vissza a cimoldalra
2018-01-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60376)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3874)
Milyen zenét hallgatsz most? (24991)
Kedvenc előadók (2815)
Társművészetek (1226)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11203)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8745)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2551)
Pantheon (2172)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1189)
Bartók Rádió (725)
Kimernya? (2632)
Franz Schmidt (3018)
Operett, mint színpadi műfaj (3459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1277)
Lehár Ferenc (609)
Bartók Béla szellemisége (263)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4144)
Opernglas, avagy operai távcső... (19922)
Kodály Zoltán (365)
Giuseppe Verdi (1382)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (522)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Franck, César (-zéta-, 2010-10-31 17:34:11)

     
40   Búbánat • előzmény39 2017-12-10 23:24:48

Renee Fleming sings "Panis Angelicus" by Cesar Franck

Mainz Cathedral, 2005

39   Búbánat 2017-12-10 23:23:33

Legyen meg e topicba is beírva a cikk.

Dalos László

Az ismeretlen opus

/Új Ember, 2002-08-04 / 31. (2818.) szám/

Amikor vőlegény és menyasszonyként beléptünk a domonkosok Thököly úti templomába azon az emlékezetes május 15-én, Várhelyi Antal ujjai alatt odafönt, a kóruson fölhangzott César Franck ismert orgonadarabja, a h-mollban írott Piéce héroique.

Amikor már az oltár előtt álltunk, s hallgattuk Décsei Géza atyának, gimnazista korom csodálatos lelki vezetőjének eskető szavait, az orgonamuzsika után Friss Antal csellószólója következett. Bensőséges zenei staféta.

Mind a négyen rádiósok voltunk, a Bródy Sándor u. 5-7-ből. Magam az irodalmi osztályon segédlektorkodtam; párom a számviteli osztályon dolgozott; az orgona mestere a kottatárat vezette, a tüneményes gordonkaművész a rádiózenekarban játszott, s az akadémián oktatta-nevelte a jövő csellistáit.

Egy harmadik muzsikustól, a rádió zenei osztályának rendezőjétől, Ránki Györgytől pedig stílusos nászajándékot kaptunk! A már akkor is nagynevű zeneszerző kétszemélyes kánont komponált kettőnknek-kettőnkről. Szelíd mosollyal nyújtotta át a kottát. (A továbbiakhoz tudni kell, hogy feleségem leánykori neve: Eke Gabriella...)

Mert Ránki György nem csupán zenét írt nekünk: a négyszakaszos kánonszöveg költője is ő!

Négynegyedes a kánon, C-dúrban íródott, tíz ütem az egész, gyorsan és könnyen meg lehet tanulni. Íme az első strófa: \"Dalos madár Ekét ragad, / szántóvető lesz tán? / Együtt vet és együtt arat, / jóban, rosszban együtt marad / Gabi, Laci eztán...\"

Ez a \"lesz tán - eztán\", a remek Ránki-rím kiváltképp tetszett mind a kettőnknek.

A második és a harmadik versszakot nem idézem, csak a negyediket, a végsőt: \"Soká éljen az ifjú pár: / Izolda és Trisztán! / Együtt búsul, együtt mulat, / jóban, rosszban együtt marad / Gabi, Laci eztán!\"

A mi házasságunk körül persze nem volt sem Marke király, sem intrikus Melot, sem Brangäne, miként Wagner operájában. De a két név - két egymást szerető ember nevét jelzi. A komponista-poéta udvariasan előreengedte a gyengébb nemet, azért is, hogy újra jó rím szülessék: \"Trisztán - eztán.\"

\"Eztán\" - elmúlott négy évtized, s a kétszemélyes kánont az ismeretlen opus szereplői és gazdái örömmel fedezték föl: negyvenéves házassági évfordulójuk napján, 1988. május 15-én - éppen a Trisztán és Izoldát újítja föl a Magyar Állami Operaház! Meg is jelentek az Ybl-palota nézőterén, s a földszint jobbközép hatodik sorában elfoglalták helyüket...

De hogy megint egyes szám első személyben folytassam: mielőtt még a karmester föltűnt volna a zenekari árokban, valaki megérintette a vállamat. Hátrafordulok, s ki az, aki pontosan mögöttem ül?! Ránki György, akkor már túl a Pomádé király új ruhája és még annyi, de annyi - ismert opus sikerén. Ugyanúgy mosolygott, mint amikor a kánon kottáját átadta.

Véletlen? No comment.

Nincs vége, hála Istennek! Elfutott újabb tíz esztendő: ötvenéves házassági évfordulónkon a lágymányosi Magyar Szentek templomának oltára előtt Gabikával együtt álltunk nagyobbik unokánk, Dániel mellett, aki a házasság szentségében kötötte össze életét menyasszonyával, Juliette-tel. Lám, pontosan fél évszázaddal azután, hogy mi ketten beléptünk a domonkosok Thököly úti templomába.

A megható kettős szertartás vége felé a magasban, rejtett hangszóróból megszólalt az akkor már egy esztendeje az öröklétbe távozott nagy művész, Simándy József tenorján a Panis angelicus - César Franck áhítatos éneke a Messe Solennelle-ből, az Ünnepi Miséből: \"Panis angelicus / fit panis hominum. / Dat panis coelicus / figuris terminum. / O res mirabilis: / manducat Dominum / pauper, pauper servus et humilis.

Ez: Aquinói Szent Tamás verse; Sík Sándor így fordította magyarra: \"Emberek étke lett / az angyali kenyér. / Az előkép-jelek / sora itt véget ér. / Ó, ilyen csodaszép, / hogy Istenéből él / szegény, nyomorult szolganép.\"

Könnyezve hallgattuk. Gyönyörű meglepetés volt, ajándék az ünnepünkre. Jutka asszony,Simándy József felesége hozta el a felvétel magnetofonszalagját, nem is sejtve, hogy kétszeresen is megörvendeztet minket! Hiszen ugyanaz a zeneszerző szólt hozzánk 1948. május 15-én a Piéce héroique-kal, mint akinek muzsikájával most a Panis angelicus verssorai zengtek. Véletlen? Újfent Mécs László Aranyos kicsikém című költeményére kellett gondolnom: \"Hiszek a véletlenben, mely megett / Isten nevet...\"

És mindeközben? Nem érintett vállon senki (ámbár ki tudja?!), nem fordultam hátra, mint a Trisztán és Izolda előtt az Operaházban. De éreztem, hogy az ismeretlen opus évekkel korábban elhunyt, mindig mosolygó zeneköltője is ott van velünk..

38   Ardelao • előzmény37 2017-12-10 19:47:44

 

A ZENE, 1930. november 1., XII. évf. 3. szám:

Hangversenyműsoraink ismertetése

„Ötödik hangverseny. — 1930 november 2-án. — Vezényel: Bor Dezső.

…….

5. Franck, César (1822 Liège — 1890 Páris): Az elátkozott vadász. Szimfonikus költemény.

A legújabb francia zene korszakalkotó egyéniségének négy szimfonikus költeménye közül »Az elátkozott vadász« a legértékesebb. 1883-ban komponálta a Mester Bürger hasonló című balladája nyomán:

Vasárnap reggel. Messziről a harangok csengő hangja és a tömeg ájtatos éneke hallatszik ... Mily szentségtörési A vad rajnai gróf kürtjébe fújt.

Hajhói hajhó! A vadászat megindul földeken, mezőkön, rónákon át. — Állj meg, gróf, állj meg! Halld az ájtatos dalokat.— Nem, hajhó, hajhó tovább! — Állj meg, gróf, állj meg, vigyázz! — nem, tovább!... És a lovasok mint a szélvész rohannak tovább.

De egyszerre ... a gróf egyedül marad. Lova nem akar tovább menni. Kürtjébe fúj. De a kürt nem szólal meg ... és egy kísérteties kérlelhetetlen hang megátkozza: E szentségtörés örökké tartson, minden poklokon keresztül.

És lángok törnek elő köröskörül ... A gróf félelemtől őrjöngve menekül, mindig gyorsabban, gyorsabban, üldözve szellemek hadától,.. . nappal borzalmas szakadékokon keresztül, éjjel a felhőkön át...

A zenekari illusztráció pontosan simul a ballada minden egyes mozzanatához. A bevezetésben (Andantino quasi Allegretto) a kürtök hallalija váltakozik a harangok zúgását jelképező harmóniákkal. Triolás és tizenhatodos futamok ecsetelik a lovak toporzékolását és a vadászat kezdetén jelentkező izgalmat. Újabb kürtszó. Lovasroham. Vad száguldozás, melynek illusztrálásában részt vesz a zenekar minden hangszere. Hirtelen elhallgat a lárma. Csak a kürtök és puzónok kísérteties akkordjai figyelmeztetik a grófot, hogy álljon meg, hagyja abba a kegyetlen hajszát. De a gróf nem tágít. Tovább sarkantyúzza lovát, de ez hirtelen megtorpan. A vonósok tremolói és a négy fagot harmóniáitól támogatva hallatszik a puzónok szólamában a rettentő átok, melynek befejeztével (Piu animato) újra kezdődik a vad száguldozás. Vad kromatikus triolák tizenhatodos fölfelé szökő hegedűfigurák jelképezik az átok beteljesülését és a szédületes hajsza a tétel végéig tart, szüntelenül, míg a záró g-moll akkord meg nem szakítja a színes, fantáziával szőtt zenekari képet.“

Le chasseur maudit (Az elátkozott vadász)

37   Ardelao 2017-12-10 18:44:00

 

CÉSAR FRANCK (1822-1890) EMLÉKÉRE 

«Szimfonikus változatok, zongora- és zenekarra.»

Az új francia zenei irány megteremtőjének: César Franck-nak ez a műve valóságos betetőzése a kiváló mester zongoraműveinek. Klasszikus formaszépsége, választékos dallammintázás és briliáns színekben csillogó zenekara sohasem téveszti el mélységes hatását. A koncertáló zongoraszólam egyensúlyban van a kísérő orkeszterrel. Franck nagy mestere volt a variációnak. Témáját ügyesen szövi és bogozza, változatai artisztikusak és természetesen következnek egymásból, egységességére jellemző, hogy még átvezető részei is tematikusak.

A ZENE, 1937. október 15. (XIX. Évfolyam, 1. szám)

*
A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar a „Hangverseny délidőben” sorozat keretében jutott szóhoz — vagyis mikrofonhoz, és jelenlevő közönséghez — a Magyar Nemzeti Galériában. Kiváló muzikalitású nevelő karmesterük, Petró János irányításával két romantikus kompozíciót szólaltattak meg: César Franck «Szimfonikus változatok» című zongoraversenyét, Kassai István szólista közreműködésével, és Dvořak: IX. szimfóniáját, amelyhez „Az új világból” elnevezés tapadt.

Franck műve nem tartozik a szabályos felépítésű zongoraversenyek közé. Bár a variációk alakváltásai mögött világosan felismerhetők a zenei alapgondolatok — romantikus-improvizatív részek, „közjátékok” kölcsönöznek valami fantáziaszerűséget a kompozíciónak. Kassai István poétikusan, tartalmas hangon, a szín- és hangulatváltásokat híven követve folytatta párbeszédjét a zenekarral, s technikájának színvonalát a figurációk és passzázsok virtuózán csillogó megoldásával is bizonyította. A versenymű szólószólamával egyenrangú fontosságú zenekari keret Petró János irányításával jelentősen járult hozzá a mű különleges értékű tolmácsolásához. […]…

Részlet Raics István írásából, NÉPSZAVA, 1982. február 5. (110. Évfolyam, 30. szám)

36   Ardelao • előzmény34 2017-11-08 11:57:25

FRANCK: D-MOLL SZIMFÓNIA (1889.)

A Beethovennel záruló klasszicizmust francia földön César Franck közvetíti és ápolja a nemzeti zenében. A gondolat mélységét, a tematika plasztikusságát és a művészi formák tisztaságát hirdeti minden művében és egyik legnagyobb mestere a harmóniának, a periódusok fölépítésének és általában az őszinte beszédnek és világos, áttekinthető szerkezetnek. 

Egyetlen szimfóniát írt, de ez a műve az «esprit gothique»-nak legnagyszerűbb megnyilatkozása: életének utolsó nagy alkotása, művészetének méltó betetőzése.

Vincent d’Indy szerint Beethoven és Wagner géniusza találkoztak César Franck e szimfóniájában. Ezen a helyes megállapításon keveset változtatott a bemutatón jelen volt Gounod-nak az a kijelentése, hogy ez a szimfónia ékesen szóló bizonyítéka a szerző tehetetlenségének.

Bemutatója idején föltünést keltett a zenei világban és pedig külsőségeinek ama „szokatlanságá”-val, hogy csak három tételből áll és ez a három tétel — közös tematikájú.

Első tétele: szonátaforma. Három témájának rendkívül gazdag fantáziával készült kidolgozása mutatja, hogy a poéta Franck mennyire ura a technikának.  A Szép érdekében néha átlépi a „grammatika”szabályait és pedig olyan művészi leleményességgel, hogy később Dukas, d’Indy és Debussy ezzel a mozgási szabadsággal tovább dolgozva elérkeznek a mai legújabb francia muzsikához, amelynek tehát — César Franck volt az ősapja. 

A második tétel — szomorú románc; fájó emlék a tovatűnt ifjúság korából. A vonós-zenekar, hárfa, angolkürt és klarinét csodálatos együtteséből keserű rezignációval hangzik fel a sajgó lélek komor gyászmuzsikája.

A harmadik tétel elemzési részében felvonul előttünk a különböző tételek közös témaanyaga, hogy azután impozánsan fölépített fináléval záruljon a halhatatlan alkotás.

A ZENE, 1927. november 15. (IX. Évfolyam, 4. szám)
 

35   Ardelao • előzmény34 2017-11-08 10:27:25

Képtalálat a következőre: „César Franck”

César Franck orgonál

34   Ardelao 2017-11-08 09:58:34

 

127 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el CÉSAR FRANCK belga-francia zeneszerző (1822. december 10 – 1890. november 8).

A belgiumi Liêgeben született 1822. december 10-én. Francia volt; annak vallotta magát nemcsak ő, de már atyja is.

Szülővárosában végzett zenei előkészületek után a párisi Konzervatóriumba került, hol Zimmermanntól zongorát, Lebornetól ellenponttant és Benoisttól orgonát tanult. Klasszikus zenén nevelődött, s született tehetség volt a zenei polifóniában. Ehhez járult még fölényes orgonajátszó technikája és zseniális készsége a rögtönzésben. Miután 1840. július 19-én, a Konzervatórium fugaversenyén első díjat nyert, a következő évben az orgonajáték versenyén is sikerrel vett részt. A verseny négy feladatot jelölt ki: egy megadott gregoriándallamot harmonizálni, egy orgonadarabot pedál-résszel bővíteni, fugarögtönzés, végül egy szabad téma fantáziálása szonáta formában. Franck szenzációsan oldotta meg feladatát.
1843-ban végleg Párisban telepedett meg, mint zenetanár. Fokozatosan emelkedvén, 1859-ben a Szt. Clotild Bazilika állandó orgonistája, majd 1872-ben—Benoist utódjaként, — a Konzervatórium orgonatanára lett. E két évszám Franck életének két sorsdöntő pontja.

A magánéletben, — szokásaiból és külsejéből ítélve, — becsületes nyárspolgár volt. Aki azonban közelebbről megismerte, önzetlen tisztelője és rajongója lett. Fiúi szeretettel vették körül tanítványai «Pѐre Franck»-ot; azt az embert, akiről a többség nem akart tudomás venni. Ő mégis békével tűrte mellőztetését, mert többre tudta tartani a művészetet jövedelmező mesterségnél. Befolyásának és munkásságának kettős iránya volt: művészi és erkölcsi. Magasztos feladatnak tartotta a nevelést, s mindvégig azon munkálkodott, hogy tanítványaiból értékes muzsikus-generációt neveljen. Mint beigazolódott, fáradozása nem volt hiábavaló. Nagy fontosságú fordulat volt a Société Nationale megalakulása, mely végre neki is megadta a szólásjogot.

Halálos ágyához — kifejezett óhaja értelmében — csak a St. Clotild Bazilika plébánosa jött el, s adta fel neki az utolsó kenetet. Az a plébános, aki annyiszor hallotta csodálatos improvizációit és korál-játékait. 1890. november 8-án halt meg a meleg-szívű lelkes nevelő.   

César Franck élete arra az időre esik, amikor Franciaországban az opera egyoldalú és túlzott kultusza lehetetlenné tette más műfajok érvényesülését és fennmaradását, s így az ő munkássága életében nem talált tágabb körű elismerésre. Eszméi és eszményei azonban, melyek messzebb értek a képzelet határainál, olyan lelki tulajdonságokkal és vigasztaló tudattal kárpótolták, mellyel csak Isten kiválasztott lángelméi rendelkezhetnek. Szavakkal ki nem fejezhető lelki tulajdonságok ezek, melyekről Franck csak a zene nyelvén szól. Zenéjéből gyermeki hitének hangja hallik, máskor megfejthetetlen misztikuma árad, melynek a legsötétebb mélységekből a legmagasabb megdicsőülésig szárnyaló útját nem mindenki képes követni. E lelki megközelíthetetlenségében rejlik belső tekintélye. Zenéje arisztokratikus, mely nem mindenki számára íródott; abszolút, mert minden ábrázolástól, matériától mentes.

A legtalálóbb vélemény, melyet Emmanuel Chabrier mondott Franck magas személyiségéről, Vincent d’Indy idézetéből ismeretes: «Ő maga volt a megtestesült zene.» Ez azt jelenti, hogy egyes műveivel egymagában is foglalkozhatunk anélkül, hogy a mű megértéséhez szerzőjét,  az embert, külön kellene tanulmányoznunk. Franck minden műve élethű önarckép.  Egyéniségének jellemvonásai, melyek műveiben mind feltalálhatok: őszintesége, jó lelkiismerete, becsületessége, s tüntető kitartása minden mellett, ami gyöngéd és nemes.

Amit minden művészetnek szolgálnia kell, azt ő mindig szem előtt tartotta; hű maradt eszmény képéhez: belső vízióinak mindig háttere, egyben tárgya volt a halvány Krisztus arc. Franck valami megtisztult távoli magaslatról nézi az emberi érzelmeket, s úgy szólaltatja meg azokat a zene világnyelvén. Képtelen volt a bűnt és perverzitást zenéjével kifejezni; ő a művészet és a gondolkodás magasabb régióiban nyilatkozik meg. Mélységesen keresztény; zenéje őszinte, gyermeki hitét tolmácsolja, de szabadon gondolkodik és művészi törekvéseinek nem akar határt szabni.

Az új, romantikus-harmonikus nyelvet Franck mesterien oltotta bele Bach polifon technikájába. Fontos kifejező eszköze a kromatika, mellyel tág harmóniai szerkesztésének ad összefogó erőt. Hívei korának Bachját látták benne; de bármennyire nagyszabású volt is építkezésében, nem ismerkedett meg eléggé a német mesterek formáival, s ez magyarázza azt, hogy a szonátaformát nem tudta teljesen magáévá tenni. Az emiatt érezhető kisebb zökkenőket a ciklikus műforma motívumvonalával igyekezett áthidalni. Hangszerelése néhol külsőségekben hiányos, bátortalan, amiből erősen kiviláglik, hogy nem a nagyzenekar volt legszívesebben használt kifejező eszköze. Érdemei közé tartozik sokszor megkapóan tiszta instrumentális gondolkodása (a dallami elgondolás magában hordja hangszerelését).  Csodálta Liszt zenéjét s benne grandiózus páthoszát, a maga számára azonban az egyszerűbbet, de bensőségesebbet választotta. Volt idő, amikor a wagneri zene őreá is hatott, (vonósnégyese), mégis az ő iskolája törte meg az utánzók pünkösdi királyságát.

Életének utolsó tizennégy éve volt a legtermékenyebb; ez időben alkotta legnagyobb művét — «Les Béatitudes» — mellyel utat nyitott a szimfonikus művészetnek Franciaországban.

Az egész párisi zenei újkor a Franck-iskolából indult ki, s napról-napra igazolja, hogy törekvései újak, iránya helyes, s bár régi alapokra épült, eredeti és egyéni voltánál fogva, maradandó!
 

HUZELLA ELEK*

A ZENE, 1937. december 1. (XIX. Évfolyam, 4-5. szám)

*Huzella Elek (1915-1971) zeneszerző.

(Megj., A.)

33   Ardelao 2017-04-22 00:49:49

[César Franck (1822-1890)
„A francia Bach”

„Ki ne ismerné közületek Bachot, a lipcsei Tamás-templom egykori orgonistáját, az ellenpontozó művészet utolérhetetlen mesterét, az orgonafugák, a Brandenburgi versenyművek, a passiók s az invenciók hatalmas erejű alkotóját? Ám, ha a „francia Bachról” beszélünk, aligha találnánk el, hogy a múlt század második felében élt nagy zeneköltőről César Franckról van szó.
120 esztendővel ezelőtt, 1822-ben született César Franck. (1942-ben íródott az újságcikk, megj. A.) Tulajdonképpen nem is francia, hanem belga. Még életének külsőségeiben is mennyire hasonlít a német Bachra! Elmélyült magányban él, egyszerű orgonista a Szent Klotild templomában. A zajos sikerek épp úgy elkerülik háza táját, mint a lipcsei mesterét. Első műveivel nincs semmi sikere. Egy ideíg visszavonul a zeneszerzéstől s csak hajlottabb éveiben veszi elő ismét a tollat s a kottapapírt. Csak élete második felében kezdik lassan észrevenni a 1890-ben bekövetkezett halálakor fedezik fel a kortársak, hogy igazi mestert, minden megbecsülésre érdemes alkotót temetnek.
Miben rejlik Franck nagysága? Miért neveztük őt > francia Bachnak?<
Tudnunk kell, hogy Franck működése a zenei romantika leghangosabb idejére esik: Wagner mindent elsöprő sikereinek évtizedeire. A világ betelt a wagneri zenedrámával s a kor zeneszerzése Wagner eszményeinek hatása alatt áll. Történnek ugyan kísérletek, hogy a külsőséges – elsősorban irodalmi – hatásokkal dolgozó wagneri zene helyett a frissebb hatású népzene, vagy pedig a régibb korok muzsikája felé vezessék a zsákutcába jutott zeneszerzést, de ezek a kísérletek elszigeteltek. Csak később, a századforduló táján jelentkeznek átütő erővel Debussy, Bartók, Kodály, Sztravinszkij muzsikájában.
Egyelőre, César Franck idejében, a német zene egyeduralma tart. Különösen érzi ezt az elnyomatást a francia zene. Ekkor mutat rá Franck az ellenpont világára, Bach zenéjére s az ellenpontozó művészet jogaiért száll síkra. De Franck nem tud szabadulni a kor harmóniai elképzeléseitől, s a bachi művészet alkotómódjával alapjában véve utóromantikus jellegű műveket ír. Gyökereivel Bachhoz kapaszkodik, egész szellemisége azonban testvéribb kapcsolatokat mutat Brahmsszal vagy Schumannal. Zenéje mégis továbbhaladást jelent két szempontból: felhívta a figyelmet a régebbi zene fontosságára s a harmóniai újításai, festői hatású színakkordjai már Debussy-korszak harmóniai vívmányait vezetik be.
Százhúsz esztendőn áttekintve azt mondhatjuk, hogy a mai értékelésünk szerint César Franck tisztelt és fontos helyet tölt be az európai zene történetében. Két korszak határán áll művészete, egyforma erővel kapaszkodik meg a múltban és a jövőben. Nem minden műve maradandó, de oratóriumai közül a >Nyolc boldogság,< jó néhány orgona és zongoradarabja, híres hegedűszonátája s a vonósnégyese mindenkor élő, igazi muzsika marad!”

Írta: Raics István (1912-1986)
Költő, műfordító, író, zenekritikus, zongoraművész.
Megjelent: „Zenei Szemle” c. folyóiratban, 1942.

Egy említésre méltó remekműve:
Franck: Sinfonie d-Moll
32   Búbánat 2013-11-08 10:48:25
Ma délelőtt a Bartók Rádió műsorán

10.00 – 12.00 Hang-fogó

1. Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára (Nigel Kennedy, Lynn Harrell), 2. Debussy: Prelűdök - II. kötet - a) Köd, b) Holt levelek, c) A bor kapuja, d) A tündérek bájos táncosnők, e) Hangák, f) Lavine tábornok, a bohóc, g) A kihallgatások terasza holdfényben, h) Ondine, i) Hódolat Pickwick úrnak, j) Kanopusz, k) Váltakozó tercek, l) Tűzijáték (Alekszej Ljubimov - zongora)

3. Franck: A-dúr mise Op. 12

Km.: a Debreceni Kodály Kórus

Vezényel: Kamp Salamon

Szólót énekel:

Bódi Mariann – szoprán
Wendler Attila – tenor
Rácz István – basszus

km. Karasszon Dezső - orgona, Kocsis Andrea - hárfa, Molnár Zsolt - gordonka, Nagy Ferenc – nagybőgő

A mikrofonnál: Schaefer Andrea
Szerkesztő: Bánkövi Gyula
31   Andris 2010-11-22 13:05:09
Hallgattam még pár felvételt orgona-(Piece Heroique; Grand Pièce Symphonique; Prelude, Fugue and Variations) és zongoradarabokból(Prelude, Chorale and Fugue; Prelude, Aria and Finale), illetve meghallgattam a hegedűszonátát is. Mind nagyszerű mű, de külön kiemelném a hegedűszonátát, mert zseniális! Szóval most már bátran kijelenthetem, hogy Bruckner és Brahms mellett Franck is az egyik kedvenc zeneszerzőm.
Ja, és jó a mai Momus játék kérdés, kíváncsi vagyok a megfejtésre :) .
30   Andris • előzmény29 2010-11-10 23:15:48
Amúgy erről a felvételről beszélek:
http://ecx.images-amazon.com/images/I/61XoJhc1ziL._SS400_.jpg
Nehéz egyébként megfogalmazni, miért is tetszik ez a felvétel jobban, mint Chaiillyé. Mert mindkettő nagyon szépen meg van formálva, csak úgy érzem, hogy Chailly lassú tempóját már nem bírja idegekkel a zenekar, ezért egy-két részlet elvész.
Ha jól vettem észre, a Szimfónián kívül a Szimfonikus variációkat és a Hegedűszonátát tartják a fő műveinek, meg még azért az orgonadarabokat.
29   Andris • előzmény27 2010-11-10 23:04:32
Egyelőre Tortelier felvétele a király nálam, de Chailly is jó. Dutoit és López-Cobos érdekelne még.
28   Sipi • előzmény23 2010-11-10 10:02:20
Monteux sem lehet rossz...
27   Sipi • előzmény14 2010-11-10 10:00:36
Sajnos amit én tudok ajánlani, az többnyire hangminőségben nem felelne meg.
Az első még talán: Thomas Beecham lemeze jó és az Amazonos értékelők is nagyra tartják.
Furtwängler felvétele 1945-ből a Bécsi Filharmonikusokkal nagyon jó, de még a háborús felvételeket tekintve is gyenge hangminőségű.
Az Allegretto tételből Mengelberg 1940-es felvételétől (a Concertgebouw Zenekarral) még nem hallottam szebbet, de a két szélső tétel még szerintem is "túlinterpretált".
26   Andris • előzmény22 2010-11-10 00:06:57
Ebben a misében van a híres Panis Angelicus, ugye?
25   Andris 2010-11-09 19:36:37
http://www.klassika.info/Komponisten/Franck_C/wvjh.html
Írt egy másik szimfóniát, még 18 évesen. Sehol nem találtam belőle felvételt :( .
24   Andris 2010-11-09 19:35:42
Az elmúlt napokban csak Franckot hallgattam, íme a termés :) :
-Szimfónia: Chailly és Tortelier felvételét hallgattam meg. Chailly lassú (néhol már túlságosan is) tempója nekem jobban bejött, mégis inkább Torteliert választanám. Még egy fokkal jobban ügyel a hangzásarányokra, mint Chailly, minden részlet hallható (nyilván ez a keverésnek is köszönhető), és szerintem a BBC Filharmonikus Zenekar szebben/jobban játszik, mint a Concertgebouw. Érdekes, hogy a gyors tempók ellenére mély, tartalmas az előadás.
-Szimfonikus variációk: a fent említett 2 karmesteren kívül Karajannal hallgattam még meg. Sajnos Herbertnél ugynaz a baj, mint a szimfóniájánál: a hangminőség nem túl jó. Amúgy itt Chailly nyer, Tortelier BBC Zenekara itt nem olyan jó, mint a Szimfóniában, Bolet pedig több érzéssel zongorázik, mint Lortie.
-Les Eolides: Masur és Tortelier egyformán jó. Eléggé impresszionista a mű (amit én nem igazán szeretek), ettől függetlenül jó kis szimfonikus
költemény
-Les Djinns: nagy kedvenc lett már 1 hallgatás után is! Hatalmas mű, iszonyat hangulata van. Ashkenazy vezényel és zongorázik, az előadás kicsit kapkodós, de jó.
-Psyché: Ez is Ashkenazyval van meg, ez a mű tetszett legkevésbé, nálam nem túl nyerő (túl impresszionista :) )
-Le Chasseur maudit: Tadaaki Otaka/BBC National Orchestra of Wales. Ez még talán a Djinnsnél is jobb. Zseniális mű!
23   sphynx 2010-11-07 11:30:26
szöveg,amire kattintani lehet
22   Búbánat 2010-11-07 10:32:07
Az egyházzenében különleges helyet foglal el Franck A-dúr miséje. Ezt a különben nagyon ritkán hallható alkotást sugározza ma este a Bartók Rádió egy másik remekmű mellett:

21.15: Az emberi hang dicsérete
Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai
Szerkesztő: M. Katalin

1. Cherubini: c-moll Requiem (Budapesti Kórus - karigazgató: Forrai Miklós - és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lamberto Gardelli)

2. Franck: A-dúr mise (Bódi Mariann, Wendler Attila, Rácz István - ének, Karasszon Dezső - orgona, Kocsis Andrea - hárfa, Molnár Zsolt - gordonka, Nagy Ferenc - nagybőgő, a Debreceni Kodály Kórus, vezényel: Kamp Salamon)
21   Spangel Péter • előzmény19 2010-11-02 22:13:08
Balszerencse.
20   Spangel Péter • előzmény18 2010-11-02 22:12:18
Gardelli születésének évfordulóján, a jövő hét elején az mr egy 1993-as felvételt vesz elő, ahol Gardelli a miskolci zenekar élén Schubert és Franck szimfóniát vezényel.
19   Momo • előzmény18 2010-11-02 22:10:39
nem, nem volt szerencsénk egymáshoz... :-)
18   Spangel Péter • előzmény17 2010-11-02 22:09:23
Nekem megnyitotta.
Szégyen, a művet még nem hallottam.
Játszottad már?
17   Momo • előzmény16 2010-11-02 21:56:05
nem nyit meg semmit a link...?
16   macskás • előzmény15 2010-11-02 18:44:18
Ezt az üreset én is igen kedvelem:))
15   Momo • előzmény14 2010-11-02 14:49:39
Én - legalábbis egyelőre - ezt szeretem legjobban.
14   Andris 2010-11-02 12:08:26
Valaki tud ajánlani egy tényleg jó felvételt a Szimfóniából? Egyszerűen eddig egyik sem jött be teljes mértékben. Karajan felvétele lenne a legjobb, de 10-15 évvel később kellett volna felvennie, akkor talán jobb lenne a hangminőség (apropó: Herbert von csak egyszer vette fel? Mert 2 cd-t találtam az Amazonon, de szerintem azok ugyanazt a felvételt tartalmazzák). Most majd Chaillyt fogom meghallgatni, jónak tűnik.
13   Spangel Péter • előzmény12 2010-11-02 09:34:17
Szegény kottatartó... :-)))
Egyébként mindenért a hisztis a felelős.
12   zalbarna • előzmény11 2010-11-01 13:13:50
Egyszer egy igen indulatos, temperamentumos ( hisztis?
szoprán éneklé eme Panis Angelicus-t egy esten. Történt, hogy a számhoz feleslegessé vált dolgokat ( engem és a kezembe nyomott tömör-fa és vas két mázsás kottatartót) kituszkoltak a háttérfüggöny mögé, plusz, hogy ne zavarjak, az ott lévő lépcső tetejére küldtek..
A mű csúcspontján azonban, mikor a szoprán arcán földöntúli mosollyal a legmagasabb kitartott hangnál hengerelte a közönséget, a kezemben a kottatartó feje leesett és éktelen csörömpöléssel lebukdácsolva a lépcsőn begurult a színpadra..
Emberek ! Azokat a pillantásokat sosem fogom elfelejteni..Aztán, mikor kijött a szoprán és rámnézett...hát mit mondjak, azóta futok...
11   Heiner Lajos 2010-11-01 12:54:30
Franckó, mennyire a zeneszerzőről szól a topic.
10   zalbarna • előzmény9 2010-11-01 12:47:34
Ez a poén jólesett....:)))))
9   johanna • előzmény8 2010-11-01 12:36:49
Az is, hogy Stingnek mennyivel jobb a hangképzése...
8   daunerni • előzmény4 2010-11-01 12:05:56
ez is megrendítő :-)
7   Spangel Péter • előzmény6 2010-11-01 11:31:30
Forralt tejecsként jutalmul a cicusnak. :-)))
angelicus - jogos
6   macskás • előzmény2 2010-11-01 10:13:41
Mit widorkocc itten?
Az egyik pánikol, a másik vidorog:)
5   macskás • előzmény4 2010-11-01 10:11:19
angelicus
mint ci-cus
4   Spangel Péter • előzmény3 2010-11-01 08:36:07
A Panis angelikust többször énekeltem kórusban, egyszer Szabó Miklós adta a tenorszólót, nyolcvan fölött, megrendítően.
3   Spangel Péter • előzmény2 2010-11-01 08:33:45
Gardelli dirigált egyszer egy Cézar Franck szímfóniát Budapesten, ha jól emlékszem, 1993 novemberében, Schubert nagy szimfóniájával egy programban.
2   Kúp Flóris 2010-11-01 01:14:14
Na máris 1 nem Franck -
ó
Widor :)))
1   Kúp Flóris 2010-11-01 01:10:08

tt: [url]http://www.youtube.com/watch?v=ccj4PCzS0r4&feature=related;

M° Ivan ?
Ronda play
(C.M.)
vagy
Widor
Toccata[/url]
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Eveline Meier (hegedű), Gonda Katalin (zongora)
Fülei Balázs (moderátor)
"Hangulat Junior"
GRIEG: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, Op.45

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

a Shanghai Conservatory of Music hallgatói
"Operavizsga-Fesztivál"
XU JIANQIANG: Tang Xianzu

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mészáros Zsolt Máté (orgona)
Staszny Zsófia (szoprán), Hajnóczky Bence (basszusgitár)
a Zeneakadémia hallgatóiból alakult zenekar
Vezényel: Kiss Boldizsár
"Mészáros Zsolt Máté orgona-diplomakoncertje"
MARCHAND: Grand Dialogue
J.S. BACH: c-moll passacaglia, BWV 582
REGER: II. (d-moll) orgonaszonáta, op. 60 - I. Improvizácó
TOURNEMIRE: Improvizáció a Victimae paschali laudes dallamára
MESSIAEN: Pünkösdi mise - IV. A madarak és a források, V. A Lélek fuvallata
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: IV. zsoltár
MOLNÁR VIKTOR: Concerto in Pop-tonality, Op.10

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nils Mönkemeyer (brácsa)
Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
SCHUBERT: c-moll vonósnégyes-tétel (Quartettsatz), D. 703
BEETHOVEN: 15. (a-moll) vonósnégyes, Op.132
BRAHMS: 2. (G-dúr) vonósötös, Op.111
A mai nap
született:
1728 • Niccolo Piccinni, zeneszerző († 1800)
1928 • Pilar Lorengar, énekes († 1996)
1934 • Marilyn Horne, énekes
1946 • Katia Ricciarelli, énekes
elhunyt:
1886 • Amilcare Ponchielli, zeneszerző (sz. 1834)
1891 • Léo Delibes, zeneszerző (sz. 1836)
1957 • Arturo Toscanini, karmester (sz. 1867)