vissza a cimoldalra
2017-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8565)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1141)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (418)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (570)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Bartók Béla szellemisége (253)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1202)
Franz Schmidt (2974)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2449)
Jonas Kaufmann (2149)
Berlioz újratemetése (133)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)
Kimernya? (2610)
Operett, mint színpadi műfaj (3406)
Tokody Ilona (307)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Giacomo Puccini (johanna, 2008-12-22 22:42:36)

   
129   Búbánat 2017-12-01 00:44:35

A „részvét bölcse" a XX. században
 

A Puccini-év margójára

/Új Ember, 2008. január 6./


„Isten megérintett a kisujjával, és így szólt: írj a színpad számára! Jól vigyázz! Csak a színpad számára! -S én megfogadtam ezt a tanácsot..." (Giacomo Puccini)

Idén a százötven éve született Giacomo Puccinit ünnepli a zenei világ. Itthon a Művészetek Palotájában nemzetközi szereposztásban szólal meg az olasz mester négy operája, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében először mutatják be hazai közönség előtt egyik korai művét, az Edgárt, nyáron pedig a Turandotot tűzik műsorra a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Azt mondják a szentimentalizmus a gyengeség jele. De én olyan szépnek érzem, ha az ember gyenge. Az úgynevezett erős férfiaknak átengedem azokat a sikereket, melyek a semmibe visznek, s mi csak tartsunk ki azok mellett, melyek maradandók... - írja egy helyen Puccini. A mélabú ugyancsak meghatározta általános kedélyállapotát: Mindig egy zsákra való melankóliát cipeltem magammal. Tudom, hogy nem volt rá okom, de én már ilyen vagyok, s ilyen mindenki, kiben érző szív dobog, s kiből hiányzik minden könnyelműség...
Puccini bár sokszor fest magáról bánatos képet, tudott élni: sikeres szerzőként bejárta a fél világot, a természet és a sebesség megszállottjaként hazájában elsők között vásárolt magának autót, vadkacsavadászataihoz pedig motorcsónakot. Személyiségének alapvető vonásai közé tartozott a fejlett humorérzék, gyakran szórakoztatta környezetét szóvicceivel. Szemérmes és távolságtartó embernek tartotta magát (akit „egy hétre beteggé tett egy ebédmeghívás"), mégis mindenhol szinte
azonnal a társaság középpontjába került. Rajongtak érte. Anekdoták sora szól arról, hogyan próbált menekülni - legtöbbször persze hiába - a népszerűségéből fakadó felhajtás, a harsány ünneplések, fogadások, dicshimnuszok és vállveregetések elől. Ihletadó idilli környezetben álló Torre del Lagó-i villája lett a menedék, ahová feleségével, Elvirával költözött: ...szárnyaló ujjongás, Paradicsom, Éden, Olümposz, Elefántcsontból való torony, a gondolatok ősforrása, királyi székhely... Százhúsz lakos és tizenkét ház...
A kezdet azonban nem volt ilyen felhőtlen. Puccini ősei a XVIII. századtól, mint Lucca templomi orgonistái, karmesterei, illetve zeneszerzői a város meghatározó művészegyéniségei voltak, a család mégis meglehetősen nehéz körülmények között élt. A tehetséges és érzékeny fiatalember csak ösztöndíjjal juthatott el Milánóba. A tanulóévek alatt megtapasztalta a nélkülözést, a valódi bohémélet minden szépségét és árnyoldalát...
A megszerzett hírnév, a dicsőség nem vakította el. Szerette az embereket, kortársai elmondása szerint senkit sem utasított el, aki kéréssel fordult hozzá vagy segítséget várt tőle. Az önzetlenség, a fair play nemcsak a „civil életét", hanem zeneszerzői pályafutását is jellemezte: Soha senkinek az útját nem kereszteztem; ahol és ahogy csak tudtam, segíteni igyekeztem...
Puccini „titka" - kivételes drámai és pszichológiai érzéke mellett - minden téren megmutatkozó végtelen őszintesége: Soha nem tudnám rászánni magam olyan munkára, amely nem egyezik meggyőződésemmel. Wagner a Parsifalban az Evangéliumra támaszkodva vallja: a részvét váltja meg a világot... Puccini humánumának lényege is e reális ön- és emberképből kiinduló együttérző szeretet. Ezért nem válik operáiban az érzelmesség érzelgősséggé, a szentimentalizmus szenvelgéssé, a melodráma (A Lidérceket és az Edgárt kivéve) grand guignollá. Az érett Puccini minden hangját komolyan lehet venni. (Az Angelica nővér zárójelenete a XX. századi zeneirodalom egyik - ha nem a legszebb - hitvallása a megváltásról.) Műveiben patikamérlegen kimérve — árnyalatok gazdagságával - kavarog a valóság minden összetevője: tragédia, komikum, szerelem, áldozat, barátság, árulás, elesettség, hősiesség és megbocsátás. .. A művészet olyan, mint az élet, az életben pedig nemcsak nagy fordulatok és felemelő pillanatok, hanem jelentéktelen történések és percek is vannak. Akárcsak a természetben a nappalok és éjjelek, meredekek és lapályok. Ha minden magasztos és felemelő volna, lehetetlenné válna az élet. A legszebb álmokat sem lehetne elviselni, ha nem volnának bennük sötét színfoltok is... Talán ez az „életszerűség", természetesség, átélhetőség helyezi Puccini zenedrámáit az operaműfaj csúcsaira.

Jóllehet a számára kijelölt utat járta be, mindenért meg kellett küzdenie. Komponálás közben is sokat vívódott, attól kezdve, hogy végre ráakadt a számára megfelelő új témára. Kínos aprólékossággal javította, csiszolta a megkapott szövegkönyveket. Láz nélkül nem lehet alkotni. A művészi feladat igazi átérzése a betegséghez hasonló lelkiállapot, amelyben minden idegszál megfeszül. Mint minden nagy alkotó, a tökéletességre vágyott: Amit az üres kottasorra írok, vagy zongorámon fantáziálok, annyiszor különbözik attól a meghatározhatatlan valamitől, ami a szívemben és a fantáziámban dalol. Amit írtam, többé vagy kevésbé, de mindig csak úgy hasonlított ahhoz, mint fordítás az eredetihez.
Vajon mit rejthetett a lelke, ha mindarról, amit papírra vetett, úgy érezte, hogy csak az „eredeti fordítása"? Egyszer biztosan ez is kiderül majd...


/Pallós/

128   Ardelao • előzmény124 2017-11-30 18:41:23

Bókay János:

PUCCINI NYOMÁBAN

II. rész

Viszontagságos út volt. A viareggiói autóval indultam el, s annál az útnál szálltam le, amely egyenesen a Massaciuccoli tóhoz, Puccini villájához vezet. Igen ám, de ez az út számomra végtelenül hosszú, majdnem két kilométer. Vártam a sarkon valamilyen járműre, hiába vártam. Végre egy kétkerekű szénahordó kordély — szalmakalapos szamár húzta —, rajta napbarnított toszkán kocsis. Megállítottam, kértem vigyen el a Puccini-villához. Másszak fel a kordélyra, biztatott. Emberfeletti munka volt Alig bírtam fellépni a magas kerékagyra és áthágni a kordély falát. De a szenvedés, az igazi megpróbáltatás még csak most következett. Úgy rázott az a bitang szénahordó kocsi, úgy dobált előre-hátra, hogy majd kirázta a lelkemet.

Végre hát itt a tó. Ez a pasztellszínű japán tó, nagy márványhegyeivel a túloldalon. Lemászni sem volt éppen könnyű a kordélyról. A kocsis elköszönt és én egyedül maradtam Puccini villája előtt, ott, ahol ezer álom, ezer melódia született Az volt a furcsa érzésem, hogy egy lakatlan szigetre értem, ahol én élek egyedül. Sehol egy teremtett lélek. De egyszerre csak valahonnan felcsendült Turandot második felvonásbeli nagyáriája, olyan tökéletes szépséggel, ahogyan még soha sem hallottam. Mintha engem köszöntött volna ez a legcsodálatosabb, legfájdalmasabb ária. Nem tudtam, honnan hangzik. Leültem a kerítés kövére, kimerülten, fáradtan, s fejemet tenyerembe hajtva hallgattam a muzsikát. Csak amikor az utolsó hang is elhangzott, s a legteljesebb csend lett megint körülöttem, csak akkor álltam fel és kezdtem dörömbölni a kapun. Percekig dörömböltem, amíg végre valahonnan előkerült egy tizenhárom éves feketeszemű toszkán fiúcska és gyorsan elhadarta nekem, hogy szerdán nincs nyitva a Puccini-múzeum, — hiába jöttem. Megsimogattam a gyerek fejét és elmeséltem neki, hogy a Maestro barátja voltam valamikor. Messziről jöttem nagyon, hogy eljuthassak ebbe a házba. Ezer emlék fűz Puccinihez, könyvet is írtam róla. A fiú nem szólt, de elrohant és hozta a kulcsot. „Apám nincs itt és csak neki szabad vendégeket beengedni, de nem bánom, én beengedem magát.”

Bent voltam hát a házban, abban a nagy szobában, amelyben az a Förster-pianino áll, amelyen Puccini valamennyi híres operáját komponálta. A gyertyatartóban még ugyanazok a csonkig égett gyertyák, amelyeknek fénye mellett a Turandot megszületett. A kottatartón a karvastagságú vörös ceruzák, azok a kabala ceruzák, amelyekhez senki hozzá nem nyúlhatott. És a pianino feletti falban befalazva Puccini koporsója, két másik koporsó mellett: az egyikben a felesége, a másikban a fia fekszik. A fiúcska hadarva magyaráz, nyilván az apjától eltanult szöveget darálja, mint a leggyakorlottabb idegenvezető. Rámosolygok, megkérem, ne folytassa. Én itt mindent jobban ismerek, mint ő. És most én kezdek neki halkan magyarázni, megfejteni neki azoknak a képeknek a titkát, amelyeket ő sem ismer. A gyerek néz és látom a szemén, hogy csodálkozik és már hisz nekem, elhiszi, hogy ez a messziről jött idegen valamikor valóban barátja volt a Maestronak.

Minden ott van, ahol egykor volt: a forgószék a pianino előtt, a kabala- kalap, amelyet mindig feltett a fejére komponálás közben, a fegyvertár pár tucatnyi vadászpuskával, a csizmák, — mert Giacomo, az egyszerű ember, a szenvedélyes vadász és halász többre becsülte a csizmát a cipőnél.

A Puccini-villa távol van attól, hogy luxusvilla legyen. Más világhírű művész ennél sokkal díszesebb, kényelmesebb otthont választott volna. Puccini a házakhoz is hűséges maradt, ugyanúgy, mint az emberekhez: itt akart maradni ebben a régi Venanzio-házban, csak éppen átalakíttatta kicsit, kibővíttette. És csodálatos kertet varázsolt köréje. Mert imádta a fákat és a madarakat.

Fájdalom, ebből a csodálatos kertből alig maradt valami. A híres, kedves fenyőfákat már a felesége, Elvira vágatta ki Puccini legnagyobb szomorúságára. Csak éppen néhány fa maradt a ház körül, ezt bekerítették és a kert többi részéből nyilvános park lett, tóparti sétánnyal, vendéglővel, elárusító bódékkal. Kicsit feszes lett mindez, turistáknak való, ami egykor elragadóan természetes volt.

Kimegyünk a házból, már alkonyodni kezd, a lebukó nap rózsaszínre festi a tavat és a túloldali hegyeket. Kedves mosollyal fordul felém a fiú: „Nem kíván gyönyörű Puccini- lemezeket hallani? Az öreg Andreotti bácsinak van a leggyönyörűbb gyűjteménye az egész világon.”

Zörgetünk egy bódén, nyolcvanéves öregember lép ki az ajtón, ez Andreotti Daniele, aki maga is ismerte valamikor Puccinit. A kisfiú hadarva elmondja neki, ki vagyok, az öreg kezet fog velem, leültet egy padra a bódé előtt és megkérdezi tőlem, mit kívánok hallani. Mindent — természetesen. A Le Villivel kezdi, a Turandot-tal végzi. Csodálatos énekesek: Benjamino Gigli, Mario del Monaco, Renata Tebaldi, Maria Callas, — megrendülve hallgatom, könnyes a szemem, alig bírom a sírást visszafojtani. Egyetlen szót sem beszélünk közben.

Magas, széparcú toszkán férfi közeledik asztalunkhoz. A fiú eléje szalad és lelkendezve magyarázza: „Apám, ez a bácsi ismerte a Maestro-t, tud róla mindent.” Két kezét nyújtja a férfi felém és bemutatkozik: „Nicche fia vagyok“. Igen. Az apja az a Nicche volt, akire a bruxelles-i halálos útjára induló Puccini rábízta a házat.

Nicche letelepedik mellém és már négyen hallgatjuk a Puccini-áriákat, de egyre többen leszünk, parasztok, halászok, kis cselédek osonnak körénk és telepednek mellénk a padra. Mind Pucciniért rajong. Ebben a kis városban itt, Torre del La- góban, még mindig nincs nagyobb név Giacomo Puccini nevénél.

„Nem azért szeretjük — mondja az egyik öreg halász —, mert olyan gyönyörű zenét írt, nemcsak azért, ő volt a legjobb ember a világon, a magunkfajta kisemberek legőszintébb barátja.“ Ez így volt.

Beesteledik, már Turandot-nál tartunk: Pekingben senki sem alszik... Ezt három héttel halála előtt írta Puccini.

Minden nagy élményért meg kell fizetni az életben. Gyalog vergődtem el az autóbuszmegállóhoz, s a gyönyörűségtől, a boldogságtól teljesen meggyötörve, éjfélkor érkeztem Luccába. Megérte a fáradságot, a sok testi-lelki szenvedést. Valóban találkoztam a halott Puccinival, majdnem negyven év után, magam előtt látom parázsként fénylő szemével, mintha csak ott ült volna mellettem a padon.
Egyik világhírű francia író mondja: az ember addig él, amíg valaki a világon emlékszik reá. Igen, ezt hiszem én is. És ha így van, Puccini ma elevenebben él az emberi szívekben, mint valaha is életében.“

Bókay Jánosnak a „Puccini nyomában” c. írása két részletben, a Film Színház Muzsika 1961. 06. 30-i, majd az 1961. 07. 07-i számában jelent meg. Nem tudom, hogy a mai fiatalok alapolvasmányai között szerepel-e Bókaynak a Puccini életéről  írt, gyönyörű regénye, a „Bohémek és pillangók”, de az én gyermekkoromban még sokunk könyvespolcán elengedhetetlen darab volt.

 Az író nem sokkal itt idézett cikkének a publikálása után, 1961. július 16-án elhunyt. Úgy hiszem, most alkalom nyílt arra, hogy róla is megemlékezzünk, hiszen Puccini az író atyai barátja volt.  

Képtalálat a következőre: „Bókay János”

Bókay János író, műfordító

(Budapest, 1892.07.10.-Budapest, 1961.07.16.)

127   Ardelao • előzmény126 2017-11-30 17:18:07

Puccini nyomában - A tó partján, Torre del Lagoban (video)

"Torre del Lagoban sétálunk, hallgatva Puccini Turandotjából a miniszter-tercettet (Melis György, Réti József, Kishegyi Árpád). Mert itt van az a tó, amelynek partjára álmodják magukat az operaszereplők. Mikita Gábor színháztörténésztől megtudhatjuk, hogyan kötődik a helyhez a zeneszerző..."

126   Búbánat 2017-11-30 00:22:14

Film Színház Muzsika, 1972. szeptember 23. (39. szám)

DALOS LÁSZLÓ: Puccini tavánál

Sandro Bolchi olasz rendező ötrészes tevefilmet forgatott Giacomo Puccini életéről. A külső felvételek egy része Torre del Lagóban, a zeneszerző villájának kertjében és a tó partján készült. Alberto Lionello, a tévéfilm Puccinija már a forgatás előtt elzarándokolt Torre del Lagóba, hogy „magába szívja azt a levegőt, amelyben a nagy mester élt és alkotott”.
Opera-rajongó, aki csak teheti: elzarándokol a tóparti Puccini villába. Az alábbi sorok írója is így tett.

Mintha tintát kevertek volna össze tejjel, olyan színű a víz.
Persze, nem tudom, pontos-e a hasonlat. Az említett két folyadékot még soha nem öntöttem egybe, nem ismerhetem a végeredmény kékesfehér vagy fehéres-kék árnyalatát. Csak ilyennek képzelem.
Ki érti az olaszokat? A túlpartra, hegyek tövébe gyárat vagy erőművet telepítettek, csodálatos termetű kéményóriások ontják a vibrálóan fehér füstöt. Ez már nem Manon, nem Mimi költészete.
Egy, egyetlenegy vitorla a tavon. Piros-fehér. Lassan tovalengő anakronizmus. A tó neve: Lago di Massaciuccoli.

Amikor leszálltam a vonatról, déli egy óra múlt néhány perccel. Mutatták, az ott a Viále Puccini, menjek végig rajta, ezerkétszáz méter hosszú, a tóig visz, Puccini villájáig.
Voltaképp ez a széles út az egész település, két oldalán a házakkal, amelyek oly furcsán csukták be ablakaikat. Mi a különös rajtuk? Igen, egy csöndes nyaralóhelyen akkor ilyen a házak ablakszeme, amikor vége a szezonnak. Utolért az érzés: Torre del Lagóban tegnap vagy ma kezdődött el az ősz visszavonhatatlanul.
Amikor már közel értem a tóhoz, jobbra egy kastélyszerű épület romjai tűntek föl. (Később tudtam csak meg: sokáig állt itt a front, a németek makacsul védekeztek; hullott a sok bomba, a Puccini-villa emelete is akkor sérült meg súlyosan.)
Hogy’ szerette Puccini ezt a házat! És milyen keserű lett, amikor a táj nagy csöndjét élete utolsó egy-két évében darabokra szaggatta a közelben épült fafeldolgozó egész napos visítása. Viareggióba, egy új villába kellett menekülnie.

Ha már itt van, lépjen be — mondta egy mosolygós asszony az oldalsó kapunál, ahol bezörgettem —, most éppen nincs látogatási idő, a férjem sincs itt, de majd a fiam végigvezeti a házon.
Jött a fiú, huszonöt éves forma, szakállt viselt, s amikor megtudta, hogy magyar vagyok, kedvesen az őszi égbolt tétova felhőire emelte szemét, mondván:
— Fischer Annie! Tegnap is hallottam a rádióban!

Át sem léptük még a Puccini-ház küszöbét, máris a muzsikánál tartottunk.
Ez a rokonszenves olasz fiatalember kitűnően ismeri Bartókot, A kékszakállú herceg várából idézett is mindjárt: dúdolta azt a részt, hogy: „Lásd, ez az én birodalmam ..Majd megkérdezte :
— Az olasz rádióban Kodály Zoltánnak mindig csak egy művét hallani, a Háry-szvitet. Vajon miért?
Válaszolni nem tudtam: már a földszinti szobákban jártunk.

Erre a házra emlékszünk Carmine Gallone csaknem két évtizeddel ezelőtt született, s alighanem giccses Puccini-filmjéből. Igen, a tóra is, esti fények között, a Pillangókisasszony zümmögő kórusával. Nem akartam tehát fölfedezni: százszor megírták már alighanem.
Csak néztem körül a dolgozószobában, hogyan hat rám. Csehov jaltai háza jutott eszembe, abban is, ebben is a századvég atmoszférája. Ott is egy pianino, itt is. Ezen dedikált fényképek. Közöttük Lehár Ferencé. (Valaki említette, hogy a Turandot komponálása idején Lehár- és Sztravinszkij-művek is voltak Puccini keze ügyében.)
Az íróasztalon levelek, apró tárgyak. Itt a halotti maszkja, s egy fénykép, amely holtan, profilból mutatja a zeneköltőt. Arcéle megdöbbentően emlékeztet a Thomas Mannéra.

Egy a levelek között, 1912-ből, rajta a Magy. Kir. Operaház „cégjelzése”, s a kézzel írt címzés: „Nagyságos Puccini Giacomo úrnak, Budapesten.” Nyilván a szállodába küldték, küldönccel, amikor A Nyugat lánya bemutatója alkalmából nálunk járt.
Kottakéziratok, zaklatott kézzel írt, agyonjavított hangjegysorok. Egy felvétel a Bohémélet valamelyik előadásáról, középütt az öreg Mascagni ül, Caruso dedikált fényképe; az első Pillangókisasszony fotója.
Van itt vadászszoba fegyverekkel, magas szárú vadászcipőkkel. Puccini vadászott, kerékpározott, autót és motorcsónakot vezetett (Alberto Lionello szerint egocentrikus volt, befeléforduló és hipochonder, bizalmatlan, bizonytalan, kielégíthetetlen és lassú a munkában, minden időjárás-változásra érzékeny, kitörő lelkesedéshullámait csüggesztő depressziók követték — mindezek miatt mondotta róla költőbarátja és librettistája, Luigi Illica:Olyan óra, amelyet könnyű fölhúzni, de gyorsan lejár.”)
A harmadik szoba: kápolna. Ez Puccini sírhelye; itt nyugszik Elvira, a felesége, és fia, Antonio is.
Egy fénykép együtt ábrázolja a fiával: Antonio szakasztott az apja, még bajuszt is olyant viselt, kalapot is. Mintha tudatosan a „kezére játszott volna” az amúgyis megdöbbentő hasonlóságnak.

Babits és Kosztolányi jut eszembe, az ő „beszélgető füzeteik”, amikor már halálos beteg gégéjükből hang nem hallatszott: itt egy üvegtartó, s benne Puccini cédulái! A szörnyű műtét után, amikor beszélni már nem tudott, ezekre a papírdarabokra írt. Az egyiken — talán az utolsón? — legvégül ez a két szó: „povero me”. Ezt hallom ki belőle magyarul: „jaj nekem!”

Hatvanöt évvel ezelőtt, 1907-ben New Yorkban fonográf vagy már hanglemezvágógép rögzítette Giacomo Puccini hangját. Azt a hangot, amely a fűrésztelep sivításáig ezekben a szobákban szólt. S amely hang 1922 nyarán, Viareggióban szelíd kételkedéssel fordult egy tizennyolc éves magyar fiú felé, aki — nagy drukk közepette ugyan — a mester elé mert állani, mondván: ő magyarra fordította a triptichont! No, lehetséges ez? Csakugyan? A fiú idézett a műből, részleteket, teljesen. Puccini megenyhült, fölengedett és a fiú kottájába írta a nevét.

Igen, Nádasdy Kálmántól hallottam ezt a nagy élményét. S még azt is elmondotta, hogy volt ott a viareggiói panzióban egy ismeretlen öregúr, minden nap leült a zongorához, és Puccini-dallamokat játszott. Igen, a Manont is. „Nincs ékszeremnél gyönyörűbb…”

Ülök a tó partján. Mögöttem a Puccini-villa, amelyben most kezdődik a látogatási idő, már egy sereg ember gyűlt össze a főbejárat előtt. Hangosak.
Balra, a kis parkban, az életnagyságú, álló Puccini-szobor. Jaj, milyen nehéz modern ruhás emberalakot szoborrá faragni! Amott egy üzlet, a kirakatában Bókay János Puccini-regényének német kiadása.

A tó tehát... olyan: tej is meg tinta is, az ég egyre felhősebb fölötte, a piros-fehér vitorla balra tart, a nádas felé. A vitorláscsónak olyan, hogy az a Puccini-díva is ülhetne benne, akinek egyszer — Manon után? Minnie után ? — így bókolt egy híres csillagász:

— Maga olyan gyönyörűen énekel, hogy akármelyik tejútrendszerben megállná a helyét...
És a víz partján, a Puccini-dallamok közelében — amelyek itt belülről, a lélek felől veszik körül a zarándokot — igyekszem fölidézni a velencei történetet is. A szakállas fiatalember mesélte az imént, de a Puccini- ház tárgyai között csak felületesen figyeltem rá. Pasztell-körvonalú história; szereplője szintúgy énekesnő, egy Mimi vagy Musette, aki a vaporettóról a Canal Grandéba ejtett kilenc szál szekfűt meg öt szál rózsát.

Miért éppen annyit? Miért a Canal Grande vizébe? És mi köze is volt mindehhez Puccininak?

Ez a tóparti hervad ás az otthoni napfényt idézi egy pillanatra lehunyt szemem elé. Egy pesti Tosca, forró nyárban, a Körúton lépkedett, túl az Oktogonon, a Nyugati felé, s egyszerre csak föltűnik előtte a tenorista, aki nem is magyar, de az élete zömét mégis ebben a városban töltötte; az énekes, aki már régóta nem énekel... és akkor ez a Tosca, ott a Körút déli forgatagában rászólt az öreges léptekkel haladó tenoristára: „Mario! Mario!” — miként ez a Puccini-opera első felvonásában szokás.

„Son qui!” — válaszolt az énekes, a szemüvege mögött mosolyogni kezdett. És folytatták, és nem hagyták abba! Tosca magyarul, Cavaradossi olaszul: majdnem végigénekelték a felvonást, zenekar nélkül. A járókelők? Pesten nem szokás csodálkozni. Aztán végül megkérdezte az énekes az énekesnőt:

— Szerinted a két Tosca—Cavaradossi duett közül melyik a szebb?
Hát... — bizonytalankodott a szoprán.
Mind a kettő! — vágta rá a tenorista. — Muzsikált valaki ennél szebben a szerelemről?
A tenorista kiejtését enyhe akcentus színezi.

Nézem a tavat, a felhőket, s lassan elindulok visszafelé az ezerkétszáz méteres úton. No, tessék, szél támadt, már a levelek is hullanak. Csakugyan ideért az ősz?

125   Ardelao • előzmény124 2017-11-29 18:38:53

Puccini szülőháza és szobra Luccában. A szülőház bejáratával szemben lévő oldalon egy kis étterem, kávézó áll, ahol Puccini annak idején szívesen időzött a barátaival. Ristorante Puccini.

Képtalálat a következőre: „Lucca + Puccini szülőháza”

124   Ardelao 2017-11-29 16:57:03

Bókay János:

PUCCINI NYOMÁBAN


Megrendítő érzés visszaszökni a múltba, átugorni néhány évtizedet, felkeresni helyeket, ahol az ember valamikor régen, nagyon boldog volt, viszontlátni erdőket, tavakat, tengereket, városokat, felidézni halott barátok emlékét, hogy az újra elevenné váljék. Ezt tettem én. Könnyelmű vállalkozás, erősnek kell lenni nagyon, mert a viszontlátás örömébe az elmúlás bírhatatlan fájdalma vegyül.

Giacomo Puccini emlékét kerestem, öt nem kellett magamban életre kelteni. Hiszen emléke ott él bennem évtizedek óta, homálytalan frissességben. Látom csodálatosan fénylő sötét szemét, melyben vidámság és melankólia szinte percenként változott, érzem azt a páratlan forróságot, amely ebből a mindenkit magához vonzó emberből sugárzik. Még simogató tenyerét is érzem a fejemen, — mennyi szeretet volt ebben a simogatásban. Igen, csakugyan azt hiszem, ő volt a legvonzóbb emberek egyike, aki ezen a földön valaha élt.

Ha Puccini nem lett volna világhírű zeneszerző, akkor is ugyanazzal a rajongással szerettem volna. Ha gondolkozom, mi volt rajta olyan rendkívüli, végeredményben egyetlen szóra lyukadok ki: az embersége. A páratlan embersége. Szerette a szegényeket, a gyöngéket, az egyszerűeket, bizonyára azért szerette a gyermekeket is.

Hogyan és mikor ismertem meg Puccinit? 

Olyan élénken él bennem ez a nap, mintha csak tegnap történt volna. «A Pillangókisasszonynak» volt a pesti bemutatója a szintén felejthetetlen Szamosi Elzával. Én, a kamaszkölyök, kicsit szerelmes voltam Szamosi Elzába, ami igazán nem volt csodálatos, mert a szépsége és a művészete egyformán elragadó volt. Nagy estély volt Erdős Armandéknál, az „Egyetértés” című újság főszerkesztőjénél. Rengeteg ember, művészek, írók, muzsikusok, színészek, én voltam a társaságban a legfiatalabb. Házigazdánk megdicsőült arccal járt-kelt a vendégek között, mint aki valamilyen nagy meglepetést készít a számunkra, de senki sem tudta, mi legyen az a meglepetés. Találgatások, izgatott várakozás. Végre, tíz óra után kinyílt az ajtó és belépett rajta Szamosi Elza, karján egy sötétbőrű férfi: Giacomo Puccini.

De Puccini arcán látszott, hogy nem örül túlságosan ennek a nagyvilági estének. Gyűlölte a banketteket, a díszvacsorákat, a hajbókolást, az udvariaskodást, a mézesmázos mosolyokat, a konvencionális bókokat. Az arca majdnem bosszús volt, az eszeveszett tapsok ellenére, melyek belépését fogadták.

Kis asztalokra volt terítve, három szék egy-egy asztal körül. Egyszerre csak hozzám jön Szamosi Elza, hozzám, a bámész kamaszhoz és a fülembe súgja:

„Jancsika, te a mi asztalunkhoz ülsz.” Azt hiszem, aznap éjjel én voltam a legboldogabb embere a világnak.

Így kezdődött ez több mint ötven évvel ezelőtt. Puccini egykorú volt apámmal, de később, a barátságunk folyamán, mindig az volt az érzésem, ha beszéltünk, vitatkoztunk, vagy együtt ittunk, hogy nincs köztünk semmi korkülönbség. A legelragadóbb módon le tudott ereszkedni hozzám, a kezdő íróhoz, egyenrangú férfihoz, egyenrangú férfiként vitatkozott velem.

Most hát fel akartam keresni mindazokat a helyeket, ahol ő élt, éhezett, dolgozott, boldog volt, egy-egy rövid időre, hogy aztán megint vigasztalanul boldogtalan legyen.

Először Milánóba mentem, hogy felkeressem nevelt lányát, a valamikor elragadó szépségű Foscát és vele idézzem fel annak a Giacomónak az emlékét, akit ő is mindenekfelett szeretett. Számlálgattam az ujjaimon, hány éves lehet Fosca? Bizony, nyolcvanon is túl lesz. Megvallom, féltem ettől a találkozástól. De majdnem ugyanazzal a Foscával találkoztam megint, aki olyan szellemes és vidám volt egykor, — csodálatos, de lényében alig változott ez az asszony. Ugyanolyan eszes, ugyanolyan élénk, mint amilyen régen volt. Csak fél órára mentem és három óra hosszat maradtam nála. Az emlékek egymás után ébredtek fel bennünk, nem vettük észre az idő múlását.

Milánó után Lucca, Puccini szülővárosa. A régi, kopott ház a via del Poggion: ugyanaz a kis tér a ház előtt csenevész fáival, ugyanaz a tavaszi veréblárma, mint egykor, talán még a fagylaltját árusító cukrász is ugyanaz. Nem változott semmi. Csak egy márványtábla a házon: Itt született Giacomo Puccini. Aztán a Paolino székesegyház, Itália egyik legszebb temploma, itt játszotta el Puccini először gyermekkorában írt miséjét pünkösd vasárnapján, a későbbi «Messa di Glóriát,» amelyet kétszer is átdolgozott, egyszer tizennyolc éves korában, egyszer pedigmeglett férfiként, amikor már négy énekhangra és nagy zenekarra írta át ezt a gyerekkori művét. Felkúsztam a kacskaringós lépcsőn ahhoz az orgonához, amely az első dicsőséget hozta Puccininak.

De a nagy élmény, amiért voltaképpen Olaszországba mentem, még mindig nem ez volt.

Megkérdeztem a luccai szállodást, mikor mennek társas-autóbuszok Torre del Lago-ba. Kedden, csütörtökön és szombaton, feleli rá a szállodás. „Akkor én szerdán megyek” — mondtam neki. Úgy nézett rám a szállodás, mint valami őrültre. „Szerdán nincs autóbusz, mondtam már.” — „Nem baj,” - feleltem, „szerdán megyek.”

Miért határoztam így? Nem akartam a turisták bírhatatlan tömegével viszontlátni Torre del Lagot. Egyedül akartam lenni a halott Puccinival, irtóztam attól, hogy ostoba fecsegés, nevetgélés zavarjon megrendülésemben.. Egyedül akartam lenni, úgyszólván négy- szemközt halott barátommal.

 

(Folytatása következik)

123   Búbánat • előzmény122 2017-11-29 10:02:06

Akár a mai nap képe is lehetne a tegnap belinkelt Puccini-fotó...

122   Búbánat 2017-11-28 21:30:31

MÚZEUM ANTIKVÁRIUM

31. árverés

2017. 12. 08. PÉNTEK 16:00 - 2017. 12. 08. PÉNTEK 20:00

170. tétel

PUCCINI, Giacomo (1858-1924) zeneszerző dedikált fényképe Flatt Gizella operaénekesnőnek.]

„Alle gentil Signora Flatt Gizella (Kate) Grati ricordo di Giacomo Puccini”.
Kelt: „Bpest 14. 5. 06”.

Giacomo Puccini

KIKIÁLTÁSI ÁR:350 000 HUF

TÉTEL TELJES LEÍRÁSa

Puccini többször is járt Magyarországon először 1894-ben, akkor a Manon Lescaut előadásán, majd másodszor tizenkét évvel később, „a Pillangókisasszony budapesti premierjének alkalmából látogatta meg újra hazánkat. Külön kívánsága volt, hogy részt szeretne venni a darab színpadra állításában, ezért már két héttel a bemutató előtt megérkezett Budapestre. Kerner István karmester azonban nem vette jó néven, hogy a mester folyton kemény kritikákat mond a próbákon, sokszor változtat elképzelésein, akadályozva a haladást, ezért tapintatosan arra kérte, ne vegyen részt az előkészítésben. A Pillangókisasszony nagy sikert aratott a magyar közönség körében. A bemutatót díszvacsora követte a Hungária Szállóban, ahol különleges ételekkel köszöntötték a zeneszerzőt, többek között „Tosca módra” készített „porhanyóssal”, és „Butterfly” módra készített „jegecedett bombával.” A zeneszerzőnek azonban – el nem ítélhetően – nem a szívélyes fogadtatás, hanem a Pillangókisasszonyt alakító énekesnő, Szamosi Elza személye okozott maradandó élményt. Puccini továbbra is kapcsolatban maradt a budapesti Operaházzal. Amellett, hogy a zenei élet számos jeles alakjával levelezett, egy évtizeddel később újra ellátogatott Magyarországra, hogy részt vegyen „western operája”, A Nyugat lánya bemutatóján” /törtenelemportal.hu/.

Flatt Gizella (Flattné Győrffy Gizella) (1874-1942), aki az 1906-os előadáson a darabban Kate Pinkerton szerepét játszotta, 1900-ban, mint az Operaház ösztöndíjas növendéke kezdte meg művészpályáját. Első nagy sikerét Ortrud szerepében aratta a Lohengrin-ben, majd a Tannhäuser-ben, Erzsébet szerepében is elismerést vívott ki. Szép terjedelmű és jól iskolázott, átható erejű mezzoszopránja, zenei intelligenciája és színészi tehetsége korának elismert operaénekesévé tették.

A fényképet Kossak József Cs. és kir. udvari és kamara fényképész készítette. Kép: 19x10 cm, karton: 20.1x11 cm, celloidin. A karton hordozó alul sérült, verzója leragasztva, valószínűleg „keretméretre” vágták. A fotó felső és alsó részén kisebb sérülések.

aukció időpontja:

2017. 12. 08. péntek 16:00 - 2017. 12. 08. péntek 20:00

aukció helyszíne:

A Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében | 1088 Budapest VIII. Ötpacsirta u. 2.

kiállítás helyszíne:

Múzeum Antikvárium | 1053 Budapest, Múzeum krt. 35.

kiállítás ideje:

2017 november 23-tól, december7-ig

121   IVA 2017-09-28 23:27:16
Elnézést!
Sajnos a Magyar Állami Operaház sincs már nagyon messze attól, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. (Vagy mibe.)
120   IVA • előzmény119 2017-09-28 23:25:54
Érdekes Bohémélet lehetett: két Musette-tel, Mimi nélkül.
119   Búbánat 2017-09-13 10:41:00
Puccini: Bohémélet -operafilm

A Classica csatornán láthatjuk ma 12 és 20 órától.

Duration: 01:44:32

Conductor: Herbert von Karajan

Stage Director: Franco Zeffirelli
Stage Design: Franco Zeffirelli

Costumes:Marcel Escoffier

Soloist:

Mirella Freni (Musetta)
Gianni Raimondi (Rudolf, ein Dichter)
Adriana Martino (Musette)
Rolando Panerai (Marcel, ein Maler)
Ivo Vinco (Collin, ein Philosph)
Gianni Maffeo (Schaunard, ein Musiker)
Carlo Badioli (Benoit, der Hauswirt)
Franco Ricciardi (Parpignol)
Angelo Mercuriali (Ein Obstverkäufer)
Carlo Forti (Ein Zollwächter)
Giuseppe Morresi (Sergeant der Zollwache)

Chorus:
Teatro alla Scala di Milano
Orchestra:
Teatro alla Scala di Milano

(1965)
118   parampampoli • előzmény117 2017-06-15 13:29:06
A lelke... -:)
117   Heiner Lajos • előzmény116 2017-06-15 13:26:12
Nem tamadhatott fel, mert ö halhatatlan.
116   parampampoli • előzmény114 2017-06-15 13:20:35
Panizza feltámadott? -:)
115   Klára • előzmény106 2017-06-15 13:17:12
"Szeretném, hogy a kortárs néző úgy érezze, köze van a történethez...érezzék, hogy ezt az operát most írták." (sic!)
Bocs, senkinek nem tűnt fel, hogy a darab nem napjainkban játszódik? Mikor magyarázza meg végre valaki ennek a sok botcsinálta rendezőnek, hogy a feladatuk a darab/opera színrevitele és a szerző koncepciójának megvalósítása, az énekesek, kórus, zenekar tevékenységének összehangolása? Nem azt mondom, hogy az 50-60 évvel ezelőtti rendezéseket, színpadképeket kell megtartani és használni - bár a Wiener Staatsoperben jelenleg játszott Tosca beállítás, díszlet stb.kb ennyi idős - de ne írjuk újra, ne írjuk át a darabot! A MÁO sem profitált egyértelműen a régi, nagy mesterek rendezésének, színpadképének lecseréléséből! Nem beszélve arról, hogy aki még életében operát nem rendezett, miért egy ilyen rangos eseményen kísérletezik? (a darabbal, a zenével és az énekesekkel is?)
114   Heiner Lajos • előzmény112 2017-06-15 10:09:05
En meg a Balloban a dirigenst varom...
113   Edmond Dantes 2017-06-15 10:03:57
A rendezők túlnyomó többsége maga is azt vallja, hogy "ötletes, a szerző szellemiségét tiszteletben tartó, újító rendezéseket" óhajt prezentálni...aztán vagy úgy lesz vagy nem. Vagy sikere van vagy nem. Kísérleteznek színházakban, operaházakban. A karambolokat szerintem az okozza, hogy az operarepertoár "beállt" és csak a meglévő nyersanyaggal lehet kísérletezgetni, ami olykor kiveri itt-ott a biztosítékot.
112   Alvaro 2017-06-15 09:34:13
Remélem egyszer vége lesz a rendezők uralmának az operák világában... hol vannak ma már a Ponnellehez, Götz Friedrichez hasonló kaliberű alkotók... jómagam vállaltan a konzervatívabb táborhoz tartozom, számomra még a zenei minőség az elsődleges a színpadon. Persze, az ötletes, a szerző szellemiségét tiszteletben tartó, újító rendezéseket szívesen megnézem. Kiváncsian várom pl. az Álarcosbál jövő évadban esedékes új premierjét...(elsősorban Sümegi Eszter és Agache fellépését...)
111   macskás 2017-06-15 09:28:34
111
110   IVA • előzmény106 2017-06-15 05:23:21
Milyen könnyű dolgom volt nekem a Toscával! Amikor gimnazistaként megismerkedtem vele, még élt Napóleon. De szegény nem kortárs Bocsárdi vegyészmérnökként valószínűleg már semmit sem értett belőle, ezért rendezői diplomát szerzett, hogy rendezői lényén és koncepcióján keresztül valahogy közelebb szűrje ezt a bonyolult darabot a ma immár végképp hülyék számára, akik, ha XIX. századi jelmezben látnák a szereplőket, azt hinnék, hogy nem színpadot látnak, hanem tankönyvet.
Sardouról nekem is pontosan Brecht jutott eszembe! És milyen kár, hogy drámájából Puccini írt dalművet, nem Kurt Weill!
109   Klára • előzmény107 2017-06-14 19:29:09
Egyik-másik sajtó-munkatársnak el kellene olvasni a librettót, netán megnézni egy előadást, és csak azután tollat ragadni! Ez sajnos egyre elterjedtebb és egyre tragikusabb! És ezért még fizetnek is!
108   Edmond Dantes • előzmény107 2017-06-14 19:26:24
"Ez a hanyag Puccini hát nem elfelejtette beírni..." stb.
Ennek egyszerű oka van, ld.a cikkben: "...ezt az operát most írták." Naná, hogy Puccini most nem írhatott be sehová semmit...legfeljebb odafönt.
107   Héterő 2017-06-14 16:24:56
Az újságírás kultúrremeke ez a címadás:
A Tosca nyitja a Szabadtérit - megmutatják azt is, milyen az arckifejezése halála előtt

Ez a hanyag Puccini hát nem elfelejtette beírni eme lényeges körülményt az egyébként igen aprólékos utasításokkal bíró szövegkönyvbe?

Tosca balza in piedi e invece di sfuggire Spoletta, lo respinge violentemente, rispondendogli:
...
All'urto inaspettato Spoletta dà addietro, e Tosca rapida gli sfugge, passa avanti a Sciarrone ancora sulla scala, e, correndo al parapetto, si getta nel vuoto gridando:
O Scarpia, avanti a Dio!
Sciarrone ed alcuni soldati, saliti confusamente, corrono al parapetto e guardano giù. Spoletta rimane esterrefatto, allibito.
106   Edmond Dantes 2017-06-14 15:36:01
Bocsárdi László (wiki) életrajzában eddig egyetlen operarendezés sincs.
Nem tudom, vajon egy ilyen erős reflektorfényben lévő produkcióval kell-e startolnia? Magyarul: milyen "deal" nyomán bukkantak éppen őrá éppen itt itt és most? Ráadásul még Katarina Witt (2015) és Paul Potts (2016) szédületes vonzerejére sem számíthat.

További -stílszerűen- vérfagyasztó részletek a készülő Toscáról például itt olvashatók, rendezői színház rajongói számára néhány kiemelés a cikkből tőlem:
"Bocsárdi László...célja, hogy a népszerű opera alapvető értékeit kortárs módon jelenítse meg. Segítségére lesz Bartha József absztrakt teret képző díszlete és Kiss Zsuzsanna modern jelmezei."

"Szeretném, hogy a kortárs néző úgy érezze, köze van a történethez...érezzék, hogy ezt az operát most írták." (sic!)

"Bocsárdi Brecht színházát tartja alapnak a klasszikus darabok rendezéséhez is."
stb.

105   IVA 2017-06-14 03:45:53
A Jegymester hírlevelében olvasom ezt a (vélhetően a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetőségétől kapott) szöveget, amely a Toscát ajánlja:

»A kiváló szereposztáshoz izgalmas látásmódú rendezőt “igazolt” a Szabadtéri: Bocsárdi László most először dolgozik a Dóm téren. Az opera legfontosabb üzeneteként azt szeretné kiemelni, hogy egész életünket a szenvedély vezérli, az ember pedig nem egy racionális lény, sokkal inkább az érzelmei hatására hozza meg döntéseit. “A világot látszólag a férfiak uralják, de igazából a nők irányítanak – mondja. – Tosca miatt Scarpia és Cavaradossi is elveszti biztosnak hitt egyensúlyát.”«

Amikor Cavaradossit mégis lelövik, történetesen nem az derül ki, hogy a nők irányítanak.
A Tosca nem lélektani dráma: nem arról szól, hogy Scarpia és Cavaradossi elveszti biztosnak hitt egyensúlyát. Nem az egyensúlyukat vesztik el, hanem az életüket – leszámítva azokat a pillanatokat, amikor az előbbi a késszúrástól rogy földre, az utóbbi a sortűztől, de az okoskodó rendező nyilván nem a fizikai egyensúlyvesztésre gondolt. Mariónak pedig az utolsó pillanatig éppen Tosca jelenti az egyensúlyt, amit nem miatta veszít el.
104   Edmond Dantes 2017-06-13 16:19:09
Különbözőek vagyunk. Én például el sem tudom képzelni, hogy "életem során mindig egyformán Puccini rajongó" lettem volna, továbbá minden egyes művéhez ugyanúgy viszonyultam (volna) 20-40-60-80-99 éves koromban. Ugyanez érvényes más zeneszerzőkre, írókra, emberekre, városokra, ételekre, sőt: önmagunkra...
Az is lehetetlen, hogy valaki teszem azt -túlzottan el nem távolodva a portál profiljától- Wagner műveit, akár egyenként, akár külön-külön, de ugyanúgy kedvelje 20-40-60-80-99 éves korában. Puccini vagy Wagner nem változnak, de mi és mellesleg a körülöttünk lévő világ is, változik, véleményünk, ízlésünk dettó.

Egy véleményre azt mondani, hogy butaság: jobb esetben udvariatlanság, rosszabb esetben ízlésterror. Egyik sem jó, függetlenül attól, hogy ki kinek mondja-írja. Véleményszabadság! Ízlésszabadság!
103   Cilike • előzmény98 2017-06-13 14:29:10
Azt nem mondtam, hogy nála nincs, csak máshogy. Egymás után sorolhatnám a példákat, minden egyes művéből, még az elég kezdetleges Edgárból és Le villiből is, hogy hatásvadász módon van megkomponálva. Persze nem mondom, hogy az baj, csak számomra egy kicsit olyan, mint a könyveknél a bestseller-lista. Azt falják a legtöbben, de azért nem azok a legkomolyabb irodalmat képviselő művek. Mondom, egyszer csak meghallottam ezt benne és azóta sajnos ez az uralkodó érzésem az operáival kapcsolatosan. Mit ahogy volt énekes, most mindegy, hogy ki, akit nagyon szerettem, és ahogy hanyatlani kezdett és egyre hallhatóbbak voltak a technikai problémák, már a régi felvételein is meghallottam ugyanazt, és soha nem tudtam többé úgy hallgatni, mint előtte. Na és Puccinival is pont így vagyok. Elnézést minden rajongójától.
102   bermuda • előzmény96 2017-06-13 12:41:03
Tiramisu minden szavával egyetértek
Életem során mindig Puccini rajongó voltam...Verdi csak utána következett , s ott is a korai Verdik..amíg el nem merültem a Belcanto operákban.. de Puccini a szívemben első helyen áll.
101   ebera • előzmény100 2017-06-12 22:46:03
" Győzzük meg Cilikét Pucciniről " fórum

100   ebera 2017-06-12 22:40:25
Ez most akkor a " Győzzük meg Cilikét " Pucciniről fórum?
:-)
99   Edmond Dantes • előzmény91 2017-06-12 21:45:53
Ugy ertelmezem, hogy eleted soran hol igy hol ugy voltal Puccini operaival. Hol egyiket szeretted maskor valamelyiket kevesbe. Az ember szerintem nem ugy altalaban szereti Puccinit vagy Verdit vagy mast, hanem idorol idore valtozik az izlesunk, vilagkepunk, erzelmeink, ahogy az eletunk alakul. Nincs olyan hogy minden vagy semmi, orokke vagy soha stb. Puccini, Verdi stb. orok, de mi nem azaz a mi eletunk, erzeseink, sorsunk alakulasa nincs ugy kobe vagy kottaba vesve mint pl. 1-1 opera.
98   tiramisu • előzmény91 2017-06-12 19:28:21
Tovább: Puccininál nincs drámai felépítés ???
Cilike, összeomlottam...
97   tiramisu • előzmény93 2017-06-12 19:27:01
Így igaz! Köszönöm.
96   tiramisu • előzmény91 2017-06-12 19:25:59
Cilike!
Kérlek ne fogalmazz gorombán!!
Hogy ki a nagyobb zeneszerző Verdi , vagy Puccini?
Ezt a kérdést EGYÁLTALÁN FELVETNI , hogy gorombán fogalmazzak, nagy butaság!!
Egyik jobb, mint a másik! Teljesen más világ egyik és másik!
Hagyd el a ""kulisszahasogatás" kifejezést, mert ez nem igaz! Ha ez a véleményed , ne haragudj, de fogalmad sincs Puccini zenéjéről!! Nem szereted és kész!
Szerencsére nem kell Puccinit megvédeni.

Ezek igaz érzelmek! És akkor minden erről szólt! Költészet , zene, képzőművészet, életérzés...
Szerinted Puccininél nincs kompozíció és drámai felépítés? De bizony , hogy van! Nem improvizál, mindennek pontosan ott a helye ahol lennie kell!
Ajánlom, hogy jobban merülj bele Puccini műveiben, és azután nyilatkozz! Ha nem kedveled az a Te bajod! - Teljesen kiborítottál!!!

95   Héterő 2017-06-12 11:23:04
Itt van még ez is - Jr. Butterfly - Ifjabb Butterfly, vagy inkább Pinkerton Jr. a tartalom alapján.
94   IVA • előzmény93 2017-06-11 23:16:26
Én is hülyeségnek tartom. Ha árnyaltabb kifejezést keresnék rá, az még rosszabb lenne.
93   nickname • előzmény91 2017-06-11 07:21:05
Szerintem is, de hogy ne legyek igazságtalan vagy egyoldalú: Puccini nagyon értett a színházhoz és nagy tehetsége is volt a színházi hatáskeltéshez, és mint zeneszerző minden hatásvadászata ellenére sem képviselte a korabeli középszert. Umberto Giordano pl. már annál inkább, de a Parasztecsületet leszámítva Mascagni is. Mindkét szerző több operáját meghallgattam felvételről: a nyomába se érnek a Puccini képviselte késő romantikus operamuzsikának.

És hogy visszakanyarodjunk a témához: mivel a Pillangókisasszony dramaturgiailag kerek egész hülyeség teljes felvonást elhagyni belőle, mert torzó lesz a dramaturgia.
92   IVA • előzmény91 2017-06-11 06:02:48
Nyilván ezért nem adják már egyik Puccinit sem tisztességes díszletben: nehogy azok hasogassák a kulisszákat. Bár... a többi szerző darabjaival is meglehetősen elővigyázatosak.
91   Cilike • előzmény90 2017-06-10 21:28:07
Igen. Szerintem igen.Puccinit szeretem, de egy idő után mindegyik operájáról az a véleményem alakult ki, hogy sok hatásvadászat van bennük és hogy gorombán, túlozva fogalmazzak, kulisszahasogatás. Ezzel szemben Verdinél kompozíció van, dráma felépítés, szereplők zenei jellemzése és formai szabályosság. De miként mondom, ez az én véleményem, nem kötelező vele egyetérteni.
90   Haandel • előzmény84 2017-06-10 20:06:03
Puccs!!!

Nem tudom elhinni:
‘Verdi komolyabb, mint Puccini’?

Puccini, Lehár,
a homokórám lejár.

Verdi, Wagner,
aki komolytalanul odavág, az nyer!


(;-)
89   IVA • előzmény84 2017-06-09 21:38:33
Csak jelzem, hogy a vita innen szépen kisiklott. Egyébként nem tudok dönteni Verdi, illetve Puccini elsőbbségében, a komoly zeneszerzőség terén is akadnak nyerő érvek Puccini nagysága mellett. De az ő alkotásának ideje nem is fedi pontosan a Verdiét.
Általában a saját érzelmi korszakaim, még inkább egy-egy élmény alkalma szerint rajongom jobban hol egyikükért, hol a másikért.
88   IVA • előzmény83 2017-06-09 21:36:53
Puccini műveinek átszerkesztése és -értelmezése elsősorban azért barbár és szentségtörő, mert azok dramaturgiailag is vitathatatlan remekművek. Ebből a szempontból magasabb rendűek Donizetti, Verdi és orosz operaszerzők egyes műveinél” – ezt írtam én.

Szerintem problematikus magasabb rendűnek gondolni Puccini operáit, Verdi műveinél” – ezt írtad Te, kedves Nickname, ami köszönőviszonyban sincs az én gondolatommal!

Nem mindegy, hogy zeneszerzők műveit egy-egy tulajdonságuk – a dramaturgia minősége, pontossága és kikezdhetetlensége – szempontjából vetjük össze, vagy önmagukban és általában.
Aki ily módon átszabja az előzmény lényegét, annak megállapításaival, és a továbbiakban a vitával nem tudok mit kezdeni. (Mintha ez jelenség ragályos lenne a fórumon.
87   nickname • előzmény84 2017-06-09 21:24:38
Ami az átírásokat illeti írtam volt, hogy mindig is része volt a színház világának, és az is marad: anno az volt a divat vagy szokás, hogy agyonhúzzák Donizettit, de ez még nem von le semmit Donizetti tehetségéből és nem is tesz hozzá semmit. Egy előadási gyakorlat volt, biztos szükségszerűségből is. Mi Erkellel meg vagyunk lőve, hiszen külföldi énekesek nem jöhetnek számításba a nyelvi akadályok miatt és mert csak a magyar közönség kedvéért nem fogja Melinda nemcsak zeneileg, de egy külföldi számára a nyelv miatt is nehéz szólamát megtanulni senki sem.

Az meg az én egyéni szociális problémám, hogy számomra a modernesített, rövidített, újrafordított, átírt Shakespeare előadások se okoznak túl sok esztétikai és művészi élményt. Februárban néztem meg a Vígszínház új Szentivánéji bemutatóját és végig untam az egészet.
86   IVA • előzmény82 2017-06-09 21:24:01
Köszönöm, kedves Búbánat.
85   IVA • előzmény80 2017-06-09 21:22:55
Persze, Házy. Érdekes módon Házy Erzsébet pazar előadásában hallottam először – egy nagyszabású szabadtéri esztrádműsorban, amelyet a televízió közvetett – azt a dalt, amelyre a '60-as évek végén visszacserélték a Messze a nagy erdőt mint Rosalinda betétdalát a A denevérben. Ez volt a Johann Strauss Klänge der Heimatja. (Lendületes mozgással énekelt–játszott Házy, vállig érő, kibontott hajjal, csillogó, pasztell ruhában, addig sosem látott merészségű dekoltázzsal, és az akkor még szinte ismeretlen ajakfénnyel.)
84   Cilike • előzmény83 2017-06-09 17:57:44
Sok mindenben igazat adok Neked,Verdi és Puccini vonatkozásában mindenképpen, az én szememben Verdi legalább egy, de talán két kategóriával komolyabb zeneszerző, mint Puccini. A belcantoval kapcsolatosan is, viszont megemlíteném, hogy ha legalább húzva nem adták volna elő, lehet, hogy feledésbe vesztek volna ezek a művek, leht, hogy kellett hozzá egy primadonna assoluta, hogy a köztudatba kerüljenek. Ami a Tiszaparti jelenetet illeti, azzal is egyetértek elvben, viszont ha megnézzük, évtizedekig olyanok énekelték a szerepet, akik nem tudták elénekelni az eredeti verziót. Most se sokan tudnák Kolontis Klárán kívül, megkockáztatom, hogy senki.
83   nickname • előzmény75 2017-06-09 16:05:28
Szerintem problematikus magasabb rendűnek gondolni Puccini operáit, Verdi műveinél. Egész egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a szövegkönyvek dramaturgiája gyakran csak a "jólmegcsinált" színdarabok szintjén mozognak, egészen egyszerűen azért, mert a zeneszerzőknek valószínűleg fontosabb volt az, hogy egy szövegönyvhöz hatásos és a kornak megfelelő, a közönség és az énekeseket igényeit kielégítő, hatásos zenét tudnak-e komponálni, minthogy irodalom remekművekről legyen szó. Különben is a bel canto operák teljesen más tészta, mint Puccini. Ezért összehasonlíthatatlanok azokkal dramaturgiai szempontjából. Anno Az 1950-es éveken estek rendre abba a hibába, hogy nem kezelték a helyükön a bel canto operákat és össze-vissza húzták, meg toldozták őket. Tessék csak meghallgatni a Callas címszereplésével felvett Boleyn Annát, hogy megcsonkították ezt a remekművet, ami ezáltal számomra elvesztette azt a színpadi-színházi hatását, amiért szeretem a nem agyonhúzott verziót. Ugyanebbe a hibába estek Erkellel. Mert egy Kolonits Klára számomra bebizonyította márciusban, hogy az eredeti Tisza-parti jelenet egy zseniális remekbe szabott őrülési jelenet, amely nagyon hatásosan jellemzi vissza pszichológiailag Melinda lelkiállapotát.

Ettől függetlenül az átdolgozások, átírások, átértelemezések mindig is részesei voltak és lesznek a színház világának, míg a klasszikus darabok eredeti formájukban sohasem avulnak el,lesznek rosszabbak az idő múlásával.
82   Búbánat • előzmény80 2017-06-09 13:25:26
Persze még hosszan lehetne folytatni a magyar szopránok említését, akik énekelték ezt az örökbecsű, igen népszerű, az évtizedek során lassacskán szinte „magyar nótává” vált Lehár-dalt: Kukely Júlia, Ötvös Csilla, , Sass Sylvia, Koltay Valéria, Réthy Eszter stb..
81   Edmond Dantes • előzmény79 2017-06-09 13:15:42
Köszönöm, ezt sem tudtam.itt valóban lehet olvasni a két változatról. Az operát csak hírből ismerem, kivéve a "Di tanti palpiti"-áriát, ami nemrég Kimernya-kérdés is volt.

Maradva az itt "off" Rossininél: azon tűnődöm, vajon heppiendnek számít-e a Sevillai végkimenetele? Ha Mozart Grófnéját kérdezed, hát nem biztos...szinte hallom, "ha én tudom, milyen csapodár pasihoz megyek férjhez..." ;-)
80   Búbánat • előzmény78 2017-06-09 12:45:20
És ki ne maradjon Házy Erzsébet, aki ugyancsak énekelte, hanglemezfelvételen, a "Messze a nagy erdő-t a dal gyors szakaszával együtt. Qualiton kiadványa volt (1965.), LP-n, majd CD-n is kiadták:

Házy Erzsébet – Ilona/Zórika
Ilosfalvy Róbert – Jonel/Józsi
Radnay György – Dragotin

A Magyar Állami Operaház Zenekarát Breitner Tamás vezényli:

1.) Zórika és Józsi kettőse az I. felvonásból (Házy, Ilosfalvy)
2.) Ilona dala és Csárdás „Messze a nagy erdő…/Volt, nincs, fene bánja…” (Házy)
3.) Józsi dala „Messze hív a nagyvilág” (Ilosfalvy)
4.) Zórika dala „Nézz rám” (Házy)
5.) Ilona és Dragotin kettőse „Egy dal kísér” (Házy, Radnay)
6.) Zórika és Jonel kettőse „Zórika, Zórika jöjj haza már” (Házy, Ilosfalvy)
79   Franca • előzmény76 2017-06-09 10:41:11
Rossini a Tancredihez is írt heppiendes befejezést, nem csak az Otellóhoz. Láttam olyan előadást, ahol mindkettőt eljátszották, a tragikust is, majd a tapsokat követően, mintegy ráadásként a heppiendet is. Úgy látszik, Rossini nem nagyon díjazta a tragikus végkimenetelt.
78   IVA • előzmény77 2017-06-09 09:51:56
Az a helyzet, hogy hozzászólásomban nem jelen időt, hanem feltételes múltat és múlt időt használtam, miután az 1950-es, '60-as években elég gyakran, évadonként 10–15 alkalommal az volt a helyzet, hogy Neményi Lili, Osváth Júlia és Szilvássy Margit Rosalindája a Messze a nagy erdő és az ahhoz tartozó gyors eléneklésével bizonyította magyarságát. Operett-előadásokban ennél merészebb kakukktojások is előfordulnak, olykor egész fészekaljnyi.
Magam a YouTube-on nemrég csupa szoprán (Gyurkovics, Tokody, Pitti, Kalmár, Rost, Németh Marika, Tiboldi, Rost, Kalocsai, Fischl, Frankó, Molnár Marica stb.) előadásában találtam a nótára, és a Mészöly Kataliné tűnt kakukktojásnak. Mivel a mezzoszoprán hang ritkább érték, általában van helyük az Operaházban, nem szorulnak az Operettszínház társulatába. (Különben minden kifogásod akceptálandó.)
77   Edmond Dantes 2017-06-09 08:42:29
Az a helyzet, hogy a Denevér Rosalindája elég ritkán énekli egy Lehár-operett slágerét...max. ha netán kakukktojásként berakják a báli jelenetbe. Továbbá szokásosan nem igazán szopránnak való "vidék", inkább mezzók álma Ilona.
76   Edmond Dantes • előzmény69 2017-06-09 08:37:40
Otello: köszönet az infóért, "megnyugodtam". Még évtizedekkel ezelőtt hallottam vagy olvastam, hogy Rossini heppiendes Otellót írt, egyéb eltérésekről nem is tudtam. Akkor (nekem) még nem volt elérhető annyi szakirodalom stb., a neten most is a tragikus végű változat olvasható.

Bár itt off, mert nem Puccini: talán az egyik leginkább közkeletű példa az eltérő befejezésekre a Don Carlos fináléja/címszereplő sorsa. Öngyilkosság vs nagypapa bekíséri a kolostorba, függöny. A történelmi valóság pedig egy másik sőt harmadik dolog..
75   IVA • előzmény70 2017-06-09 01:54:26
Az Erkel-operák átdolgozásának örökzöldje alatti mocsárban nem szeretnék dagonyázni, de úgy gondolom, Puccini műveinek átszerkesztése és -értelmezése elsősorban azért barbár és szentségtörő, mert azok dramaturgiailag is vitathatatlan remekművek. Ebből a szempontból magasabb rendűek Donizetti, Verdi és orosz operaszerzők egyes műveinél, amelyeknek kisebb-nagyobb dramaturgiai hibáit más erényeikre való tekintettel elnézzük.
A Pillangókisasszony első változata nyilván kivétel volt a sorban, a bukás nagyon fájt is a szerzőnek, akiben mégis volt annyi erő, becsvágy és intelligencia, hogy átdolgozza és remekművei sorába emelje „legkedvesebb gyermekét”. De ezt maga tette meg. Turandotját sajnos már nem tehette ő maga teljessé, de a jobb és kevésbé jó finálé-változatok sem tudták csorbítani a darab remekmű voltát.
74   IVA • előzmény68 2017-06-09 01:47:00
Ezért is hőn remélem, hogy Kovalik és a Hovanscsina találkozása nem fog megtörténni a Magyar Állami Operaházban. Ki szeretné látni, hogy a szerelmét másfél ezer ember szeme láttára megerőszakolják a színpadon?
73   IVA • előzmény67 2017-06-09 01:45:48
Az utolsó 3 szóhoz szokásom szerint megjegyzem: többet várunk egy színháztól, mit hogy ki lehessen bírni.
72   IVA • előzmény65 2017-06-09 01:43:35
Valamikor én sem bántam volna, ha Neményi Lili, akit Cso-cso-szán és Rosalinda szerepében is láttam, a Pillangókisasszony „paraván-jelenete” helyett elénekli a Volt, nincs, fene bánja, Volt, nincs, vigye kányát.
71   IVA • előzmény64 2017-06-09 01:36:09
Minden világban jellem kérdése is, hogy egy nő prostivá válik-e, vagy sem. Minnie-nek van kenyere: kocsmát vezet, ahol pincére van (otthon is tart alkalmazott-félét), tekintélye van. Emellett tudja, hogy nem a legfinomabb foglalkozás az övé („Kerítőm a pénz, hazám a kocsma!... Élek, mert mások isznak” – vallja maga is Rance-nek), ám az nagyon nem mindegy neki, hogy kinek adja első csókját – éppen erről szól a története.
70   nickname • előzmény69 2017-06-08 20:12:35
Csakhogy már Puccini földimaradványai felett több évtizede sírhant domborodik, következésképpen ő már nem dolgozza át egyik operáját sem. A nem szerzői átdolgozások, kiigazítások meg szerintem mindig neccesek. Még egy Rékai-Nádasdy-Oláh trió esetében is azok - ha nem lennének azok nem folyna róluk vita :-).
69   Búbánat • előzmény65 2017-06-08 10:59:41
Ehhez kapcsolódóan,de más aspektusból kiindulva hozom szóba:

Rossini Otellójának van egy - saját maga által írt - boldog végű változata is. (Hozzáteszem: már az 1817-es operája sem kimondottan Shakespeare drámája nyomán készült; a librettó szövegének forrása más irodalmi előzményekre támaszkodik.)

A III. felvonás közepéig azonos az 1817-es eredetihez: Desdemona a vihar zajára felriad. Otello vádjaira bátran felel, s szavaival meggyőzi a mórt hűségéről. Szerelmesen simulnak egymás karjaiba. Így talál rájuk a dózse és a kíséretében belépő Elmiro, valamint a Jagót párbajban legyőző Rodrigo. Az ellenfelek kibékülnek, a betóduló nép boldogan ünnepli a város fiává fogadott hőst.

Az eredeti forrás: Giraldi Cinzio (1504-1573) novellája. Ebből merítette később Shakespeare a maga – máig ismert és Verdi által megzenésített – történetét. Rossini Otellója cselekményében a helyszín nem is Ciprus, hanem Velence. Desdemona csak titokban – nem elismerten – hitvese a mórnak. Rodrigo a dózse fiává lép elő. Az első változatnál maradva továbbá a felesége gyilkosává váló férfi magatartása nem igazán motivált, asszonya vélt hűtlenségéről való képzelgése alig alátámasztott. Elmarad a kendőmotívum, miként Jago ravaszul megtervezett álomelbeszélése is. Az 1820-as római premierre módosult a zenei anyag is: a III. felvonásban Otello és Desdemona új duettet kapott, amelyet egy kórussal kiegészített együttes követett.

Egy másik példa. Verdi A végzet hatalma operája első változatában (Bemutató: Szentpétervár, 1862.) meghal Alvaro is: úgy határoz, nem küzd tovább a végzettel, s egy közeli szikláról a mélybe veti magát.
68   macskás • előzmény65 2017-06-08 09:25:46
Kovalik is megöleti (lelöveti!) Elektrát és Krüszothemiszt Oresztésszel, pedig a librettóban nem ez van.
67   Edmond Dantes • előzmény63 2017-06-08 08:34:31
Wagnert az utóbbi 50 évben eléggé agyongyötrik, hol sikeresebben hol kevésbé sikeresen. Verdiről nem is beszélve és láttam pár éve (MüPa) Kékszakállút (pesti?) társasházba helyezve, nézőtér felé nyitott lakásokban zajlott a ház mindennapi élete ...ki lehetett bírni.
66   Edmond Dantes • előzmény65 2017-06-08 08:25:00
Hát igen...extremitások mindig voltak-lesznek. És ha jól látom, mindezt a Komische Operben követte el, ahol az alapító Felsenstein is megbolygatott ezt-azt.
Szóval Bieito létrehozta a második tengelyt csak Tokió helyébe Nagaszaki lépett, de az is Japán :-)
Apropó, tudtommal rendeztek már Pillangót az 1945-ös Nagaszakiba, az opera végére időzítve az augusztus 9-ei atomtámadást...
65   Cilike • előzmény59 2017-06-08 07:58:35
amit viszont nem lehet, nem szabad: a szerzők által megírt cselekményt, annak végkifejletét megváltoztatni. Rómeó és Júlia meghalnak, Desdemonát megfojtja Othello és Otelló és Butterfly is végez magával, pont.
Azt csak hiszed... volt egy rendezés, Bieito-é, ahol Butterfly életben maradt, inkább megölte a lányát (!) és Suzukit. Bieito ha cambiado el final de 'Madame Butterfly'. En vez de suicidarse, la 'jinetera' asiática mata a su hija y a su criada, porque el director teatral considera que la ópera de Puccini es "una tragedia y no un melodrama".
64   nickname 2017-06-07 21:22:18
Bele se merek gondolni, hogy akkor A nyugat lányáról mit gondolhatnak: egyetlen nő egy tiszta férfi közösségben, aki érintetlen amazonként őrzi tisztaságát és nem vált prostiváb az aranyásók durva világában :-).
63   zenebaratmonika • előzmény56 2017-06-07 19:54:35
Gondolom azért Wagner, Richard Strauss, Bartók nem fog soha ebbe a kategóriába esni, persze Verdi se.
Én nem szeretem a Pillangókisasszonyt, de hogy elavult e nehéz megítélni, gondolom nem jobban mint más korabeli darab.
62   Klára • előzmény60 2017-06-07 18:09:06
Igen, ez a modernizáció egy újkori népbetegség, aminek a vadhajtásait operalátogatóként is "élvezhetjük."
Láttam pl. az Andrea Chénier bemutatóját a tubuson, és láttam néhány kapcsolatos kritikát, véleményt. Ott is rákérdezett valaki a kosztümös előadásra, amire a rendező csak annyit válaszolt, hogy ez a darab végtére is a francia forradalom idején játszódik, nehéz lenne a mába átültetni...
61   Ardelao • előzmény60 2017-06-07 15:00:13
Nagyon igazat írtál! Nekem is ez a véleményem.
60   Alvaro 2017-06-07 14:46:46
Értelmetlen a művek, operák korszerűségéről beszélni...a remekművek, márpedig a Butterly az, mindig aktuálisak. Akik most ágálnak ellene, valószínűleg nekik még nem okozott katarzist a mű...vagy nem látják az értékeit.... kezd elegem lenni a mai divatokból, amelyek és akik minden régebbi értékel meg akarnak semmisíteni....
59   Edmond Dantes 2017-06-07 09:26:10
A cikkel ill. szerzőjével semmi bajom. Nem ítél(kezik), csupán különböző véleményeket, felfogásokat, koncepciókat gyűjt csokorba. Nagyobb baj az aktuális produkcióval lehet. Következetes véleményem, hogy klasszikus színdarabokat, operákat stb. igenis lehet, olykor muszáj értelmezni, újragondolni, akár mai jelmezekkel, sőt, mobiltelefonnal súlyosbítva is...

...amit viszont nem lehet, nem szabad: a szerzők által megírt cselekményt, annak végkifejletét megváltoztatni. Rómeó és Júlia meghalnak, Desdemonát megfojtja Othello és Otelló és Butterfly is végez magával, pont. Azaz végzett magával. Ha ma írták volna, talán tényleg másképp fejeződne be: a "vegyes" házasság elfogadottsági indexe figyelemreméltóan emelkedett az utóbbi évtizedekben, valószínűleg a fajvédők nagy bánatára.

PS Megjegyzem, az ún. "klasszikus régi nagy" szerzők is gyakran heppiendesítették az eredetileg tragikus végű cselekményt. "Jó" példa erre az Orpheusz-legenda vs Gluck operája, ami hála Ámornak, teljesen másképpen végződik. És úgy tudom, pl. Thomas Hamletje is "túlél". Akkor hogy is van ez?
58   Cilike 2017-06-07 08:33:10
Az a véleményem, hogy ez a probléma csak azért merül fel, mert mindent aktualizálni akarnak és ez a téma ebben a formában nem hagyja magát, illetve nem píszí. Múltkor ugye valamelyik vidéki operában felemelték Butterfly korát 18 évre... erre már nincs mit mondani.
57   IVA • előzmény56 2017-06-07 00:46:52
Nem szívesen írom le, csak kényszerűségből: ennek a linkelt írásnak minden gondolata, minden mondata, minden hivatkozása a Pillangókisasszony élményétől érintetlenek álpolemizálása. Zeneigazgatók és a média megélhetési ostobasága.
56   nickname 2017-06-06 21:39:18
Az elavult Pillangókisasszony.

Szegény Erkelt mindig szidjuk, pedig Puccinire se feltétlenül tekintenek korszerűként. Kérdés: mi a korszerű? Mert ahogy Puccini operái, úgy azok átdolgozásai is csak egy korszak lenyomatai, nem beszélve arról, hogy Puccini mégis csak egy remek zeneszerző, egy nagy tehetség volt, aki a zene erejével megnemesítette az önmagukban kevésbé érdekes történeket is, amelyek időtállóként szólítanak meg bennünket akár száz vagy annál több év távlatából is. Számomra egyetlen átdolgozás se ér fel sohasem az eredeti művek esztétikai értékeivel, varázsával. Az Erkel átdolgozások se érnek fel az eredetivel, mert egy átdolgozás mégiscsak mindig torzó marad az eredetihez képest. Persze mindjárt jön az, hogy mi az eredeti? Mindenesetre számomra ez a 90 perces Pillangókisasszony egy torzónak tűnne minden bizonnyal.
55   Búbánat 2017-04-29 10:55:54
A Classica csatornán láthatjuk ma 14.05 és 22.05-kor is:

PUCCINI: LA BOHÈME

Operafilm

Duration: 01:44:32

Conductor: Herbert von Karajan

Stage Director:Franco Zeffirelli
Stage Design:Franco Zeffirelli
Costumes:Marcel Escoffier

Soloist:
Mirella Freni (Mimi)
Gianni Raimondi (Rudolf, ein Dichter)
Adriana Martino (Musette)
Rolando Panerai (Marcel, ein Maler)
Ivo Vinco (Collin, ein Philosph)
Gianni Maffeo (Schaunard, ein Musiker)
Carlo Badioli (Benoit, der Hauswirt)
Franco Ricciardi (Parpignol)
Angelo Mercuriali (Ein Obstverkäufer)
Carlo Forti (Ein Zollwächter)
Giuseppe Morresi (Sergeant der Zollwache)

Teatro alla Scala di Milano

Teatro alla Scala di Milano

Country, year of production:
CH, 1965
54   Búbánat 2016-07-09 16:39:43
Pesti Napló, 1912. február 22.

„ Ha jól emlékszünk, néhány évvel ezelőtt, amikor a Pillangókisasszonyt próbálták Operaházunkban, volt egy kis baj és zűrzavar a színpadon éppen Puccini jelenléte miatt. Az ideges maestro már akkor is annyira oda volt attól, amit az Operaházban tapasztalt, hogy tehetetlen dühében idegsokkot kapott, a földhöz vágta magát és éktelenül ordított a rossz játék és ének miatt. Azóta évek múltak el, Puccini idegessége nem javult, a magyar királyi Operaház állapotai ellenben rosszabbodtak. A kívülről figyelőknek valósággal mulatság az a rekord, melyet folytonos halasztgatásban Operaházunknál elértek a maestro legújabb művével, a Nyugat lányával. Napok óta kísértenek a kommünikék, melyek egyébről nem szólanak, mint arról, hogy a Nyugat lányát ismét elhalasztották. Ellenben a szegény Puccini, aki okulva és nem okulva a múltakon, újból lejött Budapestre, hogy személyesen vezesse a próbákat, annyira el van keseredve tapasztalataitól, hogy be se várja a premiert, hanem Budapesten megrongált egészségének helyreállítása végett elutazik egészségesebb vidékre. Kétségtelen, hogy Puccinit idegessé tették a magánénekesek, a kórus és a zenekar. Már-már kezdett belenyugodni abba, hogy Takács énekelje a Sheriff szerepét, amikor ez az énekes megbetegszik és a helyébe Váradi Sándor, illetőleg Pick Ernő lépnek. Mire Puccini kijelenti, hogy elutazik. Egyelőre azonban a világon senki sem tudja, hogy a három énekes közül ki fogja játszani a Sheriff szerepét; egyelőre azt sem tudja senki, vajon a Nyugat lánya színre fog-e kerülni az Operaházban.”

/Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár/
53   Haandel • előzmény51 2016-06-06 19:45:40
Giacomo Puccini - Die dunkle Seite des Mondes
3sat Mediathek
52   Ardelao 2016-06-06 17:38:42

PUCCINI MEGÍRATLAN MŰVEI

— A sok terv közül, amelyek a meghalt mester foglalkoztatták, különös előszeretettel kezelte egyik operájának tervezetét, amelynek tárgya a szerencsétlen Mária Antoinette királynő sorsa lett volna, s amely a megvalósuláshoz már közel járt. Munka közben azonban nehézségek merültek fel a terv keresztülvihetőségére vonatkozólag és így lemondott a partitúra további kidolgozásáról.

„Elveszítem a fejem azon” — magyarázta lemondásának megokolására, — „és bőven elég nekem, hogy a szerencsétlen királynő fejét vesztette. Azt hiszem, elég egy áldozat.”

Hosszabb ideig beszéltek egy olyan operájáról is, amelynek Daudet „Tartarin de Tarascon” -ja lett volna a főhőse. A francia szerzővel már összeköttetésbe is lépett Puccini, hogy a regénynek opera-szövegre való átdolgozására annak beleegyezését ki eszközölje. Azonban ezen esetben is elállott az olasz mester a terv végleges megvalósításától, minthogy munka közben meggyőződött arról, hogy a francia komikuma nem biztosít szabad érvényre jutást az ő zenei egyéniségének.

— Arra is gondolt, hogy Zola „Abbé Mouret” – ét operaszövegre alakíttatja át, amelynek megalkotásától különös sikert remélt magának. Időközben az ügy füstbe ment, mert Zola a regény operára való kidolgozására vonatkozólag már tárgyalásba bocsátkozott Alfred Bruneau-val és Massenet-tel. Később aztán a Ricordi nevezetű kiadóvállalat Puccininek ajánlatot tett, hogy Pierre Louy „La femme et le Pantin” című regénye nyomán kidolgozott opera-szöveget megzenésítse . Alapos megfontolás után elutasította a zeneszerző az ajánlatot és Vaucaire librettóját visszaadta. Az anyagot később „Conchita” címmel Zandonai dolgozta föl zeneileg, de az előadásánál minden siker nélkül, úgy, hogy Puccininek nem kellett a visszautasítás miatt bánkódnia.

— Ezzel szemben komolyan foglalkozott a tervvel, hogy Giovanni Verga „Lupa” –ját színpadra hozza. Sziciliába ment, ahol az író házában a szerzővel együtt dolgozta át a szöveget és egyben helyszíni tanulmányokat végzett, hogy a környezetet zeneileg természethűen adhassa vissza. Ezen célra a cselekmény színteréről különböző fényképfelvételeket készített magának. Egyúttal élt az alkalommal és Malta szigetére kirándulást tett, amely közben az a balsors érte, hogy az erődítmények fényképezésénél az angol rendőrség mint kémet letartóztatta. Jól lehet a dolog, kimagyarázás útján teljesen elintéződött, a kellemetlen eset mégis annyira megzavarta Puccini ottani tartózkodását, hogy az angol szigetnek hátat fordítva, visszautazott Livornóba. A gőzösön találkozott jó ismerősével, a Palermóból hazatérő Gravina márkinővel, aki már értesült az ő opera tervezetéről és rögtön megragadta az alkalmat, hogy Puccinit a „Lupa” megzenésítésétől való elállásra bírja. Tanácsát azzal okolta meg, hogy az ő jó ízlésével ellenkezik egy ilyen szenvedély drámának a nagypénteki körmenet vallásos motívumával való kapcsolása, amely összefüggést ő frivolnak és istenkáromlónak bélyegzett.
„Vigyázzon, ez önnek szerencsétlenségére válik” figyelmeztette a zeneszerzőt, aki nem volt eléggé szabad szellemű ahhoz, hogy ezt a figyelmeztetést szélnek eressze és inkább abba hagyta a munkát.

„Zenei Szemle”
1925. IX évfolyam 7. sz. (március)
Írójának nevét nem sikerült megállapítani.
51   Haandel 2016-06-04 18:58:06
Giacomo Puccini - Die dunkle Seite des Mondes
4. Juni 2016 | 22.25 Uhr | 3sat / 3sat HD

Fernsehfilm, Deutschland 2008
Buch und Regie - Andreas Morell

Darsteller
Puccini Peter Hladik
Elvira Sabine Wegner
Sigmund Freud Rüdiger Kuhlbrodt
Maria Anna Coriasco Aylin Tezel
Sibyl Seligmann Jutta Fastian
Giulia Manfredi Maike von Bremen
Rose Ader Aylin Esener
50   Haandel 2016-06-04 18:56:47
Royal Opera House London, London 2014
Giacomo Puccini: Manon Lescaut
4. Juni 2016 | 20.15 Uhr | 3sat / 3sat HD
49   Búbánat • előzmény48 2016-05-25 09:25:30

A Bartók Rádió ma 14.15 és 15.00 között sugározza ismét a müncheni Puccini-est hangfelvételét.
48   Búbánat 2016-05-13 09:52:36
A Bartók Rádió ma esti műsora

21.15 – 22.00 A Müncheni Filharmonikus Zenekar Puccini-estje

Énekel Gabriela Benacková, Marton Éva és Edita Gruberova

Vez. Garcia Navarro

1. a) Edgar - Fidelia áriája III. felv., b) Manon Lescaut - Manon áriája IV. felv., c) Bohémélet - Mimi áriája III. felv. (Gabriela Benacková)

2. a) Tosca - Tosca imája II. felv., b) Pillangókisassony - Cso-cso-szán áriája III. felv., c) Angelica nővér - Angelica áriája (Marton Éva)

3. a) A Nyugat lánya - Minnie áriája I. felv., b) Turandot - Turandot áriája II. felv. (Gwyneth Jones)

4. a) A fecske - Magda áriája, b) Gianni Schicchi - Lauretta áriája, c) Turandot - Liu áriája I. felv. (Edita Gruberova)

(Müncheni Filharmónia, 1994. november 12.)

(Ism. május 25., 14.15)
47   Búbánat 2014-02-15 12:24:31
A Nyugat lánya látható ma este a Mezzón:

20.30 La Fanciulla del West

Netherlands Philharmonic Orchestra

Carlo Rizzi (direction)

Eva-Maria Westbroek (Minnie),
Lucio Gallo (Jack Rance),
Zoran Todorovic (Dick Johnson),
Roman Sadnik (Nick),
Diogenes Randes (Ashby),
Stephen Gadd (Sonora)

Nikolaus Lehnhoff (stage direction)


The Amsterdam Music Theatre, Nov & Dec 2009
46   Capriccio 2013-11-22 13:25:26
2013. november 24-én (vasárnap)Puccini Pillangókisasszony című operáját állítják színpadra az Operában. Egy jegyet szeretnék eladni betegség miatt 6 000 forintért. A felajánlott jegy a földszint jobb oldal 6. sorának 3. helyére szól.

Érdeklődni lehet privátban, illetve az alábbi telefonszámon: 06-70/265-4774
45   Cilike • előzmény44 2013-02-10 21:45:18
Nem, a genetikánál. :-)
44   tiramisu • előzmény40 2013-02-10 13:39:06
Így van, Lukács Miklós vezényelt. a felvételek a Hungaroton (ma) Rottenbiller utcai stúdiójában volt.
Kisgyerekként énekeltem az első felvonásban, a gyerekkórusban. (Nos, itt dőlt el a dolog.):-)


43   Búbánat 2013-02-10 13:00:56
Bartók Rádió, 2013. február 10., 12.05 – 13.11

A Magyar Rádió Énekkarának és Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Vezényel: Marcello Viotti

Karigazgató: Strausz Kálmán

Km. Pászthy Júlia - szoprán, Molnár András - tenor, Jan Galla - bariton

1. Poulenc: Gloria (Pászthy)

2. Puccini: Messa di Gloria (Molnár, Galla)

(Zeneakadémia Nagyterem, 1994. december 15.)
42   IVA • előzmény40 2011-09-15 02:17:01
A két felvétel szereposztásának főszerepbeli eltérése: a teljes rádiófelvételen Liut Szecsődi Irén énekli, a Qualiton-keresztmetszeten Orosz Júlia. A szövegben is akadnak eltérések, pl. „Három a próbatét” (rádió) – „Van három próbatét” (lemez, ezen szerencsésebb a fordítás prozódiája). Valójában azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mind a YouTube-ra feltöltött képanyagban, mind az alá írt szövegben számos félrevezető tévedés van. A leglényegesebb hiba, hogy a felvétel természetesen nem 1972-ből való, hanem az 1950-es évek végéről (a lemezfelvétel lehet a '60-as évek elejéről is). Én az 1969-es új betanulás (Dobránszky Zsuzsa, Karizs Béla, Szabó Rózsa / Tordai Éva) idején láttam színpadon először a Turandotot, illetve attól kezdve néztem rendszeresen, és akkor már régóta ismertem a magyar felvételeket. A korábbi főszereplők közül Déry Gabriella később még visszatért a címszerepbe, de a rádió-, illetve lemezfelvétel közreműködői már nem. Az 1972-es dátum talán úgy csúszhatott be, hogy esetleg akkor vette át a magyar operaénekeseket bemutató kiadványsorozat a rádió és a lemezgyár hanganyagait, de részemről ez csak tipp, mert én nem vettem meg a sorozatot.
41   jukiguni 2011-09-12 15:25:36
Köszönöm a válaszokat!
40   egy kívülálló • előzmény39 2011-09-12 11:45:47
Azt a bakelitet, amiből ez a részlet is van, Lukács Miklós vezényli. Valóban részleteket vettek csak fel ekkor, de korábban a rádió rögzített egy teljes Turandotot is a stúdióban, részben azonos szereposztásban (Takács, Simándy), de Vaszy vezényletével.
39   Licht Alberich • előzmény38 2011-09-12 11:27:52
Szerintem Erdélyi Miklós. Egy bakelit lemeznyi részlet van otthon, de költözés miatt bedobozolva, úgyhogy nem tudom megnézni, de szinte biztos, hogy Erdélyi...
38   -zéta- • előzmény36 2011-09-12 10:35:15
Erdélyi Miklóst gyanítom, esetleg Vaszy Viktort...
37   jukiguni • előzmény36 2011-09-12 10:01:03
A youtube-on kb. öt részletet találtam meg belőle.
36   jukiguni 2011-09-12 10:00:06
Nem tudja, itten ki vezényel?Az opera teljes felvétele eme szereposztásban ugye nem érhető el sehol? Esetleg nem is vették fel az egészet?
35   Momo 2010-09-21 23:14:18
Galaxis útikalauz Puccini-rajongóknak


„Alapvetően rajongó típus vagyok, szeretek megmerítkezni az általam nagyra tartott művészek szülő- és alkotóhelyeinek atmoszférájában, Puccinit illetően pedig sok-sok éve vágyom rá, hogy azokra a macskakövekre léphessek, amelyeken a Maestro elindult meginni a délutáni kávéját. Amikor felmerült egy esetleges Toszkán túra lehetősége, kapva kaptam az alkalmon: itt az ideje, hogy megnézzük azokat a macskaköveket! Ha esetleg bárki hasonló fejlövéssel küzd, és útnak indulna, jól fog jönni az alábbi kis útmutató – ami persze egy elborult Puccini-hívő élménybeszámolója is.”

Csepelyi Adrienn írása az Opera-Világon…

34   frushena 2009-12-30 20:23:36
Most megy a DUNA TV-n a Tosca - Olasz Tévéfilm, 1992
33   frushena • előzmény32 2009-10-28 01:20:02
az - az ma!
32   frushena 2009-10-28 01:18:09
Sírva fakadok a MÁO-s Manonon? Holnap elrángattak rá. Informálódnék! Köszi előre is.
31   Ilike • előzmény29 2009-07-26 20:19:58
Szerintem irigység fogja a tolladat. Tudsz úgy énekelni mint Ő? Úgy "recsegni"?
30   Robesz • előzmény28 2009-07-26 19:44:20
Ez jó!:)
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Búgócsiga 3."
Zenés foglalkozás, zenehallgatás babákkal érkező családok számára

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Szeretethang 3."
Koncert várandós kismamák, és az őket kísérők részére

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Hargitai Géza tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

19:00 : Budapest
RS9 Színház

Paizs Miklós (játék), Kertész Ágnes (hegedû), Szabó Anna (brácsa), Kertész Endre (gordonka)
Don Giovanni "ujjbábopera"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Meláth Andrea (ének), Horn András (klarinét), Farkas Katalin (hegedű), Ittzés Gergely, Fülep Márk, Drahos Béla (fuvola) és növendékei, Nagy Izabella, Kovács Eszter, Ruskó Rózsa, Tóth Ágnes (fuvola)
"Gábor József emlékhangverseny"
Bach, Mozart, Roussel, Hue, Jolivet, Bartók, Orbán György művei

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson (zongora)
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 664
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 50
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30
CHOPIN: C-dúr mazurka, op. 33
CHOPIN: Asz-dúr ballada
ALBÉNIZ: Ibéria-szvit
LISZT: Spanyol rapszódia

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bajári Levente és partnere
Vox Humana Kórus (karigazgató: Sándor Bence) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté
"Klasszikus karácsony 2017"
Békebeli advent
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit, op. 71a
HÄNDEL: Messiás, HWV 56 – nyitókórus
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”) – II. tétel
ELGAR: Vonósszerenád, Op.20
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
Nosztalgia karácsony – egyveleg:
Pásztorok, pásztorok; A kis Jézus megszületett; Karácsonynak éjszakáján; Hull a pelyhes, Kis karácsony
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
ismétlés: 10:45

18:00 : Szentendre
Városháza díszterme

A Vujcsics Tihamér Zeneiskola népzene tanszaka
"Adventi népzenei koncert"

21:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Bősze Ádám − házigazda
Vezényel: Vajda Gergely
"Angol nyelvű beavató koncert"
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, op.36
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)