’ami ti prega’ áriáiban a kizárólag vokális részekben egy pisszenést se lehetett hallani – csak a zenekar (a mindig remek Il Pomo d’Oro) belépése oldotta fel az angyali hangtól teljesen lefagyott közönséget. Mert milyen hang ez! Bevallom, még „ugatom” a barokk zenét, de egészen lenyűgözött, ahogy gond nélkül vált át falzettből igazi, férfias mellhangokra (igen, elletétben sok mai kontratenorral, pazarul használja), alkalmaz virtuóz díszítéseket mintha azok a világ legtermészetesebb dolgai lennének, vagy a dallamvonal eleganciáját is említhetném…A közönség nem is engedte el könnyen, a negyedik(!) ráadás után már a zenészek is levonultak - jelezve, hogy már nincs több a tarsolyukban az állva tapsoló közönségnek. Az egyik elhangzott ráadás Vivaldi ’Vedro con mio diletto’-ja volt – szerintem sokan ezen keresztül ismertük meg őt. Hát...élőben is lélegzetelállító, nem csak felvételen (egyik szomszédom csak ingatta a fejét, hogy ilyen nem létezik). Ha valamit kritizálnom kellene, az tényleg csak az, hogy néhány számban jobban elmélyülhetne még, saját képére formálhatná – de ezt majd valószínűleg az idő megoldja.

20364   Edmond Dantes • előzmény20362 2019-12-09 08:55:52

Privátban

20363   lujza • előzmény20362 2019-12-09 00:34:22

Bizony, amikor Marton Lászlót "meghurcolták", nem volt ekkora ellenkezés, nem akarták Eszenyit kirúgni, a Vígszínházat letarolni. Micsoda különbség!

20362   telramund • előzmény20361 2019-12-08 15:40:55

Amikor Marton Lászlót meghurcolták miért nem volt ekkora ellenkezés.Ez csak ürügy az ellenzéknek a fesztiválra,amit rendszeresen produkál.

20361   Edmond Dantes • előzmény20360 2019-12-07 17:32:09

Akkor Peter Gelbet is ki kell rúgni? Költői kérdés..(Vö. Gothár-ügy/Katona/Máté Gábor+SZFE)

20360   Búbánat • előzmény20358 2019-12-07 16:13:51

Már a New York-i Met sem akar együtt dolgozni Vittorio Grigolóval

20359   IVA • előzmény20357 2019-12-05 21:53:52

Vagyis nem a felső fogsorunk és az alsó ajkunk, hanem a felső és az alsó ajkunk között képezzük, enyhe u-val puhítva. Köszönöm!

20358   Haandel 2019-12-05 18:51:22

Royal Opera House Concludes Vittorio Grigolo Investigation

20357   ladislav kozlok • előzmény20356 2019-12-03 10:35:56

Nem v-ét kell kiejteni, hanem ahogy az angol nyelvben w-t ejtjuk ki.

20356   IVA • előzmény20350 2019-12-01 04:06:03

Beczała
Egy barátom emlegette:
„Becsává” – mondta.
„Becálá” – javítottam én.
„Becsává” – ismételte ő, hozzátéve –, a ferdén áthúzott ł-t a lengyel v-nek ejti.
Köszönöm néki, és ezért jegyzem be ide, hogy leginkább Beczała:
https://forvo.com/word/piotr_becza%C5%82a/

20355   Haandel 2019-11-28 17:58:55

Scala, Pereira annuncia le prossime prime: Otello e Macbeth

„Otello“ und „Macbeth“ sollen nächste Saisonen an Scala eröffnen

20354   Haandel 2019-11-28 17:49:32

Met Opera Chief Peter Gelb Renews His Contract Through 2027

20353   Haandel 2019-11-24 13:38:10

Das Wiener Staatsopernmagazin
24.11.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. 

20352   Heiner Lajos • előzmény20351 2019-11-18 06:47:19

Szívesen, minden másban igaza van!

20351   Klára • előzmény20350 2019-11-17 18:47:54

Sajtóhiba volt, de köszönöm!

20350   Heiner Lajos • előzmény20349 2019-11-17 12:00:01

BeCzala

20349   Klára • előzmény20348 2019-11-09 18:59:03

Először, másodszor és sokadszor: hálás köszönet a figyelemfelkeltő tájékoztatásért és a válogatásért.

Ami Bedzalát illeti, szerintem  korunk legjobb tenorjai közé tartozik, pár hónapja valaki bedobta e helyen, hogy ki lehetne ma a három tenor? Bár az ötlet kissé bizatt , de Bedzala joggal pályázhatna. A zongorakísérettel előadott operarészletek mindig hiányérzetet keltenek bennem, de ettől függetlenül kétségkívül ragyogóan énekelt. Szláv mivoltánál fogva különösen passzolnak neki a lírai, melankolikus hangvételű áriák és dalok. Cavaradossiként, különösen a Lucevan le stelle áriával Bécsben is frenetikus sikert aratott, pedig a bécsi közönség nem semmi! A Recondita armonia nálam nem nyerő, persze a folyamatos beköhögés zavaró tényező.  Bölcs döntés, hogy - ellentétben a mai szokással - nem vállal szerepet több évre előre, mert a hang változása kellemetlen helyzetekbe hozhatná. A Radamest ettől függetlenül  én nem javasolnám neki, de a MET az ugye, MET és bizonyos csábításoknak nehéz ellenállni!

A Netrebkoval kapcsolatos észrevételekkel egyetértek - Elisabetta abszolút nem neki való. Van a yt-n egy In questa reggia felvétele, az Echo Klassic 2016 díjátadáson készült. Már a bevonulása is "á la Netrebko", az ária pedig jobb lett volna, ha nem lenne! És nem csak azért, mely teljesen mást játszik el - koncertpódiumon - mint amiről az ária szól, hanem mert egyszerűen ez nem az ő szerepköre. Az erőltetés és a majdnem-visongás nem igazán éneklés. Remek színésznő, és a lírai szerepekben verhetetlen, persze ki tudja meddig, mikorra teszi tönkre a hangját.

Netrebko hatalmas népszerűségében sok minden benne van, ami nem biztos, hogy más énekesnőknek ínyére lenne. Saioa Hernándezt csak pár szerepben láttam-hallottam, Radvanovskyt lényegesen többször. Egyik sem az az egyéniség, akihez passzolna egy ilyen jellegű felhajtás. (most a fan-club felhördült, de a fórumon ugye mindenkinek lehet saját véleménye). Eyvazovról inkább semmit.

20348   otello 2019-11-09 14:37:48

Piotr Beczala ária- és dalestje Gironában, valamint Anna Netrebko & co. a Liceuban (2019. november 1. és 4.)

Az előző hosszú hétvégémre klasszikus zene szempontjából nem igazán panaszkodhatok. Korunk két jelentős énekese látogatta meg Katalóniát, vegyes élményeket hagyva bennem.

Piotr Beczala a koncertet Leoncavallo jól ismert Mattinatajával nyitotta – bemelegítésnek semmiképp se mondanám, mert remekül szólt már ez is. Ezután négy, számomra teljesen ismeretlen Karlowicz dal, majd 4 cigánydal következett Dvoraktól. Beczala egy interjúban kifejtette, hogy célja a szláv zenei világ szembeállítása az olasz/nápolyi dalok eltérő atmoszférájával (lásd alább). Nagy biztonsággal, kifejezően énekelt szláv nyelven, a konkrét szöveg ismerete nélkül is átérezhető lett volna, hogy miről is dalol. Így érkeztünk el az első rész (számomra) csúcspontjához: Rimszkij-Korszakov Szadkójából hangzott el a Hindu ária. Beczala, kihasználva a gironai hangversenyterem méretét (talán még a győri Richter-teremnél is kisebb), rendkívül érzékenyen tolmácsolta az áriát: a szláv mondatok remek dikcióval, gyengéden artikulálva kapcsolódtak össze és kulmináltak a leglíraibb részekben, melyeket a tenor néha még pont hallható suttogásig halkított. Teljes flow élmény. A műsor első felét ezek után Cavaradossi két áriája zárta, amelyek megmutatták számomra, hogy miben is igazán jó Beczala. Míg a Recondita armonia egy jól elénekelt elem volt, kissé hiányoltam belőle a fiatal-forradalmár-szerelmes festő hevületét. Ezzel szemben a Lucevan le stelle befelé forduló, komorabb alaphangja jobban kidomborította a lengyel tenor erényeit, aki a műsor második felében is inkább az introspektívebb darabokban nyújtott kiemelkedőt.

A szünet után az egyetlen énekelt olasz áriával, Riccardo/Gusztáv áriájával (Di tu se fedele), nyitott. Emlékszem, amikor először hallottam ezt énekelni felvételen, még nem győzött meg teljesen – most pedig nem győztem csodálni, micsoda italianitá! Ezután következett a koncert tetőpontja: Tosti három dala (L’Ultima canzione, Chi sei tu…, Ideale). Itt találkozott a tenor melankolikus hangütése az előbb említett italianitával. A dalciklus végén alig akart a taps elindulni (pedig végig rendkívül lelkes volt a közönség!) – de ez tipikusan az az áldott pillanat volt, amikor az előadó magára vessen, hogy így letaglózza a közönséget érzelmileg! A záró dal egy, a hangversenytermi intimitáshoz igazított, olyan Ideale volt, ami azt hiszem örökre belém égett. A következő két mű (Torna a Surriento és Mamma son tanto felice), bár jó ízléssel szólalt meg, valahogy egy kis hiányérzetet hagyott bennem. Az elsőnél a részletekre való nagyobb odafigyelés hiányzott, míg a másodiknál még jobb lett volna egy könnyedebb hangütés. Talán túl sok Pavarottit hallgattam… Az estet három francia ária koronázta meg. A Manon álomelbeszélése hozta számomra az est egyetlen kis csalódását. A híres MET-es felvételhez képest, a hangi evolúciójának megfelelően, Beczala már nem piano oldja meg a „Il y faut encore Manon” részt, hanem fortéból csinál decrescendót. Egyéni problémám, hogy ez nekem igazán pianóval üt – egy piano, amit nagyon vártam. A taps után soron következő mű a Carmen Virágáriája volt – egy szóban: mesteri. Azt hiszem, ebben a szerepben látnám most legszívesebben a művészt. A pár perces részletben is Don José állt előttünk és nem Beczala. A zárószám emblematikus szerepének (Werther) ismert áriája (Pourqui me réveiller) volt. Nem tudom, el tudja-e ma valaki ezt jobban énekelni nála. Az utolsó „o souffle du printemps” elhangzása után a közönség java azonnal talpra ugrott és a lelkesedést a művész 2 ráadással hálálta meg: Catari (a teremben tartózkodó feleségének címezve) és a Dein ist mein ganzes Herz (tökéletes német kiejtéssel). Sara Tysman kísérte a tenort végig jó érzékkel zongorán.

Hatalmas bravo!

[Beczala a koncert kapcsán egy hosszabb interjút is adott a La Vanguardia lapnak. Ebből kiderül, hogy 2 évnél többre előre sosem vállal új szerepet, a jövő évi Radames után pedig úgy tűnik, Parsifal jön. Hosszabb távú terv Walter von Stolzing. A MET-ben 2024/25-ig van jelenleg szerződése; Radamesre, Manricóra és Lohengrinre.]

Alig hevertem ki ezt az élményt és hétfőn már jött is Anna Netrebko!

A koncert körülményei kalandosak: kezdetben mint verismo este volt meghirdetve Netrebkóval és Yusif Eyvazovval. Ezek után kiderült, hogy Christopher Maltman is csatlakozik hozzájuk. Majd a meghirdetett program 2/3-a Verdi lett, így átkeresztelték ’Netrebko, Eyvazov és Maltman Verdit énekel’ estté. Végül az utolsó héten kikerült a program első feléből az Ella mi fu rapita és a Pace, pace mio dio – így lényegében fele-fele Verdi és verismo lett. No meg az elmaradhatatlan operett részlet, a netrebkói műsorszerkesztési eklektika fő ismérve.

Az estet az Otello szerelmi kettőse nyitotta. Egyik szemem sírt, mivel Netrebko eszményi Desdemona lehetne, ha éppen nem Toscát vagy Turandotot erőltetné….és, a másik szemem is sírt, mivel Eyvazovnál nehéz csekélyebb kisugárzású Otellót találni. Hadd szögezzem le már itt, én igazán szerettem volna szeretni a tenort, de sajnos még rosszabb élőben, mint vártam. Nekem nem is a csúnya hangszín az igazi gond (karizmával többen megmutatták, hogy úgy is lehet színpadon értékeset nyújtani), hanem a zéró expresszivitás. Netrebko sürgölődő-óvó (végig kotta nélkül énekeltek) Desdemonája Eyvazov lecövekelt Otellója mellett úgy hatott, mint a növendékéért izguló énektanár vagy egy fiáért aggódó anyuka. A duett után a tehetséges fiatal dirigens, Denis Vlasenko vezényelt egy pattogós Nabucco nyitányt, amit a Tu che le vanita követett. Végre Netrebko egyedül – zavart keltő tényező nélkül fel lehet mérni, mit is tud korunk no. 1 dívája. A mérleg pozitív serpenyőjébe leginkább varázslatos lírai pillanatok kerülnek. De – és ez teljesen szubjektív vélemény, nem provokáció – szerintem Netrebko matériája egyszerűen nem Elisabetta, nincsen benne elég drámai kraft (néha az arcán erőlködést is véltem felfedezni). A vaskosabban hangszerelt részeken még csúcshangjai se tudnak a székbe nyomni. Mindennek tetejében pedig ott van ez a furcsa sötétítés, ami élőben kevésbé zavaró nekem, mint felvételen – de így is természetellenesen hat, nem valami meggyőző. A Don Carlo ária után Eyvazov tért vissza elénekelni Rodolfo áriáját a Luisa Millerből, ami számomra az est mélypontja volt. Júliusban pont Beczala énekelte ezeken a deszkákon hatalmas sikerrel…Ezután Maltman lépett színre Macbeth áriájával (Pieta, rispetto, amore…). Az ő megszólalásaiban éreztem végig egyedül, hogy a hangjának való szerepeket énekel (bár lehetne nüanszosabb az előadásmód, túlságosan sok a forte-mezzoforte). Az áriát a Macbeth nyitánya követte, ami után Maltman és Netrebko az Ove son io duettet adták elő. Még meg sem szólalt Netrebko, amikor már megértettem, hogy miért is rajonganak a Lady interpretációjáért. Ahogy a zenészek mögött kétségbeesetten rohant be a színpadra, az ember már nem Anna Netrebkót látta, hanem ízig-vérig Lady Macbethet. Maltmanban pedig partnerére talált és a két stage animal sistergősen felejthetetlen, bár vokálisan azért nem tökéletes, perceket okozott. Az est első felét ezután a Trubadúr első felvonás végi tercettje zárta. A második felet egy langyos Forza-kettős (Invano Alvaro) nyitotta, majd Netrebko interpretálta La Wally nagyáriáját. Ugyanazok a pozitívumok és negatívumok jellemezték, mint a Don Carlos részletet. Ezután a tenor magához képest egészen jól énekelte Mascagni Mamma, quel vino è generosoját.  A Parasztbecsület Intermezzója után Maltman megtáncoltatta Netrebkót a Lippen schweigenben, majd Eyvazov énekelte a Lucevan le stellet. Netrebko utolsó szóló száma az O mio babbino caro volt – egy kérdés maradt bennem (bár a sötétítés ide is beszűrődött): miért nem ezeket a szerepeket énekli?! Ez a lírai, igazi Netrebko hang két vállra fektetett és megvett. Az ária utolsó része 20 másodpercig egy levegővel, még ha önkényes értelmezés is, lélegzetelállító volt. Ezt követően Maltman énekelt egy ízléses Nemico della patriat, majd a zárlat a Vicino a te volt, aminél már hallottam jobbat. Hiába tombolt nekik a közönség, mindössze egy sajátos O sole mio tercett volt a ráadás.

Összességében Netrebko szerintem verhetetlen lenne lírai szoprán szerepekben, de a drámaiakban ma sem az. Hangsúlyozom, nem a „bezzeg Tebaldi” esete forog fenn. Ugyanezen a színpadon és akusztikus körülmények között többször hallottam már Anna Pirozzit, Saioa Hernándezt, vagy Sondra Radvanovskyt. Mindhármuknak több keresnivalója van Netrebko jelenlegi repertoárjában, mint magának az orosz dívának. És hogy mégis miért Netrebko a sztár? Előbbi két énekesnőnél jobban azonosul a szerepeivel, Radvanovsky matériája pedig valljuk be nem ilyen szép. Ehhez vegyük hozzá az Instagram/Facebook jelenlétet, sztárallűröket, és talán közelebb is kerülünk a válaszhoz.

Zárásképpen egy kis válogatás (a Beczala koncert java és Netrebko) a két koncertből. Nem a legjobb minőség, de a lényeg átjön szerintem. Jó zenehallgatást!

20347   nizajemon • előzmény20346 2019-11-08 17:03:32

Pedig az (is) szárnyaló hanggal az igazi.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1895 • Mario Castelnuovo-Tedesco, zeneszerző († 1968)
elhunyt:
1897 • Johannes Brahms, zeneszerző (sz. 1833)
1950 • Kurt Weill, zeneszerző (sz. 1900)
1972 • Ferde Grofé, zeneszerző (sz. 1882)
1986 • Peter Pears, énekes (sz. 1910)
2007 • Pongrácz Zoltán, zeneszerző, karnagy (sz. 1912)