vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3226)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
 
3997   Búbánat • előzmény3996 2018-06-15 01:29:04

Ami Szabóki Tündét illeti, méltató szavaiddal messzemenőkig egyetértek...

3996   nickname 2018-06-14 23:12:46

Hollandi ügyben éljen Wiedemann Bernadett és Elisabet Strid! Csodálatos énekes mindkettő! John Lundgren pedig végre igazi címszereplő volt, nem úgy, mint a három évvel ezelőtti énekes. A basszus is végre igazi basszus volt. Az énekesek tekintetében egyedül a kormányost alakító tenor maradt alul a három évvel ezelőtti előadásnak. Ric Furman számomra nem volt sokkal rosszabb Nyári Zoltánnál.

Kíváncsi leszek a Tannhauser beszámolóra is. Nekem tetszett a címszereplő, és éljen, éljen Szabóki Tünde művésznő! Csodálatos Erzsébet volt! A kórus is nagyszerűen szólt. Volt, aki nem tetszett, de a mai is szép este volt. A harmadik felvonás vége, a csarnok ária, az első felvonás kezdete - csak néhány részlet, ami számomra nagyon magával ragadóan szólt. Ja és a harmadik felvonásban Erzsébet jelenete! Szabóki Tündét többet szeretném hallani. 

3995   joska141 • előzmény3992 2018-06-12 23:56:33

Az alanti webhelyről letölthető a Bayreuth-i Windgassen féle Trisztán előadás:

https://www.israbox.ch/3137648131-bayreuther-festspielorchester-wagner-tristan-und-isolde-wwv-90-2018.html

3994   Orfeusz 2018-06-12 20:56:41

Van ket elado jegyem a jun 17-i vasarnapi Tannhauserre (telthazas eloadas!); foldszint jobb 16.sor 1,2 szek.

Eredeti ar 12 665,-Ft/jegy; felkinalom 10.000 Ft-ert/jegy,

email: szbzs82@gmail.com

3993   Klára • előzmény3992 2018-06-09 14:15:21

Nem véletlen, hogy a világ operaházaiban a Tristan nem egy mindennapos darab! Mind Windgassen, mind Kollo korszakost alakított ebben a szerepben (is!),, és Seiffert is Seiffert a maga nemében. Ahogy a szerep sem akármi! Seiffert egy nyilatkozatát láttam, hallottam - elmondta, hogy évente csak meghatározott számú Tristant énekel, mert nem lehet számolatlanul! Kollo pedig önéletírásában elmondja, hogy sokszor szó szerint a halálán érezte magát, mire az a bizonyos jelenet végetért!

Egyébként nem csak az éneklés szubjektív, de az operanézés -hallgatás is! Nem törvényszerű, hogy két különböző emberre egy adott előadás, vagy énekes ugyanzt a hatást gyakorolja. Még szerencse!

 

3992   telramund • előzmény3991 2018-06-08 23:02:35

R Kollo, Windgassen mindkettőt utóbbit igen kicsi koromban  hallottam. Kollot Bayreutban.Fantasztikus volt.

3991   karnagy • előzmény3989 2018-06-08 19:29:26

Milyen igaz! Ugyanakkor a "jól bírta" határozós szerkezet mindkettőnk beszámolójában közös. Én gikszert nem hallottam, egy-egy csúnyábban megszólaló hangot persze igen, de az összbenyomás mégis az volt, hogy remekelt Seiffert. Nem tudom: volt valaha tenor, aki ezt a kb. 3/4 órás haldoklást hiba nélkül énekelte?

3990   Edmond Dantes • előzmény3988 2018-06-08 14:05:33

Ki lenne az?

3989   Edmond Dantes 2018-06-08 14:04:59

Érdekes: ugyanarról az előadásról, sőt: ugyanarról a felvonásról és ugyanarról az előadóról két, kétségkívül hozzáértő fórumozó meglehetősen eltérő véleményt ír: "Seiffert őrületesen jól bírta a III. felvonást" és "Seiffert jól bírta, bár rendesen el is fáradt a végére, de az a néhány gikszer nem von le semmit az érdemeiből." Szép példa arra, hogy bizony-bizony, azonos produkció eltérően jut el más-más fülekbe! Emlékezzünk majd erre, amikor más előadók más produkcióit (is) másképpen hallja egyikünk-másikunk...ami ölég gyakran megesik..és a fórumozó a másik fórumozónak esik.

 

3988   Pristaldus 2018-06-08 12:33:52

Nagyon furcsának tartom, hogy van akinek mindegy, hogy ki énekel! 

3987   Búbánat • előzmény3985 2018-06-08 11:17:13

Persze Seiffert - más méretek, más hang... Inkább arra akartam utalni, hogy Nyári is énekli, "tudja"  a Tristant . A Müpa mostani operaprodukciója kapcsán gondolkoztam el azon, hogy akár itthon is elénekelhetné - kíváncsi volnék arra is, hogy a régi szerepeihez képest milyen többletet nyert a grazi évek alatt, hová fejlődött tenorja,  hangjának színe, hajlékonysága, volumene, kifejezése... - élőben is megismerni Tristánját -  valamikor itthon, ha az Opera egyszer kiállítaná ezt a zenedrámát arra alkalmas/képes, hazai énekes-gárdával. 

3986   Licht Alberich • előzmény3985 2018-06-08 10:34:51

Így igaz, a Wagner-napokon elég magasan van már a mérce ahhoz, hogy Nyári Zoltán Froh-nak, adott esetben Eriknek jó, de egy ilyen szerepre, mint Trisztán "nagy vadat" kell hozni. Seiffert jól bírta, bár rendesen el is fáradt a végére, de az a néhány gikszer nem von le semmit az érdemeiből. Talán Stephen Gould még jobb lett volna, de őt meg hallhatjuk a Tannhäuserben.

3985   karnagy 2018-06-08 10:23:18

Grazban volt Tristan. Biztosan bírta volna a Műpa hatalmas terében? Őszintén szólva, én örülök, hogy Fischer nem kísérletezett. Seiffert nem csak nagy név, de nagyon nagy hang is. 

3984   Búbánat 2018-06-08 09:22:54

Magyar Tristánunk is van  Nyári Zoltán személyében: igen kíváncsi volnék rá, mit tud,  hiszen külföldi színházakban sikerrel abszolválta már ezt a hatalmas szerepet; épp most, a Müpa Tristan-produkciójában is bemutatkozhatott volna - ha szerződtették volna.  Persze Seiffert "nagyobb név" - de azért mégis... Itthon is meg kellene méretni Nyárit - különben is, régen énekelt nálunk,  Pesten...  

3983   karnagy 2018-06-08 08:49:56

Nem igazán értem, hogy a Parditka-Szemerédy-féle Trisztán-rendezést miért kellett lecserélni. Szerintem ennél az új verziónál ezerszer jobb volt, most konkrétan egyáltalán nincs megrendezve, nincsenek gondolatok, nincs színészvezetés, semmi nincs. Egy koncertszerű előadás is klassz lett volna ezekkel a fantasztikus énekesekkel.

Amikor tavaly megvettem a jegyet, őszintén reméltem, hogy nem Robert Dean-Smith lesz végül Trisztán - és jól jártunk a cserével, Seiffert őrületesen jól bírta a III. felvonást, számomra ismét nagy élményt jelentett őt hallani. Allison Oakes nevéről még nem hallottam, kicsit aggódtam, hogy mit kapunk tőle (Anja Kampe helyett ugrott be). Nos, szerintem nagyon szép, fényes hangja van, kiegyenlített minden regiszterben, és ritkán hallani ennyire tisztán éneklő szopránt. Számomra nagyon szimpatikus volt mint jelenség - szóval, jó volt megismerni őt. Salminen elnyűhetetlen, megunhatatlan, milyen jó, hogy nem a legenda romjait látjuk-halljuk. Daniel Boazt sokszor hallottam Bécsben középszerepekben - tisztességesen,abszolút korrekten abszolválta Kurwenal szerepét is, de valahogy soha nem rendít meg, amit látok-hallok. Schöck Atala Brangenéje egészen kiváló volt - milyen kár, hogy nem volt segítségére a rendező mondjuk az I. felvonásban. Neal Cooper luxus-Melot. Nem véletlen, hogy kisebb-nagyobb házakban már Trisztán szerepében is bemutatkozott.

Köszönet Fischer Ádámnak a szép színekért, azért, hogy a mű mesés pillanatait, csodálatosan exponálta, gyönyörűen vezényelt, mint mindig.

3982   Búbánat 2018-05-21 11:39:03

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este 20.00 óra

"III. Budapesti Nemzetközi Kórusünnep"
 

Messiás másképp a Kórusünnepen

„Monumentális előadói gárda, monumentális hangszerelés. A romantikus brit előadói gyakorlat felélesztésével, a csaknem 400 fős Nemzetközi Fesztiválkórus közreműködésével csendül fel az oratórium-irodalom egyik legnépszerűbb alkotása egymás utáni két estén is a Müpában, május 20-21-én.

Az „Énekel az ország sorozatot harminc évvel ezelőtt alapította Hollerung Gábor azzal a céllal, hogy az ország minden tájáról érkező énekesek közösen adják elő a zeneirodalom monumentális alkotásait.

Az idei hangversenyeken Händel Messiás című oratóriumának egy Magyarországon eddig soha nem hallott verziója hangzik el, amely átmenetet képez az évszázados, monumentális előadó-gárdát igénylő tradíció és a hetvenes évektől alkalmazott autentikus előadásmód között. A Sir Eugène Goossens nevéhez fűződő hangszerelés mai fogalmaink szerint még mindig nagy szimfonikus zenekart és kórust igényel. Két hárfa, hatalmas ütőspark, óriási rezeskar – ezek teszik a mai fogalmaink szerint igazán ünnepélyessé és nagyszabásúvá Händel csodálatos művét.”

Az est szólistái:

  • Szemere Zita – szoprán
  • Schöck Atala – alt
  • Megyesi Zoltán – tenor
  • Cser Krisztián – basszus
3981   lujza 2018-05-13 02:37:46

Nagyon szép volt a Fesztiválzenekar évadzáró nagyzenekari koncertje, Mahler 2. szimfóniája, a Cseh Filharmónia Énekkarának közreműködésével, Fisher Iván vezényletével, Elisabeth Kulman és Christiana Karg szólójával. Egyébként livestream is volt a zenekar honlapján ma este.

3980   Búbánat 2018-05-12 16:10:54

 

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a legmagasabb francia állami kitüntetést kapta

https://www.mupa.hu/f/a2/c7/thumb_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg/640x640_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg?1526045882

A francia Becsületrend lovagja címmel tüntették ki Káel Csabát. A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át az elismerést.

A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.

Éric Fournier a nagyköveti rezidencián tartott ünnepségen hangsúlyozta: Káel Csaba a Müpa vezérigazgatójaként és a Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező operatív testület elnökeként rengeteget tett a két ország közti kulturális diplomáciai kapcsolat fejlődéséért. Mint kifejtette, olyan francia művészek nagy sikerű magyarországi bemutatkozását tette lehetővé, mint Jean-Yves Thibaudet, Jean-Efflam Bavouzet, az Orchestre des Champs-Elysées, az Orchestre national d'Île de France, Louis Langrée, Natalie Dessay vagy a Müpába a 2018/19-es évadban visszatérő Philippe Jaroussky.

A nagykövet kiemelte, hogy a Müpa nemzetközi hírű Régizene Fesztiválja a Versailles-i Barokk Zenei Központtal és a Vashegyi György által vezetett Orfeo Zenekarral és Purcell Kórussal együttműködve a francia barokk repertoár színpadi műveinek bemutatását tűzte ki célul, és ér el évről évre páratlan sikereket.

Magyarországon a francia kultúra megismertetésében és népszerűsítésében fontos mérföldkő volt a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös kezdeményezésére életre hívott és 2016-ban Franciaországot fókuszába állító Európai Hidak fesztivál is, amelyen olyan kiváló művészek léptek fel, mint Michel Legrand és Jean-Luc Ponty.

(MTI/Müpa)

 

3979   lujza • előzmény3978 2018-05-05 01:15:12

De jó, hogy újra szóbahoztad! Akkoriban szerettem volna írni róla, mert nagyon tetszett, csak nem volt időm. Bizony, énekelt a Fesztiválzenekar egy része is, kórusként kiegészítve az Á la Carte együttest. Ez nem meglepő, mivel egy ideje a zenekar koncertjein ráadásként gyakran valamilyen odaillő a capella kórussal örvendeztetik meg a közönséget.

Különleges Falstaff előadás volt ez, nem tudom, hogy valaha is láttam volna jobbat! Nemcsak az énekesek, a rendezés is ütős volt. Azzal, hogy a színpadon elhelyezkedő zenekar sorai között zajlott a játék, olyan különleges összhang valósult meg énekesek és zenészek között, amit ritkán látni.

Ide másolok még egy beszámolót róla:

https://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2018/03/13/falstaff/

 

3978   perempe • előzmény3954 2018-05-04 12:20:55

örülök, hogy írta valaki! ezen a szinten szerintem egyedi. (bár én csak egy hegedűs hölgyet láttam énekelni.)

3977   lujza • előzmény3976 2018-05-04 02:07:35

Most találtam egy egész jó írást az előadásról:

http://operavilag.net/kiemelt/maga-az-elet/

Érdemes a trailert is megnézni hozzá, és amit az Opernglas-ba illesztettem be!

3976   Edmond Dantes • előzmény3974 2018-04-25 14:36:26

Én is köszönöm...némi irigységgel vegyítve :-) időben kinéztem magamnak az előadást, aztán addig halogattam a vásárlást, amíg elfogytak a jegyek és nem szeretek próba-szerencse alapon odamenni valahová. Talán ismét elhozzák, beszámolód után még inkább odafigyelek!

3975   Diva Plavalaguna • előzmény3974 2018-04-25 10:01:54

Hallottam azóta, hogy felejthetetlen este volt - ez az idei első nagy veszteségem. Nagyon szerettem volna látni és hallani a Silja-Kovalik-Hasse kombót. Kedves Lujza, köszönöm szépen a részletes beszámolót. 

3974   lujza • előzmény3971 2018-04-25 02:10:18

Nem létezik, hogy senki se lett volna ott, kétszer is előadták, telt házzal! Mindenesetre én ott voltam, és nagyon élveztem. Az elején egy szépséges barokk címer-dísz volt a függönyre vetítve, majd kijött a rendező, aki felolvasta az első felvonás követhetetlenül bonyolult cselekményét. De megnyugtatott, hogy nem ezt fogják eljátszani. A produkció most a bayreuthi régi opera újramegnyitására készült, ezért még sok szép képet vetítettek a helyszínről, kedvcsinálónak. Wilhelmine von Bayreuth, az őrgróf feleségének, az opera intendánsának életét állították színpadra, annak levelezése és feljegyzései alapján. Az ő kegyetlen története sokban hasonlított az opera eredeti cselekményéhez. Az őrgrófnőt a 78 éves Anja Silja alakította, a repülőn begyűjtött megfázással küzdve, mégis nagyon intenzíven. Prózát mondott, szép németséggel, csak az opera végén énekelte el az őrgrófnő egy saját rövid dalát. fantasztikus volt a jelenléte a színpadon!

Kovalik  jelezte, hogy valamennyi ária, recitativo és együttes el fog hangzani a műből, pasticcio szerűen. A Hofkapelle 25-30 fős együttese csak úgy fért be az árokba, hogy valahogy legalul beültek, és felliftezték őket. Korhű hangszereken, szépen játszottak, nekem a karmester is kifejezetten tetszett. Egy fából készült építmény volt a színpad közepén a díszlet, amit  forgattak, átalakítottak, és főleg azon játszottak. (Kicsit Kovalik Hollandiját juttatta eszembe.) Kihúzható díszlet elemeivel a bayreuthi színházat is jelképezte. A ruhák nagy része korhű volt, az öt fiatal, lelkes énekes több szerepet is alakított a műben. Kiválóak voltak, néha nyaktörő (szó szerint) helyzetekben is virtuózan énekeltek. Mivel nem ismertem a művet, nem is gondoltam, hogy mennyire szép áriák vannak benne. Nagy siker volt az este, persze a legnagyobb tapsot Silja kapta, aki a megrendítő sorsú úrnő bőrébe bújt bele.

Ebben az évadban nekem ez a harmadik különleges opera produkció a Müpában (Kékszakállú/Vértelenül, Falstaff, Artaserse), és nem az Erkelben. Ezek után várom még az új Trisztánt is!

3973   miketyson • előzmény3972 2018-04-23 16:46:22

Én is köszi, hogy nem veszed szívózásnak. 

3972   Edmond Dantes • előzmény3970 2018-04-23 08:56:57

Köszönöm.

3971   Diva Plavalaguna 2018-04-23 08:27:50

Volt valaki a Hasse/Kovalik előadáson? Megköszönném véleményeteket, sajnos nem tudtam megnézi.

3970   miketyson • előzmény3969 2018-04-22 18:49:39

A második ráadás Rachmaninov-volt, oroszul. 

3969   Edmond Dantes 2018-04-21 14:37:09

Sokáig vártunk Natalie Dessay fellépésére, de operaszínpadon sosem kaptuk meg és mivel néhány éve, sokak bánatára hátrébb (?) lépett és munkásságát a pódiumra és lemezfelvételek készítésére szűkítette, be kell érni eme új kínálatával. Hogy ez a kínálat milyen bőséges és gazdag, továbbá, és ez a lényeg: mennyire minőségi és tartalmas, arról csütörtöki zeneakadémiai koncertjén győződhetett meg a házat megtöltő közönség. A pesti koncert történetesen a művésznő születésnapjára esett, aki nem tudta előre, zongorakísérője, Philippe Cassard jóvoltából értesülhetett róla: az oldalajtóban megjelenő Dessay a "Happy Birthday to You" dallamára libbenhetett a színpadra. Apró zenei tréfa: máshonnan importált bevezető zongoraszóló után jött az első szám; a Figaro Rózsaáriája kicsit bemelegítésnek tűnt, a megszokottnál gyorsabb tempóban. Ezt követően egy csokorra való Schubert-dal következett: Geheimes, Die junge Nonne, Lied der Mignon, Suleika/I és a legismertebb: Margit a rokkánál, amire majd a koncert végén érdekesen rímelt Gounod Ékszeráriája. A keretes szerkezet jegyében a Schubert-dalokat egy másik Mozart-ária zárta: A varázsfuvola  egykoron tüneményes Éj királynője ezúttal Pamina áriáját adta elő megható líraisággal, egyfajta fájdalmasan aranyló őszies ragyogással, tévedhetetlen hatással. Bevallom, kicsit tartottam a következő blokktól: Hans Pfitznert jószerivel nem ismerem, Palestrina című operáját évtizedekkel ezelőtt egyszer láttam (félig...) Bécsben és nem sok jót vártam az Alte Weisen című, nyolc dalból álló ciklusától, de kellemesen csalódtam. Kimondottan szórakoztató, érdekes darab mindahány, Dessay -csakúgy mint többi számát- mindegyiket el is játszotta válogatott finom gesztusokkal, arcjátékkal, diszkrét testbeszéddel. Damrau és Kaufmann közös dalestje után ismét meggyőződhettem róla: a hagyományos daléneklés, ahol az énekes rezzenéstelen arccal, zongorára támasztott kézzel, a semmibe meredve "csak" énekel(t), nos ez a korszak és ez az előadásmód alighanem a múlté. Az viszont már az énekesen múlik, mit, mennyit, mikor és hogyan adagolja pódiumi előadását, hogyan tálalja énekét. Örömmel nyugtázhatom, hogy Dessay, ez a -felvételei alapján látva- vérbeli színpadi művész mindvégig ízléssel, mértéket nem tévesztve adagolt, vonzott, sugárzott.

Szünet után már hazai pályán játszott: francia válogatásából még többet is szívesen meghallgattunk volna. Chausson terjedelmes Chanson perpétuelle-je után egy Bizet- és két Debussy-dal következett (Adieux de l'hotesse arabe illetve Regret és Coquetterie posthume) végül a már említett Gounod-Ékszerária, sajnos a Ballada nélkül. A két Debussy-dal előtt Cassard játszott két ismert Debussy-prelűdöt (A lenhajú lány és Ondine), részemről inkább oroszlánmancsokat hallottam semmint  impresszionizmushoz passzolóbb finom billentést, de összességében és ez a fontos,  jó partnere volt az énekesnőnek. Dessay? Két lábon járó, testet öltött tünemény, elbűvölő személyiség, perfekt hang és előadásmód. Erős képzavarral: belépése pillanatától fogva egy nyelvet beszélt ámuló és lelkes közönségével, hatása alól senki nem vonhatta, nem is akarta kivonni magát. A tomboló sikert három ráadással hálálta meg: egy Richard Strauss-dallal, egy számmal, aminek nem hallottam a szerzőjét és végezetül, tüneményesen, "Dessay-osan" egy Chanson espagnole-lal, talán (talán!) Delibes Les filles de Cadix?-át, ami visszamenőlegesen is magyarázatot adott szünetbeli ruhacseréjére: az első -"német-osztrák"- félidő klasszikus fekete nagyestélyiét a második, "francia-latin" részben ujjatlan, hátul merészen dekoltált, fekete alapon tarka madaras-mintás öltözékre cserélte. 

Natalie Dessay (ének) és Philippe Cassard (zongora) koncertje-Zeneakadémia, 2018. április 19.

3968   lenszkij 2018-04-18 12:40:49

Gazdáját keresi egy db jegy a teltházas vasárnapi Müpa-beli Artaserse előadásra.

matraijeno gmail pont com

https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/hasse-artaserse-2018-04-22_19-00-fesztivalszinhaz

3967   Klára • előzmény3966 2018-04-13 11:16:44

Egyetértek, nem is az Ön véleményét vitattam, csak hozzáfűztem a magamét!  Üdv

3966   Edmond Dantes • előzmény3965 2018-04-12 13:32:57

A linket -túl a tájékoztatás szándékán- elrettentő zsurnalisztikai példának szántam :-)

3965   Klára • előzmény3964 2018-04-12 11:38:05

Én csínján bánnék a superlativusokkal - José Carreras kétségkívül a CARRERAS, bár már erősen leszálló ágban. Valamikor valóban a legünnepeltebb tenoorok közé tartozott, nem kis részben a Három Tenor egyikeként, de hiányosságai akkpriban is voltak. Emberi magatartásával és a leukémia-alapítvánnyal kétségkívül maradandót alkotott, de manapság már inkább csak annak érdekében vállal fellépéseket. Mindenesetre tiszteletre méltóan, de a legünnepeltebb tenor -ok  sorában elég sokadik sorszámot kapna.

Pár hónapja világhírű énekesnőnek neveztem Csengery  Adrienne szopránunkat, kaptam is érte hideget-meleget. Pasztircsák Polina kétséfkívül befutott és vvanak érdemei, de majd ha fele annyit fel tud mutatni, mint Csengery művésznő, jöhetnek a fanfárok!

3964   Edmond Dantes 2018-04-12 10:44:32

Jön José Carreras (Koncert: decemberben az Arénában)

A cikkből egyebek közt kiderül, hogy Carreras a világ legünnepeltebb tenorja, továbbá, hogy a közreműködő Pasztircsák Polina "világszerte óriási népszerűségnek örvend" és a karmester, János Ács (sic!) "szintén világhírű művész".

3963   Búbánat 2018-03-30 12:25:44

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje

2018. március 30. péntek 19:00 — 22:20

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Hamar Zsolt

Szereplők:

Szent Erzsébet - Kele Brigitta

Zsófia őrgrófné - Kutasi Judit

Hermann őrgróf / II. Frigyes - Albert Pesendorfer

Lajos őrgróf - Johannes Kammler

Egy magyar mágnás / Udvarmester - Haja Zsolt

A gyermek Erzsébet - Csorba Kinga

A gyermek Lajos - Kristofics Kornél

Közreműködők:

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)

 

„Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. Lisztet már weimari évei alatt erősen foglalkoztatta a magyar királylány és bajor hercegasszony életének története, a weimari nagyherceg társaságában ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is.

A Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt vezényli. Az oratórium címszerepében a Kolozsvári Operából induló, német (Düsseldorf) és francia (Párizs, Avignon, Strasbourg) színpadokon rendszeresen fellépő Kele Brigittát hallhatjuk, aki a múlt évadban közreműködője volt a New York-i Metropolitan Bohémélet-előadásainak.

Albert Pesendorfer személyében napjaink egyik legkeresettebb Wagner-énekesét hallhatjuk, a világ rangos dalszínházaiban rendszeresen formálja meg Marke király, Hans Sachs, Hagen vagy Gurnemanz figuráját. Lajos szerepében Johannes Kammler lép fel. A fiatal német bariton 2017-ben második díjat nyert a Neue Stimmen elnevezésű nemzetközi versenyen, mely egy sor fellépési lehetőséget hozott számára. A 2018-as Salzburgi Fesztivál egyik izgalmasnak ígérkező operaprodukciójára, Gottfried von Einem A per című darabjának koncertszerű előadására hívták meg.”


Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál

3962   Búbánat 2018-03-29 10:07:40

José Cura zenei világa koncert 2018. március 29-én Budapesten a MÜPA-ban kerül megrendezésre.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este fél 8:


Fellépnek: José Cura, Váradi Zita, Simon Krisztina, Horváth István, Bakonyi Marcell


a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán, Matos László)
 

Vezényel: José Cura, Mario De Rose
 

Műsoron:


JOSÉ CURA: Modus
JOSÉ CURA: Magnificat
JOSÉ CURA: Ecce homo

„José Cura a világ legnagyobb tenorjainak egyike, de igazi polihisztor is - korunk Leonardo da Vincije” - olvasható a tenor honlapján. És valóban: az argentin énekes egyre gyakrabban hódol másik nagy szenvedélyének, a dirigálásnak, és komponál is.

A hangverseny lehetőséget ad arra, hogy José Cura teljes zenei világában elmerüljünk - miközben megszólal három legjelentősebb oratorikus műve. A Modust és a Magnificatot ő maga vezényli, az Ecce Homóban pedig Krisztus szerepét énekli. A Salva Vita Alapítvány létrejötte huszonötödik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten Cura a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Énekkarával és Gyermekkórusával, négy kiváló énekes szólistával, Váradi Zitával, Simon Krisztinával, Horváth Istvánnal és Bakonyi Marcellel, valamint az Ecce homót dirigáló Mario De Roséval osztja meg a színpadot.

Az Ecce homót Cura 1989-ben írta, miután a kórus tagjaként részt vett egy Máté-passió-előadásban. „Az élmény szabályosan sokkolt, s ez megismétlődött, amikor magam is vezényeltem a művet. Elhatároztam, hogy én is írok valamit bibliai témára, de nem operát, hanem olyasmit, ami még drámaibb, és a ma emberéhez szól. Végül ahhoz a kétezer évvel ezelőtti történethez nyúltam, amelyben Krisztust bűnözőnek nyilvánították.”

„Huszonöt éves voltam, amikor a pápa meghirdette Mária évét. A feleségem éppen harmadik gyermekünket várta. Eszembe jutott, hogy Mária még tinédzser volt, amikor szült, bizonyára sokkolhatta ez az egész történet.” A Magnificat úgy kezdődik, hogy Mária egyedül ül a sivatagban. Cura üzenete így foglalható össze: amíg egyedül van valaki, semmire sem képes. Ahhoz, hogy megvalósítson valamit, összefogásra van szükség.

A Modus ősbemutatója Prágában volt - a művet a cseh főváros, pontosabban a középkori Prága ihlette. A tízperces darabban, amelyet Cura maga hangszerelt, a városról szerzett inspiráló benyomásait összegzi.

/http://www.kulturaonline.hu/

3961   Búbánat 2018-03-23 14:58:15

"Az olasz zeneóriás"– a Duna Szimfonikus Zenekar koncertje

2018. március 23. (péntek) 19:00

Duna Palota - Színházterem

Részletek Verdi  Nabucco, A lombardok az első keresztes hadjáratban, Macbeth, A trubadúr, Traviata, Aida és az Otello c. operáiból

Közreműködik: a Nemzeti Énekkar szólistái és a Nemzeti Énekkar

Vezényel: Somos Csaba

Műsorvezető: Zelinka Tamás

Részletes műsor:

Nabucco – Nyitány, Szabadságkórus, Zakariás áriája
Zakariás – Gáspár István

Lombardok – Vitézek kara

Macbeth – Nyitány, részletek a II. felvonásból
Lady M – Kristófi Ágnes
Macbeth – Pásztor Péter
Banquo – Pintér Dömötör
Macduff – Viszló István
Udvarhölgy – Halmosi Katalin
Bérgyilkos – Silló György


xxxxxx

Trubadúr – Cigánykórus, Azucena áriája
Halmosi Katalin

Otello – Tűzkórus

A traviata – Jelenet és a II. felvonás fináléja
Violetta – Szalai Ágnes
Alfredo – Dékán Jenő
Germont – Pásztor Péter
Flóra – Halmosi Katalin
Márki, Báró – Mokán László
Gaston – Viszló István
Doktor – Gáspár István
Inas – Silló György


Aida – II. felvonás fináléja

3960   Héterő 2018-03-21 11:48:09

                                    Bartók Plusz Operafesztivál

                               Bartók Plusz Operafesztivál - 2018

3959   Edmond Dantes 2018-03-11 11:33:21

Mendelssohn: Eliás c. oratóriumát pedig október 26-án lehet meghallgatni.

3958   Búbánat • előzmény3957 2018-03-08 11:10:51

Lesz még Lehár: A mosoly országa - operettbemutató; lesz Verdi: A két Foscari - Nuccival...

3957   Edmond Dantes 2018-03-08 08:27:50

 A 2018/19-es évadban is világsztárokkal, rangos együttesekkel, a hazai zenei élet kiválóságaival és 14 különböző bérlettel várja látogatóit a Müpa. Részletek itt.

  • 2018. március 7-én, szerdán 10 órától elsőként a Müpa+ hűségprogram Ezüst, Arany és Platina szintet elért tagjai számára biztosítunk 48 órás elővásárlási lehetőséget.
  • Akik még nem hűségprogram-tagok, vagy még nem érték el az Ezüst szintet, azok számára a bérletértékesítés március 9-én, pénteken 10 órától honlapunkon és jegypénztárainkban a szokásos nyitvatartási időben kezdődik el.
3956   telramund 2018-03-07 22:51:00

Hát elgondolkodunk rajta !

3955   Búbánat 2018-03-07 21:57:35

Olga Peretyatko áriaestje

2019. február 26. kedd19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az olasz bel cantótól a francia romantikus operáig, orosz kitekintéssel: Rossini, Bellini, Donizetti, Offenbach, Gounod, Glinka

Vezényel: Michelangelo Mazza

Közreműködik: Magyar Állami Operaház Zenekara

3954   alef 2018-03-05 01:03:46

Még sok van hátra 2018-ból, de a Budapesti Fesztiválzenekar - egészen pontosan a színlap szerint a "Fischer Iván Operatársulat" - tegnap a MüPában bemutatott Falstaffja nálam már most nagyon esélyes "az év legszínvonalasabb hazai operaprodukciója" címre. Minden vonatkozásban a lehetséges maximumhoz közeli előadást láttam. Az énekesek kivétel nélkül kiválóak voltak (persze nem véletlen, mind régóta énekli már a szerepét, jórészt a nemzetközi elithez tartozó színházakban), hangban és színészi teljesítményben egyaránt. Számomra a Falstaffot alakító Nicola Alaimo mellett Yvonne Naef (Mrs. Quickly) volt különösen meggyőző, de ez csak ízlés dolga, tényleg csaknem maradéktalanul, egységesen jó volt a vokális teljesítmény - beleértve a Fentont alakító 23 éves spanyol (vagyis inkább baszk) tenoristát is. (Talán egy picit nazális volt néhol, de ó, bár lenne egy ilyen szintű fiatal magyar tenorunk..!). Fischer Iván olyan lazán, és mégis precízen irányította a zenekart, mintha világéletében Verdi-operákat dirigált volna (pedig ugye nagyon nem). A színpadra állítás módja (rendező: Fischer Iván és Marco Gandini) is nagyon "ült": ugyan egyáltalán nem gondolom, hogy a Fischer által favorizált "minimalizmus" lenne általában véve a jövő útja a zenés színházakban, de itt és most ez a konkrét produkció zseniálisan volt kitalálva és megvalósítva is, a Nemzeti Hangversenyterem szerény adottságait maximálisan kihasználva. Ugyan először igencsak meglepődtem, amikor a terembe lépve azt láttam, hogy a zenekar foglalja el a színpadot, a díszletet meg szinte keresnem kellett - de mégis teljesértékű színházi produkció jött ki belőle. A rengeteg apró ötlet, finom geg mind működött, és nem történt semmi baleset se a tényleg zsebkendőnyi területen, pedig még a karmester és a zenekar jelentős része is szereplővé, s a zenekar vonósainak többsége pedig énekkarrá lépett elő egy ponton (a konkrét poénokat most nem lövöm le azok kedvéért, akik elmennek a még hátralevő két előadásra). Szerintem ez az az eset volt, amikor a "klasszikus" és a "modern" rendezések hívei egyaránt remekül érezték magukat. Végül, de nem utolsó sorban: az egész előadás a végletekig kidolgozottnak, alaposan, precízen bepróbáltnak tűnt, és minden közreműködőn az volt érzékelhető, hogy - a professzionalizmuson túl - ők is élvezik, amit csinálnak.

Ahogy látom, még van néhány jegy a 6-i és 7-i előadásra - aki esetleg idáig nem tervezte, de szeretne részese lenni egy emlékezetes operaélménynek, szerintem csapjon le valamelyikre! 

3953   lenszkij 2018-02-27 12:17:14

a ma esti gáláns indiákra egy db fölös jegyem van, aki szeretné, írjon. egy tábla narancsos étcsokiért  cserébe:) matraijeno gmail pont com

3952   Edmond Dantes • előzmény3945 2018-02-27 09:39:48

Helyesbítés: Hugo Wolf a mai Szlovénia területén található Windischgrätzben született osztrák zeneszerző volt, anyai ágon Herbert von Karajanhoz kapcsolódott, aki pedig görög és aromán (szintén balkáni) felmenőkkel is rendelkezett.

3951   Beatrice 2018-02-27 09:08:14

Van egy fölösleges jegyem a ma esti teltházas A gáláns indiákra. Fszt. 4. sor. Érdeklődés esetén privát üzenetet kérek mihamarabb.

3950   -zéta- • előzmény3949 2018-02-25 15:23:44

Pont ráláttam a kamerára, csak a ráadásokra engedték be az operatőrt...

3949   Klára • előzmény3948 2018-02-25 13:40:33

Igen, sajnos a dalest mint műfaj kis hazánkban egyre inkább kiment, kimegy a divatból. Ami azért is sajnálatos - többek között - mert a mai nagy énekesek közül egyre többen hódolnak a daléneklés szenvedélyének is, ami teljesen új oldalról mutatja be művészetüket.

Nem tudom, a hiba kinek a készülékében van, de az M5 csatorna febr. 23-i 2 perces - igen, két perces - "bemutató műsorában" nem az est egyik Wolf dala, hanem az első  ráadás  dal néhány üteme hagnzik el!

3948   Edmond Dantes • előzmény3947 2018-02-25 13:21:30

Még annyi -részben off-, hogy a dalestek divatja -mély sajnálatomra és nálunk legalábbis- eléggé kiment a divatból éspedig elég régen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy főleg a 70-es, kisebb mértékben a 80-as években még sok nagy énekes dalestjén lehettem ott a Zeneakadémián vagy az Erkelben, olykor MTA várbéli dísztermében. Manapság a dalestek helyét a számomra kevésbé vonzó áriaestek vették át. Mindennek fényében talán még feltűnőbb egy (idézőjelesen!) "szimpla" dalest körüli ekkora felhajtás. Tout Budapest egy Wolf-dalesten...igen, Kaufmannért.

3947   Edmond Dantes • előzmény3946 2018-02-25 12:57:40

Kedves -z-, én is ott álltam az Erkel Színház előtt...közvetlenül  a koncert előtt (!) lehetett jegyet venni. Végül nem vettem, mert akkori (ifjú egyetemista) anyagi lehetőségeimhez képest túl drágának ítéltem a vételárat. Ma már persze sajnálom, mert éhen azért nem haltam volna, ha jegyet váltok a koncertre.

Nagyot talán nem tévedtem tegnapi első mondatommal: miként csütörtökön a közönségroham Kaufmannak szólt, úgy 1973-ban sem Wolfnak, hanem Richternek -mint mindig, minden koncertjén- és nem mellesleg Dieternek azaz Dietrich Fischer-Dieskaunak és persze kettejük zenetörténeti horderejű társulásának.

3946   -zéta- • előzmény3945 2018-02-25 12:26:12

Az első mondatodban biztosan tévedsz kedves ED, 1973. október 6-án bizony legalább ilyen lázban várta az aznapi Wolf-dalestet Budapest komolyzeneszerető közönsége Dietrich Fischer-Dieskauval  és Szvjatoszlav Richterrel az Erkel Színházban.

Itt a műsor:

Wolf: Mörike-dalok - Der Genesene an die Hoffnung, In der Frühe, Fußreise, Neue Liebe, Der Feuerreiter, An den Schlaf, Zur Warnung, Jägerlied, Storchenbotschaft, Im Frühling, Auf einer Wanderung, An die Geliehte, Peregrina I. Peregrina II, Lebewohl, Begegnung, Der Jäger, Bei einer Trauung, Abschied,

Ráadás: Wolf: Mörike-dalok - Verborgenheit, Selbstgeständnis, Nimmersatte Liebe, Auf ein altes Bild, Der Tambour, Gesang Weylas 

3945   Edmond Dantes 2018-02-24 13:38:44

Budapest soha nem várt még ennyire Hugo Wolf-dalestet, pontosabban jeles előadóit, Diana Damraut, Helmut Deutschot és -kiváltképpen- Jonas Kaufmannt. Így, csakis így válhat a nálunk (?) talán nem méltatlanul szinte ismeretlen német kismester egyszeriben közkívánat s vágy titokzatos és/de nehezen megszerezhető tárgyává. A két részben előadott dalcsokor talán a félig-meddig elfeledett Wolf-életművön belül sem tartozik az első vonalba, Mörike-dalai és Spanyol daloskönyve például mintha ismertebb lenne. A dalocskák nem csekély hányada unalmas és felejtős, néhány figyelemreméltó(bb) szerzemény pedig szinte elvész az olykor alkalmi sanzonszerű szösszenetek tengerében. Ügyes szerkesztéssel próbáltak valamiféle dramaturgiai összefüggést találni némely darabok közt, de különösebben ez sem osztott-szorzott. Az a boldogító érzés azonban, hogy a belépőhöz jutott szerencsés hallgató egy légtérben lehet Jonas Kaufmannal, megtette a maga hatását: maga a szerző is elcsodálkozhatott volna rajta, micsoda szűnni nem akaró ünneplés fogadja Olasz daloskönyvét azazhogy -észnél legyünk- Jonas Kaufmannt. A máris tiltakozni akarók gondolkodjanak el: vajon eladható lenne, lett volna-e akárcsak egyetlen cserével ez az este, hogy messzebb ne menjek, például a Damrau-Testé házaspárral? Akkor ténylegesen kinek is szólt a szűnni nem akaró ováció? Na ugye. A két énekes szakított a daléneklés régi hagyományával, ami talán már más dalesteken is a múlté, nevezetesen, hogy dalokat az énekes a zongora mellett szinte feszes vigyázzban állva, rezzenéstelen arccal, gesztusok, testbeszéd nélkül ad elő...a hangjával és csakis a hangjával, annak kifejező erejével. Ellenkezőleg: művészeink itt illegtek-billegtek, mórikáltak, igen: mórikáltak mint egy vidéki színkörben előadott 19. századi népszínműben a díva és a bonviván vagy ahogy Colombina és Arlecchino pajzánkodnak egy -stílszerűen- olasz vándortársulat falusi előadásán. (Vö. Bajazzók 2. felv.) És mi tapsoltunk, tapsoltunk önfeledten, boldogan.(Én is!) Ott voltunk, ott lehettünk, szerencsések voltunk. Damrau drámai koloratúrszopránja meggyőzően, átütően helytállt a többnyire közép- és mélyebb szopránfekvésben előadott számokban, jelezve: pályája akkor is az élvonalban folytatódhat, amikor hangja és életkora már "kinövi" múlt- s jelenbéli szerepkörét. Véletlen-e vagy sem, de Jonas Kaufmann dalait úgy állították össze, hogy hangi "komfortzónájából " szinte sosem kellett kockázatot vállalva kilépnie: dinamikában majdnem mindig maximum mezzoforte, a piano tartományban gyakran szinte nem is énekelt, inkább énekbeszélt, viszont sármosan duzzogott, örült, udvarolt, szégyenkezett,  deresedő halántéka mellé (alá) csinos pocakot is társított és partnerével együtt kedves grimaszokat vágtak. Profi módon jól érezték magukat és jó közérzetüket csak fokozta a közönség tapsvihara. Paródia volt ez a javából, nem az ő "kiparodizálásuk", sokkal inkább ők kacsintottak ki a produkcióból: "itt és most mi ilyenek vagyunk, ezt csináljuk...ugye tetszünk?" Tetszettek.Talán a "Sterb' ich, so hüllt in Blumen" volt az előadás csúcspontja és ott valóban megállt az idő s a levegő és eltűnt az idézőjel is. Az nem paródia volt, dráma az elmúlásról, ami mindannyiunkra vár. Helmut Deutsch "csak" tette a dolgát: zongorázott, magas színvonalon, készséggel, remek partnerként alkalmazkodva a sztárshowhoz. Kevésbé mutatkozott alkalmazkodó partnernek a közönség makacs köhögő kórusa, amely jó darabig és könyörtelenül szintén "tette a dolgát": köhögött, (rosszul) időzítve, tapintatlanul. Néha talán unalmában?

 

Hugo Wolf: Olasz daloskönyv - MüPa, 2018. február 22.

3944   telramund 2018-02-24 10:55:33

A köhögés,netán annak hulláma általában stress alapú.Létrejöhet unalom talaján,a résztvevő szereplők miatti izgulás  vagy nagy feszültséget okozó produkció levezetésére.9o %-ban semmi köze a megfázáshoz,hurutokhoz!

3943   -zéta- • előzmény3942 2018-02-24 10:51:24

Két dolgot figyeltem meg ezen a koncerten.

1. Mindig két dal között indult be a köhögőhullám. 

2. Ezért a művészek elkezdték rövidebbre húzni a "szünetet" két szám között, s a második félidőben volt, amikor sikerült is elaltatni az ingert, bár sajnos nem mindig...

3942   lujza • előzmény3936 2018-02-24 02:08:50

Ez csak egy tanács: Az egyik télen egy rokonomnak elhúzódó bronchitise volt, és mellé sok szép koncertjegye. Nem akart mindenről lemaradni, ezért a cukron és vizen kívül a téli, vastag sálját is felhozta magával. Ha rátört a köhögés, azt összehajtva a szája elé kapta. Láttam, ahogy mozog a teste, de nem hallottam semmit, pedig mellette ültem. Meg lehet próbálni. A bajom azokkal van, akik teli szájjal köhögik szét a pianokat, és még csak nem is zavarja őket.

3941   Klára • előzmény3940 2018-02-23 19:26:03

 

Köszönet, főleg azok nevében, akik nem lehettek ott az előadáson!

3940   -zéta- 2018-02-23 17:25:54

Itt az első ráadás... és itt a

a második ráadás... :-)

3939   Klára • előzmény3938 2018-02-23 13:53:07

Én is a kakasülőn ültem, és két csodálatos, összhangban éneklő művészt láttam. Nem tudom, Kaufmann énekelt-e korábban Wolf dalokat, de a tubuson találtam két audio felvételt Diana Damrau 2005-ös salzburgi fellépéséről. Érdemes meghallgatni!

https://www.youtube.com/watch?v=XygBQDkEEaI

https://www.youtube.com/watch?v=05N-tIDUS2k

3938   Beatrice 2018-02-23 12:34:19

A kakasülőről én egy végtelenül kifinomult, a művészettel szimbiózisban élő előadóművészt (Kaufmann) meg egy tisztes iparost (Damrau) láttam-hallottam.

3937   Klára • előzmény3936 2018-02-23 11:34:10

Részemtől megbocsátok, mások nevében nem beszélhetek. Sajnos, vannak előre nem látható helyzetek. Egyébként nem minden köhögő ment haza félidőben....

A második rész is csodálatos volt, a köhögések ellenére is. Elég sokan fotóztak - bár előtte külön bemondták, hogy ne .Remélem, valaki majdcsak felteszi a .....-ra és legalább onnan élvezhetik azok is, akik nem jutottak el a helyszínre. Eddig még a külföldi koncertekről sem leltem semmit. (sajnos!)

3936   Kokapu 2018-02-23 10:43:36

Sajnos, én is a "köhögők" egyike voltam, ezért utólag is elnézést kérek. Mentségemre szolgáljon, hogy a szünetben - éppen emiatt - hazamentem. Nemrég meg voltam fázva, de a héten már csak néhányat köhintettem, így nem gondoltam volna, hogy baj lehet. Pontosabban vittem magammal Ricolát (direkt a dobozosat, hogy ne csörögjek zacskóval) azt hittem, így nem lesz gond. Amivel nem számoltam, hogy emeleti oldalülésen ültem, gyakorlatilag merőlegesen a színpadra, és valahányszor arra fordítottam a fejem, hogy a szöveget olvassam, vagy az énekeseket figyeljem, iszonyatosan kaparni kezdett a torkom. Nyilván megpróbáltam visszafogni a köhögést, aminek az lett az eredménye, hogy még inkább ingerelt, illetve patakokban folyni kezdett a könnyem, ettől viszont eldugult az orrom. Egy idő után pedig már az sem segített, ha egyáltalán nem néztem a színpad felé. Ezért fájó szívvel - hiszen nagyon-nagyon vártam már ezt az estét - döntöttem úgy, hogy a második részben inkább megkímélem a körülöttem ülőket (mert normál esetben engem is borzasztóan zavar a köhögés, csörgés, zörgés), és magamat is :( 

Mindenesetre jó tanulság volt, többet nem veszek oldalra jegyet, csak olyan helyre, ahonnan szemből láthatom. 

Még egyszer elnézést! :(

3935   Klára • előzmény3934 2018-02-23 09:25:53

Valóban csodálatos este volt, mindkét énekes és nem mellékesen a zongorista is hozta legjobb formáját. Kaufmannról eddig is tudtam, tudtuk, hogy kiváló dalénekes és nem "csak" elénekli, de meg is jeleníti a dalokat. Damrau ilyen képességei eddig nem igazán voltak ismertek. Az elvitathatatlan  zenei élményen túl különösen megkapó volt a kisebb-nagyobb gesztusok sorozata, mellyel mintegy megjelenítették, kifejezték a dalokban foglalt érzelmeket. Semmi operai allűr, de az a sokszor tapasztalt túljátszás sem, amellyel egyes esetekben a daléneklés síkos talajára tévedt operisták  próbálják megjátszani, hogy ez most nem opera, hanem az úgynevezett könnyű műfaj. Miközben nincs könnyű zene és komoly zene, csak jó és rossz zene. Valamint jó és rossz előadó.....

Az első, Baden.Badenben tartott koncertjük óta számos kritika jelent meg az egyes előadásokról, a tubuson is vannak méltató felvételek, de sajnos zenei nincs. Remélem, előbb-utóbb valahol megjelenik valami. Persze kérdés, ha ilyen kvalitású énekesek fellépnek Budapesten, miért nem lehet ezekről egy tisztességes TV felvételt készíteni és valamelyik csatornán lejátszani? (M3, M5?) Például valamelyik x+ezredszer ismételt külföldi sorozatfilm helyett! De ez a kérdés már a 2016.os MüPa-beli Kaufmann koncert kapcsán is felmerült, illetve más fellépő művészek esetében is jogos!

Az, hogy ismét jóval kevesebb műsorfüzet volt, mint néző-hallgató, nem a fellépő művészek teljesítményét minősíti, de valami mást igen...

3934   telramund 2018-02-23 07:43:39

Bár nem vagyok egy dal-fun és a tegnapi este után sem leszek az!.DE!Hugo Wolf ritkán előadott Olasz daloskönyve ( nem hiszem , hogy a nézőtéren ülök között akadt tíz ember ,aki eddig hallott róla.-érdemben ) jó és kevésbé ,jó dalaival azonban egy hónap alatt  tízezrekhez jutott el.Egy hónap alatt tízenvalahány koncert (az utolsó holnap Barcelonában),amihez 3 ember Diana Damrau, Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch ,mint kíváló kíséret hallatlan teherbírása kellett.46 dal hangzott el két naponként Európa különböző nagyvárosaiban.Már az tiszteletreméltó,.hogy mindez kotta nélkül,mini színházi formában történt.Mint olvastam a mű nem egy szabályos dalciklus.A három művész maga alakította ki Deutsch írányításával, ki melyik ,dalt énekli,milyen a sorrend,mit énekelnek egyedül ,mit ketten.Ebből született egy csodás műsor és,ha nem olvasom,amit írtam fel sem tűnt volna,hogy a szerző nem így (sorrend)komponálta meg.

 Nem tudtam elképzelni ,hogy a két művész ennyire egymásra tudjon hangolódni és éneklési perfekciájuk minden oldalát bemutassák.Damrau kicsit keményebb,németes hangját olyan könnyedén kezelte és állította a kifejezés szolgálatába,hogy csak hallgattam,hallgattam.Jonas Kaufmann pedig gyönyörű hangja minden bravúrját bevetette és a dalok maximális szinte szavankénti értelmezését kifejezte,játékkal reagálta és együtt tökéletes párost alkottak.Semmi operai manír egyik énekesnél sem.Deutsch. .kíséretére pedig nincsenek szavak Hugo Wolf 46 dala megfogta a közönséget és a második részre a „stress”köhögések is abbamaradtak.Nagy este volt!Remélhetőleg valamelyik városban készült erről a lélegzetelállító produkcióról videófelvétel,mert csak a zenei megszólaltatás nem közvetíti ennek a szenzációs estének a teljességét,ezt látni is kell!

3933   Diva Plavalaguna • előzmény3932 2018-02-23 02:06:51

Nagyon szép este volt. Két gyönyörű hangú, közvetlen, kedves és jóhumorú világsztár énekelt nekünk olyan dalokat Wolftól, amiket máshol nem nagyon hallhattunk. Volt köztük néhány egészen különleges, igazi minidráma.A köhögés valóban különösen zavaró volt, körülöttem páran teljes hangerővel tolták. 

3932   lujza • előzmény3931 2018-02-23 01:21:22

Egyetértek!

Csak azt nem értem, mintha volnának emberek, akik direkt köhögni járnak a Müpába. (Aztán biztos jól hangzik: Damrauval és Kaufmannal közösen léptünk fel.)

3931   takatsa 2018-02-22 23:24:12

Nagyon kellemes kis este volt. Persze ezek a Wolf dalok nem schuberti mélységűek, de aranyos, változatos, időnként sziporkázó miniatűrök. Damrau lubickolt ezekben a kis zsáner-dalokban. Lehet, hogy nem övé a világ legszebb hangja, de technikában, szerepformálásban egészen fantasztikus.  A zongorakísérő, Helmut Deutsch, kiváló atmoszférát teremtett, időnként nem is harmadik, hanem első tagja volt ennek a triónak. Jonas Kaufmannon érezni lehetett, hogy ő nagyobb formákhoz szokott, de azért ő bármilyen szerepben is Kaufmann, és öröm volt újra hallani egyedi szépségű hangját. A közönség tombolt, és most oka is volt rá. A hang-szálak bérletet már ezért az egy előadásért is érdemes volt megvenni.:)

3930   Edmond Dantes 2018-02-20 10:27:20

Figyelem! Úgy látom, néhány jegyet felszabadítottak a csütörtöki Damrau-Kaufmann koncertre = most vásárolható (ld.net).

3929   Búbánat 2018-02-14 14:16:30

Thomas Hampson: „Felejthetetlen élmény volt Polgár Lászlóval énekelni”

Írta:Tóth Anna

Papageno, 2018. február 13. (A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.)

 A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában.

Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York­i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden­i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-­díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el.

– Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt?

– Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

– Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben?

– Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat.

– Honnan származik az operettgála ötlete?

– Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden­Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera­ és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés.

– Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt?

– Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is. Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük.

Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical­filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow­jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló.

– Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni?

– Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét.

– Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel?

– Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem.

– Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

– Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

– Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni?

– Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két­három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni.

– Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul?

– Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem…

A MÜPA honlapjáról

„Az operett legjava a Müpában”

„Bécs a Müpába költözik!

"2018. február 15-én a Met három operasztárja - Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas Hampson - a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével a legnépszerűbb operettslágereket hozza el a magyar közönségnek."

Bécsi, bécsibb - operett! Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas 

  • Zeller: A madarász - nyitány
  • Lehár: Giuditta - Octavio belépője (Szép itt az élet és oly vidám)
  • Kálmán: Marica grófnő - Jöjj, cigány
  • Kálmán: A csárdáskirálynő - Táncolnék
  • ifj. J. Strauss: A denevér - keresztmetszet
  • - Nyitány
  • - Óra-duett - Ez az ízlés, ez a kellem….
  • - Quadrille
  • - Csárdás - Hazámnak dalára nyugtom nem lelem
  • - Tercett - A szívem úgy reszket
  • Millöcker: A koldusdiák - Ollendorf belépője (Szépen bánjak tán a nőkkel?)
  • Millöcker: Dubarry grófnő - Ez ő, ez ő, a Dubarry
  • Millöcker: A szegény Jonatán - nyitány
  • Lehár: Paganini - Nem szeret így téged más
  • Lehár: Paganini - Volt nem egy, de száz babám
  • ifj. Johann Strauss: Bécsi vér - keringő
  • Stolz: Bécsi dal - Bécs csak éjjel lesz szép
  • Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket
  • Stolz: A kedvenc - Te légy a lelkem császára
  • Siecynski: Bécs, álmaim városa

"Könnyed, fülbemászó, de operai igénnyel megírt dallamokkal és sok humorral átszőtt történet, amelynek központi témája a szerelem: a bécsi születésű operett ma ismert, többnyire óriási sikert arató táncos-komikus és szubrett szereplőkkel megerősített alakját részben magyar zeneszerzőknek köszönhetően nyerte el. A Müpában kuriózumnak számító operettgálán olyan, az operaszínpadokról ismert világsztárok lépnek fel, mint Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas Hampson, hogy a legnépszerűbb operettkomponisták örökzöld muzsikájával örvendeztessék meg a közönséget."

Rendező: Müpa

3928   lujza • előzmény3927 2018-02-13 03:44:22

Kellett még egy kis idő, hogy rájöjjek, kinek köszönhetjük, hogy pont ez az este került be harmadiknak a Hangszálak bérletbe. A darabok rendezőjének, aki, nem mellesleg, a Müpa vezérigazgatója.

3927   lujza • előzmény3926 2018-02-13 03:29:37

A tapsról bizony nem fogsz meggyőzni, ahogy hallom, a főpróbán jobban sikerült a gyors átmenet a prológba. Mint ahogy azt se hinném, hogy Eötvös "erőszakolta" volna bele magát ebbe a bérletbe, és egyáltalán, Bartók mellé. Tételezzük fel, hogy igaz, ami a kísérő füzetben szerepel. Miért ne írhatna operát a Kékszakállú mellé? Legfeljebb majd nem fogják játszani, ha nem jó. És nem utána illesztette, pedig a végkimenete alapján oda illene, hanem eléje, mert van benne szerénység.

A Müpa ugyanúgy dolgozik, mint bármelyik színház vagy opera, bérletben összerak különböző fajsúlyú előadásokat, viszont így olcsóbban adja. Hangszálak bérlet tavaly is volt, aki akarta, megvette. És dicséretes, ha nem maradt otthon akkor se, amikor nem a kedvence énekelt.

A három Bartók ügyében igazad van, és én elég öreg vagyok ahhoz, hogy egykor sokszor láthassam együtt őket. De mutass egy operát manapság, ahol még együtt játsszák őket! Még a MÁO se! És akkor már inkább így, mint mondjuk a Jolanthával.

3926   takatsa • előzmény3923 2018-02-12 20:02:26

Így van, kedves Lujza, az orgona fantasztikusan szólt az ötödik ajtónál. Arra gondoltam, hogy már csak ezért a néhány taktusért is megérte építeni ezt a hatalmas orgonát. :)  Ez persze nem menti az orgonistát a bakiért. Biztosan készült felvétel, láttam az előadás előtt, ahogyan mozgatták a kamerákat. 

A tapsról más a véleményünk. Hagytak időt tapsra a két mű között, de mivel csak igen gyér, gyorsan elhaló taps volt, folytatták az előadást. És az előadás végén is a két-két főszereplő érzékelhetően más és más hangerejű tapsot kapott. Persze ebből én nem vonok le túl nagy következtetést, de a közönség reagálását mindenképpen jelzi. 

Nekem persze nem az Eötvös művel van bajom, hanem magával az eljárással. Mert nem hiszem, hogy van racionális szakmai magyarázat arra, hogyan került bele ez az előadás a Florez- Kaufman-Damrau dalest bérletbe. Ez a kapcsolt áru típikus esete, amikor egy sereg embert rákényszerítenek arra, hogy az áhított két produkció kedvéért megvásároljanak egy harmadikat is. És ez ráadásul kétszeresen kapcsolt áru, egyrészt a MÜPA részéről - jegyeladást tekintve - egy csaknem teltház biztosítása, másrészt Eötvös Péter részéről, aki úgy kíván operájára sok nézőt becsábítani, hogy Bartók farvizén evezve - illetve a Kékszakállú herceg várának véletlenül nyitvahagyott hátsó kapuján beosonva - jut révbe. Ezt inkorrekt eljárásnak tartom, különösen azért, mert a két műnek semmi köze sincsen egymáshoz, hiába is próbálja ezt Eötvös Péter bizonygatni. És itt nemcsak a zenére gondolok, hanem a mondanivalóra is: Bartók műve a férfi-nő kapcsolatáról szól, Eötvös operája viszont a gyilkos-áldozat, bosszú-megbékélés kérdését boncolgatja, amely alapjaiban egészen más téma. Tudom, hogy mostanában szokás a Bartók művet párosítani más egyfelvonásos operával, utalnék itt pl. a MET legutóbbi produkciójára, vagy az Erkel Mario-Kékszakállú próbálkozására (amely korántsem volt olyan sikeres, mint a Polgár Lászlóval bemutatott eredeti Mario), de itthon, Bartók országában, azt hiszem, ragaszkodni kellene az eredeti elképzeléshez, mert Bartók három színpadi műve komplexen körüljárja ezt a kérdéskört, mindent elmondva arról, amit férfi és nő kapcsolatáról Bartók és Balázs Béla el kívánt mondani. Ráadásul a trilógia harmadik darabja, a Mandarin, a bartóki pálya csúcsa, igazán szép akkor lett volna ez az este, ha Eötvös Péter - saját operája helyett - ezt dirigálja.

Én nem kívánok véleményt mondani Eötvös operájáról, lehetséges, hogy ez egy nagyszerű mű, de ha az, akkor nem kell Bartókkal támogatni, adják elő egy másik Eötvös operával együtt (van belőlük jó pár). Aztán elmegy rá, aki szereti ezt a zenét és erre kíváncsi, és ami sikert elér, az saját siker lesz, nem valami más. De ez a félkényszer egy kicsit megfekszi a gyomromat, mert a legjobb falat is hányingert okozhat, ha erőszakkal tuszkolják le az ember torkán.

3925   Edmond Dantes • előzmény3922 2018-02-12 10:03:59

Privát válasz megy.

3924   Edmond Dantes 2018-02-12 10:03:12

Ebbe a topikba/erre az oldalra talán nem szoktak 1/1 politikai tárgyú újságcikkeket belinkelni, mindenesetre jó tudni: de bizony igen. Ide is elért a Soros-terv..ha nem is onnan, ahonnan.

3923   lujza • előzmény3918 2018-02-12 03:47:18

Én ezt másképp láttam, illetve hallottam. Igaz, az Eötvös operát pár éve egy Armel fesztiválon már előadták, vagyis nem volt számomra teljesen ismeretlen, viszont most sokkal jobban hatott rám. A zenéje finom, kifejező, a zenekar szépen játszott, a rendezés visszafogottsága segítette, hogy a lényegre figyeljünk. A történet megrendítő és felemelő, hiszen bosszuállás helyett a megbékélésről szól. A két szereplő kevés eszközzel dolgozik, nekem nem volt bajom Vizin Viktória hangjával se, bár kétségtelenül a hawaii baritonnak több jutott belőle. A pokolról szóló mondat engem is szíven ütött, de végül is mindkét szereplő a saját poklában élt eddig, amiből, úgy tűnt, nincs kiút. Hogy végül nem így történt, az maga a csoda.

A mű végén egyszerűen nem tudtunk tapsolni (másra gondolni rosszindulat), mert azonnal megszólalt Mécs Károly szép hangján a Kékszakállú prológja. A színpadkép azonos maradt, de valóban megjelentek szinek is a vetítésben, ami engem tán kevésbé zavart, mint a nyílt erőszak és szex jelzése a szereplők között. Az orgona bakiját azért érdemes feledni, mert egyébként én ilyen hatásosan megnyílni az ötödik ajtót tán még nem is hallottam, pont az orgona mindent betöltő, gyönyörű hangja miatt. Cser Krisztiánnak nagyon fekszik Kékszakállú szerepe. Szántó Andreát már hallottam Juditként, és akkor jobban tetszett. A hangja most időnként kiélesedett, és a dikciója is idegenszerű volt néha számomra.

Eötvös Péter intelligens és érzékeny zeneszerző és karmester. Kár, hogy az NFZ vezetői végül nem őt nyerték meg maguknak. Ahol ültem, jól ráláttam a zenekari árokra. Eötvös pontos, takarékos mozdulatokkal vezényelt, valóban Boulezhez hasonlóan, mindenkire nagyon figyelt, és a zenekar szépen szólt a keze alatt. Csak remélni merem, hogy rögzítették az előadást.

3922   lujza • előzmény3919 2018-02-12 03:14:32

Nocsak! Mi történt? Ahogy látom, mostanában már többször is ellátogattál abba a világvégi, pénznyelő behemótba. Amúgy a véleményeddel nagyrészt egyetértek.

3921   Héterő • előzmény3918 2018-02-12 01:23:16

Mennyivel többet nyújt egy egyszerű, ám hiteles beszámoló (3918), mint a soros, kritikának álcázott politikai pamflet, főleg akkor, ha maga az élet bizonyítja, milyen hamisak a sorok:
George Soros has 'donated his own money' to reverse Brexit

3920   Búbánat 2018-02-11 18:14:53

HAGYOMÁNYOK ÉS MEGÚJULÁS

MEGALAPÍTÁSÁNAK 55. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

2018. JANUÁR 30. KEDD 06:54 Magyar Idők

Izsó Zita

Idén 55 éves az ország egyik legnevesebb komolyzenei együttese, a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A kilenc hegedűsből, három brácsásból, három csellistából és egy nagybőgősből álló együttes külföldön is ismert: Európa szinte valamennyi országában felléptek, de megfordultak többek között Sydney-ben, New Yorkban, Dél-Amerikában, Kínában és Japánban is. Olyan neves művészekkel koncerteztek, mint ­például Fazil Say, Mischa Maisky, Ning Feng vagy Borisz Berezovszkij.

Számtalan elismeréssel honorálták munkájukat hazánkban és határainkon túl egyaránt: Magyarországon több felvételüket az év hanglemezének választották, Párizsban háromszor nyerték el az Académie du Disque-díjat.

A zenekart Sándor Frigyes alapította zeneakadémisták közreműködésével 1963-ban, majd 1979-ben bekövetkezett halála után az együttes irányítását Rolla János vette át, 2016-tól pedig Tfirst Péter lett a zenekar vezetője.

Az együttes az utóbbi években jelentős hangsúlyt helyezett a megújulásra, ami a zenekarvezető szerint elsősorban az új tagoknak köszönhető, a hangzás ugyanis általuk újabb és újabb árnyalatokkal lett gazdagabb, de nagyon fontosnak tartja, hogy egy újonnan érkezett kolléga minél több időt töltsön azokkal, akik már közel fél évszázada játszanak az együttesben.

Mivel több generáció találkozik egymással, emiatt sokszínűbb a megszólalásmód, viszont nagy munka összefésülni a különböző iskolákból származó különbségeket. Ez utóbbi már csak azért is különös jelentőséggel bír, mert a kritikusok a pozitívumok között ki szokták emelni a zenekar egységes hangzását, ami így egyfajta védjegyünkké vált” – árulta el lapunknak Tfirst Péter ­zenekarvezető.

Hozzátette, hogy további újításokat is tervez, a következő években ugyanis szeretné bővíteni a zenekar létszámát. Elmondása szerint mindez már Rolla ­János fejében is megfordult, hiszen jó néhány darab igényelné a nagyobb zenekari létszámot, adott esetben fúvósok jelenlétét is.

– Ez vélhetőleg nem idén, hanem hosszabb távon fog megvalósulni, azonban az egységes hangzás miatt is nagyon jó lenne, ha a nagyobb létszámigényt nem mindig más és más vendégekkel kellene megoldani – mondta el a zenekarvezető, aki fontosnak tartja annak a zenei örökségnek a megőrzését is, amelyet az együttes az elmúlt 55 évben képviselt. – Kiskoromtól jól ismerem a zenekart édesapámnak, Tfirst Zoltánnak köszönhetően, aki 1973 óta az együttes tagja.

Számtalan koncertjü­kön jelen voltam, és sokat hallgattam a régi felvételeket, így kitörölhetetlenül élnek bennem az egyes művek interpretációi, amelyeket szeretnék átmenteni. Ettől függetlenül a zenekar vezetése során a saját eszközeimet kell használnom, mert ez csak így működhet, azonban az értékek megőrzését nagyon fontosnak tartom – jelentette ki Tfirst ­Péter. Mint mondta, a közeljövőben szeretnének szorosabb kapcsolatot kiépíteni néhány szólistával is, hogy ne csak alkalmilag lépjenek fel együtt, hanem akár rendszeresebb együttműködésről is lehessen beszélni.

Az együttes nemrégiben csatlakozott a Szimfonikus Zenekarok Szövetségéhez, ez nemzetközi szinten is jegyzett és ismert zenekarként a jövőbeni érvényesülés szempontjából még komolyabb előrelépést jelent.

 

A Liszt Ferenc Kamarazenekar az évfordulóra két koncerttel készül, az egyiket az Óbudai Társaskörben, a másikat pedig a Zeneakadémián tartják majd.

Számtalan izgalmas program várható a következő fél évben: az ­együttes január végén francia koncertkörútra indul, február 11-én a Müpában lép fel Kocsis Krisztiánnal és Balogh Ádámmal, de játszanak majd többek között Miklósa Erikával, David Frayjel, Maxim Vengerovval és Martha Argerichcsel is.

3919   Edmond Dantes 2018-02-11 14:11:27

A "táblás ház" ellenére maradtak üres helyek a MüPa szombati Eötvös-Bartók operaestjén. Előrelátó nézők, akik be akarták magukat biztosítani Flórez ária- illetve Damrau és Kaufmann dalestjére, megvették e három előadásra bérletüket...Flórez tekintetében máris hoppon maradtak. (Én is.) Attól tartok, hogy a még hátralévő dalesten sem Hugo Wolf dalciklusa fogja lázba hozni a nagyérdeműt (akinek nem inge...), inkább Jonas Kaufmann fellépése az, amin tout Budapest úgy érzi majd: "azon" ott kell lenni. Ez van, ezt kell szeretni...vagy nem kell szeretni.   

Ilyen körülmények között igazán örülni lehet annak a nagy és megérdemelt sikernek, ami a tegnap esti produkciót fogadta. Eötvös Péter saját elmondása szerint kifejezetten egy, a Kékszakállú mellé-elé szánt egyfelvonásos párdarabot komponált  Alessandro Baricco azonos (Vértelenül) című kisregényéből. (Szöveg: Mezei Mari) Az opera cselekménye ott kezdődik, amikor ötven évvel borzasztó események után a két élő szereplő találkozik. Száraz, szikár párbeszédekből bomlik ki múlt, jelen s végül jövő. A zene hűen, de nem pusztán illusztrációs jelleggel követi az elhangzottakat és az el nem hangzott gondolatokat, érzelmeket. Jobbkor talán nem is érkezhetett a Senza sangue, ami számomra a bosszú helyetti megbékélés, kiegyezés, engesztelődés megkapó apoteózisa egy összezavarodott, veszélyes útra tévedt világban és korban, ahol-amikor valós erőszak keveredik álhírekkel, valós bűnöket fednek el valótlan terelésekkel, ahol propaganda dübörög olyasmi ellen, ami nincs vagy nem úgy van, ahol nincs kegyelem annak, ami meg sem történt, de ha úgy tetszik, átsuhannak gaztetteken. Az opera hősnője, Nina nemcsak megkegyelmez a családját egykoron kiirtó brigád egyetlen, még élő tagjának, de bár mint mondja a kislányként őt életben hagyó Titonak (a darabban Pedroként mutatkozik be) : "sokat ne várjon tőlem", azért társalgásukat, talán hátralévő életük közös kezdeteként, egy szállodában folytatják, ugyanazon az ajtón távozva a fináléban, ahol egy óra múlva majd Judit és Kékszakállú indulnak az örök éjszakába.

Tetszett Káel Csaba visszafogott, fekete-fehér, "vértelen" rendezése a fekete szuffita elé két emelet magasságban kifeszített, egymást részben metsző, időnként vetítővászonként funkcionáló fehér lepedőcsíkok előtt-között, miként mindkét darabban fehér a Nő s feketés a Férfi jelmeze.. (Díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Németh Anikó-'Manier') Visszafogott játék, a hangsúly a párbeszédeken és nem a színpadi akción van. Nem mondható el ugyanez a Kékszakállú színpadi megvalósításáról; a Bartók-művet amúgyis pódiumon, koncertáns előadásokon szeretem leginkább. Jó ötletnek tartom, hogy rögtön az Eötvös-mű utolsó ütemei után, teljes sötétben és gyakorlatilag attacca -az előző darabnak tapsot nem kérve/nem engedve- szólal meg a Regős Prológusa (Mécs Károly előadásában, felvételről), egyfajta dramaturgiai-zenei folyamatosságot avagy egységes rendezői koncepciót sugallva a két egyfelvonásos között. Káel Csaba -sajnos- a Bartók-műben pótolja mindazt, amit nem föltétlenül kell(ene) pótolni: amolyan színes-szagos, realista Kékszakállút állított színpadra. Ami véres, az mindig (vetített) vörös: kínzókamra, várfal, patak, fegyvertár, ékszerek, rózsatő, virágföld. "Igazi" vetített vér is csorog a vásznon. Kékszakállú nagy pillanatában ("Lásd ez az én birodalmam..") aranylón felragyognak a színpadi fények. A könnyek tava könnycseppek képében megjelenik a vásznon s a régi asszonyok emlékét is a szöveget precízen leképezve színezi ki a világosítás: hajnalban piros, délben aranyló, este barna fények. Értettünk a szóból, értettünk a színekből. 

Vizin Viktóriát hallottam már Juditként, ezúttal az Eötvös-mű Nináját énekelte szépen, visszafogott játékkal, nem magával ragadóan. A hawaii vendég bariton, Jordan Shanahan nagy és karakteres hang birtokosa, a főpróbán hibátlannak tűnt, az előadáson be-becsúszott egy-egy nemszeretem megszólalás. Hallunk még róla. Valahogy Szántó Andrea Juditja sem nyűgözött le, pedig úgy tudom, sokszor, sokfelé énekelte és énekli a szerepet. Talán elengedte volna a hiperrealista, nyílt színi szexjelenete(ke)t  földig érő, pongyolaszerű esküvői (?) ruhájában, miként Cser Krisztián is furán mutatott asszonyával a földön hemperegve teljes hercegi díszben. Vokális teljesítménye viszont és ezt külön hangsúlyoznám, kitűnő volt, kifejezően és szépen énekelt, hercegi elődök nyomába léphet. Eötvös Péter számomra zeneileg egységes keretbe tudta foglalni a két művet, a nálam most debütáló Senza sangue hangzásvilágát és a Kékszakállú sokszor hallott csodáját egyformán magas színvonalon közvetítette a Nemzeti Filharmonikusok csaknem hibátlan közreműködésével. (Az orgona váratlan-kéretlen akkordját meg sem hallottam...)

A jövő "zenéje", nagy kérdése, vajon megvalósul-e Eötvös Péter szándéka, vagy talán inkább álma-vágya és a két mű kéz a kézben fogja-e járni a világ operaszínpadait.

Eötvös Péter: Senza sangue - Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, MűPa, 2018. február 10.

3918   takatsa 2018-02-10 23:36:14

Két félidő a pokolban (?)

Még nyáron vettem bérletet a Müpába "hang-szálak" hangzatos névvel. A három előadásban lett volna Juan Diego Florez (elmaradt), Jonas Kaufmann és Diana Damrau (remélem nem marad el) és közte, kis kakukktojásként a mai hangverseny (mert ezt is el kellett adni valahogyan).

Előítéletek nélkül és nyitott füllel ültem fel a harmadik emeletre, mivel szívesen hallgatok kortárs darabokat is (pl. 2 évvel ezelőtt Thomas Ades Vihar-ja a székhez ragasztott, annyira, hogy utána megvettem a MET hasonló előadásáról készült DVD-t és azóta rongyosra hallgattam). Szóval nincsen bennem (különösebb) előítélet, de Eötvös Péter operája nem fogott meg. Persze lehet, hogy ebben az előadók is ludasak voltak (a földszinten talán jobb lett volna), mert Vizin Viktória hangja csak elvétve jutott fel a harmadik emeletre és a hölgynél csaknem egy fejjel alacsonyabb "zsebbariton"Jordan Shanahan hangja sem mindig. (Az ő alakítása azért sokkal jobban tetszett. Vizin Viktória Carmenjélvel sem voltam  elégedett, így nagy meglepetés nem ért.) Betűzgettem a tölem fényévnyi távolságra levő bal oldali kivetítőt: A pokolról jöttünk és nemsokára oda is kerülünk, hát én azért (egy kicsivel) ennél optimistább vagyok. Ennél talán több az élet, és bár mindannyian gyilkosok, és egyben áldozatok is vagyunk, ezt a témát sokan, és sokkal jobban is körüljárták, mint Alessandro Barrico. Akkor inkább Shakespeare, vagy bármi más, amit csak akartok.

Szóval lement az első felvonás, gyér, sőt annál is gyérebb taps, de nincsen függöny, nincsen szünet, hanem máris következik a második félidő.

De ez már nem a pokolról szól, hanem egészen másról... Én tisztelem Eötvös Péter bátorságát, hogy saját műve után elvezényli Bartók emblematikus darabját, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Mert a Kékszakállú zseniális mű, az első hangjától az utolsóig. A kontraszt irtózatos. Eötvös Péter remekül vezényli a Kékszakállút, Pier Boulezzel - minden idők talán legnagyobb Bartók interpretátorával - való kapcsolata nyilvánvaló. És a zenekar is megtáltosodik: amit hallunk csodálatos. És mi történt? Az énekeseket a harmadik emeleten is lehet hallani. Meggyőződésem, hogy Cser Krisztián az utóbbi évek legjobb Kékszakállúja, és alakítása ma is hiteles, néhol egészen megrendítő. Szántó Andrea - hirtelen nem is emlékszem, hogy hallottam-e énekelni - kellemes meglepetés. Produkciója nem hibátlan, de érzelmekkel teli, magával ragadó. És hallani lehet a hangját, manapság már ez is nagy szó. Csak az orgonistát tudnám feledni, aki a "szép és nagy a te országod" utáni generálpauzában beletenyerelt a tuttiba. Ezt leszámítva, szinte tökéletes előadást hallottunk. Két, alapjaiban különböző félidőt hallhattunk, és az előadás után a közönség is kinyilvánította erről a véleményét.

3917   Edmond Dantes • előzmény3916 2018-02-09 17:35:27

kieg.: Nemzeti Filharmonikusok..

3916   Edmond Dantes 2018-02-09 15:11:25

Első hallásra is megrendítő és kifejező alkotás Eötvös Péter Senza sangue c. egyfelvonásos operája, aminek ma délelőtt volt főróbája a MüPában. Tetszett Vizin Viktória (Nina), a hawaii bariton, Jordan Shanahan (Tito) előtt nagy jövő állhat, óriási és kifejező hang. Káel Csaba fekete-fehér rendezése jó. Eötvös Péter a tenyerén hordozta a két énekes szólistát, a zenekart és saját művét. Koncert Kékszakállúval szombaton.

3915   Búbánat 2018-02-03 22:13:51

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, film- és színházi rendező, producer vehette át a Budapest kulturális és turisztikai nagykövete 2018 díjat

2018 FEBRUÁR 03. SZOMBAT, 16:28

szimhaz.org.

3914   parampampoli • előzmény3903 2018-02-03 21:36:30

A Müpában dolgozó ismerősöm információja szerint Stuart Neill valóban az utolsó pillanatban mondhatott le, mert a koncert napján délelőtt még a helyszínen tartózkodott. Ezért az erre vonatkozó passzusom tárgytalannak tekintendő.

3913   gl • előzmény3795 2018-02-03 18:49:19

Peter Seiffert fogja Trisztánt énekelni a 2018-as Wagner fesztiválon.

3912   nickname • előzmény3910 2018-02-02 10:41:42

Az egyszer műsorra kerülő koncerteknek sokszor inkább a MÜPA lenne az ideálisabb hely. A sokszor alacsony nézőszám miatt akár a Fesztivál Színház is jó helyszín lehetne. Netrebko befért, akkor Antonentko is beférhetett volna az Erkelbe koncertként. Mindegy: biztosan rosszul látom. 

3911   IVA • előzmény3909 2018-02-02 07:02:40
3910   IVA • előzmény3909 2018-02-02 07:02:38

A színpadra természetesen befér. Valószínűleg a műsorrendbe nem fér be: kell a hely az egyszer műsorra kerülő koncertelőadásoknak.

3909   nickname • előzmény3903 2018-02-01 22:28:01

Ókovács megint hülyeségeket beszél: a Turandot 2013 tavasza óta folyamatosan az Erkelben ment és eredetileg is oda lett rendezve a mostani előadás. Akkor miért is nem lehet az Erkelben adni???? A másik két opera esetében még megértem, hogy a díszletek esetleg nem fértek be az Erkelbe, de a Turandot esetében nem értem miről beszélt a főigazgató úr. Ismét ha hallgatott volna, bölcs maradt volna. 

3908   álmodó • előzmény3906 2018-02-01 16:25:13

:-D

Köszönjük. 

3907   Momo • előzmény3906 2018-02-01 16:03:17

Ó, ez rendszeres... tegnap este 10-kor még énekeltünk, ma reggel fél 10-kor már a Boccanegrát próbáltuk az Erkelben... 10-től jelmezes zenekari próba... hanggal... péntek-szombat-vasárnap 5 előadás. Ma este és holnap délelőtt Hunyadi próba a 7-én induló turnéra...

Ezen a héten 1 szabadnap volt, a kedd.

3906   Edmond Dantes 2018-02-01 15:58:03

Minden elismerésem az Operakórusé, ha a hétfői Otello (ld. 3895 itt) után szűk két nappal (plusz próba/k, főpróba/k) a Turandotot is elénekelte éspedig a lejjebb leírt színvonal(ok)on. (A zenekar "más ügy".) 

Holnapra javasolnék levezetésnek mondjuk egy Mesterdalnokokat...

3905   álmodó • előzmény3903 2018-02-01 15:13:28

Meg kell mondjam,  szakszerűbb és élvezetesebb leírás,  mint az előző "véleményezés". 

És nem azért,  mert az Énekkart dícséri,  bár ez nagyon jólesik. 

Hanem,  mert jó is volt, és mert a cikkírónak volt szíve megírni a jót! 

Köszönjük. 

3904   Momo • előzmény3903 2018-02-01 14:48:21

Köszönjük a méltatást!

:-)

3903   parampampoli 2018-02-01 14:44:56

Turandot  Müpa

2018. január 31.

Az előadás előtti filmecskében Héja Domonkos kórusoperának nevezi a Turandotot. ÉS TÉNYLEG! Soha életemben nem hallottam ennek olyan nyilvánvaló bizonyítékát, mint tegnap este. Amit az Operaház felújítása miatt most az Erkel Színházban is fellépő operai énekkar produkált (karigazgató: Csiki Gábor), arra egyszerűen nincsenek elég erős dicsérő szavak. Olyan erővel és fénnyel szóltak, egy tömbben, ha kellett, és olyan finomságokra voltak képesek, ha kellett, amilyet, azt hiszem, ma a világ egyetlen színházában se lehet tapasztalni. Nem véletlenül választották a világ legjobb 7 operakórusa közül a legjobbnak őket! Mert azok! Tudatosítsuk nyugodtan magunkban, hogy miénk A VILÁG LEGJOBB OPERAKÓRUSA!

Az Operaház kiköltözött három előadásra a Müpába, mert az ott most játszott három darabot az Erkel Színházban nem lehet előadni. Legalábbis ezt állította filmes bevezetőjében Ókovács Szilveszter, és most ne vizsgáljuk állításainak valóságtartalmát. (Nyilvánvalóan nem igaz. Szerinte nem lehet, de egyébként miért ne lehetne?) Hogy már nincs egy olyan esemény, ami ne vele kezdődne, lassan megszokottá válik. Ha nincs ott személyesen, akkor videoüzenetben gondoskodik róla, hogy aki nem szívesen látja és hallgatja — és ilyenek vannak nem kevesen —  ne tudja nyugodtan átadni magát a zenei élménynek. Ezt a mennyiségű túltengést és mindenhol való jelenlétet csak egy helyen tapasztaltam: Észak-Koreában 1984-ben. Ott volt mindenütt úgy jelen Ki Mir Szen, mint most Ókovács Szilveszter. Akinek megnyilvánulásai egyébként is kezdenek Vágó István régi műsorának címére hajazni: Fele se igaz! (Egy decemberi levelében nénikéjéhez pl. beszélt arról az esetről, amikor felhívott engem telefonon, csak éppen azt nem mesélte el, miről volt szó, ill. helyette a valóságtól eltérő dolgot állított be témaként. Majd azzal folytatta, hogy miután nem jutottunk közös nevezőre, letettük a telefont. A helyzet az, hogy miután nincs hozzászokva, hogy valaki ellentmond neki, mint tettem én, ő csapta le rám udvariatlanul a kagylót.) Tegnapi filmes bevezetőjében a három müpás este karmesterét szívüknek kedvesnek nevezte (Halász, Héja, Kocsár), amit jól érzékelünk, hiszen Kovács János biztos nem kedves szívüknek, mivel semmi rangjához méltó feladatot nem kap évek óta. Állította továbbá, hogy a meghívtak az előadásokba külföldi sztárt, de pechem volt, mert Antonenko megérkezett az Otellóba, de Stuart Neill nem. Noha még reggel is ő szerepelt a honlapon, a Müpába érkezve Michal Lehotsky neve fogadott. Biztos, hogy már tudták előre, hogy Neill nem fog énekelni, mert ilyen hamar egy Kalafot leakasztani csak úgy, a mai világban a valószínűtlenség kategóriájába tartozik.

Hogy megtalálták és elhozták, jó döntés volt. Nem először látjuk a Müpában, 2005-ben már Gruberova partnere volt ugyanitt a Roberto Devereux-ben, és láss csodát: azóta nem elromlott, hanem nagyot fejlődött. Nem hangfenomén, nem óriási és nem nagy hang az övé, viszont nagyon jó tudja használni. Az én ízlésemnek kicsit túl nyitott a hangképzése középregiszterben, ami abból ered, hogy próbálja torkát szabad és széles állapotban tartani, de borzasztó érdekes volt megfigyelni, hogy a magasságokra érve hogy tudja hirtelen összefogni és fókuszálni, hogy azok biztosan szólaljanak meg. Egy még így se sikerült neki, a Turandot ária végén a közösen énekelt „C” sajnos gikszer lett, és majdnem a Nessun dorma „H”-ja is, de azt meg tudta menteni kisebb döccenővel. Ennek ellenére ő az a tenor, akit a főigazgató Eyvazovban vélt megtalálni, tévesen: akire egy színháznak nagy szüksége van repertoárja biztos üzemeltetéséhez. Szívesen látnám Lehotskyt az Erkel Színházban más alkalommal is.

Szintén nem először vendégünk Jee Hye Han, a koreai szoprán már énekelt két szériában is Turandotot az Erkel Színházban. Most, jobb akusztikai körülmények közt, a zenekar előtt állva is egyértelmű, hogy lírai szoprán, akinek a darabban Liú lenne a szerepe, de mivel technikailag el tudja énekelni Turandot is, eltérítették az eredetileg neki való szereptől. Becsülettel el is énekli, csak éppen a szerep nem erről szól. Hiányoznak a mélységek, hiányzik a magas regiszter volumene, viszont nagyon szépen formál azokban a részekben, ahol egy vérbeli drámai szoprán nehézségekkel találkozik. Mint ázsiai kollegáinak, neki is nagy gondot jelent a szöveg, olasz dikciója sajnos nélkülözi a szavak értelmezését, az akcentusokat, és az olasz nyelvben kulcsfontosságú kettős mássalhangzókat.

Azonnal, már koncert előtt érdemes lett volna megcserélni a két női főszereplőt, hogy Sümegi Eszter énekelje a címszerepet, kolléganője Liút. Úgy talán jobb felállás lett volna, mint így. Liú valamikor azon kevés olasz szerep egyike volt, amelyikben Sümegi maradéktalanul tetszett, mert pontosan és kényelmesen kitöltötte kereteit. Ma már maradéktalanul nem tetszik, mert a szerep egyetlen hangján sem felel meg annak a hangnak, éneklésmódnak, ami hozzá szükséges lenne. Ez a mennyiségű vibrató olasz szerepkörben elfogadhatatlan (nekem már németben is, de ez legyen az én személyes problémám), minden magassága alacsony, és egyetlen egyet sem képes pianóban megfogni. Hogy egyenesen az Árnynélküli asszony Császárnőjének trónjáról leszállva érkezett a kis rabszolgalány szerepébe, nyilván csak tetézte amúgy is adott technikai problémáit. Sümegi, ahol halkítani kellene, ott ráerősít, és ezek a hangok fülsértően kilógnak a dallamvonalból. Összerezzenve hallgattam, minden magas hangja áramütésként hatott dobhártyámra, és egyfajta megkönnyebbülést éreztem, mikor szerepe szerint végzett magával.

Fried Péter az Erkel Színházban megszokott zengő hangú Timurját ismételte meg most is, és minden alkalommal élmény basszus szerepben basszus hangot hallani. (Budapesten már rég nem egyértelmű és biztos a dolog.) A miniszterek tercettjének határozottan jót tett, hogy Kelemen Zoltán személyében vezető bariton énekelte Pinget, ahogy az mindig is szokás volt Budapesten. Kevésbé tett jót, hogy Kiss Tivadar énekelt a hirdetett Kiss Péter helyett, valószínűleg nem túl sok próbalehetőséggel. Ezért ő eléggé kiszólt a tercett hangzásából, és bár jobban megfelel ennek a szerepkörnek, mint a Bánk bán Ottójának, talán kevésbé lett volna a társaival fennálló hangzási diszharmónia, ha énekét a tegnap látott talajtorna gyakorlatokra emlékeztető mozgás nélkül adja elő. Sokkal jobban tetszett a kellemes, csengő hangon éneklő Megyesi Zoltán. Kőrösi András személyében végre ismét olyan Mandarint hallottunk, aki megfelelő hanggal bír ehhez a nem nagy, de egyáltalán nem jelentéktelen szerephez.

Végül pedig: Róka István. Ritka eset, hogy Altoum császárnak külön bekezdést szenteljen egy recenzenzió. Ez az az eset: szinte hihetetlen, hogy a pályától gyakorlatilag sok éve visszavonult, nem fiatal művész ilyen hangi állapotban legyen. Róka úgy énekelte kis szerepét, olyan volumennel és csengéssel, hogy az embernek az az érzése támadt, hogy ha akarná, bármikor átvehetné akár Kalaf szerepét is. Szóval… a hang, az hang, és az marad örökre, ha a természet, a Jó Isten tette helyére, és használója jól sáfárkodott vele egy életen át.

3902   álmodó • előzmény3900 2018-02-01 14:27:42

Tecccik tudni,  az nem  kritika,  hogy mindenkinek beszólunk.. 

Melyik csatornát nézte?? 

Mert az a lényegtelen kórülmény elkerülte a figyelmét,  hogy 

-Volt Énekkar ;

-Szétverték a házat a vêgên a tapssal;

-Remek koncert volt. 

 

Ja és igen. A tenorista copfos volt... Ott el tecccett aludni...? 

:-) 

3901   Búbánat 2018-02-01 10:33:32

Ma esti koncert a Müpában


Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - 19.30


Nicolas Altstaedt (gordonka)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Carlo Montanaro


DVOŘÁK: h-moll gordonkaverseny, Op.104

DVOŘÁK: IX. (e-moll) szimfónia („Az új világból”), Op.95

3900   Edmond Dantes 2018-02-01 09:56:54

Fáy Miklós blogbejegyzése a MÁO által rendezett Turandotról (MüPa, 2018. január 31.)

3899   Momo 2018-01-30 17:15:03

Igen, elképesztő a pasas.

3898   -zéta- • előzmény3897 2018-01-30 17:12:43

Ezt írtad 2007-ben, dagadj kebel... ;-)

"S innentől a Nagy Meglepetések.
Gabriele Adorno nem tartozik a nagy Verdi-tenorszerepek közé, Aleksandrs Antonenkomégis azzá tette. Ott ültem Cura bécsi bemutatkozásán (Cavaradossi), a csilláron is lógtak, a hang akkor még impozáns volt, érzelem annyi, mint egy farönkben, mégis jó, hogy ott lehettem, legalább megismertem Guleghinát. Antonenko sokkal jobb hang, mint Cura, a hangszín nem jellegzetes, de szól fenn és lenn és középen, és pianóban és forte, és árnyal, és játszik, és ha technikailag volt egy-egy vitatható megoldás is, némi indiszpozíció az ária után, rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, óriási kincs.
Utánanéztem: a 2008-as Salzburgi Játékokon az Otello címszerepét énekli majd. Dirigens bizonyos Riccardo Muti."

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)