vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (Ardelao, 2017-07-05 18:34:35)

 
850   Ardelao • előzmény849 2018-05-28 08:59:18

Majd néhány évvel később ...

ESTI KURIR, 1931.02.21.:

"A függöny mögött

[…]

KÉT ÚJ SZERZŐ a Városi Színházban.  Az egyik K. Halász Gyula, a librettista, a másik Kiszely Gyula, a komponista, mindkettőjük operettje a Fehér orchideák, amely szombaton este kerül először színre a Tisza Kálmán-téri hatalmas színházban.
A két szerző stúdióbeli ember. Az egyik, a librettista, rendező, a másik, Kiszely, «minden», aki, ha a helyzet úgy kívánja, speaker, karmester, figyelő, rendező, próbaellenőrző, műsorrevidiáló, időjárást jelentő, vízállást bemondó magyar és német nyelven, mikrofon-inspektor, gramofon- kezelő, szóval mondom: minden.
A Fehér orchideák
viszont olyan operett, amelynek ragyogó slágereit a legtöbben ismerik, hiszen több mint negyedmillió rádióhallgató hallgatta már a nagy duettet, a valcert, a primadonna belépőjét s a tangót rádión keresztül.
A szerzők ezt mondják:
— Ha csak a pesti rádióhallgatók fele eljön megnézni az operettet, már az is elég. Arról nem is beszélünk, hogy talán néhányan a külföldiek közül is eljönnek, akik nem egyszer hallották a népszerű dalok mellett a speaker ajkáról a bejelentést:
„Tangó a Fehér orchideák című operettből — írta K. Halász Gyula és Kiszely Gyula.”

*

KISZELY GYULA, a finom modorú, úri és mindig jól vasalt komponista, a világ legudvariasabb embere. Egy hangos szó még nem jött ki a száján.  Szordínóval beszél, és ha haragszik, szordínóval kiabál.
Annak idején az állatkerti közvetítésnél segédkezett Hegedűs Tibornak. És amikor az oroszlán rettenetes hangjával beleordított a mikrofonba, Kiszely csendesen odaszólt az állatok arany sörényű uralkodójának:
— Ha szabadna, egy kicsit halkabban...
” :)

849   Ardelao 2018-05-28 08:45:20

Kiszely Gyula először jelenik meg a „nyilvánosság" előtt ….

 AZ EST, 1924.05.18.:

          „Amerika lánya. (Bemutató a Városi Színházban.) Új magyar operettet játszanak ma este az állam második zenés színházában. Az újdonságnak csak a szerzői magyarok, a meséje, levegője, zenéje nem a magyar talajból sarjadt; ettől azonban még nagyon jó operett lehetne. Az Amerika lánya fiatal szövegírója, Szilágyi László, miután sikerrel próbálkozott a magyar történeti romantikával, a cow-boy filmdrámák hatása alá került, és új operettje cselekményét a vad nyugat vidékére, a Missziszipi vadregényes távlatába helyezi. Indiánok, bőrnadrágos ültetvényesek, repülőgépen járó sportlady, milliós örökség — persze dollárokban — és bonyodalmakkal járó szerelem: ebből adódik az Amerika lánya meséje, amely kissé vontatottan, filmbeli őseihez nem méltó tempóban indul, de a második felvonásban már fordulatosán perdül, gyakran mulatságos, és látványosságokra ad alkalmat a színháznak. Kiszely Gyula, az új operett komponistája, még a szövegírónál is fiatalabb és kezdő. Ez az első munkája, amellyel nyilvánosság elé lép. Az Amerika lánya zenéje után nem lehet jóslásokba bocsátkozni szerzője tehetségét illetően. (Megj.: Ez utóbbi megállapítást v.ö. a következő idézettel!)

          A jazz band-es amerikai ritmusok, ügyes utánérzések még nem jelentenek invenciót és eredetiséget. Az új zeneszerző hálás lehet azonban Harsányi Zsoltnak, akinek finom, zenei csengésű versei jelentékenyen hozzájárulnak a muzsika, érvényesüléséhez. Az előadás jó, színes, látványos, a színház meglepő bőkezűségét hirdeti. A szereplők középpontjában Lábass Juci áll, aki a címszerepet elegáns alakítással jeleníti meg. Egy indián leány szubrett szerepében: Tisza Karola lesz a sikerben osztályosa. Cselényi Józsefben csak ma fog új bonviváns-tehetséget felfedezni a közönség. Az együttesből még Horti Sándor, Sik Rezső és Gábor Ernő válnak ki mulatságos alakításaikkal. A zenekart Ábrányi Emil e műfajhoz kissé súlyos pálcája vezényli, a rendezés látványosságaiért Ferenczi Frigyesnek jár elismerés.”

A SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/21. számában (amelynek 18. oldalán egy fotót is láthatunk Kiszely Gyuláról Szilágyi László, Lábass Juci, és Tisza Karola társaságában) az alábbi megállapítást olvashatjuk:

«A M E R I K A   L Á N Y A»

BEMUTATÓ A VÁROSI SZÍNHÁZBAN

[…] Kiszely Gyula első operettje a legszebb ígéretek közé tartozik. Leleményes, jól hangzó, ötletes muzsika. Egyesíti magában a bécsi operett dallamokban való gazdagságát, lírájának édes érzelmességét, az offenbachi elmésséget és a nigger songok, táncok érdekes, izgalmas ritmusbőségét. Megérzik ezen a muzsikán, hogy könnyen írta, aki írta, hogy szerzőjéből ömlenek a melódiák, hogy vérbeli operettszerző a fiatal Kiszely Gyula. […]”

848   Ardelao 2018-05-28 08:26:29

A következő zeneszerző sorsa bizonyos tekintetben mintha párhuzamot mutatna Kemény Egonéval. Szerzeményeit ugyanis – egyetlen dal kivételével - nem lehet megtalálni a neten. Még csak feljegyzés sincs arról, hogy hanglemezen bármelyik is megjelent volna. Kemény Egon esetében ez az „információhiányos” helyzet az elmúlt két évben nagymértékben javult, de annál, akiről most szó lesz, nem beszélhetünk ilyen kedvező fordulatról. És még egy pont, ahol kettejük sorsa között hasonlóság mutatkozik: ez a szerénység, illetve finomság. Egyik sem kifizetődő tulajdonság.

 Feltételeznénk, hogy a figyelemreméltóan tehetséges vagy egyéb tekintetben kiemelkedő személyiségeknek mindenképpen nyomot kell hagyniuk a világhálón. Hová lettek zeneművei? Hol adják elő, hol játsszák azokat? Amikor a Rádió hanganyagának nagy része megsemmisült, e szomorú véget az ő szerzeményeinek a felvételei sem kerülték el? Még csak ide bemásolható fotót sem találtam róla:

 KISZELY GYULA zeneszerzőről

beszélek, aki 1900. október 30-án született Liptószentmiklóson, és 1973. szeptember 28-án hunyt el, Budapesten.

Az 1981-es kiadású MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON fölöttébb hiányos tájékoztatója szerint:

„Zeneszerzői oklevelét a Zeneakadémián Siklós Albertnél nyerte. 1927-től 1950-ig a Magyar Rádió rendezője, majd főrendezője volt. Főleg zenés műveket rendezett. 1950-től 1954-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola fő-könyvtárosaként dolgozott. Oratóriumokat, miséket komponált. XXIII. János pápa emlékére írt miséjét többször előadták a budapesti templomokban, és 1973-ban Rómában is bemutatták az Aracoeli bazilikában. A nemzetközi békemozgalomban kifejtett tevékenységéért az Országos Béketanács kitüntette (1972).

— F. m.: Néger requiem (Martin Luther King emlékének); Mise XXIII. János pápa emlékére; Béke-oratórium; Oratórium változat Madách Mózesére; A gonosz törpe (opera).”

A MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON a fenti információt még az alábbiakkal egészíti ki:

„[…]  1929-től zenei rendezőként működött a bp.-i Stúdióban. Később a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének titkárává választották. Szilágyi Lászlóval és Harsányi Zsolttal közösen írt Amerika lánya c. operettjét a Városi Színházban mutatták be 1924-ben, később a Budai Színkörben is játszották. F.m. Fehér orchideák (1931); Május kisasszony; Jelentem alássan; Fehér sólyom (opera); Remetefa (szvit).”

Egyik lexikon sem említi azonban, hogy zeneszerzői és rendezői tevékenysége mellett készített riportokat, írt összekötő szövegeket, időnként zongorán kísért neves művészeket. Gyakorlatilag minden téren bevethető volt. Néha csapás az univerzalitás. A sokoldalú tehetségnek nehezére esik egy dologra összpontosítania, ezért a élet csatáját gyakran a jóval kevesebb adottsággal rendelkezők nyerik meg.

847   Ardelao • előzmény845 2018-05-27 11:24:10

És az alapmű, a "Sendrey":

846   Ardelao • előzmény845 2018-05-27 11:15:39

Im türkisenblauen Garten

„Szendrei Alfréd, a Lipcsei Operaház egykori karmestere, a MIRAG (Mitteldeutsche Rundfunk AG) szimfonikus zenekarának karmestere és fő-zeneigazgatója ír életének az 1920-as évek Lipcséjében töltött időszakáról és ottani munkásságáról, a művészek közötti pletykákról, mendemondákról, és a nemzeti szocializmus beszivárgó mérgéről, amely őt az USÁ-ba menekülésre kényszerítette. Ehhez kapcsolódóan a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának egykori vezető karnagya Szendrei unokáival, kortársaival és dokumentumokkal rekonstruálja a karmester karrierjének további alakulását: Lipcséből Párizson át Hollywoodba. Élményekben gazdag biográfia Szendrei jelentőségéről a lipcsei zenei életre nézve, valamint a Los Angeles-i Sinai templom zeneigazgatójaként a zsidó örökséggel kapcsolatban kifejtett tevékenységéről.“

845   Ardelao • előzmény844 2018-05-26 07:18:04

Szendery Alfréd:

2. rész

Miután Erich Korngoldtól ún. ajánlólevelet kapott, 1940-ben sikerül New Yorkba szöknie, ahol az időközben nincstelenné vált Szendreynek mindent újra kellett kezdenie.

E kezdet egyúttal Szendrey szakmai orientációjában is új kezdetet jelentett. 57 éves korában Szendreyt „apai [...] gyökerei foglalkoztatták, és mind a tudomány terén, mind a gyakorlatban a zsidó zenének szentelte magát”. Noha Szendrey most ismét zeneszerzés-oktatóként tevékenykedett - többek között nála tanult Henry Mancini is –, sőt, 1947-ben még a „Song of Love” c. filmben is látjuk őt karmesterként, közös jelenetben Katharine Hapburnnel. Figyelme azonban mégis a zsidó zene megőrzésére irányult: „I felt that it was the duty of every educated Jew to participate in the intellectual struggle against Nazism [...]. My field had to be, of course, the domain of music.“ („Éreztem, hogy minden művelt zsidónak kötelessége, hogy részt vegyen a nácizmus elleni szellemi küzdelemben [...]. Természetesen az én /harc/mezőm szükségszerűen a zene területe volt.”) 

Szendrey elhatározta, hogy elkészíti a zsidó zene bibliográfiáját. E vállalkozás, amely még a mai eszközökkel is óriásprojekt lenne, akkoriban herkulesi munka volt. Különböző könyvtárak, archívumok, intézmények, kántorok és magánszemélyek nyitották meg számára gyűjteményüket – de miként lehetett akár csak megközelítő teljességet is elérni, ha nem kapott hozzáférést az európai könyvtárakhoz? És Szendrey kézírással mégis közel 20.000 kartotékkártyát írt tele, a feljegyzéseket szortírozta, és használható bibliográfiává állította össze. Miután az American Academy for Jewish Research (a Zsidókutatás Amerikai Akadémiája) nem kívánt publikálni ilyen átfogó művet, annak kiadására végül – különböző más kiadók által történt visszautasítást után -  a Columbia University Press tett ígéretet. A közzétételig azonban ismét nyolc év telt el, amelyre – visszaemlékezésében Szendrey ezt szinte szórakoztatóan írja le – számos akadály nyomta rá bélyegét, a kiadó nyomdász csődbe jutását is beleértve. Szendrey számára elsősorban az jelentett komoly nehézséget, hogy 1943-ban olyan rendelkezés volt érvényben, amely szerint a publikálás alatt semmilyen kiegészítést nem lehetett tenni. Mindegy, hogy mi volt az!  – jóllehet a szerző az 1951-ben történt megjelenésig szüntelenül új forrásokra bukkant, úgy, hogy a bibliográfia már megjelenésekor hiányos volt. Jogosan állítja azonban Szendrey azt, hogy egy ilyen jellegű úttörőmunka nem lehet hibátlan. E hiányosság a tudományos munkák irodalomjegyzékeiben már hamarosan – Szendrey megfogalmazása szerint - kétes dicséretekhez vezetett: a „not in Sendrey”-re ott állt „NIS” rövidítés. Szendrey, aki a zsidó zenéről két további alapművet írt, bibliográfiájával elérte azt, amit célul tűzött ki magának, így műve, amelynek keletkezéstörténetét kalandként és balszerencseként mutatja be, többek között a Jeruzsálemi Egyetem Zsidó Zenei Könyvtára létrehozásának az alapját képezte.

Szendrey 1976. március 3-án hunyt el Los Angelesben. Emlékét azonban a zsidó zene terén folyó kutatások a „Sendrey” napi használata révén biztosan megőrzik.”

Beillesztem továbbá az online Osztrák Zenei Lexikonban szereplő információt, amely részben pontosítja, részben kiegészíti az eddig közölt életrajzi adatokat, továbbá feltünteti Szendrey Alfréd zene- és írásműveit: https://www.musiklexikon.ac.at/ml/musik_S/Sendrey_Alfred.xml.

844   Ardelao • előzmény843 2018-05-25 10:44:47

A 137. sz. bejegyzésbe már belinkeltem a német Wikipedia Szendreyről szóló ismertetőjét, továbbá idéztem egy külföldön megjelent cikket is karmesterünk híres (hírhedt) szigoráról.

Tekintettel azonban arra, hogy magyarul nem áll rendelkezésre részletes leírás Szendrey Alfréd életéről, beillesztem fordításban a Barbara Burghardt által közzétett életrajzot:

Szendery Alfréd:

1. rész

 „Majd utánanézek a Sendreyben“ – e mondatot gyakran hallani a zsidó zene kutatókönyvtárában. „A Sendrey“: Ez a zsidó zene 1951-ben megjelent bibliográfiája, amelynek átfogó kotta- és szakirodalmi jegyzéke számos életrajzi adatot tartalmaz a zsidó zenészekről, és ezáltal a mai napig a zsidó zene fontos kézikönyve.

Szendrey Alfréd, született Budapesten 1883. február 29-én  (Megj.: Születésének éve másutt 1884.), szakmai életének első szakaszában karmester, zeneszerző és rádió létrehozója volt, aki 1918-ban érkezett Németországba, a nemzeti szocializmus idején Franciaországba menekült, és végül az USÁ-ban élt, ahol 1940-ben kezdetét vette szakmai életének második szakasza, a zsidó zene kutatójáé.

Szendrey hat évesen részesült először zongoraoktatásban, és 17 évesen kezdte meg zenei tanulmányait Budapesten, a Magyar Királyi Zeneakadémián, szülei akarata ellenére, akik szívesebben látták volna őt a jogtudományok berkeiben. A tanulmányok 1905-ben történt befejezése után szerződések követték egymást, többek között a Kölni Operában (1905-től 1907-ig), a Hamburgi Állami Operában (1912-től 1913-ig) és New Yorkban (1913-tól 1914-ig) tevékenykedett karmesterként. Az I. világháború alatt az osztrák-magyar hadsereg kötelékébe tartozott, de továbbra is karmesterként dolgozott.

1918-ban Szendrey Lipcsébe utazott, hogy az ottani operaházban bemutassa az „Im türkisenblauen Garten“ („A türkizkék kertben“) c. operáját. Mivel Knappertsbusch karmester éppen ekkor betegedett meg, és sürgősen helyettesíteni kellett, Szendrey beugrott, és - miután Knappertsbusch nem sokkal ezután Dessauban vállalt állást - a Lipcsei Opera első karmestere lett. Felesége, Weisz-Szendrei Eugénia és a két gyermek 1919-ben követte őt Lipcsébe, és megkezdődött Szendrei zenei karrierje: azon túl, hogy 1920. február 7-én sor került operájának ősbemutatójára, vezényelt - elsősorban számos operát -, és így a város elismert és sikeres karmesterévé vált. 1924-ben megszűnt Szendreynek az Operában betöltött állása, számára szerencsétlen körülmények között: Míg hangverseny-körúton volt, az operában az operaigazgatói állást, amelyben Szendrey már biztos volt, Gustav Brechernek adták.  Utóbbi úgy vélte, hogy „egy színház nem visel el két egyéniséget“, mire Szendrey tevékenysége 1924. feburár 24-én befejeződött. Szendrey ezután „soha többé nem vezényelt színháznál“. Dicsőséges idő következett számára a Lipcsei Műsorszolgáltatónál, ahol a műsorközvetítés 1924. március 1-jén történt megkezdésében Szendreynek jelentős része volt, és amelynek később vezetőjévé vált. E funkcióban a Rádió Szimfonikus Zenekarának a vezetése is reá hárult, és – részben saját pénzügyi eszközeivel -  hatékonyan járult hozzá  mind a rádió, mind a zenekar fejlesztéséhez. Erről doktori disszertációjában is olvashatunk – 1928-ban Lipcsében folytatja egyetemi tanulmányait -, amely 1931-ben Lipcsében, a Kistner & Siegelnél „Rundfunk und Musikpflege“ címmel jelenik meg.

1931-ben azonban Szendrey addig rendkívül tevékeny és sikeres szakmai élete – Hans Reimann a „munka megszállottjának“ nevezi őt - törést szenvedett. Zenekara előtt elmesélt egy – ahogy Szendrey írja - „ártalmatlan [viccet]“, amely alkalmas volt arra,   hogy „a nácizmust szexuális téren egy szójátékkal nevetségessé tegye“. Röviddel ezután, 1931. november 17-én a „Der Freiheitskampf“ („A szabadságharc“) c. újságban megjelent a cikk „An den Pranger mit Dr. Szendrei!“ („Pellengérre Dr. Szendreivel!“) címmel, amely a lehető legrövidebb idő alatt Szendreynek a rádiótársaságtól történő, azonnali elbocsátását eredményezte.

Az ezzel kapcsolatos reakciók alapján Szendrey úgy érezte, Belinbe kell költöznie. Itt 1932 februárjától a Klindworth-Scharwenka Konzervatóriumban volt egy (rosszul fizetett) zeneszerzés-oktatói állása, amelyet azonban már 1933 márciusában megszüntettek. Ezt követte a Franciaországba történő távozás; az út során sikerült neki a zenekari anyagot tartalmazó, bedobozolt mappákban átcsempésznie az előzőleg visszavásárolt életbiztosításából származó pénzt. Párizsban a francia rádiónál tevékenykedett, 1940 júniusában azonban, a német csapatok benyomulása után Franciaország déli részére (Cassis sur mer) menekült."

(Folyt. köv.)

843   Ardelao • előzmény842 2018-05-25 09:26:59

És két későbbi cikk,  ahol Szendrey egyszer Aladár, másszor a külföldön használt Alfréd néven szerepel:

MAGYAR RÁDIÓÚJSÁG, V. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM, 1928.05.26.:

Nemzeti értékmentés

Magyarország a tehetségek hazája! Olyan büszke és nagyszerű megállapítás ez, amely minden szívet örömmel kell, hogy megdobogtasson. Minden nemzet büszke lehetne arra, ha aránylagosan annyi szellemi értéket tudna felmutatni, mint Magyarország. De ami máshol talán csupa örömet, gazdagságot jelentene, az minálunk sok szomorú tragédia okozója is. Sehol nincsen a tehetségnek olyan súlyos sorsa, mint nálunk. Nemcsak azért, mert túlprodukció van belőle, hanem elsősorban a megszűkített határok miatt. Ezért növekszik egyre inkább azoknak a száma, akik kénytelenek kivándorolni és külföldön keresni elhelyezkedést. Amerre jár az ember, mindenütt találkozik a magyar zsenivel, aki vezető helyekre küzdötte fel magát. Különösen a film- és színészvilágban vezetnek, de például Németország egyik legelőkelőbb Stúdiójának zenei vezetője is magyar ember: Szendrey Aladár, aki Budapesten végezte a Zeneművészeti Főiskolát. […].“

AZ UJSÁG, 1930.01.05.:

„Rádió-újság

Magyarok a külföldi stúdiókban
Január második hetében Európa-szerte magyar értékek jutnak szóhoz a rádióban. A közép-európai műsorcserében ezúttal Berlin szórakoztatja a műsorcserében résztvevő adóállomásokat, a berlini stúdió Lipcséből közvetíti műsorát. Ennek a közvetítésnek az a különös érdekessége, hogy a magyarországi detektoros hallgatók először hallják majd a lipcsei rádióállomás műsorát, amennyiben Berlin a lipcsei stúdió szimfonikus hangversenyét közvetíti. A szimfonikus zenekart magyar karmester, Szendrey Alfréd fogja vezényelni.“

842   Ardelao • előzmény841 2018-05-24 07:52:49

                                                      Pályakezdés:

PESTI HÍRLAP, 1907.02.03.:

„(Szendrey Aladárt), a tehetséges fiatal magyar dirigenst, aki eddig a kölni színháznál volt alkalmazva, a mülhauseni színház alkalmazta karmesteri minőségben.“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1911.06.25.:

„(Magyar karmester Amerikában.) Csak a minap jelentettük, hogy Szendrey Aladárt a hamburgi opera igazgatója első karmesternek szerződtette, ma pedig a jeles fiatal művésznek már egy másik sikeréről adhatunk hírt. Whitney impresszárió társulatot szervez Strausz Rikárd vígoperájának, a Rózsalovagnak Londonban és Newyorkban s néhány amerikai városban való bemutatására. A szerződtetett tagok mind a legkiválóbb német művészek közül kerültek ki. A londoni premiert Strausz Rikárd maga vezeti, a többi előadást és az amerikaiakat Szendrey Aladár és Cortolezis Frigyes (Fritz Cortolezis) fogják dirigálni.“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1911.06.27.:

„(Szendrey Aladár.) Ez a név egy idő óta egyre gyakrabban szerepel a külföldi lapokban. A közel múltban mi is egymásután kétszer emlékeztünk meg erről az idegenbe szakadt fiatal magyar karmesterről, kinek a pályafutása igen hamar emelkedik a világhír felé. Megírtuk róla, hogy ősztől fogva a hamburgi operánál főzeneigazgató lesz s hogy Whitney amerikai impresszárió szerződtette egy angol-amerikai körútra, a Rózsalovag előadásainak vezetésére. Most aztán Szendrey Aladár dr.-t olyan díszes kitüntetés érte, mely még a kivételes nagy tehetségeknek is csak ritkán jut osztályrészül. Dippel András (Andreas Dippel), a világszerte ismert operaigazgató szerződtette a csikágói operához első karmesternek. Szendrey Aladár új pozíciója egyike a legelőkelőbbeknek a zenei világban, melynek elnyeréséért számos elsőrangú karmester versengett.“

841   Ardelao 2018-05-24 07:27:06

Képtalálat a következőre: „Alfred Sendrey”

Szendrey Aladár karmester, zeneszerző, zenetörténész, egyetemi tanár

(Budapest, 1884.02.29. – Los Angeles, 1976.03.03.)

Tegnap, amikor az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc.“ topikban megemlékeztem Koessler János halálának 92. évfordulójáról (709.,710. sz. bejegyzés), rátaláltam a mester 1906-ban végzett tanítványaival készült fotóra. A fénykép álló sorában, balról a negyedikként látható Szendrey Aladárról ugyan már írtam a  130. és a 137. sz. bejegyzésben, de úgy vélem, megérdemel még néhány szót.

Koessler tanítványaival

A magyar Wikipédia Szendrey Aladárról nem ad bővebb tájékoztatást, de német és angol nyelven - mint már korábban említettem - elég sok információt találtam róla. Elsőként azonban a korabeli magyar sajtóban megjelent hírekből fogok idézni.

Előrebocsátom, nevére többféle módon kell rákeresnünk: Szendrey, Szendrei, Szendrei-Schatz Aladár v. Alfréd, ill. Aladar v. Alfred Sendrey v. Alfred Szendrei-Schatz.

Az 1916. évi „CZIM- ÉS LAKÁSJEGYZÉK“-ben ez áll:

 „Szendrei, (Szendrey).
— Aladár Alfréd, karmester, I, alma-u. 3.“

TOLNAI ÚJ VILÁGLEXIKONA (1929) az alábbi, szűkszavú tájékoztatást adja:

„Szendrei Aladár, zeneszerző, szül. 1884. Zenei kiképzését a budapesti Zeneakadémián nyerte. Németországi karmesteri munkássága után Amerikába ment. Zenekari és kamarazenei műveket írt.“

840   Ardelao • előzmény839 2018-05-22 11:59:08

További előzmény: 833. sz. bejegyzés

Szomorú utószó:

Végignéztem a Clement Károly halála után megjelent híreket, az emlékére rendezett hangverseny műsorát, az ott fellépett művészek névsorát, de Aquila Adler Adelina  nevével sehol sem találkoztam. Különösnek tartom, hogy Clement Károly egyetlen nagy szerelme egyetlen szóval sem emlékezett meg egykori mesteréről, de Clement Károlyt Takács István sem említi meg az énekesnőről írt összefoglalójában.

839   Ardelao • előzmény827 2018-05-22 06:14:22

Képtalálat a következőre: „Adler Adelina + hangfelvétel”

Adler Adelina szoprán énekesnő, zenepedagógus

Budapest, 1892.09.28.-Bécs, 1976.02.29.

Tekintettel arra, hogy Adler Adelináról Clement Károllyal kapcsolatban több ízben esett szó (ld. a 826., 827.,830.,831.,835.,836.,837. sz. bejegyzést), úgy illik, hogy az ő teljes életrajzáról és pályafutásáról is álljon itt egy beszámoló. Takács István összefoglalója – úgy érzem – megfelelő információt nyújt mindenki számára:

Adler Adelina - Életrajz, színházi szerepek, fotó

Hanganyag – sajnálatos módon – nem áll rendelkezésre.

Adler Adelina 1940-ben megjelent regénye:

Amikor a lélek felszabadul...

838   Ardelao • előzmény836 2018-05-21 11:12:39

Ha valaki figyelemmel kíséri e topikot, joggal illethet engem azzal a kritikával, hogy némely művészről túl sokat, másokról túl keveset írok, azaz nem „érdemük” szerinti mélységben foglalkozom az egyes témákkal. Ennek oka részben az, hogy az itt szereplő művészek közül többekről - minden különösebb keresgélés nélkül - viszonylag sok információ érhető el a neten. Róluk csupán a figyelemfelhívás megerősítése végett írok. Némelyekről viszont kevés a mindenki számára elérhető írott és hanganyag; ilyen esetekben – ha módomban áll - igyekszem hosszabban foglalkozni a témával.

          A Clement Károlyról szóló „sorozatot” a magam részéről e bejegyzéssel zárom le. Mivel hanganyagot a beillesztett két dalon kívül nem találtam tőle, csak a korabeli kritikákra támaszkodhatom. Míg operáiról a kritikusok egyaránt nyilatkoztak dicsérően és elmarasztalóan, addig egyházi műveiről kivétel nélkül elismeréssel írtak. (Ezt támasztja alá a lentebb idézett kritika is.) Ennek ellenére sem kottát, sem felvételt nem találtam e művekről.

          Nagyszerű lenne, ha a rádióban létesítenének egy külön csatornát „Nemzeti zenearchívum” címmel, ahol a nap 24 órájában csakis olyan magyar szerzők műveit közvetítenék, akiket a nagyközönség – elsősorban a média-managerek szűklátókörűsége és piacorientáltsága miatt – eddig ritkán hallhatott, vagy egyáltalán nem ismerhetett meg. Ez az ország, amely lakóinak számához viszonyítva kimagaslóan sok tehetséget adott a világnak, ezt mindenképpen megérdemelné.  

 „BUDAPESTI HÍRLAP, 1924.11.04.:

          „(Clement Károly nagymíséje.) A Mátyás-templom ének-  és zenekara, Sugár Viktor karnagy vezetésével vasárnap mutatta be Clement Károly zeneszerző nagymiséjét. Clement, a mint azt már a Trilby című operájának bemutatása alkalmával megállapítottuk, kiváló képviselője a modern muzsikának. A költői elgondolás és a gondolásoknak zenei kifejezése éppen olyan megkapóan eredeti nála, mint a virtuóz hangszerelés. Nagymiséjében is megnyilatkoznak talentumának kiválóságai. Tételei mély érzéssel elgondolt és a modern muzsika eszközeivel szép formába öntött zenei költemények. A Kyrie komor altszólama a megfáradt ember lelki súlyát tárja elénk. A Glória hatalmas fokozásával hirdeti az Isten dicsőségét. A Credo erőteljes akcentusai az erős hitet fejezik ki, halk hegedűszólamai pedig Krisztus szenvedéseit és Jeruzsálem leányainak jajszavát éreztetik. Ez a tétel hatalmas erejű korállal fejeződik be. A Sanctus csupa misztikum; a bűnei terhét érző vezeklődések jajszavát halljuk ki az ének-  és zenekar együtteséből. A Benedictus női énekkarának szelíd hangjai a Szentlélek eljöttét hirdetik, majd a négy magánénekes imája következik, a mely zenei szerkezetének újszerűségével hat. Az Agnus a szelíd lelki megenyhülést fejezi ki finoman szolt szólamaival, majd lassan hömpölyögve hatalmas tétellé fejlődik és megkapóan gazdag együttessel ad a kitűnő műnek méltó befejezést.
          A templom ének- és zenekarát, valamint magánénekeseit nagy feladat elé állította Clement Károly kétségkívül nehéz műve. A nehézségeken azonban átsegítette őket kiváló hangjuk, Sugár Viktor, a ki nagy szakértelemmel és lelkes odaadással készítette elő Clement művének előadását, a mely igen mély benyomást tett a templomban jelen volt zeneértő közönségre. Újabb alkotásának szépségei eszünkbe juttatják a két évvel ezelőtt bemutatott Trilby című operáját, amely — annak ellenére, hogy nagy szimpátiával fogadta a kritika és a közönség egyaránt — érthetetlen módon lekerült a Városi Színház repertoárjáról. Az Operaház, amelynek elsősorban a magyar szerzők istápolása a feladata, jól tenné, ha néha-néha belenézne a poros fiókokba, ahol nem egy magyar muzsikus reménységei, ambíciói vannak eltemetve. (k. n.)“

837   Ardelao • előzmény823 2018-05-21 10:19:02

A Koréh Endrével készített, "Művészportré" c. hanglemezen találtam még egy dalt, amely szintén Clement Károly szerzeménye. Nem állítható, hogy zeneileg a legkitűnőbb lenne. Elképzelhető, hogy ezt Clement nem is a nyilvánosság számára írta. A szöveg alapján azonban feltételezhető, hogy e dalt az Adler Adelinához fűződő reménytelen szerelem ihlette:

A gond

836   Ardelao • előzmény835 2018-05-20 09:45:37

NÉPSZAVA, 1922.05.20.:

„ — „Trilby." Opera 3 fölvonásban. Szövegét idegen eszme után írta és zenéjét szerzette: Clement Károly.) […] Egy modellt híres énekesnővé formál át […] a másik személyre átvitt akarat, amíg csak össze nem roppan egyaránt a dráma cselekvő és szenvedő hőse. „Trilby" […] Opernszövegnek határozottan alkalmas. Clement Károly sajnos, többet rontott, mint javított a szövegen. Az operából nem érzik ki Trilby átalakulásának okszerűsége, hogy Svengali akaratátvitele folytán vált belőle énekesnő. Már az első fölvonásban is áriákat, duetteket énekel, a második fölvonásban is ugyanazt csinálja. (???) […] A zenében sok erő és tartalom van, bár a formanyelv ma már a múlté. Nagy kár, hogy gondolatait a szerző nem tudja kiszélesíteni, nyilván maga sincs teljes tisztában a földolgozott témák értékével. […] zenéje sok helyütt zavarosnak, zsúfoltnak érzik, holott egyszerűen a bátortalanság, a kellően ki nem csiszolt tehetség jeleivel állunk szemben. […] Trilby szerepét Adler Adelina énekelte. Mint mindig, most is nagy sikere volt. Hangja teljes fényben ragyogott. Kálmán Oszkár félelmetes Svengalija mellett Somló, Bálint, Palotai derekasan megálltak helyüket. A közönség, különösen a második fölvonás végén, lelkesen ünnepelte a szereplőket. (???) (B.-t.)“

PESTI HÍRLAP, 1922.05.20.:

Trilby

„[…] Kár, hogy a dalmű szövege az untig ismert angol szenzációs drámából készült, tehát cselekményével már nem lepi meg a nézőt. Az is baj, hogy utcai ruhában és frakkban, vagyis „hétköznapi" miliőben játszák; hiába! — az opera megkívántja a jelmezt, az idő és térbeni perspektívát.

[…]

A zenei részről pedig csak dicsérettel szólhatunk. Clement jól találja el a drámai akcentusokat; viszont a lírai részletekben jóleső, őszinte érzelmességet is mutat. Egyes zárt számai közt tetszetősebbek: az első felvonásban a puncs-keringő, Trilby belépője és kettőse Billyvel, Svengali gúnyos dikciója és érdekesen fokozott (hegedűszóló, kürt és hárfa aláfestésével kísért) nagy hipnotizáló jelenése; a másodikban Sandy keringője, Trilby nagy koloratúrás áriája a két kis madárról — ez a szélesen ívelit legátókkal kezdődő, finom piánokkal, kemény staccatokkal és gyöngyöző futamokkal (nagyobbára Adler Adelina invenciójából) felcicomázott parádés szám önálló hangverseny-karrierre is juthat! — hatásos ellentéte Svengali komor dala és halálának megrázó zeneképe; végül a harmadikban egy hatásos quintett, Vinardné altató dala. Trilby érdekes reminiszcenciája a Svengali-motívumokkal és végül az első szerelmi kettőst visszaidéző befejezés. A hangszerelés nem felel meg mindég a legmodernebb ízlésnek […] — néha üres és nem elég hatásos — de mindég hozzáértő, jóízlésű zenészre vall.

No, és két évvel később – ez az alapvetően nem sokra tartott mű – külföldi karrier elé néz:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.07.16.:

„(A Trilby-opera külföldön.) Clement Károly Trilby című operájának bemutatója kapcsán hírt adtunk arról, hogy az új magyar opera szerzőjének szerzői jogát Magyarországon teljes mértékben védik a szerzői jogról szóló új törvény átmeneti intézkedései. Most arról értesülünk, hogy a Trilby-regény írójának, Georg du Maurier-nek jogutódai az egész világra szólóan megadták Clement Károlynak a jogot a regény fölhasználására. A kitűnő magyar dalmű szövegkönyvét most fordítják le idegen nyelvekre, hogy ősszel már elhelyezhessék a külföldön.“

835   Ardelao • előzmény834 2018-05-20 09:39:45

Hogy mennyire lehet hitelt adni a kritikáknak? Érdemes elolvasni következő, egyazon témáról írt véleményeket:

SZÍNHÁZI ÉLET - 1922/21. SZÁM:

        „Trilby
          Magyar operapremier a Városi Színházban.

          […]

          Ferenczi Frigyes főrendező.
A Trilbynek nagy sikert jósolok. Kitűnően fölépített darab, amelynek pompásan sikerült szövegét mindenült követi és erőteljesen aláfesti a színekben gazdag zene. Adler Adelinának még nem volt ennyire művészi egyéniségéhez szabott és ennyire hatásos szerepe. Meglátszik, hogy a szerző egyenesen az ő számára komponálta. Kálmán Oszkárról is nyugodt lélekkel állíthatom, hogy ilyen nagy művészi feladat megoldására alkalmas szerepet még nem játszott. […]

          Aquila-Adler Adelina (Trilby).
Soha szerepet ennyi szeretettel, ennyi ambícióval nem tanultam, mint a Trilbyt. Hiszen a mesterem munkája, — a mesteremé, aki a hangomat felfedezte. S azután a gondolat is — a Trilby, mint opera — tőlem származik. […]  A darab elkészült és túlnőtt az én fantáziámon is. Milyen nehéz feladat most utolérni ezt a szárnyaló zenét, amelyhez én magam követeltem mindig újabb és újabb ötleteket és mind több és nehezebb fordulatot. […].”

SZÓZAT, 1922.05.20.:

          „Trilby (Clement Károly operája. Bemutatta a Városi Színház 1922. május 19-én.)
          „[…] tegnap […] a Városi Színház mutatta be Clement Károly Trilby című dalművét. […] az ilyen korunkbéli, frakkban, zakkóban, mai divat szerinti ruhákban játszott cselekmények nem hatnak operaszínpadon. Az opera maga, mint műfaj, annyira magasan áll a hétköznapi fölött, olyan minden ízében, minden vonatkozásában eszményi, hogy nem tűri az élet rendes és mindennapi formáját. […] Ennyiből tehát a Trilby-történet sem való operaszövegnek. Az viszont már Clement hibája, hogy a feldolgozott szöveg lassú gördülése meggátolja a dráma folyamatos menetét. […]

          Zeneileg a második fölvonásban elhelyezett koloratúrária, Trilby nagy áriája volna a mű tetőpontja. Szinte érthetetlen, hogy ezt a kínálkozó alkalmat milyen kevéssé használja ki Clement, a zeneszerző. […] Clement zenéjét szándékoltnak és mesterkéltnek érezzük mindvégig. Többnyire közhelyek, ügyesen alkalmazott hatáskeltés, itt-ott tetszetős, de sehol sem eredeti zenei ötletek festik alá a történetet. Valahogy csinált itt minden: a témától a fölépítésig, az énekszólamtól a hangszerelésig minden mesteremberre vall teremtő művész helyett. Annyi azonban bizonyos, hogy egy-egy lélegzetvételre mégis olyan ütemek merülnek föl az általános egyszínűségből, melyek Clement Károly rátermettsége mellett tanúskodnak. Csak a föladat túl nagy, a keretek túl szélesek, a megmarkolni való túl súlyos ahhoz, hogy Clement tehetsége erővel, színnel, bőséggel és eredetiséggel győzné. […]

R. M.“

834   Ardelao • előzmény833 2018-05-19 08:59:16

AZ ERDÉSZETI LAPOK 1935. ÉVI 74. ÉVFOLYAMÁNAK 3. FÜZETE:

„[…] Istentől nyert nagy zenei képességeit vasszorgalommal szerzett tudással tökéletesítette s 1907-ben egyik pályanyertes művével lépett a nyilvánosság elé. Gyönyörű dalai és zenekari művei mellett 1914-ben a „Radda", 1922-ben a „Trilby" című operája aratott hatalmas sikert. Zenekari miséi, amelyeket a Mátyástemplom ének- és zenekara szokott előadni, az egyházi zenekölté­szet remekművei. A „Fortuna" című táncjátéka, az Arany János: „Bajusz" című költeménye alapján írt vígoperája mellett a „Lavinia" című operája lett volna egyik legkiválóbb alkotása, de ezt már nem tudta befejezni. […]”

Megj.: Annak ellenére, hogy Clement Károly a „Lavinia” c. operáját nem tudta befejezni, abból a rádió Santerra bíboros áriáját pl. többször közvetítette.

833   Ardelao • előzmény831 2018-05-19 08:45:42

Clement Károly öngyilkosságának hírével tele voltak a korabeli lapok. Mi vezette ezt a minden testi, lelki és szellemi jótulajdonsággal megáldott embert ilyen végzetes tett elkövetéséhez? Hiszen oly sok ember érzi magát boldognak vagy legalább is elégedettnek messze szerényebb adottságok mellett! A magyar és az olasz vér keveredése? A szenvedély és a végletesség hatványozott megnyilatkozása? Ki tudja? Tény, hogy éppen azon a területen érezte gátoltnak, sőt, megsemmisítettnek magát, amely a legfontosabb volt számára. A zene terén. És e fájdalmának az elviselését az sem könnyítette meg, akihez őszinte, mély szerelem fűzte. Hiszen e szerelem is reménytelen volt.

Talán ha a korabeli kritikusoktól nem kap annyi – és feltehetően meg nem érdemelt mértékű - bántást, ha azok másképp fogalmazzák meg mondandójukat, a magában elhivatottságot érző művész lelkét nem törik össze. De hát a kritikusokat nem kritizálja senki. És különben is, hányan képesek mérlegelni azt, hogy egy-egy szavuk milyen sebet üthet mások lelkén? Erre csak az igazán magas intellektussal rendelkezők képesek. Annál, aki hivatásszerűen a kritikusi pályát választja, már eleve feltételezhető egy jó adag rejtett vagy nyilvánvaló agresszió. És állni a sarat az agresszióval szemben csak az képes, akiben ugyancsak megvan ez a tulajdonság. Clement Károlyból hiányzott az önvédelem ösztöne, jobban mondva, a túlélést biztosító, mindenkiben meglévő, alapvető agressziót önmaga ellen fordította.

A következő néhány bejegyzésben idézek pár kritikát, amelyek alapján el lehet gondolkodni azon, vajon mely „szakértőnek” volt igaza. Bárcsak meghallgathatnánk Clement néhány művét, hogy azok alapján magunk foglalhassunk állást!

 MAGYARORSZÁG, 1904.11.17.:

„— ( Zenés mise ) A Mátyás-templomban új misét mutattak be vasárnap délelőtt. Szerzője Clement Károly, egy fiatal magyar zeneszerző, akiről halljuk, hogy egy kész nagy balletje már két év óta várja előadását Operánkban. A mise énekre és zenekarra írt nagyobbszabású kompozíczió, amely az effektusok biztos ismeretével van felépítve és alapos zenei tudásról tanúskodik. Clement zenei tehetségéről ékesszólóan tanúskodik továbbá a mű hatásos instrumentácziója. Az orkesztere pompásan hangzik, nemkülönben a kórusa is. Elismerés illeti Vavrinecz Mór egyházi karnagyot azért, hogy Clement érdekes munkáját bemutatta és dicsérettel emlékezünk meg Vavrinecz Mórnéról, K. Durigó Ilonáról, Juhász Ferenczről és Hoppe Rezsőről, amiért derék közreműködésükkel a művet sikerre segítették. A közönség áhítattal hallgatta a szép misét, amely igazán invencziózus és finom zenei ízlésre valló zenésznek a munkája.“

832   Ardelao • előzmény826 2018-05-18 11:20:21

Sokáig kerestem Kisfaludi Strobl Zsigmond Clement Károlyról mintázott, „Délceg vitéz” c. alkotását, de ilyen elnevezéssel nem találtam tőle szobrot. Ellenben „Öreg huszár“, „Huszár karddal”, „Hadik huszár”, „Kardja élét vizsgáló huszár” címmel – minimális változtatással - léteznek szobrai és kisplasztikái, amelyek Clement Károlynak a Szitnyai Zoltán által leírt alkatát látszanak tükrözni:

Budapesten, az I. ker. Szent György utca - Palota út sarkán, a Dísz tér mellett áll az „Öreg huszár“ című szobor:

Képtalálat a következőre: „öreg huszár szobor”

Gyöngyösön, a Fő téren található „A(z I.) VILÁGHÁBORÚBAN ELESETT CS. ÉS KIR. 6-OS WÜRTTEMBERGI HUSZÁROK HŐSI EMLÉKÉRE” felállított szobor:

Képtalálat a következőre: „huszár szobor gyöngyös”

Clement Károly vonásait talán ez a porcelán szobrocska tükrözi a leghűebben, amely Kisfaludi Strobl Zsigmond "Kardját néző huszár" c. bronz kisplasztikája nyomán készült: 

„Hadik huszár”

Képtalálat a következőre: „kisfaludi stróbl Zsigmond + huszár” Képtalálat a következőre: „kisfaludi stróbl Zsigmond + huszár”

831   Ardelao • előzmény830 2018-05-18 09:44:23

Papp Viktor: Clement Károly

(4. rész)

          „A következő évben a főerdőtanácsos nyugalomba ment, hogy egészen a zenének élhessen. Arany János «Bajusz»-ából ír operát, […] A vígopera előjátékból és egy felvonásból áll. Verseinek nagy részét a korán elhunyt költő, Erdélyi Zoltán írta.

          Ezekben az években írja dalainak legnagyobb részét. Ady, Gyóni, Rolla Margit, Vithnyédi verseit zenésíti meg. […] ahogy ő mondta: «Olyan nekem egy-egy dal megírása, mint zenében kifejezett sóhajtás.» Egy-egy új dallal […] elment Adler Adelinához. A művésznő ekkor már, 1928-tól, ne énekelt nyilvánosan. Együtt nézik át, Adelina elénekli […]. Időnként megpróbálkozik, hogy az Operaháznál szóhoz jusson. Nem fogadják szívesen, ő meg nem küzd, halkan elvonul. A rádió éveken át előadja műveit, ez még, ami örömet okoz neki, majd énekkari miséjét mutatják be a Mátyás-templomban.

          Két évvel halála előtt baleset érte, eltörte jobb karját. A törés olyan rosszul forrt össze, hogy nehezen tudta használni. De betegen is rója a kótát. Ekkoriban írt két «Kismisét» s befejezte […] «III. Nagymiséjét». De mindjobban elvesztette életkedvét. 1935. január 7-én kénytelen volt otthon maradni. […] meghűlt […]. Délelőtt a «Bajusz»-t hangszerelte, ott volt íróasztalán a toll, a kóta. Délután négy órára, mire nővére érte ment, hogy sétáljanak, halott volt.

          Huszonhét éves korában írt jegyzeteiben találtuk ezt a sírkövére szánt pár sort:

          «Szelleme ködbe veszett, fényére közöny vete árnyat, szárnyaszegett az, kit Fortuna soha, csak a Múzsa kegyelt».

[…]”

830   Ardelao • előzmény829 2018-05-18 08:31:50

Papp Viktor: Clement Károly

(3. rész)

          „Clement Károly mindig nagyon jól érezte magát a Mátyás-templom zeneművészeti légkörében […], ahol feltűnt neki egy fiatal leány, ki könnyen énekelte miséiben a magas «C»-t. Ki ez a leányka? Aquila-Adler Adelina, a magyar operaszínpad későbbi büszkesége. Megismerkedik vele, gyönyörködik szép hangjában, tanítja, korrepetál vele és közben beleszeret mély, igaz, életre szóló szerelemmel. Ettől fogva más nő komolyan sohasem érdekli. Feleségül akarta venni, de a művésznő családja egybekelésüket meghiúsította. Ez a csapás a rajongó szerelmest nagyon megrázta. Fájdalmasan szép dalok születtek a csalódásból. Adler Adél tudásának tökéletesítése végett Bianchi Biancához ment Münchenbe. Clement addig mesterkedett, míg az állam ki nem küldte őt a müncheni technikus főiskolára elektrotechnikai tanulmányok végett. De a müncheni tartózkodás igazi oka: Adler Adél. Mindamellett Clement kitűnően tette le technikai vizsgáit.

          Az erdőmérnöknek minden szabadidejét elrabolta a zeneművészet. Dolgozik «Fortuna» című balettjén. Egyfelvonásos operát ír Gorkij Maxim «Csudra Makar» című elbeszéléséből «Radda» címen. 1914. március 20-án mutatták be a Népoperában Adler Adelinával a főszerepben. Jelentős sikert aratott. Kern Aurél kritikájából […]: «Clement Károly zenéje meglepett engem drámai erejével, folyamatosságával, formai ügyességével, énekelhetőségével és pompás hangszerelésével; Clement Károlynak erős, patetikus, kifejező drámai dikciója van. Azonkívül van lírai lendülete, nem egészen eredeti, de nobilis dallambeli invenciója, jól és hatásosan énekelteti a szereplőit, kantilénás helyeken a zenekart is: aminek bizonysága, hogy meg tudta ragadni a közönség figyelmét és muzsikája határozottan tetszet. Egyórás darab során, három jelenés után zajos nyíltszíni taps hangzott fel. Aligha téved a mai bemutató publikumának objektív része, mely Clement Károlyt olyan operaírói tehetségnek tartja, akitől még igen figyelemreméltó műveket várhatunk

          A Népopera hamarosan megbukott, a háború kitört, minden művészi tevékenység megbénult, s így feledésbe merült a «Radda» is.

          De Clement tovább dolgozott. Dal dal után készül, s írja legismertebbé vált művét, a «Trilby» operát. Létrejöttében nagy része volt múzsájának, Adler Adelinának, aki megtanulja a címszerepet s bíztatja a szerzőt, mutassa meg művét az Operaház igazgatójának. Végre 1922 őszén eljátssza az operát Máder Rezsőnek. Az igazgató elfogadta előadásra. De jöttek az akadályok. […] a szerző ragaszkodott a címszerepben Adler Adelina felléptetéséhez, aki akkor már nem volt tagja az Operaháznak. […] A «Trilby» színdarab szerzőjének angliai családjától kellett megszerezni az engedélyt. A premier kitűzése húzódik. Clement […] fél, hogy a bemutató elmarad. […] Ajánlják neki, hogy adassa elő operáját a Városi Színházban. Beleegyezett, s ezzel művét el is temette. Mert a bemutatót 1922. május 19-én olyan hanyag rendezésben , olyan kopott kiállításban tartották meg, melynél silányabbat alig láttunk. […] A muzsika érdekessége és Adler Adelina művészete némileg kárpótolta a közönséget […], de összhatásában ennél hanyagabb bemutató nem volt az országban. Mit érezhetett a finom lelkű Clement! …

         Belül csupa seb a fiatal zeneszerző. […] Sugár Viktor, a Mátyás templom karnagya, 1924. októberében Clement II. «Nagymisé»-jét. Mottója: «Jertek hozzám, kik megfáradtatok». Lelki hangulatát ez a jelmondat jól érzékelteti. A mise nagyszabású, értékes munka.   […] A Mátyás-templom az egyetlen hely, hol Clement művészete mindig megértésre talált.

          (Folyt. köv.)

829   Ardelao • előzmény823 2018-05-17 08:02:35

Eredetileg nem kívántam teljes egészében idézni Papp Viktor írását Clement Károlyról. Amikor azonban elolvastam a neten elérhető információkat, megállapítottam, hogy Papp Viktor írása mindhez képest a legtartalmasabb. Természetesen ide csak azokat a részeket gépelem be, amelyek a többi ismertetőben nem vagy nem elég pontosan szerepelnek. Így, az e témakörben közzétett részekből csaknem maradéktalanul megismerhetők Clement Károly életútjának és zenei karrierje alakulásának főbb állomásai. Kiderül, hogy ez az elfeledett, elhallgatott zeneszerző nem mindennapi személyiség és tehetség volt, akivel érdemes komolyabban foglalkozni.

Papp Viktor: Clement Károly

(2. rész)

          „Ha […] életét magunk elé idézzük, annak fonalán megtaláljuk idő előtti halálának okait.

          […] Atyja, Clement Gyula kohómérnök, felvidéki, régi nemesi család sarja. Anyja, Zuan Ernesztin, a svájci Graubundenből Magyarországra telepedett család gazdag, művelt leánya. Tizenkét gyermekük volt. Gyermeksége boldog, gondtalan. Az élénk hangos otthonban Károly testi és szellemi kiválóságánál fogva kiváltságos helyet foglalt el. Könnyen tanult, nem került fáradságába jelesnek lennie. Nyolc éves korában ült először zongora mellé. Egy év múlva a családnak egyik ismerőse véletlenül meghallja a fiúcska játékát. Felajánlja, hogy naponta foglalkozni fog vele. Egyik órán eljátszotta tanítványának Chopin valamelyik Nocturne-jét. Másnap a gyerek emlékezetből hiba nélkül elzongorázta a művet tanárjának.

          Gimnáziumi éveiben is legfontosabb volt számára a muzsika. Otthon esténként koncerteket rendez édesapjának és a családnak. A líceum zenekarát vezeti, orgonán játszik a templomban, fuvolázik a kórus zenekarában. […] Érettségi után Pestre készül zenei pályára, de atyja, - aki nem szerette a nagykalapos, művésznyakkendős, óraadásból tengődő félművészeket – nem engedte. […] Ott a selmecbányai főiskola. Nagyatyja erdőmérnök volt, atyja és idősebbik bátyja kohómérnök, legyen a fiúból erődmérnök. Így is lett. […] 1898-ban bejutott a földmívelésügyi minisztériumba, ahol […] csaknem három évtizeden át szolgált.

          […] végzetes zenei hajlamát és muzsikus törekvéseit inkább titkolta. A minisztériumban boldogult Bakonyi Károly, a hírneves színpadi író, Tóth Elemér, nyugalmazott államtitkár, a kiváló hegedűs, sejtette, és én tudtam, hogy mennyire nem jelentéktelen zenei tehetség Clement Károly kollégánk. […] Pihenési időnk félóráit egyikünk vagy másikunk hivatali szobájában szívesen töltötte el a zene körüli beszélgetésekkel. […]

          Amint fővárosi lakos lett, be akart iratkozni a Zeneakadémiára, miről Szabó Xavér Ferenc, a Zeneakadémián a hangszerelés, partitúraolvasás kiváló tanára, lebeszélte. Részben azért, mert készsége már jelentősebb volt, semhogy tanítvány lehetett volna, részben azért, hogy a huszonkét éves fiatalember ne üljön gyermekekkel egyazon padban. (A Zeneakadémia akkor még nem volt főiskola.) Clement  […] a professzorral […] összebarátkozott. Beszédtárgyuk rendszerint a zene volt. A tanár így adta át tudását barátjának és tanítványának. […] Ugyanekkor zongorázni tanult Benkő Henriktől, az Operaház karmesterétől. Clement olyan tehetséges zongorista volt, hogy Benkő a zongoraművészi pályára szerette volna őt rábírni. De a fiatal tetterő csak alkotni, alkotni vágyott. Megismerkedve Vavrinecz Mór karnaggyal, sűrűn feljár a Mátyás-templom kórusára. Mindig  vonzotta a vallásos zeneművészet. Első nagyobb szabású műve: Mise (h-mollban). Vavrinecz karnagy először 1904. november 4-én adta elő a Mátyás templomban. Közben «Szerencse fel» címmel balettet írt. Kern Aurélt, az akkori zenekritikusok legkiválóbbját, az ismeretlen fiatalember munkája annyira meglepte, hogy a zeneszerzőt így ajánlotta be az egyik rendezőnek:

          - Bemutatom neked Clement urat, kit egy órával ezelőtt senki sem ismert, s most egyike a legjobbaknak a magyar zeneszerzők között.

          […] Teltek a hónapok, de […] a balett nem került színre.

          1906-ban előadták második miséjét (C-dúr) a Mátyás templomban, s 1907. március 14-én a Nemzeti Zenede hangversenyén Volkmann Róbert «Széchenyi sírjánál» című zongoradarabjának zenekari átírását és átdolgozását.”

(Folyt. köv.)

828   Ardelao • előzmény826 2018-05-17 07:52:57

Az Erdészeti Lapok 1935. évi 74. évfolyama 3. füzetének a 298.-299. oldalán (itt) ugyancsak méltó megemlékezés olvasható Clement Károlyról.

827   Ardelao • előzmény826 2018-05-16 09:35:26

Szitnyai Zoltán, Clement Károly barátja:

Adler Adelina , Clement Károly felfedezettje, és az egyetlen nő, akit „életre szóló szerelemmel” szeretett, de akit sohasem vehetett nőül:

Képtalálat a következőre: „Adler Adelina”

826   Ardelao • előzmény825 2018-05-16 09:16:46

Clement Károlyról „földije”, Szitnyai Zoltán az alábbi sorokkal emlékezett meg a zeneszerző születésének 100. évfordulója előtt:

MAGYARSÁG, 1975.10.03.:

K I K Ó
Írta: Szitnyai Zoltán

          Ki emlékszik még rá? Ki tud arról, kogy egykor Radda című operáját a Népopera, Trilbyjét pedig a Városi Színház mutatta be? Mátyás templomi nagymiséivel, zenekari szvitjeivel, kvartettel, kvintettel, zongoradarabokkal, műdalokkal gazdagította a magyar zenei életet, és szerzője volt a szívbe markolóan mély hangon búsongó Gond című dalnak.

          Csak az öreg selmeciek Emlékkönyve jegyezte fel, hogy bemutatásra várt (és mindmáig vár) Arany vígéposzát megzenésítő A bajusz c. operája és Fortuna című balettje. Azt pedig rajtam kívül aligha tudja már más, hogy Kikónak szólították, akik szerették, tehát mindazok, akik közelről ismerték.
          Magányba húzódó remete volt. Nem értett ahhoz, nem is törekedett arra, hogy beálljon a pénzzé váltható, könnyű sikerért törtetők menetébe. Derűt, lelki harmóniáit sugárzó, bölcs igénytelenséggel szemlélte az életet. A legszelídebb ember volt, akivel valaha is találkoztam. Egy ízben megkérdeztem tőle:
          — Mit tennél, ha megütne valaki?
          — Ilyesmi nem történhet velem — mosolygott. — Arra senkinek sem adok okot.
          — De ha mégis? Valamely elvetemült alak aljasságból ?
          — Ha mindenáron ragaszkodsz a képzeleteddel fölidézett és el képzehetetlen lehetőséghez, úgy Dosztojevszki Miskin hercegét kell idéznem, aki a testi sértést e szavakkal viszonozta: “Ezért szégyelni fogja magát.”
          Sem ütni, sem visszaütni nem tudott volna senkit, pedig acél izmok feszültek nyúlánk testén. Szép fejéről, széles vállú, karcsú alkatáról mintázta Stróbl Zsigmond egy délceg vitéz szobrát. Amíg élnie adatott, csodálta és művészetével viszonozta az élet szépségével kapott örömöt.
          — Nem tudom megérteni — mondta egy másik alkalommal — , hogy az emberek a templom előtt kalapot emelve, keresztet vetve, miért szegik le komoran a fejüket, sütik le a szemüket, ahelyett, hogy vidáman mondanák: köszöntelek Istenem!           — Kezét ég felé emelte, és lelkesültsége bizarr túlzásával folytatta, ahogyan a gyermek köszönti atyját: — Szervusz, szervusz imádott Mindenhatóm! Köszönöm, hogy láthatom azt, amit teremtettél.
          Száz esztendeje annak, hogy Clement Károly, a magyar zene korán feledett kiválósága, a tavaszi virágzás gyönyörű hónapjában látta meg a napvilágot Selmecbányán. Tavasz volt akkor is, amikor ötvenkilencedik esztendejében holtan találták fürdőszobája kilincsén.
          Szülővárosa kis világából kiröppenve, az evangélikus líceumban, majd a bányászati és erdészeti főiskolában létesített orkesztert hagyott örökül a diákutódokra. Mire személyesen is megismertem, már mögötte voltak operáival elért sikerei és magas rangot töltött be a földmívélésügyi minisztérium erdészeti osztályán. Nem véletlen, hogy a mindenben választékos ízlésű művészre bízták a bécsi nemzetközi vadászkiállítás magyar anyagának összeállítását és rendezését, ugyancsak az ő ízlése irányította a lillafüredi Palota Szálló berendezését is.
          Jogászkodásom éveiben sokat hallottam róla a székesfőváros tanügyi személyzetébe tartozó két húgától, Ottától és Elzától, akikkel gyakran találkoztam. Jólesően hallottam tőlük, hogy szeretettel figyelt fel Prohászka püspök Élet című lapjában közölt ifjonti verseimre.
          Gyakori látogatója volt, egy korsó sört fogyasztva el, a Lágymányoson lévő lakásához közeli Ketter étteremnek, ahová betértem én is azzal a reménnyel, hogy vele találom húgait, s révükön személyesen is megismerhetem kiváló földimet. Hosszú évek elteltével, életpályám győri kitérője után, üzenete kaptam, hogy örülne, ha benéznék hozzá egy délután a Vadászkürtbe, ahol uzsonnázni szokott.
          Majd fél évszázadnyi múlt távolából látom őt egy ablak melletti asztalnál dús hajával meleg tekintetű barna szemével, magas homlokával, nemes vonalú arcélével Aquila Adler Adelina társaságában, akit ő fedezett fel, akinek mezzoszopránját ő csiszolta remekké, — akit ő indított el a Raddával, Trilbyvel kezdődő és berlini, genfi, moszkvai operában hódító pályáján, amelynek gyógyíthatatlan hangszalag-görcs vetett véget, a milánói Scalaval való megállapodás világsikert ígérő csúcsán.
          Többször hallottam a művésznő hibátlan csengéssel szárnyaló hangját otthonának kis körében, de a nagy nyilvánosság előtt összeszorult a torka, és nem tudott megszólalni.
          A szép Adler Adelina márvány fehérségű arcán nem hagytak nyomot az elröppenő évek. A Pesti Hírlapban, inkább múltjának adózó kegyeletből, mint értékükért közölt novelláival remélt új célt és hivatást. Rajongói sorra elhagyták, a főváros közéletének legkiemelkedőbb szereplője is, de az első, a legigazibb barát, talán sohasem, viszonzott szereimével mindvégig kitartott mellette. Táplálta benne a reményt, hogy még felragyoghat dicsőségének letűnt, csillaga.
          Végzetes sorsközösség volt életükben. Clement Károly alkotókedvének, férfiéletének teljében torpant meg, amikor idő előtti nyugdíjaztatással készült a művészetének szentelni egész életét. Márkus Dezsőt, a Népopera megalapítóját s egy ideig a Városi Színház igazgatóját, Clement operáinak színrehozóját, ebben az időben új irányt követő, új szellemi vezetők váltották fel a magyar dalszínházak élén.
          Emlékszem keserű rezignációval közölt esetére arról, hogy Radnai Miklós, zenetanár és zeneszerző, akit Hómán Bálint kultuszminiszter meglepetésszerűen — s talán az Egyszeri szerelmesek c. daljáték sikeres bemutatásának hatása alatt — , tett a Magyar Királyi Operaház igazgatójává, mily siettető türelmetlenséggel hallgatta meg őt, amikor elvitte hozzá új operájának partitúráját. Arra a közlésére is emlékszem, hogy ugyanakkor mohó szürcsöléssel élvezte a “méltóságolást”, amellyel újsütetű kormányfőtanácsosságát locsolták betoppanó alantasai, de érezhető nemtetszését váltotta ki, hogy a hivatali rangja szerint nem kevésbé méltóságos Clement Károly fukar maradt a méltóságolással.
          Alkotó vágyát még nem törték le, de egyre ritkákban csillant fél derűs bölcselete. Délutánjait Adelinával töltötte, együttlétük eseménytelenül ismétlődő három állomásán. Előbb a Vadászkürtben, majd Buda bástyasétányán, ahol hivatalnoki pontossággal és a “törzsökös magyarok” vezérének, Huszár Aladár főpolgármesternek társaságában jelent meg a joviális mosolyú Hász István tábori püspök is, végül frugális igénytelenségű vacsora elfogyasztásával zárult együttlétük a Vén diófában.
        Egy-egy napsütéses délelőttön, Buda verőfénnyel öntözött tájképével szemközt, a Carlton Kávéház márványasztalánál rajzolgatta kottapapírra finom vonalú hangjegyeit. A csalódásokat feledtető ihlet órái voltak ezek. A szent mámoré, amikor remeket termel a sugalmazó hangulat. Lobog, izzik a vigasztaló remény, ha ő maga meg sem érheti, de egyszer talán eljövendő orkeszterek húrjain csendülnek fel alkotásai. A Mátyás templomban még meg-megszólaltak miséinek áhítatba zsongító hangjai, olykor a rádióban is műsorra tűzték, de ennél több nem jutott neki. Neve feledésbe merült azoknál is, akik egykor felfigyeltek a pályakezdés sikerére.
          Aztán egy délelőtt a Carlton Kávéház szuterénjébe vezető lépcsőn megszédült és lezuhant. Lábtörést szenvedett, bal karja megbénult. Érezte, hogy sietnie kell, ha meg akarja menteni, legalább a jövendőnek adni át alkotásait. Elza húga kísérte el a Városi Színházba és nem az (Adler Adelina), akinek őre, támasza volt fél életén át. A bajusz című operájának partitúráját akarta bemutatni. Míg mások ki-be jöttek- menték a sűrűn nyitódó párnázott ajtón, Clement Károly a folyósó padján üldögélve, egyre várta a bebocsátását.
          — Menjünk Elza — mondta sokára. — Tudomásul kell vennem, hogy negyven esztendős művészi törekvésemnek ez lett az eredménye.
          1935 hűvös tavaszi délelőttjén, hazafelé tartva, Clement Károly kopogtatott rám a tulajdonosáról Gebauernek nevezett Gellérthegyi Kávéház egyik ablakán. Feleségem már várt az elkészült ebéddel, csak néhány percre térhettem be hozzá. Nem gondolhattam, nem is sejthettem, hogy akkor látom utoljára. Csak azután, amikor tragikus halálának híre ütött szíven, csak akkor eszméltem szomorúan ellágyuló tekintetének jelentőségére, amellyel kérlelően mondta:
           — Ne menj még Zoltán! Maradj velem.
           Sokára, nagyon sokára, talán egy évforduló alkalmából, a zenetudós Papp Viktor idézte fel emlékét a rádióban.
           Meg a szülőföldjüket elvesztő, öreg selmeciek Emlékkönyve.
           Többé senki, évtizedeken át senki.
           Végül most én, feledhetetlen barátom születésének századik évfordulója előtt.”

825   Ardelao • előzmény824 2018-05-15 08:25:48

A Selmeczbányaiak emlékkönyvében a következő olvasható róla:

"Clement Károly ny. főerdőtanácsos, zeneszerző. 1876 május 15-én Selmeczbányán született. Középiskoláit a selmeczbányai ág. evang. lyceumban, felsőbb tanulmányait az erdőmérnöki főiskolán végezte és a müncheni műegyetemen egészítette ki. Mint erdőmérnök, előbb a liptóújvári erdőgondnokságnál működött, majd felkerült a földművelésügyi minisztériumba, amelynek erdészeti osztályán fejtett ki nyugalombavonulásáig értékes tevékenységet. Már lyceumi évei alatt megnyilatkozott kivételes zenei érzéke és tehetsége. Megszervezője volt a lyceumi zenekarnak, amely az énekkarral együtt az ő vezetése alatt szép sikereket ért el. A főiskolán ugyancsak vezetője volt a hallgatóságból alakult zenekarnak és mint gyakornok, Liptóújvárott is lelkesen foglalkozott zenével, dalárdát vezetett és állandóan szerepelt, mint orgonista a templomban.
Budapestre kerülve
, még intenzívebben foglalkozotta zenével. Alkotó zsenijének első terméke az a zenei mű volt, amellyel megnyerte a „Nemzeti Zenede" Zichy Géza gróf pályadíját s amelyet a pesti Vigadóban a szerző személyes vezetése mellett mutattak be. Sokoldalú tehetsége sokféle zenei műfajban keresett érvényesülést és meleg, nagy sikereket ért el. Az egyházi zeneirodalmat a Mátyás templomban előadott „C-dúr" és „D-moll" miséje, továbbá nagy zenekarra, vegyeskarra és négy magánszólamra írt „Nagymiséje" és vegyeskarra írt „Budavári miséje" gazdagítja.
A magyar zenedrámák sorában előkelő helyet vívott ki a volt Népoperában bemutatott „Radda" című operája, de még inkább a Városi Színházban nagy sikerrel előadott „Trilby" című dalműve. Ezeken a már színre került zenedrámai művein kívül készen várja színrehozatalát „A bajusz" című egyfelvonásos operája, nemkülönben „Fertiona" című balettje.
E nagyobb zenei műveken kívül még igen nagy számú zongoradarab, zenekari szvit, több kisebb zenekari kompozíció, mint kvintettek, kvartettek és számos pompás műdal dicséri Clement Károly nagyskálájú talentumát.
E kisebb művek állandó műsordarabjai a rádiónak és sok hangversenynek is. 1935-ben váratlanul halt meg.“

824   Ardelao • előzmény823 2018-05-15 00:35:08

Papp Viktor könyve nagyon szép  fotót tartalmaz a délceg, olaszos küllemű fiatal zeneszerzőről, de ide csupán a „m. kir. bányászati akadémia 1895.-96. évi valetáns (végzős) hallgatói“-nak  a tablóját tudom beilleszteni, ahol Clement Károly a 3. sorban balról a harmadik (20. sz. fotó):

http://leveltar.uni-sopron.hu/images/tablo/bke/bke_tablo_1896.jpg

823   Ardelao 2018-05-15 00:30:01

142 évvel ezelőtt, ezen a napon született

Clement Károly zeneszerző

(Selmecbánya, 1876.05.15.-Budapest, 1935.01.07.)

Nem jegyzik a legnagyobbak között, de Papp Viktor, a kiváló zeneesztéta, akinek még volt alkalma hallani Clement szerzeményeit, érdemesnek tartotta őt arra, hogy megemlékezzék róla. Megfelelő hanganyag hiányában nekünk sajnos már nem áll módunkban megítélni e zeneszerzőnk műveinek az értékét, de arra van lehetőségünk, hogy emlékét – a zeneszerző műveinek esetleges újraélesztéséig - életben tartsuk.  

Papp Viktor így vezeti be a Clement Károlyról szóló írását:

          „Alkatra olyan volt, mint egy hódító olasz »maestro«. Erőteljes, magas növésű, kifogástalan férfi szépség. Jóbarátja, Stróbl Alajos, az »Ifjúság« szobrát róla mintázta. A szoborral a párizsi kiállításon díjat nyert. Hullámos, dús fekete haj, fínomvonalú magyaros bajusz, halavány arc, erős, szabályos vonásokkal és melegbarna két nagy szem, melyből rajongás, ábrándosság, melegség és szerénység sugárzott. Egyik ősét, Clement Jánost, Mányoki Ádám festő legjobb barátját, kit az osztrák császár Zólyom piacán kerékbe  töretett, mint Rákóczi bizalmas emberét emlegették a családban. Egy másik ősét, a szabadságharc katonatisztjét, halálra ítélték. Volt is valami hősi vonás ebben a szelídlelkű Clement Károlyban. Az az eltökélt megadás és töretlen önbizalom, mellyel utolsó napjáig viselte az élet megcsúfolásait. Édesanyja révén, ki olasz Svájcból származott, latin vér is keringett ereiben. Talán innen kapta a zene szeretetét. A muzsikára rögtön felfigyelt, mint harci mén a kürtszóra. Melódia volt az egész ember. Fantasztikus rajzú, meleg, szenvedélyes, olasz melódia. Széles karimájú fekete kalapjában, fehér művésznyakkendőjében, romantikus körgalléros felöltőjében úgy járt-kelt az utcákon, mintha most jönne az Operaházból, hol nagysikerű művének egyik előadását vezényelte, - vagy most szállt volna le a Koronázó Mátyás Templom kórusának dirigensi emelvényéről, hol ünnepi miséjét zengette el. Mintha mindig frakkot viselt volna, csak az utcára vette fel a felöltőjét. A lelke mindig frakkban volt. Gondolatainak és érzéseinek csak a díszeit mutatta meg. Bensejében megostromolhatatlanul zárkózott és mégis közvetlen, vonzó, kellemes és kedves. Talán soha senki sem sejtette, hogy Clement Károlyon, a szeretetreméltó emberen kívül van egy másik Clement Károly: a vérzőszívű művész. Pedig miséi s főként dalai, melyekre nem fordítottak elég gondot kortársai, árulók lehettek volna.

          Most már késő. Az embert néhány évvel ezelőtt (Megj.: ez az írás 1940 körül született.) Rendkívül érzékeny szíve, művész-sorsának mostohasága és a szokásos magyar közönyösség ásta meg korai sírját.

          Egy magyar tehetséggel több, ki a művészet elhivatottja lehetett volna. Egy zeneköltővel kevesebb, aki magyar lélekkel dalolt.

[…]

          Művei: Trilby, 3 felvonásos opera, Radda, 1 felvonásos opera. Bajusz, 1 felvonásos opera. (Részben hangszerelve.) Fortuna, balett. Szerencse fel. Balett. Lavinia. (Csak részletekben van meg.) Négy Nagymise. (Zenekar, énekkar.) Budavári mise. (Énekkari. Két Kisebb mise. Ötven dal. Zenekarra írott több kisebb műve és zongorára írott több darab, melyek közül különösen Allegro Appasionata-jára volt büszke.“

Az interneten elérhető egyedüli hanganyag:

A nagyréti öregtemplom – Clement Károly szerzeménye, énekli: Koréh Endre

822   Ardelao • előzmény131 2018-05-13 09:40:46

137 évvel ezelőtt, ezen a napon született

Képtalálat a következőre: „Durigo Ilona”

Durigo Ilona énekesnő

(Budapest, 1881.05.13.-1943.12.25.)

„… pályája kezdetén a budapesti Operaház tagja volt, majd Frankfurt am Mainban, később pedig a bázeli operaházban énekelt. Nagyszerű dalénekesnő volt, aki pályafutásának későbbi szakaszában szinte kizárólag az oratóriumok és dalok világának szentelte magát. Elsősorban Händel-oratóriumok, valamint Schubert-, Mahler- és Kodály-művek ihletett tolmácsolójaként tartják számon.”

Tanítványa, Sándor Judit operaénekesnő, 1981-ben így emlékezett meg

Durigo Ilonáról

- egy Bartók ősbemutató kapcsán

          Most, amikor a Bartók-centenárium alkalmából azokról a művészekről is megemlékezünk, akik egy-egy nevezetes Bartók-bemutatóban szerepet vállaltak, nem feledkezhetünk el az op. 16-os dalsorozat: öt dal Ady Endre szövegeire első magszólaltatójáról, Durigo Ilonáról. Az európai hírű, nagy magyar énekesnő (1881—1943) egyfolytában csak életének utolsó hat évét töltötte itthon; ezt megelőzően 1921-től 1937-ig a zürichi konzervatórium tanára volt, és jelentős szerepet játszott a svájci, valamint a holland zenei életben. Idehaza éppen ezért kevésbé ismert, bár szülőföldjéhez mindvégig erős szálak kötötték.
          Pályáját — veleszületett ragyogó képességei mellett — széles skálájú és magas fokú (Budapesten, Bécsben és Frankfurtban végzett) zenei tanulmányai alapozták meg; mestere a kor híres művésztanára, Julius Stockhausen volt, aki viszont a nagy Manuel Gardánál nyerte kiképzését. Több hangszeren is játszott; mondják, hogy sokszor hegedű segítségével tanult egy-egy kényesebb énekszólamot, valószínűleg azért, hogy intonációjának tisztaságát kétszeresen ellenőrizhesse. Legendás hírű lapról olvasó volt, aki még avval is elkápráztatta zeneszerző barátait, hogy az elé tett új kompozíciókat nemcsak hangi és ritmikai pontossággal, de azonnal művészi formában szólaltatta meg. Kósa György visszaemlékezése szerint Illés oratóriumának altszólóját úgy „blattolta el" Durigo, mintha máris a koncertpódiumon állna. S ugyancsak Kósa volt fültanúja annak, amikor Durigo az Öt Ady-dalt kéziratból, szinte hibátlanul énekelte le. Azoknak a különleges perceknek a varázsára pedig már magam is emlékszem, amikor Durigo dalestjei végén, a ráadásszámokban, a zongorához ülve saját magát kísérte.
          Ilyen kivételes zeneiség nem állhatott meg az opera világánál. Durigo Ilona igen hamar búcsút vett a színpadtól, hogy teljesen az oratórium- és daléneklésnek szentelhesse magát. S tette ezt valóban egy papnő áhítatával. Hajlékonnyá művelt, pasztózusan áradó hangját kezdettől fogva a zenei mondanivaló és a kifejezés alázatos szolgálatába állította, s ez avatta őt minden zenei korszak vokális irodalmárnak hiteles tolmácsolójává, Monteverditől a kortárs-zenéig. Tóth Aladár egyszer ezt írta róla: „Alig ismerünk olyan énekesnőt, aki azokat a költői tartalmakat, melyeket ki akar fejezni, olyan egyszerűen, simán és természetesen tudná beilleszteni a zenei formák keretébe, mint Durigo Ilona."
          Pályája indulásától fogva felváltva és párhuzamosan énekel itthon és külföldön. Már egy 1911-ből származó svájci kritika mint a közönség kedvelt énekesnőjét tartja számon, 1913-ban pedig a magyarországi oratórium-kultúra kezdetének számító, Lichtenberg-vezényelte nevezetes Máté-passió altszólójával arat elismerést.
          Egy néhány évvel későbbi Durigo estről szóló méltatásában Kodály Zoltán így jellemezte művészetét: „Mind többen tudják, hogy kivételes zenész-volta, rendkívüli stílusérzéke és ízlése külön helyet biztosít számára nemcsak a magyar, hanem a külföldi énekesek közt is." Kodály kiemeli, hogy Durigo a koncerten magyar szerzőknek is lerótta adóját, ő azonban nem az adózás kötelességével, hanem hittel és meggyőződéssel vette műsorára a magyar műveket: így Bartók 1919. április 21-i szerzői estjén az öt Ady-dalt (op. 16.) Durigo mutatta be a komponista zongorakíséretével. Péterfi István megállapította, hogy a dalok Durigo Ilonában kitűnő interpretálóra találtak; a Magyarország című lap kritikusa szerint „az »Ady-dalok« mint kongeniális megzenésítése az elhalt forradalmi költő fájdalmasan szomorú megnyilatkozásainak, megdöbbentő erővel hatottak Durigo Ilona tökéletes előadásában." Ezt a dalsorozatot néhány Bartók-népdalfeldolgozással kiegészítve előadta azon a Svájcban rendezett három Bartók-kamaraesten is, melyek (Bartók, Geyer Stefi és Durigo szereplésével) mérföldköveknek számítanak az új magyar zene külföldi előretörésében.
          Nagyszerű művészi és emberi tulajdonságait magam is megismerhettem; Durigo Ilona ugyanis 1938-tól haláláig a Zeneakadémia tanára volt, és az utolsó két évben tanítványa lehettem. Évenként adott dalestjeinek és a népszerű Nemzeti múzeumi matinéknak emléke mind a mai napig felejthetetlen számomra, de óráit is azzá tette a lényéből közvetlenül sugárzó zene. Nem ismerte a rutin üresjáratait, légköre szenvedélyesen szuggesztív volt. Magas, imponálóan délceg alakja, minden méltánytalanság ellen lázadó igazságérzete romantikus fényt kölcsönzött személyiségének. Alighanem bátorságának köszönhette, hogy 1919-bena Tanácsköztársaság idején megalakult Zenei Előadó Művészek és Alkotók Szakszervezete — melynek elnöke Dohnányi Ernő volt — Bartókkal és sok más neves művésszel együtt bizalmi tagjává választotta.
          A zenei igazságok mellett is a végsőkig kitartott; sok kottám őrzi kezevonását, mely a legaprólékosabb instrukciók rögzítésével közvetítette ezeket az igazságokat. Egész pályámon abból a tőle örökölt kottából énekeltem az Ady-dalokat, melyet ő látott el bejegyzéseivel, s mely így számomra Bartók szellemét szinte érzékelhető közelségbe hozta.”

 Megjelent a MUZSIKA, 1981. évi, 10. számában.

821   Ardelao • előzmény820 2018-05-13 06:31:32

A  ZENE, 1928/7. SZÁM:

ZENEIRODALOM

[…]
Plotényi Nándor szerzeményei. Plotényi Nándornak, aki a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a legnagyobb és külföldön is legelismertebb hegedűművészek sorába tartozott, most jelent meg néhány hegedűdarabja és átirata. Eredeti szerzeményei egytől-egyig rendkívül invenciózusak, ötletesek és kiválóan használják ki a hegedű minden lehető hanghatását. Különösen hat koncertetüdje hálás előadási darab. Mindegyik tökéletes művészi technikát igényel, de ami nehézség van benne, az kivétel nélkül hegedűszerű, ennélfogva jól játszható. Hasonlóan értékes hegedűdarab a Hubay Jenőnek ajánlott Polonaise fantastique is, amely pompás ritmusával és magával ragadó temperamentumával époly hatásos műsordarab, mint a koncertetűdök bármelyike. Átiratainak egyike Ábrányi Kornél három magyar dalát dolgozza fel ábránd formában, Reményi Ede világhíres Repülj fecském-jéhez hasonló brilliáns modorban. Ékítményei, kadenciái mind ízig-vérig magyarok ebben a műben. Chopin három keringőjének az átirata szintén ragyogó és hatásos munka. Hegedű irodalmunk számára határozott nyereség Plotényi Nándornak ez a tizenegy hegedűdarabja, illetőleg átirata. Remélhetőleg gyakran találkozunk majd velük hegedűművészeink műsorán.“

Minden, ami Plotényi Nándortól online megrendelhető: itt .

820   Ardelao • előzmény819 2018-05-12 18:36:09

Papp Viktor: Plotényi Nándor

(4. rész)

          Első és utolsó nyilvános szereplése Reményi Ede nevével függ össze. 1862-ben először kísérte Reményit zongorán, s 1928-ban, hatvan év után, a Miskolcon rendezett Reményi-születési centenáriumi hangversenyen Reményi dédunokahúgát, Farkas Márta hegedűművésznőt, kísérte zongorán. Nyilvánosan utoljára Munkácson hegedült 1915. május 22-én a Munkácsi Filharmónia által a Csillag-szállóban a Vöröskereszt javára rendezett hangversenyen.

          Boldog emlékeim közt őrzöm, hogy én még közvetlenül a halála előtti években magántársaságban hallottam őt hegedülni. A történetírói hitelesség miatt el kell dicsekednem, hogy egy alkalommal éppen az én kedvemért játszott. A felesége kísérte zongorán. Felejthetetlen kép a két öreg művész. A zongorista legalább 80 éves, a hegedűs egy híján 90. Nem tudom hirtelen ellenőrizni zenetörténetileg, de nem hiszem, hogy ilyen magas korban hegedült-e valaha emberfia … Az öregúr erőtlen kezével álla alá igazítja Stradiváriusát, amelyet minden hosszabb útjára magával vitt, aztán reszkető jobbjába veszi a vonót s a húrra helyezi. Ebben a pillanatban a reszketés megszűnik, simán fut a húrokon a vonó, úgy, mint régen, úgy, mint mindig: egy hosszú életen át. Az öregúr a zongora mellett áll, játék közben hegedűjére néz, hófehér haja kimelegedett homlokára hull; kiált, kürtöl, rohan zeng a Rákóczi-induló, az a híres, amellyel Reményi és ő, ők ketten együtt, valamikor rohamszerűen bevették Európát. A Rákóczy-induló-nak a Reményi-féle előadásban és feldolgozásban külön története van. Plotényi az egyiptomi piramis tetején is eljátszotta hegedűjén s most itt, leánya budapesti szalonjában, 60 év után … Felejthetetlen emlék …

          A Rákóczi ebben az átiratban nem jelent meg soha. Együtt a két mester természetesen kóta nélkül játszotta. Kértem Plotényit, írja le, emlékezete szerint. Megtette s rájegyezte a kóta fedőlapjára: «Rákóczi, ahogy mi Reményivel együtt játszottuk». Úgy tudom, a kézirat a Plotényi-család birtokában van. Felhívom rá a magyar hegedűművészek figyelmét.

          Foglalkoznom kell még Plotényivel, a zeneszerzővel. Gazdag és értékes művekről nem számolhatok be. Plotényi nem volt alkotó tehetség. Kizárólag hegedűre komponált. A magyar hegedű-stílus fejlődése szempontjából érdemeiről már szóltunk. Egyebekben művei nem állnak az átlag felett. Mindenikben megtaláljuk a finom érzékű zenészt, a brilliáns hegedűművészt s a legtöbbjében: az igazi magyar szellemű zeneköltőt, de meglepőt, újat hiába keresnénk bennük. Kótáin a romantikusok tradíciói észrevehetők. Egyébként a zeneszerzésben autodidakta volt, amit előttem néhányszor erősen hangsúlyozott.

          Egyetlen nagyobb szabású műve Magyar hegedűverseny-e, amelyet Liszt Ferenc ötven éves művészi jubileumára írt, 1873-ban. «Magyar tánc és dal» című szerzeménye Schott kiadónál jelent meg, Mayencé-ban; ugyanott 12 koncert etüdje és 3 kadenciája Beethoven hegedűversenyéhez. Írt még egy «Polonaise fantastique»-ot, Szerenádot s hegedű-zongorára átírta Ábrányi Kornél három dalát és Chopin három keringőjét.”

Forrás: Zenekönyv rádióhallgatók számára – Írta: Papp Viktor. Megjelent 1940 körül.

819   Ardelao • előzmény818 2018-05-12 09:06:49

Papp Viktor: Plotényi Nándor

(3. rész)

          Mint önálló hegedűművész, Pesten első hangversenyét 1867. november 6-án tartotta a Vigadóban. A plakátokon és a műsorokon mindig, éveken át, feltüntette, hogy ő «Reményi Ede tanítványa». Pesten ekkor kétszer szerepelt. Reményi «Magyar népdal átiratai»-t, majd Ábrányi Kornél «A csárdában» című ábrándját játszotta. Ezeket Reményi írta át hegedűre. A műsor szerint Felekyné – Munkácsy Flóra asszony szavalt; Helvey Ilka kisasszony, a Nemzeti Színház szoprán énekesnője és Saxlehner Emma kisasszony, a Nemzeti Színház alt énekesnője énekelt; Siposs Antal zongorázott és Korbay Ferenc, a későbbi híres londoni és amerikai zeneiskola-igazgató, a zongorakíséretet látta el. Ezzel a hangversenyével hódította meg magának Plotányi a főváros közönségét.

          Plotényi Nándor életrajza Reményi Amerikába költözéséről csak hézagosan állítható össze, főként azért, mert ettől kezdve inkább a magánember, mint a művész életét éli.

          Tizenkét évig tartózkodott Franciaországban. Mi vitte oda? Mi tartotta ott? – nem tudjuk, csak sejtjük, hogy: a szerelem. 1879-ben a franciaországi Tours-melletti Beaumenoire-ban megnősült. Az angol származású Macalister Eugéniát vette el. Vele 54 éven át eszményien szép házaséletet élt. Amint Baucis meghalt, rá két hónapra meghalt Philemon is. A Macalister család gazdag volt. Plotényi apósa Franciaországban több helyen saját kastélyában és földbirtokán élhetett. Plotényiné igen jól zongorázott, Chopin egyik volt növendékétől tanult. Ez a kivételes emberpár maga körül lassanként olyan családi zeneéletet teremtett, amelynél bensőségesebbet, kedvesebbet alig lehet elképzelni. Plotényiéknak nyolc gyermekük volt. Hét Franciaországban született, a nyolcadik Nagylázon.

          A világban sokat bolyongott mester, amint tehette, visszament arra a földre, ahol született, az Ungvárhoz közel fekvő Nagylázra. Átvette édesapja kis kuriáját, vásárolt szép nagy birtokot, kastélyt építtetett rá s ott haláláig olyan szép életet élt, amely életrajzában külön fejezetet kívánna. Negyvenhárom évig tartott a nagylázi zeneélet, melyről a közeli és távoli vidék beszélt. Elképzelhető, milyen és mennyi muzsika zengett az ungi havasok alján, mert a Plotényi-gyerekek egytől-egyik kitűnően játszottak hangszereken. Teljes kamarazenekar került ki a család és a rokonság tagjai közül. A legnemesebb művészet, a kamaraművészet csaknem minden fajtája otthonos volt a nagylázi kastélyban. Hírneves művészek egész csapata járt állandóan látogatóba az ősz mesterhez, aki szívesen elmuzsikálgatott a legfiatalabb nemzedék tagjaival.

          Ezeknek a nagyszerű zenéléseknek több tanúja él. A Plotényi gyermekek közül egyedül Géza halt meg. A két fiú közül Vilmos gordonkázik, Jenő hegedül; a leányok közül Ilona (Nagy Béláné), Antónia (Békássyné), Nandin (Milisiczkyné) és Zseni (Tassonyiné) zongorázik, s Agátha (Zoltayné) hegedül, olyan magas fokú készséggel, hogy édesapja többször játszott vele a nyilvánosság előtt hegedű-kettőst. Ugyanígy több műsor tanúskodik arról, hogy az agg mester a jótékonyság szolgálatában dobogóra állott, leányai közül leginkább Ilonát (Nagy Bélánét) választotta zongorakísérőjéül. De unokái közül is – akik az aranylakodalmon tizenöten jelentek meg, - nem egynek adott zenei irányítást a világhírű nagyapa.

          Ez a szép család az öregúr vezetésével sokat áldozott a közjótékonyság oltárán. A nagy mester kis vidéki városokban mindig készségesen szerepelt jótékonycélra. Ezért a működéséért és művészeti érdemeiért kapta Ferenc József királytól «nagylázi» előnévvel a nemességet. Bajánháza és Pruksa ungmegyei község leégett, - Plotényi lényeges összeget hegedül össze a szerencsétlenül jártak számára az Ungvári Nőegylet hangversenyén. Az ungvári főgimnázium gyorsíró köre javára, a Bercsényi-szobor, az örökimádás temploma, a Kazinczy-Kör, a Vörskereszt Egylet, a Munkácsy-szobor és csaknem minden nemes cél javára évtizedeken át meg-megszólaltatja Plotényi Nándor a hegedűjét. Önállóan, minden támogatás nélkül, Liszt- és Beethoven-ünnepségeket rendez.

(Folyt. köv.)

818   Ardelao • előzmény817 2018-05-12 07:58:12

Papp Viktor Plotényi Nándorról

(2. rész)

          Térjünk vissza Reményi és Plotényi első találkozásához. Munkácsról már új zongorakísérőjével, Plotényivel, ment tovább körútjára Reményi Ede. Először Kassán, majd Miskolcon léptek fel együtt, aztán Gyöngyösön, Gödöllőn és Egerben. A magyarországi első körútról télen visszatértek Pestre, hol sűrűn érintkeztek zenevilágunk vezető egyéniségeivel, Mosonyival, Erkellel, Volkmannal, Ábrányival.

          1863-ban a telet Olaszországban töltötték. Útjukat Bécsben megszakítva, gróf Bánffy Dénesné vendégei voltak. Bécsből Velencébe, Padovába és Vicenzába mentek. […] Milanóba érve, a Scálában adtak hangversenyt, olyan sikerrel, hogy sorozatos hangversenyeket hirdetve, egy hónapig maradtak a városban. Sokat voltak együtt Helffy Ignáccal, Kossuth titkárjával. Milanóból Turinba utaztak, hol felkeresték Türr tábornokot, Pulszkyt és Kossuthot. Majd továbbmentek Genovába, ahol megtekintették Paganini üvegszekrényben őrzött hegedűjét. Kérésükre felnyitották a szekrényt, és megengedték, hogy a két magyar művész játszhasson a féltve őrzött hangszeren. (Addig még csak Camilla Sivori, olasz hegedűművész részesült ebben a kitüntetésben.) Genovából Leibachba mentek, onnan visszatértek Bécsbe, majd kimentek Hitzingbe, gróf Bánffyékhoz. Náluk ismerték meg Wagnert, ki a grófnénak ugyanakkor vendége volt. Wagner játszott nekik a «Trisztan és Izoldá»-ból.

          Ősszel Pestre visszatérve, több vidéki hangversenyt adtak; Szigetváron, Pécsett és Pozsonyban.

          1864-ben ismét Olaszországba mentek, Triesztből Livornóba, Nápolyba és Rómába.

          Nápolyban a San Carlo Felice színházban léptek fel. Onnan Nizzába utaztak azzal a gróf Cesolevel, kinek karjai közt Paganini meghalt.

          Rómában első útjuk Liszt Ferenchez vezetett, akinek Reményi be akarta mutatni Plotényit. Lakást vettek ki a Piazza del Popolon, és onnan mindennap kimentek a Monte Mario kolostorba, Liszthez. Rendesen hatkor volt az estebéd és utána késő estig muzsikáltak. Itt írta Plotényi Lisztnek ajánlott hegedű-etüdjeit. Egyik este a tréfakedvelő Reményi rábeszélte Plotényit, hogy adjanak ketten Lisztnek éjjeli zenét. De amikor belekezdtek, a kolostor falai annyira visszhangoztak, hogy a megjelent rendfőnök mérgesen elkergette őket.

         Hatszor hangversenyeztek Rómában.

         Liszt társaságából főként Giovanni Sgambatival, a nagy mester kedvenc tanítványával, töltöttek sok kellemes napot. 1865-ben Párizsban játszottak, a Pleyel-teremben. Nyáron Jersey szigetére rándultak ki pár hétre, hol Victor Hugo vendégei voltak. Onnan Brüsszelbe utaztak, ahol Alfred Stevens, belga festőművész lefestette életnagyságú arcképüket. Brüsszelből visszatértek Weimarba, hova este 9-kor érkeztek meg. Lisztet már ágyban találták. Az ősz mester annyira megörült jöttükre, hogy kiugrott az ágyból, és átengedte nekik saját szobáját, ő pedig átment egy másikba. Felléptek a weimari udvarnál is, ahol éppen aznap fényes álarcos bált tartottak. Reményi Mefisztónak öltözve, Plotényi pedig mint Margit jelent meg a bálon, hol nagy feltűnést keltettek. Az augusztust Karlsruhéban töltötték. Ott gyűlt össze akkoriban a zeneértő világ összes előkelősége és művésze a német zeneünnepélyre, ahol Liszt is megjelent. Wagner Cosima és Bülow is ott volt. Télen Drezában és Lipcsében hangversenyeztek, majd Münchenbe utaztak, ahol bemutatták Lisztnek Menter Zsófiát. Popper Dávid, Menter Zsófia későbbi férje is ott volt. Azután Hollandiában, Utrechtben és Amsterdamban koncerteztek.

         Magyarországra visszatérve sokat utazgattak Erdélyben. A karácsonyi ünnepeket gróf Mikes Kelemennél töltötték Zabolán. Majd Brassóba és Bukarestbe mentek. Nagy sikert arattak mindenütt. Brassóban egy koncerten óriási babérkoszorút kaptak, melyhez szalagokkal élő galambok voltak kötve. Kolozsváron Szász Domokosék vendégei voltak.

          1867-ben Konstantinápolyba utaztak. Egyik meghívás a másikat érte. Játszottak az orosz követségnél, kétszer a szultán előtt. Kabuli pasa meghívta őket a hárembe, és megengedte, hogy a hölgyek is hallhassák a művészek játékát. Innen Brailába és Galatz városába utaztak, hol szintén több hangversenyt adtak. 

          1868-ban Reményit valami baleset érte a kezén, hónapokig nem tudott játszani. Ezalatt Plotényi egyedül ment hangversenyezni, mint szóló-hegedűs.

          1870 és 71-ben Bécsben és Ausztriában léptek fel.

          1872-ben Reményi megnősült. Ezután Plotényi újra egyedül rendezett körutat.

          Következő év decemberében ismét kettesben mentek hangversenyezni, ezúttal Egyiptomba. Januárban érkeztek Alexandriába, onnan vonaton Kairóba, hol a «Nilus» hotelbe szálltak. Itt ismerték meg Klapkát, akivel kirándultak a piramisokhoz. A piramis tetején Plotényi eljátszotta a Rákóczi-indulót. Nem sokáig maradtak Egyiptomban, mert Plotényi édesanyjának halálhírére hazautaztak. Reményi aztán nemsokára családjával együtt Amerikába költözött.

          Eddig tartott a Reményi-Plotényi-kettős dicsőséges virtuóz korszaka. Az így eltöltött tizenegy év alatt Plotényi főként Reményi zongorakísérőjeként szerepelt, de önálló zeneszámokat, valamint Reményivel hegedű-kettősöket is előadott.

(Folyt. köv.)

817   Ardelao • előzmény812 2018-05-11 23:06:38

Eredetileg úgy gondoltam, elegendő, ha Plotényi Nándor életéről csak a 811. és 812. sz. alatt szereplő visszaemlékezést idézem. Végül mégis úgy döntöttem, hogy bemásolom Papp Viktor írását is. Az ő könyveit ugyanis ma már egyre nehezebb beszerezni, ugyanakkor tőle olvasható a legrészletesebb és legtárgyilagosabb ismertető a lexikonokban csak szűkszavúan megemlített, vílághíres zongora- és hegedűművészünkről.

Bízom abban, hogy lesznek néhányan, akik veszik a fáradságot, és elolvassák ezt a gazdag és szép élettörténetet. Egy olyan emberét, akit nem vakított el a siker, nagy tehetsége és életének rendkívül szerencsés alakulása mellett mindvégig megőrizte szerénységét, egyszerűségét, jóságát és közvetlenségét, aki igazi boldogságát abban lelte, ha a zenélés örömét az egész világgal megoszthatta.

Papp Viktor Plotényi Nándorról a következőket írja:

          „[…]

          A XIX. század kiváló magyarjai sorában Plotényi Nándor nem áll azon a helyen, amely őt megilleti. A fiatal művésszel, a régi magyar napi és szaksajtó rendszerint Reményi Ede árnyékában foglalkozott, s az öregedő mesterrel a sajtó nem bánt megfelelően. […]Temetése napján a rádióban elhangzott értékelés (dr. Major Ervin tollából) az első, melyhez a zenetörténész igazodhatik. Újabb adataimat a Plotényi-család tagjaitól kaptam, ez a legbővebb adattár róla.

                                                                      *         

          A Plotényi-család morvaországi eredetű. Apja, Plotényi János költözött be az országba s az Ung megyei Nagyláz községben telepedett le, ahol bányafelügyelő volt. Plotényi János ügyes és sokoldalú muzsikus. A bányászokból jó zenekart szervezett, ő maga tanította be a darabokat s vezette az együttest. Mikor Ferenc József meglátogatta Beregszászt, ez a zenekar játszott a fogadtatáson és a misén. Plotényi János házában a kamarazenélés otthonos, úgyhogy a Plotényi-gyermekek már a szülőházban megismerkednek a legnemesebb zeneművészettel, a kamarazenéléssel. Hárman voltak testvérek: Valéria, Vilma és Nándor. Valéria igen jól zongorázott. Nándort hangversenyein sokszor kísérte. Budapesti első koncertjén is ő látta el a zongorakíséretet. Valéria fia (Dubravszky Viktor), aki szintén Nagylázon lakott, igen tehetséges hegedűs volt. Budapesten a Zeneakadémián Bloch József növendéke, majd szegedi zenedei tanár.

          Plotényi Nándor Nagylázon, 1844. augusztus 29-én született. […] Valószínű, hogy első zeneoktatója édesapja volt, majd egy Slezák nevű muzsikus, aki állítólag Beethoventől tanult. Tizennyolc éves koráig semmi említésre méltót nem emelhetünk ki Plotényi életéből. Bizonyos azonban, hogy a hegedű- és zongoraművészet terén Ungban és Beregben hírnévre tett szert, mert mikor Reményi Ede hangversenykörútja alkalmával (1862) Munkácson járt, Plotényit, mint tehetséges ifjút, bemutatták neki. Reményi azonnal meglátta benne az isteni szikrát, gondozásába vette, tanította, s zongorakísérőjévé fogadta. Ezt a nemes tettet a munkácsi nők 1962. szeptember 28-án kelt, áradozó levélben köszönték meg Reményinek.  

          […]

          Ettől a levéltől kezdve a farkasréti temető sírhantjáig futó életvonal minden fordulata, hajlása, minden fontosabb pontja bizonyítja, hogy Plotényi művészetét Reményi zsenialitása érlelte és növelte. A saját tehetségén felül neki köszönhetett a legtöbbet. Utolsó leheletéig hálás volt mindenért Reményinek. A nagyszerű magyar mester tizenhat évvel volt idősebb zongorakísérőjénél. A fiatalabb művész és Reményi között meleg baráti viszony fejlődött ki, melyet az egyébként nehéz természetű, szeszélyes Reményi mindig becsben tartott.

          Ne térjünk ki a két mester művészete közti, önként adódó összehasonlítás elől.

          Reményi időrendben az első, aki a hegedűművészet nyugat-európai technikájával: magyarul hegedül. Lavotta és Csermák útján jár, szellemük rokon, de a hegedűvonót úgy kezeli, amint a bécsi konzervatóriumbeli nagy pedagógus, Böhm József megkövetelte. Kifogástalan, Paganini etüdökhöz méltó technikával, régi magyar és népi dallamokat játszik. Magyar dallamokból, mint Liszt, zongorarapszódiákat, hegedűre fantáziákat ír. Ezek rendkívüli sikereket hoznak. Tőle átveszi Plotényi ezt a művészetet, aztán tovább fejleszti Joachim, Huber Károly, betetőzi Hubay Jenő, míglen eljutunk a Bartók-Szigeti-féle átiratokhoz. Ebben a sorban Plotényi az a mester, akinek hegedűje franciás finomsággal dalol – és mégis magyarul. Reményi féktelen temperamentum, Plotényi kiegyensúlyozott stiliszta. Reményi meghódít, megbabonáz, Plotényi gyönyörködtet. A mesterek közti összehasonlítás sohasem szerencsés, de igazságkeresésünkben meg kell állapítanunk, hogy a magyar hegedűművészet történetében Reményi és Plotényi művészeti értéke nem esik olyan messze egymástól, mint ahogy az a köztudatban él.

          Egyik névtelen kritikus tollából az 1866-ik évi, «Ung» című heti újságban ez olvasható: ...«bátran ki merjük mondani, hogy a mi kis Plotényi Nándorunk igen megközelíti nagyhírű mestere elragadó játékát; - sőt akadtak enthuziaszták, kik máris egy vonalba helyezik Reményivel.» […]

(Folyt. köv.)

816   Ardelao • előzmény813 2018-05-11 09:52:19

Liszt Ferenc közismert volt messzemenő jóindulatáról, nemeslelkűségéről. A művésztársakkal szembeni féltékenység ismeretlen volt számára. E tulajdonság csak az igazán magas szinten gondolkodók sajátja. Plotényi Nándor iránti barátságáról és segítőkészségéről tanúskodik az alábbi levél is:

 „[…]
                                              (Liszt levele Plotényi Nándorhoz)
Kedves Nándor!
                                                                     1.
Az a szándéka, hogy Budapesten letelepedjék, rámnézve rendkívül kellemes. Amennyi ben valamiképp szolgálatára lehetnék, számítson kérem minden irányban őszinte nagyrabecsülésemre és baráti ragaszkodásomra.
85. január 22. Róma. Liszt F.
A levelét csak több heti késéssel kaptam meg. Bocsássa meg tehát, hogy szívélyes válaszom is késik.
Tíz nap múlva visszatérek Budapestre s ott maradok — ahogy azt már vagy tizenkét éve megszoktam - húsvétig.
Helyesen cselekedett, hogy írt Erkelnek és Ábrányinak, legközelebb beszélek velők, hogy milyen pozíciót illenék az Ön számára Budapesten teremteni. Zichy Géza gróf kedvező véleményét már megszereztem Önnek.

[…]“

Forrás: MUZSIKA, 1929 (1-2. SZÁM), ISMERETLEN LISZT-LEVELEK

815   Ardelao • előzmény814 2018-05-11 09:51:03

Köszönöm. Szerencsére Rév Líviáról legalább az élete végén és a halála után sok írás, ill. megemlékezés született, továbbá kellő képi és hanganyaggal is rendelkezünk. Sajnos, ez sok művészünk esetében nem mondható el.

814   Búbánat • előzmény741 2018-05-11 08:56:12

Pótlólag beillesztem a linket:

Ajtaja nyitva állt mindenki előtt

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Új Ember Hetilap - 2018.05.06.

Rév Líviára emlékezünk

813   Ardelao • előzmény812 2018-05-11 08:41:30

Kárpátalja anno: A nagylázi Plotényi kastély

"...Egy kastély, melyben egykor Liszt és Brahms is megfordult, mely tanúja volt a földbirtokosok báljainak, a zenekedvelő Plotényi család zenés estjeinek, egy letűnt kor varázsának.

Ungvártól tíz kilométerre, Nagyláz községben építette fel Plotényi Nándor (1844–1933) hegedű- és zongoraművész a család kastélyát. ..."

812   Ardelao • előzmény811 2018-05-11 08:17:00

Ungmegyei üstökösök

 (2. rész)

          1867-ben a pesti Vigadóban hódítja meg az igényes fővárosi közönséget. — Erkel és Ábrányi a barátai. Egy esztendő múlva Bécsben hangversenyezik, majd a török szultán előtt Konstantinápolyban. Innen Reményivel együtt kirándul a piramisokhoz, és a legmagasabb piramis tetején, az összesereglett turisták és tevehajcsárok nagy ámulatára eljátssza a Rákóczi-indulót ...

Magyar szíve mindig visszahúzza a szűkebb pátriába, ahol jótékony célokra játszik. — Az ungvári Dayka Gábor Gimnázium, a Kazinczy-kör, a Bercsényi szobor javára. Erdélybe is lejut, siker kíséri mindenütt. Zabolán a Mikesek, Kolozsvárott a Szász Domokosék vendége.

          Sorsát eldöntő útjára Liszt Ferenc viszi. Angliába, az egyik estén éppen egy gazdag skót főúr kastélyába. Itt az a kitüntetés éri Plotényit, hogy hegedűn kísérheti Lisztet. — A Mester ujjai végigcikáznak a billentyűkön, trillák rebbennek a hegedű húrján. A Rapszódiát játsszák, a káprázatos, ezergyertyás angol szalonban! Liszt és Plotényi minden arcizma, hajának rebbenése együtt jár a magyar zene pompás szívverésével. S a teremben, — mintha nem is a karcsú viaszgyertyák fénye, de pásztortűz világítana, s a csillagokkal teliszórt magyar firmamentum. A termet már nem a hódító francia parfőmök illata itatja át, — a hazai virágos rét, a búzamező küldi üzenetét . . .

          Könnyen elképzelhető, hogy ennek az estnek a folytatása is olyan szívet melegítő, mint egy legenda. Mármint az angol főúr karcsú szép lányának és az ifjú művésznek sírig tartó szerelme. A családi krónika szerint, — előadás után — a fiatalok pár percig beszélgethettek egymással a holdsütötte erkélyen. Ez a röpke idő determinálta életüket. — Persze, egyelőre minden illuzórikusnak tűnt, hiszen elképzelhető, hogy az angol család idegenkedve nézte leányuk és az ismeretlen kárpáti világból való művész vonzalmát. Liszt Ferenc ugyan bizonygatta az ifjú hallatlan tehetségét s azt, hogy túlszárnyalhatja Paganinit is.

          De hiszen éppen ezt nem óhajtották a szülők! A mindig nyugtalan, vándorló, soha megállást, igazi otthont nem ismerő művészfeleség sorsát. S hogy a legendákban is győz a hűség, ők is megtarthatták esküvőjüket — pár esztendő múlva — Franciaországban. Innen vitte haza Plotényi a hitvest, a régi kis kúriába, Nagylázra. — Itt vált igazi magyar nagyasszonnyá a ködös Albionból átplántált Lady Eugénia.

          Ennek az esküvőnek, azért, ára is volt! Az angol apósnak adott szó, Plotényi ígérete; mely szerint lemond a világhírről, művészi pályáról. Az már a realitások világába tartozott, hogy az apa rövidesen gyönyörű, emeletes kastélyt építtetett a fiataloknak. Úgy hírlett, az új házasok egyetlen gondját a gazdálkodás okozta. Plotényi ízig-vérig művész volt, vérbeli muzsikus, aki mindig magasabb szférákban élt, mint az átlagemberek. Így eshetett meg, hogy egyszer a széna ázott el, máskor meg a tót summás aratók hurcolták le nagy hirtelen, —- vihar előtt — a kastély drága szőnyegeit, hogy betakarják vele a szénaboglyákat. Hiszen, nem vétek vele, hogy ezeket — az ungiak által olyan édes humorral felnagyított gazdálkodási zökkenőket — most lejegyeztem. Az is megtörtént, hogy az újonnan épített szeszgyár azonmód leégett, de ebben már minden valószínűség szerint, a kárpátaljai szeszfőzés egyeduralmát féltő „idegen kezek” cselekedtek......

          Ezektől az intermezzóktól eltekintve, 60 esztendőt tartó, eszményien szép házaséletet élt ez a kivételes házaspár. Jóságuk - segítőkészségük, népüknek szeretete és természetesség - jellemezte őket. Plotényiné — maga is kiváló pianista lévén, — urával együtt, kedves és bensőséges zenei életet teremtett maguk körül. Nyolc gyermekük mindegyike játszott valamely hangszeren, s így elképzelhető, mennyi muzsika zengett a lázi havasok alján, milyen kiváló kamarazene. S hogy hosszú, kilencvenéves esztendős élet után Baucis lehunyta szemét, egy hónapra rá, már követte Philemon ............

          Én még jól visszaemlékszem a szép fehérhajú párra. Ha anyai nagyszüleim, — akik rokonságot is tartottak a Plotényi családdal — Kolozsvárról látogatóba jöttek hozzánk, […] már a legelső napok egyikén átkocsikáztak Lázra. Ilyenkor ott ülhettem a kékposztós kisülésen, zsenge gyermeklelkemmel is átérezve a nap jelentőségét.

          […]  A második világháború után sokára jött hír Ung megyéből. Kárpátalját Oroszországhoz csatolták, így levél sem érkezett onnan évekig. A nagylázi kastélynak sok muzsikát hallott falai közül kiűzték az ott utolsónak élő “Plotényi- gyermek”-et, az immáron öreg Vilmost. Ő is meghalt rövidesen, hűséges agg inasuk kis házában. Temetésére messzi földről sereglettek az emberek. Halálának híre úgy futott széjjel, mint amikor a távoli havason kidől egy hatalmas, vén tölgy és zuhanását még a völgyekben is hallják.

          Fejfájára tintaceruzával jegyezték fel a nevét, — »az engedélyezett« cirill betűkkel ... […]  .”

811   Ardelao • előzmény809 2018-05-10 12:31:17

MAGYARSÁG, 1972.12.29., 6. OLDAL:

 „Dr. Szakáts Istvánné

Ungmegyei üstökösök

[…]    Plotényi 1844-ben született az ungmegyei Nagylázon, - […]

Plotényi Liszt Ferenctől kapta a Stradiváriusát és baráti körébe olyan “földönjáró csillagok” tartoztak mint Liszt, Wagner, Gounod, Hugo Victor, a forradalmi Kossuth, Türr tábornok, Pulszky meg Klapka. Míg előbbiekkel a párizsi és weimari szalonokban, Kossuth apánkkal a turini kék ég alatt találkozott. […]

          Plotényi Nándor szelíd és finom úr volt, előkelő és halk, eszes és okos, visszahúzódó és szerény, mintha soha semmi köze nem lett volna művészi dicsőséghez, világhírhez. A nagyok szerénységének fényűzésében élt, úgy mint egy pátriárka, akit számos híve, nagyszámú családja követ.

          Feljegyzésre méltó róla az is, hogy őt nemcsak a zene Múzsája, de még Wagner Richard is homlokon csókolta. Éppen az egyik pesti, wagneri ősbemutatón történt, hogy a nagy szerző,— ügyet sem vetve az eksztázisban tapsoló közönségre, — utat tört magának a zenekarhoz és ott; nagy pózzal, csókot lehelt az akkor alig 20 esztendős elsőhegedűs homlokára.

          Talán éppen ennek a hírnek nyomán hívatta magához Liszt Ferenc Plotényit. Meglátta benne az isteni szikrát és az egészen nagyoknak nemes gesztusával vonta környezetébe, így történhetett, hogy az ifjú magyar művész rövidesen már a párizsi Pleyel teremben ad önálló estét. Akkor írja róla a zenekritikus és éppen a Gallok földjén: “hegedűje franciás finomsággal dalol és mégis magyarul.” —

Sorra kapja a megtisztelő meghívásokat, Reményi Edével együtt játszik Velencében, Livornóban, Rómában, Milánóban. Ha erről az útjáról mesél, a büszkeség finom árnyalatával teszi hozzá; az olasz határon a vámtisztek még hegedűtokjának bélését is felhasogatták, abban a hitben, — hogy Kossuthnak visz titkos üzenetet.
Plotényi valóban “élő lexikona” lett annak a színes kornak! Egyéni értékrendet állapít meg — az agyában felhalmozott adatok között — s ha szerényen mesélni kezd, történeteiben mindig a magyar emlékek viszik a prímhegedűt ...

(Folyt. köv.)

Liszt Ferenc, a tanítvány Plotényi Nándor és Reményi Ede

810   Ardelao • előzmény809 2018-05-10 09:45:58

"Akkor ilyenekkel volt tele a világ"!

„[…] A bécsi Levéltárban megtalálták a bizalmas jelentéseket, ezekből kiderült, hogy Reményit Bécs lázítónak tartotta, megfigyeltelte.

Talán leghelyesebb lett volna, ha Plotényi Nándor, Reményi felfedezettje és egykori partnere szólal meg. Plotényinek első és utolsó szereplése is Reményi nevéhez fűződik. 1862-ben Munkácson ismerkedtek meg, akkor kísérte először zongorán. Ettől kezdve tizenegy évig járták együtt a világot. Plotényi hegedült is és amikor 1868-ban Reményit baleset érte, ő adott hegedű-szólóesteket: „beugrott" Reményi helyett. 1928-ban, a Reményi-emlékhangversenyen, Reményi dédunokáját, Farkas Márta hegedűművésznőt kísérte zongorán. Ez volt életének utolsó nyilvános szereplése. Plotényi nagyon sokat tudott Reményiről és koráról, de nem volt hajlandó megírni emlékezéseit.

Mi az érdem abban, hogy fiatalságom éveiben személyesen ismertem Lisztet, Reményit, Richárd Wagnert, Gounod-t, Victor Hugót, az emigrációban élő Kossuthot és Klapkát? Akkor ilyenekkel volt tele a világ! — mondotta, ha erről kérdezték. […]“

Forrás: MUZSIKA, 1963 (6. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM): Somogyi Vilmos: REMÉNYI EDE (1828-1898) 

809   Ardelao • előzmény395 2018-05-10 09:39:13

A következő művész, akiről beszélni kívánok, jellemét tekintve példa lehetne mindenki, de elsősorban a magyar szellemi elit számára. Végtelenül sajnálom, hogy szerzeményeiből hanganyag nem szerepel a YT-n (vagy csak nekem nem sikerült megtalálnom), de ettől függetlenül neki is helye van e topikban.

A Wikipédia ismertetője elég szűkszavú. A lexikonok is csak néhány sort tartalmaznak életéről és munkásságáról. A legtöbbet egy távoli rokonának az írásából tudunk meg róla, amelyet majd idézni fogok.

Képtalálat a következőre: „Plotényi Nándor”

Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész

(Nagyláz, 1844. augusztus 29. – Budapest, 1933. május 5.)

„[…] Az ungmegyei Nagyláz községben született, 1844-ben. Középiskoláit Ungváron végezte, 1862-ben Munkácson Reményi Ede társaságába került és ugyanez évben Reményi Ede előtt játszott, aki magára vállalta további kiképzését és művészi körútján majdnem az egész világon magával vitte és vele együtt szerepelt. Első önálló hangversenye 1895-ben Prágában volt, Smetana Frigyes zongoraművész zongorakísérete. mellett. Sorra következtek ezután hazai és külföldi szereplései. Állandó nexust tartott fenn a zenei világ nagyjaival, Liszt Ferenccel, Wagnerrel, Berliozzal. Rubinsteinnal, Bülowval, Saint-Säens-nel és Goldmarkkal. 1863-ban Reményi Edével együtt Olaszországban zongora- és két hegedű hangverseny-körutat tett. Mint komponista, számtalan hegedűversenyművet írt, zongora- és zenekari kísérettel, melyek külföldi világcégek és Magyarországon a Rózsavölgyi zeneműkiadó cég kiadásában jelentek meg. A zenei kultúra terén elért érdemeiért Ferenc József a magyar nemességet adományozta neki, a nagylázi előnévvel. Jelenleg visszavonultan él nagylázi birtokán, ahol hazai és külföldi társadalmi és zenei hírességek gyakran felkeresik.”

Forrás: A MAGYAR FELTÁMADÁS LEXIKONA (Budapest, 1930)

808   Ardelao • előzmény807 2018-05-09 19:44:31

                                                                  V.
          Székely Imre termékeny zeneszerző volt. Megjelent műveinek összes száma megközelíti a százat, de egy-egy számmal nagyobb ciklusokat is adott.   Legterjedelmesebb munkája egyetlen szimfóniája; több kamarazene kompozíciót is készített, meg szonátákat, szalondarabokat, dalokat, legjelentősebb művei azonban a magyar népdal-átiratok. Ebben a műfajban főművei: Magyar ábrándok (harmincegy darab), Magyar idillek népdalokra alkalmazva (tizenkilenc darab), Idillek magyar népdalokra (húsz darab, közöttük : Fekete szem éjszakája, Az Alföldön híres város Kecskemét, Piros, piros, piros, Fösvény az én uram szörnyen, Rózsabokorban jöttem a világra). Értékes munkája a Bánk bán és a Hunyady László-ábránd és a Rákóczi-átirat is. Reményi Ede Székely Imre átiratában játszotta két legbravúrosabb műsordarabját: A Repülj fecském! és az Ezt a kerek erdőt járom én . . . címűeket.
          A kiváló virtuóz és nagyérdemű zeneszerző 1887-ben halt meg, május nyolcadikán.
          Sírján a feledés tüskebokra burjánzik …“

Fekete szem éjszakája  – Énekli: Simándy József

807   Ardelao • előzmény806 2018-05-09 19:23:04

                                                                 III.
          Angliában, mint tudjuk, nagy részvétet éreztek a levert Magyarország iránt s a magyar emigránsokat a legmelegebb vendégszeretettel fogadták.
          Székely és Reményi kétszeresen kedvesek voltak a londoni közönségnek : mint magyar emigránsok s mint művészek. Hangversenyeiket zsúfolt színház hallgatja s minden szereplés forró ünneplést és igen szép anyagi sikert is jelent.
          Azután elváltak.
          Reményi elhagyta Angliát, Székely Londonban maradt.

          Az volt a szándéka, hogy végképpen ott telepszik le és be is rendezkedett.      Szorgalmasan komponált és kiadót is kapott Londonban, előkelő családok hozzá küldték a gyermekeiket zongorát tanulni, nagy társadalmi összeköttetésekhez jutott, szóval: nem csak ő tekintette magát leendő londoni lakosnak, hanem a zenei világ és a társadalom is.
          Hangversenyeit színházakban rendezi. Azzal a tervvel foglalkozik, hogy az Operában előadatja a Hunyadi Lászlót, amelynek egyes részleteit, saját átírásban, több ízben eljátszotta hangversenyein. A közönségnek nagyon tetszettek az előadott részletek, az egyik színház — nem az Opera — elő is akarta adni Erkel operáját, de az osztrákok intrikája elgáncsolta a szép tervet. Mindenesetre nagyon sokat jelentett volna a magyar propaganda nézőpontjából, ha 1850-ben vagy 1851-ben Londonban színre kerül a Hunyadi László. Éppen ezért hiúsította meg az osztrák diplomácia.

                                                                 IV.
          Az a hant, amely ideköt, másodszor is elmozdította Székely Imrét Londonból. Otthagyott művészi karriert, kiadót, tanítványt, társadalmi összeköttetést, hogy hazajöjjön a bilincsbe vert Magyarországba, ahol sem karriert, sem kiadót, sem egyéb jót nem remélhetett.
          Nagy ünnepléssel fogadták 1852 augusztusában, amikor Pestre érkezett, mert itthon pontosan értesültek londoni és párisi sikereiről. Az ünneplés nagyon jól esett neki, de mingyárt kijelentette, hogy most előbbre való a munka.
          Alig rázta le magáról az út porát, hozzá is látott a munkához. Augusztus 31-én hangversenyt rendezett a Nemzeti Múzeum dísztermében a Múzeumkert alapja javára. Hogy a pompás palota közvetlen környezete ne üres telek legyen gödrökkel és szemétdombokkal, hanem szépen gondozott és vasráccsal körülvett kert. A nemes célú és a nemzetközi hírű művészhez méltó hangverseny egyszerre Székely felé fordította Pest figyelmét, mert voltaképpen csak most ismerték meg közvetlenül az ő kivételes virtuozitását. Tomboló lelkesedéssel ünnepelték, de néki nagyobb örömet szerzett az anyagi eredmény, amely számottevő összeggel gyarapította a Múzeumkert alapját és nagy lépéssel vitte közelebb a szép tervet a megvalósuláshoz.
          Az első kritika, amit Székely Imre Pesten kapott, a Magyar Hírlap 1852. évi szeptember hó 2-iki számában jelent meg s így szólt:
          »Székely Imre, a fényes míveltségű Temzevárosban dicsőített művészetét s elragadó zongorahangjait honosai közé, hazája fővárosába ülteté át. Előadott szerzeményei egytől egyig, de kivált a Napkelte, a Bál ünnepély, a Syren, a Fenyőlombok és magyar ábrándjai magas teremtő lélek és megható művészi érzelem kinyomatával bírnak. Játéka pedig oly bevégzett művészi képességű s oly tiszta költői formákat lehel, miszerint őt nemzeti hiúság és előszeretet nélkül az elsőrangú zongoraművészek sorába bátran helyezhetjük.«
          Néhány nappal az után a diadalmas szereplés után a Nemzeti Színházban lépett fel, ahol szintén főként saját szerzeményeit adta elő. Végtelen éljenzéssel, viharos tapssal, rengeteg koszorúval és virágesővel ünnepelték egész este és a műsornak csaknem valamennyi számát meg kellett ismételnie.
          A nagy siker, amely egészen felvillanyozta Pest társadalmát, nagyon kellemetlenül érintette a Pest nyakán ülő osztrák hatóságokat. A rendőrség meg volt győződve róla, hogy Székely nem a művészetéért ünneplik, hanem egészen bizonyosan azért, mert a külföldön élő magyar emigránsok megbízásából jött haza, hogy az osztrák hatalom ellen kémkedjék és konspiráljon.
          Megindult a rendőri vizsgálat. Székelyt beidézték és faggatni kezdték. Persze nem mondhatott semmit, amit szerettek volna tőle hallani. Váltig erősítgette, hogy nem politizál, nem konspirál, csak dolgozni akar. Hiába beszélt. Hónapokig zaklatták és faggatták s tudja Isten, végül is mire vetemednek vele szemben a rendőrség emberei, (felsőbb utasításra) ha egy napon olyan valami nem történik, amitől az üldözők közé csap a villám — a derült égből.
          Albrecht főherceg magához hivatta Székelyt. Közölte vele, hogy tudomása van a szabadságharc idején itthon vállalt szerepéről, Londonban folytatott magyar propagandájáról is tud, de mindezzel nem törődik. Szerződteti a gyermekeihez zongoratanárnak, egyúttal pedig intézkedik, hogy a rendőrség véglegesen hagyja abba zaklatását.
          Ezt a fordulatot senki sem várhatta. Sem a rendőrség, sem Pest társadalma, sem a művész.
          Most már biztosítva volt a nyugalom, a munka lehetősége és a megélhetése is. A fenséges növendékek után sorra jelentkeztek a méltóságos és nagyságos urak gyermekei is és Székely 1853-ban abban a biztos tudatban nősülhetett meg, hogy művészi pozíciójához méltó életmódot folytathat családjával.
          Ezután már ritkábban jelenik meg a hangversenyterem dobogóján. Tanít és komponál. Hosszú időn át a Nemzeti Zenedén vezeti a felsőbbfokú zongoranövendékek kiképzését, de betegeskedése miatt időnek előtte visszavonul katedrájától.

(Folytatom.)

806   Ardelao • előzmény805 2018-05-09 11:37:04

Azok, akiket érdekel e téma, bizonyára meglepetéssel olvassák majd,  hogy néhány – az alábbi ismertető V. részében felsorolt - magyar népdal-átirat, amely ma is szerepel számos nótaénekes előadásában, és amelyek olyan neves énekesek, mint Simándy József vagy Sárdy János előadásában is fölvétettek, Székely Imrétől származik.    

A ZENE, 1930/12. SZÁM:

Sebestyén Ede: DUMAS BARÁTJA, A PESTI ZENESZERZŐ

                                                                 I.
          A pozsonyi országgyűlés 1843. évi ülésszakának idején
több hangversenyt rendezett a városban Székely Imre joggyakornok, akit Ugocsa vármegye küldött a diétára. Az ifjú jurátus és művész egy Liszt-fantáziával és saját szerzeményével mutatkozott be az előkelő közönségnek s nagy tudásával és fejlett technikájával már első föllépésekor megmutatta, hogy nem köznapi tehetségű muzsikus.
          Húsz esztendős volt ekkor Székely Imre, a nyugalomba vonult ugocsai alispán fia. (Az ugocsamegyei Mátyásfalva községben született 1823-ban, május 8-án.) Húsz esztendős és még nem is tanult rendszeresen muzsikát, mert nem tudta elhatározni, hogy a paragrafusok, vagy a hangjegyek birodalmában keresse-e jövendő boldogulását?
          A pozsonyi sikerek után nem habozott tovább. Ösztönösen megérezte zenei hivatottságát és megérzését teljes lelkesedéssel és illetékességgel erősítette meg Pozsony városának — Hummel János szülőhelyének — zeneértő közönsége. A diéta berekesztése után Pestre utazott, hogy kellő alapossággal kezdhesse meg a komoly készülődést új pályájára.
          Néhány esztendei tanulás után elhatározta, hogy útnak indul és most már mint képzett zongoraművész lép a nyilvánosság elé.
          Erdélyt választotta.
Első állomása Kolozsvár volt. Komoly tudást és nagy elmélyedést követelő klasszikus darabokból állította össze műsorát s a saját szerzeményeiből is kiválasztott néhányat. A színház egészen megtelt a hangversenyére s a zenéért rajongó kolozsvári közönség nagy lelkesedéssel ünnepelte a fiatal zongoravirtuózt és zeneszerzőt. Még kétszer játszott a kolozsváriak előtt, onnan Enyedre utazott, majd Tordára, Szebenbe és Erdély többi városába. Ragyogó diadalát volt ez a művészi körutazás, bejelentője a későbbi nagy sikereknek, a magasba ívelő művészi pályának.

                                                                 II.
          Székely Imre megismerkedett Pesten Reményi Edével.
Reményi hat esztendővel fiatalabb volt, de már ismert hegedűművész. A két ifjú muzsikus hamarosan összebarátkozott és 1847-ben együtt ment ki Párisba hírnévért és szerencsét próbálni.
          Jó megjelenésű, jó modorú és határozott föllépésű emberek voltak és Reményi, aki éppen csak hogy kinőtt a suhanckorból, különösképpen jól tudott bánni az előkelő urakkal és hölgyekkel. Ennek köszönhették, hogy művészi tehetségük rövidesen és könnyűszerrel érvényesülhetett Párisban s hogy a születési és szellemi arisztokraták ajtai is megnyíltak előttük.
          Az írók közül Paul Bocage volt első ismerősük, annak a kornak hallatlanul népszerű és termékeny regényírója, akinek ma már a nevét is elfeledték. Ez a vidám természetű, tipikus bohémjellemű ember nagyon megkedvelte a két magyar ifjút és gyakran látta őket vendégül pazarul berendezett otthonában. Sokat muzsikáltatott velük, nagyon szerette magyar nótáikat, egészen beléjük bolondult. Gyakrabban beszélt róluk az idősebb Dumas-nak, aki végre is kíváncsi lett rájuk és meghívta őket.
          Így jutott be Székely Imre és Reményi Ede a regényírófejedelem környezetébe.
          Dumas akkor már dicsőségének tetőpontján volt. A Monte Christo, a Három testőr és a Húsz év múltán már bejárta az egész világot és olyan nagy jólétet és olyan tekintélyes társadalmi pozíciót szerzett az írónak, amilyent csak Franciaország tudott adni. A két magyar művész gyakori vendége volt Dumas szalonjának és néhány látogatás után nem csupán az előkelő társadalomban keltettek érdeklődést maguk iránt, hanem a sajtóban is.
          Egy napon meghívót kaptak Apponyi György gróftól, a magyar-osztrák nagykövettől. Boldogan siettek hozzá, hogy tisztelegjenek nála s a gróf szokatlanul nagy társaságot hívott össze a tiszteletükre. A két ifjú egészen elbűvölte az előkelő hallgatóságot részben klasszikus művekből, részben magyar dalokból összeállított műsorával. Most már a nagykövet szalonjának ajtaja is megnyílt nekik és újabb ismeretségekhez jutottak.
          Az előkelő ismerősök fölszólítására elhatározták, hogy nyilvános hangversenyt rendeznek. Éppen a módozatokon tanácskoztak, amikor meghívást kaptak a Filharmonikus Zenekartól, amely közreműködésre szólította fel őket. Boldogan fogadták a nagyon megtisztelő meghívást és rövid idő múlva megjelenhettek a nyilvánosság dobogóján. Leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelték őket.
          Ekkoriban újabb érdekes ismeretséghez jutottak : Feuillet Octave mutatkozott be nekik. Feuillet akkor még nem volt nagy ember; legismertebb könyve, amely az egész világba szétvitte a nevét: Egy szegény ifjú története, csak tíz esztendővel később jelent meg. De társadalmi pozícióját már ennek előtte megalapozta s a két magyar ifjúnak mindenesetre igen kellemes és hasznos volt ez az újabb ismeretség.
         Párisban egy érdekes magyar ifjúval is megismerkedtek Székelyék: Fáy Gusztávval, Fáy András fiával, aki író és zeneszerző volt. Fáy Gusztáv 25 esztendős volt, nagy ambíciótól terhes művészlélek. Állandóan operatervek foglalkoztatták, rengeteg sokat dolgozott, de nem jutott semmire. Első operáját, amely Schiller Frigyes Fiesco című tragédiájából készült, benyújtotta a pesti Nemzeti Színháznak, de nem fogadták el. Második dalművét Fáy András kedvéért előadták, de csak néhányszor. A közönség visszautasította. Az elkeseredett zeneszerző erre ismét elutazott Párisba s ezúttal hosszabb ideig nem tért vissza Pestre.
          Székely Imre és Reményi Ede nagysikerű filharmonikus hangversenyük után több színházban is szerepeltek önálló hangversenyen. Már ismerték őket s nem csupán a művészvilágban, hanem a társadalomban is számottevő személyiségek voltak. Talán véglegesen Párisban telepednek meg, ha a sors másként nem határoz.
          Ezernyolcszáznegyvennyolc . . .
          Reményi a szabadságharc kitörésének hírére hazasiet, Székely még Párisban marad. És csatlakozik ahhoz a küldöttséghez, amely Lamartine köztársasági elnököt megkéri: segítse a szabadságára féltékeny francia nemzet a szabadságáért harcoló magyar nemzetet. Ezután Székely is elhagyja Párist. Londonba utazik. Jól megy dolga, de félesztendőnél tovább nem bírja ki. A honvágy nem engedi, hogy Angliában maradjon.
          Hazajön Magyarországba. Szervez, buzdít, verekszik, muzsikál és gyűjti a rovásokat az osztrákoknál. Összekerül Reményivel és Világos után vele együtt tér vissza Londonba. Menekülniük kellett az osztrák üldözők elől . . .

(Folytatom.)

805   Ardelao • előzmény804 2018-05-08 09:32:53

Ha hinni lehet a számmisztikának, Székely Imre születésének és halálának dátuma e szempontból igencsak érdekes. Mindkét dátum számai – külön-külön összeadva és egyjegyűre redukálva – 9-et eredményeznek. Akit érdekel, az interneten utánanézhet, mi mindent jelenthet a 9-es szám. Többek között a nagy, sorsdöntő változásokat, ill. a mindent felforgató változtatások szükségességét is. Ezt csupán azért jegyeztem meg, mert különösnek találtam, hogy e  művészünk ugyanabban az évszakban, ugyanazon a napon született és halt meg: május, illetve április 8-án.

 Kéry János  (  itt letölthető ) DLA Doktori értekezése  Székely Imre életéről és szakmai tevékenységéről olyan alapos munka, hogy ahhoz gyakorlatilag nincs mit hozzátenni.

Bárcsak ilyen könnyű dolgunk lenne az ehhez kapcsolódó hangzó anyag megismerésével is!

804   Ardelao 2018-05-08 08:41:23

195 évvel ezelőtt született

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

(Mátyfalva, 1823.05.08.-Budapest, 1887.04.08.)

„[…] Székely Imre, a fényes míveltségű Temzevárosban dicsőített művészetét s elragadó zongorahangjait honosai közé, hazája fővárosába ülteté át. Előadott szerzeményei egytől egyig, de kivált a Napkelte, a Bál ünnepély, a Syren, a Fenyőlombok és magyar ábrándjai magas teremtő lélek és megható művészi érzelem kinyomatával bírnak. Játéka pedig oly bevégzett művészi képességű s oly tiszta költői formákat lehel, miszerint őt nemzeti hiúság és előszeretet nélkül az elsőrangú zongoraművészek sorába bátran helyezhetjük.“

(Magyar Hírlap, 1852.09.02.)

 „ […] Megjelent műveinek száma megközelíti a százat. Ábrándjai, többnyire magyar népdalmotivuniok fölött, idylljei s másnemű szerzeményei csakhamar népszerű irányba terelték a magyar zeneirodalmat s jelentékenyen elősegítették a magyar műzene megteremtését.
         Nagyobb szabású művekkel is föllépett. így a filharmonikusok is előadtak tőle egy szimfóniát, a kamara-estélyek vonós negyesein pedig egy D-mollban irt szonátáját, valamint egy hegedű és zongora számára E-mollban irott szonátát. Szerzeményeiben költői lélek, melegen érző szív lüktetése nyilvánul.
          Szép sikerű volt működése a. zongora-tanítás terén is. Budapestnek legkiválóbb zenetanárai közé tartozott. Sok évek óta volt a nemzeti zenede tanára, hol a zongorakiművelési magasabb osztályt vezette, melyből nem egy jeles tanítvány  került ki az ő gondos és lelkiismeretes keze alól. […]

(Vasárnapi Ujság, 16. szám, 1887. április 17.)

Áthozva az Évfordulók, jeles napok topic 695. sz. bejegyzéséből.

803   Ardelao 2018-05-07 21:24:59

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

T-TŐL ZS-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Takáts Mihály operaénekes (bariton)

1861

454.,455.,456.,457.

Tamás Ilona operaénekes, szoprán

1914

243.,244.,245.,246.,247.

Tamássy Zdenkó zeneszerző

1921

458.,459.,460.,461.,462.,463.

Tiszay Magda operaénekesnő

1919

669.

Tóth Péter karmester

1924

3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,17.,19.,279.,280.,

281.

Tutsek Ilona operaénekesnő

 

1905

195.,197.,198.,199.,200.,211.

Tutsek Piroska operaénekesnő

1905

195.,196.,197.,198.,199.,200.,204.,

205.,206.,207.,209.,210.,211.,260.,

351.

Vaály Ílona színésznő, primadonna

1894

653.,654.

Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus

1881

743.,744.,745.,746.,747.

Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző

1858

523.,524.,525.,526.,530.

Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző

1893

503.,504.,505.,506.

Verebes Ernő színész, operetténekes

1902

520.,521.,522.

Virovay Róbert hegedűművész

1921

38.,39.,40.,171.,404.

Volkmann Róbert zeneszerző

1815

28.,332.,333.,337.

Zádor Dezső operaénekes

1876

130.,134.

Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész

1894

107.,139.,140.,141.

Závodszky Zoltán operaénekes

1892

52.,185.,204.,205.,207.

Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész

1849

37.,63.,64.,65.,66.,392.

Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester

1910

50.,343.,344.,345.,346.,347.,351.,

352.,353.,354.

 

802   Ardelao 2018-05-07 21:03:39

  

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

L-TŐL SZ-IG

 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Laurisin Lajos operaénekes (tenor)

1897

302.,303.,304.,306.,307.,311.,312.,314.,315.,317.,

318.,319.,320.,323.,325.

Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző

1899

302.,305.,306.,319.,320.,321.,322.,447.,448.,449.,

566.

Lavotta János zeneszerző, hegedűművész

1764

474.,475.,476.,477.,478.,479.,480.,481.,482.,483.,

484.

Lumpe Gizella énekesnő, énektanár

18..?

179.

Medek Anna operaénekesnő

1885

212.,213.,214.,393.,661.,716.

Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1842

45.,158.

Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus

1815

46.,51.,112.,158.,337.,338.

Nagy Péter zongoraművész

1960

770.,774.

Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész

?

770.,774.

Ney Dávid operaénekes

1842

571.,572.

Németh Mária operaénekesnő

1897

414.,415.,416.,417.,421.,422.,423.,424.

Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző

1903

100.,101.,102.,103.,104.,105.,106.,114.,115.,

116.,117.,130.

Ottrubay Melinda balett-táncos

1920

324.,326.,339.,340.,341.,344.,351.,352.

Papp Mihály színművész

1875

467.

Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő

1881

6.,733.,734.

Pártos István hegedűművész

1903

725.,726.,727.,728.,729.,730.,731.,732.

Pilinszky Zsigmond operaénekes

1883

130.,133.

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

1907

561.,562.,563.,660.

Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző

1843

95.,96.,98.,99.

Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató

1892

23.,24.,34.,35.,36.,183.,184.

Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus

1906

57.,87.,88.

Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész

1928.

394.,395.,396.,397.,398.,399.,400.

Réthy Eszter operaénekesnő

1912

91.,92.,207.,

210.

Rév Lívia zongoraművész

1916

735.,736.,737.,740.,741.,742.,747.

Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész

1899

647.,648.,649.,650.,651.,652.,653.,654.,655.,656.,

657.

Rubányi Vilmos karmester

1905

58.,59.,60.,61.,245.,568.

Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő

1903.

250.,251.,252.,253.,254.,255.,256.,257.,

258.,259.,262.,264.

Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1786

83.,84.,158.

Sándor Erzsi

1855

450.,451.,452.,453.

Sárosi Ferenc zeneszerző

1855

49.

Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1874

70.,72.,74.,76.,77.,78.,81.,108.,111.,113.,

118.,128.,171.,172.

Sebeők Sári operaénekes

1882

32.,67.,68.

Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő

1878

717.,720.,721.,722.,723.,724.

Szabados Béla zeneszerző

1867

94.,97.

Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán

1911

282.,283.,284.,285.

Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán

1904

263.,265.,266.,353.

Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző

1848

31.

Szamosi Elza operaénekesnő

1881

215.,216.,217.,378.,380.,467.,667.

Szánthó Enid operaénekesnő

1907

547.,548.,550.,551.,552.,553.,554.,555.,

556.,557.

Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes

1896

435.,436.,437.,438.,439.,440.,441.,444.,445.,

446.,458.,459.

Szendrei Alfréd zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző

1884

130.,137.

Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus

1863

355.,356.,357.,358.,360.,361.,743.

Széchenyi Imre gróf zeneszerző

1825

386.,387.,388.,389.,390.,391.

Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus

1864

507.,508.,509.,510.,511.,512.,517.,518.

    

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

801   Ardelao 2018-05-07 20:45:53

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

A-TÓL K-IG

 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző

1830

10.

Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1855

11.,154.,331.

Albert Ferenc hegedűművész, tanár

1918

619.,630.,631.,632.,633.,634.,635.,636.,637.,638.,639.,640.

Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár

1892

631.,636.,637.

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló

1895

130.,144.,145.,146.,147.,148.,149.,150.

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

1841

493.,494.,495.,496.,497.,498.,499.,500.

Anday Piroska operaénekesnő

1903

118.,119.,120.,121.,129.,130.,132.,156.,692.,693.

Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző

1885

151.,152.,153.,154.,155.

Barki László hegedűművész

1958

529.,543.,549.,559.,658.,694.,696.

Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós

1926

531.,532.,533.,534.,535.,536.,537.,538.,542.,544.,545.

Báthy Anna operaénekes

1901

220.,221.,222.

Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár

1857

227.,228.,231.,232.,233.

Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró

1843

371.,372.,373.,374.,375.,376.,382.,383.,384., 385.

Bihari János zeneszerző, hegedűművész

1764

481.,486.,487.,488.,489.

Bodó Erzsi drámai szoprán

1899

266.,362.,363.,364.,365.,366.,367.,368.,369.,370.

Bogáthy Mihály színész, énekes

1926

53.

Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező

1823

83.,85.,86.

Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár

1799

89.,90.

Burián Károly operaénekes

1870

9.

Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész

1871

230.,234.,237.,239.,240.,242.,257.,286.,287.,288.,

289.,290.,291.,292.,293.,294.,295.,296.,297.,298.,300.,301.

Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész

1774 körül

481.,490.,491.,492.

Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező

1866

415.,416.,417.,425.,426.,427.,428.,430.,432.,433.,

434.,435.

Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár

1912

744.,745.,748.,749.,750.,751.

Delly Rózsi operaénekesnő

1912

703.,704.

Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester 

1877

709.,710.,711.,712.,713.,714.,715.,716.,718.,719.

Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1877

79.,80.,81.,128.,130.,158.,166.,705.

Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző

1821

191.,192.,193.,337.

Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész

1825

190.

Dullien Klára hegedűművész és -tanár

1905

641.,642.,643.,644.,645.,646.

Durigo Ilona operaénekesnő

1881

130.,131.

Egressy Béni zeneszerző, író, színész

1814

29.

Ember Nándor zongoraművész

1897

41.,42.,54.,55.,56.,277.,278.

Erdősy Eugénia énekesnő

1856

767.,773.

Erkel Elek karmester, zeneszerző

1843

752.,753.,754.,755.,756.,757.,758.,760.,

763.,764.,765.,766.

Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista

1842

157.,158.,160.,161.

Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1851

186.,187.,188.,189.

Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna

1879

467.

Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester

1895

130.,142.

Flattné Győrffy Gizella operaénekes

1874

378.,379.,380.,381.,392.,393.

Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár

1914

744.,745.

Fusz János zeneszerző, karnagy

1777

135.,136.

Gábor Arnold operaénekes

1888

130.,143.

Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós

1906

158.,159.

Gencsy Sári operaénekes

1924

676.,677.,683.,684.,685.,687.

Gertler Endre hegedűművész

1907

404.,405.,406.,407.,408.,409.,410.,

411.,412.,413.

Geyer Stefi hegedűművész és -tanár

1888

418.,419.,420.

Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző

1842

224.,225.,226.

Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus

1830

44.,471.,472.,473.

800   Ardelao • előzmény799 2018-05-07 20:08:35

Küry Klára ferencvárosi világa - az utolsó, Mester utcai lakás (video)

799   Ardelao • előzmény798 2018-05-07 20:04:35

Küry Klára meghalt

(2. rész)

Így élt és uralkodott a Népszínház és a szívek felett Küry Klára. Teljhatalmú diktátora a színpadnak és a közönségnek. Rosszul érzi magát, lemondja egy nagysikerű darab második előadását, nem készültek el a főpróbára a ruhái, zsábát jelent az igazgatóságnak, és nem lép fel. El kell halasztani a bemutatót, - primadonna a szó legszínházibb értelmében. Lakásán kritikusok, színházi habitüék, a társaság aranyifjúsága formális összeesküvéseket tart és a színigazgató — akkor már Porzsolt Kálmán — onnan kap ukázokat, hogy mit és kivel adjon elő.

          De mindezt beragyogja Küry Klári ellenállhatatlan mosolya! Amíg el nem érkezik a fordulat, akit másképpen Fedák Sárinak hívnak.
          Egy másik úrilány, a beregszászi orvos lánya. A finomkodó, naivan affektáló Küry széles járású, rusztikus erejű ellentéte, az újonnan divatba jött angol operettek (Görög rabszolga, San Toy, Kis szökevény) féktelen, szabad mozgású sztárja,
          A sztár harca a primadonna ellen!

          A közönség, a baráti tábor megoszlik... Itt a welfek, ott a gibellinek! Küry a táncos, viharzó angol operettből visszamenekül a franciákhoz, de nem az idejét múlta vaudevillehez, hanem a klasszikus nagy operetthez, a Szép Helénához!
          1902-t írunk... A mosoly még megvan!
A Népszínházban Szép Helénát próbálják. A színpadon Küry, a zenekarban a zseniális karmester: Konti József. A primadonna énekel. Konti ének közben lekopogja a zenekart és előint egy kóristanőt. Az megáll a gúnyjárói híres karmester előtt, aki durván rátámad:

           — Jegyezze meg a kisasszony, hogy ilyen falsul nem lehet énekelni! Mindennek van határa!
          A lány sírva tiltakozik, hiszen ő nem is énekelt.
          Konti felel:
          — Annak, aki énekelt, nem mondhatom ugyanezt, mert az egy nagy művésznő.
          A próba abbamarad, másnap újra kezdődik. Küry deferált Kontinak. A mosoly
kissé hervadtabban, de ott virul még mindig ajkán.

          Szép Heléna nem sikerül, még egy év a Népszínháznál, azután válás a dicsőség és siker színhelyétől … Kezdődik a primadonnasors nomád élete. A siker, a közönség szeretete még felcsillan A víg özvegy, Én, te, ő..., Kis mosóné előadásain a Magyar és Király-színházban, a mosoly feltámadt, él, és megmarad, megkövesedik a következő szomorú évek alatt, amelyekben nincs szerződés, nincs szerep, csak próbálkozás van egy-két kisebb színházban, de hiába! A sikert kergetni nem lehet.
          Magános élet, Róza mama meghal, kis lakás a Váci uccában, még kisebb a Mester uccában, séták a Dunakorzón az ajkra fagyott szegény, elhervadt mosollyal. Otthon a falakon régi idők boldog színlapjai, ezütkoszorúk, fényképek régi, tapsos szerepekből, amikor még övé volt a tündérálmú és tündérvalóságú ifjúság.
          Utolsó fellépés Lakner bácsi gyerekszínházában, a mosoly a gyermekhad tapsa nyomán újra kivirult, magával vitte a kórház halottas ágyára.
          Primadonna élet, primadonna halál, ahogy olcsó romantikájú könyvekben olvasható. De az élet és a halál, úgy látszik, utánozza az olcsó romantikát.
          ...És most, hogy búcsúzom Küry Klárától, magam előtt látom a régi Népszínház tágas színpadát, a rivalda előtt egy megvesztegető, bájos fiatal teremtés, és fülembe cseng Lili melódiája:

           Mikor e kis könyvbe nézek,

           Feltámadnak az emlékek.            

Küry Klára, mosolyogj békében!

Pásztor Árpád 

798   Ardelao • előzmény797 2018-05-07 20:01:52

Szinte valamennyi korabeli újság hasonló hangvételben emlékezett meg Küry Kláráról. Mégis érdemesnek tartom idézni a PESTI NAPLÓ 1935.04.18-i számában megjelent nekrológot is. Ebből tudjuk meg pontosan, mi okozta a szomorú fordulatot Küry Klára karrierjének alakulásában.

PESTI NAPLÓ, 1935.04.28.:

         Küry Klára meghalt

(1. rész)

          Az örökké mosolygó, bánatában, elhagyatottságában, öregségében is mosolygó Küry Klára szobaton délelőtt meghalt az Üllői úti Korányi Klinikán. Halálos ágyán is biztosan mosolygott, erőszakosan, negédesen, fájdalmasan, de mosolygott, mert operettprimadonna volt, szubrett, akinek a mosolya hozzátartozott életéhez, sikereihez és a mosoly akkor is ajkára, arcára kövesedett, amikor a siker, az élet elfutott mellőle, és itthagyta reménytelenül, számkivetve az ünneplés, a siker deszkáiról, de mosollyal csüggedt, a panaszkodásban kifáradt ajkán.

          Milyen tragikus, fájdalmas volt ez az ajkára fagyott mosoly! Milyen vádló némasággal panaszolta évek óta szerzőknek, igazgatóknak, ha a véletlen összehozta velük:

          — Itt vagyok én, Küry Klára, a régi híres Népszínház ünnepelt szubrettje, a híres primadonna, mért nem akartok, mért nem szerződtettek, hiszen a mosolyom ma is a régi, a Küry Klára mosolya!
          A Küry Klára mosolya...
          Amelytől és amelyért az 1890-es évek Budapestje megbolondult, amely lázba hozott ifjakat és öregeket, amely körül szenvedélyes harcokat vívtak, amelyet bódult tapsorkánban ünnepelt a színház kaszinósoros, frakkos, ujjongó premierközönsége és utána az egész ország, Küry Klára mosolyát az egész, nagy Magyarország.
          Emlékezem, mikor felkerült Kolozsvárról Budapestre, mikor egy estéről a másikra mint varázslat hódította meg a közönséget és foglalt helyet mindenek szívében.
          1892-ben lehetett, felsőbb gimnazista koromban ...
          Úrilány... az apja Kolozsvárott ügyvéd... tudta mindenki róla. Előkelő családból való! Az akkor még ritka, nevezetes eset volt, ha úrilány színésznő lett.
          A Nebántsvirágban lépett fel, és tüneményes sikert aratott, egyszerre Hegyi Aranka, Komáromi Mariska, sőt Blaha Lujza versenytársa lett. A Népszínház igazgatója Evva Lajos volt, Rákosi Jenő sógora. És Budapest népe csak úgy tódult az új csodát ünnepelni.

          Az akkori idők női szépségének megtestesítője volt Küry Klára. Se nem magas, se nem alacsony, kis lábú, karcsú derekú, de telt vonalú, inkább kövérkés, babaarcú és ajkán a letörülhetetlen, megrögzött primadonnamosoly, a pattogó, »töntörgő« beszéd, — csupa mosoly, csupa selyem, csupa primadonnaság.

          Jött Kolozsvárról és győzött Budapesten.
A francia vaudeville divatja uralkodott akkor a Népszínházban, és ennek a bájos műfajnak üdvöskéje lett Küry Oszkár ügyvéd úr és Kosztka Róza mama lánya. A Nebántsvirág csak a bemutatkozás volt, a franciás pikantériájú, ízű Pálmay Ilka örökének elfoglalása, de azután következett a Fanchon asszony lánya, a Bibliás asszony, Brigitta és a párizsi kis színpadok műsorának felvonulása és sikere Küry Klára jegyében.

          Minden egyes fellépte újabb és nagyszerűbb sikert jelentett. Fiatalsága, bájos egyénisége, affektált naívsága — az idejebeli primadonnák sikerének főfegyvere — ellenállhatatlan vonzóerőt biztosítottak neki és mindennek a tetejébe jött a Lili felújítása.

          Hegyi Aranka kihívása!
          A bájos kis, szentimentális vidámságú francia énekes vígjátékot addig Hegyi Aranka játszotta, a Népszínház másik híres, nagy primadonnája, sokkal érettebb, dúsabb színjátszó tehetség Kürynél, de a sikerekben és új népszerűségben gazdagabb szubrett rávette Evvát, hogy neki is osszák ki Lilit... Ez megtörtént és Küry Klára döntő sikert aratott.

          Fiatalsága, bájos volta, csengő kis hangocskája itt is győzött, és a Lili egy idényben vagy 10-szer ment zsúfolt ház előtt, ami akkor óriási sikert jelentett.

          Küry Klára és édesanyja, Róza marna korlátlan ura lett a Népszínháznak. Az történt, amit ők akartak, olyan darabokat adtak elő, amelyeket ők választottak, és a Küry-lakás szemben a Népszínházzal a Rákóczi út és Erzsébet körút sarkán darabok, színészek, színésznők sorsa felett döntött.

          A Küry-mosoly diadalnapjait élte!
          Mindehhez járult az a pletyka is, amely szájról szájra járt a városon és az országban, hogy az isteni Klárinak egy főherceg, a máltai lovag: Jenő udvarol... Primadonna és főherceg! Kell-e ennél népszerűsítőbb romantika?         

(Folytatom.)

797   Ardelao • előzmény796 2018-05-07 19:59:07

Az utolsó felvonás ……

KIS UJSÁG, 1935.04.28.:

KÜRY KLÁRA, A BÉKEIDŐK NAGY SZÍNÉSZNŐJE, SZOMBATON REGGEL MEGHALT

          A régi, boldog Nagymagyarország egy elhervadt és majdnem elfelejtett rózsaszála örökre letört: Küry Klára szombaton reggel kilenc órakor meghalt. A szép, diadalmas, zengőhangú, édesszavú színésznő elmúlásának hírére bizonyosan sokan törölnek ki egy-egy könnycseppet a szemükből azok közül, akik legszebb ifjúságukat élték abban az időben, mikor Küry Klára hírneve ragyogó csillag gyanánt égett a magyar színművészet egén. Elment a lelkek gyönyörködtetője, szívek megremegtetője. Az utóbbi időkben ugyanis úgy járt már a világban, szegényen és szomorú léptekkel, mint egy ittfelejtett emlék, elhomályosodott hajnal, megfagyott mosoly.

          Küry Klára abban az időben lett a nemzet nagy primadonnája, amikor még Blaha Lujzának, a „nemzet csalogányának" magyar dalai csattogtak és Pálmay Ilkáért rajongott az ország apraja-nagyja. A régi Népszínházban aratta legnagyobb sikereit. A régi Népszínház minden este a lázak, a művészi izgalmak központja volt. Mikor vége felé járt az előadás, ezrek és ezrek csoportosultak a fővárosnak ezen a legforgalmasabb pontján. Megakadt a forgalom, vesztegeltek a fiákerek, kiürültek a villamosok, és mindenki odatódult a színház kijáratához, hogyha már be nem juthatott a nézőtérre, legalább az utcán láthassa szemtől-szembe a híres primadonnát. Küry Klára pedig jószívvel ragyogtatta mindenkire forró mosolyát, művészetének csodálatos szépségét és melegségét. Aki vidéken élt és Budapestre jött, lehetetlen volt elmulasztania, hogy meg ne hallgassa, s meg ne bámulja Küry Klárát.

          A népszerűség, a dicsőség és a jólét díszhintaján robogott a nagy magyar művésznő fölfelé regényes és különös pályafutásának meredélyén, és amilyen hirtelen lett naggyá, olyan gyorsan tűntek le színpadi dicsőségének ragyogó napjai. Megváltozott a világ, változtak az erkölcsök, átalakult az ízlés, más ma a színpad, más a művészet — új csillagok jöttek. Hirtelen fellobbanó és eltűnő új csillagok követik egymást, és mégis, Küry Klára művészetének fényét nem tudták egészen elhomályosítani.

          Most Küry Klára is elment, de emléke tovább él a magyar dalban, ami szerteszáll a tavaszi szellő szárnyán és átsuhan a trianoni határokon...“

796   Ardelao • előzmény794 2018-05-07 19:44:38

Próbáltam megkeresni az általad betett két cikk „utózmányát“, de nem találtam nyomát.

1928-ban Küry Klára már 58 éves volt. Kemény Egon operettjében tehát már csak „nagymama“ szerepet kaphatott volna. Ez a periódus ráadásul már Küry Klára mellőzöttségének az idejére esett, amely a művésznőt megbántottságában „önkéntes száműzetésre“ késztette. Az újságok nem írnak arról, miért változott az eredeti terv. Betegség, sértődöttség állt a háttérben? Ki tudja? Mivel hangfelvételek nem állnak rendelkezésre, nem lehet tudni, mennyire őrizte meg Küry Klára idősebb korára az énekhangját. De az operettet sem áll módunkban meghallgatni teljes egészében. Így az sem ítélhető meg, hogy a feltételezetten neki szánt szerep milyen énekesi teljesítményt igényelt.  Valószínűleg Felhő Rózsi volt az, aki a darabban Küry Klára helyébe lépett, hiszen korban - és akkor már alkatban is - ő állt hozzá a legközelebb.

795   Ardelao • előzmény794 2018-05-07 12:07:28

Talán megtalálom a neten a szereplőváltás okát. Mindenesetre Kemény Egon zenéje a legtöbb esetben magas fokú énektudást igényel. Küry Klára - bármennyire is magával ragadó egyéniség volt – hangját tekintve nem lehetett a legjobb választás. De Somogyi Erzsi (Bogyó) hangja sem vetekedhetett Eggerth Mártáéval.

Az egyetlen – YT-n elérhető – hangfelvétel Küry Klárától:

Küry Klára - Hoci a szádat -  – Betétdal Jean Gilbert „Ártatlan Zsuzsi“ c. operettjéből

https://www.antikvarium.hu/foto/jean-gilbert-az-artatlan-zsuzsi-14484040-eredeti.jpg

794   smaragd • előzmény793 2018-05-07 11:40:49

 

Küry Klára

és

KEMÉNY EGON: „Kikelet ucca 3” című „pesti operette”-jéről két előzetest találtam, amelyeket kivonatosan alább olvashatunk:

Az Est

1928.augusztus

„Csak operetteket játszik ebben a szezónban az Operettszínház. A Belvárosi Színház kivételével szombaton már minden budapesti színházban játszani fognak.

...Csupán a Fővárosi Operettszínház állapította meg már előre a műsorát egészen a jövő tavaszig.

...A következő darab Lakatos László és Kemény Egon - egy fiatal magyar zeneszerző - operettje, amelynek címe: Kikelet ucca 3. Ennek egyik főszerepét Küry Klára fogja játszani, aki hosszú évek óta most fog először színpadra lépni.”...

(A darab szövegkönyvét végül nem Lakatos László írta./s.)

Pesti Napló, 1929. január

„Küry Klára: Küry Klára

Szirmai Imre: Szirmai Imre

A Fővárosi Operettszínházban sikerrel kerül színre estinkint a Miss Amerika című revűoperett. A siker egyik természetes következménye az, hogy a színházban egyelőre a - Vígszínház együttese tartja próbáit O'Neil darabjából. A Fővárosi Operettszínház csak februárban kezdi meg a sorra következő újdonság próbáit.

Mi lesz az újdonság? Valószínűleg a Kikelet ucca 3. című operett, amelynek librettóját Bródy István és Harmath Imre írta, zenéjét Kemény Egon szerezte. Kimondottan tavaszi újdonságnak szánta ezt az operettet a színház s ezért március vége előtt nem akarja színre hozni.

A Kikelet ucca 3 egyik legnagyobb érdekessége az, hogy szerepelni fog benne Küry Klára és Szirmai Imre. Küry Klára szerepét Küry Klára, Szirmai Imre szerepét Szirmai Imre fogja játszani.”

(Végül nem így alakult, Küry Klára a januári tervek ellenére áprilisban nem lépett fel a bemutatón, később sem szerepelt darabban. Talán megtaláljuk egy másik cikkben, mi lehetett ennek az oka.

A főszerepet Somogyi Erzsi játszotta, aki a Nemzeti Színházból jött át, ez volt első operettszerepe. Vannak dokumentumok, miszerint tőle Eggert Márta vette át a szerepet, újságcikkben még nem találtam erről említést./s.)

793   Ardelao • előzmény791 2018-05-07 11:09:49

"A színpadra visszatérő Küry Klára vallomásai tragédiájáról  (1925-ben)

„[…]   A köztudtaban úgy él Küry, mint Blaha Lujza, Pálmay Ilka és más régebbi híresség kortársa, holott ő az újabb generációhoz tartozik, ahhoz, amelynek ma legkiválóbb reprezentánsa Fedák Sári. Hogy mégis besorozták Küryt a régiek közé, hogy hosszú évek óta távol él a színpadtól, noha most lehetne pályájának zenithjén, ez tulajdonképpen pesti dolog. Nem regény, nem dráma, egyszerű pesti történet a színésznőről, akit hogyan és miért, nem tudom, kitartó hajszával kiintrikáltak a színpadról.

          Ez tragédia higgye el – hangoztatja az esős februári délelőttön Küry Klára és végignéz a négy egymásbanyiló szép szobán, amit szerencsésen átmentett ide a magánéletébe, a hajdani országos sikerek, mámoros örömök romjaiból.

          Ahogy múltak az évek – vallja tovább Küry Klára – az emberek elraktároztak emlékeik közé és én hallgattam. Pedig kiáltani kellett volna, beleharsogni újra és újra ebbe a városba, hogy velem nagy-nagy igazságtalanság történt, nekem még mindig ott a helyem a deszkákon, ahol nem is olyan régen egyike voltam a legünnepeltebbeknek. Dehát csak múltak az évek s ahogy múltak, belefásultam, beletörődtem a sorsomba. Talán rosszul tettem, lehet, hiszen egy nappal sem vagyok idősebb Fedáknál, sőt, Fedák már nagyban bálozott, amikor én, tizenhatéves csitri lány Pestre jöttem. Mégis Fedák ma fiatalabb, mint volt, engem meg öregnek tesznek meg. […]“

Megj.: Fedák Sári 1879-ben született, ami Küry Klára világra jöttének évéhez - 1870-hez - képest testvérek között is 9 év korkülönbséget jelent. De megbocsájtható Küry Klára tévedése, hiszen éveink számának a sokasodásával feledékenységünk is egyre markánsabban jelentkezik! ;-)

792   Ardelao • előzmény791 2018-05-07 09:13:34

Ahol azonban a fergeteges siker még egy ideig hű társnak bizonyult ….

ELLENZÉK, 1922.01.19.:

Küry Klára Amerikában. Bécsi tudósítónk jelenti: Küry Klára, a Népszínház diadalmas művésznője, múlt év decemberében Newyorkba érkezett. Még ki sem pihenhette az út fáradalmait, már december 11-én, vasárnap este fellépett a newyorki Lexington-Hall-ban, december 12-én pedig már Philadelphiában. Küry Klárát a Lexington-Hall koncerttermében való megjelenésekor leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a közönség. Az utólérhetetlenül graciőz művésznő magyar dalokat énekelt Az amerikai magyarok pedig, akik igen jelentős számban voltak jelen, elhalmozták bájos vendégüket virággal. Másnap, december 12-én már Philadelphiában ostromolták a magyarok és az angolok a koncerttermet. Küry Klára sikere nem maradt mögötte itt sem a newyorkinak, s közönségét itt épp úgy elvarázsolta, mint Newyorkban. Harmadik állomása a new jerseyi Trenton volt Küry Klárának. Itt akkora közönség óhajtotta látni és hallani, hogy a fele sem fért el a színházban. Minden talpalatnyi helyet elfoglaltak, a színház zsúfolva volt lelkes emberekkel. Tiszteletére háromszázterítékes bankettet is rendeztek, ahol angol és magyar felköszöntők egész sora hangzott el. Küry Klára maga felelt angolul, majd magyarul. Trenton után Detroit magyar és angol közönsége ünnepelte viharosan Küry Klárát. Még nagy turnéja van odaát és csak a tavasszal érkezhetik haza Budapestre. — Újabb amerikai híradás szerint Küry Klára azóta Pittsburgban, Clevelendban, Chicagóban és környékén hangversenyezett, mindenütt óriási sikerrel.“

791   Ardelao • előzmény789 2018-05-07 06:23:17

Amikor Evva Lajos igazgatót a Népszínházban Porzsolt Kálmán váltotta fel, elkezdődött Küry Klára karrierjének lassú hanyatlása. Erről az új színigazgató a következőket írja:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1931/11. szám:

Primadonnapárbaj

A Népszínház regénye

Írta: Porzsolt Kálmán

„[…]   Mikor Küry Klárát az első szerződés miatt meglátogattam, rendkívüli meglepetés ért. A művésznő hivatkozott arra a kijelentésemre, hogy minden tagnak régi szerződését megújítom és erre fiókjából kihúzott két szerződést, amelyeket Evva Lajos neki levél formájában titokban adott és amelyekről nekem sejtelmem sem volt és ami titok volt az egész színház előtt.

          Az egyik levélben Evva Lajos a szerződésben írt fizetésen kivül 5000 forint fizetési pótlékot biztosított. A másik levél már nem anyagi, hanem felfogásom szerint nemcsak művészeti, hanem erkölcsi jogot is biztosított az igazgató rovására. Nevezetesen ebben az írásban elődöm Küry Klárának minden szubrett-szerepre előjogot biztosított.
          Kínos meglepetés volt ez nagyon. De mint könnyelmű gavallér, az 5000 forint többleten hamar túltettem magam és megadtam a művésznőnek, de a szubrett szerepkörre való előjogot sohasem adtam meg neki. Ez keltett Küry Klára és az igazgatóság között olyan ellentétet, ami minden gyengédségem és tiszteletem mellett is egész népszinházi igazgatásom végéig tartott.
          Mit jelenlett ez az előjog az összes szubrett-szerepekre? Azt, hogy az igazgató minden darabot, amiben szubrett-szerep van, előzetesen bemutat Küry Klárának és csak abban az esetben adhatja ki másnak a szubrett-szerepet, ha arra a művésznő nem reflektál.

          Én nem is álmodhattam a Küry-féle szerződéskor arról, hogy később egy nagy szubrett-tehetséget, Fedák Sárit, felfedezem, de mint önérzetes író, az igazgatói, irodalmi és művészeti jogaimnak feladását láttam abban, hogy én szerepválasztási jogomat bárkinek átadjam. […] Ez elvi kérdés volt, amiben nem engedtem. Nem a Fedák kedvéért, hanem a magam írói és igazgatói önérzetéért.
          Hogy ehhez az igazgatói joghoz ragaszkodtam, abból természetesen Fedák Sárinak haszna lett később. Mert akkor jogom volt neki kiadni nagy szerepeket, anélkül, hogy Küry Klárát meg kellett volna kérdeznem. A ,,Santoy"-t is így kaphatta meg. A „Santoy"-nál tehát, ahol Kürynek is volt szerepe, nem támadhatott ellentét sem a két primadonna, sem az igazgató között.
          Az ellentét később támadt, mikor Huszka Jenő, Bakonyi Károly és Martos Ferenc operettjét, a „Bob herceg"-et adtam elő, még pedig százszor egymás után, úgyhogy Küry Klára és a többi primadonna három és fél hónapon keresztül nem juthattak színpadra. […]“

790   Ardelao • előzmény789 2018-05-06 21:34:01

A „Kakas Márton“ c. élclap 1903.04.19-i számában pedig erről a - talán még a maga korában sem mindennapi - fogadtatásról az alábbi „cikk“ jelent meg:

Küry Klára koszorúi.

A napilapok hiányosan közölték a Küry Klára babérkoszorúinak fölírásait. A kifelejtetteket íme közzé tesszük most mi:
Küry Klárának — a honfiak.
Küry Klárának — a honleányok.
Küry Klárának — a búrok.
Küry Klárának — az öregek.
Küry Klárának — a szőkék.
Küry Klárának — a hirtelenszőkék.
Küry Klárának — ladi, ladi, lom!
Az aranyosnak — a hosszúak.
Az egyetlennek — a szanitéczek.
A páratlannak — többen.
Ő neki — még többen.
A csillagnak — a legtöbben.
(A sorozatot nem folytatjuk.)

789   Ardelao • előzmény788 2018-05-06 21:30:17

Az alábbi újságcikket azért találom érdemesnek idézni, mert olyan hangulatot ír le, amellyel manapság aligha lehet találkozni egy-egy színházi előadás után. A drasztikus történelmi változások és a nagyvilág médiacsatornáinak otthonainkba történt, önkéntes „beköltöztetése” korunk hétköznapi emberét egyre közömbösebbé tették és teszik a szenzációkról vagy akár a katasztrófákról szóló hírekkel szemben. A lelkesedés ilyen mértékű megnyilvánulása a ma embere számára, mondhatni, felfoghatatlan. Nálunk – sajnos – már csak egy magyar győzelemmel végződő focimeccs váltana ki talán ilyen eksztázist … :(   

BUDAPESTI HÍRLAP, 1903.04.14.:

          „(Küry Klára) a hosszú szünetelés után, amelyre a Bob herceg rendkívüli sikere kényszerítette, húsvét vasárnap este lépett föl először a Népszínház színpadán kedves szerepében, a Lili-ben. Tisztelői, az egész zsúfolt színház, fölhasználták ezt az alkalmat arra, hogy nagy örömmel tüntessenek a negyedfélhónapja nem látott művésznő mellett. Előadás előtt a színpadon Porzsolt igazgató adta át Küry Klára százezer tisztelgőjének aláírását, egy csinos mívű szekrényben. A közönség nevében Hegedűs Izsó, tüzér-önkéntes üdvözölte a művésznőt, kinek köszönő szavai után megkezdődött az előadás, s vele a virágesőnek, tapsnak, lelkesedésnek, ünneplésnek ama zajos sorozata, mely az utolsó hónapok történetében már majdnem mindennapivá lett a Népszínházban. A lelkes közönséget Küry Klára játéka és éneke mindig újabb és újabb kitörésre indította.
          Az előadás előtti ünneplésből idézzük Porzsolt Kálmán igazgató beszédének e végső sorait:
          Íme e babérerdő bizonyság Isten és ember előtt, hogy Magyarországon van elég babér az arra érdemes tehetségnek, írók és művészeknek nem kell egymás fejéről letépni a babért, mindenki megkapja a magáét dúsan, érdeme szerint. — Ama napon, melyen Küry Klára a színpadra lép, ízléstelenséget nem szabad e színpadon elkövetni. Ily ízléstelenség volna, ha én dicsérném, én éltetném ma Küry Klárát. Dicséri és élteti őt a közönség. Én azt a közönséget éltetem, mely a Népszínházat élteti. (Élénk éljenzés.)
          Küry Klára, az ünnepelt művésznő a következő szavakban mondott köszönetét:
          A színész alkotása múlandó. A jutalom is, amelyben sikere kifejeződik, a taps elcsattan. Ez a társulás a színész munkája és e munka eredménye közt. Mérhetetlen a hálám a közönség iránt, a közönség hódolójává tesz, hogy a szíve megtalálta a jutalmazásnak olyan módját, amely a szeretet írott jele gyanánt, örök, tőlem immár elválhatatlan. Mindeneknél jobban a színész érzi az ilyen kitüntetés értékét. Százezer embernek, férfinak, asszonynak, leánynak, aki köszönt engem, százezerszer köszönöm én nagy meghatottsággal és hűséggel. E gyöngédség formája, módja, tartalma, amily rendkívüli, olyan mély érzéseket táplál bennem a százezrek mindegyikének kezei iránt, amelyek e lapok sokaságát megtöltötték. Boldoggá tesz, hogy ezt a nevezetes gyönyörű emléket átvehetem, hogy átvehetem a Népszínház színpadán, hogy átvehetem kedves igazgatóm kezéből, kedves pályatársaim és azok körében, akik illatos babérral idesereglettek. A jó Isten áldja meg mindnyájukat!
          Az ünnepi alkalomra küldött tömérdek sok virág és egyéb adományokból kiemeljük a következőket: Küry Klárának — Porzsolt Kálmán; Küry Klárának, a legnagyobb színpadi genienek — a százezer hódoló aláírás szervező-bizottsága; Küry Klárának, a magyar operettszínpad büszkeségének; Küry Klárának, az ihletett művésznőnek — száz egyetemi polgár; Küry Klárának, a művészi ideálnak — a volt iskolatársak szövetsége; Imádjuk Küry Klárát — a demokraták 1903. április 12.; Küry Klárának — a híres város; Küry Klárának — kolozsvári bámulói; Küry Kárának hódolattal — a tisztviselők; Küry Klárának — a tüzér-önkéntesek; Küry Klárának — a szegedi fiatalság; A szép húsvét napján Küry Klárának lipótvárosi tisztelői; Küry Klárának — a Ferencváros polgárai; Mindnyájan csodáljuk Küry Klárát — a józsefvárosiak; A kolozsváriak —- Küry Klárának; Küry Kláranak — a teknikusok; Küry Klárának — Pécs város közönsége; Küry Klárának — a kereskedő ifjak; Küry Klárának Lili estéjén 1903. április 12-én — a terézvárosiak; Küry Klárának — a bécsi magyarok; Küry Klárának szeretettel — a demokrata asszonyok. Különösen föltűnt a kolozsváriaknak nagy aranykoszorúja; tömérdek sok egyéb ajándék, számos aranykeretbe foglalt női arckép, galamb, nyúl, húsvéti tojás és egyéb.“ 

788   Ardelao • előzmény787 2018-05-06 11:22:43

A korabeli hírlapokból kitűnik az is, hogy Küry Klára és édesanyja, „Róza mama“, mindent megtett azért, hogy a megjósolt „fényes jövő“ a színpadon valóra váljék. Az anya közreműködése leánya karrierjének erőteljes megtámogatásában azért is meglepő, mert korábban éppen a szülők ellenezték gyermekük úrilányhoz nem illő pályaválaszását. A Népszínházban egyre nagyobb befolyásra tettek szert, tőlük függött a színház műsorterve, és Küry Klára, mindenki „Klárikája“, igazi primadonnaként viselkedett, beleérte e magatartás árnyoldalait is.

1900.06.24-i számában a „Kakas Márton“ c. élcalp jellemzően a következő „tudósítást“ tette közzé:

Küry Klára szerződése

A búr háború lezajlott, de az emberek mégsem érdeklődnek Kína iránt. Mindenki csak Küry Klára szerződésével foglalkozik. Aláírja? Nem írja alá? Marad? Elmegy ? A Magyar Színházhoz? Külföldre? Színházat nyit? — ezek a nagy és fontos kérdések.
A mai nap eseményei ez ügyben a következők:

I.

Őrült az utcán. A rendőri sajtóiroda jelenti: ma délután egy jól öltözött, 32 — 35 évesnek látszó úriember hirtelen megállt az utcán és minden arra menőt így szólított meg:

— Képzelje csak, aláírja!
Eleinte rossz tréfának tartották a dolgot, később azonban kitűnt, hogy a szerencsétlen ember őrült. Abba őrült bele, hogy Küry Klára aláírja-e a szerződését, vagy nem.

II.

Öngyilkosság. Nagy csődületet okozott a rakparton egy öngyilkossági eset. Egy fiatalember a Dunába vetette magát, s mire a matrózok ki tudták húzni, már meghalt. Zsebében 34 krajcár aprópénzt és egy levelet találtak. A levél így szól: »Utolsó kívánságom, hogy Küry Klára kapja meg az állandó páholyt, a ruhakölcsönzési engedélyt és írja alá a szerződését.«

III.
Az állami gépgyár sztrájkja.
A munkások az állami gépgyárban még mindig sztrájkolnak. Ma egy deputáció járt az igazgatónál a következő föltételekkel :
1. Emeljék föl a munkabért.
2. Biztosítsák a munkásokat baleset ellen.
3. Szállítsák le a munkaidőt.
4. Eszközöljék ki, hogy Küry Klára írja alá a szerződését.“

787   Ardelao • előzmény786 2018-05-06 11:18:58

VASÁRNAPI UJSÁG, 1892, 803. oldal:

KÜRY KLÁRA

Emlékszem reá, most harmadéve történt, hogy a vigadó kis termében valamelyik zongoraművésznőnk hangversenyt adott. A műsoron egy új név szerepelt: Küry Klára s utána egy pár kis dal czíme következett. A terem zsúfolásig megtelt — mint utólag kitudódott — a Küry Klára tisztelőivel. A mint «Klárika», így emlegette ott mindenki, az emelvényre lépett, falrengető tapsba tört ki az arany ifjúság, mely őt a szalonok mulatságaiból ismerte és bámulta. S a mikor kisterjedelmű, de rendkívül behízelgő, kellemes hangján elcsicseregte dalait, s ráadásul pajzán vidámsággal elkaczagta a Patti Adelina által híressé tett «nevető dal»-t, fölmelengett az egész közönség, a taps általánossá vált s még a szigorú kritikusok arcza is földerült. Másnap azután a lapok is azt mondták: «Íme egy leány, a kit az isten is színésznőnek teremtett!»

[…]

Küry Klára 1890 április 8-án álnév alatt lépett először a színpadra Kolozsvárott a «Tiszt urak a zárdában» czímű operettben s a műízléséről híres kolozsvári közönséget egy csapásra meghódította. Csakhamar ő lett a színház csillaga, vonzó ereje, a kiért rajongott az egész város. Minden föllépése telt ház előtt folyt le, s a színpad virágos kertté változott, a mint egy-egy újabb szerepet bemutatott. De lehetetlen volt gyönyörűség nélkül nézni. S az igaz elismerésnek kellett tartanunk azt a zajos tetszést, mely énekét és játékát egyaránt kísérte. Hasonló sikert ért el a «Fanchon asszony leánya» operettben, mint Javotte, az utczai énekes leány, a ki minden hallgatójának a szívét-fejét elbódítja. Egyik képünk ép e szerepében mutatja, arczán a kéményseprő csókjának nyomával.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/db/K%C3%BCry_Kl%C3%A1ra_Javotte_Strelisky.jpg

(Küry Klára Javotte szerepében)

Küry Klára e két szerepével gyönyörködteti hetek óta a budapesti publikumot s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő most a népszínháznak az egyik mágnese. A hatás, melyet a közönségre gyakorol, nem annyira művészetében van, mint inkább lényében és előadási modorában. Küry Klárának szép alakja, szőke haja, érdekes, pikáns arcza van, mely még akkor is elragadó, a mikor elfintorítja. Kék szemeiből az életkedv, a pajzánság derűje sugárzik, s temperamentuma felvillanyozó. Akár tánczol, akár szökdécsel, akár kaczérkodik, minden mozdulata természetes és bájos. Hangja kellemesen csengő szoprán, mely most van fejlődőben.

Szóval az új énekesnő meg van áldva mind azzal a természeti adománnyal, mely egy művésznőt művésznővé tesz. Ha azt nem is írjuk róla, mint egyik ismertetője, hogy «a művésznő az édennek egyik földre tévedt sugara», de szívesen elismerjük benne a talentumot. Az operett lenge múzsája homlokon csókolta őt, fényes jövő vár reá a színpadon.

 Dr. KOVÁCS DÉNES.“

786   Ardelao 2018-05-05 16:46:40

A most következő művésznőről szerencsére rengeteg információ található a neten. Bár ő énekhangját tekintve nem tartozott a legkiválóbbak közé, de személyiségének varázsa maradandó emléket hagyott mindazokban, akiknek volt szerencséjük színpadon látni őt. Az ok, amiért érdemesnek tartottam itt is felidézni emlékét, a TV egyik kvízműsorában rejlik. A kérdés, amelyet a huszonvalahány éves versenyzőnek meg kellett válaszolnia, így hangzott: „Ki volt Blaha Lujza?” A felkínált négy válaszlehetőség közül a versenyző a „politikus”-t választotta! Nos, nem szeretném, ha az ifjak közül valaki egyszer még Küry Klárát is a politikusok közé sorolná ….

Küry Klára színésznő

Küry Klára színésznő, operettprimadonna

Jászkisér, 1870.03.27.-Budapest, 1935.04.27.

 „Egyike azoknak a művésznőknek, akik színpadra lépésükkel megtörték a babonát, amely sok ideig uralkodott ebben az országban, és szégyellt volna rangbeli (hogynemondjuk: úri) családból színésznővé lenni. Küry Klára is ilyen tőről fakadt, amennyiben atyja: tófalvi Küry Oszkár dr., Pestvármegye tb. ügyésze, anyja Kosztha Róza, szintén úri családból származó nemesi sarj volt. Küry Klára talán nem is gondolt a színpadra, amikor mint a szigorú és rátartó Küry Oszkár dr. leánykája énekórákat vett Pauli Richárdtól, a M. Kir. Operaház egyik énekmesterétől és a régi konzervatórium tanárától. De a „véletlen” és az üdearcú szép leányka életének vezérlőcsillaga úgy akarták, hogy mindjárt énektanulmányai legelején, olyanoknak akadt meg rajta a szemük, akik azonnal meglátták benne a színpadi csillagot. Ettől kezdve elhatározott dolog volt, hogy Küry Klárának színpadra kell lépnie. Sok családi ellenzés, töprengés, készülődés, lámpaláz, sőt bizonyára nem kevés könny után, amikor Ditrói Mór, a kolozsvári Nemzeti Színház akkori igazgatója is serkentőleg és bátorítólag avatkozott közbe, a szülők engedékenysége addig enyhült a színpaddal szemben, hogy Küry kisasszony, aki soha színésziskolába nem járt, titokban betanulhatta a „Tiszturak a zárdában” című kedves Varney-féle francia operett Louise szerepét és álnév alatt fölléphetett ebben a „próbaszerepben”, mint Hajnal Klárika (ezt a nevet választotta a családi tanács a tizenkilenc éves szép leány „színpadi kalandja” számára) a kolozsvári színpadon. Erdélyország legtekintélyesebb lapja, a kolozsvári „Ellenzék”, ezt a nevezetes estét így örökítette meg. „Igen kedves és megnyerő színpadi jelenség. Ifjú, kellemes és üde, bár hangja nem nagy terjedelmű, kellemes, lágy és modulálóképes.” Ezután a sikeres fellépés után Ditrói Mór nyomban leszerződtette a „beérkezett” Hajnal Klárikát, aki mintegy két évig volt gyakran foglalkoztatott tagja és máris ünnepelt szubrettje a kolozsvári színpadnak. Két év elmúltával, vagyis 1892-ben már a budapesti Népszínház tagjai sorába hívta meg Evva Lajos és Hajnal Klári a „Nebántsvirág” címszerepében mutatkozott be a Blaháné, a Pálmay Ilka, a Hegyi Aranka, a Kassai Vidor, a Tihanyi, Dárdai és a többi ünnepelt fenomén elkényeztetett közönségének. Bemutatkozott és győzött. „Egyszerűség, természetesség, pajkosság, őszinteség és pezsgő jókedv: ezekkel dolgozott ez a kis Nebántsvirág.” Ezt írta róla többek között a „Budapesti Hírlap”, amelynek abban az időben kiváló tekintélyénél és nagy súlyánál fogva döntő szava volt új tehetségek sorsa fölött. A siker annyira teljes és biztos volt, hogy e naptól kezdve már nemcsak oka nem volt álnevet használni, de a rátarti Küry-család most már nyíltan büszkélkedhetett is leányával, aki ezentúl nem is használta tovább a Hajnal nevet (amelyhez később egy másik kiváló operettművésznő, Honthy Hanna is hűtlen lett), hanem saját családi nevén, mint Küry Klára írta föl nevét a magyar színpadtörténelem legszebb lapjaira. Népszerűsége, kedveltsége, varázsa szinte föllépésről-föllépésre fokozódott, és nem telt bele egy év és Küry Klára már az első színpadi csillagok között ragyogott, hogy onnan soha le ne tűnjön. Mamzelle Nitouche-ja, Lili-je, Roxelán-ja, San Toy-ja, Katalin cárnőbeli apródja, Ártatlan Zsuzsija, Szép Heléná-ja, Bibliás asszony-a, Víg- özvegy-e, Babá-ja, Muzsikuslány-a, Eurydiké-je, Erdészlány-a, Görög rabszolgabeli Aspásiá-ja, Kadettkisasszony-a, Fanchon asszony lánya és megannyi más elsőrendű szerepsiker felejthetetlenné tették nevét és művészetét még azokban a föllépéseiben is, amelyeket a Blaháné által kreált operettekben a nemzet csalogánya után vállalt. Így a Konti-féle „Eleven ördög”-ben, „Suhanc”-ban és hasonló szerepeiben is tudott önállóan nagyot alkotni. Ki-kirándult a prózai szerepek területére is, és különösen az érzelmes, lírai szerepekben ragadja magával a közönséget. „A búbos pacsirta”, a „Diákélet”-beli Katica, sőt a magyar népszínművek egynémely kedves leányalakja is sokasították sokoldalú sikereit. Vendégszerepeit a bécsi Carltheaterben. 1902-ben a Béldi-Fejér „Katalin” című operettben és 1904-ben megvált sikereinek színpadától, a Népszínháztól, ahonnan kulisszaintrikák és elviselhetetlen belvillongások űzték el. Művészi hajléktalanságának idejét sikeres külföldi vendégszereplésekre használta föl. Majd ismét haza vágyott, az ő közönsége elé és 1914-ben a Király Színház kötelékébe szerződött. „Daloskönyv” címen 55 eredeti dalt írt.

 (Liptay Károly)“

(MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON (SCHÖPFLIN ALADÁR szerk.)

785   Ardelao • előzmény784 2018-05-05 07:21:27

Hauser Mihály síremléke a Bécsi Központi Temetőben. A sírfeliraton születésének éveként az 1820. esztendőt  tüntették fel 1822 helyett. Kérdés, hogy születésének hónapja és napja (március 8.) helyes-e. A gyászoló hátramaradottak „Misko“-tól, a „drága nagybácsi“-tól vettek búcsút. Elképzelhető, hogy szegény hegedűművészünknek világutazásai közepette családalapításra már nem jutott energiája.

Misko Hauser Tonkünstler

geb. 8. März 1820, gest. 8. Dezember 1887

Die trauernden Hinterbliebenen dem theuren Onkel

784   Ardelao • előzmény783 2018-05-05 07:09:59

És hát – sajnálatos módon – a Hauser Mihályról szóló hazai nekrológ sem nélkülözte a rosszmájúságot. „A puszta csillogó virtuozitásnak a kora már … lejárt. Nem madár kellett, hanem szív.“ Talán a cikk írójából is ez hiányzott?

 FŐVÁROSI LAPOK 1887.12.11.:

Ausztriai hírek

„*** »A madár a fán.« Az ötvenes évek első felében ez a cím ismeretes volt, mint a Hauser Miska hegedűprodukciója, melyet Bécsben, Pesten, Stockholmban, Indiában, Newyorkban, Ausztráliában és a déli tenger szigetein egyformán mosolyogva tapsoltak meg. Nincs az a pénznem, melyből Hauser Miska (külföldön M i s k o -nak nevezve,) bőven ne aratott volna e flageolet-piece-szel. Egy ugráló madár mindenféle hangjait utánozta igen nagy virtuozitással. Bécsben azt mondták rá, az a madár »egy őrült cinege,«, amit később a Reményi Ede »Repülj fecském«-jére is alkalmaztak bécsi jó barátaink. Természetes, hogy »A madár a fán« csak kuriozitás volt, melyhez költészetnek, bensőségnek nincs semmi köze, de a déli szigetek félvadjai ép úgy megbámulták, mint a yankeek és indusok. Hauser pozsonyi születés volt, 1822-ben született, s a bécsi konzervatóriumban tanult Böhm és Meysedertől. A technikában sokra vitte, s 1839-ben kezdte virtuózi pályáját. Nagyobb híre azonban csak az ötvenes évek első felében lett, midőn külföldön a magyar ügy és száműzöttek iránt, kivált nyugati Németországban, Angliában és Észak-Amerikában igen élénken lángolt a rokonszenv. Ezt ő felhasználta, s ekkor lett belőle »Miska« és »Misko.« Elébb hazánkban s aztán négy világrészben csicseregtette a »madárt a fán.« Később németül »Egy osztrák virtuóz vándorkönyve« cím alatt adta ki úti élményeit. Volt mit mondania, hisz világszerte vagy ezerkétszáz hangversenyt adott, s Newyorkban Lind Jennyvel együtt szerepelt. Nyugodni Bécsben vonult vissza. Megpróbált 1874-ben még Németországban körutat tenni, de a puszta csillogó virtuozitásnak kora akkor már rég lejárt. Nem madár kellett, hanem szív. Utolszor két évvel ezelőtt játszott a pörtschachi fürdőben. Pár nappal ezelőtt halt meg Bécsben 66 éves korában.“

783   Ardelao • előzmény782 2018-05-04 18:09:19

Míg a külföldi sajtó általában áradozott Hauser művészetéről, idehaza visszafogottabb ünneplésben volt része. Íme, néhány példa (Az eredeti helyesírást a maihoz igazítottam.):

BUDAPESTI HÍRLAP, 1859.12.31.:

Hangverseny. Holnap, vasárnap, új év napján, délutáni fél 5 órakor tartandja Hauser Miska úr a múzeum dísztermében búcsúhangversenyét. Az előadandó darabok: 1. „Siciliano“ szerzette és előadja Hauser M. [...] 4. „Adagio“ szerzette és előadja Hauser M. [...] 6. a) „Irlandi dalok“ b) „Falusi dal“ c) „Honvágy“ magyar dallam, szerzette és előadja Hauser M. [...] 8. „A madár a fán“ szerzette és előadja Hauser Miska

No, és a kritika. Mintha csak a Café Momus egyik fórumozója írta volna: :)

VASÁRNAPI UJSÁG, 1859, 597. oldal:

Kakas Márton levelei (Megj.: Szerzőjük az a Kakas Márton, akinek egyik költeménye a fenti búcsúhangverseny 7. számaként  (?) ugyancsak elhangzott.)

[…] Múlt szerdán hallottuk Hauser Miska urat a nemzeti színházban (ha Hauser, hát miért „Miska?" , és ha Miska, miért „úr?"), aki hazánkfia levén, mind az öt világrészt bejárta, és hegedült fehér, fekete, réz- és olajszín-füleknek és blazírtaknak és barbároknak; művészeknek és kannibáloknak, sőt a „faágon éneklő madár" dalával annyira megnyerte még a pomárei félig fekete királyné szívét is, hogy ő mezítlábos felsége rögtön megajándékozá őt a haytii cserebogár-renddel. El kell ismernem, hogy nagy művészettel játszik, mindenre képes a hegedűn, még füttyöngetni is tud vele, és csicseregni mint a madár, az európai operákra írt változatai remekek, hanem arra, hogy az amerikai „fűzfánfütyülő" madárdala által annyira elragadtassam, mint az indus királyné, nem voltam eléggé mezítláb, a csizmám pedig nem lehetett hirtelen levetnem; mert tetszik tudni: magyar nadrágban és sarkantyús csizmában járok, annak a lehúzásához pedig famacska kell, és assistentia.“

A Hölgyfutárban megjelent tudósítás nem ilyen szarkasztikus, de a lelkesedés hangját itt is hiába keressük:

HÖLGYFUTÁR, 1861.01.15.:

„[…] A bekövetkező farsang nem sokat hagy reménylenünk. Az egyébkor oly vidáman farsangozó sopronyi közönség, mintha táncolni is elfelejtett volna. A komoly idők komolysága szállotta meg!
Hauser Miska hegedűművész a múlt hetekben több hangversenyt adott. Meglehetős pártolásban részesült.

r. l.

A magyar lapok természetesen a nem hallgatták el Hauser Mihály külföldi sikereit. Két-két róla szóló sornak azért szorítottak helyet az újságok hasábjain. Íme:

VASÁRNAPI UJSÁG, 1860, 291. oldal:

„(Hauser Miska hegedűművész hazánkfiát), ki jelenleg Konstantinápolyban hegedül, a szultán a Medsidje-rendjellel díszítette föl.“

VASÁRNAPI UJSÁG, 1863, 144. oldal:

„(Hauser Miska hegedűművész) hazánkfiát, legutóbbi európai körútja alkalmával, Olaszországban Viktor Emánuel a „György-rend"-del díszítette föl.“

De elégedjünk meg ezzel, mert tudjuk, legalább is magyar vonatkozásban igaz a mondás: Senki sem lehet próféta a saját hazájában ….

782   Ardelao • előzmény781 2018-05-03 05:35:07

Ám a történetnek itt nincs vége. Hausernak ismételten szembesülnie kellett Liszt  Ferenc sikeres voltával. Ezúttal azonban hegedűművészünknek nem kellett szégyenkeznie.

„[…] Az ifjú magyar hegedűművészt minden fővárosban, ahol a közönségnek bemutatkozott, meghívták a királyi udvarba is. Nyilván ezért történt, hogy Finnországban, Helsingforsban a hangversenye után való napon hatalmas pecsétes levéllel kereste a postás,
-— A levél Pétervárról jött, az udvartól — jelentette a kézbesítő.
A fiatal művész nem akarta elhinni, hogy ilyen nagy kitüntetés érheti. Mert a pétervári meghívással szemben szinte alig számított a skandináv udvarok vendégszeretete.
Másnap már Péterváron volt, ahol nyomban jelentkeznie kellett a cárnál.
— Úgy hallom, ön magyar — mondta a cár.
— Igen, felség, magyar vagyok.
— Akkor ön honfitársa a nagy Liszt Ferencnek.
— Igen, felség, büszke is vagyok rá!
— Nem foglalkozom sokat zenével — folytatta a cár, — de Liszt műveit nagyon szeretem. Sajnálom, hogy eddig nem ismerkedhettem meg vele. Én meghívom önt holnap estére, állítson össze olyan műsort, amelyben Liszt művei bőségesen szerepelnek. Már intézkedtem, hogy nyilvános hangversenyt is rendezhessen, talán négy nap múlva.

A fiatal magyar muzsikus szinte támolyogva ment ki a cár szobájából, amikor a főudvarmester intett neki, hogy a kihallgatásnak vége. Azután hazament a szállására, és szinte eszméletlenül feküdt a pamlagon órák hosszat. Nem tudta elhinni, hogy valóban a cárral beszélt, s hogy másnap a vendége lesz.

Amikor magához tért, azon töprengett, hogyan tegyen eleget a cár kívánságának? Honnan vegyen Liszt-féle hegedűkompozíciókat, amik nincsenek?
De nem töprenghetett sokáig. Elment egy zeneműkereskedésbe, megvásárolt néhány átírásra alkalmas Liszt-művet, azután bezárkózott, és nekifeküdt a munkának.
Másnap korán reggel megjelent a szállásán egy fiatal udvari tisztviselő. Azért küldték, hogy adja át műsorának a kéziralát. Hauser Mihály alig leplezett izgalommal adta át az írást. Attól tartott, hogy esetleg megtudják a kegyes csalást, hogy Liszt előadandó művei csak átiratok. De ezt a nyugtalanságot hamarosan kiűzte magából.

A cár Lisztet kívánt, tehát elő kellett teremteni, ahogyan lehetett.

Másnap, amikor a Téli palota hangversenytermében odaállt a dobogóra, egészen nyugodt volt már.

— Lesz, ahogyan lesz — gondolta a tizennyolc esztendős ifjú vakmerő higgadtságával.
Az estélyen megjelent az arisztokrácia színejava, a nagy generálisok, államférfiak, idegen diplomaták és a művészvilág néhány kiváltságos előkelősége.
És a művész mingyárt az első szám után olyan viharos tapsot kapott, ami az ilyen hangversenyeken egészen szokatlan volt. Az egész este folyamán állandóan ünnepelték, alig akarták leengedni a dobogóról.
llyen szerencsés első föllépés ulán természetesen a legszebb reménységekkel várhatta a nyilvános hangversenyének eredményét. A cár másodszor is meghallgatta mesteri játékát, s vele együtt az uralkodó család számos tagja és a főúri társaság nagy része. Két hetet kellett az orosz fővárosban töltenie, de már nem szállóban lakott. Mingyárt az első nyilvános hangverseny után meghívta egy arisztokrata család az otthonába, és ott tartották elutazásáig. […]“

(TOLNAI VILÁGLAPJA, 1934.04.25.: EGY MAGYAR MUZSIKUS KALANDJAI. Irta: Sebestyén Ede)

781   Ardelao • előzmény780 2018-05-03 05:25:29

Hauser Mihály és Liszt Ferenc kapcsolatáról ….

Nem tudom, mennyire lehet hitelt adni az alábbi visszaemlékezésnek, de tény, hogy Hauser Miskáról annak idején néhány nem túl szimpatikus történetet is rögzítettek. Megemlítették pl. túlzott „önmenedzselését“, sikerhajhászását. Nem hinném, hogy egy zseni ne lenne képes felismerni egy másik zseni képességeit, emellett valahogy időben sem stimmel a dolog. Hauser u.i. tíz évvel fiatalabb volt Lisztnél. Pelyhes állú pedig Liszt legfeljebb 16 éves korában lehetett. Tehát, az ominózus kijelentést Hauser ily módon 6 éves korában tehette. Ha a történet - lényegét tekintve - mégis igaz, akkor bizony Hauser Mihály az elért sikerek ellenére igencsak féltékeny természetű lehetett.Liszt finom reagálása a durva sértésre viszont teljesen hitelesnek tűnik.

Liszt Ferenc első diadalairól igen érdekes reminiscenciákat közöl Fridberg Ferenc, az ismert zeneíró és kritikus. Az érdekes adomákból közlünk egynéhányat.
— Egyszer Mannheimban hangversenyezett az akkor alig harminc esztendős Liszt Ferenc (Ez 1840-41 között lehetett. Megj. A.), de a hangversenyre alig húsz férfi és egyetlen egy nőhallgató jött el. Ezekhez Liszt a dobogóra lépve, a következő beszédet intézte: „Messieurs et madame, (Uraim és nagyságos asszonyom!) Minek is üljünk itt olyan feszesen és ceremóniásan, jöjjenek el inkább a lakásomra, a Central szállodába, ott eljátszom önöknek az egész műsort, és közben meg is ihatunk egy pohár pezsgőt!“ Úgy is történt: az egész hallgatóság elment Liszt szállására, az említett szállodába. Liszt pezsgővel és hideg ételekkel traktálta vendégeit, közben pedig eljátszotta a hangversenyére hirdetett egész műsort: az est folyamán azután a művész úgy összebarátkozott a hallgatóságával, hogy vége-hossza nem volt a felköszöntőknek és bruderschaft-ivásoknak. — Lisztnek legnagyobb ellensége Hauser Miska, a magyar születésű hegedűművész volt, aki üldözte, ahol csak tehette, és a többek közt egyszer egy nagy társaságban így nyilatkozott Lisztről, annak fülehallatára: „Ez a szédelgő becsapta az egész világot, a pápát, sőt még a magyarokat is.“ Liszt erre a megjegyzésre nem válaszolt, hanem leült a zongorához, és játszani kezdett; játékával annyira meghatotta a jelenlevőket, még Hausert is, hogy ez nyakába borult és össze-vissza csókolta a fiatal művész pelyhes arczát. Liszt azonban magától gyengéden eltaszította az ölelkezőt, és így szólt nevetve: „Most meg a cigány akarja rászedni Lisztet, aki a pápát és a magyarokat rászedte, a cigány tehát még furfangosabb Liszt Ferencnél.“ […].

(ZENELAP, 1898.05.15.)

780   Ardelao • előzmény779 2018-05-02 09:32:24

Eddig – hangzó anyagként – a youtube-on Hausernak csupán egyetlen rövidke szerzeményét találtam meg Phillip Sear, angol zongoraművész előadásában. Sajnos, e mű sem eredeti, csupán egy ismeretlen szerzőtől származó átirat:

Miska Hauser : Cradle Song Op. 11 No. 2

Sear a darabhoz fűzött kommentárjában („Miska vagy Max“) Hausert szlovák (?) zongoraművészként (?) és zeneszerzőként említi. Ismertetésképpen elmondja, hogy Hauser már 6 éves korában - egyszeri hallás után - komoly darabokat volt képes lejátszani. A művészt játékáért a bennszülöttek Tahitiban kenyérfa-terméssel és sült kutyahússal! ajándékozták meg, a török szultán pedig - az 1860-as években - egy értékes pipával tette gazdagabbá. Hauser a norvég királynőnek ajánlottan kétségtelenül írt egy bölcsődalt annak kisfia számára, de Sear nem biztos abban, hogy itt ugyanarról a darabról van szó.  

779   Ardelao • előzmény778 2018-05-02 09:25:55

Az Osztrák Császárság Életrajzi Lexikonában találhatjuk meg Hauser Mihály műveinek ugyan nem teljes, de a többihez képest mégis csak a legrészletesebb felsorolását:

  • „Nocturne av. Pfte., Op. 1“;
  • „Introduction und Rondo über ungarische Nationalmotive mit Pfte., Op. 2“;
  • „Mes Adieux à Varsovie, in Gmoll, Op. 5“;
  • „Morceau de Salon, Romance av. Pfte., Op. 6“;
  • „Introduction et Variations de Concert (Thèmes de Donizetti (av. Pfte.“, in E, Op. 7“;
  • „Bolero, Morceau de Salon av. Pfte., Op. 10“;
  • „12 Lieder ohne Worte mit Pfte., Op. 11“, darunter Nr. 1: „Liebeslied, in D“, Nr. 2: „Wiegenlied. in A“;
  • Dieselben, Op. 16, Nr. 3: „Schifferlied, in F“, Nr. 4: „Die Launenhafte, in Amoll“;
  • „La Melancolie, Etude de Concert av. Pfte., Op. 17“;
  • „La Sentimentale, Etude de Concert av. Pfte., Op. 18“;
  • „Tarantelle, Caprice av. Pfte., Op. 19“;
  • „Air russe varié av. Pfte., Op. 20“;
  • „Scherzo, Op. 22“;
  • „Lieder ohne Worte, Nr. 5: Die Ungeduld, in B, Op. 21“;
  • „Dieselben, Nr. 6: Die Sehnsucht, in G, Op. 23“;
  • „Dieselben, Nr. 7: Abendlied, Op. 24“;
  • „Le Printemps, Frühlingslied, av. acc. de Piano, Op. 25“;
  • „Lieder ohne Worte, Nr. 8: An die Heimat, ungarische Melodien in D, Op. 26“;
  • „Dieselben, Nr. 9: Die Blume, in A, Nr. 10: Der Traum, in Hmoll, Nr. 11: Das Fischermädchen, in B, Nr. 12: Wiedersehen, in C, nach Heine, Op. 27“;
  • „Scherzo, in Gmoll, Op. 22“;
  • „2 Lieder ohne Worte, Nr. 1: Gruss, Nr. 2: Russisches Bauernlied, Op. 28“;
  • „Melodies de Schubert transc. av. Pfte.“ Nr. 1: Ständchen, Nr. 2: Ungeduld, Nr. 3: Aufenthalt, Nr. 4: Lob der Thränen, Nr. 5: Liebesbotschaft, Nr. 6: Am Meere, Nr. 7: Mädchens Klage, Nr. 8: Die Forelle, Nr. 9: Das Fischermädchen, Nr. 10: Gute Nacht, Nr. 11: Der Atlas, Nr. 12: Der Müller und der Bach;
  • „Das Vöglein am Baume, Gr. Caprice burlesque, Op. 34“.“

A fenti, számozott műveken kívül még a következő Hauser-szerzeményeket adták ki:

  • „Grosse Fantasie über Lucrezia Borgia“,
  • „Andacht“,
  • „Kirchgang“,
  • „Niagara“,
  • „Indianisches Märchen“,
  • „Echo von San Francisco“, az itt említettek az offenbachi André Zeneműkiadónál jelentek meg;
  • az Ole Bullnak ajánlott „Rondo“,
  • „Variationen über italienische Themata“,
  • „The last rose of summer“,
  • „Die Jagd“,
  • „The Song of Tahity“.

Akad tehát kutatnivaló bőven Hauser Mihály témájában is. Bízom abban, hogy a fentiekből a youtube-on is megjelenik majd jónéhány darab.

778   Ardelao • előzmény776 2018-05-01 13:08:30

Egy magyar hegedűművész vándorlása négy világrészben
Írta Sebestyén Ede

 (2. rész)

Már Új-Orleansban voltak. Innen Közép-Amerikába utaztak s az Isthuson át Panamába. Tovább, tovább! A legviharosabb siker, a legerőszakosabb marasztalás sem állíthatta meg őket.

Panama után Kalifornia következett. A művészek öt hétig tartó kalandos és veszedelmes utazás után megérkeztek San-Franciskóba.

Itt nagy meglepetés érte őket. Négy európai művésszel találkoztak egyszerre. Itt volt Ole Bull, a világszerte ismert norvég hegedűművész, Lola Montez spanyol táncosnő, aki később Bajorországban történelmi szerephez jutott, Hayes Katalin énekesnő és Herz zongoraművész.

Ez sok volt egyszerre, de Hauser nem ijedt meg, és Lindh Jenny sem. Minden versenytársat levert a «Madár az ágon». Ezt a bizarr, ravaszul és sok kedvességgel és poézissel kigondolt különlegességet mindenki akarta hallani, s a legtöbb ember be sem érte vele, hogy csak egyszer hallgassa meg. Így történt, hogy Hauser és Lindh Jenny tíz hónapot töltöttek San-Franciskóban; Ole Bull és a többiek akkor már régen visszatértek Európába.

A két művész legközelebbi célja Új-Granada volt, azután Peru. Limában több hangversenyt rendeztek nagy sikerrel, de még sem volt maradásuk. A következő állomás Valparaiso, a Paradicsom völgye volt.

Itt szívesen megállapodtak volna néhány hétre, hogy pihenjenek is. De kellemetlen kalandjuk támadt a harmadik hangverseny után. Fanatikus benszülöttek összeesküdtek ellenük, és azzal vádolták őket, hogy bűbájosak, gonoszok és játékukkal eltérítik az embereket a templombajárástól. A folyton leskelődő összeesküvők miatt kénytelen volt a művészpár abbahagyni a hangverseny-sorozatot és elmenekülni.

Santiagóba utaztak, de rossz időben érkeztek oda. Lázas betegségek pusztították a lakosságot. Tovább mentek Ausztráliába, de az énekesnő itt elvált Hausertől, és más irányban folytatta útját.

*

Hauser Tahitibe ment. Európai szokás szerint megjelent a fővárosban a rendőrfőnöknél, hogy engedélyt kérjen hangversenyek tartására. A benszülött rendőrfőnök nagyon bizalmatlanul fogadta. Hegedűt sohasem látott, s azt sem sejtelte, mi lehet a hangverseny. Azt hitte, hogy kalózapitánnyal van dolga. Hat félmeztelen benszülöttel elkísértette Hausert a kormányzóhoz, tegyen vele, amit jónak lát.

A kormányzó francia ember volt. (Tahiti akkor már francia főhatóság alá tartozott.) Nagyon kedvesen fogadta a magyar művészt, a kellemetlen kísérőket elkergette és utasította a rendőrfőnököt,hogy adja meg a játszási engedélyt.

A nevezetes hangversenyt 1858-ban, október 6-án tartotta Hauser egy nagyon díszes teremben, amely azelőtt pogány templom volt. Az előadáson Pomare királynő is megjelent, aki nemrégen tért át a római katolikus vallásra. Amikor tarka-barka ruhájában, tollakkal, szalagokkal és gyöngyökkel fölékesítve, de mezítláb megjelent, hasonlóan tarka és mezítlábas palotahölgyeivel, az egész közönség fölállt, a kormányzó is. Meg a kormányzóval lévő francia tisztek is.

A királynő intett Hausernek, hogy kezdheti. A művész állához emeli hegedűjét és várja, hogy a közönség elcsöndesedjék. A királynő megint intett, hogy kezdje meg már, és Hauser kénytelen volt megkezdeni. És a kedves, jámbor közönség, amely az európai hangverseny-szokásokat nem ismerhette, zavartalanul beszélgetett tovább is; leghangosabban a királynő.

Hauser kezdett idegeskedni. Egyszerre megjelent mellette a dobogón egy óriás, a francia katonai zenekar tamburmajorja és semmit sem törődve a hegedűművésszel, fuvolázni kezdett. A királynő megrökönyödött és fölkelt. Kísérői és a közönség egy része szintén.

A helyzet kritikus volt, még akkor is, amikor a francia óriás észrevette, hogy bajt csinált és eltávozott. Hauser több darabba belekezdett, hogy a kifelé tóduló embereket visszatartsa s végre sikerült is. A „Velencei karnevált“ játszotta G-húron. Ennek óriási hatása volt. Mindenki visszament a terembe, és őrjöngve tapsolt a művésznek. A királynőnek elmondták ezt a fordulatot, s ez kibékítette Hauserrel. Meghívta palotájába, hogy neki külön játsszék. Hauser eljátszotta énekesnő nélkül a hatásos burleszket és a Yankee doodle-variációt. A királynő levette a nyakán függő, drágaköves aranykeresztet és Hausernek ajándékozta.

*
Tahiti után Sidney, Melbourne, Adelaida és más városok következtek; de Hauser ekkor már megelégelte Ausztráliát és Indiába utazott, onnan Egyiptomba, majd Máltán keresztül vissza Európába.

A világlátott magyar művész 1859-ben, december elején megjelent Pesten. A Nemzeti Színházban rendezte hangversenyét 7-én. A „Hölgyfutár" ezzel kezdte a kritikáját:

„Nem hiszük, hogy a világot összejárt hegedűművésznek Sidneyben, Tahitiban vagy akárhol a pálmafák alatt nagyobb közönsége ne lett volna." Játékáról azt írja a lap, hogy bravúrjait megcsodálják, de költészet nincs benne.

A balul végződött budapesti hangverseny után visszatért Bécsbe, ahol példátlanul nagy sikerrel lépett fel többször egymásután. Meghívásokat kap körutazásra, és nincs pihenése. Magyar és osztrák városokban ünneplik, azután Bukarestben játszik, ahol megjelenésére elfelejtik az emberek, hogy a két oláh fejedelemség nincs a legjobb baráti viszonyban Magyarországgal és Ausztriával.

Bukaresti sikerei után Konstantinápolyban jelenik meg. Prokesch-Osten osztrák-magyar ügyvivő bemutatja a szultánnak, Abdul Medzsidnek, aki meghívja, hogy játsszék neki.

A következő esztendőben Rómába hívták, ahol több hangversenyen játszott, és Viktor Emánuel királynak is vendége volt. Ezután már egyre ritkábban jelenik meg a dobogón. Utoljára Kölnben lépett fel 1874-ben, és olyan nagy sikere volt, amely méltó volt dicsőséges pályafutásához.

*

Hauser Mihály több mint ezerkétszáz hangversenyt rendezett és közel háromszáz kompozíciója maradt meg. Nagyon szeretett magyar témákat feldolgozni és vannak tiszta magyar szerzeményei is. Ezek között az értékesebbek: Magyar motivumok. Vágyakozás (Honvágy). A hazához (eredeti magyar dallamok két füzetben). Bolero és csárdás. Magyar rapszódia. Magyar nemzeti tánc (két füzet). Magyar dalok. Hat jellemdarab, 4. szám: Magyar.

A regényes életű művész hatvanötéves korában, 1887-ben halt meg Bécsben. Ott élte le életének utolsó esztendeit, mert Pozsonyban időközben meghaltak hozzátartozói. Művei nagyon népszerűek voltak hosszú ideig, de könyve is megőrzi emlékezetét, mint egy tehetséges, bátor és munkás magyar ember életének csodálatos krónikája …“

Hauser Mihály idősebb korában:

Képtalálat a következőre: „miska hauser composer”

777   Ardelao 2018-05-01 11:06:42

File:TN-MHauser Das Vöglein im Baume, Op.34.jpg

Hauser, M.: Madár az ágon - kotta (Vöglein im Baume / Oiseau sur l'arbre vagy Oisillon en arbre / Bird on the Tree Opus 34). Megjelent Hamburgban, 1854-ben, első kiadás. 

776   Ardelao • előzmény775 2018-05-01 08:37:15

Az alábbi újságcikket – úgy vélem – érdemes teljes egészében idézni, pótolandó a Hauser Mihályról meg nem írt magyar Wikipédia-szöveget:

UJSÁG, 1928.07.18. / 161. szám (Ez az írás csaknem azonos tartalommal megjelent a A ZENE c. folyóirat 1930. évi, 10. számában is.):

Egy magyar hegedűművész vándorlása négy világrészben
Írta Sebestyén Ede

(1. rész)

Az idegenbe szakadt és itthon elfelejtett művészeti nagyságok között a legérdekesebb és legkalandosabb életű kétségtelenül Hauser Mihály volt, a pozsonyi születésű hegedűvirtuóz, aki a múlt század második és harmadik negyedében futotta meg művészi sikerekben és emberi viszontagságokban egyformán gazdag pályáját.

Hauser Mihály 1822-ben született és 1834- ben, tehát tizenkét esztendős korában már önálló hangversenyt rendezett Pozsonyban a színházban. A zenei tehetséget apjától örökölte, aki szintén a hegedűnek volt a mestere, és mint muzsikus, Bécsben összeköttetésbe jutott Beethovennel. A fiú Pozsonyban a kitűnő Matulay József tanár növendéke volt, a nagysikerű hangverseny után azonban Bécsbe vitte az apja. Itt a pesti születésű Böhm József és Kreutzer Konrád, a zeneszerző voltak első tanárai, azután Mayseder József, korának egyik legismertebb hegedűpedagógusa.

A nyugtalan vérű fiú, akiben a technikai virtuozitás korán kifejlődött, nem volt ideális tanítvány, mert az elméleti tárgyak nem érdekelték, nem volt türelme hozzájuk, ő már repülni szeretett volna, és tanárai csak járni tanították. A bravúros fogásokkal elért könnyű sikerek megtévesztették, és még jobban megerősítették benne az elméleti tárgyak, a legszükségesebb alapismeretek iránt való ellenszenvet, s hogy kiszakítsa magát az iskolai rendszeresség és a tanári fegyelem kötelékéből, 1840-ben művészi körútra indult.

Első állomása Berlin volt. Nagy közönség — siker, hűvös, kijózanító kritika. Ahány városban megfordult, ahányszor fellépett, annyiszor kellett hallania a hozzáértőktől, hogy az ilyen fogyatékos tudással sohasem lesz belőle művész.

A fiatalembert most már hidegen hagyta a laikusok legviharosabb tapsa is, és a kritikára figyelt. Megszakította a hosszúra tervezett körutat és visszatért Bécsbe — tanulni. Most a magyar Joachim József volt a tanára a hegedűjátékban (noha ő maga is növendék volt még); nála és Sechternél, a zeneszerzés tanáránál tanult két esztendeig nagy elmélyedéssel és szorgalommal, azután elhatározta, hogy folytatja abbahagyott útitervét.

Ismét Németországon kezdte. Most már egészen másképen fogadta a kritika és a komoly zenei közönség. Igen nagy és értékes sikere volt, amely bátorságot adott neki az út folytatására. Németországból Dániába, azután Svédországba, Norvégiába és Finnországba utazott. Mindenütt ünnepelték bravúros játékáért, de nagy sikere volt mint zeneszerzőnek is.

A skandináv országokban elért sikerének hírére meghívták Pétervárra. Itt volt a legjobb dolga. Idáig is játszott mindenütt a királyi udvarban, de amellett szállóban kellett laknia, és a hangverseny idején kívül alig törődött vele valaki. Péterváron a cár nagy elismeréssel nyilatkozott a játékáról, valóban fejedelmi módon honorálta, az arisztokraták pedig kézről-kézre adták és a legelőkelőbb főurak palotájában lakott. Most már betelt Európával. Elhatározta, hogy rövid időre visszatér a hazájába, és ellátogat Bécsbe, azután Amerikába utazik.

Az ötesztendős távollét után legelőbb is Pesten lépett föl 1847-ben. Mint a Pesti Divatlap írta: „egyszerű, szép előadása, kitűnőleg ügyes játéka köztetszéssel fogadtatott“.

Pestről visszatért a szülővárosába, és csak egy év múlva, 1848 tavaszán utazott Bécsbe. Éppen belekerült a forradalom előcsatározásába. Ez nem volt kedvére, mert zavarta művészi terveit. Visszautazott Pozsonyba, elbúcsúzott a családjától és rövidesen elutazott Franciaországba.

Párisban kétszer lépett fel. Nagyon tetszett a játéka, marasztalták is, de a forradalom nyugtalanító szele, amely az egész európai kontinenst átjárta, nem hagyta nyugodni. A hangulat amúgy sem volt kellemes Párisban, Hauser nem maradt. Tovább, Angliába!

Az angolokat egészen felvillanyozta különleges játékával, technikai fogásaival s különösen az üveghang tetszett nagyon a naiv közönségnek. Csaknem valamennyi kompozíciójában használta az üveghangot, vagy a madarak hangját utánozta. Több nagysikerű hangverseny kellemes emlékével és igen jelentős pénzösszeggel hagyta el Angliát, amikor hajóra ült, hogy eleget tegyen az Amerikából kapott meghívásoknak. Az 1849. év karácsonyát hajón töltötte és 1850-ben újév napján futott be hajója Newyork kikötőjébe.

*

Amerikában akkor még ritka vendég volt az európai művész, mert csak a legnagyobbak mertek vállalkozni a nagy útra és a nagy kockázatra. Hauser bátor ember volt. Newyorkban kezdte a muzsikát és legszebb sikereit játékos bravúrjain kívül magyar témájú kompozícióival érte el. Ötször játszott Newyorkban, azután tovább kellett utaznia, mert újabb meghívásokat kapott más városokba. Végigutazott egész Észak-Amerikán, azután Dél-Amerikán. Minden nagyobb városban fellépett, egyre fokozódó sikerrel.

Két esztendeig tartott ez az ut. Akkor visszahívták Newyorkba. Itt megismerkedett Lindh Jennyvel, az akkor már világhírű svéd énekesnővel és szövetkezett vele. Komponált egy zenei és ének-burleszket, amelyet együtt adtak elő. «Madár az ágon» volt a címe, műfaji meghatározása pedig: grand caprice burlesque. Egyéni műfaj. A két művész fantasztikus sikerrel adta elő ezt a pompásan kigondolt, zenei tekintetben nem komoly értékű, de nagyon hatásos darabot. Végigmentek vele az egész Unión és az emberek őrjöngve ünnepelték őket.

(Folyt. köv.)

775   Ardelao 2018-05-01 08:30:34

Ismét egy híres hegedűművészről szeretnék megemlékezni. Nevét – ha a neten keressük – többféleképpen kell beírnunk a böngészőbe. Hauser Mihály, Miska Hauser, Misko Hauser, Michael Hauser, sőt, a Magyar Életrajzi Lexikonban még Hauser Miksa (?) is szerepel. Életrajzáról és műveiről a német és angol nyelvű Wikipedián viszonylag részletes ismertetőt találunk, sőt, a  dánok is érdemesnek tartották személyét arra, hogy írjanak róla. Ám neve a magyar Wikipédiában nem szerepel. Remélhetőleg egy lelkes zenetörténész pótolja majd ezt az eléggé el nem ítélhető  hiányosságot.  

Index

Hauser Mihály hegedűvirtuóz és zeneszerző,

Pozsony, 1822 (a hónap és a nap nem ismert) – Bécs 1887.12.08.

A PALLAS NAGY LEXIKONÁBAN ezt olvashatjuk (az eredeti helyesírást némileg aktualizáltam):

„Hauser Miska, hegedűművész, szül. Pozsonyban 1822, megh. Bécsben 1887. dec. 8. Kiképzését a bécsi zenedében nyerte Böhm és Mayseder vezetése alatt. A zeneszerzésben pedig a bécsi híres kontrapunktista, Sechter volt a tanára. A 40-es években először tett európai műutazást, s már akkor feltűnt csalhatatlan biztonságú fiageolet-játékával, melyben kevés versenytársa akadt. Az 50-es években egész Amerikát beutazta, sőt Ausztráliába is eljutott. Kalandos életet élt, megfordult a világ mind az öt részében, s többször visszatért hazájába, hogy azután ismét nyakába vegye a világot. Európa fővárosai mindegyikében sok pénzt és kitüntetést aratott. Játszott a török szultán és Viktor Emánuel előtt, ki a Szt. Mauritius- és Lazarus-rend lovagjává nevezte ki. Budapesten is többször megfordult és hangversenyezett. Mint zeneszerző is több sikerült hegedűszerzeményt hagyott hátra. Ezek közt leghíresebb műve volt az a nehézségekkel telt flageolet-kompozíciója, mellyel, saját elbeszélése szerint az ausztráliai vadakat sikerült megszelidíteni, kik egy ízben életére törtek, s kiket a madárhangok természetes utánzásával meghódolni kényszerített. Műve: Wanderbuch eines österr. Virtuosen (Lipcse 1858—1859).“

----------------------

Óriási kincs! Hauser Miska leveleinek gyűjteménye angol nyelven - fotókkal együtt -ingyenesen letölthető, itt: 

The Letters of Miska Hauser - 1853

774   Ardelao • előzmény770 2018-04-30 09:59:04

Néhány részlet az egyes felvételekből itt is meghallgatható:

Discography of Vidor Nagy: https://www.allmusic.com/artist/vidor-nagy-mn0001678214

Discography of Peter Nagy: https://www.allmusic.com/artist/p%C3%A9ter-nagy-mn0001917934/discography

773   Ardelao • előzmény769 2018-04-30 09:18:46

Egy bejegyzés erejéig még visszatérnék Erdősy Eugénia témájára (vezetéknevét több változatban írták). Akinek nem lenne ideje végigolvasni a róla szóló és letölthető könyvet, itt egy rövid összefoglalót talál a művésznő életéről és pályájáról. Sajnálatos, hogy a legtöbb korabeli újságcikk halálának a körülményeit, és nem művészi pályájának az alakulását taglalja, de hát a sajtó már csak ilyen.

A VASÁRNAPI UJSÁG, 1886/43. számában a következő olvasható:

EGY ÖNGYILKOS MAGYAR MŰVÉSZNŐ.

ERDŐSSY EUGÉNIA

A színművészi pályán szépen indult tehetséges fiatal magyar nő szomorú végéről hoztak nemrég jelentést a berlini hírlapok. [...]

A méltatlanul megsértett női méltóság fölötti elkeseredés adta kezébe a fegyvert, mely ifjú életének véget vetett. Attól jött a bántalom, a kitől legkevésbbé várhatta s a kitől az leginkább fájhatott: vőlegényétől. [...]

Erdőssy, valódi nevén Biba Eugénia, Nagy-Kanizsán született 1855-ben, s Berlinben nyerte kiképeztetését. Első fellépteinek színhelye 6—7 év előtt még a budapesti népszínház volt, s ez időkből sokan fognak még emlékezni nyúlánk alakjára, bájos arczára, kifejező szemeire. Különösen «Székely Katalin»-ban, Erkel Elek operettjében, «Favartné»-ban, «Titilla hadnagy»-ban s az «Útszéli grófkisasszony»-ban, debutírozott sok sikerrel, úgy hogy a külföldi impressariók figyelmét is magára vonta. Így került Budapestről Bécsbe az An der Wien színházhoz: hol Strauss hatásos operettjében, a «Királynő csipkekendőjé»-ben a király szerepével aratott tetszést, bár a német nyelvet ekkor még nem bírta tökéletesen. A bécsi színpadot a berlinivel, ezt a hamburgival, hannoveraival s majd ezt újra a berlinivel cserélte fel a
Walhalla színháznál, hol mindvégig maradt s a közönség határozott kedvenczei közé lehetett számítani.

Az arczkép, melyet bemutatunk, utóbbi időkből való, s szőke szépsége teljében mutatja az oly korán elhunyt művésznőt, ki a mily szép, oly tiszta is volt, mert előbb választotta a halált, semmint a mocsoknak csak gyanúját is magához férkőzni engedje.“

(A fent említett arckép, amely valójában egy fénykép alapján készült metszet, megtalálható Kocsis Katalin könyvének a 104. oldalán.)

772   Ardelao • előzmény771 2018-04-30 08:54:11

Kedves B.Cs.! Örülök, hogy nem sültem fel Poirot-ként.

Egészségi állapotomnál fogva én már eléggé röghöz kötött vagyok, de szívből kívánom, hogy nagy élményben legyen része a koncerten, és mindazoknak, akik azon részt tudnak venni. Talán közvetítik majd valahol a szóban forgó előadás felvételét. Figyelemmel fogom kísérni az "ügyet". :)

Szívélyes fórumtársi üdvözlettel: A.

771   B.Cs 2018-04-30 07:07:10

Kedves Ardelao! Köszönöm, hogy megválaszolta a kérdést! Remélem, Önnel és még sokakkal találkozunk a koncerten! Tisztelettel üdvözlöm!

770   Ardelao • előzmény769 2018-04-30 00:19:32

Vidor Nagy

Nagy Vidor, zeneszerző és világhírű brácsaművész. (Interjú)

Képtalálat a következőre: „Nagy Péter zongoraművész”

Nagy Péter, – ugyancsak világhírre szert tett – zongoraművész.

Mindkét művész karrierje a Magyar Rádióból indult. Nagy Vidor a Rádiózenekarban kezdte pályáját, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólóbrácsása lett. Később külföldre távozott.

Nagy Péter zongoraművészre „a Magyar Rádió 1979-es zongoraversenyén elért első díja irányította rá a figyelmet.“ Egy időre ő is külföldre távozott.

Többször koncerteztek együtt és készítettek közös lemezfelvételt. Nagy Vidor neve azonban idehaza eddig meglehetősen ritkán került szóba.

Joh. Brahms: Sonate No 1 in F-Moll Op 120 für Viola und Klavier Vidor Nagy, Viola – Peter Nagy, Klavier

769   B.Cs 2018-04-29 21:46:59

Május 3. Nagy Vidor és Nagy Péter koncertje. Lásd Műrorajánló. Találós kérdés, miért idéztem e fórumba.

767   Ardelao 2018-04-29 15:46:33

Képtalálat a következőre: Erdősy Eugénia

Erdősy (Biba) Eugénia énekesnő

Nyavalád (ma: Zalaerdőd), 1856. március 8. ? – Berlin, 1886. szeptember 09. ?

Kocsis Katalin zenei könyvtáros blogját mindig érdeklődéssel olvasom. Ő gyűjtött értékes anyagot többek között Dános Liliről (ld. a 749. sz. bejegyzést), és ő az, aki könyvet írt Erdősy Eugénia énekesnőről is, aki -  bár szép jövő előtt állt - életének fiatalon, önkezével vetett véget. Minthogy e könyv itt teljes egészében letölthető, és abban e művésznőnkről - Kocsis Katalin gondos kutatómunkájának köszönhetően – minden lényeges információ megtalálható, e témáról nem kívánok sokat írni:

Kocsis Katalin: Nagykanizsáról európai színpadokra - Erdősy Eugénia

766   Ardelao • előzmény755 2018-04-29 15:33:19

Erkel Elek sírja a Kerepesi temetőben.

765   Ardelao • előzmény757 2018-04-29 11:10:30

Végezetül még egy Erkel nóta: Nincsen tócsa, nincsen sár

764   Ardelao • előzmény763 2018-04-28 07:57:12

Ugyanerről a műről a

ZENELAP, 1890.12.02-i számában:

„…..Erkel Elekről azon vélemény volt elterjedőben, hogy egyike ugyan a legkitűnőbb karmestereknek, de gyönge zeneszerző, és nagynevű atyja poetikus véréből vajmi kevés csörgedez az ő ereiben.


Midőn a „Kassai diák“ zenéjét végig élveztük, a fentebbi vélemény második részét tévedésen alapulónak kellett tekintenünk, s elterjedése inkább abban lelheti okát, hogy Erkel az ő partitúráit nem termeli oly megdöbbentően gyors egymásutánban, mint egynémelyik „hazai zeneszerző.“

Ritkán hallatja magát, de ha hangjegyei életet kapnak, élvezetet nyújtanak. „A kassai diák“ zenéje határozottan poetikus mű, — mely nem csupán a zenetudóst  — a hangok, hangszerek és hangszerelés mesterét, de az érző lélek igaz és szép nyilatkozását árulja el, melynek alfája és omegája: a finom ízlés, s dallamai, dalformái emelik a lelket, érintik a szívet az oly emberben is, a ki nem professzionatus zenész ugyan, de lelki műveltségénél fogva magába tudja fogadni a szépnek, jónak és igaznak ama nyilvánulásait, s gyönyörrel telik meg szíve, lelke.

Kár, hogy e mű szövege elnyújtott, s nem eléggé élénk, úgy hogy ha Solymossy sikerült mókái itt-ott fel nem elevenítenék, unalmasnak is lenne mondható. A meséjét nincs terünk e helyütt ismételni, az olvasó bizonyára eléggé tudomást vett róla ……

Erkel Elek azon nemes czélra törekszik, miként lehetne magyar népdal vagy dalmotívumokból könnyebb, fülbemászó és dallamos operette-zenét írni, szóval magyar operette-stylt teremteni. — Ezen törekvése feltétlen elismerést érdemel, hogy azonban törekvését akár maga, akár esetleg mások által teljes siker fogja-e koronázni, az véleményünk szerint kétséges, mert mi azt hisszük, hogy a magyar dal alaphangja inkább mélabús, komoly menetű, mely az operette mosolygó egű keretébe nem illik, — csárdásokból pedig a magyar operettre nem telik, mert nem változatos; magyar valzer, mazúrka, zepperli stb. pedig nem létezik.
Magyar motívumok véleményünk szerint — a komolyabb műfaj, a dalmű (opera) keretébe valók, s e téren éppen szerzőnk nagynevű atyja ért el határozott sikert, az úgynevezett magyar operettet azonban alig hisszük, hogy sikerülend akár Erkel Eleknek, akár másnak akként megteremteni, hogy az tartós siker alakjában a közönség vérébe menjen úgy át, mint az internationalis operettek légiói.

Íme, „A kassai diák“ partitúrájából vegyük ki a keringőt és egyéb könnyebb műformát, állítsuk az operaház színpadára az opera zenekarával, s e műnek eltűnt operette-i jellege, s előttünk áll a magyar játék-opera, meglehet nagyobb sikerével, mint a milyennek most elébe néz.

Tehát már alapjában komolyabb mivolta nem engedi meg, hogy ez igazán szép alkotásunk a népszínház deszkáin érdeme szerint hosszú élete lehessen, hol valljuk meg őszintén, a léha operettek légiói elrontották a közönség ízlését, s a komoly irányú zene, ha hozzá még az magyar is, reá tartós hatással nincsen. — Éppen úgy le fog tehát tűnni e dalmű is a népszínház színpadáról, mint a hogy a bár gyengébb, de hozzá méltó elődeivel „Székely Katalin“-nal és „Tempefői“-vel történt.

Sajnos, de ez majdnem mathematikai igazság. — A kor ízlése nem kedvez az ilyen nemes magyar irányú törekvésnek.

Tenor”

A korabeli tollnok jóslata a „magyar operette” jövőjével kapcsolatban – szerencsére - nem vált be. Olyannyira nem, hogy a magyar operett a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló, 2012. évi XXX. törvény alapján felvétetett a hungarikumok jegyzékébe („Kulturális örökség/Cultural Heritage …. 45. Magyar operett/Hungarian Operetta). Erkel Eleknek azon törekvése pedig, hogy e műfajt nálunk is honossá tegye, messzemenően értékelendő.

763   Ardelao • előzmény760 2018-04-27 14:55:55

„A kassai diákról” ……..

VASÁRNAPI UJSÁG, 1890, 47. SZÁM:

A népszínházban nov. 15-ikén eredeti operette került színre, A kassai diák, melyhez a zenét Erkel Elek, a népszínház jeles karmestere s több komoly stílű operette szerzője írta, a szöveget pedig Szigligeti «Udvari bolond» vígjátéka után Vidor Pál, a népszínház tagja készíté, de ez a szöveg kevésbbé sikerült neki, mint egy pár derült népszínműve. Ebben nem elég a vidámság s általában a szöveg nehézkes. Erkel zenéje szerencsésebb librettót érdemelne. Műgonddal, vonzó zenei ötletekben gazdag magyar motívumokkal, sok frisseséggel, dallammal szerkesztett zene az, finoman, biztosan írva. Ambíczióval dolgozott komoly részek, vidám könnyűségű dalok, erőteljesen alkotott karok értékes változatban követik egymást, s a közönség sok élvezettel fogadta e zenét.

Az operette Ágnes özvegy magyar királyné visegrádi udvaránál játszik. Hősei Brebír Pető, a bujdosó magyar nemes, a ki kassai diák álruhájában a királyi udvarhoz megy, mert szerelmes Jusztin udvarhölgybe, a kassai bíró hugába. Jusztint azonban erősen kerülgeti Venczel (László néven magyar király), a csélcsap királyfi. Megtudván azonban az udvari testőrnek bejutott Pető és Jusztin szerelmét, úgy határozza és proklamálja, hogy Pető Deodata vén udvarhölgyet vegye el. Jusztin pedig Rosenberghez, a vén udvarmesterhez menjen nőül. Pető és Jusztin szökést határoznak, a mibe Pető bevonja Venczelt is, úgy, hogy az utóbbi Deodatát szökteti, abban a hiszemben, hogy Jusztin. Megcsípik a vén udvarhölgy társaságában és szégyenszemre vissza kell neki vonulnia Csehországba. Pető és Jusztin pedig egymásé lesznek. Petőt, a kassai diákot Blaha Lujza játszotta és énekelte szeretetreméltó elegáncziával. Jusztint Réti Laura énekelte, Deodatát a sok humorral bíró Csatai Zsófi. Az özvegy királyné komoly szerepe Funták Ágnes kisasszonynak jutott, ki mint vendég lépett föl. Solymossi Elek, ki pár hét óta ismét tagja a színháznak, nagy derültség közt játszotta Hancsikot, a kassai bírót. Meg kell még említeni Vidort (Venczel), Kassait (udvarmester), Tollagit (udvari bolond) és Horváth Vinczét, mint udvarmestert. A szerzőket a közönség kitapsolta.“

762   Ardelao • előzmény761 2018-04-27 14:48:43

Érdekes, hogy Csokonai Vitéz Mihály több, mint 200 éve született,  ifjúkori befejezetlen színműve, a Méla Tempefői, hány művészt ihletett meg, és késztetett „továbbgondolásra”. Pedig Csokonainak ez az első színműírói próbálkozása akkor sem volt nevezhető éppen sikeresnek, ha eltekintünk annak befejezetlenségétől. Talán az eredeti műben felvetett alapvető probléma az, amely semmit sem vesztett aktualitásából: A művészet feleslegessé válása a profitot, a szerzést hajszoló társadalmakban. Egyszer egy – különben rendkívül okos – fiatal közgazdász kollégám hosszú értekezést tartott nekem a irodalomoktatás értelmetlenségéről. A legszívesebben töröltette volna e tantárgyat az iskolák órarendjéből. Napjainkban egyre inkább tapasztaljuk az ilyen gondolkodás szomorú eredményét.  

Elképzelhető, hogy Erkel Elek Tempefői c. operettje Kemény Egon életművében valóban „látens inspiráció lehetett”, talán ő még hallhatta is e művet. A 757. sz. bejegyzésbe beillesztett dalon kívül Erkel Ferenc e fiától sajnos egyetlen más szerzeményt sem találtam a youtube-on.

761   smaragd • előzmény760 2018-04-26 08:52:04

 

Erkel Elek "Tempefői" című operettjének (1883) recenzióját olvasva felvillant bennem a gondolat, hogy  ez a zenemű Kemény Egon zeneszerző életművében látens inspiráció lehetett, amely a XX.  század közepén komponált alábbi rádiódaljátékait trilógiaként foghatja össze.

Legnagyobb operaénekeseink főszereplésével a rádióhallgatók részére a Magyar Rádió irodalmi majd zenei osztálya nemes szándéka szerint můvelődési céllal szórakoztató formában alkotta meg ezeket a darabokat - Lilla, Csokonai, Hatvani, Fazekas Mihály, Debrecen és Komárom irodalomtörténeti, tudományos és történelmi műveit, halhatatlan magyar költők életrajzi emlékeit, hagyományait felelevenítve.

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, továbbá: Mezey Mária, Tompa Sándor, Hadics lászló, A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi kórus 40 tagú férfikara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc

Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Rádiódaljáték 2 részben Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert, Zenthe Ferenc, Lilla – Házy Erzsébet, Korompai Vali, Deák Sándor, Gönczöl János, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Völcsey Rózsi, Gózón Gyula, Rózsahegyi Kálmán A Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát Lehel György vezényelte Zenei rendező. Ruitner Sándor Rendező: László Endre

Kemény Egon - Erdődy János: „A messzetűnt kedves” (1965) Rádiódaljáték Fazekas Mihály – Simándy József/Darvas Iván, Pálóczi Horváth Ádám – Palócz László/Láng József, Ámeli – László Margit/Domján Edit, Julika – Andor Éva/Örkényi Éva Közreműködött a Földényi kórus A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendezte: László Endre

760   Ardelao • előzmény759 2018-04-26 05:17:18

VASÁRNAPI UJSÁG, 1883., 47. SZÁM:

"A népszínházban e hó 16-án «Tempefői» czím alatt eredeti magyar operette került színre. Szövegét Rákosi Jenő írta, zenéjét pedig Erkel Elek. Az operettek régen uralkodnak a színpadon, de ritka alkalom az eredeti termék. Szövegben, zenében sokkal különösebb e genre, mint azok, melyeket a hazai irodalom művel. Erkel Elek most másodszor szolgáltatott zenét operettehez a népszínházban, Rákosi szintén másodszor szöveget. A közönség nagy érdekeltséget tanúsított s az új termék első előadásaira mindig egészen megtöltötte a színházat.

Szöveg és zene különbözik attól a válfajtól, melyhez az «operette» elnevezés hozzászoktatott. Erkel Elek zenei tehetsége komolyabb, mintsem egy divatos genre kedveért megtagadná magát, s coupletek és tánczdallamokban keresné a hatást. A szöveg maga is komoly alaphangulatot kíván. Erkel értékes zenei ékítménnyel látta el, magyaros stylben dolgozta a nagyobb részt, a népies hangot is belevegyítve. A mélyebb érzelmek kifejezésére, a pajzán tréfára egyformán elég kifejező zenét írt. Első felvonása kétségkívül a legértékesebb, a játék-opera styljében tartva; a következő két felvonásban már az operettek könnyűbb természetét tartja inkább szem előtt. A kardalok is melódiával folynak, s erőben lendülnek. A második felvonás indulószerű karéneke tett ezek közt legnagyobb hatást. A magánrészekből többet ismételtettek.

A szöveg sokféle elemből fűződik. Egy költői ötlet körül van összehozva elég komolyság, sok furfang és burleszk. A Csokonaira való reminiszczencziákból írta Rákosi a szöveget, de a költő neve egyszer sem fordul elő, mert szabadon használta az anyagot; «Tempefői» Csokonai egyik vígjátékának a czíme, s e darabról azt tartják, hogy Csokonai saját magát írta le abban. Az operette hősének tehát ezt a czímet adta Rákosi, s fölhasznált Csokonai életére vonatkozó adatokat, és szerepeltet költeményeiben előforduló alakokat. Ott van Silányi néven Szilágyi professzor, ki Csokonait a kollégiumból kicsapta, kombinálva vele az ördöngős Hatvaniból is valami, a Tempefői, Lilla, Zsuzsi, Dorottya, Serteperti, a «Földiekkel játszó égi tünemény», «Estve jött a parancsolat» költemények, Petőfi Csokonairól szóló tréfás költeményének felhasználása a csappal, a debreczeni nagy erdő, Komárom vidéke, Csipkerózsa, tündér, boszorkány, tógás diákok, a hatalmas gerundiummal, a vén dámák diadalma és sok egyéb. Csokonai viszontagságos és rövid életet élt, mely nem volt boldog. Tempefői is meg van hagyva poétának, és mikor a darab házassággal végződik, ő a múzsáé marad, ki Csipkerózsa név alatt mint vízió jelenik meg neki olykor, s megjósolja, hogy dalolni fog, de boldog nem lesz, hanem hírnév vár rá. Lilla iránti szerelme csak gyöngéden van érintve. Mint kóborló érkezik Komáromba, a hol Lillát egy csélcsap báróhoz, Sertepertihez akarják nőül adni. Tempefői megakadályozza e házasságot, s a báró elveszi a vén Dorottyát, Lilla pedig azé lesz, a kit szeret. A szövegnek költőileg írt részei vannak; ilyen a debreczeni erdőben az a jelenet, mikor Csipkerózsa megjelenik Tempefőinek. Kár, hogy épen e részben Csipkerózsa személyesítője nem tudja érvényesíteni a mit szövegben és dalban rábíztak.
Az előadás főérdeke Blaháné körül öszpontosul, Tempefői kitűnő ábrázolásáért; aztán Hegyi Aranka (Lilla) és Rákosi Szidi mint Dorottya következnek. Solymosi (Serteperti), Horváth (Silányi) és Tihanyi (nótárius) a derültség elemeit érvényesítik a darabban.”

759   Ardelao • előzmény756 2018-04-25 08:09:19

Képtalálat a következőre: „https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/183178”

Erkel Elek „Székely Katalin” c. operettjéről:

VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1880., 4. SZÁM:

Népszínház. A népszínházban e hó 16-án magyar operettet mutattak be. E téren eddig nem sok kísérlet történt. A budai népszínház számára Allaga Géza, Wenzel Tivadar írtak volt rövidebb operettet, a mostani népszínháznak pedig Huber Károly készített a megnyitó előadásra egyfelvonásos operettet. Most Erkel Elek, a népszínház karnagya írt zenét Lukácsy Sándornak „Székely Katalin" czímű 3 felvonásos szövegéhez. Erkel Elek egyik legképzettebb zenészünk, ki évek óta mindig zenekarral foglalkozik, ismeri a színpadot is. Hat év óta majd minden népszínműhöz ő ír zenét, s a magyar népdal természete iránti kiváló érzékkel hangszereli az ismert népdalokat. «Székely Katalin»-hoz is elejétől végig magyaros lendületü zenét írt, s átalában érdemes munkát végzett, és tehetsége iránt élénk figyelmet gerjesztett. Kár azonban, hogy szerencsésebb szöveget nem kapott. «Székely Katalin» nehézkes mozgású, nem dalra termett szöveg. Oly komoly menetű, s hazafias irányával annyira megköveteli a zenétől a diszkrecziót, hogy teljesen opera-stílt kellett alkalmazni, a mi magas mérték lévén a népszínház előadási képességéhez, előre is koczkáztathatta a fáradságot. De máskülönben sem sikerült a szöveg, akár a fejlődés érdekességét, akár a mulattató elemeket vegyük. Legfőbb érdeme, hogy tarkaságokra, váltakozó csoportozatokra ád alkalmat. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem idejében történik; hősnője, Székely Katalin, egy hazáját szerető nő, ki szerelme által tartja vissza a fejedelmet ama fondorlatoktól, melyekkel német részről körülhálózzák. A német udvar követe Székely Katalin befolyása ellen egy másik nő befolyásával akar hatni a csapodár fejedelemre, s a darab e cselszövény történetét tünteti föl. Székely Katalin azonban győztes marad. Az Erkel által írt zene élénk, s a darab minden részében sűrűn követik egymást a sikerült és hangulatos részek, melyekből a közönség sokat zajosan megtapsolt és ismételtetett. Erkelt minden felvonás után kihívták. A népszínház fényesen állította ki a darabot, s egészen új és festői magyar jelmezekről gondoskodott. A darab főszerepeit Erdősi Eugenia* k. a. (Katalin) és Vidor (a fejedelem) játszák. Mind a két szerep teljes operai hangot és ének-készültséget igényel. Komáromi Mariska k. a. üde szép hangjával az egyik leghatásosb szereplő; Jenei Anna, Csatai Zsófi kisasszonyok (két székely leány) csinos népdalok által hatnak, Kápolnai pedig jó tenorhangjával. Együd, Solymosi, Tihanyi komikus szerepeket játszanak, melyek azonban nem igen háládatosak.“

*Erdősi Eugéniára egy bejegyzés erejéig a későbbiekben visszatérek.

758   Ardelao • előzmény756 2018-04-24 09:51:22

Képtalálat a következőre: „Erkel Elek + Felhő Klári”A Milimári | Almási Tihamér; Erkel Elek (zene)

Piros bugyelláris ; Náni | Csepreghy Ferencz; Erkel Elek (zene); Follinus Aurél; Ekel Elek (zene)

757   Ardelao • előzmény756 2018-04-24 08:52:24

VASÁRNAPI UJSÁG, 25. SZÁM, 1893, 40. ÉVFOLYAM:

„…A népdalokat jól ismerte, a hol egyet hallott, följegyezte, alkalom adtán forgalomba hozta, szép zenekísérettel. Maga is szerzett dalokat, tősgyökeres magyarságúakat, melyek szájról-szájra kerülve, bejárták az országot. Ki tudná előszámolni, hány népdal jutott az ő szerzeményeiből és átirataiból az éneklők ajkára. …”

Erkel Elek: Rengő ringó nád

756   Ardelao • előzmény754 2018-04-24 08:39:02

Erkel Elek szerzeményeiről ...

KOLTA MAGDOLNA: A NÉPSZÍNHÁZ IRATAI (SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR - ÚJ SOROZAT 16., BUDAPEST, 1986):

„ ….
Az első népszínműpályázat ötletét  Steiger  Gyula az 1878. XII. 9-i ülésen veti fel, … Az 1879. X. 17-i bizottmányi ülés …  határoz a bíráló bizottság felállításáról, s Királyi Pált, valamint  Steiger Gyulát bízzák meg összeállításával. ….

Az első díjat nyert mű bemutatója Erkel Elek zenéjével 1880. IV. 10-én volt,
 s összesen 11-szer adták elő. (E feljegyzésben nem szerepel a nyertes mű címe. Megj. A.)

……“A toborzás", Rátkay László népszínműve Erkel Elek zenéjével 1880. XI. 19-étől volt műsoron, majd 1893. V. 21-én "kis átdolgozással" újra bemutatták, s összesen 14 előadást ért meg. …..

……

Az új népszínműpályázat ötlete szintén Steigertől származik, … és 1881. IV. 20-án be is mutatja a pályázat feltételeit, melyek lényegében megegyeznek az 1879. évivel.

…..

Az itt közölt bíráló bizottsági jelentés győztese, aMilimári” (szerzője Almási Tihamér, zene: Erkel Elek) 1882. IV. 1-én adatott először, s utána még 18-szor.

…..

A  X. 27-i ülésen Királyi Pál bejelenti, hogy a X.1-i határidőig 57 népszínmű és 15 nyitány érkezett. …..

A bíráló bizottság ezek közül …. a „Felhő Klári”-nak juttatta a pályadíjat, melynek szerzője Rátkay László, dunaföldvári ügyvéd. A darab elég nagy sikert aratott, Erkel Elek zenéjével 1886. IV. 10-én mutatták be s 36 előadást ért meg …, vidéken még e század harmincas éveiben is műsoron volt.

……………..

A bizottmány 1888. II. 8-i ülésén … Királyi Pál felveti; mivel már régóta nem volt népszínműpályázat …, tűzzék ki a szokásos 100 darab 10 francos arany pályadijat. ……. a "Náni" című darab kapja a jutalmat ; szerzője Follinusz Aurél. A darabot Erkel Elek zenéjével 1889. XI. 15-én adják először, s kimagasló eredményt, 79 előadást ér meg.“

755   Ardelao • előzmény754 2018-04-23 11:49:30

Erkel Elek

- 1843-1893. —

Budapest, június 10.

(2. rész)

Az utolsó napok a kórházban.

Erkel Elek dr. Kétly tanár osztályán volt. Igazi benső barátságban volt évek óta  Mészáros Jánossal, a Klinika gazdasági igazgatójával, s az ő tanácsára ment is be az Üllői-úti kórházba.
Világos, szellős kis szobája volt, s a 71-es számú ágy volt az övé. De nem feküdt bele á világért sem, csak éjjelre.
Az egész napot egy nagy fekete bőr-zsöllyében töltötte, s a kórházban sem vetkőzött ki egy pillanatra sem az ő mindenből tréfát csináló egyéniségéből, s hogy utolsó percéig megtartotta jó humorát, abban nagy érdeme van egy beteg kollégájának, Kilig János jegyzőnek s egy fiatal jogásznak, akik a szomszéd szobának lakói.
Ezek vigasztalták s tréfálództak az öreg úrral.
Tegnapelőtt, két nappal halála előtt, Erkel nagyon le volt verve.
— Ne búsuljon, — szólt hozzá a fiatal jogász, — majd huzatjuk mi még a Tarara-bum-diét.
Erkel odafordult Kjlighez és mély szánakozással mondta:

— No, ennek szép fogalmai vannak a zenéről!

*
Pia nővér volt legkedvesebb ápolónője s az angyali jóságú apáca éjjel-nappal igazi önfeláldozással ápolta.
A beteg emberek tudvalevőleg szeszélyesek s egy elkeseredett pillanatában ezt az ápolónőjét megsértette. Nagyon megbánta s kérte beteg kollegáját, hogy békítse ki az apácával, a ki természetesen egy percig sem haragudott rá.
No, tette hozzá mosolyogva, — úgyis tudom, ebből már nem menekülök — egy gyónáson alul. De hát Isten neki!
Beteg kollégái látták közeledni végét és rábeszélték, hogy gyónjon meg. Erkel azonban nem hitt a végben.
Tegnapelőtt belépett szobájába egy jezsuita pater. Elkezdett a szívére beszélni és ajkáról zengzetes hangon ömlött a szó.
— Lássa, nagyságos úr, az Isten hatalma és irgalma véghetetlen azokkal szemben, a kik megbánják földi bűneiket és megtérnek a Mindenhatóhoz.
A pater ebben a tónusban folytatta jó darabig. Végig hallgatta s mikor a pap bevégezte szavait, Erkel így szólt:
— Milyen gyönyörű bariton-hang!

*

A kórházban nem volt szabad egyebet innia, mint tejet és a gourmandériának vége volt.
De ha vége volt a valóságban, fenntartotta legalább a teóriában és az apácákkal folyton zsörtölődött:
— No, ma legyen ám rákleves, aztán a kapuciner,
meg a csibuk se maradjon el!

*
És a kórházban töltött ideje nem volt egyéb hosszú haldoklásnál. Nagyon gyakran esett önkívületi állapotba s rendesen színházi ismerőseivel foglalkozott delíriumában. Nagyon gyakran emlegette ilyenkor Kontit, Blaha Lujzát s népszínházi cimbalmos-barátját, Lányit.
A napokban felkiáltott egyszer:

Gyere, Lányi pajtás, segíts!
Tegnap estefelé oda szólt Kilignek:
— Nem tudom, mit akar itt a hátam mögött ez a Tamási. (A meghalt hírneves népszínműénekest értette.) Kérem, kergesse el.
Kilig botot ragadott és ráütött a párnára.
— Elkergettem.
Erre a beteg megnyugodott.

*

Később ismét eszméletre tért s utolsó kívánsága egy pohár sör volt. Beteg barátja hozatott neki és Erkel nagy mohón megitta. Kevéssel rá megint visszaesett delíriumába s nem is tért többé magához.
Ma hajnalban, pár perccel halála előtt az ágya mellett virrasztó apáca felé fordult ezekkel a szavakkal:
— Kergesse el ezt a nagy fekete kutyát az ágyamból!...
És szemei rémes tekintettel szegződtek az ágy végére.
Az apáca felemelte a szentelt-víz locsolót és végiglocsolta vele az ágyat. Áhítatos hitében tette, hogy elűzze a beteg mellől a gonoszt ...
Erkel ajkán egy megelégedett mosoly jelent meg. Az utolsó. Azután kettőt hörgött és feje holtan hanyatlott vissza a párnára . . . „

754   Ardelao • előzmény753 2018-04-23 09:10:49

A PESTI NAPLÓ 1893. 06. 11-i, 164. száma olyan történeteket is felelevenít Erkel Elekről, amelyekből nemcsak munkásságáról, hanem arról is képet kapunk, milyen ember is volt Erkel Ferenc második gyermeke:

"Erkel Elek

- 1843-1893. —

Budapest, június 10.

(1. rész)

„…… A muzsikális Erkel-család tagjai közül neki voltak a legszerényebb külső sikerei, de lelke, tehetsége, ambíciója épen oly nagy, igaz, hatalmas volt, mint a többi Erkelé.

……………….

Nem volt termékeny zeneíró, mindössze három operettet produkált, de úgy ezekben, mint egész élete működésében minden erejével egy célon működött: a könnyed francia operettet magyarrá akarta tenni.

Mint az úttörők rendesen, ő sem érte el ideális törekvése célját. …………… fiókjában befejezetlenül hever új operettjének: Argirus királyfinak és Tündér Iloná-nak megkezdett partitúrája, a melyen még az utolsó időben is dolgozgatott, de a félben hagyott akkordok nem fejeződnek be többé.

Mint a jó katonát, őt is a csatatéren érte utol a vég. Április közepén a Próbaházasság előadásán esett össze, és azóta nem lépett többé a karmesteri emelvényre. A zenehangok gazdag birodalmának festőjéből csöndes, néma ember lett örökre.

Apróságok Erkel Elekről.

Az igazgató után nem volt a Népszínháznál nagyobb hatalom Erkel Eleknél. A színházi tagok az elsőrendű primadonnáktól kezdve le a kar utolsó névtelen apróságáig, mindenki a kedvében igyekezett járni.

Solymosi egyszer megállította a kulisszák közt:
— Látod, Elek — mondta neki — én annyira szeretlek téged, szeretem az egész famíliádat, és olyan hosszú idő óta ismerjük egymást, mégsem szeretsz engem úgy, mint másokat.
— Az már igaz — felelte rá Erkel az ő szokott tréfálkozó hangján. — Tihanyit sokkal rövidebb idő óta ismerem, mégis jobban szeretem.
— Mit csinált Tihanyi, hogy úgy szereted?
— Hát tudod, egy este Pálmaynál voltunk vacsorán. A gézengúz elcsente a felöltőmet, és reggel a zálogcédulájának a zálogcéduláját adta vissza. . . Csinálj te is ilyesmit!

*

Örökös tréfálódzásai dacára rideg embernek ismerték a színháznál. Mert nehezen lehetett hozzáférkőzni a szívéhez s ezért azt hitték róla, hogy nincs szíve.
Pedig volt. Jellemző apróságot mesélt erről nekem a Népszínház ünnepelt művésznője, Hegyi Aranka.
— Egy időben nagyon sok hálátlan szerepem volt a Népszínháznál. Ha minden tehetségemet beletettem is a szerepembe, nem bírtam sikert aratni. Erkel aztán rendesen megsajnált, és a legnagyobb fáradsággal öt-hat balletből is összeállított nekem valami betétet, a mivel roppant tetszést arattam . . . Mikor egy-egy betegségem után a hangom meggyöngült, úgy dirigálta a zenekart, mintha csak álomba akarta volna ringatni a közönséget s a zenekar finom pianói fölött a kis hangommal is domináltam az orkesztert. Áldott legyen még a haló porában is!

*

Erkel Elek csalhatatlan orákuluma volt a színháznak, a mi valamely darab színpadi sikerét, vagy bukását illeti. Csalhatatlanul meg tudta mondani előre a darab sorsát. Sok operettének fényes sikert jósoltak a színháznál; megkérdezték Erkeltől.
— Meg fog bukni — mondta sok ízben.
És azok a darabok meg is buktak.
Jellemző, hogy mikor a színház a Mikádó-val készült, senki sem bízott a darabban.

— Ugyan minek fárasztod magadat úgy a betanításával ? — mondta neki egyik karmester kollegája. — Az ilyen kínai dolog a mi közönségünknek nem igen tetszik. Alig éri meg az öt-hat előadást.
Erkel nem felelt, hanem igazi lázas hévvel tanította tovább a kórusokat, a szólókat és dirigálta a színpadi próbákat. Mikor a premiere estéjén lement az orkeszterbe, odaszólt karmester-kollegájának:
— No, most vigyázz fiam! Ilyen sikert még nem pipáltál a Népszínházban!
... S azt hiszem fölösleges visszaidéznem a Mikadó óriási sikerének emlékét.

*

A színházon kívül igazi joviális pajtása volt a színészeknek és a zenekari tagoknak. A színházban azonban a megtestesült szigor volt.

 Megtörtént, hogy a délelőtti próbákon a színház egyik-másik primadonnájával vagy kiválóbb férfitaggal összekapott, mert nem énekeltek a kedve szerint. Ilyenkor azonban az volt az elve, hogy: ne feküdjél le kibékülés előtt.
Este, az előadás felvonásköze alatt felment a színpadra és felkereste öltözőjében a primadonnát, vagy az énekest, a ki ellen délelőtt kifogása volt s békülékenyen odanyújtva kezét, így szólt:
— Szépen énekeltél . . .

*

A Szultán első színpadi próbái egyikén, valamelyik ensemble alatt haragosan kiabált fel a színpadra Tollagira, aki a darabban egy Ali nevű háremőrt játszik:

— Micsoda életunt hang ez ?
A fiatal komikus megorrolt ezért a karmesteri megjegyzésért.
Erkel észrevette; a próba után felment a színpadra és megállította Tollagit a kulisszák mögött:
— Ne haragudj, Alikám! Hiszen nem csoda ha az ember háremőr létére életunt!

*

Volt egy kedélyes formulája, a melylyel össze tudta szamarazni a nehézfejű kardalosokat, vagy kardalosnőket:
— Oh, te ma . . . hagóni-kereskedő! Oh, te sza... maritánus!
Egyetlenegyszer állott a színházi törvényszék előtt.
Egy zenész íratta fel a fekete táblára valami szelíd gorombaság miatt, a mit a fejéhez vágott. Erkel megjelent a bíróság előtt és egy még — nagyobb gorombasággal védekezett.
A színházi törvényszék negyven forintra ítélte. Megfizette, de a zenészt — az igazgató elcsapta.
így végződött egyetlen színházi pöre.”

(Folyt. köv.)

753   Ardelao • előzmény752 2018-04-22 21:57:58

BUDAPESTI HÍRLAP, 1893.06.11.:

Erkel Elek

(2. rész)

És azóta Erkel Elek halála napjáig szolgálta a népszínházat és míg egészségét bírta, szolgálta az Erkelek zsenialitásával, kitartásával, diplomatikus hallgatagságával és udvariasságával a szolgálatban. A legkitűnőbb karmesterek közül való volt. A színésznek félsiker volt, ha Erkelt látta maga előtt. Oly könnyedén, oly biztosan vitte a szólistát, kóristát és zenekart, mintha csak bűvös ereje lett volna karjában és pálcájában. Sokszor azt hittem, hogy mindenki, a ki színpadon van, valami titkos szállal van az ő pálcájához kötve. Csodálatos módon tudott összezsugorodni és fölegyenesedni a helyén. Az énekes nyugodtan nézte nagy fejét. Bizonyos volt benne, hogy a mint rákerül a sor, hogy bele kell vágnia, Erkel szeme hozzá röppen és pálcája megszólaltatja hangszálait a kellő pillanatban. Addig hiába kereste a karmester szemét, úgy bujkált az a színpadi tömegben, hogy éppen csak az látta meg, a kire az ének sora rákerült. Különös adomány ez. Hallom, hogy Erkel Sándor is bír vele. A népszínháznak oszlopos tagja volt Elek, de én azt hiszem, az operának is és bármely előkelő zenevállalatnak is a világon oszlopos tagja lett volna.

Erős, nagy, lomha test volt. A ruha úgy állt rajta, mint a fogason. Járása nehézkes volt, majdnem esetlen, mint egy elefánté; de ez a szétmálló tömeg a karmesteri székben könnyű, ruganyos, előkelő volt. Taglejtése esztétikus, határozott, korrekt és bájos vonalakban járt a hullámzó zene felett, egy néma zene maga is. Erő és szépség volt e ritmikus mozgásban s a mód, a hogy karnagyi botját tartotta s egy pár kézmozdulata tipikus lett: eltanulták a kollegái is.

Mint zeneszerző három nagy kísérletet tett a népszínháznál, három operettel, de kevés szerencsével, a mi azonban nem a talentumán múlott. Erkel Elekre nézve csak a kotta létezett. Ha oly korban születik, a melyben a specifikus magyar muzsikának, a polifonikus kompozícióknak van kelete, akkor, azt hiszem, kifejlődött volna kompozitori tehetsége, és ő maradandó művekkel tett volna bennünket gazdaggá. De az Erkeleknek zenei zsenijük mellett még egy igen nevezetes zsenijük volt: a kiváló érzék az élet praktikuma iránt. Az érdekekkel kérlelhetetlenül leszámoltak. Az öreg maga meghajolt a Wagner-divat előtt, mert uralkodó erejét nem tagadhatta, és elhagyva sikereinek mezejét, a hol eredeti természete érvényesült: wagnerista lett fényes tudásával, és csatát vesztett csata után. Elek konstatálta magában, hogy az operettnek van nagy kultusza, és operettet írt, holott annyira sem érdeklette ez a dolog, hogy akár csak el is olvasta volna a librettóját. Ő megírta zenéjét a nélkül, hogy tudta volna, hogy a história miről traktál. Elolvasta kénytelen-kelletlen a megzenésítendő verseket, és a miről szólt a vers, az vezette őt a — hangszerelés briliáns kezelésében. A librettóval nem törődött, vele néha a legvastagabb ellentétbe keveredett. Oly egyoldalúan csak muzsikus volt, hogy — nem maradván meg a tiszta muzsika mellett — mint operaszerző csak félsikerek dicsőségét élvezhette.

Igazi dicsősége volt a népszínművek felbokrétázása dalokkal. A Vereshajú, a Sárga csikó, A piros bugyelláris ebbeli örömének aranyideje volt. A legszemetesebb forrásokig elmenni egy-egy dalért, az neki élvezet volt.
Élete zenében folyt le, teljes egyoldalúságban. A közdolgokból is alig érdekelte valami. Újsággal keveset élt. Beszédében felettébb óvatos volt és inkább az ujját leharapta volna, semminthogy fellebbvalójának olyast mondjon, a miről tudta, hogy nem fog neki tetszeni. Tökéletes színházi diplomata volt. Kollégáival szemben megesett, hogy vigyázatlan vagy sértő nyilatkozatra ragadtatta magát, de csak a karmesteri székben, és ott is mindig máshova nézve, mint a hova beszélt. Az ilyennek is az lett a vége, hogy aztán vacsorát fizetett annak, a ki megbántotta, vagy dühbe hozta, és addig rimánkodott az ügyelőnek — a színpadi porkolábnak — a míg le nem törülte azt, a kit ő íratott fel a panaszkönyvbe, a honnan a színházi bíróság elé kerül az ember.

Sok érdeme és érdemes múltja van a népszínház körül, méltán hirdeti gyászát a fekete zászló. Vele két karmester halottja van már ez intézetnek: mindkettő tagja volt megnyitása napján. Egy éve körülbelül, hogy végképp elbetegesedett. Agglegényi hanyag életet élt, komolyan a színházon és a muzsikán kívül semmivel, még magával sem törődve. Azt kell mondanunk, hogy a színház több hasznát vette ő neki, mint ő a színháznak. Tehetsége nem jutott érvényre, elkallódott, széthullott, mint ő maga, a minek oka a mi különös zeneéleti viszonyaink. Egyénisége nem élt önálló életet, hanem csak része, mintegy orgánuma volt egy zenészcsaládnak, az Erkeleknek, a kik együtt tesznek ki egyet és felolvadnak mind az öreg úrban, a kinek egyénisége dominálta a családot. Csak a dirigensi zseni érvényesítette magát Sándorban és Elekben, mert elvégre dirigálni nem lehet kollegiálisán, mintegy családi tanácsból.
A színháztól és énekeseitől szép koszorút érdemelt Elek és őszinte bánatot, mert az ő acélkezét sokáig fogják sínleni azok, a kik jótékony erejéhez hozzá voltak szokva.

—ő.

752   Ardelao 2018-04-22 21:48:14

Erkel Ferenc második fiáról, Elekről kevesebbet írtak a korabeli lapok, mint Gyuláról vagy Sándorról. Úgy tűnik, igazán csak a nekrológokból tudhatunk meg értékes részleteket Elek zenei munkásságáról. Számomra talány, hogy Erkel Ferenc miért éppen a kovács mesterséget szánta eredetileg – zenei tehetséggel ugyancsak megáldott - másodszülött gyermekének. Létezik, hogy az atya figyelmét a fia által az üllőből kicsiholt hang irányította rá e gyermekének addig fel nem fedezett zenei tehetségére?

File:Erkel Elek.jpg

Erkel Elek karmester, zeneszerző

Buda, 1843.11.02.-Budapest, 1893.07.10.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1893.06.11.:

Erkel Elek

(1. rész)

.....

A népszínházon fekete zászló leng s halálát hirdeti egy művészi pályafutásnak, a mely ott kezdődött és ott végződött.

Erkel Elek, "a nagynevű Erkel-család egyik sarja, méltó nevére, a népszínház megnyitó napján, 1875. okt. 15-én állt mint karmester először a közönség előtt. Azt lehet művészi pályája kezdetének mondani. Azelőtt végigment azon a praktikus iskolán, a mely minden Erkel-fiú akadémiája volt. Tanult otthon muzsikát, a melynek minden elemével már vele született, azután verte az üstdobot és a nagydobot meg a cintányért a nemzeti színház zenekarában. A nemzeti színházi nagydob mellől került a magyar zenevilág Lexi-je a népszínház karmesteri pulpitusa elé. A története e dolognak nincsen érdekesség nélkül. A népszínház első igazgatója, a ki e sorok írójával némi atyafiságos viszonyban van, az új színház személyzetének szervezésében volt, és meglátogatta az öreg Erkelt, a kivel éppen egy házban lakott, de egy emelettel fölebb.

— Az egyik fiát óhajtanám elkérni, így szólt a látogató a mesterhez, a ki az Erkelek családi udvariasságával és diplomatikus előzékenységével fogadta.
— A fiamat ? Melyiket ?

Akkoriban járta a Ripacsos Pista dolmánya és különösen a Falu rossza. Azért említem a kettőt együtt, mert mindenikhez Erkel Gyula szerkesztette a zenét igen nagy ügyességgel és megfelelő szerencsével. Azonkívül csinált épp akkortájt muzsikát a Csongor és Tündéhez is. Ezek olyan munkában mutattak nagy találékonyságot, a minőt az ember egy külvárosi népszínház karmesterétől vár. Világos, hogy Erkel Gyula van arra hivatva, hogy az új színház karmestere legyen.
Ezeket az öreg úr meghallgatta, és egy kis ide-oda beszélés után pár napi időt kér. Ez alatt kétségkívül haditanácsot tartott a család, mert az Erkelek egymás nélkül semmit sem csináltak, még operát sem. Pár nap múlva Erkel Ferenc visszaadja az igazgatónak a látogatást és így szól:

— Odaadom a fiamat, de nem a Gyulát, hanem az Eleket.
— Igen? Mond az igazgató. De én Eleket nem ismerem, csak azt tudom, hogy most van a nagydobnál.
— Való, hogy ott van, de az nem tesz semmit. A nagydobhoz kell a legjobb muzsikus. A nélkül a dob és a cintányér nem muzsika, hanem lárma!
— Jó, felelé az igazgató. Ha Erkel bácsi azt mondja, hogy Eleket adja, akkor bizonyos, hogy Elek oda való, tehát viszem Eleket.

(Folyt. köv.)

751   Ardelao • előzmény750 2018-04-21 09:15:56

Dános Lili

Dános Lili 92 évesen

KÖSZÖNTŐ HELYETT NEKROLÓG

Dános Lili (1912-2010) emlékére

„…… Hogy későbbi pályája nem ívelt olyan magasra, mint két nagyszerű barátnőjéé, Fischer Annie-é és Rév Líviáé, nem a tehetségén múlt. Bár önkritikusan elismeri, lehetett volna szorgalmasabb, azt is felidézi, hogy több tanára szerint sok művész szívesen elcserélné „lapátkezeit” Lili kis kezeire, ha olyan technikájuk lehetne, mint neki. Nem kedvezett a koncertezésnek, hogy nem volt olyan menedzsere, szervezője, aki irányította volna pályáját. S művészi kiteljesedését nehezítette, hogy családot alapított. Férje az 1975-ben elhunyt Szudy Nándor református lelkész, egyben kiváló képzőművész, a református egyházművészet megújítója volt. Csillogó karrier helyett van viszont három gyermeke, öt unokája és tíz dédunokája… Tanított Békés-Tarhoson, volt a budapesti Operaház korrepetitora, s a Zeneakadémia Budapesti Tanárképző Intézete tanáraként, kiváló pedagógusként ment nyugdíjba. …..“

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
ELMARAD!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)