vissza a cimoldalra
2018-05-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60803)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2544)
Bartók Rádió (730)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1408)
Franz Schmidt (3128)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6607)
Opernglas, avagy operai távcső... (20074)
Lehár Ferenc (629)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2733)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (847)
Élő közvetítések (7204)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (581)
Operett, mint színpadi műfaj (3605)
Erkel Színház (9289)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Erkel Színház (Potork, 2004-12-17 15:15:06)

 
9188   ricora 2018-04-14 16:06:33

A Varázsfuvola kétszer egymás után.Teljes részletességgel nem írok, csak amit fontosnak tartok.Vashegyi György vezényelt, és a zenekar néha bizonytalanul szólt, a tempo választás a gyorsaságát tekintve túl volt helyenként  az értelmes határon. Hangszeres bizonytalanság többször is akadt. Maga a zenekari hangzás kellene  sokkal szebb legyen. Kolonits Klára kilépésével  egyelőre a drámai koloratúra, mint legjobb Éj királynő hiányzik a szereposztásból. Varga Viktória szinte hibátlanulugyan, és Röser  Orsolya még ha egy-két intonálási hibával is, de jól elénekelte a szerepet, csak ami pluszt megismertünk már Kolonits Klárától, az bizony nincs. Pozitivuma ennek a rendezésnek az új Sarastro, amelyet Fried Péter énekelt. Váltótársa Palerdi András. A különbség az, hogy amíg Fried teljes személyiségével és hangi súlyával  maga a megtestesült Sarastro, addig Palerdi megpróbál aznap este Sarsatro lenni, de többször kivül marad a szerepen, énekelni valójában nem egy szinben szólnak az alsó és felső hangok. Lefelé elmattul  a hang. A második áriája pedig indokolatlanul már-már romantikus hangvételű és harsány, Mozarthoz nincs sok köze. Rab  Gyula  “új" Tamino, “délceg” Tamino ő, igéretes hang, amely nem nyúlhat túl a mozarti vonalon egyelőre. Ideális alkat, mig Szappanos Tibor éneklése imponálóbb. Sáfár Orsolya már több éve ebben a rendezésben Pamina, szinpadi jelenléte sokat fejlődött, nála a túlvibrált éneklésre kellene vigyázni, ne hatalmasodjon el.A " Monostatosok"  imponálóan aktivak, megjegyezném, azonban, hogy   különösen Kiss Tivadarnál nem túl jó, ha pl. az I.felv.  fináléban az énekelt hangok közé sok prózai hangütés kerül. A két Papageno figurája közül Rezsnyák Róbert kedvesebb, (népiesebb figura), de Sándor Csaba is megfelelően játszott. Zavaros Eszter nagyszerű Papagena, Nagy Zsófiát először hallottam, kiváló lesz a szerepben. A dámák mind eltalált hangok és jól eltalált figurák. Szinetár Miklós rendezése látványos és szinháziélményt nyújt. Bár a MET HD közvetitései között szerepelt egy röviditett változat, ez nem kellene követendő példa legyen  és szerintem megbocsájthatatlan, hogy Pamina-Tamino-Sarastro tercett kimaradt  Mozartnak ebből az operájából. Továbbá időszerű lenne átgondolni, hogy magyar prózával,  de eredeti nyelvű együttesekkel, áriákkal szólaljon meg  végre ez az opera.

9187   nickname • előzmény9185 2018-04-08 14:57:22

későn javították szerintem

9186   ladislav kozlok • előzmény9184 2018-04-08 06:42:48

A  muvésznonek el sem kellett volna válalni az Ej királynojet.  . 

13 Norma az 13 kegyetlen nehéz éneklés. 

9185   pinocchio • előzmény9184 2018-04-07 08:54:55

Igen, most megtaláltam.Csak az furcsa, hogy egy hete még az ő neve volt a honlapon.

9184   bermuda • előzmény9183 2018-04-06 21:35:23

Kolonits Klára a FB-on megírta, h lemondta az Éj Királynőjét, megindokolta..

9183   pinocchio 2018-04-06 16:22:47

Szombat délelőttre keresek 2db jegyet, ha valakitől megvehetném, köszi előre is.Priviben várom! Rab Gyula Tamino!, Fried Péter Sarastro. Sajnos Kolonits Klárát nem látom a szereposztásban már:((

9182   Beatrice • előzmény9180 2018-04-06 12:12:31

Én is elajándékoznék egy ugyanilyen jegyet. Szóval, már ketten mehetnek.

9181   miketyson • előzmény9179 2018-04-06 11:36:38

Valószínűleg nem. 

9180   almapüré 2018-04-06 10:53:38

Van mára egy felesleges jegyem a  Varázsfuvolára, valahova az utolsó sorokba, szívesen elajándékoznám, ha valaki szeretné.

9179   Heiner Lajos • előzmény9177 2018-04-06 10:51:47

Nem ismered a régi kínai közmondást?

9178   Búbánat 2018-04-06 10:46:05

A tegnap esti ünnepi előadással véget ért egy három és fél évtizede tartó fejezet a Magyar Állami Operaházban és  Erkel Színházában:

35 év után elbúcsúzott tőlünk Mikó András szépséges Parsifal-rendezése.  Utoljára élvezhettük, csodálhattuk meg a zenedráma mára már klasszikussá nemesedett színpadképét és adhattuk át magunkat meghatottan a megidézett misztikumnak - ebben a rendezésben.

Mielőtt felhangzottak volna a csodálatos mű első taktusai, Ókovács Szilveszter főigazgató emelkedett szólásra páholyából: felidézte a kezdeteket, a magyarországi Parsifal-bemutatók (az első német és első magyar nyelven énekelt előadás) históriáját,  majd rátért a négy évtizedes esztelen politikai cenzúra után 1983-ban a közönségnek visszaadott,  újra színpadra  állíthatott és álmodott, a már betegségével küszködő Ferencsik János dirigálta,  Mikó András rendező, Forray Gábor díszlet- és Makai Péter jelmeztervező nevével fémjelzett produkcióra, az opera akkori kiállítására, ami a reveláció erejével hatott mindenkire, akkor és azóta is, és mely a  tegnapi utolsó előadásáig rajta volt az Opera műsorpalettáján. Jegyzetéből rengeteg nevet olvasott fel: karmesterekét, énekesekét, akik az elmúlt évtizedekben részesei voltak a sikernek; statisztikát ismertetett, kik léptek fel - hazai és külföldi művészek, előadók - Parsifal, Amfortas, Gurnemanz, Kundry, Titurel, Klingsor szerepeiben.  Köszöntötte a mai előadókat, a zenekart, azt is jelezve, hogy mint látható, a televízió kamerái is jelen vannak.  Ezután kezdődött el a búcsú-előadás.

 Kovács János karmester pálcájának beintésére felcsendült Wagner hattyúdalának, utolsó színpadi remekének, az „ájtatos” misztérium játéknak sodró hatású ünnepi zenéje.

A közönség a harmadik függöny lehullta  után tombolva ünnepelte a közreműködőket, szereplőket: Kovácsházi Istvánt, Tómas Tómassont, Palerdi Andrást, Németh Juditot , az énekkart, zenekart – élükön a dirigens Kovács Jánossal - nemkülönben a második felvonás végén a viráglányokat megszemélyesítő énekművészeinket is.

Felejthetetlen előadás volt, és marad számomra - számunkra ez a Parsifal. Lehet , hogy – sőt biztos – visszasírjuk még ezt a rendezést!  Már előre félek az Ókovács által beígért, két év múlva, már az újranyíló Operaházban, új rendezésben ismét színpadra kerülő darab kiállításától:  a „korszerűsítés” észérvei alatt a leendő rendezés mivé teszi, mivé változtatja át ezt a szépséges,  immár múzeumba kerülő színpadképet.

 

9177   miketyson • előzmény9176 2018-04-06 10:41:53

Akkor te? 

9176   Heiner Lajos • előzmény9175 2018-04-06 09:55:59

Aki először házasodik, az szerencsétlen. Aki másodszor, az feledékeny. Aki harmadszor, az hülye.

9175   miketyson • előzmény9173 2018-04-05 19:30:40

Az tényleg életművész, akinek hat felesége volt? 

9174   Heiner Lajos • előzmény9173 2018-04-05 18:43:38

A darabot Prágában egy este háromszor is megnéztem.

9173   Edmond Dantes 2018-04-05 17:43:32

Gyerekkorom óta érdekelt d'Albert Tiefland-ja: operakalauzokban a szerzők szerinti betűrendben többnyire első helyen bemutatott dalműről azt szokták írni, hogy sajátos keveréke a (poszt)wagneriánus és az olasz verista operáknak, sőt, hogy ő maga a német verizmus. A szerző származása, élete a két lábon járó multikulturális Európa. Az a multikulturális Európa, amit és aminek számos személyiségét, művészét sokan szeretik-szeretjük és amit-akiket számosan kevésbé szeretnek. Eugene d'Albert francia, olasz és angol származású volt, Skóciában született, leginkább németnek vallotta magát, legsikeresebb művét német nyelven írta és bár Prágában mutatták be, Berlinben lett először nagy sikere. Elsősorban zongoristaként a fél világot bejárta-beturnézta, nálunk is többször fellépett. Nemcsak zongorázott: karmesterként, zeneszerzőként valamint  életművészként is ismert volt, hat házasságából nyolc gyermeke született, egyik hitvese Teresa Carreno venezuelai zongoraművész volt. Utóbbinak tulajdonítják azt a bonmot-t is, miszerint egyszer ezekkel a szavakkal szólította férjét: "Gyere gyorsan! A gyerekeid és a gyerekeim a gyerekeinkkel verekednek!" Svájci állampolgárként Rigában halt meg, ahová azért utazott, hogy a hatodik feleségétől elváljon...

Úgy érzem, e regényes élet megérdemelt ennyi bevezetőt, mielőtt az Erkel Színház tegnap esti Hegyek alján-produkciójáról beszámolnék. Az Operaház honlapja névelős címmel (A hegyek alján) hirdette a darabot, de az eredeti cím és az opera szellemisége is inkább a névelőtlen változat mellett szól. Szintén a honlap -szerényen- "koncertszerű előadást" ír, én inkább félig(-meddig) szcenírozottnak mondanám azt, amit láttam. Noha rendező neve nem olvasható sem a honlapon sem a helyszínen osztogatott szórólapon, valaki azért -nem is rosszul- bizonyára beállította a színpadi mozgásokat és kialakította a hátteret. Rövid, nagyon személyes véleményem az operáról: mai füllel is életteli, jól hallgatható, élvezetes alkotás, éppen a kellő terjedelemben. Tényleg van benne valamennyi wagneri beütés, -nem nevezném Wagner-epigon alkotásnak!- talán csipetnyi Richard Strauss is került bele és persze jó adag verismo, már csak a "latinos" (spanyol-katalán) környezet zenei ábrázolása kedvéért is. Két-három erős karakter, hatásos, jól énekelhető szerepek, a kórusszólam lehetne mutatósabb. Nívós a librettó, jól sikerültek a magyar nyelvű feliratok.  A cselekmény  akarva-akaratlanul is időszerű: a női főszereplő mint falon-falun belüli erőszak áldozata, akár egy mai  #meetoo-blog alany-tárgya lehetne. Egyszóval, a darab kitűzéséért: "riszpekt" Operaház!.

Elismerésemet ezennel kiterjesztem a zenei megvalósításra. A horvát karmester, Mladen Tarbuk nevét eddig nem ismertem mint olvasom, járt már nálunk korábban. "Civilben" a Dubrovniki Fesztivál művészeti igazgatója; a külsőre inkább tanárbácsis dirigens színvonalas előadást prezentált, noha a dicséretes teljesítményt nyújtó, kitűnően muzsikáló nagy létszámú zenekar nem ismerhette az opera itthoni előadási hagyományait, tekintve, hogy évtizedek óta nem játszották Budapesten. Külön kiemelném a szép klarinétszólót.

A Hegyek alján is olyan mű, amit akkor érdemes és akkor szabad elővenni, ha elsőrangú tenor és szoprán művész áll rendelkezésre. Kijelenthetem: mindkét főszereplő messzemenően abszolválta szólamuk elvárásait. Sümegi Eszter Mártája egyszerre volt larmoyant és drámai, hangja töretlen erővel és szépséggel szólt, a lírai részekben hiteles és megindító volt és remekül építette fel a szerep talán csúcspontját jelentő "Ich weiss nicht wer mein Vater war"-elbeszélést. Vele egyenrangú társ volt Pedro szerepében a szlávos nevű, de osztrák vendég, Nikolai Schukoff: hőstenor ő a javából, annak inkább a német fajtájából (Wagnert is beleértve, sőt!), de egyes olasz szerepekben is jól helytállhat. Bizonyára többször énekelte már Pedrót, mert tegnap este inkább csak hozta-vitte -azaz nem olvasta- kottáját és némi színpadi játékra is futotta nem kevés energiájából, mindezt jó kiállással, meggyőző erővel. A mű legismertebb részletét, a Farkaskalandot "Schau her, das ist ein Taler") hatásosan adta elő. Visszavárjuk! Balga Gabriella tovább erősítette kedvező benyomásaimat, amiket a Hugenották-Urbain szerepben szereztem róla és azt a meggyőződésemet, hogy lírai szoprán hang az övé s nem mezzo mint ahogy a honlapon feltüntetik. A három "grácia" (Horti Lilla, Gál Erika és Kálnay Zsófia) engem kicsit a rajnai sellőkre emlékeztetett, szép hangon énekeltek, jól mutattak. Az opera rosszfiúja, Sebastiano nem csupán megfojtás, de nézetem szerint szereposztási tévedés áldozata lett: Geiger Lajos hangjából pont azt a durvaságot, nyerseséget, itt szükséges közönségességet hiányoltam, amivel elhitette volna: nem elsősorban a környék gazdag földesura ő, hanem a szó mindkét értelmében közönséges gazfickó. Gábor Géza basszusa "lent" nem volt nagyon átütő, inkább zörgős, de végül is miért lenne hibátlan egy kilencven éves "falu véne" (Tommaso) hangja...A Morucciot éneklő Szvétek László megfelelt kisebb szólamában, Nando nyúlfarknyi szerepét Boncsér Gergely énekelte. Az Operakórus (betanító: Csiki Gábor mb. karigazgató) jól látta el sajnálatosan kicsiny feladatát.

Eugene d'Albert: Hegyek alján - koncertszerű előadás, Erkel Színház, 2018. április 4.

9172   Búbánat 2018-04-05 15:59:31

Eugen d'Albert: A hegyek alján

avagy egy verista dráma német módra

Koncertszerű előadás két részben, prológussal és két felvonással, német nyelven

Bemutató: 2018. április 4.

Nem mindennapi operaesemény színhelye volt tegnap este az Erkel Színház!

Hatvan évnek kellett eltelnie, hogy 1958. február 28-a után újra bemutatásra kerüljön A hegyek alján nálunk – de most csak egy hangversenyszerű előadás erejéig elhangozzék - ez az ízig-vérig verista opera. (Igaz, pár évvel később a Szegedi Nemzeti Színház is előadta a művet: 1966. február 5-én mutatták be Vaszy Viktor zenei irányításával.)

Tiefland” – találó magyar fordítása „A hegyek alján”, mely d’Albert egyetlen maradandó értékű operája. Már Rudolph Lotharnak Ángel Guimerá drámája („Terra baixa” c. katalán színdarab) nyomán készült librettóját is, mintha távoli rokonság fűzné Mascagni Parasztbecsületéhez. A zenében pedig teljes mértékben uralomra jut a verizmus.

 A féltékenységi dráma, melynek során a pireneusi pásztor, Pedro, a természet egyszerű és naiv gyermeke nyílt színen fojtja meg Sebastianót, a gazdag és öntelt földesurat; annak szeretője, Márta és a két férfi közötti szerelmi háromszögből, a közöttük feszülő ellentétből fakadó minden fordulat kiváló jellemzésre talál d’Albert nem túl választékos, de kétségkívül hatásos muzsikájában. A komponista meggyőzően érzékelteti a Márta lelkében végbemenő változást, amint a hiúságában megsebzett asszony elfordul a durva Sebastianótól és szívvel-lélekkel a tudatlan, de nemes gondolkodású pásztorlegény mellé áll. A két férfi és Márta mellett Nuri alakja válik ki legélesebben a nagyzenekar minden lehetőségének kihasználásával megfestett gazdagon árnyalt környezetből.

Eugen d’Albert (Glasgow,1864. augusztus 10. – Riga, 1932. március 3.) nagyon összetett, csapongó és sokszínű egyéniség volt, s neve bizony nem mindenki előtt cseng ismerősen. Sokszínűségét már az is bizonyítja, egy olasz és német ősök leszármazottjaként Skóciában született, de angolul sosem tudott, s hol franciának, hol németnek vallotta magát, miközben pont hatszor cserélt feleséget… De ez a csapongás és sokszínűség zenei téren is megmutatkozik. Mint tehetséges pianistára a kor híres karmestere, a győri születésű Richter János, a híres Wagner-dirigens figyel fel és mutatja be Liszt Ferencnek, aki pártfogásába vette s így valójában ő lett Liszt weimari periódusának utolsó növendéke. Korának leghíresebb világjáró virtuózává nőtte ki magát, miközben komponálásra is futotta idejéből. Saját használatára virtuóz zongoraműveket komponált, de végső fokon leginkább az opera vonzotta. 

A zenés színpad számára sok-sok – igaz eklektikus – művet alkotott, de ezek közül tartós sikert valójában csak az említett „Hegyek alján” operájával ért el.  

A mű vezérmotívumokra épül. Az opera zenéje tulajdonképpen több stíluselemből tevődik össze, melyben békésen megfér az olasz dallamosság és a wagneri drámaiság, hogy szuggesztív egységet alkosson. D’ Albert, a kiváló színpadi érzékű komponista értette a módját annak, hogy bőséges kromatika és hangszerelési ötletek segítségével, valamint a drámai és lírai részek arányos váltakozásával mindvégig feszültséget teremtsen. Ez a magyarázata annak, hogy az opera, mint a német verizmus legjobb alkotása, és mai is játsszák, „működőképes”.

"A hegyek alján" a maga korában joggal, átütő sikert ért el - bemutatója 1903. november 15-én, Prágában, a Nemzeti Színházban volt. Mint érdekességet említem, hogy az ősbemutatón Pedró szólamát Arányi Dezső tenorista énekelte s Mártát is magyar művész, az egri származású Alföldy Irén alakította, míg az előadás élén a kor jeles karmestere, Leo Blech állt.

Az operának a szerző által átdolgozott második változata (előjáték + két felvonás) terjedt el inkább, amit először 1905. január 16-án Magdeburgban adtak elő. „ A hegyek alján” a múlt század közepén is még igazi repertoár darab volt, hogy aztán valahogy elnyelje a süllyesztő, s ma már csak ritkán kerül színpadra. (A Prágai Állami Operaház a centenáriumra elővette az operát, 2003-ban mutatták be ott.)

Ebből a szempontból is, dicsérendő tett volt ez a mostani, egyszeri elővétele a darabnak az Erkel Színházban.

Az énekesek közül Márta szerepében Sümegi Eszter kifejező és gyönyörű hangjával remekelt. Egészen kiváló teljesítményt nyújtott a Pedrót alakító vendég énekművész, a neves osztrák tenor, Nikolai Schukoff! Tetszett szenvedélyes drámaisága - az opera zeneileg talán legértékesebb része is az ő „sikerszáma”: Pedro balladája (monológ – elbeszélés), a híres „farkas-legenda”. Pedro, a pásztor, hogy megmentse az akol juhait a veszélytől, puszta kézzel fojtja meg a garázdálkodó farkast. Ennek analógiájára történik – hogy igazságot szolgáltasson és véget vessen a földesúri önkénynek -, ugyancsak puszta kézzel fojtja meg ellenfelét, s elhagyva a szennyesen kicsinyes, hegyalji falut, megy vissza szerelmével – immár házastársával – a tiszta levegőjű hegyek közé.  

Itt kell elmondanom, hogy az operaelőadás a kiírással ellentétben, több volt mint koncertszerűen elhangzó mű, tekinthető „félig szcenírozottnak” is, hiszen a színpadon „játék” is volt, jöttek-mentek, „alakítottak” a szereplők – ebben leginkább Schukoff jeleskedett -, bár kottával a kezükben vagy kotta nélkül változtatták helyüket; és kellékek is kerültek a színpadra: asztal, szék, zsákok,, kés,  ruhadarabok cserélődtek stb..

A háttérben tükrös fal, de áttűnő felülettel, ami mögé folyamatosan kivetítve voltak a darabbeli cselekmény színhelyéül szolgáló tájat és települést, a kápolnát, a molnár házát vagy a kastélyt idéző képek: a természet ölén, havas hegycsúcsok alatti kies vidéket, erdős völgyben meghúzódó kis falucskát, templomképet, szobabelsőket látunk.  

A kis feladatot ellátó Énekkar tagjai is olykor az áttetsző fal mögött énekelnek, vagy onnan vonulnak be a színpadi „játszótérre”.

Geiger Lajos az ellenszenves földesúrnak minden negatív oldalát megmutatta, jól jellemezte; basszbaritonján erősen szólalt meg minden énekhang.  A szereplők közül említést érdemel még Márta barátnőjének, Nurinak alakítója, akit a tüneményes  Balga Gabriella jelenített meg: a falusi pletykaáradat fölé emelkedő kis szolgáló naiv, bájos figurája az egyébként nyers hanghatásokban tobzódó opera üde színfoltja.  

Fontos szerepe van a darabban Tommassonak – ő a falu legöregebb embere, aki az igazságot képviseli - a kitűnő basszus, Gábor Géza énektolmácsolásában és játékában kaptuk. A falubeli, Sebastiano alkalmazottait, a lányokat Gál Erika, Kálnay Zsófia és az a fiatal operaénekesnőnk, de már nem egészen pályakezdő, Horti Lilla énekelte, akinek szép erős szopránja mellett jelenlétével olyan színpadi kisugárzása is van, mely idővel a legszebb reményekre jogosíthatja… 

Ez az előadás igen pozitív benyomást keltett!  Ebben oroszlánrésze a karmesternek, a horvát Mladen Tarbuknek volt, aki mély drámai akcentusokkal sodrólendületű előadást produkált.

Hatalmas sikere volt az előadásnak, nagy ovációban részesítette a közönség a közreműködő művészeket, és magát a produkciót, mely megérdemelné, hogy több évtized után –már megrendezve, felújítva - visszakerüljön a repertoárba!

Szereposztás ez volt:

Marta: Sümegi Eszter

Pedro: Nikolai Schukoff

Sebastiano: Geiger Lajos

Tommaso: Gábor Géza

Nuri: Balga Gabriella

Pepa: Horti Lilla

Antonia: Gál Erika

Rosalia: Kálnay Zsófia

Moruccio: Szvétek László

Nando: Boncsér Gergely

 

Magyar nyelvű feliratok: Miklós Melánia

Megbízott karigazgató: Csiki Gábor

 

9171   Búbánat 2018-04-04 18:09:40

Spontini: A veszta-szűz – koncertszerű előadás, olasz nyelven.

Erkel Színház, 2018. április 3.

Mikor beléptünk a színházterembe, nyitott színpadot láttunk, melynek közepén az énekkar számára lépcsőzetes üléssorokat helyeztek el (a zenekar lent, az „árokban” játszott), mögötte – középen -  színpad –díszletként, egy átlátszó falon keresztül hatalmas, vöröses-sárgás – vetített animációs - lángnyelv lobog.

 A cselekmény ismeretében tudható,  ennek fontos dramaturgiai funkciója van a történetben: Júlia, a veszta-szűz, szerelmével, a római hadvezérrel való újratalálkozás örömében elfeledkezik táplálni a tűzet, kialszik a láng, ezért a bűnéért az istenek képviseletében a főpap halálra ítéli: élve fogják befalazni a sziklasírba…

Nekem furcsa volt, amikor a második felvonásban megtörténik,  hogy  kihuny a láng, a helyeinkről azt látjuk, a kórus mögött kivetítve  „vígan” ég tovább  – egészen a felvonás végéig; oda kellett volna figyelnie erre a technikát kezelő személyzetnek; a harmadik felvonás végén, mikor isteni beavatkozásra villám sújtja a sziklára helyezett papi fátylat, lángra lobbantja, és  mindenki örömére kegyelmet kap Júlia, látjuk a nézőtérről már, nagyon helyesen,  megint kivetítve az animációs, lobogó lángot.   Kérdem, ha ezt itt a harmadik felvonásban a helyén kezelni tudták, akkor miért nem tudta megoldani a műszak a második felvonás alatt ennek a fordítottját: hogy kialudjék a láng a dramaturgiailag szükséges ponton?!   

Persze ez az észrevétel csupán  egy aprócska „baki”-ja a nagy sikert aratott produkciónak, engem pedig nagy örömmel töltött el a találkozás ezzel el a ritkán játszott  dalművel, hogy élvezhettem legalább a hangversenyszerű változatát, itt az Erkel Színházban.  Az Operában még soha nem adták elő Spontini operáját, a magyarországi bemutatóját 1812-ben, a Pesti Német Színházban (német nyelven) tartották.

Gasparo Spontini (sz. Maiolati – Jesi mellett, Ancona körzete -, 1774. november 14. -  Maiolati, 1851. január 24.)

Szegény parasztemberek gyermeke volt, akit eredetileg papnak szántak, de aztán egy nagybácsi segítsége lehetővé tette számára, hogy zenét tanulhasson. 1791-ben beiratkozott a nápolyi konzervatóriumba. Rómában 1796-ban írta első operáját, az I puntigli delle donnét. Ezt követően operák egész sorát alkotta meg, főleg Nápolyban és Párizsban. Számos hivatalt viselt, köztük az egyik: Joséphine  császárné párizsi udvarában volt udvari komponista. Párizsba 1803-ban látogatott el először. Napóleon kedvenc zeneszerzője volt, operáiban (Fernand Cortez, Olimpia stb.) is őt dicsőítette. 1807-ben La Vestale című operája fényes sikert aratott Párizsban. Ez lett egyetlen maradandó alkotása. 1820-ban meghívást kapott III. Frigyes Vilmos berlini udvarába. A császár halála után azonban helyzete tarthatatlanná vált, amiben szerepe volt Spontini összeférhetetlen természetének is.  Magatartására igen jellemző Wagnernek egy ifjúkori operájával kapcsolatban tett megjegyzése: „Mit remél, fiatalember, hogy komponálhat még? Ha római témát akar, ott az én Veszta-szűzem, ha görögöt, ott az én Olimpiám, ha spanyolt, ott van Cortezem, ha meg indiait, ott van Nurmahalom!”

Spontini 1842-ben visszatért Párizsba, miután Berlinben megfenyegették, hogy bebörtönzik. Megfordult több európai kulturális központban, majd visszatért szülővárosába, ahol három évvel megsüketülése után meghalt.  Az olasz zeneszerző Meyerbeer felléptéig – rohamosan gyengülő hallása ellenére – egyeduralkodó a nagyopera terén.

A La Vestale bemutatója 1807. december 16-án volt a párizsi Operában.  

A szövegkönyvet  (Étienne de Jouy) eredetileg François-Adrien Boieldieu számára írták, később Étienne Nicolas Méhul is visszautasította azt. A következő 50 év során 213 alkalommal tűzte műsorára a párizsi Opéra, s előadták a világ legtöbb nagyobb operaházában. Nagy jelentősége volt Maria Callas pályáján is, aki a La Scalában 1955-ben énekelte. Spontini maga javasolta, hogy tekintsék inkább Gluck követőjének, mint Cherubini riválisának.

A téma ugyanúgy Bellinire emlékeztet (Norma), mint az opera több részletének érzelmes hangvétele, a feszes cselekményt, a jól kihegyezett drámai csúcspontokat a szerző kiváló szakmai tudással és bő drámai invencióval öntötte zenébe.

Spontini fő műve az ókori- köztársasági Rómát, a római szellem nagyságát dicsőíti. Ez a kor empire áramlatának megfelelt, s csak fokozta sikerét.  A történet Júliáról szól, aki szerelmese, Licinius hosszú távolléte alatt a veszta-szűzek közé lép. Mikor azonban a katona hazatér a háborúból, szerelmük újra fellobban. A leányra bízott tűz kialszik, ezért élve eltemetésre ítélik. Liciniusnak nem sikerül kiragadnia a papok kezei közül, mikor azonban egy villám lángra gyújtja Júlia fátylát s vele a szent tűzet – erre az égi jelre a papok megkegyelmeznek a leánynak, s a fiatalok egymáséi lehetnek.

 

Spontini stílusában Gluckot követi, de műve hatásosabb, gazdagabb a német reformátor operáinál - és a romantika küszöbén áll… Nagyszerű Júlia jellemének rajza, mely a fájdalmas lemondástól a szenvedélyes szerelem fellángolásáig az érzelmek széles skáláján megy végig. Különösen jól sikerült a második felvonás, mely tulajdonképpen egyetlen hatalmas fokozás.  Berlioz  kritikájában úgy fogalmaz, számára mintha „a II. felvonás egésze egy véget nem érő crescendo lenne”. A mű felépítése egészében is igen jó, szerkezetileg arányosan tagolt. Fő jellemvonása, hogy a zenekar-kíséretes recitativo veszi át az uralmat az áriák felett, az énekelt dallam felett, az énekelt dallam háttérbe szorul (tehát ezért nincsenek benne ún. „sláger-áriák”)

Erkel Színházban az opera sajnos sok húzással ment, pedig a koncertszerű előadás lehetővé tenné akár a teljes zenei anyag előadását - benne a nagyszabású, hattételes balettképet az I. felvonásban, a győzelmi ünnepség keretében, öttételes táncot a III. felvonás záróképében.

De így is kitűnt, hogy a zenei anyagot hatásos áriák, lendületes együttesek, ünnepélyes kórusok jellemzik.  A legkiemelkedőbb részletek között Licinius és Cinna I. felvonásbeli kettőse, a Vesta-szűzek reggeli himnusza, Júlia I., II. és III. felvonásbeli áriái. Licinus és Júlia II. felvonásbeli kettőse, valamint Licinius és a főpap III. felvonásbeli kettőse említhető.

Az énekesek – Rálik Szilvia, Francesco Pio Galassov, Kálmándy Mihály, Gál Erika, Cserhalmi Ferenc – mondhatnám, sziporkáztak, ez különösen Rálikra igaz; vivőerős szopránja átviszi a sűrű, hangos zenekari és kórushangzatokat is; ugyanakkor a lírai részeket is nagyon szépen énekelte, kettőse a tenorral szenvedélyekkel telítetten szólalt meg. Pio Galassov alig maradt el Rálik mögött (nincs nagy hangja, de viszi a magasságokat), rokonszenves énekművész. Licius barátja szerepében, Kálmándy baritonja itt lírai színezetet nyer és pompásan él vele. Gál Erika kisugárzó főpapnő-alakot idéz fel szépséges mezzoszopránjával, egyedül Cserhalmi  basszusa nem tudott igazán kibontakozni; csak egyetlen jelentős feladata van az operában, kettőse Licius-szal, amit korrekten, de kissé szürkén, elénekel.

Óriásit nyújtott énekben az Opera Kórusa!  Az énekkar középső tömbjét alkották földig érő fehér ruhájukban a  veszta-szűzek, tőlük balra és jobbra helyezkedett el a másik nőikar fekete ruhájukban, a lépcsőzeten felettük énekelt a teljes férfikar.  Hatalmas kórustételek vannak az operában: önálló tablók, együttesek, kóruskíséretes áriák váltják egymás, a finálékban is emelkedett énekhangzatokban, olykor gyújtó hatású, induló-szerű-, máskor elégikus hangulatot árasztó, hárfán is kísért dallamokat énekelnek. Mondhatnám azt is, hogy „kórus-opera" főszereplője volt az Opera Énekkara ,és minden dicséretet megérdemelnek kimagasló produkciójukért!

A karmester, Eugene Kohn az előadás minden pillanatát nagyvonalú eleganciával dirigálta végig.  

Az alig több mint félháznyi közönség az előadást követően lelkesen ünnepelte a fellépő művészeket, az  énekkart,a  zenekart és a karmestert.

Szereposztás:

 Licinius, római hadvezér - Francesco Pio Galassov,

Cinna, a légió parancsnoka – Kálmándy Mihály

Főpap – Cserhalmi Ferenc

Júlia, veszta-szűz – Rálik Szilvia

Vesta főpapnő – Gál Erika

Egy konzul – Zsigmond Géza

Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (Megbízott karigazgató: Csiki Gábor)

Karmester: Eugene Kohn

Étienne de Jouy francia nyelvű librettóját olaszra fordította Giovanni Schmidt

 

9170   álmodó • előzmény9169 2018-04-04 15:25:51

:-)

 

9169   Héterő • előzmény9166 2018-04-04 14:58:56

...és amikor a női kar megszólal az Erkelben "odafönn", a bedugottfülű süketfajd is elolvadhatna a boldogságtól, főleg akkor, ha a zenekar meg a sok tenor - bariton nem rontja az összhatást. Mennyei hangok, mennyei öröm, - szinte a mennyből.

Meg az ilyesmi annyira uncsi talán?

Bor és kenyér: – az Utolsó Vacsora
étkét átörökítette egykor a Grál Ura
az Együttérzés szeretet-erejével
a Vérbe, amit kifolyatott,
a Testbe, amit feláldozott.

9168   álmodó • előzmény9159 2018-04-04 14:45:30

Hihihi, szellemes.

Ez egy ilyen műfaj, és még fizetnek is érte.

Mondjuk egy bérgyilkosnál nem lenne előnyös hasonló reagálás amikor action van. 

(Szép párhuzam, meg kell adni)

:-)

9167   Kati • előzmény9105 2018-04-04 14:45:28

Vidéken élek, de rendszeres olvasója vagyok az oldalnak. Most írok először. Egy Fb ismerősöm bejegyzését szeretném közzé tenni, mert véleménye nagyon hasonlít az itt olvasott dicséretekre. Szép szavak egy olyan művésznőről, akit én is szeretek, és szívesen hallgatnám, ha közelebb laknék Budapesthez.

" Nem múlhat el a Húsvét "Parasztbecsület" nélkül, főleg akkor nem, ha Mascagni operájának ilyen csúcsszuper Santuzzája van, mint Lukács Gyöngyi. A Művésznő hatalmas drámai erejű hangja viharként söpört végig a szinpadon. Lenyűgöző volt ennek a gyönyörű hangnak szenvedélyekkel teli megszólaltatása. Santuzza és Turriddu kettőse engem mindig nagyon felkavar, és könnyekre fakaszt. Olyan szépen fejezi ki a Müvésznő az olyan mély érzelmeket, mint a szerelem, féltékenység, kétségbeesés. Az Alfióval énekelt duett is csodaszép volt a kivételes bariton hanggal rendelkező Agache-val. Ahol már a szenvedélyek olyan magas fokra hágtak, hogy váltakozva jelent meg a bosszú, majd megbánás érzése a sokféle érzelem hullámzása közt, a két gyönyörü hang találkozásánál, a két kiváló énekes előadóművészetében.
Sokadszorra láttam már ezt az operát Lukács Gyöngyivel, és mindig meg kell állapítanom, hogy az évszázad Santuzzáját hallhattam. Köszönöm ezt az élményt a Művésznőnek.
A Bajazzókban újból viszontláthattuk Agache-t, akinek hangját tovább élvezhettük ebben az operában is. Lenyűgöző szerepformálási képessége Tónióként még jobban érvényesült. Köszönet a Művész Úrnak, ezért a páratlan előadásáért.Meg kell emlitenem még Váradi Zita Neddáját és Haja Zsolt Silvióját, ami figyelemre méltó.
A Caniót éneklő bolgár tenorista játékából hiányzott a szenvedélyesség, ez a szerep nem neki való volt, viszont a Parasztbecsület Turriddujában jobban kifejezésre juttatta hangi adottságait.
Az Operaház kórusa mindkét operában nagyszerű volt."

9166   álmodó • előzmény9162 2018-04-04 14:41:40

:-D 

Nagyon jót mulatok, komolyan.

Nem is gondoltam, hogy ma még nevetni tudok valamin-, köszi.

 

9165   álmodó • előzmény9158 2018-04-04 14:39:31

Hát...Dehogy vagy te "oldal hülyéje", nagyon jót mosolyogtam az előző beírásodon, ezen is.

Őszinte vagy, ez nem kevés, sőt....

:-)

 

9164   álmodó • előzmény9156 2018-04-04 14:37:03

Van akinek két anyja van?  Hihihihi :-D

(Neeem, dehogy bántom őt, bántsa "akinek 6 anyja van!")

:-D

9163   Heiner Lajos • előzmény9162 2018-04-04 13:59:54

Es valasz az elozore is:

Pupos bohoc jogos bosszujaban kib@szik onmagaval.

9162   Héterő • előzmény9158 2018-04-04 13:44:34

Igaz történet: - a tömörség nagy erény.
Egy érettségi dolgozat teljes tartalmát idézem, téma a Toldi estéje volt:
Meghalt Toldi, mert már öreg volt.

9161   Héterő • előzmény9159 2018-04-04 13:35:02

Persze, Verdi a megkéselt, zsákba tett, vízbedobandó Gildát énekeltetheti akármeddig, ugye? :-)

9160   tiramisu • előzmény9159 2018-04-04 13:06:06

:-)

9159   Heiner Lajos • előzmény9158 2018-04-04 12:42:57

Vilaghiru, sajnos mar nem elo enekes mondta: ez a (...) Marke, rajtakapja a feleseget, es ahelyett, hogy baltaval agyon csapna mindkettot, 15 percen at enekel.

9158   nizajemon • előzmény9155 2018-04-04 12:23:41

Nem vagyok méltó a magas művészetek élvezéséhez.4 órán keresztül beszélni azt,ami elmondható lenne 40 percben...és sehol egy kóbor cigányasszony,egy szerelmetes királynő,jó,,,a viráglányok vircogásakor felkaptam a fejem,de az egész olyan volt,mint amikor virágzanak a meggyfák,leül az ember alájuk,és hallva az egyenletes méhzümmögést,egy idő uán elpilled.(jólvan.véget vetek az oldal hülyéje vircsaftnak :) )

9157   nizajemon • előzmény9156 2018-04-04 12:14:31

Szánom-bánom.számotvetve mindennel,a csúcs élvezését tisztelettel átengedem másoknak.Kb tudom a korlátaimat,nem nekem való. :)

9156   Héterő • előzmény9155 2018-04-04 11:31:11

"Ne bántsd nizajemont: a Parsifal az operák Csomolungmája.

Nem lehet szandálban megmászni, készülni kell a feladatra, csak akkor jön a megérdemelt jutalom. :-)

A szerző maga írta a szöveget, minden egyes szó fontos; és nem unatkozna nizajemon sem, ha pontosan tudná követni a történetet.
De mit lehet várni egy sokévtizedes, akkoriban énekelhetőre fordított libretto átpofozgatásától? Mondjuk ilyesmit:
"Azt nem tudom." - mondja a felirat szerint Parsifal - az értelmes Nem tudom helyett - utalva arra, hogy "azt" nem tudja, de esetleg sokminden mást igen. Mikor negyedszer is elhangzik az Azt nem tudom, kiderül, hogy nemcsak "azt" nem tudja... De van valami, aminek viszont - meglepő módon - világosan tudatában van:
"Van egy anyám." - vallja be.

Jó tudni, hogy nem két anyja volt! Ilyenkor bizony percekre elszáll a wagneri varázslat. Mint a táncdalokban: fogd a két kezem... stb. Miért, különben marslakó - három kézzel? Vagy azt hinnénk, sajnálatos módon elkapta félkezét a gépszíj?

Valakinek két anyja volt; és amíg a jogdíj annak jár, akit nem lehet kihagyni, úgy tűnik, marad minden a régiben. A közönség és Wagner - ugyan, kit érdekel?

9155   álmodó • előzmény9125 2018-04-04 10:50:32

:-))))))

Na de kérem, és a magas művészettel mi lesz? :-)A többiek bezzeg nem írnak ilyeneket (mert esetleg átaludták?)!

Aki Á-t aludt, aludjon Bé-t is. (Jujj ez fájt!)

 

 

 

9154   Héterő • előzmény9138 2018-04-04 00:55:28

Nehogy nyitott maradjon a kérdés:
természetesen orvosi eset, ha valamelyik rendező nagyhasúnak fogja fel a púpost.
Parampampoli nyilván tökéletesen ismeri a szöveget:

Tonio:
So ben che difforme, contorto son io;
che desto soltanto lo scherno e l'orror.

Nedda:
La gobba* oggi vi prude,
o una tirata d’orecchi è necessaria al vostro ardor?!
Hai l’animo siccome il corpo tuo difforme... lurido!...

* itt néha schiena (hát) áll a szövegben; az pedig végképp nem pocak.

9153   nizajemon • előzmény9152 2018-04-04 00:16:37

Az m5 adott le egy 2004-es felvételt.Molnár András volt Parsifal.Maga a mű hagyott hidegen,nekem terjedelmében is sok,meg énekbeszédileg is.Pedig Wagner zenekari zenéje csodálatos.

9152   takatsa • előzmény9149 2018-04-03 23:44:15

Akkor - gondolom - elsősorban nem a hétfői előadással volt bajod, hanem magával a művel. Az biztos, hogy a Parsifal egészen egyedi alkotás, még Wagner műveiből is kilóg, fő jellegzetessége nem az izgalmas cselekmény, hanem a mély gondolati tartalom. Nem is opera, "csak" zenedráma. Amúgy megértlek: Molnár Andrást hallgatva úgy elaludtál, hogy mire felébredtél, már Kovácsházi énekelt. :)

9151   Brunnhilde72 • előzmény9104 2018-04-03 20:15:06

Én nagypénteken láttam, csak a legjobbakat tudom mondani az elöadásról, fantasztikus volt.

9150   Brunnhilde72 • előzmény9148 2018-04-03 20:12:21

No én nem szeretném ilyen,vagy hasonló rendezésben látni ezt a darabot.

 

9149   nizajemon • előzmény9148 2018-04-03 18:56:16

Ladislav,maga a darab olyan,hogy a "soktízperces" énekelve beszélés,ugyanannak a medencényi bőségre engedett elbeszélése,gyakorlatilag végeérhetetlenül,mikor azt éreztem,hogy soha nem lesz vége az 1 felvonásnak.mikor az a képzet "gyötört",hogy Molnár András előbb elalszik mint én. Olasz csávó vagyok (képzeletemben),nekem történés kell.Ott a bolygó,az iiigen :)

9148   ladislav kozlok • előzmény9125 2018-04-03 18:43:21

Tessék kérem megnézni az Antwerpeni eloadást, még fent van a  OperaVision.

9147   parampampoli • előzmény9146 2018-04-03 18:07:47

Mint te.

9146   tiramisu • előzmény9145 2018-04-03 18:05:37

 Szereted, ha tiéd az utolsó szó...  :-)

 

9145   parampampoli • előzmény9143 2018-04-03 17:59:04

1. Azt nehéz is lett volna.

9144   parampampoli • előzmény9143 2018-04-03 17:53:53

Akkor azóta lett. Örülök neki. (Minőségéről nincsenek információim, hacsak a fiatal énekesek éneklése nem. De a már régebben pályán lévőké nem különben.)

9143   tiramisu • előzmény9137 2018-04-03 17:31:17

 1.  Nem vitattam a "gobbo"  szó jelentését!                                                                 2.  Rosszak az információid a ZAK Énektanszakán folyó olasz nyelvoktatásról ,  mint írtam van. -em egy barátomtól hallottam, akinek vannak ott ismerősei, hanem az elmúlt  héten, épp ott jártamban kétszer is rákérdeztem .

 

9142   parampampoli • előzmény9141 2018-04-03 17:26:44

Szervusz, kedves Tiramisú!

Nem adok ingyen nyelvórát senkinek, még írásban sem. Az értelmezés pusztán válasz volt Héterőnek, akinek nincs is szüksége nyelvoktatásra. (Néhány, vagy inkább sok énekessel ellentétben.)

9141   tiramisu • előzmény9139 2018-04-03 17:15:17

Egészen biztos, hogy nem az általad leírt 4. értelemben hangzik el!  De ajánlhatnánk átcserélni, mert úgy lehetne nevetni is akár...

Köszönöm a nyelvleckét magam és olvasótársaim  nevében. 

 

9140   tiramisu • előzmény9137 2018-04-03 17:02:25

Szervusz, kedves parampampoli!

9139   parampampoli • előzmény9138 2018-04-03 17:00:18

A Pagliacci szövegkönyvében bizonyára nem a 4. értelemben hangzik el. Úgy, mint: "Ah, Tonio, a káposztafélék rügye!"

9138   Héterő 2018-04-03 16:53:56

          gobbo1, gobba
I. mn
1. púpos;
quando scrive, sta gobbo amikor ír, púposan ül
2. görbe;
albero gobbo görbe fa; andare gobbo görbén, meghajolva jár
3. hamis; colpo gobbo hamis húzás [hazárd kártyajátékban]
II. fn
1. púpos;
ho incontrato un gobbo púpos emberrel találkoztam
2. görbe
3. dagadás;  
un gobbo al piede dagadás a lábon
4. növ káposztafélék rügye

          gobbo2 h fn növ
articsóka meggörbült, földdel takart oldalhajtása;
gobbi in umido articsókabecsinált

9137   parampampoli • előzmény9136 2018-04-03 16:29:07

Kedves Tiramisu!

(Eddig tegeződtünk itt, most valamiért magázódni kezdünk. Rendben.)

Egy barátomtól, akinek vannak ott ismerősei, hallottam, hogy jelen pillanatban, és már egy ideje, nincs olasz nyelvoktatás a Zeneművészeti Egyetem énekszakos hallgatóinak. Hogy korábban, mikor volt, milyen volt, arról is voltak elég megbízható információim. Hogy most miért nincs, nem tudom, lehet oka sokféle. Hogy Haja Zsolt hol tanult, azt sem tudom. De biztosan nem most tanul. És bármikor tanult, a szótárban a "gobbo" akkor is púpost jelentett. Ha valaki kinyitja, megtalálja.

Tisztelettel:

ppp

 

9136   tiramisu • előzmény9103 2018-04-03 15:32:42

Kedves parampampoli!

Múltkor is említette, hogy  a ZAK-on nincs olasz- nyelv oktatás.                            Lehet olasz nyelvet tanulni  vagy szövegfordítást tanulni.

Haja Zsolt a Zeneakadémián tanult? 

 Üdvözlettel, tiramisu            .

.

 

9134   Klára 2018-04-03 13:29:14

Bocs, eddig azt hittem, ez  azért FÓRUM, hogy ütköztessük a véleményünket (már akinek van!), és ne sértődjünk meg azon, ha valakinek más a nézete. Elvégre ízlések és pofonok különbözőek - hogy póriasan fogalmazzak. (latinosok kedvééert: "De gustibus non est disputandum"). Aki nem bírja az ellenvéleményt, vagy  - horribile dictu -a  kritikát, az  ne írjon ide! Az pedig, hogy töröltetjük a nemtetsző beírásokat, nem megoldás. Ma a nem tetsző véleményt töröltetjük, holnap vagy holnapután azt, akinek a véleménye más, mint a saját?

9126   Momo • előzmény9125 2018-04-03 12:50:07

Az ilyen off topic bejegyzéseket kérjük mellőzni... :-)))

9125   nizajemon 2018-04-03 12:48:48

Bevallom,olyan dögunalmat,mint a Parsifal első két felvonása,még életemben nem láttam.

9112   parampampoli 2018-04-03 12:11:17

Ezt a beírásomat viszont kérem, hogy ne töröljék ki: a fórum azért van, hogy előadásokról, műsorpolitikáról mondják el a véleményüket azok, akik akarják, nem azért, hogy más fórumozókkal foglalkozzanak. Akinek személyes vagy pszichikai problémájuk van, oldják meg maguk, esetleg forduljanak pszichiáterhez, ha egyedül megy! De ne itt inzultáljanak más fórumozókat!

9107   nickname • előzmény9106 2018-04-03 11:15:36

Szóval az itteni beírások negatívan befolyásolják egyes énekesek foglalkoztatását. Na ha ez igaz akkor biza nagy gondok vannak ebben az országan és a művészi/eszétikai szempontok nem elsődlegesek a szereposztások előállításánál. Nem mellesleg van olyan, hogy egy-egy énekest minden kritika rossznak talál egy szerepben, osz mégis őt nyomatják a következő évadban is ugyanabban az előadásban. Ez sok minen elárul a vezetőségről akkor azt hiszem. A pökhendiségükről, a diktatórikus és nevetségesen gyermeteg hozzállásukról. 

9106   telramund 2018-04-03 10:41:13

Miért kellene elvárni a direkciótól,hogy egy repertoár előadást Húsvét hétfőn megnézzen?.Biztos volt ott valaki felügyelő,mert az mindig van.Viszont a direkció elmegy más előadásokra is valószínű.Nem kell mindenbe politikát belevinni.Azt pedig ,hogy ki mit énekel sok mindenen múlik .Például  az itteni egyes beírások ilyesmikben igen nagy szerepet játszanak és kár ,hogy az illetékesek már régen nem állítják le.Kevésbé fájna a fejük.Ez persze csak egy tanács-de nem alaptalan.

9105   Livingstone • előzmény9104 2018-04-03 10:03:48

Takatsa véleményével maximálisan egyetértve, szép volt a Parsifal előadás az Erkelben! Nagyon örültem Kovács Jánosnak, hogy annyi év kihagyás után végre újra elvezényelhette a művet. Fantasztikusan dirigált! A férfi énekesek teljesen rendben voltak, Kovácsházi nagy formában. Sajnos Németh Judit már nem olyan, mint régen, a hangja megkopott és kicsike lett, ilyen nehéz szerep már nem neki való. Megkisérelve a lehetetlent, még párbajoztam is, és kijelenthetem, hogy ilyen gyönyörű Parasztbecsület- Bajazzókat nem sűrűn lehet látni! Nincs katartikusabb élmény, mint amikor rendkívüli hangok énekelnek, és nagy egyéniségek alakítják a szerepeket! A Lukács-Agache felállás a színpadon a legjobb, amit láthat az itthoni közönség. Hatalmas energiákat képesek közvetíteni, istenien énekeltek, és Kamen Chanev is rendkívüli énekes, aki tegnap óriásit énekelt! Nagy gratula Váradi Zita Neddájáért is, és Haja Zsolt Silviójáért! Számomra végtelenül hosszú volt a nap, de nagyon megérte! 

9104   takatsa 2018-04-03 00:16:09

Felejthetetlen élményben lehetett része annak a kb. fél házat betöltő közönségnek, aki eljött a ma esti Parsifal előadásra. Köszönhető ez elsőként Kovács Jánosnak, aki mindnyájunk húsvéti ajándékaként - az előzetesen megadott műsortól eltérően - vezényelt. Úgy gondolom, hogy országunkban neki kellene az összes Parsifalt vezényelni, mindaddig, amíg fel tudja emelni a karmesteri pálcát. A zenekar mindvégig csodálatos volt. A kórus a megszokott színvonalon énekelt, bár az emeleten elhelyezett női kar helyenként árnyalattal alacsobban intonált. Ez feltehetően az Erkel színház Operaházétól eltérő akusztikájának volt "köszönhető". A szólisták közül elsőként Tómas Tómasson Amfortas alakítását emelném ki. Én nem vagyok Palerdi fan, de Palerdi ma este igencsak meggyőző volt, ilyen egyenletesen jól énekelni még nem hallottam. Németh Judit hangi hiányosságait bőven egyensúlyozta kivételes drámaisága. És Kovácsházi: ez az ember valódi csoda, évről-évre jobban énekel, ma esti produkciójáról csak felsőfokban lehet beszélni. A kisebb szerepekben is mindenki jó volt, egy világszínvonalú előadásnak lehettünk tanui. És végezetül ismét Kovács János: nem találok rá szavakat... Nagy köszönet mindenkinek.

9103   parampampoli 2018-04-02 21:43:41

Marco Comint a ma délelőtti Cavalleria-Pagliacci előadás után részben rehabilitálni szeretném. Sokkal jobb tempókat vett általában, sokkal energikusabban, pregnánsabb ritmikával szólalt meg a két remekmű, csak néhány ponton éreztem úgy, hogy még mindig jóval több lendületre illetve szenvedélyre lenne szükség. Mint a múlt alkalommal, most is a Bajazzók Nedda-Silvio kettőse volt az előadás „nyugvópontja”, ami az operairodalom legszenvedélyesebb, leplezetlen erotikától fűtött zeneszáma esetében nem kis probléma. Ebben sajnos hibás volt Váradi Zita is, aki egyébként jobban énekelt, mint az első előadáson, de abban a duettben más hangkarakterről, és úgy érzem, más énekesi habitusról lenne szó. (Miért nem énekli legjobb szerepét már a második szezonban Rost Andrea?) Haja Zsolt helyén van figurában is, hangban is, bár a korábbiakhoz képest mintha jobban feszülne rajta az ing… óvatosan, óvatosan a kilókkal, mert felszedni könnyebb, mint leadni, és egy amorózó bariton esetében nagyon nem mindegy, különösen a mai világban, ahol az operadirektorok olyan szempontok szerint válogatnak, mint Ókovács, vagy mint frissen értesültünk, Gulyás Dénes is. Szeretném értesíteni továbbá Haja művész urat, hogy az olasz „gobbo” szó púpost jelent, nem pocakost, mint ő egy téves gesztussal illusztrálja Toniót, egy jó nagy „pancia”-t mutatva Neddának. Nem árt, ha egy énekes tud olaszul, de mint hírlik, a Zeneművészeti Egyetemen most éppen nem tanulnak olaszul az énekes növendékek. Nem fontos, gondolják bizonyára… Chanev olyan H-t énekelt ma is az „A ventitre ore!” frázison, hogy csak úgy sistegett, de már Turidduban is szórta a bé-ket, h-kat rendesen. És most hibátlan volt a Búcsú az anyától záró bé-je is! Kitűnő hang, remek technika, nagy kár, hogy idén kihagyták a Ballóból, jövőre a Giocondából is. Ahogy Lukács Gyöngyit a jövő évi Santuzzákban is hiába keressük – teljesen érthetetlen módon nem kapta meg a szerepet. Aki ma látta és hallotta, ezen a tényen csak a szemét meresztheti és száját táthatja. Kivéve persze az illetékes elvtársakat és elvtársnőket, mert a vezetőségből nem láttam senkit megtisztelni jelenlétével az előadást. Biztos nyuszit mentek terelgetni, vagy locsolkodni piros tojásért. Kár. Emlékeztetném a direkciót, hogy egykor Tóth Aladár, vagy később Petrovics Emil minden este, bizony, minden este ott ültek, hogy konkrét információik legyenek énekeseik tevékenységéről. (Ókovács inkább videó üzenetekkel boldogítja az ő drága közönségét, és ha nagynéha mégis megjelenik, legfeljebb egy felvonás megtekintésére van hitelesítve. Kivéve persze, ha Netrebko énekel, őt végignézte, hogy utána írhasson róla a nénikéjének.)  És ha ma ott lett volna valaki, láthatta és hallhatta volna Lukács Gyöngyi minden eddiginél szebb, sebezhetőbb és mégis drámai Santuzzáját, gyönyörű pianókkal és remek fortékkal. Agache már annyiszor látott alakításait mutatta, még a múltkorinál is jobb formában. 31-én Alfióját éreztem erőteljesebbnek, most Toniója vitt mindent. Olyan sűrű, sötét hangon énekelte a szerepet, úgy belemenve a figurába, hogy a Neddával énekelt kettősben eszköz nélkül is mérhető volt a feszültség megugrása a teremben. A sajnos nem nagy létszámú közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a szólistákat, és a csodálatosan szereplő kórust. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a közönség kitüntető figyelemmel kíséri az énekkart, a végén repkednek a nekik szóló „bravi”-k, de most a Bajazzók commedia dell’arte előtti kórusa után is, nyílt színen felcsattant a kiáltás. Teljes joggal. És ezúttal a zenekar is dinamikában sokkal differenciáltabban, a szóló részekben néha egészen gyönyörű játékkal tett meg mindent az előadás sikeréért.

9102   ebera 2018-04-02 18:41:49

Ha nem ismerném Haja Zsoltot, azt gondolnám, milyen jó Silvio volt Nagy Zoltán ma. ( Az volt, de nem a mostani húsvéti sorozatban.) Ugyanis ez állt a mai szereposztás szórólapjában. Körülnéztem, hátha találok valami változásra utaló kiírást. Semmi. És még engem néztek hülyének, mikor kerestem az aktuális szereposztást: ott van a kezében, nem látja? A karmester borzalmas lassú tempót diktált,  ennek ellenére az énekesek, a kórus viszont nagyon kiváló volt, csak gratulálni tudok, így M. C. ténykedése ellenére élvezetes előadás született. Ezért viszont kár volt vendégkarmester hívni. Nagyszerű, emlékezetes előadás születhetett volna. 

9101   Matyus 2018-04-01 16:13:06

Valóban nagyon szép előadás volt a Parasztbecsület Lukács Gyöngyivel, Kamen Chanevvel, Alexandru Agachéval, Balatoni Évával és Heiter Melindával. Nem éreztem, hogy lassú, vagy vértelen tempók lettek volna, de az is igaz, hogy a főszereplők nagyon kitettek magukért, jól énekelttek és sistergően játszottak. A Bajazzók már kicsit leült, valamiért fáradság lengte be a színpadot. Váradi Zita jó énekesnő, de nem biztos, hogy ez lenne a legjobb szerepe, és Chanev sem vérbeli Canio! 

9098   telramund 2018-04-01 13:35:05

Nem sajnálom, hogy nem mentem el.Esett az eső.Meg a"fülem rossz passzban van és sok mindent másképpen hall mint kellene".De ez nem az én bajom igazán.

9097   parampampoli • előzmény9096 2018-04-01 11:51:39

A Parasztbecsület tényleg csodálatos, lelkesítően nagyszerű produkció volt, hozzá kell tennem: a karmester Marco Comin minden igyekezete ellenére. Comint évek óta szerződteti ide valaki, noha minden alkalommal botrány, amit csinál. Balkezes karmester, ami nem lenne baj, de ő sajnos valójában kétbalkezes. Életemben nem láttam és hallottam ilyen operához semmit nem értő dirigenst, akivel egyszerűen nem lehet énekelni. Már a nyitány lassú, vértelen indítása jelezte, mire lehet számítani, de amit végül kaptunk, arra még a legrosszabb gondolatomban se számítottam. Comin egyszerűen nem tud vezényelni: beintései, ha egyáltalán beint, mind rosszak, az énekesek nem tudják követni az atakjait, mert elindít egy tempót, amit az énekes követ, majd minden indok nélkül lelassít, és integet az énekesnek, hogy állj, lassítson le! Értik? Az énekes várja meg őt, ne menjen az egyébként általa adott tempóban. Ennek következtében minden szétment, aminek szét lehetett menni, és minden lassú, dögunalmas volt, ami a verizmusban főbűn. Hogy a tradíciókat nem ismeri, nagy baj, de hogy a kottát se tudja dirigálni, már tényleg tragédia. Folyamatosan nehéz helyzetbe hozta a Cavalleria amúgy kiválóan éneklő három főszereplőjét, de többször éreztem együttérzést a remek formában éneklő, de folyton megzavart kórus iránt is. Az énekesek értékelésében abszolút egyetértek az előttem szólóval, Chanev tavalyhoz képest a diétával leadottból visszaszedett jó pár kilót, de ahány kilót, annyi decibelt is nyert a hangja, ismét az öt évvel ezelőtti premier remek formájában énekelte Turiddut, még akkor is, ha a Búcsú az anyától utolsó bé-jét nem sikerült tökéletesen megfognia. Canio továbbra se az ő szerepköre, bár a magas fekvésben erősebb most, mint korábban, de a szinte baritonra írt középfekvésben nem elég erőteljes. Váradi Zitát alaposan megkínozta Comin, különösen a Madárdalban a borzasztó tempókkal. Szóval ez a Comin ide nem kell, nem kell, de nagyon nem kell. Ő se, meg a többi felesleges külföldi karmester, akik a félreállítottak helyett dirigálnak itt vagyonokért. Vajon ez kinek áll érdekében?? Mert a közönségnek nem. Milyen remek előadásokat vezényelt a két darabból tavaly Hámori Máté? Hát nem eltüntették? Ki érti ezt, és az okát? (Pl. én, de ha valaki kicsit gondolkozni kezd a háttér okokról, hamar kitalálhatja különösebben nagy képzelőerő nélkül is.)

9096   Károly 2018-04-01 09:49:16

Csodaszép Parasztbecsület előadás volt tegnap este, hangi és színészi értelemben felemelő, kifogástalan produkció! Rendkívül megindító Santuzzát énekelt Lukács Gyöngyi, szívet melengető, gyönyörű hangon. Kamen Chanev szintén világszínvonalon teljesített, és Alexandru Agache is mint mindig a topon volt. A kissé nyúlós tempók ellenére is élvezetes, az ünnephez méltó,  magas színvonalú előadás volt!

9095   IVA • előzmény9094 2018-04-01 04:07:29

A kéretlen zene legtöbbször zavaró. (Van kivétel: minap hajnalban a közszolgálati rádióban szórakoztatásul adott Nagypénteki varázs jólesett.)
Boltban, áruházban én is szenvedek a tuc-tuc zenétől (eddig nem tudtam, hogy ez a neve, most azonosítottam a neten), ugyanúgy a kereskedelmi rádiókból szóló ökörködésektől, noha csak a vásárlásra kell koncentrálnom.

9094   Momo 2018-04-01 01:53:34

Nekem az lenne a kérdésem, hogy az Operaház vezetése nem tudná-e elérni valamilyen módon, hogy az Erkel Színház művészbüféjének személyzete ne hallgasson (hangulatától függően akár) naphosszat primitív tuc-tuc zenét…???
Az ember elkezd egy Parsifal előadást, aztán amikor kijön a színpadról, akkor pihenés helyett 20 perc tuc-tuc cibálja az idegeit… aztán leharcoltan visszamegy Wagnert játszani/énekelni.
Ez a dolog nyilván csak a zenészeket, énekeseket zavarja, mert ők előadás alatt egészen más zenével vannak (lennének) elfoglalva, de őket nagyon.
Én még a büfé személyzetét is megértem, mert ők meg jól akarják érezni magukat a pult mögött, de az elmúlt 30 évben még nem láttam olyat se az Operában, se az Erkelben, hogy a művészbüfében próba/előadás közben tánczene szólt…

9093   IVA • előzmény9083 2018-03-30 05:16:29

Ez sem akármilyen trófea.

9092   IVA • előzmény9082 2018-03-30 05:15:26

OFF:
A régi, Blaha Lujza téri színházénál sokkal „intimebb” színházi terek jutottak a Nemzeti Színháznak a számára átalakított Hevesi Sándor téri épületben, de már abban a sokkal kisebben is, akkor is, gondot jelentett a színház „bejátszhatósága” és nézőterének megtöltése. Többek közt azért, mert a közönség már nem érezte nemzeti színházi eseménynek a látogatását. Ezért voltak kénytelenek műsorukra venni a My Fair Ladyt, az István, a királyt, Pesti Magyar Színházként pedig helyet adni a Vámpírok báljának.
A nagy Vígszínház is számos olyan darabot tűzött és tűz műsorára, amellyel könnyen megtöltötte a nézőteret, és előadható volt elektronikus hangosítással. A múlt század második felének egyik legminőségibb drámai színháza, a Madách profilt váltott.
Ha a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház ma is állna, talán annak a működésén is változtattak volna (vagy esetleg nem is alakul át olyan erősen Budapest színházi arculata); annak érdekében is, hogy az épület fenn- és megtartásának mindenképpen legyen valamilyen jogcíme. Mert én is úgy gondolom – első bekezdésed tartalmával teljesen egyetérve –, hogy az épület hiánya a téren pótolhatatlan, és hozzájárult az egész környék marginalizálódásához is.
Sajnos csak egyetlenegy előadást láttam a régi Nemzetiben (szüleim talán úgy gondolták, ezt bármikor pótolhatom), ha nem is a „sokadik” (hiszen csak három volt), de valamelyik emeletről. Úgy is nagy, emlékezetes élményem volt az a Macbeth, Lukács Margittal, Sinkovitscsal, Sztankayval.

9091   IVA • előzmény9081 2018-03-30 05:07:29

Az Erkel Színház szerinted, neked ronda. Eredeti homlokzata finoman, de izgalmasan utalt azoknak a műveknek a felzaklató világára, amelyeket előadni szándékoztak benne a nagyérdeműnek. Sokak szemében az egész szecesszió otromba és ízléstelen volt, mint szerinted, neked az „Erkel” eredeti homlokzata.
A Népoperával, Városi Színházzal az építőknek, várostervezőknek valóban nem volt olyan szerencséjük, mint az Operával vagy a Vígszínházzal, amelyek szomszédságába, környékére paloták épültek. De gyerekkoromban az Erkel Színházba jövet-menet fel sem tűnt az a csaknem falusias, külvárosi környezet, amelyet ma archív fotókról ismerek. A színházat nem vitte el a háború. A budapestiek szerelmét, az Erzsébet hidat sajnos elvitte, de „ma már” azért sem hullatják könnyeiket az emberek.
Vannak az Erkel Színházénál sokkal nagyobb nézőterek, azok sem hodályok feltétlenül. Az Erkelére azok nyafogták a közkeletű közhely „hodály” kifejezést, akik azt akarták tudatni, hogy hozzájuk csak az Operában méltó operát nézni.
Túl szépnek nem kell lennie egy nézőtérnek, az Erkel Színházé, ha jelenlegi faburkolatai visszakapnák eredeti, fiss vadgyesztenyére emlékeztető felületüket, falai és kortinája valamilyen (legalább) normális árnyalatot, akár gyönyörű is lehetne. Senki sem állította, hogy az Erkel Színház Budapest legértékesebb épülete, de annál feltétlenül értékesebb, amilyen otrombán te értékeled – kételyt ébreszve „előrebocsátott” vallomásod őszintesége iránt.

9090   IVA • előzmény9080 2018-03-30 05:00:47

„Egyesek” ott, „alant”, nem a rendezés témáját tartják idegennek az Erkel Színház topicjában.

A merészen értelmezés nem egyenlő az átértelmezéssel, sem az ál-értelmezéssel.

9089   IVA • előzmény9080 2018-03-30 03:57:12

„Egyesek” ott, „alant” nem a rendezés témáját tartják idegennek az Erkel Színház-topicban.
A merészen értelmezés nem egyenlő az átértelmezéssel, sem az ál-értelmezéssel.

 
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2018-05-27
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Yamagami Sohei (zongora)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
"Kocsárdy Nicolette Alyssa hegedű diplomakoncertje"
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kelemen Barnabás és Mező Péter tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ramóna (fagott), Klenyán Csaba (klarinét), Pápai Ákos (basszusklarinét), Kerek Erzsébet (zongora)
Camerata Pelsonore (koncertmester: Mikola Ivanovich Roman)
Vezényel: Dubóczky Gergely
"Tóth Ramóna fagott diplomakoncertje"
VIVALDI: c-moll fagottverseny, RV 480
DUTILLEUX: Sarabande et Cortège
ZARÁNDY ÁKOS: Angry Birds for Clarinet, Bass Clarinet and Bassoon
ELENA FIRSOVA: Monológ
R. STRAUSS: Duett-Concertino

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szakács Ildikó, Nagy Bertalan (ének), Dani Imre (zongora), Schaff Magdolna (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Karasszon Dénes (cselló), Lakatos László (nagybőgő), Bánfi Barna (szaxofon), Tóth Dorottya, Sárközi Mária, Nemcsics Kinga, Káplár Gréta (népi ének), Molnár Viktor (elektronika)
"Molnár Viktor és Dobos Dániel szerzői estje"
MOLNÁR VIKTOR: Take-off
DOBOS DÁNIEL: Isten hozzád
MOLNÁR VIKTOR: Ballada – Ady Endre két versére, három magyar népdal felhasználásával
DOBOS DÁNIEL: Cross-over time
MOLNÁR VIKTOR: Lollipops – Edward Lear „A book of Nonsense” c. kötetének válogatott verseire
DOBOS DÁNIEL: Fonómadrigálok
MOLNÁR VIKTOR: Vörös Rébék – Arany János balladája nyomán
DOBOS DÁNIEL: Kisze-puppen

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pasaréti Szent Antal Kórus, Angelica Leánykar, Óbudai Kamarakórus, Budapesti Monteverdi Kórus, Zeneakadémia Alma Mater Kórusa
Vezényel: Déri András, Gráf Zsuzsanna, Erdős Ákos, Kollár Éva, Jobbágy Valér, Somos Csaba
"Díszhangverseny a 90 éves Párkai István tanár úr tiszteletére"
A mai nap
született:
1799 • Jacques François Halévy († 1862)
elhunyt:
1840 • Niccolo Paganini, hegedűs, zeneszerző (sz. 1782)
2003 • Luciano Berio, zeneszerző (sz. 1925)