vissza a cimoldalra
2018-11-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4096   Héterő • előzmény4095 2018-11-14 20:36:28

Romhányi Frédi és Béni -je (pl.) fenomenális, jobb, mint az eredeti,
és a maga nemében páratlan rímkavalkádja elfojthatatlan röhögést gerjeszt ma is.
Ma l'opera è un'altra cosa.

4095   Edmond Dantes • előzmény4093 2018-11-14 17:06:30

Egyetértek. A monodráma Házy Erzsébettel itt megtekinthető. Az inzert szerint Házy Erzsébet az "Asszony" szerepét énekelte, a fordító Romhányi József, Medveczky Ádám vezényelte az MRT Szimfonikus Zenekarát, rendezte Vámos László.

4094   Búbánat 2018-11-14 09:28:56

OrgonaExpedíció

2018. november 16. péntek16:00 — 17:00

Müpa egyik nevezetességét, az orgonát mindenki megcsodálja, aki ellátogat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Ezúttal azonban nemcsak a hangszer impozáns felépítésében és gazdag hangzásában gyönyörködhetnek, hanem havonta egy alkalommal az érdeklődők Fassang László orgonaművész vezetésével betekintést is nyerhetnek a hangszer „titkaiba”. 
A megújult, OrgonaExpedíció névre keresztelt program vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a párizsi Conservatoire National Superieur tanára, a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője avatott szakemberként beszél az orgonák sok évszázados történetéről, majd egy sok érdekességgel fűszerezett, vetítéssel kísért előadás során bemutatja a Müpa 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszerét. 
A program zárásaként a résztvevők rövid virtuóz hangszerbemutató játék során ízelítőt kaphatnak a hangszerben rejlő végtelen lehetőségekből is.


Rendező: Müpa

 

4093   Héterő 2018-11-14 00:24:40

                La voix humaine     -    Emberi hang

    Emberi hangPersonnages: Elle    Tessiture: Soprano

                                                      A szereplő inkább , mint Asszony.

Szegény szövegét szinte egyáltalán nem lehetett érteni. Talán szerencsére, mert ez a magyar változat kétségbeejtően gyenge. Vigaszt nyújtott viszont a nagyszerűen előadott nagyszerű zene. A székekre kitett ismertető ugyan azt sugallta, hogy a Nő túl sok pirulát vesz be, úgy hal meg, de a valódi okot még a Café Momus Játék résztvevői is jobban sejtik (ld. nov. 8-i kérdés), mint a kiadvány - nyilván teljesen tájékozatlan - szerkesztői.

Ennél az operánál különösen szomorú a méltatlan, ráadásul érthetetlen szöveg. Idézet innen:

Aligha kell mondani, hogy a prozódia döntő szerepet játszik egy olyan műnél, mint ez, ahol minden egyes szónak, minden hangsúlynak megvan a maga jelentősége. Mint azelőtt még soha, Poulenc ebben a műben megmutatta, micsoda mestere a prozódiának. Ilyen távlatot még soha nem ért el, még soha nem mutatott fel ezen a téren ekkora hajlékonyságot és felülmúlhatatlan pontosságot, sem ennyire kifinomult élességet. A legméltóbb elismerést (a librettista) Cocteau maga fogalmazta meg: " Kedves Francis, te adtad meg a módját - egyszer és mindenkorra, miként kell előadni a szövegemet."

4092   Edmond Dantes 2018-11-13 10:42:08

Az emberi hang költözött be vasárnap este a budapesti Olasz Kultúrintézetbe, a szó minden értelmében. Az azonos címet viselő koncerten két egyfelvonásos operát játszottak, az este első felében éppen Poulenc-Cocteau Az emberi hang című monodrámáját-telefonmonológját, amit bő 40 éve  itthon azt hiszem, Házy Erzsébet emlékezetes előadásában, tévés változatban ismerhetett meg a magyar közönség. A mostani koncerten Váradi Zita énekelte az Asszony szerepét: nagyjából szcenírozott formában, érzékenyen, muzikálisan, átéléssel jelenítette meg a magányát, szakítását elviselni képtelen, kétségbeesésében a halálba menekülő nőt. Nem hallgathatom el: rossz ötletnek gondolom, hogy a színpadot és az énekesnőt hátulra, a zenekar mögé helyezték el. Az énekhang gond nélkül átszólt a zenekaron, de a távolság megnehezítette művész és közönség együtt-lélegzését és ami ennél is problematikusabb, a szöveg pontos megértését (például feliratozással megoldhatták volna), ami fontos lett volna egy ilyen különleges produkció esetében. Kár, mert különben a Nemzeti Filharmonikusok szépen, összefogottan játszotta Poulenc jól fogyasztható muzsikáját.

Egészen másfajta zenei táplálék Petrovics Emil operaszínpadon 1971-ben bemutatott Lysistraté (magyarosan: Lüszisztráté) című egyfelvonásosa, aminek irodalmi alapja Arisztophanész ismert színdarabja. A Lüszisztráté operának íródott, de a hallottak alapján inkább oratórium, aminek előadása így, pódiumon lehet hatásos. Engem olykor és kicsit a Carmina buranára emlékeztetett, sikamlóssága mindenképpen. A zenei anyag ma is szórakoztató, a sokféle zenei forrásból merítő, eklektikus hangzás és ritmus frissen, elevenen tartja Petrovics művét. Az érthetőség kedvéért ennél a darabnál is szívesen olvastam volna a szöveget (fordító: Devecseri Gábor). A mű voltaképpeni főszereplője a kórus: a teljes létszámban fellépő Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) a hallottak alapján kiválóan teljesítette igényes feladatát. A három szólóénekes között örömmel láttam viszont Kolonits Klárát: üde, kedves személyisége, kulturált hangja most is elérte hatását a címszerepben, de Lüszisztráté szólamának rá történő kiosztását valamelyest tévedésnek éreztem. A szerep -amit az operaházi bemutatón tudtommal ugyancsak Házy Erzsébet énekelt- nagyobbrészt a szoprán-fach középső, sőt mélyebb fekvésében mozog, Kolonits Klárát viszont évek óta koloratúr- és magas szoprán szerepekben (Donna Anna, Hugenották-Királynő, Lucia, Fiordiligi stb.) hallottam. A női kar vezetőjének valóban magas fekvésű, koloratúrás szólamát -Kertesi Ingrid váratlan megbetegedése miatt- bravúros beugrással énekelte Szalai Ágnes énekkari tag (külön elismerés érte!), a férfi kar vezetőjének nyaktörő magasságait derekasan teljesítette Horváth István és hangerőben is győzte a szerep igényeit. Hamar Zsolt méltó módon tiszteleghetett zeneakadémiai tanára emléke előtt: követhető, plasztikus vezénylése, olykor táncos testbeszéde a zenekart jól inspirálta és a laikus néző számára is élvezetes volt.

A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Olasz Kultúrintézetben, vezényelt Hamar Zsolt - 2018. november 11.

4091   Búbánat 2018-11-10 13:06:47

„Francia imák” – Lully: Te Deum; Berlioz: Te Deum

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2018. november 8.

Hector Berlioz írja Emlékiratai második kötetében:

„a következő műveimet minősítik a kritikusok architekturális zenének: Gyász- és diadal-szimfóniát (két nagyzenekarra és karra), a Te Deum-ot, amelynek fináléja (Judex crederis) kétségkívül a legnagyobbszabású alkotásom, a két kórusra írt Impériale kantátámat, amelyet az Ipari Palota hangversenyén játszottak 1855-ben, és mindenekelőtt a Requiem-et.”

„…ezért hallottam Metternich hercegtől is egy napon Bécsben a következőket:

  • Ön az, Uram, aki ötszáz zenész számára komponál?
  • Nem mindig, Főméltóságú Uram, néha négyszázötven számára.”

Nos, csütörtök este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 480 előadóművész vitte sikerre Berlioz monumentális oratorikus alkotását, a nálunk ritkán előadásra (és színpadra) kerülő Te Deum-át.

2017 novemberében - ugyanitt a Müpá-ban, Záborszky Kálmán zenei irányításával a Zuglói Filharmónia – két társult énekkarral a Szent István Király Oratóriumkórus és Szimfonikus Zenekar szólaltatta meg e hatalmas művet -  az oratórium magyarországi bemutatója is az ő nevükhöz fűződik; emlékszem, a Zeneakadémia nagytermében 1987. november 13-án tartott bemutató katartikus hatására, melyet rám gyakorolt Berlioz kompozíciója - amit életemben először hallottam -.  a zenéje mellett a hatalmas apparátusával is! A vállalkozásban az édesapáé, Záborszky József  karmesteré volt akkor az érdem és a kitüntetés…

(Az idő tájt, kezdetben még viszonylag rövid időszakonként követték egymást  Berlioz alkotásának koncertműsorra tűzései: 1988 novemberében Joó Árpád mutatta be az oratóriumot a Budapest Kongresszusi Központban; 1992 januárjában Erdélyi Miklós vezényletével újra a BKK-ban; ugyanez év októberében az egri székegyházban Gémesi Géza volt a karmester; hosszabb szünetet követően 2003 novemberében a Zeneakadémia volt a színhelye az ünnepi hangversenynek, Berlioz születésének 200. évfordulóján,  amikor  Antal Mátyás vezényelte a Te Deumot. Aztán tavaly, csaknem másfél évtized után, került ismét sor ennek a nagyszabású egyházi zenedarabnak újra koncertműsorra tűzésére…)

Talán az egri székesegyházban bemutatott Te Deum-előadást nem számítva, ilyen hatalmas létszámú zenei együttes még sohasem adta elő ezt a művet Magyarországon, mint aminek csütörtökön a Müpa nagy koncerttermében tanúi lehettünk: az oratórium monumentalitását jelzi az apparátus összetétele: összességében 480 tagot számlálhattunk meg a fellépett művészek között: a hatalmas szimfonikus zenekar, az orgonán játszó művész, a tenorszólista, s mindenekelőtt  7 (azaz hét) nagy kórus volt jelen énekével a Te DeumbanS e hatalmas vállalkozás - és apparátusának - összefogására napjaink egyik leginspiráltabb karmesterére is szükség volt: Kovács János személyében.

A Berlioz-Te Deum előadói voltak:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

Tehát a nagyzenekar és kórusok monstre együtteseit Kovács János karmester vezényeltefogta össze.

Berlioz Te Deuma fantasztikus dimenziói, káprázatos hangszerelése miatt mind a mai napig a koncerttermek ritka csemegéi közé tartozik. Kivételes alkalmak és arra alkalmas, felkészült művészek, muzsikusok összefogásával érdemes csak és szabad e kompozíciót elővenni és előadatni.

Mint ismeretes, Berlioz templomi előadás esetén úgy tervezte, hogy az orgona és a 160 tagú zenekar a lehető legmesszebb helyezkedik el egymástól, a kórus két részből áll, egyenként száz énekessel; valamivel távolabb pedig egy hatalmas, hatszáz énekest számláló gyermekkórus foglal helyet. Mintha csak egy hatalmas katedrálisban lennénk, ahol a tér minden sarkából árad felénk a zene. A kompozíció záró részében Berlioz az utolsó ítélet látomásával lép ki az áhítatos ima hangulati köréből. „Ennél iszonyatosabbat, monumentálisabbat soha nem írt zeneszerző. Ha Berlioz ezt az egyetlen tételt komponálta volna egész életében, elég lenne ahhoz, hogy neve fennmaradjon” – írta Kroó György.

Én is tanúsíthatom e megállapítás igazságtartalmát. Fantasztikus, lélegzetelállító volt a zenekar, orgona, az énekkari hangzuhatagok együtt megszólaló tétele mind monumentalitásában, mind szívre-lélekre ható intenzitásában; a szárnyaló ének- és zeneszó csodálatosan bezengte a hatalmas nézőteret a földszinttől a harmadik emeleti erkélyig!  Manapság a mű megszólaltatásában az eredetileg leírt  előadó-apparátushoz képest már a fele létszám is igen tekintélyesnek számít, ami alkalmas a zeneszerző partitúrájának minden gazdagságát interpretálni, minden szépségét megmutatni, kibontakoztatni – és ami persze igen nagy előkészítő-mozgósító munkát is igényel minden érintettől.

Berlioz Te Deuma – mint olvashatjuk a darabról - ugyanakkor legalább annyira látványosság is, mint zene. Oratorikus freskó a szó legszorosabb értelmében.

A zenekarban különleges, ritkán használt hangszerekre figyelhetünk fel, és a partitúra előírása szerint az utolsó tételben pedig (mely ezúttal a mű nyitányaként szólalt meg) nem kevesebb, mint 8 hárfa játszik egyszerre!

Amikor 1855-ben maga Berlioz vezényelte művét Párizsban, a Saint-Eustache templomban, így írt testvérének:hadd mondjam el neked, hogy ez a hatalmas szertartás egy óriási közönség tetszését nyerte el és a legnagyszerűbb benyomást keltette. Volt egy felemelően érzelmes pillanat, amikor a templom egyik sarkában taps tört ki, amit aztán hamar elnyomtak. Kolosszális volt.”

Érdemes megint Berlioz Emlékirataiból idéznem:  A Te Deum-ban az orgona az, amely a templom egyik végéről társalog a másik végén elhelyezett két kórussal megerősített zenekarral és egy harmadik, igen nagylétszámú egyszólamú karral, amely ebben az együttesben a népet jeleníti meg, s ez a nép időről időre részt vesz ebben a hatalmas vallásos hangversenyben.”

Nehéz is nekem a fenti sorokhoz bármit is hozzá fűzni, még annak ismeretében is, hogy most nem templomban,és  nem is katedrálisban, hanem itt hangversenyteremben szólalt meg ez a nagyszabású Te Deum. Remekmű!

 A tenor szólóra, kettős vegyes karra, gyermekkarra és zenekarra írt monumentális alkotás alcímként a Bonaparte emlékének feliratot viseli: a mű nem megrendelésre készült, Berlioz személyes gyermekkori emléke, a győztes napóleoni hadsereg Olaszországból való hazatérése inspirálta. A szerző elképzelése szerint a Te Deum „kolosszális méretű, félig epikus, félig drámai mű részletének készült. Azt az órát képzeli el — írja egy kortárs párizsi lap —, amikor Bonaparte tábornok belép a katedrális boltívei alá, a szent ének minden felől felcsendül, lobognak a zászlók, peregnek is dobok, dörögnek az ágyúk, és méltóságteljesen zendül a harangszó.” Tizenöt év telt el, mire az ötletből kompozíció lett, s további hat, mire bemutatták. Addigra nemcsak Napóleon emléke, hanem az 1830-as forradalom élménye is belesodródott a műbe.

Tehát most a Nemzeti Hangversenyterem pódiumán  több mint száztagú szimfonikus zenekar játszott, benne nyolc hárfa, két mandolin, cseleszta, öt timpani, üstdob és kis dobok, cintányérok, és a zenekar jobb oldalához betolva orgona. A zenekar mögött nyolc emelkedő sorban foglalt helyet a két vegyes kórus, felettük az első emeleten középen, meg az erkélysorokban balra és jobbra, valamint még feljebb, a második szinten lévő orgonakarzat középén és attól ugyancsak félkaréjban elhelyezkedve  a gyermekkórusok impozáns létszámú seregletét láthattuk; ez a kórustömeg az oratórium nyitányaként elhangzó zenekari tétel alatt vonult be a kijelölt helyére. És pontosan az első tétel magasztos zenéjének utolsó zenekari hangjára állt össze a tablószerű csoportkép. S mikor a hatalmas térben együtt láttuk a több száz fős kórus-zenekart, szinte elállt a lélegzetünk az ámulattól - bámulattól; nagyszerű benyomást tett ránk maga a látvány is!  Nem csoda, hogy szinte mindenki szedte elő okostelefonját, hogy lefényképezve megörökítse ezt a lenyűgöző, eléjük táruló színpompás képet.

A Te Deum hét nagyszabású tételből, tablóból áll össze:

  1. Marche – A zászlók bevonulása
  2. Te Deum – Himnusz
  3. Tibi omnes – Himnusz
  4. Dignare – Ima
  5. Christe, Rex gloriae – Himnusz
  6. Te ergo quaesumus – Ima
  7. Judex crederis – Himnusz és ima

Bensőséges pillanatokat teremtett Fekete Attila tenorja a hatodik tétel Tu ergo quesumus szólójában; a felcsillantott személyesség ellentéteként kaptuk a romantika maga szélsőségességében és kontrasztjában megnyilvánuló nagy hangtömböket: pompával, monumentalitással nem maradt adós a tolmácsolás, az interpretációban jelen volt a hatásosságon túl a mű jelentőségének, vonzerejének és áhítatos voltának érzékeltetése.

A műben gyakran szólisztikus szerepet vivő orgonaszólamot Dinyés Soma orgonaművész játszotta. Pompásan!

A kórusok határozottan jó teljesítményt nyújtottak, árnyaltan, kifejezően énekeltek. Például a Te ergo quesumus tétel a cappella befejezése emlékezetes módon szólaltatta meg az igazi áhítat hangját.

Berlioz maga írja: „Valóban a pompa az alapkaraktere. De a Te Deum több verse igazi ima, amelynek alázata és szomorúsága szemben áll a himnuszok magasztos ünnepélyességével."

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom a mindkét Te Deumot előkészítő-bemutató-vezénylő Kovács János karmesterről, aki hatalmas energiával és muzikális biztonsággal oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Kovács János – tudjuk -, jó kezű, kiváló karmester, az óriási együttesek összefogása, de fellelkesítése pláne rajta múlott! (Pár nappal előbb még New Yorkban vezényelt a Magyar Állami Operaház Opera-Tours-ján.) Az utolsó tétel, a nép menetelése, a forradalom feltartóztathatatlan hömpölygése; e tétel apokaliptikus látomásának zenei megfogalmazása, felépítése, s a Te Deum megszólaltatása – ahogyan Kovács János szinte szuggerálta együttesébe a zeneszerző megálmodta vízióit -, feltehetően életre szóló élményt jelentett mind a zenekari, mind az énekkari tagoknak; s  persze, a teljes produkciót tekintve, nekünk, a közönségnek, akik hálásan fogadtuk az előadók nyilvánvaló erőfeszítéseit és művészi becsvágyuknak olyan eredményeit, mint a makulátlan hangzásbeli pontosság és tisztaság, a gondosan felépített szerkezet és az előadás ünnepi hangulata.

Hatalmas szenvedély fűtötte a produkciót, szuggesztíven bontakoztak ki a himnuszok, indulók magasztos karakterei.

Okkal volt az emelkedett, nagy lélegzetű koncert végén a művészeket köszöntő hatalmas, percekig tartó, ováció!

 

Nem szóltam a „Francia imák” megjelölésű hangverseny első részében elhangzott Lully Te Deumáról. A kisebb létszámú rádiózenekar és a Magyar Rádió Énekkara mellett négy énekszólista működött közre: Szili Gabriella, Szigetvári Dávid, Gál József, Thomáš Šelc.

A francia barokk zene stílusteremtő mesterének ez a jelentős alkotása ugyancsak külön méltatást igényelne

Az idén 215 éve született nagy francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus, Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11 – Párizs, 1869. március 8.) és a másik zeneszerző, a francia barokk zene jeles képviselője, az olasz származású Jean-Baptiste Lully  (Firenze, 1632. november 28.  - Párizs, 1687. március 22.)  emléke előtt igazán méltó módon hódolt és tisztelgett csodálatos oratorikus zeneműveik csütörtök esti előadásával az összes fellépő előadóművész a Művészetek Palotája amúgy kiváló akusztikájú hangversenytermében. De a koncert létrejöttében, megszervezésében közreműködőket is minden elismerés megilleti.  

Örökre emlékezetes és maradandó pozitív benyomásokkal a szívünkben fog élni  tovább ennek az estének a gyönyörű koncertélménye!

4090   Búbánat • előzmény4089 2018-11-09 13:05:22

Interjú Szabóki Tündével Leonóra-szerepéről Beethoven Fideliójában.

"Beethoven egyetlen operája, a Fidelio bemutatója először nem nyerte el a közönség tetszését. Négy nyitány-változat, több átdolgozás; rengeteg utómunkával született meg mai formája. A Fidelio nagyívű szabadsághimnusz, mely ugyanúgy szól az egyén szabadságáról, mint az egyetemes szabadságvágyról, teszi mindezt ünnepélyes zenei hangzás kíséretében.  Az opera november 3-án, a Müpában látható, ennek kapcsán Szabóki Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekesnővel beszélgettünk."

Forrás: Librarius.hu

4089   Búbánat 2018-11-07 12:44:36

Szombaton egy szép Fidelio-operaelőadást láttam a Müpá-ban! 

Számomra a reveláció erejével hatott a vendég amerikai James Moellenhoff bemutatkozása Rocco szerepében.  Basszusa kiemelkedett a férfiénekesek közül; a hangok szépségében, melegében, erejében, regiszterében és orgánumában páratlan, amit hallottunk tőle.

Ugyancsak minden elismerésem Szabóki Tünde Leonóra-alakításáért - régi szerepe ez, kiművelt énektechnikájával, szépen csengő énekhangján "férfi-bőrbe" bújva is,  hihetően tudta hozni a minden áldozatra kész, a hitvesi hűség és szeretet  mintaképének tekinthető karaktert.  Talán drámai szopránja kissé élességén lehetne valamit finomítania, de így is nagyszerű jellemformálás és gyönyörű hangzuhatagok megoldásai fűződtek  Fidelio/Leonórájához

Nekem csalódást okozott a tiroli születésű, Bécsben élő Eugene Amesmann fellépése a Müpa színpadán.  Tudtam, hogy ő nem egy igazi Florestan-hőstenor hang, de mégis többet vártam tőle, mint amit nyújtott ezen az estén; tenorja gyenge, a magasságai teljesen elvékonyodnak, erőtlen is, a játéka – a rendezésből is következően - túl passzív, így számomra összességében alakítása szürke, semmitmondónak tűnt, előadó-művészete rám semmi hatást nem gyakorolt.

A többi kisebb szerep megformálója kielégítő színvonalon hozta a „kötelezőt”:

Sáfár Orsolya (Marcellina), Szerekován János (Jaquino), Cser Krisztián (Don Pizzaro), Cser Péter (Don Fernando), az Első fogoly (Cselóczki Tamás), a Második fogoly (Konkoly Balázs)

Nagy elismerésem még a közreműködő énekkaroknak a kiváló kórushangzásukért: Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba),  Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Magyar Állami Operaház Férfikara (karigazgató: Csíki Gábor)

Érdekes színfoltja volt az előadásnak az egyes jelenetekben előfordult táncosok jelenléte (koreográfus Vida Gábor)

A modern, de nem túlzottan bántó látványért (Kovács-Ender Krisztián), az egyszerű díszlet és jelmez tervekért (Árva Nóra), magáért a nem különösebben zavaró rendezés-értelmezésért” Sylvie Gabor volt a felelős, őket is köszöntötte a zsúfolásig teltház publikuma tapsaival.

S persze az igazán magas minőséget most sem véletlenül, a Hollerung Gábor karmester zenei irányításával játszó, ezúttal is brillírozó Budafoki Dohnányi Zenekar képviselte. 

Elmondhatni, Beethoven zseniális műve – benne a felhangzó III. Leonóra nyitánnyal a II. felvonás elején – most is győzött, diadalmaskodott!  Szép este volt.

Mivel sok kamerát láttam a nézőtéren, valószínűsítem, valamikor a televízióban bemutatásra  fog kerülni  a Müpa és a BDZ közös produkciója.

4088   Edmond Dantes • előzmény4087 2018-11-06 10:41:23

Nem biztos, hogy látszanak a mikrofonok, ahogy -zéta-  is írta itt lejjebb, MÜPA nem belógatott mikrofonokkal, nem klasszikus kamerákkal vesz fel archiválásra.  "Igazi" kamerákkal (mikrofonokkal)  sugárzásra szánt, pl. MTVA TV-rádiófelvételek készülnek

4087   Hangyász • előzmény4086 2018-11-06 10:10:33

Meglátjuk, mi lesz a bérlet következő előadásán, amikor is a Mo.-oin tudtommal teljesen ismeretlen Teodor Currentzis és zenekara lép fel Mahler-műsorral.

4086   Edmond Dantes • előzmény4084 2018-11-05 16:39:32

Igen, tudtommal is így megy ott. És mivel  MüPa "archíválási célú felvétel" címén jelentkezik be engedélyért az előadóknál, "dobozban" többnyire meglehetnek a felvételek.

4085   Sipi • előzmény4079 2018-11-05 15:44:29

Egyetértek, én is ott voltam, nekem is egyik legnagyobb koncertélményem volt, fantasztikus előadás. Gardiner zseni, az előadók meg profik.

Szerintem nem készült felvétel a műről, sőt minden mikrofon le is volt szerelve, de nem is bánom. Van légiónyi jó Requiem felvétel már, ez maradjon meg az egyik legjobb koncert emlékének amin eddig voltam.

4084   -zéta- • előzmény4083 2018-11-05 15:09:26

A MÜPA elméletben mindent rögzít (beépített kamerákkal és mikrofonokkal), kivéve azt, amihez az előadó nem járul hozzá...

Ergo: akár még fel is vehették attól, hogy nem láttad, de ha nem járultak hozzá Gardinerék a rögzítéshez, akkor nem...

4083   Hangyász • előzmény4079 2018-11-05 13:03:41

A MüPa kameráit és mikrofonjait nem láttam. Sajnos nyilván nem készült felvétel. Kovács Samu most erre szarkasztikus megjegyzést tenne. Egyébként ez a gyönyörű hangú emberke - Gianluca Buratto - alakítja Leó pápa nem hosszú, de súlyos szerepét a Scala idei évadnyitó Attila-előadásán.

4082   Edmond Dantes • előzmény4081 2018-11-05 11:31:11

Köszönöm, igen :-) és ugyanakkor :'-(

4081   Búbánat • előzmény4080 2018-11-05 10:59:04

Verdi: Requiem - Claudio Abbado, Budapest Erkel Színház 1981.

Shirley Verrett, Jelena Obrazcova, Kelen Péter, Nicolai Ghiaurov, km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara

Közzététel: 2018. nov. 4. Youtube

4080   Edmond Dantes • előzmény4077 2018-11-05 10:41:05

Szomorú mai aktualitás, ezért meg kell említenem az itt oldalt olvasható fölsorolásból a Pesten akkor kevéssé ismert Shirley Verrettet:szopránszólójával -inkább mezzo létére- elbűvölte az Erkel közönségét. A Libera me az ő gyönyörű énekével méltó fináléja volt a nagy koncertnek.

4079   takatsa • előzmény4075 2018-11-04 21:54:05

Igen, a basszus - hangjával - kiemelkedett a szólisták közül, egy csodás, egész spektrumában, pianissimótól fortissimóig egységes, súlyos de egyben hajlékony hang, élémény volt minden megszólalása. A szólisták mindegyike kotta nélkül énekelt. A zenekar és kórus abszolút egységes hangzású volt, és a karmester minden rezdülését megvalósította. Gardiner hihetetlen precizitással, de ugyanakkor mély átéléssel vezényelt, egy pillanatnyi üresjárat sem volt. Nagyon reménykedem, hogy készült felvétel erről a hihetetlenül szép előadásról.

4078   Hangyász • előzmény4075 2018-11-04 16:47:22

A műsorfüzetet áttanulmányozva a nevek alapján egy-egy olasz hölgyet találtam a 2. hegedű, ill. alt szólamban. 

4077   Hangyász • előzmény4076 2018-11-04 16:43:39

Köszönöm, én az első koncerten voltam, ahol a korrekten szürke Paul Plishkát fogtam ki Gyaurov helyett. Így is reggel 6 órától álltam sorban a Vörösmarty téren, amikor szétkapkodták a jegyeket. (Akor még autóval be lehetett hajtani oda. Volt egy szegedi zenerajongó, aki éjjel jött oda, a Trabijában aludt és kitett egy cetlit az üvegajtóra, hogy jó napot, az XY 0000 frsz. Trabant Kombiban vagyok, ZZ óra YY perc óta.)

4076   Edmond Dantes • előzmény4075 2018-11-04 09:48:32

Kis helyesbítés: az a bizonyos, nekem is felejthetetlen Abbadós Requiem 1981 egyik forró júniusi napján volt az Erkelben. A felvétel a YT-on fellelhető.

4075   Hangyász • előzmény4074 2018-11-03 16:36:29

Sajnos én már úgy vagyok ezzel, hogy Abbado 1980-as Erkel színházi produkcióját senki sem szárnyalhatja túl. Azt készségesen elismerem, hogy gyönyörű előadás volt - és nem véletlenül az egyetlen olasz résztvevő*, a kis kopasz basszus szólista - GIANLUCA BURATTO - nyújtotta a legtöbbet.

*Még átnézem a tegnapi műsorfüzetet, hátha akadt hangszeres játékos vagy karénekes, addig tessék türelemmel lenni.

4074   takatsa 2018-11-02 22:06:23

Életem eddigi legnagyobb zenmei élménye:  Verdi Requiem (Sir John Eliot Gardiner, A Forradalmi és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus, 2018.11.02. Budapest, MÜPA).

4073   Búbánat 2018-11-02 12:44:19

Talán nem véletlen: a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" mai adásában utolsóként  felcsendült zenei részlet Verdi Requiemjének utolsó tétele, a  „Libera me”  volt: a bejátszott stúdiófelvételen Ľuba Orgonášová énekel, a Forradalom és Romantika Zenekarát és a Monteverdi Kórust Sir John Eliot Gardiner dirigálja;  Halottak napján ez a zenekar és énekkar  nevezett karmesterükkel ma este a Müpában lép fel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem), ahol  - mily' véletlen! - előadásukban Verdi Requiemje hangzik el.  Az énekes szólisták lesznek:  Corinne Winters, Ann Hallenberg, Edgaras Montvidas, Gianluca Buratto.

4072   smaragd 2018-11-02 07:45:55

 

 

http://bftz.hu/

2018. november 3. szombat,  17:00 óra

A zene természete - A zene tudománya

Kamarakoncert

 

Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, és Rönkös Ildikó, Karasszon Dénes csellóművészek koncertje Bach, Liszt, Bartók, Chopin zenéjével.

A koncert közben bepillantást nyerhetünk a "tudatos zeneszerzés" tudományába.

MŰSOR:

J. S. Bach: 4 duetto BVW 802-805

Liszt F.: Funérailles

Bartók B.: Duók

F. Chopin: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22

Helyszín:

Beethoven Múzeum, Martonvásár

Cím:

2462 Martonvásár, Brunszvik utca 2.

Házigazda: Windhager Ákos.

Megközelítés: Az állomástól tíz perc kényelmes séta, a buszról a postánál kell leszállni, ez közelebb van a kastélyhoz. 

4071   takatsa 2018-10-28 00:05:52

Ezekben az inséges időkben ellátogattam a Müpába, hogy hallgassak  végre egy kis oprát (Puccini, Nyugat Lánya MET). Nem bántam meg, mert az előadás fantasztikus volt. Jonas Kaufmann bámulatos formában, és Eva Westbroek (néhány erőltetett magas hang kivételével) is csodálatos volt. Egy ilyen előadás döbbenti rá az embert, hogy mennyire jó ez a Puccini opera. Azt hiszem, hogy a magyar változatot kihagyom, maradjon meg inkább ez a fülemben.

4070   Búbánat • előzmény4069 2018-10-19 11:07:27

Széchényi Kálmán Szécsényben

http://www.szechenyiforum.hu

2018-02-23 16:23

Tíz hónappal ezelőtt volt egy rendezvény a Nógrád megyei Szécsényben, ahol Széchényi Kálmán beszélt magáról és a családjáról.

"A jelenleg Stuttgart környékén élő Széchényi leszármazott 1944-ben, a világháború idején született. Addigra – 1944 végén – már lebombázták a lakásukat, a Budai Vár egyik pincéjébe költözött a család, édesapja ott robbant fel egy aknán és vesztette életét. Édesanyja, Széchényi Dénesné zeneszerző- és karnagyképzőt végzett, a rádióban műsorszerkesztői állást talált a háború után, amit nagyon szeretett, de 1949-ben kidobták: Széchényi névvel nem beszélhetett senki a magyar rádióban, magyar közönségnek a zenéről. Pedig a korábbi évszázadban számos zeneszerzőt adott e család.

Például Széchényi Imre, az Osztrák–Magyar Monarchia berlini nagykövete a XIX. század végén több száz kompozíciót hagyott maga után úgy, hogy még a család sem tudott ezekről a darabokról."

4069   smaragd 2018-10-19 06:47:55

 

 

Gróf Széchényi Imre zeneszerző halálának 120. évfordulóján,

2018. október 20-án, szombaton 17 órakor emlékkoncertet adnak a

szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban.

A Kastély Szalon sorozat rendezvényén Gróf Széchényi Kálmán tart előadást zeneszerző őséről és a családról.

 

(Áthoztam ebbe a fórumba,  megjelent: Fórum - Zenei események (Megén, 2003-07-24 15:12:23) 991   Búbánat2018-10-18 23:11:08 / MTI)

 
4068   nick 2018-10-16 10:14:03

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia: Winterreise - női szemmel.

Íme egy kritika, úgy nézem, nem is jelent meg több írás erről a nagyszerű koncertről.

 

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

2018. október 15. fidelio.hu

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
4067   Livingstone 2018-10-15 13:29:07

Nem gondoltam volna, hogy Miskolcon fogok világszínvonalú Turandot előadást hallani! Tegnap igazi csillagórás jelmezes koncerten szólalt meg az opera, rendkívül jól éneklő szereplőkkel, egy mindenre figyelni tudó, összetartó karmesterrel, és nem utolsó sorban a nagyon jól játszó zenekarral és a világ legjobb kórusával! Ki kell hangsúlyozni Lukács Gyöngyi óriási Turandotját, leírhatatlan, hogy mit művelt a szereppel! Ahogyan most énekli az világviszonylatban is utolérhetetlen! A jól láthatóan nehéz körülményeket fölényesen legyőzve az egész apparátust, mindenkit beleértve nagy- nagy gratuláció illet! 

4066   Edmond Dantes • előzmény4065 2018-10-08 13:17:36

Hát ez az: hogyan is érthettem volna meg..."csak közönség" vagyok. Szerencsére -mint már írtam- az opera-, koncert-, színházi és más előadásokat nem csupán és nem is elsősorban "szakavatottabbaknak" és/vagy kritikusoknak játsszák. Őket ugyanis eltartja a szakma, míg a szakmát a ("buta", "vak", "süket" stb.) közönség tartja el. Továbbá a café momus és fóruma demokratikus intézmény, ahol -remélem- helye van a közönség (vö. vox populi) hangjának, egyebek közt a fent említettek miatt is. A tévedés joga pedig fenntartva...mindenkinek, ugyebár.

4065   Pristaldus • előzmény4064 2018-10-08 10:00:01

Ahhoz képest, hogy csak "közönség", elég tudálékosnak látjuk itt a fórumon! Egyébként meg sem értette, hogy miről írtam!

4064   Edmond Dantes • előzmény4063 2018-10-08 08:43:58

Az "arcberendezés" szót -ha valaki nem észlelte volna- eufemisztikus célzattal használtam. Jobb lett volna, ha azt írom: "csúnya"? Tekintetét és arcát több kiló smink ékesítette, gratula azoknak, akik a smink alatt -lelki szemükkel- meglátták "buta" és "kifejezéstelen" tekintetét. A new yorki közönség nyilván vak és süket. Ők ugyanis előadás végén szétszedték a Házat, amikor az énekesnő kijött a függöny elé. (Talán még Netrebkónál is nagyobb tapsot kapott.) Vagy csupán elfogadták és tudomásul vették azt, -amit itt nem mindenki- hogy pl. a szünetben felidézett Homert, Cossottót, Simionatót már nem hallgathatják meg a szerepben. (Ahogyan pl. Obrazcovát sem, aki ugyanott éppen Amnerisszel debütált.)

PS: Ég óvjon a "szakavatottabbaktól"! Operát, koncertet, színdarabot -horribile dictu- nem "szakavatottabbaknak" sőt, nem (nem elsősorban) kritikusoknak játszanak, hanem közönségnek. Persze a közönség vak, süket és buta (ja, és le van fizetve), ha nem a "szakavatottabbakkal" azonos a véleménye. Én csak közönség vagyok. Lehet, hogy vak, süket és buta, de lefizetett biztosan nem.

4063   Pristaldus • előzmény4059 2018-10-08 08:07:32

Rachvelishvilinek nem az arcberendezésével van a baj, hanem azzal a hót buta tekintettel, amivel a közönségre, no meg a partnereire bámul! Kifejezés dupla nulla, méghozzá olyan szinten, amire lehetetlen korábbi példát hozni. Mintha egyáltalán nem érdekelné, vagy nem értené, hogy miről énekel! A hangmatériája szép, de a szakavatottabbak már meghallhatják a fiatal mezzó túlterhelésének jeleit! 

4062   tiramisu • előzmény4060 2018-10-07 22:39:00

4061   tiramisu • előzmény4060 2018-10-07 22:38:48

4060   Edmond Dantes • előzmény4059 2018-10-07 21:44:35

Radames részéről biztosan ;-)

4059   tiramisu • előzmény4058 2018-10-07 16:56:01

Micsoda szerencséje volt Anita Rachvelishvilinek, hogy Ön megbocsátotta “nem túl előnyös külsejét és arcberendezését” egy szempillantás alatt!  Assszta! Nem semmi!  Szépségverseny is volt, nemcsak operaelőadás?

4058   Edmond Dantes 2018-10-07 11:09:26

Eljött hát a nagy pillanat a new yorki Metropolitan közönsége számára és az én számomra is. Tavalyi salzburgi bemutatkozása után Anna Netrebko most a Lincoln Centerben is elénekelte Aidát, talán immár végleg belépve a drámai szoprán fach szerepkörbe. A színpadi keretek nem éppen újak, bár nehezen támadhatók:  Sonja Friselli régi rendezésének látható célja ma is érvényes lehet: a világ első számú operaházának színpadán legyen a leghatalmasabb díszlet, ott mozogjon a legnagyobb kórus és statisztéria, lehetőleg nyílt színi taps fogadja a színpadképeket (fogadta), szóval minden legyen superb. Gianni Quaranta díszletei és Dada Saligeri jelmezei is ennek a legaidább Aidának a készséges szolgálatában állnak. Talán igazuk van: nem ismerek még egy olyan operát, ami annyira ellenállna bármiféle értelmezésnek, újításnak, mint az Aida. Elefánt ugyan nem jelent meg, de lovak igen, meg seregnyi "egyiptomi" és "etióp" katonaság és népség, udvartartás és papok, mindenféle rendű és rangú szereplők sokasága. Nicola Luisotti nem kimagaslóan és/de a Netrebko-feast fényét nem elhalványítva irányította zenekarát (remek fúvós szólókat hallhattunk!) és kórusát. Az ítélkezési jelenetben számomra újdonság volt, hogy Ramphis és csapata csak a verdiktre jön elő, a vádak háromszori ismertetése a színfalak mögött, hangszórókon keresztül hullik Radames fejére. A papnők tánc helyett csupán harci díszekkel ékesítették fel a csatába induló hadvezért és az etióp gyerekek táncát is egyetlen felnőtt táncospár lejtette el. Amnerist bizonyára nem hódította meg a kissé pocakos férfi szólista. A nagy balettbetét viszont -részben felülről vetítve- hatásos volt.

De mit számít mindez, amikor mindenki Annája énekel, játszik és él a színpadon!? Amennyire meg tudtam ítélni, a díva mostanra valamennyit (vissza)karcsúsodott, többnyire ólomsúlyú énekestársaihoz viszonyítva látványosan. A Ritorna vincitor-ária nagyobb részét sajnos teljesen "elmosta" a technika ördöge, a service error azaz a közvetítés szünetelése miatt belépője értékelhetetlen. Remekbe sikerült viszont a szinte végigénekelt harmadik felvonás, az O patria mia-végi cé -ha nem is Leontyne Price-i súllyal és terjedelemben, de- megvolt és a II. felvonás concertatójában is szépen átszólt hangja az együttesekben. Jelenléte hangsúlyos, színészi játéka most is sugárzó. Számomra a (másik) nagy reveláció Anita Rachvelishvili Amnerise. A nem túl előnyös külsőt és arcberendezést egy szempillantás alatt megbocsátottam neki, amint először megszólalt. Ezt az éjfeketén izzó, de ha kell, puhán olvadékony, minden regiszterében tökéletesen kiegyenlített, gyönyörű hangot nem lehet kifejleszteni: ezzel születni kell, ha még van hová,  továbbfejleszteni és karbantartani. Rachvelishvili szereplése minden percében uralja a színt, akár több száz szereplő között ül vagy áll, de még a III. felvonásban is érezzük jelenlétét, amit pedig csak elindít és bezár egy-egy mondatával. IV. felvonásbeli duettje Radamesszel majd szóló nagyjelenete életre szóló operai élmény! A közönség falrengető ovációval honorálta teljesítményét.  Netrebko és Ő, Ő és Netrebko: értük érdemes sokadszor is megnézni Verdinek a Boccanegra mellett e tán legplebejusabb művét. Aleksandrs Antonenko januári pesti Otellójáról akkor a legnagyobb elragadtatással szól(hat)tam: annál keserűbb volt csalódásom tegnapi Radamese hallatán. Az Otellóban megcsodált erényei itt teljesen hiányoztak vagy érvényüket veszítették: a hatalmas, nyers hang nemcsak a nyitó áriát rontotta le (a végén zavaró fortéban kivágott magas bével), hanem későbbi megszólalásait is, az alakítás a záró O terra addio-ban -talán még pár hamis hanggal is súlyosbítva?- érte el mélypontját. A végén gyéren tapsoló, itt-ott búzó, dermedt közönséggel ő maga is dermedten nézett farkasszemet...erre senki nem számított, ő sem, a hallgatóság sem, mellesleg én sem. Indiszpozíció? Szereposztási tévedés? Hanyatlás? Tegnap este nem derült ki. Nem tetszett különösebben Quinn Kelsey nagy, de fakón zörgő, dobozból jövő-kellemetlen hangú Amonasrója sem. Az etióp királynak nem muszáj sem szépnek, sem szép hangúnak lennie, de ő számomra mindkét vonalon alulteljesített. Dmitrij Beloszelszkij korrekt, de nem kimagasló Ramphist hozott, Ryan Speedo Green megfelelő Király. A két debütáns Gabrielle Reyes (Papnő) és Arseny Jakovlev (Hírnök) volt.
Anna és Anita, Anita és Anna: két csoda. két csoda.
 
Verdi: Aida, MET, 2018. október 6. élő közvetítés a MüPa Fesztivál Színházából

 

4057   Búbánat 2018-09-25 22:03:47

KÖZELEBB AZ ÉGHEZ”

„ZENE – KULTÚRMISSZIÓ A FELEDÉSBE MERÜLT HÄNDEL-OPERÁK NÉPSZERŰSÍTÉSE”

Magyar Idők, 2018. szeptember 24. Hétfő 19:39 

Tóth Ida

Tóth Ida

Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse koncertje, Müpa, 2018. szeptember 13.

Már előre az év koncertjeként emlegették Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és barokk zenekara, az Ensemble Artaserse múlt heti koncertjét, amelynek a jó akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adott otthont a Müpában. A hang minősége közvetlenül is hozzájárult a historikus kamaraegyüttes korhű előadásmódjának befogadásához, erre jött ráadásként, hogy a művészek intim környezetet teremtettek Händel muzsikájával az 1800 férőhelyes palotában. Telt ház volt, de közel hozták a zenét.” [...] 

„Jaroussky ötlete volt, hogy korábbi Orfeo-lemezükhöz hasonlóan most Händel operáinak részleteiből állítsanak össze egy történetet. Kultúrmisszió a feledésbe merült Händel-operák népszerűsítése, de több is történt ennél a barokk esten: az eredeti közegből kiemelt duettek és áriák kiáradásával megszületett az örök szerelem története. Hét operából válogattak az énekesek.

Baráth Emőke és Philippe Jaroussky előadásmódja nem attól professzionális, hogy vegytiszta és kiszámítható. A barokk estet nyílt gesztusok, őszinte és hiteles mozdulatok jellemezték, még az énekesek táncszerű mozgása is hozzátett a történethez, pedig jelmez sem volt – a hangverseny bizonyította, két énekes önmagában elegendő, ha a párkapcsolat megidézéséről van szó. Nem is jó szó a hangverseny a látottakra, hallottakra: nem volt ebben semmi verseny, sem Baráth Emőke, sem Philippe Jaroussky nem akart a másik fölébe kerekedni, inkább egymásért szóltak a hangok.”

 

4056   Matyus 2018-09-15 19:31:02

Érdemes volt Győrbe utazni, mert az Opera társulata egy nagyon szép, színvonalas Turandotot adott elő. Nagy dicséret Lukács Gyöngyinek, aki kiváló hangi adottságai legjavát mutatta meg, és a Kalafot éneklő László Boldizsár szintén nagyon odatette magát. Liú szerepében Kriszta Kinga mutatkozott be, még nem teljesen kész állapotban, de így is meggyőző énekléssel. A zenekart Dénes István vezényelte. 

4055   Klára • előzmény4054 2018-09-13 16:45:41

Csak az a zsebredugott kezű ünnepi szónok az elején, "csak azt tudnám feledni".

A film valóban érdekes és értékes volt, nekem elsősorban a régi MET és a korabeli előadások, művészek kissé kopott, de múzeális értékű fényképei és filmfelvételei tetszettek. És persze az a társadalmi összefogás és összeadakozás, amiből az  első MET a maga idején, majd a jelenlegi MET létrejöhetett! Sir Rudolf Bing mint ember és mint "intézmény"  külön fejezet a MET történetében. Kár, hogy ezt a filmet már nem érhette meg, és róla csak korabeli felvételek kerültek bele. De az, hogy az épület a sok költség-lefaragás mellett végül ilyen lett, nem kis részben az ő érdeme.

4054   Edmond Dantes 2018-09-13 09:12:24

Opera- és MET-rajongóknak igazi csemegével szolgált tegnap a Művészetek Palotája: évadnyitó programként a Müpa+ hűségprogram keretében levetítették a The Opera House - A New York-i Metropolitan Opera című dokumentumfilmet. A csaknem kétórás filmben régi híradórészletekkel, előadásokon készült bejátszásokkal, régi és mai beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel illusztrálva követhettük végig a régi MET utolsó másfél évtizedét, az új MET helyszínének véglegesítése, a Lincoln Center megtervezése és felépítése körüli csatározásokat és láthattuk a megvalósult álmot, ami -mint az a filmben is elhangzott- az USA-nak a kultúra, a művészetek iránti elhivatottságát is megjeleníti. Rudolph Bing igazgató kulcsszereplője volt az új MET-koncepciónak, ő többször szerepel a bejátszásokban. Külön élmény volt látni-hallgatni a 91. életévét betöltött, tökéletes szellemi-fizikai kondícióban lévő  Leontyne Price-szal készült beszélgetéseket, rajta kívül a meginterjúvolt énekesek közül még Rosalind Eliasra és Justino Diazra emlékszem. Köszönet a MüPa-nak a vetítésért!

4053   Búbánat 2018-08-28 08:21:50

Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon

Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.

Méghozzá Verista operagála

Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.

Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.

 

4052   Búbánat • előzmény4051 2018-07-11 12:02:52

A V4 Operettgála (2018. június 30.)  hangfelvételét ma este sugározza a Bartók Rádió, 19:35 – 20.57

  "Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán."

Közvetítés a Művészetek Palotájából

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az operett-gála közreműködői:

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Peter Valentovič

Rost Andrea, szoprán

Katarzyna Kuncio, mezzoszoprán

Richard Samek, tenor

Clemens Unterreiner, bariton

 

Műsorvezető:  Bősze Ádám

 

(A meghirdetett műsor után egyetlen ráadás-számot kaptunk: 

Kálmán: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár” (Rost Andrea, Katarzyna Kuncio, Richard Samek, Clemens Unterreiner)

.(A dalok eredeti nyelven - német szöveggel -  hangoztak el.  Egyes versek refrénjét a közreműködő énekesek magyar nyelven is elénekelték.)

4051   Búbánat 2018-06-30 11:57:26

V4 Operettgála A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

 

Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán.

Az esten Rost Andrea szoprán, Katarzyna Kuncio lengyel mezzoszoprán, Richard Samek cseh tenor és Clemens Unterreiner osztrák bariton szólaltatja meg a legnagyobb operettslágereket a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kíséretében – közölte a Müpa az MTI-vel. Mint írták, az operett soknemzetiségű műfaj, tény azonban, hogy Közép-Európa különösen gazdag repertoárral büszkélkedhet. Ennek mindmáig népszerű slágereiből áll össze a gálakoncert programja  Lehár Giudittájától A víg özvegyen, A mosoly országán és a Csárdáskirálynőn át Strauss A cigánybárójáig.

Az  M5 televíziós csatorna ma este fél nyolctól élőben közvetíti a gálát! (A Müpa előtti térségben,  óriás kivetítőkön is látható lesz a műsor az érdeklődők számára)

A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  ezen a héten többször is felhívta erre az operett-gálára a rádióhallgatók figyelmét – különös tekintettel arra is, hogy a műsor vendége Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója – őt erről az ünnepi eseményről is kérdezte.

4050   Edmond Dantes • előzmény4049 2018-06-26 16:06:13

:-)

4049   társalgó • előzmény4044 2018-06-26 12:06:37

Köszönet a beszámolóért. Abszolút hiánypótló az ilyen értő recenzió megjelenése.

Köszönet érte a Momus nak is, hogy teret ad zenerajongók, komolyzene iránti lelkesedéstől vezérelt „civilek” önzetlen (értsd ingyen) megnyilvánulásainak. Nagyon szép este volt, és jó volt értő összefoglalást olvasni róla!

Azt hiszem, máshol tartana a hangverseny/opera életünk népszerűsége, nívója, ha az egyes eseményekről kritikákat olvashatnánk napilapokban, magazinokban. Rossz, hogy ez eltűnt, vagy csak nagyon sporadikusan érhető el. Nyugat- Európa nagy részén mind a mai napig fontosnak tartják, hogy akár a legkisebb város komoly zenei eseményeiről kritika jelenjen meg a helyi lapban. A zeneszerető, de nem zenész közönség számára ez mindig sokat idézett fogódzót jelent, a zenészek számára pedig nagyon fontos visszajelzés.

4048   Edmond Dantes • előzmény4047 2018-06-26 09:35:40

Köszönöm! Közben én ugyanitt a zenével bibelődtem...nem hiába :-)

4047   -zéta- • előzmény4046 2018-06-26 09:23:06

Javítva...;-)

4046   Edmond Dantes • előzmény4045 2018-06-26 08:02:04

Köszönöm a pontosítást, a gyermekkar természetesen a Bernstein-szimfóniában énekelt.

4045   eccerű • előzmény4044 2018-06-25 23:13:55

Egy dolgot pontosítanék. A Kaddishban van gyerekkar, nem Milhaud művében. Tulajdonképpen ott sem annak kéne lennie, hanem fiúkórusnak.

4044   Edmond Dantes 2018-06-25 19:13:00

Rendhagyó helyszínen, rendhagyó műsorral tartotta ebben az évadban utolsó  "zárthelyi" koncertjét a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok: a Dohány utcai zsinagógában. A műsor és a helyszín kiválasztása szorosan összefügg: Darius Milhaud itthon szinte ismeretlen Ani Maamin című kantátája és Leonard Bernstein III. "Kaddish"-szimfóniája igazi "zsidó koncertté" tette a produkciót, nem pusztán a két zeneszerző származása okán, hanem mert mindkét mű a zsidó valláshoz legszorosabban kötődő íráson-szövegen alapul. 

 
Az Ani Maamin (magyarul kb. "Hiszek") címe azonos Maimonidész XII. században élt zsidó rabbi, orvos és filozófus alapvetésével, aki 13 pontba tömörítve foglalta össze saját s egyben a zsidóság máig érvényesnek tartott hitvallását. Bővebben erről itt és itt. E 13 pontból választotta ki a kantáta szövegírója, a magyarországi gyökerekkel rendelkező Elie Wiesel a tizenkettedik pontot (Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása), hogy azután a műben a narrátor és a nagyapa-apa-fiú azaz Ábrahám, Izsák és Jákob gyakran e hitvallással "feleselve" állítsák szembe a Holokauszt rémségeit. ("Ha létezik Isten, hogyan engedhette meg mindeme szörnyűséget?") A kantáta vége egyfajta megoldás vagy kevésbé profán kifejezéssel: felold(oz)ás: a földi halandó pátriárkák távoznak, tudomásul véve a megfellebbezhetetlen felső akarat létezését, miközben Isten könnyezik...a Messiás eljövetelét mégis mindennap várjuk, hisszük. HiszekAni maamin, suttogja a kórus még egyszer. Milhaud e kései műve igen nehéz szellemi kirándulásra invitál, hosszúak és fárasztóak a prózai részek (narrátor: Lisztes László, a három pátriárka: Szaszák Zsolt, Tassonyi Balázs, Tóth Dominik), a zenekari tételek szépek, de nem ragadtak különösebben magukkal, a kórus szólama és a női énekszólók (előadók: Bódi Zsófia, Kristófi Ágnes, Széll Cecília)  gyönyörűek, áhítatosak.
 
Budapesten Leonard Bernstein 1985-ben vezényelte Kaddish-szimfóniáját, aminek a szövegét is ő írta. A Kaddisról talán sokan tudják, hogy a zsidóság legnagyobb gyászimája, noha benne egyetlen szó nem esik halálról, gyászról, az eltávozott hozzátartozóhoz intézett búcsúról. Bővebben minderről itt. Valamiképpen a Milhaud-műre emlékeztet a Kaddish tematikája: Isten magasztalása -csakúgy mint amott- ebben az alkotásban is szembemegy a Holokauszt borzalmainak felelevenítésével. Teljes feloldozás, feloldódás nincsen, a kétely mindvégig ott lebeghetett a szerzőben és ott lebeg a zeneműben. Persze Bernstein hangzásvilága, ritmusai és a zenének a próza fölötti "túlsúlya" sokkal fogyaszthatóbb -elnézést az ismét profán kifejezésért- szimfonikus-oratorikus táplálék mint a francia mester kantátája. A narrátor Dunai Tamás volt, a szopránszólót gyönyörűen énekelte Sümegi Eszter.
 
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikusok a nagy eseményhez illő felkészültséggel, tudásuk legjavát adva járultak hozzá,  a Bernstein-műben közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc).
Ahogyan értő bevezetőjében a művek szövegét, vallási hátterét ismertető Frölich Róbert főrabbi mondta, a hangverseny szellemi atyja, megálmodója: Hamar Zsolt zeneigazgató volt. Az ő ihletett, biztos vezénylése, szellemi irányítása, művészi alázata foghatta össze a két nagyon eltérő zeneiségű, nehéz és szerteágazó, nagy apparátusokat megmozgató alkotást.
 
A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Dohány utcai zsinagógában - 2018. június 21. 
4043   Búbánat 2018-06-25 12:44:43

Ezen a héten Káel Csaba a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendége, beszélgetőtársa a Dankó Rádió operettműsorában.

A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át a francia Becsületrend lovagja című elismerést.

A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.

Mint a rendező most elmondta: az őt ért megtisztelő kitüntetést olyan nagy magyar elődök, művészek kapták meg mint Liszt Ferenc, Lehár Ferenc és Bartók Béla… örömteli érzés belegondolnia, hogy most e nagyságok mellé került neve ezen a listán…

Káel Csaba szólott első operafilmje, a Zsigmond Vilmos operatőr közreműködésével felvett Bánk bán hazai és nemzetközi fogadtatásáról, sikeréről; Los Angelesben a film bemutató vetítése után egyesek rendkívül lelkesen áradoztak róla és úgy fogalmaztak: „milyen szomorú musical”; a másik két operarendezését, a Szöktetés a szerájból (Mozart) és Attila (Verdi) produkciók bemutatóit pedig Kínában, Sanghajban fogadta igen értőn az ottani, más nyelvű és kulturális közeg.

4042   Búbánat 2018-06-25 00:21:43

Itt is jelzem: Káel Csaba film- és operarendező, a Müpa vezérigazgatója lesz mától egy héten át Nagy Ibolya vendége a Dankó Rádió operettműsorában: „Túl az Óperencián” (de. 9-10; az ismétlés aznap 18-19)

4041   Búbánat 2018-06-25 00:21:41
4039   Búbánat 2018-06-22 20:28:57

V4 Operettgála

A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Közreműködők:
 

Rost Andrea - szoprán
Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán
Richard Samek - tenor
Clemens Unterreiner – bariton


Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič

Egy szünettel

  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8

  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám

  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője

  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!

  J. Strauss: A denevér

  - Quadrille

  - Orlovszky áriája

  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon

  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után

 

  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel

  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

  Lehár: A víg özvegy

  - Vilja-dal

  - Danilo belépője

  Moniuszko: Halka - Mazurka

  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata

  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője

"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."

 

4038   telramund • előzmény4031 2018-06-21 17:55:39

Tételezd már fel,hogy tudom  1959 nem a  XIX század.De azok a fordítások ,amiket kitettél a XIX sz-ban készültek és én elég sok magyar nyelvű Wagner előadást hallottam nem ezekkel a  szövegekkel.Sőt a legtöbb szövegkönyve a birtokomban is van.

4037   Edmond Dantes • előzmény4035 2018-06-21 11:08:52

Tényleg nem kicsi, köszönöm :-)

4036   Klára • előzmény4031 2018-06-21 09:37:15

1959 valóban nem a XIX, század, de az érintett fordtások többnyire akkor készültek, az akkori ébredező magyar öntudat követelte meg, hpgy az operákat nemzeti nyelven adják elő, persze az akkori, ma már kicsit kacifántosnak tűnő nyelvezettel,  - ahogy ez akkortájt Európa egyéb országaiban is így volt. Számos nagy osztrák-magyar, esetleg morva ! (a mai generáció azt se tudja, hol keresse  a korabeli térképeken pl, Morvaországot), vagy német énekes  felvétele található a yt-n, ékes, és tökéletesen érthető németséggel, olasz vagy francia operák részleteivel! A mai magyar előadók sokszor magyarul sem érthetők, tisztelet a kivételnek! Ha pedig annyira aggódunk - egyébként jogosan - Wagner irdalmi értékű alkotásaiért, akkor tisztességes, korrekt magyar fordítás kellene, és elsődlegesen az adott mű tartalmának és szellemiségének megfelelő rendezés, színpadkép, stb, nem pedig valami modernizálz förmedvény!

4035   -zéta- • előzmény4034 2018-06-21 09:08:10

Meg még Escamillo, Petúr bán, Tonio, Amonasro, Jago, Marcello (Bohémélet), Lescaut hadnagy, Guglielmo, A kérő (Székelyfonó), Anyegin,... még biztos van... nem is olyan kicsi ez a közös halmaz...

4034   Edmond Dantes • előzmény4032 2018-06-21 08:26:03

Losonczy Györgyöt már nem láttam színpadon, de ismereteim szerint nagyon kicsiny lehetett a közös "halmazuk" = szerepeik Melis Györggyel. Az említett Tiborcon kívül Don Juan, akkor még így becézték Don Giovannit, más nem nagyon.

4033   Edmond Dantes 2018-06-21 08:19:35

Kedvezményes jegyvásárlási lehetőség a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben június 30-én megrendezésre kerülő V4 Operettgálára.

A programra 2018. június 20. és 26. között a Müpa jegypénztárakban a korlátozott számban rendelkezésre álló szabad helyekre vásárolhatók kedvezményes jegyek az alábbi jegyárakon:

Felnőtt jegy: 1.000 Ft/db, helyre szóló diákjegy (diákigazolvánnyal): 500 Ft/db

4032   lujza • előzmény4025 2018-06-21 01:49:43

Mátyás Mária meglep, mert emlékeim szerint már 68 előtt is tudott hamisan énekelni, sőt, ki is fütyülték. Delly Rózsi félelmetes Ortrudjára nagyon is emlékszem, nem is szerettem őt emiatt. Szellőt, Járayt, Tarnayt, Kövecsest is hallottam, bár nem mindig örültünk, ha ők szerepeltek a bérletes előadásokban. Losonczy György fantasztikus Tiborc és Mefisztó volt, Melis később elhomályosította az emlékét, bár Losonczy hangja nekem jobban tetszett.

4031   Héterő • előzmény4029 2018-06-21 00:03:56

Kedves telramund, helyesbítenem kell. Vedd figyelembe, hogy 1959 nem a XIX. század, bár a fordítót eltaláltad.
Továbbá most nem énekelték, hanem kiírták a német szöveg mellé, ezért ami 70 éve - jelentős engedékenységgel - esetleg elfogadható volt, az ma már tűrhetetlen.
Nem tetszés-nem tetszés kérdéséről van szó, hanem Wagner irodalmi értékű alkotásának eltorzításáról. Aki először látja a darabot, nem is tudja, hogy megfosztják valami nagyon fontos dologtól: az eredeti drámától.

A Tristant pedig német közönség német énekest hallgatva sem érti, magam tapasztaltam. Hacsak nem tudja kívülről, hiszen ilyen is van.

4030   Edmond Dantes • előzmény4025 2018-06-20 22:06:20

És az ön szerepét ki bitorolta-énekelte a Lohengrinben? ;-)

4029   telramund • előzmény4028 2018-06-20 21:34:47

Mi a probléma?,Ezek XIX századi fordítások,de volt szerencsém például Blum Tamás opera fordításaihoz és azok nagyszerűek,jól énekelhetőek és megpróbálnak az eredetihez hasonlítani.Nem  fél óra alatt  készült nyersfordítások..Nyilván nem tetszene,ahogy  énekelnék ,hogy megszólalt  az "égi karán"mondjuk  1884-ben.

A minden szavuk érthető pedig arra vonatkozik,hogy a mai énekesek 9o%nál nem érteni mit énekelnek.Jó példa erre a Bánk bán vagy a Kékszakállú előadások.

Ez az én véleményem,hogy ez tetszik-e valakinek vagy sem számomra mellékes...

 

4028   Héterő • előzmény4025 2018-06-20 20:43:00

...magyarul énekelnek és minden szavuk érthető, és a föld sem mozdult ki a helyéből.
Meglepne, ha még ezt is rendbenlévőnek találnád.
Erre talán még IVA is elhümmögné magát. :-)

4027   telramund • előzmény4026 2018-06-20 20:16:44

Szellő Lajos1964-1982 között volt az Operaház tagja,korábban a Debreceni Csokonai Színháznál működött.Bánk bánt ,Radamest,Végzet Alvarot,Don Jose-t stb énekelt.Nem volt rossz tenor,de abban az időben is votlak néhányan,akik később visszavonultak és nevük feledésbe merült pl Király Sándor,Tarnay Gyula,korábbról Kövecses Béla a külföldről visszatért Járay józsef stb.Aztán egyikük sem tenor imitátor volt.A nagy sztárokat pedig nem kell felsorolnom.,mert azok nincsenek  elfelejtve.Volt idő ,amikor 3 Asszád is volt a Sába királynőjére.Kettő a felsoroltak közül.Most,ha  megerőszakoljuk a fülünket van egy.

4026   nickname • előzmény4025 2018-06-20 18:48:40

Losonczy Györg nevével találkoztam már - Szellő Lajoséval nem. De mondjuk anno Fodor Géza Osváth Júlia és Moldován Stefánia Melindáit magasztalta az égig. Nekem mindkét énekesnővel hallgathatatlan Melinda, az ő hangfajuknak megfelelően átírt szólama. Nem kedvelem egyik művésznő előadásában se Melinda áriáit, vagy Melinda-Otto kettősét sem, a Tisza-parti jelenetet meg hagyjuk. Az abban a vátloztabn egy rossz vicc. Ettől még mindkét művésznő jó énekesnő volt, de Melindát nem az ő hangjukra írták. Nekem az igazi Melinda Ágai Karola, Szűcs Márta vagy Kolonits Klára. Moldovánnak és Osváthank nem kellett volna feltétlenül Melindát is eléneklenie. 

4025   telramund • előzmény4024 2018-06-20 15:33:43

Felelevenitve Joviczky József nevét kezembe került egy 1968-as Lohengrin

harmadik felvonása vele  Mátyás Máriával,aki akkor még nem volt rossz sőt olyan C-t nyomott,,amilyenre ma egy  hasonló fachu szoprán sem lenne képes.Persze Delly Rózsi Ortrudja is elementáris.Uram bocsánat magyarul énekelnek és minden szavuk érthető.és a föld sem mozdult ki a helyéből.Szóval a műfaj megy lefelé ,de rendesen.(Ezért jobb nem régi énekeseket hallgatni) Aztán az adott felvételen még van egy Bánk bán részlet.Szellő Lajossal(tetszenek rá emlékezni?) és a kitűnő Losonczy Györggyel,mint Tiborc.Mindig Melis  elementáris Tiborca az etalon.Hát ez nekem  jobb.

4024   nickname • előzmény4022 2018-06-19 20:54:27

Ez tök igaz - aki hallott másokat is élőben, annak van viszonyítási alapja, illetve aki behatóbban ismeri a darabot, a kottát stb., az támaszthat kifogásokat az emlegetett Wagner tenorral kapcsolatban. Elfogadom az is, amit itt mások Szabóki Tündéről írtak - de attól én még értekelm eme énekesek jó oldalait, erényeit és ezért szeretem őket. 

 

4023   Edmond Dantes • előzmény4017 2018-06-19 09:03:27

Vadas Kiss László olyan kitűnő és versenyképes Tannhäuser lehetett első Wagner-operámon, hogy engem kb. 20 évre elriasztott a második Tannhäuseremtől, igaz, Mátyás Mária is "besegített" neki ebben.  

4022   telramund 2018-06-19 08:56:46

Más dolog  a Tannhausert énekelni-ezt a felsoroltak meg is tették.De az megint más dolog Tannhausernek megfelelni a szerep egészében ,minden hangjában.Na itt azért már nincsenek olyan sokan.A többször  emlegetett etalon wagner tenor jó énekes volt,de nekem a hangszínével és a drámai erővel volt problémám.Nem véletlen,hogy Bayreuthban csak kisebb szerepekben  tudott énekelni,még a" líraibb" művekben is.

4021   nickname • előzmény4017 2018-06-19 08:37:52

2012-ben hallottam Molnárt utoljára élőben a Parsifalban. Ha jól emlékszem a következő évadban már nem énekelt. Azonban még pályája legvégén is figyelemreméltó Parsifalt énekelt. Kovács János vezényelt. Nekem ez volt az utolsó nagy operaházi Parsifal élményem Utána még láttam - hallottam párszor a darabot az Andrássy úton, de egyik se volt az igazi. A 2012-es előadásnak is voltak hibái, de azért még megcsillant benne a régi Parsifal előadások varázsa. 

4020   miketyson • előzmény4019 2018-06-19 06:40:49

Azért nem olyan bonyolult. Az első felvonásban a víz felszínét látni, a másodikban a közepét, ahol a medúzák lebegnek, a harmadikban a tengerfeneket. Három felvonáson át süllyedünk. A probléma csak a darabbal van, meg a zenével, mert az mintha nem egyszeráen csak ennyit akarna mondani. 

4019   lujza • előzmény4010 2018-06-19 03:17:29

Ahogy látom, az Operában is, és itt is egyszerűen előveszik az egykor eléneklés céljára valahogy magyarított szöveget, és azt vetítik. De mivel a Müpában ott van mellette az eredeti német szöveg is, és hallani is lehet, tényleg kiderül, hogy a kettő alig van köszönőviszonyban egymással.

A Trisztán rendezésében tényleg az volt a jó, hogy nem sokat zavart, de azért a medúzákat megmagyarázhatnád, esetleg a ráját is...

4018   lujza 2018-06-19 01:04:32

A Tannhauser rendezése engem eléggé zavart, már évekkel ezelőtt is. Bizonyos értelemben jobban, mint a Hollandié, mert Kovaliknak legalább volt koncepciója, ha nehezen elfogadható is.

Itt már a nyitány alatti vetítés is zavaros volt, aztán a kamerázott ágyjelenet, a szörnyen merev és kevéssé ünnepélyes dalnokverseny, de leginkább a 3. felvonás koporsói borítottak ki. Hogy Tannhauser belövi magát, az csak a ráadás.

Gould és Koch hangjának dicséretével abszolút egyetértek, Örültem, hogy végre hallhattam Kochot élőben, de egy bajom mégis volt vele: hiányzik belőle Vénusz bujasága. Szabóki Tünde a premieren még csodásan énekelte Erzsébet szerepét, az eltelt évek alatt sajnos nem előnyére változott a hangja. Bretz Gábor már akkor is gyenge volt. Eichét én kevésbé éreztem gyengének, a Dal az esthajnalcsillaghoz-t olyan gyengén rendezett, méltatlan körülmények között kell énekelnie a színpadon, hogy szerintem még az is számított.

4017   parampampoli • előzmény4015 2018-06-18 22:57:12

Molnár minden szerepében abszolút versenyképes volt nemzetközileg, még Trisztánnak is, Tannhausernek meg egyenesen kitűnő. Ahogy jóval korábban Vadas Kiss László is, ha kellett, egy héten 3x is.

4016   nickname • előzmény4014 2018-06-18 21:32:15

Köszönöm a kiegészítést. 

4015   Edmond Dantes 2018-06-18 19:46:03

Valljuk be, amit úgyis tudunk: Závodszky Zoltán és Joviczky József kivételével a súlyos Wagner-tenorszerepekre alig vagy inkább sosem akadt mifelénk énekes. (Pilinszky Zsigmond nem vagy csak rövid ideig volt állandó operaházi tag és talán nem is énekelte pl. Trisztánt sem.) 

4014   telramund • előzmény4013 2018-06-18 19:31:41

Joviczky mellett ott volt az elfeledett Tarnay Gyula és az üzembiztos Király Sándor.

4013   nickname • előzmény4012 2018-06-18 19:10:01

És talán Trisztánnal is ez a helyzet. Van egy felvétel, ahol Joviczky Trisztán. Én csak felvételről ismerem, na de az egy úh micsoda felvétel! Mióta is nins Trisztán az Operában? 1988 óta nem újították fel? Vagy rosszul emlékszem? Mindenestre évtizedek őta. Egyébként még húsz éve igen, akadtak tenorok akik eléneklték Tannhausert, de manapság nem igen akad olyan se. Én Molnár Andrást szerettem, mint Wagner énekes és nekem hiányzik nagyon. Bándi is énekelt Tannhausert, ő se volt rossz - ha ne is volt Joviczky József. Még egyszer nem lesz olyan Wagner tenorounk, mint Joviczky, de Molnár Andrásunk se igen lesz már. 

4012   telramund • előzmény4008 2018-06-18 16:18:08

Maradjunk abban,hogy az utolsó igazi  Tannhauser hangilag Magyarországon Joviczky József volt és nem mostanában.Többen elénekelték,de.....

4011   telramund • előzmény4007 2018-06-18 16:01:30

Nem kell temetni a "jővőt".Figyelni kell a ma énekeseit és bizonyára ott vannak csak  figyelni kell.Ki hallott Gouldról 10 éve? (én).Egy  hónapja a STOP fantasztikus Ringjében énekelte Siegfriedet a csodás ,szintén nem fiatal Irene Theorin oldalán.

Sophie Koch sem kezdő.Soha nem volt kicsi a hangja.Magam is hallottam a STOP-ban Jonas Kaufmann Wertherje mellett.Massenet zenéje nem kíván Vénusz hangot.Én a tegnapi Tannhausert hallottam,de nem kívánok vitát gerjeszteni a más vélemény miatt.Talán annyit a rendező kábítós ötlete nem új.Már pár hónapja debütált Monte Carloban a Tannhauser első felvonásában Ott Jose Cura volt a címszereplő.A nem rossz címszereplő.

4010   Héterő • előzmény4009 2018-06-18 14:52:06

A magyar szövegről írtam, és a magyar nézők kirekesztéséről a csodálatos wagneri gondolatokból. A második felvonás tartalmi szépsége, vagy Isolde szerelmi halála vetekszik Tatyjána levelének vagy a R&J erkély-jelenetének szépségével, sőt! A magyar olvasónak mindebből csak zavaros hablaty, csöpögő negédesség jutott.

Wagner eredeti, német nyelvű Tristan-szövegéhez (szinte) senki sem mer hozzányúlni. A felesége egyszer belejavított, de a szerző visszaírta úgy, ahogy volt.

A Hollandi fonó-jelenetében bizony elég furcsa, ha fonás helyett szövést, kaszálást, mosodát látunk. A Tristan rendezés most egész jó volt, csak a nyitány alatt megjelenő, hosszan hömpölygő, 200 m²-es felületen tolakodó tenger látványa, főleg a dupla hajócsavar-csíkkal - számomra az elviselhetőség határát súrolta. A medúzák nem zavartak.  De ez a világ a rendezőké...

A műsorfüzetben magyarul és angolul olvasható, hogy Brangäne tévedésből (!) szerelmi bájitalt töltött a kehelybe. A szerkesztő és a korrektor miért nem ismeri a darabot, amiről ír?

4009   takatsa • előzmény4006 2018-06-18 13:32:07

Nem is tudtam, hogy nem ez az eredeti szöveg, amellyel énekelték. És ki szerezte ezt a 60 évvel ezelőtti szöveget? És miért? Írnál erről kicsit részletesen?

4008   nickname • előzmény4007 2018-06-18 11:15:44

Én azért megértem -ppp- kesergését, mert pl. nézzük a hazai felhozatalt: az egkor oly népszerű Tannhauser vajh miért nincs évek óta műsoron? Most mindjárt valaki ideírja, hogy újítják az Operát, de emlékeim szerint már évek óta nincs Tannhauser! Mesterdalnokok se az Ybl-palotában. És ki énekelte tavaly Siegfriedet? Kovácsházi István, aki szintén nem pályája elején álló énekes. Nemzetközileg sincs sok utánpótlás. Mondjuk egy Monár Andrásunk már nekünk se nagyon lesz sajnos.

4007   márta 2018-06-18 10:10:58

Kriktikájában -ppp- kesereg, hogy ki lesz a Wagner-tenor Seiffert és Gould után, hisz ez a két nagyszerű énekes immár 64 illetve 56 éves. Nos, nekem Kristen Flagstad jutott eszembe, aki fiatal korában lírai szuerepeket énekelt, és csak 37 évesen tért át Wagnerre. Folyton azt mondta a fiatal énekeseknek, hogy egyelőre felejtség el Wagnert. A Vogtot a minap halottam véletlenül a Trrisztán szerelmi kettősében, és hát maradéktalanul megfelelt Fischer Ádám ideájának: úgy szólt, mint Tamino. De attól tartok, úgy, mint egy Trisztán nem tud szólni.

De egyzsóval hátha néhány ma fiatal tenor majd beleérik-öregszik a nagyobb Wagner-héroszokba. 

Amúgy az írásból nyilvánvaló, hogy Stephanie Koch nemcsk Goulddal egyanrangú, de egyanHANGÚ énekes is. :)

4006   Héterő 2018-06-18 09:46:15

A Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője gyakran megnyilatkozik, mint az emberi jogok és a szabadságjogok védelmezője. Az izraeli parlament nemrég kitüntette.

Demokratikus kormány ne féljen az emberi jogi szervezetektől, ez áll a cikk címében.

A művészetről, sőt, a wagneri Gesamtkunstwerkről nyilván mindent tudó, kiválóan tájékozott MűPa-munkatársak hallgatnak, mint a sír, noha a művészeti vezető egy 60 éves, már keletkezésekor is vitatható, a német eredetivel láthatóan csak nyomokban egyező (énekelhető) Tristan-szöveget mutat a magyar közönségnek 2018-ban.

Akkor most ki ne féljen?

4005   takatsa • előzmény4003 2018-06-17 16:21:51

Kedves PPP,

a se te, se én-t aláírom, a se senki más-ban viszont remélem, nincsen igazad. Az emberiség jövője még tartogathat meglepetést, legfeljebb mi nem érjük meg. :)

4004   Edmond Dantes • előzmény4003 2018-06-17 13:52:10

Talan illedelmesen, turelmesen kivartak a forte reszeket...Wagnernel nem kell ra sokaig varni :-) 

Viccet felreteve, Wagnerekre, plane ilyen bejaratott produkciora mint MuPa-napok, a "sokeves atlaghoz" kepest tobbnyire mas kozonseg ul be, sok a kulfoldi, aki erre jon Pestre, szoval mondjuk ugy, mas minoseg. 

4003   parampampoli • előzmény4002 2018-06-17 10:04:52

Én a Trisztánt nem láttam, de felfigyeltem másik három előadáson, hogy valóban, egyetlen pisszenés vagy más zavaró hang nélkül asszisztálta végig az előadásokat a közönség. Mintha valamilyen szertartás részesei lennének, nem is operaelőadásnak.

Kedves Takatsa, attól félek, hogy ezeket a szerepeket valóban elsőosztályú szereplőkkel már se Te, se én, se senki más nem fogja látni, hallani. -:(

4002   takatsa 2018-06-17 00:23:06

Én ma láttam a Trisztánt, és elsőnek a Marke király szerepét éneklő Liang Li-t szeretném kiemelni. Alakítása hangerő és dallamformálás tekintetében is kimagasló volt, hosszú évek óta nem hallottam hazai szinpadon ilyen nagyformátumú basszust. Jó lenne őt gyakrabban hallani. A két főszereplő, Seiffert és Oakes közepes teljesítményt nyújtott. Kitűnően bírták szuflával, tulajdonképpen hibátlanul énekeltek, de Seiffert már ugyancsak túlvan pályája zenitjén, Oakes elismerésre méltó teljesítményét pedig lerontotta a sok éles hang, és a nem igazán szép pianók. Hogy milyen gyönyörűséges ez a zene, azt Shöck Atala csillantotta meg, különösen a II. felvonás szerelmi kettősének betétszámában. Istenem, ha ilyen kvalitású énekesekkel hallhatnánk egyszer a főszerepeket is...

Fischer Ádám és a zenekar nagyon jó volt, és az angolkürtös szőke hölgy csodálatos.

A voltaképpen koncertszerű előadást vetített tengeri képek tették kicsit változatosabbá. Nekem a meduzák tetszettek. Egy hosszú pamlag volt a díszlet. Kicsit zavaró volt, hogy Trisztán és Izolda nemcsak két lépés, hanem kb. 10 méter távolságot tartott csaknem az egész előadás alatt. Izolda csak akkor settenkedett Trisztán közelébe, amikor már haláláról végképp meggyőződött.. Persze ezek csak részletkérdések, de azt bizonyítják, hogy az operának mégicsak az operában lenne a helye. A közönség viszont sokkal kulturáltabb, mint az Operában vagy az Erkelben, nem volt krákogás-köhögés-zacskózörgetés-nevetgélés, de még egy pisszenés sem. Úgy látszik, hogy Wagner ebből a szempontból is szelekciós tényező.

4001   Edmond Dantes • előzmény4000 2018-06-15 15:26:18

Félreértettél: nem Szabóki Tünde "zenei színvonalának" megismétlése, hanem a 10 évvel ezelőtt Fischer Ádám által vezényelt operaházi Fidelio-produkció zenei színvonalának megismétlése nem remélhető novemberben. 

Láttam mindkét alakítását, Agátha nagyon passzolt neki, az Ariadnéra alig emlékszem már, őszintén szólva -a Zerbinetta-áriát kivéve- nem kedvelem azt a darabot. Talán kevésbé ismert (vagy mégis?), de Szabóki Tünde elsőrangú oratórium-szólista, pódiumon sokszor volt szerencsém őt látni-hallani. Hirtelenjében a Máté-passió szopránszólója ugrik be, de több más oratorikus műben is kiválóan és mindenféle stílusban otthonosan énekel(t).

4000   nickname • előzmény3999 2018-06-15 10:36:11

Agathaként is csodálatos volt pár éve és Ariadnéként is. Hogy már nem olyan mint tíz éve? Nos igen, én se vagyok már olyan karcsú, mint tíz évvel ezelőtt, de hát attól még Szabóki Tünde nagy kincs nekünk és érdemes elmenni és meghallgatni, mert még ma is nagyszerű alakításokra képes, ahogy Wiedemann Bernadett is. Őt is szokták kritikzálni, hogy már mi nincs meg és hogy van - rendben van, lehet, nincs vele semmi gond, de engem mindig az összbenyomás érdekel, és még mindig egy jelenség a színpadon, aki képes  súlyt és jelentősége adni a szerepnek, és akinek az egész színpadi megjelenésében ott van az a sok sok tapasztalat, kiforott alakítás. A kisebb hibák ilyenkor kit érdekelnek? Ezért se írok semmi nagy negatív dolgokat a Wagner-napok általam látott két előadásáról. Remélem zeneileg a Trisztán is szép élmény lesz holnap.

3999   Edmond Dantes • előzmény3998 2018-06-15 10:17:36

Én is láttam Szabóki Tündét a Fidelioban 10 éve az operaházi előadáson, akkor ha jól emlékszem, quasi beugrott a külföldi vendég (talán Evelyn Herlitzius) helyett és remekül helytállt, sőt: remekelt, nem mellesleg alaposan áramvonalasodott külsővel. Sajnos nem remélhetjük, hogy az a zenei színvonal, amit akkor és ott Fischer Ádám megteremtett, a novemberi előadáson megismételhető.

3998   nickname • előzmény3997 2018-06-15 06:15:06

És novemberben lesz Fidelio a MÜPA-ban és Szabóki Tünde lesz Leonora! Én már alig várom. 

3997   Búbánat • előzmény3996 2018-06-15 01:29:04

Ami Szabóki Tündét illeti, méltató szavaiddal messzemenőkig egyetértek...

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció
Audiencia a hangszerek királynőjénél

17:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció Extra
A Müpa+ hűségprogram exkluzív rendezvénye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Roman Rabinovich, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
DORÁTI: Duo Concertante
VERESS: Szonatina
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoratrió, op. 101
HEINZ HOLLIGER: „COncErto“- collage
BRAHMS: h-moll klarinétötös, op. 115

19:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Sass Sylvia mesterkurzusának résztvevői:
Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Nagy Márta (zongora)
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ruth Cochen (zongora)
BEETHOVEN: f-moll zongoraszonáta op.57. no.23. “Appassionata”
LISZT: Spanyol rapszódia S.254, R.90
CHOPIN: 4 ballada

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bódiss Tamás, Enyedi Pál, Horváth Márton Levente, Merczel György, Mezei János, Mizsei Zoltán, Pétery Dóra, Rajk Judit, Soós András (a tanszék tanárai)
Az Egyházzene Tanszék jelenlegi és volt hallgatóiból álló kórus
A Zeneakadémia jelenlegi és volt hallgatóiból álló kamarazenekar
A téli ünnepkör zenéi
Az Egyházzene Tanszék műsora
Válogatás az egyházi év téli ünnepeinek zenéiből
Gregorián himnuszok, antifonák és misetételek, korai polifónia
Du Fay, Josquin, Stoltzer, Porta, Lassus, Palestrina és G. Gabrieli adventi-karácsonyi feldolgozásai
A pozsonyi Anna Hannsen Schuman-kódex tételei
Praetorius, Schein és Scheidt korálfeldolgozásai
Istvánffy Benedek két hangszerkíséretes adventi és karácsonyi kórusműve
L. Couperin, Reger, Tournemire, Messiaen és Dupré orgonaciklusai (részletek)

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Kölcsey Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot
Koncertszerű előadás

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Hegedűs Endre (zongora)
Pécsi Balett
„Az örökifjú CHOPIN”
2 polonéz: cisz-moll, op. 26 és A-dúr, op. 40 No. 1
2 noktürn, op. 9 - b-moll, No. 1 és Esz-dúr No. 2
g-moll ballada, op.23
Andante spianato és nagy polonéz, op. 22 - szünet - cisz-moll scherzo, op. 39 , 2 keringő, op. 64 - No. 2 cisz-moll és Desz-dúr No. 1
h-moll szonáta, op. 58
A mai nap
született:
1766 • Rodolphe Kreutzer, hegedűs († 1831)
1895 • Paul Hindemith, zeneszerző († 1963)
elhunyt:
1993 • Lucia Popp, énekes (sz. 1939)