vissza a cimoldalra
2020-06-04
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Bartók Rádió (774)
Pantheon (2648)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62175)
Operett, mint színpadi műfaj (4318)
A MET felvételei (462)
Kolonits Klára (1175)
Franz Schmidt (3610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1952)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3898)
Momus-játék (5850)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4594)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4811)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7358)
Kimernya? (3638)
Társművészetek (1717)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Lehár Ferenc (frushena, 2007-04-30 17:39:30)

   
701   Búbánat 2020-05-14 11:06:28

Aki elhozta a mosoly országát: 150 éve született Lehár Ferenc

Operettszínház.hu - 2020. április 30.

[…] „12 éves korában a prágai zenekonzervatóriumban…. hegedűt választotta fő tantárgyául, alig két esztendő múlva már első zeneszerzői próbálkozásként dalokat és egy szonátát is írt.

Nem sokkal később megismerkedett Antonín Dvořákkal, aki a zeneszerzést tanította az intézményben. Ő azt javasolta Lehárnak, hogy hagyjon fel a hegedüléssel és foglalkozzon inkább zeneszerzéssel. Ez azonban a konzervatórium szabályaiba ütközött volna, így az ifjú magánleckéket vett Zdeněk Fibich-től. Az igazgatónak ez nem volt ínyére, így kész helyzet elé állította Lehárt: ha továbbra is magánórákat vesz, távoznia kell az intézményből. Mivel már csak egy éve volt hátra, nem kockáztatta ezt, a maradás mellett döntött. Egy évvel később sikerült kiadót találnia Sonate a l'Antique-jára, ami még Johannes Brahms tetszését is elnyerte. Lehár vizsgahangversenye 1888-ban óriási sikert aratott, diplomája megszerzése után pedig igyekezett minél jobb állást találni, ami muzsikusként nem volt egyszerű akkoriban. [...] 

Zeneszerzői pályája kezdetén operakompozíciókkal próbálkozott, hírnevét 1901-ben az Arany és ezüst című keringővel alapozta meg. Ezt követően azonban az operett műfajába is belekóstolt: 1902-ben, a bécsi Theater an der Wienben mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely óriási sikert aratott, egyúttal meghatározta további munkásságát.

Következő alkotását, A drótostótot már a pesti Magyar Színház is százszor játszotta, 1905-ben pedig elkészült talán legnépszerűbb műve, A víg özvegy. Noha a premier kis híján kudarcba fulladt, az darab végül hatalmas sikert aratott, öt év múlva már négyszáz színházban, 18 500 alkalommal élvezhette a közönség szerte a világon, sőt, több filmes változat is készült belőle.

A szerző nevéhez összesen 31 operett fűződik, noha a legtöbb Bécsben debütált, de mindet csakhamar bemutatták Budapesten is. Lehár egyedi, több szempontból formabontó, fantáziadús, színes ötletekkel teli műveivel megújította az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát. A magyar operett egyik úttörője volt ő, aki csodás műveivel nemzetközileg elismertté és méltán népszerűvé tette ezt a ma már hungarikumnak számító műfajt. Sokatmondó, hogy Bécsben az a mondás járta: "A zenés színpadnak három műfaja van: az opera, az operett, és Lehár."  [...]

700   Búbánat • előzmény699 2020-05-03 23:19:59

/A képek forrása: Fidelio.hu - "150 éve született A víg özvegy szerzője, Lehár Ferenc" - 2020. április 30./

699   Búbánat • előzmény687 2020-05-03 23:02:21

Lehár Ferenc emlékére csütörtökön megkezdett, négy adásból álló rádióműsor-sorozat ma A mosoly országa és az utolsóként komponált Giuditta című operettek részleteivel a végéhez ért.

A Dankó Rádió Az a szép című műsorának vezetője és szerkesztője, Erdélyi Claudia emlékezetes összeállítása méltó tisztelgés volt az operett magyar királya, az egyetemes operettirodalom nagyhatású alkotója előtt, aki 150 évvel ezelőtt, 1870. április 30-án született Komáromban. (Elhunyt Bad Ischl-i otthonában, 1948. október 24.én.)

Lehár Ferenc - Fritz Löhner-Beda,  Ludwig Herzer - Harsányi Zsolt:  A mosoly országa

- „Barackvirág-dal” Szu-Csong  dala, I. felv.: (Boncsér Gergely, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László) - Budavári Palotakoncert, 2015

„Egy dús virágzó barackfa ágát állítom hölgyem ablakába a holdas május éjjelén. Egy dalt dalolok vágyakozva halkan és cseng a vágy, mint színezüst a dalban a holdas május éjjelén. /Száll a dal a szívem szárnyán, gyönyörűm, kis kínai leány. Itt állok kerti lomb árnyán, gyönyörűm, tekints ki már reám! Nézz ki hát kínai kis leány, szép virág! Légy enyém, rabszolgádhoz ne légy kemény. Várlak, várlak éjszakákon át: tedd homlokomra már kis kezed bársonyát. /Egy dús virágzó barackfa ágát állítom hölgyem ablakába a holdas május éjjelén, s egy dalt dalolok vágyakozva halkan és cseng a vágy mint színezüst a dalban, szerelmünk forró éjjelén szívem is azt suttogja: légy enyém!”

- Szu-Csong dala, II. felv. (Ilosfalvy Róbert) – élő előadás hangfelvéte (1983., Budapest, III. ker. Zichy-kastély udvara vagy 1989 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon)

„Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy. Vágyom a két kezét, fehér kezét, mely olyan lágy. Vágyom a mozdulatát, amely a véremen hullámzik át. Vágyom szavát, azt a bűvölőt, vágyom utána és imádom őt! /Amikor nincs mellettem, valahogy béna lettem, valahogyan csak benne élek, az én testemben ő a lélek! Oly szép, oly szép! Virágok nyílnak amerre csak jár! Óh, az a piros száj, az a két csoda váll! Óh, az a hang, milyen gyönyörűn muzsikál! /Vágyom egy nő után!...”

- Mi dala, III. felv. (Házy Erzsébet, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – részletek, 1963. (Alternatív stúdiófelvétel, ahol ugyancsak Mi szerepét énekli: km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Rubányi Vilmos - keresztmetszet, 1957. március 14., Kossuth Rádió 19.10 - )

 „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés… szívem bánatos, mert a flört tilos…. ezzel szemben nincs megoldás, és még mennyi báj, titkolnunk muszáj. Társadalmi helyzetünkkel még egy csók is titokban jöhet, ám a nő csak stoppolásra jó.  Persze mindig otthon ülni, évenként egy bébit szülni, tűrhetetlen szituáció!  Szenved sok-sok asszony és leány el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió…/… otthon várni férjuramra, ó a férfi undok náció. Hát már semmi sincs a nőnek, még csak meg sem csaljuk őket? Tűrhetetlen szituáció! Szenved így az asszony és leány, el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió!”

 

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29
Km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás

- Nyitány

- Liza és Hatfaludy Feri kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Bende Zsolt)

„… Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! Szervusz, jó mulatást, az egész nem lényeges /- de ahol nincs, ott ne keress! Jó, hát legyen eszem, játsszunk mást!/Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy tévedés nem végzetes! Egyebet, mit mondhatnék? Majd eszedbe jutok még, csakhogy majd akkor már késő lesz! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges! De ahol nincs, ott ne keress! Jó, hát legyen eszem, játsszunk mást! … /- Pajtikám! Ne búsulj! /- Semmi baj.”

-
Liza és Szu Csong szerelmi kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)

„- Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másért! Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd! Hogyan fér beléd ennyi vágy és tűz. És ennyi láz? Ennyi édes gong?  Hogyan zenghet száz mély melódiát egy szívdobbanás? /- Szív, hol veszed a vágyak viharát, könnyek tengerét, mosolyok aranyló sugarát? /-
Hogy lehet a láz, mely megbabonáz../- .ilyen édes vágy, ilyen lágy? /- Asszony szerelmesebb nincs senki más, vágyat ily édeset sose találsz! Mindenem vagy Te nekem, sorsom és a végzetem, oldaladon itt talál engem élet és halál! /- Férfi szerelmesebb nincs senki más, vágyat ily édeset sose találsz! Nő jöhetne száz meg száz, nem kell nékem senki más! /- Drágaságom, aranyos férjecském, úgy imádlak én! /-  Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd,…/- Olyan ez a szerelem, mint egy édes költemény! Imádlak én!”

- Mi és Hatfaludy Feri kettőse, III. felv. (Kalmár Magda, Bende Zsolt)

„…. Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig-Zig /- Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél! Fehér virág, kacér virág, miért hogy muskátli nem lettél? Miért is nem lehet, hogy kalapomhoz tűzzelek?! Miért is nem lehet, hogy pántlikába fűzzelek?! Fehér virág, kacér virág, De kár hogy nem otthon termettél!
/- Piros virág, tilos világ, idegen mezőkön termettél. Piros virág, tilos világ, de kár hogy virágom nem lettél?!...”

- Richard Tauber korabeli hangfelvételéről Szu -Csong dalát énekli: Dein ist mein ganzes Herz”  („Vágyom egy nő után” )

 

Lehár Ferenc  Paul KneplerLudwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta

 Giuditta dala, I. felv. (Kalocsai Zsuzsa, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Váradi Katalin) „Operett Primadonna” – lemezfelvétel – részletek, (1998?)

„Olykor csodálkozom a különös varázslaton, hogy ki hozzám közel kerül, az rögtön tűzre gerjed menthetetlenül! Az éhes férfiszem nem tud rám másképp nézni sem, csak oly könyörgő, lágy nézéssel, melyben sürgetően ég a vágy. De hogyha jő az este már, a népek ezre vár, s a lámpatenger égni kezd, ó, akkor értem ezt! /- Olyan forró ajkamról a csók, olyan fehérek e kis kacsók, olyan selymes és ívelt a pillám, pillantásom, mint a villám. Bőröm fehérebb, akár a hó, hangom érzéki, vérforraló. Nézz rám s bolondulj meg szép legény, mert csak szeretni születtem én!...”

- Octavio dala (Molnár András, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) a Rádió dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00

A szívem titka furcsa rejtély! Két ember találkozik egyik nap és összeforr a sorsuk végleg. És az, aki csak önmagának élt, most csak másnak élhet. /Ó, te vagy a napfény, a ragyogás az égbolt kékjén. Ha te nem vagy velem, oly üres a nagyvilág. Az égen felhők, és elhervad száz virág! Ó, te vagy a napfény, te vagy a tűz a szívem mélyén! Az életem tiéd és a szíved már enyém! Közös a sorsunk, mert szeretlek téged én! Mikor az időnk üzeni nékünk: itt az idő, most ez az óra szerelemé! Elmondom halkan, varázsos dalban. Rajongva száll a szerenád szíved felé! Egyetlen nő! Gyönyörű nő! … Szeretlek én! Te vagy a szép napfény!”

- Bevezető, Anita és Pierrino vidám kettőse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) - részletek, 1968. Kossuth Rádió

„ - Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz?! Ez a két feladat, akiért csengess be már, miért állsz itt, mint egy szamár?! - Minden az én dolgom; ezt én már unom nagyon! - Gyáva kutya vagy, te egyetlen szép angyalom! /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. - Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. - Aki szerelmes, csak csókot kér!- Óh, ha két szív csak egymásnak él. - Te vagy nékem az egyetlen cél! - Mert mi mindig csak egymásnak él!...”

- Octavio dala (Korondy György, km. az MRT Énekkarának férfikara, Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) - részletek, 1968. Kossuth Rádió

 Élni, barátaim, élni jó! …Ó signora, ó signorina! Szól az édes kavatina…” 

- Giuditta – keringő (a Bécsi Johann Strauss Zenekart Willi Boskovsky vezényli)

698   Búbánat 2020-05-01 12:30:47

150 éve született Lehár Ferenc

/kultúra.hu - MTI/ - 2020. április 30.

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Házy Erzsébet, Udvardy Tibor - video

Lehár Ferenc: A víg özvegy - szerelmi kettős, III. felv.: "Minden vágyam súgom lágyan, csak szeress!..."... 

Glavari Hanna: Házy Erzsébet, Daniló: Udvardy Tibor
 

697   Búbánat 2020-05-01 12:06:35

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Vilja-dal – video

"Vilja Song" - Kimmy Skota  (South Africa) performing with Andre Rieu - LIVE

televisio.sk

696   Búbánat 2020-05-01 12:05:01

DIGITÁLIS FALIÚJSÁGUNK TÉMÁJA: 150 ÉVE SZÜLETETT LEHÁR FERENC

szívk.hu  2020.04.30. 

 

695   Búbánat • előzmény694 2020-05-01 12:03:23

AZ OPERETTKIRÁLY – 150 éve született Lehár Ferenc

"Most éppen 150 éve, 1870.április 30-án éjfél előtt 2 órával Komáromban született meg az az ember, akinek neve a világ minden táján a művészetekben jártas emberek számára ismerősen cseng, s ez az ember Lehár Ferenc."

(Mgr. Klemen Terézia a Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke)

komaromonline.sk

694   Búbánat • előzmény688 2020-05-01 11:57:15

Elkezdődött a Lehár Ferenc Emlékév Komáromban

2020. április 30., 18:43 

/Nagy Miskó Ildikó/ - ma7.sk

Lehár Ferenc szobra Komáromban

 

Video_ 150 éve született Lehár Ferenc, az operettkirály – emlékműsor szülővárosából - Online operettgála

A világhírű zenész jubileumára emlékműsorral készültek szülővárosában. A műsorban közreműködik Becse Szabó Ilona, Gál Tamás, Nagy István és a Beliczay Trió (Jozef Horváth, Lakatos Róbert, Rácz Csaba). Műsorvezető Rák Viktória.

/atempo.sk/

693   Búbánat • előzmény688 2020-04-30 21:49:30

Úgy tudom, a könyvbemutatóra a koronavírusjárvány elmúltával, talán októberben(?), először Komáromban kerül sor.

692   Búbánat • előzmény687 2020-04-30 10:33:45

"Lehár-hét" a Dankó Rádióban - mától vasárnapig 18.04 - 19.00 között,  Erdélyi Claudia műsorvezető szerkesztésében.

691   Búbánat • előzmény690 2020-04-30 10:15:24

1935. JANUÁR
MAGYAR VILÁGHÍRADÓ567

Lehár Ferenc, a világhírű magyar zeneszerző budapesti látogatása - video

Inzertszöveg: LEHÁR FERENC, A VILÁGHÍRŰ MAGYAR ZENESZERZŐ BUDAPESTI LÁTOGATÁSA ALKALMÁVAL NYILATKOZIK ALKOTÁSAINAK MEGFILMESÍTÉSÉRŐL ÉS A JÖVŐ TERVEIRŐL. (MFI)

Elhangzó szöveg: 

[riporter:] "Mi a véleménye a mesternek világhírű darabjainak megfilmesítéséről?" - [Lehár Ferenc:] "Nagyon örülök, hogy operettjeimet megfilmesítik, mert véleményem szerint a film, a maga korlátlan lehetőségeivel azt is be tudja mutatni, amit a színpadon csak elmesélnek." - [riporter:] "És mik a tervei a legközelebbi jövőben?" - [Lehár Ferenc:] "Erről egyelőre nem beszélhetek, azt hiszem, meglepetés lesz. A téma már megvan, lehet, hogy film, lehet, hogy színpad."

/Filmhíradók Online/  - NAVA  Nemzeti Filmintézet Filmarchívum

690   Búbánat 2020-04-30 10:08:10

150 éve született Lehár Ferenc, Sopron díszpolgára

Ősze Mária írása - Győri Szalon.hu - 2020. április 30.

150 évvel ezelőtt, 1870. április 30-án született Komáromban, a mai Rév-Komárom területén ifj. Lehár Ferenc, akit az operett műfajában minden idők egyik legzseniálisabb zeneszerzőjének tartanak. Emlegetik még „a színpadi könnyűzene Puccinijaként”, vagy épp „korának Andrew Lloyd Webbereként” is.

A 20. század elején elterjedt egy olyan mondás, hogy „a zenés színpadnak három műfaja van: az opera, az operett és Lehár”. Pályafutása során 34 operettet-daljátékot, 1 mesejátékot, 1 filmoperettet és számos indulót, valamint keringőt komponált. Sikerei révén anyagi gondjai sem voltak. Habár élete jelentős részét Ausztriában élte le, Bécsben és Bad Ischl-ben is rendelkezett ingatlannal, mindvégig megtartotta magyar állampolgárságát.

Szülei a francia gyökerekkel rendelkező, észak-morva eredetű id. Lehár Ferenc katonakarmester és egy elmagyarosodott német családból származó Neubrandt Krisztina voltak, akik Komáromban ismerkedtek meg, 1869-ben házasodtak össze. „Hat gyermekük közül ifj. Lehár Ferenc volt a legidősebb”.

Id. Lehár Ferenc zeneszerzőként is működött, tisztségének megfelelően elsősorban indulókat komponált, katonazenészként az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi területére eljutott, természetesen családja is mindenhová vele tartott. Például 1874-ben Sopronba helyezték át, itt három évet töltöttek el, sőt az akkori Malom utcában házat is vásároltak. Idősebb Lehárt a katonakarmesteri ténykedése mellett a helyi reáliskolában énektanárként is foglalkoztatták. A Lehár-család „életében a soproni évek jelentették a legnyugodtabb időszakot”. A komponista is mindig nosztalgiával gondolt az itt töltött „zsenge gyermekévek boldog idejére”.

Lehár életében Sopron városa fontos szerepet játszott. Annak ellenére soproninak vallotta magát, hogy élete folyamán csak a gyermekkori három évet töltötte a városban. Ausztriai letelepedéséhez, mivel továbbra is magyar állampolgár maradt, szüksége volt magyar illetőségre – Sopron városa biztosította ezt számára. A soproni színház ünnepi terve 1929. március 14-én az volt, hogy Lehár vezényletével mutatják be Friderike című operettjét, de a jeles mester influenzája megakadályozta fellépését. Lábadozása idején még úgy tervezte, hogy mindenképp ellátogat a hűség városába, így fogalmazott: „Szeretem azt a régi várost, szeretem a girbe-görbe utcákat, öreg házakat, álmodó tereket, az ottani embereket. Hisz ez a város az ifjúságom, ez a város az elszállt boldogságom. […] Sopronba le kell mennem. Végre is soproni vagyok.

689   Búbánat 2020-04-29 17:01:23

Bélyegkiadással és filmmel is ünnepli Ausztria Lehár Ferenc születésének 150. évfordulóját

MTI 2020.04.27. 14:44

Fesztivál helyett különbélyeg kiadásával és televíziós közvetítéssel ünneplik Lehár Ferenc zeneszerző születésének 150. évfordulóját Ausztriában.

Csütörtökön a koronavírus-járvány miatt a nyilvánosság kizárásával rendezne koszorúzást Lehár Ferenc Bad Ischlben lévő sírjánál és a városban található Kurparkban. Ugyanis 150 éve született az operett magyar fejedelme. Kisebb fesztivált is terveztek, azonban a járvány közbeszólt, így jócskán megváltozott a program.

A tervezett ünnepségek helyett a Bad Ischl-i Lehár Fesztivál szervezői egy különleges televíziós programot készítettek, a filmben a város díszpolgáráról készült,korábban nem látott felvételeket is bemutatnak.Láthatóak lesznek a zeneszerzőről készült kép- és hanganyagok, valamint az operett műfajának híres képviselőivel készített interjúk. Július 11-én, a fesztivál tervezett nyitónapján az osztrák posta különbélyeget ad ki. A Bad Ischl-i műemléki Trinkhalléban (Ivócsarnok) kialakított különleges postahivatalban személyes pecsétet is vásárolhatnak az érdeklődők.

688   Búbánat 2020-04-29 16:44:45

Készülődés a Lehár Ferenc Emlékév komáromi eseményeire

2020. április 29., 07:48  - Nagy Miskó Ildikó - Ma7.sk.

Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester születésének 150. évfordulóján, április 30-án szülővárosában, Komáromban a koronavírus-járvány ellenére elkezdődik a róla elnevezett emlékév programsorozata. Mivel a jelenlegi áldatlan helyzetben elmaradnak a nyilvános rendezvények, ezért az Egressy Béni Városi Művelődési Központ egy nívósnak ígérkező, online operettgálával ajándékozza meg a Mester tisztelőit. A Duna Menti Múzeum a tervezett Lehár-emlékkiállítás megnyitását őszre halasztja.

„Eredetileg április 30-ra egy nagyszabású nemzetközi gálaestet terveztünk a VMK-ba, ahol az élvonalbeli hazai művészeken kívül a budapesti Operettszínház és a Kolozsvári Magyar Opera szólistái is felléptek volna, sőt, az utóbbi teljes létszámú zenekara és egy profi tánckar is bemutatkozott volna. Ez a jubileumi esemény lett volna a Lehár Ferenc Emlékév hazai nyitórendezvénye. Bízunk abban, hogy őszig lecseng a koronavírus-járvány, s októberben vagy novemberben megtarthatjuk a gálát.”

A VMK a születésnap reggelén indítja be a Lehár 150 elnevezésű honlapot, amelyen a világhírű alkotóval kapcsolatos információk, némely levelei, fotói, valamint a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversennyel kapcsolatos tudnivalók is olvashatók lesznek.

Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója a Ma7.sk-val tudatta, hogy a tervezett Lehár-emlékkiállításuk megnyitóját a járvány miatt október 16-ra halasztják: „A kiállítás keretében az intézményünkben őrzött Lehár-művek kottáit és a Lehár Ferenc Polgári Társulás által összegyűjtött Lehár-ereklyéket is kiállítjuk. E társulással együtt pozsonyi és magyarországi színházaktól pedig pár olyan már nem használt kosztümöt szereztünk, amelyeket a szereplők az egyes Lehár-művekben viseltek, s azokat is közszemlére bocsátjuk“.

A kiállításhoz a Klemen Terézia és Margitay Zoltán által Lehár Ferenc életútjáról írt Az operettkirály című új könyv bemutatója párosul.

687   Búbánat • előzmény686 2020-04-27 17:56:20

 

https://mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2020/04/27/150-eve-szuletett-lehar-ferenc/

150 éve április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester, akire több napon is emlékezünk a Dankó Rádióban. “Az a szép” c. műsorunkban csütörtöktől vasárnapig bemutatjuk Lehár Ferenc munkásságát a legszebb Lehár-dallamok ölelésében. A zeneszerző pályája átívelt a 19.századból a 20-ik századba, nevéhez fűződik az operett, később pedig a filmzene új műfajainak számos nagy népszerűségnek örvendő darabja (pl. A víg özvegy, Luxemburg grófja, A mosoly országa).
Tartsanak velünk 18 óra négy perctől és csütörtöktől vasárnapig hallgassák a legszebb Lehár-dallamokat.

686   Búbánat • előzmény661 2020-04-25 20:56:04

Április 30. - Lehár Ferenc születésének a 150.  évfordulója közeleg...

Kapcs. 661. sorszám

Az M5 csatorna sugározza ismét ma éjjel: 21:30 - 00:10

Lehár Ferenc: A mosoly országa

(160')

A Müpa ­- Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben bemutatott nagyoperett 2019. február 2-i előadásának a felvétele.

Lehár Ferenc pályája csúcsán komponálta ezt az operettet, amelyet élete legjobbjának tartott. Az operai igényességű darab a keleti témák iránti érdeklődés korabeli divatjának jegyében született. Egy bécsi arisztokrata hölgy és a kínai nagykövet szerelméről szól, amely a két világ áthidalhatatlan távolsága miatt van kudarcra ítélve.

685   Búbánat 2020-04-12 22:55:48

Lehár-operettekből hallottunk részleteket ma, Húsvétvasárnap, a Dankó Rádió Az a szép című műsorában (18 és 19 óra között): 

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Nyitány (km. a Bécsi Filharmonikusok)

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

- Hanna és Danilo szerelmi kettőse, III. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27

„- Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress! Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress! Szép szemedbe nézek, biztat a remény, hogy te bűvös szép szerelmem, légy enyém! /- Dalod szívemhez szól! Jólesik, igen jól! A szív csak ver szegény és arra kér, hogy légy enyém! Némán elhallgat a száj, de mégis minden zengi már: szeretlek téged én és vágyom rád!/ - Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!... /Minden érintésed szívem járja át,  hinni kell, hogy eljön majd a boldogság.”

 

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky - Gábor Andor: Luxemburg grófja

Km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)  - keresztmetszet, Qualiton, 1964 

Bazil dala: „Szívem szeret, valóság ez nem csak álom. Szívem szeret,
Örömmel konstatálom,.… /Szívem szeret, szívem szeret, az ember el se hinné, hogy ilyen lehet...
” (Feleki Kamill)

 Fleury és Basil kettőse: „Nagy arszlán volt a kopasz úr…/Polkatáncos, polkatáncos, voltam deli legény…” (Honthy Hanna, Feleki Kamill)

- Keringő-intermezzo (balett)

 

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem

- Nyitány (km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) keresztmetszet,1961. október 31., Kossuth Rádió,  20.25 – 21.18 

- Ilona dala:Messze a nagy erdő, messze száll a felhő, messze megyek édes rózsám tetőled…/Volt-nincs, fene bánja, volt-nincs, vigye kánya, volt szeretőm mindig, volt elég…” (Pitti Katalin, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

 

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky - Gábor Andor Semsei Jenő - Szabó Miklós: Éva

(kevesen tudják, hogy az eredeti német cím: Das Fabrikmädel)

- Éva és Oktáv kettőse, valamint az Éva-keringőjelenet a II. felvonásból (Lehoczky Éva, Korondy György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth adó, 19.30-21.30

„ - Éva! Akár egy látomás! Oly szép, mint senki más! - Bók ez..- Hogy lenne bók, hiszen oly csodás! …/- Hallottam egyszer egy mesét, a Hamupipőkét! Ó de rég! - De ő is lány volt, bálba ment, és ahhoz kell…- Mi kell még? - Ma bálba menni nem lehet ékszerek, díszek nélkül. Mit akkor Hamupipőke tett, ma azt már sehol sem lehet. -Tehát. - Tehát, ha jót akar, varázslatot tegyen, hamar. - De miért? - Próbálja meg! … Fácska, fácska… rázd le kincses ágadat! Adj ruhát, jó puhát, ékszereket…

/Szőkém, kicsi Hamupipőcském, lásd e pompás, e mesebeli változást. Jöjj vélem, jöjj a királyi várba! Jöttöd meghódolt száz szolgád várja. Szőkém, kicsi Hamupipőcském, lásd, a fácska adott egy gyöngyfüzért, pompást! S itt áll most előtted a királyfi, csak nyújtsd ki a kezed, tiéd lehet!

/ - Hogyha csak egy perc a boldogság és aztán minden, ami él tovább, mint röpke tavasz elillant a vágy, elhervad végül, mint egy rózsaszál. És hogyha vak vágya meggyötör, és hogyha megkínoz, összetör, hogy életemre csalárd fátylat szőj, azt mondom én, jöjj-jöjj!  És hogyha örvénylő szavakba tör, azt mondom én, jöjj-jöjj! ... És aztán tiéd vagyok!

/- Jöjj vár ott bent száz szolga és egy királyi tündér vár!  - Ez mese volt, boldog álom volt, egyszer hol nem volt. - Ez nem mese, nem álom ez! Most csak kezdődik az élet .És tavaszi mámor rád vár… Kell szerelem a leánynak, mint ahogy te a világnak. A láng és a vágy ifjú szívedben pihenni vár . /Hadd jöjjön a boldog rajongás!…”

 

Lehár Ferenc – Martos Ferenc: Pacsirta

- Juliska belépője (Kincses Veronika, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Kincses Veronika és Molnár András új operettfelvételeiből (1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30)

Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok erdő sűrűjében, tarka réten, a rigó dallal vár, öröm az élet, örökös a nyár. Hol a patak mormol, száz kis méh barangol, vadvirágok nőnek, mint a szőnyeg, ragyogó kék fenn az ég, oly gyönyörű,  oly vidám az én tanyám!  /Kis pacsirta víg dalol, ég felé száll… én is, én is szállni vágyom a magasba fenn, hol a kedves kis pacsirta vígan énekel. Leheverek ott puha fűn, nyújtózom jól, úgy hallgatom, úgy figyelem a pacsirtaszót. Kérdem a felhőt, kérdem a szellőt: mikor jön haza ő, mikor lesz az esküvő? Gondol-e reám? A boldog tanyán? Gondol-e reám?  /Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok…”

684   Búbánat 2020-03-29 11:38:18

Antikvarium.hu online árverése ma este zárul.

Decsey, Ernst: Franz Lehár

(Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester által dedikált példány)

Aktuális ár:
 

16.000 Ft Licitek száma: 8

https://www.antikvarium.hu/aukcio/index.php?t=cd&bid=924163&aid=14051

Drei Masken Verlag (Berlin) , 1930
Kiadói egész vászonkötés , 117 oldal

Nyelv: Német 
Méret: 22 cm x 17 cm
Aukció vége:

2020-03-29 20:00

683   Búbánat 2020-02-11 11:05:38

1990. április 30., Petőfi Rádió, 9.45 - 10.45

"Operettkedvelőknek" 

A magyar operett klasszikusa: Lehár Ferenc

Szerkesztő: Bitó Pál

(Hamarosan Lehár születésének 150. évfordulóját ünnepli a zenei világ!)

682   Búbánat 2020-01-31 09:57:47

Lehár, Straus és egy ál-Tauber sírja

/Papageno.hu/

"Egy, szintén a Lehár-nyughely közvetlen közelében álló sírkövön Richard Tauber (1891–1948), Lehár jó barátja, művei tenor szerepeinek ihletője és első előadója nevét olvashatjuk. Neki is volt villája Bad Ischlben, közel Lehár nyaralójához. Ám ez nem az ő sírja. Tauber is emigrált a nácik elől, ő Londonba. Ott halt meg és a Londonhoz közeli Brompton Cemeteryben temették el, sírját ott lehet meglátogatni. Ebben a sírban egy rokona, Max Tauber nyugszik; Richard Tauber nevét emlékezésként vésték a kőre. Nyilván nemes volt a szándék, hogy a nagy énekes előtt hazájában is le lehessen róni a kegyeletet, de egyben félrevezető is…"

A Tauber-síremlék - Bad Ischl

681   Búbánat 2020-01-19 15:43:37

Lehár Bál Észak-Komáromban - video

Komárom TV., 2020. január 15.

Nyolcadik alkalommal adott helyet az észak-komáromi Tiszti Pavilon díszterme a Lehár Polgári Társulás által rendezett bálnak. A Lehár bál nemcsak a szórakozásról, finom falatokról, italokról, baráti beszélgetésekről szól. A világhírű, városunkban 150 évvel ezelőtt született operettszerző emlékének is adóznak ilyenkor e jeles társadalmi esemény résztvevői.

680   Búbánat 2020-01-19 15:11:36

MTV, 1990. október 29., 20.05 - 20.50:

"LEHÁR" - Összeállítás a szerző 120. születésnapjára (Komárom, 1870. április 30.  - Bad Ischl, 1948. október 24.)

A műsorban - felvételről - közreműködők:

Lehár Ferenc valamint Baksay Árpád, Bende Zsolt, Eggerth Márta, Feleki Kamill, Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kóréh Endre, Jeanette MacDonald, Orosz Júlia, Osváth Júlia, Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Zentay Anna. 

Műsorvezető: Hirtling István

Szerkesztő: Nemlaha György

Rendező: Koltay Beáta

679   Búbánat 2019-12-20 21:57:47

cca 1943 Lehár Ferenc, Tamási Áron, Udvardy Tibor,

feliratozott fotó, MFI, 13x18 cm

 (Darabanth Aukciós Ház)

678   Búbánat 2019-12-20 21:55:01

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor operaénekes - 1943

677   Búbánat 2019-11-06 14:52:48

LEHÁR FERENC (1870-1948) zeneszerző dedikált fotó-képeslapja

LASKAI OSVÁT ANTIKVÁRIUM

32. könyvárverés

2019. 11. 16. SZOMBAT 10:00 - 2019. 11. 16. SZOMBAT 14:00

113. sz.tétel - kikiáltási ár: 4.000 Ft

 

 „Kedves Böhm László urnak szíves emlékül Budapest 1941 X. 26. Lehár Ferenc”

aukció és a kiállítás  helyszíne:

Laskai Osvát Antikvárium | 2500 Esztergom, IV. Béla király u. 6.

676   Haandel • előzmény571 2019-08-18 16:48:21

Franz Lehár: Die Juxheirat
August 18, 2019 | 7 pm | WWUH

Gerhard ErnstMaya BoogAlexander KaimbacherSieglinde Feldhofer,Wolfgang GeroldIlia Staple

Chor des Lehar Festivals Bad IschlOrchester des Lehar Festivals Bad Ischl
Marius Burkert

675   Búbánat 2019-07-03 22:44:09

Archív ritkaság!

Mix - Lehár Ferenc: Éva - nagyoperett, 1992 - részletek (1)

Mix - Lehár Ferenc: Éva - nagyoperett, 1992 - részletek (2)

"Minden Ami Színház"

Published on Oct 11, 2009 YouTube

Kazán István Kamaraszínházat a rendező úr tiszteletére és emlékének adózva alapította 2006-ban Kriszt László a tanár úr volt főiskolai növendéke!

Részlet Kazán István utolsó nagyoperett rendezéséből, 1992

Főbb szerepekben: Szilágyi Olga, Dániel Gábor, Ferenczy Éva, Zsuzsa Mihály, Kriszt László, Kozáry Ferenc, Élő Krisztina

 

674   Búbánat • előzmény673 2019-05-15 14:17:48

Lehár Ferenc levele Lehár Antalnak, 1941. július 21. 

"Ha olyan zenét írtam is, amelyik behatolt a nép közé, mégis valami más volt a célom, nem az, hogy elszórakoztassam az embereket. A szívüket akartam megnyerni, a lelkükbe igyekeztem behatolni, s a sok száz levél, amit a világ minden részéből kapok, mind azt igazolja, hogy ez sikerült, hogy nem hiába dolgoztam, nem hiába éltem."

(Megjegyzés: Lehár Ferenc gyászjelentésének szövegében ugyanez a vallomása olvasható – 1948.)

673   Búbánat 2019-05-15 14:14:56

„Apropó LEHÁRRÓL”

Film Színház Muzsika, 1980. május 24., (21. szám)

/Dalos László/

Lehár Ferenc magyar zeneszerző száztíz évvel ezelőtt született; ebből az alkalomból az osztrák fővárosban szobrot állítottak neki.

A hír hallatán (vagy olvastán) először arra gondolok : az osztrákok még Anday Piroska magyar operaénekesnő életében Anday Piroskáról nevezték el azt az utcát, amelyben Anday Piroska lakott! Természetesen Lehár utcájuk is van. Némely más osztrák városban is van Lehár utca.

Mozart. Beethoven, Schubert: az Bécs! (Vagy ha tetszik: Wien.) De a Musikverein nagytermében újévkor az ifjabbik Strauss János keringőit, polkáit játsszák a világ talán legjobb muzsikusai, a Bécsi Filharmonikusok. És az is Bécs. Szó sincs tudathasadásról. Csak a maga módján és helyén becsültetik meg minden, ami arra méltó. A Staatsoper szomszédságában nem fintorognak Robert Stolzra. Sőt. most emlegetik, idézik és játsszák csak igazán, hiszen ő meg száz esztendeje született.

Lehár Ferenc bécsi szobra, persze, teljesen helyénvaló, hiszen a komponista első sikerei az egykori császárvárosból indultak el; ő a bécsi operett egyik mestere A víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Paganini, a Szép a világ,  A mosoly országa, A három grácia. a Giuditta rendkívül népszerűvé lett dallamainak szerzője.

Ha mondjuk Wiener Neustadtban egy közgyám előtt kiejtem Lehár nevét, szemrebbenés nélkül azt állítaná, hogy a zeneszerző osztrák. Persze a közgyám  nem tudja, hogy Lehár Ferenc ugyanabban a Komáromban született, ahol Jókai Mór.

Jártam az olaszországi Torre del Lagóban, Puccini nevezetes villájában; a zeneköltő zongoráján Lehár Ferenc meleg ajánlósorokkal ellátott, bekeretezett fényképe.
A napokban került a kezembe egy kitűnő író emlékezése; egy Puccininál, nagy társaságban töltött estéjét is fölidézi benne, a pillanatot, amikor a Manon Lescaut, a Bohémélet, a Pillangókisasszony poétája zongorához ült (az imént említett zongorához) és Lehár-keringőket játszott; amint az emlékezés írója megjegyzi: „mindvégig
kotta nélkül”.

Jellemző kis epizód.

Az olasz operakomponista és a magyar operettszerző viszonyáról szűkkeblű finnyások azt szokták megjegyezni, hogy Lehár „fölhígította” Puccini dallamait. A Torre del Lagóban zongorázó mesternek alkalmasint más volt a véleménye tizenkét évvel fiatalabb zeneszerzőtársáról. (Különben a fal felé fordítja a dedikált fotográfiát, és esetleg Ziehrer-valcereket játszik .. .)
Volt idő, amikor a szűkkeblűeknek már Puccini sem kellett; volt, amikor már-már Bartókot is kirekesztették volna. (A kirekesztőkről aztán, szerencsére mindig kiderül, hogy történelmietlenek, dialektikaellenesek és antihumanisták.)

Kodály Zoltán az ellenkezője volt: ő a befogadók közé tartozott. Mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben, 1943 februárjában, a Margitszigeten. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak  És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek.

Az esetet Nádasdy Kálmántól hallottam, aki jelen volt Kodály „védőbeszédénél”. Valami fontos ügye szólította ki a mesterhez, aki a szigeti Nagyszállóban üdült. Nádasdy éppen a Garabonciás című Lehár-daljátékot rendezte akkor az Operaházban, így került szóba a komponista.

Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte.

Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt.

— Hallottam magamban a zenét — nyilatkozta a premier előtt Lehár —, amit ezek a versek kívántak Szövegírót kerestem és költőt találtam . . . Külön örömet szerzett, hogy magyar szavakra írhatok zenét, magyarul komponálhatok. azon a nyelven, amelyet gyermekkorom óta beszélek.

Érdekessége a Garabonciásnak, hogy A merengőhöz című Vörösmarty-költeményhez is dallamot írt az egyik férfi főszereplő számára a zeneszerző. (Nádasdy Kálmán volt az ötlet spiritus rectora.) Példás magyar prozódiával szólalt meg a nagy költemény zenés változata; Hámory Imre énekelte.  A címszereplő, Józsi, a vándordiák  Udvardy Tibor volt.

— Józsi diák — folytatta nyilatkozatát Lehár Ferenc — nemcsak az a csodaképpen megjelenő mesefigura, akiben egy leánylélek ábrándjai testet öltenek, hanem egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Öt, a garabonciást, érzem és tartom a legfontosabbnak új művemben; ennek az alaknak zenei megfestését, kifejezését muzsikával, dallal, melódiával és ritmussal. Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani azt. amit belül mindig éreztem és érzek, hogy: magyar vagyok . ..

Ennyit tehát a száztíz éves Lehárról, aki Bécsben már nemcsak utca: szobor is.
 

/A kép forrása: Fidelio.hu/

672   Búbánat 2019-05-15 14:09:50

„Az élő Lehár szólal meg”

Film Színház Muzsika, 1970. április 25. (17. szám)

/P.J./

„Arany és ezüst”

"A televízió szerkesztői ismeretlen és izgalmas dokumentumokra bukkantak, miközben a készülő Lehár-esthez kerestek film- és képanyagot.

— Váratlanul olyan húszperces filmtekercs került elő, — mondja Ruitner Sándor szerkesztő — amelyen az idős Lehár_ Ferenc (feltehetően Bad Ischl-i villájában) beszél életéről, sikerekben gazdag operettszerzői pályafutásáról. Vallomását — maga kíséri zongorán. A filmtekercs csonka, nincs befejező része, azt sem tudjuk, hogy ki készítette és mikor. Mondanom sem kell, rendkívül megörültünk a felfedezésnek; ez lesz a nagyszabású emlékműsor gerince, amelyet Lehár Ferenc születésének 100. évfordulójára készítünk és előreláthatólag mindegyik intervíziós állomás sugározza majd.

Az Arany és ezüst című műsor keretjátékát Kristóf Károly, a népszerű operettszerző írta. Ő maga is őriz könyvtárában és relikvia-gyűjteményében számos Lehár emléket: interjúkat, riportokat, fényképeket a fiatal és idős Lehár Ferencről.
Hiteles, a korabeli újságokban megjelent beszélgetésekkel idézi fel Kristóf Károly a magát mindig magyarnak valló Lehár Ferenc alakját. Több mint hetven fényképet vetítenek, a többi között Lehár édesapjáról, családjáról, a későbbi nagy sikerek premierjeiről, ismert primadonnákról, színészekről, rendezőkről, azokról akik részt vettek a Lehár-operettek előadásaiban."

Az Arany és ezüst (Beszélgetések Lehár Ferenccel) című műsort 1970. május 2-án sugározta a televízió. Rendezője: Seregi László.

/A képek forrása: Fidelio.hu/

671   Búbánat • előzmény669 2019-05-11 11:10:46

Díjazták a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny kiválóságait

(Operettszinhaz.hu)

[…] Hétfő este, a Budapesti Operettszínházban rendezett ünnepi gálaműsor keretein belül a fővárosi közönségnek is bemutatkoztak a jövő csillagai. A gála házigazdáiként Peller Anna és Csonka András gondoskodtak a remek hangulatról, és színházunk vezető szólistái, Fischl Mónika és Vadász Zsolt színesítették jelenlétükkel az estét. A Budapesti Operettszínház Szimfonikus Zenekarát vezényelte és a műsort összeállította Pfeiffer Gyula főzeneigazgató, közreműködött továbbá a színház Balettkara. A komáromi döntőt és a versenyt záró ünnepi gálaműsort Bori Tamás rendezte.

A hazai és külföldi fellépők Lehár Ferenc művei mellett olyan klasszikusokkal kápráztatták el a nagyközönséget, mint például Strauss Cigánybárójából Barinkay belépője, Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabjából az Oh, Mr. Blue, Huszka Jenő Mária főhadnagyából A bugaci határon és még sorolhatnánk.

Az est különlegessége volt, hogy az első felvonás nyitányaként balettkarunk Lehár Ferenc Gold und Silber Walzerére Kocsis Tamás által koreografált csodálatos balettet adott elő, míg a második rész elején Lehár Ferenc Ungarische Fantasie című művéből hallhattunk hegedűszólót zenekari kísérettel Trejer István koncertmester közreműködésével, ami igazi kuriózumnak számított.

A gála végén következett a díjátadó ünnepség, amelynek során Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója a zsűri elnökeként mondott beszédet, röviden értékelte a versenyzőket.

Kiemelte annak fontosságát, hogy ilyen sok fiatal művész veszi komolyan az operett műfaját, a versenyt pedig lehetőségként említette, hogy megláthassák magukat mások tükrében, fel tudják mérni, hogy hol tartanak szakmailag.

Elárulta, éppen ennek okán nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, nem is tudtak teljes igazsággal dönteni, mert valaki ebben volt erősebb, valaki abban. Igyekeztek bölcsen ítélkezni, és azzal is üzenetet szerettek volna közvetíteni, hogy bizonyos díjakat nem adtak ki vagy épp megosztották a helyezéseket. Zárszóként azt kívánta a résztvevőknek, hogy a jövőben is odaadással és teljes erőbedobással műveljék tovább az operettjátszást.

A kategóriák győzteseinek kihirdetése mellett különdíjak átadására is sor került.

Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) három különdíjat is kapott, moszkvai, kolozsvári és budapesti fellépési lehetőséget Szép Gyula, Ksenia Zharko és Kiss-B. Atilla felajánlásából. A díjazottat a színpadon a moszkvai karmesterasszony köszöntötte, aki kiemelte, mennyire szereti a műfajt, és üdvözölte a hungarikumnak számító magyar operettjátszást.

Bojtos Luca-Erdős Attila érdemelte ki a Pentaton Művész- és Koncertügynökség különdíját - melyet Szentpéteri András ügyvezető adott át -, egy müncheni vendégszereplés lehetőségét.

Dr. Vadász Dániel és Nacsa Olivér producerek adták át Faragó Alexandra és Dénes Viktor részére a 2019. évi nyári Budavári Palotakoncertekre szóló fellépési lehetőséget.

Az MMA Színházművészeti Tagozatának különdíját Kiss-B. Atillától Süle Dalma és Drahos Evelin vehette át.

Sörös Zsolt komáromi vállalkozó különdíját Czikora István kapta.

 

Kategóriák nyertesei:

 Bonviván

I. Laki Péter (HUN)
I. Ninh Duc Huan Long (HUN-VIE)
II. Sergey Kanygin (RUS)

Primadonna

II.  Marina Kovchina (RUS) 
II.  Eva Bodorová (Bodor Éva) (SVK)
III.  Zuzana Spót Ballánová (Ballán Zsuzsa) (SVK)

Szubrett-buffó páros

I.  Kis-Lukács Bernadett-Rétyi Zsombor (ROM)

I. Bojtos Luca-Erdős Attila (HUN)

II. Faragó Alexandra-Dénes Viktor (HUN)

III. Balázsfi Alexandra-Czuczor Dávid (HUN)

670   Búbánat • előzmény668 2019-05-08 10:24:44

„Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny tizenegyedszer”

A Felvidek.ma honlapján található cikkből  /2019.05.06.  Klemen Terézia/ idézek még három bekezdést:

Az utánpótlás Komáromban adott randevút egymásnak, hogy összemérjék tehetségüket, s a másik művészetének tükrébe belenézve alakítsák az önmagukról alkotott képet is.

A kérdés az volt, kinek jobbak a hangi adottságai, nagyobb a stílushűsége és az együttműködési készsége a partnerrel és a zenekarral. Hogy jó döntés született-e, azt majd a további sikerek és nézők tapsa fogja eldönteni.

Keszegh Béla, Komárom polgármestere ünnepi beszédében megemlítette, hogy mivel jövőre lesz Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója, ezért a 2020-as évet Komárom Lehár-évvé nyilvánítja.

669   Búbánat • előzmény668 2019-05-07 23:30:35

XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi gálaestje a Budapesti Operettszínházban
2019. május 6-án este

Amikor felment a függöny az Operettszínház zenekarát láttuk a színpadon, és az est karmestere, Pfeiffer Gyula pálcájának beintésére felcsendült a nyitó zenekari szám: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringője - a balettkar szépen koreografált és előadott táncában (öt pár) is gyönyörködhettünk.

Az ünnepi est, a gála-műsorának két konferansziéja Peller Anna és Csonka András volt.

A Lehár-keringő után előbb a vendéglátó Operettszínház két művésze, a nagyszerű primadonna, Fischl Mónika és a kiváló bonviván, Vadász Zsolt adott elő egy-egy operettrészletet, és csak utánuk következtek a díjnyertesek énekszámai.

A közönség nem Facebook-függő része csak a második rész végén tudhatta meg az előző napi, komáromi döntőt követően ismertté vált nyertesek személyét, akiket a műsorvezetők itt a színházban  a főigazgató és a szponzorok képviselőinek jelenlétében neveztek meg;  előbb Kiss-B.Atilla köszöntötte a közönséget és szólott a Lehár Nemzetközi Énekverseny hagyományáról, jelentőségéről, célkitűzéseiről  (az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése; három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni), a lezajlott megmérettetésben részt vett művészek produkcióinak színvonaláról, az ígéretes ifjú művészek felkészültségéről, s mint a zsűri elnöke az értékelés polémáiról. 

Ezt követően a színház főigazgatója egyenként bemutatta a most fellépett művészeket, akiket nagy tapsokkal köszöntöttünk, és megtudhattuk tőle azt is, hogy ki milyen külön ajándékban és/vagy későbbi színház/koncert fellépési lehetőségekben részesült.  (Az énekversenyen pénzdíjak és értékes tárgyi jutalmak is kiosztásra kerültek a legjobbaknak.)

Ezután folytatódott az operett-gála műsora.

Nem célom ismertetni az összes elhangzott dalt, kettőst, jelenetet, de nem is emlékszem vissza pontosan mindenre, hogy ki és mit énekelt. Ezért a gála műsorából inkább felsorolásszerűen kiemelek néhány énekszámot, amelyek megragadtak bennem, ezeket nevesítem - nem az elhangzottak sorrendjében, hanem szerzők szerint:

Kacsóh Pongrác: János vitézJancsi belépője „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

Huszka Jenő: Bob herceg - Pomponius bordala „Árva ember borral él, szomjasokkal nem cserél, borba fojtom bánatom, iszom, amíg ihatom… /Hogyha megcsal egy kis nő, csak legyintek, üsse kő, jó kis kocsma, jó kis bor, megvigasztal mindenkor…”

Huszka Jenő: Mária főhadnagyPanni és Tóbiás vidám kettőse, II. felv. „A bugaci határon…”

Huszka Jenő: Lili bárónőClarisse és Frédi vidám kettőse: Gyere, csókolj meg, ha szeretsz, tubicám…”

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolyaVioletta dala „Csak egy, amire kérem,ha szeret kicsikét…”

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnőMabel és Tony vidám kettőse, III. felv. „Ha engem szeretnél…”

Kálmán Imre: CsárdáskirálynőSzilvia belépője „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén,,,”

Kálmán Imre: Marica grófnőTasziló dala „Hej, cigány…” (Laki Péter)

Kálmán Imre: A bajadér - Marietta és Szapáry vidám kettőse „Barbár tánc”

 

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Daniló szerelmi kettőse, III. felv. „Ajk az ajkon…” Marina Kovchina (RUS) és Laki Péter

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – induló (zenekar)

Lehár Ferenc: Giuditta

- Octavio belépője: „Élni, barátaim, élni jó!.../Óh, signora, óh signorina! Szól az édes kavatina…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

- Giuditta belépője: „Olyan forró ajkamról a csók…”

Lehár Ferenc: Paganini Anna Eliza dala „Szép álom, szállj a szívemre…”

Lehár Ferenc: A mosoly országaSzu-Csong dala, II. felv.  „Vágyom egy nő után…” Sergey Kanygin (RUS)

Lehár Ferenc: A cárevicsIván és Mása vidám kettőse „Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám…” Bojtos Luca és Erdős Attila

Lehár Ferenc: CigányszerelemIlona dala: „Messze a nagy erdő…”

 

Jacques Offenbach: Hoffmann meséiHoffmann dala az Előjátékból: Kleinzack-legenda Sergey Kanygin (RUS)

Johann Strauss: A denevér

- Rosalinda dala: Csárdás

- Adél Kacagódala, II. felv. „Ej, márki úr, Ön nem tanul…/Nevetséges, ha, ha, ha…”

Johann Strauss: A cigánybáróBarinkay belépője „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/ Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Laki Péter)

 

A Víg özvegy-finálét megelőzően az Operettszínház vezető primadonnája, Fischl Mónika csodálatos előadásában hallottuk a ritkán elhangzó Nico Dostal-szerzeményt:  a Magyar házasság című operettből a „Hűség és boldogságénekszámot.

Az ünneplést betetőzte Lehár világhírű operettjének fináléjából az összes fellépő énekművész által előadott nevezetes „Férfikórus-induló” - „Asszonynéppel hogy kell bánni…/Csak a nő, nő, nő, nő, nő...”  (Laki Péter, Vadász Zsolt, Erdős Attila, Rétyi Zsombor (ROM), Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) kezdte el, majd mindenki bejött a színpadra és együtt énekelték - többször megismételve - a refrént, az ünneplő közönség  tapsainak közepette.

Úgy gondolom, az énekverseny tükrében, ez a gálaest nagyon jól sikerült, és a fellépett díjnyertes fiatal tehetségek megérdemelten kapták meg/nyerték el helyezésüket. Még sok örömünk telhet a későbbiekben is bennük. Két tenor énekest közülük mindenképpen kiemelek:

Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) előtt le a kalappal! - A János vitéz kedves dalát ilyen gyönyörűen, szépen, behízelgően és kitűnő magyar dikcióval elénekelni utoljára talán csak Sárdy Jánostól hallottam!  És Lehár Giudittájából elénekelt rendkívül igényes tenorária eléneklésével feltette képletesen a koronát is a fejére…. (2018 októberében a magyarul tökéletes kiejtéssel éneklő fiatal tenor letette az állampolgári esküt, miután Áder János köztársasági elnök már szeptemberben aláírta honosítási kérelmét.) 

Laki Péter korábban még buffó (táncos-komikus) tenor volt, de mostanra beérett, kiművelt, szépen csengő, nemes énekhangja már feljogosíthatja, szinte predesztinálja a bonviván szerepkör felé - és itt a gálán is előadott énekszámaival máris bizonyította, hogy idővel akár vezető tenorja is lehet az Operettszínháznak! Nem véletlenül kapta meg Ninh Duc Hoan Longgal megosztott első helyezése mellé még a közönségdíjat is!

668   Búbánat • előzmény667 2019-05-07 20:11:33

Vasárnap este fejeződött be a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny, melyet Komárom Város Önkormányzata és a Komáromi Városi Művelődési Központ szervezett Komárom polgármesterének védnöksége alatt, a Budapesti Operettszínház együttműködésével.

Az operett műfaját népszerűsítette a három napon át tartó, már tizenegyedik alkalommal megrendezett  Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny a komponista szülővárosában, Komáromban.

A nemzetközi  zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója volt. A zsűri további tagjai: Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és Kertesi Ingrid operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.

A nemzetközi verseny három kategóriájának díjazottai a következők:

Primadonna kategória:
1. helyezettet nem hirdettek
2. megosztott hely:  Bodor Éva (SVK) és Marina Kovchina (RUS)
3. helyezett  Zuzana Spót Ballánová (SVK)

Bonviván kategória:

Megosztott első helyen végzett  Laki Péter, aki egyúttal a közönségdíjat is elnyerte, valamint Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)
2. helyezett Sergey Kanygin (RUS)
3. helyezettet nem hirdettek

Párosok  - szubrett-buffó - kategória:
1. helyezett  Bojtos Luca – Erdős Attila (HUN)
1. helyezett Kis-Lukács Bernadett – Rétyi Zsombor (ROM)
2. helyezett  Faragó Alexandra – Dénes Viktor (HUN)
3. helyezett Balázsfi Alexandra – Czuczor Dávid (HUN

A május 3-tól 5-ig tartó énekverseny döntősei május 6-án, tegnap este a Budapesti Operettszínház színpadán kaptak lehetőséget, hogy a magyarországi közönség előtt is bizonyítsanak...

Forrás: felvidek.ma

667   Búbánat • előzmény665 2019-05-06 13:35:05

Az Operettszínház honlapjáról

Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny

Lezajlottak a XI. Lehár Ferenc Operett Énekverseny nemzetközi elődöntői, így a középdöntőben 3 orosz és 5 magyar ifjú bonviván, 7 magyar, 4 szlovák, 2 orosz, 1 horvát, 1 amerikai, 1 svájci és 1 román primadonna, valamint 6 magyar és 1 erdélyi táncos-komikus - szubrett páros mérkőzik meg a döntőbe jutásért 2019. május 3-án és 4-én a szlovákiai Komáromban, amely a zeneszerző szülővárosa. A verseny győzteseit a budapesti nagyközönség is megismerheti, hiszen a május 5-i komáromi döntőt követően május 6-án este nagyszabású, ünnepi gálaműsorban lépnek majd fel színházunk sztárjai mellett. Nagy szeretettel várjuk nézőinket! Drukkoljanak Önök is az ifjú tehetségeknek!

 

Magyarországi továbbjutók:

Bonviván:

Csák István, Ninh Duc Hoan Long, Laki Péter, Czikora István, Farkas Tamás

Primadonna:

Kuczmog Klaudia, Mészáros Edina, Újhelyi Andrea, Drahos Evelin, Halasi Bianka, Bede Blanka, Süle Dalma

Párosok:

Pacskó Dóra - Balázs Dávid, Szűcs Enikő Flóra - Tarlós Ferenc, Pánczél Klaudia - Kádár Szabolcs János, Balázsfi Alexandra - Czuczor Dávid, Bojtos Luca - Erdős Attila, Faragó Alexandra - Dénes Viktor

 

 A május 6-ai ünnepi gálaműsorban fellép többek között  Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt és Kerényi Miklós Máté. Közreműködik az Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel Pfeiffer Gyula, rendező: Bori Tamás

666   IVA 2019-05-01 07:42:31

Májusban nyílnak a róoózsák”… és sok-sok más virág.
https://www.youtube.com/watch?v=jgBgWI3MhqM

665   Búbánat • előzmény656 2019-04-12 15:33:31

Budapesti Operettszínház,  2019.05.06-án, 19 órakor


XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi Gálaestje

Az esten fellépnek a verseny győztesei, díjazottjai, valamint a Budapesti Operettszínház vezető szólistái : Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté.


A verseny célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése. Három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni. A megmérettetésre a komponista szülővárosában, a szlovákiai Komáromban kerül sor 2019. május 3. és 5. között.

A döntőt követően ünnepi gálaestet láthat a közönség a verseny díjazottjai és a színház sztárjai közreműködésével a Budapesti Operettszínházban május 6-án.

Az est házigazdái Peller Anna és Csonka András.

664   Búbánat 2019-04-06 22:47:43

2019-ben a fertőmeggyesi/Mörbisch Operettszínpadon Lehár Ferenc „A mosoly országa“ című darabját viszik színpadra - első ízben kevesebb költségekkel számolhatnak a rendezők, ugyanis ez évtől már nem kell szerzői jogdíjat fizetni a Lehár-művek után.

2018. október 24-én volt 70 éve, hogy elhunyt a zeneszerző. A törvény szerint zenei szerzemények a szerző halálát követően 70 évig védettek. A szerzői jogdíjat az örökösök és a kiadó kapják. Lehár Ferenc esetében ez az összeg évente milliós nagyságrendben mozgott. Egy színház a jegyeladásból származó bruttóbevétel 12-14 százalékát fizeti ki a jogdíjakra.

Így például 2005-ben, Lehár egyik legismertebb operettjét, A víg özvegyet tűzte műsorra a fertőmeggyesi színpad, a jogokért több, mint 200.000 eurót fizettek.

A víg özvegyet és A mosoly országát is eddig összesen háromszor vitték színre a Fertő tavi víziszínpadon. A mosoly országa című operettet legutóbb 2001-ben láthatta itt a közönség. Mindenesetre Johann Strauss mellett Lehár Ferenc a világszerte legtöbbet játszott operett-zeneszerző. Az idei produkcióval immár 10. alkalommal játszanak Lehár darabot Fertőmeggyesen.

/volksgruppen.orf.at/

 

Das Land des Lächelns - Seefestspiele Mörbisch

REISEN SIE MIT UNS INS FERNE CHINA

Und sogar ohne Reisepass! Denn in der Sommersaison 2019 verwandeln wir Mörbisch ins "Land des Lächelns". 

"Reisen Sie mit uns ins ferne China!", lautet die Parole des Mörbisch-Direktors Peter Edelmann in seiner zweiten Saison am Neusiedler See. Mit "Das Land des Lächelns" von Franz Lehár folgt Edelmann seinem Vorhaben, die "erste Garde" der Operette auf die weltweit größte Operettenbühne der Welt zu bringen. Die Dichte an unvergesslichen Melodien wie "Dein ist mein ganzes Herz" oder "Immer nur lächeln" und die imposante Seebühne inmitten der atemberaubenden Naturkulisse des Neusiedler Sees versprechen einen Abend, der lange in Erinnerung bleibt. Erleben Sie die berührende Liebesgeschichte zwischen dem Wiener Mädel Lisa und dem chinesischen Prinzen Sou-Chong, die vom Einfluss unterschiedlicher Kulturen und gesellschaftlicher Verpflichtungen geprägt wird. "Das Land des Lächelns ist die vielleicht emotionalste aller Operetten, die keinen Besucher ungerührt lässt", ist sich Peter Edelmann gewiss, "ein Abend voll Romantik und großer Gefühle ist garantiert." Seien Sie dabei, wenn Das Land des Lächelns auf das Land der Sonne trifft!

A MOSOLY ORSZÁGA – 2019. JÚLIUS 11 – AUGUSZTUS 24. MÖRBISCH

Előadások:
2019. július 11, 20:30
2019. július 12, 20:30
2019. július 13, 20:30
2019. július 18, 20:30
2019. július 19, 20:30
2019. július 20, 20:30
2019. július 25, 20:30
2019. július 26, 20:30
2019. július 27, 20:30
2019. augusztus 1, 20:00
2019. augusztus 2, 20:00
2019. augusztus 3, 20:00
2019. augusztus 8, 20:00
2019. augusztus 9, 20:00
2019. augusztus 10, 20:00
2019. augusztus 14, 20:00
2019. augusztus 15, 20:00
2019. augusztus 16, 20:00
2019. augusztus 17, 20:00
2019. augusztus 23, 20:00
2019. augusztus 24, 20:00

Jegyvásárlás

Seefestspiele Mörbisch
Kultur Kongress Zentrum
Franz Schubert-Platz 6
A – 7000 Eisenstadt
Tel.: + 43 (0) 2682 / 66210
Fax: + 43 (0) 2682 / 66210 – 14

Nyitvatartás:
H – Cs: 8.00 – 16.00
P: 8.00 – 13.00

 

Seefestspiele Mörbisch
Seebühne Mörbisch / Seegelände
A – 7072 Mörbisch am See
Tel.: + 43 (0) 2682 / 66210
Fax: + 43 (0) 2682 / 66210 – 14

663   Búbánat 2019-02-19 12:03:27

Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz [A három grácia] (kotta) 

60.000 Ft

  • Kotta
  • Megjelenés: 1923
  • Kiadó: Karczag Vilmos, Bécs
  • Oldalszám: 63
  • Aláírt kártyával
  • Lehár, Franz (Ferenc): Libellentanz  [A három grácia] (kotta)
    Operette in drei akten von Carlo Lombardo und Dr. A(lfred) M(aria) Willner. Musik von – -.
    Leipzig – Wien – New-York, (1923.) W. Karczag. – Ny.: Musikaliendruckerei „Nora”, Wien. 63 p. Első kiadás!
    Kiadói litografált rajzos papírborítóban, amely Lilian Marischka-Karczag (1901-1981.) munkája. A kiadó Karcag Vilmos a bécsi Teather and der Wien igazgatója, aki Lehár jó barátja és akihez szoros munkakapcsolat fűzte. Az illusztris kottaborítót leányának köszönhetjük. A kottafüzet számára az eredeti borítóillusztráció felhasználásával készült mappa készült, amely a megkímélt és becses kotta gondos tárolására hivatott.
  • Hozzátartozik:
  • Lehár Ferenc (1870-1948.) világhírű magyar zeneszerző, operettkomponista, karmester autográf tintával írt aláírása kártyán. (12,5×10 cm.)

 

662   Búbánat • előzmény661 2019-02-06 13:31:34

Lehár Ferenc: A mosoly országa - Művészetek Palotája - 2019. február 2.

661   Búbánat • előzmény659 2019-02-06 12:20:31

Müpa és a Sanghai Opera House együttműködésében létrejött A mosoly országa-produkció tavaly őszi kínai (sanghaji) bemutatóját övező külhoni elismerő kritikák tükrében nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem az itthoni, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben színpadra került  Lehár-dalmű február 2-ai előadása elé. (A február elsejei első bemutatón nem voltam jelen). 

Az elmúlt évtizedekben volt alkalmam többször látni színházakban és szabadtéri színpadokon is A mosoly országát, nem beszélve a kép- és hangfelvételekről - de rádió-, televízió-, DVD- és CD-felvételeken, valamint az interneten youtube-ról is elérem különféle változatokban Lehár remekművét.

Nem először hangoztatom én is,  és most, hogy megismerhettem ezt a német nyelvű, kínai-magyar koprodukcióban színre vitt Lehár-nagyoperettet is, újra az csengett le bennem, nem véletlenül terjedt el még a zeneszerző életében a következő bonmot: "zenés színpadnak három fő műfaja van: az opera, az operett és Lehár!” A komponista egyik bécsi méltatójától eredeztethető megállapítás nem csupán szellemes, de helytálló is. A mosoly országára kétségtelenül vonatkoztatható: a szerző azon darabjai közé tartozik, ami se nem operett, se nem opera: valahol a két zenei műfaj mezsgyéjén tündöklő alkotás a zenés színházak palettáján.  

Lehár utolsó alkotói korszakának (a múlt század húszas éveinek második felétől) termései, az úgynevezett „Tauber-operettek” – a kor neves tenoristája, Richard Tauber operaénekes vitte sikerre ezeket a műveket -, amelyek már nem  vagy nem egészen happyenddel végződnek, és a zenei nyelvezetük sem már annyira „operettes”, hanem kifejezetten a „zenedrámára” fókuszálnak (ilyen például a Paganini, A cárevics, a Friderika, a Frasquita is).  Nem véletlen az sem, hogy Lehár Ferenc több művét az operaházak is bemutatták-bemutatják! (A víg özvegy, A hercegkisasszony, Cigányszerelem, Giuditta és persze A mosoly országa). Ezek az operaházban is sikert elért darabok - számomra megélt színházi, zenei varázsukkal  - csak megerősítik véleményemet: egy-egy  klasszikussá nemesedett Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni - hiszen Lehár partitúráihoz alkalmazkodva általuk már-már operai színvonalhoz közeledik a muzsika.  

Ezt a meglátásomat igazolta vissza a szombat esti operett-előadás ének-zenei megvalósítása.  A mosoly országának szélesen ívelt melódiái, nagyszabású fináléi, csiszolt énektechnikát kívánó szólamai operaszínpad vagy hangversenyterem (most a Müpáé) után kiált, még akkor is, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont itt hiányosabb, mint amikor operettszínpadon frissítenek fel ilyen, a mozgalmasságával is magas követelményeket támasztó Lehár-operettet, amilyen ez a darab is. 

A Művészetek Palotájában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy A mosoly országát operai keretek között élvezhessük – Sanghaj után Budapesten is.

A Magyar Állami Operaház zenekara a legjobb képességeit nyújtotta, csillogtatta meg, s a bensőséges, kedélyes- érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany- és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs („Arany és ezüst” keringő) és Peking (balettzene: mandarinok táncai; a „Sárga kabát”- szertartásjelenet) – udvari légkörébe helyezett karakterekbe.   Azt, hogy ezt a zenét lehet jól, vonzóan és behízelgően játszani, a zenekar a kitűnő kínai karmester, Xu Zhong (a Veronai Ünnepi Játékok első karmestere, a cataniai Bellini Operaház zeneigazgatója, a haifai szimfonikus zenekar vezető dirigense) zenei irányítása alatt igazolta; semmi engedményt nem szükséges tenni a banális „operettsziruposság” csábításának - melyre a drámai fináléban, bizony, alkalom kínálkozna. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. 

A rendező, Káel Csaba jó elgondolással (mivel a második és a harmadik felvonás cselekménye Kínában játszódik) a Szu-Csong herceg és Mi, a húga, valamint Csang, nagybácsi szerepeire kínai származású operaénekeseket választott és hívott meg a produkcióba, céljának tekintette ezzel is egymáshoz közelíteni és ápolni az európai és a távol-keleti civilizáció és kultúrájuk szép hagyományait - ezúttal egy Lehár-operett színpadra állításával - , a színház- és zeneművészetük közös értékeinek ilyen keretek között is kifejezést adni.    

Vincent Schirrmacher tenorista Kínában született, a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard  Schoolban folytatta felsőfokú tanulmányait, Verdi-, Puccini-, Wagner, Dvořak és R. Strauss operáinak főszerepeiben lép fel, a bécsi Volksoper társulatának is a tagja. Az ő Szu-Csongja megjelenésben, játékban és különösen énekhangban hatásosan közelíti meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte.  Erőteljes, csengő, fényes énekhangján - a szükséges hangmagasság-tartományokban is – igazán szépen szólaltak meg az ismert tenoráriák: „Vágyom egy nő után”, „Egy barackfa ágán”, „Mosolygó nézés és jól nevelt arc”. Átlényegült színészi megformálásával pluszt is nyújtott szerepében, így érzelmileg talán vele tudtam a legjobban azonosulni a fellépő művészek közül.

A neves örmény származású drámai szoprán énekesnő, a főleg Európa operaszínpadain fellépő Karine Babajanyan énekelte és játszotta Lisa Lichtenfels grófkisasszonyt, aki hitveseként követi Szu-Csongot a pekingi császári rezidenciába.  Belépője a darabban kóruskísérettel kezdődik: „Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás…/Bók csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…”  - amint és ahogyan megjelenik a színpadon az udvaroncok karéjától kísérve, miközben erre a dalra fakad, már belecsöppenünk abba a varázsba, amit Lehár és szövegírói megálmodtak…  Babajanyan egy interjúban elmondta: Lisa szerepét elénekelnie, megformálnia nem volt könnyű: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányozta Lisa szólamát, az volt a benyomása, „hogy Tosca húga köszön vissza a kottából”… Mint kitűnt előadásából, Babajanyan bőven rendelkezik a kellő „primadonnai” adottságok (dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag) mellett a drámai/lírai szólamokhoz szükséges megfelelő énektechnikával, de nem okoz számára problémát az sem, amikor az éneklés és a kevéske próza mellett keringőt táncolnia kell… Lelkes tapsunkat a másik, Szu-Csong és Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróffal énekelt érzelmes, édes-bús kettőseivel is kiváltotta. Igen magas hőfokon énekelte el a drámai hatású „Honvágy”-dalt; akkor hangzik fel, amikor az idegen ország idegen szokásai között egyre zavartabb Liza rádöbben, hogy férjének az európaitól távoli kultúrában, idegen, helyi elvárásokhoz, elvekhez kell tartania magát, fel kell áldoznia szerelmét, európai hitvesét: megválasztott miniszterelnöki pozíciójából fakadó kötelessége négy másik nővel házasságra lépnie, így elkerülhetetlen és bekövetkezik a számukra fájó búcsú, az elválás megható, szomorú pillanata…
 

Hatfaludy gróf szerepében a jó kiállású osztrák bariton, Franz Gürtelschmiedet láttuk-hallottuk, akinek nincs sok énekelnivalója: egy kettős az első felvonásban Lizával („Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is…/Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...”),  egy - egy kettős a második („Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis terád vár…”) és a harmadik felvonásban („Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…”) melyeket Mi-vel, Szu-Csong húgával ad elő.  Gürtelschmied világos, lírai baritonjával és természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálja meg Gustávot, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatná magát.

Yitian Luan kínai szoprán,  aki énekelte Liut a Turandotban a Bregenzi Fesztiválon, de a repertoárján Gilda, Boleyn Anna és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe is ott van,  sőt a klasszikus operettben is fellépett (Rosalinda volt A denevérben), most a kis kínai herceglány, Mi szerepében mutatkozott be nálunk: nem sistergett, nem lobogott, ahogyan az „operettben szokták” a  szubrettek tenni, inkább kedvesen, pajkosan, vagy éppen szolidan, édesbúsan – ahogyan a szerep megkívánja énekelt, táncolt,  játszott; a dramaturgia igényelte húzások miatt a kevéske próza számára sem okozott megoldhatatlan feladatot. A Gustávval énekelt duetteket megelőzően előadott belépő jelenetében („Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés…”) Yitian Luan tényleg autentikus kis kínai herceglánykát formált meg!  Semmit nem kellett újítania a követett hagyományokon: Mi figurája általa élettel telített, a rövidke európai-kapcsolatból, a feltörő szerelemi érzésből neki is csak az arról és a férfiról való lemondás jut osztályrészül.

Csang nagybácsit Xiao Rui, fiatal kínai bariton jelenítette meg a színpadon. Ő is Európában működik, pályafutása Belgiumban indult, szerepeit a brüsszeli Théatre Royal de la Monnaie és a Liege-i Opera Royal de Wallonie produkcióiban kapta. Azóta Németországban is gyakran fellép, pld. Sarastro szerepét énekelte Weimarban, Mozart Requiemjének basszus szólamát pedig Freiburgban énekelte. Most Lehárt énekelt: igazán imponáló, sötét basszbaritonja jól érvényesült az előadás második részében, a pekingi császári palotában fegyelmező, magas tisztséget viselő rideg nagybácsi szerepében, aki Szu-Csongot és Lizát is („a Lótuszvirágot”) szóvirág-köntösben, de folyamatosan emlékezteti milyen – kapcsolatukra hátrányos - kötelességüknek és kötelezettségeiknek kell eleget tenniük.

A Főeunuchként Franz Tscherme mosolyogtatta meg a publikumot elcsépelt sablonminták karakterizálása mentén… (Az osztrák színművész filmrendezőként is tevékenykedik, és megjegyzem, néhány éve az Operaházban őt láthattuk az Ariadné Naxos szigetén bemutatóján kabinetalakítást nyújtott  Udvarmester szerepében.)

A további kisebb szerepek alakítói közül említem a még mindig jó svádájú, megnyerő, szimpatikus Ernyei Bélát, aki énekes-színészként évtizedek óta német nyelvterületeken játszik különböző zenés darabokban. Most a békebeli Monarchiában, Ferdinand Lichtenfels gróf - Liza atyjának - szerepében láthattuk viszont – csak prózában. 

Nem igazán értem, miért kellett betenni a játékba két női karakter-figurát, akiknek semmi más szerepük nincs a darabban, mint anya és lánya  szerepét eljátszani: folyton csak civakodnak, sivalkodnak és ide-oda futkároznak  a bécsi és a pekingi palotákban. Az X-aktás szinkronszínész, Náray Erika (Scully)  alakítja Hardegg bárónőt és az Operettszínházból érkező Kardffy Aisha játssza Valit – őt, egy operetténekest, minek kellett erre a picinyke szerepre hívni, amikor semmi énekelnivalója nincs a darabban!.. - vagy csak erősítse a bécsi palotában belépő-kilépő-átvonuló  arisztokrata-sereg létszámát (Énekkarban)?

Még egy kérdőjel: az első felvonásban arról énekel a szerelmes-pár, Liza és Szu-Csong, hogy: „Igyék velem egy csésze illatos teát” (teakettős) – behozzák nekik a teát, csészéjükbe öntik a gőzölgő italt, de nem ülnek le rögtön az asztalka mellé, hanem kezükben a csészével állva(!), majd sétálva éneklik a duettet végig, aztán a dal végére érve visszateszik a csészéjüket a tálcára.  Ennyi. Én még nem láttam ilyet a színpadon, hogy kezükben tartott teli csészével sétálgassanak – le nem ülnének a világért sem!   Pedig ott volt közelükben a kis asztalka a székekkel, hogy ülve igyák meg teájukat – ahogyan általában mifelénk szokás… De ők csak énekelnek, és közben csészével a kezükben betáncolják a színpadot. Ki érti ezt

A rendezés nem különösebben attraktív, hangsúlyozottan az operai igényű zenék és az énekszámok a dominánsak.

A díszletek és a vetített háttér együttesen megteremtik az adott miliő hangulatát, így a látvány nem hat szegényesnek bár a színpad a játék alatt olykor kissé üresnek hat. A jelmezek, a kosztümök mindenesetre mutatósak, kiváltképpen a pekingi palotabelső és udvarának ábrázolt környezete pompázik az egzotikum kellékeiben, és tetszetős, odaillő ruhaviseletekben láthatjuk a  „Sárga kabát”- avatás és szertartás-jelenetben közreműködő művészeket, a statisztériát, meg a Pécsi Balett táncosait is – utóbbiak remek koreográfiában adják elő a fentebb jelzett, nagyszabású, mozgalmas táncjeleneteiket (koreográfus: Vincze Balázs)

A mosoly országa koprodukciós bemutatójának vitathatatlan érdeme, hogy Lehár gazdag zenei invenciójú operettje operai nívójú előadásban valósult meg,  a remek énekművészek tolmácsolását látva és élvezve rácsodálkozhattunk,  hogy így is, ilyen színvonalon is lehet színpadra állítani ezt a remekművet – ráadásul minden álaktualizálás, és „modernkedés” nélkül, megtartva az eredeti hangszerelést, hangzásvilágot, szöveget, cselekményt – csak a prózai részek voltak meghúzva - , mindenekelőtt a gyönyörű zenére koncentráltan! 

A beszámolóm végére érve ismét leírom: Xu Zhong karmester zenekarával és a szereplő énekművészekkel a partitúra minden szépségét elénk tárták, melynek értéke felragyogott ezen az estén. 

Úgy vélem, Lehár Ferenc hagyatéka a megfogalmazott zenei elvárásoknak is a figyelembevételével igen szép, megkapó élményben jutott el most hozzánk, mindazok örömére, akik jelen lehettünk a két előadás egyikén a Müpában.  

A  Káel Csaba rendezte produkciót több kamerával felvették, remélem, hamarosan látni fogjuk az M5 csatornán.   

660   Búbánat 2019-02-04 12:53:31

2019-től jogdíj mentesek a Lehár-művek

2019-ben a fertőmeggyesi/Mörbisch Operettszínpadon Lehár Ferenc „A mosoly országa“ című darabját viszik színpadra - első ízben kevesebb költségekkel számolhatnak a rendezők, ugyanis már nem kell szerzői jogdíjat fizetni a Lehár-művek után.

2018. október 24-én volt 70 éve, hogy elhunyt a zeneszerző. A törvény szerint zenei szerzemények a szerző halálát követően 70 évig védettek. A szerzői jogdíjat az örökösök és a kiadó kapják. Lehár Ferenc esetében ez az összeg évente milliós nagyságrendben mozgott. Egy színház a jegyeladásból származó bruttóbevétel 12-14 százalékát fizeti ki a jogdíjakra.

Így például 2005-ben, Lehár egyik legismertebb operettjét, A víg özvegyet tűzte műsorra a fertőmeggyesi színpad, a jogokért több mint 200.000 eurót fizettek.

A víg özvegyet és A mosoly országát is eddig összesen háromszor vitték színre a Fertő tavi víziszínpadon.

A mosoly országa című operettet legutóbb 2001-ben láthatta itt a közönség. Mindenesetre Johann Strauss mellett Lehár Ferenc a világszerte legtöbbet játszott operett-zeneszerző. A jövő évi produkcióval immár 10. alkalommal játszanak Lehár darabot Fertőmeggyesen.

Forrás: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/2943225/

659   Búbánat • előzmény658 2019-02-02 17:13:20

Ma este a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében: Lehár: A mosoly országa -video trailer

658   Búbánat • előzmény657 2019-02-01 11:56:41

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából

HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.

 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.

- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.

- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.

- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?

- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.

- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?

- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.

- Sok operát rendezett már. És operettet?

- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.

- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?

- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.

Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.

- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.

- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?

- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…

- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?

- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.

- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?

- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.

- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?

- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.

- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?

- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.

- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?

- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!

/Tóth Anna/

657   Búbánat 2019-02-01 11:26:16

Művészetek Palotája

Ma és holnap esti bemutató előadás

Lehár Ferenc: A mosoly országa

2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ

"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.

A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 

A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."

Nagyoperett három felvonásban, két részben.

Német nyelvű előadás, magyar felirattal.

A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.

Rendező: Müpa

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied

Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan

Csang bácsi - Xiao Rui

Főeunuch - Franz Tscherne

Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla

Hardegg bárónő - Náray Erika

Vali, a lánya - Aisha Kardffy

Fu Li - Nótás György

Közreműködők:

  • Pécsi Balett
  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara

Alkotók:

  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner
  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt
  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György
  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)
  • német dramaturg - Martin Harbauer
  • díszlettervező - Szendrényi Éva
  • jelmeztervező - Pan Jianhua
  • koreográfus - Vincze Balázs
  • játékmester - Gábor Sylvie
  • rendező - Káel Csaba
656   Búbánat • előzmény655 2019-01-22 17:11:02

Az alábbi linkre kattintva elérhető kis videofilmen Kiss-B. Atillával készült interjú is meghallgatható.

Ki lesz a következő operettcsillag, amikor daltól lesz hangos Észak-Komárom?

KEMMA – Komárom - Esztergom Megyei Hírportál, 2019. 01. 20. 11:30

Január 16-án a Tiszti pavilon épületében hirdették meg a szervezők a tizenegyedik Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt, primadonnaszóló, bonviván- szóló és szubrett–buffó-páros kategóriákban. A rangos eseményre március 20-ig lehet jelentkezni.

"A megjelenteket Varga Anna, az észak-komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója köszöntötte, köztük Kiss-B. Atillát, a Budapesti Operettszínház február elsejétől regnáló főigazgatóját, aki egyben az énekverseny zsűrijének elnöke, Pfeiffer Gyulát, a Fővárosi Operettszínház zenei főigazgatóját, valamint Keszegh Bélát, Észak-Komárom és dr. Molnár Attilát, Dél-Komárom polgármesterét."

"Varga Anna köszöntőjében ismertette az énekverseny eddigi történetét, majd köszönetet mondott a Budapesti Operettszínház szakmai segítségéért, hiszen már harmadik alkalommal közösen rendezik meg a versenyt."

"Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház február 1-től regnáló főigazgatója kihangsúlyozta, hogy Komárom rangos eseménynek ad otthont, amelynek megszervezéséhez szívesen járul hozzá a Budapesti Operettszínház, hiszen Lehár Ferenc öröksége mindenkit kötelez.
– Lehár örök érvényű, örök értékű kincset hagyott ránk, az általa komponált csodálatos operetteket. Azonban ezeket énekelni kell, mert ha nem énekeljük őket, akkor nem egyebek, mint grafikai ábrák és kottafejek papírlapokon. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk fel kell tárnunk és meg kell találnunk napjaink fiatal előadóit, akik a közelebbi és távolabbi jövőben életre keltik a szerző nagyszerű életművét – emelte ki Kiss-B. Atilla. Kitért arra is, hogy a versenynek köszönhetően a magyar operett ismét a figyelem középpontjába kerül a Kárpát-medencében, annak szomszédságában és az egész világon. Népszerű az esemény, hiszen legutóbb orosz, cseh, osztrák, lengyel, szlovák, román és magyar énekesek is bekapcsolódtak az énekversenybe."

"A zsűri tagjai Kiss-B. Atilla mellett Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója; Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera–operett ének szakos tanára, valamint Ksenia Zharkova, moszkvai karnagy lesznek. A verseny fődíja csaknem egymillió forint lesz."

655   Búbánat 2019-01-18 21:16:10

Meghirdették a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt

ujszo.com/origo.hu/MTI  2019.01.17..,16:01

Az operett nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése a célja a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenynek, amelynek középdöntőjét és döntőjét Lehár szülővárosában, Komáromban május 4-én és 5-én, az azt követő gálaestet a Budapesti Operettszínházban rendezik május 6-án.

Meghirdették a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt, aminek egyértelmű célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése, és az új tehetségek felfedezése. A verseny középdöntőjét és döntőjét Lehár szülővárosában, Komáromban május 4-én és 5-én, az azt követő gálaestet a Budapesti Operettszínházban rendezik május 6-án.

A selejtezők többek között Prágában, Pozsonyban, Moszkvában, Kolozsváron és Budapesten, az Operettszínházban zajlanak majd. A háromfordulós megmérettetésre az érdeklődők három kategóriában; primadonna szóló, bonviván szóló és szubrett-buffó párosként jelentkezhetnek. A fődíj 3000 euró (964 ezer forint), amely a legkiemelkedőbb teljesítményért ítélhető oda, kategóriáktól függetlenül. A meghirdetett kategóriák első és második helyezettjét 1000 és 500 euróval díjazzák.Az énekversenyre március 20-ig lehet jelentkezni,az info@operetta-competiton-lehar.sk címen. A magyarországi első forduló várhatóan április első felében lesz, a középdöntőt és a döntőt Komáromban, május 4-5-én rendezik. Itt már a versenyzőket a teljes nemzetközi zsűri hallgatja meg, amelyik dönt is a végső eredményekről. A zsűri tagja lesz Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője.

A zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, aki február 1-étől kezdi igazgatni a Budapesti Operettszínházat.

A döntőt és versenyt záró gálaműsor rendezője Bori Tamás, karmestere Pfeiffer Gyula lesz, aki február 1-től lesz a Budapesti Operettszínház zeneigazgatója.

Lehár szülővárosában a versenyt legutóbb 2016-ban rendezték meg, akkor hat ország 90 résztvevője közül ötvenen jutottak tovább. A győztesek között volt Bordás Barbara, Lévai Enikő, Fedor Oszipov és Kardffy Aisha is.

654   Búbánat • előzmény653 2018-12-25 20:15:53

Pótlólag: a Dankó Rádióban elmúlt héten sugárzott Lehár-emlékműsor előzetese volt a Mediaklikk.hu oldalon.

653   Búbánat • előzmény652 2018-12-23 15:09:27

Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésével a Dankó Rádió Túl az Óperencián adása egész héten át  Lehár Ferencre emlékezett, halálának 70. évfordulóján (1870 – 1948). Időrendben haladva, Lehár összes fontosabb színpadi művéből – azok stúdiófelvételeiből – hangzottak fel részletek ezen héten. A mai adásnapra maradt Lehár három utolsó dalműve, amelyekből ugyancsak megszólaltak szép énekszámok. 

Mindezeket megelőzően, a tegnap sugárzott A mosoly országa részletei után most ez operett nyitányának dallamait is meghallgathattuk: ezzel a zenével indult el a délelőtti műsor a rádióban.

 

Lehár Ferenc: A mosoly országa – nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel:Bródy Tamás) – Rádiófelvétel: 1971

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ

- Georg dala: „Van olyan, aki őrzi a pénzt, van olyan, van olyan, sose vettem a pénzügyeket komolyan…/ Szépa világ, a szívünkben nyíl száz virág, szép, nézni szép, egy lány ábrándos tekintetét…” (Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)  - Rádiófelvétel: 1957

Egy későbbi, a Magyar Rádió új operettfelvételének a bemutatója volt: 1974. május 1. , Kossuth Rádió, 14.29 – 15.00: részletek.Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

Erről a stúdiófelvételről ma ezek a dalok szólaltak meg:

- Elisabeth és Georg kettőse: „- Uram, a szívem lázong, de maga milyen gyáva, ne legyek árva, figyeljen!  Egy bárhoz van kedvem ma éjjel! /- Tudok egy helyet édes, remekebb ennél nincsen, ha oda eljön, tudom, hogy boldog lesz! /-  Van egy édes bár, van egy édes bár, valamennyi páholyban szerelmes pár, minekünk való, minek ott a szó, hisz a száj az ott másra használható!... Szeparéja diszkrét…Van egy édes bár, van egy édes bár, hova titkon mindenki kettesben jár.” (Andor Éva és Korondy György)

- Mercedes del Rossa dala:Csuda szép, csupa szép, ragyogó a tengerár, száll a hajó a vízen, zakatol a szívem, hova-hova napfény vár.../Rio de Janeiro, a napfény ragyogó, Rio de Janeiro, szenvedély ott lobogó, szerenád, te vagy az ő dallama, gyere hát, te átfogod a lánynak a derekát, nevet a szemed, oly forrón öleled, vadul, hogy jaj, a szívem kigyúl…” (Németh Marika, km. az MRT Énekkara)

- Georg dala: „Ugye, gondolsz rám? Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár…” (Korondy György)

 

Lehár Ferenc Paul Knepler, Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta

Az alábbi részletek a Rádió Dalszínháza stúdiófelvételéről (1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00) hangoztak el.

Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza vezényli:

Giuditta dala: „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz…/Más nem csókol ily forrón, csak én, égő szememben kigyúl a fény…” (Kalmár Magda, km. az énekkar)

Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó!… O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (Molnár András, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

Bevezető, Anita és Pierrino kettőse:  „Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz?! ….- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az,bárki bármit beszél - Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél - Aki szerelmes, csak csókot kér! - Óh, ha két szív csak egymásnak él - Te vagy nékem az egyetlen cél! - Mert mink mindig csak  egymásnak él!...”  (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)

 

Lehár Ferenc – Innocent Vincze Ernő – Rékay Miklós: A vándordiák (Garabonciás)  

„Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom, négy húron át, zengem a szív szavát…/Gyöngyvirágom...kicsi violám! Mondd, az arcod mért oly halovány? Elepeszti tán a szerelem, ami idebenn dalol szíveden?” (Sárdy János)

„Deres már a határ, őszül a vén betyár, rá se néz már sohasem a fehérnép…(Svéd Sándor, km.  a Magyar Rádió szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1958. november 2., Kossuth Rádió 20.10 - 21.50

Lehár Ferenc: Arany és ezüst - keringő (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rácz Márton)

Ezt az adást ma délután hat és hét óra kötött újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu oldalon)

652   Búbánat • előzmény651 2018-12-22 13:15:44

Az e heti Lehár-emlékműsor mai zenei kínálata volt a Dankó Rádióban: 

Lehár Ferenc: Tatjana  - az opera nyitánya   (koncertfelvételről)

Lehár FerencLudwig Herzer, Fritz Löhner-BedaSzenes Andor: Friderika   A Rádió Dalszínházának bemutatója (keresztmetszet): 1972. április 3., Kossuth Rádió 19.20 -20.10 óra
A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működik közre, Sebestyén András vezényel.

- Jelenet és dal: „-Várunk Friderika rád…(Andor Éva és a Magyar Rádió Énekkarának női kara)

- Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc: „Járd velem, babám, a hopszasszát!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

- Goethe dala: „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József)

 

A műsorban Káel Csabávala Müpa vezérigazgatójával készített interjút a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya,  annak kapcsán, hogy a Müpa és a sanghaji operaház koprodukciójában, Kínában, november 28-án bemutatták A mosoly országa című Lehár-operettet,  amely produkciót itthon is láthatjuk majd a Müpában, 2019. február 1-jén és 2-án.

 

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Bródy Tamás

  • Szu-Csong dala, II. felv. (Simándy József) „Vágyom egy nő után, egy nő után, kerget a vágy…” 
  • Kórus és Liza belépője, I. felv. (Házy Erzsébet, énekkar):  ”- Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!” / - Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás! Bók csinosítja a nőt,a siker teszi őt hevesen lobogóvá,  s felgyúl a láng!.../Flörtök, mért gyötörtök, nektek szívemet adni kár! Más kell, lángolás kell, édes öröm kell végre már!.../Szív, szív mindig remél, eljő a mély, vad szenvedély! Arra ébredünk, hogy halkan hív egy csendes szó, egy másik szív!….” 
  • Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse – „Szívkettős” - , II. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József): „Lótuszvirág! Érted élek csupán… /Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd!...”
  • Mi és Hatfaludy Feri (Guszti) kettőse, III. felv. „Zig-zig-zig-duett”  (Kalmár Magda, Bende Zsoltprózában (dialógus) és énekben:  „Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…/Miért is nem lehet, hogy kalapomhoz tűzzelek?! Miért is nem lehet, hogy pántlikába fűzzelek?!...”  
  • A III. felvonás fináléja (Kalmár Magda, Simándy József): „- Drága húgocskám… mosoly országa más világ…/- Hogy tudod ilyen könnyen elveszíteni!? /-  Mosolygó nézés és jólnevelt arc, mögötte könnyezik a szívem, de hogy itt bent mi fáj, azt ne tudja más!"

Lehár Ferenc: Adria - keringő   (Berlini Rádió Szimfonikus Zenekar, vezényel:  Vladimir Mikhailovich Jurowski)

Ezt a délelőtt elhangzott operettműsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió 18 órakor kezdődő adásában :"Túl az Óperencián"

651   Búbánat • előzmény650 2018-12-21 12:16:57

A Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásában egész héten át Lehár-zenéket hallunk - a zeneszerző halálának hetvenedik évfordulója alkalmából. Az emlékműsor szerkesztője és műsorvezetője: Nagy Ibolya.

A mai műsor tartalma volt:

Lehár Ferenc – Carlo Lombardo – Harsányi Zsolt: Három grácia 

- Hélène dala (Németh Marika):

Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” 

- Helen és Charles kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor, km.  az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András ) - 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” 

„…Angyalkám, kicsikém hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol…” 

- Toutou és Bouquet duettje "Apacs-kettős"  (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házából (1981. augusztus 10., Kossuth Rádió 20.14 – 22.00)

Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… /Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” 

Lehár Ferenc: Clo-clo  - Nyitány  (Km. a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, a karmester: Vladimir Mikhailovich Jurowski)

Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. március 14., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Sebestyén András

- Paganini dala (Gulyás Dénes)

„Volt nem egy, de száz babám, nem vártam én, míg csókot ád a lány! Szád ha ég, fürge légy! Rózsaszál! Azért vagy, hogy letépd! Mint lepke száll, csapong a férfivágy, mézet kínál ezernyi szép virág, férfiszív, egy se hív, drága lány, azért csapongok így! /Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…

-  Anna-Elisa dala (Kalmár Magda)

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli vidám kettőse (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Lehár Ferenc – Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics 

- A cárevics dala „Volga-dal” (Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – A Rádió új stúdiófelvételéről (1969)

 „Egyedül! Újra egyedül! Magam mint mindig! Az ifjúságom elrepült! A szív magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány, aranykalitka ez csupán!  A Volga vizénél őrszem áll. Mint fészkét őrző sas madár. A pusztaságon éj és csend! Nincs holdsugár, se csillag fenn.  Mozdulatlan néma táj. Kozáklegény szíve fáj. Mert a szív megérti ez mit jelent. Ha az ember elhagyott, így zokog, így eseng: 
Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul! Kérek egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul! Küldj le egyet az én páromul."

-Szonja dala, I. felv. (Házy Erzsébet, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)  - Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió)

„Majd jön egy férfi, és rám tekint vágyón, majd jön egy férfi, hogy ő legyen párom, remeg a szíved…/Nehéz a szívem, borongó érzés kísér… öröm vagy bánat, mit ér a sorsom….Csókot kíván a száj…”

-Mása és Iván vidám kettőse (Zentay Anna, Kishegyi Árpád, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – A Rádió új stúdiófelvételéről (1969)

„Nézd a szemem, ékszered, szívemet, tüzesen ver... téged imád, életen át ez a szív, ne bomolj hát! /Jaj de jó a…” 

Megemlíítem még, hogy  szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Sólyom-Nagy Sándor operaénekes születésnapja alkalmából bejátszott egy részletet Puccini Köpeny című operájának stúdiófelvételéről, a művész énekét a Magyar Állami Operaház zenekara kíséri, a karmester: Kórodi András.

 

Ezt a délelőtt elhangzott műsort ma 18 órától ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségén is (www.dankoradio.hu). 

650   Búbánat • előzmény649 2018-12-20 17:28:10

A délelőtti operettműsor ismétlése hamarosan kezdődik a Dankó Rádióban (18.00 – 19.00)  „Túl az Óperencián)

Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr

„Bemutatjuk új felvételeinket”, 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05-15.15

Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

- Keringő (MRT Szimfonikus Zenekara)

- Blanka és Julian kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor):

„ Zeng a tündér, szép mazúr, ellenállhatatlanul. Csak te leszel a párom, így való lesz az álmom…/ Ezt a régi táncot egy leánnyal táncoljuk már…”

- Közzene és dal (Udvardy Tibor)

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús, mert sehol nem talál…/Jöjj, veled álmodom én….szenvedély, mi bennem él…. férfiszív, mely csupa forró vágy, kedves, jöjj, várjál rám!”

- Gretl és Muki vidám kettőse (Koltay Valéria és Rátonyi Róbert) :
„- Férjül veszlek, kicsi violám, beköti a fejedet a lány. Neki senki nem kell, csakis ez az ember, te leszel a párocskám! /- Miért pont én rám esik ez a kegy, minek vagyok magam ez az egy? Nem is puszta frázis, akad olyan fázis, ki szívesen férjül megy. /- Bánom én, hogy mennyi van: száz vagy százezer, te kedves kicsi uram, te uram leszel, tralla-lalla-lallala, te kedves kicsi uram, te uram leszel! 
Refrén: - Hölgyem, én édes hölgyem – Mondj le a nászról szépen bölcsen – A józan szívem, nem fog a hymem – A férfi nem kell neki semmi rózsaláng – Szívem, oly nagyon vártam rád, nékem kell a házasság! – Bármi tervet forral, szépem, én velem könnyen el nem bánsz!...”

Lehár Ferenc – Dalos László: Tavasz

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. április 23. Húsvét hétfő, Kossuth adó, 17.58 – 18.40 (Egyben magyarországi bemutató!)

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András

Lorenc és Ewald kettőse (Korondy György és Bende Zsolt):

„ Kicsi könnyű cípő, ha elindul a nő, ugyanúgy szaporán, vele tart a topán, ó, a drága cipő, sohase hűtelen ő…”

Hédi és Antoinette kettőse (Andor Éva és Németh Marika):

 „ Folyton a próbák, új ruhapróbák szüntelen….. Egy perzsabunda mindig izgató, több mint a flört, mely gyorsan illanó, a bunda boldogít, és hozzánk tartozik, a flörtnél tartósabb, nem nyári cikk, - szerelmi téren nincs konfekció, nem gyári áru, testre szabva jó, olcsón nem kapható, így el nem adható…”

Lorenz dala (Korondy György): 

„Oly mindegy már, olyan mindegy ma már, és én már azt hittem… Én bennem úgy él, hogy szőke a drága, a két szeme kék és karcsú a lába… Én bennem ez a lány maga a szépség…. Randevún várták a tündért, a drágát, egy dús lombú erdő ölén….”

Antoinette és Ewald kettőse (Németh Marika, Bende Zsolt):

 "Minden este nyolckor már, mikor a sok bolt bezár.. /Én úgy szeretem a színes szerelmet, mely ha nincsen, üres a világ…”

- Finálé (Andor Éva, Korondy György):

„Na jó, legyen úgy ahogy kéri!  … Egy boldog perc, ez minden, ami jut rám, de eltűnt már, a jó sors cserbenhagy…/A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…” 

Lehár Ferenc: Frasquita

-Szerenád – Armand dala: Richard Tauber, km. a General Motors Symphony Orchestra, vezényel: Ernö Rapée,  Carnegie Hall, New York, 1937. október 24. – Rádió élő koncertközvetítés  -  német nyelven: Kicsikém, ne tétovázz, szűk utcában kicsi ház, oly régóta vár, hogy jössz-e már?”

„Bemutatjuk új felvételeinket”, 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05-15.15

Km.: Orosz Júlia, Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, Külkey László, Udvardy Tibor, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel:  Bródy Tamás

Magyar szöveg: Harsányi Zsolt után Dalos László

- Frasquita és Armand szerelmi kettőse, II. felv. (Orosz Júlia. Udvardy Tibor

- Csak szó, csak szó, oly sok a szó, de rajtam nem fog ki egy sem…/ - Miért éppen engem, ott a sok gyönyörű lány? Mondja meg, hogy miért talált egyenesen rám?.../ - Várni Rád, míg a lelkemben láz lángja ég…Várni Rád, drága, kedves személy!...”

-Vidám hármas (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, Külkey László)

 „Táncolj szaporán, ez ma a módi! - Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz! Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz!…..- Ez csak jólesik, főként sikk. Ez csak jólesik, főként sikk…. – Ha lépted megtanultad, ez az új tánc, sosem untat. – Mit is táncolunk itt meg ott? - Csak foxtrottot! – Ilyet lejt ma a hottentotta, aki tudja, mi a kotta….”

649   Búbánat • előzmény648 2018-12-19 17:36:51

Hamarosan kezdődik a délelőtti Lehár-emlékműsor ismétlése a Dankó Rádióban: 18 – 19 óra:  „Túl az ÓperenciánA szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

Lehár Ferenc: A bálványférj - az operett nyitányát a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekar játssza, a karmester: Vladimir Mikhailovich Jurowski

Lehár Ferenc: Éva 

(kevesen tudják, hogy az eredeti német cím: Das Fabrikmädel)

Az operett dalszövegét fordította Gábor Andor, rádióra átdolgozta Semsei Jenő és Szabó Miklós. A keretjátékot Romhányi József írta.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth adó, 19.30-21.30

Km. az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

Most az alábbi részletek szólalnak meg a rádió teljes operettfelvételéről:

  • Éva belépője (Lehoczky Éva)

 Az én anyám szép volt, nem láthatom már…/ Hogyha csak egy perc a boldogság… Ó,  boldogság, jöjj…”

  • Oktáv indulódala  (Korondy György és az MRT Énekkara)

„… Párizsi asszony, karcsú, könnyű, pompás! Szerelmi harcok, mint se mit lemondás. A régi édes, virágszemű, mind csupa báj és csupa derű.  Mindegy ha olcsó kis ruhában jár is, az anyag szép és megcsodálja Párizs. Párizsi asszony, csodás világ! Megszépül tőle ez a világ!   /- Ó, Szajna-parti flaszter! Ó, Szajna-parti lét, sosem felejtem azt el, mily boldog ott a nép! Más városok sötétek, akárhová is mész, a csók csak itt nem vétek, oly édes, mint a méz!...”

  • Éva és Pipsi kettőse kettőse (Lehoczky Éva, Németh Marika)

 „- A Párizs lánya sétatérre ér.../- Így él egy diszkrét nő, mindet csak sejtet, nem mutat ő, mert ami titkos, mindig izgató, ez a módszer megbízható….”

  • Pipsi és Dagobert vidám kettőse, III. felv. (Németh Marika és Bende Zsolt)

Válni kell, hát válni kellett… /Jaj de kár, vége már, boldogság, vége már, várni kell, semmi sincs, hogyha nincs némi kincs, hordd el hát sátorfád, fel is út, le is út, búcsút ints, volt de nincs...”

  • A III. felvonás fináléja (Lehoczky Éva, Korondy György)

Lehár Ferenc: A tökéletes feleség („A bálványférj” átdolgozása) – részlet (Anton Dermota énekel, a Bécsi Rádió Zenekarát, Max Schönhe vezényli)

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Heinz Reichert - Martos Ferenc: Pacsirta

  • Juliska belépője: „Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok…” (Németh Marika, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
  • Juliska és Sándor szerelmi keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő, úgy állasz előttem éppen, tündéri nő!…./A rózsa tudja, senki más, hogy érted a szivem mint ég!…Szép szerelmesem, Rád emlékezem…”  (Németh Marika és Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” 

 

  • Török Pál dala, I. felv.: Pali, drágám, pattanj lelkem, mondta jó anyám, vajat, mézet hozz, de menten, szóval, szaporán …./Palikám, Palikám, kis barnám, gyere, szaporán vissza megint…” (Bende Zsolt  és az MRT Énekarának Nőikara, valamint Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András) - az operett keresztmetszet-felvétele, 1970., Kossuth Rádió 

 

  • Induló és palotás (Rácz Márton vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát) - koncert felvételről
648   Búbánat 2018-12-18 16:06:47

Idén 70 éve hunyt el a legnagyobb és leghíresebb magyar operettszerző: Lehár Ferenc.

Nagy Ibolya a Dankó Rádió e heti Lehár-emlékműsorában a zeneszerző életútját, pályáját vázolja fel, életrajzait szemelvényezi, kortársak visszaemlékezéseiből, a komponistát és szerzeményeit méltató cikkekből és kritikákból idéz mondatokat. Kronológikus időrendben sorra veszi és ismerteti Lehár műveit, azok tartalmát – amelyek részletei az adásnapon zenei illusztrációként majd felcsendülnek. 

Tegnap már részletek hangoztak el A drótostót, A bécsi asszonyok és A víg özvegy operettek magyar nyelvű rádiófelvételeiből.

Folytatva a sort, a mai műsor zenéi a következő Lehár-művekből csendültek fel:  

Luxemburg grófja – részletek: Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Baksay Árpád, Feleki Kamill, km. a Fővárosi Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel: Breitner Tamás – a Hungaroton 1964. évi felvételéről

Cigányszerelem - részletek: Kincses Veronika, Kukely Júlia, Takács Tamara, Bende Zsolt, Gulyás Dénes, Molnár András, km. az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.  Vezényel: Nagy Ferenc – a Rádió Dalszínházának új operettfelvételéről, bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15  

Az adás elején a Vadrózsák keringőt hallottuk (az MRT Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvételről

A mai adás az Éva nyitányának dallamaival fejeződött be (az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)  – holnap ennek az operettnek az ismertetésével folytatódik a heti Lehár-emlékműsor  a Dankó Rádióban: „Túl az Óperencián”

Ezt a délelőtti operettműsort ismét meghallgathatjuk a délután hat órakor kezdődő adásban a rádió hullámhosszán és az interneten elérhető  www.dankoradio.hu oldalról.

647   Búbánat • előzmény644 2018-11-20 22:02:26

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

((LXXXIX.)

Lehárnak szüksége volt a német nyelvű színházakra (1936-ban járunk): más országokból, így például Amerikából bosszantó hírek érkeztek. Ott még nem adták elő A mosoly országát, s a hatalmas Schubert-konszern akarta színre vinni.  Lehár Ferenc írja egy levelében:Ez az operett a legjobb mű, amit valaha is írtam, s a színpadi hatás tekintetében felülmúlja még A víg özvegyet is. Ez a mű életművem betetőzése. Kétségtelen és elvitathatatlan jogom van arra, hogy éppen ezt az operettemet mindenhol a világon úgy adják elő, ahogyan megkomponáltam.

 Ám mit kellett hallania az USA-ból?

Művemet tudtom nélkül már ötször átdolgozták s éppen azon voltak, hogy újabb változatot hozzanak létre, azzal az indokolással, hogy az amerikaiak számára elképzelhetetlen, hogy egy amerikai lány összeálljon kínaival. No de ördög és pokol: hol szerepel A mosoly országában amerikai lány? Az első felvonás színhelye Bécs. Bécsi jellegű a muzsikája. Liza belépője egy bécsi keringő. Osztrák környezetben játszódik a darab. Osztrák tisztek állnak a cselekmény középpontjában. Mi keresnivalója van itt egy amerikai lánynak?”

Azt írták neki, hogy „Amerikában nem tolerálják a sárga rasszt”. No de: „Nem volt-e siker A mikádó, a Gésák, a Pillangókisasszony?” (Forrás: Lehár 1936. IX. 28-i levele)

Lehár tiltakozása pusztába kiáltott szó maradt. Újból átgyúrták a művet: az amerikai lányból francia lány lett. Ám a bemutató még mindig késett.

Ezért volt Lehárnak annyira fontos, hogy ismét előadhassák műveit német színpadokon. Ám szövegkönyvírói nem voltak náci-Németországnak eléggé árják, s ez tovább nehezítette a zeneszerző helyzetét. A kongresszuson (a zeneszerzők és írók kongresszusa 1936-ban, Berlinben) az ott illetékes urakkal kellet tárgyalnia – azok pedig nácik voltak. Lehár, aki világéletében inkább a zenével foglalkozott, semmint a politikával, persze nem törődött a „fajelmélettel”, és sikerült is célját elérnie.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

(folytatni fogom)

646   Haandel 2018-11-20 17:52:26

State Opera of South Australia
Franz Lehár: The Merry Widow
at the Adelaide Festival Theatre from November 29 to December 6 2018

Media

645   Búbánat 2018-11-09 09:30:32

 

Bartók Rádió tegnapi műsora volt

2018.11.08  14:00 - 15:00  

Lehár Ferenc gála

Km.: Rost Andrea (szoprán),

Eva Lind (szoprán),

Placido Domingo (tenor),

José Carreras (tenor),

Thomas Hampson (bariton) és a

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának estje

Vez.: Marcello Viotti

1. Cárevics - Volga-dal I. felv. (Carreras),

2. Giuditta - Octavio belépője (Domingo),

3. Cigányszerelem - Zórika dala III. felv. (Lind),

4. A víg özvegy - a) Danilo belépője I. felv. (Hampson), b) Vilja-dal (Rost),

5. Giuditta - Giuditta dala (Rost),

- az I. felvonás fináléja (Carreras),

8. A mosoly országa - Lisa és Szu-Csong kettőse II. felv. (Rost, Hampson),

9. Egyveleg A mosoly országa, a Paganini, A víg özvegy, és a Giuditta c. operettekből (Rost, Lind, Domingo, Carreras, Hampson)

(Bad Ischl, Kaiservilla, 1998. július) 

644   Búbánat • előzmény641 2018-10-28 23:34:16

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

((LXXXVIII.)

Lehár egy átlagos munkanapja saját kiadóját vezetve

1935-ben Lehár már hatvanöt esztendős volt. Ebben az esztendőben alapította a Glocken-kiadót, sokat vezényelt, újabb műveit filmesítették meg. Ereje nem hogy csökkent volna, hanem a jelek szerint inkább megsokszorozódott.

Ismerjük egy látogató beszámolóját arról, hogyan zajlott az élet a kiadónál:

„Aki belép az irodahelyiségekbe, azonnal megérti, hogy itt nagyüzemi munka folyik. Emberek várakoznak az előtérben, nehéz paksamétákkal megrakodva jönnek-mennek a csomagkihordók, színigazgatók és kiadók adják egymásnak a kilincset, másodpercenként felberreg a telefon. Ha kinyílik a főnök – vagyis Lehár – ajtaja, látható, hogy milyen ifjan és fürgén siet egyik telefontól a másikhoz. Akad itt távhívás és városi hívás, két mondat a távoli direktornak, aki a Luxemburg grófját akarja előadni, két mondat egy bécsi kiadónak, akinek sürgősen kell a Cigányszerelem partitúrája, közben vendégek lépnek be a szobába, Lehár egy levelet ír alá, utasításokat ad, zongorázik – a látogató önkéntelenül jobbra-balra kapkodja a fejét, semmit nem ért, csak Lehár változatlanul kedves és nyugodt: ura a helyzetnek. Most éppen A víg özvegy átdolgozott verzióját hangszereli, hajnali ötig-hatig dolgozik, közben saját kezűleg írja meg a többé-kevésbé személyes jellegű leveleket, van egy titkára, akinek diktálni szokott. Eleven bizonyítéka ő annak, mi mindent meg lehet csinálni a nap huszonnégy órájában, mely idő a legtöbb embernek túl kevés. Csak ha zenéről esik szó, akkor hagy – ő, akinek a muzsikálás, a komponálás maga az élet – csapot-papot, s oly belső tűzzel beszél a muzsikáról, ahogyan az ember arról az asszonyról beszél, akit mindenek felett imád. Forrás: Ferdinand Scherber: Lehár über die Operette. Aus einem Grespräch mit dem Komponisten. (Lehár az operettről. Beszélgetés a zeneszerzővel). Wiener Zeitung, Bécs, 1938. XII. 25.

Hogyan is bírta ily magas korban még ezt a hallatlanul sok munkát? Alighanem azért, mert világéletében roppant szorgalmas volt. Tulajdonképpen nem is ismert mást, mint a munkát.

Lehár így emlékezik erről: „Amikor a korábbi években visszavonultam dolgozni Ischlbe, szinte el sem hagytam a villát, s azok, akik hajnali ötkor vagy hatkor tértek haza a mulatozásból, láthatták, hogy a felső emelet ablaka mögött még mindig ég a villany. Amikor 1928-ban a Theater an der Wienben megünnepelték negyvenéves zeneszerzői jubileumomat, az egyik ünnepi szónok ezt mondta: Lehár majd száz év múlva lesz igazán híres, amikor már nem lesz közöttünk, s nem láthatjuk többé a kávéházban! Amire Ischl polgármestere így válaszolt: Lehet, hogy Lehár úrnak van villája Ischlben, de én még sohasem láttam szemtől szembe. Soha nem ül a Zauner-kávéházban, mindig csak az íróasztalnál.” Forrás: Franz Lehár: Wie entsteht eine Melodie? (Hogyan keletkezik a dallam?), Neues Wiener Journal, Bécs, 1937. XII. 25.

Ezt persze tréfának szánták: persze, hogy Lehár olykor fel-felbukkant a Café Zaunerben. Alapvetően azonban mégis az volt az igazság: Lehár rengeteget dolgozott.

S voltak egyéb kötelezettségei is. Tagja volt több szervezetnek, részt kellett vennie üléseiken, ülésezett a kiadóban is, kongresszusokon kellett részt vennie – olykor Németországban is, így például a zeneszerzők és írók kongresszusán 1936-ban, Berlinben. E kongresszus annál is fontosabb volt számára, mivel azt remélte: mértékadó körökkel tárgyalhat a művei elleni németországi bojkott megszüntetéséről.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 (Folytatni fogom)

 

643   Haandel 2018-10-26 16:28:22

Meister-Komponist und Medien-Star
7 Tage Ö1 (Hangtár | 26.10.2018)

Franz Lehár dirigiert eigene Werke.

642   Búbánat 2018-10-26 13:21:44

Aki megújította a bécsi operettet: Lehár Ferenc

Fidelio – 2018. október 24.

„Az operett a Monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, amelynek Lehár mellett számos más magyar nagysága is volt, mint Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál.

Lehár – akit Bécsben így méltattak:

a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár

– munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez korábban nem szoktak hozzá. Több operettjében barátja, a híres tenorista Richard Tauber alakította a főszerepet.”

641   Búbánat • előzmény637 2018-10-25 15:20:34

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXVI.)

Lehár saját kiadót alapít

 1936 második felében jöttek létre azok az első osztrák-német kormányközi szerződések, amelyek odavezettek, hogy Hitler nemsokára bekebelezhette Ausztriát.

Kihatottak ezek az események persze Lehár Ferenc munkájára is.  A Theater an der Wien már 1935-ben csődbement és bezárt. A direktor, Hubert Marischka tulajdonosa volt a Lehár-operetteket forgalmazó kiadónak is. Lehár idejekorán informálódott, ám az eredmény elképesztette: a cég katasztrofális állapotban volt, hatalmas sikkasztásokra derült fény. Lehár nem fordult a bírósághoz, hanem személyes egyezséget kötött Marischkával: visszakapta valamennyi művének jogait, s ezenkívül mindazt a kottát és más egyebet, aminek bármi köze volt az ő alkotásaihoz. Mindent átszállíttatott a Theoboldgasséba, s február 21-én a bécsi városházán megkapta a zeneműkereskedelmi koncessziót; novemberben kiterjesztették az engedélyt a tulajdonképpeni kiadói tevékenységre is. A kiadó új tulajdonosa természetesen magára vállalta a szövegkönyvírók elmaradt jogdíjainak kifizetését is: legalább ők ne járjanak pórul amiatt, hogy Lehár annyira megbízott Marischkában. 

1935. február 25-én tehát megalakult a Glocken-Verlag nevű zeneműkiadó, s ennek Lehár Ferenc volt a főnöke.

Ha összeszámoljuk színpadi műveit, indulóit, keringőit, dalait, zeneszámait, Lehárnak több száz műve volt forgalomban.  A hatalmas mennyiségű anyag feldolgozására és népszerűsítésére hozta létre zeneműkiadó-vállalatát Lehár - a személyes irányítása alatt.

Tulajdonképpen oda érkezett vissza, ahol annak idején a Kukuška idején kezdte: önnön műveinek kiadója lett. Ám most rengeteg munka szakadt rá, s nemcsak az említett okok miatt. Mégis ezt írta: „Őszintén bevallom, hogy ez a munka igazi örömet szerzett; mindenesetre új színt vitt az életembe. Igaz, a tárgyalások nem voltak éppen mindig harmonikusak, de végtére is a saját műveimről volt szó.” (Forrás: Franz Lehár: Meine Weltreise (Világ körüli utam), Neues Wiener Journal, Bécs, 1937. III.3.)

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 (LXXXVII.)

Lehár műveinek megfilmesítése

Hogy miről tárgyalt Lehár?  A színházi és a rádióbemutatók jogairól, sőt filmjogokról. Addigra már több operettjét is megfilmesítették. Erről ez volt a véleménye: „Ha egy operettnek fülbemászó a zenéje, ha van benne immár népszerű dal is, akkor megfilmesítés esetén szinte biztosra vehető a közönségsiker. Igaz, az operettek cselekménye legtöbbször alig-alig érdekes, s ez a film adta nagyobb lehetőségek mellett még inkább szembetűnik, ám a közönség – és itt elsősorban a bécsire gondolok – megelégszik annyival, hogy kellemes, fülbemászó dallamokat hallhat… A hangosfilmmel operettjeim megfilmesítése révén kerültem kapcsolatba, nem pedig adott szövegekhez írott kompozícióim révén, bár komponáltam a film számár egyet s mást, többek között dalokat is. Azok a filmek, amelyekben az én zeném szólal meg, megfilmesített operettek, nem pedig erre a célra írt és komponált filmoperettek… A zene feladata a filmben az aláfestés, alkalmazkodnia kell az adott szituációhoz, mondhatnám: érzelmileg kell megkönnyítenie a megértést. A zene az egyes jelenetekért van, s nem a jelenet a zenéért” (Forrás: Franz Lehár: Mein Film (Az én filmem), Bécs, 1933)

Operett-megfilmesítésről vagy filmoperettekről tulajdonképpen csak a hangosfilm feltalálása óta beszélhetünk, hiszen azelőtt minden film néma volt. Oskar Messter – a német filmgyártás egyik úttörője, eredeti szakmája szerint optikus és finommechanikus, vitte filmre 1910-ben a Luxemburg grófját, mégpedig – éppen ez volt a dolog pikantériája – hanglemez-kísérettel, vagyis ez a film korántsem volt  „néma”; a film pergése s a hanglemez forgása teljesen szinkronban volt. Messter kísérlete azért nem talált követőre, mert a hanglemezek igen rövidek voltak; így a film egyelőre néma maradt.

Filmre vették egynéhányszor még Lehárt és Karczagot is. Megfilmesítették Lehár műveinek többségét – pontosabban operettjeinek szövegkönyveit, hisz muzsikáját csak a hangosfilm reprezentálja majd méltóképpen. Lehár meg volt elégedve a hanghatás minőségével:Technikai szempontból mára odáig jutott a hangosfilm, hogy bármelyik hangszer tiszta hangzással reprodukálható. Ha az ember a moziban olykor mégis elégedetlen, akkor ennek oka csakis a lejátszó-szerkezet lehet… A filmről és a filmfelvétel lehetségeiről csak azt mondhatjuk: úgyszólván tökéletesek.” (Forrás: Franz Lehár: Mein Film (Az én filmem), Bécs, 1933)

Megfilmesítések tekintetében az 1934-es esztendő volt a legsikeresebb. Ebben az évben jött ki a Frasquita filmváltozata: Jarmila Novotna alakította a címszerelőt, partnerei Hans Heinz Bollmann és Heinz Rühmann voltak. Ugyanebben az évben forgatta Ernst Lubitsch Hollywoodban A víg özvegyet, s ez a film isJeanette MacDonalddal és Maurice Chevalier-vel a főszerepben – világsikert aratott.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

(folytatom)

640   Haandel 2018-10-14 19:14:08

Opera North
Franz Lehár: The Merry Widow
24 Oct - 17 Nov 2018

Media

639   Haandel 2018-09-29 17:04:55

Vancouver Opera Season Opener
The Merry Widow
October 20-28, 2018

638   Búbánat 2018-09-28 13:31:55

KÁRPÁTI ÉS FIA ANTIKVÁRIUM (ANTIQUARIUM HUNGARICUM)

42. Könyv- és kézirat árverés

2018. 10. 17. SZERDA 17:00

Lehár [Antal]: Kézi lőfegyverek lövésügye.

Katalógus. 159. tétel

Komárom, 1911. Spitzer 2 lev+ 131 l. (címlapja hiányzik!)
Oszk 0. Báró Lehár Antal (1876-1962) katonatiszt, a zeneszerző Lehár Ferenc öccse. A nyugat-magyarországi felkelés megszervezője, később IV. Károly visszatérési kísérletének katonai vezetője.
Kopottas, feliratos, kiadói félvászon kötésben, jó állapotban

KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 000 HUF

637   Búbánat • előzmény636 2018-09-05 22:45:32

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXV.)

Most egy bekezdés erejéig visszatérek a Giuditta bemutatóját (1934., Bécsi Állami Operaház) megelőző esztendő krónikájának egy még nem ismertetett epizódjához:

 Lehár 1933 kora tavaszán Párizsba utazott, hogy részt vegyen az ottani Frasquita-bemutató előkészítésében, aztán hamarosan ismét odautazott, s a második látogatás – innentől Lehár Ferenc visszaemlékező szavaival folytatom „amikor is Frasquitám díszelőadása alkalmával, amelyre az Opéra Comique-ban került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy fogadott a Francia Köztársaság államelnöke, s néhány nappal később megkaptam a Becsületrend parancsnoki keresztjét; mindez örökké a legszebb emlékeim egyike marad… Érkezésemkor Cools, a kiadó, és Maupry, a fordító fogadtak, s elkísértek az Opéra Comique igazgatójához, Gheusi úrhoz. Rögtön átmentem a próbához, melyet az opera karnagya, Paul Bastide vezetett… Alkalmam volt megcsodálni Bastide művészi munkáját; ő Franciaország legjobb opera-karmestereinek egyike, aki korábban Bayreuthban a Tristant vezényelte. S megcsodálhattam a ragyogó szereplőket is, kik közül ki szeretném emelni Madame Conchita Superviát, akiről Jeritza Mária találóan jegyezte meg, hogy elragadó énekesnő s ráadásul olyan szép, hogy az már szinte illetlenség…  Operettem főpróbáját gálaműsor előzte meg, ahol száz frank körüli áron kel el minden egyes jegy… Külön ünnepélyességet kölcsönzött az estének, hogy megjelent Albert Lebrun államelnök is. Mint ilyenkor szokás, száz gárdista állt sorfalat pompázatos egyenruhában a színház bejáratától az elnök első emeleti páholyáig, s amint belépett az épületbe, kivont karddal tisztelegtek. Az elnök a második felvonás után jelt adott a tapsra, s ezután Gheusi igazgató által meghívatott a páholyába, ahol hosszan beszélgettünk.” (L.F. „Meine Frasquita-Premiere in Paris” (Frasquitám bemutatója Párizsban), Neues Wiener Journal, Bécs, 1933. V. 10.)

(Forrás: Otto Schneidereit, Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

/Folytatom/

636   Búbánat • előzmény635 2018-07-28 23:03:33

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXIV.)

"GIUDITTA" IV.

A bécsi Staatsoper-beli premier Lehár és művének diadala volt, de a megjelent  lelkes kritikák között akadtak olyanok, melyek akár konkrét bírálatokat is megfogalmaztak az új dalműről. Az egyik ilyennek a szerzője nem volt más, mint Ernst Decsey1924-ben ő írta a legelső Lehár-életrajzot –, aki nem tartozott sem a brutálisan gáncsoskodók, sem az ájuldozó, parttalan feldicsérők közé; nem is akart mást, csak a saját mércéjével kívánta a Giudittát megmérni.

A Giuditta-premiert követően megjelent kritikájában („Der Esel Aristoteles” – „Arisztotelész, a szamár”– Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1934. I. 27.) először a Knepler és Löhner kitalálta cselekményről fejti ki meglátásait:

 „Egy szép madárkalitka-kereskedőné Afrikába szökik egy katonatiszttel, a katonatiszt a szolgálat okán elhagyja őt - máshová helyezték -, a hölgy átnyergel a szabad szerelem mesterségére, egy varietében működik mint sztár és konzumhölgy, majd egy római szeparéban összetalálkozik a katonatiszttel, aki végleg búcsút vesz tőle. Ezt kissé elkasírozzák azzal, hogy ebben a Giudittában többféle emberfajta vére keveredik, s ettől oly vad; vére átkozott, sőt ááátkozott, s tönkreteszi a férfiakat. A pompás rendezés láttán az ember megfeledkezik erről, nem is veszi igazán komolyan az egészet. Ám végül csak észrevesszük, mennyire talmi az egész: a sláger - a Du bist meine Sonne –fölött ez olvasható a zongora-kivonatban: Kedves Richardomnak szeretettel ajánlom ezt a hetedik Tauber-dalt! Ferenc.

Sok minden kiderül ebből! A zeneszerző – s ez emberileg becsületére válik – barátjára, Tauberre gondolt, s nem annyira arra az alakra, amelyet Taubernek ábrázolnia kell. S a cselekmény sem egy katonatiszt sorsát kívánja ábrázolni, hanem egy Tauberre szabott szerepet kíván a nagyszabású női szerep ellenpontjaként létrehozni: a cselekmény ürügy, a cél a Tauber-dal létrehozása.”

Decsey a továbbiakban a Giuditta zenéjéről is kifejti véleményét:

Lehár tehetsége két irányban is elkápráztatja az embert. Kedveli az egzotikus helyszínek aromáját, a szerelem forró tájainak fülledtségét; ezen a hőmérsékleten virágoznak ki kantilénái: Octavio dala, Giuditta szerelem-motívuma A-dúrban, s Michele, a férj fájdalmas tercekre épülő motívuma, Lehárnak talán legszebb ötlete; aztán Giuditta szinkópa-ritmusú, kromatikusra pácolt átok-motívuma, s az Olyan forró ajkamról a csók narkotizáló E-dúr keringője. A partitúra ugyan inkább mozaik, semmint építmény, ám Lehár mégis motívumszerűen dolgozza fel ötleteit s valódi megmunkálására törekszik; áll ez arra is, ahogyan megteremti a tripoliszi couleur locale-t: arabos melizmákkal, váltakozó harmóniákkal, kasztanyett-ritmusokkal. Érezni, hogy kötelezettséget vállalt, s ezt teljesíteni igyekezett, tehát finomabb technikai eszközökkel élt: olyan komponista módjára, aki érzi, hogy lassan megsápadnak ifjonti ötleteinek üde orcái.”

Decsey végül közvetlenül és bizalmasan fordul a zeneszerzőhöz:

Elképesztő a melodikai adottságod, legyőzöd vele a hallgatót, s szellemnek híjával lévő ügyekre pazarolod kincseidet. Hiszen éppen az a baj, hogy ezt olyan tehetségesen csinálod; egy tálba öntöd az igazit és a hamisat s olyfajta gyengéd kulturhabarékot hozol létre, melyet megéljenez az a Bécs, mely gúnyolta Anton Brucknert…”  S a Giuditta ügyében erre a következtetésre jut: „… a Giuditta operett, szerelmes, nagyszabású, káprázatos, nagyratörő, hol bájos, hol meg ostobácska operett. De hogy zenés komédia lenne? Miért nem azt írt Lehár?”

Ám Lehár nem írt többet: operát sem, de operettet sem.  A zeneszerző úgy vélte: „A Giudittával a tudásom legjavát adtam!” --- S aki 1935. április 30-án hatvanötödik születésnapját ünnepelte, már csak vajmi keveset komponált. Lehár úgy érezte: elfáradt.

Decsey így folytatja:

„Tulajdonképpen imponáló: harmincöt esztendeig várt Lehár erre a pillanatra, harmincöt esztendeig ez a győzelem volt élete célja. Amit első operája, a Kukuška, el nem érhetett, bárhogy igyekezett is, azt szinte könnyedén elérte utolsó operettje, a Giuditta: meghódította az Állami Operaházat, s megszerezte annak fényes eszköztárát. Több mint harminc operettnyi kerülőt tett meg, míg ideért. A legbiztosabb módja az ideálok megvalósításának, ha az ember túlszárnyalja őket. Lehár írta az operetteket, egyiket a másik után, fokozta, bővítette, finomította a műfajt, külföldön a legtöbbet játszott osztrák szerzőként szerzett hírt s nevet, ő képviselte Ausztriát Párizs és Port Said, az Észak-fok és a Jóreménység foka között – hát be lehetett volna-e csukni előle a reprezentatív bécsi Operaház kapuit? Meg aztán kezére járt a kor is. Mennél több megérthetetlen opera született, mennél több atonalitás eredt vajúdó öléből, annál inkább Lehár kezére játszott ez a kor: mert ő a zsongító, az édes ízű, a dúdolható, a háromszoros újrázást követelő, telt házakat vonzó Lehár-melódiák ura!”

Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében rámutat: Decsey szavai arra is rávilágítanak, miért is sugároz egyre-másra olyan Lehár-operettekből merített számokat a rádió és a televízió, amelyek már régóta nem szerepelnek a színpadokon: a zeneszámok tulajdonképpen függetlenek a mindenkori színpadi cselekménytől. Persze ugyanabban a szellemben fogantak, ám önálló életet élnek. a csúcspontjukat a „Tauber-dalokban” érik el…. Tauber oly káprázatos művészettel tagolta a dallamokat, hogy a lehetetlen is lehetségessé vált: a hallgató elsiklott a szöveg ostobasága felett.

Richard Tauber és Jarmila Novotna már egy héttel az ősbemutató után hanglemezre énekelte a Bécsi Filharmonikusok – gyakorlatilag tehát az operazenekar – kíséretével és Lehár vezényletével a Giuditta legfontosabb számait. A felvétel alapján képet alkothatunk a premierről, az pedig – tudjuk – nagy siker volt. S a bécsi Állami Operaház ezután, 1938. március 7-ig bezárólag, még száznegyvenszer előadta a művet, ami egy „első osztályú temetéshez” képest, ahogy egy helyütt jellemezték, meglehetősen látványos siker.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

"GIUDITTA" V.

Lehár Ferenc hatvanéves kora után érkezett el sikereinek csúcsára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1933-ban a Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1934. január 20-án került sor az utolsó bécsi bemutatójára. A Staatsoperben bemutatott zenés komédiát, a Giudittát három hónap alatt két operaház is műsorára tűzte: a bécsi bemutató után, 1934. április 8-án a budapesti Magyar Királyi Operaház adta elő.

Csodálatra méltó alkotókészsége mellett Lehárt csodálatos teherbíró-képesség is jellemezte, még a harmincas évek közepén is. Lehár:Ha nem csinálok semmit, fárasztom magam. És mivel az én koromban nem szabad kifáradni, dolgozom.” („Lehár Ferenc élete.” A Zene, 1941)

A pesti bemutatót Lehár vezényelte. A premier előtt így nyilatkozott: „Életem egyik célja teljesült: darabor írtam, melyet egymásután két operaház mutat be.” (Gál György Sándor – Somogyi Vilmos: Operettek könyve – Zeneműkiadó, Budapest, 1959)

A Pesti Napló zenekritikusa, Tóth Aladár, így ír a Giuditta pesti bemutatója után:  

„Az operett, a háború előtti bécsi operett jellegzetesen a polgári középosztály teremtménye… A Melanie-valcert éppen úgy dúdolta a suszterinas. mint maga Ferenc József őfelsége… Lehár ebbe a valcervilágba született bele. És ha valaki tovább tudta szőni ennek a világnak a valcerálmát, akkor elsősorban Lehár volt az… Megváltás, hogy akad művész, igazi melegszívű, finom művész, aki lelket önt az olcsó szórakozásba. Aki lehajol hozzá, hogy felemelje, aki mindazt, ami a félérzések világában még muzsikára szomjazik, nemesen ívelő, harmonikus melódiákkal itatja… És ott egy Lehár szabadítja fel az érzéseket. De a legnagyobb szerencse, hogy Lehár olyan valódi tehetség, aki maga is fel tud szabadulni, miközben alázatosan szolgálja publikumát, egyben észrevétlenül, simán, könnyedén felépíti saját poétikus világát.” (Pesti Napló, Tóth Aladár, 1934. április 10. )

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

 

(Folytatom)

635   Búbánat • előzmény634 2018-07-12 00:03:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXIII.)

"GIUDITTA" III.

Mennél inkább közeledett az ősbemutató napja, annál több szó esett a sajtóban a „nagy Lehár-szenzációról”; „hadijelentések” érkeztek a bécsi Állami Operaházból, mintha valóban életre-halálra menő küzdelemről volna szó. „Ezúttal semmi nem segít! Hiába ismeri az ember az udvari vagy a kormánytanácsosokat, semmit nem ér, ha az ember akár Richard Tauber nővére szabónőjével van jóban, mégsem lehet már két hete jegyet kapni… Annyira telt a telt ház,  hogy – ha hihetünk az Operaház körül burjánzó pletykáknak – sok száz schillinget is megadnak egyetlen ülőhelyért.” (Forrás: n.n., Giuditta bei Tage (A Giuditta nappal), Illustrierte Kronen Zeitung, Bécs, 1934. I. 19.)

A bécsi Állami Operaházban valóban annyira elkelt minden jegy, hogy a legtöbb reménnyel kecsegtető, leginkább bevált kapcsolatok is csődöt mondanak. Régóta nem tapasztaltunk ehhez hasonlót a bécsi színházakban, s a jelenség messze túlmutat az esemény társadalmi jelentpségén. Kifejeződik benne az opera közönségének az az érzése, hogy szokatlan, mondhatni szimbolikus jelentőségű eseményről van szó: Lehár bevonul az Operaházba!... Lehár az életidegen, de udvariasan öntudatos művész alázatával viseli el az Operaház nem remélt kegyeit… Esztétikai és logikai megfontolásból éppen ezekben a napokban ajánlatos visszaemlékezni Lehár udvarias, á, hajlíthatatlan határozottságára, amivel kitart e zenei és lelki forma önmaga teremtette stílusa mellett. A Friderika magaslatára érkezvén, be sem vallott vágyakozással, de több mint indokolt igénnyel elvárhatta, hogy megtiszteli őt az Operaház. Így áll hát előttünk a belcanto Lehárja, a csillogó és mosolygós szerelmi melódia alkotója, ama szikrázóan színes tenordallamok mestere, vagy – ahogyan szakmai körökben mondják: a Tauber-dalok mestere. Ez a Lehár, a gyengéden bimbózó dallam, a vágyakozásteli szerelmes dal Lehárja a mai osztrák lélek elidegeníthetetlen része.” (Forrás: „Die Grosse Lehár-Sensation (A nagy Lehár-szenzáció), Eiener Allgemeine Zeitung, Bécs, 1934. I. 15.)

Örömmel állapíthatta meg a mester a bemutató estéjén, hogy nemcsak Bécs, Ausztria és Európa, hanem az egész világ odafigyelt azokban az órákban a Bécsi Állami Operaházra: százhúsz adó sugározta az öt földrészen szerteszét a bemutató dallamait.

Valóságos diadalmenet volt a premier. A közönség, a köztársaság elnökével és a kormány tagjaival az élen, véget nem érő tapssal követelte a ráadásokat, éltették Lehárt, és elhalmozták virágokkal meg babérkoszorúkkal.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatni fogom, továbbra is a Giudittáról…)

 

634   Búbánat • előzmény632 2018-07-01 22:27:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXII.)

"GIUDITTA" II.

Lehár Ferenc – (1932. év): „egy szép ischli augusztusi napon, két öreg barátom, Paul Knepler és dr. Löhner idehozott nekem egy szcenáriumot és egy kész első felvonást, hogy olvassam el. A környezet és a cselekmény annyira megragadott, hogy még az éjjel nagyjából feljegyeztem Giudittám legfontosabb motívumait, ha csak vázlatos formában is.” (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

Az új darabnak a címe eleinte nem Giuditta, hanem Giulietta lett volna.

A rendező személye Max Reinhardt lenne.

Lehár Ferenc: „Nem tudom, mi az értelme, mi a célja a híreszteléseknek, melyek szerint olyan anyagi nehézségek merültek fel, melyek megakadályozzák művem, a Giulietta előadását a Grosses Schauspielhausban. Ha ezek a hírek igazak volnának, alighanem tudnék róla. Csak annyit tudok, hogy itt, Berlinben, állandóan lefoglalnak a Hercegkisasszony próbái (A hegyek ura c. átdolgozott változatról van szó), melyet a Nollendorf- színházban készülnek előadni. Mind a mai napig ahhoz sem jutottam hozzá, hogy hangszereljem, pláne, hogy befejezzem új művemet. Azóta, hogy Salzburgban tárgyaltam Reinhardttal, semmiféle új szakasz el nem kezdődött… Újra csak azt hangsúlyozhatom: a Grosses Schauspielhausban előbb az Alt-Heidelberg-darab amerikai változatát mutatják be, utána pedig a Giuliettát. Minden más híresztelés téves.” (Forrás: Franz Lehár über seine „Giulietta”. Gespräch – L. F.  A Giuliettáról. Beszélgetés – Neues Wiener Journal Bécs. 1932. IX.14.)

Azonban a Rotter-fivérek társulata csődbe jutott és elmenekültek Liechtensteinbe. Ezzel egyelőre füstbe mentek Lehár tervei.

Azonban hamarosan újabb fordulat következett be, mégpedig a bécsi Állami Operaház jóvoltából. Ennek élén álló Clemens Krauss karmester korábban már bemutatta ott Johann Strauss Egy éj Velencébenjét (1929), Heiberger Operabálját (1931) és Suppé Boccaccióját (1932) – és 1934. január 20-án pedig színre került Lehár Giudittája!

Lehár Ferenc: „Nagy örömmel és sok szeretettel dolgoztam… és ugyanolyan műgonddal fordultam a hangszerelés felé – amit az Operaház gazdag és nagyszerű zenekara el is várhat -, mint amennyi figyelmet szenteltem az énekhangok hatásos kezelésének és a téma választékosságának. Novotna művésznő Giudittaként megkapta a maga keringőjét – Olyan forró ajkamról a csók; Richard Tauber a maga áriáját, s kettejük D-dúr duettje mintegy vezérmotívumként húzódik végig a partitúrán.” (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

Lehár Ferenc: „Alighanem ez a legnagyobb szabású partitúra, amit valaha írtam. Azt hiszem, elmondhatom: a Giuditta a legérettebb művem, s annyi szeretettel dolgoztam rajta, mint talán soha még… Oktalan kérdés, hogy a Giuditta vajon opera-e, vagy operett. Egyik sem a szó szokványos értelmében. A Paganini, a Friderika és A mosoly országa óta olyan stílusban írok, melyet zenei alkotásaim számára a legalkalmasabbnak érzek, és soha nem törtem a fejemet azon, melyik műfajba sorolható ez vagy amaz művem. Vannak a Giudittában az operára emlékeztető komoly jelenetek, ám akadnak benne a cselekményből adódó vidám képek és mulatságos jelenetek is… boldog voltam, hogy harmincesztendős zeneszerzői munkám után megadatott nekem: művemet a bécsi Állami Operaház klasszikus színpadán mutatják be, s a legkiválóbb művészek énekelnek benne a leghíresebb zenekar kíséretével.”  (Forrás: Franz Lehár über seine „Giulietta”. Gespräch – L. F.  A Giuliettáról. Beszélgetés – Neues Wiener Journal Bécs. 1932. IX.14.)

Lehár Ferenc: „Bármekkora legyen is a feladat, öreg barátom, Marischka – akit megbíztak a darab rendezésével – a rá jellemző lelkesedésnek és fanatikus munkabírásnak hála – megbirkózik vele. Sokszínű az öt kép palettája – az első képben a kikötő tarka világa, a harmadikban a katonai tábor élete, s mindenekfelett a negyedik kép, ahol Giuditta az Alcazarban lép fel, egy nagy észak-afrikai város mulatójában, az egyidejű balettel; a tervezőművészek és az Operaház maga sem fukarkodtak a színekkel. A legmélyebb hálával gondolok mindazokra, akik oly sokat fáradoztak művem érdekében.  (Forrás: Lehár über seine „Giuditta” – Lehár a Giuditta c. művéről – Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1934. I. 7. )

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatni fogom, továbbra is a Giudittáról…)

633   Búbánat • előzmény632 2018-06-11 22:11:04

Az előbbi beírásomból lemaradt:  az  eredeti lapszámból ismertetett  cikkben  láthatjuk/olvashatjuk Lehár saját kézírásának lenyomatát is:

keze írásával lejegyezve a kottapapírra:  pár ütemnnyi kottafej a  Giudittája dallamára, mely fölé és kottasorok közé  magyar nyelvű üdvözlő sorai:  

„A Pesti napló olvasóinak Karácsonyra!

1933 Lehár Ferenc”

632   Búbánat • előzmény631 2018-06-11 10:58:06

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXXI.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- IV.

"GIUDITTA"

 

PESTI NAPLÓ - 1933 december 24.

"Amivel Lehár Ferenc bevonul a bécsi operaházba"

A világhírű zeneszerző a „Pesti Napló"-ban ismerteti új daljátékát, „Giuditta”

Bécs, december 23.
(A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.)

Lehár Ferenc mostanában kétszer is otthont cserélt: ugyanakkor, amikor új művével bevonul a bécsi Operába, elhagyta a bécsi Belváros közelében fekvő szép nagy városi lakását és kiköltözött Bécs egyik külső városrészébe, Nussdorfba, ami Bécsnek olyan vidéke, mint Budapesté Mátyásföld. Lehár megvásárolta azt a kis kastélyt, amelyben Schikaneder lakott, — aTheater an der Wien egykori igazgatója, aki Mozart operáit először játszatta — egy gyönyörű barokk palotácskát, hatalmas lovagtermekkel, nagy boltíves lakószobákkal, óriási kert közepén, amely most persze fehér hóréteg alatt pihen. Ide, a fényesen világított és jó meleg Lehár-kastélyba, amelynek minden szobájában egy-egy zongora áll és mindenütt elszórva fekszik a kottapapír és az élesre hegyezett ceruzák egész légiója, nem hallani semmit az uccai járókelők korcsolyacsörgetéséből, a  Nussdorf mögött emelkedő dombokra igyekvő síelők és ródlisok buzgó sportolásából; nagy, teljes a csönd itt, a művész egyedül lakik a feleségével és azokkal az élő és élettelen tárgyakkal, amelyek, melódiáin kívül, elfoglalják és szórakoztatják: óriási dolgozószobájában, amely valaha nagy lovagterem lehetett, aranyozott kalitkában két hangosan dalolgató kanárimadárral, — egy kis lepkével, amelyet a múlt héten ő maga fogott és amelynek étkezésére és napi ellátására úgy ügyel fel, mint anya a gyermekére — egy óriási hordóban kis aranyhalacskáira, amelyeket a Nussdorf mögött lévő hegyekből egyenesen idevezetett vékony sugarú kis forrás táplálgat és egy játékszobával, amelyben billiárdasztal áll három golyóval és egy dákóval, de olyan helyzetben, mintha ebben a pillanatban hagyták volna rajta abba a játékot. Lehár a munka után itt szokott billiárdozni — egyedül. És ugyanebben a szobában, egy asztalon áll a francia »boule« nevű szerencsejátéknak kicsinyített mása, amelyben kilenc szám közül kell eltalálni, hogy melyikre ugrik a megpergetett gumilabda, és titokban itt van a roulettgép is, harminchat vörös és fekete számrovatkájával és titokzatos zérójával. Lehár Ferenc, a nagy művész szemérmességével és naivságával vallja be, hogy gyakran játszik ezeken a szerencsét hozó apparátusokon, — de mindig egyedül.

— Legalább mindig nyer a Mester, —jegyezzük meg, amire Lehár titokzatosan mosolyog.

A kastély egyik oldalszárnyában, amelyet Lehár »atelier«-nek nevez, egész kis Lehár-múzeum van berendezve: színlapok, koszorúk, arcképek, szalagok, egy üvegszekrényben a zeneszerző összes kitüntetései, díszoklevelek, bizonyítványok, elismerések, egy tökéletes múzeum ez, amelynek minden egyes darabja egy példátlan sikerű pálya bizonyítéka, amely azonban közvetlen összeköttetést tart fenn az élettel is.

Egy aranylemezt mutat Lehár Ferenc, amely arról számol be, hogy 1929. november 17-én Berlinben egy napon nem kevesebb, mint 9 műve került előadásra. És boldog örömmel mutatja azokat a vonatkozásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Lehár Ferenc magyar, mindig annak érezte és mindig is annak tartotta magát.

Mutat például kicsi gyermekkorából egy bekeretezett irkalapot: abból a korból való, amikor nem tudott még más nyelven, csak magyarul és miután édesapját, aki katonakarmester volt, elhelyezték Magyarországból, neki is németül kellett tanulnia: ezen az irkalapon az ilyen szavak
»Stundenplan«, »ungarisch«,  nem a helyes németséggel, hanem hosszú »á«-val vannak írva: a kis Lehár Ferenc gyermekes írásával. így:
»Stundenplán«, »ungárisch«.

Mutat azután egy családi képet, amelyen együtt van lefotografálva Brauch  Ferenc, az ismert budapesti  nagyhentes gyermekeivel, akikről kiderül, hogy édes unokatestvérei. És végül ott büszkélkedik az arcképek között Horthy Miklós egy fényképe, kedves ajánlással, — de távolról sem az újabb időből, amikor már Magyarország kormányzója lett, hanem abból a korból, amelyben még együtt szolgáltak a »Mária Terézia« nevű hajón, amelynek Horthy Miklós volt a kapitánya és Lehár Ferenc a tengerészzenekar karmestere.
 

A beszélgetés természetesen elsősorban és főképpen az új daljáték, a »Giuditta« körül forog.

— Tegnap kezdődtek meg a próbák, — mondja mosolyogva és alig leplezett büszkeséggel Lehár. Január 14-ére van kitűzve a bemutató, de lehetséges, hogy az előadást csak egy-két hónap múlva fogjuk megtartani.
... És máris siet és egy hatalmas mappából, amelynek legalább tíz kiló a súlya, egymásután szedegeti elő a »Giuditta« egyes számainak partitúráit és megmutatja ezeket a sűrűn teleírt kottalapokat, amelyeken olyanok a Lehár kemény ceruzával írt halvány kottafejei, mintha gyöngyökkel volnának telehintve.

Példátlanul rendszerető és pedáns ember Lehár: külön kis kartonlapra apró köröket rajzol fel, mielőtt komponálásba kezd, minden kör egy-egy zeneszámot jelent: a körbe beleírja, hogy mikor készült el a zeneszám megkomponálásával, és a hangszerelés befejezése után vörös ceruzával átszínezi a kört és belejegyzi a hangszerelés napját is. A »Giuditta« íve már teljesen vörös: kész a munka, december 7-e az utolsó dátum rajta.

Kérdezzük Lehárt, mikor szeret a legjobban dolgozni? Azt feleli, nevetve: »mindig«. Nem ül le, sem zongora, sem íróasztal mellé, hanem folyton dolgozik, azért van mindegyik szobájában zongora, kottapapír és ceruza, hogy dolgozhasson, akárhol, akármikor, amikor csak kedve telik benne. Naponta 14 órát. Látszik is ezen a friss, mozgékony és rendkívül kedves ifjú-öreg úron, hogy nincs is más öröme, mint a munka.
És talán, ami nála ezzel egyértelmű: a siker.


Nekem is voltak olyan ideim, — mondta egy meghatott percében Lehár Ferenc amikor nem volt olyan sikerem, új operettjeim után nem kapkodtak úgy mint most, dalaimat nem énekelték az egész világon. Minden alkotó életében vannak átmenetek, és nekem is volt néhány évvel ezelőtt egy korszakom, amelyben nem voltak olyan nagy sikereim, mint mostanában. Akkor te voltál az egyetlen, aki kitartottál mellettem, aki hittél bennem, aki mondtad és írtad, hogy jó az, amit csinálok és őszintén szólva: tartottad bennem az önbizalmat. Én ezt sohasem felejtem el neked és örökre hálás maradok ezért neked most is, az én nagy sikereim idején is, amikor a bécsi Opera készül új daljátékomra.
 

...Meghatottan hallgatom a nagy zeneszerző kijelentését. Ilyen szavakra, ilyen érzéseikre csak egy igazán nagy ember képes. Csupa elragadtatás, ahogy új művéről beszél.
— Olyan stílusban van írva, mint valamennyi legutolsó munkám. Lírai daljáték, erős szituációkkal, nagy drámai mozgalmakkal. Két éve dolgozom rajta. Egy asszonynak, Giudittá-nak az élete történetét mutatja be. Hallatlanul izgat engem ez az élet és remélem, a közönséget is érdekelni fogja. Öt képből áll a cselekmény: az első egy délvidéki kikötővároskában játszódik le. Délnek egész fénye és pompája, minden tüze és vadsága jut kifejezésre ennek az asszonynak a vérében és a temperamentumában. Egy madárkereskedő felesége Giuditta, bizonyos tekintetben ő is kalitkába van zárva. Ott él a férje mellett és nem ismeri a szerelem nagy titkait. — csak álmodozik róla. Ekkor jelenik meg Oktavio, egy kapitány, aki a századával Afrika felé igyekszik és a kikötővároskában akar hajóra ülni. Oktavio és Giuditta megismerik és megszeretik egymást. Giuditta életében először ismeri meg a szerelem nagy misztériumát, elhagyja házát és férjét és hajóra ül Oktavioval. A második kép Afrika északi partvidékén játszódik, egy kis helyőrségben, Oktavio villájának a kertjében. Forró szerelmi idillben élnek a szerelmesek, a tisztet azonban hirtelen a frontra küldik, a szerelem véget ér. Oktavio és Giuditta elválnak, a harmadik kép a táborba vezet, ahol Oktaviót forró sóvárgás gyötri Giudittája után. Elhagyja érte a hadsereget, szökevénnyé válik, visszarohan Giudittához, aki azonban már más férfiak karján élvezi az életet. A szerencsétlen tiszt elzüllik és egy nagyvárosi előkelő szálló éttermében bárzongoristává válik: ide kerül Giuditta egy előkelő herceg karján, mint nagyvilági nő, itt látja meg a férfit, akinek tönkretette az életét és aki iránt ismét fellángol a szerelme. De a szökevénnyé vált, tönkretett Oktavio kitér Giuditta csábításai elől, a nő elmegy a herceg karján, miközben Oktavio továbbjátszik a hotelzongorán...

— Csak nagyjából meséltem el a történetet, — mondja kipirult arccal élénken Lehár, - hogy megmutassam a helyzeteket és a hangulatokat, amelyek engem inspiráltak. Én mindig olyan szövegeket kerestem, amelyekben az alakok, a gondolatok, a helyzetek érdekeltek, irtóztam a konstruálttól, a hazug meséktől, a véletlenek találkozásától, a mindenáron való vidámságoktól. Ha a hallgató valamelyik fordulatnál meghatódik, ha egy mondatnál titokban egy könnyet morzsol széjjel, akkor én már elértem a célomat, mert az ilyen szívhez szóló érdeklődés a legfontosabb feltétele az igazi zenei élménynek.
... És a kincseivel egyáltalán nem takarékoskodó Lehár Ferenc már ül is a zongoránál és lejátssza új daljátékát. Még énekesekről is gondoskodott: Bokor Margit, a bécsi opera új, nagytehetségű magyar énekesnője markírozza Giuditta szerepét és egy fiatal olasz tenorista, a nápolyi San Carlo színház tagja énekli Oktavio partítúráját. Lehár ül a zongora előtt, tűzbejön a zenétől, a fejével int a mögötte álló művészeknek, hol az egyiknek, hol a másiknak és kezei alatt kibontakoznak a legújabb szép Lehár-melódiák.

Nyitánya nincs a darabnak, néhány taktus bevezetés után rögtön a cselekménybe vezet a zene, de azért a zenekar sem jár rosszul: az öt képet zenekari közjátékok kötik össze, amelyek a bécsi filharmonikus zenekarban úgy fognak kivirágozni, mint május végén egy csodálatos kert. A vidám bevezető számok után kerül sor Oktávió fellépésére, — nagy Tauber-ária — azután Oktávió és Giuditta találkozására: ez a hatalmas fellépés a maga misztikus, orientális színeivel és gazdag szenvedélyességével Lehár egyik legmozgalmasabb és legdrámaibb munkája. A daljáték általában nincs »átkomponálva«, az egyes számokat próza köti össze, de ez a szöveg nem tart tovább két-három percnél, úgyhogy az egész daljáték olyan, mintha opera volna, — mondjuk a régi francia operák értelmében vett dalmű, amelyekben az egyes számokat szintén két-három perces szöveg kötötte össze. A második kép főékessége egy hatalmas szerelmi duett, a harmadiké Oktávionak a katonák kórusával kísért nagy jelenete, majd Oktáviónak Giuditta után való sóvárgása. A negyedik kép a Giudittáé: ebben őneki van két gyönyörű dala balettel és női énekkarral kísérve, és ennek a képnek van azután hatalmas, drámailag felépített nagy fináléja. Az ötödik, az utolsó kép hozza a Lehár-operettekben immár tradícióvá vált Tauber-áriát, amelyet Oktávió akkor énekel, amikor a nőt az idegen herceg karján meglátja: egy csöndes, fájdalmas ária ez, olyan szép, hogy kétségtelenül utódja lesz »A mosoly országa« híressé vált szerelmi dalának. Giuditta csábítása és a bár-zongoristává vált Oktávió lemondása adják ennek a képnek és egyszersmind az egész daljátéknak a nagy, drámai befejezését. Lemondással végződik a darab, unhappyenddel, amivel Lehár itt és ezúttal is hű maradt a maga művészi elveihez.

... Órákig ült a zongora előtt a nagy zeneszerző, mögötte a kitűnő magyar énekesnő és a fiatal olasz tenorista. — egymásután énekelték a meleg, fájdalmas áriákat, a drámai mozgalmasságú duetteket és a viharos finálékat. Fáradhatatlanok valamennyien, Lehár egy pillanatra odasúg:

— Azt hiszem, a hangszereléssel is meg leszel elégedve. Remélem, sikerült új színeket, új meglepetéseket találnom.

...És amikor »még ezt«, »még azt«, »még ezt a számot«, »még azt a kórust« eljátssza és beteszi az utolsó lapot is a »Giuditta« partitúrája mögött és kipirult arccal kérdezi, hogy hogy tetszik: elragadtatásunkra csak annyit felel nagyon egyszerűen :
 

— Azért tetszik, mert talán megérezni, hogy szívből jön.

Ruttkay György

 

(Folytatom)

631   Búbánat • előzmény630 2018-06-10 11:12:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXX.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- III. 

 

Schikaneder és Lehár kastélya Bécsben

Bécs, 19. kerület: Hackhofergasse 18.

Bécs Nussdorf városrészében, közel a Dunához, érdekes, a 17. század végéről származó palotácska áll, melyet a sétáló elől sajnos elrejt az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Ennek bal oldalán, a csúcsíves ablakok mögött hangulatos kis kápolna található.

Aki beléphet a főbejáraton, két oldalszárnyat lát, melyek kis udvart fognak közre, s a szemben lévő három kapu egyikén át juthat el a tulajdonképpeni kastélyhoz. Mögötte nagy kert található, teraszokkal, kőmellvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel, középen tavacskával. 

Az ingatlan 1802 és 1812 között Emauel Schikaneder  tulajdona volt, aki ebben az időben járt sikerei csúcsán: felépíttette, részben az egy évtizeddel korábban bemutatott Varázsfuvola jövedelméből a Theater an der Wien-t és még erre a tuszkulánumra is futotta. Mennyezetfreskói, melyek a Varázsfuvolából mutatnak jeleneteket, ebből az időből származnak. Ám színházi vállalkozásai hamarosan becsődöltek, utolsó napjait, terveivel ellentétben a kevésbé vonzó Józsefvárosban volt kénytelen leélni...

A kastélyt 1932-ben az akkor már hatvanon túl járó Lehár Ferenc vásárolta meg; részben befektetési céllal, hogy vagyonát megőrizze a gazdasági világválság idején, és ő is azt gondolta, mint Schikaneder, hogy ideális hely lesz élete alkonyának eltöltésére. Nagyon szerette házát, mindent megőrzött és gondosan ápolt. Itt írta Giuditta című operettjét.

Ám hamarosan jött a háború, aminek végét súlyos betegen, Bad Ischl-ben vészelte át. Ott kapta a hírt, hogy Bécs felszabadulásának kaotikus időszakában fosztogatók kirabolták kastélyát, kiszórták felbecsülhetetlen relikviáit, dokumentumait, mozdítható bútordarabjait... 
A nyugalmasabb Svájcban töltött rövid időszak után 1948-ban Lehár gyakorlatilag meghalni jött vissza Ausztriába, újra Bad Ischl-be. A bécsi kastélyt testvére, Antal örökölte.

Az ingatlan ma is magántulajdonban van. Egyes források szerint kis Lehár-magánmúzeum található benne, mely bejelentkezés után látogatható, bár nem találtam, hogy ezt a világhálón hirdetnék.

Utcafronti részén három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Biztosan többször járt itt, sőt, esküvője is az itteni kis kápolnában volt... 

Lehár Ferenc emléktáblája az épület utcai frontján

Emanuel Schikaneder emléktáblája az épület utcai frontján

Richard Tauber emléktáblája az épület utcai frontján

Forrás: Zenevándor. hu  (2017. június 16., péntek)

 

(Folytatom)

630   Búbánat • előzmény627 2018-06-07 16:17:55

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIX.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”- II. 

Hétfőn Bécsben jártam, s a programok között volt még annyi időm, hogy fogtam magam és irány: Grinzing!  Az Operánál felszálltam a „D” jelzésű piros villamosra, azzal kivillamosoztam a borozóiról is nevezetes „bohém-negyedbe”; de amikor odaértem, eszembe jutott, nem érdemes kihagyni a közeli Döblinget, oda is elvisz ugyanez a villamos; elsősorban a magyar történelmi vonatkozásai érdekeltek. A nevezetes elmegyógyintézet: egy kastélyépület, ahol gróf Széchenyi István csaknem 12 évnyi gyógykezelés után 1860. április 8-án a felső szinten lévő ötszobás lakosztályában öngyilkos lett (a bejárattól balra fekvő emeleti ablakok mögött található); a 19. század közepe után Bruno Görgen elmeorvos szanatóriuma volt az akkor még vidékies, később Bécs belterületévé vált városrészben. Széchenyi emlékét emléktábla és mellszobor őrzi a gondozott parkban. Szintén ebben az épületben halt meg Semmelweis Ignác 1865-ben.  Az épületben ma kerületi bíróság működik. Egy kis virágot helyeztem el Széchenyi emléktáblája mellé.

S ha már Döblingig eljutottam, az is az eszembe jutott, hogy innen igazán nincs messze a szomszédos Nussdorf városrész,  hol a Lehár-villa található, érdemes felkeresnem azt a helyet, erre is egy kis időt rászánni. Így is tettem. Az okos telefonom szolgáltatása nyomán megkerestem a térképen a pontos címet, majd visszamentem a „D” villamos megállójába, honnan egy következő szerelvénnyel pár megállót érintve máris leszálltam a vágyott célom közelében.  A Dunával párhuzamosan haladva, de már egészen fel, szinte Bécs „tetejére”, a dombokra vitt fel a villamos, hol hamar megtaláltam a Hackhofergassét. Ez egy keskeny, kanyargós, enyhén meredek utcácska, jobbra-balra apróbb-nagyobb házak, kertes villák övezik. Befordulva ebbe az utcába, egy kis emelkedő után, a „dombtető” alatt a kanyarból előbukkant a fényképről már ismert, kívülről egyszerű, de szép  formájú és vonalú épület homlokzata: odaértem az egykori Schikaneder-palotácskához, a hátul hatalmas kertet rejtő Lehár-villa falai elé; ez az épület a neves zeneszerző egyik bécsi lakhelye volt, ma emlékét ápoló múzeum. Magát a 17. század végéről származó palotácskát a sétáló elől sajnos elrejti az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Bemenni csak előzetes regisztrációt követően, csoportos látogatással, vezetéssel van mód.

A nemzeti emlékhelyként megjelölt Hackhofergassei homlokzaton három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Többször járt itt barátjánál, sőt, esküvője is a csúcsíves ablakok mögött rejtőzködő kis magánkápolnában volt…

Bemenni most tehát nem tudtam, így csak kívülről tekintettem meg a villát és jártam körbe, a külső falak mentén, ameddig lehetséges volt – mert maga a telek a ház mögötti kert mentén fallal elzárt terület.

Megemlítem még, hogy a Hackhofergasse 18. szám alatt található Lehár-villától nem messze, kissé lejjebb, az egyik lakóépület utca felé eső falának frontján  nagy tábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott a másik híres operettszerző, Carl Millöcker édesapja:

Mindenesetre, egy megszervezett utazás keretében, előtte időben bejelentkezve és regisztrálva magam, feltétlenül visszamegyek még ehhez a kívülről most már feltérképezett, belülről  meg fényképekről dokumentált kis Lehár-palotácskához – amiben bizonyára a még mozarti időkre visszatekintő Schikaneder-emlékek is felcsigázzák az érdeklődésem.

629   Búbánat • előzmény628 2018-05-28 13:06:47

A Duna TV Hogy volt?!  c. műsorsorozatában tegnap került először sugárzásra az idén készített emlékműsor Lehár Ferencről.

 Az 1948-ban, hetven évvel ezelőtt elhunyt világhírű magyar komponistára, műveire, szerepekre, kitekintéssel az operett műfajára is, emlékezett a stúdióban öt ismert magyar énekművész:

Pitti Katalin, Frankó Tünde, Mahó Andrea, Peller Károly és Faragó András – az opera-, operett- és musical- színpadok jeles személyiségei.

A stúdióba meghívott művészekkel a műsorvezető-moderátor Radványi Dorottya beszélgetett; a kissé szerteszét csapongó, sok személyes gondolatot megfogalmazó, neves  művészek egymásnak adták a szót; Lehár-művekben játszott saját szerepeikről meséltek, Lehár zenéjéhez fűződő vonzódásukat említették¸hazai és külföldi teátrumok-béli, más országok nyelvén éneklésükről szóltak, és hogy az egész világon mind a mai napig a zenés színházak nem lehetnek meg Lehár-alkotások nélkül; a kései, nem happyendes művei pedig nem véletlenül, a már-már „ puccinis” zenevilágra tekintettel is, az operaházak repertoárjára is felkerülnek. Puccini és Lehár barátsága ismert: egymásnak és egymás alkotásainak kölcsönösen nagy tisztelői voltak. Kapcsolatuknak csak Puccini korai halála vetett véget.  

A szerkesztett műsorban számos televíziós, filmes Lehár- operett (színpadi előadás, koncert, stúdió) felvételének részletei villantak be – sok-sok előadóművész énekében-játékában.

A Lehár-operettek ismert vagy kevésbé ismert énekszámait színházi és televíziós produkciók felvételeiből szerkesztette össze mások mellett Gaskó Balázs.

Néhány percnyi, másodpercnyi filmkockákon feltűnt:

Maga, Lehár Ferenc:

- archív felvételen A mosoly országa című operettjéből a „Vágyom egy nő után” dallamait zongorázza, már idős korában; játéka alatt többször is a kamerába tekint

- háború előtti magyar filmhíradó archív felvételéről: magyar nyelvű riportban fejezi ki gondolatait; a következő művének alkotása, előkészületei foglalkoztatják.

Pitti Katalin (A víg özvegy)

Frankó Tünde (Cigányszerelem)

Miller Lajos (A víg özvegy)

Siegfried Jerusalem (Luxemburg grófja)

Sass Sylvia (A víg özvegy; Cigányszerelem)

Oszvald Marika (A víg özvegy; Giuditta; Három grácia)

Straub Dezső (A víg özvegy; Giuditta; Három grácia)

Bende Zsolt (A víg özvegy)

Rátonyi Róbert (A víg özvegy; A bécsi asszonyok)

Homm Pál (A víg özvegy)

Házy Erzsébet (A víg özvegy)

Domonkos Zsuzsa  (A víg özvegy))

Rost Andrea (Cigányszerelem)

Berkes János (A víg özvegy)

Németh Sándor (A víg özvegy;Luxemburg grófja)

Zsadon Andrea (A víg özvegy)

Eggerth Márta (Pacsirta)

Peter Kraus (Pacsirta; Luxemburg grófja)

Szűcs Márta és Leblanc Győző (Tavasz)

Zempléni Mária és Póka Balázs (Tavasz)

Orosz Adél és Róna Viktor (Arany és ezüst-keringő)

Felföldi Anikó, Lórán Lenke, Kazal László  (Három grácia)

Richard Tauber (Frasquita) – csak énekhang

Simándy József (Frasquita)

Kovács János (A cárevics)

Morvay Pálma (A cárevics)

Feleki Kamill (Luxemburg grófja)

Melis György (Luxemburg grófja)

Zentay Anna, Rátonyi Róbert (Luxemburg grófja)

Luciano Pavarotti (A mosoly országa)

Placido Domingo (A mosoly országa)

José Carreras (A mosoly országa)

628   Búbánat 2018-05-27 13:26:03

Ma délután a Duna Televízió műsorán szerepel

2018. május 27. vasárnap 17:00 - 18:00

 

Hogy volt?!

Lehár Ferenc

(2018) (60')

„Ezeket a dalokat minden nagymama ismeri. De az unokák közül is sokan. Azt azonban alig néhányan tudják, hogy a nekünk kedves sorok először németül íródtak, szerzőjük Puccini barátja volt és tényleg expressz sebességgel terjedtek slágerei az egész világon. A 70 éve elhunyt Lehár Ferencre és műveire emlékezik a Hogy volt?! olyan előadók segítségével, akik jó néhány kulisszatitkot is elárulnak a Víg özvegy, a Mosoly országa, a Cigányszerelem és még számos máig játszott darab mindig sikeres előadásaiból.”

Ism.: Dunaworld, 2018. június 2. szombat 07:10;

Duna Televízió, 2018. június 3. vasárnap 04:25

627   Búbánat • előzmény626 2018-05-26 23:46:22

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXVIII.)

Lehár Schikaneder-„palotácskája”

Mint szó volt róla, a bécsi, Lehár tulajdonában álló  bérház a Theobaldgassén idővel szűknek bizonyult a  sok év alatt összegyűlt rengeteg tárgy (kotta, fénykép, plakát, egyéb dokumentumok) elhelyezésére. Lehárnak kapóra jött, hogy Nussdorfban eladó volt a Schikaneder-palotácska. Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegírója 1802-ben vásárolta meg a Bécs közelében lévő ingatlant.  Manapság negyedórai villamosozással megközelítve jut el az ember Bécs belvárosából Nussdorfba; 1802-ben 12-14 kilométert kellett odafelé kocsizni a Duna folyásával ellenkező irányban. Birtokán Schikaneder palotácskát építtetett, s a legnagyobb szoba mennyezetére odafestette a Varázsfuvola alakjait. Az épület többször cserélt gazdát, s amikor az első világháború után amerikai segélyakciót hoztak létre Ausztriában, az igazgató, bizonyos Mr. Anton M. Viditz-Wild kénytelen volt túladni az ingatlanon. Lehár ezzel szemben be akarta fektetni a pénzét, s megvásárolta az épületet. Világsikerének tárgyi dokumentumai most már a nussdorfi épületre is kiterjeszkedtek.

Lehár minden bizonnyal nem volt ennek tudatában, de mégis a nemzetközi politika és a gazdasági adottságok indították őt ingatlanvásárlásra.

Kortársai találgatták, mi a szándéka a palotácskával: „Nem tudni, el fogja-e hagyni theobaldgassei stílszerű otthonát, s ezentúl egész esztendőben a Duna partján fog-e lakni… Lehet, hogy az a verzió bizonyul igaznak, mely szerint Lehár-múzeum jön majd létre az ősi termekben”  (Forrás: Videns, Das Lehár-Schlösschenn in Nussdorf. A nussdorfi Lehár-palotácska. Neues Wiener Jourmal, Bécs 1933., VI. 4.)

Feltételezhető, hogy Lehárt hasonló érzelmek indították az épület megvásárlására, mint annak idején Schikanedert. Mindkettejüknek az volt a terve, hogy oda vonuljon - ahogyan mondani szokás – nyugalomba.

Hackhofergasse 18, 1190 Wien, Ausztria

 

Österreich, Wien 19, Nussdorf, Garten des Lehár-Schikaneder-Schlössl. Von 1802 bis 1812 wohnte hier Emanuel Schikaneder

Sok mindent el lehetne mondani erről a palotácskáról; a főbejárat a Hackhofergasséra nyílik, két oldalszárnya kis udvart fog közre. A homlokzati szárny bal oldalán hangulatos kis kápolna található: csúcsíves ablakai az utcára nyílnak. Az udvaron át eljutunk a főépülethez, a tulajdonképpeni palotácskához. Három kapu vezet a pompás lépcsőházba. A palotácska mögött viszonylag nagy kert található, teraszokkal, kőmelvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel. a közepén kicsi tóval, benne aranyhalas medence, melyből szökőkút buzog: csendes, elvarázsolt világ. Lehár mindent megőrzött, mindent gondosan ápolt, s így ma is sok minden emlékeztet itt mind A varázsfuvola szövegírójára, mind A víg özvegy komponistájára. Lehár egyébként nemcsak a palotácskát és a kertet vette át az előző tulajdonostól, hanem a régi személyzetet is: Amalie és Victor Scaját; mindketten még évtizedekig ott maradtak Lehárék szolgálatában.

Lehár tehát ekkorra a theobaldgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palotácska ura volt.

 

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

 /Folytatom/

626   Búbánat • előzmény623 2018-05-18 17:15:49

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXVI.)

A bécsi rádió Európa-szerte közvetített Lehár-hangversenye

Előző bejegyzéseimben idéztem azokból a bécsi kritikákból, amelyek az operett létjogosultságát kérdőjelezték meg vagy szükségességét illetően merültek fel és ezzel együtt Lehárt érintő bírálatokat fogalmaztak meg, amelyeket a zeneszerző nem hagyott szó nélkül…; a húszas évek vége és a harmincas évek elejének gazdasági világválsága idején is, még mindig ő számított a műfaj legkiemelkedőbb alakjának. Mindemellett a közönség körében Lehár továbbra is hatalmas hírnévnek örvendett, nem úgy gondolkodtak, mint egyes kritikusok.

1931-ben a bécsi rádió európai koncertműsort szervezett Lehár Ferenc alkotásaiból címmel, amely azon túl, hogy 113 adó- és közvetítőállomás sugározta szerte a kontinensen, Lehár számtalan tisztelőjének ünnepe lett.

„A Keleti-tengertől a Földközi-tengerig, a breton falvakban csakúgy, mint valamelyik török alattvaló viskójában, örvendezhetett a világ Lehár muzsikájának gyöngyszemei hallatán. A víg özvegytől, az első sikeres operettől egészen a legújabbig, a Szép a világig összeválogatva. Kiváló művészek vállalták ezt a feladatot Lehár tiszteletére. Soha még nem csendült fel ilyen szikrázóan a Luxemburg grófja keringője, az Arany és ezüst-keringő, mint a Bécsi Filharmonikusok előadásában, akiknek szárnyakat adtak a zeneszerző dús, szinte részegítő hangzatai; soha még nem énekelték oly tökéletesen az áriákat és kettősöket, mint ahogyan Adele Kern ezüsthangján és Pataky Kálmán, az Operaház művésze hangján felcsendültek.”

(Forrás: N.N., 113 Sender übertragen ein Lehár-konzert (113 rádióadó közvetíti a Lehár-hangversenyt), Neues Wiener Journal, Bécs, 1931. XI. 8.)

 

(LXXVII.)

A bécsi theobaldgassei bérház – Lehár-múzeum

A mindennapi események ugyan csak közvetve érintették Lehárt, az Ausztriát is elérő gazdasági világválság azonban őt is arra késztette, hogy pénzét befektesse, ekkor vásárolta meg a nussdorfi (ma Bécs egyik külvárosa) Schikaneder-palotát, melyet Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegkönyvírója épített. Lehár tehát ekkorra a theobaldgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palota tulajdonosa volt. 

Lehár már régóta tulajdonosa volt a Theobaldgasse egyik bérházának.

Theobaldgasse 16. szám alatt talált otthonra Lehár (1919 és 1931 között lakott itt)

Az épület tetőterében számos manzárdhelyiség volt; aki oda belépett, „egy a maga nemében alighanem páratlan világsiker tanúbizonyságait láthatta: képeket, színlapokat, karikatúrákat, okleveleket, értékes kéziratokat, a nemzetközi stagionék plakátjait, melyek szerte a világon ismertették Lehár hírét s nevét.  A falakról ránk mosolyogtak két világrész legszebb asszonyai: operettjeinek szereplői! Az elemi iskolai bizonyítvány mellett látható Battistini képe, lelkes ajánlással… Aki ebben a múzeumban jár – gondnoka maga Lehár -, úgy olvas Lehár életében, mintha valami pontosan vezetett naplóban lapozgatna. Sok száz kép varázsolja elénk a számtalan színházi este ragyogó fényét. S a falakon tenyérnyi hely sem akadt a még elkövetkezendő sikerek számára. Halomban áll ott, székekre felstószolva, az a rengeteg fénykép, amit naponta hoz a posta a ház urának a világ minden tájáról. Aggasztóan halmozódik egyre magasabbra világhírnevének papiroslecsapódása, s Lehárnak e múzeum mellett még egy másikat is meg kellene nyitnia, hogy helyet teremtsen a rengeteg néma papírnak, mely mind az ő sikeréről regél.”

(Forrás: Sales, Im Museum Franz Lehars. Eine unbekannte Wiener Shenswürdigkeit (Lehár Ferenc múzeumában. Egy ismeretlen bécsi látványosság.), Neues Wiener Journal, Bécs, 1932. I.6.)

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

Lehárnak tehát kapóra jött, hogy Nussdorfban eladó volt a Schikaneder-palotácska…

(Legközelebb innen folytatom)

625   Búbánat 2018-04-30 23:17:58

A mai születésnap-évfordulóra

Lehár Ferenc

Bad Ischlben, a Traun folyó partjánál

Lehár Ferenc 1870. április 30-án Komáromban született, s bár élete nagy részét Ausztriában élte le, mindig magyar állampolgár maradt. 1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében tanult, majd a prágai konzervatóriumba is járt, ekkoriban igen szerény körülmények között élt. Hangmester lett, majd apja zenekarába szegődött szólóhegedűsnek, 1890-től katonakarmesterként végigjárta a monarchia városait.

1902-ben Bécsben telepedett le, itteni hírnevét egy keringő alapozta meg. A fiatal Lehár Paulina Metternich hercegnő farsangi báljára, amelyen a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek, komponálta meg a mulatság résztvevőit elbűvölő Arany és ezüst című keringőjét. Még abban az évben bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, s a siker lehetővé tette, hogy otthagyja a hadsereget.

A drótostótot már sorozatban százszor játszotta a pesti Magyar Színház, majd 1905-ben színre került legnépszerűbb alkotása, A víg özvegy. A premier kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatóra alig költöttek, alig próbáltak, a közönség pedig nem értékelte a hagyományos bécsi stílustól elütő művet. A Víg özvegy mégis világsikert aratott, New Yorkban 416 alkalommal játszották.

Lehár összesen 31 operettet írt, a legtöbbnek Bécsben volt a premierje, de valamennyit rövid időn belül Budapesten is műsorra tűzték. Világsikert aratott a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és A mosoly országa című darabja, gyakran játsszák A három grácia, A cárevics, a Paganini, a Friderika és a Giuditta című műveit is.

Az operett a monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, jelesei között számos magyart találhatunk (Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál). Lehár munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez azok korábban nem szoktak hozzá.

1926 és 1938 között Berlinben, majd ismét Ausztriában, Bad Ischlben lakott. 1945 után Zürichbe költözött, s csak halála előtt tért vissza Ausztriába. Átélte mindkét világháborút, a huszadik század fordulatos történelmét, de hírnevével, befolyásával soha nem akart sem élni, sem visszaélni. Nem kérte Horthy közbenjárását, amikor az 1921-es királypuccsba belekeveredett legitimista katonatiszt testvérének le kellett szerelnie, s akkor sem keresett hatósági védelmet, amikor az Anschluss után a Gestapo el akarta hurcolni "hibás" születésű feleségét. Az asszonyt végül a szomszédok rejtették el és így menekült meg.

Lehár Ferenc 1948. október 24-én halt meg Bad Ischlben, egykori villája ma múzeum és a helyi színház is a nevét viseli.

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=28728

624   Andante Spianato • előzmény623 2018-04-22 08:44:26

Így, ahogy Lehár mondja! Ő ezt már akkor is tudta! Sokan még ma sem.  A kritika....a kritikusok.... mi önmagunk...    Köszönöm. 

623   Búbánat 2018-04-21 19:17:10

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXV.)

Lehár Ferenc -  és a kritika

Otto Schneidereit Lehár című könyvében (Zeneműkiadó, 1988) úgy fogalmaz, hogy Lehár világéletében a kritika pergőtüzében állott, s írásban fejtette ki, hogyan is áll a kritikához és legfőképpen a kritikusokhoz:

Lehár Ferenc: „A kritikus azt szeretné, ha a mű szebb és jobb lenne, mint amilyen. Keresi a vezérlő gondolatot, mely az ő bonckése alatt vonagló művészt uralta, hogy aztán interpretálja. A kritikus lelki szemei előtt valami ideálisan tökéletes műalkotás lebeg, amilyen a valóságban nincs is, s aztán megvizsgálja, mennyire felel meg az adott mű ennek az ideálnak. Vagy, hogy mennyire marad el tőle… A kritika megkülönbözteti és meghatározza azokat a tulajdonságokat, melyek révén az operett kellemes avagy ellenkező hatást kelt… Ám komoly oka van annak, ha többé nem fogadjuk el, ha a műítész tanító bácsinak képzeli magát, aki jó vagy rossz jegyeket osztogat. S különben is: az a kritikus, aki a szemem előtt lebeg, ne nyargaljon valamiféle szabályokon, s ne próbáljon esztétikai elveket diktálni. Nem a szabályozás a kritika feladata, hanem az, hogy a dolgok mélyére hatoljon… Persze minden kritikus másféleképpen látja a műalkotást, aszerint, hogy milyen a neveltetése, a műveltsége, az agyműködése és a kedélye. Az egyiket a téma ragadja meg, a másikat a stílus, vagy a felépítés és a kidolgozás, vagy a kifejezés ereje, vagy valami, ami neki szívügye. Mindannyian ugyanabba a tükörbe néznek. Ám, amit meglátnak benne, az mindig a saját személyiségük, a saját beállítódásuk.”

/Forrás:  Franz Lehár: Auseinandersetzung mit meinen Kritikern. So ist es – ist es so?  (Vitáim a kritikusaimmal. Így van ez – így van-e?), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930., IV.20.

Ez nem azt jelenti, hogy Lehár elzárkózott a kritikától, s különösen nem áll ez zeneszerzői munkássága első esztendeire.  Ám mi mindent össze nem írtak akkoriban! Rengeteg újság jelent meg Berlinben, s 1912-ben, az Éva berlini bemutatója után, Lehár imigyen sóhajtott fel:

1. számú recenzió: Mily jelentős haladás a korábbi művekhez képest… végre egy valódi operett, a megfelelő engedményekkel a közönséggel szemben!”

2. számú recenzió: Sajnos, érezhető a visszaesés a korábbi művekhez képest… merő operai ambíció… Semmiféle engedmény a széles tömegek számára!

3. számú recenzió: Végre egy valóban értékes mű… a zeneszerző szerencsével törekszik a vígopera magasabb céljai felé!

4. számú recenzió: A zene remek, a könyv pocsék. A közönség el van ragadtatva!

5. számú recenzió: A szövegkönyv remek, a zene pocsék, a közönség csalódott!

6. számú recenzió: A librettó és a zene remek!

7. számú recenzió: A zene és a szövegkönyv pocsék!

Félretettem a kritikákat, és teljesen tisztában voltam azzal, hogy a muzsikám operaszerű, ám ízig-vérig operettszerű, hogy azzal a sajátos képességgel rendelkezem, miszerint egyszerre lépek előre is, hátra is, hogy a szövegkönyv és a zene egyaránt nagyszerű és pocsék, hogy a lelkes közönséget csalódás érte, míg ezzel szemben a csalódott közönség ujjongott…”

Forrás: n.n., Lehar, als Satiriker (Lehár, mint szatíraíró), Neuigkeits-Welt-Blatt, Bécs, 1919. I. 9.

S mindaz, amit az Éva kritikáinál megfigyelhetett, évről évre megismétlődött valamennyi művével kapcsolatban. Mit tehet a komponista?

Lehár Ferenc: „Ha komoly zenét írok, akkor túl operaszerű, ha komolytalant írok, akkor túl triviális. Ha slágert írok, akkor azt mondják: a kakasülőnek írok! Ha nem írok slágert, azt mondják, kifogyott az ötletekből! Ha sokat követelek az énekestől, azt mondják: elvégre nem operaénekes! Ha keveset követelek meg az énekestől, azt mondják: régebben persze minden másképpen volt, akkor az operett mesterei még gondoltak az énekesekre is! Ha az énekkarnak adok munkát, azt mondják: merőben fölösleges, senki nem figyel arra, amit azok ott fent hangicsálnak! Ha nem adok munkát a kórusnak, azt mondják: milyen pompásan zengtek a kórusok a régi operettekben! Ha hárfát alkalmazok, azt mondják: idegesítő ez az állandó ciripelés! Ha nem használom a hárfát, azt mondják: hova lett a zenekar fénye, ma oly üresen kong! Ha feltűnő helyen felcsendül egy keringő, azt mondják: egyre csak keringő! Offenbachnak bezzeg nem volt rá szüksége! Ha nem írok keringőt, azt mondják: hol maradt ezúttal a nagy keringő? Ha nyitányt írok, azt mondják: hát az meg mire való? Ez nem modern, az ember belefárad, mielőtt felgördül a függöny! Ha nem írok nyitányt, azt mondják: ez aztán könnyen veszi a dolgot, még nyitányt sem írt! Ha minden esztendőben kihozok egy új művet, azt mondják: csak irkál és firkál, ez már rég nem művészet, ez már operett-ipar! Ha nem rukkolok ki minden évben egy operettel, azt mondják: Mi  van vele: Úgy látszik, már semmi nem jut az eszébe!  Ha keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják a kritikusok: na, megállj csak, engem aztán nem fogsz behálózni! Ha nem keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják: na, megállj csak, te arrogáns fickó, majd még megemlegeted!”

Forrás: Franz Lehár: Wie soll man es all den lieben Mitmenschen recht machen? (Hogyan tegyünk kedvére valamennyi kedves embertársunknak?), Die Theater- und Musikvoche. 11. évf., Bécs, 1920.

E véleménye ellenére – vagy talán éppen, mert ez volt a véleménye – Lehár gondosan elolvasott minden kritikát műveiről, bár túl sokat nem törődött velük. „Akit soha meg nem kritizáltak, nem tudja, mennyire nem kell törődni a rossz kritikával, s mennyire a jóval.” – hajtogatta: ez volt az életelve. Hozzáállását a legpregnánsabban talán ez a mondat jellemzi: „Ahogyan a kritikusnak is csupán a lelkiismeretére szabad hallgatnia, ugyanúgy a művésznek is csak a saját művészi lelkiismeretére kell figyelnie: az a legfőbb instancia!”

 

(Folytatom)

622   Búbánat • előzmény621 2018-04-11 22:37:59

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIV.)

Lehár Ferenc – és a „Szép a világ”

Még tartottak Bécsben, Komáromban és Budapesten Lehár születésének 60. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek, koncertek, előadások, amikor az év végén, 1930. december 3-án, a berlini Metropol-Theater kihozta a komponista új operettjét, a Szép a világot.

A sajtó, s legfőképpen a bécsi sajtó azt terjesztette, hogy a főpróba végén valódi botrányra került sor. Lehár így vélekedett: az ilyesmit „nem kell tragikusan felfogni. Ha az emberek naphosszat próbálnak és még a bemutató napján is hajnali hat óráig tartanak a próbák, hát az alaposan megviseli a színészek idegeit. Mindenki ingerült, és olyan érzékeny, mint egy gyulladt vakbél, senki nem mérlegeli úgy a szavait, mint máskor. Ismeretes, hogy művészi szempontból annyira összeforrtam a művemmel, hogy nekem minden változtatás olyan, mintha megszentségtelenítették volna, ami nekem a legszentebb. Hirtelen észrevettem, hogy valamit változtattak a második felvonáson. Megkérdeztem, hogy ezt ki tette. Amikor megtudtam, hogy a Rotter direktor urak voltak a tettesek, dühömben azt mondtam: de hiszen ez zeneileg…  Ha nyugodtan végiggondoltam volna a dolgot, ne tettem volna ezt a kijelentést, hiszen mindenki tudja, aki csak ismer, mennyire nem vagyok agresszív. Ahogyan az már a színházakban lenni szokás, megjegyzésemet továbbadták Rotteréknek, s azok aztán agresszívek lettek velem szemben.”

/Forrás:  Lehar: Der Konflikt Lehárs mit Rotters. Wie es zum ’Krach’ kam  (Lehár konfliktusa Rotterékkel. Hogyan került sor a ’botrányra’), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. december 28.

Ám a bemutató estéjére mindenki megbocsátott, mindenki elfelejtette az ügyet. Rotterék azon voltak, hogy a műsorfüzetben is jóvátegyenek mindent: „Ha Richard Wagner nagy teljesítményének nevezhető, hogy tíz művön keresztül wagneri és mégis minden alkalommal más legyen, akkor Lehár – ezt végre ki kell mondani – az operett Wagnere!

A mű cselekménye a „Végre egyedül” szüzséjéből ismerős lehet. Ami változott ahhoz képest: Frank Hansen báróból egy meg nem nevezett ország trónörököse lett, Dolly Doverlandot előléptették Lichtenbergi hercegnővé, aki hol hegyi vezetőnek, hol nagyzoló szélhámosnak nézi a trónörököst.

A zenének megint egyszer sok baja volt a szövegkönyv hiányosságaival, melyet - így a sajtó – „szeretetreméltó igénytelenséggel fogalmaztak meg a szövegírók”.  De valamennyi kritika ilyen vagy hasonló szavakkal zárult: „Lehárt, aki maga vezényelt, lelkesen ünnepelték”.

Ám valamiféle elvárás is hangot kapott: „Merem állítani: ha Lehár úgy döntött volna, hogy az első és a harmadik felvonást úgy kezelje, mint a másodikat, akkor bájos vígopera kerekedett volna ki a műből. A második felvonást ugyanis, akárcsak a „Végre egyedül” idején, szinte teljesen végigkomponálta. Lehár volna a legalkalmasabb arra, hogy ideális opera buffát írjon. Ez a második felvonás kötelez. Reméljük, hogy Lehár hamarosan eleget tesz ennek a kötelezettségnek. „

/Forrás: Rudolf Lothar, Lehar-Premiere in Berlin. Grosser Erfolgt seiner Oper „Schön ist die Welt”, Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. december 7.; Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

Magyarországon a berlini ősbemutató után csak négy évre rá láthatta a hazai közönség Lehárnak ezt az operettjét: Szegedről hozta fel Pestre társulatával Sziklay Jenő színházigazgató, és a Király Színházban 1934. december 24-én mutatták be a darabot. Rátonyi Róbert Operett könyvében írja, hogy az előadás közönsége felállva ünnepelte a jobb egyes páholyban ülő Lehár Ferencet, aki lázas beteg volt, és orvosai tilalmát megszegve jött el Bécsből a premierre. Lelkesen megtapsolta Török Emilt a nyitány után.  „ – Micsoda nagyszerű karmester. S hogy érti az operettet!...”

Az előadás folyamán Lehár minden taktust együtt dúdolt a zenekarral, s néha önkéntelenül megmozdult jobb kezének mutatóujja, és parányi mozdulatokkal együtt dirigált a karmesterrel…

A premier másnapján a Pesti Hírlap így írt a bemutatóról:

„Miről is szól a Király Színház tegnap bemutatott operettje: Tulajdonképpen csak arról. hogy Szép a világ! Igaz a világ nem mindig szép, de ha van egy Lehár Ferenc, aki muzsikájával ilyen széppé tudja tenni, mint ahogy ez a nagy zeneszerző teszi, akkor magunk is elhisszük, hogy valóban … szép a világ!

Vissza Otto Schneidereit Lehár-könyvéhez: 

Bécsben, Hubert Marischka a Theater an der Wien direktora 1931 karácsonyán kihozta a Szép a világot; Lehár vezényelt, s nyilván megelégedésére szolgált, hogy megmutathatta Rotteréknek: nem szorul rájuk.

Az a bizonyos veszekedés a Szép a világ berlini főpróbáján alighanem mégis komolyabb volt, mint ahogy Lehár állította. Maga Richard Tauber volt az, aki még egyszer összefoglalta az akkori eseményeket úgy, ahogyan ő látta. E szerint kissé másképp estek a dolgok: „Lehár a Szép a világ berlini ősbemutatója idején hevesen összekülönbözött a Rotter-féle vezetőséggel, s a helyzet odáig fajult, hogy kijelentette: egyetlen művét sem engedi át többé Rotterrék színházainak. Amikor elutazott, igen rossz volt a hangulata és joggal mérgelődött… Jómagam kényes helyzetben voltam: a szívem Lehárhoz húzott, a szerződésem Rotterékhez kötött. S e szerződés szerint (1931) karácsonyán vagy egy Lehár-művet, vagy egy klasszikus bécsi operettet kellett bemutatni.”

/Forrás: Richard Tauber: „Mein Seitensprung nach 6jähriger Ehe. Warum ich ’Schön ist Die Welt’ in Wien nicht singe” , (Félrelépésem hatesztendei házasság után. Miért nem énekelem Bécsben a „Szép a világ”-ot), Neues Wiener Journal, Bécs, 1932. január 6/

Mivel Lehár nem állt kötélnek, A szerelem dala (Das Lied der Liebe), egy Erich Wolfgang Korngold által átdolgozott Johann Strauss-kompozíció mellett döntöttek. Tauber Berlinben énekelt, Lehár Bécsben vezényelte utolsó előtti operettjét. A Szép a világ 1932 márciusáig volt műsoron, s több mint 90 előadást ért meg.

/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/

 

(Folytatom)

621   Búbánat • előzmény620 2018-04-06 22:53:42

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXIII.)

Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/2 rész)

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is-

(folytatás)

1930/50. szám

„Holnap április harmincadikán, ha valaki elmegy a Baross utca és a Nádor utca sarkán az előtt az épület előtt, ahol most a Weiss-féle fűszerkereskedés van, kinek jut majd eszébe Komáromban, hogy ezelőtt hatvan évvel ebben a házban született Lehár Ferenc..., Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjára emlékezik vissza – és vele együtt ezt az évfordulót megünneplik mindazokban a szívekben, amelyiknek kapuján Lehár Ferenc csak egyszer is bekopogott muzsikájának befogadására. Lehár Ferenc dallamait széles e világon ismerik, és az ő dallamos szíve csak adni, adni, mindig csak adni tudott az emberiségnek. Azokban az egyszerű, közvetlen dalokban, amelyek Lehár Ferenc nevét világhírűvé tették, a volt katonakarmester az emberiség jótevője lett, mert dalaival az emberek millióinak szívében békességet és boldog órákat varázsolt. Nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik hadvezér győzelme és nagyobb dicsőség ez, mint akármelyik politikus eredménye. Büszkék lehetünk arra, hogy mindaz az érték, amit Lehár Ferenc jelentett életével az emberek millióinak, magyar földről indult el… A szülőváros büszkeségével és szeretetével kívánjuk Lehár Ferencnek a legjobbakat 60. születésnapjára.”

 

1930/52. szám

„Még néhány szó a mester 60-ik születésnapjára… Sok mai operettszerző kizárólag a tömegeknek komponál, közben nem veszik észre, hogy az örökös ’sláger’ hajhászásba elvesztik műveik egyéni jellegét. Dicséretre méltó Lehárnál, hogy míg pályája elején tényleg a tömegekre igyekezett hatni, addig az idők folyamán stílusa fokról fokra javult és bátran állíthatjuk, hogy ma ő a klasszikus operett megszemélyesítője. Operettjei mindjobban megközelítik a vígoperát. Lehár keresztül-kasul alkotó művész, igazi zseni, kinek isteni dallamai, melódiái szívből és valami, a mindennapi élet embere előtt érthetetlen vágyból, sóvárgásból fakadnak, és a dolgokat valami mindent átölelő vidám hangulatban, derűben szólaltatja meg. Ez egy hosszú harc eredménye, és ez a harc állítja Lehárt Strauss János mellé.”

 

1930/52. szám

„Theobold strasse 16. Csak egy háznak a száma – ha nem tudnám, hogy ebben a házban lakik Lehár Ferenc, talán én is nyugodtan tovább mennék, mint a többi járókelő. De így minden gondolatom csak Lehár felé irányul, akit még ebben a pillanatban nem ismerek, de pár perc múlva már szembe fogok állani vele, hogy elmondja nekem mindazt, amit az élet szép és jót, örömöt és bánatot, boldogságot, dicsőséget hatvan esztendő alatt eléje rakott… Amikor búcsúzóul szerencsét kívánok neki hatvanadik születésnapjához, feszesen összecsapja a bokáit, úgy köszöni meg, mint egy ifjú hadnagy.”

 

1930/129. szám

„Lehár Ferenc, az operettzene fejedelme, Komárom nagyszerű fia, a napokban Budapestre érkezett és ott fogja dirigálni a Friderika című operettjét péntek esti bemutatóján. Ezt az ünnepi estet felhasználja Magyarország, hogy a hírneves zeneszerzőt meleg ünneplésben részesítse. A Friderika előadása előtt Lehár Ferencet üdvözölni fogják: a kultuszminiszter helyettese, Budapest főpolgármestere, a szülőváros nevében Alapy Gáspár polgármester, a színpadi szerzők egyesületének elnöke, a színészegyesület és a Király Színház igazgatója, amely színházban aratta legforróbb sikereit.”

 

1930/130. szám

„Lehár fogadta a sajtó képviselőit: ’November végére van kitűzve új operettem premierje Berlinben – mondja Lehár – és én még távolról sem vagyok kész. Harminc nap múlva bemutató és én még hozzá sem fogtam a hangszereléshez. Folyton dolgozom, alig alszom egy éjjel két-három órát, és ha nem Budapestről volna szó, most bizony nem hagynám abba ezt a sürgős munkát. De én magyar vagyok, és ha engem Budapest hív, akkor ez mindennél fontosabb. Szombatig maradok Budapesten, a bemutató után rohanok vissza Bécsbe – dolgozni. A premier előtt, pénteken délben 12 óra 45 percre kihallgatásra vagyok meghívva a kormányzóhoz.’ Ezután új operettjéről beszél: „A berlini Metropol Theater-ben lesz a bemutatója, november 7-én. Tauber Richárd és Alpár Gitta énekli a főszerepet. «Schön ist die Welt» a címe… Most ha befejezem ezt az új művemet, akkor a «Fürstenkind» átdolgozására kerül a sor. Ennek az operettnek nagy sikere volt Budapesten, az Operaházban adták «Hercegkisasszony» címmel, de mégis azt érzem, hogy most újból meg tudnám csinálni – ezúttal jobban. Eddig 29 operettet írtam, miért ne írnék egy 30-ikat is: Tehát azt felelhetem: ha kapok egy nekem való jó szöveget – akkor igen. De nagyon nekem valónak kell lennie, tele drámai összeütközésekkel és mégis lírainak, érdekesnek és minden sablontól mentesnek. Londonban már hónapok óta adják – zsúfolt házak előtt – a Friderikát, és a Mosoly országá-nak a londoni bemutatója is már ki van tűzve április 15-re, a főszerepben Tauberrel, aki a szöveget angolul fogja mondani, csak a dalokat fogja német versekkel énekelni, akárcsak Berlinben vagy Bécsben. – Egy kérdés, Mester, boldog? – Boldog volnék, ha volna rá időm… Az én életem: munka és színház. Komponálok és dirigálok – ennyi az egész. Nekem nincs időm egy jó könyvet elolvasni, én nem érek rá vendéglőbe elmenni és ott azzal a pár emberrel, akit szeretek, elbeszélgetni – én nem jutok ahhoz, hogy egy kis utazást tegyek… Én tehát azok közé a ritka emberek közé tartozom, akik boldogok volnának,ha volna rá idejük.”

 

1930/131. szám

„Budapesti jelentés szerint a kormányzó pénteken egy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta Lehár Ferencet, a komáromi születésű zeneszerzőt. A kormányzó különösen azokról az időkről beszélgetett el a zeneszerzővel, amikor Lehár Ferenc még mint tengerészeti karmester működött. A kihallgatás alkalmával Horthy átnyújtotta Lehárnak a magyar érdemkeresztet. Pénteken délután Lehár Ferencet Ripka főpolgármester kereste fel, és Budapest nevében fejezte ki üdvözletét a jubiláló zeneszerző előtt.”

(Búbánat megjegyzése: a 614. sorszám alatt ismertettem - idéztem - Horthy Miklós kormányzó Lehárra vonatkozó sorait az Emlékirataim című művéből , amelyben  kitér - visszaemlékszik - kettőjük barátságára.)

 

Lehár kézzel írt magyar nyelvű levele Kürthy Emilhez (Országos Széchényi Könyvtár)

„Kedves Emil bácsi!

Küldök egy ’Magyar Király-hymnust”.

Reménylem, hogy ez jó lesz.

Tisztelő barátja

Lehár Ferenc

A szöveget Jókai írta.”

 

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(folytatom)

 

620   Búbánat 2018-03-30 20:41:24

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXII.)

Lehárt invitálják 60. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi eseményekre szülővárosába, Komáromba ( 2/1 rész)

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapját természetesen a szülőváros, Komárom is megünnepelte. A Komáromi Lapok című újság élénk figyelemmel kísérte a születésnapi megemlékezéssel összefüggő rendezvényeket, de hírt adott a világ különböző városaiban zajló Lehár-ünnepségekről is:

1930/4. szám

Egyik világsikert aratott operettjének előadásával ünnepli az idén jubiláló Lehár Ferencet a Komáromi Katholikus Legényegylet. A Komáromi Jókai Egyesület Lehár-ünnepélyt rendez.”

 

1930/25. szám

A szülőváros előkészületei Lehár Ferenc hatvanadik születésnapjának ünneplésére.

Tegnap pénteken Komáromban járt Donáth Jenő, a berlini Metropol Theater magyar származású kiváló karmester, aki mint Lehár-specialista külföldön évek óta sikerrel működik és éppen a mai nap a budapesti rádióban vezényelt Lehár-estet a magyar kir. Operaház zenekarának közreműködésével. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetni vele:

’- Utazásomnak egyedüli célja az volt, hogy a Jókai Egyesület által tervezett Lehár-ünnepségekre zenei tevékenységemet felajánljam. Ezért már érintkezésbe léptem Szíjj Ferenc dr. nyug. polgármesterrel, a Jókai Egyesület ügyvezető elnökével és sikerült őt a nemes művészi célnak megnyernem. Megállapodtunk egy nagyszabású Lehár-ünnepség rendezésében. A Jókai Egyesület Lehár-estjén… kizárólag Lehár mester legkedvesebb és legnépszerűbb művei fognak szerepelni… Pozsonyban holnap a filharmonikusokkal szándékozom tárgyalni a komáromi Lehár-ünnepségekkel kapcsolatban. Pozsonyból tovább utazom Bécsbe, ahol Lehár mestert, kivel személyesen jó ismeretségben vagyok, értesítem a komáromi tervekről és egyben a Jókai Egyesület nevében is megismétlem a kívánságot, hogy a szülőváros ünnepségeinek sikerét személyes megjelenésével is garantálja… Évek óta, kizárólag mint Lehár interpretáló működök, úgy a színházakban, mint a koncerteken, valamint a rádióban is. Európa összes államaiban megfordultam már Lehár műveinek zenei ismertetésével. A berlini Metropol Theater az utolsó években kizárólag Lehár műveit adja elő. Most egy idő óta Budapesten tartózkodom huzamosabban, az ottani Lehár-ünnepségek előkészítése végett. Lehár mester hatvanadik születésnapját az egész zenei világ megünnepli majd, és ebben az akcióban természetesen Komárom, mint a világhírű mester szülővárosa elsősorban kell, hogy kivegye részét.’"

 

1930/29. szám

Szíjj Ferenc dr. a Jókai Egyesület elnöke és Környei Elek a Komáromi Lapok munkatársa levélben fordultak Lehárhoz, meghívta őt a komáromi Lehár-ünnepségekre.

Lehár válasza Berlinből jött:

„Nagy örömmel vettem kedves levelüket, de legmélyebb sajnálatra közölnöm kell Önökkel is, mint a Jókai Egyesülettel is kénytelen voltam közölni, hogy a kérdéses időben külföldi kötelezettségeim folytán már nem vagyok szabad. Bármennyire is szívem legmélyebb vágya lenne hatvanadik születésnapomat szülővárosomban tölteni, nem tehetem azt. Ezért arra kérem Önöket, hogy Komáromban valamelyik daljátékomat magam vezényelhessem. Fogadják megható megemlékezésükért szívből jövő köszönetemet és kérem, tolmácsolják azt szülővárosom közönségének is.

Őszinte hívük Lehár Ferenc”

Fülöp Zsigmond, a Jókai Egyesület elnökségi tagja, a hatvanadik születésnapi megemlékezéssel kapcsolatban írja: „Egyesületünk elnöksége így azután meleghangú üdvözlő levélben köszöntötte a világhírű zeneszerzőt, aki megható levélben mondott a megemlékezésért köszönetet.”

 

1930/38. szám

A „Magyar Hírlap” vasárnapi számában (március 31.)  Lehár Ferencnek hosszabb interjúja jelent meg a lap berlini tudósítójától. Lehár a Magyar Hírlapban a következőként emlékezik meg a komáromi kultúrkörök meghívásáról:

„Annyi meghívást kaptam, hogy nem győzöm lemondani a sok ajánlatot… A legnagyobb örömmel a komáromi Jókai Egyesület meghívása töltött el. Büszke vagyok arra, hogy a komáromiak nem feledkeztek meg arról, hogy ott születtem… Nagyon elszomorít, hogy életkörülményeim megakadályoztak abban, hogy meglátogassam szülővárosomat. Most sem tudom, hogy mikor mehetek oda, pedig a Jókai Egyesületen kívül a Komáromi Lapok szerkesztősége is ünnepélyesen meghívott. Az egyik meghívást, a Jókai Egyesület meghívását, magyar és német nyelven is megkaptam. Akik küldték, attól féltek, hogy már nem tudok magyarul. Pedig amint hallja, még beszédem hangsúlyán is alig lehet észrevenni, hogy németek között élek.”

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(folytatom)

619   Búbánat 2018-03-16 22:39:51

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXI.)

Lehár Ferenc és Lehár Antal

Az előzőek során többször idéztem Lehár Ferenc Antal fivére és édesanyjuk levelezéséből.

 

Lehár Antal, báró (Sopron, 1876. február 21. - Bécs, 1962. november 12.) katonaként évekig szolgált Komáromban, később ezredesi rangig jutott az I. Világháború alatt, majd hadtestparancsnokként egységeivel támogatta IV. Károly 1921-es, magyarországi, kudarcba fulladt restaurációs kísérleteit; a második „királypuccs” idején IV. Károly tábornokká léptette elő, és hadügyminiszterként tagja lett az úgynevezett ellenkormánynak. De a király második kísérlete is ugyanúgy elbukott, mint az első. A királyt és családját végül Madeira szigetére száműzték, ahol IV. Károly egy év múlva meghalt. (Búbánat: II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta.)  Lehár ezredes kegyvesztett lett a kormányzat előtt, állásából felmentették, szolgálaton kívüli állományba helyezték. Bécs mellett vásárolt egy kis birtokot, ahol azután élete hátralévő éveit töltötte.

Az idős Lehárné és Antal fia levelezése dokumentáris jelleggel bír a zeneszerző életrajzát illetően. 

Lehár Ferenc hatvanadik születésnapja alkalmával Lehár ezredes közzétette édesanyja őhozzá írt leveleit:

 Franz Lehar's mother Christine Lehar (nee Neubrandt - 1849–1906) with Franz in 1875. Hungarian composer (1870-1948)

„1906. aug. 6-án halt meg anyánk. Az ő levelei hűen tükrözik az ő tiszta lelkét. Nekem ezek becses emlékek. Anyánk teljes élete benne van, minden reménye, elvárása, álma. Ezek a kis levélkék, melyek nevét viselik, drága relikviák nekünk. Amikor én ezeket Ferenc bátyám 60. születése napjára kinyomtattam, nemcsak az történt, hogy az ő végtelen szeretetére gondoltam, ami bennünket, gyerekeket örökre összekötött és velünk nőtt, hanem, hogy az ő ránk sugárzó szeretete megújul bátyám születésnapján, és kifejezi a testvéri szeretet emlékművét.”

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

(Folytatni fogom.

618   Búbánat • előzmény616 2018-03-04 21:26:38

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXX.)

A mosoly országa” - Folytatás

A Magyar Királyi Operaházban 1930. december 20-án bemutatott A mosoly országa premierje előtt Lehár így nyilatkozott új művéről a Rádióban:

„Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.” (Forrás: Rátonyi Róbert: Operett I. – Budapest, Zeneműkiadó, 1984)

Az Esti Kurír a következőket írja:

„Lehár, Puccini mellett a világ legnépszerűbb zeneszerzője. A huszadik század első negyedében az emberiség valósággal fürdött a Lehár-muzsikában… Aki példátlan és egyedülálló népszerűségében kételkednék, üljön le a rádiója mellé. Bármely este meggyőződhet róla, hogy 200 hullámhossztól 2000 hullámhosszig Franz Lehár nevét emlegetik legtöbbet a rádióhangversenyek speakerjei. Ez a Franz Lehár magyar ember. Magyarnak vallja magát. Művei, amelyekben a magyar elem a régi közjog paritáselvének megfelelően érvényesül, sokban hozzájárultak… a magyaros zene külföldön való megkedveltetéséhez. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Lehárnak ott a helye a magyar Operaházban, amely negyedszázad előtt sikerrel adta elő Lehár Kukuska című, véleményünk szerint költői és sikerült dalművét, húsz esztendő előtt pedig a Hercegkisasszonyt. (Forrás: Esti Kurír, Fodor Gyula, 1930. december 21.)

Lehár: „Ez az opera az én legjobban sikerült művem, amit eddig megírtam, színpadi alakításaiban felülmúlja A víg özvegyet. Ez az életem csúcsát jelenti.” mondta Lehár A mosoly országáról. (Forrás: Bernard Grun: Dejiny operety, Opus, Bratislava, 1980.)

Hogy mennyire élete és sikere teljében volt ekkor Lehár, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Berlin valóságos Lehár-lázban égett. Nem kevesebb, mint hét színházban játszottak egyszerre Lehár-operettet. Még „Lehár Ünnepi Játékokat” is rendeztek, a Paganini, A cárevics, a Friderika és A mosoly országa című operetteket adták elő.

A korabeli sajtó az utóbbi kapcsán írja:
Valahányszor csak megjelent a dobogón vagy a színpadon, lelkesen ünnepelték Lehárt. A második felvonás végén, amikor arany babérkoszorút adtak át neki. a közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel adózott az ünnepeltnek.”  (Forrás: dr. A. H. , Lehár-Festspiele in Berlin (Lehár Ünnepi Játékok Berlinben), Neues Wiener Tagblatt, Bécs. 1930. IV. 25.)

1930. szeptember 30-án Budapesten is ünnepi hangversenyt rendeztek Lehár tiszteletére.

A Zene című folyóirat így méltatja az ünnepeltet:

„Lehár Ferenc április 30-án töltötte be 60. életévét. Teljes frissességben dirigált Berlinben. A mindenfelől érkező ünneplés hírei bizonyítják, hogy Európában ma ő a legnépszerűbb zeneszerző. Az operett műfajnak mindenesetre klasszikusa: invenciója mellett műgondja avatja erre.”  (Forrás: Zene, 1930/15)

/Szénássy Zoltán: Lehár – Madách-Posonium, 1995/

 

(Folytatni fogom)

617   Búbánat • előzmény614 2018-02-21 22:18:57

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIX.)

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek.  Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…

(folytatom)

616   Búbánat • előzmény613 2018-02-20 11:02:15

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVIII.)

Lehár Ferenc  és A mosoly országa

Bár a Friderika a Metropol-Theaterben csak rövid karriert futott be, mégis ott került sor a következő ősbemutatóra is. A címe: A mosoly országaRichard Tauber volt az, aki rábírta Lehárt A mosoly országa megkomponálására. 

Lehár visszaemlékezése: „Meglátta nálam A sárga kabát partitúráját, elmélyedt benne. s közölte, hogy feltétlenül énekelni kíván ebben az operettben.” (Franz Lehár: Der Konflikt Lehárs mit Rotters. Wie es zum „Krach” kam [Lehár konfliktusa Rotterékkel. Hogyan került sor a „botrányra”), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930. XII. 28.)

Herzer és Löhner szövegkönyvíró urak készek voltak a könyv átdolgozására, s a közel hetvenéves Victor Léon áldását adta rá. Lehár és Tauber megbeszélték a legfontosabb zenei változtatásokat, majd kapcsolatba léptek Rotterékkel Berlinben, hiszen – a Friderika betanulásának tapasztalatai szerint – alighanem ott kínálkozott a legjobb lehetőség az új terv megvalósítására.

Lehár nyilatkozata: „Nem tudom, hogy a Friderika olyan világsiker lett volna-e, amilyen, ha nem készítették volna elő azzal a nemesen művészi munkával, amit a Metropol-Theater az előadásra fordított … s Alfred és Fritz Rotter, valamint hűséges segítőtársuk, Friedmann-Friedrich minden részletre fanatikusan ügyelő rendezői energiája nélkül. Nekem, mint alkotó művésznek valóságos ünnep volt, amikor újból beléphettem a Metropol Színházba, hogy eme harcostársaimmal együtt, akikhez hozzá kell számítanom a nagyszerű Vera Schwarzot is, előkészítsem új művem premierjét. A világ semelyik színházában nem találkozhattam ehhez fogható áldozatkész szeretettel, rendíthetetlen energiával, mely csak egyre törekszik: hogy a lehető legjobbat hozza létre. Remek direktorok, remek művészek, remek város! (Franz Lehár: Der neue Weg der Operette [Az operett új útja], Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19.)

A mosoly országa az 1923-ban Bécsben bemutatott A sárga kabát átdolgozása. „Lehár sok mindent megváltoztatott, több mindent hozzákomponált, s mindenekelőtt lényegesen retusálta a hangszerelést. Egzotikus koloritot kevert a bécsi hangzatokhoz, a bécsi keringő dallamaihoz. kínai szerelmes dalok gyengéd melódiáihoz a keleties tánczene topogó ritmusai társulnak; mindezek felett lebeg egy tarka színekben csillogó, virágos és érzéki hangzatokban dúskáló hangszerelés.”

A sárga kabát kapcsán, az alakok az átdolgozás során felértékelődtek, új neveket, rangokat kaptak, hogy az új művet egyértelműen el lehessen határolni a régitől.

Az a tény, hogy a műben nincs happy end, megfelelt a zeneszerző és munkatársai új irányvonalának. Ez már a korábbi műveiben is megmutatkozott, s a sajtó is tudomásul vette:

„Lehár új szövegkönyvírói úgy vélik, hogy a mesternek sokkal jobban megfelelnek a szerelmi lemondással teljes felvonásvégek, s hogy Lehár túl van a happy end-perióduson.”(Forrás: Die Fackel, Bécs, 1919. október)

Lehár így indokolta meg ugyanezt: „Korunk közönségének lelkiállapota módot ad az operettnek is arra, hogy elálljon a hazug happy endtől. A költői alap a maguk valóságosságában hagyja kicsengeni a megpedzett konfliktusokat, a zeneszerző az operettől az operáig emelkedhet, s nem kell visszariadnia a bonyolult zenei kifejezéstől.” Franz Lehár: Der neue Weg der Operette [Az operett új útja], Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19.)

Lehár visszaemlékezése:

Legismertebb dalom alighanem a Vágyom egy nő utánA mosoly országának ez a slágere már megvolt A sárga kabátban is, igaz, más de szintén igen kedves szöveggel, ám akkor senki nem figyelt fel rá. Rossz helyen állt a szövegkönyvben, csak az utolsó felvonásban hangzott fel, három perccel azelőtt, hogy a függöny legördül, amikor az emberek már a ruhatárra gondolnak. Most kissé átigazítottam a dallamot, a szám jó helyre került – és ez megtette a hatását.” (Forrás: F. L. : Wie entsteht ein Schlager? Komponisten polulärer Melodien über ihre Erfolgsnummern. Er kommt und er sist da…[Hogyan születik a sláger? Népszerű dallamok komponistái a sikerszámaikról. Jön, és aztán itt van…], Neue Freie Presse, Bécs, 1932., IV. 24.)

Otto Schneidereit: Lehár (Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

 

Az 1930. év szeptemberében Bécsben,  a Theater an der Wien is bemutatja A mosoly országát - természetesen Richard Tauberral és Vera Schwarzcal a főszerepekben -, hatalmas sikerrel, és három hónappal később,  december  20-án már Budapesten is megvolt a premiermégpedig a Magyar Királyi Operaházban, ahol maga a zeneszerző dirigálta új művét. Lehár és új darabjának ünneplése része volt annak az ünnepségsorozatnak, amely hazánk világhírű komponistája tiszteletére szerveződött abból az alkalomból, hogy áprilisban betöltötte 60. életévét, és ez a kerek születésnapi évforduló azt is jelentette, hogy minden az ünnepelt körül forgott…

 

(Folytatom)

615   Haandel 2018-02-19 18:52:41

Cairo Opera House
Franz Lehár: The Merry Widow 
22 February 2018 | 8 00 PM

614   Búbánat • előzmény613 2018-02-15 18:00:10

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVII.)

Horthy Miklós visszaemlékezése Lehár Ferencre – Lehár hatvanéves

A magyar főváros a Friderika című operett bemutatásával ünnepelte Lehár hatvanadik születésnapját.

A Friderika Goethe életét állítja színpadra. A darab ünnepélyes keretek közt a Király Színházban került műsorra (1930. október 31.)

Az előadáson megjelent a kormány számos tagja, sőt a kormányzó is: „Mikor a függöny felment, a színpadot virágerdő borította – írja az egykori szemtanú -  Középen állt Lehár, akit először a régi katonatársak köszöntöttek fel Fricsay Richárd katonakarmester úrral az élen… Azután jöttek a szónokok: Lehár szülővárosának, Komáromnak polgármestere, majd Lázár Ödön, a színház igazgatója, s végül Harsányi Zsolt.” A címszerepet pedig nem más játszotta, mint Honthy Hanna.

A bemutató délelőttjén a kormányzó kihallgatáson fogadta Lehárt, és érdemei elismeréseként a Magyar Érdemkereszt második fokozatával tüntette ki. Annak idején, az 1890-es évek elején, Polában együtt szolgáltak a haditengerészetnél. Persze akkor még egyikük sem gondolta a másikról, hogy milyen karriert fut be az idők idővel.

Emlékirataim című művében Horthy kormányzó is kitér kettőjük barátságára:

"Bécset nem ok nélkül nevezték a dalok városának. Elsőrangú zenét élvezhettünk ok, klasszikust meg könnyebbet is egyaránt.  Az utóbbi vonatkozásban elsősorban Lehár Ferenc operettjeire gondolok. Pályafutását ennek nagysikerű kibontakozása során állandóan különös érdeklődéssel kísértem. Lehár ugyanis három éven át mint tengerészkarmester működött, és gyakran megfordult az én polai legénylakásomon, ahol új szerzeményeit adta elő vagy kísért, ha énekeltem. Jól emlékszem még, milyen nagy reményeket fűzött első operájához, a Kukuskához, amelyet akkoriban írt. Kezdetben bizony ez a reménysége nem vált valóra. A tengerészkarmester szerzői buzgósága elöljáróinak nem tetszett, és Lehárt mint ’alkalmatlant’ – elbocsátották… Mindez azonban csak használt a nagy tehetségű muzsikusnak, mert ezután szabadon áldozhatta életét igazi hivatásának, és meg is ajándékozta a világot számos operettel, önmagának pedig az egész földön fényes hírnevet szerzett. Később gyakrabban találkoztunk Ischlben is; itt Lehár a Traun partján szép villát vásárolt. Ezzel is szerencsésen járt; a mindenestül megvett épület padlásán ugyanis olyan nagy értékű metszeteket és képeket talált, hogy azok eladásából a ház egész vételárát kifizethette. A régi idők emlékére később kitűnő magyar indulót szerzett, és nekem ajánlotta.”

(Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1990. 71-72.)

Szénássy Zoltán: Lehár  (Madách-Posonium, 1995)

 

(Folytatom)

 

 

613   Búbánat • előzmény612 2018-02-11 22:27:52

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXVI.)

„Friderika”

Volt már szó arról, hogy szövegkönyvei megválogatásakor Lehár soha nem volt túlságosan ügyes. Hol valamilyen részlet csábította, hol jelentéktelen mozzanatoktól hatódott meg. Így történhetett, hogy még A cárevics előkészületei közben sikerült felkelteni az érdeklődését újabb téma iránt.

Lehár Ferenc:

„Felkeresett két szerző, átadtak egy kész szövegkönyvet, s felkértek, hogy komponáljam meg a zenéjét. A cselekmény középpontjában az ifjú Goethe áll, s be kell vallanom: megriadtam a gondolattól. Goethe mint operetthős – ez talán túlságosan is merész elgondolás, s szerelme az ifjú sesenheimi Friderika iránt túl banális téma egy operettnek. Megkértem a két szerzőt: hagyják nálam a librettót; időt akartam nyerni, hogy kitaláljak valami kifogást. Ők azonban mindenáron máris fel akarták olvasni. Ráálltam, s már az első jelenettől meghatódtam: el voltam ragadtatva. Amikor befejezték, így szóltam: uraim, állok rendelkezésükre!  /Forrás:  Franz Lehár: Das  Geheimnis meines Erfolges (Sikerem titka), Neue Freie Presse, Bécs, 1928. VII. 19./

A szerzők: Ludwig Herzer és Fritz Löhner voltak, s amit hoztak, a Friderika szövegkönyve.

Lehár 1927 folyamán, egy drezdai szállodában összeismerkedett bizonyos Alfred Rotterrel, aki Fritz nevű testvérével együtt igazgatta a berlini Metropol-Theatert. Valami szenzációt kerestek a felújított-megszépült színházuk számára, s Alfred Rotter úgy vélte, Lehár szolgálhatna ilyesmivel…  A bemutató jogát megkapták tőle. A színházi világba lassanként beszivárgott az új mű híre, s a Rotter-fivérek minden erejükkel azon voltak, hogy kikürtöljék, mire készül a Metropol.   A bemutató napján, 1928. október 4-én kisebb tüntetés volt a színház ellen (csőcselék tele plakátozták a várost, tűrhetetlennek tartva  Goethe „operettesítését”), de végül a premiert nem zavarta meg semmi. 

Persze Richard Tauber énekelte Goethét.  Egyesek meg is fogalmazták: nem Goethe volt a fontos, nem Goethe szerelme a sesenheimi Friderika iránt, s nem kettejük találkozása és búcsúja. Csupán a darab alapszituációja volt fontos, mely módot adott Tauber hangjának, hogy csattogjon, mikor szerelembe esik, s varázsaltos mezzavoce és olvadékony fejhangokat leheljen, mikor válni kell.  A komponista tehát „alkalmat adott Taubernek, hogy ötször, s mindenkor más-más eszközökkel építse fel a slágerek-slágerét:

Ó, lányka,  lánykám, imádlak én,

Te drága. te drágám. te légy enyém.

Tiéd az életem, légy a hű szerelmem,

Add a szádat engedelmesen.”

A kritika szerint: „Az a mód, ahogyan a költőt bemutatják, teljességgel méltó hozzá; mint ahogy az ellen sem lehet kifogást emelni, hogy a sesenheimi szerelmi álmoknak valójában nem az vetett véget, hogy Goethét magához hívja a weimari herceg. […] A komponista azon módja, ahogyan megzenésítette a témát, mélyen a szív érzelmeiben gyökerezik, leleményét a szerelmi idill bensőségessége szikráztatja fel, s e tekintetben a szív mélyeiből fakadó muzsika teljességgel német.”

S alighanem éppen ez volt az, amit Lehár akart:

„Meggyőződésem, hogy 1927 óta, amikorra túljutottunk az infláció utóhatásain, hatalmas változás ment végbe a közép-európai lélekben. Azt mondhatnók. s joggal, hogy a kedélyek stabilizálódtak. Az emberek kezdtek újra hinni egymásban, s kezdtek arra is építeni, hogy ez holnap is így lesz. Újból foglalkozhattunk önmagunkkal, volt időnk, hogy kiépítsük belső világunkat. Ilyen korszakok jótékony hatással vannak a zenére… Akkoriban sem megszövegezni, sem megkomponálni nem lehetett volna egy operettet úgy, mint húsz évvel azelőtt.  Érettebbek lettek az emberek, nem tűrték többé a felületeskedést. Ám a nagy témák megragadták őket, ezektől nem engedték magukat lenyűgözni. Erre vezetem vissza – ha most már szólhatok a magam munkájáról – Friderikám világsikerét, melynek motívumát egy igen nagy, történelmi mércével mérhető ember életéből merítettük."

 /Forrás: Franz Lehár: Der neue Weg der Operette (Az operett új útja), Neues Wiener Journal, Bécs, 1929. X. 19./

/Az idézeteket Ottó Schneidereit Lehár című életrajzi könyvéből vettem át. Zeneműkiadó, Budapest, 1988/

 

(Folytatom)

612   Búbánat • előzmény609 2018-02-09 23:13:54

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXV.)

A cárevics: Lehár és  Richard Tauber

A Frasquita és a Paganini után következett  A cárevics  -  a Richard Tauber tenorista nevével fémjelzett újabb Lehár-operettbemutató (1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstlertheater).

Egy ideje már neki is volt villája Bad Ischlben, s így könnyen meglátogathatták egymást. Tauber órákon át ült Lehár mellett a zongoránál, együtt dolgoztak A cárevicsen, együtt alakították, finomították – de még hiányzott az, amit mindketten „a” Tauber-dalnak neveztek: olyan zeneszám, amelyik mindenben megfelelt Tauber hangjának, annak lehetőségeinek és sajátosságának. Lehár eljátszott neki mindenfélét, de egyik változat sem felelt meg neki. Tauber végül azt javasolta, csináljon valami a Paganinihez hasonlót, olyasmit, aminek ugyanaz az eleje és a vége, mint abban a híres dalban, hogy

Volt nem egy, de száz babám,

Nem vártam én, míg csókot ád a lány…

s ahol a két rész között egy más jellegű középrész helyezkedik el.

Lehár még aznap este – elég későn, Tauber éppen lefekvéshez készülődött – két dalt vitt át az énekeshez, válasszon közülük. Persze csak a zongoraszólamot, hiszen szöveg még nem volt hozzá. Az egyik dallam rendkívül megtetszett az énekesnek. Mármost Lehár tudta, hogy Tauber mit akar, s tudta, hogy kívánságai sohasem szeszélyek, hanem mindenkor az ő zenei érzéseiből fakadtak. Ezért tréfása azt mondta neki: „Nehogy néhány nap múlva megint azt mondhassad, hogy ez nem tetszik neked, igazold a dal elfogadását a vázlatkönyvemben.”   Tauber beleírta Lehár kottafüzetébe: „Elfogadva! Richard.(Forrás: Richard Tauber, Hamburger Nachrichten, Hamburg, 1927. 12. 5.)

Ám a  Deutsches Künstlertheater próbáin mégis épp e dal körül robbant ki vita. Egyszerre mindenki úgy érezte: hátha mégsem olyan hatásos. Lehár valami újat akart komponálni, ám Tauber szilárd maradt, s így megmaradt a dal is: „Willst du? Willst du? Komm und mach mich glücklich” (Akarod? Akarod? Jöjj, tégy boldoggá”) kezdetű rész  a cárevics és Szonya kettősében.

A mű egyértelműen Lehár diadala volt. Taubernek négyszer meg kellett ismételnie a Willst du-t; más zeneszámoknak is kirobbanó sikere volt. A legnépszerűbb persze az úgynevezett Volga-dal lett…

A közönség ismét kegyeibe fogadta  az új Lehár-darabot, a sajtó, amint az már megszokott volt, újra csak a szüzsé hiányosságait ostorozta:

„Lehár régóta hajlik az operaszerű tálaláshoz, s ez az utóbbi évek során egyre veszedelmesebb méreteket öltött. Ez vonzza őt az affektáltan komolykodó szövegkönyvek felé. Ezek a librettók szenvedélyesen igyekeznek konfliktushelyzeteket teremteni, egyre csak drámai mozzanatokra vadásznak, s ha már szerencsésen sikerült mindent úgy összegabalyítani, hogy senki sem tudja, hogy fiú-e, vagy lány, akkor otromba operett-pszichológiával szét bogozzák azt a gordiuszi csomót, amit nem is volt érdemes szétbogozni…”  (Forrás: Schrenk, Der Zarewitsch. Deutsches Künstlertheater, Deutsche Allgemeine Zeitung, Berlin, 1927. II. 17.)

A teljességhez tartozik ugyanakkor, hogy a darab muzsikáját alig érte kifogás, sőt néhány emlékezetes részletét külön is kiemelték, összességében úgy vélték, a mű valóban tükrözi az orosz jelleget:

„A kórusok, a balalajka-dal, a vengerka-dal is nagyon eredeti és nagyon szlávos. Persze a partitúrában mindenütt felcsendül a hamisítatlan lehári hang is, az a lágyan dallamos, belülről kifelé izzó hang.”  (Forrás: dr. Erich Urban, Der Zarewitsch, Lehár im Deutsches Künstlertheater, B.Z. AM MITTAG, Berlin, 1927. II. 17.)

„Mindig újra meg újra megörvendeztet muzsikájának dallamos nyelvezete. Ebben az apart kolorit iránti érzékkel hangszerelt partitúrában semmi nem banális, semmi nem elcsépelt. Cseng és bong, lírája előszeretettel siklik át a széles hárfa-glisszandókon; operaszerűen építette fel és fokozta a nagy együtteseket, legfőképp a második felvonás fináléjában, ahol a viharzó érzelmek tornyosuló hullámai gátlástalanul csapnak össze az énekhangok felett… A szövegkönyv (Heinz Reichert – szöveg; Jenbach Béla – versek)  a csúcspontokon bosszút áll a zeneszerzőn: túlságosan is komoly muzsikát kényszerít ki, olyat, mely tulajdonképpen épp oly kevéssé illik a vidám műfajhoz, mint a librettó az operetthez.”  (Forrás: Moritz Lieb, Der Zarewitsch. Die neue Lehár-operett im Deutsches Künstlertheater. Berliner Morgenpost, 1927. II. 18.)

/Az idézeteket Ottó Schneidereit Lehár című életrajzi könyvéből vettem át. Zeneműkiadó, Budapest, 1988/

A cárevics-bemutató kapcsán egy kedves anekdotát ismertet Winkler Gábor az Operett könyvében:

„Warum hat jeder Frühling, ach, nur einen Mai?” (Miért hoz minden tavasz csak egyszer májust?”) - énekli a darabban Szonya, a mű egyik sikerszámaként. Richard Tauber ezzel kapcsolatban a következő sorokat jegyezte fel naplójába: „ Warum leben Lehár-Lieder ewiger? Weil sie aus dem zweiten Frühling kommen.” (Miért élnek a Lehár-dalok az örökkévalónál is tovább? Mert abból a bizonyos második tavaszból jönnek.”)

 

(Folytatom)

611   Haandel 2018-02-08 15:32:41

In diretta dal Teatro La Fenice di Venezia 
DIE LUSTIGE WITWE  (LA VEDOVA ALLEGRA)
08/02/2018 | 19:00 | Rai Radio 3

Operetta in 3 atti di Victor Léon e Leo Stein
Musica di Franz Lehár

Hanna Glawari, Nadja Mchantaf
Conte Danilo Danilowitsch, Christoph Pohl
Valencienne, Adriana Ferfecka
Kromow, Willam Corrò
Baron Mirko Zeta, Franz Hawlata
Visconte Cascada, Simon Schnorr
Camille de Rossillon, Konstantin Lee
Raoul de St Brioche, Marcello Nardis
Bogdanowitsch, Roberto Maietta
Sylviane, Martina Bortolotti
Olga, Zdislava Boková
Pritschitsch, Nicola Ziccardi
Praskowia, Daniela Baasová
Niegus (ruolo parlato), Karl-Heinz Macek 
Lolo, Alessandra Calamassi
Dodo, Mariateresa Notarangelo
Jou-Jou, Rossella Contu
Frou-Frou, Alessandra Gregori
Clo-Clo, Chiara Lucia Graziano
Margot, Krizia Picci

Orchestra e Coro del Teatro La Fenice di Venezia
direttore, Stefano Montanari

610   zenebaratmonika 2018-01-30 14:01:11

Haus- und Rollendebüts

Das Wiener Staatsopernmagazin. Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. Gestaltung: Michael Blees

Playlist

Komponist/Komponistin: Franz Lehár
Titel: Lied des Octavio aus der Operette "Giuditta" / 1.Bild
Solist/Solistin: Andreas Schager /Octavio
Orchester: Orchester der Wiener Staatsoper
Leitung: Cornelius Meister
Länge: 03:28 min
Label: MS STOP 31.12.2017

Ha jól értelmezem, már megy az operett Bécsben, de ennek nem látom nyomát. https://www.youtube.com/user/wrstaatsoper/videos

 

609   Búbánat • előzmény607 2018-01-23 23:29:21

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIV.)

A Paganini komponálásakor Lehár Ferenc túl van az ötvenen. Az ember azt gondolhatná, hogy már „kiírta” magát, a továbbiakban esetleg csiszolgatja eddigi műveit. Az ötvenöt éves Lehár azonban ismét alkotni kezd. Négy nagysikerű operettet (Paganini, Cárevics, Friderika, A mosoly országa) is írt.  Ezt az új korszakot „Tauber-korszaknak” is szokták nevezni, mivel e művek legismertebb tolmácsolója Richard Tauber, a kiváló tenorista volt. Tauber jelentette ki egyébként, hogy „Lehár nem operettet írt, hanem Lehárt”.

A Paganini bécsi bemutatója: 1925. október 30.,  Johann Strauss-Theater

Így ír a Theater, Kunst und Literatur  az október 31-én megjelent kritikájában:

„… Nehéz leírni, amit a második felvonás fináléja után műveltek. Virágokból épült falak meredeztek a színpadon, mindenki megjelent, köszönetet mondtak egymásnak és a közönségnek, a közönség nekik hálálkodott, s aztán meg kellett jelennie Lehárnak is. Egymagában állt a színpadon, állnia kellett a hála és a lelkesedés rázúduló viharait… Diadalmas győzelmet aratott: a Paganini a legjobb, amit Lehár valaha is írt… A Paganini mindenütt diadalt fog aratni, hiszen dallam nélküli világunk közepette valamennyi ország közönsége türelmetlenül szomjazik az igazi melódia csókjára.”

A Paganini ősbemutatóján a címszerepet elfoglaltsága miatt nem Tauber, hanem Carl Clewning kamaraénekes énekelte. Anna-Elise hercegnő megszemélyesítőjének Kosáry Emmyt, a Király Színház egykori primadonnáját választották. Egy héttel a Paganini bemutatója után viszont Tauber lemezre énekelte az operett legszebb dalait.

A Paganini berlini bemutatója: 1926. január 30., Deutsches Künstlertheater

Ezt írja a Berliner Tageblatt a január 31-én megjelent kritikájában:

„… A mű egyetlen értéke a zene. Lehet, hogy Lehár korábbi műveiben eredetibbnek mutatkozott, hogy több gyújtó hatású ötlettel sziporkázott, ám a Paganini kétségtelenül a legérettebb, legmesteribb partitúrája. Semmi banális nem került ki a keze alól, minden – eltekintve néhány kényszermegoldástól a második felvonás fináléjában – rendkívül jól van megcsinálva. Nagyon elegáns és színes a hangszerelés, s ott sem túl tömör, ahol bőségesen él a rézfúvósokkal. Helyenként kissé sajátos, például az utolsó buffó-kettősben, ahol unisono énekel a fagott és a piccolo… A Paganini azon áll és bukik, hogy ki énekli am két főszerepet. Márpedig ha ezt a Paganinit Richard Taubernek hívják. s ha Elisaként Vera Schwarz áll a színpadon, akkor eleve biztos a siker.”

 

Franz Lehár: „Wie ein Operettenerfolg entsteht, Vom Libretto bis zum Star” (Hogyan születik a siker. A szövegkönyvtől a sztárig.), Neues Wiener Journal, Bécs, 1936. VII. 26.:

„A bemutató jó szereposztása már félig-meddig garantálja a sikert. Csak ritkán esik meg, hogy az olyan operett utóbb sikerre vergődik, amelyet a közönség a bemutatón visszautasított. Ha azonban megvan a siker, akkor a következő színidirektor is megmozgat minden követ, hogy ő is előadhassa a darabot. A főszerepeket a kedvenc színészekre kell bízni. Mennyire más lett volna a Paganini sorsa, ha a bécsi előadás után nem került volna sor a fenomenális berlini estére, Richard Tauberral és Vera Schwarz-cal.” 

Források:

Szénássy Zoltán: Lehár (Madách-Posonium, 1995

Gál Róbert: Óh, lányka, óh, lánykám – Lehár, az operett fejedelme (Rózsavölgyi és Társa, 2006

Otto Schneuidereit: Lehár (Zeneműkiadó, 1986

A Paganinit Pesten  a Városi Színház mutatta be 1926. május 7-én. A bemutató kapcsán az alábbi kritika jelent meg a Nyugatban:

(Korábban, más helyen, idéztem Lányi Viktor színházi kritikájából, de itt is érdemesnek tartom újra leírni:


„…Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna. A Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája, a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér formalelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletet, sőt minden ’számot’ is művészeti hangulati egységbe foglal.” 
(Forrás: Andor Leon)

 

(Folytatom)

608   Búbánat • előzmény607 2018-01-15 12:44:06

Átmásolom ide László Ferenc hozzászólását a Bartók Béla szellemisége topicból:

"A bulvársajtó már száz éve is bulvársajtó volt: alighanem Az Estnél összetévesztették Bartók Bélát Bartók Lajossal. Az utóbbi, 1914-re már feledésbe is merült író lehetett a levél címzettje, nem a 18 éves Béla, annál is inkább, mert Lajosnak volt egy Kendi Margit című drámája."

Miután bemásoltam a nevezett cikket, bennem ugyanezek a szempontok - aggályok - felmerültek a hitelességével: 
egy 18 éves kezdő, zeneakadémiai növendék, aki igaz, már kisgyermekkorban kitűnt zenei tehetségével - még nem volt, nem lehetett elismert, "neves" zenész-komponista - sem aki operaszövegkönyv témában megkeresi Lehárt 1899-ben. 
Másrészt az is furcsa számomra, hogy Lehár operettkomponálási terveiről szól a válaszlevélben - de a legelső operettje, tudjuk, csak három évvel később, 1902-ben kerül bemutatásra, Bécsben: "A bécsi asszonyok".

Bartók Lajos
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bart%C3%B3k_Lajos


• Kendi Margit (történelmi dráma, Bp., 1884);

607   Búbánat • előzmény606 2018-01-15 10:35:30

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXIII.)

"Amikor Lehárnak még rosszul ment."

Az Est, 1914. július 10. (164. szám)

 

"Érdekes dokumentumot vásárolt meg kéziratgyűjteménye számára Ernst Lajos műgyűjtő.

Egy német nyelvű levél ez, amelyet Lehár Ferenc 1899-ben intézett Bartók Bélához, a neves zeneszerzőhöz.

Bartók Béla egy operaszöveget küldött hozzá azzal az ajánlattal, hegy Lehár zenésítse meg. Az operaszöveget Bartók egyik tanítványa írta. Erre válaszolt Lehár a következő levéllel:


Tisztelt Uram! Bocsásson meg, hogy németül írok, de ezt a nyelvet folyékonyabban használom. E levéllel együtt mély köszönettel küldöm vissza a »Kendi Margit« cimű könyvet, amely engem a legteljesebb mértékben érdekel. Hogy miért küldöm vissza, meg akarom magyarázni. A »Kukuska« sikere azt a reményt ébresztette bennem, hogy e darabomat külföldi színpadok is játszani fogják. De minden igyekezetem dacára is egyetlen színpadot sem sikerült megszereznem. Hát nem elég ok ez arra hogy az embernek minden munkakedvét elvegye? Anyámnál gondtalanul élhetnék, de melyik 29 éves férfi vállalná az ilyen életet ?
Én semmiesetre sem! És hogyha én egy éven belül egy második operát is megírok, ki biztosítja nekem annak színpadi előadását Budapesten kívül? Állást vállalni nem akarok. Ki veheti hát rossz néven tőlem, ha a könnyebb múzsa felé fordulok: az operett felé! Ez legalább néhány hónap alatt ezreket jövedelmezhet. Ez az oka annak, hogy ezentúl operák kompozíciójától húzódozom. Bizonyára nem végtelen időkig, mert mihelyt anyagi eszközeim megengedik, hogy igazi hajlamaimat követhessem, nyomban vissza fogok térni az operához.

Tisztelettel, odaadó híve : Lehár Ferenc.

Azóta ez az idő ugyancsak elkövetkezett. A milliók, a melyeket Lehár szerzett és amelyek a világ minden részéből özönlő tantiémekből még egyre gyarapodnak, bizonyára megengednék neki, hogy »igazi hajlamát« követhesse. De úgy látszik evés közben jön meg az étvágy és Lehár tovább komponálja operettjeit."

 

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AzEst_1914_07/?pg=68&layout=s

 

606   Búbánat • előzmény602 2018-01-14 00:18:27

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXII.)

Lehár a Paganini operettjének keletkezéséről nyilatkozik a sajtónak:

„Egy szép napon betoppan hozzám barátom, nála van egy librettó, a szerző neve nélkül, s a kezembe nyomja, holott semmi ilyesmire nem volt szüksége: ha tetszik – mondja -, tartsa meg, ha nem. majd alkalomadtán elviszem! Kivételesen otthon töltöttem az estét, meg rá is értem.  Önkéntelenül kinyitom a füzetet, belelapozik, s már az első jelenetre – a távolról felcsendülő lenyűgöző hegedűszóra – megmoccan bennem valami. Tovább olvasok, és zene, zene árad felém minden szereplőből, minden helyzetből.” (Lehár: Die Operette, wie ich sie mir vorstelle [Az operett, amilyennek én képzelem], Berliner Tageblatt, Berlin, 1926. II.4.)

„ Annyira megragadott, hogy azonnal íróasztalhoz ültem, s egész éjen át megszakítás nélkül, szinte transzban dolgoztam. Felvázoltam az első felvonás zenei körvonalait, sőt, még a másodiknak egy részét is. Amire reggel felkeltem az íróasztal mellől, halálosan ki voltam merülve – s mégis boldog. Azt írtam akkor a vázlatkönyvembe: születésnapi ajándék a jóistentől – mivelhogy éppen április 30-a volt, a születésnapom!” (Lehár: Wie entsteht eine Melodie? [Hogyan keletkezik a dallam?], Neuess Wiener Journal, Bécs, 1937. XII. 25.)

Lehár nem tudta, ki írta a librettót, felkereste hát azt a bizonyos barátját – Viktor Wögerer volt a neve - . hogy megmondja: meg akarja zenésíteni a szövegkönyvet. Kiderült, hogy Wögerer önhatalmúlag cselekedett. Bizonyos Paul Knepler, könyvkereskedő, író és műkedvelő zeneszerző írta a szöveget, saját kedvtelésére. … Lehárnak tetszett a téma és a cselekmény menete, a versekkel kevésbé volt megelégedve. Megbeszélték a dolgot, Lehár eljátszotta Kneplernek, amit eddig komponált. S Knepler volt olyan bölcs, hogy hozzájáruljon Lehár muzsikájához, s még a versezetektől is elállt. Ezeket Jenbach Béla dolgozta át a zeneszerző ízlésének megfelelően, s Knepler librettójából és Jenbach verseiből létrejött a Paganini szövegkönyve.

Ritkán akadt olyan operett-téma, amelyik annyira megragadta volna Lehárt, mint ez. Megszállottan dolgozott, egészen 1924 teléig s azon túl, 1925 tavaszának kezdetéig. Persze a munka elkészültének tengernyi akadály állta útját…

Forrás: Otto Schneidereit: Lehár (Zeneműkiadó, Budapest, 1988)

 

(Folytatom)

 

605   Haandel 2018-01-07 10:33:36

​​​​Opernhaus Zürich (06/2017)
Franz Lehár: Das Land des Lächelns
07.01.2018 | 23:45 | Arte

Prinz Sou-Chong Piotr Beczala
Lisa Julia Kleiter
Mi Rebeca Olvera
Graf Gustav von Pottenstein Spencer Lang
Tschang Cheyne Davidson
Obereunuch Martin Zysset

Philharmonia Zürich
Chor der Oper Zürich
Musikalische Leitung Fabio Luisi 

Inszenierung Andreas Homoki 

604   Búbánat 2017-12-28 10:15:42

Mára számos közterület - utca/út - viseli Lehár Ferenc nevét  Magyarországon:

Sopron - Lehár Ferenc

Vác - Lehár Ferenc

és sorolom tovább: Tát, Nyíregyháza, Győr, Dunakeszi, Tatabánya,  Törökbálint, Miskolc, Komárom, Hajdúszoboszló, Veresegyház, Tököl, Kiskunlacháza, Mezőhegyes

603   Ardelao 2017-12-27 23:36:03

MIKOR FOGADJUK VISSZA?

Dalos László írása:

Százhúsz éve született Lehár Ferenc


„Sikereimet nem a sajátomnak könyvelem el, hanem nemzetemnek.”

Lehár Ferenc mondotta ezt egy interjúban, Budapesten, 1941 végén, amikor már magával hozta — hogy Márkus Lászlónak, az Operaház igazgatójának átadja — új dalműve partitúráját.
 

Felmenőiben csakugyan képviseli magát szinte a teljes Osztrák—Magyar Monarchia; a százhúsz évvel ezelőtt, 1870. április 30-án született zeneszerző mégis mindig magyar állampolgár volt, és magyarnak vallotta magát. Az, hogy valaki úgy érzi, és ki is mondja: ő magyar — választás kérdése. Lehár mindig — Ferencnek írta és tekintette magát, ha Bécsben és onnét nyugatra Franznak írták is.
 

Bad Ischlben élt, házának fölirata: „Lehár Villa.” Bad Ischl Ausztriában van. Ausztriát 1938-ban bekebelezte a nácizmus. Lehár Ferenc, aki magyar útlevéllel jár-kel a világban, ezután mind többször látogat haza, Budapestre. És ahogyan Európát egyre inkább gyötri-kínozza a második világháború, ahogyan a hitlerizmus lábbal tiporja a jogot, az emberséget, az életet, a hetvenen túl járó mester a maga módján akar hitet tenni a szabadság eszméje mellett.

Az új mű, amelyről 1942-ben többször is nyilatkozik — egyszer éppen Gách Marianne-nak, nemrég örökre eltávozott, feledhetetlen pályatársnőnknek —, a Garabonciás címet kapja. Szövegírója Innocent Vincze Ernő. A mű háttere: az 1848-as magyar szabadságharc.  ... Mi ez, ha nem nyílt hitvallás?! A Garabonciás, amelynek egy negyede a Cigányszerelem dallamait használja föl, háromnegyede csupa-csupa új Lehár-dallam. 1943. február 20-án került az Operaház közönsége elé.


Lehár Ferenc a premier küszöbén ezeket írta a Magyar Színpad nevű műsorújság hasábjain:

— Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes muzsikus garabonciásoknak, akik dalukkal, költő lelkűkkel mindig szolgálatában álltak a nagy eszményeknek; akik kóbor-bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorlásukban mindig a legszentebbet szolgálták: hazájukat, nemzetüket, népük gondolatait. Szívemhez nőtt dalművem többi szereplője is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani, amit belülről mindig éreztem és érzek: magyar vagyok.
 

Bécs mindig magáénak érezte, dédelgette, megbecsülte. Tíz évvel ez előtt szobrot emelt neki. Ausztriában szinte nincs város, ahol ne viselné valamelyik utca ezt a nevet: Lehár-gasse...

Mi viszont magatartunk. Nem, az istennek sem vesszük tudomásul egy világhírű művész szívét, szavait, szabadsághitvallását! Nálunk röstellkednek a sznobok, hogy százhúsz esztendeje született egy magyar zeneszerző, aki dallamainak megszámlálhatatlan sokaságával csak örömöt adott az emberiségnek.

„Arra törekedtem — mondotta Lehár az említett Gách-interjúban,hogy melódiáimmal egy boldogabb világba vigyem az embereket. ...”

Ez aztán bűn a javából. Nincs is Magyarországon Lehár Ferenc utca!

 

Megjelent: Film Színház Muzsika, 1990. április 28. (34. Évfolyam, 17. szám)

(Tényleg nincs Lehár utca Magyarországon?)

602   Búbánat • előzmény594 2017-12-27 16:06:06

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXI)

Lehár és az úgynevezett komoly zene

 

„Die Blaue Mazur. Lehár. Premiere im Metropol-Theater (A kék mazúr, Lehár-bemutató a Metropol Színházban), B. Z. AM MITTAG, Berlin, 1921. III. 29.):

„Az a szokatlanul kifejlett muzsikus-temperamentum, mely Lehárt megkülönbözteti a legtöbb konkurensétől, korántsem indítja őt arra, hogy túllépjen az operett területén. Ha akarná, semmi nem állná útját, hogy simfoniettával, szimfóniával vagy más abszolút zenével kísérletezzék. Ám ő megmarad az operettnél, csak éppen olykor kissé szétrombolja az operettnek azt a kevéske maradék stílusát is.” Gondoljunk csak A kék mazúrra, arra az operettre, melynek az „első felvonása több mint két óráig tart, vagyis hosszabb, mint az Istenek alkony első felvonása. S melynek kezdeti háromegyedes ütemét hamarosan félresöpri a muzsikus türelmetlensége, hogy helyet adjon a verismo lármás drámaiságának, Elektra-szerű fokozásoknak, nehéz kórustételeknek, bruckneri fúvós együtteseknek a színpad mögött, rafinált zenekari intermezzóknak a felhőfüggönyös színváltozások alatt. S mindez mégis csak operett akar maradni, hisz ezután a második felvonásban, szinte már csak táncszámokkal találkozunk:”

Otto Schneidereit Lehárról szóló könyvében azt írja, hogy a nem operettszerű zenei eszközök használatáért alighanem a komponista ifjúkori élményei is felelősek. Gyermek- és ifjúkorát át- meg áthatották a hangverseny-és operai élmények. Ha hihetünk a szóbeszédnek s Lehár saját állításának, akkor valóban a Bécsi nők – saját műve (1902) – volt az első operett, melyet életében látott. S az úgynevezett komoly zene iránti vonzalma élete végéig megmaradt.

„Die Blaue Mazur. Lehár. Premiere im Metropol-Theater (A kék mazúr, Lehár-bemutató a Metropol Színházban), B. Z. AM MITTAG, Berlin, 1921. III. 29.):

Moritz Rosenthal, a nagy pianista, egy napon meglátogatta Lehárt bécsi lakásán. Bekísérték a zeneszobába, s várakozás közben belelapozott a zongorán tornyosuló kottahalomba. Csupa olyasmit talált, amiket az ember nem várt volna egy operettszerző műhelyében: Richard Wagner összes művei, Liszt, Brahms, Bruckner, Csajkovszkij, Mahler szimfóniái, Weber, Lortzing, Verdi s legfőképp Puccini operái, néhány Schumann-, Debussy-, Ravel-, Stravinsky-, s Szkjabin-kotta, egy füzetnyi Schönberg, a Salome, az Elektra és A rózsalovag zongorakivonata.”

Lehár intenzíven foglalkozott a kortárs zenével is. Jelen volt Arnold Schönberg Gurreliederének ősbemutatóján 1912 februárjában. Óriási siker volt. Február 24-én ezt írta levelében Antal öccsének:

„Rengeteg erő, tudás és tehetség lakozik ebben a kompozícióban. Ám nem adatott meg neki, hogy közvetlenül megérintse szívünket – mint ahogyan Wagner értett hozzá, hogy hasson ránk, megragadjon, és soha többé el ne eresszen bennünket. Talán csak azért van ez így, mert a forma jóval ridegebb: mindig csak egy-egy énekhang vagy a hatalmas zenekarhoz kapcsolódó kórus. Minden esetre rendkívül érdekes este volt.”

Az opera, a „nagy” muzsika iránti reménytelen szerelme újra meg újra arra csábítja a zeneszerzőt, hogy aránytalanul nagyszabású eszközökkel zenésítse meg a jelentéktelen operettcselekményt, s ezt a kritika is a szemére vetette.

Dr. Crusius, Der Fall Lehár. Kritische Anmerkungen zur „Gelben Jacke” (A Lehár-ügy. Kritikai megjegyzések „A sárga kabát”-hoz), Wiener Sonn- und Montagszeitung, Bécs, 1923. XII. 13.:

„Lehár rangos operett-komponista, s kétségtelenül jogos az a dicséret, mellyel szokatlan bőséggel mindig is elhalmozták. Igen erős artisztikus képességekkel rendelkezik, öröme telik a muzsikálásban, vannak dallam-ötletei, s mindenki másnál inkább arra lenne hivatott, hogy siker tekintetében is túltegyen a többieken. Érdekes módon azonban a többiek mindig lekörözik… Lehárt szeretik Bécsben, népszerű ember, nevének, személyíség-értéke van… Másutt több kritikával fogadják, kevésbe elnézőek vele, s korántsem hajlamosak arra, hogy csupán a neve kedvéért magukra sózassanak olyan operetteket, melyek nélkülözik a siker valamennyi kellékét. Lehár stílust szimuláló operettjeiben nincs semmi egység, összekeveredik bennük a nagyopera, a vígopera meg a bárzene. Nagy drámaiságra törekednek, ám tulajdonképpen csak zajt csapnak; az ember gyakran megriad, ha a zenekar a legközönségesebb és legjelentéktelenebb alkalmakkor óriási mozgásba lendül, hogy aztán duplán örüljön, ha Lehár, igazi muzsikus kedvében, valami fürge keringőre vagy ütemes táncra vált át… Ám Lehár esetében még másról is van szó. Aki figyelemmel kíséri az operettjeit, tudja, hogy a legszerencsétlenebb kézzel választja meg librettóit… Már pedig ahhoz aligha férhet kétség, hogy a szövegkönyv a legfontosabb: az, hogy többé vagy kevésbé izgalmas-e, hogy ügyesen van-e megszerkesztve, hogy eredeti-e vagy hétköznapi… ez határozza meg egy operett színpadi értékét. S minél szerencsésebben illusztrálja a zene ezt a szöveget – hogy felemeli-e, vagy netán túlszárnyalja: ez dönti el az egész mű értékét, azt, hogy a mű tartósan fennmarad-e. Ám Lehár vagy nem érti ezt a tapasztalatokon nyugvó aranyszabályt, vagy fikarcnyit sem ért a szövegkönyvekhez.”

Ernst Decsey, Neues Wiener Tagblatt, Bécs, 1923. IV.1.:

„…A csak muzsikus Lehárra jellemző, hogy zenéjét le lehet választani az egyik szövegről, s egy másik fölé lehet ragasztani. Ilyet az Egy éj Velencében-nel vagy A cigánybáróval nem lehetett volna megtenni – igaz,  A víg özveggyel sem.”

 

(Folytatom)

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1917 • Robert Merrill, énekes († 2004)
1966 • Cecilia Bartoli, énekes
elhunyt:
1951 • Szergej Alekszandrovics Kuszevickij, karmester (sz. 1874)