vissza a cimoldalra
2018-09-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Ilosfalvy Róbert (811)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2889)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1064)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4335)
Palcsó Sándor (227)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Prokofjev, Szergej (-zéta-, 2009-12-17 22:37:42)

   
103   Héterő 2018-04-27 23:29:39

Szergej Prokofjev: A három narancs szerelmese  -  Zaljubljen u tri naranče

          Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház
                2018. június 13. szerda 19:00 h

                   Bartók Plusz Operafesztivál

102   Búbánat 2018-04-27 11:37:57

Szergej Prokofjev Budapesten

Muzsika, 1959. július (7. szám)


A magyar koncertélet — máig megíratlan — történetének egyik kétségkívül érdekes fejezete századunk világhírű zeneszerzőinek budapesti szereplése, személyes fellépése. Közöttük is kiemelkedő helyet foglal el Szergej Prokofjev három budapesti hangversenye. Ő volt az egyetlen szovjet zeneszerző, aki a két háború között Magyarországon vendégszerepelt.
1931-ben, amikor először járt nálunk — már világhírű komponista. A budapesti közönség azonban csak kevés művét ismeri. A Filharmonikusok Dohnányi Ernő vezényletével 1927-ben előadták aHárom narancs szerelme”-szvitet, hegedűversenyét pedig Szigeti József mutatta be.
Szergej Prokovjev első budapesti szereplésére 1931 március 21-én került sor a Zeneakadémián. Kettős minőségében ismerte meg ekkor a magyar közönség: mint zeneszerzőt és zongoraművészt.

Tóth Aladár így ír a hangversenyről:
Prokofjev a mai zenének Sztravinszkij mellett kétségkívül legkimagaslóbb alakja. Sztravinszkij azonban a hatásos beállítások embere, fürgébb, mozgékonyabb szellem. Hamarabb is alkalmazkodott Párizshoz. Prokofjev Párizsban sem lett franciább, mint amilyen hazájában volt. Ez a művész csupa alázat! Ezért nagyon örülünk, hogy Prokofjev megtisztelt bennünket és az Akadémián zongora-est keretében bemutatkozott a budapesti közönségnek".

A kritikus a továbbiakban az elsőrangú virtuózt méltatja. Tóth Aladár szerint Prokofjev saját műveinek megszólaltatásában a legragyogóbb.

Lányi Viktor Muszorgszkij művének („Egy kiállítás képei") előadását emelte ki, az előadó saját kompozíciói közül a „Toccata"-t és a „Prélude"-öt tartotta a leghatásosabbnak.

E kiváló kritikusok méltató sorain túl azonban a sajtóban nem kapott kellő teret a hírneves szerző budapesti fellépése. Pedig ha ebben az időben művészeti világ nagyság érkezett Budapestre — aki esetleg nem is volt Prokofjev mértékével mérhető — előzetes beharangozó riportok sora hívta fel a közönség figyelmét a várható eseményre. Az ilyen beszámolókból nem hiányoztak még a nyilvánosság elé éppen nem tartozó, intim vonatkozások sem. Most nem így történt. Prokofjev jöveteléről mélyen hallgatott a sajtó. Az első alkalommal csaknem hogy „inkognitóban" járt nálunk. Sajtófogadás sem volt. Prokofjev sikerét csak kelletlenül vették tudomásul és a mellette kiálló kritikusok recenzióit — a napihírek sorába, az időjárás és a vízállás-jelentések közé „tördelték". Valóban Prokofjev művészetének intenzív kisugárzására, egyéni szuggesztivitására volt szükség ahhoz, hogy a „rosszindulatú semlegességnek" ezt a közöny-falát keresztültörje. A közönségre és a szakemberekre azonban roppant nagy hatással volt Prokofjev szereplése.

Koncertje után lelkes taps búcsúztatta a rendkívül szerény és rokonszenves muzsikust.

Az első fellépés nagy sikere után budapesti koncert-rendezők újabb vendégfellépésre hívják. Következő szereplése 1935. január 7-én a Filharmóniai Társaság koncertjén zajlott le az Operaházban. Prokofjev III. C-dúr zongoraversenyét játszotta, a műsor második részében pedig a karmester szerepében is bemutatkozott; „Chout" című balettszvitjét vezényelte. (Az első részben Rékai Nándor vezényelt.)  Valamennyiünk számára emlékezetes marad, hogy a világhírű komponistát és előadóművészt a közönség milyen hatalmas ovációval fogadta és ünnepelte.

Tóth Aladár a hangversenyről írt kritikájában beszámolt arról, hogy világhírű művészt ünnepelt a közönség Prokofjev személyében, aki mint zongoraművész hihetetlen technikai és muzikális fölénnyel oldotta meg a legrafináltabb feladatokat. A nagysikerű koncerten a karmester és zenekar is kiválót nyújtott.

Lányi Viktor szerintProkofjev virtuóz, ha zongorázik, ha vezényel és virtuóz akkor is, ha komponál". A zongoraversenyről a következőket írja: „Félelmetes ritmikai és dinamikai mutatvány hatását tette ránk a szerző előadásában most bemutatóit zongora-versenye, amely egyébként a legjobb oldalról mutatja be Prokofjev zeneszerzői képességeit."
Ez alkalommal sajtófogadás is volt, amelyen az újságírók sokféle kérdéssel ostromolták a világhírű muzsikust.  

Bartókról is szó esett.
A szovjet muzsikusokmondotta a zeneszerző — ismerik és nagyra értékelik Bartók művészetét. Játsszák is nálunk, de sajnos nem eleget..."

A próbák, összejövetelek arra is módot adtak, hogy a magyar szakemberek közelebbről megismerkedjenek Prokofjevvel, az emberrel is. Kun Imre, a hangverseny rendezője (jelenleg a rádió munkatársa), így emlékezik erről:Én, mint koncertrendező sok világjáró művésszel érintkeztem. Sztravinszkij és Ravel, akik körülbelül ebben az időben jártak nálunk, egyáltalán nem tűntek ki szerénységükkel. Viszont Prokofjev egyszerűségével, közvetlen magatartásával mindenki rokonszenvét megnyerte."

A következő évben ismét Budapesten hangversenyezett Prokofjev. Most mint kamarazenész hódította meg a közönséget. Két nappal előbb érkezett, hogy partnereivel, Kerpely Jenővel és Országh Tivadarral próbálhasson. Országh Tivadar, a kitűnő hegedűművész ma is élénken emlékszik Prokofjevvel való találkozására:

„Kerpely Jenővel együtt nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy a híres szovjet mester bennünket kért fel a hangversenyen való közreműködésre. Az „Öt melódiát" játszottam, Kerpely a gordonka-zongora szonátában működött közre. Koncert után vacsora volt a Dunapalota szállóban és ezen Prokofjev is megjelent. Francia nyelven folyt a társalgás. Prokofjev hosszú ideig élt Párizsban és kiválóan beszélt franciául. Közvetlen hangon beszélgetett és aziránt érdeklődött, milyen körülmények között élek. Én akkor „kinevezetlen tanár" voltam és említést tettem nehézségeimről. Megkérdezte, hogy miért nem megyek a Szovjetunióba, ott megbecsülik a művészeket. Mondtam, hogy családi okok miatt nem mehetek. Ez a kitűnő művész és őszinte, érdeklődő ember nagy hatást tett rám . .."

A harmadik Prokofjev-hangversenv 1936.. február 26-án zajlott le a Vigadóban. Az estnek nagy sikere volt.

A Budapesti Hírlap így számolt be a koncertről :
„A műsor, amelyben régi és új művek váltakoztak, érdekes képet adott Prokofjevről és fejlődésének útjáról. Prokofjevnek megvan a maga határozott önálló lénye, amely az alkotás anyagát önmagából meríti. Ez az egyénisége s ez: fiatalos erőtől duzzadó, természetes és közvetlen... Lírai oldala főképpen a dallamvonalak előkelő és kifejező szépségében nyilatkozik meg, mint a Balladában vagy a hegedű-zongorára írt „Öt melódia" sorozatban. De a legfontosabb, a mű lelke mindenütt: a ritmus. Ez a ritmus néha nyugodt szívdobogás, mint a Nagyanyó meséjében, néha lázas extatikus érverés, mint a Suggestion Diabolique-ben, amely zongoraszerűség szempontjából is remek. Alig lehetne ezeknek a szerzeményeknek tökéletes előadására rátermettebbet elképzelni, mint Prokofjevet, a zongoraművészt. Billentéskultúrája, virtuozitása elsőrangú . .."

A nagy szovjet művész tehát áttörte azt a falat, amit a hivatalos elzárkózás emelt közé és a magyar közönség közé. Igaz, lehetőségei — mindössze három koncerten lépett fel — nem voltak nagyok, de mégis elegendőknek bizonyultak arra, hogy a Horthy-korszak éveiben megmutassák a szovjet művészet magasrendűségét és erejét.

/Somogyi Vilmos/

101   Ardelao 2018-04-27 01:24:29

A  127 éve született

Szergej P R O K O F J E V emlékére

 

«ÖNÉLETRAJZ»

[Részlet]

… […] „A régi naptár szerint április 11-én jöttem a világra (1891), szerdai napon, hajnali 5 órakor: az év századik napján. Az új időszámítás szerint április 11-e április 23-ának felel meg – és nem 24-ének, ahogy egyesek tévesen számítják.”[…]…

 

― … „Gyermekkorom óta vonzódtam az íráshoz, ész szüleim még táplálták is bennem ezt a hajlamot. Hatéves koromban már komponáltam. Hétesztendősen meg-tanultam sakkozni, akkor szereztem egy füzetet, és jegyezni kezdtem a játszmákat – a legelsőt is, amelyben négy lépés után mattot kaptam. Mikor kilencéves lettem, ólomkatona-hadtörténetet írtam veszteséglistával és a csapatok átrendezését rögzítő ábrákkal. Tizenkét-éves koromban felfedeztem, hogy a zenetanárom naplót vezet. Ezt nagyszerű dolognak találtam, s magam is megpróbálkoztam vele, persze a legnagyobb titokban; nemegyszer a vécében körmöltem az eseményeket. Egy szép napon aztán anyám vaskos, keményfedelű füzettel ajándékozott meg, s azt mondta:

― Szergusecska, ebbe írj bele mindent, ami eszedbe jut, nehogy bármi is feledésbe merüljön.

― Így örökítettem meg színdarabjaimat, a gólyalábon járás versenyeredményeit, a hadihajók harci hatásfokára vonatkozó számításokat és egy általam kreált ábécét, (Utóbbit azért, hogy naplómat rejtjelezni tudjam!)

― Ez így ment fél évig, aztán beleuntam. Tizenhárom éves koromban konzervatóriumi növendék lettem, s ez annyi új élménnyel és kapcsolattal járt (annak előtte szinte még barátaim sem voltak), hogy ismét nekiveselkedtem a naplóírásnak. De megint hamarosan felhagytam vele, mert nem győztem az események lejegyzését. Akkoriban már fel-feltünedeztek a konzervatóriumbeli kislányok is, s nekem irtózatosan fontos volt, hogy semmiről se maradjak le.

― Nagyjából ez idő tájt kezdtem megőrizni a nekem címzett leveleket és saját írásaim fogalmazványát vagy másolatát, s időrend szerint csoportosítva évenként rendeztem valamennyit.

― Huszonegy éves voltam, mikor elolvastam Rimszkij-Korszakov Krónikáját s Csajkovszkij nagy életrajzát; s mivel zeneszerzőnek éreztem magam, aki iránt máris érdeklődnek az emberek, elhatároztam, hogy annak idején is megírom majd az autobiográfiámat. Valaki azt mondta nekem:

― Ha rajtam állna, minden jelentős embert köteleznék rá, hogy önéletrajzot hagyjon hátra.

― Eltöprengtem: nekem anyagom van hozzá – most már csak jelentős emberré kell válnom. És gondolatban megfogadtam: negyvenéves koromra annyit komponálok, hogy jogom legyen a pihenésre – s akkor majd nekiláthatok az életrajzírásnak. De íme, negyvenéves koromra eltűnt már belőlem az ifjúi önhittség, higgadtabban nézem az életet, s felmerül bennem a kérdés: mire jó az, ha ilyen sokat és ennyire terjengősen beszélek magamról? Manapság már nem érdekel a naplóírás, és az egész önéletrajz-írási kedv is magamagától eltűnt.

― De mitévő legyek a rengeteg nyersanyaggal? Hagyjam parlagon heverni? Vagy dobjam ki valamennyit? Meglehet, Gogol nagysága éppen abban rejlik, hogy elégette a kéziratait. Pontosabban: nem az képes-e remekműveket alkotni, aki szemrebbenés nélkül kész megsemmisíteni keze munkáját, ha létjogosultságát illetően cseppnyi kételye is támad? Így tépelődtem egy darabig.

― Aztán – győzött két érv. Az egyik: életemnek voltak bizonyos eredményei, önéletrajzom tehát még hasznára is válhat valakinek.

S a másik: sok kivételes emberrel találkoztam – a róluk szóló mondanivalóm pedig bizonyára érdekes lehet.” […]….

 

Szergej Prokofjev: «Önéletrajz»

Fordította: Kerényi Mária

Zeneműkiadó Budapest

1981.     

100   Ardelao • előzmény99 2018-03-05 19:03:07

 

«MENTEGETŐDZŐ ELŐSZÓ» 

… […] „Honnan is kezdjem? – mosolyogtató kérdés, akár a régi anekdota:

Milyen csodálatosan játszottam ma! – fordul az egyszeri művész a barátjához. – Gyönyörűen szárnyalt a dallam, pompásan sikerültek a futamok!

Hosszasan beszél, vagy negyedórát, aztán zavarba jön és felkiált:

Már megengedjetek, de igazán nem illő, hogy folyton magamról szónokoljak. Beszéljünk másról. Most ti meséljetek valamit – hiszen ott voltatok a teremben! Mondjátok el például, hogy ti milyennek találtátok a mai hangversenyemet!

Ez az anekdota jutott eszembe, mikor nekiültem az életrajzírásnak. Érdemes-e önéletrajzot írni, méghozzá jó hosszút? Hát persze, hogy nem érdemes. Csak az a baj, hogy ha én nem írom meg, megírja más, mégpedig felibül-harmadábul. Hetet-havat összehordanak majd, persze a lehető legjobb indulattal. Hogy úgy mondjam: jóhiszemű tévedések sorozata lenne az ilyen könyv – nem szánt szándékkal, hanem, mert az adatok elégtelensége miatt logikai feltevésekre alapozódnék.

Végtére ha így lesz is, hát legyen. Nem olyan vészes az egész, és ettől még a zeném sem lesz rosszabb. De van itt valami más is. Elég sok anyagot őrizgetek – naplókat, leveleket, jegyzetfüzeteket: márpedig ezeket sehogy sincs szívem kiszórni az ablakon. Feldolgozásukban nagy előnnyel rendelkezem: sok olyasmit látok meg a sorok között, amit egy életrajzíró – legyen bár a legjobb barátom – soha észre nem venne. Teszem azt, ha valamivel nem boldogultam, azt írtam a naplómba: nem megy – hát pokolba vele! De valójában a szívem vérzett miatta. Vagy például lejegyetem valamilyen beszélgetést. Most, hogy végigolvasom, visszaemlékszem a körülmények teljes láncolatára is, ami jóval érdekesebb, mint maga a párbeszéd.

Lássuk csak: hogyan is gyűlt össze ez a rengeteg anyag? […]……”

 

Így kezdi Szergej Prokofjev az érdekfeszítően megírt kedves, néhol mulatságos „Önéletrajz” című könyvét.

 

Szergej Prokofjev: „Önéletrajz”

Zeneműkiadó Budapest, 1981.  

99   Ardelao 2018-03-05 17:53:46

 

Szergej PROKOFJEV emlékére, aki 65 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el.

(1891.IV.23. – 1953.III.5.)

 

Szigeti József hangversenye

«Prokofjev hegedűversenyművének bemutatása»
(I. D-dúr, Op. 19.)

Szigeti József hegedűművészete tegnap a Vigadóban ismét feledhetetlen estét szerzett a budapesti közönségnek. Szigeti ezúttal az operaház zenekara kíséretével Beethoven és Brahms versenyművét, és mint újdonságot, az orosz Prokofjev új hegedűkoncertjét játszotta.

Prokofjev orosz születésű zeneszerző, de mint a «neoklasszikus» irány képviselője közelebb áll Nyugat-Európához (különösen Franciaországhoz), mint saját hazájához. Éppen ezért óvakodni fogunk, hogy hegedűversenyét, a tegnapi műsoron szereplő két klasszikus remekmű mértékével mérjük. A mai nyugat-európai zeneművészet színvonalához szabva ítéletünket, Prokofjev szerzeménye figyelemreméltó, sőt az átlagból kiemelkedő műalkotás.

Prokofjev művészete világosan körvonalazott, határozott stílust teremtett önmagának. Nem olyan magasabb értelemben vett «stílust,» amelyre azt mondják, hogy «a stílus az ember.»

Prokofjev egyéni stílusa mögött nem áll egy egész ember, csak egy embernek a zenei véleménye. Ez a vélemény pedig így szól: a zenében nincsen helye az orgiasztikus szenvedélynek, mely csak zavarja a formák szabályos, tiszta vonalát, a zene valóban hangzó formák mozgása s ennek a mozgásnak nem szabad egyetlen pillanatban sem szünetelnie, ezért nincsen harmónia csak továbbmozgó, az időben folyton előreszaladó dallamvonalak vannak s ezeknek összefonódásából, szétbomlásából áll elsősorban a zenemű.

A fő a természetesség, a világosság és kiegyensúlyozottság. Prokofjev talán nem szövegezte ilyen öntudatos teóriába véleményét, «stílusa» talán úgy alakult ki, hogy egyéni ízlése bizonyos szimpátiával ragadta ki Mozart és Scarlatti formáiból a «világosságot», a «kiegyensúlyozottságot» s észrevette; hogy ezek a klasszikus erények a modern zene mai, kijegecesedett formasablonjaival is sikeresen utánozhatok. Tény azonban, hogy Prokofjev formái nem a költői, tartalom, kifejezését kereső, s a kifejezési lehetőségeiket szuverén erővel megragadó munkájából, hanem egy kétségkívül egyéni és finom zenei ízlés intellektuálisan elvonó munkálkodásából alakultak ki.

Prokofjev kitűnően megtanulta, hogyan kell ekképp kialakított stílusában gondolkozni, sőt «érezni.»  Ahogy az előkelő modorú ember is megtanulta, hogyan kell előkelően, «fair» módon szerelmet vallani.

A művészet legbelsőbb nász-szobájába, ahol a kialakított modor eltűnik, hol a formákat egyedül a meztelen, természetes temperamentum szabja meg, ebbe a legbelső szobába Prokofjev, egyetlen általunk ismert művével sem tette még be a lábát. Ha az orosz művész neoklasszikus világossága, formássága és diszkrét választékossága nem is természetes megnyilatkozás, de legalább «világosság», «formásság» és «választékosság.»

S ezek nagy erények, ha a művész mondanivalójának fajsúlya könnyű. Nagy és a modern nyugat-európai zenében ritka erények. Prokofjev nem alkalmazza témáit nagyobb súllyal, mint amennyit nyomnak, temperáltsága kellemesen, formai invenciója szellemesen öltözteti szenvedélytelenségét.

Hegedűversenyében különösen az első tétel ékeskedik a forma és tartalom, ízléses össze-hangoltságával; itt a «gyenge» poézis artisztikus «gyengédségbe» öltözik. A második tétel szellemes scherzo, igen hálás és hatásos virtuózdarab; a harmadik tétel változatosabb, de kevésbé artisztikus felépítésű, mint az első. Prokofjev versenyműve nem hegedűszerű, még; a szó legtágabb értelmében sem. A hangszer teljesítőképességét csak szélsőségeiben aknázza ki. Általában a concertáló hegedű vagy absztrakt melódiavonalakban oldódik fel, vagy olyan hanghatásokra terjeszkedik ki, melyek több egymást felváltó hangszer benyomását keltik. (Például a fortisszimo, sul ponticello alkalmazásánál valósággal eltűnik a conertáló hangszer, s valamely újonnan belépő hangszerre gondolunk). Az egész versenyművet valami rokonszenves formaáhítat lengi át s talán éppen ez az «áhítat» az egyetlen oroszos vonás Prokofjev művészetében.

Prokofjev műve, mindent összegezve, sima és ügyes-kezű muzsikusra valló, finoman elképzelt szerzemény, különösen alkalmas a modern nyugati zene népszerűsítésére. Az orosz zeneszerző érdekes ízlésű és kétségkívül tehetséges katonája annak a külföldi hadseregnek, mely talán már a közeljövőben meg fogja találni igazi vezérét.
 

Prokofjev hegedűversenye Szigeti élőadásában természetesen szenzációs élmény volt. Ahogy ez a kivételes hegedűművész a mű technikai nehézségeit játszi könnyedséggel legyőzve, szólamát valóban «hegedűszerűvé» varázsolta: az a tökéletes hangszerkultúra legszebb diadala. A poéta Szigeti viszont a Brahms- és Beethoven-koncertben bontakozott ki teljes lebilincselő gazdagságában. Könnyű vonója talán nem éreztette Brahms egész súlyát. Az utolsó Beethoven-tételben azonban annál páratlanabb zsenialitással szolgálhatta ennek a tételnek csodálatos öröm-költészetét.

A nagyszámú közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte nagy hegedűst.

(Z—th)

PESTI NAPLÓ, 1925. február 7. (76. Évfolyam, 30. szám)  

98   Heiner Lajos • előzmény97 2018-03-05 12:19:39

Hogy rohan az ido!...-)

97   Ardelao • előzmény96 2017-04-27 10:43:21
Bocsánat! Elírtam! 126 éve született!
96   Ardelao 2017-04-27 10:38:06

Szergej Prokofjev 1891. április 23-án született. Éppen 122 évvel ezelőtt (nem a mai napon).

A XX. századi Szovjet-Oroszország egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője volt. Az operától és balettzenétől a szimfóniáig és filmzenéig számos műfajban, az avantgárdtól a legközérthetőbbig számos stílusban komponált.

Prokofjev 1891-1953.
95   Búbánat 2016-04-23 15:27:06
Ma és holnap a Classica csatornán „Prokofjev 125” jegyében tematikus műsorok szerepelnek

ÁPRILIS 23:
20:00 JEWGENIJ KISSIN SPIELT PROKOFJEW
Vom Verbier Festival

- Romeo und Julia, Suite für Klavier op. 75: Julia als junges Mädchen - Mercutio - Tanz der Ritter.

- Klaviersonate Nr. 8 B-Dur op. 84. Suggestion diabolique op. 4/4. Jewgenij Kissin (Klavier).
Aufgenommen beim Verbier Festival.

LÄNGE DES PROGRAMMS: 00:48:57

SOLIST INSTR.: Jewgenij Kissin

D, 2009
NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 24.04., 03:00


20:50 PROKOFJEW: SYMPHONIE NR. 1 D-DUR OP. 25 "CLASSIQUE"
Aus der Orchestra Hall, Chicago
LÄNGE DES PROGRAMMS: 00:15:07
DIRIGENT: Georg Solti
Chicago Symphony Orchestra

D, 1977
NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 24.04., 03:50


21:10 FESTIVAL 'ABSOLUTE PROKOFIEV': SYMPHONIEN NR. 6 & 7 - KLAVIERKONZERT NR. 5
Aus dem Großen Saal des Moskauer Konservatoriums

- Symphonie Nr. 6 es-Moll op. 111
- Klavierkonzert Nr. 5 G-Dur op. 55
- Symphonie Nr. 7 cis-Moll op. 131.

Aus dem Großen Saal des Moskauer Konservatoriums.

LÄNGE DES PROGRAMMS: 01:44:31
DIRIGENT: Valery Gergiev
SOLIST INSTR.: Sergei Babayan (Klavier)

Orchester des Mariinsky-Theaters St. Petersburg

D, 2012
NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 24.04., 04:10


ÁPRILIS 24.
13:00 FESTIVAL 'ABSOLUTE PROKOVIEV':
- SYMPHONIE NR. 4
- KLAVIERKONZERT NR. 4

Aus dem Großen Saal des Moskauer Konservatorium

- Symphonie Nr. 4
- Klavierkonzert Nr. 4 B-Dur op. 53 für die linke Hand
- Klaviersonate Nr. 7 B-Dur op. 83, 3. Satz: Precipitato
- Ausschnitte aus dem Ballet "Romeo und Julia".

Aus dem Großen Saal des Moskauer Konservatoriums.

LÄNGE DES PROGRAMMS: 01:18:40
DIRIGENT: Valery Gergiev
SOLIST INSTR.: Alexei Volodin (Klavier)

Orchester des Mariinsky-Theaters St. Petersburg

D, 2012
NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN:
24.04., 20:00
25.04., 03:00


14:20 PROKOFJEW: DIE VERLOBUNG IM KLOSTER
Aus dem Mariinsky-Theater St. Petersburg

LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:36:53

DIRIGENT: Valery Gergiev

INSZENIERUNG: Vladislav Pazi
BÜHNENBILD: Alla Kojenkowa
KOSTÜME: Alla Kojenkowa

SOLIST GESANG:
Nikolai Gassiew (Don Jerome)
Alexander Gergalow (Don Ferdinand)
Anna Netrebko (Luisa)
Larissa Diadkowa (Duenna)
Jewgeni Akimow (Don Antonio)
Marianna Tarassowa (Clara)
Sergej Aleksaschkin (Mendoza)
Juri Schkliar (Don Carlos)
Wladimir Wanejew (Padre Augustin)

Chor des Mariinsky-Theaters St. Petersburg
Orchester des Mariinsky-Theaters St. Petersburg

RUS, 1997
NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN:
24.04., 21:20
25.04., 04:20
94   pszí 2011-01-06 02:30:36
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

II. zongoraverseny, g-moll, Op. 16

Evgeny Kissin, Philharmonia Orchestra, Vladimir Ashkenazy

EMI CD | DDD Stereo | Rec.: 2009 | Live

VII. szimfónia, cisz-moll, Op. 131

Los Angeles Philharmonic Orchestra, André Previn

Philips CD | DDD Stereo | Rec.: 1989 | Studio

Ezek igazán kiváló előadások. Talán, a zongoraversenyben egy picit visszafogott a zenekar, de a szólista mindenért kárpótol.
93   macskás • előzmény88 2010-11-29 19:48:44
Az, az, de egy másik tételben:)
92   Steff • előzmény89 2010-11-29 13:20:26
(Az nem derült ki a szösszenetből, hogy az „Eizenstein” forma – öszvér volta miatt – kerülendő, bár sokáig így használták Mo.-on.)
91   Steff • előzmény90 2010-11-29 13:18:30
Zilóti, gondolom.
90   Momo • előzmény89 2010-11-29 10:45:03
Aha... igazad van.

Na és, ha ez egy olasz név, akkor hogy ejtjük ki...?
89   Steff • előzmény70 2010-11-29 10:26:15
Olasz név, tehát Siloti. Cirillből visszaírva sokszor elveszítjük a kapaszkodót. Vagy a betű szerinti átírást alkalmazzuk, vagy is-is (lásd Eisenstein helyett Eizenstein), pedig ha nem cirill betűs nyelvből származik a név, akkor az eredeti formáját kéne megőrizni, lásd Szvjatoszlav Richter (és nem Rihter).
88   Sipi • előzmény87 2010-11-29 10:16:42
Igazad van, nem tánc. De az extázist ne vonom vissza!
87   macskás • előzmény86 2010-11-29 10:15:17
Haggyámá:)
Egyébként induló, amiben, mint tudjuk, van egy kis csinnadratta. A tánc eksztázisig való fokozását máshol kell keresned:)))
Így legyek szarkasztikus?:)))
86   Sipi • előzmény83 2010-11-29 08:53:14
Szerintem nem csinnadratta induló, hanem a tánc extázissá való fokozása. :-)
85   Sipi • előzmény79 2010-11-29 08:52:09
Aha, én is hallottam pont mögöttem. :-)
84   Andris • előzmény83 2010-11-29 01:47:40
Szegeden azért sikerült becsörögni :) .
83   macskás • előzmény79 2010-11-29 00:25:33
Csodálod? Csinnadratta, induló, mi kell még a népnek? :)
Viszont az első tétel fagottlezárásánál (ütemet nem bogarászok) az iszonyat ff-nál fegyelmezetten nem ijedtek meg, riadtak föl:))) Tudod, fel, támadunk!!!!
Én csak köhögést hallottam. És csodák csodája, a mobilok sem csörögtek:))
82   macskás • előzmény77 2010-11-29 00:22:10
Az biztos, hogy az első tételt könyörtelenül meghajtotta, de még épp belefért. Gondolom, a vonósok nem igazán örültek a dolognak:)))
Sztem meg épp Mozartnál nem kéne a gyors tételeket még gyorsabbra venni, a lassúaknál OK a dolog - Kocsistól függetlenül. De nem jellemző, hogy nagyon meghajtják.
Az attacca nem igazán tetszett. Egyáltalán nem tetszett. A többi tétel után is több szünet kellett volna, nemcsak egy cezúra. De szíve-joga így értelmezni a dolgot.
81   macskás • előzmény78 2010-11-28 23:47:24
:)))

Szerintem azért érted, mire gondolok:)))

Hogy van legkedvesebb kedvespszím?
80   Andris • előzmény77 2010-11-28 23:13:00
Én tegnap Szegeden hallottam ugyanezt a műsort.
A zongoraversenyt nem ismertem, de összességében tetszett, viszont még nem tudtam befogadni teljesen, eléggé elvont.
A szimfóniát viszont ismerem, szeretem, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam. És szerintem fantasztikus előadás volt.
Amúgy itt is attacca jött a 4. tétel, és szerencsére a közönségnek nem volt ideje beletapsolni :) .
79   Hypo • előzmény77 2010-11-28 22:16:32
Egyébként valakik még így is beletapsoltak a III. t. után.
78   pszí • előzmény74 2010-11-28 17:57:22
"...pláne nem az I. zgv kissé (ha lehet ezt mondani) felszínes, polgárpukkasztó zaja után."

Nem lehet kedvesmacskásom. :-)
77   Sipi • előzmény76 2010-11-28 16:54:00
Az attaca tetszett. Egészen biztosan nem szeretném mindig így hallgatni a darabot, de tetszett, hogy Kocsisnak volt saját elképzelése és az ott a helyszínen jó volt. (Bár a 3. tétel utolsó hangjain mintha kicsit szétesett volna a zenekar, de ennyi talán elfogadható élő előadás esetén).

Ami nem tetszik, hogy néha mintha nem bírna lassítani. Még a legszebb zenei gondolat is könyörtelen feszített tempóban szólal meg. Ez van, ahol jó (pl. Mozart), de Csajkovszkij esetében nekem nem jön be. Ami ott a helyszínen viszont nagyon tetszett, az a szünetek jelentőségteljes kiemelése. A zenekar is szépen, dinamikusan szólt, a darab szépségei nekem nagyjából átjöttek, többször megborzongott a hátam.
76   macskás • előzmény75 2010-11-28 16:42:18
Hát igen... Értelek, a II. zgv épp az, amivel később kéne ismerkedni, a többi egész más karakterű, azok biztos tetszenének neked.

Az a bizonyos attacca azért volt rendkívüli, mert tetszett, vagy azért, mert nagyon nem bírtad?

Meg arra is kíváncsi vok, mik tetszenek, és mik nem Kocsis előadásában?
75   Sipi 2010-11-28 16:37:22
Nekem annyira nem jött be a Prokofjev darab. Volt egyfajta hangulata, néha olyan volt, mintha egy gyárban lennék mindenféle zajok között, de nem tudott megfogni.

A Csajkovszkij előadás viszont tetszett, bár úgy vagyok vele, hogy bizonyos dolgok nagyon tetszenek Kocsis előadásában, bizonyos dolgok nagyon nem. De a 4. tétel Attaca indítása rendkívüli volt.
74   macskás • előzmény73 2010-11-28 00:29:35
Igen, pontosan ezt éreztem, bár Prokofjev műve nagyon is mély, a hegedűversenyhez hasonló. Nem olyan, mintha egy huszonéves írta volna, pláne nem az I. zgv kissé (ha lehet ezt mondani) felszínes, polgárpukkasztó zaja után.
Én asszem, a fiú kissé megijedt az elején, a vége minden szempontból zökkenőmentes(ebb) volt.

Kíváncsi vok, miért épp a Prokofjev-műre esett a választás?
73   Hypo • előzmény72 2010-11-28 00:20:12
Tulajdonképpen tetszett, de... És ennek a "de"-nek nem kellene itt és most fölmerülnie. Szóval egy 24 éves fiú ne akarjon máris mester lenni, ráér arra még, nem? Több tűz, kockáztatás, őrület, szélsőség elkelt volna. Végül is a II. zgvs még így, újraírt formájában is - akárhogy is csűrjük-csavarjuk - fiatal ember műve.
72   macskás • előzmény69 2010-11-27 23:52:06
NEKED mi a véleményed a tegnapról?
Hogy tetszett Gyenyisz
71   macskás • előzmény69 2010-11-27 23:51:05
itt Silotinak írják
70   Momo • előzmény69 2010-11-27 23:41:24
Szerintem azért, mert a 'Siloti' csak a németes átírása a nevének = 'Александр Ильич Зилоти'

(németül is Zilotinak ejtik, csak ők azt 's'-el írják)
69   Hypo • előzmény68 2010-11-27 23:31:34
Miért írják Silotit folyton-folyvást Ziloti-nak? Csak mert oroszul 3-assal kezdődik?
68   macskás • előzmény65 2010-11-27 23:04:35
Mellényúltál!!!
67   macskás • előzmény65 2010-11-27 22:58:46
Asszem, megvan!!!!
66   macskás • előzmény65 2010-11-27 22:49:03
:))))

Hát ez az!
H-moll volt, szal a felét már tuggyuk:)
65   Piktyő 2010-11-27 19:41:32
Nem tudja valaki pontosan tegnap este mit játszott a kis Kozsukin ráadásnak?Valami Rachmaninov lehetett...
Bocs ha mellényúlok.
64   Piktyő 2010-11-27 14:44:41
Jó szöveg!!
63   macskás • előzmény62 2010-11-27 11:16:54
Nahát! És bal- vagy jobb kézből?

Mindenesetre érdekes előadás volt.
62   Piktyő 2010-11-27 11:06:53
Király volt a tegnapi 2.Zongoraverseny az Orosz versenyzővel.Megfelelően depressziv volt.Amilyen az előadó maga.Ezt elsőkézből tudom.
61   eccerű 2010-11-26 21:13:32
Olegovics
60   eccerű • előzmény58 2010-11-26 21:12:11
nem jó a link: talán most Szergej Szergejevics Prokofjev,
59   eccerű • előzmény58 2010-11-26 21:10:53
és van egy Szergej Szergejevics Prokofjev
58   eccerű 2010-11-26 21:09:46
Annyit szeretnék megjegyezni, hogy a topik címe egy pici módosításra szorulna, ugyanis két ismert ember is él e név alatt, ráadásul egyik nagyapja a másiknak. Van egyszer egy Szergej Olegovics Prokofjev
57   piazzetta 2010-11-26 20:00:25
A MüPÁ-ban pár napja egy kínai kislány játszotta a 3. zongoraversenyt egy kínai zenekarral.
Jobban tetszik ilyen férfias eladásban:
[http://www.youtube.com/watch?v=XKJm3Wre1iU]1.tétel[http://www.youtube.com/watch?v=XKJm3Wre1iU]
56   pszí 2010-05-27 23:44:31
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

Háború és béke, Op. 91

Galina Vishnevskaya (szoprán), Miller Lajos (bariton), Wieslaw Ochman (bariton) stb.

A Francia Rádió Kórusa, Francia Nemzeti Zenekar, Msztyiszlav Rosztropovics

Warner, 4 CD

Nem csodálom, hogy sokan idegenkednek ettől a műtől, de ez a zene elképesztő magasságokban jár.
55   pszí • előzmény54 2009-12-31 19:50:24
Ebből még nem következik, hogy abszolút fordítva van, ugyanis nem mondtam, hogy a műveket (mint zenét) nem jegyzem meg, vagy ne tudnám a fejemben "lejátszani" őket - csak annyi következik, hogy esetedben a lexikális rész hiányzik... :-)
54   Momo von Hofmannsthal • előzmény53 2009-12-30 19:59:02
Nálam abszolút fordítva van. :-)

Könnyedén, és gyorsan megtanulok kívülről egészen bonyolult zenei formákat. Harmóniákat, minden francot hamar megemésztek. Gond nélkül hallom a fejemben az egészet. De a múltkor pl. gondolkodnom, kellett rajta, hogy az a tuti zene a rádióban, amit végig ismerek, vajon a Schumann zgv-e. :-)
Amikor 8 évesen zongorázni tanultam, szegény tanárnő mindig ordított velem, hogy ne fejből játsszak, nézzem a kottát. Hát néztem neki a kottát, hogy ne ordítson, és játszottam kívülről.

De az arcmemórián se semmi. A házban lakók egy részének 20 év után se köszönök az utcán, mert egyszerűen nem ismerem meg őket a lépcsőház nélkül.
Abból szoktam rájönni, hogy valszeg egy-egy lakóval van dolgom, hogy jönnek szembe, és néznek rám kétségbeesetten.
53   pszí • előzmény50 2009-12-30 19:42:07
Tudod, ez nálam olyasmi, mint másnál a szám- vagy névmemória. Egyszer hallom, vagy olvasom, már meg is ragad, anélkül, hogy törekednék erre.
52   Momo von Hofmannsthal • előzmény51 2009-12-30 16:42:18
Hát, köszi, jól esik a biztatás. És Pszínek is köszönöm, hogy veszi a fáradságot, és hozzáteszi, amiket elírok.


Boldog Újévet.
51   sphynx • előzmény50 2009-12-30 14:32:35
Ne haragudj, hogy ennyire igénybe veszünk, de nagyon ritka az olyan ember, aki annyira ért a zenéhez, mint Te. Szükségünk van Rád.
50   Momo von Hofmannsthal • előzmény48 2009-12-30 14:15:03
Hogy őszinte legyek, (többségében) macerás nekem ezeket ide beírogatni. :-)

Kevés kivétellel, azért szoktam leginkább, mert ezekről megy a beszélgetés. Hallgatni szeretem a zenét, a lexikális infó sokkal kevésbé érdekes. (A rádiót hallgatva, pl. rendszeresen megesik velem, hogy elejétől a végéig kívülről tudok egy-egy művet, de véletlenül se jut eszembe a címe. :-)

Ezért van, hogy elírom. Legszívesebben mást csinálnék helyette.
49   macskás • előzmény48 2009-12-29 10:39:36
NEKED elhiszem:))))
48   pszí • előzmény46 2009-12-29 00:51:44
d-moll helyett D-dúr :-)
47   pszí • előzmény31 2009-12-29 00:51:19
:-)

1. Allegro ben articolato
2. Theme and Variations

...
46   Momo von Hofmannsthal 2009-12-28 22:04:08
Prokofjev: 1. hegedűverseny (d-moll) op 19 (1916-17)


I. Andantino
II. Scherzo. Vivacissimo
III. Moderato


Nathan Milstein

Philharmonia Orchestra
Carlo Maria Giulini

EMI Abbey Road Studios, London, UK

1966
45   pszí 2009-12-28 03:21:40
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

V. zongoraverseny*, G-dúr, Op. 55

Vladimir Ashkenazy, London Symphony Orchestra, André Previn

II. hegedűverseny, g-moll, Op. 63

Joshua Bell, Orchestre Symphonique de Montréal, Charles Dutoit

DECCA CDs | ADD*/DDD Stereo | Rec.: 1974. XII.*/1992. X. | Studio

V. szimfónia, B-dúr, Op. 100

Berliner Philharmoniker, Seiji Ozawa

DG CD | DDD Stereo | Rec.: 1990. I. | Studio

Imádom ezt a szimfóniát. Richter is sokat ír erről a műről (a bemutatón is jelen volt, amelyen a szerző vezényelt - 1945, Moszkva), akit szintén teljesen magával ragadott. Nagyon érdekes egyébként, ugyanis, körülbelül egy hónap alatt készült el a mű, és minden ízében érezni, hogy ez bizony egy zseni alkotása.

Nagyon élvezetes Prokofjev írásait olvasni, főleg, a saját műveihez írt kommentárokat. Pont a g-moll hegedűversenynél ír arról, hogy megpróbál jobban nyitni a közönség felé, mert az még nem képes műveit maradéktalanul befogadni, ezért muszáj közérthetőbb zenét írnia. Viszont, kedvencem az a rész, amikor az V. zongoraversenyről ír (a Toccata tételt maga is zseniálisnak tartja... :-).

Prokofjev - A zongoraművész.
Prokofjev - A karmester.
Prokofjev - A Géniusz.
44   Momo von Hofmannsthal • előzmény43 2009-12-28 02:10:52
a 17 éves Prokofjev találkozása a mindenható Liszt Ferenccel... :-)


de jó...


43   Momo von Hofmannsthal 2009-12-28 02:08:51
Prokofjev: Suggestion diabolique Op. 4 No. 4 (1908)


Jevgenyij Kiszin
42   Momo von Hofmannsthal • előzmény41 2009-12-28 01:29:46
Prokofjev: 2. zongoraverseny (g-moll) op 16 (1912-13)


I. Andantino, allegretto, andantino
II. Scherzo. Vivace
III. Intermezzo. Allegro moderato
IV. Allegro tempestoso


Jevgenyij Kiszin

Szentpétervári Filharmonikusok
Jurij Tyemirkanov

live - London Proms

1998
41   Momo von Hofmannsthal 2009-12-28 01:28:32
Prokofjev: 2. zongoraverseny (g-moll) op 16 (1912-13)


I. Andantino, allegretto, andantino
II. Scherzo. Vivace
III. Intermezzo. Allegro moderato
IV. Allegro tempestoso


Jevgenyij Kiszin

Szentpétervári Filharmonikusok
Jurij Tyemirkanov

live - London Proms

1998
40   Momo von Hofmannsthal • előzmény39 2009-12-26 13:47:32
Igen. Nekem nagy felfedezés volt, ami a Sosztakovics zongoraversenyeket illeti. És Prokofjevben is naccerű.
39   frushena • előzmény37 2009-12-26 13:21:07
kinéz, ahogy kinéz, de kiváló zongorista! Chopin felvételeim vannak vele, igen kiváló előadásban!
38   macskás • előzmény36 2009-12-26 13:01:49
cirmos cica, ...
:)
37   Momo von Hofmannsthal • előzmény36 2009-12-26 12:54:41
hát... nyilván néger zongorista volt előző életében. :-)

Itt egy jobb kép a művész úrról. .-)))
36   frushena • előzmény35 2009-12-26 12:49:02
az a haj :-)
35   Momo von Hofmannsthal • előzmény30 2009-12-26 01:48:33
Prokofjev: 3. zongoraverseny (C-dúr) op 46 (1917 - 1921)


I. Andante - Allegro
II. Tema con variazone
III. Allegro ma non troppo


Jevgenyij Kiszin

Berliner Philharmoniker
Claudio Abbado

Berliner Philharmonie, Großer Saal

1993


A mű bemutatója 1921. december 16-án volt Chicagóban. A Chicagói Szimfonikusokat Frederick Stock vezényelte, a zongoraszólót Prokofjev játszotta.


Máshol nem hallottam még ilyen erősen kicsendülni az orosz haza emlékét Prokofjev zenéjéből...
34   Momo von Hofmannsthal • előzmény33 2009-12-24 19:35:10
Hű, azt elfelejtettem... bocsi. Mingyá.
33   sphynx • előzmény32 2009-12-24 19:20:52
Küldjed, amit ígértél mer seggberúglak.
32   Momo von Hofmannsthal • előzmény31 2009-12-24 19:13:06
(eddig karácsonyi zenét hallgattam, de mosmá a könyökömön jött ki)
31   Momo von Hofmannsthal 2009-12-24 19:01:56
Prokofjev: 2. szimfónia (d-moll) op 40 (1924-25)


I. Allegro moderato (esz-moll)
II. Largo (Asz-dúr)
III. Vivace (Esz-dúr)


London Symphony Orchestra
Valerij Gergijev

Barbican Center, London, UK

2004
30   pszí 2009-12-24 04:12:55
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

I. zongoraverseny, Desz-dúr, Op. 10

Yevgeny Kissin, Berliner Philharmoniker, Claudio Abbado

DG CD | 4D Stereo 44 kHz 24 Bit | Rec.: 1993. IX. | Studio

VII. szonáta, B-dúr, Op. 83

Andrei Gavrilov

DG CD | DDD Stereo | Rec.: 1991. V. | Studio

Nem kis teljesítmény ezt így eljátszani...
29   Momo von Hofmannsthal • előzmény28 2009-12-24 03:00:48
Erre volt jó példa, amikor Ligeti Grand Macabre-ját játszottuk Zágrábban. Kovalik meglehetősen zseniálisat rendezett. Minden pillanatában váratlan látvány, zenei és gegparádé volt az előadás.
Az itthoni közönség jó premierközönség volt. Illedelmesen, vagy harsányabban nevettek, miközben fegyelmezetten leplezték a döbbenetüket, amit a látvány és a zene együttese kiváltott belőlük. Volt taps… stb.

Ezzel szemben Zágrábban a horvát közönség, sokkal oldottabb volt. Nem görcsöltek rá az absztrakt, és groteszk élményre.
Felszabadultan, szívből tudtak kacagni az egészen. Kb. olyanok voltak, mint itthon egy akcióvígjáték moziközönsége. Laza hétvégi szórakozás.
28   Momo von Hofmannsthal • előzmény27 2009-12-24 02:16:05
Ugyanis az a fajta absztrakt gondolkodás, világlátás, és a groteszk iránti hihetetlen érzék nyilvánul meg benne, ami a szláv szerzők sajátja. (legyen az irodalom, zene, vagy bármi)

Esetükben a tudatalatti sokkal közvetlenebbül kommunikál a külvilággal, mint máshol az ennél intellektuálisabb nyugati kultúrában.
Innen vannak nagyszerű szláv sakkozók (Prokofjev is) a matematikusok, és a többi.

Naná, hogy élvezed. .-))
27   pszí • előzmény26 2009-12-24 02:05:48
Pontosan, teljesen egyetértünk. Prokofjev a legizgalmasabb szerzők egyike. Kevés dolgot élvezek jobban a zenében, mint az egyedülálló, érdekesen fanyar humorát. Zseni volt, az biztos.
26   Momo von Hofmannsthal • előzmény25 2009-12-24 01:57:16
Na, épp ide lyukadtam ki én is...! Hogy a VI. előadása jobban sikerült, mint a többségé.

Tényleg jó.

Proki nehéz eset, kevés a jó felvétel belőle. Ugyanis egyszerűen nem értik, merthogy sokkal zseniálisabb a pasas, mint amit egyelőre felfogunk belőle. A jövőnek írt. De kezd beérni.
Sosztakovicsnak is kellett 20-40 év, hogy az előadók, hallgatók számára is beérjen a zenéje, és tényleg értő előadások szülessenek.
Proki még olyanabb.
25   pszí • előzmény24 2009-12-24 01:48:46
Prokofjev sorozata különösen jó, és pont a VI. szimfónia sikerült a legjobban.
24   Momo von Hofmannsthal • előzmény23 2009-12-24 00:35:30
érdekes... Gergijev Proki szimfónia sorozatával nem tudtam mit kezdeni. Inkább Rosztropovics és Järvi felvételeit hallgattam.
Aztán eltettem pihenni, és most működik.

Lehet, hogy nem hiszek a fülemnek...
23   Momo von Hofmannsthal 2009-12-24 00:32:03
Prokofjev: 6. szimfónia (esz-moll) op 111 (1945-47)


I. Allegro moderato (esz-moll)
II. Largo (Asz-dúr)
III. Vivace (Esz-dúr)


London Symphony Orchestra
Valerij Gergijev

Barbican Center, London, UK

2004
22   frushena • előzmény21 2009-12-21 22:41:52
jelen, én is! ... privátban írom a választ, ne offoljuk szét a topicot.

Mondjuk Tolsztoj kicsit hozzátartozik, talán azt folytatom :

akkor valszeg nekünk ugyanaz van meg! :))))
21   Momo von Hofmannsthal • előzmény20 2009-12-21 22:37:50
szeretem a spanyol filmeket... jók bírnak lenni.
20   frushena • előzmény19 2009-12-21 22:35:50
'Fantomlakó'? (spanyol thriller, amúgy jóó!)

na körülnézek!
19   Momo von Hofmannsthal • előzmény18 2009-12-21 22:32:16
basszus... lehet, hogy egy helyen lakunk...?
18   frushena • előzmény17 2009-12-21 22:27:30
Makai Imre? Európa Könyvkiadó? etc...
17   Momo von Hofmannsthal • előzmény16 2009-12-21 22:26:08
nekem is... :-)))
16   frushena • előzmény12 2009-12-21 22:23:45
nekem négy kötetes! :)
15   pszí 2009-12-21 00:19:04
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

Sinfonietta, Op. 5/48

Royal Scottish National Orchestra, Neeme Järvi

Chandos CD | DDD Stereo | Rec.: 1985. V. | Studio
14   macskás • előzmény10 2009-12-20 23:01:08
Eldúdolom én neked:) Vagy ABC-s hanggal szeretnéd?:)
13   Momo von Hofmannsthal • előzmény12 2009-12-20 22:55:54
(...nálam is itt figyel, pont rálát a monitorra.)
12   Momo von Hofmannsthal • előzmény8 2009-12-20 22:55:14
"grandiózus mű a Háború és béke (ez a szereposztásból is látszik..."


sőt... már a könyvespolcon is látszik. :-)
11   Momo von Hofmannsthal • előzmény10 2009-12-20 22:54:13
ravasz... mert klasszikus, klasszikus... de közben meg miket írt bele... nem tagadta ám meg magát. :-)))
10   frushena • előzmény9 2009-12-20 22:52:45
na ezt ismerem. (ha hallom. Magamtól el nem dúdolnám!) :)
9   Momo von Hofmannsthal • előzmény7 2009-12-20 22:51:23
Ja... meg az 1. szimfónia, a "klasszikus".
8   frushena • előzmény7 2009-12-20 22:50:54
tudod Momo, hogy nem bírom túlzottan a zenekari dolgokat 1800 felett. Még operát, csak - csak elvétve. Talán kipróbálok majd v.mi zongorás dolgot. (off leszek. Legutóbb érdekes mód Dohnányi : zongoraversenyei tetszettek. on.)

grandiózus mű a Háború és béke (ez a szereposztásból is látszik, és akkor a kórustagokat nem számolták össze...) nem mondom azt, hogy abszolut nem tetszett. Vannak benne nagyon szép harmóniák, de nekem sok ez a túláradó örökös hömpölygés, ami az oroszokra amúgy is jellemző.
7   Momo von Hofmannsthal • előzmény6 2009-12-20 22:47:21
hát... lehet, hogy Prokinál is valami zenekari művel kell kezdeni, hogy szokd a gyűrődést... mert azért nem egyszerű zene.
1. zgv. 3. zgv. ilyesmi.

De az Alekszandr Nyevszkij biztos tetszeni fog. Nagyon tuti.
6   frushena 2009-12-20 22:41:51
a héten hallgattam meg a MET 2007-es közvetítését :

PROKOFJEV : Háború és béke

ötfelvonásos opera, Tolsztoj nyomán

Alexej Markov (barytone) : Prince Andrei Bolkonsky
Marina Poplavskaya (soprano) : Natasha Rostova
Elizabeth Bishop (mezzo) : Maria Bolkonskaya
Vladimir Ognovenko (bass) : Prince Nikolai Bolkonsky / Matveyev
Larisa Shevchenko (mezzo) : Madame Akhrosimova
Kim Begley (tenor) : Count Pierre Bezukhov
Ekaterina Gubanova (mezzo) : Helène Bezukhova
Oleg Balashov (tenor) : Prince Anatol Kuragin
Alexander Morozov (bass) : Lieutenant Dolokhov
Mikhail Kit (bass) : Count Ilya Rostov
Ekaterina Semenchuk (mezzo) : Sonya
Vassily Gerello (barytone) : Napoleon Bonaparte
Claudia Waite (mezzo) : Madame Peronskaya / Shopkeeper
Samuel Ramey (bass) : Field Marshal Kutuzov
Gennady Bezzubenkov (bass) : Balaga / General Bennigsen
Iosef Shalamayev (tenor) : General Barclay de Tolly
Louis Otey (bass) : General Yermolov
Thomas Hammons (bass) : French Officer
Todd Thomas (barytone) : Métivier
Lucas Meachem (barytone) : General Rayevsky
Vitaliy Bilyy (barytone) : Colonel Vaska Denisov
Keith Jameson (tenor) : Footman / Staff Officer
Michael Devlin (barytone) : Staff Officer
Keith Miller (tenor) : German General / Madman
Richard Bernstein (barytone) : German General
LeRoy Lehr (barytone) : Valet
Ronald Naldi (tenor) : General Konovnitsin / Host / Adjutant
Dean Peterson (barytone) : Tikhon Shcherbaty / Marshal Davout
Jeffrey Wells (bass) : Marshal Berthier / Lackey
Christopher Schaldenbrand (barytone) : General Belliard
Joel Sorensen (tenor) : Monsieur de Beausset
Bernard Fitch (tenor) : French Abbe / Lieutenant Bonnet
Dennis Petersen (tenor) : Ivanov / Adjutant
Adam Klein (bass) : Fyodor
James Courtney (bass) : Captain Ramballe
Peter Volpe (barytone) : Captain Jacqeau
Vladimir Grishko (tenor) : Gerard
Samuel Dylan Rosner (boy) : Trishka
Nikolai Gassiev (tenor) : Platon Karatayev
Michael Forest (tenor) : Madman
Anita Johnson (soprano) : Actress
Jennifer Zetlan (soprano) : Actress
Mark Schowalter (tenor) : Adjutant / Orderly / Factory Worker
Kathryn Day (soprano) : Housemaid
Tamara Mumford (contralto) : Matryosha / Mavra Kuzminichna
Eduardo Valdes (tenor) : Offstage Voice
David Won (barytone) : Offstage Voice
Wendy Bryn Harmer (soprano) : Dunyasha
Stefan Szkafarowsky (bass) : Gavrila
Jan Opalach (bass-barytone) : Adjutant
Leah Wool (soprano) : Adjutant


The Metropolitan Opera Chorus and Orchestra

Conductor : Valery Gergiev


hát nem bírtam ki végig! Olyan érzésem volt, hogy ez a mű, ami örökké tart... a zenekari részek szépek, de nekem túl sok volt benne a 'jajgatás'!
5   macskás • előzmény4 2009-12-20 22:24:00
:)))))))))))))))
4   pszí 2009-12-20 22:17:49
Szergej Prokofjev (1891 - 1953)

gordonkaverseny, e-moll, Op. 58
Sinfonia Concertante (az e-moll gordonkaverseny átdolgozása), Op. 125

Alban Gerhardt, Bergen Philharmonic Orchestra, Andrew Litton

Hyperion CD | DDD Stereo | Rec.: 2008. IX. 1-5 | Studio

Prokofjev hatalmas szerző, talán az utolsó igazi géniusz a zenében.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Tóka Ágoston (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 7. - Tóka Ágoston - Orgelbüchlein

19:00 : Budapest
Duna Palota

Demeter László (fuvola)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Szláv kaleidoszkóp
HACSATURJÁN: Fuvolaverseny
KABALEVSZKIJ: Komédiások – szvit, Op.26
BOROGYIN: Polovec táncok

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sárik Péter (zongora); Fonay Tibor (basszusgitár, bőgő); Gálfi Attila (dob)
"Bartók műveinek jazz-feldolgozásai"

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Szakács Ildikó, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt
Virágh András Gábor
Etunam Vegyeskar
Solti Kamarazenekar - művészeti vezető: P. Ispán Franciska,
vezényel: Virágh Andárs
J.S. BACH: d-moll toccata és fúga
MOZART: Requiem
19:00 : Siófok
Siófoki református templom

Kovács Szilárd (orgona), Fülep Márk (fuvola)
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1874 • Gustav Holst, zeneszerző († 1934)
1955 • Andrej Gavrilov, zongorista
elhunyt:
1960 • Koréh Endre, énekes (sz. 1906)
1987 • Jaco Pastorius, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1951)