Kamionnal viszik az operát Róma külvárosába
A
színpadot egy kamion oldalt nyitott raktere adja, a jármű közvetlen közelében
pedig a zenekar helyezkedik el. A nézők nem páholyokból, hanem többnyire
otthonról hozott műanyag székekről követik a darabot.
A művészek ugyanazt az előadást adják
elő, mint az operaházban, azzal a különbséggel, hogy a színpad egy kamionban
elfér és „összecsukható”, így
minden este a város más helyszínén tudják felállítani.
A Teatro dell’Opera az egymást követő
harmadik évben indítja útjára az OperaCamion elnevezésű turnét, amely kamionnal
viszi el az opera világát Róma külső kerületeibe.
Május 31-től június 17-ig kilenc
helyszínen mutatják be Rossini A sevillai borbély operáját ingyenesen. Az első
állomás a népi negyedként ismert Quarticciolo lesz, az operaház
díszletraktárainak udvarán, az utolsó pedig a városon kívüli Valmontone. Az
előadásokat hetente többször, az esti órákban tartják.
A rendezésért, jelmezekért és
világításért felelős Manu Lalli az MTI-nek elmondta, a cél az opera megismertetése
és népszerűsítése azok számára is, akiknek nincsen lehetősége operaházba járni.
A tavalyi OperaCamion két héten át
bemutatott előadásaira tízezren voltak kíváncsiak, és a nézők között végzett
felmérés szerint negyven százalékuk életében először hallott operát.
Manu Lalli a kulturális kezdeményezés
sajátosságának a klasszikus daraboknak a „városi térhez” való
adaptációját nevezte. Úgy vélte, a színház ilyen esetekben az utcaművészettel
keveredik.
A szereposztásban Figaro szerepe Diego
Savininek jutott, Rosinát pedig Zas Martinez énekli. Utóbbi más énekesekkel
együtt a római operaszínház Fabbrica Youth elnevezésű tehetségkutató
iskolájának növendéke.
(Via MTI)
Szívesen. Remélem más is ráharap. :)
Köszönöm szépen, azért letöltöttem.
Ez a bécsi Anyegin közvetítés bizonyos szempontból csalódás volt. A videó minősége pazar, de a hangmérnökök gyatra munkát végeztek (és ez már nem az első eset).
Anyeginem másnapján (22279) nagy fába vágtam a fejszémet, konkrétan kőrisfába. A Walkür, mint "olyan", a Ring slágerdarabja, az 1. felvonást koncertszerűen is elő szokták adni. (Magam is hallottam egy régebbi BFZ-koncerten.) Nem új ez a bécsi Ring, a huszadik életévében jár, de jól tartja magát. Sven-Eric Bechtolf német film-, színházi és operarendező munkája visszafogottan modern, mondhatni hagyományos. A kosztümök a legkonzervatívabb igényeket is kielégítik (Marianne Glittenberg - feleség), a színpadképek (Rolf Glittenberg - férje), miként a ruhák túlnyomó többsége, a "szürke ötven árnyalatában" leledzenek. A 3. felvonás nyitójelenetében nyolc életnagyságú paci ácsorog a színpadon szanaszét, azokat szaladgálják csujjogva körbe a walkür-lányok és taszigálnak kifelé egy ki-tudja-honnan előkerült pasast. Ezt leszámítva minden kiszámítva. A Tűzvarázs vetített háttere akkora lángtenger, hogy még tűzoltó is előkerült a végén. (Tényleg volt tűzoltó, igaz, csak kifelé menet láttam a végén, ő még tovább tapsolt.)
A "hűvös" szòval magam is jeleztem, hogy nem körömràgòsan izgalmas a rendezès. Na de hogyan lehet izgalmasra rendezni egy alapjàban vève cselekmèny nèlküli operàt? Max. ùn. "rendezői terrorral". Lenne 1-2 bizarr ötletem :-)
Igen, de őt Pesten sosem làthattuk. Ő is centikre volt a 100-tòl, mint ahogyan alig idősebb pàlyatàrsnője, Simionato. Obrazcovàt viszont többször làthattam volna a szerepben itt, de nem làttam, csak mint Ebolit ès dalesten.
Sajnos,Stevens már egy másik világban énekli Carment...
Grigorian, mint Carmen? No, azt elég nehezen tudom elképzelni. A hangja a szükséges drámai erőt sem nélkülőző, de inkább lírai vagy könnyű drámai szoprán, egyénisége szerény véleményem szerint távol áll a gitanáétól és szofisztikàlt lényéből nem árad a figura eredendő közönségessége, ösztrogén kisugárzása, nyers szexuális csábereje. Carmennek -színpadon- még az univerzális és nálam örök első Callas is ellenàllt avagy Carmen őneki. Vélhetően nagy ováció lesz, sokszáz Eurókért a közönség ünnepelni akar. Én nagyon szurkolok ... és várom, várjuk a beszámolót.
Grigoriant aug. 21-én tervezem megnézni Carmenként Salzburgban.
Eredetileg "csak" egy Walkürt terveztem a StOP-ba, de amikor megláttam az előző napi Anyegin szereposztását, a maradék jegyekre lecsapva arra is beneveztem. A megfejtés egyetlen név: Asmik Grigorian. Bevallom, az Anyegin sosem tartozott kedvenceim közé, emlékezetes az ötödfél évtizede a Bolsojban látott előadás volt, az is főleg a genius loci okán, Nyesztyerenko parádés Greminjén kívül sajnos nem emlékszem a többi szereplőre. Nos, röviden: a világhírt nem adják ingyen. Grigoriannál nehéz fukarkodni a dicsérő jelzőkkel, de nem is szükséges: hangban és játékban egyaránt tökéletes Tatjána ő. Valójában kinőtt már a szerepből ... és mégsem, ahogy emblematikus Cso-cso-szánja is, mint hírlik, máig hiteles, pedig mindkét figura úgyszólván gyereklány még. Nem tesz ő semmi különöset, csak énekel. A hangja nem csupán hibátlan, de végtelenül kifejező is, telve vággyal, szenvedéllyel, érzelemmel, majd mérhetetlen csalódással, végül méltóságteljes lemondással. És amikor nem énekel, akkor is jelen van, esendő, szinte törékeny alakja -képzavar következik!- betölti a teret. Őt kell nézni akkor is, ha mások énekelnek, -például, amikor Anyegin "kikosarazza"- pedig kiváló a körítés is. Az Opernwelt 2025 - Az Év Énekese, Bogdan Volkov a másik csoda: csak ahogy a Lenszkij-ária második strófáját (Скажи, придёшь ли, дева красоты,) elindította, azt a rebbenés-finoman lélegzetelállító pianót talán nem túlzás a Geddáéhoz mérni, miközben a drámai összecsapásokban is győzi hanggal. (Bónusz: Triquet-chanson.) Boris Pinkhasovich is kiváló énekes, de mit lehet tenni, az Anyegin címszerepe valahogy nem parádés, nem kap slágert. A szép hangú bariton csak a záró kettősben és a fináléban tudja megmutatni jeles képességeit. Róla is sokat fogunk még hallani. Dmitry Ulyanov sikeresen rezegteti basszusát Gremin herceg egyetlen jelenetében. Nem tetszett Daria Sushkova éles, darabos, vihogósra rendezett Olgája, annál inkább a lassan hetvenéves Elena Zaremba töretlen, pasztózus hangú Filipjevnája. Nagyjából hagyományos, kissé tán hűvös a rendezés (Dmitri Tcherniakov), mindvégig egy hatalmas, ovális asztal körül -időnként rajta- zajlik a cselekmény. Egyetlen durva beavatkozást éppen a dráma tetőpontján észleltem: pisztolypárbaj helyett egyetlen karabéllyal huzakodnak a felek, ami véletlenül elsülve sebzi halálra a költőt. A sok színváltozást sem sikerült kicsit megpörgetni. Korhűek a ruhák (Maria Danilova), a Gremin-bálban nincs balett, a polonéz alatt pincérek kínálgatják körbe étellel-itallal az asztalt körülülő vendégsereget. Timur Zangiev keze alatt (nélkül is?) bécsi színvonalon szól kórus és zenekar egyaránt. Folyt. köv.
De legalább most megtudtuk Mundruczó Kornél szavaiból, hogy az OPERA tervezi visszahozni A végzet hatalmát, aminek nagyon örülök, mert ez a Verdi-opera is - a sok között - a kedvenceim közé tartozik. Ha három évet kell rá várni, az is rendben.
Tudtommal az Operában, mint mindenütt másutt is, évekre előre kell tervezni, és mivel a főig. is maradni fog, miért változnának a tervek?
Az interjúja végén Mundruczó Kornél arra is kitér, itthon, az OPERAHÁZBAN is alkotni fog: felkérést kapott a három év múlva esedékes "A végzet hatalma" megrendezésére.
Jessica Pratt és Michele Pertusi még soha nem okozott nekem csalódást, amikor élőben hallottam őket. Ezt az előadást nemcsak hallgatni, hanem nézni is érdemes lesz, ha jól sejtem.
Mundruczó Kornél: „Élvezem, hogy az operában nem én vagyok a főnök”
Fidelio.hu - 2026.05.06. 13:30 – Kondor Kata
Jelentős filmes és színházrendezői karrierje mellett az utóbbi években sorra a legnagyobb operaházak műsorán találkozhattunk Mundruczó Kornél munkáival. Mit kezd a műfaj és az előadói struktúra kötöttségeivel? Hogyan került Wagner Lohengrinjébe Szorokin Jég-trilógiájának egy motívuma? Be lehet hozni új közönségrétegeket az operába? – mindezekről a kérdésekről is beszélgettünk az alkotóval, aki elárulta: fog Magyarországon rendezni. Mundurczó Kornél-interjú.
Romeo Castellucci a milánói Scalában debütált, ilyen volt az év egyik legjobban várt operaprodukciója
Nagy sikerrel mutatták be a milánói Scalában Claude Debussy Pelléas és Mélisande című operáját Romeo Castellucci rendezésében. Az esemény különlegességét az adja, hogy a kortárs európai avantgárd színház egyik legmeghatározóbb alakjának ez az első operarendezése az olasz intézményben. Castellucci – aki a produkció minden aspektusát felügyeli a rendezéstől a díszleteken át a jelmezekig és a világításig – nagy erejű, rendkívüli atmoszférájú összművészeti alkotást teremtett.
Heidi Mancino kritikája.
mno.hu - 2026. 04. 26. 6:32
Hogy az ördög vinné el! A MET következő évadját már láttam korábban, és mostanáig drukkoltam, hogy láthassam a Jenufát Grigoriannal és Stemmével. Hát ez kútba esett! Mégse repülhetek ki New Yorkba ezért. :((
A MET 2026/27-es szezonja ide kattintva tekinthető meg. Egyelőre ennyit a csődről, bezárásról szóló híresztelésekről. A szezon évfordulói: MET 60 éve a Lincoln Centerben, Peter Gelb 20. igazgatói szezonja -ezzel 3. az "örökranglistán"- és Yannick Nézet-Séguin 10 ève zeneigazgató.
https://faymiklos.hu/2026/02/27/orjongo_tenor
Viszont a jövő csütörtökön a Nabuccót közvetítik Netrebkóval.
Tényleg nem volt teljesen egészséges, két ponton megingott, amúgy is úgy érzem, ez a szerep a jelenlegi határait feszegeti. Nagyon nehéz szerepek vannak ebben az operában. De csodálatos! Nekem régi nagy kedvencem a Luisa és Nadine Sierra egyszerűen elképesztő volt benne. A rendezés simán polgárpukkasztó, cinikus marhaságok halmaza. Ami Kaufmannt illeti, én aztán nagy rajongója voltam-vagyok, de az a hang, ami a világhírt meghozta neki, már a múlté sajnos.
Mi sajnos lemaradtunk róla, mert elmaradt a közvetítés, állítólag a tenor betegsége miatt. A 2023-as Otellót adták helyette, Kaufmann, Tezier, Willis-Sorensen főszereplésével.
Általában toleráns vagyok a modern rendezésekkel, de mikor a kedvenc áriáim egyikét, egy drámai áriát szétcsesznek azzal, hogy besétál egy életre kelt játékmackó, vagy mikor a tenorhős alvajáróként átbóklászik egy együttesen, amiben nincs szerepe, aztán befekszik a színpad közepén az ágyba, akkor cseppet durcás vagyok. (Luisa Miller, Wiener Staatsoper)
Lesz ennél jobb is. :)
Ruitner Sándor írja ismertetőjében A bűvös vadász 1959. évi szegedi előadásának hangfelvételéről készült CD-kiadvány borítójának belső oldalán:
„A most megjelenő lemez, amelyről Weber operájának legszebb énekes részleteit hallhatjuk – túl az esztétikai élvezeten - , historikus értéket képvisel: bepillantást (pontosabban: ’behallgatást’) enged a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának egy olyan előadásába, amelynek kedvéért – 1959-ben – nagyon sok operabarát és kritikus zarándokolt le a tiszaparti városba. A Vaszy Viktor irányítása alatt működő, és azokban az években második fénykorát élő együttes nyújtotta zenei és drámai élmény nemcsak akkor és ott, a nézőtéren ülőket nyűgözte le, de ma is szinte ’átsüt’ a mikrofonok képezte akusztikus térbe… És ez a sugárzás képezi a lemez másik historikus értékét: 1959-ben ugyanis a Magyar Rádió meglehetősen kezdetleges (saját mérnökei és technikusai által ’szerkesztett’) technikai felszereltsége miatt, aligha vállalkozhatott egy ’kihelyezett stúdióban’ történő, a budapesti Bródy Sándor utcában rögzített produkcióhoz hasonlítható, azaz művészileg és technikailag összevethető felvételre…
A Bűvös vadász szegedi előadásának nagyszerűsége mégis egy ilyesfajta ’kaland’ vállalására késztette e sorok íróját, az anyag akkori rádiós rendezőjét. A körülményekről mindenképpen el kell mondanom, hogy a lelkesedés az egyébként egykedvű rádiósokat is magával sodorta: szinte ámulva néztük, ügyes kezek miként varázsolnak – különböző díszletelemek segítségével – a színpadból igazi stúdiót, az igazgatói irodából pedig technikai helyiséget… Nem beszélve arról, hogy a művészbejáró előtt álló rögzítő kocsiból kiszűrődő hangokra állandóan nyüzsgő tömeg figyelt… Az egy héten át tartó felvételeknek ezt a hangulatát talán azok is érzékelik, akiknek otthonába csak most jut el a Vaszy Viktor irányította ’zenés műhely’ egyik különleges szépségű ékszere. Az a pompás ötvösmunka, amelyben az idősebb, tapasztalt művészek rutinos produktumának mély tűzű-, és tehetséges, feltörekvő fiatalok lázas álmainak szinte fehéren izzó ékkövei, pompásan illeszkednek a fegyelmezett zenekari és énekkari hangzás önmagában is szépséges aranyfoglalatába.
Szegedi és a tiszaparti városból elszármazott művészek egyéni produkcióit már számtalan lemezfelvétel őrzi. Ami most megszólal, abban különbözik tőlük, hogy ez a csaknem 80 perc Szeged város kulturális történelméből egy emlékezetes zenei korszak teljes értékű, és ugyanakkor különleges csillogású tükre.”
(Ruitner Sándor)
Internet, számítógép van, de tényleg csak a YouTube-ról tudok mindent nézni, meg a televízióból. Letöltéshez nem értek. Mondjuk e-mailban kapok egy linket, megnyitom és élvezettel megnézek mondjuk egy operát, operettet stb. De ezeket nem tudom letölteni a gépemre; elmenteni legfeljebb a kapott linket tudom. Különben nem szeretek teljes operát vagy operettet egy kis monitoron nézni, mint laptop, PC vagy okostelefon. A vásárolt DVD-lemezeimet bármikor berakhatom a lejátszóba, ami a nagyképernyős lapos tévémre van hangolva. Egész más az élvezet. Azért járok moziba is filmet nézni, mert széles vásznon minden jobban érvényesül (túl a hanghatáson; a másik: nem szeretem használni sem a fül-, sem a fejhallgatót...)
Tényleg nem akarok vitatkozni veled, és ez a te dolgod, de mit jelent az, hogy nincs technikád a letöltéshez? Nincs interneted, és nincs otthon egy kivénhedt számítógéped? Mert tulajdonképpen ennyi dolog kell. :)
Ez a szegedi A bűvös vadász legendás előadás volt, s a lemez is azzá vált. Ezt persze nem én találtam ki, de arra érdemes fölhívni a figyelmet, hogy ez is Vaszy egyik "nagy dobása" volt Szegedről, hajazva a pestieket, s az itt szereplő énekesek mindegyike akkor ottani tag volt, egyikük sem vendég. (Horváth József és Mére Ottilia házastársak voltak, s utóbb együtt távoztak nyugatra, míg Moldován Stefánia és Szalma Ferenc is hosszú szegedi tagság -ottani befutás- után kerültek a pesti OH-hoz. /Szalma Ferencet -aki egyébként Szegeden is született- nem egyszer hallhattuk az egyik szegedi belvárosi templomban liturgián énekelni, csak úgy. Még gyerek voltam, amikor ő Bp-re került, de emlékszem, anyukám hívta föl rá a figyelmünket az egyik mise után. Amúgy az Aidában láttam is a Szegedi Nemzeti Színházban főpapként, tán 1961-ben./ A bűvös vadász több szerepét egyébként kettős, sőt hármas szereposztásban játszották, s bár legtöbbször igen, de nem mindig Vaszy vezényelt.
Köszönöm, így igaz, Nincs technikám a letöltéshez, ezért nálam a DVD és a CD az opció.

OTP Bank Audio CD 1992 Stereo HUN 001
ORIGINALLY RECORDED in 1959 at the Szegedi Nemzeti Szinhaz
!!! This is a LIKE NEW DEDICATED COLLECTORS CD !!!
A bűvös vadász
(részletek magyar nyelven) – 80 perc
Dalszöveg Szabó
Miklós operaénekes műfordításában.
Actors / Szereplők:
Ottokár ....................................Sebestyén Sándor
Kuno........................................Horváth József
Agáta ......................................Moldován Stefánia
Annuska ..................................Berdál Valéria
Gáspár......................................Szalma Ferenc
Max .........................................Megyesi Pál
Egy remete . . . .........................Sinkó György
Kilián .......................................Szabadi István
Nyoszolyó lány ..........................Mére Ottilia
Samiel......................................Halmágyi Mihály
Nekem megvan a 2021-es berlini felvétel, de neked nem kínálom fel, hiszen te nem töltesz le semmit sem. :))
Egyetértek! Zseniális volt a Freischütz különleges koncepciójú színrevitele Berlinben a Konzerthausban (2021)! Sajnos, csak az utolsó felvonást tudtam megnézni a Classicán, de a rendezés, a látvány, a zene, az előadók, az ének- és zenekar együttese mind, nagyon megragadott. Jó lenne ha DVD-n kijönne a produkció felvétele.
Azt hittem, arról van szó. Most nem láttam, milyen műsora volt.
HÉT áriát énekelt. Puccinikat. Csókoltatlak.
Ezen a 2008-as koncerten sokat énekelt. És jól.
Tudom, de a személyes élmény volt a legfontosabb: élőben, itthon egy világhíresség közelébe jutni! Nekem anno Domingo is nagy csalódás volt - az alakítás egészét tekintve - az emlékezetes Aida-előadásán az Erkel Színházban, 1987-ben. Akkor volt hozzá szerencsém először látni/hallani élőben. Hatalmas érdeklődés volt iránta, a jegyekért kis túlzással "sátort vertünk" és éjszakáztunk a színház előtt, hogy biztosan a belépő birtokába jussunk. Nagy ováció fogadta, de nem volt jó formában. A televízió felvette az előadást. Ugyanez az "élmény" ért Pavarotti előző évi Bohéméletben való vendégszereplésénél. Úgyhogy én eltekintek a mennyiségtől, de még a minőségtől is abban az esetben, ha valakit először van módom élőben hallani a színpadon, viszont másodszorra látni már jobban odafigyelek a megvalósítás "finomságaira", mikéntjére is, azon túl, hogy a meghívott művész melyik darab milyen szerepében lép fel - ami a kedvemre való legyen. (Puccini sohasem volt az esetem, bár elismerem és szeretem némely alkotását...)
Nagy csalódás volt a Müpában. Alig énekelt valamit...
