vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3226)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49)

   
3763   Haandel 2018-11-16 17:35:42

Silvesterkonzert der Staatskapelle Dresden
Johann Strauß’ »Die Fledermaus«
29.12.2018 / 30.12.2018 |  30. Dezember 2018, ab 22 Uhr im ZDF

Jonas Kaufmann EISENSTEIN
Elisabeth Kulman PRINZ ORLOFSKY
Andreas Schager ALFRED
Rachel Willis-Sørensen ROSALINDE
Tuuli Takala ADELE

Sächsischer Staatsopernchor Dresden
Franz Welser-Möst DIRIGENT

3762   Búbánat 2018-11-13 14:27:41

Maya-Galathea, 1931-1957.

Jákfalvi Magdolna írása

„Maya egy Galathea, Harmath Imre és Fényes Szabolcs alkotta nő, a szépség és az önfeláldozás ideája, minden férfi vágya, vigaszt és örömet nyújtó szexmunkás. Az első huszonöt év primadonnái, különösen Honthy Hanna, Karády Katalin és Tolnay Klári mind átformálták, átalakították az eredeti Mayát, s 2018-ra egy különös ikon áll előttünk." [...] 

(Az írás a Theatron Műhely Alapítvány és a Budapesti Operettszínház közös színháztörténeti kutatási projektje keretében jött létre.)

3761   Búbánat • előzmény3759 2018-11-13 14:19:38

Kapcs. 3190. , 3191. sorszámok is

Emmerich Kálmán: Kaiserin Josephine

Ennek a ritkán hallható Kálmán-operettnek van hazai stúdiófelvétele a Rádióban  - csak keresztmetszet, de az sajnos nem tölthető le a Youtubre-ról...

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el.

Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara

Vezényel: Bródy Tamás

Szerkesztő: Bitó Pál

 

Az említett CPO -kiadványt - CD-n - megvásárolhatjuk itthon (csak meg kell rendelni a megfelelő helyen... és hozzájuthatunk a lemezhez; aki nem tudja letölteni az internetről)

3760   Búbánat • előzmény3758 2018-11-13 14:16:01

Tokody Ilona is megpóbálta - neki nem sikerült...

3759   joska141 2018-11-13 05:57:45

A CPO két CD-n kiadta a 2017.évi Bad Ischl-i Emmerich Kálmán: Kaiserin Josephine című művét.

Erről a linkről, csekély költségért, letölthető:

https://www.isrbx.com/3137676894-miriam-portmann-marius-burkert-franz-lehar-orchestra-amp-vincent-schirrmacher-kalman-kaiserin-josephine-2018.html

 

3758   ferocissimoato • előzmény3756 2018-11-12 23:33:42

Dolhai Attila is énekelt operát. Akkor most már lehetne akár az Operaház igazgatója ? Logikus!

3757   Búbánat 2018-11-11 16:32:32

 

Az Operettszinhaz.hu oldalon olvasható az alábbi bejelentés - felhívás:

ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET

A zenés színház eseményei könnyedén legendákká válnak, s láthatatlanul összekötik mindazokat, akik beszélik e nyelvet, emlékeznek hőseire. A Theatron Műhely történészei 2015-ben kutatócsapatot formáltak, hogy a város és a Budapesti Operettszínház kulturális emlékezetét a magyar zenés színház hagyományai felől közelítsék meg. Ennek a több éves kutatómunkának az eredményeit olvashatják 2018. november 12-től heti frissüléssel a felület látogatói.


A rövid összefoglalások a színház egyik fénykorának tekintett korszakot, Gáspár Margit igazgatói éveit tárják fel, mert ezek az évek, 1949-1956 között tették lehetővé, hogy a teátrum hét évre a keleti blokk legjobb zenés színháza, a Walter Felsenstein által 1947-ben alapított Komische Oper magyarországi párjává váljon, az opera helyett a politikailag igazolt operett műfaját állítva a középpontba.

A Budapesti Operettszínház és a Theatron Műhely kutatóinak közös célja a magyar zenés színház eseményeihez kapcsolódó kulturális emlékezet feltárása, a kapcsolódó életművek minél teljesebb körű gyűjtése, sokoldalú bemutatása és közvetítése.

Ehhez kívánunk jó olvasást.

Theatron Műhely Alapítvány, Budapesti Operettszínház

3756   Edmond Dantes • előzmény3750 2018-11-11 15:45:34

A teljes cikk (HVG, 2018. november 8.) felkerült a netre, íme:

Mindent felforgatna az Operettszínház új vezetése

Hamvay Péter

Hamvay Péter

A kultúrharc már az Operettszínházat is elérte, a korábbi, szintén fideszes vezetés, úgy látszik, nem bizonyult elég nemzetinek. Most lesz Trianon-musical és nemzeti operett, bár a Kero-korszak nézőit ezzel nehéz lesz megtartani.

„Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat” – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az erdélyi születésű operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista cseppet sem finomkodó tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat. Pedig a szintén jó fideszes kapcsolatú Lőrinczy György mindent megtett, hogy megtartsa pozícióját. Igazi drámáknak volt helyszíne az Operett, amik nem a színpadon, hanem a színfalak mögött játszódtak.

Lőrinczy György

© MTI / Balogh Zoltán

Lőrinczy egy éve még az egyik legbefolyásosabb szereplője volt a kulturális életnek, tagja a mindenható Színházművészeti Bizottságnak, vezetője a legnagyobb mecénás Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) és az állami intézménnyé vált Operettnek. S aztán, akár egy Shakespeare-tragédiában, elkezdtek záporozni a csapások. Egykori barátját és mentorát, a színház művészeti vezetőjét, a magát Kerónak nevező Kerényi Miklós Gábort elsöpörte szexuális zaklatási ügye, a színház a média kereszttüzébe került. Lőrinczy azonnal cselekedett, eltávolította Kerényit, és meggyőzte a közvéleményt, hogy nem tudott az üzelmeiről, pedig 2011 óta együtt irányították az Operettszínházat.

Hiába jelentett azonban Lőrinczy neve garanciát arra, hogy képes továbbvinni a Kerényivel együtt felépített sikeres színházat, hiába hozott létre néhány egyszerre korszerű és NER-kompatibilis előadást (például az István, a királyt), hiába támogatta a társulat, s hiába távozott engedelmesen, színleg önként az NKA éléről, mindez nem volt elég ahhoz, hogy a pályázaton Vidnyánszky Attila jelöltjével szemben győzedelmeskedjen.

Vidnyánszky ugyanis már rég meg akarta buktatni a Kerényi–Lőrinczy-párost, az Operettszínház vezetésére kiírt 2014-es pályázat idején azonban csak annyit sikerült elérnie, hogy a színházat 13 éve vezető Kerényi hátrébb kényszerült lépni, a korábbi „szürke eminenciás” Lőrinczy pedig előrébb, főigazgatónak. A Nemzeti Színház vezetője sem emberileg, sem művészileg nem találta elég méltónak Kerényit az Operett irányítására, a tao-támogatások kritikusaként rossz szemmel nézte azt is, hogy külföldi turnéi után milliárdos plusztámogatást szerzett a színház. Lőrinczy bukását most sem tudta volna elérni egyedül, ehhez az Operett-főnök legfőbb támogatójának, Lázár Jánosnak a kegyvesztettsége kellett.

© MTI / Máthé Zoltán

Kiss B. Atilla alaposan beugrott a nagybőgőbe. A 111 oldalas pályázatában egyetlenegyszer sem említi név szerint az előző vezetők bármelyikét, és kijelenti: az elmúlt időszakot lezárja, és megkezdi a jövő építését. Azt ígéri, felszámolja azt a valóban problematikus gyakorlatot, hogy a turnékat és részben a szerzői jogok megszerzését kiszervezi a színház a – főigazgatói kinevezéséig – Lőrinczy vezette Pentaton Kft.-nek.

Kiss B. nem csinál titkot abból, hogy kevésre becsüli az előző vezetés legnagyobb büszkeségét – és jelentős jövedelemforrását –, a nagyszámú külföldi vendégjátékot. A „turnékba menekülés lehetett ugyan a rövid távú anyagi túlélés módja”, de szerinte mióta a fővárosi helyett állami fenntartásba került a színház, erre nincs szükség. Itthon és külföldön is a musical helyett az operettre akar koncentrálni. „Ki másnak lenne a feladata a János vitéznek és a Háry Jánosnak a megismertetése az egész világban, határon belül és azon túl, ha nem a nemzeti operettszínháznak?” – teszi fel a kérdést, persze arra nem kapunk választ, hogy a közönség mit szól majd a váltáshoz.

Pedig Kerényi nem öncélúan használta a musicaleket, a felfuttatásukkal mentette meg a 2001-ben átvett, üresen kongó, poros Operettszínházat. Hatásvadász musicalrendezéseivel épített fel sztárokat és lelkes, sőt fanatikus közönséget, amely eltartotta a színházat, és az operettek gyérülő és öregedő közönségét is részben pótolta.

Operettszínházi forrásaink szerint a közkedvelt musicalek kivezetésével szinte biztosan megrogy a színház költségvetése. (Elég nagy csapás volt a repertoár zömét adó Kerényi-rendezések lecserélése is a szexbotrány után.) Ezt Kiss B. is látja, ám Vidnyánszkyhoz hasonlóan a kieső piaci bevételek helyett növekvő állami támogatásra számít. S lehet, hogy okkal, ha ugyanis igaz, hogy a kieső tao-bevételeket beépítik a színházak költségvetésébe, azzal nagyot nyerhet az Operett, miközben jegyárbevételekből a töredékét sem tudná hozni, mint a korábbi menedzsment. Kiss B. a fenntartót is előre felkészíti, hogy foghíjas széksorok előtt fognak játszani, szerinte ugyanis „nem a bevétel kell legyen a mindent eldöntő szempont”, és „a szellemi táplálék és a biztos siker viszonyrendszerében az előbbi áll nyerésre”. Cserébe viszont az általa „nemzeti dalszínháznak” nevezett Operett „a magyar kulturális diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális identitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme” lesz. Olyan abszurditásokig is eljut a pályázatában, hogy szerinte az operett „magyar műfaj, Budapesten teljesedett ki, és hagyományai Budapesten alakultak ki”.

A trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki – ezzel próbálja majd visszacsalogatni például a repertoárról bizonyára lekerülő Apáca Show közönségét. A külföldi musicaleket „fiatal szerzők történelmi, irodalmi személyiségek életéből merítkező magyar zenés játékokra, táncjátékokra, balladákra” cseréli. Látja, hogy az operett közönsége „generációváltás előtt áll”, de annak megválaszolására, hogy a mai tízen-huszonéveseket mivel hozná közelebb a Csárdáskirálynőhöz, már nem vállalkozik. Azt viszont világossá teszi, hogy az átdolgozásoktól tartózkodni fog. A legnagyobb probléma azonban az, hogy Kiss B. Atillának – bár elénekelt néhány operettszerepet – valójában semmi köze a műfajhoz, ő és stábja is az opera világából érkezett az Operettszínházba. Ahogy egyikük sem vezetett intézményt sem korábban.

Apáti Bence balettigazgató, a legvadabb kormánylapok megmondóemberévé vált sikeres táncos, korábban úgy nyilatkozott, nem vágyik vissza a balettba, nincsenek vezetői ambíciói. Kiss B. mégis rábeszélte, s bizonyára jól jönnek majd Apáti kormányzati kapcsolatai a radikális váltáshoz. A balettigazgatónak sincs egyetlen jó szava a jelen állapotokról, olyan szólótáncosokat szeretne, akik „nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek” élik meg a tagságot. Pfeifer Gyula fő-zeneigazgató pedig azt írja a pályázatban, hogy az Operett „nem engedheti meg magának, hogy zenei produkciói haknibrigád szintjére süllyedjenek”. A Kerényi-féle Operettszínház sohasem a kiemelkedő művészi színvonaláról volt híres, gyakran kereste az olcsó népszerűséget, de mégis túlzás az a degradáló mód, ahogy az újsütetű főnökök minősítik az ott folyó munkát.

Kiss B. Atilla a színház ügyvezető igazgatójának a NER igazi fregoliemberét, Kriza Zsigmondot szerezte meg. A jogász végzettségű Kriza egyik alapítója a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaságnak. 2010 után fel is ívelt a karrierje: részt vehetett az új színházi törvény kidolgozásában, és a Müpa felügyelőbizottságába delegálták, 2011-ben miniszteri biztossá nevezték ki, onnan került a Magyar Cirkusz és Varieté élére. Kinevezése után menesztette a Fővárosi Nagycirkusz szinte teljes vezetését, ám onnan Fekete Péter – jelenlegi kulturális államtitkár – kifúrta. Nem hagyták az út szélén, a Millenáris Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lett, ám ott kilenc hónap alatt, 2016 végén kitelt az ideje.

HAMVAY PÉTER

3755   Edmond Dantes • előzmény3754 2018-11-11 15:27:43

Csak keveset hallgattam bele és majdnem minden próza volt, ami ennyi nagy énekes név mellett szinte luxus. Mégis örömmel olvasom bejegyzésedet, mert arról tanúskodik, hogy elfogadható lehet olyan feldolgozás, ami -mint írod- "szétrobbantva a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit, nagyoperettből egyszerre kedves, magával ragadó zenés játékká és ízig-vérig komédiává változott." És ez operákra is igaz lehet!!

3754   Búbánat 2018-11-11 14:24:08

Tegnap este 21.05  és 23. 25 óra között az M5 csatorna leadta felvételről

Huszka Jenő - Martos Ferenc: Lili bárónő - Operett-fantázia két részletben

 140 perc, 2016

A Lili bárónő rendezője, Béres Attila a teátrum piciny Raktárszínházának intim terében álmodta meg a rendkívül bájos és mulatságos történetet, amely ezáltal szétrobbantva a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit, nagyoperettből egyszerre kedves, magával ragadó zenés játékká és ízig-vérig komédiává változott.

"Érdekel a szituáció" _ mondja a nincstelen gróf, amikor komornyik-ruhába bújva vállalja, hogy szolgálatba áll a gazdag bárónál és leányánál. A gróf, aki komornyikot alakít, egyébként sikeres színpadi szerző; a lány, aki szerelmes lesz a komornyikba, színésznői álmokat dédelget. A színésznő, aki a szomszéd birtokon nyaral, meg szeretné szerezni a színpadi szerzőt; a lány a komornyikot; a lány apja pedig a grófot. A Lili bárónő "szituációjában" mindenki akar valakit _ mindenki mást és mégis ugyanazt.

"Miért szeretünk operettet hallgatni, nézni? Mert minden lehetséges benne, ugyanúgy, mint a mesékben."

Huszka Jenő egyik legnépszerűbb operettje igazi kikapcsolódást nyújt pazar humorával, közkedvelt melódiáival, hisz ki ne ismerné, "Az egy kis cigaretta", a "Tündérkirálynő légy a párom" "Egy férfi képe…" és a "Gyere, csókolj meg tubicám" című slágereket?

A Lili bárónő ezúttal egyszerre több és kevesebb is egy nagyoperettnél: csupán kilenc színész, egy zenész és egy hihetetlen történet, finom eleganciával, különösen intim szférában…

Szereposztás:

Lili bárónő _ Lukács Anita,

Illésházy gróf _ Dolhai Attila,

Malomszegi Báró _ Jantyik Csaba,

Becsey,tiszttartó _ Szolnoki Tibor,

Illésházy Agatha grófnő _ Lehoczky Zsuzsa,

Illésházy Krisztina grófnő _ Kalocsai Zsuzsa,

Frédi _ Kerényi Miklós Máté,

Clarisse _ Szendy Szilvi,

Minden szerepben _ Peller Károly.

Zongorán kísér: Szekeres László

 

Ez az operettközvetítés fent van a YouTube csatornán, a teljes előadás felvétele letölthető onnan.

3753   zenebaratmonika • előzmény3752 2018-11-10 18:15:26

Abban külföldi operett is van, tényleg jóval drágább volt, de gondolom vastagabb is.

3752   Edmond Dantes • előzmény3751 2018-11-10 17:44:47

Íme, már megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/dr_winkler_gabor.a-magyar-operett.html

Én pedig most vettem észre, hogy ez a könyv nem azonos a szerző 2013-as, 2015-ben is kiadott, kétkötetes és jóval drágább Operettkönyvével:

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=280000

 

3751   zenebaratmonika • előzmény3748 2018-11-10 14:25:05

Már meg lehet venni?

Különben Huszka darabjait nem igen játszák más országban, viszont Ábrahám Pál népszerű német nyelvterületeken, sőt máshol is pl. Baltikum.

3750   Edmond Dantes 2018-11-10 09:43:38

Néhány -garantáltan politikamentes- információ az ez alatti HVG-cikkből.

Kiss B.Atilla felszámolná a turnék és részben a szerzői jogok eddigi kiszervezésének problematikusnak tartott gyakorlatát. Sok éve a Lőrinczy György által vezetett Pentaton Kft bonyolította ezeket a tevékenységeket. (kieg. tőlem: a Pentaton Kft tulajdonosa Kolosi Tamásné Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont egykori igazgatója.) Kiss B. Atilla kevésre becsüli a külföldi vendégjátékokat, azokat a "rövid távú anyagi túlélés módjának" tekinti. Szerinte a nemzeti operettszínház feladata a János vitéz és a Háry János játszása, megismertetése az egész világban, határon belül és azon túl. A közkedvelt musicaleket kivezeti.  Az arculat- és repertoárváltás következtében várhatóan fogyatkozó közönség és piaci bevételek helyett -a Nemzetit irányító Vidnyánszky Attilához hasonlóan- növekvő állami támogatásra számít. Kiss B. a fenntartót is előre felkészíti, hogy foghíjas széksorok előtt fognak játszani, szerinte a "nemzeti dalszínház (sic!) a magyar kulturális diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális identitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme" lesz. Szerinte az operett "magyar műfaj, Budapesten teljesedett ki, és hagyományai Budapesten alakultak ki". A trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki...a külföldi musicaleket "fiatal szerzők történelmi, irodalmi személyiségek életéből merítkező magyar zenés játékokra, táncjátékokra, balladákra" cseréli.

3749   Edmond Dantes 2018-11-09 21:30:37

Trianon-musicallel száll be a kultúrharcba az Operettszínház

A korábbi, szintén fideszes vezetés, úgy látszik, nem bizonyult elég nemzetinek. Kérdés, hogy mennyire lehet megtartani a Kero-korszak nézőit.

Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat.

Kiss B. Atilla a 111 oldalas pályázatában egyetlenegyszer sem említi név szerint az előző vezetők bármelyikét, és kijelenti, az elmúlt időszakot lezárja, és megkezdi a jövő építését. Itthon és külföldön is a musical helyett az operettre akar koncentrálni.

Pedig a zaklatási ügye miatt távozni kényszerülő Kerényi Miklós Gábor annak idején nem öncélúan használta a musicaleket, a felfuttatásukkal mentette meg a 2001-ben átvett, üresen kongó, poros Operettszínházat. A HVG operettszínházi forrásai szerint a közkedvelt musicalek kivezetésével szinte biztosan megrogy a színház költségvetése.

Az új vezetés mindenesetre a trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki – ezzel próbálja meg visszacsalogatni például a repertoárról bizonyára lekerülő Apáca Show közönségét.

(Teljes cikk a HVG friss számában)

3748   Búbánat 2018-11-03 23:42:40

Végre megjelent a várt könyv!

Winkler Gábor: A magyar operett

Holnap Kiadó kft, 2018

„Az operett mára hungarikum, Huszka, Lehár, Kálmán Imre darabjait ma is világszerte játsszák nagy sikerrel. És ki ne ismerné Fedák Sári, Honthy Hanna, a Latabár testvérek vagy Kabos Gyula nevét? Mi a titok hát? A csillogó díszletek, a gyönyörű jelmezek, a színészek játék-, ének- és tánctudása? Mindez együtt adja az operett csodálatos egyvelegét, a felhőtlen kikapcsolódás élményét.

Könyvünk bemutatja a műfaj fejlődését a kezdetektől napjainkig, végigvezet legfontosabb színészeinek arcképcsarnokán és megismertet az operett szolgálatába állt színházakkal. Reméljük, hogy az olvasottak hatására az operett szerelmesei még szerelmesebbek lesznek, kritikusai számára pedig feltárulnak e könnyűnek kikiáltott műfaj mélységei.”

 

3747   Búbánat • előzmény3746 2018-11-02 12:10:47

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (8) befejező rész

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A vezetett csoport

A zenekar gyakran kap megrovó kritikát, és nem mindig joggal, bár némi erősítésre rászorulna. De amikor a Figaro házasságát - őket mellőzve - a MÁV-zenekar játszotta, érthető volt, hogy bántotta őket a házon belül ért méltánytalanság a jobbító támogatás helyett.

Az énekkar abban a hibában szenved, amiben sajnos csaknem minden honi társa: nem ártana pár fiatal erő felkutatása, némi vérfrissítés. Addig is a karigazgató Rónai Pál mindent elkövet a tiszta hangzásért, a jó zenei színvonalért - a rátermettebb színpadi játék már a prózai vezetők dolga lenne.

Ami a tánckart illeti, Bogár Richárd szinte mindent tud, amit egy modern táncokkal élő színházban tudni kell; sokszor remek, amit kvalitásos élvonalbeli táncosnőivel és a jó közepes színvonalat megütő női és férfi táncosokkal produkál. (Ez utóbbiakkal kapcsolatban csak egyetlen halk megjegyzés, ami persze hangos felhördülést fog kiváltani. Az én fiatalkoromban színházi embernek maszkírozható feje kellett hogy legyen, bajusz, szakáll és különleges fürtök nélkül; ebben az egyben osztoztak a papokkal. Ma viszont azt kell látnunk, hogy „gombfejű" ifjaink egyazon vállig érő hajjal táncolják szerepüket, akár magyar paraszt, bécsi kadét, vagy kínai kuli is az!) Bogár Richárd képességeinek felmérésénél azonban figyelembe kell venni, hogy kifejezési formái tévedhetetlenül modernek, és a régimódibb táncok nem állnak jól neki, még koreográfusként sem. S bár a vendégként meghívott Pethő László munkája (Luxemburg grófja) hibátlanul ötletes és ízléses, a színház kiváló balettmestere, Géczy Éva sikeres operaházi pályafutása során birtokában van a Bogárból hiányzó képességek (keringő, tangó stb.) betanításának. Tudásával kár nem élni; a színésztáncok beállítására viszont Richter Károly már eddig is alkalmasnak bizonyult.

Ami a színészeket illeti,

Domonkos Zsuzsa mintha valamiféle primadonnatankönyvből lépett volna ki: fölényes (néha kissé a kelleténél fölényesebb és több melegséget kívánó) játékkal, kitűnő megjelenéssel, kellő tánctudással és énekkel - ez utóbbinál a mai időkben tapasztalható és néha jelentkező kis szeplők inkább tanári hibák.

Tiboldi Mária viszont jelenség: játékának, hangjának vannak, lehetnek hiányosságai, de ha megjelenik a színpadon, a reflektorok ragyogóbban világítanak, és megtelik vele a kulisszák világa. Kovács Brigitta kulturáltan énekel, előnyös a megjelenése, elég biztonságosan mozog, s ami primadonna voltához kell, azt az idő majd meghozza.

Morvay Pálma megjelenésének és játékának egyelőre még nincs aranyfedezete; reméljük, hogy idővel majd lesz.

Póka Évát a színház vezető színésznőnek szerződtette, de egyelőre csak a rádióban hallhatjuk (elég sokszor), színpadon még nem láthattuk, pontosabban egyelőre csak a Madách Színházban mutathatta meg Almási Éva árnyékában, ha nem is oroszlán-, de legalább macskakörmeit.

Marik Péter a színház kétségtelenül vezető bonvivánja. Nem cé-s tenor (állítólag még Caruso sem volt az!), de hangja szinte wagnerien sötét és kifejező, megjelenése férfias, minden szerepformálásának elhitető ereje van; kívánjuk: úgy gazdálkodhasson jó képességeivel, hogy joggal foglalhassa el Sárdy János megüresedett trónját.

Jankovits József és Virágh József esetében a Domonkos -Tiboldi probléma ismétlődik meg: Virágh jobban játszik és hibátlanabbul énekel, Jankovits viszont sikeresebben tudja magát a közönséggel elfogadtatni.

Farkas Bálint Vámos László telitalálata: nem olyan profi, mint Németh Sándor, de mindig oda talál, ahová ütni akar: kedvességével, ügyességével feltétlenül hatásosak alakításai.

Hidvégi Miklóst tévedés lenne ugyanebbe a kategóriába sorolni; hiszem, hogy nem született táncoskomikus, hanem -- s ezt a Zsuzsanna és a vének megejtően bensőséges, lírai alakításával és a Pipin káoszából kimagasló prózai mondataival is igazolta - másfajta feladatok méltóbbak lennének tehetségéhez.

Udvarias Katalin jellemszínésznő, s őt operettprimadonnaként a közönségre erőltetni hiba, mint ahogy nehéz végre igazi szerepkört találni

Zsadon Andreának és Kokas Lászlónak: egyikőjük kiművelt hangjához sem járulnak primadonnai, illetve bonviváni külsőségek, szubrettként és táncoskomikusként pedig kár énektudásukat elpazarolni.

Oszvald Marika született szubrett, pontosabban énekes-táncos naiva, akinek csak egy félnivalója van: vajon mai kiváló képességei kiállják-e majd az idők próbáját, és sikerül-e asszonnyá érnie.

Kovács Zsuzsa csinos is, jól énekel és táncol, a közönség mintha mégsem fogadná feltétlenül el, és szívesebben emlékszik remek szinkronalakításaira    (K ó r h á z  a  v á r o s s z é l é n!).

Gallai Judit mint a vidék egyik legkülönb operaénekesnője ért az Operettszínházba,

Medgyesi Mária pedig nagyszerű prózai tudásával jeleskedik elsősorban; a színház dolga lenne méltó helyre tenni őket.

A Maros Gábor-jelenségtől - ha szabad ezt a kifejezést használni - külön kell szólni. Harmadszor tagja a Fővárosi Operettszínháznak; közben megjárta a József Attila Színházat, nagy drámai sikerekkel., és az Állami Operaházat, ahol Mozartot is énekelt. Az előbbi helyről nyilván másfajta ambíciók vonzották el, az utóbbiban pedig a magasra tett mércének nem felelt meg. Úgy látszik azonban, hogy a klasszikus prózai és még klasszikusabb zeneszerzők kényszerű fegyelme alól szabadulva, most harmadszorra is megújított munkahelyén boldogan fürdik a béklyók és a komoly rendszabályok elveszítésében, és olyan szabadosságokat enged meg magának, melyektől ezt a fiatal és kétségtelenül tehetséges művészt vezetőinek kellene megóvniuk.

Egyetlen komika szerepel rendre a színpadon: Halász Aranka, akinek humorvénája mellett s ez mifelénk ritkaság - még erotikus vonzása is van. Ugyanakkor a színház által - ki tudja, miért? - favorizált Benkóczy Zoltán egyelőre még nem vezető színész, és epizódjaiban is több ízlést, önmérsékletet kellene tanúsítania, tartózkodnia minden olyan eszköztől, amelyet sajnos csak a közönségesség szavával tudok jellemezni.

Felföldi Anikó ez idő tájt a színház egyetlen musicalszínésznője, s ebben színházát az sem zavarja, hogy előnyös külseje és jó adottságai jóvoltából határainkon túl, számos fővárosban játszik operett-főszerepeket.

Ugyanígy Harsányi Frigyes az egyetlen musicalhősnek nyilvánított tagja a színháznak, s erre maximális muzikalitása, férfias kedvessége, színészi képzettsége jogosítja fel. A színház díszére és becsületére válik, hogy sok a jó karakterszínésze.

A sor élén a hibátlan magyarsággal beszélő (sajnos manapság már ez is érdem!) és mindig behízelgően kedves Mednyánszky Ági áll, és a komikai szerepkörre sikeresen átevezgető Kovács Iby, no meg a főként prostituáltak szerepkörére kárhoztatott Csongrádi Kata, aki pedig a Zsuzsanna és a vénekben merőben másfajta képességeiről is tanúbizonyságot tett.

Arányi Adrienne alakításai mindig ki fogástalanul karakteresek, éppúgy, mint a férfiak közül Csanaki Józseféi;

Varga Tibor realista fogantatású prózamondóként jeleskedik elsősorban, Pagonyi János tehetségével - valljuk be - rosszul sáfárkodtunk, viszont Magasházy István - persze operettszinten - a fiatal Garas groteszk-komikusi erényeit csillantja néha fel.

Henkel Gyula, Tauz Lajos, Széki József is mindig ízléssel, becsülettel áll helyt,

és még mindig helye lenne e színpadon az idő előtt visszavonult, szépséges és remek énektechnikájú Kiss Ilonának is.

Gárday Gábor énekes-színész, s itt a hangsúly a szóösszetétel első részén van; egy vidéki operában nagyobb szükség lenne rá;

Csere László pedig egyelőre szereposztási tévedések áldozata: kezdőként nem lett volna szabad őt Németh Sándorral lekettőzni (Pipin), és tinédzserarccal a Luxemburg egyik öregedő lordját játszatni vele.

Latabár Kálmán mintha kezdené levetni az örökletes és nem utánzásból fakadó nyűgöt; egyszer talán még módjában lesz a nagy családi elődök nyomába lépni.

 

Epilógus

Mindent összegezve: érezni kell, hogy nem ritka az a helyzet, amikor a vezetőség, a színészek és a rendezők a karzat uszályába kerülnek. Őrzők, vigyázni kell - sokkal jobban vigyázni - a strázsán! A színháztudományok e sorok írójánál magasabb szintű ismerője, Ungvári Tamás írja (Magyar Nemzet, 1984. I. 23.), hogy „a művészetben nem különösebb cél szórakoztatni. A szórakoztatás legföljebb a művészet mellékterméke; olyan, mint a gázgyártásban a koksz, és a legőszintébb minden nemes szórakoztatásban a pretenció, az igény a művésziességre" . Nos, erről az igényről a Fővárosi Operettszínházban nem szabad megfeledkezni. És még valamit: ismerve a színházak, színészek és kritikusok gyakran övön aluli ütésekkel tarkított viszálykodásait, sietek kijelenteni, hogy az elmúlt évadok előadásait túlnyomórészt nem sajtómeghívóval, hanem pénztárnál vett jeggyel láttam, s a színházban emberi és művészi szinten méltó kollégákon kívül se barátom, barátnőm, se rokonom nincs.

Akit pedig e túlságosan is bőséges beszámolóból kifelejtettem volna, attól eleve elnézést kérek.

(vége)

3746   Búbánat • előzmény3745 2018-11-02 11:34:14

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (7)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

Az aranycsapat

A Gáspár Margit által kialakított és sok sikert megért, összekovácsolódott tagokból mindannyiunk örömére még e percben hárman is aktív tagjai a színháznak: Hadics László, Németh Marika és Petress Zsuzsa. A sorrendet nemcsak az ábécé, de az értékrend is megszabja:

Hadics László az, aki bonviván korában sem volt a szakmai zsargonban „szívdöglesztő bájgúnárnak" titulálható, s az évek múlásával csak gazdagodott színészi és emberi értéke: mindig ízléses, mindig férfias, mindig karakteres az alakítása, és humoros szerepeiben sosem túloz.

Németh Marika az évtizedeket nyomtalanul hagyva maga mögött ma is hibátlan énektudással és hódító megjelenéssel büszkélkedhet. Az előbbit azonban feltétlen elismeréssel említjük, az utóbbit némi fenntartással: primadonnai külsőségei mintha valamiféle régvolt operettvilágot idéznének (ha a fiatalok megnéznék - nem nézik meg! - azt mondanák rá, hogy „cikis" !), és számára is - úgy látszik - ez a legkellemesebb állapot: még mindig szívesebben ugrik be a fiatal Ilona (Cigányszerelem) primadonnaszerepébe, mint hogy Fleuryt (Luxemburg grófja) és Cecíliát (Csárdáskirálynő) játssza. Úgy tűnik, mintha amúgy Honthy-módra kikikacsingatna szerepe mögül, mondván: azért én ennél sokkal fiatalabb vagyok! Mi mégis a legszívesebben arra a Németh Marikára emlékezünk, aki Heltai prózájában megmutatta, mennyi humora, öniróniája és jellemábrázoló ereje van.

Ami Petress Zsuzsát illeti, talán a legnagyobb dicséret számára, ha nyugodt lélekkel leírhatjuk: a múlt hangosfilmjében Gábor Miklós és az újabb musicalben Bessenyei Ferenc mellett sem kellett lépéshátrányt sem elszenvednie, még a Halálos szerelem nem feltétlenül testére szabott szerepében is csillogtatja prózai erényét, hogy a Marica grófnő komikájáról ne is szóljunk.

Hogy e háromtagú aranycsapathoz csatlakozó másik kettő közül elsőnek Lehoczky Zsuzsát említjük, annak oka van: nemcsak Petress, de a sugárzó jelenségként mindig felragyogó Lehoczky is az önpusztító művészek sorába tartozik; én még hallottam Petresst a Bohémélet Mimi-áriáját hibátlanul elénekelni, s hogy a hangját nem tartotta kellőképpen karban, annak nem az évek múlása az oka (lásd Németh Marika!), ahogy Lehoczky Zsuzsát is kimondhatatlan örömmel láttuk viszont a Halálos tavasz hibátlanul tökéletes főszereplőjeként, mert egyébként inkább lemondja előadásait, mint hogy azokon közönségét megcsalná. A Luxemburg grófjának plakátján például csak a neve szerepel, de annak színpadára még egyetlenegyszer sem lépett.

(Mayer Arankát, a színház új tagját - akit a plakát szintén hirdet - családi örömök tartják vissza a bemutatkozástól).

A jogos ötödik a díszes sorban Németh Sándor, aki ma „a" táncos-komikus a pályán, és felfutását azóta figyelve, amióta egyetlen mondattal kiugrott A mosoly országában a karból, úgy érezzük: bármelyik prózai színházban megállná a helyét, és csak sajnálhatjuk, hogy Bécs lassanként inkább mondhatja vezető színészének, mint Budapest.

 

(folytatom)

3745   Búbánat • előzmény3744 2018-11-02 11:24:14

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (6)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A zenei vezetésről

Visszatérve pár sor erejéig (bár többet érdemelne!) a zenei irányításra: a Bródy Tamástól Oberfrank Gézáig annyi kitűnő muzsikus által elhagyott posztot jelenleg Makláry László tölti be, aki ugyan az ominózus karmesterversenyen két alkalommal sem jutott túl az elődöntőn, ami nem jelenti egyben azt, hogy zenei vezetővé avanzsálva nem fogja tudni megállni a helyét; énekes színészei bizalmát máris élvezi (hát még ha az ütéstechnikája fejlődik!), és miután ambiciózus, műfajértő és zeneszerető fiatalember, nyilván minden igyekezetével el fog sajátítani mindenkitől minden megtanulhatót. Váradi Katalin fegyelmét, pontosságát, stílusismeretét az Operaházból hozta magával, s mindezt nyilván csak fejleszteni fogja (mintegy zárójelben s némiképp tréfás-komolyan csak arra kérjük: a bemutatók függönye előtt hordott férfiszmokingját cserélje fel nőiesebb viselettel). Orosz István a színház nagyon szimpatikus zenei mindenese: ugyanolyan megbízható, szakszerű karmester, mint amilyen zongorakísérő a Zsebszínházban, ahol igazán nem kaphat különb segítőtársat munkájában, mint a mindig kiváló Balassa P. Tamást. 

(folytatom)

3744   Búbánat • előzmény3743 2018-11-02 11:17:42

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (5)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

Nyugdíjban, sértődötten, eltávozva, elbocsátva és vendégségben

A legnagyobb érvágást a színészi gárdában Feleki Kamill visszavonhatatlannak látszó távozása okozta: ez a páratlan színész éveken át tartotta életben e színház kulisszái között az igazi szívmeleg emberi hangot; távozása éppúgy pótolhatatlan máig is, mint Fónay Márta és Zentay Anna nyugdíjba vonulása. Fónay bűbájos humora, kedves dalolása, Zentay hibátlan énektudása és karakterizáló képessége igazi hiánycikke a Fővárosi Operettszínháznak. De kár volt vissza nem tartani Rátonyi Róbertet, e műfaj mesteri ismerőjét, aki új munkakörében pódiumon, rádióban, tévében, de olykor jelenlegi anyaszínházában sem tagadja meg zenés múltját, csak éppen régi munkahelye küszöbét nem hajlandó átlépni. A következő időszak érzékeny vérvesztesége Galambos Erzsi elszerződése volt, éppen olyankor, amidőn szakmai mesterségtudásban szinte Hontby Hanna nívójára emelkedett. De vajon mi késztette távozásra Kishonti Ildikót, aki mintha egyenesen a modern musicalek művelésére született volna, s akinek képességei most éppúgy ragyognak a Macskákban, mint filmszerepében, vajon kinek a bűne, hogy nem kerestek megfelelő szerepeket Várhegyi Teréz számára, akiből akár egy korszerű, különleges Gaál Franciskát is lehetett volna kreálni?! Kár volt elengedni - elbocsátani? --a színház legszebb belcanto-tenorjával rendelkező Rózsa Sándort, és elengedni annak idején Vogt Károlyt, aki a La Mancha lovagjában, majd új színházában a Villan meg a többiekkel igazolta, hogy férfias kiállásával, zengő hangjával ideális musicalszínész. Rácz Tiborból (e sorok írójának csak névrokona!) feltétlenül megfelelő táncoskomikus-utánpótlást lehetett volna nevelni; ezt Szegeden, majd Zalaegerszegen vélt szerepkörén túlmenően is igazolta, és a Rock Színház helyett Szolnoki Tibornak is régen a Fővárosi Operettszínházban lenne a helye. (Ez most az évad végén megtörtént: Szolnoki az Operettszínház tagja lett.)

Szólni kell Suka Sándorról is, aki nyugdíjban van ugyan, de folyamatosan játszik a színházban. Nagyon igazságtalan őt állandóan Latabárral és Felekivel összevetni. Ő Suka Sándor, a maga értékes emberábrázoló képességével, fanyar humorával, nemes prózán érlelődött jellemteremtő erejével, arra viszont vigyáznia kellene, hogy néhanapján ne ragadtassa magát ízetlen rögtönzésekre („Siess, az egyik lábad itt, a másikat pedig áztasd be!" , vagy „A szívem dobog, a lábam pedig meszesedik!" stb.). De ez legalább annyira a művészi vezetés dolga, mint az övé.

Ami pedig a vendégszerepléseket illeti, mindig adódnak és adódhatnak olyan szerepek, amelyeket a törzsgárda tagjaival nem lehet megoldani: a La Mancha lovagja előadhatatlan lett volna Darvas lván, a My fair lady Básti Lajos, a Hegedűs a háztetőn Bessenyei Ferenc nélkül, s bizony a Bozzi úr is megsínylette Latinovits Zoltán tragikus halálát. A harmatgyenge Szerdán tavasz lesz egy percig sem élt volna meg Dayka Margit zsenialitása nélkül, és Kozák Andrásról is itt derült ki, mennyi érzéke van ehhez a műfaihoz is. A Halálos szerelemhez nehezen lehetett volna alkalmasabb főszereplőt találni, mint a megindítóan kedves Csákányi Lászlót. Nem ugyanez a helyzet Pitti Katalinnal és Leblanc Győzővel, akik - s ezt sietve leszögezzük - érthetően, szépen énekelnek, kulturáltan mozognak, színpadképesen mondanak prózát is, csak éppen a színház annyi maga nevelte primadonnával és bonvivánnal rendelkezik, hogy a színházak mai, érthetően feszített gazdálkodási rendje mellett két vendég napi több ezer forintos gázsi terhe megengedhető-e? Nem kellett volna-e inkább még egy Sir Basilt keresni a Luxemburg grófjához, hogy a három szereposztás ellenére se maradjon el előadás Suka influenzája miatt? Hogy azonban az esetleges vendégszereplések jogosságát mégis igazoljuk, leírjuk, hogy a Luxemburg grófjában Karádi Judit m. v. végleges szerződtetése nyereségnek ígérkezne.

 

(folytatom)

3743   Búbánat • előzmény3742 2018-11-02 11:05:14

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (4)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A művészeti vezetés

A rendezők sorában elsőnek az új művészeti vezető-főrendezőt, Horváth Zoltánt kell megemlíteni, akinek az elmúlt pár hónap alatt (ennek java részét is külföldön töltötte) még nem lehetett módja, hogy igazi képességeit ezen a - számára új - színtéren megmutassa (a Szabin nők elrablásának kudarca nem varrható az ő nyakába!). Az elmúlt években (évtizedekben) egyike volt legtehetségesebb, leginvenciózusabb és legízlésesebb operarendezőinknek, és meg kell gondolnunk, hogy Nicolaitól Straussig és Puccinitől Lehárig nem is olyan nagy az ugrás, mint ahogy egyesek vélik. Bízunk Horváth Zoltán tehetségében, szervező-erejében és főként abban, hogy a néha jogosan diktatorikusnak mondott kemény kéz módszerével helyrerázza mindazt, ami ebben a színházban helyrerázandó.

A színház élvonalbeli rendezője Seregi László, aki számtalan színházban számtalan műfajjal birkózott már meg, és olyan darabokkal jutott fel a csúcsra, mint mondjuk O'Neill drámája, a Vágy a szilfák alatt. Egyike azoknak a színházi szakembereknek, aki hisz a könnyű zenés műfajok létjogosultságában is, ha meg is rekedt e műfaj századeleji romantikus és túlságosan is komolyan vett változatánál. Ha újításról van szó, nem mindig nyúl szerencsés kézzel a lehetőségekhez, a gyeplőt sajnálatos módon közben mindig kiengedi a kezéből, ami az előadások lezülléséhez vezet, s így fordulhat elő, hogy például a Marica grófnőben a táncoskomikus (de csak az egyik!) a felvett kacagány végével mint a péniszével játszik, és azt énekli: „Én ott lakom - a Marosnál." Ez minden más színházban szigorú fegyelmit vonna maga után, itt vastapsot s a vezetőség dicséretét kapja jutalmul. Ismételjük: Seregi László hisz a műfajban, s ha kellő figyelemmel, türelemmel és önmérsékléssel áll hozzá egy-egy darabhoz, európai szinten műveli is azt. Többet kellene azonban az előadásokkal menet közben is törődnie, és a közreműködőket éppúgy, mint önmagát a próbák és az előadások folyamán fokozott fegyelem korlátai közé szorítani.

A másik rendező, Kerényi Miklós Gábor két arcát mutatta meg az általa rendezett darabokban, a Zsuzsanna és a vénekben Kerényi meghitt, lírai hangot ütött és üttetett meg, a másik kettő a harmatosan gyenge Szerdán tavasz lesz és a példátlanul gyenge Pipin esetében a darabok hibáit még valamiféle rendezői erőszakosság is terhelte; tömegek torlódásában, ködfüstök gomolygásában, vezető színészek félreállításában nem történt semmi, csak a rendező „kivagyisága" jött le a nézőtérre, s ez bizony nagy hiba. Kerényi Miklós Gábor-nak van még mit és van kitől tanulnia: több mértéktartást és emberséget, szakértelmet. Mikolay László a Nebáncsvirágban mindössze azt tudta igazolni, hogy jól konzervált mindent, ami annak idején a bemutató erénye volt, s ez nem kis érdem, Hegedüs László viszont a Halálos szerelemben értő színészvezetéssel, ízléses ötletekkel, hangulatteremtő erővel játszatta el a kellemes darabot.

 

(Folytatom)

3742   Búbánat • előzmény3741 2018-11-02 10:51:17

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (3)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A műsorrendről

A színházi szakmában manapság divat a sértődöttség. A Fővárosi Operettszínház például azért sértődött - pedig ez intézménynél egyetemlegesen ritkán fordul elő -, mert egyaránt kell operettet és musicalt játszania. Nos, a Petőfi Színház bezáratása kétségtelenül hiba volt. De közben felnőtt egy generáció (s erre a rádió és a tévé egyaránt tanú!), amely tudatában van annak, hogy a színészet valamiféle egyetemes hivatás: nem lehet csak prózát mondani, csak énekelni vagy csak jól táncolni. De ha színház kell példának: érdemes megnézni, miképp játszik ének- és tánckar nélkül operettet a József Attila Színház (A régi nyár Törőcsikkel, Borbás Gabival, Kalóval, Makay Sándorral - Iglódi irányítása mellett), miként musicalt a Madách Színház (a Macskák Almási Évával, Haumann-nal -- Szirtes Tamás és a „másik" , a koreográfus Seregi László rendezésében), a főiskolai hasonló nemű vizsgaelőadásokról nem is szólva. S ha netán a színház még egyszer A szabin nők elrablása felé nyúlna (remélhetőleg soha többé!), akkor nézzék meg, miképp játszanak zenés vígjátékot a Játékszínben olyan prózai színészek, mint Molnár Piroska, Benedek Miklós és Szacsvay László -- Verebes István rendezésében. De nem is kell a színház falai közül kitekinteni; elég mindössze visszaemlékezni, milyen pompás volt (most már ebben a színházban!) Seregi La Mancha lovagja és My fair lady musicalrendezése, milyen európai színvonalat képviselt az általa irányított Mosoly országa-előadás (amelyet e sorok írója ugyan jobban portalaníthatott volna), vagy hogy Vámos László milyen remekbe formálta a Hegedűs a háztetőnt és a West Side Storyt, másfelől pedig olyan előadást produkált A denevérből, amely egyszerre volt „echt wienerisch" és sziporkázóan modern. A zenei vezetés pedig Bródytól Lendvayn és Hidason át Oberfrank Gézáig felívelve odáig nemesítette a társulatot, hogy az még a Figaro házassága nem feltétlenül szükséges kísérletére is vállalkozhatott. Kétféle műfaj - kétféle képesség? Vajon az Állami Operaházban ugyanazok éneklik a Mozart-szerepeket, mint a Wagner-operákét, és a jó Pamina feltétlenül jó Sieglinde is? Semmiképpen sem. De egyazon színház tagjai, egyazon műfaj művészei mind, és a hangsúly ezen van, nem pedig a műforma differenciáin. Az adott helyzetben amúgy sem lehet változtatni, megfelelni azonban jó műsorpolitikával lehet. Nos, ez a jelenben, a közelebbi és távolabbi félmúltban nem mondható túlzottan sikeresnek. Új magyar operett már régóta nem született, s a klasszikusnak nevezettek mintha megrekedtek volna Lehárnál és Kálmánnál, néhanapján egy-egy Szirmai vagy Jacobi-darabbal fűszerezve az étrendet. Vajon nem ebben a színházban mutatták be a Mária főhadnagyot és a Szabadság, szerelem című operettet, és vajon méltányos-e a bécsi mintájú magyar operett legmagyarabb képviselőjéről, Huszka Jenőről végképp megfeledkezni? Még jobban, mint Ábrahám Pálról, Eisemann Mihályról, a kismesternek számító Lajtáról és Brodszkyról, hogy a kortárs Kerekes Jánosról és Tamássy Zdenkóról ne is szóljunk? Amikor a színház egy kétszemélyes (!) musical próbáival a férfi szereplő életveszélyes sebesülése miatt kénytelen volt leállni, a félresikerült és nem e színházba való tánc- és slágerzenével megtűzdelt Szabin nők elrablása helyett senkinek sem jutott eszébe, mondjuk, az ugyancsak tánc- és énekkar nélkül rövid idő alatt kihozható Tündérlaki lányok, a Zenebona, Az utolsó Verebélyi lány - hogy a sok többit ne is említsük?! Marad tehát Lehár és Kálmán, a Cigányszerelem szokványos rendezésben és előadásban, Jacobi Leányvására a tizedik előadáson széthulló és sajnos ripacskodó interpretálásban, a Marica a nagyszerű regényíró Kardos G. György által, aki pedig e könnyebb műfajnak is híve, túlírt és túlbonyolított megfogalmazásban, a Luxemburg grófja pedig alaposan lecsupaszítva prózai anyagában (pedig azt Kellér és Békeffy évtizedekre helyre tette, és Gábor Andor verseit Szenes Iván a nagy elődhöz méltó versszövegekkel egészítette ki), a zenei tükör pedig valamiféle kaotikus egyveleggé változott: az egyik Fleury a Honthy által népszerűsített, szellemes belépőt énekli, a másik egy egyveleget, amely az „Ajk az ajkon" -tól kezdve sok Lehár-slágert melegít fel; Angéla darabbeli belépője helyett egy ismeretlen Lehár-számot énekel (méghozzá minden primadonna mást-mást!), és a balett a más célra íródott Arany-ezüst keringőre táncol. Így lett a jól modernizált darabból szövegkanavász, esztrád zeneszámokkal dúsítva. Magyar musical egy született, a Szerdán tavasz lesz, amelynek szövegírója a kitűnő filmrendező Bacsó Péter, aki bizony alaposan botladozik a számára teljesen idegen írói területen, és még e műfaj koronázatlan királyát, Fényes Szabolcsot is magával rántja: zenéje ötlettelen és dallamszegény. (A Toledói szerelmesek nem volt sem operett, sem musical. Kezdetben erősen megkurtított formában, de még így is végtelenül hosszú tragédiaként aratott kétes sikert a Katona József Színházban, azután Erdődy János ízléses tömörítéssel rövidebbre gyomlálta azt, hogy rádiós daljáték lehessen belőle, majd ismét fel kellett hígítani, így lett a Fővárosi Operettszínház méltatlanul megbukott produkciója, amin Behár György szimfonikus igényű, magasrendű zenéje sem tudott segíteni.) Ami a külhoni musicaleket illeti, a Chicago első látásra, a bemutató látványos külsőségeivel, e sorok íróját is megtévesztette, és lelkes szavakra indította; csak a pécsi, majd még inkább a kaposvári előadásból jöttem rá, hogy a darab egészen másról szól, a legkevésbé frakkot és lamét igénylő produkció. A Pipin a színház egyik legszégyellnivalóbb bukása, s ez a bérleti előadásokon is nehezen átevickélő darab még valutába is került. A Szabin nők elrablásáról már szóltunk; most csak annyit, hogy az egyébként a maga nemében jó zenés bohózat mindenütt alkalmasabb, mint a Fővárosi Operettszínházban, ahol a Rátkay- és Bilicsi-kaliberű főszereplőnek amúgy is híjával voltak. Záradékul e passzushoz még csak annyit, hogy a színház nézőterén az utóbbi időben fiatalokat alig látni. Az idősebbek pedig tapsolnak a nosztalgiázó daloknak („Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket" stb.), de minden színházi ember tudja, hogy az újrázás, a megrendelt csokrok dobálása és az előadást záró, néha kierőszakolt vastaps nem azonos a művészi sikerrel - annak sokkal mélyebb, többrétűbb tényezői vannak. Amikor e sorok írója még színésztanár volt (a növendékek sorában például Gordon Zsuzsával és Mensáros Lászlóval), sosem mulasztotta el elmesélni, hogy Gogol Revizorának nagyszerű polgármestere a Nemzeti Színházban egyszer úgy érezte, hogy elereszt az öve, és a nadrágja kezd lefelé csúszni, ő pedig - ki tudja, miért? - sosem viselt alsónadrágot. Vajon színháztörténetünk az ezen az estén kitörő és szűnni nem akaró tapsot jegyzi fel Rátkay Márton élete legjelentősebb sikerének?!! Hát ennyit az újrázásról, a csokrokról és a vastapsról. Ami a stúdiómunkát illeti, működik a házban egy úgynevezett Zsebszínház is, amelynek három bemutatója közül egyet sem kell szégyellnie. A Zsuzsanna és a vének ugyan rádiójátéknak íródott, de azt Hegedüs Géza nem hígította fel, hanem feldúsította páratlan színpadismerettel, nagy kultúrával és nagyszerű rímelőkészséggel. Szöllőssy András rádióbeli, inkább illusztráló jellegű zenéjét viszont Madarász Iván igen érdekes, jó muzsikájával cserélték fel. A Halálos szerelem Tabi László szívből jövő, mosolyos humorán és biztos darabépítkezésén, Nádas Gábor kellemes zenéjén túl három kitűnő szereppel is szolgál, ahogy a Lola Blaunak is ez a legfőbb érdeme: a többször átjátszott téma és a századelőre emlékeztető zene (a kitűnő versszövegek G. Dénes György munkája) nem állna meg egymagában, ha azt nem Galambos Erzsi játszotta volna el.

 

(folytatom)

3741   Búbánat • előzmény3739 2018-11-02 10:18:34

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (2)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóírat (1984. szeptember)

Az aranykor

 A színház aranykora elévülhetetlenül összeforrt Gáspár Margit nevével; a műfajnak egyáltalán nem kedvező időszakban, megküzdve minden túlzó ellenszéllel, pompás gárdát kovácsolt össze, és velük nemcsak a múlt sikereinek felújítási lehetőségeit harcolta ki (Lehár-, Kálmán-, Huszka-operettek), de új magyar darabok is bőven születtek műhelyében (Állami áruház, Palotaszálló, Aranycsillag, Valahol Délen, Két szerelem) ; olyan klasszikusokat mutatott be újra, mint a Bécsi diákok, a Szép Heléna, az Orfeusz az alvilágban, a Gerolsteini nagyhercegnő; a szovjet operettek legjavával is szolgált Gáspár Margit (Dohányon vett kapitány, Szabad szél, Havasi kürt) -- és ez a felsorolás mindössze vázlatos, mert e sorok írójának fogalmazás közben esetlegesen jutnak eszébe a címek. Gáspár Margit nagyszerű szakemberekből álló gárdával rendelkezett: még Nádasdy Kálmán és Mikó András is rendezett a színházban; az elvi munkában a színháztudományok olyan kitűnő doktora volt segítségére, mint Székely György, és itt kezdte felívelő pályáját Szinetár Miklós. Amikor Gáspár Margitot az ellenforradalom méltatlanul és szégyenletesen elsodorta a vártáról, a tisztulás hónapjaiban Szlovák László állt a helyére, és próbálta becsülettel, tisztességgel, hivatástudattal folytatni a nagy tudású előd munkáját. Nagyban segítségére volt ebben a műfaj legjobb zenei szakembere, a zenei vezető Bródy Tamás, akinek viszont olyan támaszai lehettek, mint a kitűnő képességű Breitner Tamás és a mindenkor megbízható, lelkiismeretes, tehetséges Gyulai Gaál Ferenc, míg a prózai irányítást Simon Zsuzsa vette a kezébe, hogy először vendégként, majd tagként a színházhoz kösse a műfaj akkori legjobb és legértőbb hívét, Seregi Lászlót. Az irányítás az évek folyamán sokban megváltozott: a művészeti vezetést a zenés műfajokban is mindig jeleskedő Vámos László vette át, s a zenei posztot előbb az egyébként kiváló Lendvay Kamilló és Hidas Frigyes, majd a csúcson Oberfrank Géza. A műsorrend és a társulat viszont...

(Folytatom)

 

3740   smaragd • előzmény3739 2018-11-02 10:03:06

 

"Megalkotta a rádiósoperettet" ...azaz a rádióoperettet, mint rendező, Dr. Rácz György nevéhez fűződik az első rádióoperett, a darab zeneszerzője Kemény Egon volt. A "Májusfa" nagy sikere alapozta meg a Rádió Dalszínháza öt évtezeden át, sőt még tovább tartó sikersorozatát:

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: „Májusfa” (1949. május 1.)

Nagyoperett rádióra, az első rádióoperett.

Szereplők: Fábry Edit (ének), Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán

Rendező: Dr. Rácz György

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Majorossy Aladár vezényelte. A „Májusfa-keringőt” a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte, Nagy sikerére való tekintettel készült el az új rádiós műfajt teremtő darab szilveszteri változata: Kemény Egon - Szász Péter - Romhányi József: „Talán a csillagok” (1949. december 31.) Rádióoperett

Ezen a fórumon is feleleveníthetjük, jövőre lesz 70 éve.

Kemény Egon rádióoperettjei közül a "Krisztina kisasszony"-t (bemutató Magyar Rádióban:1959) a Miskolci Nemzeti Színház 1961-ben mutatta be.

3739   Búbánat 2018-11-02 09:44:29

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (1)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

E sorok írója nem szaktudós és nem kritikus, mindössze szereti az úgynevezett könnyű műfajt, és élete egy szakaszában szorgalmasan művelte is azt. Megalkotta a rádiósoperettet, s ezen belül megszerezte a Rádiónak a máig is egyetlen Kossuth-díjjal jutalmazott zenéjű daljátéknak, a Csinom Palkónak megérdemelt sikerét. Egy éven át volt a Fővárosi Víg Színház művészeti vezetője, ahol először lépett pesti színpadra Rajz János, és életében utoljára Medgyaszai Vilma, s ahol egy éven belül két revü ment százötven-százötven előadásban: a Peleskei nótárius és a Címe ismeretlen. Kétszemélyes, egész estét betöltő zenés vígjátékát (zene: Csanak Béla) száz alkalommal játszotta az akkori Bartók Teremben, és százszor országos turnén Tábori Nóra meg Horváth Tivadar; Kecskemét nemcsak bemutatta, de még ugyanabban az évben fel is újította Tamássy Zdenkóval írt operettjét, a címe: A boldogságra jól vigyázz! volt, és a József Attila Színházon kívül Békéscsaba és Szabadka is játszotta Csiky Gergely Kaviár című bohózatát, amelyet Fényes Szabolcs és Szenes Iván társaságában ültetett át zenés színpadra. Végül, de nem utoljára, ez év nyarán a Zichy-kastélyban immár hatszázadszor adják elő határainkon belül Lehár A mosoly országa című romantikus nagyoperettjét, s ennek megújított szövegkönyvét is e sorok írója „követte el" . Elegendő érv ez az alábbiak megírására? A műfajt szeretem és féltem, éppen úgy, mint az azt központilag művelő intézményt. S ez azért nem kevés.

Szezonvég áprilisban .. .

Operettország vagyunk - szoktuk rosszmájú és igaztalan pestiesen mondani, ami persze csak annyira igaz, mint mondjuk a rendőrviccek. Van viszont hazánkban egy operettvilág, még ha sokan rosszallják is ezt, még többen (sajnos a hivatásos kritikusok nagy része) tudomást sem akarnak venni róla. . . És e világ fővárosa a Fővárosi Operettszínház, minden vidéki színháznak (vagy szerencsére csak majdnem mindegyiknek) ez a bevételt gyarapító példaképe; minél több profitot hoz, annál többet tudunk az úgynevezett komoly műfaj istápolására fordítani. Hiszen volt e színháznak egy olyan - szerencsére hosszú - korszaka is, amikor száz előadás mindössze félsikernek számított, és olyan politikai, műfajellenes légkör is volt, amikor egy darabot csak Révai József mindenható tapsa és nevetése avatott sikerré, hozott vissza a szándékosan előidézett és megjósolt bukásból.

Már-már úgy tűnt, hogy ez a színház most, a Luxemburg grófja harmadik (1) szereposztásával és negyedik (!) primadonnája bemutatkozásával jószerivel áprilisban befejezte ez évi munkáját, ám a szezon legutolsó heteiben lezajlott musicalbemutató, a Kaméleon, mégis figyelmet érdemel. Ami magát a revümusicalnek hirdetett művet illeti, arról így, pár mondatban sok jó nem mondható el. Ami a műfaj-, illetve szóösszetétel második részét illeti: a színjáték szövegrésze meglehetősen sematikus, a jellemek még az úgynevezett könnyű műfajnál is szokatlanabb módon kontúrtalanok és sablonosak, a társszerző-koreográfus viszont önmagának állított fel a műfaj elsődlegesnek feltüntetett jellegzetességének, a revünek áthidalhatatlan akadályokat: pufajkában, ballonban, micisapkában, de még szatirikusnak elképzelt magyarosch táncképekkel sem tud a sokkal többre hivatott és képes Bogár Richárd mit kezdeni; a legtöbbet még a darab alkotói közül Máté Péter valósított meg a maga módján: zenéje kellemes, néha slágerképes, és kulturáltan hangszerelt.

Sokkal több örömet szerzett azonban az a néhány észrevétel, amellyel némely színész munkáját a későbbiekben írottakkal szemben magasabbra értékelhetjük. Vonatkozik ez elsősorban Kovács Zsuzsára, aki mintha ebben a szerepben mutathatta volna meg először, hogy mire és az eddigieknél mennyivel többre is képes, és Pagonyi Jánosra, aki kiemelkedő pályakezdőből sok önpusztító év után ismét legjobb formáját mutatja: alakítása messze felülemelkedik a megszokott operettsablonokon. Kisugárzása még darabbeli partnerére, Benkóczy Zoltánra is hat: most először láttuk őt epizódszerepében mértéktartónak, eredetinek, ízlésesen visszafogottnak; Udvarias Katalin fokozottan igazolta szereplésével, hogy nem primadonnaalkat, hanem jelentős jellemszínész, és Varga Tibor is csak megerősítette kitűnő karakterizálóképességeiről alkotott korábbi véleményünket, Gárday Gábor pedig kivételesen nem énekesi, hanem színészi arculatát mutatja, nem is rosszul; kár, hogy képessége főként egy, évtizedeink kiemelkedő és immár halott művészének kifigurázásában teljesedik ki, pedig az említett kiváló prózai színész éppen ezeken a deszkákon aratta egyik legnagyobb zenés sikerét, a My fair ladyben. A szereposztás bőkezűségét igazolja, hogy pár mondatos szerepre is olyan jellemábrázoló vállalkozott, mint Hadics László; Póka Éva viszont - bőséges rádió-és tévébeharangozás után - sem tudta sajnos igazolni, hogy született revüprimadonna-alkat. Legjobban talán énekes-női mivoltában állt helyt (bár a mikrofontechnika sokat levon az igazságos ítélkezés lehetőségéből), de játékkészsége, tánctudása s ami e műfajban mindennél fontosabb: személyének szerényen hódító, kevéssé varázsos kisugárzása is sok kívánnivalót hagy maga után: revüprimadonnaként helytállni még keveseknek sikerült széles e hazában, s mi egyelőre csak jóakarattal szurkolhatunk a művésznőnek, hogy megtalálja a maga szerepkörét, műfaját. Horváth Zoltánnak most nyílt először ezen a színpadon alkalma, hogy rendezői képességeinek (bár most is mások által felállított korlátok között) méltó képét mutathassa; érdekes, hogy ez leginkább abban a bravúrnak tűnő jelenségben mutatkozott, ahogy tánckari tagok nem is jelentéktelen prózamondásában jellemeket tudott építeni, figurákat teremteni. Az erősítést, támogatást megérdemlő zenekar a régebbi példához (Figaro házassága!) most segítség helyett ismét méltatlan lebecsülésben részesült: a zene magnószalagról szól, s ha ez - zenés színházban érthetetlen módon - divatjelenség lehet, az már semmiképp sem érthető, miért énekelnek az e műfajra predesztinált művészek playbackről, az egész produkciónak (a befedett zenekari árokkal) valamiféle művi megoldást kölcsönözve. És akkor még a történet néhány feltűnő politikai tévedésére (az igazolóbizottságok nem az államosítás évében, hanem három-négy évvel előbb működtek stb.) nem is szóltunk.

(Folytatom)

3738   Búbánat • előzmény3734 2018-10-30 11:03:54

Kapcs. 3734. sorszámhoz

Interjú Apáti Bencével, az Operettszínház leendő balettigazgatójával

Origo.hu - 2018. október 29.,  20:40  Sztankay Ádám

"Apáti Bence az Állami Operaház magántáncosaként az elmúlt bő másfél évtized alatt végigtáncolta a klasszikus balettrepertoár legnagyobb szerepeit. Az öntörvényű művészről köztudott, hogy a balett mellett kedveli az ökölvívást, szereti a nívós tetoválásokat, részt vett kereskedelmi televíziós vetélkedőkben, játszott filmszerepet is. Most annak kapcsán invitáltuk beszélgetésre, mert a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztját elnyert Kiss-B. Atilla, a főzeneigazgatói tisztségre kinevezett Pfeiffer Gyula mellett Apáti Bence lett a balettigazgató. A 888.hu publicistájaként, majd pedig a Magyar Idők főmunkatársaként író, valamint az Echo TV és a Hír TV közéleti műsoraiban ugyancsak rendszeresen szereplő balettművész szólt az Operettszínház pályázata körüli „félreértésekről” is, valamint az új vezetési terveiről beszámolva elmondta: aki szeret dolgozni, annak nem kell tartania semmitől. Az is természetes számára, hogy senki világnézetét nem fogja firtatni, de egy jóleső vitára mindig készen áll a színházi büfében vagy az öltözőben."

Az Operettszínház igazgató pályázatában ön jegyzi a színház tánctagozatára vonatkozó fejezetet. Balliberálisokról nem esik benne szó, viszont szakmailag ambiciózus elképzelés. Lényegét összefoglalva azt vezeti le, miként lehetne visszaszerezni az operettszínházi táncosok egykor volt hivatásbeli rangját; illetve miként lehetne elérni, hogy a teátrumhoz kerülő, balett szakon diplomázott táncosok számára vonzó életpályamodellt jelentsen a társulati tagság. Kérdés: mindez mikor veszett el?

Nem vagyok naprakész az Operettszínház szakmai történéseit illetően. Nem is dolgom, hogy a múltját elemezzem. Annyi azonban tény: még Lőcsei Jenő igazgatásának idejében is – a kétezres évek elején – természetes volt, hogy a végzett balettnövendékek általában az Operaházhoz vagy az Operettszínházhoz szerződtek, s akik az utóbbi intézményhez kerültek, azok nem élték meg csalódásként a dolgot. A pályázatomban is tárgyaltam a bécsi példát, ahol a Staatsoper – gyakorlatilag az Állami Operaház – és Volksoper – a mi Operettszínházunk megfelelője – ma is simán konkurálnak egymással a szakmai színvonalat tekintve. Sőt, olykor átjárás is van a két intézmény között. Ez úgy lehetséges, hogy például a Volksoper operettjeiben rendszeresek a klasszikus balettbetétek, amelyek komoly, napi szintű technikai felkészülést követelnek a táncosoktól. Mindemellett vannak önálló táncprodukcióik is. A budapesti Operettszínház táncosai is szívvel-lélekkel dolgoznak, bizonyára komoly szakmai tudással rendelkeznek, de aligha tudnának egyik napról a másikra olyan feladatokban helytállni, mint bécsi kollégáik. Például azért sem, mert az Operettszínház irdatlan sok előadást futtat, kevesebb az idő mindarra a technikai háttérmunkára – tréningre –, amire egy táncosnak szüksége van ahhoz, hogy biztonsággal hozza a legjobb formáját, mind fizikálisan, mind mentálisan. Képtelenség az is, hogy míg például a Miskolci Nemzeti Színház balettművészei karban ellátott feladataik mellett önálló, táncszínházi produkciókban is részt vesznek, addig az ötvenhat táncost foglalkoztató Budapesti Operettszínháznak nincs olyan előadása, amelyben a táncé lenne a főszerep.
 

Mi hozhat mielőbbi változást?

Azt gondolom, ha egy táncos úgy érzi, hogy nem használják ki minden adottságát, akkor nem fog minden egyes gyakorlatot százszázalékos erőbedobással végrehajtani – pláne, ha „végtelenített” előadás-szériákban dolgoztatják.

Ha azonban komoly feladatokat kap, szakmailag átgondolt keretek között, akkor érdekelt lesz abban, hogy a technikai tudását a legmagasabb szinten tartsa. Ha a táncost meggyőző érvekkel, inspiratív lehetőségekkel ambicionálnak, akkor a szervezete akár fél év alatt képes lehet az óriási teljesítménynövekedésre. Ha bíznak benne, lehetőséget kap mondjuk A cigánybáró nehéz pas de deux-jében, férfi vagy női szólójában, akkor egy táncos elképesztő „változásokra” képes.

A tánckar összetételében milyen változások várhatóak?

Megértem a félelmeket, hiszen magam is megéltem az Operaházban hat balettigazgató-váltást. De ha valaki akar és szeret dolgozni, annak nincs oka egzisztenciális félelmekre. Az lenne mindnyájunk számára a legszerencsésebb, ha a táncosokkal együtt tudnánk kitalálni a konkrét feladatainkat. Nem vérengzést tervezek, hanem közös örömet szeretnék a munkában – attól függetlenül, hogy amúgy ki, mit gondol a világról.

 

3737   Búbánat • előzmény3723 2018-10-28 00:19:52

Interjú Kiss-B. Atilla operaénekessel a Budapesti Operettszínház új főigazgatójával

"Magas nívón képviselni nemzeti mivoltunkat az egyetemességben"

OLÁH ZSOLT2018.10.27. 09:25, ORIGO.hu

Kiss-B. Atilla és Montserrat Caballe Szegeden

"A nemrég meghalt Montserrat Caballéval például kétszer is énekelt.

Legyen áldott az emléke! Az első találkozásunk Barcelonában volt, Saint-Saëns VIII. Henrik című operájában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtunk egy egész estés hangversenyt. Nagyon szép emlékként él bennem a koncert. Túl azon, hogy kiváló partnerként fölfelé inspirálta a teljesítményemet, a közvetlensége egészen elbűvölő volt. Felváltva énekeltünk, a duettet leszámítva. Az én áriáim idejére nem ment ki a színpadról, hanem leült, végighallgatta és megtapsolt egy-egy áriám végén."

"Milyen indíttatásból pályázott a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára?

Kevesen tudják rólam, hogy – főleg a pályám elején – viszonylag sokszor felléptem operettekben és daljátékokban, elsősorban Kolozsváron, de Győrött és az Operettszínházban is. Halasi Imre igazgatása idején sorozatban énekeltem Szu-Csongot A mosoly országából, és a Szegedi Szabadtéri bemutatóján a később az Operettszínházban futó Cigányszerelem Józsi cigányprímását is rám bízták; de említhetném Szinetár Miklós rendezésében a nemrég bemutatott A cigánybáró Barinkayjának szerepét is, amelyet mind a premieren, mind az azt követő előadásokon szintén én formáltam meg az Erkel Színházban. Mindemellett számos gálán énekeltem operettrészleteket itthon és külföldön egyaránt. Tapasztalataimból fakadóan határozott elképzeléssel rendelkezem arról, hogy egy állami dotációjú nemzeti kulturális csúcsintézményben hogyan lehetne, illetve hogyan kell magasabb művészi színvonalon művelni nemzeti örökségünk gyöngyszemét, az operettet. Olyan dalszínházat képzelek el, amelyben helyet kap minden érték, amely nemzeti kultúránk részét képezi. A már jelenlévő musicalekben is ugyanúgy, mint az operettekben a „nagy öregek” mellett magasan képzett, tehetséges fiatal énekes-színészeket és táncművészeket kívánok foglalkoztatni. Bízom abban, hogy személyem, életművem, elismeréseim hívószóként hatnak majd arra vonatkozóan, hogy a fiatal tehetségek jövőképet lássanak a műfajban. Művésztanárként felelősségemnek érzem a tehetséggondozást is, és lehetőséget akarok nyújtani a pályakezdő magyar művészeknek a szülőföldjükön való érvényesülésre. Az Operaház csak igen kis mértékben veszi igénybe kreatív művészi energiáimat. Már egy ciklussal korábban is éreztem magamban elhivatottságot az operett műfajának minőségi megjobbítására, de most látok igazán lehetőséget arra, hogy a fenti célok megvalósítása érdekében elkötelezzem magam."

3736   Búbánat 2018-10-27 19:54:00

Kiss B. Atilla pályázatában ezek a tervezett zenés színpadi bemutatók szerepelnek:

2019/2020

Nagyszínpad

1. Kacsóh: János vitéz

2. Suppé: Boccaccio

3. Szakcsi Lakatos: Bestia

4. Kocsák: Légy jó mindhalálig

Teátrum

1. Weill: Koldusopera

2. magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

Eisemann: Egy csók és más semmi

 

2020/2021

Nagyszínpad

1. Lehár: Giuditta

2. Strauss: Cigánybáró

3. Elton John: Aida

4. pályázatnyertes magyar musical bemutatója

Teátrum

Legrand: Yentl (megjelenés a zsidó fesztiválon)

Raktárszínház

Huszka: Bob herceg

 

2021/2022

Nagyszínpad

1. Jacobi: Leányvásár

2. Offenbach: Orfeusz az alvilágban

3. Szakcsi Lakatos: Az ember tragédiája

4. Kocsák: Tűzről pattant tündérország (családi musical)

Teátrum

Menotti: A vénkisasszony és a tolvaj (The Old Maid and the Thief) magyarországi bemutató

Raktárszínház

Eisemann: Zsákbamacska

 

2022/2023

Nagyszínpad

1. Ábrahám: Bál a Savoyban

2. Millöcker: Madame Dubarry

3. Szörényi: Atilla

4. Kander: Chicago

Teátrum

Tolcsvay: Lúdas Matyi

Raktárszínház

magyar zenés darab ősbemutató

 

2023/2024

Nagyszínpad

1. Kálmán: Az ördöglovas

2. Planquette: A corneville-i harangok

3. Menken: Aladdin

4. Tolcsvay: A kőszívű ember fiai

Teátrum

magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

Huszka: Gül baba

 

2020 - Lehár-év;  a trianoni békediktátum 100. évfordulója   

-  Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója

- Az évfordulóra nagyszabású operettfesztivált alapít a színház.

A fesztiválra meghívom a Kárpát-medencében és közvetlen

szomszédságában operettet, daljátékot magas színvonalon

játszó színházakat, társulatokat, lehetőség szerint Lehár-operettekkel

és Trianonnal kapcsolatba hozható művekkel.

Huszka Jenő halálának 60. évfordulójáról is megemlékezik a

társulat, ehhez kapcsolódva a Gyergyói bál, Gül baba, Lili bárónő,

Mária főhadnagy, Bob herceg, Tündérszerelem, Szép juhászné és

Szabadság, szerelem című darabjai közül egy bemutatásra kerül.

 

2021 - Jacobi-év

Bemutatásra kerül a Leányvásár. A már hagyományként

megrendezésre kerülő operettfesztiválra

főleg Jacobi művekkel hívom meg szakmai partnereinket.

 

2022 - A Magyar Operett Éve

A színház fennállásának 100. évfordulóját ünnepli.

A centenáriumon túl ebben az évben ünnepeljük Kálmán Imre

születésének 140. és Ábrahám Pál születésének 130. évfordulóját.

Kálmán Imre eredeti szándékait megvalósítandó, a színház a Fővárosi

Nagycirkusszal együttműködve a Cirkuszban mutatja be a Cirkuszhercegnőt.

 

2023 - Kacsóh-év

Kacsóh Pongrác születésének 150., halálának 100. évfordulója

alkalmából a nemzetközi operettfesztivál Kacsóh Pongrác műveire

összpontosít, az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek az alkotásai.

A korábban bemutatott János vitéz mellett a szerző további műveiből:

Rákóczi, Csipkerózsa és Dorottya című darabok közül tervezünk bemutatókat.

 

2024 - Daljátékok éve

Kodály Zoltán 1924-ben látott hozzá a Székely fonó megírásának. A

színház nemzetközi fesztiváljára főleg daljátékokkal várja a résztvevőket.

Az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek a daljátékok.

Kárpát-medencei koprodukciós előadásként tervezem bemutatni a

Székely fonót, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban.

A művészeti alkotógárda gerincét állandó szólisták és állandó tánckar

adják, a zenekar és az énekkar minden bemutató helyszínén lokálisan

integrálódhat a produkció keretei közé.

Koprodukciós előadásban (Debrecen, Szeged, Győr) terveim szerint

Donizetti: Az ezred lánya, az első, zeneirodalom által nyilvántartott operettjét

láthatja majd a közönség.

 

Nemzeti ünnepeinket a színház nagyszabású gálákkal ünnepli,

amelyek kiemelt jelentőséggel és nagy látogatottsággal bíró helyszíneken

valósulnak meg, úgy mint: Hősök tere, Kossuth Lajos tér, Budai vár,

Szegedi Szabadtéri Színpad, stb. A gálákon hazai és nemzetközileg is

ismert és elismert neves előadó fellépésére számítok. A totális színház

eszményéből és a művészeti koncepcióból fakadóan csakúgy, mint az új

bemutatók keretei között, a gálákon az operaénekeseink mellett virtuóz

táncművészeket és hangszeres szólista művészeket, cirkuszművészeket

is felkérek a közreműködésre.

Az évenkénti bemutatók sora nyilvánvalóan bővül vidéki és határon túli

színházakkal való koprodukciós előadásokkal, valamint a független

alkotóműhelyekkel együtt létrehozott produkciókkal.

 

 

3735   Búbánat 2018-10-26 12:33:39

Gálaműsor és díjeső a Magyar Operett Napján

/Operettszinhaz. hu oldaláról/

Teltházas, nagyszabású gálaest keretében, tizenhetedik alkalommal ünnepelték a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínházban, melynek keretében átadták a Legígéretesebb Ifjú Művésznek járó Marsallbotot, az Évad Operett és Musical Színésze elismerést, valamint a Musica Hungarica Kiadó Életmű- és Nagydíját.

Lőrinczy György, a teátrum főigazgatója beszédében felidézte a dátumhoz kötődő két eseményt, melynek kapcsán, mint mondta az újjászületésről és egy korszak lezárásáról is lehet beszélni. "A születés remény. Amikor Kálmán megszületett, senki nem gondolta, hogy egy ilyen géniusza lesz a magyar kultúrának és a nemzetközi zenei világnak. Az elmúlás bizonyosság. Amikor Lehár meghalt, tudni lehetett, hogy egy egészen különleges életművet hagy maga után. Halál és születés. Az operettet is annyiszor temették már, mégis mindig újra és újra életre kelt, amiért talán én is tudtam tenni valamit az elmúlt években. Ugyanakkor azt gondolom, nem egy művész, egy rendező vagy egy igazgató jelenti ezt a műfajt. Az operett örökérvényűsége és sikere nem egyes embereken vagy emberöltőkön múlik. Az operett mindig is élni fog" - hangsúlyozta a főigazgató.

A színház vezetésének régi terve vált valóra azzal, hogy ezen a különleges napon közösen ünnepeljenek olyan kollégákkal, akik más színházakban, itthoni és külföldi fellépéseiken sokat tesznek a hungarikum magyar operett népszerűsítéséért. A mostani eseményre ezért meghívták a Veszprémi Petőfi Színház két kiválóságát, Szeles Józsefet és Halas Adelaidát, valamint Bozsó Józsefet és Teremi Trixit, akik hosszú éveken át erősítették az Operettszínház társulatát. Mellettük színpadra léptek a Nagymező utcai teátrum jelenlegi sztárjai: Bordás Barbara, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Lukács Anita, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter és Vadász Zsolt. Közreműködött a Budapesti Operettszínház szimfonikus zenekara, valamint ének- és balettkara.

A Bor, dal asszony címet viselő gálaest nyitányaként ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringőjét játszotta a teátrum szimfonikus zenekara, Makláry László vezényletével, majd sorra felhangzottak a legnagyobb operett szerzők jól ismert dallamai. Kálmán Imre és Lehár Ferenc slágerei mellett Huszka Jenő, Fred Raymond, Zerkovitz Béla, Johannes Brahms, ifjabb Johann Strauss, Ábrahám Pál, Franz Grothe, Franz von Suppé, Carl Millöcker és Szirmai Albert legszebb duettjeit és áriáit hallgathatta meg a közönség. "Hagyomány és megújulás. E két érték jegyében állt össze a program, hogy megőrizzük ezt a csak ránk, magyarokra jellemző muzsikát, életérzést és eleganciát, ugyanakkor eljuttassuk a fiatalabbakhoz is" - mondták el az est műsorvezetői, Kerényi Miklós Máté és Laki Péter.

-  2018-ban az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó Marsallbotot Laki Péter kapta, klasszikus operettek táncos-komikus szerepeiben nyújtott teljesítményéért. 

- Az Évad Musical Színésze díjat Kocsis Dénes érdemelte ki musical szerepekben, de különös tekintettel az István, a király és a Dorian Gray címszerepeiben nyújtott teljesítményéért.

- Az Évad Operett Színésze díjazottja Lukács Anita lett, kortárs operák és klasszikus operettek szerepeiben, de különös tekintettel a Luxemburg grófja Angele szerepében nyújtott teljesítményéért. 

Musica Hungarica Kiadó díjait az alapító, Éliás Tibor énekművész adta át:

- 2018-ban az Életmű díjat a Zsadon Andrea-Szolnoki Tibor művész házaspár vehette át klasszikus operettek primadonna és táncos komikus szerepeiben nyújtott több évtizedes kimagasló teljesítményéért. 

Musica Hungarica Kiadó Nagydíját Oszvald Marika, a Budapesti Operettszínház örökös tagja kapta - közel öt évtizedes pályafutásának kimagasló művészi teljesítményéért.

3734   Búbánat 2018-10-24 18:31:42

Budapesti Operettszínház A nemzeti dalszínház – főigazgatói pályázat Kiss-B. Atilla

TÁNCMŰVÉSZETI IRÁNYOK

A klasszikus balett meghatározó szerepe az egyetemes táncművészetben jelenleg semmilyen szakmai fórumon nem képezi vita tárgyát. A klasszikus balettképzés fontosságát a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől az Artistaképzőig, egészen az elismert és nagy múlttal rendelkező néptáncegyüttesekig mindenki el- és felismerte már. Napjainkban nehezen tudnánk olyan táncos képzéssel foglalkozó iskolát vagy professzionális táncegyüttest találni, ahol ne a Vaganova-módszeren alapuló klasszikus balett tréninggel kezdődne egy munkanap. Egy olyan basic ismeretről beszélünk, aminek középfokú elsajátítása nélkül bajosan nevezhetné magát bárki is táncművésznek. A klasszikus balett egy olyan alap, aminek megléte és gondozása nélkül nem építhetünk várat, mert összeomlik. Még az olyan balettművészek is, akiket az egész világ ismer és akik esténként a legnagyobb operaházak színpadán táncolják kiemelt főszerepeiket, minden reggel a balettrúd mellé állva kezdik a napjaikat. Ez talán mindenki előtt ismert tény.

Az viszont kevésbé, hogy az amerikai musical játszás fellegvárában, a Broadwayn is az úgynevezett ensemble táncosok ugyanúgy klasszikus balett tréninggel kezdik a napot, mint a londoni Royal Ballet táncművészei. Ez több okból fakad. Az egyik, hogy egy olyan módszerről van szó, ami tökéletesen karbantartja a táncosokat és ami a sérülés kockázatát a mai tudásunk szerint leginkább minimalizálni tudja. A másik, hogy a formában tartáson kívül, még harminc év fölött is új, látványos és akrobatikus forgások és ugrások tanulhatóak meg a módszer segítségével.  Olyan elemek, amiket egy musical sodró koreográfiájában is kiválóan lehet kamatoztatni.

A Budapesti Operettszínház volt balettigazgatója, Lőcsei Jenő hozzám hasonlóan a Magyar Állami Operaház magántáncosa volt. Seregi repertoáron nevelkedtünk mindketten, hasonló utat jártunk be, hasonló szerepeket táncoltunk és mindkettőnknek lehetősége volt részt venni és így betekintést is nyerni egy professzionális balett együttes életébe és egészen biztosan hasonlóan gondolkodunk a táncművészetről, a táncművészek nehéz és fáradtságos életéről. Arról, hogyan lehet és hogyan kell egy leterhelt, minden este játszó, délelőttönként pedig a futó darabokat próbáló táncos egészségét megőrizni, és közben motiváltan, sikerre és színpadra éhes állapotban tartani. Ezt a megszerzett tudást és az Operaház és az Erkel Színház színpadán eltöltött tizenhét évnyi tapasztalatot szeretném kamatoztatni az Operettszínház balettigazgatójaként.

Már az első évben, amikor az Operaházhoz kerültem, főszerepet táncoltam – George Balanchine: Concertante című művében –, de közben a balettkarban is folyamatosan helyt kellett állnom, tekintettel arra, hogy éppen egy őrség- és generációváltás zajlott Magyarország legnagyobb zenés színházában. Ez praktikusan azt jelentette, hogy szerződtetésemkor a régi „nagyok” (kartáncosok és szólisták) már harmincas éveik közepét taposták, így nekünk újaknak, fiataloknak kellett átvenni a szerepüket. A szó átvitt és a szó szoros értelmében is.

Így fordulhatott elő, hogy 26 évesen, mikor a Spartacus címszerepét is eltáncolhattam, a premierem előtt két nappal még a Spartacus balettkarát kellett erősítenem. És pontosan ez történt velem Petruchióként (Seregi: Makrancos Kata). Ha épp nem Katát szelídítettem, akkor a Makracos Kata balettkarában táncoltam Seregi lendületes és magyar néptánc elemekkel megbolondított koreográfiáját. De említhetném a mester Rómeó és Júliáját is, amiben először a balettkarban kaptam lehetőséget, később Páris herceget, végül Tybalt szerepét táncoltam.

Ez azt is jelenti, hogy mind a kartáncok, mind a kis és a nagyszólisták próbáinak tekintetében módomban állt tapasztalatokat gyűjteni. Az Operaházban töltött utolsó éveimben pedig – miután Seregi László eltávozott közülünk –, asszisztense Kaszás Ildikó és a balettigazgató felkérésére több alkalommal részt vehettem egy egy új beálló betanításában.

Betanítottam Petruchio, Oberon, Tybalt, Rómeó, Páris, Orion, és Mercutio szerepét. Számos táncművészünk debütálásában segíthettem. Örömmel tettem, mert mindig elégedettséggel töltött el, ha tapasztalataim átadásával hozzájárulhattam egy fiatalabb tehetség sikeréhez. A mai napig szívesen dolgozok táncosokkal. Több alkalommal koreografáltam kisebb balett betéteket, klasszikus és kortárs duetteket, pas de deux-ket.

 Dolgoztam többek között Székely Krisztával is, akinek Sárga hercegnő című rendezését én koreografáltam.

De, hogy az Operettszínház jövőjéről is szó essék: az Operettszínház abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden olyan adottsággal rendelkezik, hogy egy nívós, és szakmailag elismert tánckart tudhasson magáénak. Jól felszerelt balett termekkel rendelkezik, a fővárosi lét miatt pedig szinte karnyújtásnyira vannak az Operettszínháztól Magyarország legjobb koreográfusai és balettmesterei. Arról a rangról nem is beszélve, hogy a színházhoz szerződő művészek elmondhatják magukról, ők a nagy múltú, patinás Budapesti Operettszínház táncművészei. Ez utóbbi jelenleg sajnos egyelőre csak a jövő. A vágyott és megvalósítandó és megvalósítható jövő. Ugyanis jó harminc évvel ezelőtt felvételt nyerni és bekerülni az Operettszínház balettkarába még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülését jelentett. Az akkori Balettintézet végzős növendékei versengtek az Operettszínház szabad státuszaiért.

Ezt az állapotot kell visszahozni!

Amikor még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülést jelentett az Operettszínház együttesébe bekerülni. Amikor egy táncművész büszkén mesélhette szüleinek, ismerőseinek, hogy az Operettszínház balettegyüttesének lett a megbecsült és irigyelt tagja. Az én célom ennek az idilli állapotnak az újbóli megteremtése. Ha az Operettszínház jövőjére gondolok, akkor Bécs és a bécsi Volksoper jut eszembe. A Volksoper balettegyüttese az ország második legelismertebb táncegyüttese. (Az első természetesen a Staatsoper.) De olyan kicsi az együttesek tagjai közti kvalitásbeli különbség, hogy létezik átjárás a két tánctagozat között. Ez jelenleg Magyarországon a Nemzeti Balett és az Operettszínház tánckara között teljességgel elképzelhetetlen. Olyan minőségbeli különbség van a két budapesti tánckar között, hogy az a fajta egymást segítő, kisegítő együttműködés, ami a Volks és a Staats között létrejött, nálunk jelen pillanatban megoldhatatlan. Pedig nem volt ez mindig így. Megfelelő karrierképpel, repertoárral, szakemberekkelnívós koreográfusok, balettmesterek meghívásával – megvalósítható lehetne, hogy az Operett tánctagozata elkezdje felvenni a versenyt az Operaházéval.

A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.

Számos operett rendelkezik balett és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).

Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.

Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház.

- Apáti Bence -

3733   Búbánat • előzmény3732 2018-10-22 21:52:59

Az Origón megjelent pályázatot csupán idelinkeltem; nem kívánom kommentelni.  Viszont a most megismert pályázati anyagból az említettek mellett még sok minden mást is érdemes "szóvá tennünk"

3732   Edmond Dantes • előzmény3727 2018-10-22 18:20:19

Kedves Búbánat, origo belinkelt cikkében Apáti Bencét nem csupán "kiváló", hanem egészen pontosan mint nagy balettművészt mutatják be. Nálam nagy balettművésznek mondjuk Nizsinszkij, Nurejev, Barisnyikov vagy a magyarok közül Róna Viktor, Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Markó Iván számít -a hölgyekről most nem szólva- de lehet, hogy rosszul értelmezem a "nagy" jelzőt. Továbbá a pályázatban mint "balettművész, koreográfus" szerepel, holott pl. wikipédia-szócikkében koreográfusságáról egy szó sincs (közszereplői-közírói munkásságáról annál több). Talán majd ezután...Mindenesetre megnyugtató, hogy új állásában nem fog negyedannyit keresni mint balett-táncosi keresetéhez képest közíróként ld. MÁO/61163.

3731   Edmond Dantes • előzmény3729 2018-10-22 16:02:08

Kedves joska141, én bizony nem olvasom el a pályázatot, de megnéztem, mivel foglalkozik a nevezett cég: fő profilja az üveggyártás. Ha üvegzsebeket gyártanak és e célból = a transzparens gazdálkodás fejlesztése céljából "folynak előremutató tárgyalások" a holdinggal, akkor: hajrá! Egyébként hogy kerül az üveg (és a napelem) az Operettbe? Netán ez a cégóriás lesz a fő szponzor? Akkor már inkább maradok MÁO fő szponzoránál...nem nevezem meg, mert netán még tiltott reklám lenne.

3730   Búbánat • előzmény3729 2018-10-22 15:56:35

Kedves "joska141"!

Sajnos, ehhez az infóhoz nem tudok érdemben hozzászólni, így nem kommentálnám.

Mindenesetre idelinkelem a JÜLLICH GLAS Holding Zrt. Opten Kft céginformációs adatbázisában 2018. október 22-én frissített adatait.   

https://www.opten.hu/jullich-glas-holding-zrt-c0710001233.html

3729   joska141 • előzmény3727 2018-10-22 15:41:33

Tisztelt "Búbánat"!

Ön volt olyan kedves és ezen a fórumon is felhívta a figyelmet Kiss B. Attila értékes – Operettszínházat érintő – pályázatára. Ebből következően megismétlen itt is a nevezett Pályázat egyik mondatát:

A Pályázatot igyekeztem figyelmesen végigolvasni. Sajnos képzettségem nem teszi lehetővé, hogy érdemben bármilyen szinten is véleményezzem, amit a nevezett Bíráló Bizottság egyhangúlag a Minszter figyelmébe ajánlott. Egyetlen egy mondatot szeretnék csak kiemelni, a 45.oldalon szereplő, megvastagított részt mely szerint:

"Céges, vállalati partnereink bővülése okán előremutató tárgyalásokat folytatunk a Jüllich Glas Holding Zrt. menedzsmentjével."

Biztos, hogy az előremutató tárgyalások elérik a kívánt célt.

Az azonban nagyon figyelemre méltó, hogy a nevezett cég - Jüllich Glas Holding Zrt - internetes honlapja a 2017.évi (!!!) kellemes karácsonyi ünnepeket kívánó sorok óta lényegében nem frissült semmivel.

 

3728   Pristaldus 2018-10-22 08:34:46

A Lehár és Kálmán Imre nagy operettek játszásához énekelni tudó énekesek kellenek! Elég ha megnézzük, hogy kik énekeltek régen, és kiket foglalkoztatott a Kerényi- Lőrinczy páros! 

3727   Búbánat 2018-10-21 22:46:14

ORIGO2018.10.20. 10:29

Kiss-B. Atilla, az Operettszínház újonnan kinevezett főigazgatója elküldte az Origónak a főigazgatói pályázatának teljes szövegét.

Ebből pontosan kiderül, mik a tervei a világ nagy operaházaiban is sikerrel szerepelt, Kossuth-díjas operaénekesnek. A balettigazgató Apáti Bence, a kiváló balettművész, a főzeneigazgató Pfeifer Gyula karmester lesz. Mint pénteken megírtuk, miután a szakmai bizottság nagy többséggel Kiss-B. Atillára szavazott, Kásler Miklós miniszter őt nevezte ki. Azt is megírtuk, hogy az eddigi főigazgató, akinek mandátuma most járt le, tudomásul vette a döntést. A több mint 100 oldalas, rendkívül érdekes pályázatot most elolvashatja az Origón:

BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ A NEMZETI DALSZÍNHÁZ - KISS-B. ATILLA PÁLYÁZATA A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ FŐIGAZGATÓI POSZTJÁRA - 2018. AUGUSZTUS 15.

3726   telramund • előzmény3724 2018-10-20 14:08:04

Apáti Bence  írásai kismiskák a ballib ármánykodása és hazugságai mellett.Jó lesz mindenkit szavánfogni és akkor sok minden kiderülne. az ellenzéki oldlaon is,mind most ,mind a múltban.Bizony!

3725   telramund • előzmény3723 2018-10-20 14:02:09

Hát a Bánk bán legfeljebb a filváltozatban forr össze a nevével,mármint ,hogy vele forgatták.De nekem Bánk bán Simándy nevével forr össze és még azért Ilosfalvy és Joviczky is ott vannak.

3724   joska141 2018-10-20 11:34:24

A HVG internetes felületéről:

https://hvg.hu/kultura/20181020_Ezzel_a_mondattal_gratulalnank_Apati_Bence_kinevezesehez?s=hk

Az ominózus mondat:

„Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyire tekinthető etikus újságírói magatartásnak, hogy Bence életvitelszerűen balettigazgató lesz az Operettszínházban.”

A mondat apropóját az adta, hogy Apáti Bence, aki jelenleg még újságíró, korábban élesen kritizált egy másik újságírót, aki az egyik színházban fellép és onnan jövedelmet kap.

3723   Búbánat • előzmény3721 2018-10-20 10:35:35

Az első interjú

Kiss B. Atilla:Az Operettszínházban mindennek helyet kívánok adni, ami érték

MTI2018. 10. 20. 09:32  Lokál Extra

A Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes erről az M5 csatorna pénteki Kulturális Híradójában beszélt annak kapcsán, hogy őt választották az Operettszínház új főigazgatójának.

Mint a műsorban elhangzott, az erdélyi származású tenor tanulmányait Prágában és Luxembourgban végezte. 1993-ban debütált a Kolozsvári Operában, majd 1999-től a Magyar Állami Operaház tagja lett. Főként hőstenor szerepeiről ismert, neve Erkel Bánk bánjának címszerepével forrt össze.

“A pályázatom címének az egyik része a Nemzeti Dalszínház” – mondta a műsorban Kiss B. Atilla.

“Mindennek helyet kívánok adni, ami érték. Olyan műveknek és olyan műfajnak is, amely még nem körvonalazódott, még nem született meg, megrendeljük, létrehozzuk” – hangsúlyozta, hozzátéve: ahhoz, hogy a hungarikumnak számító magyar operettek, a dalművek, magas szinten létrehozott musicalek és “a frissen komponáltatott művek magas színvonalon jöjjenek létre, komoly szakmai műhelyekre van szükség, ezeket kívánom megteremteni”.

3722   Búbánat • előzmény3718 2018-10-20 10:30:28

KÖZLEMÉNY

(Az Operettszínház honlapjáról)

3721   smaragd 2018-10-19 23:28:18

Különös, hogy a nyertes pályázat készítőjével nem készült azonnal interjú.

3720   Búbánat • előzmény3717 2018-10-19 22:50:45

Igen, Kiss. B. Atilla  pályázatát nem ismerhettük meg;  ha akarja, közzéteszi, de ha nem, úgyis hamarosan következnek az interjú-megkeresések, s azokból majd talán összeáll a kép, megismerni fogjuk milyen irányba halad, kikkel, milyen  támogatással és célkitűzésekkel, konkrét tervekkel lát majd munkához februártól a teátrum társulatával. 

3719   smaragd 2018-10-19 17:49:15

Cseberből vederbe...?

3718   Búbánat 2018-10-19 17:40:34

Lőrinczy György számvetése az Operettben

(Fidelio.hu) 2018.10.19. 11:05

 A Budapesti Operettszínház leköszönő főigazgatója közösségi oldalán köszönte meg az elmúlt 18 évet.

„Tizennégy évet dolgoztam menedzserként a Budapesti Operettszínházzal, három évig vezettem művészeti vezetővel az intézményt, és az elmúlt embert próbáló egy évben a régi és új csapattal elért szakmai eredményekre vagyok a legbüszkébb, és talán ez idő alatt tanultam a legtöbbet a szakmáról és az emberi kapcsolatokról…” – kezdi bejegyzésében az Operettszínház főigazgatója, akit 2019. február 1-jétől Kiss B. Atilla operaénekes vált a vezetői poszton.

Most lezárul életemnek több szakasza is.

„A pályázatoknak és versenyeknek az a természete, hogy nem mindig olyan eredmény születik, mint amilyet szeretnénk. Többen is pályáztunk, és csak egyikünk nyerhetett. Január 31-én adom át a színház vezetését utódomnak, Kiss B. Attilának. Gratulálok neki és csapatának a győzelemhez, és mindent el fogok követni, hogy az átadás és átvétel zökkenőmentes legyen. Attilának azt kívánom, hogy ugyanannyi öröme legyen ebben a csodálatos társulatban, mint amennyi nekem volt az együtt töltött idő alatt. Én csak köszönettel tartozom az elmúlt évekért, a hatalmas közös sikerekért, a csodálatos szakmai és emberi kapcsolatokért. Külön szeretném megköszönni mindazok támogatását (vezetőtársak, művészbarátok és újságírók) akik tavaly novembertől mellettem álltak.”

Lőrinczy György jövőbeni terveiről is írt: „Tavasszal – ha kifújtam magam – új feladatok várnak rám, amelyeket a rám jellemző módon, előre nézve, optimistán és mindig a következő lépésre koncentrálva szeretnék megoldani. A mellékelt kisfilmben – a teljesség igénye nélkül – megpróbáltuk összefoglalni azokat az eredményeket, amelyekre a most lezáruló időszakból talán a legbüszkébb vagyok. Találkozunk!”

3717   zenebaratmonika • előzmény3715 2018-10-19 17:25:44

Nem tudni róla semmit, furcsa, hogy egy operaénekes. A pályázatát nem tette  közzé?

3716   telramund 2018-10-19 12:58:15

Még egy ilyen rossz hír hétvége előtt nem kell.A hírtől lerekedtem!Na ez politika keményen .

3715   Búbánat • előzmény3714 2018-10-19 10:24:20

Ez aztán a meglepetés!  Vagy nem is az?...

Kiss B. Atilla -  a  Budapesti Operettszínház főigazgatói pozícióját 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a júliusban kiírt pályázat nyertese. A kinevezés tényét Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a Magyar Hírlapnak adott interjújában közölte. (2018. október 19., péntek)

Előzmény:

Index.hu - 2018.09.24. 08:43

"Operettszínház: A bizottság a társulat ellenében választana igazgatót"

"Megtartották a Budapesti Operettszínház igazgatóválasztásának utolsó előtti felvonását: a pályázatokat elbíráló bizottság azt a Kiss B. Atilla operaénekest ajánlotta a kinevezésről döntő miniszter, Kásler Miklós figyelmébe, akit korábban, a társulati szavazáson a színház munkatársainak mindössze 9,2 százaléka támogatott. A Népszava értesülését az Index forrásai is megerősítették.

A másik két pályázó Lőrinczy György, a jelenlegi igazgató és Szente Vajk musicalszínész és -rendező voltak. Beadta pályázatát a színház korábbi igazgatója, Kerényi Miklós Gábor (Kero) is, akit korábban azért nyugdíjaztak és mentettek fel az operettszínházi munkavégzés alól, mert többen zaklatással és nem megfelelő viselkedéssel vádolták meg. Kero azonban még a társulati szavazás előtt visszavonta a pályázatát.

Kiss B. Atilla, a Magyar Művészeti Akadémia tagja ugyanakkor információink szerint jó viszonyban van Keróval, maga is sok Kero-rendezésben szerepelt már korábban, információink szerint felmerült az is, hogy a pályázatában Kerényi Miklós Gábor tanácsadóként vehetne részt. A Népszava úgy tudja, az operaénekes pályázatában az szerepel, megválasztása esetén a színház balettigazgatója Apáti Bence lenne, aki jelenleg a kormány propagandalapja és hivatalos üzenőfüzete, a Magyar Idők publicistája, az Echo TV és a Hír TV műsorainak visszatérő szereplője."

Kiss B. AttilaKiss B. Attila

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A Népszava úgy tudja: a bíráló bizottságba delegálták Rost Andrea operaénekest, Vincze Balázs koreográfust, Balázs Pétert, a szolnoki és Kirják Róbertet, a nyíregyházi színház igazgatóját, Hamar Zsoltot, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, Dubrovay László zeneszerzőt, Eperjes Károly színészt, rendezőt, Rónai Pál karmestert, Peller Károly színészt. Utóbbi két tag az Operettszínház képviseletében volt jelen, és a társulati akaratot tükrözve Lőrinczyre szavaztak. A lap úgy tudja, a többiek viszont Kiss B. Atillát támogatták, noha a szabályok szerint több jelöltet is alkalmasnak tarthat egy tag. 

3714   Pristaldus 2018-10-19 10:09:55

Kiss B. Atilla az Operett Színház új főigazgatója! 

3713   Búbánat 2018-10-17 10:14:06

Tiboldi Mária - Művészbejáró

"A közelmúltban jelent meg Tiboldi Mária, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színésznő Művészbejáró című önéletrajzi ihletésű memoárkötete, ami saját bevallása szerint érzelmek, impressziók és események egymásutánja. A könyvbemutatót a Kálmán Imre Teátrumban tartották, ahol a művésznővel Peller Károly beszélgetett, miközben a zsúfolásig megtelt nézőtéren ülők részleteket tekinthettek meg egy-egy emlékezetes alakításából vagy meghatározó filmes szerepéből, amelyek a televíziónak köszönhetően az utókor számára is fennmaradtak.

Elsőként Makláry László, az Operettszínház főzeneigazgatója a társulat és a főigazgató, Lőrinczy György nevében köszöntötte a művésznőt. "Tiboldi Mária minden egyes szerepében, színpadi alakításában, akár zenés játékban, akár operettben tündökölt, mindig is az első asszony, vagyis 'prima donna' volt. Egy igazi díva. Száz százalékos hangi adottságával és gyönyörű színpadi megjelenésével igazi királynőként ragyogott a színpadon minden este" - méltatta őt a főzeneigazgató."

[...] 

A beszélgetés végén Tiboldi Mária köszönetet mondott azoknak, akik segítették abban, hogy elkészülhessen a könyv: a családjának, a férjének, fiainak, a Budapesti Operettszínháznak, a Budapesti Operettbarátok Egyesületének, a kötet szerkesztőjének, Pápai Szabó György református lelkésznek.

/Operettszínház honlapjáról/

3712   Búbánat 2018-10-10 13:33:15

Felhívom a figyelmet a József Attila Színházban 2018. október 12-én látható Kálmán Imre-operettelőadásra:

A Kassai Thália Színház vendégjátéka keretében egy alkalommal mutatják be:

A montmartre-i ibolya  című Kálmán-operettet.

Rendező: László Sándor

Violetta Cavallini, árva: Dégner Lilla
Ninon, énekesnő: Lax Judit
Raoul Delabois, festő : Madarász Máté
Florimond  Ronger, zeneszerző: Nádasdi Péter
Henry Lőry, író: Habodász István e.h.
Signora Spaghetti, végrehajtó: Varga Lívia
Camille Durandné, Violetta mostohaanyja: Nagy Kornélia
Rotschild baroness, mecénás: Szabadi Emőke
Chanoir, színházigazgató: Illés Oszkár
Frascatti tábornok, hadügyminiszter: Pólos Árpád

Fordította: Szenes Andor, Szenes Iván
Dramaturg: Gyarmati Kata m.v.
Zenei vezető, hangszerelés: Látó Richárd m.v.
Korrepetítor: Dégner Lilla m.v.
Koreográfus: Gyenes Ildikó m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Csík György m.v.

3711   Búbánat 2018-09-29 12:21:37

 

"Hogy volt?!"

Duna TV, 2018. szeptember 30. vasárnap 04:25 - 05:25 (ism.)

Primadonna, szubrett, bonviván régen és most

(2018) (60')

"Hogy volt?!... Ünnepelt hősök, bájos mesefigurák, gyönyörű ruhaköltemények, virághegyek, pezsgő a cipőből, pletykák, turnék, próbák és csillogás. Ezt gondolja a néző, az operettet szerető és az operett-tagadó közönség az egyre népszerűbb zenés műfaj „frontembereiről”. A mai Hogy voltban leszállnak közénk a primadonnák, ránk mosolyognak a múlt század fordulóján és a mai színpadokon is hódító bonvivánok, megnevettetnek a szubrettek, és sok zenével, történettel újra elvarázsol mindenkit a magyar operett. Jól ismert melódiák, színészek és történetek az archívumból és a meghívott művészektől."

Vendégeink: Oszvald Marika, Domonkos Zsuzsa, Peller Károly, Benkóczy Zoltán, Homonnay Zsolt, Fischl Mónika, Szendy Szilvi és Jankovits József.

3710   Búbánat • előzmény3709 2018-09-28 10:13:13

Pontosan ezt várnám én is!  Ritka kivételek: mindig örültem, ha az "operettesek" közé meghívtak vagy darabra szerződtettek vendég operaénekes művészeket. 

Pl. Pitti Patalin, Kolonits Klára, Sudár Gyöngyvér, Csonka Zsuzsa, Sáfár Mónika, Bende Zsolt,  Kovácsházi István, Nyári Zoltán, - vagy napjainkban Boncsér Gergely. (Frankó Tünde állandó tag az Operettszínházban.)

3709   Pristaldus • előzmény3708 2018-09-28 09:13:33

...és dögunalom szereposztással!

Miért kell hosszú évek óta, mindig ugyanazzal a 4-5 névvel, egymás után csinálni a bemutatókat?

Fischl, Bordás, Dolhai, a csúnyán éneklő Lukács Anita...Mások nem is kapnak lehetőséget!

Az Operett színházra is ráférne valamiféle újítás, frissítés, mert erősen elcsaládiasodott és belterjes lett a felhozatal!

Félnek is a vátozásoktól, főleg olyan igagatót nem akarnak, aki egy kicst is fontosnak tartja az éneklést!

3708   Búbánat 2018-09-26 21:36:11

Megkezdődtek a Maya című revüoperett próbái

"Sok évtizedes kihagyás után, régi adósságát törlesztve tűzi műsorára a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs egyik legnépszerűbb darabját, a Mayát. Az 1931-ben íródott mű látványos show elemekkel gazdagított revü-operett, melyben a szerelmi játszmák mellett a félreértéseken alapuló vérbő humor is hangsúlyosan jelen van. A címszerepet alakító Fischl Mónika és Bordás Barbara olyan elődök nyomdokába lép, mint Honthy Hanna, Karády Katalin és Almási Éva. A november 30-ai bemutató rendezője Réthly Attila, akinek nevéhez az Operettszínház olyan nagy sikerei köthetők, mint az Én és a kisöcsém vagy a Dorian Gray."

3707   Búbánat • előzmény3706 2018-09-26 21:31:53

SZENTE VAJK VIDEÓÜZENETBEN ISMERTETI OPERETTSZÍNHÁZI PÁLYÁZATÁT

Szinhaz.org.  - 2018 SZEPTEMBER 11. KEDD, 8:00

 

3706   zenebaratmonika • előzmény3705 2018-09-26 12:09:44

Persze nem a kor a lényeg. Szente Vajk pályázatát se láttam, de gondolom musicalbarat lehet.

3705   Edmond Dantes • előzmény3704 2018-09-25 16:38:47

Mahler 28, Radnai Miklós 33 évesen lett az Operaház (fő)igazgatója olyan korban, amikor még nem volt "divat" ilyen fiatalon ilyen magas posztra kerülni. Természetesen se pro se kontra nem hasonlítom Szente Vajkot Radnai Miklóshoz, még kevésbé Mahlerhez, csak a korukat.

3704   zenebaratmonika • előzmény3703 2018-09-25 15:54:25

Az operaénekes az nem jó választás, bár nem láttam a pályázatát. Szente Vajk meg túl fiatal még erre. Maradt Lőrinczy szerintem.

3703   Edmond Dantes • előzmény3702 2018-09-25 15:21:17

Hááát, ilyenkor szokás azt mondani, hogy nem vagyunk jósok :-)

Kikerestem Szente Vajk frappáns videóüzenet-pályázatát, fő erénye, hogy rövid. Ő -igaz, Lőrinczy György főigazgató felkérésére!- az Apáca Show-val tette be a lábát az ajtóba...vajon ez milyen ajánlólevél?

Lőrinczy Györgyöt még az előző miniszter nevezte ki, nem biztos, hogy ez előny lesz a "végleszámolásnál" "végelszámolásnál". Operaénekeseket operaházakban is elég ritkán neveznek ki (fő)igazgatónak, bár vannak kivételek. Tokody Ilona sem lett főig. 2014-ben a Nagymező utcában. Kiss B. Atillát nem gondolnám ideális operettszínházi igazgatónak, még a hírekben emlegetett leendő balettigazgatóval az oldalán sem.

3702   zenebaratmonika • előzmény3700 2018-09-25 11:36:33

Akkor most ki az esélyes? Kiss B pályázatát nem láttam sehol se.  Lőrinczy Györgyé nagyon tetszett.

3701   Búbánat • előzmény3700 2018-09-24 17:28:38

Emlékeztetőül, négy évvel ezelőtt -  2014 augusztusában - :

Lőrinczy György művészeti menedzser, Bozsó József színész, rendező, kulturális menedzser és  Tokody Ilona operaénekes nyújtottak be pályázatot a Budapesti Operettszínház vezetésére.

Ismeretes az eredmény.

3700   Edmond Dantes 2018-09-24 09:31:21

Operettszínház: A bizottság a társulat ellenében választana igazgatót

Az index információi szerint a pályázatokat elbíráló bizottság azt a Kiss B. Atilla operaénekest ajánlotta a kinevezésről döntő miniszter, Kásler Miklós figyelmébe, akit korábban, a társulati szavazáson a színház munkatársainak mindössze 9,2 százaléka támogatott. Kiss B. Atilla, a Magyar Művészeti Akadémia tagja szintén az index információi szerint jó viszonyban van Keróval, maga is sok Kero-rendezésben szerepelt már korábban...felmerült az is, hogy a pályázatában Kerényi Miklós Gábor tanácsadóként vehetne részt. A Népszava úgy tudja, az operaénekes pályázatában az szerepel, megválasztása esetén a színház balettigazgatója Apáti Bence lenne. További részletek és a bizottság névsora   i t t.

3699   Búbánat • előzmény3628 2018-09-20 13:07:29

Dankó Rádió. "Túl az Óperencián"

Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".

 

A könyv maga tulajdonképpen egy memoár, (emlékirat, önéletrajz) melyhez ajánlást Szinetár Miklós írt:

„Kedves Marica- Marica kedves!!

 Tiboldi Mária önéletrajza remek olvasmány. Könnyű olvasni, annál nehezebb ehhez ajánlást írni.

 Mert mit lehet még hozzáfűzni egy ilyen teljes, gazdag sikeres élethez?

 Minden szerepet eljátszott, amit csak az operett, világ felkínált, mindennel sikere volt, bejárta a világot, mindenütt ünnepelték. Ehhez tulajdonképpen csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy  BRAVÓ!  BRAVÓ!!  BRAVÓ!!!

 De talán mégse csak ennyit.  Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek és közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk, remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.  

Eszembe jut József Attila: „ de mi, férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők- szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb…” 

Marica kedves, szabad és nagyon is ember.

Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség,  a szeretet. ”

3698   Haandel 2018-09-17 19:21:32

vs
Gräfin Mariza
(Seefestspiele Mörbisch 2018)

3697   Haandel • előzmény3696 2018-09-17 19:04:17

Csar...das...Fürst...  

(:(

3696   Haandel 2018-09-15 16:39:02

Volksoper Wien
Die Csárdásfürstin (Premiere)
16 September 2018 | 20:00 | ORF III

3695   Edmond Dantes 2018-09-11 19:29:54

Kerényi Miklós Gábor visszavonta operettszínházi pályázatát, szavazás során a társulattól Lőrinczy György jelenlegi főigazgató kapta a legtöbb szavazatot. Részletek a hvg.hu-n itt.

3694   Búbánat 2018-09-08 08:28:27

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ-KRITIKA

MAGYAR IDŐK, SZEPTEMBER 7. PÉNTEK 11:16 2018. 09. 07. 13:15

„ÉLJEN AZ IGAZ SZERELEM!”

„KLASSZIKUS OPERETTET HOZTAK A KECSKEMÉTIEK A VIDÉKI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁRA”

B. Orbán Emese

Javában zajlik a Vidéki Színházak Fesztiválja a Pesti Magyar Színházban. A részt vevő nyolc vidéki társulat mindegyike olyan erős darabbal érkezett a megméretésre, hogy igazán nem lesz könnyű dolga az öttagú zsűrinek. A Kecskeméti Katona József Színház Kálmán Imre leghíresebb, legtöbbet játszott operettjével, a Csárdáskirálynővel szállt be a versenybe.

[…] A végére hagytam, ami egyáltalán nem tetszett: a vége.

Kálmán Imre az első világháború kitörésekor abbahagyta az 1914 tavaszán elkezdett munkát. „Nem tudok zenét szerezni akkor, amikor… a fronton egymást öli a világ” – nyilatkozta, és csak egy év múlva, Lehár Ferenc biztatására folytatta. Kálmán Yvonne, Kálmán Imre lánya is többször kifogásolta például Kerényi Miklós Gábor 2009-es rendezésével kapcsolatban a háborús motívumokat, illetve azokat a karaktereket, amelyek nem szerepeltek az eredeti műben, például a mankós katonák, illetve az Orfeumba beállító sebesült Schulteis.

Nem igazán értem, miért nem tudott ellenállni Béres Attila a kísértésnek, miért kellett megdöbbenteni a már-már eksztázisban lévő közönséget a gépfegyverropogással, az aláhulló vércseppekkel, az előbb még vidáman daloló, földre rogyó teljes szereplőgárdával, ennek a jelenetnek a többszöri megismétlésével. Értjük mi az utalást, de nem biztos, hogy kellett ez ide. Valahogy nem esett jól…

Hadd idézzem Kálmán Yvonne szavait: „Soha nem volt apám szándéka, hogy a Csárdáskirálynő háborús darab legyen, ez a show a szerelemről szól.” Ennek szellemében én is a mű eredeti munkacímével zárom írásomat: Es lebe die Liebe, vagyis Éljen a szerelem!

 

3693   Búbánat • előzmény3691 2018-09-07 21:27:43

"Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. "

 Persze azért ha olyan zenekari szólamanyagból ból játszik - játsszana az Operettszínház zenekara, mint amilyen kiváló zenekari hangzást produkált anno mondjuk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a Bob herceg (1965 - Sebestyén András - Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Palócz László, Kovács Péter) vagy a Mágnás Miska (1961 - Bródy Tamás - Gyurkovics Mária, Zentai Anna, Bartha Alfonz, Szabó Miklós vagy később: 1969 - Sebestyén András - Andor Éva, Zentai Anna, Korondy György, Palcsó Sándor)  operettfelvételén, akkor nincs, nem lehet, nem lesz hiányérzete a közönségnek az Operettszínházban. - A Dankó Rádióban éppen ma hallhattunk kitűnő részleteket a Mágnás Miska mindkét rádiófelvételéről!  Nagyszerű zenekari anyag mindkettő! 

Persze igaza van Lőrinczy Györgynek abban, hogy szerzői előírásokat tükröző, autentikus partitúrával (is) rendelkeznie kell(ene) a teátrumnak - amiből elkészíthetnék a minőségi zenekari játszáshoz mindenkor szükséges hangszerszólamok teljes kottaanyagát is. Hogy az előadások zenekari hangzása minden kényes ígényt kielégítsen s egyben hű maradjon a zeneszerző szándékához: a megálmodta, leírta partítúrához.

Egyébként ha olyan gondjai vannak az Operettszínháznak, hogy nem elégedettek a rendelkezésükre álló zenekari kottaanyaggal, kérjék ki a Rádiótól azokat a hangszerszólam-kottákat, amelyekből  az ismert, nagyszerű rádiófelvételek során játszott a rádiózenekar s amely felvételekről nap mint nap hallunk szép részleteket a Dankó Rádió operettműsorában -  azoknak nemcsak ének-, de minőségi zenekari hangzásában (is) gyönyörködhetünk!

3692   smaragd • előzmény3691 2018-09-07 19:07:16

 

"A kottatárral és a zenei archívummal is lesznek teendőink"

 

Kemény Egon nagyoperettjeivel kapcsolatban 

Kemény Egon - Bródy István - Harmath Imre: „Kikelet ucca 3” (1929)

Pesti operett 3 felvonásban, nagyoperett Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1929. április 27. Főszereplők: Somogyi Erzsi, Eggerth Márta, Fejes Teri, Kertész Dezső, Sarkadi Aladár, Halmay Tibor, Kabos Gyula, Szirmai Imre Rendező: Szabolcs Ernő Díszlet: Gara Zoltán Ruhatervező: Váradi Tihamér A táncokat betanította: Rott Ferenc Karmester: Ábrahám Pál 

Kemény Egon - Nóti Károly - Földes Imre - Halász Rudolf: „Fekete liliom” (1946)

Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1946. december 20. Főszereplők: Karády Katalin, Gombaszögi Ella, Fejes Teri, Somogyi Nusi, Latabár Kálmán, Nagy István, Somogyi Nusi, Gozmány György, Zentay Ferenc, id. Latabár Árpád Rendező: Tihanyi Vilmos Karnagy: Endre Emil Díszlet: Bercsényi Tibor, Karády Katalin, Fejes Teri, Gombaszögi Ella ruhái a Szitanágay-szalonban készültek Revükoreográfia: Rudas-fivérek 

Kemény Egon - Tabi László - Erdődy János: „Valahol Délen” (1956)

Nagyoperett 3 felvonásban Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1956. március 30. Főszereplők: Petress Zsuzsa, Mezey Mária, Sennyei Vera, Gaál Éva, Borvető János, Homm Pál, Rátonyi Róbert, Peti Sándor, Rendező: Dr. Székely György Díszlet: Fülöp Zoltán Kossuth-díjas Jelmez: Márk Tivadar Kossuth-díjas Karmester: Bródy Tamás

wikipediaoldaláról https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Egon 

megadhatom Bozó Péter kutatási eredményeit, az alábbi linkeken olvasható

http://db.zti.hu/mza_operett/operett_Adatlap.asp?id=00363

http://db.zti.hu/mza_operett/operett_Talalatok.asp?tag1=99&val1=Kem%C3%A9ny+Egon

hogy mi maradt meg....akkor, vajon van-e még kottája az Operettszínháznak ezekből a sikeres művekből most...?

Fájdalmas ez a helyzet...mégis örülök az őszinte helyzetfelmérésnek és talán most már rendben lehet vezetni az intézményt, az egykori, nagymúltú Fővárosi Operettszínházat.

3691   Búbánat • előzmény3690 2018-09-07 13:53:12

Idézek Lőrinczy György pályázatának – „5 . A ZENEKAR”  - fejezetéből bekezdéseket. 

(a kiemelések tőlem származnak.)

„Makláry László zeneigazgató 2019 végéig vállalja a Színház zenei vezetését. Zeneigazgató úr javaslatát elfogadva, 2020. január 1-től a zeneigazgatói feladatokat kinevezésem esetén Silló István, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója venné át. Silló karnagy úrral való megbeszéléseinken az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennünk.

Az elmúlt évtizedekben a zenekari felállásból eltűnt a 2. oboa, 2. fagott és a 4. kürt szólamok megszólalása a nagyoperettekben. Számunkra elvi kérdés, hogy mint az Operában Erkelnél és Bartóknál, úgy a nagyoperettekben Kálmánnál és Lehárnál is szólaljon meg minden leírt hang, annyi a hangszeren, amennyire a szerző írta. Ennek megvalósítását vagy a jelenlegi zenekari struktúra minimális átszervezésével, vagy optimális esetben néhány státusz megnyitásával fogjuk elérni. Ezen felül a színház énekkarának szólamarányait is az évek előrehaladtával közelíteni kell az optimálishoz.

A Budapesti Operettszínház zeneigazgatója koordinálja és vezeti az egész színház zenei életét. Mivel ez egy igen sokoldalú feladat, ezért segítőtársak nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Szabó Mónika karigazgató, Takátsy Tamás zenekari igazgató, Mihalics János vezető korrepetítor továbbra is változatlan formában folytatná munkáját. Dinyés Dániel első karnagy dolga lenne a teljes operett-repertoár napi szintű kézben tartása, az előadások szakmai színvonalának ellenőrzése, az esetleges zongorás, illetve szükség esetén zenekaros próbák kiírása, egyszóval ő lenne az operett tagozat zenei vezetője. Szándékunkban áll Dinyés karnagy úr mintájára létrehozni ugyan ezt a posztot a musical tagozatnál is. A színház kiváló karmesterét, Bolba Tamást kérjük fel erre a posztra. Szinte teljesen természetes elvárás a két kolléga felé, hogy a gondozásukra bízott tagozatok teljes repertoárját, mint karmesterek is napi szinten birtokolják. Természetesen a fent felvázolt munkastruktúra a két karnagy vonatkozásában nem azt jelenti, hogy nincs átjárás a két műfaj között, sőt.

Mint ahogy sok esetben a szólisták között, úgy a karmesterek esetében is természetes az „átjárás” a műfajok között. A szereposztások megalkotásánál, az egyes előadások véleményezésénél minden vezető véleményére, „fülére” szükség van. A zeneigazgató koordinálja a két tagozat zenei irányítását, és karmesterként napi szinten, mintegy beugrás készen birtokolja a színház teljes repertoárját. A két tagozat zenei vezetői megbízatása 2019. szeptember 1-től lesz esedékes.

Hála a Budapesti Operettszínház utánpótlás képzési szisztémájának, a szólisták terén rendelkezésünkre állnak tehetséges, agilis pályakezdők, illetve már némi rutinnal rendelkező fiatal szólisták. Karmester-utánpótlás viszont sajnos alig van. Ezért szándékunk szerint mihamarabb el kell kezdeni a potenciális utánpótlás felkutatását. Ezt egy projekt – ösztöndíj rendszerben képzeljük el, miszerint egy-egy új darab bepróbálásának folyamatában az ösztöndíjas, mint a bemutatandó darab zenei vezetőjének asszisztense vesz részt a próbafolyamatban, jelen van a zongorás összeénekléseken, majd a próbatermi, és színpadi zongorás próbákon, és zenekari próbákon. Mint karmester, tevőlegesen vezet minden próbahelyzetben egy-egy próbát, sikeres együttműködés esetén egy színpadi zenekaros összpróbát, és különlegesen sikeres helyzetben néhány előadást is lebonyolíthat. Ezt az ösztöndíj rendszert a Zeneakadémiával karöltve, vagy – amennyiben nem fogadóképesek – az akadémia nélkül képzelem el.

A kottatárral és a zenei archívummal is lesznek teendőink. A musicalek kottái általában rendben vannak, hiszen a szerzők nagy része saját maga gondozza a kottákat, illetve a jogi képviselőjük is naprakész ezen a téren is. Ez nem mondható el a magyar operettek nagy többségéről. Kálmán és Lehár hagyaték körültekintően gondozott, de egyéb operett szerzőink kottái környékén a teljes káosz uralkodik. Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. És a sort folytathatnánk tovább az Eisemann-életműnagy részével, Zerkovitz Bélával, stb.  Ezért a Budapesti Operettszínháznak – mint a 58 műfaj nemzeti letéteményesének – akár az EMB-vel, az NKA-val és a Színházi Intézettel összefogva, akár saját erőből évek hosszú sora alatt fel kell kutatni ezeknek a műveknek minden elérhető kottáját, és ki kell adni, de minimum létre kell hozni ezeknek a műveknek a facsimile, vagy legalábbis az eredetihez legközelebb álló megfelelőjét.”

3690   Búbánat • előzmény3689 2018-09-07 13:06:31

Lőrinczy György közzétette pályázatát

Legfontosabb céljait pályázata végén tizenkét pontban foglalta össze a jelenlegi főigazgató:

  1. A repertoár további gazdagítása és színesítése, a kormányzati kulturális tendenciák figyelembevételével.
  2. Új magyar előadások létrehozása, elfeledett operettek, kevésbé ismert operett szerzők műveinek bemutatása, átdolgozott librettókkal, újra hangszerelve.
  3. A zenei színvonal további emelése, a rendező és a zenei vezető egyenrangú alkotótársként való kezelése.
  4. Előadásainkban a XXI. század elvárásaihoz és a nézők megnövekedett igényeihez igazodó korszerű látványvilág és kiváló minőségű hangzás megteremtése.
  5. Az operett műfaj és a színház tudományos történeti feldolgozása, együttműködésben a Kálmán Imre Kutatóközponttal.
  6. Színházpedagógiai, színházi nevelési program elindítása az előadásokhoz kötődően.
  7. A színház működésének további racionalizálása, az intézmény iránti elkötelezettség erősítése a háttérdolgozók körében is, a bérek rendezése kormányzati segítséggel.
  8. A belföldi és külföldi vendégjátékok strukturális újragondolása, új partnerek, városok, országok bevonása.
  9. A zenés színész- és rendezőképzés megújított alapokra helyezése, a zenés színházi menedzserek, szakírók képzésének kezdeményezése.
  10. Különböző társadalmi háttérrel rendelkező, új nézői csoportok megszólítása.
  11. A színház gazdálkodási kérdéseire a széles közönségréteget megszólító nemzeti intézménytől elvárt, de rugalmasságot biztosító válaszok megtalálása.
  12. A kommunikációs stratégia folyamatos, a trendekhez igazodó alakítása.
3689   Búbánat 2018-09-07 13:03:28

Lőrinczy György főigazgató pályázatáról

A Budapesti Operettszínház minden dolgozója hivatalos arra a jövő keddi rendkívüli társulati ülésre, amelyre a színház vezetésére pályázó jelölteket is várják. A jelenlegi főigazgató korábban kijelentette, csak a társulat támogatása esetén marad ringben.

Kiss B. Atilla újbóli megkeresésünkkor nem kívánt nyilatkozni lapunknak, annyit azonban elmondott, hogy pályázatát a döntésig nem tervezi nyilvánosságra hozni, továbbá cáfolta azon értesüléseinket, amely szerint Szabó P. Szilveszter, az Operettszínház színművésze közreműködőként lenne megemlítve a pályázatban.

3688   Búbánat 2018-09-03 21:49:38

Operett Gála a Magyar Operett Napján

2018. október 24.,  szerda

Az I. Budapesti Nemzetközi Operett-Musical Fesztivál összes képviselője egy közös nagy gálaelőadásban!


Orosz, román, német, magyar sztárszólisták együtt, a Budapesti Operettszínház színpadán, egy látványos operett gálában!


A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Leo Fall, Huszka Jenő és Ábrahám Pál legnagyobb slágerei…

3687   Búbánat 2018-08-31 15:45:31

Augusztus 31. péntek 19.00, szeptember 1. szombat 15.00 és 19.00
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Nagyterem   

Kálmán Imre: A chicagói hercegnő

Rendező: Béres Attila

 A Budapesti Operettszínház vendégelőadása

Az Operettszínház honlapjáról:

"A halhatatlan komponista 1928-ban Bécsben, majd Budapesten bemutatott operettje méltatlanul elfeledett darabja Kálmán Imre gazdag életművének, jóllehet aktualitása aligha vitatható.

A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme. A gazdag amerikai lány megvásárolja és átrendezi a reménytelen adósságokkal küszködő Sylvária uralkodói palotáját, de titokban Borisz szerelmére pályázik, a férfi pedig önbecsülését és kulturális hagyományait igyekszik megőrizni a mindent elsöprő tengerentúli befolyással szemben.

Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek. A színpadon egy jazz- és egy népi zenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operett melódiák éppúgy felcsendülnek, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok - a 7óra7 kritikája szerint a nézők 'egy valódi zenésszínház-történeti pillanatnak lehetnek szem-és fültanúi.'

A Budapesti Operettszínház közönsége Lőrinczy Attila átiratában ismerkedhet meg A chicagói hercegnővel."

 

3686   Búbánat 2018-08-29 11:42:18

Én úgy gondolom, Kerényi Miklós Gáborra - és pályázatára - kevesen kíváncsiak, és lesznek rá "vevők" - Ő már .lejárt lemez, "elfújta a szél"... hamuból, már nemigen lesz parázs!

3685   Edmond Dantes 2018-08-29 08:53:47

Kerényi Miklós Gábor: "A Metoo-botrány ellenségeim próbálkozása volt". A hvg.hu összefoglalója annak kapcsán, hogy a volt főigazgató ismét pályázik a posztra. A cikk itt, a pályázat onnan kiindulva Kero Fb-linkjéről letölthető.

3684   Edmond Dantes 2018-08-29 08:46:27

Lőrinczy György beszélgetése Rónai Egonnal az ATV Egyenes beszéd c. műsorában 2018.08.28:  itt elérhető.

3683   Búbánat 2018-08-28 09:28:21

Magyar Idők.hu - 2018. AUGUSZTUS 28. KEDD 06:55

DÖNTÉSEK ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK

LŐRINCZY GYÖRGY: „FONTOS, HOGY HŰ MARADHASSAK AHHOZ, AMIT A SZAKMÁBAN LÉTREHOZTAM”

B. Orbán Emese

Tavaly április végén az Emberi Erőforrások  Minisztériumának (Emmi) akkori vezetője, Balog Zoltán a Budapesti Operettszínház főigazgatóját kérte fel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökének, aki viszont nem egészen másfél évvel kinevezése után lemondott tisztségéről. Az operettszínház főigazgatói pozíciójáért való pályázatra pedig újból jelentkezett. Lőrinczy Györggyel beszélgettünk döntéseinek hátteréről, jövőbeli elképzeléseiről.

– Művészeti menedzserként hogyan került kapcsolatba Balog Zoltánnal?
– A Budapesti Operettszínház főigazgatójaként alakult ki közöttünk egy olyan személyes kapcsolat, hogy a miniszter úr jelölt engem a színházművészeti bizottságba, ahol megoldottam néhány, addig problémás kérdést, így egyre több feladatot bízott rám, és végül meglepő módon felkért az NKA alelnöki posztjára.

– Nem félt a kihívástól?
– Olyan nagy kihívásnak éreztem és a bizalmát olyan megtisztelőnek, hogy bár féltem, hogy sok lesz, nem mondtam nemet. De az még hozzátartozik az elmúlt egy évhez, hogy akkor még nem tudtam: 2017. november 3-tól egyedül fogom vezetni az operettszínházat, intenzív sajtóérdeklődést és egyedülálló színházetikai problémát kezelve, magánéleti krízissel súlyosbítva, hiszen egykori barátomról volt szó. Amikor az alelnökséget elvállaltam, a színházban még minden rendben volt, és nem egyedül végeztem a vezetői teendőket.

– Ez lenne a lemondásának hátterében?
– Az elmúlt tíz hónap olyan nehéz volt az életemben, olyan napi kihívásokkal, hogy minden feladatomnak megfeleljek és pszichésen is bírjam a terhelést, hogy én már korábban elhatároztam, hogy ezt a két feladatkört együtt nem szeretném vállalni. Találkozásom Kásler Miklós miniszter úrral ebben megerősített. Ahogy a közleményemben is benne volt, az NKA alelnöke a mindenkori kulturális miniszter „keze alá kell dolgozzon”, ez egy bizalmi állás. És én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy az ember felajánlja a lemondását, bármeddig is szól a mandátuma.

– És meddig szólt a mandátuma? A miniszter úr nyilatkozatából, amelyben előrevetítette, hogy változás várható a kulturális alap élén, úgy tűnt, mintha mostanában járna le.
– A megbízatásom 2021-ig szólt. A félreértésre az adhatott okot, hogy miniszter úrral már korábban megbeszéltem, hogy lemondok, viszont ezt egy időben terveztem bejelenteni azzal, hogy az operettszínház 2019-ben lejáró főigazgatói posztjára benyújtom a pályázatomat.

– Van összefüggés a két döntése között?
– Arra gondoltam, hogy elsősorban és kifejezetten a társulat, de az én személyes ambícióim miatt is, ha ismét bizalmat kapok, akkor megmutathatom, hogy egyedül is sikerre tudom vinni a Budapesti Operettszínházat egy művészeti tanáccsal. Ezenkívül pár éve van szerencsém a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is tanítani, ahol egy PhD-dolgozatot is készítek a színházmenedzsmentről, amit most félbehagytam, mert az már egyáltalán nem fért bele. Mindkét intézményből érkezett felkérés a következő tanévre, és az idő is lejár, hogy a doktorimat befejezzem.

– Az elődei az NKA alelnöki posztján általában egyfajta kultúrideo­lógiát közvetítettek, ön viszont kulturális menedzser. Nem érezte magát kakukktojásnak?
– Remélem, hogy az én tevékenységemből is összeáll majd egy látásmód, de az tény, hogy mindig a következő feladat megoldására koncentrálok. Ezenkívül egész életemben probléma volt, az óvodától a néptánccsoportig, hogy nem tudok klikkekben részt venni. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha valaki meg akarja nekem mondani, hogy kit szeressek és kit nem. Én ezt alanyi jogon döntöm el, nem befolyásol, hogy ki mit mond, és ez egyre jobban erősödik, az eredmény pedig az, hogy egyik klikk sem érez a magáénak.

– Mi volt a legnagyobb feladata?
– Komoly szervezési munkát igényelt az NKA beolvasztása az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe, az Emetbe, amikor született egy kormányzati döntés a háttérintézmények összevonására, és az, hogy a pályázati folyamatot menedzserként megpróbáljam kicsit lerövidíteni. Ezenkívül arra jöttem rá, hogy vannak olyan határterületek, például az összművészeti lapok vagy a képzőművészeti albumok, amelyek két kollégium közé esnek tematikában, ezért elindítottam egy összefogást a kollégiumok között.

– Mikor köszön el a kulturális alaptól?
– Idén lesz 25 éves az NKA, és ebből az alkalomból a kollégáimmal kitaláltunk egy 25 napos fesztivált, amelyik szeptember 23-án indul a Müpában és október 17-én zárul a Várkert Bazárban, az ebben a színházi évadban 25. életévüket betöltő fiatal művészek részvételével. A két dátum között minden kollégium bemutatkozik. A jelenlegi tervek szerint ezt a fesztivált végigviszem, és az alatt az alelnöki feladataimat is ellátom. Nekem első helyen van a szervezet működőképessége, tehát ha úgy alakul, hogy tovább kell maradnom, azt is vállalom, illetve az utódomnak a segítését is, ezt beszéltük meg a miniszter úrral.

– Ön szerint minek alapján kellene eldönteni egy kulturális termék támogatását?
– Sokat gondolkodtam ezen, hogy mit is kellene figyelembe venni a kultúra értékelésénél, finanszírozásánál. Szerintem egy kulturális produktumnak három mércéje lehet. Az első a szakmai színvonal, ami nem kéne, hogy szubjektív legyen, ezért „szakmai”. Azután következik az „ízlésfaktor”, hogy tetszik-e a véleményalkotónak, és a harmadik, hogy van-e üzenete, illetve hogy milyen üzenetet közvetít. Tehát el kell dönteni, hogy akarunk-e olyan kulturális terméket támogatni, aminek mondjuk az üzenete megfelelő, de az ízlése vagy a szakmai színvonala nem vállalható. Ennek a hármas mércének a mentén rendet lehetne rakni a fejekben; ha egy hibádzik, esetleg elfogadható, viszont ha kettő, akkor már szerintem baj van.

– A Pentaton ügynökséget tizen­nyolc évig vezette, ezalatt nemcsak Miklósa Erika és Érdi Tamás koncertjeit menedzselte, hanem állami megrendeléseket is teljesített: a Millenáris és a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjait bonyolította le. Hogyan került a magánszférából az operettszínház élére, éppen amikor az állam átvette az intézményt?
– Egy jó művészeti menedzsment úgy működik igazán jól, ha az ember beleszól érdemi dolgokba. A belföldi és a külföldi forgalmazás miatt eléggé belefolytam az operettszínház mindennapjaiba: repertoárkialakításba, sztárépítésbe. 2014-ben az intézmény az államhoz került, és a vezetői ciklus alatt öregségi korhatárt elérő ember csak engedéllyel lehet igazgató, ezt viszont nagyon nehéz megkapni, ráadásul nagyon nagy lett az intézmény is, ezért úgy döntöttünk, hogy én pályázom meg a főigazgatói pozíciót, és Kerényi Miklós Gábor pedig mint művészeti vezető lesz mellettem.

– Mi volt a személyes motivációja?
– Ha nem akarok magamnak hazudni, az az igazság, hogy akkor már rengeteg projektben voltam úgymond második ember, és engem izgatott, hogy első számú vezetőként vajon helyt tudok-e állni.

– Melyek azok az eredmények, amelyekre büszke mint operettszínházi főigazgató?
– Azt szoktam mondani, hogy a menedzseri munkában a tervek és a véletlenhez való igazodásnak a szenzitív turmixát kell az embernek előhívnia magából. Ez működött, amikor csődbe ment a Moulin Rouge bérlője, és a Somossy Orfeum egykori épületegyüttese 1922 óta után ismét eggyé vált, ezáltal lett egy kamara-játszóhelyünk, a Kálmán Imre Teátrum. Ezzel párhuzamosan kaptunk kiemelt állami támogatást, ami még mindig csak 37 százaléka a költségvetésünknek, a 63 százalékot a saját bevételeink képezik a taóval együtt, ami egy kiemelkedő gazdasági teljesítmény állami intézményhez képest. Rendbe tettük a szervezeti működési szabályzatunkat, illetve szabályoztuk, hogy egy állami intézményben hogyan tudjuk a vidéki és külföldi tevékenységet adóügyileg rendezni, hogy az államhoz kerülés ne ölje meg a vállalkozószellemet. Művészileg pedig úgy érzem, hogy kicsit nyitottunk olyan előadásokkal, mint a Chicagói hercegnő, A víg özvegy, a Szegény Dzsoni és Árnika és a napokban Baján, szabadtéren nagy sikerrel bemutatott István, a király, amelyek új, illetve fiatal alkotóknak egy kicsit más esztétikájú művei, hogy ne csak egy rendezői ízlés jelenjen meg. Továbbá újabb külföldi városokat hódítottunk meg a magyar operettnek, növeltük az előadás- és nézőszámot.

– A nézőkkel való kommunikációt is fontosnak tartja…
– Igen, hogy a közönség megtalálja és megértse azt, ami tetszik. Megújult a logónk is, letisztult a honlapunk. Megpróbálunk olyan intézményi kommunikációt folytatni, ami az előadásainkról szól.

– Van veszélye egy váltásnak a Budapesti Operettszínház élén?
– Nagyon fontos kiemelni, hogy az operettszínháznak gyakorlatilag nincs olyan kiemelt költségvetése, ami nem jelent rizikót. Itt ma 450 ember dolgozik, kell a kapcsolati tőke, hogy például a téli németországi turné előlegét megkapjuk, ha éppen nincs miből utalni a fizetéseket. Egy váltás esetén vagy az államnak kell több pénzt adnia, vagy a pályázóknak kell felmutatniuk azokat a menedzsereket, akik ezt az üzleti modellt tovább tudják működtetni. Továbbá egy ekkora intézményt csak egy összeszokott csapat tud jól vezetni. Nem vált be máshol sem, hogy egy pályázat megnyerése után olyan emberek kerültek vezető pozícióba, akik azelőtt egy kávézóban összegyűlnek, és megbeszélik, hogyan fogják vezetni az intézményt.

– A közalkalmazotti tanácsnak és a szakszervezetnek is van szavazata a szakmai bizottságban…
– Ők úgy tervezik, hogy összehívnak egy rendkívüli társulati ülést, ahol meghallgatják a jelöltek elképzeléseit. Az biztos, hogy az én életemben az lesz a legfontosabb nap. Mert ha a társulat az elmúlt négyéves és főleg az elmúlt tíz hónapos munka után nekem bizalmat szavaz, velem szeretne továbbra is színházat csinálni, akkor én már elértem azt, amit akartam. A társulat nekem a legnagyobb hajtóerő, hiszen ez a funkció nem egzisztenciális kérdés. Az a fontos, hogy én, mint Lőrinczy György, ahhoz, amit a szakmában létrehoztam, és amiért azok is elismernek, akik különben nem szeretnek, hű tudjak maradni.

https://magyaridok.hu/kultura/dontesek-es-osszefuggesek-3421994/

3682   Búbánat • előzmény3680 2018-08-28 08:30:27

Szente Vajk színész, rendező, műsorvezető is pályázik az Operettszínház főigazgatói posztjára - lásd: 3678. sorszámnál beírt linket. 

A Fidelio.hu vele is készített interjút, ebből idézem az alábbi részt:

"Említette a közös munkát az Operettszínház művészeivel, ami a Szegeden bemutatott Apáca show előadásban volt az ön rendezésében. Kerényi Miklós Gábor, aki ugyancsak megpályázta a főigazgatói pozíciót, tegnapi Facebook-bejegyzésében így fogalmazott az előadással kapcsolatban: „Látva ezt a professzionális eleganciával színpadra varázsolt tipikus »madách-színházi« előadást, megdöbbentett, hogy ez a szórakoztató, kommersz show negyvenkétszer kerülhet műsorra a jövő évben az Operettszínházban.” Hogyan kommentelné a kijelentést?

Szabályosan bóknak veszem. Ha azt mondja, hogy ez egy professzionálisan elkészített előadás, az nagyon jól esik, a Madách Színházról pedig bízom benne, hogy mindenkinek a minőség jut az eszébe, hiszen ott mindig a legmagasabb minőségben igyekeznek dolgozni. Nálam sem volt ez másképp az Apáca show esetében sem, amit összesen 28 ezer ember láthatott a Szegedi Szabadtéri Színpadon, és bízom benne, hogy az ott lévő nézők boldogan, feltöltődve tértek haza."

3681   Klára • előzmény3678 2018-08-26 15:31:43

"Az az igazság, hogy semmilyen hatalomra nem vágyom- mondta az ATV Egyenes beszéd műsorában Kerényi Miklós Gábor az operettszínház igazgatói posztjára beadott pályázatával kapcsolatosan." 

Mi lenne, ha még vágyna is valamilyen hatalomra? Egyébként, akit (akiket) zaklatás miatt eltávolítottak valamely tisztségből, beosztásból, stb, mint őt, azoknak semmilyen vezetői beosztásra nem lenne szabad jelentkezniük! Persze, ehhez minimális szégyenérzettel is rendelkezniük kellene, a kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) ego mellett!

3680   Edmond Dantes 2018-08-26 13:59:44

Index-kritika a Szegedi Szabadtéri Játékok Apáca Show-produkciójáról itt.

(Megjegyzés: Kero lejjebb belinkelt ATV-s interjújában újbóli Operettszínház-főigazgatói pályázása egyik fő okaként hozta föl, hogy ezt a darabot hamarosan bemutatják a Nagymező utcában.)

3679   Edmond Dantes • előzmény3677 2018-08-26 13:52:31

Ha hallotta volna a teljes beszélgetést...mi mindenre mást vagy nem válaszolt etc., a szerkesztő pedig "elengedte".

(Zárójel: ATV megfelelően rendszerkonform, kb. annyira "ellenzéki" -így, idézőjelben- mint az ellenzék maga.)

3678   Búbánat 2018-08-26 11:39:31

Kik pályáztak az Operettszínház vezetésére?

Fidelio.hu

2018.08.23. 12:20

  • Kerényi Miklós Gábor rendező, a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője
  • Kiss B. Atilla operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Szabó P. Szilveszter színművész, a Budapesti Operettszínház tagja
  • Lőrinczy György művészeti menedzser, a Budapesti Operettszínház főigazgatója
  • Szente Vajk színész, rendező, műsorvezető
3677   telramund • előzmény3676 2018-08-26 11:09:04

Talán nem az ATV-ben kellene  nyilatkoznia,de reméljük fáradozása  erdménytelen lesz.Bár a többi jelölt sem megoldás.Művészkedni vagy igazgatni  nagy különbség.

3676   Edmond Dantes 2018-08-25 22:04:06

Kerényi Miklós Gáborral augusztus 24-én az ATV Egyenes beszéd című műsorában beszégetett Rónai Egon. Rövid összefoglaló itt.

(Megjegyzés: a teljes beszélgetés felvételét nem találtam a csatorna netes felületén, holott oda a műsor minden interjúja szokásosan felkerül. A linkben olvasható összefoglaló a hallottakhoz képest erősen szűrtnek tűnik.)

3675   Búbánat • előzmény3674 2018-08-25 21:15:09

Köszönöm a beszámolót! Talán hangfelvétel vagy video készült valamelyik előadásról, esetleg CD vagy DVD idővel kijöhet még.

3674   zenebaratmonika 2018-08-25 12:49:03

2018. augusztus 9-án Bad Ischl-ben megtekintettem  a Hawaii rózsája c. Ábrahám Pál-Földes Imre-Alfred Grünwald és Fritz Löhner-Beda c. operettet. Szines előadás volt virágos tarka díszlettel. Felirat nem volt, így csak németül ment a darab, amit nem értettem (előtte megnéztem a tartalmát a Winkler féle Operettek könyvéből. ) Az librettó át lett valamelyest írva, és belekerült Ábrahám Pál karmester is a darabba, mint narrátor. A darab zenéje csodás, kb. 15 dal van benne, amik változatosak, jazz dal, swing, hagyományos operett dal, induló egyaránt előfordul közöttük. A színészek remekül játszottak, táncoltak, steppeltek magas színvonalon. A főszereplő énekesnő Laya hercegnő hangja elragadó volt, nagy hangterjedelmű, a táncos komikus szereplők végig parodizálták a darabot.

Örülök, hogy megnézhettem a darabot, remélem Magyarországon is látható lesz a következő években.

Utolsó 2 előadás Bad Ischl-ben: 2018. augusztus 26. és szeptember 1.

http://www.leharfestival.at/programm/die-blume-von-hawaii/

3673   Búbánat 2018-08-23 19:50:28

Kálmán Yvonne: Nem támogatom Kerényi Miklós Gábort

Fidelio.hu, 2018.08.21. 16:30

 Közösségi oldalán jelentette be a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője, hogy megpályázza a Nagymező utcai teátrum főigazgatói székét. Bejegyzésében Kálmán Imre lányának öt évvel ezelőtti ajánlására hivatkozik, Kálmán Yvonne azonban visszautasítja, hogy támogatná a rendező pályázatát.

Júliusban írtak ki pályázatot az  Operettszínház főigazgatói posztjára, a nyertes 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót. A dalszínház jelenlegi főigazgatója, Lőrinczy György többször elmondta, hogy újra pályázni fog. „Ezen az úton mennék tovább” – jelentette ki arra a kérdésre, hogy merre vinné a színházat a következő években. (Lőrinczy György nemrégiben lemondott  NKA alelnöki tisztségéről is többek között „az Operettszínház főigazgatói pozíciójáért zajló pályázat” érdekében.)

Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője, akitől idén áprilisban vált meg rendkívüli felmondással a színház, egy nappal az augusztus 22-i határidőt megelőzően közösségi oldalán bejelentette, megpályázza az Operettszínház főigazgatói álláshelyét.

„Tudom, szinte vakmerő bátorság ez – de miközben elsősorban rendezni szeretnék és egyáltalán nem vágynék semmilyen vezető szerepre, mégsem tudom elkerülni” – írja a posztban, hozzátéve, a döntő lökést az Apáca Show című darab szegedi megtekintése adta számára. „Látva ezt a professzionális eleganciával színpadra varázsolt tipikus „madách-színházi” előadást, megdöbbentett, hogy ez a szórakoztató, kommersz show negyvenkétszer kerülhet műsorra a jövő évben az Operettszínházban. Ekkor úgy éreztem, nincs mit tennem, nem menekülhetek el a helyzet megfogalmazása elől.”

Kerényi Miklós Gábor ezt követően kifejti, szerinte egy színháznak arra van szüksége, hogy a saját útját járja. „A Budapesti Operettszínháznak, mint Nemzeti Intézménynek egyrészt volt – másrészt az elkövetkező években, a jövőben még fokozottabban kell, hogy rá jellemző saját arculata legyen!”

Elavult ajánlás

Noha pályázatának részleteit a beadási határidő lejárta után teszi majd közzé Kerényi, megosztotta a bejegyzéssel azt a korábbi, 2013-as szándéknyilatkozatot, amelyet a világhírű operett-szerző, Kálmán Imre lánya fogalmazott meg az öt évvel ezelőtti pályázathoz. Ebben Kálmán Yvonne Kerényi Miklós Gábor több rendezését is méltatja: „A Csárdáskirálynőt az elmúlt években bemutatták Ukrajna nagyvárosaiban, Baden-Badenben, Berlinben és hamarosan elviszik Tel Avivba is. A Marica grófnő Kerényi Miklós Gábor rendezésében nem csak Budapesten, hanem másik kedvenc színházamban, Szentpétervárott is hatalmas siker.”

Ezután édesapjához, Kálmán Imréhez hasonlítja Kerényit: „Ki kell jelentenem, hogy minden alkalommal hatalmas nemzeti büszkeség tölt el, amikor a Budapesti Operettszínház produkcióit nézem, adjanak elő bármit is. Vérprofik, mondhatom így, köszönhetően Kerényi Miklós Gábornak, aki egy igazi varázsló, csakúgy, mint az édesapám, Kálmán Imre: élteti a magyar lelket, és a legbámulatosabb és legcsodálatosabb élményt nyújtja a közönségnek.”

„Dühít, hogy ilyen lépésre szánta el magát.”

A Fidelio megkereste Kálmán Yvonne-t, hogy megkérdezze, fenntartja-e az öt évvel ezelőtti szándéknyilatkozatban szereplő állításokat és a mostani pályázat során is ajánlaná-e Kerényit az Operettszínház élére.

„Valóban támogattam KERO-t 2013-ban, de egyáltalán nem támogatom őt 2018-ban. Ennek morális okai vannak. Nem ismerem a magyar törvényeket, nem tudom, hogy bűnös vagy ártatlan-e, de többen is szörnyű vádakkal álltak elő vele szemben” – mondta el lapunknak Kálmán Yvonne, hozzátéve: „Ha ezeknek csak egy része igaz, az már szégyenteljes. Voltam néhány próbáján, és szörnyű volt, ahogy inzultálta a színészeket. A legalantasabb nyelvezetet használta, és az énesek sokszor sírtak, az idegösszeroppanás szélére kerültek a viselkedésétől.”

Kálmán Yvonne-nak a 2013-as szándéknyilatkozat megfogalmazása után többször voltak szakmai kifogásai Kerényi rendezéseivel kapcsolatban, többször kérte például a rendezőt, hogy vegye ki A Csárdáskirálynőből a háborús motívumot, illetve azokat a karaktereket, akik nem szerepelnek az eredeti műben (többek között a mankós katonákat, illetve Schulteis-t). „Soha nem volt apám szándéka, hogy A Csárdáskirálynő háborús darab legyen, ez a show a szerelemről szól. Ugyanez történt a Marica grófnő esetében is, amiben egy majdnem meztelen táncost szerepeltetett.

Könyörögtem neki, hogy ezt vegye ki a darabból, de ennek a kérésemnek sem tett eleget.

Kerényi legutóbbi Facebook-bejegyzése kapcsán Kálmán Yvonne megjegyezte: „Úgy idézett tőlem egy 2013-as levelet, hogy tudja, hogy már nem az a véleményem. Dühít, hogy ilyen lépésre szánta el magát.”

Kálmán Yvonne azt is elmondta, Kerényi Miklós Gáborral ellentétben a mostani pályázat során a jelenlegi főigazgatót, Lőrinczy Györgyöt támogatja. „Fantasztikus munkát végzett az intézményben, nemzetközi szintre emelte a színházat, miközben a magyar kultúrát helyezte a középpontba. A külföldi sikerek egyrészt édesapám zenéjének, másrészt a közösen szerzett együttműködéseknek szólnak. Úgy tudom, számos nagyszabású terve van, köztük egy új Csárdáskirálynő- és Marica grófnő-előadás színrevitele, aminek nagyon örülök. Hálás vagyok, hogy létrejönnek ezek az előadások, mint ahogy annak is, hogy színházat nevezett el az apámról. Ő egy igazi csapatjátékos.”

Információink szerint Kerényi Miklós Gáboron és Lőrinczy Györgyön kívül Kiss B. Atilla operaénekes és Szente Vajk színész-rendező, a Madách Színház tagja is pályázik az Operettszínház vezetésére. Mindkettőjüket megkerestük, ám nem kívántak nyilatkozni.

A főigazgatói pályázat ügyében Kásler Miklós miniszter a szakmai bizottság véleményének kézhezvételétől számított harminc napon belül hoz majd döntést. A pályázat eredménytelensége esetén a döntéstől számított hatvan napon belül új kiírást tesznek közzé.

3672   Edmond Dantes • előzmény3671 2018-08-23 17:49:54

Akkor logikusan a kozmedia (egyik) kedvence, Szente Vajk is befuto lehet.

3671   Pristaldus 2018-08-23 14:44:12

Kero újra benyújtja a pályázatát, amin személy szerint nem csodálkozom, ismerve erőszakos természetét, és a jó vastag bőrt a pofáján! Azon viszont elcsodálkoztam, hogy Kiss B. Attila az ő ajánlását használja a saját pályázatában!

3670   Edmond Dantes 2018-08-23 11:13:33

Kerényi Miklós Gábor (Kero) -negyedmagával-  ismét pályázik az Operettszínház főigazgatói posztjára, részletek itt.

3669   telramund • előzmény3668 2018-08-22 15:27:55

Válaszom: nálam az operett nem itt kezdődik.Minden szereplőről írhatnék részletesen,de sem vitázni,sem okoskodni nem kívánok. Ha sokan nem is tudják,de elég otthon vagyok ebben a műfajban IS!Sőt hallottam igazi bonvivánokat nem beszélve a primadonnákról.Az említtett két operaénekes férfi nem operettes éneke nem jelenti azt,hogy hangjukkal bajom lenne(bár lehetne,de meddő vitákba nem megyek bele).Az én fülemnek az operett mást jelent.Ha egy Jonas Kaufmann vagy Anna Netrebko nem jön be a műfajban,pedig a hangjuk ott van ,ahol kell,miért alkudnék meg másoknál?Volt ennél sokkal,de sokkal jobb  Palotakoncert.Ez nekem nem volt az,akárki is fényezze,hogy szebben hangozzék.

3668   Edmond Dantes • előzmény3661 2018-08-22 13:07:08

(Be)írását olvasva aggódva ültem a tévé elé (felvételről láttam), ehhez képest kellemesen csalódtam. Nem látom annyira aggályosnak operettjátszásunk színvonalát, inkább átfazonírozásról beszélnék, amit lehet nem szeretni, de az úgynevezett régi nagyokat illetve az ő manírjaikat, stílusukat a mába átemelni ebben a műfajban szerintem még inkább anakronizmus lenne mint az operajátszásban. Fischl Mónikán kívül tetszett  a primadonna-fachban Lukács Anita és nagyon jó Bordás Barbara is, csak utóbbi inkább szubrett-primadonna. (Az "Emlékszel még..."-hez tényleg nem annyira passzol a hangja és főleg az "arcberendezése".) Bonvivánban talán sosem voltunk igazán erősek, úgy tudom, máig Király Ernő számít "A" magyar bonvivánnak, ami/aki jó régen volt. Dolhai Attila, a "két Vadász" (Dániel és Zsolt) is jó(k), Rab Gyulát most fedeztem föl és engem egészen elragadott Boncsér Gergely a Volga-dalban. Azt gondolnám, ezt a nótát nyugodtan elő lehet adni operaszerűen, miként pl. női párját :-) a Vilja-dalt szokták az operadívák. Kikerestem Udvardy Tiborral, szerintem ő is operásan énekli ezen a felvételen, erős falzettes magas hanggal a végén, Boncsér falzett nélkül csinálta. Néhány számban hiányoltam a szólista(k) táncolását, ami 1-1 primadonna vagy bonviván esetében még megbocsátható (életkor, alkat-testsúly), de pl. Laki Péternél, aki hangban sem túl erős és elég sok számban fellépett, zavaró volt, hogy nem táncolt. Kedves szubrettemnek, Szendy Szilvinek pedig pár kiló minuszt tanácsolnék ;-) A karmester hölgy elöl-hátul erősen dekoltált nagyestélyijével kissé túlkompenzálta a női karmestereknek azt a szokását, hogy többnyire fekete nadrágkosztümben vezényelnek, egyébként nem volt vele (sem) bajom. Makláry László hatalmas rutinja biztosan nagy segítség sokaknak. A műsort igényesnek mondanám, kivéve a nyitó jelenetet, ahol Honthy "hátán" masíroztak be a primadonnák és kihagytam volna a műsorba nem illő Állami áruház-számot.

3667   Búbánat • előzmény3664 2018-08-22 12:11:35

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

Budavári Palotakoncert-interjúk 09.

Szentgyörgyi Rita, Fidelio.hu, 2018.07.23. 10:55

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.

Milyen várakozással tekint az idei Palotakoncertek elé?

Nekem ez lesz az első Palotakoncertem, eddig csak a tévé képernyőjén keresztül  néztem a nagyszabású operettgálát. Két számban veszek részt, Lehár Ferenc Paganini című operettjéből énekelek, valamint egy bordalban működöm közre. A külföldi fellépéseim miatt amolyan last minute, kétnapos próbaidőszakra van lehetőségem. Különleges élménynek tartom, hogy a Budai Várban léphetek fel, ami impozáns miliőt és hangulatot ad az operettnek.

Lírai tenorként felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj, más energiákat szabadít fel az emberből.

Az Operettszínház és a Co-Opera révén nem ez az első találkozása a műfajjal.

Az újévi gálakoncerten szerepeltem az Operettszínházzal Szegeden és Debrecenben. Nagy élmény volt egy ilyen összeszokott társulattal, profi és segítőkész  partnerekkel dolgozni. Az Operettszínházzal a Co-Opera révén kerültem kapcsolatba. Vadász  Dániel projekt igazgató tavaly felkért Almaviva gróf szerepére A sevillai borbélyban. Csodás feladat volt a bel canto legnagyobb szerzőjének, Rossininek a művével bejárni az országot. Nagyon örültem, hogy visszamehettem vele Szegedre is, ahol a zenei tanulmányait kezdtem.

A tavalyi évet a zürichi Operaház nemzetközi operastúdiójának a tagjaként töltöttem. Idén a budapesti Operaházban debütáltam  Taminóként A varázsfuvolában és Fernandóként a Cosí fan tuttéban. Nagy kihívásokkal teli év előtt állok. Kaptam egy két éves szerződést a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz részéről, ahol három Mozart tenorfőszerepet fogok énekelni, Taminót, Fernandót és Don Ottaviót. Emellett egy európai turnén veszek részt a Grammy- díjas  koloratúrszoprán- karmester Barbara Hannigannel Tom Rakewell szerepében Sztravinszkij A léhaság útja című operájában. Jelenleg Belmonte szerepét próbálom a Szöktetés a szerájból című operában Saarbrückenben, onnan repülök majd vissza a Palotakoncertre. 

3666   telramund • előzmény3664 2018-08-22 11:02:29

Rab Gyulát valóban nem említettem,de különösen nem fogott meg bonviván szerepkörben semmiképpen.Más az opera és más az operett..

3665   Búbánat 2018-08-22 08:10:29

 

Lemondott Lőrinczy György, az NKA alelnöke

2018. augusztus 21. kedd, 12:08

Szinhaz.szerk.

Az Operettszínház főigazgatója a teátrum élére benyújtott pályázata, és a mostanában szüneteltetett egyetemi oktatói tevékenysége folytatási szándéka miatt adta be a lemondását.

Lőrinczy György a Budapesti Operettszínház főigazgatója is, vezetői ciklusa februárban lejár, és azt mondta, hogy a napokban beadja a pályázatát a következő időszakra. Az NKA tisztségével kapcsolatban a következőket mondta az Origónak:

Személyesen is találkoztam korábban Miniszter úrral. A Nemzeti Kulturális Alap alelnöki tisztsége a mindenkori miniszterhez kötődő, bizalmi feladat. Részben ezért, részben az Operettszínház főigazgatói pozíciójáért zajló pályázat, illetve a számomra oly fontos és egy ideig idő hiányában szüneteltetett egyetemi oktatói tevékenységem folytatása érdekében benyújtottam Miniszter úrnak a lemondásomat. Miniszter úr megköszönte a munkámat, és elfogadta az indokaimat a lemondásommal kapcsolatban. Egyébként, az irányításommal megálmodott és most szervezett, szeptemberben induló NKA 25 Fesztivál lebonyolításában azonban még részt veszek. Utódom kinevezéséig természetesen ellátom feladataimat.

Az Origo Információi szerint tehát Kásler Miklós miniszter személyesen találkozott Lőrinczy Györggyel, elfogadta az indokait a lemondását illetően, és érdemeinek elismerése mellett megköszönte a munkáját.

(Forrás: Origo)

3664   IVA • előzmény3661 2018-08-22 00:11:27

Kb. a műsor első 30–40 percét néztem a tévében. Dolhai Attila éneklése bennem is aggályokat ébresztett, kételyt aziránt, hogy ki tudna teljesedni az operettbonviván szerepkörben. Ugyanakkor tökéletesen elnyerte a tetszésemet Rab Gyula, aki 2016-ban a Capuletek és Montague-k koncertszerű előadásán, idén a Così fan tuttéban és A varázsfuvolában hívta fel magára a figyelmemet. Úgy gondolom, alkalmi operettfellépései helyreállíthatnák a bonviván szerepkör rangját.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)