vissza a cimoldalra
2019-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10122)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6721)
Opernglas, avagy operai távcső... (20220)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1319)
Lisztről emelkedetten (952)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3254)
Élő közvetítések (7877)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4346   Búbánat 2019-05-13 11:22:09

A Pannon Filharmonikusok egy művészzenekar – Horváth Zsolt a Mandinernek

Mandiner.hu - 2019. május 11. 19:15

Írta:  Csapodi Márton

"Nekünk nem dolgunk népszerű és unásig játszott műveket háromezerszer eljátszani vagy stadionkoncerteket adni, de feladatunk, hogy a magyar alkotóművészetnek terepet biztosítsunk, kortárs zenét játsszunk – mondja Horváth Zsolt a Mandinernek. A pécsi székhelyű Pannon Filharmonikusok igazgatójával a zenekar fejlődésének lépcsőfokairól, a vidéki és a fővárosi, no és a nemzetközi szereplés lehetőségeiről és kihívásairól beszélgettünk."

 

4345   Búbánat • előzmény4323 2019-05-08 14:50:50

Az ember a saját hangjának rabja

szerző: Reviczky Katalin

Új Ember Hetilap - 2019. 05.05.

[…] Joseph Calleja második alkalommal járt Budapesten. 2007-ben Miklósa Erika vendégeként szerzett benyomásokat a magyar közönségről. „Nem is tudtam, hogy a magyarok szigorú szakértő bírálók. Hallottam, hogy egyszer még Carusót is kifütyülte a magyar közönség.”

„Megtisztelő, hogy a több mint hétezer éves máltai kultúra képviselője, kulturális nagykövete lehetek. Ha csak a Keresztelő Szent János barokk katedrálisra gondolok, benne Ca­ra­­­vaggio világhírű festményével, amely a világ egyik legnagyobb csodája, a lelkemet büszkeség tölti el. Örülök a diplomata-útlevélnek, s igyekszem meghálálni ezt a címet. Évekkel ezelőtt beindítottam a mára turisztikai látványosságot és vonzerőt jelentő nyári koncerteket. Sok tehetséges fiatal énekesünk van, akiket az alapítványomon keresztül is támogatok. Szívesen lépek fel számomra idegen zenés műfajok kiemelkedő képviselőivel is, mint például Zucchero, Anas­tasia, Bolton, Dion­ne Warwick, vagy Bo­celli és Ra­mazzotti, akikkel idén már másodszor állok színpadra. Ezzel is támogathatom Málta zenei életét. A nagyköveti szerepkörből a gazdasági kapcsolatok, a filmes, televíziós aktivitások és a promóció sem hiányzik. Nekünk nincs híres csokoládénk, nincsenek nemzetközi sportversenyeink, exportunk ereje az embereinkben rejlik.”

Gondoljon csak Nicholas Monsarrat The Kappillan of Malta című regényére – fogalmaz az operaénekes. – Ez a könyv a szigetország II. világháború alatti kiszolgáltatottságáról, kiéheztetéséről, szenvedéséről szól. Egy nép lelke, érzésvilága fejeződik ki benne, ugyan­akkor kellő humorral viszonyul az élethez. Itt van például a húsvét ünnepe. Mélyen vallásos nemzet vagyunk, böjtölünk is, ha kell, de még böjtidőben sem vetjük meg a nyalánkságokat. Minden egyes napban próbáljuk megtalálni azt, ami szép, örömteli. És igyekszünk bizonyítani a szorgalmunkat, hiszen ez minden kis nép közös sorsa.”

Tekinthetjük ezt akár az énekes ars poeticájának is, akinek a világ legjobbjai, többek között Domingo, Hampson, Garanča, Netreb­ko a partnerei. Milyen érzést mindez? „Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem nagyszerű. Jó érzés nagy művészekkel együtt dolgozni, baráti gesztusok részesévé válni. Nem lehet azonban hosszan fürdeni a dicsőségben, elidőzni egy-egy sikernél. Az ember a saját hangjának a rabja és kiszolgálója. Az énekhang érzékeny jószág, egyszer mindent lehetővé tesz, máskor sztrájkol. Vigyázni kell rá, ápolni, de mindenekelőtt művelni. És persze van, akinek tetszik, van, akinek nem. A kritikákat mindig fontosnak tartottam, igaz, ma már kevesebb időm jut az olvasásukra. Örök igazság azonban, hogy a sikerért keményen kell tanulni, dolgozni.”


Vajon mit tesz Joseph Calleja a sikerért? Veleszületett adottságának köszönhetően könnyen az ölébe hullik, vagy meg kell küzdenie érte? Ösztönös művész, vagy inkább olyan, aki szorgalmasan elsajátítja a művészi interpretáció titkait? A művészet számára játék, vagy a szívét-lelkét is beleadja a produkcióba?

 „Úgy gondolom, a kettő együtt igaz. Teljes szívemmel, lelkemmel jelen vagyok a szerepben, a munkában. Tudja, a hang olyan, mint a jó francia vagy olasz bor. Idő kell, hogy igazán beérjen. Manapság azonban a zenei képesség nem elég, a rendezők színészi alakítást is várnak az énekesektől. Kétségtelenül előnyt jelent a szerencsés külső, a jó fellépés, de a színészi készséget is fejleszteni kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki mozdulatlanul állva énekeljen a színpadon. Úgy gondolom, egy kis dráma jót tesz, mert a leküzdése kihívást, motivációt jelent. A túl sok dráma azonban, bár művészként naggyá tette Callast, aki valóban egyetlen volt a történelemben, borzasztóan meg is nehezítette az életét.”


Hogy lehet, hogy Callast, s ké­sőbb Pavarottit is még látványosan ünnepelték, bármerre jártak a világban?

„Callas olyan volt, mint egy amerikai filmsztár;­ bár­hova utazott, százak, ezrek várták. Rólunk ilyen szempontból tudomást sem vesz a világ. A publikum elkényelmesedésével magyarázható ez, vagy az azzal, hogy túl sokan vagyunk mi, operaénekesek? Nem tudom.”


Joseph Calleja otthonosan mozog a romantikus olasz operazenei repertoárban, és elsősorban a belcanto művésze, jóllehet nem igazán ért egyet a lírai tenor, a drámai tenor és az egyéb hangfaji-stílusbeli megkülönböztetésekkel.

 „Verdinél megvan a Donizetti-féle belcanto vonal, mégis ugyanolyan tenor hangra komponálta a Rigolettót, mint a Traviatát vagy A trubadúrt. Mindehhez hozzáadódik még a tenorok korábbinál jóval nagyobb interpretációs szabadsága. A lényeg azonban – és a belcanto igazi jelentése is – a szép éneklés!”

Lehet, hogy Joseph Calleja azért sem szereti a drámai tenor megjelölést, mert pozitívan gondolkodó vérbeli máltaiként kevésbé kedveli a negatív karaktereket. Természetéhez tartozik az optimizmus, az örök máltai nyár.

 „Arra gondol, hogy elégedett vagyok-e? Igen, az vagyok. Persze főképpen akkor érzem ezt, amikor elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nem nevezném meg a legkedvesebb partnereimet, mert a többiek esetleg megharagudnának. De számtalan nevet említhetnék, kiváló partnereim és karmestereim voltak és vannak. Úgy érzem, a munkakapcsolatokban a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elismerés. Pier Giorgio Morandi például, akivel most Budapestre érkeztem, kedves barátom és a romantikus olasz operazene kiváló specialistája. A legfőbb vágyam az életben az, hogy lássam egészségben felnőni és kiteljesedni a gyermekeimet. Az sem volna ellenemre, ha még egyszer annyi színpadon töltött idő adatna meg számomra, mint amennyit eddig megéltem. A legközelebbi tervem pedig a Giocon­dából Enzo szerepének megformálása, amire 2020-ban kerül majd sor. Az élet rövid, már elmúltam negyvenéves. Igyekeznem kell, amennyire csak lehet!”

4344   alef • előzmény4333 2019-04-28 00:42:34

Tényleg, tényleg, köszönöm az információt. Azon a Puritánokon én is ott voltam pedig, és azóta is az elmúlt három év legjobb általam látott (itthoni) operaelőadásaként emlékszem rá, pedig kb. százat láttam. Valamiért Demuro és Jessica Pratt jobban megmaradt bennem, pedig nagyon lelkesen írtam akkor Markovról is...

4343   Edmond Dantes • előzmény4342 2019-04-24 19:33:18

Igen, ezért írtam utóiratot ld 4339.

4342   telramund • előzmény4339 2019-04-24 19:26:51

ld 4333

 

4341   nickname • előzmény4338 2019-04-24 17:25:26

És ami énekelt szerepet az is bariton - elírtam, bocsánat. A lényeg, hogy a két nagyobb szerepet alakító férfi énekes közül ő volt a jobb, ő kapott nagyobb tapsot, holott a tenor a férfi főszerep. Bocsánat.

4340   Edmond Dantes • előzmény4332 2019-04-24 16:32:49

Atlantov, Mazurok...és Visnyevszkaja, Obrazcova: ők énekeltek a pesti Bolsojos Pique Dame-ban, amin ott voltam, "mindössze" 48 éve. A karmesterre, Grófnőre és Tomszkijra már nem emlékszem. Nagy előadás volt. Itt is ugyanazt írhatom mint ez alatt: rohan az idő.

4339   Edmond Dantes • előzmény4338 2019-04-24 16:23:50

Így igaz. Gondolkodtam, mert ismerősnek tűnt a neve, aztán rátaláltam: a 2017-es pesti Puritánokban énekelte a bariton Riccardot és annak alapján, amit beírtam róla,  eléggé tetszhetett ld Nemzeti.../3573

Bocsánat, miután elküldtem a beírást, rátaláltam arra is, hogy már megelőzött a fenti hírrel, de most már nem törlöm :-) viszont nem tavaly, hanem két éve volt az az előadás...rohan az idő.

4338   telramund • előzmény4336 2019-04-24 16:07:40

Alekszej Markov nem tenor ,hanem bariton.

4337   Hangyász • előzmény4336 2019-04-24 12:24:09

Ez így van. 

4336   nickname • előzmény4335 2019-04-22 21:31:58

Engem a kisebb hibák nem érdekelnek. Netrebkot nem hallottam élőben a szerepben, de Csurilova élben nagyobb hatást tett rám Jolántaként, mint Netrebko felvételről - ugyanakkor a pécsi Manont megtekintve kijelenthettem, hogy Gruberova Manonként felvételről sokkal nagyobb hatást tett rám, mint a pécsi Manon élőben :-). Alekszej Markov valóban vitte a pálmát a két tenor közül s őt ünnepeltük jobban, de Nazsmiddin Mavljanov se volt rossz. Sokkal rosszabbakat is hallotunk már, akiket világhírűként adtak el nekünk.

4335   Hangyász • előzmény4326 2019-04-22 16:06:41

Trofimov mintha az elején egy helyen hamisan énekelt volna, Csurilova pedig nyilvánvalóan Netrebkot utánozza, legalábbis ami a megjelenését illeti. Amúgy meg aki fanyalog ezen a darabon, hallgasson valami kortárs rémséget.

4334   Hangyász • előzmény4327 2019-04-22 16:03:36

Úgy van, akkor Rimszkij: Mozart és Salieri c. egyfelvonásosával együtt adták elő. Szerintem ez is olyan egyfelvonásos a maga 96 perc körüli előadási idejével, amely kitölt egy estét. Így a Kékszakállúval egy estén játszása túlságosan megterheli mind a zenekart, mind a közönséget. (Tudom, milyen hosszúságúak Wagner remekei stb.!!!)

4333   telramund • előzmény4326 2019-04-22 15:35:56

Alekszej Markovg énekelte tavaly. Riccardot a Müpában előadott Puritánokban  nagyon nagyon jól.

4332   telramund • előzmény4327 2019-04-22 15:31:16

így igaz Kalinyina, Atlantov és Mazurok énekelték a főbb szerepeket

4331   alef • előzmény4327 2019-04-22 13:14:26

Ezért is fogalmaztam óvatosan... :-) Mindenesetre köszönöm a tájékoztatást (Héterőnek és nickname-nek is). Ezzel együtt az látszik, hogy Magyarországon eddig csak 1-2 alkalmas, vendégfellépők által prezentált előadásai voltak a Jolantának. Miközben csak az operabase adatbázisában szereplő helyeken és csak a tavalyi (2017-2018) szezonban 30 különböző Jolanta-produkció volt a világon összesen 93 előadással, amivel épp az ötvenedik volt a rangsorban (alig elmaradva a Pikk dámától, és olyan műveket megelőzve, mint a Parsifal (sőt a Hollandit kivéve az összes Wagner!!), a Manon Lescaut, vagy A végzet hatalma és a Simon Boccanegra. Szóval ez engem meglepett.

4330   Héterő • előzmény4329 2019-04-22 12:09:45

                 Bartók + Csajkovszkij 2004
2004. június 13. vasárnap 19.30 óra, Nyári Színház, Miskolc
Jolanta - a Belorusz Állami Nagyszínház (Minszk) vendégjátéka

4329   -zéta- • előzmény4328 2019-04-22 10:05:40

Persze, Bartók + oroszok... 

4328   nickname • előzmény4327 2019-04-22 09:59:57

Mintha egyszer a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon is lett volna belőle egy vendégelőadás. 

4327   -zéta- • előzmény4326 2019-04-22 09:11:22

Winkler adatait némi fenntartással kéne kezelni: 1987-ben a Bolsoj vendégjátéka során kétszer is előadták Pesten ... 

4326   alef • előzmény4325 2019-04-22 01:48:33

Szerintem is remek előadás volt. Nem ismertem a darabot, és Matthew Boyden más esetekben jó iránymutatást adó kézikönyvében csak annyit találtam róla,hogy "kevéssé sikerült". Ehhez képest ugyanolyan érzékenységű zenének találtam, mint mondjuk a Pikk dámát, sőt a történet is rendesen meg van írva (attól eltekintve, hogy nincs igazi konfliktus benne, mert tulajdonképpen mindenki mindvégig Jolánta javát akarja).

Egyébként még az is lehet, hogy magyarországi ősbemutató volt a darab, legalábbis WInkler Gábor operakönyve szerint 2003-ig nem volt hazai bemutatója. Érdekes ugyanakkor, hogy mostanában máshol is kezdhetik felfedezni, mert az operabase.com adatbázisa szerint az utóbbi években az 50. hely körül van az előadásszáma alapján az operák-operettek gyakorisági listáján, idén például a Met is játszotta.

Viszont nekem nem tetszett minden énekes, merthogy a férfi főszereplőt alakító üzbég tenor (Najmiddin Mavljanov, ha jól írom) számomra felejthető, legfeljebb közepes szintű volt (a MÜPA szakértő közönsége is elég visszafogott tapsban részesítette). A tulajdonképpen mellékszereplő Róbert herceget alakító Alekszej Markov simán "leénekelte", ő kapta az est legnagyobb tapsát, teljesen megérdemelten. (Otthon utánanéztem, hogy ki is ez az énekes, és kiderült, hogy a szereplők közül ő futotta eddig a legnagyobb nemzetközi karriert, a Met idei Jolanta-előadásain is ő volt Róbert és összességében már 61. Met-szereplésénél tart.) Rajta kívül a René királyt alakító Sztanyiszlav Trofimov egészen kitűnő lírai basszus volt, és jól megfelelt feladatának a címszereplőt alakító Irina Csurilova is, szerintem ők hárman "vitték a prímet", bár a mellékszereplőkre se lehetett különösebb panasz.

4325   nickname 2019-04-20 23:42:30

A mai Jolanta egy gyönyörű előadás volt! Egy újabb orosz ritkaság szólalt meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben s nekem kivétel nélkül minden énekes tetszett. A zenekar is nagyszerű volt és a darab is gyönyörű! Sajnálhatja, aki lemaradt.

4324   telramund • előzmény4322 2019-04-20 15:00:13

Érdekes nekem pont most tetszett jobban,Anno volt szerencsém egy berlini Puritánokban ,mint bel-canto operában kibúzni a teljesírtménye miattMég mindig kissé forszírozottan énekel,de ég és föld az akkor mondjuk 15 ezelőtti énekléséhez képest.

4323   Búbánat • előzmény4322 2019-04-20 11:56:35

Örültem az adott két ráadásnak: 

Verdi: Requiem  - "Ingemisco"

César  Franck: "Panis Angelicus"

Calleja az áriaestje  után a Müpa első emeleti folyosóján dedikált.

A rádió mellett a  televízió is felvette a műsorát.

4322   alef • előzmény4321 2019-04-20 11:48:01

Néhány korábbi felvételét meghallgatva nagy várakozásokkal ültem be Calleja koncertjére, és némi csalódással távoztam. Az "élő" koncert után is tartom, hogy elképesztő hangi adottságokkal rendelkezik, és mind hangszíne, mind megjelenése, mind az erőlködésmentes éneklése (sőt, még színpadi fellépése, személyisége is) valóban Pavarottira emlékeztet. Ugyanakkor, bár láthattuk-hallhattuk, hogy bravúros pianókra is képes, de alapvetően mintha kicsit túlságosan is bele lenne szeretve a saját hangjába, és több esetben ott is kezdettől fogva nagyon "nyomta", ahol nem kellett volna (pl. Recondita armonia), egyszóval az énekesi intelligenciát hiányoltam néhol. Emellett több esetben (legdurvábban mindjárt a belépő számban - a mantuai herceg áriája a Rigoletto első felvonásában - magasan intonált.). De egyébként abszolút színpadképes, megnyerő egyéniség, akinek szerintem nem Puccini, de még csak nem is Verdi, hanem a bel canto szerepek állnak a legjobban.

4321   Búbánat 2019-04-19 09:34:29

19:35 – kb. 21.35 Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet

Joseph Calleja áriakoncertje

Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara 

Vez.: Pier Giorgio Morandi

Giuseppe Verdi:

 a) A szicíliai vecsernye – Nyitány,

 b) Rigoletto – a herceg áriája "Questa o quella"

 c) Macbeth – Macduff áriája "Ah, la paterna mano" 

 d) Attila – Előjáték

Giacomo Puccini: Tosca – Cavaradossi áriája  "Recondita armonia"

Jules Massenet: Werther – Werther áriája "Pourquoi me réveiller?"

 Giacomo Puccini:

a) Manon Lescaut - Intermezzo,

b) Tosca - Cavaradossi áriája "E lucevan le stelle" 

Pietro Mascagni: Parasztbecsület - Intermezzo,

Pjotr Csajkovszkij: Hat románc, op. 6 - No. 6 "Ki kenyerét nem sózta soha könnyel"

Paolo Tosti:

a) Ideale,

b) A vucchella,

Giacomo Puccini: Lidércek - La tregenda,

Joseph Vella: Il-Kebbies tal-Fanali,

Stefano Donaudy: Vaghissmima sembianza,

Ruggero Leoncavallo:

a) Bajazzók - Intermezzo,

b) Mattinata

(Ism. május 1., 12.36)

4320   Edmond Dantes • előzmény4319 2019-04-17 09:24:57

Azt mondanám, hogy a Hovanscsina egy jelentős zeneszerző jelentős, szép, erős és/de túlírt operája. Hosszabb beírásomban is ezt írtam és fenn is tartom. Amikor -Dante szavait kicsit kifacsarva- t.k. azt írtam, hogy benne az "igaz gyönyört nem lelém", azzal azt akartam kifejezni, hogy nem került a kedvenceim közé és ez valószínűleg többszöri megtekintés után sem változna. Más kérdés, hogyha ezt a véleményemet -ami csak egy szubjektív vélemény- jó vagy rossz szándékkal félremagyarázzák netán belekötnek, jobb esetben félreértik. Vannak elszánt rajongók, vannak elszánt kötekedők.

Múltkori Anyegin-válaszoddal kapcsolatban: "fütyülős" zeneszám egy operában nálam nem azt jelenti, hogy tényleg úton-útfélen elfütyülik :-) hanem azt, hogy átlagos operalátogató/-szerető hallgató számára könnyen fölismerhető, közismert, a darab egyfajta "ujjlenyomata". Anyeginben ilyen pl. a napokban Kimernya-kérdés Tatjána-jelenet, ami már rövid zenekari előjátékában fölismerhető, legkésőbb a szoprán belépésekor vagy Lenszkij és Gremin áriája, a polonéz, és talán a párbaj-jelenet, utóbbi mindenesetre nagyon izgalmas, jó zene. És közben nem kevés üresjárat. Nekem (nekem!) ugyanez a helyzet  A bűvös vadásszal: jó néhány világsláger -nem sorolom- és jó néhány felejthető részlet + a próza is ront az eleve vegyes összhatáson. Ettől még Wagner valóban elődjének tekint(h)ette Webert, ami szintén nem Szentírás. Johann Strausst is nagyra tartotta (én is a maga pályáján), aztán talán nem túl sok mást. Mondhatnám, ha rosszat akarnék valakinek: dicsérjen téged a Wagner :-) de nem mondom. Csak azt mondom, hogy kedves maestrom ügyelt rá, hogy saját -élő, kortárs- konkurensei többségét alaposan meg- és leszólja, dicsérni inkább halottat (Weber) vagy más csapatban focizót (keringőkirály). És hát nem fogsz szeretni, de változatlanul úgy érzem, hogy a Boccanegra sem kerül kedvenceim közé, ahogyan a Hovanscsina sem és ahogyan a szélesebb közönség kedvenceivé sem válnak. Hiszen maga Verdi sem volt elégedett Boccanegrájával, többször átdolgozta, csiszolgatta. Amikor végre nagy siker lett, leszállt róla. Nagy siker pedig azért lett évtizedekkel első bukása után, mert Verdi addigra világelső lett olasz földön és ezért addigra a Boccanegra is "megszépült" már a közönség fülének. Később aztán ismét a "helyére" került = nem a kottatár felső polcára, hanem -jóindulattal- úgy a középmezőnybe. A világon mindennek vannak elszánt hívei és vannak elszánt ellenzői, rosszabb esetben ellenségei...és vannak "belgák", akik a saját fülükre és saját ízlésükre hagyatkozva, de közben kellően tájékozódva (!) szeretnek jobban vagy kevésbé műveket (...helyeket, ételeket, embereket, városokat stb.).

4319   takatsa • előzmény4313 2019-04-16 20:01:04

Kedves Nickname, nem a vita kedvéért válaszolok, hanem azért, mert nagyon meghatott, hogy emlékszel a Bűvös vadászról írt véleményemre. 

Én - akárcsak Te - megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azért lelkesedjek, ami valóban tetszik, ami valamilyen különleges élményt ad, ami meglep és lenyűgöz, mivel kimondva- kimondatlanul ezzel a céllal és ezzel a reménységgel megyek el minden előadásra. És örömmel mondhatom, az utóbbi években is több olyan előadásnak voltam tanúja, amely relevációval hatott, döbbenetes, felkavaró és egyszersmind felemelő élményt nyújtva. Köztük nem egy olyan darab volt, amit életemben előzőleg sohasem hallottam, mégis az első taktusoktól kezdve rabjává lettem. Ilyen volt pl. Shostakovich Kisvárrosi Lady Macbethje, vagy R. Strauss Árnyéknélküli Asszonya, vagy Thomas Ades Viharja. De régebbi élményeim közt is sok olyan opera van, ahol "meglátni és megszeretni" egy pillanat műve vot, pl. Verdi Othelója, vagy a Végzet hatalma, Simone Boccanegrája vagy Puccini Turandotja, Bohéméletje, Manonja, Csajkovszkíj Anyeginje vagy két Wagner mű: a Parsifal és a Trisztán és Izolda. Megvallom, jó pár operánál nem volt ez az érzésem (Pl. a Hugenottáknál, vagy A bűvös Vadásznál, vagy most, a Hovanscsinánál sem). Én elhiszem, hogy pl. a Bűvös vadász operatörténetileg egy fontos darab, és azt is elhiszem, hogy a német romantikus operaszerzők Weber köntöséből bújtak elő és azt is elhiszem, hogy Wagner akár Marschnertől is átvett zenei eszközöket. És ez így van rendjén, hiszen mindennek van előzménye, mindenkinek van előfutára, mindenki az elődök munkájára építkezik, erről szól nemcsak a zenetörténet, hanem az ember történelme, az emberi sors is. Az persze már egészen más kérdés, hogy a meglévő eszköztárral ki és mit tud alkotni, hiszen ugyanabból a festéktubusból, ugyanazzal az ecsetkezeléssel születhet remekmű, vagy fércmű is. Úgy gondolom, hogy egy remekmű születéséhez két dolog kell: az alkotó egyrészt rendelkezzen a technikai tudással, az alapokkal, az ősök által felhalmozott tudásanyaggal, másrészt pedig adja hozzá a saját zsenialitását. Bármelyik hiányzik e kettő dolog közül, nem születik remekmű. Marschnernél a zsenialitás hiánya, Musszorgszkijnál pedig az alapok, a technikai-mesterségbeli tudás fogyatékosságai miatt. Musszorgszkíj zsenialitását elismerem, és nagyon tetszenek a zongoradarabjai és a dalai. De a Hovanscsina más kategória.

De persze ez csak az én véleményem, magáról a zenéről, operáról, előadásokról. Ez egy szubjekítv vélemény, amit saját magam alkotok, csakis az élményeimre alapozva. És meg kell vallanom, ezt a véleményemet nem befolyásolja, hogy egyes kritikusok mit írnak, vagy karmesterek mit szeretnek. 

Úgy gondolom, hogy csak egy igazság létezik, viszont az igazságot egy nagy mozaikként képzelem el, amelynek csak kis darabkáival, apró részeivel  rendelkezünk. Nekem is van néhány igazság-darabkám és neked is, neked is igazad lehet, nekem is, aztán ezekből a kis rész-igazságokból áll össze az egész, amelyet a maga teljességében soha sem ismerhetünk, csak sejthetünk. :)

4318   lujza 2019-04-15 23:50:53

https://revizoronline.com/hu/cikk/7857/muszorgszkij-hovanscsina-btf-2019/

 

4317   nickname 2019-04-13 06:14:45

Jó hát nekem elég az, hogy Kovács János híve a Hovanscsinának és nem véletlen volt ő az április 5-i előadás karmestere. Abbado is Muzorgszkij híve volt. Most lehet vele jönni, hogy nem ez számít, csak akkor kérdem én mi? Abbado több helyen is sikerrel játszotta Muszorgszkij zenés színpadi műveit. 

4316   IVA • előzmény4314 2019-04-13 01:59:41

Muszorgszkij operái mindig nagy érdeklődést kiváltó, egzotikus csemegének számítottak Amerikában, nem csak az oda származott orosz eredetű lakosság jóvoltából.
Eredetileg a Moszkvai Nagyszínház hatalmas sikerű USA-beli Borisz Godunov-turnéjának emlékére szerettem volna rábukkanni a neten, de 5-6 perc alatt, amit erre szántam, hirtelenjében csak ezekkel a cikkekkel találkoztam:
https://www.upi.com/Archives/1985/10/15/New-Khovanshchina-at-Met-Opera/9815498196800/
http://archives.metoperafamily.org/Imgs/Khovanshchina.htm
https://newyorkarts.net/2010/10/mussorgsky-boris-godunov-metropolitan-opera-gergiev/
https://www.nytimes.com/2012/02/29/arts/music/khovanshchina-at-the-metropolitan-opera.html

4315   lujza • előzmény4314 2019-04-13 00:22:45

Kedves ED, ebben nagyon nem értek egyet veled! Nem vagyok se arisztokrata, se zeneesztéta, de én nagyon szeretem az orosz operát is, és ebben nem vagyok egyedül. Ha körülnézel a világban, rendszeresen játszanak Musszorszkij, Rimszkij-Korszakov sőt Borogyin műveket is. Nyilván nem annyit, mint Verdi vagy Mozart operáit, ez nem is csoda, de azért nem számítanak ritkaságnak, mint ahogy egykor nálunk se voltak azok. Vagyis egyáltalán nincs szó arról, hogy ezek a művek nem vertek volna gyökeret a világban. Ha így lenne, én, az amatőr nem is ismerhetném őket.

4314   Edmond Dantes 2019-04-12 22:50:48

Eddig ugy tudtam, hogy operakat a kozonsegnek irtak. Valaha az arisztokracianak, felso osztalynak, aztan megnyiltak a kapuk a szelesebb retegeknek. Mindenesetre operat nem zeneesztetaknak, kritikusoknak irtak, akik talan nagyra ertekeltek mara elfeledett muveket es meg inkabb leszedtek a keresztvizet maig nepszeru darabokrol. Az orosz opera nehany kiveteltol eltekintve nem vert tartosan vagy sehogyan sem gyokeret sajat orszaghataran tul. Persze mint mindent, ezt is lehet kivetelekkel, ellenpeldakkal vitatni sot cafolni, de attol meg ez a helyzet. 

4313   nickname • előzmény4303 2019-04-12 22:14:41

Wagner rengeteget lopott Marschnertól.Te Weberen is fanyalogtál, pedig Wagner A bűvös vadászt sokra tartotta. Weber és Marschner nélkül Wagner is másként lett volna géniusz - tetszik vagy sem, de ez az igazság. Tessék nyitott fülell végig hallgatni a Hans Heilinget és majd rájössz miről beszélek. Marschner csak másodvonalbeli, de figyelemre méltó komponista.

Te olyat kérsz számon Muszorgszkij operáin, amiket nem kellene, mert eleve mást akart, másként mondani, bemutatni,  ő nem hagyományos történelmi operát akart írni. Pont az a lényeg, hogy a Hovanscsinában nincs főszereplő, mert csak így tudja jól ábrázolni, bemutatni azt, amiről szól. Az orosz opera a Borisz Godunov és a Hovancsina, az Igor herceg, Az aranykakas, A cári menyasszony, Szadko is és képzeld, van olyan zenetudós és eszéta, aki az Anyegint nem tartotta sokra. Ennyit erről. Korszakov is egy zseni volt és nagyszerű operákat írt.

4312   tiramisu • előzmény4310 2019-04-11 08:09:42
4311   IVA • előzmény4309 2019-04-11 02:24:05

Rossz reklámnak tartom pl. a trailereket, amelyekben egy-két percig mozgó, tátogó, ugráló embereket látunk, ami alá a darab olyan részletét keverték, amelynek semmi köze a látványhoz. Tudom, világszerte ilyeneket csinálnak, de sokkal ügyetlenebbül, mint ahogy az akciófilmekhez készülnek. Divatos, de nem hat.
Rossz reklámnak tartom, hogy a Kossuth rádión minden áldott délután indifferens zene alatt darál valamit a főigazgató, a zenetörténetből vagy egy-egy művészről, aminek az a csattanója, hogy hadarásának tárgya „ott van az Opera műsorán”. A reklámsorozat tárgya pedig nem mindig aktuális, valószínűleg már az ismétlést hallom.
Tegnap Sümegi Eszterről volt szó. Vajon mi lehet érdekesebb, ha egy énekes egyik jól sikerült felvételéből bejátszanak egy rövid ízelítőt, vagy hogy Ókovács Szilveszter milyen gyorsan képes túlkiabálni a zenei aláfestést, ha hajtja a tatár?

4310   IVA • előzmény4308 2019-04-11 02:05:58

Dehogynem: „nem leléd az igazi gyönyört” a Hovanscsinában, mígnem arra a megállapításra jutottál, hogy wagneri nagyság és elismerés híján ez az opera, illetve zeneszerzője mellőzhető.
Mascagni, Leoncavallo, Offenbach vagy (különösen) Bartók operáit sem szokás értékén alul jellemezni azért, mert szerzőik operaterméséből nem lehet ünnepi játékokat kiállítani, nem bizonyultak érdemesnek műveik fesztiválszerű előadás-sorozatára szakosodott színház építésére. (Ehhez képest egy-egy darabjuk alapmű, sőt rendkívül népszerű.) Maradjunk annyiban, hogy Téged nem varázsolt el a Hovanscsina és ezután sem hiányolod a magyar színpadokról. (Nincs is sok esély arra, hogy erőszak ér ez ügyben.)

4309   lujza 2019-04-11 01:10:44

Bár nagyon szeretem az őszibarackot, mégis nagyon örülök, hogy a cseresznyétől a szőlőig annyiféle gyümölcs terem még, és mindig mást is ehetek. Egy magára valamit adó operaháznak kell legyen a nemzeti operáin kívül a repertoárján német, francia, olasz, orosz, netán cseh-lengyel opera is. Nyilván a német-olasz operatermés a legbőségesebb, de a többi se elhanyagolható. Az utóbbi években nálunk orosz műből csak a Pikk dámára emlékszem, az Anyegint balettként láttam utoljára. Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Sztravinszkij sehol, hogy a későbbi oroszokat már ne is említsem. 

Én nem hasonlítanám az almát a körtével, és Wagnert Muszorgszkijjal. Mindkettő egyaránt értékes és élvezetes, csak jó produkció kell, és tisztességes reklám és közönségszervezés hozzá. 

4308   Edmond Dantes • előzmény4306 2019-04-10 10:10:10

Senkin nem kérek számon semmit, főleg 140 év spéttel..mindössze annyi, hogy Wagner operai életművére építhető és fenntartható egy Festspielhaus, Muszorgszkij operai életművére pedig nem. Ez nem (ön)menedzselés kérdése, hanem operai termés kérdése és Muszorgszkij hiába ötletelt volna saját Festspielhaus-projekttel. Nem a két ország eltérő kultúrája miatt nem lehet(ett) ott ilyesmit építeni -amiatt sem- hanem mert a kettő darab Muszorgszkij-opera aligha tartaná el azt a házat...legfeljebb például pár import Wagner-opera beiktatásával :-) Ha még mindig kérdéses, hogy kettőjük közül melyik operaszerző "hanyagolhatóbb", akkor nincs mit tennem.

Megjegyzem, Csajkovszkijt a két operája mellett balettjei, szimfóniái, pár zenekari darabja, versenyművei tartják a kedvencek közt. Bár neki is -mint Wagnernek- kb. 10 befejezett operája van, azért én nem vállalkoznék egy Csajklovszkij Opernfestspielhaus építésére és fenntartására...gondolom te sem :-)

4307   tamando • előzmény4271 2019-04-10 04:00:42

Kapásbol két jobb magyar  Dosifei hang van (még!),

Rácz es Fried.—biztos vagyok benne. 

4306   IVA • előzmény4302 2019-04-10 01:50:54

Nem azt írtam, hogy nem szabad véleményt nyilvánítani, hanem azt, hogy véleményed csodálatom tárgya. Utolsó bekezdésedben van a vita lényege: a 100 %-os mellébeszélés.
A Bayreuthi Ünnepi Játékok „ötletgazdája” maga Richard Wagner volt, a Festspielhaus felépítésében is oroszlánrészt vállalva. Ma úgy mondanánk, csaknem olyan zseni volt az önmenedzselésben (elismerve jelentős segítőit is), mint a zenében. Muszorgszkij személyisége – nem úgy mondanám, hogy az ellentétje, hanem úgy, hogy – összehasonlíthatatlan a Wagnerével, amint, ha létezik a világon két összehasonlíthatatlan kultúrájú ország, az Németország és Oroszország. De Te, hogy igazold a véleményedet Muszorgszkij hanyagolhatóságáról, számon kérsz rajta (és óhatatlanul az orosz kultúrán is) egy „Muszorgszkij Festspielhaus”-t. Nem csekélység.
Noha nevét számos intézmény és zenei verseny viseli, tudomásom szerint Csajkovszkij kultuszát ápoló, különleges adottságú fesztiválszínház sincs. Pedig az „üresjáratos” Anyegin és a „jobban bejövő” Pique Dame mellett Pjotr Iljics életművében is akad egy évenkénti fesztiválon váltogatható operatermés, hát még, ha a játékok programjában a balettjei is szerepelnének, a világ legnagyobb balettművészeivel. (Ma már az egykori Szovjetunió elzártsága, illetve zárkózottsága sem lenne ennek akadálya.) De nincs ilyen, sajnos, ahogy a kopár hegyen sem tartanak Muszorgszkij-fesztivált, mindez nyilván Téged igazol...

4305   takatsa • előzmény4304 2019-04-09 14:56:16

Az igaz, hogy az Anyeginben csodás áriák vannak, de általában nem a fütyülős típusúak. És a záró duettet is nehéz lenne elfütyülni, nemcsak azért, mert kétszólamú.:) Ha akarsz igazán jó előadást meghallgatni (Hvorotovsky, Fleming), akkor megtalálsz. Talán több szerencsével járok, mint a Boccanegra javaslatommal.

4304   Edmond Dantes • előzmény4303 2019-04-09 14:08:13

Hát mit mondjak, méretes egy torzó a Hovanscsina...mi lenne, ha...:-)

Az Anyeginnel úgy vagyok, hogy van benne néhány világsláger (nem kell sorolnom) és bizony van benne jó pár üresjárat, persze sokaknak biztosan minden cseppje-hangja élvezetes kincs. Mint teljes opera, nekem a "másikja", a Pique Dame jobban bejön, noha abban kevesebb igazi fütyülős sláger van mint az Anyeginben és a pásztorjelenet számomra enyhén szólva felejtős, de az a "nyugatos" (mi is az?) aurája,feszült pszichodráma-jellege mindig és erősen megfog.

4303   takatsa • előzmény4302 2019-04-09 13:29:47

Hát ezen a Marschneren én is megdöbbentem.:)

Igen, aránytévesztés a Hovanscsinát egy lapon említeni Wagner, vagy bármelyik más operaszerő műveivel. Szegény Musszorgszkijnak ez a sors jutott, amit persze megérdemelt, ahogy többé-kevésbé mindannyian megérdemeljük a sorsunkat. Az orosz opera pedig nem ez a torzó, hanem pl. az Anyegin, ami tényleg fantasztikus, és a valaha szerzett legjobb operák között van a helye. Musszorgszki lés Csajkovszkij között csak annyi  a különbség, hogy az utóbbi jobban gazdálkodott a talentumaival. 

4302   Edmond Dantes • előzmény4301 2019-04-09 12:59:06

Csodál(koz)ni szabad, köszönöm figyelmedet, ahogyan véleményt nyilvánítani is szabad. Nem tudom, magabiztos voltam-e, inkább nem, sőt: valamiben talán még ki is kértem nálamnál tudósabb fórumtársaim véleményét, ami azért errefelé nem túl sűrűn fordul elő...

Igen, szintén a szabad véleménynyilvánítás jegyében, de anélkül is ki tudom/merem jelenteni, hogy -magamat idézve- Wagner nélkül nincs opera, nincs Operaház, Muszorgszkij hiánya elviselhetőbb. E tekintetben talán nem szükséges beható tanulmányozás. Marschnerről is ki merem jelenteni, hogy hiánya elviselhetőbb Wagnerénál, noha egyetlen művét sem láttam és noha épp a minap valaki Marschnert egy vonalba emelte (!) Weberrel és Wagnerrel. Ízlések és pofonok ugyebár meg szabad a vélemény...A Hovanscsina föltételezett látogatottságát valóban csak megbecsülni lehet, de nem annyira nehéz, olvasva-tapasztalva az elmúlt évek néhány operaházi produkciójának gyakran nem várt gyér látogatottságát, pedig azon darabok némelyike nagyobb érdeklődésre számíthatott, a vezetőség részéről biztosan. Csak itt a fórumon is élénk eszmecserék zajlottak e témában alkalmanként. Hogy alkalmazkodjam hozzád, én is szó szerint idézlek: én ezt írtam, "Wagner nélkül nincs opera, nincs Operaház..." stb. Hogy egy operaháznak -pl. MÁO-nak- a te szavaddal élve: tisztességes vagy tisztességtelen-e a Wagner-repertoárja, az egy dolog. De: van Wagner-repertoárja. Pl. MÁO-nak. A mennyiség/előadásszám és a minőség más lapra tartozik. Ismét csak téged idézve: "Azt kell előadni, amihez van muníció."...és amire van az anyagi-szellemi befektetéssel legalább valamelyest arányos érdeklődés, teszem hozzá én. Vannak természetesen "kegyeleti darabok", jobb ötlet híján így nevezem azokat a műveket, amiket ezért-azért operaházak a gazdasági vezetők legnagyobb rémületére :-) olykor kitűznek, mint a Pelleas, Wozzeck és mások a példáktól inkább eltekintenék. Billy Elliot tekintetében egyetértek, magam is beírtam annak idején, hogy hibás piacfelmérés eredménye lehetett a műsorra tűzése vagy még inkább a hosszú széria a nagy Erkelben. A tényleges felelősség kimutatása persze elmaradt, helyette ócska, útszéli stílusú károgás, kultúrharc a darab vélt vagy valós hibái miatti kesergés jelent meg a sajtó bizonyos szegmensében, aminek élénk nemzetközi visszhangja is lett.

De visszakanyarodva Wagnerhez és a Hovanscsinához, velem ki lehet egyezni: épüljön fel valahol Oroszországban egy Muszorgszkij Festspielhaus, ahol Muszorgszkij összes teljesen befejezett (olyan nincs) és csonkán maradt operáját 140 éve csillapíthatatlan érdeklődés mellett játsszák majd mint a Wagnereket amott + csaknem világszerte és mi 140 év múlva valahol (Magyarországon) megbeszéljük, melyik mester játszottsága nélkülözhetetlenebb-elviselhetőbb, ha ez eddig nem derült volna ki és még addig sem derül ki egyértelműen :-)

4301   IVA • előzmény4278 2019-04-09 02:41:08

Eredetileg nem akartam hozzászólni a Hovánscsináról írt beszámolódhoz, amelyben csodálattal töltött el, hogy a művel esett (bevallottan) első találkozásod alkalmával milyen magabiztosan tudtad megítélni, ki, mennyire felelt meg a feladatának. Mindannyian más előélettel és aspektusból fogadjuk az élményt.
Most azt csodálom, hogy (bevallottan) egyszeri találkozás után ki tudod jelenteni, Muszorgszkij hiánya elviselhetőbb, mint a Wagneré, és meg tudod ítélni, mekkora művészi és anyagi bukás lenne a Hovanscsina az Operában.
Wagner nélkül is van operaház, hogy ne menjek messze: a MÁO-nak már az Ybl-palota bezárása előtt sem volt tisztességes Wagner-repertoárja, nem voltak hozzá sem rendezői, sem muzsikus-, sem énekesegyéniségei, stílusról már ne is beszéljünk. Évtizedeken át elvan a színház Lohengrin nélkül, egy nemzedék már azt sem tudja, mi az – és lám, élnek, élünk.
Azt kell előadni, amihez van muníció. Sok függ attól, hogy mit tart fontosnak egy vezetőség, jó érzék és szerencse is kell hozzá. A Billy Elliotot akkora trouvaille-nak szánták, mint a Macskákat: tódulni fog rá mindaz a közönség, akit csiklandoz a musical, a popzene, a jó színészek, a gyerekszínészek, a balett, a társadalmi igazságtalanság problémái, a homoszexuialitás és a drága helyárak… Nem számoltak pontosan.
A Hovanscsina balettbetétjét nem mint közönséghúzó érdekességet értékeltem, hanem mint olyant, amely szerencsés helyen átsegítheti azt a nézőt-hallgatót, akinek figyelmét a darab terjedelme lankadásra hajlamosítaná.

4300   takatsa • előzmény4299 2019-04-08 17:41:50

Miért ne érteném? A Hoffmann meséi az egyik legnagyobb kedvencem. A Nyugat lányában pedig van koherens, dramaturgiailag hibátlanul végigvitt cselekmény.  És vannak benne véges számú főszereplők. hovanscsinában pedig mindebből semmi sincs. De ez csak az egyik baja, mint ahogyan azt már az előzőekben kifejtettem. A Hugenották nem a kedvencem, de azért van benne néhány nagyon pöpec ária, már csak azokért is érdemes  bemenni:)

4299   nickname • előzmény4296 2019-04-08 17:24:28

Te nem akarod megérteni a lényeget, de nem baj. Akkor ezek szerint A hugenották se opera, hanem kórrajz, vagy A nyugat lánya se opera, mert ott is elég sok mellékszereplő van, hanem Puccini megalomániás hajlamainak eredménye, egy feletébb szokatlan téma a szerző korábbi műveihez képest újszerű feldolgozásba, ami vakvágány és sokat nem ér - végül is voltak, akik ezt a remekművet is így értékelték. Se baj. További jó zene hallgatást! Én tudom élvezni hibáikkal együtt is a művészeti alkotásokat, az operákat is. Igen, a Hovanscsina torzó, ahogy a Hoffmann meséi is. 

4298   Edmond Dantes • előzmény4297 2019-04-08 17:16:20

:-)

4297   tiramisu • előzmény4291 2019-04-08 17:06:51

Licitálunk,licitálunk? 

4296   takatsa • előzmény4292 2019-04-08 16:42:21

Marscner legalább olyan fontos zeneszerző mint Wagner? Na ja, ebben a kontextusban a Hovanscsina is van olyan jó mű mint a Tisztán vagy mint az Othelo. Ebben egyetértünk.

4295   takatsa • előzmény4292 2019-04-08 16:30:13

Nem tartom magamat sznobnak, nyitott vagyok mindenre. De egy opera, ahol 15 főszereplő van, az nem opera. És nem is korrajz, hanem kórrajz. Az nem kérdés, hogy Musszorgszkij óriási tehetség volt, abból a brancsból a legtehetségesebb. De hogy mi lett belőle, azt láthatjuk. A Hovanscsina pedig egy torzó, amit egy Verdi vagy Wagner operához hasonlítani mértékvesztés. Ezt a művet időnként le lehet porolni, új hangszerelésben, másodvonalbeli orosz énekesekkel előadni, a lényegen mitsem változtat 

4294   Edmond Dantes • előzmény4293 2019-04-08 16:17:47

Most látom, hogy az előttem szóló fórumtárs is korrajznak minősíti a Hovanscsinát. Egyetértek ld. ez alatt. Korrajz Oroszországról, egyetemes érvénnyel.

4293   Edmond Dantes • előzmény4290 2019-04-08 16:15:57

Tovább megyek, nem csupán kórrajz, korrajz is. Oroszország örökös korrajza.

4292   nickname • előzmény4290 2019-04-08 16:13:24

Egy történelemmel is foglalkozó embernek Muszorgszkij operái zseniális történelemszemlélettel rendelkeznek. Nem, nem Verdi-operák, nem azért jók, mint a bel canto darabok, ahogy nem is azért zseniálisak, amiért Wagner operái. Korrajzok, illetve az emberről mondanak el nagyon sokat. Sokkal többet, mint Verdi operái, amelyek szintén remekművek, de nem olyan súlyosak, nem olyan tömények, ettől még azok nem rosszabbak, de más kategóriák. Nem szeretem ezt a sznob szemléletet, hogy van Verdi, Mozart, Puccini, Wagner, esetleg még Richard Strauss és kb. ennyi, a többiek csak kismesterek, mert mit akarnak. Muszorgszkij egy zseni volt, ahogy Korszakov operáit is lehet szeretni,és én azokat is szívesen hallgatnám élő előadásban is. Hogy melyik verziót játsszák színház, kor, rendezői, karmester stb. függő.

Nem szabad elfelejteni, hogy Weber vagy Marschner legalább annyira fontos zeneszerző, mint Wagner, mert nélkülük Wagner se azt az utat járta volna be, amit bejárt. Muszorgszkij nélkül is szegényebb lenne az operatörténet egy nagyszerű alkotóval, aki rendkívül sötét szemléletű, pesszimista darabokat írt, de amelyek ugyanakkor nagyon megdőbbentőek és ütősek. 

4291   Edmond Dantes • előzmény4289 2019-04-08 16:12:37

"nem hiszem, hogy hiba volt előadni,..": mondhatnánk a szokásos fordulattal, több mint hibabűn  bűn: hiba. És: "...ha már elkészült. Miért ne?" Kezdem azt hinni, Bojti maestro kedvéért tűzték ki a darabot. Sok évig porosodott várt rekonstrukciója az asztalfiókban, de csak-csak hasznosították. Végülis hálás lehetek: Bojti János-változat híján talán senkinek eszébe sem jutott volna a Hovanscsinát eljátszani BTF-en és talán sosem ismerkedem meg a darabbal. 

4290   takatsa • előzmény4288 2019-04-08 15:07:09

A műveit leginkább azért nem fejezte be, mert alkoholista volt és gyakorló elmebeteg. A Hovanscsina is, nemcsak egy helyenként zseniális alkotás, hanem legalább annyira kórrajz is, egy beteg ember vergődése. Olyan, mintha Verdi egy műbe próbálta volna betuszakolni az összes témáját. Van egy nagyon szép regény Musszorgszkij utolsó napjairól, Zsoldos Péter irta. Érdemes elolvasni.

4289   nickname • előzmény4285 2019-04-08 14:52:09

Bojti évekkel ezelőtt készítette el munkáját és nem hiszem, hogy hiba volt előadni, ha már elkészült. Miért ne? És vendégénekesek nélkül nem lehetett volna ezt az előadást megvalósítani és a MÁO repertorájába egy ideig nem fog visszatérni a darab, vagy ha igen, az gyenge lesz, az 1980-as évek előadásaihoz képest, mert nincsenek megfelelő magyar énekesek a szerepekre. És nem, nem mindegy, ahogy az se mindegy, hogy a Hoffmann meséihez hogy nyúlnak hozzá.

4288   nickname • előzmény4287 2019-04-08 14:49:53

Azért az erős kijelentés, hogy Muszorgszkij nem tudott hangszerelni. A Borisz eredeti formájában egy zseniális alkotás. Semmi szüksége sincs Korszakov átigazítására. Azért ma már több tanulmány született, amely megértette Muszorgszkij zenedramaturgiáját, ami iránt Korszakov értetlen volt, de attól az még nem rossz. Sok művét nem azért nem fejezte be, mert dilettáns volt, csak más zeneszerző volt, nem egy romantikus Korszakov. 

4287   takatsa • előzmény4284 2019-04-08 14:22:04

Bojti valahol azt nyilatkozta, hogy Sosztakovics szinte egy hangot sem változtatott, viszont olyan hangszereket is használt amilyeneket Musszorgszkij sohasem. De, hát milyen érv ez, amikor Musszorgszkij közismerten nem tudott hangszerelni? Másrészt Bojti azt mondja, hogy amikor Musszorgszkij mégis hangszerelt, akkor olyan változtatásokat hajtott végre az eredeti zenei anyagban, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Ez viszont azt jelenti, hogy nem lehet kitalalni milyen lett volna a befejezett mű, tehát szabad a gazda. És innentől kezdve csak az számít, hogy a hangszerelő mennyire zseniális zeneszerző. Semmi mas.

4286   takatsa • előzmény4285 2019-04-08 14:12:57

Hát igen, ez szerintem is jogos kérdés.

4285   Edmond Dantes 2019-04-08 13:44:40

Most komolyan: X év után előveszik a Hovanscsinát egyetlen alkalomra, csilliárd költséggel előadják, fölveszik, vendég szólisták stb. Van két ismert hangszerelési és számtalan ilyen-olyan, húzott, átírt, javított verziója. Tényleg annyira muszáj volt egy esetleg mégoly "kiváló muzsikus" n+1-edik változatát játszani? Nem hinném, hogy pont ez az egy darab előadás, mellesleg BTF nyitókoncertje pont ez után az alkotó definíciója szerint rekonstrukció után kiáltott itt és most. 

PS És tényleg most állt elő az igazi, az egyetlen autentikus változat, ahogy Bojti János állítja?

4284   nickname 2019-04-08 12:14:48

Nekem tetszett Bojti munkája. Szeretem Sosztakovics verzióját is, de ő az énekszólamokba is mélyebben belenyúlt. Különben meg majd minde karmester, rendező, dramaturg alakított az évtizedek során a Hovanscsinán kisebb nagyobb mértékben. A Hovanscsinának létezett egy Sztravinszkij és Ravel hangszerelte változata is, ami sajnos elveszett. Csak egy töredék ismert belőle. Bojti munkája alapos volt és összehasonblítva a Borisz Godunov eredeti hangszerelésével én nem találom rossznak. A Korszakovi verzió áll tőlem a legtávolabb. 

4283   Hangyász • előzmény4277 2019-04-08 12:07:52

Tatok tőle, hogy jelen esetben nem is ügyvédbojárok, hanem a prókátorok kasztjának cárjai veszik górcső alá a szert.

4282   Hangyász • előzmény4276 2019-04-08 12:06:29

Erre szerintem várhatunk. ;o)

4281   takatsa • előzmény4280 2019-04-08 11:09:24

Mint Ravel, vagy Sosztakovics? Ne vicceljen már. Én egy fül vagyok, akinek lehet véleménye és itt szabad a véleménnyilvánítás. És hogy konkrét választ adjak a kérdésére: csoda vagyok, mint minden ember.

 

4280   tiramisu • előzmény4279 2019-04-08 10:42:52

Bojti János kiváló muzsikus!  Kérdezném, hogy Ön ki a csoda?

4279   takatsa 2019-04-08 10:15:23

Meglátásom szerint Musszorgszkij és Wagner között az a különbség, hogy Wagner elsősorban zseni volt és csak másodsorban őrült, Musszorgszkij viszont elsősorban őrült és csak másodsorban zseni. Ez az apró különbség viszont a műveiket tekintve óriásira nő. 

Hangszerelés tekintetében úgy gondolom, hogy az hangszereljen, aki az alapművet író zeneszerzővel hasonló kvalitású. Így A kiállítás képei Ravel csodás hangszerelésével egyenértékű Musszorgszkíj zongorára írott alapművével. És Rimszkij Korszakov, vagy Sosztakovics is nagyon nagy zeneszerző, joggal nyúlhatott az alap-matériához. De ki az a Bojti János? Egy zenetörténész? Egy jószándékú irodista? A munkája tiszteletreméltó, de összesen annyi. Nincsen benne sem a zsenialitás, sem az őrület, ami a végeredmény ízét és zamatát adná.

4278   Edmond Dantes • előzmény4275 2019-04-08 09:20:12

Érdekes, hogy Muszorgszkij kapcsán te is eljutottál Wagnerhez mint én (a beírásomban). Csak hát Wagner nélkül nincs opera, nincs Operaház, Muszorgszkij hiánya elviselhetőbb. Ha MÁO kitűzné a Hovanscsinát -mellesleg óriási anyagi és szellemi befektetés árán- és lemenne egy, ne adj'Isten két sorozat kongó házakkal, sok otthon maradó vagy szünetben távozó bérletessel, féláron vagy ingyen osztogatott napi jegyekkel, lenne ismét fölháborodás. Pedig nem MÁO közönségszervezése/PR-je tehetne az érdeklődés hiányáról. Lehet a közízlés nívójának hanyatlását és egyebeket kárhoztatni, de ez a helyzet. És az érdeklődést egy akármilyen szépen eltáncolt balettbetét sem fokozná. A MüPa-beli változat terjedelmével, indokolt húzásokkal kapcsolatban írottakkal mélyen egyetértek, magam is ilyesmiket éreztem-írtam.

4277   Edmond Dantes • előzmény4276 2019-04-08 09:03:16

...vagy amikor szükség esetén ügyvédboj(t)árok tanulmányozzák majd a Porgy-szerződést...

4276   IVA • előzmény4268 2019-04-08 00:50:24

Egy János vitéz-közvetítés alkalmával majd helyreállítják az egyenleget.

4275   IVA • előzmény4266 2019-04-08 00:45:36

Azokkal játsza(t)ná az Operaház a Hovanscsinát, akikkel más darabokat is, hiszen minden opera szólamigényes. Végül is belevágtak a Ringbe is, bár sok-sok vendégénekessel, és, ha jól tudom, új Parsifalt is terveznek. Nem állítom, hogy parádésan és két szereposztásban, de a Hovanscsina kiosztható. És mire való az eredeti nyelvű éneklés terrorja, ha nem arra, hogy bele lehessen illeszteni az előadásba pl. orosz és bolgár vendékművészeket is.
Természetesen csak a Békés-féle rendezés rekonstruálásának látnám értelmét, feltétlenül id. Harangozó Gyula koreográfiájával. Arra nem vagyok kíváncsi, hogy Venekei Mariannánál miféle kvázi balettbetétet rendelnek meg, mint a Faust vagy a Sába királynője esetében, és arra végképp nem, hogy magát modernnek valló, akár külföldi, akár hazai rendező színpadképét gyerekek trágár falfirkáját alkalmazó ábra határozza meg (Otello).
Úgy emlékszem, Rimszkij-Korszakov feldolgozásában a Hovanscsina előadásait este 7 órakor kezdték, és nem tartott ½ 11-nél tovább. A vélhető ősváltozat kíméletes meghúzását nem az időtartam rövidítése végett tartom üdvösnek, hanem azért, mert bizonyos jelenetek és szereplők elhagyása megszabadítja a drámai folyamatot a fölösleges túlbonyolítás terhétől. (Például Szuszanna vázlatos, kidolgozatlan alakjától, amilyenből már kaptunk egyet Emma személyében, aki inkább csak Andrej jellemének, illetve Márfa és Andrej kapcsolatának ábrázolását segíti.) Magát a gyönyörű Muszorgszkij-muzsikát az ember elhallgatná reggelig, de fontos, hogy a dráma előbb-utóbb elvezessen a megoldáshoz, még ha a megoldatlanságot nevezzük is annak.
Úgy gondolom, Rimszkij-Korszakov nem azért hangszerelte Muszorgszkij darabjait színesre és gazdagra, hogy „Rimszkij-Korszakov-operákat” faragjon belőlük, hanem azért, hogy tudásával és saját művészetével hozzájáruljon e zseniális, de hosszadalmas és nehézkes dramaturgiájú művek (jó értelemben véve) szórakoztató befogadhatóságához. Nekem könnyű a dolgom vele, mert Muszorgszkij operáinak megismerésekor már rajongtam Rimszkij-Korszakovért. Lehet persze elutasítani is az ő hangszerelését, de – különös tekintettel arra, hogy Muszorgszkij nem tiltakozott Rimszkij-Korszakov segítsége ellen – nem hiszem, hogy az ő átdolgozása kevésbé autentikus lenne, mint a Sosztakovicsé vagy a Bojti Jánosé. Ráadásul Rimszkij-Korszakov átdolgozásai határozták meg a Muszorgszkij-operák népszerűségét világszerte.

4274   IVA • előzmény4265 2019-04-07 22:52:25

Csak mert a névhasonlóság miatt úgyis nehezen áll az ujjamra (Jevgenyij) Sztavinszkij neve, sajnálom, hogy második előfordulásakor írásomban még a t-t is kihagytam belőle. Szintén sajnálom (bár kissé kevésbé), hogy egy helyen lehagytam a perzsa szó a-ját.
Viszont mindennél jobban bánom, hogy a gondolatok szövögetése során végül elfelejtettem megemlíteni, mennyire tetszett Szvétek László megszólalása Varszonofjev, Golicin inasának szerepében. Karakteres hangszínével teljessé tette a változatosságukban is gazdag férfihangok ünnepét.

4273   -zéta- • előzmény4271 2019-04-07 17:05:00

Olyannyira "sugározni fogják", hogy eleve élőben adták a Müpa weblapján...

Köszönjük a tudósítást...:-)

4272   Edmond Dantes • előzmény4271 2019-04-07 16:00:13

Sajnálatos módon lemaradt, ha az előzőmbe (a kórusok végén) beszerkeszthető, megköszönöm, ha nem, akkor itt:

A felnőtt kórusok mellett egy jelenetben a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Dinyés Soma) is közreműködött, kedvesen, hatásosan.

4271   Edmond Dantes 2019-04-07 14:05:06

Dante magasztos szavait kissé kiforgatva-kölcsönvéve: az emberélet(em) útjának felén jócskán túl, egy nagy, sötétlő operához jutottam, de az igaz gyönyört nem lelém. Muszorgszkij Hovanscsinájára fiatal korom óta kíváncsi voltam, de valahogy kimaradt. Talán az érdekelt, milyen lehet az az orosz opera, ami nálunk a harmincas években akkora  szenzációt kelthetett, hogy egy évre rá egy még ritkább orosz csemegét, az Igor herceget is kitűzték. Na persze a Dobrowen (majd Ferencsik) vezényelte előadások a pazar díszletekkel-jelmezekkel (Oláh Gusztáv és Márk Tivadar munkái) és a tündöklő énekesgárda (Basilides, Székely, Losonczy, Palló és a többiek) európai színvonalú produkciót sejtetnek ma is. 

Mivel -ismétlem- életem első Hovanscsinája volt a pénteki, a rácsodálkozó ismerkedés jutott nekem, ennélfogva mélyebb elmélkedésre nem vagyok jogosult, csupán első benyomásaim megosztására. Azt már előzetes itthoni olvasáskor megállapítottam, hogy a darab története zavaros és bonyolult, hogy ne mondjam, nézetem szerint operai megzenésítésre csaknem alkalmatlan. Egy ennyire politikai tartalmú történelmi freskó, ráadásul szanaszét ágazó, széttartó cselekmény(ek) illetve dramaturgiailag széteső-összefoghatatlan mű maradéktalan élvezete elsőre szinte lehetetlen. Történelemóra és opera nem fér meg egy csárdában. Elsődlegesen az elég nehezen kisilabizálható szöveg olvasására kellett koncentrálnom, ami miatt egyrészt a zene zavartalan követése nem mindig sikerült, másrészt konstatáltam, hogy a roppant terjedelmű alkotás bizony túlírt. Nem tudom, a mostani "ős"(?)-Hovanscsina mit, mennyit tett hozzá a megszokotthoz netán vett el abból, de ha már az "autentikusság" jelszavával hozzányúltak (Bojti János kifejezésével: rekonstruáltak), akkor/ehelyett vagy emellett némi húzás nem ártott volna, miként tudtommal másutt is "cosi fan tutte" = húznak. Mellesleg tudható, hogy egy operának nem/sem mindig az "autentikus" változata a legjobb. És ha sokan a Wagnereket érzik alig vagy semennyire elviselhetően hosszúnak, akkor mit mondjunk a Hovanscsináról? Wagnerre viszont  lehetséges "szocializálódni" -aki nem akar, legfeljebb teljesen kihagyja az életművet (nagyon rosszul jár, ha ezt teszi)- hiszen tíz műve hatalmas tömb, jobban "megtérül" a bayreuthi mesterrel való kiegyezés mint a csonka életművet hátrahagyó orosz kollégájával.
Ami kétségtelen: Muszorgszkij zenéje  s z é p. Szép, erős, kifejező. Mindent bele akarhatott írni a Hovanscsinába. Kevesebb valószínűleg több lett volna...és akkor jobb eséllyel be is fejezte volna. A párbeszédek hosszadalmasak, nehézkesek, sok az ismétlés, üresjárat. Valahogy minden "sok".  Egy rajongó talán kétszer ennyiért is rajongana, de valljuk be, a Hovanscsina-rajongók klubja nem lehet túlságosan nagy. Egy előadás erejéig azért nagyjából megtöltötte a MüPa nézőterét, bár vélhetően nem kevés szakmabeli ült bent, szakmai jeggyel. Azt viszont el kell ismerni, hogy példásan fegyelmezett közönség jelent meg, nem zörögték-köhögték szét az előadást, a figyelem mindvégig tapintható volt és a szünetben sem mentek el túl sokan. A rendre "leülő" felvonásvégeken lehet, hogy előtapsoló segített, jelezve: most lehet-kell tapsolni. A Hajnal a Moszkva folyó felett elnevezésű előjáték gyönyörű, nem kevésbé a IV. felvonás Perzsa tánca; ezekben a zene és a zenekar élvezete maradéktalan volt. A kórustablóké úgyszintén: ott hátradőlve élvezhettük a többnyire áhítatos zsolozsmázást, de a vidámabb-népies kórustételeket is. A fentebb már említett cselekményértési probléma a szólista-jelenetekben jött elő. A szólisták zöme külföldi: orosz vagy szovjet-utódállambeli volt. Nekem személy szerint legjobban az Ivan Hovanszkijt éneklő Jevgenyij Sztavinszkij tetszett, ő testesítette meg számomra azt a szláv basszbariton-típust, amit ideálisnak vélek és alkatilag is hiteles grand seigneur volt. Bár kiállásban talán kevésbé, de hangban méltó párja-ellenfele volt a másik kulcsalak, Golicin herceg: Mihail GubszkijRassul Zharmagambetov -aki talán énekversenyen járt már nálunk- szépen, de kissé elfogódottan, "magányosan" ácsorogva énekelte a jelentékeny Saklovityij-áriát. Misa Didik tetszett az ifjabb Hovanszkij szerepében és direkt használom a "szerep" szót: ő tényleg játszott is, kimutatta erős érzelmeit, hirtelen felindulásait. Sokat kiabált, de Andrej már csak ilyen, erről szól: gerjed, követel,  vádol, bosszút kiált. Anna Sapovalova csengő, üde szopránja jól szólt Emma   egyetlen jelenetében és egészen szédületesnek találtam Norbert Ernst Írnokát. Némi problémám az Ivan Hovanszkij melletti másik két főalakkal volt. Az orosz basszus-padlás bizonyára ma is tele van a Doszifej horderejének közvetítéséhez szükséges -Saljapin és más nagyságok illetve itthon elsősorban Székely Mihály által fémjelzett- átütő erejű, kormos hangokkal: Alekszandr Markejev bőven nem ez a kategória. Korrekt, zeneileg megfelelő, tisztes hang az övé, magyarán: közepes, kevéssé súlyos a talányos békepap figurájában. Márfa olyasmi lehet az orosz altoknak-mezzóknak mint a franciáknak Carmen vagy Delila: parádés, igazi főszerep, ő hajol meg utolsóként, övé lehet a legnagyobb taps. Pénteken is így volt, de érzésem szerint Jelena Makszimova nem szolgálta meg maradéktalanul a viharos ünneplést. Éneke biztos, megjelenése figyelmet érdemlő, a darab slágerét, a híres jóslatot, pohár vízzel kezében meggyőzően el is játszotta. Ám hangjában olykor valami furcsa gurgulázásfélét véltem hallani, egyféle kellemetlen mellékzörejt, ami többször is jelentkezett nála és zavart. Összességében jól teljesített, ez a hangképzési (?) furcsaság rontott némileg az összképen avagy "össz-hangon". Talán jelenlévő szakértőbb fórumtársak fölvilágosítanak róla, mit és vajon jól hallottam-e. A magyarok közül Megyesi Zoltán sztrelece kitűnő teljesítmény, ő Írnokként is jól helytállna. Szuszanna hírét sem hallottam eddig, felejtős szólamánál Bátori Éva többre hivatott. Egri Sándor, Szvétek László, Alagi János, Rezsnyák Róbert neve teszi teljessé a szólistakört.
A zenedráma kimagasló résztvevője: a kórus. A hatalmasra duzzasztott, úgy bő 100, talán 120 fős apparátust szokásos magas színvonalán a kiegészített Rádióénekkar (karig.: Pad Zoltán) és a Honvéd Férfikar (karig.: Strausz Kálmán) adta. A Rádiózenekar jó formában, Wagneren edződött operát-muzsikálni-tudással játszott. Kovács János -karigazgató és korrepetitor kollégáival- hatalmas munkát végzett, rengeteg kórus-, szólam- és összpróbával állíthatta elő egy alkalomra a Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét. Igen, koncertjét, mert a tétován-sután ki-be sétálgató szólisták mozgatását a legjobb indulattal sem nevezném rendezésnek. A bekamerázott Ház sejtetni engedi, hogy valahol, valamikor sugározni is fogják a produkciót.
 
Muszorgszkij: Hovanscsina - MüPa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 5. 
4270   nickname 2019-04-07 14:02:15

Hovanscsina - a teljes szövegkönyv magyar fordítása. Nem a Nádasdy által fordított verzió. 

A Hovanscsina történelmi háttere.

4269   Búbánat • előzmény4265 2019-04-07 13:36:07

Csak közbebetőleg: 

 

Januárban a  Magyar Televízió sugározta az operaközvetítés archív felvételét: 

Az operaelőadás felvételének televíziós időpontjaként az 1976. évszám van feltüntetve.

Mogyeszt Muszorgszkij: HOVANSCSINA

Zenés népdráma öt felvonásban.

Szövegét írta: Mogyeszt Muszorgszkij

Fordította: Nádasdy Kálmán

Kiegészítette és hangszerelte: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov

Rendezte: Békés András

Vezényel: Kórodi András

Km. a  Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

Karigazgató: Nagy Ferenc és Németh Amadé

Szereposztás:

Hovanszkij Iván herceg – BEGÁNYI FERENC

Andrej herceg, a fia – Bartha Alfonz

Golicin herceg – Szőnyi Ferenc

Fjodor Saklovityij, bojár – Melis György

Doszifej, az óhitűek feje – KOVÁTS KOLOS

Márfa, fiatal özvegy – Komlóssy Erzsébet

Emma, fiatal német lány – Szabó Rózsa

Varszonofjev, Golicin bizalmasa – Katona Lajos

Kuzka, sztrelec – Nagypál László

Egy írnok – Palcsó Sándor

Első sztrelec – ÖTVÖS CSABA

Második sztrelec – Domahidy László

A balettkarból megnevezett szólótáncosnő: Sebestény Katalin.

4268   Hangyász 2019-04-07 10:38:07

Hallgatom vissza az előadást. Az év bakija/elrejtett vicce/műveletlenségből eredő népetimológiája: A közvetítés vezetője kétszer is bojTárt mond BOJÁR helyett.

4267   Hangyász • előzmény4266 2019-04-07 10:36:32

Szuszanna nekem vagy 22 éve meglévő, a Sony által kiadott, bolgár művészek közreműködésével készült teljes felvételen is szerepel. A Sosztakovics hangszerelte verzióban az ő vagy negyedórás jelenete a produkció mélypontja, rétestésztaszerűen nyúlik. A jelen előadásra készülve átugrottam. Abbado 89-es DVD-felvételén a Szuszanna-jelenet mindössze pár perc és élvezhető. Ugyanakkor mind a MüPa minapi, mind Abbado produkciójából kimaradt Golicin és a német egyházközösség lelkészének viszonylag rövid jelenete, amelyben az utóbbi Andrej enyhén szólva kifogásolható udvarlási módszerei miatt panaszkodik, ám a régensnő szeretője elutasítja azzal, hogy ez Hovanszkijék magánügye, majd a lelkipásztor ama kérését is visszadobja, hogy hívei templomot szeretnének építeni. Márfa csak a lelkész távozása után érkezik meg.

4266   nickname • előzmény4265 2019-04-07 07:53:48

És mégis kikkel játszanná ma a darabot az Opera? Szerintem nincs elég megfelelő énekes. Sőt! A férfi főszerepek ha jobban belegondolunk magyar énekesre kioszthatatlanok. A mostanában a Házban sokat foglalkoztatott basszusok és baritonok közül egyiket se találom alkalmasnak, hogy a Hovanscsinában szerepljen, s ha mégis menne velük a darab nem lenne a kedvencem, de a tenor szólamokkal is gond lenne. Szuszanna vénlány az Abbado vezényelte bécsi előadás DVD felvételén is benne van - úgyhogy szerintem őt Korszakov húzta ki és eredetileg szerepel a partitúrában. Az az előadás - valamikor a nyolcvanas évek végén ment Bécsben is, ha jól emlékszem, én csak felvételről ismerem - szintén sokban különbözik attól, amit Budapesten lehetett látni és hallani gyakorlatilag a bécsi előadással egy időben. 

4265   IVA 2019-04-07 06:10:52

Hovanscsina (koncertszerű előadás) – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2019. április 5.

A műfaj iránti rajongásomon kívül semmivel sem kötődtem a Hovanscsinához 1972-ben, amikor az Operaház felújította, nem is siettem megnézni. Csak 1975-ben láttam először: miért ne nézzem meg egyszer, ha műsoron van. Az internet adta lehetőségeket nem számítva, 1988 januárjában láttam legutóbb – ennek is már 31 éve! Ám szerencsére az első és az utolsó alkalommal együtt összesen 27 estén voltam közönsége a Hovanscsinának, amely egyik legnagyobb operaszerelmem lett!
Ma már nyilvánvaló, hogy az Operaház azért is újította fel a művet annak idején, mert élvonalbeli alkotókat adhatott hozzá: Ferencsik Jánost és Kórodi Andrást a karmesteri pulpitusra, Faragó Andrást és Begányi Ferencet (Iván Hovanszkij), Bartha Alfonzot és Vadass-Kiss Lászlót (Andrej), Szőnyi Ferencet és Korondy Györgyöt (Golicin), Melis Györgyöt és Berczelly Istvánt (Saklovityij), Szalma Ferencet és Kováts Kolost (Doszifej), Komlóssy Erzsébetet és Jablonkay Évát (Márfa), Palcsó Sándort és Kishelyi Árpádot (Írnok), valamint több jeles epizodistát és a nagy és nagyszerű kórust a színpadra. Élményszerű előadás keretébe foglalta a produkciót Békés András rendezése, amelynek látványos tablóihoz igencsak hozzájárultak Márk Tivadar egyenként is pazar, stílusos jelmezei. Forray Gábor mutatós, inkább jelzésszerű díszleteitől eleinte idegenkedtem, csak az idősebb Hovanszkij házának bejáratát és enteriőrjét tudtam megszeretni, de ma már az egész produkcióval együtt arra is nosztalgiával gondolok. (Közben a Szegedi Nemzeti Színház Hovanscsináját is megnézhettem egy operettszínházi vendégszereplésen. Ott találkoztam Mészöly Katalin Márfájával, akinek az alakítása akkoriban vált az operaházi eladás erősségévé is.)
Izgalommal és kíváncsisággal készültem most az újbóli találozásra a Hovanscsinával, azért is, mert a mű a rendszerváltás óta nem szerepel az Opera műsorán (bizonyos, hogy az első Szinetár-éra óta egyik Muszorgszkij-opera sem). Ez sajnos egyfelől azt is jelzi, hogy a rendszerváltás óta – politikai és pártviszályok, személyi harcok, támogatottsági kudarcok és győzelmek és a kor egyéb változásainak viharában – a Magyar Állami Operaház a korábbinál kevesebb művészi erőt, kisebb művészeti igényeket mutató, kevésbé tekintélyes intézménnyé vált. Olyanná, ahol – ha nem kapcsolódik hozzá bizonyos mértékű hatalmi elvárás is – nem presztízskérdés életben tartani vagy feleleveníteni az orosz opera hagyományos kultuszát; a Wagner-hagyomány kín-keserves ápolása mellett erre már nem telik, sem a kapacitásból, sem az ambícióból.
Azért is szomorú ez, mert ha a Hovanscsina mégis megjelenik, számítani kell arra, hogy három évtizedes kihagyás után a közönségnek körülbelül fele hányada nem találkozhatott még a darab eleven hangzásával, világával, legfeljebb hordozón, esetleg külföldön. Nem egy művészetpolitikai ügyben szeretnék keseregni: saját élvezetemen túl azért is érdekel ez a jelenség, mert magam is első hovanscsinás vendégekkel voltam a hangversenyen.
Nem vitás, hogy a Hovanscsina zenéjének felvételről is, koncertszerű előadásban is erős hatása, „magas élvezeti értéke” van. Sőt, fájdalmas tapasztalataink sora bizonyítja, hogy jobb egy koncertszerű előadás, mint egy modernként tetszelgő, félreértelmező, affektált színpadra vitel. Pedig a darab kiált a játék után, és bár e hangverseny csak csekély mértékben engedett az éneseknek színpadi játékot, ez a kevés is felhívta a figyelmet arra, hogy a Hovanscsina jó színpadi érzékkel és emberábrázoló készséggel megáldott énekeseket igényel. Szerencsére az opera sok statikus jelenetet tartalmaz, elsősorban a nagy kóruséit, amelyet így nemigen kellett mozgatni, legfeljebb a ki- és bejöveteleiket a pódiumra, amelyek megoldása igen célszerűnek és ízlésesnek bizonyult. Az Írnok karakterisztikus szerepének abszolválása szinte elképzelhetetlen minimális játék nélkül, a szerepet kiválóan játszó-éneklő Norbert Ernst nem is lépte túl a koncerten még elviselhető határt. Ugyanígy értékeltem Megyesi Zoltán alakítását is, Kuzka (sztrelec) szerepében. Mások színészete megjelenésük hatásában, előadásmódjukban és éneklésükben nyilvánult meg, illetve bizonyos mértékben fellépő öltözetükben, amely a klasszikus szmokingos viselet és a fekete ing–öltöny-viselet közötti skálán utalt rangjukra és aktuális attitűdjükre. Ám éppen a fellépő ruhák bizonyos mértékű jelmez-jellege miatt legkevésbé sem értettem egyet a Márfát éneklő Jelena Maximova combfelsőig felsliccelt estélyi ruhájával. Noha Márfa egész lényét a(z immár boldogtalan) szerelem szenvedélye irányítja, darabbeli megjelenésekor már letett arról, hogy azt női erejével teljesítse be. Ugyanakkor mélyen vallásos, sőt szentes asszony, a XVII. században.
A férfiszerepek megszólaltatói sorra olyan nagy élményt nyújtottak, hogy nem is tudom, kit méltassak elsőnek vagy utoljára tetszésem hangsúlyozása jeléül (a Müpa internetes oldalának színlapján feltüntetett írásmódot követve). A Doszifejt megszólaltató Alexandr Markejev nem „kormos” basszus, de erős és szép színű (talán basszbariton), vokális alakítása hitelesítette a főpap személyét. A legjobban tetszők élén áll figyelmet parancsoló személyiségével és zengő baritonjával a Saklovityij szólamát abszolváló Rassul Zharmagembetov (hangszínével olykor a Palló Imréét idézte, akinek előadásában a bojár megrendítő áriáját természetesen csak felvételről ismerem). Andrej Hovanszkij és Golicin szerepére nem a sztárolt, hanem a nagyon „megbízható” tenorok közül szokás választani. Ezúttal mindkét szerepet olyan tenorista énekelte – Andrejt Misa Didik, Golicint Mihail Gubszkij –, akiknek éneklésére kevés a megbízható jelző, olyan bámulatos technikával győzték nehéz szólamaikat. A tárgyilagosság kedvéért jegyzem meg, hogy Andrej szólamához viszont lágyabb, behízelgőbb színeknek is hitelesíteniük kellene annak a férfinak a vonzerejét, akinek Márfa a betege lett. A történet főalakjának tekinthető Iván Hovanszkijt megformáló Jevgenyij Sztavinszkijon azonban nem lehet találni olyan vonást, amely ne hitelesítené tökéletesen a sokszínű és gazdag jellemet, aki emberi gyarlóságai mellett is karizmatikus hatással van népére (és a közönségre). Daliás megjelenésével óhatatlanul emlékeztet a figurát oly illúziókeltően alakító Begányi Ferencre; csak feltételezni tudjuk, hogy színpadi előadásban játékkészség is párosul dús, élvezetes baritonjához és méltóságteljes egyéniségéhez. A (valamilyen szinten mégiscsak) rendezés „színpadi” érzékét és ízlésességét dicséri, hogy Hovanszkij dramaturgiailag is roppant látványos meggyilkolása és nagy játéklehetőséget kínáló halála nem a pódiumon teljesült be – közvetlenül az után, hogy a darab legattraktívabb és a sztrelec vezérnek felszolgált csemegéjét, a perzsa rabnők csupán elmuzsikált táncát milyen erős, ám mértéktartó „színpadi” jelenléttel követte Szavinszkij.
A perzsa táncnál mint az egész, felkavaró hatású koncert legkatartikusabb perceinél más okból is szeretnék időzni. Muszorgszkij operájának hangversenyszerű előadását ezúttal Bojti János szerkesztésében és hangszerelésében hallhattuk. A fentebb említett operaházi széria Rimszkij-Korszakov hangszereléséhez szoktatta közönségét, én abba a hangzásba szerettem bele – úgy, ahogy például a Borisz Godunov Rimszkij-Korszakov hangszerelte változatának ismeretében az Operaházban 1976-ban ősváltozatként felújított verziójába nem tudtam beleszeretni. Nos, féltem ettől, az „ősváltozattól” program szerint legkevésbé eltérő hangszerelésű Hovanscsina-verziótól is, de mind az átdolgozó, mind a zenekar és a produkciót vélhetően tökéletesen irányító Kovács János karmesternek köszönhetően, félelmemet nem követte csalódás: Muszorgszkij zenéje ezúttal is magával ragadott és élveztette magát. Azt viszont nem állítom, hogy nem mégis Rimszkij-Korszakov átdolgozása mellett tenném le a voksomat, ha választani lehetne, ebben pedig a perzs tánc előadásának kiemelkedő élménye erősített meg, amelyet Rimszkij-Korszakov még Muszorgszkij életében hangszerelt, illetve maga Muszorgszkij is jóváhagyott, Bojti pedig autorizáltként megtartott. Pedig elvileg nem lenne könnyű ilyen erősen hatnia egy perzsa táncnak, amelyet „csak” hallgatunk, különösen nem e hozzászólás írójának, aki itt biggyeszti hozzá a korábbi előadások emlékét felidéző bevezetőjéhez, hogy Békés András rendezésének balettbetétjét (id.) Harangozó Gyula koreografálta és tanította be, és méltatlannak tartaná az énekesek felsorolását nem kiegészíteni Sebestény Katalin, Metzger Márta, Nagy Katalin, Boross Erzsébet balerinák nevével és az akkori balettkar megemlítésével.
Erős, ám kissé keményen szóló szopránnak hallottam Anna Sapovalova hangját, de nyomban hozzáteszem, hogy sokkal jobban mások sem tetszettek Emma, a német lány hálátlan szerepében, aki jelenetéből adódóan érthetően „sipítozik”. Nem örültem az ebben a változatban megjelenő (vagy ide az eredeiből visszahozott) Szuszanna nevű vénlánynak, aki korábban nem hiányzott, mert Márfa Doszifejjel ábrázolt kontaktusa jobban gyarapította a darab bensőséges színeit. Szívesebben vettem volna, ha Bátori Éva inkább Emma szerepében hallható.
Korántsem csak Maximova ruhája nem illeszkedett a Márfa szerepével kapcsolatos illúzióimba. Bár az énekesnő mezzoszopránja kellemes, a férfiak kiváló gárdájával szemben sem színének szépségét, sem erejét, sem a sokrétű jellem megérzékítését, sem a személyiséget nem találtam elég átütőnek. Az utolsó felvonásban sem, de már a jóslattal is zavarba hozott. Nem hallottam még olyan változatot, amelyben a nagyívűen hullámzó fő dallamot nem az énekesnő vezeti, hanem legfeljebb kíséri, ezért nem tudom, hogy ez a zeneszerző eredeti elképzelése-e, vagy Maximova valamiért takarékoskodott a hangjával, ami egy ismeretlen változat egyik leghíresebb részletében nem tűnne helyes döntésnek.
Márpedig a hajlítások ama hullámzása, amely a nyitányban, Márfa „befejezni nem engedett” áriájában, szólama egyéb részeiben, a zenekar, a kórus, Ivan Hovanszkij, Saklovityij szólamában, sőt a perzsa táncban is minduntalan életre kel; amelyet nem annyira a tenger és más nagy vizek, inkább gabonamezők hullámzásának látványával társítok, mélyen és sokáig lüktet és dolgozik a hallgatóban. Olyan igéző szépség ez, részleteiben és az egész egységében, amely az újrahallgatás öröme mellett egy keserű gondolatra is juttat: ha egy dicső múltú operaház három évtizeden keresztül képes mellőzni e remekművet, az több mint hiba…

4264   lujza • előzmény4263 2019-04-07 03:29:21

Nem voltál egyedül! A Müpában érdemes operát játszani, főleg, ha van, aki előadja!

4263   nickname • előzmény4262 2019-04-06 16:07:26

És nekem ez így az egész jobban bejön, mint a Korszakov-féle verzió. Nekem a tegnapi szép este volt. 

4262   Búbánat • előzmény4261 2019-04-06 13:32:02

Muszorgszkij második és egyben utolsó befejezettnek tekinthető operája, a Hovanscsina két formában kerülhet manapság színpadra: Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és szerkesztésében, valamint 1958 óta Sosztakovics változatában. A Magyar Rádió Művészeti Együttesei a zeneszerzői szándékhoz hű változatban, Bojti János rekonstrukciójában szólaltatták meg a művet.

„Az operaházak alkalmi igényei a Hovanscsinából még számtalan változatot eredményeztek, a színházi dramaturgok és karmesterek ugyanis általában meglehetősen szabadon bánnak a repertoár darabjaival, különösen az olyan művek esetében, amelyeknek nincs szilárd, rögzített, autorizált formájuk. Ezért tartottam rendkívül fontosnak, elengedhetetlen feladatnak a Hovanscsina rekonstruált változatának létrehozását” - írta régóta bemutatásra váró munkájáról Bojti János.
„E munka kulcsszava tehát a rekonstrukció. Azt tekintettem a feladat lényegének, hogy a művet minden javítás nélkül, a reá vonatkozó valamennyi létező forrás, információ összegyűjtésével és felhasználásával a szerzői elképzeléshez legközelebb álló formában rögzítsem.”

Bojti Jánossal készült interjú szövege megtalálható a btf magazinban. Ennek kivonata olvasható a Wikipédián:

"Bojti áttanulmányozta Muszorgszkij valamennyi, sajátkezűen meghangszerelt zenekari művét (azonban ezek alapján csak azt tudta meg, hogy mit nem tehet meg a Hovanscsina meghangszerelése során), majd elővette Muszorgszkij autográf zongoravázlatait, illetve minden más egyéb dokumentumot a zeneszerzőtől, ami a Hovanscsinára vonatkozik. Az első négy felvonás kottaszövege folyamatos, az igazi problémát az V. felvonás második fele jelentette számára. Sok ismertetőben tévesen arról írnak, hogy a Hovanscsina utolsó felvonása befejezetlen maradt. De ez nem igaz. Bojti összehasonlította az eredeti változat szólamkéziratát a Rimszkij-Korszakov féle verzióval, és számos lényegi hasonlóságot fedezett fel a kettő között. Ebből arra következtetett, hogy Rimszkij-Korszakov még ismerte Muszorgszkij vázlatait az ötödik felvonás illetően, csak azok elkallódhattak. Ezért saját verziójának elkészítésekor az opera zárójelenetének meghangszerelése folyamán figyelembe vette a Rimszkij-Korszakov-féle verziót is, egyébként elsősorban Muszorgszkij jegyzetei és zongoravázlatai alapján dolgozott. A III. felvonás készítése során a korszakovi és a sosztakovicsi hangszerelésben számos, Muszorgszkij elképzeléseihez valószínűleg közel álló megoldást talált, amiket szintén felhasznált. Mivel a negyedik felvonás perzsa táncait Korszakov még Muszorgszkij életében hangszerelte meg és adatta elő a szerző jóváhagyásával, ezért ezt a részt autorizáltnak tekintette.

Bojti arra törekedett, hogy hangszerelése minden tekintetben kiszolgálja Muszorgszkij énekszólamainak nagyszabású  drámai koncepcióját, és semmiképpen sem hasson ellenük. Saját bevallása szerint észrevétlen hangszerelő akart lenni. Munkájával hosszas előkészületek után végül két év alatt, 2000-ben készült el. A partitúrát öt évvel később saját maga jelentette meg. Azóta öt év telt el, de a hazai operatársulatok mind ezidáig nem mutatták érdeklődést Bojti verziója iránt, pedig akár világszenzáció is lehetne a színpadra alkalmazásából. Az operaházak egyébként régebben a korszakovi, ma már egyre inkább a Sosztakovics-féle változatot tűzik műsorra."

 

4261   nickname 2019-04-06 12:24:58

Nekem nagyon tetszett a tegnapi előadás. Viva Muszorgszkij, aki igazi zenedrámákat írt! A Borisz Godunov eredeti alakjában számomra sokkal ütősebb és komplexebb zenedráma, mint bármelyik Wagner, - amik közül sokat szintén nagyon szeretek - de a kiegészítésre szoruló Hovanscsina is remekmű. Dicséretes, hogy sokan kotta nélkül, vagy a kottába csak olykor beletekintve énekelték szerepeiket a tegnapi előadáson. Muszorgszkij egy nagy zseni volt. Jó lenne egy hasonló Borisz előadás is valamikor a MÜPA-ban - de nem a Korszakov-féle verzió. Egyébként a közönségnek tetszett az előadás. Minden felvonás végen taposoltak, pedig ugye egyben ment le az első kettő s utána a harmadik, negyedik, ötödik felvonás. Döbbenetes ereje van ennek a zenének, s rendkívül negatív az afajta történelem szemlélet, ami Muszorgszkij színpadán megjelenik, de sok igazság is van benne. Mellesleg ennél sokkal gyengébb darabokat - direkt nem írok címeket - játszanak sikerrel évadokon át, akkor miért pont a Hovanscsinának ne legyen most sikere?

4260   avanti 2019-04-06 10:03:04

Nekem az április 19-i Joseph Calleja koncertre van két átadó jegyem.

(elől, középen)

4259   takatsa 2019-04-06 09:04:00

Tisztességes előadás volt a tegnapi, de továbbra sem lettem Hovanscsina fan. Egyszer meghallgattam, éppen elég volt, talán még sok is.

4258   gong 2019-04-05 15:35:46

Van két szabad jegyem a ma esti Hovanscsinára, földszintre. Oda tudom vinni a Müpá-hoz.

4257   Búbánat 2019-04-05 11:44:51

Ma este:

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁl, 2019 - Nyitó koncert

Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti hangversenyterem

2019. április 5. , 19.00 – kb. 22.45

Muszorgszkij: Hovanscsina 

Koncertszerű előadás – egy szünettel

Vezényel: Kovács János

Szereposztás:

  • Ivan Hovanszkij herceg, a sztrelecek vezére – Jevgenyij Sztavinszkij
  • Andrej Hovanszkij, a fia - Misa Didik
  • Vaszilij Golicin herceg - Mihail Gubszkij
  • Fjodor Saklovitij, bojár - Rassul Zharmagambetov
  • Doszifej, az óhitűek feje - Alekszandr Markejev
  • Márfa, fiatal óhitű özvegyasszony - Jelena Makszimova
  • Emma, fiatal német lány - Anna Sapovalova
  • Írnok - Norbert Ernst
  • Szuszanna, vénlány - Bátori Éva
  • Kuzka, sztrelec - Megyesi Zoltán
  • 1. sztrelec - Egri Sándor
  • Varszonofjev, Golicin inasa / 2. sztrelec - Szvétek László
  • Hírvivő - Alagi János
  • Sztresnyev, bojár - Rezsnyák Róbert

Közreműködők:

  • a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) és Gyermekkórusa (karigazgató: Dinyés Soma)
  • a Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)

 

4256   Haandel • előzmény4255 2019-03-08 18:39:58

:-)

‘‘Kik itt a kritikusok?‘‘

A ‘kritikusok‘ azzok,
akik, itt-ott, fiskusok.

A kritikusok, valaha régen, igazi ügyvédek voltak,
de egyes ‘kritikusok‘, itt-ott, kegyvédekre változnak!

4255   Polgár • előzmény4251 2019-03-07 20:31:28

Kik itt a kritikusok?

4254   alef • előzmény4250 2019-03-07 08:52:27

Ez a kritika nagyon tetszett (köszönöm a linket!), valahogy én is hasonló érzésekkel távoztam a Peretyatko-koncertről. Ahogy egy másik topikban írtam: Peretyatko hibái ellenére is "megvett", és hallhatóan az - amúgy a tapsokból ítélve elég szakértőnek tűnő, és zömmel nem feltétel nélküli rajongóként érkező - közönség nagy részét is. Az est fénypontja mindazonáltal tényleg Kállai Ernő Thais-meditációkja volt. Talán csak a zenekart illetően nem értek teljesen egyet Csabai Mátéval, nekem összességében jobban tetszett. Ebben persze annak is szerepe lehetett, hogy egy nappal korábban Garanca koncertjén hallottam a MÁO-zenekar másik részét Ion Marin szürke, lélektelen vezénylésével, és például az obligát Forza-nyitány egy klasszissal jobban szólt Michelangelo Mazza dinamikusabb, "olaszos" vezénylési stílusában.

4253   Búbánat • előzmény4252 2019-03-05 14:47:40

Értettem...

4252   -zéta- • előzmény4248 2019-03-05 14:45:18

Saját kérésre...

4251   Haandel • előzmény4248 2019-03-05 14:37:04

A kritikusok kritizálása után,
önkritikát gyakoroltam csupán ;-)

4250   Búbánat • előzmény4246 2019-03-05 10:47:41

OROSZ LIGHT

Revizor – a kritikai portál - 2019.03.04.

"Olga Peretyatko dívaként érkezett a Müpába és dívaként is távozott: elhittük neki, még ha nem is mindig énekelt úgy. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA."

Olga Peretyatko áriaestje / Müpa

4249   Edmond Dantes • előzmény4247 2019-03-05 10:38:39

Ha összenézzük Revizor és Momus kritikáit, az egyes áriák előadásának megítélését,  föltűnő, hogy szinte 1/1 azonos vagy hasonló legfeljebb más szavakkal.

4248   Búbánat 2019-03-05 10:35:19

Miért lett törölve Haandel fórumtárs bejegyzése?  (4245. sorszám)

4247   telramund • előzmény4246 2019-03-05 10:25:32

De legalább  elfogiulatlannak tűnik.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Puccini és kora"
Verista ária- és dalmatiné
Énekkari művészek minifesztiválja

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
Topolánszky Laura (ének), Hernádi Hilda, Molnár Marcell Dániel (zongora), A hallgató barátaiból álló zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
Turóczi-Koós Claudia (klarinét)
SCHUBERT: Der Hirt auf dem Felsen, D. 965
LENDVAY: Tiszteletem Mr. Goodman!
MUCZYNSKI: Time pieces, op. 43
WEBER: 1. (f-moll) klarinétverseny, op. 73

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Monostori Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Paulovits Boglárka (hegedű), Takuya Niinomi (zongora)
MOZART: Esz-dúr (”Kegelstatt”) trió, K. 498
Börzsönyi Imola (klarinét), Kalocsai András (brácsa), Szalai Molli (zongora)
FAURÉ: Dolly-szvit, op. 56
Mugi Katsumata, Mana Amakwa (zongora)
BRAHMS: 1. (e-moll) cselló-zongora szonáta, op. 38
Pelle Fanni (cselló), Minya Flóra (zongora)
DEBUSSY: d-moll cselló-zongora szonáta
Bettermann Rebeka (cselló), Ittzés Péter (zongora)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 27. (D-dúr) vonósnégyes, Hob. III:34
Rábai Benedek, Paulik Lídia (hegedű), Bélik Tamás (brácsa), Gál Kinga (cselló)
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Gaál Dániel (hegedű), Zhang Zhong Shi (zongora)
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Paulik Lídia (hegedű), Farkas Dániel (zongora)
WEINER: 2. (fisz-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 11
Agárdi Anette (hegedű), Kim Ye Lin (zongora)
CHAUSSON: c-moll vonósnégyes, op. 35
Margot Gillet, Yelda Helin Usal (hegedű), Bor Péter (brácsa), Bertille Mas (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kawamoto Arashi (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Shoji Haraguchi
Kawamoto Arashi zongora diplomakoncertje
DEBUSSY: Prelűdök, 2. kötet – 7. A kihallgatások terasza holdfényben, 8. Ondine, 12. Tűzijáték
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
BEETHOVEN: 4. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Chen Sixiao (hegedű), Zhang Yijing (zongora)
Chen Sixiao hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 3. (E-dúr) hegedűpartita, BWV 1006
GRIEG: 2. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 13
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
DE FALLA-KREISLER: Spanyol tánc a Rövid élet című operából

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Összkiadás élőben"
Schumann kamarazenéje/6
SCHUMANN: Mese-elbeszélések, op. 132
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
SCHUMANN: Andante és változatok, op. 46
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44
Veronika Eberle, Környei Zsófia (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter, Devich Gergely (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Jörg Widmann (klarinét), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora)
21:30 "Kóda" - beszélgetés az előadókkal
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)