vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Élő közvetítések (7196)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (844)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Udvardy Tibor (Momo, 2006-08-25 18:31:53)

   
184   Búbánat 2018-05-23 16:26:07

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában részleteket hallhattunk A víg özvegy rádiófelvételéről,  melyen Házy Erzsébet és Udvardy Tibor a színpadon már bemutatott „primadonna”- "bonviván" szerepüket, Glavari Hanna, gazdag özvegy  és gróf Danilovics Danilo, követségi titkár szólamát énekelték fel – operaházi partnereik oldalán:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Operett három felvonásban

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

  • Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 

„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”

  • Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)

„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”

  • Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”

  • Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 

„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”

  • Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”

  • Induló – szextett, II. felv(Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre) 

    „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”
     
  • Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)

 

Az operett részletei a műsor első felében csendültek fel. A „Túl az Óperencián” adását újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.

183   Búbánat 2018-05-18 12:42:50

Johann Strauss: Egy éj Velencében

Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna,  Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár énekfelvételével. Az  MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.  Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.

Erről a stúdiófelvételről a  Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában három részlet csendült fel, ebből kettőben Házy és Udvardy  duettet énekelnek!

- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”

- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”

 

A  "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió és így újra meghallgatható  Házyval és Udvardyval ez a két pompás kettős az operettből.

182   Búbánat 2018-04-28 17:05:06

Áthozom ide az  Operett a magyar rádióban (1949 - 1990) topicba írt bejegyzésemet:

„Azok a boldog békeidők – 1870-1914

A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián”  e heti műsor-sorozata a „békebeli operettek” - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operett-komponistáinak és műveinek – felidézése jegyében állt össze: Verő György, Czobor Károly, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktormunkássága után ezen a hétvégén, tehát holnap is, csak Lehár Ferenc művészete és operettjei állnak a középpontban!

A mai adásnapon a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Lehár Ferenc  zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozta,  az operett mint műfajban betöltött megkerülhetetlen, kimagasló alakját, az osztrák-magyar monarchiában, a Bécsben élő és alkotó magyar komponistát mutatta be: elsőként arról az önálló keringő darabjáról szólott, amellyel zeneszerző pályája első igazi sikerét aratta s mellyel befutott:  Arany és ezüst – mellesleg ennek a keringőnek a dallamaival – Nagy Ibolya választotta szignálként - indul naponta a Dankó Rádióban az operettadás.  Most a keringő hosszabb részletét is meghallgathattuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Rácz Márton vezényletével).

Lehár az operett műfaját is megújította. Az első alkotói korszakából kiemelkedik, és azóta is az operett egyik csúcsa: A víg özvegy – mely az 1905-ös bécsi bemutatójával forradalmasította magát a műfajt,  új utakat nyitott, kompozíciójával friss, megújult lendületre kapott a már kissé poros bécsi operett  maga is…

A víg özvegyből két nagy lélegzetű jelenet, az első és a második finálé hangzott fel az alábbi rádiófelvételről:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Operett három felvonásban

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)


Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Rácz György

Szereposztás:
Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – UDVARDY TIBOR (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

- Hanna, Cascada, St. Brioche hármasa; hozzájuk csatlakozva Danilo, Valencienne, Rosillon: jelenet és az I. felvonás fináléja: „Válasszon engem! Magam ajánlom! Legyen a szavazata kedvező…”

(Házy Erzsébet, Kishegyi Árpád, Külkey László, UDVARDY TIBOR, Koltay Valéria, Kövecses Béla, az MRT Énekkara)

 (9:50 perc)

Jelenet, Danilo elbeszélése és a II. felvonás fináléja:

(Házy Erzsébet, Koltay Valéria,  Kövecses Béla, Palcsó Sándor, UDVARDY TIBOR,  az MRT Énekkara)

 (10:36 perc)

Ideírom ennek teljes dialógusát:

Danilo: „- Mit kívánnak, megtudhatom…Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, mert csakhamar, s ezt tudni jó, kibővül ez az unió, s lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, és gikszer rontja csakhamar az európai koncertet, mert hát az asszony, hogyha szép, más koalícióba lép. Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, a férjre poklok pokla vár, valami bűzlik Dániában már!

Hanna

Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám,Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk,Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem –  Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem!

Énekkar:
Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem –Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem!

Valencienne:
Nem kell nekünk fiúcska, lány!
Hanna:
Párizsban így szokás!
Valencienne:
Asztalunk közös csupán!
Hanna:
Párizsban így szokás!
Valencienne:
Tiltott gyümölcsöt is eszem!

Hanna:
Párizsban így szokás!
Valencienne:
A vége válóper legyen!
Hanna:
Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem. Ne-ne-ne-ne-nem!

Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb.

Danilo:
Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, kesz még szőlő, lágy kenyér!
Danilo (Hannához megy):
Egy megható, naiv mesét a szép arának, hadd mesélek!

Hanna (gúnyosan):
Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám.  Kezdje el! Halljuk! Halljuk!

Danilo (alig bír magával): 
Hallj, hallja.
Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, hogy erre a herceg mit mondott?
Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál
csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett.

És ezt teszem én is! Agyő! (indul)

Hanna (elébe áll):
Hová gróf úr? Hová?

Danilo:
Hogy hová?
Az orfeumba tanyám, segít szívem baján, nyakába ott ez úrnak, hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou! Clo-Clo, Margo, Zsuzsu! Szívem sajgó sebére ott orvosság kerül!

Hanna (magában): Szeret, engem szeret!

Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb.

Énekkar:
Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)

 

Nagy Ibolya A víg özvegy után rátért a szerző időben következő másik híres operettjének  ismertetésére, amelynek két stúdiófelvételéről hangoztak el részletek:

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (1909)

Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky

Fordította: Gábor Andor

A librettót átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Breitner Tamás

Keresztmetszet.

Angele Didier, a párizsi Nagyopera énekesnője - Petress Zsuzsa
Fleury, a barátnője - Honthy Hanna
Juliette Vermont - Zentai Anna
Renée, Luxemburg grófja (Revail báró)  - Baksay Árpád
Bazil Bazilovics herceg - Feleki Kamill
Armand Brissard, festő - Rátonyi Róbert

  • Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője: ” Farsang van, itt a karnevál  - „Szép igazán, barátim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse… végrendeletével így lettem  gróf ma éjjel  ./ Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Baksay Árpád, km.  az Operettszínház Énekkara)
  • Bazil dala: „Szívem szeretvalóság ez nem álom,,, /VulkánIzzó tüze hull rám…” (Feleki Kamill)

Másik rádiófelvétel volt: a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató:Sapszon Ferenc
)

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: László Endre

Szereposztás:
Angela – Sándor Judit
René – UDVARDY TIBOR
Sir Basil – Melis György
Juliette – Zentay Anna
Brissard – Palcsó Sándor

  • Juliette és Brissard kettőseEgy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicámse kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…” (Zentay Anna és Palcsó Sándor)
  • A II. felvonás fináléja (Sándor Judit, Zentay Anna, Melis György,  Palcsó Sándor, UDVARDY TIBOR, az MRT énekkara)

A holnapi adásban is Lehár műveiből hallunk majd részleteket: Bécsi asszonyok; Cigányszerelem; Éva.

Ezt a délelőtti műsort a ma délutáni ismétléskor, 18 órától hallgathatjuk meg újra a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes oldalakon online.

181   Búbánat 2018-04-17 14:18:58

Lehár - Kék mazúr - Dal - Udvardy Tibor

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”

Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr – részlet (1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05 – 15.15; az új Lehár-felvételek között a másik bemutató a Frasquita részletei voltak)

Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT énekkara és  szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.

 

A Youtoube-on a megnevezés alatt tévesen írták, hogy a karmester: Behár György!

 

180   Búbánat 2018-01-29 16:25:43

Lehár - Pacsirta - Dal - Udvardy Tibor

Lehár Ferenc - Martos Ferenc: Pacsirta

Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis Juliska, kis pacsirta, kis dalos madár, fészket rakjunk…” (Udvardy Tibor; a kettős második része, Németh Marika énekével, nincs rajta a linken)

 

179   -zéta- • előzmény177 2018-01-23 20:05:46

Közismert, mennyire szerették egymást...

178   Búbánat • előzmény9 2018-01-23 19:54:37

Kapcs. 9. sorszám bejegyzése

Honthy Hanna és Udvardy Tibor - Margitszigeti Szabadtéri Színpad - "Garden Party" - 1965 júliusa

177   Búbánat 2018-01-23 19:39:28

Mátyás Mária és Udvardy Tibor - Puccini Toscájában...

176   Búbánat • előzmény167 2018-01-23 19:37:53

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor

Lehár Ferenc és Udvardy Tibor - Lehár  A garabonciás című daljátékának operaházi ősbemutatója idején (1943 február)

175   Búbánat • előzmény133 2018-01-08 18:25:53

Egy példa arra, mi sülhet ki a Stretta: „Ó, szörnyű máglya, roppan már lángja, felforr a vérem, a lelkem űz! (Verdi: A trubadúr) és a Teve van egypúpú, van kétpúpú, van négy púpú, sőt több… (Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány) zenéjének és szövegének „összeházasításából” az együtt énekléskor.

Udvardy Tibor - Hollós Ilona - Németh Lehel – „Áthallások”

Részlet az operaénekesek és táncdalénekesek közös szilveszteri műsorából (1961)

Játékmester: Kellér Dezső.

A zsűriben: Fényes Szabolcs
 

174   Búbánat 2018-01-06 16:02:12

A Dankó Rádió délelőtti Túl az Óperencián című operettadásának második felében részletek szólaltak meg

Lehár Ferenc A víg özvegy  című világsikerű operettjének hazai – „klasszikus” – teljes rádiófelvételéről:

Rádió Dalszínházának a bemutatója 1962 karácsonyán volt a Kossuth rádióban:
Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája. Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Vezényel: Sebestyén András


Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Rácz György

Szereposztás:

Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

Erről a rádiófelvételről hallhattuk most a következő számokat:

- Daniló belépője, I. felv.: „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám…” (Udvardy Tibor)

Grizette-dal, II. felv.: „Ritantouri, tantire…” (Koltay Valéria, Női kar)

Jelenet, Danilo elbeszélése és a II. felvonás fináléja: „…Egy ősi királyi családban…/-Párizsban így szokás…”  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Várhelyi Endre, énekkar)

- Szerelmi kettős a III. felvonásból: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!…” (Házy Erzsébet,  Udvardy Tibor)

- A III. felvonás fináléja: „Bár az asszonyhoz senki sem ért…”  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Nádas Tibor,  Palcsó Sándor, énekkar)

 

Ma 18 és 19 óra között megismétli a Dankó Rádió a délelőtt elhangzott műsorát.

173   Búbánat 2017-12-11 00:28:22

Udvardy Tibor a „Hunyadi László” címszerepében

  • Népszava, 1939. október 8.

A Zeneművészeti Főiskola operaszakos növendékeinek utolsó vizsgaelőadásán viharos tapssal tüntették ki mindenfelől az egyik fiatal tenoristát. Udvardy Tibor akkor oly elvitathatatlan sikert aratott, hogy operaházi szerződtetéséhez aznap este óta alig férhetett kétség. Márkus László igazgató abbeli igyekezetében, hogy a sokszor emlegetett tenorhiányt gyökeresen orvosolja, mindjárt négy fiatal kezdőénekessel szaporította együttesét, élükön Udvardy Tiborral, akihez nyilvánvalóan és indokoltan vérmes reményeket fűzött, — ami már abból is kiviláglik, hogy őt az új évad első hetében máris igény teljes, kényes címszerepben bocsátotta rivalda elé.
Bár Udvardy Tibornak Erkel Ferenc dalművében valóban kockázatos föladattal kellett megküzdenie, észrevehető volt, hogy a fiatal tenoristát úgyszólván első jelenetétől kezdve a nagyszámú közönség rokonszenve és bizalma kapta szárnyaira. Egyéniségében van valami, ami ezt a két fölbecsülhetetlenül fontos tényezőt hamarosan megnyeri. Ifjú lendülete és e lendület őszintesége, tisztasága ugyanis rokonszenvet és bizalmat ébreszt! Nem érezzük benne a kizárólag csakis önmagával törődő akarnokénekesek szokványos és ridegségükben hidegen hagyó tulajdonságait. Remélni merjük, hogy az Operaház vele nem csupán jó énekessel, hanem énekművésszel gazdagodott, akiben művészlélek keres és talál magasabb rendű cél kitűzéseket.
Ilyen körülmények között örömest bocsájtunk meg neki bizonyos — nagyon is érthető — kezdetlegességeket, mert lényének lendületes melegségével bőven kárpótol értük. Szép, csengő hangjában, választékos, ápolt ének módjában máris örömünket leltük. De inteni szeretnők őt a túl korai szerepektől, akárcsak a túlzottan sűrű szerepléstől, mert a fejlődésnek van bizonyos törvényszerűsége, amely nem siettethető káros következmények nélkül.
A többi szereplő közül Rösler Endrét illeti feltétlen dicséretünk V. László király kiforrott, pompás alakításáért.

Jemnitz Sándor

172   Búbánat 2017-11-27 12:21:28

„Színészek, szerepek, pillanatok”

„Színjátszás — opera színpadon”

/Fim Színház Muzsika, 1958. február 21.

Demeter Imre/


A zenekritikák csak ritkán szólnak a színészi munkáról, hiszen operaszínpadon a hang a fontos. Itt a színjátszás legfőbb eszközét, a beszédet, az ének pótolja. Olykor azonban az alakítás maga is megragad. Ilyenkor a színészt is érezzük a muzsika, az ének mögött így történik most Benjámin Britten remekművű operájának, a Peter Grimes-nek az előadásán.

S ezúttal Udvardy Tibornak nem a hangjáról, kiváló énekkultúrájáról akarunk beszélni — mely ebben a roppant nehéz szerepben különös fénnyel csillog és kivételes élményt ad — hanem a színészi alakításáról. Játéka tökéletes harmóniában van énekével. Nemcsak énekli, hanem el is játssza a drámát. Britten a muzsikájához valósággal shakespeare-i méretű hőst talált; Grimes, a halász, nagyot akaró, reménytelen, fátumkísérte küzdelmében őrületbe rohanó ember. Arany ballada-hőseire is emlékeztet s a dráma walesi és skót balladák hangulatát idézi fel.

Udvardy egy tömbből faragja ki Grimes alakját. Már az előjátékban, a bíróság előtt valami furcsa végzetszerűség lengi körül. Mozgása, tartása olyan, mintha máris konokul szembeszegülne az őt körülvevő kegyetlen világgal. Ez a magányosság, ez a szembeszegülés csak erősödik a kocsma-jelenetben, amikor Grimes a szörnyű viharban tengerre száll, kicsiny inasával. Udvardy Tibor énekel s hangját, a különös britteni dallamokat kitűnő arcjáték és kifejező mozgás kíséri. Nem is kíséri: a hanggal együtt játszik. A dallamot erősíti a tekintete; szemének félőrült villanása a lelkében érlelődő tébolyt rajzolja meg. A színészi játék kegyetlen hitelességgel építi fel a tragédiát. A művész minden mozdulatával a harmadik felvonás drámai forrpontját készíti elő, az irtóztató, halált kiáltó kórus és Grimes pokoli párbaját. Ebben a jelenetben tán a legkiválóbb Udvardy játéka. A borzongató zenét döbbenetesen hű alakítással ábrázolja, valósággal az ő tagjaiban, testében zeng fel a kísérteties kórus; bukdácsolása, testének vonszolása, s arcának eltorzult vonásai is a beteljesedő tragédiát érzékeltetik, művészi erővel. Grimes sorsa elvégeztetett; a színésznek sikerült lélekrajzot adnia, pontosan indokolnia a halász, minden lépését, s nemcsak énekében, hanem játékában is felépíteni a drámát.

Az Operaház kiválóan rendezett, szép előadásában ez a színészi alakítás külön élményünk volt; a vad tenger viharzott és az érzelmek sűrűsödtek Udvardy Tibor játékában.

 

 

171   Búbánat 2017-10-31 13:55:30

Film Színház Muzsika nekrológja – 1981. július 25. (30. sz.)

Udvardy Tibor

UDVARDY TIBOR

"Indulok, elmegyek, keresem elvesztett lelkemet” — énekelte Udvardy Tibor, bonvivánként egy egyfelvonásos Huszka Jenő-operettben, a rádió mikrofonja előtt, valamikor 1941-ben vagy 42-ben. Fiatalon, huszonhét-huszonnyolc évesen, egy szédületes lendülettel indult pályafutás elején. Hangjában azzal a férfibájjal, azzal a charme-mal, amely annyira az övé volt.
Most úgy ment el, hogy nem is indult. A halálon, ahogy a költő írja: átesett, mint egy álmon. Átálmodta magát egy másik közegbe, másfajta kottafejek és másfajta pasztellkréták közé.

Pataky Kálmán volt az eszménye, legalábbis az egyik. Ha pódiumon kellett fellépnie, legszívesebben az Una furtiva lagrimát, Nemorino románcát énekelte a Szerelmi bájitalból,akár a páratlan magyar lírai tenor-példakép; meg a Gyöngyhalászok Nadir-áriáját,meg a Hindu dalt a Szadkóból — csupa-csupa olyat, amit színpadon soha nem énekelhetett el. Volt benne valami egészen áttetsző, törékeny, nagyon sebezhető líra. Nem is olyan különös tehát, hogy ez a világfi-megjelenésű, ez az örök-Danilovics Daniló-könnyedségű művész — akit a múzsák, látszólag, a felhőtlen hősszerelmesek megtestesítőjének jelöltek ki — a zaklatott, a megtört, a meghasonlott, a hisztérikus lelkek: Hermann, Peter Grimes, Heródes remekmívű alakításával, aztán: Lenszkij halált sejtő szomorúságával; aztán Sujszkij herceg fondorlatos ravaszságával, Loge tűzisten cinikus okosságával írta be nevét legemlékezetesebben a magyar operajátszás históriájába.

Udvardy Tibor három és fél évtizedes operaszínpadi jelenléte: maga az eleven antisablon és antisematizmus. Miközben egyetlen Mozart-szerepe nem volt, Verdi is csak egy, a Traviata Alfrédja — művészi skálája Beppótól Canióig, Pinkertontól Luciferig, a nemes Hunyadi Lászlótól a C’est la guerre nemtelen Vizavijáig, az aljas Melot-tól a fennkölt Lohengrinig terjedt. „Mindig azt énekeltem, amire szüksége volt éppen a színháznak”— mondta egyszer, s némi neheztelés érzett a hangjában. Kissé tán jogosan. Mint ezen a pályán sokakkal megesik — az abszolút szerencséseket nem számítva — ilyen-olyan okok miatt ő is „elment” szerepek mellett. Mert a körülmények nem engedték, hogy találkozzanak. De: az ő igazi  találkozásai! Azok mégiscsak feltétlenek voltak.

És azokhoz nem csak énekes, de színész is kellett!

Udvardy Tibor nagy énekes sikerei a színészi átlényegülés nagy sikerei is voltak.
Sok mindenhez értett, mint a renaissance-emberek. Valamikor nehezen tudta eldönteni, festő legyen-e vagy énekes. Miután énekesként visszavonult, jelentkezett a másik szerelem. Előbb mintázott, majd a pasztellkrétát vette kezébe. Mintha tegnap lett volna, amikor az Operaház épületében, egy hangulatos kiállításon bemutatta legújabb képeit.

Mint a renaissance-emberek: szeretett élni.

A halálról legföljebb tréfás felsorolással beszélt: hányféle halálnem vár rá a színpadon. Megfojtják (A köpeny), lefejezik (Hunyadi László), dárdával döfik át (A walkür), mérget iszik (Veronai szerelmesek), tőrt döf a keblébe (Salome), sortűzzel végzik ki (Tosca), párbajban szúrják le (Trisztán és Izolda), párbajban lövik le (Anyegin), tengerbe fullad (Peter Grimes), főbe lövi magát (A pikk dáma). Egyszer hozzátette: „A tenorista akkor hal meg, amikor nem hagyják többé meghalni…”
Az ember akkor hal meg, amikor elfelejtik —írta valaki, valahol, valamikor.

Ki akarja, ki tudja Udvardy Tibort elfelejteni?!
 

/Dalos László/ 
 

170   Búbánat • előzmény151 2017-10-26 13:44:13

Kapcs.: 151., 49. sorszámok

Nagy magyar előadóművészek – Udvardy Tibor

 Nagy magyar előadóművészek – Udvardy Tibor

„LEMEZRŐL LEMEZRE”

/Film Színház Muzsika – 1977. január 1., (1. szám)/

A nagy magyar előadóművészek sorozatában Udvardy Tibor hanglemeze valóságos karácsonyi meglepetés. Egy csokorra való csemege gyűlt össze Bizet Gyöngyhalászokjától a Farsangi lakodalomig, s ha a sorozat nem is teljes, mégis méltó ízelítő Operaházunk néhány évvel ezelőtt még nagysikerű tenoristájának kiváló zenei képességéből, dinamikai bravúrjából, plasztikus szövegmondásából. Főképp pedig a tenoristák hangfajában oly szokatlan dús, sötét, gyönyörű hangszínéből.
Hálás vagyok a Hanglemezgyárnak, hogy rám gondolt — mondja.  — Azelőtt az énekes, ha lelépett a színről, eltűnt a szürke ködben, ma a lemezfölvételek jóvoltából már-már a halhatatlansággal kacérkodhat.
Vizsgaelőadásán, 1939- ben a Bajazzók Canio áriájával és a Tosca Cavaradossijának levéláriájával tűnt fel, s ahogy mondja „ezzel kezdtem, és ezzel fejeztem be a pályámat”.  A lemezen felhangzó számokat régi rádiófelvételekről, régi lemezekről válogatták össze.

Hallgatjuk, a Traviata Alfrédjának II. felvonásbeli áriáját, s felidézünk régi emlékeket, Udvardy világraszóló előadásokon szerepelt a Traviatában: Failoni, Fricsay, Klemperer, Mario Rossi, Molinari-Pradelli, Ferencsik és még sok más neves karmester vezényletével.
Hányszor is hallottuk a Sámson és Delila Sámsonjában, Gounod Faustjában, és nagy öröm, hogy a lemezen életének alighanem egyik legemlékezetesebb szerepével, az Anyegin Lenszkij-áriájával is megajándékoz. A többi: Rimszkij-Korszakov Szadkójából a  hindu vendég dala, a szó jó értelmében slágere volt, s  a Hunyadi László első felvonásbeli áriája szép emlékeket kelt bennünk. Nem is szólva Moniuszko Halkájának Jontek áriájáról.
Amikor most találkozom vele, megint csak elmondja, hogy minden létező halálnemben meghalt a színpadon — párbaj, sortűz, méreg, leszűrés —,  de a tenorista igazi halála az,  amikor nem hagyják többé a színpadon meghalni.
Fájdalmas, hogy nem örökítette meg lemez az ő felejthetetlen Peter Grimes-át, a Pikk  Dáma Hermannját és A Rajna kincse Logeját.

Miközben a most megjelent lemezt hallgatjuk, felcsendül bennünk azoknak az előadásoknak az élménye is, amikor Udvardyt pályájának virágjában a színpadon hallottuk.
 

(gách)
 

169   Búbánat • előzmény165 2017-10-24 23:35:55

Kapcs.: 165. és 152. sorszámok

"Hogyan felelnek, akik kérdeznek?..."

Hogyan felelnek célkitűzéseikről a Felelj, ha tudsz című televíziós művészeti vetélkedő kérdezői, a műsor írói?

Udvardy Tibor:

- Mivel művészetről van szó, talán úgy, ahogyan Oscar Wilde: „Kétféleképpen lehet a művészetet utálni: 1. Ha valóban utáljuk. 2. Ha hideg ésszel szeretjük.”

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy műsorunkban nemcsak a kérdések érdekesek és nemcsak a pontos válaszok. Nem a tárgyi tudás fontos a számunkra, hanem a műalkotások megszerettetése

- A műsor eddigi tapasztalatai is azt mutatják, hogy az emberek jobban ismerik a zenét, mint a képzőművészetet. Ezért helyesnek érzem az azt elképzelésünket, hogy egy-egy témát a legkülönbözőbb művészeti műfajok felől közelítünk meg. Egy-egy író, szobrász vagy zeneszerző – sokszor térben és időben távol egymástól – művészi mondanivalóját különböző formákba öntve teremti meg, s mégis ezek a művek teljesen azonos témák, gondolatok, megérzések hordozói. Így az egyik művészeti forma megértése lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy a másik, vagy a harmadik, általa kevésbé ismert művészet is megnyíljon előtte.

Gál György Sándor:

- Kifogásolják, hogy csak a legnevesebb klasszikus mesterek műveire támaszkodunk. Nem abból adódik ez, mintha mi nem szeretnénk a modern művészetet… (Közismert, hogy Udvardy Tibor Ránki operájának egyik vezető szereplője, én magam is szívesen foglalkozom pl. az elektronikus zene kérdéseivel is.) Az ok egyszerű: rejtvényeket adunk fel, s a ma és a közelmúlt remekművei nem ismeretesek még annyira, hogy ezeket a kérdések zömében felhasználhatnánk. Persze minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy az új művészetet, sőt a holnap művészetét is szolgálni tudjuk. Kármán György, a műsor szerkesztője és Horváth Zoltán rendező különben is állandóan új és új ötletekre késztet bennünket. Ezek az ötletek néha éjszaka születnek… Ne haragudjanak hát a szomszédok, ha nyugalmukat ilyenkor egy-egy dallammal megzavarjuk…

/R.A. – RTV Újság, 1971. március 17./

                                         

168   Búbánat 2017-10-23 13:07:45

Szu Csongék Amerikában

Film Színház Muzsika - 1967. március 3.

„Harminc évvel ezelőtt, az Egyetemi Énekkarok  tagjaként  járt Udvardy Tibor a tengeren  túl.  Most  „A  mosoly országa”  Szu Csongjaként látogatott vissza, Koltay Valériával, aki  Mi-t, Szu Csong kishúgát  alakította.

- Különös, mennyire megismétlődnek a  dolgok -  mondja Udvardy Tibor. - Amikor Torontóból  „átmentünk” Montrealba  s  a repülőtérről a városba  futott velünk  az  autó,  a  rádió bemondta, hogy ma  este vendégszereplésünkkel  a Lehár-operettet játsszák. Utána  elhangzott  egyik lemezem „ A mosoly országá” -ból.  Három évtizede  a  chicagói rádió  konferálta  be  az Egyetemi Énekkarok hangversenyét így. Akkor ott a „Hazám, hazám”-at forgatták le az én  előadásomban. . .

Ez a kanadai meghívás folytatása Bilicsi Tivadar,  Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Petress Zsuzsa  vendégszereplésének. Kertész Sándor torontói Magyar Színháza áldozatos kultúrmissziót  tölt  be  a  kinti  magyarok között;  az  óhazával  így  is,  hazai  művészek vendégszereplésével  is elevenen fenn  akarják tartani  a  kapcsolatot.

- És nemcsak  magyarok  voltak  az előadásokon - említi meg Udvardy Tibor -, de az angol  követség munkatársai is vásároltak jegyet!  Kiderült, hogy annak   idején Budapesten  állomásoztak  s  látták  a  mi  Operaházunk „Peter Grimes”-előadását.

Udvardy Tibor  is, Koltay Valéria is csak megerősíti a   korábbi, a mástól szerzett  értesüléseket:  a  kinti  magyarok  nagy  szeretettel  vették őket  körül. A  régebbi  s  az  újabb  amerikás magyarok egyaránt.

- A torontói  és  montreali  előadások után - mondja  Koltay Valéria - az  Egyesült  Államokban volt  öt  hangversenyünk,  New Yorkban,  Cleveland- ban  és  más  városokban.  Operarészleteket  és  operettdalokat, kettősöket énekeltünk.

És  kétszer  jártak  az  új Metropolitanban!  (Udvardy  harminc éve  a  régiben volt, a „Carmen’’-t  látta, s  csak arra emlékszik, hogy egy Petile — nem Pertile! — nevű tenorista énekelte Don Josét...)  Most egyik este a  „Lammermoori  Luciá”-t  látták, a  világ egyik legnagyobb énekesnője, az  ausztráliai Joan Sutherland volt  a címszereplő, Richard Tucker  énekelte Edgardót, Richard Bonynge, Sutherland  férje  dirigált.   A  másik  előadás: „A  nürnbergi  mesterdalnokok’'.  (Azon az estén négy magyar tenorista volt a Met-ben!   Kónya Sándor - Stolzingi Walter;  Carelli Gábor - Moser;  Nagy Róbert - Eisslinger; meg Udvardy, aki hallgatta őket...)

- Igen hálás vagyok Operaházunknak - mondja UdvardyTibor -, hogy a  szezon derekán  lehetővé tette ezt az amerikai  vendégszereplést. Most itthon szeretnék helytállni.

És Szu Csong  - Canio, s Eisenstein maszkját  ölti fel; Mi  pedig - Blondéét és Rosináét.


"(déel)” – azaz: Dalos László

167   Búbánat • előzmény32 2017-10-22 12:16:44

Kapcs. 32. sorszám

Udvardy Tibor és Lehár Ferenc kapcsolata

Film Színház Irodalom

1943. január 22. (4. szám)

VILLÁM VIZIT AZ OPERAHÁZ PRÓBASZOBÁIBAN, AHOL LEHÁR FERENC VEZETÉSÉVEL TANULJÁK A „GARABONCIÁS DIÁK”-OT

Lehár Ferenc néhány nap előtt- Budapestre érkezett és személyesen vezeti a „Garabonciás diák” című operettjének próbáit.  Felkerekedtünk fotóriporterünkkel és ellátogattunk az Operaházba, hogy beszámoljunk, miként folyik a betanulás munkája.

A próbaszobák folyosóján, a  párnázott ajtók mögül  bűvös  Lehár-melódiák foszlányai szűrödnek ki,  egy-egy szépen  ívelő  dallamrészlet,  néhány markáns akkord.  Az első szobában Hámory Imre acélos baritonján különös szépségű dal melódiája csapong. A »Garabonciás« főszáma: Vörösmarty A merengőhöz című költeményére írt kis remekmű. Hámory Imre Rubányi Vilmossal próbál, aki az előadás karmestere lesz.

A következő szobában Lehár Ferencet találjuk a zongoránál,  mellette Nádasdy Kálmán főrendező és Innocent-Vincze  Ernő,  a  librettista. Lehár zongorázik, Innocent-Vincze  a taktust üti. Nádasdy  pedig  —  énekel.
Amint elárulják, a mester még próba közben  is simít a  zenén,  változtat egy-egy szám hangszerelésén. A munka egy pillanatra félbeszakadt, gyorsan érdeklődünk a mesternél, hogy vajon eredeti  mű-e a  »Garabonciás  diák«, vagy mint azt az előzetes kommünikék jelezték, —  csak a  »Cigányszerelem« kapott új librettót és új címet.

A »Garabonciás diák« háromnegyed részben új mű — hangzott a válasz.
A Cigányszerelemből  csak  néhány motívumot, egy-két zárt számot vettem át. A többi mind az idén készült; egy évi komponálás eredménye.
— Persze: klasszikus »Lehár-zene«?
— Igen. Az operett műfaja már megkapta végső formáját, végső fogalmazását és azon nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad változtatni.
— Kik lesznek a főszereplők?
címszerepet Udvardy  Tibor énekli, a hölgykoszorú élén pedig Osváth Julia  és  Orosz  Julia  állanak.
Igen jelentős szerepet kapott még Hámory Imre is. Természetesen rajtuk kívül még rengeteg szereplője van az operettnek, szinte  az  egész  szólista gárda szóhoz  jut.

Közben megjelenik Udvardy Tibor a próbaszobában és elfoglalja helyét a zongora mellett. Lehár megüti! a billentyűket és Udvardy  énekelni  kezd. Lágyan bomlanak ki a melódiák, a rideg  próbaszobából  mese-szárnyon, szinte Tündérországba visznek. Álom-alakok kelnek életre egy-egy szépen mintázott, ívelő frázis felett. Szépség, teljesség, öröklét sugárzik a bájos zene minden taktusából.
Míg Udvardy énekel, addig búcsúzóul, halkan és gyorsan megkérdezzük Magyar Bálint titkártól,  aki  Vergiliusként vezetőnk volt az operai labyrintusok alvilágában, hogy mikor lesz a bemutató.
Február közepén.
Igazán kíváncsian várjuk.

(Fotó: Lehár  Ferenc  és  Udvardy  Tibor  próbálják a  »Garabonciás  diák«  egyik legszebb  dalát, mellettük  Innocent-VIncze Ernő, a librettista.)

166   Búbánat 2017-10-20 18:04:06

Kapcs. 10-13. sorszámok

Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és írogatott is. Egyik írását, ami 1965-ben, a Film Színház Muzsikában jelent meg a Maszk és Toll rovatban és a címe: Szakáll és huszonegyes – már korábban bemásoltam a topicba.

Most beírom ide Udvardynak a másik írását is énekesről, karmesterről, művészi hitvallásáról, operajátszásról – ami ugyancsak Film Színház Muzsika Maszk és Toll rovatában jelent meg  - nyolc évvel később:

Film Színház Muzsika, 1973. március 31. (13. szám)

„MASZK ÉS TOLL”

Írta: UDVARDY TIBOR : Amíg a szólamból élő figura lesz

Minden  művészeti   ág nagyrabecsülése   és tiszteletben tartása  mellett az operaéneklést  tartom  — elfogultan-e, vagy  mert  ezt művelem, vagy mert ezt ismerem  a  legjobban  —  a legösszetettebbnek,  a   legnehezebbnek. Művészi öttusázásnak.
Időhöz kötött, a pillanat művészete, javíthatatlanul, visszavonhatatlanul.
A szülés fájdalma, gyönyöre lehet ilyen.   Hiába vesznek körül segítő kezek, orvosok, bábák — rendezők, karmesterek —,  este, hét  órakor   egyedül   maradsz;   ha szétmegy  a  függöny,   megszűnt   minden összeköttetés és protekció.
Életem  egyik legfélelmetesebb  élménye volt, mikor mint  Lohengrin  érkeztem meg a hattyún,  ezüst páncélban, földöntúli  fényben.  A  nézőtér  —  mintha  vezényszóra —  egyszerre  felemelte   színházi  látcsövét, melynek   lencséiben  négyzetre   emelve  tükröződött vissza  a  színpad vakító kéjjé,  mint több száz szentjános bogár, vagy mint a csillagos ég — csak  nem   oly megnyugtatóan —  és  a körülvevő   félelmetes  tömegben olyan  egyedül éreztem magam, hogy féltem.

A  legszebb, legnemesebb —  de  legkényesebb   hangszer  —  az   emberi   hang. Gyémánttömbhöz, vagy takaróhoz hasonlítható.   Az első pillanatra megdöbbentő és  igen  különböző  ez  a két hasonlat,  de megpróbálom   érthetővé  tenni.   Egy nagy  gyémánt,  míg  briliáns lesz — a csiszolás következtében —, sokat veszít térfogatából,  ugyanakkor  csillogása,   tüze   fényesebb   és koncentráltabb  lesz, s ezáltal   nagyobbnak  fog  hatni, mint  eredeti,   csiszolatlan formájában.
Terjedelme kisebb, de fénye, hatásfoka nagyobb lesz, viszont képességeinek határa ezek  után  is  véges. Olyan, mint a takaró.  Ha  a fejemre húzom, a lábam lóg ki, ha a lábam takarom be, a fejem fázik.  így van ez a hang terjedelmével  is. Vannak meglepően szép,  a szerepkörük követelményeinél  mélyebb  vagy  magasabb  hangok — laikusokat  megtévesztők   —,   de írott repertoárjukat nem kielégítők.

Vannak énekesek mint hályogot  operáló  kovácsok,  születésüktől  fénylő briliánsok. Amikor repertoárjuk, hírnevük és ezzel felelősségük is nő, jelentkezik az elbizonytalanodás, a stressz.  Egy-egy indiszponált estének félelmetes emléke  úgy  bevasalódik  idegzetünk  szövetébe,  hogy  sok idő  és  még  több  gyakorlás és  főleg  a  helyszínen  való javítási lehetőség kell, hogy a kellemetlen  emlékek  elmosódhassanak.
Valaha a klasszikus  szerepek hangadottságokat, hangalkatot  követeltek  — világklasszisoktól   még  ma is követelmény —, ma nagy általánosságban  ritmikus énekléssel,  tiszta  intonálással  és  értelmes szerepformálással — ha ez nem is az igazi  —,  már   szép  szerepkört  lehet   betölteni.  Ezzel szemben  az  operaéneklés művészi  öttusázás,  és  a  világ  dobogójára  véletlenül felkerülni   nem  lehet,  ahhoz  sok   minden   más   is szükséges. Vitathatatlanul a hang önmagában is a szakma   egyik legfontosabb „kelléke”. Azért egyik, mert vannak  hozzá  hasonlóan fontosak.

A  zenekar és  színpad  között   van   a  zenekari árok,  és  az  összekötőn  áthidalja  azt.  A karmester háttal áll a közönségnek, előtte a partitúra, az énekes szemben a vakító reflektorokkal és a végét nem érzékelhető, nem látható nézőtérrel. Ebből a felállításból is kitűnik, hogy a két feladat nem egyforma,  de  egyik   sem   kisebb,  vagy  nagyobb  a  másiknál.
Karmester  és  énekes  viszonya   lehet   kellemes  és elviselhetetlen,    mindenen átsegítő  és  bénító.  Megszokott forma,  ha  a karmester kezdő, szereti a megbízható, tapasztalt  énekest   és   inkább  saját   elképzeléseiből enged. Később olyan  énekesekkel  dolgozik szívesebben, akik   vélemény  nélkül   és lelkesen kiszolgálják elképzeléseit.  De nem  különb az énekes  sem,  fordítva  is  így van. A karmester, mint egy festőművész a pultról, mint palettájáról  keveri  ki  a színpad szebbnél szebb színeit.  A festék az  festék,  a fehér  mindenkinél   fehér, csak   attól  lesz   fehérebb, hogy  mit   teszünk  alája vagy  melléje,  és  ettől  lesz giccs,  vagy  remekmű.

Failoni  mondotta: „Amikor egy kiváló opera untatja  a hallgatókat, az mindig a  karmester hibája.”
Ott van igaza, hogy minden karmester előtt ugyanaz  a partitúra fekszik, ugyanazokkal  a  kiírt szólamokkal,  csak  nem  mindegyiknek ugyanaz  a szólam a  fontos,  és  ettől  lesz  más ugyanaz  a  mű. Failoninál kétszer egymás után ugyanaz az előadás nem volt egyforma. Mindig viszonyított az énekes,  a  zenekar  és  a saját   formájához.   A  ma pianója holnap  mezzoforte, a  ma lassú tempója holnap gyorsabb,  de  összhatásában a  két  előadás  egyforma.
„Az ária az öné, ezért ön felel” — mondta Failoni  és úgy kísért, mint egy cigányzenekar.  — Az opera többi részéért viszont én felelek!” De  ott  nem  is  volt  bocsánat.  Megtanított  arra  is  — és  ezt tovább  adnám  kezdő kollégáimnak  —,  ha  véletlenül nem  pontosan, akkor inkább  később,  mint  előbb jönni   a   bevágással,  mert ezen   könnyebb'   segíteni. Voltak olyan operai  részek, ahol  a  színpad   érdekében a  drámáért  feladta  az  abszolút zenei  precizitást.  Zenei  „találkozóhelyeket” kreált (A  köpeny című Puccini-opera   verekedésjelenete). „A   dilettáns mindent  összezavar és terméketlen  pedantériájának fagyos  leheletével  kioltja a   legforróbb   lángokat.” Azóta  gyanús  a kottához semmit hozzá nem tevő, de precízen ragaszkodó muzsikus  s  ebben   a   hitemben Pablo  Casals  úgy erősített meg,  hogy  a „négy  ütésen keresztül  egyformán  tartott hangzó  É:  nem  muzsikálás".
Klemperert az  opera művészbüféjében megkérdeztem,   miért  játszik szebben   a   zenekar   vele, mint  mással?  Kajánul,  kacagva  mondta: „Egyszerű. Hagyom  játszani  őket.  Leütöm   az  egyet  és   megvárom  a szép  hangzást.  Nem rángatom ,  mert  a  zenekari tag  éppúgy,  m int  az  énekes,  a  kapkodástól görcsbe merevedik.  A muzsikálásból  érdes recsegés  lesz,  ez pedig a mű és a szépség rovására  megy."
A tempó úgy is viszonyított és vitatható. Gyors az,  ami még  világosan  kijátszható  és  nem  kenődik össze, lassú, amit még levegővel  bírunk.  Ezek  tempóhatárok,  melyek   képességeinktől és pillanatnyi diszpozíciónktól változóak.

A kottafejek pontos  lejátszása  a  szakma  alfája,  a művészet  ezen túl  kezdődik.   Hogy  mennyire  így van, volt módom tapasztalni.  Lehárral — mint legautentikusabbal —  készítettem  műveiből  felvételt. Később ugyanezt megismételve mással,  aki  nem  volt hajlandó Lehárt  elfogadni, és   úgy   szellemeskedett  a zenekar  előtt,  hogy  beszélt éjjel  —  a  már  halott  Lehárral — és azt mondta neki,  hogy  legyen  most  úgy, ahogy  ő  vezényli.

Művészi  hitvallásom, alapállásom:   hinni  abban, amit   csinálok,  vagy   nem vállalni  a  feladatot.  Ha  a mű  megkívánja,  hiszem  az eszmét,  hiszem  az  Istent, hiszem  az  álomvilágot.
Az opera rendezője zenében gondolkodik és képekben lát, a zene inspirálja képeit. Klasszikus operát rendezni olyan,  mint   remekművet   restaurálni,  a port  letörölni.   De semmi esetre sem átfesteni.
Ha egy klasszikus  opera kitűnően berendezett együttesében   egy  világot   járó művész  próba  nélkül  megtalálja  a  helyét  úgy,  hogy nem   árt  a  produkciónak, sőt  felemeli  azt,   akkor  ez az állításom nem szorul bizonyításra.    E műfajnak legnagyobb  magyar  szakembere, Nádasdy   Kálmán úgy  állított  be  új  szereplőként   az   általa  rendezett Tosca-előadásba, hogy: „Tudod,  hogy   viselkedik egy festőművész  szerelmével   a   templomban,  vagy rendőrminisztere  előtt  hasonló   szituációban.” Azóta megtanultam: viselkedni? járni?  előnyösen megállni? nem  csekélység.   Tosca  és Scarpia  tragikus  vacsoráján  a  kés, villa,  vagy  szalvéta rossz használata Róma rendőrminiszteréből   texasi seriffet  csinál,  és  vége  az illúziónak.

Az illúziót segíti a kitűnő maszk. Láttam maszkot önmagára fel- és önmagáról  leénekelni.  Próbáltunk civilben, minden nélkül és a civilből félelmetes  Mefisztó lett, volt viszont olyan előadás,  hogy  a  remek  maszk alól egy krampusz vagy mikulás szólalt meg úgy, mint egy  civil. Átfűtöttség nélkül mindez  csak  kellék,  a legszebb paróka sem pótolja az élő hajat, mert az átélt  és  a  halállal   végződő szereppel  a  haj  is  meghal, a  parókából   viszont   egy összekuszált,  átizzadt   haj- csomó marad.

Az öltöztető is részese a sikernek. A szerep nehézségével figyelmessége  és szolgálatkészsége  is  nő,  vigyáz,  hogy  minden  a  helyén legyen, együtt él a művésszel,  úgy  ismeri  a  szerep  buktatóit,  hogy  arcáról leolvasható a produkció minősége. Egy rosszul feladott, vagy elszakadt ruhadarab   komikussá  teszi   a tragikus hőst és a szerepről máshová  kényszerített koncentrálás   kitűnő  szakmai  felkészültségét is megsemmisítheti.
Ha a színpad dolgozói pihenőidejüket az előadás hallgatására szánják,  akkor a  produkció  sikere  csalhatatlanul  eldől  már  a  színfalak mögött.

Embertől tökéletes nincs, így a művésztől sem láttam vagy hallottam tökéletest. A legnagyobb művésznek is szorít valahol  a  cipője,  de szakmai   felkészültségével, intelligenciájával   a   saját képességeihez,   egyéniségéhez igazítja — ha van módja  —,  választja   repertoárját,  úgy,   hogy  fogyatékosságain  átsiklik  és  erényeit tálalja.   Álmainak szerepét utoljára hagyja,  hogy ne terheljék a pálya kezdésével  járó  kötelező  nehézségek,  fogyatékosságok, melyek elviszik képességeinek  nagy  részét.  Egy  rossz előadásnak híre elhomályosítja  ezer  sikeres   este  fényét.

A   szerencse  kötelező „kellék”,   úgyszintén   a szakmai  felkészültség  is  és a  fegyelmezett  élet.  Ha  ez mind  megvan,   csak  akkor halkul el a szólam, ha már nem hagyják többé megszólalni.

A  fentebb említettek szükségesek ahhoz, hogy egy  „szólamból” — „élő  figura” legyen.
 

165   Búbánat 2017-10-17 11:31:55

Rájöttem a megoldásra, így az előbb részekben bemásolt cikket most már egységes szerkezetében ideírom:

Kapcs. 152. sorszámhoz

Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra

"Felelj, ha tudsz!"  

Művészeti vetélkedő. 

Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor

 

A Film Színház Muzsikában jelent meg az alábbi interjú Udvardy Tiborral, akit televíziós vetélkedő-sorozatáról kérdezett Gách Mariann. 

Játsszunk tovább Udvardyval”

"A legjobb lazítás"


Felcsendül Réti József hangja szívbemarkolón, mert hiszen  még mindig  úgy  érezzük, mintha  itt volna közöttünk. „Utam muzsikával járom”: a  Garabonciás diák dala, Lehár zenéje. Aztán Abody Béla egycsapásra otthonos légkört teremt. Baráti hangon konferálja UdvardyTibort,  cirógatóan szól Tamási Eszterhez.


Mi  ez, újabb rejtvényműsor? Udvardy elmagyarázza:
— Ha  rejtvényeinket megfejtik, az operaszínpadokon át  körülutazhatják a  Földet. Van érvényes útlevelünk  és vízumunk, de harminc  percünkből most  csak  európai útra futja. Ha aztán a nézők úgy vélekednek, hogy szívesen utazgatnak velünk, akkor messzebbre is  elkalandozhatunk,  akár  a Földet is elhagyhatjuk, kimerészkedhetünk az Űrbe, sőt az alvilágba is ...


A  kérdések ezúttal mind földrajzi vonatkozásúak. Palló Imre jelenik meg  a  képernyőn, a Köpenyből  énekel  áriát  gyönyörűen.  Melyik városban játszódik a történés? Melyik folyó partján? Hősünk  melyik városban vállalna   munkát? Jó ez a játék, a kérdéseket nemcsak halljuk, hanem meg  is  elevenednek  szemünk  láttára. Köztük Windgassen  Lohengrinja, Melis a Gianni Schicchiben. Csak Anja Siljáról mondtam volna le ezúttal szívesen: a Tosca igazán nem az ő szerepe. Olyannyira  nem, hogy már- már elhomályosítja bennünk izgalmas Saloméját.

Játsszunk  tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”
— Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában.  Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom. 
—  Hogyhogy?
— Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk  össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni  önmagával, más területen lép tovább. 
—  Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?
— Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak  ki.
—  Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.
— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel  kapcsolatos minden felbukkanó  adattal. De nemcsak a földrajz, hanem  a  történelem  is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban  a városban,  ahol  legelőször mutatták be az operát?  Mi történt általában a világban, azon a napon?
—  Mitől félt leginkább a színpadon?
— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól  féltem a legjobban  a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor  puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra  kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy 
a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel  végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.
 

Ezt  elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét  jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...
— A  tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja  meghalni...

—  Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga  játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?

— A  kártyát, a lóversenyt meg a totót. Ezeket rendszeresen  űztem  régebben  Meghatározott módszerrel játszottam: a számokban hittem,  nem pedig a futballistákban.

Egyszer betegen feküdtem, de kitöltöttem a szelvényeket, átadtam egyik 'jóbarátomnak’, aki futballtudós volt. Valami  kis változtatásra beszélt rá. Szófogadásom akkor kétszázezer forintomba  került.

—  A nyerés kedvéért játszott-e? Vagy a játékot a játékért szereti-e?
— A  játék számomra a legjobb lazítás. S lazítás nélkül  nincs  jó munka sem. Egyébként örök aranyszabály: a játékban nyerni lehet, veszteni  kötelező, de visszanyerni  sohasem sikerül. Háromszor volt a totóval      találatom. Ez nagy szerencse. Mégis életem legnagyobb szerencséjének azt érzem, hogy sokszor bizony ellenszéllel és megtépázott vitorlával,  de eljutottam idáig.
 

A cikkhez tartozó fotón:

„Az utam muzsikával járom…”  egyik  pillanata. A verseny jegyzője, Tamási Eszter, Abody Béla és Udvardy Tibor

 

164   Búbánat • előzmény163 2017-10-17 10:57:43

(Folytatom a cikk befejező szakaszával )


— A  kártyát, a lóversenyt meg a totót. Ezeket rendszeresen  űztem  régebben  Meghatározott módszerrel játszottam: a számokban hittem,  nem pedig a futballistákban.

Egyszer betegen feküdtem, de kitöltöttem a szelvényeket, átadtam egyik 'jóbarátomnak’, aki futballtudós volt. Valami  kis változtatásra beszélt rá. Szófogadásom akkor kétszázezer forintomba  került.

—  A nyerés kedvéért játszott-e? Vagy a játékot a játékért szereti-e?
A  játék számomra a legjobb lazítás. S lazítás nélkül  nincs  jó munka sem. Egyébként örök aranyszabály: a játékban nyerni lehet, veszteni  kötelező, de visszanyerni  sohasem sikerül. Háromszor volt a totóval      találatom. Ez nagy szerencse. Mégis életem legnagyobb szerencséjének azt érzem, hogy sokszor bizony ellenszéllel és megtépázott vitorlával,  de eljutottam idáig.
 

A cikkhez tartozó fotón:

„Az utam muzsikával járom…”  egyik  pillanata. A verseny jegyzője, Tamási Eszter, Abody Béla és Udvardy Tibor

163   Búbánat • előzmény162 2017-10-17 10:56:41

(Folytatom )


—  Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga  játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?

162   Búbánat • előzmény161 2017-10-17 10:53:44

(Folytatom )

 

Ezt  elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét  jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...
— A  tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja  meghalni...

161   Búbánat • előzmény160 2017-10-17 10:47:36

(Folytatom)

Játsszunk  tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”
Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában.  Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom.
—  Hogyhogy?
Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk  össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni  önmagával, más területen lép tovább.
—  Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?
Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak  ki.
—  Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.
— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel  kapcsolatos minden felbukkanó  adattal. De nemcsak a földrajz, hanem  a  történelem  is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban  a városban,  ahol  legelőször mutatták be az operát?  Mi történt általában a világban, azon a napon?
—  Mitől félt leginkább a színpadon?
— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól  féltem a legjobban  a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor  puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra  kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy
a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel  végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.
 

160   Búbánat • előzmény159 2017-10-17 10:44:50

„Játsszunk tovább Udvardyval”
 

"A legjobb lazítás"


Felcsendül Réti József hangja szívbemarkolón, mert hiszen  még mindig  úgy  érezzük, mintha  itt volna közöttünk. „Utam muzsikával járom”: a  Garabonciás diák dala, Lehár zenéje. Aztán Abody Béla egycsapásra otthonos légkört teremt. Baráti hangon konferálja UdvardyTibort,  cirógatóan szól Tamási Eszterhez.


Mi  ez, újabb rejtvényműsor? Udvardy elmagyarázza:
— Ha  rejtvényeinket megfejtik, az operaszínpadokon át  körülutazhatják a  Földet. Van érvényes útlevelünk  és vízumunk, de harminc  percünkből most  csak  európai útra futja. Ha aztán a nézők úgy vélekednek, hogy szívesen utazgatnak velünk, akkor messzebbre is  elkalandozhatunk,  akár  a Földet is elhagyhatjuk, kimerészkedhetünk az Űrbe, sőt az alvilágba is ...


A  kérdések ezúttal mind földrajzi vonatkozásúak. Palló Imre jelenik meg  a  képernyőn, a Köpenyből  énekel  áriát  gyönyörűen.  Melyik városban játszódik a történés? Melyik folyó partján? Hősünk  melyik városban vállalna   munkát? Jó ez a játék, a kérdéseket nemcsak halljuk, hanem meg  is  elevenednek  szemünk  láttára. Köztük Windgassen  Lohengrinja, Melis a Gianni Schicchiben. Csak Anja Siljáról mondtam volna le ezúttal szívesen: a Tosca igazán nem az ő szerepe. Olyannyira  nem, hogy már- már elhomályosítja bennünk izgalmas Saloméját.
 

159   Búbánat • előzmény158 2017-10-17 10:43:38

Akkor megpróbálom részletekben beírni

 

Kapcs. 152. sorszámhoz

 

Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra

"Felelj, ha tudsz!"  

Művészeti vetélkedő.

Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor

 

A Film Színház Muzsikában jelent meg az alábbi interjú Udvardy Tiborral, akit televíziós vetélkedő-sorozatáról kérdezett Gách Mariann. 

 

158   Búbánat 2017-10-17 10:40:37

Úgy látszik, itt is probléma merül(t) fel ha egy hosszabb cikk bemásolásáról van/lesz szó?...

157   Búbánat • előzmény156 2017-10-15 20:07:56

Dalos László: Az Udvardy-sztori – III. rész

/Film Színház Muzsika – 1979. október 20./

Volt egy idő az életünkben, amikor rengeteg történet  kezdődött  így: „Budán  még dörögtek az ágyúk .." 
Nos, 1945  januárjának  végén  Budán még  csakugyan dörögtek az ágyúk.  De Pest már élni kezdett a romok között.
Mentem  a Körúton a hóban,  leszaggatott villamosvezetékek  között, kiégetten ásító kirakatok  között, és valahol a Barcsay utcával  szemközt, a páros oldalon, egy csaknem a föld színéig  leomlott ház kapubejárata helyén, valamiféle vitrin összetört üvegdarabjai alatt, a piszkos hóban három átázott fényképet találok.  Lám, ez Udvardy arca! Húszéves lehetett a tenorista, amikor a felvételek készültek. (A vitrin nyilván egy fotográfus  reklámkirakata volt, amíg szét nem vetette a bombatalálat.)  A fotókat zsebre tettem. Hátha találkozom még a tenoristával?!  Hátha túlélte ő is?!
Azután elcsöndesedtek az ágyúk Budán is, az országban is,  egész Európában is.
Most pedig, amikor Udvardy Tibor nagy dobozban rejtező,  régi fényképei között együtt keresgélünk, örömmel akadok rá  a sok szerepfotó között arra a háború megviselte, rozsdás  hóléáztatta három  portréra is!  Ezek szerint hamarosan  találkoztam Udvardy Tiborral, és átadhattam neki  a  törmelék, az  üvegcserép közül  „kimentett” arcképeket.
Mintha csak rímelni kívánnának a három privát portréra:  három kép  a Carmenból.  Don José ezen is, azon is, amazon  is ugyanaz:  U.  T.,  a  spanyol cigánylány  viszont három  világhírű vendég, különböző  esztendőkből: a szovjet Irina Arhipova, az olasz Giulietta Simionato, a román Zenaida Pally.
A spanyol kiskatona, a szerelmes tizedes, Udvardynak a Faust  mellett másik reprezentatív francia szerepe.

Ez a sötét pillantású megszállott, a Pikk Dáma Hermannja —  akinek ugyancsak  kezünkbe  akad  a  fotográfiája —1945  kora nyarán indítja az orosz figurák vonulatát. Ez is zaklatott  lélek, a  kártya  segítségével megszerezhetőnek vélt pénz megszállottja.
Egy Cavaradossit vagy Don Josét —  mondja a művész  — úgy  énekel  el az ember, hogy tele a világ  „modellekkel". Sokan énekelték már előttünk. Én jó néhány olyan szereppel találkoztam,  amelyeknek nem volt „modellje”. Már   Zandonai Rómeója ezekhez tartozik, ilyen Peter Grimes is;  az  Anyegin Lenszkijéről sem volt közvetlen élményem,  a Halka Jontek- jéröl, az  Örvény című Suchoň -opera Andrásáról, a  Katya Kabanovában játszott Tyihonról sem volt modellem. Meg kellett álmodni,  meg kellett teremteni, a hangjegyekből  életre kellett kelteni, akit még nem láttam, nem hallottam  senkitől! Sőt, ezeknél még törekedtem is arra, hogy amíg nem találok rá magam az alakra, az  esetleges  lemezfölvételeket se hallgassam meg.

Georges Sebastian,  a  magyar  származású karmester a  Pikk Dámát vendégként  vezényelni  érkezett. Azt kérte, hogy  teljes kosztümmel próbáljanak a művészek a zenekari  próbán. Szezon vége, iszonyú a meleg, és bizony nem könnyű  a  vastag  színpadi ruhákban.  Nehezteltek is az énekesek a  dirigensre, aki  ilyen  külön  megpróbáltatásnak teszi ki őket.  Udvardy például, miután a kártyaasztalon öngyilkosságot  követ el, és holtan rogy össze, néhány keresetlen mondatot mond, a kánikulát és a karmesteri ötletet kommentálván.  Georges Sebastian ekkor fölszól a színpadra:
Udvardy kérem, Csajkovszkijban itt nincs semmi próza ...
Lenszkijt, az Anyegin tragikus sorsú költőjét is Puskin álmodta  meg, akárcsak  Hermannt. Udvardy Tibornak, úgy látszik,  valami mély affinitása van a klasszikus orosz költővel; ennek  is köszönhető,  hogy a művész a Pikk Dáma után öt évvel az  Anyegin tenorfőszerepében pályafutásának a  Peter Grimes-szel egyenrangú remeklését hozta  létre.
Azt mondja: Dombrovszkijnak, a rendezőnek köszönheti! Aki  a  legmagasabb szinten „tudta az anyagot”!
Svéd Sándor Anyeginje, Osváth Júlia Tatjánája, Székely Mihály Gremin hercege mellett— micsoda társaságban! —  volt  U. T.  Lenszkij. És a kritikák, szinte kivétel nélkül,  az  első helyen említik a  sorban! Íme, az egyik: „A  fényes sikerű   premier-szereposztásban Udvardy Tibort illeti első helyen  dicséret. A szólam drámai akcentusait és a nevezetes  Lenszkij- ária dallamíveinek megragadóan szép megszólaltatását egyaránt teljes értékű művészi tettként kell  feljegyezni.”
„A  legnagyobb  színházi élmények egyike,  amikor egy művésznek sikerül ennyire minden idegrezzenésével átadni  magát  a  játszott személy kifejezésének, hogy teljesen  eggyé olvad  vele,  és  felszínre  hozza  minden  jellegzetességet”  —  idézhetem egy másik bírálatból.

Suchoň professzornak, az Örvény című  opera szlovák  komponistájának magyar nyelvű levelét is őrzi: „Nagy örömmel értesültem, hogy szíves volt Örvény című  operámban az András szerepet elvállalni.  Ismerem kiváló  és nagyszerű ének-  és alakítóképességét. Ezért előre is örülök, hogy alkalmam lesz   személyesen élvezni művészetét a bemutató alkalmából,  amikor  leutazom Budapestre, hogy  személyesen  is megköszönjem fáradozását. Szívélyes üdvözlettel: Eugen Suchoň.” 

Az  „orosz vonulathoz”tartozik még két  herceg: a Hovanscsina Golicinja és  a Borisz Godunov  Sujszkija.  (Ez a Sujszkij ismét Puskinnak köszönhető!)

Apám lakatos volt — mondja  U. T. —, a MÁV-Gépgyárban   dolgozott, és az Acélhang Dalárdában tenort énekelt. Gyerekkoromban, még réges-régi Borisz Godunov-előadásokon az Acélhang kisegített az Operaháznak. Édesapám, emlékszem, mesélte, hogyan jelent meg  dr. Székelyhidy Ferenc, a korszak  ünnepelt tenoristája a forradalmi jelenetben—Dmitrijként — lóháton!
Őt, Udvardyt  (mármint a fiút) a Borist alakító Székely Mihály  kérte: vállalja  el  Sujszkijt.

A művész,  igen sok későbbi  előadás közül  egy  vendégjáték élményét említi  most. Nicola Rossi Lemeni énekelte a cárt.  Nagy  kettős  jelenetükben az olasz vendégbasszista játszani kezdett a kezében levő sálkendővel; összecsavarta (kötéllé?),  a vita hevében Udvardy nyakába dobta, és fojtogatni  kezdte  vele ...
A fojtogatás nem végződött halállal. Sujszkij mindig életben marad. Holott hány halálnemmel is halt meg Udvardy Tibor a színpadon?
Ha a fojtogatásnál tartottunk, hát: A köpenyben, Henriként   csakugyan megfojtják. (Nem összecsavart kendővel: csak  amúgy két kézzel...)  A Hunyadi  Lászlóban  lefejezik, a Toscában sortűzzel  kivégzik, A  walkürben  Hunding dárdája oltja ki életét;  a Trisztán és Izoldában  kard párbaj okozza halálát, az Anyeginben pisztolypárbaj; a Salome  Narrabothjaként tőrt döf keblébe, a Pikk Dámában  főbe lövi magát, a Peter Grimesben tengerbe fullad, a Veronai  szerelmesekben mérget csókol  le holt Júliája ajkáról...
A Nyugat lányában majdnem fölakasztottak, de nem  sikerült:  Minnie  megmentett  —  teszi  hozzá mosolyogva  —, ezért tudtam mindezt elmondani… Egyébként a tenorista akkor hal meg, amikor nem hagyják többé meghalni... A tenorista elbúcsúzott. Beugrással kezdte, beugrással végezte… Az ember — új utakra indult ...

Annak idején nehezen tudott dönteni: a Képzőművészeti  Főiskolára jelentkezzék-e, vagy  a Zeneművészeti Főiskolára.  Végül a bontakozó énekes fölülkerekedett a bontakozó  festőn.
Tájképek készülnek a keze nyomán, csendéletek. Nem titok: Udvardy Tibor egy idő óta kezébe vette a  pasztellkrétát.. Egy-két képét annak idején  elvitte  a  finom  akvarellistához, Diósy Antalhoz, hogy megmutassa őket.
Valamelyik karácsony este kopognak Udvardynál.  Nagyajtay Teréz, a kiváló  kosztümtervező, Diósy Antal felesége áll az  ajtóban,  és nagy fadoboz pasztellt hoz, finom francia  pasztellt,  D.  A. ajándékát az új  pályatársnak.

Itt  a  nyitott  ládikó:  Udvardy Tibor azóta is ezzel a nagy művész küldötte pasztellal dolgozik.
A képek száma egyre nő. Megnézte őket egyszer a kiváló szobrászművész, Pátzay Pál  mester, és  ennyit mondott a  tegnapi Hunyadi Lászlónak, Peter Grimes-nek, Lenszkijnek:
— Tiborkám,  te így tovább énekelsz . . .

 

156   Búbánat • előzmény155 2017-10-14 21:44:28

Dalos László: Az Udvardy-sztori – II. rész

/Film Színház Muzsika – 1979. október 13./

Ennek  is  már  harmincnyolc  éve.  1941  szeptemberének első vasárnapján föl- alá  róttuk  a  Keleti  pályaudvar   peronját. Vonatra vártunk,  ugyanarra  a  vonatra,  amelynek  a  Mátra felől  kellett  érkeznie;  ő  is kijött  valaki  elé,  én  is.  A vonat,  persze,  késett,  sokat késett. Udvardy Tibor  ismét  hallatlanul  elegáns volt,  különösen  a  cipőjére irigykedtem,  a  lábbeli csau színű finom bőrére.
Lohengrint  tanulom — mondta.  Majd Pataky Kálmánért lelkesedett. A nagyhírű  magyar  tenorista  akkor  éppen  a  Margitszigeten  énekelte  a Három a kislány  Schubertjét.  Olyasmit mondott Udvardy, hogy Gigliért  sem  adná  oda  Patakyt; a  hangja: akár a folyékony  arany.

Egyszóval  Lohengrin. Udvardy és Wagner.  A fiatal  énekes  már  első  évadjában találkozott  a  nagy mesterrel: Melot szerepét bízták rá  a Trisztán és Izoldában.  Melot fontos  figura,  ő ejti  a  halálos sebet Trisztánon.  Viszonylag későn  lép színre. Addigra talán már eléri a  karmestert az első fáradtság-hullám.
Azon  a  nevezetes  Trisztán-előadáson, úgy  látszik, elérte. Sergio Failoni vezényelt, és  mint mindig:  partitúra  nélkül.  Melot  belépése előtt többször ismétlődik egy motívum,  Melot-nak csak  közvetlenül  a  harmadik  után  kell  megszólalnia. A karmester már az  elsőnél beintett Udvardynak! A súgó azonban fölemelt ujjal figyelmeztette:  még ne. A maestro másodszor is jelt adott a belépésre!  Ám  Udvardy még mindig nem szólalt  meg, mert nem kellett.  Ekkor Jancsin Ferenc, a hangversenymester a maga  kottájából mutatta Failoninak: hol tartanak. És közben   csakugyan  be kellett  lépni, Udvardy  tehát énekelni kezdett   — ezúttal beintés nélkül. Failoni egy pillanatra letette   pálcáját, megtörölte homlokát,  majd  mind  a  két kezét  fölemelve  gratulált a fiatal  tenoristának.
— Akkor loptam  magam a szívébe — emlékszik vissza most  U.  T.  — Egyszer, a  Verdi-Requiemben elrontottam valamit,  pedig kottából énekeltem! Failoni vezénylés közben  mutatta: mi volt a hiba. Pedig akkor is fejből dirigált. És azután, ha  olyan  részhez érkeztünk, akár operában, akár  koncertpódiumon, ahol korábban  hibát ejtettem,  az exponált hely előtt figyelmeztetően fölemelte a kezét.  Vigyázott rám.  Nehogy ismét elkövessem ugyanazt a hibát.
És mindjárt az  első  szezonban:  még egy Wagner- szerep,  a Tannhäuser  Walther  von  de  Vogelweidéje. Set Svanholm,  a  korszak ünnepelt  Wagner-tenoristája  jött  Tannhäusert énekelni.  Az utolsó percben érkezett, nem  próbálhatott  az együttessel, így csak a színpadon hallotta, hogyan szólal  meg Walther alakítója.  Fölkapta a fejét, odanézett, ahol  Udvardy  állt. Előadás után gratulált, és sokak füle hallatára így toldotta  meg: „Minek kellek ide én,  ha ilyen  jövendőbeli Tannhäuserük van!”
Ez persze amolyan kollegiális udvariasság volt, de azért igen jól esett — teszi  hozzá  U. T.,  amikor most  fölidézzük  a  történetet.
A  második évad  is hozott Wagnert, A Rajna kincse Froh  istenét. Abban az előadásban Závodszky Zoltán énekelte  Logét, a tűzistent. A fiatal  Froh egy öltözőben öltözött az  idősebb pályatárssal.  És föltűnt neki, hogy  a  már  maszkos Závodszky egy széket tolva jár körben, egyre szaporábban!  Miért? Loge jeles alakítója — a  szó  igazi  értelmében —   „bemelegített”, egész  testét föl akarta hevíteni, hogy így  robbanjon be a  színpadra.  (Az 1941-es emlék jó segítségére  volt Udvardy Tibornak 1969- ben, amikor a maga kitűnő
Logéját formálta meg A Rajna kincse-fölújításon.)
Készülni készült tehát Lohengrinre, ám előbb mégis A walkür Siegmund- ját kellett megtanulnia. Szobapróbák folytak;  a felújításra — ez 1942-ben történt — Max Hirzelt kérte és várta az Operaház, a világhírű  német  Wagner-tenor   azonban nem tudott jönni, Udvardynak kellett beugornia!  A főpróbán még kezében tartotta a  kottát, úgy  énekelt! Aztán nagy sajtó- és közönségsikerrel megvolt az első előadás.
Lohengrinre már csak a fölszabadulás után kerülhetett sor.
Életem egyik legfélelmetesebb élménye volt — idézi föl U. T. a  percet —, amikor Lohengrinként megérkeztem a hattyún, ezüst páncélban, földöntúli fényben. A  nézőtéren, mintha vezényszóra, mindenki egyszerre emelte föl látcsövét: a lencsékben négyzetre emelve tükröződött vissza  a  színpad  vakító képe, mint több száz szentjánosbogár, vagy  mint a csillagos ég, csak nem olyan  megnyugtatóan —, és a  körülvevő  félelmetes tömegben olyan egyedül  éreztem   magam,  hogy féltem. És az első felvonás után? Soha akkora fáradtságot! Mintha három  Cavaradossit énekeltem  volna  végig.

No lám, hosszú  idő  után egy  olasz  név!  A Traviata Alfrédjét  nemcsak megkapta  már 1939  őszén, el  is énekelte, még  abban az első évadban.  És bár ez az Alfréd is végigkísérte  pályafutását (utolsó szezonjában is, beugrásként,  elénekelte!), más Verdi-szereppel többé nem akadt össze! Puccinival annál inkább.  A Turandot egyik  minisztere után a Pillangókisasszony Yamadorija, majd Pinkertonja következett, A Nyugat lánya Ramerreze, a Tosca Cavaradossija, A köpeny Henrija.
A köpenyben volt az a nevezetes eset, hogy  Sergio Failoni  „találkozási  helyeket” jelölt meg az opera verekedési  jelenetében: úgy  verekedhetett Henri és Marcel,  a  hajósgazda, hogy nem kellett ügyelniük az éneklés   pontosságára. A maestro csupán azt kívánta, hogy a  „találkozási ponton” csakugyan együtt legyenek ismét.

Mozart? Egyetlen Mozart-szerepet nem énekelt az Operaházban.
Pályám, repertoárom nem aszerint alakult — mondja  Udvardy Tibor —, hogy én mit szerettem volna énekelni, hanem aszerint, hogy a színháznak  mire volt szüksége. Akadt olyan hét, amikor Faustot, Heródest és Alfrédot  énekeltem. Pedig szinte kizárják egyik a másikát. Környei Béla hajdanában  még azt vallotta: „Minden énekes annyit  ér, amennyi kellemetlenséget okoz az  igazgatójának.” Szerintem  minden énekes annyit ér, ahány  premiert bíznak rá.

Udvardy Tiborra bízták a fölszabadulást követő évek egyik legnagyobb  sikerű premierjét: az ő címszereplésével aratott olyan emlékezetes sikert Britten operája,  a Peter Grimes. Azt hiszem, nem is kell rákérdezni: ő maga  is pályafutása egyik csúcspontjának tartja ezt az alakítást. (Van egy másik  csúcspont is. Arról majd legközelebb.) Peter Grimes egy kis angol halászfaluban él; a gazdagság megszállottja. Hajszolja a  pénzt, hogy  imádottjához,  Ellenhez, a falu tanítónőjéhez fölemelkedhessék. Peter Grimesnek gyanús körülmények között meghal a kisinasa.  És nemsokára az új kisinast is holtan találják a tengerparton. Grimes alighanem  „az  ördöggel cimborál”.  És Peter Grimesnek nincs más útja, csak a tenger;  és elsüllyed vele a csónak.
Az angol énekbeszéd új hang volt akkor, modern az  operaszínpadon. Udvardy nagyszerűen szólaltatta meg. Itt  járt Edward Dent angol zenetudós, és minden általa addig látott Peter Grimesek közül  a  magyar művésznek adja a  pálmát!
Milyen különös, hogy ezt a megszállott lelket (és olyan  másfajta hisztérikust, mint a Salome Heródese) olyan döbbenetes színészi eszközökkel megalkotó énekes  nem  sokkal  azelőtt  — Siegmundjával egy évadban — még  Rómeó volt!
Az egyik az operaműfaj több Rómeója közül: Zandonai  dalművének —  nálunk Veronai szerelmesek címmel  játszották — ifjú veronai szerelmese, Romeo. Júliát Warga  Lívia énekelte.
Riccardo Zandonai, olasz komponista még élt, amikor a   Shakespeare-tragédiából írott operáját nálunk bemutatták.
Oláh Gusztáv főrendezőnek támadt az az ötlete — emlékszik vissza  U. T.  —, hogy Júlia halálhírének vételekor pattanjak lóra, úgy induljak Mantovából Veronába. Azelőtt sosem lovagoltam,  mégis — sikerült. Lovam  ösztönösen jól eltájékozódott a színpadon, a díszletek között, nem ment  neki semminek, nem döntött fel semmit.
Volt még egy ló azon a Veronai szerelmesek-előadáson, egy  másik  szereplő ült rajta. A ló áll szemközt a közönséggel, ám abban a  pillanatban, amikor a rajta ülő énekes meg kell,  hogy szólaljon, a derék állat — hátatfordít a karmesternek!  A  lovas belépése késik:  nem  látja a dirigens vezénylő  pálcáját!
A  maestro, Sergio  Failoni, ekkor fölszól a színpadra:
— Tessék csak a lóra figyelni. Igen muzikális jószág. Mindig  arra a zenére fordít nekem hátat, amikor önnek be kell lépnie…
 

(Folytatjuk)
 

155   Búbánat • előzmény148 2017-10-14 13:59:34

Dalos László: Az Udvardy-sztori – I. rész

/Film Színház Muzsika – 1979. október 6.

"Ma  negyven  éve,  1939.  október 6-án tanítási  szünet  volt.  Reggel  kilenckor elindultam tehát  a  harminckettes  villamoson  Pest  felé,  hogy  B.-né  kottaboltjába  pénzt  vigyek.  A  Boráros  téren  átszálltam  a  hatosra.  Akkor  még baloldalt  közlekedtek  a  járművek.  A hatos  az Oktogon sarkán  ugyanott állt meg,  ahol  most  visszafelé  úton  a  tizenkettes  busz.  Egyébként  a  tizenkettesnek  is  ugyanott  volt  a  megállója, csak ellenkező irányban.
Így  a  villamosról,  közvetlen  megállás  előtt,   átpillanthattam   az  éppen mellettünk  lassító  autóbuszra,  s  látom,  hogy  széles  karimájú,  sötét  kalapban,  elegáns  felöltőben,   karcsúra összecsavart  esernyővel  a  kezében  leszállni  készül  az  Operaház  ifjú  tenoristája, Udvardy  Tibor.
Az  Abbázia  előtt  mellészegődtem. Hivatkozási   alap?   Egy  autogramgyűjtő  gimnazistának  nem  kell  sok. Talán  két  héttel  azelőtt  az  Operaház kiskapujában  lebzseltem,  Udvardy Tibor  a Hunyadi  László  zongorakivonatát  lapozgatta,  s  hallhattam  tőle: most  kapta,  hirtelenjében meg kell tanulja,  mert  október   6-án előadás lesz!  A  két  „öreg”  címszereplő  külföldön  rekedt,  ki  tudja,  mikor  érhetnek  haza.  Szeptember  elején  kezdődött  a  háború, Laczó István,  az  Operaház  egyik Hunyadi  Lászlója  Dél- Amerikában  vendégszerepelt, indult is  hazafelé,  csak hát a  fegyverek  fenyegette tengeren ki tudja, mikor  érkezik hajója Genovába? Pilinszky Zsigmond,  az Erkel-opera  másik címszereplője  is  valahol  külföldön  van.
Udvardy Tibor  elvállalta,  hogy  napok alatt megtanulja a szólamot.

(Harmincnégy  évvel  később, 1973-ban közvetlenül  nyugdíjba  vonulása  előtt: Hunyadi László kis felújítás. Az előadás napján reggel, telefonálnak neki:  ugorjon be  este,  mert  mind  a két új  címszereplő  beteg. Vállalta!)

És október  6-án délelőtt  háromnegyed  kilenckor  együtt  baktattunk  az Operaház  felé,   az   Andrássy   útnak azon  az  oldalán,  ahol  a  Párizsi  Áruház állt.

Sosem  tudtam  volna  ezt  ilyen gyorsan  megemészteni  —  mondta élete  első Hunyadi-előadásának délelőttjén  Udvardy Tibor,  miközben a Nagymező   utca  sarkához  értünk  —, ha nem  énekelek annyit az Egyetemi Énekkarokban  meg másutt.
Most,  négy  évtized  múltán,  amint fölidézzük a történetet,  egyébre is emlékszik :
— Kőbányán  jártam  gimnáziumba.  Sajó Sándor  költő  volt  az  igazgatónk. Kedvenc dalát, azt, hogy  A  Csap  utcán  végestelen  végig, sokszor   elénekeltette  velem . Az énekkar tagjai zümmögőkórussal kísértek. Akkortájt ott, Kőbányán kezembe került egy zacskó. Gyümölcsöt, vagy mit  csomagolhattak bele. Azt a staniclit  régi kottából kitépett papírból   ragasztották, egy Hunyadi  László-zongorakivonat kiszakított lapjából. Rajta  volt László első felvonásbeli áriája!  Megtanultam akkor, gimnazista fejjel. Alighanem az a biztonság, ahogy a nehéz ária  már a  torkomban  és a fejemben volt, segített az egész szerep gyors megtanulásában."


Udvardy Tibor  1939 júniusában végzett a Zeneakadémia operai tanszakán. A  vizsgaeredmény  első  felében  Canio áriáját, a Kacagj, Bajazzót énekelte,  a  második részben  pedig a Bánk bán Hazám, hazám-ját.  A  magyar nagyurat  természetesen  bajusszal,  szakállal.  Egy műszaki  a  Bánk-ária után gratulált neki, és hozzátette:
—  Magának  csak  attól a másik tenoristától van  félnivalója, aki a Bajazzókat énekelte ...
Nem ismert rá a maszkos Udvardyra.
Ami  egyébként  legnépszerűbb  nemzeti  operánkat  illeti,  később,  operaházi  tagként  Udvardy Tibor  először  Ottót  énekelte benne,  majd az Erkel című  filmben Bánkot. (És Hunyadi Lászlót is!).
Ha  már magyar  műveket  idézünk föl,  említsük   meg   esetét  a Psalmus Hungaricusszal.  Udvardy Tibor  még zeneakadémiai  növendék,  amikor dr. Székelyhidy Ferenc  —  bár  nem  az  ő tanítványa  —  maga helyett  az  ifjú tenoristát  ajánlja Kodály Zoltánnak a mű  szólistájául.  Kodály  meg  is hallgatja,  el  is fogadja.  U.  T.  azonban, tisztelettel,  megszólal:
Még  soha  nem  énekeltem   szólót zenekari   kísérettel.   Csak  akkor  merem   vállalni,  ha  három  zenekari  próbát  kapok.
—  Természetesen — mondja Kodály tanár  úr  —,  három  zenekari  próbát kap.
A  Kodály-hangverseny színhelye  a Károlyi-kert.  Az  első  zenekari  próbát elmossa  az  eső.  A  másodikat  elmossa az  eső.  A  harmadikat  is.  A  koncert napján  gyönyörű  az idő.  Csak a  Psalmus  tenoristája  nincs sehol!  Félelmében szabályosan  megszökött.  Elképzelhető  Kodály  tanár  úr  haragja!
Később  megbocsátott  —  emlékszik  vissza  U.  T.  — Igaza   volt   magának . . . ”  — mondta   egyszer.  — A Kodály-mű azután  fontos  pillanata lett  az  életemnek: amikor 1945  tavaszán ismét megnyílt  az Operaház,  én énekelhettem a  Psalmus Hungaricust.
Kodály azt  is  szerette,  ha Udvardy a  Legény a Székelyfonóban.  Ez a szerep  is  hamarosan,  már  az  1939—40-es évadban az övé lesz.
Magyar operák szerepei végigkísérik egész harmincöt éves pályafutását. Emlékezetes  siker  ezek  között A  garabonciás,  amelyet Lehár  Ferenc  a háborús évek közepén komponált az Operaháznak, a Cigányszerelem  egyes dallamainak  fölhasználásával.  A  szabadságharcban játszódó operával  a zeneszerző a maga mindig  vállalt magyarsága mellett akart hitet tenni.  A premiert  Lehár  vezényelte. Udvardy Tibor  volt A  garabonciás címszereplője.  Sokszor fölhangzott  azóta  rádióban,  hangversenyteremben, egyebütt a dal:  „Utam  muzsikálva  járom ...”
Ez a  mondat  mintha  Udvardy Tibor művészi programja volna.
Az 1848-as szabadságharcból   egy korábbi  nagy történelmi küzdelem
idejébe,  a kuruckorba  lép vissza  az 1951-ben  bemutatott Huszti kaland, Kadosa Pál  és Szabolcsi Bence  vígoperájának Farkas Tamásaként.  Majd ismét előrefut egy évszázadot, és A kérők  című Kisfaludy Károly-vígjáték  operaváltozatában  Gyuri  ő,  a sárospataki  diák.  Ezt  a Polgár Tibor- vígoperát 1955 májusában  mutatta be az Erkel Színház.
— Volt egy  jelenet,  amikor  Udvardy Tibor,  vagyis Gyuri női ruhában jelenik   meg  —  idézi  föl  az  előadás egyik pillanatát  a  vígopera szövegkönyvének  írója, Kótzián  Katalin  —A krinolin a tenoristán olyan mérhetetlen jókedvet  fakasztott a közönség között, akkora szívből  jövő kacagást, amilyent  én operai nézőtéren még nem tapasztaltam.
Igen, a humor is erős oldala a művésznek,  nemcsak a líra.
És hogy milyen félelmetesen ellenszenves tudott lenni, mennyire gyűlöletes,  azt következő magyar szerepe igazolja:  a C’est  a guerre-ben, Petrovics  Emilnek Hubay Miklós egyfelvonásos drámájából írott operájában bizonyítja,  1962 tavaszán, Vizavi- ként. Ő a  tolókocsihoz láncolt katonatiszt, aki   „beteges kíváncsisággal, látcsövön figyeli a környező lakásokban lévő nőket.”  (A  minap írt Illés Endre  egy ilyen távcsövesről, közölve a típus francia  nevét: voyeur.)
Nyolc évvel később, 1970.  december 4-én  a  legközelebbi  új magyar szerep: Ránki György misztérium-operájának, Az ember tragédiájának Lucifere.  (Ez Udvardy utolsó premierje.)
— Mindig nagyon szerettem  Az ember tragédiáját, Madách Imre remekművét.  —  mondja  U.  T.  — És gyakran  gondoltam  arra, milyen jó lenne   elénekelni, ha a Tragédiából valaha operát írnak, Lucifert. Ám erre aligha kerülhet sor, hiszen  „a tagadás ősi szellemét” nyilván basszbaritonra   komponálják . . . így aztán kétszeres öröm ért, amikor megtudtam, hogy Ránki  operájában Lucifer — tenorszerep, és hogy el is énekelhetem. Ha tőlem  függne, ezt a művet rendszeresen az Operaház repertoárján tartanám, hiszen  akik még nem jutottak el az eredeti alkotásig, az operaváltozattal könnyebben  eljuthatnának hozzá.
...  Egyszóval: ott  megyünk, 1939. október 6-án délelőtt, az Operaház felé.  Udvardy Tibor  (talán  hogy az esti bemutatkozás, a  nagy beugrás,  élete első   operaházi fellépése előzetes feszültségét leplezze) arról beszél, milyen nagy  nyári élménye volt, hogy a Margitszigeten Aureliano Pertile Caniója  mellett  Beppót,  vagyis Arlecchinót énekelhette.  Meg hogy már új szerepet is kapott:  a Traviata Alfrédjét.
Este  aztán  a  Hunyadi  László  karmestere, Berg Ottó  —  szigorú,  tartózkodó művész, például nemigen tegeződött  —  előadás  előtt,  ismervén  az előzményeket:  a  gyors  tanulást,  a  minimális  próbalehetőségeket,  így  szólt Udvardyhoz:
— Ma még maga „rángathat” engem.  De legközelebb már szó sem lehet róla ...
Vagyis nem veszi a fiatal énekestől rossz néven, ha lassabb vagy  gyorsabb az ő  tempóinál; majd ő megy utána, kíséri.
U.  T.  elénekelte  élete  első  Hunyadi Lászlóját.  Hogyan?  Berg  Ottó  karmester  az  előadás  végeztével  kezet nyújtott  neki,  és  ennyit  mondott:
— Szervusz. . .

(Folytatjuk) „

154   Búbánat • előzmény147 2017-10-11 11:50:57

Bródy Tamás – Gombos László: Nílusparti randevú – Nászút-kettős (Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor

Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara.  Vezényel: Bródy Tamás

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. február 3. Kossuth rádió.

„- A legszebb volt az indulás, a bécsi repülőút, a schönbrunni  kirándulás,  a fiákeres út…/Nászút! Egy tündöklő délibáb! Nászút! Egy tündéri szép világ! Álom, mely valót ad! Vágyom nem csalódhat, várom, hogy valóban boldogság  töltse el újra meg újra… /Nászút, te hajnali napsugár…”

(Az operett.network oldalára töltötték fel a dalbetétszámot)

153   Búbánat 2017-10-11 11:39:19

Udvardy Tibor: Lehár Ferenc operett egyveleg

Részletek A víg özvegy, a Pacsirta, a Frasquita, a Kék mazur, a Cárevics, a Mosoly országa, és a Luxemburg grófja c. operettekből.

(Youtube - 23 perc)

A víg özvegy

„A szerelmetes szép hazám…Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám …”

„Minden vágyam súgom lágyan, csak szeress…”

Keringő

Pacsirta

„Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…/Kis Juliska, kis pacsirta, kis dalosmadár…”

Frasquita

„Kicsikém, ne tétovázz, szűk utcában kicsi ház, oly régóta vár, hogy jössz-e már?...”

Kék mazúr

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”

Cárevics

Volga-dal : „Egyedül, egyedül, újra egyedül… A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő Atyám!...”

„Óh, de régen vártam én reád, végre-végre itt a boldogság…Hív a tenger, vár a fényes ég, és szívem tiéd…. /Jöjj már, a május…”

A mosoly országa

„Oly meghatott érzéssel nézek körül… Mosolygó nézés és jól nevelt arc, mögötte fájjon akármilyen harc…”

„Vágyom egy nő után…”

Luxemburg grófja

„Hogy ősöm volt gróf Luxemburg, a nagy tivornyák hőse, ezt eddig én nem sejtettem, most tettem szert az észre…/Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, mert fenn az ernyő, nincsen kas, nincs sosem ebben egy garas…”

„Várj, vár, szép délibáb…”

Farsangi kórus-jelenet

152   Búbánat 2017-10-09 22:40:27

Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra

"Felelj, ha tudsz!"  

Művészeti vetélkedő.

Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor

Játékvezető: Bárány Frigyes

Közreműködik:

Antal Imre, Básti Lajos, Kálmán György, Kézdy György, Mányai Lajos, Radnay György, Simándy József, Udvardy Tibor, Újlaki László, valamint az Állami Bábszínház együttese

A zsűri:  Baross Imre, Fasang Árpád, Gál-György Sándor, Mátrai-Betegh Béla,Pátzay Pál

Szerkesztő: Kármán György

Díszlettervező: Kocsis Mária

Jelmeztervező: Apostol Éva

Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor

Rendező: Horváth Zoltán

„Az új típusú vetélkedő igyekszik felhasználni a tévé hasonló jellegű műsorainak legjobb hagyományait. Alapgondolata: hogyan ábrázolnak egy-egy témát a különböző művészeti ágak. A játék lényege tehát, hogy a versenyzőknek a zenén kívül más művészetekben is tájékozottaknak kell lenniük. A sorozat első adásának témája a bohóc lesz.” (Forrás: az RTV újság ajánló sorai voltak ezek.)

151   Búbánat • előzmény49 2017-10-09 10:34:14

VIGILIA – 1977. októberi száma
 

NAGY MAGYAR ELŐADÓMŰVÉSZEK ÉS TEHETSÉGEK - UDVARDY TIBOR

 A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik rokonszenves sorozata viseli a "Nagy magyar előadóművészek" címet. Operai múltunk, félig-meddig jelenünk legnépszerűbb, legemlékezetesebb hangjai csendülnek fel e lemezeken, s a technika varázslata révén néhány percre ismét részesei lehetünk régi nagy sikereknek, nem fakuló előadói élményeknek. Ezúttal Udvardy Tibor idézi fel nagy sikereit. Hozzá hasonló énekes természetesen rendkívül nehéz helyzetben van, mikor legjelentősebb szerepeiből kell körülbelül egy órányi műsort összeválogatnia, hiszen Mozartot kivéve mindegyik stíluskörben otthon volt, Wagnertől Verdiig főszerepeket énekelhetett, s valamennyiben emlékezetes teljesítményt nyújtott. Sajnos nem hallhatjuk a lemezen talán legsikeresebb szerepét, annak részletét. Természetesen a Peter Grimesra gondolunk. Britten operáját I948-ban mutatta be Operaházunk, a főszerepben Udvardyval, aki élete legnagyobb alakítását nyújtotta a rendkívül összetett figura életre keltésében. Humoros villanásai éppúgy akadtak, mint tragikus pillanatai. Valóban dickensi figura Peter Grimes-é, s az angol humor éppúgy körüllengi, mint a sokat emlegetett kedvpusztító, komor albioni köd. Ugyancsak kitűnően állt helyt a mű 1958-as felújításán, melyen az első nagy siker részeseivel, Losonczy Györggyel, Maleczky Oszkárral, Palánkay Klárával és Németh Annával léphetett ismét a színpadra. Felejthetetlen együttes volt, felejthetetlen operai est, szerep és énekes ritka szerencsés találkozása. Nagy kár, hogy az életmű gazdag változatosságát többé-kevésbé híven érzékeltető lemezre ez az operatörténeti pillanat nem került fel. Puccinitól a Tosca Levéláriáját hallhatjuk, mi mást választhatna egy remek hangú, kitűnő színészi képességekkel megáldott, ráadásul világosan deklamáló tenorista? Volt azonban Udvardy Tibornak egy talán ennél is jelentősebb Puccini-sikere "A köpeny"- ben. Két évvel nagy sikerű operaházi bemutatkozása után énekelte egyik fő­szerepét a többi között Palló Imre és Walter Rózsi társaságában, Failoni vezényletével. Kár, hogy abban az időben még nem készültek magnetofon-felvételek. Szerencse, hogy sok más emlékezetes alakítását azért megőrizték a szalagok, s az utókor is tanúja lehet e valóban izgalmas pálya teljesítményeinek. (Hungaroton LPX 11822).

/R.L./ 

150   Búbánat 2017-10-08 23:23:12

Adós vagyok még a Dankó Rádió mai adásnapján sugárzott operettműsora krónikájával.

Utolsó részéhez érkezett az Udvardy Tiborra emlékező egész heti műsorsorozat, melynek szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya mára is tartogatott „csemegéket” a rádióhallgatók számára:

Lehár Ferenc - Jenbach Béla - Heinz Reicher – Kulinyi Ernő: Cárevics  (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – Rádiófelvétel bemutatója: 1968.

Cárevics  dala  - Volga-dal (Udvardy Tibor)

„Egyedül, egyedül, újra egyedül… A Volga vizénél őrszem áll... /Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (a hét elején már elhangzott ez a dal, akkor az 1942-ben, 28 éves korában felvett stúdióelvételen énekelt Udvardy, maga Lehár dirigálta az Opera zenekarát!)

Cárevics dala (No.9.) (Udvardy Tibor)

„Óh, de régen vártam én reád, végre-végre itt a boldogság…Hív a tenger, vár a fényes ég, és szívem tiéd…. /Jöjj már, a május…”

Udvardy Tibor nóta felvételeiből is hallottunk párat.

Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár

nyitány (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió

- Lucy és Tom kettőse, I. felv. (Németh Marika és Udvardy Tibor) 

„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt…  /Ha jönne a lány, ki szeretne igazán…”

- Lucy és Tom kettőse, III. felv.(Németh Marika és Udvardy Tibor) 

 „Mondjad igazán, leszel-e babám, szerelmes párom.. / Vártalak ide én, szép tavasz idején…”

Poldini Ede: Farsangi lakodalom - Kálmán diák dala, I. felv.  (Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)

„Jártam künn a zivatarba, szélbe,vészbe,hóba,fagyba, szerelemvágy a szívembe,nem fáztam kint a hidegbe.”

Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő

A részletekben közreműködött

Házy Erzsébet, Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor, valamint a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás (1965 – Hungaroton)

- Mister X belépője (Udvardy Tibor)

„Trombita zeng és pereg a dob, lesi a nép az attrakciót…/ Hisz nem vagy te más csak rongyos komédiás…/ Máma itt, holnap ott - oly mindegy! Itt se jobb, ott se jobb - oly mindegy!...

- Fedora és Mister X  kettőse, Fedora dala  (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

„ Boldogságra vágyok én… Jöjj, te édes álomvarázs…””

 - Nagyherceg és Mister X kettőse, kórussal (Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor és az énekkar)

„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár, kislány, vigyázz, minden ablakot bezárj.”

Nagy Ibolya segítőtársa volt az emlékezésben egész héten  Dr. Szomolányi Gy. István, fogorvos, diszkográfus, aki Udvardy Tiborról, pályájáról, szerepeiről adatokkal, továbbá énekművészete jellemzőiről is, sok érdekes tudnivalóval szolgált. A mai adásban is kitért nézetére, milyen nagy kár, hogy leszármazott híján nincs ki ápolja Udvardy művészi örökségét, hagyatékát; ugyanakkor szerencsére rengeteg rádió- és hanglemezfelvétel megörökítette Udvardy énekhangját, televíziós felvételeken is látható. Sajnos, nincs róla szóló könyv. Kevés cikk jelent meg róla 1981-es halála után. Szomolányi párhuzamot vont a Simándy-családdal, hogy milyen szerencse, náluk volt és van, aki ezzel a hagyatékkal törődni tudott és tud, a mai napig ápolják saját kincsüket…

Czigány György, zongoraművész, költő, szerkesztő, riporter 1975-ben riportot készített Udvardy Tiborral a rádióban, aki mintegy önvallomásban-számadásban visszatekint az életútjára, művészi pályájára. Az archív felvétel - melynek szerkesztője Boros Attila – első részét a pénteki emlékműsorban már bejátszotta Nagy Ibolya az adásban.

Udvardy Tibor:

„Tulajdonképpen legbüszkébb arra vagyok, hogy harmincöt éven keresztül az ország első színházában vezető tenorszerepeket énekeltem az utolsó pillanatig. Hunyadival kezdtem, Hunyadival fejeztem be. A történelmi okokból kétszer bezárt színházunk megnyitó előadásait,  a Psalmus Hungaricust Kodály vezényletével,  és a Hunyadi László címszerepét is, én énekeltem. Tudod ez színházamtól művészi, emberi és politikai elismerés is volt.  Feladatom csak az volt, hogy ott és akkor szolgáljam a színházamat, amikor és ahol rám szükség van.  Legutóbb, amerikai utam alkalmával meggyőződhettem arról, hogy csak a toppon lévő művészeket - de azok rendszerint nem operaiak - ismeri a világ, és a népszerűség is igen relatív.  Többek között azért is éltem szívesen hazámban, lehetőségekről lemondva, mert többre becsültem embertársaim szeretetét. Nagyon megdöbbentett az, amikor kedves, világhírű tenorista barátom New Yorkban meghívott vacsorára  magához és utána kérdezősködve nagy büszkén kérdeztem háza portásánál a nevét, aki viszont kínos keresés után tudta csak megmondani, hogy itt és hányadik emelet és hány szám alatt lakik. Tudod, sajnos, ez a tünet az utóbbi időkben átcsap mifelénk is, eléggé eldurvultak az emberi kapcsolatok, a formák és igen gyengül a népszerűség is. Kevesebb lesz az operát szeretők emberek tábora, és ez által kevesebb jut a megtiszteltetésből is ránk. De nézd, az is lehet, hogy mindent rosszul látok. Valahogy úgy vagyok, mint a jó Salamon Béla bácsi volt maszek revüigazgató korában, mikor revüje olyan jól ment, hogy a pincérei az asztalfoglalásból kitűnően megéltek, és Béla bácsi mégis változtatta a műsort, és amikor azok, akik nem kaptak jegyet, megkérdezik, miért teszi mind ezt, azt felelte, azért, mert a pincérek unják. Hát én azt kívánom színházamnak is, hogy olyan gazdag legyen, hogy akik elmentek, vagy akiket menésre késztettek, azoknak a hiányát ne érezze. Ez volna a kívánságom.

Főiskolai vizsgám után  rögtön felvétetett az Opera. Azóta 38 szerepet énekeltem, első felléptem a Margitszigeten a Bajazzókban volt. Nagy erőpróbát jelentett a kis Arlecchino  szerepe, mert partnerem, Pertile,  minden idők egyik leghíresebb, nemzetközi értékű tenoristája volt. Fiatal énekes első fellépte, világhíresség mellett, és nem lett baj. Pertile nagy segítségemre volt. Ez a jó kollegialitás emléke kísért a pályámon. Kedvenc szerepeim az  Anyegin, Carmen, Tosca, Bajazzók. Szeretek kirándulni az operett területére is. Szériában énekeltem  A víg özvegyet, Szigeten a Varázskeringőt, A mosoly országot.  Szívesen énekeltem Lehár műveit, annál is inkább, mert meleg barátság fűzött Lehár Ferenchez..  Játszottam az Erkel című filmben Bánk bánt, Hunyadit, tetszett a közönségnek. Ez az életem tartalma. Szeretem az embereket. Művészi játékomban és énekemben igyekszem szépet, a a művészit, a valóságot, az embert adni. Szeretném, ha mikrofonbarátságunk, levelezésünk szorosabb lenne. Búcsúzóul eléneklek egy áriát a Gyöngyhalászokból.( „A hangját egyre hallom…”)

Bizet operájából, Nadir románcának felvételével, Udvardy Tibor énekhangjával,  búcsúztunk el a nagyszerű tenoristától.

Remélem, nem végleg, hiszen a Túl az Óperencián műsora eddig is folyamatosan műsorán tartotta Udvardy operettszerepeinek hangfelvételét, melyből bőven tud és fog meríteni a továbbiakban is, újra és újra!

Köszönetem fejezem ki Nagy Ibolyának az Udvardy Tibor-emlékhét szerkesztéséért!

149   Búbánat 2017-10-07 11:52:01

Udvardy Tibor-emlékhetet tart a Dankó Rádió operettműsora, a „Túl az Óperencián”.

A szerkesztő – műsorvezető Nagy Ibolya társa ma is dr. Szomolányi Gy. István fogorvos, diszkográfus volt, aki a rádió mikrofonja előtt igyekszik Udvardy Tibor operaénekesi pályáját és korát -  színpadi partnereit is – megidézni;  a művész személyiségét opera- és operettszerepein, a rádió- és hanglemezfelvételein keresztül, és kapcsolódó anekdoták , kis színes történetek felelevenítésével közelebb hozni a rádióhallgatókhoz.

Így például megint szóba került Udvardy Tibor tragikusan korán elhunyt művésztársa, egyben mennyasszonyaTamás Ilonka koloratúrszoprán (korábban már férjnél volt: Hámory Imre operaénekestől aztán elvált), aki mindössze 29 évesen távozott el (1913-1943) és megtudhattuk,  Udvardy 1981-ben bekövetkezett elhunytáig hordta a szeretett nőtől kapott jegygyűrűt!...

"Tamás Ilonka halálához."
A M. Kir. Operaház az alábbi gyászjelentést adta ki:
A Magyar királyi Operaház igazgatósága mély fájdalommal jelenti, hogy Tamás Ilonka, a M. Kir. Operaház magánénekesnője f. hó 18-án hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogultat szombaton, 1943. március 2o-án délután 3 órakor a római katolikus egyház szertartásával a Kerepesi temetőben /X. Fiumei út/ a Székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra. Tamás Ilonka egyike volt a legszebb reménységeinknek, emlékét elköltözött kiválóságaink sorában el nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni.

/MTI, 1943. március 18./

Ardelao fórumtársunk  "A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicba a 246. sorszám alatt írta be a Népszava cikkét - 1943.03.19.:

„MEGHALT TAMÁS ILONKA. Az Operaház egyik fiatal és tehetséges tagja volt, akin két esztendővel ezelőtt súlyos veseoperációt hajtottak végre. A műtét és a pihenés után jobban lett és már újra a fellépés terveivel foglalkozott, amikor hirtelen ismét megbetegedett. Azóta fel sem kelt. Tamás Ilonka 1938-ban került az Operaházhoz, mint a Zeneművészeti Főiskola kitűnően végzett növendéke. Nagy sikere volt a „Falstaff-ban, a „Fidelio"-ban, a „Traviatá”-ban, a „Turandot"-ban és a „Don Juan"-ban. Halálhírét osztatlan részvéttel fogadta nemcsak a művészvilág, hanem a közönség is.”

Tamás Ilonka énekhangját most egy stúdiófelvételről Kacsóh Pongrác János vitézéből afrancia királykisasszony dalában hallhattuk: „Ó, csak ne volnék gyönge leányka”

A további zenéket is említem, melyek Udvardy Tibor felvételeiről szólaltak meg az adásban:

.Buday Dénes- Szilágyi László:  „Nem tudok hinni magának”

A Csárdás c. operett részlete. Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel Behár György /Qualiton SLPX 16577/

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin - Lenszkij áriája, II. felv. (km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kórodi  András)

 „Hováhová tűnt el a tavasz napja? Ki mondja meg, hogy merre szállt? Sorsunkat sűrű fátyol rejti, nem láthat által azon senki…”

Zerkovitz Béla-dalok (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

  • „Hulló falevél, sárgult falevél”
  • Van a Bajza utca sarkán egy kis palota" (a duettben Udvardy partnere, Petress Zsuzsa)
  • Szeretnék úgy szeretnék sírni”:-  Bánatos szemű poéta, apró dalocskát ír, az arca fonnyadó sápadt, úgy látszik, titokban sír.../Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
  •  
  • Lehár Ferenc:  A mosoly országa  (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) – az operett keresztmetszetének rádiós bemutatója: 1957. március 14., Kossuth adó 19:10 
  •  
  • Szucsong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után”
  • Szerelmi kettős, II. felv.  (km. Osváth Júlia): „LótuszvirágÉrted élek csupánSenki másért! Szív, hogyan tudsz így tele lennimondd? Hogyan fér beléd, ennyi vágy és tűz. És ennyi láz?”
  •  
  • Az adás zárásául a Kék Duna keringő dallamai csendültek fel az ÁHZ előadásában, Ferencsik János vezényletével.

A délelőtti műsort a Dankó Rádióban újra meghallgathatjuk délután hat órától.

148   Búbánat 2017-10-06 13:41:53

A Dankó Rádióban hallható Udvardy Tibor-emlékhét mai adásának szerkesztett összeállítása Nagy Ibolya részéről egyben fejet hajtás volt az 1848/49-es szabadságharcunk leverését követő megtorlás áldozatainak, az Aradon és Pesten 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok és első alkotmányos miniszterelnökünk, gróf Battyány Lajos vértanúk emléke előtt.

Czigány György, zongoraművész, költő, szerkesztő, riporter az egyik rádiós műsorában portrét készített vendégéről, Udvardy Tiborról. Ez az interjú 1975-ben készült a rádió stúdiójában.

Erről az archív hangfelvételről több részletet játszik be az Udvardy-emlékműsor hét végi adásaiban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

Czigány György (Cz.Gy.):

"Kedves hallgatóink, mint hallják, műsorunk nyitánya, a Hunyadi-nyitány. Vendégünk első választása ez. Mielőtt azonban elhangzana, miért? hadd mondjam el, hogy Udvardy Tibor pályafutását nagyjából magam is végig követhettem. Talán azért nem egészen az elejétől, mert úgy tudom, hogy 1939-ben kezdődött operai pályafutása, akkor én talán nyolc éves voltam, és hát nem igen jártam még operába, legfeljebb rádióközvetítésből hallhattam a hangját. Éppen ezért nagyon kíváncsiak vagyunk ezekre a kezdeti időkre is, ahogy az ilyen kalandozásban az ember szeret a régmúltnál indulni, a régmúltat föleleveníteni, tudva azt, hogy az élethez is meg az operaénekesi pályához is, a tehetségen kívül nagyon sok mindenre szükség van. Hát mi mindenre?

Udvardy Tibor (U.T.):

Hát, kérlek, úgy ahogy mondod, a szerencse elengedhetetlenül kötelező. S ahogy említetted, 1939. október 3-án Márkus László, az Opera akkori legendás igazgatója azzal hivatott magához, hogy október 6-án minden körülmények között a Hunyadi Lászlónak kell felhangzania. A színháznak akkor két Hunyadija volt: Laczó István és Pilinszky Zsigmond, de mind a kettő külföldön tartózkodott és nem tudtak hazaérkezni a kitűzött dátumra. Márkus a darabot vezénylő karmesterrel, Berg Ottóval átbeszélte a problémát, és aki úgy informálta, hogy én képes volnék három nap alatt megtanulni a szerepet. Habár én szabódtam, és féltem, érthető okokból, hisz életem első fellépését rögtön címszerepben, és csak három nap állt rendelkezésemre, nem fogadhattam azonnal el. Halasztást kértem reggelig, mert ez számomra tragikus is lehetett volna. Válaszomat az igazgatóm nagyon szimpatikusnak találta és azt mondta, hogy ezzel bizalmát máris elnyertem. No de hát  most jön az a bizonyos szerencse!  Gyerekkoromban édesanyám gyümölcsöt vett, melyet kottapapírból ragasztott zacskóban árultak.

Cz. Gy.:  Ezt nem is tudtam, hogy ilyen szokás is volt…

U.T.: Akkoriban ez így volt.

Cz. Gy. : De ez nem zenepropaganda… ez véletlen…

U.T.:  Persze, ez papírhiány … A zacskóimon Hunyadi László nagy áriája volt.  A zacskót akkor precízen megtanultam, és ezzel az opera egyik legexponáltabb részét már magaménak tudhattam.  E szerepet éjjel-nappal tanulva másnap a karmesternek elénekeltem, majd a jóváhagyása után az előadást elvállaltam.   Tudod, az amúgy is igen hosszú nyitány olyan hosszúnak tűnt, hogy számomra még most is tart, de legalábbis minden október 6-án este hét óra öt perckor csak erre tudok gondolni. A mellettem álló ügyelő, drága jó, kedves Gyuri bácsi elkezdett kiabálni: Hunyadi, Hunyadi, Hunyadi! Jelenés! És én ott álltam mellette szótlanul, nem tudtam, hogy én vagyok és csak azt vártam, hogy mikor kiabálják már, hogy: Udvardy, Udvardy, Udvardy!..."

Felcsendültek Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának részletei a Magyar Rádió stúdiófelvételéről (először 1959. március 31-én, a Kossuth rádióban hangzott el az opera 19.00 - 22.00 óra között.):

  • Hunyadi László áriája az I. felvonásból (Udvardy Tibor)

          „Van végre néhány nyugodt pillanat…/Ó szállj hozzám, ég angyala”

  • Az I. felvonás fináléja – „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály” (Külkey László, Udvardy Tibor, a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
  •  
  • A III. felvonás zárójelenete - „Magyarok, halljátok búcsúmat: én ártatlan vagyok!…”(Takács Paula, Udvardy Tibor, Pálffy Endre,  Losonczy György, Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

 

Kacsóh Pongrác Rákóczi című történelmi daljátékából következtek részletek.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00

Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 
Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília, Vezényel: Kerekes János)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: László Endre

A szereposztásból csak azokat nevesítem, akik a most megszólalt részletekben énekben és prózában is hallhatóak voltak:

II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor 
Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor
Katica – Andor Éva
Kuczug Balázs – Palócz László
Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő
Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor
Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András
Esze Tamás – Zenthe Ferenc
Andris apja – Márkus Ferenc
Gránátos Mihály – Rajz János
Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar
Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál
Inas a hercegnőnél – Dózsa István
I. hang – Zoltai Miklós
II. hang – Szoó György

A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kaptak, a fenti  szereplők  mindegyike hallható volt az adásban elhangzott jelenetekben.

  • Persze felcsendült a daljáték legismertebb dala is, Udvardy Tibor előadásában, a  Rákóczi megtérése: „Szívemben csendül egy nóta még…”
  • Kuczug Balázs dala az I. felvonásból Palócz László tolmácsolásában: „Adj egy csókot édes lelkem, gyöngyvirágom, adj egy csókot kicsi piros rózsaszálom, legédesebb te vagy ezen a világon…”
  • Rákóczi várása a táborban, tárogató jelzi Rákóczi és híveinek érkezését (próza + tárogató hangjai)
  • A labancok támadása előtti készülődés a táborban (próza)
  • Kuczug Balázs dala, II. felv. (Palócz László): „Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…”
  • Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz../”…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…”  No.9. (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László, a férfikar)
  •  
  • Rákóczi búcsúja (Udvardy Tibor)

A felvételen a színészek mellett, a felsorolt dalbetéteket éneklő operaénekesek is a saját hangjukon szólalnak meg a jeleneteket bevezető dialógusokban! 

 

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem

Háy Gyula (dialógusok) és Fischer Sándor (versek) librettója Jókai Mór Politikai divatok című, 1864-ben megjelent regénye nyomán készült.

Most az adásban két részletet hallhattunk a „regényes daljátékból” – (a rádiófelvételt 1955. május 10-én hallhattuk először a Kossuth Rádióban.)

  • Lévay Béla a hadszíntérre indulásakor a megzenésített Petőfi-verset szólaltatja meg: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.” (Hadics László, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)
  • Melchior dala: „Társtalanul járogat az orvos,…/Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…” (Csákányi László)

 

„Túl az Óperencián” délelőtt elhangzott adását 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió elérhetőségein.

147   Búbánat 2017-10-05 11:05:22

Délelőtt  a Dankó Rádióban folytatódott a kiváló tenoristára,  Udvardy Tiborra emlékező heti műsorsorozat („Túl az Óperencián”)

Buday Dénes - Füredy Imre dalát énekelte Udvardy Tibor: „ Orgonavirág, orgonavirág, gyógyítsd meg a lelkemet”

A műsorba vendégként meghívott Dr. Szomolányi Gy. István Udvardy Tibor pályája ismertetésén és operaszerepein túl szólt az énekesnek a rádióban és hanglemezre is felvett sok-sok operettfelvételéről, Lehár Ferenccel való kapcsolatáról is: a zeneszerző rajongott Udvardyért, a művészetéért, többször dirigálta is az Operaház előadásain (A mosoly országa; Garabonciás…)

Egy archív felvételről Lehár Ferenc Cárevics című operettjéből a Volga-dal hangzott el a műsorban. Az idők folyamán Udvardy több rádió- és lemezfelvételen énekelte el ezt a híres áriát. Most egy különleges értékű, archív felvételről szólaltak meg Lehár csodálatos dallamai: a 28 éves Udvardy Tibor énekét a Magyar Állami Operaház zenekara kíséri: az 1942-ben készült stúdiófelvételen maga a komponista, Lehár Ferenc vezényel. (A magyar dalszöveg: Kulinyi Ernő)

  • „Egyedül, újra egyedül…/A Volga vizénél őrszem áll…/Nézz rám az égből, teremtő Atyám…”

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (magyar dalszöveg: Gábor Andor)

  • Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője: ” Farsang van, itt a karnevál  -- „Szép igazán, barátim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse…./ Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Udvardy Tibor, km. az MRT Énekkara)
  •  
  • A II. felvonás fináléja (Sándor Judit, Zentay Anna, Melis György,  Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  a Rádió új stúdiófelvételének a bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Puccini: Pillangókisasszony – Szerelmi kettős - az  I. felvonás zárójelenete (Szecsődi Irén, Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel:  Vaszy Viktor ) – 1954-es stúdiófelvételről

Bródy Tamás – Gombos László: Nílusparti randevú – Nászút-kettős (Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor, az MRT szimfonikus zenekarát  Bródy Tamás vezényli)  „Nászút, te hajnali napsugár…” A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. február 3. Kossuth rádió.

Dr. Szomolányi Gy. István az adásban kitért arra is, hogy Udvardy miért maradt itthon, hiszen külföldön többször is énekelt, Amerikában is megfordult…

Udvardy Tibor példaképére, Pataky Kálmán tenoristánkra meg külön emlékezett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya,  aki felhívta a rádióhallgatók figyelmét a televízió hétvégi adásaira:

(„A hősies tenor” - Pataky Kálmán) – Duna World, 14.50 – 15.30; M5 csatornán: 17.25-18.05; éjjel: 2.30-3.00

Kálmán Imre: Ördöglovas  „ Suhan a szél, elkerül az álom…./ Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszony…” (Pataky Kálmán magyar nyelvű felvétele) 

A délelőtti adás végén Offenbach Egy éj lámpafénynél c. operettjének a bevezető zenéje csendült fel (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényelte) – itt megjegyzem, Nagy Ibolya , nyilván tévedésből ,a „Három a kislány”  (Schubert-Berté daljáték) címet és közreműködőként az  Állami Hangversenyzenekart konferálta be.

A "Túl az Óperencián" operettműsorát hat  órától ismét sugározza a Dankó Rádió!

146   Búbánat • előzmény145 2017-10-04 20:53:08

A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, a Dankó Rádió Udvardy Tiborra emlékező mai műsorában („Túl az Óperencián) részletet olvasott fel egy 1962-ben megjelent cikkből, melyet Kellér Andor írt az Esti Hírlapban. Címe: Udvardy, a tenorista.  A rádióban elhangzott szöveget teljes terjedelmében kiírtam, idemásolom:

„A közönség egyszerűsítő képzeletében a tenorista háziak aggódó tekintetétől kísérve bebugyolált nyakkal ül otthon, vigyáz a hangjára.  A mi Udvardy Tiborunk ezzel szemben nagy sétáló. Járkálás közben memorizál, készülődik az előadásra.  Útjain megáll ismerőseivel egy kis traccsra, és szívesen elmondja, miért is romlott el az előző heti totószelvénye. A római szenátor külsejű Udvardy a legpestibb jelenség talán valamennyiünk közül, akik itt tapossuk városunk kövezetét. De Budapesttel is úgy van, mint a művészetével. Nem beszél róla. Szemérmes, gátlásos. Holott hosszú pályája alatt rengetegszer telepedhetett volna át külföldre. Fiatalon már nagy sikere volt Amerikában, de hazajött, nem ragadt meg sehol. Hozta haza imádott városa, a magyar szó és mindenekelőtt az édesanyja.  Persze erről sem beszél a tenorista, aki mindig társaságban ül, de végtelenül magányos.  Aki harsányan nevet a vicceken, pedig alapjában véve szomorú ember. Miért szomorú? Nyilván, mert rabja művészetének, s rabja a féltett hangjának, ezért kell fegyelmezetten élnie, kilengés és passziók nélkül. Egyszer összeszámolta, hányféle módon hal meg az Operaház színpadán:

mint Cavaradossit agyonlövik, mint Rómeót csókkal mérgezik, Lenszkij szerepében párbajban hal meg, mint Narraboth megszemélyesítője a Saloméban, agyonszúrja önmagát, a Hunyadi Lászlóban lefejezik, a Trisztánban kardtól pusztul, mint Siegmundot lándzsával döfik át, a Köpenyben megfojtják, még szerencse, hogy a Nyugat lányában fel akarják akasztani - de megmenekül.

A tenorista – mosolyog Udvardy – akkor hal meg, ha nem hagyják többször meghalni.  Kavargathatja nyugodtan a kávéját délután az az ember, aki este meghal a színpadon?  Nehéz - feleli. Az én hivatásom akkor is trombózisveszélyes, ha folyton sínre teszik az embert, ha minden akadályt elhárítanak az útjából. A nagy szerepekbe való beleélés, a mások bőrébe bújás, nyomot hagy.  Az érzések mesterséges előállítása, az átélés, áldozatot követel. Ezért roppannak meg a tenoristák, ezért megy tönkre a szívük, az idegzetük. És a félelmek: a hurut, a kondíciótartás, a koncentrálás. Előadás után reggelig forgolódik az ágyában, nem tud elaludni, főleg olyan felhevítő szerepek után, mint amilyen a Heródes, a Cavaradossi vagy a Canio. Ilyenkor az altató sem használ.  Pályája tanulságát így fogalmazza meg. A tenorista öttusázó. Öt kellék szükséges hozzá: hang, muzikalitás, színészi képesség, külső és szerencse. Ha mind az öt megvan, az illető: világmárka.”

145   Búbánat • előzmény144 2017-10-04 12:56:33

Az Udvardy Tibor-emlékhét mai adásnapján a Dankó Rádió operettműsorában Szomolány Gy. István fogorvos, diszkográfus folytatta a tenorista színpadi szerepeinek ismertetésével:  

Erkel Hunyadi Lászlója, a Traviata Alfrédje, a Bajazzók Caniója, a Peter Grimes címszerepe, a Carmen Don Joséja, Pikk dáma Hermannja, A víg özvegy Danilója, a  Három a kislány Schubertje,A denevér Eisensteinje vagy A cigánybáró Barinkayja mellett következtek a további sikerek:  még a pálya elejéről Melot  a Trisztán és Izoldában, Walter a Tannhäuserben, Ottó a Bánk bánban, a későbbiekben érkezett a Faust címszerepe,  Lenszkij az Anyeginben, Sujszkij a Borisz Godunovban, Siegmund a Walkürben, Cavaradossi a Toscában, Loge A Rajna kincsében, Pinkerton a Pillangókisasszonyban, András az Örvényben, Jani a Pomádé királyban, Jontek a Halkában, Heródes a Saloméban, Henri A köpenyben, Vizavi  a C’ est la guerre-ben,  Ramerrez a Nyugat lányában stb. Az utolsó szerepe volt Lucifer  Ránki  György  Az ember tragédiája c. operájában, melynek ősbemutatója 1970-ben  volt az Operaházban.

Szomolányi kitért Lehár és Udvardy kapcsolatára is: a Garabonciás ősbemutatóján Udvardy énekelte Józsit, a premieren az Operaházban maga Lehár vezényelt!  Lehárra kitérve még megemlítette szokását:  szerette a premier-darabjait azonnal lemezre venni (amikor a technika ezt már lehetővé tette), így  volt ez a Giudittájával is, melynek a bécsi Operában volt az ősbemutatója,  Richard Tauber énekelte a tenor szerepet,  partnere a címszerepben pedig Jarmila Novotná lépett fel.

Ennek zenei illusztrálására szólalt meg egy archív felvételről Giuditta dala: „Meine Lippen, sie küssen so heiss” - Jarmila Novotná énekel, a Wiener Philharmoniker élén maga Lehár dirigál – (1934-es stúdiófelvételen).

Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr – részletek (1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05 – 15.15; az új Lehár-felvételek között a másik bemutató a Frasquita részletei voltak)

Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT énekkara és  szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.

- Közzene és dal (Udvardy Tibor):

„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”

- Blanka és Julian kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor, km. énekkar):

„ Zeng a tündér, kék mazúr, ellenállhatatlanul. Csak te leszel a párom, így való lesz az álom, járod mással is a táncot. Nem baj, én csak terád várok! Csak velem járod egyszer még, ha rám nevet az ég, járd együtt velem újra még, talán rám nevet az ég …/- És hogyha a szívünk ellenáll….- a kék mazúr hátra van még… /- Ezt a régi táncot egy lánnyal táncoljuk már…”

-  Gretl és Muki vidám kettőse (Koltay Valéria és Rátonyi Róbert) :

„- I. vers: Férjül veszlek, kicsi violám, beköti a fejedet a lány. Neki senki nem kell, csakis ez az ember, te leszel a párocskám! /- Miért pont én rám esik ez a kegy, minek vagyok magam ez az egy? Nem is puszta frázis, akad olyan fázis, ki szívesen férjül megy. /- Bánom én, hogy mennyi van: száz vagy százezer, te kedves kicsi uram, te uram leszel, tralla-lalla-lallala, te kedves kicsi uram, te uram leszel! 
Refrén: - Hölgyem, én édes hölgyem – Mondj le a nászról szépen bölcsen – A józan szíven nem fog a hymem – A férfi nem kell neki semmi rózsaláng – Szívem, oly nagyon vártam rád, nekem kell a házasság! – Bármi tervet forral, szépem, én velem könnyen el nem bánsz! ---„
 

A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya elmondta az adásban azt a tragikus eseményt, amiről a neten, a Caruso blogban is olvashatunk:

„A jó kiállású művész mindig is a hölgyek bálványának számított. Ifjú korát egy tragikusan végződő szerelem árnyékolta be. Tamás Ilonka, a szépséges koloratúrszoprán a tenorista menyasszonya volt, amikor 1943-ban mindössze harminc évesen váratlanul elhunyt. („Egy egyenes derekú úr – Udvardy Tibor születésének centenáriumára” - 2014.09.08. 11:42 caruso_blog.hu)

 

Tamás Ilonka és Udvardy Tibor előadásában egy közös archív felvételükről felcsendült a szerelmi kettős  Buttykay Ákos – Földes Imre Ezüstsirály című operettjéből:

 „ …Indulj velem, a tenger harsonázik, csábító dallal orgonákat ír, itt benn a szívben minden sötétben ázik…Jöjj velem, indulj velem, gyönyörben a veszély  /- Hová, hová, hová, hová? - a boldogság szent szigetére! - Hová, hová, hová, hová? - a csókok csodaligetébe! - Hová, hová, hová, hová?  - a mámoros hajnal elébe! – Hova szívünk áldott vágya vonz, odamegyünk tündérszárnyakon!…”

Ezt követően Nagy Ibolya felolvasott egy 1962-ben megjelent cikket, melyet   Kellér Andor írta az Esti Hírlapban: „Udvardy a tenorista”  - ezt az elhangzott szöveget teljes terjedelmében kiírtam, be fogom másolni a topicba.

Kálmán Imre - Kulinyi Ernő: A bajadér  - az operett keresztmetszetének rádiós felvételéről hangzottak fel még részletek a mai emlékműsorban: 1962. augusztus 8-án sugározta először a Kossuth Rádió, 20.20 - 21.10 óra között ezt a stúdiófelvételt, melyen Vámos Ágnes Odette, a bajadér, Udvardy Tibor  pedig Radjami herceg szólamát énekelte. A Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

  • Radjami dala (Udvardy Tibor):

„Szerelmes álmaimban látlak én! Én bajadérem, szép bajadérem, szegény Radjami, bús lesz a sorsod, érzem! / Éj borong a földön, ég és csend , kis farsangi lantom rajtam peng, rajta, bajdérem, lengd be hófehéren, holdsugár gyenge rózsaszálon légy a szende párom, édes szerelemről beszélj!/Óh, bajadérem , kit a szívem imád! Óh, bajadérem,  megöl érted a vágy, magányom éjjelén, szívemnek drága napsugára csak te légy!  .... Ó bajadérom, táncolj még!”  

  • Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor)     "Hajlik ide, hajlik oda… /a Gangesz kék vízénél még édesebb a csók, a Gangesz kék vízénél a szív is lángoló…"
  • Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor):

„- Mondd, szeretsz-e hát? - Szeretlek én; - Forrón szívből? -  Forrón, szívből; -Szerelmem, jöjj ide….Dúdolj, dúdolj és írj most egy tündérmesét…”

  • Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor):

„Ó, bajadérom, szebb vagy, mint fent az éj, mely csillagfényben ég! Ó, bajadérom, táncolj még !  Jöjj, várnak a mangófák….Szólj, szép kis angyalom, mondd, mondd, hogy jössz-e már…  /- Éjsötét e szempár, kárhozatba visz, sugároz, akár a villám…”

A Túl az Óperencián délelőtti adását ismét meghallgathatjuk a rádióban 18 és 19 óra között, az internetes elérhetőségeken online is.

144   Búbánat • előzmény142 2017-10-03 12:34:18

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adása Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésével ezen a héten Udvardy Tiborra emlékezik:  ma is kaptunk egy különleges értékű bejátszást,  egy  régi, archív hanganyagot : örömömre, most Simándy József prózai hangja szólalt meg az éter hullámhosszán és hallhattuk megfogalmazni gondolatait a nagy tenor-pályatársról.

Simándy József visszaemlékezése Udvardy Tiborra a rádió mikrofonja előtt. 

„Udvardy Tibor, pályatársam és barátom két évvel volt idősebb nálam, de tulajdonképpen egyszerre indultunk 1939 őszén. Ő akkor lett az Operaház magánénekese, engem akkor szerződtetett a hajdani Városi Színház az énekkarába.  Udvardy Tibor hamarosan bemutatkozott a Hunyadi László címszereplőjeként, majd elénekelte a Traviata Alfrédját. Magam egy évvel később, 1940 őszén ismerhettem meg közelebbről, amikor az Operaház kórusának tagja lettem.  Tibor igen rokonszenves megjelenésű, szép hangú, színpadra termett énekes volt már akkor is. Nem csak az Operaház színpadán szerepelt sokszor, de a rádió mikrofonja előtt is. Neve és népszerűsége mind jobban nőtt.  Emlékszem, milyen hitelesen Shakespeare-i Rómeó volt ő  Warga Lívia nagyszerű Júliája oldalán A veronai szerelmesek című Zandonai-operában, és milyen tűzet gyújtó vándordiák a Garabonciás című Lehár Ferenc-daljáték címszereplőjeként. Később, 1947-ben, amikor a Szegeden töltött két  szólista évem után engem is magánénekesnek szerződtetett az Operaház, Udvardy Tiborral még közelebbi kapcsolatba kerültem, hiszen szinte naponként találkoztunk a próbatermek táján, a folyosókon, a művészek büféjében. Ő akkor tájt aratta művészpályafutásának egyik legnagyobb sikerét a Peter Grimes című Britten-opera címszereplőjeként. Ez az opera abban az időben igen modernnek számított, és különleges énekes- és színészi feladatott rótt a főszereplőre. Tibor teljesen azonosult a zaklatott lelkű Peter Grimes-szal, és bebizonyította, hogy nemcsak énekesnek nagyszerű, hanem színésznek is. Ugyanezeket mondhatom Hermann-járól is, amelyet a Pikk Dáma című Csajkovszkij-operában alakított.  Pályánk párhuzamosan haladt tovább. Ő sok olyan szerepet énekelt, amit én nem, például Gounod Faustját énekelte talán a legtöbbször, és továbbra is gyakran volt ő a Traviata Alfrédje. Ezt a szerepet igen szerette.

… Figyeltük és beszéltük meg egymás munkáját. És igen hatott rám az a kedvesség és művészi sokoldalúság, amelyet A denevér Eisensteinje vagy a Három a kislány  Schubertjeként mutatott. Emlékszem, 1943 egész nyarán együtt énekeltünk, ő a Danilót, én pedig a tenor szekund kis kóristája Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjében. Tulajdonképpen, ott szövődött a barátság közöttünk. Sokszor, sok mindenről beszélgettünk. Nagy jó humorú ember volt, szerette a tréfát, de érdekes módon a humorában mindig éreztem valami szomorúságot, keserűséget.”

Az adásban először Verdi Traviatájából következtek részletek:

  • Alfréd áriája, II., felv. (Udvardy Tibor)
  • Pezsgőduett, I. felv. (Udvardy Tibor, Orosz Júlia, km. énekkar)

Következett Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének négy jelenete a Magyar Rádió Dalszínházának 1962-es stúdiófelvételéről:

  • Danilovics Danilo belépője (Udvardy Tibor):  „Szerelmetes szép hazám… Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám…” 
  • Danilo és Glavary Hanna kettőse, II. felv.: (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)  „Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal, bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó!...” 
  • A II. felv. fináléja  (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla,  Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András)
  • Induló-kórus, II. felv. (a fináléból, ismételve) (Házy Erzsébet,  Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, Nagy István, Szoó György, Balázs István, az MRT Énekkara) "Bár az asszonyhoz senki sem ért, de rajongunk a női nemért, mert a földön, az égen a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...” 

Szomolányi Gy. István fogorvos, diszkográfus egész héten át vendég a stúdióban: Udvardy Tibor művészpályáját tekinti át, szerepeit veszi sorra és lexikális adatokkal is szolgál a rádióhallgatóknak.  

 

Udvardy Tibor egyik nagy szerepe volt az Operában Eisenstein is, Johann Strauss A denevér című operettjében. A Magyar Hanglemezgyár parádés stúdió-felfelvételt készített a dalműből (Qualiton, LPX 16558/59  - 1968; CD-1996), erről szólaltak meg most részletek:

  • Eisenstein – Rosalinda duett:  „Órakettős”, II. felv. (Udvardy Tibor   Ágai Karola)

  „Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, ó, a láb itt csókra csábít…/ El ne szállj, te lelkem álma, te csábító szirén, vedd a maszkodat le drága, hogy az arcod lássam én…/ - Régi baj, csak néha érzem, gyorsan elmúlik ma már, gyorsabb most az érverésem, mint ahogy az óra jár/ - Itt az óra, nézzük meg…” (Udvardy Tibor  - Ágai Karola)

  • Pezsgődal  (Külkey László,  László Margit, Udvardy Tibor, énekkar):

 „A szőlő égi nedve, lalala, életünknek kedve, lalala, a császárok, királyok, a grófok és lakájok mind szolgái, míg élnek. a szőlővenyigének. No, koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár…” 

  • Falke dala, jelenet és a  II. felvonás fináléja ….” (Ágay Karola, Gaál Éva, László Margit, Bende Zsolt, Külkey László,  Palócz László, valamint a MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György)

 „Most minden kézben egy telt pohár, s dalolja együtt mindegyik pár: egy család a sok barát…/A csókból már elég, keringőre várunk rég, fel mind vidám táncra…”

A Qualiton Denevér-LP felvétele dobozában a lemezhez tartozó librettó-füzetben több fotótalálható, amelyek a stúdiófelvétel ideje alatt készültek a közreműködőkről, közülük azokat sorolom, melyeken Udvardy Tibor is rajta van:

  • A címoldalon (mások mellett) Udvardy Tibor
  • Korondy György (Alfréd), Ágay Karola és Udvardy Tibor
  • Falke a bálra csábítja Eisensteint (Bende Zsolt, Udvardy Tibor)
  • „Ó, jaj, szívem szakad!...” (Ágay Karola, Udvardy Tibor, László Margit)
  • Renard márki és lovag Chagrin találkozása (Palócz László, Udvardy Tibor)
  • Egy vidám pillanat Orlovszky bálján (Külkey László, László Margit, Udvardy Tibor)
  • Eisenstein saját feleségének udvarol (Ágay Karola, Udvardy Tibor)
  • Lehel György karmester és Udvardy Tibor
  • Vámos László prózai rendező, Lehel György karmester és Udvardy Tibor

A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg újra a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségeken. Holnap pedig folytatódik az Udvardy Tiborra emlékezés a rádióban.

143   -zéta- 2017-10-02 18:25:15

Udvardy Tibor Cavarradossi szerepében...

142   Búbánat 2017-10-02 16:12:55

Udvardy Tibor-emlékhét kezdődött el a Dankó Rádió Túl az Óperencián-műsorsorozat ma adásnapján. 

 A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Szomolányi Gy. István, fogorvos, diszkográfust hívta be a stúdióba, aki a hét minden napjára tartogat mesélni valókat a nagy magyar tenoristáról, életéről, pályájáról, szerepeiről... ma a neves tenorista életútjának első szakaszát, az első Hunyadi László-címszereptől, és a  kezdeti kisebbektől,  a már jelentős és későbbi nagy színpadi karakterek, szerepek megformálásáig, elevenítette fel a kronológiából a II. világháború utáni első évekig,a Bajazzók Caniójáig jutva el a sorban…

Zenei illusztrációt is kaptunk Leoncavalló operájából arról a stúdiófelvételről (1961), melyen Orosz Júlia, Udvardy Tibor, Bende Zsolt, Radnay György és Réti József énekel, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Komor Vilmos vezényli:

  • Canio áriája
  • Nedda áriája, I. felv. – „Madárdal”
  • Az opera zárójelenete

Nagy Ibolya a délelőtti adást Johann Strauss műveivel indította:

A denevér nyitányának dallamai után  az Egy éj Velencében című operettből két részlet csendült fel:

  • Az urbinói herceg dala –„ Gondoladal” (Udvardy Tibor)
  • Az I. felvonás fináléja (Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Maleczky Oszkár, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1966. július 16., Kossuth Rádió, 20.28 22.00

Az adás végén pedig Lehár Ferenc operettjének, a Pacsirtának  két részlete hangzott el, két duett, melyben Udvardy Tibor partnere Németh Marika volt, az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli (Bemutató: 1962. július 8., Kossuth Rádió, (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink”  - Km. Németh Marika, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Külkey László, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

- Juliska és Sándor keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő…/Rózsa tudja, senki más” (Németh Marika és Udvardy Tibor)

- Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis pacsirta, kis Juliska” (Németh Marika és Udvardy Tibor)

 

A rádióadásban egy ritka hangdokumentum is bejátszásra került, melyen Udvardy Tibor az életútjának főbb állomásaira tekint vissza és vall emberi tulajdonságairól (a felvétel 1956 júliusában készült).

Kimásoltam a szöveget:

„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót és mindig a legjobbat cselekedje. Amikor hivatásomról, életem eddigi folyásáról szeretnék pár mondattal beszámolni, mindenekelőtt azt kell előrebocsájtanom, hogy nem vagyok női szíveket tipró hős, a színpadtól távol is elsősorban egyszerű ember vagyok. Tele érzésekkel, törekvésekkel, hibákkal. Hogy az életemről beszéljek mégis, apám kőbányai vendéglős volt. Derűs, jókedélyű környezetben nőttem fel, már kisdiák koromban a kőbányai gimnázium énekkarában énekeltem, sima volt a diákpályám. Eldaloltam az igazgató kedvenc dalát [… ] és a vizsga könnyebben ment.   Sajnos, aztán új igazgatót kaptunk , és én beleszerettem  a hatodikos fejjel a tanítóképzős lányába és az igazgató olyan rövidlátó volt, hogy az orráig sem látott, de engem már kilométerekről felismert, mikor első szerelmem után futottam.  Gimnáziumi tanulmányaim befejezése után beiratkoztam a Zeneművészeti Főiskolára, Dr. Molnár Imre volt a tanárom. Ha visszatekintek a főiskolai éveimre, úgy látom, hogy pályámnak ez a szakasza általában sima, zökkenőmentes volt. Családom bízott a tehetségemben, ez a bizalom sokat segített pályám kezdetén.   Apám maga is énekelt a híres Acélhang dalárdában. Sokszor énekeltem  vele egyetlen húgom zongorakísérete mellett. Nem hagyhatom ki főiskolai éveimre való visszaemlékezésből, hogy akkor jártam be Európát, Amerikát az egyetemi énekkarokkal, Vaszy Viktorral. Énekeltem a chicagói rádióban is, de egy percig sem gondoltam arra, hogy hazámon kívül keressem művészi ambícióim kielégítését.   Ami zökkenő akadt életemben, az csak makacsságomnak volt köszönhető. Így például a háború előtt utolsó éves főiskolás koromban Kodály Psalmus Hungaricusában kellett volna énekelnem. A megtiszteltetés ellenére lemondtam az előadást, mert nem adtak zenekari próbát. Haragudott is Kodály, de 1945-ben, amikor Budapest még romokban hevert, én énekeltem a Psalmust az Operaház megnyitásakor. Utolsó vizsgámon a Bajazzókból és a Bánk bánból énekeltem.  A Bajazzók már lefutott, a Bánk bánhoz nagy szakállt tettek fel rám, a felismerhetetlenségig elmaszkíroztak. Komoly, nagy siker volt. Az egyik kedves öreg díszletező bácsi következőképpen gratulált: -  Fiatalember, csak attól féljen, csak az jobb magánál, aki a Bajazzókat énekelte!  Hát én nem féltem önmagamtól.  A díszletező nem ismerte fel, hogy a két szerepet ugyanaz az ember énekelte.   Ez jellemzi művészi alakításaimat ma is. Minden szerepben igyekszem az az ember lenni, akit éppen alakítok.”

 

A délelőtti operettműsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk, holnap délelőtt pedig folytatódik az Udvardy Tibor operaénekesre való emlékezés a Dankó Rádióban.

141   Búbánat 2017-09-24 13:28:34
„Kalapemelés az Opera előtt”

Százhúsz éve - világszínvonalon

/Szeghalmi Elemér - Új Ember, 2004. október 24./

A főváros egyik legszebb kulturális épülete, a Magyar Királyi Operaház százhúsz évvel ezelőtt, 1884 őszén nyitotta meg kapuit. A hazai operakultúra ezáltal nyert végleges otthont Magyarországon. A korábbi időszakokban a Nemzeti Színházon belül „albérlőként" működő opera Ybl Miklós remekmívű épületében rövid idő leforgása alatt központi művészi intézménnyé emelkedett.
Az Qperaház igazgatói beosztásában olyan vitathatatlan tudású és műveltségű egyéniségek követték egymást, mint Erkel Sándor, Gustav Mahler, Nikisek Artúr, Máder Rezső, Kerner István, majd a későbbiek során Radnai Miklós, Márkus László, Tóth Aladár, Nádasdy Kálmán és Lukács Miklós. A zenei irányítók közül a már felsorolt dirigens igazgatókon kívül Erkel Gyula, Tango Egisto, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Fricsay Ferenc és Ferencsik János, hogy csak a csúcsra emelt neveket említsük. A rendezők között bizonyára az 1945 utáni, úgynevezett „aranykorszak" briliáns alakjai: Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv jelentették a legmagasabb színvonalat.

A korszakokra bontható százhúsz esztendőt egyetlen középponti elv vezérelte: a világ operakultúrájának (s benne a magyar zenének) igaz szolgálata. A kiváló zenei egyéniségek mellett olyan értékes énekesi nemzedékek nőttek föl, amelyeket Európa legrangosabb dalszínházai is örömmel befogadtak volna. Ezzel párhuzamosan minden dicséret megilleti a dalszínház balettegyüttesét is.
A teljességre nyilvánvalóan nem törekedhetünk, az egyes korszakok nagy énekeseit hatalmas regiszterben tudnánk csak fölsorolni. Anthes György,Takács Mihály, Ney Dávid, Rózsa Lajos, Pataky Kálmán, Németh Mária, Svéd Sándor, Palló Imre, Székely Mihály, Kóréh Endre, Némethy Ella, Osváth Júlia, Gyurkovics Mária, Simándy József, Melis György, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Marton Éva - ezek a nevek valóságos fogalommá nemesedtek az illető művészek ünnepet jelentő fellépései kapcsán. S e nagy egyéniségek megjelölése mellett hangsúlyoznunk kell, hogy az opera műfajának művelésében a zenekari, az énekkari és a szcenírozási munka emelkedettsége, kiváló teljesítménye sem hanyagolható el.

E sorok írója harminchat esztendőt töltött el az Operaházban mint az énekkar szólamvezető tagja. Az éneklés mellett betekintést nyerhetett az intézmény mindennapi életébe és szellemi műhelymunkájába. Embert nevelő és magasságokba emelő mindaz, ami az Operaház légköréből megérintette az itt munkálkodót és a jól előkészített előadásokat élvező nézőt egyaránt. A művészek általános véleménye, hogy az operaházi munka valóságos misszió, az emberi élet szebbé tételének komoly lehetősége.

Pirosbetűs ünnepként emlékezhetnek a kortársak egy-egy Bánk bán- vagy Hunyadi László-felújításra; Verdi, Wagner, Puccini, Rossini és sokak műveinek remekbeszabott előadásaira. Soha nem feledhető, amit az Operaház kiemelkedő művészei produkáltak a színpadon. Mindez a százhúsz éves múlt élő kincsestára, hiszen megtermékenyíti a jelent és a jövőt is.

Néhány kiragadott emlékepizód az elmúlt évtizedekből. Verdi Otellójának egyik zenekari próbáján a viharjelenet megrázó pillanatainál tartottunk. „Jézus, ítélőnk az égben, Jézus, éjszakánknak fénye" - hangzott föl az énekkar szólamaiból a veretes szöveg. Otto Klemperer, a vezénylő karnagy hirtelen leállította a próbát.
- Mi az, maguk kommunisták? - kérdezte a neves karmester az énekkar egyes tagjaitól, akik nem térdeltek le a fohásznak beillő zenei résznél. Klemperer mit sem törődött azzal, hogy egy kommunista vezetésű ország operaházában dolgozik. És ennek köszönhetően a következő percekben már kellő áhítat és meghatottság övezte a megismételt részt.

Ferencsik Jánosnak, minden idők legjelentősebb magyar karnagyának utolsó művészi produkciója Wagner Parsifaljának felújítása volt a nyolcvanas években. A szakrális elemeket jócskán tartalmazó opera egyes részeinél a karmester az egész művészi gárda számára megszívlelendő eligazításokat adott. „Itt valóban le kell borulni, és hinni kell!" - mondta mély meggyőződéssel. Nála a későbbiek során a megváltás valóban átélt és érzékeltetett megváltás lett, s általában a mű keresztényi elemeiben a megjavulásra, a szebb és Istennek tetsző életre való törekvés tükröződött.

Vaskos köteteket tölthetne meg mindaz, amit operai tagként vagy érzékeny fülű hallgatóként megélhetett az ember a most százhúsz esztendős zenepalotában. Éppen ezért nem tartjuk túlzásnak, hogy Udvardy Tibor érdemes művész, a hírneves tenorista minden alkalommal kalapot emelt, amint elhaladt az Operaház előtt. Mert a művészet szakrális épületének tekintette, amelyet élete végéig ilyen formában is tisztelnie és becsülnie kell.

/Szeghalmi Elemér/
140   Búbánat 2017-09-23 11:25:00
Már most jelzem előre: a Dankó Rádió október 2-8. heti Túl az Óperencián c. operettműsorában Udvardy Tibor-emlékhét lesz!
139   Búbánat • előzmény63 2017-09-21 11:24:14
Lehár: A víg özvegy – fotók: Házy Erzsébet és Udvardy Tibor – Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1958)
138   Búbánat 2017-08-29 22:48:52
1969. augusztus 17-én, a Kossuth Rádióban, 15.30 és 15.50 óra között került először adásba:

„Bemutatjuk új operettfelvételeinket” Moldován Stefánia és Udvardy Tibor énekel.

Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara.
Vezényel: Sebestyén András

1.) Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony – „Hulló falevél…” (Udvardy Tibor)
„Nagy árnyas kert közepében áll ott egy sötét platán, alatta sok álmot szőttünk, szép tavaszi éjszakán. Szerelemről, boldogságról ábrándozánk kiskerti padunkon ülve, rózsanyílás idején…. /Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége, S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él… Hulló falevél, sárgult falevél…”

2.) Leo Fall: Pompadour – Pompadour belépője „Ma érzek itt magamban valamit…/Hej, ha kezembe kapnék egy férfit! Férfit, de igazit, ám…” (Moldován Stefánia)
„Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg,tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég! Óh, óh, óh, óh! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!”

3.) Pjotr Csajkovszkij–Josef Klein – Erdődy János: A diadalmas asszony

a.) Mencsikov dala, I, felv.: ”Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más? (Udvardy Tibor és az MRT Énekkarának Férfikara)

b.) Márta és Menysikov „Csók-kettőse”: „Elszállunk, mint a madár…” (Moldován Stefánia, Udvardy Tibor)

137   Búbánat 2017-08-09 23:23:52
Udvardy Tibor: Egyveleg Lehár Ferenc operettekből

Részletek a Víg özvegy, a Pacsirta, a Frasquita, a Kék mazur, a Cárevics, a Mosoly országa, és a Luxemburg grófja c. operettekből.
136   Búbánat 2017-08-03 11:54:16
Lehár Ferenc: Frasquita – „Kicsikém, ne tétovázz…” – Udvardy Tibor
135   Búbánat 2017-08-03 11:49:11


Gounod: Faust - Szerelmi kettős - Szecsődi Irén, Udvardy Tibor
134   Búbánat 2017-08-03 11:45:54
Zerkovitz Béla: „Sokszor úgy szeretnék sírni” – Udvardy Tibor
133   Búbánat 2017-04-21 10:47:53
Egy igazi kuriózum 1961 szilveszteréről!

Aki kíváncsi, hogyan ropta a Rock and roll-t
Gyurkovics Mária, Radnay György, Székely Mihály és Udvardy Tibor a televízió 1961. évi szilveszteri kabaréműsorában; a Kellér Dezső (és segítőtársa, Gyimesi Pálma színésznő) által vezetett tévés ál-vetélkedőben miként mérik össze a kor nagy operaénekesei tehetségüket a táncdalénekesekkel, Németh Lehellel és kolléganőivel: Ákos Stefivel, Hollós Ilonával és Kovács Erzsivel; hogy Gyurkovics Mária milyen átéléssel képes előadni az Énmellettem elaludni nem lehet című slágert, vagy hogy Székely Mihály miként énekli, szalmakalappal a fején, a Lehet, hogy szép nem vagyok vagy az Esik eső csendesen, lepereg az ereszen című nótát; Udvardy Tibor előadásában előadott örökbecsű slágerre: Teve van egypúpú, van kétpúpú…; Radnaytól Mozart - kissé „átigazított” - Don Juan-szerenádjára; és nem utolsósorban a Rigoletto-kvartett „összecsapására” a 2x4-es formációban való megszólaltatásában; és miként döntött a játékos zsűriben helyett foglaló Lajtai Lajos, Fényes Szabolcs és Mikó András? - hát csak meg kell nyitnia ezt az archív videót:

Táncdalénekesek és operaénekesek vetélkedője - Részlet az 1961-es szilveszteri műsorból
132   Búbánat • előzmény131 2017-04-16 21:40:50
"nem mutatták be"
131   Búbánat • előzmény70 2017-04-16 21:33:18
Kapcs.: a 70. sorszámhoz

Amíg 1964-ben nem bemutatták a „Rákóczi” teljes stúdiófelvételét, addig korábban (1957) csak részleteket rögzített rádiófelvételről szólaltak meg Kacsóh daljátékának szép dalai: Polgár Tibor vezényelte a Magyar Rádió szimfonikus zenekarát, Szecsődy Irén, Szabó Miklós, Palló Imre, Déri Pál énekelt.

Kacsóh Pongrác: Rákóczi - Történelmi daljáték
Teljes felvétel.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00

Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek).

Vezényel: Kerekes János

Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: László Endre

Szereposztás:

II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor
Reutheim Magda – Sándor Judit
Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor
Katica – Andor Éva
Kuczug Balázs – Palócz László
Sienowski hercegnő – Neményi Lili
Amália, Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa
Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György)
Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő
Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor
Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András
Esze Tamás – Zenthe Ferenc
Andris apja – Márkus Ferenc
Gránátos Mihály – Rajz János
Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar
Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál
Inas a hercegnőnél – Dózsa István
I. hang – Zoltai Miklós
II. hang – Szoó György

A cselekmény helyszíne és ideje: a bécsi Hofburg (I. felv.), a nagyszombati kuruc tábor (II. felv.), a trencséni vár (III. felv. 1. kép), a Vereckei- szoros (III. felv. 2. kép), 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején

A daljáték legnépszerűbb dala Rákóczi I. felvonásbeli „megtérése” („Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég, a dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél.”), az a dal, amelyet a címszereplő anyja levelének elolvasását követően énekel.

Ruitner Sándor zenei szerkesztő az alábbi gondolatokat fogalmazta meg és írta le a Rádióújságban, a daljáték rádiós bemutatója elé:

„December 15-én múlt 90 esztendeje, hogy megszületett Kacsoh Pongrác, a magyar daljátékirodalom kimagasló egyénisége, az a ’magányos csillag’, akinek pályája üstökösként ragyogott fel a hazai zeneirodalom egén. Az ő ’hangján’ sem előtte, sem utána nem beszélt senki, zenéjének őszinte bája, megnyerő varázsa, amely lázba hozta a századeleje színházi szakembereit és közönségét, ma is töretlen erővel hat. A népmesék hitető varázsa árad dalaiból és e dalok formálta színpadi alakokból. Zenei ábrázolása sohasem öncélú, mindig a dráma hű szolgája, sőt néha az az érzésünk, azért a színpadi játék, hogy e kitűnő muzsikusnak alkalma nyíljon a zenélésre. Pedig ez korántsem igaz. Hiszen ma is legnépszerűbb János vitézére a kész darabhoz fedezte fel Beöthy László, a Király Színház igazgatója. S amikor a János vitéz sikerén felbuzdulva Bakonyi Károllyal Rákóczi alakját formázták daljátékba, mást, újat tudtak nyújtani. Ez már nem a népmesék világa. Ez már dráma, a színpad szigorú törvényei szerint is.

A Rákóczi 1906-os bemutatóján a címszerepet az akkori idők kimagasló énekes egyénisége, Környei Béla alakította, és úgy gondoljuk, a Magyar Rádi úgy áldoz méltó módon a zeneköltő emlékének, ha mostani felújításán a Magyar Állami Operaház kitűnő énekesgárdájával mutatja be a daljátékot.
130   Búbánat • előzmény66 2017-04-04 23:51:32
Kapcs.: 66. és 38. sorszámok

Georges Bizet: Gyöngyhalászok – Nadir és Zurga kettőse - UDVARDY TIBOR - JÁMBOR LÁSZLÓ

Km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel Pless László

129   Búbánat 2017-03-29 09:08:31
Lehár: A mosoly országa - Barackfavirág-dal - Udvardy Tibor


Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy „Nagy árat kér a sors a boldogságért” – Udvardy Tibor


Oscar Straus: Varázskeringő – Szerelmi kettős - Vámos Ágnes, Udvardy Tibor
128   Búbánat • előzmény82 2017-03-28 10:35:45
Kapcs. 82. sorszám

Erkel: Bánk bán - Bánk-Gertrudis kettős (részlet) - Udvardy Tibor, Palánkay Klára

Erkel: Bánk bán - Bánk és Gertrudis kettőse - Részlet az Erkel c. filmből (rendezte: Keleti Márton) - 1952

Bánk: Udvardy Tibor
Gertrudis: Palánkay Klára
Ottó: Kövecses Béla
127   Búbánat • előzmény126 2017-03-28 10:33:04
Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – Szerelmi kettős „Mondjad igazán” - Németh Marika, Udvardy Tibor
126   Búbánat 2017-03-28 10:32:15
Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – Szerelmi kettős „Ha lennék egy lánykának édes…” - Németh Marika, Udvardy Tibor


[url https://www.youtube.com/watch?v=cxU4tZV39-o; Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár –Szerelmi kettős „Mondjad igazán” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url]

Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – a II. felvonás fináléja (Udvardy Tibor, Németh Marika, Bilicsi Tivadar, énekkar)

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András (1964)

125   Búbánat 2017-03-26 18:28:40
Lehár: Friderika – „Kicsikém ne tétovázz” – Udvardy Tibor

Lehár: Friderika – szerelmi kettős „Várni rád” – Orosz Júlia, Udvardy Tibor

124   Búbánat 2017-03-23 00:20:30
Nádor Mihály- Kulinyi Ernő: A babavásár –„Szeme tengerkék…” Andor Éva, Udvardy Tibor


Nádor Mihály- Kulinyi Ernő: A babavásár – „Hallod a valcert… Régi nyár, elszállt már” - Andor Éva, Udvardy Tibor

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara.
vezényel: Sebestyén András

123   Búbánat • előzmény121 2017-03-23 00:19:11
Kapcs. 121. sorszám

Kálmán Imre: A bajadér című operettjének keresztmetszetét (részletek) – új rádiófelvétel bemutatóként - 1962. augusztus 8-án sugározta a Kossuth Rádió, 20.20 - 21.10 órakor.

A dalszövegek Kulinyi Ernő magyar fordítása.

Az összekötőszöveget Innocent-Vincze Ernő írta.

Rendező: Rácz György
Zenei rendező: Fejes Cecília

Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és a Fővárosi Operettszínház Énekkara.

Vezényel: Bródy Tamás

Szereposztás:

Odette, operettprimadonna – Vámos Ágnes (Gordon Zsuzsa)
Radjami, Lahore hercege – Udvardy Tibor (Bitskey Tibor)
Marietta – Zentai Anna
Lajos Fülöp – Árossy Aladár (próza)
Napóleon – Kishegyi Árpád (Szoó György)
Parker ezredes – Balázs István (próza)
Pimprinette, reklámfőnök – Csákányi László (próza)
122   Búbánat • előzmény121 2017-03-21 08:56:35
Az említett Bajadér című Kálmán-operettből is elhangzanak részletek a Dankó Rádió hamarosan kezdődő operettadásában ( 9 óra; ism. 18 órától)
121   Búbánat 2017-03-20 16:59:10
Kálmán Imre: A bajadér „Óh, bajadérom…” – Udvardy Tibor



Kálmán Imre: A bajadér - "Dzsajpur csodakertjén" – Németh Marika, Udvardy Tibor


Kálmán Imre: A bajadér „Jobb kezem a bal kezében….A Gangesz kék vizénél…” - Németh Marika, Udvardy Tibor

Kálmán Imre: A bajadér „Éjsötét szempár” - Németh Marika, Udvardy Tibor

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara, az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bródy Tamás (1965)

Hanglemezen a Qualiton jelentette meg az operett részleteit. A bajadér keresztmetszetét, amin Vámos Ágnes is énekel, a Magyar Rádió sugározta.

120   Búbánat 2017-03-19 12:53:04
Kuriózum!

Mr. X belépője egy kicsit másképp ... – Udvardy Tibor

Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő

Részlet a Színészek a porondon c. tv-adásból.

Műsorvezető: Kellér Dezső
119   Búbánat 2017-03-19 11:00:10
Lehár: A cárevics – „Volga-dal” – Udvardy Tibor

Lehár: A cárevics – szerelmi kettős – Házy Erzsébet és Udvardy Tibor

Lehár: A cárevics –Dal – Udvardy Tibor

Lehár: A cárevics – „Tangó” – Házy Erzsébet és Udvardy Tibor

Lehár: A cárevics – kettős – Zentay Anna és Kishegyi Árpád

Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Bródy Tamás
118   Búbánat • előzmény117 2017-03-10 22:21:52
Karczag Márton írása az Udvardy Tibor 100 CD kísérőfüzetből

1939. október 6-án egy új hang csendült fel az Operaház színpadán. Jelképes is lehet, hogy szinte napra pontosan harminc évvel Székelyhidi Ferenc bemutatkozása után a 25 éves Udvardy Tibor ugyanabban a szerepben, Hunyadi Lászlóként mutatkozott be, mint legendás elődje. (A sort 1954-ben Ilosfalvy Róbert, 1979-ben Molnár András fogja folytatni.)
Jemnitz Sándor így látta az előadást: … a fiatal tenoristát úgyszólván első jelenetétől kezdve a nagyszámú közönség rokonszenve és bizalma kapta szárnyra. Egyéniségében van valami, ami ezt a két feltétlenül fontos tényezőt hamarosan megnyeri. Ifjú lendülete és e lendület őszintesége, tisztasága ugyanis rokonszenvet és bizalmat ébreszt! Nem érezzük benne a kizárólag csakis önmagával törődő akarnok-énekesek szokványos és ridegségükben hidegen hagyó tulajdonságait. Remélni merjük, hogy az Operaház nem csupán jó énekessel, hanem énekművésszel gazdagodott, akiben a művészlélek keres és talál magasabbrendű célkitűzéseket.”

A kiváló ítész ráérzett, hogy Udvardy megjelenésével egy új, modern művész jelent meg az Operaházban. A Hunyadi László Udvardy egyik ikonikus szerepe lett, több mint százszor énekelte egészen 1973-ig! A fiatal sorra kapta a kisebb-nagyobb szerepeket: A Székelyfonó Legényét, Alfred Germontot, Faustot, Siegmundot és a Garabonciás ősbemutatójának Józsiját Lehár vezényletével. Udvardy karrierje a világháború után új irányt kapott, amikor 1945-ben elénekelhette Pikk dáma játékszenvedéllyel küszködő Hermannját, két évvel később pedig a Peter Grimes címszerepét a mű magyarországi bemutatóján.
Lírai, magas C-t követelő szerepek, Puccini, Wagner és operett. Mindez elfért az énekes repertoárján, aki olyan okosan énekelt, hogy ezek a változatos szerepek semmilyen kárt nem tettek hangjában, mely hosszú pályafutása során sohasem hagyta cserben. De hiába a ragyogóan megoldott főszerepek sora (Don José, Cavaradossi, Lohengrin), Udvardy körül lassan fogyni kezdett a levegő. Az 1950-es évek elején még ő énekli a fontosabb premierek első szereposztását, így Lenszkijt is Simándy József előtt, de a művész lassan háttérbe szorul. Udvardy igazi békebeli egyenes tartású, mindig jól öltözött úriember benyomását keltette. Ez pedig a pártállam éveiben nem számított erénynek. A megbízhatatlanok közé sorolták. Külföldre alig engedték, díjakkal sem halmozták el.
Udvardyra, az énekes-színészre következőleg 1958-ban csodálkoztak rá, a Salome Heródeseként ismét egy komplex figurát varázsolt a színpadra. Ezután sorra jöttek a nagy karakteralakítások: a C’est la guerre Vizavija, Sujszkij herceg, Loge és végül Ránki Ember tragédiájának Lucifere a mű 1970-es ősbemutatóján.
A tenorista 1981-ben, 66 évesen balatonboglári nyaralójában hunyt el.

Udvardy Tibor azok közé a közkedvelt művészek közé tartozott, akikkel számos felvételt készítettek. Az MTVA Archívumában őrzött anyagokból a válogatáson a tenorista magyar szerepeiből – a pályakezdő Hunyaditól Luciferig -, legnépszerűbb alakításaiból – köztük az 1958-as élő Peter Grimes-szal – és operett dalaiból hallhatók részletek, melyek közül több először jelenik meg CD-n.
117   Búbánat • előzmény114 2017-03-10 21:41:12
Az Opera Trezor sorozatában nemrég megjelent az általam már nagyon várt CD: Udvardy Tibor 100

Az archív válogatásban Erkel, Kodály, Poldini, Ránki, Verdi, Csajkovszkij, Puccini, Bizet, Leoncavallo, Britten, Johann Strauss, Lehár, Kacsóh és Erdélyi Mihály művei kaptak helyet és csendül fel a részletekben a legendás tenor énekhangja:

1. Erkel Ferenc: Hunyadi László – László áriája az I. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

2. Erkel Ferenc: Hunyadi László – Börtönkép (Udvardy Tibor, Orosz Júlia, Losonczy György, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

3. Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán diák dala (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Kórodi András)

4. Kodály Zoltán: Székely fonó – A csitári hegyek alatt (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András)

5. Ránki György: Az ember tragédiája – Bűnbeesési jelenet (Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Bende Zsolt, Ütő Endre, Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)

6. Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája a II. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lehel György)

7. Giuseppe Verdi: Traviata – Alfréd áriája a II. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Pless László)

8. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Szerelmi kettős (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Vaszy Viktor)

9. George Bizet: Gyöngyhalászok – Nadir románca (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Vaszy Viktor)

10. Ruggero Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája (Udvardy Tibor, Mátyás Mária, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

11. Benjamin Britten: Peter Grimes – Grimes monológja a III. felvonásból (Udvardy Tibor, Mátyás Mária, Losonczy György, Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András)

12. Johann Strauss: A cigánybáró – „Ki esketett?” (Udvardy Tibor, Raskó Magda, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Tóth Péter)

13. Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Egy kis virágzó barackfa ága” (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos)

14. Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Vágyom egy nő után” (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos)

15. Kacsóh Pongrác: Rákóczi – Rákóczi megtérése (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kerekes János)

16. Erdélyi Mihály: Sárgarigófészek – „Az ember egy léha” (Udvardy Tibor, Erzsébetvárosi Színház tánczenekara, vezényel: Endre Emil)


Játékidő: 73’52
116   Búbánat • előzmény65 2017-01-30 21:30:08
Kapcs.: a 65. sorszámhoz

Verdi: Traviata

Az opera jelzett szereposztású (Simon Albert - Orosz Júlia, Udvardy, Melis) rádiófelvétele bemutatójának ideje: 1959. április 16., Kossuth Rádió 19.00 - 22.00
(Egy szünettel)
115   Búbánat 2017-01-30 21:24:56


Erkel Ferenc: Hunyadi László

Háromfelvonásos opera

Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján.

A Magyar Rádió stúdiófelvétele

Az operafelvétel első sugárzásának ideje: 1959. március 31., Kossuth rádió 19.00-22.00 (Egy szünettel)

Vezényel: Komor Vilmos

Km. a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Szereposztás:

Hunyadi László – Udvardy Tibor
V. László - Külkey László
Czillei Ulrik – Melis György
Hunyadi Mátyás – Szőnyi Olga
Gara Miklós, nádor – Losonczy György
Gara Mária – Orosz Júlia
Szilágyi Erzsébet – Takács Paula
Szilágyi Mihály - Bódy József
Rozgonyi - Pálffy Endre
Hadnagy – Rajna András
114   Búbánat 2017-01-21 15:50:15
Az Operaház sajtóközleménye nyomán

Opera Trezor sorozat két új CD-vel bővül. Az egyik az " Udvardy 100

Udvardy Tibor operaénekes 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi László címszerepében. Operai szerepei mellett elismert oratóriuménekes is volt. A most megjelenő archív válogatásban többek között Erkel, Kodály, Verdi, Csajkovszkij, Leoncavallo, Bizet és Britten művei csendülnek fel a legendás tenor tolmácsolásában.

A másik új lemezen Dietrich Fischer-Dieskau koncertfelvétele található:

1973. október 6-án lépett fel az Erkel Színházban a német bariton, Dietrich Fischer-Dieskau, aki Hugo Wolf Eduard Mörike verseire komponált dalciklusát adta elő Szvjatoszlav Richter zongorakíséretével.
A teljes koncert anyaga felkerül arra a CD-re, mely az előzővel együtt az Opera Shopban lesz kapható.
113   Búbánat • előzmény109 2016-09-08 18:47:27
Svéd Sándor – Sharpless konzul a Pillangókisasszonyban.

Udvardy Tibor viselte vele legtöbbször Pinkerton sorhajóhadnagy uniformisát.

Udvardy (1914-1981) visszaemlékezése Svéd Sándorra (1906-1979), színpadi partnerére:

„Azzal kezdem, hogy több közös operai fellépésünk volt, sőt sok teljes operafelvételt is készítettünk együtt. Többek között: Anyegin, Tosca, Traviata, Carmen, Pillangókisasszony. Ez alkalmat adott arra, hogy igazán jó barátságba és emberi közelségbe kerüljek a szerintem minden idők egyik legnagyobb operaénekesével.
Még a háború előtt, 1939-ben kerültem az Operaházba, s akkor Svéd Sándor még itthon volt, így ismeretségünk elég régi keletű. Egy akkori érdekes előadást említenék, a Traviata előadását Tamás Ilonkával, Svéd Sándorral és Failonival. Ez volt életem első nagy premierje, és az érdekessége az, hogy az előadáson Svéd Sándor miatt amerikai impresszárió volt itt.
Nagy siker volt, és az egész együttest átvitték volna Amerikába, de hát közbeszólt a történelem, úgyhogy ebből aztán nem lett semmi.
Amikor a világháború után Sándor hazatért és sok éven át újra állandó szereplője lett Operaházunknak, természetesen gyakoriak lettek a közös fellépések, és ezek nagyon érdekes élményeket nyújtottak. Egy humoros esettel kezdem. Volt olyan előadás, amelyen olyan nagyszerű formában volt, hogy énekleckét adott például a színpadon. Mutatta kézzel és mutatta fejjel, hogy hogyan kell fedni. Ez egy Carmen-előadás közben történt. Igaz viszont, hogy emiatt Carmen helyett az egyik csempészt ölelte meg.
Voltak kínos pillanatok is. Egyszer például az egyik Anyegin-előadáson, amikor a párbajban megcélzott, a patronnak valami része a nyakam mellett a szőrmét találta el, mire az füstölni kezdett. Kintről kiabáltak, hogy oltsam el. Ez egy furcsa, idegesítő érzést váltott ki, először találkoztam így veszélyesen szembe a pisztollyal, és bizonyos fokig a későbbi előadásokra is megijesztett, ettől a pillanattól kezdve már nem álltam oda például nyugodt lélekkel a Tosca sortüze elé, mert mindig féltem, hátha megint egyszer eltéved a patron. Meg is kértem a sortüzet végző katonákat, legyenek szívesek mellélőni és ne szembe!
No most egy másik téma. Svéd Sándorral kapcsolatban rengeteg pletyka, kósza hír kering. Egy kis epizóddal szeretnék egy igazságtalan híresztelést megcáfolni.
Életem egyik nagyon szomorú periódusában, amikor egy évig állás nélkül voltam, Svéd és Palló Imre felhívott és megkérdeztek, hogyan állok anyagilag, mert ha bajban vagyok, ők korlátlanul a rendelkezésemre állnak. Szóval ez is egy olyan gesztus volt, ami felejthetetlen.
És ez volt Svéd Sándor igazi, emberi magatartása.
Úgy emlékszem, hogy a Pillangókisasszonyban léptünk fel együtt a legtöbbször; sőt egy igazán jól sikerült rádiófelvételünk is készült erről az operáról. A címszerepet akkor Szecsődy Irén énekelte, aki az én énekesi pályám során az egyik legkiválóbb Pillangókisasszony volt. „

(Udvardynak ez az emlékezése – a két művész halálozási évét tekintve csakis 1979. június 9. és 1981. július 16. között történhetett; az idézett szöveg megtalálható a Népszava kiadó gondozásában 1986-ban megjelent, Dr. Viola György Operafejedelmek című könyvének Svéd Sándorról szóló fejezetében.)
112   parampampoli • előzmény110 2016-09-07 17:37:24
Sajnos nekem Udvardy nagyon nem tetszett...
111   parampampoli • előzmény110 2016-09-07 17:29:51
Mint mindig. -:)
110   márta 2016-09-07 16:15:22
Szecsődy nagyszerű, Svéd pedig fenomenális volt.
109   Búbánat 2016-09-06 09:42:08
Ma esten sugározza a Bartók Rűdió

2016.09.06 19:35 - 22:00

Puccini: Pillangókisasszony

Háromfelvonásos opera

Szövegét - John Luther Long elbeszélése nyomán - Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta

Vez. Vaszy Viktor

Km. a Magyar Rádió Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Cso-Cso-Szán - Szecsődi Irén (szoprán),
Pinkerton - Udvardy Tibor (tenor),
Suzuki - Uher Zita (mezzoszoprán),
Sharpless konzul - Svéd Sándor (bariton),
Goro - Kishegyi Árpád (tenor),
Yamadori herceg - Pásztor Lajos (bariton),
Bonzo - Faragó András (bariton),
Császári biztos - Sikolya István (tenor)

(1954)
108   Búbánat • előzmény48 2016-07-27 09:49:40
Kapcs. 48. sorszámhoz

Népszava, 1981-05-30 / 125. szám

Hanglemezfigyelő

Az Orfeum tanyám — Udvardy Tibor operettdalokat énekel

„Udvardy Tiborról én nem tudok tárgyilagos, szenvtelen hangon szólni. Elfogult vagyok vele, mert ifjú éveimben a kedvenc magyar tenoristám volt. Tizenéves koromban a legtöbbször miatta vettem jegyet az Operába, még ha a kettő forint ötvenes kakasülőnél nem is futotta jobb helyre akkoriban. A harmadik emeleti oldalülésekre szóló jegyeken olvasható is volt mindig: erről a helyről a színpad nem látható. A színház tehát nem árult zsákbamacskát.
De kit is érdekelt az ilyen apróság, amikor hat zsemle áráért Gyurkovics Máriát, Osváth Júliát, Palló Imrét, Svéd Sándort, a fiatal Simándyt, Székely Mihályt és Udvardy Tibort „natúrban” lehetett hallani? És én érettük mindig boldogan áldoztam fel egy-egy heti zsemlepénzemet.
Életemben először 1951. november 14-én voltam az Operában, a Don Carlost adták, Fülöp király szerepét Székely Mihály énekelte. Tizennégy esztendős voltam akkor. Udvardy Tibort jó két évvel később, 1953. december 1-én hallottam először: Lenszkijt énekelte az Anyeginben. És ettől kezdve megsűrűsödtek a váróteremben töltött éjszakák az életemben ... Hangja az első pillanattól kezdve elbűvölt és aztán közel három évtizeden át gyönyörködtetett.
Akkor, azon a huszonnyolc évvel ezelőtti december estén azt hittem, hogy a legfinomabb lírai tenort hallom a hazai „készletből”. Aztán, amikor a Bajazzókban is hallottam Udvardyt, kiderült, hogy spinto-tenornak is kiváló. S amikor Don Josét alakította a Carmenben, el kellett ismernem, hogy nálánál különb hőstenor sem sok szaladgál a Magyar Népköztársaság operaszínpadain! És még jóval később, idős korában is meg tudott lepni, mint különféle karakterszerepek felejthetetlen alakítója.
Mindezek után hogyne örültem volna meg. amikor régebben kiadott operalemeze után tavaly új Udvardy nagylemezzel örvendeztetett meg a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat, de ezúttal az operetténekes Udvardy portréját villantván fel? Mert — mint a nagy művészek általában — Udvardy Tibor sem röstellt átrándulni időnként a könnyebb műfajokba, hiszen bizonyos szint felett az ilyen kalandok a művészi rangot már cseppet sem veszélyeztetik. Csak az fél leszállni a talapzatáról, aki nem egészen biztos abban, hogy megilleti az a talapzat, amin áll... Aki viszont biztos a dolgában, az gyakran hagyja gazdátlanul a piedesztálját, mert tudván tudja, hogy rajta kívül más úgysem jogosult ráállani...
Udvardy Tibornak ezek a kiruccanásai is varázslatosak. Most nem is a nagy Lehár- számokról: Szu-Csong, Danilo, vagy a Cárevics dalainak kifogástalan előadásáról beszélek, hiszen ezeknek megszólaltatása mindig is operaénekesi kvalitásokat igényelt. Annak idején leginkább Richard Tauber vállalta fel őket, az újabb időkben Nicolai Gedda. Tehát mindig a tenoristák élvonalából valaki. De most nem ezekről az operaértékű operettekről van szó, hanem Zerkovitz Béla vagy Buday Dénes illékonyabb műveiről, a Csókos asszony, illetve a Szakítani nehéz című zenés bohóságok-ról. A Hulló falevélnek és az Orgonavirágzásnak sohasem volt más küldetése, mint az, hogy három-három kellemes percet szerezzen annak, aki éppen meghallgatja. Udvardy élménnyé teszi ezeket is, el tudja érni, hogy a felszínes dalocskák élmény- szerűségének időtartama tetemesen megnövekedjen, azaz: három percnél lényegesen tovább csengjenek a lelkünkben ezek a könnyed kellemű melódiák ...
A mi tenorszegény országunkban kétszeresen örülünk, ha időnként felcsendülnek a múlt és a félmúlt szépséges tenorhangjai. Várjuk hát a további Udvardy- lemezeket, hiszen rengeteg felvétele van még a Rádióban!"

Baranyi Ferenc

(Búbánat: Udvardy a lemez 1979 januári megjelenése után már csak alig több mint két évig volt köztünk…)
107   Búbánat 2016-06-23 11:10:20
Volt egy beszélgetős műsor a rádióban, ami anno elkerülte a figyelmemet:

"Kalandozás - Udvardy Tiborral"

A riporter: Czigány György

Elhangzott: 1975. április 28., Petőfi Rádió
106   Búbánat 2016-05-09 12:33:16
A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában hallhattuk újra Zerkovitz Béla-Szilágyi László Csókos asszony című operettjének híres dalát - Udvardy Tibor énekhangján, gyönyörű, érzelmekkel telített, utánozhatatlan tolmácsolásában - „Hulló falevél”:

„Nagy árnyas kert közepében áll ott egy sötét platán, Alatta sok álmot szőttünk, szép tavaszi éjszakán Szerelemről, boldogságról ábrándozánk kiskerti padunkon ülve, rózsanyílás idején…. /Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége, S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él… Hulló falevél, sárgult falevél…”

Ezt a dalt is újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának délután hat órakor kezdődő ismétlése során.
105   Kaliban • előzmény104 2016-03-16 13:40:25
Hát igen ez se lenne rossz ötlet.
104   Búbánat • előzmény103 2016-03-16 10:35:38
Vagy kiadhatnák DVD-n vagy CD-n a régi, Erkel Színházi produkciót: a teljes Dózsa Györgyöt 1994-ből- Az első szereposztás: Csák József, Kukely Júlia, Pitti Katalin, Kálmándi Mihály, Sánta Jolán, Bordás György; a második szereposztás: Bándi János, Csonka Zsuzsanna, Csavlek Etelka, Farkas Éva, Sárkány Kázmér. Rendező: Tóth János. Karmester: Oberfrank Géza. Bemutató: 1994. május 21.

Tudomásom szerint mindkét szereposztású Dózsa György-előadásról létezik teljes felvétel; az Opera megvásárolhatná a jogokat ehhez. (Úgyis tervezik a Zenés TV Színház Szinetár Miklós rendezte mintegy tizenkét televíziós opera felvétele jogainak megvásárlását az MTVA-nál; az Opera aztán sajátjaként, DVD formátumban szeretné forgalomba hozni azokat.)
103   Kaliban • előzmény102 2016-03-16 00:15:47
Akkor nem lesz teljes Dózsa - kár. Jó lett volna, ha a 2014 novemberében elhangzott teljes anyagot kiadják.Vagy akkor legalább a rádió leadhatná teljes egészében.
102   Búbánat • előzmény99 2016-03-15 23:13:36
Az Opera 2016/17-es évadjának kalendáriuma részletezi az OperaTrezor előkészületben lévő kiadványait.

Felsorolja, ami már megjelent, és azt is, ami a közeljövőben várható. Ilyen az

- Udvardy100 (archív válogatás)

- Simándy100 (képeskönyv)

- A Sába királynője és a Dózsa György; mindegyik "nagy keresztmetszet"

A Végzet hatalma nem szerepel a felsorolt kiadványok között. Ezt én is hiányolom, és sajnálom.


101   Búbánat • előzmény100 2016-02-16 14:35:46
Bocsánat a "Szinetár-rendezés"szavak halmozásáért...
100   Búbánat • előzmény99 2016-02-16 14:34:38
Már emlékszem. Valóban, a lemezkiadással nagyon lassan halad az Opera. Ugyancsak Okovács Szilveszter jelezte a Szinetár-gálán, hogy az összes Szinetár rendezte televíziós operafilmet, amit Szinetár Miklós rendezett a Zenés TV Színház égisze alatt (mintegy 12 opera) szeretnék a jogok megvásárlásával, az Opera értéktárában DVD-lemezeken megjelentetni. (Udvardy szerepel a C' est la guerre" Petrovics opera tV-változatban.)

Nem egyszerű dolgok ezek, idő- meg pénzigényesek.
99   Petyus • előzmény98 2016-02-16 14:20:51
Ami az előzetes tervekben szerepelt, remélem nem tévedek. Ugyanakkor volt szó róla, amikor a Dózsa György lemezről meg a Végzetről. Az utóbbi terve eltűnt az előzetesből. Nagyon sajnálnám. Remélem a Sába is megjelenik majd egyszer, nagyon tetszett az előadás, kétszer láttam.
98   Búbánat • előzmény97 2016-02-16 14:07:26
Milyen lemezére, melyik felvételére gondolsz?
97   Petyus • előzmény96 2016-02-16 13:15:15
Mikor jelenik meg Udvardy Tibor lemeze?
96   Búbánat • előzmény42 2016-02-14 14:27:07
Volt már róla szó: az egykori nagyszerű operaénekesünk, Udvardy Tibor Lehár Ferenc műveinek avatott tolmácsolója volt! Korábban felsoroltam, a komponista mely műveiben szerepelt színpadon és mely operettjeiből készült rádió- és hanglemezfelvételeken hallhattuk – és hallhatjuk ma is - kiváló tenorját. A Dankó Rádió sem feledkezett meg róla, hiszen a Túl az Óperencián című operettműsorában rendszeresen halljuk nemes énekhangját – nemcsak Lehár – hanem Kacsóh, Huszka, Jacobi, Kálmán, Nádor Mihály, Zerkovitz Béla vagy Johann Strauss operettjeinek stúdiófelvételeiről is.

A korábbi felsorolásomból kimaradt egy Lehár Ferenc-operett – annak keresztmetszete –, melynek rádiófelvételén a hatvanas évek közepén Udvardy Tibor is közreműködött: „A három grácia". Udvardy mellett Koltay Valéria, Németh Marika és Külkey László énekel az operettben, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli (aki az általa dirigált operettek felvételeihez rendszerint tenoristánkat kérte fel (Leányvásár, Egy éj Velencében, Rákóczi, Babavásár, Éva, Kék mazúr, Pacsirta, A három grácia, A víg özvegy stb.)

Udvardy Tibor operettfelvételei közül a Dankó Rádióban a tegnap hallott „A víg özvegy” után ma a másik Lehár-operettből, A három gráciából szólaltak meg szép részletek.

- Charles, Nancy hercege és Hélène szerelmi kettősében Udvardy Tibor és Németh Marika együtt éneklik: „Angyalkám, kicsikém hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol…”

- Toutou és Bouquet duettje (Apacs-kettős): „Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” ( Koltay Valéria és Külkey László)

- Hélène dala: „ Szív, ó, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” (Németh Marika)

- Toutou és Bouquet vidám kettőse: „A tapasztalat, kimutattam már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…” (Koltay Valéria és Külkey László)

A Dankó Rádió délelőtti adását ma délután hat órától hallgathatjuk meg újra.
95   Búbánat • előzmény94 2015-09-04 12:49:40
Ennek örülök!!!
94   smaragd • előzmény93 2015-09-04 12:45:32
Nagy tisztelője vagyok.
93   Búbánat 2015-09-04 12:41:42
A nagy magyar operaénekes, Udvardy Tibor, ma 101 éve született. (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.)

Tenoristánkra emlékezett a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. Felelevenítette a neves énekművész életútját, pályáját, majd bekonferálta Lehár Ferenc A cárevics című operettjének két részletét, melyben Udvardy Tibor mellett Házy Erzsébet énekében is gyönyörködhettem:

Először Udvardy egy régi archív felvételéről a híres Volga-dal szólalt meg.

Aljosa, a cárevics dala, II. felv.:

„Egyedül, újra egyedül…./A Volga vizénél őrszem áll….Nézz rám az égből, teremtő Atyám!.. Trónod körül annyi angyal virul…” (Magyar szöveg: Kulinyi Ernő)

Ezt követte Lehár-operettjének 1962-es stúdiófelvételéről a „Napolitana” – szerelmi kettős, melyben Udvardy Tibor partnere Szonja szólamában Házy Erzsébet volt!
(Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Bródy Tamás vezényel):

„- Napfény, kerengő, a könnyű szélben zúgva zengő,
Hullám a vízen, te ringass lágyan és szelíden.
Kerengő- merengő….
Ó, mondd meg, ha kérlek, a kétség árnya miért gyötör? /
- Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár?...”

Ez a műsor – melyben Bilicsi Tivadarra is emlékezik a szerkesztő, és Zeller A madarász című operettből is felcsendülnek részletek – újra meghallgatható a délután 6-kor kezdődő ismétlésben. Az adás az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
92   Búbánat 2015-08-19 20:03:21
Udvardy Tibor – Moniuszko: Halka – Jontek áriája

Published on Apr 22, 2015


91   Búbánat 2015-08-19 20:02:20
Udvardy Tibor – Poldini Ede: Farsangi lakodalom - Kálmán diák dala

Published on Apr 16, 2015

o "Farsangi lakodalom - Kálmán diák dala az I. felvonásból" by Tibor Udvardy (iTunes)
90   Búbánat 2015-08-19 20:01:21
Udvardy Tibor – Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila - Sámson áriája a III. felvonásból

Published on Feb 26, 2015

89   Búbánat 2014-12-23 21:31:06

Udvardy Tibor – „Fenn az ernyő, nincsen kas…”

Published on Nov 15, 2014

René belépője Lehár Ferenc Luxemburg grófja c. operettjéből.


88   Búbánat 2014-10-16 21:43:31
Udvardy Tibor - Nem tudok hinni magának

A Csárdás c. operettből
(Buday Dénes - Szilágyi László)
A Magyar Rádió és Televizió Szimfonikus Zenekara
Vezényel Behár György
Qualiton SLPX 16577
87   Búbánat 2014-10-16 21:43:07
Kalmár Magda és Udvardy Tibor - Két szív, mely valcertaktust ver

A Zwei Herzen in 3/4 Takten c. filmből
(Stolz, Reisch, Robinson - Dr. Weiner István)
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara
Vezényel Behár György
Qualiton SLPX 16577
86   Búbánat 2014-10-16 21:40:00

Udvardy Tibor – Hulló falevél

Dal a Csókos asszony c. Zerkovitz-operettből.

Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor - Van a Bajza utca sarkán egy kis palota

Részlet Zerkovitz Béla Csókos asszony c. operettjéből.


Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor - Asszony, asszony, csókos asszony

Zerkovitz operett címadó dala.
85   Búbánat 2014-10-16 21:37:16
Udvardy Tibor - Gondola dal

Részlet Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjéből


Udvardy Tibor - Az Orfeum tanyám

Danilo belépője Lehár A víg özvegy című operettjéből

Udvardy Tibor - Vágyom egy nő után

Részlet Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjéből.
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)