Május 4., 8., 11. Ezek szerint három élő előadás zenei felvételéből "vágták" volna össze ezt a Don Carlos-közvetítést?
Különben nekem nagyon tetszett ez a produkció. Mostanában ritkán hallgatok a rádióban teljes operákat, miután "rászoktam" a DVD-kre. Nem is Kaufmann miatt tettem kivételt most, hanem magáért a Verdi operáért. Ezért az ötfelvonásos verzióért, ami ritkábban kerül előadásra. És persze, kíváncsi voltam Kaufmannra is, ha már benne volt a szereposztásban. Róla a véleményem pozitív. Német létére jól ráérez a más nyelvű zeneszerzők operáiban is a szerepekre, és ehhez rendkívüli hangi adottságai is predesztinálják. Hozzáteszem: soha nem szerettem a német énekeseket olasz nyelvű operákban hallgatni. (Magyar énekes olasz kiejtése sem tökéletes, de mégis valahogy nyelvünkön jobban szeretem az "olaszos" deklamálást...) Nagy szó, hogy most van egy német tenor, aki napjainkban bizonyítja, nekik is lehet "keresnivalójuk" más nyelvterületen, akár olasz-francia opera-repertoárban is.
19.00 – 22.35 Közvetítés a londoni Covent Garden Operaházból
Verdi: Don Carlos
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Schiller drámája nyomán - Joseph Méry és Camille du Locle írta
Vezényel: Antonio Pappano
Km. a Covent Garden Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
II. Fülöp spanyol király - Ferruccio Furlanetto (basszus)
Don Carlos - Jonas Kaufmann (tenor)
Posa márki - Mariusz Kwiecien (basszus)
Főinkvizítor - Eric Halfvarson (basszus)
V. Károly - Robert Lloyd
Erzsébet - Anja Harteros (szoprán)
Eboli - Béatrice Uria-Monzon (mezzoszoprán)
Tebaldo - Dusica Bijelic (szoprán)
Lerma gróf - Pablo Bemsch (tenor)
Szerzetes - Théo Ghil (basszus)
Mennyei hang - Susana Gaspar (szoprán)
19.00 – 22.35 Közvetítés a londoni Covent Garden Operaházból
Verdi: Don Carlos
Ötfelvonásos opera
Szövegét - Schiller drámája nyomán - Joseph Méry és Camille du Locle írta
Vezényel: Antonio Pappano
Km. a Covent Garden Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
II. Fülöp spanyol király - Ferruccio Furlanetto (basszus)
Don Carlos - Jonas Kaufmann (tenor)
Posa márki - Mariusz Kwiecien (basszus)
Főinkvizítor - Eric Halfvarson (basszus)
V. Károly - Robert Lloyd
Erzsébet - Anja Harteros (szoprán)
Eboli - Béatrice Uria-Monzon (mezzoszoprán)
Tebaldo - Dusica Bijelic (szoprán)
Lerma gróf - Pablo Bemsch (tenor)
Szerzetes - Théo Ghil (basszus)
Mennyei hang - Susana Gaspar (szoprán)
Péter, sajnos, nincs meg. A Sonynál jelent meg, persze baritonáriák. Részletes műsort sem tudok.
Tudomásom szerint a salzburgi Giovanna d' Arco függőben.
Az eredetileg kiírt tenor már lemondta.
Netrebko még tartja a frontot.
Biztos Neked már megvan, Lajos.
Mi szerepel az új CD-n?
Netán Verdi baritonáriák?
Mi a helyzet a salzburgi Johannával, nem mondta le?
Úgy tudom, augusztusban Veronában énekel és dirigál is. És akkor egy ugrás Salzburg, meg vissza?
Hogy van ez?
Felhívom már most a figyelmet, hogy A kalóz április 25-i koncertszerű előadását közvetíti a Bartók Rádió a Müpából,hangfelvételről, jövő szombaton (augusztus 10.) este 7 órától.
Holnap 18.30-tól a Semmelweis Egyetem testnevelési és sporttudományi kara dísztermében (Bp. XII. ker. Alkotás útja) operaestet rendeznek Verdi Simon Boccanegra és Az álarcosbál című műveiből.
A műsort Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, a férfi-vízilabdaválogatott közelmúltbeli orvosa vezeti.
Verdi ritkaság fesztivál az Operában. Az előadásra kerülő darabok a Macbeth kivételével tényleg ritkaság számba mennek az Operaház ez évadjában: mindegyiket csak kétszer adják és egyik se lesz műsoron a következő évadban.
„Verdi mondanivalója ma is aktuális” - interjú Pier Giorgio Morandival
• Metropol, Krezinger Szonja
• 2013-04-25 07:55
Giuseppe Verdi egy ma már ritkán játszott operáját, az Attilát vezényli az olasz karmester vasárnap este a Művészetek Palotájában. A nemzetközi sztárokat felvonultató előadás a Müpa és a Sanghaji Nagyszínház közös produkciója.
- Valóban ritkaságszámba megy az Attila színpadra állítása?
– Igen, az elmúlt ötven évben ritkán játsszák, de a 19. század második felében az összes európai színházban gyakran előadták. Nagyon szerette a közönség. Az Attila Verdi első alkotói időszakából származik, a forma is a régi operáké, áriákkal és balettekkel. Ez a régi Verdi, sokkal intellektuálisabb stílusú, mint a későbbi művei. Az Attilát abban az időszakban kell elhelyezni a megértéshez, amelyben megszületett. Ekkor Itália északi része osztrák fennhatóság alatt állt. Amikor Verdi a Nabuccót vagy az Attilát írta, üzenni akart az olaszoknak, azt akarta, hogy tegyenek a szabadságért. Ez a szövegkönyvben is megjelenik. Nem valami ellen akarta az embereket egyesíteni, azt akarta, hogy felébredjenek és tegyenek valamit.
- Mitől érdekes még ma is?
– Már ismerjük a teljes Verdi-életművet, így tudjuk azt is, milyen stílusban kell ezt az operát játszani. Tudjuk például, hogy a zenekar is nagyon fontos, nemcsak kísérőzene az énekesek mellé. A történet felépítésében komoly segítséget tud nyújtani, komoly dramaturgiai szerepe van a megfelelően használt zenekari játéknak.
- Az opera világának nemzetközi sztárjaival adják elő az Attilát.
– Igen, nagyszerű a szereplőgárda.
- Dolgozott már néhányukkal korábban is?
– Igen, szinte mindnyájukkal. Giacomo Prestiával a Nabuccót adtuk elő, Lucrezia Garciával néhány napja még a Scalában játszottunk Macbethet, Vlagyimir Sztojanovval Berlinben és Bolognában léptünk fel közösen. José Brosszal Rigolettót és más operákat is előadtunk már.
- Egy operánál is olyan nehéz a nemzetközi sztárokat összehozni, mint egy nemzetközi filmes produkciónál?
– Igen, nehéz megtalálni a megfelelő énekest, aki az adott időpontban szabad. Fontos az is, hogy az énekesek közösen is jól működjenek. Az én munkám az, hogy ezekből a jó énekesekből csapatot hozzak létre, hogy mind egy irányba haladjanak. Az első, keddi közös próbán nemcsak az áriákról, hanem az interpretáció kérdéseiről is szólt a munkánk.
- Idén Verdi-évfordulót ünnepel a világ. Ön szerint mi a művész legfontosabb üzenete a mának?
– Össze tudom foglalni egyetlen mondatban, ami a Falstaff végén hangzik el: „A földön minden móka és játék”. Egész életünkben problémákkal vagyunk teli, amelyek mind hatalmasnak tűnnek az adott pillanatban. Az ember megoldhatatlannak érzi őket, rossz a hangulata miattuk, esetleg sír, de ha ugyanarra a gondra húsz év távlatából tekint vissza, már nem látja semminek sem. Amikor erre a mondatra gondolok, mindig jobban érzem magam egy kicsit. Ha az ember Verdit játszik, megtalálja a boldogságot.
- Az ön szívéhez mely művei állnak a legközelebb?
– Az Otello, a Simon Boccanegra és a Falstaff.
Cimbassot természetesen és van. Szentpáli Roland az ismert tubás és zeneszerző ezeknek a hangszereknek a specialistája. Ophicleide-en is gyakran játszik.
"Cimbasso" ...kellett volna, hogy legyen, ám az utolsó pillanatban Maestro Montanaro kiakolbólította a zenekarból. Tudj' isten miért. Talán így, színpadon túl erős volt, árokban nem lett volna? Tény, hogy Szentpáli Roland kezében ma este ventiles harsona volt.
Grund
Forrás: MTI/MNO
2013. április 24., szerda 17:54
„A 200 éve született Giuseppe Verdi egyik korai operája, A kalóz először hangzik el Magyarországon a Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciójában. A csütörtök esti koncertszerű előadást a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a fiatal karmesternemzedék Európa-szerte keresett képviselője, Carlo Montanaro vezényli.
Verdi operái elég népszerűek, így kivételes esemény, ha egy-egy olyan műve kerül műsorra, amelyik még sosem hangzott el Magyarországon. Most ilyennek lehetünk tanúi: a 200 éve született zeneszerző A kalóz című operáját első alkalommal szólaltatja meg hazánkban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar csütörtökön este fél nyolckor a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
Az 1848-ban bemutatott mű egy kalózvezér, Corrado tragikus történetét meséli el.
A ma esti előadást a Zubin Mehta által felfedezett kiváló olasz karmester, Carlo Montanaro vezényli, aki egykor hegedűsként kezdte a karrierjét, mára pedig Frankfurt, Drezda, München, Verona, Firenze operaházainak gyakori vendégkarmestere.
A tenor főszerepet Luciano Ganci énekli, mellette többek között Marzio Giossit, Borsos Edithet, Fodor Beatrixot, Lisztes Lászlót hallhatjuk.
További érdekessége az előadásnak egy különleges hangszer jelenléte: a Cimbasso, teljes nevén CornoinBasso a szerpent utódja. Ezt a két-háromszáz éves olasz historikus hangszert a Nemzeti Filharmonikusok tubása, Szentpáli Roland szólaltatja meg.
Az előadásban közreműködik a Nemzeti Énekkar is.
Szerintem nem is baj, hogy ezt tisztáztuk. Tehát a "szakma" Verdi az első 16 operáját a koraiak közé sorolja, a maradék 12-t a középső és a kései korszakba.
Az általam ismert legtöbb Verdi-tanulmány, biográfia stb. szerint a Rigoletto az első "középső" korszakbeli Verdi, előtte a "koraiak", van, aki a Traviataval zárja a középső korszakot, van, aki későbbi művel.
„Vokálisan mindenkit jónak, vagy remeknek találtam – Kiss B. Atilla énekelte a címszerepet, Kálmándi Mihály Stankart, a valamivel kisebb szólamokban Boncsér Gergely (Rafaelle), Palerdi András (Jorg), comprimarióként Dobi-Kiss Veronika és Mukk József. A legnagyobb örömet Rálik Szilvia szerezte a házasságtörő asszonyként (Linda), rég hallottam ilyen jó vokális állapotban, szinte nyoma sem volt a rá néha jellemző karcosságnak, a hang mocorgásának (übrigens: április elején egy ismert cseh dirigens szuperlatívuszokban mesélt nekem prágai Abigéljéről).
Héja Domonkos korrekt előadást dirigált, apróbb döccenőkkel ugyan.”
„Minden operabarátnak csak ajánlani tudom, nézze meg a következő, június 1-i estét. Sajnálatos, hogy az idei szezonban csak kétszer hangzik el a darab, a jövő év műsortervében pedig nem találom (igaz, kárpótol A haramiák, a Giovanna d’Arco és a Luisa Miller).
Tudom, ha budapesti lakos lennék (és nem valahol Észak-Svédország meg Dél-Olaszország vagy épp Kuba között cikáznék), s tízszer játszanák a Stiffeliót, mind a tízszer elmennék rá.”
Giuseppe Verdi: Stiffelio – Magyar Állami Operaház, 2013. április 8. A darab budapesti bemutatójáról BÓKA GÁBOR írt kritikát
/operavilag.net, 2013. április 16./
„[…] A szereposztás értékelésekor óhatatlanul felmerül a kérdés: mennyire várható el egy koncertszerű operaelőadástól, hogy az abban résztvevő énekesek teljes értékű szerepformálással kápráztassák el a közönséget? A színpad, a rendezői instrukciók hiánya feltétlen hátrányt jelent – ám nem csak a szereplők, de a hallgatók számára is; vagyis épp egy ilyen előadáskor kellene különösen odafigyelni arra, hogy a szereposztás pontos legyen, hogy az énekesek színpadi vagy pódiumszemélyisége fedje a megjeleníteni kívánt figura karakterét. A Stiffelio számos momentuma bírálható dramaturgiai szempontból, azt azonban nem lehet mondani, hogy a benne megjelenő drámai alakok ne lennének izgalmasak és életteliek; a házasságtörés és a megbocsátás témáját körüljáró polgári dráma (melynek problematikáját Verdi más megvilágításból, a csábító igazát is megértve és elfogadva újból górcső alá vette Az álarcosbálban) legalább három ziccerszerepet kínál, s kifejezetten nagy kihívás ezeknek pusztán vokális eszközökkel megfelelni. […]”
Miután nemcsak az opera hanganyagába vagyok belefelejtkezve (CD, rádió), hanem operafilmekről (DVD-lemezek) a legnagyobbak (Domingo és mások) színpadi megvalósításában is élvezhettem Verdi eme művét, úgy érzem, rendelkezem a Stiffelio értékei felismerésének a képességével.
Winkler Gábor is felismerte ezeket az értékeket, és "Barangolások..." című könyvében az opera néhány kiemelkedő részletére felhívja a figyelmet:
- Stiffelio áriája és hetes, I. felv.
- Jelenet, Stiffelio áriája és kettőse Linával, I. felv.
- Lina preghierája, I. felv.
- Jelenet, Stankar és Lina kettőse, I. felv.
- Hetes, az I. felv. fináléja
- Jelenet, Rafael és Lina kettőse, II. felv,
- Lina áriája, II. felv.
- Stiffelio, Lina, Stankar és Rafael négyese, II. felv.
- Jelenet és Stankar áriája, III. felv.
- Stiffelio és Lina kettőse, III. felv.
- Preghiera, valamint Dorotea, Federico, Stankar és Lina négyese a III. felv. fináléjában.
Én igen későn értesültem ennek az operának a létezéséről. Végül is Sass Sylvia miatt vettem meg a Gardelli-féle felvételét, továbbá érdekelt a Rigolettót közvetlenül megelőző dalmű. Úgy vélem, vannak szép részei, a maestro pedig igyekezett megszabadulni a főleg német kritikusok által bírált umcaca-umcaca stílustól, ami felemásra sikerült. Verdire úgy is tekinthetünk, mint aki élete nagy részében cicázott a német kultúrával. A téma és a végkifejlet (középfajú dráma, a szicíliai klánfővé változó, bosszúra szomjas vén hadfi alakjával és vendettájával megspékelve) egyedülállóvá teszi. Kár, hogy Verdinek nem sikerült az olasz operából és a protestáns korálból valamilyen szintézist összehoznia; mindenesetre a Stiffeliot üdvözlő kórus szerintem az egész mű leggyengébb része, bár néha csaknem mendelssohni fordulatokat is kihallottam a műből.
Nekem a fiatal Verdiből (annak tekintem a nagy triász előtti korszakot) a következők a remekművek: Nabucco, Ernani, Luisa Miller, Attila, Macbeth, Lombardok. A többiben vannak jó részek, de összeségben nem érik el a többi színvonalát.)
Az egyik legizgalmasabb, legkülönösebb "korai" Verdi, remek lehetőségeket adva az énekeseknek.
Persze mindegyik Verdi remek, és talán mindig az a legjobb, amit az ember éppen néz/hallgat.
Nem szeretném magam ismételgetni... szerintem, Te se tedd. Elmondtuk megállapításainkat, de egyikünk sem győzi meg a másikat.
Ott volt Kertész Iván, Juhász Előd, Koltai Tamás és más nyugalmazott, volt és/vagy aktív kritikusok is a nézőtéren, akik szintén megírják majd saját kútfőjükből a hozzáértő „tuti” igazat. Még az is lehet, hogy sok „hallucinálás” fog visszaköszönni tőlük. Az meg nem baj, ha több szem többet lát, több fül, többet hall: saját érzelmeinket vetítjük ki mindannyian a látottakra-hallottakra. Erre szolgál a fórum.
A cikkben szereplő Luisa Miller operát játszották már Debrecenben: Ármány és szerelem címen mutatta be a Csokonai Színház 1969. április 18-án, Kertész Gyula rendezében (Díszlet: Fehér Miklós, Jelmez: Greguss Ildikó, karmesterek: Rubányi Vilmos, Tarnay György)
Összesen 13 alkalommal került színre Verdi operája Debrecenben!
Luisa Miller: Marsay Magda
Ferdinánd: Csongor József
Miller: Virágos Mihály
Wurm: Gazsó József
Walter: Tréfás György/Tóth József
Lady Milford: Tibay Kriszta/Varga Magda
Laura: Pázsit Magdolna
Budapesten is előadták - koncertszerű változatban:
2001. szeptember 30., 19:30
Zeneakadémia, Budapest
Verdi: Luisa Miller
Vezényel: Antal Mátyás
Közreműködik: Fodor Beatrix (szoprán), Gergely Péter (tenor), Gudo Hasui (bariton), Kairshan Sholdybayew (tenor), Mozsár György (basszus), Rácz István (basszus), Silló Katalin (alt), Simon Kati (alt), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), MÁV Szimfonikus Zenekar
November 29-én, 30-án és december 1-jén Selmeczi György művészeti koncepciója nyomán és vezényletével kerül színre az Erkel Színházban Verdi „Schiller-trilógiája”. Az első napon a pár éve koncertszerű előadásban ígért, ám végül elmaradt Szent Johanna lesz látható, melynek így ez lesz budapesti bemutatója (Szegeden már színre került a darab a hetvenes évek végén). A címszerepben Covanischi Yolanda lép fel, a rendező Szabó Eszter. Egy nappal később A haramiák hangzik fel, melyet utoljára a Nemzeti Színház közönsége hallhatott még a XIX. században. A rendező Göttinger Pál, a főszerepeket Rálik Szilvia és Kiss B. Attila éneklik. A sorozat záróakkordja a szintén a XIX. század óta nem játszott Luisa Miller, melynek címszerepében Kolonits Klára mutatkozik be; a rendező Szőcs Artúr.
Szívesen. A Stiffelio lelkes fogadtatása, azt bizonyítja, vágytunk már régóta valami korai Verdire! Annak meg külön örülök, hogy ráadásul olyan műve csendült most fel az Operaházban, amit még itt soha nem játszottak. Közvetlenül a Rigoletto keletkezése előtt komponálta meg Verdi ezt az operát, aminek zenéje érezhetően már előlegezi a következő "opera-triászának" bizonyos motívumait. Számomra, a világ operaházaiban ez az alig játszott, szinte ismeretlen mű – hála a DVD és CD lemezeknek is – mostanra már egyre inkább ismerőssé vált, és ezúttal élőben is rácsodálkozhattam különleges zenei értékeire.
Emlékszem, amikor jó régen ment a MET-ben Domingóval a címszerepben, amit a rádió élőben sugárzott New Yorkból, a rádió munkatársa Meixner Mihály és a stúdióba meghívott Eösze László zenetörténész mennyire élvezték az operaközvetítést; emlékeztettek arra, hogy az Obertótól, a Nabuccótól, az Ernanitól, a Lombardoktól a Macbethen és a Luisa Milleren át a Stiffelióig, mekkora fejlődésen ment át Verdi kompozíciós technikája, milyen kimeríthetetlen invencióval „gyártotta” egymás után operáit, míg elérkezett a protestáns lelkész házasságtörő históriáját megzenésítő műve után nem sokkal bemutatásra kerülő első, igazán áttörést jelentő operájáig, a Rigolettóig. És akkor már jöttek sorba az igazi remekművek is.
Találóan fejezte ki magát anno Kertész Iván, volt rádiós szerkesztő, aki egy alkalommal azt a megjegyzést tette Verdi korai alkotókorszaka, az ún. „gályarabság” évei alatt született operáira utalva: olyan bőségesen ontja magából a csodálatosabbnál is csodálatosabb dallamokat, hogy szinte felesleges maga a történet, a libretto; teljesen mindegy, mit kap kézhez, bármi is légyen az (történelmi vagy saját korában játszódó cselekmény; dráma vagy líra), szívbemarkoló melódiák pattannak ki agyából; hozzátette humorosan, ha ma élne a nagy olasz komponista, a kezébe adott telefonkönyv témájára is egy ragyogó opera születne meg tőle…
Kiss B. Atilla nem volt indiszponált, és nem énekelt hamisan. A harmadik sorban ültem. Csak azt jegyeztem meg: „jól győzte a címszerep magas fekvésű szólamát” – ebbe belefér esetleg az, amit magam is észleltem nála korábban többször, de itt nem hoztam szóba: bizonyos, intonálási bizonytalanságait. Nem kritikát fogalmaztam meg tehát, hanem elismerésemnek adtam hangot, hogy a korábbiakhoz képest, most mennyire elégedett voltam azzal, amit ezen az estén nyújtott ebben az újdonságban - és lesz még egy lehetősége az ismétlésre. Lehet, hogy Fekete Attila nála jobb teljesítményre lett volna képes, ha ő kapja meg a tenor címszerepet. Nyilván, nem azzal a várakozással ültem be életem első Stiffeliójára, hogy Domingóhoz vagy Carrerashoz mérjem Kiss B. énekét (tudom, milyen mércével mérhetek), inkább annak az örömömnek adtam hangot, hogy végre megélhettem: az egyik kedvenc Verdi-operámat élőben is láthattam-hallhattam - még ha csak koncertszerű előadásban is. Konklúzióm: a lehetőségekhez mérten egy ragyogó Verdi-előadásban részesültünk.
Ma este megvolt a Stiffelio bemutatója az Operaházban, amit mindenképpen érdemes volt elővenni, még akkorm is, ha csak koncertszerű előadásban kaptuk. Kiss B. Atillára igazán nem lehet panasz, a korábbi produkcióihoz képest most meglehetősen jól győzte a címszerep magas fekvésű szólamát, és Rálik Szilviával, Kálmándi Mihállyal - akit külön is ünnepelt áriája után a közönség, Palerdi Andrással együtt jelentős részese volt a Stiffelio szép sikerének. A zenekar és énekkar kiváló partnerekként járultak hozzá, hogy mi is felfedezzük e Verdi-ritkaság szépségeit, megismerjük zenei értékeit. Héja Domonkos karmester és Szabó Sipos Máté karnagy minden dicséretet megérdemelnek az opera betanításáért! Érdemes lesz újra meghallgatni a második, június 1-jei előadást is!
Addig is belinkelem a Stiffelio magyarra fordított szövegkönyvét, szerintem, nem árt utána olvasni, hiszen az előadás alatt a magyar feliratot olvastuk ugyan, és az opera tartalmát is megkaptuk kis füzetecskében, de aki jobban akarja követni a cselekményt, ismerni a helyszínt és a szereplők egymás közti viszonyát, tisztában lenni a darabbeli szituációkkal, az kiegészítheti innen ismereteit.
Különben be volt mikrofonozva a zenekar és az énekkar, ebből azt sejtem, a rádió is felvehette, és valamikor közvetíteni fogja ezt a különleges szépségű Verdi-alkotást.
Megjegyzem, Ókovács Szilveszter főigazgató úr ezúttal az első emeleten, a„királyi páholy” közvetlen szomszédságában a jobboldali „szeparéból” követte az előadást…
Rendben van, köszönöm; az igazság és a pontosság járjanak együtt! :-)
A '96-ban nem voltam egészen biztos, de ez a '98 június elég határozottnak tűnik, elhiszem.
Még arra emlékszem, hogy Stankart Réti Attila énekelte.
Csak a pontosság kedvéért: 1998 júniusában volt, három egymást követő estén ment a mű, a két szélsőn Fakasréti Mária, a középsőn pedig Farkas Rose-Marie énekelte Lina szerepét. Stiffelio Albert Tamás volt.
(A megelőző évben A Lombardok volt koncertszerűen, a következőben pedig Donizetti Marino Faliero-ja, utóbbiról CD felvétel is készült.)
Az igazság kedvéért szeretném hozzátenni, hogy még ha nem is maradt nyoma az interneten, a Stiffelio magyarországi ősbemutatója Szegeden volt 1996-ban. Az előadást akkor a Rádió is közvetítette, valahol a hangtárban bizonyára megvan még.
A Verdi bicentenárium alkalmából különleges premierrel készül az Operaház: április 8-án az olasz szerző Stiffelio című operája kerül színpadra, koncertszerű előadásban, Magyarországon először! Vezényel: Héja Domonkos.
A 19. században a friss külföldi művek legtöbbször hónapok alatt, de néhány év alatt biztosan elérték Magyarországot.
Mégis mint a példa mutatja, időnként százhatvankét esztendő sem elég arra, hogy Verdi egy-egy sikeres operája budapesti színpadra kerüljön. Ilyen volt eddig a Stiffelio is: az Operaház e jubileumi évben tűzi műsorára a vétlen lutheránus lelkipásztor körül bonyolódó szerelmi tragédiát, amelyet először 1850-ben láthattak a trieszti operaház nézői. A franciából fordított dráma ausztriai helyszínt kapott, felkeltette az osztrák cenzúra figyelmét, ráadásul a válás problematikáját is kínosan feszegette, hisz a megcsalt lelkész feleségének válást ajánl a döntően katolikus kortársi közegben. A mű nemcsak ezért érdekes, hanem kettős kicsengése miatt is: miközben a szeretőt a feleség apja megöli, Stiffelio megbocsát Linának, és kvázi boldog véget ér a történet. Verdit a darab stílus-, és így korszakhatáron találja, a negyvenes évek sikerei után legnagyobb slágeroperáit készül megírni: az Operaház repertoárján szintén megtalálható Rigoletto, Traviata és Trubadúr csak egy-két év távolságot tart a jelen opusztól. Maga a Stiffelio pedig ugyanúgy ragyogó mű, a Nabucco és a Macbeth időszakából kinövő, mély emberábrázolással készült alkotás.
A Stiffelio első magyarországi produkciója hangversenyszerű előadásban kerül a nézők elé, április 8-án és ebben az évadban még egyszer, június 1-jén.
Stiffelio
Karmester: Héja Domonkos
• Stiffelio: Kiss B. Atilla
• Lina: Rálik Szilvia
• Stankar: Kálmándi Mihály
• Raffaele: Boncsér Gergely
• Jorg: Palerdi András
• Dorotea: Dobi - Kiss Veronika
• Federico: Mukk József
Nem tudom, mi lehet "rendkívül elgondolkodtató" zeneszerző megközelítésében, hiszen nem ő írta a szövegkönyvet, még ha bele is szólt annak alakításába...
De ez az iromány talán segíthet a gondolkodásban.
Grund
Forrás: MTI/MNO
2013. március 21., csütörtök 14:01
A 200 éve született Giuseppe Verdi ritkán játszott operáján, az Attilán dolgozik jelenleg Káel Csaba, a Művészetek Palotája (Müpa) vezérigazgatója, akit a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Nádasdy Kálmán-díjjal tüntettek ki. A zenedrámát Budapest mellett a Sanghaji Nagy Színházban is bemutatják.
Az Attila bemutatója április 28-án lesz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. „Érdekes kaland ez, amely nemcsak az én személyes terveimmel, hanem a Müpa jövőjével is összefügg, ugyanis egy rendkívül komoly koprodukció első állomásáról van szó. Három évre szóló együttműködési megállapodást írtunk alá a Sanghaji Nagy Színház elnökével, az Attila a közös elképzelések próbaköve lesz: vajon egy félig szcenírozott Müpa-produkció miként kerül át egy teljesen más atmoszférájú, közel 3 ezer személyes, nagy színházba?" – beszélt a produkcióról Káel Csaba.
Elmondta, hogy a magyar fél a szellemi értékeit viszi a közös „üzletbe”, a zenei előkészítést, a szereplőválogatást, a látványterveket, a jelmezeket. A jelmezeket Németh Anikó (Manier) és Pan Jianhua tervezi, a díszletet pedig Bátonyi György. „A ruhák és a díszlet kivitelezése Sanghajban történik, a díszletek ott is maradnak. A színpadképet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – néhány elem felhasználásával – vetítéssel állítjuk elő – ismertette a részleteket Káel Csaba.
Hozzátette: tulajdonképpen hármas együttműködésről van szó, mert Budapesten a Kolozsvári Állami Magyar Opera zene- és énekkara működik közre Pier Giorgio Morandi vezényletével. Kiemelte, hogy sztárok lépnek színre a darabban: a címszerepet Giacomo Prestia énekli, Odabella a venezuelai Lucrezia Garcia lesz. Attila ellenfelét, Eziót a bolgár Vlagyimir Sztojanov, Forestót pedig a katalán José Bros személyesíti meg.
A rendező számára szinte megfejthetetlen, hogy Verdi történelmi szempontból is izgalmas remekét miért játsszák Magyarországon olyan ritkán. „Rendkívül elgondolkodtatónak tartom a zeneszerző – természetesen olasz párti – megközelítését azzal kapcsolatban, hogy miért nem foglalja el Rómát és milyen drámai vétséget követ el Attila, amiért elbukik. Remélem, erre rávilágít majd az előadásunk” – jegyezte meg Káel Csaba.
MÁO-beli vagy kolozsvári énekesek lesznek?
És a tervek szerint ki dirigálja a darabokat.
Novemberben három Verdi-operával kiállni nem semmi...
Biztos siker lesz.
De jó lenne, ha a művek Pesten is repertoáron maradnának.
Verdi: Nabucco, Miskolci Nemzeti Színház
„Nabucco-világba lép be a néző, az előcsarnokban már szól a nyitány, mi az, elkéstem, ja nem, ez valami újítás. Nem engednek a szünetben sem lazulni, az elsőben föl lehet menni énekelni a Szabadságkórust, a felvonások között meg hallgathatjuk tovább az opera részleteit, olyan ez, mint a Föld nevű bolygó, nem áll meg, nem lehet kiszállni.”
Fáy Miklós| Népszabadság| 2013. március 19. |
„A Nabucco, persze, az extrémitások operája, a világa alig-alig lépne túl a Rossini által kijelölt kereteken, vannak kórusok, amelyek nemhogy a Mózesbe, de akár A sevillai borbélyba is beférnének, de valószínűtlen nehézségű szólókat kell énekelni. Zakariás mellett még egy emberfeletti szólamra kell énekest találni, Abigélére. Ha nem sikerült, akkor lehet azt is mondani, hogy bocsánat, ma sem ugrotta át senki a 2,50-re helyezett lécet, meg azt is, hogy nem baj, de akkor miért kellett kitűzni a darabot. Herczenik Anna semmiképpen sem ugorja meg a szerepet, szétesik a hangja, néha teljesen váratlan színnel kezd el énekelni, jobb ötlet híján szívből reméli az ember, hogy maradandó károsodás nélkül fejezte be az Abigél-kalandot, de közben fokozott a kíváncsiság, hogy megtudjuk: miért ez az opera megy Miskolcon?”
Erről a projektről annyit tudok, amit Selmeczi György zeneszerző-karmester ebben a cikkében elárul belőle.
„Közös Verdi-projektet is terveznek 2013 novemberére. Előbb az Erkel Színházban, majd a Kolozsvári Magyar Operában három Schiller-drámából komponált Verdi operával rukkolnak elő, a Giovanna D'Arcóval, A haramiákkal és a Luisa Millerrel.
"Verdi az 1840-es években kétévente írt egy Schiller operát. Mélyen megértette Schiller drámaírói szándékait, de igen radikálisan nyúlt ahhoz a három darabhoz, amely az egész 19. századot meghatározta. Kiemelte a műveket saját korukból, a 13., a 18. és a 19. századból, és zseniálisan emelte át őket az általánosba. A három este sokat adhat hozzá a jelenlegi Verdi képünkhöz és a 19. századról vallott felfogásinkhoz is" - mutatott rá a zeneszerző.
Ennek megfelelően az üres térben különbözően elrendezett nagy plasztikák adják a díszletet, a ruhák alapruhák, az adott korra utaló kiegészítőkkel. A felújított Erkel Színházi bemutató után a kolozsvári premiert követően ott repertoáron maradna.”
Kedves Búbánat, valahol olvastam, h lesz a Luisa Miller ...nem találok semmit , Te tudsz bővebbet?
A Kalóz és az Attila a Műpában, de a Luisa hol és mikor???
A miskolci Nabucco- bemutatóról olvasható kritika az Opera-Világ portálján. Idézem Vona Ildikó recenziójából az utolsó mondatokat:
„Kesselyák Gergely mélyen hisz az opera popularitásában, és komolyan elkötelezte magát a műfaj népszerűsítése mellett. Többféleképpen igyekezett most is a hallgatóság kedvében járni. A szórakoztatáson túl közös éneklésre is meginvitálta a közönséget, amikor a darab végén megismételtette a Va pensierót. A nézők papírlapon előre megkapták a szöveget, így a szereplőkkel együtt tudták énekelni a Rabszolgakórust. Miközben hallgattam a közös produkciót, eszembe jutott: eredetileg ez egy hazafias, „risorgimento”-opera – ilyenkor szokott megtörténni, hogy az emberek kimennek az utcára, és forradalmat csinálnak.”
Pályája kezdete előtt, az 1996-os Ki mit tud?-on én is selymes fényű lírai szopránként ismertem meg. Csaknem 10 évvel ezelőtt, 2003-ban láttam Neddaként, és meglepődtem, mennyire elvesztette hangja a fényét, inkább fátyolos volt.
Szabó Rózsa esete jut eszembe, aki eleinte Violettát, Constanzát, Liùt, Cso-cso-szánt énekelte, mígnem egyszerre csak megkapta Abigélt és Turandotot, pedig ő igazán szakmai kontroll alatt alakíthatta pályáját. (Abigélhez leginkább a mélységei hiányoztak.) Az volt az érzésem, hogy mivel nem volt világszép hang, úgy gondolták, kihasználják, hogy a gyilkos szólamokat is győzi, legfeljebb rövidebb lesz a pályája. Lehet, hogy Herczenik Anna is így kalkulál. Én ezt nem tartom feltétlenül hibának: ha valaki el tudja fogadni, hogy nem „ennyi volt”. Emlékezetem szerint Rost Andrea szinte egész pályája alatt arról nyilatkozott, hogy hangja érdekében nem akarja tágítani szerepköre határait, majd csak sok év múlva. Aztán - úgy tapasztalom - sok év múltán a bővítés már csak kísérlet maradt (Desdemona, Mimi). Szóval, a hosszú karrierhez szerintem nem elég a tudatos építkezés, a bölcs tanácsok megfogadása: alkat és szerencse is kell hozzá.
Úristen, ez szörnyű. Tényleg Abigélt énekel? Pályája kezdetén gyönyörű színű lírai szoprán hangja volt, de így kivégzi magát. Már a Butterflyt is sokalltam magamban.
Na lirai szopránból akkor lesz drámai szoprán,amikor a rántott húsból mákos tészta.
Azt még láttuk,hogy koloratura átmegy a könnyebb dramatikus szerepekre ld Netrebko (de igazán Ő sem volt igazi koloratúr szoprán).
Na majd most jön a sok okos,hogy Scotto.
Na ,de ne keverjük össze a szezont a fazonnal.
Nekem meglepetésnek hat Herczenik Anna Abigél- kitűzése. Hiszen ez „ hanggyilkos” szólam annak, aki eddig főleg a lírai fachban alkotott: Mozartokat énekelt ( Fiordiligi), Pamina), vagy Micaela, Nedda, Musette, Lauretta volt, igaz emlékezeteset nyújtott mint Ghitta Zemlinsky A törpéjében.
Utóbbi években nem hallottam őt színpadon, lehet, hogy szerepkör váltásnak vagyunk-leszünk tanúi?
18:00 : Budapest Erkel Színház CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban
18:00 : Budapest BMC, Koncertterem Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Bevezetőt mond Farkas Zoltán zenetörténész Das Wohltemperierte Streichquartett VII. – 'E-moll'
BEETHOVEN: e-moll vonósnégyes, op. 59, no. 2 (“Razumovszkij”)
DARGAY MARCELL: Új mű
VERDI: e-moll vonósnégyes
FAURÉ: e-moll vonósnégyes, op. 121
19:00 : Budapest Belvárosi Szent Mihály templom "Organ & Choir"
19:30 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem Szent Efrém Férfikar:
Bubnó Lőrinc, Bubnó Márk, Balázs Edgár, Nagy Bertalan, Oláh Marcell, Papp Viktor, Pechan Kornél, Rácz Ambrus, Tóth Péter
Művészeti vezető: Bubnó Tamás "Wings – Lemezbemutató koncert"
Trishagion – Háromszorszent ének az Athos-hegyről
Archiminia – görög újévköszöntő ének
Aboun d’bashmayo – a Miatyánk arámi nyelven (Bubnó Tamás feldolgozása)
Mizmor Le David Ha’Melech – Ének Dávid királyhoz (Bubnó Tamás feldolgozása)
Dormi pizzinu – szárd altató
Mai mou te loulouda – görög húsvéti paraliturgikus ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Malka moma – bolgár karácsonyi kántálás
Simera Christos Anesti – görög feltámadási ének
X. Bölcs Alfonz: Cantigák – Rózsák rózsája, Szeressük Szűz Máriát
Grigory Lvovsky: Gospodi pomiluj (Uram irgalmazz)
Shchedrik – ukrán karácsonyi kántálás (Philipp György és Silló György Béla feldolgozásai)
Stanislav Ludkevich: Nebo i zemlja – Az ég és a föld mostan ünnepelnek (karácsonyi kántálás)
Bubnó Tamás: Abaúji Karácsony (ruszin, cigány, magyar kántálóének-szvit)
Nuku nuku – egy finn altató és az „Enyhe világossága” kezdetű ének összekapcsolása (Bubnó Márk feldolgozása)
Jan Levoslav Bella: Tu es Petrus – Te Péter vagy (nyolcszólamú motetta)
Könyörögjünk Keresztyének – ének a 17. századi Eperjesi Graduálból
Bubnó Tamás: 127. zsoltár – Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik
Kodály Zoltán: Esti dal
Sergei Ekimov: 136. zsoltár – Babilon folyóvizei mellett
Sáry László: Zsoltárkánon – Énekeljetek az Úrnak
As I Went Down – észak-amerikai keresztény himnusz (Bubnó Márk feldolgozása)
Mamao chveno – grúz Miatyánk-parafrázis
Raghupathi Raghava Raja Ram – hindu vallásos ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Kae le lae – dél-afrikai sotho gospel (Bubnó Márk feldolgozása)19:00 : Gödöllő Gödöllői Királyi Kastély Schnöller Szabina (szoprán), Juniki Spartakus (hegedű)
Nemzeti Énekkar
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor "Adventi Koncert"
POULENC: Gloria
MASSENET: Thais - Meditation
FRANCK: d-moll szimfónia
19:00 : Debrecen Csokonai Színház MOZART: Szöktetés a szerájból
19:30 : Székesfehérvár Ciszterci Templom Horváth Márton Levente (orgona), ifj. Major István (gordonka)
Ars Oratoria Kamarakórus
Vezényel: Pad Zoltán "Ki lesz ma?"
Eszmék és muzsika így egyben.
Aki kérdez: Bősze Ádám
Aki válaszol:
Altorjay András - Romhányi-díjas kardiológus, a Deák Dénes Alapítvány kuratóriumának tagja
Praetorius, Palestrina, Victoria, Fauré, Duruflé, Kodály, Bach, Bárdos, Farkas, ifj. Sapszon Ferenc művei
A mai nap
született: 1863 • Pietro Mascagni, zeneszerző († 1945) 1927 • Helen Watts, énekes († 2009) 1951 • Pitti Katalin, énekes elhunyt: 1562 • Adrian Willaert, zeneszerző (sz. kb. 1490) 1960 • Clara Haskil, zongorista (sz. 1895) 1983 • Molnár Antal, zenetudós, esztéta (sz. 1890)
