Tudom, hogy van újrakiadása, de én az eredetire gondoltam. 25-35 dollárért már lehet kapni az eBayen vagy az Amazonon, az nekem megfelel (majd fizetés után...) És ha jól vettem észre az a különbség, hogy a Gardineresen rajta vannak a prózai részek is.
Az Amazonon megnéztem, de sem a hozzászólások sem a belehallgatás alapján nem tudtam dönteni. Persze a Gardineres jól mutatna a polcon az ugyanolyan dobozú Titusz kegyelme mellett, de hát azért nem ez alapján akarok dönteni.
az Idomeneo zeneileg kiváló darab, szeretem. Ugyanakkor mégsem érezni azt a féktelenséget mint pl. a Lucio Silla-ban, Mitridatéban. (Jó Elettra azért erős kivétel ez alól.)
:) Nem tudom, hogy bírod felfedezni Magad a kijelentésemben:)) De nagyon furmányos a mondatod:)))
Angyalkám, kihagytad a giardinierát, hát az ojjan kiráj zene, hogy lepetézek!
Albában ott leszek.
Az énekesek kérdése túllihegett, tanálnának jó pacsirtákat, csak kicsit ismerni kéne a kvalitásokat. Nem egyszer olyan képtelen a szereposztás, hogy az ember csak csodálkozik...
Akkor a két operán nem veszünk össze! Az Idomeneo számomra kevésbé olyan jó, mint a Pásztorkirály! Sokkal jobban szeretem! Persze a Krétai király sem rossz ... Valami miatt azonban mégsem a legkdveltebb 'fital Mozartom'
Annyira nem kötött le, mint az Idomeneo, amit akár már délután örömmel meghallgatnék megint, ezt viszont nem fogom megint elővenni egyhamar. Voltak benne szép részek persze, de valahogy egyhangúnak tűnt.
Kijelentésedben, akár magamat is felfedezhetném. :) Én is mindig felvetem ezt. (Most lesz majd ugyan Ascanio in Alba a MÁO-ban) Viszont ami továbbra is hiányzik a Tisztelt Házból :
Mitridate ré di Ponto
Idomeneo
Lucio Silla
Scipione
Il ré pastore
La finta semplice ....
az nem baj, hogy ez az öt opera megy, csak hát a szerepeket nem éppen tudják úgy kiosztani, hogy az nagyot is szóljon.
Meghallgattam. Röviden: nagyon tetszett.
Hosszabban: az első felvonás az énekkaros finálét kivéve nem volt annyira jó. A második és harmadik felvonás sokkal jobban tetszett, azok sokkal drámaibbak voltak. Az énekkaros részek mindenhol tetszettek, az áriák közül is sok tetszett (a négyes pedig különösen). A recitativókat néhol kissé hosszadalmasnak éreztem. Úgy tűnt, sok munkát fektettek a felvételbe, hogy mindenhol olyan legyen, ahogy René Jacobs kívánta. Persze nem olyan fantáziadús, mint a Figaro és nem olyan koncentrált, mint a Varázsfuvola (több Mozart operát egyelőre nem ismerek), de biztos, hogy érdemes többször is meghallgatni.
Hogy tetszettek? A pásztorkirály eme felvételét nagyon szeretem.
Jacobs-nak van egy élő Idomeneoja is, mely zeneileg egy káprázatos előadás :
Wolfgang-Amadeus Mozart Idomeneo
Richard Croft : Idomeneo
Alexandrina Pendatchanska : Elettra
Bernarda Fink : Idamante
Sunhae Im : Ilia
Kenneth Tarver : Arbace
Nicolas Rivenq : Gran Sacerdote
Luca Tittoto : la Voce
Rias Kammerchor Freiburger Barockorchester
Dir. : René Jacobs Concert donné le 29 novembre 2008 la salle Pleyel Paris
Oké! :-)
Különben pont ma jött meg az Idomeneo és az Il re pastore is. Az Idomeneohoz adott "Így készült" DVD-t megnéztem, az nagyon felcsigázta az érdeklődésemet.
Igazad lehet, de azért néha jó lenne tudni, miről is énekelnek, mert az adott esetben szerintem adhat némi pluszt az élményhez.
A recitatívók közben különösen, mert azok enélkül számomra nem túl izgamasak. De mint rutinos operahallgatótól megkérdezném, hogy neked azok tetszenek akkor is, ha nem érted a szövegüket?
Hol lehetne megtalálni valahol letölthető formátumban a következő Mozart operák szövegeinek magyar fordítását (ha van egyáltalán)?
Titusz kegyelme
Idomeneo
Il re pastore
Megrendeltem ezeket CD-n és jó lenne, ha hallgatás közben nem az angol fordítást kellene még fejben fordítanom. Különben hosszas válogatás után a következő felvételekre esett a választásom:
Titusz kegyelme: Gardiner, Rolfe Johnson, von Otter, McNair, Varady, Robbin, Hauptmann, The Monteverdi Choir, The English Baroque Soloists (Archiv, 1991)
Il re pastore: Harnoncourt, Concentus Musicus, Schäfer, Saccá, Murray, Nielsen, Mei (Das alte werk)
Idomeneo: René Jacobs, Richard Croft, Bernarda Fink, Suhnae Im, RIAS kamarakórus, Freiburger Barockorchester (Harmonia Mundi)
...amúgy igen, Mozart remek helyről merített! :) J.Chr.Bach Op.5.billentyűs szonátájábn alapszik az akkor még gyermek Mozart No.1. Csembalóversenye, amit nem mulasztanék el megjegyezni, hogy méltatlanul ismert, ritkán játszott darab....
s, jó :) Porgi Amor & Dove sono is volt! :) Mondjuk a Porgi Amor-nál túl lassú tempót vett a karmester! Zeneileg egy igen laza, pontatlan előadás volt! És az a közönség .... :S az mindent vitt megint .... :(
Most olvasom Maynard Solomon igen érdekes Mozart-könyvét. Rendkívüli alapossággal elemzi benne Mozart és a családtagjai, szerelmei, felesége közötti viszonyt, Mozart (vélt vagy valós) belső indítékait. Meglepő volt olvasni a levelezéséből a részleteket. Már hallottam róla, hogy igen szabadszájú volt bennük, de nem gondoltam, hogy ennyire.
1. Exsultate, jubilate (K.165)
2. Bella mia fiamma (Concert aria K.528)
3. Giunse al fin il momento ... Al desio di chi t'adora (Alternative Aria in Act 4 of "The Marriage of Figaro" K.577)
4. Una donna a quindici anni (from "Così fan tutte" K.588)
5. Quando avran fine o mai ... Padre, germani, addio! (from "Idomeneo" K.366)
6. Ah Fuggi il Traditor (from "Don Giovanni" K.527)
7. Oh, temerario Arbace! ... Per quel paterno amplesso (Concert aria K.79)
8. L'amerò (from "Il re pastore" K.208)
9. La ci darem la mano (from "Don Giovanni" K.527)
10. Laudate Dominum (from "Vesperae solennes de Confessore" K.339)
Orchestra of the Age of Enlightenment
Sir Charles Mackerras
Niese a már megszokott színvonalat hozza új albumán, de valahogy képtelen kibújni a 'bőréből' és levetkezni hangjának keménységét és ridegségét. Ha ezen túl tudna jutni remek énekes válhatna belőle, mert adottságai megvannak. Drámai, fürge hajlékony hang, külcsíny etc. Hát hajrá!
00 - Masonic Funeral Music K 477
01 - I. Introitus - Requiem
02 - II. Kyrie
03 - III. Sequenz - No. 1 Dies irae
04 - III. Sequenz - No. 2 Tuba mirum
05 - III. Sequenz - No. 3 Rex tremendae
06 - III. Sequenz - No. 4 Recordare
07 - III. Sequenz - No. 5 Confutatis
08 - III. Sequenz - No. 6 Lacrimosa
09 - Amen
10 - IV. Offertorium - No. 1 Domine Jesu
11 - IV. Offertorium - No. 2 Hostias
12 - V. Sanctus
13 - VI. Benedictus
14 - VII. Agnus Dei
15 - VIII. Communio
16 - Ave Verum Corpus, K 618
-Nancy Argenta
-Catherine Robbin
-John Mark Ainsley
-Alstair Miles
Igen, a Kossuth egész jó, bár én annyira eddig még nem kedveltem meg. De egyszer voltam a Miskolci Operafesztivál egyik Bartók-előadásán és az előadó meglepő fiatalkori zongorakíséretes dalokat mutatott. Mintha a magyar nóták zongora átiratai lettek volna. Mindenki meglepődött, hogy ezt Bartók írta? Hát írt ilyet is.
A Rienzitől felfelé nem nagyon szokták azt mondani, hogy rossz operát (zenedrámát) írt... :)
A C-dúr szimfónián vagy egy két alkalmi nyitányon lehet vitatkozni. Szerintem a Die Féen sem rossz, a Liebesverbot talán a legkevésbé sikerült.
Bartók: Én a Kossuth szimfóniát is szeretem. Fércműnek azt se nevezném...
Szerintem ezzel szinte minden zeneszerzőnél így vagyunk, így hát egyrészt a legtöbben csak féligazságokat tudunk mondani, másrészt minden szerző írt jobb és gyengébb darabokat is (Mahler esetén mondjuk könnyebb az ember dolga :-).
Én úgy vagyok Mozarttal, hogy a 626 művén egyenként kéne végigmennem, hogy véleményt tudjak mondani. Ez persze nagyképűség, mert a 626-ból valószínüleg jó, ha 200-at hallottam már. Szerintem nagyon sok olyan műve van (és lehet), amelyeken hallatszik, hogy szerzőjük abszolut profi, kitűnő izlése van, de az egyik fülemen be,a másikon meg ki. Nem vagyok szakértő, de azt gondolom, hogy a teljes életműben kb. 100 olyan mű lehet, amelyektől Mozart a zenetörténet
(egyik) legnagyobb alakja.
Az egyéb művek is érdekesek, de egyelőre azért írtam csak a szimfóniákról, mert ezeket tudom ebben a hónapban beszerezni. A négykezes zongoradarabok nekem Ránki-Kocsis lemezén megvannak, azokból nem akarok egyelőre másikat.
Albrechtsberger kiváló zeneszerző, csodás hárfaversenye igen magas színvonalú, akárcsak Krommer. Utóbbi pl kiváló zenekari darabokat, Partitákat és minőségi Sinfonia Concertante-kat komponált. (Op.35, Op.80.)
Viszont, hogy visszatérjek 'csakazértias' Zauberflöte : Königin és Sarastro borzalmas. A zenekar nagyszerű Jacobs irányítása alatt, de hova is tette a fülét mikoron szereplőket válogatott nem tudom. Már tisztességes Königin nélkül is el van rontva az egész, de hogy még Sarastro is ... Pedig ej de szép is zeneileg.
Na, de a csakazértis után. Elég sok szó esett a szimfóniákról vonósokról.
És hol maradnak az összkiadásban is szereplő egyéb művei ?
Én a K.516-os G-moll-t szeretem a legjobban. A Schubert C-dúr vonósötösére tett megjegyzéseddel teljes mértékben egyetértek. Elsőre csak óvatosabban "nyilatkoztam".
Én is jobban szeretem a vonósötöseit, az Esz-dúr örök kedvencem (K. 614).
"De a kvintettjei viszont annál jobbak, vonóskvintettben csak az az egy Schubert féle versenyezhet vele."
Az a Schubert-féle nemhogy versenybe szállhat vele, de minden további nélkül le is körözi - bármennyire is zseniális Mozart. Ez a Schubert darab a kamarairodalom egyik csúcspontja.
Ha jó az előadás, akkor nekem sincs gondom a nagyzenekari előadással, de az ilyen sajnos nagyon ritka. Én például Karajan Mozart-szimfónia felvételeit sem kedvelem.
Én általában nem szeretem a historikus előadásokat és a hangzást sem, de többek között Mozart szimfóniái esetében úgy érzem ez az igazi.
"...sőt, csak ezek a felvételek hozzák ki e művek igazi mélységét"
Ellentmondásnak tűnhet, de ezzel nem is szállnék feltétlenül vitába. Ugyanis, pont ezért szeretem például Kubelik felvételeit a kései szimfóniákkal, mert, mint korábban is írtam, fontos oldalát mutatják meg a műveknek. Legnagyobb sajnálatomra, a korábban említett kivételektől eltekintve, ha nagyzenekaron szólalnak meg a kései szimfóniái, elveszik a lényeg.
Az operái esetében én sem a historikusokat részesítem feltétlen előnyben.
Marrinernél, úgyis mindig az első gondolat a jó, és ő volt, akit először kiválasztottam (Kocsis mellett). Én úgy olvastam, hogy egyszer Mozart hallotta, amikor egy 40 tagú zenekar adta elő a művét, és nagyon tetszett neki. Igaz viszont, hogy abban például az eredetihez képest a fafúvósok száma is duplázva volt. De hát már úgysem tudjuk meg, Mozart valójában hogyan is szerette volna, így hát nekünk kell kiválasztani, azt amit mi szeretünk. Szerencsére van miből.
Böhm-nél az az eset, hogy számomra pedig pont hiányzik belőle valami, ami számomra Mozartot jelenti (a hangzáson kívül is). Persze az operafelvételeit nem ismerem.
Hát ez az, hogy Mozarttól nagyon különböző dolgokat várunk el. Szerintem pl. a nagyzenekari előadás (szemben a "korhű"-nek nevezett hangzással) korántsem öli meg a kései Mozart műveket, vagy egyes operáit, sőt, csak ezek a felvételek hozzák ki e művek igazi mélységét. Nem arról van szó, hogy szerintem pszínek nincs igaza, hanem inkább arról, hogy ő mást vár el ezektől a művektől, mást "szeret belehallani" mint én.
Ha pl. neked Marriner interpretációi tetszenek, akkor ne hagyd magad erről lebeszélni.
Szerintem, Mozart-szimfóniákat leginkább historikus előadásban érdemes hallgatni, a nagyzenekar megöli a műveket. Persze van kivétel, például Kubelik interpretációi nagyon érdekesek, fontos oldalát mutatják meg a műveknek - bár ő sem igazán foglalkozott a nagyon koraiakkal, és csak az utolsó pár szimfónia érdekes vele. A kivételek között itt van még Böhm is, tényleg nagyon unalmas tud lenni, mégis van benne számomra valami vonzó, ami miatt szeretem. Harnoncourt Mozart-szimfóniái borzalmasak, de az operafelvételei között tényleg van jó is.
Melyik szimfóniába hallgattál bele Hogwood interpretációjában? A Jupiter-szimfónia felvétele nagyon jó, egyik kedvencem, de a többi is hasonlóan kiváló. Viszont, valóban, Marriner is jó választás, Davis számomra már kevésbé.
Fischer Ádámmal találtam Mozart szimfóniákat, de csak a koraiakat. Végh Sándorral meg még annyit sem, csak más műveket.
Örülök, hogy legalább egy szavazat van Marriner mellett. Hogwood-ba belehallgattam, de inkább Marriner vagy Davis mellett döntök majd, Hogwood elég borsos áron van csak.
A kis g-moll is nagyon jó Walterrel. De persze, inkább a későbbiek, a koraiak többségét tudtommal nem is játszotta.
Hogwoodnak csak a Haydnjeit ismerem, azt nem szeretem. Fischer Ádámot annál inkább. Nem tudom Mozart szimfonia felvételek vannak-e F. Á.-mal. A korai Mozart operákban is nagyon jó.
És Hogwood? Ő volt az első HIP-es, aki az egész sorozatot felvette. Nekem Marrinerrel van meg az összes, és szeretem. Ő igazi muzsikus mesterember, (mint pl. Rolla) a zenélés érdekli, nem a divatok. Persze a korai, meg a késői Mozart más. Az utolsó szimfóniák már veretesebbek, ott tényleg Bruno Walter, vagy Böhm, sőt, Bernstein, vagy a Reiner-es Jupiter (most bele is hallgatok majd Széll-be). Mackerras-sal is megvannak, ő a koraiakra jó, amit viszont Böhmmel nem ajánlok, próbáltam, de nagyon zsíros, unalmas.
Mozarttal én azt a felfedezést tettem, hogy mintha gondja lett volna a vonósnégyes írással, persze mindezt az ő szintjéhez képest értem. Haydn, Beethoven és Schubert kvartettjeit jobban szeretem.
De a kvintettjei viszont annál jobbak, vonóskvintettben csak az az egy Schubert féle versenyezhet vele.
Igen, talán a Mozart előadásokban van a legnagyobb szórás, nem nagyon lehet etalonokat találni. Pedig olyan könnyű műveknek tűnnek és hát mindig kiderül, hogy mennyire nem azok.
Marrinerrel most elbizonytalanítottatok (tudtam, hogy ez lesz, ha leírom :) Davis volt a másik esélyes, akkor lehet hogy azt választom, az ő albuma ugyan drágább, de több mű van rajta. Majd még gondolkodom. Viszont Marriner esetén a régebbi Philips lemezek valóban nem olyan jók, de én az újabb EMI albumot néztem.
Én szeretem a historikus előadásokat, de hát ezek is nagyon szórnak. Harnoncourt eddig például Bach-nál még sosem tudott meggyőzni. Mozartot már hallottam vele jót és például a Figaro új DVD-je is tetszik (kivéve az iszonyúan lelassított nyitány).
Minkowski albumán különösen a Jupiter utolsó tétele elsöprő lendületű.
Mikor először halottam Toscaninivel a nagy g-mollt és a Jupitert, nagyon tetszett. Kemény, feszes, száraz - egészen más volt, mint az a sok maszatos dolog, amit addig hallottam. De aztán már a negyedik ötödik meghallgatásra kezdett nagyon fárasztani, fantáziátlannak, erőszakosnak és - ezúttal már pejoratíven - száraznak tűnt. Mint szinte minden Toscainivel. Én nagyon hamar kiszerettem belőle, és bár nagy halom cd-m van itthon tőle, szinte csak elrettentésül teszem fel.
Marrinerről is nagyjából ez a véleményem, valóban dögunalom - az a különbség, hogy őt soha nem is szerettem.
Épp Toscaninit akartam említeni, bár nagyon rég hallgattam a lemezt, azóta eltört, de a friss tempók tetszettek. Lehet, hogyha újra hallgatnám, nem lennék oda érte, de nem hiszem.
Mindenkinek más a Mozart képe, talán a legnagyobb szórás épp a Mozart-izlésben van, úgyhogy megértem ezt a dilemmát. Csak a saját véleményem mondhatom: szerintem Bruno Walter szenzációs, Böhm és amennyit - hallottam belőle - Krips nagyon jó.
Esetleg érdemes lenne Végh Sándorral is próbálkozni.
(Személy szerint nem nagyon kedvelem a historikusokat, tehát se Norrington, se Gardiner, se Harnoncourt, az újabbakat nem ismerem. Furtwängler egy-két felvételét szeretem ugyan, de többet nem, Toscaninit pedig szörnyűnek találom.)
Marriner cédéje rettenetes! Unalmas, semmiyen, se íze, se bűze.
Kocsis fantasztikus a Mozartokkal, élénk tempók, iszonyú jó belső szólamokkal.
Sziporkázik. Minkowskiét nem ismerem. Ha Fischeréknek van felvétele, azt ajánlanám, koncerten jók. Jó még Colin Davis, nem tudom, lemeze van-e.
Mostanában Mozart szimfónia-felvételek után kutattam. Mozart nagyon egyedien kezelte szerintem a zenekari műveiben a fafúvókat, amit én szeretek hallani. A régebbi előadók ebből a szempontból nálam kiestek a vastag hangzás miatt, maradnak a historikusok, vagy kevésbé historikusok.
Nehezen találok olyan előadásokat, ami igazán tetszene. Mozart esetén a gyors tempók tetszenek, fontos, hogy ne húzzák el a tételeket, de a dallamvonal követhető maradjon. Az elmúlt napokban rengeteget böngésztem a kiadók katalógusaiban és az amazonon, meg a jpc-n, a részleteket hallgatva. Az általam ismert előadókat vagy olyanokat, akikről már hallottam, vizsgálgattam. Böhm? Hát megvan 2 CD-s albuma az utolsó szimfóniákról, de kicsit "elavult" már a hangzás és a tempókkal sem vagyok kibékülve, bár van, ahol igen. Karajan, Bernstein stílusát nem érzem Mozarthoz illőnek, őket meg sem hallgattam. Abbado talán, de annyira ő sem izgatta a fantáziámat. Bruno Walter, Toscanini sem. Én valami újabbat, frissebbet keresek.
Krips DECCA albuma hasonlónak tűnt Böhm-éhez, a belehallgatás során nem ragadott meg. Gardiner nem tűnt rossznak, de semmi izgalmas sem volt benne. Harnoncourt-ban reménykedtem, mint befutó, de a youtube-on lévő felvételei között volt ami nagyon nem tetszett, amibe pedig belehallgattam, túl visszhangos is volt. Colin Davis 5 CD-s DECCA albuma tetszett, különösen, hogy nem csak az utolsó 6 szimfóniát tartalmazza. De összességébem Marriner 3CD-s EMI válogatása jött be legjobban a bemutatók alapján, a fafúvók is talán itt hallhatók legjobban (a korábbi Philips album nem ilyen), a tempók is frissek, az előadás izgalmas. Ezt beteszem a jövő havi CD-rendelő kosaramba. Viszont ezeken kívül két olyat is találtam, ami releváció erejével hatott. Az egyik Minkowski albuma, amin sajnos csak az utolsó két szimfónia van, viszont olyan vitalitással előadva, hogy leesett az állam. A másik pedig Kocsis-NFZ a MÜPA megnyitójáról. A Nagy g-moll szimfónia a tévedhetetlenség érzetét keltve szólalt meg a BMC honlapjáról letöltöt pár másodperces bemutatókból. Bár Kocsis nevét hallva nekem nem Mozart ugrik be, de így utólag lehet, hogy Kocsis stílusa nem is olyan rossz Mozarthoz. Végül Marriner és Kocsis mellett maradtam (Minkowski már nem fér a keretbe, majd legközelebb.)
Amint lehet, a zongoraversenyek fognak sorra kerülni.
* Kyrie K. 341 (368 a) d moll
* Dixit et Magnificat (K. 186 g) C-dur
* Missa brevis (K. 275) (272 b) B-dur
* Litaniae Lauretanae B.M.V. (K 195) 186 d D-dur
Mei, Bonney - soprano
von Magnus - contralto
Azesberger, Heilmann - tenor
Cachemaille - bass
Arnold Schönberg Chor - Concentus musicus Wien - Harnoncourt
19:00 : Budapest Háló Közösségi Ház Bodrogi Éva (szoprán), Krulik Eszter (brácsa), Koltai Katalin (gitár) ELGAR: Chanson de nuit, Op.15
BRAHMS: Brácsadalok, Op.91
GLAZUNOV: Elégia, Op.44
POULENC: A rövid szalmaszál - dalciklus (Koltai Katalin átirata)
SCHUBERT: a-moll szonáta, D 821
21:00 : Budapest Budapest Jazz Club Karosi Júlia Quartet 17:00 : Miskolc Miskolci Galéria Győri Noémi (fuvola), Csáki András (gitár), Szakács Ildikó (ének) Spanyol est
18:00 : Győr Nemzeti Színház Budapesti Fesztiválzenekar
Vez.: Fischer Iván MAHLER: VII., e-moll szimfónia
A mai nap
született: 1726 • François-André Philidor, zeneszerző és sakkjátékos († 1795) 1961 • Jean-Yves Thibaudet, zongorista 1965 • Angela Gheorghiu, énekes elhunyt: 1962 • Kirsten Flagstad, énekes (sz. 1895)
