Great Hungarian Voices sorozatban napvilágot látott Gulyás Dénes portrélemeze.
Kultura.hu oldalról:
A korong megjelenéséről az énekes elmondta: az anyagot az elmúlt évtizedek felvételeiből állították össze. "Azt a sajátos eklektikát, ami a cd-ről hallható, csak a rendelkezésre álló felvett anyag mennyiségével lehet magyarázni, nem volt több ugyanis" - mondta az operaénekes. Mint felidézte, bár még Bors Jenő igazgatósága idején kötött vele szerződést a Hungaroton, ami alapján évente egy teljes operát kellett volna rögzíteni az ő közreműködésével, ezekből egyetlen egy sem készült el.
Gulyás Dénes ennek ellenére nagyon örül annak, hogy most megjelenik ez a lemez. "Ez a sajátos eklektika, Salieritől Erkelen át Pucciniig nem az én zenei ízlésemet tükrözi, hanem a szükséget. Mivel a jogok nem nálam vannak, hanem a Hungarotonnál, nagyon értékeltem, hogy kikérték a véleményemet" - hangsúlyozta.
Kitért arra, hogy kifejezetten emlékezetes pillanatot, áriát, felvételi napot vagy történést kiemelni a felvételekkel kapcsolatban nem tud, de összességében elmondhatja: emlékezetes volt a pályán eltöltött negyven év, "összes csodájával és álnokságával, örömével és bánatával együtt".
"Minden kollégámat, partneremet szerettem, legyen az énekes, zenekari művész, karmester, kórustag, zenei rendező, vagy hangmérnök. Köszönöm a munkájukat, hogy együtt dolgozhattunk. Segítettek abban, hogy megszülessen valami, ami bizonyos értelemben és mértékig maradandó" - fogalmazott Gulyás Dénes.
Az 1970-es, 80-as évek egyik legkiválóbb mezzoszopránja, Brigitte Fassbaender sorra hódította a Metropolitant, a Covent Gardent, a Scalát, a San Franciscó-i operát, Bécset, Salzburgot... A Rózsalovag, Trisztán és Izolda, Carmen, Werther, A denevér „elképzelhetetlen" lett volna nélküle; közben Liszt, Richard Strauss, Brahms, Milhaud, Mahler, Schubert dalestjeivel is járta a világot. Budapesten is énekelt, Aribert Reimann kísérte zongorán. Pályája csúcsán vett búcsút a színpadtól, de nem a színháztól: igazgató lett és rendező. Prózában Shakespeare, operában Wagner, Richard Strauss, Britten, Verdi következett Coburgtól Amsterdamig, Tel-Avivtól Londonig, Koppenhágától Strasbourgig, Braunschweigtől Innsbruckig. Növendékei közül többen világhírnévre tettek szert, köztük Janina Baechle és Sophie Koch. 2002 óta a gyönyörű dél-tiroli Eppan városkát a daléneklés eszkluzív fészkévé tette, Garmisch-Partenkirchent pedig Wagner- és Richard Strauss-fesztiválközponttá. A sikert és elismerést magától értetődő természetességgel, de szerényen fogadja. Bécsben találkoztunk...
- Jövőre ünnepli színpadra lépésének ötvenedik évfordulóját. Szerepeket már régen nem vállal, naptára mégis olyan zsúfolt, hogy programjait még figyelemmel követni is nehéz.
- Autómból - hála Istennek - egyelőre valóban hiányzik a „fék"! Tegnap például Berlinben voltam, hajnali négykor keltem, hogy Bécsbe jöjjek, holnap premier van Innsbruckban, majd következik Garmisch- Partenkirchen és az eppani fesztivál, és egy kicsit nyaralni is jó lenne... Megfogadtam, hogy tizenhárom év után felhagyok az intendánsi munkával. Hogy a rendezéssel is? Azt még nem volt lelkierőm megfogadni...
- Sokak számára érthetetlenül és minden indok nélkül 1995-ben abbahagyta az opera-, majd a daléneklést...
- Fájt búcsút venni Schuberttől és Wolftól. Még barátságtalan leveleket is kaptam megszállott hallgatóimtól! De úgy gondoltam, inkább sajnálkozzanak afölött, hogy már nem énekelek, mintsem azon sóhajtozzanak, mit keresek még mindig a színpadon! Ha nem éreztem volna úgy, hogy munkám valami eredménnyel mégiscsak járt, valamit megmozgatott, akkor ma elkeserednék. De tudom, hogy nem volt haszontalan és hiábavaló, és ez jó érzéssel tölt el.
- Nem nosztalgiázik, ha a felvételeit hallgatja? Volt szép számmal...
- Nincs időm magamba feledkezni, nosztalgiázni, és ritkán hallgatom saját magam, de ha mégis, engedtessék meg szerénytelenül megállapítani: talán nem is volt olyan rossz! Akkoriban óriási fegyelem kellett a stúdiómunkához, de ma már úgy retusálnak mindent a lemezcégek, ahogy akarnak. Különben sok illegális felvétel is kószál a piacon, virágzik a rablógazdálkodás!
- Hogy sommázná életpályáját?
- Nem könnyű néhány szóban. Mindig szoprán szerettem volna lenni, és nem mezzo. Toscára vágytam, de lett helyette Eboli, Amneris, Brangäne, Carmen... Csúcson lenni annyi, mint állandóan szolgálatban lenni. Az utazás, a szállodai élet csak egy ideig csalogató, aztán inkább fárasztó. Kritikák és kritikusok? Sajnos csak ritkán értik az „operaszakot". Az opera ma már nemcsak zenéből él. Még intellektuálisabb, komplexebb lett a világa, de legfőképp a „csomagolása" változott meg, nem utolsósorban, mert a korszellem, az élet tempója változott. Mindenki, aki benne él és foglalkozik az operával, hozzáadja szellemiségét, kreativitását. A műfajjal kapcsolatos elvárások is hatalmasat nőttek. Ezeknek pedig meg kell felelnie, ha attraktív akar maradni. A tévés operafilmek - mint otthoni, esti kulturális programok - kihalóban vannak, az ARTE is jobbára archív felvételekből él. A néző „látványt" kíván. Már nem az a legfontosabb szempont, hogy ki mennyire alkalmas hangilag egy mű előadására, az a döntő, hogy típusa, karaktere alkalmas-e a szerep megformálására. A kritikák kevésbé az énekesről, inkább a rendezői koncepcióról szólnak, pedig az énekes nem kevésbé fontos szereplője az előadásnak. Csak együttműködéssel, kreativitással lehet értékes munkát végezni és sikert elérni. Számomra a „zenés színházban" kezdetben a muzsikának volt nagyobb jelentősége. A hetvenes évektől keltette fel az opera a prózai színház rendezőinek figyelmét és ezzel a fantázia gazdagabb megjelenítés igényét. A rendezők valamikor inkább dekoratőrök voltak, bár például Rudolf Noelte vagy Otto Schenk is törekedett már a pszichológiai elmélyülésre. Ötleteik azonban nem vették úgy igénybe az énekes idegzetét, mint a mai kor fantasztáinak erőszakolt elemzései. A sztárrendező (Kupfer, Ponnelle, Neuenfels) is akkor jó, ha támogatja az énekes fantáziáját, színészi képességét, és „kézjegye" zeneileg is fejleszti a közreműködő művészt. Az sem árt, ha a rendező tud partitúrát olvasni. Én magam a zenei inspiráció felismerése, a zeneszerző szándékainak szemmel tartása mellett voksolok. Remélem, hogy sikerül némi szellemességet, játékosságot is belevinnem a rendezéseimbe. Rossz gazdasági helyzetben a kultúráról, a színházról kénytelenek lemondani az emberek, így különösen nem csekély kihívás helytállni.
- Neve elválaszthatatlan a nadrágszerepektől. Bajor kamaraénekesként A rózsalovag Octavianjával hódította meg a világot. Nem bánta a beskatulyázást?
- Valóban, 1967-től közel harminc éven át jártam ezzel a szereppel a nagy operaházakat. Talán színpadi megjelenésem, temperamentumom, életvitelem, és hangkarakterem is alkalmassá tett e szerepkörre. Az idők folyamán a Hofmannsthal- Strauss-féle „jó házból való fiatalúr", vagy még inkább butácska rokokósrác erősen elpolgáriasodott, illetve illúzióromboló megvilágításba helyeződött. A kasztrált énekesek megszűnésével jobbára a férfitenorhoz közel álló mezzoszopránok vették át az ilyen szerepeket. Számomra Octavian kiváló játéklehetőséget jelentett. Megjegyzem, a jó alakú mezzók automatikusan kapják az ilyen szerepet, nekem minden nyári szünet után koplalnom kellett, hogy beleférjek a nadrágba.
- Karrierje másik súlypontja a daléneklés volt.
- Hol van már a világ, amikor az embereknek több türelme volt az intimitások, az élet lírája iránt! A művészi nevelést ma az internetkultúra pótolja, pedig a daléneklésből énekes és hallgató egyaránt profitálhatott - az operaműfaj tekintetében is. 1999 óta a tiroli Landestheater igazgatója. Milyen az intendáns szerepkör? - Minimum húszórás bevetés. Hajsza a pénz után, telefonálás, művészmeghallgatás, de legfőképp tűzoltás, türelem és megértés. És nincs rivaldafény! Jó csapattal azonban élvezetes a munka.
- Most mi következik?
- Lammermoori Lucia, Hamupipőke, Az eladott menyasszony, egy Elektra koncertszerűen, A nyomorultak musical, kortárs zenei koncertek és újabb librettón is dolgozom, sőt, már 2011-re is van egy tervem... Folytassam?
”Először 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás, (…) ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. (…)
1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak (…)
A szabadságharc leverése után (…) megint bujdosni kényszerült. (…) szokatlanul magas, 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, (…) kiadta a pandúroknak.
…annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.
Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot.
Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a várbörtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el (…) 1872-ben életfogytig tartó rabságra ítélték.
A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.”
”Először 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás, (…) ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. (…)
1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak (…)
A szabadságharc leverése után (…) megint bujdosni kényszerült. (…) szokatlanul magas, 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, (…) kiadta a pandúroknak.
…annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.
Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot.
[i]Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a várbörtönből megszökött.
Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el (…) 1872-ben életfogytig tartó rabságra ítélték.[/i]
A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.”
"A második felvonásban egy liften keresztül érkeztünk a kocsmába, és ez a lift az egyik próbán leszakadt. Valódi szabadesés volt, mindannyian eldobtuk a kezünkben lévő borospoharakat, és kapaszkodtunk...”
„Mára a fellépéseim nagy része négy-öt színházhoz köthető: a Metropolitanhez, a Covent Gardenhez, a Scalához, a bécsi és a müncheni Staatsoperhez. Ezért is örülök, hogy néha lehetőségem van más helyszíneket is felfedezni, mint például most Budapestet.”
Én kodom...?
Nincs kedvem most viccelni, pláne hajnali 3/4 4-kor, mert ha tovább ragozom a kérdést, esetleg nagy álmosságomban egyes szám harmadik személyben véletlenül egy mássalhangzót hozzáütök és nem veszem észre, megint baj lesz...
Most még a tej sem segít...
Ja, csak ennyi?
aszittem, arra van külön billentyű. És mi a helyzet a szögletes zárójellel?
Nem baj, hogy nem pirosak a betűim? Vagy azt is állítani kell?
én is pont ezt ar url-t nem értem.....sőt le is irtam a lépéseket, oszt 1x nekiveselkedtem de ide a momusre valami más jött ki, azóta nem kisérletezem....
Na jót offoltunk, ezért megkérdem a topic cime miat, hogy ki is a Te kedvenc előadód?,;-)
Jaj, azt hittem, így felfejlődtél, és már kezdtem szégyellni magam:)))
AZ én gépemen nincs olyan szögleztes zárójel, és a billentyűim is feketék:(((
url? Mi lehet az?
Asszem, van még mit tanulni:)))
LOMBARDI Gastspiel der Staatsoper Budapest In der Staatsoper Berlin 24-Mai-1983 Giselda – Katalin Pitti Viclinda – Zsuzsa Misura Oronte – Peter Kelen Pagano – Kolos Kovazs ...
Ezt a cd-t is meg lehet venni 4.63 dollárért.
Viszont Alvarez nagyon szexi Boccanegra...nem is csodálom, hogy Adorno féltékenykedik. És igen jó bariton, én egyszer hallottam élőben, Spanyolországban, 2001-ben, hát mit mondjak, lenyűgöző volt.
Tudod, ez is a New Age egyik káros/kóros hozadéka. Be akarják magyarázni neked, hogy a fehér az fekete, a fekete az pediglen fehér. De ez már szétfeszíti topikunk témáját, inkább volna való a (volt) homokozóba...
Megint rákattantam Carlos Alvarezre. Most szedtem le egy Boccanegrát. Ami érdekes, hogy az énekeseket megbravózták, a rendezőt kifütyülték. Ismerős? Csak akkor azt nem értem, ha a világon mindenhol így van, miért nem törődnek bele a modernizáló rendezők, hogy a népek ezt nem szeretik. Sehol sem szeretik. Ők meg nyilván szeretik, ha kifütyülik őket.
Na de félre a tréfát, elvégre ma éjjel véget ér a farsang:
Meláth Andrea csakugyan szuper volt a Xerxesben, most meglátjuk, milyen lesz márciusban mint Octavian.
Ahhoz képest elég rövid lélegzetűre vettem; - empátia, szimpátia rendben, a litánia viszont nem erősségem. Az érintettek pedig maguk eldöntik, hogy minek tekinthető az a pár kedves címzett szó. Remélhetőleg: mosoly és derű az arcokon...
Gál Erika és Szvétek László nagy tisztelője vagyok, ezért is, nagy érdeklődéssel olvastam el a Fidelióban található mindkét interjút. Gál Erika énekművészete, lénye, bája különösen közel áll a szívemhez! Sok sikert kívánok neki és párjának szakmai hivatásuk eddig elért nagyszerű eredményeihez! Kívánom pályájuk, művészetük, magánéletük további kiteljesedését; hadd örüljünk és tapsoljunk nekik, amikor a színpadon, koncertteremben találkozhatunk velük újra és újra...
Isten éltesse Miller Lajost!
Kár, hogy csak 8 előadást kapott az évadban.
Pedig még mindig ereje és művészete teljesében van.
Boccanegráját, az Ernani Don Carlosát kiemelkedőnek tartom. Mindkettő lemezen is megvan.
Kár, hogy Mihály András annyira konok volt vele szemben annakidején. Mennyit vesztett emiatt a magyar közönség.
Mivel külön Menuhinnal foglalkozó fórumot nem találtam (az én hibám?), itt mellékelem egy kis bekezdését:
"Talán Picasso mondta, hogy a valóban jó művészettel fogfájást is gyógyítani lehet. A zene terapeutikus hatását akkor tapasztaltam meg, amikor Bach E-dúr hegedűversenyének adagióját játszva, mosolyt csaltam anyám arcára. A délutáni gyakorlás közben történt. Imma a vacsorát főzte és én nagymama bekeretezett képe előtt gyakorolgattam. A hétköznapi szituáció hirtelen az igazság órájává vált. Titokzatos módon a szívem és az eszem engedelmeskedett Bachnak, és az adagio egymás után legalább négyszer csorbítatlanul kinyilatkoztatta az üzenetét. Emelkedett hangulatomban úgy láttam, mintha a falon lévő kép bátorítón kacsintott volna. Imma, aki általában homlokráncolva szokott bejönni, most lelkendezve lépett be az ajtón és talán a karjaiba is zárt volna, de az utolsó pillanatban, hogy megőrizze a látszatot, az ölelést apámnak adta: Abba, aki éppen akkor jött haza a munkából, olyan üdvözlésben részesült, amit hónapokig beoszthatott volna. Ez a jelenet olyan kivánságokat ébresztett bennem, hogy túltegyek Picasso fogfájós gyógyításán is. Lelki szemeim előtt békéltető szellemként gordiuszi csomókat vágtam szét, neurótikus vitákat pillanat alatt elcsitítottam, láttam, ahogy az emberek sáncaik mögül előbújnak és a kedvemért kibékülve egymás karjaiba borulnak. És hogy a csomók megoldatlanok, a viszályok továbbra is dagadnak, az erődítmények falai továbbra is állnak, mindez arra tanítja a művészt, hogy ne legyenek olyan nagy elvárásai. Soha nem tudtam ezzel dűlőre jutni."
Pavarotti 1993 a Lombardokban (ebben a jelenetben hal meg),nem kell fejenállnia,nincsen hókusz+pókusz,"csak" gyönyörű zene,mellette Ramey+Flannigan,Ő pedig 58 évesen úgy énekel,hogy az sírnivaló.
19:00 : Budapest Háló Közösségi Ház Bodrogi Éva (szoprán), Krulik Eszter (brácsa), Koltai Katalin (gitár) ELGAR: Chanson de nuit, Op.15
BRAHMS: Brácsadalok, Op.91
GLAZUNOV: Elégia, Op.44
POULENC: A rövid szalmaszál - dalciklus (Koltai Katalin átirata)
SCHUBERT: a-moll szonáta, D 821
21:00 : Budapest Budapest Jazz Club Karosi Júlia Quartet 17:00 : Miskolc Miskolci Galéria Győri Noémi (fuvola), Csáki András (gitár), Szakács Ildikó (ének) Spanyol est
18:00 : Győr Nemzeti Színház Budapesti Fesztiválzenekar
Vez.: Fischer Iván MAHLER: VII., e-moll szimfónia
A mai nap
született: 1726 • François-André Philidor, zeneszerző és sakkjátékos († 1795) 1961 • Jean-Yves Thibaudet, zongorista 1965 • Angela Gheorghiu, énekes elhunyt: 1962 • Kirsten Flagstad, énekes (sz. 1895)
