vissza a cimoldalra
2019-09-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1398)
Opernglas, avagy operai távcső... (20301)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Élő közvetítések (8124)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1752)
Franz Schmidt (3420)
Simándy József - az örök tenor (623)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Társművészetek (-zéta-, 2007-11-13 12:07:15)

- film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc -
   
1397   IVA • előzmény1395 2019-09-16 02:47:46

Aki a folyamatosan helyett a „szűnni nem akarón”-t használja, annak gondolatában a „szűnés” (s)óhaja fészkel.
„Elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél)” – így írtam! Átestél nem = linkeltél. Nem likelted, nem is írtam azt. Azért tudom, hogy átestél rajta, mert olvastam a hozzászólásodat.
Az Egy, kettő, három nem tartozik Molnár remekei közé, de Felekivel egy tv-változatban még jó darab volt, Márkus Lászlóval pedig egészen kitűnő. Hja, Márkushoz mérhető zsenink nincs, nem tudni, lesz-e még valaha.
G. B. Shaw művei és azok üzenetei nem avultak el, ellenkezőleg: modernebbek, mint valaha. Kritikája és szembesítése olyan húsbavágó, hogy azt a hazugságban mint elemben élő ma embere alig, vagy nem tudja elviselni – függetlenül attól, hogy milyen stílusú szalonokban játsszák. Amit mégis elvisel belőle a közönség, csak azért, mert nem érti. A rendezők sem értik. Ezért nem divatos.
Beszámolókból úgy értesültem, A jég című előadást (Krétakör → Trafó → Nemzeti → Proton) meztelenül játszották (persze nem obszcén akciókkal). M. G. P. annak idején úgy fogalmazott, hogy Mundruczó Kornél e rendezésének adaptálása a Nemzetibe Alföldi szűzbeszédének tekinthető. (Nem biztos, hogy jóslata bevált.) Azóta nem ajánlhatok hasonlót, de bízva Ókovács Szilveszter kivételes érzékében a rossznál rosszabb rendezők előhalászásához és a minősíthetetlenül stílustalan előadások színpadra engedéséhez, nem érdemes feladni a reményt. Korszakának legalább 10 legrosszabb színpadi kísérlete alapján nem zárható ki, hogy éppen a Don Carlos lesz a következő áldozat. II. Fülöp és a Főinkvizitor nagy találkozása aligha értelmezhető világosabban másképp, mint meztelenre vetkőző szereplőkkel.

1396   Edmond Dantes • előzmény1392 2019-09-15 10:19:56

Hmmm, "hápogok" ... mit csináljak? Persze, ha nyávogtam volna, az bejönne :-) Esetleg ki kellene bannolni? Én már nem tehetem.Valós, meg-nem-valósult eset volt, ennyi. (És nem az M Tóth Géza-féle produkció.) 

1395   Edmond Dantes • előzmény1394 2019-09-15 10:06:04

1393-1394 összevonva, helytakarékosságilag, "egyet fizet ír kettőt kap ad": off Nem az elveink és a véleményeink között van nagy távolság, hanem a habitusaink közt. Te hajlíthatatlan és hajthatatlan vagy, én pedig hajlítható és hajt(ogat)ható :-) on Nem sokalltam a Molnár-darabokat, ezt írtam és ez nem "sokallás": "Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül." Nem az Örkényes A hattyút linkeltem be, bár azt is láttam, hanem az Egy, kettő, három címűt, amit a tao-rendszer megszüntetésének és általában, A Rendszernek egyik fő áldozata, az Átrium játszik ... és nem tetszett. Rossz darab és -most jön a lényeg- valszeg nem írták át (eléggé?) ahhoz, hogy szórakoztató legyen, pedig A Rendszer egyik fő áldozata, Alföldi Róbert játssza a főszerepet. Úgyhogy akár kaphatna Lukin-díjat. Warrennét nem láttam, de -most kapaszkodj Malvin, kedves IVA, jön a kanyar(ó)- G.B. Shaw és anno szellemes, "modern" művei és "mondanivalójuk" mára szerintem olyannyira elavultak (kivétel: Szent Johanna), hogy némi komolyabb  vérfrissítés nélkül többségük dögunalom ... legfeljebb ... tb. Lukin-díjat érdemelnek, ha nem igazítják őket így-úgy a mához. Amiben igazán hiányérzetet hagytál bennem az az, hogy nem írtál  meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darabokról. Egy frászt "képzeletbeli előadástípus"! Akadnak ilyenek számosan, régóta, csak gondoltam, láttál újabbakat és megosztod :-(

1394   IVA • előzmény1387 2019-09-15 03:07:58

Nem hiszem, hogy nem értetted: egy képzeletbeli előadástípussal példálóztam. Ha nem értetted – kivel vitatkozom én itten?
Te sokallod a Molnár-előadásokat, én viszont keveslem: látod, legalább ekkora a távolság köztünk. Nem annyira számszerűen keveslem, hanem a darabokhoz méltó színvonal ígéretét tekintve. Így hát elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél), A doktor úrt még könnyű szívvel is. De A testőr elkerülése a Pestiben folyamatosan nyomaszt, mert a „bonvivánt” nagyon is szeretném látni benne, a „primadonnát” azonban nehezen viselném el (én, kérem, Ruttkaival is láttam a darabot!), így hát döntött a rendező (rendezői) személye, akit nagyon nem kedvelek, és – veled ellenkezően – nem tartok hagyományosnak. (A szerintem ízetlen és szellemtelen „Lukin-díjasságra” viszont méltatlannak: nem bocsáthatom meg neki például azt, hogy távol tartott a Warrenné mesterségétől a Nemzeti Színházban, éppen azért, mert átlapátolta a cselekényt a ba – ami azóta a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti tegnapelőttje.)
Igazán köszönöm, hogy elmagyaráztad, mi a különbség a sikerszerző és a klasszikus között, oszlatni igyekezve a bennem dúló fogalomzavart! Hálából elmagyarázom, hogy ha a „klasszikussá vált” után nem tettem vesszőt (nem tettem), akkor azt nem a „sikerszerzők” szinonimájának, hanem jelzőjének szántam. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, ezt Molnár és Heltai példája is igazolja.

1393   IVA • előzmény1386 2019-09-15 02:58:11

(Olyan távolságból, amilyen az elveink és a véleményeink között van, nem hiszem, hogy érdemes kezet nyújtogatni, mégoly barátágosan sem.)
Azért vagyok itt, hogy a saját véleményem alapján ítéljek meg dolgokat, ebben a te véleményed (a Mohácsi-Aidáról) nem változtat, sőt a linkelt övék sem. Ppp kritikájára emlékszem, ám arra is, hogy egy későbbi hozzászólásában (valószínűleg egy újabb Aida-látogatása után) súlyosbította véleményét Mohácsi rendezéséről.
Szerencsére nem láthattam a Móricz Zsigmond Színház Deliláját, és ezúttal nemcsak azért nem, mert sajnálatosan nem járok színházba Nyíregyházán (és most már a fővárosi színházi találkozóra sem delegálhatják a produkciót), hanem amiért te sem és mások sem. Az esztétikai megítélésen kívül ugyanis léteznek elvek is, ilyen elv a jogok tiszteletben tartása. Továbbá a szerzői szándék megbecsülése, tehát ha változtattak a darab szövegén (nem is keveset, ezt a színház sem tagadta), jogos látatlanul elítélnem az előadást.

1392   macskás • előzmény1391 2019-09-14 18:05:25

Hmm...

Akkor kár volt beírni.

Bárki mondhat ilyesmit, aztán ha rákérdeznek a tényre, csak hápog:)

 

Elég sokat beszélgettem egy bizonyos Bartók-szakértővel, a Mandarinról is, de olyasmit, amiről te írsz, nem említett.

Szerintem kevered azzal, amit írtam, a 41 ütemes kiegészítéssel.

1391   Edmond Dantes • előzmény1390 2019-09-14 13:56:49

Sajnos nem tudok. Régen volt és már elfelejtettem a karmster nevét.

1390   macskás • előzmény1389 2019-09-14 13:29:07

Utánanéznél? Szerintem nem csak engem érdekel a dolog.

1389   Edmond Dantes • előzmény1388 2019-09-14 12:52:23

Nem erre, de köszönöm. Amott csak pár + ütemről volt szó és az a verzió nem valósult meg.

1388   macskás • előzmény1385 2019-09-14 10:41:59

Nem erre gondolsz?

"M. Tóth Géza animációs filmje színesíti majd A csodálatos mandarint, a Bartók Péter visszaállította 41 ütemmel hangzik el a pantomim, lemezre is fogják venni ezt a változatot."

A zseni  Kocsis Zoltán vezényelt 2011. szeptember 25-én, a Müpában.

http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?f=3&p=9&n=10132&e=12

 

1387   Edmond Dantes • előzmény1382 2019-09-14 10:14:39

Lécci írd meg privátban, hol látható meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darab?! (Színházban akadnak ilyenek számosan, régóta.) Máris megyek :-) Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül. Egymás (hattyú)nyakára hágnak, nem győzőm kerülgetni őket, de egyik-másikon mégis átesem, legutóbb pl. ezen. Ezt viszont nagy ívben kerülöm, t.k. a rendező miatt, akinek "hagyományos", "Lukin-díjas" rendezései hosszú ideje ellepik a várost, vészesen apasztva az altatók forgalmát, ha érthető, mire célzok. Egy fogalomzavart ki kell igazítanom: a "sikerszerző" nem azt jelenti, hogy "klasszikus", sőt. Sikerszerzők a mindenkori mának, koruk közönségének írnak. Mellesleg Molnár Ferenc is ezt tette, amikor futószalagon gyártotta darabjait és valszeg nem gondolt rá, hogy 100-120 év múlva is színre kerülnek ... vagy ha mégis, nem gondolhatta, hogy ugyanúgy kerülnek színre, ahogy megírásuk idején. Okosabb fiú volt ő annál, mintsem hogy leragadt volna önmagánál..  

1386   Edmond Dantes • előzmény1381 2019-09-14 09:57:59

"Személyeskedés": barátságos kéznyújtás, nem több, nem kevesebb ;-) Nem minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Láttam Mohácsi Aidáját, nem rengette meg sem a világot sem az Erkelt. Nem hinném, hogy csak én láttam így, hanem pl. ő iső iső is és nem zavarta különösebben őt sem . Ellenpéldaként házunk tájáról találtam egy kritikát ismert -egykori?- fórumtársunktól, ami nagyjából kimerül a színpadi cipők elmarasztalásában. Ha már ismételten emlékeztetsz arra, hogy látatlanban bizonygatom azt, amit, akkor meg kell jegyeznem, hogy te pontosan ugyanazt teszed: kezedben lobogó fáklyával magasztalod a jog- és tantieme-örökös(öke)t...látatlanban. Látod: ismét összeértünk ... látatlanban :-)

1385   Edmond Dantes • előzmény1379 2019-09-14 09:31:36

Konkrétan emlékszem egy külföldi karmesterre (a nevére most nem), aki sok évvel ezelőtt állítása szerint valahol fölfedezett vagy fölfedezni vélt néhány addig ismeretlen ütemet a Mandarinban/-hoz és világpremiert vezényelt volna az általa kiegészített partitúra alapján, de Bartók Péter nem engedélyezte.

1384   Hangyász • előzmény1380 2019-09-14 09:22:09

A miskolci operafesztiválon volt egy ilyen eset, de akkor nem Bartók Péter, hanem az európai jogbirtokos, Ziegler Márta rokona lépett közre. Ha nem tévedek, a meghirdetett előadás lement, mert nem akart a közönséggel kitolni, oszt egyszer volt Miskolcon Bartók-torzítás.

1383   IVA • előzmény1379 2019-09-14 04:39:07

Fényéveknyi távolságban álljon tőlem, hogy Csáki Judit újságírót propagáljam, de hamarjában erre a 2001-es hőbörgésére találtam rá, amely felidézi az emlékezetes botrányt:
https://magyarnarancs.hu/zene2/a_muveszet_visszavag_a_csodalatos_mandarin_-_kozep-europa_tancszinhaz-58957

1382   IVA • előzmény1378 2019-09-14 04:37:03

Légy nyugodt, találnának arra is közönséget, ha egy darabot meztelenül játszanának el, obszcén akciókat imitálva. Sőt, sokat fizető közönséget is. A színház azonban mégsem üzlet csupán, ezért szerencsére mindig volt és van cenzúra (miért ne nevezzük nevén a gyereket?). Jobb esetben „jogi köntösben”, és még jobb esetben egy lelkiismeretes jogörökös döntésében.
A „művészszínházak”, amióta megkülönböztetik magukat a szórakoztató színháztól (évtizedek óta), mellőzik Molnár Ferencet, legfeljebb a Liliomot, esetleg még az Üvegcipőt ismerték el érdemes darabnak. Érthető, mert Molnár „gyanúsan” mutatós (arisztokrata vagy színházi) környezetben játszódó társalgási vígjátékaiban rafináltabb rétegek alatt rejtőznek a hasonlóan keserű, de legalább keser-édes mélységek. Az utóbbi években kezdenek szégyellősen, mintegy bocsánatot kérve, kacérkodni a könnyebbnek látszó darabokkal (Játék a kastélyban – Kamra, A hattyú – Örkény).
Nem vagy köteles porosodónak és hamarosan porlepettnek megítélt műveket nézni, olvasni sem. Molnár és Heltai óta se szeri, se száma a klasszikussá vált sikerszerzőknek...

1381   IVA • előzmény1377 2019-09-14 04:31:18

Olyan jóóó személyeskedést fogadni egy hozzászólás nyitányaként!
Minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Mohácsi Csárdáskirálynőjére sokan emlékeznek (leginkább a televíziós közvetítésnek köszönhetően, hiszen az által látták sokan), de ettől még nem biztos, hogy a színházkultúra történelmének mérföldköve. Ha a közvetítés felvételét megőrizték, nyilván maradandóbb, mint a rögzítetlen előadások. Ha a „bizonyos értelemben iskolát teremtés” érték, nos, itt az iskolateremtés gyümölcse: megjelent a színen egy rendező, véletlenül hasonlóan nagy termettel és annál is nagyobb arccal, aki ismét színháztörténetet ír és iskolát teremt, történetesen megint A csárdáskirálynővel…
Szerinted csak az Aida és egy másik, megnevezetlen opera áll ellen az újraértelmezésnek, Molnár Delilájáért nem kár. Ha láttad volna Mohácsi Aidáját, értenéd az összefüggést – feltéve, hogy érzékeled a tehetség és a minőség hiányát. A tehetséges színrevitel és a minőség minden művet megillet. A felturbózás szó nem az én kifejezésem, hanem Lujza fórumozótársé, tőle „vetted kölcsön”. Bizonygathatod, látatlanul és általánosítva, hogy jobb a hamisítás, mint egy darab sikertelen előadásának kockáztatása – szerencsére a jogörökös nem így látta, én pedig ennek örülök.

1380   joska141 • előzmény1379 2019-09-13 23:01:46

Úgy emlékszem, volt például egy olyan Kékszakállú-rendezés, ahol Judit „berendezkedik” a várban. Hozott poharakat, tányérokat és azokat pakolta ki az asztalra. Az ezzel járó „koppanásokat” tiltotta be akkoriban Bartók Péter, hivatkozva arra, hogy ezek a zajok nincsenek benne a partitúrában. Mintha egy Alföldi-rendezés lett volna, de ezt jobb memóriával rendelkező fórumtársaim biztos tudják pontosítani.

1379   lujza 2019-09-13 22:53:01

Azon töröm a fejem, hogy is volt, amikor a Bartók örökösök tiltottak be valamit, talán a Csodálatos mandarin színrevitelét.

1378   Edmond Dantes • előzmény1376 2019-09-13 10:02:00

És ugyan ki és hol húzza meg azt a bizonyos határt és milyen alapon? Szerintem két válaszlehetőség van: a) cenzúra  b) közönség. Anélkül, hogy állást foglalnék, igazságot akarnék tenni, esetünkben az a) opció valósult meg, jogi köntösben. A b) opció akkor valósulhatott volna meg, ha bemutatják a darabot. Ha a közönségnek tetszik, akkor a közönség számára édesmindegy, hogy aznap este hány százalékban szórakozott jól Molnáron és hány százaléka a sikernek a Mohácsi-vonal. Megállapítják, hogy láttak egy Molnár-darabot és kész. Ha megbukik a produkció, akkor viszont 100%-ban Mohácsiék viszik el a balhét. Senki nem azt gondolta volna, hogy egy gyengécske Molnár-darabot látott, a darab nem jó és nem az adaptáció. Reklámnak minősül minden, amiről, akiről beszélnek, vö. az öreg primadonnáról szóló anekdotát: "mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam". Az áfférnak híre megy és garantálom,hogy ez a hír nem csökkenti, ellenkezőleg: fokozza a Mohácsiék iránti -olykor túlzott mértékű- érdeklődést. Másrészt negatív reklám: egykönnyen azt a narratívát alakíthatja ki, hogy márpedig mostantól itt "rend" lesz ám Molnár Ferenc darabjaival! Csak semmi cicó, semmi cécó, nálam van a stukker (ld. itt 0:35-0:50) meg a Molnár-hagyaték. Úgyhogy esetleg számíthatunk rá: egyre vastagabb por lepi majd a Molnár-adaptációkat pedig tetszik, nem-tetszik, poros(odn)ak azok a darabok többségükben és jóformán, jó ideje maguktól is.

1377   Edmond Dantes • előzmény1375 2019-09-13 09:31:36

Olyan jóóó véled kezdeni a napot :-) kint süt a Nap, az idő -mint szavaid, gondolataid zöme- simogató, szívmelengető ... és amely gondolataid sok mindenben igencsak helytállóak. Talán észlelhető -talán 1-2 konkrét produkcióról szóló beírásomból- hogy nem vagyok Mohácsi(ék) elfogult, de még elfogulatlan híve sem, sőt! Nem ösmerem ő(ke)t, annyit tudok, hogy Mohácsi János bizonyos értelemben iskolát teremtett Kaposváron és az ottani nagy (Babarczy-Ascher-...) korszak továbbvívője lett ... egy ideig. Bizony-bizony, az a megosztó Csárdáskirálynője is maradandó színháztörténeti esemény lett, ha nem is a szereplők énekhangja folytán. Ha nem így lenne, már a kutya sem emlékezne rá, márpedig mindenki emlékszik rá, aki látta és sokan tudnak róla olyanok is, akik nem látták. Aida: azt szoktam mondani, hirtelenjében két operát tudok, ami minden újításnak, újraértelmezésnek szilárdan ellenáll, magyarán: nincs mit tenni velük, egyikük éppen az Aida. (A másik is "mozdíthatatlan" környezetben játszódó, statikus, nagy kórusos, csilivili jószág) Nem tanácsolnám egyetlen rendezőnek sem, hogy különösebben bolygassa meg. Na de még egyszer (már kérdeztem): hogy kerül Aida csizmája topánkája a Molnár- (és nem a Sámson és) Delila asztalára? Érteni vélem a személyes érintettségedről, sértettségedről szóló humoros megjegyzést, de ezen az alapon az egész világ tele van sértett, sértődött emberekkel, mindazokkal, akiknek nem tetszett 1-1 színházi vagy operaelőadás, irodalmi alkotás, film, festmény, szobor, épület ... akár vissza is követelhetnék a vételárat vagy a belépti díjat, de a többség azért mégsem nullázná le 1/1 ahogy van a neki nem tetsző alkotás alkotóját  Egy életműből nem ragadható ki 1-1 (néhány?) sikertelen vagy annak gondolt opusz, ahogyan 1-1 sikeres darab sem tesz okvetlenül sikeressé valakit örök időkre, bár utóbbira akadnak példák.

A letiltott Deliláról fenntartom: jobb egy átírt -következetes szóhasználatoddal: meghamisított- Delila mint egy semmilyen. Ha jól értem, te sem ismered különösebben a darabot, a nyíregyházi adaptációt pedig biztosan nem, mert letiltották és az egyetlen előadást is üres nézőtér előtt tartották meg. (Vö. futballmeccsek üres lelátók előtt, büntiből.) Ha egyszer színre akarják hozni -és nem pl. a Játék a kastélybant vagy A testőrt ezredszer, esetleg színtelen-szagtalan kivitelben- és sikerre szeretnék vinni a még általad is (1371) gyengébbnek tartott darabot, akkor azt bizony, szintén a te szavadat kölcsönvéve fel kell turbózni. Mohácsi(ék) felturbózásai gyakran megosztóak -még egyszer: a legkevésbé sem vagyok elfogult Mohácsi-fan, sőt- de mindig mindenhol feltűnést és ami ennél fontosabb: komoly közönségérdeklődést keltenek. Ha nem így lenne, nem kapkodnának utánuk a színházak. A mai színházi -és egyéb- klímában különösképpen nem ... és mégis. Talán mégiscsak valamiért. Biztosan nem Mohácsi "csókos"-státusza okán, ellenkezőleg..

1376   IVA • előzmény1374 2019-09-13 04:13:36

Semmilyen szabadság, még a szellemi műhelyek szabadsága sem lehet határtalan. Minden szabadság egy másik szabadságot sérthet (ez a tündökletes tartalmú és dallamos csengésű liberalizmus feloldhatatlan ellentmondása), a határtalan szabadság határtalanul sérthet egy másik szabadságot.
A vitatott afférnak nem a műsorterv szabad összeállítása volt a tárgya.
Mégis, kinek jelentene reklámot ez a letiltás? Nem mindenkinek az értékrendje szerint értékes egy botrány.

1375   IVA • előzmény1373 2019-09-13 04:07:08

Nem olyasmiről, hanem „olyaskiről” írtam, akit ismerek (szerencsére nem személyesen, de ez itt nem is feltétel).
Elégedett vagyok előző hozzászólásom gondolatával: aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem. Azt az Aidát Mohácsi János rendezte. Verdi zenéjét és az opera szövegét ugyan nem írta át, de valamennyi rendezői ötlete és affektálása ellenkezik az operával. Az a színház, amelyik a Mohácsi testvéreket bízza meg átdolgozással, rendezéssel, annak számolnia kell azzal, hogy lelkiismeretes, tisztességes szerzői jogörökössel összeütközésbe kerülhet. Ha (pl. a „művészet” szabadsága gőgjének jegyében) nem törődik ezzel, ráfizethet: ahogyan rá is fizetett. A jogörökös nyilván tudja, miért nem ült le megértőbben tárgyalni vagy kompromisszumokat kötni (E. D.). Mohácsi Jánossal (ismétlem, nem személyes ismerősöm, de a virtuális világban összejöttem már vele, nem az Aida kapcsán) ez – finoman és röviden szólva – nem lett volna egy alkotói csapatélmény. Az is érthető, hogy a színház sem tereli pl. jogi útra a jogörökös döntését. Lukin Ágnes nyilván nem indulatos túlzással kifogásolta az eredi és a meghamisított szöveg arányát. Mindezekért úgy gondolom, a legjobb és egyben példaadó döntés született.
A Delilát játszották már a Centrál Színház előtt is (nem akárkik, Váradi Hédi, Margitai Ági nevére emlékszem régi színlapokról), azok az előadások sem váltak legendássá. Létezik nyomtatásban is, az irodalomtörténet része, bár a színházi közönség valóban ritkán találkozik vele. Ez nem ismeretlenség, de még ha az lenne is, jobb, mint a félreismertség. Ha szeinted jobb egy hamisított Delila a nem játszottnál, olyasmiről foglaltál állást, amit nem ösmersz

1374   Edmond Dantes • előzmény1371 2019-09-12 09:05:38

Ez is egy vélemény, ízlés. Másnak meg más a véleménye, ízlése. A színházak pedig szabad szellemi műhelyek, legalábbis jobb helyeken és szabadon állítják össze műsortervüket. Aztán a közönség majd eldönti, mi tetszik, mi nem. Ezúttal nem lesz lehetősége eldönteni. Reklámnak viszont jó a letiltás.

1373   Edmond Dantes • előzmény1370 2019-09-12 09:00:46

Állást foglalni szabad, bár elég különös dolog olyasmiről, amit nem ösmerünk. Nem értem, hogy kerül Aida Delilához, de majd lesz magyarázat. Lehet, hogy Lukin Ágnes értéket mentett ... az ismeretlenség számára. Egy átírt (szóhasználatoddal: hamisított) és/de játszott Delila többet ér mint egy semmilyen.

1372   Edmond Dantes • előzmény1368 2019-09-12 08:54:08

Pontosan erről lehet(ett) szó. Plusz privát tegnap, más témában.

1371   IVA • előzmény1368 2019-09-12 05:15:16

Molnár Ferencnek számos, a magyar és a világirodalomnak pedig számtalan remekműve áll a színházak rendelkezésére. Azokból lehet választani, és lehet új műveket írni. A gyengébbek „felturbózása” szükségtelen, alapötlettel nem rendelkező színházi csalók ipara.

1370   IVA • előzmény1366 2019-09-12 05:12:16

Én állást foglalok, érintett sértettként. Azt hiszem, aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem.
Bravó Lukin Ágnesnek, aki nemcsak értéket mentett, hanem remélhetőleg precedenst is teremt, további hamisítások megelőzésére!

1369   IVA • előzmény1364 2019-09-12 05:07:39

Nem biztos, hogy sajnálatos. A szerzői jogörökösség nemcsak a jogdíjak bezsebelésével jár, hanem felelősséggel is.
Viszont biztosan sajnálatos, hogy Bíró Lajos és sok más szerző jogörökösei nem léptek fel, és sajnos Verdi jogörökösei sem léphettek fel a Mohácsi testvérek garázdálkodása ellen.
A színház közleménye fellengzős, szinte már geil, bűzlik az öndicsérettől.

1368   lujza • előzmény1366 2019-09-12 02:08:43

A Centrál Színház játssza a Delilát. Elég vékonyka, sablonos történet, a jó színészek ellenére nem nagy durranás az előadás, nem csodálom, hogy a Mohácsi testvérek fel akarták turbózni.

1367   Edmond Dantes 2019-09-11 17:06:33

Kovalik Balázs sok év után először állít színpadra prózai előadást hazai színpadon.  A nyáron tragikusan fiatalon távozott Térey János nem sokkal halála előtt fejezte be Lót – Szodomában kövérebb a fű című, az Örkény Színház felkérésére írt drámáját, melyet december 20-át láthatja először a közönség. (Forrás: Örkény Színház honlapja.)

1366   Edmond Dantes • előzmény1365 2019-09-11 10:39:38

Én sem foglaltam és nem foglalok állást, már csak azért sem, mert sem az eredeti darabot sem a bemutatni szándékozott verziót nem ismerem. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Horváth Ádám nem folyamodott volna ilyen drasztikus eszközhöz. Alighanem megértőbb, tárgyalásra és kompromisszumra készebb, empatikusabb lett volna mint a családi "ezüstöt" azaz Molnár Ferenc szellemi -és abból származó anyagi- hagyatékát immár átvevő, az örökség képviseletét az index.hu szerint ellátó Lukin Ágnes.

1365   joska141 • előzmény1364 2019-09-11 10:01:08

Mind a színház, mind a Mohácsi-testvérek kifejezést adnak érzelmeiknek, meglepetéseiknek. Egyáltalán nem kívánok állást foglalni a Facebook oldalain is ezzel kapcsolatban folyó vitába – átdolgozhatók-e, kiegészíthetők-e a klasszikus művek.

Azonban az érintettek – szerintem – egy tényezőt nem vesznek/vettek figyelembe.

2019.júniusában, hosszú betegség után, sajnos elhunyt Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező, Molnár Ferenc unoka. Ebből következően az addigi örökösödési lánc természetesen megváltozott, más örökösök léptek be. Ez a tény szintén természetesen más tárgyalási eljárást igényel és így tovább. Azt hiszem, ezt a darabot előadni/átdolgozni kívánóknak illett volna nagyobb figyelemmel és időráfordítással kezelniük.

1364   Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15

Ritka és ritka sajnálatos színházi esemény: közvetlenül a premier előtt a Molnár Ferenc-örökösök letiltották a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új Delila-produkcióját, amit a Mohácsi-testvérek jegyeztek (volna) rendezőként-dramaturgként. A teljes semlegesség jegyében a színház sajtóközleményét linkelem be.

1363   Edmond Dantes • előzmény1362 2019-08-31 11:38:43

Kedves joska141, köszönöm, köszönjük. Igen, mint már írtam (1345): sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik. Tatjana bucsúszavait ill. az episzolaszerző unokaöcs írásait hiányolom fájón én is: "...kak szalavej leta." Ne aggódjunk: jön, jön, jön mint a régi mozihirdetés szólt. A belinkelt beszélgetés annyival kevésbé zavaró, hogy az a színház saját honlapján jelent meg, tehát felfogható bizonyos jogos (ön)reklámnak, szemben az előző "interjúkat" és a levéláriákat közlő médiummal, amitől az olvasó csak-csak (el)várna némi rámenősséget, ütős kérdéseket. A Nemzetis beszélgetésben van Vidnyánszky Attilának egy fél mondata, ami nagyon igaz: "nagy fellélegzés számomra, hogy végre megszületett a Tragédia." Igen, megszületett a Tragédia: 1860-ban, megszületett a Tragédia a Nemzeti színpadán 1883-ban ...és megszületett a tragédia, még ha nem is mindenki lélegzett fel tőle: 2013. július 1-jén. És azóta is tart.

1362   joska141 • előzmény1361 2019-08-31 08:39:06

Tisztelt „Edmond Dantes”! Idézek hozzászólásából: „feltűnően rövid időn belül másodszor”. Kiegészítem azzal, hogy itt van a harmadik, teljesen azonos tartalmú Vidnyánszky nyilatkozat:

https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2019/08/a-kiteljesedes-fele

Ezzel egy figyelemre méltó folyamatot lehet tapasztalni, ezt a fórumokhoz hozzászólók megoszlása is igazolja.

Az utóbbi hónapokban Ókovács Szilveszter, aki addig szinte minden nap nyilatkozott valamiről, feltűnően hallgatag lett. Az így kialakult „nyilatkozati űrt” Vidnyánszky Attila töltötte be, először a magyar operett megújításával, majd mostanában a Nemzet Színházával kapcsolatban.

Érdekes volt megfigyelni, míg Ókovács Szilveszter nyilatkozatai mindig igazodtak az operai eseményekhez, folyamatokhoz, addig Vidnyánszky Attila nyilatkozati szélesebb, egész színházművészeti perspektívában történtek. Különösen érdekes, hogy ez idő alatt a kultúrpolitika kinevezett irányítói – Kasler Miklós, Fekete Péter – ténylegesen hallgattak, ami azért egyetértést fejez ki.

Ezekből az eseményekből vagy annak hiányaiból is, jó kirajzolódik a folyamat, hogy az aktuálpolitika mennyire „rátelepszik” a – jelen esetben tárgyalt – színházművészetre. Hogy ez pozitív vagy negatív folyamat, az érdekeltek – alkotók, nézők – a jövőben eldöntik.

1361   Edmond Dantes • előzmény1357 2019-08-30 20:44:49

Ez az (al)interju mindennel beszedesebb: Vidnyanszky Attila gyakorlatilag a teljes hazai eloadomuveszetrol es finanszirozasarol hirdet megfellebezhetetlen iteletet  mintegy sajat hitbizomanyarol, sajat hataskorben. Mert o igy gondolja, a mikrofonallvany pedig keszsegesen hallgatja  feltunoen rovid idon belul masodszor. Kerdes sehol: mire fel is?! Illetekes o minderre? Tan csak nem a 150 millas hiany faj? Vagy a diakokkal kivattazott kotelezo olvasmany-produkciok gratis "telt hazai"? Tan csak nem koveti(k) forumunkat? Csak kovesse(k), itt legalabb van szinvonal es  van igeny szinvonalra. Arcom leszakad, amikor ugy tesz, mintha komolyan gondolna, hogy barki barmikor az o zsebeben latta volna a taot... azt a taot, aminek a kiirtasat (!) pont o lobbizta ki. Es ahogyan eldicsekszik a minden iskolas szamara kotelezo Egri csillagok iranti hatalmas (diak!)rohammal. Nem folytatom. A sertett onerzet, felsobbrendu kioktatas, csusztatasoktol hemzsego akarnoksag valosagos tarhazat nyujtja (Vidnyanszky) Attila legfrissebb levele,  csak a szokasos Tatjana bucsuszavakat hianyolom fajon: "...kak szalavej leta."

1360   Edmond Dantes • előzmény1358 2019-08-30 20:20:44

Vita? Gyozelem? Vereseg? Ugyan mar ;-) Kordialis eszmecsere, amit talan mar maga a beregszaszi / debreceni / pesti maestro vagy megbizottja is kovet. Mi masnak tudhato be az, hogy ropke ido elteltevel ismet kinosan es rut csusztatasokkal telve magyaraz/kodik a keszseges mikrofonallvanynak? Hidd el, lassan olyanok vagyunk mint a reklamszoveg szlogenje: "En es a Maggi lefozhetetlen paros!" ( Udvariassagbol lehetek en "a Maggi".)

1359   IVA • előzmény1357 2019-08-30 03:19:01

Ezúttal sem találom az „interjú” készítőjének nevét. Nemzeti nyelvünk fogalmazási és írásbeli helyessége érdekében nem ártott volna egy nyelvi lektor közreműködése.

1358   IVA • előzmény1356 2019-08-30 03:16:34

Az általam említett nagy nevek átmásolása sem téveszt meg: ez a bekezdésnyi hozzászólás elejétől a végéig rólam szól. A végén kicsit rólad, aki, velem szemben, emelkedett, nemes lélek. Nem muszáj egy vitának győzelemmel és vereséggel végződnie, de a személyeskedés még ennél finomabb formában is igazolás lenne számomra.

1357   joska141 2019-08-29 17:40:14

Mindenkinek szíves figyelmében ajánlom az Origo internetes felületén megjelent, nagyon hosszú Vidnyánszky Attila interjút. Az interjú itt érhető el:

https://www.origo.hu/kultura/20190829-interju-vidnyanszky-attilaval.html?utm_source=hirkereso

Az interjú megismétli az eddig már többször tárgyalt témákat: úgy mint a Nemzeti Színház gazdálkodását, a TAO támogatás helyzetét, a független színházakkal kapcsolatos hivatalos álláspontot.

Újdonság viszont az előző nyilatkozatokkal szemben, hogy most már név szerint említi Alföldi Róbertet, szintén név szerint bírálja az Örkény Színház és a Katona József Színház különállását.

Ami viszont abszolút új volt, sajnálom, hogy a kultúrpolitika eddigi megnyilvánulásait nem kísértem figyelemmel és csak most tudtam meg: A Fővárosi Nagycirkusz Nemzetstratégiai Intézmény lett!!!

Nevezett az interjújában felsorolja a jelenlegi Nemzetstratégiai Intézményeket. Semmi irónia nincs szavaimban, de ismereteim szerint, ezek közül már csak a Fővárosi Nagycirkuszban nem rendezett produkciót Vidnyánszky Attila!

1356   Edmond Dantes • előzmény1355 2019-08-29 08:49:27

Amikor azt írtam, hogy "lefelejtetted Törőcsiket", ennek az igének a humorosnak szánt használata mellett reménykedtem legendásan jó kedélyedben, kiváló humorodban és a személyemhez fűződő ugyancsak hagyományos jóindulatodban, szívélyességben. A jelek szerint, főleg, hogy a többi tapaszalt művészre kiterjesztőleg gondoltad, hogy feledékenynek véltelek könyvtárnyi feljegyzésed birtokában és ellenére: nos úgy tűnik, valamelyik feltételezésemben tévedtem. Kár. Követhetném gyakorlatodat, amit minden egyes alkalommal alkalmazol, amikor más, múltbéli példákat idézek mint most te és írhatnám: jelen eszmecserénk tárgya  nem Major Nemzetije, nem Ádám Ottó Madách Színháza, nem Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, nem Fodor Imre József Attila Színháza, nem Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, nem Kazimir Károly Tháliája és színházaik társulatai, és hozzátehetném: nem Kerényi Imre Szigligeti majd Madách Színháza és nem is az ő MSzMP-s rendezvényei, SzDSz-es-Chartás sétái, MDF-es ténykedése végül Fideszes "művészeti" ...khm... munkássága (Nemzeti Könyvtár, Magyar Krónika/"Kinyílott a pitypang. Megírom.", Színművészeti Egyetem elleni kirohanásai, b**izása stb.), hanem Alföldi, majd Vidnyánszky Nemzetije és társulataik valamint valós (törzs)közönségük (már amelyiknek van olyan)...de nem teszem. Ilyen kifinomult eleganciát és a "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem"-sláger idézgetését nem illendő utánozni. Megjegyzem, egy valamirevaló színház valamirevaló igazgatójának személye elementárisan nyilvánul meg színházának előadásaiban, beleértve a fölsorolt színházak fölsorolt igazgatóit is. Lehet, hogy Vidnyánszky bonmot-ja -" a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza"- jól hangzik, ám az ő Nemzeti Színháza még csak a főváros színháza sem: a senki színháza, már második ciklusban, kormányzati (köz)pénzekkel kitömött biodíszlet, ahol "az ország legtávolabbi falvából" importált gyerekeknek osztogatott ingyenjegy-hegyekkel hamisítják meg kozmetikázzák a látogatottsági statisztikát. Tavaly "sajnos" megfeledkeztek a valós bevételi statisztikák kozmetikázásáról, de jövőre talán már oda is eljut a kozmikus kozmetikusNem tudom, milyen a "klasszikus nemzeti színházi eszmény", de azt tudom, hogy ha van olyan, akkor folyamatosan változik, változnia kell a változó világgal együtt. Az olyasféle lakonikus minősítés pedig, miszerint ő (Alföldi Róbert, nemde?) "nem művész, csak ismert közéleti ember", már megbocsáss, de inkább a minősítőt minősíti. Az egyetértés ellenségét minősíti. Nem én minősítek, hanem eme minősítésed minősít. Ilyesfélét én soha nem írnék le ... még Vidnyánszky Attiláról sem.

1355   IVA • előzmény1353 2019-08-29 04:26:18

Nem lennék az egyetértés ellensége, de ne vezessünk félre senkit se: nem hiszem, hogy közeledtünk egymáshoz. Addig semmiképpen sem, amíg nem vagy képes ferdítés nélkül vitázni. Ha Törőcsikre írtad, hogy lefelejtettem, akkor sem kicsit, sem nagyon nem érthettem félre, hogy a nagy nevek teljes körét hiányoltad.
Minden valamire való színháznak volt olyan igazgatása vagy művészeti vezetése, korszaka, amely alatt mindegyik színészgenerációból kiválóságokat szerződtetett társulatába. (Örökségül kapta és megtartotta őket, csábította a főváros, a vidék és az elcsatolt területek színházaitól, a főiskoláról.) Hogy csak azokból említsek példákat, amelyek nagy korszakából még nekem is jutott valamennyi. Major Nemzetije, Ádám Ottó Madách Színháza, Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, Fodor Imre József Attila Színháza, Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, Kazimir Károly Tháliája. A társulat összeállíása azonban csak egy fontos eleme a színházigazgatásnak. Igen, impozáns volt a Nemzeti tagságának névsora is 2013-ban, de ez nem minden egy színházi korszak nagyságához, és ez nem is tette az ország első színházává a Nemzetit, amely Alföldi igazgatása alatt megosztotta a kritikusokat és a közönséget is, sőt a közönség egy részét kirekesztette, visszataszította.
Észrevehetted, hogy az igazságtalan és ordináré tónusú támadásokat, amelyek Alföldit vezérigazgatósága idején, előtte és utána érték, váltig elítélem, és remélem, ez a tétel sohasem lesz ferdítésed tárgya. Ezek azonban valamilyen mértékben (lehet, hogy teljesen) elkerülhetők, megúszhatók lettek volna, ha Alföldi személye nem nyilvánul meg elementárisan színházának előadásaiban. Ezt, ugye, nem én találtam ki, megfogalmazta Kerényi Imre és Vidnyánszky is, meglehetősen jól – kár, hogy helyes és jól fogalmazott szakmai megítéléseik mellett poitikai és emberi ítéleteik és személyük közönséges énje is megnyilvánult. Státusát elnyerve Alföldi maga is megfogalmazta, senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy a Nemzeti működésére az ő személyes ízlése fogja rányomni bélyegét. Bárka-beli korszakát (is) jól ismerve, sajnos tudtam, hogy ebből csak baj lehet. Itt (ismét sajnos) igazat kell adnom Vidnyánszky Attila azon véleményének hogy a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza. Ma, amikor ő a Nemzeti iránti általános érdektelenséget igyekszik menteni, nyilván nem ugyanazt érti ez alatt, mint én, valamint azok, akiknek van egy klasszikus nemzeti színházi eszményünk, és akik nem tartjuk a művészet feltételének a permanens provokációt, még a progresszív művészetének sem. Márpedig Alföldinek a műsorpolitikájától a rendezéseiig és személyes nyilatkozataiig folyamatosan jelen volt (van) a provokálás. Ezt sokan nem értik, és akik értik, azok sem szeretik feltétlenül. Nem akarok egyik téren sem példákat sorolni ezekre, őszintén megmondom, azért sem, mert ez a Társművészetek topicja, ahol olyan személyről szóló vitához érkeztünk el, aki szerintem nem művész, csak ismert közéleti ember. Egy tisztázatlan, ezért csalásnak is nevezhető fölkenés és egy gusztustalan trónfosztás közötti, kívül-belül botrányokkal szennyezett öt év – ennél több nem járt neki. És ez független attól, hogy mi lett és mi lesz utána.

1354   IVA • előzmény1351 2019-08-29 04:10:19

A legutóbbi előtti hozzászólásodból még ki kell gyomlálnom egy ferdítésedet (nem az elsőt és nem az utolsót):
Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is)
Nem ismerem Alföldit, a személyéhez semmi közöm! A művészetiek közt nyilvántartott tevékenységei közül egyiket sem tartom valódi művészetnek, és ezt olykor le is írom. Az „(is)”-t, gondolom, Vidnyánszkyra értetted, rá ugyanez vonatkozik!
Érzelmi vallomásaimat meg tudom fogalmazni, ne tegye helyettem senki se!

1353   Edmond Dantes • előzmény1352 2019-08-27 08:43:45

Már annyira közel vagyunk mint még tán sosem :-) csak kicsit félreértettél: nem a nagy nevek teljes körét hiányoltam. Azt írtam: "...jóval többen mint ahányat fölsoroltál" mármint azok az akkori fiatalok voltak jóval többen annál a négynél, akit megneveztél. Az egyszerűség kedvéért itt van a 2008-2013 közötti teljes gárda azaz a társulat névsora. Színházba nem vagy keveset járó emberek számára talán kevésbé, de számodra, aki járatos vagy a színház világában is, impozáns e névsor ma is. Hű tükre annak, hogyan és ahogyan Alföldi képes volt a tapasztalt, nagy nevek: negyvenes és idősebb művészek és egy gárda ifjú csapat fiatal színész halmazából egy olyan együttest összekovácsolni, ami hosszú idő, mondhatni évtizedek után valóban az ország első színházává tette az ország -névleg mindig, valójában ritkán- első színházát. Megengedem: olykor -ízlés dolga: ritkán vagy gyakrabban- vitatható, kevésbé sikeres - balhés? produkciók nehéz göröngyein keresztül ... de tette, összekovácsolta mint Siegfried a Nothungot. (Bocs, zenei fórumon nem bírtam kihagyni ezt a hasonlatot.) És ez bizony ma már színháztörténeti tény. Ez nem semmi...volt. Nem nulla volt. Nem "La Morte è il Nulla.."...volt. Volt. Egy súlyosan alulfinanszírozott, ráadásul folytonos és nemtelen külső támadásoknak kitett társulat igazgatójaként, tagjaiként: vállalták, csinálták, megcsinálták. Múlt időben. Elmúlt idő(k)ben. Egyesek maradtak, sokan távoztak. Semmi nem lesz már többé "úgy".

1352   IVA • előzmény1351 2019-08-27 02:49:18

Ha „Pl…” „…és a többieket” között említettem öt színész nevét, akkor nyilván nem is volt szándékomban teljes felsorolás, Törőcsiket tehát nem „lefelejtettem”, ahogyan pl. Bodrogit, Söpteit, Blaskót sem.
Amit alapos ismeretek és tapasztalatok nélkül kinevezel színháztörténeti ténynek, nem egyéb, mint a blöffölésed. Az általad Alföldi ifjú gárdájának nevezett, a Színház és Filmművészeti Egyetemen a XXI. század első évtizedében tanult színészek valamennyi vizsgaelőadását láttam (többet a nem nyilvánosak közül is), a színházi előadásokban teljesített jelentősebb gyakorlataikat is, sőt, többükre már az Új Színház és a Bárka stúdiójában felfigyeltem, akadt, akire már gyerekszereplőként is. Azért jegyeztem meg őket, arcukat és nevüket, és kísértem figyelemmel kibontakozásukat (már akkor), mert feltűnő és figyelmet érdemlő tehetségnek mutatkoztak, amibe nemcsak egyéniségük csillogása tartozott bele, hanem az a képességük is, hogy otthonosan illeszkedtek a társulatokba, később egyetemi osztályuk alkotóközösségébe. Nem állítom, hogy Alföldi rendezései és igazgatása alatt ezek a vonásaik nem fejlődtek tovább, hiszen az alkalmas színész minden munkából és életélményből tanul, de színésszé és összecsiszolásukat nem lehet profán módon Alföldinek tulajdonítani. Természetesen nemcsak a kiemelt fizetés miatt szerződtek a Nemzetibe, hanem annak vélhető rangjáért is, a neves színészkollégákért, sőt még azért is, mert az egyetemnek már régóta nincs növendékelhelyezési kötelezettsége: egyik fiatal színész sincs abban a helyzetben, hogy visszautasítson egy felkérést.
Természetesen többen vannak az általam felsoroltaknál (kb. tízen, a szám szemlélettől függően képlékeny), de egy gárdába sorolásuk már azért is torzítás, mert az Alföldi közelébe, illetve a Nemzetihez kerülésük/ott maradásuk útja és története is annyira különböző (és nem is érdektelen), mint a későbbi távozásuké a Nemzetiből, illetve néhányuk ott maradásáé.

1351   Edmond Dantes • előzmény1350 2019-08-26 21:37:11

Nézd, kedves IVA, engem kielégít az, hogy Vidnyánszky Attila érték-, színház- és más egyebeket romboló munkásságával kapcsolatos véleményünk  közel azonos, legalábbis hasonló. Szintén megnyugtató, hogy te sem találod Vidnyánszky és/vagy az ő -azaz a jelenlegi kormányzat- szellemiségét követő közönséget. Azért nem, mert nincs. Persze mindez és amúgy egyáltalán nem "megnyugtató", hanem elszomorító. A "nem"-gyűjteményed fölött a további kordiális kapcsolatra tekintettel átsiklom, gyerekkorom nagy slágere jut róla eszembe: "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem..." (Táncdalfesztivál'66) ... és nem is megyek bele. Előző beírásom lényegét nem érintő dolgok. Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is) és mindazt, amit ő képvisel. Én sem "szeretem" őt (szeretni a szeretteinket szoktuk) és en bloc munkásságát sem magasztalom az egekig, mivel nem vagyok színvak, szemellenzős fan-típus. Botrányait nagyrészt olyanok generálták, akik soha a(z) büdös illatos életben nem látták egyetlen produkcióját sem, de ezt írtam már. Ám az ma már színháztörténeti tény, hogy Alföldi "ifjú gárdája" az ő igazgatása alatt, az ő igazgatói-rendezői irányítása alatt bontakozott ki és csiszolódott össze és jóval többen mint ahányat fölsoroltál. Természetesen a fölsorolt nagy neveket (Törőcsiket pl. lefelejtetted, akárki szerződtette!) nem ő nevelte ki/föl és ugyancsak nyilvánvaló, hogy az ifjú gárda nem a csúcsgázsi kedvéért lett és volt a társulat tagja, ám a Nemzeti Alföldi idején igenis súlyosan alulfinanszírozott volt, önmagában véve, nemhogy a jelen időkhöz képest.

1350   IVA • előzmény1349 2019-08-26 04:42:43

Húsz évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni Vidnyánszky rendezéseit. Akkor még, sőt azután is, léteztek a „demokratikusnak mondott” oldal sajtóorgánumai, nyomtatott és elektronikus formában, és azok a mértékadónak mondott esztéták is éltek, akik ma már nem. Miközben sok mindenkit írtak le és ki a pályáról, egyikük sem írta le Vidnyánszky művészetéről, amit én most nem először, ezért csak nagyon röviden: lufi. Ha megtették volna, legalább ők, Vidnyánszky egy-egy Magyar, illetve Új színházi rendezése után sohasem kerülhetett volna a Csokonai Színház közelébe (sem). Vidnyánszky debreceni évei alatt annyi sem tűnt fel nekik (vagy hallgattak róla vétkesen), hogy ha egy igazgató az igazgatás mellett egy évadban 18 előadást rendez az anyaszínházában és még számosat máshol vendégként, ott eleve nem születhet művészet, legfeljebbi ipar a művészet álcájával. Csoda-e ezek után, hogy Vidnyánszky egész mai tevékenységét az igaz művészet főpapjaként végezheti?

Nem az én érveim ellen hozol érveket, azokat csak túl akarod kiabálni.
Nem állítottam, hogy Alföldi is a magyar színházi élet urává akart válni. De ezen kívül még számos ellenszenves vonás és tett létezik, amelytől a második legtekintélyesebb színházi vezető sokaknak (az eredmény szerint a többségnek) nem a szívügye és amelyek megkönnyítik az elmozdítását, amikor arra törvényes keretek közt (ciklus letelte, pályáztatás) lehetőség van.
Nem kuriózumként utaltam Alföldi 40 évére, amikor megkapta a Nemzetit, hanem mint olyan életkorra, amikor még nem a most vagy soha a tét. A pályázatok elbírálásakor 2007-ben csalás történt, amelyben lehet, hogy Alföldi teljesen vétlen volt, de miután nem ragaszkodott az ügy kivizsgálásához, ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Kár. E tekintetben pályázatának megnyerése nem tisztább, csak kevésbé regényes, mint később a Vidnyánszkyé. Miután sem Németh Antal, sem Radnay Miklós tevékenységét, forradalmaik eredményét nem tapasztalhattad meg (temészetesen én sem), Alföldi személyét és bemutatóról bemutatóra botránnyal kísért tevékenységét nem állíthatod az ő sorukba, ehhez valószínűleg Alföldi munkásságáról sem tudsz eleget. (Elégtelen érv, ha hasonlításuk egy újságírótól származik.) Alföldi Bárka-beli múltját és a pályázat-értékelési botrányt emlékeztető példaként hoztam fel és nem mértem az őt ért támadásokhoz: a jogos és a nemtelen közötti skálán.
Ha azt állítod, hogy Alföldi idején „fuldokoltak a forráshiányban”, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a Nemzeti akkor „nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, mint Vidnyánszky óta”. Alföldi egész ciklusa alatt sokakat eltaszított a színháztól, azokat mindenképpen, akik egyfajta nemzeti színházi stílust és formátumot kerestek és kedveltek volna. Az utolsó hónapok rohama részben politikai tüntetés volt, részben azok aggodalma, akik bizonyos előadásokat valamikor meg akartak nézni, de már tudták, hogy azokra másik évadban már nem lesz lehetőségük.
Alföldi nem nevelt fel színészgárdát. Azok is többnyire komoly tehetségek voltak, akiket nem rúgott ki. (Pl. Molnár Piroskát, Udvarost, Básti Julit, Kulkát, Stohlt és a többieket még Jordán Tamás szerződtette.) Alföldinek jó szeme volt a kivételes tehetségű fiatalokhoz (Tompos Kátya, Radnay Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás), őket a maguk tehetsége nevelte, és ha fuldokolni kellett volna a forráshiánytól, nem tudta volna biztosítani a „nemzeti színházi fizetést” sem a művészeknek, sem a többi dolgozónak.
Kerényi Imre elhíresült kijelentése az Új Színház botrányos pályázati eredményhirdetésétől datálódik. Abban az ügyben számomra (aki részt vettem a döntés elleni tüntetésen) az volt a legszomorúbb, hogy az Új Színház művészi színvonala akkor már jó ideje menthetetlen volt. Amint a korabeli színházi életé is, szinte egészében, és ez politikai erő nélkül mozdíthatatlan lett volna. Hogy merre mozdult azóta, más kérdés. Nem állok elő történelmi példákkal. Biztos, hogy az a stílus, amilyent Kerényi később megenegedett magának, és amely miatt Vidnyánszky Attila sem csapott az asztalra (kényszeredett mosollyal nyugtázta), tűrhetetlen. A sajnálatos gyakorlat szerint azonban mégis „tűrhető”, és ennek is megvannak a racionális okai.

1349   Edmond Dantes • előzmény1348 2019-08-25 15:18:07

Vidnyánszky Attiláról írt soraidhoz nincs mit hozzátennem, pontos jellemzés. Azt talán kétlem, hogy "politikai oldaltól függetlenül felelős a színházi szakma". Nem lapozok vissza, de alig hinném, hogy minden "oldal" körbelihegte. Egymást követő kinevezései, sarzsijai politikai indíttatásúak, ami máskor, máshol sem ritkaság, ha ilyen mértékben -demokratikusnak mondott országban és viszonyok közt- nem is.  

Alföldi Róbert művészi képességeiről nem nyitnék vitát, messzire vezetne és esztétikai-ízlésbeli síkra terelné az eszmecserét, ami nem baj, csak nem itt, nem most. Alföldi -ellentétben utódával- szerintem sosem törekedett a teljes, ismétlem: a teljes színházi élet egyszemélyi urává válni. Igen, visszalapozhatunk Alföldi karrierjének állomásaihoz és még visszább, egészen Ádámig és Éváig, akiknek a Teremtő volt az "igazgatójuk". Amióta van Nemzeti Színházunk (vagy pl. Operaházunk), ott mindig a politika volt az úr és az Úr. Hol kevésbé, hol "többé". Annyira mint napjainkban, talán még soha, egyikben sem. Az sem kirívó, hogy Alföldi 40 évesen lett (fő)igazgató. Németh Antal 32 évesen lett a Nemzeti igazgatója és egyetlen nap, pontosabban egyetlen éjszaka alatt forradalmat csinált 1935-ben nyugdíjazások, elbocsátások és szerződtetések sokaságával majd mélyreható változásokat hozó művészi koncepciójával. Valami hasonló történt -mutatis mutandis- Alföldi kinevezésekor ill. azt követően is.Tudjuk: Radnay Miklós 33 évesen lett az Operaház igazgatója és igazán nagyot, maradandót alkotott fiatal kora és korai távozása ellenére éspedig egy nehéz időszakban, persze mindig minden időszak "nehéz". Életszerűtlen, hogy az Alföldi elleni egészpályás, dühödt támadásokhoz az ő Bárkás múltjának vagy Balikó Tamás pályázatának a legcsekélyebb köze lett volna. Azoknak, akik a -mint írod- "támadások", én úgy mondanám, alávaló, személyeskedő hecckampány élére álltak, pláne akik "csak" tüntetni mentek a színház elé (és nem legalább 1-1 előadást megtekinteni!), azoknak ezekről a belterjes színházi ügyekről fogalmuk sem volt. Az, hogy "Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott": eufemizmus; emlékeim szerint szenvedtek, fuldokoltak a forráshiánytól. Vidnyánszkyék tocsognak a pénzben ... a valódi eredmény pedig lehangoló. "Előadás-látogatási roham" nem csupán (Alföldi) "ciklusának utolsó hónapjaiban" volt, hanem úgy ciklusának félidejétől -természetesen nem minden produkciónál!- tehát úgy félidejétől, amikorra beérett művészi koncepciója, amit lehet vitatni, tették is nem kevesen vagy 1/1 elítélni, tették is nem kevesen és amikorra beérett a nagyrészt általa fölnevelt és összecsiszolt színészgárda. De tegyük fel, elméletben, hogy Alföldi és egész koncepciója kukába való, lejárt a mandátuma, -ezt szokták felhozni eltávolítása "legális" magyarázataként- tehát tegyük fel: ennyi, eddig volt, ahogy Kerényi Imre mondotta vala: "most mi jövünk"! Oké. Ám kérdem én: hol van Vidnyánszky tényleges közönsége? Hol a nemzeti-népi-keresztény vagy bármilyen színházlátogató közönség, ami estéről-estére Vidnyánszkyval, produkcióival és az általa vagy más által megtestesített kétharmados szellemiséggel rokonszenvez, nem csak "úgy", otthonról, hanem előadásokon, közbeszédben, akár -mint más konstellációban írtad- politikai rokonszenvtüntetést rendez jelenlétével,tapsaival? A jelek szerint:sehol.Semmi. Nulla. "La Morte è il Nulla.."

1348   IVA 2019-08-24 05:17:57

Semmi sem előzmény nélkül való, mindennek érdemes keresni és meg lehet találni az okát – ami nem azt jelenti, hogy a következmények, illetve az okozatok egyúttal igazságtétel értékűek.
Azért, hogy Vidnyánszky Attila személyében ilyen dráma-, opera- és (immár) operettrendezői, valamint színháziélet-irányítói és -megkavarói személyisége van a nemzetnek, politikai oldaltól függetlenül felelős az a színházi szakma (a szakkritikusok feltétlenül oda sorolják magukat), amely körbelihegte őt magyarországi megjelenésétől kezdve. Nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy igazi szemfényvesztő, a szó legrosszabb értelmében, ami nemcsak a rendezéseiből tűnik ki egyértelműen, hanem vehemens művészetpolitikai működéséből is.
Sajnos Alföldi Róbertet sem tartom igazi művésznek, egyik tevékenységét tekintve sem. Amikor arról beszélünk, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága alatt Vidnyánszky Attila jobb- és szélsőjobboldali politikusokkal karöltve milyen aknamunkát folytatott ellene, hiba megfeledkezni Alföldi hatalomra jutásának előzményeiről és körülményeiről. Egyszer talán akadnak független, elfogulatlan színháztörténet-kutatók, akik kibogozzák Alföldi és az azóta elhunyt Balikó Tamás pályázati dolgozata értékelésének körülményeit, amelyeket nem ment az a tény, hogy azóta más pályázatok elbírálásának is voltak botrányos, sőt politikailag botrányos körülményei. Azokra az „elveszett oldalakra” gondolok, melyek zavaros ügyének tisztázásáig Alföldinek Hiller István kikiáltása nyomán is hiba volt elfogadnia a kinevezést. Célszerű lett volna követelnie ezt a tisztázást, sok későbbi, részben igazságtalan támadástól óvhatta volna meg magát és a közélet viszonylagos tisztaságát – persze kockáztatva azt, hogy 40 évesen a Nemzeti vezérigazgatója lesz. De hogy számára milyen fontos a hatalom, azt tudni lehetett abból, hogy az őt korábban igazgatónak meghívó/ajánló Bárkából kirúgott féltucatnyi nála tehetségesebb színészt. Ám ez után is meghökkentő volt, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága első két évadjában kéttucatnyi nála tehetségesebb színészt tett lapátra. (A tárgyilagosság töretlen kedvéért: tehetségeseket szerződtetett is. Vidnyánszkynak e téren már könnyebb dolga volt: több színész spontán vagy finomabb tempóban elmenekült előle.) Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, sem olyan népszerűtlen, mint Vidnyánszky óta. Azt viszont tudni kell, hogy azt az előadás-látogatási rohamot, amelyről ciklusának utolsó hónapjai elhíresültek, elsősorban az ellenzékkel rokonszervező nézők részben politikai tüntetéseként érdemes értékelni.

1347   Héterő 2019-08-23 21:51:21

...tipikus kettős mércéről is: elődje (nem nevezte meg, de az ellenzéki médiumok által körberajongott Alföldi Róbertre utalt) öt évadjából négyszer veszteséges volt a Nemzeti, és ráadásul sokkal nagyobb veszteségről volt szó.
Persze ugyanezeket a médiumokat akkor ez nem zavarta.

Arról is beszélt, hogy a támadások valódi oka, hogy ő maga harcolt a rengeteg csaláshoz vezető színháztámogatási adókedvezmény, a tao megszüntetéséért... A tao bevezetése még a szocialista kultuszminiszterhez, Hiller Istvánhoz kapcsolódik.

1346   Edmond Dantes • előzmény1343 2019-08-23 18:19:26

Ld. 1345

1345   Edmond Dantes • előzmény1344 2019-08-23 18:15:54

Úgy látszik tényleg bevett gyakorlat bizonyos körökben, médiumokban, hogy sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik...oké, akkor én is ismétlek: repetitio est...

A Nemzeti Színház 2018-as 150 milliós veszteségét nem az ellenzék vagy az ellenzéki sajtó "hajtogatja", hanem a színház éves jelentése tartalmazza. Ha Vidnyánszky Attila nem hisz a saját színháza saját éves jelentésének, akkor járjon utána. Az egyenesen szánalmas, ahogyan ebben a dologban (is) Alföldi Róbertre mutogat vissza, "elmútnyócévezik". "Nagyvonalúan" megfeledkezik arról, hogy az ő 150 milliós tavalyi vesztesége 2 milliárdos állami támogatás mellett azaz ellenére keletkezett, amit idén további 450 millióval még megfejeltek. Alföldi ilyen támogatásról nem is álmodhatott, sőt. Még a "ballib" években sem, a fülkeforr után pedig egyenesen fojtogatták -anyagilag is- őt és színházát. Ha pedig "elképesztő gyűlöletet" emleget, akkor talán lapozzon vissza, mi folyt Alföldi ellen teljes ciklusa alatt és nem csupán a sajtóban, hanem szervezett utcai csőcseléktüntetésektől kezdve országházi (!) interpellációkig. Önmagában véve nemes gondolat Vidnyánszkytól, hogy "az ország legtávolabbi falvából is eljuthasson minden gyerek a Nemzetibe, és hogy ezért nekik ne kelljen fizetni." Csakhogy ez valószínűleg vaskos csúsztatás. A "gyerekeknek" -és  ki tudja, még kiknek- osztogatott ingyenjegyek sokasága, hívhatjuk akár szervezett jótékonysági vattázásnak, súlyosan rombolja a színház tekintélyét, közönség és társulat oldaláról egyaránt. Kiváncsi vagyok, hogy töltik majd fel "gyerekekkel az ország legtávolabbi falvából" mondjuk az új Rocco és fivérei-produkciót, ami "18 éven felülieknek". A szeptember 19-ei protokoll (értsd: ingyenjegyes) premiert követő első előadásra, október 7-ére pl. jelenleg -a nyilván protokoll célú páholyokat leszámítva- gyakorlatilag a teljes ház szabad, csakúgy mint október 8-9-én. Több Roccót -szerencsére?- nem játszanak októberben...

1344   Búbánat 2019-08-23 10:14:54

Vidnyánszky Attila: Ez nem egy város színháza, ez a Nemzet Színháza

ORIGO2019.08.22. 20:13

Interjút adott a TV2 Tények Este című műsorának Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Beszélt az őt ért támadásokról, a tao általa (is) régóta kívánt megszüntetéséről és az ellenzéki médiumokban oly szívesen hajtogatott 150 milliós veszteségről - ami természetesen nem úgy van, ahogy azok állítják.

1343   IVA 2019-08-22 20:39:31

Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak – ezt most hallottam az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Vidnyánszky Attila mondta.
(Véletlenül eredetiben láttam, akit érdekel, biztosan megtalálja a műsort.)

1342   Edmond Dantes 2019-08-21 09:31:40

Újabb öt évre, 2024. november 30-ig, Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum jelenlegi főigazgatóját bízta meg az intézmény vezetésével Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a főigazgatói álláshelyére kiírt pályázat eredményes lezárulta után.Forrás: MTI - hirado.hu.

1341   lujza • előzmény1338 2019-08-18 16:54:54

:)))!

1340   Edmond Dantes 2019-08-18 11:35:25

Lujza + IVA: nekem sem jön be a Katona alagsori önkiszolgáló ruha- pontosabban szekrénytára, főleg ha érkezésig a nagy szekrények már elkeltek, de -mint a közértben- biztosan gyorsabb az önkiszolgálás mint a kétszeri sorbanállás. A mosdó használata miatt pedig a legtöbb néző legalább egyszer úgyis lemegy :-)

1339   Edmond Dantes 2019-08-18 11:27:11

Lujza + IVA: a Nemzeti borzasztó, gicces, sehová nem passzoló, anakronisztikus külsejéről már mindenki mindent megírt, nem szaporítom, már csak azért sem, mert az egész projekt súlyosan átpolitizált, Erzsébet téri Gödörtől kezdve máig. A belsőépítészeti megoldásokat, burkolásokat stb. is sok bírálat érte, ízlés dolga. Azt azonban el kell ismerni, hogy számomra Budapesten a legnézőbarátabb nézőtérrel a Nemzeti Színház dicsekedhet és tudtommal a technika is 21. századi, továbbá szó szerint pincétől a padlásig (ki)használható: Osborne Redl ezredesét (Hazafit nekünk! címmel) pl. a nagyszínpad alatt, Sperr Vadászjelenetek...-darabját a padlástérben lévő festőműhelyben láttuk és mindkettő igen élvezetes volt. És a kettő közti terekben is..

1338   IVA • előzmény1336 2019-08-18 05:18:00

Senki sem szereti a sorbaállást a ruhatárnál, noha szerintem sohasem több 5 percnél. A ruhatárosokat pedig, gondolom, simán lapátra tették.
Köszönöm a választ. Azt a Bűn és bűnhődést eszem ágában sem volt (sincs) megnézni, pedig Orosz Ákost és Stohl Andrást igazán nagy tehetségnek tartom. Valószínűleg addig nem megyek a Vígbe (sem a Pestibe), amíg nevében az í nem áll a talpára…

1337   IVA • előzmény1335 2019-08-18 05:10:09

Nem kegyeletsértés a vélemény, de éppen találkozva a hírrel nem éreztem annyira sürgősnek…

1336   lujza • előzmény1334 2019-08-18 01:15:14

Az öltöző rondaságát illetően igazad van, bár gyanítom, ez volt a legolcsóbb megoldás. Ugyanakkor én utálom a sorbanállást a ruhatárnál, főleg előadás után, vagyis nem bánom ezt a változást (a lépcsőzést kivéve). A Nemzeti számomra a jómódú, ám ízlés nélküli ember öltözékére emlékeztet. Szerencsére csak hátulról szoktam megközelíteni, így az előtte lévő borzalmakat nem szoktam látni.

A Bűn és bűnhődést hagytam ott már az első rész alatt.

1335   Edmond Dantes • előzmény1331 2019-08-17 11:32:43

Nyugodjék, de attól még érdekel a gondolatod. Kizártnak tartom, hogy kegyeletsértő. Véleményt mondani pedig mindenkinek szabad mindenkiről.

1334   IVA • előzmény1333 2019-08-17 04:17:27

A Katonának nem csak az előcsarnoka lett ronda. Színháztól idegen kitaláció, hogy felszámolták a ruhatárat, helyette az alagsorban vannak strandöltözőre emlékeztető, deszkákból tákolt „szekrényrekeszek”. A mosdók burkolatát is szétverték, a csempék között szándékoltan tátong a habarcs. A műnyomor kialakításának ilyen barmolási rohamában határozottan szerencsésnek tűnik, hogy a színpadhoz nem tudtak hozzányúlni.
Az „új” Nemzeti Színház egy olyan emberre emlékeztet, akinek a külsejében megannyi szép részlet van, de valamiért mégsem csinos, mégsem szép. Hiányzik belőle a báj és az összhang. Már a tájolása is zavaró: gyönyörű Duna-parti telken áll, pompás kilátással, de nem lehet megfejteni, merre néz, minek akar hátat fordítani. (Ugyanezt mondhatom a Müpáról is, ráadásul a két épület köszönőviszonyban sincs egymással, és a helyzetet tovább rontja a Bábel tornya.) Miután azonban hosszú évekig sokat jártam a Bárkába, az egykori Budapesti Kamaraszínház három jászóhelyére, a Merlinbe, a Szkénébe, a Trafóba és más ilyen helyekre, hajlamos vagyok értékelni a Nemzeti színházszerűségét. Amitől megfosztanám, ha rajtam múlna, az a jelképekkel terhelt hajóorr-medence, amelyből kiállnak az egykori Nemzeti romjait idéző épületelemek. Az emlékezés szép és tiszteletre méltó dolog, de nem lehet mindennapos. Tegyük fel, hogy egy vígjátékhoz megyek a Nemzetibe, egy jó hangulatú estére vágyom: nem akarok bemenet és kijövet emlékezni a lerombolt Nemzetire, sem jelképeken elmélkedni. Olyan ez, minha valaki elveszíti a társát, de az élet mégis ad neki egy új kapcsolatot – ám a hálószobába csak az előző hitves hamvait átlépve juthat be.
A Katona előadásairól írt kritikák konklúziója újságírónként és laporgánumonként borítékolható. Titok, hogy melyik vígszínházi előadásról szöktél meg?

1333   lujza 2019-08-17 01:22:10

A Katona tényleg ronda, még a romkocsma is találó az előcsarnokára, de a Nemzeti is csúnya, csak másképp. Nekem egy giccses operett-színház jut eszembe róla. Egyébként a Katonát az első átépítésekor pont  Siklós Mária öntötte annyira betonba, hogy azóta nem lehet hozzányúlni a színpadához. De engem a formánál mindig jobban érdekelt a tartalom. Nem láttam se Troilust, se Kazamatákat, jól meggondolom, hogy mire veszek jegyet, igyekszem nem pocsékolni a pénzemet és időmet. A Katona jó szokása, hogy a darabjairól írt kritikák linkjei ott vannak a honlapon. És mindig megnézem, ki a rendező, és kik a szereplők, épp úgy, mint egy operánál. Láttam sok jó előadást náluk, Csehovban és Ibsenben pl. különösen erősek, de kortársakban is. Bár már onnan is jöttem el szünetben, de előadás közben (szerencsére sor széléról) csak a Vígszínházból futamodtam meg.

1332   IVA • előzmény1330 2019-08-16 02:59:52

Hátha vizuális típus vagy, a díszlet felidézésével próbálok fogódzót adni a Kazamatákhoz. A meglehetősen sötét színpadot az MSZMP, majd MSZP Köztársaság téri székháza jellegzetes homlokzatának (a televízióknak minden híradáshoz szokásuk volt mutatni) kicsinyített részlete töltötte be. Egyedül ez tetszett az előadásban, talán nem véletlenül: Gothár Pétert nagyon jó dísztettervezőnek tartom, de nagyon változó eredményű rendezőnek.
Csak kicsit, de félig sem értek egyet az öndicséret két esetének megkülönböztetésével. Míg A csárdáskirálynő egy több, mint évszázados alkotás, értékeiben és világsikerében valóban nincs érdeme az „új Operettszínháznak”, illetve Vidnyánszky rendezésének, amelyet a bemutatás előtt magasztaltak, a Kazamaták bizony egy Katona-produkcióval azonos darab. 2006-ban a színházak a forradalom fél évszázados jubileumára pénzt tudtak szerezni (vélhetően pályázat útján) '56-os témájú alkotás bemutatásához. (Vidnyánszky Attila sem volt rest megrendezni Liberté '56 című előadását a Debreceni Csokonai Színházban, és azzal egyidőben leforgatni az azonos című, annál is gyengébb mozifilmet.) A Papp András–Térey János alkotópáros erre az alkalomra írta darabját a Katonának (vagy annak felkérésére), a Katona fogadta el, Fodor Géza, a Katona vezető dramaturgja és Morcsányi Géza, valamint a Katonában rendszeresen rendező Gothár Péter gondozásában került a színpadra. Ezek után ilyen zavarba ejtő felsőfokokkal ajánlani egy darabot: egyértelműen egy saját produkció előzetes dicsérete.

1331   IVA • előzmény1329 2019-08-16 02:36:13

A Három nővérhez és a román rendezőkhöz kapcsolódva írtam volna egy gondolatot a Bárka 2003. évi Csehov-bemutatójáról. Hogy pontos ékezetekkel írjam a rendezőnő nevét, rákerestem a Google-ban – de sajnos egy friss és szomorú hírben találtam meg: augusztus 3-án „81 éves korában elhunyt Cătălina Buzoianu színházi rendező”. Nyugodjék békében.

1330   Edmond Dantes • előzmény1328 2019-08-15 17:49:08

Asztalizenét láttam, úgy emlékszem, tetszett, de ennyi. Feljegyzés híján nem tudok többet. Milyen jó is, hogy pár éve pár beírásom jóvoltából emléknek, emlékeztetőnek megmarad néhány színházi, operai, koncertélményem! Kazamaták: dettó: láttam, nem emlékszem. Egy dologban azonban vitáznom kell. A belinkelt szöveg nem az előadást azaz nem a (Katona József) színházat és művészeit, a produkciót  "dicsőíti", tehát nem önmagukat, hanem magát a darabot, a nyersanyagot. Óriási különbség! Fölfogható akár úgy is, hogy éppen azért mutatja be a színház, mert sokra tartja ... még egyszer: nem önmagát, hanem a művet magát. Ellenben a Csárdáskirálynő esetében nem erről van-volt szó. A Csárdáskirálynő nem is szorul afféle előzetes "dicsőítésre", beharangozásra mint egy még ismeretlen kortárs magyar dráma (ős)bemutatója. A Csárdáskirálynő sajtókampánya nem Kálmán Imre operettjéről szólt, hanem Vidnyánszky Attila rendezését, produkcióját emelte az egekbe már a margitszigeti bemutató előtt, sőt mint emlékszünk rá, az egyik médium már órákkal a premier előtt óriási sikerű premierről tudósított.

1329   Edmond Dantes • előzmény1327 2019-08-15 17:25:07

Köszönöm. Érdemben nem tudok reagálni,  nem láttam, ha láttam volna, akkor sem emlékeznék már feljegyzés/beírás nélkül. Azonban nem vagyok meglepve. Purcarete Nemzetis Ahogy tetszikje is részben rossz fogadtatást kapott, részben hasonló eszközökkel dolgozott: nemi identitás, nők férfi- és férfiak női szerepben szakmányban és hasonlók. Ha jól emlékszem Eperjes Károly rövidesen ki is szállt belőle mint "Rusnya parasztlány" stb.Talán egy más ízlésvilágot hoz(ott), csakúgy mint Serban ugyanonnan és akinek pl. Angyalok Amerikában-rendezése nekem túl "sok", túl harsány volt, noha az előadás, a szédületesen játszó színészek -és maga a darab- számomra az Alföldi-korszak egyik legemlékezetesebb produkciója volt. Három nővérjének csak a nyílt próbájára mentem el és nem kaptam kedvet hozzá, hogy megnézzem.

1328   IVA • előzmény1326 2019-08-15 01:48:13

Térey János elhelyezését a kánonban ismertem. Költészetét nem, csak a Kazamaták előadásáról írtam. Pár évvel később (2008-ban, illetve 2009-ben) megnéztem Asztalizene című darabját is a Radnóti Színházban, majd az SZFE Padlásán. Sem jó, sem fontos darabnak nem találtam, az ajánlás szerinti költőiségét költőieskedésnek minősítettem. A szerző korai távozását sajnálom.
A Kazamatákról 13 évvel ezelőtt írt véleményemet egy különös „aktualitás” miatt is szívesen adom közre. Nemrég tárgyaltuk ezen a fórumon, milyen visszatetsző, ha egy színház már a bemutató előtt a saját produkcióját fényezi. Az Operettszínház Csárdáskirálynő-előadásának előzetes sajtókampámyára gondolok, amely korántsem eredeti típusú és stílusú...

Kazamaták – budapesti Katona József Színház, 2006. május 18.
Vannak a Kazamatákkal kisebb bajok, nagyobb bajok, és van vele legnagyobb baj is.
De hogy inkább a pozitívumokkal kezdjem: akadnak benne szép pillanatok. Néhány órával az előadás után csak az 58-as villamos csengetésére tudok visszaemlékezni. A többi szép pillanat... – attól tartok, tíz év múlva sem fog előjönni.
A kisebb bajok, ahogyan eszembe jutnak: 1956-ban sem dohányzott mindenki a látókörünkben, sőt kevesebben, mint ma; a nők közül pedig lényegesen kevesebben. Utcán csak közönséges nők, és akik annyira bagósok voltak, hogy a minősítések nem érdekelték őket. Füstszűrős cigaretta nem volt, Magyarországon biztosan nem (egyszerű lett volna az előadáshoz lenyisszantani a filtereket). Sem a férfiak hajhosszába, sem a nők frizurájába nem akarok belekötni: kár lett volna ehhez az előadáshoz nyiratkozni, dauerolt parókákat húzni stb., és ez nem is lényeges. Jordán Adél térden felül végződő ruhája viszont lehetett volna hosszabb, ilyent csak gyermeklányok viseltek. Szirtes Ági szürke, krokodilbőrt utánzó (műlakk?) retikülje 10-20 évvel későbbi idők divatja. Már nem tudom, melyik színésznő szövege kifogásolja Érsek-Obádovics Mercédesz „sminkjét”. Ez a főnévi alak akkoriban legfeljebb színházi miliőben élt (tévénk nem volt), civil nők egyszerűen csak (ki)festették magukat, szóhasználat szerint is, gyakorlatban is: ajakrúzs, arcpirosító, púder – ennyi volt a maximum. Az obszcén szavak terén – az előttem szólók olvastán – rosszabbra számítottam. Tény, hogy a trágárság fél évszázada nem volt olyan közkeletű, mint a '70-es évek „szabadságérzésének kifejezése” és majd az amerikai filmek térhódítása után, vagyis manapság. De lehettek a Köztársaság tériek között is sóderfuvarozó kocsisok, vagy olyanok, akik a „sereg” hétköznapjaiból hozták magukkal a stílust.
Rátérek a nagyobb bajokra, pontosabban kettőre. Az első az, hogy ez a darab rossz, drámának elfogadhatatlan. Az eleje táján egy műanyag (!) rekeszre emlékeztető alkalmatosságba rakják a bűzös ruhákat elégetésre, és szereznek rá két tábla szalonnát, hogy azzal együtt égetve tompuljon e máglya bűze. Nos, a másik nagyobb baj az előadással van: akárhány tábla szalonnát – Rezes Judit kívülálló figurája, a valóságshow-s gagyi, a toleráns krónikás (homofóbot jellemző) „buzi-e vagy?” ide nem illő beszúrása (másik gagyi) –, szóval akármennyi füstölt szalonnát dobnak is e máglya tetejére, nem tudja elvenni az előadásnak azt a szagát-ízét, amely politikai rendszereken és kormányokon át az állami ünnepségek dramatizált, szavalókórussal megtűzdelt műsoros megemlékezéseit idézi. Egy és negyed óra elteltével átsuhant rajtam a huncut gondolat: szélső széken ülök, miért is ne szökhetnék ki az előadásról? Aztán maradtam: a színészekért. Vagyis ugyanazért, amiért a hivatalos ünnepségek televíziós közvetítéseit is meg szoktam nézni.
Legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az előadás színlapjának hátoldalán, illetve a Katona honlapján az alábbi szöveget olvashatom:
A tragédia nagyszabású és sikeres kísérlet arra, hogy a történelmi dráma legmagasabb rendű modelljét, Shakespeare krónikás játékainak dramaturgiáját újrateremtse. Ez a dramaturgia lehetővé teszi egyrészt a pártházon belüli, illetve a kinti, a Köztársaság téri figurák nézőpontjának, perspektívájának állandó szembesítését-ütköztetését, másrészt a különböző tudati szinten álló figurák árnyalt karakterizálását. Mindebből a drámai ábrázolás magas fokú objektivitása következik, a műfajnak e legnagyobb értéke nem csupán irodalmi, hanem színházi érték is a dráma nyelvi-költői minősége, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a költői nyelv színházi erővé válhat. A Kazamaták tehát több szempontból is a mai magyar dráma egyik legnagyobb teljesítménye, amelynek sok érdeme közül ma alighanem az a legnagyobb, hogy kényes problematikához nyúl, mer sebeket feltépni és mély ellentmondásokkal szembesíteni – olyan bátorság és becsületesség ez, amilyenre régen nem volt példa a magyar drámairodalomban.
Ki írta ezt az elragadtatott, fellengzős méltatást? Netán a szerzők? A dramaturg? A rendező?... Akárki írta is, maga a színház szól, saját produkciójáról. Tegyük fel, hogy igaz, és tegyük fel, hogy nem túlzó. Hogyan nevezhetnek egy kísérletet sikeresnek a bemutató előtt, vagy a széria elején? A további dicsőítések vitatását mellőzöm. Ez az öntömjénezés kísértetiesen a politikai kampányok és a „csúcsminőségű” termékeiket öndicsérő kereskedelmi reklámok erkölcsiségét és gusztustalanságát követi: szégyenletesnek tartom, hogy egy színház nem várja meg, amíg előadását a kritika és a közönség (pl. jelen fórumon) méltatják szuperlatívuszokkal, hanem megteszi előzetesen saját maga.

1327   IVA • előzmény1326 2019-08-15 01:39:52

Köszönöm az érdeklődésedet. Nincs okom arra, hogy privátban írjam meg a véleményemet régebbi előadásokról. Ha egyéb topicokban van helye régi anyagok felidézésének a régi zenei, operai életről (hogyne lenne!), talán a Társművészetek szerényebb topicjában sem idegen ilyesmi.
A néhai szinhaz.hu fórumán írtam véleményeket a Troilus és Cressida és a Kazamaták friss előadás-élményei után (ott is az ittenivel azonos, hárombetűs nicken), azokat másolom ide. Változtatás nélkül, s ezzel inkább hagyom, hogy megfogj: kiderül belőle, hogy a Troilus és Cressida idején már sok kifogásom volt a Katona ellen. De tény, hogy ezzel az előadással szakítottam a kétségtelen kötődéseimmel is.

Troilus és Cressida – budapesti Katona József Színház, 2005. december 26.
Irigyelhet engem, akinek balul sikerült megörvendeztetnie kedveseit karácsonykor, mert én nagy diadalt tudok a hátam mögött: ellenálltam a kísértésnek, hogy egy szépséges Shakespeare-darab előadására hívjam őket. Dvořak-, Debussy- és Grofé-cd-ket kaptak, én pedig, sokat próbált nézőként, túléltem a Katona előadását – megmenekülve egy nagy égéstől.
Ám vannak dolgok, amik elől nem lehet menekülni. Háborúk rémségei, az élet árnyoldalai. Téved azonban, aki a fényt, az élet szépségeit tagadhatónak gondolja. Haditáborokban is utolérhet bennünket egy bimbózó szerelem, s a szerelmesek itt is szépnek, királyinak, hibátlannak látják egymást. Színpadról ez úgy működik, hogy a közönség ilyennek látja a szerelmeseket. Sznob esztéták ezt a jelenséget azzal a formulával hajlamosak gúnyolni, hogy „szép színészek szép ruhában szépen beszélnek”. Most nyilván el vannak ragadtatva, amikor a trójai pap lányát meglátják félbolond, lompos takarítónőként megjelenítve. Jelmeztárában a nyitott bakancs a kakukktojás. Innen az előadás a Troilus és Cressida bohózati elemekkel tarkított paródiája. Ha kaphattunk volna egy keveset a fényből, a szépségből, egyszerűen működhetett volna a darab dramaturgiája, amelynek fő vonala egy csalódás zuhanásszerű íve. Sajnos ez a különben is rossz ritmusú előadás áldozatául esett egy nagyon tehetségtelennek tűnő vendégrendezőnek, és a Katona József Színház üldözési mániájának: a görcsös félelemnek attól, hogy szépséget is merjen ábrázolni, örömet is merjen sugározni – így védve ki a giccs gyanújának árnyékát is. Valóban, az élet, amelyet tükröznie kell a színháznak, meglehetősen pocsék: elég volt kisietnem a Katonából, a Ferenciek terének aluljárójában mint katonai táborban, feküdtek – fekszenek – rongyaik közt a hajléktalanok. Az élet ronda – de nem oly permanensen, mint azt a Katona előadásai sugallják. És ha a Troilus és Cressidában elejétől a pocsék világot látjuk, mi hozhat katartikus döbbenetet a drámai fordulat után? A Katona, illetve Silviu Purcărete megkíséreli a hatást: hangos zenével, horrorisztikus látvánnyal, harsány játékkal és olyan naturalizmussal, amely már a múlt század második harmadfordulóján is nevetséges paródiának számított. Kínos gonddal elkerüli a romantikus giccset – átlendülve a harsányság, a vérgőz giccsébe.
A közönség kacagással nyugtázta, hogy Pandarus (Haumann Péter) felfedi Troilus (Keresztes Tamás) biztatásául Cressida (Rezes Judit) combját, s – amint a színészek megadással teljesítették – megadással tapsolt a rendezői ripacsériának.
A díszlet valóban ügyesen kihasználta a Katona színpadának sajátos (széles, mély és alacsony) terét; a mélységet tovább növelni tükörrel jó, bár nem új ötlet. Ettől azonban még rossz volt (a mosdók sora nagyon sokat takart a színészekből és a játékból, legfeljebb a középen ülők számára nem), stílustalan és ronda (hangsúlyos, viszont a kábelkötegeket esze ágában sincs eltakarni), ráadásul a második rész közepéig nem változik, és ez még egy lapáttal rárak az unalmasságra.
Mára semmi eredetiséget vagy új gondolatot nem látok abban, hogy a katonák hol ókori katonai ruhák teátrális változatát, hol valamilyen XX. századi generál-katonai jelmezt viselnek. A látványbeli stílustalanság ugyanolyan gondolati fedezet nélkül való divatmajmolás, mint Priamus és Calchas szerepének színésznőre osztása.
Az „achilleusi meleg vonulat” ilyen erőteljes jelentkezése ennek az előadásnak az egyik leggyengébben megoldott eleme. A rendező mintha nem tudná, hogy a tekintetek találkozása (színpadi kapcsolat), vagy a kisujj megérintése sokkal drámaibb és erotikusabb (homoerotikusabb) hatást kelthet, mint két szereplőt csaknem folyamatosan lepedőkkel takart ágyba ítélni, amely inkább feltételezhető egy férfiszauna pihenőjébe, semmint katonai táborba. Nagy Ervin és Koloszár András szép és kedves játéka némileg mentette a dolgot, viszont – többek közt – ez az elem is elnyomta a címszereplők szerelmének dimenzióit, azok lettek volna a fontosabbak.

(Egy fórumozó reklamálta, hogy nem dicsértem a dráma „achilleusi meleg vonulatának” szerinte nagyon szépen végigvitt és finom kidolgozását. Erre válaszoltam:)

Egyrészt azt magam is elismertem, hogy „az akhilleuszi melegvonalnak” vannak szépen és finoman megoldott vonásai: íróilag és színészileg. A rendezésben nem is erős a súlya, viszont torzított. Noha Troilus, később Troilus és Cressida, és időnként mások is tartózkodnak ágyban, amikor nincs jelenetük, a rendezés normálisan mozgatja őket, ahogyan kell is a színpadon: hogy mit tesztnek, hogyan élnek, amikor nincsenek a színen, csak akkor tudjuk, ha róluk beszélnek. Akkor sem biztosan, hiszen lehet, hogy nem igaz, amit mondanak róluk (v. ö. Othello). Titkaik vannak, mint az embereknek általában, akiket magunk körül látunk. Purcărete színpadán Achilles és Patroclus, amint jeleneteik véget érnek, ágyba térnek, egy elleplezett ágyba. Ők a drámai személyek közt a „melegek”, akik, ha nem beszélnek, nem cselekszenek, akkor ágyba bújnak: titoktalanok, nyilvánvaló, hogy életük minden percét szexuális irányultságuk jegyében töltik. Míg „normális" drámai személyeknek ágyjelenetek adódhatnak egy előadásban, ennek a párnak a játékidő (=életük) túlnyomó részére ráterpeszkedik az „ágyjelenet”, fölöslegesen. Ezt is lehet megoldásnak tekinteni, lehet tetszéssel fogadni, de én hadd ne nevezzem szépen végigvitt és finom vonalnak.

***

A Troilus és Cressida Katona József Színházban látott előadása után nem állhatom meg, hogy elismeréssel és hálával hódoljak Kazimir Károly emléke előtt. Lehet, hogy a darab csupán jó, de Kazimir, választott színészei (Domján Edit, Kozák András, Drahota Andrea, Pécsi Ildikó, Inke László, Orbán Tibor és sokan mások) remeket alkottak belőle. Valószínű, hogy a darab jó, de a Katona vendégrendezője, Silviu Purcărete, dramaturgjai (ketten is munkálkodtak Shakespeare – „megsegítésén”!) – érdemes színészekkel, ám súlyos szereposztási tévedésekkel – színházhoz méltatlan produkciót hoztak létre.

1326   Edmond Dantes • előzmény1325 2019-08-14 14:51:11

Sajnálatos. Nem vagyok sem Katona-fan (semmilyen fan nem vagyok), még kevésbé ottani alkalmazott vagy bármi, csak sima néző (a "mezei" jelző már foglalt). A Kazamatákat talán láttam, de semmire nem emlékszem már belőle. A kánon szerint mindenesetre Térey Jánossal napjaink egyik legjelentősebb költője, drámaírója, írója, műfordítója távozott nemrég, tragikusan fiatalon. Őszintén örülnék, ha -akár privátban, természetesen köztünk marad- megírnád, mi bántott, mi sértett a két produkcióban.

1325   IVA • előzmény1324 2019-08-14 04:13:57

Amint az előzményt tartalmazó topicban írtam, az előadás minőségével sértettek meg. Ha nem így történik, megsértettek volna pár hónappal később a Kazamatákkal. A Katona új arculata nemcsak esztétikumot képvisel, hanem szellemiséget is. Egy közönségrétegnek kedveskedett, engem pedig (mint aki utálja a pazarlást és nem szeret rondát látni) kirekesztett. Az új küllem a Katona látogatóinak kedvét nem vette el, az enyémet, mint írtam igen. A 107 %-os látogatottságot nem kétlem, én nem járultam hozzá az eredményhez. Tűzrendészeti gond akkor szokott támadni, amikor tűz üt ki vagy leég valami.

1324   Edmond Dantes 2019-08-13 16:19:20

Itt vagyok. Troilus és Cressidát nem láttam, nem tudom, mivel sértettek meg: én nem szoktam elhatározni, hogy nem megyek valahová többé. A színházat a "pénztártól a mosdókig szétverték", ők felújításnak nevezték: nekem sem tetszik, de a nézőtér szerintem nem vagy alig változott. Lehet, hogy nagyon is elveheti a néző kedvét egy színháztól egy látogatás élménye, hát még kettőé...vagy még többé. Katona látogatóinak kedvét a jelek és ami fontosabb: a statisztikák szerint az átalakítások nem vették el a látogatásoktól azaz a színdarabok megtekintésétől, mert mint olvastam -és senki nem vonta kétségbe tudtommal- a látogatottságuk valahol 107% körüli ... csak nehogy ebből tűzrendészetileg gond támadjon egyszer, valahol...A belbeccsel = a produkciókkal kapcsolatban véleményem vegyes, néhány beírásom tanúskodik erről és vannak produkciók számosak, amikről -akár ottaniak, akár máshol láttam- be sem írok, mert nincs időm, nincs kedvem rá vagy nem érdemesítem azokat beírásra, nem terhelem vele magamat és fórumtársainkat. Lehet, hogy Katona is -divatos szóval- kisebb-nagyobb "válságban van", de ez csak költői kérdés, mert nem tudom. 37 év alatt mindenhol vannak hullámhegyek-hullámvölgyek. Katona még így is az ország egyik vezető társulata, bár nézetem és aktuális véleményem szerint csak Bp.-en "megelőzte" egy, talán két másik társulat ill. azok produkciói is azok közül, amelyeket gyakrabban látogatok.

1323   Edmond Dantes • előzmény1317 2019-08-09 10:07:45

A kormány reagált egy „Miért hagyják veszteségesen működni a Nemzeti Színházat” című képviselői kérdésre. Mint ismeretes, a Nemzeti Színház 2018-ban közel 2 milliárdos állami támogatás mellett 150 milliós veszteséget termelt. A Nemzeti igazgatója, Vidnyánszky Attila a tao-támogatás megszüntetéséért küzdött: ebből a -jegybevételhez kötött- támogatási formából csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozott alapból idén 400 milliót kaphat a Nemzeti, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét  kapta.A cikk hvg.hu-n itt olvasható. A tao-t kiváltó új támogatási rendszerről, kedvezményezettjeiről pedig az origo.hu-n olvasható írás.

1322   Búbánat 2019-07-23 14:28:43

Budapest a Liget projekt nyertese

2019. JÚLIUS 22. HÉTFŐ 05:50 Mno.hu - Baranyai Gábor

BAÁN LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOS SZERINT A VÉGÉN MINDIG A VALÓSÁG ÉS AZ ÉRTÉK GYŐZ

„Európában a maga nemében egyedülálló kulturális-rekreációs beruházás a Liget Budapest projekt. A Városliget megújítása 2023-ra fejeződhet be, a még hiányzó projekt­elemek építése az év végén, jövő év elején kezdődik meg. A park zöldfelülete a korábban lebetonozott területek feltörésével nőni fog, ahogy a Városligeti-tó állandó víztükre is hatszor nagyobb lesz a korábbinál. A szakértők szerint a hatalmas állami beruházás pénzügyileg 15 év alatt megtérülhet, Budapest és az ország lakói azonban már néhány év múlva élvezhetik a projekt minden elemének előnyeit."

 

1321   Búbánat 2019-07-22 21:05:21

"Csilláron lógva"

2019. JÚLIUS 21. VASÁRNAP 09:44 2019. 07. 21. 10:48

Ozsda Erika, MNO.hu

HILDEBRAND ISTVÁN A HAJSZÁRÍTÓBÓL KÉSZÍTETT KAMERÁRÓL, A BEBÖRTÖNZÖTT DARVAS IVÁNRÓL ÉS A VÁLTOZÓ SZÍNEKRŐL

Ozsda Erika, MNO.hu

Idén a filmszakma több évtizedes adósságát törlesztette: a 91 éves Hildebrand István kimagasló színvonalú operatőri munkája elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat. Hilda, ahogy a szakmában nevezik, a hatvanas-hetvenes évek leglátványosabb produkcióit fényképezte. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként sokmilliós nézettségű sikerfilmek operatőre volt. Minden műfajban kísérletezett. Nem ismerte a lehetetlent. Ahogy ma sem. Beszélgetésünket is azért szakítottuk félbe, mert megérkezett a megrendelt biciklije.

„A forradalom után egy évvel fotografáltam az első játékfilmemet, a Gerolsteini kalandot. A forgatás kezdetén a főhős, Darvas Iván még börtönben volt. A női főszerepet az operaénekes Házy Erzsébet játszotta. A kocsmai párbaj jelenetét a csilláron keresztül, a csillár fölé lógatva vettem fel kézi kamerával.”

1320   Edmond Dantes 2019-07-22 14:14:44

Kedves nizajemon, tehát itt vagyok, ahogy ígértem a Hozzászólások...-topikban. Schilling Árpádot, egykorvolt Krétakör-társulatát nem tisztem tárgyilagosan azaz sehogysem megítélni. Confiteor: Schilling és Krétaköre amúgy sohasem volt kedvenc rendezőm és társulatom, nem tetszett minden produkciójuk, amit láttam sőt: meglehet, több produkciójuk nem tetszett mint ahány tetszett. Továbbá közéleti megnyilvánulásainak tartalmával vagy/és kifejezési módjának mindegyikével sem értettem maradéktalanul egyet. Ám az -ha egyesek, nem kevesek tagadják is- tagadhatatlan, hogy fennállása alatt a Krétakör, benne és az élén Schillinggel (utóbbinak néhány vendégrendezése is), a magyar színházi élet meghatározó tényezője volt és színháztörténeti tényezővé vált. Fennállásuk alatt sőt azt követően is számos rangos elismerésben részesültek...legnagyobbrészt külföldön, amit persze lehet -mint oly sok egyebet- a mindent behálózó, sötét háttérhatalommak elfogult, magyarfaló áskálódásának és hasonlóknak tulajdonítani...hadd ne foglalkozzam eme kiirthatatlan elméletekkel. Saját épülettel, de még saját helyiséggel sem rendelkeztek, produkcióikat szűkös forrásokból hozták létre és vitték sikerre itthon és külföldön. Minden ellenkező híresztelés dacára a Krétakör a magyar kultúra hírnevét öregbítette vagy más szórenddel: a Krétakör öregbítette -igazán- a magyar kultúra hírnevét...és nem horrorisztikus méretű állami pénzekkel kitömött társulatok álturnéi, álfesztiváljai, ki- és bevattázott itthoni és pl. new yorki nézőterei, buzgón harsogó magyarkodás és kereszténykedés közepette. Az ő alternatív színházi narratívájukat, természetesen teljesen más módon, más eszközökkel, más "mindennel" Pintér Béla és Társulata folytatta és folytatja, ameddig anyagilag el nem lehetetlenülnek, amely folyamat már elkezdődött: elég, ha honlapjukra kattint a néző-olvasó, a felugró ablak szövege ez: "Támogatókat keresünk", a többit nem másolom ide, mert netán sajtóetikai hiba (tiltott reklám?) lenne, akit érdekel, elolvashatja a honlapjukra kattintást követően.

1319   Búbánat 2019-07-17 00:26:29

"Kizöldül” a nagyváradi katolikus püspöki palota: zöldenergiával fűtik és hűtik majd a felújított impozáns barokk épületet

/kronika.ro/erdelyi-hirek/

A zöldenergia felhasználása és a zöldövezet fejlesztése jegyében zajlik a nagyváradi római katolikus püspöki palota épületének és jókora kertjének felújítása. Böcskei László megyés püspök és a felújításon dolgozó stáb képviselői épület- és kertbejáráson mutatták meg a nagyközönségnek, hol tartanak az impozáns palota és környezete helyreállítási munkálatai.

„Szent László király és egy buldózer fogadja a nagyváradi római katolikus püspöki palota kertjébe a főkapun érkező látogatót, sehol a sokat koptatott, aszfaltozott sétányok, sehol a megszokott zöldövezet. A palota főhomlokzatának megújult része viszont biztatóan jelzi, hogy a 2017 végén elkezdett, Magyarország kormánya által közel 2 milliárd forinttal támogatott, teljes körű felújítási munkálatok jó ütemben zajlanak”

A prezentációt követően Matuz Zsolt projektvezető invitálta családias hangulatú sétára az érdeklődőket, akiknek a kíváncsisága legyőzött minden akadályt, és a bottal járó legidősebbek is felkapaszkodtak a padlásra, majd leereszkedtek a pincébe.

Izgalmas terek

Az első emeleten első utunk abba a két helyiségbe vezetett, ahol viszonylag ép freskókat találtak a restaurátorok, figurális barokk alkotásokról van szó, nem egyházi témájúak. Az eredeti tervek szerint téli ebédlőnek készült helyiség Emődi Tamás építész szerint „messze a legizgalmasabb tér”, itt

hegyek, kikötők rajzolódtak ki a lebontott falrétegek alatt, a szomszédos helyiségben pedig kisebb, kevésbé jelentős freskók tengerparttal, csónakokkal rajzolódtak ki a restaurátorok előtt,

akik – mint Búzási Andrea restaurátor az érdeklődőknek elmondta – a tisztítási szakasz végén tartanak, konzerválták a feltárt felületeket.

A gerendák közt látható a díszterem kupolájának a teteje is, ami az egész épület egyik legbonyolultabb struktúrája.

A pince klímáját jól jelzi, hogy a júliusi melegben fülledtté vált folyosóról a küszöböt átlépve azonnal, már a lépcsősor tetején megcsapja az embert a nemes nedűk tárolását elősegítő, hűvös levegő.

Teljesen átalakul a kert

A séta aztán a pince túlsó végében folytatódott – de ez már az átvezetés volt a következő helyszín, a palota kertje felé. Annak meglátogatása előtt azonban még

az 5,5 hektáros kert felújítási munkálatait irányító francia kertész, Beaudet Tancred tartott rövid, vetítéses ismertetőt arról, hogyan zajlik a folyamat.

A francia szakember elmondta, két nagyobb egységet alakítanak ki:

a palota mögött barokk park, az oldalánál fekvő területen pedig táj jellegű kert kap majd helyet.

A palota előtt álló legendás magnóliafák, amelyekhez a tavaszi virágzáskor váradiak – és nemcsak – ezrei zarándokolnak el, természetesen a helyükön maradnak, de ezeket is rendbe teszik.

Megújul a palota mögötti amfiteátrum is, ez már Matuz Zsolt szerint két hét múlva készen is lesz. Lényeges újítás, hogy a nyolcvanas években megépített elődjétől eltérően a háttérben nem a barokk kort imitáló oszlopok lesznek, hanem sövény, így sokkal barátságosabb képet fog nyújtani.

A főhomlokzat előtt lezárult séta végén pedig Böcskei László bejelentette, legközelebb az augusztusban esedékes családi napon lehet belépni a püspöki palota kertjébe, és ha minden jól alakul, szeptemberre már elkészül a főhomlokzat előtti tér.

1318   Edmond Dantes • előzmény1317 2019-07-14 14:21:10

Előző beírásom (ez alatt) három nappal korábbi mint az érintett médium, hvg.hu újabb, "Nem tudta cáfolni a Nemzeti Színház a HVG-t" című írása és lényegét tekintve is hajaz rá(m): "nem tudja cáfolni, (ti. e cikk megállapításait-ED) hiszen azok saját közhasznúsági jelentésükből származnak". Félreértéseket elkerülendő, egyáltalán nem vagyok ettől boldog:

a) én csak egy szerény mezei néző és mezei kommentelő vagyok, "társadalmi munkában" = semmi "hasznom" az igazamból, az igazságból és ami ennél sokkal fontosabb

b) a Nemzeti Színház főcsővezetője vezérigazgatója immár második ciklusában folytatja elszabadult hajóágyú-dúlását a nemzet színházában és azon kívül is, a színházi, tágabban a kulturális élet egyre több területén, amit csak hosszabb idő elteltével heverhetnek ki -majd egyszer?- az érintettek: szakma, színház, társulat, színészoktatás, színházi szövetség...közönség. A friss, tegnapi cikk itt olvasható.

1317   Edmond Dantes • előzmény1316 2019-07-10 13:58:47

A cikk illetve a közlemény a hvg.hu cikkének egyetlen megállapítását sem cáfolja. Nem is cáfolhatja, hiszen a hvg.hu írása nem ún. véleménycikk, hanem a Nemzeti Színház által közzétett statisztika -ha nem is átfogó- összefoglalása. Akár 108%-os nézettség mellett is -amit pl. a Katona József Színház produkált az elmúlt évadban, ám valószínűsíthetően eredményesebb gazdasági-bevételi mutatókkal mint a Nemzeti- lehet veszteséget termelni. Sajtóetikailag erősen vitatható eljárás, hogy a közlemény és az azt közreadó médium (origo.hu) nem jelöli meg a "hazug támadás" forrását: sem az azt közreadó médiumot sem pedig magát a Nemzeti Színházat mint a hvg.hu-cikk alapjául szolgáló éves jelentés készítőjét. Ellenben még egy lapáttal rátesz a közlemény, amikor elmarasztalja a színház korábbi vezetését, állítva, hogy utóbbi "az épületben felhalmozódott műszaki hibák kijavítására és a színházi eszközpark korszerűsítésére nem fordított figyelmet." (Kiemelés tőlem. ED) Ez utóbbi toposz ebben a közleményben nagyjából úgy került a cikkbe mint a Nemzeti Színház János vitézének csizmája az Nemzet  Alaptörvény Asztalára.

1316   joska141 • előzmény1315 2019-07-10 11:29:03

Idézek az alábbi helyen található, mai közleményből:

https://www.origo.hu/kultura/20190710-2002-ota-az-idei-evadban-volt-a-legtobb-nezoje-a-nemzetinek.html?utm_source=hirkereso

„A Nemzeti Színház az alábbi sajtóközleményt adta ki az ellenzéki médiumok hazug támadásai miatt:

Az elmúlt napokban a Nemzeti Színházat negatív színben feltüntetni szándékozó írás járta körbe az ellenzéki médiumokat. Fontosnak tartjuk egyértelműen leszögezni az alábbiakat.
A Nemzeti Színház előadásainak az elmúlt, 2018/19-es évadban több nézője volt, mint valaha, amióta az intézmény a Duna parton áll. 140 ezer nézőnk a budapesti épületben és soktucatnyi hazai és külföldi vendégjáték során volt szemtanúja előadásainknak.”

A közlemény még foglalkozik – „Az elmúlt nyolc év - Gyurcsány” fogalmának megfelelő adaptálásával az új vezetés előtti öt év hátrahagyott hiányosságaival, melyek felszámolása, hasonlóan „az elmúlt nyolc évhez”, még most is tart.

Mindenesetre örülök, hogy Vidnyánszky Attila napokban küszöbön álló első operettrendezésével kapcsolatos elfoglaltságai mellett időt tudott szakítani, hogy határozott állásfoglalással megfelelő helyre tegye az – idézem – „az ellenzéki médiumok hazug támadásait”

1315   Búbánat • előzmény1314 2019-07-08 21:38:49

Ennyi adattal szolgálni nem csekélység, okfejtéseid igazán irigylésre méltók!; a kommentár-hozzáfűznivalóid nem különben, ráadásul cseppet sem unalmasak, és igen olvasmányosak.

A témában újabb keletű cikkek íródnak, azokat is érdemes lesz majd szemléznünk – a mindkét oldal nézőpontját megismertetni.

1314   Edmond Dantes • előzmény1313 2019-07-08 14:13:05

Bocsánat, 1307-ben írottak nem az én mondandóm, hanem a Nemzeti Színház hivatalos statisztikája. Az én mondandóm az, hogy egy színház: színház. Ha jóhiszeműen -értsd: naivan- fogalmazok, akkor azt mondom, hogy egy színház, lett légyen az "a nemzet színháza", előadóművészeti intézmény, nem pedig az iskolai oktatás kiegészítésének-kiterjesztésének terepe. Bennünket is elvittek annak idején néhány színházi előadásra, de -maradva a Nemzetinél- a szinház(ak) még a Kádár-korszakban sem szolgált(ak) kihelyezett iskolai tagozatnak, a Nemzeti sem. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy azokra a darabokra tömik meg diákokkal a nagyszínházat, amikre nem fogynak a jegyek és valamiképp rájuk lehet (rájuk lehet??) húzni a „Nemzeti a diákokért” szlogent. Az, hogy "hat-hétezer diák van feliratkozva hónapokra előre ezekre az előadásokra": egyáltalán nem jelent valós közönség- de még valós diákközönség-igényt sem. Az iskolák és nem a (tanuló)"nézők" iratkoznak fel ezekre a darabokra. A János vitéz esetében minek alapján feltételezi a Főigazgató, hogy azok fizetős jegyek mellett telt házzal mennének? Az Egri csillagokra sem a diákok iratkoz(hat)nak fel, hanem az iskolák ld. feljebb. Nem tudom, milyen jegyárat állapítanak meg ezekre az előadásokra.És honnan tudható, hogy az előadásokra elvitt diákok mekkora hányada nem tudná megfizetni "az alacsony jegyárat"?  Azt is valószínűsítem, hogy amikor a Nemzeti a "vele járó terheket vállalja" az azt jelenti, hogy az így ...khm... "kieső" bevételét kiszámlázza, ha nem az iskoláknak, akkor a fenntartónak. Vagy ha nem számlázza ki, akkor más forrásból és sokszorosan kipótol(tat)ja pl. mint hvg.hu cikkéből is kiderül, a megemelt állami támogatásból. Nincs ingyen ebéd, tartja a régi mondás.

Ha pedig kevésbé vagyok naív jóhiszemű, akkor azt mondom: a tao-támogatások megszüntetése, amiről az általad belinkelt cikk jelentős része szól, tehát a tao-támogatások megszüntetésének élharcosa sem véletlenül volt éppen Vidnyánszky Attila. Két legyet ütött egy csapásra: 1) a saját csekély jegybevétele után járó csekély tao-bevétel helyett immár százmillió-számra, számolatlanul ömlik be a Nemzetibe a kontrollálatlan állami támogatás ld hvg.hu-cikk  2) a tao kinyírása a bukdácsoló Nemzeti javára és/de más színházak, társulatok anyagi ellehetetlenítéséhez, esetenként megszüntetéséhez vezet(het). Az ugyebár már csak puszta képzelgés, hogy e társulatok műsorpolitikája, netán értékrendje-szellemisége nem felel meg a hatalomnak és elsorvadásuk még "hasznos" is arrafelé? De biztosíthatok mindenkit: a tao-támogatástól való megfosztással kinyírásra itélt nehéz helyzetbe került színházak, társulatok produkciói helyett a kutya sem fog Vidnyánszky Nemzetijébe járni, de még a közelébe menni sem.

1313   Búbánat • előzmény1307 2019-07-08 11:41:15

Mondandódat kissé árnyalja:

„az olyan előadásokat, amiket bármikor, bármilyen körülmények között el tudnánk adni, és tudnánk vele bevételt csinálni, elkezdtük a „Nemzeti a diákokért” program keretében ingyen játszani. Ebben a Csongor és Tünde, az első világháborús Fekete ég – A fehér felhő és az 56-os Tóth Ilonka mellett a János vitéz is szerepel. Ezzel magunkra zúdítottunk egy hatalmas problémát: hat-hétezer diák van feliratkozva hónapokra előre ezekre az előadásokra. Havonta átlagosan 3-4-szer adjuk a János vitézt – vagyis havonta 1800-2400 jegy árbevételéről mondunk le ezzel, mert fontosabbnak tartjuk, hogy olyanok is eljöhessenek színházba, akik ezt alacsony jegyár mellett sem tudják megtenni.

A Nemzeti ezt feladatának tekinti, a vele járó terheket vállalja. És amikor erre valaki azt mondja, hogy persze, ezért van teltházunk, az téved, mert az Egri csillagokat pénzért játsszuk, és ott is hétezren vannak feliratkozva. Vagyis nem minden áron törekedtünk a jegyárbevétel növelésére,”

https://szinhaz.hu/2019/01/29/vidnyanszky_attila_nem_az_volt_a_jani_aki_lopott_hanem_az_aki_nem

Vidnyánszky Attila: „Nem az volt a Jani, aki lopott, hanem az, aki nem”

/www.szinhaz.hu/

1312   Edmond Dantes • előzmény1310 2019-07-08 08:52:34

Nézd, a helyzet az, hogy ami Beregszászon, 25 évvel ezelőtt -és azt követően- talán kiváló művészi teljesítmény volt, az, ami Debrecenben a 2000-es években talán kiváló művészi teljesítmény volt, az Budapesten a 2010-es évek közepén-végén és a bőséges fővárosi kinálat mellett talán kevés, főleg az "ország első prózai színházában" kevés. A jelek -az immár  statisztikailag is kimutatott érdektelenség- szerint biztosan kevés. Hangsúlyozom, hogy ezzel a megjegyzésemmel nem a vidéki vagy a határon túli színtársulatokat becsülöm le, a 2008-2013 közötti Nemzeti-vezetés sikereire sem hivatkozom, kizárólag a napokban közzétett hivatalos statisztikát osztottam itt meg. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy Vidnyánszky Attila interjúiban -ellentmondásban a statisztikai adatokkal- rendre telt házakról, nagy szakmai és közönségsikerekről nyilatkozik. Hirtelenjében egy egy évvel ezelőtti interjút találtam: 95% feletti nézettségről beszélt. Nem hinném, hogy az ehhez az adathoz képest -stílszerűen szólva- drámai közönség- és bevételcsökkenés csak a most zárult 2018/19-es évadban következett volna be...

MÁO már csak azért is "szerencsésebb" a Nemzetinél, mert a fővárosban gyakorlatilag nincsen konkurenciája, a vidéki operatársulatok pedig már csak valószínűleg szerény(ebb) anyagi helyzetük és ebből is adódó műszaki-személyi lehetőségeik miatt sem versenyezhetnek "az ország első zenés színházával". Az általad igényelt felismerést nem az Operaház felől kellene várni-remélni, hanem a kulturális vezetés-kormányzat részéről, ahonnan azonban éppen az ellenkezője tapasztalható és a folyamat -pestiesen szólva: a helyzet- csak "fokozódik", nem lassan: viharos gyorsasággal.

1311   Klára • előzmény1310 2019-07-08 07:05:28

Valamint megfordítva is: aki a politikában és a közéletben hazug, köpönyegforgató, az a színpadon is az - ettől még veszélyesebb!

1310   IVA • előzmény1307 2019-07-07 23:36:35

Nem egyszer, sem százszor… Százszor azért nem, de többször megjegyeztem már, hogy amikor a magyar „színházi szakma” (igazgatók, kritikusok) még nem polarizálódott ennyire, szóval a Vidnyánszky honi megjelenésekor „mértékadó” szakma nemhogy igazolta, zabálta ezt a szemfényvesztőt. Örömtelenül nézem, ahogy egyre jobban küszködnek a maguk főzte falatokkal.
Káröröm tehát nincs bennem – hogyan is lenne, amikor magam is látom a kárát, hogy nincs miért elmenni a Nemzetibe. De nagyon szeretném, ha a „szakma”, és mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház felismerné: Vidnyánszky nincs egyedül! Tele vagyunk egyéb Vidnyánszkykkal, sőt még importálunk is belőlük, és érdemes lenne világosan látni: aki a színpadon hazudik, az a politikai és közéletben is képes erre. Vagyis közveszélyes.

1309   Edmond Dantes • előzmény1308 2019-07-07 22:09:37

Szikora Janos ohaja akar a nem tul tavoli jovoben teljesulhet. Hogy a ket szinhazi tarsasag kozul melyik kebelezheti be a masikat, arra lehet talalgatni. A tippmixhez segitseg: 1305 itt. A megfejteseket "V.Attila" jeligere keretik kuldeni. A helyes megfejtok kozott ket db.ajandekjegy kerulhet kisorsolasra, termeszetesen a Nemzeti Szinhaz valamelyik (barmelyik) eloadasara.

1308   Búbánat 2019-07-07 15:19:52

SZIKORA JÁNOS: A SZÍNHÁZI SZAKMÁNAK EGYESÍTENIE KELLENE A SZERVEZETEIT

2019. JÚLIUS 5. PÉNTEK 07:04, mno.hu

"Megmaradásunk misztériuma"

- A lelkekben minden előadással újra fel szeretném építeni a koronázótemplomot, hogy amikor a nézők ott ülnek a szertartásjáték nézőterén, ne azt érezzék, hogy egy szabadtéri színházban vannak, hanem azon a szent helyen, ahol királyainkat koronázták – mondta Szikora János Jászai Mari-díjas érdemes művész, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. Idén IV. Béla királyunk koronázását és élettörténetét rendezi meg augusztusban a régi koronázóvárosban."

1307   Edmond Dantes 2019-07-07 12:55:40

1,8 milliárdos állami támogatás mellett 150  milliós veszteség a Nemzeti Színházban: a nagyszínpadon játszott előadások nézőinek még a hivatalos jelentés szerint is csak a fele fizet a jegyért, a többi helyet vattázással töltik fel, már ha az ingyenjegyesek egyáltalán elmennek az előadásokra. (A rendszer morálisan romboló hatásáról nem szólva.) A tao-támogatások megszüntetésével -ami számos sikeres társulat működését veszélyezteti vagy lehetetlenítheti el- jól járt Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza, mert a tao pótlására létrehozott alapból tavaly 400 millió Ft jutott a Nemzetinek. További részletek a hvg.hu-n itt olvashatók. Érdekes lenne ugyanez a statisztika akár -amikor még nyitva volt- az Erkelt az Operaházzal együtt számítva, akár -MÁO bezárása óta- csak az Erkel Színház valós -teljes áron jegyet váltó- közönség-látogatottságára nézve, ősztől pedig Erkel és Műhelyház, főleg ha utóbbiban is (éspedig vastagon) fizetőssé válnak a produkciók.

1306   Edmond Dantes • előzmény1305 2019-06-30 10:22:16

Frissítés: Magyar Attila a POSZT ügyvezető igazgatója magánvádas pert indít a Revizor internetes portál két színikritikusa, Csáki Judit és Jászay Tamás ellen. Az ügy előzménye, hogy Páva Zsolt pécsi polgármester vizsgálatot rendelt el, mivel a POSZT-ot szervező közösségi tulajdonú cég, a POSZF két év alatt összesen 118 millió forintot fizetett be a vezetők magánvállalkozásába, az Aktor Kft nevű cégbe. Az Aktor Kft egyik tulajdonosa a fent említett POSZT-ügyvezető igazgató Magyar Attila, az Aktor Kft egy másik tulajdonosa Szűcs Gábor, aki egyben a POSZF fesztiváligazgatója. További részletek t.k. itt és itt. Magyar Attila rágalmazásért perli a két színikritikust, akik 2018. októberi privát (!) azaz zártkörű Fb-bejegyzésükben, a Pécsi Stop netes portál cikkét alapul véve osztották meg-kommentelték fentieket.

1305   Edmond Dantes 2019-06-28 21:46:21

Kis késéssel: a 19. POSZT -Pécsi Országos Színházi Találkozó- díjazottjainak listája itt található. A friss (nyomtatott) HVG-ben hosszabb cikk olvasható a POSZT várható jövőjéről (ha egyáltalán lesz jövője), a kultúrharc leképeződéséről a honi színházi életben, a két színházi szekértábor, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság helyzetéről. Néhány soros összefoglaló a hvg.hu-n itt.

1304   Búbánat 2019-06-18 12:39:58

Az utolsó vacsora: „megérte negyven évet várni” - interjú Rófusz Ferenccel

2019.06.07. 08:37 : Sajtóiroda  - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja.

Az Oscar-díjas Rófusz Ferenc éppen negyven év várakozás után készült el Az utolsó vacsora című filmmel, 1978-ban ugyanis politikai okokból nem engedélyezték a megvalósítását. A világhírű Leonardo-képet megelevenítő tizenegyperces animációs film egyszerre hívja fel a figyelmet a milánói freskó visszafordíthatatlanul romló állapotára, miközben szimbolikusan a mai Európa látleleteként is működik. A mecenatúratámogatással készült filmet június 9-én 22:20-kor vetíti a Duna TV. A premier alkalmából a rendezővel beszélgettünk.

Az Utolsó Vacsora - The Last Supper - Trailer from Utolso Vacsora on Vimeo.

1303   Edmond Dantes 2019-06-03 13:56:06

Almodóvar is narkotikum: aki egyszer beszippantotta, akit egyszer ő beszippantott, többé nemigen szabadul tőle. Jó, még jobb, kevésbé jó, rosszabb filmjei után a fan-klub alig győzi kivárni a következőt. Most eljött. Önéletrajzi alkotás, nehéz eldönteni, egyfajta búcsú-e vagy pillanatnyi összegzés, (ön)élveboncolás. Sok minden visszaköszön előző filmjeiből, történetvezetés, kapcsolatrendszerek, nemi identitások, színvilág: de hát ahogyan ujjlenyomatból sincs két egyforma, úgy az ő filmes "ujjlenyomata", filmes jegyei is egyedülvalók. Ő ilyen. Ezúttal talán lassúbb, olykor a kelleténél hosszabban időzik el egy-egy jelenetnél. Salvador Mallo/Almodóvar, az idősödő-betegeskedő, kiégni tűnő filmrendező élvezettel-szenvedve ízlelgeti önnönmagát és a körülötte keringő bolygókat: az örök mamát, itt a fiatalt (Penélope Cruz) és az öreget (Julieta Serrano) is, legutóbbi filmjének főszereplőjét és az egykori, a kölcsönösen egyszeri, megismételhetetlen nagy szerelmet. Sok a premier plán és takarékosan bánik a helyszínekkel: a gyerekkori barlanglakás és a mostani luxusotthon szinte felesel egymással. Antonio Banderas pedig ezzel az alakítással véglegesen beírta magát a filmtörténelembe: Almodóvart eljátszani egy Almodóvar-filmben és nem is akárhogyan: nagy teljesítmény.

Fájdalom és dicsőség (Dolor y Gloria) - írta és rendezte: Pedro Almodóvar

1301   IVA • előzmény1299 2019-04-25 05:15:12

Kedves Héterő, illusztrációd a lényeget reprezentálja. Visszatérek még ennek kifejtésével…

1300   Edmond Dantes • előzmény1298 2019-04-24 08:23:01

Mottó: "egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki...

Módosítás 1298-hoz: egy jól felépített, átgondolt hozzászólás, egyetlen, vitatható állítás nélkül...

Kiegészítés 1298-hoz: Schilling Árpád rendezései, díjai, kitüntetései a Wikipédián itt olvashatók.

Összegzés: van aki mocsoknak tartja Schilling Árpád -és más rendezők: Alföldi Róbert, Pintér Béla, Bodó Viktor, Kovalik Balázs stb.- művészi munkásságát és van, akinek mocskos...a szája.

1298   Edmond Dantes 2019-04-23 17:26:28

Vannak színpadi alkotások: színpadi rendezések, prózaiak és zenések egyaránt, amik jól sőt, esetenként jobban átjönnek 1-1 ún. alternatív játszóhelyen, lett légyen az adott hely technikai fölszereltsége, kényelmi viszonyai, egyebei netán kedvezőtlenebbek mint az ún. hagyományos vagy "kő"színházaké. Voltam én már hangversenyen (külföldön) pl. egykori vasöntödéből átalakított kultúrközpontban-játszóhelyen, és mondhatom, különleges élmény volt. Budapesten talán a Millenáris volt az első olyan kezdeményezés, ami kísérletet tett egy megszűnt gyárkomplexum átfogó kulturális hasznosítására. Létrehozása masszív korrupcióban, Országimázs Központban, Ezüsthajó Kft-ben, Happy End Kft-ben fogant, de legalább volt, működött. Egy zenekari Zappa-koncertre még jól emlékszem, ahogyan Kovalik Balázs ottani emlékezetes Mozart-trilógiájára és 1-2 más produkcióra. Aztán szép lassan elsorvadt, kisbetűs happy end-mentesen. Most, hogy a korábbi hajlékából magasabb érdekek miatt kitúrt Nemzeti Táncszínház ott lelt otthonra, talán ismét lábra kap a hely. Fölteszem, az Eiffel Műhelyházat is eredeti funkciójától igencsak messze eső, új rendeltetésű, speciális játszóhelynek szánják. Bár még nem jártam ott, remélem, hogy nem akartak belőle kicsinyített Ybl-palotát vagy Zoboki-MüPa 2.0 -t hamisítani. A krumplileves legyen krumplileves, a szerelőcsarnok pedig -ha már nem szerelőcsarnok- valamelyest hajazzon régi önmagára. Nem fog ártani se Mozartnak, se Bizet-nek, se Gounod-nak, se senkinek...ha már egyszer kirakták arra a lehetetlen helyre. Majdcsak megszokjuk, és megszokja az ott alkotó, fellépő művészek, személyzet. Megszokik vagy megszökik, ki fog derülni. A Trafó, enyhén szólva sem kényelmes adottságai ellenére köszöni, jól eltartja magát feketén (-fehéren), mert az ott kiállított produkciók kedvéért a nézők szívesen áldoznak kényelmük (olt)árán is. A Szkéné lankadatlan érdeklődés mellett dübörög, még rosszabb helyen, még kényelmetlenebb, még kevésbé néző- és közreműködőbarát körülmények között. Miért? Mert produkciói -köztük Pintér Béláék- kedvéért a közönség szívesen vállalja, vállaljuk a forróságot, levegőtlenséget, kényelmetlen székeket. A maga idejében legnagyobb nemzetközi sikereket és díjakat (le)arató magyar prózai társulat, a Krétakör egy bizonyos krétakultúrkör ostroma alatt állt az egykori Thália Stúdióban,lánykori nevén Arizona mulatóban, ameddig a hatalom el nem lehetetlenítette a Schilling Árpád és Gulyás Márton által vezetett társulatot. Hasonló sorsra jutott a Bárka is. Wikipédia szócikke igen eufemisztikusan fogalmaz: "2010 után a színházi struktúra illetve finanszírozási rendszer fokozatosan megváltozott. A színház helyzete egyre bizonytalanabbá vált, a reformelképzelések nem valósulhattak meg. Pénzügyi és elhelyezési problémák miatt a magyar színházi, kulturális élet egyik meghatározó bázisa szűnt meg." Az igazság ezzel szemben az, hogy a Bárkának azért kellett megszűnnie, mert, ugyancsak a Wikipédia szócikkéből idézve: "Épülete 2015-ben...a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez került" magyarul, útjában állt az új intézménynek. A Szkéné mellesleg évtizedek óta -egyelőre?-nem áll útjában a Műegyetemnek. A Bárkát tudatosan, határozott mozdulattal és rövid úton elsüllyesztették. Az elsorvadó, pontosabban szólva elsorvasztás alatt lévő alternatív társulatok pedig ott lépnek föl, ahol (még) tudnak, ameddig tudnak, ameddig létezhetnek. A zűrös TAO-viszonyok még rá is segíthetnek e hervasztó-sorvasztó folyamatra. Nemzetközileg jegyzett rendezők-együttesvezetők: Schilling Árpád, Kovalik Balázs, Bodó Viktor és mások ma már külföldön érik el művészi-szakmai sikereiket, noha régi közönségük ma is örömmel járna csúnya, fekete, forró, levegőtlen, kieső -nem kies!- helyekre megtekinteni produkcióikat. Talán egyszer eljön még az az idő. Talán éppen az Eiffelben. Minden megtörténhet.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Meláth Andrea tanszékvezető növendékei:
Topolánszky Laura, Fenyvesi Gabriella, Erdős Róbert, Gulyás Bence, Katoh Hiroko, Finszter Eszter, Tuznik Natália, Alter Katalin
Harazdy Miklós, Szabó Ferenc János (zongora)
Schubertiáda - A dal mint műfaj különböző korokban - Zenés, prózai este zeneakadémistákkal

19:30 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

5 éves az Örökifjú Zenebarátok Kórusa
Pitoni, Arcadelt, Praetorius, Mozart, Miskinis, Kodály, Kayamar művei

19:30 : Budapest
BMC Koncertterem

Ligeti Ensemble & Concerto Budapest & Rácz Zoltán
ELLIOTT CARTER: Two Controversies and a Conversation
ELLIOTT CARTER: Klarinétverseny
CHARLES IVES: III. (The Camp Meeting) szimfónia
A mai nap
történt:
1966 • A Lincoln Centerbe költözött a Metropolitan Opera House
született:
1098 • Hildegard von Bingen († 1179)
1887 • Nadia Boulanger, zeneszerző és tanár († 1979)
elhunyt:
1782 • Farinelli (Carlo Broschi), kasztrált énekes (sz. 1705)
1977 • Maria Callas, énekes (sz. 1923)