Bejelentkezés Regisztráció

Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben?


300 Búbánat 2020-01-01 14:04:52

Ma este a televízióban az M5 csatornán láthatjuk

2020. január 1. szerda 20:30 - 22:10

Újévi nyitány 2020

„Újévi Nyitány 2020 Különleges újévi koncertre készül a 2020-ban az M5 csatorna a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a 145 éves budapesti Zeneakadémia.

Január elsején Európa egyik legszebb koncerthelyszínén, a Zeneakadémia Nagytermében hagyományteremtő szándékkal valósul meg ez a frissességet sugárzó és újjászületést sugalló hangverseny.

Az új álmok és ígéretek időszakának tekintett évkezdet közös ünneplésére a szervezők eltérő generációkhoz tartozó, más-más stílusban és műfajban alkotó zeneszerzők remekműveit tűzték műsorra.”

 

Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagytermét

Újévi Nyitány 2020

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Vezényel: Vásáry Tamás, Rajna Martin

Km.: Kovács Gergely (zongora), Pálfalvi Tamás (trombita), Oláh Vilmos (hegedű), Fejérvári János (mélyhegedű), Devich Gergely (gordonka), Nyujtó Zsanett (klarinét), Berki Sándor (kürt)

Műsor:

1. Ludwig van Beethoven: István király – Nyitány

2. Liszt Ferenc: XV. magyar rapszódia (Kovács)

3. Gioacchino Rossini: A tolvaj szarka – Nyitány

4. Hector Berlioz: Római karnevál – Nyitány (Rajna)

5. Liszt Ferenc: Mefisztó keringő no. 1

6. Telemann: D-dúr koncertszonáta TWV 44:1 - II. III. tétel

7. Dohnányi Ernő: Szextett op. 37 - IV. tétel (Kovács, Modrián, Fejérvári, Devich, Nyujtó, Berki)

8. Johannes Brahms: VI. magyar tánc

9. Johann Strauss: Éljen a magyar! – gyorspolka op. 332

 

ráadás: Johannes Brahms: V. magyar tánc


299 Búbánat 2019-11-13 21:45:51

 Zeneakadémia Nagyterme - 2019-11-17 - 11:00

"SORSOK ÜTKÖZÉSE" – Verdi: Rigoletto

LEÍRÁS

Az opera műfaj egyik csodája, mint minden drámai műfajnál, az idő megállításának és felgyorsításának képessége. A másik csodája viszont kizárólag a zenés drámai műfajok sajátja, hogy a szereplők adott esetben egyszerre fejezhetik ki érzelmeiket. A duettek döntő többsége emberek egyetértését, egymás iránti szeretetét fejezi ki, de megjelenítheti a szembenállásukat is.

A sokszereplős jelenetek, kvartettek, kvintettek, szextettek többnyire az abban szereplők egy adott helyzetre adott különböző reakcióit képesek egyidejűleg megjeleníteni.

A Rigoletto negyedik felvonása az öt szereplő egymáshoz való szövevényes viszonyát a szereplőket jellemző zenei karakterek lélegzetelállító szembeállításával jeleníti meg. Ez a jelenet az operatörténet egyik csúcspontja.

ELŐADÓK

Gilda: Sáfár Orsolya
Maddaléna: Megyesi Schwartz Lúcia
Herceg: Boncsér Gergely
Rigoletto: Kálmándy Mihály
Sparafucile: Kovács István

Budafoki Dohnányi Zenekar

Vezényel: Hollerung Gábor


298 Búbánat 2019-09-08 14:09:49 [Válasz erre: 292 Búbánat 2019-04-11 01:08:21]

Kapcs. 292., 291. sorszámok

A  Magyar Televízió ma délutáni közvetítése:

M5 csatorna

2019. szeptember 8. vasárnap 15:00 - 16:00

MR Szimfonikusok - Sesto Quatrini

(2019) (2. rész)

(60')

2019. április 9. 19.30 - 22.00  - Zeneakadémia  Nagyterem - koncert feklvétele: 

I. rész

Respighi: Templomablakok, P. 150
Ravel: G-dúr zongoraverseny

II. rész

Giuseppe Verdi: Quattro pezzi sacri (Négy szent ének)

  1. Ave Maria
  2. Stabat Mater
  3. Laudi alla Vergine Maria
  4. Te Deum

Jean-Efflam Bavouzet (zongora)

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: Sesto Quatrini

 


297 Búbánat 2019-09-08 14:04:58

296 Búbánat 2019-08-31 21:02:11

2019. szeptember 1., Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

A Zeneakadémia Nagytermében holnap délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepség során adják át a Díszokleveleket az egyetemen (anno: főiskolán)  végzett egykori növendékeknek, érintett személyeknek; veszik át az 50., 60., 65., 70. évfordulós diplomákat (Arany, Gyémánt, Vas, Rubin). Platina?


295 Búbánat 2019-05-14 11:33:31

2019. május 14. 19.00 - 21.00

ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

ÁRIAVIZSGA

1.Mozart: „Ei parte... Per pietà, ben mio, perdona” – Fiordiligi recitativója és áriája a Così fan tutte 2. felvonásából - Estefanía Avilés

2. Cilea: „É la solita storia del pastore” – Federico áriája Az arles-i lány 2. felvonásából -  Miroslav Sykora

3. Mascagni: „Voi lo sapete, o mamma” – Santuzza áriája a Parasztbecsületből - Fürjes Anna

4. Verdi: „Tu che le vanità” – Erzsébet áriája a Don Carlos 4. felvonásából - Megyimórecz Ildikó

5. Gounod: „Ah! Je ris de me voir si belle” – Margit ékszeráriája a Faust 3. felvonásából - Katoh Hiroko

6. Donizetti: „Una furtiva lagrima” – Nemorino románca a Szerelmi bájital 2. felvonásából - Ninh Đức Hoàng Long

7. Bellini: „Qui la voce sua soave... Vien, diletto, è in ciel la luna!” – Elvira áriája A puritánok 2. felvonásából - Estefanía Avilés

8. Csajkovszkij: „Vi mnye piszalyi” – Anyegin áriája az Anyegin 1. felvonásából - Azat Malik

9. Csajkovszkij: „Uzs polnocs blizitszja…Ah! Isztomila sz ja gorem” – Liza áriája A pikk dáma 3. felvonásából - Fürjes Anna

10. Verdi: „Udiste? Come albeggi…Mira, di acerbe lagrime” – Luna gróf és Leonora kettőse A trubadúr 4. felvonásából - Megyimórecz Ildikó, Azat Malik

11. Offenbach: „Il était une fois à la cour d'Eisenach” – chanson és jelenet a Hoffmann meséi Prológusából - Miroslav Sykora

12. Kálmán: Csárdáskirálynő – Szilvia belépője - Katoh Hiroko

13. Lehár: „Freunde, das Leben ist lebenswert” – Octavio dala a Giuditta című operettből - Ninh Đức Hoàng Long

14. J. Strauss: „Brüderlein, und Schwesterlein...” – Finálé A denevér 2. felvonásából - Megyimórecz Ildikó, Azat Malik, Miroslav Sýkora, Katoh Hiroko, Estefanía Avilés, Ninh Đức Hoàng Long, Fürjes Anna

 

Felkészítő tanárok: Fried Péter, Halmai Katalin, Kertesi Ingrid, Kiss B. Atilla, Prof. em. KS Marton Éva, Nádor Magda, Pászthy Júlia
Tanszékvezető: Meláth Andrea 

Pannon Filharmonikusok 
Vezényel: Szennai Kálmán

RENDEZŐ:

Zeneakadémia Koncertközpont


294 Búbánat 2019-04-11 11:31:48 [Válasz erre: 293 Edmond Dantes 2019-04-11 08:50:40]

Ez bizonyára úgy van ahogy mondod, de én ezzel nem foglalkozom. Engem a gyönyörű zene mindig elvarázsol, bárhol, bármilyen körülmények között kapom,  és ha ez a koncertélmény a rádió és televízió partnerségével még sokakhoz eljuthat, annak csak szívemből örülni tudok. 

Csak legyen ezekből a komolyzenei közvetítésekből minél több!  Ne csak mi pár százan élvezzük a koncerthelyszíneken a Magyar Rádió Zenei Együttesei által nyújtott hangzó élményt; a rádió (és a televízió) jóvoltából  - hála a közmédia ilyen irányú SZOLGÁLATÁNAK  is -  a Müpa saját rendezésű és előállítású felvételei mellett  a  Rádiónak a saját koncertjei, közvetítései, felvételei elérhetők az ország  mondhatni legkisebb zugában is.  Azoknak ez sokat számít, akik  bármely helyzetükből adódóan képtelenek eljutni a helyszínre, zenei élményekre fogékonyan, kíváncsian és vágyva.  A rádiós és televíziós közvetítések révén, e hangversenyfelvételek sugárzásával  úgymond házhoz szállítják nekik, "kézhez kapják" az értéket. Nagy könnyebbséget jelent ez a számukra: a  komolyzenére (is) vevők a rádió- és/vagy a televíziókészülék előtt helyet foglalva részesülhetnek mindabból a sok, felemelő zenei szépségből, amelyeket élőben a helyszínen nem volt módjuk befogadni, átélni, megtapasztalni.


293 Edmond Dantes 2019-04-11 08:50:40 [Válasz erre: 291 Búbánat 2019-04-10 23:49:30]

Nem csökkentve a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek múlhatatlan érdemeit és a minden bizonnyal kiváló előadásról szóló tudósítás ill. a produkció értékét, meg kell jegyeznem, hogy a rádió- és TV-felvétel az ő esetükben magától értetődő, úgyszólván elengedhetetlen része tevékenységüknek, mivel tudtommal valamilyen módon ma is a már valójában nem létező Magyar Rádió és Magyar Televízió, pontosabban az azokat magába olvasztó MTVA nevű vízfej részei. Ilyetén módon művészi tevékenységük, hangversenyeik, felvételeik műsorkészítésnek számítanak. Ilyen értelemben valóban "nem véletlen" a közvetítés/felvétel.


292 Búbánat 2019-04-11 01:08:21 [Válasz erre: 291 Búbánat 2019-04-10 23:49:30]

Még annyit, hogy a Magyar Rádió Énekkarát külön ki kell emelnem Verdi "Négy szent darabjá"-ban nyújtott kolosszális énekteljesítményéért. Pad Zoltán karigazgató betantói munkája ezúttal is, ebben a csodálatos Verdi-alkotásban is kórusának varázslatos hangzást produkált. Jogosan ünnepelte őt is a hangverseny végén a publikum!


291 Búbánat 2019-04-10 23:49:30

Tegnap este a Zeneakadémia Nagytermében egy csodálatos hangverseny élményével gazdagodhattam! Hozzáteszem, ezzel bizonyára nem vagyok egyedül: a hatalmas érdeklődést bizonyította a teltház, és nem véletlen az sem, hogy a Bartók Rádió élőben közvetítette a koncertet, a televízió is sugározni fogja, mert vagy fél tucat kamera is ott volt és felvette a teljes műsort:

2019. április 9., 19.30

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARának hangversenye (Dohnányi bérlet/ 6. )

Respighi: Templomablakok, P. 150
Ravel: G-dúr zongoraverseny
Verdi: Quattro pezzi sacri

Jean-Efflam Bavouzet (zongora)

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: Sesto Quatrini

A harmincas évei derekán járó, római születésű karmester és zeneszerző, Sesto Quatrini  napjaink egyik legimpulzívabb dirigense, akiről olyan sztárok nyilatkoztak elragadtatással, mint Roberto Alagna vagy Elina Garanca. Fabio Luisi, a világhírű karmester szerint minden olyan képességgel rendelkezik, mellyel képes kapcsolatot teremteni énekes, zenekari muzsikus és színpadi rendező között; nem lehet véletlen, hogy operadirigensi pályája az elmúlt években meredeken ívelt fel.

Az  olasz karmester, aki először lépett fel Magyarországon, korábban így nyilatkozott a kapott koncertfelkérésről:   "Nagy öröm ez számomra, hiszen Magyarországot és Budapestet az egyik legfontosabb kulturális helyszínnek tekintem a világon" . Mint mondta, óriási élmény számára a közös munka a zenekarral és a kórussal, öröm számára olyan művészekkel zenélni, akik nemcsak nagy tudásúak, hanem sok szenvedély is van bennük.

A programban két szakrális mű is helyet kapott, olasz zeneszerzők, Respighi és Verdi kompozíciói. Hasonló bennük, hogy mindkettő mű eredetileg más kontextusban készült - jegyezte meg, hozzátéve, hogy Respighi Templomablakok című szimfonikus költeményének tételei eredetileg zongoradarabokként készültek, ezeknek a címei csak utólag kerültek a kompozíciókhoz, így egészen különleges hangulatvilág jelenik meg, amelyben a Menekülés Egyiptomból című tétel után következik Szent Mihály arkangyal harca a sárkánnyal, majd megidézi a zene Szent Klára, végül pedig Szent Gergely alakját. A négy szent ének, a Quattro pezzi sacri, Verdi kései műve pedig eredetileg négy különálló darab volt, és csak az utókor illesztette őket úgy össze, hogy ma már mindenki együtt adja elő ezt a négy tételt.

Ottorino Respighi: Vetrate di chiesa – Templomablakok

  1. Menekülés Egyiptomba
  2. Szentmihály arkangyal
  3. Assisi Szent Klára imája
  4. Nagy Szent Gergely

Respighi 1919-1921-ben három, gregorián dallamra írt prelúdiumot komponált zongorára. Néhány évvel később, az eredeti sorrendet megtartva, a három tételt zenekarra hangszerelte és kiegészítette egy újonnan írt negyedikkel (1925-1926).  A zeneszerző, amikor a zenekari daraboknak címet adott, első gondolata a „Templomajtók” volt, de Claudio Guastalla, Respighi barátja (irodalmár, szövegkönyvszerző) túl színtelennek találta azt, ezért javaslatára változtatta meg Templomablakokra. Respighi tisztában volt azzal, hogy a cím miatt sokan szimfonikus költeményként próbálják majd értelmezni művét, így barátjával közösen részletesebb leírásokat készített. Az első tétel Guastallát egy ragyogóan csillagos ég alatt elhaladó szekér mozgására emlékeztette, innen már adódott az asszociáció: „József felkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba” (Máté. 2:14). A mozgalmasabb (Wagner hatásos zenekari tablójára, a Walkürök lovaglására is emlékeztető) második tétel Mihály arkangyalra asszociáltat… „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben” (Jelenések könyve, 12:7-8). A misztikus hangvételű, a tisztaság képzetét felkeltő harmadik tétel „Assisi Szent Ferenc kicsiny palántáját”, Assisi Szent Klára alakját idézi meg. A zárótétel a liturgiát megreformáló 6. századi pápa, Gergely nagysága előtt tiszteleg,

Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny

  1. Allegramente
  2. Adagio Assai
  3. Presto

Ravel művészetének avatott specialistája,  Jean-Efflam Bavouzet zongoraművész  előzőleg elmondta, hogy már számos nagyszerű magyar zenésszel fellépett, és nagyon közel áll a szívéhez Magyarország. Mint mondta, a zenekarral és Sesto Quatrini karmesterrel ez lesz az első együttműködése, így nagy várakozással tekint a fellépés elé.

Kiemelte, hogy Ravel műveit tökéletes arányok jellemzik, erős érzéseket közvetítenek, néha a zene szinte elviselhetetlen feszültséget, szenvedélyt gerjeszt, ugyanakkor finomság, költészet, elegancia jellemzi. A darabok struktúrája Mozart műveihez hasonlít leginkább, különösen Ravel G-dúr zongoraversenye, amelyet játszani fogunk - jegyezte meg.

„A szó legszorosabb értelmében vett koncert, Mozart és Saint-Saëns zongoraversenyeinek szellemében írtam”nyilatkozta a zeneszerző az 1931-be  bemutatott G-dúr zongoraversenyről. A kompozíció jól példázza, hogy az 1920 – 1930-as években miként hatott az európai kortárs zenére az amerikai jazz. A szélső tételek ritmikája, hangszerelése és harmóniavilága érzékletes képet fest arról, hogy a két zenei világ mennyire erős kölcsönhatásban állt egymással, mert nemcsak Ravelt bűvölt el az Amerikából érkező muzsika, Ravel is hatott – elég csak Gershwinre utalni – a kor jeles amerikai szerzőire.

Különösen megindító a darab középső tétele, mely egyszerre idézi fel Chopin noktürnjei vagy Satie zongoraműveinek hangvételét.

Nagy sikere volt a zongoraversenynek is, Jean-Effkam Bavouzet brillírozott hangszerén, remekül együtt dolgozott a rádiózenekart irányító Quatrinivel. Lelkes tapsainkat két ráadással (az elsőt nem ismertem fel; másodikként egy Ravel-darabot játszott, ugyancsak bravúrosan) hálálta meg.

A szünet után következett a sokunk által nagyon várt, immár vokális hangokra és zenekarra komponált különleges szépségű zenemű, Verdi négy „szent” darabja, amely az első koncertszámmal, Respighi „négy szent” szimfonikus darabjával mintegy keretbe foglalta Ravel zongoraversenyét:

Giuseppe Verdi: Quattro pezzi sacri (Négy szent ének)

  1. Ave Maria
  2. Stabat Mater
  3. Laudi alla Vergine Maria
  4. Te Deum

1898-ban a 85 éves Giuseppe Verdi (1813–1901) egy különös sorozatot jelentetett meg a Ricordi kiadónál. A század leghíresebb olasz operakomponistája ezúttal vallásos művekkel lépett a közönség elé és egyben búcsúzott is zeneszerzői pályafutásától. Utolsó publikációja, a Négy szent ének (Quattro pezzi sacri) méltóképpen zárja művei sorát, A sorozat egy évtized alatt keletkezett, egymástól független és jelentősen eltérő kompozíciókat tartalmaz, melyek stílusa egyszerre előremutató és visszatekintő. Első előadásukra (Verdi kívánsága szerint az Ave Maria nélkül) 1898. április 7-én, a párizsi Operában került sor Paul Taffanel vezényletével, és a májusi itáliai bemutatón Toscanini is csak három darabot adott elő a sorozatból.

 Az Ave Maria (no. 1) 1889-ben készült négy szólóhangra (vagy vegyes karra) egy zenei lap felhívása nyomán, és Verdi sokáig csupán a rejtvény megoldásának tekintette. A Gazzetta musicale di Milano egy rejtélyes skálát (scala enigmatica) jelentetett meg azzal a céllal, hogy azt az olvasók harmonizálják meg. Erre utal a mű alcíme: „Rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva”. A c–desz–e–fisz–gisz–aisz–h–c skála (visszafelé fisz helyett f-fel) a négy szakaszban más és más szólamban szól hosszú hangokon, először a basszusban, majd az altban, a tenorban és a szopránban. Nem lehet véletlen, hogy az Otello és a Falstaff idős komponistájának zeneszerzői fantáziáját izgatta ez a különleges, hangnem nélküli skála, melynek megharmonizálása túlvezet a korszak általános zenei nyelvén. De a hagyományos keretek végsőkig feszítése nem csak az Ave Maria sajátos stílusjegye. ugyanígy jellemzi a másik három kései vallásos kóruskompozíciót is.

Stabat Mater (no. 2) a mester utolsó alkotása, vegyes karra és nagy zenekarra komponálta 1896-97-ben. A jól ismert középkori szöveget Verdi ismétlések nélkül zenésítette meg, és azt egyéni felfogása szerint interpretálta a hangulat- és karakter-váltásokkal. A fia keresztjénél álló Szűz Mária fájdalmát síró motívumokkal, szomorúan elhaló akkordokkal ábrázolta. Ezt az alaptónust drámai kitörések szakítják meg, a lángok és az utolsó ítélet említésekor szinte a Requiem Dies iraejét halljuk. A zárószakaszban (Paradisi gloria) pedig mintha maga a menny nyílna meg a zene hangjaiban.

Laudi alla Vergine Maria (no. 3) talán már 1888-ban, egy évvel az Otello premierje után elkészült. A bemutatón négy női szólóénekes adta elő, de később Verdi egyet értett a nőikari megszólaltatással is. Az olasz szöveg Dante Isteni színjátékából származik, a Paradicsom utolsó, 33. énekének imája Szűz Máriához.

Te Deumot (no. 4) Verdi két évvel a Falstaff bemutatója után kezdte el írni, és közvetlenül a Stabat Mater komponálását megelőzően fejezte be 1896-ban. Kettős vegyes kart és nagy zenekart használt benne, melyek a mű folyamán az ima nyugodtabb pillanatai között erőteljes, drámai kitörésekben szólalnak meg együtt. Az idős mester a Te Deumot a legjobb művének nevezte és az volt a kívánsága, hogy a partitúrát vele együtt temessék el.

 

Az est végén tombolt a közönség: ünnepeltük a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, élükön a kiváló felkészültségű, igen rokonszenves Sesto Quatrini karmestert.

Fenomenális, megkapó és lebilincselő hangverseny részesei lehettünk mi is tegnap este a Zeneakadémia nagy hangversenytermében.

Várom a rádió élő koncertközvetítésének ismétlését (április 19-én 12:36 órától) - vajon a készülék mellett is előidézi-e bennem azt a felemelő hatást, katarzisf-félét, ami a helyszínen az adott pillanatokban a lélek szárnyán, az áradó zene és ének hangzataival elbűvölt és megragadott -, és persze majd a televíziós felvétel leadását.


290 Búbánat 2019-03-03 19:31:54

2019. MÁRCIUS 2. SZOMBAT 07:53 Magyar Nemzet

„Nálunk van Liszt szíve-lelke”

VIGH ANDREA SZERINT A VILÁGHÍRŰ MESTER RAJONGÓINAK ZARÁNDOKHELYÉVÉ VÁLHATNA BUDAPEST

/Pataki Tamás/

— Amikor hazajönnek Cziffra György örökösei, mindig el kell kísérnem őket Liszt Ferenc lakására, mert ahányszor itt vannak, látni akarják mondta Vigh Andrea hárfaművész, a Zeneakadémia rektora. Liszt Ferencet Budapest és Magyarország arcává kellene tenni, úgy, ahogyan Ausztria a magáénak tudja Mozartot. A Zeneakadémia azért küzd, hogy ez az ötlet megvalósuljon: Liszt tárgyi, szellemi hagyatékára építő, világraszóló Liszt Fesztivált, turisztikai szenzációkat terveznek, és az Andrássy úti kulturális főútvonalra szeretnék helyezni campusukat, cserébe értékes műemlék épületeket ajánlanak fel az államnak.

Liszt Ferenc neve az egész világon hívó­szó. A Zeneakadémiának azért van ekkora elismertsége, mert az egyetlen zeneművészeti egyetem, amelyet maga Liszt alapított. Élete utolsó éveit itt töltötte, az Andrássy útnál lakott, és ingyen oktatott a Vörösmarty utcai épületünkben, a Régi Zeneakadémián.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárai a mester utódjai, azaz tanítványainak tanítványai, így azt is tudják tőle – a billentéskultúráról, a zongorázásról –, ami nincs benne a kottáiban. Ismerjük Liszt szokásait, kedvenc ételeit, gondolkodását, mi őrizzük a legtöbb tárgyi értékét, kottáit, zongo­ráit, íróasztalát, székét. Ezért keresik a külföldi partnerintézmények velünk a kapcsolatot, hogy közösen rendezhessenek velünk kiállítást vagy csatlakozzunk egy kutatási programhoz. Nálunk van Liszt szíve-lelke – mondta a zeneszerző és a Zeneakadémia kapcsolatáról Vigh Andrea rektor (képünkön).

Évente csaknem húszezren látogatják meg a Liszt Ferenc Emlékmúzeumot, pedig ez csak egy lakás, Liszt tárgyaival. E számok is jelzik, hogy Budapesten sokkal jobban ki kellene aknázni a Liszt Ferenc városa, hazája, emléke adta lehetőségeket. A lisztománia szót Heinrich Heine találta ki, ezzel azt a lázas rajongást írta körül, amellyel a közönsége fogadta a zeneszerzőt fellépésein. Akkoriban még szokatlan volt egy zenészért rajongani, állítólag Liszt hajtincseit vagy gombjait is féltett kincsként őrizték azok, akik hozzájutottak.

Ma is rengeteg Liszt-rajongó él világszerte, de még nem kötik eléggé Budapesthez a mester nevét. Igaz, a ferihegyi repülőtér 2011-es átnevezésével ezen sokat javítottunk, ám a város és Liszt neve korántsem forrt össze annyira, mint Varsó ­Chopin, Bécs Mozart vagy Szentpétervár Csajkovszkij nevével. Vigh Andrea szerint a kultúrpolitikának érdemes élnie ezzel az egyedülálló lehetőséggel, és e folyamatban a Zeneakadémia tevékeny és jelentős részt tud vállalni a birtokában lévő know-how-nak köszönhetően.

– Egy világraszóló Liszt-brand felépítése hasonló zarándokhellyé tehetné Budapestet a Liszt-rajongók körében, mint amilyen Bayreuth Wagner hívei számára.

A Wagner-napok mintájára meg kellene erősíteni a Budapesti Tavaszi Fesztivál Liszt-fókuszát, bevonva Liszt Ferenc budapesti életének helyszíneit: a templomokat, a Vigadót és a Pilvax kávéházat. De felső kategóriás világversennyé lehet fejleszteni az 1933 óta rendezett Liszt-zongoraversenyt is, amely a Zeneakadémia gondozásában világraszólóvá válhatna csakúgy, mint mára a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny vagy a Bartók-világverseny – sorolta az ötleteket Vigh Andrea.

A Zeneakadémia felvette a kapcsolatot a nagy kulturális társintézményekkel, mint az Opera vagy a Művészetek Palotája, amelyek vezetői nyitottak az együttműködésre.

Állami fenntartójuknak is jelezték, hogy művészeti, turisztikai, jól megtérülő elképzeléseik vannak, amelyek részeként a Zeneakadémia még több külföldi hallgatót tudna fogadni:

közös épületben szeretnék egyesíteni a Zeneakadémiának mindazon oktatási, kutatási, kollégiumi és közösségi funkcióit, amelyek jelenleg kevésbé gazdaságosan, szétszórtan, drága műemlék épületekben működnek.

E belvárosi ingatlanok – a rektor szerint – nem igazán alkalmasak oktatói vagy kutatói tevékenységekre, ezért ezeket mind átadnák, ha cserében kapnának az államtól egy ­Andrássy úti vagy környéki épületet, ahol kialakítható volna a campusuk. Eddig a már több mint tíz éve üresen álló, lerobbant volt MÁV-székház jött szóba.

– Így még hatékonyabban tudnánk segíteni a Liszt-kultusz építését, kapcsolódni a kulturális turizmushoz, hiszen amint megvalósul a Liget projekt, a Magyar Zene Háza és rengeteg egyéb Andrássy út körüli fejlesztés, összefogva egy igazi, fővárosi Liszt-turizmust alakítanánk ki. Átadnánk belvárosi ingatlanjainkat, hogy egy olyan helyen működjünk, amely még inkább része ennek a kulturális koordináta-rendszernek. Ha úgy érzi a fenntartónk, hogy ez jó irány lehet, nagy kedvvel és odaadással végeznénk el ezt a feladatot, korszerű Liszt Ferenc-múzeumot és kutatóközpontot hoznánk létre Liszt lakása épületében is, a campushoz közel, megnyitnánk a múzeumot az Andrássy út felé, ahol Liszt kávézó várhatná a világhírű mester rajongóit. Készen állunk szellemi erőforrásainkat és tudásunkat e terv szolgálatába állítani – részletezte a rektor.

Nemrég felmerült, hogy összevonnák a művészeti egyetemeket egyetlen nagy, összművészeti intézménnyé, ami akár a Zeneakadémiát is érinthetné. A rektor szerint van ugyan példa arra, hogy jól működnek összevont intézmények, de Liszt Zeneakadémiája csakis önálló zeneművészeti egyetemként válhat a XXI. század nemzetközi zenei életének iránytűjévé. A Zeneakadémia egyedülálló adottságai és nemzetközi beágyazottsága okán olyan intézményekhez mérhető, mint például a londoni Royal Academy vagy a salzburgi Mozarteum, amelyek szintén önállóak.

– Egy nemzetállamnak az a jó, hogyha egy ilyen neves intézmény különállóan végzi országimázs-építő tevékenységét. Hozzánk Ázsiából is rengetegen jönnek tanulni, a Semmelweis Egyetem után nálunk a legnagyobb a külföldi hallgatók aránya. Olyan tudást nyújtunk diákjainknak, amely Európa-­szerte páratlan. Mutatja ezt besorolásunk is a napokban nyilvánosságra került, világszerte komolyan vett brit QS szakterületi rangsorokban, hiszen a magunk kategóriájában az első százban vagyunk a világon, egyetlen magyar egyetemként elérve ezt az előkelő helyezést. Zeneművészeti kart magában foglaló összművészeti egyetemből rengeteg van. Az intézmény likviditása a biztos kormányzati támogatásnak köszönhetően hat éve stabil, nincs hiány, és a gazdálkodásunk is átlátható.

Reméljük, hogy sikerül a speciális tradíciót egyedüliként őrző, prémium minőségű zeneművészeti egyetemünk tudását és nemzetközi vonzerejét bevetnünk, hogy közösen Liszt városává tegyük Budapestet – ­mondta Vigh Andrea.


289 Búbánat 2018-12-22 12:57:28

Magyarország zenei nagyhatalom, a Zeneakadémia pedig Budapest ékköve

/Budai Polgár – 2018. december 13./

Vigh Andrea Liszt Ferenc-díjas hárfaművész a Zeneakadémia egyetemi tanára, 2013-tól első női rektora. Az idei év sok sikert hozott az életébe, hiszen ősszel újraválasztották az akadémia rektorának és 20. évét ünnepelte az általa életre hívott Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál. Sikeres zenész, elégedett édesanya és kreatív intézményvezető, aki tele van világraszóló tervekkel. Néhány éve őt választotta a kultúrában 3. legbefolyásosabb magyar nőnek a Forbes magazin.

- Milyen érzés volt, hogy a Zeneakadémia Szenátusa egy emberként szavazta meg rektornak?

- Nagy boldogság és úgy gondolom, ez az egész intézménynek nyugalmat ad. Öröm, hogy tovább dolgozhatok a megkezdett projekteken, és bár elégedett vagyok az elért eredményekkel, nagyon sok tervem van. Szeretném, ha a Zeneakadémia évről évre még tovább fejlődhetne.

Hogyan indult a pályája? Volt önben félelem, amikor öt éve kinevezték egy ilyen hatalmas intézmény élére?

- Batta András professzor úrtól vettem át a stafétabotot. Korábban rektorhelyettesként beleláthattam a leendő munkámba és tudtam, hogy nagy felelősség ezen a poszton dolgozni, persze, hogy volt bennem félsz. De segített a múltam, hiszen itt nőttem fel a házban, a ranglétra minden lépcsőfokát végigjártam. Az iskola működését láttam diákként, zenészként, tanárként, majd tanszékvezetőként. Fontos tudás, hogy több mint húsz évig zenekarban játszottam. Nap mint nap érzem ezeknek a tapasztalatoknak a hasznosságát, nem kívülről nézve hozok döntéseket. Első kinevezésemre visszatérve: akkor nyílt újra a főépületünk a Liszt Ferenc téren, így mondhatom, hogy nem egy hagyományos munkába kezdtem bele, kettős képességű egyetemmé alakultunk át. Ez azt jelenti, hogy egyetemi szinten képzünk zenészeket – 143 éve töretlenül –, és emellett öt éve saját koncerteket is rendezünk, így a professzionális kulturális életből is kivesszük a részünket. Ennek a szinergiáit, együtthatását nagyon jól ki lehet használni. A világ egyik legszebb koncerttermében prémium kategóriás sztárok lépnek fel. Óriási eredmény, hogy ezt sikerült elérnünk.

​​​​​​​- Milyen fontos projektek folytatódnak a jövőben?

- A teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Ilyenek a Kodály- és Bartók-emlékévből kiinduló programok, vagy a kecskeméti Kodály Intézetünk kampusszá bővítése. Állandó célkitűzésünk, hogy a művészeti nevelést minél szélesebb körben népszerűsítsük. Jómagam zenei tagozatos óvodába és iskolába jártam, az ott szerzett tudás alapozta meg a pályámat. Tudom, milyen előnyökkel jár, ha valaki zenei nevelést kap. Újragondolt, de a tiszta forrásokból táplálkozó Kodály-módszerrel oktatnak a tanáraink a Városmajori óvodában, iskolában és gimnáziumban. A kompetenciamérések alapján a diákjaink jobb eredményeket értek el – akkor is, ha nem zenei tagozatra jártak –, mint azok, akik nem tanultak zenét. Részesei vagyunk egy agyi képalkotást vizsgáló nemzetközi tanulmánynak, amit a Magyar Tudományos Akadémia vezet. Bizonyított tény, hogy a korai zenei nevelés rendkívül erősen hat az idegpályákra. Minél több idegpályát tudunk összekapcsolni az agyban, annál jobban fejlődik a logikai készségünk, javul a koncentráció. Amit más szörnyű és nehezen megoldható problémának érzékel, az egy zenét tanuló diák számára játék és érdekes kihívás. Ezért sikeresebbek.

​​​​​​​- Gondolom, a gyerekei is tanultak hangszeren.

- Természetesen. Már felnőttek, nem lett belőlük zenész, de profitáltak a zenetanulásból. Ádám nagyon kitartó volt, a mai napig zongorázik és zenét szerez annak ellenére, hogy az ELTE fizika szakára jár, Andris már a sport világában dolgozik, most fejezi be a masterképzést. Nagyon meg vagyok velük elégedve. A nevelésben – anyaként és tanárként is – azt tartom jónak, ha egy gyerek már egész pici korától tudja, hogy mettől meddig lehet elmenni, a megszabott kereten belül pedig szabadon mozoghat. A növendékeim például egy évre előre tudják, hogy milyen darabokat kell megtanulniuk, ha megcsúsznak, szigorú vagyok és szólok, hogy a következő órán meddig jussanak el. Lehet és jó is a kötelezőn felül tanulni, de az erős keretben hiszek, kevés, ha csak ötletelünk.

​​​​​​​- Említette, hogy továbbfejlesztené a Zeneakadémiát, amely a zenei képzést végző intézmények között már most is a világelsők között szerepel. Hogyan tudna még fejlődni?

- Szükségünk lenne egy nagy infrastruktúra-fejlesztésre. Bár a nemzetközi elvárásoknak a főépületünk és a Wesselényi utcai házunk – ahol az adminisztratív feladatokat végezzük – maximálisan megfelel, sok belvárosi épületünk viszont szinte romos. Rengeteg külföldi diákot kell visszautasítanunk, mert nem tudunk megfelelő termet, hangszert és kollégiumot biztosítani, miközben nagyon borsos tandíjat fizetnek. Fel kellene újítani a Semmelweis utcai épületünket, a Nagymező utcai középiskolánkat, küzdünk az elemekkel a kollégiumunkban – ahol a diákjaink nem tudnak gyakorolni –, és a jazz tanszékünk otthona sincs jó állapotban. Ezek a belvárosi ingatlanok nem arra születtek, amire mi használjuk őket. Sokkal hatékonyabb lenne az oktatásunk, ha a felsorolt helyek egy közös, belvárosi kampuszba költözhetnének. Enélkül nem tudunk továbbfejlődni.

​​​​​​​- Hogyan segítené a munkát egy tiszta profilú épület?

- Rendkívüli módon összehangolható lenne a munka. Nem pazarolódna el sok-sok energia például az utazásokra. A zenei pályára készülő diákoknak muszáj koncertekre járni, de nagy kihívást jelent éjszaka a külvárosba hazajutni. Ide költözhetne továbbá a Régi Zeneakadémia és a többi oktatási tevékenység. A Régi Zeneakadémia intézményünk szíve. Itt lakott egykor Liszt Ferenc. Az épület a jövőben is Liszt-kutató központ maradna, de kibővülnének a múzeum feladatkörei. Ahogy rég, újra az Andrássy útra nyílna a főbejárata, nem a Vörösmarty utcára, és alkalmassá tennénk vendégek fogadására, a földszintjén kávézó, bolt üzemelne.

​​​​​​​- Lát arra esélyt, hogy mindez megvalósuljon?

- Isten malmai lassan őrölnek, de mi kitartóak vagyunk. A jóindulatot és a támogatást folyamatosan érezzük. A Zeneakadémia Budapest ékköve, kivételes hely és kivételes helyzetben van, hazánkat zenei nagyhatalomként tartják számon. Történelmi hullámoktól függetlenül, nehézségek közepette is töretlen az akadémia eredményessége és sikere, ami példaértékű. A magyar állam is sokat fektet a zenei nevelésbe, a legalsó szinttől a felsőfokig elérhető a zeneoktatás. Ez egyedülálló, hiszen például Nyugat-Európában nincsen alap- és középfokon zenei oktatás, csak a magánszférában, onnan kell bejutni az egyetemre. Középiskolás gyerekeinknek olyan tu dásuk van, ami felér egy ottani BA-val/mesterképzéssel. Hálás vagyok, hogy ezt felismerték és támogatják.

​​​​​​​- Milyen terveket dédelgetnek még?

- Értékes hangszerekkel rendelkezik az akadémia, szeretnénk a gyűjteményéből múzeumot nyitni, olyat, amilyen a londoni Royal Academyben működik.

​​​​​​​- Hogy tudja a vezetői feladatokat, a fellépéseket, a családot és a pihenést 24 órába beleszuszakolni?

- Mindegyik teljes embert kíván, de átgondolt időbeosztással össze tudom egyeztetni őket. Ahogy a gyereknevelésben, a hétköznapokban is fontos tudatosan beosztani az időt, arra van ideje az embernek, amire szeretné, hogy jusson. Ha elvégezted a munkád – amire tudható, hogy mennyi időt kell rászánni –, biztosan tudsz mással is foglalkozni. Azt viszont meg kell határozni, hogy hogyan és mikor. Tudatosan kell pihenni, sportolni és a barátokkal időt tölteni. Hangsúlyoznám, hogy az utóbbira is szükség van ugyanúgy, mint a munkára, nem hiszek az elefántcsonttorony hozzáállásban. Mivel a hivatalok nyitvatartása nappal van, ezért ilyenkor intézem a Zeneakadémia ügyeit.

​​​​​​​- Mikor gyakorol?

- Késő este. Ha koncertre készülök, ideális esetben napi három órát. A mi szakmánk olyan, hogy a koncertteremben eljön az igazság pillanata. Senki sem fogja megkérdezni, hány órát aludtál, sírt-e a gyerek, a maximumot kell a színpadra vinni. Ahogy a sportolónak, a zenésznek is muszáj, hogy legyen állóképessége ahhoz, hogy közölni tudjon. Aszketikus és sziszifuszi munka ez olykor. Csak akkor válasszunk művészeti pályát, ha alapvetően szeretjük azt, amit csinálunk, mert a siker az csak bónusz. De a muzsikálást önmagáért is tudni kell szeretni.

​​​​​​​- A növendékeiben megvan a kitartás?

- Sokakban meg. De a mai világ nagyon más, mint amikor én voltam gyerek. Elképesztő módon felgyorsult, a vizuális kommunikáció századában élünk, ami nem szolgálja az ügyünket. Nehezebb nekik. Hanggal dolgozunk, de a csend éppen olyan fontos lenne számunkra. Ha nincs nyugalom és elmélyültség, akkor nem lehet ugyanazt az eredményt elérni. A sokféle kütyü miatt sajnos csökken a koncentrációképesség, túl sok az impulzus. Közben azt látom – és ez a személyes véleményem –, hogy az emberek többsége borzasztóan magányos. Sokkal többet ér egy beszélgetés, mint a képernyő előtti üldögélés. Ezzel együtt nem tagadom, hogy sok jóra is használható a technika, de másnak is helyet kell biztosítani.

​​​​​​​- Idén volt húszéves a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál. Honnan indult?

- Első sztárvendégünk Marielle Nordmann volt, aki fantasztikus személyiség. Egy kis sportszatyorral érkezett a reptérre, csodálkoztam, hogy ilyen könnyed és közvetlen. Az ő fellépése adta az első nagy lökést. A célkitűzésünk semmit sem változott az évek alatt, szeretnénk elérni, hogy minél többen ismerjék és szeressék meg a hárfát. Az elsőn még nem voltak gyerek előadóink, az idei születésnapunkon már igen, lenyűgöző volt, amikor 38 hárfás játszott együtt, kicsik és nagyok. Különleges színfoltja a fesztiválnak, hogy a hangszergyártók is eljönnek hozzánk, és mesterkurzus is társul az eseményhez. Nagy öröm, hogy van olyan fiatal csapat, amely egykor gyerekként vett részt a fesztiválon. Ma már elismert hárfaművészek, tanárok és ők hozzák a kicsiket a koncertekre.

​​​​​​​- Hogyan kötődik a II. kerülethez?

- A felmenőim óbudaiak voltak, édesapám és édesanyám költözött a kerületbe, amikor családot alapított. Azóta itt élek. Gyerekkoromban az alsó rakpart még nem volt kiépítve, az Árpád hídig parkok voltak. A barátaimmal sokat bicikliztünk, nem volt kerítés, át lehetett járni egyik kertből és udvarból a másikba, a HÉV is csak félóránként járt, igazi paradicsom volt. A gyerekeim már nem ilyennek ismerik, és ők pont azért szeretik a környéket, mert éjjel-nappal nagyon jó a közlekedése, ami a fiataloknak óriási előny. Rettenetesen szeretem Budát, lokálpatrióta vagyok, büszke vagyok a kerületre. Legnagyobb zeneszerzőink otthona volt. Jó a ritmusa, van benne élet, de nem olyan zajos, mint a belváros. A művelődési központjaihoz kötődik a fiatalságom. A Duna-part pedig a mai napig varázslatos. Pest is egyre szebb, de a szívem idehúz.

​​​​​​​- A művészek gyakran fellépnek az ünnepek idején. Önnek milyen karácsonya lesz?

- A december zajos időszak, ilyenkor mindenki szereti a hárfát, rengeteg fellépésünk van. Ennek a kollégáimmal együtt szívből örülök. Sok, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó koncertünk volt és még lesz is. Legközelebb Balázs János zongoraművésszel lépek fel egy karácsonyi koncerten. 22-én leteszem a lantot, és onnantól a családi karácsonyra készülök. A fiaink elhozzák ilyenkor a szívük választottját, és együtt ünnepelünk, utána ők mennek a párjuk családjához. Így lesz ez egy igazi nyugodt, békés körforgás.

/Novák Zsófi Aliz/​​​​​​​


288 Búbánat 2018-10-21 12:42:59

A felújított történeti Voit orgona avatása a budapesti Zeneakadémia Nagytermében

2018.10.22.
A budapesti Zeneakadémia Nagytermének meghatározó eleme, az eredetileg 1907-ben, a német Voit cég által épített történeti orgona hosszú kutatómunka és teljes körű felújítás után visszakerül eredeti helyére. Az EMMI által támogatott felújítást nagyszabású orgonaavató koncerttel ünnepli a Zeneakadémia 2018. október 22-én.

A ZENEAKADÉMIA LEGENDÁS ORGONÁJA

MAGYAR IDŐK, 2018. OKTÓBER 21. VASÁRNAP 07:45

Bonczidai Éva

Az intézményalapító Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én szólal meg újra a Zeneakadémia Nagytermében az európai örökség védelme szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, felújított Voit-orgona. Magyarország első hangversenytermi orgonája nyolcszázmillió forintos állami támogatásból, kilenc éven át tartó munka és összefogás eredményeként újult meg és került az őt megillető helyre.

Nagy öröm olyan ünnepnek, ez esetben egy orgonabemutató méltóságteljes pillanatainak a részévé válni, amely összeköt egy 111 évvel ezelőtti másik ünneppel. Ráadásul előttünk áll valaki, akinek épp valóra válik a gyermekkori álma.

ORGONISTA A SZÍNPADON

A Zeneakadémia Nagytermének orgonája, amely 1907-ben a Voit und Söhne cég műhelyének 975-ös opuszaként együtt épült a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületével, egy 111 évvel ezelőtti őszön – akárcsak most, a felújított változata – az intézmény névadójának születésnapjára időzített koncerten mutatkozott be a nagyközönségnek. Az építők nemzetközi hírnévre tettek szert a négy manuállal és hetvennégy regiszterrel rendelkező hangszer elkészítésével.

Korának kiemelkedő orgonaépítője volt a Magyarország első koncertorgonáját elkészítő Voit, akinek a hangszerein a szimfonikus zenekar hangzásideálját követve a pianissimótól a fortissimóig a hangszínek gazdag skáláját szólaltathatták meg. A budapesti orgona volt az első a világon, amely az elektropneumatikus traktúrával épített színpadi játszóasztalnak köszönhetően lehetővé tette, hogy az orgonista végre ne a karzat magasában, hanem a közönség és a színpadon lévő zenészek közvetlen közelében játszhasson.

1907 és 1925 között a kor neves orgonistái, például Alexandre Guilmant, Enrico Bossi és Antalffy-Zsiross Dezső adtak koncertet a nagy hírű budapesti hangszeren, utóbbi a Zeneakadémia orgonaprofesszoraként egy másik játszóasztalt is építtetett a karzatra, hogy növendékeivel közösen adhasson elő nagyzenekari átiratokat.

Ezt a virágkort azonban hanyatlás követte, miután az eredeti koncepció­tól idegen átépítések és a karbantartás elhanyagolása miatt az orgona elveszítette hangzásának valódi karakterét. Az emberi mulasztások mellett a terem rossz klimatikus adottságai is szerepet játszottak ebben, a hangszer ugyanis rengeteg természetes anyagot tartalmaz, és főként a bőrelemek rosszul tűrik a páratartalom drasztikus váltakozását – ismertette a hangszer lecserélésének előzményeit Lakatos Gergely, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem audiovizuális és színháztechnikai osztályának vezetője, az orgonarekonstrukció szakmai vezetője a tegnapi sajtóbemutatón.

A Zeneakadémia vezetősége 1967-ben döntött egy új hangszer beszerzéséről, azóta a nagyterem elválaszthatatlan részeként ismert, impozáns homlokzat a sípokkal csupán díszítő és hangfogó szerepet töltött be. A lebontott hangszer alkatrészei Debrecenbe, majd az állami orgonagyár udvarára kerültek, később pedig beépítették őket a soproni Liszt Ferenc-terembe és a győri Városháza dísztermébe.

EGY MERÉSZ ÁLOM

Amikor évtizedek múlva egy tudományos kutatás készült a hangszerről, a tanulmányt azzal zárták, hogy ez az orgona megsemmisült – mondta el Szabó Balázs orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem billentyűs és akkordikus hangszerek tanszékének tanára, az ország legmagasabban kvalifikált orgonaszakértője, akinek gyerekkori álma volt, hogy ez a hangszer egyszer újra megszólalhat régi pompájával. Ahogy fogalmazott: merész álom volt, de a Zeneakadémia vezetősége is felismerte ennek a hangszernek a jelentőségét, bár sokan szkeptikusak voltak az ötlet megvalósítását illetően.

2009-ben, a Liszt Ferenc téri épület felújításakor le kellett bontani az 1967-es orgonát. A művészi, építészeti, műemlékvédelmi, gazdasági és orgonatörténeti szempontok együttes mérlegelése után 2010-ben a Zeneakadémia szenátusa határozatot hozott a Voit-orgona rekonstrukciójáról, majd 2014 novemberében Magyarország kormánya nyolcszázmillió forintot biztosított a projekt megvalósításához.

A rekonstrukciót a kiváló referenciájú német cég, a Johannes Klais Orgelbau és magyarországi partnere, a historikus orgonák terén nagy tapasztalatú Aeris Orgona Kft. végezte az egyetem orgona tanszakának tanáraiból, műszaki és gazdasági szakembereiből álló szakértői bizottság felügyelete mellett.

A játszóasztal, a szélellátás, a traktúra és a 4500 síp kialakítása az eredeti koncepció szerint történt, de a modern orgonaépítészet vívmányait is alkalmazták, egy számítógépes rendszer, a setzerkombináció könnyíti meg az orgona hangszín-kombinációinak kezelését.

MAGAS SZINTŰ OKTATÁS

– A megújult orgona az európai örökség és a világörökség része, az orgonatörténet olyan pillére, amely nélkül orgonakultúráról és klasszikus zenei kultúráról nem lehetne beszélni – mondta Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora, és hangsúlyozta, hogy a megújult hangszer lehetőséget ad a teljes orgonairodalom koncertszerű megszólaltatására, beleértve az orgonát alkalmazó zenekari, kórus- és kamaraműveket, ennek köszönhetően a zeneakadémista hallgatók a legmagasabb szinten sajátíthatják el az orgonaművészet mesterségbeli fogásait.

Európában ez a harmadik felújított és működő hangversenytermi Voit-orgona, de minőségében, innovációs tartalmában és képességeiben messze megelőzi a heidelbergit és a prágait. Hasonló kaliberű történelmi orgonával a világon csupán két másik oktatási intézmény büszkélkedhet: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az amerikai Yale Egyetem.

Az október 22-i ünnepélyes orgonaavatóra Szathmáry Zsigmond orgonista-zeneszerző szimfonikus orgonaversenyt írt. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Richard Strauss és Max Reger alkotásai is megszólalnak az újjáépített orgonán, az esten Ruppert István, Szabó Balázs, Pálúr János és Fassang László lép fel.

Az orgonaavatót a Bartók rádió és az M5 tévécsatorna élőben közvetíti, az Eurovízió és az Eurorádió rádió- és televízióállomásai pedig felvételről sugározzák. A rendezvény a Zeneakadémia Facebook-oldalán is követhető lesz.


287 parampampoli 2018-05-19 11:27:31 [Válasz erre: 286 Búbánat 2018-05-19 10:03:35]

Ekkora hülyeséget és hazugságot az elműlt 100 évben nem mondott senki. Meláth Andrea ébredjen fel!


286 Búbánat 2018-05-19 10:03:35

"Egyre több a tehetséges növendék"

Meláth Andreát a közelgő GermanLateNight-premierről és a nem sokkal utána rá váró újabb főszerepről: Eötvös Péter Senza sanguéjáról kérdeztük. KONDOR KATA interjúja

(Operavilag.net)


285 Búbánat 2018-04-18 08:50:47

Bartók Rádió,  ma: 19:35 - kb. 22.00

Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagyterméthttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Wolfgang Amadeus Mozart-hangversenye
Vez.: Kovács János


Km.: Zemlényi Eszter (szoprán), Gál Erika (alt), Horváth István (tenor), Kovács István (basszus),

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)


1. c-moll adagio és fúga K. 546,

2. Esz-dúr szimfónia K. 543.,

3. Requiem K. 626.,

 

(Ism. április 30., 12.36)


284 Búbánat 2018-04-17 22:53:40

Az új évaddal végre használható a Zeneakadémia nagyorgonája

Fidelio.hu, 2018.04.16. 14:08

A Zeneakadémia nagytermének orgonája októberben kilenc éven át tartó felújítás után szólal meg újra. A 2018/19-es évadban tíz bérletből választhatnak a látogatók.

 

A sajtótájékoztatón Takács-Nagy Gábor, a Zeneakadémián mesterkurzusokat tartó karmester elmondta, hogy akármerre is járt a világban, Budapestre visszagondolva mindig a Zeneakadémia jutott az eszébe. Külföldön élve visszatérő álma volt, hogy „az EMKÉ-ről a Király utca fele halad”. „A világon mindenhol tudják Puskás nevét, de azt is, hogy Magyarországon kiváló zenészek vannak.”

A bérletek május 31-ig különleges bevezető kedvezménnyel vásárolhatók meg, akár online is.


283 Búbánat 2018-01-31 17:22:50

Ma este

Zeneakadémia Nagyterem

2018.01.31.   19.30

Balázs János zongoraestje

MVM Koncertek – A Zongora

Rossini–Liszt: Tell Vilmos – nyitány

Donizetti–Liszt: Lammermoori Lucia reminiszcenciák

Mozart–Liszt: Don Juan reminiszcenciák

Liszt: Tizenkét Schubert-dal – 4. Erlkönig

Liszt: Schwanengesang (Schubert-dalok) – 7. Ständchen

Beethoven–Liszt: Adelaïde

Liszt: Nagy kromatikus galopp


282 Búbánat 2018-01-13 10:23:28

Bartók Rádió sugározza ma koradélután

12.36 – 14.09 Visegrádi Négyek - Újévi Koncert a Virtuózokkal


Km. Miklósa Erika, Kristóf Réka, Horti Lilla (szoprán)

Kelemen Barnabás, Kelemen Gáspár, Teo Gertler (hegedű)

Lugosi Dániel Ali (klarinét)

Lukasz Dyczko (szaxofon),

Kökény Tamás (nagybőgő),

Jan Vojtek, Szüts Apor (zongora) és a

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Medveczky Ádám

1. Himnusz

 2. Pejtsik Péter: Nyitány - Visegrádi Négyek fantázia

3. Johann Strauss: A denevér - Kacagó-dal II. felv. (Miklósa)

4. Liszt-Horowitz: II. magyar rapszódia (Vojtek)

5. Wieniawski: Scherzo tarantella (Gertler)

6. Górecki: Concerto notturno (Dyczko)

7. Wieniawski: D-dúr polonéz (Kelemen Barnabás)

8. Bartók: Három hegedűduó - a) Mese, b) Pizzicato, c) Erdélyi tánc (Kelemen Barnabás és Gáspár)

9. Mozart: A-dúr zongoraverseny K. 488 - Adagio (Szüts)

10. Chopin: cisz-moll noktürn (Kökény)

11. Smetana: Az eladott menyasszony - Ó, micsoda fájdalom! (Kristóf)

12. Kovács: Hommage á Kodály (Lugosi)

13. Kodály: A csitári hegyek alatt (Horti)

14. Dvorák: IX. (Új világ) szimfónia - IV. tétel (MRT Szimfonikus Zenekara - Medveczky)

 

(Zeneakadémia Nagyterem, 2018. január 1.)


281 Búbánat 2017-08-28 13:33:38
A Bartók Rádió sugározza ma este - felvételről 20.35 – 22.00 MVM Koncertek - Remekművek három tételben Saint-Saëns-est – Fantáziák és versenyművek Közreműködők: Vigh Andrea (hárfa); Szabadi Vilmos (hegedű); Várdai István (gordonka); a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Vajda Gergely 1. Fantázia hárfára, op. 95 (Vígh) 2. Fantázia hegedűre és hárfára, op. 124 (Szabadi, Vígh) 3. Koncertdarab hárfára és zenekarra, op. 154 (Vígh, zenekar) 4. (Ráadás)Tournier: Au matin – koncertetűd (Vígh) 5. Allegro apassionato gordonkára és zenekarra, op. 43 (Várdai, zenekar) 6. (a-moll) csellóverseny, op. 33 (Várdai, zenekar) Ráadások: a) Saint-Saëns: A hattyú (Várdai) b) Cassado: Szólószvit – Intermezzo e danza finale (Várdai) c) Bach:G-dúr szólószvit BWW. 1007 – Prelúdium (Várdai) Zeneakadémia, 2016. december 14-i koncert hangfelvétele

280 taber 2017-04-19 09:33:20
Eladó 1 db jegy Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes koncertjére, mely ma, 2017. április 19. szerda 19:30-kor kezdődik a Zeneakadémia Nagytermében. Oldalerkély jobb oldalára szól a jegy. Ára: 2000 Ft. Műsor: Haydn:39. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25 („Cigány”) Mendelssohn:1. (d-moll) zongoratrió, op. 49 szünet Mahler:a-moll zongoranégyes Schumann:Esz-dúr zongoranégyes, op. 47 Baráti Kristóf (hegedű); Várdai István (cselló); Várjon Dénes (zongora) Közreműködik : Szűcs Máté (brácsa)

279 Héterő 2016-12-31 20:35:00 [Válasz erre: 278 -zéta- 2016-12-31 17:13:50]
[url]http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=171;171-es topic[/url], bocsánatot kérek.

278 -zéta- 2016-12-31 17:13:50 [Válasz erre: 277 Héterő 2016-12-31 16:01:49]
? Nem találom...

277 Héterő 2016-12-31 16:01:49 [Válasz erre: 276 Héterő 2016-12-31 00:59:23]
Köszönöm! :-) Még a "=171" -ben is hibás.

276 Héterő 2016-12-31 00:59:23 [Válasz erre: 275 Búbánat 2016-12-29 10:19:08]
[url]http://bartokzenehaz.hu/images/banners/ZuzannaKouhotova.jpg;A szép kisművésznő[/url] megérdemli, hogy legalább itt helyesen írjuk a nevét: [u]Zuzana Kohoutová[/u] Kedves -zéta-, légy szíves...

275 Búbánat 2016-12-29 10:19:08
2017.01.18 19.00 ZENEAKADÉMIA - SOLTI TEREM OPERAVIZSGA-FESZTIVÁL Baljós romantika Heinrich Marschner: A vámpír Egy felvonásban, német nyelven, magyar felirattal Malwina 1: Horti Lilla / Nagy Zsófia (szoprán) Malwina 2: Havár Vivien / Molnár Tímea (szoprán) Janthe: Farkas Judit /Havár Vivien (szoprán) Emmy: Kiss Diana / Bojtos Luca (szoprán) Aubry: Szigeti Karina / Zuzana Kohoutová (szoprán, eredetileg tenor Ruthven: Erdős Attila (bariton) Davenant: Pataki Bence m.v. (bariton) Master: Földesi Milán m.v. (tánc) Koreográfus: Barta Dóra Látvány: Képzőművészeti Egyetem Haj/Smink design: Pásztor László Zenei átirat: Lustyik Ákos Zenei munkatársak: Baja Mónika, Sándor Szabolcs Rendezőtanár: Almási-Tóth András Tanszékvezető: Meláth Andrea Fúvósokkal kiegészített Budapesti Vonósok (művészeti vezető: Botvay Károly) Vezényel: Errico Fresis Marschner A vámpír című, hazánkban kevéssé ismert műve a Polidori novellájának köszönhetően világhírűvé vált vámpírtörténet nagyívű opera- változata. Az álmok, balsejtelmek és a sötét romantika világából merít az opera tanszak német nyelvű előadása, mely a 'gótikus horror' történetből filmszerű eseménysort teremt , erőteljes mozgásszínházi elemekkel. Groteszk, torz, mégis drámai zenék, démoni hang és népies áthallások egyaránt meghatározó elemei lesznek a Baljós romantika fantázianévvel színpadra állított előadásnak. Rendező:Zeneakadémia Koncertközpont Jegyár: 1 200 Ft

274 lujza 2016-11-26 01:54:36 [Válasz erre: 273 Edmond Dantes 2016-11-25 11:37:07]
Tulajdonképpen Sipivel értek egyet, mi úgysem fogjuk meggyőzni egymást. De megszámoltam a BFZ koncert helyszíneit az idei évadban. Müpa 24; Zak 20; próbaterem 13; Millenáris 4. Feltételezem, valóban aszerint választanak helyszínt, hogy az adott koncert mekkora közönséget érdekelhet. Azt írtad korábban, amire válaszoltam, hogy "a BFZ is megkezdte visszaköltözését a Zak-ra" Persze, hogy részben visszaköltözött a felújítás után, de ettől még a Müpából nem fog kivonulni. És valóban, a Müpába olyan koncerteket érdemes szervezni, melyek megtöltik. Akad ebből jó néhány minden évben. A kapitalizmus meg szerintem nem arról szól, hogy minden jegyet annyiért adnak el, amennyibe kerül. Pop koncertet például sokkal drágábban, magas kultúrát pedig mindig támogatva.

273 Edmond Dantes 2016-11-25 11:37:07 [Válasz erre: 270 lujza 2016-11-24 02:20:52]
1) Majd meglátjuk: n e m állíto(tta)m, hogy BFZ kivonul MüPából. Azt írtam, hogy "pesti koncertjeiket megosztják ZAK és MüPa között." És ezt fenntartom. Az arányok pedig tippem szerint a várható nézettség/ek függvényében alakulnak majd. Nézzük meg pár év múlva, hány koncertet tart BFZ évente itt és ott. Dec.2-3-4. (ZAK) Schubert-Bartók koncertjük sem éppen "barokk est és kisebb apparátust igénylő koncert". 2) Szó sincs "siránkozásról". Nem tudom, hogy jön ide a kapitalizmus. V a l ó d i kapitalizmusban szerintem annyi koncertterem (színház stb.) van, ahányra valós, fizetőképes kereslet mutatkozik, teljes és reális áron eladott jegyek alapján. Magyarországon, Budapesten s z ó s i n c s ilyesmiről. A jegyárak többsége -kivéve megasztárok koncertjeit- reálértékben (!) még "szocialista" szinten van...szerencsére, teszem hozzá, de ettől még egészségtelenül sok koncertterem és színház van és még továbbiak épülnek, amiknek jó részét állami, önkormányzati forrásból tartják el...MüPa sem kivétel ez alól. Ez n e m "versenyzés", főleg nem "kapitalista" szemmel, legfeljebb szocialista "munkaverseny" :-) ...az adófizetők pénzén + (és ez a nagy baj) szeretem/nemszeretem-alapon. 3) Ennek őszintén örülök :-)

272 Búbánat 2016-11-25 09:11:29
[url] https://www.jegy.hu/program/operagala-a-zeneakademian-74283?lang=en; Operagála a Zeneakadémián Gaston Riveroval [/url] 2016. december 15., csütörtök 19:00 A Bartók Plusz Operafesztivál adventi gálahangversenye Gaston Riveroval Műsoron: VERDI – PUCCINI áriák A koncert karmestere: Federico Longo Zenekar: MÁV Szimfonikus Zenekar Sztárvendég: Gaston Rivero (tenor) Vendégművész: Silvia Dalla Benetta (szoprán) Műsorvezető: Bősze Ádám

271 Sipi 2016-11-24 09:38:54 [Válasz erre: 262 Búbánat 2016-11-21 14:07:03]
Nem feltétlenül a marketingjük jobb, hanem egyszerűen teljesen más célokra alkalmas a MÜPA nagy, 1700 férőhelyes terme meg a ZAK viszonylag kicsi, 800 valahány férőhelyes terme. Van más előnye is a MÜPÁnak ha egy világhíresség azt választja, így ugyanis valamivel nagyobb esély van a bejutásra, mint a ZAK-on. A lényeg: nem egymás ellenére kellene ezeket használni, hanem egymás mellett - ahogy a BFZ is teszi.

270 lujza 2016-11-24 02:20:52 [Válasz erre: 264 Edmond Dantes 2016-11-22 08:52:27]
1) A BFZ-nek eszébe sincs visszaköltözni a ZAK-ra. Minimum egy tucat, de inkább több nagyzenekari koncertet ad évente a Müpában, és emellett a barokk estek és kisebb apparátust igénylő koncertek mennek a Zeneakadémián, melyeket eddig az Olasz Intézetben tartott (ott is van egy hodály koncertterem). Ezeket kisebb bérletekben értékesítik. 2) Ha a kapitalizmus híve vagy, akkor nem kellene siránkozni azon, hogy túl sok a koncertterem Budapesten, kivéve, ha az egyikben érdekelt vagy. Én azt gondolom, versenyezzenek egymással, nekünk az csak jó! Én a végsőkig kiállok a Müpa mellett, amelyik új minőséget hozott a hazai koncertéletbe, elsősorban a hangversenyek színvonalával, de emellett a közönség kiszolgálásával is. Nem tudom, hogy mekkora milliárdokat "öntenek bele", de legalább látszik is az eredmény. 3) Vasárnap délelőtt az unokaöcsém a levél alapján bejutott a kamarazenei fesztiválra, és nagyon örült neki.

269 eccerű 2016-11-24 00:32:58 [Válasz erre: 263 lujza 2016-11-22 02:12:10]
A problémát az okozza, hogy a Zeneakadémiára rátelepült a koncertszervező központ, ahol a sok nagy fizetésű, semmihezsemértődeannálnagyobbpofájú léhűtő juttatását ki kell ga(ráz)dálkodni. A Liszt Ferenc tér 8-ból lassan kiüldöztetett a Zeneakadémia, vele Liszt szelleme, maradt egy smasszerekkel és biztonsági berendezésekkel teletömött élettelen épület. Az újranyitás óta sokkal rosszabb kedvvel is megyek oda. Nem azt érzem, hogy ez az épület a miénk-értünk lenne, hanem hogy minél hamarabb kiszabaduljak onnan. Szörnyű ezt látni és megélni.

268 eccerű 2016-11-24 00:23:51 [Válasz erre: 258 Cilike 2016-11-20 22:33:12]
Kedves Cilike! Nem tetszettél jól megérteni, amit a kedves olv.társ írt. Amit politikai agitációs morzsának minősítettél, az a levél része volt, nem a kedves olv.társ véleménye. Ezzel a meglátásoddal te vagy az első ismeretségi körömben... Merthogy sokadmagammal együtt én is megkaptam ugyanezt a levelet több helyről is, ismerem a továbbítókat, és egyikük sem arról híres, hogy negatív politikai érzései lennének a mostani vezetéssel kapcsolatban, így 100%-os biztonsággal mondhatom, mindegyikük abszolút politikamentesen, jószándékúlag csak éppen gondolkodás nélkül továbbította az emailt. Két dologban azért egyet kell értsek veled: "tudatodat nagyban meghatározza a politikai hovatartozás." Illetve: "Nem érdemes politikai szimpátia és antipátia alapján mindent elhinni."

267 Edmond Dantes 2016-11-22 14:33:51 [Válasz erre: 265 macskás 2016-11-22 13:21:09]
?

266 macskás 2016-11-22 13:21:44 [Válasz erre: 262 Búbánat 2016-11-21 14:07:03]
Azért az Akadémián is tobzódnak a hírességek!

265 macskás 2016-11-22 13:21:09 [Válasz erre: 260 Edmond Dantes 2016-11-21 10:58:59]
?

264 Edmond Dantes 2016-11-22 08:52:27 [Válasz erre: 263 lujza 2016-11-22 02:12:10]
Beírása -a sötét hátterű lánclevél-akciótól most eltekintve- legalább két fontos információt tartalmaz. 1) BFZ is megkezdte a visszaköltözést ZAK-ra. Úgy látom, pesti koncertjeiket megosztják ZAK és MüPa között. Nem tudom, milyen rendező elv alapján vannak egyes koncertek itt, mások meg ott, (pl. az, hogy közönségüknek elég nagy a ZAK is? de jelzésértékű. 2) Túl sok a hangversenyterem Bp.-en. Ha helyreáll a világ "régi" rendje, a felújított Erkel és a felújított ZAK (Solti-terme a Fesztivál Színházat is kiválthatja!) bőven elég lehet a koncertigények kielégítésére, nem szólva a szintén felújított Vigadóról, az új BMC-ről, a tervezett városligeti Zeneházról stb. BKK is megvan, komoly befogadó kapacitással. MüPa? Ameddig öntik bele a (tíz)milliárdokat és valamilyen forrásból törlesztik irdatlan és örökkévaló hiteleit, köszöni, elvan. De vajon meddig öntik és törlesztik?--->meddig van el? És k e l l-e, hogy ellegyen?

263 lujza 2016-11-22 02:12:10 [Válasz erre: 257 ulysses 2016-11-20 22:15:45]
Ez a levél hozzám is eljutott a múlt héten, méghozzá abszolút kormánypárti helyről. (Ennyit a politikáról.) Én eleve nem szoktam az ilyen lánclevelekre reagálni. De előzőleg a Fesztiválzenekartól is jött hírlevél, melyben kedvezményesen kínálták ezeket a koncerteket. Akadozhatott a szervezés eleinte, de amit ez a levél állított, azt naivitás elhinni.

262 Búbánat 2016-11-21 14:07:03 [Válasz erre: 260 Edmond Dantes 2016-11-21 10:58:59]
Ennek az is az oka lehet, hogy a rivális Müpa elszippantja a világhírességeket; jobb a marketingjük (?). A "maradék" marad a ZAK-nak.

261 joska141 2016-11-21 13:52:16 [Válasz erre: 260 Edmond Dantes 2016-11-21 10:58:59]
Szerintem Önnek ebben is igaza van, "döglődik". Nem tudok rá jobb kifejezést: túl jólfésült lett, mindenütt virágok, nagyon elegáns hostessek, nagyon udvariasan kisérik az embert, magyarázó lapokat adnak, szünetre felhívják a figyelmet és így tovább. Persze ez csak külsőség, de tényleg nincsenek olyan koncertek, amik után az ember hosszú ideig csendbe marad és csak azután kezd tapsolni, bravózni. A "jólfésültség" erre is vonatkozik.

260 Edmond Dantes 2016-11-21 10:58:59
Csak én érzem úgy, hogy ZAK az újranyitása óta "kissé" (nem kissé) döglődik? Pedig -ellentétben MüPával- változatlanul ott van, ahol az előző 100 évben = ideális helyen, megszépült...és mégis és mégsem.

259 ulysses 2016-11-20 22:49:02
Cilike kedves! Eszemben sincs veled vitába szállni, főként nem politizálni. Utóbbihoz nem értek én politikai hovatartozástól, orientációtól függetlenül írtam le azt, amit! Másrészt nem én voltam az egyetlen, aki "pórul járt". Engem nem érdekel a politika, a rogános hozzátoldást a levélküldő szőtte bele mondandójába. Én zenét hallgatni indultam, nem politizálni. Köszönöm, hogy ismerni véled bárminemű politikai álláspontomat, de közlöm veled mély tisztelettel, hogy: Nincs igazad!

258 Cilike 2016-11-20 22:33:12 [Válasz erre: 257 ulysses 2016-11-20 22:15:45]
Ebből kettő tanulság szűrődik le számomra: Át lettél verve. Valaki ki akart veled szúrni és jól csinálta. 2. Nem érdemes politikai szimpátia és antipátia alapján mindent elhinni. Ez a kis beszámoló is tele van politikai agitációs morzsákkal, ami arra utal, hogy a tudatodat nagyban meghatározza a politikai hovatartozás.

257 ulysses 2016-11-20 22:15:45
Tudom, hogy Erkel Színház topicos megnyilvánulásom után sokan azt gondolják majd, hogy azért írok ide is, mert meghúztam a vitriolos kulacsot, mégis biztosítok mindenkit, hogy egy kiegyensúlyozott és alapjáraton kellemes ember pusztán csalódottságot kifejező sorai a következők. Téma: a Zeneakadémia! Ma este elzarándokoltam hírős-nevös Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ugyanis SOS!-emailt kaptam pénteken, melyet ide is bemásolok! Fogalmam sincs, honnan tudták az elérhetőségemet, csak arra tudok gondolni, hogy egyszer megbízási szerződéssel –vagyis anélkül- dolgoztam az intézményben –bár ne tettem volna-, s valószínűleg megmaradtam nekik a rendszerben. Arra kértek, továbbítsam, akinek csak tudom. Én jóhiszeműen toboroztam is a népet… A levélíró hölgy nevét természetesen nem teszem közzé. Ím’ a levél: „November 17-20. között lesz a Zeneakadémián Várjon Dénes kamarazenei fesztiválja, a kamara.hu. Öt koncert lesz: november 17. Solti terem 19h november 18. Solti terem 19h november 19. Solti terem 19h november 20. Solti terem 11h november 20. Nagyterem 19h30 A Zeneakadémia eddig maga intézete koncertjeinek a reklámozását, ez most megszűnt és csak egy központi kormányhivatal (nem tudom,melyik, azt hiszem Rogáné) beiktatásával lehet reklámozni. Az eredmény: a Zeneakadémia már nem, a kormányhivatal még nem tudta hirdetni a koncerteket, így a jegyeladás siralmas, miközben Várjon meghívására olyan világsztárok játszanak, mint Steven Isserlis, Tabea Zimmermann, Carolin Widmann, Jörg Widmann, Christoph Richter, Vivane Hagner, Sarah Shafer, ezek tényleg elképesztő nevek. A Zeneakadémiának is iszonyú kínos persze a dolog és mindenkit, engem is, megkért, hogy segítsek. Arra gondoltam, hogy ha szétküldenéd ezt a levelet az ismerősöknek, biztos sokan érdeklődnének. Megteszed? A jegyekért nem kell fizetni!” Idézőjel bezárva! –És akkor az ember négykézlábról két lábra emelkedik és elindul vasárnap este a műintézménybe többedmagával. Az érzékelhető káosz-hangulatban utat törve magamnak először a biztonsági őrt interjúvoltam meg, hogy merre van az arra, de mivel ő a nevén kívül sok mindent mondani nem tudott, így beálltam a jegypénztár irányába kígyódzó sorba. Idő van! Alapozótól izzadó arcú kislány közli velem, hogy szó sincs mutyi-jegyről, csakis teljes árú jeggyel mehetek be a kamara-koncertre és a kiküldött e-mail, hogy idézzem őt: „egy rosszindulatú e-mail!” De még mielőtt annyit mondhattam volna felháborodva, hogy ez inkább egy rossz vicc, a mellettem teljes árú jegyet váltani kényszerült idős hölgy megszólított: „Nyugodjon meg, fiatalember! Velem is ugyanezt játszották el, és ezért lesz még egy-két keresetlen szavam az illetékesekhez!” Térültem-fordultam, és inkább ettem egy fánkot –na, nem a Vajna Timi-félét- az utcán. Konzekvencia nincs, csak egy kérdés: KI EZÉRT A FELELŐS?!

256 telramund 2016-05-12 20:14:13
Korábbi hozzászolásomhoz annyit tennék hozzá,hogy neveket nem írtam,mert nem tudom kinek ki a tanára.Márpedig a növedéknél fontos tudni,hiszem megmutatkozása ,éneklésének jó-rossz oldalai egyenlőre a tanár felelőssége.A tanár szerepe nagyon fontos főleg olyan pályákon,ahol egy adottság dominál ,amit felismerés után megfelelően kell írányítani,képezni. A tanárnak is le kell tudni vonni a munkájának eredményéből,hogy helyes útra tereli- e a tanítványt.Ez szerintem sokszor nem történik meg.Ezért a sok fiaskó.A tanár marad a növendék tönkremegy.Itt csak a növedék viszi vásárra a bőrét.Egy művésztanárnak ki kell lépnie a művész szerepéből csak úgy tud helyes írányt mutatni.A növendék torkában kell gondolkodnia nem a sajátjában. Szinte pontosan megmondanám,hogy ki kit készített fel erre a vizsgára.Nem technikai klónokra van szükség,hanem adott személy kvalitásainak megfelelő egyedi módszerekre. Ebben a topicban kifogásolták,hogy az egyik szoprán miért énekelte a Csók-áriát,ami mezzo szerep, utána meg Erzsébet királynét a Don Carlosból ,ami szopránra íródott. A válasz szerintem rém egyszerű.Így tudta megmutatni a növendék azt a bő két oktávos hangterjedelmét,ami egy vonalban szól,semmi törés nincs benne,a mély hangot megénekli és nem lemellezve odanyomja.Széles nagy dallamíveket énekelhetettNem tremolos és tud pianot és fortét énekelni..Valószínű gondosan átgondolt bemutatkozás volt,amit valószínű a tanár is támogatott.Fontos mozzanatnak tartom!

255 parampampoli 2016-05-11 21:09:23
A Zeneakadémia nagytermében tegnap este látott koncert ismét felveti a kérdést, amelyet már egy éve is boncolgattam írásomban, majd pár hónapra rá -zéta- egy másikban, hogy vajon minden rendben van-e a Zeneművészeti Egyetem ének ill. opera tanszakán. A tegnapi tapasztalatok, noha a tavalyi koncertnél színvonalasabb volt, továbbra is azt mutatják, hogy egyáltalán nem. A fellépő fiatal énekesek közt volt néhány, akik egy év alatt fejlődtek vagy legalább nem romlottak el, de továbbra is többen vannak, akiknek énektechnikáját, és ebből következően produkcióját is, nem lehet súlyos kritika, vagy olykor egyenesen döbbenet nélkül nézni és hallgatni. Fabricius alábbi megállapításaival teljes mértékben egyetértek, lényegében telramunddal is, és nagyon örülök — ha ilyen lehangoló élmények után ez a szó egyáltalán használható ebben a kontextusban—, hogy ennyire egyformán ítéljük meg a növendékek teljesítményét. Tavaly Kristofori Ferenc volt talán a leggyengébb, ő idén pár apró lépést tett előre, legalább annyiban, hogy nem gikszerezett, de továbbra is támasz nélkül, szorult gégével énekel. Czikora László volt akkor a másik tenor, akit idén már nem láttunk, mint kiderült, őt tavaly a tanszakról eltanácsolták. Azt kell mondjam, jogtalanul és alaptalanul, ha helyette most Ódor Botond bármilyen szóval is értékelhetetlen produkcióját kellett elszenvedni. A fiatalember, mint Fabricius írta, alapvető tévedésben van, valakinek meg kéne mondani neki egyértelműen, hogy ezzel a hanggal és technikai tudással semmiféle jövője nincs a pályán. Alaposan ki is szúrtak vele, mert két olyan feladatot adtak neki, amelyben csak az esélytelenek biztos tudatával indulhatott. Max áriájából szinte semmit nem lehetett hallani, a hatalmas zenekar teljesen befedte hangját, a Don Carlos első felvonásbeli duettjében pedig sajnos még a zenekar effajta jótékony támogatására se számíthatott: minden hallatszott, noha jobb lett volna, ha nem halljuk. Az áriában rossz választás áldozata lett duett-partnernője, Sahakyan Lusine, aki az első részben Delila Csókáriáját ízléssel és elhitető erővel interpretálta, de végig hallatszott, hogy ez nem az ő jelenlegi hangjára íródott. A Carlos duettben aztán megmutatta, mit tud, és hogy mit tudott volna mutatni, ha egy fiatal olasz szopránígérethez méltó áriát kapott volna az első részben. Akár Erzsébet, akár a Végzet hatalma vagy Aida áriájával is kitűnően megbirkózott volna, és felfogni nem tudom, miért nem így történt. Amit a duettben, különösen annak záró részében mutatott, már nem ígéret, sokkal több annál. Sötét színekre is képes, nemes orgánum, amelynek nem csak drámai ereje, de szép pianóin kívül légköre is van. Rajta kívül kitűnő teljesítményt nyújtott még Horti Lilla Leonóra és Sárközi Xénia Violetta nagyáriájával. Horti Lilla figyelemre méltó hanganyag, remek volumen, biztos magasság, neki is, akárcsak Sárközinek, a tiszta intonációra, és a hang gömbölyítésére kellene koncentrálnia. Sajnos mindkettőjük belekerült az énektanszak téves koncepciójába, amellyel egyenes éneklésre tanítanak, ahelyett, hogy a puha, gömbölyű, a magas hangokat is az egész matéria vonalába építő hangadást tanítanának. Amellyel olasz operákat KELL énekelni, nem csak barokkot és modernet LEHET. Brassói-Jőrös Andrea meglepően jól énekelte a Sztravinszkij opera részletét, az Attilában már nem tudta ugyanezt a színvonalat megközelíteni. Sajnos Verdiben minden erény és hiányosság azonnal kiderül. A most először hallott hölgyek közül igen jó benyomást tett a színpadra termett, biztos technikával éneklő Bojtos Luca Norinaként, noha nem mutatta meg, hogy a fach csúcsmagasságainak is birtokában van-e. Az ellenben nyilvánvaló volt, hogy az Annuska áriájához szükséges középregiszterén még van javítani való. Nagy Zsófia szintén inkább a magas részek táján érzi magát biztonságban, neki légzéstechnikáján kell javítani, hogy a nagy frázisokat, az áriák piano lezárását is győzni tudja levegővel. A férfiúkhoz visszatérve: Zuo You szépen, kellemes, de a korábbiakhoz képest kisebb hangon énekelte Ernesto áriáját. Ismét konstatálni kellett ezen kívül, hogy férfiénekesek terén az utánpótlás majdnem a nullával egyenlő. Blazsó Domonkos még nem operatanszakos, csak énekszakos közreműködő volt, és mostani teljesítménye alapján nem is hallom alkalmasnak rá. Örömteli pillanatokat csak a vendégként fellépő Turpinszky Gippert Béla szerzett, aki minden egyes megszólalásával azt mutatta meg, hogy kellene énekelni a fiataloknak is, és folyamatosan azt a kérdést tette fel az embernek, hogy miért nem énekel ez a tenor a budapesti Operában??? Ilyen gazdagok volnánk? Végezetül, mint tavaly is, szólni kell a két fachtévesztésről, amely egyben felveti az Egyetem tanári karának szakmai kompetenciáját. Ruszó Alexandra és Erdős Attila mezzo ill. bariton szólamot énekel, noha a napnál világosabb, hogy szopránnal és buffo tenorral van dolgunk. Ruszó tavaly óta sokat romlott, most már a hang egyetlen fekvésben sem szól, sem fenn, sem lenn, középen pedig csúnyán vibrál is. Erdős Attila az alsó regiszterben parlandóra vált, a magas regisztere pedig, a világos hangszín ellenére is kidolgozatlan. Voltak már ilyen hangszínű baritonok korábban is, de legalább szórták a g-ket, asz-okat és a-kat is — erre sajnos ő nem képes. Az Egyetem tanárai hosszú évek alatt se hallották meg, hogy rossz irányba képzik őket? Sőt, továbbmegyek, és ez már a legfontosabb: az alapkérdés. Mi célt szolgál ma a Zeneművészeti Egyetem ének tanszaka? Munkanélküli pályakezdőket képeznek tömegével? Mert a tegnap hallott fiatalok többsége nem sok reménnyel indulhat a világot jelentő deszkák felé, ez több, mint valószínű. Biztos, hogy azok és úgy tanítanak a tanszakon, akiknek kellene? Tavaly is céloztam rá, most kimondom egyenesen: az Egyetem énekes tanári kara olyan erőkből áll, pár kivételtől eltekintve, akik soha nem tudtak jól énekelni, technikájuk mindig is fogyatékos volt, a pályán valódi eredményeket nem tudtak elérni. G.B. Shaw klasszikus mondatával élve: aki nem tudja (tudta), tanítja? Kincses Veronikát például nem kérték fel tanítani Pesten, Tokody Ilona például Pécsen van, a hozzájuk még csak nem is mérhető egykori és még fungáló énekesek sora a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen? Azonnali lépésekre, a megfelelő tanerők felkutatására lenne ill. van szükség, különben a magyar énektanítást véglegesen elparentálhatjuk. És velük a magyar operakultúrát is, mert így 10-20 éven belül egy darab magyar énekes nem sok, annyit se fogunk színpadon látni. Vagy lehet, hogy pont ez a titkos cél????

254 telramund 2016-05-11 18:37:43
Tegnap sikerült a Zeneakadémia Áriavizsgájára jegyet kapnom!Hatalmas munka lehet ennek a 24 áriának,,duettnek,tercettnek, jelenetnek a felkészítése ,beállítása és eléneklése.A cél megmutatni a jővő énekeseinek a felhozatalát.A kapott műsorban elég hiányosan szerepel a növedékeknél, ki melyik évfolyamon tanul és hiányoltam ,hogy az egyes nevek mellett nem szerepel a tanár neve.Nem tartom jónak,ha név szerint elemzem az egyes produkciók előadóit.Sajnos a véleményem nem a legjobb.Így leginkább általánosságban írnék.Teljesen problémamentes hang szinte nem is volt. Az én fülemnek igazán szépnek mondható is csak egy.Igaz ez a szoprán hang gyönyörű , sötét, lebegésmentes,érzelmet közvetítő.Sajnos nagyszerű énekét beárnyékolta a partner tenor katasztrofális éneklése.Így is egy olyat szólt( énekelt) a produkciója végére,amit utoljára Caballenál hallottam ,ugyanebben a szerepben!A jővő a kezében van csak vigyázni kell rá. Kérdem én ,ha lehet így is képezni egy hangot a többieknél miért maradnak az „egyenes” hangképzésnél?.Lírai szoprán dömping,de legtöbbjüknél lebegés, főként a közép regiszterben.Fachtévesztésben képzett hangok.(bariton tenor hanggal,mezzo szoprán hanggal).A hallott tenorokat (a növendékekről van szó)igazán nem tudom operaszínpadon elképzelni. Ami a legnagyobb problémán volt,hogy szinte semmi érzelmet nem közvetítettek a legtöbben..Leénekelték a kottát,de adósak maradtak,hogy a kifejezésükkel megfogjanak. Lehetetlen, hogy ezt a tanárok ne hallják!Vagy saját „képükre” formálják a hangokat? Nem helyes út.A múltban is sok katasztrófához vezetett . Amit még kifogásolnék..A pódiumra nem lehet kiállni abban az öltözetben,amiben az utcán járok.Ez megengedhetetlen.!A lányoknál ezt nem tapasztaltam .Az, hogy egy fiú egy zakót ne vegyen legalább fel nem elfogadható.Érdekes a két szereplő” mv”tudta ezt.Így a kontraszt még nagyobb volt. Nagyszerű volt a MÁV Szimfonikus Zenekar Szennai Kálmán vezetésével! Hogy a jővő mit hoz még elképzelni sem tudom!Ha az operajátszás így akar megújulni az nem fog sikerülni!

253 parampampoli 2016-05-11 15:46:34
FABRICIUS TOLLÁBÓL A Zeneakadémia operaszakos növendékeinek vizsgáját hallhattuk tegnap a nagy teremben. Különös benyomást és meglehetősen vegyes összhatást mutatott a mérleg, voltak hallgathatatlan produkciók, de kiemelkedők is. A kevésbé jókkal kezdeném. Két hallgató éneklése nálam alaposan kiverte a biztosítékot! A tenorista Ódor Botond, akinek az énekléséről csak csúnya kifejezésekkel lehetne írni, és szépen megkérdezni az illetéseket, hogy mi alapján tanulhat a Zeneakadémián egy hangtalan ember? A mezzóként kezelt Ruszó Alexandra, aki valójában szoprán, igaz, hogy sosem volt jó, mert mindig mozgott a hangja, de mára jelentős volumen csökkenés is fennáll nála, éppen ezért a zenekar teljesen elnyomta- Ami meg hallatszott belőle, az csúnya és tremolós volt! A hangremegés tulajdonképpen szinte mindenkire érvényes volt, ami a technikai hiányosságok elsőrendű bizonyítéka lehet. Mindenkit nem lehet felsorolni, pár nevet azért kiemelnék. Zuo You tenorista szintén jelentős visszalépést mutatott a korábbi vizsgáihoz képest, sajnos a hangerő hiánya miatt a zenekar állandóan legyőzte őt. Horti Lilla jelentős hang, bár nem a legszebbek közül való. Néha viszont hamis, és bizonyos hangokat, a magasakat nyomással éri el. Tetszett Sárközi Xénia Traviata áriája, jól bírta szusszal és a futamok is kijöttek. Nem ártana egy kis puhaságot vinni az éneklésébe! A legszebb hangmatéria az örmény Lusine Sahakyáné, aki méltán aratott nagy sikert, főleg a Don Carlos Erzsébetjének tolmácsolásáért. Brassoi-Jőrös Andrea a Rake's Progressből mutatott áriát biztosan, szép magas hangokkal tolmácsolta, ellenben Odabella szólama nem az ő hangjának való, ez már a belépésénél azonnal megmutatkozott. A MÁV Szimfónikus zenekart Szennai Kálmán vezényelte biztosan, maximálisan az énekesekre figyelve és biztonsággal kísérve őket.

252 Búbánat 2016-03-06 14:04:10 [Válasz erre: 251 Búbánat 2016-03-06 14:03:31]
Forrás: www.filharmonia.hu

251 Búbánat 2016-03-06 14:03:31
2016. március 8., 19:30 Zeneakadémia, Budapest A Nemzeti Énekkar ünnepi hangversenye megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Verdi: Quattro pezzi sacri Eötvös Péter: Ima Bartók: Cantata profana Vezényel: Antal Mátyás Közreműködik: Szalai Ágnes (szoprán), Fekete Attila (tenor), Alexandru Agache (bariton), Nemzeti Énekkar Három nagyszabású, ritkán hallható és személyes hitvallás értékű oratorikus művel ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a Nemzeti Énekkar és a kiváló karnagy, Antal Mátyás. Verdi 1889 és 1896 között, élete utolsó éveiben, az Otello és a Falstaff idején írt Négy szent éneke – egy a cappella Ave Maria és Dante-megzenésítés, egy Stabat mater és Te Deum – az olasz mester legjobb zenéi közé tartozik, a zeneszerző állítólag azt kívánta, a zárótétel partitúrájával együtt temessék el. A négy tétel Verdi művészetének esszenciáját sűríti magába. A műsorban magyarországi bemutatóként hangzik el Eötvös Péter háromrészes, Weöres Sándor és Gerhard Rühm egy-egy versére írt IMA című kompozíciója, amely a zeneszerző Atlantisz című zenekari darabjának folytatása. „Az IMA – mintegy zenei emlékműként – olyan kultúrának állít emléket, amely virágzása csúcspontján hirtelen elsüllyedt, de míg az Atlantisz a múltban s a víz alatti világban kutató lassú utazás érzetét kelti, az IMA a jelenből tekint az elsüllyedt földrészre” – írja a 2002-ben befejezett műről Eötvös Péter, aki a Bartók utáni magyar zeneszerzők évtizedek óta nemzetközileg elismert alakja. A Cantata profana zárósorát – „Csak tiszta forrásból” – maga a szerző is ars poeticának tekintette. „Az én igazi vezéreszmém azonban (…) a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” – fogalmazott Bartók egy 1931-ben kelt levelében. Eötvös Péter Ima című műve Magyarországon először hallható.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.