vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

A Magyar Zenekarok helyzetéről (61)
Élő közvetítések (8244)
Kimernya? (3288)
Erkel Színház (10371)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7232)
Palcsó Sándor (269)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2352)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Társművészetek (-zéta-, 2007-11-13 12:07:15)

- film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc -
   
1438   IVA • előzmény1436 2019-11-12 07:34:23

Én mindkét hírből ugyanazt a következtetést vonom le.

1437   IVA • előzmény1436 2019-11-12 07:34:21

Én mindkét hírből ugyanazt a következtetést vonom le.

1436   joska141 2019-11-12 04:27:19

Két kulturális hír az elmúlt napok internetes sajtójából:

1.https://www.origo.hu/kultura/20191111-csiky-gergely-szinhaz-megnyito-diszeloadas.html?utm_source=hirkereso

A cikk szerint: „Hatalmas sikerrel mutatták be a kaposvári Csiky Gergely Színházban a színház névadójának Buborékok című vígjátékát, Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében.”

Nagy megnyitó miniszterelnöki részvétellel, színpadról megyéspüspöki áldással. Egy kicsit azért elgondolkodtató, hogy egy országos hírű – tényleg nagyon szépen felújított – színház első bemutatójának rendezésére nem talált saját társulaton belül arra érdemes személyt…

2. https://contextus.hu/jordan-tamas-diszplgar-rendezo/

Az ezzel foglalkozó tudósítások szerint „Ma a Szent Márton Gála napja - és Jordán Tamás díszpolgárságáé”

Nagy átadó ünnepség Alföldi Róbert részvételével, és a Jordán Tamás igazgatású Weöres Sándor Színházban a Mohácsi testvérek által átdolgozott/rendezett Liliomfi bemutatóval.

A két idézett esemény egy héten belül zajlott le és így egymás mellé helyezve, alkalmat adhat különböző következtetések levonására, a mai magyar színházi valóságot illetően.

1435   Edmond Dantes 2019-11-02 15:30:54

Nagyon vártam a Katona újdonságát, de előre kell bocsátanom: csalódás volt számomra ez a produkció. A filmet imádtam annak idején és neki adtam volna az Oscart is, de "csak" az Arany Pálmát, Európai Filmdíjat és Golden Globe-ot vitte el Michael Haneke fekete-fehér alkotása. Vagy a dramaturg (Enyedi Éva) hibája vagy ez a mű nem való színpadra (amit kétlek), mindenesetre a cselekmény -számomra- gyakran és úgyszólván követhetetlen, pedig a film kristálytisztán érthető volt. A sok szálon futó, sok eseményt, (bűn)cselekményt hordozó, sűrű szövésű darabban ráadásul több szereplő több alakban is megjelenik és a nagy pörgésben néha nehezen rakható össze, ki kinek a kicsodája, amikor -olykor több- felnőttet és amikor gyereket alakít. Pedig Haneke filmje nem csupán és nem elsősorban puzzle-krimi (az is), hanem sokrétű pszichodráma, családo(ko)n belüli ilyen-olyan erőszak(ok)ról, elfojtásokról, egy zárt faluközösség csepp-vízben-a-tenger éjsötét titkairól, végső soron pedig ebbe a mikrovilágba sűrített előképe, talán magyarázata mindannak, ami Németországot sújtja majd a darab cselekményének ideje (1913-14) után húsz évvel és az egész világot az azt követő évtizedben. Ascher Tamás klasszikus rendezése, rutinos segítőtársai, Khell Zsolt (díszlet) és Szakács Györgyi (jelmez) valamint néhány formátumos alakítás (Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea, a "pintérbélás" Friedenthal Zoltán m.v., a remek kabinetalakítást nyújtó Takátsy Péter és Dankó István) sem képes eredeti érdemei szerint fogyaszthatóvá tenni A fehér szalagot.

Michael Haneke: A fehér szalag - Katona József Színház, 2019.október 31.

1434   Heiner Lajos 2019-10-12 11:35:04

Dr. Fenyvesi Anna fotókiállításáról

 

Számomra mindig van valami pikantéria abban, ha valaki egy, szakmájától távol eső területen alkot valami érdekeset, izgalmasat.

Dr. Fenyvesi Anna a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetője, a Pittsburgh-i Egyetemen szerezte meg PhD fokozatát, Debrecenben habilitált.

A szegediek többsége azonban fényképei révén ismerte meg. A fotózást 12 évesen, egy Szmena géppel kezdte, tavaly ért el, ahogyan ő fogalmaz, a "guru" szintre.

Az SZTE Rektori épületében kiállított képei jól tükrözik érdeklődését: a geometria világa érdekli, lépcsőház-labirintusok, felhőkarcolók, vagy épp Hamburg, esetleg Moszkva metróállomásainak világa.

Több tucatszor jártam a prágai Óvárosházában, sosem voltam képes olyan szemszögből meglátni, ahogyan ő láttatja (sajnálom, hogy a fényképet nem tudom ide feltenni).

Emberek nagyon ritkán szerepelnek a képeken, akkor is arctalanok, mint egy moszkvai felhőkarcoló üvegablakait sikáló munkások esetében, vagy a - családi ihletésű - "Emily"-n, ahol egy lány harisnyás lábai csodálhatók.

Fenyvesi biztos kézzel bánik fekete-fehérben és színesben egyaránt, képeiből általában elegancia, kicsit hűvös nyugalom sugárzik.

A Professzorasszony hivatásához stílszerűen: Congratulations!

 

1433   Ardelao • előzmény1432 2019-10-12 05:46:40

MAGYAR MUZSIKASZÓ, Budapest, 1932. december 1. ( I. évfolyam. — 4. szám) :

Mocsányi és Lakos

          Mocsányi ül a zongoránál, énekel és zongorázik, grimaszokat vág és dúdol. Lakos csak támaszkodik, vagy hegedül, banjozik és tercel. Mindketten fáradhatatlanul mosolyognak. … 
          Mindig tudnak valami újat hozni. Kifogyhatatlanul ötletesek. Mindenki szereti őket. Te is, — ő is, — én is. ...
          Ha valaki 1903-ban a rádióról beszél, azt menten becsukták volna a Lipótmezőre. Csak e két fiú családja bízott benne, hogy a sivalkodó fiúgyermekük később ritmikusan bőgve és brekegve, sivítva és susogva, dúdolva és dadogva, trombitálva és turbékolva, no és végül, de nem utolsósorban: énekelve, közismert és népszerű rádió-humoristává növi majd ki magát.
          És igazuk lett. „Mocsányi és Lakos", vagy „The two Jazzers“ vagy „Laci és Tibi“, — de mindhárom név alatt ez az ellenállhatatlan két kópé, — európaszerte kedvelt és tapsolt attrakció. Igaz, hogy közben Mocsányi gabonás is volt és csak titokban járt az Akadémiára. Lakossal itt barátkozott össze, ki a hegedűtanulmányok mellett a Műegyetemet is látogatta. (A Műegyetem még, azóta sem adta vissza a vizitet. Nem hallatlan?)
          Először csak társaságuk és családjuk mulattatására kezdték otthon parodizálni a jazz-t. De a rádió lehetőséget adott nekik, hogy milliófülű hallgatósága előtt debütáljanak. Azóta már jónéhány Mocsányi—Lakos-műsor ment le, de az kétségtelen, hogy ma is egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben követelt állandó műsorszám az ő szereplésük.
          Összesen 54 évesek. Szerepeltek Bécsben és Berlinben, Londonban és Zürichben, Albertfalván és Kisvárdán, hogy csak a nagyobb városokat említsem. Hogy nem unják őket, azt megértem; — de hogy ők nem unják! ...
          Mocsányi: «Nem lehet ezt megunni, hisz mi is rengeteget nevetünk, amíg a műsorunkat kidolgozzuk. Egyik ötlet jön a másik után és néha a szegény szerző nem ismer rá a zenéjére, illetve ráismer az eredetire, amiből kölcsön kérte a melódiát.»
          Lakos: — «és nincs pardon, még a saját számaink sem menekülhetnek. Például Laci legutóbbi operettje. ...»
          Mocsányi: ... «csak hallgass! Vagy énekeljek valamit tőled? Inkább ne bántsuk egymást.»
          Lakos: «Jobb is lesz. De visszatérve a téged érdeklőkre, sejtheted, hogy igen gyakran kénytelenek vagyunk improvizálni. Őszintén megvallva, ilyenkor van a legnagyobb sikerünk. Csak sajnos, az ilyeneket nem tudjuk megismételni; másodszorra sosem megy olyan jól.»
          Mocsányi (nevet és erről a nevetésről külön cikket lehetne írni. Ez a legjobb imitációja): «A múltkor a rádióban nyolc vidéki telefon kérte a magyar nótaegyveleg megismétlését, de azt persze nem vallhattuk be, hogy azt is csak ott rögtönöztük...»
          A legsokoldalúbb énekesek. Mind a ketten zenét is „szereznek.“ Mocsányi szöveget is ír. Lakos a közismert „Rádió Újság" kottaszerkesztője.

Ezen-kívül édesapja gépgyárában is mérnökösködik. Berlinben bárjuk is volt, a „Dschungel.”…  
          Mocsányi az első magyar gramofongyár társtulajdonosa. Ilyen minőségében mintaszerűen belterjes gazdálkodást folytat. A saját versét megzenésítve, azt gramofonba énekli, és mint gyáros forgalomba is hozza. (Lakos szerint a lemezeket is ő veszi meg, de ez csak baráti ugratás részéről).
          Jelenleg az Astoria felsőtermében játszanak és szórakoztatják a budapesti közönség színe-javát. (Az étlapon is rajta vannak, mint: rögtönzöttek. ... (sic).
          Még csak egyet. Amióta Lakos Tibi megnősült, minden a duó ellen irányuló szerelmi merénylet áldozata szegény Mocsányi Laci. Ennek következménye, hogy Laci is nősülni készül ...”

Bimbambulla / The Two Jazzers

Mocsányi-Lakos duó "Gudbáj Honolulu"

Mocsányi-Lakos duó: Nevet a Róth

1432   Ardelao 2019-10-12 05:43:54

          A múlt század hatvanas éveinek közepén, egy napon „műkedvelő” bárzongorista barátom azzal állt elő, hogy feltétlenül el kell látogatnunk a Tabáni Kakasba. „Majd meglátod, miért.”- mondta. A - tél lévén - jól fűtött, füstös, ezért meglehetősen levegőtlen, nem különösebben impozáns helyiség zsúfolásig tele volt vendégekkel. Nem értettem, mi vonzotta barátomat ide. Nem messze a bejárattól, a sarokban azonban egy zongora állt, és már sejtettem tabáni kirándulásunk indítékát.

          A zongoránál egy jelentéktelen, almafejű, gyér hajú kis ember ült, szinte eltűnt hangszere árnyékában. Ám, ha jobban megnézted, észrevetted szeme körül a sok apró nevetőráncot, amelyek arcát végtelenül szimpatikussá, személyét azonnal szerethetővé varázsolták. És a kis ember egyszer csak elkezdett zongorázni, majd énekelni. Hangja nem volt szép, inkább vékonyka, erőtlen, de a dalokat, amelyeket szerény hangja ellenére tökéletes zeneiséggel adott elő, a mai napig a fülemben hallom. Előadóművész volt ő a javából, aki képes volt egy pillanat alatt magára vonni a vendéglátó helyiség avatatlan közönségének is a figyelmét, feledtetni ételt és italt. Családot kovácsolt a sok ismeretlenből, akik egymást követő kis csapatokban körbeállták a művészt és hangszerét, folyamatosan új és újabb zeneszámokat rendelvén tőle. Ő pedig játszott élvezettel, mosolyogva, a pajzánabb szövegrészeknél hamiskásan kacsintgatva, hol erre, hol arra.

          Ő volt Laci bácsi, mindenki Laci bácsija, a Mocsányi, az egykori Mocsányi-Lakos duó, a „The Two Jazzers” akkor még élő tagja. A hatvanas évek közepén a Tabáni Kakas vendégei közül bizonyára már nem sokan tudták, hogy egy legendás művészhez volt szerencséjük, aki egykor nemcsak itthon, de külföldön is hírnevet szerzett magának. A művészet egyik legnehezebb ágát művelte: a zenével ötvözött, igazi, szívderítő humorét, amely tán még a poklot is elviselhetőbbé teszi.  

Lakos Tibor (fent) és Mocsányi László (lent)

A TWO JAZZERS TÖRTÉNETE ÉS DISZKOGRÁFIÁJA

1431   Búbánat 2019-10-10 12:52:52

A nemzeti minősítésű színházművészeti szervezetek sorában - Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged után hatodikként - immár Kecskemétnek is nemzeti színháza lesz!

2019. szeptember 29.

NEMZETI SZÍNHÁZA LESZ KECSKEMÉTNEK

Nemzeti minősítést kap a kecskeméti Katona József Színház 2020. január 1-jétől. A címet szombaton adta át sajtótájékoztató keretében prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztere, Szemereyné Pataki Klaudia Kecskemét város polgármester asszonyának és Cseke Péter igazgató úrnak.

„Több mint hat évvel ezelőtt, amikor már láttam, hogy a társulat minden ízében megfelel a nemzeti színházi kritériumoknak, elindítottuk az első kérelmet. A színház mindeközben évről évre fejlődött, nagyobb feladatokat vállalt és látott el, amelyeket mind a kecskeméti közönség, mind a szakma is elismerésekkel honorált. Túl azon, hogy a Társulat egésze megérdemli az új minősítést, úgy gondolom, hogy a város polgárai, színház szerető, színházba járó nézői az igazi nyertesei a nemzeti színházi kinevezésnek - mondta el Cseke Péter.
Majd hozzátette:
„Hálával és köszönettel tartozom Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszonynak, aki végig kitartott mellettem, és hit abban, hogy a közös munka ilyen fokon gyümölcsözhet. Nemzeti Színháza lesz a Hírös Városnak.”


A címet ünnepélyes keretek között is átadják október 5-én, a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata által szervezett, Város Napja díjátadó-gálaesten.

https://www.kecskemetikatona.hu/hu/rolunk/hirek.html?cikk_id=15599

1430   Edmond Dantes • előzmény1429 2019-10-10 10:46:24

Igen, ezt az új csodát valóban így írják, de a dolog legalábbis kétesélyes: hirtelenjében itt, itt, itt, itt, itt egy "n"-nel írják, itt pedig salamoni bölcsességgel helyesírással mindkét változat szerepel. A garázs- és zöldfelületmentes, kulturális központnak, múzeumnak csúfolt becézett étterem-buliközpont mennükártyája valószínűleg borsós (bor+só+borsó) árakat fog tartalmazni.

1429   macskás • előzmény1428 2019-10-10 09:37:47

MillenNium

1428   Edmond Dantes 2019-10-09 19:34:04

Kissé -magyarán: teljesen- más nézőpontból járja körül (virtuális értelemben) a városligeti Millenium Házát egy másik portál. A sokatmondó információkat nem áll módomban bemásolni: a "jogok" rovatban az oldal szellemi tulajdonosa mindennemű másolást, terjesztést előzetes írásbeli engedélyhez köt.  A teljes cikk, amit ajánlok az érdeklődők figyelmébe, itt olvasható.

1427   Búbánat • előzmény1426 2019-10-09 18:07:39

Európában egyedülálló rekreációs és kulturális tér lesz a Városligetben

MNO.hu - 2019. OKTÓBER 9. SZERDA 05:55 2019. 10. 09. 08:15

BAÁN LÁSZLÓ: EGYRE INKÁBB LÁTOGATÓBARÁT INTÉZMÉNYEKKÉ VÁLNAK A MAGYAR MÚZEUMOK

/Szilléry Éva/

Ahogy haladunk előre a Liget projekt megvalósításában, látni fogják az emberek, hogy amit ígértünk, azt teljesítettük: a Városliget gazdagodik, a zöldfelülete is bővül, az itt lévő régi épületek megújulnak, az újak pedig harmonikusan illeszkednek a környezetbe, így a megújult Liget mindenkinek többet és jobbat fog nyújtani, mint eddig, állítja Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa, aki újabb öt évig vezeti a Szépművészeti Múzeumot.

1426   Búbánat 2019-10-09 13:15:09

Elkészült a régi Olof Palme Ház - mostantól a Millennium Háza - műemléki rekonstrukciója + képgaléria

magyarepitok.hu, ligetbudapest.hu

2019.10.01. 10:11 

Liget Budapest egyik legimpozánsabb épülete október 26-án nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Az értékmentő és -teremtő munkát az Épkar Zrt. végezte el. A lebonyolítási és műszaki ellenőrzési feladatokat pedig az Óbuda-Újlak Zrt. és a Főber Zrt. végezte el.

1425   Edmond Dantes • előzmény1424 2019-10-07 21:53:13

Frissítés 3.0 Rocco és fivérei ügyben: 

 
 

Estére már minden előadás mellett kisárgult a piros karika a honlapon, benne 18-ról 16 lett a korhatár. Hajrá középiskolások,  most már mennetek kell mehettek...akartok vagy sem.

1424   Edmond Dantes • előzmény1416 2019-10-07 09:29:57

Frissítés 2.0 Rocco és fivérei ügyben: mára-holnapra (okt.7-8.) éppen 194-194 jegy kapható. Ez kb. erős 2/3 ház ... lenne. A két jegytérképre nézve itt és itt, jól látható, hogy mindkét este a karzat "piros" vagyis teljesen "elkelt" ... volna. Volna, ha a gyanú nem élne, hogy  -mint az utóbbi években hírek szerint sokszor- a karzatot lezárták és a -részben ingyenjegyes- közönségét a balkonra és a zsöllyébe terelik le. Mindez a premieren és Szentpéterváron  "óriási, kirobbanó sikerű" produkció második és harmadik itthoni előadásán...Novemberben -mint Nyugaton- a helyzet változatlan: a 3 tervezett előadásból egy elmarad, másik kettőre most 484 illetve 495 szabad hely van a kb. 620-630 férőhelyes nézőtéren. A protokoll helyek: balkon első sor és páholyok természetesen "foglaltak". Az igazi meglepetés azonban eztán jön: az eredetileg 18-as karikát kapott Rocco korhatárát leszállították 16-ra! A honlapon még mindkét korhatár (16 és 18) egy felületen, egyszerre látható, ez az aprócska baki most lehet korrekció alatt: novemberre már javították = eltüntették a 18-as karikát, októberben még látszik, (tömörítve) így:

Rocco és fivérei ... 16 éven felülieknek... Dráma ...

Miért fontos és érdekes ez? Azért, mert a korhatár "nagylelkű" leszállítása immár tágasra nyitja a Nemzeti Színház kapuit a nagyérdemű középiskolás közönség előtt is ... tudjuk, amely számára a színház lehetővé teszi, hogy "egyes" előadásokra ingyen jusson el "az ország minden részéből" és a határon túlról is. Ebből következően csak remélni lehet, hogy több "teltházas" középiskolai tananyag-produkcióhoz hasonlóan a Rocco és fivérei is bekerül a NAT kötelező tananyagába ... mármint Visconti örök klasszikus Rocco-filmje.

1423   Edmond Dantes • előzmény1420 2019-10-06 21:37:15

Kedves joska141! Én egy másik mondatot másolnék át a kérdéses cikkből: "Vidnyánszky Attila az Origónak a vendégjátékkal kapcsolatban elmondta, hogy a Rocco és fivérei olyan előadás, ami erős indulatokat vált ki a nézőkből, így a szünetben voltak olyanok is, akik elmentek." Föltételezni se merem, milyen "erős indulat" volt, ami miatt a szünetben elmentek,akik elmentek.

1422   Edmond Dantes • előzmény1421 2019-10-06 21:31:57

Van egy régi, talán angol mondás: nincs ingyen ebéd. Hozzáteszem: félárú ebéd sincs vagy ha van, az gyanús. Valami nagyon nem stimmelt azzal az 50%-os engedménnyel. Se Csókos asszonnyal se csókos színigazgatóval ... se nélkülük ;-) az út biztosan szép volt és ez a lényeg.

1421   Búbánat • előzmény1420 2019-10-04 18:00:30

Tisztelt "joska 141"!

Emlékszem, vagy másfél évtizede az új Nemzeti Színházban vendégszerepelt a Debreceni Csokonai Színház operatársulata Verdi operájával: A végzet hatalma.  Életemben először és máig utoljára látogattam el a teátrumba.  Az akusztika pocsék.  Ugyanakkor az operában a közreműködő művészek a színpadon microport nélkül énekeltek.

Másik gondolatára reagálva:

2017 év végén a  József  Attilla  Színházban megnéztem Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjét.  A szünetben a folyosó asztalkáira, állványokra kihelyezett sok-sok szórólapon olvashattuk, hogy annak felmutatásával egy bizonyos utazási iroda meghirdetett olaszországi útjait 50%-os engedménnyel veheti igénybe a jelentkező.  Érdekelt a dolog és magamhoz vettem egy ilyen hirdetményt, amivel másnap elmentem a megadott címre, és csodák csodája, tényleg élt a kedvezmény: a következő év nyarán fél áron a Ligur-tenger híres partszakaszán, Cinque Terre-n, körutazáson vettem részt...

1420   joska141 • előzmény1418 2019-10-02 19:13:01

Tisztelt „Búbánat” és „Edmond Dantes”!

  1. Érdemes megnézni a Népszava ismertetés – nem igazán elmélyült kritika – illusztrációjaként szolgáló fényképet: Valamennyi szereplő mikroportot használ!!! Nemzeti Színház, ahol egy Bessenyei, Básti, Tőkés Anna hangja egy 19.századi épületben is mikrofon nélkül gyönyörűen hallatszott, zengett.
  2. Meg kell „védjem” Vidnyánszky Attilát. Ma már egy-egy kőszínház olyan óriási repertoárral rendelkezik, hogy 1-1 produkció 1-1 hónapban csak nagyon kevés alkalommal kerülhet színre. Jó példa a József Attila Színházban játszott szintén óriási sikerű – jegyüzérek aratnak – Macskafogó. Októberben talán 1 előadás, novemberben 3 előadás. Nem sokkal különbözik a Vígszínház Pál utca fiúk produkciója, ottani mértékkel rendkívül magas helyárakkal, szintén jegyüzérekkel, de mégis csak havi 4-5 előadással.
  3. A Rocco és fivérei szentpétervári előadásáról itt található egy ismertetés, melynek első bekezdését idézem is: https://www.origo.hu/kultura/20191001-a-nemzeti-szinhaz-vendegjateka-szentpetervaron-a-rocco-es-fiverei-a-nemzetkozi-szinhazi-olimpian.html?utm_source=hirkereso

„A Nemzeti Színház szerepelt a 2019-es színházi olimpián, Szentpétervárott - páratlan sikerrel. A Rocco és fivéreit adták elő. Vidnyánszky Attila rendezését ezt megelőzően csak egyszer játszották, szeptember közepén, a budapesti bemutatón. Most a világ egyik leghíresebb színházában, az Alekszandrinszkijban kétszer is. A közel négy órás, monumentális előadás végén a nézők közül sokan felállva ünnepelték a színészeket, és magát Vidnyánszky Attilát.”

1419   Edmond Dantes • előzmény1418 2019-10-02 18:11:39

Köszönöm!

1418   Búbánat • előzmény1416 2019-10-02 10:12:11

A budapesti bemutatóról írt a Népszava.hu (2019.09.28. 11:35)

Balogh Gyula kritikája: 

Messziről jöttek - Rocco és fivérei a Nemzetiben

„Vidnyánszky Attila rendezése, a Rocco és fivérei látványos térben, filozófiai ellenpontokkal, nyers, sokszor már túlzó, harsány effektekkel dolgozik, ugyanakkor többször képes költői víziót teremteni.”

1417   Heiner Lajos • előzmény1402 2019-10-02 09:35:59

Lacikám,

 

Magyarország jobban teljesít! Itt már a Héttyúk tavát játsszák!

1416   Edmond Dantes • előzmény1410 2019-10-02 09:14:26

Frissítés Rocco és fivérei jegyeladás-ügyben: néhány napja örömmel teli meglepetéssel láttam a Nemzeti Színház jegytérképén, hogy október 7-ére minden jegy elkelt! Örömömet kissé beárnyékolta, hogy a másik két októberi előadásra a jegytérkép gyenge, cca. 2/5-ös (fél)házat mutatott. Az imént viszont csodálkozva láttam, hogy a teltházas(sá varázsolt) október 7-ei Rocco ... elmarad! Közben a másik két Rocco (okt. 8-9.) -a premier utáni első két előadás!- még mindig félházas éspedig a már 1410-ben vázolt, kissé feltűnő módon. Pillantás novemberre: láss csodát, a november 5-ei előadás: elmarad! A két (azaz kettő) továbbira pedig a mindig "foglalt" középpáholyok és balkon 1. sor kivételével a Ház gyakorlatilag üres. Az origo.hu által a bemutató után tudósított óriási, kirobbanó siker valamiképpen kevéssé érvényesül a valós jegyeladások terén. Írom mindezt t.k. annak okán, hogy mint arról ...nos, ismét origo.hu tudósított, Magyarországot a Rocco és fívérei képviselte a minden bizonnyal rangos Színházi Olimpián. Az Olimpiát (Olümposzt?) megjárt darabról máig egyetlen kritikát sem olvastam ... még origo.hu-n sem. Egy apró kritikácskát igazán írhattak volna az óriási, kirobbanó sikerű Roccóról, ha már megtekintették (??) az óriási, kirobbanó sikerű produkciót.

1415   Amalgám • előzmény1408 2019-09-30 08:20:44

Kedves Ladislav,

 

köszönöm szépen az ajánlatát, és szívesen élek is vele, bár attól tartok, hogy ilyen kritika valószínűleg nem fog születni. Mivel az orosz turnétársulat-jelenség mindig, újra és újra megérhet egy rövidebb összefoglalót, megpróbálom megvilágítani, hogy miért.

 

Használtam az előző bejegyzésemben (1406) egy talán furcsán vicces megfogalmazást, a „tisztes balettipari szakmunkások” alakjában, és nem véletlenül, illetve nem is azért, mert az orosz turnétársulatok most rossz humorom által sújtott művészeit nem tekinteném teljes értékű balettművészeknek. Kifejezetten annak tartom őket – jobb sorsra érdemes balettművészeknek, akik a világ jelenlegi balettkultúráján belül talán a legnehezebb munkát végzik, és a szóhasználatom valójában a közeg leírását célozta, amiben dolgoznak. Az a tevékenységi forma ugyanis, amit az orosz turnétársulatok képviselnek, rendszerint az iparra hasonlító módon nagyszériás termékeket hoz létre, amelyek általában ismert – és nem túl magas – minőséget képviselnek, továbbá nem sok újdonságot és izgalmat rejtenek magukban. Ezért ezekkel a kritika, illetve egy komolyabb kritikus jobbára nem foglalkozik, a hasonló társulatok pedig a szaksajtó számára gyakorlatilag érdektelen módon jönnek-mennek az országban – még ha amúgy az orosz balett általánosan jó hírnevével olykor nézők tömegeit mozgatják is meg, esetleg akár sportcsarnoknyi méretekben. A művészeik teljesítményéhez még annyit, hogy ezek a társulatok többnyire nem a legjobb balettakadémiák legjobb végzőseit tudják szerződtetni; ugyanakkor általában néhány fontos nagybalettet játszanak csak, azt viszont jelentős sorozatban, így igényesebb és ambíciózusabb táncosaiknak módjuk van a szerepeikben fejlődni, alaposabb jártasságot elérni – bár eme szerepekbe hamar bele is fásulhatnak, akár már egyazon, több előadásos napon belül is. Megeshet, hogy egy balettművész egy ilyen turnétársulatnál egy évad alatt többször játszhat el egy nagy klasszikus főszerepet, mint ahányszor arra egy sok szereposztással dolgozó, első vonalbeli európai társulat egy-egy szólistájának az egész pályafutása alatt lehetősége van – illetve hogy ebből egy alapjában véve is tehetséges művész szakmailag profitálni tud, jó alapozást jelent a számára, jó szereptudáshoz segíti. Komoly, elismertségre szert tevő balettművészek is gyakran megfordultak ebben a színházi körben, akár valamely életpályaszakaszukban – rendszerint kezdőként –, akár mellékfoglalkozás jelleggel, de az ő igazi kiválóságuk része az is, hogy tovább tudtak lépni onnan.

 

A fentiek miatt nem bízok igazából abban, hogy komoly és szakszerű – vagy akár bármilyen – kritika készül majd erről a pozsonyi eseménysorozatról, de ha ez mégis megtörténik, és annak lényegi kivonatát néhány szóban valóban megosztja velem, azért őszintén hálás leszek, hiszen én is szívesen frissítem ismereteim arról, hogy hol is tart most ez a szcéna valójában.

1414   macskás 2019-09-25 22:14:18

1414

1413   Búbánat • előzmény1364 2019-09-25 21:56:27

A grund őre

MNO.hu - 2019. SZEPTEMBER 22. VASÁRNAP 14:23

SZERZŐI JOG – LASSÚ AZ INTERNETKAPCSOLAT A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRÁBAN

/Tóth Ida/

A Móricz Zsigmond Színház közleményben tudatta a hírt: Molnár ­Ferenc örökösei nem engedélyezik a Delila ­bemutatóját a Mohácsi testvérek rendezésében. Vajon miért futottak zátonyra a tárgyalások, és milyen gyakran történik ilyen a hazai színházi életben? A Molnár-örökösök bíznak ­abban, hogy az eset egyszeri és ­elszigetelt marad.

1412   Búbánat • előzmény1402 2019-09-25 21:50:23

A Balett-topicba írtam az 5872. sorszám alattt, de akkor ide is bemásolom:

 

    2019-09-11 11:35:18

The Royal Moscow Ballet - A hattyúk tava - az Erkel Színházban

December 3-án az esti előadás előtt, délután 15:00-kor IS megtekinthető lesz Csajkovszkij remekműve az Erkel Színház színpadán!

Lassan két évtizede már, hogy a The Royal Moscow Ballet társulat teltházas műsorokkal varázsolja el a nézőket világszerte. Megalakulásuk óta több mint 980 előadásuk volt, és ez most Budapesten HÁROM fellépéssel bővül az alábbi időpontokban:

  • 2019.12.02.    -   19:30
  • 2019.12.03.    -   15:00
  • 2019.12.03.    -   19:30

Jegyek már csak limitált számban kaphatóak!

1411   IVA • előzmény1409 2019-09-23 05:06:29

Tegyük hozzá: a prózát játszó fővárosi nagyszínházak közül a Nemzeti alaphelyárai a legolcsóbbak. A nagyszínpadi helyek ma annyiba kerülnek, mint az új Nemzeti Színház megnyitásának idején, amit igencsak drágállottunk. Schwajda György vezetésekor: 2000-ben! 2003-ban, Jordán Tamás vezérigazgatásával normalizálták a helyárakat, a színházlátogatók fizetőképességéhez idomítva. Nem tudom pontosan, milyen mértékben kúsztak felfelé Alföldi Róbert idején, mert csak a János vitézére emlékszem, 4500 Ft-ba került a legdrágább hely, de az zenekaros előadás volt. Tehát most, a Rocco és fivérei nem drágább, mint Az ember tragédiája volt majd' két évtizeddel ezelőtt.
Ami a túláradó rajongást illeti, most nemcsak egyes sajtóorgánumok stílusa, hanem divat is, amellyel sokan igyekszenek (kényszerülnek) lépést tartani. Hadd említsek egy közeli pédát, elfogulatlanságomat is bizonyítandó. A Flórez-koncert helyszínének változását hirdető szervezőiroda pazar helyszínként jellemzi az Erkel Színházat. Nekem, aki az otthonom után legjobban szeretem ezt a helyet, évtizedek óta valóban sok pozitív jelzővel illethető, akár a pazarral is (általában addig, míg szét nem nyílik a függöny), mégis úgy gondolom sajnos, ma nem ez a legtalálóbb jelzője, mert sem korunk követelményeinek, sem a korábbi, egyszerre ünnepélyes és mégis otthonos hangulatát keresőknek nem felel meg tökéletesen. (Remélem, idővel lesz még újból pazar hely!) Például a Müpára inkább illik ez a jelző, mert bár én nem vagyok oda érte (legfeljebb a vörös szőnyegéért), a közönsége elvárásainak megfelel.

1410   Edmond Dantes • előzmény1409 2019-09-21 15:54:18

Bizony-bizony, szükség is lesz a kirobbanó, óriási sikerre, mert a hamarosan esedékes három (3) októberi előadásra jelenleg 1/3-os (!) a ház "telítettsége", úgy, hogy a jegytérképre pillantva nem nehéz észrevenni, hogy mindhárom előadásra nagyjából ugyanazok a helyek vannak ...khm... "eladva": középpáholyok és néhány komplett sor zsinórmértékkel ... Nem kevésbé árulkodó a novemberi jegytérkép, ez és ez. Aki rájuk néz, érteni fogja a helyzetet és a fent említett októberi "eladott" 1/3-ot. Továbbra is (mint itt már 1345-ben) azon töröm  a fejem, kiknek fogják "eladni" a csak 18 éven felüliek számára megtekinthető Roccot ... Bízzunk benne, hogy sok túlkoros (értsd: 18 éven felüli) vattázható középiskolás koptatja még a padokat ...

1409   joska141 2019-09-21 11:16:55

Az Origo.hu internetes honlap „Kultúra” rovatában jelent meg a mai napon (nagyon hosszú a cím, azért nem csatolom ide):

A cikk alcímét és első bekezdését azonban változtatás nélkül idézem:

„Az óriási sikerű Rocco és fivérei premier másnapján újabb hihetetlen sikerű bemutató a Nemzeti Színházban

Egy nappal Vidnyánszky Attila monumentális előadása, a Rocco és fivérei kirobbanó sikerű premierje után újból bemutatót tartott a Nemzeti Színház. Euripidesz Médeiáját a világhírű svéd rendező Eirik Stubo, a Stockholmi Királyi Színház igazgatója rendezte. A premieren a szó szoros értelmében szűnni nem akaró taps ünnepelte Szűcs Nellit, a csodálatos címszereplőt, a nagy színészt, Trill Zsoltot, és az előadás több nagyszerű színészét, így Rátóti Zoltánt, Söptei Andreát, Szarvas Józsefet vagy éppen Csurka Lászlót. És persze az alkotókat.”

Most még csak néhány hete kezdődött a 2019/2020-as színházi évad. Ha már most az első premierekre ezeket a jelzőket – „óriási siker”, „hihetetlen siker”, „monumentális előadás”, „kirobbanó siker”, „szűnni nem akaró taps”, „csodálatos címszereplő”, „több nagyszerű színész” – használják, mi lesz az évad további részében?

1408   ladislav kozlok 2019-09-20 08:51:12

Kedves Amalgám, koszonom a választ. Bevallom nem nagyon értek a baletthez, de ha meglejenik egy szakszeru  kritika, szívesen kozlom Onnel.

P.S.  Nekem csak a ROYAL- jelzovel van bajom. Nemhogy oroszkirályság de moszkvai sem volt soha, esetleg moszkvai nagyhercegség.  

1407   ladislav kozlok 2019-09-20 08:51:07

Kedves Amalgám, koszonom a választ. Bevallom nem nagyon értek a baletthez, de ha meglejenik egy szakszeru  kritika, szívesen kozlom Onnel.

P.S.  Nekem csak a ROYAL- jelzovel van bajom. Nemhogy oroszkirályság de moszkvai sem volt soha, esetleg moszkvai nagyhercegség.  

1406   Amalgám • előzmény1402 2019-09-19 16:51:12

Kedves Ladislav,

 

köszönöm szépen, hogy felhívta a figyelmünk a pozsonyi orosz balettfesztiválra, de attól tartok, ez sajnos nem az az erősségű rendezvény, mint amilyennek Ön véli.

 

Magával a budapesti eseménnyel kapcsolatban is érdemes leszögezni, hogy a nálunk turnézó társulat sem az Orosz Királyságból érkezik, hanem a Moszkvai Királyságból. Az Orosz Királyságot ugyanis ez az együttes képviseli, míg a Moszkvai Királyságot ez a társulat – vagy meglehet, csupán igazgatóság. A Pozsonyban turnézó együttes ugyanakkor Moszkva Államot szándékozik majd reprezentálni, és ebben a minőségében nem tévesztendő össze egy másik, Moszkva Városának képviseletére felesküdött társulattal. Ugyanakkor természetesen valamennyi, a magukat az eddig felsorolt szuverének szolgálatában tudó balettegyüttest élesen meg kell különböztetnünk a már csak nevében is magasan fölöttük álló Orosz Cári Balettől, vagy esetleg az Orosz Nemzeti Balett néven ismert – szintén – magántársulattól.

 

A sors által most Pozsonynak juttatott Moszkvai Állami Balett egy a megszámlálhatatlan mennyiségű orosz turnétársulat közül, amelyek táncosai általában tisztes balettipari szakmunkások, de sajnos nem tartoznak Moszkva és Szentpétervár legjobb szólistái közé – ez a meggyőződés most csak erősödött bennem a társulat művésznévsorának megtekintésekor –, míg az együttesnek Szentpétervárhoz már csak a neve alapján sem lehet sok köze, még ha esetleg alkalmaz is onnan érkezett művészeket. Nagy előnyének tűnik, hogy a jelek szerint rendelkezik állandó művészegyüttessel, míg a Budapestet meglátogató színház honlapján ennek nem találtam nyomát, és lehet, hogy ők csupán az egyes turnékra összeszerződtetett társulattal dolgoznak.

 

A fentieket teljes fórumtársi szeretettel hozom a szíves tudomására, szem előtt tartva annak az esélyét is, hogy esetleg személyesen Önben is felmerülhetett egy 105 EUR értékűnek vélt fesztiválbérlet megvásárlásának a lehetősége.

 

1405   ladislav kozlok • előzmény1404 2019-09-19 09:05:11

Koszonom, valahogy elnéztem

1404   IVA • előzmény1401 2019-09-19 04:43:32

Kedves Laci, a keresett témát nem ide, hanem a Balett- és táncművészet-topicba jegyezte be Búbánat.

1403   Edmond Dantes 2019-09-18 15:59:57

A Molnár Ferenc-Lukin Ágnes vs Mohácsi-brothers szága folytatódik és a Delila-gate címet kapta.

1402   ladislav kozlok 2019-09-18 14:33:16

Nem tudom hová  lett Búbánat forumtársunk beírása  egy  moszkvai balett vendégszerepésérol. Személyesen nem nagyon hiszek egy társulatnak amely a királyi jelzovel illeti meg magát, tudtommal Oroszorrság soha nem volt királyság. 65- euro= igen drága.

Inkáb ajánlanám  Az orosz klasszikus balett fesztivált Pozsonyban./Moszkva és Pétervar legjobb szolistái/

okt.17 - Hattyúk Tava, okt.18 - Romeo és Júlia, okt.19  Diotoro, okt.20 Csipkerozsika,  jegyek  25 - 49 euro,  bérlet az egész fesztiválra 105 euro

www.tickeportal.sk

   

1401   ladislav kozlok 2019-09-18 14:33:08

Nem tudom hová  lett Búbánat forumtársunk beírása  egy  moszkvai balett vendégszerepésérol. Személyesen nem nagyon hiszek egy társulatnak amely a királyi jelzovel illeti meg magát, tudtommal Oroszorrság soha nem volt királyság. 65- euro= igen drága.

Inkáb ajánlanám  Az orosz klasszikus balett fesztivált Pozsonyban./Moszkva és Pétervar legjobb szolistái/

okt.17 - Hattyúk Tava, okt.18 - Romeo és Júlia, okt.19  Diotoro, okt.20 Csipkerozsika,  jegyek  25 - 49 euro,  bérlet az egész fesztiválra 105 euro

www.tickeportal.sk

   

1400   ladislav kozlok 2019-09-18 14:32:58

Nem tudom hová  lett Búbánat forumtársunk beírása  egy  moszkvai balett vendégszerepésérol. Személyesen nem nagyon hiszek egy társulatnak amely a királyi jelzovel illeti meg magát, tudtommal Oroszorrság soha nem volt királyság. 65- euro= igen drága.

Inkáb ajánlanám  Az orosz klasszikus balett fesztivált Pozsonyban./Moszkva és Pétervar legjobb szolistái/

okt.17 - Hattyúk Tava, okt.18 - Romeo és Júlia, okt.19  Diotoro, okt.20 Csipkerozsika,  jegyek  25 - 49 euro,  bérlet az egész fesztiválra 105 euro

www.tickeportal.sk

   

1399   IVA • előzmény1398 2019-09-17 03:59:19

A következő évadban a Radnóti Színházban előadják a Szerelmesek házait (The Widower’s Houses, korábbi magyar címein Szerelmi házasság, Sartorius úr házai, Özvegyek házai), Valló Péter rendezi. Talán a fotógalériáktól függően dől majd el, hogy megnézem-e, mindenesetre figyelemmel fogom kísérni, kinek mennyire fáj (vagy nem fáj).
Igen, lehet, hogy ma a színházigazgatóknak, rendezőknek, színészeknek és a közönségnek elkopott az érzéke Shaw szelleme iránt, abban a morális és kulturális környezetben, amely körülvesz minket, már csak az elsózottat és a túlcukrozottat, a fagyottat és a forrót érzékeljük. Aztán az élet mégis produkál olyan helyzeteket, amelyek akár egy Shaw-dráma tanulságai lehetnének. Ha már szóba hoztad a „metoo-cunamit”, ezt az alattomos, kíméletlen és alpári mozgalmat… Sem a fejét csóváló, sem az átkozódó ember nem lenne képes olyan „csattanót” írni, amelyben súlyosabb és méltóbb (ám sajnos túlságosan drága) büntetése lehetne az amerikai licenc szerint dolgozó honi mozgalmárcsillagnak, mint az életfogytig tartó lelkiismeret-furdalás. Bárcsak ne így történt volna!

1398   Edmond Dantes • előzmény1397 2019-09-16 09:10:22

„..szűnni nem akarón”: költői szóhasználat egy nem-költő által. Egyezzünk ki, "folyamatosan" :-) Köszönöm, hogy anno elolvastad beírásomat az Örkényes produkcióról (is). Feleki Kamill nagy kedvencem volt, már eltávozott. Ha "új műsorhoz új férfi kell", akkor ez fordítva is igaz: új "férfihoz -értsd: új színészekhez, új színészgenerációkhoz és új közönség-generáció(k)hoz, új, más világban szerintem új szemlélet, új rendezői megközelítés, új szerepfelfogás kell ... persze nemcsak Molnár Ferenc darabjai esetében. Márkus Lászlót sokszor láttam, "tán csodáltam, ámde nem szerettem" ... egészen -emlékezetem szerint- utolsó szerepéig, Turaiig: pazar alakítását nem felejtem el, amíg csak élek. Ám ő is régen elment már. Más színészekkel, más közönségnek, más korban másmilyen Játékot kell, igen: kell csinálni "a kastélyban"... és máshol. Shaw darabjai és mondanivalójuk is tán kor- és életszerűbbek lennének némi (sok) vérátömlesztéssel, értő, újraértelmező rendezéssel. Az általad említett Warrenné eredeti cselekménye, "mondanivalója" 5/4 évszázad elteltével, de legalább fél évszázada, a szexuális forradalom, a hippikorszak, Woodstock stb. óta inkább mosolyogtató, sőt szánnivaló, ami bizonyára nem azonos Shaw eredeti szándékával, ellenkezőleg. Nem beszélve korunk #metoo cunamijáról, amit lehet elhessegetni, nem szeretni, de: van. A jég a maga egészében -"obszcén akciókkal" és azoktól függetlenül- annak idején a Krétakör és Mundruczó Kornél egyik kimagasló produkciója volt a Trafóban, én ott láttam. Pár éve ugyanott játszották a Lúzert, ami szintén nem nélkülözte az obszcén elemeket, de nem jó darab. Rossz darab, nem is igazán "darab": inkább egy akkor és ott kiégett(nek tűnő) színész, rendező, egykori színházvezető kétségbeesett, de félresiklott jajkiáltása. Más kérdés, hogy az a jajkiáltás mostanra egyre inkább váteszinek bizonyul... A Don Carlo(s)ban viszont nagyon reménykedem, mert képzeletbeli ranglétrámon sok éve egyre följebb lépdel az a fenséges remekmű.

1397   IVA • előzmény1395 2019-09-16 02:47:46

Aki a folyamatosan helyett a „szűnni nem akarón”-t használja, annak gondolatában a „szűnés” (s)óhaja fészkel.
„Elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél)” – így írtam! Átestél nem = linkeltél. Nem likelted, nem is írtam azt. Azért tudom, hogy átestél rajta, mert olvastam a hozzászólásodat.
Az Egy, kettő, három nem tartozik Molnár remekei közé, de Felekivel egy tv-változatban még jó darab volt, Márkus Lászlóval pedig egészen kitűnő. Hja, Márkushoz mérhető zsenink nincs, nem tudni, lesz-e még valaha.
G. B. Shaw művei és azok üzenetei nem avultak el, ellenkezőleg: modernebbek, mint valaha. Kritikája és szembesítése olyan húsbavágó, hogy azt a hazugságban mint elemben élő ma embere alig, vagy nem tudja elviselni – függetlenül attól, hogy milyen stílusú szalonokban játsszák. Amit mégis elvisel belőle a közönség, csak azért, mert nem érti. A rendezők sem értik. Ezért nem divatos.
Beszámolókból úgy értesültem, A jég című előadást (Krétakör → Trafó → Nemzeti → Proton) meztelenül játszották (persze nem obszcén akciókkal). M. G. P. annak idején úgy fogalmazott, hogy Mundruczó Kornél e rendezésének adaptálása a Nemzetibe Alföldi szűzbeszédének tekinthető. (Nem biztos, hogy jóslata bevált.) Azóta nem ajánlhatok hasonlót, de bízva Ókovács Szilveszter kivételes érzékében a rossznál rosszabb rendezők előhalászásához és a minősíthetetlenül stílustalan előadások színpadra engedéséhez, nem érdemes feladni a reményt. Korszakának legalább 10 legrosszabb színpadi kísérlete alapján nem zárható ki, hogy éppen a Don Carlos lesz a következő áldozat. II. Fülöp és a Főinkvizitor nagy találkozása aligha értelmezhető világosabban másképp, mint meztelenre vetkőző szereplőkkel.

1396   Edmond Dantes • előzmény1392 2019-09-15 10:19:56

Hmmm, "hápogok" ... mit csináljak? Persze, ha nyávogtam volna, az bejönne :-) Esetleg ki kellene bannolni? Én már nem tehetem.Valós, meg-nem-valósult eset volt, ennyi. (És nem az M Tóth Géza-féle produkció.) 

1395   Edmond Dantes • előzmény1394 2019-09-15 10:06:04

1393-1394 összevonva, helytakarékosságilag, "egyet fizet ír kettőt kap ad": off Nem az elveink és a véleményeink között van nagy távolság, hanem a habitusaink közt. Te hajlíthatatlan és hajthatatlan vagy, én pedig hajlítható és hajt(ogat)ható :-) on Nem sokalltam a Molnár-darabokat, ezt írtam és ez nem "sokallás": "Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül." Nem az Örkényes A hattyút linkeltem be, bár azt is láttam, hanem az Egy, kettő, három címűt, amit a tao-rendszer megszüntetésének és általában, A Rendszernek egyik fő áldozata, az Átrium játszik ... és nem tetszett. Rossz darab és -most jön a lényeg- valszeg nem írták át (eléggé?) ahhoz, hogy szórakoztató legyen, pedig A Rendszer egyik fő áldozata, Alföldi Róbert játssza a főszerepet. Úgyhogy akár kaphatna Lukin-díjat. Warrennét nem láttam, de -most kapaszkodj Malvin, kedves IVA, jön a kanyar(ó)- G.B. Shaw és anno szellemes, "modern" művei és "mondanivalójuk" mára szerintem olyannyira elavultak (kivétel: Szent Johanna), hogy némi komolyabb  vérfrissítés nélkül többségük dögunalom ... legfeljebb ... tb. Lukin-díjat érdemelnek, ha nem igazítják őket így-úgy a mához. Amiben igazán hiányérzetet hagytál bennem az az, hogy nem írtál  meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darabokról. Egy frászt "képzeletbeli előadástípus"! Akadnak ilyenek számosan, régóta, csak gondoltam, láttál újabbakat és megosztod :-(

1394   IVA • előzmény1387 2019-09-15 03:07:58

Nem hiszem, hogy nem értetted: egy képzeletbeli előadástípussal példálóztam. Ha nem értetted – kivel vitatkozom én itten?
Te sokallod a Molnár-előadásokat, én viszont keveslem: látod, legalább ekkora a távolság köztünk. Nem annyira számszerűen keveslem, hanem a darabokhoz méltó színvonal ígéretét tekintve. Így hát elkerülöm A hattyút az Örkényben (amin te átestél), A doktor úrt még könnyű szívvel is. De A testőr elkerülése a Pestiben folyamatosan nyomaszt, mert a „bonvivánt” nagyon is szeretném látni benne, a „primadonnát” azonban nehezen viselném el (én, kérem, Ruttkaival is láttam a darabot!), így hát döntött a rendező (rendezői) személye, akit nagyon nem kedvelek, és – veled ellenkezően – nem tartok hagyományosnak. (A szerintem ízetlen és szellemtelen „Lukin-díjasságra” viszont méltatlannak: nem bocsáthatom meg neki például azt, hogy távol tartott a Warrenné mesterségétől a Nemzeti Színházban, éppen azért, mert átlapátolta a cselekényt a ba – ami azóta a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti tegnapelőttje.)
Igazán köszönöm, hogy elmagyaráztad, mi a különbség a sikerszerző és a klasszikus között, oszlatni igyekezve a bennem dúló fogalomzavart! Hálából elmagyarázom, hogy ha a „klasszikussá vált” után nem tettem vesszőt (nem tettem), akkor azt nem a „sikerszerzők” szinonimájának, hanem jelzőjének szántam. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, ezt Molnár és Heltai példája is igazolja.

1393   IVA • előzmény1386 2019-09-15 02:58:11

(Olyan távolságból, amilyen az elveink és a véleményeink között van, nem hiszem, hogy érdemes kezet nyújtogatni, mégoly barátágosan sem.)
Azért vagyok itt, hogy a saját véleményem alapján ítéljek meg dolgokat, ebben a te véleményed (a Mohácsi-Aidáról) nem változtat, sőt a linkelt övék sem. Ppp kritikájára emlékszem, ám arra is, hogy egy későbbi hozzászólásában (valószínűleg egy újabb Aida-látogatása után) súlyosbította véleményét Mohácsi rendezéséről.
Szerencsére nem láthattam a Móricz Zsigmond Színház Deliláját, és ezúttal nemcsak azért nem, mert sajnálatosan nem járok színházba Nyíregyházán (és most már a fővárosi színházi találkozóra sem delegálhatják a produkciót), hanem amiért te sem és mások sem. Az esztétikai megítélésen kívül ugyanis léteznek elvek is, ilyen elv a jogok tiszteletben tartása. Továbbá a szerzői szándék megbecsülése, tehát ha változtattak a darab szövegén (nem is keveset, ezt a színház sem tagadta), jogos látatlanul elítélnem az előadást.

1392   macskás • előzmény1391 2019-09-14 18:05:25

Hmm...

Akkor kár volt beírni.

Bárki mondhat ilyesmit, aztán ha rákérdeznek a tényre, csak hápog:)

 

Elég sokat beszélgettem egy bizonyos Bartók-szakértővel, a Mandarinról is, de olyasmit, amiről te írsz, nem említett.

Szerintem kevered azzal, amit írtam, a 41 ütemes kiegészítéssel.

1391   Edmond Dantes • előzmény1390 2019-09-14 13:56:49

Sajnos nem tudok. Régen volt és már elfelejtettem a karmster nevét.

1390   macskás • előzmény1389 2019-09-14 13:29:07

Utánanéznél? Szerintem nem csak engem érdekel a dolog.

1389   Edmond Dantes • előzmény1388 2019-09-14 12:52:23

Nem erre, de köszönöm. Amott csak pár + ütemről volt szó és az a verzió nem valósult meg.

1388   macskás • előzmény1385 2019-09-14 10:41:59

Nem erre gondolsz?

"M. Tóth Géza animációs filmje színesíti majd A csodálatos mandarint, a Bartók Péter visszaállította 41 ütemmel hangzik el a pantomim, lemezre is fogják venni ezt a változatot."

A zseni  Kocsis Zoltán vezényelt 2011. szeptember 25-én, a Müpában.

http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?f=3&p=9&n=10132&e=12

 

1387   Edmond Dantes • előzmény1382 2019-09-14 10:14:39

Lécci írd meg privátban, hol látható meztelenül játszott, obszcén akciókat imitáló darab?! (Színházban akadnak ilyenek számosan, régóta.) Máris megyek :-) Molnár Ferencet folyamatosan, szűnni nem akarón játsszák széles e hazában és nemcsak a fölsorolt 2-3-at, nézz körül. Egymás (hattyú)nyakára hágnak, nem győzőm kerülgetni őket, de egyik-másikon mégis átesem, legutóbb pl. ezen. Ezt viszont nagy ívben kerülöm, t.k. a rendező miatt, akinek "hagyományos", "Lukin-díjas" rendezései hosszú ideje ellepik a várost, vészesen apasztva az altatók forgalmát, ha érthető, mire célzok. Egy fogalomzavart ki kell igazítanom: a "sikerszerző" nem azt jelenti, hogy "klasszikus", sőt. Sikerszerzők a mindenkori mának, koruk közönségének írnak. Mellesleg Molnár Ferenc is ezt tette, amikor futószalagon gyártotta darabjait és valszeg nem gondolt rá, hogy 100-120 év múlva is színre kerülnek ... vagy ha mégis, nem gondolhatta, hogy ugyanúgy kerülnek színre, ahogy megírásuk idején. Okosabb fiú volt ő annál, mintsem hogy leragadt volna önmagánál..  

1386   Edmond Dantes • előzmény1381 2019-09-14 09:57:59

"Személyeskedés": barátságos kéznyújtás, nem több, nem kevesebb ;-) Nem minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Láttam Mohácsi Aidáját, nem rengette meg sem a világot sem az Erkelt. Nem hinném, hogy csak én láttam így, hanem pl. ő iső iső is és nem zavarta különösebben őt sem . Ellenpéldaként házunk tájáról találtam egy kritikát ismert -egykori?- fórumtársunktól, ami nagyjából kimerül a színpadi cipők elmarasztalásában. Ha már ismételten emlékeztetsz arra, hogy látatlanban bizonygatom azt, amit, akkor meg kell jegyeznem, hogy te pontosan ugyanazt teszed: kezedben lobogó fáklyával magasztalod a jog- és tantieme-örökös(öke)t...látatlanban. Látod: ismét összeértünk ... látatlanban :-)

1385   Edmond Dantes • előzmény1379 2019-09-14 09:31:36

Konkrétan emlékszem egy külföldi karmesterre (a nevére most nem), aki sok évvel ezelőtt állítása szerint valahol fölfedezett vagy fölfedezni vélt néhány addig ismeretlen ütemet a Mandarinban/-hoz és világpremiert vezényelt volna az általa kiegészített partitúra alapján, de Bartók Péter nem engedélyezte.

1384   Hangyász • előzmény1380 2019-09-14 09:22:09

A miskolci operafesztiválon volt egy ilyen eset, de akkor nem Bartók Péter, hanem az európai jogbirtokos, Ziegler Márta rokona lépett közre. Ha nem tévedek, a meghirdetett előadás lement, mert nem akart a közönséggel kitolni, oszt egyszer volt Miskolcon Bartók-torzítás.

1383   IVA • előzmény1379 2019-09-14 04:39:07

Fényéveknyi távolságban álljon tőlem, hogy Csáki Judit újságírót propagáljam, de hamarjában erre a 2001-es hőbörgésére találtam rá, amely felidézi az emlékezetes botrányt:
https://magyarnarancs.hu/zene2/a_muveszet_visszavag_a_csodalatos_mandarin_-_kozep-europa_tancszinhaz-58957

1382   IVA • előzmény1378 2019-09-14 04:37:03

Légy nyugodt, találnának arra is közönséget, ha egy darabot meztelenül játszanának el, obszcén akciókat imitálva. Sőt, sokat fizető közönséget is. A színház azonban mégsem üzlet csupán, ezért szerencsére mindig volt és van cenzúra (miért ne nevezzük nevén a gyereket?). Jobb esetben „jogi köntösben”, és még jobb esetben egy lelkiismeretes jogörökös döntésében.
A „művészszínházak”, amióta megkülönböztetik magukat a szórakoztató színháztól (évtizedek óta), mellőzik Molnár Ferencet, legfeljebb a Liliomot, esetleg még az Üvegcipőt ismerték el érdemes darabnak. Érthető, mert Molnár „gyanúsan” mutatós (arisztokrata vagy színházi) környezetben játszódó társalgási vígjátékaiban rafináltabb rétegek alatt rejtőznek a hasonlóan keserű, de legalább keser-édes mélységek. Az utóbbi években kezdenek szégyellősen, mintegy bocsánatot kérve, kacérkodni a könnyebbnek látszó darabokkal (Játék a kastélyban – Kamra, A hattyú – Örkény).
Nem vagy köteles porosodónak és hamarosan porlepettnek megítélt műveket nézni, olvasni sem. Molnár és Heltai óta se szeri, se száma a klasszikussá vált sikerszerzőknek...

1381   IVA • előzmény1377 2019-09-14 04:31:18

Olyan jóóó személyeskedést fogadni egy hozzászólás nyitányaként!
Minden színházi előadás színháztörténeti esemény. Mohácsi Csárdáskirálynőjére sokan emlékeznek (leginkább a televíziós közvetítésnek köszönhetően, hiszen az által látták sokan), de ettől még nem biztos, hogy a színházkultúra történelmének mérföldköve. Ha a közvetítés felvételét megőrizték, nyilván maradandóbb, mint a rögzítetlen előadások. Ha a „bizonyos értelemben iskolát teremtés” érték, nos, itt az iskolateremtés gyümölcse: megjelent a színen egy rendező, véletlenül hasonlóan nagy termettel és annál is nagyobb arccal, aki ismét színháztörténetet ír és iskolát teremt, történetesen megint A csárdáskirálynővel…
Szerinted csak az Aida és egy másik, megnevezetlen opera áll ellen az újraértelmezésnek, Molnár Delilájáért nem kár. Ha láttad volna Mohácsi Aidáját, értenéd az összefüggést – feltéve, hogy érzékeled a tehetség és a minőség hiányát. A tehetséges színrevitel és a minőség minden művet megillet. A felturbózás szó nem az én kifejezésem, hanem Lujza fórumozótársé, tőle „vetted kölcsön”. Bizonygathatod, látatlanul és általánosítva, hogy jobb a hamisítás, mint egy darab sikertelen előadásának kockáztatása – szerencsére a jogörökös nem így látta, én pedig ennek örülök.

1380   joska141 • előzmény1379 2019-09-13 23:01:46

Úgy emlékszem, volt például egy olyan Kékszakállú-rendezés, ahol Judit „berendezkedik” a várban. Hozott poharakat, tányérokat és azokat pakolta ki az asztalra. Az ezzel járó „koppanásokat” tiltotta be akkoriban Bartók Péter, hivatkozva arra, hogy ezek a zajok nincsenek benne a partitúrában. Mintha egy Alföldi-rendezés lett volna, de ezt jobb memóriával rendelkező fórumtársaim biztos tudják pontosítani.

1379   lujza 2019-09-13 22:53:01

Azon töröm a fejem, hogy is volt, amikor a Bartók örökösök tiltottak be valamit, talán a Csodálatos mandarin színrevitelét.

1378   Edmond Dantes • előzmény1376 2019-09-13 10:02:00

És ugyan ki és hol húzza meg azt a bizonyos határt és milyen alapon? Szerintem két válaszlehetőség van: a) cenzúra  b) közönség. Anélkül, hogy állást foglalnék, igazságot akarnék tenni, esetünkben az a) opció valósult meg, jogi köntösben. A b) opció akkor valósulhatott volna meg, ha bemutatják a darabot. Ha a közönségnek tetszik, akkor a közönség számára édesmindegy, hogy aznap este hány százalékban szórakozott jól Molnáron és hány százaléka a sikernek a Mohácsi-vonal. Megállapítják, hogy láttak egy Molnár-darabot és kész. Ha megbukik a produkció, akkor viszont 100%-ban Mohácsiék viszik el a balhét. Senki nem azt gondolta volna, hogy egy gyengécske Molnár-darabot látott, a darab nem jó és nem az adaptáció. Reklámnak minősül minden, amiről, akiről beszélnek, vö. az öreg primadonnáról szóló anekdotát: "mindegy hogy mit, csak beszéljenek rólam". Az áfférnak híre megy és garantálom,hogy ez a hír nem csökkenti, ellenkezőleg: fokozza a Mohácsiék iránti -olykor túlzott mértékű- érdeklődést. Másrészt negatív reklám: egykönnyen azt a narratívát alakíthatja ki, hogy márpedig mostantól itt "rend" lesz ám Molnár Ferenc darabjaival! Csak semmi cicó, semmi cécó, nálam van a stukker (ld. itt 0:35-0:50) meg a Molnár-hagyaték. Úgyhogy esetleg számíthatunk rá: egyre vastagabb por lepi majd a Molnár-adaptációkat pedig tetszik, nem-tetszik, poros(odn)ak azok a darabok többségükben és jóformán, jó ideje maguktól is.

1377   Edmond Dantes • előzmény1375 2019-09-13 09:31:36

Olyan jóóó véled kezdeni a napot :-) kint süt a Nap, az idő -mint szavaid, gondolataid zöme- simogató, szívmelengető ... és amely gondolataid sok mindenben igencsak helytállóak. Talán észlelhető -talán 1-2 konkrét produkcióról szóló beírásomból- hogy nem vagyok Mohácsi(ék) elfogult, de még elfogulatlan híve sem, sőt! Nem ösmerem ő(ke)t, annyit tudok, hogy Mohácsi János bizonyos értelemben iskolát teremtett Kaposváron és az ottani nagy (Babarczy-Ascher-...) korszak továbbvívője lett ... egy ideig. Bizony-bizony, az a megosztó Csárdáskirálynője is maradandó színháztörténeti esemény lett, ha nem is a szereplők énekhangja folytán. Ha nem így lenne, már a kutya sem emlékezne rá, márpedig mindenki emlékszik rá, aki látta és sokan tudnak róla olyanok is, akik nem látták. Aida: azt szoktam mondani, hirtelenjében két operát tudok, ami minden újításnak, újraértelmezésnek szilárdan ellenáll, magyarán: nincs mit tenni velük, egyikük éppen az Aida. (A másik is "mozdíthatatlan" környezetben játszódó, statikus, nagy kórusos, csilivili jószág) Nem tanácsolnám egyetlen rendezőnek sem, hogy különösebben bolygassa meg. Na de még egyszer (már kérdeztem): hogy kerül Aida csizmája topánkája a Molnár- (és nem a Sámson és) Delila asztalára? Érteni vélem a személyes érintettségedről, sértettségedről szóló humoros megjegyzést, de ezen az alapon az egész világ tele van sértett, sértődött emberekkel, mindazokkal, akiknek nem tetszett 1-1 színházi vagy operaelőadás, irodalmi alkotás, film, festmény, szobor, épület ... akár vissza is követelhetnék a vételárat vagy a belépti díjat, de a többség azért mégsem nullázná le 1/1 ahogy van a neki nem tetsző alkotás alkotóját  Egy életműből nem ragadható ki 1-1 (néhány?) sikertelen vagy annak gondolt opusz, ahogyan 1-1 sikeres darab sem tesz okvetlenül sikeressé valakit örök időkre, bár utóbbira akadnak példák.

A letiltott Deliláról fenntartom: jobb egy átírt -következetes szóhasználatoddal: meghamisított- Delila mint egy semmilyen. Ha jól értem, te sem ismered különösebben a darabot, a nyíregyházi adaptációt pedig biztosan nem, mert letiltották és az egyetlen előadást is üres nézőtér előtt tartották meg. (Vö. futballmeccsek üres lelátók előtt, büntiből.) Ha egyszer színre akarják hozni -és nem pl. a Játék a kastélybant vagy A testőrt ezredszer, esetleg színtelen-szagtalan kivitelben- és sikerre szeretnék vinni a még általad is (1371) gyengébbnek tartott darabot, akkor azt bizony, szintén a te szavadat kölcsönvéve fel kell turbózni. Mohácsi(ék) felturbózásai gyakran megosztóak -még egyszer: a legkevésbé sem vagyok elfogult Mohácsi-fan, sőt- de mindig mindenhol feltűnést és ami ennél fontosabb: komoly közönségérdeklődést keltenek. Ha nem így lenne, nem kapkodnának utánuk a színházak. A mai színházi -és egyéb- klímában különösképpen nem ... és mégis. Talán mégiscsak valamiért. Biztosan nem Mohácsi "csókos"-státusza okán, ellenkezőleg..

1376   IVA • előzmény1374 2019-09-13 04:13:36

Semmilyen szabadság, még a szellemi műhelyek szabadsága sem lehet határtalan. Minden szabadság egy másik szabadságot sérthet (ez a tündökletes tartalmú és dallamos csengésű liberalizmus feloldhatatlan ellentmondása), a határtalan szabadság határtalanul sérthet egy másik szabadságot.
A vitatott afférnak nem a műsorterv szabad összeállítása volt a tárgya.
Mégis, kinek jelentene reklámot ez a letiltás? Nem mindenkinek az értékrendje szerint értékes egy botrány.

1375   IVA • előzmény1373 2019-09-13 04:07:08

Nem olyasmiről, hanem „olyaskiről” írtam, akit ismerek (szerencsére nem személyesen, de ez itt nem is feltétel).
Elégedett vagyok előző hozzászólásom gondolatával: aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem. Azt az Aidát Mohácsi János rendezte. Verdi zenéjét és az opera szövegét ugyan nem írta át, de valamennyi rendezői ötlete és affektálása ellenkezik az operával. Az a színház, amelyik a Mohácsi testvéreket bízza meg átdolgozással, rendezéssel, annak számolnia kell azzal, hogy lelkiismeretes, tisztességes szerzői jogörökössel összeütközésbe kerülhet. Ha (pl. a „művészet” szabadsága gőgjének jegyében) nem törődik ezzel, ráfizethet: ahogyan rá is fizetett. A jogörökös nyilván tudja, miért nem ült le megértőbben tárgyalni vagy kompromisszumokat kötni (E. D.). Mohácsi Jánossal (ismétlem, nem személyes ismerősöm, de a virtuális világban összejöttem már vele, nem az Aida kapcsán) ez – finoman és röviden szólva – nem lett volna egy alkotói csapatélmény. Az is érthető, hogy a színház sem tereli pl. jogi útra a jogörökös döntését. Lukin Ágnes nyilván nem indulatos túlzással kifogásolta az eredi és a meghamisított szöveg arányát. Mindezekért úgy gondolom, a legjobb és egyben példaadó döntés született.
A Delilát játszották már a Centrál Színház előtt is (nem akárkik, Váradi Hédi, Margitai Ági nevére emlékszem régi színlapokról), azok az előadások sem váltak legendássá. Létezik nyomtatásban is, az irodalomtörténet része, bár a színházi közönség valóban ritkán találkozik vele. Ez nem ismeretlenség, de még ha az lenne is, jobb, mint a félreismertség. Ha szeinted jobb egy hamisított Delila a nem játszottnál, olyasmiről foglaltál állást, amit nem ösmersz

1374   Edmond Dantes • előzmény1371 2019-09-12 09:05:38

Ez is egy vélemény, ízlés. Másnak meg más a véleménye, ízlése. A színházak pedig szabad szellemi műhelyek, legalábbis jobb helyeken és szabadon állítják össze műsortervüket. Aztán a közönség majd eldönti, mi tetszik, mi nem. Ezúttal nem lesz lehetősége eldönteni. Reklámnak viszont jó a letiltás.

1373   Edmond Dantes • előzmény1370 2019-09-12 09:00:46

Állást foglalni szabad, bár elég különös dolog olyasmiről, amit nem ösmerünk. Nem értem, hogy kerül Aida Delilához, de majd lesz magyarázat. Lehet, hogy Lukin Ágnes értéket mentett ... az ismeretlenség számára. Egy átírt (szóhasználatoddal: hamisított) és/de játszott Delila többet ér mint egy semmilyen.

1372   Edmond Dantes • előzmény1368 2019-09-12 08:54:08

Pontosan erről lehet(ett) szó. Plusz privát tegnap, más témában.

1371   IVA • előzmény1368 2019-09-12 05:15:16

Molnár Ferencnek számos, a magyar és a világirodalomnak pedig számtalan remekműve áll a színházak rendelkezésére. Azokból lehet választani, és lehet új műveket írni. A gyengébbek „felturbózása” szükségtelen, alapötlettel nem rendelkező színházi csalók ipara.

1370   IVA • előzmény1366 2019-09-12 05:12:16

Én állást foglalok, érintett sértettként. Azt hiszem, aki látta az Aida jelenleg „érvényes” változatát az Erkel Színházban, egyetért velem.
Bravó Lukin Ágnesnek, aki nemcsak értéket mentett, hanem remélhetőleg precedenst is teremt, további hamisítások megelőzésére!

1369   IVA • előzmény1364 2019-09-12 05:07:39

Nem biztos, hogy sajnálatos. A szerzői jogörökösség nemcsak a jogdíjak bezsebelésével jár, hanem felelősséggel is.
Viszont biztosan sajnálatos, hogy Bíró Lajos és sok más szerző jogörökösei nem léptek fel, és sajnos Verdi jogörökösei sem léphettek fel a Mohácsi testvérek garázdálkodása ellen.
A színház közleménye fellengzős, szinte már geil, bűzlik az öndicsérettől.

1368   lujza • előzmény1366 2019-09-12 02:08:43

A Centrál Színház játssza a Delilát. Elég vékonyka, sablonos történet, a jó színészek ellenére nem nagy durranás az előadás, nem csodálom, hogy a Mohácsi testvérek fel akarták turbózni.

1367   Edmond Dantes 2019-09-11 17:06:33

Kovalik Balázs sok év után először állít színpadra prózai előadást hazai színpadon.  A nyáron tragikusan fiatalon távozott Térey János nem sokkal halála előtt fejezte be Lót – Szodomában kövérebb a fű című, az Örkény Színház felkérésére írt drámáját, melyet december 20-át láthatja először a közönség. (Forrás: Örkény Színház honlapja.)

1366   Edmond Dantes • előzmény1365 2019-09-11 10:39:38

Én sem foglaltam és nem foglalok állást, már csak azért sem, mert sem az eredeti darabot sem a bemutatni szándékozott verziót nem ismerem. Van azonban egy olyan érzésem, hogy Horváth Ádám nem folyamodott volna ilyen drasztikus eszközhöz. Alighanem megértőbb, tárgyalásra és kompromisszumra készebb, empatikusabb lett volna mint a családi "ezüstöt" azaz Molnár Ferenc szellemi -és abból származó anyagi- hagyatékát immár átvevő, az örökség képviseletét az index.hu szerint ellátó Lukin Ágnes.

1365   joska141 • előzmény1364 2019-09-11 10:01:08

Mind a színház, mind a Mohácsi-testvérek kifejezést adnak érzelmeiknek, meglepetéseiknek. Egyáltalán nem kívánok állást foglalni a Facebook oldalain is ezzel kapcsolatban folyó vitába – átdolgozhatók-e, kiegészíthetők-e a klasszikus művek.

Azonban az érintettek – szerintem – egy tényezőt nem vesznek/vettek figyelembe.

2019.júniusában, hosszú betegség után, sajnos elhunyt Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező, Molnár Ferenc unoka. Ebből következően az addigi örökösödési lánc természetesen megváltozott, más örökösök léptek be. Ez a tény szintén természetesen más tárgyalási eljárást igényel és így tovább. Azt hiszem, ezt a darabot előadni/átdolgozni kívánóknak illett volna nagyobb figyelemmel és időráfordítással kezelniük.

1364   Edmond Dantes 2019-09-11 09:21:15

Ritka és ritka sajnálatos színházi esemény: közvetlenül a premier előtt a Molnár Ferenc-örökösök letiltották a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új Delila-produkcióját, amit a Mohácsi-testvérek jegyeztek (volna) rendezőként-dramaturgként. A teljes semlegesség jegyében a színház sajtóközleményét linkelem be.

1363   Edmond Dantes • előzmény1362 2019-08-31 11:38:43

Kedves joska141, köszönöm, köszönjük. Igen, mint már írtam (1345): sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik. Tatjana bucsúszavait ill. az episzolaszerző unokaöcs írásait hiányolom fájón én is: "...kak szalavej leta." Ne aggódjunk: jön, jön, jön mint a régi mozihirdetés szólt. A belinkelt beszélgetés annyival kevésbé zavaró, hogy az a színház saját honlapján jelent meg, tehát felfogható bizonyos jogos (ön)reklámnak, szemben az előző "interjúkat" és a levéláriákat közlő médiummal, amitől az olvasó csak-csak (el)várna némi rámenősséget, ütős kérdéseket. A Nemzetis beszélgetésben van Vidnyánszky Attilának egy fél mondata, ami nagyon igaz: "nagy fellélegzés számomra, hogy végre megszületett a Tragédia." Igen, megszületett a Tragédia: 1860-ban, megszületett a Tragédia a Nemzeti színpadán 1883-ban ...és megszületett a tragédia, még ha nem is mindenki lélegzett fel tőle: 2013. július 1-jén. És azóta is tart.

1362   joska141 • előzmény1361 2019-08-31 08:39:06

Tisztelt „Edmond Dantes”! Idézek hozzászólásából: „feltűnően rövid időn belül másodszor”. Kiegészítem azzal, hogy itt van a harmadik, teljesen azonos tartalmú Vidnyánszky nyilatkozat:

https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2019/08/a-kiteljesedes-fele

Ezzel egy figyelemre méltó folyamatot lehet tapasztalni, ezt a fórumokhoz hozzászólók megoszlása is igazolja.

Az utóbbi hónapokban Ókovács Szilveszter, aki addig szinte minden nap nyilatkozott valamiről, feltűnően hallgatag lett. Az így kialakult „nyilatkozati űrt” Vidnyánszky Attila töltötte be, először a magyar operett megújításával, majd mostanában a Nemzet Színházával kapcsolatban.

Érdekes volt megfigyelni, míg Ókovács Szilveszter nyilatkozatai mindig igazodtak az operai eseményekhez, folyamatokhoz, addig Vidnyánszky Attila nyilatkozati szélesebb, egész színházművészeti perspektívában történtek. Különösen érdekes, hogy ez idő alatt a kultúrpolitika kinevezett irányítói – Kasler Miklós, Fekete Péter – ténylegesen hallgattak, ami azért egyetértést fejez ki.

Ezekből az eseményekből vagy annak hiányaiból is, jó kirajzolódik a folyamat, hogy az aktuálpolitika mennyire „rátelepszik” a – jelen esetben tárgyalt – színházművészetre. Hogy ez pozitív vagy negatív folyamat, az érdekeltek – alkotók, nézők – a jövőben eldöntik.

1361   Edmond Dantes • előzmény1357 2019-08-30 20:44:49

Ez az (al)interju mindennel beszedesebb: Vidnyanszky Attila gyakorlatilag a teljes hazai eloadomuveszetrol es finanszirozasarol hirdet megfellebezhetetlen iteletet  mintegy sajat hitbizomanyarol, sajat hataskorben. Mert o igy gondolja, a mikrofonallvany pedig keszsegesen hallgatja  feltunoen rovid idon belul masodszor. Kerdes sehol: mire fel is?! Illetekes o minderre? Tan csak nem a 150 millas hiany faj? Vagy a diakokkal kivattazott kotelezo olvasmany-produkciok gratis "telt hazai"? Tan csak nem koveti(k) forumunkat? Csak kovesse(k), itt legalabb van szinvonal es  van igeny szinvonalra. Arcom leszakad, amikor ugy tesz, mintha komolyan gondolna, hogy barki barmikor az o zsebeben latta volna a taot... azt a taot, aminek a kiirtasat (!) pont o lobbizta ki. Es ahogyan eldicsekszik a minden iskolas szamara kotelezo Egri csillagok iranti hatalmas (diak!)rohammal. Nem folytatom. A sertett onerzet, felsobbrendu kioktatas, csusztatasoktol hemzsego akarnoksag valosagos tarhazat nyujtja (Vidnyanszky) Attila legfrissebb levele,  csak a szokasos Tatjana bucsuszavakat hianyolom fajon: "...kak szalavej leta."

1360   Edmond Dantes • előzmény1358 2019-08-30 20:20:44

Vita? Gyozelem? Vereseg? Ugyan mar ;-) Kordialis eszmecsere, amit talan mar maga a beregszaszi / debreceni / pesti maestro vagy megbizottja is kovet. Mi masnak tudhato be az, hogy ropke ido elteltevel ismet kinosan es rut csusztatasokkal telve magyaraz/kodik a keszseges mikrofonallvanynak? Hidd el, lassan olyanok vagyunk mint a reklamszoveg szlogenje: "En es a Maggi lefozhetetlen paros!" ( Udvariassagbol lehetek en "a Maggi".)

1359   IVA • előzmény1357 2019-08-30 03:19:01

Ezúttal sem találom az „interjú” készítőjének nevét. Nemzeti nyelvünk fogalmazási és írásbeli helyessége érdekében nem ártott volna egy nyelvi lektor közreműködése.

1358   IVA • előzmény1356 2019-08-30 03:16:34

Az általam említett nagy nevek átmásolása sem téveszt meg: ez a bekezdésnyi hozzászólás elejétől a végéig rólam szól. A végén kicsit rólad, aki, velem szemben, emelkedett, nemes lélek. Nem muszáj egy vitának győzelemmel és vereséggel végződnie, de a személyeskedés még ennél finomabb formában is igazolás lenne számomra.

1357   joska141 2019-08-29 17:40:14

Mindenkinek szíves figyelmében ajánlom az Origo internetes felületén megjelent, nagyon hosszú Vidnyánszky Attila interjút. Az interjú itt érhető el:

https://www.origo.hu/kultura/20190829-interju-vidnyanszky-attilaval.html?utm_source=hirkereso

Az interjú megismétli az eddig már többször tárgyalt témákat: úgy mint a Nemzeti Színház gazdálkodását, a TAO támogatás helyzetét, a független színházakkal kapcsolatos hivatalos álláspontot.

Újdonság viszont az előző nyilatkozatokkal szemben, hogy most már név szerint említi Alföldi Róbertet, szintén név szerint bírálja az Örkény Színház és a Katona József Színház különállását.

Ami viszont abszolút új volt, sajnálom, hogy a kultúrpolitika eddigi megnyilvánulásait nem kísértem figyelemmel és csak most tudtam meg: A Fővárosi Nagycirkusz Nemzetstratégiai Intézmény lett!!!

Nevezett az interjújában felsorolja a jelenlegi Nemzetstratégiai Intézményeket. Semmi irónia nincs szavaimban, de ismereteim szerint, ezek közül már csak a Fővárosi Nagycirkuszban nem rendezett produkciót Vidnyánszky Attila!

1356   Edmond Dantes • előzmény1355 2019-08-29 08:49:27

Amikor azt írtam, hogy "lefelejtetted Törőcsiket", ennek az igének a humorosnak szánt használata mellett reménykedtem legendásan jó kedélyedben, kiváló humorodban és a személyemhez fűződő ugyancsak hagyományos jóindulatodban, szívélyességben. A jelek szerint, főleg, hogy a többi tapaszalt művészre kiterjesztőleg gondoltad, hogy feledékenynek véltelek könyvtárnyi feljegyzésed birtokában és ellenére: nos úgy tűnik, valamelyik feltételezésemben tévedtem. Kár. Követhetném gyakorlatodat, amit minden egyes alkalommal alkalmazol, amikor más, múltbéli példákat idézek mint most te és írhatnám: jelen eszmecserénk tárgya  nem Major Nemzetije, nem Ádám Ottó Madách Színháza, nem Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, nem Fodor Imre József Attila Színháza, nem Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, nem Kazimir Károly Tháliája és színházaik társulatai, és hozzátehetném: nem Kerényi Imre Szigligeti majd Madách Színháza és nem is az ő MSzMP-s rendezvényei, SzDSz-es-Chartás sétái, MDF-es ténykedése végül Fideszes "művészeti" ...khm... munkássága (Nemzeti Könyvtár, Magyar Krónika/"Kinyílott a pitypang. Megírom.", Színművészeti Egyetem elleni kirohanásai, b**izása stb.), hanem Alföldi, majd Vidnyánszky Nemzetije és társulataik valamint valós (törzs)közönségük (már amelyiknek van olyan)...de nem teszem. Ilyen kifinomult eleganciát és a "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem"-sláger idézgetését nem illendő utánozni. Megjegyzem, egy valamirevaló színház valamirevaló igazgatójának személye elementárisan nyilvánul meg színházának előadásaiban, beleértve a fölsorolt színházak fölsorolt igazgatóit is. Lehet, hogy Vidnyánszky bonmot-ja -" a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza"- jól hangzik, ám az ő Nemzeti Színháza még csak a főváros színháza sem: a senki színháza, már második ciklusban, kormányzati (köz)pénzekkel kitömött biodíszlet, ahol "az ország legtávolabbi falvából" importált gyerekeknek osztogatott ingyenjegy-hegyekkel hamisítják meg kozmetikázzák a látogatottsági statisztikát. Tavaly "sajnos" megfeledkeztek a valós bevételi statisztikák kozmetikázásáról, de jövőre talán már oda is eljut a kozmikus kozmetikusNem tudom, milyen a "klasszikus nemzeti színházi eszmény", de azt tudom, hogy ha van olyan, akkor folyamatosan változik, változnia kell a változó világgal együtt. Az olyasféle lakonikus minősítés pedig, miszerint ő (Alföldi Róbert, nemde?) "nem művész, csak ismert közéleti ember", már megbocsáss, de inkább a minősítőt minősíti. Az egyetértés ellenségét minősíti. Nem én minősítek, hanem eme minősítésed minősít. Ilyesfélét én soha nem írnék le ... még Vidnyánszky Attiláról sem.

1355   IVA • előzmény1353 2019-08-29 04:26:18

Nem lennék az egyetértés ellensége, de ne vezessünk félre senkit se: nem hiszem, hogy közeledtünk egymáshoz. Addig semmiképpen sem, amíg nem vagy képes ferdítés nélkül vitázni. Ha Törőcsikre írtad, hogy lefelejtettem, akkor sem kicsit, sem nagyon nem érthettem félre, hogy a nagy nevek teljes körét hiányoltad.
Minden valamire való színháznak volt olyan igazgatása vagy művészeti vezetése, korszaka, amely alatt mindegyik színészgenerációból kiválóságokat szerződtetett társulatába. (Örökségül kapta és megtartotta őket, csábította a főváros, a vidék és az elcsatolt területek színházaitól, a főiskoláról.) Hogy csak azokból említsek példákat, amelyek nagy korszakából még nekem is jutott valamennyi. Major Nemzetije, Ádám Ottó Madách Színháza, Várkonyi, majd Horvai Vígszínháza, Fodor Imre József Attila Színháza, Gáspár Margit (majd kb. 3 utódja) Fővárosi Operettszínháza, Kazimir Károly Tháliája. A társulat összeállíása azonban csak egy fontos eleme a színházigazgatásnak. Igen, impozáns volt a Nemzeti tagságának névsora is 2013-ban, de ez nem minden egy színházi korszak nagyságához, és ez nem is tette az ország első színházává a Nemzetit, amely Alföldi igazgatása alatt megosztotta a kritikusokat és a közönséget is, sőt a közönség egy részét kirekesztette, visszataszította.
Észrevehetted, hogy az igazságtalan és ordináré tónusú támadásokat, amelyek Alföldit vezérigazgatósága idején, előtte és utána érték, váltig elítélem, és remélem, ez a tétel sohasem lesz ferdítésed tárgya. Ezek azonban valamilyen mértékben (lehet, hogy teljesen) elkerülhetők, megúszhatók lettek volna, ha Alföldi személye nem nyilvánul meg elementárisan színházának előadásaiban. Ezt, ugye, nem én találtam ki, megfogalmazta Kerényi Imre és Vidnyánszky is, meglehetősen jól – kár, hogy helyes és jól fogalmazott szakmai megítéléseik mellett poitikai és emberi ítéleteik és személyük közönséges énje is megnyilvánult. Státusát elnyerve Alföldi maga is megfogalmazta, senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy a Nemzeti működésére az ő személyes ízlése fogja rányomni bélyegét. Bárka-beli korszakát (is) jól ismerve, sajnos tudtam, hogy ebből csak baj lehet. Itt (ismét sajnos) igazat kell adnom Vidnyánszky Attila azon véleményének hogy a Nemzeti nem egy fővárosi színház, hanem a nemzet színháza. Ma, amikor ő a Nemzeti iránti általános érdektelenséget igyekszik menteni, nyilván nem ugyanazt érti ez alatt, mint én, valamint azok, akiknek van egy klasszikus nemzeti színházi eszményünk, és akik nem tartjuk a művészet feltételének a permanens provokációt, még a progresszív művészetének sem. Márpedig Alföldinek a műsorpolitikájától a rendezéseiig és személyes nyilatkozataiig folyamatosan jelen volt (van) a provokálás. Ezt sokan nem értik, és akik értik, azok sem szeretik feltétlenül. Nem akarok egyik téren sem példákat sorolni ezekre, őszintén megmondom, azért sem, mert ez a Társművészetek topicja, ahol olyan személyről szóló vitához érkeztünk el, aki szerintem nem művész, csak ismert közéleti ember. Egy tisztázatlan, ezért csalásnak is nevezhető fölkenés és egy gusztustalan trónfosztás közötti, kívül-belül botrányokkal szennyezett öt év – ennél több nem járt neki. És ez független attól, hogy mi lett és mi lesz utána.

1354   IVA • előzmény1351 2019-08-29 04:10:19

A legutóbbi előtti hozzászólásodból még ki kell gyomlálnom egy ferdítésedet (nem az elsőt és nem az utolsót):
Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is)
Nem ismerem Alföldit, a személyéhez semmi közöm! A művészetiek közt nyilvántartott tevékenységei közül egyiket sem tartom valódi művészetnek, és ezt olykor le is írom. Az „(is)”-t, gondolom, Vidnyánszkyra értetted, rá ugyanez vonatkozik!
Érzelmi vallomásaimat meg tudom fogalmazni, ne tegye helyettem senki se!

1353   Edmond Dantes • előzmény1352 2019-08-27 08:43:45

Már annyira közel vagyunk mint még tán sosem :-) csak kicsit félreértettél: nem a nagy nevek teljes körét hiányoltam. Azt írtam: "...jóval többen mint ahányat fölsoroltál" mármint azok az akkori fiatalok voltak jóval többen annál a négynél, akit megneveztél. Az egyszerűség kedvéért itt van a 2008-2013 közötti teljes gárda azaz a társulat névsora. Színházba nem vagy keveset járó emberek számára talán kevésbé, de számodra, aki járatos vagy a színház világában is, impozáns e névsor ma is. Hű tükre annak, hogyan és ahogyan Alföldi képes volt a tapasztalt, nagy nevek: negyvenes és idősebb művészek és egy gárda ifjú csapat fiatal színész halmazából egy olyan együttest összekovácsolni, ami hosszú idő, mondhatni évtizedek után valóban az ország első színházává tette az ország -névleg mindig, valójában ritkán- első színházát. Megengedem: olykor -ízlés dolga: ritkán vagy gyakrabban- vitatható, kevésbé sikeres - balhés? produkciók nehéz göröngyein keresztül ... de tette, összekovácsolta mint Siegfried a Nothungot. (Bocs, zenei fórumon nem bírtam kihagyni ezt a hasonlatot.) És ez bizony ma már színháztörténeti tény. Ez nem semmi...volt. Nem nulla volt. Nem "La Morte è il Nulla.."...volt. Volt. Egy súlyosan alulfinanszírozott, ráadásul folytonos és nemtelen külső támadásoknak kitett társulat igazgatójaként, tagjaiként: vállalták, csinálták, megcsinálták. Múlt időben. Elmúlt idő(k)ben. Egyesek maradtak, sokan távoztak. Semmi nem lesz már többé "úgy".

1352   IVA • előzmény1351 2019-08-27 02:49:18

Ha „Pl…” „…és a többieket” között említettem öt színész nevét, akkor nyilván nem is volt szándékomban teljes felsorolás, Törőcsiket tehát nem „lefelejtettem”, ahogyan pl. Bodrogit, Söpteit, Blaskót sem.
Amit alapos ismeretek és tapasztalatok nélkül kinevezel színháztörténeti ténynek, nem egyéb, mint a blöffölésed. Az általad Alföldi ifjú gárdájának nevezett, a Színház és Filmművészeti Egyetemen a XXI. század első évtizedében tanult színészek valamennyi vizsgaelőadását láttam (többet a nem nyilvánosak közül is), a színházi előadásokban teljesített jelentősebb gyakorlataikat is, sőt, többükre már az Új Színház és a Bárka stúdiójában felfigyeltem, akadt, akire már gyerekszereplőként is. Azért jegyeztem meg őket, arcukat és nevüket, és kísértem figyelemmel kibontakozásukat (már akkor), mert feltűnő és figyelmet érdemlő tehetségnek mutatkoztak, amibe nemcsak egyéniségük csillogása tartozott bele, hanem az a képességük is, hogy otthonosan illeszkedtek a társulatokba, később egyetemi osztályuk alkotóközösségébe. Nem állítom, hogy Alföldi rendezései és igazgatása alatt ezek a vonásaik nem fejlődtek tovább, hiszen az alkalmas színész minden munkából és életélményből tanul, de színésszé és összecsiszolásukat nem lehet profán módon Alföldinek tulajdonítani. Természetesen nemcsak a kiemelt fizetés miatt szerződtek a Nemzetibe, hanem annak vélhető rangjáért is, a neves színészkollégákért, sőt még azért is, mert az egyetemnek már régóta nincs növendékelhelyezési kötelezettsége: egyik fiatal színész sincs abban a helyzetben, hogy visszautasítson egy felkérést.
Természetesen többen vannak az általam felsoroltaknál (kb. tízen, a szám szemlélettől függően képlékeny), de egy gárdába sorolásuk már azért is torzítás, mert az Alföldi közelébe, illetve a Nemzetihez kerülésük/ott maradásuk útja és története is annyira különböző (és nem is érdektelen), mint a későbbi távozásuké a Nemzetiből, illetve néhányuk ott maradásáé.

1351   Edmond Dantes • előzmény1350 2019-08-26 21:37:11

Nézd, kedves IVA, engem kielégít az, hogy Vidnyánszky Attila érték-, színház- és más egyebeket romboló munkásságával kapcsolatos véleményünk  közel azonos, legalábbis hasonló. Szintén megnyugtató, hogy te sem találod Vidnyánszky és/vagy az ő -azaz a jelenlegi kormányzat- szellemiségét követő közönséget. Azért nem, mert nincs. Persze mindez és amúgy egyáltalán nem "megnyugtató", hanem elszomorító. A "nem"-gyűjteményed fölött a további kordiális kapcsolatra tekintettel átsiklom, gyerekkorom nagy slágere jut róla eszembe: "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem..." (Táncdalfesztivál'66) ... és nem is megyek bele. Előző beírásom lényegét nem érintő dolgok. Szintén pozitívum, hogy színvonalasan utálod Alföldit (is) és mindazt, amit ő képvisel. Én sem "szeretem" őt (szeretni a szeretteinket szoktuk) és en bloc munkásságát sem magasztalom az egekig, mivel nem vagyok színvak, szemellenzős fan-típus. Botrányait nagyrészt olyanok generálták, akik soha a(z) büdös illatos életben nem látták egyetlen produkcióját sem, de ezt írtam már. Ám az ma már színháztörténeti tény, hogy Alföldi "ifjú gárdája" az ő igazgatása alatt, az ő igazgatói-rendezői irányítása alatt bontakozott ki és csiszolódott össze és jóval többen mint ahányat fölsoroltál. Természetesen a fölsorolt nagy neveket (Törőcsiket pl. lefelejtetted, akárki szerződtette!) nem ő nevelte ki/föl és ugyancsak nyilvánvaló, hogy az ifjú gárda nem a csúcsgázsi kedvéért lett és volt a társulat tagja, ám a Nemzeti Alföldi idején igenis súlyosan alulfinanszírozott volt, önmagában véve, nemhogy a jelen időkhöz képest.

1350   IVA • előzmény1349 2019-08-26 04:42:43

Húsz évvel ezelőtt kezdtem figyelemmel kísérni Vidnyánszky rendezéseit. Akkor még, sőt azután is, léteztek a „demokratikusnak mondott” oldal sajtóorgánumai, nyomtatott és elektronikus formában, és azok a mértékadónak mondott esztéták is éltek, akik ma már nem. Miközben sok mindenkit írtak le és ki a pályáról, egyikük sem írta le Vidnyánszky művészetéről, amit én most nem először, ezért csak nagyon röviden: lufi. Ha megtették volna, legalább ők, Vidnyánszky egy-egy Magyar, illetve Új színházi rendezése után sohasem kerülhetett volna a Csokonai Színház közelébe (sem). Vidnyánszky debreceni évei alatt annyi sem tűnt fel nekik (vagy hallgattak róla vétkesen), hogy ha egy igazgató az igazgatás mellett egy évadban 18 előadást rendez az anyaszínházában és még számosat máshol vendégként, ott eleve nem születhet művészet, legfeljebbi ipar a művészet álcájával. Csoda-e ezek után, hogy Vidnyánszky egész mai tevékenységét az igaz művészet főpapjaként végezheti?

Nem az én érveim ellen hozol érveket, azokat csak túl akarod kiabálni.
Nem állítottam, hogy Alföldi is a magyar színházi élet urává akart válni. De ezen kívül még számos ellenszenves vonás és tett létezik, amelytől a második legtekintélyesebb színházi vezető sokaknak (az eredmény szerint a többségnek) nem a szívügye és amelyek megkönnyítik az elmozdítását, amikor arra törvényes keretek közt (ciklus letelte, pályáztatás) lehetőség van.
Nem kuriózumként utaltam Alföldi 40 évére, amikor megkapta a Nemzetit, hanem mint olyan életkorra, amikor még nem a most vagy soha a tét. A pályázatok elbírálásakor 2007-ben csalás történt, amelyben lehet, hogy Alföldi teljesen vétlen volt, de miután nem ragaszkodott az ügy kivizsgálásához, ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Kár. E tekintetben pályázatának megnyerése nem tisztább, csak kevésbé regényes, mint később a Vidnyánszkyé. Miután sem Németh Antal, sem Radnay Miklós tevékenységét, forradalmaik eredményét nem tapasztalhattad meg (temészetesen én sem), Alföldi személyét és bemutatóról bemutatóra botránnyal kísért tevékenységét nem állíthatod az ő sorukba, ehhez valószínűleg Alföldi munkásságáról sem tudsz eleget. (Elégtelen érv, ha hasonlításuk egy újságírótól származik.) Alföldi Bárka-beli múltját és a pályázat-értékelési botrányt emlékeztető példaként hoztam fel és nem mértem az őt ért támadásokhoz: a jogos és a nemtelen közötti skálán.
Ha azt állítod, hogy Alföldi idején „fuldokoltak a forráshiányban”, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a Nemzeti akkor „nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, mint Vidnyánszky óta”. Alföldi egész ciklusa alatt sokakat eltaszított a színháztól, azokat mindenképpen, akik egyfajta nemzeti színházi stílust és formátumot kerestek és kedveltek volna. Az utolsó hónapok rohama részben politikai tüntetés volt, részben azok aggodalma, akik bizonyos előadásokat valamikor meg akartak nézni, de már tudták, hogy azokra másik évadban már nem lesz lehetőségük.
Alföldi nem nevelt fel színészgárdát. Azok is többnyire komoly tehetségek voltak, akiket nem rúgott ki. (Pl. Molnár Piroskát, Udvarost, Básti Julit, Kulkát, Stohlt és a többieket még Jordán Tamás szerződtette.) Alföldinek jó szeme volt a kivételes tehetségű fiatalokhoz (Tompos Kátya, Radnay Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás), őket a maguk tehetsége nevelte, és ha fuldokolni kellett volna a forráshiánytól, nem tudta volna biztosítani a „nemzeti színházi fizetést” sem a művészeknek, sem a többi dolgozónak.
Kerényi Imre elhíresült kijelentése az Új Színház botrányos pályázati eredményhirdetésétől datálódik. Abban az ügyben számomra (aki részt vettem a döntés elleni tüntetésen) az volt a legszomorúbb, hogy az Új Színház művészi színvonala akkor már jó ideje menthetetlen volt. Amint a korabeli színházi életé is, szinte egészében, és ez politikai erő nélkül mozdíthatatlan lett volna. Hogy merre mozdult azóta, más kérdés. Nem állok elő történelmi példákkal. Biztos, hogy az a stílus, amilyent Kerényi később megenegedett magának, és amely miatt Vidnyánszky Attila sem csapott az asztalra (kényszeredett mosollyal nyugtázta), tűrhetetlen. A sajnálatos gyakorlat szerint azonban mégis „tűrhető”, és ennek is megvannak a racionális okai.

1349   Edmond Dantes • előzmény1348 2019-08-25 15:18:07

Vidnyánszky Attiláról írt soraidhoz nincs mit hozzátennem, pontos jellemzés. Azt talán kétlem, hogy "politikai oldaltól függetlenül felelős a színházi szakma". Nem lapozok vissza, de alig hinném, hogy minden "oldal" körbelihegte. Egymást követő kinevezései, sarzsijai politikai indíttatásúak, ami máskor, máshol sem ritkaság, ha ilyen mértékben -demokratikusnak mondott országban és viszonyok közt- nem is.  

Alföldi Róbert művészi képességeiről nem nyitnék vitát, messzire vezetne és esztétikai-ízlésbeli síkra terelné az eszmecserét, ami nem baj, csak nem itt, nem most. Alföldi -ellentétben utódával- szerintem sosem törekedett a teljes, ismétlem: a teljes színházi élet egyszemélyi urává válni. Igen, visszalapozhatunk Alföldi karrierjének állomásaihoz és még visszább, egészen Ádámig és Éváig, akiknek a Teremtő volt az "igazgatójuk". Amióta van Nemzeti Színházunk (vagy pl. Operaházunk), ott mindig a politika volt az úr és az Úr. Hol kevésbé, hol "többé". Annyira mint napjainkban, talán még soha, egyikben sem. Az sem kirívó, hogy Alföldi 40 évesen lett (fő)igazgató. Németh Antal 32 évesen lett a Nemzeti igazgatója és egyetlen nap, pontosabban egyetlen éjszaka alatt forradalmat csinált 1935-ben nyugdíjazások, elbocsátások és szerződtetések sokaságával majd mélyreható változásokat hozó művészi koncepciójával. Valami hasonló történt -mutatis mutandis- Alföldi kinevezésekor ill. azt követően is.Tudjuk: Radnay Miklós 33 évesen lett az Operaház igazgatója és igazán nagyot, maradandót alkotott fiatal kora és korai távozása ellenére éspedig egy nehéz időszakban, persze mindig minden időszak "nehéz". Életszerűtlen, hogy az Alföldi elleni egészpályás, dühödt támadásokhoz az ő Bárkás múltjának vagy Balikó Tamás pályázatának a legcsekélyebb köze lett volna. Azoknak, akik a -mint írod- "támadások", én úgy mondanám, alávaló, személyeskedő hecckampány élére álltak, pláne akik "csak" tüntetni mentek a színház elé (és nem legalább 1-1 előadást megtekinteni!), azoknak ezekről a belterjes színházi ügyekről fogalmuk sem volt. Az, hogy "Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott": eufemizmus; emlékeim szerint szenvedtek, fuldokoltak a forráshiánytól. Vidnyánszkyék tocsognak a pénzben ... a valódi eredmény pedig lehangoló. "Előadás-látogatási roham" nem csupán (Alföldi) "ciklusának utolsó hónapjaiban" volt, hanem úgy ciklusának félidejétől -természetesen nem minden produkciónál!- tehát úgy félidejétől, amikorra beérett művészi koncepciója, amit lehet vitatni, tették is nem kevesen vagy 1/1 elítélni, tették is nem kevesen és amikorra beérett a nagyrészt általa fölnevelt és összecsiszolt színészgárda. De tegyük fel, elméletben, hogy Alföldi és egész koncepciója kukába való, lejárt a mandátuma, -ezt szokták felhozni eltávolítása "legális" magyarázataként- tehát tegyük fel: ennyi, eddig volt, ahogy Kerényi Imre mondotta vala: "most mi jövünk"! Oké. Ám kérdem én: hol van Vidnyánszky tényleges közönsége? Hol a nemzeti-népi-keresztény vagy bármilyen színházlátogató közönség, ami estéről-estére Vidnyánszkyval, produkcióival és az általa vagy más által megtestesített kétharmados szellemiséggel rokonszenvez, nem csak "úgy", otthonról, hanem előadásokon, közbeszédben, akár -mint más konstellációban írtad- politikai rokonszenvtüntetést rendez jelenlétével,tapsaival? A jelek szerint:sehol.Semmi. Nulla. "La Morte è il Nulla.."

1348   IVA 2019-08-24 05:17:57

Semmi sem előzmény nélkül való, mindennek érdemes keresni és meg lehet találni az okát – ami nem azt jelenti, hogy a következmények, illetve az okozatok egyúttal igazságtétel értékűek.
Azért, hogy Vidnyánszky Attila személyében ilyen dráma-, opera- és (immár) operettrendezői, valamint színháziélet-irányítói és -megkavarói személyisége van a nemzetnek, politikai oldaltól függetlenül felelős az a színházi szakma (a szakkritikusok feltétlenül oda sorolják magukat), amely körbelihegte őt magyarországi megjelenésétől kezdve. Nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy igazi szemfényvesztő, a szó legrosszabb értelmében, ami nemcsak a rendezéseiből tűnik ki egyértelműen, hanem vehemens művészetpolitikai működéséből is.
Sajnos Alföldi Róbertet sem tartom igazi művésznek, egyik tevékenységét tekintve sem. Amikor arról beszélünk, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága alatt Vidnyánszky Attila jobb- és szélsőjobboldali politikusokkal karöltve milyen aknamunkát folytatott ellene, hiba megfeledkezni Alföldi hatalomra jutásának előzményeiről és körülményeiről. Egyszer talán akadnak független, elfogulatlan színháztörténet-kutatók, akik kibogozzák Alföldi és az azóta elhunyt Balikó Tamás pályázati dolgozata értékelésének körülményeit, amelyeket nem ment az a tény, hogy azóta más pályázatok elbírálásának is voltak botrányos, sőt politikailag botrányos körülményei. Azokra az „elveszett oldalakra” gondolok, melyek zavaros ügyének tisztázásáig Alföldinek Hiller István kikiáltása nyomán is hiba volt elfogadnia a kinevezést. Célszerű lett volna követelnie ezt a tisztázást, sok későbbi, részben igazságtalan támadástól óvhatta volna meg magát és a közélet viszonylagos tisztaságát – persze kockáztatva azt, hogy 40 évesen a Nemzeti vezérigazgatója lesz. De hogy számára milyen fontos a hatalom, azt tudni lehetett abból, hogy az őt korábban igazgatónak meghívó/ajánló Bárkából kirúgott féltucatnyi nála tehetségesebb színészt. Ám ez után is meghökkentő volt, hogy nemzeti színházi vezérigazgatósága első két évadjában kéttucatnyi nála tehetségesebb színészt tett lapátra. (A tárgyilagosság töretlen kedvéért: tehetségeseket szerződtetett is. Vidnyánszkynak e téren már könnyebb dolga volt: több színész spontán vagy finomabb tempóban elmenekült előle.) Alföldi uralma idején a Nemzeti Színház valóban nem volt anyagilag olyan erősen támogatott, sem olyan népszerűtlen, mint Vidnyánszky óta. Azt viszont tudni kell, hogy azt az előadás-látogatási rohamot, amelyről ciklusának utolsó hónapjai elhíresültek, elsősorban az ellenzékkel rokonszervező nézők részben politikai tüntetéseként érdemes értékelni.

1347   Héterő 2019-08-23 21:51:21

...tipikus kettős mércéről is: elődje (nem nevezte meg, de az ellenzéki médiumok által körberajongott Alföldi Róbertre utalt) öt évadjából négyszer veszteséges volt a Nemzeti, és ráadásul sokkal nagyobb veszteségről volt szó.
Persze ugyanezeket a médiumokat akkor ez nem zavarta.

Arról is beszélt, hogy a támadások valódi oka, hogy ő maga harcolt a rengeteg csaláshoz vezető színháztámogatási adókedvezmény, a tao megszüntetéséért... A tao bevezetése még a szocialista kultuszminiszterhez, Hiller Istvánhoz kapcsolódik.

1346   Edmond Dantes • előzmény1343 2019-08-23 18:19:26

Ld. 1345

1345   Edmond Dantes • előzmény1344 2019-08-23 18:15:54

Úgy látszik tényleg bevett gyakorlat bizonyos körökben, médiumokban, hogy sokszor kell valamit ismételgetni, akkor majd elhiszik...oké, akkor én is ismétlek: repetitio est...

A Nemzeti Színház 2018-as 150 milliós veszteségét nem az ellenzék vagy az ellenzéki sajtó "hajtogatja", hanem a színház éves jelentése tartalmazza. Ha Vidnyánszky Attila nem hisz a saját színháza saját éves jelentésének, akkor járjon utána. Az egyenesen szánalmas, ahogyan ebben a dologban (is) Alföldi Róbertre mutogat vissza, "elmútnyócévezik". "Nagyvonalúan" megfeledkezik arról, hogy az ő 150 milliós tavalyi vesztesége 2 milliárdos állami támogatás mellett azaz ellenére keletkezett, amit idén további 450 millióval még megfejeltek. Alföldi ilyen támogatásról nem is álmodhatott, sőt. Még a "ballib" években sem, a fülkeforr után pedig egyenesen fojtogatták -anyagilag is- őt és színházát. Ha pedig "elképesztő gyűlöletet" emleget, akkor talán lapozzon vissza, mi folyt Alföldi ellen teljes ciklusa alatt és nem csupán a sajtóban, hanem szervezett utcai csőcseléktüntetésektől kezdve országházi (!) interpellációkig. Önmagában véve nemes gondolat Vidnyánszkytól, hogy "az ország legtávolabbi falvából is eljuthasson minden gyerek a Nemzetibe, és hogy ezért nekik ne kelljen fizetni." Csakhogy ez valószínűleg vaskos csúsztatás. A "gyerekeknek" -és  ki tudja, még kiknek- osztogatott ingyenjegyek sokasága, hívhatjuk akár szervezett jótékonysági vattázásnak, súlyosan rombolja a színház tekintélyét, közönség és társulat oldaláról egyaránt. Kiváncsi vagyok, hogy töltik majd fel "gyerekekkel az ország legtávolabbi falvából" mondjuk az új Rocco és fivérei-produkciót, ami "18 éven felülieknek". A szeptember 19-ei protokoll (értsd: ingyenjegyes) premiert követő első előadásra, október 7-ére pl. jelenleg -a nyilván protokoll célú páholyokat leszámítva- gyakorlatilag a teljes ház szabad, csakúgy mint október 8-9-én. Több Roccót -szerencsére?- nem játszanak októberben...

1344   Búbánat 2019-08-23 10:14:54

Vidnyánszky Attila: Ez nem egy város színháza, ez a Nemzet Színháza

ORIGO2019.08.22. 20:13

Interjút adott a TV2 Tények Este című műsorának Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Beszélt az őt ért támadásokról, a tao általa (is) régóta kívánt megszüntetéséről és az ellenzéki médiumokban oly szívesen hajtogatott 150 milliós veszteségről - ami természetesen nem úgy van, ahogy azok állítják.

1343   IVA 2019-08-22 20:39:31

Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak – ezt most hallottam az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Vidnyánszky Attila mondta.
(Véletlenül eredetiben láttam, akit érdekel, biztosan megtalálja a műsort.)

1342   Edmond Dantes 2019-08-21 09:31:40

Újabb öt évre, 2024. november 30-ig, Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum jelenlegi főigazgatóját bízta meg az intézmény vezetésével Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a főigazgatói álláshelyére kiírt pályázat eredményes lezárulta után.Forrás: MTI - hirado.hu.

1341   lujza • előzmény1338 2019-08-18 16:54:54

:)))!

1340   Edmond Dantes 2019-08-18 11:35:25

Lujza + IVA: nekem sem jön be a Katona alagsori önkiszolgáló ruha- pontosabban szekrénytára, főleg ha érkezésig a nagy szekrények már elkeltek, de -mint a közértben- biztosan gyorsabb az önkiszolgálás mint a kétszeri sorbanállás. A mosdó használata miatt pedig a legtöbb néző legalább egyszer úgyis lemegy :-)

1339   Edmond Dantes 2019-08-18 11:27:11

Lujza + IVA: a Nemzeti borzasztó, gicces, sehová nem passzoló, anakronisztikus külsejéről már mindenki mindent megírt, nem szaporítom, már csak azért sem, mert az egész projekt súlyosan átpolitizált, Erzsébet téri Gödörtől kezdve máig. A belsőépítészeti megoldásokat, burkolásokat stb. is sok bírálat érte, ízlés dolga. Azt azonban el kell ismerni, hogy számomra Budapesten a legnézőbarátabb nézőtérrel a Nemzeti Színház dicsekedhet és tudtommal a technika is 21. századi, továbbá szó szerint pincétől a padlásig (ki)használható: Osborne Redl ezredesét (Hazafit nekünk! címmel) pl. a nagyszínpad alatt, Sperr Vadászjelenetek...-darabját a padlástérben lévő festőműhelyben láttuk és mindkettő igen élvezetes volt. És a kettő közti terekben is..

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)