vissza a cimoldalra
2019-02-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4236)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Lehár Ferenc (664)
film és zene (195)
Callas (444)
modern eszement rendezesek (257)
Erkel Színház (9695)
Jonas Kaufmann (2364)
Balett-, és Táncművészet (5621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Momus-játék (5609)
Edita Gruberova (3074)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3140)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

20092   Edmond Dantes • előzmény20091 2018-06-20 09:55:43

Első Manonomat -remélem jól emlékszem- merőben szokatlan, hogy ne mondjam, szinte elképzelhetetlen párossal láttam: Marton Éva & Réti József. Annyira nem illettek össze alkatilag (és talán hangilag sem), hogy az már szinte fájt. Persze utólag örülök neki, hogy ez így "megvolt" nekem, Réti József hamarosan örökre elment és Marton Éva is...külföldre és a neki nem való szerep(kör)től is elég messzire.

20091   Klára • előzmény20083 2018-06-20 08:40:48

Én láttam a Házy - Ilosfalvy Manont, valóban életreszóló élmény volt. Ifjabbaknak - hogy fogalmuk legyen - javasolnám a Harteros - Kaufmann párost, bár tudom, hogy ezért páran köpködni fognak. Vagy Alagnát a jelenlegi feleségével.

Egyébként lehet, hogy vájtfülű kritikusoknak valaki, valami nem tetszik, de ha a közönség tódul az előadásra, az azért csak jelent valamit!

Kedves Parampampoli, vannak helyzetek, amikor igenis a többség dönt, még akkor is, ha ez a döntés egyeseknek nem tetszik! Bocsi, de az élet erről szól.

20083   Edmond Dantes • előzmény20082 2018-06-18 17:51:28

Nem vagy következetes...vagy ha az vagy, akkor fordítva ül rajtad a ló ;-)

X tenoristát talán azért nem/sem kedveled túlzottan, mert jól néz ki. Y tenorista elhízott és öreg adott szerep(ek)hez, ami(k)hez minimum illik -ma már inkább elvárt- fiatal(os)nak és jó kinézetűnek lenni (pl. Des Grieux)...az ő esetében azt mondod, hogy tőled nyugodtan énekelheti. A közönség többsége szerintem más véleményen van és a Liceu-beli Manon talán vagy inkább valószínűleg nem (csak) a rendező miatt aratott a lentebb közölt beszámoló szerint mérsékelt(ebb) sikert. Mint t.k. írta, nem működött a kémia. Márpedig a Manonban működnie kell. Akik látták a pesti előadást a Házy-Ilosfalvy párossal (én már nem, de mondták), tudják, mit jelent ez.

20082   parampampoli • előzmény20081 2018-06-17 15:39:53

Ugyanazt írom, csak más a következtetésünk. Te azt írod, hogy ne énekeljék, én meg azt, hogy tőlem nyugodtan. A problémát mindketten érzékeltük.

20081   Edmond Dantes • előzmény20080 2018-06-17 15:34:15

Ha figyelmesen elolvasod sajat beirasodat, rajossz, hogy csaknem u.azt irtad mint Dantes, akivel "maris nem ertesz egyet" csak te elegansabban "physique du role"-nek becezed azt, amit hianyolsz a tenornal. Nem allitottam, hogy elhizott hatvanas tenorok mar semmit ne enekeljenek ha van hangjuk (Canio, Otello..), hanem azt, hogy szexi ifju hosszerelmes(eke)t ne enekeljenek. Marpedig Des Grieux (is) az utobbi kategoria...kemiailag is.

20080   parampampoli • előzmény20076 2018-06-17 14:51:44

Köszönöm, Otello, hogy írtál ismét az élményedről. Mert azt hiszem, hogy minden fenntartásod ellenére neked élmény volt összességében. A két részlet alapján azt gondolom, hogy ez olyan lehetett volna pl. nekem és korosztályomnak, mint egy időutazás abba a korba vissza, amikor még nem számított semmi, se a kilók, se az évek, hogy valaki énekelhet-e egy szerepet, vagy sem. Dantessel máris nem értünk egyet, mert neki nem OK, aki nekem igen - ha így énekel. Az mindkét részletből hallatszik, hogy Monastyrksa és Kunde is abszolút birtokában van az eszközöknek, amellyel szólamaikat elő tudják adni, azonban mindkettőből látszik, hogy hiányzik az, amit idegen szóval "physique du role"-nak neveznek. Azaz már nincs meg egyikükben sem az a külső adottság, amellyel szerepeiket hitelessé tehetik. Van ellenben hangjuk, de annyi, hogy még értékesíthetnének is belőle. Lehet, hogy ezt az előadást jobb csak hallgatni, mint nézni? Valószínűleg. De én még nézni is inkább velük nézném, mint olyanokkal, akik a hangjukból vásárolni szeretnének. Jobban szeretem az eladókat, mint a vevőket. -:)

20076   otello 2018-06-17 11:17:15

Manon Lescaut a barcelónai Liceuban (2018. június 16.)

Ha az ember jegyet vesz a Manon Lescaut-ra, általában a két főszereplő neve alapján dönt. Jelen esetben Liudmyla Monastyrska és Gregory Kunde neve állt a színlapon – meggyőző. Azonban ekkor még nem tudtam, hogy Davide Livermore rendező mennyire elbánt a darabbal…

A történet át lett helyezve az amerikai nagy migráció korába, az Ellis Islandre (Párizs neve legalább tízszer elhangzik a műben, sebaj…). Manon egy érkező bevándorló Livermore olvasata szerint, akit látva Des Grieux szerelembe esik. Az egész opera a lovag visszaemlékezése: az előadás legelején az öreg Des Grieux-t játszó színész megérkezik a bezárásra ítélt Ellis Islandre és visszaemlékezésbe kezd. A történet során gyakran meg-megjelenik, számomra a mű élvezetéhez/megértéséhez semmit se hozzáadva. Az igazi baklövések a második és negyedik felvonásban koncentrálódnak. Geronte villája gyakorlatilag elegáns bordélyház, míg a darab végén sivatag helyett egy kórházban (?) járunk, ahol több mint groteszk az ivóvíz keresése négy betegágy mellett. Egy szó mint száz, úgy tűnik a rendezőnek sajnos semmi koherens ötlete nem támadt, miért is lehet ma aktuális ez a történet.

Ilyen ellenszéllel kellett a szereplőknek megküzdenie. Azt hiszem, a címszerepet éneklő Monastyrska repertoárján nem Manon szerepe lesz az emblematikus alakítás. Különösen az első felvonásban érezhető, hogy az énekesnő (színészvezetés híján?) nem tud mit kezdeni a szereppel. Iskoláslánynak öltöztetve szökése a 64 éves Kundéval úgy hat, mint amikor egy ártatlan kislányt csal el a cukrosbácsi az iskola sarkán. A második felvonásban már-már magára talál, de Des Grieux viszontlátásakor ismét „leveti” magáról a szerepet. Az előadás második fele érezhetően jobban fekszik az énekesnőnek. Mégis az In quelle trine morbide kezdetű ária vésődött be leginkább néhány elegáns megoldás miatt alakításából. Ahogy az felvételekről sejthető, Monastyrska valóban nagy hang, gond nélkül „átjön” a sűrűbb zenekari kíséreten és piánói is élvezetesek (most hallottam először élőben). Ami meglepett és nem fedeztem fel korábban felvételein – bár lehet ez csak az adott nap/ állapot eredménye -, hogy magasságai néha túlzottan vibrátóssá válnak. Összességében szívesebben hallgatnám nagy Verdi szerepeiben, amik a statikusabb, kevésbé szenvedélyes jellemábrázolást jobban elbírják.

Lehet kedvelni vagy nem, de a férfi főszerepet ezen az estén éneklő Gregory Kunde egy hangi csoda: hatvan felett nagyobb gikszer és fáradás nélkül, biztos (bár fakuló) magasságokkal végigénekelni a lovag szólamát több mint megsüvegelendő teljesítmény. De Kunde nem csak egy helyben állva énekel és tartalékolja energiáit, hanem éli is szerepét. Számomra az est fénypontját a kapitányhoz való könyörgése jelentette, illetve a második felvonásbeli duettben is kifejezetten meggyőző volt. Azonban több „kémia” közte és a szoprán között mindenképp jót tett volna az előadásnak.

David Bizic Lescaut szerepében stabil pontja volt az estnek, míg Carlos Chausson remek választás Geronte szerepére. Az előadást Emmanuel Villaume vezényelte érzelmekkel dúsan, néha tán a kelleténél lassabb tempókat választva. 

A Liceu közönsége nem díjazta túlságosan ezt a Manon Lescaut "Light” előadást. A néhány perces taps és visszafogott bravók után (szerintem Verdi Attilája után áprilisban háromszor ennyi ideig tapsoltak, sokkal lelkesebben a nézők ugyanitt) mindenki hazafelé vette az irányt.

Végezetül álljon itt két részlet a darabból:
Donna non vidi mai (G. Kunde)

Sola perduta abbandonata (L. Monastyrska)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:30 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni Pálma (hegedű)
Bálint Péter (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior - A szerelem hangjai"
BRAHMS: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, Op.100

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Milica Stojadinović (szoprán)
Maja Grujić (zongora)
"Spanyol dalest"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Turning Point - Klasszikus balettgála

19:30 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Új Harmónia Fúvósegyüttes
ROSSINI: A sevillai borbély –Nyitány
DRUSCHETZKY: Esz-Dúr Oktett
FARKAS FERENC: Contrafacta Hungarica
MOZART: c-moll Szerenád Kv. 388.

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
A mai nap
született:
1743 • Luigi Boccherini, zeneszerző († 1805)
1926 • Kurtág György, zeneszerző
1971 • Gil Shaham, hegedűs
elhunyt:
1973 • Szigeti József, hegedűs (sz. 1892)
1975 • Luigi Dallapiccola, zeneszerző (sz. 1904)