vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3843)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (453)
Palcsó Sándor (179)
Marton Éva (692)
Élő közvetítések (6633)
Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Az énekkar mint közösség (Csizella, 2004-11-24 16:25:17)

     
28   Búbánat • előzmény27 2015-11-23 12:34:59
"belenyúlt az estébe"
27   Búbánat • előzmény26 2015-11-23 12:31:03
A professzionális, művészi színvonalon lezajlott jubileumi énekhangversenyt követő nagyszabású fogadáson - a Józsefvárosi „A Grund” bárban -, ugyancsak élmény volt jelen lenni, együtt lenni a fellépett kórustagokkal, kórusvezetőkkel; az olyan fenomén karvezetőkkel, tanárokkal mint Antal Mátyás, Cser Miklós, Németh Pál, Párkai István, vagy az Énekegyüttes vezetője Répássy Dénes és „csapata” mondhatni „családias” keretek között emlékezett meg a kezdetekről, az indulásról és a sok-sok munkáról, aminek utóbb meg lett az eredménye, a művészi hozadéka, a fejlődést követte a kiteljesedés, kitágult a horizont, a zene- és a kórusirodalom egyre nagyobb, szebb darabjainak a betanulása már szinte „kötelező” feladattá vált az Ars Nova Sacra Énekegyüttes számára; hatalmas léptékkel értek el ide, ahol most tartanak és beláthatatlan, még hová vezet az útjuk, a csillaguk! A tegnap délutáni együttlét már jócskán belenyílott az estébe, de a jó hangulat csak egyre fokozódott (melyhez persze a kulináris oldalról is meg lettünk támogatva), és a régibb-közelebb keletű ismeretségekből, találkozásokból szövődő barátságok most újabb táptalajra leltek, de, ahogy megítéltem, újak is keletkeztek tegnap este a vendégül látott, meghívott személyek sokaságában. A köszönetnyilvánítások, a köszöntők és a viszontköszönők, ajándékok mellett-alatt a kivetítőkön képkockák követték egymást a kórus életéből. Jó volt a sok kedves ismerős arcot nemcsak kórusban énekelni, de a próbák, a kirándulások, a „civil” együttlétek apróbb-nagyobb mozzanatait is megörökítve látni. A sok gratuláció után, kissé „teli szívvel”, jó kedvvel, ismét csak arra a következtetésre jutottam: mennyire jó dolog egy összetartó, baráti közösségnek a tagja lenni, akár úgy, hogy egy kórusban énekelhet.
Megjegyzem, több kórusból eljöttek az ünnepelt énekkart köszönteni, hiszen egykor közülük váltak ki azok a tagok, akik létrehozták ezt az énekegyüttest; azért mert útjaik tíz éve szétváltak, az összekötő kapocs megmaradt: tovább ápolni a zene, a dal, a dalirodalom, a kórusénekek remekeit: a gregoriántól, a reneszánszon, barokkon, romantikán át egészen a kortársakig. És ebbe az egyházi zene éppúgy belefér, mint mondjuk a tegnapi jubileumi kórushangverseny végén ráadás-meglepetésként énekelt, egy könnyedebb hangvételű, angol nyelven előadott spirituálé – mely azért ugyancsak bravúros énektechnikát igénylő, nagyszabású darab volt.
26   Búbánat 2015-11-20 00:07:44
Ars Nova Sacra Énekegyüttes jubileumi koncertje

Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes 2015.november 22-én, 16.00 órától tartja jubileumi hangversenyét, mellyel a kórus fennállásának 10. évfordulóját ünnepli.

Örökimádás templom
(1091 Budapest, Üllői út 77.)

Vezényel: Répássy Dénes művészeti vezető,
valamint vendég karnagyaik:

Antal Mátyás
Cser Miklós
Párkai István

Műsor:

Guillaume de Machaut: Missa de Notre Dame – Kyrie
Johannes Ockeghem: Intemerata Dei mater
Josquin des Prez: Praeter rerum seriem
Cipriano de Rore: Missa Praeter rerum seriem – Kyrie
Cipriano de Rore: Ancor che col partire
Thomas Stoltzer: Missa duplex per totum annum – Kyrie
Orlandus Lassus: Laudate Dominum à 12
Johann Hermann Schein: Zion spricht
Heinrich Schütz: Musikalische exequien – Canticum Simeonis
Bartók: A bujdosó
Rossini: Petite messe solennelle – részlet (vezényel: Antal Mátyás)
Liszt Ferenc: Pater noster (vezényel: Cser Miklós)
Kodály Zoltán: Öregek (vezényel: Párkai István)
25   Búbánat 2015-05-09 17:29:06
Holnap délelőtt, a Bartók Rádió műsorán hallható

11.45 – 12.05 A Magyar Rádió Gyermekkórusa énekel

Vezényel: Botka Valéria

1. Bárdos Lajos: Dana-dana
2. Papp Lajos: Buba éneke - Weöres Sándor verse
3. Balázs Árpád: Évszak soroló - Tasnády Varga Éva, Gál Sándor és Weöres Sándor verseire (km. Kis Sándor - klarinét)
4. A zongoránál: Némethy Attila:
a) Kocsár Miklós: Ébred már a hajnal - Kövesdi János verse (szólót énekel: Bakó Boglárka),
b) Jack White - Csányi László: Utazó muzsikusok
c) Bogár István: Róka-óra-mondóka (km. Horkay József és Oltvay József - ütőhangszerek)
24   Búbánat • előzmény23 2013-10-23 17:05:10
A Magyar Katolikus Kultúra Napjai - Országos Katolikus Kórustalálkozó
„Magyar Szentek és boldogok”

Budapest Kongresszusi Központ
2013. október 19.

Elhangzott kórusénekek:

- Közös ének: Alleluja – Omnes gentes (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Palestrina: Deus tu convertens
Bárdos Lajos Audi Filia
Bortnyánszkij: Dosztojno jeszty (Valóban méltó…)
Boksay: Téged éneklünk
Hnatisin: Na babilonszkih rika (Babilon folyóvizei mellett)
Csesznokov: Hvalite írnja Gospodne – zsoltár
Fülöp püspök feld.: Dicsérjétek az Úr nevét, alleluja
- Közös ének: Szent Isten (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Biebl: Ave Maria
Rahmaninov: Bogorodice devo
Orbán György: Daemon irrepit callidus
Bárdos Lajos: Sanctificavit Moyses altare Domino
Liszt – Janacek: B-dúr mise: Kyrie, Sanctus
- Közös ének: Horváth M. Levente: O salutaris (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Magnificat – kánon
Verdi: Padre nostro (Mi atyánk)
Schnabel: Transeamus
Heinrich Carol: Laudate Dominum
Osvald Jaeggi: Divinum auxilium
- Közös ének: Kodály Zoltán: Pange Lingua (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Vörös Boglárka: Evangelium
Sapszon Bálint: Szent Ignác imája
Gyöngyösi Levente: Lux et Origo mise (Gloria-részlet)
- Közös ének: Harmat Artúr: 150. zsoltár (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
- Közös ének: Tóth József: Boldogasszony… (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
César Franck: Dextera Domini
- Közös ének: Daróci Bárdos Tamás: Ünnepi kánon (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Gregorián ének: Christus factus est
Palestrina: Sicut cervus
Palestrina: Missa Brevis – kyrie
Bencsik Marcell: Miatyánk
Viadana: Exultate justi
- Közös ének: Bárdos Lajos: Istené az áldás (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Halmos László: Jubilate Deo
Halmos László: h-moll mise (Kyrie, Gloria)
Varga László: Ego sum via
Karai József: Ének Szent Lászlóhoz
- Közös ének: Werner Alajos: Égi szűzvirág (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
Werner Alajos: Szent Mihály Főangyal
Szokolay Sándor: Mi Atyánk
Rossini: Salve o vergine Maria
Hassler: Cantate Domino
Mikulás Schneider Trnavsky: Ave Maria
Anthony Werner: O salutaris
Oreste Ravanello: Haec dies
- Közös ének: Halmos László: Minden földek… (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)
- Záró ének: Varga László: Millenniumi himnusz (Km. a jelenlévő 58 egyházi kórus egyesített kara)

Vezényeltek:

ifj. Sapszon Ferenc – a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Cantate vegyeskarának karnagya
Jobbágy Valér – a Pécsi Székesegyház karnagya
Szűcs Kornél – a Miskolci Görög Katolikus Székesegyház karnagya
Ördögh Mária – a Nyíregyházi Szent Damján kamarakórus karnagya
Bubno Tamás karnagy
Zemplényi Katica – a székesfehérvári Vox Mirabilis énekkar karnagya
Tardy László – a Budavári Nagyboldogasszony- /Mátyás/ templom karnagya
Schmiedmeiszter Szilvia – az egri bazilika gyermekkórusának (Egri Érseki fiúkórus) karnagya
Gergely Péter Pál – az egri Cantus Agriensis és a Cardinal Mindszenty kórus karnagya
Zsebics Ilona – a Kalocsai Főszékesegyház karnagya
Tóth József – zeneszerző-karnagy
Varga László – az OMCE központi igazgatója, a Váci Székesegyház Szent Cecília kórusának karnagya
Daróci Bárdos Tamás – zeneszerző-karnagy
Pem László főtisztelendő – egyházmegyei zeneigazgató, a Szombathelyi Székesegyház Werner Kórusának karnagya
Katona Tibor – a Győri Bazilika Palestrina kórusának karnagya
Gebri József – a nyíregyházi társszékesegyház Bárdos Lajos vegyeskarának karnagya
Szily Zoltán - a Kaposvári Egyházmegye zeneigazgatója, a kaposvári székesegyház karnagya
Varjasi Gyula – a Szegedi Dóm énekkarának karnagya
Zsilinszky Cecília – a Veszprémi Bazilika Szent Mihály kórusának karnagya

Orgonán közreműködtek:

Hock Bertalan orgonaművész
Réz Lóránt orgonaművész
Leányfalusi Vilmos főtisztelendő, egyházmegyei zeneigazgató, a kalocsai székesegyház karnagya
Harmat Dénes orgonaművész
Dr. Bednarik Anasztázia orgonaművész
23   Búbánat • előzmény22 2013-10-23 15:59:47
Kórusok ünnepe Budapesten

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendezésében, a Magyar Katolikus Kultúra Napjai programsorozat központi eseményeként került sor a Magyar szentek és boldogok elnevezésű Országos Katolikus Kórustalálkozóra. Mintegy hatvan katolikus énekkar több mint ezer tagja töltötte meg ma a Budapest Kongresszusi Központot. Az egybegyűlt énekeseket Veres András szombathelyi megyéspüspök, az esemény főszervezője köszöntötte.

Köszöntőbeszédében az énekről szólt, mely a szív legmélyéről tör felszínre. „Éneklünk bánatban és örömben egyaránt. Az éneklésben az a nagyszerű, hogy minden érzésünket ki tudjuk benne fejezni, jobban, mint prózában vagy versben. Az éneklésben olyan nagyszerűen ki tudja fejezni magát az ember, hogy nemcsak önmaga gyönyörködtetésére énekel, hanem másokat is megszólít énekével. Az ének a kommunikáció ősrégi eszköze” – mutatott rá Veres András, majd a kóruséneklésről szólva hangsúlyozta: annak sajátos többlete, hogy közösségben szólalnak meg a gondolatok, érzelmek és dallamok; így egészen új perspektívái nyílnak meg az éneklésnek és az összetartozás élményének. „Az pedig egyenesen felülmúlhatatlan, hogy mindezt a szent zene keretein belül tapasztalhatjuk meg. Nemcsak egymás felé kommunikálunk, hanem Istent szólítjuk meg énekeinkkel" – mondta a püspök.
22   Búbánat 2013-10-23 15:49:40
Országos katolikus kórustalálkozót tartottak Budapesten

2013. október 19., szombat 19:11

„Az október 19-i kórustalálkozón csaknem kétezer kórustag vett részt, közülük tizenöt énekkar mintegy hatszáz tagja színpadra is állt, a kétrészes koncerten az egyházzenei irodalom ismert és kevéssé ismert alkotásai csendültek fel kórusonként, illetve összkari megszólalásban. Megszólaltak a székesegyházak énekkarai, valamint a nagyobb városok és kisebb egyházközségek kórusai. Az esemény főszervezője Veres András szombathelyi megyéspüspök volt, a zenei főszervezők: Beer Miklós váci püspök, az Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke, Bubnó Tamás, Sapszon Ferenc, Tardy László karnagyok és Varga László karnagy, az OMCE központi igazgatója.

Veres András, a Magyar Katolikus Kultúra Napjai programsorozat főszervezője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az ének a kommunikáció ősrégi eszköze, s a kóruséneklés azért is különleges ezen belül, mert új perspektívát nyitva nem magányosan, hanem közösségben szólalnak meg a dallamok. „Kötelességünknek, hivatásunknak érezzük, hogy megmutassuk, hogy a katolikus egyház mint közösség, mint lelket formáló kulturális és vallási erő hazánk és népünk történetéhez mi mindennel járult és járul hozzá” - fogalmazott Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke bevezető szavaiban. „Nem önmagunkért vagyunk, nem egy klub vagyunk, hanem egy szolgálat ez” – mondta Beer Miklós püspök, az OMCE elnöke záróbeszédében, aki azt is kiemelte, hogy az egyházi kórusok szívből jövő éneke segít másokat is a hit útján járni.

Az elhangzó kórusművek a gregoriántól napjainkig felölelték a zenetörténeti korszakokat. Különlegességként felhangzott Tóth József karnagy Boldogasszony éneke, amelyet kórus és nép együttes megszólalására komponált. Daróci Bárdos Tamás Ünnepi kánonja ugyancsak nagyhatású kompozíció. A találkozó záróéneke, Varga László karnagy-zeneigazgató Millenniumi himnusza, melyet Rómában, a Szent Péter-bazilikában ezrek énekeltek a magyar nemzeti zarándoklaton. Ennek befejező szavaival zárult a kórustalálkozó: „Tartsd meg, Isten, magyar néped: Mária országát!”

A katolikus kórustalálkozó különleges volt a maga nemében, hiszen első alkalommal rendezték meg nem templomi körülmények között. A szervezők ezzel is szerették volna megmutatni, hogy az egyházzenének a templom falain kívül is létjogosultsága van a magyar kulturális életben.”
21   eccerű • előzmény20 2009-03-15 10:21:53
Egy percig sem akarlak lelombozni, de azért ez nem így működik.
A gyakorlatok végzése önmagában nem hoz semmi eredményt, csak ha a dirigens értő fülekkel hallgatva a megfelelő instrukciókkal segíti.

20   Énekkaros 2009-03-14 18:05:18
Kedves Énekkarosok!
Szeretnék tőletek kérni hangszépítő gyakorlatokat a beénekléshez. Amire gondolok, pl.: d-r-m-f-sz-f-m-r d-m-sz-m-d. Miamama miamama mámémímómú.
Stb. Nehezebb is lehet, amit pl. jobb énekkarokban szoktak használni a beénekléshez.
Köszönöm, ha küldtök ilyeneket!
19   appassionato 2009-03-02 19:46:47
Én is több éve járok kórusba énekelni, de sajnos 2 éve nem oda járok, ahol elkezdtem az éneklést. Nagyon hiányzik az előző énekkar színvonala, a hangzás tisztasága, az igazi éneklés élménye és nem utolsósorban az élvezet, melyet a kórusmuzsika nyújt. Hihetetlen élmény volt kísérni a kórust, nagyon sajnálom, hogy nem tudok már oda járni. A nyíregyházi Cantemus kórusról van szó. A távolság és a szabadidő hiánya miattsajnos nem tudok részt vennni a kórus munkájában. Az az énekkar, amelyikbe most járok, valójában a közelébe sem ér a fent említett színvonalnak. Lehet, hogy talán azért sem, mert nálunk kötelezővé van téve a kórusokon való megjelenés, és nagyon sokan egyszerűen utálnak beülni kórusra. Pedig jó darabokat tanulunk, de sokan nem tudják értékelni a zene szépségét, tisztaságát.
Egy kórusba nem lehet úgy járni, hogy nem szereti az ember a darabokat, és szimpla kötelességből sem érdemes kórusban énekelni...
18   Csizella • előzmény17 2005-12-11 11:47:51
Ezzel én teljesen egyet tudok érteni, de mégis ugyanaz a meglátásom, mint az általad említett erősorrendben, hogy nem lehetsz mindenhol ugyanolyan tag. Vagyis: ha van egy hivatalos helyed, ahol mindjuk a pénzt is kapod, akkor a másik helyet hanyagolnod kell, ha az előzőnél dolgod van. Vagyis máris nem vagy ugyanolyan tag a következőknél. Bármennyire is azt vallod, hogy közösségileg és éneklés szempontjából is tagja vagy az együttesnek. Szóval mégiscsak megvan a sorrend. Én nagyon szeretem a zeneakadémiai kórustagokat (mert zeneakadémista vagyok), de nem szeretek annyira ott énekelni, mert mindenki csak saját magára figyel és arra, hogy az ő hangja minél inkább hallatszódjon.
A másik az otthoni kórus. Ott nagyon szeretek énekelni és nagyon szeretem a kórustagokat is. Az az egy baj van, hogy ott is vannak kétszínű emberek. Ha külföldre kell menni turnézni, mindenki az elsők között jelentkezik. Viszont ha egy kis faluban van karácsonyi koncert, azon gondolkodik, hogy úszhatná meg a dolgot. Szóval szerintem így nem lehet kórustagnak lenni. Valaki vagy mindenhol szeret énekelni, vagy sehol. Vagy mindenhol legyen ott és akarjon ott lenni, vagy sehol.
17   virius 2005-12-11 00:10:34
Jómagam is hozzászólok, mert én háromféle kórusba is járok. Elsősorban persze a hivatásosba, mert az a foglalkozásom, de emellett megfér két templomi kórus, az egyik ezek közül gyakorlatilag félhivatásosnak mondható és szinte minden vasárnap szolgál a nagymisén, a másik pedig főleg egyazon budai kerület lakosaiból tevődik össze, akik egy karizmatikus, később Ausztriába áttelepült karnagy köré gyűltek össze és közöttük rengeteg volt a \"kórusesküvő\". Az utóbb említettben van egy dalostársnőm, aki az adott templom másodkántora is egyúttal és felfigyeltem, hogy csak akkor vesz részt az énekkar munkájában, amikor kórusról van szó, de amikor közösségről van szó (hangsúlyozom: baráti, vallásos közösségről!), akkor rendre elmarad. Igaz, hogy legutóbb kivételesen ő is megjelent az egyikünk lakásán rendezett szombat esti adventi gyertyagyújtáson. Amikor kérdőre vontam az illető leányzót, hogy miért nem jön el gyakrabban színtisztán közösségi - és nem kórusbeli - összejöveteleinkre, azt válaszolta, hogy neki már megvan a saját közössége, itt viszont csak annyit tud vállalni, hogy részt vesz a próbákon és a működéseken. (A többi összejövetelen - pl.szilveszter - nem.) Na már most, mondom, én háromféle kórushoz is tartozom és mindegyikük közösségéhez is, tehát nálam a több énekkari közösséghez - hangsúlyozom, közösséghez - való egyidejű tartozás nem okoz lelkiismereti gondot. Persze időbeli ütközésnél az erősorrend dominál.
Egyébként első számú kórusomnál, vagyis munkahelyemnél is tapasztaltam már a kórus közösségének jótékony hatását: amikor nehéz anyagi helyzetben voltam és kórházban kellett feküdnöm, pénzt gyűjtöttek nekem, hogy anyagilag talpon tudjak maradni. Ügyesen konspiráltak, hetekig gyűjtögettek, egy hónap múlva csinos kis összeget kaptam, ami abszolút meglepett, de nem mondom, hogy rosszul jött volna. Úgyhogy jó dolog, ha úgy a hivatásos, mint az amatőr kórus egyben baráti közösség is.
16   hópehely • előzmény15 2005-12-10 12:11:29
Hasonlóan látom a kórus közösség életét, mint Csíz.Minden ember alkotta közösségben előfordulnak rossz és jó passzok:). Habár én erősen elfogult vagyok a muzsikusokkal,ezért joggal elvárom, hogy jobbak legyenek pl.egy kórusban, zenekarban - és azon kívül is! Ezzel a plusz-szal kell(ene) kiemelkednünk az átlagból. Nagyképűnek tűnik? Pedig nem az!Úgy gondolom, hogy aki vérbeli muzsikus annak nem szabadna gyűlölködnie, hanem a jót kellene meglátnia a másik emberben, egymás hibáiból okulva, egymást segítve, és folyamatosan fejlődve,tanulva.Hiszen a zene> öröm,természeténél fogva a szeretetet közvetíti.Szöges ellentétben áll a rosszakarattal. És lehet nevelni az embereket, higgyétek el,példával,szép szóval és sok-sok mosollyal :))
15   Csizella 2005-12-10 11:43:20
Az az igazság, hogy amiket itt leírtok, az körülbelül mindenhol így zajlik. Nálunk is. Én egy elég híres kórus tagja vagyok és az emberek azt gondolnák, hogy egy ilyen kórusban nem is történik semmi, mert egyfolytában csak a próba és a koncert van. Nem! Ez egyáltalán nem ilyen. Az a frcsa, hogy az emberek nálunk is jók és kevésbé jók, sőt néha iszonyú rossz passzban vagyunk egy-egy koncerten. De nem csak hangilag, hanem lelkiállapotunkban is. Sőt! Némelyik ember a rosszindulatúságáról is híres, de prsze ez nagyon kevés. Az még a furcsa, hogy tényleg az ilyen emberek is, ha versenyre megyünk, vagy ha fontos koncertünk van, akkor a sikert akarják. Persze megmarad a rossz szájíz a koncert után is, de akkor már kevésbé.
Szóval a közösség, szerintem, egy olyan dolog, hogy a jó ügy érdekében mindenki egyért, egy mindenkiért. Vagyis a kórus a karnagyért, a karnagy a kórusért.
14   Búbánat • előzmény13 2005-10-25 14:30:33
Mintha a gondolataimban olvasnál!...
Ugyanígy érzek én is. Mindenkinek meg van a „civil” élete, munkája, de amikor hétről hétre találkozunk a próbákon vagy éppen „szolgálatban” vagyunk, akkor minden más ki van rekesztve életünkből. És csak egyet akarunk: az előttünk álló vagy tornyosuló feladatot minél magasabb színvonalon megoldani. Mi az elmúlt évek, évtizedek során már alaposan meg-és kiismertük egymást, ebből következően elmondhatjuk, hogy mára jól megértjük is egymást. Igazi közösséggé kovácsolódtunk. S ebben természetesen egyenrangú partner a karnagyunk is, aki, amikor betanít, próbál és vezényel, nem játssza meg önmagát – sem előttünk, sem mások előtt – a szívét-lelkét is kiteszi értünk és a művért meg a szerzőért, hogy a lehető legtökéletesebb megvalósításban szólaljon meg a darab. A hűségünk, kötődésünk hozzá meg egymáshoz kölcsönös. Ő is közibünk tartozik, közöttünk nőtt fel s tőlünk emelkedett fel a vezénylő pulpitusig. De ahogy neki, úgy nekünk is van mire emlékeznünk a múltból: az elődökre, a már eltávozottakra, akiktől annak idején sok értéket, támogatást, sőt, eszményt, eszményképet is kaptunk, hoztunk és magunkba szívtunk.
13   őszike • előzmény12 2005-10-25 13:45:14
Én is sok éve énekelek kórusban. Váltottam az évek során párszor. A mi kórusunk elég széles skálán mozog a zenei képzettséget tekintve. Nálunk is adódnak összezördülések, de ezeket a zene na és a béke kedvéért előbb-utóbb sikerül rendezni. Olyan jó érzés amikor végül békében együtt örülünk a \"végeredmény\"nek. Mi együtt szoktunk ünnepelni szülinapokat is pl., a hosszú évek alatt összecsiszolódtunk, jól ismerjük egymás gondját-baját. De legfőképp az együtt muzsikálás öröme az ami miatt ezt én semmiért nem adnám!
12   Búbánat • előzmény11 2005-10-25 12:59:58
Egyetértek Veled. Egy közösség - legyen akár 10 vagy 100 tagú - lényege, hogy te magad szabadon megválaszthasd: akarsz- e oda tartozni vagy nem. De ha már döntöttél és közöttük vagy, akkor jön az újabb próbatétel: tudomásul venni, sok félék vagyunk, de a közös célokért sokszor áldozatot kell hoznunk; el kell viselnünk másokat, akikkel különben nem szívesen lennénk máshol együtt. Végeredményben ez adja a lényegét, a sikerért, az eredményért mindnyájan együtt meg kell szenvedni. Utána jöhet az öröm, az elégedettség. És akár két, addig egymást meg nem értő emberről kiderülhet, hogy alapjában ugyanazt akarják, csak más-más megközelítésben, és most egyformán örülnek egymásnak, meg a közös ügy eredményes megvalósulásának. Érdekes, kezdetben én is 80-100 tagú kórus tagja voltam, aztán többször is átalakult. Ma már egy kisebb létszámú kórus az otthonom, ahol szívesebben is érzem magam.
11   kati_ 2005-10-19 17:57:29
En is jarok korusba. Picike (8-10 fos) ugyan, regen kb szaz fos volt, de en azt meg nem \"elhettem\" meg. Mindegy, amiota odajarok, valami plusszt kaptam! Szeretem a tarsasagot, es elvezettel hallgatom a hangjukat! Szorakoztat nagyon az eneklest, bar nem vagyok odaig a hangomtol, de elmegy. Ilyen kis tarsasaggal konnyu joban lenni, bar nehanyan kozuluk megis tavolsag tartok. De hat nem vagyunk egyformak!
10   Búbánat • előzmény9 2005-10-19 15:22:54
Te miért nem írsz ide?
9   Csizella • előzmény8 2004-11-26 21:15:19
Érdekes amiket írsz és ha jobban belegondolok, akkor igaz is. Szóval ha van még ilyen okos hozzászólásod, akkor írj nyugodtan, mert amint látod, másokat nem igazán érdekel a téma.
8   Búbánat • előzmény7 2004-11-26 15:34:35
Két eset lehetséges.

Mégiscsak elmegyek, ha szomorúan is. Nem megfutamodok, hangsúlyozom. De el akarom kerülni a további konfrontációt azokkal, akik nem kedvelnek engem. Erre ráerősít az a tény, hogy én már mindent megpróbáltam velük, szépen, kedvesen, türelmesen, barátilag, emberileg. Nem agresszíven. Azzal csak olajat öntöttem volna a tűzre. De minden hiába. Reménytelen ügy. Azért rossz érzés, ha tudom, hogy engem abban a közösségben nem szeretnek, vagy utálnak. Nyilván sokáig mérlegeltem, mitévő legyek, de azt mondtam magamban: jobb a békesség. Az a pár ember, akikkel jól kijöttem, nem a mérleg nyelve. Attól én még azzal a négy-öt személlyel ápolhatom tovább a jó viszonyt, kapcsolatban maradhatok velük.

A másik.
Mindezen túlteszem magam. Nem foglalkozom velük, amennyire lehetséges, nem veszek tudomást róluk, kerülöm őket, kitérek az útjukból. Vannak persze szituációk, amikor óhatatlan, hogy egymásba ne ütközzünk, de nem fogok mártírként viselkedni, sem panasszal fordulni a kórus vezetőjéhez. Már csak azért sem, mert ő sem vak, és már megpróbált korábban segíteni; a hangadókkal és velem leülni, megbeszélni, átgondolni, hogy mi is a baj, mi a probléma gyökere. De ez nem vezetett eredményre. Belátta, nem tud nekem segíteni, de azért kapacitál, hogy maradjak. Olyanra kér, ami meg sem fordult a fejemben: elhagyni a szeretett kórusomat!? És én hallgatok rá, annál is könnyebben. Tehát, továbbra is köszönök nekik. Ha nem reagálnak rá, nem akadok fenn azon. Akár még egymás mellett ülhetünk a próbán, vagy egymás mellett állhatunk a koncerten. Nem zavartatom magam. A többi legyen ez az ő gondjuk… A magam számára értékes ember vagyok. Tudom, ki vagyok, mit érek. És mivel ismerem képességeimet, látom a korlátaimat is, bizonyos határok között megtartom a három lépés távolságot. Én örömmel énekelek tovább velük. Számomra fontosabb az, hogy Lisztet, Mozartot, Beethovent, Kodályt énekelhetek abban a kórusban, mint bedobni a törülközőt….Igaz, mehetnék más kórusba is, ahol szintén énekelhetnék Lisztet, Mozartot, Beethovent és Kodályt, de nem megyek innen el, azért se. Nem azért maradok, hogy borsot törjek az engem nem szívelendők orra alá, és tüntessek a jelenlétemmel. Inkább arról lehet szó, hogy így-úgy, de kötődöm a kórus szellemiségéhez. A kezdetekhez, a hagyományokhoz. Az emberek jönnek-mennek, kicserélődnek. Én maradtam és maradok. Vállalva a jót és rosszat egyaránt. Tovább teszem a dolgomat, ha lehet még jobban, még több felelősséggel, még nagyobb odaadással. Rajtam nem fog múlni a szereplések, a fellépések színvonala, sikere vagy éppen sikertelensége. Számomra ez nem egzisztencia kérdése.
Nekem ez a kórus mindent jelent. Nem adom fel olyan könnyen…

Nyilván, még tovább lehetne ragozni az elképzelt vagy akár valós ügyet, pro és kontra egyaránt lehetne érveket és ellenérveket találni, de most a magam részéről lezárom ezt a témát. Hadd jusson szóhoz más is, mert lehet, hogy ők nálam hasznosabb, praktikusabb tanácsokkal tudnak szolgálni Neked. Mert a téma nagyon érdekes, továbbgondolásra érdemes. Az én véleményem csak egy a sok közül…
7   Csizella • előzmény6 2004-11-26 11:28:09
Tegyük fel, hogy épp rólad van szó.Tudod magadról, hogy nincs rossz hangod, sőt. A karvezető szeret és van néhány ember, akivel különösen jóban vagy. Mi van akkor, ha a többi mégi utál, vagy nem szimpatizál veled. Nem kell ide utálat. Elég, ha nem úgy néznek rád, ahogy a többire. Sőt, miattad azokat is elkezdik furkálni, akik jóban vannak veled. Ők nem fognak elmenni. Te szintén nem fogsz elmenni, mert szereted azokat, akik szeretnek és a karvezető is szeret téged. Mit csinálsz?!
6   Búbánat • előzmény5 2004-11-26 00:12:54
Ez ismerős. Nemcsak a kórusban, más közösségekben is találkozni ilyen esetekkel. Sajnos, erőltetni semmit nem lehet. Illetve, ha mégis, abból általában semmi jó nem sül ki. Valakinek engednie kell. Bizony, mindig vannak szívtelenek, hálátlanok. Az ember összetörheti magát, kiteheti szívét-lelkét, semmi köszönetet, viszonzást nem kap érte. Az is lehet, hogy a többség valamiért pikkel rá, talán strébernek tartják, vagy nem tud beilleszkedni a közösségbe, vagy egyszerűen nem tud jól énekelni, és ez zavarja a többieket; attól tartanak, hogy ezzel az illetővel leégnek egy nyilvános szereplésen, vagy más szempontok is előfordulnak, ürügyet könnyen lehet találni. Végső soron, számukra ő unszimpatikus, és ezért önös szándékkal, esetleg galád módon kitúrja, kifúrja. Úgymond a közösség működése, jövője érdekében cselekednek így. Ez ellen nincs mit tenni. Szépen, csendben venni kell a kalapot... Ezt azért meg lehet előzni, ha kezdetben, amikor odakerül, jobban kinyitja szemét, felméri a terepet, a környezetét. Egy figyelmes, érzékeny lelkületű ember hamar észre veszi, hogy őt valamiért nem szeretik, nem kedvelik; ezért nem ágál, nem tiltakozik, belátja, hogy itt semmi keresnivalója, és udvariasan vagy anélkül búcsút int, elköszön, és más közösség vagy társaság után néz. Ha van hová...Egyébként az sem baj, ha önkritikát gyakorol, és belátja, hogy esetleg mégis benne van a hiba, és próbál megváltozni, a többiek kedvére tenni. Ezzel már elkésett. Már pecsét, bélyeg van rajta. Ilyenkor már hiába fogadkozik, hiába töri össze magát, annak a közösségnek már nem kell. Egyetértünk: aki valahonnan elment, oda már ne igen akarózzon visszamenni. Nem szívesen látott vendég.
5   Csizella • előzmény4 2004-11-25 18:15:31
Nem akarok kötözködni, de mi van akkor, ha egy embert mondjuk a közösség nem szeret és ki akarja túrni a kórusból. Voltam már tanuja ilyennek és nem egy széplátvány. Az illető szerette a kórust, sőt azokat is szerett, akik végül kitúrták, de mégis elment és azóta nem is látni. Az ember lehet olyan, hogy a közösség érdekében megváltozik, de ezt már a közösség nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni. Akkor nem tud mit csinálni az illető, ha nem látják szívesen. Bármennyire is szeret énekelni.
4   Búbánat • előzmény3 2004-11-25 11:08:33
Nemcsak a társaság kedvéért a társaság javára változhat meg, hanem a saját maga számára is igényként fogalmazódhat ez meg. A pénz egyik funkciója az értékmérés. De ez egy közgazdasági kategória. A fizetésért, a jövedelemért, a még több javakért sok mindenre képes vagy hajlandó az ember. Az meg teljesen prózai ok, hogy meg is kell élni valamiből, el kell tartani a családot valamiből. Szeretem, nem szeretem, sokszor meg kell alkudni. És kibírni azt a nemszeretem társaságot is, ameddig ez számára még vállalható. Aztán van még becsület, önérzet, tisztesség, alázat, szakmai előrelépés vágya, de lehet az utálat, a sértődés, a törleszkedés, valami érdek érvényesítés, amelyek mind motivációs tényezők lehetnek a maradás mellett, de a maradás ellen is. Egy ismérv nem lehetséges: a közömbösség. És a pénz nem boldogít –mondják. Vagy ez is egy mára elavult bölcsesség? Azért valami összetartó ereje mégiscsak lehet, amikor méricskélünk, latolgatunk…A hivatásos kórusban is kell lenni valami mércének, és eszköznek a teljesítmény visszaméréséhez... Ha egyébként meg szívesen énekel a kórusban, szívesen tölti el ott a munkaidejét vagy szabadidejét - pénzért vagy ingyen -, akkor viszont nincs semmiféle probléma. A társaság (a hivatásos vagy amatőr kórus) és az ember közötti kapcsolat normális kerékvágásban halad. Egyiküknek sem kell megváltozni a másik kedvéért. Megelégedettek egymással.
3   Csizella 2004-11-25 10:39:18
Ha esetleg hivatásos kórusról van szó, lehet-e az, hogy a pénz miatt bármiféle társaságot kibír egy ember? Mert az ember egy idő után vagy kilép, vagy megváltozik a társaság kedvéért a társaság javára.
2   Henderzon • előzmény0 2004-11-25 07:42:35
Nem
1   Búbánat • előzmény0 2004-11-24 18:49:02
Az biztos, hogy egy kórus - szavaiddal élve - „közösségformáló” intézmény. Erre sok példát tudok mondani. Viszont a kérdésedre a választ kissé messzebbről próbálom megközelíteni.

Tudok olyan kórustagokról, akik párhuzamosan két - három, sőt több kórusba is elmennek énekelni. Ami meglepő, hogy a korral nincs összefüggésben ez, fiatalok és idősek egyaránt vannak köztük, de az is igaz, hogy inkább az „erősebb” nem képviselőire jellemző ez a pillangóként virágról-virágra szállás. Itt is megpihenek egy kicsit, ott is megmutatom magam mentalitás sokakra jellemző közülük. Szerintem szétforgácsolják magukat; ők azok, akik nemigen képesek megállapodni, akik nyughatatlanul ide-oda repdesnek, de igazi otthonra ritkán lelnek. Feltűnnek itt is, ott is, de mivel szétaprózzák magukat, az igényesség és a minőség igen távol áll tőlük. Társaságot találhatnak a kórusokban, még jól is érezhetik magukat ott, de ez csak valami pótlékféle náluk. A szoros, valamihez vagy valakihez való tartozást, kötődést, véleményem szerint így nehezen fogják megtalálni. Nemcsak a kórusban, máshol sem. Ettől még - azt mondják - pillanatnyilag - ez a mozgékony és változatos életforma kielégíti őket. Más kérdés, hogy otthon várják-e őket haza. Társaság-, és/vagy társkeresés is motiválhatja őket, persze. Továbbá az az előny is származhat belőle, hogy egyrészt nem az utcán cselleng, mert itt mégiscsak valami belülről fakadó művészi képesség megmutatása is kidomborodik a próbálkozások során. Egy énekes-zenész közösségben megmutatkozni mégsem valami utolsó dolog. Akinek meg a hivatása a kórusban való éneklés, ott feltehetően kapcsolódik egymáshoz a hobbi meg a munka. Szerencsésen kiegészíthetik egymást. Aztán alaposan megismerik abban a társaságban, mondjuk a kórus által magát a műfajt, és stílusokat, korszakokat, előadókat. Kitágulhat nézőpontjuk is. Valamit biztosan profitálhatnak ebből. És azok pedig, akik egyszerre több lovon is meg akarnak ülni, idővel talán bölcsebbek lesznek, egyszer majd rádöbbennek, hogy mégiscsak jó lesz valahol, valakinél megmaradni. Lehet, hogy ez már nem a kórus lesz, hanem a saját családja.
Másik oldalról megközelítve a kérdést, aki nem szereti a társaságot, még járhat akár kórusba is. Tudatosan. Mert tudja, hogy ott sok olyan hasznos dologra, ismeretre tesz szert, ami őt más emberré teszi. Mellékesen, innen nézve szerintem nincs összefüggés azzal, hogy van-e vagy nincs családja; lehet magányos is, és a kórus(ok)ba is csak azért jár, hogy a párjára ráleljen. Vagy sikerül neki vagy nem. Ha nem, akkor meg továbbáll – mondhatják. Addig is társaság(ok)ban fordul meg, amely akarva-akaratlanul is formálja egész személyiségét. Ott van előtte egy másik kórustag, aki valamilyen módon mintát szolgáltat neki, hat rá. De ez fordítva is igaz. Akinek már nincs családja, vagy nem akar családot, vagy nem lehet családja, de vágyik a társaságba, az emberek közé, akár még megtalálhatja ezt egy kórusban is. De ehhez mindenképpen valami affinitással kell rendelkeznie a zene, az éneklés, a kottaolvasás iránt. A többi már rajta és a „befogadó” társaságon, jelen esetben a kórus vezetőjén és tagjain áll (vagy bukik).

De a legfontosabb, hogy ahová igyekszem, ahová tartok, ott megszerettessem, elfogadtassam magam. Mivel az énekkar is egy társaság, ha már benne vagyok, alkalmazkodnom kell hozzájuk. Alkalmazkodás nem követeli meg, hogy szeressem is őket, de az egymás mellett élésnek, tartózkodásnak (legyen az egy család, egy munkahely, vagy a hobbim kiélése egy bármilyen tevékenységet gyakorló társaságban) megvannak a kritériumai. Ha meg ráadásként meg is szeretem őket, ők meg viszont szeretnek engem, és elnézik a stiklijeim, akkor, óh, mily’ boldogság - közhelynek hangzik – teljes lesz a harmónia. Ez vonatkozik az énekkarhoz fűződő társaskapcsolatomra is.

(Amennyiben a továbbiakban, a kórusban való éneklésről akarsz csevegni, úgy ajánlom figyelmedbe a már létező topikot: Miért jó kórusban énekelni? Ott folytathatnánk...)
0   Csizella 2004-11-24 16:27:20
Az énekkar, mint közösségformáló intézmény.Szerintetek lehetséges úgy része lenni egy énekkarnak, hogy nem szeretjük a társaságot?
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)