vissza a cimoldalra
2018-08-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61014)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2282)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7342)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (983)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Pantheon (2243)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6677)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (756)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (Ardelao, 2017-07-05 18:34:35)

   
983   Ardelao • előzmény982 2018-08-14 08:22:53

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

(3. rész)

Emlékszünk, hogy a Várszínházban akkoriban hetenként felváltva a Nemzeti Színház s az Operaház tartott egy-egy előadást. Azokat a szerepeket, amelyeket Szemere odafent énekelt, sorra mind eljátszotta az Operaházban is. Első nagy szerepe a „Fedorá'-ban, Giordano operájában, Cirill kocsis volt, amibe Hegedűs Ferenc megbetegedése folytán kellett beugrania. Megállta helyét úgy, hogy Ney Dávid halála után megkapta a basszbariton szerepek egy részét s Takáts Mihály elhunytával a nagy mesternek minden szerepét, így egyszerre az Operaház első baritonistája lett. Ézt megelőzően ösztöndíjjal Bayreuthban járt, ahol a Wagner- család előtt sikerrel énekelt.
          Nem volt olyan művésze az Operaháznak, aki több szerepet énekelt volna Szemerénél. Szerepeinek száma: közel 100, melyből mintegy hatvan vezetőszerep. 14 magyar szerző művében s 50-nél több külföldi operában
lépett fel drámai, — buffó — és lírai szerepkörben egyaránt. Ha megkérdeztük tőle, melyik szerepét szereti legjobban, azt válaszolta: mindeniket. Nem tudott választani, mint anya a gyermekei közül. Tiborc (Bánk bán), Bimbó (A bolond), Escamillo (Carmen), Rigoletto, Filippo (A cremonai hegedűs), Don Juan, Gara nádor (Hunyadi László), Lothario (Mignon), Wotan (Ring), Bolygó hollandi, Johanán (Salome), Tell Vilmos, Germont (Traviata), Wolfram (Tannhäuser) maradandó emlékű alakításai. Akármelyikre gondolunk, Szemere Árpád jelenvalóságának érzete kél bennünk. Lelkületére jellemző: legbüszkébb volt arra, hogy egyetlen egyszer sem kért szerepet. Ritkaságszámba menő vonása az is, hogy sohasem féltékenykedett a szerepeire. Többször közbenjárt az igazgatóságnál, hogy szerepeit énekeltessék a kezdőkkel is, nehogy megakadjanak fejlődésükben foglalkoztatás híján.
          Szemere Árpád „emelkedett szellemű, költői lelkületű énekes — egyéniség volt, akiben a bensőséges, érzelmes líraiság férfias páthosszol párosult“ (Zenei lexikon 554. oldal).
          Rendkívüli színművész. Olyan, akinél nagyobb aligha volt az Operaház tagjai közt. Előkelő megjelenésű, magas, daliás, szép szál férfi. Külseje: fél művészi siker. A járása, mozgása, egész fellépése: hódító. Szabályos, erőteljes, mégis vonzó arcvonásait gyermekesen szelíd kék szemének melege öntötte el, mellyel felfelé fésült hajának barnasága érdekes ellentétben állott.
          Hangja a nagy F-től az egyvonalas g-ig terjedt. Érces, telten zengő, lírai bariton. Mátyás király vadászcsapatának búgó kürtszava és a rétek májusi virágait simogató szellő melege párosult benne.

(Folyt. köv.)

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

 "Chabert ezredes", Waltershausen operája a M. Kir. Operaházban. - Balogh Rudolf fölvétele. Chabert ezredes (Szemere), Godechal (Ney), Derville (Mihályi), gróf Ferraud (Környei) és Rozina (Szamosi Elza)."

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

"Újdonságok a Magyar Királyi Operaházban. - Balogh Rudolf fölvételei.
Debussy "Tékozló fiú" czímű kantátája: Apa (Szemere), fiú (Székelyhidy), anya (Medek Anna)"

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

"Orosz operaújdonságunk. - Balogh Rudolf fölvételei.
Feodor (Sándor Erzsi), Godunov (Szemere) és Xénia (B. Kosáry Emma) a II. felvonásban."

982   Ardelao • előzmény981 2018-08-13 08:57:31

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

 (2. rész)

          Elemi iskoláit Budapesten és Aradon, a reáliskolát Aradon, majd Budapesten végezte. Szülei nem voltak gazdagok, úgyhogy délutáni foglalkozásként már középiskolás korában ügyvédi irodákban dolgozott. Érettségi után vasutas pályára ment. Ebben az időben Pécelen laktak, ahol nyáron Polgár Károly színtársulata tartott előadásokat. Házuk végén, egy kis szobában, a színtársulatnak egyik szerény tagja, valami Wesselényi nevű, húzódott meg. Jutalomjátéka következett az öregnek, melyre a Falu rosszát tűzték ki. Ez a Wesselényi többször hallotta énekelni a fiatal vasutast, s hogy telt házat és tömött bugyellárist biztosítson magának, felkérte szereplésre. Hosszas rábeszélés után a szép hangú, nótás ifjú ráállt, hogy eljátssza Göndör Sándort. Az előadás a Szemere-szállodában volt (így vette fel Strósz Árpád a Szemere nevet) zsúfolt ház előtt, óriási sikerrel. Utána ismerősei, barátai addig-addig kérlelték Szemerét, hogy felkereste Káldy Gyulát, az Operaház igazgatóját.
          — Ne vegye komolyan, igazgató úr, vállalkozásomat — állott a kedves öreg magyar elé a bizonytalankodó fiú, — de ismerőseim ide sürgettek, tessék meghallgatni az éneklésemet.
          Káldy zongorához ült és Szemere rákezdte „Kinyílott a cseresznyefa virága...“ Az igazgató mind kevesebbet zongorázik, nézi-nézi az énekest, szemei kigyúltak, felugrik a zongorától s összeöleli a boldog ifjút.
— Ódry Lehelen kívül még nem hallottam így énekelni magyar dalt, — mondta lelkesülten Káldy. Azonnal leveleket írt. Az egyiket Pauli Richárdnak, a Zeneakadémia énekmesterének és Mihalovich Ödönnek, az igazgatónak. Ezekkel Szemere jelentkezett s 1897-ben beiratkozott a Zeneakadémiára. 1898 tavaszán Káldy hétéves szerződéssel az Operaházhoz kapcsolta őt, három évre mint ösztöndíjast és négy évre mint magánénekest. Évi ösztöndíjul négyszáz koronát kapott. Ezalatt elvégezte a Zeneakadémia hároméves akadémia és hároméves operai tanfolyamát. Első fellépése az operaházban 1898. május 8-án volt Gounod „Rómeo és Júlia“ című operájában, ahol Páris grófot énekelte. Erkel Sándor tanította be. Az előadás kimagaslóbb volt, mert Júlia szerepében, vendégként Arnoldson Siegfried, a világhírű művésznő lépett fel. Pár hétre rá a „Hugenották“-ban az éji őr szerepét énekeltették vele. Kerner István tanította be. Kis szerep mindkettő, de sikert hozott s akkor olyan gondosan tartották a próbákat, úgy betanították az énekeseket, hogy hatvanszor is el kellett ismételni a kényesebb frázisokat. A szerepeknek akkor valóságos hagyományai éltek. Az előadás vezetői s  az öregebb kartársak mindig azzal buzdították a kezdőket, hogy ezt a szerepet Ódry Lehel, Ney Dávid, Takáts Mihály énekelte, ők is így kezdték, — szokták volt mondani.      Szemere meghatódva emlékezett, hogy mikor a „Hugenották“-ban először énekelte az éji őrt, baktertársa, a nemrég elköltözött „Csepke bácsi“ volt, az Operaház közkedvelt portása. A művészeti fejlődésnek fokozatosnak kell lennie, öt-hat évig  Szemere is csak kisebb szerepeket kapott, de ezalatt megtanult játszani.   

(Folyt. köv.)

981   Ardelao 2018-08-12 06:13:58

Bolygó hollandi_Szemere Árpád_1921001.jpg

SZEMERE ÁRPÁD operaénekes, rendező

(Brassó, 1878.11.09.-Budapest, 1933.08.02.)

(A fotón: Szemere Árpád a „Bolygó hollandi” c. opera 1908. évi előadásában.)

E híres operaénekesről és rendezőről sok írásból idézhetnék, de azok alapján sem bontakozhatna ki művészünk pályafutásáról teljesebb kép annál, mint amelyet Papp Viktor írása alapján megismerhetünk. Ezért a következőkben Papp Viktor visszaemlékezését idézem, hossza miatt több részletben:

MAGYARSÁG, 1934.03.04.:

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

(1. rész)

          Életében milyen sokszor és büszkén írtam le a nevét. Tollam most sem pihenhet nyugton, míg meg nem teszi Szemere Árpád művészete iránti kötelességét. Fájdalmas kötelesség, olyan, mint mikor legjobb barátja koporsójánál a pap szertartásos igéket mormolva, tömjénfüstölőjét lóbálja. Mégis... a jövő magyar nemzedékek számára át kell adnunk valahogy abból a nagy művészeti értékből valamit, amit Szemere Árpád neve jelent a nemzeti kultúrában. Erre egyik mód: az emlékezés, melyben tovább élnek szeretteink és nagyjaink …

*
          Ma harmincöt esztendeje, hogy Szemere Árpád a M. Kir. Operaház kötelékébe lépett, melyet haláláig rajongó szeretettel szolgált, akkor is, mikor vélt vagy valóságos sérelmek érték néha túlfűtött művészi ambícióját. Szerelmese volt az ország első zenei intézményének. Ő volt első örökös tagja az Operaháznak. Kamaraénekesi kinevezését a politikai változás akadályozta meg. ő volt az első s máig is egyetlen, ki a magyar színpad kiválóságai közül — tisztán művészi érdemeiért -— kormányfőtanácsosi kitüntetést kapott.
          De ezek inkább külsőségek. A magyar nemzet bensőséges szeretete és hálája koronázta meg legméltóbban munkásságát. Az a szeretet és hála, mellyel legjobbjait szokta övezni az ország.
          Azt a felfogást vallom, hogy az ember a művész, a művész az ember. Bach János Sebestyén talányos egyéniségének kivételével az egész zenetörténettel bizonyíthatnám, hogy az embertől a művész el nem választható. Ha így van, foglalkoznunk kell a művész emberi pályafutásával és emberi vonásaival.
          Szemere Árpád 1878. november 9-én. Brassóban született. Apját Strósz Ferencnek hívták, államvasúti főellenőr volt. Híres szép ember s igen jól énekelt. Hangterjedelme a basszustól a magas C-ig ért. Anyjának leánykori neve: Wermescher Regina, szászrégeni születésű. Három gyermekük közül Árpád: a középső. Legkisebb korától folyton énekelgetett. Mikor egyedül maradt otthon, színházat játszott titokban, egymaga énekelve a gyermeki képzelődése szerinti szerepeket. Mikor az iskolában megtanulta a kótát, bevették a családi énekkarba, ahol édesapja, testvérbátyja s a rokonok különféle könnyebb tercettekkel, kvartettekkel mulattatták környezetüket. Túlságosan önérzetes gyermek volt, ami miatt elég sok baja akadt iskolás évei alatt. Az igazságtalanságot nem tudta elviselni. Ez a tulajdonsága sokszor a szertelenségbe csapott. Jó tanuló volt. Különösebben a magyar nyelv és irodalom tantárgyát szerelte, s olyan magyar dolgozatokat írt, hogy tanárja a negyedik osztályos növendék munkáját példakép mutatta a nyolcadik osztályosoknak.

(Folyt. köv.)

980   Ardelao • előzmény979 2018-08-11 12:19:49

Kurucz János témáját lezárandó idézem a következő írást:

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1985.05.17.:

SZIKLAY ANDOR

(Washington)

„Magyar lábnyomok

[…]

          Jólesik, hogy ez az írásom lehetővé, sőt szükségessé teszi a megemlékezést Kurucz Jánosról, mert bizony ennek a nagytehetségű zeneszerzőnek és kiváló zongoraművésznek lábnyomait már vastagon takarja a por. Könyvtáram szűkös magyarnyelvű részében féltve őrzöm a vaskos kis ,,Géniusz”-kézikönyvet, 1931-ből: ez a már megsárgult, olcsó papírra nyomott kötet sokszor meglep rövidke információk sokaságával és főként pontosságával. Most is: „Kurucz János zong.műv. és zeneszerző, szül. 1883, Amerikában 1919 óta.” Viszont a három vastag kötetből álló, 1965-beli Szabolcsi-Tóth „Zenei Lexikon”-ban már nincs nyoma, pedig ma is többen éneklik a nótáit, mint pl. „Nyikoláj Dimitrijevics Kaskin zeneíró, szül. 1839, megh. 1926” dalait, bár ennek a szerzőnek és egész sor vadidegen ismeretlennek hely jutott a ,,K”-betű alatt; mint mondani szokás, ilyen az élet. Annál nagyobb örömmel közlöm itt Kurucz két fényképét, talán az egyedül fönnmaradtakat. Az egyiket megőrzött levelei paksamétájához csatoltam annakidején: a „Szabadság” napilapot kiadó „Consolidated Press” újságháza előtt készült a clevelandi East
12. utcában 1940-ben, amikor elbúcsúztam tőle (első kinevezésemet kaptam amerikai kormányszolgálatba, amely New Orleansba szólított és amely „magyar-amerikai előéletem”-ként emlegetett éveimet lezárta). Kurucz másik képe, megsárgult kis arckép, angolnyelvű cikkből való, amelyet annakidején a magyar származású, vagy a magyar kultúra iránt érdeklődő diákság számára „Second Generation” című heti közlönyömben írtam róla. És hogy mennyire „ilyen az élet”: a mai budapesti Boldizsár Iván akkori inkarnációja csaknem egész-oldalas cikket írt erről a kiadványomról és két azzal összefüggő kis könyvemről a hazafias, sőt irredenta „Nemzeti Újság” 1936. március 7-i számában.
          Itt most lefordítom a cikk lényeges részét, mert mint majd a végén kitűnik, a szó szoros értelmében sorsdöntő, életbevágó a jelentősége.
          „...Kurucz János, a kiváló magyar zeneszerző és zongoraművész, aki jelenleg Chicagóban él, különleges kitüntetésben részesült. Ez a kitűnő dalköltő, akinek szerzeményei közt a legnépszerűbb mai magyar műdalok jónéhánya található, egy indulót írt az amerikai hadsereg 404. sz. tüzérezrede számára. Ezt az ezred hivatalos felvonulásaihoz előírásos ‚Marching Song’-nak fogadták el, és a szerzőnek oklevelet adtak erről, amely azt is tanúsítja, hogy ‚Maestro John Kurucz’ a 404. sz. tüzérezred tisztikarának tiszteletbeli tagja lett Chicagóban, Hazánk Függetlenségének 157-ik Évében.” (Aláírások:) „Lester L. Falk, ezredparancsnok; Roland A. Towle, adjutáns.”
          Nem túloztam: sorsdöntő lett ez az okmány. Ennek köszönhette Kurucz, hogy Amerikában maradhatott. Látogató-vízummal jött, akkoriban azt nem volt nehéz meghosszabbíttatni — majd feledésbe meríteni ... de egy csúnya napon mégis kapott János egy felszólítást: záros határidőn belül hagyja el az országot. Ekkor már nemcsak magyar, hanem amerikai társadalmi és hivatalos körökben is sok jóembere volt: fellépéseivel és szerzeményeivel éppolyan sikerei voltak, mint az egyéniségével — lehetetlen volt meg nem szeretni azt az embert. Egy városi képviselő ismerőse ajánlotta, hogy komponáljon valamit valamilyen közület számára, ami ünnepélyes „endorsement”-et vonhat maga után — és arra azután kimaradását és művészi szolgálatait kívánatosnak lehet minősíttetni... Ahogy elmondta: „Ájtatos muzsikát én nem tudok írni, egyleti kardaltól Isten mentsen — de katonazene, mondjuk egy induló, az már más, hiszen voltam én angyalbőrben, sőt jóatyám is, a derék Kurz bácsi...” így hagyták jóvá ittmaradását, a 404. sz. tüzérezred és a magyarosan pattogó mars jóvoltából...

          Múltak az évek, letűntek a szereplők...
          Már én voltam „angyalbőrében, az olasz fronton, amikor itthonról értesültem, hogy Kurucz Jánost a zongorája mellett halva találták.

[…]“

979   Ardelao • előzmény978 2018-08-11 09:39:55

Ha már a magyar lexikonokból nem sikerült, Rachel A. Schildgen “More Than a Dream: Rediscovering the Life and Films of Vilma Bánky” c. könyvéből megtudhatjuk Kurucz János születésének és halálának pontos dátumát. Bánky Vilma, a némafilmek egykori sztárja, jó barátságban volt számos, Amerikába kivándorolt, magyar művész-kollégájával, így Kurucz Jánossal is. A művésznő életéről szóló könyv egyik lábjegyzetében ez olvasható:

Kurucz János  […] 1883. január 10-én született, Kisnémediben, és 1940. július 22-én halt meg Los Angelesben (CA), első alkalommal 1899-ben utazott Amerikába. Bár sok szerzeményét lefordították angol nyelvre, később mégis - ahogyan az rendeltetett - eredeti, magyar nyelven adták elő. 1932. december 18-án a Chicago Tribune egyik kritikusa megjegyezte, hogy Kurucz János ma a magyar zene kiemelkedő komponistája.”

978   Ardelao • előzmény977 2018-08-10 08:19:17

Hírek Kurucz János életének utolsó éveiből:

AZ EST, 1934.05.06.:

„Kurucz János filmzeneszerző lett

Az Amerikában élő magyar zeneszerző, Kurucz János, most Newyorkban tartózkodott, mert úgy volt, hogy a tervezett Fedák-előadásokon a karmesteri tisztet ő tölti be. Az előadások azonban elmaradtak és Kurucz most visszaérkezett Hollywoodba.
Megérkezésének napján egy hollywoodi filmgyártól szerződést kapott egy nagy film megzenésítésére.“

Sajnos, nem tudtam kideríteni, melyik filmről lehetett szó. Találtam ugyan egy “Diamonds are forever” c. filmet, ahol a szereposztásban és a film készítésében részt vettek neve között szerepel egy bizonyos „Janos Kurucz“, de az illető, akiről szó van, csupán a zeneszerző névrokona, és a film évtizedekkel a zeneszerző halála után készült.

PESTI HÍRLAP, 1935.11.28.:

Kurucz János szerzői estje. Kurucz János, a jeles zeneszerző, huszonötéves működése alkalmából szombaton este fél tizenegy órakor a Fészek Klubban szerzői estet rendez. Közreműködnek: Budanovits Mária, Fellegi Teri, Kosáry Emmy, Relle Gabriella, Farkas Sándor, Laurisin Lajos és Székely Mihály, akik Kurucz János dalaiból adnak elő. A dalokat a szerző zongorán kíséri.“

Ezt követően a magyar sajtó - utolsó hírként - már csak a következőt  adja tudtunkra:

AZ UJSÁG, 1940.10.27.:

Zenevilág
L. Szende Magda, az ismet fiatal hegedűművésznő és pedagógus, ki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, kitűnő szerződést kapott a Columbia Broadcasting-tót, amelyik a világ egyik legnagyobb rádiótársasága. A művésznő, habár csak rövid idő óta van Amerikában, már is igen jó nevet szerzett magának. A közelmúltban váratlanul elhunyt kiváló magyar zeneszerző, Kurucz János, egyik legutolsó művét, a hegedűre írt Magyar Fantáziát* L. Szende Magdának dedikálta, aki azt a tavalyi szezonban nagy sikerrel mutatta be az amerikai közönségnek, nem egyszer a szerző kíséretével.

*E művet – amely minden bizonnyal komolyzenei kompozíció volt – szintén kerestem a neten, de angol címmel sem találtam meg.

Találtam viszont egy fotót, amely Kurucz János három népszerű katonadala kottájának a címlapját ábrázolja:



Hát, így áll össze lassan - apró töredékekből – az életmű.

977   Ardelao • előzmény976 2018-08-09 11:52:15

AZ UJSÁG, 1932.03.25.:

"Magyar művészek amerikai sikerei.

[…]

Kurucz János, a kiváló zeneszerző, aki esztendők óta él künn Amerikában és a nyáron idehaza volt, visszautazott Amerikába és koncertturnéra kapott szerződést. Első hangversenyét Chicagóban tartotta. Mielőtt a pódiumra lépett volna, Hamilton Lewis, az Egyesült Államok szenátusa tagjának felesége mondott konferanszot Magyarországról, a magyar művészetről és Kurucz Jánosról, Ady Endre költészetének legkülönb zenei interpretálójáról. Ady Endréről mondott szavai a költőnek világnagyságként való beállítása volt. […] A hangversenynek, óriási sikere volt. úgy, hogy azután Colonel MacCormick, a Chicago Tribune főszerkesztője, egy házi hangverseny megtartására hívta meg Kurucz Jánost.

[…]“

976   Ardelao • előzmény975 2018-08-09 06:37:57

1929-1930:

Egy ritka fotó az 1930-as évekből: 

https://4.bp.blogspot.com/-p3lLsHu-fiU/UWFyA60ip7I/AAAAAAAAVvQ/yrNwebgyMs4/s1600/A+New+York+Hungarian+Operett+Company,+1930-as+%C3%A9vek..jpg

1.Sándor Anna,2.Fellegi Teri, 3.Thury Ilona, 4.Kurucz János, 5.Sárossy Szüle Mihály, 6.Király Ernő - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest.

------

ITT találjuk az amerikai történelmi felvételek jegyzékének azon részét, ahol Kurucz János szerzeményei szerepelnek, és/vagy zongorajátéka is hallható. E felvételek 1929 és 1930 között készültek. Íme, Kurucz János egyik Amerikában megjelent, ott megrendelhető hanglemeze:

Kurucz-Janos-Lilly-Song-Once-Again-Among-The-Withering-Roses-Victor-V-11004     Tartalma:   Gyöngyvirág (Lilly Song)

                                        Oh, csak még egyszer (Once Again)

                                        Hervadó rózsák közt (Among The Withering Roses)

------

Az idegennyelvű sajtófigyelő 1930-ban arról tudósít, hogy október 26-án, a Chicagoban befejeződő Rádiókiállítással kapcsolatban a WMAQ rádióállomáson magyar órát közvetítenek, ahol Medgyessy László magyar konzul, beszéde előtt „John Kurucz“, ismert magyar zeneszerző népdalokat ad elő zongorán:

Foreign Language Press Survey

Otthon -- October 26, 1930 Hungarian Radio Hour

975   Ardelao • előzmény974 2018-08-08 08:22:45

Ám Kurucz János, a “bolygó zeneszerző”, nem hagyta, hogy idehaza elfeledjék. Rendszeres “tudósításokat” küldött haza. Íme, egy példa, ahol egy és ugyanazon szereplésről kétszer is ír:

AZ UJSÁG, 1928.03.31.:

Király Ernő amerikai turnéja. Ismeretes, hogy Király Ernő, a kitűnő és népszerű bonviván, néhány hét előtt Amerikába hajózott, Kurucz János zeneszerző társaságában. Amerikából érkezett hírek a két művész nagy sikereiről számolnak be. Király Ernő és Kurucz János színtársulatot szerveztek, és nagy turnéra indultak. A művészi körút egyik állomásáról, Buffalóból Kurucz János ma a következő levéllel kereste fel az Ujság szerkesztőségét:

— Király Ernő színtársulata óriási sikerrel adta március 4-én a Noszti-fiú-t és március 11-én a Mesék az írógépről című operettel. A társulat 16 tagból áll. A primadonna báró Csávossy Margit, szubrett Pellegi Teri, és van még egy pesti tagunk: Balázs Mária, ügyes kislány. Igazgató és zenei vezető: Kurucz János. Társulatunk 6 hétig lesz úton, Newyork, Pitsburg, Detroit, Cleveland, Chicago a főbb állomások.
Ma a Niagaránál voltunk s onnan üdvözöljük az Ujságot szeretettel.

                                                                                   Kurucz János zeneszerző“

AZ UJSÁG, 1928.04.11.:

Király Ernő és Kurucz János turnéja.

          (Kurucz János levele.) A napokban Király Ernőtől kaptunk levelet, amelyben amerikai sikereiről értesít, ma pedig a turné igazgatója, Kurucz János zeneszerző keresett fel bennünket a következő sorokkal:
          — Nem mertem beszámolót küldeni Király Ernő meg az én színházi turnémról egészen a mai napig, amikor az első hathetes turné vége felé járunk, mert az úgynevezett színházak, koncertturnék első bemutatkozása, első zajos sikerű előadása a vállalkozás sikere szempontjából nem mérvdó. Az első est sikere legfeljebb arra való, hogy haza írhassanak óriási sikerről, és a turné, a társulat, egy hét múlva széjjelmegy. Amint ez sok esetben történt!
          — Mi, Király Ernővel egy 14 tagú színházi társulatot alakítottunk „Király Ernő színtársulata" címen, Király és az én igazgatásom, zenei vezetésem mellett. Bemutatkoztunk a „Noszti fiú“-val március 4-én Newyorkban, a Broadway egyik előkelő színházában, a Casino Theaterban, ahol véletlenül Hajós Mici játssza esténként angolnyelvű társulatával a Csitrit „Madcap" címen, persze alaposan amerikai ízzel, táncokkal tarkítva. Neki is telt háza szokott lenni, és nekünk is az volt! 1900 ember mulatott Mikszáth—Harsányi jóízű alakjain. A sikerünk — anyagi és erkölcsi — óriási volt, úgy hogy a következő héten, március 11-én ugyanott előadtuk a „Mesék az írógépről" című operettet, rendes színházi zenekarra!, amelyet én dirigáltam. Másnap megkezdtük az utazást.
         — A színházi turnézás változatos, színes itt Amerikában. Jóleső érzés összekötő kapocsnak lenni a kivándorolt magyarok és az óhazai magyarság fejlődő kultúrája között. A színház ma már majdnem az egyedüli, amely ápolgatja, élesztgeti az itt elő magyarokban a magyar szellemet. A színház az, ahova elmegy minden magyar, párt és felekezetkülönbség nélkül.
                                                 Szívélyes üdvözlettel, híve
                                                 Kurucz János, zeneszerző.

974   Ardelao • előzmény973 2018-08-08 08:02:07

1926-ban a SZÍNHÁZI ÉLET 43. számában Kurucz Jánosról a következőt olvashatjuk:

AMERIKAI MAGYAR SZÍNHÁZBARÁTOK

Néhány hete tartózkodik Pesten Kurucz János, a népszerű zeneszerző és dalköltő, aki rövid megszakításokkal öt évet töltött Amerikában, az ottani magyarok között. Kurucz János, akit egészen bátran a „bolygó zeneszerző" jelzővel tisztelhetünk meg, rendkívül érdekes elbeszélő. Ha Amerikáról beszél, szeme csillog, direkt rajongója Amerikának Kurucz. De legmelegebben és legszívesebben azokról szeret beszélni, akik odaát, a nagy tengeren túl magyarok maradtak szívükben és lelkükben, és ezt tettekkel is demonstrálják. Azokról beszél elsősorban lelkesen, akik a magyar művészet és színészet pártfogói odakint, akik készséggel állnak mindig a vendégszereplő magyar színészek szolgálatára, akiknek mindig tárva van a kapujuk és terítve az asztaluk akkor, ha magyar művészt kell vendégül látni. A Színházi Élet készséggel ad helyet az amerikai magyar színházbarátoknak, és cikksorozatot kezd, hogy az óhaza közönsége is tudomást szerezzen azokról, akik népszerű művészeinknek, színészeinknek ott kint munkájukban segítséget nyújtanak. […]“

Ugyanerről a hazalátogatásról a TOLNAY VILÁGLAPJA 1926.10.20-án így ír:

„[…] Az elmúlt hetekben egy végtelenül szimpatikus úr érkezett haza Amerikából. Kurucz János zeneszerző. Látogatóba jött, hogy nemsokára ismét visszamenjen a dollárok hazájába, ahol várnak reá a barátai, akik sóhajtva búcsúztak tőle, amikor útra indult.
— Hej, haza . . . milyen jó neked!
Kurucz János négy esztendőn át volt kint Amerikában. Közben egyszer hazajött és akkor Beregi Oszkárral együtt ment vissza.
Most, hogy ismét Budapesten van, mosolyogva meséli el élményeit.
—- Furcsa valami az az Amerika — mondja, — ha az ember egyszer kimegy, örül neki, megcsodálja, de azután egyszerre hazavágyik, és ha hazajön, egy-két nap múlva Amerika után sóhajt …
Amikor legutóbb Kurucz János Beregi Oszkárral kiment, magyar turnét rendeztek. Városról-városra jártak és hangversenyeket adtak. […]“

973   Ardelao • előzmény972 2018-08-07 08:35:57

A korabeli lapokban nem találtam nyomát annak, hogy Kurucz János komolyzenei műveket is komponált volna. 1925-ben, ideiglenes hazatérésekor szerzői estet rendez, majd előad egy magyar rapszódiát. Minthogy a műsorban nem tüntetik fel, kinek a „Magyar rapszódiá“-járól van szó, feltételezem, hogy ezt – ezúttal a komolyzene műfajában - Kurucz János komponálta:

VILÁG, 1925.03.15.:

Kurucz János, a híres magyar zeneszerző, április 7-én adja szerzői estjét Közreműködnek : Budanovits Mária, az Operaház művésznője, Farkas Imre író és zeneszerző, Farkas Sándor, az Operaház művésze és Kolbay Ildikó, a Városi Színház művésznője. (Harmónia.)“

NÉPSZAVA, 1925.05.03.28.:

„A központi oktatásügyi bizottság által 1925. évi március hó 29-én, vasárnap délután ½ 3 órakor a Zeneakadémia nagytermében rendezendő

Vörösmarty-Tompa-Arany műsora

1. KURUCZ JÁNOS zongoraművész: Magyar rapszódia

[…]“

972   Ardelao • előzmény971 2018-08-06 09:59:23

VILÁG, 1924.11.09.:

          „Magyar színészek Amerikában

          (A Világ tudósítójától.) Háromesztendős amerikai tartózkodás után most érkezett vissza Budapestre Kurucz János zeneszerző, aki az Egyesült Államokban való időzése alatt minden ízében megismerkedett az amerikai élettel és különösen annak magyar vonatkozásaival. Kurucz János érdekes anyagot hozott haza magával és a képből, amelyet az amerikai magyarok és az Amerikában szerencsét próbáló magyar művészek helyzetéről adott, sivár és szomorú színei bontakoznak ki annak a végnélküli kálváriának, amelynek során csak egészen kivételes képességű, vagy kiváltságosán szerencsés embereknek sikerül megszerezni minden amerikai küzdelem legfőbb pálmáját: a dollárt. Kurucz János először azokról a magyar színészekről beszélt, akik nem angol színpadon próbálnak szerencsét, hanem az amerikai magyarok színházaiban játszanak.
          — A magyar színészek legnagyobbrésze — mondotta Kurucz János — 4—9 tagból álló truppokba verődik össze, és így próbál szerencsét, de nem ritka az olyan színtársulat sem, amely csak három-négy tagból áll és ezzel a három-négy emberrel játssza el a János vitézt, a Víg özvegyet és a népszínműveket. Komoly sikereket csak azok érhetnek el, akiknek vagy régi hírnevük van, vagy pedig olyan hírességre tettek szert, hogy már Amerikában is tudnak róluk. Fedák Sári természetesen egészen más beszámítás alá esik, és hírneve már túlnőtt az amerikai magyarságon, mert az angol közvélemény is számontartja szerepléseit. Mindennek ellenére bizony ő is szerepelt kis bányatelepek, vidéki városok magyar egyesületeinek helyiségeiben, ahol bizony az anyák elhozzák karonülő csecsemőiket is az előadásra. Fedák azonban nagyszerűen tud bánni velük és közvetlenségét elragadtatással emlegetik mindenütt a magyarok között. A Mézeskalácsnak szép sikere volt Newyorkban, nagy eredményt hozott a Csókon szerzett vőlegény című régi operett, amelynek második felvonásába Fedák beillesztette az Antónia mulató-jélenetét.
          — Nagyon népszerű az amerikai magyarok között Király Ernő, akit a gramofonlemezek népszerűsítettek az Egyesüli Államokban. Nincs olyan obskurus bányászlakás, amelyben ne szólna gramofon és a gramofonnak mindenütt legnagyobb attrakciója a Király Ernő mulat című lemez. Király Ernő legutóbbi szereplésének nagy sikere igazolta ezt a népszerűséget, bár szerencsétlenségére a turné nagyrészén indiszpozícióval küzdött és nyilván megártott neki a szokatlan klíma. Az amerikai magyarok azonban változatlanul szeretik és várják, most is hoztam számára a Columbia gramofongyártól üzenetet, hogy menjen ki New-Yorkba és énekeljen néhány új dalt a felvevőkészülékbe — természetesen sok ezer dollárért. Kosáry Emmynek szintén nagy sikere volt, de ezt a sikert eleinte főkép annak köszönhette, hogy Király Ernővel együtt hirdették a koncertjét. Mikor azután hallották énekelni, a siker teljesen független lett partnerétől, és ma már bátran kimehet egyedül is Amerikába.

          — Meg kell jegyeznem — folytatta Kurucz János —, hogy a magyar vendégszereplések  belépődíjai olyan horribilis nagyok, hogy az amerikai magyarság részéről nemes demonstráció, hogy a változatos műsorú, tánc- és artistaszámokkal tarkított vaudeville-előadások olcsó helyárai ellenére mindig megtöltik a színházat, ha jelentékeny magyar művész felléptét hirdetik. Az utóbbi években azonban egyre többen próbálnak szerencsét Amerikában, abban a hiszemben, hogy Amerika kisebbigényű művészi téren, mint Budapest. Énekesek, táncosnők, táncosok és színészek jelentkeztek nálam, akiket budapesti színpadokon vagy egyáltalában nem ismernek, vagy pedig harmadrangú szerepekben foglalkoztatnak. Ebből azután rengeteg katasztrófa származott, mert Amerikában nincs szentimentalizmus, ott nem ér semmit a protekció: a vállalkozó csak azt hajlandó alkalmazni, akit komolyan használhat. Egy budapesti operaénekes körülbelül egy év előtt kiment Amerikába, miután előzőleg Zukorral, az egyik legnagyobb mozi-tröszt magyar származású tulajdonosával budapesti tartózkodása alkalmával megbeszélte amerikai szereplése dolgát. Zukor a legnagyobb szívességgel fogadta a pesti énekest, és ajánlólevéllel látta el — saját karmesteréhez. Az ajánlólevélben azonban csak arra kérte a karmestert, hogy amennyiben a művészt valóban tudja használni, léptesse fel egyik mozijában. A karmester válasza negatív volt, és bizony az énekes kénytelen volt az egyik magyar nőegyletben fellépni, hogy hazautazása költségeit előteremtse. Nemrégiben felkeresett egy asszony fiatal leányával, és arra kért, hogy protezsáljam. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit tud, azt mondotta, hogy az egyik budapesti szlniiskolát végezte és P. asszony, az iskola igazgatónője fenomenális tánctehetségnek tartja. Figyelmeztettem, hogy Amerika a tánc hazája, és egészen brilliánsnak kell lennie annak, aki itt érvényesülni akar, mire a kisasszony kijelentette, hogy valamikor tanult zongorázni, és ha a tánc nem megy, ezen a téren próbál szerencsét. Az asszony egy csendőrszázados özvegye és a fiatal szép leány igazán megérdemelte volna, hogy ne sodorja el magával az amerikai rohanás örvénye. De biztos, hogy elmerültek, ahogyan százszámra tudnék felsorolni színésznőket, akik szobaleányok és mozijegyszedőnők lettek, és színészeket, akik hallatlanul boldogok, ha véletlenül sikerül egy pincéri állást megszerezniük.
          — Nagy szolgálatot vélek teljesíteni azzal — mondotta Kurucz János —, ha nyomatékosan felhívom a magyar művészek, főképpen pedig a színészek figyelmét arra: ne menjenek ki vaktában Amerikába, mert ott az elsőrendű kvalitások érvényesüléséhez is hosszú idő és fáradhatatlan harc kell, a másodrendű értékek pedig egész bizonyos, hogy letörnek. Amerikában százezerszámra nyüzsögnek az állástalan színészek és olyan művészek, akik kénytelenek üzletekben kiszolgálni, vagy nehéz testi munkát végezni, hogy a mindennapi kenyeret megszerezzék maguknak. Számtalan magyar tragédiának voltam szemtanúja, és tőlem telhetően igyekeztem segíteni a bajbajutottakon, de ismétlem: Amerikában nincs szentimentalizmus, és ha valaki nem tud az igényeknek megfelelőt produkálni, a társadalom egyszerűen elejti, és nem törődik tovább vele.
          — Rátkai Márton a tanú rám, akinek szívósságát végül nagy siker koronázta, milyen nehéz feladat meghódítani az amerikaiak érdeklődését. Az amerikai értékű produkció ugyanis csak amerikai miliőben kapja meg igazi valőrjét, és amit az impresszárió Pesten, Bécsben vagy bárhol Európában frappánsnak és ellenállhatatlan hatásúnak Iát, az esetleg amerikai környezetben teljesen hatástalanná válik. Egy budapesti fiatalembert, aki ügyesen zongorázott, és mulatságosan tudott utánozni hangszereket és orchester- és állathangokat, egy amerikai impresszárió kétezer dollár fizetéssel kivitte magával Amerikába, de első fellépése után kiderült, hogy nem attrakció, és a fiatalember örült, hogy az impresszárió fedezte visszautazásának költségeit. Ez a jobbik eset, mert a legtöbb esetben a vállalkozó sokkal kurtábban  bánik el az alkalmatlanná lett művésszel és bizony nagyon gyakran előfordul, hogy ismert nevű művészek hajójegyének árát jobbmódú amerikai magyarok rakják össze.“

971   Ardelao • előzmény970 2018-08-06 09:58:14

Kurucz János előszeretettel küldött tudósításokat Amerikából saját fellépéseiről, de egyéb, színházművészettel kapcsolatos témákról is. Azt mondhatnánk, tanult „szakmája“ mellett tehetséges reklám- és PR-szakember is volt. Ha figyelembe vesszük állításainak alább kiemelt részét, elgondolkodhatunk azon, nem túlzott-e saját művészi teljesítményének a felértékelésében, avagy nem voltak-e túl hiányosak az ismereteink zeneszerzői és zongoraművészi munkásságát illetően:

„[…] nyomatékosan felhívom a magyar művészek, főképpen pedig a színészek figyelmét arra: ne menjenek ki vaktában Amerikába, mert ott az elsőrendű kvalitások érvényesüléséhez is hosszú idő és fáradhatatlan harc kell, a másodrendű értékek pedig egész bizonyos, hogy letörnek. […]

Egy dologhoz tehát nem fér kétség: Kurucz János elsőrendű értéknek tartotta saját művészetét.

A következő bejegyzésben azonban az egész cikket idézem, mert az általánossában szól a múlt század első harmadában Amerikába kivándorolt magyar művészek helyzetéről.

970   Ardelao • előzmény969 2018-08-05 10:41:06

Kurucz János nemcsak népies műdalokat írt. Egyéb kompozícióiról azonban nem találtam hanganyagot. Mindenesetre az alábbi hír is bizonyítja, hogy más műfajokban is szület(het)tek szerzeményei, amelyeket ma már nem vagy csak nagy nehézségek árán lehetne megtalálni:

VILÁG, 1924.08.06.:

Két magyar zeneszerző afférja egy Amerikában színrekerült operett miatt

          Nemrégen közöltük, hogy Kurucz János, az ismert magyar népdalszerző, aki már hosszabb ideje Amerikában tartózkodik, ott háromfelvonásos daljátékot írt, amelyet több amerikai városban sikerrel mutatott be egy ottani magyar színtársulat. A Newyorki Művésztársulat néven szereplő magyar staggione Tilos a csók címmel játszotta Kurucz János daljátékát, amelynek szövegét a színtársulat rendezője Palásthy Sándor írta, és éppen a darab címe miatt kerekedett egy különös plágiumvád a darab szerzői ellen.
         Évekkel ezelőlt a budapesti Király-Színház emlékezetes sikerrel játszotta Vincze Zsigmondnak Tilos a csók című operettjét, amely azóta kikerült a külföldre is, sőt Amerikában egy ottani magyar társulat is bemutatta. Most, hogy Kurucz János ugyanilyen című daljátékának híre megjelent a lapokban, Vincze Zsigmond egy napilapban nyilatkozatot tett közzé, és ebben kijelentette, hogy a Kurucz János nevével színrekerülő Tilos a csók az ő operettje, amely azért kerül színre Kurucz és Palásthy átdolgozásában, hogy ne kelljen az előadásért szerzői tantiémet fizetni, illetve, hogy a szerzőnek járó tantiémeket Kurucz és Palásthy kapják.
          Erre a vádra vonatkozóan Kurucz János ma hosszabb levelet intézett a Világ szerkesztőségéhez és a levélhez mellékelte a Tilos a csók című operettjének szövegkivonatát, valamint zeneszámait is. A szövegből és a zeneszámokból kiderül, hogy a darab még csak nem is hasonlít Vincze Zsigmond Tilos a csók című operettjéhez és tisztán csak a közös cím kelthette azt az impressziót, mintha itt akár anyagi, akár erkölcsi érdekből egyik magyar szerző eltulajdonította volna Amerikában egy másik magyar szerző darabját. Ami a cím azonosságát illeti, arra vonatkozóan Kurucz János annak a közlését kéri, hogy ez semmiféle célzattal nem történt. Tudomása sem volt arról, hogy Vincze Zsigmond Tilos a csók című operettje már színrekerült Amerikában, mert ha tudta volna, akkor semmi esetre sem adta volna darabjának ugyanezt a címet. Hiszen ezzel csak önmagának ártott, mert az amerikai közönség nem szívleli a reprízeket, és nem megy be a színházba olyan darabhoz, amelyről tudja, hogy régi.
          A készülő plágiumpör tehát ezek szerint egyszerű címbitorlási pörré zsugorodnék össze — aminek valóban van is jogi alapja —, de valószínű, hogy ezt a kérdést a két zeneszerző békés úton fogja egymással elintézni.“

969   Ardelao • előzmény968 2018-08-05 10:18:39

Kurucz Jánosról az I. világháború évei alatt és amerikai turnéja előtt ilyen híreket lehetett olvasni a különböző lapokban:

PESTI HÍRLAP, 1915.10.23.:

(Hangverseny.) A Légrády-kórház pénteki hangversenyén […] Saboli Nussy hegedű- és zongorakísérettel Mascheroni Ave Mariáját és Kurucz János két szép dalát adta elő, tisztán csengő szoprán-hangján szép sikerrel. […]“

VILÁG, 1918.03.31.:

Hegner Anne hangversenye. Hegner Anne Marie, a Németországban diadalokat aratott előadóművésznő, külföldi körútja előtt Kurucz János zeneszerző és Mosshammer R. hárfaművész közreműködésével április 15-én a Fővárosi Vigadóban művészéstélyt rendez. A művésziesen válogatott műsor, a közreműködők jó hírneve, kezeskednek a tényleg magas színvonalon álló művészi élvezetért. […]“

PÉCSI NAPLÓ, 1918.09.29.:

Irodalom és művészet.
Szerencsés bemutatója volt a nagy nyilvánosság előtt a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak pécsi első komoly szervezetének, mely fővárosi elsőrangú művészi erők közreműködésével kabaré estélyt rendezett, melyre a Pannonia terme zsúfolásig megtelt. Király Ernőt még nem láttuk olyan jó hangulatban, jó diszpozicióban, mint ma este. Szőllősi Rózsi egyik méltán ünnepelt csillaga a budapesti kabarénak, Szemere Gyula, a harcteret járt, immár rokkanttá lett tüzérfőhadnagy szellemes és ötletes konferencier, aki régi dolgokat is, mint friss sütetűeket tudja föltálalni. Kurucz Jánost elsőrangú kísérő, akinek mint zeneszerzőnek is újabb szép sikere volt Pécsett. […]“

VILÁG, 1919.03.04.:

Klasszikus operette-est március 13-án a Vigadóban Rózsa S. Lajos, M. Szoyer Ilona, Komlóssy Emma, Kurucz János felléptével Millöcker, Suppé, Offenbach. Strauss, Planquette, Hervé, Lecocq operettjeinek legszebb dalait fogjuk hallani. Az este iránt óriási az érdeklődés.“

PESTI HÍRLAP, 1919.04.19.:

„(Cserebogár, sárga cserebogár . . . ) és a Magasan repül a daru melódiái csendülnek fel április 20-án délelőtt ½ 11 órakor a Royal Apollóban. Komlóssy Emma, Szántó Gáspár, Palló Imre, Kurucz János magyar népdalokat* énekelnek. […]“

*Megj.: A korabeli lapok népies műdal esetén is gyakran „népdal“-t említenek, ami idehaza még nem lenne olyan nagy baj, hiszen a magyar fül általában meghallja a kettő közti különbséget.  Sajnálatos viszont, hogy a külföldi lapok is népdalokról (folk songs) írnak, amikor Kurucz János saját szerzeményeit adja elő. Ez legalább olyan téves megállapításra adhat(ott) okot, mint az, hogy a magyar zene azonos a cigány zenével.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1919/17. SZÁM:

Magyar népdal és táncmatiné
Április 27-én d. e. ½ 11 órakor a
Royal Apolloban

MŰSOR

[…]

II. RÉSZ

1. […]

2. […] Kurucz : Piros rózsa, fehér rózsa . […]

3. […]

4. […] Kurucz : A pápai dimbes […]

5. Kurucz János zeneszerző
6. […]

A táncokat az operaház balletkara táncolja Brada Ede balletmester vezetésével. […] Az énekszámokat Kurucz János zeneszerző kíséri zongorán és Berkes Béla zenekarral.“

AZ UJSÁG, 1920.01.02.:

„[…] Érdekes eseménye volt a tegnapi Szilveszter-éjszakának az a mulatság, amelyet az Otthon írók és hírlapírók köre rendezett. […] Bársony Lajos dr. operaénekes a Bajjazo prológusát interpretálta Kurucz János zeneszerző kíséretével. […]“

VILÁG, 1920.02.29.:

A rendőri gyermekbíróság matinéja. A rendőri gyermekbíróság, amely a IV. kerületi dunai kapitányság kiegészítő része, pénzalapot akar teremteni az eléje kerülő, a züllés veszélyének kitett és elhagyatott gyermekek rögtöni segélyezésére, […] E célból a IV. kerületi rendőri gyermekbíróság […] jótékonycélú matinét rendez március 14-én délelőtt 11 órakor a Royal-Apolló termében. A matiné keretében […] Sámson Mária és Szemere Árpád, a Nemzeti Operaház tagjai lépnek fel Kurucz János dalköltő zongorakíserete mellett. […]“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1920.12.08.:

„(Hangverseny a Honszeretet karácsonyi vásárján.) A Honszeretet nevelőintézetnek, a Gellért-szálló télikertjében rendezett karácsonyi vásárján a következő művészek és művésznők lépnek föl: December 8-án, szerdán Hadrik Anna, Komlóssy Emma; a zongoránál Kurucz János zeneszerző ül. […]“

968   Ardelao • előzmény967 2018-08-04 08:48:20

Az eddig leírtak alapján most már igazán kíváncsi lettem arra, mi tette oly népszerűvé idehaza és Amerikában a mi Kurucz Jánosunkat. A youtube-on azonban zeneszerzőnknek csak három -  jó minőségben hallható - nótáját találtam meg, különböző énekesek előadásában:

Balogh Örzse keszkenője - énekli: Farkas Rozália

Piros rózsa, feslő rózsa - énekli: Székely Mihály

Harag nem volt a lelkemben - énekli: Lente Lajos

Számos egyéb szerzeménye azonban meghallgatható, ha az alábbi link megnyitása után rákattintunk azok címére:

GRAMOFON ONLINE - Composer Kurucz János

Ám nem hinném, hogy Kurucz János csupán e kompozíciók révén szerzett volna nevet idehaza és az „Újvilágban“. Még akkor sem, ha azok az amerikai magyarok lelkében szülőföldjükhoz kötődő, erős érzelmeket korbácsoltak fel.

Töredelmesen bevallom, nem túlzottan kedvelem az ú.n. nótákat, műdalokat, megítélésükben ezért nem tudok elfogulatlan lenni. A zenének e műfaja bennem olfaktorikus és konyhaakusztikai élményeket idéz fel: a húsleves és a sercegő zsír szagát, tányér- és kanálcsörgést, enni nem akaró gyerek nyafogását, "apa, tedd le az újságot, ha eszel", stb.

Ha népdalról van szó, akkor az legyen valóban a nép ajkáról fakadt dallam, eredeti, változatlan formában. Ha pedig népdal-feldolgozásról van szó, akkor a Kodálytól és Bartóktól „megszokott“ szintnél nem szívesen adom alább. De hát ez egyéni ízlés kérdése.

Kurucz János egyéb szerzeményeiről azonban nem találtam hanganyagot. Pedig minden bizonnyal léteztek, mint ahogyan arra a már eddig idézett írások is utaltak. A következőkben megkísérlem összegyűjteni a morzsákat, amelyekből – ha nem is teljes, de – talán teljesebb képet kaphatunk e zeneszerzőnk munkásságáról.

967   Ardelao • előzmény966 2018-08-03 05:17:11

Minthogy „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE“ még jelenidőben ír Kurucz Jánosról, ahhoz, hogy az életéről és munkásságáról szóló ismertető megközelítőleg kerek legyen, rendhagyó módon először a zeneszerző halálakor megjelent cikket idézem:

AZ UJSÁG, 1940.07.25.:

Kurucz János meghalt Amerikában

          Chicagóból jelentik, hogy Kurucz János zongoraművész, az ismert nevű dalköltő, Hollywoodban szívszélhűdés következtében meghalt. Kurucz János nevét különösen az idősebb generáció ismeri jól. Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt egyetlen olyan kabaréműsora sem a magyar fővárosnak, amelyen ne szerepelt volna néhány fülbemászó zenéjű és mégis maradandó becsű Kurucz János dal, köztük a ma is emlékezetes „Gyöngyvirág“. Különösen megzenésített Ady-versei voltak igen népszerű produkciói a magyar színpadok és koncertpódiumok chanson-énekeseinek. Igen sok koncerten személyesen is fellépett a kitűnő művész, és dalait saját zongorakísérete mellett kellemes énekhangon közvetlen modorban adta elő.
          Közel két évtizede végleg Amerikába költözött Kurucz János, aki azelőtt is gyakran vett részt rövidebb-hosszabb turnékon az Újvilágban. Ezúttal is főként az Egyesült Államok magyarlakta nagyvárosaiban fordult meg, és részint szólókoncerteken aratott sikereket, részint pedig azokkal a művésztársulatokkal szerepelt, amelyeknek egyben szervezője is volt. Kurucz János azonban hamar népszerűvé vált az amerikai közönség körében is. Azokban a levelekben, amelyekben időnként beszámolt az Ujságnak amerikai sikereiről, gyakran emlékezett meg egy-egy fényes estéről valamelyik newyorki vagy chicagói pénzarisztokrata kastélyában: ezeknek az estélyeknek egyik általánosan kedvelt műsorszáma Kurucz János éneke és zongorajátéka volt.

          Halálát széleskörű közönségén kívül meggyászolják az amerikai magyar művészek, akiknek önzetlen pártolója volt, és meggyászolják Magyarországon élő családtagjai, köztük fia, Kurucz Ernő, az ismert színművész.”

966   Ardelao • előzmény961 2018-08-02 23:23:26

Ha bárki szememre vetné, hogy e topikban időnként a magyar zenei élet olyan képviselőiről írok, akik ma már említést sem érdemelnek, ugyanakkor nem szólok az igazán nagyokról, jogosnak tartanám a kritikát. Ám elfeledettnek vélt alanyaimat nem rangsor, hanem a bennem felmerülő, megválaszolatlan kérdések, felmenőim elbeszélései vagy valamilyen egyéb emlék alapján választom ki.

A most következő zeneszerzőről azért kezdtem információt gyűjteni, mert érdekelt, ki volt ő valójában. Ő, akiről Amerikából történt hazatérései alkalmával a sajtó a legnagyobb elismerés hangján szólt. Erős gyanúm támadt ugyanis, hogy ebben szerepet játszottak művészünk külföldön töltött esztendei, amelyek „bátorrá“ tették kritikusainkat. Hiszen az, akit a külföld, az Újvilág elfogadott, képességeit már hitelesíttette, megítélésében a laikus sem tévedhet.

Képtalálat a következőre: „Kurucz János”
 zeneszerző, zongoraművész

 „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE“, amely Molnár Imre dr. szerkesztésében 1936-ban jelent meg, a következő információt tartalmazza:

"Kurucz János zeneszerző. *1883, Komárom. Zenei tanulmányait magánúton végezte. 1910 óta állandóan szerepel mint szerző és előadó hangversenyeken Magyarországon és Amerikában is, ahol 14 évig tartózkodott. Angol dalai Amerikában nagy népszerűségnek örvendenek; a „404-es chicagói tüzérezred" katonai indulójáért amerikai tüzértisztté nevezték ki. Chicagóban a Columbia Shool of Music-ban tanított. Hollywoodon filmhez is írt betétszámokat. Számos dalát hanglemezre vették itthon is, Amerikában is. Magyar dalai: Balog Örzse keszkenője, Nem siratlak, A pápai dimbes dombos, Piros rózsa, fehér rózsa, Grand Cafféban, Oh mért oly későn, Ha elér hozzád, stb. Ady-versekre írt dalai állandó műsorszámai énekeseinknek, zenekaroknak, rádiónak. Körülbelül 300 dala jelent meg kiadásban. Jelenleg Magyarországon, Budapesten tartózkodik.“

965   Ardelao • előzmény964 2018-08-02 09:18:02

Kolbay Ildikó nyugodt, privát élete azonban nem tartott sokáig. 1932. júniusában a sajtóban – némely lapban rövid, száraz megfogalmazásban, másutt a részletek alapos ismertetésével - megjelent a szomorú hír:

„Operáció után meghalt Kolbay Ildikó, volt primadonna

Az Est tudósítójától —

          Tegnap este meghalt Budapesten egy érdekes, sok sikert aratott, feltűnő szépségű színésznő, Kolbay Ildikó, a Városi Színház volt primadonnája, aki már elszakadt a színpadtól, hogy a családi életben találja meg a boldogságát.

          Kolbay Ildikó 1898. január 2-án született Rimaszombaton. Édesapja Kolbay Sándor királyi törvényszéki elnök.

          A miskolci színtársulat ünnepelt színésznője volt Kolbay Ildikó, és a színházban gyakran fordult meg dr. Gaál Menyhért katonai főtörzs-orvos, aki megszerette a szép színésznőt, és megkérte a kezét. Egy feltétele volt a házasságnak: vissza kell vonulnia a színpadtól.

          Családi élete mintaszerű volt, de közben megbetegedett, bélbántalmai voltak és sokat szenvedett. Egyre súlyosabb lett a betegség és az orvosok úgy határoztak, hogy sürgősen meg kell operálni. Kolbay Ildikót tíz nappal ezelőtt beszállították a Gyáli úti honvédkórházba, és megoperálták. Egy héttel az operáció után meghalt.

          A halál közvetlen okáról ezt a felvilágosítást adták:

          — Kolbay Ildikó bélhűdés következtében halt meg, állapota akkor, amikor behozták, már nagyon súlyos volt.

          Kolbay Ildikót, a magyar operett-színpad egykori ünnepelt, szép primadonnáját ma délután temetik a Gyáli úti honvédkórházból a kőbányai katonai temetőbe.”

(AZ EST, 1932. június 17.)

A művésznő életét az orvos férj sem tudta meghosszabbítani. A NAGY RENDEZŐ feltehetően úgy vélte, e törékeny kis teremtés elég naggyá nőtt életének közel három és fél évtizede alatt, elég sikerben és elég szeretetben volt része; mindennek a csúcson érdemes véget vetni, hogy az azt követő, szükségszerű hanyatlás fájdalmát ne kelljen megélni.  

964   Ardelao • előzmény963 2018-08-01 21:05:17

Kolbay Ildikónak még 4 éve van hátra művészi pályafutásából.

Idézhetnék még jónéhány cikket, amely ebben a négy évben megjelent róla, de – mert feltüntettem a Színházi Élet Kolbay Ildikóról szóló számait – azok letöltésével bárki nyomon követheti az eseményeket.

A Magyar Színházművészeti Lexikon a Debrecenben töltött időszakot nem említi, de a művésznőről szóló ismertetőt így zárja le: Az 1927–28-as évadban 120-szor lépett fel Kolozsvárott. 1930. jan. 6-án Miskolcon a Sybill címszerepében búcsúzott a közönségtől. Ekkor férjhez ment és elhagyta a pályát.

 Azért egy-két szót mégis szólnék az utolsó négy évről:

A művésznőt a debreceni közönség is nagyon kedvelte. Ezt bizonyítja az alábbi rövid hír:

ESTI KURIR, 1927.07.05.:

„A MAI IDŐKBEN, amikor az emberek szeretnek mindent memorandummal elintézni, említésre méltó az az emlékirat, amely több száz aláírással a debreceni színház igazgatójához érkezett. Ebben a debreceniek arra kérik a színház igazgatóját, hasson oda, hogy két tagja: Kolbay Ildikó és Szigeti Jenő a jövő esztendőben is megmaradjanak a debreceni Csokonai-színház kötelékében.
A memorandum aláírása: a debreceni művészetszerető bérlők és színházlátogatók.
Ezután következik több száz aláírás, amelyeknek hosszú sorát dr. Sz. Kun Béla egyetemi tanár, Weszprémy Zoltán nyugalmazott főispán, Papp Károly egyetemi tanár, Egyedi Andor postafőtanácsos, dr. Keller József bankigazgató nyitják meg.„

1928-ban, „hazájában”, a kolozsvári Magyar Színházban Euridikét játszotta az „Orpheusz az alvilágban” c. operettben, szerepelt a „Csárdáskirálynő”-ben, az „Aranyhattyú”-ban, a „Csókos asszony”-ban, a „Csókhercegnő”-ben, a „Bajadér”-ban, a „Mersz-e Märy” c. operettrevüben és a „Nászéjszaka” c. párizsi operett-újdonságban. Ez a felsorolás nem teljes, de valamivel bővebb a lexikonokban szereplőknél.

Majd a SZÍNHÁZI ÉLET 1930. évi 14. számában az alábbi közlemény jelenik meg:

„Dr. Gaál Menyhért magyar királyi 1. osztályú honvéd főtörzs-orvos, a miskolci honvédkórház igazgatója és Kolbay Ildikó, a rimaszombati törvényszék volt elnökének leánya, házasságot kötöttek.”

963   Ardelao • előzmény961 2018-08-01 20:13:53

1926-ban Kolbay Ildikó már a szegedi Városi Színház primadonnája.

Itt jelentős sikert arat Johann Strauss „Egy éj Velencében” c. operettjében (8 ÓRAI UJSÁG, 1926.01.15.). Poldini-Vajda „Farsangi lakodalom” c. operájában, amelyben Zsuzsi szerepét énekli (PESTI HÍRLAP, 1926.02.09.), és ismét játszik Zerkovitz „Csókos asszony”-ában. Ez utóbbi kínos incidenssel végződött, amely Kolbay Ildikó számára kellemetlen anyagi következménnyel járt. Erről AZ UJSÁG 1926.06.14-i számában  (és még sok lapban) a következő tudósítást olvashatjuk:

Kínos incidens a szegedi színházban.
Szegedről jelenti az Ujság tudósítója: Tegnap a szegedi színházban, a Csókos asszony előadásán baleset történt. A második felvonásban futballjelenetet adnak elő, és három kisebb labdát rugdos a primadonna és a táncoskomikus a nézőtérre. Kolbay Ildikó primadonna és Delly Ferenc egymásután küldözgették a labdákat a nézőtérre, és az egyik labda magas ívben a karzatok felé repült. Beleütközött a mennyezet egyik díszlámpájába, amely összetört, és a nézőtérre esett. Két néző megsebesült. Az ügyeletes rendőrtisztviselő azonnal jegyzőkönyvet vett fel az esetről, és az incidensnek ma már a rendőrségen volt folytatása, ahol Petkóczy Lajos rendőrtanácsos elé került az ügy. Kolbay Ildikót és Delly Ferencet a délelőtti próbáról idézték be a rendőrségre, ahol előadták, hogy nem lehetnek bűnösök a történtek miatt, mert csak az igazgató és a rendező utasításait követték. A rendőri kihágási bíróság bűnösnek mondotta ki őket, és fejenként 50.000 korona pénzbírságot rótt ki reájuk. Kolbay Ildikó és Delly Ferenc fellebbeztek az ítélet ellen. A rendőrség a futballjátékot a további előadások folyamára betiltotta.”

(Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem a két színészt kellett volna hibáztatni, de hát naiv feltételezés, hogy a bíróság mindig az igazságot képviseli.)

Nem tudható, hogy ez az eset közrejátszott-e a művésznő döntésében, avagy sem.Tény, hogy Kolbay Ildikó még 1926. nyarán otthagyta Szegedet:

ESTI KURIR, 1926.08.29.:

„Temesvár és Debrecen harca Kolbay Ildikóért. Temesvári tudósításunk nyomán jelentettük, hogy a temesvári színház új primadonnája Kolbay Ildikó lett. Most a debreceni színház igazgatója arról értesít bennünket, hogy Kolbay Ildikó nem szerződhetett Temesvárra, miután a Kardoss Géza vezetése alatt álló debreceni Csokonay-Színház tagja.”

962   Ardelao • előzmény961 2018-07-31 10:27:59

Javitás a 7. bekezdésben: (PESTI HÍRLAP, 1925.05.30.)

961   Ardelao • előzmény960 2018-07-31 09:25:41

A budapesti Városi Színházban – ahogyan arra a korabeli lapokból következtetni lehet - Kolbaynak nem jutott annyi értékes szerep, mint a kolozsvári Magyar Színházban. Talán ennek tudható be, hogy a művésznő 1925-ben, de pályája során többször is „hazatér” vendégszerepelni Kolozsvárra, ahol a közönség - mint a jó szülő – minden alkalommal kitörő lelkesedéssel és a legnagyobb szeretettel fogadja hűtlenné vált „gyermekét”.

1925-ben Kolbay Ildikó repertoárja meglehetősen eklektikusan alakul.

A Városi Színházban több alkalommal játssza Clarisse szerepét Farkas Imre: Túl a nagy Krivánon c. operettjében. Vezető szerepet kap Zeller Madarászában, és ő Juliska Kálmán Imre „A cigányprímás” c. operettjében. Fellép a Színházi Életnek a Városi Színházban megrendezett matinéján, ahol sok más művésszel együtt népszerű operett-részleteket énekel.

Emellett azonban számos olyan szerepet vállal, amelyre nem kerülhetett volna sor, ha a Városi Színház maximálisan kihasználja primadonnája művészi adottságait.

Kolbay dalokat ad elő a Szent-Gellért Szállóban megrendezett „Gömöri bál”-on, a Katolikus Körben a Vasvári Pál Kör Kulturestélyén, szerepel Kurucz János zeneszerző szerzői estjén, a Harmónia hangversenyei keretében, továbbá a Vigadóban megrendezett „Felvidéki táncestély”-en. Táncol a Városliget nagy jegén megrendezett „Matyólakodalom”-ban. Erről ez olvasható a 8 ÓRAI UJSÁG 1925.01.24-i számában:„[…] A rendezőség menyasszonynak a korcsolyán is pompásan táncoló Kolbay Ildikót, a Városi Színház művésznőjét kérte föl, aki a „gömöri vénfiúk" korcsolyázó társaságában hódol az egészséges sportnak. […].

De fellép a pécsi Pannonia Szállóban is, ahol a Budapesti Színházi Élet pécsi előfizetői részére rendezett egyetlen estélyen „[…] Konferál: Karinthy Frigyes […] Farkas Imre egy saját szerzeményű versét mondja el, valamint zongorán kíséri a Nótás kapitány slágerszámait, amelyeket Kolbay Ildikó és Érczkövy László […]” ad elő. (PÉCSI LAPOK, 1925.02.04.)

Vendégszerepel Újpesten, „A hamburgi menyasszony” c. darabban. Május 25-től június 5-ig folyamatosan fellép az Omnia „mozgóképpalotában”, mely alkalmakról a lapok öles hirdetéseket tesznek közzé így és hasonló módon: „[…] Mimóza, scenírozott színpadi előjáték „A csatá”-hoz, előadja és a film dalbetéteit énekli Kolbay Ildikó, a Városi Színház művésznője.[…]” (PESTI HÍRLAP, 1930.05.30.)

Hat estén át vendégszerepel – ismételt sikerrel - a kolozsvári Magyar Színházban, a „[…] Diadalmas asszony, Denevér, Kis grizette, A hamburgi menyasszony, Madarász és A hermelines nő címszerepeiben […]”. (AZ UJSÁG, 1925.07.14.) Az év vége felé pedig Szegeden, Szirmai Albert „Alexandra” és Zerkovitz Béla „A nóta vége” c. operettjében lép fel.

Az itt ábrázolt „változatosság” hátterében bizonyára komoly gazdasági okok álltak:

ESTI KURIR, 1925.08.22.:

„MANAPSÁG, HA KÉT SZÍNÉSZ találkozik, azt kérdik egymástól:
— Van már szerződésed ?
Mert máma, a leépítés korszakában ez a legfontosabb kérdés, a szerződés kérdése.

A legtöbb színházban már lassan-lassan befejezik a szervezkedést, mindazonáltal még mindig sok olyan színész van, akit a jövő esztendőre nem kötött le eddig egy színház sem. Igaz, hogy ezek között olyanok is vannak, akik nem hajlandók éves szerződést kötni, hanem csak úgynevezett szerepszerződést vállalnak.
Nem kötött szerződést még Kolbay Ildikó, Viola Margit, Síró Anna, Hajdú Eta, Raskó Baba, László Andor, Fülöp Sándor, az Apolló Színház tagjai, a Magyar Színház tagjai, akikkel azonban rövidesen megkezdődnek a tárgyalások s a Belvárosi Színházék, akiket most hív be Bárdos direktor az irodába. Honthy Hanna viszont nem szerződik egy színházhoz sem. Eddig szerepre vállalkozott csak a Városi Színházhoz és a Fővárosi Operettszínházhoz.
Rövidesen azonban úgy hisszük, rendbe jön minden és a kenyérnélküliség réme nem fenyeget majd senkit a színésztársadalomban.”

960   Ardelao 2018-07-29 08:29:11

Arra, hogy mennyire igaz volt Kolbay Ildikó állítása, az, hogy nem utasított vissza szerepet, mert nem volt mit visszautasítania, az alábbi újságcikk szolgáltat:

AZ UJSÁG, 1925.01.11.:

„[…] Kolbay Ildikó, a Városi Színház kitűnő primadonnája, már hosszabb idő óta nem jutott egyéniségéhez illő szerephez. Sebestyén Géza igazgató, hogy a színház legközelebbi újdonságának, Farkas Imre Túl a nagy Krivánon című darabjának a vonzóerejét fokozza, Kolbay Ildikót is fel akarja benne léptetni. Csakhogy a darabban nem volt olyan nagy női szerep, amely méltó lett volna a népszerű énekesnő kivételes művészetéhez. Tanácskoztak tehát Farkas Imrével s abban állapodtak meg, hogy a szerző kibővíti a szerepet énekszámokkal és prózával egyaránt. Az új számokat már be is küldte Farkas Imre a színházhoz. Van közöttük egy dal, amely Kolbay Ildikó előadásában rendkívül hatásosnak ígérkezik, továbbá egy pompás shimmy, amelyet Kolbay Ildikó és Tarnay Géza fognak táncolni. Az operettel párhuzamosan folynak a próbák Mascagni operájából, a She-ből is. amelynek női főszerepét szintén Kolbay Ildikó fogja énekelni."

959   Ardelao • előzmény958 2018-07-29 08:06:36

Művészkörökben az intrika természetesen akkor is jelen volt, és mérlegelést igényelt a sajtóban megjelent közlemények igazságtartalma is. Ezt bizonyítja Kolbay Ildikó alábbi nyilatkozata:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1924. 45. SZÁM:

Nem akarok operaénekesnő lenni,
nem adtam vissza szerepeket: ragaszkodom az operetthez

Írta: Kolbay Ildikó

Az egyik napilapban az a hír jelent meg rólam, hogy nekem, mint az Operaház tagjának, óriási fizetésem van, nagyobb, mint Sándor Erzsinek vagy Adler Adelinának. Nem szégyellném azt se, ha ez igaz lenne, de nem igaz, egyáltalán egy szó sem igaz az egészből. És mivel nem tudom másképpen azt az antipátiát eloszlatni, amely ennek a hírnek a nyomán esetleg ellenem támad, arra kérem, adjanak helyet ennek a néhány sornak.

Elsősorban: nem vagyok tagja az Operának, sohasem is voltam. A Városi Színház tagja vagyok, operettprimadonna, operaénekesnői ambícióim nincsenek. Amikor Kolozsvárról Pestre jöttem, Wlassics báró két ízben is felszólított, hogy szerződjem az Operához, de én kijelentettem, hogy erről csak akkor lehetett volna szó, amikor elvégeztem a Zeneakadémiát. Akkor nem hívtak, azóta operett-színésznő lettem és az is maradok.

Ami a fizetésemet illeti, az pedig — sajnos — nem valami túlságosan
nagy. Talán egy negyedrészét sem teszi ki a többi operettprimadonna fizetésének. A tavalyi vendégszereplésem gázsijának alapján állapították meg, s azóta sem emelkedett.

Azt is olvastam, hogy szeszélyes hölgy vagyok, aki már három szerepet is visszaadott. Nem tudom, honnan vették ezt a hírt, mert én bizony még egyetlenegy szerepet sem adtam vissza, de alkalmam sem volt erre: hosszú idők óta most kaptam az első szerepet, Sebestyén Gézától, a „Velencei éj"-ben. Ez a szerep pedig nagyszerű, boldog vagyok, hogy eljátszhatom.”

958   Ardelao • előzmény957 2018-07-28 08:05:29

Kolbay Ildikó 1924. februárjában – három havi budapesti vendégszereplés után - rövid időre még visszatér Kolozsvárra. Itt játszik a „Kék mazur”-ban, „A bajadér”-ban, a „A diadalmas asszony”-ban, a „Csókos asszony-ban. A "Hoffmann meséi"-ben rá osztják a baba szerepét, és készül „A balga szűz” és a „Szultána” bemutatójára. Régi közönsége változatlan szeretettel fogadja. Ám a „dédelgetett kedvenc” júliusban ismét távozik. A budapesti Városi Színház állandó tagja lesz. Az ELLENZÉK c. lap 1924.07.20. számában ezt olvashatjuk:

„A kék mazur parádés szerepében búcsúzott el tegnap este a kolozsvári közönségtől Kolbay Ildikó, a Magyar Színház kitűnő primadonnája. Kolbay Ildikót kolozsvári évei alatt a közönség megtanulta szeretni és becsülni és minden fellépése alkalmával a szeretetnek és megbecsülésnek számtalan jelével halmozta el. Kolbay Ildikó primadonna volt a szó igazi és nemes értelmében. Elegáns megjelenése, ízléses játéka csak díszítette a színpadot és a hangja — amellyel nem minden operettszínésznő dicsekedhetik — a könnyebb operette muzsikának is súlyt és jelentőséget adott. Távozása a kolozsvári operett-együttest érzékenyen érinti. Tegnap este szinte ünnepi keretek között vett búcsút tőle a kolozsvári közönség, amely a színházat zsúfolásig megtöltve, minden jelenete után szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte a távozó primadonnát.”

A budapesti Városi Színházban  – még ugyanebben az évben - bemutatott „Velencei éj”-ben ezúttal mind a valóságban, mind szerepe szerint ő a primadonna.

Gyori a Boros, Košice, portrét herečky, Kolbay Ildikó

(Kolbay Ildikó 1920 körül)

957   Ardelao • előzmény956 2018-07-27 07:43:01

Egy kicsit még elidőznék a budapesti meghívás történeténél. Részben azért, mert az alábbi idézetekből kitűnik, milyen lelkes volt a múlt század első évtizedeiben a színházkedvelő közönség, köztük pedig a fiatalok (!). Biztosan nem kellett volna felhívást intézni hozzájuk, hogy kapcsolják ki az előadás alatt a mobiltelefonjaikat, akkor sem, ha akkor lettek volna ilyen eszközeik. Ma  az is elképzelhetetlen, hogy az operettszínházban a közönség csak úgy,  spontán, együtt énekeljen a szereplőkkel.

SZÍNHÁZÍ ÉLET, 1923/47. SZÁM:

          „Szabados Béla nyilatkozik a tanítványáról

            Kolbay Ildikóról, aki végre mégis csak megérkezik a Városi Színházba és eljátssza a Menyasszonyháború főszerepét

           […] Kolbay Ildikó ezelőtt négy esztendővel tanítványom volt a Zeneakadémián, még pedig kedvenc tanítványom. A vizsgákon már feltűnt tehetsége, különösen pedig színpadi rátermettsége, hangja és színészi készsége. Szép, magas, karcsú, szőke leány, feltűnően intelligens és egyik legnagyobb értéke a veleszületett rutin. Gondolkoztunk, hogy ki játszhatná el a Városi Színházban színre-kerülő Menyasszonyháború operettem egyik primadonnaszerepét. Ennek a szereplőnek az énekpartija meglehetősen magas koloratúrhangot kíván és jó színésznőnek is kell lennie annak, aki alakítja. Így jutott eszembe Kolbay Ildikó neve, akit megemlítettem a színház vezetőségének. Ekkor tudtuk meg, hogy az Operaház már az én intervencióm nélkül is szerződtetési ajánlatot tett Kolbay Ildikónak, aki hajlandónak is nyilatkozott Budapestre jönni. A szerződtetés perfektuálása körül különböző súlyos akadályok merültek fel, amíg hosszú levélváltások, táviratváltások és tárgyalások után történt az a megállapodás, hogy Kolbay Ildikó három hónapi vendégszereplésre jön Budapestre, azután visszautazik Kolozsvárra. Tizenhetedikén fog megérkezni és még aznap délelőtt próbája lesz a Városi Színházban.”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/48. SZÁM:

          „Éjféli intervjú Kolbay Ildikóval
           A kolozsvári diákok testülete várta a Nyugatinál

           Hosszú várakozás után, a hitetlenek és vészmadarak megcsúfolására, a szombaton este kilenc óra harminc perckor befutó gyorsvonatból egész életnagyságában kiszállott Kolbay Ildikó, a Városi Színház új primadonnája. Szép szőke haja messziről lobogott — és egy perc alatt csengő, messzire hangzó kacagását hozta a hűvös novemberesti szél. Kolbay Ildikót már körül is fogták, már dús krizantémcsokor pompázott a karjaiban, már sűrű éljenek között a szó legszorosabb értelmében hozták a kijárat felé. A Pesten tanuló kolozsvári diákok testülete várta a művésznőt, aki még meghatódni sem ért rá. mert a diákok millió kérdéssel ostromolták.
          Percek teltek el, mikor végre Szabados Béla, zeneakadémiai tanár, jelen minőségben szerző, aki szintén az állomáson várta Kolbay Ildikót, mellé kerülhetett.
A Metropole szálloda egy harmadik emeleti szobájában talált ideiglenesen hajlékot Kolbay Ildikó, ott mondta el a következőket:

          — Kérem, én még nem tudok mit nyilatkozni, összesen húsz perc óta vagyok itt és természetesen nagyon kellemesen érzem magam, már csak azért is. mert nemsokára aludni fogok. A fogadtatás meglepett, és ha nem tart szerénytelennek, hát jó ómennek tartom. Erről jut eszembe, hogy Kolozsvárott úgy búcsúztatlak, mintha soha többé nem mennék vissza Kolozsvárra. Az állomáson valósággal tolongtak a jóbarátok és ismerősök. Nagyon drága volt Körösi Dénes, a legjobb kolozsvári cigányprímás, egész Váradig kísért és hegedülte azokat az operetteket, amelyekben a legnagyobb sikereimet arattam. Szóval Kolozsváron szépen elbúcsúztak tőlem. […]

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/1. szám:

          „Kolbay Ildikó bevonulásának története

           Ritkán várták még színésznő bemutatkozását olyan érdeklődéssel, mint Kolbay Ildikóét. A premieren, mielőtt az ő jelenése következett és a kulisszák mögött felhallatszott első dala:

           Letéptem a legszebb rózsát piros kertemben

           Hajnal piros kertemben,

           — csupa izgalom volt a nézőtér, és amikor megjelent a színen, zúgó tapssal fogadták. Egész külön csoportban ültek az erdélyiek, akik szinte haragudtak a publikum többi részére, hogy miért merik ők is ünnepelni Kolbay Ildikót, amikor ehhez kizárólag az erdélyieknek van joguk.

            Mindenkinek nagyon tetszett a lányos aranyszőke feje és a gyönyörű két lába, amelynél szebb női lábat Phidias sem tudna faragni. A belépő dalával már meghódította a publikumot és ez a hódítás még tökéletesebb lett, amikor Palló Imrével elénekelte:

           Tündér-bájos csodaszép,

           Bárányfelhős tavaszég.

          Azután ennek a dalnak a refrénje még jobban megfogta a publikum szívét úgy, hogy a második szakaszt már együtt énekelték a szereplőkkel:
           A májusi hajnal csodája ez,

           Mely harmatoz, illatoz, ébredez.

          Jelenetről jelenetre nagyobb volt Kolbay Ildikó sikere, úgy, hogy az első felvonás végére már, […] beérkezett budapesti primadonnának.”

956   Ardelao • előzmény953 2018-07-26 11:00:13

Képtalálat a következőre: „KOLBAY ILDIKÓ”

(Végre sikerült egy fotót betenni Kolbay Ildikóról. Hihetetlen, hogy ez a szép, kedves mosolyú és sokoldalúan tehetséges művésznő még a 34. születésnapját sem élhette meg.)

Kolbay Ildikó 1923-ban – mielőtt még eleget tett volna a budapesti Városi Színház meghívásának – Kolozsvárott a következő darabokban lépett föl, több alkalommal:

Oscar Straus: Búcsúkeringő

J. F. Halévy: A zsidónő

Robert Stolz: A kis grizett (a címszerepet alakította)

Jean Gilbert: A hermelines nő

Ambroise Thomas: Mignon (Philine)

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja, Víg özvegy

Kálmán Imre: A Bajadér (a címszerepet alakította)

Kolozsvár nehezen engedte el kedvencét. Többszöri próbálkozás után végül az év végére sikerült a budapesti Városi Színháznak szerződtetnie Kolbayt a Mennyasszonyháború főszerepének az eljátszására.

A magyar sajtóban - így az AZ UJSÁG 1923.12.04-i számában is – az alábbi tudósítás jelent meg:  

Ostrom alatt a Városi Színház pénztára vasárnap óta, amikor a Menyasszonyháború, Sas Ede és Szabados Béla pompás daljátékának pénteki bemutatójára a jegyek árusítását megkezdték. Erdély több előkelő mágnáscsaládja táviratilag rendelkezett, hogy a bemutatóra helyét biztosítsa, mert tanúi akarnak lenni Kolbay Ildikó, Erdély ünnepelt kedvence budapesti diadalmas bemutatkozásának. Kolbay Ildikó remek hangját, énektudását nagyszerűen érvényesítheti a Menyasszonyháborúban, Nagy Izabellával, a kitűnő primadonnával együtt, akinek a darab szintén bő alkalmat ad, hogy játékban, énekben és táncban is kitüntethesse fényes tehetségét. Az újdonság iránt külföldön is élénken érdeklődnek s a főpróbán egy neves londoni ügynökség is képviselteti magát; több bécsi újságíró pedig intézkedett a Városi Színház jegypénztáránál, hogy a pénteki bemutatón jelen lehessen.”

És, hogy mi lett az eredetileg 3 hónapra tervezett szabadságból, amelyet a művésznő a kolozsvári Magyar Színháztól kapott, ahol őt „úgy szerette a publikum, mint nálunk Fedák Sárit”?

8 ÓRAI UJSÁG, 1923.12.14.:

Kolbay Ildikó állandóan Budapesten marad. Kolbay Ildikó, a kolozsvári Magyar Színház primadonnája, akit a „Menyasszonyháború" főszerepének eljátszására kértek kölcsön, értesülésünk szerint nem tér vissza többé a kolozsvári színházhoz, hanem állandóan Budapesten marad s itt szerződik le. A fiatal művésznőnek oly nagy sikere van a Városi Színházban, hogy a vidékre való visszatérése a biztos pesti karrierről való lemondását jelentené.

955   Ardelao • előzmény953 2018-07-25 08:36:14

Hogy Kolbay Ildikó milyen hamar és milyen mértékben vált népszerűvé a közönség körében? Szemléltetésképpen kiírtam a Színházi Életnek azon számait, amelyekben róla lehetett olvasni, és amelyekben számos fotóját is megtaláljuk. Minthogy a Színházi Élet e számai a netről – kissé hosszadalmas munkával ugyan, de - letölthetők, belőlük csupán egy-két cikket fogok idézni. Az, akit érdekel e téma, az alábbi felsorolás alapján mélyebben megismerheti Kolbay Ildikó történetét. (A többi sajtótermékről, persze, még nem is szóltam.):

SZINHÁZI ÉLET:

1922/20. szám

1923/11.,43.,47.,48.,49.,50.,51.,52.,53. szám

1924/1.,4.,5.,15.,45.,47.,49.,51. szám

1925/1.,4.,5.,6.,8.,14.,15.,17. szám

1926/8.,9.,12.,15.,17.,18.,19.,20.,21.,22.,23.,48. szám

1927/1.,10.,21.,22.,23.,25. szám

1928/2. szám

1929/8.,9.,11.,12.,13.,14.,15.,16.,32. szám

1930/1. szám (Hírül adják, hogy K.I. férjhez megy, és a színpadtól visszavonul.)  

1930/14. szám (Hírül adják, hogy K.I. férjhez ment.)

954   Ardelao • előzmény953 2018-07-24 10:05:50

Javítás: 3. bekezdés: helyesen "Adam". (Elnézést kérek. Nem vettem észre, hogy a gép automatikusan "magyarosította" a szerző nevét.)

953   Ardelao • előzmény952 2018-07-24 08:06:34

KOLBAY ILDIKÓ MÉG BUDAPESTEN:

AZ UJSÁG, 1920.02.22.:

A Dunaparti Színház* újdonságai. […] Ádám végtelenül bájos dalművét, A nürnbergi babát, hozta ma színre a Dunaparti Színház nagy sikerrel és elég jó előadásban, a melynek Kolbay Ildikó, Feszely Sári. Scherff Berta és Hegedűs Ferencz voltak az erősségei. A zenekart Kun László dirigálta.[…]

*A korábbi Medgyaszay Színház épületében (Eskü út  1.) /ma: Budapest V., Március 15. tér/ működött.

MAJD A KOLOZSVÁRI  MAGYAR SZÍNHÁZBAN, ahol rajongtak érte, és ahová mindig visszavárták a művésznőt (idézetek az ELLENZÉK c. lap alábbi számaiból):

1921.12.12.:

Szevillai borbély. […] Rozina szerepében Kolbay Ildikó, az új koloratur-énekesnő debütált. Csupa bíztató Ígéret. Nagyterjedelmű, kellemes, könnyed, jól iskolázott hangja van, amely olykor, mint pl. a staccatokban, nagyon szép. Muzikalitása is kifogástalannak látszik, Amellett jó színpadi megjelenés és bízunk benne, hogy apróbb modorosságait, amelyek kezdő színésznő mivoltával járnak, Kolozsvárt csakhamar le fogja vetkőzni. […]“

1922.01.04.:

„HETI MŰSOR

[…] - Lévay Ilona, Kolbay, Kabdebo játszák a Denevér főszerepeit […] Kolbay Ildikó Adélt és Kabdebo Duci Orloyszkvt fogja játszani. […] A jövő hitnek két estéjire lesz kitűzve a Denevér.

- Carmen. Szombaton este másodszor adják Bizet Carmen-jét s a főszerepeket most a színház más művészeitől fogja láthatni közönségünk. Micaélét Kolbay Ildikó […] fogja énekelni. […]

- Stambul rózsája. A rendkívüli sikerrel felelevenített Stambul rózsájának vasárnap este lesz a legközelebbi előadása, amikor Gonzsa (Másutt: Kondzsa v. Gonza. Meg.: A.) Gült Kolbay Ildikó […] fogja játszani. […]“

1922.01.22.:

„HETI MŰSOR

[…] Kedden: Carmen Aca de Barbuval. Az a fenomenális siker, amit Aca de Barbu a Carmen csütörtök esti előadásán aratott, arra késztette as igazgatóságot, hogy a kitűnő művésznőt fölkérje, hogy még egyszer játssza el ezt a parádés szerepet. Kedden este tehát újra a Carment adják Aca de Barbuval, de most a szokásos operahelyárakkal. A főszerepeket Kolbay Ildikó, Sugár, Takács fogják énekelni. — […] Hétfőn este 14-edik előadása lesz a diadalmas sikerű Offenbachnak s az előadásnak különös érdekessége lesz hogy először fogja játszani Kolbay Ildikó.

Kék mazur. Lehár legújabb operettejének, a nagy izgalommal várt „Kék mazur“-nak pénteken este lesz a premiéreje. Az idei évad egyik legvonzóbb szenzációja lesz […] Kolbay Ildikó, Sereg Marcsa, Berky József, Réthely, Izsó, Nagy Gyula, Leövey fogják az új Lehár-operette főszerepeit játszani. […]“

1922.04.11.:

„Operett-reprizek. Igen érdekes operette-reprizek lesznek a húsvéti ünnepek estéjén: Vasárnap hosszabb pihentetés után, teljesen új betanulással, új szereposztással adják a Három kislány -t. Kolbay Ildikó, Nagy Gyula, Virág Lajos lesznek a főszereplők. […]“

1922.04.30.:

Berky Lili és Gózon Gyula vendégjátéka. […] Hétfőre Kálmán Imre poétikus szép operetteje, a Kis király van kitűzve a címszerepen Gózon Gyulával, Zozó szerepében Berky Lilivel és Montarini szerepében Kolbay Ildikóval.”

1922.05.04.:

„[…] A magyar színház e heti műsorán két délutáni előadás szerepel: Szombaton a „Sevillai borbély“-t fogják játszani […], Rozina szerepében Kolbay Ildikóval, […]”

1922.10.07.:

„[…] Zsidónő. Halévy hatalmas operája, a „Zsidónő" van kedd estére műsorra tűzve, a tavalyi előadások parádés szereplőivel. Új lesz az előadás keretében Kolbay Ildikó, aki először fogja a hercegnő szerepét énekelni. […]”

1922.11.22.:

„[…] Hamburgi menyasszony. A legnagyobbsikerű operett-újdonságok egyike, a Hamburgi menyasszony van szombat estére műsorra tűzve, a főszerepben Kolbay Ildikóval, Kabdebó Ducival, Réthelyvel, Berkyvel. A rendkívüli sikerű újdonságnak ez lesz a 11-ik előadása."

1922.12.08.:

„ […]Vasárnap […] a Kék mazur-t adják, Kolbay Ildikóval, Somogyi Emmivel, Tompa Bélával, Berky Józseffel.”

1922.12.10.:

„Mindenki ott lesz f. hó 16-án szombaton este a Központi-szálló összes termeiben tartandó „Rendkívüli Újság” kabaréján és Figaro-estjén, melyen a Magyar Színház legkiválóbb művészei szórakoztatják a közönséget. Fellépnek: Kolbay Ildikó, Neményi Lili, Rennerné Halász Baba, Bérczy Mihályné, Nagy Rózsika, Izsó Miklós, Virág a Magyar Nemzeti Színház művészei […].”

Kolbay Ildikó 1921 és 1922 között természetesen többször szerepelt a fenti és egyéb darabokban is, folyamatosan színpadon volt.

MAJD AZ ELLENZÉK C. KOLOZSVÁRI LAP 1923.11.21-I SZÁMÁBAN EZ OLVASHATÓ:

Kolbay Budapesten. Budapesti tudósítónk jelenti: Kolbay Ildikó Kolozsvárról ma megérkezett Budapestre. Az újságíróknak, akik megkérdezték, kijelentette, három havi szabadságot kapott, hogy a Városi Színházban a Menyasszony-háború- ban fellépjen."

952   Ardelao • előzmény951 2018-07-23 09:14:57

Kolbay Ildikó a Zeneakadémia operai tanfolyamán Sík József növendékeként 1916-ban még azt nyilatkozta, hogy a legszívesebben a „Figaro lakodalmá”-ban Susanne szerepét énekelné (SZÍNHÁZI ÉLET, 1916/3. szám). Talán lett is volna erre alkalma, ha elfogadja Wlassics főigazgató ajánlatát, aki őt még zeneakadémiai növendékként felkérte, hogy szerződjön az Operához, ám az énekesnő erre csak a tanulmányai befejezése után lett volna hajlandó. Később ez a felkérés nem ismétlődött meg. (SZÍNHÁZI ÉLET, 1924/51. szám). Így történt, hogy Kolbay Ildikó elsősorban az operett műfajának a csillaga lett. A közönség „dédelgetett kedvencévé” vált, és a kollégák sem kevésbé kedvelték őt. De kezdem a legelején, amikor a jövőbeni nagy sikerről még csak igen visszafogott jóslatokat lehetett megfogalmazni:

NÉPSZAVA, 1919.06.14.:

Operavizsga. Csütörtökön és pénteken mutatta be az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola évenkénti szokása szerint éneknövendékeit az Operaházban ismertebb operarészletek előadásának keretében. Az évi anyag átlaga kielégítő, bár rendkívüli hangot egyet sem találtunk. Ábrányiné, Anthes és Sík tanárok munkássága növendékeikben elismerést érdemlően tükröződött de bizony a színpadi játék nem valami erős oldala egyik vizsgázónak sem. És ami megrovandó: értelmes szövegkiejtést keveset hallottunk, pedig enélkül az új nemzedéktől el sem akarunk képzelni operaelőadásokat. A két estén összesen tizenkét növendék vizsgázott. Kilenc nő (Vincze Karola, Csillag Erzsi, Flesch Ella, Kolbay Ildikó, Feszely Sári, Kovách Mária, Hubert Etel, Goda Gizella, Kanárik Sári) és három férfi (Vermes Jenő, Simon Sándor és Kovács Károly). […] A „Martha" címszereplője, Kolbay IIdikó, […] több értékes művészeti kvalitással rendelkezik, hangja eléggé hajlékony s kellemes magas szoprán. […].“

951   Ardelao 2018-07-23 03:51:07

Neve szinte állandóan szerepelt a korabeli hírlapokban, rövid élete és korán véget ért szakmai pályafutása ellenére nem maradt nyom nélkül művészi tevékenysége. Hangfelvételek azonban - fájdalom – ezúttal sem állnak rendelkezésre.

Védett fotók: itt

KOLBAY ILDIKÓ énekesnő, operettprimadonna

Rimaszombat, 1898.01.24.- Budapest, 1932.06.14.

„Atyja K. Sándor, kir. törvényszéki elnök, anyja Majthán Matild. Zeneakadémiát végzett Budapesten, majd elszerződött Pozsonyba, ahol a „Bohémélet” Musette szerepében mutatkozott be. Ezután Kassára hívták meg, Faragó Ödön társulatához, onnan Kolozsvárra megy, ahol a „Szevillai borbély”-ban mutatkozik be. 1923 dec. 7-én fellépett a Városi Színházban, a „Menyasszonyháború” c. operett fő női szerepében. Egy év múlva e színház tagja lesz, de nemsokára megválik az intézettől és Szegedre szerződik, onnan Miskolcra, Sebestyén Mihályhoz. 1930 jan. 6-án Miskolcon a „Szibill” címszerepében elbúcsúzott a színpadtól: férjhez ment dr. Gaál Menyhért ezredes-orvoshoz Miskolcon. Főbb szerepei a Hoffmann meséi, Mignon, Bajazzók, Szöktetés a szerályból c. operákban és a Kék mazúr, Három a kislány, Diadalmas asszony, Cirkuszhercegnő, Alexandra, Orlow, Víg özvegy, Erdélyleány operettekben vannak.“

(MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON, Schöpflin A. szerk.)

950   Ardelao • előzmény949 2018-07-22 10:45:56

A két magánéleti hír, amelyek alapján elindulhatna a kutatás:

MAGYARORSZÁG, 1933.03.05.:

Serák Márta operaénekesnő tartásdíjért perli volt sógora örököseit

          (A Magyarország tudósítójától.) Bajkay táblabíró ma tárgyalta Serák Márta operaénekesnő perét. A kereset szerint — mikor az énekesnő férjétől, Heisler Ervintől elvált, annak fivére, Heisler Tivadar részvénytársasági igazgató írásbeli kötelezettséget vállalt, hogy Serák Márta fia, Heisler Ervin részére havi 200 márka tartásdíj-hozzájárulást fizet. Amikor Heisler dr. meghalt, megkezdődött a vagyon átadása az örökösöknek, de még máig sincs befejezve a hagyatéki eljárás.
          Serák Márta azt kérte, hogy a törvényszék az örökösöket kötelezze 200 márka havi kifizetésére. Az alperesek ügyvédjei ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy válással kapcsolatos megállapodáshoz a törvényszék nem nyújthat jogvédelmet. Különben is az árvaszék 125 pengő tartásdíj fizetésére kötelezte az örökösöket, tehát újabb tartásdíj megállapításának helye nincsen. Az alperesek becsatoltak több iratot, amelyekből kitűnően az anya túl drága intézetben nevelteti fiát, ahol 90— 100 pengőt kell fizetni, míg a Gyermekvédő Ligától beszerzett vélemény szerint rendes körülmények között 70 pengőbe kerül egy 11 éves fiú neveltetésének költsége. A törvényszék április 3-án hirdet ítéletet az érdekes ügyben.“

Az alábbi ügy több, mint érdekes, a Serák Márta eltartása (!) tárgyában indított ejárásról szól.

"Levéltári jelzet                  HU BFL - VII.172 - 1943 - 1129

 Adatbázis                         Közjegyzői okiratok

 Levéltári irategyüttes      VII.172 - A jogszolgáltatás területi szervei. Cholnoky

                                            Imre közjegyző iratai

 Ügytípus                           jegyzőkönyv aláíráshitelesítésről nyilatkozaton

 Évszám                            1943

 Ügyszám                          1129

 Ügyleírás                           Édesanyja, Serák Márta eltartása tárgyában. 

                                            magyar

Résztvevők      Név                                 Heisler Ervin

                          Státus/foglalkozás        egyetemi hallgató, háztulajdonos

                          Lakhely/telephely         Budapest IV. Pázmány Péter tér 5."

Serák Márta fia, Ervin, a Műegyetem hallgatója volt. Ifj. Heisler Ervin ügyét (hogy a fentit-e, avagy egy másikat?) még 1946-ban is tárgyalták. A ház, amelynek Serák Márta fia a tulajdonosa volt, a nagyapától, Heisler Ignáctól örökölt ház lehetett, amely ma a Budapest, XIII. ker., Radnóti Miklós u. 21. szám alatt található:

File:Ignác Heisler house, Radnóti Street, 2017 Újlipótváros.jpg

Heisler Ignác háza

949   Ardelao • előzmény948 2018-07-22 10:32:17

Kerestem a nyomokat Serák Mártáról a külföldi sajtóban, de az oly sokat emlegetett, dicsérő kritikákból a neten egyet sem találtam. Az egyik rövid, német nyelvű ismertetőben azonban kiemelik szép, erőteljes, jól képzett, és fiatalos hangját. Ez a „kritika“ azonban már a művésznő idősebb kori szerepléséről szólhat, u.i. az embert csak akkor kezdik bármilyen tekintetben „fiatalosnak“ minősíteni, ha már sokadik évét tapossa. Ebből következtetek arra, hogy Serák Márta még jó ideig népszerű szereplője volt a külföldi színpadoknak.

Találtam azonban egy későbbi fotót is, amely 1930 körül készült a művésznőről. A háttér - a repedt vakolatú lépcsőház – igencsak érdekes. Vajon hol készülhetett?

"A százéves Operaház válogatott iratai" c., 1984-ben megjelent kiadvány 216. oldalán olvashatunk még Serák Mártáról („Serák Mártha a színpadon hagyja a jelmezeit, vizsgálat indul“ címmel). Sajnos, a könyvtáramban nem szerepel ez a kiadvány, így nem tudom, mi okból indult vizsgálat a művésznő ellen (?). Csak feltételezem, hogy összefügg a történet az Ábrányi Emil által folyamatba helyezett operaházi „stábmegújítással“.

Noha Serák Márta későbbi színpadi szerepléseiről a magyar sajtóban nemigen találunk beszámolót, privát lépéseiről azonban olvashatunk. Tulajdonképpen e magánéleti hírek alapján lehetne elindulni, és kideríteni, hogy a harmincas évek második felétől kezdődően hogyan alakult a művésznő pályája és élete, amiről mindmáig semmit sem tudunk.

948   Ardelao • előzmény947 2018-07-22 09:39:08

Ez a fotó a művésznőről – akárcsak a 946. sz. bejegyzésben szereplő – ugyancsak 1924 januárjában készült:

Képtalálat a következőre: „Martha Serak”

A budapesti szereplést követően a magyar sajtóban Serák Márta fellépéseiről még az alábbi hírek jelentek meg:

A ZENE, 1926/1. SZÁM:

Serák Márta Berlinben. A m. kir. Opera tagjából a berlini Komische Oper primadonnája lett. Most egy 4 óra hosszat tartó, művészi zenéjű operett címszerepét adta: „Adrienne“-t, t. i. a híres Lecouvreur A. alakját személyesítette. A sajtó minden dicsérettel elhalmozta. Az aránylag nagyigényű mű zeneszerzője Walter W. Goetze.“

A berlini Komische Oper nézőtere:

Képtalálat a következőre: „Komische Oper Berlin”

AZ EST, 1927.11.18.:

A Fraskita repríze Berlinben.
Lehár Ferenc Fraskita című operettjét pár évvel ezelőtt Serák Márta vállalkozásában és főszereplésében bemutatták Berlinben. Most újra műsorra tűzték az operettet a Theater des Westensben. Most is Serák Márta játszotta a primadonna szerepét és partnere Jadlowker Hermann volt.“

A Theater des Westens, Berlin:

Képtalálat a következőre: „Theater des Westens”

H. Jadlowker, a híres színpadi partner:

Képtalálat a következőre: „Hermann Jadlowker”

947   Ardelao • előzmény946 2018-07-21 09:12:25

Majd 1925-ben a napilapok tele vannak a Frasquita bemutatóiról szóló hírekkel. Ezekből azonban csupán hármat idézek:

PESTI NAPLÓ, 1925.02.19.:

Berlin—München—Budapest. Serák Márta, a kiváló primadonna, akinek Lehár »Frasquitá«-jával elért káprázatos sikereit a német világlapok hasábokon keresztül méltatták, az operett 250 berlini és 150 müncheni előadásának lejátszása után Budapestre érkezett és a Városi Színházban magyar nyelven fogja folytatni a »Frasquita« világsikerét.“

SZÍNHÁZI ÉLET - 1925/8. SZÁM:

Lehár Ferenc a Frasquita pesti premierjéről és Serák Mártáról

Bécs, 1925 február.
          Wien, Teobaldgasse 16. Színházi rajongóknak nem kell magyarázni, hogy e cím alatt Lehár Ferencet kell keresni. A mester még nincs itthon, valami színházi tárgyalásra hívták, azért késik. […]

          Rövidesen megérkezett Lehár […] és lebilincselő kedvességgel mentegette magát. […]
          Természetesen a Frasquita nemsokára elkövetkező budapesti előadására kerül a szó. Lehár boldogan várja a pesti bemutatót.
          —- Minden premierem közül a pesti az, amely engem legközvetlenebbül érint. Hiszen Pest az én tulajdonképeni bölcsőm, ez az a hely, ahol az ünneplés jobban esik nekem, mint másutt, mert ez a város látott engem küzdeni is, mint ismeretlen kezdőt. Nem vagyok büszke természet, mégis királyi érzés fog el, amikor időnként Budapestre jövök, ahol egyébként egy csomó nagyszerű, melegszívű és kedves barátom él.

          — A Frasquitáról bajosan tudnék olyasmit mondani, amit még nem ismerne a publikum. Premierje Bécsben, a Theater an der Wïen-ben volt, ahol 1923 áprilistól egyfolytában kétszázszor ment a darab. Inkább a főszereplőjéről, Serák Mártáról szeretnék mondani egyetmást, az őt megillető szeretettel és elismeréssel. A kiváló művésznő, aki egyéniségétől fogva egyenesen erre a szerepre született, a Theater an der Wien-ben a premiertől egyfolytában százszor játszotta a Frasquitát s ugyanő volt, aki a berlini Thalia  Színházban diadalra vitte darabomat. Szóval ez lesz a harmadik metropolis, ahol Serák Márta neve a Frasquitával összeforr, mert minden kétségen felül, a Frasquita sikere majdnem egy a Serákéval. A művésznő jelenleg Münchenben van, ahol a Maricát játssza február 12-ig. […]

AZ EST, 1925.02.26.:

Bécsi és berlini diadalai után pénteken vonul be a »Frasquita« a Városi
Színház színpadára
olyan szeroposztásban, amely méltó a világhírű operetthez s méltó jelenlévő illusztris komponistájához, Lehár Ferenchez, aki személyesen vezényli a bemutatóelőadást. Serák Márta, a nagyszerű énekesprimadonna, Gábor József, az Operaház művésze, az ellenállhatatlan humorú Sziklay József és a bájos Molnár Vera tökéletes együttese s a Városi Színház ragyogó zenekara Lehár Ferenc személyes vezényletével a legkiválóbb művészi gyönyörűséget ígérnek. A pompás művészi produkció méltó színpadi keretben kerül a közönség elé. A világhírű operettújdonság a pénteki premieresttől kezdve naponta szerepel a Városi Színház játékrendjén.

A Frasquita természetesen nálunk is hatalmas sikert arat.

946   Ardelao • előzmény945 2018-07-21 08:38:11

1924-ben egyszer csak újra olvashatunk Serák Mártáról a magyar sajtóban:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1924/5. SZÁM:

„[…] Január 18-án mutatta be a berlini Thalia Theater Lehár új operettjét, amelynek szereposztása nekünk magyaroknak egész sereg meglepetéssel szolgál. Az első meglepetés, hogy a „Frasquita" címszerepét Serák Márta, Operaházunk volt kiváló énekesnője játszotta.

Alig néhány év lelt el azóta, hogy Serák Márta itthagyta első sikereinek színhelyét, Pestet, és most meglepetésszerűen, mint Berlin ünnepelt primadonnája tűnik fel. […]“

Képtalálat a következőre: „Martha Serak”

Serák Márta "operetténekesnő" 1924-ben Németországban, az autója előtt, sofőrjével

945   Ardelao • előzmény944 2018-07-21 08:15:43

Az Ausztriában töltött időből származnak az alábbi felvételek is, amelyeket fotógyűjteményében az Osztrák Színházmúzeum őriz:

Képtalálat a következőre: „Martha Serak”    Képtalálat a következőre: „Martha Serak”

944   Ardelao • előzmény943 2018-07-20 20:00:17

AZ UJSÁG 1919.10.01-i számában a következő cikk jelenik meg:

Vörös és fehér terror a zeneművészetben

          […]

          Az Opera

          Az Operaház elmúlt esztendejében művészileg majdnem teljesen elzüllött. Az olcsó érzelgősség lett úrrá a színházban. Wagner Richárd csak az egész év alatt mindössze tizenegyszer szerepelt a színlapokon, míg Thomas elhalványodott, elkopott operáját, a Mignont tizennégyszer, d’Albert Hegyek alján czímű, meglehetősen üres zenedrámáját pedig tizenkétszer adták elő. Rossz volt a műsor és rosszak voltak az előadások.
          Az intézet tagjainak és vezetőinek egymás elleni harczaival, torzsalkodásokkal, hatalmi kérdések elintézésével telt el az idő.
          Az állam pénzét pedig pocsékolták minden meggondolás, minden mérték nélkül. A Károlyi-kormány ideje alatt készült számítás szerint hét és fél millió korona szubvenczióra szorult volna a színház, a kommunizmus alatt azonban már évi tizennyolcz millió koronára rúgott a deficit. Ugyanakkor, mikor a tanácsköztársaság gazdálkodásában a színházak a ritka üzemek közé tartoztak, melyek aktív mérleget mutattak fel.
          A kommunizmus bukásával meg kellett változtatni a gazdálkodást az Operánál is. Az Opera budget-jét hozzá kellett illeszteni a megszűkült, leszegényedett ország költségvetéséhez. Erre pedig látszólag csak egy mód kínálkozott, ha a tagok egy részét elbocsátják, másik részének pedig leszállítják a fizetését.
          A kínos, kellemetlen munkára Ábrányi Emil  vállalkozott, mire a Friedrich-kormány kinevezte őt az Opera igazgatójává három évre szóló szerződéssel.  Szeptember első napjaiban erre az Opera tagjai a következő levelet kapták:

A magyar közoktatásügyi miniszter úr 176425— 1919/B. XVII. számú rendeletében foglaltak alapján értesítem, hogy szerződését a 15. pont e) betűje alapján mától számítolt 14 napra ezennel felbontom.

Fogadja kiváló tiszteletem nyilvánítását.

Budapest, 1919 szeptember 1-én.

Ábrányi s. k., igazgató.

[…]

          Azoknak névsora, kiket nem szerződtetett itt vissza, vagy a kikkel nem bírt megegyezni az új igazgató, így fest: Zádor Dezső, Tango Egisto, Gábor József, Szende Ferencz, Szikla Adolf, Ferenczy Frigyes, Rácz Imre, Maleczky Bianka, Czeisberger Márta, Dömötör Ilona, Serák Márta, Babits Vilma, Fodor Aranka, Hegyi Rózsa, Máthé Rózsi, Déry Jenő, Basiliedes Mária, Nirschy Emília és Pallay Anna.

[…]“

E felmondás mindenestre nem maradt jogi következmények nélkül, és nem lehet csodálkozni azon, hogy Serák Márta ezek után külföldre szerződött.

AZ UJSÁG 1919.12.17-i számában már ez olvasható:

Serák Márta Bécsben. Operánk volt tagja, […] elutazott Budapestről, e hó 29-én Bécsben hangversenyt rendez, mielőtt Amerikába hajózna.“

És Serák Márta énekével ezt követően a külföldi közönséget örvendeztette meg, függetlenül attól, hogy a NÉPSZAVA 1920.10.15-i száma a munkaügyi bíróság alábbi döntést tette közzé.:

Az Operaház, mint pörvesztes. A kommün bukása után az Operaház fölhasználva az alkalmat, valamennyi tagjának fölmondott, de később, 45 tag kivételével, valamennyit visszaszerződtette. Az elbocsátottak pört indítottak az Operaház ellen. Három ilyen ügyet tárgyalt csütörtökön a munkaügyi bíróság. Dudás István baritonista 11.400 korona, Serák Márta énekesnő 22.239 korona és Szabó Etelka táncosnő 8.676 korona kártérítést követelt az Operaháztól, mint munkaadótól. A bíróság mind a három esetben helyet adott a keresetnek és az Operaházat a kívánt összegek megtérítésére kötelezte. Ezen fölül az Operaháznak kell födözni a perköltségeket is. Indokolásában kimondotta a bíróság, hogy a fölmondás jogtalan volt és csak abban az esetben lett volna helye ennek, ha a színház az előadásokat beszűntette volna.“

Ábrányi Emilnek az igazgatói állás fejében vállalt szerepe az adott ügyben – úgy vélem – mai megítélés szerint sem jegyezhető fel a dicsőségtáblára.

943   Ardelao • előzmény942 2018-07-20 19:18:23

1917-ben

Serák Márta – még a magyar Operaház tagjaként - az Operában szerepet kap Goldmark „Sába királynőjé“-ben és Bizet „Carmen“-jében; ő Lola Mascagni „Parasztbecsület“-ében. Áprilisban a Népoperában is fellép, a budapesti 29-es honvédek hangversenyén, amelyet az özvegy- és árvaalap javára rendeznek meg. Itt Adam „Nürnbergi baba“ c. egyfelvonásos operáját adják elő az Operaház művészei.

1918-ban

az Operaház műsorában Serák Mártának szerepet osztanak Gluck „Május királynőjé“-ben, főszerepet énekel Poldini: „Csavargó és királyleány“ c. egyfelvonásos operájában, és amikor Hajdú Ilona megbetegedik, ő énekli a „Bajazzók“-ban Nedda szerepét. Fellép továbbá a „Bohémélet“-ben, „A varázsfuvolá“-ban, a „Traviátá“-ban (Philine), a „Mignon“-ban, majd - ismét Hajdú Ilonát helyettesítendő - ő Eudoxia a „Zsidónő“-ben. Továbbra is szerepel a „Sába királynőjé“-ben (Asztarót), és a „Denevér“-ben, amelyben korábban is oly nagy tetszést aratott.

Júniustól szeptemberig folyamatosan fellép a Margitszigeti Színházban is, Ascher „Hejehuja báró“-jában,  

Továbbra is közreműködik jótékony célú rendezvényeken, így februárban a  Vasutasok Klubjában megrendezett Opera-esten, ahol Wolf-Ferrari: „Susanne titka“ c. egyfelvonásos vígoperáját tűzték műsorra, és decemberben a Vigadóban, a hadiárvák javára megrendezett művészesten.

1919-ben

az Operában még fellép a „Denevér“-ben, „A varázsfuvolá“-ban és a „Mignon“-ban, majd „Az operette fejlődése“ címmel, a fővárosi Vigadóban megrendezett hangversenysorozaton.

Ám 1919. őszén alapvetően megváltozik az énekesnő élete.

942   Ardelao • előzmény941 2018-07-19 08:11:45

A továbbiakban – a hivatkozások feltüntetése nélkül – felsorolom azokat a darabokat, ill. műsorokat, amelyekben Serák Márta 1916-ban fellépett. Ezt az évet a jótékonysági hangversenyek sora jellemezte, hiszen – háború lévén – a segítségnyújtásban a művészek is kivették részüket.

 Faust (Operaház, január 9.)

Névtelen hősök (Operaház, január  15., 20., 23., 24., február 22.)

Varázsfuvola (Operaház, január 18., március 7., szeptember 30. /?/)

Jótékonysági hangverseny egy magyar színész (Salgó Jenő) műlábára (Vigadó, február 07.)

Művész-matiné (Bunyovszky-utcai leánynevelő-intézet, március 19.)

Hangverseny Siposs Antal ünneplése alkalmából (Ritz Szálló, március 29.)

Matiné a hadiárvák javára (Uránia, április 09.)

Carmen (Operaház, január 22., október 10., november 15., május 13.)

A traviáta (Operaház, február 02., április 08.)

Jótékonysági hangverseny (Trencsén, március 08.)

Hangverseny a komáromi rokkantak számára (Komárom, március /?/)

Művészestély a sebesült katonák délutáni otthona javára (Vigadó, április 02.)

Hegyek alján (Operaház, április 07.): „Új volt […] Serák Márta mint hurri; ügyes volt és rokonszenves, csak egy kissé hamiskás […]“.

Opera-délután a vak katonák számára (Nógrádverőce, június /?/)

Művészhangverseny (az Augusta-hajó műsora, július 29.)

Bohémek (Budai Színkör, augusztus 22.): „Igen sok tapsot kapott Serák Márta igen kedves énekéért és bravúros játékáért..“

Művészest a Vöröskereszt balatonfüredi üdülőtelepe javára (Balatonfüred, augusztus 24.)

Jótékonycélú művészhangverseny (Újpesti Városháza díszterme, november /?/)

Május királynője (Operaház, november /?/: „[…] Serák Márta a B. Kosáry Emma távozásával árván maradt Helenát személyesítette. A pászlorleányka kedves énekszámaihoz könnyebb hang, finomabb biztonság kívánatos, a különben előnyösen fejlődő fiatal énekesnő ezúttal nem volt helyén, az igaz, hogy pompás elődje emlékével nehéz is lett volna a harcot eredményesebben felvennie.[…].“

Sába királynője (Operaház, november 17.)

Művész-matiné Bellák Dezső harctéri sebesülése következtében rokkant színész javára (Országos Zeneakadémia, december 17.)

941   Ardelao • előzmény940 2018-07-18 04:35:03

Serák Márta szerepei a következő években, a teljessség igénye nélkül:

1914-ben

az énekesnő – továbbra is a Magyar Királyi Operaház tagjaként – a „Traviátá“-ban Anina szerepét énekli (PESTI NAPLÓ 1914.02.15.), a felújított „Carmen“-ban a „csempészek csoportjának” tagja (BUDAPESTI HÍRLAP, 1914.02.21.), kisebb szerepet kap „A walkür”-ben (BUDAPESTI HÍRLAP, 1914.05.23.), de kiruccanásként   a Vigadóban, aFilharmónikusok vigestélyé“-én egy kabarédal (Kolben-Fodor: Kint vagyunk a vízből) előadójaként  is fellép (BUDAPESTI HÍRLAP, 1914.03.15.). Novemberben az Országos m. kir. Zeneakadémián - több operaházi kollégájával együtt - jótékony célú előadáson (BUDAPESTI HÍRLAP, 1914.11.14.) szerepel.

1915-ben,

          február 16-tól a M. Kir. Operaház művészeinek közreműködésével az Uránia SzínházbanMűvészesték”-et rendeznek, amelyek keretében színre kerül a „Petrarca szerelme” c., „poétikus daljáték”. Ennek előadásain Serák Márta – váltakozva - Katalin v. Laura szerepében lép fel (NÉPSZAVA, 1915.02.16.).

          Márciusban a Zeneakadémián Wehner Géza orgonahangversenyén énekel néhány dalt. (AZ UJSÁG, 1915.03.11.)

          Májusban Somogyi Mór zongoraművész konzervatóriumában (Budapest, VII., Erzsébet körút 44.), vállal közreműködést egy jótékony célú hangversenyen (BUDAPESTI HÍRLAP, 1915.05.04.).

          Júniusban a Légrády Kórház hangversenyén  a Bajazzók nagy áriáját énekelte, jól iskolázott hangjával és kedves előadásával sok tapsot kapott“. Ugyancsak ebben a hónapban írja a PESTI NAPLÓ 1915.06.12-i száma: „[…] A Butuska és Csalni jó! e heti előadásai után Dömötör Ilona kiváló kolléganőjének, Serák Mártának ad helyet a Margitsziget színházában, ahol szombat este mutatják be Ascher Leó Bécsben már eddig több mint kétszáz előadást megért operettjét, a „Bruderleichtsinn“-t, amely Harmat Imre pompás fordításában a Heje-huja báró címet kapta. […].“

          Majd augusztusban, a PÉCSI NAPLÓ 1915.08.31-i számában a következő tudósítás olvasható: Irodalom és művészet. — A második hadisegélyezési hangverseny, melyet vasárnap este (aug. 29-én) rendezett a magántisztviselők orsz. egyesületének pécsi fiókja a Nemzeti Színházban, ugyanolyan nagy és szép közönséget vonzott, mint az előző esti, és a műsor most is oly magas színvonalon állt, és oly változatos volt, mint az első esti hangverseny. (Megj.: Serák M. az aug. 28-án megrendezett, első hangversenyen is szerepelt, nagy sikerrel.)  […] Serák Márta volt a műsor második részének énekesnője. Gyönyörű hang, még szebb ének, és a M. Kir. Opera ezen fiatal művésznője minden tapsra, melyben bőven volt része, rászolgált. Igazán nagy érdeme van a rendezőségeknek, hogy Serák Mártával megismertetett bennünket. […]

          Novemberben az Operaházban Serák Márta fellép a „Jancsi és Juliská“-ban és a Varázsfuvolában (BUDAPESTI HÍRLAP, 1915.11.11.), továbbra is szerepel a „Faust“-ban (Siebel) és a „Carmen“-ban (PESTI NAPLÓ, 1915.11.28.).

940   Ardelao • előzmény939 2018-07-17 08:37:50

Visszatérve még az 1913-as esztendőre:

a  Népopera színlapjain gyakran találkozunk Serák Márta nevével:

ő Bizet „Carmen”-jének Mercedese (SZÍNHÁZI HÉT, 1913/1. SZÁM), Zerkovitz Béla „Aranyeső” c. operettjében az egyik utcai énekes (PESTI HÍRLAP, 1913.02.20.), L. Fall „A kedves Augustin” c. operettjének Pipsz zászlósa (SZÍNHÁZI HÉT, 1913/2. SZÁM), J. Strauss „Denevér”-jében Orlofsky herceg (SZÍNHÁZI HÉT, 1913/5. és 6. SZÁM),

de ősztől - mint már korábban említetem - a Magyar Királyi Operaházban lép fel.

A BUDAPESTI HÍRLAP 1913.10.11. SZÁMÁBAN ez olvasható:

„(A tévedt nő az Operaházban.) Verdi dalműveinek fölújitása során A trubadúr és a Rigoletto tavalyi felújításához csatlakozik a holnap, szombaton színrekerülő La traviata, (A tévedt nő) előadása, a melyet ugyancsak új, Lányi Viktortól fordított szöveggel, új jelmezekkel és díszletekkel, teljesen fölfrissitett zenei betanulásban és rendezésben adnak. A fölújítás részletes szereposztása a következő: Violette: Sándor Erzsi, Alfréd: Székelyhídi (először), az öreg Germont: Szemere, Flóra: Bodor Karola, Violetta szobalánya: Serák Márta (először), Gaszton: Toronyi (először), Douphol báró: Pusztai Sándor (először), D’Obigny: Mihályi, Grenvil orvos: Szende (először). Az előadást Tango vezeti, a rendezés Hevesi Sándor dr. munkája.“

Az Operaház 1913. évi előadásain Serák Mártának jut még Siebel szerepe Gounod „Faust”-jában (BUDAPESTI HÍRLAP, 1913.12.10.), az év utolsó napján pedig Fiamettáé, F. Suppé „Boccaccio”-jában (AZ UJSÁG, 1913.12.31.).

939   Ardelao • előzmény938 2018-07-16 05:13:55

Serák Márta húgának, Thury Serák Alice-nak a nevét megtaláljuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem régi, 3 éves képzésében részt vett hallgatóinak a névjegyzékében (1911-1914). (Serák Alice feltehetően azért vette fel édesanyja, Thury Emilia vezetéknevét, hogy személyét – rokon pályájuk ellenére - ne tévesszék össze nővérével, Mártával.)

Arra, hogy Serák Márta hol tanult énekelni, az alábbi cikk utal:

ZENELAP, 1910.06.10.:

„[…]

Siposs Antal magyar zeneakadémiája fényesen sikerült hangversenyt rendezett május hó 22-én, mely alkalommal a Katholikus Kör díszterme zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A művészi műsor keretében […] Szendy Árpád «Hej! Jucza Panna» és Brahms «Kárba veszett éji zene» czímű gyönyörű dalokat énekelte Serák Mártha általános tetszés mellett. A diszkrét zongorakíséretet Serák Alice úrhölgy adta, […] Nagy sikere volt még Siposs Antal «Mikor az éj a földre szállott» és «Czinka Panna keserve czímű dalainak, a melyet a szerző kísérete mellett énekelt Serák Mártha. A matiné fénypontja az utolsó szám Liszt F. Rákóczi-indulója volt 2 zongorán 8 kézre. Annál is kedvesebb volt ez az örökbecsű munka, mivel ez alkalommal maga a mester ült zongorához egyik legkiválóbb tanítványával, Vendéghegyi Gézával, ki fényes művészi készségével méltó is volt erre. A közönség úgy a mestert, mint a kitűnő előadókat zajosan ünnepelte. Siposs Antalt hálás tanítványai remek babérkoszorúval lepték meg, melynek aranyszalagján az év és a felajánlás, a levelek mindegyikén pedig egy-egy tanítványának neve volt vésve.

938   Ardelao • előzmény937 2018-07-15 05:25:14

Az időrendet felborítva idéznék még három cikket, amelyek Serák Márta életrajzának a kiegészítését szolgálják:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1915/9. SZÁM, 25. oldal:

A Serák lányok

          Nem ritka eset, hogy két nővér egyformán fiatal. Az is megesik, hogy egyformán feltűnően csinosak. De az már igazán ritka eset, hogy két egyformán fiatal és feltűnően csinos nővér egyformán tehetséges színésznő legyen. Ez a ritka eset forog fenn *Serák bácsinak, az állatkert városszerte népszerű volt igazgatójának a családjában.
          **Serák Matild a valamivel idősebb a két leány között. Nem kell külön bemutatni. A Népoperából, ahol feltűnt, mindenki ismeri. Gyönyörű szopránja van, pompásan tud vele énekelni és a nagytehetségű fiatal énekesnőt sietve szerződtette a Népoperától az Operaház. Itt igen sokat várnak tőle és ebben a szezonban is nagyon szép feladatokat fognak rá bízni. […]"

*Serák Károly

**A cikkhez mellékelt fotón láthatjuk a két nővért, a következő felirattal: „Serák Márta és Serák Alice“, tehát, Matildból Márta lett.

SZÍNHÁZI HÉT, 1912/5. SZÁM, 16. oldal:

Furulyás Jancsi

[…] a két főszereplő, a szép sikerrel debütált Serák Márta, valamint a siker útján rohamos léptekkel haladó Pajor Ödön szereplése […] olyan dolog, ami nem terem minden bokorban.“

Ugyanennek a lapnak a 30. oldalán megtalálható a Furulyás Jancsi c., 3 felvonásos  operettnek a tartalma és teljes szereplőgárdája is. Serák Márta Lisbeth szerepében tűnt fel. A bemutatóra a Népoperában 1912. január 19-én került sor, így a lexikonban szereplő adat, amely szerint Serák Márta 1913-ban került volna a Népoperához, téves.

SZÍNHÁZI ÉLET,1913/25. SZÁM, 13. oldal:

HALLÓ, MI ÚJSÁG

Serák Mártát, aki a Népoperában olyan szenzációs sikert aratott a Hoffmann meséinek Miklósában és a Denevér Orlovszkyjában, az Operaház szerződtette tagjai sorába. Serák Mártában az Opera igen értékes erőhöz jutott. […]“

Serák Márta magánéletéről annyi tudható, hogy két házassága volt. Első férje, a Szállítmányozási Részvénytársaság főrészvényesének, Heisler Ignácnak a fia, Heisler Ervin volt, aki 1932-ben töltötte be a 32. életévét. (Ebből nagyjából következtethetünk Serák Márta életkorára is.) A művésznő vele költözött Berlinbe. E házasság válással végződött. Heisler Ervin visszajött Magyaroszágra, de itt váltóhamisítási ügybe keveredett, ezért külföldre szökött. Serák Mártának ebből a házasságából egy fia született, aki ugyancsak az Ervin nevet kapta. A második férj neve nem ismert.

937   Ardelao 2018-07-15 04:02:16

SERÁK MÁRTA

Képtalálat a következőre: „Serák Márta”

opera- ill. operetténekesnő, akit eredetileg Serák Matildnak hívtak, azon művészek közé tartozik, akinek életéről – bár énekművészetéről a korabeli hírlapok elismeréssel szólnak, és a nagynevű énekesek között emlegetik - valójában nem sokat tudunk. Nem tudjuk, mikor és hol született, és azt sem, hogy mikor és hol halt meg. Valójában egyetlen részletesebb életrajzot sem olvashatunk róla, neve a Wikipédiában sem szerepel. Márpedig, úgy-e, az, akit ott nem „jegyeznek”, az internet korában lassan már úgy tekinthető, hogy nem is létezett, ill. nem is létezik.

Fellépéseiről természetesen viszonylag sokat olvashatunk a netről szabadon letölthető magazinokban, így a Színházi Hét és a Színházi Élet hasábjain. Mégis hiányolok egy részletes életrajzot, hiszen Serák Márta (aki Lehár egyik kedvelt énekesnője volt)  megérdemelné, hogy a zenetörténészek egy tisztességes biográfiát készítsenek róla. (Érdekes módon az Osztrák Színházi Múzeum őriz néhány fotót a művésznőről, az intézmény archívumában feltehetően egyéb róla szóló, idegennyelvű dokumentumok fellelhetők. Talán az Országos Széchenyi Könyvtár sem szegényebb, csak venni kellene a fáradságot a kutatáshoz.)

A legrészletesebb (?) hazai leírást a Schöpflin Aladár szerkesztette MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON-ban találjuk:

„Serák Márta, énekesnő (szoprán). Kezdetben (1913) a Népopera tagja volt, 1913. szept. havától 1920. jún. haváig a M. Kir. Operaháznál működött. Ezután Berlinben voltak sikerei, ott férjhez ment, azóta saját alkalmi operett-együttessel tesz körutakat mint primadonna. A Városi Színház vendége volt (Lehár: »Frasquitá«- jában) 1925-ben.”

936   Ardelao • előzmény934 2018-07-13 10:51:56

Most vettem észre, hogy elírtam a Színházi Élet hivatkozott számát, amelyben Ptasinszky Pepiről még szó esik: 

Helyesen: Színházi Élet 1931. évi 20. száma, 29. oldal

935   Ardelao • előzmény10 2018-07-13 08:55:39

Végignézvén a jelen topikban szereplőkről írtakat, úgy találtam, hogy Adelburg Ágostról igencsak keveset írtam. Azért tartom érdemesnek némileg bővíteni a róla korábban írottakat, mert kevés külföldi zeneszerzőről mondható el, hogy felismerte, miszerint a magyar zene nem azonos a  cigány zenével. Napjainkban is sokszor találkozunk külföldön azzal a téves nézettel, hogy a kettő egy és ugyanaz ... 

MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON (SCHÖPFLIN ALADÁR SZERK.):

Adelburg (Abranovics) Ágost lovag, horvát születésű zeneszerző, sz. 1830. nov. 1. Perában, megh. 1873. okt. 20. Bécsben, elmebajban. Diplomatának készült, de mint Marpeder jeles tanítványa (1850—54), hegedűművész  lett. Zeneművei: Wallenstein és Martinuzzi operák. Zrínyi c. zenedrámájának első nagy sikere: Pest, 1868. jún. 23. »Ezen szöveg és zenekölteményét hazánkban írta s hozzá hosszabb élőbeszédet csatolt, mely a drámai zene kellékeire és igényeire vonatkozó eszméit és elveit foglalja magában« írja róla az egykorú kritika. Entgegnung stb. cím alatt (Pest, 1859.) megjelent "röpiratában Liszt megcáfolására azt bizonyítgatta, hogy a magyar zene nem cigány-eredetű.

FIGYELŐ, 1873.11.02.:

Adelburg Ágostról, a közelébb elhunyt zeneszerzőről írja a „Főv. Lapok,“ hogy oly életet végezett be, mely tele volt nemes törekvésekkel, részesült a siker szép óráiban, de még inkább a szenvedésekben. Ő 1830-ban Konstantinápolyban született, hol atyja az osztrák nagykövetség első tolmácsa volt. Anyja, született Franchini Helén grófnő, egy régi olasz család sarja, fia születése után csakhamar meghalt. A fiú már öt éves korában zenei tehetséget árult el s még nem volt tíz éves, midőn már kettősöket írt hegedűre s kis szonátákat hegedűre és zongorára, mielőtt a zeneszerzés tudományát tanulta volna. Tizenkét éves korában a Theresianum növendéke lett, hol éveken keresztül sok elsőrendű jutalmat nyert, üres óráiban zenét s hegedűjátszást tanulva. Sajátlag diplomatának nevelték, de midőn 1849-ben a Theresianumot elhagyá, családjának akaratával dacolva s annak támogatását el is vesztve, egészen „csak zenész“ lett. Egy bécsi színház zenekarába lépett s órákat adott. Anyai örökének nagyobb részéről is lemondott, csakhogy szenvedélyének élhessen. Az ötvenes években Prágában tetszés mellett hangversenyzett. Lipcsébe menve, ott zeneszerzeményei, kivált a „Bosphorus partján“ című műve, egypár symphoniája, török indulója stb., a „Gewandhaus“ híres hangversenyeiben elismeréssel találkoztak, s Brendel is kedvezőleg nyilatkozott róla. Majd Párisba vonult, ott egy misét írt s a zenészkörök szívélyesen fogadták. Onnan jött aztán Pestre, hol a boldogságot megtalálta, megismerkedve Peter Marie kisasszonnyal, (az ismert zongoraterem tulajdonosának szellemdús leányával), kit 1859. november havában nőül vett és azóta együtt utaztak, hol itt, hol ott lakva s a zenének élve. Adelburg százhúsz zeneszerzeményt hagyott hátra, köztük két dalművet: a nálunk jól ismert „Zrinyi“-t s a még ismeretlen „Wallenstein“-t. Némely zenegyakorlati művét több zenedében használják. — Utolsó nagyobb művét: a „Harc és béke“ kantátát nem fejezhette be egészen. Miksa császár koronázására írt „Te Deum“-át 1867- ben Lipcsében kétszer adták elő szép sikerrel. E művéért lett a Guadaloup-rend lovagja. „Zrinyi“-jét Pesten 1868. jún. 23-án adták először, s benne kivált a török vallásos dal annyira tetszett, hogy Adelburgot ötször hívták ki utána. Ambros tanár nézete szerint: „Zrínyi“ szövege szerencsés választás volt Adelburg részéről, mint a ki a keleti és nyugati zenét szerencsésen tudá összeolvasztani. E dalművét Darmstadtban is előadták. Egyéb művei közül közelébb is többet adtak elő Londonban, Brüsszelben és Ostende-ben s a világtárlati zenekar is több ízben játszott tőle. Adelburg festeni és rajzolni tudott s két év előtt a bécsi műegylet tárlatában három képe volt kiállítva: „Erdei kápolna Ischlnél“ rajz, a Bécs melletti „Huszáren-Tempel“ szénrajz s egy „Világító torony a francia tengerparton“ vízfestvény. Maradt egy irodalmi hagyománya is: „A keleti zene“, eredeti buvárlatok után; továbbá minden művéhez maga írta a szöveget.Volt valami lázas törekvés benne, mely tehetségének természetes izmosodását meggátolta, végül pedig fájdalmas kórral sujtá.“

 

 

 

 

 

 

 

August Ritter von Adelburg - Aux bords du Bosphore, Symphonie-Fantasie, Op. 9 (1858)

934   Ardelao • előzmény933 2018-07-12 09:33:42

„Utórezgések”:

Ptasinszky Pepi balettáncosi pályája 1927-ben gyakorlatilag befejeződött. Ugyan még fellépett egy-két darabban, mindaddig, amíg a magyar Operaházzal kötött szerződése érvényben volt, és vállalt – még 1931-ben is! (ld.: Színházi Élet 1930./20. szám) – néhány vendégszereplést, de azután véget ér a történet. Kerestem nevét a neten, mindenféle formában, mind a hazai, mind a külföldi sajtóban, de nem találtam. Valószínűleg megvalósította nagy tervét, amelyről AZ UJSÁG 1928.03.29-i számában így nyilatkozott:

„  — Most már nem kell többé nekem a színpad. Nem kívánja se testem, se lelkem — mondja, és felcsillan a tekintete, amikor tovább folytatja, — nincs más vágyam nekem már, csak egy kis baby. Nagyon szeretnék egy kis babyt. Higyje el, az asszonyok szebbek lesznek, ha egy kis babyjük van. Az angol nők legalább igen. Boldog vagyok, hogy erős tudtam lenni. Akkor mentem le a színpadról, amikor a legforróbb tapsokat kaptam. Most már csak, mint néző megyek színházba. És sokat tanulok. Angolul már egészen jót tudok. Hiába így sokkal szebb és elegánsabb az élet. És tartalmasabb. Tele van olyan szépségekkel, amiket eddig nem ismertem.”

De 1927-ben még főszerepet táncol a „Diótörőben”:

http://www.operaszubjektiv.hu/wp-content/uploads/2016/12/diótörő0.jpg

Ptasinszky Pepi (Klári) és Andor Tibor (Diótörő) a trónon.  (Bemutató: Operaház, 1927.12.21.)

1928 márciusában még fellép az Operaházban az „Árgyirus királyfi” c. balett Tündér Ilonájaként, amely szerephez a spórolós igazgatótól még egy új ruhát is kiharcol, mert, mint állítja, a régi jelmezben úgy néz ki, mint egy „liba”. Ám az „Ezüstkulcs” neki ajánlott főszerepét már nem vállalja. Az operával kötött szerződése 1928. május 1-én lejár, meghosszabbítani nem kívánja, visszautazik Angliába. És az apró termetű, de nagy táncosnő, a lengyel származású, Németországban nevelkedett, ám „haza” mindenkor Magyarországra visszatérő Ptasinszky Pepi eltűnik a világ szeme elől. Csak remélni lehet, hogy házassága Semler Bélával, akiért feladta fényes karrierjét, legalább olyan sikertörténetté kerekedett, mint amilyent a színpadon megteremtett.

933   Ardelao • előzmény932 2018-07-11 18:19:10

Egyébként megtaláltam az angol bejegyzést Ptasinszky Josephin és Semler Béla házasságáról. Egyértelmű tehát, hogy a magyar lexikonokban szereplő évszám helytelen. A házasságkötés éve: 1927 és nem 1923. Viszont házasságkötésekor a művésznő 23 éves volt. A tévedés feltétezhetően ebből fakadt.

England & Wales Civil Registration Marriage Index 1916-2005:

NAME:                                                       Peppy J De Ptaszinsky

DATE OF REGISTRATION:                      1927 Apr-May-Jun

REGISTRATION DISTRICT:                     Maidenhead

INFERRED COUNTY:                               Berkshire

SPOUSE:                                                  Bela Semler

VOLUME NUMBER:                                  2c

PAGE NUMBER.                                       1053

HOUSEHOLD MEMBERS’ NAME:            Bela Semler 

                                                                   Peppy J De Ptaszinsky”

És egy kis filológia némi lélektannal ötvözve:

Hogyan lett Josephine Ptasinszkyből „Peppy J. De Ptaszynski”? Tudvalévő, hogy a „de” névutó jelentése a franciában egybek között „-ból, -ből, -ról, ről, alól, által, közül”. Az, hogy az „s” hogyan alakult át „sz”-szé, és az első „i” „y”-ná, érthető, hiszen a művésznő családneve a lengyel „ptaszyna = kismadár”  szóból eredeztethető. (Nevét talán így magyaríthatnánk: Madarassy vagy Madárfalvy.) Ám ez a „de”, ráadásul „D”!-vel úgy tetszik, egyfajta nagyzási hóbort eredménye. Szerepe ugyanaz, mint németben a családnevek előtt álló, nemesi származásra utaló „von”. (Dohnányi Ernő pl. „idegenül”: Ernest von Dohnány. Azaz Dohnány-ból v. Dohnány családból való.) Csakhogy – míg Dohnányi esetében - ahogyan korábban olvastam valahol - megalapozott volt a "von", ugyanez Ptasinszky Pepiről nem mondható el. És Dohnányi nevéből a „von”-osításkor lecsípték az „i”-t, míg Peppi családnevében meghagyták a magyar „i” szerepét betöltő „ski”-t. Ez így meglehetősen sajátos névváltoztatás. Elképzelhető, hogy Semler Béla saját körei előtt ezzel a „nemesítéssel” próbálta korrigálni azt a megbocsájthatatlan mésalliance-ot, hogy egy táncosnővel kötött házasságot? Persze, később a férj is nevet módosított: Bertram Bela Semlerré vált. Úgy-e, mennyivel szebb? Próbáljuk csak angolul kiejteni a „Bela”-t! A férj – aki az egyik lapban megjelent képe alapján nem éppen egy Adonis, sőt, kifejezetten jelentéktelen küllemű férfiú – ifjú és gyönyörű arája számára tehát megtiltja a táncosnői karrier továbbépítését, majd az ara – minden bizonnyal leendő ura sugallatára – családnevéhez illeszttet egy „de”-t „D”-vel!, keresztneve pedig rögvest kettő lesz, „Peppy J.”, így aztán már semmi sem áll boldogságuk útjában.

Persze, részemről mindez csak puszta feltételezés. Nem kell hitelt adni fejtegetéseimnek. Ám kivételesen nem tudtam legyőzni az agyamban munkálkodó ördögöt...

932   Ardelao • előzmény931 2018-07-11 18:06:10

A következő cikkben Ptasinszky olyan lelkesen mesél életének csodával határos fordulatáról, ahogyan arról csak egy szegény családból származó leány képes áradozni. Mert hát Ptasinszky Pepi valóban egyszerű családból származott. Hogy aztán a hirtelen jött nagy szerelmet megtámogatta-e a vőlegény gazdagsága, nem lehet tudni. Feltehetően nem, hiszen ekkorra már a művésznő is tekintélyes vagyonnal rendelkezhetett. Félre tehát minden kaján gondolattal!

TOLNAY VILÁGLAPJA, 1927.09.28.:

Kastélya és két autója van Ptasinszky Pepinek, aki kijelenti, hogy ezentúl már csak charlestont fog táncolni, még pedig — a férjével …

          Az Operaházban találkoztunk Ptasinszky Pepivel, ahol még múlt évi szerződéséből maradtak hátra bizonyos elintéznivalói.
          A népszerű, volt primaballerina kérdésünkre vidám és ragyogó élénkséggel beszélte el, hogy nemrég ment férjhez, még pedig Londonba. Ott élő férje, Semler Béla révén ő maga is angol állampolgár lett.
          — Ki hitte volna ezt — mondja sajátos, idegenszerű kiejtésével — hogy így alakul majd a sorsom? Bizony, amikor tizenhat éves koromban Ábrányi igazgató először léptette fel engem dobogó szívemmel itt, az Operában, a Faustban, meg amikor báró Wlassics Gyula szerződtetett és a Sába királynője meg a Coppélia meg a Lakmé és pláne a Mályvácska királykisasszonyban olyan borzasztó nagy, óriási sikerem volt, hogy azt hittem, addig meg sem állok, míg a világ tánckirálynője nem leszek? És most meg egyetlen embernek lettem a királynője, akibe szerelmes vagyok . . . No, de a trónusomra így sem panaszkodhatni...

          — Hogyan él Londonban?
          — Hát először is: egy nagy kastélyunk van a Themse partján, igazi angol nagyúri palota. Olyan óriási parkja van majdnem, mint a fele Városliget. Aztán autót vezetek amiből kettő is van, motorcsónakot is, tenniszezem és lovagolni is tanulok. Hát ez aztán a változás! Ilyen csak a filmeken van. Az egész úgy is történt, mint egy filmben szokott lenni. Azt tudja, hogy évekkel ezelőtt milyen sikerem volt a londoni Colosseumban? Nohát, később megint kimentem, a ,,Hasis"-t akartam táncolni odakinn és ekkor megismerkedtem a férjemmel. Titokban esküdtünk meg, mert úgy szebb volt, érdekesebb. Férjemnek azonban meg kellett ígérnem, hogy befejezek a színpadi működés. Ez persze szomorú is egy kicsit.
          — Egyszóval táncolni nem fog többé ?
          — De igen, csakhogy ezentúl nem balletet, hanem csak charlestont és szeretnék, ha ezt a férjemmel táncolhatnék, még pedig társaságban vagy a the dansanton. Másként én már nem táncolok . . . Maga ezért sajnálkozó arcot vág, de tudja mit: bár minden táncosnő tudna olyan boldog lenni, mint én. És nem a boldogság a legfőbb ebben az életben? Én nem táncolok, de szerelmes asszony vagyok és tudja mennyivel különb boldogság ez, mint minden táncolás? …

931   Ardelao • előzmény930 2018-07-11 05:04:10

1927:

Amikor a „Ptasinszky-eset” erkölcsrendészeti aktákat szült …

AZ EST, 1927.03.08.:

„Enyhült az „erkölcsvédelmi“ szigor
Detektívek helyett rendőrfőtisztviselők ellenőrzik a kirakatokat. Kényes esetekben maga a főkapitány dönt

          […] Legújabban ugyanis Ptasinszky Pepinek, az Operaház primabalerinájának és még hat balerinának fényképét kifogásolták egy Üllői úti fényképész kirakatában. Ptasinszkyét azért, mert kurta rokokószoknyája alól, amelyben Faust-beli táncát lejti, kilátszik a térde.
          Maga a főkapitány fog tehát ma határozni, hogy visszatehetik-e Ptasinszky Pepi fényképét az Üllői úti kirakatba, vagy kihágási eljárást indítanak-e a fényképész ellen. […]”

Ha valaki hahotázni kezdene, sürgősen hagyja abba, mert ez véresen komoly ügy volt!  

 A fenti „incidensnek” persze semmi köze az alábbi nagy fordulathoz:

PESTI NAPLÓ, 1927.09.13.:

Ptasinszky Pepi férjhez ment és visszavonul a színpadtól

Egy londoni magyar nagyiparos és az Operaház primabalerinájának regényes házassága

          (Saját tudósítónktól.) Minden külön értesítés helyett. Röviden. Egyszerűen: Semler Béla londoni gyáros és Ptasinszky Pepi. a M. kir. Operaház prímabalerinája házasságot kötöttek.)

          Hát bizony ez így van. Komoly feleség lett a Ptasinszkyból, — ahogy ő mondaná, és nevet hozzá nagyon egészségesen és nagyon szívből jövőn. A balettkar királykisasszonyáért eljött a mesebeli herceg egy komoly gentleman képében és hasonlatosságában. Vonatra ültette aranyhintó helyett és vitte az Óperencián meg a La Manche-csatornán túlra, egészen Londonba. Ott volt a nagy fogadalom, ásókapa erejéig és a mesebeli herceg birodalmának Maidenhead a neve, ott van Windsor közelében, a Themse partján...

Maidenhead Bridge and River Thames - geograph.org.uk - 205285.jpg

Maidenhead Bridge & River Thames. 

Ptasinszky Pepit most úgy hívják, hogy Mrs. Bela Semler. Nem balerina már... Lady. A mesének vége van.
          Hogyan is lett »a Pepiből« Mr. Semler?

*

          A Pepi most huszonhároméves. Rettentő nagy Színházi múltja van viszont. Már kilenc éve, hogy — művésznő. Bizony, tizennégyéves volt, ott a drezdai leánynevelőintézetben, amikor észrevették, hogy valódi tánctehetség. Az volt. Három év múlva már az Operaház primabalerinája. Még egy év és már Londonban is ismerik. Az angol újságok azt írják, hogy új Karsavina, meg a Pavlova utóda: A Pepi a Karsavina utóda! Boldog és táncol örömében, meg hivatásszerűen is, és nem tudja, hogy Londonban igen, igen nagyon megnézte egy gentleman.
          A gentlemant úgy hívták, hogy Semler Béla.

*

          Semler Béla magyar ember. Tizenöt éve Angliába ment. Ott most posztógyára van. Szakmájában ismerik a nevét. Amerikában épúgy, mint Európában. Semler Béla találkozik egy társaságban Ptasinszky Pepivel.

          — Semler Béla.

          — Pepi... — nem sokkal többet mondhattak egymásnak, mert Ptasinszky jött haza Budapestre az Operaházhoz.
          A Pepi idehaza volt. Táncolt. Nevetett. Akkor is, amikor megjelent Budapesten Semler Béla.
          Ha egy angol gentleman megjelenik Budapesten, abban nincs semmi különös. Mindig jönnek (hála istenek) a tiszteletreméltó úriemberek. Ha a Pepi nevet? Az sem furcsa. Mert a Pepi akkor is nevetett, amikor egyszer a kificamodott bokáját igazították helyre.
          A különös csak ott kezdődött, amikor Semler Béla megint eljött Pestre. Azután harmadszor is eljött . . .
          — Üzleti tárgyalások, — mondotta és az utolsó évben olyan sokszor szólította Budapestre az üzlet, hogy Londonban már suttogni kezdtek :
          — Mr. Semler valami komoly »tranzakciót« tervez Budapesten. Mr. Semler nagyon sokat utazik Budapestre...
          Gondolták Londonban azok a flegmaemberek, hogy a tranzakciónak neve van? Ptasinszky Pepi?
          Na és, Pesten!, itt, ahol »minden tudva lesz, — ki gondolta, hogy egy komoly gentleman miért látogat oly felettébb sűrűn Budapestre?

*

          Mr. Semler jött.
          A Pepi? Táncolt. Nevetett. Vicceket mondott a Ptasinszky mamának. A Lili húgával ruhákat varrt. Egyetlen passziója volt, hogy a selyemharisnyája leszaladt szemeit maga szedhette fel ...
          Akkor azután megszólalt a komoly gentleman:
          — Pepi én szeretem magát.
          Felelt rá Ptasinszky Pepi nagyon komolyan (ezúttal rettentő komolyan):
          — Én is szeretem magát...
          — Legyen a feleségem...
          Ptasinszky Pepi a nyáron elutazott Londonba. Azért, hogy Cochrannal, a híres színházi ügynökkel tárgyaljon. A londoni »Albert Hall«-ban akarta táncolni a »Hasis«-t. Nos hát a Pepi elment Cochranhoz is. — Főképpen pedig az — anyakönyvvezetőhöz.
          A Pepi, már nem »Pepi«. Most már bocsánatot kérek tőle »A Pepi«-ért. Most már — Mrs. Bela Semler...
          Augusztus végén esküdtek!

*

          Tegnap hazajött Budapestre Mrs. Semler. Mint a fergeteg, úgy perdült a szobáiba. (Hiába, még mindig »A Pepi«) Azután ma este megint mint a fergeteg, úgy kacagta boldogságát;
          — Mit szól hozzá! Férjhez mentem... Nahát. Nagyon, nagyon boldog vagyok... A színpad? A balett? Az uram nem engedi. Fuccs a színpadnak…, na, de mit csináljak... az uram szívébe táncoltam. Ott vagyok és nagyon, nagyon boldog vagyok!...

*

Hát nem kedves? ... (n. i.)”

930   Ardelao • előzmény929 2018-07-11 04:47:46

Az 1926-os esztendő jelentősebb eseményei: 

AZ UJSÁG, 1926.01.22.:

 „Ptasinszky Pepi sikere Berlinben. Operaházunk kitűnő fiatal prímaballerinája, Ptasinszky Pepi, mint annak idején megírtuk, szabadságot kapott, hogy külföldi kötelezettségeinek eleget tehessen. A népszerű táncosnő most Berlinben vendégszerepel a Scala színpadán s ott nap-nap után oly nagy sikereket arat, hogy igen előnyös szerződési fettételekkel hívták Párisba. A fényes ajánlatot azonban kénytelen volt visszautasítani, mivel szabadságidejének minden napja szerződésileg le van már foglalva, szabadsága után pedig hazajön, hogy Operaházunk közönségét gyönyörködtesse művészetével.”

MUZSIKA, 1976/11. SZÁM:

„[…] a Petruskát. 1926. december 11-én mutatta be Operaházunk Rékai Nándor vezényletével, Oláh Gusztáv díszleteiben és jelmezeiben, részben kettős szereposztásban. A magyar balett akkori viszonyaira jellemző, hogy az előadást egy rendezéssel is foglalkozó operaénekes, Gábor József vitte színpadra s neve mellett szerényen húzódik meg a színlapon: „A táncokat betanította: Brada Ede balettmester". A négy főszerep közül egyet, a varázslóét nem is táncos alakította, hanem énekes: Dalnoki Viktor, illetve Maleczky Oszkár! A címszerepet Andor Tibor, a balerinát Ptasinszky Pepi, illetve Vécsey Elvira, a Mórt Brada Ede formálta meg. […]”

https://1.bp.blogspot.com/-WrjIixfrH8w/UR_mjDvLFzI/AAAAAAAAT0I/TENh0Pi3tpY/s1600/Petruska.jpg

Igor Sztravinszkij: Petruska. Operaház, 1926. Ptasinszky Jozefin (Balerina), Dalnoki Viktor (Varázsló). Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. Fotó: Vajda M. Pál.

929   Ardelao • előzmény928 2018-07-09 19:08:03

Egy táncművész pályája – hacsak nem adja tanításra a fejét, vagy nem válik koreográfussá  – hamar befejeződik. Különösen akkor, ha nő az illető, és családalapításra adja a fejét. Ptasinszky Pepi karrierje is ebből az okból fejeződik be, majd 2 év múlva. Ám addig is folyamatosan foglalkoztatják, ismételten fellép a »Hasis«-ban, kisebb és nagyobb szerepekben, előkelő és kevésbé előkelő körök meghívásainak tesz eleget bel- és külföldön, nem idegenkedik a kabaréműsorokban való szerepvállalástól sem. Harcol kivívott pozíciójáért, tudatában van saját értékének, és ennek megfelelő anyagi követelésekkel áll elő. Tánctudásáról mindenütt messzemenő elismeréssel nyilatkoznak. Amilyen apró termetű, olyan küzdőképes. Érdeklődése nem ragad le a táncnál, fotózni és énekelni tanul. Állítólag jó hangja volt. Szubrett szeretett volna lenni.

Az 1925-ös esztendőből csupán egy riportot ragadok ki:

ESTI KURIR, 1925.05.19.:

„[…]

PTASINSZKY PEPIVEL beszélgetek :
— Ezer éve nem láttam.
— Nem is láthatott, mert egész nap odahaza vagyok és énekelni tanulok. Mindenáron énekesnő akarok lenni, táncosénekesnő, akit az operett világában úgy hívnak: szubrett. Szóval hát szubrett akarok lenni. Még az elmúlt nyáron kaptam ajánlatot, hogy szerződjem az egyik operettszínházunkhoz, sőt Bécsbe is hívtak operetthez. Én azonban végleges szerződést nem vállalok. Nem vállalok két okból. Először azért, mert még nem vagyok elég biztos magamban, másodszor meg azért, mert én semmi körülmények között sem akarok az Operaháztól megválni és végleg odaadni magamat az operettnek.
— Még nem egész biztos a mesterségében?
— Mit szól hozzá? Nem. Attól félek, hogy kinevetnek, ha beszélni kezdek, mert én nem vagyok valami jó magyar, engem könnyen ki lehet nevetni. Még ha az operettszínpadon, ahol sok minden megengedhető, nem is nevetnének, de amikor még egyszer fellépnék az Operában, egészen bizonyos, azt mondanák (és most szóról szóra idézem Ptasinszky Pepi szavait) no esztet a lány már ismerek az operettbül. Annyi minden bolondot össze tudja beszélni, hogy nem is érdemes neki tapsolni.

Talán ez volt az egyetlen terület, ahol Ptasinszky Pepi önbizalma nem volt megingathatatlan.

928   Ardelao • előzmény927 2018-07-08 08:36:01

Néhány cikk a Ptasinszky Josephinnel kapcsolatos, 1924. évi sajtótermésből. Érdekes módon "a Pepit" nem magyar származása és a rengeteg kecsegtető külföldi ajánlat ellenére a szíve mindig visszahúzta Magyarországra.

AZ UJSÁG, 1924.05.07.:

Ptasinszky Pepi Londonban. Ptasinszky Pepi, az Operaház primaballerinája, az ősszel hat hétig Londonban az Osswald Stoll színházakban fog vendégszerepelni. A szerződést most írta alá Lussinpiccolóban, ahol néhány hete üdül. Fellépti díj fejében heti háromszáz angol fontol kap, ami százhúszmillló magyar koronának felel meg.”

AZ UJSÁG, 1924.06.12.:

Ptasinszky Pepi idehaza van.
(Megmarad az Operaház kötelékében.)

          Operaházunk kitűnő prímaballerinája, Ptasinszky Pepi — mint már megírtuk — rendkívül nagy sikerrel vendégszerepelt Bécsben Tarnay Gézával és Örley Flórával együtt, Berény Henrik Hasisában léptek a közönség elé, amely minden egyes alkalommal valóságos tapsförgetegekkel ünnepelte őket, de különösen Ptasinszky Pepit, akiről a kritika a legáradozóbb dicséreteket írta. A nagy siker természetesen a fiatal művésznőre irányította a színházigazgatók és impresszáriók érdeklődését, akik igen kedvező szerződési ajánlatokat tettek Ptasinszky Pepinek. Ennek a híre természetesen azután nagyobbítva került Budapestre, és sokan tudni is vélték, hogy a kitűnő prímaballerina már külföldre szerződött s ősszel meg sem kezdi működését Operaházunkban. Ma beszélgettünk a nagytehetségű fiatal művésznővel, aki most érkezett vissza Bécsből.
          — Igaz, hogy sok szerződési ajánlatot kaptam — mondta Ptasinszky Pepi, — de szó sem lehet arról, hogy itthagynám az Operát. Ha lényegesen kevesebb fizetést is kapok, mint amilyeneket külföldön ajánlanak, azért csak hű maradok ehhez a színházhoz, amelyben első sikeremet arattam.
          — Vendégszerepelni természetesen kimegyek s akkor megkeresem azt a többletet, amire még szükségem van. Szeptemberben rendesen munkába állok idehaza. Az első új szerepem, amiben még nem látott a budapesti közönség, az Árgyirus királyfi Tündér Ilonája lesz. Nagyon sajnálom, hogy a bemutatót nélkülem kellett megtartani, dehát soká elhúzódott a betegségem, és belátom, hogy az előadást már nem lehetett tovább hallogatni. Öt hónapig feltétlenül itt dolgozom, és csak márciusban megyek ki vendégszerepelni.
          — Bécsben tizenkétszer akartak szerepeltetni, de csak tízszer léptem fel. Az első két napon ugyanis nem engedtem kihozni a darabot, mert bizony szükségünk volt még néhány alapos próbára. A közönség igen melegen fogadott és a kritika is jól bánt velem. A Ronacherből mindjárt ajánlatot kaptam egy hónapra, nyolcvanmillió koronás fizetéssel, de ebben a melegben nem akartam magamat agyongyötörni és nem szerződtem le. Az egészségem fontosabb, mint a pénz. Nem fogadtam el egyetlen egy ajánlatot sem, csupán vendégszereplésekre folytatok tárgyalásokat.
          — A bécsiek igen kedvesek voltak. Egy este meghívtak a Sacher-barba. A nagy siker miatt amúgy is jókedvünk volt s az ottani jó hangulat is átragadt ránk, úgyhogy kedvünk kerekedett táncolni. De olyan tömeg szorogott a parketten, hogy nem lehetett. Erre Tarnay Géza, a színpadon és a sikerekben osztályos társam, Csárdást rendelt. Persze, senki sem táncolt csak mi. Amikor fáradtan abbahagytuk, zúgott a taps, ünnepeltek, újráznunk kellett. Végre is úgy szöktünk meg a bárból a szűnni nem akaró ünneplés elől.
          — Most vízum után szaladgálok. A nyáron pár hétre Londonba megyek, de csak pihenni és még egyelőre magam sem tudom, hogy hová. Pihenni akarok, hogy szeptemberben friss erővel kezdhessem meg a munkát.”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1924/44. szám:

A gavallér Ptasinszky Pepi és a gavallér sofőr -
Ptasinszky Pepi kalandja Békéscsabán

          A békéscsabai Aurora Kör művészestéjére Ptasinszky Pepit több fővárosi művész kíséretében meghívták. Ptasinszky Pepi eleget is tett a meghívásnak és Békéscsabára utazott. Az állomáson autó várta. A sofőr elegáns, csinos fiatalember volt, és mint hivatásos sofőrhöz illik, buzgón cipelte az autóra Pepi kofferjeit. A sárga autó annak rendje és módja szerint a Fiume-szálló elé gördült és az elköszönő sofőrnek Ptasinszky Pepi borravalót adott, amit a gentleman sofőr nem fogadott el.

          Ptasinszky csodálkozva nyúlt újra a tárcájába, mert azt hitte, hogy keveset adott és most nagyobb összegű pénzzel akarta a sofőr fáradságát honorálni.

          A sofőr ekkor elegánsain meghajolt és bemutatkozott. Így tudta meg Ptasinszky, hogy Békéscsaba leggazdagabb fölbirtokosának akart borravalót adni.”

PESTI NAPLÓ, 1924.12.14.

„A Folies Dramatique szerződtetni akarja Ptasinszky Pepit

A párizsi Folies Dramatique a közeljövőben be fogja mutatni Berény Henrik magyar zeneszerző új pantomimjét. Berény Henrik, akinek tavaly a Hasis című darabját játszották Budapesten is, nem talált megfelelő szereplőt új darabjához, ezért az Operaház prímabalerinájával, Ptasinszky Pepivel kezdett tárgyalásokat. Berény, aki szerződött tagja a Folies Dramatique- nek, felajánlotta a magyar balerinának új darabja főszerepét. Ptasinszky Pepi még nem döntött, hogy elfogadja-e az előnyös ajánlatot.”

927   Ardelao • előzmény926 2018-07-07 05:50:40

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/23. SZÁM:

NINCS TÖBBÉ HIDEGVÉRŰ ANGOL!
Ptasinszky Pepi táncát az elragadtatás lázában ünnepli a közönség — írja a Daily Telegraph.

          Május 14-én kezdte meg a londoni előkelő Colosseum színházban vendégszereplését Ptasinszky Pepi, a budapesti operaház kiváló táncosnője és ma már a londoni közönség érdeklődésének központjában áll. A különben hűvös és mindig tárgyilagos hangon író angol sajtó az elragadtatásnak és feltétlen meghódolásnak olyan hangján ír Ptasinszkyről, amely csak igen ritkán és a legkiválóbb művészeknek jut osztályrészül. […] nem múlik el nap, hogy Ptasinszky ne kapna csábítóbbnál-csábítóbb ajánlatot, amely mesés fizetési ígéretekkel próbálja amerikai és európai művész-körútra lekötni. Ptasinszky azonban, noha, mint Pestre küldött levelében írja, valóságos kábulatban él az ünnepeltetés véget nem érő sorozatában, nem válik meg az operaháztól és őszre feltétlenül visszajön Budapestre.

          […] Angliában […] Ptasinszky Pepi heti fizetése — elárulhatjuk: 160 Font, ami még Angliában is óriási fizetés, magyarra lefordítva pedig havonta körülbelül négy és fél millió koronának felel meg.

          […]  Azt hisszük, hogy leghelyesebb lesz, ha minden kommentár nélkül ismertetjük az egyes nagy londoni napilapoknak a kritikáját:

          Daily News: (május 17-iki szám):

          Ünnepi műsornak nevezhetjük a Colosseum új műsorát, mert azzá avatja Ptasinszky Pepinek, az elragadóan bájos táncosnőnek a vendégszereplése.

          News of The World: (május 15-iki szám):

          Ptasinszky a kivételes tehetségek közé tartozik, aki nemzetközi értelemben véve is szenzáció. A budapesti operaház prímabalerináját Stoll Oswald hozta közénk.

          Morning Post (május 15-iki száma).

          Yvonne Daunt és Sakharoffs óta nem volt Londonban olyan táncosnő, mint Ptasinszky kisasszony, a budapesti operaház prímabalerinája. A legcsinosabb és legbájosabb jelenség, aki friss, üde levegőt hoz magával, olyan könnyed, mint a szellő, amely végigcsókolja a délceg hattyú tollait és hattyútáncában nem tudjuk, hogy mit csodáljunk inkább, tökéletes tudását, szépségét, vagy gráciáját? Karjainak lágy mozdulata talán még libbenésénél is poétikusabb és külön nagy sikere volt csodálatos ruháinak. . . .

          A Daily Telegraph (május 15-iki száma).

          A Colosseumban új vendég mutatkozott be: Ptasinszky Pepi kisasszony, a budapesti operaház első táncosnője, akiről kiderült, hogy még sokkal kiválóbb, mint amilyennek az előzetes hírek után vártuk. Páratlanul kecses és bájos táncosnő. A hattyú halála című tánckölteményt mélységes művészettel, nemes felfogással, sőt egyenesen szellemesen tolmácsolja. Érthető, hogy ez a tökéletes művészet a tetszésnek egészen rendkívüli fokát váltotta ki a közönségből és az egyébként kissé tartózkodó publikum lázas elragadtatásban számtalanszor hívta viharos tapsaival a függöny elé a jeles táncosnőt.

          Hogy az ember Londonban sikert arasson, igen sokat kell tudnia, nagy és súlyos emlékekkel kell megküzdenie. Ptasinszky kisasszonynak ez sikerült. . . .

          The Stage: (A színház).

          Ptasinszky Pepi, az új jövevény, egy sereg új és meglepően szépen kidolgozott számmal aratott diadalt. Művészete vonzó és befejezett. Tudott olyan pillanatokat a nézők elé varázsolni, amelyeknek művészi értéke egy sorba állítja őt az itt járt nagynevű elődökkel.

           The Era: (május 16-iki száma)

            London mostani táncszenzációja kétségtelenül Ptasinszky Pepi.[…]”

Mindenesete, a Londonban aratott, fényes siker és a számos csábító, pénzesőt ígérő külföldi ajánlat ellenére Ptasinszky Pepi négy hónap múltán (még!) visszatért az Budapestre. 1923. november 18-án, a PESTI HÍRLAP-ban már ez olvasható:

„(A Hasis keddi bemutatója.) A Városi Színház új műsorának kimagasló művészi eseménye, Berény Henrik és Kardos Andor fantasztikus mimodrámája lebilincselő fordulataival, szárnyaló zenéjével, ragyogó kiállításával, minden várakozást felülmúl. Ptasinszky Pepi, az Operaház híres prímaballerinája és dr. Dalnoky Viktor, aki az előadás rendezője is, nagyszabású színészi feladatot talált a hódító táncosnő és a szerelmes, sárga „nagyúr" izgalmas figurájában. Keddi bemutatón kívül csütörttök, szombat és vasárnap este kerül színre a Hasis. […]”

926   Ardelao • előzmény925 2018-07-07 05:43:39

Ptasinszky Pepi 1922-ben -17 évesen  - fellépett  egyebek között Dohnányinak az Operaházban bemutatott „Pierrette fályola” c. pantomimjában, Delibes „Coppeliá”-jának címszerepét táncolta a Városi Színházban, vendégszerepelt Pécsett, az Operaház balettkara élén magyar táncokat „lejtett” a francia követ feleségének az estélyén, és szerepelője volt a Renaissance Színházban jótékony céllal megrendezett, ún. „Nyomormatiné”-nak, ahol Horthy Miklós kormányzó és „a Budapesten időző diplomáciai testületek vezető személyiségei” is jelen voltak.

Ám az igazi sikert az 1923-as esztendő hozta meg.

925   Ardelao • előzmény924 2018-07-06 09:17:32

A Ptasinszky Pepi személyével kapcsolatos irigységnek, féltékenységnek volt alapja. Hiszen már 1921-ben számos újságcikk szólt az akkor még mindössze 16 éves balerina fellépéseiről és sikereiről. Egy balett-táncos részére a sajtón kívül más hírcsatorna akkoriban nem lévén, a sajtóban történő gyakori megjelenés komoly előnyt jelentett egy fiatal művész számára:

AZ UJSÁG, 1921.06.18.:

Iskolalovaglás magas C-ben.

(Az Operaház tagjainak mókaestje a Fővárosi Czirkuszban.)

[…] A második félidőben Debussy: Egy faun délutánja került sorra. A faun Dalnoky Viktor, a nimpha Ptasinszky Pepi volt. Ptasinszky pompás csábtánczot lejtett, a mi Dalnoky — faunt annyira elbűvölte, hegy derékon ragadta a bűvös nimphát és egy fű-kerevetre dobta. Ekkor kitört belőle a — fogorvos és egy hatalmas harapófogóval ki akarta húzni a nimpha gyémántfogát. Szegény kis Ptasinszky akkorát sikított, hogy az egész czirkusz belesápadt....
Ballet perdült ki, majd a ballet után Gábor József néhány jóízű aktuális strófát énekelt el, gitárpengetés mellett. […]
Ptasinszky Pepi tánczolt most újból és kényeskedő lépteivel, zöld ruhájában olyan volt, mint az ébredő Tavasz. […]”

PESTI HÍRLAP, 1921.10.21.:

„(Városi színház.) B. Máthé Rózsi férjhez ment és házassága révén elszármazott tőlünk, Bécsbe. Most néhány napra hazajött és Ábrányi igazgató kívánságára, csütörtökön föllépett a Carmen címszerepében. Ismert és gyakran méltányolt alakítása ezúttal is tetszett. Sokszor kitapsolták; vele együtt Adler Adelinát, aki csengő hangú Micaëla, Pogány Ferencet, aki érces szavú és drámai erejű Escamillo és Ocskayt, aki erőteljes Don José volt. Külön dicséretet érdemel a bájos Ptasinszky Pepi is a manola kecses ellejtéséért.

NÉPSZAVA, 1921.10.23.:

„[…] a Városi Színházban […] Vasárnap délután a „Denevér" van műsoron. Ábrányi Emil vezényli az előadást, amelyen Ptasinszky Pepi és Zöbisch mester is részt vesznek a ballet élén. […]”

PESTI HÍRLAP, 1921.12.10.:

„(Négyen): Ptasinszky Pepi, Dobrovits Márta. Mirkovszky Mária és Hermann Illy táncolnak az Auguszta főhercegasszony védnöksége alatt a vigadói divatkiálÍitással kapcsolatos jótékonycélú divatrevükön. […]”

BUDAPESTI HÍRLAP, 1921.12.04.:

„(A Magyar Királyi Operaház jövő heti műsora.) […] Csütörtökön Máder és Kéméndy fantasztikus, háromfelvonásos új balettje, a Mályvácska királykisasszony kerül színre először. A női főszerepet Ptasinszky Jozefin táncolja. […]  Vasárnap ismétli meg a Mályvácska királykisasszonyt, a bemutató szereposztásában. […] „

Ugyanebben a lapban:

 „(A Próféta fölújítása.) Meyerbeer régen nem hallott dalműve Vágó Boriska, Budanovits Mária, Ocskay, Somló, Vermes, Hajagos, Bársony, Bálint és az Operaház prímaballerinája, Ptasinszky Pepi föllépésével kitűnő előadást ígér. A híres opera kedden és pénteken van műsoron. […]„

PESTI HÍRLAP, 1921.12.16.:

SZÍNHÁZ ÉS ZENE.
Mályvácska királykisasszony.

(Ballet három felvonásban. Szövegét írta Kéméndy Jenő, zenéjét Máder Rezső. Először adták 1921. dec. 15-ikén, a m. kir. operaházban.)

[…] A címszerepben Ptasinszky Pepi olyan zajos sikert aratott, mely most már kétségtelenül primaballerinává avatja a nagytehetségű fiatal táncosnőt; […]”

924   Ardelao • előzmény923 2018-07-05 23:11:32

Az áskálódás iskolapéldája Udvary Ferenc: Ki az a Ptasinszky Pepi? c. cikke, amely a Pesti Tükör 1922.09.10. számában jelent meg, és amely az itt letölthető, "Szemelvények a Brada művészalbumból" c. írás részét képezi.

Az említett cikk olyan negatív képet fest Ptasinkszky Pepiről, hogy szinte bizonyos, hogy annak közzétételét a táncosnő valamelyik riválisa kezdeményezte, vagy az egyik rivális balerinánál érdekelt, valódi kilétét leplező „úri „pártfogó” vitriolba mártott tolla karcolta papírra.

Éppen ezért szerettem volna valami közelebbit megtudni Udvary Ferencről, de csak a következő - egy jóval későbbi időből származó - információt találtam:   

ESTI KURIR, 1929.09.28.:

Visszaélés az Esti Kurír nevével. Az Esti Kurír szerkesztőségét több oldalról értesítették, hogy egy magát Udvary Ferencnek nevező ember mint az Esti Kurír belső munkatársa szerepel. Ezúton közöljük mindazokkal, akiknél bármilyen célból ilyen módon bemutatkozik valaki, hogy az Esti Kurírnak Udvary nevű munkatársa nincs.

Kérdés, hogy arról az Udvaryról van-e szó, aki Ptasinszky Pepiről a fent említett jellemrajzot készítette…

Mindenesetre - fenntartásokkal bár, de - nem hagyható figyelmen kívül az itt belinkelt írás.  

923   Ardelao • előzmény922 2018-07-05 21:42:27

A híres dinasztia, a közel egy évszázadon át a táncművészetet szolgáló Brada család művészalbumából igen sok érdekes dolgot tudunk meg azokról a viszonyokról, amelyek a múlt század első harmadában a balettművészet berkeiben uralkodtak. Irigység, féltékenység, rosszindulatú pletykák terjesztése, protekciósok és háttérbe szorítottak küzdelme és bizonyos erkölcsi alapvetések semmibevétele jellemezte ezt az időszakot (is), merthogy ezen megnyilvánulások nem korszakfüggőek.

 Ptasinszky Pepinek jócskán akadtak pártfogói és ellenségei. Hogy aztán az ellenséges oldal híresztelései mennyire voltak megalapozottak, arra csak az igazán elfogulatlan bennfentesek tudnának választ adni, ha élnének.

Idézem Hézső István és Gara Márk „Akiket elfeledtek: a Brada család c. írásának egy részletét, amely az 1920-as évről szól (mellesleg ez az írás is jórészt a Brada család művészalbumából merített információkon alapul):

[…] a Monarchia összeomlásával, az országnak a trianoni békediktátumban kierőszakolt szétdarabolásával szinte leírhatatlan létbizonytalanságba került mindenki. Különösen a művészeti intézményeket sújtotta krónikus pénzhiány. […] 1920-ban az Operaház 3 millió koronás veszteséggel zárta a szezont. Szociális válsághelyzet alakult ki, ráadásul gond volt mind a balettmesterekkel, mind a balerinákkal. A joggal elégedetlen balettkar tagjai valóságos palotaforradalmat robbantottak ki. A nagyon jó technikájú Nirschy Emília megvált a társulattól, Ptasinszky Pepi lett volna az utóda, de Zöbisch javaslatára már ki is nevezték Lieszkovszky Arankát, Nádasi Ferenc (1) akkori – első, a Kristálypalota Mulatóból szerződtetett - feleségét, személyét azonban az egész társulat bojkottálta. Sztrájkoltak, panaszos leveleket, petíciókat küldtek gróf Haller István kultuszminiszternek. Zöbisch nem mindennapi feszültséget generált Ptasinszky és Lieszkovszky között: előbbi éppúgy bécsi volt, mint Brada Ede és ez akkoriban nem volt éppen szimpatikus jelző. Ptasinszkyről már el is terjedt, hogy a Fővárosi Orfeum igazgatója havi 20 ezer koronás gázsival leszerződtette. Egyébként a társulat többször is hangsúlyozta szóban és írásban, hogy a fiatal tagok egyszerűen nem tudnak érvényesülni az idegenből hozott kollégák miatt. […]”

 (1) Nádasi (Nágel) Ferenc (1893-1966): táncművész, balettmester, a korszerű hazai balettképzés megteremtője.

922   Ardelao 2018-07-05 08:06:45

Képtalálat a következőre: „Ptasinszky Pepi”

PTASINSZKY PEPI prímabalerina

Bécs, 1905 (?) - ?

A FILM SZÍNHÁZ IRODALOM 1943.09.17-i számát böngészvén felfigyeltem a következő mondatra:

„[…]
Nagy eseménye van az Operaháznak: Ottrubay Melindát prímaballerinának nevezte ki a kultuszminiszteri rendelet. Hogy ez mekkora elismerés, azt ugyebár felesleges részletezni, hiszen az Operaháznak a világhírű Ptasinszky Pepi óta nem volt első ballerinája. […]“

Milyen furcsa, lengyelnek tetsző név, és egy újabb táncos lábú „Pepi“, azaz Josephine, a tánc- és előadóművészet fekete csillaga, Josephine Baker mellett! De hát ki volt Ptasinszky Pepi? Elég mostohán bántam ebben a topikban a táncművészet jeles képviselőivel. Zsedényi Károlyon, Goll Beán és Ottrubay Melindán kívül másokkal nem foglalkoztam. Ezért hát utánanéztem Ptasinszky Pepi történetének. Meglepően sok „nyomot“ találtam, sőt, túl sokat ahhoz, hogy viszonylag röviden tudjak írni róla.

A Schöplin Aladár szerkesztette MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKONBAN ez áll:

Ptasinszky Pepi, a M. Kir. Operaház prímaballerinája, sz. 1905-ben*, Bécsben. Már kora ifjúságában az Operaházhoz került balletnövendéknek, ahol számos gyermekszerepet játszott a különböző operákban. (Rózsalovag, Lohengrin, Pillangó kisasszony stb.). 16 éves korában szerződtette az Operaház szólótáncosnőnek, majd rövidesen prímaballerinának. Gyorsan ívelő pályája nagyszerű lábtechnikája és mimikai képessége folytán emelkedett mind jobban felfelé. Hét évig működött az Operánál. Közben több ízben szerepelt a külföldi operák színpadjain is. 1923-ban** férjhez ment, azóta visszavonult a szerepléstől. (Tiszay Andor.)“

A Wikipédiában található információ valamivel bővebb, de nem sokkal:

Észrevételek:

* Ptasinszky Pepi születési éve a művésznő angol útlevele szerint 1904.

** Az újságok 1927-ben kezdtek írni a művésznő házasságkötéséről, ahol szó volt arról, hogy a balerinának a férj kérésére kellett búcsút kellett vennie a színpadtól. Az 1923-as év tehát elképzelhetően elírás vagy tévedés.

Megpróbáltam kideríteni a külföldi sajtó alapján, hogy miként alakult Ptasinszky Pepi sorsa 1930 után, de eddig nem sikerült. Mindenesetre még nem adom fel a nem sok sikerrel kecsegtető nyomozást.

921   Ardelao • előzmény920 2018-07-05 00:11:08

E témához – bármennyire is szerettem volna - nem tudtam zenei anyagot mellékelni. A zeneszerző fotóját is csak közvetve tudtam bemutatni. De Ottó Ferencről egyetlen formában mégis megemlékezett az utókor: Gödöllőn utcát neveztek el róla. Sírja is ott található.

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/voltak/bel/otto-f.jpg

Ottó Ferenc sírja, Gödöllő, Dózsa György úti temető. Jobb II-4993

920   Ardelao • előzmény919 2018-07-04 07:12:22

Hanganyag nem lévén, hadd idézzem Ottó Ferenc egyik elgondolkodtató írását. Ma, a globalizáció korában, amikor a kultúrára is kihat az egységesítésre (többnyire annak lezüllesztésére) törekvés, el kell gondolkodni a természetben uralkodó, megváltoztathatatlan törvényen, amely nem tűri az azonosságot. Ha e törvény nem érvényesülne, megszűnne a létezés, megszűnne az evolúció. Így van halálra ítélve a világállam és ezzel a „világkultúra“ eszméjének a megvalósulása is. Tisztelni kell minden nemzet kultúráját, így támogatni kell minden népcsoport saját, ill. sajátos zenekultúrájának a fejlesztését és érvényesülését is. Az igazán avantgarde gondolat pedig az, hogy az újat a saját néplélekből fakadó zenében kell keresni..

ALFÖLD IRODALMI ÉS MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT, 1971/7. SZÁM:

Ottó Ferenc:

Gondolatok az új magyar operákról

Egyik színházi kritikusunk szerint újabb - huszonöt éves — operairodalmunk mai zenénk legjellegzetesebb és legértékesebb ága, amely legjobban reprezentálja fejlődésünket. Igaza volna? Látszatra nagy a mozgás zenés színpadainkon. Két pesti és három államilag támogatott vidéki színház „termel” nálunk operákat. Közéjük vehetjük már a két éve működő Szentendrei Teátrumot is. Áttekintette, lemérte, értékelte már valaki nemzeti és művészi szempontból az elmúlt 25 év termését?

A termésnek valahogy a mi saját operai hagyományainkban kellene gyökereznie, mert értékes hagyományaink és remekeink vannak az opera terén, három irányban is. Az első a történelmi opera vonala (Bánk bán. Hunyadi László), a másik a daljátéké (János vitéz, Háry János), a harmadik volna a különlegességeké, (Kékszakállú herceg vára, Farsangi lakodalom stb.). Eme hagyományos művek nemcsak témaválasztásukban magyarok, hanem zenei kidolgozásukban is. A magyar operák fejlődése egyenes vonalú, bár rokon, de mégis különböző stílusú zenével jelentkezik. Erkel a verbunkos zenéből merítette motívumait, Kacsóh a századvég népies műdalhangját egyéni invencióval elegyítette, Bartók és Kodály igazi népdalaink alapján egészen új stílust teremtettek. Az új zenei nyelvnek megvolt az operai vetülete is, bár nem születtek kívánt méretű, nagyobb művek. A két mestert inkább a szimfonikus zene területe érdekelte. A kezdeményezés azonban megtörtént. Mestereink közben vissza-visszanyúltak a verbunkoshoz is. Poldini Farsangi lakodalmának zenei motívumanyaga is a verbunkos jegyeit mutatja. Kodály Háry Jánosában a verbunkos és a legtisztább magyar népdal együtt van jelen. De milyen más Erkel verbunkos-hangja, mint Poldinié! Kodály verbunkos-kezelése pedig szögesen különbözik az előbbi kettőtől. Operai fejlődésünk azt mutatja, hogy a verbunkos és a népdal elemeiből áll össze nemzeti operánk zenei nyelve. Először csak még egymás mellé rakva állnak az említett zenei elemek, szinte idegenül a nagy színpadi formában; például önálló népdalok áriaként pompáznak, vagy kórusba öltöznek a verbunkos-jellegű zenekari részek között (Háry János). Később a verbunkos-elemek elmaradnak, és a színpadi zene teljesen a magyar népdalon alapszik, mint a Székelyfonóban. Bartók sajátos ars poeticájával egy lépéssel még tovább ment. Ö már nem szó szerinti népdalokkal operál, hanem a népdal motívumait egyénien modellálva alakít ki magának operai nyelvet. Ennek a becses műzenei folyamatnak első és legszebb megvalósulása a Kékszakállú herceg vára c. opera. Itt már tiszta magyar fogalmazásban beszél az opera három legfőbb zenei összetevője; a recitativo, az ária és a zenekari kíséret. A mű storyja nem is kifejezetten magyar (ezért soroltam a különlegességek közé), hanem semleges és szimbolikus, mégis a folyamatosan, egyénien modellált népdalhang teszi igazán magyarrá Bartók művét. Külön ki kell emelni, hogy a Mester nem a könnyebb, új stílusú (tempo giusto-ritmusú) népdalok alapján teremt magának magasrendű operai nyelvet, hanem a régi, erdélyi stílusú, rubato-dallamok alapján. Ez a mű az új magyar operazene legnagyobb teljesítménye. (Mennyi olcsó, új stílusú népdalfeldolgozás született Bartók és Kodály után, mert ez a könnyebb vége a dolognak. A régi rubato-stílussal csak a nagyok tudnak mit kezdeni.) Mindenesetre kár, hogy a Kékszakállú sovány cselekményű, kevéssé színpadi mű, s hogy csak a recitativo van megoldva benne, az ária nincs, és hogy a két szereplő miatt nincsenek benne nagyobb zenei alakzatok. Az új magyar operai nyelv azonban készen áll benne.

Ezt az új nyelvet kellene tovább fejleszteni az új nemzedéknek. Nem akarom részletezni a Bartók és Kodály nyomán kialakult zenei stílus összetevőit, egyszerűen mintának nevezem. A szakértő tudja, mit kell értenie alatta. Az új magyar zenei nyelv, a minta, Bartók és Kodály után, természetesen hagyományunk, zenei ars poeticánk alapja. Ezen az anyanyelven kellene beszélnie a két mester utáni zeneszerző-nemzedéknek. A minta alapján kellene írni, egyéni módon szimfonikus, és operai zenét is.

Hogyan állunk nagy stílusunk folytatásával manapság? Akárhogy nézzük, bizony lehanyatlott, sőt mintha eltűnőben volna. Az új nemzedéket nem érdekli, lenézéssel beszél róla, és nem tartja eléggé „európainak". A nagy stílust mestereink csak megpendítették, még nagy fejlődési lehetőségek állnak előtte. A reneszánsz stílus háromszáz évig tartott, míg kifutotta magát. Tóth Aladárral, a Bartók-Kodály-korszak nagy kritikusával, egy vita kapcsán levelet váltottam. Tóth Aladár ezt írta: „Bartók és Kodály zenéjét változatlanul századunk legnagyobb művészetének tartom, amely nagy jövendővel terhes, s így igazán nem fontos, hogy egy-két nemzedék átmenetileg elfordul tőle ..." Mi az oka ennek az elfordulásnak? Azt hiszem, nem tévedek, ha a mai fiatalok világába behatoló divatos és kozmopolita avantgarde szellemet okolom. Az avantgarde kifejezést megint csak összefoglaló értelemben használom. A dodekafóniától a szeriális zenéig, a konkréttől az elektronikusig mindenfajta ultra zenét értek alatta. Ez az irány újító jellegű, erősen elméleti, azonkívül uniformizáló és diktatórikus, mint más művészetekben is. Nem tűr nemzeti hangot. A fiatalok jórészt a hatása alatt állnak. Bár az irányzat még nem érte el csúcsát, a közönség érdeklődése rég megcsappant iránta. Ha most az előbb felvázolt nemzeti operánk irányvonalait szemlélve ítélem meg a hírhedt nyugati „trend" behatolását, csak kártékonynak minősíthetem, még akkor is, ha az általános zenei nyelv némi modernizálása az új irányzat javára írandó, de nemzeti zenénk denaturálása és semlegesítése az avantgarde révén semmiképpen sem bocsátható meg. Nekünk csak mintegy 100 éves operai hagyományunkat kell félteni tőle, de nyugaton se jobb a helyzet. Hogy áll a mai olasz opera többszázados ragyogás és hegemónia után? (Milánóban néhány évvel ezelőtt egészen új stílusú operákra hirdettek pályázatot. Nyilván formabontó, avantgarde operákat kerestek.) És a nagymúltú francia és német opera? Belefúlt az avantgardeba. Angliában történik valami pozitív Britten nyomán, ám ott is a rég megszakadt operai hagyományokhoz, Purcellhez való visszatérés a jelszó. Az avantgarde túlzott ritmikájú, atomizált, melódiátlan zenét akar; a zaj uralmát a zene felett. Van-e nagyobb ellensége az emberábrázolást, humánumot kívánó operaformának? Menotti amerikai zeneszerző, akinek könnyebb operazenéje az elmúlt tíz évben elég nagy sikert aratott a világban, egy francia zenei lapnak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a mai általános züllésben a melódiát szeretné megmenteni.

Áttekintve hazai operatermésünk utóbbi 20-25 évét, tehát a Bartók-Kodály utáni szerzőnemzedék idevágó munkásságát, feltűnik, hogy nincs a szerzők között kifejezetten operai tehetség. Majd mindenki egy művel szerepelt a nyilvánosság előtt, mintha csak „ad hoc" állna hozzá a nagyszerű műfajhoz. Jellemző, hogy az elmúlt 25 évben bemutatott operák közül csak négynek van kifejezetten magyar témája. (Kadosa: Huszti kaland, Horusitzky: Báthory Zsigmond, Hajdú: Kádár Kata és Farkas: Csínom Palkó.) Horusitzky és Hajdú, maguk is Kodály-növendékek, a mesterek szellemében alkották meg műveiket. Különösen szépen sikerült Hajdú nehezebb zenei megoldású, erdélyi ballada-szellemben fogant Kádár Katája. A többi bemutatott mű (Ránki: Pomádé király, Mihály: Együtt és egyedül. . . Szokolay: Vérnász, Hamlet, Petrovics: Bűn és bűnhődés, egy debreceni és szegedi kisebb jelentőségű bemutató után, a Pécsett bemutatott Szőnyi-opera: a Firenzei tragédia és Károly Róbert: Japán halászok c. atomrobbantás-témájú operája) sem témájában, sem zenéjében nem magyar jellegű mű. Nem kapcsolódnak hagyományainkhoz. Becsvágyuk nem a minta, hanem az avantgarde megoldás felé vitte őket. Némely operánk exportképessége és nemzetközi sikere inkább a mai külföldi ízlést tükrözi, s nem a mi szellemünket. Ez megtévesztheti egy-két színházi kritikusunkat, akik nem a becses hagyományok, az új magyar - talán mégis eléggé modern - stílus, a minta szerint értékelik újabb operai termésünket.“

919   Ardelao 2018-07-03 07:23:48

Kozák Péter Ottó Ferencről szóló összefoglalójából bemásolom azt a részt, amelyben nemcsak a zeneszerző fontosabb zeneműveinek, hanem fontosabb írásainak a felsorolását is megtaláljuk:

Fontosabb írásai:

„Bartók Béla a Cantata profana tükrében. 1 táblával. (A KÉVE kiadása, Bp., 1936)
Bartók Béla. (Magyar Kultúra, 1937)
Egy észak-európai hangversenykörút tanulságai. (A Zene, 1938)
Egy muzsikus naplója Németországban. (Új Idők, 1941)
Kodály. Tanulmány. (Sorsunk, 1942 és külön: Pécs, 1942)
Vallomás a Mária-siralomról. (Vigilia, 1942)
Mai német zeneszerzők. (Sorsunk, 1943 és külön: Pécs, 1943)
Kodály és a magyar egyházi zene. (Vigilia, 1963)
Bartók Béla és József Attila. (Kortárs, 1964)
Az „Altató”. (Kortárs, 1965)
Két Bartók-emlék. (Jelenkor, 1965)
Emlékezés József Attilára (Alföld, 1968)
Emlékeim József Attilától. Részletek. (Alföld, 1970)
Gondolatok az új magyar operákról. (Alföld, 1971).” 

Fontosabb zeneművei:

„Regős ének (kórusmű József Attila költeménye alapján, 1933)
Altató (szoprán szólóra és fúvós ötösre József Attila verse alapján, 1937)
Két pasztorál orgonára (1938)
Három fantázia régi magyar egyházi népénekekre (orgonamű, 1939)
Júlia, szép leány (opera Nyírő József szövegével, 1939)
Aratónap (kantáta bariton szólóra, vegyes karra, gyermekkarra és zenekarra, Illyés Gyula költeménye alapján, 1941)
Mária-siralom (oratórium, 1941)
Három virág ének (Balassi Bálint verseire, 1942)
Pálos himnusz (Gérecz Attila költeménye alapján, 1955)
Magyar Bacchus (vígopera és szvit, 1956)
Lengyel millenniumi mise (1965)
Pastorale (ütőhangszerekre, 1965)
Karácsonyi pasztorál (1967)
Három magyar mise (1967, 1970, 1971)
In memoriam Zoltán Kodály (kürtszóló, 1971)
Magyar Miatyánk (1972)
Rákóczi-oratórium (1974).„

További hasznos linkek e témában:

Ki volt "kis Balázs"?

Ottó Ferenc zeneszerző hagyatéka a váci börtönévekből

Ottó Ferenc kottái - Gérecz hagyaték

918   Ardelao • előzmény917 2018-07-02 09:48:30

G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn c., itt letölthető könyvében (265.-283. oldal) találjuk meg a legrészletesebb ismertetőt Ottó Ferencről. Ebben látható a zeneszerző arcképe is. (A könyv címlapján szereplő fotók közül a felső sorban balról a hatodik Ottó Ferencet ábrázolja.)

http://godolloihirek.hu/tartalom/irokesmuzsak.jpg

917   Ardelao 2018-07-02 09:28:52

Nem szerencsés, hogy a következő művészről szóló megemlékezést rögtön egy nekrológgal indítom, de úgy vélem, ez az az összefoglaló, amely hozzávetőleg minden lényeges adatot ismertet életéről és tevékenységéről, ugyanakkor az írás terjedeleme sem lépi át túlzottan az e topikban eltűrt határokat. Nem először történik meg ugyan, de mégiscsak igazságtalan a sorstól, hogy egy zeneszerző értékes zenei munkásságának az eredménye hanganyagban nem „dokumentálható“. Bízom abban, hogy kottái valahol még fellelhetők, és egyszer talán valamelyik zeneművét is előadják.

OTTÓ FERENC zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus

(1904. október 26., Valkó – 1976.11.29., Gödöllő)

KATOLIKUS SZEMLE, 19. (1977, Róma):

          „1976 december 5-én váratlanul elhunyt Ottó Ferenc zeneszerző, hetvenhároméves korában. Szülőföldjén, Gödöllőn temették el.
          Édesapja erdész volt a koronauradalomban. A kisfiú vadászatok alkalmával még látta az olyankor rövid bőrnadrágot viselő Ferenc Józsefet; a nagy kastélykertben pedig együtt sétálhatott az öreg Jászai Marival, aki verseket mondogatott a fiúcskának.
          Zeneszerzési tanulmányait egy jótevő áldozatkészsége folytán Milanóban végezte, ahol életreszóló barátságot kötött a későbbi jeles festőművész-tanárral, az 1971-ben elhunyt Gianfilippo Usellinivel. Folyékonyan beszélt olaszul, franciául és németül. Megtanult fuvolázni is.
          Magyarországra hazatérve a budapesti Zeneakadémián újrakezdte tanulmányait. Kodály Zoltán tanítványaként szerzett zeneszerzői oklevelet, elsajátítva a mestertől egyebek közt az emberi énekhang lehetőségeinek alapos ismeretét, a magyar népzenei hangvételt, a magyar énekbeszéd prozódiáját és a többszólamú kórustechnikát.
          A negyvenes évek elején a budapesti Operaház bemutatta Ottó Ferenc Júlia szép leány című ballada-operáját, amiért a szerző állami ösztöndíjat kapott egy külföldön eltölthető tanulmányi évre. Az akkor már korlátozott lehetőségek között ezúttal Berlinben vette igénybe, bár — a saját bevallása szerint — nem sok haszonnal. Hindemith és a hasonló szinten tanító mesterek akkorra már eltávoztak a hitleri Németországból; így nem akadt, akinél eredményesen továbbképezhette volna magát.
          A háború utáni korban — Rákosi Mátyás idejében — Ottó ellen politikai per indult. A halálbüntetést szerencsésen elkerülte, de a fogház zárkájában — az udvarra szolgáló nyitott ablakon keresztül — fültanúja volt az ártatlanul bitófára ítélt Pálffy György altábornagy lefokozásának és kivégzésének. Ezt utóbb — egyéb börtönélményeivel együtt — Attika című kisregényében meg is írta, és benyújtotta egy szépirodalmi pályázaton, már a Rajk és Pálffy emlékének teljes rehabilitálása utáni időben. Kéziratát az illetékesek kézről kézre adták, de pályadíjat természetesen nem nyert vele.
          Börtönbüntetését csak részben kellett kitöltenie. Mint alkotó művész rendszeres segélyezésben részesült, de a Zeneszerzők Szövetsége soha fel nem vette tagjai közé annak ellenére, hogy Ottó a múltban József Attila köréhez tartozott mint a költő több versének megzenésítője. Vele együtt gyötrődte végig a nem-jobboldali színezetű szerzői estekkel járó kellemetlenségeket. József Attila egyébként Ottó Ferenc kérésére írta Altató című bűbájos gyermek-versét. A benne szereplő « kis Balázs » a zeneszerző nőtestvérének, Ottó Gizellának a fiacskája: Gellér Balázs. A költő azzal a megjegyzéssel vállalta a feladatot, hogy «nem lesz könnyű a Balázs-névre rímeket találni, de megpróbálom». Aztán remekmű született.
          Ottónak már elkészült alkotásaiból nem mutatta be az Operaház sem a Zöld Ilona című balettet, sem a Laurisin Miklós szövegére írt magyar bacchanált (Megj. A.: Magyar Bacchust). Sőt felbontották azt a szerződést is, amit vele egy újabb, Balassi Bálintról tervezett operájára kötöttek annakidején, a Júlia szép leány sikere után. Művészetét inkább Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban értékelték, és néhány kisebb művét be is mutatták. Egyet-mást a new-yorki Boosey and Hawkes zeneműkiadó bocsátott közre. Ottó mindig szívesen utazgatott külföldön, barátokat szerezve a magyar zenének és előadási lehetőséget a saját alkotásainak. A lengyel zenei élet számos vezető egyéniségéhez — mint például Lutoslawskyhoz — személyes jóviszony fűzte.
          Életműve jelentős részben vallásos tartalmú zene. Vallásos szövegű kiemelkedő szerzeménye a Zsámbéki kantáta. Ottó Ferenc egyébként is minidhalálig hitvalló katolikus volt. A valkói templom kis orgonájához szívesen leült kísérni a szentmiséket. De korántsemvolt szűkkeblű katolikus. József Attila az ő kérésére készített műfordítást egy Bach-kórusmű szövegéből («Ébredjetek, szólít a hang... ») — a Kálvin-téri református templom énekkarának használatára.
Számos kifejezetten egyházi szerzeménye között orgonadarabok és igényes többszólamú Alleluják mellett van egy faluhelyen is szívesen énekelt egyszólamú, orgonakíséretes magyar népmiséje, amely 1971-ben a Szent István Társulat kiadványaként jelent meg, és ma is kapható. Credóját Kodály Magyar miséjének hiányzó Credo-tétele helyébe lehet illeszteni. Kiemelkedő további alkotása az a négyszólamú vegyeskari mise, amely már szintén az új magyar liturgiaszövegre készült — eredetileg csupán négy ütőjátékos kíséretével, bár a műnek van orgonával kísért változata is. Mind a két formában bemutatta a budavári Mátyás-templom énekkara Tardy László betanításában és vezényletével.
          Ottó az utolsó évtizedben mind nagyobb odaadással fordult a fanfárzene és az ütőhangszerek irányába. Alkotásait az ütőjátékosok igen kedvelik, mert hálás és sokszínű szerephez jutnak bennük. A szerzőt alighanem czenstochowai élményeinek hatására kerítette hatalmába ez a különleges hangzásvilág. Írt is új fanfárokat az ottani nagy Mária-kegyhely számára. Ottó Ferenc fanfárjai hangzanak fel továbbá a nagyvázsonyi vár lovasjátékain. Ökumenikus nagyfanfár című többtételes alkotását, amely gregoriánt, protestáns korált, valamint ószláv és görög egyházi dallamokat dolgoz fel, a Magyar Rádió mutatta be, ahonnét a Radio
Vaticana is átvette
. Orgonaváltozata templomi hangversenyeken bukkan fel néha.
Ütőegyüttesre írt művei közül nevezetesebb a több különböző alkalommal előadott Pastorale, továbbá egy sajátságos szonáta, amely éppen nem a hagyományos ütőhangszerekre, hanem evő- és konyhaeszközökre (például gyúródeszkára, fedőkre, poharakra, tényérokra és villákra) van hangszerelve. Szakácsjelmezbe öltözött gyermekegyüttesek elő is adták.
          Ottó Ferenc utolsó művei: a szintén gödöllői Sík Sándor szövegfordítására írt vegyeskari 8. zsoltár, az ugyancsak Sík-verset feldolgozó Édes Gödöllő kórusmű, az ifjúsági vegyeskarra készült Betlehemező (amely még bemutatásra vár), és az elmúlt szeptember végén Sárospatakon nagy sikert aratott Rákóczi-oratórium.

KOVATS JENŐ“

916   Ardelao • előzmény915 2018-07-01 09:03:38

 „Ballada a halott énekesről

          Művészet ünnepe az Operaháziban. A színpadon Jeritza énekli Salome szerepét, Felvonás végén széthasad a sötétség kárpitja s ragyogó pompa, plasztronok, selymek, gyémántok tündöklése gyúl ki a csillárok fényében. Taps orkánja hömpölyög végig a zsúfolt nézőtéren Lotz mester örökszép freskói, alatt zeng, zúg, harsog a hódoló lelkesedés, a bársony függöny előtt hajlongó művészek felé...
          És odakinn, a lámpák drágakőtüzétől világos uccákon, csattog a májusi vihar. Szakadó eső szurokfeketére festi az aszfaltot. Dörög az ég s a hatalmas renesszánsz palota körül nyüzsgő autótábort pillanatról-pillanatra kék villámok lobogása világítja be. Micsoda tragikus díszlete a valóságnak, amely elé — hallga csak, hallga! — most nesztelenül siklik egy különös autó. Szürke, sáros, messzi útról jött. Némán áll meg az Operaház színészbejárója előtt. Benne egy lepecsételt koporsó. S a koporsóban egy halott. Egy halott tenorista. Egy sokat küzdött és szenvedett művész, akinek esztendőkön át annyiszor tapsoltak az Operában. Gábor József, aki most holtan érkezett meg a nagy előadásra. Heródes megszemélyesítője, akinek szerepét ezen az estén már más szólaltatja meg odabenn. Fehéren, hidegen fekszik lepecsételt koporsójában a halott énekes, aki némán érkezett meg utolsó szerepére. A titokzatos, szürke autó pedig csak áll és vár az Operaház színészbejárója előtt, ahova a véletlen, a sors tragikus szeszélye szinte szimbolikus erővel gördítette. Ott áll még akkor is, amikor az előadásnak vége s az Andrássy út esős csillogásában szétiramlik a fényes autók tábora. Milyen szívbe markolóan nagyszerű, csodálatos ballada ez a halott énekesről. Gábor József, a magyar királyi Operaház tagja vidéken halt meg. Váratlanul, ép azon a napon, amelyen Jeritzával együtt kellett volna próbálnia a Salomét. A próbára csak halálhíre jött meg. A balassagyarmati temetkezési vállalkozó pedig, aki Gábor Józsefről csak annyit tudott, hogy operaházi tag, elindította a halottas autót — az Operaházhoz. Egész természetesnek találta. hogy onnan temetik majd. S a sáros, szürke autó, a lepecsételt- koporsóval, a halott énekessel, kedden este odagördült az Operaház színészbejárója elé. Pontosan akkor, amikor a Salorne kürtjei, dobjai, hegedűi és oboái zengtek. Heródes király szereplője megérkezett az ünnepi előadásra. Holtan, kihűlt szívvel, örökre elnémult ajakkal, befejezve tehetséges s talán éppen azért küzdelmes művészéletét ...
          A halottas autó tévedésből az Operaház előtt állott meg. Mikor aztán kiderült a tévedés, némán, szerényen kifutott a temetőbe. Az éjszakai temetőbe, ahol Gábor József hozzátartozói hiába várakoztak éjfélig drága halottjukra. Azt hitték: nem érkezett meg. Hazamentek s a lepecsételt koporsó csendben, magányosan, elhagyottan vonult be a temetői halottasház ravatalára... Olyan búsan, ahogy már a balladák végződni szoktak.... […]“

(MAGYARORSZÁG, 1929.05.16.)

Normál kép az alsó keretben Normal size picture in the frame below

Gábor József sírja Budapesten, a Kozma utcai zsidó temetőben: 5B-11-15

915   Ardelao • előzmény914 2018-07-01 08:14:36

Gábor József halálakor szinte minden újság megemlékezett róla. Ezekből – kivonatosan - csak néhányat idézek:

ESTI KURIR, 1929.05.15.:

Gábor József

Gábor József, aki férfikora delén, Illéspusztán váratlanul meghalt, kitűnő színész volt és nagykulturáju énekes. Hajlékony, világos színű, kellemes tenorja egyike volt a legjobban képzett magyar hangoknak. Szövegmondásának szinte páratlan tisztaságával megcáfolta azt a babonát, hogy magyarul érthetően énekelni nem lehet. Zenei érzéke biztos volt […]. Nem tévedett sohasem. Ismerte a színpad minden csinját-binját. […] de éppoly jó rendező vagy operaigazgató is lehetett volna belőle. Portréjához tartozik, hogy a színpadon kívül is egyike volt a legkedvesebb, legrokonszenvesebb embereknek. Érdeklődési köre, műveltsége szinte mindent átfogott; udvarias, úri modora „békebeli" volt és mindenkit megnyerő, jeles énekmester hírében állt s frisseségéért, viruló egészségéért, azért a fiatalos tüzért, amely egész lényét úgy a színpadon, mint a színpadon kívül beragyogta, mindenki irigyelte […] sok-sok ember szíve szorult össze, szeme telt meg könnyel arra a hírre, hogy a legkedvesebb pesti tenorista ajkát örökre lezárta a halál. (f.gy.)“

 AZ EST, 1929.05.15.:

Gábor József ma éjjel meghalt. […]

          […]  Mint ismeretes, a múlt hét; szombatján utazott el a művész rokonaihoz IIléspusztára, […] Alig érkezett meg oda a művész, amikor hirtelen rosszul lett. […] az orvos agyvérzést állapított meg. Azonnal Budapestre sürgönyöztek családjáért és Gábor József felesége leánya kíséretében elutazott Illéspusztára háziorvosával együtt.

          Gábor József nem tért magához és az orvosi vizsgálat menthetetlennek találta. Ma éjszaka […] anélkül, hogy pillanatra is visszanyerte volna eszméletét, 2 óra 20 perckor meghalt.
          […] táviratot küldtek Gábor József Párizsban élő Tamás nevű fiához, […] Gábor Tamás tegnap este meg is érkezett Budapestre és […] Illéspusztára utazott. A család barátai közül is többen odautaztak […]   

           […]  Gábor József 50 esztendős volt. Balassagyarmaton született 1879-ben. Budapesten tizenhét éves korában beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Először a Vígszínház szerődtette a fiatat Gábor Józsefet, aki eleinte vígjátéki színész volt és mint ilyen is sok szép sikert aratott. Majd a Népszínházhoz került Porzsolt Kálmán igazgatása alatt, ahol a többi közt Eisensteint énekelte »A denevér«-ben, Parist a »Szép Heléná«-ban Pálmay Ilka oldalán. 1909 ben szerződött az Operaházhoz lírai tenoristának. De hamarosan elutazott Olaszországba tanulmányútra, majd Berlinbe ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a Pesti Naplóba. Azután visszajött, nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban, és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzsikalitásával, mind lírai, mind Wagner-szerepekben. […] 1925-ben rendezője is lett az Operaháznak.
          Volt Gábor Józsefnek egy olyan cselekedete, amelyért minden elismerést megérdemelt az Operaháztól. Amikor […] az Operaház […] anyagi bajokkal küzdött, […] Gábor […] mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az »Operaház barátainak társaságát« és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az Operaházat. Egy sereg embert megmentett a b-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak.
          A korán elhunyt művészt mindenki nagyon szerette. Amikor az Operaházhoz került, olyan fiatalnak látszott, hogy a Hoffmann meséi-ben Miklós szerepét játszatták vele, amelyet addig mindig nő énekelt. Nagyon sok külföldi jóbarátja is volt a híres művészek között. Ezek közül Feinhals Frigyessel, a nagy német baritonistával érintkezett a legtöbbet. Burián Károly mindennapos vendég volt nála. Meleg barátság fűzte Lehár Ferenchez, akinek Frasquita című operettjében fel is lépett a Városi Színház előadásában.
          Gábor József a jövő szezonban ünnepelte volna meg művészi pályájának 30 éves jubileumát. Sokat beszélt erről a jubileumáról dr. Dalnoki Viktorral, jóbarátjával. Utolsó rendezése is az Operaházban a Dalnoki-jubileurn volt, amikor arra kérte Dalnokit, hogy 1930-ban, majd az ő jubileumán is lépjen fel »A denevér« fogházigazgatójában. A 30 éves jubileum miniszteri ajándékot is hozott volna Gábornak; ő volt az az énekes, akit kiszemeltek a legközelebbi örökös tagságra.      

          Az utóbbi években énekpedagógiával is foglalkozott s azok a tanítványok, akik tőle kerültek ki, biztos muzsikalitását és kitűnő énektanítását hirdetik.

          […] Műfordító is volt; ő fordította le Lengyel Menyhért »Taifun« című drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.“

PESTI NAPLÓ, 1929.05.15.:

          „[…]
          Nagyon képzett énekes, nagyon művelt ember volt. Tökéletesen beszélt németül és olaszul; német és olasz szerepeit német és olasz szöveggel énekelte. Tanár is volt, évek során át igen sok olyan növendéke hagyta el iskoláját, akik sikerrel állták meg helyüket a színpadon és a hangversenyek dobogóján.
          Gábor József 1900 szeptember 1-én szerződött az Operaház kötelékébe, ahol 1908 végéig egyhuzamban működött és sok, nagyon értékes sikert aratott. 1908-ban megvált az Operaháztól, Olaszországba költözött, ahol négy éven keresztül a kritika és a közönség egyhangú elismerése mellett játszott. Olaszországból ismét visszaszerződött az Operaházhoz, ahol az utóbbi időben ritkábban foglalkoztatták. Gábor Józsefet rendkívüli módon elkeserítette a mellőzés, amelyről baráti körben gyakran panaszkodott. A tőle távolállók semmit sem tudtak arról, hogy betegeskedik, tény azonban, hogy hosszú idő óta fájlalta a szívét. Ezt azonban sem ő maga, sem hozzátartozói nem tartottak aggasztónak.
          Nagyon sok operában játszott és minden szerepében őszinte elismerést aratott. Ő volt az első magyar Parsifal, nagy sikere volt Salome Herodesében, híres Loge-énekes volt, emlékezetes szerepe a Denevér Eisensteinje, kitűnő Turiddu volt a Parasztbecsületben, Radames az Aidában stb. Játszott operettszerepeket is. Sokszor fellépett a Városi Színházban, vendégszerepelt a Király-színházban is. Játszott operettszerepeket német színpadokon is. Lehárnak egyik kedvence volt és minden esztendőben Lehár kívánságára felutazott Bécsbe, ahol Lehár operettjeinek slágereit énekelte gramofónlemezre. Pompás színész, kitűnő képességű ember és nagyon jó barát volt. Magaziner-leány volt a felesége, akitől egy fla és egy leánya van. Példás családi életet élt. Mindenki szerette.

[…]“

Híressé vált testvéréről, Arnoldról, hogy jelen lett vona bátyja temetésén, nem írtak a lapok.

914   Ardelao 2018-06-30 11:49:39

Az utolsó aktív évekből:

ESTI KURIR, 1925.04.07.:

»Fraskita« legközelebbi előadásai a Városi Színházban. Lehár világhírű operettje holnap és kedden, szerdán este kerül színre a Városi Színházban, mindenkor Serák Márta, Molnár Vera, Gábor József, Sziklai és Szirmai nagyszerű együttesével.“

SZÍNHÁZI ÉLET, 1925/11. szám:

„[…] A Frasquita budapesti nagy sikerének. Lehár zenéje mellett a Városi Szinház előadása a másik főtényezője. A címszerepet Serák Márta játssza, aki ezt az operettet Németországban diadalra vitte. Armand: Gábor József, aki frakkban éppoly hóditó, mint a tragikus Wälsung farkasbőrében, ő annyiban hasonlít Lehár muzsikájának kétarcúságához, hogy a Parsifal közönsége és az operett-rajongók egyforma joggal tapsolhatnak és tapsolnak is énekmüvészetének. […]“

Gábor József, mint rendező:

MUZSIKA, 1976. 11. SZÁM: Breuer János: A magyarországi Stransky-kultusz nyomában:

[…] a Petruskát. 1926. december 11-én mutatta be Operaházunk Rékai Nándor vezényletével, Oláh Gusztáv díszleteiben és jelmezeiben, részben kettős szereposztásban. A magyar balett akkori viszonyaira jellemző, hogy az előadást egy rendezéssel is foglalkozó operaénekes, Gábor József vitte színpadra s neve mellett szerényen húzódik meg a színlapon: „A táncokat betanította: Brada Ede balettmester". A négy főszerep közül egyet, a varázslóét nem is táncos alakította, hanem énekes: Dalnoki Viktor, illetve Maleczky Oszkár! A címszerepet Andor Tibor, a Balerinát Ptasinszky Pepi, illetve Vécsey Elvira, a Mórt Brada Ede formálta meg. A műnek bizonyára sikere volt, mert 1933. december 22-én, Milloss Aurélnak, az Augsburgi Városi Táncszínpad vezetőjének rendezésében, koreográfiájával és főszereplésével felújították. […]"

913   Ardelao • előzmény912 2018-06-30 11:27:47

A mozgalmas 1924-es esztendő, amikor Gábor József mentőakciót indít pályatársai érdekében …

A FILM, SZÍNHÁZ MUZSIKA 1983.10.29-i száma így ír Gábor Józsefnek az 1924. évi, operaházi Parsifaljáról:

          „[…] Gábor Józsefről régi pályatársak, régi operalátogatók a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg mindig, Parsifalját pedig különösen emlegették. A sokoldalú tenorista az elsők között volt például, akik nemcsak énekeltek az Operaház színpadán: játszottak is. Pedig Gábor József olyan korban indult, amikor az énekesek zöme lecövekelt a színpad valamelyik részén, szembefordult a közönséggel, és csak a hangjára hagyatkozott.
          […]
          Béldi Izor, a kor egyik zenekritikusa nagy dicsérettel ír stílszerű deklamációjáról, plasztikus szövegkiejtéséről. kifejezésteli játékáról, s később, A walkür 1927-es felújítása után megjegyzi: »Parsifal és Siegmund volt művészpályájának legszebb diadala.«“

Ha megnyitjuk az alábbi linket, a Wagnerról szóló füzet 7. oldalán láthatjuk Gábor József arcképét is: http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/673461/default/doc_url/wagner.pdf 

AZ EST, 1924.11.05.:

Nagy izgalom az operaházi elbocsátások miatt - Gábor József a szanálási akcióról

          Azok az izgalmak, amelyek az évad elején felverték az Operaház csendjét és lehetetlenné tettek minden komoly munkát, újult erővel nyugtalanítják a kedélyeket. Másfél hónappal az évadnyitás után még mindig ott tart az Operaház, ahol két hónappal ezelőtt tartott: folynak a szerződési tárgyalások.
          A felmondólevelek kézbesítése, a már megkötött szerződéssel bíró tagok fizetésének váratlan leszállítása élénk reszenzust keltett az operaházi tagok között. Az a bizottság, amely a büdsében mutatkozott hiány pótlásaira vállalkozott, néhány héttel ezelőtt azt a biztosítékot kapta, hogy egyelőre senkinek sem mondanak fel, hanem bevárják ennek az akciónak az eredményét. A művészek nevében Gábor József három művésztársával, dr. Székelyhidy. Ferenccel, Szemere Árpáddal és Venczell Bélával együtt fáradozik azon, hogy az Qperaház egzisztenciájukban veszélyeztetett tagjainak helyzetét megmentse. Akciójuk sikerrel járt, amennyiben a büdséből hiányzó összegnek mintegy kétharmadát már össze is gyűjtötték.

          Annál nagyobb meglepetéssel fogadta a szanálási akció vezetősége az Operaház vezetőségének váratlan elhatározását, amellyel több tagnak fölmondott, olyképpen, hogy eddig élvezett fizetésének leszállításával áthelyezte őket a Városi Színházhoz.
          Kérdést intéztünk Gábor Józsefhez, a szanálási akció vezetőjéhez, aki a következőt mondta Az Est munkatársának:

          — Itt kérem valami hiba. történt. Teljesen érthetetlen előttem az Operaház vezetőségének eljárása. Annak idején, mikor több kollégámmal együtt arra vállalkoztam, hogy társadalmi úton összegyűjtöm az Operaház büdséjéből hiányzó összeget, […] 670 millióban jelölték meg azt az összeget, amely a költségvetésből hiányzik.
          Több ízben megkérdeztem a vezetőségtől azt is, vajjon ebben az összegben benne van-e azoknak a tagoknak illetménye is, akiket eseteg a Városi Színházhoz akarnak áthelyezni . Mindannyiszor igenlő feleletet kaptam, sőt báró Wlassics főigazgató azt is kijelentette, nem lehetetlen, hogy az eredetileg 670 millióban megállapított összeg még csökkenni is fog, […]szó sem volt arról, hogy ezeknek a tagoknak fizetését előbb leszállítja az Operaház és így szolgálja ki a Városi Színház új igazgatóját.
          — E felvilágosítások után megindítottuk az akciót. A gyűjtés még nem ért véget, […] De így is […] mintegy négyszáz milliót gyűjtöttünk eddig.

          […] Hátra van még az akciónk részére tervezett előadás is, amelyben valamennyien ingyen lépünk fel. A Denevér-t akarjuk előadni.
         — Most, hogy az elbocsátásokról értesültünk, — folytatta Gábor József — felvilágosításért fordultam a vezetőséghez. Azt a meglepő választ kaptam, hogy tévedés történt, az elbocsátott tagok Illetményei nem foglaltatnak a 670 milliós hiányban.

          — Teljesen érthetetlen ez az eljárás. […] végre is mi nem karriereket akarunk menteni, hanem egzisztenciákat. Arra azonban igazán nem számított senki, hogy az Operaház vezetősége odáig megy előzékenységében, hogy előbb leszállítja egyes tagok fizetését és azután cedálja szerződéseiket a Városi Színház új igazgatójára.  […]         

          Az Operaház tagjai ma is elkeseredettséggel tárgyalják a legutóbbi napok eseményeit. Hibáztatják, hogy az Operaház vezetősége újból felizgatja a már lecsillapodott kedélyeket és hogy a fizetések redukcióját nem egységes kulcs alapján intézik, amibe belementek volna. A főigazgató nemrég még csak tíz százalékos fizetés- csökkentésről beszélt, most mégis 30—40 százalékos redukciót akar keresztülvinni egyes tagoknál. Művészi munka helyett még mindig szenvedélyes vitatkozás, tárgyalás folyik az Operaházban ma is.“

És az Operaház megsegítését szolgáló előadás:

ESTI KURIR, 1924.04.25.:

„A Denevér az Operaházban. Az Operaház szanálási akciója javára április 25-én és 26 -án díszelőadás keretében színrehozza Strauss János „Denevér" című klasszikus operettjét."Az előadást négy dirigens vezényli: a nyitányt: és az első felvonást Máder Rezső, a második felvonást Tittel Bernát, a harmadikat Pető Imre, a második felvonás báli jelenetében pedig a nagy ballet zenekarát Szende Ferenc, a baritonista fogja dirigálni, aki nagyszerű muzsikus is, és most először szerepel mint dirigens az Operaházban. A második felvonásban egyébként divatrevü fogja tarkítani Orlovszky herceg estélyét, amelyen az Operaház, legkiválóbb tagjai egy-egy karakterisztikus szerepük jelmezében fognak megjelenni. A herceg vendégeit Gábor József vezeti be a színpadra. […]“

912   Ardelao • előzmény911 2018-06-29 09:56:57

1919 és 1923 között:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1919/21. SZÁM:

„[…]

GÁBOR

Székelyhidy Ferenc a legtöbbet éneklő tenoristája az Operaháznak, Gábor József a „Mädchen für Alles" tenoristában. […] Gábor József univerzális tehetség. A hangja sokkal kisebb és jelentéktelenebb talán, mint azoké, akiket […] felsoroltunk, de a kis hangot mesterien, tökéletes énektudással kezeli. Bámulatosan tiszta a szövegkiejtése, élvezet hallgatni tőle egy szerepet. Emellett kitűnő színész is, átgondolt, intellektuális alakítás mindegyik produkciója, de megállná helyét mint rendező is kitűnően: a kis ujjában van az egész opera-dramaturgia. […]“

SZÍNHÁZI ÉLET, 1921/39. SZÁM:

A KOLDUSDIÁK

A Városi Színház operettelőadása

[…]

A Koldusdiákot […] az Operaház énekeseinek segítségével adták elő. Gábor József személyében olyan operaénekes vállalta a címszerepet, aki nemcsak hangjának érces erejével, de színészi képességeivel is versenyre kelhet bérmely operettbonvivánnal. A gyönyörű finálékat valóban gyönyörűen énekelte, a prózarészekben is minden dicséretet megérdemel. […]

A népszerűség átka :)  :

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/52. szám:

SZEDŐ, AKI A TENORISTÁBÓL NÉMASZEREPLŐT CSINÁL.

          A Városi Színház egyik tehetséges színészével, Gábor Ernővel, állandóan az a pech történik meg. hogy az újságban, minden új szerepe után, mint Gábor Józsefet méltatják. Ez nem is volna annyira baj, ha az Operaháznak nem volna egy nagyszerű énekese. akit tényleg Gábor Józsefnek hívnak  s aki így, akaratlanul is, a maga számára könyveli el az Ernő sikereit.
          Utánajártunk a dolognak és megtudtuk, hogy a névcserében a szedő hibás. A szedő ugyanis szenvedélyes operalátogató s Gábor József a kedvenc tenoristája. Mikor aztán a Gábor Ernő nagy sikeréről van szó, állandóan belejavít a kéziratba, abban a hiszemben, hogy az énekes-szerepben az ő kedvence szerepelt.
          A legnagyobb baj azonban most a Menyasszonyháborúval kapcsolatban következett be. A dolog visszafelé sült el, a Gábor József — hátrányára. Az operettben ugyanis a Városi Színház Gábora egy néma férfit alakit, aki az egész előadás alatt szót sem szól, csak gesztikulál.
          Már most tessék elképzelni a nagy énekes felháborodását, mikor olvasta, hogy a szerepet igen ügyesen adta!

          A névcsere ellen azóta ő is élénken tiltakozik. A szedő viszont, különbeni fejvesztés terhe mellett megígérte, hogy többé nem javít bele a kéziratba.“

911   Ardelao • előzmény910 2018-06-28 18:00:34

Gábor József énekhangja első hallásra gyengébbnek tűnik öccséénél, de személyiségének varázsa és színészi adottságai minden bizonnyal feledtették az esetleges hangbéli hiányosságokat. Ezt igazolják mindazon kritikák, amelyek előadásairól megjelentek.

Néhány újsághír Gábor József 1902 és 1916 közötti fellépéseiről:

Anyegin az Operaházban

Csajkovszkij operájának magyarországi ősbemutatójára 1902. január 30-án került sor a Magyar Királyi Operaházban – ez volt az első orosz opera, amit hazánkban előadtak. Az első magyar Anyegin-produkció 21 alkalommal volt látható.

[…]
Fordította: Várady Sándor

Karmester: Máder Rezső, Szikla Adolf

Anyegin –  Beck Vilmos, Takáts Mihály
Lenszkij – Burián Károly (Karel Burian), Bohnicsek Gyula (Julius Bohniček)
Tatjána – Kaczér Margit
Olga – Váradi Margit, Ambrusné Benkő Etelka
Larina – Válent Vilma
Filipjevna – Berts Mimi
Gremin – Ney Dávid
Zareckij – Kornai Richárd
Triquet – Gábor József, Pichler Elemér
Kapitány – Szemere Árpád, Mihályi Ferenc
Guillot – Kodolányi

[…]“

A HÉT, 1912.12.19.:

Gábor József.

A művész, kinek új arczképét olvasóinknak bemutatjuk, régi és kedves ismerőse a budapesti közönségnek. A Népszínházban kezdte karrierjét, amely egyike a legfényesebbeknek. Páris szerepében tűnt fel és nemcsak Szép Helénát hódította meg, hanem az egész közönséget. A magyar énekes színpadon elsőnek kreált szerepkört, amelynek előtte nem akadt méltó személyesitője. Ney Dávid a zsidó főpapok érzelmes méltóságával ábrázolta a wagneri isteneket. Takács Mihályban megszólalt a kóborló magyar bohém örök dalos kedve. Kornai a dzsentri allűröket értékesítette, már amennyire lehetett. Környey Bélával a szerelmes magyar parasztlegény lett operaképes, övé a magyar amoroso stílusa. Gábor József a mesebeli tündérkirályfiakat keltette életre, az álmodozó poétákat és a bánatos ifjú szerelmeseket. Emlékezetünkben nem egy szerep forrt össze az ő személyével. Sikereiben, a hangján, az énektudásán és kivételes színjátszó készségén kívül nagy része van szeretetreméltó, hóditó egyéniségének, egyéni charmejának. Mészáros Imre politikája, mint annyi mást, őt is elkedvetlenítette. Megvált a színháztól, ahonnan véle együtt távozott el az arany derű, az igazi vidámság és a lágy, de férfias érzelmesség. Az új rezsim, amelynek programmjában Mészárosék ügyetlenségeinek kikorrigálása volt az első pont, visszahozta őt is. Valljuk be azonban, hogy nem egészen a saját jószántából cselekedett. A Salome tűzetvén műsorra, nem akadt magyar tenorista, aki Heródes szerepét el tudta volna énekelni s játszani is egyben. A premiéren kiderült, hogy a kontaktus a művész és közönsége között nem lazult meg a távollét éveiben és ma is Gábor József a legkedvesebb magyar énekes.“

AZ UJSÁG, 1915.10.24.:

Az Operaházban vasárnap […] október 31-én a Bohémélet kerül színre Sándor Erzsi, Hajdu Ilona, Gábor József, Szemere Árpád, Dalnoki Viktor dr., Szende Ferencz, Ney B., Toronyi Gyula közreműködésével. Kezdete 7 órakor.“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1916.08.17.:

„(A színházak hírei.) A Vígszínházban holnap, csütörtökön hetvenötödször kerül színe a Három a kislánv című operett. Schubert szerepét ezúttal is Gábor József, az Operaház művésze énekli.“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1916.11.19.:

„(A Szent Margit-Kör hangversenye.) A budapesti egyetemi hallgatónők Szent-Margit-Köre csütörtökön, november 23-án este fél 8 órakor Mihályfi Ákos tudományegyetemi rektor fővédőségével jótékonycélú hangversenyt rendez a fővárosi Vigadóban. A hangversenyt Noseda Károly vezetésével az Egyetemi Énekkarok nyitják meg. Utána Mészáros Alajos zaval, Gábor József Csajkovszki Anyegin című operájának egyik áriáját énekli, […]“

910   Ardelao • előzmény909 2018-06-27 19:21:17

Gábor József témájánál még vissza kell térnem Gábor Arnoldra (ld. a 130. és a 143. sz. bejegyzést), ugyanis a magyar lexikonok nem tesznek említést arról  a nem elhanyagolható tényről, hogy ők ketten testvérek voltak. Gábor Arnold esetében egyre inkább igazolódni látszik, hogy a sok eltérően megadott évszám közül születésének éve mégiscsak 1880.

 A Karl-Josef Kutsch és a Leo Riemens által szerkesztett „GROSSES SÄNGERLEXIKON“ 4. kötetében álló szöveg – fordításban - a következő:

http://2.bp.blogspot.com/-DlSKA91bKgM/UuAiz-u6gLI/AAAAAAAALfo/hHxSeBWuWDM/s1600/maxresdefault.JPG

„GÁBOR ARNOLD, bariton, *1880 Balassagyarmat, Magyarország - † 1950.07.17. Hollywood;

énekelni Berlinben és Olaszországban tanult, és kezdeti sikereit a 20. század első évtizedében a dél-német operaházakban érte el. 1911-ben a budapesti Népoperához szerződtették. Ezután hamarosan sikeres karriert épített fel a budapesti Nemzeti Operában is. 1914-ben a »Parsifal« magyar premierjén Amfortast alakította. 1914-ben visszatért Németországba, és a következő évtizedben különböző német színpadok szereplője volt, többek között 1914-től 1918-ig a Darmstadti Udvari Színházban, majd 1920.01.28-án Dessauban Oscar von Chelius »Magda Maria« c. operájának ősbemutatóján énekelt. 1923-ban eleget tett a Metropolitan Opera meghívásának New Yorkba. (A »Mesterdalnokok«-ban az éjjeliőr szerepét kapta.) 1941-ig ennek az operaháznak megbecsült tagja maradt. Itt számos kisebb szerepet vállalt. A Metropolitan Operában 60 különböző szerepet énekelt, köztük néhány nagy szerepet is, mint Alberichét a Ring ciklusban vagy Klingsort a »Parsifal«-ban, Kothnert a »Mesterdalnokok«-ban, a király hirdetőjét a »Lohengrin«-ben és egyedül 111-szer Melot szerepét a »Tristan«-ban. Az 1931/32-es évadban a San Francisco-i Operában lépett fel. Később pedagógia területen tevékenykedett New Yorkban. – Testvére, Gábor József *[…]“

*Itt az ugyancsak énekes fivérről nagyjából az előző bejegyzésben már ismertetett adatok szerepelnek, ezért azokat nem ismétlem meg.

Az alábbi linken megtaláljuk a fenti szöveg angol megfelelőjét (a Gábor Józsefre vonatkozó rész kivételével), és látható egy jegyzék azon lemezfelvételekről, amelyeken Gábor Arnold énekel.

http://forgottenoperasingers.blogspot.com/2014/01/arnold-gabor-baritone-budapest-1880-new.html

909   Ardelao 2018-06-26 03:16:51

Az ő nevét mintha tényleg elfeledte volna az utókor. Furcsa módon egyetlen ide beilleszthető fényképet sem találtam róla, azaz csak az általam később említésre kerülő lapok némelyikében szerepel egy-egy őt ábrázoló rossz fotó vagy tollrajz. Pedig korának igen népszerű, nagyrabecsült és sokoldalú művésze volt.

 GÁBOR JÓZSEF, operett-/operaénekes (tenor), rendező, színész, műfordító

(Balassagyarmat, 1879.10.15. – Illéspuszta (Nógrád m.) 1929.05.14.)

Tizenhét éves korában beiratkozott a színművészeti akadémiára, majd 1899. júl. havában a Vígszínház tagja lett, ahol ez év szept. 4-én mutatkozott be »A férj vadászni jár« c. vj. Gontrand szerepében. Mint vígjátéki színésznek sok szép sikere volt, azonban nemsokára énekessé képezte ki magát és elszerződött a Népszínházhoz, ahol azon időben Porzsolt Kálmán volt az igazgató. Itt a többi közt Eisensteint énekelte »A denevér«-ben, Parist a »Szép Heléná«-ban, Pálmay Ilka oldalán. 1900. szept. havától elszerződött az Operaházhoz, lírai tenoristának. De hamarosan elutazott Olaszországba tanulmányútra, majd Berlinbe ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a »Pesti Napló«-ba. Azután 1913- ban visszajött, nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzsikalitásával mind lirai, mind Wagner-szerepekben. Főbb szerepei voltak: Loge (Rajna kincse), Hoffmann, Don José, Dávid, Meister Vilmos, Tannhäuser és Heródes a »Salome«-ban, Pedrillo (Szöktetés a szerájból), stb. 1916- ban állandó vendégként leszerződött a Vígszínházhoz. 1925. júl. havában az Operaház rendezője lett. Parsifaltól, Tannäusertől, a Nürnbergi mesterdalnokok Dávidjától lefelé mindent énekelt. Volt Gábor Józsefnek egy olyan cselekedete, amelyért minden elismerést megérdemelt az Operaháztól. Amikor 1922-ben az Operaház olyan anyagi bajokkal küzdött, hogy sehonnan sem tudta fedezni deficitjét, akkor Gábor nyakába vette a várost és mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az »Operaház barátainak társaságát« és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az Operaházat. Egy sereg embert megmentett a B-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak. A művész tökéletesen tudott olaszul. Műfordító is volt; ő fordította le Lengyel Menyhért »Taifun« c. drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.“

(MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON, SCHÖPFLIN A. SZERK.)

Gábor Józseftől a youtube-on csak a két alábbi felvételt hallgathatjuk meg, amelyek minősége meglehetősen gyenge. Ezekből aligha következtethetünk arra, hogy művészünket Wagner-énekesként is  számon tartották. De minden bizonnyal derekasan helytállt a komoly szerepekben is, különben nem érdemelte volna ki mind a magyar, mind a külföldi közönség általános szeretetét.  

Megcsókolom a kezét, Madame - Énekli: Gábor József

Ramona – Énekli Gábor József – az 51:49 percnél hallható.

908   Ardelao • előzmény907 2018-06-25 01:01:45

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.06.25-i ÁLLAPOT

R-TŐL ZS-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató

1892

23.,24.,34.,35.,36.,183.,184.,826.

Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus

1906

57.,87.,88.

Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész

1928.

394.,395.,396.,397.,398.,399.,400.,

809.,810.,811.,812.,817.,818.,819.,

820.

Réthy Eszter operaénekesnő

1912

91.,92.,207.,

210.

Rév Lívia zongoraművész

1916

735.,736.,737.,740.,741.,742.,747.,814.

Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész

1899

647.,648.,649.,650.,651.,652.,653.,654.,655.,656.,657.

Rubányi Vilmos karmester

1905

58.,59.,60.,61.,245.,568.

Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő

1903.

250.,251.,252.,253.,254.,255.,256.,257.,258.,259.,262.,

264.

Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1786

83.,84.,158.

Sándor Erzsi

1855

450.,451.,452.,453.

Sárosi Ferenc zeneszerző

1855

49.

Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1874

70.,72.,74.,76.,77.,78.,81.,108.,

111.,113.,118.,128.,171.,172.

Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő

1878

717.,720.,721.,722.,723.,724.,848.,

856.

Szabados Béla zeneszerző

1867

94.,97.

Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán

1911

282.,283.,284.,285.

Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán

1904

263.,265.,266.,353.

Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző

1848

31.,829.

Szamosi Elza operaénekesnő

1881

215.,216.,217.,378.,380.,467.,667.

Szánthó Enid operaénekesnő

1907

547.,548.,550.,551.,552.,553.,554.,555.,556.,557.

Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes

1896

435.,436.,437.,438.,439.,440.,441.,444.,445.,446.,458.,

459.,851.

Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár

1884

130.,137.,841.,842.,843.,844.,845.,846.

Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus

1863

355.,356.,357.,358.,360.,361.,743.

Széchenyi Imre gróf zeneszerző

1825

386.,387.,388.,389.,390.,391.

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

1823

804.,805.,806.,807.,808.

Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus

1864

507.,508.,509.,510.,511.,512.,517.,518.

Takáts Mihály operaénekes (bariton)

1861

454.,455.,456.,457.

Tamás Ilona operaénekes, szoprán

1914

243.,244.,245.,246.,247.

Tamássy Zdenkó zeneszerző

1921

458.,459.,460.,461.,462.,463.

Tiszay Magda operaénekesnő

1919

669.

Tóth Péter karmester

1924

3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,17.,19.,

279.,280.,281.

Tutsek Ilona operaénekesnő

 

1905

195.,197.,198.,199.,200.,211.

Tutsek Piroska operaénekesnő

1905

195.,196.,197.,198.,199.,200.,204.,

205.,206.,207.,209.,210.,211.,260.,351.

Vaály Ílona színésznő, primadonna

1894

653.,654.

Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus

1881

743.,744.,745.,746.,747.

Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző

1858

523.,524.,525.,526.,530.,829.,833.

Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző

1893

503.,504.,505.,506.

Verebes Ernő színész, operetténekes

1902

520.,521.,522.

Virovay Róbert hegedűművész

1921

38.,39.,40.,171.,404.

Volkmann Róbert zeneszerző

1815

28.,332.,333.,337.,829.

Zádor Dezső operaénekes

1876

130.,134.

Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész

1894

107.,139.,140.,141.

Závodszky Zoltán operaénekes

1892

52.,185.,204.,205.,207.

Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész

1849

37.,63.,64.,65.,66.,392.,825.

Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester

1910

50.,343.,344.,345.,346.,347.,351.,

352.,353.,354.

907   Ardelao • előzmény906 2018-06-25 00:54:23

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.06.25-i ÁLLAPOT

H-TÓL P-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző

1822

775.,776.,777.,778.,779.,780.,781.,782.,783.,784.,785.

Hámory Imre színész-operaénekes

1909

247.,248.,249.

Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus

1869

550.,553.,558.

Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár

1862

173.,174.,175.,176.,177.,178.,179.,180.,181.,182.

Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész

1903

313.,316.,318.

Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus

1890

162.,163.,164.,165.,166.,167.,168.,169.,172.

Joachim József hegedűművész

1831

122.,123.,124.,125.,126.

Kabos Ilonka zongoraművész

1898

327.,328.,330.,334.,335.,336.

Károlyi Gyula zongoraművész

1914

705.,706.,707.,708.

Kemény Egon zeneszerző

1905

171.,172.,305.,306.,308.,324.,439.,440.,444.,445.,447.,

448.,449.,480.,562.,578.,583.,585.,590.,591.,592.,600.,

601.,602.,603.,613.,660.,687.,693.,761.,794.,795.,796.,

870.

Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző

1871

33.,829.

Kiszely Gyula zeneszerző, rendező

1900

848.,849.,850.,851.,852.,853.,854.,

855.,856.,857.,870.,871.

Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista

1853

464.,465.,466.

Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár

1894

785.,786.,787.,788.

Kosáry Emmi operaénekesnő

1889

230.,234.,235.,236.,235.,238.,239.,240.,241.,242.,286.,

289.,291.,292.,293.,294.,295.,296.,297.,298.

Koréh Endre, operaénekes, basszus

1906

560.,561.,562.,563.,564.,565,566.,

567.,568.,570.,823.,837.

Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár

1897

348.,349.,350.,353.

Környei Béla operaénekes

1873

217.,218.,219.,415.

Krammer Teréz operaénekesnő

1868

661.,662.,663.,664.,665.,666.,667.,668.,674.,675.

Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár

1905

789.,780.,781.,782.,783.,784.

Küry Klára színésznő, operettprimadonna

1870

786.,787.,788.,789.,790.,791.,792.,

793.,794.,795.,796.,797.,798.,799.,

800.

Laurisin Lajos operaénekes (tenor)

1897

302..303.,304.,306.,307.,311.,312.,314.,315.,317.,318.,

319.,320.,323.,325.

Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző

1899

302.,305.,306.,319.,320.,321.,322.,447.,448.,449.,566.,

874.

Lavotta János zeneszerző, hegedűművész

1764

474.,475.,476.,477.,478.,479.,480.,481.,482.,483.,484.

Lumpe Gizella énekesnő, énektanár

18..?

179.

Medek Anna operaénekesnő

1885

212.,213.,214.,393.,661.,716.

Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1842

45.,158.

Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus

1815

46.,51.,112.,

158.,337.,338.

Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár

1882.

859.,860.,861.,862.,863.,864.,

865.,866.,867.,868.,869.,874.

Nagy Péter zongoraművész

1960

770.,774.

Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész

?

770.,774.

Ney Dávid operaénekes

1842

571.,572.

Németh Mária operaénekesnő

1897

414.,415.,416.,417.,421.,422.,423.,424.

Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző

1903

100.,101.,102.,103.,104.,105.,106.,114.,115.,116.,117.,

130.

Ottrubay Melinda balett-táncos

1920

324.,326.,339.,340.,341.,344.,351.,352.

Papp Mihály színművész

1875

467.

Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő

1881

6.,733.,734.

Pártos István hegedűművész

1903

725.,726.,727.,728.,729.,730.,731.,732.

Pilinszky Zsigmond operaénekes

1883

130.,133.

Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész

1844

809.,810.,811.,812.,813.,816.,817.,

818.,819.,820.,821.

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

1907

561.,562.,563.,660.

Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző

1843

95.,96.,98.,99.

906   Ardelao 2018-06-25 00:28:40

Az áttekinthetőség végett megközelítőleg minden 100. bejegyzés után beillesztek egy táblázatot a jelen topikban szereplő művészekről, feltüntetve a róluk szóló bejegyzések, ill. szövegrészek számát.

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.06.25-i ÁLLAPOT

A-TÓL GY-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző

1830

10.

Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus

1892

826., 827.,830.,831.,835.,836.,837.,

839.,840.

Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző

1874

893.,894.,895.,896.,897.,898.,899.,

900.,901.,902.,903.,904.,905.

Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1855

11.,154.,331.

Albert Ferenc hegedűművész, tanár

1918

619.,630.,631.,632.,633.,634.,635.,636.,637.,638.,639.,

640.

Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár

1892

631.,636.,637.

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló

1895

130.,144.,145.,146.,147.,148.,149.,150.

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

1841

493.,494.,495.,496.,497.,498.,499.,500.

Anday Piroska operaénekesnő

1903

118.,119.,120.,121.,129.,130.,132.,156.,692.,693.

Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző

1885

151.,152.,153.,154.,155.

Barki László hegedűművész

1958

529.,543.,549.,559.,658.,694.,696.

Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós

1926

531.,532.,533.,534.,535.,536.,537.,538.,542.,544.,545.

Báthy Anna operaénekes

1901

220.,221.,222.

Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár

1857

227.,228.,231.,232.,233.

Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró

1843

371.,372.,373.,374.,375.,376.,382.,383.,384., 385.

Bihari János zeneszerző, hegedűművész

1764

481.,486.,487.,488.,489.

Bodó Erzsi drámai szoprán

1899

266.,362.,363.,364.,365.,366.,367.,368.,369.,370.

Bogáthy Mihály színész, énekes

1926

53.

Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező

1823

83.,85.,86.

Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár

1799

89.,90.

Burián Károly operaénekes

1870

9.

Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész

1871

230.,234.,237.,239.,240.,242.,257.,286.,287.,288.,289.,

290.,291.,292.,293.,294.,295.,296.,297.,298.,300.,301.

Clement Károly zeneszerző

1876

823.,824.,825.,826.,827.,828.,829.,

830.,831.,832.,833.,834.,835.,836.,

837.,838.,840.

Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész

1774 körül

481.,490.,491.,492.

Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező

1866

415.,416.,417.,425.,426.,427.,428.,430.,432.,433.,434.,

435.

Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár

1912

744.,745.,748.,749.,750.,751.

Delly Rózsi operaénekesnő

1912

703.,704.

Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester

1877

709.,710.,711.,712.,713.,714.,715.,716.,718.,719.

Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1877

79.,80.,81.,128.,130.,158.,166.,705.

Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző

1821

191.,192.,193.,337.

Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész

1825

190.

Dullien Klára hegedűművész és

 -tanár

1905

641.,642.,643.,644.,645.,646.

Durigo Ilona operaénekesnő

1881

130.,131.,822.,833.

Egressy Béni zeneszerző, író, színész

1814

29.

Ember Nándor zongoraművész

1897

41.,42.,54.,55.,56.,277.,278.

Erdősy Eugénia énekesnő

1856

767.,773.

Erkel Elek karmester, zeneszerző

1843

752.,753.,754.,755.,756.,757.,758.,760.,763.,764.,765.,

766.

Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista

1842

157.,158.,160.,161.

Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1851

186.,187.,188.,189.

Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna

1879

467.

Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester

1895

130.,142.

Flattné Győrffy Gizella operaénekes

1874

378.,379.,380.,381.,392.,393.

Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár

1914

744.,745.

Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár

1867

789.,791.,792.

Fusz János zeneszerző, karnagy

1777

135.,136.

Gábor Arnold operaénekes

1888

130.,143.

Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós

1906

158.,159.

Gencsy Sári operaénekes

1924

676.,677.,683.,684.,685.,687.

Gertler Endre hegedűművész

1907

404.,405.,406.,407.,408.,409.,410.,411.,412.,413.

Geyer Stefi hegedűművész és

-tanár

1888

418.,419.,420.

Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző

1842

224.,225.,226.

Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus

1830

44.,471.,472.,473.

Goll Bea táncosnő, színésznő

1927

41.,42.,50.,93.

Gonda Lucy zongoraművész

1920

873.,874.,875.,876.,877.,878.

Greisinger István zeneszerző, zongoratanár

18 ?

179.

Gyenge Anna operaénekesnő

1894

686.,688.,689.,690.,697.,698.,699.,700.

905   Ardelao • előzmény903 2018-06-24 23:59:09

Szomory Dezső: „Párizsi regény“

(2. rész, kivonat)

          „[…]

          Mi is vártunk, de bölcsebben, a fal mentén, a kis rekeszablak mellett. Alig nyílt meg, az első alkalomkor, rögtön betoltuk a hegedűt s mindjárt kaptunk egy számot. Még eltelt tíz perc abban a sajátos dermedtségben, amit csak élő emberek tudnak produkálni a maguk ájtatosságával templomhajók mélyén vagy egy zálogházban. S aztán, hirtelen, már ki is szólt a becsüs s hívta a számunkat.
          — 47-es! — kiáltott, — húsz frank!
          Megvallom, a magam részéről, dós tapasztalataimmal e téren, semmiféle csalódást nem éreztem. De a barátom, e silány összeg hallatára, a lelke mélyéig vérzatt
          — Húsz frank? — rebegte, — de hiszen ez abszurdum kérem! ez abszurdum! — s magyarázni akart! magyarázni! hétrét görnyedve a rekesz előtt, hogy be tudjon szólani.
          — Szóval nem fogadja el? — mondta a becsüs kurtán, mint aki nem ér rá s már tolta ki a tokjában a hegedűt
          — De kérem, — mondta kétségbeesetten, s nem hagyta magát. — Ez egy Amati kérem, ez a hegedű, egy Amati! Ezt még Hubay adta, Hubay Jenő! — már így érvelt, tekintélyekkel! amit sohse szokott, Hubayval! egy becsüsnek! egy zálogházban! annyira odavolt.

          […]Mi fogta meg, mit érzett vajjon abban a dúlt hangban, mely visszacsengett az üvegen? Micsoda homályos lélekhez szólt, ez a borzas fej a rekesz nyílásában, micsoda kíváncsiságokhoz az a két csontos kéz, mely nem engedte, hogy ez a rekesz lezáruljon?! Csakugyan, ezt a két kezet nézte ez a becsüs, valami professziófölötti értékeléssel nézte s nem tudta, hogy fújja ki a nyílásból.

         — Egy Amati! et puis aprés**!? A hangját kellene hogy halljam. Hogy meg tudjam becsülni, — ezt mondta.
          — A hangját! — felelte a borzas, — hogyne! igaza van! a hangját! — hebegte s már kikapta a hegedűt, már az álla alá csapta, már a rekesznek dőlt, már indult a vonóval egy nagy ívben az égnek, szerenád! egy becsüsnek, a kis ablakban, aki bámult! És mind bámultak s mind hallgattak s az összes batyuk, dunyhák és matrácok megálltak s a bús asszonyok, római arcéllel, nem is az Adrián, de az óceán szellős partjain voltak s mind néztek valami szent bárgyúságban valami szent végtelenséget s mind boldog volt s mind hagyta a gondot s a nyomort, […]

          Csak egyetlenegy hang mondta, mert egy ilyen hang mindig van Párizsban, a legsötétebb örvények legmélyén is egy ilyen hang, ami vicces:
          — C'est un concert! II fallait l'dire!**
          Igaz, nem hagyta abba azt a Chaconne-ét, amit játszott, s a becsüs már a féltestévol künn volt az ablakon s kiáltott: »C'est bien! Asséz! Asséz!****«, hogy nem hagyta abba és csak játszott és semmi a világon meg nem állíthatta, hogy ne játszszon, amint nyilván már nem is tudta hol van s miért s kiért játszik, behúnyt szemekkel, amint élt és meghalt s meg nem állott s fel nem ébredt amíg be nem fejezte!
          Száz frankot kaptunk az Amatiért, csakugyan százat, — a nagynénikétől, ahogy mondta!
          Mikor leértünk az uccára, még azon mámorosan, a homlokát törülgetve, a kezem után nyúlt:
— Bocsássa meg, ha nem a Legendá-t játszottam, — mondta. — Az első percben gondoltam is erre, de a Chaconne jobban kiadja a hangot.

          […] Egy nap eltűnt, búcsúzás nélkül s elköltözött Düsszeldorfba, ahol meghalt**. Még nem volt harmincéves. Nyilvánvalóan csalódott is bennem, többet remélt, többnek is látott, mint ami voltam, talán gondolta is, nem járt jól velem, talán kérdezte is magától, ha vajjon az erénnyel is nem úgy van az ember, mint annyi mással, amivel áltatja magát.“

**        Egy Amati!, és aztán?

***      Ez egy koncert! Meg kellett mondani!

****     Jól van! Elég! Elég!“

*****   Úgy tűnik, valamilyen okból teljesen megszakadt e regényben is megörökített barátság, mert Szomory Dezső nem tudta, hogy Adorján Jenő Gödöllőn hunyt el.

Wieniawsky „Legendája“, amelyet Szomory oly gyakran játszatott el Adorján Jenővel:

Oistrakh plays Wieniawski Legende op.17

904   Ardelao • előzmény902 2018-06-24 21:54:27

Helyesbítés: "Schmidt Leonoráról"

903   Ardelao • előzmény902 2018-06-24 21:40:15

          Bizonyára nem szerencsés, hogy e zárszó után térek vissza Adorján Jenő Párizsban töltött hétköznapjaira, de nem véletlenül teszem. Említettem, hogy hegedűművészünk Szomory Dezső (1869-1944) révén nemcsak a zene- hanem a szépirodalomnak is nevesített szereplője lett.

          Szomorynak viszont – túl azon, hogy a szó művészetének igényes művelője volt - szívem szerint a zeneirodalom szereplői mellett is helyet szorítanék. Műveinek nyelvezete ugyanis olyan,mint egy szimfónia, gondosan megkomponált, több tételes és értést, előképzettséget igényel. Bárcsak mindenki számára egyértelműen érzékelhető lenne a nyelv zenéje, amely lehet hamis, fület bántó, közhelyes és disszonáns, ugyanakkor felemelő és lélektisztító is.

          Meglátszik, hogy Szomory is a Zeneakadémián kezdte – Liszt Ferenc is tanította -, és úgy tűnik, génjeiben hordozott muzikalitását a prózába szublimálta.

„Párizsi regény“-ében így ír Adorján Jenőhöz fűződő barátságáról:

(1. rész, kivonat)

          „Ha abból nem lesz örök harag, ha egy hazai fiatal ember Párizsban, nem adja meg egy másik hazai fiatal embernek Párizsban, azt a pár frankot, amit olykor nélkülözések árán, kölcsön adott neki: akkor abból örök barátság lesz. Ez volt az én esetem Adorján Jenővel. Az igazság az, hogy együttérző hajlamosságokkal, egyforma értelmi és érzelmi fogékonyságokkal mindenfajtájú nyomorok iránt, éppen akkor voltunk a legelnézőbbek s a legbánatosabbak egymás irányában, mikor mások rendszerint a legszigorúbbak s elvetik az öszszes érveket, melyeket egy szegény adós ember csak fel tud hozni ezen a világon. Kölcsönös irgalmasságokkal, még mentegetődznünk sem kellett az egymás szíve előtt bizonyos lejáratok idején s még attól az árnyalatbeli megaláztatástól is megkíméltük egymást, ami barátok között is lehetséges. Olykor Adorján koplalt, hogy nem fizethettem. Egy szót nem szólott, nem is akart szólani, de azzal a gondolattalansággal, mely túl van hiú beszéden, mélyen meghajtotta magát előttem s a fájdalmas az volt ebben a mozdulatában, hogy még csak ironikus sem volt! Rendszerint fogta a hegedűjét s eljátszta búfelejtésül, amit nagyon szerettem, a Wieniavszki Legendáját! Máskor én koplaltam, igaz, amiért ő nem adta meg amivel tartozott nekem. A legtöbbször mind a ketten koplaltunk.

          […]

          Egy nap, karácsony táján, te jó Isten, egy fillérünk nem lévén ilyen szent ünnepek előtt, csak törte a fejét, honnan lehetne néhány frankot kikotorni. Közben pengette a hegedűjét, függőleges állásban a térdén, mint egy másik Penseur (Gondolkodó), Rodin mintája szerint.
          — Az nem lehet, hogy itt üljünk, mint két varjú az ágon, mikor Jézus-Krisztus megszületik és durrog a pezsgő uccahoszszat, hát nem igaz?
          — Igaz! — mondtam.
          S akkor, egyszerre csak azt proponálja, hogy a főrabbitól kérjünk pénzt!
          — Karácsonyra?! Pont a főrabbitól?
          — Éppen karácsonyra! ez a vicc!
          De amint látta, hogy undorodom, már nem is folytatta, úgy vigyázott, hogy soha a kedvem ellen ne tegyen s csak pengette a hegedűjét a térdén, mint egy lantos.
          — Nem baj! — mondta, — s pengetett
          — Azt fogom tenni, hogy becsapom a hegedűmet.
          — Azt lehet! — feleltem, boldogan, hogy már nincs szó a főrabbiról.
De aztán rögtön, kijavítottam magam:
          — Azt sem lehet! Ki van zárva! Hát a leckék? — mondtam.
          — Már nincs leckém, — felelte egyszerűen s csak pengette a húrokat olyan utolsó kis pengetésekkel, mint egy zenélő óra, ami lejár.
          Aztán abbahagyta.
          — Ha nem tart el engem ez a hegedű, mért tartsam én? — ezt mondta és felállott.
          — Engedje meg! — könyörgött, — engedje! Olyan szomorú lesz ez nekünk, — karácsony! óh Jsten! — és majdnem sírt megint.
          — Mit lehet kapni ezért a hegedűért? — kérdeztem, mint akinek nincs kőből a szíve.
          — Ez egy Amati! — felelte, — száz frankot is megad érte a nagynénike, — mondta, — az édes nagynénike! — mert így átforgatta filologikusan azt a párizsi tájszólást, mely a zálogházzal valami titkos rokonságot tart s úgy hívja: ma tante...
          — Száz frankot! No kíváncsi vagyok! — mondtam a legborzasztóbb benső izgalmakkal.
          S akkor rögtön el is indultunk, a hegedűvel a tokban, mint egy gyerekkoporsóval és nem néztünk se jobbra, se balra és csak mentünk.
          — Én is viszem egy kicsit! — ajánlkoztam, hogy valami kis érdemem legyen.
          — Oh köszönöm, — mondta, — ne fáradjon! — s azt hiszem, soha annyira nem ragaszkodott a hegedűjéhez, mint mikor becsapta.

          És csak mentünk s annál vígabban mentünk, hogy régtől fogva ismertük az utat és csak mentünk olyan boldogan s olyan benső pezsgésekkel, mint mikor egy májusi reggelen, tündöklő egek előtt kirándul az ember a budai hegyekbe! Hegy! csakugyan, — már láttuk is az ucca végén, messziről, ezt a szimbolikus hegyet, a francia zászlót egy kis kapu fölött egy pajzson, amelyre ráborult s már be is jöttünk a kis kapun, ahonnan, közvetlenül a küszöbről, egy szűk lépcső indult, oly meredeken a magasba, hogy az ember szívszorongva jött fel, mély ájtatosságokkal, — Szenthegy! Mond de Piété!*

          Egy kis terem volt ez, négy fal s egy kis törpe ablak, egy kis üvegrekesz inkább, homályos üveggel. A falak mentén s mind a négy fal hosszában, négy falóca, összekalapálva, egy keskeny négyszöget alkotott, oly lekoptatott felülettel, hogy egy pillanatig sem lehetett kétséges, mivel gyalulták le e lócákat az utolsó farétegig s hogy vitték el magukkal e rétegeket mindazok a boldogtalanok, akik itt ültek, évtizedek óta. Mert itt ülni kellett, órákhosszat is olykor, türelmesen, mint a régi keresztények, akik az ítéletre vártak, nem sok reménnyel igaz, de Istenbe vetett bizakodással most is, mert az a sok cókmók, amit hoztak, ágyneműk és dunyhák, nem érték meg az államnak azt a nyomort, amit jelentettek.

(Folyt. köv.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f2/Mont_de_Pi%C3%A9t%C3%A9_de_Paris.JPG/800px-Mont_de_Pi%C3%A9t%C3%A9_de_Paris.JPG

* Le Mont-de-piété (helyesebb fordítása lenne: „Az irgalom hegye“), más néven „Chez ma tante“ ( „A nénikémnél“); történelmi zálogház Párizsban (16, rue des Blancs-Manteaux)

902   Ardelao • előzmény900 2018-06-24 12:17:49

Adorján Jenő magánéletéről – Szomory Dezsőnek a „ Párizsi regény“-ében és az író néhány más írásában megjelent történeteken kívül - nem sokat tudunk. A hegedűművész operaénekes nejéről, Schmidt Lauráról sem írtak semmit a korabeli lapok. Mindenesetre életének alig három évtizede során Adorján Jenő többet élt, mint mások akár egy évszázad alatt. Nyomott hagyott a világban, még akkor is, ha nehezen fellelhetőt. Zenei anyagot nem rögzítettek tőle, de a szépirodalomba – Szomory révén – bevonult. E három évtized alatt sikert sikerre halmozott, és a Teremtő szeretete mindvégig vele volt. Sohasem tudhatjuk ugyanis, hogy a minket érő tragédia szerencsétlenség-e, vagy áldás. Adorjánt ugyanis megkímélte a sors a lehető legnagyobb csapástól: nem kellett megélnie egyetlen fiának, ifj. Adorján Dezsőnek a halálát. A hegedűművész halála után 21 évvel, a 8 Órai Újság 1924.07.29-i számában ugyanis a következő hír jelent meg:

Halálozás. Ifjabb Adorján Dezső műegyetemi hallgató, néhai Adorján Jenő karnagy és hegedűművész fia, hosszú és kínos szenvedés után meghalt huszonnégyéves korában. Temetése július 27- volt Pécset. Az engesztelő szent mise áldozatot lelkiüdvéért ma délelőtt mutatták be a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájában. A korán elhunyt nagytehetségű ifjúban Adorján Dezső, a 8 Órai Újság belső munkatársa unokaöccsét gyászolja.“

901   Ardelao • előzmény898 2018-06-24 11:11:49

Elmulaszottam helyesbíteni a hivatkozott újságcikkben szereplő sajtóhibát. Most pótolom: Bach Gigue c. művéről volt szó.

900   Ardelao • előzmény899 2018-06-24 08:51:19

Majd az egy nappal később megjelent nekrológ:

MAGYARORSZÁG, 1903.09.19.:

(Elhunyt hegedűművész.) Egy nagytehetségű magyar művész dicsőségesen indult pályáját szakította derékon ketté a halál. Adorján Jenő hegedűművész, akinek művészete innen Budapestről indult el hódító útjára, tegnap, 30 éves korában meghalt. Életpályája rövid volt, de gazdag sikerekben. 1873-ban (Megj.: A helyes évszám 1874.) született Nagykárolyban, zenei kiképeztetését Budapesten nyerte. Hubay Jenő, majd később Berlinben Joachim József volt a mestere. A fiatal magyar művész azután Párisba ment, ahol előkelő pozícziót vívott ki magának. Kedvencze lett a párisi társaságnak s a köztársaság elnöke részéről is többször részesült kitüntetésben. Hét esztendővel ezelőtt Lübeckbe hívták, ahol mint első hangversenymester működött, majd a düsseldorfi operánál ajánlották föl neki a karmesteri állást. A düsseldorfi közönség rajongott a jeles magyar virtuózért, s minden hangversenyét zenei esemény gyanánt ünnepelték. Körülbelül másfél esztendő előtt tüdőbaja arra késztette, hogy délvidékre menjen gyógyulást keresni, de baján sem az enyhe déli klíma, sem az önfeláldozó ápolás nem segíthetett már, s nem tehettek mást, mint hogy teljesítették utolsó forró óhaját és hazahozták. Künn, egy gödöllői villában hunyta le örök álomra szemeit a szerencsétlen művész, gyászba borítván fiatal nejét, Schmidt Leonora operaénekesnőt. Adorján Jenő művészetében a budapesti közönségnek is nem egyszer nyílt alkalma gyönyörködnie s a mesteri játékára való emlékezés hazájában bizonyára épp úgy, mint idegenben, a legmélyebb részvétet kelti a fiatal művész korai halála iránt.“

899   Ardelao • előzmény898 2018-06-24 08:43:25

PESTI NAPLÓ, 1903.09.18.:

Adorján Jenő halála. Sikerekben gazdag külföldi pályafutás után ma Budapesten, művészetének teljében meghalt egy nagytehetségü magyar zenész, Adorján Jenő hegedűművész. Hosszas, kínos betegség hozta őt haza, ahol ma délben huszonkilencéves korában elhunyt. Hubaynak és Joachimnak volt tanítványa, majd tanulmányai elvégzése után Párisban a Colonne és Lamoreux híres hangverseny-zenekarok, később a lübecki, legutóbb pedig a düsseldorfi opera hangverseny-mestere volt. Ott érte el a pusztító kór, mely most kioltotta a művész életét. Az elhunytban Adorján Dezső, a «Független Magyarország» munkatársa, testvérbátyját gyászolja. Temetése szombaton délután lesz a Kerepesi-úti temető halottas házából.“

898   Ardelao • előzmény897 2018-06-24 08:39:56

1901.02.17-én több magyar lapban - csaknem azonos szöveggel - még a következő hír jelent meg:

Magyar művész sikere külföldön. Adorján Jenő hazánkfiát, a düsseldorfi operaház első hangversenymesterét, a napokban ritka módon ünnepelték. A kiváló hegedűművész a düsseldorfi filharmonikusok legutóbbi hangversenyén óriási tetszés mellett el- játszotta Beethoven nagy hegedűhangversenyét. A szűnni nem akaró tapsviharnak engedve, ezután Bach Gigneját adta elő hasonló sikerrel. A kritika valóságos elragadtatással méltányolja Adorján gyönyörű, előkelő előadását, ritka zenei tudását és érett technikáját.“

(ALKOTMÁNY, 1901.02.17.)

A Düsseldorfi Városi Színház 1904 előtt, később Operaház

Nem sokkal ezután Adorján Jenő szervezetét legyűrhetetlen betegség támadta meg.

897   Ardelao • előzmény896 2018-06-23 09:56:27

Ám a magyar kritikusok szigorúbban ítéltek, mint a „párisiak“. Játékának hiányosságaira is rámutattak. Talán a mi ítészeinket túlzottan elkényeztették zseniálisnál zseniálilsabb művészeink? Hiába, a bőség átka …

PESTI NAPLÓ, 1896.11.10.:

Adorján Jenő hangversenye. A hangverseny-évad első fecskéi rendesen a művészet közemberei, akiket tapasztalt hangversenyrendezők a közönség közönyének megtörésére szerepeltetnek a nyilvánosság előtt. Adorján Jenő, ez a fiatal hegedűművész azonban korai beköszöntése dacára is a művészek törzskarához tartozik. Ebbe sorolják őt komoly képzettsége és érdekes művész egyénisége, mely ma este a Vigadó kistermében tartott hangversenyén egyszerre meghódította a nem nagy számú, de kényes ízlésű közönséget. Ami Adorján játékában mindenekelőtt felötlik, az a minden hatásvadászat nélkül való, keresetlen előadás, amelyet bizony nem egy hírre kapott, divatos hegedűsnél annyira nélkülözünk. Széles vonókezelésével hegedűjéből öblös, nemes hangot csal ki, mely csak itt-ott, különösen a kettős fogásoknál válik érdessé. Teknikai készültsége, bárha nem fitogtatja, fiatal korát tekintve, meglepő. Ilyen kvalitásokhoz még csak a felfogásnak a korral járó elmélyedése szükséges, hogy Adorján a modern hegedűsök legelsői sorába emelkedjék. A mai estén Adorján a sok ráadással együtt igazán nagy műsort játszott végig. Bruch G-moll hegedűversenyét, ezt a felkapott színtelen hangversenydarabot kissé bizonytalanul játszotta, amiben leginkább a zongorarész előadója a ludas. Bach Chaconne-ját kissé tanulmányszerűen, de általában klasszikus tisztasággal, világos szólamvezetéssel játszotta. Wieniaivszky Polonaise-ét és Paganini D-dúr hegedűversenyét sok temperamentummal és finomsággal játszotta. A hangversenyen közreműködött Bárdossy Irén, aki néhány érdektelen nemzetközi dalt énekelt el erőteljes csengő hangon, de bizonytalan hangvétellel. A közönség Adorjánt minden egyes szám után négyszer-ötször szólította a dobogóra s csak ráadás árán hagyta megpihenni.“

896   Ardelao • előzmény895 2018-06-23 09:44:37

Adorján Jenő biztosan lépdelt a töretlen siker útján:

PESTI NAPLÓ, 1895.04.30.:

"Magyar művész sikere Parisban. Párisból írják lapunknak, hogy ott Adorján Jenő, a kitűnő magyar hegedűs, aki évek óta Párisban él, fényes sikerű hangversenyben lépett a francia közönség elé. Adorján Paganini hegedű-hangversenyét, Bach Präludiumát és saját szerzeményű magyar dalait játszotta el, akkora hatással, hogy hallgatósága zajosan követelte az összes számok megismétlését. Élénk érdeklődéssel találkozott Adorján két dalszerzeménye, (megzenésített Heine-dalok) amelylyel Franke énekes aratott nagy tetszést. A közönség soraiban ott volt Munkácsy Mihály is, aki Adorjánt a hangverseny után a legmelegebben üdvözölte.“

PESTI HÍRLAP, 1896.03.08.:

"(Magyar művész sikere Párisban.) A párisi lapok kiváló melegséggel emlékeznek meg Adorján Jenő hegedűművész, hazánkfiáról, kinek minapi hangversenyén Páris legfényesebb közönsége tapsolta a magyar művészt. Adorján Vieuxtemps C-moll koncertjét, Bach Chaconne-jét játszotta oly kiváló művészettel, hogy hallgatósága zúgó tapssal követelte a műsor megtoldását, mire Adorján Hubay „Csárda-jelenetei“-vel valósággal magával ragadta lelkes publikumát. A Pleyel terem e hangverseny alkalmával egészen megtelt.“

Képtalálat a következőre: „Salle Pleyel”

Salle Pleyel, Paris

895   Ardelao • előzmény894 2018-06-22 21:57:00

Adorján Jenőről, a zeneszerzőről, nem sokat tudunk. Néhány újságcikkben olvashatunk ugyan egy-két szerzeményéről, de azok fellelhetősége valójában nem ismert:

ORSZÁG-VILÁG, 1894.02.04.:

„MAGYAR MŰVÉSZEK KÜLFÖLDÖN. […] — Adorján Jenő hegedűművész nemrégiben a párisi amerikai egyesület hangversenyén aratott nagy tetszést egy maga szerzette szerenáddal.“

Az előző bejegyzésben idézett cikkel együtt az ORSZÁG-VILÁG 1894.09.16-i száma leközölte az Adorján Jenő által rendelkezésre bocsátott, énekhangra és zongorára komponált dal kottáját is. Ide, sajnos, csak a dal szövegét tudom bemásolni:

„Intés (Heine)                                            Zenéjét írta: Adorján Jenő

Kis méhem rajta légy

A tűzben meg ne égj!

De a méh tova száll

Anyját sem hallja már.

Röpköd a láng körül

Zum, zum, és úgy örül

Mit ér a jó tanács:

Kis méhem, jól vigyázz!

Ifju vér, balga vér

Hajtja, míg lángot ér;

Most jó egy lobbanás:

Méhecském, jól vigyázz!

Tűzsebbel tova száll,

Tűzsebre tűzhalál.

Kis fiam, bölcs szavak:

Lányoktól óvd magad!“

A Francia Nemzeti Könyvtár Zenei Osztályán fellelhető még azon zongoradarabok (XIX. századi keringők) kottája, amelyeket Adorján Jenő egy grófnő (Madame la Comtesse d’Azevedo Da Silva) számára  komponált. A pajzán Ámorral díszített fedlapon az 1895-ös évszám szerepel:

https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b90692169/f2.highres

Próbáltam kideríteni, ki lehetett ez a titokzatos grófnő. Nem sikerült. Pénzszűke vagy szerelem késztette Adorjánt arra, hogy e darabokat a grófnőnek dedikálja? Nem lehet tudni. Tény, hogy Adorjánnak „Párisban“ – ahogy Szomory írja – „mind női“ tanítványa volt, „csupa magas nép“, akik nem hagyták érintetlenül az ifjú hegedűművész érzékeit és szívét. Így aztán a tanítványok „mármár nem állták a tekintetét, a két szemét, a borzas fejét, […], mindazt a forró vágyat s nosztalgiát, amit minden fiatal zenetanár ismer, női tanítványok kontaktusában. Magas nép! ahogy mondta, mind úrileányok, — a vége az volt, hogy panaszkodtak a szülőknek s a művészt lágyan menesztették, a művészt! egy-egy kis aranypénzzel, amit egy borítékban talált.“

Adorján Jenő a párizsi sikerek ellenére nem élt fényesen. De erről majd később ...

894   Ardelao • előzmény893 2018-06-22 04:31:53

ORSZÁG-VILÁG, 1894.09.16.:

ADORJÁN JENŐ

          Egy zseniális fiatal hegedűművész s ügyes, tehetséges fiatal zeneszerző jól sikerült képét mutatjuk be olvasóinknak abból az alkalomból, hogy Adorján Jenő — mert róla szólok — egy gyönyörű kis dalt bocsátott lapunk rendelkezésére, melyet Heine egy hangulatos versikéjére írt. Adorján Jenő fiatal kora daczára oly szép sikereket aratott már a külföldön, nevezetesen Párisban és Berlinben, hogy felléptével mindenütt csak dicsőséget szerzett a magyar névnek.

          Most, hogy szülői s jóbarátai látogatására hazájába visszatért, nem mulasztotta el, hogy régi hűségeseit fel ne keresse s mi örülünk, hogy alkalmunk nyílik olvasóinknak bemutatni őt magát, kit mai zenemellékletünkért olvasóink bizonyára meg fognak kedvelni.

          Életrajzát a következőkben adjuk: Adorján Jenő 1874-ben Nagy-Károlyban (Szatmármegyében) született. Alig volt négy esztendős, midőn már zongorához ült — melyen édes anyja vitte tökélyre — s azon idegen segítség vagy tanítás nélkül megtanult játszani. Öt esztendős korában atyja — kinek elkényeztetett kedvencze volt — születésnapjára egy kis hegedűvel lepte meg, melyen ő mindenki bámulatára rövid idő múlván játszani kezdett. Félévvel később az éppen Nagyváradon hangversenyző hegedűkirályhoz, Joachimhoz utaztak vele, ki — mint az akkori újságok is írják — rábeszélte szüleit, hogy a gyermeket okvetlen művésznek neveljék. Joachim fényes jövőt jósolt neki, azt mondván: »Ez az a fa, melyből egy Joachimot lehet faragni!« A szülők a jó tanácsot megfogadták s Adorján Jenő ez időtől rendszeresen tanult. Elvégezte a budapesti zeneakadémiát, hol Hubaynak s a berlini zeneakadémiát, hol három évig Joachimnak volt legjobb és legszeretettebb tanítványa.
          Berlinben több ízben hangversenyzett s az ottani lapok mérvadó kedvező nyilatkozatai még csak fokozták benne az ambícziót. Most egy éve, hogy Párisba ment, hol a legelőkelőbb körök kedvencze. A boldogult köztársasági elnök özvegye számtalanszor kitüntette őt legfelsőbb megelégedésének kifejezésével, sőt, egy ízben, mikor Adorján jótékonyczélú hangversenyen működött közre, előadása befejeztével Carnot özvegye elébe sietett, szívélyesen üdvözölte s a honi viszonyokról beszélgetett vele. Mi csak örvendünk e fiatal művész eddigi briliáns sikereinek, melyek remélnünk engedik, hogy Adorján, ki ma még alig 21 éves, még sok hasznosat fog teremteni s dicsőséget fog szerezni annak a nemzetnek, melyet ő — mint vérmes hazafi — testtel-lélekkel imád.
          B. V—gh G—a.

893   Ardelao 2018-06-22 04:17:52

Most következő hegedűművészünkről a neten nem sok információ található. Játékát hangfelvétel nem rögzítette, a róla készült egyetlen fotó, amely az Ország-Világ 1894.09.16-i számában jelent meg, techikailag ide nem beilleszthető. Mégis vagy éppen ezért beszélni kell személyéről, mert rövidre szabott élete során – mindössze 29 évet élt - szép sikereivel mind idehaza, mind külföldön hírnevet szerzett.

Képtalálat a következőre: „hegedűművész árnyképek”

Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző

(Nagykároly, 1874.03.24.-Gödöllő, 1903.09.18.)

Amikor először olvashatunk róla:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1890.11.19.:

„(Hangversenykörút.) Adorján Jenő hegedűművész, Hubay Jenő növendéke, december hóban több vidéki városban hangversenyt rendez.“

(Adorján Jenő ekkor mindössze 16 éves!)

Majd sokasodnak a hírek:

ORSZÁG-VILÁG, 1893.10.23.:

Magyar művész Párisban. Adorján Jenő hegedűművész, a ki a budapesti nemzeti zenedében Hubay Jenő és a berlini zeneakadémián Joachim tanítványa volt, meghívást kapott Parisba Colonne hangverseny-zenekarához, mint szóló-hegedűművész. Adorján elfogadta a meghívást és már elfoglalta állását a párisi zenekarnál.“

PESTI HÍRLAP, 1894.05.14.:

„(Magyar művész sikere külföldön.) Néhány nappal ezelőtt bejárta a hazai sajtót Adorján Jenő hegedűművész párisi sikerének híre. Ennek a sikernek mintegy utójátéka az, hogy Grieg Ede, az ismert norvég zeneszerző, ki Adorján hangversenyén jelen volt, magához kérette a magyar művészt és eljátszatta vele összes hegedűszerzeményeit. Meg is hívta Adorjánt egy christianiai hangversenyre és megígérte, hogy egy új hegedűszonátát ír Adorján számára.“

Megj.:

Ugyanerről Lionel Carley: Edward Grieg in England c. könyvében ezt írja:

 „There had earlier been an announcement in the September issue of the Monthly Musical Record that Grieg had promised to write a violin sonata for the Hungarian Violinist Eugen Adorjan. Unfortunately, no addition to the earlier three sonatas was ever to materialize.

Ezek szerint e szonáta megírására – sajnos – nem került sor.

892   Ardelao • előzmény891 2018-06-20 08:55:50

Az alábbi idézet elolvasását azon "kiválóságok" szíves figyelmébe ajánlom, akik meg akarták változtatni a magyar himnuszt.

891   Ardelao • előzmény889 2018-06-20 08:44:11

MAGYARSÁG, 1926.01.20.:

»Vad magyar lett belőlem«

Fricsay Richárd negyven éves jubileuma

                                                                                         Székesfehérvár, január 18.

          A magyar zenei kultúra egyik kimagasló, népszerű alakja, Fricsay Richárd honvédzenekari főigazgató most töltötte be karmesterségének negyedik évtizedét. Budapesti tisztelői és az országos zenei tényezők a fővárosban akartak jubileumot rendezni tiszteletére, azonban Fricsay szerénységében kerülni óhajtván a nagyszabású ünneplést, elfogadta a székesfehérvári Zenekedvelők Egyesületének meghívását, mely most ünnepli negyedszázados fennállását, hogy itt vidéken vele együtt ünnepeljen. Fricsay ugyanis, mielőtt a budapesti 1. honvédgyalogezred zenekarához került volna, Székesfehérvárott volt katonai karmester s egyik alapítója, majd zenei vezetője volt a Zenekedvelők Egyesületének. Tizenhét esztendőt töltött Székesfehérvárott s nagy érdeme, hogy ebben a városban a zenei kultúra előkelő nívón áll.
          A Zenekedvelők Egyesületének és örökös tiszteletbeli karnagyának kettős jubileumát tegnap tartották meg a város egész intelligenciájának jelenlétében. Az egyesület díszközgyűlése a Vörösmarty-Körben folyt le Schlammadinger Jenő dr. elnöklésével. […] Az elnök […] Egyes epizódokat elevenít föl Fricsay életéből […] A háború alatt az 1. honvédezred zenekarával bejárta a szövetséges államok nagyobb városait s mindenütt fokozta a lelkesedést a magyar muzsikával. Münchenben a bajor király kebkeblére ölelte s Beureuthban a Wagner-család előtt játszott óriási sikerrel. A kremsieri, morva születésű Fricsay teljesen magyarrá változott. Az összeomlás után az ő zenekara volt az egyetlen katonai alakulat, mely nem oszlott föl, hanem száz veszéllyel dacolva, átjött a román fronton magyar földre s itt a maga egészében tovább működött.
          A közönség zajosan éljenezte Fricsay Richardot, akihez azután Zavaros Aladár dr. polgármester intézett gyönyörű beszédet. Tolmácsolta a város háláját, mely sokat köszönhet neki, mert itt zenei kultúrát fejlesztett. Nem kockázatos, kalandos vállalkozásokkal lehet, úgymond, szolgálni a hazát, hanem kultúrával. Az elnök felolvasta az Országos Magyar Zenészszövetségnek és a Hiszekegy komponistájának, Szabados Bélának Friesay- hoz intézett üdvözlő táviratát.
          Ezután a jubiláns Fricsay Richard mondott köszönetet az ünnepeltetésért, majd így folytatta:
          — Bölcsőm nem itt ringott, ebben a gyönyörű országban. Mikor, mint ifjú idejöttem, még jóreggelt sem tudtam mondani, azóta azonban jó magyar ember lettem, sőt vad magyar lett belőlem, annyira, hogy ha kell, megtagadom testvéreimet és kész vagyok ellenük harcolni is. Ismerem minden nemzet zenéjét, de mondhatom, egyiknek sincs olyan lelkesítő himnusza, mint nekünk, az Isten áldd meg és a Szózat. Néhány év óta csatlakozott hozzájuk a Hiszekegy. Kívánom, hogy ez a harmadik minél előbb tűnjön el, mert hiszen ez azt jelentené, hogy visszavívtuk Nagy-Magyarországot.
Tomboló lelkesedést keltettek Fricsay Richárd hazafias kijelentései. Székesfehérvár közönsége este újra ünnepelte Fricsay Richárdot, aki elhozta ide híres katonai zenekarának negyven tagját, és hangversenyt adott a Szent István-teremben, mely zsúfolásig megtelt estélyi ruhás hölgyekkel és urakkal. Prohászka Ottokár dr. püspök is megjelent a koncerten. […]

889   Ardelao • előzmény887 2018-06-20 07:35:02

Itt érdemes megemlékezni id. Fricsay Richárdról is, akinek – többekkel egyetemben – része volt abban, hogy Koncz János hegedűművésszé lett. Fricsay Richárd azon kivételes művészekhez tartozik, aki idegenből magyarrá lett, és nem fordítva, mint - sajnos - oly sokan jeles művészeink közül.  

http://www.ferenc-fricsay.net/bilder/fam/rise1.jpg

id. Fricsay Richárd karmester, zene- és énektanár

(született mint Fryčay, 1902-ben magyarosították Frycsaj-ra, 1925-től a mai írásmód)

(Kremsier, 1867.03.27. – Budapest, 1945.03.16.)

A legrészletesebb összefoglaló id. Fricsay Richárd életéről és zenei pályájának alakulásáról itt olvasható:

http://www.parlando.hu/2015/2015-5/SzaboBalazs-FricsayRichard.pdf

A Schöpflin Aladár szerkesztette Színművészeti Lexikon vonatkozó részének utolsó mondatát  idézem:

F. elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar városok színházait elsőrendű zenekarával kiváló zenei produkciókhoz juttatta és hogy úgy a tőzsgyökeres magyar vidéken, mint a fővárosban a klasszikus zene népszerűsítésével a magyar zenei kultúrát terjesztette.

Fricsay Richárdnak a YT-n megtalálható egyetlen, de sokunk számára bizonyára jól ismert szerzeménye:

Magyar vér induló / Hungarian blood march  

888   Ardelao • előzmény887 2018-06-19 01:06:15

 

                                                Képtalálat a következőre: „koncz jános hegedűművész”

„Szombathelyen márványtábla jelöli a Kálvária utca 10. számú. házat, amelyben Koncz János 1894-ben. született. Azon kevesek, közé tartozik, akinek Szombathely vezetése és közvéleménye nemcsak halála után, hanem már életében is tisztelettel és megbecsüléssel adózott. […]

1986-ban Szombathely város ünnepség keretében újratemettette Koncz János hamvait. Emlékére alapították 1974-ben a Koncz János Országos Hegedűversenyt. A Bartók Béla Zeneiskola háromévenként rendezi meg a tehetségkutatót, amelyet Szombathely zeneértő közönsége megkülönböztetett érdeklődéssel és figyelemmel kísér. Koncz János páratlan művészetével nemzetközi elismerést szerzett a magyar vonóskultúrának. Hangszertudása, rendkívüli zeneisége a magyar hegedűművészet legjobbjainak egyikévé avatta. 1955 óta utca viseli a nevét Szombathelyen.“

                                          

                                               Szombathely, Jáki úti temető: A-díszsírhely uk-1

887   Ardelao • előzmény886 2018-06-18 09:53:05

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

(3. rész)

1926-ban művészi karrierjének koronájaként a Salzburgi Ünnepi Játékokon Mozart-koncertet játszik. Bruno Walter dirigálja a G-dúr hegedűversenyt, és a nemzetközi sajtó visszhangja olvasható a jobbnál jobb kritikákban. Kivonatosan idézünk a Wiener Reichspostból és a Wiener Journalból: „Koncz J. nagy stílusbeli átérzéssel, művészi technikával, a legnagyobb dicséretet érdemlő mozarti szellemben játszotta ezt a hallatlan finomságú művet.” Ugyanekkor a Basler Nachrichten tudósítója így nyilatkozik: „... K. J., a hegedűverseny szólistája puha, gyöngyházfényú tónussal játszik, mely valósággal elbűvölő.” A Berliner Allgemeine Musikzeitung „kulturált Mozart-játékát, érett technikáját” méltatja.

A magyar újságírók, Koncz János művészetének felfedezői így írtak: Neues Pester Journal: ,,K. J. zseniális hegedűs, legjobb Mozart-játékosunk, kifinomult lélekből fakadó hangját, lágy kantilénáját énekeseinknek kellene tanulmányozni. A leggyengédebb érzéstől a szenvedélyes extázis felfokozott kifejezéséig ez érvényesül művészetében. A Grieg: C-dúr szonátában teljes érzelmi és színskálája érvényesül. Elegáns technikai virtuozitása pedig a Lalo-szimfóniában, valamint a Dvořák-  és Kreisler-művekben szinte felragyogott.” Nemzeti Újság: „K. J. úgy játszik, ahogy a legnagyobbak játszanak, előadásában azzal a művészi és technikai tökéletességgel, melynél többre a képzelet és kifejezés nem képes”. Legvégül a Pesti Hírlap cikkéből: „K. J. újra bebizonyította, hogy egyike a legkiválóbb hegedűseinknek és a legmagasabb művészi célok felé törekszik. Kongeniális szellemi felfogóképessége az előadott mű forrásából táplálkozik, szívhez szóló hangja megfogja a hallgatóságot”.

Koncz János utolsó szereplése szülővárosában, Szombathelyen 1934-ben a zeneiskola 25 éves jubileumán volt. Bruch: G-moll hegedűversenye után egy bölcsődalt játszott ráadásul. Ugyanazt, amelyet mint gyermek ugyanebben a teremben előadott. Balassa Kálmán, aki a korán árvaságra jutott fiúcska életének atyai irányítója is volt, sírva ölelte keblére. Álljon itt a Vasvármegyének adott interjú, amelyet a lap akkori zenei rovatvezetőjének — jelen sorok írójának — Koncz János adott:

,,6 éves; koromban kezdtem hegedülni — Balassa Kálmán tanított, és ő fedezett fel. Ő beszélte rá apámat, hogy taníttassanak tovább a zenében. Nem volt könnyű munka. Apám nem szívesen barátkozott meg a gondolattal, hogy muzsikus legyek. De Stadler Dóri, Knébel Jenő, Gyöngyösi Tivadar és Fricsay Richárd addig kapacitálták, amíg beleegyezett. Nekik köszönhetem a karrieremet.

Az első szombathelyi fellépés? — „Harminc esztendővel ezelőtt volt ugyanebben a teremben. Az első nagy szereplésem 1908-ban a Kultúr Egyesület első díszhangversenyén volt. Ma is a legszebb emlékeim közé tartoznak azok a hangversenyek. Az a legnagyobb örömöm, ha hazakerülök. Mert csak itt vagyok én igazán itthon. Ezt a szeretetet, bensőséget sehol nem találom meg.”

Ez az 1934-es szombathelyi szereplés úgyszólván hattyúdala is volt Koncz Jánosnak. Mint a hosszú útról hazatért Peer Gynt, anyja bölcsődalára szunnyad örök álomra — úgy Koncz Jánost is utoljára ölelte keblére szülővárosa: rövid élete a vég felé közeledett. Egyre súlyosabb betegség után, 1937 tavaszán elragadta tőlünk ezt a kivételes tehetségű művészt a halál. Előadó-művészetét híven megőrző lemez sajnos nem maradt utána.

A művészről írt cikkek hosszú sorának idézeteit lezárva, röviden szólunk a pedagógusról. Még 1918-ban mesterének, Hubay Jenőnek tanársegéde, majd 1928-ban a Zeneművészeti Főiskola rendes tanára lett. Tanítványai közül Lukács Pál — ki később a hegedűről brácsára tért át, s mint brácsaművész elismert rangot ért el mind hazánkban, mind külföldön — így nyilatkozik mesteréről: „Koncz Jánost, a pedagógust, művészi igényessége jellemezte, melyet legelsősorban gazdag érzelmi világa és kiváló művészi ösztöne táplált; ezt a legmagasabb fokon érvényesítette önmagán és tanítványainál egyaránt.”

Tanári munkásságát is a művészet iránti végtelen alázat, a lelkiismeretesség és a fiatal tehetségek segíteni akarása jellemezte. Nemcsak tanár, de jó ember is volt, ki fáradhatatlanul és lángoló lelkesedéssel segítette növendékeit, munkájukban. Ezt hagyta ránk értékes örökségül, és mi kegyelettel őrizzük ezt az örökséget,  példaképül állítva fiatal művészeink elé.

886   Ardelao • előzmény885 2018-06-17 13:13:35

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

(2. rész)

          A kis Koncz Jani hamarosan kirepül szülővárosából, Szombathelyről Budapestre, ahol Hubay növendéke lesz. Egy 1912-ből való újságcikk már nem a csodagyereket, hanem Koncz Jánost, a kész művészt állítja elénk. Paganini D-dúr hegedűversenyéről így ír: „...Gyönyörű technika; kettős, hármas fogások tökéletessége, brilliáns passage-ок arpeggiok, terz-, sext-menetek tisztasága, ideális egyenletességű trillák, könnyed, mégis erőteljes vonókezelés, legfőként pedig szép, lágy tónus jellemzi.”1913-ban nyeri el művészi oklevelét. Még ugyanebben az évben külföldi hangversenykörútra indul. Gyorsan ívelő karrierét a háború megszakította, de 1918-ban már Németországban koncertezik, A berlini Vossische Zeitung így emlékezik meg a művészről: „Koncz János mély benyomást keltő, született muzsikus. Nem a közönségnek játszik, önmagának. Feszült elragadtatott arckifejezéssel hallgatja hegedűjét, a szünetekben felfelé tekint. Kantilénája ritkán hallható lágyságú, átszellemült, technikája pedig fölényes. A mód, mellyel a művet megtestesíti, intuitív alkotó művészre vall, ki megragadja, átérzi a lényeget.”

          Németországból Olaszországba megy, ahol 1920-tól 1926-ig több száz koncertet ad óriási sikerrel. Ez a 6 év a sikerek végtelen sorozata. Egy élelmes impresszárió (nem mindig egyéni haszon nélkül) előbb a nagy városokba, utána pedig az olasz csizma legkisebb városaiba is elviszi a magyar hegedűst, akit a hír szárnyára vett. Róma:A Teatro Constanzi előadásán megismerkedtünk egy nagy hegedűssel, kit legendás híre megelőzött. Minden várakozást felülmúló sikerről számolhatunk be. Koncz tipikus bravúros technikája magával ragadó, a művek szellemi megjelenítése varázslatos. A hangok reszketnek, vibrálnak és énekelnek Paganini-jellegzetességgel. Egy ördögien mesteri szellemi erő a fenséges és impulzív hajlamosságú húrokon. Muzsikálása rabul ejt és szívet-lelket betölt. Hegedűjének lágy, édes melódiái misztikus ének hatását keltették. Utolsó száma után az ünneplés ovációba ment át, és a közönség semmi hajlandóságot nem mutatott a terem elhagyására: valóságos második koncertet kapott ráadásul.

          Bologna: „Nagy és elragadtatott közönség előtt csendültek fel a hegedű- irodalom remekei. Sarasate Románcában csodálatra méltó volt, melyet a közönség frenetikus ünneplésére meg kellett ismételni. Meghatóan szép volt Schubert Bölcsődala azzal a tökéletes gyengédséggel, bársonyos hangzással, melyet valósággal „énekelt” hangszerén.”
          Genova: Il Secolo: „Hangversenyének olyan sikere volt, melyre városunkban évek óta nem volt példa. Corelli: Folia, Tartini: Ördögtrillá-ban a legcsodálatosabb hatást keltette. Hegedűje a fuvola lágyságát idézte gyengéd hangzással, a legbensőségesebb lelki gyönyörűséget keltve a hallgatóban. Az elragadtatás, melyet ez a fiatal virtuóz művész kiváltott, Paganini Boszorkány táncában érte el tetőpontját.”
          Firenze: Nuova della Sera: „Nagy és lelkes siker színhelye volt a Pergolaterem. Koncz technikája csodálatra méltó, s erre közönségünk nagy súlyt helyez. A legfontosabb azonban: hogy Koncz igazi művész. Temperamentuma és magasrendű képességei bebizonyítására a Franck-szonáta elég lett volna, de a továbbiakban előadott Bruch-koncert is mély megértést mutatott.” — Firenze: Nuovo Giornale: „Koncz Jánost híre megelőzte, nem mondhatjuk, hogy ennél nagyobb, vagy annál kisebb: senkivel össze nem hasonlítható. Nem csinál semmi rendkívülit, túlzásokba nem bocsátkozik, salto mortalékat, akrobatikus mutatványokat a húrokon nem produkál, nem alkalmaz fogásokat a közönség megtévesztésére, hogy hamis babérokkal övezze homlokát. Kivételes kvalitásait mutatja be magasrendű ízléssel átszellemült játékában. Hallgatóságának lelkét ragadja meg szuggesztív befolyással, a legmagasabb művészi élvezet élményéig. Egy speciális művészi adottság ez, mely a mi latin lelkületűnkben tökéletes megértésre talál. Az emberi természet legnemesebbjét: a szív hangját szólaltatja meg. Mozart kedves G-dúr koncertje hangzott el gyengéd, nemes szépségében, az Andante isteni hangjait áldott kézzel mintázva szférikus énekké. Különböző műsorszámokból álló programját a hegedűsök bibliája: Paganini Capriccio Variációja fejezte be. Az elismerés zúgó tapsa követte számait, és a közönség számos ráadás után is maradt egy magasrendű, poétikus hangulat hatása alatt, mellyel ez a kivételes lelkületű művész megajándékozta.
          Milano: Popolo: „Koncz, János a nagyértékű hegedűsök sorába tartozik. Művészetét érzelmes, telt, vibráló tónus és tagadhatatlan technika képezik; ezek birtokában játszi könnyedséggel hidalja át a legnagyobb nehézségeket. A hegedűvirtuózok azon kategóriájába tartozik, kiket Paganini-játékosoknak neveznek. Szó szerint: utódja a nagy varázslónak mind művészi, mind mechanikai vonatkozásban, amelynek egyik diszkrét modem hajtása Kubelikben él tovább. Koncz egy nagy technikus, a művészet minden titkának ismerője, egyszóval istenáldotta művész.”

(Folyt. köv.)

885   Ardelao 2018-06-17 08:04:41

http://www.vasiszemle.hu/2008/06/koncz_janos.jpg

KONCZ JÁNOS hegedűművész, zeneakadémiai tanár

 (1894.11.26. – 1937.01.18.)

          Több, mint 8 évtizede annak, hogy elhunyt Koncz János, az egykor csodagyermekként indult hegedűművész. Emlékét szülővárosa, Szombathely, ma is gondosan őrzi, szülőházán emléktábla, Sárváron művészeti iskolát neveztek el róla, és rá emlékezve rendezik meg rendszeresen az országos Koncz János országos hegedűversenyt is. Ily módon ő semmiképpen sem sorolható az elfeledettek közé.

          Az ok, amiért e topikban mégis említést teszek róla, az, hogy a neten egyetlen felvételt sem találunk tőle, de a munkásságát kutatók is állítják, játékáról nem létezik hanganyag. Marad tehát a szó, mint egyetlen emlékhordozó, no meg néhány fénykép, amelyet a neten bárki megtekinthet.

          Koncz Jánosról Walter Margit írását idézném (részletekben), mert abból nagyjából minden lényegeset megtudunk kiváló hegedűművészünk életéről és pályájának alakulásáról.

VASI SZEMLE, 1962/3. SZÁM:

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

          Szombathelyen márványtáblával jelölték meg a házat, amelyben Koncz János született 1894-ben, egyszerű szegény szülők gyermekeként. A rövid, de nagyszerű pályafutásról szóló beszámolónk első részében a csodagyerekből gyorsan kifejlett művészről, második részében a pedagógusról és emberről emlékezünk meg.
          Az első emlék, amely a 6 éves, vézna fiúcska zenei hajlamát bizonyítja, Balassa Kálmántól, a város zeneiskolai vezetőjétől származik, aki az opera prímhegedűse volt. Balassa levélben értesíti az apát, hogy „zeneileg ügyes fiacskája részére, egy kis hegedű kapható kéz alatt 3 forintért”. Egy évvel később, a 7 éves Koncz Jani már szerepel Simonetti: Madrigál és Dancla szólóval. A következő években pedig rendszeresen fellép fejlődését igazoló egyre nehezebb darabokkal.
          11 éves korában Mozart A-dúr koncertjét játssza a Sabária nagytermében, 1905. április 8-án. Ugyanekkor egy Mozart-quartett is kerül előadásra, ahol a partnerek között gr. Zichy Géza van. Erről a hangversenyről már komoly újságcikk tanúskodik, a felnőttekkel együtt kamarázó, gyorsan érő muzsikusról. A művészjelölt külsejéről is ír a Szombathelyi Újság; „gyermeki bájáról, elkomolyodásáról, ahogy átszellemülten hegedűjére hajol, és vékony kis arcára kiül a boldogság örömtüze”.

           1906-ban a 12 éves hegedűművész-jelölt Lalo-koncerttel szerepel. Erről már három lap emlékezik meg: a Független Hírlap, a Szombathelyi Friss Újság és a Vasvármegye. Idézünk a hosszú cikkek egyikéből: „Nem tudjuk, vajon természetadta zsenialitását, vagy technikai virtuozitását csodáljuk-e”. Így sorakoznak az évente történő koncert-szereplések műsorai, kritikái.“

 (Folyt. köv.)

                        

Koncz János szülőháza emléktáblával (9700 Szombathely, Kálvária u. 10.)

Képtalálat a következőre: „Koncz János művészeti iskola”

Koncz János Alapfokú Művészeti Iskola (9600 Sárvár, Várkerület 31.)

884   Ardelao • előzmény883 2018-06-16 11:03:15

1989:

Lili Kraus, a zongora First Lady-je

Írta Steven H. Oberson, Ph.D.

1986-ban bekövetkezett haláláig Kraus Lili volt a huszadik század egyik legnagyobb zongoraművésze és tanára. Sokan vélték úgy, hogy ő a legkiválóbb élő tolmácsolója Haydn, Schubert és különösen Mozart zenéjének, annak a zeneszerzőnek, akinek nevével  az övé elválaszthatatlanul összeforrott. Mme Kraus, ahogyan őt világszerte ismerték, legendás muzsikus volt, színésznő, kinek színpadi jelenléte karizmatikus volt, nyelvész, aki könnyedén társalgott hét nyelven, […] és […] aki szenvedéllyel szerette az élet egészét. Röviden: egyike volt az igazán lenyűgőző személyiségeknek, és élettörténete olyan anyag, amelyből filmek készültek. […]“

Végezetül – úgy hiszem – igazán méltó emléket akkor állítunk Lili Krausnak, ha felidézzük egyik legszebb lemezfelvételét, amelyen Mozart zongoraversenyeit adja elő:

Mozart - Piano Concertos No.20,21,22,23,24,25,26,27 (recording of the Century : Lili Kraus/Simon)

„Amikor elkezdtem felfedezni Mozartot, rájöttem e zene végtelen szépségére,  és arra, hogy valahogyan nekem adatott meg, hogy e szépséget életre keltsem. Istentől rendelt kötelességemnek, kiváltságnak, és - ha úgy tetszik - keresztnek tartom, hogy életemet e zenének szenteljem.“

Képtalálat a következőre: „Lili Kraus”

LILI KRAUS

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió
Zempléni Szabolcs (kürt), Alexandra Conunova (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: H-dúr trió Op.8, No.1
Baráti Kristóf (hegedű), Camille Thomas (cselló), Fejérvári Zoltán (zongora)

15:00 : Újhuta
Bretzeinheim-Waldbott-kastély

Szarvas Anna (fuvola)
Wespa-vonósnégyes:
Wolfgang Göllner, Árvayné Nezvald Anett (hegedű), Kóczán Péter (brácsa), Vámos Marcell (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
MOZART: D-dúr fuvolanégyes, K 285
MARAIS: Les Folies d’Espagne
DVOŘÁK: F-dúr „Néger-kvartett”, Op. 96

17:00 : Komlóska
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
PAGANINI: Caprice No.24
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű)
Ifj. SÁRKÖZY LAJOS, SZAKCSI LAKATOS RÓBERT: Improvizáció Paganini No.24-es etűdjére
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
LISZT: Paganini etűdök, S.140, No.6
Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok BB 68
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: I. Rapszódia hegedűre és zongorára BB 94
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
Cigányzenei gyökerű művek a klasszikus zenében
Ifj. Sárközy Lajos és együttesének bemutatója

19:00 : Szerencs
Rákóczi-vár udvara

Bohém Ragtime Jazz Band
"Zempléni Fesztivál"
"A szeszcsempészek kora"

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

"Zempléni Fesztivál"
A 20 éves Budapest Jazz Orchestra és vendégei
A mai nap
elhunyt:
1907 • Joachim József, hegedűs (sz. 1831)
1951 • Artur Schnabel, zongorista (sz. 1882)
2014 • Licia Albanese, operaénekesnő (sz. 1909)