Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3896 Búbánat 2019-05-10 11:07:51 [Válasz erre: 3895 joska141 2019-05-09 23:13:22]

Kedves „joska141”!

Helyesen írtam: a Csárdáskirálynő 1915-ös bécsi bemutatóján még nem szerepelt a „Hajmási Péter” énekszám és zenéje.  Amikor a következő évben sor került a budapesti bemutatóra a Király Színházban, Gábor Andor nemcsak újraköltötte a verseket, hanem vadonatújat is  írt: ugyanis Kálmán Imre igyekezett a mű zenéjét frissíteni, és akkor született meg a Hajmási Péter zenéje és szövege, a „Hajmási csárdás”. Tehát mondhatni,  hogy ennek a számnak nálunk volt az „ősbemutatója”.  (Forrás: Gajdó Tamás színháztörténész munkája: A csárdáskirálynő – Híres operettek sorozat 1. kötet -2013) 

Így történhet meg, hogy manapság az osztrák/német színrevitel során elhangzik a produkcióban a Hajmási-dal, ami nem meglepő és érthető is:  hogy a  Youtube-on teljes terjedelemben megtalálható osztrák 2018-as bemutatón még magyarul (!!!) is felhangzik a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” Gábor Andor teljes szövegével.

Még annyit ehhez, hogy Gábor Andor eredeti szövegének kezdősora így hangzik: „Nem él jobban Kínában sem a kínai császár… Hajmási Péter, Hajmási Pál…” A Kállai-Kerényi-féle átírásban pedig: „Sose búsulj, kisangyalom…” Ki-ki eldöntheti, melyik változathoz húz a szíve…

 

Itt a topicban  olvasható egy összehasonlító elemzés  a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő szerepeire. (lásd 2295 – 2298. sorszámoknál).  Ebből idézem most, amit akkor írtam:

„A bonviván: Edwin és Tasziló
„Edwin egy gazdag úri ficsúr, aki beleszeret egy szép, ámde szegény lányba. Hagyja, hogy szülei befolyásolják döntéseit, de a végén a sarkára áll, és csak elveszi a lányt, hiszen megígérte neki, és szereti. Mást nem igen tudunk meg róla.

[…] Edwinnek nem írtak belépőt, önálló dalt. Néha átveszik neki A montmartre-i ibolyából (később: Az ördöglovas) a „Ma önről álmodtam megint” refrénű dalt, de azt akkor sem ebbe az operettbe írták. Énekel három duettet Szilviával, egyet Stázival, és még énekel néhány együttesben, de az önálló dal akkor is nagyon hiányzik. Így nem teljes ez a karakter. Igazából a szerepe annyiban merül ki, hogy fut Szilvia után, és próbál eközben engedelmes gyerek maradni. 
Ezzel szemben a „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” és a „Hej, cigány…” a két legcsodálatosabb tenor-ária, amit valaha szereztek, semelyik más operettben nincs hasonló. És Tasziló még énekel két duettet is. E mellett el kell játszania egy igen összetett szerepet. (Meglepő az is: nem mondhatja ki azt a szót, hogy „szeretlek’.) Sokkal nagyobb kihívást jelent egy énekes számára, mint Edwin szerepe. „

Talán ez a körülmény is indokolja, hogy a Csárdáskirálynő színre hozásakor általában „becsempésznek” Edvinnek Kálmán Imre más operettjeiből átvett dalt, ami sikert hozhat az előadó énekes-színész számára,  de  a közönség is bizonyára örömmel fogad.  (Más kérdés, hogy én ennek a gyakorlatnak nem vagyok a híve…)


3895 joska141 2019-05-09 23:13:22 [Válasz erre: 3894 Búbánat 2019-05-09 20:45:34]

Tisztelt „Búbánat!” Köszönöm a hosszú idézetet, és az ahhoz fűzött elvárásait – melyek nagy részével egyetértek – az „eredeti” Csárdáskirálynő előadás tekintetében.

Sajnos az Ön által idézett rész meglehetős lényegi pontatlanságot tartalmaz, a következők szerint:

….így fordulhatott elő az is, hogy a magyarok számára ma már egyik legismertebb dal, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” az osztrák verzióból egyszerűen hiányzik.”

Ha Vidnyánszky Attila vagy valamelyik munkatársa megtekintette volna a Youtube-on teljes terjedelemben megtalálható osztrák 2018-as bemutatót, láthatta-hallhatta volna, hogy a III.felvonásban (2 óra 10 perckor) még magyarul (!!!) is felhangzik a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” Gábor Andor teljes szövegével.

Maximálisan egyetértek a Gábor Andor féle szövegek csorbítatlan előadásával. Az Ön által idézett „édes álom, álomkép”, valamint a nem idézett „Te rongyos élet”, „Túl az Óperencián” szövegrészek kellően kifejezik, legalább operett szinten, azt a kilátástalanságot, dekadenciát, ami az akkori háborús időkre jellemző volt és aminek hangsúlyozása a darabban elengedhetetlen.

Persze nem olyan mértékben, mint a 3893-as hozzászólásban idézett, több helyen előadott Mohácsi féle rendezés, ami már Horthy és Kádár említésével egy kicsit erőltetett volt.

Talán egy dologban vagyok Önnel szemben megértőbb. A bonvivánnak a Csárdáskirálynőben nincs önálló száma, színésze és rendezője válogatja, hogy ezt így hagyják, vagy valahonnan pótolják. Emlékezzen vissza: A Metropolitan régi Víg özvegy produkciójában Danilo/Domingo kedvéért szintén betettek egy másik Lehár műből egy dalt.


3894 Búbánat 2019-05-09 20:45:34 [Válasz erre: 3892 joska141 2019-05-09 13:46:59]

"A bécsi premierre 1915. november 17-én került sor a Johann Strauss Theaterben, a darab a Die Csárdásfürstin címmel indult el a világsiker felé. Egy évvel később, 1916. november 3-án, Budapesten, a Király Színházban is előadták a művet, immár A Csárdáskirályné címmel. A librettót Gábor Andor fordította – illetve tulajdonképpen írta át – magyarra, aki abban az időben igen nagyra becsült színházi dramaturg és szövegíró volt.

Vidnyánszky Attila A Csárdáskirálynő újrafeldolgozásában most ehhez a változathoz nyúl vissza, ahhoz a Gábor Andor-féle első verzióhoz, amely gyakorlatilag az eredeti német nyelvű szövegkönyv elemeiből, kifejezetten a magyar közönség számára újraírt darab volt.

Az utóbbi évtizedekben a szövegkönyvek többször újraíródtak, volt, amelyik a történetet írta át a sztárszínészek vagy éppen a politika elvárásainak mentén; és volt, amelyik az eredeti német verziót ültette át egyszerűen magyarba, de a Vidnyánszky által preferált Gábor Andor-féle változat igencsak eltér a bécsitől.

Az eredeti „poénok” és egyéb vonatkozások a bécsiek számára ültek, a budapestieknek azonban nem mondtak semmit, idegenül hatottak, ezért volt elengedhetetlen a sikerhez Gábor Andor munkája. A szövegíró – például – a pesti sanzonok mintájára írta meg a dalszövegeket, így fordulhatott elő az is, hogy a magyarok számára ma már egyik legismertebb dal, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” az osztrák verzióból egyszerűen hiányzik.

A magyar feldolgozások hosszú sorában a legújabb, a Gábor Andor szövegén alapuló Vidnyánszky-rendezés minden bizonnyal sokat visszaad korunk közönségének abból, amit a zseniális alkotók eredeti szándékuk szerint a közönség elé tártak több mint száz évvel ezelőtt – és amire napjainkra annyi korszak, annyi rendezői ízlés és stílusirányzat nyomta rá a maga bélyegét."

/Forrás: art7.hu/

 

Én a magam részéről csak reménykedni tudok abban, hogy Vidnyánszky Attila rendező a Csárdáskirálynő eredeti változatát nem fogja felhígítani más Kálmán-operettekből átvett zenékkel: az Operettszínházban még ez évadban is műsoron volt az utolsó, 2005-ös bemutató óta többször is frissített változat, melyben az „Ördöglovas”-ból átkerült s a II. felvonásban felhangzik a Palotás, s innen származik Edvin II. felvonás eleji dala is („Én minden éjjel Önnel és csak Önről álmodom” [a korábbi szöveggel: „Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom”]-

Szeretném remélni azt is, hogy a mostani elborzasztó, megerőszakolt és erőltetett új szöveg (Kállai István) és versek (Kerényi Miklós Gábor) végre valahára eltűnnek a süllyesztőben és visszakapjuk a jól ismert Gábor Andor-féle szépséges dalszöveget (ami az operett Szinetár Miklós rendezte 1954-es változatában Innocent Vincze Ernő verseivel kiegészülten évtizedekig volt számunkra „etalon”).

Felejtsük el hamar ezeket a verseket és várjuk vissza a régit:

Heija, heija, hegyek között van az én hazám...” Vissza a régihez: „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén…”  (Szilvia, kórus) 

 „Bűnös mind a férfi,  ki életét leéli.../A lányok, a lányok, éjféli angyalok..”    Vissza a régihez: „Bűnösök vagyunk mi, mert éjszakázgatunk mi…/A lányok, a lányok, a lányok angyalok…” (Kerekes Feri, Bóni, kórus)

„ Elég volt a szerelemből…/ Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér…” Vissza a régihez: „Hányszor mondtam már magamnak, nézd ezt nem szabad…/Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…” (Bóni dala)

„Táncolnék a boldogságtól…/Százezernyi angyal zengi: boldogság…” Vissza a régihez: „Táncolnék a boldogságtól, lelkem lánggal ég…/Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még…” (Szilvia és Edvin kettőse, II. felv.)


3893 Edmond Dantes 2019-05-09 15:10:23 [Válasz erre: 3892 joska141 2019-05-09 13:46:59]

...ahogyan tette azt Mohácsi János legendás hírű modern eszement rendezésében Kaposváron, a 90-es évek elején. Kis ízelítő a produkcióból itt látható. A fináléra külön fölhívom a figyelmet!


3892 joska141 2019-05-09 13:46:59 [Válasz erre: 3891 Búbánat 2019-05-09 13:00:47]

Tisztelt „Búbánat”! Köszönöm részletes információját a szereposztást illetően.

Sajnos én nem igazán tudom, hogy a felsoroltak személyekből ki társulati tag, ki pedig vendégművész. Azonban a lényeg az, hogy az előadás legyen egységes szerkezetű, ez pedig a rendező feladata lesz.

Érdeklődéssel várom, hogy ezt a mindenki által ismert művet hogyan értelmezi Vidnyánszky Attila. Könnyű nyáresti darabként, ahol a történés csak keretet ad a hálás zeneszámok előadásához, vagy kibontja-e a műben kétségtelenül benne levő drámai cselekményt, az akkor zajló háború árnyékát, hatását?


3891 Búbánat 2019-05-09 13:00:47 [Válasz erre: 3864 joska141 2019-03-18 07:36:13]

Kedves "joska141"!

Kissé megkésve, de már ismeretes a  nyári szereposztás:

A Csárdáskirálynő 2019. július 12., 13.-án és augusztus 9. (péntek), 10.-én összesen 4 alkalommal lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.  (20 órai kezdéssel)

A margitszigeti Csárdáskirálynőben a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai mellett vendégszereplők is láthatóak lesznek:

A Szabad Tér Színház és a Budapesti Operettszínház közös bemutatója.

Rendező: Vidnyánszky Attila

Karmester: Pfeiffer Gyula

Szereposztás (Július 12., Augusztus 10.)

Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Csuha Lajos
Anhilte, a felesége: Felföldi Anikó
Edwin, a fiuk: Vadász Zsolt
Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Bojtos Luca
Kaucsiánó Bóni gróf: Laki Péter
Vereczki Szilvia: Fischl Mónika
Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Mészáros Árpád Zsolt
Kerekes Ferkó: Bardóczy Attila
Jegyző: Altasch Gergely

Szereposztás (Július 13., Augusztus 9.)

Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Dézsy Szabó Gábor
Anhilte, a felesége: Siménfalvy Ágota
Edwin, a fiuk: Bakos-Kiss Gábor
Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Kiss Diána
Kaucsiánó Bóni gróf: Erdős Attila
Vereczki Szilvia: Lévai Enikő
Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Langer Soma
Kerekes Ferkó: Bardóczy Attila

Jegyző: Altasch Gergely


3890 zenebaratmonika 2019-05-08 22:13:48

A Városmajori Szabadtéri Színpadon június 18-án 19.30-kor műsorra tűzik nagy meglepetésre Kerekes János Állami Áruház c. operettjét. Az előadást a kecskeméti színház társulata játsza.

 

 


3889 Búbánat 2019-05-08 10:26:13 [Válasz erre: 3887 Búbánat 2019-05-07 20:12:11]

„Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny tizenegyedszer”

Felvidek.ma honlapján található cikkből  /2019.05.06.  Klemen Terézia/ idézek még három bekezdést:

Az utánpótlás Komáromban adott randevút egymásnak, hogy összemérjék tehetségüket, s a másik művészetének tükrébe belenézve alakítsák az önmagukról alkotott képet is.

A kérdés az volt, kinek jobbak a hangi adottságai, nagyobb a stílushűsége és az együttműködési készsége a partnerrel és a zenekarral. Hogy jó döntés született-e, azt majd a további sikerek és nézők tapsa fogja eldönteni.

Keszegh Béla, Komárom polgármestere ünnepi beszédében megemlítette, hogy mivel jövőre lesz Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója, ezért a 2020-as évet Komárom Lehár-évvé nyilvánítja.


3888 Búbánat 2019-05-07 23:29:33 [Válasz erre: 3887 Búbánat 2019-05-07 20:12:11]

XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny Ünnepi gálaestje a Budapesti Operettszínházban
2019. május 6-án este

Amikor felment a függöny az Operettszínház zenekarát láttuk a színpadon, és az est karmestere, Pfeiffer Gyula pálcájának beintésére felcsendült a nyitó zenekari szám: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringője - a balettkar szépen koreografált és előadott táncában (öt pár) is gyönyörködhettünk.

Az ünnepi est, a gála-műsorának két konferansziéja Peller Anna és Csonka András volt.

A Lehár-keringő után előbb a vendéglátó Operettszínház két művésze, a nagyszerű primadonna, Fischl Mónika és a kiváló bonviván, Vadász Zsolt adott elő egy-egy operettrészletet, és csak utánuk következtek a díjnyertesek énekszámai.

A közönség nem Facebook-függő része csak a második rész végén tudhatta meg az előző napi, komáromi döntőt követően ismertté vált nyertesek személyét, akiket a műsorvezetők itt a színházban  a főigazgató és a szponzorok képviselőinek jelenlétében neveztek meg;  előbb Kiss-B.Atilla köszöntötte a közönséget és szólott a Lehár Nemzetközi Énekverseny hagyományáról, jelentőségéről, célkitűzéseiről  (az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése; három kategóriában, primadonna, bonviván és szubrett-buffó kategóriában lehetett jelentkezni), a lezajlott megmérettetésben részt vett művészek produkcióinak színvonaláról, az ígéretes ifjú művészek felkészültségéről, s mint a zsűri elnöke az értékelés polémáiról. 

Ezt követően a színház főigazgatója egyenként bemutatta a most fellépett művészeket, akiket nagy tapsokkal köszöntöttünk, és megtudhattuk tőle azt is, hogy ki milyen külön ajándékban és/vagy későbbi színház/koncert fellépési lehetőségekben részesült.  (Az énekversenyen pénzdíjak és értékes tárgyi jutalmak is kiosztásra kerültek a legjobbaknak.)

Ezután folytatódott az operett-gála műsora.

Nem célom ismertetni az összes elhangzott dalt, kettőst, jelenetet, de nem is emlékszem vissza pontosan mindenre, hogy ki és mit énekelt. Ezért a gála műsorából inkább felsorolásszerűen kiemelek néhány énekszámot, amelyek megragadtak bennem, ezeket nevesítem - nem az elhangzottak sorrendjében, hanem szerzők szerint:

Kacsóh Pongrác: János vitézJancsi belépője „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

Huszka Jenő: Bob herceg - Pomponius bordala „Árva ember borral él, szomjasokkal nem cserél, borba fojtom bánatom, iszom, amíg ihatom… /Hogyha megcsal egy kis nő, csak legyintek, üsse kő, jó kis kocsma, jó kis bor, megvigasztal mindenkor…”

Huszka Jenő: Mária főhadnagyPanni és Tóbiás vidám kettőse, II. felv. „A bugaci határon…”

Huszka Jenő: Lili bárónőClarisse és Frédi vidám kettőse: Gyere, csókolj meg, ha szeretsz, tubicám…”

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolyaVioletta dala „Csak egy, amire kérem,ha szeret kicsikét…”

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnőMabel és Tony vidám kettőse, III. felv. „Ha engem szeretnél…”

Kálmán Imre: CsárdáskirálynőSzilvia belépője „Hajhó, hajhó, messze délen, zordon hegyek ölén,,,”

Kálmán Imre: Marica grófnőTasziló dala „Hej, cigány…” (Laki Péter)

Kálmán Imre: A bajadér - Marietta és Szapáry vidám kettőse „Barbár tánc”

 

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Daniló szerelmi kettőse, III. felv. „Ajk az ajkon…” Marina Kovchina (RUS) és Laki Péter

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – induló (zenekar)

Lehár Ferenc: Giuditta

- Octavio belépője: „Élni, barátaim, élni jó!.../Óh, signora, óh signorina! Szól az édes kavatina…” Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)

- Giuditta belépője: „Olyan forró ajkamról a csók…”

Lehár Ferenc: Paganini Anna Eliza dala „Szép álom, szállj a szívemre…”

Lehár Ferenc: A mosoly országaSzu-Csong dala, II. felv.  „Vágyom egy nő után…” Sergey Kanygin (RUS)

Lehár Ferenc: A cárevicsIván és Mása vidám kettőse „Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám…” Bojtos Luca és Erdős Attila

Lehár Ferenc: CigányszerelemIlona dala: „Messze a nagy erdő…”

 

Jacques Offenbach: Hoffmann meséiHoffmann dala az Előjátékból: Kleinzack-legenda Sergey Kanygin (RUS)

Johann Strauss: A denevér

- Rosalinda dala: Csárdás

- Adél Kacagódala, II. felv. „Ej, márki úr, Ön nem tanul…/Nevetséges, ha, ha, ha…”

Johann Strauss: A cigánybáróBarinkay belépője „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/ Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Laki Péter)

 

A Víg özvegy-finálét megelőzően az Operettszínház vezető primadonnája, Fischl Mónika csodálatos előadásában hallottuk a ritkán elhangzó Nico Dostal-szerzeményt:  a Magyar házasság című operettből a „Hűség és boldogságénekszámot.

Az ünneplést betetőzte Lehár világhírű operettjének fináléjából az összes fellépő énekművész által előadott nevezetes „Férfikórus-induló” - „Asszonynéppel hogy kell bánni…/Csak a nő, nő, nő, nő, nő...”  (Laki Péter, Vadász Zsolt, Erdős Attila, Rétyi Zsombor (ROM), Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) kezdte el, majd mindenki bejött a színpadra és együtt énekelték - többször megismételve - a refrént, az ünneplő közönség  tapsainak közepette.

Úgy gondolom, az énekverseny tükrében, ez a gálaest nagyon jól sikerült, és a fellépett díjnyertes fiatal tehetségek megérdemelten kapták meg/nyerték el helyezésüket. Még sok örömünk telhet a későbbiekben is bennük. Két tenor énekest közülük mindenképpen kiemelek:

Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE) előtt le a kalappal! - A János vitéz kedves dalát ilyen gyönyörűen, szépen, behízelgően és kitűnő magyar dikcióval elénekelni utoljára talán csak Sárdy Jánostól hallottam!  És Lehár Giudittájából elénekelt rendkívül igényes tenorária eléneklésével feltette képletesen a koronát is a fejére…. (2018 októberében a magyarul tökéletes kiejtéssel éneklő fiatal tenor letette az állampolgári esküt, miután Áder János köztársasági elnök már szeptemberben aláírta honosítási kérelmét.) 

Laki Péter korábban még buffó (táncos-komikus) tenor volt, de mostanra beérett, kiművelt, szépen csengő, nemes énekhangja már feljogosíthatja, szinte predesztinálja a bonviván szerepkör felé - és itt a gálán is előadott énekszámaival máris bizonyította, hogy idővel akár vezető tenorja is lehet az Operettszínháznak! Nem véletlenül kapta meg Ninh Duc Hoan Longgal megosztott első helyezése mellé még a közönségdíjat is!


3887 Búbánat 2019-05-07 20:12:11 [Válasz erre: 3886 Búbánat 2019-05-06 13:34:14]

Vasárnap este fejeződött be a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny, melyet Komárom Város Önkormányzata és a Komáromi Városi Művelődési Központ szervezett Komárom polgármesterének védnöksége alatt, a Budapesti Operettszínház együttműködésével.

Az operett műfaját népszerűsítette a három napon át tartó, már tizenegyedik alkalommal megrendezett  Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny a komponista szülővárosában, Komáromban.

A nemzetközi  zsűri elnöke Kiss-B. Atilla operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója volt. A zsűri további tagjai: Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem opera-operett ének szakos tanára, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Kszénia Zsarko karmester, a moszkvai Női Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és Kertesi Ingrid operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.

A nemzetközi verseny három kategóriájának díjazottai a következők:

Primadonna kategória:
1. helyezettet nem hirdettek
2. megosztott hely:  Bodor Éva (SVK) és Marina Kovchina (RUS)
3. helyezett  Zuzana Spót Ballánová (SVK)

Bonviván kategória:

Megosztott első helyen végzett  Laki Péter, aki egyúttal a közönségdíjat is elnyerte, valamint Ninh Duc Hoan Long (HUN-VIE)
2. helyezett Sergey Kanygin (RUS)
3. helyezettet nem hirdettek

Párosok  - szubrett-buffó - kategória:
1. helyezett  Bojtos Luca – Erdős Attila (HUN)
1. helyezett Kis-Lukács Bernadett – Rétyi Zsombor (ROM)
2. helyezett  Faragó Alexandra – Dénes Viktor (HUN)
3. helyezett Balázsfi Alexandra – Czuczor Dávid (HUN

 

A május 3-tól 5-ig tartó énekverseny döntősei május 6-án, tegnap este a Budapesti Operettszínház színpadán kaptak lehetőséget, hogy a magyarországi közönség előtt is bizonyítsanak..

Forrás: felvidek.ma


3886 Búbánat 2019-05-06 13:34:14

Az Operettszínház honlapjáról

Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny

Lezajlottak a XI. Lehár Ferenc Operett Énekverseny nemzetközi elődöntői, így a középdöntőben 3 orosz és 5 magyar ifjú bonviván, 7 magyar, 4 szlovák, 2 orosz, 1 horvát, 1 amerikai, 1 svájci és 1 román primadonna, valamint 6 magyar és 1 erdélyi táncos-komikus - szubrett páros mérkőzik meg a döntőbe jutásért 2019. május 3-án és 4-én a szlovákiai Komáromban, amely a zeneszerző szülővárosa. A verseny győzteseit a budapesti nagyközönség is megismerheti, hiszen a május 5-i komáromi döntőt követően május 6-án este nagyszabású, ünnepi gálaműsorban lépnek majd fel színházunk sztárjai mellett. Nagy szeretettel várjuk nézőinket! Drukkoljanak Önök is az ifjú tehetségeknek!

 

Magyarországi továbbjutók:

Bonviván:

Csák István, Ninh Duc Hoan Long, Laki Péter, Czikora István, Farkas Tamás

Primadonna:

Kuczmog Klaudia, Mészáros Edina, Újhelyi Andrea, Drahos Evelin, Halasi Bianka, Bede Blanka, Süle Dalma

Párosok:

Pacskó Dóra - Balázs Dávid, Szűcs Enikő Flóra - Tarlós Ferenc, Pánczél Klaudia - Kádár Szabolcs János, Balázsfi Alexandra - Czuczor Dávid, Bojtos Luca - Erdős Attila, Faragó Alexandra - Dénes Viktor

 

 A május 6-ai ünnepi gálaműsorban fellép többek között  Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt és Kerényi Miklós Máté. Közreműködik az Operettszínház Balettkara és Zenekara. Vezényel Pfeiffer Gyula, rendező: Bori Tamás


3885 Búbánat 2019-04-20 12:39:01

Állami Déryné Színház – Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Történeti áttekintés – bemutatók – cselekmény – dalszöveg, versek - szereplők – rajzok, fotók – jelenetképek.

A Déryné Színház „Leányvásár”produkciójának új bemutatója: 1970. december 19.

Rendező: Petrik József. Karmester: Urbán Vidor.

Forrás: mandadb.hu

 


3884 Búbánat 2019-04-19 01:07:56

Franz von Suppé, belga és dalmát származású osztrák komponista, a „Bécsi operett” megteremtője 200 éve született. (Spalato – ma Split, Dalmácia, 1819. április 18. – Bécs, 1895. május 21.)

Legismertebb művei: Boccaccio; A szép Galathea; Pajkos diákok;

A többi operettjének inkább a nyitányai váltak ismertté, a hangversenytermekben, de a rádiós zenei műsorokban is gyakran felhangzanak a pompás dallamai: Költő és paraszt; Könnyű lovasság; Fatinitza; Pikk dáma;  Banditák; Reggel, délben, este Bécsbem

Tegnap a Dankó Rádió operettműsora nem felejtkezett el Suppé születésének bicentenáriumáról: részleteket hallottunk a Boccaccióból (László Margitra és Ilosfalvy Róbertre is emlékezvén a rádiófelvételen énekelt Fiametta-szerep és a címszerep kapcsán);  a "Könnyű lovasság"  és a "Költő és paraszt" nyitányait a MÁV  Szimfonikus Zenekar koncerzelőadásain vezényelte Kesselyák Gergely illetve Medveczky Ádám.

 

 


3883 Búbánat 2019-04-17 16:09:06 [Válasz erre: 3877 Búbánat 2019-04-13 10:51:16]

KÉPRIPORT A BOB HERCEG FŐPRÓBÁJÁRÓL GYŐRBEN

Kisalföld.hu - 2019. 04. 17.

Szombaton mutatta be a Győri Nemzeti Színház, Huszka Jenő- Bakonyi Károly- Martos Ferenc Bob herceg című operettjét. Fotókon a főpróba!


3882 zenebaratmonika 2019-04-16 21:14:34

Itt pedig ismertetik a Béka díj 2018-as nyertesét:

https://www.br-klassik.de/aktuell/news-kritik/operetten-frosch-des-jahres-2018-verliehen-thomas-enzinger-blume-von-hawaii-100.html


3881 zenebaratmonika 2019-04-16 20:36:19

Bad Ischl Lehárfesztivál_Ábrahám Pál-Földes Imre: Hawaii rózsája német nyelvú előadása:

https://www.youtube.com/watch?v=mA5G1PwvdgM&t=2s

https://www.youtube.com/watch?v=mA5G1PwvdgM&t=2s

https://www.youtube.com/watch?v=emKzJCITvfY


3880 zenebaratmonika 2019-04-16 20:22:23

Ausztriában és Németországban minden évbek kiosztják a legjobb német nyelvű operettprodukciónak a "Forsch" magyarul Béka díjat, ezt a díjat 2018-ban Ábrahám Pál-Földes Imre: Hawaii rózsája c. darabjának Bad Ishle-i előadása nyerte. Szerencsére láttam ezt a fantasztikus előadást, kár hogy nem beszélek németűl, de a lényeget így is értettem és a zenéje pedig fantasztikus. Jó lenne már Magyarországon magyarul végre látni e darabot. Eddig csak annyit tudok, hogy a Csárdáskirálynőt megint felújítják a nyáron.

https://www.br-klassik.de/programm/radio/ausstrahlung-1677522.html

Ezen a linken meg lehet hallgatni a 2019. márc 5-i díjátadó ünnepséget, melyben előadják námetül Ábrahám Pál két dala mellett, egyik a Hawaii rózsája operettje Ittam egy kis pityókát és a másik a Dzsaniah, a lányok táncháza c  Ábrahám operett egyik dalát is. Továbbá hallható Offenbach több dala, közte a Kékszakáll c. operett dala, Suppé operettje, és mellettük Lehár Clo Clo c. darabja egy dala valamint Kálmán Imre Chicagoi hercegnő c. operettje két dala is.

 

 

 


3879 Edmond Dantes 2019-04-15 18:08:38

Elmarad Bulgakov Képmutatók című drámájának operettszínház-beli bemutatója, Bródy János és Kocsák zenés darabja, mert a színház frissen kinevezett igazgatója felmondta a szerződésüket. A színház szerint ennek nem politikai okai vannak. Részletek a hvg.hu-n itt.


3878 Haandel 2019-04-14 07:17:08

In diretta dal Teatro dell'Opera di Roma
La vedova allegra
14 aprile 2019 | ore 19.00 | Rai Radio 3

Operetta in tre atti di Victor Léon e Leo Stein
Musica di Franz Lehár

Baron Mirko Zeta, Anthony Michaels-Moore
Valencienne, Adriana Ferfecka
Hanna Glawari, Nadja Mchantaf
Conte Danilo Danilowitsch, Paulo Szot
Camille De Rosillon, Peter Sonn
Raoul De Saint-Brioche, Marcello Nardis
Vicomte De Cascada, Simon Schnorr
Bogdanowitsch, Timofei Baranov 
Sylviane, Rafaela Albuquerque 
Kromow, Roberto Maietta
Olga, Irida Dragoti 
Pritschitsch, Andrii Ganchuk 
Praskowia, Sara Rocchi 
Njegus, Karl-Heinz Macek

Orchestra e Coro del Teatro dell'Opera di Roma
maestro del coro, Roberto Gabbiani 
direttore, Constantin Trinks

regia, Damiano Michieletto


3877 Búbánat 2019-04-13 10:51:16

Ma este  operett-bemutató a Győri Nemzeti Színházban

Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg

Rendező: Radó Denise

Koreográfus: Fekete Miklós

Premier: 2019. április 13.

A királynő

 

BELLAI ESZTER

György herceg, a fia

 

NAGY BALÁZSFEJSZÉS ATTILA

Annie, Tom apó lánya

 

KISFALUDY ZSÓFIA

Pomponius, a herceg nevelője

 

VINCZE GÁBOR PÉTER

Viktória hercegnő

 

MAHÓ ANDREAFEHÉR NÓRA

Lord Lancaster, gárdakapitány

 

MOLNÁR ERIK

Hopmester

 

SZIKRA JÓZSEF

Tom apó

 

BEDE- FAZEKAS CSABA

Plumpudding, borbély

 

PÖRNECZI ATTILA

Kocsmáros

 

VENCZEL-KOVÁCS ZOLTÁN

Gipsy, pék

 

FEHÉR ÁKOS

Mary Pickwick

 

JANISCH ÉVA

Tánctanár

 

KLINGA PÉTER

Hadnagy

 

MOHÁCSI ATTILA

Elsie, Annie barátnője

 

BALOGH FANNI

 

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, és tánckara

  

Díszlet- és jelmeztervező

 

CSÍK GYÖRGY

Koreográfus

 

FEKETE MIKLÓS

Karigazgató

 

BALOGH ESZTER

Karmester

 

SILLÓ ISTVÁN/ MEDVECZKY SZABOLCS

Rendező

 

RADÓ DENISE

Premier: 2019. április 13. 19.00 NAGYSZÍNHÁZ

Az első magyarul írott operett sikere a múlt század kezdete óta töretlen. Bob úrfi, az álruhás trónörökös lehozza a csillagokat az égről, még London népét is fellázítja, hogy szerelmét megkaphassa. A népmesei fordulatokra épülő bájos mesében kiderül, az igaz szerelem valóban képes-e minden akadályt legyőzni. A romantikus és vicces történetet olyan ismert dalok kísérik, mint a "Londonban, hej, van számos utca..."


3876 Búbánat 2019-04-10 10:48:02 [Válasz erre: 3842 Búbánat 2019-02-20 18:48:29]

Kíváncsian várom a Budapesti Operettszínház 2019/2020. évadjának műsortervét - aminek hamarosan napvilágot kell látnia... 


3875 Búbánat 2019-04-08 13:55:28

Igaz Ember - díjátadó

"A Mensch Alapítvány, a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából április 16-án posztumusz Igaz Ember díjjal tünteti ki Kálmán Imre zeneszerzőt. A jótékonysági díjátadó ünnepség vendége lesz Kálmán Yvonne és fellépnek az Operettszínház sztárjai"


3874 Haandel 2019-04-07 09:08:36

Emmerich Kálmán: Die Csárdásfürstin
05 April - 03 May 2020 | Opernhaus Zürich

Sylva Varescu, Varieté-Sängerin Annette Dasch
Edwin, ein Fürstensohn, ihr Verehrer Pavol Breslik
Boni/Bonifaziu, ein Graf, Kumpan Edwins Spencer Lang
Stasi/Anastasia, eine Comtesse, Cousine Edwins Rebeca Olvera
Feri, ein Adeliger, Kumpel Edwins Martin Zysset

Philharmonia Zürich
Zusatzchor des Opernhauses Zürich
Musical director Ulf Schirmer 

Producer Jan Philipp Gloger


3873 Búbánat 2019-03-29 22:52:07 [Válasz erre: 3824 mannid 2019-02-04 12:48:13]

A Budapesti Operettszínház honlapján már elolvasható Offenbach nagyoperettje, a Kékszakáll áprilisra kitűzött három előadásának a szereposztása.

Tájékoztatásul ide írom a főbb szereplő művészek nevét:

Április 9. (19 órakor) és 11. (18 órakor)

Dinyés Dániel (karmester) – Boncsér Gergely, Lusine Sahakyan, Peller Károly, Csuha Lajos, Kalocsai Zsuzsa, Kende Lajos, Laki Péter, Bojtos Luca, Imre Roland

Április 10. (19 órakor)

Dinyés Dániel (karmester) – Vadász Zsolt, Bordás Barbara, Erdész Attila, Csuha Lajos, Kállay Bori, Langer Soma, Laki Péter, Kardffy Aisha, Horváth Dániel


3872 joska141 2019-03-21 12:24:24 [Válasz erre: 3871 Edmond Dantes 2019-03-21 09:40:42]

Persze, hogy telt házas lesz. De ahhoz, hogy tényleg telt ház legyen, valamikor tudni kellene az előadások időpontját. A Sziget július-augusztuisi programja már teljesen ismert. Az mégsem járja, hogy előadás előtt 1-2 héttel közlik a ponos dátumot....


3871 Edmond Dantes 2019-03-21 09:40:42 [Válasz erre: 3870 Búbánat 2019-03-20 17:36:45]

Enyhítő körülmény, hogy a szigeti előadásra valszeg így is-úgy is telt házak lesznek. Csárdáskirálynő tuti kasszasiker, nyáron, turistákkal pláne. A minőség már más ügy, de az meg úgyis csak premier után derül ki.


3870 Búbánat 2019-03-20 17:36:45 [Válasz erre: 3868 joska141 2019-03-20 15:31:18]

Kedves „joska141”!

A Csárdáskirálynő vonatkozásában: valóban, még nincs dátuma a produkciónak (én sem olvastam erről) - amit Kiss.B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója  február eleji egyik nyilatkozatában megszellőztetett, miszerint a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei nyári programjának egyik meglepetése lenne ez a Kálmán-operett; viszont nem mondott júniust, csak ennyit: „A nyári szünetben már az Operettszínház művészeivel és társulatával mutatjuk be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynőt, majd az előadást a Nagymező utcába is behozom.” 

Lehet, hogy rossz példának hozom? - a Magyar Időkben a cikk szerzője a társulati ülésen elhangzottakról szóló beszámolójában  a következőket írja: " A főigazgató szólt a nyári programokról is, júliusban és augusztusban a Szigeten a Margitszigeti Szabadtéri Színházzal együttműködve adják elő az új Csárdáskirálynőt Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás ősztől az operettszínházban lesz látható."

Hogy mi az igazság, ki tudja? 

Persze, jogos a felvetés: március  20-át írjuk, és még nincs semmi híre a beígért előadás(ok)nak, legalábbis én sem tudok erre vonatkozóan hasznos információval szolgálni.  Mi az oka a hallgatásnak, és miért ez a némaság a produkció körül, tényleg érthetetlen. Én is csak találgatni tudok... 

Továbbra is ez a közlemény olvasható a Tickethungary.com oldalon (itt július hónapot említenek meg):

„Kiss B. Attila az Operettszínház igazgatója jelentette be a hírt, hogy 2019. júliusban a  „Budapesti Nyári Fesztivállal együttműködésben lépnek fel a felújított Csárdáskirálynővel Vidnyánszky Attila rendezésében. A margitszigeti szabadtéri bemutatót követően ősztől a produkció az Operettszínház műsorát gazdagítja a 2019/2020-as évadtól! A margitszigeti Csárdáskirálynőben a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai mellett vendégszereplők is láthatóak lesznek. A pontos szereposztást később hirdetik ki.”

Nincs más teendőnk, mint várni – remélni…


3869 Edmond Dantes 2019-03-20 16:09:32 [Válasz erre: 3868 joska141 2019-03-20 15:31:18]

1990 körül Mohácsi János rendezett az akkor legendás kaposvári színházban egy legendás Csárdáskirálynőt, ami -így, egyiket sem ismerve- (kissé?) hasonló lehet mint az említett bécsi. A teljes előadás tudtommal nincs fent a neten, de van róla itt egy kis összeállítás. A finálé ízelítőt ad a produkció hangulatáról, szellem(iség)éről.


3868 joska141 2019-03-20 15:31:18

Tisztelt Búbánat!

 

Nagyon értékes hozzászólásai vannak az Operett területén, tisztelem Önt abszolút tárgyismeretéért. Két dologra szeretnék reagálni.

 

Talán én fogalmaztam félreérhetően: nem elsősorban a szereposztás jelenlegi hiányával van gondom, hanem az előadások „eltitkolt” napjaival. Már kijött az Operettszínház teljes júniusi műsora, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad teljes műsora augusztus végéig, a Csárdáskirálynő előadás nyilatkozott júniusi dátumai, még szereposztás nélkül sem, sehol nincsenek. Azért, mintegy 2 hónappal az előadás előtt már illene tudni.

Szíves figyelmébe ajánlom a Volksoper mostani Csárdáskirálynő szériáját. (Gesztus volt, hogy Németh Sándor 2014-es visszavonulása után csak most 2018-ban játszották újra.) A rendező nyilatkozata szerint teljesen az „urtext”-hez nyúltak vissza, mint szövegben, mind szereplőkben. (Jó: a bonviván számára betettek egy önálló számot a Marica grófnőből).

Az első és a harmadik felvonás félelmetes volt. Semmi vidámság, semmi humor, csak a háború, a reménytelenség, a kiábrándultság. Így is lehet játszani egy operettet.


3867 Búbánat 2019-03-20 14:13:53

„Rangos kitüntetéseket kaptak” az Operettszínház művészei

Állami elismeréseket adtak át a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a Pesti Vigadóban 2019. március 13-án.

Papadimitriu Athina kiemelkedő színészi tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjat vehetett át Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől, míg Kocsis Tamás a Budapesti Operettszínház musical-előadásainak sikeréhez előadó és alkotóművészként egyaránt hozzájáruló, magas színvonalú munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Rétvári Bence államtitkártól.

”Színházunk táncművésze, koreográfusa 2001 óta tagja társulatunknak, Musical Együttesünk alapító tagja. Szívből gratulálunk díjazottjainknak, köztük vendégalkotóinknak is:  A táncművészet terén kiemelkedő alkotói tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült ugyanis Kulcsár Noémia Kékszakáll című előadásunk koreográfusa, valamint kiemelkedő színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át Béres Attila, aki az április 26-tól látható Carousel című előadásunk rendezője.


3866 Búbánat 2019-03-20 10:58:33 [Válasz erre: 3806 Búbánat 2019-01-22 23:22:05]

AVAGY SZABAD-E ÚJRAKÖLTENI A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ DALSZÖVEGEIT?

  • 2011. március, Színház.NET 

…az eredeti bécsi, nagyvárosi népnyelv kifinomult kétértelműségeit csak „bécsiül” lehet érteni, szolgai fordításuk magyarul értelmetlen…

Az Operettszínház a 2006-os premier óta hol megfontoltan, hol ingerülten reagál a Csárdáskirálynő dalbetéteinek átköltésével kapcsolatos értetlenkedésre, fanyalgásra. Az 1915-ös bécsi
változat remake-jének szánt előadás alkotóinak a maguk szempontjából igazuk lehet: nyilatkozataikból, de még az előadás promóciójából is jól látszik, hogy nemcsak új műfajkoncepciót, de az Operettszínház új imázsát is erre a korszerűsített változatra igyekeznek építeni. A „koncepció” amúgy alighanem méltányolható szempontja, hogy külföldi turnékon valóban a nemzetközi operettvilágban ismert és játszott
eredeti Csárdásfürstint érdemes előadni.

A fanyalgók helyzete sem irigylésre méltó, mert nem könnyű szabatosan megfogalmazni (bár a továbbiakban kísérletet teszünk rá), mi a baj azzal, hogy a Túl az Óperencián helyett Messze száll a fecskepár, az Álom, álom, édes álom helyett Százezernyi angyal zengi: boldogság, a Jaj, cica… helyett Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér (s az ugyancsak átírt A lányok, a lányok, a lányok angyalok és Szilvia belépője) idegenül ható, új szövegeivel halljuk a Csárdáskirálynő ismert dallamait. Kállai István és Kerényi Miklós Gábor új magyarításai a szótári hűség szempontjából valóban jobban illeszkednek az 1915-ös bécsi Béla Jenbach-Leo Stein-szöveghez, s ritmikai, prozódiai problémák is ritkán akadnak. (Kérdés persze, hogy ha ezeket a dalokat átfazonírozták, miért kegyelmeztek meg a többi Gábor Andor-versnek.) Voltaképpen azonban mégsem teljesen ezt a bécsi variánst játsszák. Akkor ugyanis nem hagyhatták volna meg a Hajmási Péter, Hajmási Pál-tercettet (igaz, itt duettként); és nem használnák még csak nem is a Gábor Andor-féle dalszövegek némelyikét, hanem az 1954-es Kellér-Békeffy-féle változat átiratait, Innocent Vince Ernő szövegeit, és mindenekelőtt Anhilte prózai szerepéből sem csinálnának újfent éneklő ál-Cecíliát.
Alapvető kérdés, hogy az 1916 novemberében bemutatott magyar Csárdáskirálynő (akkor még Csárdáskirályné!) valóban az „Urtext” Csárdásfürstin műfordítása-e. Látszólag alig van különbség köztük, mégis inkább két különböző darabról kell beszélnünk.

[…]

Gábor Andor a Hajmási Péter szövegében ezt a nagy trükköt veti be: a szőlő, a kenyér motívumát és a Hajmási nevet szintén kölcsönveszi. Amivel a közönség rejtett emlékezetét megmozgatja, az Szilágyi és Hajmási székely népballadája, melyet először Toldy Ferenc közölt nyomtatásban 1827-ben, de Vörösmarty, utóbb pedig Gyulai Pál is feldolgozta költői beszélyben. Gábor Andor az indító kép elemeit a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-ben megjelent I. kötetéből veszi (amelynek további népszerű kiadásai ott sorakozhatnak az operettlátogatók családi könyvesvitrinjeiben):

– Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk
Császár tömlöcébe, két gerezd szőllőért…

Innen tehát a kenyér és a szőlő metaforája az operettdalban:

Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…

De a ballada szituációja is áthallásos. A Szilágyi és Hajmási legtöbb változatában a török császár leánya segít megszökni a két magyar rabnak, s velük is menekül; az út során azonban a férfiak összekülönböznek, hogy melyiküké legyen a lány. (Ha a népköltészet növényi szimbolikájának közkeletű értelmezésére gondolunk, akkor a „két gerezd szőllő” említése valamilyen szexuális kihágást sejtet, és egyértelmű, hogy a leány erotikusan is vonzódik a magyar nemesifjakhoz.) Egyes változatok szerint a férfiak párbajra mennek, melyben Hajmási László halálos sebet kap. Más, komikus változatokban azonban egyikőjüknek eszébe jut, hogy otthon várja a feleség, s így a párbaj elmarad. Gábor Andor mindkét szituációt bekapcsolja a történetbe. Bóni és Edvin első felvonásbeli párbajában vagy Kerekes Ferkó és Bóni Szilvia sorsa feletti elkeseredett civakodásában – harmadik felvonás – nem nehéz felismerni a párhuzamot, különösen, hogy Bóni a Stázi iránt érzett vonzalma miatt nem egészen veszi komolyan lovagias felajánlását. Bizonyos értelemben ez az operett csúcspontja, a Csárdáskirálynő dramaturgiailag legfontosabb dala.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy 1954-ben Kellérék Honthynak ügyeskedték át a tercettet, és emiatt aztán a Honthy Hanna kedvéért Cecíliává átírt Anhilte-szerep lesz a voltaképpeni főszerep. Így kerül át a Hajmási Péter az első felvonásba, ahol Cecília partnerei Kerekes Ferkó és – Bóni helyett – Miska (Feleki Kamill) lesznek. Miska szerepe miatt Innocent Vince át is írja a második versszakot. A „Gyere rózsám, gyújtsál gyertyát, / Vagy gyújtsd meg a villanyt” helyett Miska azt énekli: „Józan fejjel nem jó nézni, / Hogy mulatnak mások…” Bóninak, Szilviának és Kerekes Ferkónak az 1954-es változatban a Kivilágos virradatig jut, amelyben jószerével csak a sírva vigadás nemzeti közhelye marad meg. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a Bónit az 1948-as felújítás után nagy sikerrel játszó Latabár Kálmán az új változatban átadja szerepét a fiatal Rátonyi Róbertnek. Kellérék megoldásával nemcsak a Szilvia- Edvin-Bóni-Stázi vonal, vagyis az alapszerepkörök, a klasszikus primadonna-bonviván-táncoskomikus- szubrett konfliktuscsoport színtelenedik el, de a darab voltaképpeni értelme is megváltozik. Cilikéék tercettjében ugyanis már csak az egykori vetélkedés emlékéről van szó, és ez dramaturgiai szempontból sokkal gyengébb, mint az 1916-os változat megoldása. Ez a szituáció mutatja a legjobban, hogy az 1954 után leggyakrabban játszott Kellér-Békeffy-librettó voltaképpen törli a darab alapkonfliktusait, és igazából csak nosztalgiázik egy letűnt, tétek nélküli, békés világ fölött. Revüoperetté válik, amibe, kényszerűen, összekötő szövegek is kellenek.

[…]

Tulajdonképpen lehangoló, és feltehetően a tercett drámai helyzetének meg nem értéséből fakad, hogy a Hajmási-csárdás az Operettszínház mostani remake-jében is egyszerű revüelemmé fokozódik le: a Weilersheim-házban énekli Anhilte, az egykori sanzonett, duettben Miska „ikertestvérével”, Alfonzzal. A bécsi változatnál erősebb Gábor Andor-féle verzió tercettje így veszíti el kulcsszerepét Kelléréknél, és így válik gyakorlatilag jelentéktelenné a Kerényi rendezte előadásban.

Miért kell vajon 2006-ban a bécsi változathoz visszaigazítani az Álom, álom, édes álom refrénjét erre: „Százezernyi / angyal zengi: / boldogság, / Százezernyi / forró csókkal / várok rád!”? Vajon az Álom, álom, édes álomból ma már nem hallatszik ki Csongor panasza Vörösmarty mesejátékából?

Álom, álom,
Édes álom,
Szállj a csendes föld fölé;
Minden őrszem
Húnyjon, csak nem
A várt s váró kedvesé. […]
Álom, álom, édes álom,
Ah, csak most ne légy halálom.

Gábor Andor szövege arról szól, amit Csongor is panaszol Tünde eltűnése után: az egymástól búcsúzó szerelmesek (Edvin és Szilvia a második felvonás végén) nem mernek hinni abban, hogy egyáltalán találkoznak-e még. (Ráadásul éppen 1916-ban fut az Operaházban a Csongor és Tünde egy igen reprezentatív kiállítású szériája.)
Valószínűleg kevesebben vennék ma már észre, mint 1916-ban, hogy az első felvonás fináléjában, a házastársi ígérvény aláírásakor elhangzó duett (megint csak Edvin és Szilvia), az Egy a szívem, egy a párom szövegötlete Petőfi 1843 márciusában írt, Kakasszóra hajnal ébred című népdal-imitációjából való kölcsönzés:

Kakasszóra hajnal ébred,
Én lányokkal nem beszélek.
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.

Így valaki azt gondolná,
Én is kakas vagyok talán;
S hej, a kakas hamis madár,
Untalan más fészekhez jár.

Pedig én kakas nem vagyok,
Hanem filemile vagyok,
Egy a fészkem, egy a párom,
Egyért élek a világon.

Gábor Andor átveszi Jenbachék német szövegének „üzenetét” („Eine nur – die ist die Echte, / Eine nur – die ist die Rechte…”), a hűség illuzórikus témáját, de a Petőfi-vers ízeit keveri bele:

Egy a szívem, egy a párom,
Boldogságom tőle várom,
Más leánytól még az édes csók sem kell.
Egy a párom, egy a szívem,
Egyet tud szeretni híven…

S ha ez nem lenne elég: a Te rongyos élet refrénje Laczkó Géza Zrínyi-regényének, a Német maszlag, török áfiumnak a Nyugat 1913/8. számában megjelent folytatásában olvasható részletéből származik, alighanem ezek a regény szimbolikus kulcsmondatai: „A király? Távoli kegyes idegen… A harc? Patkány-marakodás! A hadi pálya? Bohóc-kapaszkodás! Az élet? Rongy, rongy, rongy!”

Maga a „Túl az Óperencián” verssor azonban megint csak Petőfinél, a Pató Pálban olvasható:

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

A laikus befogadó értelmezői kontextusát a magyar szöveg úgy helyezi át, hogy nem a házastársi hűtlenkedést, hanem a házasság halogatásának témáját sugallja: hol lesznek boldogok? Seholsincsországban, a mesében, vagyis sehol és soha:

Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk,
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

Minden egyéb érthető a dal verzéiből. Érdekes módon Kállai és Kerényi ezeket változatlanul hagyják:

EDVIN De megesik a férjjel ott is, trallala, a hámból hogy kirúg!
STÁZI A férjek, kikről kegyed beszél, trallala, de furcsa kisfiúk!
EDVIN A feleség az csak ül otthon, trallala, és stikkel és imád!
STÁZI S ha kimaradsz, nincs egyéb dolga, trallala, csak szépen várni rád!
EDVIN Ez így van, és nem változhatik, trallala, Pesten úgy, mint Bergengócián!

Folytathatnánk.

[…]


3865 Búbánat 2019-03-20 10:51:05 [Válasz erre: 3864 joska141 2019-03-18 07:36:13]

Pontosan azért várnak ki a nyári margitszigeti  Csárdáskirálynő szereposztásával, mert ez az operettszínházi produkció szeptembertől bekerül a Nagymező utcai teátrumba, de az új évad tervezése folyamatban van; ha bejelentik 2019/20-ra az újdonságokat, egyúttal a szereposztásokról is hírt kapunk.


3864 joska141 2019-03-18 07:36:13

Segítséget, felvilágosítást kérek, hátha valaki tudja.

Kiss B. Attila február 1-jei, bemutatkozó értekezletén elújságolta, hogy új rendezésű Csárdáskirálynőt fognak bemutatni júniusban a Margitszigeten, majd szeptembertől átviszik a Nagymező utcába. Ez a hír Momus fórumain is megjelent.

A produkcióról jelenleg, a mai napon:

a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nem tud konkrétumot – egyeztetnek folyamatosan,

a jegyeladó honlapok azt írják, majd egyszer lesz időpont és jegyvásárlási lehetőség,

Vidnyánszky Attila a produkció kiszemelt rendezője még semmit sem tud – egyeztetnek,

az Operettszínház az ezzel kapcsolatos többszöri kérdésekre – mikor lesz, kik a szereplők – hallgatással válaszol, nem nyilatkozik.

Valaki tudja, miért ez a nagy titkolózás? Nem a Paksi Atomerőmű védelmi rendszeréről akarok tudni, mert az valóban szigorúan őrzött államtitok. De már egy színházi bemutató is?


3863 Búbánat 2019-03-14 20:45:45

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya - Pécsi Nemzeti Színház - videomontázs

Bemutató dátuma: 2018.10.12. p

Nagyszínház

Előadások:

2019.03.16. szo | 15:00   Jegyvásárlás
2019.03.16. szo | 19:00 Karácsonyi / A bérletKarácsonyi / B bérlet Jegyvásárlás
2019.04.07. v | 15:00   Jegyvásárlás
2019.04.07. v | 19:00   Jegyvásárlás
2019.04.18. cs | 19:00 Szalma Lajos bérlet Jegyvásárlás

 

Szereposztás:

 Napi szereposztás 2019.03.16. szo | 15:00 2019.03.16. szo | 19:00 2019.04.07. v | 15:00 2019.04.07. v | 19:00 2019.04.18. cs | 19:00 

Napi szereposztás

Violetta Mentes Júlia
Ninon Illés Alexa
Raoul (festő) Fekete Gábor
Florimond (zeneszerző) Józsa Richárd
Henry (író) Takaró Kristóf
Spaghetti Köles Ferenc
Frascatti Széll Horváth Lajos
Durandné Füsti Molnár Éva
Színigazgató Rázga Miklós
Bouchon úr Tóth András Ernő
Páholynyitogató Németh János
Bébé Sárközi Edina
Margot Fertály Katalin
Díszlettervező Rózsa István
Jelmeztervező Horváth Kata
Zenei vezető Oberfrank Péter
Koreográfus Kispál Anita
A koreográfus asszisztense Tandi Zsófia
Rendezőasszisztens Kiss Hédi
Súgó Juhász Piroska
Ügyelő Háber László

3862 Búbánat 2019-03-12 22:22:45

Magyar Nemzet, 2019. MÁRCIUS 11. HÉTFŐ 13:12

"Az első hazai látható hang"

EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK MEDNYÁNSZKY ÁGI TISZTELETÉRE

/B. Orbán Emese/

Mednyánszky Ági színművész tiszteletére avatott emléktáblát múlt szombaton egykori otthona, az Erzsébet tér 5. szám alatt családja és Belváros-Lipótváros önkormányzata. Mednyánszky Ági 1927. március 15-én született Bécsben, 1933-tól az Operaházban volt balettnövendék. Pályáját táncosként kezdte a Kamara Varietében és a Moulin Rouge-ban, majd 1943-tól az Erzsébetvárosi Színházban és a Magyar Színházban kezdett prózai szerepeket alakítani. 1945 és 1949 között a Művész Színház, 1950-től 1958-ig pedig a Vígszínház színésze volt.

Már ekkoriban rendszeresen vendégszerepelt a Fővárosi Operettszínházban, amelynek először 1958-ban tagja, 1992-ben pedig örökös tagja lett, főként szubrettszerepeket formált meg. Emellett számos filmben tűnt fel, szinkronszínészként is dolgozott, szerepelt a Magyar Rádió hangjátékaiban, a Szabó család Icujaként az egész Kárpát-medencében ismerték. Az ő hangján szólalt meg hazánkban először a televízió, 1955-ben ő mondta be azt, hogy „Önök a Magyar Televízió kísérleti adását látják”.

Mednyánszky Ági 2015. június 7-én hunyt el. Nyolcvanéves koráig színpadra állt, utoljára a Menyasszonytánc és a Lili bárónő című előadásokban. Az emléktábla-avatáson részt vett Mednyánszky Ági családja, köztük Balázs Péter színész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, a Budapesti Operettszínház vezetősége és társulatának tagjai, Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület igazgatója, volt kollégák és barátok.

Az eseményen a színésznő unokaöccse, Mednyánszky Miklós (képünkön) mondott beszédet,

Állami kitüntetést sosem kapott, mégis mindenki ismerte
Fotó: Havran Zoltán

Makláry László, a Budapesti Operettszínház karmestere, korábbi fő-zeneigazgatója pedig felolvasta Mednyánszky Ági barátnője, kollégája, Felföldi Anikó levelét, aki színházi elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az eseményen.


3861 Edmond Dantes 2019-03-12 10:15:47 [Válasz erre: 3860 joska141 2019-03-12 09:06:02]

A pályafutás ívét nem Kovalik Balázs határozta meg magának, hanem tudtommal eltávolították-kirúgták MÁO művészeti vezetői pozíciójából. A jelek szerint nem járt rosszul, legfeljebb mi jár(t)unk rosszul azzal, hogy -a MüPás Hollandit nem számítva- nem rendez itthon. Volna mit és volna kik helyett...


3860 joska141 2019-03-12 09:06:02

Az Amazonon március 09-től már kapható Kálmán Imre: Ein Herbstmanöver (Tatárjárás) című művének új CD-je.

https://www.amazon.fr/K%C3%A1lm%C3%A1n-Ein-Herbstman%C3%B6ver-Marie-Seidler/dp/B07P86BB8F

Ez gyakorlatilag Kovalik Balázs Giessen Theater-beli 2017-es rendezésének felvétele:Az út a Magyar Állami Operaház főrendezői székéből a Giessen Theater operett rendezéséig…Hm…


3859 Búbánat 2019-03-07 18:25:16

Színháztörténeti füzetek az Operettszínház műsora 1923 - 1973

Színháztörténeti füzetek  (55. szám)

A FŐVAROSI  OPERETTSZÍNHÁZ  MŰSORA

1923 - 1973.
Összeállította: Koch Lajos

Budapest, 1973

Magyar Színházi Intézet

Szerkesztette: Alpár Ágnes

A kiadásért felelős: Bizó Gyula, a Magyar Színházi Intézet Igazgatója.

Készült: a Magyar Színházi Intézet Sokszorosító üzemében, 250 példányban, A/5 méretben, 128 oldal.

A mai értelemben vett operett, mint műfaj, I860-ban jelent meg először Magyarországon.  A Nemzeti Színház színpadán november 21-én mutatták be Offenbach Eljegyzés lámpafénynél c. operettjét, amely egy csapásra meghódította a magyar közönséget. A műfaj rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert. Offenbachnak 1865-ban, a Budai Népszínházban bemutatott operettje, a Dunanan apó egyfolytában már 1o4 előadást ért meg.
Az 1869-ben megnyílt Gyapjú utcai német színház műsorának már jelentős részét az operett tette ki, a vezető szerepet azonban 1875-től kezdve a pesti Népszínház ragadta magához, amit az a körülmény is elősegített, hogy a népszínművekre szerződtetett énekes gárdáját az operettekben is kitűnően fel tudta használni.

Jellemző a műfajnak a századforduló éveiben egyre növekvő népszerűségére, hogy operettszínháznak indult 1897-ben a Magyar Színház is, 19o2-ban pedig kizárólag operettek előadására építették a Király Színházat, amelynek társulatát is már az operett sajátos igényeinek megfelelően szervezték meg.

19o7-ben ugyan bezárta kapuit a csődbe jutott Népszínház, viszont az 1911-ben megnyílt, 5ooo személyes nézőtérrel rendelkező Népopera /1917-től Városi Színház/ igen sűrűn tűzött műsorára operetteket. S hogy a fővárossá növekedett Budapest a nyári hónapokban se nélkülözze a könnyű szórakozást, a Budai Színkör ebben az időben kizárólag operetteket játszott.

Az operettműfaj legkésőbbi képviselője, a Fővárosi Operettszínház csak 1922 végén kezdte meg működését egy már fennálló épületben, amely ekkor közel harminc éves múltra tekinthetett vissza. A színházat 1894-ben Somossy /Singer/ Károly építtette a Fellner és Helmer  bécsi színházépítő céggel, amely a század utolsó harmadában számos színházat tervezett az Osztrák - Magyar Monarchia területén, s a magyar fővárosban is a Népszínház és a Vígszínház építése fűződött nevéhez.
Somossy Károly pályafutása a Kerepesi /Rákóczi/ úti Beleznay-kertben kezdődött, ahol valamikor még Déryné is fellépett, s ami 1891-ben történt lebontásáig Budapest egyik legkedveltebb szórakozóhelye volt. A Beleznay-kert igen jó üzletnek bizonyult, s jövedelméből a vállalkozó kedvű Somossy megvásárolta Bródy Zsigmondtól a Nagymező utca és Mozsár utca sarkán álló telket, s ezen 1884-ben megnyitotta új mulatóját, a Somossy Orfeumot. Ez a vállalkozása is kitűnően bevált, s ekkor szánta rá magát Somossy, hogy a nagyvárossá fejlődött Budapesten a nyugati fővárosok orfeumaihoz - a párizsi Folies-Bergère-hez vagy a bécsi Ronacherhez - hasonló reprezentatív mulatót építtessen.
A kor szecessziós stílusában épült, közel 2ooo személy befogadására alkalmas új Somossy Orfeum 1894. márc. 17-én nyílt meg. A páratlan gazdagsággal díszített és berendezett, villanykörték ezreivel kivilágított épületnek csodájára jártak a pestiek, a nemzetközi viszonylatban is elsőrendű műsor pedig biztosította az állandó látogatottságot.
Az Orfeum terhei azonban rövidesen tönkretették Somossyt, s ezért 1899-ben kénytelen volt mulatóját Albrecht Károly vendéglősnek eladni, aki 19o2-ben Waldmann Imrének adta tovább. Ekkor már Fővárosi Orfeum néven szerepelt. Bár Waldmann nagy körültekintéssel és jó üzleti érzékkel vezette vállalatát, az időközben elszaporodott mulatók - különösképpen a Folies Caprice /ma Vidám Színpad/, a Friedmann Orfeum /ma Bartók Színház/ és a Royal  Orfeum /ma a Madách Színház áll a helyén/ - versenye őt is tönkretette.  1916-ban átadta a Fővárosi Orfeumot Keleti Árminnak és Ribner Miksának, a Révai utcai Folies Caprice tulajdonosainak, egy év múlva azonban a részvénytöbbséget Bálint Dezső, a Royal Orfeum időközben meggazdagodott igazgatója szerezte meg, s így az épület az ő tulajdonába ment át.

Bár a Fővárosi Operettszínház története az üzleti szabadverseny ékes illusztrációja lehetne, az Orfeumhoz néhány jelentős művészi esemény is kapcsolódik. 1899. július 25-28-ig ezen a színpadon vendégszerepelt először Budapesten Max Reinhardt a berlini Deutsches Theater egy alkalmi együttesével. Reinhardtot akkor mint színészt, Tolsztoj A sötétség birodalma Akim szerepében ismerhette meg a fővárosi közönség. 19oo-ban Sezessionsbühne néven lépett fel ugyanez a társulat, szintén a Fővárosi Orfeum színpadán, 19o2-ben pedig Reinhardt már saját Sohall und Rauch nevű híres kabaréjával vendégszerepelt ugyanitt.
Az Orfeum egyik helyiségében nyílt meg 19o1-ben az első magyar kabaré is, Tarka Színpad néven, amelyet Zoltán Jenő, a Budapesti Hírlap munkatársa alapított; 1919-ben pedig ugyancsak rövid ideig működött itt a Fővárosi Kabaré, Harmath Imre vezetésével.
Az1922. év nagy változást hozott az épület történetében. Ben Blumenthal, amerikai színházi vállalkozó, aki előző évben megvette a Vígszínházat, most Bálint Dezső örököseitől kibérelte a Fővárosi Orfeum épületét és színházzá alakíttatta át. A munkálatok elvégzésére Vágó László, Málnai Béla és Szentgyörgyi István kaptak megbízást.

1922. december 22-én nyitották meg az ú fővárosi Színházat Földes Imre és Buttykay Ákos Olívia hercegnő című operettjével. A Fővárosi Operettszínház nevet a színház csak 1923. február 9-én vette fel.

Egy évig többnyire más színházak társulatai vendégszerepeltek színpadán, mert bár az épület elkészült, egy új operettegyüttes szervezéséhez időre volt szükség. A Király Színház kitűnő társulata veszélyes konkurenciát jelentett, a Városi Színház is sok operettet játszott, sőt 1921-től az egykori Friedmann Orfeumból átalakított Blaha Lujza Színház ugyancsak operettszínházként indult.
Az első világháborút követő nehéz gazdasági viszonyok is hosszú ideig akadályozták az új operettszínház kibontakozását.
Blumenthal kedvét vesztve 1926. december 1-én átadta a színházat Faludi Sándornak, aki 1929. december 13-ig vezette. Ekkor már éreztette hatását a gazdasági világválság a színházak területén is. Kabos Gyula Fővárosi Művész Színház néven drámai színházat nyit az épületben, de 1929. december 21-től 193o. júniusáig tartó kísérlete kudarccal végződött. 193o. szeptember 2o-tól Sebestyén Dezső igazgatja a színházat, régi nevén, de a válságos években a gyér látogatottság miatt több ízben hosszabb időre is kénytelen bezárni. 1936 szeptemberétől 1938 júniusáig Művész Színház néven ismét drámai színházzal kísérletezett az épületben Bárdos Artúr, aki kétéves sikertelenség után lemondott. A Színművészeti Kamara megalakulása után, a kamara támogatásával Seregi Andor és Sziklai Jenő vették át a színház vezetését. Lemondásuk után 1941-ben Bubik Árpádot nevezték ki igazgatónak, de ő, mivel Berlinben is volt színháza, egy év múlva felmentését kérte. 1942-ben Bánky Róbert és Orosz Barna bérelték ki a háborús események miatt egyre gyérebben látogatott színházat. 1944. december 2-án a megsérült Nemzeti Színház társulata itt tartotta Gárdonyi Géza Annuska című darabjának a felújítását.

1936-tól a Király Színház végleges bezárása után a Fővárosi Operettszínház az operett terén tulajdonképpen monopol helyzetbe került, ezt azonban a gazdasági világválság utóhullámai, a zavaros belpolitikai helyzet, a Színművészeti Kamara fasiszta színházpolitikája, végül pedig a háborús események miatt nem tudta kihasználni.
A felszabadulás után, a Budapest ostromát épségben átvészelt színház 1945 márciusában nyitotta meg újból kapuit. Kezdetben csak esztrádműsorokat adott, délutánonként, április 5-én azonban a Csárdáskirálynővel megkezdte rendes előadásainak sorát, Fényes Szabolcs és Földessy Géza igazgatók vezetése alatt.
 

1949-ben a színházat - az ország valamennyi színházának államosításával egyidőben - állami kezelésbe vették és Gáspár Margitot nevezték ki igazgatónak, aki 1956-ig vezette azt.
1954-ben Blaha Lujza Színház néven kamaraszínházat kapott, a VII. kerületben, amely 196o-ig működött. 1957-I960-ig Fényes Szabolcs a színház igazgatója, 1960 óta pedig Szlovák László vezeti.
 

A színház 5o. éves évfordulóján ezzel az Adattári füzettel köszöntjük a Fővárosi Operettszínházat. Az 50 év műsorában a felszabadulás utánig minden, a színház épületében tartott előadás, vendégjáték szerepel. Az államosítástól azonban csak a színház folyamatos műsorához tartozó előadás, ill. vendégjáték kapott helyet. Nem tüntettük fel a színházban tartott különféle ORI /Országos Rendező Iroda/ rendezvényeket, sem a Bartók Gyermekszínház itt tartott előadásait.

/Koch Lajos/

 


3858 Búbánat 2019-03-07 00:31:34 [Válasz erre: 3857 Búbánat 2019-03-07 00:29:31]

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem  - (V/5. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

- Jegyzetek

  1. A szóban forgó partitúrát - egy Huszka által több helyütt javított és kiegészített kopistamásolatot - az OSZMI Kézirattára őrzi (H-I.2.3 253), de egy fénymásolt példánya megtalálható az OSZK Zeneműtárában is (Ms. mus. 5.629).
  2. Bárzsing neve beszélő név: a „bárzsing" szó a népnyelvben nyelőcsövet, ill. disznó- vagy marhabél zsíros rétegét jelenti, vagyis nyilvánvalóan a regénybeli szereplő mohóságára, pénzsóvárságára utal.
  3. Mint ismeretes, 1848. március 15-én este Katona Bánk bánját adták a Nemzetiben; Gertrúd szerepét Jókai későbbi felesége, Laborfalvi Róza játszotta. Neki persze nem ez volt első színpadi fellépése.
  4. Az operett főbb szerepei és alakítói a következők voltak: Hargitay Judit - Petress Zsuzsa / Gyenes Magda; Lávay Béla - Hadics László; Erzsók - Zentay Anna; Andris - Pagonyi János; Blumné - Somogyi Nusi; Orkán - Keleti László.
  5. Boci-boci tarka. Operett 3 felvonásban. Szöveg: Csizmarek Mátyás. Versek: Innocent V. Ernő. Zene: Vincze Ottó. Teljes zongorakivonat szövegkönyvvel (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1954).
  6.  Szövegkönyv: OSZK, FM 6/6655 (A Fővárosi Operettszínház súgópéldányának mikrofilmkópiája).
  7. „Vita az intonáció, népzene és nemzeti hagyomány kérdéseiről", Új Zenei Szemle 2/12 (1951. dec.), 5-11. Szabó állásfoglalásának értelmezéséhez ill. Szabolcsi Bencének a „hagyományvitá"-ban betöltött szerepéről lásd Péteri Lóránt tanulmányát: „Szabolcsi Bence és a magyar zeneélet diskurzusai (1948-1956)", Magyar Zene 41/2 (2003. május), 242-246. A vita jelentőségéhez egy harmadik résztvevő, Járdányi Pál személyére nézve lásd Kusz Veronika, Járdányi Pál (Budapest: Mágus, 2004), 5-6.
  8. Petőfinek és a nemzeti retorikának a kommunista propagandában játszott szerepéhez lásd Gyurgyák János, „A kommunisták és a nemzeti kérdés", in Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története (Budapest: Osiris, 2007), 510-521.; Gyarmati György, „Frusztrált (inter)nacionalizmus", in A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956 (Budapest: ÁBTL-Rubicon, 2011), 234-245.
  9. Obernyik Károly, „Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban", in Színművek 1848-1849-ből, szerk. Kerényi Ferenc (Budapest: Unikornis, 1998) = A magyar dráma gyöngyszemei, 9, 139-184.
  10. Szövegkönyv: OSZK, FM 6/6507 és 6508 (a Fővárosi Operettszínház bemutatójának gépiratos szövegkönyveiről készült mikrofilmkópiák). Zongorakivonat: Bécsi diákok. Romantikus nagyoperett 3 felvonásban. Szövegét írta: az Operett Szinház munkaközössége. Zenéjét Strauss mű­veiből és korabeli muzsikából összeállitotta Majorossy Aladár (Buda­pest: Marton Sándor örökösei / Preszler, 1949).
  11. Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. A Fővárosi Operettszínház 1955. május 19-iki társulati ülésének jegyzőkönyve (OSZK, Fond 16/40).
  12. Venczel Sándor, „Virágkor tövisekkel. Beszélgetés Gáspár Margittal", Színház 32/9 (1999. szeptember), 42.
  13. Színház és Filmművészet 6/5 (1955. máj.), 360.
  14. Színház és Mozi 8/14 (1955. ápr. 8.), 16.
  15. Új magyar irodalmi lexikon, szerk. Péter László, II (Budapest: Akadémiai, 1994), 775-776.; Új magyar életrajzi lexikon, szerk. Markó László, III (Budapest: Magyar Könyvklub, 2007), 163-164. Vö. Háy saját, igen szubjektív visszaemlékezéseivel: Született 1900-ban, ford. Háy Gyuláné Majoros Éva (Budapest: Interart, 1990), ill. Gajdó Tamás munkájának vonatkozó részével: „Színház és diktatúra Magyarországon, 1919-1962", in Színház és diktatúra a 20. században, szerk. Lengyel György (Budapest: Corvina/OSZMI, 2011), 379.
  16. Háy Gyula, Az élet hídja (Budapest: Szépirodalmi, 1951).
  17. Háy vitát kiváltó cikke: „Színházi levél néhány barátomhoz a magyar drámáról", Béke és Szabadság 4/40 (1953. szept. 30.), 16-17. Kende válasza: „A magyar drámairodalom néhány kérdéséről Háy Gyula »színházi levele« kapcsán", Irodalmi Újság 4/21 (1953. okt. 10.), 7. A vitához kapcsolódó további állásfoglalások az Irodalmi Újságban: Gyárfás Miklós, „A magyar dráma ügyének vitájához", 4/22 (1953. okt. 24.), 5.; Hámos György, „Vita Háy Gyula leveléről s Kende István válaszáról", uott.; Háy Gyula, „A magyar dráma kérdéséhez", 4/24 (1953. nov. 21.), 6.
  18. A színházirányítás korabeli mechanizmusáról és változásairól lásd: Heltai Gyöngyi, Usages de l'opérette pendant la période socialiste en Hongrie (1949-1968) (Budapest: Collection Atelier Könyvtár, 2011), 112-165.
  19. Háy Gyula, „Miért nem szeretem?", Irodalmi Újság 7/40 (1956. okt. 6.), 3-4.
  20. 1956 márciusi színlap (OSZMI).
  21. Szabadság, szerelem... Daljáték 3 felvonásban. Szöveg: Háy Gyula. Versek: Fi­scher Sándor. Zene: Huszka Jenő. Teljes zongorakivonat szövegkönyvvel (Budapest: Zene­mű­kiadó Vállalat, 1956).
  22. Hangfelvételek a Magyar Rádió Archívumában (079423-079432, 109851, 124599, 124635, 146677, 154377, 150736, 16391, 286144, 286146, 286147, 374541).
  23. Kéziratos zenekari szólamok és partitúrák a Magyar Rádióhivatal Kottatárából, pecsétjével (ROP 174/c, valamint 50-53 a Magyar Rádió Kottatárában).
  24. Színpad és közönség. Magyar színház adatok, szerk. Taródi-Nagy Béla (Budapest: Színháztudományi Intézet, 1962), II, 138-139.
  25. Uott., 126-127. és 138-139.
  26. A dal általam ismert felvételeinek adatai: rádiófelvétel, Magyar Rádió Archívuma, 374541 és 079429 (1955. május 10., Csákányi László, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Várady László); gramofonlemez, OSZK, HN 30.765 ([1955], Csákányi László, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Várady László); LP-lemez, MR Archívuma, 146677 / OSZK HKSt 11.332 (1978, Csákányi László, MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György); rádiófelvétel/LP-lemez, MR Archívuma, 109851 (1988. április 26., Csákányi László, Wolf-együttes); rádiófelvétel, MR Achívuma, 16391 (átjátszás: 1994. február 9., Csákányi László, [MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György]); magnókazetta, OSZK, MgK 2.525 (1995, Csákányi László, MÁV Szimfonikus Zenekara, vez. Behár György); CD-lemez, OSZK, HKCD 50.301 és HKCD 56.748:2 (1990, 1995, 2010, Csákányi László, MÁV Szimf. Zkar, vez. Behár György).
  27. Rátonyi Róbert, Operett (Budapest: Zeneműkiadó, 1984), II, 330.
  28. Fischer életrajzához lásd a Zeneművészeti Főiskola évkönyveit az 1918/19, 1920/21, 1921/22 és 1922/23-as tanévről, valamint: Magyar Színművészeti Lexikon, szerk. Schöpflin Aladár (Budapest: Országos Színészegyesület, [1929-1932]), II, 43.; Szabolcsi Bence és Tóth Aladár, Zenei lexikon, átd. kiadás, szerk. Bartha Dénes (Budapest: Zeneműkiadó, 1965), I, 634.; Brockhaus-Riemann zenei lexikon, a magyar kiadást szerk. Boronkay Antal (Budapest: Zeneműkiadó, 1983), I, 579.; Muzsika 38/4 (1995. ápr.), 45.
  29. Irodalmi Újság 6/18 (1955. ápr. 30.), 4. Az álló betűs rész saját kiemelésem.
  30. Mellesleg a zeneszerző fennmaradt vázlatai és fogalmazványai (OSZMI Kézirattár, H-I.1.2 700) alapján, egy utóbb elvetett terv szerint teljesen más szövegű és zenéjű szólószámot szánt Melchiornak: egy 2/4-es, E-dúr/e-moll hangnemű sanzont, melynek szövege így kezdődik: „Nem mosolygott felhőtlenül soha rám a nyár-ég...".
  31. Gáspár Margit. A múzsák neveletlen gyermeke. A könnyűzenés színpad kétezer éve (Budapest: Zeneműkiadó, 1963). Németül: Stiefkind der Musen. Operette von der Antike bis Offenbach, übers. von Hans Skirecki (Berlin: Lied der Zeit, 1969). A Gáspár munkájában kifejtett operett-eredetmítosz értelmezéséhez lásd Heltai Gyöngyi tanulmányát: „Az operett eredetmítoszai és a politika. Egy »kitalált tradíció«", in uő., Az operett metamorfózisai, 1945-1956. A „kapitalista giccs"-től a haladó „mimusjáték"-ig (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2012), 39-69.
  32. No. 12 Bál az udvaron, „Itt a verkli..."; No. 9 Szerenád, „Bár példaszó..."; No. 10 Kettős, „Súrolj, súrolj babám...". Nemtudomka. Operett 3 felvonásban. Szövegét irta Bakonyi Károly. A verseket irta Harsányi Zsolt. Zenéjét szerzette Huszka Jenő. Teljes szöveges zongorakivonat (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, cop. 1914, lemezszám: R. és T. A. 1123).
  33. No. 9 Anna és Fedor kettőse, „Rég eltűnt, aki szívem úgy tiporta szét..." és No. 5 Anna keringője, „Szállnék, mint a madár...". Hajtóvadászat. Operett 3 felv. Irta: Martos Ferenc. Zenéjét: Huszka Jenő. Először adták 1926. X. 22 (hely és kiadó nélkül; [1926]). Kéziratból litografált zongorakivonat, a prózát nem tartalmazza.
  34. Fel­támadt [sic] a tenger. Petőfi Sándor költeménye. Huszka Jenő zenéje (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1948).
  35. Huszka Jenő hagyatéka, OSZMI (H-I.1.2/700). A levél, melyben a zeneszerző csak a Hajtóvadászatból kölcsönzött két számról tesz említést, Dr. Palágyi Róbert jogtanácsosnak íródott.
  36. „Márciusi vihar a végleges címe a Fővárosi Operettszínház legközelebb bemutatásra kerülő magyar operettújdonságának, melyet Jókai után Háy Gyula írt s zenéjét Huszka Jenő szerezte." Színház és Mozi 8/11 (1955. márc. 18.), 28.
  37. Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. A színházak 1954/55 évi ideiglenes műsorterve (OSZK, Fond 16/33, fol. 3).

 

1. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 1-16. ütem (Lassú) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

Jelen írás a „Könnyűzene - könnyű zene?" című konferencián (Zenetudományi Intézet, 2014. jan. 31. - febr. 1.) tartott előadás tanulmányváltozata, és az OTKA támogatásával végzett posztdoktori kutatásaim (PD 83524) nyomán, az MTA úgynevezett Lendület pályázata (80806) keretében készült. Elkészítéséhez több közgyűjtemény - az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Színháztörténeti és Zeneműtára, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Kézirattára, a Magyar Rádió Archívuma és Kottatára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Régi Zenetörténeti Kutatókönyvtára - nyújtott segítséget. Köszönetet mondok valamennyi említett intézmény munkatársainak.

 

2. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 31-46. ütem (Ugrós nóta) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

 

3. kotta: Huszka, Szabadság, szerelem (1955), No. 12 Magyar táncok, 95-110. ütem (Friss) Az Editio Musica Budapest szíves engedélyével

 


3857 Búbánat 2019-03-07 00:29:31 [Válasz erre: 3856 Búbánat 2019-03-07 00:27:36]

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem    - (V/4. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Visszatérve a munkám kezdetén felvetett másik kérdéshez: minek tekintsük mármost a Szabadság, szerelem zenéjét, könnyűzenének? Gáspár kétségkívül könnyűzenének tekintette az operettet általában - erre utal egyebek mellett 1963-as operettkönyvének szerény alcíme: „A könnyűzenés színpad kétezer éve".31 A Huszka-operettet pedig „igazi musicalféle..."-ként említi; úgy tűnik, az ő szemében afféle „East Side Story" volt. Mindazonáltal haboznék musicalnek nevezni egy olyan operettet, melyben 19. századi verbunkost táncolnak. Megjegyzendő azonban, hogy bár a palotás kétségkívül karakterisztikus részlet, amely ráadásul közzeneként meg is ismétlődik a darabban, természetesen találunk a műben olyan zeneszámokat is, amelyek lényegesen könnyedebbek - ilyen mindenekelőtt a szubrett- és komikus szereplőkhöz kapcsolódó No. 3, 6 és 13 tánckettős.

Nem biztos tehát, hogy szerencsés egy egész estét betöltő zenés színpadi művet egyszerűen a komoly- vagy a könnyűzene kategóriák valamelyikébe beskatulyázni. Már csak azért sem, mert a magyar operett prototípusa abból az elképesztő stiláris és műfaji eklektikából született, amely a késő 19. századi magyar színházi életet - különösképpen a vidéki színházi életet - jellemezte; olyan színházi karmesterek működése nyomán, akik az operáktól a népszínművekig mindenféle műfajú darabot komponáltak és vezényeltek. Ez az eklektika később csak fokozódott. A 19. századból örökölt magyaros stílus mindenesetre ténylegesen populáris zene volt, s kezdettől fogva hozzátartozott a magyar operetthagyományhoz - szemben a Boci-boci tarka matyó lagziját kísérő, kodályi útmutatást követő folklorisztikus stílussal.

Tekinthetjük-e komolyzenének a palotást? Kétségkívül inkább emlékeztet egy olyan 19. századi műzenei stílusra, amelyet ma inkább komolyzeneként tartunk számon. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy a tánczenei fogantatású színpadi verbunkos Erkel korában ugyanolyan „komoly" zenének számított volna, mint teszem azt Beethoven Egmont-nyitánya. Ráadásul meglehetősen nagy a kontraszt, ha Huszka táncbetétjét egy progresszív zeneszerző közel egykorú műve után hallgatjuk meg. Ami miatt mégis komolynak érezzük, az az Erkel-kor reminiszcenciái mellett elsősorban az előadó apparátus: a klasszikus zenei hagyományban gyökerező szimfonikus zenekar (két fuvola, oboa, két klarinét, fagott, három kürt, két trombita, három harsona, üstdob és egyéb ütők, hárfa, vonóskar).

Mint láthattuk, az agg Huszka operettje a nézettségi adatok szerint a megcélzott népszerűséget nem, vagy csak csekély mértékben érte el. Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy a Szabadság, szerelem zenéje összességében Melchior ernyőjéhez hasonlóan régidivatúnak számított a bemutató idején. Részben a zeneszerző meglett korának velejárójaként, hiszen olyan komponistáról van szó, aki 1893 és 1905 között végezte tanulmányait a Zeneakadémián. A régivágású stílus ugyanakkor Huszka kompozíciós módszeréből is adódik: legalább öt zeneszám korábbi kompozíciók újrafelhasználása révén jött létre. A No. 5 (A postakocsi érkezése, „A posta jön..."), No. 6 (Tréfás tánckettős, „Jó az utazás...") és No. 13 (Játékkettős, „A színi pálya csuda világa...") a zeneszerző 1914-ben bemutatott operettjéből, a Nemtudomkából származik;32 a főszereplők No. 18 kettőse („Ó csakhogy hazaértem..." - „Áldom az ég urát") két további zeneszám összekapcsolásából ered, melyek eredetileg az 1926-ban bemutatott és megbukott, Hajtóvadászat című operett részét képezték;33 a már említett forradalmi kórus, a Felvirradott a hajnal pedig egy eredetileg a '48-as centenáriumra komponált Petőfi-megzenésítés, a Feltámadott a tenger kontrafaktuma.34 A kölcsönzések egy részére szerzői jogi problémák miatt maga Huszka hívta fel a figyelmet egy 1955. március 16-án kelt levelében.35 E levél azért is érdekes, mert mintegy két héttel a premier előtt a zeneszerző a véglegestől eltérő címmel, Márciusi viharkéntemlíti benne az operettet - akárcsak a Színház és Mozi egykorú tudósítása.36 Igaz, a végleges cím már egy 1954. október 4-i keltezésű, ideiglenesnek nevezett színházi műsortervben felbukkan.37 A dokumentum szövegezése - „Jókai-Háy-Huszka: Szabadság, szerelem, vagy Jókai-Bálint: Istenhegyi lány" - arra utal, hogy a Huszka-operett bemutatása - sejthetően a nemzeti forradalmi téma kényes volta miatt - ekkoriban még nem volt teljesen eldöntött tény, s alternatív lehetőségként egy másik Jókain alapuló darab bemutatását is tervbe vették. De vajon miért kellett alig néhány héttel a premier előtt végleg elvetni a másik címváltozatot? Talán azért, nehogy a Márciusi vihart a márciusi párthatározatokra való utalásként értsék?

Bárhogy is volt, az operettbeli palotás megítélésem szerint éppen azáltal hat könnyűzenének, hogy egy évszázaddal korábbi, komolynak látszó zenei stílust kelt új életre. Természetesen nem kívánom elmosni azt a sok esetben nyilvánvaló és nem alaptalan különbséget, melyet a mindennapi szóhasználatban a „komoly-" és „könnyűzene" kategóriáinak szembeállításával szokás megragadni. Munkámmal mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ezek nem minden esetben szerencsés és egyértelmű terminusok. }

(Jegyzeteket lásd a befejező,  V/5.részben)

 


3856 Búbánat 2019-03-07 00:27:36 [Válasz erre: 3855 Búbánat 2019-03-07 00:26:39]

 (Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem   - (V/3. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

A Gáspár-interjúnak az operett fogadtatására és a Jókai-regényt dramatizáló Háy Gyula személyére vonatkozó részletei mindenesetre annál érdekesebbek, mivel Háy meggyőződéses kommunista író volt.15Tanácsköztársaság alatti szerepvállalás, Németországban, Ausztriában és a Szovjetunióban töltött emigránsévek után a második világháború végeztével tért haza Magyarországra. A kommunista hatalomátvételt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgjaként működött. 1946 és '54 között több művét is bemutatta a Nemzeti Színház; 50-es évek elején írott drámái, például a Kossuth-díjjal jutalmazott Az élet hídja (bem. 1951. febr. 13.) alapján bízvást tekinthetnénk egyszerűen Rákosi udvari költőjének. A darab témája a Kossuth-híd 1946-os felépítése, a hídépítés sikerét veszélyeztető jégzajlás problémáját pedig deus ex machinaként Rákosi elvtárs oldja meg: az egyik munkással folytatott telefonbeszélgetést követően máris hívja Vorosilov marsallt és elintézi, hogy a Vörös Hadsereg robbantókülönítménye meg egy szovjet jégtörő hajó a magyar munkások segítségére siessen.16 Sugárzóan boldog végkifejlet...

Háy további sorsa mindenesetre nem ilyen problémamentesen alakult: az udvari költőből ellenzéki író, majd forradalmár lett. Az operett bemutatása idején már Nagy Imre köréhez tartozott, és a Petőfi Kör tagja volt. Mi több, annak ellenére, hogy korábban maga is az állami cenzúrát gyakorló Dramaturgiai Tanács tagja volt, 1953 őszén magával Kende Istvánnal, a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának vezetőjével keveredett sajtóvitába, akit hivatalával együtt nyíltan hibáztatott a magyar dráma válságáért.17 Nem minden alap nélkül: Kende a keményvonalas, rákosista színházirányítás képviselője volt a minisztériumban, s azt követően is a régi rend védelmezője maradt, hogy az 1953-as kormányváltás nyomán Révai Józsefet Darvas József váltotta a tárca élén.18 Háy viszont egyre ellenzékibb hangot ütött meg: 1956. október 6-án, a korábban koncepciós perben elítélt és kivégzett kommunista politikus, Rajk László újratemetésének napján vitriolos hangú szatírát közölt az Irodalmi Újságban arról, miért nem szereti Kucsera elvtársat.19 November 4-én, a szovjet bevonulás napján pedig ő olvasta be a Rádióban a Magyar Írók Szövetségének segélykérő nyilatkozatát. A forradalom bukását követően az úgynevezett „nagy íróper" egyik mellékszereplőjeként hat év börtönre ítélték, három év után amnesztiával szabadult. 1964-től haláláig osztrák, illetve svájci emigrációban élt.

Kucsera elvtárs ide vagy oda, a forradalmi operettromantika nem csak egyes pártbeliek, de a szélesebb közönség körében sem bizonyult igazán népszerűnek. Úgy tűnik, hogy a mű 100. előadását hirdető színlapon inkább a vágyott, mintsem ténylegesen megvalósult 100. előadásról lehet szó.20 Annak ellenére, hogy 1956-ban a mű zongorakivonata és teljes szövegkönyve megjelent a Zeneműkiadónál,21 továbbá hangfelvételek22 és zenekari szólamok23 tanúsága szerint több részletét a Rádióban is adták, a darab Taródy-Nagy Béla adatai szerint mindössze 98 előadást ért meg és 110 478 néző látta.24 Vagyis nem csupán a korszak bombasikere, Kálmán Csárdáskirálynőjének átdolgozása (1954-56: 1199 előadás / 1 027 389 néző), de még Vincze téeszoperettje, a Boci-boci tarka (1953-56: 262 előadás / 203 349 néző) is lényegesen több előadást ért meg.25 Ez még akkor is elég gyenge fogadtatás, ha tekintetbe vesszük: a Huszka-darab szériájának rövidségében valószínűleg közrejátszott, hogy az operettforradalmat másfél évvel később igazi forradalom követte; '56 október-novemberét követően a darab így témája és Háy személye miatt még kevésbé lehetett kívánatos. Tudomásom szerint soha nem újították fel azóta.

Annál feltűnőbb, hogy a teljes mű sikertelensége ellenére az operett egyik száma már '55-ben meglepő népszerűségre tett szert; nem csupán gramofonlemezen jelent meg ekkoriban, de még a '70-es, '80-as években is több hangfelvétel készült belőle. Pedig csak egy mellékszereplő viszonylag jelentéktelen zeneszámáról van szó: a sánta orvos, Glanz Melchior ¾-es, kétstrófás D-dúr kupléjáról, melynek refrénje azzal a kérdéssel zárul: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj?"26 Rátonyi Róbert visszaemlékezései szerint27 e dalt reggeltől estig játszotta a Rádió, és ennek jogdíjaiból vásárolhatott zongorát később világhírű karmesterekké váló fiainak az operett verseinek szerzője, az alapos zeneszerzéstanulmányokat folytatott színházi karmester, opera- és operettszövegkönyv-fordító, rádiós zenei dramaturg, Offenbach-Kenner: Fischer Sándor (1900-1995).28 Feltételezem, hogy e zeneszám népszerűsége - a fiatal Csákányi László előadásán túl - nem kis részben Fischer szövegének volt köszönhető. Paradox módon erre látszik utalni az Irodalmi Újság korabeli kritikusának, Hegedűs Zoltánnak megjegyzése is, jóllehet szerinte

[...] a dal szövege nem illik egy 48-as honvédorvos szájába, (a közönség azonban minden este megismételteti, szeretném hinni, hogy nem a szövege, hanem nagyon hangulatos muzsikája miatt).29

Melchior arról énekel, hogyan keresi fel az orvos gyógyulásra áhítozó betegeit:

I.

Társtalanul járogat az orvos,

Csak egy régidivatú vén ernyőt hordoz,

És soha meg nem áll, betegekhez jár,

Bekopog, s kikopog mindent.

Mert kikopog, nincs titok ott semmi.

Tudja jól, mi az oka, mit kell majd tenni.

Mért dobog úgy a szív,

Ha van egy kis ész, az egész nem is nehéz.

Refr.

„Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj,

azt hiszem, a szívemmel baj van.

Doktor úr, doktor úr, úgy sajog ez a táj."

Így nyöszörög és könyörög sok panaszos száj.

„Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl?

Jaj, ugyebár meggyógyít engem?"

Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól,

„Doktor úr, a maga szíve sose fáj?"

II.

Szép feladat, hogy valaki doktor,

Bárha nem pihen is az ágyában sokszor,

Mert idekéri egy, oda várja más,

S betege jöhet-e rosszkor?

Így bekopog sorra a sok ajtón,

Kérem nyújtsa ki csak a nyelvét, sóhajtson,

Ez nagyon ismert kór, ő maga tudja jól,

Bár erről soha se szól.

Refr.

Doktor úr, doktor úr... (stb.)30

A dal szövegében említett doktor, akárcsak Melchior maga, a szöveg szerint „régidivatú vén ernyőt hordoz" - legalábbis az 1956 előtti felvételeken és forrásokban, mert a későbbi felvételeken „vén ernyő" helyett következetesen „kis táska" szerepel. Az apró változtatás több lehet merő véletlennél. Tudván, hogy az 1958-ban koncepciós perben elítélt majd kivégzett reformer miniszterelnök, Nagy Imre gyakran mutatkozott karján régidivatú vén ernyővel, nagyon is elképzelhető, hogy a szöveget épp azért kellett megváltoztatni '56 után, mert a kádári konszolidációt követően nemkívánt emlékeket idézhetett fel.

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)


3855 Búbánat 2019-03-07 00:26:39 [Válasz erre: 3854 Búbánat 2019-03-07 00:23:20]

(Folytatás)

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem    - (V/2. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Ami a külsőségeket illeti, Háy Gyula (1900-1975) szövegkönyve meglehetős hűséggel követi Jókai regényét. Említésre méltó különbség azonban, hogy az operett cselekménye kizárólag az 1848/49-es évekre sűrűsödik. Háy a hagyományos szereptipológia jegyében egy Erzsók nevű cselédlány-szubrettel és egy Orkán nevű színész komikussal gyarapítja a szereplők sorát; a négyesfogat így hatosfogattá bővül, két szubrett-komikus páros is van.4 Talán a legérdekesebb eltérés az irodalmi előképhez képest, hogy az operettben egyáltalán nem szerepel a regény Pusztafi névre hallgató költője - éppen az a figura, akit Jókai nyilvánvalóan Petőfiről mintázott. Az viszont már a bemutató idejének történelmi helyzetéből következett, hogy a szabadságharc leverésében segédkező, Paszkievics vezette orosz haderőt a szövegkönyv nem említi - ez ugyanis igen kellemetlen történelmi párhuzamokra adhatott volna alkalmat egy szovjet csapatok által megszállt országban.

Az operett nemzeti történelmi témája és magyaros hangja azonban mintha meglepő ellentmondásban lenne a bemutató időpontjával és helyszínével: a mű premierjére ugyanis a Rákosi-korszak vége felé, az államosított Fővárosi Operettszínházban került sor, melynek hithű kommunista igazgatónője, Gáspár Margit 1949 óta kitartóan fáradozott a magyar operetthagyomány és a szovjet szocialista realista operett ötvözetének kikovácsolásán. Az ideológiailag haladó operett megteremtése jegyében olyan művek születtek, mint Vincze Ottó, Csizmarek Mátyás és Innocent Vincze Ernő Boci-boci tarka című opusza (bem. 1953. július 3.), mely a mezőgazdaság kollektivizálását és a falusi osztályharcot dolgozta fel, s melynek végén a paraszt primadonna és a traktoros bon­viván matyó népdalszvit hangjaira esküszik egymásnak örök hűséget.5 A Jókai-regény dramatizálása ehhez képest meglepő választásnak tűnik. Nem a magyar történelmi téma általában, hiszen ilyennel a legridegebb sztálinista időkben is találkozhatott az Operettszínház közönsége: 1951 októberében mutatták be Sárközy István, Semsei Jenő és Benedek András A szelistyei asszonyok című művét, Mikszáth azonos című regénye nyomán; ennek cselekménye - milyen poétikus! - Mátyás uralkodása alatt játszódik.6 A forradalmi romantika és annak zenei hagyománya sem volt idegen a rákosista kultúrpolitikától, mint azt többek között Szabó Ferencnek az 1951-es Magyar Zenei Hét alkalmával tett kijelentései tanúsítják.7 A forradalmi romantika már csak azért sem volt idegen, mert a kommunista hatalomátvétel egybeesett a '48-as forradalom centenáriumával, s az új rezsim nemzeti mázzal leöntött retorikájában Lobogónk, Petőfi kitüntetett szerepet kapott.8 Nem meglepő tehát, hogy a Gáspár vezette Fővárosi Operettszínház mindjárt az államosítást követően, 1949 szeptemberében forradalmi témájú operettel kezdte meg működését: a Bécsi diákok címet viselő darab 1848-ban játszódó szövegkönyve, melyet a színház Munkaközössége jegyzett, Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátékán (bem. Pest, Nemzeti Színház, 1849) alapult.9 Zenéjét Majorossy Aladár állította össze ifjabb Johann Strauss műveiből; a keringőkirályt a szövegkönyv atyjával együtt fel is lépteti a darabban, melyben betétdalként egy Petőfi-megzenésítés, az Olaszország című vers is elhangzott.10

A Szabadság, szerelem bemutatására azonban alaposan megváltozott körülmények között, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés rövid időszakának vége felé került sor: az új moszkvai direktíváknak megfelelőn 1955. április közepén mondatták le az '53 júliusában kinevezett, reformkommunista Nagy Imrét a miniszterelnökségről, és próbálta helyreállítani hatalmát Rákosi. Az Operettszínház színészei így a Huszka-operett premierje után másfél hónappal tartott társulati ülésen a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem csupán arról értesülhettek, hogy az intézmény 114,6%-kal túlteljesítette az előirányzott bevételi tervet, megnyerve a színházak gazdasági versenyét, hanem arról is, hogyan kell érvényesíteni szakterületükön a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a jobboldali elhajlást elmarasztaló, márciusi határozatait.11 A Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának útmutatását ismertető Gáspár Margit a Huszka-darabot érdekes módon nem a múlt felé forduló és ideológiailag káros régi típusú operettek közé sorolta, hanem olyan, „hasznos"-nak nevezett szocialista realista operettekkel együtt említette, mint A szelistyei asszonyok és az Állami áruház.

Figyelemre méltó ehhez képest, hogy az operett forradalmi témája, ha hihetünk Gáspár évtizedekkel későbbi visszaemlékezésének, rákosista körökben nem váltott ki maradéktalan lelkesedést. Venczel Sándornak adott, 1988-as interjújában, amely jóval később, csak a '90-es évtized végén jelent meg a Színház című folyóiratban, az Operettszínház egykori igazgatónője így nyilatkozott a darabról:

[...] akármilyen érdekes, szép volt az előadás, kikaptunk érte. A premieren ott volt Rákosi titkára, és azt mondta nekem: maguk miért mindig csak bukott forradalmakkal foglalkoznak? Hát hiába, ha egyszer nem voltak győztes forradalmaink... De gondolom, azért sem szerették a darabot, mert Háy írta, bár ezt én előre tudtam és vállaltam. Pedig nagyon erős, drámai anyag volt, már igazi musicalféle. Ha agyonütnek, sem tudom, ki volt akkor a nagy-budapesti párttitkár, mindenesetre ő is eljött, és azt mondta: ez a darab túl drámai, ez nem ide való, legföljebb az Erkel Színházban lehetne megcsinálni...12

Ami azt illeti, a Szabadság, szerelem valóban meglehetősen komolyra sikeredett. Olyannyira, hogy a Színház és Filmművészet kritikusa, Sebestyén György nem minden alap nélkül kifogásolhatta a bemutató előadást követően: „milyen operett az, amin keveset lehet nevetni?"13 A szüzsé 19. századi voltán túl valószínűleg ez a nem éppen tréfás jellege magyarázza, hogy a premier színlapján és a mű nyomtatott kiadásában nem „operett", hanem „regényes daljáték" a műfaji megjelölés; a Színház és Mozi premier-beszámolójának névtelen kritikusa pedig így jellemezte a darabot:

[...] regényes, romantikus, hősies, hazafias zenés darab, ifjúságunk olvasmányainak hőseit megelevenítő, történelmünk hőskorát idéző, szórakoztatva lelkesítő és lelkesítve is szórakoztató.14

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)

 


3854 Búbánat 2019-03-07 00:23:20

Múltidézés

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem  - (V/1. rész)

„EGY NEM KÖNNYŰ OPERETT”

Szerző:  Bozó Péter
MUZSIKA – 2014 április

 

Nem tévedés: az 1-3. kottán idézett zenét nem a 19. század közepén, hanem a 20. század ötvenes éveiben írták; a bemutatóra nem 1844 januárjában, hanem 1955 áprilisában került sor; a zeneszerző pedig nem Erkel Ferenc, vagy valamely kortársa, hanem a magyar operett ekkor már meglehetősen öregecske grand old manje: a nyolcvanadik évében járó Huszka Jenő. A Szabadság, szerelem címet viselő operett második felvonásából idézett táncbetétnek a zeneszerző a „Magyar táncok" címet adta, a szövegkönyvbeli szereplők pedig „palotás"-ként emlegetik. Mint láthatjuk, a balettzene a 19. századi műzenei verbunkos minden jegyével ékes: lassú-friss felépítésű; ebből az 1. kotta a líd kvartos a-moll hangnemű nyitó szakasz kezdetét mutatja, melyet a zeneszerző - legalábbis a kéziratos partitúrában - ténylegesen „Lassú"-nak címzett.1 Negyedelő, lassú dűvő kíséret, dallamát pedig sok előke és feszes pontozott ritmusok jellemzik. Bő másodlépések és bokázó zárlat adja tudtunkra, hogy igazi magyar zenét hallunk - wahre ungarische Nationalmusik aus dem echt ungarischen neunzehnten Jahrhundert. A zeneszámmal kapcsolatban nem túlzás sarkantyúpengetésről beszélni; olyannyira nem, hogy az említett partitúrába a zeneszerző több helyütt beírta a „sarkantyú" szót az ütőhangszerek szólamához, jelezve, hogy a színpadon ágáló táncosoknak a megfelelő ritmusban kell pengetni a sarkantyút. A friss voltaképpen két részből áll: az első egy szinkópás ritmusú, esztam-kíséretes, „Ugrós nótá"-nak nevezett szakasz, előkés fricskákkal, líd kvartos a-mollban kezdve (2. kotta), de maggiore, A-dúr kicsengéssel. Az ugrós nótát követi a tulajdonképpeni „Friss", amely végig A-dúrban van, s amelyben elsősorban a tizenhatod-aprózás a meghatározó (3. kotta).

De miért és milyen összefüggésben kerül elő a 19. századi verbunkos egy 1955-ben keletkezett és bemutatott operettben? És használhatjuk-e ezzel az operettel kapcsolatban a könnyűzene szót?

Az Erkel és Petőfi korát idéző magyaros hang természetesen nem véletlen: a darab színhelye valóban a 19. századi Magyarország. A cselekmény meglehetősen viharos történelmi korszakban játszódik: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A palotást a Nemzeti Színház művészei táncolják, miután arról értesültek, hogy a győztes magyar honvédseregek Pest felé tartanak. Az operett azonban ennél jóval konkrétabban kapcsolódik Petőfihez: mindjárt a címe a közismert Petőfi-vers éléről származik, melynek megzenésítése betétdalként hangzik el az operett első felvonásában - akárcsak egy másik Petőfi-vers, a Feltámadott a tenger átköltése, egy forradalmi kórus keretében, „Felvirradott a hajnal..." szöveggel. Igaz, a szövegkönyv alapjául nem Petőfi, hanem egy másik 19. századi magyar szerző műve szolgált: Jókai Mór Politikai divatok című regénye.

Jókai műve Lávay Béla és Hargitay Judit viszontagságos történetét beszéli el a reformkortól a Bach-rendszer végéig. Judit szülei eltiltják lányuktól szerelmét, az ügyvéd és politikus Lávayt, mivel az a megyegyűlésen a feltétel nélküli jobbágyfelszabadítás mellett szónokolt. Mi több, Judit apja végrendeletében meghagyja, hogy amennyiben halála után lánya Lávayhoz menne férjhez, teljes örökrésze a szülők által kiszemelt vőjelöltre, a végrendelet elkészítésében segédkező Bárzsing Elekre szálljon.2 Miután anyja egy tömegszerencsétlenség során életét veszti, apját pedig a váratlan halálhír hatására végzetes szélütés éri, Judit úgy dönt, hogy az örökség helyett inkább a szerelmi házasságot választja, s egzisztenciáját biztosítandó, színésznő lesz. A sors szeszélye folytán debütálására 1848. március 15-én, a forradalom napján, egy addig betiltott dráma vezető női szerepében kerül sor a Nemzeti Színházban (természetesen óriási sikert arat).3 Úgy tűnik, hogy a szerelmesek elérik céljukat: összeházasodnak. A politikai divatok azonban gyorsan változnak: a forradalmat szabadságharc követi, Béla így esküvőjük másnapján honvédnek áll. A szabadságharc elbukik, a honvédeket megtorlás fenyegeti - kivéve Komárom védőit, akik a megadás fejében sértetlenségüket garantáló menlevelet kapnak. A férje életéért aggódó Judit Glanz Melchior orvossal ugyanolyan sebet vágat homlokára, mint amilyet Béla szerzett a háborúban, és eljátssza élete legnehezebb szerepét: férfiruhát öltve a kapitulált Komáromba megy, hogy menlevelet szerezzen neki. Már-már úgy tűnik, kudarcot vall, mert az igazolóbizottság elnöke Kolbay őrnagy, aki mindkettejüket gyermekkoruk óta ismeri. A konzervativizmusáról és feltétlen igazmondásáról híres Kolbay azonban úgy tesz, mintha nem ismerné fel Juditot, kiállítja a menlevelet és ezzel megmenti Béla életét. Végül az atyai örökség kérdése is megnyugtatóan rendeződik: Bárzsing okiratáról kiderül, hogy hamisítvány; az eredeti végrendelet egy tűzvész során megsemmisült.

(Jegyzeteket lásd az V/5.részben)

(Folytatom)

 


3853 Búbánat 2019-03-05 10:59:04

Múltidéző

Fővárosi Operettszínház – színlap plakátok - programismertető - 1959. január hó

Lajtai Lajos: Három tavasz

Farkas Ferenc: Vők iskolája

Kerekes János: Kard és szerelem

Gyöngy Pál: Narancshéj

Bródy Tamás: Köztünk maradjon

Eisemann Mihály: Bástyasétány 77


3852 Búbánat 2019-03-04 21:50:23

Petress Zsuzsa, magyar színésznő, primadonna, a Budapesti Operettszínház érdemes és kiváló művésze volt.

Ma tizennyolc esztendeje hagyott itt bennünket. (Budapest, 1928. december 11. – Budapest, 2001. március 4.)  

Forrás: Médiaklikk.cms.mtv.hu

Az Ő emlékét idézem fel most a Film Színház Muzsika hatvan évvel ezelőtti lapszámában megjelent írás újraközlésével:

„Primadonna és színésznő”

  • Film Színház Muzsika, 1959. január 2. (1. szám)

A primadonna nemrég az álmairól nyilatkozott; nem voltak ezek talányos álmok. Miről is álmodhatott egy ifjú primadonna? Szerepekről. Nagyoperettről, belépőkről és duettekről. S egy kicsit talán az operáról is.
Most, amikor Kellér Dezső és Lajtai Lajos operettjében megkapta Rozika szerepét, Petress Zsuzsa elkeseredett. Hiszen ez nem igazi primadonna-szerep! Ez inkább próza. A szereposztás körül vihar kerekedett. A prózai szerep, úgy tűnt fel, nem jelent meg az ifjú primadonna álmaiban. Csak négy énekszám az egész. Kis kóristalány az első felvonásban, földbirtokosné a másodikban, a színészotthon öreg lakója a harmadikban. Hol itt a csillogás? Hol itt az énekalkalom? Pedig Petress Zsuzsa prózai színésznőnek készült a főiskolán, közben fedezték fel szép énekhangját. Így vált belőle primadonna.
S most, a „Három tavasz” premierjén Petress Zsuzsa pompásan egyesítette a kettőt: a prózai színjátszást és az operettet. A szerep eltér az eddigi operettfiguráktól. Megírt, megrajzolt szerep, emberi tulajdonságokkal, jellemábrázolási alkalommal. Úgy indul, mint egy szabályos primadonna-szerep, mintha egy kóristalány csodálatos karrierje kezdődnék. De nem így folytatódik.

A kis kóristalányból nem lesz híres primadonna, hanem csalódott, szegény dúsgazdag asszony, azután emlékein merengő, megkopott segédszínésznő, s végül a színészotthon elfáradt lakója. S Petress Zsuzsa, akiről mindig tudtuk, hogy kitűnő színésznő is, igazi lélekrajzzal, művészi karakterábrázolással lepett meg. Emberi sorsot tárt fel a három felvonás más és más alakjában, tavaszt mutat, mint kóristalány, érlelő nyárutó szomorkodik benne, amikor földbirtokosné, s fáradt, de megbékélő őszt villant fel, mint öreg színésznő. S mert öreg lenni! Maszkjában, játékban, tartásban. Akadt ugyan néhány operettrajongó nézője, aki felrótta: „Miért öregíti magát ennyire a harmadik felvonásban? Operett az operett, s a primadonna maradjon primadonna. Tehát szép és csillogó még az öregségben is. Petress Zsuzsa így válaszolt: „Igaz, de a primadonna — színésznő is. Nem féltem a népszerűséget és a fiatalságot a jellemábrázolástól. Ez a szerep, ezt kell eljátszani.”

Most már övé a szerep, minden rezdülését érzi és érezteti, de a kicsit keserű, szomorkás öregasszony áll hozzá a legközelebb. Így mondja: „Az egészet akartam eljátszani. A kóristalány szegénységét, s a véletlenek drámáját. Mindhárom felvonáshoz kialakítottam magamban egy-egy kis történetet. Hozzá költöttem a szerephez a lány sorsát, életútját, hogy az egész embert megmutathassam, s minden előadáson érzem, hogy a közönség megért.

 S a néző örül az alakításnak, tapsol a jellemábrázolónak, a harmonikussá ötvözött emberi alaknak, aki a maga életét éli a színpadon, reményekkel kezdi, s öreges belenyugvással végzi, s a fináléban mintha azt mondaná: ilyen az élet.

Az öregasszonyt szereti a legjobban Petress Zsuzsa. Ez természetes, hiszen szép és fiatal. És: színésznő.

 (d. i.)


3851 Edmond Dantes 2019-03-04 14:14:57

Jobb híján itt posztolom. A Nemzeti Lovas Színház igazgatója, Pintér Tibor az Operettszínház zaklatási vádak miatt kirúgott egykori igazgatóját, Kerényi Miklós Gábort kérte fel a Demjén-musical, A szabadság vándorai rendezésére. Részletek itt illetve itt.


3850 Búbánat 2019-03-03 21:45:58

 „A Filharmóniától a film-harmóniáig”

Beszélgetés Vincze Ottóval

/RTV Újság - 1982. április 12., Ungváry Ildikó/

Sajnos, ez a szellemes cím nem tőlem származik. A Rádióélet 1943. decemberi utolsó számában leltem rá, ahol Vincze Ottó szerzői estjét harangozták be vele. Ezért is mondhatjuk el ma róla, hogy a Rádió háziszerzője immár négy évtizede…

A beszélgetés apropója pedig a művész közelgő 75. születésnapja és Opera Szmirnába…? című új – Goldoni művére szerzett – zenés játékának a bemutatója.

- Még gimnáziumba jártam, amikor már az akadémián zeneszerzést tanultam. Első rádiószereplésem bátyám, Innocent Vincze Ernő rádiórendezéséhez kötődik. „Az utrechti diákok”-at rendezte, még a Rákóczi úti Stúdióban. Ezt kísértem – élőben – zongorán. Azóta is szívesebben dolgozom egyenes adásban, mint felvételre. Akkoriban 1 – 2 óránk volt a próbára, a szünetben átmentünk a kollégákkal egy deci nemes kadarra a Kis Pipába, s aztán jöhetett az előadás… Egyik nagyzenekari bemutatóm után (Capricciómat játszotta a Filharmónia, Ernest Ansermet vezényletével) felkeresett a Rádió főrendezője, és legnagyobb meglepetésemre egy farsangi keringő megírásával bízott meg. Az „Espresso” siker lett, s meghozta a következő megbízást. Az már sláger lett. Ettől kezdve vagyok kétarcú szerző: egyik arcom komoly áhítattal fordul az instrumentális muzsika felé, a másik – derűvel – szórakoztató zenét művel.

Sorra születtek darabjaim: operettek („Farkas a havason”, „Boci-boci tarka”, „Párizsi vendég”…), zenés játékok („Budai kaland”, „Kedves rokonok”, „Cseberből-vederbe”…), majd pedig a különféle filmzenék („Futótűz”, „A Noszty fiú esete Tóth Marival”, „Az aranyember”, Homoki-Nagy filmek kísérőzenéje…)

Egyébként mindig úgy éreztem, legjobb munkáim az íróasztal mellett születnek, még ha voltak is nagyon sikeres színházi bemutatóim. Ezek a mindennapi kenyeret adták csupán… Az ember különben egész életében két dolgot keres: az izgalmat meg a nyugalmat. Nekem mindkettőből kijutott.

- Rádiós élete izgalmas volt-e, vagy inkább nyugalmas?

- Ezt a munkát mindig szerettem, mert nincs benne lehetetlenség. A rádióban muzsikával mindent ki lehet fejezni, két szerelmes andalgását a fasorban, szívbéli megrendülést, vagy akár a helyzetkomikumot. A rádió láthatatlan film, ellentéte a valahai némafilmnek. S itt akár a zenét is „látni” lehet… Érdekes, a tévével sosem volt sikerem, pedig azt hinné az ember, hogy ott a kép sokat segít.

- S a legújabb – immár kilencedik – zenés rádiójáték milyen lesz?

- Nagyon jókedvű és emberszerető. Félúton a hetven és nyolcvan között már ennél többet nem akarhat a zeneszerző.

 

Vincze Ottó: Operát Szmirnába...? - zenés játék

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. április 12., Kossuth adó: 15.05 – 16.00

Goldoni ötlete nyomán írta: Rácz György

Vezényel: Nagy Ferenc

Km.: az MRT szimfonikus zenekara

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Bozó László

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Ali, szmirnai kereskedő – Begányi Ferenc
Gróf Lascari, operabarát – Rozsos István
Tognina és Annina, operaénekesnők – Kincses Veronika, Csengery Adrienne
Pasqualino, tenorista – Korondy György
Carluccio, baritonista – Gáti István
Maccario, librettista – Gregor József
Lucrezia – Esztergályos Cecília (próza)
Szolga – Buss Gyula (próza)

 

Vincze Ottó sokoldalú komponista volt. Írt filmzenéket: például ő komponálta A beszélő köntös (1941), Liliomfi (1954), Gábor diák (1956), Alázatosan jelentem (1960), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), Az aranyember (1962), Tüskevár – TV-sorozat (1967) zenéit. 

A rádió felkérésére írt daljátékokat: Kis szekeres, nagy szekeres (ötvenes évek vége), Cseberből vederbe (hatvanas évek közepe), Szűzek városa (1964), Lope de Vega, Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal (zenés játék, 1966), Hétfőtől szombatig (zenés játék), Kedves rokonok (zenés játék, 1972), Zenélő piramis (zenés játék, 1974), Operett Szmirnába (zenés játék, 1982) 

Vincze Ottó számos dalt is komponált. 

Színpadi operettjei: Farkas a havason/Havasi szerelem (Bemutató: Miskolci Nemzeti Színház, 1951), a legismertebb műve a Fővárosi Operettszínházban 1953-ban bemutatott Boci- boci tarka című háromfelvonásos operett, melyből a rádió stúdiófelvételt készített (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Petress Zsuzsa, Hadics László). 

Ugyancsak az Operettszínház mutatta be 1954-ben a Párizsi vendéget, amelyből a következő évben részleteket vett fel a rádió (Km. Petress Zsuzsa, Mezei Mária, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, az MR szimfonikus zenekara, vezényel: Várady László. )

A Budai kaland című operettjének bemutatója 1962-re esett, amit a Blaha Lujza Színház adott elő. Ebből az operettből is van felvétele a rádiónak: a Rádió Dalszínháza bemutatója még ugyanebben az évben történt. A stúdiófelvételen énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli.

Mint karmester – a saját szerzeményein kívül - Offenbach-, Planquette-, Millöcker-, Dunajevszkij-, Huszka-, Jacobi-, Kálmán-, Lehár-,  Lajtai-operett stúdiófelvételén (rádió, hanglemez) vezényelte zenekarait.

Vincze Ottó (1906-1984) zeneszerző, karmester 

https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/vincze-otto

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16816.htm

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0h6AlA3kJOgJ:www.zti.hu/mza/docs/Berlasz70/Berlasz70_BozoPeter_Mufaji_hagyomany_es_politikai_kisajatitas.pdf+&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu


3849 Búbánat 2019-03-01 23:24:07 [Válasz erre: 3848 Búbánat 2019-03-01 23:19:38]

(Folytatás)

Bozó Péter: Műfaji hagyomány és politikai kisajátítás Vincze Ottó Boci-boci tarka című operettjében (1953)

(részletek az írásból) - (II/2. rész)

 

A Boci-boci tarka zenei vonatkozásban is radikálisan viszonyul a műfaj korábbi hagyományaihoz. A továbbiakban két példán keresztül fogom illusztrálni ezt.

A kései Monarchia illetve a két világháború közti időszak operettjeiben a négyesfogat-dramaturgiából adódóan általában sok duettet találunk. A primadonna és a bonviván, illetve a szubrett és a komikus Vincze operettjében is kap két-két kettőst, ezek jellege azonban nem mondható szokványosnak. Rozika és Tóbiás No. 13 veszekedő kettőse a leghagyományosabbnak tűnik közülük: a „kuplé és tánc” típust követi. Az ilyen kettősökben egy zenei strófa ismételt vokális elhangzását követően zenekari utójátékként még egyszer megismétlődik a refrén, miközben a szereplők táncra kelnek. A záró ismétlés monotóniáját elkerülendő a szerzők időnként a hangnemi variáció olyan drasztikus eszközeihez szoktak folyamodni, mint a refrén kis szekunddal való feljebb csúsztatása. A táncos zenekari utójáték Vinczénél is megvan, transzpozíció nélkül. Olyan operettduettet azonban nem sokat ismerek, melyben a strófa főrészének és refrénjének témája kontrapunktikusan kombinálható, mi több szólamcserével is megszólaltatható. A Boci-boci tarkában a kuplé két strófáját ilyen kombináció és szólamcsere követi. A vokális szólamok kettős ellenpontja ugyan nem teljesen szabályos, de a basszussal együtt még a disszonáns kvart is megengedhető.

Zentay Anna és Rátonyi Róbert zeneszámot záró táncának koreográfiájáról rosszallólag állapította meg a Táncművészet kritikusa: „Amit viszont másik tánckettősükben, a »Haragszom rád…« kezdetű kedvesen humoros dal folytatásában művelnek, az enyhén szólva ízléstelenség. Ennek semmi köze a dal civakodós hangulatához. De még csak nem is paródiája annak. Az egész darab egészséges, bő humorában durva és banális az a játék, amint Fecske Tóbiás a copfjánál fogva lába között húzza át szerelmét, Rozikát, az egyre öntudatosodó cselédlányt. A rendezésnek, a színház vezetőségének nem lett volna szabad elnézniök, hogy a tehetséges színészek a közönség mulattatására ilyen gusztustalanságot tálaljanak fel.” Csizmadia György: „Fővárosi Operett Szinház: »Boci-boci tarka«”. Táncművészet 3/10 (1953. október), 320.

A zeneszám persze távolról sem remekmű; az mindenesetre látszik, hogy iskolázott zeneszerzővel van dolgunk. Ezt a Zeneakadémia évkönyvei is alátámasztják, melyek tanúsága szerint Vincze 1922 és 1928 között Siklós Albert zeneszerzés-tanítványa volt, az 1933/34-es és az 1936/37-es tanévben pedig Harmat Artúr irányításával az egyházzene szakot is elvégezte. Az életrajzára vonatkozó irodalom alapján egyébként úgy tűnik, hogy elsősorban színházi karmesterként működött; például az 1949/50-es első államosított színházi évadban a bányavidékek színházi igényeinek ellátására létrehozott Állami Bányász Színház karmestere volt.

Még a szubrett és a komikus kettősénél is újszerűbb a harmadik felvonást s egyben a teljes művet lezáró lakodalmi tabló – legalábbis a műfaj szempontjából újszerű. A happy end ürügyén a szerzők népi életképet, matyó lagzit írtak a darab végére, melyet a színlapok „néprajzi képként” emlegetnek, s melynek megformálásában bevallottan folklorisztikai hitelességre törekedtek. Mint azt többek között az előadást megörökítő fényképek tanúsítják, a jelmezkészítő Márk Tivadar matyó népviseletbe öltöztette a jelenet szereplőit. A Táncművészet című lap kritikusa pedig megjegyzi, hogy a koreográfus, „Roboz Ágnes Mezőkövesden gyűjtött táncokat, népszokásokat s ismerkedett az ottani parasztok életével”. Bozó László, a Színház- és Filmművészet kritikusa is kiemelte, hogy „a szerzők első ízben kísérelték meg a népi szokások és hagyományok színpadravitelét” az operett műfajában. A népi demokráciában persze illett népi operettet komponálni.

A Boci-boci tarka matyó lagzija ezzel szemben – szakítva a régi operetthagyománnyal – kodályi alapokon álló folklorisztikus stílust alkalmaz. A zeneszám nagyrészt népdalfeldolgozás, amolyan népdalfűzér. Lezárása viszont az operett korábbi zeneszámainak reminiszcenciaszerű felidézése: a primadonna és a bonviván No. 10 kettősének, a darab nyitókórusának, ill. az első felvonás fináléjának egy-egy témája tér vissza. Ilyen reminiszcenciákkal a régi operettek szerzői is gyakran éltek, sőt gyakran visszaéltek. Vincze darabjának lezárása azonban annyiban is eltér a korábbi operetthagyománytól, hogy a szóban forgó reminiszcenciák is népi jellegűek. Például a nyitókórus, a falusi vénasszonyok témája, ha nem is népdal, de népdalos hangú, líd kvartokkal és mixolíd szeptimmel.

Vincze tehát olyan dallamot használt fel az operettben, amely valóban otthonos a darab színhelyéül szolgáló néprajzi tájegységben, s méghozzá ugyanabban a funkcióban használta fel, mint amelyben a népzenekutató feljegyezte: lakodalmi gyertyás táncként. Igaz, a feldolgozásmód nem túl artisztikus; a népdal műzenei felhasználásának azt a szintjét képviseli, amit „Magyar népzene és új magyar zene” című tanulmányában Bartók „mesterember-munka”-ként jellemzett. A férfikar által énekelt dallamot a zenekar aprózott, kitercelt változatával kíséri és egyszerű funkciós harmóniákkal támogatja.

Mint a kontrapunktikus kuplé és a matyó népdalfűzér példájas nem mellékesen a jazz operettbeli teljes hiánya tanúsítja, a politika nemcsak az új operettek szövegkönyvét, hanem zenéjét is alaposan átformálta az 1950-es évtized elején. Minden bizonnyal az ilyen és ehhez hasonló darabokra utalhatott Kroó György, amikor a magyar zeneszerzés 1945 utáni, negyedszázados történetét áttekintő munkájában arról írt, hogy „a Kodály-örökség köznyelvi lebontása, feloldása, amelyet a szerenád- és divertimento-áradat kezdett meg, az Operettszínházban fejeződött be.”

Forrás: http://www.zti.hu/mza/docs/Berlasz70/Berlasz70_BozoPeter_Mufaji_hagyomany_es_politikai_kisajatitas.pdf


3848 Búbánat 2019-03-01 23:19:38

Múltidéző

Bozó Péter: Műfaji hagyomány és politikai kisajátítás Vincze Ottó Boci-boci tarka című operettjében (1953)

(részletek az írásból) -   (II/1. rész)

"A Boci-boci tarka jól sikerült, kiváló magyar operett, mely előremutat és hasznos, amely szórakoztatva nevel, miközben pár vidám óra derűjével ajándékozza meg a színház közönségét." Szabó Ferenc méltatta e szavakkal az Új Zenei Szemle 1953. novemberi számában a II. Magyar Zenei Hét keretében előadott művek egyikét.

Vincze Ottó operettje, a Boci-boci tarka Sárközy István A szelistyei asszonyok című darabjával együtt ugyanannak a kortárs zenei fórumnak keretében szólalt meg, mint Járdányi Pál Vörösmarty-szimfóniája vagy Ránki György operája, A Pomádé király új ruhája. Szabóhoz hasonlóan pozitív véleménnyel volt Vincze operettjéről a művek vitájában állást foglaló szovjet küldött, akárcsak kínai és NDK-s kollégái. Tyihon Hrennyikov a darab „színes nemzeti koloritját” méltatta; Szu Sen a „derűs” és „élettől lüktető” jelzőkkel illette a művet; Walther Sigmund-Schultze pedig az operett „jól sikerült alapdiszpozícióját” és „a társadalmi fejlődéshez való pozitív beállítottságát” emelte ki.

A Boci-boci tarka premierjére igazság szerint jóval a Zenei Hét előtt került sor: 1953. július 3-án mutatták be a Gáspár Margit vezette, államosított Fővárosi Operettszínházban. A szövegkönyv alapjául Csizmarek Mátyás A borjú című vígjátéka szolgált, melynek premierjére bő egy hónappal korábban került sor a miskolci Déryné Színházban;  az operettváltozathoz a verseket a zeneszerző testvére, az Operettszínház dramaturgja, Innocent Vincze Ernő írta.

Vincze operettjének több zeneszámát a Rádió is sugározta, mint azt az intézmény archívumában fennmaradt, korabeli hangfelvételek és kéziratos zenekari szólamok tanúsítják.  (Hangfelvételek a Rádió Archívumában a következő zeneszámokból: No. 3, 7, 8 (részlet), 10, 11, 18 (részlet). 1953. júl. 14-én készültek, a Fővárosi Operettszínház kórusával, zenekarával, énekeseivel (Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Palócz László, Rátonyi Róbert, Tekeres Sándor); karmester: Bródy Tamás. Rádióbemutató:1953. augusztus 16, Kossuth Rádió, 14.10 – 14.40)

1954 tavaszán az Új Zenei Szemle már arról tudósított, hogy „az Erkel-díj II. fokozatával tüntették ki […] Vincze Ottó nagy közönségsikert elért […] operettjét.” Ugyanebben az évben a darab nyomtatásban is megjelent, szövegkönyve és zongorakivonata is. A Boci-boci tarka kultúrpolitikai jelentőségét mutatja, hogy egyike volt annak a három darabnak, mellyel a Fővárosi Operettszínház társulata 1955/56 fordulóján a Szovjetunióban vendégszerepelt.

Csizmarek szövegkönyve izgalmas operett-témát dolgoz fel: a falusi osztályharcot, illetve annak hátterében a mezőgazdaság kollektivizálását. Mint az érdekes témaválasztás sejteni engedi, a darab radikálisan viszonyul az 1945 előtti magyar operetthagyományhoz.

A Boci-boci tarkának már cselekménye is eltér a zsáner régebbi képviselőitől. A műfaj alapvetően urbánus jellegére rácáfolva a darab elejétől végéig rurális környezetben, egy matyó faluban játszódik. Az inkább népszínművekre emlékeztető helyszínválasztás mellett jelentősen átírják a librettisták a műfajra hagyományosan jellemző mobilitásmodellt is. A dualista monarchia operettjeiben a primadonnát és a bonvivánt rendszerint áthidalhatatlannak tűnő társadalmi különbség választotta el egymástól: eltérő társadalmi osztályhoz, gyakran különböző etnikumhoz tartoztak. Az ellentét azonban a darab végén leküzdhetőnek bizonyult, s a mű kötelező happy enddel (általában a főszereplő páros szerelmi házasságával) végződött. Ez a cselekménysablon a két világháború közötti időszakban is tovább élt, legfeljebb a Kosztolányi által szomorú operettnek nevezett műfajtípusban módosult, melyben a happy end általában elmaradt.

A Boci-boci tarka – az állatoktól eltekintve (borjú a színpadon!)  – a hagyományos négyesfogat-dramaturgiát követi. Csizmarek vígjátékának egyik mellékszereplője ennek érdekében az operettben táncoskomikussá változott át, Jancsi cigányból Fecske Tóbiás lett, a falusi italbolt pincére (Rátonyi Róbert alakította). Társadalmi mobilitásról azonban – ha egyáltalán – legfeljebb a szubrett, a cseléd Rozika esetében beszélhetünk, aki Tóbiás tanácsára azt a dolgozó nő szerepet választja, melyet a korszak propagandája más eszközökkel is igyekezett népszerűsíteni: traktoroslány lesz. Az öntudatra ébredő szubrettet Zentay Anna alakította az ősbemutatón. Az operett főszereplői eltérő társadalmi csoporthoz tartoznak ugyan, ez azonban önmagában nem volna akadálya kettejük egybekelésének. A primadonna, Tajti Bori parasztcsalád sarja, míg vőlegénye, a bonviván Virág István traktoros, a gépállomás vezetője, vagyis a munkásosztályhoz tartozik, s pozitív hősként természetesen hithű kommunista. (A primadonnát Petress Zsuzsa, a bonvivánt Palócz László játszotta a premieren.) A főszereplő páros azt a két társadalmi osztályt képviseli tehát, amely – legalábbis az államszocializmus hivatalos álláspontja szerint – a rendszer két pillérét jelentette, s legfőbb haszonélvezőit foglalta volna magában.  A propaganda korabeli rajzos formái szívesen élnek a nemek és a társadalmi osztályok, illetve gazdasági ágak operettbelihez hasonló összekapcsolásával: a mezőgazdaságot, a falut, a parasztságot rendszerint nőalak, míg az ipart, a várost, a munkásosztályt férfialak jelenítette meg. Arisztokrata vagy polgár nincs a darabban; s feltűnően hiányzik a falusi társadalom fontos szereplője, a pap is, jóllehet az operett esküvői jelenettel zárul. A Boci-boci tarka főszereplői között a konfliktust nem az eltérő társadalmi osztályhoz tartozás, hanem a paraszti hagyományhoz, illetve a pártállam szabta normához való viszonyulás dilemmája idézi elő.

A primadonna nagyanyja, Csuhainé, akárcsak a károgó falusi vénasszonyok kórusa, élén az iszákos Lagzis Erzsával, azt szeretné, hogy az esküvőre a paraszti hagyománynak megfelelő külsőségek közepette kerüljön sor: a pár matyó népviseletben esküdjön, s borjút vágjanak a lakodalomra, Tajtiék Bimbó nevű fiatal bikáját. A borjúvágás ugyanis a falusi társadalom számára státuszszimbólum, ráadásul a falusi babona szerint az ifjú pár boldogságának záloga a levágott állat szívének elfogyasztása. A traktoros bonviván a szokás elhagyásához ragaszkodik, minthogy az előző évi marhavész miatt vágási tilalom van érvényben. Hasonlóképpen ellenzi a borjúvágást a primadonna apja, Tajti Nándor is. Ebben az állat iránt érzett sajnálata mellett Csuhainéval való konfliktusa is szerepet játszik: Tajti ugyanis földnélküli mezei munkásként, summásként házasodott be Csuhaiék módos parasztcsaládjába, s anyósa erre hivatkozva régóta megkeseríti lánya és veje életét. A módos- és szegényparasztság közti ellentét operettbeli hangsúlyozása a rákosista agrárpolitika ismeretében válik érthetővé, melynek legfontosabb célkitűzése a paraszti magángazdaságok felszámolása és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. A gazdag parasztokat ezért a rendszer ellenségeivé nyilvánították, a megbélyegző „kulák” szóval illették és különféle diszkriminatív intézkedésekkel (például beszolgáltatás, adóterhek, internálások, kuláklisták) sújtották. A lánya és veje életét megkeserítő, operettbeli anyós, Csuhainé negatív ábrázolását minden bizonnyal a kulákellenes propaganda megnyilvánulásának tekinthetjük. Ugyancsak a Rákosi-korszak mindennapjait idézik az operettbeli konfliktus elemei: Kosorrú Lázár és a primadonna előző kérője, a traktorosra féltékeny Kispál Jóska feketén vágott marhák húsával kereskedik, ami a korban „közellátási bűntettnek” számított. A traktoros nevében feljelentést írnak Tajtiék ellen, s egy teknőben az általuk levágott marhát Boriék udvarára csempészik. Így akarják rájuk terelni a gyanút, mivel a rendőrség már nyomoz Kosorrú legutóbbi feketevágása ügyében. A primadonna családjának vétlenségét csak vágási engedély tanúsíthatná, ezt azonban a kérlelhetetlen bonviván – Kispállal ellentétben – menyasszonya kedvéért sem hajlandó megszerezni. A feljelentés nyomán a vágás ügyében nyomozó rendőr érkezik Tajtiékhoz – ilyesmi nem volt példanélküli a korban. Mivel a Bimbó életéért aggódó Tajti korábban magával vitte a jószágot, Tajtiné pedig a rendőr érkezését követően egy másik állat odahajtásával próbálja tisztázni a helyzetet, a darab tetőpontján, a második fináléban kiderül, hogy a lányos háznál több marha van a kelleténél: két élő és egy holt a teknőben. A végkifejlet annyiban a régi operetthagyománynak megfelelően alakul, hogy miután fény derült Kosorrú és Kispál csalására, a primadonna és a bonviván boldogan egybekelhetnek. Azt azonban a politikai kisajátítás kategóriájába sorolhatjuk, hogy a summás örömapa és felesége lerázza a kulák anyós igáját, s a lieto fine még örömtelibbé tétele érdekében belépnek a termelőszövetkezetbe.

(folytatom)

 


3847 Búbánat 2019-02-28 11:14:46

A Dankó Rádió mai operettműsorában - „Túl az Óperencián” - néhány részlet szólalt meg

Behár György – Szabó György - Baranyi Ferenc Fekete rózsa című, Szendrey Júlia életének egyik megrázó szakaszát feldolgozó daljátékából.

A daljátékból László Margit  („Akit a szerelem sírig elkísér”; Párja nélkül a madár…”)  és Róka István („Ó, miért, hogy a boldogságom…”) énekelt dalokat,  km .a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Pál Tamás. A stúdiófelvétel 1974-ben készült.

A délelőtti adás ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádió hullámhosszán és online az interneten.

Érdemesnek tartom e ritkán felhangzó daljáték színpadi bemutatójáról megjelent egyik méltató kritikát ide bemásolni:

Fekete rózsa

Romantikus dalmű bemutatója Kaposvárott

  • Magyar Nemzet, 1974. március 14.

Petőfi özvegyének képzeletbeli perét újítja föl Szabó György, amikor színpadra vitte Szendrey Júlia életének egy rövid szakaszát. Megérteni és megértetni akarta az asszony elhatározását, hogy ismét — és hamarosan — férjhez ment, így hát hiteles dokumentumok, kutatások alapján földolgozta e második házasság előzményeit. A Fekete rózsa című darabban az osztrák titkosrendőrség mesterkedéseit mutatja be, azoknak a bécsi ügynököknek az intrikáit, akik később Széchenyit az öngyilkosságba, 1850- ben pedig Szendrey Júliát egy korai és Petőfihez méltatlan második házasságba kergették. A hazugságok, a provokációk, a tőrbecsalás ördögi gépezetét Szabó György úgy ábrázolja, hogy abból a néző előtt világosan kitűnjék: Heydte ezredesnek a Petőfi elestéről írott jelentése pontosan ezt az utat szabta meg az ifjú özvegy számára.

Történelmi dokumentumdráma is lehetett volna a Fekete Rózsa, de Szabó György musicalpályázatra készülvén zenés darabot formált ebből a témából. Műfaja szerint tehát a Fekete rózsa romantikus dalmű lett, Behár György zenéjével, Baranyi Ferenc — és részben Petőfi — verseivel. Világos a szándék: a szerzők az adott és olykor már kompromittált műfajt belülről kívánták megújítani, azt akarták bizonyítani, hogy Kacsóh Pongrácz és Farkas Ferenc útját lehet, sőt érdemes is folytatni.  

A bizonyítás nagyrészt sikerült is. Szendrey Júlia alakja a hangulatos, szép zenével övezve, drámaibban bontakozik ki, és egy fényes főúri bál, a bujdosó 48-as honvédeket rejtegető cigánysereg, vagy a fogadó, ahol tőrbe csalják Júliát, a muzsika által még plasztikusabbá válik. Szokványos ábrázolásra téved azonban a darab, amikor a zene Haynau helyettesének a Júlia iránt ébredt szerelmét ábrázolja; Lichtenstein hercegnek régi operettek öregedő hősére emlékeztető, itt föltétlenül hamis és történelmietlen szerepét a tenorária még jobban hangsúlyozza. Bizonyos magyarkodásokat ugyancsak fölöslegesen hordoz a darab. Kétségtelen azonban, hogy Szabó György szövege a legtöbb helyen irodalmi veretű, nemes anyagból szőtt, finoman korhű, Baranyi Ferenc versei pedig ízlésesen igazodnak a témához, meg a romantikus hangvételhez is.
A muzsika külön méltatást kíván. Behár György az úgynevezett könnyűzenének egyik legigényesebb mestere, mégsem áll úgy a zenei élet középpontjában, ahogyan ezt megérdemelné. Pedig a Fekete Rózsához írt muzsikája is egyaránt tanúskodik fölényes mesterségbeli tudásáról, dallamgazdagságáról, az invencióról és a jó iskolázottságról, — Siklós Albertnál és Weiner Leónál tanulta a főiskolán a zeneszerzést. Behár most valóságos bemutatót, kis zenei tárlatot tart munkáiból; nagyszerű formakészséggel tud bécsi keringőt, népies műdalt, bonyolult polifon kórust, cigánytáncot, áriát és operettfinálét komponálni. Szemére lehetne vetni, hogy e sokféle téma miatt ekletikus is olykor a zenéje; ez a vád azonban csak annyiban igaz, hogy Behár György híven igazodott a feladathoz, amely éppen az eklektika felé sodorta. Egy-egy remekül fölrakott zenekari hangzás, szimfonikus igényű közzene, lefelé lépdelő fércekből szőtt, modern hangvételű dallam viszont azt mutatja, hogy a komponista olykor kilépett a megszokottból és új utakat keresett.
A romantikus hangulatot adó, könnyedén fölvázolt, mégis szép díszletekben — Szinte Gábor színpadképeiben — Zsámbéki Gábor rendezte a Fekete Rózsát, szöveg és zene egységét új ízléssel teremtve meg. A rendező is a szerzőkhöz hasonlóan valami újat kívánt adni ebben a műfajban, és vállalkozása a nyitó képben, majd Garay János otthonában és a Júlia elhatározását megérlelő jelenetben sikerült a legjobban. Némelykor azonban az operett sablonjai is ott kísértettek a játékban, főleg a fogadóbeli jelenetben és a cigánytáborban.
Szendrey Júliát finoman, törékenyen, mély gyászán is felülemelkedő méltósággal ábrázolta Molnár Piroska. A fiatal művésznő biztos érzékkel kerülte el a zenés műfaj közhelyeit és azokat a buktatókat, amelyek egy nagyon ismert történelmi személynek sablonos életrekeltéséből adódhatnak. Kitűnő, fanyar-ironikus, kissé a közönséggel is összekacsintó alakítás Fontos Magdáé Lichtenstein herceg kikapós feleségeként. A szerelmet és az intrikát ügyesen egyeztető, karrierista osztrák tisztet Gonda György játszotta, tehetségesen. Rózsa Tibornak csak addig a pontig sikerült hitelesítenie a herceget, amíg egy Erdélyi Mihály-operettet idéző jelenetben rá nem döbben szerelmére Júlia iránt: hangja őt a nehéz ária eléneklésére egyébként sem teszi teljesen alkalmassá. Kiss Jenő, Garay József, Radics Gyula, Somogyi Géza alakításai említésre méltóak még a szereplők közül.

A szerzők elképzeléseihez jól igazodó, regényes jelmezeket Mialkovszky Erzsébet tervezte, a táncbetétek koreográfiáját Rajka Péter készítet te. Ez a koreográfia nem szánt a karnak könnyű feladatot, amelyet mégis jól oldottak meg a táncosok. Elismerést érdemel a zenekar, amely Behár György vezényletével a muzsika legigényesebb részeit is odaadással, gonddal, szimfonikus együtteshez méltóan szólaltatta meg.
/Gábor István/






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.