vissza a cimoldalra
2019-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4188)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5596)
Operett, mint színpadi műfaj (3803)
Élő közvetítések (7680)
Pantheon (2294)
Abbado – az ember (154)
A nap képe (2121)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3085)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1571)
Franz Schmidt (3262)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1267)
Jonas Kaufmann (2345)
Momus-játék (5592)
Erkel Színház (9629)
Lisztről emelkedetten (938)
Rost Andrea (2037)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4187   Sipi 2019-01-21 09:47:55

Nekem tetszett a londoniak koncertjéről írt beszámoló.

Mahler szerintem jobb mint Bruckner, de attól még Bruckner zenéjét is lehet szeretni. :-) Hétvégén meghallgattam ezt-azt míg végül kiderült, hogy még évekkel ezelőtt letöltöttem valahonnan a Karajanos Bruckner összkiadást és most háttérnek fejhallgatón végighallgattam. Bár Karajant én nem kimondottan kedvelem, de azt hiszem Brucknerben ez az összkiadás lesz a befutó. :-)

4186   Sipi • előzmény4178 2019-01-21 09:36:15

Így is tökéletes, kösz! Mindhárom izgalmasnak ígérkezik.

4185   Hangyász • előzmény4183 2019-01-20 18:01:11

Azt viszont nem tudod megmondani, hatott-e az én fórumhozzászólásom helyes irányban a megfejtést bekülők valamelyikére. 

4184   Hangyász • előzmény4182 2019-01-20 17:59:50

Azért! ;o)

4183   Edmond Dantes • előzmény4172 2019-01-20 15:35:59

Nem puskázás, ha egy megfejtést beküldő a fórumok hsz-ait olvassa, netán még be is ír. Velem is megesik :-)

4182   daunerni • előzmény4180 2019-01-20 14:12:34

Szó sincs róla - és persze Vengerov sem az...

4181   perempe 2019-01-20 13:39:41

én rádiózni voltam kedden a Zeneakadémián (Michael Haydn és Joseph Haydn művek), de egy darab miatt nem tetszett az amúgy remek koncert. volt vki rajtam kívül?

4180   Hangyász • előzmény4179 2019-01-20 12:37:31

Miért, Hamar pária???

4179   daunerni • előzmény4178 2019-01-19 16:55:28

Köszönjük szépen a gyűjtést, szerintem a Fischer-féle IV-re érdemes lesz odafigyelnünk...

4178   Hangyász • előzmény4173 2019-01-19 11:50:58

Lusta vagyok linket adni, de:

IX. szimfónia: Müpa, 2019. február 7., csütörtök, 19. 31, MÁV Zenekar, Maxim Vengerov
IV. szimfónia: Müpa, 2019. március 22, péntek, 19.30 - NFZ, Hamar Zsolt
Müpa, 2019. május 9, csütörtök, május 10., péntek: 19.45, május 11., szombat, 15.30 - BFZ, Fischer Iván

 

4177   Sipi • előzmény4176 2019-01-17 16:28:17

És Mahler szerint? :-)

4176   takatsa • előzmény4175 2019-01-17 12:06:46

Ne ragadtasd el magad, közös nevező mindig van, a matematika és az élet szerint is.:) 

4175   Sipi • előzmény4170 2019-01-17 11:27:08

Gardinerben egyetértünk, meg merem kockáztatni hogy az a Requiem az évad csúcspontja volt.

Currentzisben nem. Szerintem túl volt hype-olva. Jó volt, szép volt, de hogy sziporkázóan zseniális lett volna, abban kételkedem. A 4. utolsó tétele iszonyatosan lelassítva az alig hallható szólistával pedig kifejezetten csalódás. (Akárcsak a totál oda nem illő ráadás.) Persze ha neked ez nyitotta ki Mahler világát (és végülis ez a lényeg), akkor nyilván nincs a kettőnk élménye között közös nevező.

4174   Sipi • előzmény4171 2019-01-17 11:22:25

Én is így éreztem a Brucknerrel, a 2. tétel engem nagyon szíven ütött.

Szerintem a Bartók is kifejezetten jó volt. Persze nem az utolsó szó a Zenéről, de nekem tetszett, élveztem.

4173   Sipi • előzmény4167 2019-01-17 11:20:14

Hú ezeket nem is tudtam!

És kik lesznek az előadók? Linket tudnál adni? (Csak hogy ne kelljen rákeresnem...)

Egyszer hallottam élőben a 9.-et az NFZ-vel egy vendégkarmesterrel, de azt akkor túl erőszakosnak éreztem, már csak azért is mert viszonylag közel ültem és az előadók a zengető kamrákat is zárva tartották, pedig szerintem ehhez már ki kell nyitni.

 

4172   Hangyász • előzmény4169 2019-01-17 10:45:09

OK, várhattam volna 56 percet. No de van szerinted olyan megfejtést beküldő, aki a fórumok hsz-aiból puskázik?

4171   Diva Plavalaguna • előzmény4170 2019-01-16 23:10:21

Csodás este volt, nagyon szerencsések voltunk, hogy ennek részesei lehettünk.  Bruchner VI. szinfoniája, főleg annak 2. és 3. tétele mindent vitt. Én is úgy gondolom, hogy  bátor és gesztusértékű választás volt ez a Bartók darab, mindemellett   talán szerencsésebb lett volna mást választani.

4170   takatsa 2019-01-16 19:32:01

Még mindig a 2 nappal ezelőtti Simon Rattle koncertről.

Sajna kissé beteg lettem azután, ezért csak most szólnék hozzá. Először is szeretnék egy nagy-nagy köszönetet mondani a MÜPA-nak mert ez a bérletes koncertsorozat eddig óriási volt. Gardiner-Currentzis-Rattle, egy ilyen bérlet megállja a helyét a világ bármelyik nagyvárosában, kivételes élményben volt részünk, a magam részéről nagyon hálás vagyok érte. Egy ilyen sorozat után óhatatlan, hogy az ember kicsit összehasonlítsa a produkciókat. Almát a körtével hasonlítani mindig kockázatos és nyilván a tetszés-nemtetszés kategóriája igencsak szubjektív. Egy biztos, számomra Gardiner fantasztikus volt, évek óta nem hallottam ilyen Verdi Requiemet, pedig minden évben azzal a reménnyel megyek el, hogy talán majd most... Ez a most ebben az évadban jött el. Currentzis és a Permi Zenekar produkciója pedig annyira zseniális és lélegzetelállító volt, hogy nem is találok rá szavakat.

E két produkcióhoz képest a Rattle koncert csalódás volt. Ez a csalódás persze csak viszonylagos, mivel ha csak ezt az egy koncertet nézzük, akkor ez is nagyon-nagyon jó volt, kimagaslóan jó azokhoz a produkciókhoz képest, amelyeket általában hallgathatunk hazánkban. De ennyi. Nem volt sem fantasztikus, sem lélegzetelállító, egyszerűen nagyon jó volt. Az első részben Bartóknak talán a Csodálatos Mandarin melletti legjobb művét hallhattuk, a Zenét. Egy külföldi zenésznek ezt a művet eljátszani - nekünk, magyaroknak -, mindig kockázatos vállalkozás, mivel ez a mű hozzánk-, rólunk-, és belőlünk szól, a miénk, vagy mi vagyunk az övé, nem is tudom... Simon Rattle értő, és profi módon tolmácsolta ezt a művet, de nem megrendítően és nem extatikusan, és ez így önmagában kevés. Pedig vannak (vagy inkább voltak) külföldi karmesterek, akik nagyon értették ezt a Zenét, elég, ha csak Pierre Boulezre utalok. Számomra ez a profi és eléggé steril előadás csalódás volt, minden a helyén volt, a zenekar precízen követte az instrukciókat, a hangzás szép volt és homogén, de valami mégis hiányzott, nagyon hiányzott...

A második félidő Bruckner szimfóniája, hát mit is mondjak róla? Szemben Currentzis Mahlerével, amely után azt mondtam, hogy számomra ez az előadás releváció volt, és akkor jöttem rá, hogy Mahler milyen sziporkázóan zseniális, Brucknerről nem változott a véleményem. Egy tisztes középszerű mesterember, nem több, nem kevesebb. Rattle kotta nélkül vezényelt - biztosan nagy kedvence - a zenekar hangja betöltötte a hatalmas termet, a rezesek szóltak, ismétlés ismétlés hátán, hol hangosan, hol még hangosabban. Az biztos, hogy a Londoni szimfonikusok nagyon jók, profik, és rutinból mindent tudnak, kiváló hangzás, nagyszerű stílusérzék és Rattle is nagyon érti a dolgát, nemhiába elismert karmester világszerte. És az is biztos, hogy ez a Bruckner közelebb áll Rattle-hez és a zenekarhoz, mint Bartók. Hát, nekem ez az utóbbi a legnagyobb bajom a két nappal előtti estével.

4169   Edmond Dantes • előzmény4162 2019-01-16 17:08:09

Sajnos tévedsz ld. 4153: 2019-01-15 11:05:35 (beküldés határideje 11:59:59 volt); én már előző du. beküldtem, de ha benézel, látni fogod, hogy arrafelé mostanában spoiler-ügyekben nagy ám a szigor és az irgum-burgum ;-)

4168   Hangyász • előzmény4163 2019-01-16 16:49:49

OK, az első rész szólistái korrektek voltak. De Trinidad fényes csillaga!!!

4167   Hangyász • előzmény4163 2019-01-16 16:48:50

Bruckner maga a megvilágosodás. Most tavasszal 2 zenekar is előadja ugyancsak csodálatos 4. szimfóniáját, sőt heteken belül 9. is lesz! Csak így tovább!!! :ODDD

4166   Hangyász • előzmény4164 2019-01-16 16:46:11

Hollerungot kifelejtettem. Hamart nem láttam.

4165   macskás • előzmény4160 2019-01-16 15:33:17

Hopp, ez a kritikus úrnak szólt:)

Na, ebből is látszik, hogy enyhén szólva képtelen vagyok mindenre.

4164   Sipi • előzmény4161 2019-01-16 12:42:41

Én láttam Hamar Zsoltot és Hollerungot is.

4163   Sipi • előzmény4152 2019-01-16 12:41:10

Én voltam, mondjuk pont máshogy látom mint az előttem szólók. :-)

Nekem nagyon tetszett, és én valóban nem foglalkoztam még eddig a Bruckner 6.-kal és valóban megvilágosodásszerű volt az élmény. De a Bartók is tetszett.

Ellenben én a Permiek koncertjére mondtam volna, hogy korrekt volt, de aki nem volt rajta, az nem veszített semmit.

4162   Hangyász • előzmény4156 2019-01-16 10:41:41

Én már nem foglalkozom a Kimernyával, és ha nem tévedek, a hsz-t a beköldési határidő után küldtem el.

4161   Hangyász • előzmény4152 2019-01-16 10:39:15

Sőt Csengery Kristóf is, egy általam ismert ügyvéd meg egy első hegedűszólamban játszó úriember az NFZ-ből. Kukucskáltam a VIP-szalon felé, de nem láttam ott senki híres embert. Mások láttak ilyeneket?

4160   Hangyász • előzmény4157 2019-01-16 10:27:20

Hajrá!!!

4159   macskás • előzmény4158 2019-01-16 08:35:52

Jaj, de jóóóó!

Utolsó koncert a Hungarian Quartet volt. Ma sem tudok menni.

4158   daunerni • előzmény4157 2019-01-15 21:40:14

Csörgő Simon koncertjén én voltam, beszámoló íródik... :-)

4157   macskás • előzmény4155 2019-01-15 21:32:35

Igen!

De töretlenül haladok a cél felé.

4156   Edmond Dantes • előzmény4153 2019-01-15 17:29:49

Nos, ez a beírás talán kissé korán került ma fel a fórumra, tekintve, hogy a tegnapi Kimernya?-kérdés megfejtését 1/1 tartalmazza, röviden: spoiler-gyanús :-)

4155   Hangyász • előzmény4154 2019-01-15 16:06:48

Szerintem ennél nagyobb veszteség téged is ért már. Főleg, ha hm... nem szereted Brucknert. (A permiek Mahler-estjét viszont sajnálhatod.)

4154   macskás • előzmény4153 2019-01-15 12:09:50

Akkor ne sajnáljam, hogy kihagytam?

Megint be vagyok havazva, de iszonyatosan.

4153   Hangyász • előzmény4152 2019-01-15 11:05:35

Én + a főszerkesztő úr. Többre számítottam. A Zenében Valaki, Aki a Matskákat is Szerette, lesöpörte az ángliust. A Bruckner/6 korrekt volt. Koncert után lelkendező hallgatók, akik nyilván ekkor hallották először (élőben) Kántor Uram eme szösszenetét, elragadtatottan nyilatkoztak, hogy ez az interpretáció megnyitotta előttük a művet, milyen gyönyörű dallamok vannak benne stb.

4152   macskás 2019-01-15 09:16:31

Volt valaki Sir Simon koncertjén?

Meséljetek!

4151   Búbánat 2019-01-05 22:58:21

BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála

A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON

Az operagálán  Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.

A Bolshoi szólistái:

Elena Zelenskaya: szoprán
Svetlana Shilova: mezzó szoprán
Olga Ionova: szoprán
Andrei Grigoriev: bariton
Roman Muravitsky: tenor
Aleksey Neklyudov: tenor

Előadások:
2019. 01.08.  19:00 Debrecen- Kölcsey Központ


2019. 01.09.  19:00  Budapest- Erkel Színház

Program:

1.rész

1.Orchestra
2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18
3.Puccini  «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50
4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00
5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00
6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30
7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20
8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20
9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30
10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00
11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00

 2. rész

1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00 
2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00
3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00                                                       
4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50
5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40
6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50
7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20
8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00
9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00
10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40
11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00
12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00
13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00
14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30

4150   nickname • előzmény4149 2018-12-31 16:23:11

Egyébként Szántó Andrea a Leoncavallo Bohéletben nem énekelt rosszul, sőt, nekem tetszett, annak ellenére, hogy bemondták, hogy beteg és ha jól emlékszem azt is, hogy le akarta mondani a szereplést. 

4149   nickname • előzmény4148 2018-12-31 16:20:04

Szerintem igen. 

4148   miketyson • előzmény4147 2018-12-31 08:44:36

Talán az utolsó  Kocsis-koncerteken? 

4147   lujza • előzmény4143 2018-12-30 02:16:47

Igaz, ott valóban Vizin volt, Szántót valamikor máskor hallhattam Juditként.

4146   Edmond Dantes • előzmény4142 2018-12-29 16:13:37

Hát én bizony (már?) nem emlékszem különbségre. A két mezzót azért keverhetted össze, mert Vizin Viktória az Eötvösben énekelt a télen és utána Szántó Andrea Juditot. Egyik sem volt kimagasló.

4145   tiramisu 2018-12-29 13:59:18

Igen, Vizin Viktória

4144   tiramisu 2018-12-29 13:59:05

Igen, Vizin Viktória

4143   -zéta- • előzmény4142 2018-12-29 13:21:37

Vizin Viktória volt Judit... 

4142   lujza • előzmény4141 2018-12-29 01:18:48

Azért nagyon is volt különbség. Nekem egyébként Szántó Andrea maradt meg abból a Kékszakállúból inkább.

Szabó Bálint pedig a müncheni Parsifalban is énekelt, Titurelt.

4141   Edmond Dantes • előzmény4137 2018-12-28 17:55:16

Annak a produkcionak ket elonye volt: ketszer lehetett meghallgatni a darabot egy este es Fischer Adam vezenyelt. Sem a ket enekes nem hagyott bennem emleket sem a ketfele megkozelites (ferfi/no felol) kozott nem fedeztem fel semmi extra kulonbseget. Talan nem is volt.

4140   Búbánat 2018-12-28 17:06:00

 

Szabó Bálint operaénekesről,  szerepeiről, szerepalakításairól infók  az alábbi linkeken is hozzáférhetők:

https://www.operabase.com/a/B%C3%A1lint_Szab%C3%B3/2460/hu

https://operafesztival.hu/index.php/hu/eladok/szolistak/1697-szabo-balint

http://www.kolozsvariradio.ro/2015/01/14/zeneter-szabo-balint-sikertortenetei/

https://www.staatsoper.de/en/biographies/detail-page/szabo-balint.html

https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/szabo-balint-az-opera-bastille-ban-69106.html

http://www.magyaropera.ro/index.php/hu/media/interju/a-kekszakallu-herceg-vara-8211-beszelgetes-szabo-balint-vendegmuvesszel/

http://www.roh.org.uk/people/balint-szabo

4139   tiramisu • előzmény4137 2018-12-28 16:37:17

Az maradt meg bennem, hogy semmi nem maradt meg   SzB  Kékszakállú-jából .

4138   Klára • előzmény4137 2018-12-28 15:55:16

Gondolom, Kaufmann-rajongók tömege nézte-hallgatta a müncheni Otellot. Nos, abban Szabó Bálint énekelte Lodovico szerepét. Ez  eléggé "megbecsült" státusz?

 

4137   -zéta- • előzmény4136 2018-12-28 14:04:53

Elsősorban német színpadokon (elég jó helyeken) jó ideje megbecsült énekes.

9 éve azon a bizonyos, "2 Kékszakállú egy este" projektben volt szerencsém a Bartók-opera címszerepében látni/hallani, akkor nem lettem egyértelmű rajongója, de az az ötlet eleve nem énekesbarát módon volt tálalva...

4136   nickname • előzmény4135 2018-12-28 13:47:02

És őt valaki hallotta már, hogy milyen? Mondjuk 800 forintot ezekben az operaínséges időkben megér nekem két koncertszerű előadás januárban - megnézem a Sábát is, de sajna a Hollandira minden jegy elkelt, mire észbe kaptam. 

4135   -zéta- • előzmény4134 2018-12-28 11:21:55

Az Operaház honlapja szerint Sz.B., azaz Szabó Bálint...

4134   Edmond Dantes 2018-12-28 10:41:23

Két hét múlva Boccanegra a MüPában és Fiesco még mindig N.N..

4133   Edmond Dantes 2018-12-20 15:56:43

4131-4132: köszönöm! :-)

4132   daunerni • előzmény4131 2018-12-20 10:30:28

Komolyan dolgozom is azon - hogy az effajta recenziókat - a regisztrált író-olvasó engedélyével a fórumból a címoldalra emelhessük. Szándékaink szerint a Momus nem arra van, hogy valaki felkért szakértő leírhassa a "hivatalos" véleményt. Valamennyien rajongók vagyunk, egyenrangú közönség, akik szívesen megbeszélik egymás közt az élményeiket.

Sajnos Karita Mattila koncertjén nem tudtam ott lenni, Edmond Dantesnek külön köszönöm a beszámolót!

4131   társalgó • előzmény4127 2018-12-19 13:06:58

Megjegyzem mennyire hiánypótló az effajta, szépen megfogalmazott hangverseny recenzió mind itt a Mómuson, mind az offline médiában.  Ezen a fórumon sajnos operák, és főleg az operaénekesek teljesítményének taglalása kissé túlterjeszkedik. (Gondolom az idelátogatók többsége jelenlegi, vagy ex-kórustag)

Európa nagy részén minden koncert után minimum a helyi, de sok esetben az országos sajtó kulturális rovata  is  értő kritikát közöl. Ez nagyon fontos része a klasszikus zenei hangverseny életnek, ami a koncert látogató közönség számára is jó fogódzó.

Úgyhogy kár egy jótollú, lelkes hangverseny látogató kritikáját kóstolgatni. Nehogy elmenjen a kedve az ilyen  hiánypótló, "jószolgálati” tevékenységtől!

4130   Hangyász • előzmény4127 2018-12-19 13:06:37

Hát... Ezt sajnos nem fogjuk megérni. :O(((

4129   Hangyász • előzmény4128 2018-12-19 13:05:52

:O)))

4128   Edmond Dantes • előzmény4126 2018-12-18 20:23:45

Forrás? A saját véleményemet írtam meg a koncertről, a szükségesnek gondolt kiegészítő információ(k) a netről. 

4127   macskás • előzmény4126 2018-12-18 20:09:17

Hát...

Wagner volt a legjobb.

Kocsisnak ott kellene hagynia csapot-papot, és visszajönni a Földre!

4126   Hangyász • előzmény4125 2018-12-18 19:52:06

Forrás? Egyébként remek koncert volt.

4125   Edmond Dantes 2018-12-16 10:36:36

Élet és halál - ezt a hangzatos címet adta csütörtöki bérleti koncertjének a Nemzeti Filharmonikusok, ami önmagában nem sokat árul el a műsorról. Mert mi egyébről szólhat egy hangverseny, egy színházi előadás, bármilyen irodalmi, képző- vagy előadó-művészeti alkotás mint életről és halálról? Kis Haydn-bevezetést követően igényesen, gondosan szerkesztett német estet kaptunk. A  La fedeltà premiata azaz A hűség jutalma vagy mostani címén A megjutalmazott hűség premierje Eszterházán volt, ennek az operának a nyitányát játszotta a zenekar kezdésként majd Beethoven Ah'! perfido koncertáriája következett. Nekem ez a darab kicsit olyan, mintha Mozart Come scoglio-ját gyúrták volna össze Leonóra "Abscheulicher" -jével: hármas osztat, óriási hangköz-ugrások, kitörő drámai szenvedély, kétségbeesés és remény, fékezhetetlen hevület, vokális bravúr: mindez világhírű vendég, Karita Mattila tolmácsolásában. Föltűnő személyiség ő: testhez simuló bordó, hátul mélyen dekoltált ujjatlan estélyijében, hatalmas szőke hajzuhataggal, sok évtizedes sikeres pályával és ötvennyolc betöltött életévvel igazán impozáns jelenség és impozáns hang, ezzel is, azzal is betölti a színpadot és a nézőteret. Kotta nélkül énekelt és bejövetelkor kicsit zavartnak tűnt a szűk térben, mint aki nem tud mit kezdeni királynői termetével, hosszú karjaival. Ezt a koncertáriát talán kicsit kinőtte már, de így is jelentős élményt szerzett. Az első részben még Schumann Nyitány, scherzo és finálé című háromtételes szimfónia-féleségét hallhattuk.

Az előjáték és a Liebestod a Trisztán talán két legvonzóbb száma, sűrítve foglalja össze mindazt, amit a világ ebben a monumentális szerelmi (zene)drámában máig tisztel és csodál, mindjárt legelején a zeneirodalom egyik legemblematikusabb ujjlenyomatával: a szerelmi extázis végtelen áradását. Karita Mattila itt már érzésem szerint valóban aktuálisan legjobb formáját mutatta, halálénekhez illően stólát terítve vállára-karjára. Ő maga egy koncert előtti interjúban "őrült programnak" nevezte egy este ezt a két darabot elénekelni, de mint mondta, mindig  valami újat akart, akar adni a közönségnek, egyben kicsit meg is dolgoztatni őket...bennünket. Sikerült! A hallgatóság kitörő lelkesedését az énekesnő -angolul- kedves, rövid beszédben köszönte meg. Utána már szinte ráadásszámnak tűnt az est befejező műve, Richard Strauss Halál és megdicsőülése. Wagner a Trisztánban reménytelen szerelmét öntötte (ön)gyötrő muzsikába, Strauss saját betegségét és lelkének -vélt/várt- halála utáni megdicsőülését kottázta le, bár ezt szinte élete végéig tagadta. Ám nem sokkal távozása előtt menyének azt mondta: "furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben." Egy szép este mutatós befejezése volt. Hamar Zsolt biztos kézzel, precízen, értőn vezette zenekarát és vezette végig lelkesen ünneplő közönségét e nem kifejezetten "közönségbarát" összeállítású, ám emlékezetes programon.
 
A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye a Zeneakadémián, 2018. december 13.
4124   Hangyász • előzmény4123 2018-12-08 11:50:59

Várakozásom ellenére az ÚZÚ-ban volt kritika. Nem tudom, mi volt Péteri Lóránt számára a keddihez fogható élmény, hacsak nem Gardiner Verdi-Requiemje. Jól tudom, hogy az almát nem lehet összehasonlítani a körtével, mégis megkockáztatom, miszerint Currentzisék produkciója volt a jobb. (Janine de Bique megjelenésére persze nem tért ki.)

4123   unicum 2018-12-07 15:25:29

A Mahler koncertről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ezek a világ legjobbjai! Tényleg varázslatos volt minden perce, egészen fantasztikus, minden képzeletet felülmúló!

4122   Hangyász • előzmény4121 2018-12-05 19:36:48

Nem tudom, megszerettem volna-é a szomorú véget ért Hugót, de lett volna rá esély. Noha tegnap gyakorlatilag telt ház volt, a nézőtéren vagy fantomok, vagy a Momust nem ismerők foglaltak helyet.

4121   takatsa • előzmény4120 2018-12-05 17:51:02

Én ott voltam a Kaufmann-Damrau esten is, de ha csak azért mentél volna, hogy megszeresd Wolfot, akkor csalódtál volna, mert dacára a jó előadóknak, Wolf csak Wolf maradt. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, s úgy látszik farkasból se. :)

Más: Úgy látszik, csak ketten voltunk ott a tegnapi koncerten...

4120   Hangyász • előzmény4115 2018-12-05 12:58:14

Sohasem késő új művel/szerzővel megismerkedni! (Ha tegnap volt ott olyan ember, aki nem kedvelte volna meg a permiek teljesítménye alapján Mahlert, az ne járjon többet koncertre.) Én meg bosszankodom, miért nem jutottam el (anyagi okokból) az év eleji Kaufmann-Damrau estre, mert talán az általam eddig őszintén szólva egy-két dala kivételével nagyon igényes zongoraszólam által kísért unalmas recitálásnál többet nem mondanak Hugo Wolf dalai.

4119   Hangyász 2018-12-05 12:45:17

Látott tegnap valaki "szakmabelit" a Mahler-csodán? Izgatottan várom a kritikai beszámolókat, különös tekintettel az ÚZÚ-ra. Utóbbival kapcsolatban van némi sanda gyanúm.

4118   Hangyász • előzmény4117 2018-12-05 12:42:34

Perm még nem Szibéria, de tkp. mindegy. Az itteni kritikák alapján pedig a permi, de még a jakutföldi közönség sem érdemel meg olyan produkciót, mint a Nyugat lánya a Zerkelből.

4117   Edmond Dantes 2018-12-05 08:19:44

Javaslat áthidaló megoldásra: MÁO arra érdemesei induljanak hosszabb szibériai turnéra. Jut is, marad is.

4116   Hangyász • előzmény4115 2018-12-05 07:53:58

Ez a világ legjobb zenekara. Pont. Az Erkelre/Operára a sajnos katasztrofális művelődési helyzet miatt van szükség. Természetesen vannak ott is pályát tévesztett emberek, akik nagyon alkalmasak lehetnének különféle mezőgazdasági munkákra. Megjegyzem, a Fiú csodakürtjében a 2. emeleten alig lehetett hallani a szólistákat. Nem értem, miért nem adták elő a Trost im Unglück c. dalt, először abban reménykedtem, hogy ez lesz a ráadás. Az Antillák Istennőjének hangja ugyanakkor jól hallható volt. 

Most pedig ide a rozsdás bökőt: Jelentkezzen, aki hallott erről a karmester- és zenekarcsodáról! Nekem tök ismertetlen volt egészen a bérletváltásig, amikor is rákerestem a neten, kicsoda ez a társulat. Hogy némi önreklámot csináljak, l. az általam indított fórumot: Tegnap a Bernstein-szabály első része teljesen beigazolódott annyiban, hogy a közönség számára ismeretlen művész(ek) lépett/léptek fel. A szabály 2. része remélhetőleg hamarosan megcáfoltatik, azaz nem kell 35 évet várni a karmester/zenekar legközelebbi magyarországi (=budapesti) fellépésére.

4115   takatsa 2018-12-05 00:07:19

Van nekem egy Müpa bérletem, amely úgy kezdődött, hogy Gardiner: Verdi Requiem és úgy folytatódott, hogy Currentzis és a Music Aeterna of Perm  Opera: Mahler - a Fiú csodakürtje és IV. szimfónia.
Gardinerre azzal a biztos tudattal mentem, hogy valami csodálatosat fogok hallgatni, a mai előadásra pedig úgy, hogy Mahlert nem túlzottan szeretem, erről a Currentzisről pedig nem is hallottam, de ha már van bérletem, akkor mégis elmegyek.
És el kell ismernem, vannak még csodák, és nemcsak kis csodák, hanem nagyok is, óriásiak. 
Mit is írjak, írjak-e egyáltalán erről az élményről? Hiszen aki ott volt, az maga is átélte, aki pedig nem volt ott, az úgysem hiszi el. Egy biztos: olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami szavakba nehezen foglalható.  Az első részben A fiú csodakürtje ciklust hallhattuk, egy nagyon jó szopránnal, Paula Murrihy-vel és egy árnyalattal tallán kevésbé jó baritonnal, Florian Boesch-el.  Megvallom, ezt a művet sohasem hallottam, így rácsodálkozhattam ezekre a zseniális miniatűrökre, amelyek mindegyike külön világ, színek, érzések, hangulatok kavalkádja, ahol együtt szólal meg a szomorúság és jókedv, a tragédia és a vidámság, egy olyan, mindent átjáró humorral fűszerezve, amit most hallottam meg először Mahler műveiben. Talán elég az egyik kis darabra utalnom, ahogyan Szent Ferenc prédikál a halakhoz, és jönnek a potykák, csukák, rákok és harcsák, és az ember - akárcsak a halak - fürdik a hangok kavalkádjában, és azt kívánja, sohase érjen véget ez a vissza-visszatérő, de mindig változó, végtelen ringás... de aztán végetér persze, és szünet...
Aztán a második rész, a IV. szimfónia. A hegedűs és az összes fúvós állva játszik. Igen, így minden másképp szól, mert az ülés kötöttség, földhözragadtság, de amikor egy egész zenekar áll, és nemcsak a kar, vagy a tüdő és a száj, hanem az egész test képezi a hangot, akkor minden felszabadul és egy másik dimenzióba lép. És nemcsak hallom, hanem át is élem, a tollpehely súlytalan lebegését, vagy az izzó meteor vad száguldását. Ehhez egy ilyen, folyton mozgásban levő, együtt lélegző, egy testet alkotó zenekar kell, és egy ilyen karmester, aki pálca nélkül, fél méteres ujjaival vezényel, egy kaszáspók-mágus, aki itt és most, valami egészen újat teremt. Mahler zseniális, Mahlert ezennel megszerettem, de valószínűleg bármilyen más zeneszerző művét hallgatva és átélve is ez lenne a hatás, mert itt valami zeneszerzőn túli dolog is történik, maga a csoda. Aztán az utolsó tétel, egy Fekete Királynővel, Szent Péterrel, Heródessel, a Báránnyal, Szent Ceciliával, Szent Mártával és persze velünk is, a közönséggel. Ha ilyen lesz a mennyország, akkor nem fogok csalódni, de addig is, igen addig is, jó élni és jó megélni egy ilyen koncertet. Aztán a szűnni nem akaró taps. És egy ráadás - sajnos nem tudom mi - amiben a zenekar minden hangszercsoportja és minden tagja megmutatja, hogy még ennél is többre képes, mint amit eddig hallottunk.
Utóirat: Először érzem azt, hogy talán jobban jártam volna, ha Szibériában élek, és a Permi Operába járhatnék. Mert ebben az évadban még sikeresen elkerültem a magyar operát (Nyugat lányából is a MET verziót hallgattam), de szombaton azért mégiscsak elmegyek egy Bohéméletre, mert kiváncsi vagyok Horti Lillára, akit még nem hallottam énekelni, és az ember mindig reménykedik... De, hogy őszinte legyek, a többiekre, másra nemigen. Szükségem van nekem egyáltalán a magyar Erkelre-Operaházra? Igen, szükségem van, hiszen éppen ennek a fényében tudom igazán értékelni a mai csodát.

4114   Edmond Dantes • előzmény4111 2018-12-04 08:35:00

A tegnap  esti köztévés "Hogy volt?"-műsorban még nem jelentette be a művésznő...egyébként azt olvastam, Rálik Szilvia énekli a Verdi-opera címszerepét.

 

4113   Búbánat 2018-12-03 23:44:10

2018. 11. 29. 23:26 Sonline.hu

Sikerrel mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét Kínában

Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata.

A Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatóját azért is nagy érdeklődés övezte, mert az országban most először került színre a mű

A kínai-magyar koprodukcióban született látványos előadást Budapesten február 1-jén lehet majd látni – közölte a Müpa csütörtökön.

Lehár késői operettjét 1929-ben mutatták be. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az alkotás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa imádott Lisát, hogy megszökjön tőle, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.

A sanghaji előadás különlegessége kelet és nyugat találkozásában rejlik. Az európai rendező, karmester és díszlettervező fémjelezte előadás kosztümjeit, mintegy 200 jelmezt, például egy Sanghajtól 200 kilométerre fekvő műhelyben készítették kínai jelmeztervező felügyelete mellett.

A közönség nagy ovációval fogadta az előadást. A két kultúra különleges találkozását élhették át személyes élményként: az összekapcsolódás ráadásul a színpadon is megtörtént, hiszen valóban két különböző kultúrából érkeztek maguk a művészek is, ettől vált a mű a nézők számára igazán magával ragadóvá.

Igaz, a kínai szólisták közül néhányan, Ausztriában vagy Németországban tanultak, európai hangképzésben is részesültek, ám például ahogy Mi szerepében az énekesnő a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, vagy megszólal a Szu Csong által énekelt világhírű operettdallam, a Vágyom egy nő után, azzal itt Kínában is azonosulni tudtak, hiszen Lehár zenéjének elképesztő ereje van, egyszerűen fantasztikus hallgatni – idézi a közlemény Káel Csabát.

A produkciót saját repertoárján tartja a Sanghaji Opera, valamint a tervek szerint az előadás kínai és európai turnéra is indul majd.

A februárban a Müpában is látható produkció különlegessége szintén a nemzetköziségében rejlik, mivel a kínai szerepeket kínai, az európaiakat magyar és a kontinensről érkező művészek alakítják majd: Szu-Csong herceget a kínai tenor, Jicsie Si énekli, Lisa szerepében pedig a jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan látható.

Hszü Csung személyében a darab karmestere is Kínából érkezik, de színpadra lép majd Ernyey Béla és Náray Erika is. Február 1-jén és 2-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz látható az előadás.

4112   Robesz • előzmény4111 2018-12-03 20:58:57

:)))))) óriàsi

4111   -zéta- • előzmény4110 2018-12-03 20:12:35

Én azért nem vennék mérget Curára, szóval a Margitsziget az tuti...

Gondolom, Rost Andrea hezitál még a címszerepen...;-)

4110   Edmond Dantes 2018-12-03 16:48:43

Eddig ismeretlen Verdi-opera bemutatója 2019-ben a Margitszigeten a Budapesti Nyári Fesztiválon!

Turandot: nincs. Liu: név elírva, helyesen: Cristina Pasaroiu. Szerző:....!?!?

További részletek itt olvashatók. (José Cura és a Margitsziget viszont tuti.)

4109   Búbánat 2018-12-03 13:18:04

Adventi koncert a Wagner Társaságnál

Tegnap, vasárnap délutánra, egy szép operakoncertre szólott a meghívás:

December 2-án, 15 órakor a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében rendezett adventi koncerten fellépett művészek voltak:

 Haris Nadin, Schöck Atala, Vincze Klára, Bándi János, Haja Zsolt, Kelemen Zoltán, Kovácsházi István – ének, zongorán Köteles Géza működött közre

Varga Oszkár - hegedű
Balázs István - gordonka


Érdekes volt a műsor összeállítása:

Wagner- operarészletek fogták keretbe az egy szünettel megtartott koncertet, közöttük Puccini, Csajkovszkij, Giordano, Mozart, Kodály és Massenet műveiből hangzott el egy-két ária, de az első részben még kamarazenélés is volt  Bach és Kodály darabjaiból.

A fellépő énekművészek mindegyike nagyon szép operaáriákat válogatott ki magának erre a délutánra, és örömmel láttam viszont köztük Bándi Jánost, aki már jó ideje nem énekel az Operaházban, de mint hallhattuk, gyönyörű, még mindig nemesen csendülő, átszellemült énekhangja, kiművelt technikáján át most is felragyog,  mit sem vesztett értékéből: előbb Mozart Varázsfuvolájából Tamino képáriáját, majd a szünet után Donizetti Szerelmi bájital című operájából a nevezetes Nemorino románcát szólaltatta meg, a közönség nagy örömére. Megjegyzem, érdekes volt ezt a bel canto, alapvetően lírai áriát Bándi interpretálásában árnyaltan, mégis erőteljes tenorján való tolmácsolásban hallani.

Vincze Klára énekművészete eddig ismeretlen volt előttem, de azt tudtam róla, hogy két évvel ezelőtt a  II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen indult, énekelt a Pécsi Nemzeti Színházban Santuzzát, ezzel a szerepével már Pesten is bemutatkozott az Erkel Színházban, és Németh Judit tanítványa, aki ugyancsak eljött ide a Marczibányi Téri Művelődési Központba, de most a közönség körében foglalt helyet.   Vincze Klára lehet, hogy később beérik „Wagner-heroinává”?  a műsor nyitószámaként a Tannhäuserből a Csarnokáriát adta elő, a énekszólamának minden szépségét feltárta előadásában. A második részben pedig ugyancsak a Tannhäuserből hallottuk tőle, ezúttal Vénusz áriáját.  Énekhangja erősen cseng, könnyedén hozza a dallamíveket, nem okoz számára problémát sem a mély, sem a magas énekfekvésben való helytállás. A dinamikai hangsúlyok azonban mintha még nem teljesen lennének készen…

Haris Nadin operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán szerzett diplomát 2008-ban Nádor Magda növendékeként. Részt vett többek között, Marton Éva, Hamari Júlia, Mitsuko Shirai, Sass Sylvia, Nicolas Clapton és Laki Krisztina mesterkurzusain. Sikerrel szerepelt Spanyolországban a barcelonai Viñas és a pamplonai Gayarre nemzetközi énekversenyeken. 2007-ben a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 2008-ban elnyerte a Richard Wagner Társaság nyári ösztöndíját... 2013-tól a Magyar Állami Operaház kórusművésze, 2015-től szólistája. Kisebb szerepekben már láthattam őt színpadon. Most két fajsúlyos énekszám előadásával erősítette meg bennem a róla kialakult eddigi kedvező benyomásaimat: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájából A Komponista igen nehéz énekelnivalójával és  egy igazi különlegességként, Massene Cid-jéből Chiméne gyönyörű áriájával igazolta kiváló hangi és előadói képességeit.

Schöck Atala, a Magyar Állami operaház alt szólistája a tőle megszokott színvonalon, nagyszerű mezzóján és remek dinamikával abszolválta Kodály Székelyfonójából a Szegény vagyok, szegénynek születtem című dalt, majd  később a Háry Jánosból Örzse dalával hódított meg újra bennünket.

Kovácsházi István úti ruhában érkezett: a Toscából a szó pozitív értelmében rutinosan elénekelt Levéláriája után, a kapott virágcsokorral máris búcsút vett és elsietett..

A végére hagytam a programban fellépő két operaházi kiváló baritonunkat, akik talán a műsor leghatásosabb és legigényesebb áriáinak perfekt eléneklésével a tudásuk legjavából nyújtottak át ízelítőt nekünk.  

Haja Zsolt előbb Csajkovszkij Pikk dámájából Jeleckij híres áriáját a II. felvonásból énekelte, majd a szünetet követően Mozart Figaró házassága című operájából a Gróf  Hai già vinta la causa virtuóz áriájával örvendeztette meg a publikumát.  A megérdemelt tapsok után ő is elnézést kérve távozott, halaszthatatlan ügyeinek intézése elszólították sajnos körünkből, így nem tartott ő sem a többi művésszel és a közönséggel közös ünneplésben a koncertet követően.

És a finálé: méltatom Kelemen Zoltán operaénekesünk itt és most is felragyogó ének művészetét, aki hatalmas baritonrepertoárjából erre az alkalomra az olasz és a német repertoárból kiválasztva egy-egy  emblematikus, nagy, hősi baritonszerepét hozta el magával:   előbb Giordano André Chénier-jéből  Gérard monológja hangzott el  általa a III. felvonásból („Nemico della patria?”) , és a koncert legvégére hagyva  „desszertként”, méltó zárásul Wagner A walkür című zenedrámájából a nagy ívű, méltóságteljes, lemondó, ám mégis buzdító kicsengésű utolsó jelenet következett: Wotan búcsúja és a tűzvarázs. ( Kelemen Zoltán ahogyan nemcsak elénekli, de mozdulataival szinte átlényegül és jelzi fájdalmas búcsúját lányától, Brünnhildétől, majd Logét, a tűzistent szólítja. hogy fellobbanjanak a gyermeket álmát őrző lángok; Kelemen a tőle joggal megszokott, sőt elvárt minőségi magas szinten,  csodálatos, ihletett tolmácsolásban  méltán koronázta meg ezzel az elénekelt zenedráma-záróképpel Wagner Társaság ez évi adventi koncertjének ünnepi műsorát; a megérdemelt vastaps annak is a jele volt, hogy a baritonistánkat lassacskán nemcsak a Verdi- és az olasz operarepertoár egyik legbiztosabb bariton-énekreprezentánsa a honi  operaéletnek, de mára, a Wagner zenedrámákban is otthon van, amit az utóbbi időkben operakoncerteken is bizonyított biztos, kidolgozott énektechnikája révén, ahogyan az erős, magvas, hősi baritonja predesztinálja is már rég erre a Wagner-vonalra: Walkür eme részletében vagy a tőle az Operában már hallott  Parsifal Amfortas-jelenetében  is megtapasztaltuk, Kelemen Zoltán biztos pontja lehet a budapesti Wagner-repertoár igényes, adekvát értékű, hősi nagy baritonszerepekben is, felzárkózva az elénekelt több mint hetven operaszerepe mellé.

Az elhangzott kamarazeneként az első részben Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán egy-egy gordonkára és hegedűre komponált, variációs darabja került előadásra két fiatal művész, Varga Oszkár (hegedű) és Balázs István (gordonka) előadásában, akiket előadásuk után nagy szeretettel és lelkesen tapsolt meg a közönség.

A koncerten végig az Operaház jeles, kiváló korrepetitora, Köteles Zoltán zongoraművész látta el feladatát: bravúrosan kísérve a sokszínű, sokféle technikát igénylő operarészleteket előadó énekművészeket.  Jogosan ünnepeltük őt is a programot követően.

A 3 órakor kezdődött délutáni koncert már lassan az estébe nyúlt, amikor annak végeztével, hat óra után mindenki levonult a kamaraterembe egy kis forralt vörösborra, pogácsára, szaloncukorra…

Szép, emlékezetes zenei esemény volt ez, méltó szervezésben a Wagner Társaság részéről!

4108   perempe • előzmény4105 2018-11-29 01:04:10

az oltárnál, pontosabban közvetlenül a padsorok után. érthetetlen számomra, hogy miért nem maradtak ott.

nem fért volna el a kamarazenekar is ott, nem volt meg az összeköttetés az orgonával, orgonistával? én ezekre tudok gondolni.

a kórus különben kiváló volt, és a kórusművek alatt a hangélmény is megvolt.

4107   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:44

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4106   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:33

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4105   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:20

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4104   perempe 2018-11-28 13:07:43

vasárnap voltam a Mátyás-templomban, a Semmelweis kórus lépett fel. az első részben még lent énekeltek, de a Gloriára (Vivaldi) felköltöztek az orgonához, ami számomra érthetetlen.

4103   Hangyász • előzmény4102 2018-11-28 12:06:55

Így van. (Bár Wagnernek IS igaza volt, aki ki nem állhatta az egyes számok utáni bravózást, netán az ária/duett stb. megismétlését.)

4102   Búbánat • előzmény4101 2018-11-28 11:03:55

Fantasztikus produkció volt!  - csodás operazenei élmény volt ott a helyszínen hallgatni Verdi ifjúkori remekét a nagyszerú előadókkal (szólisták, énekkar, zenekar, a kitűnő karmesterrel az élen)! És hogy Nucci mit produkált ezen az estén - már inkább közelebb a nyolcvanhoz...-, leírhatatlan,  eksztázisban tombolt a közönség áriája után!!!  És végig az előadás folyamán hhihetetlen voce és technika, orgánumának hangszépsége, kifejező ereje  jellemezte baritonját - "bel canto"!!!

4101   Hangyász 2018-11-28 09:23:56

Nem semmi volt!

4100   Búbánat 2018-11-27 11:48:00

 A Bartók Rádió élőben közvetíti: 19.05 - kb. 22.00

Ma este a Müpában

Verdi: A két Foscari

2018. november 27. kedd19:00 — 21:20

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

„A karmester az elsősorban Németországban (Karlsruhe, Berlin, Hannover, München) sikereket arató, negyvenesztendős horvát Ivan Repušić, a két kiváló együttes a Müncheni Rádió Zenekara és a Bajor Rádió Énekkara, a produkció abszolút sztárja pedig a Foscari dózsét éneklő, legendás olasz Verdi-bariton, a világ összes operaszínpadán szívesen látott Leo Nucci.

Koncertszerű előadás

Az előadás a Müpa Budapest és a Bajor Rádió koprodukciójában valósul meg.

Közreműködők:

a Müncheni Rádió Zenekara

a Bajor Rádió Énekkara (karigazgató: Howard Arman)

Vezényel: Ivan Repušić

A főbb szerepekben:

Lucrezia Contarini - Guanqun Yu

Jacopo Foscari - Ivan Magrì

Francesco Foscari - Leo Nucci

Jacobo Loredano - Sebestyén Miklós

Pisana - Fodor Bernadett

Barbarigo - Horváth István

A magyar szöveg (felirat): Csákovics Lajos

4099   Búbánat 2018-11-22 22:32:07

Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

2018. november 27. KEDD, 19:00

„A mi operáink” operagála a Honvéd Férfikarral 

„2019-ben a Honvéd Férfikar 70. évfordulóján különleges zenei csemegékkel készülünk. A 2018/19-es bérletünkben 4 hangversenyen igazán különleges zenei összeállítással készülünk a jeles évfordulóra, mely koncerteken igyekszünk megmutatni a Honvéd Férfikar sokszínűségét, mind a komolyzene, mind a crossover műfaj területén.

 

Bérletsorozatunk harmadik állomásán olyan operagálával készülünk, amely bemutatja, hogy a Honvéd Férfikar 70 éves fennállása alatt mely operákban vett részt szerte a világon.

Itt nem csak a nagy klasszikusok – Aida, Nabucco, Lohengrin, Bánk bán, Hunyadi László férfikari részleteire kell gondolni, hanem számos kortárs vagy kevésbé ismert, de kiváló mű kórus részleteit hallhatja a nagyérdemű."

Vezényel: Riederauer Richárd és Strausz Kálmán

4098   Búbánat • előzmény4091 2018-11-20 12:42:52

Már elkezdődött a koncertközvetítés ismétlése a rádióban:

12:35 - 14:10  Bartók Rádió

Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet

„Francia imák” – a MÜPA-ban tartott 2018.11.08-i koncert hangfelvétele

A Magyar Rádió Ének- és Zenekarának hangversenye

Vezényel: Kovács János

 

1. Jean-Baptiste Lully: Te Deum

2. Hector Berlioz: Te Deum Op. 22.

 

A Berlioz-Te Deum előadóii:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

4097   Kokapu • előzmény4094 2018-11-17 19:49:15

Ha pedig aranykártyád (vagy platina) van, akkor ezután lehet regisztrálni az OrgonaExpedíció Extra programra, amikor a művész úr és növendékei vezetésével fel is lehet menni, és bemenni a hangszer belsejébe. 

Én most voltam októberben, hatalmas élmény! 

4096   Héterő • előzmény4095 2018-11-14 20:36:28

Romhányi Frédi és Béni -je (pl.) fenomenális, jobb, mint az eredeti,
és a maga nemében páratlan rímkavalkádja elfojthatatlan röhögést gerjeszt ma is.
Ma l'opera è un'altra cosa.

4095   Edmond Dantes • előzmény4093 2018-11-14 17:06:30

Egyetértek. A monodráma Házy Erzsébettel itt megtekinthető. Az inzert szerint Házy Erzsébet az "Asszony" szerepét énekelte, a fordító Romhányi József, Medveczky Ádám vezényelte az MRT Szimfonikus Zenekarát, rendezte Vámos László.

4094   Búbánat 2018-11-14 09:28:56

OrgonaExpedíció

2018. november 16. péntek16:00 — 17:00

Müpa egyik nevezetességét, az orgonát mindenki megcsodálja, aki ellátogat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Ezúttal azonban nemcsak a hangszer impozáns felépítésében és gazdag hangzásában gyönyörködhetnek, hanem havonta egy alkalommal az érdeklődők Fassang László orgonaművész vezetésével betekintést is nyerhetnek a hangszer „titkaiba”. 
A megújult, OrgonaExpedíció névre keresztelt program vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a párizsi Conservatoire National Superieur tanára, a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője avatott szakemberként beszél az orgonák sok évszázados történetéről, majd egy sok érdekességgel fűszerezett, vetítéssel kísért előadás során bemutatja a Müpa 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszerét. 
A program zárásaként a résztvevők rövid virtuóz hangszerbemutató játék során ízelítőt kaphatnak a hangszerben rejlő végtelen lehetőségekből is.


Rendező: Müpa

 

4093   Héterő 2018-11-14 00:24:40

                La voix humaine     -    Emberi hang

    Emberi hangPersonnages: Elle    Tessiture: Soprano

                                                      A szereplő inkább , mint Asszony.

Szegény szövegét szinte egyáltalán nem lehetett érteni. Talán szerencsére, mert ez a magyar változat kétségbeejtően gyenge. Vigaszt nyújtott viszont a nagyszerűen előadott nagyszerű zene. A székekre kitett ismertető ugyan azt sugallta, hogy a Nő túl sok pirulát vesz be, úgy hal meg, de a valódi okot még a Café Momus Játék résztvevői is jobban sejtik (ld. nov. 8-i kérdés), mint a kiadvány - nyilván teljesen tájékozatlan - szerkesztői.

Ennél az operánál különösen szomorú a méltatlan, ráadásul érthetetlen szöveg. Idézet innen:

Aligha kell mondani, hogy a prozódia döntő szerepet játszik egy olyan műnél, mint ez, ahol minden egyes szónak, minden hangsúlynak megvan a maga jelentősége. Mint azelőtt még soha, Poulenc ebben a műben megmutatta, micsoda mestere a prozódiának. Ilyen távlatot még soha nem ért el, még soha nem mutatott fel ezen a téren ekkora hajlékonyságot és felülmúlhatatlan pontosságot, sem ennyire kifinomult élességet. A legméltóbb elismerést (a librettista) Cocteau maga fogalmazta meg: " Kedves Francis, te adtad meg a módját - egyszer és mindenkorra, miként kell előadni a szövegemet."

4092   Edmond Dantes 2018-11-13 10:42:08

Az emberi hang költözött be vasárnap este a budapesti Olasz Kultúrintézetbe, a szó minden értelmében. Az azonos címet viselő koncerten két egyfelvonásos operát játszottak, az este első felében éppen Poulenc-Cocteau Az emberi hang című monodrámáját-telefonmonológját, amit bő 40 éve  itthon azt hiszem, Házy Erzsébet emlékezetes előadásában, tévés változatban ismerhetett meg a magyar közönség. A mostani koncerten Váradi Zita énekelte az Asszony szerepét: nagyjából szcenírozott formában, érzékenyen, muzikálisan, átéléssel jelenítette meg a magányát, szakítását elviselni képtelen, kétségbeesésében a halálba menekülő nőt. Nem hallgathatom el: rossz ötletnek gondolom, hogy a színpadot és az énekesnőt hátulra, a zenekar mögé helyezték el. Az énekhang gond nélkül átszólt a zenekaron, de a távolság megnehezítette művész és közönség együtt-lélegzését és ami ennél is problematikusabb, a szöveg pontos megértését (például feliratozással megoldhatták volna), ami fontos lett volna egy ilyen különleges produkció esetében. Kár, mert különben a Nemzeti Filharmonikusok szépen, összefogottan játszotta Poulenc jól fogyasztható muzsikáját.

Egészen másfajta zenei táplálék Petrovics Emil operaszínpadon 1971-ben bemutatott Lysistraté (magyarosan: Lüszisztráté) című egyfelvonásosa, aminek irodalmi alapja Arisztophanész ismert színdarabja. A Lüszisztráté operának íródott, de a hallottak alapján inkább oratórium, aminek előadása így, pódiumon lehet hatásos. Engem olykor és kicsit a Carmina buranára emlékeztetett, sikamlóssága mindenképpen. A zenei anyag ma is szórakoztató, a sokféle zenei forrásból merítő, eklektikus hangzás és ritmus frissen, elevenen tartja Petrovics művét. Az érthetőség kedvéért ennél a darabnál is szívesen olvastam volna a szöveget (fordító: Devecseri Gábor). A mű voltaképpeni főszereplője a kórus: a teljes létszámban fellépő Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) a hallottak alapján kiválóan teljesítette igényes feladatát. A három szólóénekes között örömmel láttam viszont Kolonits Klárát: üde, kedves személyisége, kulturált hangja most is elérte hatását a címszerepben, de Lüszisztráté szólamának rá történő kiosztását valamelyest tévedésnek éreztem. A szerep -amit az operaházi bemutatón tudtommal ugyancsak Házy Erzsébet énekelt- nagyobbrészt a szoprán-fach középső, sőt mélyebb fekvésében mozog, Kolonits Klárát viszont évek óta koloratúr- és magas szoprán szerepekben (Donna Anna, Hugenották-Királynő, Lucia, Fiordiligi stb.) hallottam. A női kar vezetőjének valóban magas fekvésű, koloratúrás szólamát -Kertesi Ingrid váratlan megbetegedése miatt- bravúros beugrással énekelte Szalai Ágnes énekkari tag (külön elismerés érte!), a férfi kar vezetőjének nyaktörő magasságait derekasan teljesítette Horváth István és hangerőben is győzte a szerep igényeit. Hamar Zsolt méltó módon tiszteleghetett zeneakadémiai tanára emléke előtt: követhető, plasztikus vezénylése, olykor táncos testbeszéde a zenekart jól inspirálta és a laikus néző számára is élvezetes volt.

A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Olasz Kultúrintézetben, vezényelt Hamar Zsolt - 2018. november 11.

4091   Búbánat 2018-11-10 13:06:47

„Francia imák” – Lully: Te Deum; Berlioz: Te Deum

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2018. november 8.

Hector Berlioz írja Emlékiratai második kötetében:

„a következő műveimet minősítik a kritikusok architekturális zenének: Gyász- és diadal-szimfóniát (két nagyzenekarra és karra), a Te Deum-ot, amelynek fináléja (Judex crederis) kétségkívül a legnagyobbszabású alkotásom, a két kórusra írt Impériale kantátámat, amelyet az Ipari Palota hangversenyén játszottak 1855-ben, és mindenekelőtt a Requiem-et.”

„…ezért hallottam Metternich hercegtől is egy napon Bécsben a következőket:

  • Ön az, Uram, aki ötszáz zenész számára komponál?
  • Nem mindig, Főméltóságú Uram, néha négyszázötven számára.”

Nos, csütörtök este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 480 előadóművész vitte sikerre Berlioz monumentális oratorikus alkotását, a nálunk ritkán előadásra (és színpadra) kerülő Te Deum-át.

2017 novemberében - ugyanitt a Müpá-ban, Záborszky Kálmán zenei irányításával a Zuglói Filharmónia – két társult énekkarral a Szent István Király Oratóriumkórus és Szimfonikus Zenekar szólaltatta meg e hatalmas művet -  az oratórium magyarországi bemutatója is az ő nevükhöz fűződik; emlékszem, a Zeneakadémia nagytermében 1987. november 13-án tartott bemutató katartikus hatására, melyet rám gyakorolt Berlioz kompozíciója - amit életemben először hallottam -.  a zenéje mellett a hatalmas apparátusával is! A vállalkozásban az édesapáé, Záborszky József  karmesteré volt akkor az érdem és a kitüntetés…

(Az idő tájt, kezdetben még viszonylag rövid időszakonként követték egymást  Berlioz alkotásának koncertműsorra tűzései: 1988 novemberében Joó Árpád mutatta be az oratóriumot a Budapest Kongresszusi Központban; 1992 januárjában Erdélyi Miklós vezényletével újra a BKK-ban; ugyanez év októberében az egri székegyházban Gémesi Géza volt a karmester; hosszabb szünetet követően 2003 novemberében a Zeneakadémia volt a színhelye az ünnepi hangversenynek, Berlioz születésének 200. évfordulóján,  amikor  Antal Mátyás vezényelte a Te Deumot. Aztán tavaly, csaknem másfél évtized után, került ismét sor ennek a nagyszabású egyházi zenedarabnak újra koncertműsorra tűzésére…)

Talán az egri székesegyházban bemutatott Te Deum-előadást nem számítva, ilyen hatalmas létszámú zenei együttes még sohasem adta elő ezt a művet Magyarországon, mint aminek csütörtökön a Müpa nagy koncerttermében tanúi lehettünk: az oratórium monumentalitását jelzi az apparátus összetétele: összességében 480 tagot számlálhattunk meg a fellépett művészek között: a hatalmas szimfonikus zenekar, az orgonán játszó művész, a tenorszólista, s mindenekelőtt  7 (azaz hét) nagy kórus volt jelen énekével a Te DeumbanS e hatalmas vállalkozás - és apparátusának - összefogására napjaink egyik leginspiráltabb karmesterére is szükség volt: Kovács János személyében.

A Berlioz-Te Deum előadói voltak:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

Tehát a nagyzenekar és kórusok monstre együtteseit Kovács János karmester vezényeltefogta össze.

Berlioz Te Deuma fantasztikus dimenziói, káprázatos hangszerelése miatt mind a mai napig a koncerttermek ritka csemegéi közé tartozik. Kivételes alkalmak és arra alkalmas, felkészült művészek, muzsikusok összefogásával érdemes csak és szabad e kompozíciót elővenni és előadatni.

Mint ismeretes, Berlioz templomi előadás esetén úgy tervezte, hogy az orgona és a 160 tagú zenekar a lehető legmesszebb helyezkedik el egymástól, a kórus két részből áll, egyenként száz énekessel; valamivel távolabb pedig egy hatalmas, hatszáz énekest számláló gyermekkórus foglal helyet. Mintha csak egy hatalmas katedrálisban lennénk, ahol a tér minden sarkából árad felénk a zene. A kompozíció záró részében Berlioz az utolsó ítélet látomásával lép ki az áhítatos ima hangulati köréből. „Ennél iszonyatosabbat, monumentálisabbat soha nem írt zeneszerző. Ha Berlioz ezt az egyetlen tételt komponálta volna egész életében, elég lenne ahhoz, hogy neve fennmaradjon” – írta Kroó György.

Én is tanúsíthatom e megállapítás igazságtartalmát. Fantasztikus, lélegzetelállító volt a zenekar, orgona, az énekkari hangzuhatagok együtt megszólaló tétele mind monumentalitásában, mind szívre-lélekre ható intenzitásában; a szárnyaló ének- és zeneszó csodálatosan bezengte a hatalmas nézőteret a földszinttől a harmadik emeleti erkélyig!  Manapság a mű megszólaltatásában az eredetileg leírt  előadó-apparátushoz képest már a fele létszám is igen tekintélyesnek számít, ami alkalmas a zeneszerző partitúrájának minden gazdagságát interpretálni, minden szépségét megmutatni, kibontakoztatni – és ami persze igen nagy előkészítő-mozgósító munkát is igényel minden érintettől.

Berlioz Te Deuma – mint olvashatjuk a darabról - ugyanakkor legalább annyira látványosság is, mint zene. Oratorikus freskó a szó legszorosabb értelmében.

A zenekarban különleges, ritkán használt hangszerekre figyelhetünk fel, és a partitúra előírása szerint az utolsó tételben pedig (mely ezúttal a mű nyitányaként szólalt meg) nem kevesebb, mint 8 hárfa játszik egyszerre!

Amikor 1855-ben maga Berlioz vezényelte művét Párizsban, a Saint-Eustache templomban, így írt testvérének:hadd mondjam el neked, hogy ez a hatalmas szertartás egy óriási közönség tetszését nyerte el és a legnagyszerűbb benyomást keltette. Volt egy felemelően érzelmes pillanat, amikor a templom egyik sarkában taps tört ki, amit aztán hamar elnyomtak. Kolosszális volt.”

Érdemes megint Berlioz Emlékirataiból idéznem:  A Te Deum-ban az orgona az, amely a templom egyik végéről társalog a másik végén elhelyezett két kórussal megerősített zenekarral és egy harmadik, igen nagylétszámú egyszólamú karral, amely ebben az együttesben a népet jeleníti meg, s ez a nép időről időre részt vesz ebben a hatalmas vallásos hangversenyben.”

Nehéz is nekem a fenti sorokhoz bármit is hozzá fűzni, még annak ismeretében is, hogy most nem templomban,és  nem is katedrálisban, hanem itt hangversenyteremben szólalt meg ez a nagyszabású Te Deum. Remekmű!

 A tenor szólóra, kettős vegyes karra, gyermekkarra és zenekarra írt monumentális alkotás alcímként a Bonaparte emlékének feliratot viseli: a mű nem megrendelésre készült, Berlioz személyes gyermekkori emléke, a győztes napóleoni hadsereg Olaszországból való hazatérése inspirálta. A szerző elképzelése szerint a Te Deum „kolosszális méretű, félig epikus, félig drámai mű részletének készült. Azt az órát képzeli el — írja egy kortárs párizsi lap —, amikor Bonaparte tábornok belép a katedrális boltívei alá, a szent ének minden felől felcsendül, lobognak a zászlók, peregnek is dobok, dörögnek az ágyúk, és méltóságteljesen zendül a harangszó.” Tizenöt év telt el, mire az ötletből kompozíció lett, s további hat, mire bemutatták. Addigra nemcsak Napóleon emléke, hanem az 1830-as forradalom élménye is belesodródott a műbe.

Tehát most a Nemzeti Hangversenyterem pódiumán  több mint száztagú szimfonikus zenekar játszott, benne nyolc hárfa, két mandolin, cseleszta, öt timpani, üstdob és kis dobok, cintányérok, és a zenekar jobb oldalához betolva orgona. A zenekar mögött nyolc emelkedő sorban foglalt helyet a két vegyes kórus, felettük az első emeleten középen, meg az erkélysorokban balra és jobbra, valamint még feljebb, a második szinten lévő orgonakarzat középén és attól ugyancsak félkaréjban elhelyezkedve  a gyermekkórusok impozáns létszámú seregletét láthattuk; ez a kórustömeg az oratórium nyitányaként elhangzó zenekari tétel alatt vonult be a kijelölt helyére. És pontosan az első tétel magasztos zenéjének utolsó zenekari hangjára állt össze a tablószerű csoportkép. S mikor a hatalmas térben együtt láttuk a több száz fős kórus-zenekart, szinte elállt a lélegzetünk az ámulattól - bámulattól; nagyszerű benyomást tett ránk maga a látvány is!  Nem csoda, hogy szinte mindenki szedte elő okostelefonját, hogy lefényképezve megörökítse ezt a lenyűgöző, eléjük táruló színpompás képet.

A Te Deum hét nagyszabású tételből, tablóból áll össze:

  1. Marche – A zászlók bevonulása
  2. Te Deum – Himnusz
  3. Tibi omnes – Himnusz
  4. Dignare – Ima
  5. Christe, Rex gloriae – Himnusz
  6. Te ergo quaesumus – Ima
  7. Judex crederis – Himnusz és ima

Bensőséges pillanatokat teremtett Fekete Attila tenorja a hatodik tétel Tu ergo quesumus szólójában; a felcsillantott személyesség ellentéteként kaptuk a romantika maga szélsőségességében és kontrasztjában megnyilvánuló nagy hangtömböket: pompával, monumentalitással nem maradt adós a tolmácsolás, az interpretációban jelen volt a hatásosságon túl a mű jelentőségének, vonzerejének és áhítatos voltának érzékeltetése.

A műben gyakran szólisztikus szerepet vivő orgonaszólamot Dinyés Soma orgonaművész játszotta. Pompásan!

A kórusok határozottan jó teljesítményt nyújtottak, árnyaltan, kifejezően énekeltek. Például a Te ergo quesumus tétel a cappella befejezése emlékezetes módon szólaltatta meg az igazi áhítat hangját.

Berlioz maga írja: „Valóban a pompa az alapkaraktere. De a Te Deum több verse igazi ima, amelynek alázata és szomorúsága szemben áll a himnuszok magasztos ünnepélyességével."

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom a mindkét Te Deumot előkészítő-bemutató-vezénylő Kovács János karmesterről, aki hatalmas energiával és muzikális biztonsággal oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Kovács János – tudjuk -, jó kezű, kiváló karmester, az óriási együttesek összefogása, de fellelkesítése pláne rajta múlott! (Pár nappal előbb még New Yorkban vezényelt a Magyar Állami Operaház Opera-Tours-ján.) Az utolsó tétel, a nép menetelése, a forradalom feltartóztathatatlan hömpölygése; e tétel apokaliptikus látomásának zenei megfogalmazása, felépítése, s a Te Deum megszólaltatása – ahogyan Kovács János szinte szuggerálta együttesébe a zeneszerző megálmodta vízióit -, feltehetően életre szóló élményt jelentett mind a zenekari, mind az énekkari tagoknak; s  persze, a teljes produkciót tekintve, nekünk, a közönségnek, akik hálásan fogadtuk az előadók nyilvánvaló erőfeszítéseit és művészi becsvágyuknak olyan eredményeit, mint a makulátlan hangzásbeli pontosság és tisztaság, a gondosan felépített szerkezet és az előadás ünnepi hangulata.

Hatalmas szenvedély fűtötte a produkciót, szuggesztíven bontakoztak ki a himnuszok, indulók magasztos karakterei.

Okkal volt az emelkedett, nagy lélegzetű koncert végén a művészeket köszöntő hatalmas, percekig tartó, ováció!

 

Nem szóltam a „Francia imák” megjelölésű hangverseny első részében elhangzott Lully Te Deumáról. A kisebb létszámú rádiózenekar és a Magyar Rádió Énekkara mellett négy énekszólista működött közre: Szili Gabriella, Szigetvári Dávid, Gál József, Thomáš Šelc.

A francia barokk zene stílusteremtő mesterének ez a jelentős alkotása ugyancsak külön méltatást igényelne

Az idén 215 éve született nagy francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus, Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11 – Párizs, 1869. március 8.) és a másik zeneszerző, a francia barokk zene jeles képviselője, az olasz származású Jean-Baptiste Lully  (Firenze, 1632. november 28.  - Párizs, 1687. március 22.)  emléke előtt igazán méltó módon hódolt és tisztelgett csodálatos oratorikus zeneműveik csütörtök esti előadásával az összes fellépő előadóművész a Művészetek Palotája amúgy kiváló akusztikájú hangversenytermében. De a koncert létrejöttében, megszervezésében közreműködőket is minden elismerés megilleti.  

Örökre emlékezetes és maradandó pozitív benyomásokkal a szívünkben fog élni  tovább ennek az estének a gyönyörű koncertélménye!

4090   Búbánat • előzmény4089 2018-11-09 13:05:22

Interjú Szabóki Tündével Leonóra-szerepéről Beethoven Fideliójában.

"Beethoven egyetlen operája, a Fidelio bemutatója először nem nyerte el a közönség tetszését. Négy nyitány-változat, több átdolgozás; rengeteg utómunkával született meg mai formája. A Fidelio nagyívű szabadsághimnusz, mely ugyanúgy szól az egyén szabadságáról, mint az egyetemes szabadságvágyról, teszi mindezt ünnepélyes zenei hangzás kíséretében.  Az opera november 3-án, a Müpában látható, ennek kapcsán Szabóki Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekesnővel beszélgettünk."

Forrás: Librarius.hu

4089   Búbánat 2018-11-07 12:44:36

Szombaton egy szép Fidelio-operaelőadást láttam a Müpá-ban! 

Számomra a reveláció erejével hatott a vendég amerikai James Moellenhoff bemutatkozása Rocco szerepében.  Basszusa kiemelkedett a férfiénekesek közül; a hangok szépségében, melegében, erejében, regiszterében és orgánumában páratlan, amit hallottunk tőle.

Ugyancsak minden elismerésem Szabóki Tünde Leonóra-alakításáért - régi szerepe ez, kiművelt énektechnikájával, szépen csengő énekhangján "férfi-bőrbe" bújva is,  hihetően tudta hozni a minden áldozatra kész, a hitvesi hűség és szeretet  mintaképének tekinthető karaktert.  Talán drámai szopránja kissé élességén lehetne valamit finomítania, de így is nagyszerű jellemformálás és gyönyörű hangzuhatagok megoldásai fűződtek  Fidelio/Leonórájához

Nekem csalódást okozott a tiroli születésű, Bécsben élő Eugene Amesmann fellépése a Müpa színpadán.  Tudtam, hogy ő nem egy igazi Florestan-hőstenor hang, de mégis többet vártam tőle, mint amit nyújtott ezen az estén; tenorja gyenge, a magasságai teljesen elvékonyodnak, erőtlen is, a játéka – a rendezésből is következően - túl passzív, így számomra összességében alakítása szürke, semmitmondónak tűnt, előadó-művészete rám semmi hatást nem gyakorolt.

A többi kisebb szerep megformálója kielégítő színvonalon hozta a „kötelezőt”:

Sáfár Orsolya (Marcellina), Szerekován János (Jaquino), Cser Krisztián (Don Pizzaro), Cser Péter (Don Fernando), az Első fogoly (Cselóczki Tamás), a Második fogoly (Konkoly Balázs)

Nagy elismerésem még a közreműködő énekkaroknak a kiváló kórushangzásukért: Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba),  Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Magyar Állami Operaház Férfikara (karigazgató: Csíki Gábor)

Érdekes színfoltja volt az előadásnak az egyes jelenetekben előfordult táncosok jelenléte (koreográfus Vida Gábor)

A modern, de nem túlzottan bántó látványért (Kovács-Ender Krisztián), az egyszerű díszlet és jelmez tervekért (Árva Nóra), magáért a nem különösebben zavaró rendezés-értelmezésért” Sylvie Gabor volt a felelős, őket is köszöntötte a zsúfolásig teltház publikuma tapsaival.

S persze az igazán magas minőséget most sem véletlenül, a Hollerung Gábor karmester zenei irányításával játszó, ezúttal is brillírozó Budafoki Dohnányi Zenekar képviselte. 

Elmondhatni, Beethoven zseniális műve – benne a felhangzó III. Leonóra nyitánnyal a II. felvonás elején – most is győzött, diadalmaskodott!  Szép este volt.

Mivel sok kamerát láttam a nézőtéren, valószínűsítem, valamikor a televízióban bemutatásra  fog kerülni  a Müpa és a BDZ közös produkciója.

4088   Edmond Dantes • előzmény4087 2018-11-06 10:41:23

Nem biztos, hogy látszanak a mikrofonok, ahogy -zéta-  is írta itt lejjebb, MÜPA nem belógatott mikrofonokkal, nem klasszikus kamerákkal vesz fel archiválásra.  "Igazi" kamerákkal (mikrofonokkal)  sugárzásra szánt, pl. MTVA TV-rádiófelvételek készülnek

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Perényi Miklós (cselló)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
Magyar est
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
DORÁTI: Csellóverseny
KODÁLY: Színházi nyitány
KODÁLY: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Závodszky Magdolna (hegedű), Botos Veronika (brácsa), Baráti Eszter (gordonka), Csongár Péter (klarinét), Dallos Erika, Ruth Cochen (zongora), Balga Gabriella (ének)
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
Dal prózában - Kamarazenei koncert Babits Mihállyal
MOZART: G-dúr szonáta, K. 301
KOVÁCS ZOLTÁN: Két dal Dsida Jenő versére – Ősz, Tavaszi ujjongás
STAMITZ: B-dúr koncert két klarinétra, No. 4
BRUCH: 4 darab klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83/2, 5, 6, 7
GRIEG: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 45
MOZART: Kegelstatt trió, K. 498
VAJDA JÁNOS: Trió

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Igor Levit (zongora)
Bécsi Filharmonikusok
vez.: Michael Tilson Thomas
IVES: Szimfónia: New England-i ünnepek - II., Háborús hősök emléknapja
BEETHOVEN: c-moll zongoraverseny, Op.37
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Párhuzamok III./1.
19:00 : Nyíregyháza
Móricz Zsigmond Színház

Operát az Operából! - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Tatabánya Város Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Román Géza
BEETHOVEN: Leonora nyitány
DVOŘÁK: IX. Új Világ szimfónia
KODÁLY: Galántai táncok

19:30 : Pécs
Kodály Központ

Szutrély Katalin (szoprán), Bernhard Berchtold (tenor), Kovács István (basszus)
Orfeo Zenekar, Purcell Kórus
Vezényel: Vashegyi György
HAYDN: Az évszakok, Hob. XXI: 3
A mai nap
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)