Bejelentkezés Regisztráció

Opernglas, avagy operai távcső...


20329 Nagy Katalin 2019-10-27 19:26:53 [Válasz erre: 20328 telramund 2019-10-27 12:49:50]

Feltételezem megharagszik, mert tényleg nem ez a lényeg, de Fabbio Sartori igazából Fabio. Miután nem dél- vagy közép-olaszországi, hanem venetói (egészen pontosan Trevisoban született) még ki sem jönne a száján a neve két "b"-vel ejtve.


20328 telramund 2019-10-27 12:49:50

Nem tudom hányan látták ,hallották a tegnapi a Simon Boccanegrát a bécsi staatsoperből.,de elmondhatom ,hogy az egyik legszebb előadás volt ,amit hallottam..Ebben nagy szerepe volt az alig 34 éves Simone Piazzolának Simone szerepében.Régnen nem hallottam ilyen szép színű,egy ívben megszólaló bariton hangot,nagyszerű magasságokkal és nagy kifejezőerővel.mellette a veteran Furlanetto énekelte Fiescot Gyengébben sikerült a híres ária,de utána már semmi probléma nem volt és valami elképesztő hatásos kettőst produkáltak Piazzolával az utolsó képben.Még mindig olasz basszus,amiből nem sok szaladgál a világban.Amelia Grimaldit Marina Rebeka énekelte.nagyon szép hangon ,kíváló techikával. Ragyiogó megjelenése ellenére számomra minden produkciója kissé unalmas,de még mindig jobb volt,mint a  toulouse-i Normában.Soha rosszabb Améliát .Gabriele Adornot Fabbio Sartori énekelte igen kíválóan,de előnytelen megjelenése nagyon zavaró ,főleg ifjú szerelmes szerepben(Igaz az operaház nem szépségverseny)Paolo Albionit egy bécsi sok mindenben kisebb szerepet éneklő Clemens Uterrreiner énekelte számomra nem elég hangggal mint teszem azt Faragó András és még néhány akit hallottam ebben az igen fontos szerepben.Paolo Carignani vezényelte a kitűnő előadást.nagszerű zenekaral és énnekkarral.Maga az előadás  2000-i tavaszi salzburgi fesztiválon ment ebben a minimlista,de nem zavaró rendezésben

https://www.facebook.com/groups/1725690464361376/2389353921328357/?comment_id=2389375727992843&notif_id=1572179321463910&notif_t=group_comment


20327 Haandel 2019-10-27 07:39:01

Das Wiener Staatsopernmagazin
27.10.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. 


20326 Klára 2019-10-25 10:15:02 [Válasz erre: 20325 Edmond Dantes 2019-10-25 09:46:00]

Persze, hogy nem!


20325 Edmond Dantes 2019-10-25 09:46:00 [Válasz erre: 20322 Búbánat 2019-10-14 10:20:42]

Nos, ezt kellene csinálni Pesten (is): Kaufmann-gálát az Arénába. És biztosabb vagyok egy teltházas pesti Arénás-Kaufmannban mint egy teltházas miskolci Jégcsarnokos-Carrerasban. Nem tudom, hány néző befogadására alkalmas az ottani Jégcsarnok, de nem vagyok 100% biztos abban, hogy a kiérdemesült szeladon meg fogja tölteni, éspedig teljes árú jegyek eladásával, vattázás vagy szektorlezárás nélkül...


20324 -zéta- 2019-10-24 22:13:09

Könyvbemutató: A muzsika valódi hangja

A jövőre 100 esztendős Salzburgi Ünnepi Játékokról szóló reprezentatív kötet bemutatója

2019. október 25. péntek 15,30 óra

Zeneakadémia, Solti Kamaraterem


20323 Haandel 2019-10-23 19:07:13

What happened to opera

(San Diego Reader, by Garrrett Harris, Oct. 17, 2019)


20322 Búbánat 2019-10-14 10:20:42

José Carreras-koncert Miskolcon

José Carreras hangversenyével nyílik 2020-ban a 20. Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon, a rendhagyó koncert helyszíne a város jégcsarnoka lesz.


20321 Haandel 2019-10-13 14:38:51

Oper aus Österreich
13.10.2019 | 15:05 | Ö1

Kostproben aus dem Repertoire der Volksoper Wien sowie aus Produktionen der Bundesländer-Bühnen. 


20320 otello 2019-10-11 10:20:37 [Válasz erre: 20319 telramund 2019-10-08 20:17:35]

Kedves Telramund! nagyon köszönöm - egyelőre nevezzük csak lelkes beszámolónak...majd 20 év múlva kritika...talán :)


20319 telramund 2019-10-08 20:17:35 [Válasz erre: 20318 otello 2019-10-08 16:17:39]

Kedves Otello! csak irigyelni lehet azért a 24 óráért és a ragyogó összehasonlító ,értékelő,fimoságokra odafigyelő kiemelkeően megírt kritikádért! Nagy gratula!


20318 otello 2019-10-08 16:17:39

A világ két legjobb Normája 24 órán belül – Marina Rebeka és Kolonits Klára Toulouse-ban (2019. október 5. 19.00, október 6. 15.00)

 

Jó ideje számoltam már vissza a napokat az elmúlt hétvégéig, amikor végre élőben hallhattam egyik kedvenc művészem Normáját. Az, hogy mellette a MET utóbbi éveinek legjobb Normáját (márpedig sok helyen ezt írják róla) meghallgathattam, igazi bónusz volt. Az első szereposztás tenorjának és a második szereposztás Adalgisájának rejtélyes eltűnésével úgy alakult, hogy ugyanabban a rendezésben és ugyanazokkal a partnerekkel (sőt, lényegében ugyanarról a helyről) sikerült a két karakteres szoprán előadását élveznem – ami azonnal adja magát egy részletes összehasonlításnak.  

Már Norma néma megjelenésekor meglátszott a két címszereplő eltérő szerepfelfogása. Míg Rebeka az őt egyfajta mágikus lényként tapogató gallok között a fájdalomba belefásult, büszke papnőként állt, addig Kolonits egy emberközelibb, a fájdalmában a reményét tán nem teljesen elvesztett, másokban még szeretet találó papnőt mutatott. Az ezt követő Casta Diva konzisztensen követte ezt a vonalat. A lett szoprán Casta Divája egy reprezentatív, a külvilágnak kötelezően elvégzendő ima „elmondása” volt, amelynek során a zenével összhangban néha előtört a mélyről jövő fájdalom. A másik interpretáció egy sokkal bensőségesebb felfogást tükrözött: a magyar Norma, mintha tán tudomást se venne a körülötte álló követőitől, egy teljesen introspektív imát énekelt, puhább hangütéssel. A felvonás fináléjához közeledve, miközben Adalgisa elbeszéli szerelembe esésének történetét, Rebeka lépésről lépésre olvad fel és engedi át magát az emlékeinek, míg Kolonits arca hamar felragyog és elönti az őszinte boldogság. Pollione megjelenésekor ismét máshogy reagálnak: a premierszereposztás Normájából egy pillanat alatt feltör a korábban gondosan elfedett szomorúság és igazi fúria válik, amit hatalmas tartott záróhang koronáz a felvonás végén. A spinto adottságait maximálisan kihasználva igazán katartikussá teszi az első felvonás végét. Ezzel szemben Kolonitsról egy reményvesztett alabástromszobor képe maradt meg emlékezetemben, egy megcsalt asszony kimondhatatlan fájdalmával arcán. Talán csak most tudatosult benne, hogy a római végleg elhagyta? Érdekes, hogy a két eltérő felfogás eredménye az volt, hogy Marina Rebeka helyett inkább Adalgisával tudott „menni” a néző, beütött időlegesen a Turandot-Liu effektus az első részben. A második felvonás elején mindkét Norma, a teljesen fekete, üres színpad közepén ülve és a gyermekek ruháját/pólyáját szorongatva, megindítóan mutatta be a papnő kétségbeesett vívódását, majd annak Adalgisával való kibékülését. A Mira, o Norma volt az első pont, ahol biztosan elkezdtem érezni, hogy az én Normám Kolonits Klára lesz. Az az ív, ahogy a színpad közepén összetörten, leszegett fejjel ülő Norma lépésről lépésre eljut a megkönnyebbülésig/boldogságig – csodálatos karakterábrázolás. A harcba hívásban ismételten megmutatkoztak a szerepfelfogások különbségei: Rebeka valódi amazon módjára, bosszúvágytól eltelve, az indulat hevében küldte csatába a gallokat és kezét „tábornokként” sokáig tartotta. Kolonits művésznő ezzel szemben hamarabb „lekapta” kezét és egy olyan hajigazítást csinált, ami azt sugallta, hogy néhány másodperccel döntése után meg is rettent annak következményeitől. Nem tudom, hogy utóbbi mozdulat mennyire volt szándékos, minden esetre a szereppel való teljes együttlélegzésre utal. Ha jól tudom, Schopenhauer a Norma zsenialitását abban látja, hogy a néző teljesen elveszíti életkedvét a Qual cor tradisti résznél. Azt kell mondjam, ezek szerint nem látott Kolonits Klárához fogható művészt életében a szerepben. Ami az In mia man alfin tu sei alatt történt, már azért a bruttó 8 percért megérte volna Toulouse-ba utazni. Ahogy eljutunk a Polliónéhoz a szeretetre vágyó arccal simuló papnőtől addig, hogy a hadvezér a lábai előtt hever és Norma kérdezi ’Preghi alfine? Indegno! È tardi’, végül egészen a duett zárlatáig – hát, ez maga volt a MŰVÉSZET. Végig libabőr, a kettős második részében még a szemem is bekönnyezett. Teljes érzelmi K.O.. Ezzel szemben Rebeka itt veszti el a csatát szerintem (vagyis mit veszti el? Kevésbé győz... :) ). Valahogy nem tud igazán szívhez szóló lenni az ő bosszúszomjas Normája, egy csipetnyi lélek hiányzik. Nem látjuk meg benne kellően a szeretetteljes emberi lényt. Ezek után a Qual cor tradisti már csak meggy a torta habján – mindkét előadásban remekül tolmácsolva. Norma végül pedig a színpad elejére jön, miközben a háttérben felcsapnak a lángok…Rebeka mint egyfajta megszabadított bukott angyal, a magyar szoprán pedig mint egy angyallá vált, megtisztuló papnő marad meg utolsó képként emlékezetünkben. Amikor ezek után mindkét Norma egyedül kijött a függöny elé, a színház valósággal felrobbant…

Még néhány gondolat a Normákról. Nagyon jó volt látni, hogy mindkét énekesnő mennyire a képességeinek tudatában alakította a szerepét ugyanazon rendezésen belül. Rebeka sötétebb matériájához, „vágósabb” hangjához, a gyakoribb (de)crescendo használattal karöltve, ez a szerepfelfogás jobban illett. Kolonits mesteri díszítései, leheletfinom megszólalásai pedig az ő Norma-képét tették teljesen hitelessé. Utóbbinál muszáj megemlítenem, hogy a YouTubeos Norma felvételeihez képest is jobbnak hallottam, különösen a mély hangokon. Többször a 20. század első felének historikus koloratúraszoprán felvételeken hallható mellregiszterére emlékeztetett a rendkívül hatásos hangképzés (Rebeka esetében is vannak mellhangok törés nélkül, de valahogy kevésbé kimunkáltak). Végezetül pedig, az egyik olasz barátom külön kiemelte, hogy a magyar szoprán olasz kiejtése jelentősen jobb volt.  

Adalgisa szerepét mindkét szereposztásban Karine Deshayes énekelte. Bár ő mezzónak brandeli magát, nekem egyértelműen telt lírai szopránnak tűnik, egy jó Donna Elvira/Giovanna Seymour hang. Ettől eltekintve azonban nagyon tetszett az, hogy minden frázisán érezni lehetett, hogy pontosan tudja, miről énekel, illetve hogyan kell azt hatásosan előadni. Minden mondatának jelentősége volt, még a sotto voce énekelt hangokat is jól projektálta, így érdekessé tette a szólam kevésbé ihletetten komponált részeit is.

A fiatal spanyol tenor, Airam Hernández most Toulouse-ban debütált a római hadvezér szerepében. Míg hangja jelenleg inkább Nemorino mint Pollione, mégis adottságaihoz szabva egészen korrekt alakítást nyújtott. Bár a szerep javában és főleg a középtartományban sikerült egy hősiesebb hangszínt kikevernie, a cabaletta (szerintem kissé túldíszített is volt, a szerephez nem feltétlen illő) és a nagy ensemble jelenetekben való vokális elveszés megoldása még várat magára. Viszont az Adalgisa-Pollione kettős, valamint a Qual cor tradisti tenor része kifejezetten tetszett. Összességében úgy tűnt, mintha ebben a rendezésben a korábban kalandozó, felelőtlen Pollione a darab végén nőne fel, válna férfivá és törne azonnal össze. Ezt hangban jobban mutatta meg a tenor, akinek színészi képességei még sajnos eléggé kezdetlegesek, a klasszikus kézemelgetés-köpenyrázás tengelyen mozog leginkább. Kíváncsian várom, hogy alakul karrierje!

Oroveso szerepében az első szereposztásban Szabó Bálint meglehetősen unalmas produkciót nyújtott matt hangon. Váltótársa, Julien Veronése ígéretes fiatal basszista – nagyobb, izgalmasabb hangon szólaltatta meg a szerepet. Külön kiemelném még a Clotilde szerepében fellépő remek Andrea Soare-t, igazi luxus volt a kis szerepben ilyen egészségesen csengő hangot hallani.   

A rendezés, egy franciául(!) beszélő szarvasembert kivéve, nagy újdonságot nem igazán hozott. Az, hogy „szarvasunk” pedig a zenére beszélt rá…miért nem lehetett művészi mozgással valahogy a kívánt tartalmat (ha jól tudom, a mondák misztikumát) sugallni? Másrészt igazán feliratozhatták volna, hogy mit mondott. A jelmeztervezőnek viszont gratula, Norma ruhái mesteriek voltak.

Az operát mindkét alkalommal Giampaolo Bisanti vezényelte, az előadások java részében jól ráérezve az optimális belcanto tempókra, hogy a zene se túl gyorssá se túl unalmassá ne váljék. A zenekar néha viszont kicsit hangos volt (például a finálé végén mindkét szereposztás énekeseit eléggé elnyomta).

Összességében életem egy fantasztikus operai 24 óráján vagyok túl. Néhány részletet meg is osztanék belőle az érdeklődőknek. Ezen a linken letölthető [csak hang] mindkét Norma Casta Divája, az első felvonás fináléi (az „Oh! Rimembranza” résztől kezdve), mindkét In mia man.. és az azt követő egész finálé. Emellett a Pollione ária és cabaletta, Adalgisa-Pollione kettős, valamint a második felvonás eleje Kolonits Klárával (a Mira, o Norma végéig bezárólag). Jó zenehallgatást-összehasonlítást! ;)

Kiváló képek mindkét szereposztásról itt.


20317 Edmond Dantes 2019-10-06 14:49:54

Az OperaDigiTárban keres(gél)és kapcsán pár perce találtam meg a dr. Heiner Lajos tudósítása szerint újranyitott Prágai Nemzeti Színház archivumát 1883-ig visszamenőleg. Ha eddig nem volt fenn, ezennel megosztom:  http://archiv.narodni-divadlo.cz/


20316 Haandel 2019-09-29 11:25:56

Das Wiener Staatsopernmagazin
29.09.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. 


20315 joska141 2019-09-19 08:00:39

Egy szeptember 17-i eseményről szeretnék beszámolni. Ekkor volt a Wiener Staatsoper „Solistenkonzert” sorozatában Elisabeth Kulman mezzoszoprán énekesnő önálló estje.

Már abban eltért az ilyenkor szokásos estekről, hogy nem a hagyományos „énekes+zongorista” felállás volt, hanem a Wiener Philharmoniker nyolc tagjából álló együttes kisérte.

A műsor a ma szokásos „cross-over” produkció volt: operaáriák, musical részletek, slágerek Beatles-től Edith Piaf-ig. Gyakorlatilag egy komplett „Ki nyer ma” előadás volt, hiszen daloknak, áriáknak néha csak egy-egy kis részlete, néhány üteme – pl. Walkürök lovaglása, Csarnokária, IX.szimfónia, stb. – hangzott el. Az egyes számok folyamatos átmenetben követték egymást 2 * 50 percen keresztül, és még félórás ráadással. Érdekesség, hogy a művésznő az egész estet kotta nélkül abszolválta ás hangfajától eltérő áriát is bevállalt, mint például a Carmen Torreádor dalt.

Ami miatt szükségesnek tartottam ezt a nagyon jó hangulatú koncertet ezeken a hasábokon említeni, az hogy a művésznő részéről a  Staatsoper szinpadán, a Wiener Philharmoniker tagjainak kiséretével elhangzott Seress Rezső: Szomorú vasárnap című slágere, kifogástalan magyar kiejtéssel és hangsúlyozással!!!


20314 Edmond Dantes 2019-09-18 17:19:55 [Válasz erre: 20313 ladislav kozlok 2019-09-18 16:51:17]

Nem, nem, kedves Laci, ezt félreértetted, mert kedveskedés akar lenni, semmi pöttyös máj vagy efféle, de tényleg :-)


20313 ladislav kozlok 2019-09-18 16:51:17 [Válasz erre: 20312 Edmond Dantes 2019-09-18 14:52:16]

Drága Edmondom, ne legyél pottyos májú /ezt itt tanultam,és sok minden mást/


20312 Edmond Dantes 2019-09-18 14:52:16 [Válasz erre: 20311 tiramisu 2019-09-17 14:27:16]

Sőt: egy énekes nemcsak ember, egy énekes néha és szinte Isten(nő)  :-) és/de reméljük, csak olykor fárad el.


20311 tiramisu 2019-09-17 14:27:16 [Válasz erre: 20309 Edmond Dantes 2019-09-17 09:03:19]

Egy énekes is ember... Istenem  elfáradt....


20310 tiramisu 2019-09-17 14:27:14 [Válasz erre: 20309 Edmond Dantes 2019-09-17 09:03:19]

Egy énekes is ember... Istenem  elfáradt....


20309 Edmond Dantes 2019-09-17 09:03:19 [Válasz erre: 20308 Klára 2019-09-16 21:02:53]

Lehetséges. Ókovács Szilveszter, akinek a véleményére sok mindentől függetlenül azért érdemes odafigyelni és én is odafigyelek rá, szóval ő valamelyik Levéláriájában mint a világ legjobb Otellóját harangozta be Antonenkót pesti (MüPás) fellépése előtt. Hittem szép szavának :-) és amit hallottunk, az ott és akkor igazolta a főigazgató laudációját. Akkori beírásomat ld. Nemzeti Hangversenyterem/3895. Ld. u.ott 3897-98: Heiner doktor úr már 2007-ben fölfedezte Antonenkót egy Boccanegra-előadáson, akkor ő harangozta be 2008-as salzburgi Otellóját. Remélni kell, hogy csak kisiklásai voltak-vannak. Fiatal még és van miből és van mit veszítenie ...


20308 Klára 2019-09-16 21:02:53 [Válasz erre: 20305 Edmond Dantes 2019-09-16 16:44:58]

Antonenko Salzburgban pocsék Otellót énekelt - rossz napja volt?


20307 Edmond Dantes 2019-09-16 19:34:37 [Válasz erre: 20306 Heiner Lajos 2019-09-16 17:49:07]

Csak egy állítólagos illegal fiúgyermekről olvastam. Nagyobb gond, hogy a mai Játék-kérdés énekese aligha lehet ő. Ha lány, még kevésbé.


20306 Heiner Lajos 2019-09-16 17:49:07 [Válasz erre: 20305 Edmond Dantes 2019-09-16 16:44:58]

Akkor egy kalányos kérdés: egyes források szerint - sajnos, nem jegyeztem fel, hol olvastam - JFK-nak van egy törvénytelen, ismert operaénekes lánya. Ki?


20305 Edmond Dantes 2019-09-16 16:44:58

Érdekesség: bizonyos "JK" éppen Fischer Ádám vezénylésével fog hamarosan Otellókat énekelni. Másrészt ott van pl. Antonenko, aki a MüPában szédületes Otellót énekelt, a MET-ben (live broadcast) viszont pocsék Radames volt. 


20304 Klára 2019-09-16 15:12:08 [Válasz erre: 20303 telramund 2019-09-16 13:26:48]

Kedves Telramund!

Ha az a JK az, akire gondolok (?) nekem sem tetszett  a londoni Végzet hatalma, de ennek több oka is van, és Otello-ban is mások voltak a Nagyok, persze ma a mai énekesek énekelnek. De ettől függetlenül fenntartom  a véleményemet, hogy Beczala kiváló énekes, a mai tenor-generáció egyik legjobbja, de a Radames nem neki való. Pár év múlva talán igen, de ma még nem!


20303 telramund 2019-09-16 13:26:48 [Válasz erre: 20302 Klára 2019-09-16 11:45:54]

Nekem átjött!Viszont Jk nak sem a Végzete serm az Otelloja nem tetszettIstenkíséertés ilyet írni de  nekem nem jött be miután mindkét szerepben hallottam kíválóságokat.


20302 Klára 2019-09-16 11:45:54 [Válasz erre: 20301 telramund 2019-09-16 09:27:05]

Például?

Egyébként én a Beczala-féle Lohengrintől sem jöttem különösen tűzbe! Korrekt előadás volt, csak éppen Lohengrin nem jött át! (bocs!)


20301 telramund 2019-09-16 09:27:05 [Válasz erre: 20296 Klára 2019-08-22 17:49:28]

Meg fogja oldani ,ahogy nagyon jól elénekelte a Lohenrgint is.Ha azt vessszük van még olyan tenor akinek nem kellene Verdi hődtenor szerepeket énekelnie,de most ezt kimondani halálos bűnÍ!


20300 ladislav kozlok 2019-09-15 20:09:29 [Válasz erre: 20299 ladislav kozlok 2019-09-11 11:14:55]

Csak még annyit, hogy a kínai tenornak  van 1 - 3vonalas esz-je, és nagyon szépen szol  a kozép lágé.    


20299 ladislav kozlok 2019-09-11 11:14:55

Oktober harmadikán a besztercebányai Allami Opera/ Státna opera/  Pozsonyban fog vendégszerepelni Rossini Otello-jával. A szlovák kritika a mult évad legjobb performanszának tekintik eztet. A jegyek nagyon megfizethetok.

www.snd.sk 


20298 ladislav kozlok 2019-09-09 09:45:15

Ebben az évadban unnepli a Szlovák Nemzeti Szinház 100 éves jubileumát. Ebbol az alkalombol szept. 14-ikén unnepélyes koncertet rendeznek a régi, torténelmi operaházban. Az elso részben Smetana és Dvořák muvei csendulnek fel  a másodikban Eugen Suchoňé.        www.snd.sk

Az hiszem megéri 1 hétvévégét Pozsonyban tolteni. Multkor egy magyar turista csodálatát fejezte ki az Ovárosrol - egy kis ékszerdoboznak nevezte.

 

 



20296 Klára 2019-08-22 17:49:28 [Válasz erre: 20290 otello 2019-08-17 20:27:29]

Na ne! Megint egy tehetséges énekes, aki nem tudja mit szabad és mit nem szabad(na) énekelnie?


20295 Edmond Dantes 2019-08-22 16:07:18

"Ilyen operaélmény nincs még egy a világon" Az index.hu képes beszámolója a Veronai Arénáról, a nyári operafesztiválról itt olvasható.


20294 otello 2019-08-22 11:38:11 [Válasz erre: 20290 otello 2019-08-17 20:27:29]

Ha esetleg ez az előadás mást is érdekel: tegnap este hirdették ki, hogy augusztus 5. és 7. az időpontok. A jegyeket ma délelőtt tíztől árulják.


20293 Hangyász 2019-08-19 19:09:36 [Válasz erre: 20291 Búbánat 2019-08-19 08:58:18]

A szerző "szakértelméről" annyit, hogy jövőre Beethoven születésének 250., nem pedig 200. évfordulója lesz.


20292 Edmond Dantes 2019-08-19 12:44:31 [Válasz erre: 20291 Búbánat 2019-08-19 08:58:18]

"Ahogy tavaly, úgy idén is állva tapsolta, dübörögve éljenezte az előadást (A nürnbergi mesterdalnokokat - ED) a közönség, mely a XIX. századi német polgári miliőtől a nürnbergi per tárgyalóterméig, történelmi korszakokat és ideológiákat felvonultató nagyszabású produkció, a zsidók elhurcolásáért vezeklő német lelkiismeret önkritikus apoteózisa." Idézet vége. Akkor mégiscsak akad még olyan "hülye" közönség, amelyik állva tapsol, dübörögve éljenez újragondolt, értelmezett rendezéseket? (Költői kérdés, általánosságban.) Meg vagyok nyugodva.


20291 Búbánat 2019-08-19 08:58:18

"A világsztár: Richard Wagner"

BAYREUTH – ÜNNEPI JÁTÉKOK HŐGUTÁVAL, BORZONGÁSSAL, BUKÁSSAL

2019. AUGUSZTUS 18. VASÁRNAP 14:31 , MNO.hu

Markos Mária


20290 otello 2019-08-17 20:27:29

2020 augusztusában a Castell de Peralada fesztiválon debütál Piotr Beczala Radamesként. Aida Radvanovsky, Amneris Rachvelishvili, Amonasro pedig Carlos Álvarez lesz!


20289 ladislav kozlok 2019-08-06 10:18:54

A prágai Stavovské divadlo-ba újra vissza tér W.A.Mozart Don Giovanni-ja / itt volt az osbemutato 1787 okt. 29/. A legendás Kašlík-Svoboda rendezést újítják fel.

Aug. 14-18., 20-25,  okt. 15 és 16            www.narodni-divadlo.cz


20288 ladislav kozlok 2019-08-04 11:46:27

Ha véletlenul  au gusztus 25.-kén  a Magas Tátra kornyékén jártok, látogasssatok el Késmárkra /Kežmarok/.  Peter Mikulás  és fiatal operatehetségek gálakoncertet adnak 17 orakkor  az evangélikus artikuláris fatemplomban. 


20287 otello 2019-07-30 17:43:53 [Válasz erre: 20283 ladislav kozlok 2019-07-30 08:57:57]

Köszönöm! Így, hogy már többször hallottam Radvanovskyt élőben, azt kell mondjam, a felvétel őt negatív irányba torzítja. Élőben se angyali hang, de nagyon effektív, kevesebb kellemetlen éllel.


20286 otello 2019-07-30 17:41:41 [Válasz erre: 20284 telramund 2019-07-30 10:34:01]

Érdekes kérdés. Voltak olyan kritikushangok, akik szerint Radvanovsky túlságosan drámaira vette a figurát és Verdi/Schiller Luisája ennél jóval szelídebb, "kislányosabb" kellene, hogy legyen. Buratto jelenlegi optimális szerepei szerintem Mimi, Liu stb. lehetnek, amiket amúgy főleg énekel is (felteszem, nagyon jó bennük).  


20285 Búbánat 2019-07-30 12:11:15

Alexander Neef veszi át a Párizsi Operaház irányítását 2021-től. A 45 éves német zenei menedzser Stephane Lissner igazgatót váltja a 350 éves intézmény élén.

A hírt az Elysée-palota jelentette be. Alexander Neef Torontóból érkezik a francia fővárosba, ahol 2008 óta vezeti az operaházat.

A váltás viszonylag problémamentesnek ígérkezik, mivel az új igazgató nagyon jól ismeri a Párizsi Operaházat, hiszen 2008-ig rendszeresen együtt dolgozott rendezőként az akkori vezetővel, Gerard Mortier-val. Neef karrierjét a Salzburgi Ünnepi Játékokon kezdte produkciós vezetőként, majd a New York-i Metropolitan Operában dolgozott. Torontóba érkezve sikerült kitárnia az operaházat a fiatalabb közönség felé. Olyan nemzetközi sztárokat nyert meg az intézménynek, mint Sondra Radvanovsky és Christine Goerke amerikai énekesnők.

Párizsban Neef kereken 220 millió eurós költségvetésből gazdálkodhat majd évente a neobarokk Granier-palotában és a Bastille téri Operában lévő játszóhelyeken.

Fidelio/MTI 2019.07.30. 08:45

 


20284 telramund 2019-07-30 10:34:01 [Válasz erre: 20283 ladislav kozlok 2019-07-30 08:57:57]

Már bocsánat ,de Buratto hangjával lönnyebb elénekelni a szerepet ,mint Radvanovskién.Utóbbi kifejezőereje sokkal nagyobb és küllemben nem sokban különboznek,annyiban, hogy fiatalabb jóval.Eltekintek párhuzamok felsorolásától.


20283 ladislav kozlok 2019-07-30 08:57:57 [Válasz erre: 20276 otello 2019-07-29 17:34:30]

Jo munka, kedves ocsém. Szerintem Buratto-nak jobban illik ez a szerep mint a kanadai kolléganonek. 


20282 ladislav kozlok 2019-07-30 08:57:53 [Válasz erre: 20276 otello 2019-07-29 17:34:30]

Jo munka, kedves ocsém. Szerintem Buratto-nak jobban illik ez a szerep mint a kanadai kolléganonek. 


20281 telramund 2019-07-29 19:43:28 [Válasz erre: 20280 otello 2019-07-29 19:08:34]

Hát így még hangzón is hallgatva elképesztő produkcióBeczala nagyon feljöttbár Elvinoként hallottam régen Zürichben a metes Manontól kezdve jobbnál jobb produkciókat nyújt.


20280 otello 2019-07-29 19:08:34

Igazán nincs mit! Nagyon jól esett kiírnom magamból magyarul...azt hiszem a két Beczalás előadást sosem fogom elfelejteni. 

Közben a YouTube feldobta (néha jó, hogy számon tartják, mi érdekel...) a beszámolómban említett "ráadásos előadás" egész kalóz hangfelvételét. Ha erre a linkre kattintatok, elvileg az első Quando le sere al placidónál indul a felvétel. 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.