vissza a cimoldalra
2019-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10122)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6721)
Opernglas, avagy operai távcső... (20220)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1319)
Lisztről emelkedetten (952)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3254)
Élő közvetítések (7877)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49)

   
3916   zenebaratmonika 2019-05-23 19:56:28

Ábrahám Pál 3:1 a szerelem javára c. operettje teljes egészében németül megtekinthető lesz, alul magyar automatikus fordítást lehet kérni, elvileg angol, francia és német felirat  lesz, az alábbi honlapon: 

https://operavision.eu/en

31.05.2019 at 19h30 CET
Komische Oper Berlin - Roxy und ihr Wunderteam

Always remember to keep your eye on the goal!

Operas | Abraham

When a smart and confident Scottish lass employs the help of a football team to flee from her dim fiancé, the happy distraction threatens the men with sporting and emotional defeat.

From the composer of The Flower of Hawaii and Ball at the Savoy comes this ‘football operetta’, a crazy and turbulent sports satire. Paul Abraham’s fiery music is a cocktail of jazz, puszta and operatic melodies, all rounded off with a shot of stadium chanting. Well-known German music cabaret trio Die Geschwister Pfister take on the three leading roles in this new production at the Komische Oper Berlin.

Sung in German

English, French and German subtitles soon available with possibility of auto-translation into 114 other languages.

Available from

31.05.2019 at 19h30 CET

Available until
30.08.2019 at 23h59 CET

Sam Cheswick Uwe Schönbeck
Roxy, his niece Christoph Marti
Bobby Wilkins, her fiancé Johannes Dunz
Gjurka Karoly, Team captain Tobias Bonn
Aranka von Tôtössy, Custom auditor, Maid Andreja Schneider
Baron Szalmary, Club's president Christoph Späth
Jani Hatschek, Goalkeeper Jörn Felix Alt
Hotel director, Custom's officer, Kovacz, Misky, Radio announcer Mathias Schlung
Arapad Balindi Kevin Arand
Aladar Kövess Dennis Weißert
Géza Alpassy Mathias Reiser
Laczi Molnar Tobias Stemmer
Jenö Körmendy Christopher Bolam
Máté Pulitzer Paul Gerritsen
Tamás Kodály Hunter Jaques
Lászlo Kertész Thiago Fayad
Zlotán Ligeti Andrew Cummings
Ilka Prinitzer Gabriela Ryffel
Marika V. Dobossy Milena Sophia Hagedorn
Ilonka Taussig Laura Mann
Réka Rökk Mariana Souza
Ildikó Farkas Meri Ahmaniemi
Erzébet Kalmán Friederike Meinke
Krisztina Gabor Paula Rummel
Magdolna Horváth Diemut Wauer
Mónika Bartók Sabine Hill
Boglárka Esterhazy Katharina Thomas
Katalin Tabori Katrin Hacker
Spectators in the stadium Solists from the Chorus of Komische Oper Berlin
   
Music Paul Abraham
Text Alfred Grünwald and Hans Weigel
Conductor Kai Tietje
Director Stefan Huber
Set Designer Stephan Prattes
Costume Designer Heike Seidler
Lighting Designer Diego Leetz
Choreographer Danny Costello
Chorus Master Jean-Christophe Charron
Dramaturg Ulrich Lenz and Maximilian Hagemeyer
3915   zenebaratmonika • előzmény3906 2019-05-23 19:33:16

A Suppé darab nagyon keveseket érdekelt volna, és ezért maradt el, de máshova még feltehetik, pl. Müpa kisszinháza.

3914   zenebaratmonika • előzmény3913 2019-05-23 19:20:24

Ez megint egy átvágás, mert nem lett olcsóbb.... csak a legolcsóbb hely 1600 fent hátul a szélén.

Közületek látta már valaki a Carouselt?

3913   joska141 • előzmény3911 2019-05-23 19:13:40

Idézem az Operettszínház mai hírleveléből:

Néhány jegyünk még van a 2019.06.06-án 19 órától bemutatásra kerülő CAROUSEL - LILIOM című előadásunkra, olyan neves főszereplőkkel….

Jegyek már 1.600 forinttól kaphatók online ITT , vagy személyesen jegypénztárainkban.

Szeretettel várjuk színházunkban! Üdvözlettel: szervezés

3912   zenebaratmonika • előzmény3910 2019-05-23 19:08:40

A Ma este színházon kint lesz a Carousel?

3911   zenebaratmonika • előzmény3910 2019-05-23 19:08:37

Hol lehet hozzájutni 1600 Ft-ért a Carousel jegyeihez? Ennyiért szívesen megnézném, de 6000-et sajnálok érte.

3910   joska141 • előzmény3908 2019-05-23 18:27:47

Az elmúlt napok sajtójának olvasása után már úgy érzem, hogy a 2019/2020-as színházi évadnak szinte egyetlen kizárólagos eseménye lesz az Operettszínház Vidnyánszky Attila rendezésű Csárdáskirálynő előadása. Nem volt olyan nyomtatott vagy elektronikus újság, ahol ne részletezték volna ezt a tervet.

Kezdődött azzal, hogy az elmúlt héten a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság tagjai közé fogadta a megújult szellemiségű Operettszínházat. Majd folytatódott, hogy Kiss B. Attila az MMA rendes tagja sajtótájékoztató bemutatta Vidnyánszky Attilát, az MMA rendes tagját, aki először rendez operettet. Így – Edmond Dantes fórumtársunk szép hasonlatát használva – megvalósulhat, hogy Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházban megrendezhette a Bánk bán prózai változatát, az Operaházban az operai változatát, majd most az Operettszínházban az operettek Bánk bánját, a Csárdáskirálynőt.

Az erről részletesen hírt adó sajtótájékoztató már egy-két gondolatot is közölt a várható rendezésről. Itt némi képzavar van, hogy visszasírjuk vagy nem azt az arisztokrata világot, de ez a bemutatóig majd kiderül. Ami viszont konkrét: Az előadást uraló nagyméretű gramofon ötlete visszaköszön az előző évi mörbischi Marica grófnő nagyméretű hegedű elhelyezéséből. A gramofon végső elporladása pedig szintén visszaköszön a Mohácsi féle Csárdáskirálynő rendezésből a Novara csatahajó végső süllyedéséből.

Sajnos vagy hála, ki-ki vérmérséklete szerint ítélje meg, de a sajtótájékoztatón kiderült az Operettszínház új szellemisége is, melyben az operettnek van a legkevesebb létjogosultsága. Vacsora estek artistákkal, monodrámák, mohácsi vész nemzeti gyász, rendszerváltás évfordulója, sanzon est, Diótörő balett és (mai hírlevelük alapján) eladatlan jegyek garmada a Carousel előadásaira, már 1.600 Ft-tól!!!

3909   Búbánat • előzmény3904 2019-05-23 17:23:24

Az Operettszínház honlapjáról:


 

Rátóti Zoltán, Vidnyánszky Attila, Pfeiffer Gyula, Kiss-B. Atilla és a Csárdáskirálynő szereplői

A Csárdáskirálynő szereplői

A Csárdáskirálynő szereplő- és alkotógárdája

Rátóti Zoltán, Vidnyánszky Attila, Pfeiffer Gyula és Kiss-B. Atilla

 

2019. május 21-i évadbejelentő sajtótájékoztatón, a Budapesti Operettszínházban. 

http://www.operettszinhaz.hu/index.php?inc=cikk&cikkId=143&menuId=24

 

3908   Búbánat • előzmény3907 2019-05-23 11:31:47

Szerintem a Csárdáskirálynő mint operett túl van misztifikálva. - történelmi okokból is...Magam, mint operettkedvelő,  a hagyomány megőrzését megértem,  és ha Kálmán, akkor már inkább a Marica grófnő a nagy kedvenc.  Persze, legyen Csárdáskirálynő is, ez az operett mindig sikerre számíthat - remélhetőleg értékesebb zenei megvalósíításban,  nem átírt szöveggel és az eredeti alkotáshoz hűbb színpadi kiállíításban látjuk viszont hamarosan a darabot.

A korábban tervbe vett  Boccaccio azért maradhatott volna - éppen a Suppé-évre tekintettel és időzítve a bemutatását.

3907   Edmond Dantes • előzmény3906 2019-05-23 08:36:08

Kedves Búbánat! Azt gondolnám, hogy a Csárdáskirálynő az operett(ek) Bánk bánja = nem hiányozhat a magyar operettjátszás zászlóshajójának repertoárjáról. Ráadásul -ellentétben a Bánk bánnal- nemzetközileg is ismert, jegyzett alkotás, nem mellesleg keresett exportcikk is. A baj talán inkább az, hogy a Suppé-darab helyére cserélték be és éppen Suppé-évben. A Nemzetiben most is futó János vitéz kitűzésével például kicsit még várhattak volna a Nagymező utcában.

3906   Búbánat • előzmény3905 2019-05-23 00:39:17

Kedves joska141!  Lehet(ett) kritizálni Kiss-B.Atilla pályázatát, a pályázatától való eltéréseket,  a most meghirdetett évadtervet, elképzeléseket. Mit érünk vele? Hangot adhatunk  a jövőben is véleményünknek pro és kontra egyaránt.  Én már elszoktam az Operettszínházba járástól, egy - két darabra elmegyek, ami érdekel,  megnézem azokat és ennyi.   Ezen a gyakorlaton várhatóan a jövőben sem változtatok. Kedvenceim a nagy klasszikus operettek, nem igen vannak műsoron - azokra volnék igazán  "vevő". A híradásokat az operett világából persze a továbbiakban is beteszem ide: hadd szaporodjék a topicban a hozzászólások száma.. Az olvasók nagy részét viszont úgyis hidegen hagyja, mi történik az Operettszínházban...

A politika (a szelleme) pedig  régen is benne volt a zenés színházakban ugyanúgy, mint a prózát játszó teátrumokban: ráhatással a mindenkori műsorpolitikára. Ezen most sem lepődhetünk meg.  Lásd a "Múltidéző"- sorozatban ide beírt darabok recenzióit például az ötvenes-hatvanas évekből. 

A Boccaccio nekem szívügyem volt, amit én is nagyon vártam.  Abban bízom, ha már benne volt a pályázatban, mégha most nem, de egy későbbi színházévadban mégiscsak látni fogjuk a darabot. 

A bemutatásra váró új Csárdáskirálynő a Suppé-operett helyére  becsempészve még a beígért eredeti változatában sem hoz  igazán lázba.  (Ettől függetlenül a nyári, margitszigeti produkcióra kíváncsi vagyok.)   A politikai koncepciókkal meg nem foglalkozom. Ami engem érdekel, úgyis megtekintem. És maradnak a rádió klasszikus operettfelvételei - azokban  nem szoktam csalódni.

3905   joska141 • előzmény3903 2019-05-22 20:55:32

Tisztelt Búbánat! Persze, nincs kőbevésve, de azért Kiss B. Attila - többek között - ezzel a felsorolással nyerte el a főigazgatói címet...És az Operettszínház is "csak" egy munkahely, nem poltikai választási hadjárat, ahol az egyes jelöltek....inkább ezt a részt nem folytatom..De azért egy év sem kellett ahhoz, hogy gyökeresen változtasson az ígéreteivel szemben...Talán a sok egyéb funkció...Érződik a törekvés, hogy a Nemzeti (prózai) Színház mellett a Nemzeti (zenés) Színház legyen...Hogy ez jó vagy nem, majd az idő eldönti...Mindenesetre a Víg özvegy már kikerült a műsorrendből...Az 1526 című musical indoklása pedig - migráció, Európa védelme, stb. - gyanúsan aktuálpolitizált...

3904   Búbánat 2019-05-22 20:08:50

Kiss-B. Atilla: "A társadalom kiiktatta a hősöket"

MAGYAR NEMZET, 2019. MÁJUS 22. SZERDA 09:45

KISS-B. ATILLA: A FIATALOKNAK SZÜKSÉGÜK VAN PÉLDAKÉPEKRE, A CSALÁDOKNAK PEDIG MESÉRE

/B. Orbán Emese/

Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes és a Magyar Állami Operaház örökös tagja február elsejétől a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Operaénekesi karrierjének kezdetéről, a főigazgatói poszthoz vezető útról, az új évadról és terveiről beszélgettünk.

 

"Lehár Ferenc szándéka az volt, hogy megragadja a nézők szívét és behatoljon a lelkükbe. Az én kötelességeim közül a szórakoztatás sem hiányozhat, de – Lehár szellemiségét is szem előtt tartva – célom mindezek mellett közönségünk lelkébe estéről estére útravalót is elhelyezni. Ebben a társulat szorgalma, profizmusa van segítségemre."

3903   Búbánat • előzmény3902 2019-05-22 20:00:24

Sajnálom, hogy nem lesz Boccaccio. Pedig  Suppé-évforduló van: 200 éve született a bécsi operett "atyja";  vele együtt Offenbach is kerek 200 éve született...

Persze nyilván nincs kőbevésve a főigazgató úr pályázatában az  igazgatása első ciklusához rendelt  operettbemutatók realizálása. Vélhetően a rákövetkező színházi évad(ok) tervezett bemutatói közül is  lesznek, melyek menet közben valamilyen oknál fogva "borulnak", pedig benne voltak Kiss-B. Atilla pályázatában.  

A magam részéről nem vagyok oda a Csárdáskirálynőért, több klasszikus - Suppé, Sullivan, Offenbach, Hervé, Planquette, Lecocq, Millöcker, Zeller, Fall, Oscar Straus -  de leginkább Lehár- és Huszka-operettekre vágyom! Kacsóh Pongrác János vitéze helyett pedig a Rákóczi című daljátékát favorizálom.

3902   joska141 • előzmény3901 2019-05-22 10:35:19

Azért ez a műsorterv egy kicsit eltér a Főigazgató Úr 2018.augusztus 17-én beadott pályázati dokumentumában foglaltaktól. Ott a következők szerepeltek, elég konkrét szerző és cím megnevezésekkel:

„2019/2020 Nagyszínpad 1.Kacsóh: János vitéz 2.Suppé: Boccaccio 3.Szakcsi Lakatos: Bestia 4.Kocsák: Légy jó mindhalálig Teátrum 1.Weill: Koldusopera 2.magyar zenés darab ősbemutató Raktárszínház Eisemann: Egy csók és más semmi”

Biztos így kell, biztos így lesz jó.

3901   Búbánat 2019-05-22 08:03:39

A Budapesti Operettszínház következő, 2019/2020-as évadának műsorterve

Kálmán Imre Csárdáskirálynő-je lesz az első bemutató a jövő évadban a Budapesti Operettszínházban, ahol a 2019/20-as szezonban a János vitéz és a Mohács 1526 című produkció is látható lesz. Ez lesz az új vezetésű Operettszínház első évada. Kiss-B. Atilla főigazgató, Apáti Bence balettigazgató és Pfeiffer Gyula főzeneigazgató februárban vette át a színházat, miután ők nyerték a pályázatot, de tavasszal még - a szokásoknak megfelelően - az előző vezetés műsorterve szerint működött a színház.

A Budapesti Operettszínház következő, 2019/2020-as évadának műsortervét a főigazgató,  Kiss -B. Atilla ismertette a színház budapesti sajtótájékoztatóján kedden. A főigazgató elmondta, hogy úgy állították össze az évadot, hogy magas minőségben szolgálják a nézőket, a műfajt és a művészetet:„hiszek a szerzőkben és hiszek a művekben, hiszek a stílushűségben és hiszek a műfajhűségben”. És ahogy elmondta, elképzelése szerint ez vonatkozik az operettre, a musicalre és a daljátékokra is, és ennek jegyében mutatják be első produkciójukat, Kálmán Imre Csárdáskirálynő-jét, aminek próbafolyamata kedden kezdődik.

"A Csárdáskirálynő-t rendező Vidnyánszky Attila a keddi sajtótájékoztatón elmondta, hogy először rendez operettet, ezért számít a produkcióban szereplő művészek segítségére. Az előadásról azt mondta, hogy egy eltűnt, alig volt világot idéznek meg, ahol győzedelmeskedik a mindenható szerelem. „Megpróbáljuk a lelkét megfogni ennek a világnak és arról is beszélni, hogy hogyan tűnik el”. Az 1915-ben született műről Vidnyánszky Attila elmondta, hogy benne úgy beszélnek az első világháború időszakáról, hogy azok a gondolatok mára is érvényesek. „A monarchia hangulatára asszociálunk sok humorral, játékkal, szenvedéllyel, elegánsan és fájó szívvel az eltűnt világ kapcsán” – mondta.

Pfeiffer Gyula, az Operettszínház főzeneigazgatója pedig arról beszélt, hogy visszatérnek az ősbemutató anyagához. Visszaállították az eredeti Gábor Andor-féle szöveget, és koncepciójuk szerint az eredeti előadás reprodukcióját mutatják be."

[...]

Kiss-B. Atilla főigazgató azt is elmondta, hogy a színházban a jövő évadtól újra látható lesz A Szépség és a Szörnyeteg című produkció, az Isten pénze című musical és a Viktória című operett. Az izraeli magyar évad záróeseményeként pedig látható lesz a Menyasszonytánc című klezmeroperett, amelyet felújítottak az eseményre és Budapesten is műsorra tűznek. A főigazgató azt is elmondta, hogy terveik között szerepel a Diótörő bemutatása.

3900   Búbánat 2019-05-15 14:22:39

Múltidézés

Állami Déryné Színház – Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Történeti áttekintés – bemutatók – cselekmény – dalszöveg, versek - szereplők – rajzok, fotók – jelenetképek.

Az Állami Déryné Színház „Leányvásár” produkciójának új bemutatója: 1970. december 19.

Rendező: Petrik József. Karmester: Urbán Vidor.

/Forrás: mandadb.hu/

3899   zenebaratmonika 2019-05-14 19:53:17

Nemrég találtam egy érdekes cikket a beteg Ábrahám Pállal készítették pár nappal halála előtt 1960-ban, 100. születésnapján 1992-ben közölte a riportot a Kurir:

 

Kurír - reggeli kiadás, 1992. november (3. évfolyam, 300-329. szám)


AZ UTOLSO INTERJÚ ÁBRAHÁM PÁL ZENESZERZŐVEL


Hamburg villanegyedében, távol a zajos altonai kikötőtől és messze a hírhedt Reperbahntól, egy gesztenyefasorral szegélyezett utcácskában álló, századforduló korabeli földszintes épületben töltötte el utolsó éveit és hunyta be örökre a szemét 1960. május 6-án Ábrahám Pál. November 3-án volt száz éve, hogy megszületett.
A Bál a Savoyhan, a Viktória és még vagy egy tucatnyi világsikert aratott revüoperett komponistája elborult elmével, a külvilág elől hermetikusan elzárva pergette végső napjait. Pár nappal halála előtt látogattam meg. Mielőtt a felesége bekísért volna a lakásba, még az előszobában a lelkemre kötötte: ne csodálkozzak azon, amit el akar majd a térje mondani, és semmiről se vitatkozzak vele.
Belépve a szalonba, már az első pillanatban megértettem ennek a figyelmeztetésnek az okát. Ábrahám fürgén elém sietett, s leültetett maga mellé a kerevetre.
- Köszönöm, hogy felkeresett! Milyen volt a repülőút New Yorkból ide, Hollywoodba? Vagy San Franciscóból jött? Most jár először ebben a csodálatos filmvárosban? Hogy tetszik?
Am meg sem várva, hogy válaszoljak, folytatta:
- Képzelje! A jövő hónapban lesz a premierem a Broadwayn. Azt mondja a producerem, hogy a darab óriási sikernek ígérkezik. Újra meghódítom vele Amerikát! Nézze! Mit írnak róla máris az újságok!

És egy rakás gyűrött, megsárgult lapot rakott elém.
- Nem találom a szemüvegemet! Keresse csak ki maga az áradozó cikkeket, a velem készült remek interjúkat!
A feleség észrevétlenül intett: tegyek úgy, mintha valóban keresném és meg is találnám a nem létező írásokat. De Ábrahám egy mozdulattal lesöpörte az asztalról a lapokat.
- Hagyja a fenébe! Inkább hallgassa meg a darabom slágereit!
S nyomban a szoba közepén álló zongorához ült. Néhány gyors ujjlazító futam, s máris felcsendültek a jói ismert, örökzöld melódiák, a La Tan- golita meg a többiek.
- Hát nem csodálatos! - súgta fülembe a feleség. - Azt sem tudja, hol van, mindent elfelejtett, a legjobb barátait sem ismeri fel, de az ujjai szinte valamennyi szerzeményére, még a fiatalkoriakra is pontosan emlékeznek. De sajnos hamar elfárad. Ha abbahagyja a zongorázást, gyorsan köszönjön el tőle, mert már rég le kellett volna feküdnie.
Néhány perc múlva véget is ért ez a rögtönzött koncert. Gratuláltam és búcsúzni kezdtem. Ábrahám Pál az ajtóig kísért.
.- Még egyszer köszönöm, hogy eljött! Elvárom a premieremen is! Ott legyen ám!
' GARAI TAMÁS

3898   Búbánat • előzmény3888 2019-05-13 20:45:05

Az egyik legnagyobb sikert aratott énekszám egy igazi különlegesség, „csemege”  volt a Lehár Ferenc Nemzetközi Operett Énekverseny budapesti gáláján - az Operettszínház primadonnájának előadásában:

Franz Grothe: Még mindig róla álmodom éjjel - Fischl Mónika - video

A dalszöveg fordítása: Cseh Dávid Péter.

2019.05.06 Budapesti Operettszínház

 

3897   Búbánat • előzmény3888 2019-05-11 11:09:44

Díjazták a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny kiválóságait

(Operettszinhaz.hu)

[…] Hétfő este, a Budapesti Operettszínházban rendezett ünnepi gálaműsor keretein belül a fővárosi közönségnek is bemutatkoztak a jövő csillagai. A gála házigazdáiként Peller Anna és Csonka András gondoskodtak a remek hangulatról, és színházunk vezető szólistái, Fischl Mónika és Vadász Zsolt színesítették jelenlétükkel az estét. A Budapesti Operettszínház Szimfonikus Zenekarát vezényelte és a műsort összeállította Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, közreműködött továbbá a színház Balettkara. A komáromi döntőt és a versenyt záró ünnepi gálaműsort Bori Tamás rendezte.

A hazai és külföldi fellépők Lehár Ferenc művei mellett olyan klasszikusokkal kápráztatták el a nagyközönséget, mint például Strauss Cigánybárójából Barinkay belépője, Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabjából az Oh, Mr. Blue, Huszka Jenő Mária főhadnagyából A bugaci határon és még sorolhatnánk.

Az est különlegessége volt, hogy az első felvonás nyitányaként balettkarunk Lehár Ferenc Gold und Silber Walzerére Kocsis Tamás által koreografált csodálatos balettet adott elő, míg a második rész elején Lehár Ferenc Ungarische Fantasie című művéből hallhattunk hegedűszólót zenekari kísérettel Trejer István koncertmester közreműködésével, ami igazi kuriózumnak számított.

A gála végén következett a díjátadó ünnepség, amelynek során Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója a zsűri elnökeként mondott beszédet, röviden értékelte a versenyzőket.

Kiemelte annak fontosságát, hogy ilyen sok fiatal művész veszi komolyan az operett műfaját, a versenyt pedig lehetőségként említette, hogy megláthassák magukat mások tükrében, fel tudják mérni, hogy hol tartanak szakmailag.

Elárulta, éppen ennek okán nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, nem is tudtak teljes igazsággal dönteni, mert valaki ebben volt erősebb, valaki abban. Igyekeztek bölcsen ítélkezni, és azzal is üzenetet szerettek volna közvetíteni, hogy bizonyos díjakat nem adtak ki vagy épp megosztották a helyezéseket. Zárszóként azt kívánta a résztvevőknek, hogy a jövőben is odaadással és teljes erőbedobással műveljék tovább az operettjátszást.

A kategóriák győzteseinek kihirdetése mellett különdíjak átadására is sor került.

Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) három különdíjat is kapott, moszkvai, kolozsvári és budapesti fellépési lehetőséget Szép Gyula, Ksenia Zharko és Kiss-B. Atilla felajánlásából. A díjazottat a színpadon a moszkvai karmesterasszony köszöntötte, aki kiemelte, mennyire szereti a műfajt, és üdvözölte a hungarikumnak számító magyar operettjátszást.

Bojtos Luca-Erdős Attila érdemelte ki a Pentaton Művész- és Koncertügynökség különdíját - melyet Szentpéteri András ügyvezető adott át -, egy müncheni vendégszereplés lehetőségét.

Dr. Vadász Dániel és Nacsa Olivér producerek adták át Faragó Alexandra és Dénes Viktor részére a 2019. évi nyári Budavári Palotakoncertekre szóló fellépési lehetőséget.

Az MMA Színházművészeti Tagozatának különdíját Kiss-B. Atillától Süle Dalma és Drahos Evelin vehette át.

Sörös Zsolt komáromi vállalkozó különdíját Czikora István kapta.

 

Kategóriák nyertesei:

 Bonviván

I. Laki Péter (HUN)
I. Ninh Duc Huan Long (HUN-VIE)
II. Sergey Kanygin (RUS)

Primadonna

II.  Marina Kovchina (RUS) 
II.  Eva Bodorová (Bodor Éva) (SVK)
III.  Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) (SVK)

Szubrett-buffó páros

I.  Kis-Lukács Bernadett-Rétyi Zsombor (ROM)

I. Bojtos Luca-Erdős Attila (HUN)

II. Faragó Alexandra-Dénes Viktor (HUN)

III. Balázsfi Alexandra-Czuczor Dávid (HUN)

 

3896   Búbánat • előzmény3895 2019-05-10 11:07:51

Kedves „joska141”!

Helyesen írtam: a Csárdáskirálynő 1915-ös bécsi bemutatóján még nem szerepelt a „Hajmási Péter” énekszám és zenéje.  Amikor a következő évben sor került a budapesti bemutatóra a Király Színházban, Gábor Andor nemcsak újraköltötte a verseket, hanem vadonatújat is  írt: ugyanis Kálmán Imre igyekezett a mű zenéjét frissíteni, és akkor született meg a Hajmási Péter zenéje és szövege, a „Hajmási csárdás”. Tehát mondhatni,  hogy ennek a számnak nálunk volt az „ősbemutatója”.  (Forrás: Gajdó Tamás színháztörténész munkája: A csárdáskirálynő – Híres operettek sorozat 1. kötet -2013) 

Így történhet meg, hogy manapság az osztrák/német színrevitel során elhangzik a produkcióban a Hajmási-dal, ami nem meglepő és érthető is:  hogy a  Youtube-on teljes terjedelemben megtalálható osztrák 2018-as bemutatón még magyarul (!!!) is felhangzik a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” Gábor Andor teljes szövegével.

Még annyit ehhez, hogy Gábor Andor eredeti szövegének kezdősora így hangzik: „Nem él jobban Kínában sem a kínai császár… Hajmási Péter, Hajmási Pál…” A Kállai-Kerényi-féle átírásban pedig: „Sose búsulj, kisangyalom…” Ki-ki eldöntheti, melyik változathoz húz a szíve…

 

Itt a topicban  olvasható egy összehasonlító elemzés  a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő szerepeire. (lásd 2295 – 2298. sorszámoknál).  Ebből idézem most, amit akkor írtam:

„A bonviván: Edwin és Tasziló
„Edwin egy gazdag úri ficsúr, aki beleszeret egy szép, ámde szegény lányba. Hagyja, hogy szülei befolyásolják döntéseit, de a végén a sarkára áll, és csak elveszi a lányt, hiszen megígérte neki, és szereti. Mást nem igen tudunk meg róla.

[…] Edwinnek nem írtak belépőt, önálló dalt. Néha átveszik neki A montmartre-i ibolyából (később: Az ördöglovas) a „Ma önről álmodtam megint” refrénű dalt, de azt akkor sem ebbe az operettbe írták. Énekel három duettet Szilviával, egyet Stázival, és még énekel néhány együttesben, de az önálló dal akkor is nagyon hiányzik. Így nem teljes ez a karakter. Igazából a szerepe annyiban merül ki, hogy fut Szilvia után, és próbál eközben engedelmes gyerek maradni. 
Ezzel szemben a „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” és a „Hej, cigány…” a két legcsodálatosabb tenor-ária, amit valaha szereztek, semelyik más operettben nincs hasonló. És Tasziló még énekel két duettet is. E mellett el kell játszania egy igen összetett szerepet. (Meglepő az is: nem mondhatja ki azt a szót, hogy „szeretlek’.) Sokkal nagyobb kihívást jelent egy énekes számára, mint Edwin szerepe. „

Talán ez a körülmény is indokolja, hogy a Csárdáskirálynő színre hozásakor általában „becsempésznek” Edvinnek Kálmán Imre más operettjeiből átvett dalt, ami sikert hozhat az előadó énekes-színész számára,  de  a közönség is bizonyára örömmel fogad.  (Más kérdés, hogy én ennek a gyakorlatnak nem vagyok a híve…)

3895   joska141 • előzmény3894 2019-05-09 23:13:22

Tisztelt „Búbánat!” Köszönöm a hosszú idézetet, és az ahhoz fűzött elvárásait – melyek nagy részével egyetértek – az „eredeti” Csárdáskirálynő előadás tekintetében.

Sajnos az Ön által idézett rész meglehetős lényegi pontatlanságot tartalmaz, a következők szerint:

….így fordulhatott elő az is, hogy a magyarok számára ma már egyik legismertebb dal, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” az osztrák verzióból egyszerűen hiányzik.”

Ha Vidnyánszky Attila vagy valamelyik munkatársa megtekintette volna a Youtube-on teljes terjedelemben megtalálható osztrák 2018-as bemutatót, láthatta-hallhatta volna, hogy a III.felvonásban (2 óra 10 perckor) még magyarul (!!!) is felhangzik a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” Gábor Andor teljes szövegével.

Maximálisan egyetértek a Gábor Andor féle szövegek csorbítatlan előadásával. Az Ön által idézett „édes álom, álomkép”, valamint a nem idézett „Te rongyos élet”, „Túl az Óperencián” szövegrészek kellően kifejezik, legalább operett szinten, azt a kilátástalanságot, dekadenciát, ami az akkori háborús időkre jellemző volt és aminek hangsúlyozása a darabban elengedhetetlen.

Persze nem olyan mértékben, mint a 3893-as hozzászólásban idézett, több helyen előadott Mohácsi féle rendezés, ami már Horthy és Kádár említésével egy kicsit erőltetett volt.

Talán egy dologban vagyok Önnel szemben megértőbb. A bonvivánnak a Csárdáskirálynőben nincs önálló száma, színésze és rendezője válogatja, hogy ezt így hagyják, vagy valahonnan pótolják. Emlékezzen vissza: A Metropolitan régi Víg özvegy produkciójában Danilo/Domingo kedvéért szintén betettek egy másik Lehár műből egy dalt.

3894   Búbánat • előzmény3892 2019-05-09 20:45:34

"A bécsi premierre 1915. november 17-én került sor a Johann Strauss Theaterben, a darab a Die Csárdásfürstin címmel indult el a világsiker felé. Egy évvel később, 1916. november 3-án, Budapesten, a Király Színházban is előadták a művet, immár A Csárdáskirályné címmel. A librettót Gábor Andor fordította – illetve tulajdonképpen írta át – magyarra, aki abban az időben igen nagyra becsült színházi dramaturg és szövegíró volt.

Vidnyánszky Attila A Csárdáskirálynő újrafeldolgozásában most ehhez a változathoz nyúl vissza, ahhoz a Gábor Andor-féle első verzióhoz, amely gyakorlatilag az eredeti német nyelvű szövegkönyv elemeiből, kifejezetten a magyar közönség számára újraírt darab volt.

Az utóbbi évtizedekben a szövegkönyvek többször újraíródtak, volt, amelyik a történetet írta át a sztárszínészek vagy éppen a politika elvárásainak mentén; és volt, amelyik az eredeti német verziót ültette át egyszerűen magyarba, de a Vidnyánszky által preferált Gábor Andor-féle változat igencsak eltér a bécsitől.

Az eredeti „poénok” és egyéb vonatkozások a bécsiek számára ültek, a budapestieknek azonban nem mondtak semmit, idegenül hatottak, ezért volt elengedhetetlen a sikerhez Gábor Andor munkája. A szövegíró – például – a pesti sanzonok mintájára írta meg a dalszövegeket, így fordulhatott elő az is, hogy a magyarok számára ma már egyik legismertebb dal, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” az osztrák verzióból egyszerűen hiányzik.

A magyar feldolgozások hosszú sorában a legújabb, a Gábor Andor szövegén alapuló Vidnyánszky-rendezés minden bizonnyal sokat visszaad korunk közönségének abból, amit a zseniális alkotók eredeti szándékuk szerint a közönség elé tártak több mint száz évvel ezelőtt – és amire napjainkra annyi korszak, annyi rendezői ízlés és stílusirányzat nyomta rá a maga bélyegét."

/Forrás: art7.hu/

 

Én a magam részéről csak reménykedni tudok abban, hogy Vidnyánszky Attila rendező a Csárdáskirálynő eredeti változatát nem fogja felhígítani más Kálmán-operettekből átvett zenékkel: az Operettszínházban még ez évadban is műsoron volt az utolsó, 2005-ös bemutató óta többször is frissített változat, melyben az „Ördöglovas”-ból átkerült s a II. felvonásban felhangzik a Palotás, s innen származik Edvin II. felvonás eleji dala is („Én minden éjjel Önnel és csak Önről álmodom” [a korábbi szöveggel: „Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom”]-

Szeretném remélni azt is, hogy a mostani elborzasztó, megerőszakolt és erőltetett új szöveg (Kállai István) és versek (Kerényi Miklós Gábor) végre valahára eltűnnek a süllyesztőben és visszakapjuk a jól ismert Gábor Andor-féle szépséges dalszöveget (ami az operett Szinetár Miklós rendezte 1954-es változatában Innocent Vincze Ernő verseivel kiegészülten évtizedekig volt számunkra „etalon”).

Felejtsük el hamar ezeket a verseket és várjuk vissza a régit:

Heija, heija, hegyek között van az én hazám...” Vissza a régihez: „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén…”  (Szilvia, kórus) 

 „Bűnös mind a férfi,  ki életét leéli.../A lányok, a lányok, éjféli angyalok..”    Vissza a régihez: „Bűnösök vagyunk mi, mert éjszakázgatunk mi…/A lányok, a lányok, a lányok angyalok…” (Kerekes Feri, Bóni, kórus)

„ Elég volt a szerelemből…/ Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér…” Vissza a régihez: „Hányszor mondtam már magamnak, nézd ezt nem szabad…/Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…” (Bóni dala)

„Táncolnék a boldogságtól…/Százezernyi angyal zengi: boldogság…” Vissza a régihez: „Táncolnék a boldogságtól, lelkem lánggal ég…/Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még…” (Szilvia és Edvin kettőse, II. felv.)

3893   Edmond Dantes • előzmény3892 2019-05-09 15:10:23

...ahogyan tette azt Mohácsi János legendás hírű modern eszement rendezésében Kaposváron, a 90-es évek elején. Kis ízelítő a produkcióból itt látható. A fináléra külön fölhívom a figyelmet!

3892   joska141 • előzmény3891 2019-05-09 13:46:59

Tisztelt „Búbánat”! Köszönöm részletes információját a szereposztást illetően.

Sajnos én nem igazán tudom, hogy a felsoroltak személyekből ki társulati tag, ki pedig vendégművész. Azonban a lényeg az, hogy az előadás legyen egységes szerkezetű, ez pedig a rendező feladata lesz.

Érdeklődéssel várom, hogy ezt a mindenki által ismert művet hogyan értelmezi Vidnyánszky Attila. Könnyű nyáresti darabként, ahol a történés csak keretet ad a hálás zeneszámok előadásához, vagy kibontja-e a műben kétségtelenül benne levő drámai cselekményt, az akkor zajló háború árnyékát, hatását?

3891   Búbánat • előzmény3864 2019-05-09 13:00:47

Kedves "joska141"!

Kissé megkésve, de már ismeretes a  nyári szereposztás:

A Csárdáskirálynő 2019. július 12., 13.-án és augusztus 9. (péntek), 10.-én összesen 4 alkalommal lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.  (20 órai kezdéssel)

A margitszigeti Csárdáskirálynőben a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai mellett vendégszereplők is láthatóak lesznek:

A Szabad Tér Színház és a Budapesti Operettszínház közös bemutatója.

Rendező: Vidnyánszky Attila

Karmester: Pfeiffer Gyula

Szereposztás (Július 12., Augusztus 10.)

Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Csuha Lajos
Anhilte, a felesége: Felföldi Anikó
Edwin, a fiuk: Vadász Zsolt
Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Bojtos Luca
Kaucsiánó Bóni gróf: Laki Péter
Vereczki Szilvia: Fischl Mónika
Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Mészáros Árpád Zsolt
Kerekes Ferkó: Bardóczy Attila
Jegyző: Altasch Gergely

Szereposztás (Július 13., Augusztus 9.)

Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Dézsy Szabó Gábor
Anhilte, a felesége: Siménfalvy Ágota
Edwin, a fiuk: Bakos-Kiss Gábor
Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Kiss Diána
Kaucsiánó Bóni gróf: Erdős Attila
Vereczki Szilvia: Lévai Enikő
Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Langer Soma
Kerekes Ferkó: Bardóczy Attila

Jegyző: Altasch Gergely

3890   zenebaratmonika 2019-05-08 22:13:48

A Városmajori Szabadtéri Színpadon június 18-án 19.30-kor műsorra tűzik nagy meglepetésre Kerekes János Állami Áruház c. operettjét. Az előadást a kecskeméti színház társulata játsza.

 

 

3889   Búbánat • előzmény3887 2019-05-08 10:26:13

„Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny tizenegyedszer”

Felvidek.ma honlapján található cikkből  /2019.05.06.  Klemen Terézia/ idézek még három bekezdést:

Az utánpótlás Komáromban adott randevút egymásnak, hogy összemérjék tehetségüket, s a másik művészetének tükrébe belenézve alakítsák az önmagukról alkotott képet is.

A kérdés az volt, kinek jobbak a hangi adottságai, nagyobb a stílushűsége és az együttműködési készsége a partnerrel és a zenekarral. Hogy jó döntés született-e, azt majd a további sikerek és nézők tapsa fogja eldönteni.

Keszegh Béla, Komárom polgármestere ünnepi beszédében megemlítette, hogy mivel jövőre lesz Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója, ezért a 2020-as évet Komárom Lehár-évvé nyilvánítja.

3888   Búbánat • előzmény3887 2019-05-07 23:29:33

XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi gálaestje a Budapesti Operettszínházban
2019. május 6-án este

Amikor felment a függöny az Operettszínház zenekarát láttuk a színpadon, és az est karmestere, Pfeiffer Gyula pálcájának beintésére felcsendült a nyitó zenekari szám: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringője - a balettkar szépen koreografált és előadott táncában (öt pár) is gyönyörködhettünk.

Az ünnepi est, a gála-műsorának két konferansziéja Peller Anna és Csonka András volt.

A Lehár-keringő után előbb a vendéglátó Operettszínház két művésze, a nagyszerű primadonna, Fischl Mónika és a kiváló bonviván, Vadász Zsolt adott elő egy-egy operettrészletet, és csak utánuk következtek a díjnyertesek énekszámai.

A közönség nem Facebook-függő része csak a második rész végén tudhatta meg az előző napi, komáromi döntőt követően ismertté vált nyertesek személyét, akiket a műsorvezetők itt a színházban  a főigazgató és a szponzorok képviselőinek jelenlétében neveztek meg;  előbb Kiss-B.Atilla köszöntötte a közönséget és szólott a Lehár Nemzetközi Énekverseny hagyományáról, jelentőségéről, célkitűzéseiről  (az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése; három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni), a lezajlott megmérettetésben részt vett művészek produkcióinak színvonaláról, az ígéretes ifjú művészek felkészültségéről, s mint a zsűri elnöke az értékelés polémáiról. 

Ezt követően a színház főigazgatója egyenként bemutatta a most fellépett művészeket, akiket nagy tapsokkal köszöntöttünk, és megtudhattuk tőle azt is, hogy ki milyen külön ajándékban és/vagy későbbi színház/koncert fellépési lehetőségekben részesült.  (Az énekversenyen pénzdíjak és értékes tárgyi jutalmak is kiosztásra kerültek a legjobbaknak.)

Ezután folytatódott az operett-gála műsora.

Nem célom ismertetni az összes elhangzott dalt, kettőst, jelenetet, de nem is emlékszem vissza pontosan mindenre, hogy ki és mit énekelt. Ezért a gála műsorából inkább felsorolásszerűen kiemelek néhány énekszámot, amelyek megragadtak bennem, ezeket nevesítem - nem az elhangzottak sorrendjében, hanem szerzők szerint:

Kacsóh Pongrác: János vitézJancsi belépője „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

Huszka Jenő: Bob herceg - Pomponius bordala „Árva ember borral él, szomjasokkal nem cserél, borba fojtom bánatom, iszom, amíg ihatom… /Hogyha megcsal egy kis nő, csak legyintek, üsse kő, jó kis kocsma, jó kis bor, megvigasztal mindenkor…”

Huszka Jenő: Mária főhadnagyPanni és Tóbiás vidám kettőse, II. felv. „A bugaci határon…”

Huszka Jenő: Lili bárónőClarisse és Frédi vidám kettőse: Gyere, csókolj meg, ha szeretsz, tubicám…”

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolyaVioletta dala „Csak egy, amire kérem,ha szeret kicsikét…”

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnőMabel és Tony vidám kettőse, III. felv. „Ha engem szeretnél…”

Kálmán Imre: CsárdáskirálynőSzilvia belépője „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén,,,”

Kálmán Imre: Marica grófnőTasziló dala „Hej, cigány…” (Laki Péter)

Kálmán Imre: A bajadér - Marietta és Szapáry vidám kettőse „Barbár tánc”

 

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Daniló szerelmi kettőse, III. felv. „Ajk az ajkon…” Marina Kovchina (RUS) és Laki Péter

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – induló (zenekar)

Lehár Ferenc: Giuditta

- Octavio belépője: „Élni, barátaim, élni jó!.../Óh, signora, óh signorina! Szól az édes kavatina…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

- Giuditta belépője: „Olyan forró ajkamról a csók…”

Lehár Ferenc: Paganini Anna Eliza dala „Szép álom, szállj a szívemre…”

Lehár Ferenc: A mosoly országaSzu-Csong dala, II. felv.  „Vágyom egy nő után…” Sergey Kanygin (RUS)

Lehár Ferenc: A cárevicsIván és Mása vidám kettőse „Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám…” Bojtos Luca és Erdős Attila

Lehár Ferenc: CigányszerelemIlona dala: „Messze a nagy erdő…”

 

Jacques Offenbach: Hoffmann meséiHoffmann dala az Előjátékból: Kleinzack-legenda Sergey Kanygin (RUS)

Johann Strauss: A denevér

- Rosalinda dala: Csárdás

- Adél Kacagódala, II. felv. „Ej, márki úr, Ön nem tanul…/Nevetséges, ha, ha, ha…”

Johann Strauss: A cigánybáróBarinkay belépője „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/ Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Laki Péter)

 

A Víg özvegy-finálét megelőzően az Operettszínház vezető primadonnája, Fischl Mónika csodálatos előadásában hallottuk a ritkán elhangzó Nico Dostal-szerzeményt:  a Magyar házasság című operettből a „Hűség és boldogságénekszámot.

Az ünneplést betetőzte Lehár világhírű operettjének fináléjából az összes fellépő énekművész által előadott nevezetes „Férfikórus-induló” - „Asszonynéppel hogy kell bánni…/Csak a nő, nő, nő, nő, nő...”  (Laki Péter, Vadász Zsolt, Erdős Attila, Rétyi Zsombor (ROM), Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) kezdte el, majd mindenki bejött a színpadra és együtt énekelték - többször megismételve - a refrént, az ünneplő közönség  tapsainak közepette.

Úgy gondolom, az énekverseny tükrében, ez a gálaest nagyon jól sikerült, és a fellépett díjnyertes fiatal tehetségek megérdemelten kapták meg/nyerték el helyezésüket. Még sok örömünk telhet a későbbiekben is bennük. Két tenor énekest közülük mindenképpen kiemelek:

Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) előtt le a kalappal! - A János vitéz kedves dalát ilyen gyönyörűen, szépen, behízelgően és kitűnő magyar dikcióval elénekelni utoljára talán csak Sárdy Jánostól hallottam!  És Lehár Giudittájából elénekelt rendkívül igényes tenorária eléneklésével feltette képletesen a koronát is a fejére…. (2018 októberében a magyarul tökéletes kiejtéssel éneklő fiatal tenor letette az állampolgári esküt, miután Áder János köztársasági elnök már szeptemberben aláírta honosítási kérelmét.) 

Laki Péter korábban még buffó (táncos-komikus) tenor volt, de mostanra beérett, kiművelt, szépen csengő, nemes énekhangja már feljogosíthatja, szinte predesztinálja a bonviván szerepkör felé - és itt a gálán is előadott énekszámaival máris bizonyította, hogy idővel akár vezető tenorja is lehet az Operettszínháznak! Nem véletlenül kapta meg Ninh Duc Hoan Longgal megosztott első helyezése mellé még a közönségdíjat is!

3887   Búbánat • előzmény3886 2019-05-07 20:12:11

Vasárnap este fejeződött be a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny, melyet Komárom Város Önkormányzata és a Komáromi Városi Művelődési Központ szervezett Komárom polgármesterének védnöksége alatt, a Budapesti Operettszínház együttműködésével.

Az operett műfaját népszerűsítette a három napon át tartó, már tizenegyedik alkalommal megrendezett  Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny a komponista szülővárosában, Komáromban.

A nemzetközi  zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója volt. A zsűri további tagjai: Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és Kertesi Ingrid operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.

A nemzetközi verseny három kategóriájának díjazottai a következők:

Primadonna kategória:
1. helyezettet nem hirdettek
2. megosztott hely:  Bodor Éva (SVK) és Marina Kovchina (RUS)
3. helyezett  Zuzana Spót Ballánová (SVK)

Bonviván kategória:

Megosztott első helyen végzett  Laki Péter, aki egyúttal a közönségdíjat is elnyerte, valamint Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)
2. helyezett Sergey Kanygin (RUS)
3. helyezettet nem hirdettek

Párosok  - szubrett-buffó - kategória:
1. helyezett  Bojtos Luca – Erdős Attila (HUN)
1. helyezett Kis-Lukács Bernadett – Rétyi Zsombor (ROM)
2. helyezett  Faragó Alexandra – Dénes Viktor (HUN)
3. helyezett Balázsfi Alexandra – Czuczor Dávid (HUN

 

A május 3-tól 5-ig tartó énekverseny döntősei május 6-án, tegnap este a Budapesti Operettszínház színpadán kaptak lehetőséget, hogy a magyarországi közönség előtt is bizonyítsanak..

Forrás: felvidek.ma

3886   Búbánat 2019-05-06 13:34:14

Az Operettszínház honlapjáról

Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny

Lezajlottak a XI. Lehár Ferenc Operett Énekverseny nemzetközi elődöntői, így a középdöntőben 3 orosz és 5 magyar ifjú bonviván, 7 magyar, 4 szlovák, 2 orosz, 1 horvát, 1 amerikai, 1 svájci és 1 román primadonna, valamint 6 magyar és 1 erdélyi táncos-komikus - szubrett páros mérkőzik meg a döntőbe jutásért 2019. május 3-án és 4-én a szlovákiai Komáromban, amely a zeneszerző szülővárosa. A verseny győzteseit a budapesti nagyközönség is megismerheti, hiszen a május 5-i komáromi döntőt követően május 6-án este nagyszabású, ünnepi gálaműsorban lépnek majd fel színházunk sztárjai mellett. Nagy szeretettel várjuk nézőinket! Drukkoljanak Önök is az ifjú tehetségeknek!

 

Magyarországi továbbjutók:

Bonviván:

Csák István, Ninh Duc Hoan Long, Laki Péter, Czikora István, Farkas Tamás

Primadonna:

Kuczmog Klaudia, Mészáros Edina, Újhelyi Andrea, Drahos Evelin, Halasi Bianka, Bede Blanka, Süle Dalma

Párosok:

Pacskó Dóra - Balázs Dávid, Szűcs Enikő Flóra - Tarlós Ferenc, Pánczél Klaudia - Kádár Szabolcs János, Balázsfi Alexandra - Czuczor Dávid, Bojtos Luca - Erdős Attila, Faragó Alexandra - Dénes Viktor

 

 A május 6-ai ünnepi gálaműsorban fellép többek között  Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt és Kerényi Miklós Máté. Közreműködik az Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel Pfeiffer Gyula, rendező: Bori Tamás

3885   Búbánat 2019-04-20 12:39:01

Állami Déryné Színház – Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Történeti áttekintés – bemutatók – cselekmény – dalszöveg, versek - szereplők – rajzok, fotók – jelenetképek.

A Déryné Színház „Leányvásár”produkciójának új bemutatója: 1970. december 19.

Rendező: Petrik József. Karmester: Urbán Vidor.

Forrás: mandadb.hu

 

3884   Búbánat 2019-04-19 01:07:56

Franz von Suppé, belga és dalmát származású osztrák komponista, a „Bécsi operett” megteremtője 200 éve született. (Spalato – ma Split, Dalmácia, 1819. április 18. – Bécs, 1895. május 21.)

Legismertebb művei: Boccaccio; A szép Galathea; Pajkos diákok;

A többi operettjének inkább a nyitányai váltak ismertté, a hangversenytermekben, de a rádiós zenei műsorokban is gyakran felhangzanak a pompás dallamai: Költő és paraszt; Könnyű lovasság; Fatinitza; Pikk dáma;  Banditák; Reggel, délben, este Bécsbem

Tegnap a Dankó Rádió operettműsora nem felejtkezett el Suppé születésének bicentenáriumáról: részleteket hallottunk a Boccaccióból (László Margitra és Ilosfalvy Róbertre is emlékezvén a rádiófelvételen énekelt Fiametta-szerep és a címszerep kapcsán);  a "Könnyű lovasság"  és a "Költő és paraszt" nyitányait a MÁV  Szimfonikus Zenekar koncerzelőadásain vezényelte Kesselyák Gergely illetve Medveczky Ádám.

 

 

3883   Búbánat • előzmény3877 2019-04-17 16:09:06

KÉPRIPORT A BOB HERCEG FŐPRÓBÁJÁRÓL GYŐRBEN

Kisalföld.hu - 2019. 04. 17.

Szombaton mutatta be a Győri Nemzeti Színház, Huszka Jenő- Bakonyi Károly- Martos Ferenc Bob herceg című operettjét. Fotókon a főpróba!

3882   zenebaratmonika 2019-04-16 21:14:34

Itt pedig ismertetik a Béka díj 2018-as nyertesét:

https://www.br-klassik.de/aktuell/news-kritik/operetten-frosch-des-jahres-2018-verliehen-thomas-enzinger-blume-von-hawaii-100.html

3881   zenebaratmonika 2019-04-16 20:36:19

Bad Ischl Lehárfesztivál_Ábrahám Pál-Földes Imre: Hawaii rózsája német nyelvú előadása:

https://www.youtube.com/watch?v=mA5G1PwvdgM&t=2s

https://www.youtube.com/watch?v=mA5G1PwvdgM&t=2s

https://www.youtube.com/watch?v=emKzJCITvfY

3880   zenebaratmonika 2019-04-16 20:22:23

Ausztriában és Németországban minden évbek kiosztják a legjobb német nyelvű operettprodukciónak a "Forsch" magyarul Béka díjat, ezt a díjat 2018-ban Ábrahám Pál-Földes Imre: Hawaii rózsája c. darabjának Bad Ishle-i előadása nyerte. Szerencsére láttam ezt a fantasztikus előadást, kár hogy nem beszélek németűl, de a lényeget így is értettem és a zenéje pedig fantasztikus. Jó lenne már Magyarországon magyarul végre látni e darabot. Eddig csak annyit tudok, hogy a Csárdáskirálynőt megint felújítják a nyáron.

https://www.br-klassik.de/programm/radio/ausstrahlung-1677522.html

Ezen a linken meg lehet hallgatni a 2019. márc 5-i díjátadó ünnepséget, melyben előadják námetül Ábrahám Pál két dala mellett, egyik a Hawaii rózsája operettje Ittam egy kis pityókát és a másik a Dzsaniah, a lányok táncháza c  Ábrahám operett egyik dalát is. Továbbá hallható Offenbach több dala, közte a Kékszakáll c. operett dala, Suppé operettje, és mellettük Lehár Clo Clo c. darabja egy dala valamint Kálmán Imre Chicagoi hercegnő c. operettje két dala is.

 

 

 

3879   Edmond Dantes 2019-04-15 18:08:38

Elmarad Bulgakov Képmutatók című drámájának operettszínház-beli bemutatója, Bródy János és Kocsák zenés darabja, mert a színház frissen kinevezett igazgatója felmondta a szerződésüket. A színház szerint ennek nem politikai okai vannak. Részletek a hvg.hu-n itt.

3878   Haandel 2019-04-14 07:17:08

In diretta dal Teatro dell'Opera di Roma
La vedova allegra
14 aprile 2019 | ore 19.00 | Rai Radio 3

Operetta in tre atti di Victor Léon e Leo Stein
Musica di Franz Lehár

Baron Mirko Zeta, Anthony Michaels-Moore
Valencienne, Adriana Ferfecka
Hanna Glawari, Nadja Mchantaf
Conte Danilo Danilowitsch, Paulo Szot
Camille De Rosillon, Peter Sonn
Raoul De Saint-Brioche, Marcello Nardis
Vicomte De Cascada, Simon Schnorr
Bogdanowitsch, Timofei Baranov 
Sylviane, Rafaela Albuquerque 
Kromow, Roberto Maietta
Olga, Irida Dragoti 
Pritschitsch, Andrii Ganchuk 
Praskowia, Sara Rocchi 
Njegus, Karl-Heinz Macek

Orchestra e Coro del Teatro dell'Opera di Roma
maestro del coro, Roberto Gabbiani 
direttore, Constantin Trinks

regia, Damiano Michieletto

3877   Búbánat 2019-04-13 10:51:16

Ma este  operett-bemutató a Győri Nemzeti Színházban

Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg

Rendező: Radó Denise

Koreográfus: Fekete Miklós

Premier: 2019. április 13.

A királynő

 

BELLAI ESZTER

György herceg, a fia

 

NAGY BALÁZSFEJSZÉS ATTILA

Annie, Tom apó lánya

 

KISFALUDY ZSÓFIA

Pomponius, a herceg nevelője

 

VINCZE GÁBOR PÉTER

Viktória hercegnő

 

MAHÓ ANDREAFEHÉR NÓRA

Lord Lancaster, gárdakapitány

 

MOLNÁR ERIK

Hopmester

 

SZIKRA JÓZSEF

Tom apó

 

BEDE- FAZEKAS CSABA

Plumpudding, borbély

 

PÖRNECZI ATTILA

Kocsmáros

 

VENCZEL-KOVÁCS ZOLTÁN

Gipsy, pék

 

FEHÉR ÁKOS

Mary Pickwick

 

JANISCH ÉVA

Tánctanár

 

KLINGA PÉTER

Hadnagy

 

MOHÁCSI ATTILA

Elsie, Annie barátnője

 

BALOGH FANNI

 

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, és tánckara

  

Díszlet- és jelmeztervező

 

CSÍK GYÖRGY

Koreográfus

 

FEKETE MIKLÓS

Karigazgató

 

BALOGH ESZTER

Karmester

 

SILLÓ ISTVÁN/ MEDVECZKY SZABOLCS

Rendező

 

RADÓ DENISE

Premier: 2019. április 13. 19.00 NAGYSZÍNHÁZ

Az első magyarul írott operett sikere a múlt század kezdete óta töretlen. Bob úrfi, az álruhás trónörökös lehozza a csillagokat az égről, még London népét is fellázítja, hogy szerelmét megkaphassa. A népmesei fordulatokra épülő bájos mesében kiderül, az igaz szerelem valóban képes-e minden akadályt legyőzni. A romantikus és vicces történetet olyan ismert dalok kísérik, mint a "Londonban, hej, van számos utca..."

3876   Búbánat • előzmény3842 2019-04-10 10:48:02

Kíváncsian várom a Budapesti Operettszínház 2019/2020. évadjának műsortervét - aminek hamarosan napvilágot kell látnia... 

3875   Búbánat 2019-04-08 13:55:28

Igaz Ember - díjátadó

"A Mensch Alapítvány, a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából április 16-án posztumusz Igaz Ember díjjal tünteti ki Kálmán Imre zeneszerzőt. A jótékonysági díjátadó ünnepség vendége lesz Kálmán Yvonne és fellépnek az Operettszínház sztárjai"

3874   Haandel 2019-04-07 09:08:36

Emmerich Kálmán: Die Csárdásfürstin
05 April - 03 May 2020 | Opernhaus Zürich

Sylva Varescu, Varieté-Sängerin Annette Dasch
Edwin, ein Fürstensohn, ihr Verehrer Pavol Breslik
Boni/Bonifaziu, ein Graf, Kumpan Edwins Spencer Lang
Stasi/Anastasia, eine Comtesse, Cousine Edwins Rebeca Olvera
Feri, ein Adeliger, Kumpel Edwins Martin Zysset

Philharmonia Zürich
Zusatzchor des Opernhauses Zürich
Musical director Ulf Schirmer 

Producer Jan Philipp Gloger

3873   Búbánat • előzmény3824 2019-03-29 22:52:07

A Budapesti Operettszínház honlapján már elolvasható Offenbach nagyoperettje, a Kékszakáll áprilisra kitűzött három előadásának a szereposztása.

Tájékoztatásul ide írom a főbb szereplő művészek nevét:

Április 9. (19 órakor) és 11. (18 órakor)

Dinyés Dániel (karmester) – Boncsér Gergely, Lusine Sahakyan, Peller Károly, Csuha Lajos, Kalocsai Zsuzsa, Kende Lajos, Laki Péter, Bojtos Luca, Imre Roland

Április 10. (19 órakor)

Dinyés Dániel (karmester) – Vadász Zsolt, Bordás Barbara, Erdész Attila, Csuha Lajos, Kállay Bori, Langer Soma, Laki Péter, Kardffy Aisha, Horváth Dániel

3872   joska141 • előzmény3871 2019-03-21 12:24:24

Persze, hogy telt házas lesz. De ahhoz, hogy tényleg telt ház legyen, valamikor tudni kellene az előadások időpontját. A Sziget július-augusztuisi programja már teljesen ismert. Az mégsem járja, hogy előadás előtt 1-2 héttel közlik a ponos dátumot....

3871   Edmond Dantes • előzmény3870 2019-03-21 09:40:42

Enyhítő körülmény, hogy a szigeti előadásra valszeg így is-úgy is telt házak lesznek. Csárdáskirálynő tuti kasszasiker, nyáron, turistákkal pláne. A minőség már más ügy, de az meg úgyis csak premier után derül ki.

3870   Búbánat • előzmény3868 2019-03-20 17:36:45

Kedves „joska141”!

A Csárdáskirálynő vonatkozásában: valóban, még nincs dátuma a produkciónak (én sem olvastam erről) - amit Kiss.B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója  február eleji egyik nyilatkozatában megszellőztetett, miszerint a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei nyári programjának egyik meglepetése lenne ez a Kálmán-operett; viszont nem mondott júniust, csak ennyit: „A nyári szünetben már az Operettszínház művészeivel és társulatával mutatjuk be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynőt, majd az előadást a Nagymező utcába is behozom.” 

Lehet, hogy rossz példának hozom? - a Magyar Időkben a cikk szerzője a társulati ülésen elhangzottakról szóló beszámolójában  a következőket írja: " A főigazgató szólt a nyári programokról is, júliusban és augusztusban a Szigeten a Margitszigeti Szabadtéri Színházzal együttműködve adják elő az új Csárdáskirálynőt Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás ősztől az operettszínházban lesz látható."

Hogy mi az igazság, ki tudja? 

Persze, jogos a felvetés: március  20-át írjuk, és még nincs semmi híre a beígért előadás(ok)nak, legalábbis én sem tudok erre vonatkozóan hasznos információval szolgálni.  Mi az oka a hallgatásnak, és miért ez a némaság a produkció körül, tényleg érthetetlen. Én is csak találgatni tudok... 

Továbbra is ez a közlemény olvasható a Tickethungary.com oldalon (itt július hónapot említenek meg):

„Kiss B. Attila az Operettszínház igazgatója jelentette be a hírt, hogy 2019. júliusban a  „Budapesti Nyári Fesztivállal együttműködésben lépnek fel a felújított Csárdáskirálynővel Vidnyánszky Attila rendezésében. A margitszigeti szabadtéri bemutatót követően ősztől a produkció az Operettszínház műsorát gazdagítja a 2019/2020-as évadtól! A margitszigeti Csárdáskirálynőben a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai mellett vendégszereplők is láthatóak lesznek. A pontos szereposztást később hirdetik ki.”

Nincs más teendőnk, mint várni – remélni…

3869   Edmond Dantes • előzmény3868 2019-03-20 16:09:32

1990 körül Mohácsi János rendezett az akkor legendás kaposvári színházban egy legendás Csárdáskirálynőt, ami -így, egyiket sem ismerve- (kissé?) hasonló lehet mint az említett bécsi. A teljes előadás tudtommal nincs fent a neten, de van róla itt egy kis összeállítás. A finálé ízelítőt ad a produkció hangulatáról, szellem(iség)éről.

3868   joska141 2019-03-20 15:31:18

Tisztelt Búbánat!

 

Nagyon értékes hozzászólásai vannak az Operett területén, tisztelem Önt abszolút tárgyismeretéért. Két dologra szeretnék reagálni.

 

Talán én fogalmaztam félreérhetően: nem elsősorban a szereposztás jelenlegi hiányával van gondom, hanem az előadások „eltitkolt” napjaival. Már kijött az Operettszínház teljes júniusi műsora, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad teljes műsora augusztus végéig, a Csárdáskirálynő előadás nyilatkozott júniusi dátumai, még szereposztás nélkül sem, sehol nincsenek. Azért, mintegy 2 hónappal az előadás előtt már illene tudni.

Szíves figyelmébe ajánlom a Volksoper mostani Csárdáskirálynő szériáját. (Gesztus volt, hogy Németh Sándor 2014-es visszavonulása után csak most 2018-ban játszották újra.) A rendező nyilatkozata szerint teljesen az „urtext”-hez nyúltak vissza, mint szövegben, mind szereplőkben. (Jó: a bonviván számára betettek egy önálló számot a Marica grófnőből).

Az első és a harmadik felvonás félelmetes volt. Semmi vidámság, semmi humor, csak a háború, a reménytelenség, a kiábrándultság. Így is lehet játszani egy operettet.

3867   Búbánat 2019-03-20 14:13:53

„Rangos kitüntetéseket kaptak” az Operettszínház művészei

Állami elismeréseket adtak át a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a Pesti Vigadóban 2019. március 13-án.

Papadimitriu Athina kiemelkedő színészi tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjat vehetett át Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől, míg Kocsis Tamás a Budapesti Operettszínház musical-előadásainak sikeréhez előadó és alkotóművészként egyaránt hozzájáruló, magas színvonalú munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Rétvári Bence államtitkártól.

”Színházunk táncművésze, koreográfusa 2001 óta tagja társulatunknak, Musical Együttesünk alapító tagja. Szívből gratulálunk díjazottjainknak, köztük vendégalkotóinknak is:  A táncművészet terén kiemelkedő alkotói tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült ugyanis Kulcsár Noémia Kékszakáll című előadásunk koreográfusa, valamint kiemelkedő színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át Béres Attila, aki az április 26-tól látható Carousel című előadásunk rendezője.

3866   Búbánat • előzmény3806 2019-03-20 10:58:33

AVAGY SZABAD-E ÚJRAKÖLTENI A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ DALSZÖVEGEIT?

  • 2011. március, Színház.NET 

…az eredeti bécsi, nagyvárosi népnyelv kifinomult kétértelműségeit csak „bécsiül” lehet érteni, szolgai fordításuk magyarul értelmetlen…

Az Operettszínház a 2006-os premier óta hol megfontoltan, hol ingerülten reagál a Csárdáskirálynő dalbetéteinek átköltésével kapcsolatos értetlenkedésre, fanyalgásra. Az 1915-ös bécsi
változat remake-jének szánt előadás alkotóinak a maguk szempontjából igazuk lehet: nyilatkozataikból, de még az előadás promóciójából is jól látszik, hogy nemcsak új műfajkoncepciót, de az Operettszínház új imázsát is erre a korszerűsített változatra igyekeznek építeni. A „koncepció” amúgy alighanem méltányolható szempontja, hogy külföldi turnékon valóban a nemzetközi operettvilágban ismert és játszott
eredeti Csárdásfürstint érdemes előadni.

A fanyalgók helyzete sem irigylésre méltó, mert nem könnyű szabatosan megfogalmazni (bár a továbbiakban kísérletet teszünk rá), mi a baj azzal, hogy a Túl az Óperencián helyett Messze száll a fecskepár, az Álom, álom, édes álom helyett Százezernyi angyal zengi: boldogság, a Jaj, cica… helyett Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér (s az ugyancsak átírt A lányok, a lányok, a lányok angyalok és Szilvia belépője) idegenül ható, új szövegeivel halljuk a Csárdáskirálynő ismert dallamait. Kállai István és Kerényi Miklós Gábor új magyarításai a szótári hűség szempontjából valóban jobban illeszkednek az 1915-ös bécsi Béla Jenbach-Leo Stein-szöveghez, s ritmikai, prozódiai problémák is ritkán akadnak. (Kérdés persze, hogy ha ezeket a dalokat átfazonírozták, miért kegyelmeztek meg a többi Gábor Andor-versnek.) Voltaképpen azonban mégsem teljesen ezt a bécsi variánst játsszák. Akkor ugyanis nem hagyhatták volna meg a Hajmási Péter, Hajmási Pál-tercettet (igaz, itt duettként); és nem használnák még csak nem is a Gábor Andor-féle dalszövegek némelyikét, hanem az 1954-es Kellér-Békeffy-féle változat átiratait, Innocent Vince Ernő szövegeit, és mindenekelőtt Anhilte prózai szerepéből sem csinálnának újfent éneklő ál-Cecíliát.
Alapvető kérdés, hogy az 1916 novemberében bemutatott magyar Csárdáskirálynő (akkor még Csárdáskirályné!) valóban az „Urtext” Csárdásfürstin műfordítása-e. Látszólag alig van különbség köztük, mégis inkább két különböző darabról kell beszélnünk.

[…]

Gábor Andor a Hajmási Péter szövegében ezt a nagy trükköt veti be: a szőlő, a kenyér motívumát és a Hajmási nevet szintén kölcsönveszi. Amivel a közönség rejtett emlékezetét megmozgatja, az Szilágyi és Hajmási székely népballadája, melyet először Toldy Ferenc közölt nyomtatásban 1827-ben, de Vörösmarty, utóbb pedig Gyulai Pál is feldolgozta költői beszélyben. Gábor Andor az indító kép elemeit a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-ben megjelent I. kötetéből veszi (amelynek további népszerű kiadásai ott sorakozhatnak az operettlátogatók családi könyvesvitrinjeiben):

– Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk
Császár tömlöcébe, két gerezd szőllőért…

Innen tehát a kenyér és a szőlő metaforája az operettdalban:

Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…

De a ballada szituációja is áthallásos. A Szilágyi és Hajmási legtöbb változatában a török császár leánya segít megszökni a két magyar rabnak, s velük is menekül; az út során azonban a férfiak összekülönböznek, hogy melyiküké legyen a lány. (Ha a népköltészet növényi szimbolikájának közkeletű értelmezésére gondolunk, akkor a „két gerezd szőllő” említése valamilyen szexuális kihágást sejtet, és egyértelmű, hogy a leány erotikusan is vonzódik a magyar nemesifjakhoz.) Egyes változatok szerint a férfiak párbajra mennek, melyben Hajmási László halálos sebet kap. Más, komikus változatokban azonban egyikőjüknek eszébe jut, hogy otthon várja a feleség, s így a párbaj elmarad. Gábor Andor mindkét szituációt bekapcsolja a történetbe. Bóni és Edvin első felvonásbeli párbajában vagy Kerekes Ferkó és Bóni Szilvia sorsa feletti elkeseredett civakodásában – harmadik felvonás – nem nehéz felismerni a párhuzamot, különösen, hogy Bóni a Stázi iránt érzett vonzalma miatt nem egészen veszi komolyan lovagias felajánlását. Bizonyos értelemben ez az operett csúcspontja, a Csárdáskirálynő dramaturgiailag legfontosabb dala.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy 1954-ben Kellérék Honthynak ügyeskedték át a tercettet, és emiatt aztán a Honthy Hanna kedvéért Cecíliává átírt Anhilte-szerep lesz a voltaképpeni főszerep. Így kerül át a Hajmási Péter az első felvonásba, ahol Cecília partnerei Kerekes Ferkó és – Bóni helyett – Miska (Feleki Kamill) lesznek. Miska szerepe miatt Innocent Vince át is írja a második versszakot. A „Gyere rózsám, gyújtsál gyertyát, / Vagy gyújtsd meg a villanyt” helyett Miska azt énekli: „Józan fejjel nem jó nézni, / Hogy mulatnak mások…” Bóninak, Szilviának és Kerekes Ferkónak az 1954-es változatban a Kivilágos virradatig jut, amelyben jószerével csak a sírva vigadás nemzeti közhelye marad meg. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a Bónit az 1948-as felújítás után nagy sikerrel játszó Latabár Kálmán az új változatban átadja szerepét a fiatal Rátonyi Róbertnek. Kellérék megoldásával nemcsak a Szilvia- Edvin-Bóni-Stázi vonal, vagyis az alapszerepkörök, a klasszikus primadonna-bonviván-táncoskomikus- szubrett konfliktuscsoport színtelenedik el, de a darab voltaképpeni értelme is megváltozik. Cilikéék tercettjében ugyanis már csak az egykori vetélkedés emlékéről van szó, és ez dramaturgiai szempontból sokkal gyengébb, mint az 1916-os változat megoldása. Ez a szituáció mutatja a legjobban, hogy az 1954 után leggyakrabban játszott Kellér-Békeffy-librettó voltaképpen törli a darab alapkonfliktusait, és igazából csak nosztalgiázik egy letűnt, tétek nélküli, békés világ fölött. Revüoperetté válik, amibe, kényszerűen, összekötő szövegek is kellenek.

[…]

Tulajdonképpen lehangoló, és feltehetően a tercett drámai helyzetének meg nem értéséből fakad, hogy a Hajmási-csárdás az Operettszínház mostani remake-jében is egyszerű revüelemmé fokozódik le: a Weilersheim-házban énekli Anhilte, az egykori sanzonett, duettben Miska „ikertestvérével”, Alfonzzal. A bécsi változatnál erősebb Gábor Andor-féle verzió tercettje így veszíti el kulcsszerepét Kelléréknél, és így válik gyakorlatilag jelentéktelenné a Kerényi rendezte előadásban.

Miért kell vajon 2006-ban a bécsi változathoz visszaigazítani az Álom, álom, édes álom refrénjét erre: „Százezernyi / angyal zengi: / boldogság, / Százezernyi / forró csókkal / várok rád!”? Vajon az Álom, álom, édes álomból ma már nem hallatszik ki Csongor panasza Vörösmarty mesejátékából?

Álom, álom,
Édes álom,
Szállj a csendes föld fölé;
Minden őrszem
Húnyjon, csak nem
A várt s váró kedvesé. […]
Álom, álom, édes álom,
Ah, csak most ne légy halálom.

Gábor Andor szövege arról szól, amit Csongor is panaszol Tünde eltűnése után: az egymástól búcsúzó szerelmesek (Edvin és Szilvia a második felvonás végén) nem mernek hinni abban, hogy egyáltalán találkoznak-e még. (Ráadásul éppen 1916-ban fut az Operaházban a Csongor és Tünde egy igen reprezentatív kiállítású szériája.)
Valószínűleg kevesebben vennék ma már észre, mint 1916-ban, hogy az első felvonás fináléjában, a házastársi ígérvény aláírásakor elhangzó duett (megint csak Edvin és Szilvia), az Egy a szívem, egy a párom szövegötlete Petőfi 1843 márciusában írt, Kakasszóra hajnal ébred című népdal-imitációjából való kölcsönzés:

Kakasszóra hajnal ébred,
Én lányokkal nem beszélek.
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.

Így valaki azt gondolná,
Én is kakas vagyok talán;
S hej, a kakas hamis madár,
Untalan más fészekhez jár.

Pedig én kakas nem vagyok,
Hanem filemile vagyok,
Egy a fészkem, egy a párom,
Egyért élek a világon.

Gábor Andor átveszi Jenbachék német szövegének „üzenetét” („Eine nur – die ist die Echte, / Eine nur – die ist die Rechte…”), a hűség illuzórikus témáját, de a Petőfi-vers ízeit keveri bele:

Egy a szívem, egy a párom,
Boldogságom tőle várom,
Más leánytól még az édes csók sem kell.
Egy a párom, egy a szívem,
Egyet tud szeretni híven…

S ha ez nem lenne elég: a Te rongyos élet refrénje Laczkó Géza Zrínyi-regényének, a Német maszlag, török áfiumnak a Nyugat 1913/8. számában megjelent folytatásában olvasható részletéből származik, alighanem ezek a regény szimbolikus kulcsmondatai: „A király? Távoli kegyes idegen… A harc? Patkány-marakodás! A hadi pálya? Bohóc-kapaszkodás! Az élet? Rongy, rongy, rongy!”

Maga a „Túl az Óperencián” verssor azonban megint csak Petőfinél, a Pató Pálban olvasható:

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

A laikus befogadó értelmezői kontextusát a magyar szöveg úgy helyezi át, hogy nem a házastársi hűtlenkedést, hanem a házasság halogatásának témáját sugallja: hol lesznek boldogok? Seholsincsországban, a mesében, vagyis sehol és soha:

Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk,
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

Minden egyéb érthető a dal verzéiből. Érdekes módon Kállai és Kerényi ezeket változatlanul hagyják:

EDVIN De megesik a férjjel ott is, trallala, a hámból hogy kirúg!
STÁZI A férjek, kikről kegyed beszél, trallala, de furcsa kisfiúk!
EDVIN A feleség az csak ül otthon, trallala, és stikkel és imád!
STÁZI S ha kimaradsz, nincs egyéb dolga, trallala, csak szépen várni rád!
EDVIN Ez így van, és nem változhatik, trallala, Pesten úgy, mint Bergengócián!

Folytathatnánk.

[…]

3865   Búbánat • előzmény3864 2019-03-20 10:51:05

Pontosan azért várnak ki a nyári margitszigeti  Csárdáskirálynő szereposztásával, mert ez az operettszínházi produkció szeptembertől bekerül a Nagymező utcai teátrumba, de az új évad tervezése folyamatban van; ha bejelentik 2019/20-ra az újdonságokat, egyúttal a szereposztásokról is hírt kapunk.

3864   joska141 2019-03-18 07:36:13

Segítséget, felvilágosítást kérek, hátha valaki tudja.

Kiss B. Attila február 1-jei, bemutatkozó értekezletén elújságolta, hogy új rendezésű Csárdáskirálynőt fognak bemutatni júniusban a Margitszigeten, majd szeptembertől átviszik a Nagymező utcába. Ez a hír Momus fórumain is megjelent.

A produkcióról jelenleg, a mai napon:

a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nem tud konkrétumot – egyeztetnek folyamatosan,

a jegyeladó honlapok azt írják, majd egyszer lesz időpont és jegyvásárlási lehetőség,

Vidnyánszky Attila a produkció kiszemelt rendezője még semmit sem tud – egyeztetnek,

az Operettszínház az ezzel kapcsolatos többszöri kérdésekre – mikor lesz, kik a szereplők – hallgatással válaszol, nem nyilatkozik.

Valaki tudja, miért ez a nagy titkolózás? Nem a Paksi Atomerőmű védelmi rendszeréről akarok tudni, mert az valóban szigorúan őrzött államtitok. De már egy színházi bemutató is?

3863   Búbánat 2019-03-14 20:45:45

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya - Pécsi Nemzeti Színház - videomontázs

Bemutató dátuma: 2018.10.12. p

Nagyszínház

Előadások:

2019.03.16. szo | 15:00   Jegyvásárlás
2019.03.16. szo | 19:00 Karácsonyi / A bérletKarácsonyi / B bérlet Jegyvásárlás
2019.04.07. v | 15:00   Jegyvásárlás
2019.04.07. v | 19:00   Jegyvásárlás
2019.04.18. cs | 19:00 Szalma Lajos bérlet Jegyvásárlás

 

Szereposztás:

 Napi szereposztás 2019.03.16. szo | 15:00 2019.03.16. szo | 19:00 2019.04.07. v | 15:00 2019.04.07. v | 19:00 2019.04.18. cs | 19:00 

Napi szereposztás

Violetta Mentes Júlia
Ninon Illés Alexa
Raoul (festő) Fekete Gábor
Florimond (zeneszerző) Józsa Richárd
Henry (író) Takaró Kristóf
Spaghetti Köles Ferenc
Frascatti Széll Horváth Lajos
Durandné Füsti Molnár Éva
Színigazgató Rázga Miklós
Bouchon úr Tóth András Ernő
Páholynyitogató Németh János
Bébé Sárközi Edina
Margot Fertály Katalin
Díszlettervező Rózsa István
Jelmeztervező Horváth Kata
Zenei vezető Oberfrank Péter
Koreográfus Kispál Anita
A koreográfus asszisztense Tandi Zsófia
Rendezőasszisztens Kiss Hédi
Súgó Juhász Piroska
Ügyelő Háber László
3862   Búbánat 2019-03-12 22:22:45

Magyar Nemzet, 2019. MÁRCIUS 11. HÉTFŐ 13:12

"Az első hazai látható hang"

EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK MEDNYÁNSZKY ÁGI TISZTELETÉRE

/B. Orbán Emese/

Mednyánszky Ági színművész tiszteletére avatott emléktáblát múlt szombaton egykori otthona, az Erzsébet tér 5. szám alatt családja és Belváros-Lipótváros önkormányzata. Mednyánszky Ági 1927. március 15-én született Bécsben, 1933-tól az Operaházban volt balettnövendék. Pályáját táncosként kezdte a Kamara Varietében és a Moulin Rouge-ban, majd 1943-tól az Erzsébetvárosi Színházban és a Magyar Színházban kezdett prózai szerepeket alakítani. 1945 és 1949 között a Művész Színház, 1950-től 1958-ig pedig a Vígszínház színésze volt.

Már ekkoriban rendszeresen vendégszerepelt a Fővárosi Operettszínházban, amelynek először 1958-ban tagja, 1992-ben pedig örökös tagja lett, főként szubrettszerepeket formált meg. Emellett számos filmben tűnt fel, szinkronszínészként is dolgozott, szerepelt a Magyar Rádió hangjátékaiban, a Szabó család Icujaként az egész Kárpát-medencében ismerték. Az ő hangján szólalt meg hazánkban először a televízió, 1955-ben ő mondta be azt, hogy „Önök a Magyar Televízió kísérleti adását látják”.

Mednyánszky Ági 2015. június 7-én hunyt el. Nyolcvanéves koráig színpadra állt, utoljára a Menyasszonytánc és a Lili bárónő című előadásokban. Az emléktábla-avatáson részt vett Mednyánszky Ági családja, köztük Balázs Péter színész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, a Budapesti Operettszínház vezetősége és társulatának tagjai, Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület igazgatója, volt kollégák és barátok.

Az eseményen a színésznő unokaöccse, Mednyánszky Miklós (képünkön) mondott beszédet,

Állami kitüntetést sosem kapott, mégis mindenki ismerte
Fotó: Havran Zoltán

Makláry László, a Budapesti Operettszínház karmestere, korábbi fő-zeneigazgatója pedig felolvasta Mednyánszky Ági barátnője, kollégája, Felföldi Anikó levelét, aki színházi elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az eseményen.

3861   Edmond Dantes • előzmény3860 2019-03-12 10:15:47

A pályafutás ívét nem Kovalik Balázs határozta meg magának, hanem tudtommal eltávolították-kirúgták MÁO művészeti vezetői pozíciójából. A jelek szerint nem járt rosszul, legfeljebb mi jár(t)unk rosszul azzal, hogy -a MüPás Hollandit nem számítva- nem rendez itthon. Volna mit és volna kik helyett...

3860   joska141 2019-03-12 09:06:02

Az Amazonon március 09-től már kapható Kálmán Imre: Ein Herbstmanöver (Tatárjárás) című művének új CD-je.

https://www.amazon.fr/K%C3%A1lm%C3%A1n-Ein-Herbstman%C3%B6ver-Marie-Seidler/dp/B07P86BB8F

Ez gyakorlatilag Kovalik Balázs Giessen Theater-beli 2017-es rendezésének felvétele:Az út a Magyar Állami Operaház főrendezői székéből a Giessen Theater operett rendezéséig…Hm…

3859   Búbánat 2019-03-07 18:25:16

Színháztörténeti füzetek az Operettszínház műsora 1923 - 1973

Színháztörténeti füzetek  (55. szám)

A FŐVAROSI  OPERETTSZÍNHÁZ  MŰSORA

1923 - 1973.
Összeállította: Koch Lajos

Budapest, 1973

Magyar Színházi Intézet

Szerkesztette: Alpár Ágnes

A kiadásért felelős: Bizó Gyula, a Magyar Színházi Intézet Igazgatója.

Készült: a Magyar Színházi Intézet Sokszorosító üzemében, 250 példányban, A/5 méretben, 128 oldal.

A mai értelemben vett operett, mint műfaj, I860-ban jelent meg először Magyarországon.  A Nemzeti Színház színpadán november 21-én mutatták be Offenbach Eljegyzés lámpafénynél c. operettjét, amely egy csapásra meghódította a magyar közönséget. A műfaj rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert. Offenbachnak 1865-ban, a Budai Népszínházban bemutatott operettje, a Dunanan apó egyfolytában már 1o4 előadást ért meg.
Az 1869-ben megnyílt Gyapjú utcai német színház műsorának már jelentős részét az operett tette ki, a vezető szerepet azonban 1875-től kezdve a pesti Népszínház ragadta magához, amit az a körülmény is elősegített, hogy a népszínművekre szerződtetett énekes gárdáját az operettekben is kitűnően fel tudta használni.

Jellemző a műfajnak a századforduló éveiben egyre növekvő népszerűségére, hogy operettszínháznak indult 1897-ben a Magyar Színház is, 19o2-ban pedig kizárólag operettek előadására építették a Király Színházat, amelynek társulatát is már az operett sajátos igényeinek megfelelően szervezték meg.

19o7-ben ugyan bezárta kapuit a csődbe jutott Népszínház, viszont az 1911-ben megnyílt, 5ooo személyes nézőtérrel rendelkező Népopera /1917-től Városi Színház/ igen sűrűn tűzött műsorára operetteket. S hogy a fővárossá növekedett Budapest a nyári hónapokban se nélkülözze a könnyű szórakozást, a Budai Színkör ebben az időben kizárólag operetteket játszott.

Az operettműfaj legkésőbbi képviselője, a Fővárosi Operettszínház csak 1922 végén kezdte meg működését egy már fennálló épületben, amely ekkor közel harminc éves múltra tekinthetett vissza. A színházat 1894-ben Somossy /Singer/ Károly építtette a Fellner és Helmer  bécsi színházépítő céggel, amely a század utolsó harmadában számos színházat tervezett az Osztrák - Magyar Monarchia területén, s a magyar fővárosban is a Népszínház és a Vígszínház építése fűződött nevéhez.
Somossy Károly pályafutása a Kerepesi /Rákóczi/ úti Beleznay-kertben kezdődött, ahol valamikor még Déryné is fellépett, s ami 1891-ben történt lebontásáig Budapest egyik legkedveltebb szórakozóhelye volt. A Beleznay-kert igen jó üzletnek bizonyult, s jövedelméből a vállalkozó kedvű Somossy megvásárolta Bródy Zsigmondtól a Nagymező utca és Mozsár utca sarkán álló telket, s ezen 1884-ben megnyitotta új mulatóját, a Somossy Orfeumot. Ez a vállalkozása is kitűnően bevált, s ekkor szánta rá magát Somossy, hogy a nagyvárossá fejlődött Budapesten a nyugati fővárosok orfeumaihoz - a párizsi Folies-Bergère-hez vagy a bécsi Ronacherhez - hasonló reprezentatív mulatót építtessen.
A kor szecessziós stílusában épült, közel 2ooo személy befogadására alkalmas új Somossy Orfeum 1894. márc. 17-én nyílt meg. A páratlan gazdagsággal díszített és berendezett, villanykörték ezreivel kivilágított épületnek csodájára jártak a pestiek, a nemzetközi viszonylatban is elsőrendű műsor pedig biztosította az állandó látogatottságot.
Az Orfeum terhei azonban rövidesen tönkretették Somossyt, s ezért 1899-ben kénytelen volt mulatóját Albrecht Károly vendéglősnek eladni, aki 19o2-ben Waldmann Imrének adta tovább. Ekkor már Fővárosi Orfeum néven szerepelt. Bár Waldmann nagy körültekintéssel és jó üzleti érzékkel vezette vállalatát, az időközben elszaporodott mulatók - különösképpen a Folies Caprice /ma Vidám Színpad/, a Friedmann Orfeum /ma Bartók Színház/ és a Royal  Orfeum /ma a Madách Színház áll a helyén/ - versenye őt is tönkretette.  1916-ban átadta a Fővárosi Orfeumot Keleti Árminnak és Ribner Miksának, a Révai utcai Folies Caprice tulajdonosainak, egy év múlva azonban a részvénytöbbséget Bálint Dezső, a Royal Orfeum időközben meggazdagodott igazgatója szerezte meg, s így az épület az ő tulajdonába ment át.

Bár a Fővárosi Operettszínház története az üzleti szabadverseny ékes illusztrációja lehetne, az Orfeumhoz néhány jelentős művészi esemény is kapcsolódik. 1899. július 25-28-ig ezen a színpadon vendégszerepelt először Budapesten Max Reinhardt a berlini Deutsches Theater egy alkalmi együttesével. Reinhardtot akkor mint színészt, Tolsztoj A sötétség birodalma Akim szerepében ismerhette meg a fővárosi közönség. 19oo-ban Sezessionsbühne néven lépett fel ugyanez a társulat, szintén a Fővárosi Orfeum színpadán, 19o2-ben pedig Reinhardt már saját Sohall und Rauch nevű híres kabaréjával vendégszerepelt ugyanitt.
Az Orfeum egyik helyiségében nyílt meg 19o1-ben az első magyar kabaré is, Tarka Színpad néven, amelyet Zoltán Jenő, a Budapesti Hírlap munkatársa alapított; 1919-ben pedig ugyancsak rövid ideig működött itt a Fővárosi Kabaré, Harmath Imre vezetésével.
Az1922. év nagy változást hozott az épület történetében. Ben Blumenthal, amerikai színházi vállalkozó, aki előző évben megvette a Vígszínházat, most Bálint Dezső örököseitől kibérelte a Fővárosi Orfeum épületét és színházzá alakíttatta át. A munkálatok elvégzésére Vágó László, Málnai Béla és Szentgyörgyi István kaptak megbízást.

1922. december 22-én nyitották meg az ú fővárosi Színházat Földes Imre és Buttykay Ákos Olívia hercegnő című operettjével. A Fővárosi Operettszínház nevet a színház csak 1923. február 9-én vette fel.

Egy évig többnyire más színházak társulatai vendégszerepeltek színpadán, mert bár az épület elkészült, egy új operettegyüttes szervezéséhez időre volt szükség. A Király Színház kitűnő társulata veszélyes konkurenciát jelentett, a Városi Színház is sok operettet játszott, sőt 1921-től az egykori Friedmann Orfeumból átalakított Blaha Lujza Színház ugyancsak operettszínházként indult.
Az első világháborút követő nehéz gazdasági viszonyok is hosszú ideig akadályozták az új operettszínház kibontakozását.
Blumenthal kedvét vesztve 1926. december 1-én átadta a színházat Faludi Sándornak, aki 1929. december 13-ig vezette. Ekkor már éreztette hatását a gazdasági világválság a színházak területén is. Kabos Gyula Fővárosi Művész Színház néven drámai színházat nyit az épületben, de 1929. december 21-től 193o. júniusáig tartó kísérlete kudarccal végződött. 193o. szeptember 2o-tól Sebestyén Dezső igazgatja a színházat, régi nevén, de a válságos években a gyér látogatottság miatt több ízben hosszabb időre is kénytelen bezárni. 1936 szeptemberétől 1938 júniusáig Művész Színház néven ismét drámai színházzal kísérletezett az épületben Bárdos Artúr, aki kétéves sikertelenség után lemondott. A Színművészeti Kamara megalakulása után, a kamara támogatásával Seregi Andor és Sziklai Jenő vették át a színház vezetését. Lemondásuk után 1941-ben Bubik Árpádot nevezték ki igazgatónak, de ő, mivel Berlinben is volt színháza, egy év múlva felmentését kérte. 1942-ben Bánky Róbert és Orosz Barna bérelték ki a háborús események miatt egyre gyérebben látogatott színházat. 1944. december 2-án a megsérült Nemzeti Színház társulata itt tartotta Gárdonyi Géza Annuska című darabjának a felújítását.

1936-tól a Király Színház végleges bezárása után a Fővárosi Operettszínház az operett terén tulajdonképpen monopol helyzetbe került, ezt azonban a gazdasági világválság utóhullámai, a zavaros belpolitikai helyzet, a Színművészeti Kamara fasiszta színházpolitikája, végül pedig a háborús események miatt nem tudta kihasználni.
A felszabadulás után, a Budapest ostromát épségben átvészelt színház 1945 márciusában nyitotta meg újból kapuit. Kezdetben csak esztrádműsorokat adott, délutánonként, április 5-én azonban a Csárdáskirálynővel megkezdte rendes előadásainak sorát, Fényes Szabolcs és Földessy Géza igazgatók vezetése alatt.
 

1949-ben a színházat - az ország valamennyi színházának államosításával egyidőben - állami kezelésbe vették és Gáspár Margitot nevezték ki igazgatónak, aki 1956-ig vezette azt.
1954-ben Blaha Lujza Színház néven kamaraszínházat kapott, a VII. kerületben, amely 196o-ig működött. 1957-I960-ig Fényes Szabolcs a színház igazgatója, 1960 óta pedig Szlovák László vezeti.
 

A színház 5o. éves évfordulóján ezzel az Adattári füzettel köszöntjük a Fővárosi Operettszínházat. Az 50 év műsorában a felszabadulás utánig minden, a színház épületében tartott előadás, vendégjáték szerepel. Az államosítástól azonban csak a színház folyamatos műsorához tartozó előadás, ill. vendégjáték kapott helyet. Nem tüntettük fel a színházban tartott különféle ORI /Országos Rendező Iroda/ rendezvényeket, sem a Bartók Gyermekszínház itt tartott előadásait.

/Koch Lajos/

 

3858   Búbánat • előzmény3857 2019-03-07 00:31:34

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem  - (V/5. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

- Jegyzetek

  1. A szóban forgó partitúrát - egy Huszka által több helyütt javított és kiegészített kopistamásolatot - az OSZMI Kézirattára őrzi (H-I.2.3 253), de egy fénymásolt példánya megtalálható az OSZK Zeneműtárában is (Ms. mus. 5.629).
  2. Bárzsing neve beszélő név: a „bárzsing" szó a népnyelvben nyelőcsövet, ill. disznó- vagy marhabél zsíros rétegét jelenti, vagyis nyilvánvalóan a regénybeli szereplő mohóságára, pénzsóvárságára utal.
  3. Mint ismeretes, 1848. március 15-én este Katona Bánk bánját adták a Nemzetiben; Gertrúd szerepét Jókai későbbi felesége, Laborfalvi Róza játszotta. Neki persze nem ez volt első színpadi fellépése.
  4. Az operett főbb szerepei és alakítói a következők voltak: Hargitay Judit - Petress Zsuzsa / Gyenes Magda; Lávay Béla - Hadics László; Erzsók - Zentay Anna; Andris - Pagonyi János; Blumné - Somogyi Nusi; Orkán - Keleti László.
  5. Boci-boci tarka. Operett 3 felvonásban. Szöveg: Csizmarek Mátyás. Versek: Innocent V. Ernő. Zene: Vincze Ottó. Teljes zongorakivonat szövegkönyvvel (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1954).
  6.  Szövegkönyv: OSZK, FM 6/6655 (A Fővárosi Operettszínház súgópéldányának mikrofilmkópiája).
  7. „Vita az intonáció, népzene és nemzeti hagyomány kérdéseiről", Új Zenei Szemle 2/12 (1951. dec.), 5-11. Szabó állásfoglalásának értelmezéséhez ill. Szabolcsi Bencének a „hagyományvitá"-ban betöltött szerepéről lásd Péteri Lóránt tanulmányát: „Szabolcsi Bence és a magyar zeneélet diskurzusai (1948-1956)", Magyar Zene 41/2 (2003. május), 242-246. A vita jelentőségéhez egy harmadik résztvevő, Járdányi Pál személyére nézve lásd Kusz Veronika, Járdányi Pál (Budapest: Mágus, 2004), 5-6.
  8. Petőfinek és a nemzeti retorikának a kommunista propagandában játszott szerepéhez lásd Gyurgyák János, „A kommunisták és a nemzeti kérdés", in Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története (Budapest: Osiris, 2007), 510-521.; Gyarmati György, „Frusztrált (inter)nacionalizmus", in A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956 (Budapest: ÁBTL-Rubicon, 2011), 234-245.
  9. Obernyik Károly, „Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban", in Színművek 1848-1849-ből, szerk. Kerényi Ferenc (Budapest: Unikornis, 1998) = A magyar dráma gyöngyszemei, 9, 139-184.
  10. Szövegkönyv: OSZK, FM 6/6507 és 6508 (a Fővárosi Operettszínház bemutatójának gépiratos szövegkönyveiről készült mikrofilmkópiák). Zongorakivonat: Bécsi diákok. Romantikus nagyoperett 3 felvonásban. Szövegét írta: az Operett Szinház munkaközössége. Zenéjét Strauss mű­veiből és korabeli muzsikából összeállitotta Majorossy Aladár (Buda­pest: Marton Sándor örökösei / Preszler, 1949).
  11. Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. A Fővárosi Operettszínház 1955. május 19-iki társulati ülésének jegyzőkönyve (OSZK, Fond 16/40).
  12. Venczel Sándor, „Virágkor tövisekkel. Beszélgetés Gáspár Margittal", Színház 32/9 (1999. szeptember), 42.
  13. Színház és Filmművészet 6/5 (1955. máj.), 360.
  14. Színház és Mozi 8/14 (1955. ápr. 8.), 16.
  15. Új magyar irodalmi lexikon, szerk. Péter László, II (Budapest: Akadémiai, 1994), 775-776.; Új magyar életrajzi lexikon, szerk. Markó László, III (Budapest: Magyar Könyvklub, 2007), 163-164. Vö. Háy saját, igen szubjektív visszaemlékezéseivel: Született 1900-ban, ford. Háy Gyuláné Majoros Éva (Budapest: Interart, 1990), ill. Gajdó Tamás munkájának vonatkozó részével: „Színház és diktatúra Magyarországon, 1919-1962", in Színház és diktatúra a 20. században, szerk. Lengyel György (Budapest: Corvina/OSZMI, 2011), 379.
  16. Háy Gyula, Az élet hídja (Budapest: Szépirodalmi, 1951).
  17. Háy vitát kiváltó cikke: „Színházi levél néhány barátomhoz a magyar drámáról", Béke és Szabadság 4/40 (1953. szept. 30.), 16-17. Kende válasza: „A magyar drámairodalom néhány kérdéséről Háy Gyula »színházi levele« kapcsán", Irodalmi Újság 4/21 (1953. okt. 10.), 7. A vitához kapcsolódó további állásfoglalások az Irodalmi Újságban: Gyárfás Miklós, „A magyar dráma ügyének vitájához", 4/22 (1953. okt. 24.), 5.; Hámos György, „Vita Háy Gyula leveléről s Kende István válaszáról", uott.; Háy Gyula, „A magyar dráma kérdéséhez", 4/24 (1953. nov. 21.), 6.
  18. A színházirányítás korabeli mechanizmusáról és változásairól lásd: Heltai Gyöngyi, Usages de l'opérette pendant la période socialiste en Hongrie (1949-1968) (Budapest: Collection Atelier Könyvtár, 2011), 112-165.
  19. Háy Gyula, „Miért nem szeretem?", Irodalmi Újság 7/40 (1956. okt. 6.), 3-4.
  20. 1956 márciusi színlap (OSZMI).
  21. Szabadság, szerelem... Daljáték 3 felvonásban. Szöveg: Háy Gyula. Versek: Fi­scher Sándor. Zene: Huszka Jenő. Teljes zongorakivonat szövegkönyvvel (Budapest: Zene­mű­kiadó Vállalat, 1956).
  22. Hangfelvételek a Magyar Rádió Archívumában (079423-079432, 109851, 124599, 124635, 146677, 154377, 150736, 16391, 286144, 286146, 286147, 374541).
  23. Kéziratos zenekari szólamok és partitúrák a Magyar Rádióhivatal Kottatárából, pecsétjével (ROP 174/c, valamint 50-53 a Magyar Rádió Kottatárában).
  24. Színpad és közönség. Magyar színház adatok, szerk. Taródi-Nagy Béla (Budapest: Színháztudományi Intézet, 1962), II, 138-139.
  25. Uott., 126-127. és 138-139.
  26. A dal általam ismert felvételeinek adatai: rádiófelvétel, Magyar Rádió Archívuma, 374541 és 079429 (1955. május 10., Csákányi László, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Várady László); gramofonlemez, OSZK, HN 30.765 ([1955], Csákányi László, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Várady László); LP-lemez, MR Archívuma, 146677 / OSZK HKSt 11.332 (1978, Csákányi László, MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György); rádiófelvétel/LP-lemez, MR Archívuma, 109851 (1988. április 26., Csákányi László, Wolf-együttes); rádiófelvétel, MR Achívuma, 16391 (átjátszás: 1994. február 9., Csákányi László, [MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György]); magnókazetta, OSZK, MgK 2.525 (1995, Csákányi László, MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György); CD-lemez, OSZK, HKCD 50.301 és HKCD 56.748:2 (1990, 1995, 2010, Csákányi László, MÁV Szimf. Zkar, vez. Behár György).
  27. Rátonyi Róbert, Operett (Budapest: Zeneműkiadó, 1984), II, 330.
  28. Fischer életrajzához lásd a Zeneművészeti Főiskola évkönyveit az 1918/19, 1920/21, 1921/22 és 1922/23-as tanévről, valamint: Magyar Színművészeti Lexikon, szerk. Schöpflin Aladár (Budapest: Országos Színészegyesület, [1929-1932]), II, 43.; Szabolcsi Bence és Tóth Aladár, Zenei lexikon, átd. kiadás, szerk. Bartha Dénes (Budapest: Zeneműkiadó, 1965), I, 634.; Brockhaus-Riemann zenei lexikon, a magyar kiadást szerk. Boronkay Antal (Budapest: Zeneműkiadó, 1983), I, 579.; Muzsika 38/4 (1995. ápr.), 45.
  29. Irodalmi Újság 6/18 (1955. ápr. 30.), 4. Az álló betűs rész saját kiemelésem.
  30. Mellesleg a zeneszerző fennmaradt vázlatai és fogalmazványai (OSZMI Kézirattár, H-I.1.2 700) alapján, egy utóbb elvetett terv szerint teljesen más szövegű és zenéjű szólószámot szánt Melchiornak: egy 2/4-es, E-dúr/e-moll hangnemű sanzont, melynek szövege így kezdődik: „Nem mosolygott felhőtlenül soha rám a nyár-ég...".
  31. Gáspár Margit. A múzsák neveletlen gyermeke. A könnyűzenés színpad kétezer éve (Budapest: Zeneműkiadó, 1963). Németül: Stiefkind der Musen. Operette von der Antike bis Offenbach, übers. von Hans Skirecki (Berlin: Lied der Zeit, 1969). A Gáspár munkájában kifejtett operett-eredetmítosz értelmezéséhez lásd Heltai Gyöngyi tanulmányát: „Az operett eredetmítoszai és a politika. Egy »kitalált tradíció«", in uő., Az operett metamorfózisai, 1945-1956. A „kapitalista giccs"-től a haladó „mimusjáték"-ig (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2012), 39-69.
  32. No. 12 Bál az udvaron, „Itt a verkli..."; No. 9 Szerenád, „Bár példaszó..."; No. 10 Kettős, „Súrolj, súrolj babám...". Nemtudomka. Operett 3 felvonásban. Szövegét irta Bakonyi Károly. A verseket irta Harsányi Zsolt. Zenéjét szerzette Huszka Jenő. Teljes szöveges zongorakivonat (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, cop. 1914, lemezszám: R. és T. A. 1123).
  33. No. 9 Anna és Fedor kettőse, „Rég eltűnt, aki szívem úgy tiporta szét..." és No. 5 Anna keringője, „Szállnék, mint a madár...". Hajtóvadászat. Operett 3 felv. Irta: Martos Ferenc. Zenéjét: Huszka Jenő. Először adták 1926. X. 22 (hely és kiadó nélkül; [1926]). Kéziratból litografált zongorakivonat, a prózát nem tartalmazza.
  34. Fel­támadt [sic] a tenger. Petőfi Sándor költeménye. Huszka Jenő zenéje (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1948).
  35. Huszka Jenő hagyatéka, OSZMI (H-I.1.2/700). A levél, melyben a zeneszerző csak a Hajtóvadászatból kölcsönzött két számról tesz említést, Dr. Palágyi Róbert jogtanácsosnak íródott.
  36. „Márciusi vihar a végleges címe a Fővárosi Operettszínház legközelebb bemutatásra kerülő magyar operettújdonságának, melyet Jókai után Háy Gyula írt s zenéjét Huszka Jenő szerezte." Színház és Mozi 8/11 (1955. márc. 18.), 28.
  37. Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. A színházak 1954/55 évi ideiglenes műsorterve (OSZK, Fond 16/33, fol. 3).

 

1. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 1-16. ütem (Lassú) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

Jelen írás a „Könnyűzene - könnyű zene?" című konferencián (Zenetudományi Intézet, 2014. jan. 31. - febr. 1.) tartott előadás tanulmányváltozata, és az OTKA támogatásával végzett posztdoktori kutatásaim (PD 83524) nyomán, az MTA úgynevezett Lendület pályázata (80806) keretében készült. Elkészítéséhez több közgyűjtemény - az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Színháztörténeti és Zeneműtára, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Kézirattára, a Magyar Rádió Archívuma és Kottatára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Régi Zenetörténeti Kutatókönyvtára - nyújtott segítséget. Köszönetet mondok valamennyi említett intézmény munkatársainak.

 

2. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 31-46. ütem (Ugrós nóta) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

 

3. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 95-110. ütem (Friss) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

 

3857   Búbánat • előzmény3856 2019-03-07 00:29:31

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem    - (V/4. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Visszatérve a munkám kezdetén felvetett másik kérdéshez: minek tekintsük mármost a Szabadság, szerelem zenéjét, könnyűzenének? Gáspár kétségkívül könnyűzenének tekintette az operettet általában - erre utal egyebek mellett 1963-as operettkönyvének szerény alcíme: „A könnyűzenés színpad kétezer éve".31 A Huszka-operettet pedig „igazi musicalféle..."-ként említi; úgy tűnik, az ő szemében afféle „East Side Story" volt. Mindazonáltal haboznék musicalnek nevezni egy olyan operettet, melyben 19. századi verbunkost táncolnak. Megjegyzendő azonban, hogy bár a palotás kétségkívül karakterisztikus részlet, amely ráadásul közzeneként meg is ismétlődik a darabban, természetesen találunk a műben olyan zeneszámokat is, amelyek lényegesen könnyedebbek - ilyen mindenekelőtt a szubrett- és komikus szereplőkhöz kapcsolódó No. 3, 6 és 13 tánckettős.

Nem biztos tehát, hogy szerencsés egy egész estét betöltő zenés színpadi művet egyszerűen a komoly- vagy a könnyűzene kategóriák valamelyikébe beskatulyázni. Már csak azért sem, mert a magyar operett prototípusa abból az elképesztő stiláris és műfaji eklektikából született, amely a késő 19. századi magyar színházi életet - különösképpen a vidéki színházi életet - jellemezte; olyan színházi karmesterek működése nyomán, akik az operáktól a népszínművekig mindenféle műfajú darabot komponáltak és vezényeltek. Ez az eklektika később csak fokozódott. A 19. századból örökölt magyaros stílus mindenesetre ténylegesen populáris zene volt, s kezdettől fogva hozzátartozott a magyar operetthagyományhoz - szemben a Boci-boci tarka matyó lagziját kísérő, kodályi útmutatást követő folklorisztikus stílussal.

Tekinthetjük-e komolyzenének a palotást? Kétségkívül inkább emlékeztet egy olyan 19. századi műzenei stílusra, amelyet ma inkább komolyzeneként tartunk számon. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy a tánczenei fogantatású színpadi verbunkos Erkel korában ugyanolyan „komoly" zenének számított volna, mint teszem azt Beethoven Egmont-nyitánya. Ráadásul meglehetősen nagy a kontraszt, ha Huszka táncbetétjét egy progresszív zeneszerző közel egykorú műve után hallgatjuk meg. Ami miatt mégis komolynak érezzük, az az Erkel-kor reminiszcenciái mellett elsősorban az előadó apparátus: a klasszikus zenei hagyományban gyökerező szimfonikus zenekar (két fuvola, oboa, két klarinét, fagott, három kürt, két trombita, három harsona, üstdob és egyéb ütők, hárfa, vonóskar).

Mint láthattuk, az agg Huszka operettje a nézettségi adatok szerint a megcélzott népszerűséget nem, vagy csak csekély mértékben érte el. Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy a Szabadság, szerelem zenéje összességében Melchior ernyőjéhez hasonlóan régidivatúnak számított a bemutató idején. Részben a zeneszerző meglett korának velejárójaként, hiszen olyan komponistáról van szó, aki 1893 és 1905 között végezte tanulmányait a Zeneakadémián. A régivágású stílus ugyanakkor Huszka kompozíciós módszeréből is adódik: legalább öt zeneszám korábbi kompozíciók újrafelhasználása révén jött létre. A No. 5 (A postakocsi érkezése, „A posta jön..."), No. 6 (Tréfás tánckettős, „Jó az utazás...") és No. 13 (Játékkettős, „A színi pálya csuda világa...") a zeneszerző 1914-ben bemutatott operettjéből, a Nemtudomkából származik;32 a főszereplők No. 18 kettőse („Ó csakhogy hazaértem..." - „Áldom az ég urát") két további zeneszám összekapcsolásából ered, melyek eredetileg az 1926-ban bemutatott és megbukott, Hajtóvadászat című operett részét képezték;33 a már említett forradalmi kórus, a Felvirradott a hajnal pedig egy eredetileg a '48-as centenáriumra komponált Petőfi-megzenésítés, a Feltámadott a tenger kontrafaktuma.34 A kölcsönzések egy részére szerzői jogi problémák miatt maga Huszka hívta fel a figyelmet egy 1955. március 16-án kelt levelében.35 E levél azért is érdekes, mert mintegy két héttel a premier előtt a zeneszerző a véglegestől eltérő címmel, Márciusi viharkéntemlíti benne az operettet - akárcsak a Színház és Mozi egykorú tudósítása.36 Igaz, a végleges cím már egy 1954. október 4-i keltezésű, ideiglenesnek nevezett színházi műsortervben felbukkan.37 A dokumentum szövegezése - „Jókai-Háy-Huszka: Szabadság, szerelem, vagy Jókai-Bálint: Istenhegyi lány" - arra utal, hogy a Huszka-operett bemutatása - sejthetően a nemzeti forradalmi téma kényes volta miatt - ekkoriban még nem volt teljesen eldöntött tény, s alternatív lehetőségként egy másik Jókain alapuló darab bemutatását is tervbe vették. De vajon miért kellett alig néhány héttel a premier előtt végleg elvetni a másik címváltozatot? Talán azért, nehogy a Márciusi vihart a márciusi párthatározatokra való utalásként értsék?

Bárhogy is volt, az operettbeli palotás megítélésem szerint éppen azáltal hat könnyűzenének, hogy egy évszázaddal korábbi, komolynak látszó zenei stílust kelt új életre. Természetesen nem kívánom elmosni azt a sok esetben nyilvánvaló és nem alaptalan különbséget, melyet a mindennapi szóhasználatban a „komoly-" és „könnyűzene" kategóriáinak szembeállításával szokás megragadni. Munkámmal mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ezek nem minden esetben szerencsés és egyértelmű terminusok. }

(Jegyzeteket lásd a befejező,  V/5.részben)

 

3856   Búbánat • előzmény3855 2019-03-07 00:27:36

 (Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem   - (V/3. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

A Gáspár-interjúnak az operett fogadtatására és a Jókai-regényt dramatizáló Háy Gyula személyére vonatkozó részletei mindenesetre annál érdekesebbek, mivel Háy meggyőződéses kommunista író volt.15Tanácsköztársaság alatti szerepvállalás, Németországban, Ausztriában és a Szovjetunióban töltött emigránsévek után a második világháború végeztével tért haza Magyarországra. A kommunista hatalomátvételt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgjaként működött. 1946 és '54 között több művét is bemutatta a Nemzeti Színház; 50-es évek elején írott drámái, például a Kossuth-díjjal jutalmazott Az élet hídja (bem. 1951. febr. 13.) alapján bízvást tekinthetnénk egyszerűen Rákosi udvari költőjének. A darab témája a Kossuth-híd 1946-os felépítése, a hídépítés sikerét veszélyeztető jégzajlás problémáját pedig deus ex machinaként Rákosi elvtárs oldja meg: az egyik munkással folytatott telefonbeszélgetést követően máris hívja Vorosilov marsallt és elintézi, hogy a Vörös Hadsereg robbantókülönítménye meg egy szovjet jégtörő hajó a magyar munkások segítségére siessen.16 Sugárzóan boldog végkifejlet...

Háy további sorsa mindenesetre nem ilyen problémamentesen alakult: az udvari költőből ellenzéki író, majd forradalmár lett. Az operett bemutatása idején már Nagy Imre köréhez tartozott, és a Petőfi Kör tagja volt. Mi több, annak ellenére, hogy korábban maga is az állami cenzúrát gyakorló Dramaturgiai Tanács tagja volt, 1953 őszén magával Kende Istvánnal, a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának vezetőjével keveredett sajtóvitába, akit hivatalával együtt nyíltan hibáztatott a magyar dráma válságáért.17 Nem minden alap nélkül: Kende a keményvonalas, rákosista színházirányítás képviselője volt a minisztériumban, s azt követően is a régi rend védelmezője maradt, hogy az 1953-as kormányváltás nyomán Révai Józsefet Darvas József váltotta a tárca élén.18 Háy viszont egyre ellenzékibb hangot ütött meg: 1956. október 6-án, a korábban koncepciós perben elítélt és kivégzett kommunista politikus, Rajk László újratemetésének napján vitriolos hangú szatírát közölt az Irodalmi Újságban arról, miért nem szereti Kucsera elvtársat.19 November 4-én, a szovjet bevonulás napján pedig ő olvasta be a Rádióban a Magyar Írók Szövetségének segélykérő nyilatkozatát. A forradalom bukását követően az úgynevezett „nagy íróper" egyik mellékszereplőjeként hat év börtönre ítélték, három év után amnesztiával szabadult. 1964-től haláláig osztrák, illetve svájci emigrációban élt.

Kucsera elvtárs ide vagy oda, a forradalmi operettromantika nem csak egyes pártbeliek, de a szélesebb közönség körében sem bizonyult igazán népszerűnek. Úgy tűnik, hogy a mű 100. előadását hirdető színlapon inkább a vágyott, mintsem ténylegesen megvalósult 100. előadásról lehet szó.20 Annak ellenére, hogy 1956-ban a mű zongorakivonata és teljes szövegkönyve megjelent a Zeneműkiadónál,21 továbbá hangfelvételek22 és zenekari szólamok23 tanúsága szerint több részletét a Rádióban is adták, a darab Taródy-Nagy Béla adatai szerint mindössze 98 előadást ért meg és 110 478 néző látta.24 Vagyis nem csupán a korszak bombasikere, Kálmán Csárdáskirálynőjének átdolgozása (1954-56: 1199 előadás / 1 027 389 néző), de még Vincze téeszoperettje, a Boci-boci tarka (1953-56: 262 előadás / 203 349 néző) is lényegesen több előadást ért meg.25 Ez még akkor is elég gyenge fogadtatás, ha tekintetbe vesszük: a Huszka-darab szériájának rövidségében valószínűleg közrejátszott, hogy az operettforradalmat másfél évvel később igazi forradalom követte; '56 október-novemberét követően a darab így témája és Háy személye miatt még kevésbé lehetett kívánatos. Tudomásom szerint soha nem újították fel azóta.

Annál feltűnőbb, hogy a teljes mű sikertelensége ellenére az operett egyik száma már '55-ben meglepő népszerűségre tett szert; nem csupán gramofonlemezen jelent meg ekkoriban, de még a '70-es, '80-as években is több hangfelvétel készült belőle. Pedig csak egy mellékszereplő viszonylag jelentéktelen zeneszámáról van szó: a sánta orvos, Glanz Melchior ¾-es, kétstrófás D-dúr kupléjáról, melynek refrénje azzal a kérdéssel zárul: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj?"26 Rátonyi Róbert visszaemlékezései szerint27 e dalt reggeltől estig játszotta a Rádió, és ennek jogdíjaiból vásárolhatott zongorát később világhírű karmesterekké váló fiainak az operett verseinek szerzője, az alapos zeneszerzéstanulmányokat folytatott színházi karmester, opera- és operettszövegkönyv-fordító, rádiós zenei dramaturg, Offenbach-Kenner: Fischer Sándor (1900-1995).28 Feltételezem, hogy e zeneszám népszerűsége - a fiatal Csákányi László előadásán túl - nem kis részben Fischer szövegének volt köszönhető. Paradox módon erre látszik utalni az Irodalmi Újság korabeli kritikusának, Hegedűs Zoltánnak megjegyzése is, jóllehet szerinte

[...] a dal szövege nem illik egy 48-as honvédorvos szájába, (a közönség azonban minden este megismételteti, szeretném hinni, hogy nem a szövege, hanem nagyon hangulatos muzsikája miatt).29

Melchior arról énekel, hogyan keresi fel az orvos gyógyulásra áhítozó betegeit:

I.

Társtalanul járogat az orvos,

Csak egy régidivatú vén ernyőt hordoz,

És soha meg nem áll, betegekhez jár,

Bekopog, s kikopog mindent.

Mert kikopog, nincs titok ott semmi.

Tudja jól, mi az oka, mit kell majd tenni.

Mért dobog úgy a szív,

Ha van egy kis ész, az egész nem is nehéz.

Refr.

„Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj,

azt hiszem, a szívemmel baj van.

Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj."

Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

„Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?

Jaj, ugyebár meggyógyít engem?"

Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól,

„Doktor úr, a maga szíve sose fáj?"

II.

Szép feladat, hogy valaki doktor,

Bárha nem pihen is az ágyában sokszor,

Mert idekéri egy, oda várja más,

S betege jöhet-e rosszkor?

Így bekopog sorra a sok ajtón,

Kérem nyújtsa ki csak a nyelvét, sóhajtson,

Ez nagyon ismert kór, ő maga tudja jól,

Bár erről soha se szól.

Refr.

Doktor úr, doktor úr... (stb.)30

A dal szövegében említett doktor, akárcsak Melchior maga, a szöveg szerint „régidivatú vén ernyőt hordoz" - legalábbis az 1956 előtti felvételeken és forrásokban, mert a későbbi felvételeken „vén ernyő" helyett következetesen „kis táska" szerepel. Az apró változtatás több lehet merő véletlennél. Tudván, hogy az 1958-ban koncepciós perben elítélt majd kivégzett reformer miniszterelnök, Nagy Imre gyakran mutatkozott karján régidivatú vén ernyővel, nagyon is elképzelhető, hogy a szöveget épp azért kellett megváltoztatni '56 után, mert a kádári konszolidációt követően nemkívánt emlékeket idézhetett fel.

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)

3855   Búbánat • előzmény3854 2019-03-07 00:26:39

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem    - (V/2. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Ami a külsőségeket illeti, Háy Gyula (1900-1975) szövegkönyve meglehetős hűséggel követi Jókai regényét. Említésre méltó különbség azonban, hogy az operett cselekménye kizárólag az 1848/49-es évekre sűrűsödik. Háy a hagyományos szereptipológia jegyében egy Erzsók nevű cselédlány-szubrettel és egy Orkán nevű színész komikussal gyarapítja a szereplők sorát; a négyesfogat így hatosfogattá bővül, két szubrett-komikus páros is van.4 Talán a legérdekesebb eltérés az irodalmi előképhez képest, hogy az operettben egyáltalán nem szerepel a regény Pusztafi névre hallgató költője - éppen az a figura, akit Jókai nyilvánvalóan Petőfiről mintázott. Az viszont már a bemutató idejének történelmi helyzetéből következett, hogy a szabadságharc leverésében segédkező, Paszkievics vezette orosz haderőt a szövegkönyv nem említi - ez ugyanis igen kellemetlen történelmi párhuzamokra adhatott volna alkalmat egy szovjet csapatok által megszállt országban.

Az operett nemzeti történelmi témája és magyaros hangja azonban mintha meglepő ellentmondásban lenne a bemutató időpontjával és helyszínével: a mű premierjére ugyanis a Rákosi-korszak vége felé, az államosított Fővárosi Operettszínházban került sor, melynek hithű kommunista igazgatónője, Gáspár Margit 1949 óta kitartóan fáradozott a magyar operetthagyomány és a szovjet szocialista realista operett ötvözetének kikovácsolásán. Az ideológiailag haladó operett megteremtése jegyében olyan művek születtek, mint Vincze Ottó, Csizmarek Mátyás és Innocent Vincze Ernő Boci-boci tarka című opusza (bem. 1953. július 3.), mely a mezőgazdaság kollektivizálását és a falusi osztályharcot dolgozta fel, s melynek végén a paraszt primadonna és a traktoros bon­viván matyó népdalszvit hangjaira esküszik egymásnak örök hűséget.5 A Jókai-regény dramatizálása ehhez képest meglepő választásnak tűnik. Nem a magyar történelmi téma általában, hiszen ilyennel a legridegebb sztálinista időkben is találkozhatott az Operettszínház közönsége: 1951 októberében mutatták be Sárközy István, Semsei Jenő és Benedek András A szelistyei asszonyok című művét, Mikszáth azonos című regénye nyomán; ennek cselekménye - milyen poétikus! - Mátyás uralkodása alatt játszódik.6 A forradalmi romantika és annak zenei hagyománya sem volt idegen a rákosista kultúrpolitikától, mint azt többek között Szabó Ferencnek az 1951-es Magyar Zenei Hét alkalmával tett kijelentései tanúsítják.7 A forradalmi romantika már csak azért sem volt idegen, mert a kommunista hatalomátvétel egybeesett a '48-as forradalom centenáriumával, s az új rezsim nemzeti mázzal leöntött retorikájában Lobogónk, Petőfi kitüntetett szerepet kapott.8 Nem meglepő tehát, hogy a Gáspár vezette Fővárosi Operettszínház mindjárt az államosítást követően, 1949 szeptemberében forradalmi témájú operettel kezdte meg működését: a Bécsi diákok címet viselő darab 1848-ban játszódó szövegkönyve, melyet a színház Munkaközössége jegyzett, Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátékán (bem. Pest, Nemzeti Színház, 1849) alapult.9 Zenéjét Majorossy Aladár állította össze ifjabb Johann Strauss műveiből; a keringőkirályt a szövegkönyv atyjával együtt fel is lépteti a darabban, melyben betétdalként egy Petőfi-megzenésítés, az Olaszország című vers is elhangzott.10

A Szabadság, szerelem bemutatására azonban alaposan megváltozott körülmények között, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés rövid időszakának vége felé került sor: az új moszkvai direktíváknak megfelelőn 1955. április közepén mondatták le az '53 júliusában kinevezett, reformkommunista Nagy Imrét a miniszterelnökségről, és próbálta helyreállítani hatalmát Rákosi. Az Operettszínház színészei így a Huszka-operett premierje után másfél hónappal tartott társulati ülésen a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem csupán arról értesülhettek, hogy az intézmény 114,6%-kal túlteljesítette az előirányzott bevételi tervet, megnyerve a színházak gazdasági versenyét, hanem arról is, hogyan kell érvényesíteni szakterületükön a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a jobboldali elhajlást elmarasztaló, márciusi határozatait.11 A Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának útmutatását ismertető Gáspár Margit a Huszka-darabot érdekes módon nem a múlt felé forduló és ideológiailag káros régi típusú operettek közé sorolta, hanem olyan, „hasznos"-nak nevezett szocialista realista operettekkel együtt említette, mint A szelistyei asszonyok és az Állami áruház.

Figyelemre méltó ehhez képest, hogy az operett forradalmi témája, ha hihetünk Gáspár évtizedekkel későbbi visszaemlékezésének, rákosista körökben nem váltott ki maradéktalan lelkesedést. Venczel Sándornak adott, 1988-as interjújában, amely jóval később, csak a '90-es évtized végén jelent meg a Színház című folyóiratban, az Operettszínház egykori igazgatónője így nyilatkozott a darabról:

[...] akármilyen érdekes, szép volt az előadás, kikaptunk érte. A premieren ott volt Rákosi titkára, és azt mondta nekem: maguk miért mindig csak bukott forradalmakkal foglalkoznak? Hát hiába, ha egyszer nem voltak győztes forradalmaink... De gondolom, azért sem szerették a darabot, mert Háy írta, bár ezt én előre tudtam és vállaltam. Pedig nagyon erős, drámai anyag volt, már igazi musicalféle. Ha agyonütnek, sem tudom, ki volt akkor a nagy-budapesti párttitkár, mindenesetre ő is eljött, és azt mondta: ez a darab túl drámai, ez nem ide való, legföljebb az Erkel Színházban lehetne megcsinálni...12

Ami azt illeti, a Szabadság, szerelem valóban meglehetősen komolyra sikeredett. Olyannyira, hogy a Színház és Filmművészet kritikusa, Sebestyén György nem minden alap nélkül kifogásolhatta a bemutató előadást követően: „milyen operett az, amin keveset lehet nevetni?"13 A szüzsé 19. századi voltán túl valószínűleg ez a nem éppen tréfás jellege magyarázza, hogy a premier színlapján és a mű nyomtatott kiadásában nem „operett", hanem „regényes daljáték" a műfaji megjelölés; a Színház és Mozi premier-beszámolójának névtelen kritikusa pedig így jellemezte a darabot:

[...] regényes, romantikus, hősies, hazafias zenés darab, ifjúságunk olvasmányainak hőseit megelevenítő, történelmünk hőskorát idéző, szórakoztatva lelkesítő és lelkesítve is szórakoztató.14

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)

 

3854   Búbánat 2019-03-07 00:23:20

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem  - (V/1. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Nem tévedés: az 1-3. kottán idézett zenét nem a 19. század közepén, hanem a 20. század ötvenes éveiben írták; a bemutatóra nem 1844 januárjában, hanem 1955 áprilisában került sor; a zeneszerző pedig nem Erkel Ferenc, vagy valamely kortársa, hanem a magyar operett ekkor már meglehetősen öregecske grand old manje: a nyolcvanadik évében járó Huszka Jenő. A Szabadság, szerelem címet viselő operett második felvonásából idézett táncbetétnek a zeneszerző a „Magyar táncok" címet adta, a szövegkönyvbeli szereplők pedig „palotás"-ként emlegetik. Mint láthatjuk, a balettzene a 19. századi műzenei verbunkos minden jegyével ékes: lassú-friss felépítésű; ebből az 1. kotta a líd kvartos a-moll hangnemű nyitó szakasz kezdetét mutatja, melyet a zeneszerző - legalábbis a kéziratos partitúrában - ténylegesen „Lassú"-nak címzett.1 Negyedelő, lassú dűvő kíséret, dallamát pedig sok előke és feszes pontozott ritmusok jellemzik. Bő másodlépések és bokázó zárlat adja tudtunkra, hogy igazi magyar zenét hallunk - wahre ungarische Nationalmusik aus dem echt ungarischen neunzehnten Jahrhundert. A zeneszámmal kapcsolatban nem túlzás sarkantyúpengetésről beszélni; olyannyira nem, hogy az említett partitúrába a zeneszerző több helyütt beírta a „sarkantyú" szót az ütőhangszerek szólamához, jelezve, hogy a színpadon ágáló táncosoknak a megfelelő ritmusban kell pengetni a sarkantyút. A friss voltaképpen két részből áll: az első egy szinkópás ritmusú, esztam-kíséretes, „Ugrós nótá"-nak nevezett szakasz, előkés fricskákkal, líd kvartos a-mollban kezdve (2. kotta), de maggiore, A-dúr kicsengéssel. Az ugrós nótát követi a tulajdonképpeni „Friss", amely végig A-dúrban van, s amelyben elsősorban a tizenhatod-aprózás a meghatározó (3. kotta).

De miért és milyen összefüggésben kerül elő a 19. századi verbunkos egy 1955-ben keletkezett és bemutatott operettben? És használhatjuk-e ezzel az operettel kapcsolatban a könnyűzene szót?

Az Erkel és Petőfi korát idéző magyaros hang természetesen nem véletlen: a darab színhelye valóban a 19. századi Magyarország. A cselekmény meglehetősen viharos történelmi korszakban játszódik: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A palotást a Nemzeti Színház művészei táncolják, miután arról értesültek, hogy a győztes magyar honvédseregek Pest felé tartanak. Az operett azonban ennél jóval konkrétabban kapcsolódik Petőfihez: mindjárt a címe a közismert Petőfi-vers éléről származik, melynek megzenésítése betétdalként hangzik el az operett első felvonásában - akárcsak egy másik Petőfi-vers, a Feltámadott a tenger átköltése, egy forradalmi kórus keretében, „Felvirradott a hajnal..." szöveggel. Igaz, a szövegkönyv alapjául nem Petőfi, hanem egy másik 19. századi magyar szerző műve szolgált: Jókai Mór Politikai divatok című regénye.

Jókai műve Lávay Béla és Hargitay Judit viszontagságos történetét beszéli el a reformkortól a Bach-rendszer végéig. Judit szülei eltiltják lányuktól szerelmét, az ügyvéd és politikus Lávayt, mivel az a megyegyűlésen a feltétel nélküli jobbágyfelszabadítás mellett szónokolt. Mi több, Judit apja végrendeletében meghagyja, hogy amennyiben halála után lánya Lávayhoz menne férjhez, teljes örökrésze a szülők által kiszemelt vőjelöltre, a végrendelet elkészítésében segédkező Bárzsing Elekre szálljon.2 Miután anyja egy tömegszerencsétlenség során életét veszti, apját pedig a váratlan halálhír hatására végzetes szélütés éri, Judit úgy dönt, hogy az örökség helyett inkább a szerelmi házasságot választja, s egzisztenciáját biztosítandó, színésznő lesz. A sors szeszélye folytán debütálására 1848. március 15-én, a forradalom napján, egy addig betiltott dráma vezető női szerepében kerül sor a Nemzeti Színházban (természetesen óriási sikert arat).3 Úgy tűnik, hogy a szerelmesek elérik céljukat: összeházasodnak. A politikai divatok azonban gyorsan változnak: a forradalmat szabadságharc követi, Béla így esküvőjük másnapján honvédnek áll. A szabadságharc elbukik, a honvédeket megtorlás fenyegeti - kivéve Komárom védőit, akik a megadás fejében sértetlenségüket garantáló menlevelet kapnak. A férje életéért aggódó Judit Glanz Melchior orvossal ugyanolyan sebet vágat homlokára, mint amilyet Béla szerzett a háborúban, és eljátssza élete legnehezebb szerepét: férfiruhát öltve a kapitulált Komáromba megy, hogy menlevelet szerezzen neki. Már-már úgy tűnik, kudarcot vall, mert az igazolóbizottság elnöke Kolbay őrnagy, aki mindkettejüket gyermekkoruk óta ismeri. A konzervativizmusáról és feltétlen igazmondásáról híres Kolbay azonban úgy tesz, mintha nem ismerné fel Juditot, kiállítja a menlevelet és ezzel megmenti Béla életét. Végül az atyai örökség kérdése is megnyugtatóan rendeződik: Bárzsing okiratáról kiderül, hogy hamisítvány; az eredeti végrendelet egy tűzvész során megsemmisült.

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)

 

3853   Búbánat 2019-03-05 10:59:04

Múltidéző

Fővárosi Operettszínház – színlap plakátok - programismertető - 1959. január hó

Lajtai Lajos: Három tavasz

Farkas Ferenc: Vők iskolája

Kerekes János: Kard és szerelem

Gyöngy Pál: Narancshéj

Bródy Tamás: Köztünk maradjon

Eisemann Mihály: Bástyasétány 77

3852   Búbánat 2019-03-04 21:50:23

Petress Zsuzsa, magyar színésznő, primadonna, a Budapesti Operettszínház érdemes és kiváló művésze volt.

Ma tizennyolc esztendeje hagyott itt bennünket. (Budapest, 1928. december 11. – Budapest, 2001. március 4.)  

Forrás: Médiaklikk.cms.mtv.hu

Az Ő emlékét idézem fel most a Film Színház Muzsika hatvan évvel ezelőtti lapszámában megjelent írás újraközlésével:

„Primadonna és színésznő”

  • Film Színház Muzsika, 1959. január 2. (1. szám)

A primadonna nemrég az álmairól nyilatkozott; nem voltak ezek talányos álmok. Miről is álmodhatott egy ifjú primadonna? Szerepekről. Nagyoperettről, belépőkről és duettekről. S egy kicsit talán az operáról is.
Most, amikor Kellér Dezső és Lajtai Lajos operettjében megkapta Rozika szerepét, Petress Zsuzsa elkeseredett. Hiszen ez nem igazi primadonna-szerep! Ez inkább próza. A szereposztás körül vihar kerekedett. A prózai szerep, úgy tűnt fel, nem jelent meg az ifjú primadonna álmaiban. Csak négy énekszám az egész. Kis kóristalány az első felvonásban, földbirtokosné a másodikban, a színészotthon öreg lakója a harmadikban. Hol itt a csillogás? Hol itt az énekalkalom? Pedig Petress Zsuzsa prózai színésznőnek készült a főiskolán, közben fedezték fel szép énekhangját. Így vált belőle primadonna.
S most, a „Három tavasz” premierjén Petress Zsuzsa pompásan egyesítette a kettőt: a prózai színjátszást és az operettet. A szerep eltér az eddigi operettfiguráktól. Megírt, megrajzolt szerep, emberi tulajdonságokkal, jellemábrázolási alkalommal. Úgy indul, mint egy szabályos primadonna-szerep, mintha egy kóristalány csodálatos karrierje kezdődnék. De nem így folytatódik.

A kis kóristalányból nem lesz híres primadonna, hanem csalódott, szegény dúsgazdag asszony, azután emlékein merengő, megkopott segédszínésznő, s végül a színészotthon elfáradt lakója. S Petress Zsuzsa, akiről mindig tudtuk, hogy kitűnő színésznő is, igazi lélekrajzzal, művészi karakterábrázolással lepett meg. Emberi sorsot tárt fel a három felvonás más és más alakjában, tavaszt mutat, mint kóristalány, érlelő nyárutó szomorkodik benne, amikor földbirtokosné, s fáradt, de megbékélő őszt villant fel, mint öreg színésznő. S mert öreg lenni! Maszkjában, játékban, tartásban. Akadt ugyan néhány operettrajongó nézője, aki felrótta: „Miért öregíti magát ennyire a harmadik felvonásban? Operett az operett, s a primadonna maradjon primadonna. Tehát szép és csillogó még az öregségben is. Petress Zsuzsa így válaszolt: „Igaz, de a primadonna — színésznő is. Nem féltem a népszerűséget és a fiatalságot a jellemábrázolástól. Ez a szerep, ezt kell eljátszani.”

Most már övé a szerep, minden rezdülését érzi és érezteti, de a kicsit keserű, szomorkás öregasszony áll hozzá a legközelebb. Így mondja: „Az egészet akartam eljátszani. A kóristalány szegénységét, s a véletlenek drámáját. Mindhárom felvonáshoz kialakítottam magamban egy-egy kis történetet. Hozzá költöttem a szerephez a lány sorsát, életútját, hogy az egész embert megmutathassam, s minden előadáson érzem, hogy a közönség megért.

 S a néző örül az alakításnak, tapsol a jellemábrázolónak, a harmonikussá ötvözött emberi alaknak, aki a maga életét éli a színpadon, reményekkel kezdi, s öreges belenyugvással végzi, s a fináléban mintha azt mondaná: ilyen az élet.

Az öregasszonyt szereti a legjobban Petress Zsuzsa. Ez természetes, hiszen szép és fiatal. És: színésznő.

 (d. i.)

3851   Edmond Dantes 2019-03-04 14:14:57

Jobb híján itt posztolom. A Nemzeti Lovas Színház igazgatója, Pintér Tibor az Operettszínház zaklatási vádak miatt kirúgott egykori igazgatóját, Kerényi Miklós Gábort kérte fel a Demjén-musical, A szabadság vándorai rendezésére. Részletek itt illetve itt.

3850   Búbánat 2019-03-03 21:45:58

 „A Filharmóniától a film-harmóniáig”

Beszélgetés Vincze Ottóval

/RTV Újság - 1982. április 12., Ungváry Ildikó/

Sajnos, ez a szellemes cím nem tőlem származik. A Rádióélet 1943. decemberi utolsó számában leltem rá, ahol Vincze Ottó szerzői estjét harangozták be vele. Ezért is mondhatjuk el ma róla, hogy a Rádió háziszerzője immár négy évtizede…

A beszélgetés apropója pedig a művész közelgő 75. születésnapja és Opera Szmirnába…? című új – Goldoni művére szerzett – zenés játékának a bemutatója.

- Még gimnáziumba jártam, amikor már az akadémián zeneszerzést tanultam. Első rádiószereplésem bátyám, Innocent Vincze Ernő rádiórendezéséhez kötődik. „Az utrechti diákok”-at rendezte, még a Rákóczi úti Stúdióban. Ezt kísértem – élőben – zongorán. Azóta is szívesebben dolgozom egyenes adásban, mint felvételre. Akkoriban 1 – 2 óránk volt a próbára, a szünetben átmentünk a kollégákkal egy deci nemes kadarra a Kis Pipába, s aztán jöhetett az előadás… Egyik nagyzenekari bemutatóm után (Capricciómat játszotta a Filharmónia, Ernest Ansermet vezényletével) felkeresett a Rádió főrendezője, és legnagyobb meglepetésemre egy farsangi keringő megírásával bízott meg. Az „Espresso” siker lett, s meghozta a következő megbízást. Az már sláger lett. Ettől kezdve vagyok kétarcú szerző: egyik arcom komoly áhítattal fordul az instrumentális muzsika felé, a másik – derűvel – szórakoztató zenét művel.

Sorra születtek darabjaim: operettek („Farkas a havason”, „Boci-boci tarka”, „Párizsi vendég”…), zenés játékok („Budai kaland”, „Kedves rokonok”, „Cseberből-vederbe”…), majd pedig a különféle filmzenék („Futótűz”, „A Noszty fiú esete Tóth Marival”, „Az aranyember”, Homoki-Nagy filmek kísérőzenéje…)

Egyébként mindig úgy éreztem, legjobb munkáim az íróasztal mellett születnek, még ha voltak is nagyon sikeres színházi bemutatóim. Ezek a mindennapi kenyeret adták csupán… Az ember különben egész életében két dolgot keres: az izgalmat meg a nyugalmat. Nekem mindkettőből kijutott.

- Rádiós élete izgalmas volt-e, vagy inkább nyugalmas?

- Ezt a munkát mindig szerettem, mert nincs benne lehetetlenség. A rádióban muzsikával mindent ki lehet fejezni, két szerelmes andalgását a fasorban, szívbéli megrendülést, vagy akár a helyzetkomikumot. A rádió láthatatlan film, ellentéte a valahai némafilmnek. S itt akár a zenét is „látni” lehet… Érdekes, a tévével sosem volt sikerem, pedig azt hinné az ember, hogy ott a kép sokat segít.

- S a legújabb – immár kilencedik – zenés rádiójáték milyen lesz?

- Nagyon jókedvű és emberszerető. Félúton a hetven és nyolcvan között már ennél többet nem akarhat a zeneszerző.

 

Vincze Ottó: Operát Szmirnába...? - zenés játék

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. április 12., Kossuth adó: 15.05 – 16.00

Goldoni ötlete nyomán írta: Rácz György

Vezényel: Nagy Ferenc

Km.: az MRT szimfonikus zenekara

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Bozó László

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Ali, szmirnai kereskedő – Begányi Ferenc
Gróf Lascari, operabarát – Rozsos István
Tognina és Annina, operaénekesnők – Kincses Veronika, Csengery Adrienne
Pasqualino, tenorista – Korondy György
Carluccio, baritonista – Gáti István
Maccario, librettista – Gregor József
Lucrezia – Esztergályos Cecília (próza)
Szolga – Buss Gyula (próza)

 

Vincze Ottó sokoldalú komponista volt. Írt filmzenéket: például ő komponálta A beszélő köntös (1941), Liliomfi (1954), Gábor diák (1956), Alázatosan jelentem (1960), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), Az aranyember (1962), Tüskevár – TV-sorozat (1967) zenéit. 

A rádió felkérésére írt daljátékokat: Kis szekeres, nagy szekeres (ötvenes évek vége), Cseberből vederbe (hatvanas évek közepe), Szűzek városa (1964), Lope de Vega, Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal (zenés játék, 1966), Hétfőtől szombatig (zenés játék), Kedves rokonok (zenés játék, 1972), Zenélő piramis (zenés játék, 1974), Operett Szmirnába (zenés játék, 1982) 

Vincze Ottó számos dalt is komponált. 

Színpadi operettjei: Farkas a havason/Havasi szerelem (Bemutató: Miskolci Nemzeti Színház, 1951), a legismertebb műve a Fővárosi Operettszínházban 1953-ban bemutatott Boci- boci tarka című háromfelvonásos operett, melyből a rádió stúdiófelvételt készített (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Petress Zsuzsa, Hadics László). 

Ugyancsak az Operettszínház mutatta be 1954-ben a Párizsi vendéget, amelyből a következő évben részleteket vett fel a rádió (Km. Petress Zsuzsa, Mezei Mária, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, az MR szimfonikus zenekara, vezényel: Várady László. )

A Budai kaland című operettjének bemutatója 1962-re esett, amit a Blaha Lujza Színház adott elő. Ebből az operettből is van felvétele a rádiónak: a Rádió Dalszínháza bemutatója még ugyanebben az évben történt. A stúdiófelvételen énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli.

Mint karmester – a saját szerzeményein kívül - Offenbach-, Planquette-, Millöcker-, Dunajevszkij-, Huszka-, Jacobi-, Kálmán-, Lehár-,  Lajtai-operett stúdiófelvételén (rádió, hanglemez) vezényelte zenekarait.

Vincze Ottó (1906-1984) zeneszerző, karmester 

https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/vincze-otto

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16816.htm

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0h6AlA3kJOgJ:www.zti.hu/mza/docs/Berlasz70/Berlasz70_BozoPeter_Mufaji_hagyomany_es_politikai_kisajatitas.pdf+&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

3849   Búbánat • előzmény3848 2019-03-01 23:24:07

(Folytatás)

Bozó Péter: Műfaji hagyomány és politikai kisajátítás Vincze Ottó Boci-boci tarka című operettjében (1953)

(részletek az írásból) - (II/2. rész)

 

A Boci-boci tarka zenei vonatkozásban is radikálisan viszonyul a műfaj korábbi hagyományaihoz. A továbbiakban két példán keresztül fogom illusztrálni ezt.

A kései Monarchia illetve a két világháború közti időszak operettjeiben a négyesfogat-dramaturgiából adódóan általában sok duettet találunk. A primadonna és a bonviván, illetve a szubrett és a komikus Vincze operettjében is kap két-két kettőst, ezek jellege azonban nem mondható szokványosnak. Rozika és Tóbiás No. 13 veszekedő kettőse a leghagyományosabbnak tűnik közülük: a „kuplé és tánc” típust követi. Az ilyen kettősökben egy zenei strófa ismételt vokális elhangzását követően zenekari utójátékként még egyszer megismétlődik a refrén, miközben a szereplők táncra kelnek. A záró ismétlés monotóniáját elkerülendő a szerzők időnként a hangnemi variáció olyan drasztikus eszközeihez szoktak folyamodni, mint a refrén kis szekunddal való feljebb csúsztatása. A táncos zenekari utójáték Vinczénél is megvan, transzpozíció nélkül. Olyan operettduettet azonban nem sokat ismerek, melyben a strófa főrészének és refrénjének témája kontrapunktikusan kombinálható, mi több szólamcserével is megszólaltatható. A Boci-boci tarkában a kuplé két strófáját ilyen kombináció és szólamcsere követi. A vokális szólamok kettős ellenpontja ugyan nem teljesen szabályos, de a basszussal együtt még a disszonáns kvart is megengedhető.

Zentay Anna és Rátonyi Róbert zeneszámot záró táncának koreográfiájáról rosszallólag állapította meg a Táncművészet kritikusa: „Amit viszont másik tánckettősükben, a »Haragszom rád…« kezdetű kedvesen humoros dal folytatásában művelnek, az enyhén szólva ízléstelenség. Ennek semmi köze a dal civakodós hangulatához. De még csak nem is paródiája annak. Az egész darab egészséges, bő humorában durva és banális az a játék, amint Fecske Tóbiás a copfjánál fogva lába között húzza át szerelmét, Rozikát, az egyre öntudatosodó cselédlányt. A rendezésnek, a színház vezetőségének nem lett volna szabad elnézniök, hogy a tehetséges színészek a közönség mulattatására ilyen gusztustalanságot tálaljanak fel.” Csizmadia György: „Fővárosi Operett Szinház: »Boci-boci tarka«”. Táncművészet 3/10 (1953. október), 320.

A zeneszám persze távolról sem remekmű; az mindenesetre látszik, hogy iskolázott zeneszerzővel van dolgunk. Ezt a Zeneakadémia évkönyvei is alátámasztják, melyek tanúsága szerint Vincze 1922 és 1928 között Siklós Albert zeneszerzés-tanítványa volt, az 1933/34-es és az 1936/37-es tanévben pedig Harmat Artúr irányításával az egyházzene szakot is elvégezte. Az életrajzára vonatkozó irodalom alapján egyébként úgy tűnik, hogy elsősorban színházi karmesterként működött; például az 1949/50-es első államosított színházi évadban a bányavidékek színházi igényeinek ellátására létrehozott Állami Bányász Színház karmestere volt.

Még a szubrett és a komikus kettősénél is újszerűbb a harmadik felvonást s egyben a teljes művet lezáró lakodalmi tabló – legalábbis a műfaj szempontjából újszerű. A happy end ürügyén a szerzők népi életképet, matyó lagzit írtak a darab végére, melyet a színlapok „néprajzi képként” emlegetnek, s melynek megformálásában bevallottan folklorisztikai hitelességre törekedtek. Mint azt többek között az előadást megörökítő fényképek tanúsítják, a jelmezkészítő Márk Tivadar matyó népviseletbe öltöztette a jelenet szereplőit. A Táncművészet című lap kritikusa pedig megjegyzi, hogy a koreográfus, „Roboz Ágnes Mezőkövesden gyűjtött táncokat, népszokásokat s ismerkedett az ottani parasztok életével”. Bozó László, a Színház- és Filmművészet kritikusa is kiemelte, hogy „a szerzők első ízben kísérelték meg a népi szokások és hagyományok színpadravitelét” az operett műfajában. A népi demokráciában persze illett népi operettet komponálni.

A Boci-boci tarka matyó lagzija ezzel szemben – szakítva a régi operetthagyománnyal – kodályi alapokon álló folklorisztikus stílust alkalmaz. A zeneszám nagyrészt népdalfeldolgozás, amolyan népdalfűzér. Lezárása viszont az operett korábbi zeneszámainak reminiszcenciaszerű felidézése: a primadonna és a bonviván No. 10 kettősének, a darab nyitókórusának, ill. az első felvonás fináléjának egy-egy témája tér vissza. Ilyen reminiszcenciákkal a régi operettek szerzői is gyakran éltek, sőt gyakran visszaéltek. Vincze darabjának lezárása azonban annyiban is eltér a korábbi operetthagyománytól, hogy a szóban forgó reminiszcenciák is népi jellegűek. Például a nyitókórus, a falusi vénasszonyok témája, ha nem is népdal, de népdalos hangú, líd kvartokkal és mixolíd szeptimmel.

Vincze tehát olyan dallamot használt fel az operettben, amely valóban otthonos a darab színhelyéül szolgáló néprajzi tájegységben, s méghozzá ugyanabban a funkcióban használta fel, mint amelyben a népzenekutató feljegyezte: lakodalmi gyertyás táncként. Igaz, a feldolgozásmód nem túl artisztikus; a népdal műzenei felhasználásának azt a szintjét képviseli, amit „Magyar népzene és új magyar zene” című tanulmányában Bartók „mesterember-munka”-ként jellemzett. A férfikar által énekelt dallamot a zenekar aprózott, kitercelt változatával kíséri és egyszerű funkciós harmóniákkal támogatja.

Mint a kontrapunktikus kuplé és a matyó népdalfűzér példájas nem mellékesen a jazz operettbeli teljes hiánya tanúsítja, a politika nemcsak az új operettek szövegkönyvét, hanem zenéjét is alaposan átformálta az 1950-es évtized elején. Minden bizonnyal az ilyen és ehhez hasonló darabokra utalhatott Kroó György, amikor a magyar zeneszerzés 1945 utáni, negyedszázados történetét áttekintő munkájában arról írt, hogy „a Kodály-örökség köznyelvi lebontása, feloldása, amelyet a szerenád- és divertimento-áradat kezdett meg, az Operettszínházban fejeződött be.”

Forrás: http://www.zti.hu/mza/docs/Berlasz70/Berlasz70_BozoPeter_Mufaji_hagyomany_es_politikai_kisajatitas.pdf

3848   Búbánat 2019-03-01 23:19:38

Múltidéző

Bozó Péter: Műfaji hagyomány és politikai kisajátítás Vincze Ottó Boci-boci tarka című operettjében (1953)

(részletek az írásból) -   (II/1. rész)

"A Boci-boci tarka jól sikerült, kiváló magyar operett, mely előremutat és hasznos, amely szórakoztatva nevel, miközben pár vidám óra derűjével ajándékozza meg a színház közönségét." Szabó Ferenc méltatta e szavakkal az Új Zenei Szemle 1953. novemberi számában a II. Magyar Zenei Hét keretében előadott művek egyikét.

Vincze Ottó operettje, a Boci-boci tarka Sárközy István A szelistyei asszonyok című darabjával együtt ugyanannak a kortárs zenei fórumnak keretében szólalt meg, mint Járdányi Pál Vörösmarty-szimfóniája vagy Ránki György operája, A Pomádé király új ruhája. Szabóhoz hasonlóan pozitív véleménnyel volt Vincze operettjéről a művek vitájában állást foglaló szovjet küldött, akárcsak kínai és NDK-s kollégái. Tyihon Hrennyikov a darab „színes nemzeti koloritját” méltatta; Szu Sen a „derűs” és „élettől lüktető” jelzőkkel illette a művet; Walther Sigmund-Schultze pedig az operett „jól sikerült alapdiszpozícióját” és „a társadalmi fejlődéshez való pozitív beállítottságát” emelte ki.

A Boci-boci tarka premierjére igazság szerint jóval a Zenei Hét előtt került sor: 1953. július 3-án mutatták be a Gáspár Margit vezette, államosított Fővárosi Operettszínházban. A szövegkönyv alapjául Csizmarek Mátyás A borjú című vígjátéka szolgált, melynek premierjére bő egy hónappal korábban került sor a miskolci Déryné Színházban;  az operettváltozathoz a verseket a zeneszerző testvére, az Operettszínház dramaturgja, Innocent Vincze Ernő írta.

Vincze operettjének több zeneszámát a Rádió is sugározta, mint azt az intézmény archívumában fennmaradt, korabeli hangfelvételek és kéziratos zenekari szólamok tanúsítják.  (Hangfelvételek a Rádió Archívumában a következő zeneszámokból: No. 3, 7, 8 (részlet), 10, 11, 18 (részlet). 1953. júl. 14-én készültek, a Fővárosi Operettszínház kórusával, zenekarával, énekeseivel (Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Palócz László, Rátonyi Róbert, Tekeres Sándor); karmester: Bródy Tamás. Rádióbemutató:1953. augusztus 16, Kossuth Rádió, 14.10 – 14.40)

1954 tavaszán az Új Zenei Szemle már arról tudósított, hogy „az Erkel-díj II. fokozatával tüntették ki […] Vincze Ottó nagy közönségsikert elért […] operettjét.” Ugyanebben az évben a darab nyomtatásban is megjelent, szövegkönyve és zongorakivonata is. A Boci-boci tarka kultúrpolitikai jelentőségét mutatja, hogy egyike volt annak a három darabnak, mellyel a Fővárosi Operettszínház társulata 1955/56 fordulóján a Szovjetunióban vendégszerepelt.

Csizmarek szövegkönyve izgalmas operett-témát dolgoz fel: a falusi osztályharcot, illetve annak hátterében a mezőgazdaság kollektivizálását. Mint az érdekes témaválasztás sejteni engedi, a darab radikálisan viszonyul az 1945 előtti magyar operetthagyományhoz.

A Boci-boci tarkának már cselekménye is eltér a zsáner régebbi képviselőitől. A műfaj alapvetően urbánus jellegére rácáfolva a darab elejétől végéig rurális környezetben, egy matyó faluban játszódik. Az inkább népszínművekre emlékeztető helyszínválasztás mellett jelentősen átírják a librettisták a műfajra hagyományosan jellemző mobilitásmodellt is. A dualista monarchia operettjeiben a primadonnát és a bonvivánt rendszerint áthidalhatatlannak tűnő társadalmi különbség választotta el egymástól: eltérő társadalmi osztályhoz, gyakran különböző etnikumhoz tartoztak. Az ellentét azonban a darab végén leküzdhetőnek bizonyult, s a mű kötelező happy enddel (általában a főszereplő páros szerelmi házasságával) végződött. Ez a cselekménysablon a két világháború közötti időszakban is tovább élt, legfeljebb a Kosztolányi által szomorú operettnek nevezett műfajtípusban módosult, melyben a happy end általában elmaradt.

A Boci-boci tarka – az állatoktól eltekintve (borjú a színpadon!)  – a hagyományos négyesfogat-dramaturgiát követi. Csizmarek vígjátékának egyik mellékszereplője ennek érdekében az operettben táncoskomikussá változott át, Jancsi cigányból Fecske Tóbiás lett, a falusi italbolt pincére (Rátonyi Róbert alakította). Társadalmi mobilitásról azonban – ha egyáltalán – legfeljebb a szubrett, a cseléd Rozika esetében beszélhetünk, aki Tóbiás tanácsára azt a dolgozó nő szerepet választja, melyet a korszak propagandája más eszközökkel is igyekezett népszerűsíteni: traktoroslány lesz. Az öntudatra ébredő szubrettet Zentay Anna alakította az ősbemutatón. Az operett főszereplői eltérő társadalmi csoporthoz tartoznak ugyan, ez azonban önmagában nem volna akadálya kettejük egybekelésének. A primadonna, Tajti Bori parasztcsalád sarja, míg vőlegénye, a bonviván Virág István traktoros, a gépállomás vezetője, vagyis a munkásosztályhoz tartozik, s pozitív hősként természetesen hithű kommunista. (A primadonnát Petress Zsuzsa, a bonvivánt Palócz László játszotta a premieren.) A főszereplő páros azt a két társadalmi osztályt képviseli tehát, amely – legalábbis az államszocializmus hivatalos álláspontja szerint – a rendszer két pillérét jelentette, s legfőbb haszonélvezőit foglalta volna magában.  A propaganda korabeli rajzos formái szívesen élnek a nemek és a társadalmi osztályok, illetve gazdasági ágak operettbelihez hasonló összekapcsolásával: a mezőgazdaságot, a falut, a parasztságot rendszerint nőalak, míg az ipart, a várost, a munkásosztályt férfialak jelenítette meg. Arisztokrata vagy polgár nincs a darabban; s feltűnően hiányzik a falusi társadalom fontos szereplője, a pap is, jóllehet az operett esküvői jelenettel zárul. A Boci-boci tarka főszereplői között a konfliktust nem az eltérő társadalmi osztályhoz tartozás, hanem a paraszti hagyományhoz, illetve a pártállam szabta normához való viszonyulás dilemmája idézi elő.

A primadonna nagyanyja, Csuhainé, akárcsak a károgó falusi vénasszonyok kórusa, élén az iszákos Lagzis Erzsával, azt szeretné, hogy az esküvőre a paraszti hagyománynak megfelelő külsőségek közepette kerüljön sor: a pár matyó népviseletben esküdjön, s borjút vágjanak a lakodalomra, Tajtiék Bimbó nevű fiatal bikáját. A borjúvágás ugyanis a falusi társadalom számára státuszszimbólum, ráadásul a falusi babona szerint az ifjú pár boldogságának záloga a levágott állat szívének elfogyasztása. A traktoros bonviván a szokás elhagyásához ragaszkodik, minthogy az előző évi marhavész miatt vágási tilalom van érvényben. Hasonlóképpen ellenzi a borjúvágást a primadonna apja, Tajti Nándor is. Ebben az állat iránt érzett sajnálata mellett Csuhainéval való konfliktusa is szerepet játszik: Tajti ugyanis földnélküli mezei munkásként, summásként házasodott be Csuhaiék módos parasztcsaládjába, s anyósa erre hivatkozva régóta megkeseríti lánya és veje életét. A módos- és szegényparasztság közti ellentét operettbeli hangsúlyozása a rákosista agrárpolitika ismeretében válik érthetővé, melynek legfontosabb célkitűzése a paraszti magángazdaságok felszámolása és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. A gazdag parasztokat ezért a rendszer ellenségeivé nyilvánították, a megbélyegző „kulák” szóval illették és különféle diszkriminatív intézkedésekkel (például beszolgáltatás, adóterhek, internálások, kuláklisták) sújtották. A lánya és veje életét megkeserítő, operettbeli anyós, Csuhainé negatív ábrázolását minden bizonnyal a kulákellenes propaganda megnyilvánulásának tekinthetjük. Ugyancsak a Rákosi-korszak mindennapjait idézik az operettbeli konfliktus elemei: Kosorrú Lázár és a primadonna előző kérője, a traktorosra féltékeny Kispál Jóska feketén vágott marhák húsával kereskedik, ami a korban „közellátási bűntettnek” számított. A traktoros nevében feljelentést írnak Tajtiék ellen, s egy teknőben az általuk levágott marhát Boriék udvarára csempészik. Így akarják rájuk terelni a gyanút, mivel a rendőrség már nyomoz Kosorrú legutóbbi feketevágása ügyében. A primadonna családjának vétlenségét csak vágási engedély tanúsíthatná, ezt azonban a kérlelhetetlen bonviván – Kispállal ellentétben – menyasszonya kedvéért sem hajlandó megszerezni. A feljelentés nyomán a vágás ügyében nyomozó rendőr érkezik Tajtiékhoz – ilyesmi nem volt példanélküli a korban. Mivel a Bimbó életéért aggódó Tajti korábban magával vitte a jószágot, Tajtiné pedig a rendőr érkezését követően egy másik állat odahajtásával próbálja tisztázni a helyzetet, a darab tetőpontján, a második fináléban kiderül, hogy a lányos háznál több marha van a kelleténél: két élő és egy holt a teknőben. A végkifejlet annyiban a régi operetthagyománynak megfelelően alakul, hogy miután fény derült Kosorrú és Kispál csalására, a primadonna és a bonviván boldogan egybekelhetnek. Azt azonban a politikai kisajátítás kategóriájába sorolhatjuk, hogy a summás örömapa és felesége lerázza a kulák anyós igáját, s a lieto fine még örömtelibbé tétele érdekében belépnek a termelőszövetkezetbe.

(folytatom)

 

3847   Búbánat 2019-02-28 11:14:46

A Dankó Rádió mai operettműsorában - „Túl az Óperencián” - néhány részlet szólalt meg

Behár György – Szabó György - Baranyi Ferenc Fekete rózsa című, Szendrey Júlia életének egyik megrázó szakaszát feldolgozó daljátékából.

A daljátékból László Margit  („Akit a szerelem sírig elkísér”; Párja nélkül a madár…”)  és Róka István („Ó, miért, hogy a boldogságom…”) énekelt dalokat,  km .a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Pál Tamás. A stúdiófelvétel 1974-ben készült.

A délelőtti adás ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádió hullámhosszán és online az interneten.

Érdemesnek tartom e ritkán felhangzó daljáték színpadi bemutatójáról megjelent egyik méltató kritikát ide bemásolni:

Fekete rózsa

Romantikus dalmű bemutatója Kaposvárott

  • Magyar Nemzet, 1974. március 14.

Petőfi özvegyének képzeletbeli perét újítja föl Szabó György, amikor színpadra vitte Szendrey Júlia életének egy rövid szakaszát. Megérteni és megértetni akarta az asszony elhatározását, hogy ismét — és hamarosan — férjhez ment, így hát hiteles dokumentumok, kutatások alapján földolgozta e második házasság előzményeit. A Fekete rózsa című darabban az osztrák titkosrendőrség mesterkedéseit mutatja be, azoknak a bécsi ügynököknek az intrikáit, akik később Széchenyit az öngyilkosságba, 1850- ben pedig Szendrey Júliát egy korai és Petőfihez méltatlan második házasságba kergették. A hazugságok, a provokációk, a tőrbecsalás ördögi gépezetét Szabó György úgy ábrázolja, hogy abból a néző előtt világosan kitűnjék: Heydte ezredesnek a Petőfi elestéről írott jelentése pontosan ezt az utat szabta meg az ifjú özvegy számára.

Történelmi dokumentumdráma is lehetett volna a Fekete Rózsa, de Szabó György musicalpályázatra készülvén zenés darabot formált ebből a témából. Műfaja szerint tehát a Fekete rózsa romantikus dalmű lett, Behár György zenéjével, Baranyi Ferenc — és részben Petőfi — verseivel. Világos a szándék: a szerzők az adott és olykor már kompromittált műfajt belülről kívánták megújítani, azt akarták bizonyítani, hogy Kacsóh Pongrácz és Farkas Ferenc útját lehet, sőt érdemes is folytatni.  

A bizonyítás nagyrészt sikerült is. Szendrey Júlia alakja a hangulatos, szép zenével övezve, drámaibban bontakozik ki, és egy fényes főúri bál, a bujdosó 48-as honvédeket rejtegető cigánysereg, vagy a fogadó, ahol tőrbe csalják Júliát, a muzsika által még plasztikusabbá válik. Szokványos ábrázolásra téved azonban a darab, amikor a zene Haynau helyettesének a Júlia iránt ébredt szerelmét ábrázolja; Lichtenstein hercegnek régi operettek öregedő hősére emlékeztető, itt föltétlenül hamis és történelmietlen szerepét a tenorária még jobban hangsúlyozza. Bizonyos magyarkodásokat ugyancsak fölöslegesen hordoz a darab. Kétségtelen azonban, hogy Szabó György szövege a legtöbb helyen irodalmi veretű, nemes anyagból szőtt, finoman korhű, Baranyi Ferenc versei pedig ízlésesen igazodnak a témához, meg a romantikus hangvételhez is.
A muzsika külön méltatást kíván. Behár György az úgynevezett könnyűzenének egyik legigényesebb mestere, mégsem áll úgy a zenei élet középpontjában, ahogyan ezt megérdemelné. Pedig a Fekete Rózsához írt muzsikája is egyaránt tanúskodik fölényes mesterségbeli tudásáról, dallamgazdagságáról, az invencióról és a jó iskolázottságról, — Siklós Albertnál és Weiner Leónál tanulta a főiskolán a zeneszerzést. Behár most valóságos bemutatót, kis zenei tárlatot tart munkáiból; nagyszerű formakészséggel tud bécsi keringőt, népies műdalt, bonyolult polifon kórust, cigánytáncot, áriát és operettfinálét komponálni. Szemére lehetne vetni, hogy e sokféle téma miatt ekletikus is olykor a zenéje; ez a vád azonban csak annyiban igaz, hogy Behár György híven igazodott a feladathoz, amely éppen az eklektika felé sodorta. Egy-egy remekül fölrakott zenekari hangzás, szimfonikus igényű közzene, lefelé lépdelő fércekből szőtt, modern hangvételű dallam viszont azt mutatja, hogy a komponista olykor kilépett a megszokottból és új utakat keresett.
A romantikus hangulatot adó, könnyedén fölvázolt, mégis szép díszletekben — Szinte Gábor színpadképeiben — Zsámbéki Gábor rendezte a Fekete Rózsát, szöveg és zene egységét új ízléssel teremtve meg. A rendező is a szerzőkhöz hasonlóan valami újat kívánt adni ebben a műfajban, és vállalkozása a nyitó képben, majd Garay János otthonában és a Júlia elhatározását megérlelő jelenetben sikerült a legjobban. Némelykor azonban az operett sablonjai is ott kísértettek a játékban, főleg a fogadóbeli jelenetben és a cigánytáborban.
Szendrey Júliát finoman, törékenyen, mély gyászán is felülemelkedő méltósággal ábrázolta Molnár Piroska. A fiatal művésznő biztos érzékkel kerülte el a zenés műfaj közhelyeit és azokat a buktatókat, amelyek egy nagyon ismert történelmi személynek sablonos életrekeltéséből adódhatnak. Kitűnő, fanyar-ironikus, kissé a közönséggel is összekacsintó alakítás Fontos Magdáé Lichtenstein herceg kikapós feleségeként. A szerelmet és az intrikát ügyesen egyeztető, karrierista osztrák tisztet Gonda György játszotta, tehetségesen. Rózsa Tibornak csak addig a pontig sikerült hitelesítenie a herceget, amíg egy Erdélyi Mihály-operettet idéző jelenetben rá nem döbben szerelmére Júlia iránt: hangja őt a nehéz ária eléneklésére egyébként sem teszi teljesen alkalmassá. Kiss Jenő, Garay József, Radics Gyula, Somogyi Géza alakításai említésre méltóak még a szereplők közül.

A szerzők elképzeléseihez jól igazodó, regényes jelmezeket Mialkovszky Erzsébet tervezte, a táncbetétek koreográfiáját Rajka Péter készítet te. Ez a koreográfia nem szánt a karnak könnyű feladatot, amelyet mégis jól oldottak meg a táncosok. Elismerést érdemel a zenekar, amely Behár György vezényletével a muzsika legigényesebb részeit is odaadással, gonddal, szimfonikus együtteshez méltóan szólaltatta meg.
/Gábor István/

3846   Búbánat • előzmény3845 2019-02-27 22:37:06

Múltidéző

Film Színház Muzsika, 1959. október 2.

Blaha Lujza Színház

Nebáncsvirág (2)

Ez a játékos, sztaniolba és zizzenő selyempapírba csomagolt, pasztellszínű melódiákkal felszalagozott történet nyolcadik évtizede hódít, s miközben egy Merimée-re lassan a feledés pora rakódik, a kortárs Hervé, Meilhac és Milhaud nevet szerez magának, operettjük bejárja Európa színpadait. Mert miféle törvények is döntik el, hogy mi marad az utókorra? Ha Stendhalt halála után nem fedezik fel újra, talán, soha meg sem ismerjük Julien Sorel történetét, s ha azon az 1883-as bemutatón nem olyan fergeteges sikerrel fogadja a közönség Hervé mester Mamzelle Nitouche-át, ki tudja, aratna-e ma is ennyi tapsot?

Ülünk a nézőtéren, s felvillan a gondolat: ez volna hát a lassacskán történelmi időt megérő kitűnő vaudeville — ez a pompás kis hamisgyöngy, amit Párizs, Bécs, Budapest operett-rajongói úgy tisztelnek és becsülnek, mint a valódit? Annyi biztos, hogy a műfaj legjelesebb élő mesterei szerencsés óráikban nyugodtan vállalhatnák a rivális szerepét, ha képesek arra, hogy akár laposka történetüket annyi finom bájjal hintsék meg, mint hintették tele Meilhac és Milhaud, a zárdában nevelkedő, de szerelemre érett Denise kecses történetét.

Ami hatásos a Nebáncsvirágban, az éppen az a kellemes árnyalatú patina, amit évtizedek alatt magára öltött. Igaz, ezt a patinát alaposan megkoptatta a fordító-átdolgozó Zágon István és Darvas Szilárd, s maradt a pikáns naivság helyén naiv pikantéria, lett a pezsgőkönnyű franciás fordulatokból sok-sok ötletes pesti poén. A szerzőnégyes végül is kellemes estét szerez és bonyolult alkotó kapcsolatuknak az az előnye is megvan, hasztalan keressük: melyikük a ludas abban, hogy a második felvonás közepétől a finom játékot egyre ismertebb burleszkfordulatok váltják fel, az alakok zavartalanul elvesztik karakterüket, s a harmadik felvonás végére már mindaz, ami a színpadon történik, vésztjóslóan ismerős és megszokott.

Az operett formai jegyei között azonban az első helyen mégis a zene áll. S miért hagynánk a műfajt az eddigiek hallatán sértődötten és gúnyosan felkacagni: ha nem vette volna észre, én valóban operett vagyok, nem csak egyszerűen librettó.

Hervé muzsikája (Gyulai Gaál János átdolgozása; a zenekar Vincze Ottó vezényletével dicséretesen szólaltatja meg) tele van jókedvű tréfával,    könnyed sziporkákkal, egyszer friss tavasz árad belől, máskor a kicsit émelygős vaníliáscukor íze. Elringató muzsika, mégsincs benne semmi karakterisztikus, kellemes és szórakoztat, de egyetlen dallamát sem őrizzük meg. Leghíresebb betétje a Gránátos-dal, de legyünk őszinték: az operettmuzsika rajongói is inkább e dal szövegére emlékeznek vissza, semmint dallamára. Így hát a siker — mert a Nebáncsvirág a Blaha Lujza Színházban is sikert arat — egy kicsit talán az illúzió diadala. Hiszen évtizedek sikersorozata már fogalom, s az operettkedvelő közönség egy kellemes-muzsikás estén miért kutatná: mi is hát tulajdonképpen a siker titka?

Az előadás gondos munka. Köpeczi- Boócz Lajos díszletei finom cukorkás- dobozzá varázsolják a színpadot, s még a kaszárnyaudvar élesebb színei sem bontják meg ezt a hangulatot, mert a művész egy-egy kedves, groteszk színfolttal az ólomkatonákkal teli játékváracska hangulatát idézi fel. Horváth Tivadar rendezése különösen a játék első részében könnyed és finom, nem hangsúlyoz túl feleslegesen semmit. A második felvonás közepétől — mint a szövegben, az előadásban is — felülkerekednek a harsányabb színek, s a színészek legtöbbször önmagukat ismétlik.

Németh Marika játssza a címszerepet. Éneke ezúttal is nagyon szép. Különösen annak örültünk, hogy alig-alig találkoztunk játékstílusának régebbi édeskésebb színeivel. Humora is természetes, ábrázoló eszközei frissebbek. Ráthonyi Róbert operettszínpadunk egyik legellenállhatatlanabb, legsikeresebb művésze. Celestin-Floridor szerepében az első felvonásban igazán kitűnő. Tele van szellemes fordulatokkal, finom öniróniával. Szerencsétlenségére a figura fokozatosan elszürkül, és a harmadik felvonásra már alig marad játéklehetősége. Ráthonyi ekkor is rokonszenves és mulatságos, de néha már csak ismétli fordulatait. Ezt elkerülendő: lehetne a tehetséges művészt, a közönség kedvencét erősebb önkontrollra kérnünk? Sennyei Verának nem okozott gondot, hogy kitűnő legyen Corinna kurta-furcsa szerepében. Különböző zsánerű művészeket nem kívánunk egymáshoz hasonlítani — de a művészsorsokban sok hasonlóság lehet. Ezért kérdezzük: miért ismételtetik meg vele színházaink Mezey Mária útját? Miért kell Sennyei Verát évekig jelentéktelen szerepekben látnunk, hogy neki való szerepekben majd újra fel kelljen őt fedezni? Kardos Magda érett komédiázókedvvel játszik. Néhol harsány, de azért szellemes Latabár Árpád. Baksay Árpád, Pethes Ferenc, Mindszenthy Magda és a többiek jól illeszkednek az együttes játékába. Ferencz László színigazgatója sikerült,
groteszk portré.

/Sándor Iván/

 

3845   Búbánat 2019-02-27 22:34:45

Múltidéző

Népszava, 1959. október 10.

Nebántsvirág (1)

A Blaha Lujza Színház bemutatója

Ez lenne hát az a híres, nevezetes »Mamzelle Nitouche«, a múlt századi francia operettirodalom gyöngyszeme, amely annyiszor fakasztotta tapsra, könnyre, nevetésre nagyapáinkat — nagyanyáinkról nem is beszélve…? Ez lenne — a műsorfüzet állítása szerint —, a klasszikus operett mintaképe?
Igen, a Nebántsvirággal is valahogy úgy vagyunk, mint egynémely — a Filmmúzeumban látható —, annak idején örökbecsű alkotássá kikiáltott filmmel, évtizedekkel ezelőtt olvasott és most ismét kezünkbe került »könyvszenzációval“, vagy éppen családanyává terebélyesedett első szerelmünkkel. Ha sok-sok év után, a mindent megszépítő múltból ismét elénk toppannak, alig hiszünk a szemünknek; hát ezekért rajongtunk, értük lelkesedtünk annak idején?

De ne legyünk igazságtalanok: ha a mai néző már nem is rajong, lelkesedik Nebántsvirág kisasszonyért, ha érdeklődésétől, gondolatvilágától távol esik a Janus-lelkű zeneszerző, a zordon apácafőnöknő és a szerelemre vágyó zárdanövendékek kedvesen csacska története, kellemes, szórakoztató három órát tölthet el a Blaha Lujza Színház nézőterén. Így hát helyeselhetjük, hogy a Fővárosi Operettszínház kamaraszínpada ezzel az annak idején kirobbanó sikert aratott, jellegzetes francia operettel is bővítette repertoárját.

Azzal a hiedelemmel azonban, hogy a régi színpadi sikereket — az időtállókat és a tiszavirágéletüket egyaránt —csak alapos korszerűsítés után illik műsorra tűzni — nehezen lehet egyetérteni. A gyakorlat azt bizonyítja — mint a Nebánstvirág esetében is —, hogy az átdolgozók többnyire összetévesztik a vékonyabb-vastagabb porréteget a többé-kevésbé nemes patinával s portalanítás címén erőltetett mába
kacsintgatással, aktualizálással, »kritikai sematizmussal« tűzdelik meg — a valóban szükséges átfésülésen túl — a nyersanyaggá degradált eredeti szövegkönyvet.
A Nebántsvirág átdolgozói is nyilván így akarták »kikarikírozni a múlt század végének erkölcseit és embereit« — a műsorfüzetben közzétett ismertetés szerint.
E célból nagymamának maszkírozott narrátorral, játékskatulya formájú kerettel, új szereplőkkel és fordulatokkal »gazdagították« H. Meilhac és A. Mihaud szövegét. A rendező, Horváth Tivadar pedig a zenélődoboz-hangulatú játékot a második felvonásra kabaréízű, harsány bohózattá hangolta át, a megengedettnél bővebb teret hagyva a színészek gátjaszakadt komédiázó kedvének.
Nevettünk így is — mert »muszáj" nevetni — a tántorgó borostömlő-őrmesteren, a lekopaszított kobakú zárdaorgonistán, az elmegyógyászati beutalásra megérett színigazgatón, a felszarvazott őrnagyon és a férfivadító vidéki primadonnán. De mennyivel többet derülnénk — őszintén, szívből jövően —, a túlzott átdolgozástól mentes Nebántsvirágon, a 76 évvel ezelőtti bemutató idejét, hangulatát, stílusát idéző díszleteken, jelmezeken és színészi játékon! Így lenne igazán remek mulatság, jó szórakozás a Nebántsvirág felújítása, így mondana a darab valóban hatásos s egyben mulatságos bírálatot szülőkora, s annak társadalma felett.

Egyedül Hervé zenéje őrizte meg eredeti báját, kedvességét, a múlt századi francia operett utánozhatatlan, édes-pikáns zamatát. Dallamai nem a mai értelemben vett fülbemászó slágerszámok, mégis mily kedvesek a fülnek! Kiváltképp a legegységesebb, legstílusosabb alakítást nyújtó Németh Marika előadásában, kinek játéka, hangja igen sokat fejlődött azóta, hogy utoljára hazai színpadon láttuk.  Rátonyi Róbert többnyire önmagát ismétli a zárdaorgonista kitűnően induló, de később méltatlanul mellőzött szerepében. Részben a rendezés hibájának is tulajdonítható Pethes Ferenc, Latabár Árpád, a máskor oly kitűnő Sennyei Vera és Kardos Magda, főként pedig Ferencz László harsány, zabolátlan játéka. Baksai Árpád kellemes megjelenésű, széphangú színész, de ő sem az a bonviván-típus, akit évek óta hiányolunk operettszínpadjainkról.

/Garai Tamás/

3844   Búbánat • előzmény3843 2019-02-26 17:42:51

Németh Marika 1964-ben a Magyar Rádió stúdiójában, Mark Twain Egymillió fontos bankjegy című művéből írt Londoni szenzáció című zenés játék felvételekor

- forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Herbert Kawan: Londoni szenzáció (zenés játék) 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964.

Mark Twain „Az egymillió fontos bankjegy” c. regénye nyomán írta Andreas Baner. 
Fordította és rádióra alkalmazta Hunyady József. Versek: Raics István
A zenét rádióra átdolgozta: Balassa P. Tamás.

Vezényel: Hidas Frigyes
Km.: az MRT esztrádzenekara.

Zenei rendező: Ruitner Sándor

 

Papageno.hu -  -2019. február 26.

Németh Marika, a 20. század egyik legnépszerűbb operettprimadonnája

„Az operett műfajában aratott sikert, pedig operáról, Mozartról, Zerlináról, Blondéról ábrándozott az ifjú koloratúrszoprán, akiből a hazai színpadok egyik legismertebb primadonnája lett. Azon kevesek közé tartozott, aki a Csárdáskirálynő Szilviáját és Cecíliáját is alakította.”

3843   Búbánat 2019-02-26 17:41:49

A Dankó Rádió mai operettműsorában („Túl az Óperencián)”  a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya megemlékezett a ma huszonhárom esztendeje elhunyt kiváló  operett-primadonnáról, Németh Marikáról (Pécs, 1925. június 26. – Budapest, 1996. február 26.).  

Két Lehár-operett egy-egy dalának bejátszása idézte meg Németh Marika szépséges énekhangját és alakját:

Lehár Ferenc – Carlo Lombardo – Harsányi Zsolt: Három grácia  - Hélène dala „Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...”   (Németh Marika, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András ) - 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” 

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky -  Gábor Andor: Cigányszerelem: Ilona dala „Messze a nagy erdő, messze száll a felhő, messze megyek édes rózsám, tetőled”(Németh Marika, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara)

 

3842   Búbánat 2019-02-20 18:48:29

Kiss-B. Atilla: "Visszaszerezni a régi rangot”

"A műfajnak ma is ott van a helye, ahol a csehovi színháznak, Verdi operáinak vagy a beethoveni szimfóniáknak – mondta Kiss-B. Atilla, az Operettszínház új főigazgatója"

Magyar Hírlap - Sárdy Krisztina – 2019.02.07.

Elfoglalta főigazgatói székét a Budapesti Operettszínházban Kiss-B. Atilla, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes. Első társulati ülése után terveiről kérdeztük: többek közt a nemzetközi operettfesztivál megvalósításáról és új, kortárs magyar musicalekről. Arról is beszélgettünk vele, hogyan segíthet világhírű rendezők meghívása a társulat kreatív energiáinak mozgósításában.

Kiss-B. Atilla: Szükséges a komfortzónából való kilépés, a művészben rejlő kreativitás aktiválása 

– A színházigazgatás mellett számtalan feladata van: tanít, elnökségi tagja a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA), emellett aktív énekművész is. Nem fél, hogy új tisztsége miatt fel kell hagynia valamivel?

– A közéleti és professzionális tevékenységeim összefüggnek, és kiegészítik egymást. Tehát az például, hogy oktatok a Zeneakadémián, mindeközben pedig vezetem a színházat nagyon konstruktív szimbiózis tud lenni olyan értelemben, hogy a saját, illetve a kollégáim diákjai figyelmét is a műfaj felé tudom terelni, ami számukra jövőkép, alternatíva lehet. Továbbá az MMA-s közéleti tevékenységem a színház szempontjából gyümölcsöző együttműködésre ad lehetőséget, hogy a művészeti közéletben hangsúlyt kapjon az operett műfaja és maga az intézmény. 

– Ami a múlt péntek óta működő, új vezetőséget illeti: itt a színházban és más teátrumokban gyakori a főrendező alkalmazása. Önnél jelenleg betöltetlen ez a poszt, miért?

– Az Operettszínház első embere hosszú-hosszú időn át mindig rendező volt, gondoljunk csak Vámos Lászlóra, Szinetár Miklósra, Halasi Imrére vagy Kerényi Miklós Gáborra. Ennek az örökségnek a hatása a mai napig érezhető, bár egy rövid ideje nem így van. Én most azt szeretném, hogy az előadóművész szempontjai kerüljenek előtérbe, a művészeti tevékenységnek való megágyazás legyen elsődleges, hogy itt mindenki jól érezze magát a bőrében és a kreativitása is kibontakozhasson. Ahogy a társulati ülésen is elmondtam, a sokszínűséget próbálom megcélozni, többek közt azzal, hogy nagyszerű hazai és külföldi rendezőket hívok meg, olyanokat, akiket ismerek, akikkel jól dolgoztam, és láttam munkájuk gyümölcsét. A Moshe Leiser-Patrice Caurier rendezőpáros vagy Stephen Medcalf, akik a pályázatomban szerepelnek, és a Metropolitantől a Covent Gardenen és a Scalán át a Staats­-operig a világ legnagyobb házaiban alkottak, nemcsak a nevüket adták hozzá, hanem tényleg kíváncsian-izgatottan várják a közös munkát. Leiser és Caurier áprilisban jönnek megtekinteni a házat, de beszélhetünk Vidnyánszky Attiláról is, aki Csárdáskirálynőt fog rendezni. Silviu Purcăretével is találkoztam, aki a Nemzetiben most próbálja Csehov Meggyeskertjét (a Cseresznyéskert új fordításban – S. K.). Ő, noha életében még nem rendezett operettet, nagy nyitottságot, valamint érdeklődést tanúsít a műfaj, illetve az intézményünk iránt. Kell egyfajta stabilitás, az „akol melege”, a ház biztonsága: ezért jó a társulat. Ám szükséges a komfortzónából való kilépés is, a művészben rejlő kreativitás aktiválása, amire egy vendégrendező kiválóan alkalmas. 

– Az évad végéig még az előző vezetés által összeállított műsor folytatódik. Ősztől melyek azok a jelenlegi repertoár-darabok, amelyeket tervez megőrizni, továbbvinni?

– Mindenképpen fel fogok állítani egy rendszert, egy jól meghatározott elképzelés alapján, amelyről egyelőre még nem szeretnék beszélni, mert nagyon sok tényezőnek kell összeállni ahhoz, hogy megvalósítható legyen. 

– A színház repertoárjának fontos részét képezik a musicalek is. Közülük is elsősorban az új magyar darabok kaptak nagyobb hangsúlyt pályázatában, ahogy az elvárás is volt a fenntartó részéről. Ám a tervezett bemutatók, felújítások közül mintha hiányoznának Lévay Szilveszter olyan, nagy sikerrel játszott darabjai, mint a Mozart vagy az Elisabeth…

– Emögött semmilyen prekoncepció nincs, hiszen semmi sincs még lezárva. Nemrég nálam járt Szarka Tamás, Jávori Ferenc ’Fegyá’-val és Müller Péter Sziámival pár napja beszélgettem, Tolcsvay Lászlóval a héten találkozom – és noha Lévay jelenleg nincs a látószögemben, ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Azt szeretném, hogy minél több szerző vágyjon arra, hogy a darabját mi mutassuk be, itt az Operettszínházban.

– Szintén pályázatában szerepelt egy nemzetközi operettfesztivál elindítása, némiképp a Nemzeti Színház Madách Nemzetközi Színházi Találkozója (MITEM) mintájára.

– Sokféle fesztivál létezik szerte a világban szerző, stílus, téma vagy más szempontok szerint kialakítva. Adja magát a lehetőség, hogy mi is létrehozzuk a saját fesztiválunkat. Májusban lesz például a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny döntője, ahol a zsűri elnöki tisztségét töltöm be, és butaság lenne részemről, ha nem kezdeném el erre a vezérfonalra felfűzni azokat a gyöngyszemeket, amelyeket a verseny eredményeként megtalálunk. Engem alapvetően az foglalkoztat, hogy az operett és a daljáték, egyszóval a zenés színház visszakerüljön a kulturális köztudatban az őt megillető helyre. Ha Puccini megtehette, hogy Lehár Ferencről egyik legnagyobb riválisaként beszélt, ha Kodály Zoltánnak Kálmán Imre évfolyamtársa volt, és együtt voltak jelen a kulturális közéletben (akárcsak Jacobi Viktor és Molnár Ferenc), akkor azt gondolom, hogy az operett műfajának ma is ott a helye, ahol a csehovi színháznak, Verdi operáinak vagy a beethoveni szimfóniának. Az a célom, hogy a műfaj visszanyerje azt a rangját, ami korábban megillette, és a mai napig megilleti.

3841   Búbánat • előzmény124 2019-02-12 17:32:59

Nagy ritkán kerül operettelőadás, sőt teljes operettfelvétel a Bartók Rádió adásaiba.  Úgy tűnik, a klasszikus angol operettnek jeles képviselője, Sir Arthur Sullivan egyik kedves zeneszerzőjük lehet a rádió zenei szerkesztőségének, hiszen korábban már sugározta az Ivanhoe, a Patiance, A mikádó, Az esküdtszéki tárgyalás c. dalművek stúdiófelvételeit, és most - örömömre - ma megint egy Gilbert - Sullivan-operettet hallgathatunk meg az esti főműsoridőben:

19:00 – 19.30 Prológ

Arthur Sullivan: A gondolások  - A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta

19:35 – 21.15 Opera

Arthur Sullivan: A gondolások

Kétfelvonásos operett

Szövegét William Schwenk Gilbert írta

Vez.: Malcolm Sargent

Km.: Glyndebourne Fesztivál Kórusa (karig.: Peter Gellhorn), Pro Arte Zenekar

Szereposztás:

Plaza-Toro hercege – Geraint Evans (bariton),
Plaz-Toro hercegnője – Monica Sinclair (kontraalt),
Luiz – Alexander Young (tenor),
Casilda – Edna Graham (szoprán),
Nagy Inkvizítor – Owen Brannigan (basszus),
Marco Palmieri – Richard Lewis (tenor),
Gianetta – Elsie Morison (szoprán),
John Cameron – Giuseppe Palmieri (bariton),
Atnonio – James Milligan (basszbariton),
Francesco – Alexander Young (tenor),
Tessa – Marjorie Thomas (kontraalt),
Fiametta – Stella Hitchens (szoprán),
Giorgio – James Milligan (basszbariton),
Vittoria – Lavinia Renton (szoprán),
Giulia és Inez – Helen Watts (alt).

  EMI Records Ltd - 1961

 

Cselekmény:

Helyszín: Velence, a Piazzetta. Idő: 1750 körül

1. felvonás:

Kér partiképes ifjú gondolást, Marcót és Giuseppét lelkesen köszöntenek a lányok, s egy szembekötősdi során a fiúk meg is fogják a két legkívánatosabbat: Gianettát és Tessát.

A Plaza-Toro hercege és hercegnője leányukkal, Casildával és kísérőjével, egyben szerelmével, Luizzal, gondolás érkeznek meg spanyolországi utazásukról. A herceg elmeséli, hogy a leányát hat hónapos korában odaígérték Barataria gazdag királyának, aki azonban lemondott a rangjáról, hogy metodista prédikátor lehessen. A herceget ugyanakkor elrabolták és Velencébe hozták. Később a királyt megölték. A herceg és a hercegné most azért jöttek, hogy megtalálják a herceget, és hogy a leányuk Barataria királynője lehessen.

Don Alhambra, a nagy inkvizítor elmondja nekik, hogy a herceg most gondolás, míg a nevelőnő, akire a gyermeket bízta, egy bűnöző banda tagja lett. A nőt azonban meg fogják találni, így megtörténhet a gyermek azonosítása.

Míg a gondolások és a lányok szórakoznak, Don Alhambra bejelenti, hogy Marco vagy Giuseppe Barataria királya. Mivel nem tudja, melyik, azt mondja, együtt kell elfoglalniuk Barataria trónját, és társuralkodókként kell kormányozniuk az országot. Ezután elválnak.

2. felvonás

Három hónappal később, a baratariai királyi palotában Marco és Giuseppe két trónon ülnek, együtt uralkodnak. Aztán megjönnek a feleségeik, és tánccal ünnepelnek.  Don Alhambrának nem tetszik a dolog, elmondja nekik, hogy Casildát egyiküknek megkérték, így Gianetta és Tessa szomorúan veszik tudomásul, hogy valamelyikük törvénytelen házasságban él. Izgatottan várják a nevelőnő érkezését, közben a herceg illemtanra oktatja őket. A nevelőnő elmondja, hogy az igazi herceg Luiz, akit ő ravaszul saját fiára cserélt ki. Mindhárom pár boldog.

Megjegyzésem: Ez volt Gilbert és Sullivan páros utolsó közös sikere. Mindkét szerző egészségi állapota megromlott, anyagi vitáik voltak, következő művükből már hiányzott a megszokott ragyogás.

3840   Búbánat • előzmény3839 2019-02-11 10:21:54

Múltidéző

Muzsika, 1959. augusztus

Nyugtalan boldogság (III.)

Szökőévben egyszer esik nálunk szovjet operett — és még jó, ha legalább egyszer. Közvetlenül a felszabadulás után „koprodukciós szereposztásban" került bemutatásra a mostani Madách Színház színpadán az első: Scserbacsov Dohányon vett kapitány"-ja, maga a Fővárosi Operettszínház csak 1950-ben jelentkezett szovjet operettel — Dunajevszkij: „Szabad szél" —, ezt két év múlva Miljutyin Havasi kürt"-je, majd újabb két esztendő elteltével egy gyengébb mű gyengébb produkciója követte. Ez 1954-ben volt, és most, öt év múltán, ismét szovjet operettbemutatót tartott a Fővárosi Operettszínház.
A darab maga nem újdonság számunkra, hiszen Miljutyin operettjét, a „Nyugtalan boldogság"-ot a „Szibériai rapszódia" című filmből, valamint ennek egy előbbi, nálunk is játszott színpadi verziójából és a rádióban is gyakran hallható zeneszámaiból, már egy évtizede ismeri és szereti a magyar közönség.

Hogy ezúttal mégis újdonságként köszönthetjük ezt a tulajdonképpeni felújítást, az mindenekelőtt a darabot magasan a megszokott operettszínpadi színvonal fölött színre vivő rendező érdeme. Szinetár Miklós az utóbbi évek során a legváltozatosabb műfajokban: társadalmi drámákban, vígoperában, operettben és legelsősorban talán az olyan különböző műfaji elemeket egységbe ötvöző produkcióban, amilyen a mindig problematikus, veszélyes buktatókkal teli „Koldusopera" briliáns rendezése volt, bizonyította be sokoldalú rátermettségét és virtuóz színpadi érzékét. Most ismét megmutatta, hogy még ebben a világszerte vajúdó, se hús, se hal, hibrid kaptafa-műfajban is lehet az adott kereteken belül újat, jót és igényeset alkotni.  Rendezői koncepciója ugyanakkor nemcsak művészi nívó tekintetében emeli az előadást az átlag operettszínvonal fölé, hanem ezen messze túlmenően magát a műfajt, ezt a száz éves léte alatt sémává csontosodott, merev sablont lazítja fel és tágítja ki — amennyire természetesen azt a kötelező tradíciók és stíluskorlátok megengedik — a határterületek, az operettet környező fejlettebb műfajok irányában.
A  „Nyugtalan boldogság" esetében ez az igényesebb hozzáállás a rendező számára nemcsak egyszerűen alkalom és lehetőség, hanem szinte szükségszerűség is volt, lévén a darab központi problémája a szokványos operett-konfliktusoknál sokkalta súlyosabb horderejű. A fasiszták elleni harcokban kezén megsebesülő, ezáltal hivatásától és élete egyetlen értelmétől megfosztott zongoraművész figurája tragikusan tipikus jelenség volt a Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háborút követő években: hasonló témát dolgozott fel többek közt Polevoj Egy igaz ember"-e is. (Balasov kapitány alakjának egyébként másfélszáz évvel korábbi zenetörténeti ősét is ismerjük Rodolphe Kreutzer, a nagy francia hegedűművész személyében, akinek nem kisebb komponista, mint Beethoven ajánlott volt szonátát, és aki szédületes virtuóz-karrier tetőfokán karját törve, élete hátralevő részében karmesterként és zeneszerzőként szolgálta tovább a muzsika múzsáját.)

Raszkov és Tippot librettója (Kállai István fordításában és Romhányi József versszövegeivel) a probléma súlyával adekvát módon és erős drámai igénnyel dolgozza fel a céljátvesztett, majd népe közt és segítségével ismét magára találó szovjetember történetét. Miljutyin jólismert zenéjének áradó dallambősége, finom harmonizálása és ízléses hangszerelése (ezúttal Bródy Tamás átdolgozásában és vezényletével) újra meg újra elgyönyörködteti a hallgatót. Fülöp Zoltán díszletei, Márk Tivadar jelmezei szépek. Ács József, Bogár Richárd, Lehrner Gusztáv és Tausz Lajos koreográfiái temperamentumosak és helyenként csaknem költőiek.

A rendező gondos és értő keze egységes játékstílust varázsolt a komplex — énekestáncos-színészi — műfaj bonyolult labirintusába. A szereplők hosszú sorából elsősorban a darab három főhősét, Sárdy Jánost, illetve Borvető Jánost, Petress Zsuzsát, illetve Gyenes Magdát és Zentay Annát kell kiemelnünk zeneileg és színészileg egyaránt kielégítő alakításaiért. Mellettük a kisebb és nagyobb epizódszerepekben harmonikusan illeszkedik az előadás hangulatába Fónay Márta, Szabó Ernő, Keleti László, Hadics László, Bánffy György, Homm Pál, Petrik József és a darab tucatnyi többi szereplője, s jó munkát végez, az alaposan igénybevett három csoport: a zene-, az ének- és a tánckar is.

(Liebner János)

 

A Magyar Rádió kétszer is elkészítette az operett rádióváltozatát:

Jurij Miljutyin – Vajda István – Romhányi József: Nyugtalan boldogság (1951. március 20., Kossuth Rádió 20.15 - ) 

Szereposztás:

Andrej Balasov, kapitány, zeneszerző — Básti Lajos;

Natasa Malinyina, énekesnő — Tolnay Klári,

Burmák, sofőr — Görbe János;

Tanja, tizedes — Petress Zsuzsa;

Kornyej Nyefjedovics, teavendéglő üzletvezetője — Tompa Sándor;

Kapitolina, alkalmazott a hideg-büffében — Pogány Margit;

Igonyin professzor — Somlay Artúr;

Nazar, altiszt — Gózon Gyula;

Borisz Aljenics, zongoraművész — Rátonyi Róbert;

Tomakurov, karmester — Rozsos István;

Matróz — Csákányi LÁszló;

Dunja — Lórán Lenke;

Parasztember — Bihari József;

Ácsmester — Maklári János;

Tüzér — Kozák László;

Asszonyság — Völcsei Rózsi;

Szenyka, Burmak segédje — Petrik József;

Pável, hadnagy — Joó László;

I. felderítő — Velenczei István;

II. felderítő — Gárdai Lajos;

Női hang — Pálfalvi Éva.

Közreműködik: Gyurkovics Mária, Nagypál László és Déry Pál (ének).

  • most ideírom a második stúdiófelvétel részletes szereposztását is:

Jurij Szergejevics Miljutyin (1903 - 1968): Nyugtalan boldogság  

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. január 1. , Kossuth adó, 19.10 - 22.00
Operett három felvonásban

Miljutyin nagyoperettjének szövegkönyve a Szibériai rapszódia c. film alapján készült. 

Szövegkönyv, versek: Raszkov és Tyipot

Vajda István írta a magyar rádióváltozatot. 
Romhányi József írta a dalszövegeket.

Zenéjét átdolgozta Bródy Tamás

Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara
Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Cserés Miklós dr.

A darabot két szereposztásban, operett és prózai színészek előadásában mutatták be. Ezenkívül 200 statiszta mozgott a mikrofon előtt.

Szereposztás:
Andrej Balasov, zeneszerző; kapitány – Melis György (Básti Lajos)
Natasa Malinyina, énekesnő – HÁZY ERZSÉBET (Váradi Hédi)
Iganyin professzor – Ajtay Andor
Nazár, a konzervatórium portása – Gózon Gyula
Borisz Aljenyics, zongoraművész – Viktor Gedeon
Jakov Burmak, gépkocsivezető – Bilicsi Tivadar
Nyefjedovics, a teaház üzletvezetője – Fekete Pál
Tánya, a leánya - Zentay Anna
Szenyka, a teaház vezetőjének segédje – Külkey László
Kapitolina, a hidegbüfé alkalmazottja – Kiss Manyi
Tomakurov, karmester – Tekeres Sándor
Dunyja – Erdei Irén
Asszonyság – Völcsey Rózsi
Parasztember – Solti Bertalan
Ácsmester – Csák István
Petyka, tüzér – Szabó Gyula
Pável, hadnagy – Dégi István
Felderítők – Szalai Károly, Velenczey istván
Futár – Zsudi József

Bemondónő: Vámos Ilona

3839   Búbánat 2019-02-10 17:24:53

Múltidéző

  • Magyar Nemzet, 1959. május 27.

A Nyugtalan boldogság az Operettszínházban (I.) 

Miljutyin muzsikája ismerős dallamként csendül fel. Nemcsak a rádióból és a hanglemezekről ismerős, játszották már Budapesten ezt az operettjét néhány évvel ezelőtt. Akkor Szibériai rapszódia címen aratott sikert. Hosszú idő telt már el az operett első bemutatója óta, de akaratlanul is kínálkozik az összehasonlítás: melyik volt jobb a két előadás közül. A Szibériai rapszódia izgalmasabb, pergőbb volt. A mostani bemutatónál a nagyobb színház által nyújtott lehetőséget nem használták ki, s az előadás eléggé vontatott.

A mese tipikus operett-történet. Balasov zongoraművész növendék háborúba vonul, Berlin ostrománál megsebesül, búcsút mond a zongorának. Szakít Natasával is, hazamegy szülőföldjére, beáll egy teaházba harmonikásnak. Az operett szokásos receptje szerint félreértések következnek ezután, majd a boldog vég: szerzeménye, a Szibériai rapszódia első díjat nyer egy zeneműpályázaton. A siker után mindenki    megtalálja a párját és a boldogságot.

A szövegkönyvet (Kállai István fordítása) néhány látványos revüszám egészíti ki. Különösen nagy sikert aratott az első felvonás végén beiktatott táncjelenet a hajó fedélzetén.

A zene a szövegkönyv és az előadás néhány fogyatékosságáért bőségesen kárpótol. Miljutyin muzsikája Bródy Tamás zenei átdolgozásában szép és élvezetes estévé avatta ezt az előadást. Romhányi József versei nem mindig tükrözik a muzsika hangulatát.

Balasov zongoraművészt, aki Szibériába bujdosik nyugtalan szerelme elől, Sárdy János alakítja első szereposztásban. Hangja, temperamentuma, játéka összhangban van a nagyszerű muzsikával. Forró sikere van Petress Zsuzsának is, aki mértéktartó játékával és bájos, meleg hangával élő figurát teremtett Natasa alakjából. Zentay Anna Tánjája, Keleti László Nazarja, Szabó Ernő Nyikiforja és Fónay Márta Kapitolinája volt még említésre méltó alakítás.

Szinetár Miklós rendezői elképzelése nem tudta eléggé meggyorsítani az ütemet, pergővé tenni az előadást.

(i. s.)

 

  • Népszava, 1959. május 27.

Nyugtalan boldogság a Fővárosi Operettszínházban (II.)

Tulajdonképpen nem bemutatóról számolunk be az alábbiakban. Miljutyin nagy operettje, a »Nyugtalan boldogság«, amelyet május 22-én a Fővárosi Operettszínház hozott színpadra, részben korábbi hazai színpadra állításból, részben az emlékezetes »Szibériai rapszódia« című filmből, muzsikája pedig mindenekelőtt a hazai és külföldi rádiókból százezrek előtt ismeretes.
Mégis sok tekintetben merőben új az, ami operettszínházunk színpadán megjelenik s méltán tart számot meleg üdvözlésre. Miljutyin szép operettmuzsikájának elemzése ezúttal bizonyára nem elsőrendű feladatunk. Hogy - nem újdonságként - egyet és mást mégis elismétlünk róla, az csak a mostani bemutatás szellemének, sikerült légkörének, helyes arányai eltalálásának igazolásául történik.

Miljutyin dallamgazdag muzsikája sokat őriz elidegeníthetetlenül a klasszikus és legjobb századelejei operettzene örökségéből, ugyanakkor népi jellegű. Nemes és művészileg tiszta szándékú idomulás ez a muzsika a könnyűzene iránt fogékony tömegek rangos, figyelmét kívánó igényeihez.

A jó zene tartalmas, szép, a szokásos operettlibrettót színvonalban összehasonlíthatatlanul meghaladó mese keretében fejeződik ki. A zene és a szöveg kölcsönös hatásban - természetesen a műfajnak megfelelő módon és formában - közli ebben az operettben a szokásos operett-formákon túlnövő mondanivalóját.
Hol lehet itt tévedni, botlani a színpadra állításnál? Szokás szerint két végletben. Ha a zenei (és tánc-) irányítás s a rendezés a magasabb rendű művészi hatásokkal, gondolatokkal találkozva megfeledkezik arról, hogy mégis csak derűs, zenés, dalos, játékos operett az anyag, amellyel dolga van. A másik: ha még operett nyelven kimondva is fél bármiféle magvasabb mondanivalótól s operett-effektusok, ötletek és túlzások halmozásával oly mértékben oldja s helytelen elképzelése szerint »színezi« az anyagot, hogy mindezzel végül is eredetiségétől, valóságától, új, eddig nem ismert ízétől fosztja meg.
A Fővárosi Operettszínház előadása az új és bevált hatások szerencsés ötvözésével a jelenetek túlnyomó többségében kitűnően találja meg a helyes arányokat, bebizonyítva: íme, igen is lehet kellemesen szórakoztatni, jóízű nevetést kelteni olcsó eszközök nélkül — sőt csakis így lehet. Tartalmasabb és szórakoztatóbb könnyűműfajú előadás nem sok folyt le még e színház falai között. Mindez Miljutyin zenéje, Raszkov és Tippot szövegkönyve mellett a tehetségét ismét bizonyító Szinetár Miklós rendezését is dicséri. A jellegzetes operetthatásokat finomabb vígjáték- és drámai-effektusokkal vegyíti, ezzel ízt, levegőt s külön jó tempót ad az előadásnak.

A kórus (karigazgató Virány László) és a zenekar a muzsikát átdolgozó Bródy Tamás vezényletével jól szerepelt. A kiváló karmester tempóiról, ritmusának tüzéről azonban nem nyilatkozhatunk fenntartás nélkül. Kállai István fordítása, Romhányi József versei jók.

Tetszettek az operaházi vendég, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar díszleteit és jelmezei is.

A koreográfusok: Ács József, Török Richárd, Kerner Gusztáv és Tausz Lajos munkájáról vegyes véleményünk alakult ki. Nem hivatásos táncosokra, hanem operett-színészekre tervezett táncaik valóságos kis remekművek a maguk nemében. így például Andrej és Tánya második felvonásbeli intim táncocskája ízlésével és eredetiségével valami merőben új és örvendetes az operettszínpadon. A nem rossz értelemben revüs betéttáncokban és a nagy zárókép táncaiban azonban sok az »üres járat«, a fáradt utánzás.

A hatalmas szereplőlistából nem is annyira néhány nevet, mint néhány örvendetes, vagy éppen ellentétes tényt említhetünk. Nagyon örülünk, hogy a szép hangú Petress Zsuzsánál újból tapasztalható színészi fejlődés. Hadics Lászlónál ugyanezt figyelheti meg a közönség. Fónay Mártát mindig újból felfedezzük és megszeretjük az operettszínpadon is. Szabó Ernő szinte minden szerepben jelentős színész - ezúttal azonban sajnálatos és érthetetlen monoton modorosság zavar a játékában. Keleti László alakítását ugyancsak hangosság és modorosság rontja. Thury Éva gesztusaiban szegletesség és merevség zavar. Kedves színfolt a vendég Petrik József Szenykája. Énekben a kulturált Zentai Anna és a megérdemelt sikert arató Sárdy János tetszett legjobban. A többi szereplők, a szólótáncosok és a tánckar tagjai jelentős, jó szereplői a sikeres előadásnak.

(Rajk András)

3838   Búbánat • előzmény3837 2019-02-09 09:07:02

Múltidéző

  • Szabad Nép, 1951. június 9.

HAVASI KÜRT

Miljutyin-operett bemutatója az Operettszínházban (II.)

A „Havasi kürt" értékes alkotása a témájában is, zenéjében is megújult mai operettnek. Cselekménye Kárpát-Ukrajna népének, a szovjet népek nagy családja legfiatalabb tagjának életéről beszél. Azokról az első hónapokról, amikor a Verhovina lakói a felszabadulás után elindultak a „28 évvel idősebb testvér” tapasztalt vezetésével a szocializmus útján. Egyszerű emberek: hegyi pásztorok, fadöntögető szegény parasztok — a dolgozó nép a hőse a játéknak. Szívükben a szabadság forró szeretetével, de agyukban még a múlt gondolkodásának maradványaival.

A történet azt mondja el, hogy a kis kárpát-ukrajnai falu ifjúsága hogyan veszi fel a harcot az elmaradottság ellen, hogyan alakítja át a természetet, s létesít kollektív kertgazdaságot a Verhovina lejtőin. „Kemény harc ez. Harc a természet és az emberi természet ellen. Harc a föld és az elmaradt lelkek meghódításáért... Sok csatát kell megvívnotok a végső győzelemig ..." — mondja e harcról
Alekszej Szomov őrmester, aki annakidején részt vett a falu felszabadításában, s most leszerelése után meglátogatja. Alekszej s a falu lelkes, harcos-fiatal tanítónője áll az élére a felemelkedésért vívott küzdelemnek. Nem könnyű a dolguk, mert a természet erői mellett le kell győzniük a múlt rossz szellemeit, visszajáró árnyait, a kulák, a volt urasági intéző mesterkedéseit. Az egész operettből a nehézségeken diadalmaskodó nép ereje, harci elszántsága, egészséges derűje, felszabadult életének jóízű humora árad. Annak a dolgozó népnek a hangja, amelynek új élete építése során egyre több oka van a vidám dalolásra, a magabiztos táncra.

Ez az első nálunk bemutatott szovjet operett, amely a szovjet nép életéből veszi témáját, a ma kérdéseit tárgyalja. Massz és Cservinszkij, az operett írói kedves, népi gyökerű, meleg hangulatú mesét alkottak. Kár, hogy a történet cselekményét kissé eseménytelenül, kevés fordulattal bonyolítják.

Az operett zenéje az eddig megismert szovjet operettek (Dohányon vett kapitány, Szabad szél) mellett is kitűnik és a magyar operettirodalom számára is példamutató abban, hogy mennyire mélyen a népben, a népdalban gyökerezik. Miljutyin, Sztálin-díjas zeneszerző a népdal élő forrásából merített, a népi tánc színes ritmusvilágából vett alapanyagot. Ez a komponálásmód azonban nem a népzene egyszerű átültetését jelenti, hanem művészi feldolgozását, továbbfejlesztését. Jellemző példa erre az I. felvonás leánykérés-jelenete, amelyben néhány szép népi dallamot ölelkeztet, bont fel, terebélyesít ki a szólisták, az osztott kórus és a zenekar hangján, szinte kantátaméretűvé. A dallamok közül az egyik, a „Hallod-e te nagyapó” kezdetű beillenék magyar népdalnak is, bizonyítva a szomszéd népek zenéjének egymásra hatását.

Miljutyin a „Havasi kürt”-tel nemcsak hangjában, formájában is szakított a régi operettek zenei sémáival, a „parádés” primadonna-belépők, a „hatásos” bonvivándalok receptjeivel (egyúttal eltűntek operettjéből a műfaj régi szerep-sablonjai is). Annál több kettős csendül fel művében és főként — kórus.

Az énekkar rendkívül nagyigényű (helyenként operai méretű) szerepeltetése a Havasi kürt egyik legegyénibb sajátossága. A kórus itt már nem statisztája, hanem valóban cselekvő részese az előadásnak, nem „színpadi tömeg”, hanem a nép méltó zenei megszemélyesítője. Az énekkart tehát a szerző nemcsak a záróképekben alkalmazza, hanem szinte minden hangsúlyozottabb részben. És mindig úgy, hogy a főszereplők szólójához kapcsolva fejleszti, szélesíti, viszi tovább a színpadi helyzetet a kórus többszólamú énekével, ilyen mindjárt az I. felvonás nagyszabásúan felépített kórusrésze, a szovjet katona érkezésekor, s később a násznagylátogatás szólóénekkel, népi tánccal egybefonódó színpompás jelenete. Ugyancsak hatásos zenei csúcspont a II. felvonásban: Alekszej Szomov, a nagy szovjet hazáról beszél, s elbeszélése a kórus énekébe torkollik, ilyen a III. felvonásban Vaszilina - Alekszej duettje, az ebből kifejlesztett sextett és kórusfinálé.
Az énekkarnak ez a bőséges szerepeltetése nem jelenti azt, hogy Miljutyin a nagyigényű kórusok kedvéért kevésbé alkalmazná a műfajt jellemző kisebb zenei formákat, őszinte lírájú áriák, dalok (Vaszilina III. felvonásbeli „Felhőfedte égen .. .’’- áriája) és kettősök (Alekszej - Vaszilina „Van földem ...” kezdetű duettje, Oleszja, Nikola, s a többiek vidám kettősei) szinte egymást érik. A szerzőnek éppen az a nagy érdeme,
hogy a zenéjében az igényesség tökéletes összhangban van az operettszínpad „könnyűzene” követelményeivel. Muzsikája melegen áradó dallamossággal, egyszerűséggel, szívhezszóló közvetlenséggel csendül meg: a hallgató kacagva, szórakozva komoly zenekultúrát kap.

A magasszínvonalú előadással az Operettszínház kétéves eredményes munkája jelentős állomásához érkezett. Nádasdy Kálmán és Apáthi Imre rendezése, s Várady László karnagy zenei vezetése végig eredményesen biztosította a komoly mondanivaló és a könnyed kifejezés összhangját. Az előadás ízléses és művészi stílusa példát mutat, hogyan lehet a jókedvű tréfa, a könnyed vidámság hangján is tartalmasán szórakoztatni. Igen jól ragadta meg a rendezés a környezet nemzeti sajátosságait is, viszont hibája, hogy itt-ott teret enged néhány művészünk — bár kétségtelenül mulatságos, de az előadás egységéből kirívó — egyénieskedésének.

Az előadás zenei színvonala is méltó a műhöz. Az énekkar kis létszáma ellenére is, kitűnően oldja meg szokatlanul nagy feladatát. Lendületesen, tisztán énekel, s zenei pontossága a kényes, osztott szólamokban is példás. A zenekar szintén igen jó együttes, de nem gondol mindig színpadi társaira: kissé „vastagon” játszik, s ezzel sokszor elfödi az énekszólamokat. A tánckar előadásról előadásra fejlődik. Olyan igényes táncot, mint a II. felvonás nagy táncjelenete, még az évad elején is aligha tudott volna bemutatni. És igen jelentős fejlődésről, művészete gazdagodásáról, elmélyüléséről ad számot Roboz Ágnes koreográfiája. Nagyon ízesek, ötletesek a kettősei, a II. felvonás önálló táncbetétje pedig egészen új utat jár. A színes táncok, a szép térformák gazdag változatossága, kitűnően tükrözi a cselekmény hangulatát.

A főszerepek egy részét kettős szereposztásban tanulták be a színház fiatal művészei. Alekszejt, a Szovjet Hadsereg őrmesterét Homm Pál és Palócz László játssza. Homm a szovjet katona bátorságát, határozottságát, nyíltságát emeli ki az alakításában. E tekintetben nagyon meggyőző; de nem eléggé tükrözi Alekszej egyik alapvető jellemvonását: a meleg kedélyt. Még a szerelmi jelenetekben sem hevíti át játékát igazán az érzelmek áradása. Palócz Alekszej-ének a jókedv, a derű az alaphangja. Szépen énekel, s alakítása az előadások során bizonnyal tovább mélyül majd. Vaszilina, a lelkes tanítónő szerepében Komlóssy Teréz és Németh Marika mutatkozott be. Az értékes hangú Komlóssy Teréznek ez az első főszerepe. Érthető, hogy színészi játéka még nem elég felszabadult, de így is igen rokonszenves vonásokkal rajzolja meg az eszes, erősakaratú, kezdeményező, mindig élénk, kedves leányalakot. Németh Marika rutinosabb alakításával, komoly lépésekkel jutott előbbre az egyszerűbb kifejezés felé, de még nem mentes eléggé bizonyos „bevált” operett-sablonoktól. Zentay Anna egészséges derűvel, jóízű játékkal formálja meg az oktalanul féltékeny, ki-kirobbanó, majd megbékülő Oleszja alakját. Nagyon jól énekel és ügyesen táncol is. Szereplőtársát, a siheder Mikolát, Bikádi György és Szentessy Zoltán játssza. Bikádi már az „Aranycsillag” előadásán feltűnt egyéni humorával, szívbőljövő vidámságával Ezúttal is jókedvtől, lendülettől duzzadó, ízes népi alakot formál szerepéből. Szentessy kellemes tenorhangjával tűnik ki.
A legtöbb mulatságos percet Latabár Kálmán szerzi a nézőknek. A gróf volt intézőjének alakját játssza. Nem könnyű a helyzete: komikus-szerepben kell jellemeznie a népnyúzó, csaló grófi intézőt, s azt a letűnt, pusztulásra érett világot, amely az ilyen grófi intézők mögött állt. Fanyar, groteszk humorával különösen a harmadik felvonásban, a kincsnek vélt, de szemétté vált értékpapírok megtalálásánál rajzolja meg erőteljes drámai színekkel az alakot Hibája azonban az alakításának, hogy néha a szövegbe, s az alak jelleméhez egyáltalán nem illő „pesties bemondásokkal” toldja meg a szerepét. Honthy Hanna „vígözvegy” parasztasszonyt játszik, s a számára szokatlan szerepben sikerült gúnyképet formál az egykori grófi cseléd grófnőt-utánzó figurájából. Apáthi Imre az öreg hegyiparaszt alakjában kitűnően érzékelteti, hogyan eszmél öntudatra a sokévtizedes elnyomásban élt ember. Keleti László találó vonásokkal és kitűnő maszkkal jellemzi a múltat visszaváró kulákot. Emberábrázolásának elmélyülését dicséri, hogy bár a szerepben sok a komikus vonás, mégis gyűlöletessé tudja tenni az alakot.

A három színpadképet Fülöp Zoltán tervezte. Égbetörő havasi hegyormokat, sudár fenyőkkel, fénnyel, örömmel átitatott, csodaszép verhovinai tájat hozott a színpadra; a Márk Tivadar-tervezte jelmezek szintén hatásosan szolgálják a darab hangulatát.

 /Lózsy János/

 

Rádiófelvétel készült az operett részleteiből az ötvenes évek közepén: 

Jurij Miljutyin: Havasi kürt

Km.: Osváth Júlia, Szilvássy Margit, Zentay Anna, Fekete Pál, Maleczky Oszkár, Melis György, Rátonyi Róbert, Szabó Miklós, valamint a Fővárosi Operettszínház zenekara és énekkara.

Vezényel: Várady László

3837   Búbánat 2019-02-08 22:27:46

Múltidézés

  • Népszava, 1951. június 1.

HAVASI KÜRT

A Fővárosi Operettszínház bemutatója (I.) 

Operettszínházunk célja a magyar szocialista operettművészet megteremtése. Az út, amelyen a színház elindult, biztosíték arra, hogy jó irányban halad: haladó, klasszikus operetthagyományokat újított fel, bemutatta a legjobb szovjet operetteket és komoly kísérleteket tett az új magyar operett megteremtése érdekében.
Ennek a kétéves, céltudatos munkának a betetőzését, és egyben új, hatalmas távlatok nyitását jelenti a »Havasi kürt« bemutatója.

Az operett meséje igen egyszerű. Kárpátalja lakói a felszabadulás után a Szovjetunió polgárai lettek, de még huszonnyolc év távolság választja el őket a többi szovjet emberektől. A kis falu, ahol a darab játszódik, valamennyi lakójával együtt, még elég idegenül érzi magát az új világban, amikor egy leszerelt szovjet őrmester — Alekszej Szomov — jön hozzájuk látogatóba. Az ő csapata szabadította fel a falut a Nagy Honvédő Háború idején és most eljött megnézni, mihez kezdett a nép a szabadsággal. Azt tapasztalja, hogy bizony nem mennek még a dolgok a legjobban. Sok még az emberekben a múlt maradványa, azonkívül az ellenség is dolgozik.

Alekszej munkához lát: újra harcolni kezd, az új világért. Most azonban nem fegyverrel harcol, hanem a szó és a példa meggyőző erejével. Harcához rögtön talál szövetségeseket, különösen a fiatalok között. Leghűbb szövetségese Vaszilina, a falu tanítónője, aki már eddig is fáradhatatlanul küzdött azért, hogy minél hamarább eltűnjön az a huszonnyolc év távolság, amellyel Kárpátalja népe elmaradt a Szovjetunió többi népe mögött.
Alekszej és Vaszilina felismerik, hogy a múlt maradványai ellen folyó küzdelem éppolyan harc, mint az, amelyet a fasiszták ellen vívtak. Ezért megfúvatják a havasi kürtöt, amelynek riadója a fasiszták ellen is harcba szólította a népet. A havasi kürt hangja most is hatásos: az emberek megmozdulnak, harcba indulnak, olyan harcba, amelyről tudjuk, hogy diadallal fog végződni.

A darab hősei ebben a diadalmas harcban válnak igazán szabad, igazán boldog szovjet emberekké — álmaik, vágyaik csak ebben az új életben válhatnak valósággá és szerelmük is csak most lehet boldog.

Az egyszerű mesét Miljutyin gyönyörűen áradó, dallamos népi muzsikája varázsolja csodálatosan gazdaggá. Szebbnél szebb kórusok, lírai és vidám kettősök egész sora váltakozik a drámaian megkomponált finálékkal. A második felvonás hatalmas balettzenéje a népi táncmuzsika kiapadhatatlan forrásaiból meríti témáit. A zeneszámoknak ezt a változatos sorát a havasi kürt sűrűn visszatérő, gyönyörű motívuma foglalja mintegy keretbe, szinte hangsúlyozva az egész muzsika egységét.

Igényességét tekintve a zene operai igényű, ugyanakkor azonban egy pillanatig sem tűnnek el az operett műfaji jellegzetességei, és egy pillanatig sem veszít a muzsika — az operettben döntő fontosságú — könnyedségéből.

Az Operettszínház előadása minden tekintetben méltó a műhöz. A rendezők - Nádasdy Kálmán és Apáthy Imre - magyar operettszínpadon eddig ismeretlen, új világot, új stílust tudtak teremteni. A színpadról üde, egészséges jókedv árad, az új, szabad élet boldog jókedve, amely magával ragadja a közönséget, — ez pedig az operettművészet legfőbb célja.

A szöveget és a zenét az előadás úgy foglalja szerves egységbe, hogy a zene mindvégig a cselekmény és a jellemek fejlődésének szolgálatában áll. A csoportos személyzet, a kórus és a statisztéria nem jellegtelen színpadi tömeg, hanem egységes, egycélú, amelynek azonban minden egyes tagja külön egyéniség. Annál is inkább fontos ez, mert ebben a darabban a tulajdonképpeni főszereplő a nép. A falu új élet felé induló népének igaz és élethű ábrázolása — a rendezésen kívül — természetesen a csoportos személyzet minden egyes tagjának is érdeme. Valamennyi tömegjelenet gyönyörű, látványos kép, közülük nem egy festő ecsetjére méltó, például — hogy csak a legszebbet említsük — a második felvonás vége, amikor Alekszej mesél a leányoknak a Szovjetunióról.

A »Havasi kürt« előadása nagy feladatot rótt a színház valamennyi művészére. Először nyílt alkalom magyar operettszínpadon szovjet emberek ábrázolására. Az előadás ebből a szempontból is igen nagy jelentőségű.
Alekszejt, a leszerelt szovjet katonát — kettős szereposztásban — Homm Pál és Palócz László játsszák. Homm Pál a szovjet ember bátorságát, határozottságát, céltudatosságát hangsúlyozza, szerelme, szenvedélye is egyszerűbb, mélyebb, ezért igazabb. Hiányzik azonban belőle a szovjet emberek derűje és ezért az alakítás egy kissé száraznak hat. Palócz László viszont a hős derűjéből indult ki, ezért játéka vidám, jókedvű, azonban nem eléggé mély. Az alakítás hiányosságait sok helyen ellensúlyozza gyönyörű éneke.
Vaszilinát — a darab hősnőjét — szintén kettős szereposztásban, Komlóssy Teréz és Németh Marika játsszák. Komlóssy Teréz új jelenség a magyar operettszínpadon: gyönyörűen csengő hangjával, megjelenésével és, igen gyakran játékával is hitelesen tudja ábrázolni a bátor, okos és szerelmes szovjet leányt. Németh Marika puha és kissé édeskés a szerepben, az énekét is fakóbbá teszi. Ezzel az alakításával azonban ő is nagy lépést tett előre az emberábrázolás területén.
Paraszját, a negyedszer is eladósorban levő vidám parasztasszonyt Honthy Hanna alakítja. Rengeteg humorral játszik, azonban egy kissé még idegenül mozog a számára új szerepkörben és nem elég bátran használja ki a szerep adta lehetőségeket. Alakításában mégis sok az erő és szívesen látjuk ebben a szerepében is.
Oleszját Zentay Anna játssza. Vidámságával, a féltékenység jó ábrázolásával, ragyogó énektudásával és táncával, maradéktalanul jó alakítást nyújt. Oleszja szerelme, akire mindig ok nélkül féltékeny: Mikola. (Kettős szereposztásban Bikády György és Szentessy Zoltán.) Mindketten jók a szerepben. Bikády sokkal vidámabb, ízesebb, népibb, Szentessy
azonban szebben énekel. Atanázt, az öreg, jószándékú, de elmaradott parasztot Apáthy Imre játssza — mély, igaz, realista eszközökkel. Alakítása az előadás legjobb színészi teljesítménye.
Szándékosan hagytuk a végére az ellenség alakítóit: Latabár Kálmánt (Bogdán Szuszik, a gróf volt intézője) és Keleti Lászlót (Filimon Kruppa kulák). Latabár, különösen a harmadik felvonásban, az emberábrázolás legmélyebb eszközeivel mutatja meg a talaját vesztett reakció végső haláltáncát. Alakítása azonban nem éri el a kitűzött célt, mert noha nyílt ellenséget játszik, a közönség nem tudja igazán gyűlölni. Annyira szeretik ugyanis Latabárt, hogy sokszor elfeledteti Bogdán Szuszik gyűlöletes figuráját. Meg kell még említeni azonban azt, hogy legutolsó szerepe óta Latabár játéka nagyon sokban nemesedett, sallang mentesebb lett, anélkül, hogy ez zseniális karikírozó- képességének rovására ment volna. Keleti László igen helyesen undorítóvá és gyűlöletessé teszi a kulák figuráját. Nála is a kifejezési eszközök nemesedése jellemzi az alakítást. Kitűnő a maszkja, már önmagában is vélemény az alakról, amelyet megelevenít.

Utoljára, de nem utolsósorban, szólunk a táncokról. (Roboz Ágnes koreográfiái.) Valamennyi párostánc kitűnő, a második felvonásbeli nagy táncjelenet azonban egészen új távlatokat nyit a táncnak a magyar operettszínpadon. Változatos, ragyogóan felépített kompozíciója, térformái, motívumgazdagsága — mind méltán vívják ki a közönség elismerését. Meg kell itt jegyezni, és ez dicséretére válik mind a koreográfusnak, mind pedig a kitűnő táncegyüttesnek és a szólistáknak, hogy szemmel láthatóan s igen sokat tanultak a Mojszejev-együttestől és ezt alkotó módon tudták felhasználni munkájukban.

Az előadást Fülöp Zoltán szép, reális és mégis meseszerű díszletei és Márk Tivadar gyönyörű, színpompás népi jelmezei foglalják méltó képzőművészeti keretbe.

Mindent összevetve, az előadás igen nemesítő szórakozást, élményt jelent.

/Katona Ferenc/

 

3836   Edmond Dantes 2019-02-08 14:52:11

A teljes HVG-interjú Apáti Bencével itt olvasható el.

3835   Edmond Dantes • előzmény3832 2019-02-08 14:49:12

"30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok". Az interjú bevezetőjében magyarázatot kapunk erre: "Édesapja Apáti Miklós költő, író, az Új Magyarország és a Napi Magyarország című jobboldali lapok újságírója volt, tőle „örökölte” politikai nézeteit." Idézet vége.

A tisztesség és a teljesség kedvéért álljon itt Apáti Miklós wikipédia-életrajza:

Életpályája

Budapesten született Latyák János és Tóth Mária fiaként, 1944július 5-én. 1962-1970 között vegyésztechnikusként dolgozott, majd 1970-től a Hírlapkiadó Vállalat újságírója lett. 1972-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem esztétika-filozófia szakát. 1973–1991 között a Film Színház Muzsika rovatvezetője és a Kis Újság munkatársa volt, majd 1991–1997 között az Új Magyarországnál tevékenykedett, 1994–1997 között ugyanitt stratégiai igazgató, 1997-ben a lap főszerkesztő-helyettese volt. 1997–1998 között a Napi Magyarország főszerkesztő-helyettese lett. 2000–2001 között a Greger-Delacroix Kiadó szerkesztőjeként tevékenykedett. Nyugdíjazás előtti utolsó munkahelye a Magyar Hírlap volt.

3834   Edmond Dantes • előzmény3832 2019-02-08 14:39:33

"Én egy színházi tár vezetője vagyok, ami valami okból igazgatói titulussal jár." Ha ugyanezeket a szavakat MNB bármikori igazgatója mondaná, a művész úr vajon mit szólt volna ahhoz, hogy ő -és táncos, koreográfus kollégái- ezek szerint egy "színházi tár" része(i), hogy ne mondjam, egyfajta leltári darab(ok)? Díszlet-, kotta-, jelmez-, ruha-, illatszer- stb. "tárba" ugyanis tárgyak tartoznak, leltári és egyéb számmal-jellel ellátva. Van egy tippem: egy "színházi tár" igazgatója eztán is folytathatja (folytathatja?) közírói munkásságát, egy közpénzből fenntartott színházi intézmény balettigazgatója pedig eztán talán (talán?) nem folytathat közírói munkásságát.

3833   Búbánat • előzmény3832 2019-02-07 14:50:50

Tisztelt "joska141"

Az előbbiekhez:

Lásd a Főigazgatói Pályázatból bemásolt szövegrészt (itt:  3734. sorszám alatt: "Táncművészeti irányelvek") - onnan idézek Apáti Bencétől egy részt:

"A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.

Számos operett rendelkezik balett- és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).

Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.

Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház."

 

Nyilván a következő időszakban ennél konhrétabb és bővebb elképzelések is napvilágra kerülnek majd Apátitól az Operettszínház balett-társulatának jövőbeli feladatait illetően.  Amint Kiss-B. Atilla elmondotta az évadnyitó társulati ülésen, az előző vezetéshez kötődő  folyó évad műsortervét különösképpen nem kívánja megbolygatni.

3832   joska141 • előzmény3831 2019-02-07 12:41:57

Tisztelt „Búbánat”! Köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket erre a későbbiekben megjelenő interjúra.

 

Ennek alapján tisztelem Balettigazgató Urat, hogy már 8 éves, alsó tagozatos általános iskolás korában (született Wikipédia szerint: 1981.január 8. Idézet az interjúból: „30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok”) meg tudta határozni politikai hovatartozását.

Ugyanakkor – nem vagyok színházi bennfentes – nem igazán értem az interjúban Balettigazgató Úr következő megfogalmazását: „Én egy színházi tár vezetője vagyok”. Milyen „tár”? Kottatárról, jelmeztárról, díszlettáról már hallottam-olvastam, de a „balettár” fogalom új számomra. Mindazonáltal, a kétségtelenül helyes érdekképviseleten kívül, hogy mik a konkrét Operettszínház-béli elképzelései, még mindig nem derül ki.

3831   Búbánat • előzmény3830 2019-02-07 11:16:50

 A HVG 2019. február. 09. keltezésű cikke  már fent van az interneten.

„Apáti Bence: Nem teszem meg azt a szívességet, hogy kritizálom a kormányt”

Az interjúból két bekezdést ide átemelek:

„Szerintem nem növelte Kiss-B. Atilla pályázatának esélyeit az én személyem, sőt inkább ballaszt vagyok számára, mert rengeteg támadást fog kapni miattam. Ráadásul nekem úgy jött vissza, hogy a politikai döntéshozók szeretik az írásaimat, nem örülnének annak, ha ismét elásnám magam a balettban. De azért azt tisztázzuk, hogy 2016 óta írok publicisztikákat, és 30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok, nem az Operettszínház balettigazgatói székéért lettem olyan, amilyen.”

 

„Én egy színházi tár vezetője vagyok, ami valami okból igazgatói titulussal jár. A táncosok beosztásáért felelek, képviselem az érdekeiket a főigazgatónál. A jobboldali értelmiségieknek mindig a fejükre koppintanak, ha politikailag elkötelezettek. Azzal nem volt baj, hogy Vass Lajos, az Operaház főigazgatója MSZP-s államtitkár és polgármester volt?”

3830   joska141 • előzmény3823 2019-02-07 10:38:34

Főigazgató Úr – akinek tevékenységéhez sok sikert kívánok – jelen rovatban természetesen kivonatolt bemutatkozó beszédében egyetlen szóval sem említette az Operettszínház táncosait.

Beszélt az énekesekről, az énekkari kollégákról, az egész társulatról, mint olyanról, de a „tánc” vagy „balett” szavak az itt közölt beszédben nem szerepeltek.

(Kivétel a Menyasszonytánc című darab említése. amiben értelemszerűen benne van a „tánc” szó.) Még a bemutatandó új Csárdáskirálynő kapcsán is „színészek, énekkar és vendégművészek” szavak kerültek említésre, nyilván nem véletlenül.

 

Gondolom a balettel kapcsolatos új elképzelések kifejtésére Apáti Bence balettigazgató lesz illetékes, akinek szintén sok sikert kívánok. Sajnos ezen új elképzelésekről még olyan szinten sem lehet ezeken a hasábokon olvasni, mint ahogy Kiss B. Attila törekvéseiről.

Apáti Bence balettigazgató úr legutóbbi, nyilvánosságot kapott sorai itt olvashatóak: https://magyarnemzet.hu/velemeny/elegtetel-ez-a-javabol-4182260/

Őszintén remélem, hogy ha egy napilap február 6-i átszervezésére Apáti Bence balettigazgató úr február 7-én tud reagálni, akkor a már korábban, február 1-jén átvett új posztjával kapcsolatos elképzeléseit is megosztja velünk a következő napokban-hetekben.

3829   Búbánat • előzmény3828 2019-02-06 13:29:47

Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.

3828   Búbánat • előzmény3821 2019-02-06 12:21:21

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 

Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.

Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  

Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  

Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 

A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.

A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 

A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    

Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.

A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…
 

Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.

Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.

Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.

A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)

A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 

Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?

Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt

A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.

A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)

A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 

A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 

Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  

A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   

3827   Búbánat • előzmény3826 2019-02-04 21:04:10

Ezért ecseteltem a kérdésre a "való" helyzetet - amihez egyikünk sem tud mit, mást hozzáfűzni..

3826   mannid • előzmény3825 2019-02-04 14:44:07

Pont ezért kérdeztem, mert miatta mennék csak.

3825   Búbánat • előzmény3824 2019-02-04 13:20:53

Az Operettszínháznál rossz gyakorlat, hogy a repertoáron szereplő darabjainak napi szereposztását az adott előadás előtt csak mintegy hét-tíz nappal teszi közzé  (frissíti) az internetes honlapján - nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a pénztárnál vagy a szervezésen sem tudják előre megmondani az érdeklődőnek,  hogy kik lépnek fel mondjuk egy- két hét múlva a kérdezett napon.

Addig csak a premier kettős-hármas szereposztásának névsorát kapjuk - ami elég helytelen eljárás a közönséggel szemben; a potenciális jegyvásárló az aktuális szereposztás ismerete hiányában nem igazán tud dönteni, mikor, melyik előadást  válassza!  Ha mégis jegyet vált, csak találomra teheti meg: nem tudja, kit fog látni-hallani - kifogni - azon a napon az előadásban.

Remélem, a színház új vezetése ezen sürgősen változtat,  és ahogyan például az Opera  meg tudja oldani, hogy hetekkel, hónapokkal előre már ismerni lehet, ki fog szerepelni az adott napon,  úgy az Operettben is erre (technikai) megoldás születik.  (Mert az énekesek, szereplők csak kell hogy tudják, mikor, melyik előadásra vannak kitűzve - amire próbálnak...) És az előre jegyet váltó nézőnek is joga van megtudni, hogy kihez lesz "szerencséje" abban a produkcióban!

3824   mannid 2019-02-04 12:48:13

Tudja valaki, hogy a Kékszakállban melyik nap fog Lusine Shahakyan énekelni?

3823   Búbánat 2019-02-02 15:30:55

Új főigazgató a Budapesti Operettszínház élén

A Budapesti Operettszínház 2019. február 1-jén hivatalba lépő főigazgatója, Kiss-B. Atilla ma délután megtartotta első társulati ülését, amelyen tájékoztatót tartott az átadás-átvételi folyamat lezárásáról, 2019 júniusáig tartó időszak terveiről és művészeti elképzeléseiről, valamint bemutatta az új vezetőség tagjait. A fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát a társulati ülésen Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár asszony képviselte.

Szinhaz.org.

“A TÁRSULATSZELLEMET KÍVÁNOM ERŐSÍTENI” – HIVATALBA LÉPETT KISS-B. ATILLA, AZ OPERETTSZÍNHÁZ ÚJ IGAZGATÓJA

2019 FEBRUÁR 01. PÉNTEK, 16:10

Péntek délután Kiss-B. Atilla megtartotta első társulati ülését a Budapesti Operettszínházban. A teátrum főigazgatója összefoglalójában kifejtette: sok-sok műhelymunkával, hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával képzeli el a jövőt.

A társulati ülésen részt vett Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár és az Operettszínház új vezetésének többi tagja: Dr. Kriza Zsigmond ügyvezető igazgató, Apáti Bence balettigazgató, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, Maróti Szilvia gazdasági igazgató és Somfai Péter műszaki igazgató.

Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár kifejtette, hogy azóta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Kásler Miklós meghozta döntését, többször járt a színházban, alkalma volt megismerni a színfalak mögötti életet és véleménye szerint irigylésre méltó a Nagymező utcai épületben, ebben a társulatban dolgozni. “A döntést követően elkezdődött az átadás-átvétel folyamata és ezek a munkamegbeszélések nagyon jó hangulatban, konstruktívan zajlottak. Köszönöm az előző vezetés munkáját és a mögöttünk álló zökkenőmentes hónapokat. A minisztérium számára kiemelkedően fontos a Budapesti Operettszínház. Fontosnak tartjuk a főigazgató úr pályázatában megfogalmazottak szerint a hiteles, tradíción alapuló értékmentő és értékteremtő kortárs, hazai és közép-európai kulturális élethez igazodó szemléletváltozás iránti törekvéseket. Az Operettszínház Magyarország egyik csúcsintézménye, Magyarország kultúrájának letéteményese és mint ilyen, a magyar diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális indentitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme, a hagyományos operettjátszás színtere. Az Operettszínház legfontosabb feladata, hogy az operettet, mint különleges magyar műfajt az értékén kezelje, presztízsét tovább növelje a hazai és nemzetközi művészeti életben. Én ehhez a munkához kívánok sok sikert és kitartást” – fogalmazott az államtitkár.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kiemelte, az elmúlt közel 3 és fél hónapban a tervek szerint zajlott a Operettszínház menedzsment átadás-átvételének előkészítése, mely február elsején lezárult. “Pályázatomban azt vállaltam, hogy az Operettszínházat a már stratégiai fontosságú nemzeti kulturális intézmények – mint a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház – minőségi szintjére, rangjára emeljem. Hogyan képzelem el mindezt? Sok-sok műhelymunkával, sok és hatékony próbával, átgondolt repertoár választással, kiváló hazai és külföldi szakemberek bevonásával, rangos, sikeres és elismert rendezők meghívásával. Igyekszem mindenkit a számra legelőnyösebb szerepkörben foglalkoztatni. Énekmestereket szeretnék bevonni a műhelymunkákba, nem csak az énekes színészek, hanem az énekkari kollégák napi felkészülését is segítve ezzel. Fontosnak tartom a szerzőhűséget és stílushűséget. Mindenfajta szerződési jogviszonytól eltekintve az Operettszínházat társulatnak tekintem, és ezt a társulatszellemet kívánom erősíteni minden erőmmel. Nem óhajtom megtiltani, megakadályozni senkinek, hogy más intézményben fellépjen, vendégszerepeljen, de annak a feltételét szeretném megteremteni, hogy mindenki itt érezze magát igazán otthon. Ez a nulladik évünk, nem kívánunk semmilyen ugrásszerű változást létrehozni. Az előző vezetés által megtervezett programnak megfelelően a társulat hamarosan Dubai-ba utazik vendégszereplésre, áprilisban bemutatjuk a Liliom – Carousel című zenés darabot, melynek terveit a napokban elfogadtuk, és bízom benne, hogy egy értékes, szép produkcióval bővül a repertoár” – sorolta az új direktor.

Kiss-B. Atilla a nyári és őszi tervekről is szót ejtett: “Izraelben magyar kulturális esemény indul ősszel, a nyitó gálákat társulatunk adja elő Tel-Avivban és Jeruzsálemben, szeptemberben pedig az addigra felújított Menyasszonytánccal érkezünk Izraelbe. Júniusban a Margitszigeti Szabadtérivel együttműködésben az új Csárdáskirálynőt mutatjuk be Vidnyánszky Attila rendezésében, melyet augusztusban még két alkalommal láthatnak szabadtéren az Operettszínház színészeivel, énekkarával és vendégművészekkel. A mű ősztől a színház repertoárját gazdagítja. A hagyományoknak megfelelően a társulat lép fel a Budavári Palotakoncerteken. Bócsa Barnabás úrral is tárgyalunk az idei bajai együttműködésről, a tervezett 3 előadásunk augusztus 20. után kerül műsorra a városban. A Szépség és a Szörnyeteg turné folytatására törekszünk, és megteszek mindent annak érdekében, hogy a művet itthon is játsszuk. Azon is dolgozunk, hogy a következő szilveszteri műsort a Duna televízió rögzítse, majd további előadásokat is felvegyenek az Operettszínházban, melyeket a tévénézők is láthatnak.”

A főigazgató végezetül kiemelte: “Az Operettszínház nemzetstratégiai fontosságú költségvétési csúcsintézmény. Komoly ígéreteket kaptam arra vonatkozóan, hogy biztosítva lesznek a források ahhoz, hogy megvalósítsuk a pályázatban leírtakat. A színházban pedig személyes találkozókra készülök” – zárta beszédét Kiss-B. Atilla.

3822   Búbánat 2019-02-02 15:30:52
3821   Búbánat • előzmény3820 2019-02-01 11:56:06

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából

HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.

 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.

- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.

- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.

- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?

- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.

- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?

- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.

- Sok operát rendezett már. És operettet?

- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.

- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?

- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.

Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.

- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.

- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?

- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…

- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?

- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.

- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?

- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.

- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?

- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.

- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?

- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.

- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?

- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!

/Tóth Anna/

3820   Búbánat 2019-02-01 11:25:42

Művészetek Palotája

Ma és holnap esti bemutató előadás

Lehár Ferenc: A mosoly országa

2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ

"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.

A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 

A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."

Nagyoperett három felvonásban, két részben.

Német nyelvű előadás, magyar felirattal.

A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.

Rendező: Müpa

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied

Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan

Csang bácsi - Xiao Rui

Főeunuch - Franz Tscherne

Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla

Hardegg bárónő - Náray Erika

Vali, a lánya - Aisha Kardffy

Fu Li - Nótás György

Közreműködők:

  • Pécsi Balett
  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara

Alkotók:

  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner
  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt
  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György
  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)
  • német dramaturg - Martin Harbauer
  • díszlettervező - Szendrényi Éva
  • jelmeztervező - Pan Jianhua
  • koreográfus - Vincze Balázs
  • játékmester - Gábor Sylvie
  • rendező - Káel Csaba
3819   Búbánat • előzmény3818 2019-01-31 20:22:14

Múltidéző

Film Színház Muzsika, 1962. március 30.

Barabás Tibor író mondja: 
"— A Budai kaland" történelmi daljáték, erkölcskomédia, mely a török hódoltság idején játszódik. Vígjátéki éle a nyárspolgári erkölcsök ellen irányul, pozitív tartalma az érzelmi, a szerelmi hűséget dicséri. Mindig csodálkoztam azon, hogy színpadi irodalmunkban milyen kevés a török-világbeli történet, pedig a hódoltság másfél évszázada ontja a tárgyat. Zenés színpad számára gazdag zenei és tánclehetőséget nyit meg a törökvilág, túl a valóságon, de még innen a mesén. Társszerzőm Semsey Jenő, a verseket Romhányi József írta, a daljáték zenéjét Vincze Ottó. Horvai István a rendező, a díszleteket Köpeczi Bócz István tervezte, karmesterünk Gyulai Gaál Ferenc."

 

Budai kaland (IV.)

Új magyar daljáték a Fővárosi Operettszínházban

Film Színház Muzsika, 1962. május 25.

Klasszikus példáin, egy „János vitéz”-en, egy „Háry János”-on túl, van ennek a műfajnak újabbkori  hagyománya is: a rádió 1950-ben bemutatott „Csínom Palkó”-ja nyitja a sort, a „Lészen ágyú” folytatja, ugyancsak a rádióban. S hogy az Operett színház saját hagyományára hivatkozzunk, természetesen a „Szelistyei asszonyok”-at említjük. Nemes-szép törekvés teremtette ezeket a műveket; egy kis magyar történelem valamennyi, dallamokban elbeszélve. Egy kis valóság, hősiesség, romantika — a mese sugaras világában, szóljon bár a történet Rákóczi koráról, a szabadságharc  ágyúöntő-műhelyéről, igazságos Mátyás király udvaráról.

Új és sikerült daljáték a most bemutatott Budai kaland”, Barabás Tibor, Semsei Jenő, Vincze Ottó és Romhányi József színpadi játéka!

A naiv bájú história 1653-ba, a török időkbe visz, egy mesebeli Szekszárd mesebeli vénasszonyok-kavarta „boszorkány-pőréhez”, amely az özvegy, ám mégis leányzó Dóra Istvánné, született Mészáros Anna tündöklő szépségének megirigyléséből lobbant. Anna, szegény leány, az éltes molnárhoz ment férjhez; a molnárt a lakodalmon guta ütötte, Annának tehát asszonyi a neve, mégsem asszony. Fiatal és gyönyörű. Vágyódik a szerelemre. S ez, furcsamód, akkor kopogtat nála, Ambrus mester képében, amikor súlyos váddal terhelten, a főbíró színe előtt áll.

Kissé lassú léptetéssel indul a történet; az „ördöggel szerelmeskedő” Anna pőre, az első felvonás akcióiban, színpadi mozgásában nem izgalmas annyira, amennyire voltaképpen az. Ám a második felvonásban nagyobb a lendület, a mozgalmas-játékos-humoros budai képek, a bonyolódó história ellenére, olyan ritmust és atmoszférát teremtenek, amelynek lehetősége korábban is adva van. Török idők, Buda. Hárembe való fondorlatos behatolás itt is van tehát. Nem adunk igazat azoknak, akik más művekre hivatkozva, reminiszcenciákat emlegetnek: a hárem-kép, hogy úgy mondjuk — anyagszerű! Témából, korból fakad. No meg balettra ad alkalmat, s egy daljáték második felvonásában ezzel élni nemcsak szabad, de kell is!

Szokatlan tán, ha ezt a szót írjuk ide: tisztaság! Valami jóillatú tisztaság lengi be a történetet, érzelmek s érző emberek tisztasága. Született egy rokonszenves új népi hős, a kor ezermester-mesterembereinek sorából: Kisjó Ambrus, kádár és muzsikálóláda-készítő, tiszta - ismét csak ez a jelző! -, furfangos, jóeszű, nyíltszívű legény. Oda illik elődjei sorába... És tiszta a „Budai kaland” - s ez tán a legnehezebb! - humorában is. A két adószedő török, Szinán basa, a török főurak figurái módot kínáltak volna, hogy a „blődli” felé lendítsék jeleneteiket, tán attól félve, hogy kevés lesz ennyi humor.

Nem kevés, ennyi kell, ennyi elég! Mindez a mértéktartó, lírai szövegkönyv íróit, Barabás Tibort és Semsei Jenőt dicséri, s a rendező Horvai Istvánt és a játékmester Szilágyi Beát.

Vincze Ottó muzsikája a daljáték-hangvételben elődei útján járó, rendkívül dallamos, helyenként vígoperai igényű és mértékű zene. Legsikerültebbnek két szerelmi kettősét és kórusait éreztük. Ezek a kórusok egyébként jelentős feladatot adtak a Fővárosi Operettszínház énekkarának, amely az utóbbi években sokat fejlődött.

Horvai István rendezésének nagy érdeme az előadás egységes, nemes stílusa. Meg nem oldottnak s tempótlannak az említett első felvonást tartjuk. Németh Marika szépen éneklő Annájában az tetszett leginkább, hogy mindvégig - ha háremöltözetet viselt is! - megőrizte önmagában a szekszárdi parasztlányt, gyanútlanságával, naiv hitével, de talpraesettségével is. Sárdy Jánosról le kell írnunk végre, hogy ő a bonviván! Játékának sajátos kedvessége van, s azért oly természetes és igaz, amit csinál, mert mélységesen hisz benne . Hadics László mackós Husszeinje mellett méltán tűnt föl Gyurián József bőhumorú alakítása. Tetszett a szépen éneklő Krémer József és Kovács Ibi. Csákányi László budai basája ismét amellett szól, milyen jó karakter színész s mértéktartó komikus, aki játssza. Homm Pál, Garamszegi Mária, Márkus Ferenc, Rajnai Elli és Sárosi Gábor nevét írjuk még ide a hosszú színlapról, és Balogh Edináét, aki a szólót táncolta, finoman, artisztikusan. Igen tetszettek Köpeczi Bócz István játékos színpadképei; valamennyi: akár egy-egy meseillusztráció. Az előadás koreográfiáját Hidas Hédi készítette. Gyulai Gaál Ferenc vezényelte a szépen szóló zenekart.  Virány László eredményes munkáját dicséri a kitűnően szereplő kórus.
 

Ez a színház harmadik bemutatója az elmúlt évadban. A három közül kettő új magyar mű! A Fővárosi Operettszínház törekvéseit és eredményeit megilleti a figyelem!

D. L. (= Dalos László)

 

Megemlítem, hogy a Rádió Dalszínháza 1962 decemberében bemutatta a "Budai kaland" daljáték rádióváltozatát:

(keresztmetszet 1962. december, Kossuth Rádió; ism. 1963. január 13., 22.25 - 23.10) 

A stúdiófelvételen km.: Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós, a  Fővárosi Operettszínház Énekkara, a Magyar Állami Hangversenyzenekar.  Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el.

3818   Búbánat • előzmény3817 2019-01-31 19:56:45

Múltidéző

BUDAI KALAND  (III.) 
Új magyar daljáték a Fővárosi Operett Színházban

Népszava, 1962. június 9.

Az utóbbi évek új magyar operettjei közt túlnyomó részben olyan művek kerültek színpadra, amelyeknek szerzői jobbára a műfaj szelíd kigúnyolásával igyekeztek áthidalni a műfajban magában rejlő groteszkségeket. Ez a mostani másik úton jár — úgy is mondhatjuk: »a« másik úton. A daljáték tiszteletre méltó hagyományait igyekszik folytatni a Budai kaland, Barabás Tibor és Semsei Jenő új operettje Vincze Ottó muzsikájára, Romhányi József versszövegeire. S jó is, ízléses, naivul romantikus, játékos ez a folytatás — ahogy ez a műfajtól elidegeníthetetlen. Mese ez hősi időkből felnőtteknek — s az efféle mesék létjogosultsága időálló.
Azért időálló, sőt, örök a gyermekien naiv mese felnőtteknek, mert az emberi lélek egész konstrukciójában is örök a mese igénye és elfogadása. Az igazi mese ugyanis »nem mese« (s ezúttal távol áll tőlünk a kifejezés zsargon értelmezése). Ha ezt kétségbevonjuk, akkor tulajdonképpen létezésének alapjától fosztjuk meg a zenével elegy drámai műfajokat általában, az operát és a balettet sem kivéve. A Budai kaland igazságáról olyan értelemben beszélhetünk, ahogyan, mondjuk a Mézeskalácséról, a Ripp van Winkle-éről, vagy - ne adj’ isten, hogy bárki értékek egybevetésére gondoljon - a Varázsfuvoláéról.

Zenés műfajról lévén szó, természetesen valamennyi esetben muzsika és szöveg együttes hatására kell gondolni — bár a két oldal értéke néhány rendhagyó esetben rendkívül különböző. Új daljátékunk e tekintetben nagyon is arányos: tiszta, egészséges, mesebeli humorral, lírával és hősiességgel átszőtt mese invenciózus, lendületes, dallamgazdag muzsikával együtt teszi az egészet. Érződik, hogy író és muzsikus - nem pedig librettó-ügynök és zene-sarlatán - szövetségéből jött a világra. A magyarországi török világban játszódó mesés cselekményt e mesebeli emberekkel - az őket életrekeltő művészekkel - együtt őszintén éljük át, s ez így van rendjén. Vincze Ottó zenéje a maga változatosságával, ritmikai elevenségével, hangulati gazdagságával elsőrendű tényező abban, hogy ez így lehet.

Egy daljáték élvezetességéhez persze, még egy sor további tényező szükséges — s ez itt mind adott. Horvai István rendezői sokoldalúságáról már sokszor bizonykodott — most egy sajátos, naiv hangot, s mégis nagyoperettes gazdagságot kívánó műnél tette ezt. Jeles segítői közül legalábbis Köpeczi Bócz Istvánt (díszlet, jelmez), Hidas Hédit (koreográfia), s a hangsúly miatt utolsósorban a zenekart és az énekkart kell kiemelnünk. Gyulai Gál Ferenc, az előadás kitűnő zenei vezetője, dirigense. A szólótáncot Balogh Edina adja elő ismert magas színvonalán.

A daljáték a komoly feladattal megküzdő kóruson túl is kivételesen népes apparátust mozgat — csak néhány művészt emelhetünk ki, ezt is inkább csak futólag. Zeneileg jórészt Németh Marika és Sárdy János tartják »vállukon« az előadást, figurákban, játékban is őszintén élve a mesebeli történést. Örömmel hallottuk Krémer József szép hangját. Kováts Ibi is kellemes. Az egész játék kedves humoráért legfőként Csákányi László, Hadics László, Gyurián József, Rajnai Elli és Csanaki József érdemel elismerést és köszönetet. Mindezzel azonban méltánytalanul maradt említetlen a kitűnően egybehangolt előadás számos erre érdemes szereplője.

/Rajk András/

3817   Búbánat • előzmény3816 2019-01-31 19:55:04

Múltidéző

BUDAI KALAND  (II.)
Új magyar daljáték a Fővárosi Operett Színházban

Népszabadság, 1962. június 2.

Évadzáró újdonságként a Fővárosi Operettszínház vígopera- számba menő művet mutatott be, Vincze Ottó, Barabás Tibor és Semsei Jenő szövegére, Romhányi József verseire komponált Budai kaland című daljátékát. A darab a XVII. században játszódik, részben török, részben magyar környezetben, és a műfaj rendíthetetlen szabályainak megfelelően, szerelmesek hányattatásáról s egymásra találásáról szól. Az írók színes, romantikus, sok kedves és eredeti ötlettel fűszerezett szövegkönyvet kerekítettek, bőven adagolták a humort, a tréfát, de sikeresen elkerülték az olcsó hatásoknak még a látszatát is. Az írói munka értékét azonban elsősorban a zenén mérhetjük le - amelynek megszületését lehetővé tette -, Vincze Ottó kitűnő muzsikáján.

Tízegynéhány éve, Farkas Ferenc és Sárközy István igényes művei nemesítették daljátékká az operettet, de kezdeményezésük színpadjainkon hosszú ideig nem talált folytatásra; csak a Rádió vallotta magáénak a szórakoztató műfaj színvonalemelésének ügyét. Vincze Ottó műve egyenes folytatása (de nem epigonja) olyan nagy sikerű színpadi alkotásoknak, mint a Csínom Palkó vagy a Szelistyei asszonyok.

Zenéje két forrásból merít: szerencsésen elegyíti az operett érzelmes hangulatát keleties motívumokból szőtt groteszk elemekkel. Az érzelmes dalok azonban nem válnak érzelgőssé, s a groteszk sem fajul torzzá ebben a muzsikában. Szerkesztésükben rafinált, hatásukban azonban egyszerű, fülben megragadó dallamok sorakoznak, s a zeneszerző kitűnő dramaturgiai érzékkel, a helyes arányok biztosításával, a líra és a zenei humor megfelelő adagolásával kerülte el a dagályosság, a terjengősség veszélyét. Gondosan felépített - s az énekesekre komoly feladatot bízó - munka minden egyes énekszám, kitűnően hangzanak, ötletesek a kórusok (szerencsére sok a tömeg jelenet, és így gyakran lép színre az énekkar), hatásos, ízléses zenekari ötletek egész sora tarkítja a zenei képet. A zeneszerző szándéka ebben az előadásban nem maradt „írott malaszt”, Gyulai Gaál Ferenc karmester és Virány László karigazgató gondoskodott arról, hogy a partitúra meg is szólaljon, a zenei vezetők nemcsak rutint, lelkesedést is latba vetettek a jó ügy érdekében.
Köpeci Bócz István táncos díszleteinek és színes jelmezeinek keretét Horvai István rendezése töltötte meg élettel, mozgással, a lendületes, pergő előadás az ő alapos munkáját dicséri. A rendező egyszerűségre törekedett, s sikerült külsőséges túljátszás helyett valódi színészi teljesítményre ösztönöznie színháza jó egynéhány tagját. Kár, hogy a „göre-gáborkodás” még mindig kísért az Operettszínházban (ha nem is olyan mértékben, mint az évad másik magyar újdonságában), méghozzá a magyar és a „török” szereplők játékában egyaránt. A rendezés helyenként fölöslegesen merevítette tablóvá a képet, egy- egy népszerű főszereplő megjelenését a közönség észreveszi, s tapssal regisztrálja akkor is, ha a színpad nem köszönti beléptét „vigyázz állás”-sal.

A szereplők közül (a színlap 33-at sorol fel!) elsőnek a cselekmény fő szálát vivő Sárdy János és Németh Marika kívánkozik megemlítésre. Sárdy kedves figurát farag szerepéből, Kisjó Ambrus ezermester furfangos alakjából. Valami természetes báj veszi körül játékát, énekét, nincs egyetlen mesterkélt, hazug gesztusa, harmonikusan egyesíti szerepében a színész és az énekes feladatait. Németh Marika teljesen mellőzte a primadonna kiszámított hatáskeltő eszközeit, egyszerűen, természetesen mozog, s nagyon szépen énekel. Kevésbé tetszett a darab második szerelmespárja: Kováts Ibi típus-szubretté változtatta szerepét, Krémer József pedig elsősorban délceg megjelenésére bízta a sikert. Csákányi László ismét kitűnő alakítást nyújtott Szinán budai pasa szerepében. Az ő szerepében (háremjelenet) fenyegetett leginkább az ízléstelenség veszélye, de kivételes művészettel kerülte el, hogy a humor malackodássá fajuljon. Hadics László és Gyurián József töröknek öltözött „Zoro és Huru” játéka nagy derültséget keltett, de - úgy érezzük - itt helyénvaló lett volna némi mértéktartás. Az előadás többi részese közül megemlítendő Homm Pál, Rajnai Elli, és szép, tiszta énekükért Venczi Margit, Harján Emma, valamint Novák Ica. Hidas Hédi koreográfiáját ezúttal is gondosan valósította meg a tánckar, Balogh Edina látványosan töltötte be a szólótáncos feladatát.

/Breuer János/

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Puccini és kora"
Verista ária- és dalmatiné
Énekkari művészek minifesztiválja

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
Topolánszky Laura (ének), Hernádi Hilda, Molnár Marcell Dániel (zongora), A hallgató barátaiból álló zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
SCHUBERT: Der Hirt auf dem Felsen, D. 965
LENDVAY: Tiszteletem Mr. Goodman!
MUCZYNSKI: Time pieces, op. 43
WEBER: 1. (f-moll) klarinétverseny, op. 73

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Monostori Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Paulovits Boglárka (hegedű), Takuya Niinomi (zongora)
MOZART: Esz-dúr (”Kegelstatt”) trió, K. 498
Börzsönyi Imola (klarinét), Kalocsai András (brácsa), Szalai Molli (zongora)
FAURÉ: Dolly-szvit, op. 56
Mugi Katsumata, Mana Amakwa (zongora)
BRAHMS: 1. (e-moll) cselló-zongora szonáta, op. 38
Pelle Fanni (cselló), Minya Flóra (zongora)
DEBUSSY: d-moll cselló-zongora szonáta
Bettermann Rebeka (cselló), Ittzés Péter (zongora)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 27. (D-dúr) vonósnégyes, Hob. III:34
Rábai Benedek, Paulik Lídia (hegedű), Bélik Tamás (brácsa), Gál Kinga (cselló)
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Gaál Dániel (hegedű), Zhang Zhong Shi (zongora)
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Paulik Lídia (hegedű), Farkas Dániel (zongora)
WEINER: 2. (fisz-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 11
Agárdi Anette (hegedű), Kim Ye Lin (zongora)
CHAUSSON: c-moll vonósnégyes, op. 35
Margot Gillet, Yelda Helin Usal (hegedű), Bor Péter (brácsa), Bertille Mas (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kawamoto Arashi (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Kawamoto Arashi zongora diplomakoncertje
DEBUSSY: Prelűdök, 2. kötet – 7. A kihallgatások terasza holdfényben, 8. Ondine, 12. Tűzijáték
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
BEETHOVEN: 4. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Chen Sixiao (hegedű), Zhang Yijing (zongora)
Chen Sixiao hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 3. (E-dúr) hegedűpartita, BWV 1006
GRIEG: 2. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 13
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
DE FALLA-KREISLER: Spanyol tánc a Rövid élet című operából

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Összkiadás élőben"
Schumann kamarazenéje/6
SCHUMANN: Mese-elbeszélések, op. 132
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
SCHUMANN: Andante és változatok, op. 46
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44
Veronika Eberle, Környei Zsófia (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter, Devich Gergely (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Jörg Widmann (klarinét), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora)
21:30 "Kóda" - beszélgetés az előadókkal
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)