vissza a cimoldalra
2017-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8565)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1141)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (418)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (570)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Bartók Béla szellemisége (253)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1202)
Franz Schmidt (2974)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2449)
Jonas Kaufmann (2149)
Berlioz újratemetése (133)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)
Kimernya? (2610)
Operett, mint színpadi műfaj (3406)
Tokody Ilona (307)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49)

   
3405   Búbánat 2017-12-11 14:14:21

Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő

operett

BEMUTATÓ

2018. július 20. (péntek) és 22. (vasárnap)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad 

3404   Búbánat 2017-12-10 14:51:42

Gyermekkorom egyik kedvence volt a moziban látott Huszárkisasszony, az 1962-ben bemutatott szovjet operettfilm.

Zene: Tyihon Hrennyikov. Rendező: Eldar Rjazanov

Dmitrij Rzsevszkij huszárhadnanyot az öngyilkosságtól mentette meg évekkel korábban Azarov, kiegyenlítve a tiszt kártyaadósságát. Cserébe azonban Rzsevszkijnek el kell vennie Surát, Azorov unokahugát. Ez az igazi zsákbamacska! Nem csoda, ha ezek után Dmitrijnek nincs nagy kedve házasodni...

Itt olvasható egy bő beszámoló  erről a filmalkotásról.

Tyihon Hrennyikov komponálta a Fehér éjszaka című operett zenéjét is („Zenés krónika”), a darab magyar nyelvű változatának felvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be 1971-ben. 

 

3403   smaragd • előzmény3348 2017-12-10 14:15:55

 

 

Rózsavölgyi Orchester Sorozat

 

Hunnia-Hajdú Film

Daróczy produkció - Gál Béla rendezése

Pesti mese

Vadnai László fimje és versei

Ábrahám Pál zenéje

 

1. Nem bírok a bolond szívemmel... slow-fox

2. Nem csókolnak Pesten könnyen...induló-fox

 

(A fenti két betétdal természetesen két külön füzetben jelent meg, mindkettőben a második oldal bal felső sarkában feltüntetve:

 

KEMÉNY EGON hangszerelése.)

 

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1937

 

A filmet ma 16.05 kezdettel  a Duna vetíti,

Ábrahám Pál zeneszerző születésének 125. évfordulója alkalmából.

 

 

"Nem csókolnak Pesten könnyen" induló-fox, így kezdődik a film, majd a vége felé visszatér, felismerhető benne a "32-es baka vagyok én" című világsláger, amely Kemény Egon első felkérésre készült hangszerelése volt, Ábrahám Páltól, amelyet saját művei mellett 1945--ig  mintegy kétszáz további kisebb-nagyobb hangszerelői megbízás követett, nevét hol kiírva, hol elhallgatva (megállapodás vagy szerződés szerint) , színpadan, rádióban és filmeken.

"Nem bírok a bolond szívemmel" slow-fox, a jelenet 39:00- 43:33 között látható, 1st violin, 2nd violin, 3nd violin, trombone, 1st saxophon, 2nd saxophon, 3nd saxophon, 1st trompet, 2nd trompet, drums, bass hangszerelésben.

A két betétdal két alkalommal kísérőzeneként is hallható 53:40, 59:47.

  

ÁBRAHÁM PÁL                                       KEMÉNY EGON

Kettőjük emlékére!

 

"Die Blume von Hawaii", Berlin, 1931/ YT video

 

3402   Búbánat • előzmény3401 2017-12-07 18:44:38

Tegnap megnéztem az Operettszínházban A sevillai borbély című – más zenés színházakkal koprodukcióban színre vitt -  Rossini-vígoperát, aminek eredeti szövegét magyar fordításban énekelték a művészek.

Fischl Mónika biztos énektechnikával „lazán” hozta Rosina szerepét. Szopránja mintha nem is operettprimadonna énekhangján szólalna meg; az énekművészi pályáját operaénekesként kezdő művésznek így nem okozhatott különösebb nehézséget ez a szólam, igaz, egész más fekvésben kell itt énekelnie, mint az idők során „vérévé vált” operett éneklésnél megszokott, szükséges hangképzés és hanghordozás igényli –„előírja”. Gondolok itt elsősorban a darabbeli recitativókra a vígoperában. Fischl Mónika könnyedén abszolválta a szólam technikás, koloratúrás részeit és a recitativókkal is „megbirkózott”. Talán csak az énekhangjának volumenét, erejét keveslem - de erről a teátrum ismerten kedvezőtlen akusztikai adottságai is tehetnek. De az élő hangot még mindig jobban szeretem, mintha microport kihangosítással kaptuk volna e darabot. Fischl Mónika először énekelte-játszotta Rossini operájának Rosináját,  perfekt színpadi alakítását látva, és kiváló éneklését hallva elmondhatom, bemutatkozása nem véletlenül részesült hangos ovációkban.

Ugyancsak közönségsikert aratott  Almaviva gróf (Lindoro) szerepében Rab Gyula - akit vígoperában eddig még nem hallottam-nem láttam; itthon énekelt egyebek közt koncertszerű előadásokon Bellini Rómeó és Júliájában és Gluck Iphigenia Aulisban-jában is, komoly, lírai szerepeket, így meglepetésként hatott, mennyire jól komédiázik, játszik, mozog és közben remekül is énekel a színpadon. Az már nem okozott meglepetést nekem, hogy Rab tenorja könnyedén szárnyal, megvannak a magasságai, nem okoz gondot számára a partitúra szerinti kényes, csúcshangok kiéneklése sem. Megnyerő alakítást láthattam most is tőle, még sok ilyen lehetőséget kívánok neki – lesz még bizonyára alkalma tehetségét megmutatnia, azt kibontakoztatnia sok szép dalműben, de még hova tovább fejlődnie is, az igen szimpatikus, fiatal tenoristának.

Figarót Kendi Lajos, erdélyi származású operaénekes - a hivatalos irataiban Ludovik Kendi szerepel - alakította, igen profi szinten. És mint olvastam róla, Szegeden énekelte először magyar nyelven a „sevillai borbély”-t, és most itt az Operett színpadán arról győzött meg, hogy kiváló képességei vannak a rokonszenves baritonnak, a felfedezés erejével hatott éneke, játéka, a szerepének megformálása. Jó lenne őt itthon, az Operában is látni, más „komoly” szerepekben is!

A Bartolót alakító Bátki Fazekas Zoltán,  Basilio szerepében pedig Kovács István is, jó kedvvel és kiváló énekteljesítménnyel vette ki részét ebben a Coo-produkcióban.  Frankó Tündének eddig még nem ismertem „komika” vénáját, most Bertaként ezt az oldalát is megmutatta, hiszen a rendezés szerint szinte a vígopera egész játékideje alatt a színen van, és végig jókedvűen komédiázik, bolondozik -  egyetlen áriájának eléneklése is ehhez a koncepcióhoz igazodik…

KERO rendezését úgy találom, nem is annyira vígoperaként állt hozzá Rossini művéhez, hanem mintha egy saját víziójú bohózatot kívánt volna megalkotni. Szinte vég nélkül egymást követték a sziporkázó ötletek, poénok, a kivitelezés mind az énekesek, mind az énekkar részéről gördülékenyen zajlott, elmondhatni: a cselekmény nem ül le, a történet nem laposodik el, nem közhelyeket kapunk, bőven kijut a vidámságból a közönségnek is, hiszen a játékba őket is bevonja: legyen erre két példa: a Rágalomária alatt, a csúcspontokon, egyszerre hirtelen a magasból, a felső karzatról, papírlapok tömkelege hull le a földszinti zsöllyére, de a színpadon is egymásnak osztogatják a szereplők ezt, rajta a következő felirat áll nagybetűkkel: „Figaro lop, csal, hazudik!” A másik: a színpadon Figaro elkezdi borotválni Bartolót, ugyanakkor három kórusszereplő lesétál a színpadról a földszinti első sorhoz és elkezdik pamacsolni az ott helyett foglaló férfitársuk arcát… - és még sok ilyen hasonló geg, ötlet, csattanó, poén követi egymást, eltúlzottan is, ami idővel már zavaróan hat, legalábbis engem kissé már kezdett megviselni.. A színpadkép is ötletes, egyetlen, monumentális díszletben játszódik mindkét felvonás: kissé emlékeztet az Erkelben látott Lammermoori Lucia rosszemlékű vastraverzeire, de itt inkább lépcsőn fel- és levezető, ketrecekre, kalitkákra osztott hatalmas alkotmányt látunk, ezek oldalán olykor másznak föl és le a szereplők;  az előtte való térséget (kert, udvar?) vaskerítés veszi körül,többször is csak ezt átugrálva, átlépve hagyhatja el a játékszínt a szereplő – egyikük poénja erre a körülményre (akadályra) van „kihegyezve”…

Végül is egy hangulatos, mozgalmas mondhatni "jól megcsinált", ügyesen felépített, zenés komédiának is elmenő vígoperát láthatunk a színpadon. Külön kiemelem az Operettszínház - a színpadi játékban is partner - Énekkara mellett a sziporkázóan játszó Zenekarát, amelyet a színház első karmestere, Dinyés Dániel dirigált; mondhatni, amikor az előadás végén, a tapsrend alatt, feljött a színpadra, a leghangosabb tetszésnyilvánításban részesítette a publikum, és mint karmesternek, A sevillai borbély volt a bemutatkozó (opera)előadása színházában – akit az előadás összes közreműködő művésze nagy szeretettel vett körül zenei betanítói, korrepetáló munkájáért is.

Az utolsó, lehulló függöny előtt még belépett a színpadra a Budapesti Operettszínház főigazgatója, Lőrinczy György, aki méltatta a produkcióban részt vett összes szereplőt, alkotót - köztük az új magyar szövegfordítás „elkövetőjét”, Galambos Attilát, akit dicsért a darab szellemiségét jól visszaadó, a napjainkban honos nyelvezet megírásáért -, valamint külön kiemelte Fischl Mónika ragyogó színpadi teljesítményét, nemkülönben Dinyés Dániel ígéretes bemutatkozását az Operettszínház zenekara élén

Megjegyeztem: Lőrinczy György gondosan ügyelt arra, hogy a produkció alkotóinak felsorolásakor A sevillai borbély rendezőjének nevét még véletlenül se ejtse ki a száján – én megteszem, ezzel tartozom neki, mert megilleti: Kerényi Miklós Gábor (KERO).

3401   Búbánat 2017-12-07 15:46:46

Fischl Mónika opera szerepben

www.operett.hu,2017-12-06

A Budapesti Operettszínház első számú primadonnája, Fischl Mónika A sevillai borbély Rosinájaként mutatkozott be december 6-án Rossini híres vígoperájában. Az Operettszínház hat alkalommal tűzi műsorára a művet, ami egy egészen egyedülálló kezdeményezés révén érkezik a fővárosi teátrumba. A Co-opera, a Győri és a Szegedi Nemzeti Színház, a Szentendrei Teátrum valamint az Operettszínház összefogásában létrejövő előadás premierjét július végén tartották Szentendrén, néhány héttel ezelőtt pedig megvolt a szegedi bemutató.

Fischl Mónikával ennek apropóján beszélgettünk operáról és operettről, szerelemről és vágyakról, no és a recitativóról

 

3400   zenebaratmonika • előzmény3399 2017-12-01 09:18:49

Valójában 3-4 zeneszerzője van a darabnak, Ralph Benatzky, Robert Stolz, Bruno Granichsteadten és Robert Gilbert. Szövegíró Hans Müller-Einigen. Valahogy nem stimmel, mert a Robert Gilbert is librettista szerintem.

Azt a dal, ami rémlik, hogy szokott menni a Fehér lóból a Dankó rádióban Stolz szerzeménye.

Mindenesetre ez az operett jelenleg a 4 legjátszottabb egyike a világon, kivéve nálunk. Német nyelvterületen szokott menni, de néha Olaszországban is.

 

3399   Búbánat • előzmény3396 2017-12-01 02:26:23

Ha jól tudom, Benatzky Fehér ló című operettjéből nem készült stúdiófelvétel a Magyar Rádióban. Egy-egy dalát műsorra tűzték, ma is játsszák, szerepel koncerteken, de teljes magyar nyelvű felvételéről nem tudok.

Az induló-dal (Ötvös Csilla) és Hans dala (Ötvös Csaba) olykor-olykor elhangzik a Dankó Rádióban, de ez édeskevés...

3398   zenebaratmonika 2017-11-30 18:35:02

Esti Kurir 1938. december 20.

(Ábrahám Pál és Földes Imre utolsó operettje)

Ami primadonnánk már benne élt a szövegben

Földes Imre a Fehér hattyúról


A Városi Színház pénteken este mutatja be Ábrahám Pál, Földes Imre és Harmath Imre uj operettjét, a Fehér hattyút. Beszéltünk erről Földes Imrével, aki munkatársunknak az uj operettről a következőket mondotta:
— Már évek óta él bennem a Fehér hattyú romantikus históriája. A ‘Júlia* után elmeséltem Ábrahám Pálnak. Rámbámult: ‘Honnan tudod, hogy
éppen most oroszos hangulatú muzsikához volna kedvem?*
— Tudniillik mi ketten ki szoktuk találni egymás gondolatát. (Vagy ha nem — hát legalább is úgy teszünk, mintha kitaláltuk volna.)
— Soha még ekkora lelkesedéssel nem ültünk neki munkának. Két hét alatt megírtam a szöveget, Ábrahám Pál meg a másik két hét alatt a zenét. Es ez a gyorsaság nem ment munkája értékének rovására: Ábrahám Pál élete legszebb muzsikáját költötte bele a Fehér hattyúba. Hűséges és nagyszerű munkatársunk, Harmath Imre pedig szárnyat adó verseket irt a kottafejei alá.
— Mikor elkészültünk, elhatároztuk, hogy uj müvünket a „Júlia" nagy sikerének színhelyén, a Városi Színházban fogjuk előadatni, melynek igazgatója, Föld Aurél, szinte példátlan áldozatkészséggel állt ki a darab mellé.
— Elhozattuk Amsterdamból rendezőnek Tihanyi Vilmost, aki kitűnő munkatársunknak bizonyult összes operettsikereinknél: a Viktóriánál, a
Hawai rózsájánál és a Júliánál.
— Primadonnát nem kelllett hozatnunk és nem kellett keresnünk. A mi primadonnánk már benne élt — születésétől — a szövegben és a zenében, mert már elejétől Honthy Hannának és Honthy Hannáért irtuk meg az egész operettet.

3397   Búbánat • előzmény3396 2017-11-29 23:11:53

Talán felcserélték  (elírták) az utolsó két számot? 1945-ből lett 1954... Én is csak találgatni tudok. Köszönöm, hogy erre a körülményre rámutattál!

3396   zenebaratmonika • előzmény3392 2017-11-29 14:00:33

Itt valami nem stimmel, ha 1948-ban meghalt, akkor hogy lehet rajta az 1954-es képen Zerkovitz Béla.

A Csókos asszony operett a magyarok Benatzky: Fehér lója, úgy írtak a régi lapok Ralph Benatzky-ról mint a magyar Zerkovitz-ről. A Fehér ló különben 1931-ben nagy sikerrel futott nálunk is a Király Színházban.

3395   Búbánat • előzmény3393 2017-11-28 10:47:44

Huszka Jenő: Lili bárónő – olvasópróba – Szolnoki Szigligeti Színház

3394   zenebaratmonika 2017-11-28 10:28:24

Márkus Alfréd plágium ügye és verekedése

8 órai újság
1930 MÁRCIUS 19

Zeneszerzők pofonokkal élénkített háborúsága

Márkus Alfréd különös zsarolási ügye a törvényszék előtt. (Saját tudósítónktól.)

Márkus Alfréd zeneszerző, a Rovat Orfeum karnagya ellen az ügyészség zsarolás vétségének kísérlete címén vádiratot adott ki, mert 1928 december közepén Róth Béla dr. budapesti ügyvéd irodájában megtámadta Kertész Ferenc zeneszerzőt és több ízben megütötte. Gazembernek, csirkefogónak nevezte és megfenyegette, hogy mindaddig üldözni fogja, amíg Kertész vissza nem vonja azt a polgári pert, amelyet szerzői jogbirtolás„ címén indított Márkus ellen.
Tárady-Brenner Alajos törvényszéki tanácselnök tanácsa ma tárgyalta ezt az ügyet. A vádlott tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy 1928 őszén nagy meglepetésére értesült arról, hogy egy Kertész Ferenc nevű zeneszerző, akit ö nem is ismert, plágiumpert indított ellene azon a címen, hogy a „Hej, gyúrd, Rózi" kezdetű darabját Kertész „Hollywood“ című foxtxottjából plagizálta. Amikor értesült arról, hogy Kertészt Róth Béla dr. képviseli, felkereste az ügyvédet, ahova Kertész is megérkezett.
— Én, folytatta Márkus Alfréd — kiváncsi voltam, hogyan néz ki ez az ember. Kimentem az előszobába, mire Kertész, nagy hajlongások közben megszólított. ,,.í, á, itt a nagy zeneszerző. Meghajtok ön előtt mester“
— Ezt az utóbbi kijelentését olyan hangsúlyával mondotta, hogy az nagyon könnyen volt félreérthető.
— Hát miért értette ön ezt olyan kellemetlen értelemben? -— kérdezte az elnök.
— Nekem az volt az impresszióm, — válaszolta Márkus, majd így folytatta tovább: — Én megkérdeztem tőle, igaz-e az az állítása, hogy a darabját átadta nekem elbírálás végett? Kertész erősítette, hogy az Orfeum foyerjében adta át nekem a kottákat. Válasza közben ismét olyan kihívóan viselkedett, hogy én felindulásomban két-három pofont adtam neki.
A törvényszék ezután Kertész Ferencet hallgatta ki, aki elmondotta, hogy Márkus őt aljas csirkefogónak, bitangnak, gazembernek nevezte és megfenyegette, hogy ha vissza nem vonja a perét, úgy agyonüti, mint egy kutyát és kiüldözi Budapestről. Hozzátette még a panaszos, hogy öt semmiféle animozítás nem vezeti a vádlottal szemben, elismeri mesterének és ha Márkus hajlandó megfelelő nyilatkozatot adni, nem kívánja a megbüntetését.
Róth Béla ügyvéd kihallgatása után még több tanút is hallgatott ki a törvényszék, majd végül a perbeszédek elhangzása után Márkus Alfrédot zsarolás vétségének kísérlete címén 1000 pengő pénzbüntetésre itélte. Az ügyész és Márkus Alfréd megnyugodtak az ítéletben, Márkus védője azonban fellebbezett.

 

3393   Búbánat 2017-11-27 15:50:08

Huszka Jenő: Lili bárónő

Operett három felvonásban

Az operett bemutatója 2017. december 15-én,  pénteken 19.00 órakor lesz a nagyszínpadon. 

Szövegét írta: Martos Ferenc
Átdolgozta: Gádor Béla és Darvas Szilárd

Szereposztás:

Lili bárónő: Lőrincz Judit
Illésházy László gróf: Bot Gábor
Clarisse művésznő: Kertész Marcella
Frédi: Járai Máté
Malomszegi báró: Horváth Gábor
Becsei, tiszttartó: Mészáros István
Illésházy Agatha grófnő: Gombos Judit
Illésházy Krisztina grófnő: Lugosi Claudia
Miniszter: Harna Péter
János bácsi: Deme Gábor
Józsi: Horváth György
Annus: Jankovics Anna
Uzsorás: Ónodi Gábor
Kopasz férj: Zelei Gábor
Felesége: Besenyi Anna
Lakáj: Kinczel József

Díszlettervező: Langmár András
Jelmeztervező: Juhász Katalin
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Koreográfus-asszisztens: Besenyi Anna
Korrepetítor: Simon Erika, Rimóczi Mónika
Dramaturg: Szabó Csilla
Zenei vezető és karmester: Sándor Bence
Segédrendező: Deme Gábor

Rendező: Balázs Péter

3392   Búbánat 2017-11-27 15:47:19

Zerkovitz Béla,  népszerű sanzon- és operett szerző, a 19-20. századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja Szegeden született 1881. július 11-én. 

Zerkovitz Béla 

Zerkovitz Béla az Ikarus gyár udvarán, 1954, Fotó: magyarjarmu.hu

A legsikeresebb operettje a  Csókos asszony volt és olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint:

Bözsi, ne sírjon…, Én és a holdvilág…, Nem tudom, mi az oka…, Mi muzsikus lelkek…, Asszonykám, adj egy kis pihenőt…, Látta-e már Budapestet éjjel…, Az egyiknek sikerül…, Van a Bajza ucca sarkán…., Éjjel az omnibusz tetején…, Uncili, smuncili…, Ez a föld a hazám…, Párizsban huncut a lány…, Tanulj meg fiacskám komédiázni…, Lehoznám néked a csillagokat, Gyere, te nímand…, Te szőke gyerek.”

Zerkovitz Béla 1948-ban, viszonylag fiatalon 67-évesen távozott tőlünk. - ugyanabban az évben, amikor Lehár Ferenc elhunyt, Bad Ischl-ben.

3391   zenebaratmonika 2017-11-25 17:39:05

Eisemann Mihály plágiumpere

Magyar Országos Tudósító, 1934. január 16.


HARC A "EGY CSÓK ÉS MÁS SEMMI" SZERZŐSÉGE KÖRÜL.


Az "Egy csók és más semmi" cimü operott azonos kezdetű tangóslágere körül harc keletkezett az operett szerzője: Eisemann Mihály és Heim Imre zeneszerző között. Heim a törvényszékhez benyújtott keresetében azt adta elő, hogy a tangó zenéjét ő szerezte még 1932-ben s játszották is zenekarok és a rádió is közvetítette: Eisemann szerzői jogbitorlást követett el akkor, amikor az operettben felhasználta. Ilyen körülmények között tartozik őt kártalanítani és kérte, hogy a törvényszék Eisemann terhért állapítsa meg a szerzői jogbitorlást és kötelezze; őt lo.ooo pengő kárösszeg megfizetésére és tiltsa el a további előadástól is.
Ma tárgyalta a pert Balogh Árpád dr. törvényszéki biró. Elaeirann MIihály ;a
keresetelutasitást kérve azt hozta fel védekezésül, hogy Heim Imrének semmi köze sincsen az "Egy csók és más semmi" zenéjéhez, azt ő szerezte, de jóval az operett bemutatása előtt: még 193o-ban és pedig azzal, hogy az"Alvinczi huszárok"cimü operett egyik dalbetéte lesz, Ebből az operettből kimaradt a dal, később a "Zsákbamacska" darabban akarta szerepeltetni, de ide nem illett és Így került végül is a nagysikerű azonos cimü operettbe.
Erre a véd kezesre Heim rálicitált azzal, hogy ha igy történt, akkor is fennáll a plágium vádja, mert ő már 1928-ban készen volt a zenével, amit orfeumokban, vendéglőkben játszottak is, Balogh biró a szembenálló felek vitájának azzal vetet végett, hogy elrendelte a bizonyítást annak tisztázására, vájjon mely zeneszerző készült el előbb a zenével. Kihallgatta a mai tárgyaláson Szilágyi László irót, aki társszerzője volt Eisemannak. Vallotta, hogy az"Alvinczi huszárok" cimü darabhoz készült a közösen irt dalbetét, tehát az nem lehet plágium.
A törvényszék folytatja a bizonyítást és február végére napolta el a tárgyalást. /MOT/SY.

 

3390   zenebaratmonika • előzmény3381 2017-11-25 10:31:30

Dunántúli napló 1989. augusztus 9.

Ez a cikk érdekes lehet, mert keveset tudni Ábrahám Pál fiatalkoráról, ezek szerint édesapja apatini volt, édesanyja viszont mohácsi:

Két jeles muzsikus mohácsi kapcsolatai

Augusztus 27-én lesz hatvan éve, hogy lehunyta szemét Kerner István (1867—1929), az Operaház főzeneigazgatója, a maga korának Ferencsik Jánosa. Baranyai születése és itt ,é!ő családjához való bensőséges ragaszkodása méltányossá teszi, hogy az évforduló ürügyén felidézzük emlékét. A jeles dirigens Máriaké - ménden született, ahol édesapja — a mohácsi ferencesek algimnáziumában 'nevelődött Kerner János — kántortanítóként kereste kenyerét. A korán megözvegyült apa első házasságának gyümölcse, Kerner Róbert (1856-1931) Mohácson lett tanitó és sikeres kóruskar- Nagy István - Júlia húgával együtt - már Kerner János második hitvesének gyermekei. Júlia (Loschert Lajos asztalosmester nejeként) szintén Mohácsra költözött. így érthető, hogy a nagy dirigens több évtizeden át a csendes kisvárosba járt „haza”, a szerető tesvérek megpihentető családi fészkébe. Így találhatta meg vele a kapcsolatot a még csak első szárnypróbálgatásait végző komponista, Ábrahám Pál (1892- 1960). Ő Apatinban született, de anyjának, a mohácsi Blau Flórának szülei minden alkamat megragadtak, hogy unokájuknak korán megnyilvánuló tehetsége ne maradjon véka alatt. A zeneakadémiai tanulmányait Herzfeld Viktor osztályában, Reiner Frigyes, Siklós Albert és Kodály Zoltán növendékeként végző 22 éves Ábrahám Pál nem is mulasztotta el a lehetőséget, hogy Brahms- és Debussy-művek bemutatása után improvizációjával is elkápráztassa a Korona-szálló emeleti termében egybesereglett mohácsi közönséget.
Az akadémiai könyvtár évkönyveiben tallózva meglepődve jegyezhettem ki, hogy annak az ifjú zeneszerzőnek, aki később a hagyományos bécsi nagyoperett és a dzsesszes harmónia- és ritmusvilágot meghonosító musical közti hídépítőként vált a színpadok és a filmzene világnagyságává, 1915. október 22-én vonósnégyesét mutatták be akadémista barátai. A Mohácson szövődött Kerner-Ábrahám kapcsolat leglátványosabb eredménye az a fővárosi koncert, amelyen a zeneszerző csellóversenyét a Filharmóniai Társaság zenekara élén - 1916. május 29-én az együttes elnök-karnagya dirigálta. Ezt a gordonkaművet — a komponista zongorakiséretével - hamarosan a mohácsiak is meghallgathatták a nyári színkörben annak a Kerpely Jenő (1885— 1954) professzornak előadásában, akit a zenetörténet a világhírű Waldbauer—Kerpely vonósnégyes csellistájaként tart számon. Ki gondolta volna ebben az időben, hogy Ábrahám Pált később majd a könnyű múzsa csókja indítja el a világhír felé? Mohácshoz, a helyi rokonsághoz való kötődésének van még egy mozzanata, mely megérdemli a felijegyzést. 1917-ben bemutatott „Etelka szíve” című báboperájának szövegkönyvét Mohácsi Jenő (1886-1944) írta meg. Magyarázatul: a költő-müforditó anyja Armuth Hermina, a zeneszerző nagybátyja Armuth Henrik.
A felsorolt adalékok Kerner István és Ábrahám Pál pályafutásának csupán járulékos mozzanatai. A század első két évtizedének Mohácsa számára mindenesetre meghatározó jelentőségű élményforrásoknak bizonyultak. így talán kellőképpen motivált, ha kiemeljük őket a feledés süllyesztőiből'.

Bojtár László

3389   smaragd • előzmény3388 2017-11-25 07:22:54

 

A 3388 számú bejegyzéshez:

 

"A magasabb színházi politika...."

"Az operett zenéjének hangszerelését Ábrahám Pál vállalta." Ezek a megjegyzések elgondolkodtatóak, ha egyáltalán igaz az utóbbi, amit továbbra is kétségbe vonok.

(Bejegyzéssorozat Ábrahám Pálról  Klaus Waller könyve alapján a 3348 számú bejegyzéstől az "Operett, mint színpadi műfaj" fórumon, benne Kemény Egon zeneszerző hozzáfűződő baráti és zenei munkatársi témakörökkel is.) 

Ismétlem:  tényszerűen ezt zenetudományi kutatással lehetne megállapítani, nem olvasói fórumon bejegyzett korabeli napilapok, lsd még "8 órai újság" (még csak nem is színházi szaklapok!) egymásközti hírcseréje alapján.  

 

A "Kikelet ucca 3." Kemény Egon kompozíciója, első, nagysikerű 3 felvonásos nagyoperettje.

Somogyi Erzsi szerepét néhány előadás után Eggerth Márta vette át.

 

 

3388   zenebaratmonika 2017-11-25 04:03:17

Prágai Magyar Hírlap 1929. április 12.


(*) Egy budapesti lap Kemény Egon operettjéről. Budapestről írják: A budapesti Fővárosi
Operettszinház másodkarmesterének, a kassai származású Kemény Egonnak április 27-én mutatják be operettjét. A „Mai Nap“ ezt írja az uj darabról: „Kikelet-ucca 3. Ezt a jóhangjásu utcanevet kedves olvasóim, akárhogy is fogják keresni Budapest térképén egyelőre sehogy sem fogják megtalálni. Ezen utcanév egy soron következő operett cime, melynek az írója Harmath Imre, a diadalmas Verebély-leányok librettistája, a zeneszerzője pedig egy egészen fiatal, alig kuszonkétéves gyerekember: Kemény Egon. Ennek a fiatal zeneszerzőnek a nevével még nem igen találkozott eddig a pesti közönség (egy-egy sikerült dal után nem igen szokták megjegyezni a szerző nevét), ez az első operettje és ami talán eddig még példa nélkül áll a színházak világában, a szereplők, már a próbák kiírása előtt, tudták a dalokat. De nemcsak a szereplők, hanem a szinház összes alkalmazottjainak is kedves melódiái lettek a fiatal Kemény Egon zeneszámai és igen sokszor megtörtént (most már elárulhatom ezt a titkot), hogy a Riviéra Express próbáinak szüneteiben a Kikelet-ucca zenéjére táncoltak a görlicék. Az operettnek a Fővárosi Opereltszinházban már a Riviéra Express előtt kellett volna szinre- kerülnie, de a magasabb színházi politika a Riviéra Expresst indította útnak előbb, hogy az hozza meg a kikeletet — a Kikelet-uccának. De most már megindultak a próbák is Szabolcs Ernő vezetése mellett és Kemény Egon vidám zenéjétől, — mely meglepetés lesz a szakértőknek is — hangos a szinház. Az operett zenéjének a hangszerelését Ábrahám Pál vállalta, ő is fogja dirigálni a darabot, a főszerepeket pedig Fejes Teri, Szokollay Olly, Kertész Dezső, Kabos Gyula, Szirmay, Sarkadi Aladár, Halmai Tibor fogják játszani, a táncokat Rótt Panci tanítja.

3387   zenebaratmonika 2017-11-25 03:44:43

Találtam egy riportot Kemény Egonnal a Prágai Magyar Hírlapból 1931. jan. 18.

Beszélgetés Kemény Egonnal, a kassai származású zeneszerzővel, aki félév óta Berlinben él és Í933- ban Hollywoodba készül
Kassa, január 17. (Kassai ezerkesztőeégűnk löL)

A fiatal magyar operettmuzsikusok egyik legtehetségesebbje kétség kívül a kassai származású Kemény Egon. Első operettje, „Kikelet utca 3“, melynek szövegkönyvét Harmatih Imre irta, 50 előadást ért meg Pesten, a Fővárosi Operettszinházban, ahol Kemény Egon több esztendeig másodkarmester volt Ábrahám Pál mellett. Karrierjének további szakaszát a „Viktória* világsikere szabta meg, amely a szerző-Ábrahámmal együtt külföldre szólította s most tavaly május óta Berlinben él mint Ábrahám munkatársa.
A tehetséges fiatal muzsikus jelenleg szabadságát tölti otthon családja körében s a vele való beszélgetésünkből a következőket jegyeztük fel a nyilvánosság számára:
— 1930 május vége óta Berlinben élek mint Ábrahám Pál munkatársa, akivel három esztendős szerződést kötöttem. Elsősorban a Viktóriát tanítjuk be a német színpadokon, ahol a darab hatalmas sikerrel fut hónapok óta.
Eddig 44 német színpad játssza a Viktóriát, ezek közül egyedül Berlinben már több, mint 150-szer ment
A német színpadok után Párisban, Londonban és Stockholmban kezdi el diadalutját a Viktória, melyet mindenütt Ábrahám Pállal együtt tanítunk be. 1933 augusztusban kézdődnek el Hollywoodban a Viktória filmfelvételei, melyeket szintén mi készítünk elő Ábrahám Pállal.
— A Viktórián kívül a berlini hangosfilmgyáraknak is dolgozunk s ebből a munkából ki kell emelnem a „Mesék az írógépről* c. filmoperettet, melyet az ismert Szomaházy-regényből ültettek át filmre s amelynek zenéjét Ábrahám Pál szerezte. A hangszerelés munkájában magam is tevékeny részt vettem, ugyancsak több számát hangszereltem Brigitte Helm és Ján Kiepura nagysikerű filmjének, a „Forróvérű városnak is. — Véleményem szerint a „Mesék az Írógépről* az utóbbi esztendő egyik legnagyobb sikere lesz, annyira tökéletes munkát végzett Ábrahám Pál a partitúra megírásával.
— Új operetten nem dolgozom egyelőre, egyrészt, mivel nincs rá időm, másrészt, mert eddig még nem sikerült kapnom jó szövegkönyvet. Ez- időszerint csak egyes számokat komponálok, de ha találok megfelelő szövegkönyvet, megírom a második operettemet is.

3386   zenebaratmonika 2017-11-25 02:51:10

Próbáltam Ábrahám a tőzsdés dolgának utána nézni, és találtam egy cikket, ahol ő maga nyilatkozik, :

https://library.hungaricana.hu/hu/view/PragaiMagyarHirlap_1934_03/?query=%C3%A1brah%C3%A1m%20p%C3%A1l&pg=46&layout=s

Ezt fontos lenne elolvasni, mert tényleg az újságok nagyon rosszindulatúan írtak az esetről.

A cikk nehezen olvasható, jó lenne leközölni az egészet itt, de sok idő a kibobozása.


A muzsikás a tőzsdén
Szóba került, hogy kezdetben —- mint halhattam! — nem is volt muzsikus. Sőt ellenkezőleg, tőzsdés. Tönkre is ment a tőzsdén.
— Ez igaz, — adta meg készségesen a felvilágosítást — amikor a zeneakadémiai, tanulmányaimat elvégeztem, nem tudtam megélni. Mi az. hogy nem tudtam megélni, egy vasam sem volt. Az inflációs hullám akkor öntötté el Budapestet. Mint mindenki* aki- nem értett a tőzsdéhez én is tőzsdézni kezdtem. Gyorsan vagyont szereztem s' még gyorsabban elvesztettem a vagyonomat. Még többet.— így hát először voltam muzsikus s aztán tőzsdés. S‘ miután ott súlyos tandíjat fizettem, akkor újra visszakerültem a muzsikához.

 

3385   zenebaratmonika • előzmény3379 2017-11-25 02:11:27

Személyiségéről pozitív dolgokat olvastam, bár tudjuk sok negítív tulajdonsága is volt. Pozitív volt mindenképpen udvariassága, nagylelkűsége, szegényeknek adakozása, barátai segítése, etetése. A negatív pedig mérhetetlen költekezése, szenvedélybetegségei (rengeteg kávé, cigi, kártya). Ő maga azt nyilatkozta, hogy pszichiátriai betegségei vannak, talán érdemes lesz pár nyilatkozatát idézni.

Ő egy meglehetősen előkelő polgári családból származott, és jómódban éltek, édesanyja zenetanárnő volt.

 

3384   zenebaratmonika • előzmény3383 2017-11-25 01:41:42

Ez a letartóztatásos cikk azért nagyon rosszindulatú volt Ábrahám Pálról. Én is kutattam életét, és ő segíteni próbált zenésztársain, szegény művészeken, színészeken, - persze magának is vett egy villát - egy ideig sikerült is neki (gyakran hitelezett is nekik és magára vállalta a művészek veszteségeit), de ekkor beütött a tőzsdei válság, rosszul spekulált, longra és elvesztette a pénzt, ezért becsukták, mert nem tudott fizetni, ha jól tudom meg is verték, sok fogát kiütötték.

Miután kiszabadult minden adóságát kifizette, erre több újságcikkben is utalnak, kártalanított mindenkit, és abból a pénzből tette, amit az operettek, filmzenék szerzésével tette. Perelhette volna őket, hogy kisebb legyen a tartozás (ami főként a tőzsdei összeomlás következménye), de nem tette, folyamatosan fizette tőzsdén szerzett tartozásait.

Hangszerelni természetesen tudott, jó lenne meghallgatni az "Etelka szivét", legalább hallhatnánk, mit tudott a zeneakadémia elvégzése után. A Dzsaniah, a lányok táncháza c. operettjét ő maga hanszerelte, erre utalt és még mást is.

Az Zeneakadémián az abszolutóriumot letette jeles eredménnyel, de nem diplomázott le, amiatt, mert az I. világháború alatt nem osztottak senkinek se zeneszerzés szakon diplomát, így évfolyamtársainak sem pl. Krasznai Krausz Mihálynak sem. A zeneakadémián viszont bemutatták az akkor végzett növendékek zeneműveit, így Ábrahám vonósnégyesét, erről több lap is közöl cikkeket, ő ezt tekintette  a diplomamunkájának.

 

3383   Ardelao • előzmény3382 2017-11-25 00:00:05

Ugyancsak Waller könyvében olvashatunk  Ábrahám Pál életviteléről: esztelen költekezéséről, nagyzási hóbortjáról, a pezsgős reggelikről és vacsorákról, amelyeken „egész Berlint” vendégül látta (így szerezve „barátokat” és támogatókat”). Ez a könnyelműség és nagyfokú tervszerűtlenség akár meg is lenne bocsájtható, hiszen a zseni sajátja – tisztelet a kivételnek - a kirívó különcség is. Egy zsenitől nem várható el, hogy a „normális” emberek életét élje. Ám az alábbi eset, amelyről 1924-ben számos lap tudósított, ill. az esetből eredeztethető jellemvonás nem egy zseni, hanem egy egészen más típusú ember sajátja. Hát ezért teszem mérlegre az Ábrahám Pál műveiről írottakat.

NÉPSZAVA, 1924.01.30.:

A vagyonszerzés titkaiból. A pénzszerzés, a vagyonosodás könnyű módja nagyon sokféle egzisztenciát csábított a tőzsdére. Ábrahám Pál még nemrég zenetanár volt. Otthagyta a mesterségét és fölcsapott tőzsdebizományosnak. Csakhamar sok ügyfélre tett szert, akik vakon megbíztak a zenetanárból átvedlett tőzsdebizományosban és nála hagyták letétben értékpapírjaikat. Ábrahám spekulálni kezdett üzletfelei papírjaival — és mint tehetséges zenetanár — meglehetősen rosszul. Spekulációi balul ütöttek ki, amire nemrég csődöt kért maga ellen. A károsultak ekkor még nem tettek följelentést, hanem egy megbízottat beültettek Ábrahám irodájába és átrevideálták az üzleti könyveket, hogy megmentsék a menthetőt. Megállapították, hogy akkor, amikor Ábrahám csődöt kért maga ellen, házat vásárolt és lakását új bútorokkal rendezte be. Amint kiderült, abból a 200,000.000 koronából, amelyet üzletfelei papírjain keresett. Erre följelentést tettek Ábrahám ellen, akit a rendőrség kedden előzetes letartóztatásba helyezett.

PESTI HÍRLAP, 1924.01.31.:

— (A zeneszerzőből lett tőzsdebizományos letartóztatása.) Érdekes karrier törött ketté még kedden délben egy rendőri nyomozás során a főkapitányságon: Ábrahám Pál tőzsdebizományos öt megbízója följelentésére, kiknek körülbelül tíz millió koronával nem tudott elszámolni, letartóztatták: Ábrahám Pál ellen az első két feljelentés egy hét előtt érkezett, az első kettőt az elmúlt hétfőn még három követte. A megbízók azt panaszolták, hogy Ábrahám nem tud elszámolni a rábízott pénzekkel és papírokkal. A nyomozás során egyezkedési tárgyalások is megindultak, de sikertelenül végződtek, a tőzsdebizományost  kedden a rendőrség letartóztatta. Ábrahám Pál zeneszerző volt. Szép sikert aratott ezelőtt nyolc évvel a Magyar Színházban, Bródy Sándor Lion Lea drámájának kísérőzenéjét írta. Ezelőtt két évvel nyitott tőzsdebizományi irodát s kliensei között voltak többen régi ismerősei között, akik most a rábízott pénzüket elveszítették. Ábrahám Pálnak meglehetősen kiterjedt üzlete volt s a károsultak között szerepel egy dúsgazdag, többszörös milliárdos ismert nevű lipótvárosi nagyság, aki mintegy másfélmilliárdot követelhetne Ábrahámon — ha följelentést tett volna. A többszörös milliárdos ugyanis nem tett feljelentést, még szerdán sem, amikor Ábrahámot már letartóztatta, a rendőrség. Az egyezkedési tárgyalások ugyanis, amelyet egy ügyvéd vezetett, nem vezettek eredményre, az aránylag csekély összeget, — tíz millió koronát — Ábrahám nem tudta előteremteni s menthetetlen volt. Csütörtökön átkísérik az ügyészség fogházába.

PESTI NAPLÓ, 1924.01.31.:

A zeneszerző tőzsdebizományos bukása

(Saját tudósítónktól.) A főkapitányságot egy ujabb bankbukás foglalkoztatja. Ábrahám Pál zeneszerző két évvel ezelőtt a Tőzsdepalotával szemben a Nádor ucca 24. szám alatt lévő házban tőzsdeirodát nyitott, amelyet nagy vagyonú ügyfeleken kívül művészek és írók számosan kerestek föl megbízásaikkal.
Ábrahám Pál jónevű zeneszerző volt; legutóbb Bródy Sándor »Lyon Lea« című színdarabjából íratott librettót, amelyhez operazenét szerzett. Ő akarta a hangszerelést* is elvégezni és hogy ez alatt az idő alatt ne legyenek gondjai, barátai tanácsára és támogatásával nyitott tőzsdeirodát. Nagy forgalmat bonyolított. le és a legutóbbi hossz alatt igen szépen keresett. A besszben nehéz helyzetbe került, amelynek ellensúlyozására megkontreminálta a besszt és hosszra játszott. Ez a spekulációja rosszul végződött. Hitelezői most körülbelül másfélmilliárdot követelnek rajta, amit most nem tud rendelkezésre bocsátani. Megindultak az egyezkedési tárgyalások, Ábrahám felajánlotta mátyásföldi villáját, követeléseit, papírjait és ingóságait, amelyek szerinte megközelítik az egymilliárd** koronát.
A tárgyalások azonban addig húzódtak, hogy közben három aránylag kisebb tétellel szereplő ügyfele a rendőrségen följelentést tett ellene. Egy ügyvéd huszonkétmillió koronát, egy rendőrfogalmazó hárommillió koronát és egyezményesének,
Politzer Salonak egy rokona tizenkétmillió koronát követelt tőle. A rendőrségen Mikla Sándor rendőrkapitány indította meg a nyomozást az ügyben és ma délben Ábrahám Pált le is tartóztatta. Ma este Ábrahám Pál ügyvédjénél, dr. Vándor Mihálynál a hitelezők értekezletet tartottak. A Mauthner textilkonzorcium és egy miskolci texlilérdekeltség ügyvédje, dr. Deutsch Vilmos útján hétszázmillió korona kárigényt jelentett be, egy Neumann nevű bécsi textilkereskedő százmillió koronát,
Haar tőzsdés hatvanmillió koronát, Pulitzer Salo háromszázmillió koronát és
Schlesinger Lipót tőzsdés pedig nyolcvanmillió koronát követelt. A hitelezői értekezleten megállapították, hogy a kárigények kilencven százaléka nyolc nagyobb ügyfél részéről körülbelül egymilliárd korona, ötven kisebb ügyfél részéről pedig körülbelül százötvenmillió korona. A rendőrség által kirendelt Szontagh Emil könyvszakértő véleménye szerint a károknak jelentékeny része megtérülhet.
Ábrahám Pált holnap átszállítják az ügyészség fogházába. Amennyiben, ügyvédjének, dr. Vándor Mihálynak sikerül a hitelezőkkel megegyezni, rövidesen szabadlábra kerülhet.

* ”ő akarta a hangszerelést is elvégezni”: Ezek szerint ez a művelet Ábrahám Pál számára mégiscsak különleges, szokatlan feladat volt.

3382   Ardelao • előzmény3380 2017-11-24 23:50:05

A Dostallal kapcsolatos bekezdés fordítása helyesen:

„Dostal számtalan melódiát szedett rendbe Ábrahám számára, de nem az operetteket. Mivel az operettek, mégpedig az összes sikerdarab partitúráinak a megírásához Ábrahám egy Kemény Egon nevű fiatalembert hozott magával Budapestről (aki később maga is operett-szerzőként jelent meg).”

3381   Ardelao • előzmény3380 2017-11-24 23:15:36

A további részletek sem túlzottan alkalmasak Ábrahám Pál szavahihetőségének a bizonyítására:

Az operett tragikus királya

A kezdetek

A legjobb osztályzatok – de záróvizsga nélkül Ábrahám Budapesten Herzfeld Viktornál tanult zeneszerzést, a Liszt Ferenc Zeneakadémián (1913-1917).  A legjobb osztályzatok ellenére azonban ott, tisztázatlan okok miatt, záróvizsgát nem tett. Ábrahám, aki később Berlinben quasi pop sztárként lépett fel, azt mesélte, hogy (bármi legyen is) „professzori diplomát“ szerzett, sőt, professzorként a zeneakadémián tanított. A tények vizsgálatakor egyik adat sem nyert bizonyítást. Az egyetlen kiindulásként szolgáló egyetemi dokumentum egy ú.n. „abszolutorium“, egy igazolás az elvégzett szakokról, a tanulmányok során letett vizsgák osztályzataival. Korai kompozícióiról nem sokat tudunk. A tanulmányok keretében a zeneakadémián egy Magyar Szerenád (1915), egy csellókoncert, valamint egy vonósnégyes került bemutatásra (mindkettő 1916-ban). A további művek és bemutatók, amelyeket később feltüntetett (többek között egy mise és egy rekviem) nem igazolhatók, és lehetséges, hogy sohasem léteztek. Még az általa újra meg újra feltüntetett, a Salzburgi Ünnepi Játékok alkalmával bemutatott vonósnégyesre sem került sor soha, legalább is hivatalos keretek között nem.  Ténylegesen létezik ellenben az általa komponált „Etelka szíve” c. kisopera, amelyet a fiatal Ábrahám a Budapesti Bábszínház megnyitására komponált 1917-ben, és amelyet az akkor fiatal újságíró, Bús Fekete László (később világszerte sikeres vígjátékíró) nagyon megdicsért. Ezután hosszú időre véget ért Ábrahám zeneszerzői munkássága.”

"Először a pénzkeresés A háború utáni időből nincs túl sok igazolt adat Ábrahám Pál életéről.  Nagyon valószínű, hogy mindenekelőtt intenzíven a kereskedelmi ügyleteknek szentelne magát, illetve kereskedelmi alkalmazottként dolgozott. ……. Később azt mondták, ebben az időben élte ki „létének sötét oldalát".

……………………………………………………………………………………………

Arról, hogy miként támadt fel érdeklődése a könnyűzene iránt, Ábrahám különböző történeteket mesélt. Az egyik közülük így szól: "Mint fiatal, ideáktól vezérelt zenész, vonósnégyeseket írtam, amelyek semmilyen bevételt nem eredményeztek számomra. A legszebb szonátáimért és fúgáimért a legcsekélyebb fizetséget sem kaptam.  Egyik napon egy hanglemez-kereskedésben jártam, ahol egy szörnyen érzelgős dalt játszottak: „Ich küsse Ihre Hand, Madame”. Az eladónő elmondta nekem, hogy ebből a lemezből már másfél millió darabot adtak el. Így kezdtem slágereket komponálni. Minden operettbe becsempészek azonban néhány kis fúgát, mert mindig örömömet lelem abban, ha a premier után ezért egyik vagy másik zenekedvelő hálásan kezet ráz velem.” („Tonfilm, Theater, Tanz” c. folyóirat). Ez az epizód  interjúról interjúra változott, változó szereplőkkel és változó zenedarabokkal.

3380   Ardelao • előzmény3379 2017-11-24 23:10:32

Bár – ahogy látom – e fórumon mindenki beszél minden nyelven, azért fordításban is beillesztem a 3348. sz. bejegyzésemben vastagon jelölt szövegrészeket:

 Klaus Waller:

„Dostal számtalan melódiát szedett rendbe Ábrahám számára. De az operettek, egy Kemény Egon nevű fiatalembert hozott magával Budapestről (aki később maga is operett-szerzőként jelent meg).”

Henning Hagedorn:

„Figyelemre méltó, hogy Ábrahám a központi partitúrák elkészítésével munkatársain keresztül a zeneszerzési folyamat egy részét „kiszervezte”, hogy azután a munkát maga tudja befejezni. Itt valószínűleg megalapozottak a pletykák, hogy  Ábrahámnak a zenekari hangszerelésről […] fogalma sem volt.”

A 3:1 a szerelem javára (Roxy und ihr Wunderteam) esetében a szereposztás  a Viktóriáéhoz hasonló, de már csak a nagyság és nem a stílus tekintetében változtatható. A zenekari tételből ugyan egyes részek elhagyhatók, de már nem áthangszerelhetők. Ehhez jön egy hosszú, atipikus, sematikusan egyszerű tételstruktúra olyan futamok mellett, amelyek tipikusan extravagánsak, úgy, hogy az a benyomásunk támad, hogy Ábrahám munkatársainak eredeti csapata kicserélődött…”

„Életadatok

[…]

„1924.1.31.: Tőzsdebizományosként  történt letartóztatás sikkasztás és hűtlen kezelés miatt.

[…]

3379   Ardelao • előzmény3348 2017-11-24 23:01:40

Eddigi beírásaim alapján talán nem vagyok vádolható azzal, hogy ne lennék büszke magyar és magyar származású nagyjainkra. Ábrahám Pál esetében azonban, ha megkérdeznék, büszke vagyok-e világhíres zeneszerzőnkre, a válaszom - jó német szóval élve - „jein” lenne.

Egy percig sem tagadom: óriási tehetség volt. Úgy is, mint zeneművész, de számomra leginkább és elsődlegesen – mint életművész. Senki kedvét nem akarom elvenni attól, hogy rajongója legyen, hiszen valóban remek zenék fűződnek a nevéhez. Méltán váltak világszerte ismertté.
Mégis, amikor Ábrahám Pálról van szó, magam előtt látom és hallom a jelenetet, amikor Higgings odahaza - a főhősnő, Pickering és a személyzet jelenlétében - felidézi Eliza Doolittle báli sikerét, és a "dreadful Hungarian"-nel való találkozását:

  • Thank goodness for Zoltan Karpathy.

If it hadn’t been for him.

I would’ve died of boredom.

  • Karpathy? That dreadful Hungarian?

Was he there?

  • Yes, he was there all right

and  up to his old tricks.

That blackquard

Who uses the science of speech

More to blackmail and swindle than teach.

Mert Ábrahámban volt valami a dreadful Hungarian személyiségéből, de Higginséből is, aki a saját győzelme feletti ujjongásban a háttérben álló, számára sikert hozó Eliza személyét teljesen figyelmen kívül hagyta. Most már tudom: Nem véletlenül asszociáltam erre a jelentre.

Amióta a médiumok léteznek, nem kétséges, ki nyer csatát. Az, aki a médiát uralja. Az úr pedig a pénz, és akinek a kezében a pénz, annak a kezében a pénzen vett igazság. Ezért – bár általában sok korabeli újságcikket idézek – mégis nagyobb hitelt adok azoknak a tanulmányoknak, könyveknek, amelyek alapos kutatómunkán alapulnak. A következő bejegyzésekben beteszek még néhány részt az utóbbiakból, továbbá néhány újságcikket is, amelyek alapján talán érthető lesz, miért viseltetem meglehetős ellenérzéssel Ábrahám Pállal szemben. Művei nagy részénél – és legfőképpen a legsikerültebbeknél – nem lehet kideríteni, valójában kié az igazi érdem. Márpedig az utókor megérdemelné, hogy igaz (zene)történelmet tanuljon. A történelemhamisítás ugyanis a legfőbb bűnök közé sorolható.

3378   zenebaratmonika 2017-11-23 11:25:12

Hangszerelők segítségét többen is igénybe vették akkoriban, bár nyilván a szerzők maguk is hangszereltek.

Budapesti Hírlap, 1931. január 23.

Budapest Heti Rádióműsora:

 ... 7. Eisemann: Közjáték a „Misa America" c. operettből. Hangszerelte Bertha István.

3377   zenebaratmonika • előzmény3373 2017-11-23 11:15:49

8 órai újság, 1929. március 20.

Péchy Erzsi a „Riviera-Express" primadonnája


A Fővárosi Operettszínház igazgatósága ma délben határozott végre abban, hogy ki legyen a soron következő újdonságnak, Herczeg Géza és Kátscher Róbert Riviera-Expressz című operettjének a primadonnája. Eredetileg Titkos Ilona szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz erre a szerepre; de utóbb, az „Agglegény-apa“ nagy sikerére való tekintettel a művésznő lemondott vendégjátékáról és a szerep árván maradt. Azután: Honthy Hannával folytak tárgyalások; de ö sem vállalhatta a szerepet, mert orvosai további feltétlen pihenést ajánlottak neki és ezért husvét utánig Abbáziában is marad és amikor hazajön, sem lép fel egy ideig még. Közben Szabolcs Ernő rendező teljesen beállította, Ábrahám Pál teljesen betanította az új operettet; amelynek zenéjét is Ábrahám hangszerelte olyan szépen és olyan művésziesen, hogy már a próbákon lázba hozta az egész művészegyüttest a zenekarával. Szóval: a darab készen állt, csak a fő-főprimadonna hiányzott belőle. Egy-két próbán nem jelent meg ugyan Szokolay Oly, aki szintén főszerepet, táncos, nótás főszerepet játszik a Riviera-Expresss-ben; nem jelent meg, mert halmérgezésben feküdt napokig; de a többi főszereplő: Fejes Teri,
Halmay Tibor, Kabos Gyula, Vendrey és Fekete Pál ott volt mindig és — az előadás készen, állt; csak a primadonna szerepét mondotta ezeken a próbákon mindig Szabolcs Ernő.
Most azonban már van primadonnája a Riviera-Erpressz-nek: Péchy Erzsi ma átvette a szerepet, délután már próbál is és holnaptól kezdve — gőzerővel és teljes személyzettel folytatódnak a próbák, hogy március 30-ikán, ahogyan eredetileg is tervezték, megtarthassák a Riviera-Expresss premierjét. A két szerző: Herczeg Géza és Kátscher Róbert holnap érkezik Budapestre Becsből, illetőleg Berlinből és ők is résztvesznek ezentúl a próbákon.

3376   zenebaratmonika • előzmény3373 2017-11-23 11:02:23

Még Buday Dénes Csárdás c. operettjét is említetted. Vannak még mások is?

3375   zenebaratmonika • előzmény3374 2017-11-23 10:46:17

A magyar operettszerzők művei közül Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Sigmund Romberg neve ismert külföldön, utóbbi viszont nálunk nem, ő Amerikában lett híres. Sajnos Jacobi Viktor darabjai se mennek sehol (jelenleg Magyarországon sem), bár ő az I. világháború környékén nemzetközileg ismert szerző volt, de fiatalon meghalt.

Ezek az operettkoncertek ráadásul azért is furcsák, mert felolvassák a műveket és közben énekelnek, próbálok linkelni belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=uqdkACGdwso

Itt Kálmán Imre Chicagoi hercegnőjét mutatják be a Komisch Oper Berlinben, ami ekkor lett felújítva, azóta számos színáz repertoárra tűzte, közte az Budapesti Operettszínház.

 

 

3374   Klára • előzmény3372 2017-11-23 10:16:58

Bocs, a nemzetközi zenei életben - egyelőre még - kis hazánkat éppen a magyar, vagy magyar származású operett szerzők éa az itthoni operettkultúra miatt tartják "operettnagyhatalomnak" . Ebben nyilván szerepet játszik a hazai operett előadások száma és színvonala is! Kár lenne ezt elszúrni, csak azért, mert egy új operett betanulása nem könnyű feladat, és nehezen lehet őket énekelni. Külföldi előadások idehozatalával olyan szegénységi bizonyítványt állítanánk ki önmagunkról, amit talán megspórolhatnánk magunknak.

Egyébként a világ elsőrendű- és rangú operaénekesei előszeretettel tűzik repertoárjukra az operett-betétdalokat,  áriákat és egymás után adnak ki CD-ket, DVD-ket olyen felvételekkel. Hogy csak néhányat említsek, Klaus-Florian Vogt, Piotr Beczala, Kaufmann!, stb.

 

3373   smaragd • előzmény3370 2017-11-23 10:05:38

 

3370 számú bejegyzéshez:

 

Ez feltételezés! 

Mi bizonyítaná, a "8 órai újság cikke?"

Ha a színház igazgatósága elfogadta a "Kikelet ucca 3." partituráját, amit Kemény Egon zeneszerző komponált, vajon milyen jogon nyúlhatott volna a kéziratba akárki is bele, még csak betétdalok hangszerelese erejéig is? Kemény Egonnak erre nem volt szüksége, lsd. korábbi bejegyzések.

Egyébként nagyon izgalmas kutatni való téma lenne zenetörténészeknek.

 

Ami pedig a segítséget illeti, pont fordítva volt....Ábrahám Pálnak segített Kemény Egon, hat és fél éven keresztül, kiváltképp 1930-33 között Berlinben és Lipcsében, a három operett-világsiker elérésében. Ez köztudott volt ott is, itthon is.

3372   zenebaratmonika • előzmény3368 2017-11-23 09:55:38

Hát nem könnyű feladat betanulni egy új operettet, talán érdemes lenne külföldi előadásokat ide hozni, de azt csak felirattal lehetne feltenni.

Ezek tényleg nehezen énekelhető darabok, ezért nálunk inkább felteszik az Eisemann Én és a kisöcsémet vagy az Egy csók és más semmit, ami hát talán egyszer elmegy szódával, de nem egy magas a színvonalat képvisel, és nemzetközileg teljesen jegyzetlen.

3371   zenebaratmonika • előzmény3367 2017-11-23 09:50:20

Külföldön bevett szokás az operettkoncert, de inkább olyan daraboknál, amiket nem érdemes feltenni repertoárra, mert kevés lenne a néző.

Magyarországon ez inkább operáknál szokott lenni, néha feltesznek így egy darabot. A Margitszigetei Szabadtérin idén George és  Ira Gershwin Porgy és Bess c. darabját adták le így.

A Komish Oper Berlin 5 éven át kevésbé ismert Kálmán Imre darabokat tett fel 2 előadás erejéig Karácsonykor, pl. Chicagoi hercegnő, Bajadér (náluk nem ismert annyira), Arizona Lady, Marinka. Idén Ábrahám Pál: Mese a Grandhotelben c. operettje kerül repertoárra, remélem készül róla valami felvétel, mert ezt a darabot tényleg elfelejtették már. A librettó Alfred Savoir: A nagyhercegnő és a szobapincér c. szatírikus komédiáját dolgozza fel, állítólag nagyon humoros történet, egy szálloda különböző társadalmi rétegbe tartozó vendégei a szereplők.

A librettót itt felolvassák színészek, és közben éneklik a dalokat.

 

3370   zenebaratmonika • előzmény3369 2017-11-23 09:36:02

Kemény Egon és Ábrahám Pál együtt is hangszerelhette a Kikelet utca 3. operettet, hisz Ábrahám volt a karmester, lehet előbb elkészítette Kemény Egon és utána Ábrahám módosított rajta dolgokat, pár helyen változtatott rajta, illetve segített neki a munka során.

3369   smaragd • előzmény3362 2017-11-23 08:47:20

 

Mérvadó és tárgyszerű továbbá kiindulási pont az, amit Kemény Egon zeneszerző a "Kikelet ucca 3." bemutatója előtt a vele készített interjúban elmondott:

 

"Kikelet ucca 3." ez a címe annak a szövegkönyvnek, amelyet Kemény Egon zenésített meg, amelyet a Fővárosi Operettszínház nemcsak elfogadott előadásra, de a szezon folyamán színre is hoz föltétlenül!

És most bemutatkozik a fiatal zeneszerző a Délibáb olvasóinak:

...

Az iden tavasszal Harmath Imre aztán fölkért arra, hogy egy szövegszcenáriumjához, amelyet aztán Bródy István dolgozott színdarabbá, s amelynek verseit maga Harmath Imre írta, zenésítsek meg. Nekem nagyon megtetszett a szöveg, nagy örömmel és ambícióval fogtam hozzá a komponáláshoz, s egy-kettőre készen is lettem a partitúrával. A darab Faludi Sándor igazgató úr elé került, aki aztán Szabolcs Ernő úr társaságában meghallgatta az én muzsikámat, s az eredmény az volt, hogy

 

a darabot lekötötték a Fővárosi Operettszínház számára.

 

A darad miliője a Ferencváros. A tárgya tipikusan pesti."

 

("Új  zeneszerzőt fedezett fel Szabolcs Ernő", "Délibáb")

 

Kemény Egon valamennyi színpadi műve - nagy és kisoperettek, zenés játékok- saját hangszerelésében készültek, ide értve rádióoperettjeit és  rádiódaljátékait is.

3368   Klára • előzmény3367 2017-11-22 19:59:26

Abszolút jogos felvetés, elő kellene venni néhány régebben játszott darabot, akármelyiket a felsoroltak közül.

Ennek két problémája van: egyrészt a fiatalabb generáció előadóinak is meg kellene tanulni ezeket a darabokat, a bennük lévő dalokat, áriákat. Másrészt, és ez a nagyobb gond: ezekhez az operettekhez hang is kell, méghozzá nem is akármilyen! Azonkívül egy operettben beszélni, mozogni, játszani is kell, lehetőleg mindezt egyforma színvonalon. És itt jönnek a problémák!

3367   Búbánat • előzmény3365 2017-11-22 19:49:41

Jogos az észrevételed, nekem is ugyanez erről a véleményem; másoknak, akik nem annyira operett-fanok, mint mi, még "eladni" tudják - például Rost Andrea nevével - a "könyökünkön" kijövő dalokat, dallamokat, operettet.

Mások szempontja viszont ugyancsak méltányolható: felnő egy új nemzedék, amely csak most ismerkedik ezzel a műfajjal, Kálmán Imrével, a Maricával... - és, ugye, nekik meg - még - minden új, lehet, hogy az első találkozásuk lesz az operett műfajával.

Szóval, én is szívesebben venném az általad felsorolt darabok bemutatását, előadatását, továbbá  ezeket is:  A koldusdiák,  Dubarry, A királyné csipkekendője,  A Gerolsteini nagyhercegnő, Gül baba, A mikádó, Éva, Paganini, A cárevics, Friderika, Varázskeringő,  Legénybúcsú, Az elvált asszony, Boccaccio, Pajkos diákok, A gésák stb. 

3366   zenebaratmonika • előzmény3363 2017-11-22 19:41:57

Ha már Bartók, akkor a Csodálatos mandarin modern verzióben.

3365   zenebaratmonika • előzmény3364 2017-11-22 19:37:07

Kicsit már uncsi, hogy mindig az a pár Kálmán darab megy. Miért nem lehet valami ami máshol nem megy? Hawaii rózsája, Maya, Madarász, Stambul rózsája. Leányvásár, 3:1 a szerelem javára.... mert be kéne tanulni a színészeknek. Mindenesetre várom a Kékszakált Offenbachtól, és remélem nem fitnesszterembe teszik.

3364   Búbánat • előzmény3363 2017-11-22 17:12:27

Operett a Müpában!

MARICA GRÓFNŐ

2018. MÁRC 18. VASÁRNAP, 19:30

Kálmán ebben a művében a különböző zenei stílusok széles spalettáját vonultatja fel: hallhatunk amerikai foxtrott-ot, shimmy-t, bécsi keringőt, magyar csárdást és hamisítatlan cigányzenét is. Bár a történetnek komoly tanulsága is van, mégis az olyan ismert dallamoknak köszönheti népszerűségét, mint a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány; a Szent Habakuk, vagy a Ringó vállú csengeri violám... 

Műsor:

Kálmán Imre: Marica grófnő
 
Marica grófnő: Rost Andrea
Endrődy Wittenburg Tasziló: Boncsér Gergely
Populescu Dragomir Móric herceg: Hábetler András
Báró Zsupán Kálmán: Haja Zsolt
Liza, a húga: Rácz Rita
Lidi cigánylány: Balga Gabriella
Cuddenstein Chlumec Cecília hercegnő: Wiedemann Bernadett 

Budapesti Akadémiai Kórustársaság


Duna Művészegyüttes
Koreográfus: Juhász Zsolt

Rendező: Böhm György
 
Vezényel: Hollerung Gábor

3363   Búbánat 2017-11-22 10:36:43

Operett a Müpában!

2018. február 16. péntek19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Suppé / Bartók

Szép Galathea / A fából faragott királyfi

„A mai estén elhangzó két művet az átváltozás varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk? 

A fából faragott királyfi esetében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred a tévedésére, a királyfi már visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. 
A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. A történetet ezúttal Cakó Ferenc különleges homokgrafikái keltik életre. 

A szép Galathea című operettben a megelevenedett szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk. Suppé A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében elevenedik meg.”

Budafoki Dohnányi Zenekar

Vezényel: Hollerung Gábor

 

Franz von Suppé: Szép Galathea 

Galathea: Pasztircsák Polina
Pygamlion: Horváth István 
Ganymedes: Hábetler András
Mydas: Szerekován János 

Jelmez és díszlet: Árva Nóra 

Rendező: Sylvie Gabor

Közreműködők:

Cakó Ferenc - homokgrafika

Miks Róbert, Garisa Herman Zsolt - video-animáció

Tollár Mónika - dramaturg

Marosi Edit - koreográfia

Árva Nóra - díszlet, jelmez

 

3362   zenebaratmonika • előzmény3361 2017-11-22 09:39:12

Erre több cikkben is kitértek, még ha gondolod linkelem azokat.

Ábrahám a 20-as évek végén számos operettet hangszerelt, többek között Robert Katscher: Riviera Express c. operettjét is, amit maga is vezényelt.

8 órai újság 1929. március 31.

Riviéra-Express
Herezeg Géza és Kátscher Róbert operettje

...A zeneszerző: Kátscher Róbert az édes melódiák mestere. Van egy keringöje az első felvonásban: Hervé, vagy Louis Ganne is büszkén vallhatná magáénak. Lágy, andalító melódia: olyan, mint mikor egy romantikus szív
énekelni kezd! ... Csupa báj és finomság, mint a régi szép idők átmentett emlékei!... Muzsika! ... Egyértékü ezzel: a sofőrdal, a rózsanóta, s a partitúra több más száma: a vidámabb fajta csakúgy, mint a szentimentális. A zene
szerzőajkán, zongoráján és szívében bőven terem a melódia és ő ezt a gazdag termést tehetséggel és tudással értékesíti. Egy-egy szám: szenzációs és világpopularitásra Született; az egész: értékes és nagyvilági mértékkel mérve is elsőrangú. Osztályzat: Kátscher Róbert partitúrája — jeles.
Ábrahám Pál , hangszerelte ezt a muzsikát: a maga gazdag tehetségét és tudását is az ügy szolgálatába állítva ezzel. Zenekara pompásan hangzik, színes, élénk, gazdag és hatásos; az, hogy önmaga dirigálja is az előadást: külön értéket ad úgy a szerző, mint az ő munkájának. Szinte el sem tudom képzelni ezt az operettet Ábrahám Pál nélkül: mint ahogyan nem képzelhető el Szabolcs Ernő nélkül sem. Ez a kitűnő rendező megint jó munkát produkált: stilust adott a színpadnak és a játéknak; gazdag tehetségét teljesen rendelkezésére bocsátotta a darabnak és a szerzőnek: segített, javított, tökéletesített, gyönyörű keretet adott a játéknak; minta operettelőadást produkált megint. Zseniális rendező, nagyszerű színházi, ember.
 

 

 

3361   smaragd • előzmény3359 2017-11-22 08:11:50

 

Visszatérek a 3357 számú bejegyzésre, elgondolkodtatott, hogy fórumtársunk nem először publikálja a "8 órai újság" ezen cikkét "Egy békebeli fiatalember"-ről, aki nem más, mint az akkor 23 éves Kemény Egon zeneszerző. 

A cikk hangvétele kedves, tartalmilag hiányos. 

Kemény Egon ugyanis 1926-tól élt Budapesten, ezt megelőzően Kassán 12 éves korától tanult hangszerelést és hat éves korától magasszintű zenei képzést kapott a Kassai Zeneiskola igazgatójától. Felsőfokú tanulmányait Bécsben végezte - a Bécsi Egyetem orvosi karát a Bécsi Zeneakadémiával egyidejűleg, minkettőt kiváló vizsgaeredményekkel - majd a zeneszerzői életpálya mellett döntött, amelyet élete végéig siker koronázott.

Bécsben minden lehetősége és ambíciója megvolt ahhoz, hogy a könnyű-zene felé fordulva a modern táncirányzatokat is megismerje, pl. a német nyelven kiadott "Jazz und Shimmy" füzetek által is.

Zenei felkészültsége, tehetsége már akkor meglepte a színházi világot. Így lett a Fővárosi Operettszínház másodkarmestere, korrepetítora, majd karmester 1926-1928 között. Első  zenedarabja 1927-ben került színpadra, modern táncsláger, a magyarországi korai jazz korszakába sorolható.

"Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) fórumon sajtódokumentumokkal ismertettük fenti 1927-1929 közötti színpadi munkásságát( elsőként Dénes Oszkár-"Alpesi falu", Érczkövy László, "Rott Komédia"), és egyebek között részvételét a "Zenebona" jazz-operett keletkezésében, és első megbízásra készült - Ábrahám Pálnak, "Az utolsó Verebélylány" című operettjében a "32-es baka vagyok én" című indulója - hangszereléséről. Mindez Kemény Egon első nagyoperettje, a "Kikelet ucca 3" bemutatója előtt történt.

 

A "8 órai újság" ezen cikke Ábrahám Pált hangszerelőkent említi. Sehol máshol, egyetlen más sajtópublikcióban nem jelent meg ez az állítás, úgy tudom, holott a "Kikelet ucca 3" bemutatóját igen nagy várakozás és érdeklődés előzte meg, majd kísérte az újságírók részéről is.

Fentiek értelmében a "8 órai újság" állítása tehát kétségbe vonható. Amennyiben lenne némi valóságtartalma, abban az esetben felmerül a kérdés, vajon miért engedte át Kemény Egon Ábrahám Pálnak egyes betétdalok hangszerelését?

A közismert életrajzi adatok alapján feltételezhetjük, hogy ennek anyagi oka lehetett. Könnyen lehet, hogy Ábrahám Pál pénzszűkébe került, mint élete során oly sokszor, vagy a nagy gazdasági világválság miatt, és barátja, Kemény Egon hangszerelést rendelt meg tőle, békebeli jóbarátként, mert az maradt, még Ábrahám Pál halála után is.

 

 

3360   Búbánat 2017-11-21 19:12:18

STUDIO ANTIKVÁRIUM

38. könyvárverés

2017. 11. 30. CSÜTÖRTÖK 17:00

Kacsóh: János vitéz - daljáték

Kacsóh Pongrác: János vitéz

88. sz. TÉTEL TELJES LEÍRÁSA

Zenéjét Heltai Jenő verseire szerzette: Kacsoh Pongrácz. Teljes zongorakivonat szöveggel.

Budapest, [1904]. Bárd Ferenc és Fia (Langer és Pollák ny.) 1 t. (Kacsoh Pongrác fényképe) + [4] + 129 + [1] p. Folio. Első kiadás.

Díszes, dúsan aranyozott, álbordás gerincű vörös egészmaroquin kötésben, lapszélein a trikolor színeivel festett aranymetszéssel, kézi festésű előzéklapokkal, a gerinc alján aranyozott „Budapest 1931” felirattal. Rendkívül dekoratív, gyönyörű példány.

KIKIÁLTÁSI ÁR:

60 000 HUF

aukció időpontja: 2017. 11. 30. csütörtök 17:00

aukció helyszíne: OFI (Volt Apáczai Kiadó) | Budapest VIII., József krt. 63.

kiállítás helyszíne: 1139 Budapest, Petneházy utca 34-36.

kiállítás ideje: november 24. péntektől | 08-18 óráig (szombat és vasárnap kivételével)

3359   smaragd • előzmény3358 2017-11-21 17:03:38

 

Félreértés ne essék, a 3357-ben közölt tudósítást "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumban már alaposan "körbejártuk", ott megtalálható, elolvasható.

3358   smaragd • előzmény3357 2017-11-21 15:50:56

 

"...Kemény Egon a "Kikelet ucca 3" komponistája."

 

 

Ez így igaz.

 

 

 

3357   zenebaratmonika • előzmény3355 2017-11-21 15:34:26

8 órai újság 1929. április 27.

Kemény Egonról közölt cikket:

Egy békebeli fiatalember
Ma: 23 éves. Amikor a világháború kitör;: kilenc éves volt és a gerstli-forradalom idején is gyermekcipőit koptatta még. Ma: rózsásarcú, tejfelesszájú fiatalember; aki elpirul egy kétértelmű szó hallatára ; csöndes és finom, ábrándozó és lelkesi szerény és — tehetséges. Egy fiatalember, aki megmaradt olyannak, amilyenek a békében a fiatalemberek voltak; szóval: agy békebeli fiatalember, aki se nem „jassz“ , se nem „jampec“ ; akin nem hagyott nyomot a háború és a két forradalom; aki nem fölényes és nem „ilyen öreg"‘ ... egy békebeli kedves, csöndes, finom, jól nevelt fiatalember.
Hogyan kerül ez a fiatalember a színházi világba; hogyan kerül ez a szegény ártatlan a kulisszák mögé. úgy, hogy zeneszerző és huszonhároméves korában megéri első operettjének a premierjét. Volt már rá eset, hogy 23 éves korában karriert kezdett valaki. De aligha volt rá eset, hogy ilyen szerényen, ilyen csöndesen kezdje meg valaki a karrierjét.
A békebeli fiatalember neve: Kemény Egon. Faludi Sándor fedezte fel, Harmath Imre és Bródy István írt számára először librettót, Szabolcs Ernő vette a szárnya alá és Ábrahám Pál, a beérkezett, népszerű Abrahám Pali: vele dolgozik hetek óta, éjjel-nappal, szeretettel, fáradhatatlanul.
Szóval: Kemény Egon a „Kikelet ucca 3.“ komponistája. Nem akarok elébevágni a kritikának; de két éjjeli házi főpróba hatása alatt állván, el kell mondanom, hogy első partitúrája — akárcsak ő maga! — békebeli érték. Egy zeneszerző 1929-ben, aki walzereket komponál. Kedves, andalító, finom keringőket a Strauss János, a Jacobi Viktor, a Roger modorában. Muzsika minden taktusa és a gazdag partitúrának egész sor kiemelkedő száma van: 1. „Kislány, mondja, hol a szívet" (Fox trot) Énekli Somogyi Erzsi és Kertész Deizső. 2. „Hoplá! még ilyen kedveim sose volt." Énekli és táncolja: Fejes Teri—Halmay Tibor. 3. „Sánikám sanir di nét". (Polka) Felhő Rózsi—Kabos Gyula. 4. „Feketeszenei kis párom." (Blues) Somogyi— Kertész. 5. „Hej, Kikelet ucca három". (Foxtrot) Fejes—Halmay. 6. „Szjevasz Strauss." (Valcer) Kabos Gyula karkísórettel. 7. „Csak egyszer, ha grófnő lehetnék." (Slow blues) Somogyi—Kertész. 8. „Pici piros kicsi csókos szája." (Slow fox) Fejes—Halmay. 9. „Nekem nem kell szerelem." (Slow fox) Kertész Dezső kabarédala. 10. „Etem-retem, nagyon szeretem." (Fox trot) Fejes—Halmay. 11. „Gömbölyű a föld!" (Fox) Somogyi Erzsi játékos magánszáma. 12. „Konstantinápoly." (Fox trot) Szokolay Olly—Eadó Sándor tánvos slágere. 13. „Cinkotán, még a nagyiccén is túl." (Fox trot) Fejes—Halmay. 14. „Mire vársz, vén huszár?" (Valse) Felhő Rózsi—Szirmay Imre.
A zenekarból, a színpadról pompásan hangzik ez a muzsika. Pompásan hangzik az Ábrahám Pál mesteri hangszerelésében, ötletek, viccek vannak az orkeszterben. A modern táncszám aláfestéseként: hol a „Csicsóné"-t halljuk, hol a „Trubadúr1 ‘ -t, vagy az „Aida*1 bevonulási indulóját, amint gyönyörűen egybeolvad a vezetőmelódiával. Egész tudását és tehetségét fiatal kollégájának rendelkezésére bocsátotta Ábrahám Pál, — aki hat hét alatt két operettet hangszerelt meg kitünően, — és ha Kemény Egonróll el lehet mondani, hogy békebeli fiatalember; Ábrahámról el kell mondani, hogy: békebeli jóbarát. Így kezdi pályáját egy új magyar tehetség; így indul útjára egy új magyar operett.
F. J.
 

 

3356   zenebaratmonika 2017-11-21 15:01:17

Ábrahám Pál első előadott színpadi műve (Bábszínházban) az "Etelka szíve" című egyfelvonásos bábopera volt 1917-ben, amit egy évvel a zeneakadémia elvégzése után írt:

erről is lehet találni cikkeket, elvileg a kottának is meg kéne lennie, jó lenne meghallgatni valahogy, de szerintem semmilyen felvétel nincs róla

Színházi Élet 1917/16. száma 28. o. 

"Legutoljára egy egyfelvonásos opera következik «Etelka szive», szövegét Mohácsi Jenő irta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette. Ezt a kis operát, mellyel akármelyik nagy operaház sem vallana szégyent, egész zenekar, a tizenegy tagból álló úgynevezett «Francia zenekar» fogja előadni, az énekrészeket kitűnő operaénekesek, közöttük Pallay Mathild és Demény Arthur, a Magy. kir. Operaház tagjai fogják tolmácsolni.
A prózadarabokat persze szintén a szin mögött, a következő művészek fogják elmondani: Fehér Gyula, a Nemzeti Szinház tagja, Horváth és Jávor, a Magyar Színháztól, Lenczy Hedvig, a Magyar Szinház tagja és Homoki Paula, a Modern Szinpad művésznője.
 

3355   smaragd • előzmény3350 2017-11-21 15:00:14

 

Kemény Egon zeneszerző első nagyoperettjét -  

 

Kemény Egon - Bródy István - Harmath Imre: "Kikelet ucca 3 " pesti opererette - 

 

1929. április 27-én mutatta be a Fővarosi Operettszínház, majd Kassán 1929. október 14-én a Kassai Nemzeti Színház. 

Saját nagyoperettje bemutatója 

volt tehát előbb, majd utóbb 

1930-ban csatlakozott a berlini magyar művészkolóniához, Ábrahám Pál zenei munkatársaként.

 

Kemény Egon színpadi műveiről ezen a fórumon eddig viszonylag kevés bejegyzésben írtunk, ez pótolható, részlesebben "Kemény Egon zeneszerző ( Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumon ismertetjük életművét.

Minadazonáltal mindhárom nagyopererettjéről - "Kikelet ucca 3", "Fekete liliom", "Valahol Délen" olvashatunk ezen a fórumon is, továbbá a rádióoperettként bemutatott nagysikerű "Krisztina kiasasszony"  színpadi változatárol is (Miskolci Nemzeti Szinház).

3354   Búbánat • előzmény3353 2017-11-21 14:54:46

"Rendhagyó története ez a könyv az operettműfajnak. Bécs és Pest, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia 80 évére (az 1830-as évektől az I. világháború időszakáig) szűkítve vázol fel korhangulatot és politikai eseményeket, a közízlés, a divat változásait, két szomszédos, történelmét különböző módon, de együtt megélt közép-európai nép gondolkodásmódjának, lelkületének sajátosságait. A valcerek és csárdások mögül így bontakozik ki egy hatalmas kortörténeti tabló, hiszen az operett (a sikeres operett), meg tudta vigasztalni a kor polgárát, nemcsak szórakoztatott, kacagtatott, hanem bírált is (Offenbach), szép illúziók, vágyálmok beteljesülését ígérte (Johann Strauss), és – főleg a 20. században – a valóságból való menekülést is szolgálta (Lehár Ferenc, Kálmán Imre)."

3353   Búbánat • előzmény3349 2017-11-21 14:45:46

Ez az idézett cikk része az "Álom, álom, édes álom..." könyvnek

"Népszínművek, operettek az Osztrák-Magyar Monarchiában"

                                                                                                
Corvina kiadó, 1992

3352   zenebaratmonika • előzmény3351 2017-11-21 14:43:41

100 operett megírása óriási erőfeszítést igényel.

 

3351   Búbánat • előzmény3350 2017-11-21 14:41:32

Offenbach  számtalan darabjának egyikébe - másikába - ahogy a korai Rossini-munkák esetében  - valószínűsithető, hogy "négerek"  dolgoztak bele részeket (pl. recitativók, kisebb jelenetek "kitalálása",  és a meghangszerelésük); az igénybe vett segítségük mit sem von le Offenbach vagy Rossini zenei nagyságából. 

3350   zenebaratmonika • előzmény3348 2017-11-21 14:23:36

Ennek a könyvnek azóta megjelent egy újabb kiadása is, postán megrendelhető.

Sajnos németül nem beszélek, ezért angolra fordíttatam a google fordítóval meg magyarra. Inkább az előbbi a jó ötlet.

Mindenesetre ez így elég különös, ha jól értelmeztem, először a dallam született meg, utána jött hozzá a szöveg és azt ritmizálták, majd a zenekar, ami nem volt konkrét, hanem hol kisebb, hol nagyobb.  Azt hallottam már korábban is, hogy voltak Ábrahám Pálnak segítői a hangszerelésben, Kemény Egon az operetteknél, és Nico Dostal a filmeknél. Akkoriban sok zeneszerzőnek volt alkalmazott munkatársa. Kemény Egon, Nico Dostál később maguk is írtak operettet, utóbbi Cliviát, és hát a három zeneszerző dallamvilága elég különböző, és mindannyiuknak volt egyedi stílusa.  

Kemény Egon és Ábrahám Pál viszonyáról ezt írja a Pesti Hírlap, 1929. április 28-i számában a Kikelet utca 3. c. Kemény Egon operett premierje kapcsán:

A zeneszerző, Kemény Egon nemkülönben. Ö voltaképen Izsák, amennyiben zenei magzatja, legalább is tanítványa Ábrahámnak. A Zenebona és Az utolsó Verebély lány szerzője, Ábrahám Pál, vitte diadalra azt az operett-zenemüfajt, melynek magja őszintén máshonniet való; de amelyből a tagadhatatlan zeneszerzői eredetiség és a hangszerelési bűvészet újszerű, elragadó számokat sarjaszt. Kemény Egon kitűnő tanítvány. Külön szerencséje, hogy a zenekar élén ott áll — Ábrahám.
A szombat esti közönség, a fentiekből egészen nyilvánvaló, sokat mulatott, sokat ujrázott. És ahol emlegetik Ábrahámot és Izsákot, közel van Jákob is az ö lajtorjájával, mely, jelen esetben, bizonyosan fölvisz két jubileumos sikerig.

3349   Búbánat 2017-11-21 14:21:02

Operettmonarchia

Szerző: Batta András

Az operett az Osztrák–Magyar Monarchia közös kulturális kincse. Alig akad dokumentum, mely hívebben tükrözné a kor hangulatát, a népek lelkületét, a napi politika eseményeit, s a divatot, mint éppen a zenés-szórakoztató színpadra szánt művek világa. No, persze, a sikerültebbek.

Ok nélküli káosznak nevezte Karl Kraus az operettet, mint ami pusztán szituációkat teremt a nosztalgikus daloláshoz, szerelmi álomkeringőkhöz és persze a boldog befejezéshez. Strauss, Lehár, Kálmán operettjeire az ment el, aki álmodozni akart. Maga az operett is álom, de mint minden álomnak, valóságos alapja van, melyet meg lehet fejteni.

A reális hátteret, a díszleteket – valódi és átvitt értelemben egyaránt – a Monarchia társadalma alkotja. Vegyünk egy példát, Kálmán Imre 1908-ban keletkezett Tatárjárását (a bécsi változat címe: Ein Herbstmanöver – Őszi hadgyakorlat). Ennek az operettnek is megvan a maga álomrétege: egy elszegényedett dzsentri huszártiszt az operettben visszaálmodja, visszaudvarolja, pezsgőzi, énekli dobra vert ősi kastélyát és elvesztett szerelmét, Riza bárónőt. Már önmagában ennek a vágyálomnak is van aktualitása 1908-ban, még inkább annak, hogy mindez egy hadgyakorlat keretében zajlik, amikor is be lehet mutatni a Monarchia hadseregét. A manőver-operett ötlete Kálmán Imrétől ered, aki szörnyűlködve kérdezgette egyik barátját a hadgyakorlatok megpróbáltatásairól. Marcona történetek helyett azonban szórakoztató élményeket hallott, és Kálmán agyában felvillant az ötlet: de hiszen ez operett!

Suták közhuszár: 
Kapitány úr, alázatosan jelentem, gyün az ellenség!
A hadnagy úr, ha megvadul
Szörnyen haragos legény,
A kapitány oly nagy zsivány
De köszvényes szegény.

– versel Bakonyi Károly, a librettista, aki „civilben” katonatiszt, édesapja tábornok, tehát valóban belülről ismeri a mundért.

Mi lesz egy ilyen hadsereggel, ha jön az ellenség? A választ egy, a későbbi történelmi események fényében kísérteties jelenet adja meg. A tisztek a bárónő kastélyában mulatnak, miközben a szomszéd faluban állomásozó ezredes a hadtestével gyakorlatozni kezd, és éjszakai „támadást” indít. Az eseményt a bálteremben jelentik:

Suták közhuszár: Kapitány úr, alázatosan jelentem, gyün az ellenség!
Imrédy: Gyün! Gyün? Poharat neki! Pezsgőt az ellenségnek! Éljen!
Mind: Éljen! Éljen!
Turi szakaszvezető: Kapitány úr, alázatosan jelentem, körül vagyunk kerítve!
Imrédy: Ne mond már fiam! Hölgyeim, hallották, be vagyunk kerítve!
Hölgyek: Nagyszerű, pompás! (öröm, kacagás)

Amikor végre elhiszik, hogy riadót kell fújni, a hölgyek úgy köszönnek el, mint majd 1914 őszén, zsebkendőt lobogtatva a felvirágozott vonatokon hadba menő katonáknak: „Szerencsés ütközetet! Sok szerencsét! Siessenek azzal a csatával! Jöjjenek vissza!”

Ok nélküli káosz. De hát nem ezt mutatja bizonyos időszakokban a történelem is? Itt van például a kényes fogalom: haza. A századfordulón nemigen kell félteni már az osztrákoktól. És egyáltalán melyik hazáról van szó? Magyarországról? A Monarchiáról? Elkoptatott a szó, túlságosan sok látványos külsőség nehezült rá. 1896-ban a millenniumi ünnepségeken előadták az 1000 év című látványos játékot. A kilencedik jelenet: fegyverletétel Világosnál; kihúnynak a lámpák, gyász, egy magyar katona revolvert szegez homlokának. „E pillanatban – így a rendezői utasítás – vakító fényben övezetten, díszmagyar viseletű női alak jelenik meg … fején királynői korona ragyog, mely alól dús fonatú hajzat omlik vállaira, s kezében egy pálmaágat tartva lépdel a szín közepéig; onnét megnyugtatóan int a pálmával … a háttérben élénken világított kép lesz látható, mely I. Ferenc József királyunkat ábrázolja…”

Haza? Íme kilenc évvel a millenniumi látványosságok után, 1905-ben egy megdöbbentő válasz: „Az Orfeum a tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem; Lolo, Dodo, Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” Így énekel magyarul és a szöveg értelmét tekintve németül egyaránt egy ízig-vérig Monarchia-polgár, Danilovics Danilo a legsikeresebb operettben, a Víz özvegyben. Megvetendő cinizmussal hirdeti, hogy a világ, amelyben él, operett-, sőt: orfeumvilág. De ne ítéljünk elhamarkodottan! Danilovics Danilo nem erkölcstelen, hanem igazi gentleman, aki nem akar egy nagyon szép nőt csupán a milliókért feleségül venni. Operettindokra van tehát szükség: Hanna a Víg özvegy végén azt hazudja Danilónak, hogy mesés öröksége elvész, ha újra férjhez megy. Erre Danilo boldogan mond igen, majd Hanna folytatja a képzeletbeli végrendeletet: … és az örökség a férjre száll. Mit lehet tenni? Milliomosként élni a volt víg özvegy oldalán.

A haza, ez a veszélyes fogalom, méltatlan környezetben. A Víg özvegy ugyanis nemcsak love story, hanem egyben a magas politika paródiája, a politikáé, mely a hősnő szerint „eltorzítja a férfiú jellemét, és megfosztja a hölgyeket sikkjüktől”. A magas politika azt kívánja, hogy a Párizsban időző Hanna mesés vagyona ne kerüljön a haza határain túlra, nehogy felszippantsa a világváros, mi lenne akkor szegény Pontevedroiakkal? Jól értettük? Pontevedro? A térképen nem található meg, de 1905-ben és különösen a következő években mindenki tudta a Monarchiában, hogy a kis Montenegro húzódik meg parodisztikus elnevezés mögött. Egy pont a Birodalomban, melyen nem az osztrák zászló lobog, s amely szíve szerint a „puskaporos hordó”, Szerbia felé húz…

Meglehet azonban, hogy Pontevedro mögött nem is egyszerűen Montenegro, hanem az egész Monarchia állt. Mindenesetre Danilovics Danilo az eredeti szövegkönyv szerint sajátos, keveréknyelven beszél, mely részben magyaros, részben osztrákos, horvátos, franciás, tehát hamisítatlanul „pontevedroi”. Végül is a mellbevágó vallomás, miszerint Danilo hazája az orfeum, csak annyit jelent, hogy az európai nagyvárosok élete kísértetiesen hasonlít egymásra, a dzsentri Párizsban, Londonban, Bécsben és Budapesten egyaránt elmondhatja, elénekelheti azt, amit Danilo híres belépőjében: „A Maxim a tanyám, ott minden oly vidám!”

A „cigánybáró” se nem cigány, se nem báró, ám lehetne mindkettő, de főként: jó cím egy operetthez. Fontosak az évszámok: „Jókai 1883-ban adja közre a librettó alapját képező Szaffi című novelláját, mely 1742-ben, az örökösödési háború idején játszódik, ama ritka történelmi pillanatok egyikében, amikor a magyarok „életükkel és vérükkel” álltak a Habsburg-oldalra, és megvédték a fiatal uralkodónőt, Mária Teréziát. Jókai nem véletlenül választotta 1883-ban ezt a korszakot. Az osztrák–magyar barátkozás ideje volt ez, amikor még a közös világkiállítás gondolatát is dédelgették. A reálpolitikus Jókai előtt is „kuruc–labanc” összefogás lebegett, mintegy gáláns válaszként Johann Strauss gyorspolkájának a címére, mely már a Kiegyezéskor ezt harsogta: „Éljen a magyar!”

Éljen a magyar ... Idekívánkozik 1886 elejéről, tehát a Cigánybáró pesti bemutatójának idejéről a Fővárosi Lapok egyik jellemző híre: „Magyar–osztrák barátkozás. … Este bankett volt, mely valóságos német (osztrák)–magyar barátkozási tüntetéssé vált, különösen gr. Zichy Jenő toastja az osztrák Manchesterre (Brünn) és Winterhaller polgármester felköszöntője a magyar „nemes testvértörzsé”-re, mely a kultúra és művelődés iránti törekvésében tündököl … midőn aztán dr. Promber a magyarok rokonszenvét kérte s megemlékezett gr. Széchenyiről és a magyar főurakról, a lelkesedés határt nem ismert. Magyar nótákat húztak és az egész gyülekezet egy torokkal kiáltott éljent.”

A Kiegyezés operettje, a Cigánybáró a második felvonásban kap politikai töltést, amikor is a magyarok – gróf Homonnay császárhű főispán vezetésével – huszáruniformisban jelennek meg, verbunkos ritmusra lépdelve, s annyira lenyűgözik a „félig magyar, félig keleties” jelmezben szereplő, s fiatalkorának hányatott vándorélete miatt nemzeten kívül álló Barinkay Sándort, hogy az felcsap katonának, sőt a megtalált ősi kincsből egy hordó aranyat guríttat föl Bécsbe. Évtizedekkel később, a Monarchia összeomlása után ez a gesztus az egyik magyar szövegvariánsban még többet jelent. Barinkay paradox módon Petőfit idézi, amikor fejére nyomják a huszárcsákót: „szabadságért feláldozom szerelmemet”.

Csakhogy a Cigánybáróban nem 1848 szabadságáról, hanem az osztrák–magyar birodalom lojális polgárszerepének szabad megválasztásáról van szó. Johann Strauss és a librettista Ignaz Schnitzer – Jókai beleegyezésével – az eszményített Monarchia-polgárt állítja a színpadra Barinkay alakjában. Végül persze az osztrákok győznek, pontosabban a Habsburg-zászló alatt egyesült osztrák–magyar seregek. Ausztriának 1885-ben nagy szüksége volt erre az operettgyőzelemre – ezt jól tudta a három esztendővel később keletkezett Császárkeringő zeneszerzője, ugyanis így lelkesedett librettistájának: „A bevonulási indulót grandiózusan kell megcsinálni. Körülbelül 80–100 katona jelenjen meg gyalog és lovon, markotányosnők spanyol, magyar és bécsi ruhákban, nép, gyerekek, ágakkal és virágokkal… Nagyszerű képnek kell lennie, mert ez alkalommal az osztrák sereget és népet örömteli hangulatban, győztesen akarjuk elképzelni!”

Barinkay, a „cigánybáró” tehát magyar a javából, csak éppen Monarchia-magyar, akit mindkét nép, az osztrák és a magyar egyaránt szívesen vállalt. Ám mi legyen Zsupánnal, a fölkapaszkodott disznókereskedővel, akinek életfilozófiája a „jó evés és jó ivás”, sőt a csatatéren az elesettek értéktárgyait is magához veszi? Ő vajon milyen nemzetiségű? Kényes kérdés. A libretto első magyar fordítója, Megyeri Dezső a kolozsvári színház számára Zsupán szövegébe németes akcentusokat ír. A sertésgazda itt – beszéde alapján – városlakó, elmagyarosodott sváb (kedvenc céltáblája a korabeli publikumnak). A bécsi Fremdenblatt cikkírója a bemutató után „tőzsgyökeres magyar”-nak nevezi Zsupánt. A Fővárosi Lapok kritikusa a budapesti premiert követően így dicséri Zsupán alakítóját: „Ügyeskedett Németh is, aki mint Zsupán pompás, bosnyákos maszkban jelent meg s hatással bohóskodott; jórészt feledtetve, hogy a szerep elveszté komikumának lényeges részét azzal, hogy az eredeti német szöveg magyaros ejtését nem lehetett lefordítani.” A Pesti Napló a fordításra vonatkozó megjegyzéssel vitába szállt, mondván, hogy a német szöveg magyaros dialektusát „a magyar szöveg németes magyarságával lehetett volna visszaadni”. Leginkább diplomatikusan a pesti német nyelvű újság, a Pester Lloyd kritikusa fogalmaz: „Zsupán, akit Németh úr némi szerbes mellékízzel, egyébként sok humorral játszott, németből magyarra visszafordított magyar–szerb disznókereskedő volt.”

Mennyi színpadi és valóságos politika húzódik meg a Cigánybáró mögött! A bécsi cenzúrát nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Például, Kiegyezés ide, Kiegyezés oda, Homonnay főispánnak mérsékelnie kellett magát a második felvonás fináléjában. Itt ugyanis, miután Barinkay felajánlja a kincset, s Homonnay megdicséri, a császári kamarás, Carnero – Barinkay és Szaffi vadházasságára célozva – a Mária Terézia idejében valójában létező erkölcsbírósággal fenyegetőzik. Homonnay valósággal rámordul a kamarásra: „E fura bizottság helye ott van a magafajta emberek között – a magyar alkotmány, teremtette, egész más törvények szerint működik.” Ezt a részt a császári cenzúra a magyar barátság ellenére kihúzatta, pontosabban szelídebb megfogalmazást követelt: „Őfőméltóságod, úgy tűnik, elfelejti, hogy magyar földön vagyunk.” A magyarokat viszont az zavarta, hogy egy főispán táncol és énekel az operettszínpadon. Ez a „botrány” a kolozsvári bemutatón lehet, hogy megtörtént, Pesten azonban már Gábor diák, Homonnay titkára szerepel. Ő toborozhat.

Történelmi dokumentummal ér fel, hogy milyen fordulatot vesz a történet a toborzás után. Carnero köti az ebet a karóhoz, és Bécsbe parancsolja a jelenlevőket Barinkay és Szaffi ügyének tárgyalására, az erkölcsbíróság elé. Mire jó mindez? Arra, hogy egy emberként kiállthassák a szereplők: „Fel, Bécsbe!”, és elhangozhasson a császárvárost dicsőítő szöveg, s ne akadályozza a magyar miliő a bécsi valcer áradását. Csakhogy ezután még kiderül Szaffiról, hogy tulajdonképpen ő egy magas török méltóság elveszettnek hitt gyermeke; Barinkay beáll a huszárok közé, s mindehhez magyaros zene kívánkozik. Az első magyar fordítás itt valóságos új 1848-at ünnepelt, s Barinkayból egy pillanat alatt szabadsághőst faragott. „Harcba hát, megvédjük a hazát! A magyaroknak győzni kell, mutassa meg a fegyver!”

Ezek után persze nem következhetett valcer, hanem a toborzó verbunkosa jött, mely a Rákóczi-indulóba torkollott. A magyar nemzeti identitás e zenei jelképét Strauss – a magyar bemutatóra gondolva – a Cigánybáró 25. bécsi előadása alkalmából iktatta a darabba. Addig a valcerzene tért vissza s zárta le a felvonást, hiszen a cselekmény szerint valamennyi szereplő felkerekedik és Bécsbe megy.

Bécsbe, ahol a győzelem hírét a lámpagyújtogató gyerek így kommentálja a Theater an der Wien-beli bemutatón: „És tudjátok, kik tüntették ki magukat leginkább Spanyolhonban? A magyar cigányok, akik ez alkalommal túltettek a legjobb huszárokon és honfitársainkon, a derék Deutschmeistereken.” A magyar fület sértette, hogy a cigányokat a huszárok fölé helyezik, és a „derék Deutschmeisterek”-re sem voltak kíváncsiak a pesti Népszínházban: „Hanem tudjátok gyerekek, ezt a fényes győzelmet főként a magyaroknak köszönhetjük. Azt mondják, mindenütt ők voltak az elsők. Azért hát éljenek a vitéz magyarok! (Mind: Éljen!) Hát azt tudjátok-e, hogy egy egész cigányezred is volt a háborúban? Az ám, magyar cigányok, azt mondják, vitézül harcoltak ezek is.”

Így labdáztak a nemzetiségekkel a Monarchia operettjében, hol csárdás, hol valcer taktusára, lejtésére. A történelem megmutatta: a tánc olykor elkomorult és haláltánccá vált, az operett történelemmé s a történelem operetté. Legalábbis ok nélküli káosszá.

Csárdás és valcer - Lássuk, mit táncolsz
Az operett két vezérmotívuma, a csárdás és a valcer a magyar, illetve az osztrák mentalitást fejezte ki. De a két tánc mögött nemcsak a magyar és az osztrák nemzet színei rejlenek, a csárdás és a valcer kizárólag Magyarországról nézve is két, ellentétes ideológia hordozója, vagy inkább így lehetne mondani: két viselkedéstípusé.

A csárdás a keleti, a valcer a nyugati orientációt képviseli a magyar történelemben, előbbi a nemzeti, utóbbi a nemzetközi irányzathoz kapcsolódik. Csárdásszellemű a kuruc-mozgalom a 17–18. század fordulóján, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, a 19. század második felének függetlenségi politikája, a kora 20. századi szabad királyválasztó törekvés, s később az „ébredő magyar”, irredenta áramlat. Képzeletbeli valcer hangjai kísérik a „labanc”-érzelmet a „kuruccal” szemben, a 19. századi kiegyezési politikát (1848 kontra 1867), a legitimista elveket és a 20. századbeli nyugatos, monarchista elképzeléseket.

A csárdás a falu, a vidék reprezentánsa. A falué, mely történelme révén Magyarországon mezőgazdasági és nemzeti, törzsökös nemesi, paraszti, tehát feudális jellegű. A valcer a városé, mely nemzetközi, ipari centrumú, német és zsidó eredetű, polgári képződmény. A történelmi teszt kérdése tehát Magyarországon így is hangozhatna: lássuk mit táncolsz, s megmondjuk, ki vagy!

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/operettmonarchia

 

 

3348   Ardelao • előzmény3330 2017-11-21 06:02:20

Részletek Klaus Waller könyvéből: Paul Abraham - Der tragische König der Operette - Überarbeitete Neusausgabe

76.-77. old.

„Eine seiner Mitarbeiter in jener Zeit war der Dirigent und Komponist Nico Dostal. In seinen Lebenserinnerungen hat Nico Dostal über seine Zusammenarbeit mit Paul Abraham und dessen Arbeitsweise erzählt. Dostal arrangierte für Abraham unzählige Melodien, aber nicht die Operetten. Denn zum Schreiben der Operettenpartituren, und zwar aller seiner Erfolgsstücke, hatte sich Abraham einen jungen Mann, namens Egon Kemeny (der später selbst als Operettenkomponist hervortrat) aus Budapest mitgebracht.

Kemény schrieb zunächst eine – wie er sie nannte – Zentralpartitur, ein ganz eigenartiges Gebilde, wie ich es noch nie gesehen hatte. Holzbläser, Blechbläser und Streicher waren zwar wie in jeder anderen Partitur untereinander geschrieben, aber jede einzelne Gruppe war für sich satzgemäß spielbar. Bei der Orchesterprobe wurde dann die Einteilung getroffen, welchen Abschnitt einer Nummer entweder die Holzbläser oder das Blech oder die Streichergruppe allein oder gekoppelt mit einer anderen Gruppe spielen sollten. Lyrische Nummern hatten ein durchlaufendes als Gegenstimme geführtes Violinsolo.“

[…]

193.-196. old.

Henning Hagedorn:

Zwischen Skizzenheften und Zentralpartituren

Paul Abrahams Operetten aus Sicht der bühnenpraktischen Rekonstruktion

„Die Originalpartituren sind verschollen.”  „Es gibt nur schlechte Neu-Arrangements.” – „Das Notenmaterial ist unspielbar”.  Aussagen dieser Art prägten das Bild von Abrahams Operetten, als Winfried Fechner, der damalige Manager des WDR-Rundfunkorchesters,  Matthias Grimminger und  mich bat, für konzertante Aufführungen von Abrahams Erfolgsoperetten neues Orchestermaterial zu erstellen. Von Viktoria und ihr Husar schien nur noch der Klavierauszug erhalten zu sein, der aber viele Einzeichnungen zur Instrumentierung enthielt, die wir unter Einbeziehung zeitgenössischer Schallplattenaufnahmen wiederherstellen konnten. Bei Blume von Hawaii und Ball in Savoy  wurden uns große handschriftliche „Zentralpartituren“ bereitgestellt, die aber extrem viele Noten enthielten. Es wurde schnell klar, dass eine einfache Reinschrift noch keine Aufführung ermöglichen würde.

Betrachtet man den Entstehungsprozess einer Operette Paul Abrahams, so finden sich im Vergleich zu anderen Komponisten Besonderheiten, die aus der damaligen Unterhaltungsindustrie stammen. 

Es gibt handschriftliche Skizzenhefte mit grob skizzierten Melodien ohne Liedtexte, die manchmal betitelt sind, oder oft nur  Andeutungen, wie „lustige Nummer“ aufweisen. Ein Skizzenheft zu Ball in Savoy enthält die wesentlichen Nummern mit den späteren Titeln, aufgeteilt in Strophe und Refrain, allerdings weiterhin ohne Liedtexte. Abraham scheint zu Beginn also ohne Text- und Handlungsgrundlage komponiert zu haben.

Als nächster Zwischenschritt wurde ein Klaviersatz geschaffen, der zusammen mit dem Liedtext in Notenausgaben schon früh erhältlich war, und die Grundlage für die Instrumentation in der „Zentralpartitur“ darstellte. Dieses „eigenartige Gebilde“ besteht aus Notenpapier mit vorgedruckten Instrumentenbezeichnungen, jede Seite schematisch in acht Takte unterteilt, in die der Klaviersatz eingetragen wurde. Für die anderen Instrumente wurden dann  Instrumentationsideen notiert, die später die endgültige Orchestrierung bilden. (Abraham oder seine Mitarbeiter entwickelten also nicht als erstes ein Instrumentationskonzept, in dem festgelegt wurde, wann welche Instrumente spielen sollen.)  In den notierten Ideen finden sich schlichte homophone Sätze oder verzierte Varianten der Gesangsmelodie, kontrapunktische Nebenmelodien und schließlich improvisationsartige Variationen des Klaviers oder anderer Solo-Instrumente.

Abraham konnte so nicht nur verschiedene Besetzungsgrößen bedienen, sondern den Charakter jeder Nummer individuell gestalten, indem er verschiedene Begleitungen für die Gesangssolisten wählte. Ebenso ließen sich Tänze und Reminiszenzen unterschiedlich anlegen. Darüber hinaus konnten akustische Verhältnisse und dramaturgische Anforderungen berücksichtigt werden, so dass sich ein endgültiges Instrumentationskonzept erst während der Proben entwickelte. Die Musiker fanden in ihrem Material den unkonzeptionierten Notentext, in dem es fast keine Pausen gibt, und jedes Instrument immer spielen könnte.

Dieses Konzept funktioniert nur, indem die Nummern nur als Chorus-Nummern konzipert werden. Nach einer eventuellen Einleitung folgen Strophe und Refrain, der auch die Grundlage für die folgenden Tänze darstellt. Die Begleitung (Hamonien  und  Rhythmus) bleiben dabei gleich, während die Auswahl und Kombination der Instrumentationsideen verschiedenste Konzepte erlauben.

Bemerkenswert, dass Abraham mit der Anfertigung von Zentralpartituren durch seine Mitarbeiter einen Teil des Kompositionsprozesses auslagerte, um danach die Fertigstellung selbst vollenden zu können. Hier liegen wahrscheinlich die Gerüchte begründet, dass Abraham von einer Orchesterinstrumentation […] keine Ahnung hatte.

Die Zusammenstellung der Operette erfolgte dann durch die Aneinanderreihung der Nummern (weitgehend ohne dramaturgische Anbindung),  bei gleichzeitiger Erstellung der vorläufigen Klavierauszüge und Regiebücher.

In diesem so entstandenen „klangfarbenfrohe(n) Bühnenpotpourri“ zeigt sich  die Variabilität der einzelnen Nummern, die sich über alle Grenzen „schadlos verrücken“ lassen. Dass Abrahams Operetten nicht nur revuehaftes Stückwerk darstellen, wird in den Vorspielen und komplexen Akt-Finale deutlich. Hier wird musikalisches Material, das sich nicht zur Verwertung in Notenausgaben und auf Schallplatte eignet, mit Teilen der zuvor erklungenen Nummern kombiniert,  allerdings nicht als unreflektiertes Zitat, sondern mit deutlich konkreteren Instrumentationsanweisungen und teilweise rhythmisch gewandelt.

Erst nach der Premiere wurden der Klavierauszug und das Regiebuch veröffentlicht. Der Klavierauszug enthält neben den Stichwörtern und dramaturgischen Hinweisen Angaben zur Instrumentation, die allerdings nur grobe Anhaltspunkte bieten. Das Notenmaterial der Musiker enthält weiterhin alle Noten der Zentralpartitur und kann (bzw. muss) für jede weitere Produktion neu angepasst werden.

Das Konzept der Zentralpartitur ist in Viktoria und ihr Husar erst nur rudimentär vorhanden. Das zeitgenössische Orchestermaterial ist uneinheitlich und scheint zunächst für das Orchester der Uraufführung erstellt worden zu sein.

Die Blume von Hawaii und Ball in Savoy haben dann die Zentralpartitur, wie sie Nico Dostal beschreibt. Das Orchester ist in allen Gruppen groß besetzt, vor allem der umfangreiche Schlagwerkapparat, die zwei bis drei Klaviere und die bis zu vier Benjospieler (mit Hawaii-Gitarren und Mandolinen)   erlauben zahlreiche Besetzungs- und Instrumentationsmöglichkeiten.

Märchen im Grand Hotel ist in den Bläsern deutlich kleiner angelegt,  Steicher, Schlagzeug und Klaviere werden ähnlich wie zuvor behandelt. Das Zentralpartitur-Konzept wird teilweise aufgebrochen und ist nur noch in den Streichern variabel, wobei eine Art Leitmotivik bzw. Leitinstrumentation entsteht, die die Geschlossenheit dieser Operette deutlich verdichtet.

Bei Roxy und ihr Wunderteam  ähnelt die Besetzung wieder der von Viktoria, ist jedoch nur noch in der Größe und nicht mehr im Stil variabel. Man kann den Orchestersatz also ausdünnen, aber kaum mehr uminstrumentieren. Hinzu kommt eine über weite Strecken untypische, schematisch-schlichte Satzstruktur neben Passagen, die typisch ausschweifend gesetzt wurden, so dass der Eindruck entsteht, dass Abrahams ursprüngliches Mitarbeiterteam gewechselt hat. ….“

És egy figyelmet érdemlő - előttem eddig nem ismert - adat, amely alapján nem találunk semmi meglepőt Ábrahám Pál fentebb vázolt munkamódszerében:

199. old.:

„Lebensdaten

[…]

„31.1.1924: Verhaftung als Börsenkommissionär wegen Unterschlagung und Veruntreuung

[…]

3347   Búbánat 2017-11-20 18:18:49

A KULT50 bemutatja: Oszvald Marika

Papp Timea, Fidelio.hu.  2017.11.15. 12:0

"Maga az élő és megkerülhetetlen tradíció, a viszonyítási pont, az eleven operetthagyomány. Oszvald Marika portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból."

A 2017 júniusában megjelent  KULT 50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

 

3346   Búbánat 2017-11-19 10:51:14

Kovalik Balázs először rendezett operettet

Október 28-án nagy sikerrel mutatta be a Stattheater Giessen Kovalik Balázs rendezésében Kálmán Imre első operettjét, a Tatárjárást.

„A németül Ein Herbstmanöverre keresztelt darab az 1908-as pesti premier után bejárta a világ színpadait, de a komponista későbbi művei, a csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő idővel kiszorították a repertoárról. Több évtizedes csend után Kovalik Balázs és a premier karmestere, Michael Hofstetter a budapesti és a bécsi változat felhasználásával készítette el a giesseni előadás partitúráját, melyhez a magyar rendező Robert Bodanzky eredeti szövegét is felfrissítette. A produkció díszleteit és jelmezeit Lucas Noll, koreográfiáját Leo Mujuc készítette.

Az újjászületett Kálmán-mű feltűnő sikerét a sajtó abban látja, hogy az előadás a mostanában Németországban divatos felhőtlen operettek helyett egészen szokatlan melankolikus hangnemet üt meg.”

/Fidelio.hu/

3345   Búbánat 2017-11-18 08:25:18

Ma délután Ismét láthatjuk a televízióban a Csárdáskirálynő című Kálmán-operett magyar mozifilm-változatát (1971):

Duna TV, 15.10 - 17.00

Fsz. René Kollo, Anna Moffo, Karl Schönböck, Dagmar Koller, , Psota Irén, Németh Sándor, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Huszti Péter

Rendező: Szinetár Miklós

3344   Búbánat 2017-11-17 11:08:43

Közel félmillió forint gyűlt össze az Operettszínház és az Ernst Galéria árverésén

Operett.hu, 2017-11-06

"A Budapesti Operettszínház új darabja, a Luxemburg grófja című Lehár-operett bemutató előadása teremtett alkalmat arra, hogy a színház összefogjon az Ernst Galériával, és közös árverésen találjon gazdát négy, a darabban játszó színész számára kedves és értékes tárgy. Az igazi "műkincseket" Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté, Somogyi Szilárd rendező és Korani Eleni - az Ernst Galéria egyik tulajdonosa - kutatta fel az Ecseri Piacon. Szendy Szilvi rókaprém gallért kapott darabbéli partnerétől, Dolhai Attila egy szecessziós ihletésű nyakláncot vásárolt Fischl Mónikának, Somogyi Szilárd egy századfordulós kínáló tálcát talált Frankó Tündének, míg Korani Eleni egy régi szipkát vélt stílszerű ajándéknak a Sir Basilt megformázó Kálloy Molnár Péternek. A tárgyak licitjéből származó bevételt a Budapesti Operettszínház az Ódry Árpád Művészotthon lakóinak ajánlotta fel, ahol a teátrum egykori művésznője, Arányi Adrienn is él."

3343   Búbánat • előzmény3342 2017-11-17 11:03:59

Kérdés,  kérdőjelek...- az idő (és a szakma)  eldönti ezeket.

3342   zenebaratmonika • előzmény3338 2017-11-10 23:28:07

Hát ez elég kínos ügy lett....

Arról van hír, hogy lesz e valaki helyette? Bár Kero csak művészeti vezető volt, de végül is ő irányította a színházat.

A repertoár maradt, még hátra van a Kékszakáll operett Offenbachtól, Fegya Farmerkirály musicaljet, és egy másik ismeretlen musical a Dorian Gray Várkonyi Mátyástól.

Az is kérdés, lesz e Palotakoncert a nyáron és mi lesz a külföldi turnékkal.

3341   Búbánat • előzmény3338 2017-11-08 16:44:02

Lőrinczy György: "Én sem hinném el, hogy nem tudtam róla" - interjú

 

/Fidelio.hu/

3340   Búbánat • előzmény3331 2017-11-07 15:30:04

Előadásfotók a Luxemburg grófjából

3339   Búbánat 2017-11-07 15:16:18

Villanófényben - Földes Tamás

Operettszínhaz.hu 2017-11-06

"A legújabb szereped a Luxemburg grófjában Sir Basil szerepe. Milyen érzésekkel vágtál bele ebbe a feladatba?

Mindig félek az operett szerepektől. Biztos azért is, mert előttem vannak azok a példák, ahogy ezt a műfajt nagyon nagy színészek játszották, nagyon-nagyon jól. Magamról pedig tudom, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Nem tudom, hogy az a fajta színészet, amit én művelek képes-e arra, hogy működjön az operett műfajában. Hála Istennek, Somogyi Szilárd most a Luxemburg grófjában engedi, hogy önmagam legyek. Nekem fontos, hogy találjak magamban valamit, ami én vagyok egy szerepben, onnantól kezdve tudom megformálni a karaktert."

3338   Búbánat • előzmény3337 2017-11-07 15:12:22

Közlemény (2017.11.07.)

3337   Búbánat • előzmény3336 2017-11-06 10:23:30

Ezzel együtt az Operettszínház is nyilatkozatot juttatott el a hírportálhoz, melyben azt írják, ki fogják vizsgálni az összes felmerült ügyet, noha egyelőre nincs tudomásuk egyetlen ilyen ügyről sem.

3336   Búbánat • előzmény3335 2017-11-06 10:22:07

KMG: "Visszautasítom mindazon állításokat, pletykákat, híreszteléseket, melyek az elmúlt napokban engem értek és imádott társulatom mindennapjait, működését mérgezték és mérgezik. Hogy a nyugodt munkát biztosítsam, döntésem az, hogy a mai nappal munkáltatómtól felmentésemet kértem a Budapesti Operettszínház művészeti vezetői tevékenysége alól, továbbá nyugdíjazásomat kezdeményeztem. Szentpétervári bemutatómat követően minden erőmmel azon leszek, hogy tisztázzam magam."

3335   Búbánat 2017-11-06 10:17:33

Lemondott az Operettszínház visszaélésekkel vádolt művészeti vezetője

Kerényi Miklós Gábor az Indexhez eljuttatott közleményében azt írja, a szentpétervári bemutatóját követően minden erejével azon lesz, hogy tisztázza magát.

3334   Búbánat • előzmény3333 2017-11-05 13:42:41

"macskás"-tól elvetted ezt a nagy lehetőséget...- következményeitől nem tartasz?...

3333   Momo 2017-11-05 13:12:09

3333

3332   Búbánat 2017-11-05 13:03:24

http://www.operett.hu/cikkek/osszeszokott-paros-az-operettszinhaz-szinpadan/1319

 

Összeszokott páros az Operettszínház színpadán

2017-10-30

"Kálloy Molnár Péter és Kálid Artúr évfolyamtársak voltak a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de barátságuk még előfelvételisként, a katonaság alatt kezdődött, ahol a művész század tagjaiként az Angyalbőrben című sorozatban is együtt forgattak. Az egyetem elvégzése után egyszerre szerződtek a Vígszínházhoz, majd négy évvel később 1997-ben egy időben is távoztak. Pályájuk más-más irányban folytatódott, de mindig volt közös pont: több nagysikerű független színházi projekt, mint a Rocky Horror Show, vagy a S.Ö.R., amit közel 25 éve játszanak töretlen sikerrel. A véletlennek, vagy inkább a Budapesti Operettszínház vezetésének köszönhetően most először állhatnak az ország legnagyobb zenés teátrumának színpadára, ráadásul partnerekként. Az egyik legismertebb Lehár operettben, a Luxemburg grófjában november 4-én mutatkoznak be a nagyközönség előtt. A premier kapcsán beszélgettünk a két művésszel."

 

3331   Búbánat 2017-11-04 16:21:06

Ma este lesz Lehár Ferenc Luxemburg grófjának a bemutatója a Budapesti Operettszínházban, mely produkció a Kaposvári Csiky Gergely Színházzal közös koprodukcióban jött létre – de már tavaly színre került Kaposvárott Somogyi Szilárd rendezésében, úgyhogy igazán nem is tekinthető vadonatúj bemutatónak; az Operettben viszont évek óta nem láthatta a pesti közönség a darabot, számukra nyilván újdonság lesz majd. 

Én a péntek délelőtt megtartott főpróba-előadást már láttam, a teljes második szereposztást kaptuk.   

Úgy gondolom, igazán nem sokat vesztek azzal, ha kihagyom az első szereposztást… - annyira nem lelkesedtem be ettől a rendezéstől, de még inkább nem a bonviván szerepet (René) alakító György Rózsa Sándor tenorjától – aki mint színész ugyan jól játszik, de egy klasszikus operett igényes tenor szólamának elénekléséhez ez kevés, amit nyújtott. A fiatal, tehetséges művész inkább maradjon továbbra is meg a musicalek mellett, mert abban inkább illúziót keltő alakítással tud érvényesülni. Hozzáteszem, az első szereposztásban kitűzött Dolhai Attila  Gy. R. S.-nál képzettebb énekhang birtokosa, de azzal együtt sem rendelkezik azzal a szükséges technikával, meg vokális hangszépséggel, amivel mondjuk anno Baksay Árpád (vagy a rádiófelvételen Udvardy Tibor) bírt – a René szólamának előadói.

Lukács Anitát jó választás volt kitűzni primadonnának, szép a hangja, megvannak a magasságai, jól játszik, szövege is érthető, kellemes megjelenés a színpadon.  Gondolom, az esti bemutatón, Fischl Mónikára sem lesz Angélaként  panasz…

Szubrettként Simon Panna mozgékony,”vérbő” Juliette-et formált meg. A fiatal művésznő eddig főleg musicalekben mutatkozott meg sikerrel. A Lehár-operettben való színpadi alakítása erősségének, erényének tartom remek tánctudását is, de nem szabad elfelejtenie, hogy mindamellett énekelni is tudni kell, szépen – ez elsődleges szempont kell legyen különösen egy operettben, ha énekes-színésznőként operettben is szerepet kap.  Az első szereposztásra kiírt Szendy Szilvi profi operetténekessé vált az idők folyamán, neki minden adottsága meg van ahhoz, hogy Juliette szerepét is sikerre vigye.

A szubrett párja volt Laki Péter. Őt legutóbb A víg özvegyben láttam, és hozta a „kötelezőt” most is. Brissard zeneszerző alakítója ugyan a pálya elején tart, még nem kiforrott táncos-komikus, de már megmutatkoznak képességei az ének-tánc, szövegmondás, színpadi játék terén. A Simon Pannával együtt előadott két vidám kettősükben („Gyere, tubicám, se kocsink, se lovunk” illetve a „Gimbelem-gombolom”) igyekeznek a „régi nagy szellemek” nyomdokába lépni… ez se kevés… Az első szereposztásban  Kerényi Miklós Máté fog Szendy Szilvi Juliette-je mellett „tüsténkedni”…  

A Madame Fleury – komika-szerep, amit hajdanán a már idősödő Honthy Hannának írtak bele a szövegkönyvbe (Békeffi István és Kellér Dezső 1952-ben átdolgozásában mutatta be a darabot az Operettszínház).  Angéla barátnője, s e változat él manapság is a színházakban; Fleury ötlete a szubrett és a bonviván névházassága és ő ajánlja Sir Basil figyelmébe az újsütetű Luxemburg grófját (René festőművészt).  A pénteki főpróbán a Pécsi Nemzeti Színházban is sok szerepben bemutatkozott Vermes Tímea opera-operetténekes  játszotta Fleuryt – sokkal fiatalosabbra véve a karaktert a nagy elődökénél. Nem tudok „fogást” találni alakításán. A mai bemutatón Frankó Tünde mutatkozik be „komika”-ként.

Utoljára hagytam a szerintem legjobban sikerült alakítást nyújtó Földes Tamást. Sir Basil szerepe ugyancsak igen hálás feladat a mindenkori megformálójának, legyen elég csak Feleki Kamillt említenem, aki fogalom volt a komikus szerepkörében.

Nyári Oszkár mesélte tavaly egy interjúban, még a kaposvári Luxemburg grófja bemutató után, aki Basilt játszotta akkor:

Nagyon érdekes ellentmondása a szerepnek, hogy a színésztől inkább komédiázást, mint énektudást igényel, miközben a két leghíresebb dalt éppen Sir Basil énekli. Az egyik a Szívem szeret, a másik a Polkatáncos. Nagy lehetőség ez a szerep, aminek meg is kell tudni felelni…Jó lenne egy-egy ilyen sűrű pillanatot teremteni, miközben meg kell rajzolni egy rózsaszín ködben úszó, szerelmes, agyalágyult öregurat, aki saját „ugarandai” elveit követve itt, a világ fővárosában, Párizsban csak elbukhat. Egy biztos: Sir Basil problémájával mindannyian találkoztunk már vagy találkozni fogunk. Öregedve, az életből kifelé haladva vajon mibe kapaszkodhatunk? Pénzünk, pozíciónk vajon versenyezhet-e egy fiatalember kacsintásával? A kérdésben benne a válasz: nem versenyezhet. Akkor sem, ha mi ezt nem akarjuk észrevenni, és ezért nevetségessé válunk. Ez a szerep, ez az életkor épp a mezsgyén van: azt képzeljük, már minden a miénk, és közben épp most veszítjük el. Sir Basil megéli saját, kisszerű drámáját, és közben, remélem, nevet rajta az egész nézőtér.”

Nos, ezt a gondolatsort következetesen tette magáévá Földes Tamás a főpróbán! Minden szín, egyéni humor is, lelemény, olykor improvizálásnak ható szövege, a gegek egész sora, mind a helyén vannak, mindent kihoz belőlük, amelyek a hatás érdekében „kifizetődnek” = vagy annak akarnak látszani, a  színpadi partnereivel remekül, összehangoltan dolgozik együtt, magas hőfokon játssza a még nem is annyira idős, kelekótya, szenilis, mindenáron nősülni akaró, korrupt Sir Basilt. Telitalálat ebben a szerepében, a poénjai is mind, rendre „ülnek”. Földes Tamás színpadi játéka, éneke, tánca, szövege mind-mind remek, szórakoztató perceket szerez a néző-hallgatónak! Ma este ebben ebben a szerepben Kálloy-Molnár Péter fog bemutatkozni a közönségnek.

A többi kisebb szerep alakítója közül említem: Langer Soma, Vanya Róbert, Pálfalvy Attila (ők hárman: Lord Lanchester, Lord Winchester és Lord Worshester), Papadimitriu Athina (a bírónő szerepében).

Az Operettszínház énekkarát, zenekarát Szabó Mónika vezényelte, akit most először láttam teljes operettet dirigálni a színházban.  Úgy gondolom, a szimpatikus és tehetséges ifjú karmester hölgy előtt még sok jó feladat áll, ehhez a Lehár-operett zenekari irányításának mostani munkája további „löketet” ád…

A színpadra állításról, rendezésről pár gondolat:

Nem először volt szerencsém látni színpadon különböző rendezésekben a Luxemburg grófját. A kaposvári színház és az Operettszínház koprodukciójában most újra színpadra kerülő alkotás szerintem nem a legsikerültebbek közé tartozik, de még el tudom fogadni, mert annyira nem rossz, hogy ne lenne nézhető, hallgatható és élvezhető – de nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy Lehár operai igényű zenéjét megint csak „elszabták”…

Tudom, ma általános szokássá vált a múltban megírt darabokat aktualizálni, leporolni, a szöveget átdolgozni, új verseket írni hozzá, s mint tudjuk még attól sem riadnak vissza, hogy új szerepeket írjanak bele a darabba, ahogy ez régente is megtörtént, amikor egy-egy kiöregedő, nagy művészt továbbra is hálás feladathoz juttatták azzal, hogy úgymond jutalomjátékot kapott a neki írt szereppel és így a publikum tovább örvendhetett kedvence színpadi alakításának egy új szerepkörében. Itt Madame Fleury karaktere és szerepére gondolok. Változatlanul benne van a produkcióban.

Másik észrevételem:  az utóbbi operettbemutatók alkalmával kénytelen-kelletlen megszoktam már, de megbarátkozni kevésbé tudtam azzal, hogy az operett ének-zenei anyag közé az átdolgozó alkotók „belopnak” a szerzők más műveiből egy-egy számot, dalbetétet. Erre példa most: megkaptuk Lehár A bécsi asszonyok című operettjéből a nevezetes tamburmajor induló-számot: „A banda élén, míg megyek, száz szem tekint felém” kezdetű szám egy katonakarmester-induló a darabban. A rendező az átdolgozókkal betoldatta a Luxemburg grófjába – és itt maga Madame Fleury (Vermes Timea) énekli- járja a tánckar közreműködésével.

Ugyancsak általánossá vált és ez engem mérhetetlenül zavar: az utóbbi években az Operettszínház sorra hozza operettbemutatóit, melyben önkényesen egyik-másik számot részben áthangszerel! Ilyenek, amikor  a táncos-komikus és a szubrett, énekszámuk második részében abba hagyják az éneklést és csak a hangszerek szólnak, de az előzőtől elütő, más ritmikájú, hangszerelésű rész közbeiktatásával;  olykor csak dobszóló hangzik fel, vagy pár hangszeres játszik, a színpadon az énekművészek térdcsapkodásos, lábcsattogtatásos (pattogtatás) „intermezzója” zajlik, táncosok kíséretében – rafinált koreográfiára lépkedve, ropva.  Tehát ekkor megszakad a szerző által írt kompozíció zenéje, mert amit hallunk, helyébe oda nem illő virtuozitás van jelen csupán. Miért kell A mosoly országába, a Csárdáskirálynőbe, A bajadérba, a Sybillbe, A Marica grófnőbe, a Csínom Palkóba, A víg özvegybe stb. a klasszikus hangszerelést megbontani egy oda nem illő rap betéttel, vagy más táncokat beleszőni: charlston,  dixiland , foxtrott, tangó stb.  A Polkatáncos” számba most egy rap betétet helyeztek el. Lehet, hogy ez tetszetős, és a fiatalságnak ez tetszik és lelkes tapsokkal jutalmazza, de mégis megbont egy hangulatot, az eredeti zenei frázist, a végigkomponált hangszerelést – oda nem illő, a zeneszerző szándékával ellentétesen.  Viszont az előbbieknek némileg ellentmondva, Barta Viktória  miközben maximálisan tiszteletben tartja az operett klasszikus vonalát, koreográfiáiban ötvözi azt a mai kor egyik legnépszerűbb táncstílusával, a street dance-szel. Ez tényleg nem zavaró és élvezetessé teszi a farsangoló, bohó fiatalok elementáris, jókedélyű megmutatkozásait a darab elején, az előadás közben és a fináléban.

Különben a főpróbán látottak alapján elmondhatom azt is, hogy a darab kiállítása igyekszik korhű lenni.  A színpad közepén az Eiffel-tornyot mintázó hatalmas díszlet áll, ami uralja a teret, elé, köré még néhány mobil díszletem kerül, így gyorsan megtörténik  a színpadképek változásai: vidám farsangolás a torony tövében; szállodai recepció; szalon; primadonna villájának kertje; bírósági tárgyalóterem.  Szépek, hangulatosak a jelmezek is, csillognak, villognak. A színész-vezetés, a dramaturgia a rendezői koncepció jegyében fogant. Általában a hagyományok szem előtt tartásával – de olykor üresjáratokkal, döccenőkkel, amikor a tempó lelassul, avagy máskor meg hirtelen meglódul…

A legmulatságosabb jelenetek kétségkívül Sir Basil és a körülötte ólálkodó három lordjának cinikus, haszonelvű, „minden eladható” jeligéjű, az idiotizmusukban, a korrupciójukban és korlátoltságukban gyökerező figurája köré van kihegyezve.  Úgy érzem, néhol túl extrovertáltnak hat, amit a rendező e karakterekkel tesz…

Összességében elmondhatom, hogy láttam már ennél a rendezésnél rosszabbat is, úgyhogy most barátkozzunk meg ezzel a színpadi megvalósítással, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez van és már annak is örülni tudok, hogy a Luxemburg grófja-bemutatóval  „Lehár-trilógiává”  bővül a repertoáron lévő A mosoly országa és A víg özvegy a Budapesti Operettszínház 2017/18-as évadában.  

3330   zenebaratmonika 2017-11-02 16:35:58

A 125 éve született Ábrahám Pál leghíresebb világhírűvé vált operettjének magyarországi premierje a Magyar Színhában 1933. december 23-án:

(Színházi Élet 1934/2. szám)

Az elmúlt évtizedben, a hanyatló operett világában, egyetlen név robbant ki diadalmasan: az Ábrahám Pál neve. A legnehezebb helyen kezdte karrierjét: Pest figyelt föl rá. Egy édesen olvadó, mégis modem keringő csendült meg a Viktóriában: »Nem történt semmi, csak elváltunk csendben .,.«

Azután jött a többi. Jött a » teve van egypupu«, jött a »Harminckettes baka vagyok én!«. Első eset, hogy a magyar muzsika pattogó üteme harmonikusan olvadt össze a modern dzsessz ütemével.

Igenis, Ábrahám Pál volt az egyetlen, aki megérezte a kor muzsikáját.. Ezt a lüktető, ideges, ritmustalan ritmust, amikor a szaxofon vezeti a szólamot, vagy a bendzsó, amikor a dob pörgése kivigyorog a zenekarból, mint a duzzadt néger ajkak közül a vakító fehér fogsor, — de amellett Ábrahám Pál művész a szószoros értelmében, költő, akinek melódiában gazdag lelke kicsillan a modernül, groteszkül meghangszerelt dallamok mögül.

A muzsika? Az előjáték nápolyi motívumokkal ékes dallama, a két pattogó duett, az első finaletto klasszikusan modern ötlete, a nagy keringő hatalmas felépítése: megannyi csillogó ékszer a pompás művű operett-dobozban. A zenei aláfestések, a vissza-visszatérő dalötletek » legfásultabb hallgatót is kell, hogy magukkal ragadjak. A »Bál a Savoyban« két órára kizár minden gondot, aki ezt végighallgatja, annak örülni kell a pompás dalcsokornak, melyet egy nagyszerű és ízig-vérig modern tehetség nyújt át neki.

Hajdanában fehér kesztyűs kezekkel cibálta ki Ábrahám Pál a zenekarból a melódiákat, ma rövid karmesteri pálca van a kezében, de szemjátéka, ideges, megérző, nyugtalan dirigálása a régi. Molnár Ferenc »Ördög«-e a karmesteri pulpituson.

A darab meséjeï Pompás vígjáték. Grünwald és Beda urak gyártották, de nálunk  Heltai Jenő mesteri keze alá került, aki teletűzdelte az igazi poézis mosolyával és virágaival. Egy arisztokratapárról van szó, akik egy évi — mézes hét után még mindig szeretik egymást. A férj házasságkötése előtt régi kalandjának, Tangalitának — aki spanyol táncosnő, egy csekket ad, melynek ellenében egy órát, tölt el a csekk bemutatásakor bármikor és bárhol Tangalitával. A táncosnő a Savoy hotel báljára hívja a férjet, — ott akarja beváltani a csekket. A fiatal férj, barátjával, a hetedik nősülése előtt álló törökkel akar elmenni a bálba, természetesen a felesége nélkül, akit valami ürüggyel otthon hagy. Az ifjú asszony és barátnője hamar rádönnek a hazugságra s elhatározzák, hogy ők is elmennek a Savoy báljára, ezzel a kiáltással: — Szemet szemért, csókot csókért. Itt toppan be két új figura a darabba, két pompás alak, egyik Tangalita, a rég várt spanyol táncosnő, a másik pedig egy szerény ügyvédjelölt, aki egyszer az életben ki akarja mulatni magát. Csókot — csókért! A márkiné szemet vet. az ügyvédre és a forgószínpad jóvoltából láthatjuk a két szeparét, ahol pontosan az történik az egyikben, ami a másikban. A harmadik felvonásban aztán kiderül, hogy — semmi különös baj nem történt, mindössze egy csók — egy csókért! Ës mégegyszer fölzendülnek a klasszikusan modem melódiák és a közönség elragadtatva távozik. A mai kényszeredett operett - dzsungelben nagy öröm egy ilyen este!

A szereplők? Harmath Hilda a legnagyobb meglepetés. Hallottunk külföldi nagy sikereiről, most mindent mesérti. Primadonna lett belőle a szó nemes értelmében. Talán így: Primadonna! Első nő! Betölti a színpadot, régi szerénységét öntudatos mozgás váltotta föl, már ott áll a rivalda elején, a sugarak özönében és hangja a szerelmes csalogányé, vagy inkább— a szerelmes asszonyé, aki dalol, mert tele van a szíve!

Rökk Marika tánca: ördögi. Még nem igen láttunk ilyen szubrett-táncot. Lázár Mária fekete szépségében, villogó szemeivel pompás spanyol táncosnő. Törzs Jenő a nagy művész fölényével és rokonszenves öntudatával oldotta meg feladatát. Kabos Gyula: remek. Török diplomata, aki eddig hat feleséget fogyasztott el. végül is Rökk Marikába beleesik. Ha ingatott, azt mondja:

- Ük. ült, ük!

Ezért a bárom »ük«-ért magáért érdemes elmenni a színházba

Ráday Imre az ügyvédjelölt kis szerepvéből kabinetalakítást csinált. Pompás színes«, tele humorral és intelligenciával. Beszéljünk a színpompás képről, a ragyogó toalettekről, a csillagtáncról, a nagy keringő ritmikus kísérő táncáról, a gyönyörű görlökről? Ezt látni kell. A szinház páratlan áldozatkészséggel állította ki a darabot. A rendezés kifogástalan Több annál: költői és bájos.

Bál van ma, bál, táncol Savoy jókedvű mindenki, áll a bál, Szédít a tánc a jazz süvölt taps, lárma, reng belé a föld. Rajta!

Bál van ma, bál, táncol Savoy. Táncold a valcert a nóta száll. Forró a száj, csókolni muszáj. Hajnalig ma meg se állj Míg áll a bál, csókolj, igyál. Végre itt a karnevál.

Fölemelem az írótollamat és szeretettel mutatom az irányt. Az útirányt a Magyar Színházba. Hölgyeim, uraim: mindnyájukat fölkérem egy fordulóra a Savoy bálján. Hálásak lesznek nekem, ha követik a tollam, a szívem útmutatását és megnézik ezt a remek produkciót, a magyar genie és a magyar színjátszóművészet nagyszerű együttesét.

3329   zenebaratmonika • előzmény3328 2017-11-02 14:58:26

Már én is olvastam korábban a cikket, akkoriban mindenki, aki számított a Marton ügynökséggel kötött szerződést, nekik volt a legnagyobb nevük, befolyásuk és ők vitték ki és ismertették meg a németekkel is Ábrahám Pál meg másokat.Az írók közül Nóti Károly futott be nagyobb karriert, a zeneszerzők közül pedig Brodszky Miklós, a többiekre külföldön nem tartottak igényt, még Márkus Alfréd és Eisemann Mihály is csalódottan tért haza. A színészek közül Alpár Gitta, és Ábrahám segítségével Dénes Oszkár és Bársony Rózsi futottak kint be.

Végül a Magyar Színház mutatta be a Bál a Savoyban-t  1933. december 23-án. 1 illetve 2 évvel korábban a Viktória és a Bál a Savoyban is itt került bemutatásra. A Föld Aurél vezette Városi Színház (mai Erkel) végül 1937-ben és 1338-ban a két utolsó Ábrahám operettet, a Júliát és a Fehér hattyút tűzte premierre.

Nem tudom, hogy ez a Marton család megegyezik e a Vígszínház egykori igazgatójának a családjával, vagy csak névrokonok.

 

3328   Búbánat 2017-11-02 13:49:05

Ma 125 éve született Ábrahám Pál.

Esti Kurir, 1933. április 8.

Viharos tárgyalás a  «Bál a Savoyban» előadási joga körül
 

Érdekes harc indult meg hónapokkal ezelőtt a Berlinben nagy sikerrel bemutatott Ábrahám-féle  operett, a Bál a Savoyban előadási joga körül. Hónapokkal ezelőtt az a hír volt elterjedve színházi  körökben, hogy Ábrahám Pál  darabját  az  akkor még működő Fővárosi  Operettszínház fogja  előadni. Kiderült azonban, hogy Ábrahám Pál ideiglenes szerződést kötött Lázár Ödönnela Király Színház volt igazgatójával, amely szerint a Bál a Savoyban a Király Színházé lesz.Lázár Ödön már hónapok óta nem volt színigazgató,  amikor eszébe jutott ez az Ábrahám-féle levél, amit nyomban átruházott  a Király Színház új bérlőtársasága, Föld Aurél igazgató nevére.

A Bál a Savoyban Berlinben, mint ismeretes, igen nagy sikert aratott, és már több mint száz előadást ért meg. Dacára azonban Ábrahám Pál írásbeli ígéretének, még sem kapta meg a Király Színház a darab előadási jogát. Marton Sándor dr. színházi vállalkozó ugyanis már  évekkel ezelőtt lekötötte Ábrahám Pál összes operettjeit, többek közt a Bál a Savoyban című darabot  is s ezért úgynevezett  kérkedési“ pert indított Föld Aurél ellen s arra kérte a bíróságot, hogy ítéletileg állapítsa meg, hogy a Király Színház nem rendelkezik a darab előadási jogával.
 

Ábrahám Pál szerződései

Ez a per viharos tárgyaláson ma került Balogh Árpád  dr. törvényszéki bíró elé. A bíróság tanúként idézte meg a Budapesten tartózkodó Ábrahám Pál  zeneszerzőt, akinek vallomása körül keletkeztek a viharok. Ábrahám előadta ugyanis, hogy még 1930-ban ráruházta Marton Sándorra két darabjának, a Viktóriának és a Hawai rózsájának előadási jogát, majd a többi darabját is Martonnak adta át. A Király Színházban Lázár Ödön igazgatása alatt került színre a Viktória és a Hawai rózsája és dacára annak, hogy mind a két darab nagy sikert aratott, Lázár 15.000  pengő írói honoráriummal maradt neki adósa.
Palágyi Róbert dr. Marton Sándor képviseletében bemutatja az eredeti  szerződéseket, mire a tárgyaló  bíró megkérdezi Ábrahám  Páltól:
— Megmondotta ön Lázár Ödönnek, hogy ön Marton Sándornak kötötte le ezt a darabját is?
— Megmondottam. Sőt Lázár Ödönnel együtt felmentünk Marton Sándorhoz is, aki közölte Lázárral, hogy szerződésileg őt illeti meg összes darabjaim  előadási joga. Nem tehetek róla, hogy elterjedt a  hír a Viktória premierjén,  hogy a Fővárosi Operettszínház fogja előadni a Bál a Savoyban-t. Emiatt Lázár szemrehányást tett, mire azt mondottam neki, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak.
—  Tudja mit — mondotta Lázár -, akkor csináljunk szerződést.

Ábrahám elmondja ezután, hogy levél formájában tényleg lekötötte Lázárnak  a darabot,de közölte vele, hogy véglegesen Marton Sándorral kell majd  megállapodnia.

Kié a darab?

A Király Színház képviseletében dr. Bálint Pál ügyvéd megkérdi Ábrahám Páltól, hogy ha tényleg átruházta a darab előadási jogát Marton Sándorra,  miért adott mégis szerződést a Király Színháznak is.
—  Én a Király Színháznak csak a premier jogát biztosítottam. Közöltem azonban Lázárral, hogy a darab nyilvános előadási joga, zeneszámainak kiadása, rádióelőadás és minden egyéb jog Marton Sándort  illeti.

Palágyi dr. ügyvéd:  Ábrahám nem köthetett végleges szerződést, hiszen a darab akkor még nem is volt készen, azonkívül neki joga van a  szereposztásba beleavatkozni, kikötheti a zenekar nagyságát stb.

Bálint Pál dr.: Ön lekötötte a darab előadási jogát a Király Színháznak is és Marton Sándornak is. Nem tudja ön, hogy ezzel a  büntető törvénykönyvbe  ütköző cselekedetet követett el?
— Nem tudhattam, hogy ebből ilyen per lesz. S közöltem is Lázárral, hogy  állapodjék meg véglegesen Martonnal.

Ábrahám további vallomásában elmondja, hogy minden darabot Martonnak kötött le, aki neki ezekre ötvenezer pengő előleget folyósított. Ezt az előleget a tantiémekből vonják le.

Ábrahám Pált megeskették vallomására. Ezután Lázár Ödönt, a Király Színház volt igazgatóját hallgatják ki, aki elmondja, hogy Ábrahám lekötötte nála a Bál a Savoyban előadási jogát, de a szerződést nem fixírozták véglegesen.
Nem tartotta fontosnak, hogy Martonnál is megállapodjék, mert ő Martonnal  jóba volt és biztosra vette, hogy ő nem gördít akadályokat az előadás elé.

A Király Színház jogi képviselője ezután perbe hívta magát Ábrahám  Pált is.
Majd a bíróság a  perbeszédek  után meghozta ítéletét, amely szerint  a  bíróság kimondotta, hogy a Király Színház nem rendelkezik olyan joggal, amelynek alapján előadhatja, vagy akár hirdetheti a Bál a Savoyban címü  operettet.

Kimondotta a bíróság, hogy az ilyennemü jog személyhez van kötve és a szerző engedélye nélkül a színház igazgatója nem ruházhatja át az előadási jogot.

A törvényszékítélete iránt színházi körökben igen nagy volt az érdeklődés. Az ítélet ellen minden valószínűség szerint a Király Színház fellebbezéssel fog élni.

3327   zenebaratmonika • előzmény3326 2017-11-02 13:10:56

A győri Bál a Savoyban nagyon tetszett, egyedül a díszlet szegényes, de jól lett modernizálva az előadás, pörgős, humoros, Járai Máté Musztafaként hatalmasat alakít és Mahó Andrea Madeleineként remekül énekel, de Tangolita Lázin Beatrix is jól lett kiválasztva, illik hozzá a szerep és elég temperamentumos a dalhoz.

3326   Búbánat • előzmény3324 2017-11-02 12:36:57

Győrbe nem jutottam el a Bál a Savoy-ra. Nincs kizárva, hogy elmegyek megnézni a darabot...

Somogyi Szilárd rendezései közül egyedül a Pécsi Nemzeti Színházban 2010-ben színre vitt operarendezését, Donizettitől a Boleyn Annát láttam. Nem váltotta meg vele a világot... Egyébként ez a Luxemburg grófja a Kaposvári Csiky Gergely Színház és az Operettszínház koprodukciója - Somogyi Szilárd rendezése már 2016-ban színre került Kaposvárott. Most ez egy "fazonírozás" lesz itt az Operettben...

 

3325   zenebaratmonika 2017-11-02 12:14:04

A hétvégén a "Chicagoi hercegnő" c. operettet láttam Kálmán Imrétől, és hát érdekes volt számomra, hogy ő is tudott jazz dalokat írni, tett is bele 4-5 ilyen dalt meg kb. ugyanennyi lassú dalt. Valójában végig a 2 fődalt ismételgették, ami nem volt rossz, de azért jó sem, igazi sláger egy se volt benne. A darab leggyengébb része az átírt librettó lett - az eredetit nem ismerem - az első felvonás még ok volt, parodizálta az amerikaiak pénzéhességét, nincs érték, hagyomány, minden megvehető, de a 2 felvonás már túl sok és nagyon gyerekes, semmi új nem volt az előzőhöz képest, max annyi, hogy felvonult az összes amerikai mesefigura Superman, Mickey és Minnie Mause, Hófehérke a törpékkel, a Pókember, Batman... és még mások, de még ez se lett volna baj, ha nem ilyen primitív előadásban adják elő és ilyen hosszan. 19.00-22.10-ig tartott. Egyszer bőven elég volt.

3324   zenebaratmonika • előzmény3323 2017-11-02 12:07:47

Somogyi Szilárd rendezésében Győrben a Bál a Savoybant láttam. Azt nem nézted meg? Még fut jelenleg is, mert átvitték a mostani évadba.

3323   Búbánat • előzmény3321 2017-11-02 12:02:38

Persze ha nem lesz Sevillai, akkor a pénzemet vissza kell kapnom. De számomra a nyereség így is úgyis a Lehár-operett holnap délelőtti főpróbájának ingyenes megtekintése lesz - benne Kerényi Miklós Mátéval is. A rendező: Somogyi Szilárd.

3322   zenebaratmonika • előzmény3321 2017-11-02 11:59:03

Szerintem nem marad el és Kero a helyén marad, nyilván jó ügyvédjei vannak. Akkor fog bajba kerülni, ha valaki személyesen panaszt tesz rá. Martonra már Kanadából is érkeztek vádak,

http://www.origo.hu/itthon/20171101-marton-laszlo-kanadaban-is-zaklatott-fiatal-lanyokat.html

3321   Búbánat • előzmény3320 2017-11-02 11:51:28

Bevallom: mit sem tudva a nagy port felkavart blogról,  "árukapcsolás" miatt mentem el az Operettszínház Szervezésébe jegyet venni A sevillai borbély meghirdetett decemberi előadásainak egyikére: ez volt a feltétele annak, hogy ingyen jegyhez jussak a Luxemburg grófja című Lehár-operett holnapi főpróbájára. Igy utólag úgy tűnik, az "akció"  azt célozza, a Lehár-operettre kíváncsiakkal "becsalogatni" a nézőket KMG rendezésében színre kerülő Rossini-operára. 

A másik darab, a Luxemburg grófja-bemutató és főpróbája - remélhetőleg - nem fog veszélybe kerülni és rendben lezajlik az Operettszínházban; nem törvényszerű, hogy mások botránya "ragadós" legyen: bár most lehet, hogy  a Sevillai-jegyemért - az esetleges fejlemények tükrében - mégis kidobott pénz volt, amit fizettem érte... 

 

3320   zenebaratmonika 2017-11-01 18:56:44

Nem tudom, figyeltétek e a mai híreket, de az Operettszínház házatáján is kezd meleg légkör kialakulni, ezt talán nem tartozik a témához, de azért mégis csak fontos szót ejteni rá, íme egy cikk:

Teljesen le vagyok döbbenve, de nem kommentálom a történteket...

http://b1.blog.hu/2017/11/01/kalmar_peter_kerenyi_miklos_gabor_kiskoruakat_zaklatott_szexualisan

3319   Búbánat • előzmény3318 2017-11-01 13:23:41

Hát bizony, ezen én is fennakadtam (mármint a fitnesz-féle elképzelésen), emlékezve, milyen remek rendezéssel rukkolt ki Békés András anno a Kékszakállal az Erkelben!  Magam is kíváncsian várom az Operettszínház bemutatóját és csak reménykedni tudok abban, hogy nem a Palotakoncerten látott meghökkentő - bár zseniálisan/virtuózan megoldott - kép fogad majd bennünket az Operett színpadán!

A Rajnai sellő bemutatója elé pedig ugyancsak nagy várakozással és kiíváncsisággal tekintek - függetlenül annak műfajától (opera vagy operett?)... 

3318   zenebaratmonika • előzmény3317 2017-11-01 13:11:49

Ott voltam a Palotakoncerten, azért remélem nem ílyen formában, fitneszesekkel teszik fel az Offenbach művet, és ez a verzió csak a Palotakoncertre készült, Valami olyasmi lenne jó, mint ami az Erkelben ment a 80-as években, nem voltam ott, de a youtube-n láttam. Ja és egy másik Offenbach mű is repertoárra kerül jövőre, a Rajnai sellők az Erkelben, nos ez a mű annak idején bukást jelentett a szerzőnek, nem tudom opera e vagy operett, de ezt is meg lehet szépen csinálni, a zenéjét nem ismerem, külföldön is ritkán játszák. Gondolom a téma megegyezik Wagner Rajna kincse operájával, azt láttam pár éve modern feldolgozásban és gyönyörű volt, igazi rózsaszín mese hintás tündérekkel.

3317   Búbánat • előzmény3316 2017-11-01 11:43:37

Hogy milyen remek színész is Boncsér Gergely, azt kevesen gondolnák róla, ha nem tudnák, hogy az Operettszínházban is játszik és a nézők most találkoznak vele először Raoulként  A hugenották című Meyerbeer-operában az Erkel Színház színpadán -  mely szerepe eléggé visszafogott, szinte statikus alakításra nyújt számára alkalmat (viszont bámulatos magasságokat énekel ki!).

 Nem  tudom, láttad-e a nyáron fellépni a Budai Vár Palotakoncertjén, az Operettszínház társulatával bemutatott operett-gálán.  Például Offenbach Kékszakáll című operettjéből előadott részletekben - a rendezés szerint egy mai fitnesz-szalonba (konditerem?) helyeződik át a cselekmény -   mutatja be olyan képességeit is, amelyekből az is kiderül, milyen jól komédiázik a címszerepben, miközben olyan mozgáskultúrával dolgozik – ő is – ami megkíván tőle tornaszerek, „erőgépek” használata mellett akrobatikus ügyességet is a színpadon - s mindehhez kiváló éneklés, sokmozgásos  tánc és erős koreográfia járul!  Úgyhogy nagyon kíváncsian várom vele jövő februárban az Operettszínház Kékszakáll-bemutatóját!

3316   zenebaratmonika • előzmény3314 2017-10-31 17:09:09

Nagyon fölkapott lett mostanában a fiú. A feleségét, Bordás Barbarát a hétvégén láttam a Chicagoi hercegnő előadásán, sőt korábban az Ének az esőben musicelben. Gergőt a Simándy 100 gálán láttam többek között

3315   zenebaratmonika 2017-10-31 16:53:25

Estsi Kurir 1935. április 17.

Az Ábrahám-operettből péntekre virradó éjszaka is próbálnak - kabalából

Különös rendezői hirdetményt tettek ki ma délelőtt a Magyar Színház társalgójában. A hirdetmény arról intézkedik, hogy Békeffi István', Halász Imre és Ábrahám Pál Történnek még csodák cimü zenés komédiájának csütörtök esti főpróbája után ismét próbálnak. A hirdetmény megjegyzi, hogy ennek a próbának a péntekre virradó éjszaka 12 óra 1 perckor véget kell érnie.
Erről a különös színházi jelentésről Ábrahám Pál, a világhírű magyar komponista a következőket mondja:
— A' késő éjszakai próbál, amely a főpróbát követi — ne nevessenek rajtam — kabalából kérlem a színház igazgatóságától. A hetes szám, a tizenhármas szám és a péntek olyan kabalám , amely eddig mindig bevált és sok jót hozott nekem . Pénteken az ünnep miatt uj operettemből sem főpróbát, sem premiert nem tudunk tartni, pedig eddig minden operettem pénteken került színre. Most tehat úgy segítünk a dolgon, hogy a csütörtök esti főpróba  után  magunkat és a sorsot becsapva, még egy hevenyészett főpróbát fogunk tartani, amely a péntekbe már belenyulik, az első perc letelte után véget is ér.
— A tizenhármas számhoz való görcsös ra gaszkodásom at Európába n mindenütt ismerik. A bécsi Grand Hotelben, a párisi Rafaelben, a londoni Savoyban, az amszterdami Carlton- ban nincs tizenhármas számű szoba. Amikor azonban én megszállok, a 14/a -ből egyszeriben 13. lesz. Kicserélik a táblát.
— Kedvenc számom a hetes is. Ha ebben bizhatom , a Történnek még csodáknak nagy lesz a sikere, mert a Zenebona, A z utolsó Verebély-lány, a Viktória, a Hawai rózsája, a Bál a Savoyban és a Mese a Grand Hotelben után most jön a hetedik operettem .
— És nem szabad a premier előtt álló szerzőtől rossznéven Venni, ha most ideáll és meghatottsággal elmondja, hogy 1929 januárjának egyik havas péntekjén jelent meg először színházigazgatói irodában , kezében a Zenebona partitúrájával.

3314   Búbánat 2017-10-31 16:53:07

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!

Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkciói szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.

Tehát Boncsér a mostani  Hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében.

3313   zenebaratmonika 2017-10-31 16:40:21

Esti Kurir 1935. április 17.

Zerkovitz: „Mi történhetik? ... Csak egyszer élünk"


Az Esti Kurír utazási akcióján az abbáziai vonatán utazik Zerkovitz Béla a tengerpart felé. Harmath Imrével irt, Csak egyszer élünk cimü operettjét szombaton esle m utatja be a Royal Revüszinház. A komponista azonban, hízva a sikerben, elm egy pihenni és a robogó gyorsvonaton igy beszél uj operettjéről:
— Csak a honvággyal hasonlítható össze az az érzés, amely betölti lelkét ann ak az embernek, aki hosszabb ideje nem jelenik meg színpadon a közönség előtt és erre újból alkalom adódik. Harm incéves zeneszerzői pályámon talán még soha annyi lelkesedéssel, jókedvvel nem dolgoztam , mint amikor most elvállaltam Harmath Imre Csak egyszer é lünk» cimü revüoperettje megzenésítését. Harmath Imre első és leghűségesebb munkatársam volt és mindketten büszkén tekinthetünk vissza az ‘ Aranymadár* 350-es sorozatára, melynél n a gyobb sorozatot magyar színpadon csak a legértékesebb magyar daljáték, a «János vitéz> ért meg.
— Különös öröm részem re, amikor oly nagy értékkel startolnátok', mint Kálm án Imre és Ábrahám Pál, mert hiszen uj operettünk jó formán egy időben kerül színre a Király Színház Kálm án-operettjével és a Magyar Szinház uj Ábrahám jával. A budapesti közönséget nem lehet becsapni, amely mindig tudta mit, miért fogadott el és miért u tasíto tt vissza. Illő szerénységgel veszek részt a két világm árkával felveendő versenyben, kikkel szemben harmadik helyre is befutni minden körülmények között megtisztelő.
— További jóslásokb a nem bocsátkozom ,' de bizonyos színpadi tapasztalatomnál fogva elárulhatom , hogy Harmath Imrének ez a két verssora:
„Kár itt minden dumáért,
Élek halok magáért“
szerény muzsikámmal, sokat fogja kínozni azokat, akik szidni szokták nyári estéken a nyitott ablaknál gramofonozókat.
— De én azt m ondom : Mi tö r té n h e tik ? .,. Csak egyszer é lü n k ! ...
 

3312   zenebaratmonika 2017-10-31 16:24:31

Esti Kurir 1935. április 7.

Bársony Rózsi ezredik fellépését ünnepli most - Ábrahám operettben


A Magyar Színház jelenti: Április 20-án,
esetleg 18-án mutaljuk be Németh István, Halász Imre és Ábrahám Pál Történnek még csodák cimü zenés vígjátékét Bársony Rózsival.
Bársony Kózsi újból itthon van. Az Én és a kisöcsém-boli szereplése után elment a Senime- ringre pihenni. Itt négy szerződési ajánlatot kapott: kettőt Bécsbe, egyet Londonba, egyet Parisba. Es ő az ötödiket választotta, amely az utolsó napon jött — Budapestről Abrahám hozta magával.
— Ezt kellett elfogadnom, ez volt az igazi — mondja a világot járt legszökébb pesti primadonna —, mert Ábrahámnak, aki felfedezett, régen adósa vagyok egy fellépéssel.
— Adósa?
— Igen, tartozom neki. ö az én egyetlen hitelezőm.
— Mondja el.
— Pesten a Viktóriában — ez is Ábrahám- operett volt — amolyan főgörl-szerepet játszottam. 'Miért fogadtad el ezt a szerepet?*  — faggatott Ábrahám a Király Színházban. «Neked már nagyobb szerep való.* •Ne bolondozz, Pali — mondtam neki nevetve —, «Ábrahám- operettben minden szerepet el kell játszani*. «Ne főzz, Rózsi!* — mondotta az ekkor már világhírnév kapujában álló Ábrahám, aki aztán később a következő üzenettel lepelt meg en
gem: «Lipcsében kitűzték a Hawai rózsája cimü operettemet. Ha még mindig az a véleményed, hogy Ábrahám-operettben minden szerepel el kell fogadni, ülj vonatra és gyere ki Lipcsébe, ahol a Hawai rózsája szubrettjévé szerződtetnek.* Ekkor még mindig görl vóltam a Király Színházban. Boldogan szaladtam ki Lipcsébe, onnan Drezdába, Berlinbe, Bécsbe szerződtem és eljálszottam a Hawait ötszázhuszon- négyszer, azulán Ábrahám Bál a Savoyban cimü operettjét Bécsben, Berlinben, Londonban háromszázszor, azután a Mesék a Grand Hotelben cimü operettjét játszottam Bécsben százszor.
-— Ez összesen kilencszázhuszonnégy fellépés.
— Igen. Es mindezt megelőzte a Viktória helvenötször, vagyis eddig kilencszázkilencenki lencszer játszottam Ábrahám-operettben. A Történnek még csodákban lépek majd fel ezredszer, mint Ábrahám-szinésznő.
— Primadonna?
— Én nem mondom azt soha, hogy primadonna. Ezt csak a közönségnek van joga mondani. Ez olyan, mintha valaki önmagát méltóságos vagy kegyelmes urnák szólítaná. Én csak színésznő vagyok, igy, egyszerűen színésznő. Ha a közönség kinevez primadonnává, boldogan fogadom. De ez persze csak a premier után derül ki.
 

3311   Búbánat 2017-10-31 11:01:58

Díjeső a Magyar Operett Napján

Operettszínhaz.hu - 2017-10-25

Immár tizenötödik alkalommal ünnepelték a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínházban. A teltházas, nagyszabású gálaest keretében díjazták az elmúlt évad legjobb teljesítményeit, valamint átadták a Musica Hungarica Kiadó díjait.

2002-ben, Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján nyilvánították október 24-ét a Magyar Operett Napjává. Ez a dátum azért is különleges, mert ugyanezen a napon halt meg a műfaj másik legnagyobb magyar zeneszerzője, Lehár Ferenc.

A Budapesti Operettszínházban immár 15 éve ezen a napon nemcsak a műfajt köszöntik, hanem a színház kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek is elismeréseket adnak át. Az ötletadó Kerényi Miklós Gábor, a teátrum művészeti vezetője, aki az idei esten szentpétervári rendezése miatt nem lehetett jelen.

A gála első részében, melyet Somogyi Szilárd állított színpadra, a tavasszal megnyílt Kálmán Imre Teátrum repertoárjából láthattak ízelítőt a nézők és elsőként pillanthattak bele néhány szám erejéig a november 4-én debütáló Luxemburg grófjába. Lehár Ferenc világhírű operettjének dallamait György Rózsa Sándor, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Laki Péter és Simon Panna tolmácsolta, a koreográfiákat Barta Viktória készítette.

A Szeretni bolondulásig című Fényes Szabolcs est néhány dalát Peller Anna, Lehoczky Zsuzsa és Csonka András énekelte, a Teátrum nyitó előadásából, a Riviera Girlből pedig Lévai Enikő, Dolhai Attila, György Rózsa Sándor, Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Vasvári Csaba, Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté adott elő részleteket.

A nagysikerű est második részét Lőrinczy György főigazgató kezdte személyes hangvételű köszöntőjével, melyben az ünnep jelentőségéről beszélt. "Miért is fontosak az ünnepek?" - tette fel a kérdést. "Először is azért, mert együtt lehetünk: mi, a társulat és Önök, a közönség. Fontosak az ünnepek, mert lehetőséget adnak arra, hogy kiváló művészeket és csodálatos kollégákat köszöntsünk. És fontos azért, mert számadást készíthetünk: megnézhetjük, mi az, amit már elértünk és mi az, ami még ránk vár." 

Lőrinczy György a legújabb eredmények közt, mint legnagyobb büszkeségét a Kálmán Imre Teátrum megnyitását említette, de fontos sikernek tartja azt is, hogy további helyszíneket és városokat sikerül meghódítani a hungarikum magyar operettel, legutóbb október 21én a Wiener Konzerthausban, vagy a hamarosan induló belgiumi és japán turnén, a Budavári Palotakoncertnek és a hozzá kapcsolódó televíziós közvetítésnek köszönhetően pedig nagyot léptek előre az operett népszerűsítésében a szélesebb közönségréteg körében. A megoldásra váró feladatok közé sorolta, hogy "még több fiatalt kell meggyőznünk arról, hogy operettet nézni trendi és jó dolog". Végül Neil Gaiman kortárs angol író gondolatait idézte, miszerint három dolog van, ami feledtetheti a halandóság fájdalmát és könnyítheti az élet rombolását: a bor, a szerelem és a dal, majd hozzátette, hogy a Budapesti Operettszínház mindezt nyújtani tudja a nézőnek, hiszen a Kálmán Imre Teátrum előterében megnyitották az új bisztrót, ahol kitűnő borokat szolgálnak fel, az operettekben tálcán kínálják a szerelmet, és amíg van társulatuk, dal is mindig lesz, hogy "könnyítsünk a hétköznapjaikon és az életükön".

A főigazgatói beszédet követőn adták át az operett napi elismeréseket.

Elsőként a Bársony Rózsi emlékgyűrűt vehette át Vágó Zsuzsi. A díjazottról Oszvald Marika Kossuth-díjas művésznő így beszélt: "Ha egy színésznő a másik színésznőt rajongással nézi, az azt jelenti, hogy nagyon jó. Én a mai díjazottat mindig rajongással nézem, mert nagyszerűt alkot musicalben és operettben egyaránt." A gyűrűt két évente adják át, amit a múlt században Bécsben és Budapesten egyaránt ünnepelt, és az Operettszínház színpadán is fellépő szubrett emlékére alapított özvegye és családja 1981-ben.

[...] Az Évad Operett Színésze díjazottja Szendy Szilvi lett, klasszikus operettek szerepeiben, különös tekintettel a Chicagói hercegnő és a Riviera Girl előadásokban nyújtott teljesítményéért. Kossuth-díjas kollégája, Lehoczky Zsuzsa így mutatta be: "Egy olyan művésznőről beszélek, aki az operett és a hivatása elkötelezettje. Egy szőke szubrett primadonnáról, aki temperamentumos, remekül táncol és énekel, sőt a prózában is kitűnően megállja a helyét."

Hagyomány, hogy a Magyar Operett Napján kerül sor a Musica Hungarica Kiadó díjainak átadására is. 2017-ben az Életmű díjat 45 éves pályafutása alkalmából, klasszikus operettek primadonna szerepeiben nyújtott emlékezetes alakításaiért Domonkos Zsuzsa vehette át Éliás Tibortól, a Musica Hungarica igazgatójától. Domonkos Zsuzsa korábban a Fővárosi Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójának vezető tanáraként olyan nagyszerű művészeket indított el a pályán, mint a most díjazott Szendy Szilvi vagy Peller Károly.

Több, mint fél évszázados pályafutásának művészi teljesítményéért Nagydíjat kapott Felföldi Anikó. Éliás Tibor hangsúlyozta, hogy ezzel a díjjal a művésznő tavaly elhunyt férjére, a fantasztikus zeneszerzőre és karmesterre, Körmendi Vilmosra is szeretnének emlékezni.

A Jászai Mari-díjas Érdemes művész ezekkel a szavakkal köszönte meg az elismerést: "Imádom az operettet, mert mesésen fényes és ragyogó, de a musicalbe szerelmes vagyok. Boldog vagyok, hogy ez a két műfaj ilyen jól megfér egy fedél alatt. És boldog vagyok, mert a két műfaj között megtaláltam az átjárást. Borzasztóan jó, ha azt érzem a színpadon, hogy rám is figyelnek és az előadás végén felzúgó taps nekem is szól. A színház a pillanat művészete, mert kérdés az, hogy mi marad, ha leveszi a maszkját a színész. Emlékeznek ránk, ha már az arcunk ködbe vész?"

A gála hátralevő részében Fischl Mónika, Frankó Tünde, Oszvald Marika és Peller Károly megidézték a Monarchiát, a varázslatos császárvárost, Bécset és az elmúló ifjúságot, majd olyan operett részletek csendültek fel a Cirkuszhercegnőből, a Marica grófnőből és az Ördöglovasból, melyben a főszerep a "mutatós uniformisokba öltöztetett nyalka hadnagyocskáknak és a kérlelhetetlen kőszívű tábornokoknak" jutott. A záró részben a magyar virtus került főszerepbe, részletek hangzottak el a Marica grófnőből és a Cigányszerelemből. Az előbbi művészekhez a két utolsó blokkban csatlakozott Bordás Barbara és Boncsér Gergely is.

Az est műsorvezetője Peller Anna és Kerényi Miklós Máté volt, az Operettszínház zenekarát Makláry László vezényelte. 

http://www.operett.hu/cikkek/dijeso-a-magyar-operett-napjan/1318

3310   Ardelao • előzmény3308 2017-10-30 23:50:49

VISSZASZÁLT A FÉSZEKBE . . . . .

A Fészek nagy étterme ünnepi díszbe öltözött. Kálmán Imrét, aki egy estére visszaszállt a Fészekbe, százötven terítékes banketten ünneplik a színpadi szerzők. Féltizenkettőkor még mindig nem érkezett meg az ünnepelt, mert a bankettet megelőző koncerten nem lehetett könnyen szabadulni az autogramkérő és gratuláló közönségtől. Végre megérkezik Fedák Sárival a karján. A komponista először viseli a magyar érdemkereszt második osztályát a zöld szalagon.

— Méltóságos úr lett belőle — mondja egy bennfentes.
— Ezzel nem jár méltóságos cím, — vitatja egy másik tudós.

Huszka Jenőt kérik fel a kérdés eldöntésére. Huszka sem tudja pontosan. Tény, hogy a méltóságos rangban levők szokták ezt a kitüntetést kapni. A pincérhad máris méltóságos úrnak szólítja Kálmánt

— No de méltóságos úr, ... — énekli jókedvűen egy fiatal színész.
Leintik. Ez a sláger véletlenül nem Kálmántól való.

Elhelyezkedés. Névjegycsere. (Nem lovagiassági afférok, hanem mindenki cserélgeti a névjegyét az asztalon, hogy előkelőbb helyre és kellemesebb szomszédok mellé jusson.)

Relle Gabriellát ünneplik, aki úgyszólván próba nélkül gyönyörűen énekelte a ragyogó Kálmán-melódiákat.

— Mi történt volna, ha nem jól vág be? — kérdi egy zeneszakértő.

Az ismert kártyás válaszol:
— Egyetlen rossz bevágással elronthatta volna az egész paklit!
 
Sarkadi Aladárnak nagy szónoki sikere van. Mindenkinek könnybe lábad a szeme, amikor a Tatárjárásról beszél és így fejezi be mondókáját:
— Kálmán Imre, Wallenstein tartalékos hadnagy alázatosan jelentkezik
és várja, hogy mikor kell újra bevonulni.

 
A nép Fedákot akarja hallani. Fel is áll, hunyorgatva körülnéz, aztán mosolyog, mint aki rossz fát készül tenni a tűzre és így szól:

— Kálmán Imre érdekében nem szívesen beszélek ötvenedik születésnapján. A mester nem tud engem revansolni. Fájdalom, nem engedhetem meg magamnak azt a lukszust, hogy valaha is az életben ötvenéves lehessek. ...

A Cigányprímásról emlékezik meg. Azt mondja:

— Volt férjem, Molnár Ferenc, ...

Éljenzés és taps morajlik végig a termen. Fedák igy folytatja:
— Ő magyarázta meg, hogyan kell ebben a szerepben sikert elérni és neki lett igaza. ...

Vincze Zsiga a karmesterek nevében beszélt. Kálmán Imrét szembeállította a „fütyülő komponistákkal." Nagy csend támadt. Mindenki érdeklődéssel jártatta körül a tekintetét a termen.

— Meg fognak sértődni a fütyülő szerzők — vélte egy jámbor lélek.
— Dehogy is! — nyugtatta meg Rátkai. — Fütyülnek azok a kritikára. ...
 
Faragó Jenő verses rigmusa Kálmán Imrénét élteti. Lelkes taps.

A szép fiatalasszony, aki erre az egy estére jött le Budapestre, maga is kipirult arccal ütögeti össze a tenyerét. Általános derültség és még nagyobb taps. Huszka Jenő megmagyarázza Kálmánnénak:
— Magát éltetik. ...
— Oh! Verzeihung — magyarázkodik őnagysága és most már komoly
arccal fogadja az ovációt.

 
Bemutatják Petschauert Kálmán Imrénének.
— Petschauer, a világbajnok. ...
A népszerű vívó rezignáltan vallja be: — Ex!
És erre az ön-kommandóra fenékig üríti poharát.

Stella Adorján

SZÍNHÁZI ÉLET, 1932. november 13-19- (XXII. Évfolyam, 47. szám)

Képek (A.):

1.kép: Nagy társaság az asztal körül

2.kép: Huszka Jenő szónoklata után koccint Kálmán Imrével

3.kép: Még az ünnepi torta ís zongorát ábrázol. ... Ennivaló hangszer…

4.kép: Kálmán Imre és felesége a banketten

5.kép: FEDÁK: Imruskám, írjál nekem egy jó Fedák-operettet!

            KÁLMÁN: Igyunk rá!
 

3309   Ardelao • előzmény3308 2017-10-30 19:33:02

Érdekes egybeesés:

Koppstein Károly keze fiának, (Kálmán) Imrének a vállán egykor éppoly szeretettel és védőn nyugodott, ahogyan később Imre keze ölelte át saját kisfia vállait. 

3308   Ardelao • előzmény3307 2017-10-30 19:06:31

Kálmán Imre családja körében

3307   Ardelao • előzmény3306 2017-10-30 18:34:45

 

A SZÍNHÁZ ÉLET RIPORTJA KÁLMÁN IMRÉVEL

KÁLMÁN IMRE 50 ÉVES

Az ötvenéves Kálmán Imrét ünnepelte az elmúlt héten Budapest és az egész világ. Az osztrák kormány magas kitüntetésben részesítette. Bécsben díszelőadást rendeztek tiszteletére és nem volt olyan nagy rádióállomás, amely a jubileum estéjén megfeledkezett volna arról a tiszteletről, amely a világhírű magyar zeneszerzőnek kijár.

Az ötvenéves Kálmán Imréről bajos volna valami újat mondani. Karrierje egy régi példabeszédet illusztrál, azt, hogy nincs olyan rossz dolog az életben, aminek ne volna egy jó oldala.

Eredetileg zongoraművésznek készült a Zeneakadémián. Az volt az álma, hogy valamikor, mint zongoravirtuóz, a hangversenytermek pódiumán fogja megszerezni a világhírt. Egyszer megfájdult a karja, hosszú hónapokig nem tudott zongorázni. Beiratkozott a zeneszerzés-szakra.
Amint látjuk, jól megtanulta a szakmát.

Hogy miért lett bécsi lakos? Ugyanabból az okból, amiért a másik nagy magyar zeneszerző, Lehár Ferenc is kénytelen volt itt hagyni Budapestet. Akkoriban, amikor Kálmán nevét a «Tatárjárás»-sal szárnyára kapta a világhír, a magyar szerzői jogot semmi sem védte a külföldön. Molnár Ferenc „Ördög”-ét például egyszerre két amerikai társulat játszotta évekig, anélkül, hogy az író az erkölcsi dicsőségen kívül más őrömben is részesült volna.

Lehár és Kálmán kénytelenek voltak Bécsbe költözni. És az is az élet furcsaságai közé tartozik, hogy Oscar Straus és Leo Fall mellett éppen ez a két nagy magyar zeneszerző csinálta meg a bécsi operett renaissance-át.
 
A legkabbalásabb zeneszerzők egyike.
Amikor Bécsbe költözött, szerény kis lakást vett ki magának egy eldugott mellékutcában, a Paulaner-gassén. Itt tartott ki kabbalából tizenöt éven keresztül, holott akkor már egyre fényesebben ragyogott csillaga. Valóságos aszkéta életet élt és tizenöt éven át önfeláldozóan ápolta nagybeteg feleségét, akit a régi kis lakásból vittek utolsó útjára.  

Új lakását viszont minden elképzelést felülmúló ízléssel és gazdagsággal rendezte be. Amikor néhány évvel ezelőtt Ray Götz, a világhírű amerikai zeneszerző meglátogatta, lelkesülten így kiáltott fel:
— Mindig mondom, hogy minden zeneszerzőnek így kellene laknia!
Ray Götz nyilván nem hallott Kálmán Imre régi lakásáról.

Második feleségét a «Montmartrei ibolya» próbáin ismerte meg. A ragyogó szépségű, orosz származású fiatal leány a kórusban énekelt és táncolt. A legboldogabb családi életet élik, a családi szeretet egyébként is alapvető vonása Kálmán Imre jellemének.
 
Rajong az édesanyjáért, de az anyja is érte. Amikor Pesten a «Tatárjárás» ment, Kálmán-mama egy szanatóriumban feküdt, amely valahol egy kaszárnya mellett volt. Egy este, amikor az ezredkürtös éppen a takarodót fújta, Kálmán-mama átszellemülve így szólt az ápolónőhöz: — Das ist auch von meinen Sohn!

A mama különben egyre fiatalabb lesz. Ilyenkor látja az ember, hogy egy világhírű fiú rajongása mennyire meg tudja szépíteni az édesanya életét.

Most is azért örül legfőképpen a jubileumnak, mert tudja, hogy az édesanyját milyen boldoggá tette az ünneplés.

INCE SÁNDOR,

SZÍNHÁZI ÉLET, 1932. november 6-12. (XXII. Évfolyam, 46. szám)

Melléklet: (A.)

Kálmán Imre fényképe (8. oldalon)

Molnár Ferenc és Kálmán Imre („Húszéves kép, 9. oldalon)

Kálmán Imréné gyermekeivel: Károly Imrével és Vera Erzsébettel (9. oldalon)
 

3306   Ardelao • előzmény3305 2017-10-30 16:47:14

KÁLMÁN IMRE EMLÉKÉRE:

PROFILBAN TILOS KÁLMÁN IMRÉT LEFOTOGRAFÁLNI
London, 1933. október 19.

A Langham Place-on, a londoni West, a legfinomabb városnegyed kellős közepén emelkedik az angol rádió csodálatos székháza. Idetartunk együttesen: Kálmán Imre, a világhírű magyar zeneszerző, Mr.Lubbock, a jónevű, fiatal angol komponista, a BBC operett-rendezője és én. Megyünk Kálmán Imre londoni rádióestjének főpróbájára. . . .

A magyar komponistát különös reverenciával fogadják az óriási épületben. Emeletek és folyosók végtelen labirintusán keresztül jutunk el végül a próbaterembe. Sötétszürke, vastag posztó takarja a falakat és messze-nyúló fémágon, egészen kicsiny mikrofon hajlik a zongora fölé, amely elé Kálmán Imre ül le most a próba megkezdésekor. . . .

Azzal kezdi, hogy a kottalapokba külön bejegyzéseket ír és megkéri John Hendriket, a tenoristát, hogy vegye figyelembe ezeket a külön jegyzeteket, amelyek operettjeinek rendes kiadásából hiányoznak, de amelyekre ő külön súlyt helyez itt, a londoni előadáson. Azt akarja, hogy minden úgy történjék, ahogyan ő azt elgondolta, hogy a legeredetibben, legigazabban, önmagát nyújthassa az angol BBC-n keresztül — az egész világnak.

John Hendrik odaáll a mikrofon elé a (mikrofon nincsen bekapcsolva), felemeli karját és Kálmán Imre belekezd Marica grófnő című operettjének világhírű dalába, a «Jöjj cigány» dallamába. Lassan, szinte dúdolva énekel a tenorista — a mikrofon kívánja így — majd egyszerre, hirtelen, szállni kezd a hangja (elhajlik a mikrofontól), azután újra suttogva folytatja (most egészen belehajlik a mikrofonba), hogy végül a legzengőbb akkorddal fejezze be!

Kálmán abbahagyja a zongorázást; odahajlik a tenorista kottája fölé, magyarázni kezd neki Különböző jelek kerülnek a papírlapra. A tenorista boldog, hogy kottáján a nagy zeneszerző kézírásával örökíti meg külön zenei megjegyzéseit. Utána újra kezdik a dalt próbálni. A végén Kálmán Imre, legteljesebb tetszésének ad kifejezést, még külön meg is kérdezi a tenoristától, hogy kitől tanult énekelni, annyira tetszett neki az «iskolája.»

Aztán áradozva dicséri az angol tánczenét és az angol rádió magas fokú szervezettségét, majd, amikor meg jelenik a próbateremben a BBC külön házi fotografusa, hogy számomra lefotografálja a muzsikust, Kálmán semmiképpen sem akarja az utasításait meg fogadni. Nem hagyja magát, csak szemben lefotografálni. Profilban tilos!

Amikor vége van a próbának, együtt távozom Mr. Lubbockkal, a Kálmán-estély rendezőjével. (Egyike a legjobb neveknek ma az angol rádióban.) Nem tudja eléggé dicsérni Kálmánt! Ennyire kedves, ennyire közvetlen, ennyire melegszívű nagy muzsikussal még nem találkozott!
És milyen remek, szinte a minuciózusságig tökéletes, alkotó-komponista.

Ó, bárcsak minden nagy muzsikus, akivel dolgom van, ilyen volna! — fejezi be egy sóhajjal a beszélgetést Lubbock mester, azután visszasiet a próbaterembe, ahol a megadott instrukciók alapján, tovább folytatja a megkezdett munkát. . . .

LÓRÁNT MIHÁLY

SZÍNHÁZI ÉLET, 1933. október 29 – november 4. (XXIII. Évfolyam, 45. szám)

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Búgócsiga 3."
Zenés foglalkozás, zenehallgatás babákkal érkező családok számára

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Szeretethang 3."
Koncert várandós kismamák, és az őket kísérők részére

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Hargitai Géza tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

19:00 : Budapest
RS9 Színház

Paizs Miklós (játék), Kertész Ágnes (hegedû), Szabó Anna (brácsa), Kertész Endre (gordonka)
Don Giovanni "ujjbábopera"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Meláth Andrea (ének), Horn András (klarinét), Farkas Katalin (hegedű), Ittzés Gergely, Fülep Márk, Drahos Béla (fuvola) és növendékei, Nagy Izabella, Kovács Eszter, Ruskó Rózsa, Tóth Ágnes (fuvola)
"Gábor József emlékhangverseny"
Bach, Mozart, Roussel, Hue, Jolivet, Bartók, Orbán György művei

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson (zongora)
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 664
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 50
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30
CHOPIN: C-dúr mazurka, op. 33
CHOPIN: Asz-dúr ballada
ALBÉNIZ: Ibéria-szvit
LISZT: Spanyol rapszódia

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bajári Levente és partnere
Vox Humana Kórus (karigazgató: Sándor Bence) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté
"Klasszikus karácsony 2017"
Békebeli advent
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit, op. 71a
HÄNDEL: Messiás, HWV 56 – nyitókórus
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”) – II. tétel
ELGAR: Vonósszerenád, Op.20
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
Nosztalgia karácsony – egyveleg:
Pásztorok, pásztorok; A kis Jézus megszületett; Karácsonynak éjszakáján; Hull a pelyhes, Kis karácsony
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
ismétlés: 10:45

18:00 : Szentendre
Városháza díszterme

A Vujcsics Tihamér Zeneiskola népzene tanszaka
"Adventi népzenei koncert"

21:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Bősze Ádám − házigazda
Vezényel: Vajda Gergely
"Angol nyelvű beavató koncert"
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, op.36
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)