vissza a cimoldalra
2017-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8565)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1141)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (418)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (570)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Bartók Béla szellemisége (253)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1202)
Franz Schmidt (2974)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2449)
Jonas Kaufmann (2149)
Berlioz újratemetése (133)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)
Kimernya? (2610)
Operett, mint színpadi műfaj (3406)
Tokody Ilona (307)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Erkel Színház (Potork, 2004-12-17 15:15:06)

   
8564   Edmond Dantes 2017-12-12 17:51:35

Jancsi és Juliska valós (???) történetének 1-1 változata itt és itt.

8563   Momo 2017-12-12 16:15:55

Meg nyilván az se okoz gondot, hogy az Erkel nézőtere akkora, mint háromszor a Madách. Az erkély hátsó sora 80 méterre van a színpadtól. 

Mindennel nem lehet egyfolytában megtölteni. 

8562   Cilike • előzmény8561 2017-12-12 16:05:39

Régen se volt teltházas soha. Ez nem ismert és népszerű darab. A Jancsi és Juliska mint mese is eéég megosztó. Nem sok szülőt ismerek, aki mesélte a gyerekének.

8561   IVA • előzmény8560 2017-12-12 16:00:04

Ez nem ilyen profán módon működik. Elmondom az én esetemet.
Ha úgy hirdetik meg a Jancsi és Juliskát, hogy a legutóbbi előadást újítják fel, vagy új, a mese stílusához illő, romantikus felfogásban, már a nyári elővétel indulásakor vettem volna 8 príma jegyet, és még magamnak 1-et a másik szereposztáshoz. Információ híján, és az utóbbi évek felújításainak tragikus tapasztalataival azonban összesen 1 közepes árú jegyet vettem magamnak. (A kinézett szereposztást azóta meg is cserélték.) Közben kedvezményes vásárlásra is kaptam lehetőséget, de zsákbamacskára még úgy sem mertem költeni.
Amióta olvasom, hogy újabb modernizálási erőszak várható meseopera alakjában, örülök, hogy legalább nem voltam könnyelmű. Én mindent kibírok, de az ember nem a túlélésért megy színházba...

8560   Cilike • előzmény8558 2017-12-12 12:12:20

Tehát azt állítod, hogy a nézők már előre tudták, hogy ez milyen rendezés lesz. Aha. Végülis valószínű.

8559   Búbánat • előzmény8557 2017-12-12 10:42:30

Igen

 

.Humperdinck: Jancsi és Juliska

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Jacob és Wilhelm Grimm meséje nyomán - Adelheid Wette írta. 
Magyar fordítás: Róna Frigyes

Vez. Erdélyi Miklós

Km. a magyar Rádió Gyermekkara (karig. Reményi János), Magyar Rádió Énekkarából alakult női kar (karig. Sapszon Ferenc) és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Péter, seprűkötő - Póka Balázs (basszus)
Gertrúd, a felesége - Sánta Jolán (mezzoszoprán)
Jancsi - Pánczél Éva (mezzoszoprán)
Juliska - Pitti Katalin (szoprán)
Boszorkány - Mészöly Katalin (mezzoszoprán)
Altató manócska, Ébresztő manócska - Ardó Mária (szoprán)

8558   joska141 • előzmény8555 2017-12-12 07:56:05

Azért az jelent valamit, hogy a mai előadásra a jegyek mintegy 25%-a kelt el. A Jegymester rendszerében már nem is lehet jegyet vásárolni a hátralevő 4 előadásra. Az Operaház honlapja alkalmazásával igen, de ott teljes áron minek? A Ma este színház honlapja ugyanezeket a jegyeket féláron (+kezelési költség) adja.

Biztos, hogy nem az elmaradó nézők a hibásak...

8557   IVA • előzmény8556 2017-12-11 22:03:27

Úgy emlékszem, a rádiófelvételen Pitti Katalin és Pánczél Éva énekli a testvérpárt.

8556   nickname • előzmény8555 2017-12-11 19:48:57

Nekem az első szereposztás tetszett. A második szereposztásban Németh Judit szerepformálása jó volt, Wiedemann Bernedatt boszorkány se volt rossz. Persze már nem úgy énekelnek, mint húsz éve, de ettől eltekintve én még mindig tudom élvezni az előadásukat. Szegedi Csaba különösebben nekem se jött be, de Haja nem volt rossz, ahogy Shcöck Atala sem - persze lehet másként elképzelni a darab előadását. Én összehasonlítgatni nem akarom - mondjuk az 1990-es évek elején bemutatott előadással - plusz a Magyar Rádió általam is ismert felvételével sem. Szerintem az első szereposztás színvonalas volt. A rendezéssel kapcsolatban igazad van. Egyébként a Rádió felvételen a két címszereplőt sötétebb hangszínű szopránok éneklik ez tény és valószínűleg ez ideálisabb lenne. Magát a darabot pedig szeretem. Vagy neked az se jön be? 

8555   Károly 2017-12-11 12:52:15

Ez a Jancsi és Juliska nekem nem jött be! Kifejezetten csúnya rendezés, teljesen történet idegen környezetben. A címszereplők énekesi teljesítménye is gyenge, Kállnay Zsófiát kivéve. Balga Gabriella világos hangszínű szoprán, inkább Juliskának való, a két Juliskát pedig picike hangjuk miatt többször nem lehetett hallani. Nem tudom, hogy Ducza Dóra hány éves, de kifejezetten öreges Juliskának tűnt, térdkalácsait én a helyében nem mutogatnám! Az egész opera csalódás volt!

8554   Búbánat 2017-12-10 15:40:51

Felnőtt tanulságok – a Jancsi és Juliska kulisszatitkai

/Opera.hu/

8553   nickname • előzmény8552 2017-12-10 14:36:41

Azért azt nem értem,hogy ha a Diótőrőnél maradhattak a klasszikus előadások világát idéző díszletek és jelmezek, akkor egy gyerekeknek szánt opera előadásnál miért nem maradhatnak? Miért lenne ennyire más a balett, mint az opera? Vagy a Diótörő meséje nem szól a gyerekeknek is? Nem akarja az opera, hogy arra is elvigyék a fiatlaságot szüleik? Akkor egy másik mesénél, ami operamese, nem mesebalett, miért nem lehetett szépen megépíteni a díszleteket? 

8552   parampampoli • előzmény8551 2017-12-10 11:33:10

Amit a rendezésről írsz, elborzaszt. Egy újabb gusztustalanság, merénylet a darab ellen.

8551   nickname 2017-12-10 10:50:55

Kovács János kezei alatt gyönyörűen muzsikált as Jancsi és Juliska premierjén a zenekar! Bravo! Nagyszerű volt! Árnyalatokban gazdasgon, a lírai részeket is gyönyörű hangon szólaltatva meg. Azt hiszem ebben az évadban még nem játsztott olyen szép a zenekar, mint tegnap! Nánási Helga kivételével az énekesek is tetszettek. Nánási kevés volt a szerephez. Ma megyek a második szereposztásra is. A rendezést sokan utálni fogják: magyarul énekelnek, nem írták át Róna Friges fordítását, de a rendezés szinte mindig a szöveg ellen dolgozik, hitelteleníti azt. Nincs klasszikus Grimm-mese, helyette kapunk egy korunkban, egy nagyváros nyomornegyedében - szegény nyegedében játszódó történetet kukákkal, patkányokkal, kartondobozokkal, piszkos, szürke sikátorral, közlekedési jelzőlámpákkal, overálban megjelenő anya firgurával és stb.. De ezt még mindig kevésbé utálom, mint az új Bánk bán össze-vissza Tisza-parti jelenetét. Számomra fogyasztható előadás volt. Bár a díszletre felírt a Munka nemesét? felirat kérdőjellel először nagyon a kedvemet szegte. Lehetett volna bodszankodni egy csomó minden miatt, de nem tettem. A közönség is szépen tapsolt a végén: sikeres volt a premier. Bár a taps végét nem tudtam megvárni, mert ment a vonatom - vidéken élek és ilyenkor nem akarok egy órát várni éjszaka a következőre. 

8550   Búbánat 2017-12-03 22:11:42

A mai matiné-előadással lement az Erkel Színházban az évad utolsó Traviata-előadása,  címszerepben Miklósa Erikával, aki mellett Boncsér Gergely és Fokanov Anatolij énekelte a két másik nagy szerepet.

 Nem volt szándékomban ezt a rendezést a tavalyi bemutató után újra látni, de mivel ajándékba kaptam a jegyet és a korábban látott előadás szereposztásához képest más operaénekesek voltak kitűzve, megadtam magam a „sorsnak” – egyrészt kíváncsian a fent megnevezett három énekművész produkciójára, másrészt nagyon szeretem Verdit és a zenéje sohasem hagy közömbösen; a rendezéssel ki lehet borítani engem, de a Verdi-muzsikát nem lehet „megerőszakolni”, annak szépsége, gyönyörűsége mindig (meg)hat, elvarázsol…

Úgyhogy erről a délelőtti Traviatáról most mást nem is akarok mondani, mint hogy a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt játszott Verdi-opera hatalmas sikert aratott, Miklósa Erikát a tapsok intenzitásából mérve továbbra is a szívébe zárja az a közönségréteg, mely az előadásaira eljön a színházba.  Véleményem szerint vokálisan és volumenében jól győzi szerepét, a koloratúrszopránjával „visszafogottan bánik”, a dinamikai arányokkal törődik,  a hangszínének árnyalataival is igyekszik megteremteni valami bensőségességet, és kisugárzása van alakításának;  Violetta szólamának olykor szélsőséges hangulati elemeit kidomborítja, ami - a rendezés függvényében -  szükségszerűen a koloratúrából a lírai/drámai énekhang(hordo)záshoz közelít.  Ilyenkor a csengő énekhang megkeményedik, és élessé válik, ami rontja az összhatást.  Talán a rendező koncepciójából eredően is, de  hiányoltam Miklósa Erika Violetta-megformálásából  bizonyos  intimitást  - még akkor is,  ha tudom, a darabban egy félvilági, ünnepelt, „megtévedt” nő alakját kell(ett)  magára öltenie.  

Boncsér Gergelyt először láttam most a Traviata Alfréd szerepében, és először láttam őt viszont színpadon  A hugenották Raoulja után. Kíváncsi voltam rá, mit tud nyújtani egy másik, új, ezúttal olasz és egy Verdi-opera tenorfőszerepében.  Boncsér tenorja nem átütős, nem érces, nem „olaszos”, nem izzik a fortéktól, énekhangja ugyanakkor roppant hajlékony, biztos magasságokkal, szép lírai, emelkedett dallamívekkel operál.  Színpadi alakítása nem vehemens, inkább könnyed léptékű, rugalmas, ami jól áll neki a szerepben, viszont ahol a partitúra szerint szenvedélyes kitöréseket kellene énekhangban is kifejezni, azokat a pillanatokat hiába várjuk tőle – egyelőre…  Színpadi jelenléte, szerepe,  nem kínál túlmozgásos alakításra lehetőséget, de azt sem mondhatnám, hogy „visszafogná” magát a jeleneteiben; jellemformálásról nem igen beszélhetünk,  ahogy kevésnek tartom külsődleges eszközeit a párkapcsolati jelenetek igényelte erős atmoszféra megteremtéséhez is.

Mindezzel együtt, szép éneklésével, jó kiállásával, szerepe igényes megformálásával, Miklósa Erika Violettája mellé jó szívvel kínálkozik Boncsér Gergely Alfrédje, párosukban „átélhető” perceket kapunk –meg ebben a sokunk számára „kellően nem szeretem” rendezésben színpadra állított Traviata-előadásban.

Fokanov Anatolij sok-sok év után állt vissza az öreg Germont szerepébe, neki ez „rutinfeladat” volt, s bár baritonja igencsak megkopott az eltelt sok év, a sok-sok szerep, előadás, koncerténeklés során, mégis,  szeretett egyéniségével, szerepformálásával még mindig sok és újabb híveket tud magának szerezni az operabarátok köréből.  Miklósa Erikával énekelt kettőse a második felvonásban az opera egyik legmegindítóbb jelenete, és amit itt Fokanov megmutat, eljátszik, és ahogyan elénekli ezt az összetett, hosszú szólamát, az túl mutat a szokványos kliséken – ő is örömet ad, és örömet szerez a hallgatóságának az előadásával.

Verdi operájának minden szépsége felragyogott a Héja Domonkos vezényelte, nagyszerűen játszó operazenekarral és a szokatlan elhelyezésű, ám kimondottan „erős” énekkarral bemutatott Traviata-előadás alatt.

 Az opera érzelmileg is kimondhatatlanul megrázó, végső finálé-jelenete után felcsattanó, ütemes „vastapssá” fokozódó tetszésnyilvánítás azt jelzi és visszaigazolja, hogy egy idő után, az első (mű)bírálatok és elmarasztaló „ítéletek” ellenére a az opera iránt érdeklődő és vágyakozó, azt minden „akadékoskodás” dacára „imádó”  közönséget nem lehet „leváltani”, jönnek és jönnek újból és megint újra, mert vágynak az „élő” operaprodukciókra, amit ugyan nem először látnak-hallanak, de jól tudjuk: a közönséget nem lehet leváltani „másra”. Nekik miden egyes előadás valamilyen szempontból élményt kell hogy jelentsen. Hogy jól megérdemeltet kap-e, az más kérdés, de talán nem is igen érdekli őket azonkívül, hogy  illúziókban érezhették magukat arra a három órára a (dal)színházban.

2017. december 3., de. 11:00

Szereposztás

Karmester: Héja Domonkos

Violetta Valéry – Miklósa Erika

Flora Bervoix – Kálnay Zsófia

Annina – Markovics Erika

Alfredo Germont  Boncsér Gergely

Giorgio Germont – Fokanov Anatolij

Gastone – Szappanos Tibor

Douphol báró  Káldi Kiss András

d'Obigny márki – Fülep Máté

Grenvil doktor – Kiss András

Giuseppe – Takács András

Küldönc – Zsigmond Géza

 

Rendező: Anger Ferenc

Karigazgató: Strausz Kálmán

 

8549   Búbánat 2017-12-02 12:48:41

A Diótörő Fesztivál idején, az adventi időszakban a következő művészekkel találkozhatnak az érdeklődők az Erkel Színház előtt:

december 3. (v) 17:00 – Felméry Lili és Lagunov Ievgen 
december 6. (sz) 18:00 – Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely 
december 7. (cs) 18:00 – Sarkissova Karina és Radziush Mikalai 
december 8. (p) 18:00 – Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin 
december 9. (szo) 17:00 – Boncsér Gergely és Irlanda Gergely 
december 10. (v) 17:00 – Medveczky Ádám
december 12. (k) 17:00 – Szemere Zita és Balczó Péter
december 13. (sz) 18:00 – Balaban Cristina és Timofeev Dmitry
december 14. (cs) 17:00 – Rálik Szilvia és Keszei Bori
december 15. (p) 18:00 – Sáfár Orsolya és Kálmándy Mihály
december 16. (szo) 17:00 – Fokanov Anatolij
december 20. (sz) 18:00 – Kolonits Klára
december 22. (p) 18:00 – Rost Andrea és Harazdy Eszter
december 26. (k) 17:00 – Rőser Orsolya Hajnalka

(Az Opera honlapjáról)

8548   IVA • előzmény8547 2017-12-01 04:40:51

Kedves Héterő, nyelvérzékünk és értelmezésünk különbözése csak részben engedi egyetértésünket.
Abban feltétlenül, hogy A török Itáliában címben rossz és félreértelmezésre ad okot a határozott névelő. Éppen azért, mert – a legjobb példát hoztad fel – egy török nemes látogatása egy olasz városkában egészen más történet, mint a török látogatása volt pl. Magyarországon. Egy török Itáliában – igen, ez lett volna a helyes cím.
Az olasz nő Algírban tárgyában is elismerem, hogy az olasz eredetivel ellentétesen a határozatlan névelő szükséges: Isabella nem „Az olasz nő”, hanem egy olasz nő. Ha viszont elhagyjuk az egyes számra is utaló határozatlan névelőt, számomra éppen az utalhatna pl. az Algírban letelepedett olasz nők helyzetére (vagy viselkedésére), vagy akár arra, hogy mi történik olasz nőkkel általában, ha Algírba tévednek (kerülnek).
Értelmezésemben tehát egy olasz nő = Isabella. Mintha a Te romániai kalandodról írnék egy operát, amelynek a Héterő Romániában cím helyett az Egy nyelvészethez értő fórumozó Romániában címet adnám. Névelő nélkül általánosító és suta lenne.

A röviden írt, hosszan ejtett mássalhangzók felsorolásában sem mindegyikben értek egyet Veled. Szerintem aki a szíjaz, lehelet, önálló szavak bizonyos mássalhangzóit hosszan ejti, vagy „népiessen” beszél, vagy altatja a tejet a szájában. Abban is biztos vagyok, hogy a hulahoppot sosem mondtuk hosszú l-lel, miután sohasem jutott eszünkbe róla a „Hulla, hopp!” asszociáció.
Az egy, egyesült szavak hosszan ejtésében sem hiszek. Amikor az őrmesterek a menetelést vezénylik, nemhogy az egyet mondják pattogó rövidséggel, még a kettőt is megrövidítik: „Egy, kető!
A köztévé nevében a Magyar szó betűrövidítése az M, kiejtve em betű, ami nem emm betű. Ugyanúgy nem okoz kiejtési nehézséget, mint amikor azt mondjuk: nem egy, nem kettő, nem öt.

8547   Héterő • előzmény8513 2017-11-30 05:45:01

„Olasz nő Algírban” Erről írod, kedves IVA:
Az olasz nő Algírban (ez lenne a mű magyar címe helyesen, ezért tettem idézőjelbe az előadás hibás címét)... ...mint A török Itáliában.

Én meg mennyire megörültem, hogy végre valaki próbál kijavítani egy korábban elfuserált operacímet! Továbbá azt is tudja, hogy a határozott névelőt az olasz nyelvben gyakrabban használják, mint a magyarban (az orosz nyelvben meg annyira ritkán, hogy nincs is :-) ), ezért az {il, lo, la, l' stb.} kötelező, szolgai átvétele gyakran hamis értelmezéshez vezet. Például:

Az olasz nő Algírban” egy értekezés címe lehetne az Algéria fővárosában letelepedett olasz nők helyzetéről.
„A török Itáliában” a török hódítók Itáliai tartózkodását idézi, v.ö. „A török Magyarországon”.
Ha mi egyszerűen elmesélnénk az említett operák történetet, így kezdenénk:
EGY olasz nő Algírban él át kalandokat; EGY török Itáliában próbál udvarolni.

Az általad kifogásolt operacím most éppenhogy kifogástalan; a pontos fordítás ezúttal sem alaki, hanem tartalmi kérdés.

Másutt pedig azt írod:
Szinte mindenkire jellemző a beszélni nem tudást kompenzálni akaró túlartikulálás. A rossz magyar kiejtés. A legtöbb műsorvezető így mondja: emmegy, emmeggyen, emmkettő stb. (Bennünket még a gimnáziumban javítottak, ha eggyesült államokat mondtunk.)

Más gimnáziumban - Röviden írt, hosszan ejtett hangok:
öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, hulahopp(karika), menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat, önálló stb.

Abban viszont teljesen igazad van (és hoztál korábban jócskán kitűnő példát), hogy rém gyalázatos kezd lenni némelyik műsor nyelvezete.

8546   Búbánat 2017-11-28 22:40:33

Szép, sikeres produkció volt tegnap este Christoph Willibald Gluck/Richard Wagner Íphigeneia Auliszban című operájának koncertszerű előadása az Erkel Színházban! 

Három felvonásban, két részben, német nyelven, magyar és angol felirattal

François Gand Le Bland du Roullet francia librettóját német nyelvre átdolgozta: Richard Wagner

Az Opera honlapján olvasható:

Richard Wagner egész élete az opera reformjáról szól. Miközben ifjúságában és egzisztenciális problémái közepette számos számára értékes darabot betanít, elvezényel vagy feldolgoz, a kevésszámú tisztelt előd egyike Christoph Willibald Gluck – és az ő korai operareformja. 1847-ben Wagnert oda ragadta a rajongás, hogy a drezdai színház számára átiratot készített Gluck korai, ún. auliszi Íphigeneiájából, maga tanította be, és maga is vezényelte a mű premierjét. A dramaturgiailag és hangszerelésében is wagneri verzió mára feledésbe merült, most azonban eljátsszuk, mert szeretnénk élesebben látni és jobban érteni a Tetralógiaalkotó zsenijét.

szereposztás

Karmester: Alpaslan Ertüngealp

Agamemnón - Haja Zsolt

Akhilleusz - Rab Gyula

Kalkhász - Palerdi András

Klütaimnésztra - Gál Erika

Íphigeneia - Fodor Gabriella

Arkhász - Körösi András

Egy thesszáliai vezér - Zsigmond Géza

Artemisz - Töreky Katalin

Magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter 

Karigazgató: Strausz Kálmán

Közreműködik:

Magyar Állami Operaház Énekkara

Győri Filharmonikus Zenekar

Bemutató: 2017. november 27.

Szívesen venném, ha ez az opera -  a Stiffelióhoz hasonlóan - bekerülne a következő évadokban a játékrendbe;  megrendezve, repertoárra venné az Opera. 

Mindenekelőtt az Énekkarnak jelentős - hálás - feladatai vannak az opera nagyszabású kórusaiban, minden dicséret megilleti, egészen kiválót nyújtottak!  Nekem különösen az első felvonás elején és a harmadik felvonás záró tételében énekelt részek kimondottan tetszettek, csodálatos hangzást produkáltak - és a zenekarral együtt, fantasztikus hatású fináléban kulminált..

Az énekművészeink szinte mindegyike remekelt nem könnyű, technikailag is kényes, igényes, drámai és/vagy lírai szólamában, áriáik mindegyikében magas hőfokon, érzelmi telítettségben interpretálták szerepüket - csak az elismerés hangján tudok szólni énekteljesítményükről

Kissé csodálkoztam azon, hogy a dirigens, Alpaslan Ertüngealp, fekete frakkjához kék színű bőrcípőt választott és ebben a "felemás" öltözékben jelent meg a pulpituson, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy  kiválóan összefogta zenekarát és az énekkart, irányításával – és a közreműködő operaénekeseinkkel - egy élvezetes, élményszerű operaelőadás jött létre, ami folytatást igényelne…

8545   IVA • előzmény8543 2017-11-28 16:40:31

És megérkeztek a meseházikók is az Erkel Színház elé. Remélem, a mélyben is serénykednek meglepetésen, és Mikulásig a kis földalatti is eléri a II. János Pál pápa teret.

8544   Dominik • előzmény8542 2017-11-28 12:25:40

Demonstrálandó, hogy a december idén még inkább (jól megemelt helyárakkal) a piacosított Diótörőről fog szólni. ---- / Ja,meg Netrebkoról és férjéről /----  Azért néhány Bohémélet, és Jancsi és Juliska is lesz, amire elmegyek.

8543   IVA • előzmény8532 2017-11-28 04:04:03

Tegnap az Erkel Színház előtt állították fel azokat a hirdetőoszlop alakú és nagyságú vitrineket, amelyekben A diótörő címalakjának, illetve Mária hercegnőnek a viaszfigurája látható. Más években az Operaház előtt álltak a téli időszakban.

8542   telramund • előzmény8540 2017-11-27 09:22:22

Kedves IVA!Általában nem szoktam követni a rossz szokásokat.Nem szoktam általános alanynak válaszolni,hanem konkrétan számra azaz nicknévre.Miután ez nem direktben Önnek szólt ,hanem elharapódzása miatt úgy általában gondolom, hogy helytelen. Ezért nem válaszként ment egy beírásra,hanem egy sajnálatos negatív jelenségre volt reagálás.

8541   IVA • előzmény8538 2017-11-27 04:06:26

Az Erkel Színházban „a nézőtérhez nem nyúlnának, az oda befektetett összeg eredménye tehát nem vész el.
Márpedig 10 évenként illenék a nézőtéren is csinálni egy tisztasági festést (sérült is már a fal több helyen), ami jó alkalom lenne egy normális, világosabb és melegebb árnyalatú szín választására. Hibázni is lehet, hibát javítani is.

A kulturális alapellátás zászlóshajója az Erkel Színház, amelynek a jegyeit bárki meg tudja fizetni és hozzájuthat ugyanazokhoz a magas színvonalú produkciókhoz és kiemelkedő művészekhez, mint az Andrássy úti dalszínházban.
Így van: még egy közepes nyugdíjat élvező nagymama is el tudja vinni az unokáit A diótörőhöz az Erkelbe, ha a jegyvásárlás havában nem fizeti a rezsit és nem váltja ki a gyógyszereit.

8540   IVA • előzmény8537 2017-11-27 03:35:37

Olyan divat lett a fórumon nem kattintani az előzményre, hogy annak hiányában csak próbálgatom megfejteni az adresszálást.

8539   Franca • előzmény8535 2017-11-26 15:53:53

Dehogynem! Szerintem ő (Florez) a valaha volt legjobb Lindoro. Csak sajnos egyetlen felvétel sem jelent meg vele, sem CD-n, sem DVD-n. A tubuson meg lehet nézni a philadelphiai előadást, nem túl jó képi minőségben, viszont azon a partnerek is kiválóak. Van még forgalomban néhány kalózfelvétel, de ezen kívül semmi, legalábbis tudomásom szerint. Bécsben vele láttam az operát, élőben is szuper volt.

8538   Búbánat 2017-11-26 15:28:18

Az európai élvonalba kerülhet a Magyar Állami Operaház

Origo/MTI 2017.11.26. 11:52

A legnagyobb feladat minőségi fejlődésbe fordítani mindazt, amit infrastruktúrában és mennyiségben már elértünk. Ezt jelölte meg a következő évek egyik fontos céljának Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, aki 2018 februárjától újabb öt évig vezetheti az intézményt.

A két nagyszínházzal és számos időszaki kamarajátszóhellyel működő Opera előadások, nézők és bérlettulajdonosok számában, valamint bevételét tekintve is megduplázta eredményeit, ez a növekedés a nemzetközi operavilágban egyedülálló"- mondta a főigazgató, majd hozzátette, a cél most már az, hogy megnövekedett próbalehetőségekkel és optimumra visszahúzott bemutató- és előadásszámmal javítsák a minőséget,

így az európai élvonalba kerüljenek.

Ókovács Szilvszter arról beszélt, hogy az elmúlt öt évben tervszerűen újították meg az elöregedett repertoárt. 80 premierrel azt is elérték, hogy a nézők, a média és a szakma folyamatosan figyel rájuk. Azt mondta,visszaállnak az évi tíz bemutatóra,elkezdik kijátszani, ha kell, kiegészíteni vagy újrapróbálni a produkciókat. A hosszabb, mélyebb felkészülés mellé még igényesebb, vizualitásukat tekintve is élen járó produkciókat kell bemutatniuk. Mindennek sokkal nagyobb forrásigényét újragondolt, az európai élvonal felé közelítő állami dotációval kell megoldani,

miként a rég esedékes általános bérrendezést is. Pályázatában 10 tematikus évadot vázolt előre, feltárva az opera világának kincsestárát, összefüggéseit.

Át kell építeni az Erkelt

Az Erkel Színházat az elmúlt négy és fél évben 1,1 millióan látogatták, az Operaház nélküli, most futó évadban már egyedül is képes 300 ezer néző feletti teljesítményre. Mindez bizonyítéka annak, hogy a játszóhely alkalmas lett arra, hogy átvészelhessék benne az Andrássy úti épület korszerűsítésének éveit.

Azt mondta, 2021-ben az Erkel átépítése is esedékes lesz, mivel a 2013-as kicsi, de gyors, mindössze nettó 1,2 milliárd forintért, hat hónap alatt lezajlott beavatkozással csak 5 éves kegyelmi időt nyertek, ami jövőre lejár:

ezalatt kell az Operaházat korszerűsíteni.

Ókovács Szilveszter tervei szerint az Erkelben, Közép-Európa legnagyobb ültetett nézőterű színházában az Operáéval kompatibilis méretű színpadot, oldalszínpadot, zenekari árkot és kiszolgáló traktust kell kialakítani. A nézőtérhez nem nyúlnának, az oda befektetett összeg eredménye tehát nem vész el. Pályázata szerint másfél év átépítés után,2022. december 8-án kellene újra megnyitni az Erkelt, a ház 111 éves születésnapján.

Kiemelte, hogy az ország két legnagyobb színháza, amely az egész nemzet számára reprezentálja a balett és az opera műfaját, semmilyen komoly forrást nem kapott 1984 óta, így lettek hazánk leglátogatottabb, de egyben legrégebben felújított, így leglelakottabb színházaivá.

Az Operaház és az Eiffel Műhelyház várhatóan 2019 januárjában nyit.

A főigazgató kiemelte, hogy mivel az Opera termeli a bevételt, amiből az Erkelt keresztfinanszírozzák, nem lehet több időt veszíteni. Hozzátette, az állami támogatás jelenleg csak a közalkalmazotti béreket fedezi, a hatalmas rezsi, a szólisták, karmesterek, alkotók honoráriuma, a díszletek-jelmezek elkészítése, a kommunikáció és a beszerzések évi csaknem 5 milliárdos tételét csak a saját bevétel biztosítja. Ennek négyötöde az Ybl-palota függvénye, ami nyártól kiesett. Emlékeztetett arra, hogy a jelenleg zajló korszerűsítés nemcsak az Andrássy úti épületet, hanem a Hajós utcai 12 szintes üzemházat is érinti.

Új munkahelyek

A szakszervezetek sztrájkfenyegetéséről kiemelte, hogy a követelések legfőbb motívuma bérjellegű, miszerint a kollektív szerződés hiánya miatt a dolgozók bére havi 130 ezer forinttal csökkent volna.

A főigazgató véleménye szerint ekkora hazugsággal nem lehet eredményes sztrájkot szervezni, végül el is maradt a munkabeszüntetés.

Mint mondta, bízik a kollégák józanságában és hogy látják, a felújítások értük is történnek, munkavégzésük körülményeit javítják. Lehetetlent követelni pedig "azon a karácsonyon különösen visszás, amelyet a család rengeteg pluszkiadást jelentő bérleményekben tölt, míg a házat, ahol a boltját is üzemeltette, amelyből élt, épp tatarozzák".

Kitért arra is, hogy senkit sem bocsátottak el, pedig "két méretnyi kolléga jut most egy színházra", inkább határon túli turnékkal használják ki a lekötetlen energiát és ezen pluszbevételekből biztosítják az illetmények színvonalát. A létszámcsökkentés nyújtotta egyszerűbb megoldást sem a kollégák, sem a magyar operakultúra szempontjából nem éreztük volna fairnek, ellenkezőleg:büszkék vagyunk, hogy az elmúlt években 400 új munkahelyet teremtettünk"- mondta Ókovács Szilveszter, majd hozzátette, a kulturális alapellátás zászlóshajója az Erkel Színház, amelynek a jegyeit bárki meg tudja fizetni és hozzájuthat ugyanazokhoz a magas színvonalú produkciókhoz és kiemelkedő művészekhez, mint az Andrássy úti dalszínházban.

Itt is a nehezebb utat járjuk, amikor azt mondjuk: fontos, hogy mint a messze legnagyobb magyar kulturális intézmény, része legyünk a társadalomnak, hogy együtt lüktessünk vele és ne elefántcsonttoronyként létezzünk, kizárólag a mai high society és a turizmus számára"- tette hozzá.

Társadalmi felelősségvállalás

A főigazgató úgy látja, részt kell venni az ország operai művelésében multimédiás tartalmak létrehozásával is, továbbá a társadalmi felelősségvállalás részeként szolgálni a nemzet számára fontos gondolatokat, eseményeket, mint 1956 vagy a reformáció jubileuma.

Sokfélék vagyunk itt házon belül is, összesen csaknem kétezren - nálunk sokszínűbb csak a publikumunk lehet. Az irány továbbra is az, hogy a mi Operánk minden közönségréteg ízlését és örömét keresse. Ne ugyanazon az estén, hisz az lehetetlen volna, de egyre magasabb nívón"- mondta.

 

8537   telramund • előzmény8521 2017-11-26 14:24:29

Kedves IVA nem számolom a sorait ,amit a rendezésről írt és speciel ezt nem csak Önnek róvom fel,hanem az általános és hivatalos operakritikának is.

Ha  elsősorban Önre gondoltam volna és nem úgy az átlagos magyar és külfüldi kritikák ezt jutatták eszembe.Egyébként Önnek címeztem volna,de mint látja nem válaszként ment,hanem egy sajnálatos megállapításként.

8536   macskás • előzmény8528 2017-11-26 14:07:43

Nekem is a Horne-os felvétel a legjobb!

8535   pitypang 2017-11-26 13:22:36

számomra fucsa, hogy Flórez labdába sem rúg, mint a valavolt lehetséges legjobb Lindoro....

8534   nickname • előzmény8528 2017-11-26 09:48:21

Az a felvétel is nagyon jó. Én szeretem Horne-t, de ízlés kérdése egy idő után, hogy a jó énekesek közül kijön be, ki nem. 

8533   nickname • előzmény8531 2017-11-26 09:47:07

Igen, valószínűleg ugyanazon az előadáson voltunk. rögzítették az előadást. A Triptichon általán látott előadását is rögzítették. Akkor a karzaton ültem és az erkély középpáholyok táján egy kamera volt valami daru féleségen mozgatva. Ezek szerint már nemcsak premier előadásokat vesznek fel, de igyekeznek mindenz dokumentálni. Az általam látott Bánk bán előadást is rögzítették a kamerák, mikrofonok. 

8532   IVA 2017-11-26 05:03:31

Karácsonyi díszbe öltözött az Erkel Színház.
A múlt hét második felében alighanem fagytűrő, mediterrán hangulatú, dézsás fácskákat állítottak a főbejárati ajtók közötti (egykor) oszlopok elé, négyet. (Azokra a díszlet-babérokra emlékeztetnek, amelyek a Don Carlos fátyol-regés képében sorakoztak az erkélyeken, de azóta lecserélték őket pálma alakúakra.) A műanyag konténereiket takaró Harlequin stílusú kaspókat valószínűleg a nagy földszinti előcsarnok falfestéséhez idomították.
Örülnék, ha ezek a növények a karácsonyi konzumidőszak után is a színház előtt maradnának.
Nem fűzök ilyen óhajt a díszkivilágításhoz, amely most igencsak hangsúlyozza a színház felpezsdült életét. Villanyfüzérek díszítik az esővédő hosszú és széles, fehér felületét, valamint a színház előtti térségben fejlődő hét fiatal fa jelenleg kopasz ágait is.

8531   IVA • előzmény8527 2017-11-26 02:36:07

Most jut eszembe: az általam látott előadáson mintha 4 mikrofont láttam volna a színpadi deszkák zenekarra néző szélére rögzítve. És valami nagyobb szerkezetet is, talán az erkély középpáholyok táján, de lehet, hogy ezt már csak álmodtam. Annyi biztos, hogy ezek mind feketék voltak.

8530   IVA • előzmény8526 2017-11-26 02:24:03

Persze az is előfordul, hogy amint az én hozzászólásomból sajnálatosan kimaradt egy ő betű (eladás → előadás), az egyetértekbe is becsúszhat egy nem odaszánt szóköz.

8529   IVA • előzmény8525 2017-11-26 02:18:57

... És pünkösdkor meg nyáron már hosszú kabátra sincs szükség.

8528   Franca • előzmény8519 2017-11-25 23:51:53

Nekem meg a Baltsa-Raimondi-Lopardo a kedvencem. Ramey fantasztikus bej, csak sajnos Horne-t soha nem tudtam elviselni. Pedig Palacio is jó Lindoro. Gondoltam, hogy Mester Viktória jobb lehetett, megpróbálom őt is megnézni a szerepben.

8527   Franca • előzmény8522 2017-11-25 23:39:48

Hát még én hogy sajnálom! Az ország négyötöde nem Budapesten él, nekik kicsit nehezebb (jóval költségesebb és időigényesebb, nekem csak az utazás plusz öt óra) operába eljutni, pláne, ha dolgozik is mellette. Na de valóban, majd legközelebb.

8526   bermuda • előzmény8523 2017-11-25 23:18:29

Pontosan ezt akartam kérdezn))))) Erről jutott eszembe, h anno volt  egy lista a  legfontosabb teendőkről .... s az akkori  elbíráló ezt írta "egyet  értek".. Talán még IVA emlékezett erre.))

8525   Búbánat • előzmény8524 2017-11-25 22:53:18

Értem az iróniádat!

Utólag bevallom, ki nem mondottan Heiner Lajos fórumtársunk figyelmébe szántam a híradást, aki nem egyszer küldött a fórumra Salzburgból, az Ünnepi Játékok zenei eseményeiről (is) nekünk színes, élvezetes opera- és koncertbeszámolót. (Függetlenül attól, milyen botrányos, ki nem állható rendezésekről szólnak az "értő" meg lelkes, vagy éppen tartózkodó, visszafogott beszámolók.) Igaz, nem gondoltam végig, hogy a hosszabb külföldi tartózkodása vélhetően nem teszi lehetővé neki  az Erkel Színházban bemutatott Olasz nő Algírban-produkció megtekintését, így ha akarná sem tudná majdani salzburgi (ha eljut oda) előadás(ok) benyomásait egybe vetni az itthon színpadra állított Rossini-vígopera újdonsággal.   (De ki tudja, hátha titkon mégis hazai vizekre ereszkedett és kíváncsiságból megnézte az egyik előadást.) Persze így is mindig érdeklődéssel olvasom tőle – akármerre jár a zenekultúra nyomában – személyes tudósításait például  az opera fellegváraiból, ahová nagy valószínűséggel sokunk nem jut el – nem csak az  „ötösre” való hiába várakozás miatt…; ha mégis volna rá lehetőségem kiutazni  (hozzá pénzem is) akkor sem biztos, hogy rászánnám magam olyan előadások megtekintésére, amelyekről jó előre tudni lehet:  a rendezés otromba lesz,  elriaszt ahelyett, hogy vonzana, ösztönözne oda. - hiába a kilátásba helyezett csalogató "húzó" -énekművész/karmester nevek...

8524   IVA • előzmény8518 2017-11-25 20:03:21

Annyi vágyam nem teljesült már az életben (amit persze nem tragédiaként élek meg), és akadt köztük, amelyik anyagi lehetőségeimen bukott meg. De most, hogy Az olasz nő Algírbant nézhetném meg, méghozzá Salzburgban, ahol mostanában különösen nekem való rendezések kerülnek színpadra, úgy érzem, kihúzzák addig az ötösömet. Az immár fokozhatatlan vágy talán megsegít.

8523   IVA • előzmény8517 2017-11-25 20:01:51

Mi az az egy?

8522   IVA • előzmény8516 2017-11-25 20:00:57

Sajnálom, hogy aki ennyire szereti ezt a művet, nem tudott mindkét szereposztás előadására eljutni. Remélem, talán a következő évadban, még akkor is érdekes lesz olvasni róla.

8521   IVA • előzmény8515 2017-11-25 19:59:26

Célszerű”?
Kedves Telramund, komolyan gondolja, hogy ha én itt a fórumon elhanyagolom a rendezéssel kapcsolatos gondolataimat, attól kisebb lesz a nagyarcú rendezők arca? Nincsenek olyan ambícióim, hogy hozzászólásaimmal átformáljam a nemzetközi, s abban a magyar operajátszás trendjét, helyrebillentsem a művek alkotói és színpadra állítói fontosságának arányát. Csupán leírom a véleményemet, ha már van rá hely és lehetőség.
Engedelmével, olyan darab élménye után, amelyet csak alig ismerek, amelynek a fellépő művészeit nem tudom régi magyar kedvenceink és mai világnagyságok teljesítményéhez hasonlítani, tartózkodom attól, hogy hozzászólásom a zenei, énekesi megoldásokról szóljon. Viszont mindig szívesen olvasom, ha Ön elsősorban ezekről ír, és köszönöm, hogy számolja a soraimat.

8520   IVA • előzmény8514 2017-11-25 19:55:56

Kedves Dominik, elhallgattam, de be kell vallanom, engem is kerülgetett az unalom és az ásítozás, különösen az első felvonás alatt. A másodikban már tudtam, hogy a katarzis reménye nélkül kell végigülnöm az estét. Szomorúan gondoltam azokra, akiket nem egy előadás, hanem az egész műfaj ennyire nem érint meg, és bizony ők is eljutnak operába néhányszor.

8519   nickname • előzmény8516 2017-11-25 18:37:31

Sajnos Musztafának Palerdi sem ideális! Nekem a Marylin Horne-s felvétele a kedvencem, azon Samuel Ramey énekli a bejt, és hát nekünk is lenne erre a szerepre alkalmasabb basszistánk, de mindegy. Az első szereposztás Taddeója jobban tetszett, de Cseh Antalnak is se volt rossz ebben a szerepben. Pedig a Szerelmi bájitalban olyan unalmasan és egysíkúan énekelt, hogy nem vártam tőle sokat pár héttel később egy másik bel canto vígoperában, de nekem az első szereposztás Teddeója jobban bejött. Vörös Szilvia tehetséges énekes: a Bellini opera Rómeó szerepet nem olyan könnyű és nagyszerűen megoldotta, de most valóban elmaradt a várt hatás. Mester Viktória jobb volt: jobban is komédiázott szerintem. A második szereposztás tenorja jobban tetszett.

8518   Búbánat 2017-11-25 11:57:10

Akinek módjában áll jövőre - pünkösdkor - Salzburgban megtekintenie az Ünnepi Játékokon Rossini Olasz nő Algírban című operáját, összemérheti annak rendezői és zenei "milyenségét" az Erkelben bemutatott produkcióval:

Moshe Leiser és Patrice Caurier állítja színre. A címszerepben Cecilia Bartoli látható, a további közreműködők Ildar AbdrazakovEdgardo Rocha és Rebeca Olvera lesznek, a karmester Jean-Christophe Spinos.

Salzburgban pünkösd után is műsoron marad az Olasz nő Algírban, még a nyáron is látható lesz ott. 

 

8517   Heiner Lajos • előzmény8515 2017-11-25 11:48:09

Egyet értek!

8516   Franca 2017-11-25 10:39:41

Részben válaszként az előző hozzászólásokhoz is:

Én a tegnapi, második szereposztását láttam az Olasz nő Algírban-nak. Az opera maga az egyik nagy kedvencem, láttam már élőben Pesaróban, Bécsben, számos felvételem is van. Imádom, zseniálisnak tartom a zenéjét. Véleményem szerint nem azt kell elvárni az ilyen típusú operáktól, hogy megérintsen. MInt ahogy nem célja a valósághű ábrázolás, valós jellemek bemutatása sem.  Bővérű szatíra, felhőtlen komédiázás, olyan, mint egy Wodehouse-regény. Aki a valóságot, a jellemfejlődést, érzelmeket kéri rajta számon, az megfosztja magát attól, amit ez az opera adni tud:  a kirobbanóan sziporkázó, szellemes, de nagy technikai tudást kívánó zene és ének, az énekesek technikai csillogása (már ha csillognak), az együttesek összhangja, a bolondozás élvezetétől.  Amelyik operában a szereplők azt éneklik a fináléban, hogy din-din-din, krá-krá, bum-bum stb., az az opera nyilvánvalóan nem a néző érzelmi megérintését tűzte ki céljául. A bemutató óriási sikerét látva Rossini megjegyezte:  „Azt hittem, a velenceiek bolondnak fognak tartani, ha meghallják az operámat. Most kiderült, hogy ők még nálam is bolondabbak”. A komédiázást jól támogatta a rendezés, a közönség - telt ház volt - kiválóan szórkazott. 

Sajnos, csak pénteken tudtam menni, ezért  a második szereposztást láttam, de szeretném látni az elsőt is. Vörös Szilvia nem volt ideális Izabella. Amennyire tetszett korábban Bellini operájában, most annyira nem: hangja nem volt elég Izabella szólamához. A közép és alsó regiszter erőtlen, mintha nem is mezzót hallottunk volna. Vagy csak én szoktam hozzá a szerepben az Agnes Baltsa-, Stephanie Blythe-féle hangokhoz?  Bakonyi Marcell hangja is kevés volt Musztafaként. Kiválóan komédiázott, de hiányzott a Musztafa szerepe által megkívánt súly a hangjából, ami tekintélyt adott volna neki, alátámasztotta volna az alattvalók félelmét vagy érzékeltetni tudta volna a dühét, amikor rájön, hogy átverik. A hangja nem nyílt ki, fojtott maradt.  Nem mentek a koloratúrák sem, a futamoknál elhalkult és a többi szólam teljesen elnyomta. A tenor nagyon tetszett, bár jobb szeretem a férfiasabb, Florez-féle tenorokat a szerepben, de ha hozzászokott az ember a hangszínéhez, már értékelni tudta a technikai hibátlanságát, hogy szinte szárnyalt az együttesekben. Szemere Zita is nagyon tetszett, pont az Elvira szerepéhez illő, karcsú szoprán, akit szintén mindig lehetett hallani, nagyon jól illett az együttesekbe. Cseh Antal szuper volt Taddeóként, nagy sikert is aratott. Musztafával ellentétben nem szűkült össze a torka , nem szorított hangja (biztos van erre szakmaibb terminus technicus is) és kellően mulatságos volt, mint Kajmakan. A gyors részek túlságosan gyorsak voltak,  olyan rohamtempót vett a karmester, hogy gyakran összemosódtak a szólamok, az énekesnek nem maradt idejük kiénekelni a hangokat, nem egyszer szétestek az együttesek, holott ennek az operának pont a sziporkázás a lényege, ami nem jön létre, ha nem hajszálpontosan szólalnak meg a szólamok.

8515   telramund 2017-11-25 09:26:26

A rendezői operajátszás eltűntetése írányába nagyon célszerű lépés lenne,ha az előadásokról szóló kritikák 2oo  sorban nem a rendezésról,hanem a zenei ,énekesi megoldásokról szólnának.Ez az operajátszás" vírágkorában kb a 8o-as évek közepéig így is volt.Aztán a kritika végén egy vagy kér sorban rendezte: xy.Az opera zenés műfaj így az akusztikai élményeknek kellene dominálniuk a kritikákban és nem a vizuálisnak.

Én magam ,ha nagy ritkán írok egy előadásról-lehet udvariatlanul-de meg sem említem a rendezést maximum egy mondat erejéig.Rossz( a gyakoribb) vagy jó.Ennyi ,mert többet nem is érdemel.A hosszú taglalás csak az operát mellékesen elismert rendezők arcát nagyítja,pedig általában egyébként sem kicsi!

8514   Dominik • előzmény8513 2017-11-25 08:42:26

Kedves Iva, köszönöm a reflexiókat! Jó érzéssel tölt el, hogy tekintve a "zsenge" koromból is adódó járatlanságot, mérsékelt ismereteket ebben a műfajban (néhány éve követem csak valamennyire az operavilág eseményeit), mégis találkozik a véleményünk (már nem először).A második felvonásnál egyenesen ásítoztam, nem csak nem érintett meg, nem szórakoztatott, - kifejezetten vártam hogy vége legyen. Zeneileg sem mondhatom hogy nagyon élveztem - bár ez adódhat abból is, hogy a vígopera műfaj nem kedvencem.

8513   IVA 2017-11-25 05:33:07

Olasz nő Algírban” – 2017. november 13.

Elképzelhető, hogy ha nem Szecsődi Iréntől hallok először operai énekhangot egy detektoros rádióból, később egy már rendes rádióból nem Gencsy Sárival és Lily Ponsszal a Csengettyűáriát, Erdész Zsuzsával Olympiát a Hoffmann meséi egyenes közvetítéséből, Gyurkovics Máriával és László Margittal Rosina kavatináját, hanem ugyanezt mezzoszopránnal, vagy koloratúraltok bravúráriát, sohasem leszek operarajongó. Amikor jöttek Pesten is a mezzo Rosinák, már csak úgy látogattam A sevillai borbélyt, mint egy régről ismerős hölgyet, akit már nem jó sem nézni, sem hallgatni (persze ebben a Mikó-féle rendezés leváltása is szerepet játszott).
Bár számos díszítésre emlékszem a Szőnyi Olga, illetve Takács Klára alakította Zaira szólamából A török Itáliában című Rossini-darab 1976 és 1980 közötti Erkel Színházi eladásaiból, a mutatós és kényes koloratúrák a primadonna, Donna Fiorilla szerepének ékei- és kifejezőeszközeiként szólaltak meg Ágai Karola és Kalmár Magda alakításában. Én hogyan játszott Ágai, Sólyom Nagy Sándor, Korondy György és elsősorban Bende Zsolt abban az előadásban! Pedig Huszár Klára rendezése sem számított hagyományosnak: játékos díszletek és szcenírozás, sok ötlet idézőjelben, sok kikacsintás, sőt még némi elidegenítés is. Szerencsés csillagzat alatt születhetett a produkció: a fordító és rendező Huszár Klára alaposan kidolgozta és alighanem el is mélyült benne, hiszen nem kényeztették évadonként tucatnyi feladattal. És szerencsés találkozásom lehetett a darabbal nekem is, akit a műfajon belül a vígopera villanyoz fel kevésbé.
Talán a két darab címének hasonló szerkezete, s hogy az előbbiben földrajzi névként, a másikban nemzetiség jelzőjeként szintén az olasz szó szerepel, azt reméltem, hogy Az olasz nő Algírban (ez lenne a mű magyar címe helyesen, ezért tettem idézőjelbe az előadás hibás címét) is olyan meglepően kellemes találkozást hozhat számomra, mint A török Itáliában. Tudtam ugyan, hogy a címhősnőé kétségtelenül koloratúralt szólam, és sajnos azt is, hogy a cselekmény kevésbé érdekes és szellemes, de ihletett rendező a jó helyzetek feltárásával és hangsúlyozásával talán szórakoztató előadást állíthat színpadra belőle. Bánom, hogy ez nem így alakult.
Szabó Máté rendezésének minden eleméből a mai rendezési közhelyek köszönnek vissza. Mindenekelőtt az, hogy nem merte vállalni a komédia (ha nem is történelmi, de) történési korát (XVII. század), ami segítene elnézni a mára csacskaságoknak tűnő fordulatokat és mesésen lehetetlen jellemeket. Noha Rossini bel canto zenéjében nemhogy a majdani francia, olasz és orosz romantikusok egzotikumát, de még a negyed évszázaddal korábbi Szöktetés a szerájból keletiességét is hiába keresnénk, ahogy Mozart művének színpadán is szívesen vesszük, hogy a szeráj az szeráj, szívesen vennénk, ha az olasz nő, illetve a többi olasz hős egy merően idegen világban fordulnának meg és vinnék győzelemre szenvedélyüket. Cziegler Balázs mutatós, jól mozgatható, ám neutrális díszlete lehetne bármilyen mai gazdag fiatal tengerparti villája. Egyszer ugyan érzékeljük a sivatag közelségét is, de hogy ez milyen eltérő világ az európaitól, azt nem. Amikor Füzér Anni jelmezei a mohamedán társadalmi környezetre és az eredeti korra utalnak, gyönyörűek és finomak – annál kevésbé, amikor a rendezés számára elidegenítően közömbös lesz, hogy milyen ez a miliő, illetve mintha fantázia híján a legkényelmesebbet választaná: gátlástalanul és szokványosan a jelenhez fordul. Előtűnik a színpadon modern konyhai pult, petpalackos műanyag rekesz, laptop stb., s ekkor a jelmez is durva lesz és közönséges.
Számomra a leglehangolóbb mozzanat, amikor a színpad közepének felső felületén vetített részlet jelenik meg Az édes életből – vajon melyik? –, Sylvia, Marcello és a talált fehér kiscica nemcsak a filmremek ismerői által ismert jelenete a Trevi-kútnál. Értelmezésem szerint arra utalva, hogy a temperamentumos olasz nőre vágyó Musztafa bej képzeletében olyanok a temperamentumos olasz nők, mint Anita Ekberg, a Fellini által történetesen svéd színésznőt játszó svéd színésznő. Ezt az elképzelést igazolandó, Isabella az Ekbergénél is hosszabb (viszont előnytelenül festett és fésült) szőke hajzuhataggal, és kármin, magenta árnyalatokról vörös bőrkabátban, lakkcipőben, harisnyanadrágban és mindenben jelenik meg, így is búcsúzik tőlünk a darab végén. Mai üzletasszonyként. Közönségesebben, mint amilyen üzletasszonynak Iréne Theorin látszott Brünnhilde „jelmezében” a Ring Müpa-beli előadásaiban, de finomabban, mint amilyenek a Carmenek Oberfrank Pál Erkel színházi Carmenjében (éppen Mester Viktóriával nem láttam), amelyben a címszereplőről azt hinnénk, Frasquita és Mercedes bájainak értékesítésében utazik. Tehát valahol a kettő között.
A korántsem vonzónak bemutatott főhősnő és a komolyan nem vehetőségig elrajzolt többi szereplő nem segített abban, hogy a történetnek akár csak egy mozzanata vagy szereplője megérintsen, sajnos a mindvégig öncélúan ékesített dallamok által sem. Számomra az a legzavaróbb, ahogy a rendező el akar szakadni a zene alatti színpadi eseménytelenség szerinte nyilván rossz hagyományától, oly módon, hogy a színpadon minduntalan történjék valami látványos. Például módfelett csinos nők díszítsék a színpadot, ha másképp nem, a palotában élő macskákat megszemélyesítve. Míg a fekete és az arany pazar kombinációiba öltöztetett táncosnő-cicák hízelegnek és torkoskodnak, arra gondolok, miért nincs köztük kandúr: kockázatos beidegződés ez ma, kérem, hogy a nőkben holmi cicust lássunk, illetőleg csakis bennük. Talán ezt a parázs veszélyt közömbösítendő, ugyanakkor vetkőzni nem a nők, hanem a valamikor erősebbnek mondott nembéliek fognak, méghozzá tömegesen, kockás bokszeralsóra. Nem mondom, hogy nem barátságos a jelenet, csak számomra nem a darab esetleges szerzői szándékát hozza közelebb, hanem a rendező kényszerességét az ötletáradatra.
Míg A török Itáliában (előadás-történeti) korszakában a kettős szereposztás(ok) mindkét bemutatójának megnézésével esélyt adtam magamnak arra, hogy alaposan megérintsen egy-egy számomra új, vagy kevésbé ismert darab, ahogy a helyárak feljebb szálltak, vállalkozó kedvem mára alább, így csak egy előadásra szorítkozott. A főszereplő Mester Viktória remek hangi adottságokkal és technikával adta elő engem megérinteni nem tudó szólamát. Lindoro öncélúságig, mérhetetlenül sok koloratúrával megírt lírai tenor szólama a kamaszos külsejű Alasdair Kent karcsú hangján kelt életre. Az ékítések szertelen árjában többnyire úgy tűnt, gyakran bökdösi a magasságnak azt a határát, ahol már akár baj is történhet, a baj azonban szerencsére megrekedt az én aggodalmamban, a kitartott csúcshangok pedig az énekes merészségét igazolták. Kíváncsian hallanám, mint érvényesül ez a könnyű és mozgékony hang a számomra kedves Almaviva-, Nemorino- vagy Don Ottavio-szólamokban. Palerdi András láthatóan lubickolt Musztafa bej szerepében, amelyet a cselekmény és a rendezés jóvoltából képtelen vagyok reális figuraként értelmezni. Érdemes volt A hugenottákban felfigyelni Balga Gabriella hangjára, amely Zulma kevésbé hálás szerepében is örömöt nyújtott. Szintén tetszett a szép és elegáns megjelenésű Sáfár Orsolya Elvira szerepében. Fölteszem, hogy az előadást formásan és lendületesen vezénylő Francesco Lanzillotta hiteles tolmácsolója ennek a Rossini-opusnak.

8512   Búbánat • előzmény8511 2017-11-21 18:24:35

Így igaz!  Ideje volt már a vígopera műfajából elővenni ezt a korai Rossini-remeket. Sok jó mozzanata volt a zenei megvalósításnak, melyhez a rendezés igyekezett megfelelni... A közönség - én is úgy tapasztaltam - vette a "lapot" és tapsaival díjazta a kiállítást, a felhőtlenül játékos, pajkos, jókedvet árasztó "bel canto" produkciót. Szívesen venném ha folytatása jönne.... Jöhetne például Donizettitől Az ezred lánya is - Tonio koloratúrákkal teli, lírai szerepe ugyancsak kiosztható, hiszen a magas C-k abszolválásához is vannak már  "üzemképes" tenorjaink, akik számára nem okozna nehézséget a feladat teljesítése.

8511   oldalsonka 2017-11-21 16:08:28

Végre egy vígopera! Telt ház, kezdettől fogva oldott hangulat. Pergő ritmusú, vidám Rossini-zene. Mozgalmas rendezés sok humorral, egyéni ötletekkel, kiváló szereplőkkel, ének- és zenekarral. Érdemes volt olasz maestrót meghívni a betanításra és a hat előadás dirigálására.Örülök, hogy láthattam a premiert. De jó is lenne minden évadban egy-egy új vígoperát vagy igazi bel canto művet látni és hallani, és nem csak hat előadásra. Köszönöm a közreműködőknek a felvidító, nagyszerű élményt.

8510   Mikkamakka 2017-11-21 12:23:57

A 25.-i (szombat)Traviata előadasra van ket jegyem.Érdeklődni privátban.

Köszönöm!

M

8509   Búbánat • előzmény8508 2017-11-20 16:33:47

Az Erkelben a tegnap esti előadás, az Olasz nő Algirban második premierjének hatalmas közönségsikere után már nem is annyira kívánkozom megismerni első szereposztással is a darabot... - ennél nívósabbat attól nem várhatok, nem remélhetek, nem kaphatok...

Persze Rossini zenéje vonzana oda ismét...

8508   nickname • előzmény8507 2017-11-19 13:25:54

Engem a második szereposztás jobban érdekel - az elsőt inkább félárasan nézem majd meg jövő hét hétvégén. 

8507   Búbánat 2017-11-19 11:44:52

A tegnap esti Rossini-operapremierről - úgy látszik - késnek a beszámolók. Talán majd a ma esti Olasz nő Algírban előadása után...

8506   IVA 2017-11-18 19:52:32

Kedves Érdeklődők!
Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.
Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.

8505   Edmond Dantes 2017-11-11 15:30:59

A zenetörténet különös pikantériája, hogy Jakob Liebmann Beer, ismertebb nevén Giacomo Meyerbeer, egy berlini születésű német-zsidó zeneszerző lett a francia nagyopera néven ismert műfaj legnevesebb képviselője és egy szerelmi történet kereteibe ágyazva éppen az ő legnépszerűbb operája dolgozza fel az 1789 előtti francia történelem egyik legrémisztőbb eseményének, az addigra folyamatossá váló katolikus-protestáns vallásháború csúcspontjának, 1572 Szent Bertalan éjének eseményeit. A mészárlás az operában többször említett, de meg nem jelenő Coligny marsall elleni merénylettel vette kezdetét, három "csúcsra járatott" napot követően néhány hétig tartott, nagyon egyoldalú erőviszonyok közepette: az akkori áldozatok számát több tízezerre becsülik. A jóval később, 1598-ban kibocsátott ún. nantes-i ediktum ellenére a francia protestánsok, a hugenották fokozatosan és szinte teljesen eltűntek Franciaországból, aminek máig ható következményei lettek: a protestantizmus gyakorlatilag megszűnt Franciaországban. A 17. szd. végén a lakosság kb. 5%-át tették ki, ma a teljes francia népesség 1-2%-a tekinthető valamilyen reformált keresztény valláshoz tartozónak. Miként -stílszerúen- "Párizs megér(t) egy misét", ez a mű is megérdemel ennyi bevezetőt.

A reformáció 500. évfordulóján illetve arra is hivatkozva vette elő jó 85 év után Operaházunk A hugenottákat. Az Intézmény a felújítással mert nagyot álmodni és nagyot dobott, minden elismerés megilleti érte: egy ismertebb opera sokadik, akár hagyományos, akár formabontó, netán átértelmezett, jó-közepes minőségű repríze nem lett volna ilyen jelentőségű esemény. A történet hemzseg a dramaturgiai valószínűtlenségektől, néhány szereplő szólamát túlméretezték a szerzők (quasi főszereplővé avanzsált apród és öreg szolga), másokét meg alulkalibrálták (Valentine nagyjából az opera közepén szólal meg először jelentősebben, Nevers haláláról csak "félre"-információból értesülünk, a spiritus rector királynét nagyjából egy felvonásnyit látjuk), de mindezt szívesen elfelejtjük ilyen jól hangzó és érdekes zene hallatán. Olyasféle előkelőség, grandeur sugárzik A hugenották partitúrájából, ami hangulatában engem leginkább a Don Carlosra emlékeztet és ami ezért is teszi egyik kedvencemmé Verdi remekét, a talán legjelentősebb francia nagyoperát. A Valois-nővérek csodásak: itt is, ott is...

A színpadi kivitelezés eklektikus. Úgy vélem, a mű minden tekintetben inkább az Operaház színpadára kívánkozna, az ottani színpad mélysége nem kényszerítené a díszlettervezőt (Horesnyi Balázs) olyan kompromisszumokra mint az Erkel Színház túl széles, ám nem eléggé mély játéktere és a kórus elhelyezése, mozgatása is könnyebb lenne odaát. A függönyre festett díszletek inkább csak jelzésértékűek, folyamatos fel- és lehúzogatásuk olykor zavaró és nem mindig érthető. Kovács Yvette Alida fantáziáját nem korlátozta színpadi akadály, klasszikusan szép, "korhű" jelmezeket tervezett. Mindenféle "modern" megoldás bántó is lett volna és a katolikusok fehérbe, a hugenották feketébe öltöztetését sem éreztem olcsó leegyszerűsítésnek, ellenkezőleg: a cselekmény megértésében néha még segített is a két tábor fekete-fehér színvilágának jól megkülönböztethetősége. A rendező, Szikora János sem ebben a darabban próbálta ki kísérletező kedvét, szerintem helyesen: csak rontott volna az összhatáson, ha például  "mai" hangulatot akart volna teremteni; inkább játszani hagyott semmint játszatott. A rendezői koncepcióhoz tartozó, fő díszletelem(ek)nek számító óriás betűjű szavak közül nem értettem, miért "Bachus"  (és nem Bacchus), nagyon tetszett a Remény-Merény szójáték és a fináléban az Irgalom szó betűinek -azaz magának az irgalomnak- az összeomlása; csak azt hiányoltam, hogy kimaradt a főszereplők librettó szerint tűzfegyver általi legyilkolása, legalábbis én nem hallottam és nem láttam ilyesmit a színpadon.

Ha eddig netán nem, akkor Boncsér Gergely most feliratkozott a Ház vezető tenoristái közé: imponáló biztonsággal, nagyon szép hangon, megfelelő középregiszterre alapozott biztos, fényes magasság birtokában  énekelte Raoult és jól is mozog, jól is mutat a színpadon. Ha korábban, pl. Rodolfóként keveselltem nála a dinamikát, produkciója ezúttal e tekintetben sem hagyott semmi kívánnivalót. Amit akkor írtam, itt bebizonyosodott: a bel canto világa az övé, jelenleg biztosan. Színpadi játéka visszafogott, de ez vélhetően -és kollégáihoz hasonlóan- a rendező szándéka szerint van így. Létay Kiss Gabriella saját legjobb formáját hozta. Miként pl. Angelica nővérként, Valentine szerepében is szenvedő, a sors által vesztésre-áldozathozatalra ítélt, larmoyant hősnő volt: ez tűnik a számára leginkább illő szerepkörnek, a nagy díva-heroina szerepek világa valószínűleg kevésbé az övé. Szép és erőteljes hanganyaga a magas regiszterben sem szűkült be. Nagyon vártuk Kolonits Klára Valois Margitját és azt kaptuk, amit vártunk: királynét alakított a darabban és királynő volt a színpadon. A szerep jókor érkezett hozzá és méltó tolmácsolóra talált benne: briliáns énektechnikája, dinamikai árnyalása, kisugárzása mindenkit elbűvölt. Ám legalább ilyen sokatmondó színészi gesztus volt reagálása, amikor ráeszmél: vallásbékítési-házasságközvetítői terve semmivé foszlott: arcán tétova tanácstalanságot véltem felfedezni, a kudarcos tehetetlenség, szinte kétségbeesés megrendítő kifejezését. Marcel összetett, sok és sokféle énekelnivalót tartogató szerepében Gábor Gézát hallottuk. Megjelenése, szerepformálása inkább a buffó világa felé mutat; igaz, kicsit mulatságos is, ahogy pl. az 1. felvonásbeli nagy jelenetében először áhítatos fohászát hallgathatjuk, rögtön utána a piff-paff-puff harci dalban szinte luciferi vonásokat kell felvillantania; harci(as) jelenetei után a fináléban botcsinálta papként adja össze a halálraszánt szerelmeseket, akikkel együtt aztán ő is a halálba megy...mindezt derekasan végigcsinálja, mindamellett meg kell állapítani, hogy mély hangjai olykor zörgőnek, forszírozottnak hallatszanak. Egy igazi kiugrást is örömmel regisztrálhatok:  Balga Gabrielláét, aki hivatalos besorolása -lírai mezzoszoprán- ellenére virtuóz koloratúra-szubrettként csicsergi-játssza el Urbain apród hetyke, de királynéjáért máris "nagyfiúként" epekedő figuráját, igazi Oszkár-előkép és Cherubin-utód. Sok szép szerep találhatja meg a jövőben. Cseh Antal dörgő basszbaritonja megfelelt Saint-Bris szólamához, az egyéniség súlyát ebből az alakításból nehéz volt megállapítani. Haja Zsolt ismert erényeit és hiányosságait vonultatta fel Nevers grófként: jó kiállás, biztos énektechnika, világos, de nem elég harapós hang. Teljesítménye "félbehagyott"  szerepében így is megfelelő. Az énekkar, Csiki Gábor betanítása nyomán színpadi és színpad mögötti számaiban fölényes magabiztossággal uralta terjedelmes szólamát. Oliver von Dohnányi és zenekara jól viselte a szokatlan terjedelmű és emberemlékezet óta nem játszott, tehát saját előélettel-tapasztalattal már nem támogatott darab megpróbáltatásait.

 

Meyerbeer: A hugenották, Erkel Színház, 2017. november 9.

8504   Búbánat 2017-11-08 00:04:19

Hungarian State Opera makes a strong case for Verdi's Stiffelio

By David Karlin, 31 October 2017

https://bachtrack.com/review-verdi-stiffelio-badea-mendoza-bakonyi-hungarian-state-opera-october-2017

8503   Búbánat 2017-11-06 15:31:49

A hugenottákról. Tegnap este néztem meg a második szereposztással az előadást, így most mindkét garnitúrával láthattam ezt a ragyogó operát! 

Meyerbeer egyébként mindig is nagy kedvencem volt; a francia "grand opera" és annak képviselői;  a romantika korszakának ez a válfaja lebilincsel, odacövekel engem a rádió készüléke mellé, ha ilyen operazenéket közvetítenek – legyen az francia, olasz, német…; a Operában, Erkel Színházban, bárhol ha ilyen operához eljutok, a zene, a dráma, a misztikum, az ábrázolt kor és benne a történeti szálak, a cselekmény fordulatai, a rendezés hatást keltő elemei és a zenét, éneket közvetítő közreműködő énekesek interpretálásában kibontakozó dráma a  székemhez szegez; a hatáskeltő elemek, mind a zenében, mind a színpadon kötelező kellékek; de a zene önmagában is bámulatos, és ha jó énekesek állnak rendelkezésre, akkor megoldható a színrevitelük. A francia bel canto ugyanúgy közel áll hozzám, mint az olasz vagy a német: Auber, Adam, Meyerbeer, Halevy művei, ahogy Spontini Vesztaszűze, Rossini Tell Vilmosa, Bellini és Donizetti ilyen alkotásai, Wagner Rienzije, de Verdi fiatalkori operái közül is egynéhány idetartozik, s persze, más stílusban, később is keletkeztek olyan nagy telítettségű operák, amelyek közel állnak hozzám: A szicíliai vecsernye, Don Carlos.  Meyerbeer összes operáját szívesen hallgatom, s mondhatni az ő műveit is "rongyosra" hallgattam már gyerekkoromban a rádióban sugárzott operarészletek és/vagy teljes operák közvetítései által. 

Úgyhogy nekem nem volt ismeretlen A hugenották zenéje sem, hiszen pl. Joan Sutherland stúdiófelvétele is sokszor ment a rádióban, később pedig megszereztem a DVD-felvételen a Sydney Opera előadásának felvételét is, ahogy megvan  Deutsche Opera új verziója, német nyelvre átültetve. Értékelem Ókovács Szilvesztert és csapatát, hogy volt merszük ezt a gigászi, történelmi operát a romantika korából kiemelni, kiállítani, és a repertoárba tenni,  2017-ben, a reformáció 500 éve jegyében  bemutatni a magyar közönségnek az Erkel Színházban – amit több mint nyolcvan éve nem játszották nálunk.

Olvasom, a franciáknál A hugenották a Faust mellett a másik nemzeti operájuk, amit több mint ezerszer adtak elő. Hozzáteszem, a háború előtt nálunk is ment 280-szor. Úgyhogy magam is nagy kíváncsisággal ültem be mindkét előadásra. És nem csalódtam várakozásomban!!!  Óriási produkció ez. Még így is, kissé meghúzva a zenei anyagot, de minden fontos zene benne maradt: a hatkor kezdődő előadás tíz órakor ér véget, két szünettel három részben látható az ötfelvonásos opera, francia nyelven (az első és második, ill. a negyedik és ötödik felvonás összevonva, de minden felvonás között függöny van, amikor színpadkép-változás történik). 

Sokszereplős darabról van szó, hatalmas kórus, és táncosok a balettben (igaz, csak az ötödik felvonásban, mivel a többi balettképet kihúzták a produkcióból, bánatomra...) 

Mindkét szereposztásban vannak jók, nagyon jók, és kevésbé jók... Az első szereposztásnak kétségkívül nagy nyeresége Kolonits Klára: ő  a drámai koloratúra felől közelíti meg szopránjával Margit királyné szerepét és varázslatos egyéniségével,  bámulatos, tündöklően ragyogó alakításával megörvendeztet valamennyiünket, akik elragadtatással  hallgatjuk énekét, vastapssal honorálva a második felvonásbeli nagy jelenetét: a kétrészes áriát, és kettősét Raoul-lal, Boncsér Gergely partnereként – akire ebben az operában a közismerten magas énekhangokra (is) kihegyezetten, nem kis feladat vár; akárcsak Kolonits, ő is biztosan viszi át a „magaslatokat”: Boncsér fölényes biztonsággal énekli ki a magas C-ken felüli hangokat is, hangja könnyedén veszi az „akadályokat” – de ugyanakkor színpadi játéka kissé egysíkú, és visszafogott.

Velük szemben a  második szerepgárdából Rőser Orsolya Hajnalkának a koloratúr szopránját dicsérhetem, minden magas hangja a helyén van, talán kicsit éles, de "üzemképesen" szól, ugyanakkor nincs színpadi kisugárzása, a drámai szituációkkal nem tud mit kezdeni, és nem emelkedik ki, nem tűnik ki a többi szoprán szerep megformálói közül.

 Boncsér Gergely lírai alakításával szemben László Boldizsár spinto hangja jobban érvényesül, a kiállása is erőteljesebb kollégáénál, viszont a kényesen magas hangok helyén falzettben énekel, ami rontja az élvezetet, az én fülemnek kissé kellemetlen, de ezt leszámítva produktumával remekül helytáll Raoulként a színpadon, és mind R.O.H. királynéja, mind Valentine megformálója, Kriszta Kinga szerelmeseként szép alakítást nyújt. Kriszta Kinga szopránját hallva az a benyomásom, még nem teljesen kész a szereppel: a színek hiányoznak énekléséből, és szinte alig él a dinamika eszköztárával: végig túl hangos. Megnyerő külső, szép termet, elmélyülés a szerepben, de hiányolok bizonyos összeszedettséget, és hiányzik vokális kifejezőkészségből  még valami, talán olyasmi, amit akkor érzek, amikor megindítania kellene engem a Raoul iránt érzett szerelem- féltés-odaadás nyújtásakor, – mind az, amit megtalálok Létay Kiss Gabriella megformálásában, az első szereposztás Valentine-jeként a színpadon. Mert utóbbi éneke tele van szenvedéllyel, hullámzó érzelmi hőfokokkal, amelyeknek kifejezést tud adni jeleneteiben. Szoprán szólamait egyenletes színvonalon, érzelmi oldalát is jobban megmutatva abszolválja, színészi játékával együtt csak dicsérni tudom alakítását.  

Marcelt mindkét szereposztásban Bretz Gábor énekelte - alakította, meggyőzően, annyi észrevételt azért megkockáztatok,  hogy hiányolom basszushangjának a mélységeit; amiről nem tehet, hiszen ő basszbariton énekes. De ezt tudván akkor az a kérdés merül fel bennem, miért basszbariton énekesre testálták ezt az amúgy basszushangra írt és kívánkozó fontos szerepet?! 

Az első szereposztást és a másodikat szembeállítva egymással még néhány szereplőről szólok: Balga Gabriella (Urbain, apród), Cseh Antal (Saint-Bris gróf), Haja Zsolt (Nevers gróf) alakítását erősebbnek tartom Heiter Melindáénál, Busa Tamásénál, Sándor CsabáénálSándor Csaba: utóbbi Erdélyből érkezett magyar operaénekes,  Nevers gróf szerepében ugyancsak kellemes benyomásokat tett rám; most fedeztem fel őt, tekintve, hogy eddig nem igen hallhattuk még az Operában énekelni, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera művészeként lépett most fel A hugenottákban.

 A kórus sokrétű, hatalmas feladatát biztosan látta el az Operaház Énekkara! A hol derűs, hol megrendítő jelenetekben bővelkedő kartételekben  egyformán biztosan "üzemelnek".

Az Opera zenekara játéka mesterien szól a vendég karmester,  Oliver von Dohnányi irányítása alatt.

A rövidke balettbetétben szép táncokat láthattunk, kár, hogy csak ennyit...

A színpadi látvány olykor szegényesnek "üresnek" hat, olykor viszont a látható kevés elem is elégséges ahhoz, hogy megidézze a történelmi kort, benne a fényűző udvartartást,  a vidéki, nemesi palotabelsőt, a természeti környezetet, a párizsi palotabelsőt, ahogyan bemutatja a városban történteket, a szörnyű, véres események ábrázolását.

 Némi dramaturgiai döccenőket leszámítva, és a produkció egy-egy rövid üresjáratától eltekintve (ami a húzások következménye is), az előadás alatt végig kellő feszültséget teremt, érdeklődést kelt a szereplők sorsa iránt, egy pillanatnyilag sem unalmas, amit látunk -hallunk-kapunk; a cselekmény, a felépítés, a dráma, következetesen halad a kifejlődés útján, ami elvezet a végső tragédiához;  oda összpontosul, kulminál minden, amit a színpadon az első függöny felmenésétől fogva az utolsó függöny lehullásáig ott történik és lezajlik.

Meyerbeer operája mestermű, amit nagyra becsülök, és köszönöm az Opera vezetésének, hogy több mint 80 év után újra bemutatta és a repertoárra vette. Megérdemli. Függetlenül a reformáció jegyétől és szellemétől, már itt volt az ideje, hogy végre ismét legyen "Hugenottánk", és Szikora János rendező munkája megérdemelt közönségsiker!

Számomra a reveláció élményével hatott úgyis, hogy a darabot jól ismerem, úgy ültem be az előadásokra, hogy a zenéjének minden szépséges részlete a fülemben volt már, mielőtt megszólalt volna itt - hiszen mint említettem rengetegszer meghallgattam a rádióban és lemezeken is hozzáférhettem. Az, hogy most élőben, színpadra varázsolva is láthattam ezt a monumentális, katarzisos remekművet, úgy éltem meg, mint valami csodát - amelynek valamiképpen én is mint befogadó a részese lehettem! 

8502   Búbánat • előzmény8501 2017-11-03 21:35:32

A magyar opera napja – díjátadó, koszorúzás és kiadványbemutató az Erkelben

8501   Búbánat 2017-11-03 21:30:21

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak Testülete Uzoni Mária egykori protokollfőnököt választotta soraiba, és Posztumusz Örökös Tag lett továbbá Lehoczky Éva és Ütő Endre operaénekes, valamint Petrovics Emil zeneszerző, utóbbi kettő az intézmény főigazgatójaként is tevékenykedett.

8500   Cilike • előzmény8499 2017-11-03 20:46:47

A HuGenoTTák két szünettel megy, kb 10-ig tart.

 

8499   zenebaratmonika 2017-11-03 20:28:45

A Huggenoták 18 órakor kezdődik, de meddig tart és hány szünet van?

8498   Cilike • előzmény8497 2017-11-03 20:13:27

És ennek mi keresnivalója van az Erkel színház topicban?  Semmi.

8497   zenebaratmonika • előzmény8494 2017-11-03 19:56:02

A Luxemburg grófját maga Lehár se szeretete, egyszerre írta a Cigányszerelemmel, végig az utóbbin dolgozott, a Luxemburgot pedig 2 hét alatt összecsapta, hát muszáj volt, mert már megígérte....

Ezt egy színházi operettműsorban mesélték a tévében. Valóban a Luxemburg nem a legjobb operettje, nekem régies a zenéje. Gyerünk tubicám, se kocsink se lovunk..... ezt szeretem benne...

8496   nickname 2017-11-03 19:00:47

Megjelent a magyar opera történetét bemutató cd sorozat. A kérdés az, hogy lehet-e már kapni? Illetve a benne lévő felévteleket megvásárolhatom-e külön is? A Bátori Mária vajon teljes egészében vagy csak keresztmetszetként került a gyűjteménybe? Anno az István király 2013-as margitszigeti előadásfelvétele mellé ezt ígérték teljes felvételnek a Bánk és a Hunyuadi mellé Erkeltől, a Dózsát keresztmetszetnek. És hogy Szokolay Hamletje benne van-e a kiadványban? Az OperaShop ha jól tudom üzemel, ha más ott megkérdezem majd ezeket. 

8495   Momo • előzmény8494 2017-11-03 01:36:15

:-)))

8494   IVA • előzmény8493 2017-11-03 01:33:02

OFF: Elnézést, de a jegyvásárlás története olvastán nem állhatok ellen két régi emlékem felidézésének.
Az 1950-es évek második felében, tehát gyerekkoromban, egy nagylány ismerősöm boldogan újságolta, hogy sikerült másodszor is megnéznie A csárdáskirálynőt a Fővárosi Operettszínházban, de csak azzal a feltétellel adtak rá jegyet, hogy vásárol a Luxemburg grófjára is. Noha mindkét darabban játszott Honthy és Feleki, A csárdáskirálynő jegyeit vitték, mint a cukrot.
Sokkal később, a ’70-es években a kereskedelemben dolgoztam, ahol felvilágosított valaki: Magyarországon 1947 óta törvény tiltja az árukapcsolást. Azóta… Szerintem a színházi bérlet is árukapcsolás.

8493   Búbánat • előzmény8478 2017-11-02 11:46:27

Cilike!

Bevallom: mit sem tudva a nagy port felkavart blogról,  "árukapcsolás" miatt mentem el az Operettszínház Szervezésébe jegyet venni A sevillai borbély meghirdetett decemberi előadásainak egyikére: ez volt a feltétele annak, hogy ingyen jegyhez jussak a Luxemburg grófja című Lehár-operett holnapi főpróbájára. Igy utólag úgy tűnik, az "akció"  azt célozza, a Lehár-operettre kíváncsiakkal "becsalogatni" a nézőket KMG rendezésében színre kerülő Rossini-operára. Úgyhogy már értem, mire pedzetted a "világ végét".

A másik darab, a Luxemburg grófja-bemutató és főpróbája - remélhetőleg - nem fog veszélybe kerülni és rendben lezajlik az Operettszínházban; nem törvényszerű, hogy mások botránya "ragadós" legyen: bár most lehet, hogy  a Sevillai-jegyemért - az esetleges fejlemények tükrében - mégis kidobott pénz volt, amit fizettem érte... 

 

8492   IVA 2017-11-02 04:41:43

A hugenották – 2017. október 31.

Bacsó Péter utolsó játékfilmjének címével játszva, majdnem szüzen ültem be az Erkel Színházba, hogy megismerjem Giacomo Meyerbeer operáját. A csorbát Zétának köszönhetem, aki ebben a topicban ajánlott egy részletet a darabból Cilikének.
Természetesen izgatott az a kérdés, miért, hogy nálunk és más operaházakban oly hosszú évtizedeken át mellőzték a művet. Miért, hogy a rádióban sem keltették fel az érdeklődésemet iránta, egy részlettel sem, amikor annyi-annyi zeneművet a rádió jóvoltából ismertem meg? Végül úgy gondoltam, semmit sem veszíthetek, ha egy előadásával megpróbálkozom az Erkel Színházban, és csakis nyerhetek, ha abban Kolonits Klárát hallgathatom meg.
Igyekszem nem túl hosszan elmondani, miért nem fogott meg engem ez a mű. Holott tagadhatatlan belőle a drámai témaválasztás igénye, a szinte hivalkodó zeneszerzői felkészültség. Az, hogy a szerző pontosan tudja, mit kell egy jó és dekoratív opera receptjébe, s hogy az belevalókból nem szabad spórolni a minőséggel és az aprólékos munkával. Ám előfordulhat, hogy semmit sem hagyunk ki egy ételből, és valamiért mégsem lesz felejthetetlenül finom. Vagy – tiszteletben tartva az opera ősbemutatójának és későbbi előadásainak sikereit, hajlandó vagyok úgy is mondani, hogy – nem okoz számomra megrázó, felejthetetlen és megismételni vágyott élményt.
A konyhán túli bölcsességekről áttérve a szerelemre: aligha van esélyünk egy új szerelemre, ha abban a régit, régieket keressük. Talán azért is bennem rejlik a hiba, mert ismerek olyan operákat, amelyekben mesterien fonódnak össze az egyéni és közösségi szenvedélyek, szerelmi, féltékenységi, családi, politikai és vallási konfliktusok. Szemezgetve kedvenceimből: Norma, A lombardok, A trubadúr, A végzet hatalma, Don Carlos, Aida, Tosca, Hovanscsina, Faust, Lakmé, Sámson és Delila. Konkrét vagy nem annyira konkrét történelmi korban, helyszínen és helyzetekben játszódó nagy drámák, szerelmi tragédiák. Nem céljuk a teljes történelmi esemény bemutatása a kezdettől vagy egy mozzanattól a végkifejletig. Beérik azzal, hogy egy-egy nagy társadalmi, közösségi esemény jó hátteret és fordulatokat adjon az egyéni sorsoknak. Nem törekszenek folyamatosan kiélezett drámai helyzetekre, de azokat a szó szoros értelmében halálosan komolyan veszik. Csalódás számomra , hogy A hugenották történetében milyen tét nélküli, könnyed fordulat egy jegyesség felbontása, egy szerelmi csalódás, vagy a felekezeti ellentét; hogy a tetteket nem elementáris szenvedélyek mozgatják.
Erről a zene drámaisága sem győz meg, hiába a nagy forték a nagy tablókhoz. Különösen meglepő, hogy mennyire hiányzik a zene erős drámaisága olyan cselekményű történetből, amelyben vallásháború, önkéntes életáldozat, tömegmészárlás jelenik meg, illetve amelynek ez a tragikus beteljesülése. Az elvileg (vagy szándék szerint) drámai cselekmény kifejező eszköze: sok gyenge, olykor naiv (sőt iskolásan megoldott) szituáció, és dekoratív, ám dekorativitásában monoton, drámaiság tekintetében híg zene.
Lehetne-e az ilyen, engem nem magával ragadó kompozíció hatását mégis megemelni a színpadon? Megvesztegethető lennék egy stílusos színrevitellel. Ha Kovács Yvette Alida korhűnek szánt és fantáziadús, ízléses jelmezeivel összhangban lennének Horesnyi Balázs a díszletei, és mindez egy gondolatgazdag rendezői koncepciót szolgálna. Szikora János rendezésében sajnos nem érzem az ihletettséget, sem a stílusosság igényét. A díszlet a festett kulisszákra emlékeztet, amennyiben a háttérben korabeli francia tájak, kastélyok belseje és környéke jelenik meg, metszetek alapján, vagy az elektronikus technika azok illúzióját keltő trükkjeivel. A képeken el-eluralkodik egy-egy rávetített színárnyalat, amelynek közlendője ritkán található ki. Példul a látványt ellepő, a pasztell árnyalatú jelmezekre is rávetülő magentáról sejthető, hogy a püspöklilát képviselve a katolikus egyház méltóságát jelzi. Egyéb megfejtéseim nincsenek, sajnos arra sem, miért kell az opera egy-egy felvonását megnevező fogalmaknak a színpad teljes hátterében oly hangsúlyosnak, írásban megjelenniük és mozogniuk; miért kell egy mégis oly elidegenítő elem ebben az aprólékos és unalmas látványvilágban, ha már az említett képek előtérkeretének függőleges irányban mozgatása is kellően elidegenítő (és XX. század közepi színpadtechnikát idéző látványosság) lenne.
Viszont megjegyzem azt is, hogy a mindhárom részben fel- és legördülő, díszes előfüggöny nagyon szép, és még ha nem állandóként kívánatos is, üdítő látvány az Erkel Színház mostani, fekete kortinája helyett.
Valóságos megkönnyebbülés számomra, hogy ha már a műről és színreviteléről nem sok szépet tudtam mondani (kivéve a textíliákat), az énekesekről annál többet. A kiváló kórusnak és szólistáknak köszönhetően a hosszú est szinte minden mozzanata érdekes és élményszerű lett. Úgy hatott, mint egy csillogó ékszergyűjtemény, amellyel nemigen tudok mit kezdeni, mert mire hazaérek, már nem fogom felidézni magamban a dallamokat, az alakításokat és a pillanatok hatását, később sem, de amíg jelen voltam, elismerően gyönyörködtem. Elsősorban a Valois Margit királynét alakító Kolonits Klárában, szépséges, uralkodói megjelenésében, méltóságában, derűjében, és ahogyan mindez a hangjában, virtuóz, bravúros énekében is megnyilvánult. Az ő produkciójáról eszembe jutott a Farinelli, a kasztrált című film… jaj!, természetesen nem az abban megcsinált hang, hanem az a hatás, amelyet a hihetetlenül szép csengésű és magasságú hang vált ki azokból a hallgatókból, akik eszméletüket veszítik a gyönyörűségtől. Nem hiszem, hogy ma sok operaház színpadán hallható ilyen kivételes hang és technika – amikhez méltóbbak lennének a műsorrendből hiányzó remekművek szólamai.
Kolonits Klára excellálása mellett roppant hálátlan dolog szoprán főszerepet énekelni – gondolhatnánk, ha Létay Kiss Gabriella ezen az estén nem énekelte volna olyan szépen és természetesen szárnyaló, kiegyenlített hangszínnel Valentine szerepét, ahogyan eddig egyik szerepében sem hallottam, mindenféle képzési manír nélkül. Mindössze három magas fortéja nem bűvölt el olyan tökéletes szépségével, hogy azt mondhassam, a Don Carlos Erzsébetjét szeretném vele hallani feltétlenül, de remélem, annak is hamarosan eljön az ideje, lelki adottságai biztosan megvannak a figurához.
Mint olvastam, a korábbi hallgatóságnak is felfedezésszámba ment Balga Gabriella alakítása Urbain, az apród szerepében. Till Géza szerint a szólam lírai koloratúrszopránt igényel, abból kaptunk egy magvasabbat, ugyanakkor kivételes ragyogásút, selymes fényűt.
Boncsér Gergely Raoul szerepében bársonyos hangszínnel, kifogástalanul eleget tesz a sok magas fekvésű hanggal nehezített szólam követelményeinek. Nem is kifogás, csupán a remény hangja részemről, hogy más szerepekben a technikai erényekhez több őszinte szenvedély és egy kis erotika is társul.
Ismét Till Géza meghatározására hivatkozva: Marcel, Raoul szolgája súlyos basszus hangot kíván. Ennek a követelménynek és előadási hagyománynak a vitatottan basszus, inkább basszbariton, de szerintem lírai bariton Bretz Gábor nem felel meg, még ha én általában, és ezen az estén is határozottan szárnyaló, kellő vivőerővel rendelkezőnek hallottam is az ő rendkívül szép lírai baritonját, amelyen minden frázis intelligens közléssel párosul. Kifogásom inkább az ellen van, hogy a darab szereplőinek mezőnyében Bretz a leghódítóbb, ma is fiatalos megjelenésű énekes, akinek még jelmeze sem érzékelteti, hogy szolga.
Szerényebb bariton-adottságokkal Haja Zsolt és Cseh Antal is élményt nyújtott Nevers grófja, illetve Saint-Bris gróf szerepében.
Nem tudom, számíthatok-e még arra, hogy általam eddig fel nem fedezett operákra különösen fogékony leszek. Ha mégis alkalom nyílna erre, és egyszer közelebb kerülnék A hugenottákhoz is, annak esélyét csakis a darab magyar nyelvű megszólaltatása jelenthetné. Hogy 1836-os bemutatójának sikere után az operát számos nyelvre lefordították, nem az én ötletem volt…

8491   parampampoli • előzmény8488 2017-11-01 19:27:20

Cilike, ne legyen üldözési mániád. -:) A kormányról egy szó nem esett eddig a kérdésben. Eszenyi kilövetése politikai szándék volt, és a szolnoki színház szilveszteri gálaműsorait nézve Balázs Péter kinevezése -- akit egyébként színészként roppant mód kedveltem mindig -- tragédia lett volna a Vígszínház részére. Hogy mára úgy néz ki, hogy Eszenyi kinevezése is azzá lett, más kérdés. Viszont azóta változtak az idők, változnak a viszonyok, és mint hírlik, Eszenyi nagyon jól belesimult a NER színházi folyamataiba. Ifj, Vidnyánszky Hamletje biztos nem tett rosszat pozíciójának. A Vígszínházról amúgy keveset tudok mondani érdemben, erről a mostaniról, a régiről annál többet, mert olyan 5 éve a lábam nem tettem be oda. Utolsó próbálkozásom egy elég borzasztó Ványa bácsi volt, épp Marton rendezésében. Amelyben érdekes módon csak a Dantes szerint odakozmált színészek nyújtottak színészetnek nevezhető produkciót, az új tehetségek (?) mind rémesek voltak, egyik jobban, mint a másik. Na, ők mentek el onnan évad elején. Vagy a tavalyi végén, de ez már lényegtelen is.

8490   nickname • előzmény8489 2017-11-01 19:05:54

Egyébként harmadszori nézésre már nekem is elég volt a darabból: tegnap megnéztem még egyszer, de ennyi volt. Többet nem vagyok rá egy ideig. Szemben mondjuk a Luciáva, amiből nyolc-kilenc előadást is megnéznék jó szereposztásban, ha lenne rá lehetőség egy évadban. 

8489   nickname • előzmény8462 2017-11-01 19:04:11

Régen az volt. Gondolj bele, hogy többszászor adták a Hugenották a huszadik század elejére túl voltak a 200 budapesti előadáson! Voltak. Ennyiszer egy Bellini operát se adtak még Pesten szerintem a Normát sem. Ettől még a Norma nem rosszabb opera persze, sőt. A Normát jobban várom Kolonitsal, mint amennyire a Hugenották premiert vártam, még Debrecenbe is lemegyek érte. 

8488   Cilike • előzmény8487 2017-11-01 18:39:28

Erre meg csak azt tudom válaszolni, hogy mikor egy ismert jobboldali színész megpályázta a Víg igazgatói posztját, milyen iszonyatos vihar támadt Eszenyi Enikő védelmében. Amúgy nekem semmi bajom Eszenyivel, csak hogy értsük egymást. Sajnos, prózai színházba nagyon ritkán jutok el, De akkor most hagyjuk a felelősséget őrá és a felettes szervre, nehogy már ezért is a mostani kormány legyen a hibás.

8487   parampampoli • előzmény8484 2017-11-01 18:34:40

A Vígre.

8486   Edmond Dantes • előzmény8483 2017-11-01 17:11:56

8482-8483-ra összevontan reagálok, bár inkább át kéne menni a Társalgóba. A Víg már csak ilyen évtizedek óta: egy nagy színész- és produkciótemető. 40-50 éve szerződtetett színészek odakozmáltak a Szt. István-körúti/Váci utcai akolmelegben és úgy (ott) maradtak máig.  És ez az állapot szerintem nagyrészt az exigazgató nevéhez és munkásságához köthető, és ami a jelek szerint a "csak" főrendezői stalluma mellett is megmaradt...eddig. Eszenyi Enikő és a társulat ígéretes kezdés után visszasüppedt a ML-mocsárba. Talán jobban jártak azok, akik akár idén, akár korábban "csapatostul elhagyták a házat". És talán a közönség is jobban jár majd egy másik rendezővel kiállított Vadkacsával feltéve ha...de nem nevezem meg a másik Víg-sztárrendezőt, aki évtizedek óta ontja kikezdhetetlen és/de unalmas egyenprodukcióit ott és más színházakban is.

8485   Edmond Dantes • előzmény8484 2017-11-01 16:55:35

:-)

(ha netán komoly is a kérdés, szmájlit érdemel)

8484   Cilike • előzmény8482 2017-11-01 16:30:09

Itt most melyik színházra utalsz, az Operettre vagy a Vígre?

8483   parampampoli • előzmény8481 2017-11-01 16:02:30

A Vadkacsa-ügyről annyit, hogy mikor 79-ben Várkonyi beteg lett, épp Marton vette át a Pisti a vérzivatarban rendezését, és Várkonyi rendezése alapján remek előadás született. Most a nagyhatalmú főnökasszony miért nem tette ugyanezt? Vagy pl. Hegedűs D Géza?

8482   parampampoli • előzmény8481 2017-11-01 16:00:27

És színészhiány is van, lévén hogy évad elején csapatostul hagyták el a házat. Randa ügy, ócska kezeléssel. (Off.)

 

8481   Edmond Dantes • előzmény8478 2017-11-01 15:53:29

Az meg hagyjan, hogy csomo jegyet, de a Vig a berletes rendszerre epit...es a berleteseknek - jobb hijan?- egy uj udvoske, Vecsey "Hasi" Miklos  Jozsef Attila- eloadoestjet kinalja karpotlasul a Vadkacsa helyett! Ennyire nincs tartalek rendezo vagy tartalek produkcio egy akkora hazban? Bocs az offert, de csak reagalok.

8480   Edmond Dantes 2017-11-01 15:44:28

Ahogy latom masik topikban, maradhat/nak meg el mas bemutato/k is, mashol...

8479   parampampoli • előzmény8478 2017-11-01 15:37:37

-:)) Fő a naivitás ! Én remélem, hogy az, amit világvégének nevezel, ott mielőbb bekövetkezik. (Ettől még a premier maradhat.)

8478   Cilike 2017-11-01 14:47:23

Ez nagyon cuki hozzáállás. Megvetted a jegyet, ezáltal biztosítottad, hogy addig nem lesz világvége. Elvégre VAN jegyed. Marton László se hitte volna, hogy elmarad a Vadkacsa premier. Szerintem arra is eladtak már egy csomó jegyet.

8477   Búbánat • előzmény8474 2017-11-01 14:10:06

Tegnap megvettem az Operettszínház Szervezésén a jegyet A sevillaira... - ezek szerint lesz előadás.

8476   Edmond Dantes • előzmény8470 2017-11-01 12:34:04

Épp ellenkezőleg: a Meyerbeerek csak úgy hemzsegtek MÁO repertoárján sőt már 1884 előtt is a Nemzeti Színházban és a közönség csak úgy falta  őket. A repertoárból lassacskán és több okból koptak ki.

8475   parampampoli • előzmény8474 2017-11-01 11:06:23

Attól függ, mi fog történni a következő napokban, hetekben.

8474   nizajemon • előzmény8471 2017-11-01 07:27:04

Biztos,hogy bemutatják??

8473   fecske 2017-10-31 21:18:32

Emlékezzünk halottak napján csendben a ma elhúnyt Kukely Júliára. Nyugodj békében drága Julika! Nem felejtünk el, mert a művészeted amit ránk hagytál az örökké élni fog.

8472   Haandel • előzmény8470 2017-10-31 19:09:13

[ IT próba - törlendő ]

8471   Búbánat • előzmény8436 2017-10-31 16:50:37

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!

Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkció szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.

Tehát Boncsér a mostani  A hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében. 

8470   Klára • előzmény8467 2017-10-31 15:43:23

Azt hiszem, a Meyerbeer operák részben hosszuk. részben témájuk miatt nem nagyon szerepeltek az Operaház repertoárján. (esetleg még az énekes-hiány miatt, amivel sokáig egyes Wagner művek elmaradását indokolták.) A yuotube -n sok felvétel van, elég csak Gedda, vagy Slezak nevét beütni. Meglepő, hogy egyik-másik cca 80 éves felvétel milyen jó állapotban van, és milyen csodálatos élmény lehetett akkoriban ilyen énekeseket színpadon látni- hallani!

8469   telramund • előzmény8465 2017-10-31 11:58:19

Sutherland sokadik búcsú fellépése.Régen imerem és sajnos soha nem bírtam ki végig.Pedig a tenor Austin jól bírta Raul szólamát,de ott is a vértelen Valentinet nem lehetett elviselni..A sok kórus és mellékszereplő nyüglődése-kevesebb ,de főleg rövidebb jobb lett volna.Reformáció ide  vagy oda ez a mű soha nem fog  tetszeni.,Pedig egyébként a ritkaságokra  igen fogékony vagyok.

8468   Búbánat • előzmény8446 2017-10-31 10:40:47

Remek előadásban kaptuk tegnap este a Stiffeliót az Erkel Színházban - nagyon öröltem, hogy ez a kevéssé ismert, csodálatos dallamvilágú, drámai hatású opera ha  koncertszerűen is, de ismét előadásra került. Bakonyi Anikó, Hector Lopez Mendoza minden dicséretet megérdemelnek jelentős szólamaik elénekléséért, de a teljes együttes, az Operaház énekkarával, zenekarával együtt és  Christian Badea értő vezényletével emlékezetes operaprodukciót hoztak létre. Kár, hogy csak egy alkalommal szólalt meg a mű most a reformáció éve jegyében nálunk.

De amint olvasom, 2019-ben tervezik a Stiffelio színpadra állítását. Úgy legyen!

8467   bermuda 2017-10-30 23:24:09

Mindig érdekelt ez a korszak, sokat olvastam róla, s tudtam, h opera is van , s azonnal megvettem amikor lehetett épp ezt és van mégegy teljes, amelyen ugyan -sajnos-nem Gedda, de legkedvesebb énekesnőm énekli Margitot.Nagyon kedvelem ezt az operát.

8466   bermuda • előzmény8463 2017-10-30 23:20:16

Köszönöm , h.feltetted ezt a fantasztikus duettet, nekem ez a felvétel megvan, Shane és Gedda a két csoda. 

8465   takatsa • előzmény8462 2017-10-30 22:49:42

Van egy nagyon szép teljes felvétel is, ha valaki meghallgatja, akkor rájöhet; nem is olyan rossz mű ez.:)

https://www.youtube.com/watch?v=47Og7nQtWag

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Búgócsiga 3."
Zenés foglalkozás, zenehallgatás babákkal érkező családok számára

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Szeretethang 3."
Koncert várandós kismamák, és az őket kísérők részére

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Hargitai Géza tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

19:00 : Budapest
RS9 Színház

Paizs Miklós (játék), Kertész Ágnes (hegedû), Szabó Anna (brácsa), Kertész Endre (gordonka)
Don Giovanni "ujjbábopera"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Meláth Andrea (ének), Horn András (klarinét), Farkas Katalin (hegedű), Ittzés Gergely, Fülep Márk, Drahos Béla (fuvola) és növendékei, Nagy Izabella, Kovács Eszter, Ruskó Rózsa, Tóth Ágnes (fuvola)
"Gábor József emlékhangverseny"
Bach, Mozart, Roussel, Hue, Jolivet, Bartók, Orbán György művei

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson (zongora)
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 664
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 50
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30
CHOPIN: C-dúr mazurka, op. 33
CHOPIN: Asz-dúr ballada
ALBÉNIZ: Ibéria-szvit
LISZT: Spanyol rapszódia

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bajári Levente és partnere
Vox Humana Kórus (karigazgató: Sándor Bence) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté
"Klasszikus karácsony 2017"
Békebeli advent
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit, op. 71a
HÄNDEL: Messiás, HWV 56 – nyitókórus
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”) – II. tétel
ELGAR: Vonósszerenád, Op.20
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
Nosztalgia karácsony – egyveleg:
Pásztorok, pásztorok; A kis Jézus megszületett; Karácsonynak éjszakáján; Hull a pelyhes, Kis karácsony
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
ismétlés: 10:45

18:00 : Szentendre
Városháza díszterme

A Vujcsics Tihamér Zeneiskola népzene tanszaka
"Adventi népzenei koncert"

21:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Bősze Ádám − házigazda
Vezényel: Vajda Gergely
"Angol nyelvű beavató koncert"
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, op.36
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)