vissza a cimoldalra
2017-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
Momus társalgó (6250)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Milyen zenét hallgatsz most? (24978)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11190)
A csapos közbeszól (94)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6416)
Élő közvetítések (6677)
Kolonits Klára (1002)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1174)
Operett, mint színpadi műfaj (3345)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2413)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (361)
Franz Schmidt (2952)
Nagy koncertek emlékezete (32)
Barenboim (70)
Pantheon (2133)
Kedvenc magyar operaelőadók (1009)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (558)
Zenei események (989)
Miklósa Erika (1213)
Bánk bán (2935)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Lisztről emelkedetten (Búbánat, 2004-08-03 10:08:23)

 
775   Ardelao 2017-05-14 10:00:26

Márkus Dezső, az egykori Liszt-tanítvány.


„A magyar zeneélet egyik kiválósága Márkus Dezső. Mindenki ismeri és értékeli, de kevesen tudják róla, hogy Liszt-tanítvány. Már arra sem sokan emlékeznek, hogy a Népopera volt igazgatója, a Városi Színház főzeneigazgatója és az Operaház kiváló volt karmestere: valamikor jelentős zongoraművész volt. Fiatal korában sok külföldi sikert aratott hangszerével, s mint a bécsi konzervatórium növendéke, Beethoven-ösztöndíjat nyert és ugyanakkor Bécs városának zenei stipendiumát élvezte, ami nagy kitüntetésnek számított, főként azért, mert magyar ember létére kapta meg.

Márkus Dezső Pesten, 1869-ben született. Iskoláit itt végezte. Négy Márkus-fiú járt egyszerre a Kálvin-téri református gimnáziumba, kikből mind neves ember lett. Márkus Dezső előbb ismerte a kottát, mint a betűt. Tanára hat éven át Keresztély Sándor, a későbbi ismert zongora-gyáros. Csoda-gyermek volt. Azok a Liszt-tanítványok, kik vele együtt jártak a mester óráira, így emlékeznek reá. Liszt budapesti óráin ő volt a legfiatalabb.

Tizenegy éves korában, 1881-ben, iratkozott be a Zeneakadémiára. Az intézet 1882/83-as Évkönyve II. évesnek említi, mikor is a záróvizsgán Domenico Scarlatti d-moll szonátáját adta elő, melynek eljátszásáért Liszt megcsókolta. Három akadémiai osztályt járt, tanára Gobbi Henrik volt. Osztályzata zongorából: kitűnő.

Liszt előtt először Bach d-moll koncertjét játszotta. A mester a másik zongora mellett ült s ugyanezt a versenyművet vele együtt végigzongorázta. Kiemelendő, hogy Liszt ezzel a tanítási módszerrel gyakran élt. Márkus említi, hogy ez a metódus az ő idejében, a bécsi konzervatóriumban is általános volt.

Liszt Márkus Dezsőt, a gyermeket, többször játszatta óráin és mindig kedvesen becézte.

»Emlékeim Liszt Ferencről« – mondja Márkus Dezső – »annyira összefolynak gyermekéveim emlékeivel, hogy csak nehezen tudom különválasztani. Legerősebben az él bennem ma is, hogy: féltem tőle. Tudtam természetesen, hogy milyen nagy művész, örömmel is tanultam tőle, de képzeletemben, mint egy »óriás« élt. Megjelenése lenyűgöző volt és a kis gyermek mindig remegve ment fel a lépcsőn órára, de ha szembetalálkozott az óriással, annak szelíd tekintete mindig elfeledtette vele ezt az érzést. Csókra nyújtotta drága, óriási kezét és szelíden megsimogatott.

~ Der kleine, grosse Márkus ist ja wieder da.~ Ezek voltak kedves szavai és azonnal komoly munkára hívott a zongorához.«

A gimnáziumi érettségi vizsga után az ifjú a bécsi konzervatóriumba iratkozott be, ahol 1888-ban zongoraművészi oklevelet szerzett.

A zongoraművészi pályát csakhamar elhagyta. Muzsikus lelkesedésével egészen a karmesteri művészet és orchester-tudomány szolgálatába állott. Előbb az ischli színház, majd a budapesti Népszínház karmestere volt.

Huszonöt éves korában Operaházunk korrepetitora: 1898-ban a prágai német színház karmestere; két évig Amsterdamban működött s 1903-tól a magyar királyi Operaház karmestere, ahol emlékezetes előadásokat vezényelt. 1911-ben megalapította a Népoperát, melyet négy évig igazgatott. Legutóbb a Városi Színház főzeneigazgatója.

Elég gazdag, változatos művészpálya, nagy mesterének, Lisztnek, örök nyugtalansága rezeg.”



Budapest, 1936. augusztus 24-én
Papp Viktor.
Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyve alapján.
Dante Kiadás, Budapest.


Márkus Dezső, karmester (1870.XII.15. – 1948.IX.20.)
774   Ardelao 2017-05-14 09:57:33

BAHNERT JÓZSEF a Liszt tanítvány


Az Országos magyar királyi Zeneakadémia legrégibb, 1882/83. évi Évkönyvének legelső oldalán már találkoztunk Bahnert József nevével. Először a felsorolt Liszt-tanítványok közt s néhány sorral lejjebb zenekíséretes zongoraversenyéért és szorgalmáért az Évkönyvben való nyilvános dicséretre érdemesített növendékek sorában. Bahnert Józsefet Liszt haláláig mindig megtaláljuk a mester magyarországi pedagógiai működésével kapcsolatban. Neve a magyar zeneéletben 62 éven át mind-máig ismert és elismert. Bahnert nem itt született, de ennyi időn keresztül a magyar zenekultúrát szolgálja, tehát testestől, lelkestől magyarnak számít.

Születési helye: Nápoly, éve: 1859. december 29. Atyja, Giovanni Bahnert, londoni egyetemi tanár volt, híres vegyész. Dédapja, John Bahnert, angol tábornok, történelmi alak, Waterloonál esett el. Bahnert József anyja, den Giordano Carola, ősrégi sziciliai családból származott. Bahnerték évekig Nápolyban és Rómában laktak. Fiuk kisgyermek korában sokat járt a római Szent Péter templomba, ahol a gregorián énekekben talált nagy gyönyörűséget. E római templomban többször látta Lisztet s áhítattal nézte a hírből már ismert mester rendkívüli alakját.

A Bahnert család később Görzbe költözött, majd Budapestre, ahol a 18 éves ifjú a Nemzeti Zenede növendéke lett. A Zenedéből a Zeneakadémiára ment át, hol 1883-ban a zongora főtanszak negyedik osztályát elvégezte. Azok közül a kevesek közül való. akik zeneakadémiai tanulmányaikat a »Hal-téri« Zeneakadémiában kezdték. Végbizonyítványában a zongora jeles tanára Erkel Ferenc; zeneszerzés, és Nikolits Sándor. A bizonyítvány jegyzetében ezt olvassuk: »Magasabb kiművelésre Liszt Ferenchez volt beosztva.« Az igen tehetséges, nyugtalan szellemű ifjú Erkeltől mindig Liszt szárnyai alá kívánkozott, amit Erkel nem látott szívesen. Érdekes, hogy több mint félszázad után is zavartan szabadkozik az öregúr ettől a témától a »nagy Erkelre való tekintettel,« - ahogy ő mondja.

Egy napon Bahnert beállított Liszthez, kérte, hallgatná meg játékát. A mester a »Lammermoori Lucia« operaátiratát játszatta el vele, oly hatással, hogy azonnal felvette tanítványai közé. Évekig járt Liszt óráira (Évkönyv 1882/83, 9. oldal). Weimarba is hívta pesti tanítványát a mester, de Bahnert anyagi és családi okok miatt nem mehetett. Bahnert Lisztnek mindig kedvelt embere volt. Vele mindig olaszul beszélt, »cavallierinek« szólítva kedvelt tanítványát.

Bahnert Liszt halála után rövidebb ideig zongoraművész volt, majd a zeneszerzésre adta magát. Első önálló hangversenyét 1886-ban tartotta a Vigadóban. Az ország nagyobb vidéki városaiban is hangversenyezett. Műsorain kizárólag Liszt alkotásai szerepeltek.

Bahnert József testvérbátyja (Giovanni) szintén zenei pályán működött. Tehetséges ember volt. Kiment Párizsba s ott nyoma veszett. Ez a Bahnert nem ismerte Lisztet.

Bahnert József színpadi, zenekari, egyházi műveket, zongoradarabokat és dalokat írt. A magyar királyi Operaházban két operáját játszották: a Csempészek című 2 felvonásos dalművét, Káldy Gyula igazgatósága idején (1900. március 17.) s a Jégvirág című 1 felvonásos operáját, melynek bemutató előadása 1922. május 12-én volt. A Csempészek szövegét egy Bari-ból való hajóskapitány, Carlo Luigi Villa írta, Radó Antal fordította. Öt előadást ért meg. Méltatlanul került le a műsorról, mert vezérkönyve tehetséges munka. A Jégvirág szövegét Berczik Árpád írta. Három előadást ért meg.
Operettjei: A granadai vőlegény (Népszínház 1905), A császárnő; balettjei: Maria Antoinette, A varázstükör.

Bahnert József egész életén át széleskörű zenepedagógiai munkásságot fejtett ki. A 77 éves öregúr jelenleg az Állami Polgári Iskola Tanárképző Főiskola nyugalmazott zenetanára.


Forrás:

Papp Viktor:

Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyve.
Dante Kiadás, Budapest. 1936.


Bahnert József (1860.XII.29. – 1937.IX.11.)

773   Ardelao 2017-05-12 17:08:59

Folytatom Papp Viktor: »Liszt Ferenc élő tanítványai« című, 1936-ban írt könyvéből, az akkor még fellelhető magyar tanítványok élete történetét.


Weisz József


„Feltűnően tehetséges Liszt-tanítvány volt Weisz József. Társai egyértelműen nagy elismeréssel beszélnek róla. Hírnevet szerzett magának, mint zongoraművész, s mint zeneszerző, jelentős zenei állásokban is működött és valahogy mégis elkallódott a művészeti világversenyben. Mondják, hogy rendkívül nyugtalan lélek, hirtelen és izgága természetű. Talán ez akadályozta boldogulását.

Adataink róla hiányosak. Nem sikerült összeköttetést találnunk vele. Rokona, barátja nincs, ismerőse is alig.

Kassán született, 1864-ben. Budapesten Liszt és Volkmann tanítványa volt. Az 1891-93 évben a szentpétervári konzervatórium zongoratanára. Virtuóz zongoraművek szerzője (versenyművek, variációk és fugák, jellemképek). Berlinben él. Ennyit ír róla a Riemann zene-lexikona (1929).

Zeneakadémiai adataink szerint (1882-83. Évkönyv bevezetésének »Rövid történeti visszapillantásában«) Weisz József az 1878-78. évben az Akadémia zeneszerzési osztályának kitüntetett növendéke. Az Évkönyvnek ugyanebben a bevezetésében olvassuk, hogy az 1661-82. tanévben Weisz József, Rauch Károly és Jerusalem Júlia kapott Liszt ösztöndíjat.

Több feljegyzés nincs róla. Bizonyos, hogy a Zeneakadémia legrégibb növendékeinek egyike, mert az Évkönyv az 1879-ben kitüntetett zeneszerző-növendékek közt említi, amit csak néhány évi tanulmány után érhetett el.

Weisz József talán két évvel ezelőtt, mikor a berlini rádió kötelékéből eltávozott, néhány hónapig Budapesten tartózkodott, majd szülővárosát, Kassát, látogatta meg.
Aztán visszament Németországba”. . . .


Budapest, 1936. augusztus 24-én
Papp Viktor.
Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyve.
Dante Kiadás, Budapest.



Sajnos, a magyar internetes oldalakon, Weisz József nevű Liszt-tanítványról semmiféle adat nem található. (A.)
772   Búbánat • előzmény771 2017-05-09 21:15:38
A Bartók Rádió ma esti műsorsávjában hallhattuk:

19.00 – 19.30 Összhang
- a zenei élet aktualitásai

Liszt és Itália - kiállítás a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban

Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta

Ezt az adást holnap reggel megismétli a rádió, 9.30-tól.

771   Búbánat 2017-05-09 10:36:27

Kiállítás | Liszt és Itália

Liszt Ferenc Emlékmúzeum – 1064 Budapest, Vörösmarty u. 35.

Liszt Ferenc: Itáliai képek, Itália hatása Liszt életművére

"Május 11-én nyílik új időszaki kiállításunk, mély 2018. május 8-ig látható az Emlékmúzeumban.
A kiállítás Liszt két életszakaszát mutatja be, amely Itáliához kötődik: a fiatal zongoraművész és zeneszerző Lisztet, aki Marie d’Agoult társaságában 1837 és 1839 között főleg Észak-Itália városaiban tartózkodott, majd az 1839-es első római látogatás után áttér az ötvenéves Liszt életére, amikor letelepedett az Örök városban, hogy következő 9 évét itt töltse. A városhoz fűződő kapcsolata gyakorlatilag élete végéig tartott, hiszen 1869 után életét Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg . Az első életszakasz észak-olaszországi élményeit, azoknak az életműre kifejtett hatását a Bolognában székelő Fondazione Istituto Liszt munkatársai, Rossana Dalmonte professzor és Mariateresa Storino mutatja be, a római kapcsolatokról a budapesti Liszt Múzeum ad ízelítőt a látogatók számára. A római szakaszban olyan különleges dokumentumok, zenei összefüggések is bemutatásra kerülnek, amelyek a Liszt-irodalomban csak érintőlegesen kerülnek említésre, mint például a kiállítás alsó részében Liszt és az olasz egyházzenei reform képviselőinek kapcsolata. Ugyanitt találunk majd egy rövid válogatást az olasz irodalom és képzőművészet Liszt életművére gyakorolt hatásából született legfontosabb kompozíciókból is."


A kiállítás megnyitója: 2017. május 11., 18 óra

A kiállítást megnyitja: Dr. Vigh Andrea (Rektor, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), Dr. Gian Luca Borghese (Megbízott igazgató, Budapesti Olasz Kultúrintézet).

Közreműködnek: Prof.Rossana Dalmonte, Dr. Maria Teresa Storino és Dr. Domokos Zsuzsanna, valamint

Gregorio Nardi zongoraművész (Firenze).

A budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és a bolognai Fondazione Istituto Liszt közös kiállítása a Liszt Ferenc Emlékmúzeum szervezésében, az Olasz Kultúrintézet együttműködésével

A belépés díjtalan

Szervező : Museo Commemorativo Liszt Ferenc ; Fondazione Istituto di Liszt - Bologna
In collaborazione con : Istituto Italiano di Cultura di Budapest

Műsor:

- Bellini- Liszt: Introducione e variazioni sul tema „A te, o cara” dai Puritani (1836)

- Verdi – Liszt: Rigoletto. Paraphrase de Concert (1851)
770   Ardelao • előzmény769 2017-05-07 11:39:52

Liszt még élő tanítványai a Stúdióban

A Rádió vezetősége felkérte Papp Viktort, hogy a mikrofon előtt is szólaltassa meg Liszt Ferenc, még élő magyar tanítványait. Akkoriban 9 személyről volt tudomásuk. Közülük néhányan külföldön éltek, vagy a rádióműsor idején nem tartózkodtak Budapesten, Thomán István pedig betegsége miatt nem lehetett jelen.

Végül négy hiteles Liszt-tanítvány vállalta a rádiószereplést:
Forster Stefánia, Kramer Ernesztin, Varga Vilma és Vaszilievits Olga.

Megemlítjük még, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban díszes emlékkiállítást rendeztek és a megnyitó ünnepségen a 76 esztendős Göllerichné Voigt Gizella, Liszt kedves tanítványa játszott a mester zongoráján.

769   Ardelao 2017-05-07 11:31:37

Papp Viktor: „Liszt Ferenc élő magyar tanítványai”



„Liszt Ferenc zongoratanítványai közül mindenképpen említésre méltó Schuk Anna, akit Liszt tréfásan, „kis forradalmárnak” nevezett, mert a zongoratanításnak új módszerével kísérletezett.

Sokféle zongoratanítási módszerről hallottunk, azóta is, de legtöbbjét megsemmisítette az idő. Ez a találmány azonban annyira egyszerű és logikus, hogy érdemes vele megismerkedni. Liszt tetszését is megnyerte s az akkori sajtó meleg rokonszenvvel fogadta.

Lényege az, hogy a zongoratanítást kéz és ujj tornával kapcsolja össze. A kéz anatómiai szerkezete alapján álló módszerrel a kezet és az ujjakat a hangszertől függetlenül mozgékonyabbá, ügyesebbé, hangszerjátszásra alkalmassá, alkalmasabbá teszi. A módszer feltalálója Schuk Anna nagyatyja, dr. Fischer József kiváló pedagógus, ki – jóllehet maga nem zongorázott – helytelen eljárásnak találta, hogy a növendékkel órák hosszat gyakorlatokat játszattak anélkül, hogy a kezeket és az ujjakat, melyek szervi alkatuknál és helyzetüknél fogva különböző mozdulatokra nem egyenlő mértékben alkalmasak, előbb erre külön kiképezték volna. Ő tehát egy egész sorozat elmésen kombinált kéz- és ujjgyakorlatot állított össze s unokáján és másokon kipróbálta. De adjuk át a szót Schuk Annának, aki nagyatyja módszeréről, melyet ő tovább fejlesztett, ’A zongoratanítás reformja’ címen egy kis füzetet adott ki, 1897-ben.”

»Brahms egyik hangversenye után – írja Lukácsné Schuk Anna - a halhatatlan Liszt Ferenc mester azzal tüntetett ki, hogy távozáskor, karját nyújtva, nyájasan kérdezte, mi a véleményem Brahms játékáról? Dicsértem a művész szabatos, klasszikus előadását, érces hangadását és megjelöltem bizonyos részeket, melyeket Brahms, felfogásom szerint, utánozhatatlan tökéllyel interpretált.«

~ Lám, ez a tizenkét órai gyakorlás eredménye és mindenkinek, aki zongoraművész akar lenni, mindennap 10-12 órán át gyakorolnia kell, úgy, amint én is tettem ~ szólt Liszt.

»Erre én félénken azt a megjegyzést kockáztattam, hogy a kész zongoraművészre ez valóságos gyötrés lehet. Minthogy csak arról lehet szó, hogy a művész kezei és ujjai kellő mozgékonyságukat megtartsák, vagy tökéletesítsék, úgy vélekedtem, hogy erre a célra talán elegendő volna naponként végzendő rendszeres kéz- és ujjgimnasztika, amely nagyon kevés időt venne igénybe. Felhoztam nagyatyám erre vonatkozó elméletét, és hogy én az ő kéz- és ujjgimnasztikáját gyakorolni szoktam. Hozzátettem, hogy mióta -gimnasztikálok,- azóta igen kevés időt fordítok etűdök játszására s mindamellett nagyon észrevehető haladást teszek a zongorajáték technikájában.«

»Vallomásom végére érve, a mester nagyot nézett. Attól tartottam, hogy szigorú megrovás lesz merészségem következése. E helyett azonban a mester tréfásan kis ~ forradalmárnak ~ nevezett s miután elgondolásomat a maga egészében körülményesebben elmagyaráztatta magának, azt mondta, hogy az ügyet komoly megfontolásra érdemesnek tartja és arra más alkalommal még rá fog térni.«

»Rövid idő múltán Lisztnek egy élvezetes és tanulságos előadása után, társaimmal a tanteremből távozni készülve, a mester ezekkel a nyájas szavakkal marasztalt:«

~ Most pedig, kicsikém, szíveskedjék nekem azt a bizonyos kéz- és ujjgimnasztikát bemutatni, mert engem az nagyon érdekel. Remélem, - jegyezte meg tréfásan – hogy a gyakorlatok nem valami nyaktörő természetűek? ~

»Készséggel engedelmeskedtem kívánságának. A mester látható érdeklődéssel figyelt mutatványaimra és mikor elvégeztem, így szólt hozzám:«

~ Adja át, kérem, kedves nagyatyjának ismeretlenül is szívélyes üdvözletemet és mondja meg neki nevemben, hogy ha nem is tud zongorázni, mégis a legjelesebb zongoratanítók egyikének tartom őt. Mihelyt időm engedi, majd felkeresem és ezt a zongoratanítás jövőjére nagy fontosságú rendszert behatóbban fogom vele megbeszélni.~

»Lelkendezve siettem azonnal nagyatyámhoz és örömrepesve mondtam el neki a történteket.«

»Nagyatyám nem várta be a nagymester látogatását, hanem a legelső alkalommal tiszteletét tette Lisztnél. A mester kitüntető nyájassággal fogadta őt; azonnal rátértek a gimnasztikára s Liszt élénk érdeklődést tanúsított a rendszer iránt, mely még fokozódott, mikor a részletekkel jobban megismerkedett.
Ez időtől fogva nagyatyám többször találkozott ebben az ügyben a mesterrel. Egyik alkalommal egy amerikai zongoramesternek szintén kéz- és ujjgimnasztikát tárgyaló művét mutatta be nagyatyámnak, melyet időközben meghozatott. Praktikus tanító adta elő ebben tapasztalatát, melyeket hosszú évek során a zongoratanítás terén szerzett. Liszt már abban a körülményben, hogy két egymást nem ismerő férfi – egyik itt Budapesten, a másik Amerikában, az egyik teljesen járatlan a zongorajátékban, bár jeles pedagógus, a másik egy tapasztalt, hírneves zongoratanár, - egy irányban törekednek a zongoratanítás reformálására, csalhatatlan jelét látta annak, hogy a reform nemcsak szükséges, hanem üdvös és sikeres lesz.«

»A mester abban egyezett meg nagyatyámmal, hogy az 1886/87-ik iskolaév elején a Zeneakadémia minden egyes évfolyamából a leggyengébb növendékeket kiválasztja s azokat a nagyatyám által ajánlott mód szerint taníttatja, úgy, hogy magát a zongoratanítást az illető osztálytanár, a kéz és ujjgimnasztikát pedig nagyatyám adná elő.«

~ Ily módon csattanósan be fogjuk bizonyítani az új tanmódszer csalhatatlanságát, mert meg vagyok győződve, hogy a gyengébb növendékek, akik e módszer szerint fognak tanulni, csakhamar meghaladják a régi módon tanított legjobbakat is.~
̶ Most pedig, ~ folytatta Liszt ~ az egész dolgot egyelőre titokban akarjuk tartani s csak tényekre és biztos sikerekre támaszkodva lépünk majd a nyilvánosság elé, mert csak így remélhetjük, hogy a régi iskolának, mely minden újítást ellenez, makacskodását legyőzzük! ~

»Kedvelt tervének kivitelében a nagymestert gyászos halála megakadályozta.«

„Schuk Anna nemcsak kitűnő zongorista volt, de vérbeli pedagógus is. Egész életét a zenetanításnak szentelte. Ma (1936-ban, megj. A.), leánya dr. Káldorné Lukács Edit zenetanárnő folytatja pedagógiai módszerét.

Schuk Anna Budapesten, 1863. október 13-án született. Atyja Schuk N. Nándor kereskedő és gyáros, anyja Fischer Terézia, aki kitűnően zongorázott. Anna nyolc éves korában kezdett tanulni zongorázni egy zongoramestertől, kinek nevét már elfelejtette. Két év után édesanyja vette át tanítását. Az 1882. június 14-iki zeneakadémiai vizsgán, Bach egyik ’Fúgáját’ és Chopin ’Rondeau á la Mazurját’ játszotta.
Harmadéves korában Liszt Ferenc legfelsőbb osztályának tanítványai közt találjuk (1883/4. Évkönyv 9. oldal), Az 1884. június 27-én tartott vizsgálati hangversenyen Rubinstein D-dúr zongora-gordonka szonátájának zongorapartiját játszotta (a gordonkát Kauders Emil). Osztályzata a zongorából mindvégig kitűnő.

A Zeneakadémia elvégzése után a fővárosban és vidéken többször hangversenyezett, közben mindig tanított. 1897-ben nagyobb-szabású zeneiskolát alapított. Ez volt a legelső magán-zeneiskola az országban. Növendék-hangversenyei, vizsgái zenei körökben feltűnést és elismerést keltettek.
Legtehetségesebb növendéke Kálmán Imre.

Fiatalon férjhez ment. Első férje Lukács Vilmos bankigazgató volt, második Grünfeld Vilmos, Operaházunk versenymestere, a nagykultúrájú, elismert kamaramuzsikus (meghalt 1921-ben).

Emléktárgya Liszttől csupán egy lepréselt babérág, melyet a nagymester küldött neki kedves névjegy kíséretében.”



Papp Viktor:

Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvéből idéztem a történetet.
Dante Kiadás, Budapest. 1936.
768   Búbánat 2017-04-19 11:42:39
Bartók Rádió, 19.00 – 19.35 „ Kritikus füllel”

Liszt Ferenc dal- és operaátiratait Farkas Gábor zongorázza

A kiadványról Mácsai János, Molnár Szabolcs és Ujházy László beszélget.

Szerk.: Katona Márta

(Ism. holnap, 9.30)

767   Búbánat • előzmény766 2017-04-12 11:15:27
Az újságcikkhez tartozó fotón: az F-dúr ária nyitánya kottaképen - Liszt nehezen olvasható gyorsírásával a kéziraton. (Liszt: Sardanapal)
766   Búbánat • előzmény761 2017-04-12 10:42:00
Kapcs. 761. sorszám

Kódfejtés - David Trippett színpadra állítja az elfeledett Liszt Ferenc-operát Interjú a brit zenetudóssal

(Magyar Idők, 2017. április 1., Sárdi Krisztina)

Idén június 15-én, a BBC Cardiff Singer of the World énekversenyén tartják Liszt Ferenc Sardanapal című ismeretlen operájának részleges ősbemutatóját. A befejezetlen zeneműre David Trippett cambridge-i professzor és zongorista bukkant rá több mint tíz évvel ezelőtt. A brit zenetudóst az olvashatatlannak tartott kézirat megfejtéséről és a színpadra állítás kulisszatitkairól kérdeztük.

- Bár a műértő közönség számára nem titok, hogy Liszt Ferenc az opera műfajában is alkotott, a Sardanapalról még csak említés szintjén sem hallhattunk soha.

- Ez így nem teljesen igaz. A Liszt-kutatók körében a XX. század eleje óta ismert tény, hogy a magyar származású zeneszerző 1849-ben nekifogott Lord Byron Sardanapulus című tragédiája [magyarul nem jelent meg – S.K.] alapján egy opera komponálásának, ám két év múlva abbahagyta a munkát. A félkész kéziratot 1910-11-ben már katalogizálta Weimarban Peter Raabe, Liszt első életrajzírója.

- Mégis a weimari archívumban porosodott addig, amíg 2004-ben rá nem bukkant. Miért?

- Mindig azt tartották a kéziratról, hogy összefüggéstelen, töredékes, részben olvashatatlan: tulajdonképpen csak egy halom ötlet papírra vetve. Nem több témakezdemények összességénél, amellyel nem igazán lehet mit kezdeni. De kíváncsi voltam rá, és amikor Lipcsében tanultam egy évig ösztöndíjasként, úgy gondoltam, vetek rá egy pillantást, egy weimari vonatozást megér. Mivel előtte éveken keresztül tanulmányoztam a Dante-szonátát, addigra már elég jól ismertem Liszt Ferenc kézírását és szerkesztési szokásait. Amint a kéziratot a kezembe vettem, rögtön megakadt a szemem egy csodálatos, lírai szoprán hangra írt árián. Ahogy hallgattam a dallamot a fejemben, az kerek egészt alkotott, zenei értelme volt. Sőt egy álló hétig nem tudtam kiverni a fejemből. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a muzsikát nem hagyhatom veszni. Úgy gondoltam, ha a kéziratot alapos tanulmányozásnak vetnénk alá, láthatnánk, valójában mennyire töredékes vagy éppen teljes Liszt jegyzetelése.

- A zenetörténetben nem mindig egyértelmű, hogy a töredékes jelző pontosan mire vonatkozik. A Sardanapal-kéziratnál mit jelent?

- Ezt a kifejezést tényleg nagyon sokféle kontextusban alkalmazzuk, akár Mozart Rekviemjéről vagy Elgar Harmadik szimfóniájáról beszélünk, akár Puccini Turandotját említjük, mindig más értelemben használjuk. Esetünkben a befejezetlenség azt jelöli, hogy Liszt Ferenc csak az első felvonást jegyezte le teljes egészében. Így 1300 ütemnyi, nagyjából 55 percnyi zenei anyag áll rendelkezésünkre kész zongorakivonattal és szólamkottákkal. Liszt a tervezett hangszerelésről is írt részleteket, viszont a második, illetve a harmadik felvonásról semmit.

- Tudható, hogy miért nem?

- Igen, bár természetesen csak feltételezéseink vannak. Véleményem szerint háromféle indoka lehetett annak, hogy Liszt félretette a témát. Egyrészt ebben az időben rendkívül elfoglalt volt, a zeneszerzés és tanítás mellett a weimari karmesteri pozíció, valamint az azzal járó udvari-társadalmi kötelességek minden idejét felemésztették. Másrészt ekkoriban vált egyre szorosabbá barátsága Wagnerrel, egyre több figyelmét kötötte le a wagneri esztétika, a szimfonikus költemények írása. A komponálás megszakításának legfőbb oka azonban mégis a librettó problémája lehetett. Ugyanis az opera szövegkönyve egy névtelen olasz költőtől származik, akit Liszt nem ismert személyesen. Cristina Belgiojoso párizsi száműzetésben élő olasz hercegnő tartotta vele a kapcsolatot. Azonban nemcsak a fogoly költő és a zeneszerző közti kommunikációt biztosította, hanem felülvizsgálta, javította is a szöveget. Csakhogy a hercegnőt 1848-49-ben nagyon lefoglalták az olasz forradalom eseményei, amelyben komolyan közreműködött, így nem maradt ideje a szöveggel foglalkozni. Liszt pedig, mivel nem kapta meg a második és harmadik felvonás átdolgozott librettóját, nem tudott hozzá zenét komponálni. Már sosem tudjuk meg, milyen lett volna a teljes mű, de meggyőződésem, hogy mindezek ellenére az első felvonás megállja a helyét önálló darabként.

- A felfedezése eltelt időben sikerült is előadható formába varázsolnia. Milyen módszerrel dolgozott?

- Ahogy említettem, a meglévő anyag nagyon alapos, majdnem teljes, ezért nem kellett hozzáírnom vagy kitalálnom semmit. A sok helyütt rövidítéseket tartalmazó kézirat kisilabizálása, illetve a librettó rekonstrukciója inkább szerkesztői munka volt. Az Editio Musica Budapestnél 2018-ban megjelenő kritikai kottakiadásban részletesen is nyomon követhető lesz, hogyan dolgoztunk. Szerencsénkre a zene leglényegesebb elemei nem maradtak ki a kéziratból: Liszt megírta a harmóniákat, melódiákat, ellenpontozott, részletesen jelölte a ritmust, egyéb zenei struktúrákat. Ugyanakkor sok helyen hiányoztak a zenei kulcsok, a módosítójelek, a vokális részek zongorakísérete néhol félbemaradt, azt nekem kellett befejezni a meglévő dallam alapján. A legnagyobb nehézséget annak átlátása okozta, ahogy Liszt mindezt lejegyezte. A kézirat magán viseli a többszöri átdolgozás nyomát, a törlések, újraírások kihámozhatóak a kottából, de a zeneszerzői gyorsírás sokszor nehezen követhető. Ez a – mondhatni – kódfejtés lassú folyamat. Csak fáradhatatlan és alapos munkával juthattunk el addig, hogy érthető és előadható kottát „nyerjünk ki” a kéziratból.

- Ekkor már tudta, hogy végül a BBC rendezvényén lesz a Sardanapal ősbemutatója?

- Nem, csak abban voltam biztos az első pillanattól kezdve, hogy komoly történelmi és esztétikai értékkel bír a darab, ezért a nagyközönségnek is meg kell ismernie. Noha az egész ötvenperces anyag előadásához még keresem a megfelelő karmestert és zenekart, nagy örömmel mondtam igent arra az óriási lehetőségre, hogy Anus Hovhanniszján [i/] részletet énekeljen belőle a BBC világversenyének döntőjén. Így június 15-én a cardiffi St. David’s Hallban előadott tízperces ízelítőből az egész világ megtudhatja, [i] Liszt e lélegzetelállító műve mennyire egyedülálló ötvözete az olaszos líraiságnak és a finoman hangolt wagneri innovációnak. Semmi ehhez fogható nem létezik az operairodalomban.
765   Búbánat 2017-04-08 11:00:20
Ma este fél 8-kor a Müpában - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar Liszt-hangversenye

Vezényel: Rossen Gergov

Közreműködik:

Bogányi Gergely – zongora
Kolonits Klára, Ulbrich Andrea, Nyári Zoltán, Cser Krisztián – ének
a Bécsi Állami Opera Kórusa (karig. Thomas Lang)
a Nemzeti Énekkar (karig. Somos Csaba)

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében előadásra kerül:

Liszt: Esz-dúr zongoraverseny

Liszt: Koronázási mise

„1867-ben, megpecsételendő a kiegyezést, magyar királlyá koronázták Ferenc József császárt. Magyar részről nem volt kérdés, hogy Liszt Ferencet kell felkérni a szertartás ünnepi zenéjének megkomponálására, az osztrák hatóságok viszont egy császári udvarhoz közel álló muzsikust kívántak megbízni. A magyarországi sajtó heves tiltakozása azonban megtette hatását, s a koronázás előtt hat héttel Liszt Ferenc megkapta a hivatalos megbízást.
A zeneszerző a publikum soraiból hallgatta végig a mise előadását, s nagyon elégedett volt a hallottakkal. ’Misém zenei sikere teljes. Mindenkit meglepett rövidségével és egyszerűségével - és, ha szabad így mondanom, karakterével.’

1867-ben a Mátyás-templomban Bécsből hozott muzsikusok adták elő a kompozíciót.”

A Bartók Rádió élőben közvetíti a koncertet, 19.35 órától.
764   Búbánat 2017-04-06 11:44:35
Bartók Béla Emlékház koncertek 2017

1025 Budapest II. kerület, Csalán u. 29.

MVM Koncertek
Április 6. csütörtök 18 óra

Ránki Fülöp zongoraestje

Liszt-művek:

Angelus! –Ima az őrangyalokhoz

Obermann völgye

Consolations – Vigasztalások
- 1. Andante con moto, E-dúr
- 2. Un poco più mosso, E-dúr
- 3. Lento placido, Desz-dúr
- 4. Quasi adagio, Desz-dúr
- 5. Andantino, E-dúr
- 6. Allegretto sempre cantabile, E-dúr

Tell Vilmos kápolnája

Öt zongoradarab
- 1. Sehr langsam, E-dúr
- 2. Lento assai, Asz-dúr
- 3. Sehr langsam, Fisz-dúr
4. Andantino, Fisz-dúr
5. Sospiri! –Andante

Genfi harangok – nocturne
763   Búbánat 2017-03-30 21:54:12
Lukin László egy ismeretterjesztő tanulmányt írt „Széchenyi, a zenebarát” címmel, még 1990-ben, a Liszt Ferenc Társaság által megjelentetett „Liszt KISKÖNYVTÁR 3.„ kiadványba.

A kiváló zenepedagógus-karnagy -műfordító ebben az írásában Széchenyi NAPLÓ-jából (1813 – 1860) azokat a részeket idézi, melyekben zeneművekről, zeneszerzőkről, zenészekről fejti ki gondolatait, vagy éppen őt foglalkoztató/érintő történésekről számol be.

Lisztről is megemlékezik több helyen a NAPLÓ:

1839
„Zay meghív személyesen, hogy holnap társaságában Liszttel ebédeljek.
„Liszt meglátogat.”
„Liszt hangversenye. Caroline-nal etc. megyek el. Orosz ül előttem.
„Liszttel etc. ebédelek Zaynál. A lányok a Grassalkovich-páholyba, meghallgatni Lisztet.”
„Károlyi Györgynél ebédelek Liszt társaságában.”

1840
„Elolvastam Liszt levelét „ – „Si l’on se mari ou si l’on ne se mari pas on s’en repent toujours. (Ha megházasodik az ember, ha nem, mindenképp megbánja.)”
„Este nálunk Liszt egy aranykelyhet.”

1846, Bécs
„Klein nálam – előbb Wirkner – végre Liszt. Átöleljük egymást!”

1846
„Liszt nagyon jó hozzám. Felette rokonszenvezem vele.”
„Lajosnál eszem Liszttel.”
„Károlyi György elküldte a Liszthez szóló jegyemet.”
„Ürményi: Ebédet rendezek Lisztnek. Lisztnél s Liszt nálam.”
Liszttel Óbudára. Nálam ebédel Horváth Lacival.”

Lukin László kivonatolta a NAPLÓ-ban található zenei témájú bejegyzéseket. Liszt mellett a kor szinte összes fontos zeneszerzőjének, zenészének a neve (Auber, Bellini, Donizetti, Erkel, Flotow, Halevy, Mendelssohn, Mercadante, Meyerbeer, Rossini, Verdi, de Mozart) benne fellelhető; ahogyan a zongoraművészeké (Engel, Kalkbrenner, Anton Rubinstein, Ignaz Moscheles), a hegedűsöké (Bihari János, Boka Károly, Ole Bull, Ernst Heinrich, Paganini, Henri Vieuxtemps) vagy énekeseké (Füredi Mihály, Jenny Lind, Schodelné Klein Rozália)

Midőn a NAPLÓ írója örökre lehunyta szemét – írja Lukin László -, az irodalom nagyjai lírai sorokban siratták el. (Idézi Arany János tőle búcsúzó verssorait és Jókai Mór írását, aki a magyar sajtó hasábjain fejezte ki nemes érzelmeit.)

„A hangok nagy tanárja” – zárja végül írását Lukin László -, Liszt Ferenc az ő külön Pantheonjában állította piedesztálra barátját: a Magyar történelmi arcképek zongoradarab-ciklusában ott áll Széchenyi István hangokból mintázott emlékműve. A Teleki László című zongoraműben pedig pályatársának, Mosonyi Mihálynak „Gyászhangok Széchenyi István halálára” basszus-témája dübörög makacsul.
Valahányszor felcsendülnek ezek a művek, a zenebarát Széchenyit idézik, aki a muzsika hangjai mellett vezette honfitársait az „Európai Ház” felé…”

Nem hagyhatom ki Lukin László tanulmányának Széchenyi NAPLÓ-jából vett következő idézetét, amint a Nagy Rivális operahősként aposztrofáltatik:

(A mai Astória-sarokkal szemben állt az első Nemzeti Színház. )

„Kerületi ülés. Már nem tapsolnak meg… annál inkább a Kossuth Lajcsit. Emez 2 óra hosszat deklamál, adókról. Igazi szerencselovag és Dulcamara…” (1848)
762   Búbánat 2017-03-15 10:33:33
Bartók Rádió, 14.08 - 15.00

Jandó Jenő Liszt transzcendens etűdöket zongorázik

(MR 6-os stúdió, 1983. június 3.)
761   Búbánat 2017-03-12 15:10:32
Rekonstruálták és előadják Liszt félbehagyott operáját

FIDELIO, 2017.03.08. 09:48

Igazán romantikus témához nyúlt 1849-ben a magyar zeneszerző: Lord Byron eposztragédiájából írt operát. De nem fejezte be, és a kevéssé ismert kéziratot eddig olvashatatlannak, rekonstruálhatatlannak tartották. Most David Trippet mégis megkísérelte helyreállítani ezt értékes művet.

David Trippet, a Cambridge-i Egyetem zenei fakultásának docense, egy weimari archívumban fedezte fel a Sardanapale operát tíz évvel ezelőtt. A kézirat létezésről csak néhány Liszt-kutató tudott, akik azt – mivel gyorsírással íródott és egyetlen felvonást tartalmazott – olvashatatlan töredéknek tartották. Trippet két éven át dolgozott a kézirat revideálásán és rekonstruálásán. A júniusi BBC Cardiff Singer of the World énekversenyen tízperces részlet hangzik el a műből Anush Hovhannisyan, az ígéretes örmény szoprán előadásában.

Elképesztő a zene, ami fennmaradt – egyszerre fedezhető fel benne az olasz líraiság és a harmóniai újítás.

Nincs még egy ilyen az operairodalomban. Liszt mézédes zenei nyelvezete uralja a darabot, de akkor írta, amikor először felfedezte Wagner operáit" –közölte Trippet.

„A kézirat 111 oldalas, zongorára és énekhangra íródott. Mindig úgy gondolták, lehetetlen összerakni a darabot, de ahogy alaposan megvizsgáltam a notációt, kiderült, Liszt az első felvonás minden lényeges elemét lejegyezte. Végig kellett gondolnom, milyen alkotói döntésekkel szembesülhetett, és újraalkotnom a kreatív folyamatot (...).”

„Többféle rövidítés látszik a kottában, és jó pár hely üresen maradt. (...) Úgy tűnik, Liszt már fejben megkomponálta a zenét, mikor hozzáfogott a lejegyzéséhez. Egy 19. századi zeneszerző bőrébe kellett bújnom (...), ami ritka és emlékezetes lehetőség.”

Az első felvonás kritikai kiadását az Editio Musica Budapest bocsátja közre 2018-ban.

Francesca Vella és David Rosen segített Trippetnek rekonstruálni és angolra fordítani az olasz szöveget. A librettó Sardanapalo, a békeszerető asszír király történetét mondja el, akit jobban érdekel a mulatozás és a nők, mint a politika és a háború. Ellenzi az erőszakot és naivan hisz az eredendő emberi jóságban. Bukását lázadás okozza, és szeretőjével, Mirrával együtt illatszerektől és fűszerektől füstölő tűzben égnek meg.

Byron eposzát Hector Berlioz (1830) és Maurice Ravel (1901) is megzenésítette, mindketten a Conservatoire rangos Római-díjáért kiírt pályázatára.

A BBC énekversenyének premierje előtt, május 15-én Trippet és kollégái egy dokumentumfilmet is bemutatnak, amely Liszt elfelejtett remekművének történetét meséli el. Anush Hovhannisyan (szoprán) mellett Samuel Sakker (tenor) és Arshak Kuzikyan (basszbariton) énekel majd a filmben. „Csodálatos, rendkívül kreatív és fantáziadús munka volt összerakni ezt a művet, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vettem benne” – mondta a szopránénekesnő.

„Hallgasson bele Liszt rekonstruált operájába!” – a cikkben szereplő linken elérhető a videó-részlet.
760   Búbánat 2017-02-25 11:01:33
Andrew Halinger Liszt-zongorakoncertje ma este 18 órakor

Pécs, Művészetek és Irodalom Háza – Fülep Lajos terem

Szervező: Liszt Társaság Pécsi Csoportja, ZsÖK NKft

Műsor:

LISZT: Spozalizio
LISZT: Melankolikus polonéz (No.1)
LISZT: Benediction de Dieu (Költői és vallásos harmóniák No.3)
LISZT: h-moll szonáta
759   Búbánat • előzmény758 2017-02-23 17:34:25
2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye
758   Búbánat 2017-02-23 17:32:35
A Koreai Liszt Társaság [url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/a-koreai-liszt-tarsasag-2016-evi-liszt-zongoraversenyenek-gyoztese-20170223-1900;
2016. évi Liszt-zongoraversenye győztesének - Minse Kwon – hangversenye [/url] a Régi Zeneakadémián (Budapest, VII. Vörösmarty u. 35.) , ma este 7 órakor.

Műsor

Liszt: Paganini-etűdök - 1. (g-moll) Il Tremolo
Liszt: Paganini-etűdök - 2. (Esz-dúr) Andante
Liszt: Paganini-etűdök - 3. (gisz-moll) La Campanella
Liszt: Paganini-etűdök - 4. (E-dúr) Arpeggio
Liszt: Paganini-etűdök - 5. (E-dúr) La Chasse
Liszt: Paganini-etűdök - 6. (a-moll) Téma és Variációk

Prokofjev: 6. (A-dúr) zongoraszonáta, op. 82 - 1. Allegro moderato; 2. Allegretto; 3. Tempo di valzer lentissimo; 4. Vivace

Minse Kwon (zongora)


Támogató:Koreai Liszt Társaság

Jegyár: A koncertre a belépés díjtalan a terem befogadóképességének határáig.

757   Ardelao 2017-02-18 20:16:03

Liszt Ferencre emlékezik

Vilma néni az Irányi utcában

Gách Marianne írása


„Az egyik kapu alatt ütött-kopott, eső mosta kis cédula fityegett: > Liszt Ferenc utolsó élő növendéke jutányos áron tanítást vállal…<

1948 szeptemberében becsöngettem a földszinti lakásba. Fehér hajú öreg néni nyitott ajtót. Mintha múlt századbeli kép elevenedett volna meg. Vargha Vilma, Liszt Ferenc egykori híres tanítványa neves zongoraművésznő, emlékekkel agyon zsúfolt, sötét szomorú kis társbérleti szobában tengődött. Magányosan és szegényen. Asztalán kis üveg baracklekvár, a falon Liszt Ferenc arcképe. Vilma néni — így nevezte mindenki — szemmel láthatóan örült az újságíró látogatásának. Szívesen mesélt: nyolcvannégy éves, tizenhat esztendős volt, amikor Liszt Ferenc tanítványául fogadta. Fényképet mutatott azokból az évekből. Vilma néni gyönyörű szép leány volt.

›Három és fél évig voltam Liszt Ferenc növendéke, egyikeként annak a három-négynek, akik a Mestert valamennyi útjára elkísérték. Thomán István is mindig velünk volt. Jártunk Weimarban, Salzburgban, Bécsben és Romában. Liszt Ferenc mindenütt tanított minket. Valamennyi szavára emlékszem. Tavaly Jeanne Marie Darré látogatott meg. Liszt és Chopin műveket zongoráztam neki, megmutattam, Liszt Ferenc hogyan játszotta ezeket.‹

Vilma néni sokat koncertezett Bécsben, Párizsban, Berlinben és persze Pesten is. Jó néhány növendéket is tanított.

›Apám, dr. Vargha Ferenc sebészorvos, rektor volt az egyetemen. Szigorúan nevelt, én voltam egyetlen gyermeke. Nem örült annak, hogy tanítottam. Akkoriban nem volt olyan jó soruk a nőknek, mint ma: jóformán kalitkába zárták őket. Rákospalotai kis házunkban éltünk. Liszt Ferenc meglátogatta szüleimet. Legkedvesebb eledeleit: rántott békacombot, töltöttkáposztát és fánkot tálaltunk neki ebédre.‹

Vilma néni szemét könny lepte el:
›Rettenetesen fölizgat, amikor róla beszélek. Ma is siratom. Az emberek nem tudják, milyen volt. Harsányi Zsolt Liszt regényében is sok a tévedés. Azt írta róla, minden nőért megbolondult. Kérem, ezt én tudom, hogy nem igaz. Sosem udvarolt a növendékeinek.‹

Ismerte Wagnert is, Vilma néni?
Elborult az arca, hangja ingerültté forrósodik:

›Weimarban találkoztam ezzel a kiállhatatlan emberrel. Papagájszínű ruhákat viselt, rettenetesen piperkőc és elbizakodott volt. Imádta önnönmagát. Haragudtam rá azért is, mert sok melódiát lopott el Liszt Ferenctől. Levelezésüket Cosima meghamisította. Liszt csodálta Wagner tehetségét, de nem igaz, hogy emberi vonatkozásban is annyira rajongott érte.‹

És Cosimát milyennek látta?

›Mániákusan szerette Wagnert. Mindenkit föláldozott érte. Még az apját is. Liszt Ferenc halálának Cosima erőszakoskodása is oka volt. Elcipelte lázas beteg apját Wagner egyik premierjére.‹

Vilma néni elmondta, ma is mindennap gyakorol. Liszt Ferenc ujjgyakorlatait játssza. Egy évvel megelőzőn még zongorázott a rádióban is. Most csupán egy növendék jár hozzá.

›Egy nappal ezelőtt az utcán kifüggesztett hirdetés nyomán fiatal fiú keresett föl. Asztalos inas. Tizenhét éves. Azt mondta, egyetlen vágya, hogy zongorázni tanuljon. Panaszkodott, hogy kevés a pénze erre a célra. Elérzékenyültem a fiatal fiú ambiciójának hallatán. Azóta ingyen tanítom és örülök, hogy milyen szépen halad.‹

Miből él Vilma néni?
›Havonta negyvenkilenc forint kegydíjat kapok az államtól.‹

Hogyan jut ebből mindenre?

›Házbéren kívül jóformán semmire sem költök. Reggelire egy kis teát főzök magamnak és egy kis kenyeret eszem hozzá. Délben elmegyek a Holub vendéglőbe, ott ingyen jó kis főzeléket kapok mindennap. A szakács lányát valamikor ingyen tanítottam. Vacsorára már nem futja. Szívesen vállalnék még néhány növendéket, de nem jön hozzám senki sem. Keserves az életem.‹

Vilma néni már találkozásunk idején történelem volt.

(Úgy emlékszem, hogy Vilma néni később némi segítséget kapott itthon is, sőt külföldről is. Véleményei, emlékei, ha elfogultnak hangzanak is, mégis hitelesnek érződtek és meghatottak…)”

Az írás a Film, Színház, Muzsika című folyóirat 3. számában (1986.I.18.) jelent meg.

756   Búbánat 2017-02-16 11:39:38
„Hangversenykülönlegességek”

Bartók Rádió sugározza ma délután: 12.36 – 15.06

Liszt: Krisztus – oratórium

(Zeneakadémia Nagyterem, 1985. január 18.)

Ea. Andor Éva, Takács Tamara, Fülöp Attila, Sólyom-Nagy Sándor, Polgár László - ének,

Peskó György - orgona

Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Csányi László, szólót énekel: Lovas Judit),

Magyar Rádió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc),

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Peskó Zoltán
755   Búbánat • előzmény747 2017-02-15 14:30:49
Bartók Rádió, ma este 19.00 – 19.35

„Kritikus füllel”

Liszt -Tausig: Faust szimfónia

(Lajkó István - zongora)

A kiadványról Mácsai János, Fazekas Gergely és Ujházy László beszélget.

Szerk.: Katona Márta

(Ism. holnap, 9.30)

754   Búbánat 2017-02-08 14:36:01
ID. ÁBRÁNYI KORNÉL: KÉPEK A MÚLT ÉS JELENBŐL

XXIII. Liszt Ferenczről (emlékezések és jellemvonások)

(Az írást eredeti helyesírásban másolom át ide.)

"A Liszt Ferenczről szóló életrajzok, jellemzések, levelezések s minden rendű megdicsőítő adathalmazok immár egy egészen különálló világirodalmi s műtörténeti tárházat képeznek. Magam is, aki húsz évig álltam vele szoros és benső hivatalos s intim baráti viszonyban, számos jellemző adattal járultam hozzá ez irodalmi halmazhoz; de akármeddig is élnék, mindig tudnék felőle a leghitelesebb alakban jellemzéseket s érintkezési adatokat szolgáltatni. Kimagasló, mondhatni mithikus alakja volt ő úgy a művészetnek, mint a társadalmi élet és pozícziónak. Az ő egyénisége századokra szóló reformprogramra volt, aki belejátszott még a XIX. század döntő eseményeibe is. Amiket ezúttal felőle nyújtok, épp úgy vonatkoznak művészi mint emberi ténykedéseire, mert bajos lesz a műtörténelemnek valaha eldönteni, hogy mint művész vagy mint ember volt-e nagyobb? A felsorolandó adatokból is eléggé ki fog ez derülni. A királykoronázás évében, 1867-ben történt, mikor meghitt barátja: néhai Schzuendtner Mihály belvárosi apátplébános vendégszerető házánál több hetet töltött. Ez időben a világ minden részéből ki volt rá vetve a háló, hogy világhírű nimbusza (ha csak lehetséges) kizsákmanyoltassék. Az akkori szerencsés kezű s nagyhitelű művész-impresszárió Ullmann is itt debütírozván akkor: felkereste Lisztet s kerek egy millió forintot ígért neki kellő biztosíték mellett, ha egy évi hangverseny-körutra megy vele Amerikába. Liszt mosolyogva hallgatta a reklámhős ajánlatát s aztán megveregetve a vallat e szavakkal ereszté el: «Kedves Ullmann! Köszönöm szíves megemlékezését, de nem kérek belőle. Lássa, én soha sem üzérkedtem a művészettel s a míg élek, már nem is fogok. Aztán meg öreg is vagyok már arra, hogy mint lánczra vert oroszlán engedjem magamat mutogatni. De őszintén szólva, nem is tudnék mit kezdeni az ön milliójával, mert lássa: sem a börzén nem játszom, sem dividendákra nem spekulálok. Az én szerény életigényeim az ön milliójával is csak a mostaniak maradnának, azokat pedig istennek hála. meg reklámdrótok s monstre-plakátok nélkül is ki tudom elégíteni.» Így hallottam e szavakat saját szájából. Azután visszatért az örökvárosba, Rómába, hogy megírja «Krisztus» oratóriumát; átdolgozza «Esztergomi miséjét», «Prometheusz» szimfóniáját stb., s emellett még egy pár operai átiratot is írjon, hogy értük cserében kinyomatva lássa «Szent Erzsébet» oratóriumát s «koronázási miséjét». 1859-ben jelent meg először franczia nyelven «A cigányok és zenéjükről» szóló könyve, mely az egész világ sajtójában óriási port vert fel, s mely számtalan ellenséget és éles támadást zúdított a nyakába. Francziaországi ellenségei − élükön a híres zenekritikus Scudo-al − voltak az elsők, akik anathémát kiáltottak fejére, s a legrosszabb akaratú elferdítésekkel kürtölték világgá, hogy Liszt mint magyar, megtagadta a magyartól zenéjét s azt a cigányoknak ajándékozta. Utána ment csak úgy vakon a többi európai sajtó, főleg pedig a német, de legdühösebben mégis a magyar, mely egyenesen kiátkozta. Akadtak ugyan igazságos elbírálók is, kik elolvasták a könyvét, s úgy találták (köztük csekély magam is, ki az időben szintén nagy részt vettem a polémiában), hogy mindebből egy szó sem igaz, csak annyi, hogy Liszt megmondja benne az igazságot, t. i. hogy a magyar zenét semmiféle faj sem tudja oly eredeti módon interpretálni, mint a czigány zenészfaj, kiváltképen Magyarországon. A könyvet aztán lefordították minden európai nyelvre, még magyarra is Heckenast Gusztáv kiadásában, rettenetes magyarsággal és zenészeti abszurdumokkal. De nem olvasta azt el többé senki, mert nem is akarta, csak szidták, ócsárolták szerzőjét kritika, közönség egyaránt. Sajátságos megtévelyítése volt ez a közvéleménynek, melyet nem is lehetett többé jóvátenni, s melynek égető fullánkjait egész életében kellett viselnie. Még a 80-as években is akárhányszor a szemére vetették (sőt halála után még a magyar parlamentben is). Utoljára már nem is védekezett ellene; csak tűrte e mártíromságot. Kevéssel halála előtt (1886-ban) egy ízben alkalmam nyílt vele ez ügyben is beható eszméket cserélni. «Lássa mester, − jegyzem meg a többek közt, − ön csak könyve czímével számította el magát; mert ha ahelyett: «Les bohémiens et de leur musique en Hongrie» ezt írja: «Les bohémiens et de leur manière à jouer la musique hongroise», soha senkinek eszébe nem jut önnel megtagadtatni a magyar zenét. Hisz aki a franczia nyelv szellemet érti, az tudja, hogy a leur musique» nemcsak azt jelenti, hogy az a zene, melyet valaki maga komponál, hanem azt is: ahogyan valaki a más centjét előadja. Az ön ellenségei az első értelmet tulajdonították könyve czímének s ez vált végzetessé. − Igaza van, − felelé − de ennyi malícziát épp a francziáktól nem tételeztem fel. Azután bizonyos fájdalmas iróniával tévé hozzá:
«Csak az fáj, hogy hazámfiai is elhitték e rágalmat s követ dobtak rám. Pedig vagy tizenyolcz magyar rapszódiát írtam, de egyiket sem neveztem czigány-rapszódiának, holott a logika így hozta volna magával.»

Hogy milyen volt érzületében, életmódja, szokásai s berendezésében? Erről köteteket lehetne összeírni, melyekhez magam is számtalan részlettel járultam már hozzá, alkalmam levén számos éven át vele legközvetlenebbül érintkezni. Egynehány vonás álljon itt is megvilágításul. Az irigység nemtelen szenvedélyét nem ismerte. Épp úgy méltányolta a legnagyobb szellemek alkotásait, mint az igazi tehetségek megnyilatkozásait. Finom, jóakaró, felbuzdító volt minden nemesebb törekvés iránt, ellenben szigorú, gyakran kihívó, visszatorló szemben az üres nyegleség vagy önhittséggel. Találó élczeinek mitrailleuse-ét ilyenkor puffogtatta legtalálóbban. Amennyire szerette, sőt kereste az alapos műveltségű s a szellemdús emberek társaságát: annyira terhére voltak az úgynevezett illemlátogatások vagy fogadások konvenczionális csevegései. Száz meg százféle megkeresésekkel terhelték. Ilyenek után órákig tartó idegesség fogta el s rendesen a hozza tapadt nagyság atkára hivatkozott. Hónapokon át érintkeztem vele a napnak minden szakában, de soha egy perczig tétlenül nem találtam. Vagy olvasott, vagy irt, vagy javította a maga és a mások műveit. Tenger idejét vették igénybe horrend levelezései, annyival inkább, mert minden érdekesebb vagy importánsabb leveléről másolatot tartott meg magának; a levelek czím-irata egész lélektani tanulmánynyá fejlődött ki nála. Szellemi foglalkozásainak részletein kívül, házi életét és szokásait, apró szeszélyeit s szenvedélyeit illetőleg is íveket, sőt köteteket lehetne összeírni. Aki őt házi rendjében, mindennapi életében nem ismerte, fogalma sem lehet azokról a minucziózus és sok tekintetben a pedánsságig ment szokásairól, melyeknek magát alávetette. Az ő házánál, de még inkább az ő szobájában legcsekélyebb nyoma sem volt az úgynevezett zseniális rendetlenségnek; még az utolsó levélborítéknak vagy vörös czeruzának is megvolt a maga rendes helye íróasztalán. Ha budapesti, vagy weimari, vagy római lakását bizonyos időre elfoglalta, napokat vett igénybe, míg különösen zongora- és dolgozószobáját berendezte. Valamint életmódjában, úgy lakásában sem volt barátja a felesleges luxusnak, sőt az úgynevezett comfort-ból is csak annyit lehetett nála találni, amennyi az ő kényelmi igényének megfelelt. Daczára ama fényűző életmód- és társadalmi érintkezésnek, melyben úgyszólván egész életét töltötte: a gastronomia raffinement-jai legkevésbbé nőttek a természetéhez. Rendes étkezési rendszere a legegyszerűbb volt. amit csak képzelni lehet. Este csak hideg étkeket s teát lehetett nála találni. A magyar konyhát s annak főleg drasztikusabb termékeit elébe tette a világ minden franczia menüjének. Hasonló ízlése volt a szivarokban is. Az adventnek egy rorátéját sem mulasztotta el, ha csak nem volt ágyban fekvő beteg; s dologhoz általában addig soha nem fogott, míg a templomból haza nem tért. Ez nála tiszta vallási meggyőződés szüleménye volt. Ε mélységes vallási érzület nélkül nem is lett volna képes azokat a monumentális egyházi műveket, oratóriumokat s miséket megalkotni. Magas szellemi műveltsége s gazdag világtapasztalatai mellett mindig a legfinomabb, udvarias és szellemdús volt a társalgása. De visszataszító is tudott lenni. Ha bizalmas körben, vagy meghittebb barátjaival szemközt néha belemelegedett a múltak emlékébe: önmaga is sokat beszélt el ilyemeket. Virtuózi fénykora s hódításainak tetőpontján pl. egyszer Bécsben az egykori hatalmas Metternich herczeg estélyére volt hivatalos, kinek szellemdús neje bizonyos inczidens következtében, nem éppen nagy rajongást akart művészete iránt tanúsítani. Midőn Liszt belépett a szalonjába, legmagasabb arisztokratikus, de finom gúnymosolylyal azt kérdezte tőle: «Minő Geschäfteket csinált Bécsben?» − «Bocsánat, heczegné! − felelé Liszt francziául, − csak a zsidók és a diplomaták szoktak Geschäfteket csinálni, mi művészek zenével foglalkozunk.» Chopinről beszélik, − de Liszttel történt az is, hogy egyszer egy büszke pénzkirályhoz volt hivatalos ebédre. A bankár azt hitte, hogy nem sérti meg, ha a fekete kávé után mindjárt fölkéri hautén-hangnyomattal, hogy játszék valamit a zongorán, melyhez karonfogva vezette. Liszt sértett önérzetében e szavakkal tért ki a fölkérésnek: «Uram! most nem vagyok hozzá diszponálva s azonkívül is alig ettem valamit.» − De száz meg száz hasonló jellemű vonást lehetne a nagyvilággal való érintkezési naplójából felsorolni. Természete nem tűrt semmiféle erkölcsi pressziót. Ez alatt szikla és aczél lett, míg saját akarata, érzülete s kedélyhangulatára hagyva, az előzékenységek bőséges szaruját minden nap, minden órában kész volt kiüríteni. Emlékező tehetsége valamint a művészetben, úgy világi éleményeiben is bámulatos volt, kivévén a személyi neveket és az emberi arczokat, melyeknek millióival volt dolga életén át. Ε tekintetben csak azokat tartotta meg emlékében, amelyek s akik bizonyos érdekesebb mozzanatokkal álltak kapcsolatban. Így volt a helyi tájékozódással is. Akiket igazán szeretett és becsült, azok irányában határt nem ismert előzékenysége, figyelme és őszínte barátsága. A rokon- és ellenszenvből eredő osztentatív magatartás felett, ha kellett, a legnagyobb nyugodtsággal tudott uralkodni; de ha kellett és szükségét látta, nem habozott azt tartózkodás nélkül kimutatni. Benne a művész eszményképe egyesült a nemesen, önzetlenül érezni és tenni tudó emberrel. S ez szerezte meg szamara azt az osztatlan nimbuszt és kegyeletet, melylyel mindenhol találkozott.”
753   Búbánat 2017-02-06 14:42:12
1936. OKTÓBER 24., Budapesti Hírlap

„Diadalút volt az Operaház művészeinek bayreuthi vendégszereplése”

„Tüntető szeretettel fogadta az együttest a német művészváros”

BAYREUTH, okt. 23.

(A Budapesti Hírlap tudósítójának jelentése.)

"A bayreuthi Liszt Ferenc emlékhét nemzetközi jelentőségű művészeseményeinek sorában is nagyszabású és felejthetetlen élményt jelentett az Operaház művészegyüttesének vendégszereplése. Wagner Richard és Liszt Ferenc történelmi városában Karl Schlumprecht dr. bayreuthi főpolgármester meghívására, mint ismeretes, két estén át vendégszerepelt a m. kir. Operaház teljes művészegyüttese. Márkus László igazgató, Oláh Gusztáv főrendező, Morlin Amadé főtitkár vezetésével 240 tagú együttes indult útnak Bayreuthbe, hogy a hivatalos Magyarország képviselőivel együtt hódoljon Liszt Ferenc emlékének és a magyar művészek nevében Liszt Ferenc magyarságát hirdesse a nagy hagyományok nevezetes városában, ahol a világot járó nagy zeneszerző és zongoraművész végső pihenőre talált.
Az Operaház művészei közül Báthy Anna, Budanovits Mária, Palló Imre dr., Losonczy György, Komáromi Pál, Farkas Sándor, Palotay Árpád, Vitéz Tibor vettek részt többek között a vendégjátékon, amelyen Ferencsik János karmester vezényletével Liszt nemes alkotása, a Szent Erzsébet legenda került előadásra. Bayreuthba indultak ugyanakkor az énekkar, a zenekar és az Operaház balettkarának tagjai is, s az utóbbiak a Liszt Ferenc zenéjére összeállított táncképekkel, a Magyar ábrándok és a Pesti karnevál kedvesen finom táncjeleneteivel gyönyörködtették a bayreuthi közönséget, amely megható lelkesedéssel és őszinte érdeklődéssel fogadta a Liszt Ferenc hazájából érkező művészeket.
A németországi vendégjáték az ünneplések valóságos sorozata volt! A határállomáson, Passauban zászlódísz és ünnepi közönség fogadta az érkező művészcsoportot, Bayreuthben Ludwig Siebert bajor miniszterelnök, Gürtner ' birodalmi igazságügy miniszter vettek részt az operaházi együttes előadásain, és a vendégjáték két estjén hely nem maradt üresen a Ludwig Siebert Festhalle hatalmas csarnokában, sem az újjáalakított őrgrófi Operaház nézőterén.
Magyarország kegyelete megkapó módon jutott kifejezésre a mélységes hódolatban, amelyet Wagner Richárd és Liszt Ferenc iránt érzett az egész nemzet. Sztójay Döme tábornok, berlini magyar követ a kormány nevében, vitéz Hász Aladár miniszteri tanácsos a kultuszminiszter képviseletében helyeztek koszorút Wagner és Liszt Ferenc síremlékére, de részt kért az emlékezésből a baráti német birodalom is, amely szívvel-lélekkel osztozott a magyar nemzet kegyeletének megnyilatkozásában.
Koszorúkat helyeztek el Liszt Ferenc sirkápolnájára Márkus László, az Operaház igazgatója, Isoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola főtitkára, Dömötör Lajos, a Filharmóniai Társaság igazgatója, de a művészek közül is csaknem valamennyien legalább egy szál virággal rótták le kegyeletüket a halhatatlan muzsikus emléke előtt.
Nem csupán a kegyelet, de az őszinte barátság testvéri ünnepe is volt a bayreuthi vendégszereplés. Karl Schlumprecht dr., Bayreuth főpolgármestere megható szeretettel gondoskodott a város vendégeiről. Páratlan bőkezűséggel látta vendégül az egész együttest, ajándékokkal az őszinte barátság és szeretet jeleivel halmozta el az összes szereplőket, kezdve Márkus igazgatótól a legegyszerűbb műszaki munkásig és tette felejthetetlenné a német kedély, a barátság és a megbecsülés jeleivel a bayreuthi napokat mindazok számára, akik csak azokon részt vehettek.
Semmi nem jellemzi jobban az általános érdeklődést és a magyar nemzet iránti baráti érzést, amely Németországban a bayreuthi ünnepség alkalmával megnyilvánult, mint az, hogy Schlumprecht főpolgármester meghívását szíves szeretettel fogadták a birodalom legelőkelőbbjei is. Megjelent Bayreuthben Ágost Vilmos porosz királyi herceg. Részt vettek a díszelőadásokon Wreede herceg és leányai. A Liszt-ünnepség legfőbb védnökségét Wagner Siegfried özvegye, Winifred asszony vállalta, aki a Villa Wahnfried kastélyában személyesen fogadta az Országos Liszt Ferenc Társaság nevében nála tisztelgő vendégeket.
Tapssal, virággal, ajándékkal kedveskedtek az Operaház tagjainak és általában a magyar művészeknek a bayreuthiak. A sok ajándék között az Operaháznak ajánlotta fel Schlumprecht dr. főpolgármester Liszt Ferenc egy fiatalkori pompás mellszobrát, valamint több Liszt-ereklyét, köztük a mester egy hajfürtjét és az inget is, amelyben lelkét kilehelte. Ezek az emléktárgyak a magyarországi Liszt Ferenc-múzeum értékeit gyarapítják.
A legszebb ajándék azonban, amelyet Bayreuth csak adhatott a magyar együttesnek — nem szólva a főpolgármester szinte tékozló bőkezűségéről, amely több mint 50.000 márkát fordított a magyar művészek vendéglátására — a sajtó elismerése volt. A bayreuthi lapok közleményei kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel ünnepelték ezúttal Liszt Ferencben a legnagyobb magyar zeneköltő emlékét."
752   Ardelao • előzmény751 2017-02-04 23:15:06

GOBBI HENRIK, A ZENEAAKADÉMIA ZONGORATANÁRA - Liszt és Gobbi kapcsolata

Szerző: Gyöngyösi Szilvia
751   Ardelao 2017-02-04 18:38:04

Papp Viktor: „Liszt Ferenc élő magyar tanítványai”


>Liszt Ferenc tanítványaival s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit. Holott Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén, a zeneművészet minden ágát érintve, végigvonult. Tizenhat éves-korában Párizsban már zongoraleckékből élt s ettől kezdve a tanítványok csak a virtuóz évek utazgatásaiban maradtak el mellőle. De azért Liszt sohasem volt zenetanító, vagy zongoratanár, többször és hevesen tiltakozott is ilyen megítélése ellen, ő nem zeneleckét adott, hanem „művészetet terjesztett” zongorája mellett, íróasztalánál, a zenekar élén, sőt az emberekkel való érintkezése közben is. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus és hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot. Ha pedagógus nem volt, természetesen pedagógiai módszere sem lehetett. És mégis volt: mely a felismert tehetségek előbbre vitelében és megerősítésében nyilvánult meg. Senki sem tudott olyan elismeréssel adózni a tehetségnek, mint Liszt, még akkor is, ha a tehetség iránya az ő felfogásával ellentétes volt. A szép, a szebb: egyetlen pedagógusi parancsa, melyet a zenében legtöbbször példákkal, „megmutatással” érvényesített. Sokszor csak beszélt a műről, anélkül, hogy megszólaltatta volna, de legtöbbször a megmutatáshoz folyamodott s hangokkal, a játékával oktatott. Legnagyobb pedagógiai ereje pedig a grandiózus egyéniségében rejlett, mely bűvös hatása körébe vont mindenkit.

Egyik Lotz tanítvány mondta el, a mester úgy oktatta rajztábláját körülvevő tanítványait, hogy megjelölve a feladatot, - mondjuk: futó alak – a krétát kezébe vette, a táblának háttal állt s anélkül, hogy a rajztáblára nézett volna, a futó alak körvonalát, nagy lábujjánál megkezdve, egyetlen lendülettel felrajzolta . . . . aztán megfordult, ránézett rajzára s ennyi magyarázatot tett hozzá mint tanár: „Így kell ezt csinálni” . . . . És mégis, nem is képzelné az ember, milyen hatalmas oktató erő van a tudásnak ilyen bravúrjában.

Liszt is tett így nem egyszer, de ha érdemesnek látta, apróságokba is belement. . . . . .

Liszt Ferenc tanítványai „megjelölt” emberek. Megkülönböztetett tiszteletben járnak közöttünk. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek páratlan zongoraművészetében, dicsekednek kézszorításával, legendás homlok-csókjával, feddésével, vagy elismerésével, feledhetetlen pillantásával, melynek glóriája láthatatlanul övezi őket s kíséri mindenfelé, akár megmaradtak a művészet berkeiben, akár pedig elbújtak a társadalom valamelyik bokrában. A szépnek és nemesnek valami imbolygó fénye kíséri őket, valami megkülönböztetettség, melyet esetleg csak mi aggatunk reájuk, de amely mesterük művészeti tündérvilágának itt maradt foszlánya is lehet. . . . .

Tudjuk, hogy Liszt a legnagyobb magyar zeneköltő és a világ legnagyobb zongoraművésze, korának és minden időknek legemelkedettebb szellemű zeneművészeti apostola volt. Ebbeli működését tanítványai útján hatványozta. Tanítványinak száma a vonatkozó irodalom szerint 427, köztük olyan világ-nevek, mint:

Sophie Menter, Emil Sauer, Eugen d’Albert, Karl Taussig, August Stradal, Bernhard Stavenhagen, August Göllerich, Isaac Albeniz, Alexander Borodin, Franz Brendel, Hans Bronsart, Hans von Bülow, Peter Cornelius, Wilhelm Kienzl, Moriz Moskowski, Felix Mottl, Joachim Raff, Rimski-Korzakoff, a két Rubinstein, Saint-Saëns, Bedrich Smetana, Felix Weingartner, Joseph Wieniawski, Vincent d’Indy, Joachim József, Nikisch Artur, Mosonyi Mihály, Thomán István, Zichy Géza gróf…….

Szinte elkáprázik az ember szeme ettől a tündöklő névsortól. És még van vagy száz Liszt-tanítvány, kik közül nem egy megragyogtatta nevét időlegesen a zeneművészet történetében. <



>Liszt tanítványait többféleképpen osztályozhatjuk. Voltak „hiteles” Liszt-tanítványok, kiket a mester maga vett fel, s akiket tüzetes oktatásban részesített. Ezek neve széles körben ismertté vált. Voltak olyanok, akiknek megengedte, hogy óráira eljárjanak, de velük sohasem foglalkozott. Voltak aztán számosan olyanok, akik talán egyszer valahogyan bekerültek az órára s a világban, mint a mester „legkedvesebb tanítványai”szélhámoskodtak. Merészségükben odáig mentek, hogy nem egyszer szabó és virágszámláikat is a mesterrel fizettették meg, mikor odébbálltak. Az ilyenek sok bajt és kisebb-nagyobb kellemetlenséget okoztak a jóságáról híres Lisztnek, aki tanítványait nemcsak oktatta, de sokszor anyagilag is segítette és mindenkit ingyen tanított, úgy Weimarban, mint Rómában és Budapesten.
(Legfiatalabb éveiben, Párizsban természetesen fizettette leckéit, hiszen akkor azok jövedelméből élt, de Genfben a konzervatóriumi oktatást már ingyen látta el.)

A budapesti Zeneakadémián az volt a helyzet, hogy a két zongoratanár, Erkel és Gobbi, saját akadémiai növendékei közül válogatta ki a legtehetségesebbeket s mikor Liszt évente szokásosan ősszel megérkezett, ezeket bemutatták neki. Liszt tetszése szerint vette fel közülük növendékeit és ezen felül bárkit, akit akart. Erről a Zeneakadémia 1883-84-es Évkönyvében (9. oldal) ezt olvashatjuk:

„A Liszt-hallgatókra megjegyeztetik, hogy a nagymester beleegyezése mellett, az elnökség felterjesztésére a nmgu (nagyméltóságú, A.) közoktatási ministérium 1884. évi február 13-án kelt 5672. számú magas rendeletében elhatározta, hogy ezen túl, akik az orsz. m. kir. zeneakadémiába alapszabályszerű módon és időben felvéve nincsenek, ha Liszt Ferenc elnöknek Buda-Pesten tartózkodása alatt annak legfelsőbb zongora-osztályába elfogadtattak és abba járni óhajtanak, kötelesek előre és egyszerre harmincz forint tandíjat az igazgatóságnál lefizetni és hogy e tandíj fizetése alól csak azok menthetők fel, kik az alapszabályok értelmében felszerelt s az igazgatósághoz figyelmet érdemlő indokkal támogatott kérvényt nyújtanak be.”

Ez volt a rend néhány évig a Zeneakadémián, melynek alapján a Liszt-növendékektől harminc pengő tandíjat szedhettek. De úgy látszik, többen nem tudták megfizetni az összeget, vagy Liszttől elkönyörögték azt (könnyű volt!), mert a mester budapesti tanításának utolsó Évkönyvében (1885/86. 10. oldal) azt olvassuk, hogy . . . . . „ennek a (t.i. a tandíjfizetésnek) a folyó tanévben érvényt szerezni nem lehetett, mert növendékeit a nagymester privát tanulóinak declarálta, s mint ilyeneket a saját lakosztályán oktatta.”

Így Liszt az ingyen oktatás elvét a Zeneakadémia szabályzatával, s a minisztérium rendelkezésével szemben is meg tudta tartani, ami talán szükséges volt azért is, hogy a mestert évente Budapestre is elkísérő külföldi tanítványok (Menter, Stradal, Stavenhagen, Schmalhausen, Weigelt stb.) ne fizessenek nálunk tandíjat, mikor a mester mellett, más helyt, sohasem fizettek. Budapesten Lisztnek kétféle tanítványa volt. Azok, akik a Zeneakadémia kötelékében állottak s azok, akik az intézet kötelékeibe nem tartoztak. Ha az akadémisták közben oklevelet kaptak, Liszt meghívására, mint intézeti köteléken kívül állók, látogatták óráját.

A Liszt-tanítványok névsorában feltűnhetik, hogy azok nem mind zongoristák. Liszt óráinak egyik jellegzetessége volt, hogy felölelte az általános művészet és zeneművészet minden ágát. Ezért hozzá írók, zeneszerzők, karmesterek, hegedűsök, hárfa- és orgonajátékosok is jártak tanácsáért s irányításért. < . . . . .

Budapest, 1936. augusztus 24-én
Papp Viktor.
Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvéből-
Dante Kiadás, Budapest.
750   Búbánat 2017-01-23 09:20:11
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya felkonferálta:

Liszt Esztergomi miséje szólal meg:

Kincses Veronika - soprano
Takács Klára – contralto
Korondi György - tenor
Gregor József - bass

Hungarian Radio and Television Chorus
Budapest Symphony Orchestra

conducted by Ferencsik János

1. I. Kyrie (7´24")
2. II. Gloria (12´35")
3. III. Credo (16´20")
4. IV. Sanctus (5´34")
5. V. Benedictus (6´33")
6. VI. Agnus Dei (8´09")


Ismétlés a Dankó Rádióban 18 órától.
749   Búbánat 2017-01-18 10:43:20
Ma este, 20.46 – 22.00 Bartók Rádió

Junior Prima-díjasok hangversenysorozata

Vörös Szilvia énekel, Váradi László zongorázik

I. Liszt: 1. Három dal - a) A Rajnánál, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) A
marlingi harangok
2. Liszt: 104. Petrarca szonett

II. Schubert-Liszt: 1. A molnár és a patak, 2. Margit a rokkánál

III. Liszt: Két dal,
1. Jókedv és bánat, 2. A három cigány

IV. Bellini-Liszt: Norma reminiszcencia V. Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors - dalciklus (Bartók Emlékház, 2016. március 8.)

(Ism. január 30., 13.46)
748   Búbánat 2017-01-14 15:43:51
Bartók Rádió ma este 21.41 – 23.00
MVM Koncertek
- A Zongora

Bogányi Gergely hangversenye

I. Beethoven: B-dúr (Hammerklavier) szonáta Op. 106.

II. Liszt: 1. Két legenda
- a) A-dúr (Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál)
- b) E-dúr (Paulai Szent Ferenc a hullámokon)

2. Spanyol rapszódia

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. november 17.)
747   Búbánat 2017-01-09 11:16:51

Először készült felvétel Liszt Faust-szimfóniájának átiratából

Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának Carl Tausig-féle átirata szólal meg Lajkó István Junior Prima Díjas zongoraművész előadásában a Hungaroton legújabb, világpremier kiadványán.

746   Búbánat • előzmény745 2017-01-04 11:22:56
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Az eddig ismertetett földszinti múzeumi helyiség és az első emeleti Dolgozószoba, Hálószoba, Ebédlő bemutatása után végezetül még szólni kell az ugyanezen a szinten található – elkülönült - KIS SZOBA látnivalóiról, a benne található tárgyakról is. (Liszt weimari tartózkodása idején lakásában személyzeti szobának volt berendezve.

Az ablaktól balra:
Klaviatúra. A csupán fából készült ún. „néma zongora” Lisztnek gyakorlás céljára szolgált utazásai során. Hat oktávja van.
Az ajánló szöveg: „A mon maitre ami et compatriote Fr. Liszt en reconnaissance et dévouement Ed. Szerdahelyi.”

Liszt Ferenc. Márvány mellszobor, 1838-ban készítette Lorenzo Bartolini Firenzében.

Íróasztal alacsony rátéttel.
Az asztalon Liszt Ferencnek írott levelek láthatóak, balról jobbra:
a) Felix Mendelssohn-Bartholdy 1840. április 8-án kelt levele
b) Robert Schumann 1844. január 1-én kel levele
c) Hans von Bülow 1853. október 29-én kelt levele
d) Hector Berlioz 1854. január 24-én kelt levele
e) Richard Wagner 1856. január 24-én kelt levele
f) Bedřich Smetana 1859. október 9-én kelt levele

A kijárat felé a bal oldali falon: „El-jen Franz Liszt”
Aláírás jobbra lenn: „Bettine pour féliciter”. Bettina von Arnim Liszt művészetének magasztalását kifejező rajza kottafejeken lovagló angyalokkal.

Két kis asztalka
Az egyik tízszögletes, a másik nyolcszögletes asztallappal és egy zsámoly, mindhárom keleties stílusú, ébenfából, gyöngykagylóval kirakva. Ghika hercegnő ajándéka.

Sétapálcatartó sétapálcákkal.
Nyolcszögletes, üvegezett és faragással ellátott sétapálcvatartó, tizennyolc, különböző fából készült sétapálcával. Közöttük van Augusta császárnő és Abdu’l Medjid szultán ajándéka; elefántcsont pálcafejek magyar címerekkel, néhány közülük pálmafából és halcsontból készült.

Balra a kijárathoz vezető ajtó mellett:
Cosima Wagner, született Liszt. Gustav Kietz mellszobra 1873-ból. (Az 1873/74-ben készült márvány mellszobor a bayreuthi Wahnfried-házban van.)

A kijárathoz vezető ajtó mellett jobbra:
Vitrin Három oldala üvegezett, hátoldalán tükörüveg.
A vitrin tartalma fentről lefelé:

a) Magyar útlevél Liszt Ferenc részére. A kiállítás kelte: Budapest, 1874. május 20.

b) Liszt Ferenc. Viaszdombormű üveg alatt, barna bársony keretben és ráragasztott babérkoszorúval, készítette C. Dorsnsay.

c) Sopron város 1840-ben kiállított oklevele Liszt Ferencnek a város tiszteletbeli polgárává történt választásáról. Kézírással készült. Az írás színe fekete, piros, kék és zöld.

d) „Ballenstedt” – képeskönyv A köteten: „Liszt Ferencnek, Ballenstedt, 1852. június 22-én és 23-án”. Belül: Ballenstedt lakóinak 1852. szeptember 2-án kelt ajánlása. A kötet húsz lapot tartalmaz a Harz-hegység látképeivel. A képek Eduard Lütke (1801-1850) litográfiái. Bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva.

e) Richard Wagner Lohengrine és Tanhäusere. Szövegkönyv zenei mellékletekkel. Köln, 1852. Piros bőrbe kötve, aranyozással kidolgozva. Franz Carl Eisen kölni kiadó és könyvkereskedő hagyatékából. Franz Carl Eisen 1852. június 22-én kelt, Lisztnek szóló ajánlásával.

f) Szivartartó. Rácsszerű lapok bronz bevonatú hengeralakú pálcákkal, üvegezve. Belül nyolc fiók van 144 szivar számára. III. Napóleon ajándéka Liszt Ferencnek 1867-ben Párizsban.

FÜGGELÉK
Az ismertetett kiadványban található képek (reprodukciók) felsorolása, megnevezése

1. Könyvborító címlapon: A Liszt-ház Weimarban – bejárati homlokzat kertkapuval (színes kép)

2. Liszt Bechstein zongorája a tágas, berendezett dolgozószobában – korabeli kép

3. A 11 éves Liszt. F. Villain kőnyomata A.E. Roehn műve nyomán

4. Egy forradalmi szimfónia vázlata (kotta hangjegyei) 1830. Liszt saját kezével.

5. Rákóczi induló. Kotta hangjegyei. Liszt sajátkezű munkája.

6. Liszt egyik hangversenyének műsora. Kijev, 1847. február 2.

7. Liszt Ferenc – Márvány mellszobor Bartolinitől, 1838.

8. Liszt Ferenc. Olajfestmény Ary Scheffer-től.

9. Carolyn v.Sayn-Wittgenstein Mária leányával. Fénykép C. Fischer kőnyomata után. 1844.

10. Richard Wagner. Kőnyomat C. Stockar-Eschertől. 1853.

11. Liszt levele titkárához, Bellonihoz. Weimar, 1849. május 14. (francia nyelven)

12. Hangversenyműsor Goethe és Schiller szobrának leleplezésére, Weimar, udvari színház, 1857. szeptember 3.

13. Faust-szimfónia. Az első nyomtatvány címlapja.

14. Liszt Ferenc. Olajfestmény Plockhorsttól. (papi reverendában, az 1860-as években)

15. Liszt weimari lakásának tágas, bútorokkal berendezett, tárgyakkal teli dolgozószobája

16. A könyv hátoldalán látható korabeli képen: Hálószoba, az ablaktól jobbra függönyözött ágy, mellette éjjeli szekrény, az ágy fejénél festmény függ a falon.
745   Búbánat • előzmény744 2016-12-31 20:21:54
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom az EBÉDLŐ leírását

Kis asztal. Politúrozott diófa.

A kis asztalon: Asztali óra.
Bronzház malachittal. Alsó része ugyanabból az anyagból készült.

A kis asztal fölött: Odüsszeusz és Leukothea
Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1859-ben.

SAROKVITRIN. Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg.

Fenn:
Török mokkás készlet.
Tartozékai: Ezüstkanna, hat ezüstszálas porceláncsésze-tartó csillag alakú aljjal, két ezüstszálas csészetartó kerek aljjal, korallokkal kirakva, réztálca (ezüstözve) levélszárakkal és nyíló virágkelyhekkel díszítve és cizellálva.

A középső polcon balról jobbra:

Kehely. Ezüst, belül aranyozott, gazdag mintázattal díszítve, alatta „FL” koronával. Magyar barátai ajándékozták Lisztnek 1885-ben.

Nyolc porceláncsésze a felső polcon elhelyezett mokkás készlethez, ábrákkal és mintázattal díszítve.

Kehely Ezüst, belül aranyozott. Külső felülete gazdagon gravírozott. Az egyik, díszítéssel körülvett, mezőben: „Liszt Ferencnek”. Külső bevésés: „F-varisto Bosch y Renárt”.

Lenn, balról jobbra:

Ívóserleg alakokat ábrázoló domborművel: IV. Henrik bevonulása Párizsba.

Vizeskancsó három ezüst pohárral a csésze nélkül. Kancsó: Kristály, mozgalmas felülettel, művészi csiszolással, aranyhálóval bevonva. Egyik oldalán szöveg: „1858, április 19. emlékére”.

Csésze. Ezüst, alakja lapos, belül a kerek mezőben Albrecht Dürer képe „Albertus Dvrervs” aláírással.

A dolgozószobába vezető ajtó mellett jobbra:
Liszt Ferenc. Olajfestmény vásznon, készítette Ary Scheffer, 1838-ban.

A hálószoba felé eső fal mellett:
Írószekrény redőny szerkezetű tetővel. Diófa, az alsó része kilenc fiókkal, a felső részem négy fiók és egy középső polc, fölötte nagyobb fiók.

Az asztallapon:
A-Dúr zongorahangverseny. Liszt Ferenc kotta-kézirata.
Szent Erzsébet legendája. Liszt Ferenc kotta-kézirata (a kompozíció vázlata).

Az írószekrényen:
Váza aranyozott porcelán a berlini Régi Múzeum és a werderi templom képével.

Az írószekrény fölött:
Liszt Ferenc. Josef Kriehuber akvarellje 1838-ból.

(Innen folytatom majd az emeleti KIS SZOBA leírásával.)
744   Búbánat • előzmény743 2016-12-30 12:19:35
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom az EBÉDLŐ leírását

A Marienstraße-i oldalon a falnál:

SAROKVITRIN Gazdagon faragott diófa, hátoldalán tükörüveg.

A sarokvitrinben fenn:
Karmesterpálca, csontból, fekete, ezüst levélbetéttel.
Az alsó bevonat felirata: „Weimar 1844”
A levéldísz felirata: „A teremtés. Don Juan. Fidelio. A bűvös vadász. C-moll szimfónia.”
A felső bevonaton két bemélyített „S” és „non multa sed multum” olvasható. Sophie szász nagyhercegnő ajándéka.

Karmesterpálca csontból, fekete, fehér elefántcsontbetéttel: „Berlin, 1842. F. Liszt”. A művész berlini tisztelőinek ajándéka.

Karmesterpálca fából, barna, levélszárdíszítéssel, kottával és írott szöveggel. A két végén elefántcsont.
A ráhelyezett szalagon: „Liszt Ferencnek, a révkalauznak, 1855. június 26-án, Gillétől.”
A kottalapon: „Missa”. Dr. Gille ajándéka a Faust-szimfónia első előadása után.

Karmesterpálca ezüst, díszes bevonattal és felírással: „A zsenialitás megtestesítőjének, a Tannhäuser és a Lohengrin operák karnagyának, Dr. Liszt Ferenc úrnak, nagyrabecsült mesterüknek, a nagyhercegi udvari zenekar tagjai. Weimar 1850. augusztus 28-án.”

Karmesterpálca csontból, fekete, ezüst betéttel és borítással.
Lenn korona az alábbi szöveggel (német nyelvű rigmus nyersfordítása): „A Te kezedbe adva minden ütem életre kel.”
Fenn: „F. Bräuertől, Pesth 1856. Dr. Liszt F.-nek.”

Babérkoszorú. Aranyozott, levelekkel és gömböcskékkel és piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagokkal. A művész magyar tisztelőinek ajándéka Temesvárról.

Christina Belgioso-Trivulce hercegnő (1808-1871) Levélnehezék, márványminiatúra kőlapon.
A hercegnő, a hazafias érzelmű olasz írónő Liszt Ferencet 1835-ben ismerte meg Párizsban.

Sarokvitrinben - Középső polc:

Egy bécsi hangverseny emlékére kapott ajándék. Márványlap lanttal, koszorúval és ezüst kottalappal. Hátoldalán szöveges lap könyvalakban, amelyre többek között Liszt-kompozíciókat véstek: „Búcsúhangverseny 1840. február 16-án” és W. hangversenydarabja, B. Nagy Fantázia improvizációja. A lap első oldalán tábla: „Bécs 1839-1840”.

A könyv szövege elől: „L.B. Hexameron Paskoral-szimfóniájának Scherzo orage et Finale c. része. Bravour-variációk (Puritánok). Ave Maria – Nagy etűd (4.sz. d-mollban). Reminiscences. (Puritánok). Két nagy etűd (7. sz. Esz-ben, 9. sz. Asz-ban). A város – A halászleány – Az ott-lét. B. F-moll szonátája. Reminiscenses de la Lucia di Lammermoors. A Kárlvária-hegyen – Az Atlasz – A galambposta. Töredék (Dante nyomán). Fantázia (Sonnambula). Chopin-mazurkák – Valse di bravura. B. d-moll szonátája. A Waldstätter-tónál. L’Orgin.”

A jobb oldalon: Nápolyi tarantellák – A tündérkirály. B. Nagy triója B-ben. Magyar melódiák. Nagy fantázia (Giuramento). Jó éjt – A viharos reggel – A faluban. Magyar melódiák és induló. Fantázia és variációk (A menyasszony). Éji zene. Reminiscences de Hugenots. Felkérés táncra. P. Lucia-etűdjéből Cavatine. A csengettyű. Hummel septettje. Cavatine-fantázia: I Auvi frequenti palpiti, Pacinitől.

Kancsó Szentpétervárról. Aranyozott ezüst. Felületén virág- és levélszárdíszítés. Az alsó peremére vésve: „L’ Hospital des enfants pauvries, au Taland bienfaisand de Mr. Liszt. Le 18. April 1843.”

Asztali csengő tányérral. Ezüstből, aranykoszorúval gravírozva. Tetejének kimunkálása vízszintesen elfektetett hasáb briliánssal kirakva.
Fenn briliánssal: „Liszt Ferenc”. A koszorúban: „a mesterek mesterének legmélyebb hálájuk jeléül T. és P.”

Hátoldalán fenn briliánssal: „1885”. Alatta bal oldalon: „Magyar király-dal. A Magyarok Istene Petőfi szellemének. A holt költő szerelme. Munkácsi rhapsodia. Mosonyi gyászmenete. A magyar népdal. Epithalam. A lelkesedés dala. Paulai szent Ferenczhez. A gyermek dicséneke ébredéskor.”

Táborsky ajándéka Pesten Liszt Ferencnek, születésnapjára, 1875. október 22-én.

Sarikvitrinben - Lenn, balról jobbra:

Pipafej Tajték-pipafej faragással és ezüstverettel: Elől a magyar király lovas zászlóvivője, lenn címer. A szájrész nyílása fölött „ME’ DETZ” van belevésve.

Levélnehezék, ülő férfi alakkal bronzból, malachitlapon.

Szivarszipka. Arany, ágalakú korallokkal, két állatfejjel.
Szivarszipka. Arany, borostyán szájrésszel, öt piros kővel kirakva

Pipafej. Tajték-pipafej, alakokkal díszítve: A magyarok esküje Mária Terézia előtt. Ezüstfedelén a magyar korona a kereszttel. Felső peremén: „Muri, Amur, Pro rege Nostro”. A fából készült pipaszár piros-fehér-zöld bojttal van díszítve.

A tajték-pipafejeket és a szivarsapkákat a művész magyar mágnásoktól kapta ajándékba.

(Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
743   Búbánat • előzmény742 2016-12-23 22:25:34
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A Marienstraße felé néz a három ablakos

EBÉDLŐ

Az ablakokon ívelt vörös és barna függöny-díszítés.

A helyiség közepén:

Kerek asztal középső feltámasztással, lehajtható asztallappal, középen kerek betét.

Az asztal felett: Kristály csillár tizenkét karú gyertyatartóval, mely részben levél- és virágdíszítéssel készült.

Az asztal körül: Négy szék és egy a garnitúrához illő ötödik a fal mellett.

A falnál a hálószobába nyíló ajtó és ablak között:

Tálaló

Felső részén két üvegezett polc van, alatta hat fiók gazdag díszítéssel. Anyaga diófa.

Benne az egykor Liszt tulajdonát képező tárgyak közül az alábbiak láthatók:

A bal oldalon:

- Ezüst babérkoszorú
Cizellált levelek és gömböcskék dróton szalaggal. A szalagon felirat:
„Rammert Márta a zongoraművészet Királynőjének
Gróf Hunyady Lászlóné - Gróf Andrássy Tivadarné – Gróf Károlyi Sándorné – Gróf Königszegg Irma – Hohenlohe Sarola hercegné – özv. Mailáth Györgyné – Gróf Eszterházi Móriczné – őrgróf Pallavicini Edéné – özv. Báró Bánffy Györgyné – özv. Gróf Kornis Miklósné.”

- Fedeles ezüstserleg gazdag díszítéssel, az alsó részén két fogantyúval. Liszt lengyel tisztelőinek ajándéka. Felső peremén a következő gravírozott szöveg olvasható:
„ Az Ön Lubienski Stanislawja, Rulikowski Henryk, az Ön Rzszczewski Leonja, az Ön Walewski Kazmierze, az Ön Wielhórski Jozefe, Wolicki Konstanty, Krasinski Kirchmajer Winc: Az Ön Lubienski Kazmierce, az Ön Lubienski Leónja.”

A fedél peremén:
„Franciskowi Liszt Przyjaciele na pamiatke pobytu jego w Warszawie d. 10 Kwietnia 1843 r.”

- Kis orosz parasztszekér mint levélnehezék. Aranyozott bronz, malachitlapra helyezve. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka.
- Mária Pavlovna-érem. Készítette Angelica Facius 1854-ben, ezüst.
- Két Schiller-érem. Készítette C. R. 1859-ben, ezüst.
- Spanyol érem. Ovális alakú, zöld zománc babérkoszorúval. Első oldalán a felirat: „Los Profesores della Orquesta del Circo A.F. Liszt”. Hátoldalán: lant sugarakkal és koszorúval; kürt, hegedű és kotta babérágakkal.
- Szivartartó. Ezüst, belül aranyozva, eltolható retesszel.

- 4 játékérme Kerek, gazdagon díszített korongok, részben színesek: „Simple”, „Double”m „Triple”, és „Slam”.

A jobb oldalon:

- Tál. Közepén levelek. A belső peremén fenn és lenn gravírozott szöveg. Fenn: „El. PRESY DEN FE DEL, LYCE. O. DE.”
Lenn: „CORDOBA. AL. MERJFO. DEL. SOR. FRANTZ LYSZT”
Cordoba városának ajándéka. A Liceo Artistico et Literarico elnöke adta át Liszt Ferencnek.

- Csésze csészealjjal. Aranydíszítéses porcelán. A csészén az Altenburg képe. Hátoldalán (a német nyelvű rigmus nyersfordítása): „Itt az Ilm partján s ott a Saale partján maradj mindig friss és fiatal! És igyál ebből a csészéből víg emlékezetet!”

- Reggeliző készlet ezüstből. Kávéskannából, tejeskannából és cukortartóból áll. Liszt egyik londoni hangversenye után, 1840 júniusában kapta ajándékba a Londoni Filharmonikus Társaságtól.
- Kis aranyozott babérkoszorú.
- Mozart érem. Készítette C. Randitzky 1856-ban. Aranyozott bronz. 1856-ban, Mozart születésének 100. évfordulóján nyújtották át Liszt Ferencnek Bécsben az ünnepségeken való részvételéért.
- [i] Kettős pecsét. [i] Az egyik végén kerek lap Liszt arcképével (bemélyítve), a másikon nyolcszögletes lap Beethoven arcképével (bemélyítve). Felirata: „Bonn 1845”. Ajándék a művésznek Bonnból.
- Alexander von Humboldt-érem. Készítette Antoine Bovy 1859-ben. Aranyozott bronz.

A tálalón:

- Háromágú gyertyatartó. Alsó része szürkészöld márványból készült, fölötte szőlőlevelekkel koszorúzott fiú kancsóval és serleggel rézből. a többi rész bronzból készült.
- Malachitlap. Rajta fémbetűkkel: „St. Petersbourg 1842”. Kerete bronz. Szamojlovné ajándéka Szentpétervárott.
- Asztali óra. Zafírkék porcelánból és gazdagon díszített bronzházzal, a márványlapon két alakkal és koronákkal díszített névfelírással. Mária Pavlovna nagyhercegnő ajándéka.

A tálaló fölött a falon:

Odüsszeusz és a szírének. Olajfestmény vásznon, készítette Friedrich Preller 1858-ban.


(Innen folytatni fogom az Ebédlő leírását)
742   Búbánat • előzmény741 2016-12-17 11:53:43
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A Marienstraße és a park felé néző két ablakos sarokszoba volt a művész

HÁLÓSZOBÁJA

az ablakokon vörös és barna színű függönyökkel.

A park felé eső oldalon, balra a falnál:

Fiókos szekrény három fiókkal, bronz- és sárgaréz-verettel; anyaga mahagóni.

A fiókos szekrényen: Asztali óra. Fémöntvény. Az óra tetején a díszítés lángoló tál. A számlapon a felirat: „C. Bernhardt Weimar”

Az asztali óra felett a falon: Négyszögletes tükör aranyszínű keretben.

A fiókos szekrény mellett jobbra és balra: két szék.

A bejárati ajtótól jobbra: Ruhás szekrény. Kétajtós, felsőrész üvegezett, alul két fiókja van.

A sarokban:

Toalettasztal. A barna asztalon szürke márványlap szürke márvány rátéttel.
Mosdótál. Festett porcelán
Vizeskancsó Festett porcelán, készítette Willamy és Doch Drezdában.

Mögötte a toalettasztalon ugyanazon mintával díszítve, mint a mosdótál és a kancsó: Szappantartó. Porcelán. Jobbra: Csiszolt üvegkancsó

A toalettasztallal szemben, a Marienstraße-i falra merőlegesen: Ágy
Tartozéka: matrac, dunyha, paplan, két tollpárna, egy lószőrpárna.
Ágytakaró függöny kézi szövésű anyagból, a magyar nemzeti színekkel és
Éjjeli szekrény, rajta asztal alakú rátét márványlappal.

Az ágy homlokzata fölött: Szent Erzsébet házasságkötése. Olajnyomat.

(Innen folytatni fogom, az EBÉDLŐ leírásával)
741   Búbánat • előzmény739 2016-12-12 22:17:55
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

[b] (LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSA -
DOLGOZÓSZOBA) [/b]

A kétrészes térelválasztó függöny színe piros és zöld, aranyszínű karnissal. A függöny lehetővé tette a helyiség két részre osztását. Liszt a lakás berendezésére magyar barátaitól kapta az anyagot. Ugyanebből az anyagból készült e helyiség négy ablakának függönye is.

A térelválasztó függönytől balra a sarokban áll egy
női íróasztal emelt rátéttel.
A művész az íróasztal lapját könyvek és egyéb írások elhelyezésére használta.

Az íróasztal emelt polcán:

Marie von Moughanoff.Calergis hercegnő. Márvány mellszobor – a mellrészen „M M” rövidítéssel.
Liszt a hercegnőt 1843-ban ismerte meg Varsóban, s barátságuk később is megmaradt. A hercegnő halála után 1875. június 17-én a weimari parkban álló lovagrendház mellett tartott gyászszertartáson Liszt a hercegnő emlékére egy neki ajánlott gyászdalt adott elő.

Ugyancsak az íróasztal emelt polcán: Két hordozható gyertyatartó. Anyaguk bronz és malachit.

A falon a női íróasztal mögött jobbra:

Háromágú sárgaréz fali gyertyatartó.

Ludwig van Beethoven. Carl Friedrich August von Kloeber 1817-ben készült krétarajzának reprodukciója.
Liszt Ferenc ifjúságától fogva lelkes tisztelője és őszinte csodálója volt Ludwig van Beethovennek. Liszt egyik különösen fontos feladatának tekintette Beethoven szimfóniáinak zongorára való átírását. Erről ő maga a következőket jegyezte meg: „Munkáinak igényes tanulmányozása, a szinte végtelen szépségeinek mély átérzése, másrészt azok az eszközök, amelyeket a zongorajáték szüntelen tanulásával magamévá tettem, engem talán kevésbé tesznek alkalmatlanná, mint másokat, arra, hogy e nehéz feladatot megoldjam.”

A női íróasztal alatt:

Francia nagylexikon. Grand Dictionneire universal du XIX. siècle par P. Larousse. Paris 1866-1878. 16 kötet.
Papírkosár. Anyaga nád bronzfestékkel bevonva.

Az ablak előtt:

A művész íróasztala balra és jobbra egy-egy ajtóval, mögötte két-két fiókkal, az asztallapon sötét bőrbetét.

Az íróasztalon:

Hans von Bülow (1830.1890) képe
Bülow, a zongoravirtuóz, egyben kiemelkedő karnagy, Liszt Ferenc tanítványa volt, s 1857 óta Liszt leányának, Cosimának férje. Cosima később elvált tőle, és 1870-ben Richard Wagner felesége lett.

Metronóm

Az íróasztal előtt:

Karosszék kerek, forgatható, alacsony hát- és oldaltámlával és bőrhuzattal.

Liszt íróasztalától jobbra:

Kerek asztal. Az asztallapot középen összefutó három láb tartja. Az asztallap közepébe márványbetét van beépítve sárgaréz keretben.

A keret asztaltól jobbra:

Heverő párnával. A párna huzata piros, gazdag hímzéssel és kidolgozott tükrös betéttel. A párnát a művész unokája, Daniela von Bülow hímezte.

A heverő környezetében, azzal egy garnitúrát képezve: Hat kárpitozott támlás szék

Az ablaktól jobbra Liszt íróasztala mellett:

Konzolos asztal tükörrel. Az asztal teteje márványlap, a tükör aranyszegélyes kerete gazdagon díszített.

A konzolos asztalon a tükör alatt: Két asztali lámpa öntöttvas foglalattal, tarka virágos porcelánborítással, üveg világítótesttel és cilinderrel.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
740   Búbánat • előzmény738 2016-12-10 13:36:27
A 738. és 737. sorszám alatt beszámolt Liszt-Széchényi Imre -koncert (Rádió Márványterme, november 29.) hangfelvételét ma délután 17.00 és 18.15 óra között közvetíti a Bartók Rádió.

(Rádióhangversenyek - 225 éve született Széchenyi)

A Széchényi–Liszt barátság dalokban II.

Közreműködött:

Horti Lilla – szoprán
Erdős Attila – bariton
Pataki Bence – basszus
Virág Emese – zongora

Rádióbemondó-felkonferáló: Mohai Gábor
739   Búbánat • előzmény736 2016-12-04 12:15:23
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást


Keskeny lépcső vezet fel

LISZT FERENC ELSŐ EMELETI LAKÁSÁBA

A lépcsőházban fenn, a bejárati ajtóval szemben:

Tájkép ülő leánnyal és egy előtte térdelő férfialakkal.
A kép címe: „Consolation” (vigasz). Olajfestmény, készítette Gustav Arndt (1842-1905), egy Liszt Ferencnek szóló ajánlással. A művészt e kép festésére Liszt 1849-ben komponált s „Consolations” címen kiadott hangversenydarabjai ihlették.

A tágas és világos

DOLGOZÓSZOBA

egyaránt volt a művész nappali és zeneszobája.

A bejárati ajtó mellett balra:

Liszt Ferenc. Bernhard Plockhorst (1825-1907) olajfestménye.
A már idősebb Liszt Ferenc e képe 1869-ben készült, Weimarba érkezése után, s a művészt papi ruhában ábrázolja, miután Liszt Rómában felvett egy alacsonyabb papi rendet.

Pianino. - hét oktávval, feketére politúrozva, két gyertyatartóval. A pianínót a Rudolph Ibach és fia barmeni és kölni cége készítette és a művésznek ajándékozta.
A fedéllap belső oldalán a következő ajánló szavak olvashatóak: „Liszt Ferencnek. RUD: IBACH fia. 1885 április.

A pianínótól jobbra:

Háromkarú sárgaréz gyertyatartó. (Az idők folyamán a lakás más gyertyatartóival együtt ezt is átalakították elektromos világításra.)

Heverő, Piros bőrpárna. – Plüsspárna. Felső része hímzéssel és a művész nevével: „F. Liszt”. Hímezte Frau von Mayendorff.

Álló gyertyatartó, ötkarú, sárgaréz.

A helyiség közepén áll a Bechstein-hangversenyzongora hét és fél oktávval, feketére politúrozva.
A. C. Bechstein cég berlini műhelyében készült. A cég a zongorát 1869-ben bocsátotta a művész rendelkezésére, majd 1886-ban a Liszt múzeumnak ajándékozta.
Liszt mindkét hangszert, mind a pianínót, mind a hangversenyzongorát egyaránt használta művészi alkotómunkája és számos bel- és külföldi tanítványának oktatása során.

A hangversenyzongora előtt: forgatható és könnyen mozgatható háromlábú zongoraszék

A hangversenyzongora alatt: Kottatároló kocsi. Négy lábára görgők vannak felszerelve, két fiókja és hat rekesze van.

A hangversenyzongora mellett két kvartett kottatartó áll, amik a zenei előadásokhoz szükséges berendezéseket egészítik ki.

A hangversenyzongorától jobbra áll a téglatest alakú kandalló fehér csempével borítva, oldalt és felül alakokkal és mintázattal díszítve, kovácsoltvas burkolatú tüzelő nyílással.

Jobbra a kályha fölött háromkarú gyertyatartó van elhelyezve, ugyanolyan, mint a pianínó mellett.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
738   Búbánat • előzmény737 2016-11-30 12:36:54
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II.

2016. november 29., a Magyar Rádió Márványterme

Közreműködött:

Horti Lilla – szoprán
Erdős Attila – bariton
Pataki Bence – basszus
Virág Emese – zongora

Mohai Gábor rádiós és televíziós bemondó, előadóművész egyike a legfelkészültebb, és szépen beszélő műsorvezetőknek – ő volt a MODERÁTORA a tegnap esti Liszt-Széchényi Imre-dalestnek a Rádió Márványtermében -, ám meglepetésünkre, most inkább a tőle nem várt felkészületlenségről tanúskodott a konferálása, ami annál inkább érthetetlen, mert rádiófelvétel volt.
Nem tudom, mi történhetett nála, mert nem szokása a bakizás, most azonban belebonyolódott egy-egy szó rossz kiejtésébe, amit csak második próbálkozásra olvasott fel papírjáról helyesen, de ami még ennél is kínosabb: a műsor első blokkjának felkonferálásakor majd annak végén a lekonferáláskor következetesen tévesen olvasta be Horti Lilla művésznő nevét – "Horváth Évát" mondott. Amikor másodszorra is a rossz nevet olvasta fel,a közönség soraiból kellett bekiabálni, és kijavítani őt – amit először látható értetlenséggel fogadott, de mikor nyomatékosítottuk, hogy ki az aki itt énekel(t), kénytelen-kelletlen,változatlan arckifejezésével, de továbbra is meleg, nyugodt jól ismert hangján ismét bekonferálta az élő, bekapcsolt mikrofonok előtt a már helyes nevet. De ezzel még nem volt vége baki-sorozatának. A műsor legvégén egyszerűen elhagyta az utolsó számot és megköszönte a közönség részvételét az esten. Szedelőzködni kezdtünk; de gyanús volt a dolog, hiszen a dalest teljes programja rajta volt a kiosztott műsorlapokon, az elhangzó dalok teljes magyar nyelvű szövegével - úgy gondoltuk ezt az utolsó számot valamiért visszamondta az előadó, ezért kimaradt a programból. A közönség fele már kiment a teremből a ruhatárba, mi is már szedelőzködtünk és kifelé tartottunk, amikor arra figyeltünk fel, hogy visszajött Mohai Gábor bemondó és hangos szóval elnézést kérve kérte, mindenki ismét foglalja el az ülőhelyét, mert még nem ért véget a koncert, a ráadás következik: a zajongás, a moraj elcsitult, a kint lévők egy része visszatért, de jóval kevesebben voltunk már a teremben, mikor folytatódott az előzetes szerinti program: ismét bejött a három énekművész a zongorakísérőjükkel és elénekelték [„i] Széchenyi: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag [/i] című dalt, egy tercettet. Ezután azt hittük, tényleg vége a dalestnek, mikor újra megjelent Mohai Gábor, aki arra kért minket, még mindig várjunk, mert Horti Lilla még egy ráadást kíván adni:
ennek mindenki örült, hiszen már most elmondhatom, ezen az esten neki volt a legnagyobb sikere, különösen az a dal nyerte el mindnyájunk tetszését, melyet most a kedvünkért – de talán magának is- még jobban, még tetszetősebben, talán még kifejezőbb technikával – újra előadott nekünk: Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem Frenetikus volt a siker!

Úgyhogy minden jó, ha a vége jó, odakint az előcsarnokban még volt alkalmunk személyesen is gratulálni Horti Lillának, akinek énekművészetét már ismertem a korábbi, Liszt-Széchényi barátság jegyében összeállított két másik dalestjéről, melyeket a Zeneakadémia Solti termében illetve az Operaház Székely Bertalan termében tartott, énekes partnereivel és ahol Kovács Sándor zenetörténész volt a moderátor, aki nem egyszerűen fel-és lekonferálta a műsort, hanem élvezetes „kiselőadásokat” tartott a műsoron szereplő művekről, a szerzőkről, és az egymással való kapcsolatukról is igen sok érdekeset megtudhattunk a hol szellemesen, hol humorosan, hol „tudományosan” előadott kis mini történetekből, de arra is gondja volt, hogy néhány információt eláruljon a fellépő fiatal énekművész-tehetségekről. Bizony, itt a rádió Márványtermében hiányoltam Kovács Sándort – mert Mohai Gábor több-kevesebb korrektséggel, csupán arra szorítkozott, hogy felolvassa azt, ami a papírján állt – vagy még arra sem… (Más kérdés, hogy a rádió szerkesztői ezt az élő műsort, benne a bekonferálás említett hibáit majd a „helyére teszik”, összevágják úgy, hogy a későbbi rádióhallgató nem fog észrevenni semmi malőrt azokból a pontatlanságokból, melyekre itt utaltam,vagy megjegyzést tettem - ami a műsorvezető működését illeti.)

Ezek után pár gondolat a dalesten fellépő művészekről és produkciójukról:

Pataki Bence - a fiatal basszista-tehetség Temesi Mária növendéke volt a szegedi főiskolán, aki 2013 májusában a VIII. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen a harmadik helyezésnek járó díjat kapta megosztva - a Bohéméletből Colline áriáját, egy Kodály-dalt, valmaint Figaro áriáját énekelte a Figaro házasságából. A szegedi operavizsgán egyebek közt Dulcamara szerepében mutatta fel képességeit Pataki Bence, aki később már több kisebb operaszerepben lépett fel a szegedi színházban és máshol is, aki még ugyan a pálya elején tart, de már felismerni nála azokat az előremutató stílus-, és énektechnikai jegyeket, amelyek később, kellő további tanulással, egy sikeres basszuspálya megtartására predesztinálhatják.
Erre vonatkozó utalásokat máris felmutatott Széchényi Imre három-négy elhangzott dalának interpretálása során, különösen a második részben énekelt egyik száma tett rám kedvező benyomást:

Széchényi Imre: Maudit printemps – Átkozott tavasz

A közönség soraiban hátul helyett foglaló „operaénekes-mama”, Wiedemann Bernadett, büszke lehet fiának eddig elért szép eredményeire, és a benne rejlő képességekre, melyek reményeink szerint a további művészi szép lehetőség megvalósítását fogja neki elhozni..

Erdős Attila - a fiatal baritonista énekhangjához eddig még nem volt szerencsém. Azt tudtam róla, hogy nemrég, a II. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyén fellépett, a döntőbe nem jutott be, a középdöntőben elénekelte: Figaro áriáját Rossini Sevillai borbélyából, Papageno áriáját Mozart Varázsfuvolájából és Alfonso „Vien Leonora, a piedi tuoi”áriáját Donizetti Kegyencnőjéből. A dalesten ő kezdett, az első három műsorszám, amit énekelt:

Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh – Fenn az ormon a csend
Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat - Ó, te mennyekből való
Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat

Később olasz és francia nyelven is énekelt – ezek már könnyebb, dallamosabb, de igen technikás dalok voltak:

Széchényi Imre: Il ritrovo in mare – Találkozó a tengeren
Széchényi Imre: Aubade – Hajnali szerenád

Összbenyomásom a fiatal énekesről, hogy igen szép, kifejező, világos hangszínnel rendelkezik, egyformán otthon van a német, olasz, francia dalvilágban; a kotta csak „mankóként” volt előtte… kívülről énekelte a komoly énekelni valóit. Szerintem elsősorban a könnyedebb, lírai bariton szerepkörben fog még sok örömet szerezni hallgatóságának. Énekhangja intenzív, kifejező, szép színezetű. Igen felkészült, rokonszenves énekművész.

Horti Lilla – szoprán. A dalest legnehezebb, legigényesebb, komoly énektechnikai tudást igénylő Liszt- és a Széchényi Imre- dalokat fölényes ének- és zeneismeret birtokában abszolválta (ugyancsak kotta nélkül), bemutatva ragyogó, biztosan vivő szopránját, mely minden regiszterben szinte kiforrott, és megcsillogtatta azokat az énektechnikai eszközeit is, melyek révén bámulatos hatást tud elérni a más-más énekstílust igénylő előadásával, hogy a kifejezés szolgálatába állítja meglévő eszköztára gazdagságát. Ezekkel már most biztos sikerre viszi az előadandó akár dalokat, melyeket tegnap este is magával hozott és elénekelt nekünk, ahogyan dicséretes teljesítményt nyújtott a tavalyi operavizsgán is, és nemrég a II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőjében elért sikere sem elhallgatni való: az egyetlen magyar versenyző, Horti Lilla a II. díjat érdemelte ki!
Már megismerve a tehetsége kibontakozását, talán nem merészség kijelenti, Horti Lillát nagy szoprán ígéretnek tartom, és ezt a megelőlegezett bizalmat beléhelyezem: a benne meglévő kedvező adottságokra és képességekre alapozva és kiaknázva, a jövőben kamatoztatni akár már az operaszínpadokon is megkísérli, amit nemsokára bizonyíthat is az Operaházban, márciusban a Pikk dáma Mása szerepében való bemutatkozásával.

Horti Lilla ezeket a dalokat énekelte tegnap este a Rádió Márványtermében – abszolút perfekten:

Széchényi Imre: Nachtgruss – Éjszakai üdvözlet
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat – Örömmel és bánattal
Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Igen, tél volt
Liszt Ferenc: Die Loreley – A Loreley
Széchényi Imre: Là bas – Ott lenn
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau – Ha kismadár volnék
Liszt Ferenc: O quand je dors… – 2. változat - Ha álmom mély…
Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem
És a ráadás-tercettben: Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag

Végezetül meg kell még említenem Virág Emese zongoraművészt, aki fölényes zeneismeret, technikai tudás birtokában, az előadó művészek iránti figyelemmel és érzékenységgel kísérte zongorán az ifjú énekművész-tehetségeket, dalkoncertjükön.

„Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat.”
737   Búbánat • előzmény718 2016-11-29 11:06:18
A Széchényi–Liszt barátság dalokban II.

2016. november 29-én kedden 19 órakor a Magyar Rádió Márványtermében

Művészeti vezető: Marton Éva
A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, professor emerita, ks.

Közreműködik:
Horti Lilla – szoprán
Erdős Attila – bariton
Pataki Bence – basszus
Virág Emese – zongora

Műsorvezető: Kovács Sándor, zenetörténész

Műsor:
Liszt Ferenc: Über allen Gipfeln ist Ruh - Erdős
Liszt Ferenc: Der du von dem Himmel bist ‒ 2. változat -Erdős
Liszt Ferenc: Sonetto di Petrarca No.47 – 2. változat - Erdős
Széchényi Imre: Nachtgruss -Horti
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat - Horti
Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Horti
Széchényi Imre: Vorbei - Pataki
Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein - Pataki
Liszt Ferenc: Die Loreley - Horti

s z ü n e t

Széchényi Imre: Il ritrovo in mare - Erdős
Széchényi Imre: Aubade - Erdős
Széchényi Imre: Là bas - Horti
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau - Horti
Liszt Ferenc: O quand je dors – 2. változat - Horti
Liszt Ferenc: La tombe et la rose - Pataki
Széchényi Imre: Maudit printemps - Pataki
Széchényi Imre: Lieto amor - Horti

Az október 29-i, zeneakadémiai (Solti-terem) koncert után most a Magyar Rádió Márványtermében hangzanak fel ugyanezek a dalok.
736   Búbánat • előzmény734 2016-11-28 08:48:44
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az előtérben a baloldali tárlóban:

Six Morceaux caractéristiques pour Piano. - Bedřich Smetana kompozíciója 1848-ból, egy 1848 tavaszán Liszt Ferenchez írott ajánlással. Ehhez Smetanának Liszt Ferenchez írott kísérőlevele, kelt Prágában, 1848, március 23-án: „Itt állok Ön előtt azzal a kéréssel, hogy e művet jóindulattal fogadja és kinyomtassa! Az Ön neve hozzásegíti ezt a művet ahhoz, hogy a közönség befogadja, az Ön neve lesz eljövendő boldogságom oka és örök hálám tárgya.”

Bedřich Smetana Liszt Ferencnek, Prága, 1880. március 19.
„Ha én Önt, igen tisztelt mester, jelenlegi munkásságom egy részének elküldésével terhelem, úgy ez azért történik, mert Ön az, aki engem mindig jóakaratával ítélt meg és alkotókedvemet felébresztette. S azt is meg kell bocsátania nekem, hogy Önt arra kérem, műveimet az Ön hatalmas pártfogásába vegye, ha Ön azokat arra méltóaknak találja, s így megnyissa számukra a nyilvános előadások útját, mert az én szomorú sorsom kényszerít engem, hogy műveimet, amennyire csak lehetséges, nyilvánosan megismertessem. Amint a többi szimfonikus költeményem megjelenik, el fogom azokat Önnek küldeni, azzal a kéréssel, hogy ezután is legyen Ön nekem az, aki eddig volt, tanárom és mesterem, támogatóm és – barátom!”

Bedřich Smetana, a fiatal cseh zeneszerző, 1848 tavaszán első művét Liszt Ferencnek ajánlotta, s azzal a kéréssel küldte el neki, támogassa kinyomtatását. Liszt Ferenc ezt a kérést szívesen teljesítette. Liszt ezenkívül vállalta a fiatal zeneszerző anyagi támogatását is. A cseh zeneművészt Liszt 1856-ban ismerte meg személyesen Prágában. Egy esztendővel később Smetana néhány napra Liszt vendége volt Altenburgban.

Liszt Ferenc levélvázlata Borodinnak, Kjuinak, Liadovnak és Rmiszkij-Korszakovnak, Weimar 1879. június 15.
(A német fordítás nyomán:)
Az Önök parafrázisai magukkal ragadtak engem… A legszívesebben Európa valamennyi konzervatóriumának zeneszerzés-elméleti professzorának javasolnám, hogy oktatómunkájuk során az Önök prafrázisait gyakorlati vezérfonalként alkalmazzák… Köszönöm Önöknek ezt a kincset.”

Liszt Ferenc különleges rokonszenvet érzett néhány orosz művész iránt, akik realista kompozíciójukkal az ún. „új orosz iskolát” képviselték. Közéjük tartozott Balakirev, Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij, akik Liszt Ferencet művészi pályafutásának ötven éves évfordulóján jókívánságaikkal Weimarban felkeresték. Liszt Ferenc maga is szorgalmazta műveik németországi előadását. Borodin, Kjui, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij 1879-ben Liszt Ferencnek küldött 24 variációja és 14 zongorára írott kis darabja indította a művészt arra, hogy második kiadásukhoz újabb variációkat komponáljon.

Paraphrases. 24 variations et 14 pièces pour Piano par Alexandre Borodine, Cesar Cui, Anatole Liadow et Nicolas Rimsky-Korsakow, Leipzig F., Kistner, Séconde éditiom, augmenté d’une Variation de François Liszt, 1878.

A bal oldali tárló felett a falon:

Liszt Ferenc Weimarban tanítványai körében. Fénykép, készítette Louis Held
Lisztet Weimarban a nyári hónapokban mindig nagyszámú tanítvány kereste fel.

A két tárló között középen:

Liszt Ferenc. Márványmellszobor. Franz Robert Adolf Lehner műve 1887-ből. Liszt Ferenc 1886-ban Lipcsében ült modellt a művésznek, aki azután Rómában készítette el a márványmellszobrot. A mellszobor az Általános Német Zeneegylet ajándékaként került Weimarba.

A mellszobortól jobbra a falon:

Liszt Ferenc az íróasztalnál weimari lakásában. Fénykép. Készítette Louis Held 1884-ben.

A jobb oldali tárlóban:

Liszt Ferenc jobb keze. Két korabeli gipszöntvény.

Liszt Ferenc halotti maszkja. Gipszöntvény

A baloldali tárló polcán:

Az 1856-os bécsi Mozart-ünnepségre készült két érem. Készítette C. Randitzky. Ezüst és bronz. Ajándék Liszt Ferencnek.
A Mozart születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Liszt Ferenc mint karnagy a legkiemelkedőbb résztvevők közé tartozott.

Az esztergomi bazilika. Ezüstérem 1861-ből.
Liszt Ferenc 1855-ben fejezte be az Esztergomi Misét, amelyet első ízben az ő vezényletével adtak elő magyar hazájában, Esztergomban 1856. augusztus 31-én.

Két karmesteri pálca – (közülük az egyik a jobb oldali tárlóban.) Ébenfa ezüstborítással.
két iparművészeti munka 1856 és 1858 között készült Prágában. Mindkettőt az 1856. szeptember 28, és 1858. március 14. között tartott prágai hangversenyek emlékére nyújtották át Liszt Ferencnek.

A jobb oldali tárlóban:

Liszt Ferenc. Két érem, az egyik ezüst, a másik aranyozott. Készítette Eduard Geerts 1881-ben. Az 1881. május 29-én Brüsszelben tartott zenei ünnepség emlékére készültek.

Liszt Ferenc – Berán Lajos bronzplakettje 1923-ból.

A két tárló alsó részében:

Liszt Ferenc műveinek korai kiadásai A köteteket gyűjtötte és a gyűjteményt alapította Lina Ramann Weimarban. Tartalma 151 kötet.


(Innen folytatni fogom a leírást.)
735   Búbánat 2016-11-23 20:34:49
Restaurálják Liszt Ferenc egykori orgonáját

A burgenlandi Doborján településen működő Liszt Ferenc Egyesület fennállásának közelgő 50. évfordulója alkalmából megkezdték annak a hangszernek a felújítását, amit gyermekkorában a zeneszerző-zongoraművész is használt.

Liszt Ferenc az orgonán még gyerekként játszott a helyi templomban, azonban a hangszert már évtizedek óta nem szólaltatták meg. Az 1770-ben készített orgona 1924-ig a templomban állt, ezt követően Liszt szülőházába került. 1840-ben, amikor Liszt Ferenc a településen járt, a zeneszerző 100 guldent adott a hangszer felújítására, azonban a restaurálás ekkor nem történt meg.

Az egyesület a november 22-én, hétfőn kezdődött felújítás költségét, mintegy 85 ezer eurót (26 millió forint) támogatásokból teremti elő.

Az orgona restaurálását Wolfgang Karner alsó-ausztriai orgonaépítő végzi. A becslések szerint a restaurálás 1200 munkaórát tesz majd ki. A munka során kicserélik a hangszer fa- és fémsípjait és a hiányzó arany berakásokat is pótolják.

(Fidelio.hu)
734   Búbánat • előzmény732 2016-11-23 19:29:21
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

RÓMAI, BUDAPESTI és WEIMARI ESZTENDŐK
(1861-1886)

1861. október 21-én Liszt Ferenc Rómába érkezett, ahol meg akart házasodni Carolyne von Wittgensteinnel. A hercegnő családjának az ellenállása és a Vatikán óvása megakadályozta azonban szándékukat. Az a meg nem értés, amellyel a weimari udvar és polgárság Liszt Ferenc művészi elgondolásait az elmúlt időkben fogadta, továbbá a bigott és ájtatoskodó hercegnő arra késztette Lisztet, hogy Rómában maradjon, ahol 1865-ben engedett a rábeszélésnek, és felvett egy alacsonyabb papi rendet. Ezekben az esztendőkben kezdett el vallásos témájú műveket komponálni. Később lazult a művésznek e szoros kötődése a katolikus egyházhoz, és érdeklődését ismét felkeltették a társadalmi feladatok. Útjai több európai városba vezettek. 1868-ig Róma volt állandó lakóhelye, 1860-tól művész felváltva élt Rómában, Budapesten és Weimarban.
Liszt Ferenc 1869-ben a weimari nagyherceg meghívására visszatért Weimarba. A téli hónapokat legtöbbször Rómában töltötte, a tavaszt Budapesten. Weimarban a tanítványok egész sorával foglalkozott, komponált és különböző hangversenyutakon vett részt. 1886 nyarán Liszt Ferenc Weimarból Bayreuthba utazott leányához, Cosima Wagnerhoz. Ott halt meg 1886. július 31-én, és ott is temették el.

Az ajtó mellett a falon:

Liszt Ferenc. Gipszdombormű, Ernst Rietschel műve 1852-ből.

A Liszt-dombormű alatti tárlóban az ajtó mellett:

Liszt Ferenc szerzetesi csuklyában. Ismeretlen művész bronzdomborműve

Liszt Ádámné, született Lager Anna levele, fiának. Párizs, 1865. május 4.

„Gyakran annyit beszélnek egy dologról, míg az valósággá válik. Így van ez a Te rended mostani változásával is. – Gyakran szóltak itt a hírek arról, hogy Te a papi rendet választottad, miközben én magam nagyon küzdöttem ellene, ha ez csak szóba került is. Április 27-i leveled… megrendített engem, s könnyekben törtem ki. Bocsáss meg nekem, én igazán nem voltam erre a Tőled érkezett hírre felkészülve. A hír újra átgondolása után (azt mondják az éj jó tanácsadó) megnyugodtam a Te akaratodban, mint ahogy Istenében is…”

Krisztus-oratórium. Liszt Ferenc műve, 1866-ban fejezte be.

1862 és 1866 között a biblia és a katolikus liturgia szövegei nyomán írta Liszt Ferenc Rómában a három részből álló Krisztus-oratóriumot.

Okmány, amelyben Liszt Ferencet a königsbergi egyetem a zene díszdoktorává avatta, 1842. március 14.

Az előtérben, a múzeum-helyiségbe vezető ajtó melletti falon jobbra:

Okmány, amelyben Liszt Ferencet a Cseh Zenekonzervatórium tagjává nevezték ki, Prága, 1847. szeptember 25.

1840-ben és 1846-ban Liszt Ferencnek sok sikeres hangversenyt tartott Prágában.

Liszt Ferenc. Fénykép. Készítette Kozmata Ferencz Pesten 1873-ban.

Liszt Ferenc kézírásos megjegyzése: „Portré, készült Liszt Ferenc 50 éves művész-jubileumára Budapesten – 1873-ban.”

(Innen folytatni fogom a leírást.)
733   Búbánat 2016-11-19 10:32:21
Liszt-est a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében

2016.november 19., 17 óra

Lajkó István zongorahangversenye

Műsor:

MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira
ZICHY-LISZT: Valse d'Adele
WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern
BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák
LISZT: 2. Gyászgondola
LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára
732   Búbánat • előzmény730 2016-11-17 12:53:32
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az Altenburg könyvtára. Korabeli metszet.
A kép baloldalán a nagy Erard-zongora áll, attól jobbra a Broadwood és fiai londoni cégjétől származó zongora, ami állítólag eredetileg Beethoven tulajdona volt.

Richard Wagner. Clementine Stocker-Escher (1816-1866) litográfiája. A kép alatt: „Richard Wagner”
Wagner kézzel írt ajánlása Lisztnek: „Te tudod, hogy hogy lesz! Wagner” Wagner ajándéka Lisztnek.
Liszt felismerte Wagner zseniális tehetségét, amikor 1844-ben Wagner Rienzijét Drezdában megismerte. A két művész rövidesen közelebb került egymáshoz. 1849-ben, amikor Wagnert az 1848-as forradalomban való részvételéért Drezdában üldözték, Liszt segítséget nyújtott barátjának ahhoz, hogy Svájcba meneküljön. Liszt Ferenc a Tannhäuser (1849), A bolygó hollandi (1853) előadásával, különösen pedig a Lohengrin (1850) weimari ősbemutatójával nagy mértékben támogatta Richard Wagner művészi pályafutását. Wagner 1870-ben feleségül vette Liszt Ferenc Cosima nevű lányát.

A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban:

Liszt Ferenc levele titkárának, Belloninak – Weimar, 1849. május 14-én:
(A német fordítás nyomán:)
„Richard Wagner drezdai karnagy tegnap óta itt van. Wagner csodálatra méltóan zseniális férfi, mi több, egy észbontó zseni, amilyen éppen ebbe az országba illik, egy új és fényes jelenség a művészetben. A legutóbbi drezdai események olyan döntésre késztették, amelynek megvalósításában, úgy határoztam, minden erőmmel segíteni fogom.”

Liszt Ferenc levele Gustav Schmidt majna-frankfurti karnagynak – Weimar, 1852. május 18-án:
„A Tannhäusert e hó 31-ére tűzték műsorra (Őkegyelmessége, Oroszország cárnője jelenlétében). Erre az előadásra Beck vállalja a főszerepet. Schumann Manfredjét néhány nappal később adjuk. A következő szezonban a Bolygó hollandit és Spohr Faustját mutatjuk be, az utóbbit azokkal az új recitativókkal, amelyeket a szerző a londoni előadásra komponált.”

A saroktárlóban:

Richard Wagner Lohengrin partitúrája
Ezt a partitúrát Liszt Ferenc 1850. augusztus 28-án, az opera weimari ősbemutatója alkalmával használta. Richard Wagner erről az előadásról lelkesen írta barátjának 1850. szeptember 8-án a svájci száműzetésből: „Amennyire most Lohengrinem weimari előadásának jellegét a hozzám eljutott beszámolók alapján át tudom tekinteni, úgy a legmegfoghatóbb és legeslegkétségtelenebb bizonyossággá válik számomra hallatlan erőfeszítésed és önfeláldozásod a művemért, az irányomban tanúsított megható szereteted és a Te azon zseniális képességeidnek az érvényesülése, hogy a lehetetlent úgy valósítsd meg, amilyen jól csak lehet.”

A Marienstraße-i oldalon a saroktárlón:

Liszt Ferenc. Mellszobor gipszből, Eduard Raßmann műve 1859-ből.

A Marienstraße-i oldalon a falon:

Goethe születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1849. augusztus 28.

A Weimari Udvari Színház előtt álló Goethe-Schiller emlékmű leleplezésekor tartott hangverseny programja – 1857. szeptember 5.

Schiller születésének centenáriumára a Weimari Udvari Színházban rendezett hangverseny programja – 1859. november 9.

Liszt Ferenc a német klasszika költészetét a német irodalom csúcspontjának tekintette. Goethében, Schillerben és Herderben tisztelte „a nagy embereket, akik Weimart híressé tették” (Liszt egyik emlékiratából egy weimari Goethe alapítvány létesítésekor). Goethe 100. születésnapja 1849-ben, Ernst Rietscher Goethe-Schiller emlékművének leleplezése a Weimari Nemzeti Színház előtt és Schiller 100. születésnapja arra késztette Liszt Ferencet, hogy e nagy költőket külön hangversenyekkel ünnepelje.

A Marienstraße-i oldalon a falon:

Liszt Ferenc. Richard Lauchert olajfestménye 1856-ból

A Marienstraße-i oldalon a tárlóban:

Tasso. Lamento e Trionfo. Liszt sajátkezű kézirata.
Faust szimfónia. Átdolgozás két zongorára. Liszt sajátkezű kézirata.
A művészekhez Világi kórusmű. Liszt sajátkezű kézirata.

Liszt Ferenc szimfonikus költeményeinek anyagát több ízben választotta a német klasszika irodalmából. A Tassót az 1849-es Goethe-évben komponálta. Liszt 1830 óta foglalkozott Goethe Faustjával. 1853/54-ben írta a Faust-szimfóniát, amelyet később tovább bővített, míg végül 1861-ben öntötte végleges formába. A művészekhez című kórusmű ősbemutatója 1857-ben volt Weimarban.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
731   Búbánat • előzmény730 2016-11-15 20:55:02

(Innen folytatni fogom a leírást.)
730   Búbánat • előzmény729 2016-11-15 20:53:55
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

LISZT FERENC WEIMARI MUNKÁSSÁGA
(1848-1861)

1842 végén, a nagy hangversenykörutak közepette, Liszt Ferencet Weimarban kinevezték „rendkívüli szolgálatban álló udvari karnaggyá”. E hivatalát csak 1844-ben foglalta el. de akkor is csupán rövid ideig tartózkodott Weimarban. Végre, 1848 februárjában megvalósult korábbi szándéka, befejezte hangversenykörútjait, hogy régi terveinek megfelelően alkotó tevékenységének új területein munkálkodhassék. Döntéséhez, hogy végül Weimarban telepedjék le, Carolyne von Sayn-Wittgensteinhez fűződő kapcsolata is hozzájárult; miután a hercegnő Kijevben elvált férjétől, követte Lisztet Weimarba.
Liszt Ferenc egyik bécsi tartózkodása alatt élte át az 1848-as forradalom küzdelmeit, s nagy lelkesedéssel kísérte figyelemmel a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának eseményeit, amelynek zenei alkotások írására is ösztönözték. Liszt Ferenc és Wittgenstein hercegnő az ún. Altenburgban, egy Weimar szélén épült reprezentatív házban vettek lakást, ami lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy művész barátaikat hangulatos összejöveteleken vendégül lássák.
Liszt Ferenc zenei munkássága révén Weimar a német zenei élet központja lett. Mint operakarnagy különösen a korabeli opera ügyét tette magáévá. Liszt Richard Wagner műveinek útját is egyengette, akinek Lohengrinjét először Weimarban mutatták be. Hangversenykarnagyként is érdeklődő megértéssel támogatta a klasszikus művek mellett a korabeli zene ügyét, különösen a francia Hector Berlioz zenéjét.
Liszt nem utolsó sorban saját zeneszerzői terveinek megvalósítására fordította figyelmét weimari munkássága során. Zenéje anyagát és motívumait túlnyomó részben irodalmi művekből merítette, eközben érdeklődéssel fordult a német klasszikus irodalomhoz is.
Bedřich Smetana azok közé a művészek közé tartozott, akinek támogatását Liszt különösen szívügyének tekintette.

A park felé nyíló ablak előtti tárlóban:

Munkáskórus. Liszt Ferenc kórusműve, a zeneszerző sajátkezű javításaival. Ez a mű kapcsolatban áll az 1848-as forradalmi harcok élményével. Szövege az alábbi szavakkal kezdődik (szó szerinti fordítás a német eredetiből): „Ide mindaz, kit ásó és lapát díszít”, és elhangzik benne a következő mondat is: „A szabadság szilárd kalapács marad, amelyet senki sem ereszt kezei közül.” A kórusmű javított próbanyomtatását Liszt éppen abban az időben küldte el Haslingernek, a bécsi kiadónak, amikor a reakció a forradalmi mozgalmat Németországban és Ausztriában vérbe fojtotta. Liszt a szöveghez az alábbi megjegyzést írta: „Kedves Karl, mivel a jelenlegi körülmények a munkáskérdéshez teljesen torz kommentárt fűznek, így talán célszerűbbnek tűnhet e munkáskórusmű közzétételét későbbre halasztani. Ebben Önre bízom a döntést.” A kórusmű nem jelent meg.

Héroïde funèbre (Hősi gyászinduló). Liszt Ferenc szimfonikus költeményes. A tisztázat Joachim Raff műve.
Ez a mű, akárcsak az 1848-as Hungária-kantáta, nyílt szimpátiát fejez ki az 1848/49-es magyar szabadságharccal. Liszt Ferenc a következőket írta 1848. március 24-én Wittgenstein hercegnőnek: „Honfitársaim oly döntő, oly magyar és oly határozott lépésre szánták el magukat, hogy lehetetlen tőlük az őszinte szimpátia adóját megtagadnom.”

Harmonies poetiques et religieuses Liszt Ferencnek ez az alkotása a „Funerailles” (temetések) című mű 7. számú része. 1849 októberében keletkezett és 1853-ban jelent meg Kistner lipcsei nyomdájában.
A magyar felkelők hősi harcát 1849-ben vérbe fojtották, vezetőiket Aradon kivégezték. Liszt a „Funerailles. October 1849”-et halottsíratónak írta.

A parkra nyíló ablaktól jobbra lévő tárlóban:

Dekrétum Liszt Ferencnek rendkívüli szolgálatban álló weimari udvari karnaggyá történt kinevezéséről kelt 1842. november 2-án.
1841 végén, még a hangversenykörútak idején, Liszt Ferenc Weimarban is adott néhány hangversenyt. Az udvari karnagyi címet azzal a céllal adományozták neki, hogy ezáltal Weimarhoz kössék. E cím elfogadása kezdetben semminemű kötelezettséggel nem járt. 1844 januárjában első ízben lépett fel, mint karnagy; Beethoven 5. és 7. szimfóniáját vezényelte. Weimari karnagyi munkásságát operai előadások és más zenekari hangversenyek keretében 1848-ban kezdte meg, és 1861-ben fejezte be.

A tárlóban ettől jobbra:

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Marie nevű leányával
Louis Held fényképe C. Fischer 1844-ben készült Litográfiája nyomán.

Carolyne von Sayn-Wittgenstein Liszt Ferencnek – 1851. április 3-án
A német fordítás nyomán: „Szívembe és ajkaimra a nyugalmat és a vágyat árasztottad, a gyönyörűséget és a mennyei megnyugvást, amely a remegő örömöt és a túláradó boldogságot követi és amely előlegezni látszik a szeretet és a kimondhatatlan gyönyörök minden égi ígéretét.”

A parkra néző ablak mellett a falon:

Liszt Ferenc. Carl Hartmann akvarellje 1843-ból, a művész ajánlásával.

Az altenburgi zeneszalon. Korabeli metszet.
A szalon közepén áll Liszt nagy pedálos zongorája Alexandre és fia párizsi műhelyéből, háttérben egy spinét, amely állítólag eredetileg Mozarté volt.
Liszt altenburgi lakásához egy zene- és egy dolgozószoba is tartozott, ezenkívül egy hálószoba. Az első emeleten lévő zeneszalon a ház központi helyisége volt, ahol a művész barátaival és ismerőseivel kicserélhette gondolatait, ill. zenés összejöveteleket tarthatott. Itt találta meg a legkedvesebb feltételeket arra is, hogy zeneszerzői terveit megvalósítsa.
729   Búbánat • előzmény728 2016-11-14 18:48:16
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

Az ablak előtti tárlóban balra:

Magyar Dallok. Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja, amelyet 1840 és 1847 között Tobias Haslinger adott ki Bécsben.

Magyar Rhapsodiák. A Tobias Haslinger által 1840 és 1847 között Bécsben kiadott Liszt Ferenc 1840-ben Magyarországon írott kompozícióinak címlapja.

Rákóczi-induló. Kézirat. Ez az induló 15-ös sorszámmal a magyar rapszódiák sorába tartozik.

Egy hangversenykörút 1839-ben, tizenhat évi távollét után Liszt Ferencet ismét Magyarországra vezette, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, és mint magyar nemzeti művészt ünnepelték.
Honfitársainak ez a lelkesedése ihlette Liszt Ferencet a fenti művek írására, a magyar zene témáinak feldolgozására.

Magas saroktárló balra, fenn:

Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1841. december 27-én tartott első hangversenyének műsora. – Okmány Liszt Ferencnek a Berlini Művészeti Akadémia rendes tagjává történt kinevezéséről 1942. február 12.én. – Liszt Ferencnek a Berlini Énekakadémián 1842. január 21-én tartott hangversenyének műsora.

Liszt Ferenc több mint húsz hangversenyt tartott Berlinben, közülük az első tízet az énekakadémián.
Lelkesen jegyezte fel naplójába Varnhagen von Ense 1842. január 27-én: „Liszt elragadtatott állapotban tartja a várost, csodálatossá teszi itt ezt a telet, s annak legfényesebb ékessége. Önzetlensége, derűs műveltsége, jóakaratú elbűvölő lénye nem kevésbé aratott tetszést, mint a mindent lenyűgöző művészete.”

Liszt Ferenc. Aranyozott érem a berlini Hosauer-műteremből. A hátoldalán: „Liszt Ferencnek, a géniusznak, a szellem és érzelem művészének, az emelkedett gondolkodás és jellem e jeles férfiújának, hálásan emlékezve a boldog lelkesedés szép óráira… Berlinben, 1842. február 18-án.”

A saroktárló középső polcán:

Okmány Liszt Ferencnek a szentpétervári Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagjává való megválasztásáról, 1842. április 12-én. – Liszt Ferenc az orosz uralkodó székhelyének ún. nemesi termében 1842. április 20-án tartotta első hangversenyét, amelyet nagy tetszéssel fogadtak.

Liszt Ferenc egyik moszkvai hangversenyének műsora, 1843. május 12-én. – Liszt Ferenc Moszkvában 1843 áprilisában és májusában hat hangversenyt tartott.

Magyar útlevél Liszt Ferenc részére, kelt 1846. május 19-én. Útlevél s a hozzá tartozó írás.

Liszt Ferenc egyik kijevi hangversenyének műsora, 1847. február 2-án.
Liszt Ferenc Kijevben ismerkedett meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A hercegnő 1848 áprilisában elvált férjétől, és leányával Liszt Ferenchez utazott Weimarba.

A saroktárlóban alul:

Liszt Ferenc ünnepi kantátája a bonni Beethoven-emlékmű 1845. augusztus 13-i leleplezésére.
A kantátának, Liszt első önállóan hangszerelt zenekari művének előadását az emlékmű leleplezésének napján Liszt maga vezényelte.

Beethoven halotti maszkja. Anyaga gipsz.
Ezt az eredeti gipszöntvényt Liszt Ferenc a bonni Beethoven-emlékmű felállításáért tett fáradozásaiért kapta ajándékba Josef Danhauser bécsi festőtől, aki 1840-ben készítette az Emlékezés Lisztre című híres festményét.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
728   Búbánat • előzmény726 2016-11-13 11:11:03

Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

Folytatom a leírást

A FEJLŐDÉS ESZTENDŐI. A NAGY HANGVERSENYKÖRUTAK
(1830-1848)

Az olyan híres írók, mint Victor Hugo, Honoré de Balzac, az idősebb Alexandre Dumas, Heinrich Heine s a festő Eugène Delacroix mellett Liszt Ferenc 1830-tól számos híres zeneművésszel is megismerkedett, akik közül Frèdéric Chopin, Hector Berlioz és Niccolò Paganini igen nagy hatást gyakorolt művészi fejlődésére.
Liszt Ferenc Párizsban megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akivel 1835-tól 1839-ig Svájcban és Olaszországban együtt élt, ahol gyermekeik, Blandine, Cosima és Daniel születtek. 1839-ben, tizenhat évi távollét után a művész Magyarországon hangversenyezett. Honfitársai körében diadalmas sikereket aratott. Ebben az időben találtak utat zeneszerzői alkotómunkásságába a magyar témák.
Liszt Ferenc számos európai állam területén tett hangversenykörutat. Zongorajátékáért mindenütt túláradó lelkesedéssel ünnepelték. E hangversenykörutak során 1841 decemberétől 1842 márciusáig huszonegyszer lépett fel Berlinben, az 1842 és 1847 közötti években Oroszországban vendégszerepelt.
Liszt Ferencet gyermekkorától kezdve különösen szoros szálak fűzték Ludwig van Beethoven műveihez. Hangversenykörútjai során Beethoven művei kiemelt helyet foglaltak el műsoraiban. A bonni Beethoven-emlékmű 1845-ös felállítását Liszt Ferenc jelentős mértékben támogatta anyagilag, s az emlékmű leleplezésére ünnepi kantátát komponált.

Hector Berlioz (1803-1869). Auguste Hüssener (1789-1877) rézkarca.
Liszt Ferenc valószínűleg már 1830-ban megismerkedett Hector Berliozzal, azzal a francia zeneszerzővel, akinek az európai országok forradalmi demokratikus mozgalmával szoros kapcsolatban álló kompozíciói nem kevésbé hatottak alkotóművészetére. Liszt Ferenc jelentős mértékben hozzájárult barátja, Berlioz, műveinek népszerűsítéséhez.

Frèdéric Chopin (1810-1849). Bronzérem. Készítette Antoine Bovy 1837-ben.
Liszt Ferenc igen sokra becsülte a zseniális, vele csaknem egykorú lengyel zeneművészt, aki 1831 végén Párizsban telepedett le, s a zongoraművészet területén hasonló zenei célokat követett, mint ő maga. Chopin korai halála után Liszt Ferenc egy róla szóló életrajzban méltatta életét és alkotóművészetét.

Niccolò Paganini (1782-1840]. A. Hatzfeld litográfiája.
1831-ben ismerkedett meg Liszt Ferenc Párizsban a híres hegedűvirtuózzal. Játéka lebilincselte. Hegedűjátékának virtuozitása ösztönözte Lisztet hasonló hatások elérésére a zongorával, s egyben arra, hogy e hangszeren a zenei interpretáció új területeit hódítsa meg.

Liszt Ferenc. Miniatúra. Rajta írás: „la Morinière 1832”.
Az ifjú Liszt Ferenc hírneve sok művészt indított arra, hogy arcképét megörökítsék.

A tárlóban: 24 Grandes Etudes pour le Piano. 1826-ban készült, és 1839-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben Haslingernél. Liszt sajátkezű korrektúrái.
A „Don Sanche vagy a szerelem kastálya” című opera mellett ezek az etűdök Liszt Ferenc ifjúságának a legfigyelemreméltóbb munkái.

A Forradalmi szimfónia vázlata 1830-ból. Liszt Ferenc kézirata. A vázlat négy oldalból áll, rajta: „27, 28, 29 Juillet – Paris”
Liszt Ferenc a franciaországi forradalmi törekvésekkel egyetértve, az 1830-as júliusi forradalom napjaiban határozta el, hogy forradalmi szimfóniát komponál. Koncepciója alapján három dalnak kellett volna a tematikus kereteket meghatároznia. Ezek a huszita-ének a XV. századból, az „Erős várunk” kezdetű protestáns kórusmű és a Marseillaise. Nem ismeretes, hogy végül milyen okok miatt nem került sor e grandiózus terv megvalósítására.

Lyon. Liszt Ferenc zongoradarabja 1835/36-ból.
E kompozícióra a nyomorúságos körülmények között élő lyoni selyemszövők 1831-es és 1834-es felkelése ihlette őt. Liszt megismerve ezeknek az éhező embereknek a nyomorúságát, néhány hangversenyt tartott javukra Lyonban. A zongoradarab mottójául azt a jelmondatot választotta, amelynek jegyében a felkelők harcoltak: „ Vivre en travaillant ou mourir en combattant” (dolgozva élni vagy harcolva meghalni).

Liszt Ferenc. Az ifjú művész maszkja, amelyet feltehetőleg Lorenzo Bartolini (1777-1850) készített.

Blandine és Cosima Liszt. A művész és Marie d’ Agoult grófnő (1815-1876] leányai. Henri Lehmann grafitrajza 1846-ból.
1835-ben Marie d’ Agoult elhagyta férjét Párizsban és követte Lisztet Svájcba és Olaszországba, ahol öt évig éltek együtt. A grófnő ezután visszatért Párizsba, ahol írónő lett.

(Innen folytatni fogom a leírást.)
727   Búbánat • előzmény726 2016-11-11 10:54:18
/Folytatni fogom a leírást./
726   Búbánat 2016-11-11 10:52:08
Willy Handrick: A Liszt-ház Weimarban

5. bővített kiadás

Kiadta a Klasszikus Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyei WEIMARBAN, 1979-ben.

Német nyelvről magyarra fordította: Dr. Lásló Tarnói

31 oldal + 16 képoldal

A MŰVÉSZ LAKÁSA

Weismarban az Ilm-parti park nyugati szélén az egykori udvari kertészet épületének első emeleti helyiségeiben lakott Liszt Ferenc 1869-től 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezt a lakását halála után is fenntartották, rövidesen pedig mint múzeumot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették. Korábbi weimari lakhelyét a Jenaer Straßén álló Altenburgban a művész 1867-ben (Liszt Ferenc ekkor Rómában élt) felszámolta. A berendezés egy részét eladatta, más része raktárba került, majd Liszt halála után az örökösök révén a Marienstraßén lévő lakásba. Az első emelet legkisebb, a városközpont felé eső helyisége annak idején személyzeti szobának volt berendezve. Ma az egykor Liszt Ferenc tulajdonát képező különböző tárgyak és néhány híres kortárs hozzá írott levele láthatóak benne.
A Német Irodalom Nemzeti Kutató- És Emlékhelyeinek Igazgatósága a földszint egyik kis helyiségében s annak előterében múzeumot rendezett be, amelyben a kiállított képek, levelek és dokumentumok s az egykor a Liszt Ferenc tulajdonát képező tárgyak a nagy magyar zeneművész életét és munkásságát szemléltetik.

MÚZEUM A HÁZ FÖLDSZINTJÉN

Gyermekkor és ifjúság Magyarországon, Bécsben és Párizsban
(1811-1830)

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, egy kis magyar faluban. (Doborján 1920 óta Raiding néven az ausztriai Burgenlandhoz tartozik.) Szüleinek, Liszt Ádámnak és feleségének, született Lager Anna Máriának, ő volt egyetlen gyermeke. A muzikális gyermeket előbb édesapja, majd Bécsben Carl Czerny oktatta. Miután az a terv, hogy Liszt Ferenc tanítását Bécsben Johann Nepomuk Hummelra bízzák nem valósulhatott meg, a család 1823-ban Párizsba költözött, hogy a gyermek a korabeli Európa legrangosabb zenei oktatási intézményét, a párizsi zenekonzervatóriumot látogathassa. Mivel azonban ott a konzervatóriumi tanulmányokat csak francia tanulóknak engedélyezték, ez a terv sem válhatott valóra. Ezért az ifjú Liszt Ferenc önképzéssel tanult tovább; több ízben hangversenyezett nagy sikerrel Párizsban, s hangversenykörutakat tett Franciaországban, Svájcban és Angliában. 1827. augusztus 28-án meghalt édesapja. A tizenhat éves Liszt Ferenc ezután zongoratanítással tartotta el családját. A burzsoázia és az arisztokrácia szalonjaiban a művész megalázó helyzete miatt illúzióit vesztve – amint ő maga írta „megfizetve, mint egy zsonglőr” -, foglalkozni kezdett az utópista szocializmussal, azon belül elsősorban a Saint Simon által képviselt eszmékkel.

A földszinti kiállítóteremben az ajtótól balra elhelyezett tárlóban: Liszt Ádám (1776-1827), a művész apja. Ismeretlen festő műve, gouache 1819-ből. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tulajdonában lévő eredeti kép másolata. A kép hátoldalán: „Liszt Ferenc apja és tanítómestere annál a spinétnél, amelyen Ferenc tanult. Raiding 1819”.

Liszt Ádám Eszterházy herceg egyik uradalmi intézője volt. Előbb Kismartonban (Eisenstadtban) szolgálta a herceget. Kismartoni szolgálata idején szükség esetén az udvari zenekarban játszott, amelynek akkoriban Joseph Haydn, később pedig Johann Nepomuk Hummel volt a vezetője. Liszt Ádám 1808-tól Doborjánban a herceg juhászati számadója volt.

Liszt Ádámné, született Lager Anna Mária (1791-1866), a művész édesanyja. L. Demarey 1832-ben készült, majd elveszett pasztelljének másolata.
Lager Anna szüleinek, a Duna-parti Krems nevű kisvárosban élő kereskedő-házaspárnak tizennegyedik gyermeke volt.

Liszt Ádám levele apjának
Párizs, 1825. augusztus 25-én: „Örvendjen, amikor azt mondom Önnek, hogy Feri még nem talált senkire, aki hozzámárhető lenne, s hogy Hummel és Moscheles őáltala teljesen háttérbe szorultak. Kompozíciói meghaladják értelmünket.”
Liszt Ferenc szülei igen korán kezdtek el gyermekük művészi képzésével törődni. Kezdetben az apára hárult zenei oktatása. A továbbképzést magyar mágnásoktól kapott ösztöndíj tette lehetővé Bécsben Beethoven egyik tanítványánál, Carl Czernynél.

Carl Czerny levele Liszt Ádámnak
Bécs, 1825. szeptember 5-én: „ Egy olyan sokat ígérő karrier útján, amelyen ő most elindult, erejének és a mindenkori körülmények bölcs kihasználásával olyan fokot érhet el, amelyre előtte ebben a korban talán még senki nem jutott. Az Ön atyai elővigyázatossága meg is fogja őt óvni valamennyi eltévelyedéstől, különösképpen az önelégültségtől, amely fiatal, sőt olykor korosabb emberek számára is a legtöbb veszély és balsiker forrása, és az emberek körében aratott siker sohasem teszi tanulmányait terhessé, s nem fogja őt attól a meggyőződésétől megfosztani, hogy csak tiszta gondolta és a jó ízlés szabályainak legtökéletesebb elméleti és gyakorlati ismerete vezethet azokhoz a művekhez, amelyek a nyilvánosság előtt a közönség igaz tetszésére és kitüntetésére számot tarthatnak. Örömmel vettük kézhez Feri négy első, Párizsban megjelent művét…”

A tárlóban a levelektől jobbra: A párizsi konzervatórium. Ezüstérem. Felirata: „Ecole Royale de Musique”. A hátoldalán: „Société des Concerts. Fondé en 1828.” A világhírű párizsi konservatóriumot annak idején Luigi Cherubini vezette.

A tárlóban: Az ifjú művész ünneplése. Aranyérem az alábbi felirattal: „Louis XVIII Roi de France et de Navarre. La Société Philomatique de Bordeaux. A Francois Liszt XXV. Janvier MDCCCXXVI”.

Az ajtó melletti tárló fölött a falon: A tizenegy éves Liszt Ferenc a Párizsba való költözködés után. Francois Villain litográfiája A.E. Roehn (1780-1867) rajza nyomán.
Zongorajátékával mindenütt lelkes hallgatóságra talált a gyermek Liszt.
725   Búbánat 2016-11-10 09:39:37
A Bartók Rádió sugározza ma:

Hangversenykülönlegességek

12.36-13.46 Claudio Arrau zongoraestje - Santiagó, 1968

1. Liszt: Dante-szonáta
2. Beethoven: Esz-dúr (Les Aieux) szonáta op. 81/a
3. Liszt: h-moll szonáta
724   Búbánat 2016-11-09 09:49:08

2016.11.09 M5 csatorna, 19:55 - 21:15

Nemzetközi zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére –
Gálakoncert

2011. szeptember 19.
Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A gálaműsor programja:

Ilya Kondratiev, a verseny II. helyezettje:

- Liszt: Comment, disaient-ils (a 23. vers Hugo Les rayons et les ombres kötetéből, 1838-ból) - közreműködik: Szabóki Tünde

- Liszt: Die Loreley - közreműködik: Pataki Potyók Dánel

- Liszt: IX. magyar rapszódia

Balázs János, a verseny III. helyezettje

- Liszt: Esz-dúr zongoraverseny

Alexander Ullmann, a verseny I. helyezettje.

- Liszt: A-dúr zongoraverseny

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Medveczky Ádám.

Operatőr: Bornyi Gábor
Rendező: Komlós András
723   Búbánat 2016-11-07 22:24:22

Liszt-ősbemutató a Pesti Vigadóban

CONCERTO BUDAPEST
HTTP://FIDELIO.HU/KLASSZIKUS/2016/11/07/LISZT-OSBEMUTATO_A_PESTI_VIGADOBAN/
2016.11.07. 13:43

Nagy jelentőségű zenei eseményre kerül sor november 15-én a Pesti Vigadóban: 170 évvel keletkezése után a Concerto Budapest Hamar Zsolt vezényletével és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével bemutatja Liszt Ferenc: A négy elem című kompozíciójának zenekari változatát.

Liszt 1844-ben, 33 évesen – Európa ünnepelt sztárzongoristájaként – Marseille-ben koncertezett, ahol egy provence-i költő, Joseph Autran is élvezte lenyűgöző játékát, s egy versét ajándékozta a nagy géniusznak. A Les Aquilons (Északi szelek) című romantikus költeményt Liszt megzenésítette férfikarra és zongorára, és Marseille-ben be is mutatták.

A következő évben Liszt Autran három másik versét is (La Terre – A föld, Les Flots – A hullámok, Les Astres – A csillagok) megkomponálta, s így létrejött a Les Quatre Elements (A négy elem) című kórusciklusa férfikarra és zongorára.
1848-ban Liszt utasításai és vázlatai alapján August Conradi – Liszt tanítványa és segédje - elkészítette a mű vázlatos zenekari hangszerelését, amelyet Liszt átnézett és több helyen javított. A nagymester eközben A négy elem motívumaiból, zenei anyagából zenekari előjátékot komponált a kórusciklushoz. Ez lett a Les Préludes (Előjátékok) című szimfonikus költemény, sorban a harmadik, amelyet 1854-es bemutatójától kezdve mind a mai napig egyik legnépszerűbb művének tartanak. Liszt végül lemondott a zenekarkíséretes kórusok véglegesítéséről és kiadásáról, sőt szimfonikus költeménye előszavában nem Autran, hanem Alphonse de Lamartine versére utal. A kórusművekből azonban megtudhatjuk, hogy eredetileg milyen szövegek ihlették a Les Préludes jól ismert témáit.

A Szent Efrém Férfikar 2007-től rendszeresen énekli Liszt férfikarait, s ebben Eckhardt Mária, a hazai és a nemzetközi Liszt-kutatás vezető szakembere van segítségükre. 2014-ben sikerült Weimarból megszerezniük Liszt és Conradi vázlatait A négy elemmel kapcsolatban. Ezeknek, valamint Eckhardt Máriának a zongorás változatból készült rekonstrukciója alapján Gémesi Géza zeneszerző-karmester készítette el a kórusciklus zenekari változatának előadásra alkalmas partitúráját és szólamanyagát, így végre megszólalhat a mű.

A bemutató a Concerto Budapest Magyar kincsek elnevezésű bérletében kerül megrendezésre Hamar Zsolt vezényletével 2016 november 15-én, 19.30 órakor a Pesti Vigadóban. A hangversenyen természetesen elhangzik a Les Préludes is, így a közönség szimfonikus formában is és a férfikar francia nyelvű előadásában is élvezheti Liszt csodálatos dallamait.

Az est során Szőllősy András Addio című, szólóhegedűre és 9 vonós hangszerre írt művét, valamint Kovács Zoltán rendkívül szuggesztív I. szimfóniáját hallhatjuk.
722   Búbánat 2016-11-06 18:34:48
Liszt Ferenc-idézetek

www.citatum.hu
721   Búbánat 2016-11-04 10:25:51
Bartók Rádió mai műsorából:

12.36 – 14.11 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Vezényel: Vásáry Tamás

Km. Szabadi Vilmos - hegedű, Szabóki Tünde, Németh Judit, Timothy Bentch, Kálmándi Mihály - ének, Magyar Rádió Énekkara (karig. Strausz Kálmán)

1. Dohnányi: I. hegedűverseny (Szabadi),

2. Liszt: Esztergomi mise (Szabóki, Németh, Bentch, Kálmándi, énekkar)

(Zeneakadémia Nagyterem 2002. január 20.)


20.51- 22.00 Gillian Weir (orgona) Liszt-hangversenye Mátyás templomban

1. B-A-C-H prelúdium és fúga

2. Változatok Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen kezdetű kantátájának témájára

3. Fantázia és fúga az Ad nos ad salutarem undam korál dallamára

(1996. május 14.)

(Ism. november 16., 13.51)
720   Búbánat 2016-11-04 10:03:39
Liszt Pest főtemplomában

Új Ember Hetilap, 2016.10.23.
Szerző: Horváth Ágnes

Liszt Ferenc (1811. október 22., Doborján – 1886. július 31., Bayreuth) őszinte, mély vallásosságát a szülői házból hozta. Római katolikus családban született, édesapja, Liszt Ádám novícius volt a ferenceseknél, édesanyja, Maria Anna Lager is jámbor, jólelkű és istenfélő asszony.

A templom és az egyházi szertartások misztikuma, az egyházi zene reformációjának szándéka vezette Liszt Ferencet arra az elhatározásra, hogy élete derekán előbb confrater (a pozsonyi ferencesek tiszteletbeli társa) lett, majd 1865-ben felvette az alsó egyházi rendeket. Papi ruhában, fekete reverendában járt, ahogy az róla készült fotókon, ábrázolásokon látható. Ideje nagy részét az egyházi szertartásokon való részvételre, imádkozásra fordította. 1861-ben Rómába költözött, és a Vatikánban vagy egy-egy közeli kolostorban alkotott, a magányt, az elvonulást, a csöndet keresve. A római időszakban (1861–1869) komponálta egyházi, vallásos alkotásainak túlnyomó részét is, néhány kivételtől eltekintve nem megrendelésre, hanem „belső, szívbéli szükségletből”. Az egyházi zeneművek komponálását mindig is szent fel¬adatának tekintette. Ebben az évtizedben készült el a Missa cho¬ra¬lis és a monumentális Krisztus oratórium.

A Musica Sacra legjelentősebb XIX. századi zeneszerzője magyarországi tartózkodásai alatt gyakran megfordult Pesten, a belvárosi templomban. A hazai és nemzetközi Liszt-kutatás már évtizedek óta ismeri Pest egykori főtemploma és a belvárosi plébánia kitüntetett szerepét a mester életében és munkásságában. Ebben a templomban és a hozzá kötődő személyekben: a papságban és a zenészekben találta meg Liszt azt a támogató és inspiráló fórumot, ahol az egyházzene megreformálására vonatkozó szándéka, művészi elképzelései testet ölthettek. Betanított, vezényelt, és egyházi darabjai a liturgiában, annak megfelelő pontjain szólaltak meg.

A zeneszerző élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg, s pesti tartózkodásai alatt gyakran tért be a templomba, és szívesen látott vendége volt a plébániának. Kiemelendő Schwendtner Mihály plébánoshoz és Bogisich Mihály káplánhoz fűződő kapcsolata, melyekről méltó megemlékezni.
Schwendtner Nagyszombatban és Bécsben tanult bölcseletet és teológiát. Tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, halálos ítéletét hatévi várfogságra változtatták. Az apát-plébánost 1861-ben nevezték ki belvárosi plébánosnak. A templom papjai közül kimagasló, meghatározó személyiség volt, a magyar művészeti és politikai élet összes nagy alakját személyesen ismerte. Művészetpártolása az egyházi zene felvirágzását is jelentette a templomban. Liszt egyik legközelebbi barátja és igen szívélyes vendéglátója lett.
A zeneszerző így emlékezett meg róla az egyik levelében: „A plébános, Schwendtner, püspöki címet viselő pap, aki már három ízben, 65-ben, 67-ben és 70-ben nagyon széles körű és szívélyes vendégszeretetben részesített és legjobb barátaim egyike maradt.”
Liszt iránta való nagyrabecsülését jelzi, hogy Schwendtner mellszobra ott állt a zeneszerző Vörösmarty utcai lakásának ebédlőjében.

A XIX. század második felében a templom előtti, akkori Eskü tér sarkán állt a plébánia épülete. Az eklektikus stílusú palotában lakosztálya volt a plébánosnak, a káplánoknak, a karnagynak, a kántornak és az orgonistának, a nagy szalont pedig egybe lehetett nyitni a környező kisebb helyiségekkel. Külön szobák álltak rendelkezésre a vendégek fogadására. A plébániának Liszt hosszú éveken át (1858–1870) gyakran volt lakója. Pesti tartózkodásai alkalmával egy, a Dunára néző, kényelmesen berendezett szobában lakott. Vasárnaponként Schwendtnernél ebédelt a plébánián, a plébános lakása pedig többször vált a Liszt tiszteletére rendezett estélyek helyszínéül. A plébániaépületben próbált az Engeszer Mátyás karnagy által alapított Budapesti Liszt-egylet, amely gyakran énekelt a tíz órai nagymiséken. Az énekkart Engeszer és Liszt közösen vezette. A szalon adott otthont a zeneszerző 1870 novemberében elkezdett vasárnapi matinésorozatának is. Liszt szívesen tartózkodott a plébánián, és később, amikor már a Zeneakadémián lakott szolgálati lakásában, akkor is hűségesen visszajárt vezényelni, orgonálni a tíz órai nagymisékre, valamint a vasárnapi ebédekre.

A belvárosi plébánia épületét az 1890-es évek végén, az Erzsébet híd építésekor sajnálatos módon lebontották, így a Pesti Főtemplom és Plébánia egy funkcionálisan és (zene)történetileg is igen fontos, reprezentatív épületét veszítette el.

1870. december 15-én lett a templom káplánja Bogisich Mihály, a nagy jelentőségű egyházzenész pap. Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd a Pázmáneum növendéke lett. 1863-ban szentelték pappá. 1882-től budavári plébános lett. 1881-től a budapesti egyetemen általános és egyházi zenetörténetet tanított. 1888-ban jelent meg népénekgyűjteménye, az Őseink buzgósága. 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), amelynek haláláig elnöke maradt. Az egyházi szolgálat mellett magánénekesi és zeneszerzői munkássága is jelentős volt. Tenorszólistaként gyakran közreműködött a pesti főtemplom tíz órai nagymiséjén és Lisztnek a plébánia dísztermében tartott matinéin. Egyházzenei tankönyve, A keresztény egyház ősi zenéje és két népének-feldolgozása ma is megtalálható a templom kottatárában.

719   Búbánat 2016-11-01 09:42:47
Ahogy Liszt láthatta…

Szerző: Pallós Tamás

Új Ember Hetilap – MÉRTÉKADÓ kulturális melléklete

2016. október 2.

Fejezetek a pesti ferencesek itáliai oltárképének történetéből

Szeptember elején e-mailben érkezett a meghívó: egy nemrég felfedezett és restaurált itáliai mesterművet mutatnak be a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. Kiderült, hogy sok évtizeden át a pesti ferences templom padlásán hevert egy 273 x 178 centiméteres, vászonra festett oltárkép. Különös belegondolni, hogy egy kvalitásos velencei munka elfeledve előbb valahol a kolostorban, majd egy tetőtérbe zárva porosodott. Várt. Senkinek nem hiányzott? Az ország és a főváros közben a millenniumot ünnepelte, majd a századfordulót. Néma, hallgatózó tanúja volt az alanti utcákon, tereken zajló első világháborúnak, a tanácsköztársaságnak, a második világégésnek, az ’56-os forradalomnak, aztán a rendszerváltozásnak és az ezredfordulónak is. Százhúsz éven át senkit sem érdekelt? Nem vették észre? Ez idő alatt nem akadt egyetlen szerzetes vagy lelkes műkedvelő, aki kegyelemből, szánalomból a gondjaiba fogadta volna? Kis magyar abszurd. Abszurd, ami idáig történt, illetve ami nem történt meg ezzel az alkotással. Mindenesetre sürgető figyelmeztetés-felszólítás: mindenki nézzen körül a háza táján, amíg nem késő… Most azonban merüljünk el e felfedezés örömében és eredményében!
Két évvel ezelőtt az akkori templomigazgató, Tokár János OFM talált rá a képre. Ideiglenesen a rendház folyosóján helyezték el a megsötétedett lakkréteg miatt teljesen kivehetetlenné vált, ázott, szennyezett festményt. A házfőnök indítására ezután felvették a kapcsolatot Görbe Katalinnal, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) vászonkép-restaurálás szakirányának oktatójával, aki miután alaposan megvizsgálta az alkotást, úgy ítélte meg, hogy mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Felújítására az egyetem
restaurátor-műhelyében, vezető szaktanárok közreműködésével került sor a 2015–2016-os tanévben. Végre láthatóvá vált a téma; újra élénk színekben pompáztak a figurák: Szűz Mária Szentháromsággal, szentekkel és donátorral.
Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE egyetemi docense kutatásaiból immár tudjuk, kitől, mikor és hogyan került az értékes oltárkép a rendhez. Sőt, az általa idézett latin nyelvű jegyzékből az is kiderül, hogy annak idején hova függesztették ki a templomban: „Szent Márton püspök képe a szentélyből át lett helyezve a Szent József-oltárhoz. Szent Márton helyére fel lett helyezve a legnevezetesebb Boldogságos Szűz Máriának, mint Szent Ferenc harmad¬rendje patrónájának képe, amelyet Jacopo Palma festett az 1564. évben, éppen háromszáznégy éves kép 8000 forint értékben, e képet a tekintetes Luby bárói család adományozta” – áll a pesti ferencesek 1868-as Inventáriumában. A nagyméretű alkotást valószínűsíthetően bő negyed évszázaddal később, 1895-ben emelték le onnan. Akkor, amikor a millenniumra készülve teljesen felújították a templombelsőt, Lotz Károly és tanítványa, Tardos Krenner Viktor pedig freskó-szekkó technikával mennyezeti képeket festett a szentély és a hajó még dísztelen boltmezőibe.

Ismert kultúrtörténeti tény, hogy Liszt Ferenc sok szállal kötődött a belvárosi ferencesekhez, gyakran vendégeskedett a rendházukban. Pesti tartózkodása idején legtöbbször az Alcántarai Szent Péter-templomba járt imádkozni vagy szentmisére. Állandó ülőhelyét később kis réztáblával jelölték meg a jobb oldali első padsor könyöklőjén. Jóllehet Liszt egyházzenei működésének központja a belvárosi Nagyboldogasszony-templom volt, fő lelki bázisa mindvégig a „ferences ház” maradt. E szentély később azért is vált kiemelt jelentőségűvé Liszt személyes, spirituális életében, mert itt lett a ferences harmadrend tagja. A világhírű zeneszerző-zongoraművészt P. Golessény(i) Pantaleo provinciális fogadta a rendtartomány konfráterévé. Hűséges elköteleződésének üzenetértékű jeleként 1865. augusztus 15-én ferences habitusban vezényelte Szent Erzsébet legendája című oratóriumának ősbemutatóját a Pesti Vigadóban. Liszt azt szerette volna, hogy majd e rendi öltözetben temessék el a pesti ferencesek kriptájában… (Végül sajnos nem itt, hanem veje, Richard Wagner „városában”, Bayreuthban helyezték örök nyugalomra.)
Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel című tematikus útikalauzában röviden összefoglalja a zongoravirtuóz-zeneszerző vonatkozó „egyházi pályafutását” is. Liszt Ferenc apja rövid ideig ferencesnek készült, „rendtársai” iránti rokonszenvét élete végéig megőrizte, és átadta a fiának is. Liszt első pesti tartózkodásakor, 1823-ban még az édesapjával vizitált a ferenceseknél, akik nagy szeretettel vették körül a zongorista csodagyereket.
Az ifjú művészt aztán 1840-ben Wagner Kapisztrán házfőnök – apja egykori novíciustársa – fogadta. Liszt 1856 őszén jelentkezett konfráternek. Másfél évvel később, 1858. április 11-én, a belvárosi templomban előadott Esztergomi misét követően ment át a zeneszerző a közeli ferencrendiekhez, ahol egy csendes szertartás és házi ünnepség keretében vették fel a ferences harmadrendbe. Liszt dísz¬ok¬levelet kapott, majd egy testvér ünnepélyesen felolvasta a latin nyelvű tanúsítványt. 1865-ben habitust varratott magának… – ahogy erről már szó esett.

De térjünk vissza az oltárképre, amelyet 1868-ban történt kihelyezésétől Liszt nyilván számtalanszor láthatott kedvenc helyéről, az első padsorból; utoljára halála évében, 1886 márciusában. Mit, illetve kiket ábrázol e sokszereplős festmény?

Fehér Ildikó a következőképpen mutatta be az oltárkép témáját: „A főalak középen Mária, fölötte angyalokkal körülvéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenik meg. Baloldalt, elegáns, sárgás-narancsos köpenyben a gyógyító Szent Pantaleon mutat egy nyitott könyvre, illetve a donátorra. A fekete ruhát viselő, áhítatosan feltekintő figura a kép megrendelője; ő az egyetlen, aki a földi szférához tartozik. Mária mellett kétoldalt ugyancsak szentek térdelnek: Domonkos és Jeromos, illetve Assisi Ferenc és Sienai Katalin. Fölöttük Keresztelő János és János evangélista alakja fogja közre a Szentháromságot. A kép egyik izgalmas különlegessége az említett kötet. Miután a restaurálás után olvashatóvá vált Dioszkoridész görög katonaorvos neve, sikerült beazonosítani azt a valóban létező gyógynövényes könyvet, amelyet először 1562-ben – aztán több további kiadásban – Velencében jelentettek meg. A festményen ábrázolt oldal(pár) az orchideák családjába tartozó növényekkel az első században élt Pedaniosz Dioszkoridész botanikai munkájának Pietro Andrea Mattioli-féle fordítását láttatja. Az orvos szent Mária, a közbenjáró figyelmébe ajánlja a donátort. A »megrendelő« személyét illetően egyelőre csak elképzelések vannak. Felmerült a bécsi udvari orvos, a Mattioli-fordító Zsámboky (Sambucus) János neve, illetve Vincenzo Valgrisi velencei nyomdászé is, aki abból szerzett rangot és vagyont, hogy összesen mintegy harminckétezer (!) példányban adta ki Dioszkoridész említett művét.”
A festő személyét illetően találgatnak a művészettörténészek, mondta Fehér Ildikó:

„Nyomozni kezdtünk a kép hátoldalán olvasható név és egy évszám – Jacopo Palma 1564 – után. A felirat azonban félrevezető. Nem a festmény eredeti hordozóján, hanem az azt megerősítő, úgynevezett dublírvásznon látható, vagyis egy helyreállítás, javítás alkalmával kerülhetett rá. A stíluskritikai vizsgálatra az oltárkép megtisztítása után nyílt lehetőség. Nem csak magyarországi szakértőket kérdeztünk meg. Megmutattam többek között a firenzei Uffizi képtár barokk festményekkel foglalkozó kurátorának, a Palazzo Pitti korábbi képtári igazgatónőjének, Rómában több vezető művészettörténésznek, és a párizsi Sorbonne Egyetem Reneszánsz Intézete igazgatónőjének. Eddig konkrét nevet egyikük sem tudott, illetve akart mondani. E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.”

E gondosan megszerkesztett égi jelenet nem egységes alkotás, a figurák kidolgozottsága alapján két vagy három festő dolgozhatott rajta. Vagyis műhelymunka, ami egy ekkora oltárképről lévén szó nem meglepő. Stílusa alapján azt lehet mondani, hogy 1600 körül készült, közép- vagy észak-itáliai festő körének műve, de leginkább Velencéhez köthető. Igazi kuriózum, amely Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára főmuzeológusának véleménye szerint olyannyira egyedi és különleges, hogy még a gazdag itáliai gyűjteményükben sincs hasonló stílusú, ebből a korszakból származó festmény. Most oda került vissza, ahol százötven évvel ezelőtt függött, a pesti ferences templom szentélyének bal oldali falára. Azt hiszem, hogy fővárosi templomban jelenleg nincs ennél régebbi, vászonra festett oltárkép.”

A szentmiséken helyéről fel-feltekintő vagy csöndben imádkozó Liszt bizonyára nagyon szerette ezt a festményt. Egy kicsit talán a sajátjának is érezte; személyesnek, neki szólónak. Nemcsak a rajongott itáliai művészet színei miatt. E kép egyszerre jelenítette meg az őt itt „befogadó” ferences testvér, Pater Pantaleo patrónusát, Isten szegénykéjét a stigmákkal, és mindenekelőtt Máriát, ahogy az Inventáriumban feljegyezték, „Szent Ferenc harmadrendjének patrónáját”.
718   Búbánat 2016-10-29 13:36:27
Liszt Ferenc és Széchényi Imre dalai

Zeneakadémia – Solti Terem
2016.10.29 19.00

Horti Lilla (szoprán); Erdős Attila (bariton); Pataki Bence (basszus);
Virág Emese (zongora)

Művészeti vezető: Marton Éva (a Nemzet Művésze, professor emerita)

Műsorvezető: Kovács Sándor

Műsor:

Liszt: Über allen Gipfeln ist Ruh
Liszt: Der du von dem Himmel bist (1. változat)
Liszt: Sonetto di Petrarca No.47. (2. változat)
Széchényi Imre: Nachtgruss
Liszt: Freudvoll und leidvoll (1. változat)
Széchenyi Imre: Ja, Winter war’s
Széchényi Imre: Vorbei
Széchényi Imre: O komm’ in mein Schifflein
Liszt: Die Loreley

szünet

Széchényi Imre: Il ritrovo in mare
Széchényi Imre: Aubade
Széchényi Imre: Là bas
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau
Liszt: O quand je dors (2. változat)
Liszt: Gebet
Széchényi Imre: Maudit printemps
Széchényi Imre: Lieto amor

„Liszt Ferenc dalköltői életműve jól példázza a mester életfogytig megőrzött nyitottságát, számos nyelvet és kultúrát befogadó szellemét. Az összesen öt nyelvet megéneklő Liszt-dalok közül ezen a koncerten a tán leginkább reprezentatív német és francia szövegű dalok hangzanak fel: azok, amelyek Goethe, Heine és Victor Hugo verseire íródtak. A magyar közönség e Liszt-műveket is ritkán hallja, ám a program igazi felfedezését alighanem mégis gróf Széchényi Imre (1825–1898) dalai jelentik majd. Széchényi István unokaöccse, Liszt fiatalabb kortársa, a diplomataként tevékenykedő művelt főrend szerzeményeit eddig jószerint még a zenetudósok se ismerhették; most tőle is német és francia versekre komponált dalai közül hallhatunk néhányat. A dalokat három tehetséges, s a Zeneakadémiához erősen kötődő fiatal énekli majd: Horti Lilla szoprán, a Erdős Attila bariton és Pataki Bence basszus, méghozzá Virág Emese érzékeny és inspiráló zongorakíséretével. Kovács Sándor tanár úr műsorvezetése pedig sok információt és éppily sok szórakoztató pillanatot ígér a közönség számára.”

717   Búbánat 2016-10-29 10:02:40
Ma délelőtt:

Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében

11:00 : Budapest

Lajkó István (zongora)

MOSONYI-LISZT: Fantázia a Szép Ilonka című opera témáira (S.417)
ZICHY-LISZT: Valse d'Adéle (S.456)
WAGNER-LISZT: O du mein holder Abendstern (S.444)
BELLINI-LISZT: Norma reminiszcenciák (S.394)
LISZT: Gyászgondola - 2. változat (S.200/2)
LISZT: Álmatlanul. Kérdés és felelet (S.203)
LISZT: Sancta Dorothea (S.187)
LISZT: Rondeau fantastique egy spanyol témára (S.252
716   Búbánat 2016-10-28 11:06:53
Miklósa Erika énekelt a leukémiás és daganatos gyermekek gyógyulási feltételeinek javításáért szervezett Zongoraáriák jótékonysági koncerten az Operában, október 24-én.
Utólag beteszem ide ezt a linket az Opera honlapjáról:

Miklósa Erika, Apáti Bence és az Opera több művésze kéri az összefogást a beteg gyermekekért

Az október 24-i Zongoraáriák jótékonysági koncert bevételét a Tűzoltó utcai gyermekklinika sebészeti műtőjének korszerűsítésére fordítják.

„A figyelemfelhívás szándékával először állnak ki közösen az Opera művészei a beteg gyermekekért. Október 18-án 11 órától készítik el fotósorozatukat hivatalos közösségi oldalukra. Az Opera előtt kórházi ágyakat helyeznek el gyógyult gyermekek üzeneteivel, a kis betegeket pedig játék mackók helyettesítik. A figyelemfelkeltő összefogáshoz az Opera igazgatói: Ókovács Szilveszter és Solymosi Tamás mellett további 16 művész csatlakozott, köztük Apáti Bence,Bajári Levente és Liebich Roland balettművészek, valamint Bakos Kornélia, Cserhalmi Ferenc, Egri Sándor, Gál Gabi,Geiger Lajos, Kováts Kolos, Mitilineou Cleo, Molnár Ágnes, Mukk József, Palerdi András, Sáfár Orsolya,Szerekován János, Zavaros Eszter. Az eseményhez csatlakoznak az Operaház örökös tagjai is: Szinetár Miklós és Berkes János is.”

„Az operaházi jótékonysági hangversenyen Bartók és Bellini darabjai mellett Liszt Ferenc műveit játsszák. A szerző neve összeforrt a sorozattal, hiszen Liszt szellemiségéhez hozzátartozott az önzetlen adakozás, nem ritkán kizárólag jótékonysági céllal adott koncertet. Fellépéseivel, illetve azok bevételeivel támogatott árvaházat, nőegyletet, őrhadat és „zenedét” is. Az Opera Liszt nyomdokain járva rendezi jótékonysági sorozatát. A koncerten közreműködött
Miklósa Erika partnerei ezúttal a legfiatalabb művészgeneráció képviselői: Gyöngyösi Ivett és Berecz Mihály ifjú zongoraművészek.”

2016. október 24., 19:30, Operaház

Közreműködött: Gyöngyösi Ivett, Berecz Mihály (zongora), Miklósa Erika (ének)
Konferált: Becze Szilvia
Partner: Őrzők Alapítvány

1. rész
Liszt: Két koncertetűd – Berecz Mihály
Liszt: Vándorévek – Második év: Itália, Velence és Nápoly – Berecz Mihály
Liszt: Buch der Lieder – Berecz Mihály
4. Der König von Thule
5. Der du von dem Himmel bist
Bartók: Zongoraszonáta – Berecz Mihály
Bellini: Norma – ’Casta Diva’ – Miklósa Erika, Berecz Mihály

2. rész
Bartók: Három csíkmegyei népdal – Gyöngyösi Ivett
Liszt: E-dúr Polonéz – Gyöngyösi Ivett
Liszt: E-dúr Petrarca-szonett – Gyöngyösi Ivett
Liszt: Három hangversenyetűd: Sóhaj; Könnyedség – Gyöngyösi Ivett
Liszt: Spanyol rapszódia - Gyöngyösi Ivett
715   Búbánat 2016-10-26 10:58:04
A 39. Liszt Ferenc Nemzetközi Lemez-Nagydíj zsűrije 15 lemez közül elismerő oklevéllel díjazta a Liszt Ferenc Transzcendens etűdjeit Balog József zongoraművész előadásában tartalmazó új Hungaroton-kiadványt. A zsűri indoklása szerint Balog „Kiemelkedő képességű pianista: a legnehezebb technikai elemeket hibátlanul oldja meg, de mindig az élő koncertek élményét nyújtja.”
Liszt szenvedélyes átdolgozó volt, a 12 transzcendens etűddel is több ízben, közel 30 éven át foglalkozott: az átdolgozás finomító-tisztázó munkája során az egyszerűségre való törekvés magas szintű, briliáns minőséget eredményezett. Bár a darabok hangneme, tempókarakterei, metrumai, hangulatai tudatos koncepciót tükröznek, élő hangversenyen ritkán hangzanak el
714   Ardelao 2016-10-21 04:32:33

Rádiófónia – 47. - YouTube
Papp Viktor: Hozzuk haza Liszt Ferencet

A fenti műsorrész a 11:03 perctől hallgatható meg.
713   Búbánat 2016-10-10 23:39:08
Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében

2016.10.15 11.00

Szilasi Alex zongorahangversenye

Műsor:
Liszt: Csárdás Obstiné (S.618)
Liszt: Orage (Années de Pèlerinage, I. kötet), (S.160)
Liszt: Funérailles (Harmonies poétiques et réligieuses), (S.173)
Rossini-Liszt: Tell Vilmos nyitány (S.552)
Liszt: 12. Magyar Rapszódia (S.244)

712   Búbánat 2016-10-09 13:11:54
XV. Liszt Fesztivál és III. Egyházzene-pedagógiai Konferencia – október 21-23.

Az elmúlt években a hazai zenei élet kiemelkedő eseményévé vált a gödöllői Liszt Fesztivál, amelyet minden esztendőben a kiváló zeneszerző születésnapjához kapcsolódva rendeznek meg októberben.

A gödöllői Liszt Fesztivál évek óta az egyetemes kulturális és művészeti értékek közvetítését szolgálja. Törekvéseik között jelentős szerepet kap minden évben a hagyományok újra és újra történő megjelenítése mellett az innovatív típusú megközelítés is, amennyiben egy-egy hangversenyen szerepet kapnak az új művek, avagy a régi mesterművek újszerű megfogalmazásai.
711   Búbánat • előzmény710 2016-10-06 22:33:27

Liszt Születésnapi Fesztivál műsora – 2016. október 01-29.- Régi Zeneakadémia
710   Búbánat 2016-10-06 22:32:13
Kezdetét vette a 2016-os Liszt Születésnapi Fesztivál

zenekademia.hu, 2016. október 03.

A Zeneakadémia alapítójának október 22-i születésnapja, illetve a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont fennállásának 30. évfordulója alkalmából október minden szombati napján ünnepi koncertekre kerül sor a Régi Zeneakadémia Kamaratermében.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által rendezett fesztivál keretében október öt szombatján – a szokásos délelőtti matinéidőpontok mellett délutánonként és egy-egy estén is – Liszt életművének elkötelezett és avatott tolmácsolói, a múzeum régi pártolói és támogatói adnak hangversenyt.

A 11 koncertből álló sorozat műsora igyekszik felölelni Liszt életművének minél szélesebb választékát a zongorára komponált, több műfajt képviselő kompozícióktól kezdve a kamaraműveken át a férfi és vegyes kórusra írt művekig. A fesztivál repertoárján ritkán megszólaltatott darabok is helyet kapnak, és Liszt művei mellett néhány olyan zeneszerző kompozíciója is megszólal, akik fontosak voltak számára, vagy kortársai voltak.

Október elsején a fesztivál nyitókoncertjét a Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás) és Király Csaba (zongora) adták, majd Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestjére került sor.

Október 8-án egy különleges kamarakoncerttel, majd az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenyével folytatódik a fesztivál.

Október 15-én Szilasi Alex és Mocsári Károly,

október 21-én Farkas Gábor (zongora) és Takács Zoltán (hegedű) lépnek fel a Régi Zeneakadémián.

Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én délelőtt Klukon Edit és Ránki Dezső adnak kétzongorást hangversenyt,

majd délután 16.00 órától a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora tanszakának olyan fiatal – de máris sokszoros versenygyőztes – hallgatói mutatkoznak be, mint pár hete a Liszt-versenyen remeklő Kocsis Krisztián, a közmédia tehetségkutatójában feltűnt Váradi László, vagy Vida Mónika Ruth.

Végül október 29-én Lajkó István, illetve Nagy Péter zongorahangversenyével zárul a 2016-os Liszt Fesztivál a Régi Zeneakadémián.
709   Búbánat • előzmény708 2016-10-04 11:38:38
Ezek érdekes felvetések, mármint az akusztika kérdése, és az is, hogy mint írod: " A zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is ---- A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.)

Egy biztos, hogy Liszt amikor elkezdett zenekaros darabokat komponálni, a weimari udvari-színházi állapotok lehetőségeit figyelembe kellett vennie: valahol olvastam, hogy akkoriban 30-35 tagú zenekar állt ott a rendelkezésére.
708   zöldszemű • előzmény707 2016-10-03 17:25:06

A hangverseny apropóján írok, de nem csak arról.

Két barátnőmmel (mind 75 körül, már nem ifjú fülekkel) voltunk ott, a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk, telt ház volt. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.)

Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta azzal a hangerővel játszanak.

Ezen túlmenően, manapság a versenyműveknél a zenekari szólamokat rendszeresen megerősítik. Azt gondolom, hogy Liszt a zongoraversenyeiben a zenekart a zongora szólamához méretezte, és nem akkora együttesre, amelyik alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék?

Jó lenne tudni, mi a fórumtársak tapasztalata.
707   Búbánat 2016-10-01 15:39:23
A Bartók Rádió sugározza élőben

19.35 – kb. 22.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét

A Concerto Budapest hangversenye

Vezényel: Keller András

Km. Balázs János, Berecz Mihály, Palojtay János - zongora

1. Liszt: Magyar Fantázia (Balázs)
2. Liszt: Haláltánc (Berecz)
3. Liszt: Esz-dúr zongoraverseny (Palojtay)
4. Bartók Béla: Concerto
706   Búbánat 2016-09-30 14:36:51
2016.10.01 18.00

RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM

Liszt Múzeum – Fesztivál: Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestje

Liszt: Karácsonyfa (részletek - négykezes átirat)
Liszt: Années de Pèlerinage, II. - 123. Petrarca szonett
Liszt-Chopin: Hat lengyel dal
Liszt: Un sospiro
Liszt: Ab irato
Liszt: Vigasztalások (részletek)
Liszt: E-dúr polonéz
Liszt: 2. magyar rapszódia (négykezes átirat)
705   Búbánat 2016-09-24 09:17:12
Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében

GULYÁS ISTVÁN zongoraművész játszik Liszt műveiből:

Matinékoncert

2016.09.24 11:00

Liszt: Zarándokévek – Első év: Svájc - zongoraciklus

- Chapelle de Guillaume Tell (Tell Vilmos kápolnája)

- Au lac de Wallenstadt (A wallenstadti tónál)

- Pastorale

- Au bord d’une source (A forrás partján)

- Orage (Vihar)

- Vallee d’Obermann (Obermann völgye)

- Églogue (Ekloga)

- Le mal du pays (Honvágy)

- Les cloches de Genève (A genfi harangok)
704   Búbánat • előzmény690 2016-09-24 09:06:35


Ismétlés:

Bartók Rádió 12.36 – 15.06

XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny

Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele

Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vez. Kesselyák Gergely
703   Búbánat • előzmény702 2016-09-22 15:46:32
Elírtam a számot, helyesen: "gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójához"
702   Búbánat • előzmény701 2016-09-22 10:22:43
Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve, születésének 250. évfordulójához kapcsolódva sok program volt szerte az országban. Tegnap az Operaházban is emlékműsorral adóztak a „legnagyobb magyar” emléke előtt - mégpedig a Széchényi-család egyik jeles tagjának kompozícióival!

„Széchenyi225” címmel a Székely Bertalan teremben dalestre került sor: középpontban gróf Széchényi Imre szerzeményei álltak, amelyet kiegészített gróf Széchényi Ödön egy canzonettája, és több Liszt-dal.

Sáfár Orsolya és Wiedemann Bernadett operaénekesek igazán emlékezetes produkcióban, magas színvonalon nyújtották át nekünk felhangzott énekükben a ritkán hallható kompozíciókat, és az ugyancsak igen felkészült Virág Emese zongorakíséretében gyönyörű dalesttel ajándékozták meg az Opera Székely Bertalan termében összegyűlt sokaságot. Az utolsónak felcsendült dalt ( Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter) a két énekművész együtt adta elő.

A koncertet felvezető zenetörténeti „kiselőadást” Kovács János zenetörténész tartotta, aki igyekezett a „száraz” adatokat, információkat fanyar humorával oldani, színesen, szórakoztatóan adta át azokat az ismereteket, melyeket érdemesnek tartott velünk megosztani Széchenyiről, az unokatestvér-zeneszerzőről: Lajos testvérének fiáról. A dalesten még Széchenyi István fiának, Ödönnek (a „pasának”) is elhangzott egy szép kompozíciója, no meg a baráti körükbe tartozó Liszt Ferenc csodálatos dalai egészítették ki az ünnepi est változatos zenei programját.

Ez volt a műsor:

Széchényi Imre: Schilflied
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat
Liszt Ferenc: In Liebeslust
Liszt Ferenc: Vergiftet sind
Széchényi Imre: Là-bas
Széchenyi Ödön: Canzone
Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau
Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner
Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter


Itt egy bővebb leírás az internetről: Táncok és dalok szerzője: Gróf Széchényi Imre

Már a Zeneakadémia is meghirdette a hasonló tematikájú dalestet, melyről itt olvashatunk.
701   Búbánat • előzmény697 2016-09-21 09:23:27

Operaház - Székely Bertalan-terem

2016. szeptember 21., 19.30 – kb. 21.00

Széchenyi István225
________________________________________

Kétszázhuszonöt esztendeje született – nagy ellenfele, Kossuth szerint –„a legnagyobb magyar”, Széchenyi István. Unokaöccse, Imre nagystílű diplomata volt, Ferenc József, Bismarck és még sok nagy államfő jó barátja, aki zeneszerzőként is szívén viselte a magyar kultúra ügyét. A magyar zenészek nemzetközi elismertsége Mihalovich Ödön mellett az ő nevéhez is fűződik: aki a nagy mecénás bécsi, budapesti, soproni vagy horpácsi szalonjában megfordult, világhírű lett. A hangversenyre a Széchenyik kortársának, Székely Bertalannak seccóival díszített Királyi Fogadószalonban kerül sor, Széchenyi István születésnapján.

Műsor:

Széchényi Imre: Die drei Zigeuner
Széchényi Imre: Schilflied
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat
Liszt Ferenc: In Liebeslust
Liszt Ferenc: Vergiftet sind
Széchényi Imre: Là-bas
Széchenyi Ödön: Canzone
Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau
Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner
Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter

Közreműködik:
Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének),
Virág Emese (zongora)

Műsorvezető: Kovács Sándor zenetörténész (Zeneakadémia)

700   Búbánat 2016-09-19 22:57:57
Liszt-kiadványok

"Figyelem!A Liszt Társaság újságjának jövője veszélyben forog ! Minden pályázatot elutasítottak és sajnos nincs fedezet a lapunk további számainak megjelentetésére. SOS kérünk minden Liszt-barátot, hogy segítségével (pl. fordítással, esetleges anyagi hozzájárulással) támogassa lapunkat, amelynek már két számra való igen színvonalas és érdekes anyaga vár az érdeklődő olvasóközönségre.Köszönettel: Liszt Ferenc Társaság vezetősége"

Liszt Újság - “Liszt magyar szemmel”

A Liszt Társaság évente 4 alkalommal “Liszt magyar szemmel” információs kiadványt jelentet meg, melyben a hazai és a külföldi Liszt Társaságok programjai, művészek, tanárok, zenetudósok írásait, cikkeit olvashatják
699   Búbánat 2016-09-17 14:15:09
Az Ars Sacra Fesztivál szombaton kezdődik és jövő vasárnapig tart, és
legalább 600 ingyenes zenei, irodalmi, művészeti programmal várják az érdeklődőket

Az Ars Sacra kiemelt programjai között szerepel Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész szombat esti szabadtéri koncertje a Budai Várban. Az ingyenes koncerten Bogányi Gergely a nevét viselő különleges zongorán Liszt- és Bartók-műveket játszik majd. A téren 500-an tudnak majd leülni érkezési sorrendben.
698   Búbánat 2016-09-16 23:12:53
Holnap reggel hallhatjuk a Bartók rádióban

"Hallgassuk együtt!" - X/6. rész

A mikrofonnál: Kroó György
(1985)

Liszt-művek

Szerkesztő: Katona Márta

Szombat, 9.30-10.00 óra
697   Búbánat 2016-09-15 18:42:50

Az Operaház Székely Bertalan termében szeptember 21-én Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének) és Virág Emese (zongora) várja a közönséget a Széchenyi István225 című koncerttel.
A hangversenyre Széchenyi István születésnapján kerül sor, és unokaöccse, Széchényi Imre szerzeményei mellett Liszt-művek is elhangzanak majd.
696   barka • előzmény692 2016-09-14 18:29:32
Végigültem az egész versenyt, és a véleményem egy kicsit eltér. Én teljesen rendben levőnek érzem, hogy a japán fiú nyerte, de én is a tajvanit vártam volna második helyre, a harmadikra pedig akár a németet, akár az oroszt (vagy megosztva mindkettőt). Berzenkedést csak Kocsis Krisztiánnal kapcsolatban érzek: kétségtelenül jó, de olyan teljesítményt, mint ő, még legalább öten nyújtottak az elődöntő és a középdöntő során. És főleg: az egyik legérettebb egyéniségnek, lényegében kész művésznek éppen a másik magyar versenyzőt, Csabay Domonkost találtam. Véleményem szerint neki kellett volna döntőbe jutnia, nem Kocsis Krisztiánnak, aki ott nem is szerepelt kiemelkedően. Ha eltekintünk (eltekinthetnénk) a szonáta fugátójának elrontásától, még a japán lány is jobb volt nála. Csak remélni merem, hogy ennek belátása késztette a távolmaradásra a gálától, és nem a sértődöttség, hogy nem került a három díjazott közé.
695   Búbánat • előzmény694 2016-09-13 23:27:14
Liszt Zongoraverseny - Díjátadó és gálakoncert 2016.09.11.

Időtartam 1:50:10 óra

Youtube - Közzététel: 2016. szept. 12.

Liszt Zongoraverseny Budapest 2016.
Filharmónia Magyarország Kft.
Filharmonia Hungary Ltd.
694   Búbánat • előzmény693 2016-09-13 23:26:27
Liszt Zongoraverseny 2016.09.10. – az esti, 2. zenekari döntő

Időtartam 1:13:06 óra

Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11.

Liszt Zongoraverseny Budapest 2016.
Filharmónia Magyarország Kft.
Filharmonia Hungary Ltd.
693   Búbánat 2016-09-13 23:25:41
Liszt Zongoraverseny 2016.09.10 - délelőtti zenekari döntő

Időtartam 1:06:24 óra

Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11.

Liszt Zongoraverseny Budapest 2016.
Filharmónia Magyarország Kft.
Filharmonia Hungary Ltd.

Az első szám előadója Kocsis Krisztián
692   Hangyász • előzmény691 2016-09-12 14:36:19
A versenyen a nem-díjazás lassan dicsőségszámba megy (lásd az olyan eseteket, mint a Karajan-karmesterversenyen kipottyantott Thelemann, netán a Varsóban anno elgáncsolt Ivo Pogorelic). A japán srác produkciója tetszett ugyan, de a tajvani játékában éreztem az igazi liszti hangzást. Krisztián esetében passz. A különdíjat a döntő legifjabb résztvevőjeként kapta?
691   Petyus • előzmény689 2016-09-12 14:03:47
A rokonszenves tajvani fiatalembert igen csalódottnak láttam a gála szünetében az előtérben. A döntő mindkét fordulójában nagy tapsot kapott produkciójáért, valamilyen díj mindenképpen kijárt volna neki. Kocsis Krisztián miért nem volt ott a gálán?
690   Búbánat • előzmény688 2016-09-12 11:00:43
Ma este a Bartók Rádióban:

19.35-21.36 XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny

Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele

Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vez. Kesselyák Gergely

(Ism. szeptember 24., 12.36)
689   Hangyász • előzmény688 2016-09-12 09:22:56
A kisemmizett tajvanihoz mit szólnak a t. fórumtársak? Avagy igazságos ítélet született??? Én csak a zenekari döntőn hallottam a japán, orosz és német fiút. Szerintem nem, és most nagyon visszafogott voltam.
688   Búbánat • előzmény684 2016-09-11 22:04:16
Tomoki Szakata nyerte a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt

2016.09.11/MTI

Tomoki Szakata japán versenyző vehette át a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 15 ezer eurós első díját vasárnap este a Zeneakadémia nagytermében.

„A 12 ezer eurós második díjat és a hatezer eurós közönségdíjat az orosz Szergej Beljavszkij nyerte el, míg a kilencezer euróval járó harmadik helyezést a német Leon Bernsdorf szerezte meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egymillió forintos különdíját Kocsis Krisztiánnak ítélték oda. A döntő egyetlen magyar résztvevője nem tudott részt venni az eseményen, távollétében tanára, Dráfi Kálmán vette át az elismerést.”

„A gálakoncerten Leon Bernsdorf Liszt Ferenc második zongoraversenyét, Szergej Beljavszkij az első zongoraversenyt, míg Tomoki Szakata a Haláltáncot adta elő a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével, amelyet Kesselyák Gergely vezényelt.”

687   Búbánat • előzmény686 2016-09-05 18:01:48

Tardy László –interjú
686   Búbánat 2016-09-05 17:56:54
„Istentől kapott, gyönyörű hivatás” – Ötven éve a Mátyás-templom karnagy-kántora Tardy László

Magyar Kurir - 2016. szeptember 2. péntek 15:40

Tardy László Liszt Ferenc- és Magyar Örökség-díjas karnagy-kántor, érdemes művész, az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöke. Ötven éve vezeti a Budavári Nagyboldogasszony-templom ének- és zenekarát. Életéről, hivatásáról, zenei pályájáról, Kodály Zoltánnal való kapcsolatáról kérdeztük.

[...]
„Két nappal ezelőtt Esztergomban a Liszt-hét zárásaként elhangzott az Esztergomi mise. Ebben olyan megrendítő mélységek vannak, amely mindent betölt, és szóval szinte kifejezhetetlen. Amikor 1956-ban a mű bemutatójának századik évfordulójára készültek, a Mátyás-templom énekkarát hívták meg. (Az ének- és zenekarral most is ott voltunk Esztergomban). Bárdos tanár úr már 1955-ben elkezdte az Esztergomi misét gyakorolni. Amikor a Mátyás-templomba kerültem, figyelmeztetett: „Vigyázz, minden próbádon ott fog ülni valaki, akinek az lesz a dolga, hogy figyelje, mit mondasz. Tehát semmiféle politikai jellegű megjegyzést ne tegyél, ne beszélj róla és ne engedd meg másnak se”. Mégis ő volt az, aki 1955 telén megállt az Esztergomi mise próbája közben, és azt kérdezte: „Ki tudná megmondani, hogy mi a materializmus?” Minden jelenlévő megdöbbent, hogy Bárdos ilyesmit kérdez. A választ ő maga adta meg: „Kedves muzsikus társaim! Az, hogy száz évvel ezelőtt valaki üres papírra öt vonalat húzgált. Utána ezekre gombócokat, zászlókat és egyéb jeleket rajzolt. Ettől a kottától száz év múlva egy másik muzsikus szívbajt kap. Ez a materializmus.” A kottafejek, a papír egészen megrendítő szellemiséget képesek átadni másoknak. Ez a természetfeletti szféra, az isteni megnyilatkozása a zenében.

Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy 1968-tól vezetek egy egyetemi hallgatókból, ma már orvosokból, nyugdíjas értelmiségiekből álló, Semmelweis Ignácról elnevezett kamarazenekart. A ’70-es évek közepén tagja volt az együttesnek egy brácsán játszó fiatalember, K. Ferenc. Akkoriban kezdte a tanulmányait az ELTE filozófia szakán. Abban az időszakban a filozófus hallgatóknak már vallási ismereteket is tanítottak. Ez a fiú nem volt hívő. Az egyik próba után odajött hozzám, azzal a kéréssel, hogy megengedném-e, hogy beülhessen a Mátyás-templom zenekarába, mert szeretné az egyházi zenét kicsit belülről megismerni. Mondtam neki, természetesen megengedem, egyetlen kérésem van, hogy át kell vennie az együttes tagjainak templomi viselkedési szokásait, tehát ha felállunk a Miatyánk imádkozásakor, akkor neki is fel kell állnia, stb. Hét évig játszott a zenekarban. Amikor ismét felújítottuk Liszt Esztergomi miséjét, az előadás után bejött a kórus melletti toronyszobába, és azt mondta: „Én nem hiszem, hogy most hívő lettem, de ma olyasmit tapasztaltam meg az előadás közben, amit érzékszervekkel, gondolkodással megragadni lehetetlen. Ez valami olyasmi, amire ti azt a szót használjátok, hogy transzcendens…” Ez csodálatos kegyelem a zeneszerzőnek, hogy úgy tud zenét alkotni, hogy az egyháztól távol álló, de nyitott lelkű muzsikus lélek megérzi azt, hogy a zene által felemelkedik a természetfölötti világhoz. Csak emberi erővel lehetetlen ilyen zenét alkotni.”
685   Búbánat 2016-09-05 12:27:11
Németh Amadé könyvében („Zenei kaleidoszkóp”, 1959) írja: Liszt Ferenc weimari otthonában kora egyik legjobban értesült és legmozgalmasabb szellemi központját tartotta fenn. Ha akadt valahol a világon egy tehetség, híre eljutott Liszthez és „az ifjú aggastyán felkarolta, segítette elindulásában.

Ifj. Ábrányi Kornél egyik cikkéből megtudjuk, mennyire érdekelte Lisztet az új orosz iskola működése.
„… egész délelőtt az orosz zeneköltőket tanulmányoztuk – írja Ábrányi. Mindegyik nagyszabású költő, de azért akitől Liszt legelőször játszott, a legmagasabban áll közöttük (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - ez, mint később kiderül, Rimszkij-Korszakov volt). Amennyire elragadott az, amit hallottunk, annyira lehangolt, hogy nem tudunk oroszul… Szerencsére akkor betoppant közénk Lisztnek egy orosz születésű tanítványa (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - alighanem a mester egyik kedvence, Vera Tyimanova) – ki ezután fölvilágosítással szolgált a nevekre nézve…”

Németh Amadé, szerző megjegyzése: - Ezek után borzalmas helyesírással a nevek következnek. Ábrányi jegyzeteiben úgy látszik, elmosódhattak, mert ilyenek sülnek ki a felsorolásból: Hrymski Korsakoff, Monsorgiky, Basadurew stb.) (Alighanem kapkodva írta le Ábrányi a neveket és mikor könyvét írta, nem tudta pontosan visszaidézni azokat.)

„Oroszország meg tudja becsülni a maga tehetségeit” – folytatja Ábrányi, de azért hozzáteszi, hogy „e zeneköltőknek sok évig kellett küzdeniök a közönség ízlésével, míg az olasz operákat kiszorították. Még most sem föltételen urai a térnek, de már nagy pártjuk van, s nagyon valószínű, hogy rövid idő múlva meg fogják hódítani Oroszországot.”

[…] lássuk magának Lisztnek a véleményét, lássuk, hogy nagy mesterünk milyen hallatlan éleslátással pillantott a jövőbe:

„Beszéltem már önnek – írja Wittgenstein hercegnőnek 1879-ben – új és kiváló orosz zeneszerzők egy csapatáról … Műveik minden komoly figyelmet megérdemelnek és rokonszenvesek nekem… Muhanov asszony úgy vélte, hogy túl jó véleménnyel vagyok róluk… Ezzel szemben az a változatlan véleményem, hogy az említett öt muzsikus termékenyítőbb barázdát szánt, mint Mendelssohn és Schumann elkésett epigonjai. Sem Henselt, sem Rubinstein nem osztják nézetemet, melyet azonban az ellentmondás nem foszt meg helyességétől, ha elkövetkezik a teljes bizonyítás ideje.” (László Zsigmond fordítása.)

E levélből viszont két tanulságot vonhatunk le – írja Németh Amadé. Az első régi, helyes mondás: senki sem próféta a saját hazájában. A második pedig: Liszt páratlan lángelméje a jövendőmondásban is kiállotta az idők próbáját.
684   Búbánat • előzmény680 2016-09-05 12:24:51

Minden idők legnehezebb zongoraversenye

FIDELIO, 2016.08.30. 10:06

A világ legjobb zongoristái sereglenek Budapestre szeptember 2-11. között a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre. Augusztus a végétől Zeneakadémia előtti parkban nem csak a profik, de bárki megmutathatja zongoratudását a kiállított több mint száz éves hangszereken. Ott jártunk a Liszt Ferenc téren.

„Kocsis Zoltán a szerkesztőbizottság elnökeként vesz részt a munkában, akinek szándéka szerint ez lesz az eddig megrendezett zongoraversenyek közül a legnehezebb és a legkomplexebb, ami azt is jelenti, hogy
csak a legtehetségesebbeknek van keresnivalójuk idén Budapesten.

A részvevők között egyébként ott szerepel a neves zongoraművész és karmester fia,
Kocsis Krisztián is.

A verseny komolyságát jól láttatja, hogy a zenekari döntőben, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara segíti majd a versenyzőket Kesselyák Gergely irányításával Liszt három versenyműve, az Esz-dúr, az A-dúr koncert és a Haláltánc között választhatnak az arra érdemesek.”

„Mácsai János, a verseny zsűrijének és szerkesztőbizottságának tagja is megerősítette a megmérettetés színvonalát, aki úgy fogalmazott, hogy az úgynevezett Transzcendens- és Paganini-etűdökhöz valóban "földöntúli" virtuozitás és technikai jártasság szükséges, a három nagy zongoraversenyt pedig fejből kell tudnia a versenyzőknek, akiknek a zenei közvetítő erejükről is számot kell adniuk.”
683   Búbánat 2016-09-03 16:18:51
A mai Liszt-matinén a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében a halhatatlan zeneköltő zongoraműveiből játszott a kitűnő pianista, Alessandra Pompili, aki átszellemült zongorajátékával elbűvölte hallgatóit. A műsorban szerepelt:

Liszt: Alla Cappella Sistina
Liszt: Angelus!
Liszt: Litanie de Marie
Liszt: Lacrymosa Mozart Requiem című műve alapján
Liszt: 2. Gyászgondola
Liszt: Stabat Mater

Már most felhívom itt a figyelmet a mához egy hétre, szeptember 10-én folytatódó Liszt-matiné műsorára is:
A délelőtt 11.00 órakor kezdődő koncert szólistája Sayaka Kubota zongoraművész lesz. A programban felhangzanak majd az alábbi darabok:

Liszt: Obermann völgye
Liszt: A genfi harangok
Liszt: 104. Petrarca-szonett
Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai
Liszt: 3. (Desz-dúr) Consolation
Liszt: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációk

Ha semmi nem jön közbe, ezen a Liszt-matinén is szeretnék ott lenni; úgy vagyok ezzel, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, kiaknázni a lehetőségeket ha erre mód nyílik, hogy élőben is meghallgathassam ezeket a gyönyörű, szívet és lelket melegítő csodálatos zenéket. Ezzel együtt, a Lisztre és zenéjére való ráhangol(ód)ás szükségszerű… ilyenkor legtöbbször megkap a művészet varázsa, szépsége és – kíváncsian az előadóművész interpretációjára is – úgy gondolom: el kell hogy jusson az erre a zenére fogékony közönségréteg füléhez, meg kell hogy találja hallgatóságát, hogy befogadja, a szívébe zárja.
682   Ardelao 2016-09-03 12:12:16

LISZT FERENC

Írta: Gróf Zichy Géza a Nemzeti Zenede elnöke.
(1917)


— Nagy hegyek a távolból nézve még nagyobb arányokat öltenek, így van a nagyemberekkel is. Amíg Liszt e földön járt, csodáltuk, most pedig bámuljuk. Bámuljuk munkáiban, melyeket sokan nem ismertek, nem akartak és nem bírtak ismerni. Wittgenstein hercegné azt mondta Lisztről; „Messzebbre hajította dárdáját a jövő századok ködébe, mint Wagner,” s íme midőn merész újítók az opera terén túl akarják szárnyalni Wagnert, már is elavultnak mondván műveit, — Liszt zenéje érintetlenül megmaradt fiatalnak, győzedelmes fenségében!

— Liszt legszebb koszorúit Wagner dicsőségének áldozta föl. A világhírű virtuóz és zeneköltő elég nagy volt, hogy a legmagasabb babérfák lombjait magának leszedhesse, de ő Wagnert emelte vállára s átengedte annak a babérfák legszebb füzéreit. Fönséges dolog ez, de kegyetlenség önmaga iránt. Szép volt, nemes volt, szükséges volt, hogy Wagner szolgálatának áldozza fel erejének javát, de azért mégis elvitázhatatlan igazság, hogy Wagner feltűnése Liszt művészi érvényesülésének nagy hátrányára szolgált.

— Liszt megdöbbentően nagy és sokoldalú egyéniségét nem lehet egy rövid emlékbeszédben festeni, oly arányok ezek, melyeket csakis egy könyvtár méretei fogadhatnak be. Olyan volt ő, mint egy óriási orgona, melynek számtalan regisztere mind más hangulatot, más hangcsodát, más világot nyit meg előttünk. Az ő személyében több ember tehetsége, egyénisége volt egyesítve: lelke, férfias bátorsága, energiája magyar volt, szorgalma, kitartása német, társas érintkezésének szeretetreméltóságában francia, az összes művészetek szeretetében és műérzékében olasz, arisztokratikus, konzervatív nézeteiben angol volt. Egy csodaember! A zenében épp ily sokoldalúnak bizonyult; szerette a német klasszikusokat és Wagnerrel megteremtette a modern iskolát. Magyar rapszódiáiban hazai zenénket soha nem remélt formai tökélyre emelte. Az olasz zene belkantóját megszólaltatta zongoráján, s nem egy darabjában a francia líra bájait élvezzük.

— Utolérhetetlen virtuóz, zseniális zeneköltő, karmester, tanár, író egyesült személyében. Mostanáig (1917-ig, A.), hat vaskos kötetben jelentek meg életrajzai, esztétikai tanulmányai, kritikái és útleírásai. Leveleiről nem is szólok, e kis mesterművek ezrével kerültek ki tolla alól. Hogy beszéljek Lisztről a zongoravirtuózról? A legjelesebb író sem képes egy vidéket úgy leírni, hogy lelkünkben csak megközelítő képet alkothassunk magunknak szépségei felől; a legnagyobb festő meglepő hasonlatossággal lefestheti az embert, de az néma lesz, a szobrász alkotása szintén néma és hideg marad. Liszt játékát leírni nem lehet; ujjai alatt a zongora visszatükrözte e nagy ember ihletett lelkének minden hangulatát. Ez a hangszer nem volt többé zongora, de az ő nagy lelkének megnyilatkozása sohasem hallott hangcsodákban. Ha hatalmas fejének dús fehér sörényét megrázta s belekapott a remegő hangszer basszusába, azt lehetett volna hinni, egy erős oroszlán hívja harcra ellenfelét a pusztában. Pedig e dús fehér hajzat a béke lobogója volt. Liszt — kit egész életén át a dicsőség mellett hálátlanság kísért — mindent és mindenkinek megbocsájtott. Lisztet még mint virtuózt is üldözték, pedig ő a modern zongorázás megalapítója; reákényszerítette azt a rövid lélegzetű, fecsegő hangszert, hogy kitartott melódiákat énekeljen, sokszólamúságával zenekart pótoljon, másféle hangszereket utánozzon. A két pedál együttes használata által egészen új hatásokat ért el, ha tíz ujja végigszáguldott a zongorán, az egész zenekarrá változott, minden ujja egy halhatatlan művészt pótolt és oly technikai feladatokat oldott meg, melyek eddig lehetetlennek látszottak. Ha Liszt életében csakis Beethoven kilenc szimfóniáját írta volna át, ezeket a megbámult zongorapartitúrákat, már akkor is halhatatlan lenne, pedig mit és mennyit írt e nagy ember. Ezerkétszáz műve jelent meg nyomtatásban : oratóriumok, szimfóniák, zongoraversenyek, misék, zsoltárok, kantáták, rapszódiák, dalok és átiratok. Nemcsak a zongora királya volt ő, de a zeneköltés fejedelme is, még pedig Isten kegyelméből a zsenialitás koronájával homlokán.

— Lisztről mint tanárról is egész könyvet lehetne írni; mennyi tudás, mennyi szellem, mily bámulatos oktató képesség! Egy odavetett szó, kezének mozdulata, arcának kifejezése rögtön megérteté velünk a darab szellemét, de nemcsak azt, megtanított egyszersmind az ideál és művészet tiszteletére is. Valóban a művészet fenséges apostola volt ő!

— Gyakran gáncsolták Lisztet mint karmester, az ő felfogása egy századdal előzte meg korát és jelszavát: „A karmester ne legyen evezős, hanem kormányos” — ma már minden művelt zenész érti. Liszt stílust, lelket, muzsikalítást, szellemet, erőt és előkelőséget varázsolt zenekarába, s a zenetörténet arany betűkkel jegyezte fel karnagyi eredményeit Weimarban s az egész művelt világban.

— Liszt mint zeneszerző sok babért kapott, de még több töviskoszorút. Nem akarták elismerni univerzális tehetségét, pedig már nagyszabású szimfóniai műveit az egész világ elismerése és tapsai kísérik, s bár késői elismerés érte halhatatlan egyházi szerzeményeit, de ma már értékelni tudják azt a kincset, mely ezen fenséges művekben fekszik, mert Beethoven »Missa solemnis«- a óta senki sem írt oly hatalmas templomi zenét, mint Liszt Ferenc és nem ok nélkül nevezték a katolikus egyházi zene reformátorának.

— Élete küzdelmes volt és sokat küzdött eredménytelenül. Nálunk is megnehezítette működését, hogy nem beszélte hazája nyelvét, s mi, kik a lelkes magyar szót többre becsüljük a legnemesebb tettnél, nem tudtuk ezt neki megbocsájtani; pedig magyar rapszódiáiban mily ékes magyarsággal szólott hozzánk. Senki, de senki sem írt ily formailag tökéletes magyar zenét mint Liszt Ferenc. Tőle tanultunk mi és tőle fognak tanulni a jövő nemzedékei is miként kell a magyar népdalt művészi formába öteni, csengő ritmusokban megszólaltatni, a magyar nép érzését, a magyar géniusz minden sajátosságát és legbensőbb lényegét zenében visszaadni.

— Liszt a magyar zene érdekében még azt is tervezte, hogy magyar operát ír. Megbízta Mosenthalt a szöveg ügyével, ki egy magyar író segítségével egy „János” című szöveget írt, de Wittgenstein hercegnő ellenzésére ez a gyönyörű terv a magyar zeneügy legnagyobb kárára meg hiúsult. Liszt alakító képességének drámai erejével bizonyára magyar remekművet alkotott volna. Talán szerencséje, hogy így történt, legalább érző lelkét nem érte a nálunk elmaradhatatlan gáncs, lekicsinylés, gyanúsítás és rágalom. Mi nem becsültük meg Lisztet úgy, amint azt tőlünk megérdemelt, sőt megkövetelhette volna. Néhány napig agyontömjéneztük s évekig keserítettük. Nagyon kis kör volt az, mely Lisztet igazán szerette, tisztelte. Az ő hatalmas tudása személyének súlya, kultúrájának univerzális volta nyomasztólag hatott sok emberre. Megrágalmazták, — a legszörnyűbb vádakkal illették, hazafiatlannak mondták. Égbe kiáltó hazugság! Mi öregek, akik közel állottunk hozzá, Isten és ember előtt bizonyíthatjuk, hogy Liszt Ferenc lelkes hazafi volt és lángoló szeretettel csüngött hazáján. Midőn 1838-ban a nagy áradás szomorú hírét veszi, a következő sorokat írja a francia Massartnak:

— „Eszembe jut Magyarország, mely annyi nemes, bátor embert ajándékozott a világnak és hazafias lelkesedéssel vallom, hogy én is e régi, erős faj szülötte vagyok. Ó! én drága távoli hazám, ismeretlen barátaim, nagy szent családom! Fájdalmad vészkiáltása szívem gyökeréig hatott és megszégyenülve hajtom le fejemet, hogy ily sokáig nem gondoltam veled!”

— Liszt nem volt a puszta szép szavak kedvelője, felbuzdulását mindig nemes tettek követték. Tudjuk mily fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott az árvízkárosultakról. 1839-ben ezt írja Festetics grófnak:

— „Mily boldogság reám nézve, hogy ismét megláthatom hazámat! Gyönyörű, lovagias hazám iránti szeretetem mindig lelkemben él, bármily ritkán léphetem át határát s ha nem is bizonyíthatom be, mily határtalanul szeretem, tisztelem és becsülöm szép szülőföldemet.”

— Ekkor jött Magyarországba s hangversenyeinek jövedelméből háromnegyed részt hazájának ajándékoz.

— Midőn a Nemzeti Színház színpadán hat magyar mágnás átadta Lisztnek a sokat gúnyolt díszkardot, mily tapintatosan felelt, mondván:

— A béke kezeibe adják a kardot annak jeléül, hogy Magyarország a kultúra és művészet terén akar győzelmet aratni, mert kell, hogy Magyarország minden dicsőségből kivegye részét és jogosított arra, hogy majdan a nemzetek élén haladjon.”

— Így beszél és így cselekszik egy ember, aki rossz hazafi?! Magyarországnak nincsen elég virága, hogy annyi koszorút kössön Liszt emlékének, amennyit ő megérdemelt. Neki köszönhetjük, hogy a magyar zenét nemes formájában külföldön megismerték és méltatják.
Rapszódiái bejárták az egész művelt világot s zenészeink új impulzusokat nyerve, ma már helyet foglalnak Európában.

— Liszt Ferenc mint öreg ember tért vissza hazájába.

„Igen, az öreg Liszt mienk;
Anyjához visszatért!
Hozott hírt, fényt, dicsőt, nagyot
S egy erdővel babért,
Más kincset ugyan nem hozott,
Szétosztá vagyonát,
S mint fenséges koldus király
Kereste fel honát.”


— És íme ez a koldus telt marékkal pazarolt, pénzét, tudását, művészetét, szeretetét, sőt halhatatlanságának babérágait is szétosztotta nálunk.

— Alapítványok örökítik meg nagy nevét, derék zenészeket és művészeket nevelt Magyarországnak; ötvenéves művészi jubileuma alkalmával legbecsesebb emlékeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta s adományozó levelében ezt írta:

— „Küldöm ez adományt, hogy a magyar művészeket hazaszeretetre és a hazai művészet szolgálatára buzdítsam.”

— Rövid szavakkal vázoltam Liszt személyét és óriási munkásságát, végül el akarom mondani, mit köszön e nagy embernek a „Nemzeti Zenede.”

— A „Nemzeti Zenede” (mai neve: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, 1065.Bp. Nagymező utca 1. megj. A.) eszméje az ő lelkében született; midőn 1839-ben a magyar főnemesség Liszt tiszteletére disz ebédet adott, egy Liszt szobor eszméje került szóba, sőt, rögtön egy ívet írtak alá tekintélyes összeggel. Liszt felállt és lelkes szavakkal kérte bámulóit, állnának el tervüktől és inkább alapítsanak egy konzervatóriumot, melynek vezetője és elnöke majdan ő leend.

— „Mert életem büszkesége lesz hazámat szolgálhatni,” mondá. Hangversenyének jövedelmét e célra szentelte és megtoldotta saját pénzéből az összeget ezer forinttal. Ő volt tehát első alapítónk, kezdeményezőnk és szellemi elnökünk!

— Liszt életének alkonyán még egyszer felragyog régi dicsőségének napja, a magyar kormány párisi világkiállítás zsűrijében Lisztet kéri fel Magyarország képviseletére s ő így felel:

— „Soha nem űztem a hazafias fecsegés kultuszát, de mindig szolgálatra készen állok, ha szeretett hazám kívánja.” S akkor a hír szárnya szerte-hordja Liszt párisi útját, egész Európában izgalom támad, mindenki látni és hallani akarja őt. Meghívást meghívás követ s a nagy öreg-ember megindul utolsó diadalútjára.

. . . „ És útra kél, ilyen csodát
Nem bámult szem soha;
A gyorsan fejlődő világ
Felpezsdül általa,
Oh, van-e hang szebb, hangzatosb
Félszázad év után,
Midőn másodraj nemzedék
Küzd ősapák nyomán.
S öreg-szülék meséinek
Hallása tesz csodát,
Hogy látva, nem is hallva őt
Sírnak az unokák!”


— Ünnepelve, elárasztva virággal, babérral, feje körül a dicsőség glória-fényével Bayreutba megy a nagy ember. Wagner halála után a bayreuthi előadások sorsa bizonytalanná vált, hogy Liszt dicsőségének sugaraival bearanyozza azokat és új fényt vessen barátja alkotásaira. Összetört testében egy életszikra, kezében fényes fáklya, így érkezett meg, utolsó pillanatig szolgálva a művészetnek és mások érdekeinek!

— És meghalt.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

— Tetétleni kertemben egy fenyőfa zöldül, vasrács veszi körül e felírással:

„ E fát Liszt Ferenc ültette.”

Ez a fa már nem az, melyet ő ültetett, ez a fa kiszáradt. Négy éven át mindig újat ültettem helyette, míg végre egyik megfogamzott. Tiszteletben tartom, mert gyökerei körül az a magyar föld fogamzott, mely egykor Liszt ásója érintett.

(A vers idézeteket Zichy Géza írta)



Gróf Zichy Géza írását a „Zenei Szemle” című folyóiratban találtam.
„Zenetörténelem” rovatban.
1917. március hó, I. évf. 1. sz.

681   Búbánat • előzmény680 2016-08-29 20:58:40
Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny – 2016. szeptember 2-11., Zeneakadémia
680   Búbánat 2016-08-27 12:53:22
„Versenyre hangolt zongorák Budapesten”

a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatójáról

/magyaridok.hu/

„A Café Vianban, vagyis a Zeneakadémián tanuló diákok egyik kedvenc helyén tartották az egyik legrangosabb zenei verseny, a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatóját kellemes hangulatban, nagyszámú érdeklődő előtt. Az eseményt megelőzően Szabó Marcell Fischer Annie-ösztöndíjas zongoraművész adott ízelítőt az érdeklődőknek egy Liszt-darabból.”

„Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint kiemelten fontos presztízsű versenyről van szó. A zsűriben foglal helyet többek között Kurtág György díszelnök, Michel Béroff elnök, Dráfi Kálmán, Leslie Howard, illetve a szerkesztőbizottság elnökeként Kocsis Zoltán működik közre a munkában.

Mácsai János szerkesztőbizottsági és zsűritag véleménye megegyezett az előtte felszólalókéval, miszerint rendkívül nehéz versenynek nézünk elébe, ami kiemelt helyet tölt be a világ nagy zenei megméretései között. Mácsai elmondta, hogy Liszt Transzcendens etűdök című műve is a kötelezően előadandó darabok között van, a szabadon választott pedig értelemszerűen egy Liszt-szerzemény lesz.”
679   Búbánat 2016-08-26 17:29:28
Sorsdöntő Paganini-élménye után Liszt a következő levélben önti ki lelkélt P. Wolfnak:

„Agyam és ujjaim úgy dolgoznak, mint az elkárhozottak. Homeros, a Biblia, Plato, Locke, Byron, Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart, WEber mind itt vannak körülöttem. Tanulmányozom őket, gondolkodom fölöttük, mohón habzsolom valamennyit, ezenfelül 4-5 órát gyakorolok… ó, csak meg ne őrüljek; ígérem, mint művészt látsz viszont.”

Németh Amadé könyvében – „Zenei kaleidoszkóp” – ez idézett Liszt-sorokat kommentálja, hozzáfűzi: Az alkotóművész páratlan intellektuális szomjúsága sugárzik a levélből. Mindent tudni, minden élményt feldolgozni, az egész világ ismeret- és élményanyagát magáévá tenni.
678   Búbánat • előzmény673 2016-08-26 17:14:38
ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről. Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében:

ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről: „Liszt Ferencnél Weimarban
( Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében
„Lisztnek zaklatottsága itthon valóságos nyugalom az ő weimari pihenéséhez képest. Miska, a mester hű magyar inasa, rendesen betegen kerül vissza Pestre. Liszt, a 62 éves ifjú csak ki van fáradva, mert rajta földi bajok ki nem fognak. Az ő csodálatos szívósságát és munkabírását legnagyobbrészt a pedantériáig mérsékletes anyagi élete magyarázhatja. Nem véve ki ebből a cognac nagymérvű fogyasztását, mellyel ő már úgy, mint a tiroli az arzénikummal. Ebéd alatt neki nem szabad semmiféle üzenetet, levelet, vagy távsürgönyt kézbesíteni. A legnagyobb dühbe jő, ha valaki ezt ügyetlenül áthágja. Ebéd után mindennap alszik egy órát s e szokását még nagyherceg is tiszteletben tartja. Éjjel 11 órakor ágyban van, de ez ellen legtöbbször vét, azonban reggel 7 órakor így is dolgozóasztala mellett ül. De nem is dolgozhatik egyébkor, mint jókor reggel. Mert már 9 órakor Miska kezd magyarul beszélni. Ez a magyarul beszélés nem csupán Miskának szent káromkodásait foglalja magába, melyre 6 év alatt egész Weimart megtanította… hanem magába foglalja a szíve és nem szíves reggeli üdvözleteket, melyekkel az első látogatókat fogadja, kiknek professzióból magyarul kell köszönniök, hogy a mesterhez bejuthassanak… S ez órától kezdve késő estig egymásnak adja a kilincset a sok tisztelő és tanítvány… a Mária utcai szögletházban mindig szól a zene -, és Liszt Ferenc ’pihen’.
677   Búbánat 2016-08-20 00:17:46
Németh Amadé Zenei Kaleidoszkóp című könyve egyik fejezetében a „művészi hivatásról” fejti ki gondolatait, miközben egy sor zeneköltőnek állít emléket. Lisztről ezeket írja:

Liszt Ferenc életét a „művészet zálogának” tekinti. Nemes lényét sugározza vezérelve: Le génie oblige – a lángész kötelez. Áldozatos életében híven ragaszkodott elvéhez. Büszkén hirdette, hogy „a szépség birodalmában a lángész az úr!” Nem is hajtotta meg a derekát senki előtt. Egy előkelőséget ismert: a Szellemét! A művészek szerinte „az emberi szívben mélyen gyökerező rejtelmes vallás” papjai. „A művész – írja egyebütt – nem úgy jelenik meg hallgatói előtt, mint a vádlott a bírák előtt, hanem mint az örök igazság és szépség tanúja az emberiség előtt.” Sorsa változékony: hol megnyergeli a legmagasabb hullámok taraját, hol balsikertől kábultan hull alá, hogy ismét felemelkedhessék. Az örök vándor c. írásában remek írásművészettel és csodás poézissel festi le Liszt a művész sorsát. Vándor a művész, ki mindig egyedül jár! Végzete szomorú és hatalmas. „Az eleve elrendeltetés bélyegével születik. Nem ő választja hivatását, hivatása keríti hatalmába őt és ragadja magával… A művész magányosan él. Ha az események a társadalom keblére vetik is, ő lelke számára e zűrzavaros hangok közepette áthatolhatatlan magányt teremt, amelyhez soha emberi hang hozzá nem férhet. A hiúság, a nagyravágyás, a mohóság, az irigység, még a szerelem is és minden indulat, amely az embereket felkavarja, kívül marad ezen a bűvös körön, amelyet a művész a maga gondolata köré húzott. Ide vonul vissza, mint valamin szentélybe s elmerülve szemléli, imádja azt az eszményi típust, amelynek kifejezésére egész élete tör. Ott aztán isteni, megfoghatatlan képek jelennek meg neki… hallja az örök harmóniát… Mikor azonban műve kész, mégha az egész világ lelkesen tapsolná is, ő maga csak félig elégedett vagy elégedetlen s talán össze is törné alkotását, ha tekintetét egy új jelenés nem térítené el attól, amit alkotott s nem vetné őt újra azokba az égi és fájdalmas rajongásokba, amelyek életét a soha el nem ért cél örök hajszolásával teszik…”
(Hankiss János fordítása)
676   Búbánat • előzmény674 2016-08-18 13:30:14

"- 1860-ban Reményi Ede számára hegedűversenyt akart írni, ennek is csak néhány vázlata maradt fenn."

Ehhez bővebb adalék található RÁDIÓFÓNIA 4. kötetében:

Elfeledett Liszt-mű Hubay Jenő átiratában (1930)

1930. február 3-án magyar zeneművekből összeállított műsort sugárzott a Magyar Rádió, s ezt több külföldi adóállomás is közvetítette. A hangverseny meglepetése egy Liszt-szerzemény bemutatása volt. Címe: Három cigány, Lenau költeménye, parafrázis hegedűre és zongorára. Közismert, hogy Lenau: Die drei Zigeuner (A három cigány) c. versére Liszt 1860-ban zongorakíséretes dalt komponált. A vers ihlette témából a szerző hegedűre és zongorára is írt egy darabot. Ennek elfeledett kéziratát találta meg Hubay Jenő. Íme a Rádióélet tudósítása: „A mű nem ismeretlen, hiszen 1864-ben nyomtatásban is megjelent. De ezt a szerzeményt soha senki sem játszotta, még talán Reményi Ede, a nagy magyar hegedűművész sem, akinek a művet Liszt írta és ajánlotta. Liszt Ferenc nem ismerte annyira a hegedűt, hogy a virtuózok igényeinek megfelelő technikával írta volna meg a szólamot, mint azt kápráztató zongorarapszódiáiban tette. Valószínű, hogy korrigálás nélkül nyomtatták ki a kottát, hiszen lejátszhatatlan részek vannak benne. Ezért ment feledésbe a zenei szépségekben gazdag kompozíció.”
Hubay Jenő ifjú korában találkozott Liszt Ferenccel, sőt többször együtt léptek fel hangversenyeken. Amikor az elfeledett Liszt-mű kottája Hubay kezébe került, úgy érezte, mintha maga a mester sugalmazná neki a darab életre keltését. A hegedűművész-zeneszerző módosította a technikailag megoldatlan részeket, átformálta, kibővítette és a dallamokat több helyen tovább szőtte. Az átírt mű új címe: Három cigány, Lenau költeménye, magyar hegedű rapszódia lett. A Rádióhangversenyen az új Liszt-Hubay szerzemény hegedűszólamát maga Hubay Jenő játszotta.
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zeneműtára

Alisa Yajima, Baráz Ádám (négykezes zongora)
SCHUBERT: 2 Marches Caractéristiques, D.886
SCHÖNBERG: 6 darab zongorára, négy kézre (1896)
BRAHMS: 4. Szimfónia (e-moll), Op. 98
Andante moderato (a szerző átirata)
SCHUMANN: Bilder aus Osten Op. 66 - részletek
KARL HERMANN PILLNEY: Eskapaden eines Gassenhauers (Parodisztikus variációk egy témára)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

DONIZETTI: Szerelmi bájital

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Michel Béroff (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
"Ünnepi hangverseny Finnország állammá alakulásának 100. évfordulója alkalmából"
FRANCK: Szimfonikus variációk
RAVEL: D-dúr zongoraverseny bal kézre
SIBELIUS: 2. (D-dúr) szimfónia, Op.43

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Klasszik 47°N19°E"
Modern balett-est két részben

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Muriel Cantoreggi, Keller András (hegedű), Andrea Hallam (brácsa), Marie-Elisabeth Hecker (cselló), Radovan Vlatković (kürt), Klenyán Csaba (klarinét)
Escher Vonósnégyes: Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
2017.11.17 19.00
SOLTI GYÖRGY KAMARATEREM
"kamara.hu/2"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
J.S. BACH: A fúga művészete, BWV 1080 (részletek)
BUSONI: 2. (e-moll) hegedű-zongora szonáta, Op. 36a
SCHUMANN: Adagio és allegro, Op.70
BRUCH: Nyolc darab klarinétra, brácsára és zongorára, Op.83 (részlet)
BEETHOVEN: D-dúr („Szellem”) zongoratrió, Op.70/1

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi Táncklub a Mare Temporis táncosaival"

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Balog József (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Yeruham Sharovsky
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Nagy orosz húsvét nyitány
PÁNCZÉL TAMÁS: Zongoraverseny
DVOŘÁK: VII. szimfónia

19:00 : Budapest
Duna Palota

Zalai Antal (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
DVOŘÁK: a-moll hegedűverseny, Op.53
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Cristian Mandeal
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
LISZT: Haláltánc
R. STRAUSS: Salome, Op. 54 - Hétfátyoltánc
DEBUSSY: A tenger
19:00 : Keszthely
Balaton Kongresszusi Központ és Színház

"Fischer Annie ösztöndíjasok hangversenye"
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)