vissza a cimoldalra
2019-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4009)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7011)
Élő közvetítések (8033)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3317)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Opernglas, avagy operai távcső... (20269)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1697)
Franz Schmidt (3375)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4517)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

20096   Edmond Dantes • előzmény20095 2018-06-20 17:51:58

Alig hiszem, de elég rosszul tette, ha nem távolodott el Manontól idővel és időben. (Vagy nagy zsét kaphatott.) Nem az ő szerepköre, talán sosem volt az, ezen nem is érdemes vitázni. Az az "utoljára" egy nosztalgia előadás volt 2003-ban, én is látom az életrajzában. Vajon mikor énekelte utolsó előtt?Ugye nem gondolod komolyan, hogy az 59 éves Marton Éva komolyan gondolta azt az előadást? Lehet, hogy komolyan csinálta+komoly pénzért, de az nem ugyanaz.

"In 30 August she sang Puccini’s Manon Lescaut in a nostalgy gala performance in Frankfurt Opera at the instance of the theater with a great success."

20095   parampampoli • előzmény20092 2018-06-20 16:31:01

Ha a Manont érted Martontól távol álló szerepkörön, akkor nagyot tévedsz, mert nem távolodott el tőle, utána még sokszor énekelte külföldön, többek közt Hamburgban, Madridban, ez utóbbiból videófelvétel is készült. Utoljára 59 éves korában énekelte Frankfurtban.

20092   Edmond Dantes • előzmény20091 2018-06-20 09:55:43

Első Manonomat -remélem jól emlékszem- merőben szokatlan, hogy ne mondjam, szinte elképzelhetetlen párossal láttam: Marton Éva & Réti József. Annyira nem illettek össze alkatilag (és talán hangilag sem), hogy az már szinte fájt. Persze utólag örülök neki, hogy ez így "megvolt" nekem, Réti József hamarosan örökre elment és Marton Éva is...külföldre és a neki nem való szerep(kör)től is elég messzire.

20091   Klára • előzmény20083 2018-06-20 08:40:48

Én láttam a Házy - Ilosfalvy Manont, valóban életreszóló élmény volt. Ifjabbaknak - hogy fogalmuk legyen - javasolnám a Harteros - Kaufmann párost, bár tudom, hogy ezért páran köpködni fognak. Vagy Alagnát a jelenlegi feleségével.

Egyébként lehet, hogy vájtfülű kritikusoknak valaki, valami nem tetszik, de ha a közönség tódul az előadásra, az azért csak jelent valamit!

Kedves Parampampoli, vannak helyzetek, amikor igenis a többség dönt, még akkor is, ha ez a döntés egyeseknek nem tetszik! Bocsi, de az élet erről szól.

20083   Edmond Dantes • előzmény20082 2018-06-18 17:51:28

Nem vagy következetes...vagy ha az vagy, akkor fordítva ül rajtad a ló ;-)

X tenoristát talán azért nem/sem kedveled túlzottan, mert jól néz ki. Y tenorista elhízott és öreg adott szerep(ek)hez, ami(k)hez minimum illik -ma már inkább elvárt- fiatal(os)nak és jó kinézetűnek lenni (pl. Des Grieux)...az ő esetében azt mondod, hogy tőled nyugodtan énekelheti. A közönség többsége szerintem más véleményen van és a Liceu-beli Manon talán vagy inkább valószínűleg nem (csak) a rendező miatt aratott a lentebb közölt beszámoló szerint mérsékelt(ebb) sikert. Mint t.k. írta, nem működött a kémia. Márpedig a Manonban működnie kell. Akik látták a pesti előadást a Házy-Ilosfalvy párossal (én már nem, de mondták), tudják, mit jelent ez.

20082   parampampoli • előzmény20081 2018-06-17 15:39:53

Ugyanazt írom, csak más a következtetésünk. Te azt írod, hogy ne énekeljék, én meg azt, hogy tőlem nyugodtan. A problémát mindketten érzékeltük.

20081   Edmond Dantes • előzmény20080 2018-06-17 15:34:15

Ha figyelmesen elolvasod sajat beirasodat, rajossz, hogy csaknem u.azt irtad mint Dantes, akivel "maris nem ertesz egyet" csak te elegansabban "physique du role"-nek becezed azt, amit hianyolsz a tenornal. Nem allitottam, hogy elhizott hatvanas tenorok mar semmit ne enekeljenek ha van hangjuk (Canio, Otello..), hanem azt, hogy szexi ifju hosszerelmes(eke)t ne enekeljenek. Marpedig Des Grieux (is) az utobbi kategoria...kemiailag is.

20080   parampampoli • előzmény20076 2018-06-17 14:51:44

Köszönöm, Otello, hogy írtál ismét az élményedről. Mert azt hiszem, hogy minden fenntartásod ellenére neked élmény volt összességében. A két részlet alapján azt gondolom, hogy ez olyan lehetett volna pl. nekem és korosztályomnak, mint egy időutazás abba a korba vissza, amikor még nem számított semmi, se a kilók, se az évek, hogy valaki énekelhet-e egy szerepet, vagy sem. Dantessel máris nem értünk egyet, mert neki nem OK, aki nekem igen - ha így énekel. Az mindkét részletből hallatszik, hogy Monastyrksa és Kunde is abszolút birtokában van az eszközöknek, amellyel szólamaikat elő tudják adni, azonban mindkettőből látszik, hogy hiányzik az, amit idegen szóval "physique du role"-nak neveznek. Azaz már nincs meg egyikükben sem az a külső adottság, amellyel szerepeiket hitelessé tehetik. Van ellenben hangjuk, de annyi, hogy még értékesíthetnének is belőle. Lehet, hogy ezt az előadást jobb csak hallgatni, mint nézni? Valószínűleg. De én még nézni is inkább velük nézném, mint olyanokkal, akik a hangjukból vásárolni szeretnének. Jobban szeretem az eladókat, mint a vevőket. -:)

20076   otello 2018-06-17 11:17:15

Manon Lescaut a barcelónai Liceuban (2018. június 16.)

Ha az ember jegyet vesz a Manon Lescaut-ra, általában a két főszereplő neve alapján dönt. Jelen esetben Liudmyla Monastyrska és Gregory Kunde neve állt a színlapon – meggyőző. Azonban ekkor még nem tudtam, hogy Davide Livermore rendező mennyire elbánt a darabbal…

A történet át lett helyezve az amerikai nagy migráció korába, az Ellis Islandre (Párizs neve legalább tízszer elhangzik a műben, sebaj…). Manon egy érkező bevándorló Livermore olvasata szerint, akit látva Des Grieux szerelembe esik. Az egész opera a lovag visszaemlékezése: az előadás legelején az öreg Des Grieux-t játszó színész megérkezik a bezárásra ítélt Ellis Islandre és visszaemlékezésbe kezd. A történet során gyakran meg-megjelenik, számomra a mű élvezetéhez/megértéséhez semmit se hozzáadva. Az igazi baklövések a második és negyedik felvonásban koncentrálódnak. Geronte villája gyakorlatilag elegáns bordélyház, míg a darab végén sivatag helyett egy kórházban (?) járunk, ahol több mint groteszk az ivóvíz keresése négy betegágy mellett. Egy szó mint száz, úgy tűnik a rendezőnek sajnos semmi koherens ötlete nem támadt, miért is lehet ma aktuális ez a történet.

Ilyen ellenszéllel kellett a szereplőknek megküzdenie. Azt hiszem, a címszerepet éneklő Monastyrska repertoárján nem Manon szerepe lesz az emblematikus alakítás. Különösen az első felvonásban érezhető, hogy az énekesnő (színészvezetés híján?) nem tud mit kezdeni a szereppel. Iskoláslánynak öltöztetve szökése a 64 éves Kundéval úgy hat, mint amikor egy ártatlan kislányt csal el a cukrosbácsi az iskola sarkán. A második felvonásban már-már magára talál, de Des Grieux viszontlátásakor ismét „leveti” magáról a szerepet. Az előadás második fele érezhetően jobban fekszik az énekesnőnek. Mégis az In quelle trine morbide kezdetű ária vésődött be leginkább néhány elegáns megoldás miatt alakításából. Ahogy az felvételekről sejthető, Monastyrska valóban nagy hang, gond nélkül „átjön” a sűrűbb zenekari kíséreten és piánói is élvezetesek (most hallottam először élőben). Ami meglepett és nem fedeztem fel korábban felvételein – bár lehet ez csak az adott nap/ állapot eredménye -, hogy magasságai néha túlzottan vibrátóssá válnak. Összességében szívesebben hallgatnám nagy Verdi szerepeiben, amik a statikusabb, kevésbé szenvedélyes jellemábrázolást jobban elbírják.

Lehet kedvelni vagy nem, de a férfi főszerepet ezen az estén éneklő Gregory Kunde egy hangi csoda: hatvan felett nagyobb gikszer és fáradás nélkül, biztos (bár fakuló) magasságokkal végigénekelni a lovag szólamát több mint megsüvegelendő teljesítmény. De Kunde nem csak egy helyben állva énekel és tartalékolja energiáit, hanem éli is szerepét. Számomra az est fénypontját a kapitányhoz való könyörgése jelentette, illetve a második felvonásbeli duettben is kifejezetten meggyőző volt. Azonban több „kémia” közte és a szoprán között mindenképp jót tett volna az előadásnak.

David Bizic Lescaut szerepében stabil pontja volt az estnek, míg Carlos Chausson remek választás Geronte szerepére. Az előadást Emmanuel Villaume vezényelte érzelmekkel dúsan, néha tán a kelleténél lassabb tempókat választva. 

A Liceu közönsége nem díjazta túlságosan ezt a Manon Lescaut "Light” előadást. A néhány perces taps és visszafogott bravók után (szerintem Verdi Attilája után áprilisban háromszor ennyi ideig tapsoltak, sokkal lelkesebben a nézők ugyanitt) mindenki hazafelé vette az irányt.

Végezetül álljon itt két részlet a darabból:
Donna non vidi mai (G. Kunde)

Sola perduta abbandonata (L. Monastyrska)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (opera)

18:00 : Budapest
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő

Uta Meyer (szoprán) Szabó László (bariton) Katja Steinhäuser (zongora)
Fűtött utca - éjjeli menedékhely és nappali melegedő
1086 Budapest, VIII. kerület Dankó utca 15
Német és magyar népdalok énekhangra és zongorára
Bartók és Brahms feldolgozásában

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dmitry Smirnov, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Sarah Christian (hegedű), Razvan Popovici (brácsa), Kokas Dóra, Maximilian Hornung (gordonka), Csalog Benedek (fuvola), Dinyés Soma (csembaló), Davidovics Igor (lant), José Gallardo, Dejan Lazic (zongora)
BACH: c-moll triószonáta a Musikalisches Opferből, BWV 1079
BARTÓK: 1. hegedű-zongora szonáta, BB 84
SOSZTAKOVICS: g-moll zongoraötös, op. 57
17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

A Seleljo-testvérek szaxofon-zongora duója
"Amerikai szonáták"
MUCZINSKY: Sonata
ALBRIGHT: Sonata
PHIL WOODS: Sonata
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)