vissza a cimoldalra
2019-03-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61556)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4460)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Balett-, és Táncművészet (Sesto, 2004-11-23 19:25:41)

   
5702   Edmond Dantes • előzmény5694 2019-03-18 16:30:10

Kedves Amalgám, minimum két témát érint.

1) Orvos vs táncos. Ld.ez alatti beírásomat is + kieg.: talán tényleg nem vagyok tájékozott, de nem tudok róla, hogy MTE-n végzett táncosokat szerződésben köteleznének arra, hogy diplomájuk kézhezvételét követően X évig kötelesek itthon elhelyezkedni. Ennyit arról, amit ön úgy fogalmazott: "táncosok és orvosok közötti teljes egyenlőség". Ha van ilyen táncos-röghözkötés, akkor e tárgyban írt beírásomat tekintsé(te)k tárgytalannak. Orvosoknál keményen működik a röghözkötés. off: Más kérdés, mekkora hatékonysággal. Aki elhatározza, hogy végzett orvosként eleve külföldön akarja elkezdeni és folytatni a pályafutását, az majd megtalálja a módját annak, hogyan kerülje ki a röghözkötést. Például már egyetemi tanulmányait is külföldön végzi stb. A táncosok "elengedése" szó szemantikailag lehet, hogy pontatlan, ld. ez alatt.

2) Nemzetközi mobilitás-munkamegosztás: úgy emlékszem, számosan nehezményezték itt MNB "elnemzetköziesedését", ezzel összefüggésben vagy össze-nem-függésben azt, hogy úgymond kevés magyar táncos van MNB-ben, netán azért, mert helyettük külföldieket szerződtetnek. Én más oldalról közelítettem ugyanehhez: vajon nem arról van-e szó, hogy MTE-n közpénzből (!) végzett magyar táncosok friss diplomával a zsebükben azonnal lelépnek a Lajtán túlra, nem azért, mert itthon nem tudnak, hanem azért, mert itthon nem akarnak elhelyezkedni...mint rengeteg orvos. Itthon pedig olyan külföldieket vesznek fel pl. MNB-be, akikről feltételezhető, jóhiszeműen vélelmezhető, hogy a Lajtán túl nem tudnának elhelyezkedni, mert tánctudásuk olyan, amilyen, különben ők sem állnának meg Budapesten, hanem magasabb gázsiért nyugatabbra tartanának. Azaz és röviden: minőségi csere itthon, csak éppen negatív értelemben és anyagi okok miatt. Márpedig ez nem nemzetközi mobilitás vagy munkamegosztás, hanem feltételezhető itthoni minőségromlás, szimplán anyagi okokból. Nem többről, nem kevesebbről van szó.

5701   Edmond Dantes • előzmény5686 2019-03-18 15:55:04

Szemantikailag lehet, hogy nem pontos kifejezés, tartalmilag talán igen. Az esélyegyenlőség jegyében: ha pl. orvosokat az itthoni diplomájukért X ideig szerződéssel itthon tartanak, kevésbé szép szóval: röghöz kötnek, akkor ugyanezt a praxist miért nem alkalmazzák pl. közpénzből itthon végzett balettművészekre is? Az már más kérdés, hogy méltó módon-helyen el tud-e itthon helyezkedni minden MTE-t végzett táncos. Ez utóbbira meg azt mondanám: annyi táncos végezzen, amennyi itthon biztonságosan el tud helyezkedni a pályán, aztán menet közben majd kiderül, ki hol mire viszi. Nem ördöngős dolog ez: színészek sem végeznek a saját egyetemükön tetszés szerinti létszámban, kvóta mindig volt, van, lesz. Na persze nekik ott van a nyelvi korlát, a balett nyelve viszont "közös"...de attól még nem muszáj közpénzből futószalagon exportra termelni táncosokat, akik aztán huss...lelépnek, a helyükre pedig hoznak olyanokat külföldről, akik a Lajtától nyugatra nem kelnének el max. a karban. 

5700   IVA • előzmény5697 2019-03-18 04:00:06

Kedves Búbánat, én nem mondtam, hogy egy friss diplomás balettművésznek az operettszínházi baletthez történő szerződése maga lenne a vég. Tegyük hozzá gyorsan, semmit sem tudunk még arról az együttesről, amelynek most bővített, új profilt szánnak. Én nem az ismeretlen társulat rangját minősítem. Ha előad is majd klasszikus balettet, hagyományos vagy modern táncjátékot, az nem ugyanaz, mint egy operabalett, ahol nagy zeneszerzők nagy zenéire írt drámai műveket táncolnak, azokkal adekvát színpadi kiállításban (elvileg). Rokon, de más műfaj.
Ha valaki, Te biztosan számon tartod, milyen operajátszási ambíciói voltak az Operettszínháznak. Azt gondolom, Vámos László Figarója és Kerényi Miklós Gábor Mario és a varázslója között tíz sem jön össze. Volt egy (esetleg két-három) önálló balett-est is, talán Pártay Lilla igazgatósága idején. Én nem látok nagyobb közönségigényt ilyenekre.

5699   IVA • előzmény5696 2019-03-18 03:56:04

Kedves Amalgám, a tánckar egy-egy tagjának kiemelése főszerepekre nem csupán az én megfigyelésem a kartáncos előéletének ismerete nélkül, hanem maga Solymosi Tamás említette ezt a koncepcióját egy interjúban, amelyet különben nem ad sűrűn. Az én első csodálkozásom A hattyúk tava 2015-ös felújításához fűződik, amikor a kettős főszerepet, amelyet a magyarországi gyakorlat szerint kivételes tehetségű, a legjobb alkatú, nagy prímabalerinák szoktak megkapni (vagy előfordul, hogy ők sem), Shoko Nakamura, Aliya Tanykpayeva és Kozmér Alexandra mellett az akkor még kartáncos Min-Jung Kimre osztotta. Sajnos az előadást csak az első két táncosnővel láthattam két-két alkalommal, mert az utolsó hónapban nyilvánossá tett szereposztások nem teszik lehetővé a válogatást, amíg megfelelő jegyet is lehet kapni. (A teljességhez tartozik az is, hogy A hattyúk tava legutóbbi verzióját és kiállítását nézni nem felemelő, hanem lehangoló élmény.) Azt nem vitatom, hogy a koreai táncosnő technikája perfekt, de az övéhez hasonló alkatú balerinák sosem jutottak ehhez a szerephez. Hát még mennyire csodálkoztam ezen, amikor megtapasztaltam, hogy a táncosnő színészi skálája mennyire szegényes, márpedig Odette és Odília érvényes alakításához egy nagyon gazdag érzelmű lírai táncosnő és egy bestiális nők alakítására alkalmas balerina szükséges egyszemélyben, virtuóz technikával és megejtő megjelenéssel. Persze azt sem gondolom, hogy egy épülő társulatnak egyszerre négy Odette–Odíliát kellene tudnia kiállítania, ez nonszensz, és devalválja is a feladatok rangját.
Az Órák tánca kitalációjának és művészi színvonalának megítélésében nem fogunk egyetérteni. Képzelje el, hogy a néző az egész előadás rendezését, képét elutasítja, de még reménykedik abban (amiben minden operarajongó nem feltétlenül), hogy a darabba különben sem szervesen épülő balettbetéttől felemelő élményt kaphat. Helyette azonban ez a betét lesz az egész produkció összeszedetlenségének, stílustalanságának a mélypontja, ez fogja végképp a komikum tartományába lökni az egész drámázó dráma legüresebb elemét, a pocsolyát… És képzeljen el egy nézőt, aki már hat éve sorra olyan opera-előadásokat néz, amelyeknek a leggyengébb eleme a balettbetét, amely olykor nem is balettkoreográfus műve, nem is balettművészek adják elő, vagy erősen megnyirbálja a rendezői koncepció, gyakrabban a rendezői tehetségtelenség. A tütühöz nem ragaszkodom feltétlenül, de a darab komolyságához és zenéjéhez illő stílusossághoz igen. Ha a stílus nem érdekelte az alkotót, egy tehetségkutató műsort nézve elkapcsolok, de egy opera-előadáson gyalázatosnak tartom, nem finomítom ezt a jelzőmet a pontosság rovására.

5698   IVA • előzmény5693 2019-03-18 03:46:58

Kedves Amalgám, én még nem vagyok biztos abban, hogy a balettvizsga helyszínválasztásából ilyen messzemenően lehetne következtetni.
Amióta a 2000-es években az Erkel Színház működését módszeresen lezüllesztették, mígnem eljutottak likvidálásának tervéhez, illetve 2010-től, amióta az Erkelt rehabilitálták, részlegesen felújították (kicsit el is rontották) és újból működtetik, többszröl szóba kerül ezen a fórumon, hogy szüksége van-e Budapestnek, vagy akár Magyarországnak, két, operaházként működő nagyszínházra. (Vannak, akik úgy teszik fel a kérdést, hogy el tud-e tartani ez az ország két operaházat.) A probléma természetesen nem az Ybl-palota felújításának idejére vonatkozik.
A kérdés leginkább akkor merül fel, illetve akkor ütköznek a vélemények, amikor szembesülünk az Erkel Színház (vagy akár az Operaház) közönségszervezésének elégtelen teljesítményével: gyengén megtöltött nézőterekkel. Ilyenkor igazolva érzik magukat a két operajátszó hely sokallói, míg mások, mint jómagam is, másban látjuk a hibát. Szerintem egyfelől nincs az a reklám, nincs olyan modern vagy mondén stílusú PR, amely mögött előbb-utóbb nem lepleződik le, hogy az előadások nem nyújtanak elég erős élményt és nem elég vonzóak az áraikhoz képest, másfelől rosszul működik a közönségszervezés.
Most inkább csak fel akartam idézni egy kérdést, egy vitatémát, amely okkal felmerülhet a balettegyüttesek kérdésében is. Szükség van-e ebben az országban, illetve Budapesten, két, meghatározóan klasszikus repertoárt vivő balett-társulatra? Lenne-e igénye és fizetőképessége a közönségnek kétszer annyi balett-előadásra, mint a jelenlegi? És sajnos nyomban hozzáteszem, hogy most, amikor csak az Erkel Színház játszik, a bár felemelt helyárú, de az Operáénál olcsóbb Diótörő-előadásokra sem kapkodták szét a jegyeket, az azóta adott és várható Giselle, A bahcsiszeráji szökőkút, az OMG és a Sylvia előadásaira pedig kedvezményes jegyeket is kínáltak, kínálnak. Mi lesz, amikor a felújított Operában a többszöröséért árulják a balett-előadásokat, miután elszállt a felújított épület csodálatának eufóriája? Mi lenne, ha a balettrajongók tömeget nem jelentő táborát megosztaná két társulat?
Végül nézzük az Operettszínház adottságait. Az operett-előadások jelenleg drágák. Nem az előállítás költségeihez és a művészek tehetségéhez, hanem a közönség fizetőképességéhez viszonyítva. Kerényi Miklós Gábor igazgatósága, műsor- és sztárpolitikája idején ugyan kialakult egy szüleik által jól eleresztett, illetve már jól kereső fiatalokból álló rajongó réteg, amely a musicalekben megismert kedvenceit szívesen nézte operettekben is, csatlakozva az idősebb és jobb módú közönséghez. Az a kérdés, hogy őket megtartja-e az új vezetés, és hogy érdeklődnek-e majd a balett iránt is. Egy új balettegyüttes csak akkor versenyezhet az operaival, ha hasonló színvonalú podukciókat képes nyújtani, viszont olcsóbb annál.
Lehet-e olcsóbb (és az operett-eladásoknál sem drágább) a jegy, ha kiderül, hogy a nézőtér egésze nem alkalmas balettműsor élvezésére. Míg az Operettszínház oldalerkélyeiről el lehet szórakozgatni egy operetten, a színpadnak a fele, sőt akár kérharmada nem látható onnan. Jobb lehetne a helyzet, ha az esztétikailag gyönyörően sikerült felújítás alkalmával az oldalerkélyek első sorainak székeit nem rögzítették volna a mellvédtől olyan távolságban, hogy kicsit se lehessen előrehajolni, és még egy rézkorlát is akadályozza a kilátást. Így nem lehet olyan produkciót nézni, amelynek lényege a látvány.
És vajon alkalmas-e az operettszínház zenekari árka nagy muzsikuslétszámot igénylő zeneművek, Csajkovszkij-, Sztravinszkij-darabok megszólaltatására? Mert arra, hogy torzítva üvöltő gépzenére szegényszínházi balettet adjanak, szerintem nincs szükség.

5697   Búbánat • előzmény5691 2019-03-17 14:15:45

Kedves IVA! Meglátásod nem ütközik az enyémmel; a kiinduló gondolatmenetem a kifejtett konklúzióddal részben átfedésben van; a végzős balett-táncosnak - a gyerekszülés és otthonmaradás nyilván nem perspektíva – lehet, hogy derogálna fellépnie az Operettszínházban, ám miért ne kaphatna ott is kedvére való feladatokat ha a helyzet úgy hozza/diktálja.  A perspektíva más kérdés.  Az Operában táncoló utolsó kartáncos sem  - érthetően - nem kívánkozna el az Operettbe, ha elégedett a kapott feladataival és perspektivikusan jó kilátásai  vannak előbbre jutni. Ám  ha mondjuk a munkáltató, egy koreográfus, egy táncos kolléga vagy bárki "kitúrja" őt , vagy más okból ő maga elégedetlen jelen helyzetével, és reménye sincs, hogy az a kedvére alakuljon, vagy hiába keresi, hogy külföldön vonzó álláshoz jusson, sőt, nem is akarna itthonról más országba szerződni, de mégsem szeretne ideje korán „parlagra kerülni”, úgy miért ne vállaljon el itthon, máshol, más jellegű tánc-, balettfeladatot, ilyen felkínált állást (akár átmenetileg) -  ha jól megfizetik mondjuk az Operettszínházban.  Attól még tovább éghet benne a becsvágy - noha perspektívát talán már nem is lát maga előtt – , más időkben, más körülmények között visszatérni az álmai színpadára (tudván, hogy folyamatosan jönnek ki az újabb tehetségek, hasonló  becsvágyakkal mint az övé volt), hiszen az Operában egész estés klasszikus vagy kortárs balettben táncolni nyilván minden önérzetes táncosnak a szíve csücske.  

Szerintem a Nemzeti Balettből és/vagy a Magyar Táncművészeti Egyetemről érkező tehetséges fiatal balerinát még kiskorában józanul arra kellene felkészíteni, hogy a befektetett energia, a kifizetett taníttatás ellenére nem biztos, hogy a jövőben „primabalerinaként” fogják ünnepelni az Operában. Egyáltalán bekerül-e oda, és ha igen, mikor és hová fut ki a benne rejlő „ígéret”?  Akkor se kelljen pánikba esnie, ha beszűkülnek a lehetőségei, ha netán megszűnik alkalmazása a dalszínházban; és hogy táncálmait mégse kelljen feladnia, van másik megoldás, ami még vonzerőt fejt ki: egy másik színpadon is bizonyíthatja képességeit. Amit nem úgy kell felfognia, hogy megalkuvást, rossz értelemben vett "lemondást"  jelent valami eddigi, meglévő jóról, "többről". 

Legfontosabb, később is, amikor már nem gyerekfejjel, önkritikusan számba veszi, mire alkalmas, mire jutott, mire van még tehetsége, mire elegendő buzgalma és nem utolsó sorban mire van kilátása. Persze, ha minden vágya maradéktalanul megvalósul és az Operában elismert, jól megfizetett balettművészként vezető, klasszikus és/vagy kortárs egész estés színpadi táncjátékokban, pantomimokban nagyszabású balett-estéken szép koreográfiáira táncolhat rendszeresen („nem üldözik el”), akkor bolond lenne „elvágyni” az Operettbe vagy más „alacsonyabb szintet”, más zenés-táncos műfajt képviselő intézmény színpadára, úgymond: méltatlan lenne hozzá, meglévő képességeihez. Esetleg azzal is tisztában van: külföldre nem fog, nem is akar szerződni, itthon szeretne maradni  és táncolni – klasszikus vagy modern balettet táncolni. A  "perspektívák"  számbavételébe ez is beletartozhat. 

Úgy gondolom, aki előtt idejében világosan feltárják a jövő bizonytalanságait, kiszámíthatatlanságait, aki maga is képes felmérni józanul a lehetőségeit, az nem fog a bajban kétségbeesni, kapkodni, rossz döntéseket hozni, hanem mérlegelni fog: az operett elől azért sem fog menekülni, mert az még mindig jobbik eset, mint esetleg munka nélkül tengődni. És még mindig titkon táplálhatja a reményt: van, lesz visszaút - egy nem túl távoli időben visszakerülhet, bekerülhet megint az Opera társulatába, oda, ahonnét eljött (vagy elküldték), és továbbra sem kell akkor feladnia az operaszínpadon „kitűnni”-, „feltárni”-, „megmutatni”- és „bemutatni”- vágyát, a még lehetséges, előtte álló karrier, a kitűzött magasabb célok elérésének álmait.  

Az Operettszínházra mint alternatívára nem mint végső „elfekvő” megoldásra tekintek a balett táncosoknál, mert „feladni” sosem szabad - ha már ennyi év tanulás, munka és energia fekszik bennük. 

5696   Amalgám • előzmény5695 2019-03-17 11:32:10

Elnézést kérek tőled, IVA, mert alább talán kicsit félreérthető voltam: természetesen nem feltételezem, hogy Az órák táncával vagy általában a balettbetétekkel kapcsolatos észrevételeid a tütüs, spicc-cipős előadásmód hiányára mennének vissza...

5695   Amalgám • előzmény5691 2019-03-17 11:21:38

Azért a tánckarból való kiemelés kérdésénél figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a jelenlegi szerződtetési gyakorlat mellet az illető akár komoly szólótáncosi háttérrel rendelkező művész is lehet, aki külföldiként addig csak a karban kapott lehetőséget a társulatnál. Tehát megeshet, hogy a frissen kiemeltnek tűnő kartáncos valójában komoly művészi pályafutással és tapasztalattal, jelentős repertoár-tudással rendelkező magántáncos.

Ami az operaházi balettbetétek színvonalát illeti, ott azért kissé sommásnak és általánosítónak tartom a megállapítást. Az elmúlt napokban pl. jelentős figyelmet és sok kritikát kapott ezeken az oldalakon a Gioconda balettbetétje, amit én jó színvonalú kortárs koreográfiának tartok. Meg kell mondanom, hogy az első néhány percében engem is meglepett – bár láttam már BADORA produkciót, és nagyjából tisztában voltam vele, hogy milyen paradigmán belül mozoghat a koreográfus –, de utána ráéreztem az ízére, és végső soron elnyerte a tetszésem. Az tény, hogy nem egy tütüs, spicc-cipős, neoklasszikus alkotás volt, ami talán a legjobban illeszkedett volna a darabhoz és annak hagyományos felfogásához, hanem egy, a rendezéshez, a díszlethez és a helyhiányhoz alkalmazkodó modern, de messze nem érvénytelen koreográfia. Bennem inkább azzal hagyott némi hiányérzetet, hogy egyszerűen nem volt elég virtuóz, és ebben az értelemben egyrészt nem ért fel maradéktalanul a színvonalában valóban nehezen megközelíthető zenéhez, másrészt pedig nem szolgáltatta teljesen azt az élményt sem, amit Az órák táncának a darab esztétikai csúcspontjaként nyújtania kellett volna. Gyalázatos színvonalú azonban semmiképp sem volt, és a számomra kifejezetten szép művészi élményt adott. Az összképhez hozzá kell tennem azt is, hogy azon az előadáson, ahol én voltam, a balettbetét zajos közönségsikert aratott, ami mind a variáció végén, mind a tapsrend során egyértelműen megmutatkozott. Ráadásul egyértelmű, komoly közönségháláról volt szó, nem pedig arról, hogy Magyarországon mindig, mindekinek, mindenért jár a taps.

5694   Amalgám • előzmény5683 2019-03-17 08:27:07

Kedves Edmond Dantes, bocsásson meg nekem, de a számos színvonalas hozzászólása miatt érzett hála mellett sajnos úgy vélem, hogy ebben a posztjában most talán csak félreértésekről van szó: szerintem nincs célkeresztben a főigazgató, legalábbis komolyan és komoly helyen nem, a napokban lezajlott összecsapások pedig egyértelműen balettvilág-szintűek. A frissen végzett táncművészekre és orvosokra vonatkozó felvetését, illetve összehasonlítását továbbá azért nem értem, mert a táncművész és az orvos tudtommal ugyanazon jogszabály alapján ugyanolyan mértékű (arányú) hazai munkavállalási kötelezettséggel rendelkezik, így tehát az orvos nem szenved hátrányt semmiben és nem sérelmezhet joggal semmit. Amennyiben Önnek megbízható ellentétes információja van, kész vagyok azt a helyzet és a fórumon keletkezett tévedések tisztázása céljából érdemben megvitatni Önnel, de ebben az esetben feltétlenül kérnem kell, hogy nevezze meg és fejtse ki ezt a megbízható információt. A végzett balettnövendékek "külföldre engedése" számomra továbbá nehezen értelmezhető fogalom: nyilván nem kell senkit sem "elengedni" és nem lehet senkit sem "nem elengedni", mivel manapság bármelyik magyar állampolgár eleve szabadon vállalhat munkát külföldön, és azért ebből a szabadságból én nem szívesen engednék, ha már egyszer megvan. A felsőoktatási képzési idő vagylagos ledolgozásának, illetve megtérítésének kérdésében pedig lásd a táncosok és orvosok közötti teljes egyenlőséget... Egyébként nekünk már voltak korábban kölcsönös hozzászólásaink az utánpótlás kérdésében, és álláspontjaink valóban nem közeledtek: én tényleg nem értem, hogy miért pont a balettművészek magas nemzetközi mobilitási szintje jelenti a problémát, hiszen ez tipikusan az a terület, ahol a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel érzékelhetően nagyobb előnnyel jár mind az érintettek, mind az ország számára, mint amekkora hátránnyal. Az Ön korábbi hozzászólásából (5607) arra következtetek, hogy a véleményét talán az operabalettnél alkalmazott külföldi művészek által képviselt szakmai nívóra vonatkozó személyes aggodalma is befolyásolhatja, amit viszont én személyes tapasztalataim és a társulat összetételére, számos művész szakmai életpályájára vonatkozó információim alapján nagyon nagy mértékben megalapozatlannak tartok.       

5693   Amalgám • előzmény5692 2019-03-17 07:20:36

Kedves IVA, a táncművészetis vizsgakoncerteknek az Operettszínházba történő áthelyezése mögött talán más ok is meghúzódhat. Állhat akár az is a háttérben, hogy Apáti Bence az e fórumon is publikussá vált balettigazgatói pályázatában olyan elképzeléseket fogalmazott meg, amelyek magukban rejthetik egy olyan, klasszikus balettet (is) játszó második balett-társulat felfejlesztésének a lehetőségét, amelyik fogadhatja a végzős táncművészetis növendékeknek azt a részét, amelyet az operabalett nem vesz fel, és amelyik esetleg külföldi ambíciókat sem dédelget magában. A magyar balettjátszás egyik komoly hiányossága, hogy a Nemzeti Balett mellet nem működik az országban klasszikus-romantikus repertoárral is legalább egy olyan "B" balett, mint amilyen Szlovákiában Pozsony mellett Kassa vagy Szlovéniában Ljubljana mellett Maribor, hogy a több vidéki társulattal felálló cseh balettéletről már ne is beszéljek. Ha ezek az elképzelések megvalósíthatónak bizonyulnának, az win-win-win szituációt jelentene: a közönség gyarapodna egy ebben a minőségében új, fejlődő balett-társulattal és annak műsorkínálatával; a jelentős részben a nemzetközi profikra alapozó, és mostanra már a hozzájuk igazodó belépési minőségi szintet is kíméletlenül érvényesítő operabalett zavartalanul megkövetelhetné azoknak a saját kiválasztási feltételeknek való megfelelést, amelyek révén reális esélye van lépést tartani az egyre erősödő nemzetközi kihívásokkal; az operabalett felvételi követelményeit nem teljesítő táncművészetis hallgatóknak pedig további elhelyezkedési lehetőség állna rendelkezésükre az ország határain belül. Nem tudom, hogy az Operettszínház fizikai infrastruktúrája a legalkalmasabb-e egy ilyen fejlesztésre, és abban sem vagyok biztos, hogy a "B" balettnek ugyanabban a városban kell működnie, ahol matinéidőben az "A" balettre is lehet jegyet venni 500 forintért úgy, hogy talán nincs is teljesen eladva a ház, de az ötlet mindenképp figyelemre méltó. A minőségileg rétegzett utánpótlás elhelyezkedésének kérdése a minőségileg a nekünk kellő értelemben nem rétegzett intézményrendszerben valóban a hazai balettélet egyik akut problémája, már persze akkor, ha a kérdést tényleg megoldani akarjuk, nem pedig instrumentális jelleggel felhasználni az operabalett vezetősége elleni támadásokban. Ebben az értelemben jelenleg tényleg szükség lenne az országban a "B" balettre, és lehet, hogy az Egyetemen ennek a lehetőségét látják most az Operettszínházban, ezért közelítenek feléjük. Meglehet, hogy Budapest és az Operett teljes perspektívában nem a legjobb fejlesztési bázis, és meglehet az is, hogy az utánpótlási források hazai és összeurópai kiszáradási folyamatának eredményeképp 20-30 éve múlva egy esetleges "B" balett is orosz-ukrán-japán-koreai táncosokat alkalmaz majd, de a mai napon talán még csak az a fontos, hogy megtaláljuk a balettvizsga áthelyeződésének lehetséges okait, amelyek közül az egyik akár az általam felvázolt is lehet. 

5692   IVA • előzmény5688 2019-03-17 04:32:00

Az év végi balettvizsga-előadást tavaly sem az Operaházban, illetve nem is az Erkel Színházban adták, hanem a Müpa Fesztivál Színházában, két alkalommal. Jelen voltam mindkettőn. Nagyon rossz helyszínnek bizonyult, elsősorban azért, mert gépről adták a nagyszerű zenéket, kínzó hangerővel. Lehet, hogy ezért kísérleteznek most az Operettszínházzal. Nekem az elgondolkodtató, hogy miért nem az új Nemzeti Táncszínházat használják ki.
A Népszava cikkének utolsó bekezdése és annak címe a szenny-újságírás jó példája. Vegyük sorra:
Billy Elliot törölve” – így a színes bekezdéscím, amely az egykori botránykavarásba kapaszkodva azt sugallja, hogy a Billy Elliotot levették a műsorról. Holott ez nem igaz, tudtommal le sem vehetik, mert szerződés köti az Operaházat bizonyos számú előadás teljesítésére. Az, hogy júniusban a tervezettnél „kevesebbel” törleszthetnek (négy elmarad, de hatot megtartanak), nem azonos a darab törlésével.
Nem a Puccini-premierek mellett, hanem azok miatt (továbbá a Gioconda és Az álarcosbál szériájának az Erkelben folytatása miatt) töröltek, nem tíz, hanem hat balettelőadást. Ugyanis a Billy Elliot nem balett! Aki ilyen marhaságot ír, nemcsak a műfajokkal nincs tisztában, de nem is látta a darabot, amely legalább annyira szól a bányászsztrájkról, munkáséletről, szegénységről, félárvaságról, mint a balettről. Öt Sylviát sem töröltek, mert ugyanakkor más időpontokra kitűztek Sylviákat, nyilván a közéjük fésült operaelőadások díszletezése miatt. A bérlőket, internetes jegyvásárlókat külön is értesítették erről.
Persze lehet, hogy aki ezeket az „információkat” összehordta, tisztában van mindezekkel, csak gátlástalanul hazudik.

5691   IVA • előzmény5689 2019-03-17 03:44:20

Sőt, aki diplomát szerez a Magyar Táncművészeti Egyetemen, választhatja a gyerekszülést is, és alapíthat akár hatgyemekes családot Magyarországon.
Te sem gondolod komolyan, kedves Búbánat, hogy ezek a színházak, műfajok – operett, musical, rockopera, illetve az operaházi balett – ugyanazokat a művészi lehetőségeket, perspektívát kínálják egy balettművésznek. Akkor sem, ha a főigazgató operaénekes és a balettigazgató táncművész. Voltak már az Operettszínháznak önálló balettműsorai (amint opera-előadásai is), ezek csak kísérletek maradtak.
Aki az Operaház balettkarában az utolsó sorban táncol, odafigyelő vezetőnél előbbre juthat, a főszerepig is. Solymosi Tamásnál is előfordul, hogy egy-egy kartáncost emel ki hírhedt nehézségű főszerepre. Az Operettszínház előadásait nem fogják balett-társulatok kémei figyelni.
Én sem becsülöm le az operett- és musical-előadásokat díszítő feladatokat (különösen nem, amióta az operaházi balettbetétek gyalázatos színvonalúak), de azok mégsem azt a jövőt kínálják, amelyről a gyerekkora óta súlyos áldozatokat hozó fiatal táncos álmodik.

5689   Búbánat • előzmény5686 2019-03-16 10:45:18

Miért ne mehetnének - itthon - a Budapesti Operettszínházba; ott is van balett/tánckar - oda is lehet sőt kell igényes koreográfia; komoly feladatok vannak az operettek,. a musicalek  balettbetétjeiben is. (Erre is utalt az Operettszínház új vezetése pályázatában...).  Igaz, nem teljes, színpadra írt darabok ezek,. de mégis... a kis feladatot sem szabadna lenézni. Persze megértem azokat, akik széles repertoárban gondolkodnak és jobb anyagi kondíciókra (is) vágynak, és a klasszikus meg a kortárs balett világában iskolázott táncművészek, amikor ha itthon nem találnak kedvükre való státuszt, a külföldre tekintenek. 

 

A NÉPSZAVA cikkéből idézem:

A táncművészeti idei végzőseinek előadása egyébként a Budapesti Operettszínházban lesz. Az intézmény új főigazgatója, Kiss-B. Attila korábban erről úgy nyilatkozott a Népszavának: „Ha a fiatalok indíttatást, vonzalmat éreznek a terem szellemétől, hogy idejöjjenek, tárt karokkal fogadjuk őket.” Az Operettszínház távlati tervei között mesebalett, ifjúsági táncelőadás is szerepel.

5688   joska141 2019-03-16 09:19:26

Hosszú Népszava cikk, közös közleménnyel, eddigi "események" összefoglalásával:

https://nepszava.hu/3029147_spiccen-az-operahaz-es-a-tancmuveszeti-harca

Azért az egy kicsit elgondolkodtató, hogy a szokásos, éves balett vizsgaelőadást most az Operettszínházban fogják megtartani...

Az idézett cikkben említett operai batellelőadások törléséről pedig már ne is beszéljünk.

5687   IVA • előzmény5662 2019-03-16 01:30:07

Csak egy példa: nem kell ahhoz sem a közszolgálati tévé, sem Ókovács Szilveszter, sem Solymosi Tamás, hogy valahol baromságokat írjanak.
OFF: Törőcsik Mari világsztár és magyar nemzeti érték – 5+1 ok, hogy miért vált azzá
https://kepmas.hu/torocsik-mari-vilagsztar-es-magyar-nemzeti-ertek-51-ok-hogy-miert-valt-azza?fbclid=IwAR0I_UudyQlp_pRogzunlU9nDyMFNFn_bU7vOJFnga_kM1r4wlJ34TWSVjQ
Mert Törőcsik Mari, bár Magyarország egyik legjobb színésznője, részt vett a Cannes-i Filmfesztiválon is, vetítették filmjeit külföldön, bejárt távoli országokat – ugyanúgy nem világsztár, mint Ruip Katica.

5686   IVA • előzmény5683 2019-03-15 23:17:15

Vajon megfelelő kifejezés-e itt a (táncművészek külföldre) engedése? Hiszen míg a frissen végzett orvos sok helyen elhelyezkedhet az országban, akár a fővárosban is, egy klasszikus balettet tanult, ez a pályát választó táncművész egyetlen mukahelyet választhat itthon: az Operaházat. Ha oda nem veszik fel, ma már kénytelenek külföldre engedni. Illetve nem „engedni”, mert mindenkinek szabad az út.
(Nem úgy, mint Esztergályos Cecíliának, aki úgy szabadult meg a „pécsibalettes” jövőtől, hogy elvégezve a Színművészeti Főiskolát, színésznő lett. Pálya- és nemzedéktársát, Medveczky Ilonát a revütáncosi pálya váltotta meg Pécstől. Történt mindez az 1960-as évek első felében.)

5685   IVA 2019-03-15 22:50:24

Az idei kitüntetettek sorát kiegészítendő:

Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült
Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója
Koren Tamás, táncművész
Kevés olyan balettelőadást láttam valamikor, amelyet nem tett volna emlékezetessé a nyúlánk, remek karakterizáló készséggel is megáldott Koren Tamás (is).

5684   Edmond Dantes 2019-03-15 15:54:11

A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta: Dózsa Imre

A Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta: Pártay Lilla

5683   Edmond Dantes • előzmény5682 2019-03-14 09:02:26

Nem-bennfentesként úgy vélem, a célkeresztben egyeseknél (már?) nem a balettigazgató, hanem a főigazgató van. Billy Elliottal kezdődött, most éppen a magyar zászlónál és a balettöltözőnél tart, éspedig mindkét illetve minden esetben a kormánypárti média részéről. Erre már a B.E.-ügy idején is bátorkodtam felhívni a figyelmet és most sem teszek egyebet.

Másrészt azt a véleményemet is fenntartom, hogy közpénzből MTE-en kiképzett táncművészek el- illetve külföldre engedése nem helyénvaló. Egy frissen végzett orvos joggal sérelmezhetné, hogy őt miért kötik röghöz, ha egy frissen végzett táncművészt nem.

5682   Károly 2019-03-14 06:23:01

A balettigazgató Ókovács gyámsága alatt áll, hogy nem képes saját maga kiállni és  felelni a tetteiért? 

5681   IVA 2019-03-14 02:46:26

Most akadtam rá erre a viszonylag friss, kettős interjúra. A Leblanc Gergellyel folytatott beszélgetés 21:20-nál kezdődik:
https://www.youtube.com/watch?v=J2qIjwUAxcg
Úgy gondolom (hiszen tapasztalom), ez az élvonal élén dolgozó, honi születésű és neveltetésű művész kivételes kincse a Magyar Nemzeti Balettnek. Itt is rokonszenves és szerény, mint mindig. Azt sem állom meg megjegyezni, hogy modorát és öltözetét tv-nézői személyem megtisztelésének is érzem.

5680   IVA • előzmény5677 2019-03-14 02:27:13

Ókovácsék öntelt ripacs magabiztossága”…
Nem tudom, mennyire vonatkoztathatók ezek a tulajdonságok Solymosi Tamásra is, hiszen manapság szinte sosem nyilatkozik személyesen. Ez mindenesetre felkelti a hírfogyasztó közönségnek azt a gyanúját, hogy a balettigazgató kommunikációs készsége írásban is, szóban is hiányos.
A feltűnő magabiztosság, amit Ókovácsnál tapasztalhatunk, lehet éppenséggel a bizonytalanság álcája is. Hiszen van néhány nagy kérdés, amelyről illenék már bizonyossággal nyilatkozni.
Mikor nyílik meg az Operaház? Hány évadon át kell még nélkülöznünk, igyekszenek-e ezután teljes évadokon át kihasználni at Erkel Színház helyettesítő képességét, funkcióját, vagy ismét csak annak a látszatát akarják kelteni magas számú rendezvényekkel? Mikor hirdetik meg az új bérleteket? Ilyenekre gondolok.
Ami a szóban forgó botrányt illeti: eddig úgy képzeltem, hogy egy kiemelt kulturális intézmény első számú vezetőjének a párja, négy gyermekének anyja (tegyük fel, hogy létezésének ismerete közérdekű) komoly ember. Lehet, hogy olyan naiv vagyok, amilyennek már nem illenék lennem.
Ismét eszembe jut: a Magyar Állami Operaház egykori balettigazgatóját, Lőrinc Györgyöt (nézőként csupán) onnan ismertem, hogy minden egyes balettelőadást végignézett az igazgatói páholyból, akár az Operában, akár az Erkelben ment. Nyilván nem azért, mert a próbákat nem nézhette.
A Magyar Állami Operaház egykori igazgatójának, Lukács Miklósnak szép és finom megjelenésű, görögös kontyot viselő feleségét (nézőként csupán) onnan ismerhettem, hogy az Opera és az Erkel fontos előadásait, amelyeken férje akár karmesterként, akár direktorként volt jelen, véginézte az igazgatói páholyból.
Az említett páholy, illetve az átellenben levő újságírói páholyok sajnos régóta nem is léteznek. (Már a Sylvia fináléjában sem onnan lepik meg a nézőket a tánckar tagjai.) Szégyen, hogy ma ezek felszerelési raktárként, mint afféle ólak tátonganak a nézőtérre.
Mindezek ellenére úgy gondolom, az intézménynek jelenleg életképes zenekara, opera- és balettegyüttese van. Ez mindenképpen dicséri a művészek tehetségét és tartását.

5679   IVA 2019-03-13 23:58:03

A táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült:

Felméry Lili, a Magyar Állami Operaház magántáncosa
Janács Evelyn balettművész, a Magyar Állami Operaház balettmestere
Könczei Árpád koreográfus, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó / Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója
Kulcsár Noémi, a Magyar Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszékének vezetője
Sánta Gergő András, a Honvéd Együttes – Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája,
Ujvári Katalin, a Pécsi Balett magántáncosa

5678   Edmond Dantes • előzmény5677 2019-03-13 19:48:12

Hajrá Pilhál Művek? Hajrá Apáti Bence?

5677   trapper • előzmény5674 2019-03-13 18:47:58

Kedves IVA!
Nem áll messze egymástól véleményünk, ami az izléstelen rendezések..stb. ügyekben van.
Ami a lázítást, hisztériát illet, hát az én faragatlanságom sehol nincs az alábbiakhoz képest:

https://www.facebook.com/notes/pilhál-művek/apáti-bence-visszautasítom-ókovács-szilveszter-feleségének-minden-alapot-nélkülö/832428717102854/?__tn__=H-R

Ókovácsék öntelt ripacs magabiztossága nekem azt sugalja, hogy ahol ilyen a vezetés ott már romos a lélek és romos a test is. 

5676   lujza • előzmény5672 2019-03-13 01:04:19

Ezt a "nyelvbotlást" borzasztóan sajnálom!

5675   Edmond Dantes • előzmény5673 2019-03-12 09:07:24

Akkor így: bármely  kísérletnek van helye az operaszínpadon, ami "a mesteri tudásnak és a művészi képzelőerőnek" nincs híján :-) és nekem az új Órák tánca ilyen.

5674   IVA • előzmény5670 2019-03-12 02:50:00

Kedves Trapper, Ön azt írta, hogy „a ház romokban, a társulatok romokban”. Lehet ez a véleménye, de elemző tanulmányok nélkül ezt a sommás megállapítást én inkább csak lázításként tudom értékelni. Másképp: attól, hogy az Operában rendre hazug rendezésben (blöffölve), primitív látványvilágban tálalják az operákat és egyéb énekes alkotásokat, balett-társulatunkban kevés a meghatározó, nagy személyiség; a repertoárnak nincs karakteres arculata, a felújított művekben sorra felbukkan a jó ízlés hiánya és a giccs kísértése, a társulatok nem hevernek romokban. Ez nem az Ön szóhasználatának a szépítése vagy finomítása, hanem határozott ellentmondás, egyfajta ellentételezése a hisztériának, amely lemond a tárgyilagosságról. Gondoljon bele: operatársulatunk megvan, balett-társulatunk úgyszintén, amint a zenekaraink is, és ezek időről időre jó színvonalú társulati eredményt is produkálnak. Olykor kiemelkedőt. Azokat a jelenségeket, amelyeket én kifogásolok, korántsem fedi az Ókovács–Solymosi-éra ideje: a folymat jóval korábban kezdődött, az általam eszményinek tartott színvonalbeli állapothoz képest akár 30 évvel ezelőtt. Ráadásul egyes elemei nem a magyar operaéletre jellemzők, hanem világjelenségek. Az persze nagy baj, hogy ha már egy főigazgató és egy balettigazgató ekkora nagy arccal jelentek meg, mint a mostaniak (és akkora költségvetésből gazdálkodhatnak, mint amilyennel dicsekszenek időnként), nem tudták megéreztetni a közönséggel egy új aranykor reményét sem.
A „romlás virágai” tehát évtizedek óta igyekszenek meghonosodni (nem csak a budapesti intézményben), de arról szó sincs, hogy élősködő gyökereikkel szétvetették volna a várak falait és azok romokban hevernének.

5673   IVA • előzmény5669 2019-03-12 02:00:57

Úgy gondolom, az operaszínpadon a mesteri tudásnak és a művészi képzelőerőnek van helye, bármely kísérletnek nincs.

5672   IVA • előzmény5671 2019-03-12 01:53:46

Engedelmeddel, „Kerényi Miklós Gáborodat” Kerényi Miklós Dávidként értelmezem.

5671   lujza • előzmény5668 2019-03-12 01:36:23

Kedves IVA, igazad van, a beírásodat olyan rég olvastam, hogy a balettre vonatkozó megjegyzéseidre már nem emlékeztem. Az utolsó előadásra már a szereposztási szórólapok is elfogytak, így most, utólag néztem meg az Opera honlapján, hogy kik is táncoltak. Hát ilyen gazdagok vagyunk? Egy Kerényi Miklós Gábort egy ilyen jellegtelen, számomra kartáncosi kvalitásokat kívánó táncbetétben alkalmazzák csak, mert annyira tolonganak a szólisták között a nála százszor technikásabb férfitáncosok? Vagy örüljünk, hogy egyáltalán szerepet kap, és még nem rúgták ki véglegesen? És persze Boros Ildikóról is lehetne írni hasonlókat.

5670   trapper • előzmény5666 2019-03-11 11:33:14

Kedves IVA!
Egyetértek igazságot kereső és véleményfinomító szándékával.
Azonban pont Ön sorolt fel olyan elemeket, melyek már jelzik, a "romlás virágai" éppen nem hervadoznak.
A művészek erejük, tehetségük legjavát akarják adni még most is a közönségnek!
Kiszolgáltatott helyzetben, félresikerült, elkalkulált beruházás szenvedő alanyai.
A tehetségtelen és öntelt vezetés éppen ezzel él vissza!
Ezeket ne szépítse nekem senki! 

5669   Edmond Dantes 2019-03-11 08:49:50

Nekem tetszett az új Gioconda új balettbetétje. A réginél biztosan jobb volt, még emlékszem rá, mennyire unalmas volt amaz. Azt hiszem Keveházi Gábor "szárnypróbálgatása" volt, tudtommal és szerencsére hamar letett eme ambíciójáról. Az Órák tánca betétszám egy báli jelenetben mint mondjuk a Pique Dame pásztorjátéka és mindkettő körülbelül egyformán illeszkedik a cselekménybe = semennyire. Ennélfogva bármely kísérletnek helye lehet ezekben.

5668   IVA • előzmény5663 2019-03-11 04:19:27

Kedves Lujza! Világfordító jelentősége nincs ugyan, de az Erkel Színház-topicba írt 9728. sz. hozzászólásomban egy hosszú bekezdésben húztam le a Gioconda-előadás balettbetétjét. Innen valóban hiányzik:

Van a Giocondának egy igazi slágere: Az órák tánca című fülbemászó dallamú és szellemes ritmikájú balettbetét. Érdemes összevetni az 1873-ban bemutatott Gioconda balettjét az 1871-ben bemutatott Aidáével. Igazságtalan, persze, hiszen az Aida az operairodalom egyik legnagyobb zsenijének egyik legcsillogóbb gyöngyszeme. Valamire való előadás (az ősszel a Metropolitanből követítettet nem gondolom ilyennek) az Aida három balettbetétjét tartja számon (a papnők tánca a templomjelenetben, a mór gyerekeké Amneris szórakoztatására, valamint a bevonulási ünnepség parádéja), és mindháromra az jellemző, hogy funkciójában és zenéjével is szervesen illeszkedik a cselekménybe, a mű dramaturgiájának eleme. (Ugyanezt tudnám példázni más nagyoperák, pl. a Faust, a Sámson és Delila vagy a Hovanscsina pazar balettbetétjeivel is.) Az órák tánca zenéjében is, dramaturgiailag is egy zárvány a Giocondában, hát igazán ráférne a rendezői kitalálás, jó és stílusos koreográfia, nagy létszámú kar dekoratív szólistákkal. Nos, ez esetben nemcsak rendezőnk nem jeleskedett, hanem Barta Dóra koreográfus sem, Tóth Bori gyenge és stílustalan, a tarkasággal esetlegesen bánó jelmeztervezői munkájának pedig a táncosok megjelenítése volt a mélypontja. A világítás is (tervezője Bányai Tamás) itt tehetett volna valamit – a színpadon, nem pedig a földszinti nézőtéren, végül is nem revüre fizettünk be. Az Operaház („Magyar Nemzeti Balett”) hat remek művésze különben példás alázattal abszolválta e sikerületlen kitalációt, táncot és locsipocsizást.)

Véleményünk lényegében egyezik, csak egy jelződdel ellenkezem: a hat táncos nem névtelen, nevük a színlapon is szerepel, kettőjük bő évtizede jelentős szólótáncosunk.
Az Operaház jelenlegi balettbetét-kultúrájára vonatkozó általános véleményeddel is egyetértek, különösen, ha a Hunyadi László, az Aida, a Sába királynője, a Faust botrányos színvonalú balettbetétjeire gondolok.

5667   IVA • előzmény5662 2019-03-11 04:06:47
5666   IVA • előzmény5662 2019-03-11 04:06:40

Kedves Trapper, alábbi gondolatom menete szerint az említett Ókovács Szilveszterről és Solymosi Tamásról sem gondolom, hogy a médiában megjelenő butaságok csak az ő kommunikációjukat jellemzik. Csupán azért jegyzem meg ezt, mert az ilyen állítások ugyanúgy nem lehetnek „perdöntőek”, mint a „rovásírással” bejegyzett hozászólások, amelyeket az Operaház intézményén kívüli olvasók jó része nem is ért meg.
A ház romokban, a társulatok romokban”... – Aki végignézte az idei, számos szempontból kifogásolható Giselle- és A bahcsiszeráji szökőkút-előadásokat, amelyekben ugyanakkor sok művészi erőfeszítés és siker is volt, tudja, hogy ez a mondat túlzó és igazságtalan. A Lammermoori Lucia-előadás és a Gioconda-felújítás sem romokban levő operatársulat képét adta, hanem katasztrofális rendező- és látványtervezőhiányt jelez. A társulatok egyénei nem érdemlik, hogy együttesüket romnak minősítsük.

5665   IVA • előzmény5661 2019-03-11 03:48:05
5664   IVA • előzmény5661 2019-03-11 03:48:03

Kedves Myway!
Nem kifogásoltam meg az 5630. sz. hozzászólásodat – természetesen nem annak tartalmát, hanem fegyvertárát –, de most megteszem, mert a Te felháborodásod tárgyával tudom példázni, miért tartom vagdalkozónak, nem pedig „ütősnek”.
A Magyar NEMZETKÖZI Balett már régóta NINCSEN az első 10 jegyzett együttes között!!!!!” – ebből a felkiáltásból hiányzik, hogy kinek, miféle „jegyzéséről” van szó, s ha „régóta”, milyen rég óta. (Lassacskán minden régen volt.)
(…) hogy esetleg újra a nemzetközi vérkeringésbe kerülhessen.” – Mégis, mit jelentene ez? Már nemzetközi társulatunk van, amely ebben az évben fellépett szomszédos országok (egykor hozzánk tartozó) városaiban, és New Yorkban is. Nyilván nem erre gondoltál, én viszont nem kívánom, hogy jelenlegi magyar és nem magyar születésű szólistáinkat elcsábítsák, sem azt, hogy a következő, Operaház nélküli évadokban is csonka szezonokat tartsanak az Erkel Színházban, immár művészhiány miatt is, tehát egylőre szívesen lemondok a „nemzetközi vérkeringésbe kerülésről”, azért is, mert ez ennek a fórumnak az egyik legelcsépeltebb közhelye.
Szóval közhelyek könnyen kerülnek írásunkba, ha indulatosan vagy nagyon indulatosan protestálunk. A köztévé is csak ezt teszi, amikor sulykolni akar valami szenzációt a köztudatba, tárgyilagos és szakszerű tájékoztatás helyett. A „baromság”-közhelyek pedig nem a közszolgálati tévére jellemző specialitás, hanem valamennyi médiumra, főleg azokra, amelyek a nézettség, lájkok stb. alapján jutnak pénzhez. A kereskedelmi csatornákon és a bulvársajtóban régóta, sok évtizede harsogják a „világsztár”, „színészkirály(nő)”, „álompár, „topmodell” stb. közhelyeket. Nemrég borultam ki azon, hogy egy észosztó blogban kiváló és szép színésznőnkre, Pécsi Ildikóra a „magyar Lollobrigida” címet aggatták.

5663   lujza 2019-03-11 00:50:43

Csak most tudtam megnézni a Giocondát. Az előadásról más fórumokon elég sok szó esett, de a balettbetétről nem. Mi volt ez? Egy kerületi, vagy vidéki balettiskola (ha van még ilyen) év végi vizsgaelőadása? Nem a névtelen táncosokat akarnám kárhoztatni, hanem a koreográfust, Barta Dórát. Ezzel az erővel akár ki is hagyhatták volna az egészet, annyira amatőr, a zenéhez és az egész operához méltatlan volt ez a koreográfia. El kellett gondolkoznom, lassan nemcsak a magyar táncosok fogynak el a Nemzeti Balettnél, de a magyar koreográfusok is. Én tulajdonképpen Venekey Mariannt se becsülöm túl sokra, hiszen nem ilyen színvonalhoz voltam szokva korábban. De amíg a balett együttes tagjai nemcsak magyarok, de éveken át állandóak is voltak, olyan mélyebb kapcsolatok alakulhatak ki a társulaton belül, melyek inspirálták őket a közös munkára, így a koreográfiák készítésére is. Seregi László se egész estés balettel kezdte. De tudta, kire, kikre készíti műveit. Hát ennek vége. Nincs állandó, karakteres tagokkal rendelkező együttes, marad a középszer a koreográfiában is. Új, zseniális művek magyar alkotóktól itt nem készülnek.

5662   trapper 2019-03-10 21:32:16

Ez nem baromság!
Ez az okszfig+stbig kommunikáció rásze!
Hallottam, hogy volt valamilyen sztrájk az Erkelben.
Késő!
Mint korábban írtam, azt sajnálom, hogy az Operaház Vasfüggöny leengedésekor nem szítottam a nézőtérre lehajtott művészekkel együtt lázadást, és nem "taszítottuk" le trónjárol azt az embert, aki mindenkit félrevezetett!
2022? Vagy még később?
Késő!
A ház romokban, a társulatok romokban, emberi pályafutások megtörve!
Meddig lehet még elmenni ezek mellett?! 

5661   Myway 2019-03-10 18:25:57

Ruip Katica a 12 éves balerina-világsztár

https://www.youtube.com/watch?v=iBqH7_pcC0M&t=4s&fbclid=IwAR3RY-9Kdj1EjCAhLRVNTsFyw1Tga2zP8ZZVGsMHHJPq85qzgJAfOmpQXpk

Bocsánat, de kikérem magamnak ezt a megállapítást, megint csak a közszolgálati TV írhat ilyen baromságot (még akkor is ha esetleg lehet belőle valaki)

5660   Klára • előzmény5652 2019-03-07 07:26:20

Micsoda avitt nézetek! Ma már nem feltétel a hozzáértés, elég ez alkötelezettség! Valamikor azt mondták: "hűség a néphez, hűség a párthoz". Ma már nincs nép, csak nemzet!

5659   IVA • előzmény5653 2019-03-07 03:48:39

Az utolsó tétel számít ma legkevesebbet. A szocializmus idejében többet számított.

5658   IVA • előzmény5651 2019-03-07 03:46:01

A Magyar Állami Operaház főigazgatója és a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora mint kommunikátor – nagyon finoman szólva – nem tartozik azonos súlycsoportba. Az egyetemnek szüksége lenne egy jó szóvivőre.
Ókovács rámenősségével és szereplésben való lubickolásával nemigen versenyezhet más, ezért érthető, hogy nem Solymosi Tamás beszél és ír a „Magyar Nemzeti Balett” ügyeinek vitáíban (sem).
A záró gondolatban, mely szerint „ezek a kérdések” más számára nem is olyan érdekesek, semmi esetre sincs igaza Ókovács Szilveszternek. Ha nem tudná, mind a kulturális, mint az oktatási intézmények az adófizetők pénzéből (is) működnek, és ami legalább ilyen fontos: a „Magyar Nemzeti Balett” előadásaihoz elsősorban a fizető közönség vált jegyet.

5657   Edmond Dantes • előzmény5655 2019-03-06 19:07:59

A kockázatok és mell-ék-hatások reklamációk tekintetében forduljon kezelőorvosához, gyógyszeréhez szerkesztőjéhez...

...egyszerűbben: gyenge támadás és elég lassan jött össze. Ld. még Olvasói levelek 11320-21...és még Brüsszel- azaz soros-párti is, piha! Mivel én ezt írtam: "És székely zászlót is az öltöző elé! Elvégre a Parlamentre is ki van tűzve. Le az EU-zászlóval!" Ki merné támadni ezt?!

5656   Edmond Dantes • előzmény5653 2019-03-06 19:04:12

Ebből a parádés fölsorolásból nekem a "született úriember" a legimponálóbb.

5655   Héterő • előzmény5649 2019-03-06 17:56:45

A székely zászlóra vonatkozó soros megjegyzésedet még balett-burkolatban is megengedhetetlennek tartom. Sajnálom, hogy a szerkesztőség az ilyesmit elfogadhatónak ítéli meg. Lehet, hogy számodra a székely zászló csak egy koszos rongy, de tekintettel lehetnél azokra, akiknek szemében ez a cafrang sokat jelent.

5654   Arkagyina 2019-03-06 16:40:28

A tavaly decemberi Színház folyóirat közölt Bolvári-Takács Gáborral egy nagyinterjút "Kegy, kedvezmény, fölmentés" nélkül címmel, amely már olvasható a neten is. A rektor beszél a mélypontra jutott kapcsolatról a Magyar Nemzeti Balettel, a Három tánc című dokumentumfilmről, az Operaház által beindított fizetős balett-tanfolyamról és sok minden másról is. www.szinhaz.net, az Archívumban a december.

5653   Jana 2019-03-06 16:27:06

Bolvári Takács Gábor (Sárospatak,1967 március 15)
Dr. habil., PhD, történész, jogász, kultúrális menedzser. 
1993 - tól a MTF ügyvivő - szakértője, 1998 - tól tudományos főmunkatársa, 2007 - től főiskolai tanár, 2015 - től egyetemi tanár.
1993 - 98 - ban főtitkár, 2007 - 09 -ben és 2017 -  18 - ban rektorhelyettes, 2008 - 09 - ben a rektori jogkör gyakorlója. 
2018 - tól rektor, megbízása 2023 - ig tart.
Párhuzamosan 2000 - 08 - ban a Matáv Szimfónikus Zenekar, 2012 - 17 - ben a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója.

Szerintem született úriember!!!

5652   Edmond Dantes 2019-03-06 15:57:27

Ha jól emlékszem, Bolvári Takács Gábor valamikor egy zenekar (Matáv?) ügyvez. igazgatója volt, talán máshol is ügyvezetett (nem balett-vonalon), most pedig MTE rektora. Elég sokoldalú úr. Van valamilyen táncművészeti -nem menedzseri!- végzettsége?

5651   trapper 2019-03-06 12:12:17

"Bátortalan" stbig magyar hangja dumagép okszfig!

https://www.mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2019-03-05-i-adas/

A 19.-i k perctől!

5650   Jana 2019-03-04 22:01:36

Az Operaház töltötte fel az albumba:
" OLASZ ESTÉLY SONYA YONCHEVÁVAL- Erkelszínház, 2019. március2"

Ebből kiderül, hogy Solymosi Tamás itthon van és mégis Ókovács Szilveszter magyarázta a Balettigazgató bizonyítványát. Annak ellenére, hogy több alkalommal kijelentette, hogy nem ért a baletthez.

Sport nyelven szólva: 5 : 2 az oroszok javára.
Kettő magyar művész lépett csak fel.
Felméry Lili és Leblanc Gergely

5649   Edmond Dantes 2019-03-04 08:43:30

És székely zászlót is az öltöző elé! Elvégre a Parlamentre is ki van tűzve. Le az EU-zászlóval!

5648   Klára • előzmény5647 2019-03-04 08:33:49

Minden sorával, minden betűjével egyetértek!

Nem mellesleg,  azt az intézményt MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ-nal hívják! Remélem, a nagy nemzetköziség jegyében ezt a nevet nem kívánják megváltoztatni! Mert attól többen megfordulnának a sírjukban!

5647   trapper 2019-03-03 19:19:40

https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/03/nyilt-level-okovacs-operaigazgatonak_1.html?spref=fb&fbclid=IwAR2sE1-UhArSWUIyQHHc8sV6r1Z-yY3o0Ng76PqwBXm02ofa169aD3Va2NY 

5646   Búbánat 2019-03-02 10:18:38

„Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon”

2019.02.17. 14:38 ORIGO.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária

 Kedves Tatjána Néném!

 Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Ezzel dehogy akarnám a mai kollégák erőfeszítéseit kicsinyelni, ellenkezőleg: harcolni a testtel egy balettművésznek ma is éppúgy kell, sőt, talán még maximalistább próbavezetés, még meredekebb lépéskombinációk közepette. De mintha Örökös Tagjaink ma már kissé távoli világának mintha nagyobb részét töltötte volna ki a munkahely, amelyet hivatásuk helyének tekintettek. Még volt klubélet az előadások után (mert volt klub, viszont nem volt – ennyi – tévé), a munkajogi szabályzást csak hírből ismerte a kommunista rendszer (így éjjel-nappal lehetett dolgoztatni), és a felemelkedés látványos lehetőségét ígérte a törvényszerű címlapos, televíziós-rádiós ismertséggel járó művészpálya. A külföldi utazások csodaszámba mentek a vasfüggöny mögül, néha kijárni kellett, máskor kiérdemelni a lehetőséget, de olyan is akadt nem kevés, akit muszáj volt kiengedni a kvalitásai meg a demokratikus látszatok okán.

Kun ZsuzsaFORRÁS: OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

Idős balettművész urnájánál állni, és egy 135, vagy inkább (a jogelődség miatt, elvégre 1884-ben csak új épületünket avatták fel, opera- és balett társulatunk már jóval előtte működött) 182 esztendős intézmény nevében személyes szót szólni nekem nehéz. Nem láthattam táncolni élőben: visszavonulásakor 7 esztendős ha voltam, és messze vidéken eltemetve élve az Édenkert gyermeki örömeit. No, de Kun Zsuzsa nevét még a magamféle elfajzott zenész is tudja: „Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa". Esetleg: „Kun Zsuzsa, Lakatos Gabriella". Párosban jártak a fejünkben ezek a nevek, a nagymamám is tudott róluk, noha esélye sem volt az Operaházba vagy legalább az Erkelbe eljutni. Ugyanígy párosban tanultuk meg otthon Kincses Veronika és Kalmár Magda nevét is. Ma már persze világos, hogy ezek a „párok" nagyon más karakterű, de egyaránt magas kvalitású művészeket jelentettek, a két szoprán esetében az is tiszta, mennyire más hangkarakter, és így szereplista, pályakép várt rájuk. De ez Veszprémből, a tévéből és a rádióból vagy a Film, Színház Muzsika, esetleg a Nők Lapja oldalairól számunkra aligha derült ki.

FORRÁS: FICSOR ZOLTÁN/OPERAHÁZ

Most, amikor életének 84. évében búcsúznunk kellett Kun Zsuzsától, az Opera balett-társulatának egykori emblematikus prímabalerinájától, már kissé (aláhúznám: kissé) felvértezettebben keresek utána a művésznek, akit személyesen az elmúlt években sem ismerhettem. Csak egyetlen egyszer láttam, 2003 márciusában (valamiért forróságra emlékszem, és mintha a kilencven körül járó Márk Tivadar bácsi valamilyen nagyon nyári szettben lett volna, könnyű, fehér kalappal... Mindenesetre ott még megjelent Kun Zsuzsa is).

Nézem a gyönyörű, naiva arcú lányt a tévéfelvételen, követem a portréfilmet, olvasom Kaán Zsuzsa interjúkötetét, és a Néném által küldött írást, Horeczky Krisztina színvonalas nekrológját (annyiban azért nem elegáns, hogy senki sajtóravatalánál nem lenne szükséges mérgezett nyilakat küldeni a mai operavezetés irányába, arra kérünk továbbra is külön cikkeket szentelni!). Pompás táncolás ez, Horeczky szavait még én is le tudom fordítani mozgóképre: „Intelligens, emancipált, pontos, pallérozott, sallangtalan, érzékeny. Ezek ugyanannyira jellemzői voltak, mint a kiváló spicc technikája, a nagy ugrásai, a kifinomult karmunkája, a dinamizmusa, a tiszta technikája, a drámai-lírai-melankolikus alkata, komolysága, előadóművészi ereje." Gyönyörű ez a tánc!

A magam laikus módján azzal toldanám meg, hogy bármikor el tudnám képzelni Kun Zsuzsa művészetét az Opera színpadain, ami annak fényében nem magától értetődő, hogy a kifinomult sportokkal közeli rokonságot ápoló klasszikus balettra is lehetne mindig igaz: a mai sportolók gyorsabbak, jobb technikával nagyobbat ugranak, edzésmódszereiket és étrendjüket think-tankek tervezik, teljesítményüket számítógépekkel, ultragyors kamerákkal elemzik. Hajós Alfréd ma nem nyerne, de Kun Zsuzsa táncolhatna!

Tavaszi áradás, 1963FORRÁS: OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

A kései portréfilm is egy faxni nélküli, igen őszinte idős hölgyet mutat. Éppolyan magától értetődő természetességgel beszél ezért és azért tönkrement házasságairól – önmagát nem felmentve! –, ahogy arról a gyötrelmes 7 évről is, amikor lesérült, és visszatérni már igazán nem képes sztárbalerinaként azonnal az Operaház épületével szemközt, az akkori Népköztársaság útjának másik oldalán álló Balettintézet élén találta magát. „Nem vagyok vezető típus!" – mondja, és szembe megy az átlagos dokumentumfilmek mindent kifényesítő, glóriába vonó divatjával szemben.

Én is ezeket említem a rövid beszédben, amely egy kiváló családi barát összefogott, választékos szavai után hangzik el, hogy mögöttem majd a híres pályatárs, Szakály György a hivatásban lévők és a (ma már) Táncművészeti Egyetem nevében is búcsúzzon. Hozzáteszem: a közönségnek szerencsére (?) fogalma sincs arról, miféle félelmek, görcsök, fájdalmak és szorgalmak vezetnek az alapvető tehetség és szerencse mellett azokra a bizonyos operai deszkákra – Kun Zsuzsa elmondja, hogy alkata korántsem volt hibátlan, és ízületeinek gyengeségei ellen is folyamatosan kellett küzdenie. Ezekből a titkos könnyekből, reccsenésekből, lázakból és rándulásokból épül az igazi Operaház, nem kőből és aranyhabarcsból! És Kun Zsuzsa nem disszidált, mint a balettkarból negyvenen, szólistatársai közül is sokan, és bizonyára számos londoni vendégszereplése alkalmával is megtehette volna, de hazajött, és itt maradt Magyarországnak, a családjának. Harmadik, immár idilli házassága is téma, fiatal felnőtt fiának halála pedig mint árnyék suhan át a filmeken, írásokon, beszédeken.

Kedves Néném! Hamarosan tehát újra választani kell, az új szabályok szerint most megint a hivatalban lévő főigazgató jelöl, amely döntést az Örökös Tagok testületének támogatnia kell. Nehéz szívvel veszem majd elő ezt a kérdést, de persze, nem most. Most az emlékezés ideje van, a keresőbe való „Kun Zsuzsa" begépeléseké, a Kaán-könyv újrakiadásáé. És ha egyszer az Operaház ormán nem 16 idegen nációból való zeneszerző álldogálna, hanem a nemzeti intézmény számára legfontosabb, immár a kor okozta távolság bölcsességével szentté avatott bálványok, talán előadóművész is elférne ott, nemcsak alkotó. Én oda biztosan Kun Zsuzsát szánnám.

„Zsdu átvéta, kak szalavej léta!"

Szilveszter

2019. február 17. Budapest

5645   Myway • előzmény5643 2019-03-01 14:16:37

REMÉLJÜK, HOGY SZÓ SEM LEHET RÓLA!

5644   Klára • előzmény5643 2019-03-01 12:44:37

Bocs, mifelénk ezt zsarolásnak hívják! Vagy nem?

5643   flavia • előzmény5638 2019-03-01 11:12:40

Solymosi Tamás további pozíciókra vágyik, hogy biztosítsa a jövőjét. Az egója pedig növekedne még tovább! Jól kitervelték ezt is a főigazgatóval, sőt még a nevét is adja hozzá ÓKSZ. Szerinte is Solymosi kinevezésén múlik az együttműködés újbóli létrejötte. Felháborító!

5642   flavia 2019-02-27 13:02:33

https://pestisracok.hu/a-rektor-nem-hagyta-szo-nelkul-hogy-okovacs-a-tancmuveszeti-egyetemet-biralta/

5641   Edmond Dantes • előzmény5640 2019-02-26 14:48:47

Itt is meg kell kérdeznem mint MÁO-topikban:

Ez mind nagyon szép oké (mellesleg dehogyis az!), de hogy kerül a csizma az asztalra? A balett-védőbeszédből hogyan lesz/lett alt/mezzo dicshimnusz? 

5640   Búbánat 2019-02-26 12:48:10

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.02.25. 12:41 Origo.hu

"Kedves Tatjána Néném!"

[...] És igen, táncolunk Petipát, Balanchine-t, Forsythe-ot, Kyliánt is, és ezt manapság kb. felerészben külföldről idevonzott balettművészekkel tesszük, annyival kilógva a nagy nyugati együttesek sorából, hogy nálunk még legalább van 50 elsőrangú magyar balett-táncos. (És lesz is, csak a sajátos „balett-demográfiai” hullámvölgyből kell kinövekednie magát a szférának, de hát ezen küzd három éve a mi Magyar Nemzeti Balett Intézetünk is, erről (is) szólt a hétvégi ütésváltás.)

[...]

5639   trapper 2019-02-26 12:25:33

Egy toll sercegését hallom:

Íródik egy levélária, vagy egy LEmondó levél, vagy egy FELmondó levél!

Mindegy.

A lényeg már napfényre került, és a dolgok mennek a maguk útján!

 

5638   Myway 2019-02-25 23:02:49

KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL!

Bolvári-Takács Gábor Rektor Úr hozzászólásának egy nagyon fontos mondata így hangzik: "...OKSZ  főigazgató úr kimondta a lényeget: bármely együttműködés előfeltétele az, hogy Solymosi Tamás balettigazgatót nevezzem ki a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetői posztjára!..."

Magyar Táncművészeti Egyetem Rektorának hozzzászólása OKSZ cikkéhez!  OLVASSÁTOK EL ALAPOSAN!

A balettművész-képzésről – szelíden, de határozottan
Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorának hozzászólása Ókovács Szilveszter operaházi főigazgató „Az opera és a balett nemzetközi világ – és ez mégsem hazaárulás!” című cikkéhez

Előrebocsátom: nem a Pesti Srácokban megjelent, a Magyar Nemzeti Balett és Solymosi Tamás balettigazgató működését bíráló cikket kívánom kommentálni. A reagálásra Ókovács Szilveszter operaházi főigazgatónak a nullahategy.hu-n megjelent válaszának a Magyar Táncművészeti Egyetemet, illetve a táncos utánpótlás nevelést érintő szövegrészei késztettek. Álláspontomat a Táncművészeti Egyetemen eltöltött utóbbi 25 év tapasztalatai és az utóbbi fél év eseményei támasztják alá.
Az alábbiakban sorra veszem a főigazgató úr állításait és kiegészítem a saját véleményemmel.

1. állítás: „létrehoztunk egy saját, csak magyarokat foglalkoztató balettiskolát – valójában visszaépítettük, hisz a szovjetizálás részeként vették el anno az Operától saját balettképzését, pedig elég logikus, hogy ha klasszikus táncos csak egy helyen kell, akkor a képzést is el tudja végezni az intézmény.”

A logika sajnos éppen fordított. Az operaházi balettiskolának azért kellett kiválnia az Operaházból, mert a saját eszközeivel képtelen volt biztosítani az egész estés balettek által megkövetelt szakmai és technikai tudást. A balettművész-képzés lényege ugyanis egyrészt a fokozatos, szisztematikus, kilenc éven át tartó, életkorilag releváns mértékű terhelés, másrészt az egyedülálló, komplex életforma, amely az egész napos szakmai és közismereti oktatás összhangját biztosítja, balettmesterek, általános iskolai és gimnáziumi tanárok, kollégiumi nevelők, pszichológusok, gyógytornászok, dietetikusok közreműködésével. Ennek feltételei ma Magyarországon sehol máshol nem adottak, kizárólag a Táncművészeti Egyetemen. Ezt a kormányzat is tudja, hiszen állami beruházások nyomán ma már az egyetem minden egysége egyetlen campuson található. Irigyelnek is érte külföldön nem kevesen.
A nevelés lényege a kiszámíthatóság, nem pedig az esetleges kiemelkedés lehetősége. Ha az egykori operai balettnövendékek visszaemlékezéseit megnézzük – és ezt Ókovács Szilveszter is megteheti, éppen az általa idézett könyvemben – kitűnik, hogy az operaházi körülményeket kivétel nélkül minden később sztárrá vált balettművész alkalmatlannak tartotta a nevelésre. A színpadra lépő táncosok többsége nem hogy az érettségiig, de a középiskoláig sem jutott el. A repertoárt persze megtanulták, olykor ellesték, és ha a körülmények úgy alakultak és tehetségük volt hozzá, sztárrá válhattak.
A színház egyszemélyi vezetésen alapuló intézmény. Az iskolát - ha jól működik - a nevelőtestület kollektív, szinergikus szaktudása fémjelzi. A színházat a jól kiválogatott, de készen kapott művészei minősítik, az iskolát viszont kizárólag a saját végzettjei. A két működési modell összeegyeztethetetlen. Egy színház sohasem tud túllépni saját aktuális repertoár érdekein, mert nem ez a feladata. Az iskola azonban képes figyelembe venni a felvevőpiac igényeit, hogy növendékei elhelyezkedjenek. A művészetoktatás lényegesen több annál, mint konkrét darabok betanulása és színpadi statisztálás. Az egyetem életpálya-modellt kínál, amelynek elsajátításával a végzett hallgatók biztos szakmai tudással és stílusérzékkel képesek eligazodni az egyetemes táncművészetben, s megállják a helyüket a Magyar Nemzeti Balettben és bármely más minőségi együttesben.
A Táncművészeti Egyetemen a balettművész szak felsőbb (V-IX.) évfolyamain az évfolyamvezető mesterek kizárólag egykori operaházi balettművészek – köztük többszörösen kitüntetett magántáncosok és címzetes szólisták –, mint Volf Katalin, Végh Krisztina, Molnár Márta, Barna Mónika, Kazinczy Eszter; Szakály György, Macher Szilárd, Túri Sándor. Ők ne ismernék az operaházi követelményeket? A képesítővizsgákon és vizsgaelőadásokon Kossuth-díjas balettművészek minősítik a végzősőket, mint pl. Orosz Adél, Harangozó Gyula – egykor balettigazgatók –, aztán Pártay Lilla, Hágai Katalin. Ők tévednének? A főigazgató úr a „magyar művészek sztárrá emelkedését” Felméry Lili, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin, Majoros Balázs, Földi Lea, Hangya Rita névsorával illusztrálja, akik néhány éve mind a Táncművészeti Egyetemen végeztek. Ők ne igazolnák vissza az egyetemi képzés színvonalát? Mégis, a végzős osztályból a Magyar Nemzeti Balett idén sem kíván senkit szerződtetni. Miről beszélünk?

2. állítás: „Sosem kommentáljuk az MTE képzéseit, például több operai kollégánknak van ott is állása, az viszont tény, hogy van több olyan tantárgy, amely csak a mi iskolánkban, a Magyar Nemzeti Balett Intézetben (MNBI) felvehető. (...) itt minden adott az utánpótlás-neveléshez: termek, mesterek, pályájuk zenitjén járó művészek testközeli megfigyelése és a fellépés lehetősége is, hisz alig van olyan egész estés nagybalett, amelybe ne kellene gyerekszereplő.”

Ami az operai kollégák álláshelyeit illeti, ténykérdés, hogy kizárólag passzív állományú (értsd: fizetés nélküli szabadságon levő) operaházi tag oktatóink vannak, mert a balettigazgató úr a művészek párhuzamos egyetemi oktatói munkáját megtiltotta – ez hét balettmesterünket érintette. (Solymosi Tamás főiskolai tanárként szintén fizetés nélküli szabadságra ment, majd három év után jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt.)
Ami a tantárgyakat illeti, az opera honlapján az MNBI menüpontban felsorolják az oktatókat és tantárgyakat: klasszikus balett, repertoár, modern tánc, képességfejlesztés, és van szakgyógytornászuk is. Ezek a tárgyak mind szerepelnek az egyetemi képzésben. És van még ezen kívül: spicc, néptánc, modern gyermektánc, történelmi társastánc, Pilates, Graham, később improvizáció, emelés, színészi játék, és akkor nem beszéltünk a művészetelméleti, tánctörténeti kurzusokról, hadd ne soroljam tovább! S mindez egyenes úton kapcsolódik a koreográfus és pedagógusképzéshez, gondolva a balettmesterek utánpótlás-nevelésére is. A teljes szakmai oktatói kar több mint ötven főt számlál (zongorakísérők nélkül). Ha valahol, akkor az MTE-n van együtt a több évtizedes felhalmozott szervezeti és pedagógiai tudás, a balettmesterek személyes példamutatása, a minőség kiválasztódásához szükséges kritikus tömeg és az eszközállomány, s nem az MNBI-ben. Amikor Ókovács Szilveszter azt írja, hogy „a mi iskolánk, az MNBI növendékei lesznek 10-12 év múlva a magyar táncosokkal visszabővülő MNB sztárjai és kartáncosai, az MTE alkalmas és maradni hajlandó végzőseivel karöltve.”, ezzel lényegében egyenlőségjelet tesz a néhány hétköznap délutánt igénybe vevő MNBI-tanfolyami képzés és a kilenc tanéven át egyedi életformát, egész napos terhelést megkövetelő, államilag akkreditált egyetemi képzés között. A klasszikus balett módszertana fizikai és biológiai megalapozottságú tananyaga a 10-19 év közötti életszakaszra épít, az MNBI-be 4-13 év közötti növendékek jelentkezhetnek. Nem tudom szebben fogalmazni: az egyenlőség sugalmazása a növendékek és a szülők megtévesztése. Ők néhány Diótörő előadás után tényleg elhiszik, hogy sínen vannak. Ahogy Napóleon mondta: „ez több mint bűn, ez hiba”.
„Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ne alkalmaznánk szívesen az MTE-n végzett magyar táncosokat, ha birtokában vannak a szükséges tudásnak” – írja a főigazgató úr. Ennek fényében különösen sajnálatos, hogy végzőseink közül azért szerződtek Bécs, Boston, Drezda, Kassa, Varsó, Vlagyivosztok, Zágráb stb. társulataihoz, mert a Magyar Nemzeti Balett nem tartott igényt rájuk. Ezzel szemben észrevették a képzésünk értékeit azon külföldi koreográfusok (pl. Ohad Naharin, Leo Mujic, Igor Kirov, Robert North, Marc Spradling, hogy csak az utóbbi éveket említsük), akik saját műveik játszási jogát átengedték egyetemünknek, vizsgadarab céljából, több ízben magyarországi ősbemutatóként.
2018 nyarán, még rektori kinevezésem előtt felkerestem Ókovács Szilvesztert és átadtam neki a „Kiindulópontok és szempontok a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem kapcsolatának rendezéséhez” című vázlatot, hogy kezdjünk megbeszélést a két intézmény együttműködésének jövőjéről. Nem sokkal később négyesben találkoztunk Fekete Péter államtitkár úrnál, ahol felajánlottam Solymosi Tamásnak, hogy jöjjön vissza tanítani. Elhárította. Kértem, hogy akkor legalább a táncosait engedje tanítani, hiszen ez a legjobb módszer az operaház igényeinek megjelenítésére. Ezt is elutasította. Aztán  . Nem mondom, el tudtam volna képzelni konstruktívabb indítást. De végül is: sapienti sat.

3. állítás: „Az évek során a szerződéses megállapodás egyre inkább a főiskola érdekeit vette figyelembe, egyre nagyobb költségeket hárított az Operára. Nem sikerült megállapodni, Szakály György akkori rektor olyan feltételeket szabott, amelyek erősen akadályozták gördülékeny és költségkímélő közös munkát, végül próbálni és előadást táncolni sem értek már rá a növendékeik, több felkérést statisztaszerepnek minősítve utasítottak vissza.”

Kezdjük egy idézettel a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényből: „a magyar állam köteles (...) foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekedni arra, hogy a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson” (48/C.§ b) pont). Azt a főigazgató úr is elismeri, hogy „miénk az egyetlen klasszikus együttese az egész országnak”. Számomra ebből az következik, hogy a Táncművészeti Egyetem balettművész szakos hallgatói szakmai gyakorlatának biztosításában, illetve a végzettek foglalkoztatásában a Magyar Nemzeti Balettnek állami felelőssége van! Mondjuk így: ez nem elhatározás kérdése, hanem elvárás. Nem lenne baj, ha ezt a fenntartó tárca is nyomatékosítaná.
Nehéz megérteni, hogy ha két intézmény között több mint hatvan éven át (!) kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés létezett, és az egyikük (az egyetem) ezt továbbra is szorgalmazza, miért támasztott volna teljesíthetetlen feltételeket? Józan ésszel hihető-e, hogy egy intézményvezetőnek, aki a növendékeit balettszínpadon szeretné látni, az az érdeke, hogy ne állapodjon meg? Főleg az a Szakály György, aki maga is volt operaházi balettigazgató, tehát pontosan ismeri a kereteket és korlátokat? Ez logikai képtelenség.
És valóban nem is így történt. Az egyetem Szakály György vezetése alatt sem kért mást, mint korábban. Pár ezer forintos fellépti díjakon egyébként nem múlhat több száz balettnövendék jövője, az pedig, hogy ők maguk utasítottak volna vissza szerepeket, nem igaz. A lényeg azonban mégis az, hogy a 2018 nyarán átadott együttműködési javaslatomra máig nem kaptam választ. Nem elegáns dolog évekkel ezelőtti sikertelen vitákra hivatkozni mai döntések okaként, főleg ha a tárgyalófél időközben új vezetővel, új javaslattal állt elő. Hacsak nem ürügyként használjuk a korábbi vitát. Mint most történik.
A balettoktatás világában kevésbé jártas közvélemény számára szögezzük le a legfontosabbat: hazánkban a táncművészképzésnek van állami alapintézménye: ez a Magyar Táncművészeti Egyetem. Ha a Magyar Állami Operaház főigazgatója mégis arról győzködi a világot, hogy ott a balettművész-képzésnek nincs otthona, csak egy kérdést tehetek fel: cui prodest? – ez kinek érdeke? Az biztos, hogy nem a magyar balettművészeté. De akkor kié?

Dr. Bolvári-Takács Gábor
egyetemi tanár, rektor

5637   Klára • előzmény5635 2019-02-25 17:41:25

Inkább semmt, mert törölnének!

5636   Edmond Dantes • előzmény5635 2019-02-25 13:23:38

Lásd itt lejjebb 5628 valamint MÁO-topik 61454/február 23. (és Billy Elliot óta máskor is), utóbbit ide másolom: "...selyemzsinór fonást vélek észlelni. A támadás célkeresztjében -Hammerstein, Pröhle és mások után- itt és most éppen Solymosi Tamás van, de az igazi házi nagyvad-célszemély a Főigazgató lehet. Figyelem! Nem kívánom, még csak nem is jósolok."

Kulturkampf már a spájzban MÁO balettöltözőjében, balett- és főigazgatói előszobájában van.

5635   trapper 2019-02-25 12:34:38

Hát ehhez mit tetszenek szólni?

https://www.facebook.com/pilhal/posts/823393271339732

Én szóhoz sem jutok.

5634   Klára • előzmény5633 2019-02-25 10:26:12

És ezért még fizetnek is! GOndolom, nem keveset!

5633   Myway • előzmény5632 2019-02-24 22:03:27

REMEK meglátás! Tán még igaz is lehet...

5632   Jana 2019-02-24 21:09:46

Vajon az Opera főigazgatója Solymosi Tamás gyámja? Tudtommal a kérdésekre neki kellett volna válaszolni.
Valószínű, hogy erre képtelen. Párszor már szerepeltek együtt TV-ben, díjátadáskor színpadon, de Solymosi Tamás remekül hallgatott.

5631   trapper 2019-02-24 19:32:32

Igen!

Kezdetnek nem rossz, de még kiegészíteném a következővel::

okszfig+stbig=0 paraméter beállításával a MÁO-ban!

 

5630   Myway • előzmény5627 2019-02-24 14:51:11

A Magyar NEMZETKÖZI Balett már régóta NINCSEN az első 10 jegyzett együttes között!!!!! Vegyes felvágott repertoárt a világ minden táján sokkal jobban adják elő, SPECIÁLIS programokra van szükség, hogy esetleg újra a nemzetközi vérkeringésbe kerülhessen az együttes. Ezt tudomásul kéne venni! A saját FIZETŐS "balettintézetet" pedig MEG KELL SZÜNTETNI és SOS rendezni a kapcsolatot a MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI EGYETEM-mel!

5629   Búbánat • előzmény5627 2019-02-24 14:48:55

„Az opera és a balett nemzetközi világ – és ez mégsem hazaárulás!”

Forrás: https://nullahategy.hu/az-opera-es-a-balett-nemzetkozi-vilag-es-ez-megsem-hazaarulas/

 

Kirúgják, elüldözik a magyarokat a „nemzeti” balettből, hogy jöhessen helyettük külföldi címmel súlyos állításokat tartalmazó cikket közölt pénteken a Magyar Állami Operaház világhírű balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett működéséről a Pesti Srácok. Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója megkeresésünkre tételesen kommentálta a cikkben megfogalmazott kijelentéseket. 

061.hu

A Pesti Srácok pénteken közzétett hosszú írásában az Opera berkein belül, a világ tíz legnevesebb együtteseként működő Magyar Nemzeti Balett vezetőjét, az együttes élére nyolc éve kinevezett Solymosi Tamást állítja pellengérre, állásukat féltve nevük elhallgatását kérő balettosokra és az intézményből korábban elbocsátott megszólalókra hivatkozva ámokfutással, tisztogatással, és egyebek között a magyar táncművészek negligálásával vádolja az intézményvezetőt. Az alábbiakban a balettigazgatóval, illetve az intézmény működésével kapcsolatos legsúlyosabb állításokat olvashatják Ókovács Szilveszter szó szerint elhangzott, szerkesztett reakciói kíséretében.

A magyarok helyére külföldieket szerződtettek, mintha a magyar táncosok nem lennének képesek ugyanolyan teljesítményre. Míg Solymosi 2011-es kinevezéséig a Nemzeti Balett táncosainak 90 százaléka a Magyar Táncművészeti Egyetemen (MTE, korábban Állami Balettintézet) végzett magyar művész volt, addig mára csupán 40 százalék a magyarok aránya.

Ókovács Szilveszter: A számok csak nagyjából felelnek meg a valóságnak (állományban lévő létszámunk fele-fele magyar és külföldi), de kontextus nélkül csak hecckampányra alkalmasak. Amíg létezett vasfüggöny (nem színházi, kommunista), a balettegyüttes kizárólag magyarokból állt. Aztán átalakult a világ. Míg Olaszországban, Németországban együttesek szűntek meg, a Távol-Kelet érdeklődése pedig feléledt a balett iránt, addig a szovjet utódállamok továbbra is ontják iskoláikból a kiváló felkészültségű táncosokat, akik lehetőséget látnak a Magyar Nemzeti Balett (MNB) bővülésében, újraépített klasszikus repertoárjában. Az MNB is változott, amikor az Erkel Színház 2013-as újranyitásával 30-40 balettművész azonnali felvétele vált szükségessé az amúgy is elöregedett együttesbe: a 34 esztendős átlagéletkor tíz évvel haladta meg a nemzetközi szinten kívánatost. Ekkora létszámot nem lehetett várni az MTE-től, a próbatáncokra rengeteg külföldi művész jelentkezik azóta is több kontinensről, így a társulat újra beállt 120-as tagsága mára több fele részben nem magyar művészeket jelent. A tisztánlátás kedvéért: egy meghirdetett álláshelyünkre mintegy 700-an jelentkeznek, abból 690 külföldi. De egyáltalán nem vagyunk elfogultak a külföldiekkel, az az elvünk, ha egy helyünk van, két azonos tudású jelentkező közül a magyart választjuk, ez így természetes és helyes. Az elmúlt években egyébként az MTE végzősei közül 30 művésznek kínáltunk szerződést. A balett szerepe, jelentősége és előadásszáma az Operán belül egyértelműen növekedett, egyebek mellett ezért is volt Solymosi Tamás az első, akit 2011 augusztusában, megbízásomkor a miniszterelnök úr irodájából kijövet felhívtam. A miénk az egyetlen klasszikus együttese az egész országnak, sőt a nemzetnek (Kolozsváron van magyar Opera, de balett nincs)és aki valóban nyomon követi az MNB előadásait, láthatja a magyar művészek sztárrá emelkedését: Felméry Lili, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin, Majoros Balázs, Földi Lea vagy Hangya Rita és magyar művészkollégáik rengeteget táncolnak, címlapokról mosolyognak, tévéműsorokba járnak, nyilatkoznak.

Az MNB vezetője az MTE-n zajló képzés elavultságával magyarázza az egyetemisták negligálását, pedig az itt végzetteket tárt karokkal várják Európa legjobb balettegyütteseiben.

Ókovács Szilveszter: Sosem kommentáljuk az MTE képzéseit, például több operai kollégánknak van ott is állása, az viszont tény, hogy van több olyan tantárgy, amely csak a mi iskolánkban, a Magyar Nemzeti Balett Intézetben (MNBI) felvehető. Amúgy nem tudom hirtelen, melyik balkáni kortárs együttest kellene világhírűnek értenem, de ez mindegy is. Ám azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ne alkalmaznánk szívesen az MTE-n végzett magyar táncosokat, ha birtokában vannak a szükséges tudásnak: nincs a tütüre vagy a dresszre írva azután, hogy hol végzett, az MNBI-n pedig még hosszú évekig nem lesz végzősünk, hisz óvodásokkal és kisiskolásokkal kezdtük el a munkát, és ez még csak a harmadik esztendő. Ruip Katica, aki egy hete nyert aranyat a berlini Táncolimpián és előtte még néhány versenyen, nos ő is csak 12 éves, mestere az a Radina Dace, aki bár baltikumi, bárkit lehadar magyarul… Katica egy szem magyarként volt jelen Berlinben, és tényleg, mert a zsűriben sem ült senki magyar, ez tény. Viszont az is tény, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az MTE-re.  Évtizedekkel ezelőtt még 2-3000 jelentkezőből válogatták ki a legalkalmasabb gyerekeket, és a végzősök közül is kizárólag a legtehetségesebbek kaphattak szerződést az Operába, a többiek mentek más hazai színházakhoz, kortárs társulatokhoz. 2010-re száz alá csökkent a teljes felvételizői létszám, 2017-ben összesen 60-an jelentkeztek klasszikus balett szakra… Sokszor csak 3-5 művész végez, előfordul, hogy nincs köztük fiú, és az is, hogy nincs köztük magyar állampolgár, hiszen az MTE sok esetben jól fizető külföldiek képzését is végzi, mint a magyar felsőoktatás számos más intézménye – nem hinném, hogy emiatt bárki követ vethetne rájuk. Ilyenkor sem tud az Opera „magyart” felvenni, ha szerződést ajánl valakinek a végzősök közül. A képzési minőség javarészt az MNB egykori táncosain múlik, hisz hangsúlyozom, a klasszikus balettvilág közepe és széle is az Opera, ezt a drága és nagyon magas hozzáadott értékkel rendelkező műfajt csak a mi társulatunk űzi. Solymosi Tamás balettigazgató úr maga is hosszú éveken át vitt osztályt itt, több ma futó magyar művész egykori mestere, rektorhelyettesként is dolgozott az MTE-n, tehát jól ismeri a viszonyokat. Másrészt pedig jó képzési módszerek révén is kevesebb eséllyel képezhető kimagasló színvonalú táncos, ha az alacsony jelentkezési szám miatt sekély a merítés, ez puszta matematika. Öt évig vártunk, aztán mi magunk is megnéztük, biztos nincs-e több potenciális balettnövendék Magyarországon? Az operaházi képzés elindításával lett, és az MNBI-ben ma 115 kisebb-nagyobb művészpalánta növekszik, akik közben rostálásokon is átesnek, ráadásul állami forrást egyáltalán nem használva, mert a képzés fizetős. Viszont itt minden adott az utánpótlás-neveléshez: termek, mesterek, pályájuk zenitjén járó művészek testközeli megfigyelése és a fellépés lehetősége is, hisz alig van olyan egész estés nagybalett, amelybe ne kellene gyerekszereplő. Reményeink szerint ezek a gyerekek lesznek azok, akik hamarosan visszalendítik balettegyüttesünk nemzeti összetételének ingáját – talán érti az Olvasó, miért fáj, ha egy oknyomozónak mondott cikkben ezt az önkéntes, éppen a magyar művészek kinevelésének érdekében vállalt feladatot, sőt annak közpénzt nem igénylő módját is sikerült ellenszenvesen, sőt nemzetellenesen bemutatni.

Solymosi Tamás az elmúlt években kiváló, díjak sorával elismert magyar táncművészek tucatjait rúgta ki, vagy hozta őket olyan helyzetbe, hogy végül kénytelenek voltak önként távozni. Mondvacsinált ürüggyel, alkalmatlanság, „alaki, kondíciós hiányosságok” okán távolítottak el számos kiváló táncost, köztük a Harangozó Gyula-díjas Túri Sándort és Macher Szilárdot, vagy Kozmér Alexandra primabalerinát. Az indoklások megalázóak és falsak is, amit a munkaügyi bíróság is eddig szinte minden esetben megállapított.

Ókovács Szilveszter: 1200 közalkalmazottunk van, többszáz szerződéses munkatársunk. Nem szívesen megyek bele nevekbe, de név nélkül mesélek pár dolgot. Ha valaki tartós túlsúlyt szed össze, a tornasporthoz hasonlatos klasszikus balettra alkalmatlan. Önmagát is veszélyezteti, sérülékenyebb, de másokat is tönkre tehet. A PS olvasótábora ismer olyan kiváló balettművészt, aki maga kérte igazgatóját, ne kelljen túlsúlyos balerinát emelnie, félti a gerincét. Amikor erre nem kapott pozitív választ, lemondta az előadást, és így tettek más fiúk is. A helyzet ilyenkor szép lassan megérik, és ha nincs változás hozzáállásban, kondícióban, lépni kell, mint minden munkahelyen. A klasszikus balett tényleg versenysport, ezt meg kell érteni, és ahogy a negyvenöt éves „tornászlány” kabaré, az Etűdök vagy a Hattyúk tava főszerepeiben is az volna. És ez nem a köznyelvi esztétikummal függ össze: az ideális balett táncos a színpadról tökéletes testalkatúnak tűnik, de egészen közel lépve ezek a művészek konkrétan nagyon vékonyak, légiesek, különben se grand jetée-t, se sou de basque-ot ugrani nem tudnának, emelni se lehetne őket. Ha valaki az utcán jól néz ki, balettszínpadra még simán lehet túlsúlyos, más-más a csontsűrűség és a magasság is, és ide másképp izmos artisták vagy néptáncosok testalkata sem felel meg. Szomorú tény, hogy ezzel kapcsolatban Pilhál Tamás cikkében egy minimum húszéves fotó illusztrálja balettművészek mai állapotát, de az is érdekes kérdés, hogy egy balerina, akit már két másik balettigazgató is eltávolított ugyanezen probléma miatt, vajon szavahihető-e? És szomorú ténynek ott van az is: Magyarországon a munkaügyi bíróság egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy a táncosoknál a tapasztalatszerzés mennyisége sem válthatja ki a test öregedésének tényét, ami a klasszikus balett világában sajnálatosan rövid idő, és negyven éves kor környékén gyakorlatilag alkalmatlanná teszi őket a színpadi szereplésre. Manapság sokan hajlanak arra, hogy a biológia törvényszerűségeit elmismásolják (gondoljunk csak az 1-es, 2-es szülő abszurd megfogalmazásra), vagy épp eltagadják azt, hogy a testnek is van rendelt ideje, képessége (a szülőképes kor sem tolható ki a végtelenségig). Ezek a determinációk a balettpályára is érvényesek, amit fiatalon és légiesen még könnyű elfogadni, később azonban a művészektől intelligenciát és realitásérzéket követel. Arról nem is beszélve, hogy egy táncos, aki már nem képes arra a teljesítményre, mint tíz évvel korábban, az egész társulatot demoralizálhatja, hisz a gyakorlatokat végrehajtani sokszor már képtelen vagy csak nehezen tudja, akár kényelmetlenül is érezheti magát emiatt. Ül a rúd alatt, kitűzést közös érdekből – úgy értem, saját és a társulat egészsége, a szakmai minimum, valamint a közönség elvárása miatt – alig kap, és igaz, hogy alacsony az alapfizetése, de nem is csinál érte jóformán semmit. Ha pedig mégis balettelőadásra tűznénk ki – és valami furcsa dacból a teljesen lehetetlen küldetést mégsem mondaná le –, ugyanaz a kommentelő szórná ránk az átkokat fizető nézőként, aki most, a megjelent cikk által súlyosan deformálva sürgeti a vérpadot. Ez a helyzet tehát senkinek nem jó. Mivel többekkel megegyeznünk nem sikerült, a felajánlott balettmesteri állásokat nem fogadták el, kénytelenek voltunk szakmai alkalmatlanságra hivatkozva, de a törvény által lehetővé tett módon, minősítések alapján elbocsátani (2011 előtt ezt nem vették komolyan, a kötelező minősítés mindenkinek kiváló pipával járt). Az állami járadékrendszer csak 25 éves szolgálati idő után érhető el az MNB táncosának, és 20 évre nem sikerült leszállíttatnunk a jogosultságot, pedig az lenne fair. (Sőt, igazából már a járadék, mint olyan megtartása sem volt egyszerű évekkel ezelőtt, amiben – és ezt csak szűk kör tudta eddig – Solymosi Tamásnak elévülhetetlen érdemei voltak az akkori Miniszterelnökséggel zajlott tárgyalásokon.) Mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni e nehéz élethelyzetben lévő művészeinkért: most saját hatáskörben elindítunk egy kísérleti programot: 2019 október elsejétől, aki leszolgálta a 20 évet, Opera Nagykövetté minősül át, és utolsó társulati éveit oktató-ismeretterjesztő munkával tölti. A megfelelő jogi konstrukciót keressük ehhez, hisz egy munkáltatónak foglalkoztatási kötelme is van, és a teljes, 25 éves szolgálati időnek a balettművészi munkaköri leírással kellene egybecsengenie. Remélem, sikerrel járunk. Addig viszont ott állok a bíróságon, és amikor azt kérdem: Bírónő szívesen ülne-e arra a repülőre, amelynek pilótáját rég nem szűri senki, hisz úgyis olyan régóta repül már, egyre csak kiválóbb lehet? – nincs válasz. Végül is, miért nem táncolunk öregségi nyugdíjig? És miért nincs a Fradi kezdőben ma is Nyilasi Tibor?!

Solymosiék nem hosszabbították meg az együttműködési szerződést az egyetemmel (MTE, korábban főiskola), viszont konkurens iskolát hoztak létre az Operában, ahol pénzért képzik a leendő balettosokat.

Ókovács Szilveszter: Erről már volt szó. Az évek során a szerződéses megállapodás egyre inkább a főiskola érdekeit vette figyelembe, egyre nagyobb költségeket hárított az Operára. Nem sikerült megállapodni, Szakály György akkori rektor olyan feltételeket szabott, amelyek erősen akadályozták gördülékeny és költségkímélő közös munkát, végül próbálni és előadást táncolni sem értek már rá a növendékeik, több felkérést statisztaszerepnek minősítve utasítottak vissza. Mivel a helyzet nem változott, Solymosi Tamás felvetése nyomán és követve a világ nagy operaházainak, együtteseinek gyakorlatát, létrehoztunk egy saját, csak magyarokat foglalkoztató balettiskolát – valójában visszaépítettük, hisz a szovjetizálás részeként vették el anno az Operától saját balettképzését, pedig elég logikus, hogy ha klasszikus táncos csak egy helyen kell, akkor a képzést is el tudja végezni az intézmény. A mi iskolánk, az MNBI növendékei lesznek 10-12 év múlva a magyar táncosokkal visszabővülő MNB sztárjai és kartáncosai, az MTE alkalmas és maradni hajlandó végzőseivel karöltve. Így, együtt van esély, hogy újra dominánsan nemzeti összetételű balettünk legyen, kevesebb kiváló külföldi közreműködővel. Amíg azonban e két képzési helyről nem tudunk kinevelni megfelelő számú és minőségű tehetséget, a külföldiek számára is muszáj, hogy nyitott legyen az MNB kapuja, hisz mi az európai élvonalban játszunk, és a közönség miatt sem válhatunk A tanú „magyar narancsává”. Megjegyzem, mintha a sporton ugyanezt a szemléletmódot nem kérné számon senki – és mielőtt megkapom a klubcsapat – nemzeti tizenegy dilemmáját kérdésként, aláhúzom: a magyar klasszikus balettben nincsenek klubcsapatok, spiccen csak mi táncolunk. Klubcsapat vagyunk tehát, de koronás címerpajzzsal a mezen.

A táncpróbák ma már angolul és oroszul folynak, a próbarendet is angolul írják ki először, mintha nem is Magyarországon lennénk. A Nemzeti Balett a külföldi turnéin sem a magyar kultúrát, hanem külföldiek műveit népszerűsíti.

Ókovács Szilveszter: Nem meglepő, hogy ez az állítás is hamis. A próbacédulán először minden magyarul szerepel, de az tény, hogy hál’ Isten, angolul nálunk mindenki beszél. A nagy balettopuszok jogtulajdonosai mindig delegálnak betanító mestert, ő rostálja a szólistákat és a kartáncosokat is, ő vezeti a próbákat, és mivel külföldi, nem tudhat magyarul. Nem tudom, érthető-e: egy kurrens darab csak úgy kerülhet ide, ha a jogtulajdonos koreográfusa személyesen válogathatja ki a szereposztást. Azt tehát Solymosi Tamás vagy bármely más, nagypályás balettigazgató nyakába varrni, hogy nincs helyi erő, mondjuk, egy Kylián-mű adott szereposztásában, egyszerűen nonszensz – de hál’ Isten azért is az, mert nem volt ilyen: az inkriminált darabban (Falling AngelsBoros Ildikó, Földi Lea, Kelemen Ágnes és Hangya Rita is felléptek, három külföldi művész mellett. Viszont biztosíték valóban nincs, csak a magas nívó, a szüntelen szorgalom, elhivatottság, fejlődés, koncentráció, szerencsés sérülésmentesség. Ez ilyen világ, a tánc és a zene (meg a képzőművészet – emlékeznek a most megvett holland festményre? -, a sport vagy a cirkusz) olyan artisztikus területek, ahol nem az anyanyelv számít, itt még a művek címeit is angolul adja mindenki, közben meg a balett alapelemei miatt a napi gyakorlat francia keveréknyelvvel megy. De ez ne fájjon senkinek, mert a magyar táncművész ettől nem felejt el magyarul, épp fordítva, a nálunk élő, itt lecövekelt külföldi (szinte kivétel nélkül európai) táncos viszont elkezdi beszélni a magyart. És ha igazán büszkék vagyunk azokra a magyarokra, akiknek sikerült híres külföldi együttesekhez szerződniük, szólistaként nagy karriert csinálniuk, akkor nem lehetünk szűkkeblűek egy olasz, orosz vagy ukrán művésszel sem, ráadásul képzésüket nem a magyar államnak kellett fizetnie. A speciálisan képzett balettművész mindenhol a társadalmi elit tagja, ezt is szeretném leszögezni, hogy aki itt vesz lakást, szül gyereket, járatja őt magyar óvodába, adózik, költi a fizetését, ide utaztatja a családját, az Magyarország „nagykövete” lesz egy életre – kivéve, ha kivételes otrombasággal nem kezdik el lekülföldizni. Az említett eset valójában nem nyáron történt, hisz akkor mindenki szabadságon van, hanem januárban: ekkor kilógatni a magyar trikolórt az ajtóra, mondván, közeledik augusztus 20., mindenki hülyére vétele, beleértve évekkel később az újságírót is. És ha a szomszéd öltözőből még a pultot is kiviszik, hogy a kazah prímabalerina ne tudja használni, a saját öltözőjüket pedig aposztrofálják, hogy „Az utolsó magyar öltöző”, az megengedhetetlen. Milyen érzés lenne ez fordítva, egy magyar művészt így kitaszítani, mondjuk, a párizsi társulatból? Egyszerűen tudomásul kellene venni, hogy az opera és a balett nemzetközi világ, ahol nincsenek nyelvi vagy nemzeti bilincsek, és mégsem hazaárulás – és ha valaki ezt pontosan érti, tudja, mégis kampányba kezd, az szándékkal árt, és nálam ez már másik kategória. Egyébként szomorú végignézni, hogy rendre a képességek és az idő múlásával, a riválisok és a testsúly gyarapodásával egyenes arányban fejlődik ki a renitencia… Szeretném, ha mindenki világosan értené, hogy az ilyen külföldiző heccparádék csakis pénzről szólnak, pozícióról és hiúságról, egyvalamihez pedig egészen biztosan nincs semmi közük: a magyar adófizető közönség, a PS-olvasó minél magasabb színvonalú művészi szolgálatához, és azon keresztül a Magyar Nemzeti Balett presztízsének, végső soron pedig Magyarország megbecsültségének növeléséhez.

Az MNB arra hivatkozik, hogy más országokban is sok a külföldi a nemzeti balettegyüttesekben, de ez sántít, mivel kevés ország büszkélkedhet a miénkhez hasonló nagy múltú és világszínvonalú táncosképzéssel, és amelyik igen, az előnyben részesíti az otthon végzetteket a külföldiekkel szemben.

Ókovács Szilveszter: Mielőtt valaki ilyen sommás kijelentést tesz, illene elmélyednie a műfajok történetében. Münchenben például többszáz éve játszanak operát, balettet, Londonban is, tehát régebben, mint nálunk, mégis nemzetközi együtteseik vannak. De mesélhetek arról is, miként sikerült a pesti Opera (Nemzeti Színház) táncegyüttesét anno egy olasz mesternek megalapítania, miért írt Erkel Ferenc nagy nemzeti opuszunk, a Hunyadi közepére új áriát magyarul egy francia hölgy számára, miért nem vállalták magyar karmesterek Bartók operaházi műveinek bemutatóit, csak történetesen olaszok. És hogy miért féltették ugyanezek, az ominózus cikket írató körök Solymosi Tamástól a „mi Diótörőnket”, amelyet 1950-ben egy szovjet házaspár koreografált – és itt szándékosan mondok szovjetet, mert az MTE mai, ugyan nem táncművész, de legalább kiváló történész rektorának gyűjtéséből tudom, hogy Vaszilij Vajnonenék ideológiailag is sokat tettek a magyar balettosok féken tartásáért, Rákosira pislogva… Keverednek dolgok rosszindulat és féltékenység miatt. Szerintem például az együttesek tisztán nemzeti jellegének halványulása kapcsán az ok teljesen máshol keresendő: a globalizációban. A gazdag Nyugat már nem akar alsó hangon tíz évet feccölni olyan pályába, ahol elég egy rossz lépés, és vége a világnak, hiába a rengeteg készülés, a feladott gyerekkor. Egyre inkább jellemző, hogy külföldieket alkalmaznak, már a Párizsi Operaház együttesében is jelentős számú nem francia születésű szólista található. A Bécsi Állami Operaház balettjében pedig tán egy kezemen megszámolhatom az osztrák táncosokat, ők ezt elengedték, ellentétben velünk. Mondom, ma még mi is inkább ide tartozunk: százszor könnyebben megy a gyerek kommunikáció szakra, mint a Táncművészetire – és ez sokkal kényelmesebb is. Keleten viszont még mindig hatalmas a műfaj presztízse, kitörési csatorna ez a kelet-európai síkság bármely államában, és pompásak az iskoláik, ez az igazság. Tanulnunk kell tőlük és beruházni a magyar fiatalságba, hajrá MTE és MNBI, azonban addig átmeneti idő van, s ezt kiváló balettprodukciókkal kell lefedni.

2010 óta nagyjából húszan távoztak maguktól a társulattól, egy mellőzött balett-táncos ugyanis megalázóan keveset keres, ráadásul lelki törést okoz nekik, amikor külföldről szerződtetett táncosokkal helyettesítik őket.

Ókovács Szilveszter: Magyar is ment el, külföldi is, fluktuáció mindenhol van. Ok sok lehet, akár magánéleti is, az viszont konkrét probléma az egész művészeti szférában, hogy a fizetésemelések effektíve elmaradtak. Az Operában 16 éve nem volt mód az alapbér emelésére. Nem igazgatói döntés, az év elején lehívható összeg egész egyszerűen nem ad erre mozgásteret. Az alapfizetés tehát a csúcsintézményi jelleghez képest igen alacsony, de az aktív táncosok számára előadásokhoz kötött illetményelemeket (spielpénz, dicséret=prémium) ki tudtunk szorítani, ami jelentősen megnövelheti a jövedelmüket. Aki viszont lusta, nem gyakorol eleget vagy nem figyel oda a testére, netán kevésbé tehetséges, értelemszerűen kevesebbet is visz haza – de nyáron is ez van mindenki számára, csak alapbér, hisz nincs előadás. Ahogy a fociban, a balettben is van kispad, rangsor. És újra mondom: bárcsak minden külföldi úgy integrálódna, ahogyan a Magyar Állami Operaház balettművészei, akik akkor is ennek az országnak szereznek dicsőséget, amikor New York közepén, felhólyagosodott lábbal, megterhelt ízülettel táncolják a Magyar Gálaesten a Palotást vagy épp – a bécsi Staatsoperben működő – Lukács Andrásdarabját, amelynek zeneszerzője különben amerikai. És ugyanígy tettek ám az ungvári fűtetlen tornacsarnokban is! Sőt, igen: az is a magyar kultúra diadala, ha a mai világ közepének közepén, a Lincoln Center Koch Színházában négy magyar opera előadása után egy eloroszosodott francia darabját kanadai hölgy verziójában, francia komponista muzsikájára ukrán és magyar művész táncolja: mert Magyarország képes ezt világszínvonalon kiállítani, ehhez minőségi zenekart, karmestert biztosítani, és máskor mindig Budapestre kell jönni ezért az élményért, hisz itt élünk, itt tanítunk, itt táncolunk. Magyarország a jelenleg soknemzetiségű MNB hazája is, és ennek a hazának a turistamágnese. De engedjen meg egy utolsó mondatot. Solymosi Tamás a szakmai stábja élén mintaszerűen és feltűnő eredményekkel vezeti a Magyar Nemzeti Balettet. Minden bizonnyal nem hibátlanul, 8 év 8000 döntését tekintve, viszont mintaszerűen. Nem engedem őt alpári módon kikezdeni, mindig ki fogok állni érte, bármennyire is nem divat ez mifelénk. Nem engedem, hogy a Dancing Time magazin hosszú, fényképekkel tűzdelt életrajzi cikkét félrefordítsák (nem nyertes perekről, hanem ügyekről beszél, amelyekkel az együttes nyer), és azt sem engedem, hogy a méretes támadó cikkből kimaradhasson az ő nemzetközi pályafutása. Hogy Érdemes és Kiváló Művész, hogy szólistája volt az American Ballet Theaternek (New York), az English National Ballet-nak (London), Het National Ballet (Amszterdam), a Bécsi Állami Operának – és természetesen a Magyar Államinak is, húszéves szólópályája alatt folyamatosan. Hogy az elmúlt 8 évben 12 magyar koreográfus 21 hosszabb-rövidebb alkotását táncolta el az együttese! Tamás példás életű vezető, művész, családapa és az általam ismert legmagyarabb emberek egyike, akinek feladata van, 2023 nyaráig még egészen biztosan. Most írt egy sms-t: Ecseki Ágota végül aláírt hozzánk, Stockholmból tér haza, szeptembertől a Magyar Nemzeti Balettban táncol. Ennyi.

Fotó: Horváth Péter Gyula

5628   Edmond Dantes • előzmény5627 2019-02-24 09:46:38

Valami nyugtalanságot mégiscsak lehet érezni Mahler dolgozószobájának irányából. Ennél jóval lájtosabb cikket egy ...khm... elegáns kézlegyintéssel, esetleg némi bolsizással-sorosozással-brüsszelezéssel söpörne le Mahler kései utóda. (Kis komcsizás azért van.) A kormányközeli kritikus szellemű, fakenews-bajnok mindig valós híreket közlő napilap cikkére viszont több oldalas magyarázkodással reagál egy számomra eleddig ismeretlen portálon. Most akkor kinek a portá(l)ján is seper valójában?

5627   trapper 2019-02-24 09:11:41

A gyors válasz:

 https://nullahategy.hu/az-opera-es-a-balett-nemzetkozi-vilag-es-ez-megsem-hazaarulas/

S lőn világosság!

Köszönjük okszfig úrnak, hogy tudatlanságunkat megbocsájtva világosságot gyujtott elménkben!

 

5626   trapper 2019-02-23 18:07:41

Ebben elég jól benne van a lényeg!

https://pestisracok.hu/kirugjak-eluldozik-a-magyarokat-a-nemzeti-balettbol-hogy-johessen-helyettuk-kulfoldi/

5625   flavia • előzmény5607 2019-02-21 22:27:39

Mielőtt az elmúlt évek végzős balett növendékeinek tudnánk be a mai operai balett élet hanyatlását, helyére kellene tenni dolgokat. Solymosi Tamás regnálása óta a végzősök, kevés kivételtől eltekintve, nem önszántukból szerződnek külföldi társulatokhoz. S.T. egyszerűen nem kínál szerződést szinte senkinek, aki az Egyetemről jön ki, inkább külföldről szerződtet táncosokat. Minden év januárjában meghirdeti a nemzetközi próbatáncot, már ott szinte betölti a megüresedett helyeket. A végzősök képesítő vizsgája helyett, idén és az elmúlt évben is Moszkvába utazott /közpénzen/, ott termet bérelt, ott is próbatáncot tartott, annak reményében, hogy további külföldi táncosokkal növelheti a MNB létszámát. Tehát mindent elkövet, hogy még véletlenül se kényszerüljön frissen kikerült végzős növendéket szerződtetnie. Többször hangoztatta, hogy nincs szüksége az Egyetemre, ezért is bontotta fel a két intézmény közötti együttműködési szerződést. Az általa vezetett, önköltséges Nemzeti Balettintézet biztosítja számára az operai előadásokhoz szükséges gyerekeket.

A frissen végzett és nem Magyarországon elhelyezkedő balett művészeknek pedig, bizonyos időn belül, egy jogszabály értelmében, vissza kell fizetniük a képzésük költségét.

Az Egyetem és a MNB „elnemzetköziesedése” között némi különbség mutatkozik. Míg az MTE-nek nem kevés bevételt hoz az egyre több itt tanuló külföldi növendék, addig a MNB külföldről érkezett táncosai kizárólag pénzt visznek el, legfőképp a magyar balett művészektől.

5624   flavia • előzmény5597 2019-02-21 21:46:04

Kedves Myway! Miről írjon még? Egyetlen volt operaházi balett művészként, talán elvárható lenne tőle, hogy ne csak alternetív tánc produkciókról és prózai előadásokról írjon beszámolót, kritikát, mint a műfaj feltételezhető szakértője, jó esetben, az összes operai balett felújításról és bemutatóról is. Erre gondoltam, mert felettébb elgondolkodtató.

5623   Edmond Dantes • előzmény5621 2019-02-20 10:30:21

Eddig úgy rémlett, hogy Markó Ivánt Béjart az említett MÁO-est nyomán fedezte fel itt, de megnéztem és valóban: már ott volt tag, amikor "reimportálta" MÁO a 73-as karácsonyi premierre. (Emlékszem, '74 tavaszán láttam a balett-koncertet.) A korabeli eseményekről, azok (kultúr)politikai hátteréről és Markó Iván szerződtetéséről bővebben itt, hvg.hu-n lehet olvasni.

5622   IVA • előzmény5620 2019-02-20 04:47:41

Nem annyira arra gondolok, hogy önzetlenül szerető szülők „nem engednék” gyermeküket bizonyos területeken tanuni. Inkább arra, hogy lelkiismeretes szülő tudatosítja gyermekében, hogy bizonyos pályák választásakor manapság könnyen meglehet, hogy gyakorlatilag egész életére elszakad tőle, illetve a családtól. Ez a családok érzelmi kultúráiként eltérően érintheti a gyerekeket, illetve befolyásolhatja a pályaválasztásban.

5621   IVA • előzmény5619 2019-02-20 04:44:50

Nem fogalmazási szándék nélkül írtam az említett táncosokról, hogy a társulatot hagyták el (és nem úgy, hogy az országot). Markó Iván, illetve Csarnóy Katalin „disszidálásámak” gondolata fel sem merült, sem annak idején, sem most.
Markó Iván nemcsak a Győri Balettet megalapítani (illetve ezt előkészíteni) jött haza, hanem az Operaházban 1973-ban bemutatott Béjart-balettekben is fellépett vendégként. (A tűzmadár címszereplője volt a premieren és még több alkalommal.)
A Magyar Színházművészeti Lexikon ide linkelt szócikkében az „is” nyilván úgy értelmezendő, hogy Csarnóy a XX. Század Balettjének is vezető szólistája volt, amint a Magyar Állami Operaháznak is, amíg annak tagja volt. Engem érzékenyen érintett a távozása, ezért emlékszem rá: előzetesen lehetett hírét venni. Néhány fellépésre (például A hattyúk tava főszerepeire) vendégként látogatott haza, de nem volt már a MÁO tagja.
Korábban nem tudom, hivatalosan hogyan működött a táncoktatás, de a felszabadulás után bármely kor minden táncosa közpénzből folytatta tanulmányait és szerezte meg diplomáját – függetlenül attól, hogy itthon maradt, illegálisan vagy legálisan távozott-e. Mostanság viszont újból nem ismerem a rendszert és a feltételeket. Nyilván élvez az oktatást állami támogatást, de minden intézményben vannak „fizetős” vagy részben fizető hallgatók.

5620   Edmond Dantes • előzmény5616 2019-02-19 09:30:02

Bizony, hogy nem a családi tűzhelyhez akarják égetni a szülök balettezni vágyó gyerekeiket! Másrészt azért azt is kétlem, hogy a "dobbantástól" féltik őket. Egy igazi szülő nem lehet olyan szűk látókörű, hogy azért ne engedje balettezni csemetéjét, hogy a gyerek "Magyarországon legyen boldog...ember". Ezen az alapon a szülők többsége gyermekeik többségét nem enged(het)né bármilyen-semmilyen egyetemre, hiszen fölmérések szerint az egyetemre készülő nem-táncos gyerekek igen nagy százaléka tartósan (egy részük "örökre") külföldön képzeli el szakmai és privát pályafutását. Mellesleg (mellesleg?) mint tudjuk, a nem-diplomás fiatalok körében hasonló a helyzet, de ez a gondolatmenet már messzire vezetne a topiktól..

5619   Edmond Dantes • előzmény5617 2019-02-19 09:16:51

Markó Iván anno biztosan nem "disszidált": pár éves Béjart-tagság után már 1979 hazajött és megalapította/-hatta a Győri Balettet, a többit már tudjuk...A fölsoroltak közül még Csarnóy Katalin nevére emlékszem, róla annyit találtam, hogy MÁO-tagságával egy időben volt Béjart-társulati tag is. Hacsak nem 1982 után "disszidált" (nem zárható ki, de nem lett volna túl bölcs döntés), ő sem volt "igazi disszidens". Mindez régen volt és ma már mit sem számít. Annál inkább számít(hat), ha a mai végzős-végzett táncosok "disszidálnak" friss, közpénzből szerzett állami diplomával a zsebükben. Miként a régi "disszidálók" -Rab-Kováts házaspárt kivéve, akik talán valóban és főleg a vasfüggönyös Rákosi-rendszerből akartak szabadulni - a jelek szerint a maiak is nagyobbrészt gazdasági-anyagi és talán presztizs-karrier okokból távoznak. 

5618   IVA • előzmény5608 2019-02-19 04:14:02

Kun Zsuzsa temetése után egy héttel is jövő időben tudósít a búcsúztatásról a MÁO honlapja...

5617   IVA • előzmény5607 2019-02-19 04:11:24

„Túl gyakorivá” nem vált a végleges lelépés a balettéletben, de a Kováts Nóráéhoz és Rab Istvánéhoz hasonlóan példátlan (friss Kossuth-díjukat zsebre vágva szöktek el) nem történt. Kb. fél tucatnyi neves szólista dobbantott a forradalom körüli időszakban, de nyilván voltak „nevetlenek” is. A konszolidáció után Dévényi Edit, Markó Iván, majd Csarnóy Katalin hagyta el a társulatot fénykorában és folytatta karrierjét külhonban, valamint Jurkovits Mátyás, Vámos György, Mészáros László, Nagy István – ők jutnak eszembe adatok nélkül.

5616   IVA • előzmény5600 2019-02-19 04:06:24

Kedves Amalgám, ha mindez így működik, ahogyan leírtad – nyilván így, és köszönet érte –, akkor a táncosképzéssel és -alkalmazással ugyanaz történt, történik, ami a méz, a sárgabarack, a krumpli stb. termelésével és kereskedelmével. Lehet persze a német és a francia krumpli is jó minőségű, és meg lehet élni az exportból is, csakhogy [amint R. W. Fassbinder mond(at)ja valahol] a szerelem nem olyan dolog, mint a répa, amely, ha nincs, lehet helyette krumplit enni. A művészet sem olyan. Nem olyan a művészet sem, amely stílus nélkül élettelen. A nemzeti társulat egészen más minőség, mint a nemzetközi. Anyagon túli minőségről beszélek, nézői tapasztalattal.
Feltehetően nemcsak azért nem adják (vagy nem adják szívesen) gyermekeiket a szülők a balett-táncosi pályára, mert a zárt közösségben folyó stúdium idején alig láthatják őket, hanem (főleg) azért sem, mert a diploma egy dobbantót jelent. Nem Magyarországon válik a gyermek boldog művésszé és magánemberré (esetleg családot is alapítva), hanem idegenben. Valószínűleg nem is végleges helyre szerződik. A MÁO-ba szerződtetett orosz, ukrán stb. táncosok legtöbbjének sem Budapest az első helye: több éves pályafutás után kerültek ide. És nem is a végleges: ld. Soko Nakamura példáját.
Persze mindenkinek más az életeszménye, életstílusa, a művészek sem egyformák ebben a tekintetben (sem). Kun Zsuzsa, aki a világ nagy színpadait végigtáncolta, alighanem egész életét abban a rákospalotai házban élte le, ahonnan édesanyja bevitte Budapestre felvételizni.

5615   IVA • előzmény5597 2019-02-19 04:00:03

Az utóbbi négy évad jelentős eseményei, felújítások, bemutatók: A diótörő, Rómeó és Júlia, Csipkerózsika, Hófehérke és a 7 törpe, Spartacus, Karenina Anna, Don Quijote, A kalóz, A vágy villamosa, Billy Elliot (mint ügy is), A bahcsiszeráji szökőkút, Sylvia, Giselle, számos balett-est – ezekről azért lehetett (volna) írni, jót is, rosszat is; ha nem pénzért, akkor a műfaj és a művészek érdekében.

5614   IVA • előzmény5595 2019-02-19 03:44:14

Kedves Amalgám, egy ország egyetlen nemzeti balettje (operaháza) ne engedje meg magának a hellyel-közzel tájékoztatást. A magyar belettnézők zöme nem lóg órákon át a videómegosztókon. Ha kíváncsi egy főszereplőre egy darabban, amelyért fizet, arról legcélszerű a színház honlapjáról tájékozódnia. A MÁO honlapját nem érdemes védeni, mert védhetetlenül hiányos.

5613   IVA • előzmény5594 2019-02-19 03:42:15

Vagy például a nagyszerű Morimoto Ryosuke címzetes magántáncosról mindössze annyit lehet tudni, hogy címzetes magántáncos.

5612   Myway • előzmény5611 2019-02-16 14:31:36

JELLEMZŐ! ÉS GERINCTELEN!

5611   Jana 2019-02-15 20:39:51

A művésznő Karácsony 24-én hunyt el. A másfél hónap nem volt elég, hogy megszervezzék a méltó búcsuztatását. A felravatalozás nem tudni milyen okból elmaradt. Egyetlen televízió nem volt jelen az utólsó útján. A búcsú beszédek végén a jelenlévők, felsorakoztak a hamvakat szállító gépkocsi mögé. 
Ekkor az igazgatók is elindultak, de mintegy ötméter megtétele után balra elhúztak
és kiálltak a sorból.
Az utolsó útjára már nem kísérték el a művésznőt.
 

5610   trapper 2019-02-15 16:17:18

Egyetértek!

Díszsorfal volt, de méltatlan. Két fős, OKSZ és ST!

Sorfalukon senki sem hatolhat át!

OKSZ ripacskodása a Fábrynál bezzeg jól beharangozott volt.

Meddig még Ök?

5609   flavia • előzmény5608 2019-02-15 00:24:33

ST azért volt ott a búcsúztatón, mert a főnöke is jelen volt hivatalból. Solymosi lelketlenségére vall, hogy próbát írt ki a temetés idejére, ezáltal megakadályozta, hogy a táncosok méltó módon vehessenek búcsút a Művésznőtől. Nem készülnek új bemutatóra, hetek óta próbálnak egy tavaly felújított darabot, tehát érthetetlen. Korunk egyik legnagyobb balerinája megérdemelte volna, hogy díszsorfalat álljanak a búcsúztatón a balettegyüttes tagjai és a Táncművészeti Egyetem növendékei. Szégyen!

 

5608   Myway 2019-02-13 19:59:36

Tegnap eltemették a magyar tánctörténet egyik kíválóságát, a csodálatos KUN ZSUZSA művésznőt. A Magyar Nemzetközi Balett egyik vezető magyar táncművésze megemlítette, hogy sajnos sokan nem tudták elbúcsúztatni a Mesternőt, mert a szertarttás idejére PRÓBÁt írt ki a vezetőség. Íme a kicsinyesség újabb példája! (ST azért ott volt a ravatalnál...)

5607   Edmond Dantes • előzmény5600 2019-02-04 10:40:42

Kedves Amalgám, köszönöm részletes beírását és információit. Mint írtam, legkevésbé sem vagyok bennfentes vagy szakértő balett-ügyekben, sem pedig MNB illetve az Egyetem ügyeiben, noha hosszú életem alatt azért a repertoárt többé-kevésbé végignéztem, számos darabot többször is.Mégsem a balett, a társulat, a táncosképzés szakértőjeként írtam be, mert nem vagyok az. Elhiszem, hogy mint írja "nagyon megváltozott a magyar és a nemzetközi balettkultúra is az utóbbi évtizedekben" és azt is, bár ez nem mai, hanem szinte évszázad(ok)ra visszanyúló jelenség, hogy "ebben a nemzetközi mobilitás szinte norma lett." Jómagam nem sírom vissza -hiába is tenném- a "régi szép időket", amikor a nagy nevek szinte mind itthon táncoltak. Más idők voltak, vasfüggöny, miegymás. (A Kováts-Rab házaspár azért pl. le is lépett az első adandó alkalommal, de a végleges "lelépés" azt hiszem nem vált túl gyakorivá a szakmában.) Röviden: táncosok, koreográfusok stb. jönnek, táncosok,  koreográfusok stb. mennek. Itt azonban másról lehet szó. A magyar táncosok megkapják sokéves képzésüket, diplomájukat a magyar állam azaz a köz pénzéből...majd nagy számban "lelépnek". Feltehetően anyagi megfontolásból és talán (talán!) itthoni szűkebb és tágabb pátriájukban érzett rossz közérzetük miatt, ahogyan teszik azt más szakmákban diplomázott és/vagy munkát vállaló honfitársaink tíz- sőt százezrei. Utóbbi már messzire vezetne, nem mennék bele, maradva a balettnél: ha a magyar táncosok helyett MÁO illetve MNB külföldi táncosokkal tölti fel a társulatot vagy más szóval: pótolja a hiányt, az emberben -látatlanban- fölmerül a gondolat, hogy az ide szerződő művészek talán (talán!) nem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárnának tőlük ott, ahová pl. az itthon végzett magyarok elszerződnek. Remélem, követhető vagyok :-) Ebből következően és az ön szavaival bizony "a magyar nézőközönség tekinthető a fejlemény nettó kárvallottjának." A balett és az utánpótlás mindig is nehéz "ügy" volt, mégis mindig, mindenhol megoldották, megoldják. A balett -szemben egyes más zenei és nem-zenei előadóművészeti műfajokkal- meglátásom szerint él és virágzik, sőt, "terjeszkedik":  kortárs balett, táncszínház, mozgásszínház, újcirkusz (!) stb. világszerte. Határaink is immár 30 éve nyitottak, mégis, úgy észlelem, ez a nagyfokú elvándorlás és a társulat talán egyenetlen színvonalú művészekkel való feltöltése-kipótlása nem túl régóta szökkent szárba. Ez a szárba szökkenés azonban, az itteni beírásokba beleolvasva, inkább a romlás virágait termeszti. Bécsben -amit példaként hoz- valószínűleg nagyon régóta importból fedezik/pótolják a szükségletet. Másik példája, Berlin sok tekintetben szintén speciális hely. A hatalmas német "felvevőpiac" mindenkor, mindenben importra szorul vagy inkább így: importtal egészíti ki saját termését: fizikai munkástól műszaki-tudományos értelmiségen át a balettművészig. (Zárójelben: a külföldi bevándorlók ottani támogatása, kiképzése is erre a tényre vezethető vissza, noha balettművészek érthető okokból -egyelőre?- kevéssé érkeznek az afrikai, közel-keleti régiókból.) Kurz um Schluss: attól tartok tehát, hogy az Egyetem és a Társulat "elnemzetköziesedése" nem magyarázható szimplán nemzetközi tendenciákkal, a baj(ok) forrását a jelek szerint éppenséggel itthon kell keresni.

5606   Klára • előzmény5605 2019-02-03 19:14:19

Egyetértek az előttem szólókkal! Abban az oszágban,abban az  operában, ahol egy HARANGOZÓ GYULA, LAKATOS GABRIELLA, FÜLŐP VIKTOR, KUN ZSUZSA, .....stb működött évtizedekig, és szerzett hírnevet a magyar balettművészetnek, valamint örömet az opera - és balettelőadások látogatóinak, nem külföldi hallgatókat kellene képezni, hanem itthoniakat. És nem természetesnek venni a végzett növendékek külföldre szerződésének óhaját, hanem itthon tartani őket! Vonzó szerepekkel, és megfelelő fizetéssel. De ez nem csak a balett-táncosokra vonatkozik, hanem úgy általában a végzős, pályakezdő fiatalokra. Ennek a jelenségnek az okai túlfeszítik ennek a fórumnak a kereteit..

5605   Jana 2019-02-03 11:54:00

Kedves Trapper! Helyettem írta!  Abszolút egyetértek véleményével az első betűtől kezdve az utolsóig.

 

5604   trapper 2019-02-02 23:35:41

Kedves Amalgám!
Nagyon jól tetszett leírni a nemzetközivé váló nemzeti balettünk soraiban történt változásokat.
Az említett elmúlt 40 év minden területen drámai változásokat, fordulatokat hozott életünkben, melynek nagyon fontos része az opera és a balett művészetünk.
Bele kell e nyugodnnk az Ön által felsorolt fogyatkozásba?
Be kell e állnunk a sorba, a nagy nemzetköziség elfogadásával?
Kívánatos e számunkra a magyar művészek helyett más nemzetek sztárjaiban gyönyörködni?
Kell e egyáltalán magyar opera és balett!
Hiábavaló lett volna a nagy magyar opera és balett alkotók, iskola teremtők fáradozása?
Sok-sok kérdést lehetne még felsorolni, de már e néhány kérdés megfogalmazása is fájdalmas lehet sokunk számára.
Beteges izléstelenség, igazgatói hatalmaskodások, vásári megnyilvánulások, korát éljük.
Szereposztás tévesztések, repertoár furcsaságok, lélek és ház rombolások korát éljük.
Szavuk és személyes sikerük csak az igazgatóknak lehet, és van is, még csúfos kudarcok esetén is.
Levéláriákkal, média erőfölénnyel favorizálják magukat és híveiket.
Nincs érdemi szakmai kritika és kritikus sem. Nem engedik.
Inkább a levitézlett politikusokat csépeli az is, akinak a ház volt az otthona, mert ebből nem lehet baja környezetének.
Ez a magyar ugar, változatlanul, a tehetégtelenek, a gyávák de erőszakosak ideje.
Elmúlik majd ez is, remélem, és feltámad  a kedv és kibontakozik az értelem, mert:
Szükség van magyar alkotókra.
Kellenek magyar alkotások, koreoráfiák.
Kellenek magya művészek a szinpadokra.
Kell erős hazai képzés.
Nem kellenek viszont azok, akik mindezek ellenében tevékenykednek, jó látszatot keltve!
A színvonalas hazai gárdát színezheti nemzetküzi sztár, mint régebben is, de külföldi sikereinknek is a hazai "termés" a feltétele. 

5603   Amalgám • előzmény5602 2019-02-01 18:41:15

TOVÁBBÁ: két tavaly végzett hölgy az Operettszínház balettkaránál van, egy pedig külföldön; nem tudom, hogy ösztöndíjjal vagy szerződtetéssel, de egyértelműen szakmai pályán.

ÖSSZESÍTVE: A tavaly végzett évfolyam hét magyar hallgatójából tehát egy hölgy biztosan Győrben, kettő biztosan az Operettnél, egy biztosan külföldön van, háromról pedig nem tudok megállapítani semmi relevánsat.Takamori Miyut a Nemzeti Balett szerződtette, és több külföldi végzősnek követhető szakmai pályája van külföldön. A jelenlegi balettélet nemzetközi tendenciáit talán a legjobban annak a hölgynek a példája illusztrálja, aki Görögországból érkezett, Magyarországon végzett és most Csehországban, egy ottani társulatnál táncol.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Orgonaexpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Kodály vonósnégyes:
Falvay Attila, Bangó Ferenc (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Éder György (gordonka)
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11
SMEATAN: e-moll vonósnégyes, Nr. 1. ,"Életemből”
DVOŘÁK: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, Op.96

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Móri Beáta, Szalai András (cimbalom)
Klenyán Csaba (klarinét)
"Párhuzamok IV/1."
ZOMBOLA PÉTER: Institutio No1/A
TÓTH ARMAND: Négy Pindaros-i ének
SÁRI JÓZSERF: Stati
TÓTH ARMAND: Blues, tango és riffek
TÓTH ARMAND: "Tristan" partita
BALASSA SÁNDOR: Levelek a rezervátumból
TÓTH ARMAND: Örmény rapszódia
A mai nap
született:
1844 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző († 1908)
elhunyt:
1973 • Lauritz Melchior, énekes (sz. 1890)
2002 • Gösta Winbergh, énekes (sz. 1943)