vissza a cimoldalra
2018-07-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60954)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Erkel Színház (9433)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2806)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (940)
Operett, mint színpadi műfaj (3634)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1441)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
Erkel Ferenc (1048)
Franz Schmidt (3154)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Simándy József - az örök tenor (Búbánat, 2006-09-05 11:36:15)

   
537   Búbánat • előzmény518 2018-07-07 12:17:21

A Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában részleteket hallhattunk 

Lehár FerencJenbach Béla, H. Reichert - Kulinyi Ernő A cárevics című operettjéből - benne:

- Volga-dal (Simándy József, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Sebestyén András)

„Egyedül! Újra egyedül! Magam mint mindig! Az ifjúságom elrepült! A szív magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány, aranykalitka ez csupán!  A Volga vizénél őrszem áll. Mint fészkét őrző sas madár. A pusztaságon éj és csend! Nincs holdsugár, se csillag fenn.  Mozdulatlan néma táj. Kozáklegény szíve fáj. Mert a szív megérti ez mit jelent. Ha az ember elhagyott, így zokog, így eseng: 

Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! 
Trónod körül annyi angyal virul! Kérek egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul! Küldj le egyet az én páromul."

 

A délelőtti adást újra meghallgathatjuk a 18 órakor kezdődő ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán.

536   Búbánat 2018-06-14 23:36:58

1978. október 8., Kossuth Rádió 20.43 -21.09

Simándy József nótákat énekel

 

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Vezényel: Bolberitz Tamás

1. Hubay Jenő – Szabolcska Mihály: Minek turbékoltok búgó vadgalambok?

2. Sas Náci – Bodrogi Zsigmond – Behár György feldolg.: Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma

3. Bánffy György – Kazaliczky Antal - Behár György feldolg.: Kék nefelejcs

4. Serly Lajos - Behár György feldolg.: Széles  árkon keskeny palló

5. Szerdahelyi József – Szakáll Lajos - Behár György feldolg.: Magasan repül a daru

6. Szénffy Gusztáv – Lévay József - Behár György feldolg.: Keskeny utcán muzsikaszó

7. Erkel Gyula - Behár György feldolg.: Húzzad, csak húzzad keservesen

8. Erkel Gyula - Behár György feldolg.: Nincsen annyi tengercsillag az égen

9. Dankó Pista – Lévay Ede - Behár György feldolg.: Lemondás

10. Szénffy Gusztáv – Czuczor Gergely - Behár György feldolg.: A szerelem, kis méhecske

11. Dankó Pista –Behár György feldolg.: Hamis a rózsám

 

(„Mezei bokréta” – 1977, Qualiton, SLPX 10144)

535   Búbánat 2018-05-24 17:40:20

A Dankó Rádió operettadásának ismétlése hamarosan kezdődik:  18 órától újra meghallgathatjuk a délelőtt elhangzott műsort. Benne:  

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó   - részletek

A daljáték a rádió számára készült, 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.

A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta

  • Csínom Palkó dala, II. felv. (Simándy József)

„Elrepült a szép madárka, messze repült. Merre mégy el, mért is hagysz el így egyedül?  Itt maradok s egyre várlak hív szívembül. Bár egy jó szót hallhatnék a kegyesemtül.”

  • Éduska és Palkó kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)

Előbb dialógus (próza)                     

Palkó:                                     Éduska! Te volnál?

Éduska:                                  Jujj!

Palkó:                                     Ne félj, nem harapok.

Éduska:                                  Tudom… Nem harap, csak tátja a száját.

Palkó:                                     Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg…

Éduska                                   Nem haragszom én magára…, dehogy is.

Palkó                                      Segíthetnék?

Éduska                                   Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek…

Palkó:                                     Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat.

Éduska:                                  Jó kifogás sose késik…

Palkó:                                     No de…

Éduska:                                   Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát!

Palkó:                                      Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled.

Éduska:                                   Majd ha magán is sastoll lesz, addig…

Palkó:                                      Addig?

Éduska:                                   Addig... Jó éjszakát.

Éduska és Palkó kettőse – dalban folytatva

Palkó:                                     Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó,

                                               Szívem tereád olyan régen vár!

Éduska:                                   Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el

                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.

Palkó:                                      A hangod akár a bársony – rám borul majd a

                                               Holdsütötte fényes éjszakán.

Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,

                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?

Palkó:                                      Az én vallomásom ne bántson meg téged:

                                               Élj tovább is álmán szép tündérszép meséknek,

                                               A rózsák majd ha újra nyári fényben égnek,

                                               Vidám mennyegzővel várlak téged…

                                               Refrén:

                                               Jójszakát, jójszakát, leszáll a csillagos éj

                                               Szívem tereád olyan régen vár… stb.

Palkó:                                      Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el

                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.

Éduska:                                   A hangod akár a bársony – rám borul majd a

                                               Holdsütötte fényes éjszakán.

Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,

                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?

 

Tyukodi dala (Domahidy László, Simándy József, Férfikar)

Kar:                                        Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,

                                               Nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs,

                                               Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,

                                               Nem egy fillér, de két tallér, kell ide, pajtás!

Tyukodi / kar:                           Az nagy uraság mézes szókat hány,

                                               S hozzá hódulnak, mint bódult zsákmány,

                                               Hej nagyurak, hitvány ember az, aki zsivány,

                                               Rosszabb pedig még ennél is labanc valahány!

Palkó / kar:                              Bort kupámba, bort Embert a gátra!

                                               Tyukodi pajtás, induljunk rája!

                                               Verjük által az labancot a másvilágra!

                                               Úgy szerzünk mi békességet édes hazánkban!

 

Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének rádiófelvételéről is felcsendül egy dal:  Szu-Csonga dala ("Egy dús, virágzó barackfa ágán") - énekli  Simándy József (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1971

 
534   Búbánat 2018-05-14 22:32:18

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10

Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont

Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás

Négyfelvonásos opera

Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.

Vezényel: Fischer Ádám

Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Szereposztás:

Leonóra – Moldován Stefánia

Manrico – Simándy József

Luna gróf – Miller Lajos

Azucena – Komlóssy Erzsébet

Inez – Takács Klára

Ferrando – Gregor József

Ruiz, Hírnök – Horváth József

Öreg cigány – Póka Balázs

533   Búbánat • előzmény532 2018-05-06 01:35:19

Akkor minden rendben részedről - és részemről is.

532   smaragd • előzmény531 2018-05-06 01:33:50

A hiba javítását kértem.

531   Búbánat • előzmény530 2018-05-06 01:30:16

Gondolom, a témát túltárgyaltuk...

530   smaragd • előzmény529 2018-05-06 01:24:40

Netes keresésnél a bejegyzésed előjöhet a hibával együtt, ez a baj. 

A hibákat eddig is kijavítottuk, amikor észrevettük.

529   Búbánat • előzmény528 2018-05-06 01:10:24

A Kemény Egon-topicban leírtad. A helyesbítés itt pedig részedről megtörtént.  Ha a későbbiekben újra adásba kerül ez a részlet, akkor nyilván ott a jó címet és szövegidézetet fogom hozni. 

Én inkább már László Margit vasárnap esedékes, lehetséges újabb operettfelvételei foglalkoztatnak.

528   smaragd • előzmény527 2018-05-06 00:55:09

Rendben, ha kéresedre a  hibásan hallott mondatot a Szerkesztőség kijavítja bejegyzésedben, a szerzők műve tiszteletben tartása erre kötelez, az olvasók hibátlan idézetet kapjanak. Simándy nem énekelte volna el azt a mondatot, amit leírtál, nem is értem, hogy fordulhatott elő.

527   Búbánat 2018-05-05 22:37:48

Köszönöm. Elég ha itt ezt jelezted nekem.

526   smaragd • előzmény525 2018-05-05 17:14:10

 

Kedves Búbánat!

Sajnos hiba csúszott a bejegyzésedbe,  kérlek javítsd ki.

A mai műsorban két részletet hallottunk a rádiódaljátékból

KEMÉNY EGON - Erdődy János: "A messzetűnt kedves" (1965):

Búcsú - Ámeli (László Margit) és Fazekas Mihály (Simándy József) kettőse ("Ha egyszer véget ér ez a vétkes háború...") majd  az "Ámeli dal" (Simándy József)

ezt követte a "Rózsa- kettős".

Előre is köszönöm. s.

525   Búbánat 2018-05-05 15:45:15

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, László Margit operaénekesnővel beszélget, város közeli otthonában.

Az elhangzott beszélgetésből kiemelem László Margit visszaemlékezését kedves énekes-partnerére, Simándy Józsefre; amikor együtt léptek fel, éneklésük közben olykor testközelből figyelhette meg Simándy „szájpadlását”: hogyan csinálja, miként szólal meg orgánumán a gyönyörű hang - tudván róla, volt idő, mikor hangszalagjainak betegsége következtében sokáig nem énekelt, kényszerpihenőre szorult – de felépülve a bajból, régi hangszépségében tért vissza és tudta folytatni a pályát; beszélt arról is, Simándy milyen rendkívüli eleganciával, milyen különleges technikával énekelte a virágáriát a Carmenből: utolérhetetlen volt, ahogyan az ária végén a crescendóból decrescendóba vált át. Ezt senki nem tudta úgy csinálni, mint ahogyan ő.

A mai adásban Simándy József és László Margit több rádiófelvétele, közös énekük is, helyet kapott a felhangzó részletekben:

Bizet: Carmen – Virágária (Simándy József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András)

Oscar Straus:  Legénybúcsú - Stella és Hans kettőse: "Van úgy, néha olyan fényes az álmom, olyan szép, hogy nem lehet való, felébredek és nem találom…. /- Tündérkertben magunkra találtunk…” (László Margit, Simándy József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

 Dalszöveg fordítása: Gábor Andor; Romhányi József összekötőszövegével. Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. április 14., Kossuth adó 20.32-22.00

Kemény Egon -  Messzetűnt kedves – történelmi daljáték

Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte, és a verseket írta: Erdődy JánosA Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

A szereposztásból:

Fazekas Mihály (a "Lúdas Matyi" költője) - Simándy József (próza: Darvas Iván)

Ámeli (Amelie Deneulin polgármester lánya) - László Margit (próza: Domján Edit)

László Margit és Simándy József énekében csendültek fel most: 

  • Rózsa-kettős: „- Messzi földről jött egy jó magyar huszár, - távoli határból, hol madár se jár…”
  • Még egy kettőst hallottunk: „Ha egyszer véget ér  ez a vétkes háború…”  Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.  Vezényelt: Bródy Tamás.

 

A továbbiakban Lehár, Offenbach és Ránki György műveiből is összeállított operettadás ismétlését ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

524   Búbánat 2018-04-30 22:59:10

A jövő operasztárjait ünnepelték: átadták a nagyszínházban a X. Simándy József Énekverseny díjait - galéria, videó

HZ. ZS.  - DÉLMAGYARORSZÁG

2018.04.29. 21:11

Szeged - A jubileumi X. Simándy József Énekverseny díjait vasárnap este adták át a nagyszínházban megrendezett gálakoncerten. A három korcsoport győztesei: az elsőé Papp Viktor tenor, a másodiké Josipa Bilic szoprán, a harmadiké - megosztva - Ninh Duc Hoang Long tenor és Antonia Dunjko koloratúrszoprán.

A szegedi szimfonikusok közreműködésével, a zsűritag Gyüdi Sándor színigazgató vezényletével rendezték meg vasárnap a nagyszínházban a jubileumi, X. Nemzetközi Simándy József Énekverseny díjátadó gáláját.

A névadó operaénekes özvegye, Simándy Józsefné Jutka asszony felidézte a legendás tenorista szegedi indulását, pályafutását és gondolatait, köszönetet mondott a verseny megszervezéséért  Temesi Mária professzornak és a városnak. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és a nemzetközi zsűri elnöke magas színvonalúnak értékelte a viadalt, és azt kérte a döntéshozóktól, szponzoroktól is: szeressék ezt az énekversenyt, és a jövőben támogassák nagyvonalúbban.

523   Búbánat 2018-04-21 19:39:23

 

Kezdődik a jubileumi Simándy-énekverseny

Fidelio/MTI - 2018.04.20. 10:52

Hétfőn kezdődik a tizedik Nemzetközi Simándy József Énekverseny, a klasszikus énekes tehetségkutatón három kategóriában, 36 éves korig mutatkoznak be a magyar és külföldi tehetségek.

A versenyre több mint százan jelentkeztek, a legtöbben Magyarországról és a határon túli magyar zenei intézményekből, de érkeznek versenyzők Szegedre Európa országai mellett Mexikóból, Indiából és a Távol-Keletről is.

A legfiatalabbaknak, a zeneművészeti szakgimnáziumok növendékeinek az elődöntőben egy szabadon választott dalt, vagy áriát, a döntőben pedig két különböző stílusú művet kell előadniuk. A felsőfokú tanulmányaikat folytató alap-, illetve mesterképzésben résztvevő hallgatók, valamint a 36 esztendősnél fiatalabb művészek már három fordulóban mutatkoznak be, az elődöntőben egy, a középdöntőben és a döntőben három művel.

A produkciókat értékelő nemzetközi zsűrit Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója vezeti. A verseny díjkiosztó gálahangversenyét – melyen az ifjú énekestehetségeket a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri Gyüdi Sándor vezényletével – vasárnap este rendezik a Szegedi Nemzeti Színházban.

A Simándy József emlékét őrző versenyt 1998-ban – egykori szegedi főiskolai énektanárával – Sinkó Györggyel együtt Temesi Mária alapította. Az elmúlt húsz év során a megmérettetés Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező énekversenyévé vált, és olyan tehetségek mutatkoztak be rajta, akik azóta hazai és nemzetközi karriert futottak be.

522   Búbánat • előzmény510 2018-04-18 08:59:10

Bartók Rádió, ma este: 19:00 – 19.30

Összhanghttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

- a zenei élet aktualitásai


I. 10. Simándy József Énekverseny

II. Beethoven Budán Fesztivál


Szerk.-mv.:Veisz Gábor


(Ism. holnap, 9.30)

521   smaragd • előzmény520 2018-03-13 18:42:40

 

 

A DEBRECENI KOLLÉGIUM

 

Dankó Rádió     mai ismétlés,  cca: 18:10

KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai" (1955)

Daljáték

Magyar Rádió

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston:  "Hatvani diákjai"

című daljátékából csendültek fel zeneszámok.

Rádióbemutató: 1955. április 9., szombat, 20:30-21:59,  22:15-23:08

Közreműködik a Földényi-kórus, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Lehel György

- Bule Lajos, az öreg pedellus dala: „Aki felönt a garatra...” (Gózon Gyula)

- Elmira és Fodorító kettőse a bontonról (Mezei Mária, Tompa Sándor)

- Kapocs dala  (Pálóczi Horváth Ádám verseiből Kemény Egon állította össze): „Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak!...” (Hadics László, valamint a férfikar)

- Jó dolga van a diáknak..."Jó dolga van a diáknak, tekintélye van" (Földényi Férfikórus)

- Amálka és Máté kettőse: „Jaj, Istenkém, engedj el már, sietek, éjfél van, az idő úgy szalad…- Ne haragudj rám, én arról nem tehetek, hogy megcsókoltalak. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes…/ Nincsen messzebb ez az utca az ég csillagától, mint a szegény szolgadiák a gazdag leánytól…”  (Petress Zsuzsa, Simándy József)

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo -

"Túl az Óperencián"  - NAGY IBOLYA  műsora  -  Dankó Rádió  

520   Búbánat • előzmény519 2018-03-04 21:14:49

Március 4.-e: Petress Zsuzsa és Simándy József is ezen a napon hunyta le örökre a szemét - rájuk emlékezett egy-egy operettdaluk felidézésével a Dankó Rádióban Nagy Ibolya; megtehette volna - és titkon reménykedtem benne -, hogy a Hatvani diákjai rádiófelvételéről beszerkeszti egy közös számukat az operettműsorába.  De majd legközelebb...

519   smaragd • előzmény501 2018-03-04 19:16:46

 

Simándy József és Petress Zsuzsa emlékére...

Ez a szerepe volt az első, amelyet Simándy József a Magyar Rádióban, daljátékban énekelt, 1955-ben.

KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai " ( 1955 )

Szerenád - Petress Zsuzsa és Simándy József televízió-felvételen

 

518   Búbánat 2018-03-04 16:48:22

Simándy József ma 21 éve hunyt el (1916. szeptember 18. - 1997. március 4.)

Simándy József operaénekes életét Péter fia elevenítette fel .

„Simándy József operaénekesről, a Bánk bán megszemélyesítőjéről tartott előadást és rendhagyó tárlatvezetést Simándi Péter, a művész fia a Katona József Emlékházban.”

Simándy Józsefre emlékezve a Dankó Rádióban ma egy operett-áriát hallhattunk tőle: nemes tenorján a Volga-dal csendült fel Lehár Ferenc A cárevics című operettjének egyik stúdiófelvételéről.

 (Aljosa, a cárevics dala, II. felv.): 

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő

Egyedül! Újra egyedül!
Magam mint mindig! 
Az ifjúságom elrepült!
A szív magánya vesz körül. 
Úgy fáj e bús, e zord magány,
Aranykalitka ez csupán! 

A Volga vizénél őrszem áll. 
Mint fészkét őrző sas madár.
A pusztaságon éj és csend!
Nincs holdsugár, se csillag fenn. 
Mozdulatlan néma táj. 
Kozáklegény szíve fáj. 
Mert a szív megérti ez mit jelent.
Ha az ember elhagyott, 
Így zokog, így eseng: 

Nézz rám az égből, teremtő Atyám! 
Úgy vágyom már én is egy szív után! 
Trónod körül annyi angyal virul!
Kérek egyet az én páromul! 
Trónod körül annyi angyal virul!
Küldj le egyet az én páromul! 

Nézz rám az égből, teremtő Atyám! 
Úgy vágyom már én is egy szív után! 
Trónod körül annyi angyal virul!
Küldj le egyet az én páromul! 

 

Ezt a dalt újra meghallgathatjuk Simándyval a 18 órakor kezdődő ismétlőműsor első részében: „Túl az Óperencián” – a Dankó Rádió operettadásában.  

517   Búbánat • előzmény505 2018-02-27 21:26:52

 

Kapcs. 505. sorszám

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt -  Szenes Andor: Friderika

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10
 

A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara  működött közre, Sebestyén András vezényelt.

 

E rádiófelvétel hanganyaga szolgált alapul a Magyar Televízióban 1975. február 8-án bemutatott Friderika-operettrészleteknek!

„SZOMBAT ESTE…’

MTV, 20.15 – 20.35 óra

Lehár Ferenc: Friderika

Énekelnek: Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara 

Km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara

Koreográfus: Geszler György

Díszlettervező: Drégely László

Jelmeztervező: Szekulesz Judit

Vezetőoperatőr: Szabados Tamás

Szerkesztő: Semsei Jenő

Rendező: Csenterics Ágnes

516   Búbánat 2018-02-24 11:59:25
  • Magyar Nemzet, 1953. december 18.

Az Ifjú Gárda opera bemutatója előtt

„A szünet még tart.  A folyosókon gépfegyveres katonák, német tisztek, odébb öreg bányászok sétálnak. Kissé távolabb, piros sapkában, könnyed, nyárias ruhában Házy Erzsébet, az egyik női főszereplő: Kláva Kovaljeva megszemélyesítője áll.

— Alig egy-két éve, hogy az Operaház tagja vagyok —i mondja a fiatal művésznő —, mégis elég sok szerepet alakítottam. De szerepformálásban talán ez a legnehezebb. Hiszen tudom, hogy amit én a színpadon játszom, az a valóságban megtörtént. S ehhez még kapcsolódik az is, hogy maga a dráma roppant izgalmas, a légkör feszített. Nem egy próbán például megtörtént — különösen eleinte —, hogy egy-egy megrendítő jelenet után szünetet kellett tartani, érzéseinkre annyira hatott az illető rész, egyszerűen nem tudtunk tovább énekelni.”

Simándy József Oleg Kosevoj alakítója várja a szünet végét.

— Izgalmas, sajátos feladat ez a szerep. Oleg mindössze 16 éves Kamasz, még hozzá a javából, aki nem gyerek, de még nem is felnőtt... Ezt a fiút nem lehel nagy mozdulatokkal és gesztusokkal alakítani. Sok minden más kell hozzá. Elolvastam ezért Fagyejev regényét, Oleg anyjának emlékezését fiára s megpróbáltam magam beleélni a 16 éves fiú lelkivilágába. Persze, ez elmondva egyszerűen hat, de megvalósítani nagyon nehéz volt. S hogy ez mennyire így van, azt más szerepeimben is, remélem, észre lehet majd venni: úgy érzem, színészi fejlődésemben nagy lépés Oleg Kosevoj szerepe.

        
Már délután van, mikor a próba véget ér. Kint az utcán csípős, hideg az idő. S arra a fagyos létre gondolunk, Krasznodon hőseire, akiknek hőstetteit most az Operaház művészei kelták életre.

515   Búbánat 2018-02-22 23:22:18

Simándy József: „Benne voltam a muzsikában, és a muzsika bennem volt...”

- kiállítás Kőbányán

Országos Színháztörténeti Mózeum és Intézet

"Simándy a 20. századi operajátszás kiemelkedő alakja volt, gyönyörű orgánuma, színpadi játéka, az 1945 utáni diktatórikus politikai környezetben tanúsított magyarsága a magyarországi és a határokon túl élők számára is erőt és bátorítást adott a nehéz időkben.

A születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi vándorkiállításunk nagyszámú fotó felhasználásával, személyes visszaemlékezések és korabeli kritikák segítségével igyekszik teljes képet adni Simándy életéről: a nehézségekkel teli gyermek- és ifjúkorról, az autószerelő-műhelyben eltöltött évekről, a zenei tanulmányokról, illetve a szegedi, majd a budapesti Operaházban induló és kiteljesedő operaénekesi karrierjéről. Bemutatjuk repertoárját az olasz, német, francia és magyar operákban, oratóriumokban és további számtalan műfajban.

A kiállítás megtekinthető: 2018. február 5. - március 5.

Helyszín: Kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Központ (X. Budapest, Szent László tér 7-14.)

A kiállítás ingyenesen megtekinthető!"

 

514   Búbánat 2018-02-17 13:00:48

Hanglemezfigyelő

Népszava, 1980. április 19.

Operettrészletek Simándy József előadásában

Ha csak a hangját hallja az ember — lírai vagy spinto-tenornak érzi Simándyt. Ha látja is — nyomban hőstenornak érzi, annyira daliás a megjelenése.
Olyan énekes ő, aki egész lényével énekel. Ha rádióban vagy hanglemezen a puszta énekhangját halljuk csupán, akkor is rögtön „beugrik” a személyiség egésze. Minden frázisához arckifejezések, tekintetek és gesztusok emlékképe szegődik, Simándy énekművészete tehát csak teljességében, a művész egyéniségének összes jellemzőivel együtt érvényes.
Nem volt formabontó, pályájának ívében sem, végigjárta a kötelező „szamárlétrát”: huszonnégy esztendős volt, amikor 1940-ben felvették az Operaház kórusába. Szólót Szegeden énekelhetett először, 1946-ban. Ám ott úgy énekelte el Don José szerepét a Carmenben, hogy a budapesti Operaház hamarosan „visszaszippantotta” volt kóristáját, de már korántsem kóristának: 1947- től, harmincegy esztendős korától szinte töretlenül az élvonalhoz tartozott, három hosszú évtizeden át. És tartozik most is, nyugdíjasan, hatvannégy esztendősen. Mert hangja még most is szépen cseng, termete ma is szálfa, nem hajlította meg hátát az évek súlya, még az alattomosan nehézkedő, kritikus éveké sem annak idején ...

Három esztendeje Horváth Ádám felvette vele a teljes Otellót a televízióban. Épp a bosszú-kettős ment, amikor egy ismerősünk betévedt a IV-es stúdió vezérlőjébe. Egy darabig nézte a monitorokat, aztán így szólt:

— Jó dolog ez a play-beck. Simándy rátátoghat a saját, tíz-valahány évvel ezelőtti hangjára.
— Tévedsz, a zenei felvétel nem annyira régi.
— Hát mikor készült?
— Két héttel ezelőtt.
Ismerősünknek leesett az álla. Talán még most  sem hiszi, hogy egy hatvanegy esztendős tenoristából olyan „sértetlen” hang jött elő ...

Az a három esztendő, ami a felidézett televíziós felvétel óta eltelt, semmit sem változtatott a helyzeten: ma is ünnep, ha Simándy olykor-olykor felbukkan nagy szerepeinek valamelyikében, akár mint Otelló, akár mint Bánk bán, vagy éppenséggel Don José. Persze, ez a felsorolás teljesen önkényes. Fogalmam sincs, hogy mely szerepek voltak az igazi nagy szerepei Simándynak.

Mint minden nagy művész, ő sem rangsorolta a műfajokat. Ha színpadon nem is, de a Rádió Dalszínházában gyakorta vállalta klasszikus operettek bonviván-szerepeit, igen szép például A mosoly országának vagy a Marica grófnőnek teljes felvétele, amely vele készült. És kiragadott részleteket is gyakran énekelt a különféle operettekből hangszalagra.

Ezekből: Simándy József legsikerültebb rádiós operettfelvételeiből állított össze egy szép lemezt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.

Két részlet Lehár A mosoly országa című — operai igényű — daljátékából, ugyancsak két részlet egy másik Lehár- operettből: a Friderikából, Ádám híres dala Zeller Madarászából, három részlet Kálmán Marica grófnő kettő pedig Oscar Straus Legénybúcsú című operettjéből —
 

íme, ez a lemez kínálata. A Magyar Rádió és Televízió ének- és zenekara — Sebestyén András vezényletével — mind a kilenc esetben méltó „partnere” Simándynak.

Lám, neki sem esett le az ujjáról a gyűrű, hogy operettek éneklésére „vetemedett”!
Mert csak annak esik le az ujjáról a gyűrű, akit nem illet meg.
Mivelhogy nagyobb, mint az ujja.

Baranyi Ferenc

513   Búbánat 2018-02-09 11:11:44

Közérzet


"Az éji folyó csillaga"

Pesti Műsor, 2017-04. szám / Fáy Miklós

Valaha régen Simándy Józsefet kérdezték egy tévéműsorban, hogy miután visszavonult a színpadtól, miért tűnt el az Operaházból is. Nem jár bemutatókra, előadásokra, nem követi az utódokat, az új Bánk bánokat – miért? Simándy érezhetően zavarba jött, és azt mondta, az évek és évadok során annyira telítődött a zenével, hogy nagyobb szüksége lett a csöndre, nyugalomra. 


Hümmögtünk, a tévét nézve. Kicsit olyan, mintha a csodálatos étterem nemzetközi hírű főszakácsa a sarokra járna le kiflit ebédelni, mert az évek során annyira telítődött a mártásokkal és szűzpecsenyékkel, hogy nagyobb szüksége van a péksüteményekre és gumicukrokra. Hogyan hihetnénk el, hogy annyira nagyszerű, amivel foglalkoznak ezek a művészek, ha ők maguk a művészettel befogadóként nem foglalkoznak? Ha körülnézek az énekes ismerőseim között: tényleg a legritkább esetben fordul elő, hogy leülnek a lemezjátszó vagy a tévé elé, és nagy figyelemmel kísérnének egy operát. Nem érdekli őket. 
Eleinte ez kisebbfajta sokkot jelentett számomra, mintha az volna a tanulság, hogy aki belülről ismeri a művészetet, az köszöni szépen, kívülről nem kér belőle. Jól tudja, hogy amikor mi a könnyeinkkel küszködünk, akkor a művész azon töri a fejét, hogy beszélni kellene a gázosokkal, ki kell rúgni a takarítónőt, le kell vágni a telken a füvet. És nem mondhatjuk egy legyintéssel, hogy áááá, ezek csak énekesek, sejtelmük sincs róla, hogy mit csinálnak. Az irodalmárok sem mind könyvmolyok. Vannak, persze, olvasó írók, mint Márai vagy Esterházy, de mit is mondott Ady Endre? „Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, / Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül.” Jó, tegyük föl vagy fogadjuk el, hogy Ady vadember volt. De József Attila is azt mondja: költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga? Mi érdekli, ha nem a költészet maga? 
Nyilván az élet. Az egyszerű, nyomorúságos vagy boldog élet, amiből nekünk annyi jut, hogy időnként elegünk van belőle, nem akarunk már megint fölkelni, felöltözni, dolgozni, gyereket nevelni, hanem valami magasabb eszmét és célt keresünk. Felnyúlunk a polcra, levesszük a verseket, elolvasunk hármat, és szelíden mosolygunk magunk elé: ma is többé lettünk, ma is emelkedettebb a lelkünk, mint tegnap volt. Akik meg a lelkünket emelik, mintha semmi egyébre nem vágynának, mint nyugalomra, csöndre, egy pohár borra, egy szelíd szóra. Mintha a menny és a föld között volna egy nagy ajtó, és mi annak a két oldalán állunk. Fogjuk, rángatjuk az ajtót mindkét oldalról. A művész ki akar jönni, hogy éljen, élhessen, mint egyszerű halandó, a közönség be szeretne menni, hogy ne érezze magát egyszerű halandónak, hogy valami romantikus, szép és lelki kalandokban lehessen része. Hogy a szerelemben Júliává vagy Rómeóvá váljék, az evésben Falstaffá, a melankóliában Hamletté. Mássá, többé, nagyobbá. 
Rázzuk az ajtót, nyitjuk-csukjuk. Az a csoda, hogy mindennek ellenére néha mégis találkozunk. 

512   Búbánat • előzmény511 2018-02-05 23:18:58

Simándy József és a Hatvani diákjai rádióoperett kapcsán érdemes még visszanézni előző, további sorszámoknál írt bejegyzéseimet: 197., 198.,199., 248., 369., 370., 454.

511   smaragd • előzmény503 2018-02-05 18:14:38

 

Dankó Rádió      ismétlés: 18:40

KEMÉNY EGON: "Hatvani diákjai " ( 1955 )

Az ismétlésben újra elhangzik: https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo

"Aki felönt a garatra..." - Bule Lajos, az öreg pedellus dala,  Gózon Gyula

"Oh miért vagy ilyen édes-kedves..." - kettős,  Petress Zsuzsa (Amálka) és Simándy József (Máté) 

"Még azt mondják nem illik, a tánc a magyarnak..." - Kapocs dala, Hadics László és a Földényi kórus férfikara

"Hatvani diákjai"

Daljáték

Szövegét írta: Ambrózy Ágoston, Ignácz Rózsa és Soós László

Zenéjét szerezte: Kemény Egon

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc

A szereposztásból: 

Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc

Bankós professzor – Kovács Károly

Domokos professzor – Bárdi Ödön

Varja rektor – Kővári Gyula

diákok: 

Kerekes Máté – Simándy József

Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre

Naszályossy – Zenthe Ferenc

Kapocs – Hadics László

Csukás – Suka Sándor

Szilvássi – Dékány László

Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar

Kocsondi – Lázár Gida

Reszegi pedellus – Csákányi László

Bule, volt pedellus – Gózon Gyula

Fodorító – Tompa Sándor

Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa

Czibljavzek – Dénes György

Elmira – Mezei Mária, 

Pfutsch – Pethes Sándor

Közreműködik a Magyar Rádió szimfonikus zenekara, Lehel György vezényletével és a Földényi-kórus, Földényi János vezényletével A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.

Magyar Rádió, Kossuth Rádió

1955. április 9., szombat, 20:30-21:59, 22:15-23:08 (közben: hírek, időjárás-jelentés)

Ismétlés:1956. febr. 9., 16:10, Petőfi (143 perc)

- http://radiojatek.elte.hu/index.php?title=Hatvani_di%C3%A1kjai -

"Túl az Óperencián"  - NAGY IBOLYA  műsora  -  Dankó Rádió  

510   Búbánat 2018-01-19 15:12:18

X. NEMZETKÖZI SIMÁNDY JÓZSEF ÉNEKVERSENY 2018. ÁPRILIS 23-29. SZEGED

A fennállásának huszadik jubileumi évét ünneplő énekversenyt az EMMI támogatásával a HAZÁM, HAZÁM TE MINDENEM Művészeti és Oktatási Alapítvány és a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara rendezi. A verseny győztesei 

2018. ÁPRILIS 29-ÉN, VASÁRNAP ESTE

DÍJKIOSZTÓ GÁLAHANGVERSENY

keretében vehetik át díjaikat a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. A díjazott énekestehetségeket ezúttal is a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri, Gyüdi Sándor karmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója vezényletével. A versenyről és a Díjkiosztó Gálahangversenyről az MTVA Bartók Rádió, valamint a Szeged Városi Televízió is tudósít. 

ZSŰRI     

A zsűriben elismert hazai és nemzetközi szaktekintélyek foglalnak helyet: Kiss B. Atilla operaénekes, a Simándy szakmai örökség továbbvivője, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára,   Miklósa Erika, operaénekes,  Lídija Dunjko, horvát operaénekes, a Zágrábi Zeneakadémia tanára,  Gyüdi Sándorkarmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Bátor Tamás, operaénekes, a Müpa koprodukciós programigazgatója, Vincent Monteil, francia karmester, énekmester, a Strasbourgi Operaház Opera Studio zeneigazgatója, Prof. Dr. Temesi Mária, operaénekes, a Magyar Állami Operaház énekmestere és operanagykövete, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanára. A zsűri elnöke az előző évekhez hasonlóan Ókovács Szilveszter, operaénekes, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. A versenyről Dr. Klaus Billand, a bécsi Der Neue Merker operakritikusa is tudósít.

JELENTKEZÉS

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ:    2018. MÁRCIUS 1. éjfél 

Bővebb információ a link megnyitásával olvasható el a honlapról.

509   Búbánat • előzmény508 2018-01-17 20:21:49

Aki tudta, biztosan meghallgatta az ismétlést.

508   smaragd • előzmény480 2018-01-17 18:13:05

 

Mindjárt kezdődik az ismétlés:    Dankó Rádió  kb. 18.35

 

Itt hallható: https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo

 

KEMÉNY EGON - Erdődy János: "Messzetűnt kedves" (1965)

Rádiódaljáték

Magyar Rádió

 

Az első szerelem dala ("Kislány voltál, most már nagylány...") - Andor Éva (Julika), Simándy József (Fazekas Mihály)

 

Szüretelők dala ("Korcsmárosné kápolnája a pince...") - Barlay Zsuzsa és Kishegyi Árpád, Földényi-kórus

 

Rózsa-kettős ("Messzi földről jött egy jó magyar huszár...") - László Margit (Ámeli), Simándy József (Fazekas Mihály)

 

 A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

 

A héten már sok szó esett Debrecenről is, az elhangzottakhoz kapcsolható Nagy Ibolya bevezetője Kemény Egon fenti daljátékának részletei előtt.

 

"Túl az Óperencián"  - NAGY IBOLYA  műsora  -  Dankó Rádió  

507   smaragd • előzmény506 2018-01-17 15:45:44

 

Sajnos, a szerepnév mai bejegyzésedben is hibásan maradt, talán legközelebb javítva olvashatjuk.

 

Lsd.:

2352   smaragd • előzmény23492017-10-16 08:09:23

 

Ámeli 

(Amelie Deneulin, a polgármester lánya) szerepében hallottuk László Margitot a "Rózsa-kettős"-ben, ez volt "Messzetűnt kedves"-ből a 3. részlet.

 

506   Búbánat 2018-01-17 10:15:20

A Dankó Rádió imént véget ért Túl az Óperencián című műsorában hallhattuk többek közt:

 KeményEgon: Messzetűnt kedves

Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte és a verseket írta: Erdődy János

A daljáték rádiófelvétele 1965-ben készült.

- Julika és Fazekas Mihály kettőse – Az első szerelem dala:  „Kislány voltál, most már nagylány… Páros csókot vár a nagylány…” (Andor Éva és Simándy József, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényelte)

- "Szüretelők dala"  „.. Kocsmárosné kápolnája…imádságos könyvecskéje…” (Barlay Zsuzsaés Kishegyi Árpád; a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényli)

- Máli és Fazekas Mihály kettőse: Rózsa-kettős
"Messzi földről jött egy jó magyar huszár…/Szebb is lenne minden, jobb is lenne már kürt helyett ha szólna énekes madár..." (László Margit és Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

(Megjegyzem, legutóbb 2017. október 13-án sugározta a rádió ugyanezt a három számot)

Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk az ismétlés során a Dankó Rádióban.

505   Búbánat 2018-01-16 13:18:07

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt -  Szenes Andor: Friderika (1928)

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10
A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara  működött közre, Sebestyén András vezényelt.

Erről a rádiófelvételről  most két részlet szólalt meg a Dankó Rádióban ma délelőtt 9 és 10 óra között elhangzott operettműsor második felében (a Friderika előtt Szirmai Mézeskalács c. daljátékából hangzanak fel dalok):

- Diákkar és Salomea dala (Kalmár Magda és az MRT Énekkarának férfikara):

 „Egy nővel annyi baj van, hogy el nem fér egy dalban, hát meg kell küzdeni! Mi boldogok leszünk!.../-  Ez ostrom! Én áttörök majd! Én áttörök majd!...Hahó, ti vakmerő hősök! Térdre gyorsan mind!....Így szeretem én ezt már! … Brávó! Maradjanak térden még! Udvarolni tessék, egy-kettő! Ezt igényli minden nő! … Otthon  az asszony még az úr, táncol a jókedv pazarul….Csókra való az asszonynép!"

- Goethe és Friderika szerelmi kettőse (Andor Éva, Simándy József):

 „- Nem hallgathatok róla már, túl erős a vágy, s oly gyönge vagyok Hozzád, hogy így éljek tovább!  Engem te elbűvöltél …. te drága lány! Nem vársz-e te is épp így rám? ../- Én várok Rád!..../- Nem, szerelmem, nem! Én nem ajkad kérem!  Kézcsókkal én most, drágám, beérem! …Kis kezedre félve nézek, ezt se hittem volna én!.../Ó, maradj, te kis virágom, megleltelek végre én! Boldogság, amelyre vágyom, nyugszik itt egy leány kezén! Egy leány kicsiny kezén, fehér kezén!”

 

(E blokk elején még egy dal csendült fel az operettből - egy másik felvételről,  Kovács József énekli: "Óh, lányka, ó, lánykám, imádlak én!..."  - km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás)

Túl az Óperencián adását ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk az ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán.

504   Búbánat 2017-12-26 15:37:04

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában Lehár Ferenc A mosoly országa című művéből szólaltak meg részletek - mégpedig arról a rádióban készült teljes stúdiófelvételről, melyet a Rádió Dalszínháza mutatott be 1971. november 11-én,  a Kossuth adón 19.35 – 21.29 óra között. /operett két részben/
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Bródy Tamás
Zenei rendező: Balassa Sándor. Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György

A műsorban felhangzott részletek:

- Szu-Csong dala a 2. felvonásból: „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy József)  - ezt a dalt később külön is felvették a tenorral egy Oscar Straus, Lehár, Kálmán, Karl Zeller- operettrészletekből összeállított új rádiófelvételéhez (Km. az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)

- Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból: ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”…”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... /Bók, csinosítja a nőt, a siker teszi őt hevesen lobogóvá…/”Szív, szív mindig remél, el jő a mély, vad szenvedély…” (Házy Erzsébet, énekkar)

- Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Lótuszvirág! Érted élek csupán…/Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd? (szívkettős) ”(Házy Erzsébet, Simándy József)
- Mi és Hatfaludy Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt)

Ezen a héten Esztergályos Cecília a vendég a stúdióban. A szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

A délelőtti adást ma a szokott időben, a 18 órai hírek után ismétli meg a Dankó Rádió.

503   smaragd • előzmény501 2017-12-25 16:35:12

 

A tegnapi adásban - a december 22-én 6. évébe lépett "Túl az Óperencián" c. programban -, Szenteste napján, Karácsony ünnepének előestéjén Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető Kemény Egon-zeneművet választott  az operettműfaj képviselőjének. 

Bevezetőjében elmondta: 

"Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékával a "Hatvani diákjai"-val megyünk máris tovább.

 

Kemény Egon egészen fiatalon, alig 22 évesen már zeneszerzőszámba ment. Önálló munkái és ezek színvonala  meglepte a komolyzenei szakmát és a kritikusokat egyaránt.

Így írtak róla:

'Nagyon erős, kiforrott tehetség, megfelelő rutinnal. Zenéje líra, végtelen kifinomodott líra. Nagyon belülrő fakad művészete, átélt és átérzett valóságként olvadnak ki a zenéjéből témái. Nem jajgatnak, nem tolakodnak, egyszerűen, minden póz nélkül siklanak a hallgatóba.'

Romantikus operettjei közül most a "Hatvani diákjai"-ból csendülnek fel dallamok."

 

Ismeretes, hogy az első rádióoperett Kemény Egon kompozíciója ("Májusfa", 1949 ), az új, magyar rádiósműfaj zenei alapítója.

A "Hatvani diákjai" című daljáték e műfaj egyik remeke. 

Híressé és sikeressé a zenéje, szövegkönyve, versei, a rádiós alkotóműhely kiemelkedően tehetséges tagjai, a főszereplő, Hatvani István debreceni professzor személye, az őt énekhangjával is megformáló Bessenyei Ferenc valamint itt, első rádiós daljátékbeli szerepében (1955) -  a teljes prózai szerepben is -, tündöklő Simándy József tette.

502   Búbánat 2017-12-24 18:05:36

Házy Erzsébet és Simándy József - Puccini: Manon Lescaut (1961)

501   smaragd • előzmény485 2017-12-24 17:05:48

 

Ma,  Dankó Rádió  ismétlés: 18.10

KEMÉNY EGON- Ignácz Rózsa- Soós László- Ambrózy Ágoston: " Hatvani diákjai" (1955)

 

A mai műsorban elhangzott:

 

- Nyitány

 

- Ha majd a fény...( Felhőcske száll a Hold előtt...) - Petress Zsuzsa és Simándy József

 

- Kapocs dala (Még azt mondják, nem illik...) - Hadics László

Pálóczi Horváth Ádám verseiből Kemény Egon állította össze.

 

A Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi férfikórus.

 

"Túl az Óperencián"  - NAGY IBOLYA  műsora  -  Dankó Rádió

 Szeretetben teljes Karácsonyt kívánok olvasóinknak!

500   Búbánat 2017-12-05 19:06:13

Simándy József meséli a Gardelli betanításában az Operában bemutatott (1961)  Manon Lescaut Des Grieux-szerepéről:

„A harmadik felvonás végén, a kapitány előtt, abban az áriában a magas h hangot nem egyszer sírva énekeltem. Utána jöttek hozzám a kollégák, a kórustagok, kérdezték: hogyan lehet azt sírva énekelni, hogyan csinálom?

Mit tudom én! – válaszoltam. Des Grieux-t kérdezzétek, mert akkor ő sírt és ő énekelt. Az a szenvedő, fiatal lovag…

Hát tudom is én, hogyan énekeltem akkor, mert az már elmúlt; talán a legközelebbi előadáson fog ugyanúgy létrejönni…

Csakugyan: lehet azt tudni?! Ha ésszel akartam volna megoldani, ha elhatározom, hogy sírni fogok, akkor az Istennek sem jött volna ki egy hang sem a torkomból… Ez: a színpad! Ez: a színpad őrületes varázsa; az embert olyan extázisba hozza, olyan különleges fizikai és lelki állapotba viszi bele, mintha merő narkózisban volna! Amit a privát életben meg nem tudnék csinálni, azt a színpad – elköveti velem! Megcsináltatja velem! Amit máshol és másképp nem lehet, azt ott: lehet! Itt egy újabb bizonyíték, Des Grieux!”

/Simándy József: Bánk bán elmondja… - Krónikás: Dalos László/

499   Klára • előzmény493 2017-12-05 18:36:08

A "NAGYOK" éppen attól lettek nagyok, hogy miden tekintetben azonosulni tudtak a szereppel és nem mellékesen alkalmazkodni tudtak az adott kor, rendező, karmester stb, követelményeihez, elvárásaihoz. A nevezett nagy karmesterek mindent ki tudtak hozni az énekesekből, nyilván a mai hasonló formátmú karmesterek is sokat ki tudnak hozni a kezük, bocs pálcájuk alatt dolgozó művészekből. Nekem az jutott eszembe, mit tennének az ilyen formátumú rendezők a mai "önmegvalósító rendezők" koncepcióival?

Ami Pavarottit illeti, van a tubuson néhány felvétel, pár évvel korábban és pár kilóval kevesebbel! Tessék megnézni egyet kettőt, mind énekben, mind színészi alakításban kiváló.

498   nizajemon • előzmény496 2017-12-05 18:20:01

Az igaz,hogy komplex műfaj. Csak a "hozzávalók százalékértékeit"látjuk elérő súlyúnak. I van mindjár két korszakos énekes.Caballé és Pavarotti. Nem voltak ördöngős színészi vénával megáldva,amit tudtak,az mégis teljesértékű.

497   telramund • előzmény496 2017-12-05 17:51:40

Simándy József kitűnő színész is volt.Aki látta a Carmenben vagy Canioként,de lírai szerepben pl Lenszkij .vagy hőstenor szerepben Radamesként vagy Otelloként nem mondhat mást .És akkor nem írtam Bánk bánjáról.

496   Cilike 2017-12-05 17:31:59

Nem védeni akarom László Boldizsárt, de ez nem összehasonlításként mondta. Simándy talán tényleg nem a színészi tehetségéről volt közismert. Saíjnos, nem tudok azzal egyetérteni, hogy x méterről mindegy. Nekem, mint nézőnek, nagyon nem mindegy az se, ki hogy játszik. Az opera komplex műfaj, ebben van a szépsége, aki csak egy szegmensét tudja adni, az nem lesz teljes értékű.

495   nizajemon • előzmény494 2017-12-05 14:36:36

50-60-70 méterről gyakorlatilag mindegy,hogy ki mennyire jó színész,mert az igazán fontos nüansznyi rezdülések nem látszanak.Lehet teátrálisan játszani,ám itt mégiscsak a hang, ami dominál.Az meg volt,és van a két úrnak.

494   telramund 2017-12-05 13:41:34

Ki állítja,hogy László Boldizsár tud játszani?Énekelni ,ha tudja a szerepet tud,de nem kell ekézni Simándyt,mert akár a múltban ,akár a jelenben működne színészileg is kenterbe verné.Kisebb arc jobb lenne!

493   vilagos 2017-12-05 12:19:15

Mindenki véleményét tiszteletben tartva, csak azt szeretném felvetni: miért gondolja bárki, hogy a régi nagyok - tehetségük, szorgalmuk révén - nem tudnának alkalmazkodni a mai követelményekhez, ha ma a mai mérce szerinti, olyan formátumú mesterek kezébe kerülnének, mint Klemperer, Ferencsik, Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán?

492   Klára • előzmény491 2017-12-05 08:45:12

Ez fordítva is igaz! Sok régi nagy nem lehetne sztár a mai világban, ugyankkor a mai vezető énekesek közül sokan nem lettek volna szrárok akkoriban, éppen a megváltozott világ, stílus, játékmód, stb miatt. Ezért nem szerencsés a mai miliő, stílus, stb alapján visszafelé minősíteni. Tényleg félreérthető és rossz szájízt von maga után. Ez nem jelenti azt, hogy a "hatvanas-hetvenes években ragadunk", de a volna nem történelmi kategória, és a művészeti életben sem szerencsés alkalmazni. A tubuson számtalan sok-sok évvel ezelőtti nagyság felvételei megtalálhatóak,akiket szívesen meghallgatunk, de nem biztos, hogy színpadon is élvezni tudnánk őket!

 Egyébként a 20 - 30 - 40 stb. évvel ezelőtt sztárolt és agyonolvasott költők, írók műveinek egy részét is ma már meglehetős érdektelenség jellemzi - kivételek persze ebben is vannak - mert az ízlés megváltozott.

491   Cilike 2017-12-05 08:09:46

Amúgy Boldinak igaza van abban, hogy nagyon megváltozott az énekesekkel szembeni elvárás és az egész miliője az operai világnak. Sok régi,akkori nagy énekesről én is úgy gondolom, hogy ma nem lenne akkora sztár. Ez nem őket minősíti, hanem arról szól, hogy megváltozott a világ és nekünk ebben a megváltozott világban kell élnünk. Hiába szeretnének egyesek az ötvenes, hatvanas években ragadni.

490   László Boldizsár 2017-12-04 23:16:18

Sajnálom, ha félre érthető voltam. A mai világ elvárásai késztettek erre párhuzamra. Természetesen Simándy érdemei a mai énekeseknek ugyanúgy példakép, mint az Ő pályatársainak voltak. A mondandóm lényege arról szólt, hogy az akkori világban jobban a klasszikus szerepek találták meg a vezető énekeseket mint a maiban. Ő járta a saját útját, ahogy én is teszem. A párhuzam márcsak miattam sem lehetséges. :) Szeressék a műfajt, ahogy én is azt teszem!

Boldi

489   vilagos • előzmény487 2017-12-04 10:04:38

Sajnálom ezért a nyilatkozatért (csak az itt leírtak alapján, élőben nem hallottam), ami magát a nyilatkozót minősíti. A Hugenottákban látott szereplése után - ahol az általam látott előadáson nagyon megküzdött a magas hangokért, és a színészi játék sem volt valami magával ragadó - úgy gondolom, hogy mindkét tekintetben kapaszkodnia kell, hogy utolérje Simándyt.  Ha majd 50 év múlva úgy él az emberek emlékezetében, mint Simándy még ma is, akkor sikerült.

 

488   Klára • előzmény487 2017-12-03 20:34:28

"A mai világ inkább a színészi tehetséggel rendelkező énekeseket keresi" Magyarul: nem baj, ha nem tud énekelni, csal elég, ha megjelenik!

Savanyú a (nem a Jóska) a szőlő, de nagyon! És akkor még fínoman fogalmaztam.

Egyébként nem attól lesz valaki NAGY ÉNEKES, hogy leszólja az elődöket. Tény, hogy ma már "nem elég énekelni, játszani is tudni kell" (copy egy Mario del Monaco nevű szintén érdekes pályafutású énekestől), de minden énekesnek abban a korban kell énekelnie, amikor él, és azon kor elvárásainak kell megfelelnie. Egyébként és ha valaszthatnék, ..... és Simándy között, még mindig Simándyt választanám. Ha szinészi alakítást akarok látni, elmegyek egy prózai szinházba.

 

487   joska141 2017-12-03 16:46:46

Mai napon, Duna World adón, Önök kérték, László Boldizsár hosszabb interjú.

Legalábbis figyelemre méltó, ahogy Simándy Józsefről nyilatkozott.

"Érdekes pályája volt.", "Ma már nem tudott volna így érvényesülni", "A mai világ inkább a színészi tehetséggel rendelkező énekeseket keresi" és így tovább...

Hrm...(Vannak erre ideillő magyar közmondások)

486   Búbánat • előzmény485 2017-11-20 18:04:43

Köszönöm.

485   smaragd 2017-11-20 16:50:04

KEMÉNY EGON-Ignácz Rózsa-Soós László-Ambrózy Ágoston: "Hatvani diákjai"( 1955)

Daljáték

Magyar Rádió

 

 

Hatvani professzor mellett a másik férfi főszereplő:

 

Kerekes Máté, Hatvani professzor famulusa, debreceni diák...Simándy József

 

Simándy József újra "megszólal"...

A kötetet összeállította es szerkesztette: Simándi Péter

 

"Magyar Rádió, 1955. január 24.

 

Hatvani diákja: Simándy József

 

A Rádióban szinte bevett szokás, hogy az operák felvétele általában a VI-os stúdióban,  a legnagyobb rádiójátékoké, operetteké pedig az I.-es stúdióban történik. A minap mégis azt láttuk, hogy Simándy József, az Operaház Kossuth-díjas művésze a VI-oshoz vezető megszokott úttól hirtelen elkanyarodott az  I-es felé...

Az okot az olvasó már tudja is talán, hisz a múlt héten közöltük, hogy Kemény Egon 23-án, vasárnap bemutatandó daljátéka, a "Hatvani diákjai" egyik főszerepét Simándy József játssza. Erről a szokatlan "kirándulásáról" beszélgettünk vele.

- Nagyon lelkiismeretesen készülök első daljáték-szerepemre, melyben nemcsak énekelek, de prózában is helyt kell állnom. Legnagyobb "prózai" szerepem - Fidelióban elmondott három-négy mondat - után Kerekes Máté szerepe az első komoly próbatétel a fiatalkorombeli operettszerepléseket kivéve. Ezek még huszonnégy éves korombeli emlékek...

Azóta az opera jelentette művészi fejlődésem állomásait. Az első igazi, és egyben legemlékezetesebb operai élmény napján, 1946. március 12., amikor beugrásképpen először énekeltem a Szegedi Nemzeti Színházban a Carmenben Don Josét. Voltak, akik nem hitték, hogy végig bírom. De az előadás végén felcsattanó taps kárpótolt mindenért. Egyébként számomra minden szerep és előadás külön művészi élményt jelent. Szeretem a közönséget és ezért a művészetemnek száz százalékát igyekszem minden előadáson nyújtani. Ezért olvastam el még aznap éjjel, amikor megkaptam a "Hatvani diákjai" szövegkönyvét is. Hatvani, az ördöngős debreceni professzor famulusa, Kerekes Máté szolgadiák, aki szorgalmával és hűségével mintaképe lesz a kollégium minden egyes diákjának. Színes , érdekes alakja ő a daljátéknak. Azért is szeretettel foglalkozom ezzel az alakítással, mert különbözik operai hivatásomtól, de főképpen mégis az a döntő, hogy megtetszett az a fiatalos lendület, az a hazafias, a magyar tudomány szeretetét bizonyító lelkesedés, amellyel Hatvani diákjai kiállnak tanítómesterük mellett.

A közönség kiváncsian várja Simándy kirándulását. Mi is szívesen talákoznánk vele többször is az I.-es stúdió tájékán...

 

A riport szerzője: Haán Endre"

Bízom benne, hogy Simándi Pétert - akárcsak engem -  öröm tölti el, hogy könyve alapján Kemény Egon és Simándy József barátságát és a nagy sikerű, sok szempontból kivételes újdonságokat hozó daljátékot,  a  "Hatvani diákjai"-t Hatvani István professzor születésnapjának holnapi évfordulója alkalmából internetes komolyzenei napilapunk fórumán felidézhettük.

 

 

 

484   Búbánat 2017-11-01 13:30:31

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsora ma délelőtti adásában volt hallható:

Lehár Ferenc: A mosoly országa

 A Rádió 1971-es stúdiófelvételéről került adásba:

  • A II. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Simándy József)
  • A III. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Simándy József, Bende Zsolt, Kalmár Magda) 

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás.

Ma délután (hat és hét között)  megismétli a rádió a délelőtti adást!

483   Búbánat 2017-10-24 10:58:01

A Magyar Operett Napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában  Kálmán Imre operettjeiből hangoztak el részletek.

Kálmán Imre - aki ma 135 éve született Siófokon - emlékének szentelt adásban hallott operettmelódiák között felcsendültek a Marica grófnő dallamai is:

- a II. felvonás fináléja: „- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”

 A felvételen km. Németh Marika, Simándy József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András

Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00

A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk. 

(További részletek szólaltak meg a Tatárjárás, a Csárdáskirálynő, a Cigányprímás és a Montmartre-i ibolya Kálmán-operettekből)

482   Búbánat 2017-10-15 11:08:53

„ C  s a k   f o l y t a s d . . . ”
OTELLÓ  A NAGYVEZíR  RUHÁJÁBAN  - Simándy József

Film Színház Muzsika, 1963-05-04 / 18. szám
Dalos László

Vasárnap  este  fél  kilenc után  öt  perccel  fölberregett  a  telefon Simándy József  Mártonhegyi  úti  lakásán.   Dárday Andor, az Operaház  titkára  volt  a vonal  végén:
— Jól  vagy,  Jóskám?
— Kitűnően.  Miért?

Ami előtte történt
Pontosan másfél órával előbb Kórody András megjelent az Erkel Színház zenekari  emelvényén  s  fölemelte  karmesteri  pálcáját.  Két  vendégművésszel, Margaret Tynes-szel és Ernő Mehringerrel  megkezdődött  az  „Otelló”  előadása.
Kíváncsian  figyeltük  a nálunk  még  sohasem  hallott  tenorista  bemutatkozását.
Az  első  felvonást  követő szünetben  Mehringer  lírai hangszínéről folyt a beszélgetés.
A  második  felvonás  egy nem  is  magas  hangjánál esett  meg  a  baj,  s  a  bosszú-kettősre a  tenorista már  teljesen  berekedt. Éreztük, aligha folytatja az  előadást.
Hosszú-hosszú szünet. Csaknem  fél tíz volt,  amidőn  Mikó András  főrendező  a  függöny elé  lépett:
Vendégművészünk megbetegedése  miatt Otelló szerepét Simándy József énekli  tovább.
És a harmadik felvonást kellett elkezdenie Simándynak, azt,  amelyben  a  szenvedély  már  a  tetőpontjára hágott;  mint  egy  magasugrónak:  tessék,  ugorjon  nekifutás  nélkül  száznyolcvanat.
Különös,  hogy  Otellónak első  mondata,  mellyel  Jágóhoz  fordul,  így  hangzik a  harmadik  felvonásban:
—  Csak  folytasd ...
Pedig  igazán  neki  kellett valamit folytatnia, amit el  sem  kezdett.

Murat kaftánja
Felvonás után vastapsban futok föl,  a  vasajtón át,  a  színpadra.
Hogyan történt? — kérdezem Simándy Józseftől.
— A  kertben dolgoztam egész  nap.  Kiástam egy hetven kilós  követ.  Így, jóleső  fáradtságban  hallgattam  este  a  rádióból  a  „Brankovics György"-öt. Feleségem éppen sonkát készített vacsorára,   amikor megszólalt  a  telefon.  Becsomagoltuk  a  sonkát,  felöltöztem  s  már  ott  is  volt értem  a  kocsi...  Egyáltalán,  szólt  a  hangom?
Margaret Tynes  borul  a nyakába,  majd  Nádasdy Kálmán  igazgató  öleli  át, meghatottan.
— Látod, mi van rajtam? — kérdezi Simándy — Murat kaftánja  a  — „Brankovics  György”-ből!
Amint kiderült a  második felvonást  követő  nagy izgalomban:  Simándy  József  Otelló-kosztümjét  éppen  tegnap  vitték  tisztítóba!  Radányi János  mesternek, a jeles öltöztető-szabónak támadt az a  jó ötlete, hogy Murat  ruháját adják a beugró tenoristára: bugyogó az bugyogó, kaftán az kaftán!
Kertész Gyula, az  éppen jelenlevő  fotoriporter  ugrott kocsijába,  azt  mondták  neki:  „Gyuszikám,  te is  csinálj  valamit!"  —  és áthozta az  Operaház  épületéből Murat nagyvezír ruháját.

„Sono nervosa..."
És  jön  a  negyedik  felvonás.  És  egyre  forróbb  a dráma.  A  törököt diadallal legyőző  Otellón  —  még mindig a török ruha.  Ám nem a  ruha teszi a fényes hangú tenoristát!
A  felvonás végén  vastaps!  Már fél tizenkettő, a közönség nem  megy  el!
— Sokszor ugrottam  be, külföldön is  — mondja Simándy József  —, de ilyen,  hogy  az  előadás közepén kellett volna beállnom, ilyen  még nem volt... Most,  most  vagyok csak ideges!
És meghajolnak  ismét  a vas előtt.
Tynes mosolyogva  emeli föl  bal  kezét: remeg.
Sono nervosa.  Ideges vagyok  — mondja  ő is.
Most  keríti  csak  hatalmába  őket az izgalom, hogy feloldódóban  a  feszültség.  Dörög a taps. Mikó András boldogan jegyzi  meg:
— Olyan  hálás a  publikum. Nem kéne előadnunk az első és a második felvonást is?!

481   Búbánat 2017-10-14 15:22:56

Új Ember, 2004. szeptember 5.

Czigány György: 
T  í z    m   o  n  d  a  t   S  i m   á  n  d  y    J  ó  z  s  e  f  h  e  z


Kedves Jóska, persze tudod, hogy Lohengrin,  Stolzingi  Walter,   Don  José,   Florestan, Otelló vagy Bánk bán indulatainak színpadon valósággá  érő  zenei,  színészi  szépségeit  köszönhetjük neked. És a Psalmus Hungaricus, a Verdi-rekviem,  a IX.  szimfónia  szólóira  gondolva azt érzem, az anyanyelv természetességével szólal meg általad a dallam, akár Kodály írta,  akár Verdi vagy Beethoven. A szorongató szépségről beszéltél egyszer nekem, a szimfonikus zenekar hangszereinek öleléséről, amikor  a  szólista  a  hangzás  közepében maga  is hangszerré  válik,  lényét  megremegteti   az akusztikus  erők  tiszta  beszédének  súgása, suttogása. Azután (merjük kimondani) könnyeivel küzdve énekelni kezd, élére állva hatalmas folyamatoknak. Az operaénekes szakmájáról szólva régi emlékek jutottak eszedbe. Inas  voltál  1931-ben  az  Autótaxi  Vállalatnál, míg nyolc esztendővel később a Városi Színházhoz  kerültél  kardalos  segédszínésznek... Közben hányféle autón dolgoztál: a szürke taxi kiskocsijaitól  kezdve a nyolchengeres Fürdőkig, de az Ezredes utcában teherautót, autóbuszt, tankot s mindenféle csodabogarat javítottál.  Azokban az  időkben,  ha valaki  meg akart élni  egy  szakmában,  akkor azt nagyon jól  kellett  tudnia.  Amikor  énekelni  kezdtél, akkor is a pontosságra törekedtél, a szakmailag  tökéletes  munkára,  ezért  lehetett,  hogy amikor színpadon álltál, már nem kellett arra gondolnod,  hogy  a  hangot  hogyan  formáld meg;  akkor  már  csak  az  az  esendő  ember vagy hős volt a  díszletek  közt,  akit élővé  teremtettél...  Úgy  tudjuk,  ma  is  velünk  vagy: hanglemez, rádió- és tévéfelvételek, film segíti  ezt,  de  természetessé  a  szeretet  emlékező ereje teszi.
 

480   smaragd • előzmény479 2017-10-14 03:17:47

Ugye? Ez a spontán válasz jön elő, gondoltam is rá, hallja-e más is milyen mesteri a zene, az énekhang és a vers összefonódása, a férfias karakter a nőivel (Andor Éva és László Margit) a hangokban ölelkezve....

Pontosan így éreztem, hallottam én is. 

 

Mind a két kettősben, mintha az Opera színpadán állva énekelte volna...a régi Opera színpadán, ő.

Kemény Egon Simándy részére komponálta Fazekas Mihály szerepének minden hangját, magasztos szépséget adott a magyar költő, a Lúdas Matyi szerzője élettörténetének, amely dallamokat Simándy József csodálatra méltó átéléssel, tehetsége minden színével énekelt el a "Messzetűnt kedves" című daljátékban.

479   Búbánat • előzmény478 2017-10-13 22:29:51

Simándyval - és a tenorhangjával - nem tudok, nem lehet betelni...

478   smaragd • előzmény438 2017-10-13 17:01:13

Ma!  Dankó Rádió     ismétlés: 18.30

 

Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző születésének 112. évfordulója alkalmából:

 

 

 

KEMÉNY EGON- Erdődy János: "Messzetűnt kedves" (1965)

Daljáték

 

Az első szerelem dala - Andor Éva (Julika), Simándy József (Fazekas Mihály)

Szüretelők dala - Barlay Zsuzsa és Kishegyi Árpád, Földényi-kórus

Rózsa-kettős - László Margit (Ámeli), Simándy József (Fazekas Mihály)

 

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

 

 

 

"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió

477   Búbánat 2017-10-13 14:55:51

Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977 - Színészkönyv

Saját magával vívó énekes

SIMÁNDYJÓZSEF
 

"Nyugdíjas  létére nagy  szerepeit  rendszeresen  énekli  továbbra  is.  Ő  volt  a Szegedi  Szabadtéri  Játékok  Bánk bánjának  címszereplője  1975-ben  és  1976- ban  is.  A  televízióban  a  Fidelió  Florestanja,  az  Otelló  címszereplője; a rádió  Brankovics György-felvételének szultánja.

Semmilyen művészetben,  az  operáéban  sem  elhatározó  tényező az  emberi  életkor.  Bár a két  hangszalagjára utalt énekes, élettani okok  miatt, általában  előbb  kénytelen  búcsút  mondani  a  maga  kifejezési  formájának,  mint  a festő  az ecsetjének,  a  szobrász  a  vésőjének. Ráadásul  a  tenorhang  olyan  érzékeny  valami,  hogy  rendszerint  hamarabb   cserbenhagyja  birtokosát (s egyúttal: rabját!),  mint más hangfajták. Kivétel persze van.

Simándy József is az.  Amióta betöltötte  hatvanadik  életévét — 1916.  szeptember  18-án  született  —, minden  operaházi,  Erkel  Színház-i fellépése  azért  különleges  élmény, mert  tőle hetedik  évtizedébe  lépve is  a  nemes  éneklés  és  a  mély  emberábrázolás  olyan  költői  szintézisét kapjuk,  amilyent  ebben  a  műfajban s  ebben  a  hazában  senki  mástól! Páratlan művészetén mintha nem volna  hatalma az időnek.


A  kistarcsai proletárgyerek, a Szürketaxi  Vállalat autószerelője előbb  énekkari  tagként,  majd  a  felszabadulás  után szólistaként  indult
el  nagy  elődök: Környei  Béla,  Székelyhidy  Ferenc,  Pataky  Kálmán nyomában. Simándy több  mint  harmincéves pályafutása: jelkép is.
Sok  szó  esett  már  arról,  de  ismét le  kell  írnunk,  hogy  magánénekesként Vaszy Viktor  szegedi  iskolájából  került  ki.  A  nagy  karmester  és pedagógus  jól  és  jó  irányba  nevelte, a  legnagyobb  igényességre  sarkallta a  fiatal  énekest.
Egy  fantasztikus  adat:  Simándy 1946  márciusában,  Szegeden  énekelte  először a Carmen  Don Joséját,  a tenorszerepek  egyik  legnehezebbikét —  harminc és  fél  évvel később,  1976 karácsonyán,  az  Operaház  színpadán  ugyancsak  Don Joséval  ragadja el a  közönséget!
S  a  két  dátum  között megszólaltatta Mozartot  (A varázsfuvola), Beethovent (Fidelio),  Verdit (Aida, Az álarcosbál,  Don Carlos,  Simone Boccanegra,  A trubadúr, Otelló), Wagnert  (A  bolygó   hollandi, Lohengrin,  Mesterdalnokok),  Muszorgszkijt (A  szorocsinci  vásár), Borodint  (Igor herceg),  Csajkovszkijt  (Anyegin),  Puccinit  (Tosca,  Turandot, Manón Lescaut), Erkelt (Hunyadi   László,  Bánk bán,  Brankovics  György), Kodályt  (Székely fonó,  Psalmus  Hungaricus).

Óriási repertoárjának  csak  legfontosabb állomásait  érintettük.
Mindig tudta s alakításainak ének-  és  színészi  részével  mindig  ki  is  fejezi,  hogy  az  opera:  elsősorban érzelmi  műfaj.  Nagy, nemes, áradó, mindent  elöntő,  robbanó,  ellenállhatatlan  és  kikerülhetetlen  érzéseket  sűrítenek magukba a művek,  s  azok  a  tenorhősök, akiknek ruháját,  arcát és lelkét Simándy több  mint  három  évtizede  magára ölti. A sok tanulás csiszolta tudatossággal  ellenőrzött  és  pallérozott  ösztönösség  munkál  benne. Immár klasszikus  érvényű  alakításainak mélyén  mindig ott a nagy adag megfejthetetlen.  A titok?  A költészet? Talán csak ő tudná  megmondani,  hogy  micsoda.  De  ő  mosolyog és hallgat.


Az operaműfaj  legnagyobb problémája   —  mondotta  egyszer Nádasdy  Kálmán  —, hogy  csak az tud igazán megszólalni benne, aki az énekelt megszólalást elsődleges jelrendszernek  tudja  fölfogni.   Tehát csakis  az a  művész,  aki nem a  problémákat tárja elénk,  hanem  a  problémák  megoldását.  Simándy József ilyen.  Száz arca  van.  Odüsszeusz-alkat. 

 Ady verse,  a  Száz  hűségű hűség jut  róla  eszembe: 

„És  száz  alakkal  száz  vitába  törjön  /Lelkem , valóm,  e  dús  alaktalan,  / Száz  hűségű  s  egyetlen  hű  a  földön”.

 Simándy alakításaiban a  megfogott démon van  jelen,  s az  emberi  győz az  elemi fölött.
E  sorok  írója  előtt egyszer A huszonhatodik év  című Szabó Lőrinc- szonettkötetről  beszélt  elragadtatással.  Odalépett a  könyvespolcához  s keresni  kezdte a  kötetet.  Nem akadt rá.  Egyre  izgatottabb lett:
Életem egyik nagy versélménye  az  egyik  szonett — mondotta  —, most  nyomban  fel  szeretném   olvasni!  De  hol  lehet  az a  könyv?!
Végül előkerült. Simándy József olvasni kezdte  a  hetvenedik  szonettet,  a Robbanások címűt:

„Hasonlattá  vált minden,  amikor,  /repeső hit  s  vágy,  bűnön,  szégyenen / győzve  megnyíltál,   s  szökőkút-szívem számból  a  szádba  ömlött..
Ritka élmény: verset  —  és  hogyan!  —  olvasó operaénekes.
Mintha költő  lett volna  maga  is, aki  akkor,  abban  a  pillanatban  írja a  verset...”

476   Ardelao 2017-10-10 08:48:28

 

Dalos László (1924. november 19.-2011. október 10.):

Negyven

Simándy Józsefnek

Negyven? Negyven. Mi jut eszembe róla?

Ezerkilencszáznegyven, az a zebegényi nyár,

amikor egy kurblis, ócska gramofónon

Lawrence Tibbett lemezeit – Renét, Scarpiát –

hallgattam. Sejthette-é a  tizenöt és fél

esztendős gimnazista, hogy még azon az őszön

az Operaház szerződteti S. J.-t a karba.

Nem sejthettem semmit. De bérletem nekem

először akkor lett, tíz operaelőadásra,

a Magyar Művelődés Házában, az erkélyen,

az Operaház vendégjátékaira, összesen négy

pengőért, mely összeget öt részletben

fizethettem be… Biztosan ott volt, a színpadon

S. J., a tenor kettőt fújta, talán mind a tíz

operaelőadáson, az 1940-41-es szezonban.

Valahogy így kezdődött az ismeretség,

hogy kölcsönösen nem ismertük egymást.

Negyven? Azt is tudom, hogy az ultizók

szívesen ejtik ki a szájukon, mert jót jelent.

Ha Medárd napján esik az eső? Akkor negyven napig

esik… És az irodalom, nem is olyan rég

a negyvenéves asszony problémáival foglalkozott.

Erről a te negyven évedről, Jóska, még arra

gondolok most: ez a legköltőibb, legmagasztosabb:

Jézus negyven napig magányosan imádkozott

a pusztában; és hasztalan kísértette az ördög.

Józsikám, a te negyven éved ugyanannyi év

imádság! Hiszen amikor a művész énekel

és igazán és szívből és embermódon teszi –

olyan az, mintha könyörögne a színpadok

végtére is mindig pusztai magányában –

te tudod, milyen végtelen az az egyedüllét! –

mintha imádkoznék mindannyiunkért,

akik a nézőtéren hallgatjuk. Hangjaival

bennünk az áhitat mélységeit, magasságait

ébreszti, s az ördögnek mond örök nem-et!

Négy évtizednyi folyamatos, szép imádat

hadd köszönjem meg neked, dadogó szavakkal:

„S áment felelnek angyalok a mennyben…”

1980. június 5.

(Újrakézbesített, szép üzenet. A feladó és a címzett lakhelye időközben megváltozott: a mennyből a mennyei páholyba…)

475   Búbánat 2017-10-09 22:39:59

Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra

"Felelj, ha tudsz!"  

Művészeti vetélkedő.

Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor

Játékvezető: Bárány Frigyes

Közreműködik:

Antal Imre, Básti Lajos, Kálmán György, Kézdy György, Mányai Lajos, Radnay György, Simándy József, Udvardy Tibor, Újlaki László, valamint az Állami Bábszínház együttese

A zsűri:  Baross Imre, Fasang Árpád, Gál-György Sándor, Mátrai-Betegh Béla,Pátzay Pál

Szerkesztő: Kármán György

Díszlettervező: Kocsis Mária

Jelmeztervező: Apostol Éva

Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor

Rendező: Horváth Zoltán

„Az új típusú vetélkedő igyekszik felhasználni a tévé hasonló jellegű műsorainak legjobb hagyományait. Alapgondolata: hogyan ábrázolnak egy-egy témát a különböző művészeti ágak. A játék lényege tehát, hogy a versenyzőknek a zenén kívül más művészetekben is tájékozottaknak kell lenniük. A sorozat első adásának témája a bohóc lesz.” (Forrás: az RTV újság ajánló sorai voltak ezek.)

474   Búbánat 2017-10-08 19:09:57

Békés Megyei Hírlap, 1993. március 15 / 61. szám

„Bánk ezermesterkedik és  Domingót hallgat”

Simándy József 76 éves

Budapest teljes panorámája föltárul a Márton-hegy tetején, ahol minden idők legjobb Bánk bánja, Simándy József lakik. A csöngetésre hatalmas komondor jelenik meg a kertkapunál. Bendegúz  —  Judit asszony csitító szavára — beenged  ugyan,  de  szorosan  a nyomomban van, míg föl nem nyílik a ház ajtaja. Szó sincs protokolláris fogadtatásról,  a szép zengésű hang tréfás szabódással üdvözöl.

—Nem vagyok már énekes, 76 éves koromban mit akartok tőlem?!  Inkább megmutatom, miket csinálok mostanában... Nézd, szekrényt építek. Látod, hogyan munkáltam meg a fát? Sima, mint a selyem.  Ide kerülnek a polcok, ez itt a hátlap.  Megmutatom, hol lesz a helye. Fenn az emeleten van az én külön kis  rezidenciám.  A szoba  melletti  gardróbot  én csináltam, meg a fürdőszobát is...

Leülni, beszélgetni csak az ezermester büszkeségeinek megtekintése után  lehet. Felidézem, hogy pár hete a Kongresszusi Központból sugárzott tv-közvetítésben Anyegin Lenszkij-áriáját Simándy József énekelte. Hangja ugyanúgy szárnyalt, mint régen...


—  Oóh, azt vagy fél éve vették föl.  Akkor bizony nagyon komolyan készültem rá. Nem engedhetem meg magamnak, hogy gyöngébb színvonalon   produkáljak, mint amit megszoktak tőlem. Vagy jót vagy semmit!

Hirtelen belevág: „Hazám, hazám, te mindenem...” Teljes hangerővel,  fényesen, tisztán zeng tenorja, de a zenei mondat végén abbamarad az ária.

— Hála Istennek, nem panaszkodhatom, valami  még maradt a hangomból. De ugyan mit akarjak még — közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez? Amit  kellett, azt már letettem az asztalra. Már nem éneklek. Befejeztem.

Előkerülnek a hosszú, csodálatos pálya emlékei, a barátoktól, tisztelőktől kapott emléktárgyak. S a falakon ott vannak a szerepképek, köztük is talán a legsikeresebb: Szegvári  Károly olajportréja Simándy-Bánkról.

— Már nem hiányzik a színpad.  Különben is: dolgozom. Bádogos, asztalos,  kőműves vagyok  egy  személyben.  És persze sokat olvasok. Most éppen Tolsztojt — egész jó író, nem?

Hatalmasat nevet, aztán folytatja:

—  Zenét aránylag ritkán hallgatok. Domingót — őt nagyon szeretem. Kivált  mióta láttam, hogy a mexikói földrengésnél hogyan segített honfitársainak. S mikor Barcelonában az olimpiai himnuszt énekelte! Talán olyan lehetett, mint mikor én a Psalmus Hungaricust énekelhettem.  Még ma is hálát adok a jó Istennek, hogy tehetséggel áldott meg, s ebből valamit meg tudtam mutatni az embereknek...


/László Zsuzsa/

473   Ardelao 2017-10-07 16:24:30

Minél kevesebb hamis hangot. ...

A téma az utcán hever — tartja a már-már közhelynek számító mondás, de, hogy mégis annyiszor emlegetjük, lehet benne valami.
A téma ez esetben Hámori Tibor Puskásról írott könyvében hevert.
Törtem a fejem, hogy ki legyen az „Idegen tájakon” következő vendége, amikor az említett könyvben ehhez a részlethez értem:

Az író megkérdezi Puskást:

Még kivel szerettél volna találkozni Pesten?

Reggelig sorolhatnám a neveket. Ebben a pillanatban éppen Simándy Jóska jut az eszembe.

Vele is jó barátságban voltál?

Hogyne, én szerettem az operát, bármilyen furcsán is hangzik. Ha lehetett, előírtam csapatprogramnak is, engem nem érdekelt, hogy néhány játékos elaludt a nézőtéren. Egyszer, az ötvenes években a Maróczy család meghívott bennünket vacsorára. Kérdezték van-e kifogásom az ellen, hogy ott legyen egy másik házaspár is? Micsoda beszéd, mondtam, ti vagytok a vendéglátók, s a ti barátotok az én barátom is! Simándy Jóskáékról volt szó. Nagyon megörültem az ismeretségnek, mert rajongtam a hangjáért. Ezen az estén kiderült az is, hogy ő meg szereti a futballt, és szívesen nézi a játékomat.

A könyvrészletből világos, hogy Simándy József az Operaház Kossuth-díjas kiváló művésze sem közömbös a labdarúgás iránt.

Valóban érdekel a futball, de nem vagyok szakértő — szabadkozik mindjárt az elején.

Említem a Puskás-könyv rá vonatkozó részletét.

Magam is olvastam a könyvet. Nagy örömömre szolgált, hogy „öcsi” nem felejtkezett el rólam — mondja a kitűnő operaénekes.

Más labdarúgó barátai is vannak?

Régóta baráti szálak fűznek Szusza Ferihez és családjához. Amikor Spanyolországban edzősködött meg is látogattam. Fazekas Lacival közös autószerelőnk volt. Ameddig vártunk a javításra, elbeszélgettünk a futballról. Szerény, rendes fiatalembernek ismertem meg. Egyik kedvenc játékosom ez a mindig sportszerű, nagy tudású labdarúgó. Más sportágból Papp Lacival vagyok jó barátságban. Sok generáció példaképe lehet. Nagyszerű volt sportolóként, emberként egyaránt.

A hatvanhat esztendős operaénekes korát meghazudtolóan fiatalos, ahogy mondani szokták szálfatermetű, egyenes tartású.

Fogadni mernék, hogy sokat sportolt fiatal korában és ma sem idegenkedik a sporttól. …

Simándy nevet:

Nyert! Valóban mindig sportoltam valamit. Kistarcsán és Sashalmon gyerekeskedtem. A társaimmal naponta jártunk biciklizni és úszni. A polgári iskolában évekig kézilabdáztam. Több évtizeden keresztül minden reggel kiadós futás és gimnasztikázás után jéghideg vízben mosakodtam. Azt hiszem, hogy ez a „kúra” nagyban hozzájárult ahhoz, hogy még ma is jó kondícióban vagyok. Persze most sem tétlenkedem. Rendszeresen lejárok úszni. Érdekes, hogy soha nem volt bennem versenyszellem, talán ezért sem voltam soha egyesületi sportoló. A sportot magáért az egészséges mozgásért csinálom.

Focizott?

Nem éreztem hozzá elég tehetséget magamban. A focit inkább nézni szerettem és szeretem ma is.

Mit szeret benne?

Az észmunkát. Engem a szellemes megoldások, a könnyed játék tud igazán elbűvölni. Ezért volt óriási futballista Puskás, Bozsik, Szusza vagy a külföldiek közül Beckenbauer.

A mostani generációból?

Leginkább Nyilasi játéka imponál. Érzésem szerint ő a régi nagyok között is megélt volna.

Legemlékezetesebb labdarúgó élménye?

Nem nehéz a választás. A budapesti magyar— angol 7:1-es mérkőzést sohasem fogom elfelejteni.

Hogyan látja a mai idők hazai fociját?

Őszinte legyek? Sokat mérgelődöm. Bánt, hogy a fiatal labdarúgók visszaélnek azokkal a lehetőségekkel, amit a magyar nép nyújt a számukra. Erkölcstelenség, amit sokszor csinálnak, becsapják a szurkolókat, akik rajonganak értük. Nagyon szimpatikus viszont a Rába ETO gárdája, akik a szürkeségből ki tudtak lépni, olyan játékot produkáltak, hogy példa lehet a többiek előtt. Nagyon remélem, hogy ez a tűz, ez az akaraterő nemcsak szalmaláng volt részükről.

Művészet és labdarúgás. Milyen közös vonásokat lát?

Mindkét helyen megtalálható a magas fokú művészet és a dilettantizmus. Láttam már olyan futballistát, aki művészként bánik a labdával és olyan operaénekest is, aki úgy adja elő az áriát, mint egy iparos. Tanítok a Zeneakadémián, a növendékeim előtt gyakran hozok fel példákat a sportéletből. Magyar Zoli koncentrálását a lovon, Balczó András küzdelmét a másodpercekkel, Taróczy Balázs csodálatos röptéit. A labdarúgás területéről sajnos csak a legritkábban tudok pozitív példát említeni. Ritka dolog az, hogy egy csapat minden játékosa egyforma erőbedobással küzdjön a győzelemért. Mindig akad néhány olyan játékos, aki csak asszisztál. Ez olyan, mintha egy tizenegy tagú énekkarból csak heten énekelnének, a többi pedig csak tátogna.

Mit tanácsolna labdarúgóinknak?

Az előző gondolatot folytatva: minél kevesebb hamis hangot, jó „muzsikát!” .

KEMÉNY GYÖRGY

LABDARÚGÁS: „Idegen tájakról” cikksorozat.

1962. július hó, 7. szám.

472   Búbánat 2017-10-03 12:31:51

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adása Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésével ezen a héten Udvardy Tiborra emlékezik:  ma is kaptunk egy különleges értékű bejátszást,  egy  régi, archív hanganyagot : örömömre, most Simándy József prózai hangja szólalt meg az éter hullámhosszán és hallhattuk megfogalmazni gondolatait a nagy tenor-pályatársról.

Simándy József visszaemlékezése Udvardy Tiborra a rádió mikrofonja előtt. 

„Udvardy Tibor, pályatársam és barátom két évvel volt idősebb nálam, de tulajdonképpen egyszerre indultunk 1939 őszén. Ő akkor lett az Operaház magánénekese, engem akkor szerződtetett a hajdani Városi Színház az énekkarába.  Udvardy Tibor hamarosan bemutatkozott a Hunyadi László címszereplőjeként, majd elénekelte a Traviata Alfrédját. Magam egy évvel később, 1940 őszén ismerhettem meg közelebbről, amikor az Operaház kórusának tagja lettem.  Tibor igen rokonszenves megjelenésű, szép hangú, színpadra termett énekes volt már akkor is. Nem csak az Operaház színpadán szerepelt sokszor, de a rádió mikrofonja előtt is. Neve és népszerűsége mind jobban nőtt.  Emlékszem, milyen hitelesen Shakespeare-i Rómeó volt ő  Warga Lívia nagyszerű Júliája oldalán A veronai szerelmesek című Zandonai-operában, és milyen tűzet gyújtó vándordiák a Garabonciás című Lehár Ferenc-daljáték címszereplőjeként. Később, 1947-ben, amikor a Szegeden töltött két  szólista évem után engem is magánénekesnek szerződtetett az Operaház, Udvardy Tiborral még közelebbi kapcsolatba kerültem, hiszen szinte naponként találkoztunk a próbatermek táján, a folyosókon, a művészek büféjében. Ő akkor tájt aratta művészpályafutásának egyik legnagyobb sikerét a Peter Grimes című Britten-opera címszereplőjeként. Ez az opera abban az időben igen modernnek számított, és különleges énekes- és színészi feladatott rótt a főszereplőre. Tibor teljesen azonosult a zaklatott lelkű Peter Grimes-szal, és bebizonyította, hogy nemcsak énekesnek nagyszerű, hanem színésznek is. Ugyanezeket mondhatom Hermann-járól is, amelyet a Pikk Dáma című Csajkovszkij-operában alakított.  Pályánk párhuzamosan haladt tovább. Ő sok olyan szerepet énekelt, amit én nem, például Gounod Faustját énekelte talán a legtöbbször, és továbbra is gyakran volt ő a Traviata Alfrédje. Ezt a szerepet igen szerette.

… Figyeltük és beszéltük meg egymás munkáját. És igen hatott rám az a kedvesség és művészi sokoldalúság, amelyet A denevér Eisensteinje vagy a Három a kislány  Schubertjeként mutatott. Emlékszem, 1943 egész nyarán együtt énekeltünk, ő a Danilót, én pedig a tenor szekund kis kóristája Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjében. Tulajdonképpen, ott szövődött a barátság közöttünk. Sokszor, sok mindenről beszélgettünk. Nagy jó humorú ember volt, szerette a tréfát, de érdekes módon a humorában mindig éreztem valami szomorúságot, keserűséget.”

Az adásban először Verdi Traviatájából következtek részletek (Orosz Júlia, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara és

Következett Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének négy jelenete a Magyar Rádió Dalszínházának 1962-es stúdiófelvételéről (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

Szomolányi Gy. István fogorvos, diszkográfus egész héten át vendég a stúdióban: Udvardy Tibor művészpályáját tekinti át, szerepeit veszi sorra és lexikális adatokkal is szolgál a rádióhallgatóknak.  

Udvardy Tibor egyik nagy szerepe volt az Operában Eisenstein is, Johann Strauss A denevér című operettjében. A Magyar Hanglemezgyár parádés stúdió-felfelvételt készített a dalműből (Qualiton, LPX 16558/59  - 1968; CD-1996), erről szólaltak meg most részletek (Ágay Karola, Gaál Éva, László Margit, Külkey László, Palócz László, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György)

A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg újra a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségeken. Holnap pedig folytatódik az Udvardy Tiborra emlékezés a rádióban.

471   Búbánat • előzmény470 2017-09-28 13:10:03

Kapcs.: 470., 234. sorszámok

Simándy énekével az említett ("új") rádiófelvételeken szereplő operettrészletek némelyike - előbb vagy utóbb - rákerült a művésznek az adott operett teljes zenei anyagát tartalmazó stúdiófelvételére is - az alábbiak szerint:

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor
Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György
Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Lichtenfels gróf - Balázs István
Liza, a leánya - Házy Erzsébet
Hardegg bárónő, a nagynénjük - Simon Zsuzsa
Szu Csong herceg - Simándy József
Mi, a húga - Kalmár Magda
Csang, a nagybátyjuk - Radnay György
Hadfaludy Feri - Bende Zsolt
Fu Li, követségi titkár - Szatmári István
Főajtónálló - Börzsönyi Mihály

Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10

A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és énekkara működött közre, Sebestyén András vezényelt.
470   Búbánat • előzmény234 2017-09-28 12:54:24
Kapcs. 234. sorszám

1970. május 2., Kossuth Rádió, 13.11 – 13.34

„Simándy József legújabb operettfelvételeiből”

Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Sebestyén András

Lehár Ferenc: A mosoly országa
- Szu-Csong belépője: „Mosolygó nézés és jól nevelt arc…” (I. felv.)
- Szu-Csong dala: Barackvirág-dal: „Egy dús, virágzó barackfa ága…” (I. felv.)
- Szu-Csong dala: „Vágyom egy nő után…” (II. felv.)

Lehár Ferenc: Friderika
- A Költő dala: „Óh, lányka, óh, lánykám, imádlak én…” (II. felv.)

Kálmán Imre: Ördöglovas
- „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom…”

Karl Zeller: A madarász
– Ádám dala: „Nagyapám húsz éves volt, lombok közt sütött a hold…/Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj, hogyha hívlak el ne szállj…” (III. felv.) Km. az MRT Énekkara.

A 234. sorszám alatt utaltam Simándynak a rádióban négy évvel később (1974. május 18-án) bemutatott új operettfelvételeire („Rádió új operettfelvételei - Simándy József énekel”): ennek érdekessége, hogy néhány énekszám az előző (fenti) stúdiófelvételen is rajta van.
469   Búbánat 2017-09-23 15:55:03
Aukció:

Simándy József (1916-1997) operaénekes 40 éves pályafutása alkalmából tartott gálakoncert meghívója 1980-ból. Simándy által aláírt példány

1217. tétel

H. n. 1980. Ny. n. 1 lev. Fűzve. Simándy József által aláírt példány.

KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 000 HUF


MIKE ÉS TSA ÉS PORTOBELLO AUKCIÓSHÁZ
88. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, műtárgyak, numizmatika, játék, egyéb gyűjtemények) | 2. nap

2017. 10. 02. HÉTFŐ 17:00 9 NAP MÚLVA

aukció helyszíne:
Kossuth Klub | 1088 Budapest, Múzeum utca 7.

kiállítás helyszíne:
Mike és Tsa és Portobello Aukciósház irodája | 1053 Budapest, Múzeum krt. 27. II. em.

kiállítás ideje:
2017. 09.25-10.02. az árverés napján 15 óráig!


468   Búbánat 2017-09-19 11:07:15
Moldován Stefánia vallomásai: „Simándyval énekelni”

(Simándy József köszöntése)

Életem első operaélménye Wagner Lohengrinje volt. A felnőttek riogatása ellenére nemcsak megértettem, hanem élveztem is. A lázrózsák arcomon is ezt tanúsították. Ott ültem nagybátyám mellett, ő vitt el az Operába.
A színpadon b] [Simándy József [/b] énekelte Lohengrint, Báthy Anna pedig Elzát. Ferencsik János volt az előadás karmestere.
Szünetben így szóltam nagybátyámhoz:

- Ha én egyszer ezen a színpadon ezzel a tenoristával együtt énekelhetnék és ez a karmester dirigálna, én lennék a világ legboldogabb embere.

És mint a mesében – több mint hét év múlva – teljesült a vágyam, Szegedről hívtak föl beugrásként énekelni a Fideliót. Florestan Simándy József volt, és – Ferencsik János vezényelt!
Amikor a börtöntercettben kenyeret nyújtok a meggyötört, rab Florestannak: „Ím, vedd, egyél, ne éhezz, te szegény, te árva rab” – először a két szeme döbbentett meg, majd a keze, ahogy megfogta a kenyeret. A megtört személyből és a kezéből, amely nem tudom, olyanra volt-e maszkírozva, vagy inkább olyanná lényegült át – az éhség áradt.
Ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem, ehhez az emberhez hozzá tartozom, és mintha apámnak, testvéremnek, gyerekemnek nyújtottam volna a kenyeret, nem csak Florestannak. Az utolsó két szót már elcsukló hangon énekeltem, és ez nemcsak a beugrás izgalmának volt tudható. Az első partneri kapcsolatban mélységesen igaznak éreztem, hogy a szem a lélek tükre. És Simándy keze: a fizikai állapot abszolút kifejezője volt.

Az elkövetkező huszonöt évben a Fidelión kívül a Manon Lescaut-ban, A trubadúrban, az Álarcosbálban, a Don Carlosban, az Otellóban, az Aidában, a Parasztbecsületben és a Bánk bánban voltam partnere.

A trubadúr egyik előadása előtt panaszkodtam Jóskának, aki Manricót énekelte, hogy úgy érzem, a középhangjaimat nem tudom eléggé támasztani. Már ott rögtön mutatni kezdte, mit tegyek, de az igazi „éneklecke” a színpadon, kétezer ember előtt történt. Az ő f-moll áriája közben kezemet úgy szorította a mellkasára, hogy én a középhangok támasztását „kézzelfoghatóan” nyomon tudtam követni, miközben az ő az áriát gyönyörűen énekelte. Ebből a közönség legföljebb azt vette észre, hogy Leonóra lélegzetvisszafojtva figyeli Manricót! Később ő kezdett engem figyelni, mit tanultam a „leckéből”! Ez a kettős partneri figyelem mindenkinek hasznára vált. Valamit a színpadon tanultam meg tőle, a közönség előtt – a közönség javára.

A Don Carlosban, amikor ő, a címszereplő bejön a magányosan álló Erzsébet királyné elé, akibe szerelmes, és aki őt még mindig viszontszereti, volt valami a léptei ritmusában, abban, ahogyan letérdelt előttem s közben rám nézett, amitől önkéntelenül hátra kellett lépnem.

És megint a szeme: az éhező Florestan, a szerelmes Don Carlos után Otello szikrázó tekintete. Hogyan tudott féltékenyen és gyűlölettel nézni ugyanaz a szempár! Valóban zöld szörnyeteg ült a szemében. Egyszer, új rendezésben, be kellett ugranom, próba nélkül az Otellóba. Azt sem tudtam, hol menjek be, hol menjek ki a színpadról. Simándy azt mondta: „ Majd én irányítalak a szememmel.

A színpad olyan félelmetes hely, ha nem tud az ember a partner hullámhosszára ráállni, ha hiányzik az empátia képessége (ilyen is előfordul, hiszen emberek vagyunk), akkor a külön-külön esetleg csodálatosan éneklő emberek – megmagyarázhatatlan, miért – sem egymásnak, sem a közönségnek nem tudnak semmit sem adni. Ám végiggondolva a mi partneri kapcsolatunkat, ilyenre nem volt példa.

Egy olaszországi turnén Beethoven IX. Szimfóniájának szólistái voltunk, Komlóssy Erzsébet az alt, Szalma Ferenc a basszus. Udine XII. sázadban épült gyönyörű templomában, a Chiesa di San Francescóban 40 fokos melegben a karmester ragaszkodott hozzá, hogy már az I. tételtől kint kell ülnünk. Minden rendben is volt, amíg ültünk, de amikor fölálltunk, bizony szédelegtünk a hőségtől, Erzsivel egymás könyökét nyomtuk, nehogy előre essünk! Jóska meg mintha a Mátrából érkezett volna, tele friss levegővel, úgy állt föl énekelni. Mondtuk is, hogy ez varázslat meg boszorkányság. Mindegy, tény az, hogy nagy önfegyelme van, a kellemetlen körülményeket nem engedi közel a lelkéhez, a torkához, mert Beethoven ezt nem írta be a kottába.

A legtöbbször a Bánk bánban énekeltünk együtt. Az első felvonásban, amikor azt éneklem: „Én Bánk bán hitvese vagyok!” – ő nincs jelen a színpadon. Mégis úgy éreztem, ott van. Szellemileg ott van.
Igaz, hogy a második felvonásban „őrültként” jelenik meg Melinda, de Bánk bán közellététől kitisztul az agya. ”Átkozott magzat!” – ezt úgy tudta mondani, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Az én „Ölj meg engemet Bánk” áriám alatt rezzenéstelen arccal, lehunyt szemmel ült a nagy karosszékben. Mégis láttam a szemét. A közönséggel együtt! Néha patakzott az arcán a könny. Nem is sírás volt az, hanem megtisztulás, mint aki érzi, örökre búcsúzik a hitvestől és gyerekétől.

Az is a partnerség szép példája, hogy most, 1986 májusában, amikor Simándy József színpadon már nem énekel, ismét magára öltötte Bánk bán ruháját, hogy a visegrádi királyi palota falai között elénekeljük, tévékamerák előtt, Bánk és Melinda duettjét.

Simándy József hatvanadik születésnapján is együtt énekeltünk a Bánk bánban. Előadás után egy csillagász jött be az öltözőbe, és így gratulált: ”A tejútrendszer bármelyik bolygóján megállanák helyüket ezzel a Bánk bánnal.”

Józsikám, a mostani születésnapodon hadd kívánjak minden szépet és jót! És ha az elkövetkező hetven évben a tejútrendszer valamelyik bolygóján találkozunk, remélem, ott folytatjuk majd a dalolást, ahol ezen a bolygón abbahagytuk.

Moldován Stefánia

/Film Színház Muzsika, 1986. szeptember 20./

A cikkhez tartozó fotók:

- Moldován Stefánia Simándy Józseffel a Manon Lescaut 1961-es előadásán.
- Bánk bán és Tiborc. A partner Radnay György.
- Az Otelló címszerepében.
- Egy filmszerep. Simándy József mint Dózsa György az Erkel című filmben.
467   Ardelao • előzmény462 2017-09-18 23:13:05

A LEGNAGYOBB MAGYAR OPERAÉNEKES LOS ANGELESBE JÖN


SIMÁNDY JÓZSEF operaénekes neve fogalom lett a magyar klasszikus zene vonalán. Mint a hirdetéseken keresztül hetek óta közöltük, egy magyar vendégművész csoporttal Los Angelesbe jön és december 6-án lép fel a Wilshire Ebell Színházban. Az együttes turnéját már hetek óta megkezdte a keleti partokon. Mikor Simándy a színpadra lépett, a közönség álló ovációval ünnepelte.

Budapesten az Állami Operaházban minden szerepe zsúfolt nézőteret vonzott. Visszatekintve karrierjére: 1945 szeptemberében Szegedre szerződött, ahonnan 10 éven belül Pestre, az Operához került. Kezdetben rövid ideig a karban énekelt, de tehetségét csakhamar felfedezték és remek tenorjával szóló szerepeket kapott. Minden fellépése a legmagasabb rendű operai teljesítmény volt. Simándyt olyan művészek nevelték Simándyvá, mint Klemperer, Ferencsik, Oláh, Nádasdy, a háború utáni operaházi stílust meghatározó karmesterek és rendezők. Ehhez járult a nagy művész született zsenialitása, szorgalma, mindig a művészetet szolgáló egyénisége. Ezáltal jött létre az ideális Bánk Bán, Otelló, Radames, Don Jose és még számos klasszikus operai alakítás.

Simándy autószerelőként kezdte karrierjét, éppen úgy, mint művésztársa, az olasz Mario Lanza és a budapesti Operaház legnagyobb tenorja és örökös tagja lett. Számos művészi díjjal tűn tették ki, a Kossuth díjat 1953-ban kapta. Mélyen hitében élő egyéniség, a Rákosi rendszer alatt sem változott.
Simándy és művész társai: Zentay Anna, Bodrogi Gyula, Voith Ági és Gyarmati István óriási sikerrel járják jelenleg a keleti partokat és könnyen elhihető, hogy az igényes Los Angeles-i közönséget is meghódítják.

CALIFORNIAI MAGYARSÁG, 1985. november 15. (62-64. Évfolyam, 44. szám)
466   Búbánat • előzmény457 2017-09-18 21:47:27
Emlékeztetőül, ma éjjel 23.30-tól a Katolikus Rádió adásában lesz hallható:

Zenei Kincsestár - 1916. szeptember 18-án született Simándy József Kossuth-díjas magyar operaénekes.

Válogatás Simándy operafelvételeiből.
465   Búbánat 2017-09-18 15:02:26
Simándy József: „Ezerszeres köszönet az építőknek” - Simándy József az Operával közös 45 év után

(A forrás számomra ismeretlen. Vélhetően, 1984 szeptemberében készült az interjú, a cikk szerzője:” – rk –„, talán az Esti Hírlapban jelent meg tőle az alábbi írás; akkoriban naponta megvettem ezt a hírlapot. Különben, az érdekesebb cikkeket szokásom kivágni a lapokból és archiválni. Erre nem írtam rá a lap nevét és a megjelenés idejét; az interneten a cikk címe megtalálható, de a szöveg maga nem elérhető…)

Négy estén, négy zsúfolt nézőtér előtt szólalt meg az Operaház centenáriumi évadnyitó műsora. Mikor a Bánk bán palotaképéhez szétnyílt a függöny, s a békétlenek hívására földúltan hazatérő Nagyúrként színpadra lépett, dübörgő taps köszöntötte Simándy Józsefet.

**

- 1980 júliusában, nem kényelemből, de józanul számot vetve a könyörtelen idő múlásával, nyugdíjba vonultam, hogy attól kezdve minden időmet és energiámat tapasztalataim átadására, tehetséges növendékeim tanítására fordítsam. Két év múlva jött a színház megtisztelő fölkérése, hogy vegyek még részt az újranyitás, s egyben századik évforduló díszelőadásán. Attól kezdve két és fél éven át ezekre az estékre készültem. Mint egy sikeres sportoló, aki élete utolsó olimpiáján még becsülettel helyt akar állni.

- Vagyis edzésben kellett maradnia…
- És sportszerűen élni. Anatómusok szerint az éneklésben több mint hetven kisebb-nagyobb izom vesz részt. Ezek az életkor előrehaladtával bizony föllazulnak, elpuhulnak, egyre kevésbé engedelmeskednek az idegrendszerből érkező, működtető parancsoknak.

- És ez még csak a fizikai rész.
- Hát igen. A másik, a lelki-szellemi kondíció üzemképessége semmivel sem egyszerűbb. Sokféle nehézségről van szó. A szerepjátszás köztük csak az egyik. Ha egy prózai színész fölött eljár az idő, átáll hősszerelmesről karakter- és apaszerepekre, s játszhat akár a sírig, változó életkori sajátosságainak és adottságainak megfelelően. A tenorista nem válthat át más szerepkörre. A Traviata ifjú szerelmese nem veheti át apja szerepét, mert az már bariton. Nekünk meg kell őriznünk végig a lelki rugalmasságot is, hogy a hősi figurák és siheder amorózók ne váljanak fáradt öregurakká; hogy a zene által szigorúan megszabott lelkiállapotokat és folyamatokat ugyanolyan pontosan át tudjuk élni, ki tudjuk fejezni, amilyen pontosságot követel a szólam éneklése. Bánk bánhoz két és fél éven át lélektani edzésben is kellett maradnom.

**

- Megérte?
- Hálás vagyok a sorsnak és a színházamnak, hogy gyakorlatilag a nyugdíj után négy évvel meghosszabbíthattam a pályámat. És azt hiszem, minden énekes nevében hálát mondhatok az építőknek a gyors és szép munkáért. Az én helyzetemben különösen egyet jelentett határidejük betartása az utolsó nagy lehetőséggel. Ki tudja, egy év múlva kiállhattam volna-e még! Tudom, nem volt könnyű betartaniuk, amit vállaltak – ezerszeres köszönet érte.
Az Opera a századik születésnapján újra megnyílt, széppé varázsolva, játszóképes állapotban, gyönyörű és kényelmes öltözőkkel, állítható zenekarral, csillogó aranyban és bordó bársonyban pompázva. Méltón a művészethez és a művészetet éltető közönséghez. Nálunk ennek az újranyitásnak az élményét sokan át tudják élni: olyan, mintha valaki álmai lakásába költözhet. Nekem ez a színház száz évéből negyvenötöt ajándékozott – az otthonom volt.

**

- Feltétlenül múlt időben? Az a vasárnap esti vastaps nem udvariasságból született. A közönség csöppet sem búcsúköszöntésnek szánta.
- Túl a hatvannyolcadik éven, akárhogy fáj, abba kell hagyni. Nem akarok az áldott emlékű Giglihez hasonlóan, több tucat búcsúelőadást tartani. Azt sem mondom, hogy ezentúl nem nyitom ki a számat. De biztos, hogy egész operaelőadást már nem fogok énekelni. Úgy gondolom, a vastaps nemcsak a tehetségemnek szólt, amiről nem tehetek, hanem a felelősségérzetemnek is, amivel egész életemre elköteleztem magam a közönségnek.

- Fájdalmas szakasza ez az életnek?
- Gyermekeim vannak és növendékeim. Az élet minden szakasza gyönyörű annak, akinek van érzéke a szépre. Engem a zene sok ezerszer, lebegve a valóság fölé emelt, a Mindenségbe oltott. Mindent elkövetek, hogy ennek mámora a gyerekekben tovább éljen – megtoldom bennük, általuk a pályám,, ott fogok élni az ő művészetükben. Ez az élet magasztos rendje.

/-rl-/
464   Búbánat • előzmény463 2017-09-18 13:48:07
"Simándi Péter"
463   Búbánat • előzmény462 2017-09-18 13:47:49
Jó hogy beírtad; ez a cikk nincs benne Simándy Péter könyvében, amiben az utolsó bejegyzett írás az Új Magyarország, 1996. szeptember 19-én kelt cikke: "Simándy József nyolcvanéves - Bánk örök jelmezében"
462   Ardelao • előzmény461 2017-09-18 13:43:45

Csak az a nép-nemzet képes megbirkózni a XXI. század kihívásaival, amelyik megőrzi kultúráját.


Világhírű énekesünk életútját idézi a Simándy-emlékház


________ FÁBIÁN GYULA________


Magyarország szegletében, Aba-új és Zemplén megye találkozásában, Abaújkér-Aranyos falucskában már ünnepélyes felavatás és megnyitás után áll egy emlékház, múzeum, hogy minden idők legnagyobb, legnemesebb Bánk bánjának művészi életútjára emlékeztessen bennünket. Simándy József Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja életének utolsó esztendeiben gyakran időzött ebben a meséket és történelmet hordozó természeti környezetben. Az alkotó csendben, ahol lehetett pihenni, elmélyülni, készülni, és lehetett emlékezni is. Zemplén nektárt csepegő hegyei-dombjai koszorúzzák az abaúji völgyeket, s ezek egyikében búvik meg az összesen száznégy lelket számláló apró falu, Aranyos, ahol nemrég egy kis házacskában talált magához illő menedéket, „mint száműzött, ki vándorol”, a legemlékezetesebb kortársi Bánk bán.

Különös és megpróbáló század volt a XX. egész nemzetünk számára Néhányan megfogalmazták, hogy a híres bordal mondanivalója történelmi összefoglalás. Katona József alkotása óta, amikor nemzetünk történelmének mélypontjai, az események sorjázó próbái érnek bennünket, akkor mindig megújul a klasszikussá fogalmazott igazság, mely az elnyomó idegenek ellen szól: „Magyar, néked embered nem volt soha!” Törvényszerű hát, hogy aki a leggyönyörűségesebben énekelte nemzeti tragédiánk mondanivalóját, emlékeztetőnek legyen velünk, amikor teste ugyan elköltözött, de hangja-szelleme frissítheti tudatunkat, neveli az új nemzedéket, hogy minden új megpróbáltatások ellenére töltsük be küldetésünket.

Simándy József 1994. május elején Aranyosban, nagymise után itt énekelte utoljára a „Hazám, hazám, te mindenem”-et, a másik „nemzeti dalt”, amit a felavatott emlékház falán kézírásával megörökített. 2003. szeptember 18-án, az év talán egyik legszebb napsütéses napján itt készült felavatásra Aranyosban az életutat megidéző múzeumocska, amely emléktárgyak, díszletek, plakátok sokaságával végigkísér egy csodálatos művészpályát, bizonyságképpen arra a világjáró útra, melyet Simándy József végigjárt. Nemcsak országok, de földrészek, világvárosok dalszerető népe hallhatta egy mélyről induló, csodálatos, istenadta tehetséggel megáldott művész feledhetetlen hangját, népünk-nemzetünk-hazánk nevének fényesítésére rendelt ajándékát. Simándy József mindig tudta, kinek kell hálát adnia az áldott tehetségért.

Szeptember tizennyolcadika feledhetetlen ünnepnap Budapesttől kétszázötven kilométerre a zempléni-abaúji befogadó nép számára. A kicsi faluban négyszerte-ötszörte többen összegyűltek, mint egyéb, akár nagy ünnepeken, hiszen kiemelkedő esemény volt az itt élők számára. A határon túlról, Szlovákiából is jöttek, hiszen az énekhangnak nem lehet határt szabni, az bejárja a szíveket-lelkeket, gyógyít, vigasztal, lelkesít, mikor éppen mire van igénye az embernek.

Külön kiemelt megtiszteltetést jelentett az egybegyűltek számára, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Mádl Ferenc és felesége is eljött, hogy jelenlétükkel emeljék az esemény, az ünnep méltóságát Köztársasági elnökünk megnyitó szavaiban a többi között arra emlékeztetett, hogy a kiemelkedő, országos hírt elért nagy művészeket többnyire a rivaldafényben látjuk, de bennük az a legnagyobb és legkiemelkedőbb emberi tulajdonság, hogy szolgálatnak tekintik hivatásukat.

Az emberi alázat teszi feledhetetlenné emberi nagyságukat, mert művészetüket az emberért, értünk, a közönségért áldozzák. Külön kiemelte elnökünk, milyen jó, milyen felemelő, hogy a legegyszerűbb, ugyanakkor a legmagasztosabb környezetben, népünnepélyen, a legközvetlenebb emberi közösségben, az egyszerűség, a természetesség találkozásában idézzük fel a legmagasabb művészi pálya csúcsára jutott Simándy Józsefet.

A község polgármestere a falunak kijutott megbecsülést hangoztatta, mert íme, egy eddig a többiek közé sorolt kis falunak is meglesz az emlegetni való emlékháza, melyet az egyik legnagyobb énekművésznek köszönhetnek.

Jutka asszony, a művész özvegye azt idézte föl, milyen öröm volt számára, hogy az emlékház berendezéséhez a legféltettebben őrzött tárgyakat méltó helyen, a jövő számára közkinccsé avatva hozhatta a múzeumba, ahová minden bizonnyal eljönnek, elzarándokolnak tisztelők, tanítványok, művészetszeretők, eljönnek diákok, kirándulók, hogy megemlegessék a nemzet nagy énekművészét.

Természetesen az indulásról, a kezdetekről sem hallgathatunk. Simándy József életének utolsó öt évében a gazdagréti katolikus közösség tagjaként, őszinte barátként, László atyával került alkotó kapcsolatba. 1997 óta László atya itt, Aranyoson táboroztatja a hittanos ifjúságot. A táborhelyet a gazdagréti közösség újította fel, és ebben a munkában Simándy József is őszinte szívvel segített.
A táborban asztalosműhely található korszerű gépekkel felszerelve, ahol Simándy József sok hasznos és színes órát töltött el a gyerekekkel. Ebben a környezetben volt az ő kis aziliuma. A gyerekek pártolták először a kezdeményezést az atyánál, hogy a nagy művész házából miért is ne lehetne múzeum? Lett. Egyedül Istené a dicsőség érte, mondta megáldásakor az atya. így a felszentelt hajlék egyben az emlékház, ahová minden bizonnyal egész éven át érkezhetnek a látogatók.

Nem lehet méltatás nélkül hagyni azt a kertben felállított színpadon tartott hangversenyt, melyet a Magyar Állami Operaház művészei, magánénekesei tiszteletadásként tartottak Simándy Józsefre emlékezve Ötvös Csilla vezetésével. És a magyar művészet találkozót adott a népművészettel, hiszen a táj muzsikája, népművészcsoportja a kísérőkkel Abaúj-Zemplén dalaiból-táncaiból „kötöttek csokrot” az ünnepi alkalom megpecsételésére.

Csak az a nép-nemzet lesz képes megbirkózni a XXI. század kihívásaival, amelyik képes megőrizni és gyümölcsöztetni saját kultúráját-műveltségét, amely hűséggel ápolja elődei hagyatékát. Ebben a sok ellentmondással teli időben, amikor az idegen elemek olyan észrevétlenül plántálódnak a fogékony, de még nem eléggé felkészült új és új csapatok zsigereibe, szükséges és kötelező a tisztánlátás. Legyen világos, mi az érték, az örök érvényű, és mi a napi politikai felszínesség, amely gyorsan alámerül, akár egy gyönge szélfúvástól. De mi az érték őrzésére hívattunk!

SZABAD FÖLD, 2002. október 3. (59. Évfolyam, 40. szám)

[Gondolom, hogy ez is benne lehet Simándy Péter könyvében!]
461   Búbánat • előzmény460 2017-09-18 12:59:06
Ennek a Simándy-interjúnak teljes szövege ugyancsak megtalálható Simándi Péternek édesapjáról írt könyvében: Simándy József újra "megszólal"... - A nagy művész nyilatkozatai, a vele készült riportok és jubileumainak dokumentumai

Simándi Péter, 2005 (ez az írás a 200-204. oldalon olvasható a könyvben.)

Felelős kiadó: "Pro Patria, Pro Musica 1997"
460   Ardelao • előzmény458 2017-09-18 12:21:15

„Az istenhit életem vezércsillaga...”

Interjú Simándy Józseffel


Balatongyörök kis létszámú, parányi helység a Balaton mentén, ódon kis temploma mégis zsúfolt a vasárnapi szentmiséken. A misén résztvevőik közül egyesek talán nem is tudják, hogy nyaranta a 8 órakor kezdődő szentmiséken, a templom kórusán nem kisebb művész egyéniség kapcsolódik a nép-ének áhítatához, mint a hazai operakultúra kimagasló személyisége, a tenorok tenorja, a több mint negyven esztendeje fogalommá nemesült magyar énekes, a Kossuth-díjas, kiváló művész: Simándy József.

A hang, amelyet annyian ismernek operaszínpadról, hangversenyekről és különböző lemezfelvételekről, ma is töretlen szépséggel csendül fel a templom kórusán.
Balatongyöröki meghitt, nyári otthonában kérdezzük a művészt: hogyan lehet megőrizni ennyire frissen és ilyen hosszú időn át a vox humanát, az emberi hangot? Van-e összefüggés a művészet és az Isten dicsérete között?

„Kérdéssel válaszolok. Miért járunk templomba? Mi vezérel oda bennünket? Milyen belső igény késztet arra, hogy családommal együtt vasárnaponként fölkeressük az Isten házát?
A hit, pontosabban: az Istenben való hit. Az-az istenhit, amely egész életemen keresztül erőt adott, támaszt nyújtott, útmutatással szolgált és életem vezércsillaga volt. Meggyőződésem, hogy mindennek ez az alapja. A művésznek tudnia kell, hogy nem embertől kapott adottság ez, bár az életet emberektől, a szüleinktől kapjuk, de már a fogamzás pillanatától meghatározott a sorsunk. Súlyos áldozatok árán is az embereknek örömet, művészi élményt kell nyújtanunk. Ez a művész feladata s ennek műveléséhez elengedhetetlen az istenhit.”

Simándy Józsefről köztudomású, hogy tehetségével jól sáfárkodó művész, aki szerint ezt az isteni adományt kemény munkával, töretlen hittel és az emberi jellem nehéz tűzpróbáival kell kiművelni az évtizedek során. Rendkívül sikeres és szép pályádra visszatekintve
megerősíted-e ezt a korábbi véleményedet?

„Nem tagadhatom meg mindazt, ami korábban is a hitvallásom volt. Túlzás nélkül: minden pillanatom az Istené. Mások kisebb jelentőségű dolgokon is elkeserednek, kedvüket, majd hitüket vesztik. Magam elfogadom Isten rendelését, a világ adományait és a rosszat is, mint béketűrő Jób, elviselem. Mindent megköszönök a Teremtőnek.”

Simándy arról is jól ismert, hogy elsőrendű közösségi ember, aki művésztársaival harmonikus kapcsolatot tudott teremteni. Ilyen minőségben vált egyenrangú partnerévé olyan legendás hírű énekeseknek, mint Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Losonczy György, Székely Mihály, Osváth Júlia, Takács Paula, Fodor János és Melis György. A magyar zenei és operai élet legnagyobbjai, mint Kodály Zoltán, Ferencsik János, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán is mindvégig nagyra becsülték művészi tehetségedet a pályakezdet óta. Minek köszönhető ez?

„A tehetség minden körülmények között fölismeri a másikban élő talentumot. Ehhez még
különösebb kapcsolat, barátság sem szükséges. Viszont elengedhetetlen az együttgondolkodás, az együttérzés: a művészetet az érzelem fűti fel magas hőfokúra. Az említett nagy egyéniségek bizonyára ezt ismerték fel bennem és művészi habitusomban. Kodály Zoltánnal kapcsolatban el kell mondanom: bennem mindig a legmagasabbra szökött a művészi akarat és vágy, hogy — a Psalmus tenorszólóját énekelve — híven kifejezzem ezt a remekművet, mely a keresztény magyarság lelkületéből fakadt.”

Pályád megítélésében a vélemények megegyeznek. Az operairodalom legszebb tenor szerepeit énekelted el avatotton, töretlenül magas színvonalon; a többség szemében, és tudatában, mint felülmúlhatatlan Bánk bán élsz ma is. Miből meríted ezt a tökéletes azonosulást a középkori nagyúr alakjával? És azt az utolérhetetlen patriotizmust, amely a Hazám, hazám kezdetű áriában annyira felforrósodva jut el előadásodban a közönséghez?

„Magyar vagyok, aki minden idegszálával szereti, félti gyönyörű, szép magyar hazáját! „

Már a bevezető részben, a szentmise látogatása kapcsán fölmerült a vallásos hit kérdése. Hogyan alakult ez életedben?

„Érdekes tény, hogy nem neveltek különösképpen vallásosnak. Bizonyára olyan adottság ez bennem, mint a művészi érzék. Mélységesen bennem gyökerezik és nemcsak ma, hanem akkor is, amikor ennek megváltása nem volt éppen veszélytelen. Az 1950-es évektől kezdve, amikor vasárnaponként megálltunk feleségemmel a Bazilika előtti téren, egyetlen gépkocsi parkolt csak ott a 12-es szentmise előtt — az enyém. Mindenki tudta, hogy én vagyok ott a déli misén. Vállaltam és sohasem tagadtam meg, hogy katolikus vagyok. És nem is féltem, mert Isten velem volt. Akikor is, most is. Nékem erős lelki igényem, hogy elmenjek tisztelegni az Isten házába, ahol a hívő ember mindig kap útmutatást és lelki táplálékot. „

Magán életedben nagy jelentősége volt és van a családnak, a családi élet szoros, harmonikus kötődésének. Valóban így érzed-e?

„Család nélkül nem lehet élni, ez elképzelhetetlen számomra. A család fenntartása és megőrzése a hívő családanya feladata; ő a családi tűzhely melegének élesztgetője. Magam szilárdan élek a hitben, ám a családhoz, a lelki élethez, annak megóvásához az anya áll közelebb. Ha ő nem érti meg a családfő elképzelését, nem támogatja kellően kialakult világnézetében — nagy baj van. Ahogyan az anyanyelvet az anyától tanulja meg a gyermek, ugyanúgy az istenhitet is tőle kell átvennie, megtartania. Magyarságtudat és hit ezen a ponton szorosan egybekapcsolódik egymással. — Egy gondolattal mindezt ki kell egészítenem. Rendkívülinek tartom, hogy annak idején Szent István királyunk a Boldogasszony oltalmába ajánlotta ezt a kis országot. ... Egy ország és egy család életében is ennek rendkívüli sugárzása és megtartó ereje van.”

Mit vársz a mai fiatalabb nemzedékektől?

„Az előző pontokban már jóformán minden elhangzott, amit a fiataloktól várok. Mindenekelőtt emberséget; a magyarság és a kereszténység mozdító tetterejét. Hogy ezt a kis országot és népet nagyon szeressék és becsüljék. Szokásaiban, anyanyelvében, kultúrális múltjában és dalaiban egyaránt. Meg kell őrizzük a jövőben is nemes hagyományainkat, mert e nélkül sem nemzet, sem egyén, nem képzelhető el.”

Szeghalmi Elemér


ÚJ EMBER, 1989. július 30. ( 45. Évfolyam, 31. szám)
459   Búbánat 2017-09-18 10:25:11

Ma 101 éve született Simándy József!

A Dankó Rádió imént véget ért Túl az Óperencián műsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya emlékezett a húsz éve eltávozott nagyszerű tenoristánkra. Az Ő emlékére szólaltak meg az adásban Kálmán Imre csodálatos dallamai a Marica grófnő című operettből, melyben Simándy József Taszilo szerepét énekelte azon a kitűnő keresztmetszet-rádiófelvételen, ami először 1963. február 2-án hangzott el a Kossuth Rádióban, 20.30-22.00 óra között.
Simándy mellett még olyan kitűnő művészek énekeltek a felvételen, mint Andor Éva, Németh Marika, Kishegyi Árpád és Külkey László. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Földényi-kórust Sebestyén András vezényelte.

- Taszilo dala, I. felv.: „Mit tudjátok ti fenn, hogy idekint mi fáj…/Hej, cigány…. (Simándy József)
- Taszilo és Marica kettőse, II. felv.: „Vedd fel a szép ruhát ma, kicsikém…/Ne szólj, kicsim, ne szólj, csak hallgass, úgy válaszolj…” (Simándy József és Németh Marika)

- Liza, Zsupán és Populescu hármasa, III. felv.: ”Tűzrőlpattant barna lányok, nyalka szép legények…/ Ringó vállú csengeri violám…” (Andor Éva, Kishegyi Árpád, Külkey László)

- Taszilo dala, I. felv.: „Ha a nap lement, minden elpihent…/Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…”

A Dankó Rádióban a 18 és 19 óra közt ismét elhangzik a délelőtti operettadás: benne Simándyra emlékezés és a Marica-részletek 18.30 után következnek.
458   Ardelao 2017-09-18 01:05:49

Ma 101 éve, hogy megszületett Simándy József, minden idők egyik legnagyobb magyar tenoristája!

Emlékére, a 80 éves Simándy Józsefet köszöntő Szeghalmi Elemér által írt, és az „Új Ember” című folyóiratban megjelent újságcikket idézem – kicsit múlt-időben átírva. Szíves elnézést kérek az írójától!



„A hit sugárzása és megtartó ereje”


A háború utáni magyar opera- és énekkultúra legjelentősebb férfi művésze, Simándy József. Nevéhez számos felejthetetlen operaházi és pódiumi fellépés fűződik. Ő volt az a rendkívüli művész, aki hangi képzettségben, muzikalitásban és szerepformáló tehetségben egyaránt a csúcsokon járt — szereplései valóságos ünneppé avatták az operaházi előadásokat.

A neves művész a 40-es évek elején még a Magyar Királyi Operaház énekkarában működött. A háború után a kiváló karnagy és színigazgató, Vaszy Viktor a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződtette, mint szólistát, ahonnan 1948-ban került föl a fővárosi dalszínházba. A háború utáni Operaház a fénykorát élte: kiemelkedő művészek egész sorát foglalkoztatta ebben az időben. Ezek között az európai rangú énekesek, karnagyok és színházi szakemberek között bontakozott ki Simándy énekművészete.

Rövidesen a pesti Operaház fénylő csillagai között emlegették: Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Fodor János, Osváth Júlia, Udvardy Tibor és mások méltó partnereként. Néhány év alatt a tenor szerepkör teljes skáláját a magáénak mondhatta, mindezt rendkívüli felelősség-tudattal, szorgalommal és elhivatottsággal látta el szereplései során.

Ez a kivételes művész gyermekkorától fogva mélyen istenhívő volt. Az istenhit — egykori vallomása szerint, — egész életén át, erőt és támaszt nyújtott számára és minden ténykedésének, az alapja volt. Sikerei csúcsán sem feledkezett meg Arról, akinek szülei mellett a legtöbbet köszönhetett.

Művészi tehetségét és érzelmi felfűtöttségét kiválóan kamatoztathatta a szakrális zene területén is. Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának tenorszólójában mindig tudatosan szólaltatta meg a keresztény magyarság hangját s érzelmi világát, amelyhez egy valódi művésznek sohasem szabad hűtlenné, méltatlanná válnia.
Vasárnaponként Simándy József a gazdagréti katolikus közösséggel együtt vett részt a szentmisén: fölcsendülő, töretlen hangjával — amellyel évtizedeken át híven szolgálta hazája kultúráját és nemes hagyományait — dicséri a Teremtőt.

Szeghalmi Elemér (Új Ember, 1996. szeptember 29., 52. Évfolyam, 39. szám.
457   Búbánat 2017-09-17 23:05:40
Zenei Kincsestár - 1916. szeptember 18-án született Simándy József Kossuth-díjas magyar operaénekes.

ADÁS INFORMÁCIÓK

Adásban: 2017.09.18. 23:30

Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

Erkel Ferenc: Bánk bán - Bánk áriája: „Mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át… Hazám, hazám…”
Ea: Simándy József és Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János.

Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt - Székelyfonó
Előadja: Tokody Ilona, Simándy József, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Lukács Ervin vezényli.

Verdi: Don Carlos - Erzsébet és Carlos kettőse (I. felv.)
Előadja: Osváth Júlia és Simándy József, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Lukács Ervin vezényli.

Verdi: Álarcosbál - Ricardo áriája a III. felvonásból
Előadja: Simándy József és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János.

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok: Versenydal (III. felv.)
Előadja: Simándy József és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós.
456   Búbánat 2017-09-12 10:35:22
KIKE Kulturális Hét Kistarcsán 2017. szeptember 11-17. – Simándy József születésnapjához igazodik
455   Búbánat • előzmény220 2017-08-25 19:35:02
Kapcs. 220., 177. sorszámhoz

Pótlás

Simándy Józsefről készült portréfilm - " A mesterdalnok " első televíziós sugárzásának (bemutató) időpontja:

1969. december 28., MTV 22.35 - 23.25
454   Búbánat 2017-08-21 12:56:16
Magyar Televízió
1969. március 22., 21.45 – 22.25

PREMIER PLÁNBAN: Petress Zsuzsa

Az összekötőszöveget írta: Demeter Imre

A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Gyulai Gaál Ferenc, Lehel György és Sebestyén András, az Operettszínház zenekarát Vincze Ottó vezényli.

Közreműködik: Baksay Árpád, Bende Zsolt, Korondy György, Melis György, Simándy József, Várhelyi Endre, valamint az Operettszínház tánckara.

Koreográfia: Széki József
Zenei vezető: Deák Tamás

1. Huszka Jenő: Bob herceg - „Az első édes…”
2. Fényes Szabolcs: „Csak álmodom…”
3. Lajtai Lajos: „Én nem szeretek mást…”
4. Cole Porter: „Mért kell férj…”
5. Kemény Egon: Hatvani diákjai – Szerenád: „Édes lányka, szép Amálka...” - kettős, Petress Zsuzsa, Simándy József és a Földényi-kórus férfikara
6. Lajtai Lajos: Nekem egy a liget…”
7. Oscar Straus: Varázskeringő - Piccolo-kettős (Petress Zsuzsa, Várhelyi Endre)
8. Jacobi Viktor: Sybill – „Illúzió a szerelem…”
9. Lehár Ferenc: A víg özvegy – „Ajk az ajkon..” – szerelmi kettős (Petress Zsuzsa, Bende Zsolt)
10. Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – „Hurrá! Hurrá!...”

Szerkesztő: Kótzián Katalin
Vezetőoperatőr: Varga Vilmos
Díszlet: Csányi Árpád
Jelmez: Kovács Margit

Rendező: Seregi László
453   Cilike • előzmény451 2017-08-05 10:29:37
Igen,a pontos megjelölése a kottában grand scena ed aria, a második részben voltaképpen együttessel, nem csak Elvira énekel bele,hanem az összes jelenlévő, Ernani kivételével, mert ugye őrajta megy a vita, őtrejtették el.
452   Búbánat • előzmény451 2017-08-05 10:19:20
(A magyar nyelvű idézetek Dalos László Ernani-fordítása.)
451   Búbánat • előzmény449 2017-08-05 10:17:33
Amire utalsz - Don Carlos és Elvira kettőse, I felv. – ezt valóban kihagytam a felsorolásból: Palócz László és Déry Gabriella énekli az Ernani részletei között ezen a magyar nyelvű rádiófelvételen.

Köszönöm, hogy kisegítettél: amit megjelöltem, kettősnek neveztem, a II. felvonásból, valójában Don Carlos áriája: „Minden lépted lepjék rózsák, bárhol jársz - csak erre vágyom!...” (Ez az ária rajta van a rádiófelvételen: Palócz László énekli.)

Ezt követi Elvirától: „Ó jaj, a sorsom átka üldöz, fájdalom, mi vár reám…” – a jelenet lezárása, melyben szerepel még Giovanna, Riccardo és Silva, valamint a kórus, tulajdonképpen átvezet a II. felvonás fináléjába (Simándy József és Szalma Ferenc énekel, közreműködik az MRT Énekkara).
450   telramund • előzmény449 2017-08-05 09:31:42
Igaz!
449   Cilike • előzmény448 2017-08-04 22:15:38
Nekem nem stimmel. Don Carlosnak és Elvirának nincs kettőse a második felvonásban. Sorrendben az a duett az Elvira-ária után közvetlenül van.
448   Búbánat • előzmény433 2017-08-04 21:06:28
Kapcs. 433., 417., 416. sorszámok

Csak sikerül apránként összeszedegetnem az összes felvett részletet...:

Giuseppe Verdi: Ernani – részletek

A rádiófelvétel bemutatója: 1961. november 1., Kossuth Rádió, 20.20-22.00

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Km.: Déry Gabriella, Palócz László, Simándy József, Szalma Ferenc, valamint az MRT szimfonikus zenekara és énekkara

Vezényel: Tóth Péter

- Bevezető kórus
- Ernani áriája, I. felv. (Simándy)
- Elvira áriája, I. felv. (Déry)
- Hármas, I. felv. (Déry, Simándy, Palócz)
- Don Silva áriája és cabaletta, I. felv. (Szalma, énekkar)
- Bevezető zene és kórus, II. felv. (énekkar)
- Don Carlos és Elvira kettőse, II. felv. (Palócz, Déry)
- A II. felvonás fináléja (Simándy, Szalma)
- Hármas, II. felv. (Déry, Simándy, Szalma)
- Don Carlos áriája, III. felv. (Palócz)
- Összeesküvési jelenet, III. felv. (Simándy, Szalma, énekkar)
- A III. felvonás fináléja (Déry, Simándy, Palócz, Szalma)
- A IV. felvonás fináléja (Déry, Simándy, Szalma)
447   Búbánat • előzmény443 2017-08-01 13:31:06
A Simándy 100 kiállítás Gyulán

"A jubileumi kiállítás nagyszámú fotó felhasználásával, személyes visszaemlékezések és korabeli kritikák segítségével igyekszik teljes képet adni Simándy életéről: a nehézségekkel teli gyermek- és ifjúkorról, az autószerelő-műhelyben eltöltött évekről, a zenei tanulmányokról, illetve a szegedi, majd a budapesti Operaházban induló és kiteljesedő operaénekesi karrierjéről. Bemutatjuk repertoárját az olasz, német, francia és magyar operákban, oratóriumokban és további számtalan műfajban."

A kiállítás megtekinthető: 2017. július 17 - augusztus 13.

Helyszín: Gyulai Várszínház

A kiállítás ingyenesen megtekinthető!



446   Búbánat • előzmény445 2017-07-07 12:10:36
Helyesen: Muzsay Ibolyka Lavínia
445   Búbánat • előzmény444 2017-07-07 12:07:04
Simándy József-kötet Kereszti Ferenc szerkesztésében

„Elkészült a neves operaénekes születésének 100. évfordulója alkalmából kiírt pályázatunkra beérkezett írásokból szerkesztett könyv.

A Simándy József művészi és emberi oldalát bemutató írásokat fényképekkel illusztráltuk, és színes összeállítást készítettünk a tiszteletére kialakított emlékhelyekről.”


A könyvhöz Batta András zenetörténész írt előszót: „Egy nagy és igaz művész arcképéhez”

A kötetbe foglalt ötvenhat, Simándyra visszaemlékező írás négy tematikus fejezetbe szerkesztve olvasható:

I. A magyarság tündöklő operacsillaga
II. A hétköznapi emberek cimborája
III. A tenorkirály közvetlensége
IV. A művészetihlető ereje (ebben a fejezetben találhatóak a Művészhez írt versek is)

Néhány szerző és írásuk címe:

Muzsay Ibolyka Lavínina: A tapsolás művészete

Medveczky Ádám: Nagyúr és Grál-lovag

Podráczkyné Szöllösi Mária: Ötödször is… „Hazám, hazám”

Szőnyi Erzsébet: Simándy József Hegyvidék posztumusz díszpolgára

Tarics Péter: „Bűvös erő van a zenében”

Kenessey Zsuzsa: A két hársfa

Kopeczky Lajos: Aranyérem

László Zsuzsa: Kaptam egy centrifugát

Simándi Péter: Emlékeim édesapámról, Simándy Józsefről

Szegő András: Utóélet

Tamássy Teréz: Balatongyöröki emlékek

Zsirai László: Lipótmezei találkozás

Hankiss Ilona: Emlékezés Simándy Józsefre Hegedűs Judit balettművésszel

Ötvös Csilla: Egyenrangú alkotótársi gesztusok

Számadó Gabriella: Hittel a művészetért!

Szeghalmi Elemér: Aranynál ékesebb dalnok

Czigány György: Kései levél Simándy Józsefhez

A könyv végén név szerint felsorolva olvashatjuk a kistarcsai Simándy-szobor és Az emlékem Simándy Józsefről című kötet támogatóit.

A kötetbe foglalt írások közt sok fekete-fehér fénykép található, a kötet végén pedig színes mellékletben ötvenkilenc fotó!

444   Búbánat • előzmény265 2017-07-04 10:12:59

2017. májusban új könyv jelent meg Simándy Józsefről!

EMLÉKEM SIMÁNDY JÓZSEFRŐL című könyvet Kereszti Ferenc szerkesztésében a Kistarcsai Kulturális Egyesület jelentette meg.

A Kistarcsai Kulturális Egyesület Simándy József születésének 100. évfordulójára egy kötetbe gyűjtötte össze a művésszel kapcsolatos visszaemlékezéseket.

Az egyesület 2016-ban irodalmi alkotópályázatot hirdetett Simándy József születésének centenáriumi évfordulója alkalmából Emlékem Simándy Józsefről címmel. A pályázatra minden műfajban várták az irodalmi alkotásokat. Egy szerző legfeljebb három művel pályázhatott.
443   Búbánat • előzmény441 2017-07-04 09:22:30
Gyulán, július 17-én, délután 16 órakor, a Kamaragalériában Simándy 100 címmel kiállítás nyílik Simándy József operaénekes munkásságából.

Ez a tárlat elnyerte „Az év kiállítása 2016” kitüntető címet, amelyet a Múzeumok Majálisán adtak át. Az érdeklődőknek augusztus 13-ig lesz lehetőségük díjmentesen megtekinteni.

Ez a vándorkiállítás Miskolc után – ahol 2017. június 14.-22. között volt látható – érkezik Gyulára.
442   Búbánat • előzmény353 2017-07-03 10:34:40


A Simándy100 – Nagy Tenor-show az M5 HD műsorán július 3-án

2017. július 3-án (hétfőn) 21:05-től látható felvételről az M5 HD műsorán a Simándy József születésének 100. évfordulóján rendezett gála. A műsorban a mexikói tenor, Rafael Rojas mellett hat magyar énekes tisztelgett a legendás magyar tenor emléke előtt.

A felvétel 2016. szeptember 25-én készült az Erkel Színházban.


441   Búbánat • előzmény440 2017-05-20 15:02:14
Simándy József életmű kiállítása volt tavaly a legjobb tárlat
440   Búbánat • előzmény426 2017-05-20 15:01:24
[url] http://szinhaz.hu/2017/05/19/simandy_jozsef_eletmu_kiallitasa_volt_tavaly_a_legjobb_tarlat;
Simándy József életmű kiállítása volt tavaly a legjobb tárlat [/url]

www.szinhaz.hu, 2017. május 19. péntek, 13:29

Az Év kiállítása 2016 díjat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című időszaki kiállítása nyerte.

Az indoklás szerint a kiállítás: „Rendkívül gazdag kommunikációs készlettel tette befogadhatóvá és avatta időtállóvá egy múltbéli művész életét és életművét”.

A kiállítás 2016. szeptember 18. és 2017. március 5. között volt látható az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

A kiállítás kurátorai Simándi Katalin és Sipőcz Mariann, a látványterv Mihalkov György munkája volt.

A díjátadásra a Múzeumok Majálisán a Magyar Nemzeti Múzeum - Múzeumkert nagyszínpadán kerül sor május 20-án, szombaton 13 órakor.

(Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
439   Búbánat • előzmény438 2017-05-03 08:33:36
Lemaradt: az ismertetett cikkhez tartozik egy fotó: Simándy József és Palócz László A messzetűnt kedves c. daljáték rádiófelvételén láthatók a stúdió mikrofonja előtt, kezükben kotta, miből éppen énekelnek...
438   Búbánat • előzmény249 2017-05-03 00:03:46
Kapcs.: 249. sorszám

KIEGÉSZÍTÉS

A rádiódaljáték főszerepében: Simándy József mint Fazekas Mihály énekhangja

Kemény Egon – Vitányi János – Erdődy János: A messzetűnt kedves
Történelmi daljáték.

Egy ajánlócikket olvashatunk az Rádióújság 1965. év májusi számában a daljáték a hónap 22-i (Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00) rádióbemutatójához időzítve.

Idézem a szerkesztői sorokat:

„A Rádió Dalszínháza újabb bemutatóval jelentkezik a héten. A messzetűnt kedves c. daljátékkal. A darab szövegkönyvét a nemrég elhunyt Vitányi János kezdte írni, Váratlan halála miatt már-már veszni látszott a történelmi témájú darab. A régi barát Erdődy János azonban kollegiális kegyelettel vállalta a még csak félkész mű folytatását, hisz ismerte Vitányi szándékát, aki a szomorú sorsú költőnek, Fazekas Mihálynak akart emléket állítani. A daljáték feleleveníti azokat az élményeket és hatásokat, melyek megérlelték a költőben a Ludas Matyit – a plebejus népiesség e merész alkotását. A darab felépítése: Fazekas debreceni diákként találkozik a francia forradalmat előkészítő eszmékkel, majd férfi-korban személyesen ismerkedik a forradalommal és hőseivel – köztük sírigtartó szerelmével is. S végül az idős, oly sokat tapasztalt költő megírja élete nagy művét…

Ehhez a témához komponált zenét – magas hőfokon – Kemény Egon. A próbákat hallgatva, úgy véljük, megküzdött a legnehezebbel: sikerült közelhoznia a korabeli magyar és francia muzsikát a mai közönséghez.”

Vezényel: Bródy Tamás
Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi kórus
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendezte: László Endre

Fazekas Mihály - Simándy József (Darvas Iván)
Pálóczi Horváth Ádám - Palócz László (Láng József)
Amelie („Ámeli”) - László Margit (Domján Edit)
Julika - Andor Éva (Örkényi Éva)
Polgármester - Várhelyi Endre (Basilides Zoltán)
Carpentier - Szőnyi Ferenc (Benkő Gyula)
Kovács strázsamester - Domahidy László (Farkas Antal)
Weidemühl lovag - Külkey László (Lázár Gedeon)
Öreg Fazekas - Márkus László
Mme Garron - Gáborjáni Klára
Schatten gróf - Velenczey István
De Breuil márki - Ungváry László
Szekeres professzor - Újlaky László
Rektor - Katona Lajos

Történik Debrecenben és egy francia kisvárosban, az 1700-as évek végén
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1960 • Dawn Upshaw, énekes
elhunyt:
1998 • Lamberto Gardelli, karmester (sz. 1915)