Budavári Palotakoncertek közül egy, két szó  a 2018-as produkcióról.

Válságban az operett.Nem maga a műfaj.Az előadók színvonala.Operettet játszani nem könnyű.Kell hozzá egy jól hallható hang,érthető beszéd és tánctudás,na meg egy kis beleélés is.A Budapesi Operettszínház a musicelek előtérbe vételével,szinte lefejezte az operettjátszást.Az utánpótlás még szubrett-táncos komikus szinten adva van,többnyire  szerényebb énekesi képességgel,de jó akrobatikus tánccal meg sok ordítással, nyüszítéssel

és sok,sok manírral.Megéltem a műfaj több nagy korszakát,de operettet játszani primadonna és bonviván nélkül nem lehet.Eleve alkatilag egyedül Fischl Mónika felel meg primadonna elvárásomnak.A többi primadonna szerepben parádézó hölgyről nem írnék.De bonvivánnak egyik szereplő sem igazán megfelelő.Boncsér Gergely operai hangvétellel énekel,de a Volga dal nem egy opera ária.Egyébként sem szeretem, ha operista operettet énekel.(Ebben persze voltak kivételek,de nem sokat sorolhatnék fel)A nagyon szimpatikus Dolhai Attillára meg egy estét alapozni képtelenség.Hallgatva lereked az ember,ahogy feszíti főként a magas hangokat.Vadász Zsolt nem is tudom.Főként nem a hangjával van a bajom.Örömmel vettem, hogy Oszvald Marika kicsit visszavette magát.Nagyon sok mindent letett az asztalra.Harsányságának csökkentése előnye.A zenekar –tánckar kivette részét a produkcióból a Főzeneigazgató úr és egy szomorú tekintetű karmester-hölgy vezényletével.

Ez volt a 6. Palotakoncert!A hatodik helyen.

Állami áruház - Glauziusz bácsi dala - Feleki Kamill

Részlet az 1952-ben készült filmből...

Zeneszerző: Kerekes János

Ma 110 éve Törökbálinton megszületett  Feleki Kamill  színművész, Kossuth-díjas érdemes és kíváló művész.  Az operett műfaj hazai legnagyobbjainak egyike. Zseniális táncos és nevettető volt.

(1908. augusztus 21., Törökbálint- 1993. október 18., Budapest)

• Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977

„Nekem élet a színház, nélküle nincs más " - FELEKI KAMILL

Jelen van akkor is, ha éppen nem játszik új szerepet: régi alakításainak emléke évek múlva is elevenen él bennünk. A Kabaré operettszínházi előadásában most Schultz úr szerepére készül.

Ha holnapra kellene beadnom és megvédenem doktori disszertációmat FELEKI KAMILL színészi pályájáról, készséggel vállalkoznék rá, hiszen betéve ismerem ezt a szívemhez közelálló témát: 1971. február 27. és június 12. között tizenhat folytatásban közölte a Film Színház Muzsika regényes életrajzi riportsorozatomat Feleki Kamill művészi pályáról Én nem vagyok már gyermek ... címmel. De hogy most csupán szemelgessek ebből a máris oly gazdag életműből — máris, mondom, hiszen örökifjú színészünk jövőre lesz mindössze hetvenéves —, ez a feladat zavarba ejt. Hol kezdjem, mivel folytassam?

Azzal talán, hogy Kamillt édesapja, látva gimnazista fia olthatatlan színházszeretetét, valami nagyon szép színházi élménnyel akarta megajándékozni? Hát az így történt: Elviszlek fiam. a Magyar Színházba. Megnézzük Törzs Jenővel a Peer Gynt-öt.
Sajnos, elnézte a színlapon a dátumot, s aznap este, amikor elmentek a Magyar Színházban a Charley nénjét adták. De Kamill ezt sem bánta, mert érzékei már akkor nyitva álltak a színpadi komikum minden ízének, színének, árnyalatának a befogadására.

A tánc mágiája azonban leginkább a Király Színházban és a Fővárosi Operettszínházban ragadt rá már diákkorában. Az operettelőadásokon a nagy, népszerű, táncoskomikusok minden mozdulatát a nézőtérről leste, figyelte, az agyába véste. Aztán otthon addig gyakorolta. amíg meg nem tudta ő is csinálni.
Több volt ez puszta utánzásnál, mert már a saját karakterét, egyéniségét, humorát is próbálgatni kezdte a táncmozdulatokban. Egész kis koreográfiákat képzelt el, s ezeket a legnagyobb könyörtelenséggel hajtatta végre önmagával. Mindent egymaga tanult meg és egymaga talált ki. S minden otthoni próba addig tartott, amíg az aznapra kitűzött tánc tökéletesen nem ment. Valóságos akrobatikus mutatványokat sajátított el autodidakta módon.

Gimnáziumi évei alatt ez volt az igazi iskolája.
A család csöndes béketűréssel figyelte.
A mikor aztán Rákosi Szidi híres színiiskoláját elvégezte, a vizsgaelőadáson ötperces boszorkányos táncos magánszámával frenetikus sikert aratott. Ott volt a tapsolok közt Z. Molnár László, a közismert epizódszínész, a fiú odaadó patrónusa.

„— Jól figyelj rám, Kamill — mondta a siker boldogságától szinte lángot vető fiúnak az öltözőben —, néhány percen belül felkeres téged két színigazgató. Az egyik Lázár Ödön, a Király Színház direktora, aki maga is tanúja volt a sikerednek. Azonnali szerződést fog neked felajánlani, erre, ha kívánod, mérget veszek. De ne válaszolj neki rögtön, mert néhány perc múlva megérkezik ide Wertheimer Elemér, a Magyar Színház igazgatója is, akinek az imént én telefonáltam, hogy rohanjon, van itt egy neki való tehetség. ö is szerződtetni akar, de neki se válaszolj rögtön. Habozz a két ajánlaton. Majd amikor már kellően egymásra licitáltak a gázsidat illetően, várd meg az adut, Lázár Ödön utolsó ajánlatát, s akkor aláírhatod a szerződést. De eszedbe ne jusson Wertheimerhez elszerződni, ott prózai szerepeket kellene túlnyomórészt játszanod, te pedig selypítesz, orrhangon beszélsz és kicsi vagy. A táncban van a te varázserőd, a Király Színház a te világod ...”

Z. Molnárnak igaza is lett, meg nem is. Mert Feleki Kamill képessé vált az operett és a zenés, táncos komikum terén megszerzett virtuóz tehetségét összeegyeztetni, sőt — ez a jobbik szó rá —, összetársítani a prózai szerepekben megkívánt sokoldalúsággal. Akkor idézi emlékezetünkbe, hogy valóban selypít, orrhangon beszél és alacsony termetű, és akkor feledteti el mindezt velünk, amikor akarja, illetve amikor a szerepe, figurája megkívánja. Nem bizonyította-e be elégszer a legutóbbi egy-két évtizedben a Vígszínház, a Madách Színház, a József Attila Színház színpadán, hogy milyen sajátos egyéniségű nagy prózai színész is. A nadrág, a Spanyolul tudni kell, a Hotel Plaza, a Vam- piloo-egyfelvonásosok, A Waterlooi csata, a Harmónia, a Napsugár fiúk című színdarabokban nyújtott teljesítményei egyenrangúan sorakoznak a Csárdáskirálynő Miska főpincérje, a Luxemburg grófja Sir Basilja, az Állami áruház Glauziusz bácsija, a Koldusopera Peacokja, a Tűzijáték Gusztávja, a Hello, Dolly Vandergeidere, vagyis a zenés, táncos szerepek sokasága mellé.

Vegyünk elő egy gyorsfényképet egyik legnagyobb és személyiségére talán legjellemzőbb szerepéről. Sir Basil belépője a Luxemburg grófja második felvonásában. Három elegáns angol lord, bizonyos Lanchester, Winchester és Worchester várja a jöttét türelmetlenül, mert újabb ugarandai koncessziókat remélnek tőle. És Sir Basilhátul megjelenik, mint egy divatlapból kivágott szeladon, magakelletően, lábujjhegyre emelkedve. Lazán lecsüngő karral előresiet, mondhatni begördül a színre. Megszokott mozdulattal nyújtja a botját az egyik, a kürtőkalapját a másik lordnak, míg a harmadik a prémes bundát segíti le róla.
S akkor ott áll talpig zsakettben, vén kecskéhez illő szakállal, cicabajusszal, s félig kopasz fején két helyes frufruval. És kesztyűje, mint a kisgyereknek, egy madzagon a nyakában lóg, hogy el ne veszítse.
Ezt a figurát Feleki Kamill találta ki mindenestől, hogy annál komikusabb legyen, amikor nyafogva, selypítve, sóváran, epekedőn, ömlengve és „vaccsolva” ezt énekli: Én nem vagyok már gyermek, ki papírsárkányt kerget, de gyermekké tesz már egy szép szempár.

De volt Feleki még gyermek ezután is — s akkor is Honthy Hanna oldalán — pöttömnyi, aranyos, mókás kis portás-boy a Három tavasz című Lajtai-operettben. És ezt énekelte: Nekem élet a színház, én csak ott vagyok én, Nekem nélküle nincs más, a nagy Föld kerekén.

Lehet, hogy szentimentálisnak hangzik, de — ez az ő dala.

Budavári Palotakoncert – „Bor, Dal, Asszony” – operettgála - 2018. augusztus 3-4. – fotó/video/montázs

Piazzolától Lehárig

Opera-vilag.net, 2018. július 31.

Operától a tangóig – Erwin Schrott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

BÉKEFI TEODÓRA írása a július 15-i koncertről

A margitszigeti gálakoncert könnyed nyári estnek ígérkezett; legizgalmasabb lehetőségének az tűnt, hogy talán közelebb juthatunk Erwin Schrott titkának megfejtéséhez. Napjaink egyik legnépszerűbb énekese ő, sajátos jelenség, akihez hasonló karakter nem igazán mutatható fel. Néhány „összetevő” viszonylag ismert: fantasztikus hang, megnyerő megjelenés, ellenállhatatlan mosoly. Hozzátehetjük még – kissé sztereotip módon – a dél-amerikai énekes „latin kisugárzását” (szenvedélyét? tüzét?) is. És nagyon boldogok lehetünk, hogy a koncert címe Operától a tangóig – talán a második részben valamiről tényleg fellebben a fátyol! Mindezeken túl ismert még, hogy az énekest tetoválások díszítik, és szeret különleges ékszereket viselni – megjelenése egy rocksztáréhoz hasonlatos.

Azt az információt már a koncertnek köszönhetjük, hogy Schrott több nyelven is hibátlanul beszél. Magyarul is mondott néhány szót, majd a francia nézőknek már folyékonyan, franciául gratulált az aznapi VB-győzelemhez. A legtöbbet angolul és spanyolul beszélt: éneklés előtt általában mondott pár szót az elhangzó áriáról vagy dalról, vagy csak elmondta, mennyire szereti Budapestet. Szerencsére azért énekelt is, és ahogy várható volt, nem lehetett benne kivetnivalót találni. Hangi adottságain túl Schrott legnagyobb ütőkártyája, hogy gyakorlatilag mindent el tud játszani.

[...] Ezek után szinte magától értetődő volt, hogy A szicíliai vecsernye Procidájaként (Et toi, Palerme), Attilaként (Mentre gonfiarsi l’anima) és a Szerelmi bájital csodadoktoraként (Quanto amore) is remek.

Ha nem Erwin Schrott lett volna az est másik fellépője, már sokkal korábban szó esett volna Pasztircsák Polináról is. Az Erkel Színházban Donna Annaként már megmutatta ragyogó tehetségét Schrott mellett, ezúttal Zerlina és Adina szerepében lépett vele színpadra egy-egy duett erejéig. Az énekesnő az operairodalom három tragikus nőalakját is megidézte; Violetta leghíresebb áriáját (Sempre libera) szépen, de kicsit sablonos játékkal adta elő. A Bajazzók Neddájának Madárdala azonban minden szempontból nagyon jól sikerült, a Faust Ékszeráriája pedig az este egyik legszebb és legmegindítóbb pillanata volt.

[…] A koncert első részében tehát a legismertebb operák leghíresebb áriáit hallhattuk két csodás énekestől – adódik a kérdés, mi mást is kívánhatna az ember egy szép, nyári estén? Úgy tűnik, szabad telhetetlennek lenni, és várni még ezen felül is valamit, egy érdekes felfedezést például, ami a jól összerakott koncertműsorokkal általában együtt jár. Az est második felében ugyanis egyrészt spanyol és dél-amerikai tangózene, másrészt pedig Lehár- és Kálmán-operettek részletei szerepeltek. Az elsőre furcsának tűnő párosításról egész hamar kiderült, hogy telitalálat. És nemcsak azért izgalmas, mert Carlos Gardel és Enrique Granados például Kálmán és Lehár kortársai voltak – persze adja magát, hogy belegondoljunk, milyen zene íródott Spanyolországban és Argentínában, amikor itt az operett aranykorát élték.

De bizony arra is rá kell ébredni ezen az estén, hogy a tangó és az operett mennyire hasonlítanak: mindkettő sajátos színpadiassággal közelít az emberi érzelmekhez (általában a szerelemhez), és ettől a felfokozottságtól lesznek egyszerre furcsák és nagyon szerethetőek.

Erwin Schrottnál és Pasztircsák Polinánál pedig biztosan nem találhattak volna jobb alanyt a két világ tolmácsolására és összekapcsolására. Schrott nemcsak Don Giovanni és Leporello egy személyben, hanem kiváló tangóénekes, és – valóban fellebbent kissé a fátyol! – táncos is. Valószínűleg a közönség nagy része akkor veszett el végleg, amikor az első tánclépéseket megtette, pedig, ha jobban belegondolunk, ez talán nem is akkora meglepetés.

Nagyobb felfedezés volt, hogy Pasztircsák Polinának milyen jól áll az operett: igazi Lehár-primadonnává lényegült át, és pillanatok alatt kedélyes, békebeli Monarchia-hangulatot teremtett minden színpadra lépésekor. A két szál váltakozása csodás egyensúlyban működött, és végül A víg özvegy egy részletében (Lippen schweigen) fonódott össze. Nem nagy meglepetés ez sem, de újabb adalék: Schrottnak Lehár is jól áll.

Szót kell még ejteni Vörös Eszter bandoneónművész színvonalas közreműködéséről, aki Erwin Schrottot kísérte a zenekar mellett a koncert második felében. Az énekes maga is kiemelte, hogy Vörös Eszter nemcsak kiváló zenész, hanem ismerője a spanyol nyelvnek és kultúrának is, ami nyilván behozhatatlan előny egy ilyen specifikus hangszer esetében. Schrott a Magyar Állami Operaház Zenekarával való elégedettségének is hangot adott: „mindent el tudnak játszani” – mondta.

Ez eléggé igaznak tűnt, a tangózenében ugyanúgy megállták a helyüket, mint az opera- és operettrészleteknél, amelyekben nyilván nagyobb tapasztalatuk van; Francesco Ivan Ciampa lelkes és indulatos vezénylése mellett az est egyre fokozódó hangulata is hatással lehetett rájuk.

Bármily meglepő is tehát, az este legnagyobb eredménye nem az volt, hogy néhány lépéssel közelebb kerültünk Erwin Schrott (valószínűleg és remélhetőleg megfejthetetlen) titkához. Kiderült ugyanis, hogy amikor egy argentin táncos csípője megmozdul Piazzola zenéjére, valószínűleg valami hasonló történik, mint amikor a közép-európai ember mozgása ösztönösen felveszi (akár ültében is) a Lehár-zene ritmusát. És ebben az univerzalitásban van valami szívmelengetően gyönyörű.

Opera. hu július 28.

az Operaház Facebook oldaláról

ÓRIÁSI SIKER A SAAREMAAI OPERAFESZTIVÁLON

Péntek este Strauss nagyoperettjét , A cigánybárót mutattuk be a Saaremaai Operafesztiválon + fotógaléria

 Az Opera társulata kapott egy kis észt segítséget is a gyermekstatiszták formájában. A közönség kirobbanó lelkesedéssel fogadta az előadást. 

 A cigánybáró Szinetár Miklós által színpadra állított változata szerepelt a műsoron, amiben  Boncsér Gergely, valamint Zavaros Eszter, Wiedemann Bernadett, Rőser Orsolya Hajnalka, Szvétek László, valamint Hábetler András a főszereplő. 

Augusztus 3-án és 4-én az Operettszínház társulatának Bor, dal, asszony című gálaestje

Budavár Palota - Oroszlános Udvar

Boncsér Gergely: Ugyanúgy kell énekelni az operettet és az operát!

Budavári Palotakoncert-interjúk 13.

Spilák Klára

2018.07.27. 09:50

Boncsér Gergely operaénekes az Magyar Állami Operaház mellett a Budapesti Operettszínháznak is rendszeres vendége. Épp oly kiválóan formálja meg az operettek bonvivánjait, mint az operák tenor szerepeit, így nem meglepő, hogy a Budavári Palotakoncerteknek is állandó fellépője.

Augusztus 3-án és 4-én ötödik alkalommal veszel részt az Oroszlános Udvarban felcsendülő gálaesten. Opera vagy operett? Melyik áll közelebb hozzád?

A kettő egyvelegéből építkezem. Az operettekre oly jellemző kedvességet, bájt és játékosságot átmentem az operai szerepeimbe, amiktől a karaktereim színesebbek, árnyaltabbak tudnak lenni. Ugyanakkor az operaéneklési követelményeit és stílusjegyeit felhasználom az operettekben. A két dolgot tehát megpróbálom jól ötvözni. Ettől az operetténeklésem tökéletesebb, az operajátszásom pedig kifejezőbb lesz.

Másként kell énekelni operettet, mint operát?

Semmiképp. Hiszen mind a két műfajnak van drámai és játékos oldala, vagyis ha különbséget kell tennünk, akkor ezek inkább a műfajokon belül jelennek meg. Vannak vígoperák, mint mondjuk a Kékszakáll, amit az Operettben játszunk, és olyan operettszólamok, amik már operai minőséget követelnek. Tehát az operán és az operetten belül is vannak apró stílusbeli különbségek, amik egymásnál megjelennek.

A Palotakoncertek az operett műfajának kiemelt eseményei. Milyen ezeknek az esteknek a hangulata?

Az elején mindig nagyon izgulunk, mert erre az estére soha nem egy szokványos gálával készülünk, minden évben egy kifejezetten erre az egyetlen alkalomra szóló összeállítás készül. Vagyis mindig premiernek számít, és az ember a premiereken mindig izgul… De ez épp csak addig tart, amíg színpadra nem lépünk, mert

ahogy ott megállsz a gyönyörű környezetben és megszólal a zene, egyszerűen feloldódsz, és rájössz, hogy itt azt csinálod, amit a leginkább szeretsz,

a közönség azért jött, hogy eltöltsön egy emlékezetes estét, úgyhogy hajrá, élvezzük a helyzetet.

Az idei gálán milyen számokban lépsz színpadra?

A csodás kis feleségemmel, Bordás Barbival énekeljük Frick és Gabrielle duettjét a Párizsi életből. Ezen kívül Lehár Ferenc Cárevics című operettjéből a Volga dalt adom elő. Ezzel a számmal még nem találkoztam a pályám során, azaz igazi debütálás lesz és máris az egyik kedvencemmé lépett elő. Azért szeretem nagyon ezt a dalt, mert akkor lesz igazán hatásos, ha az ember a szívét-lelkét beleteszi, de közben minden sallangot levesz róla.

Hogy látod, milyen súlya, jelentősége van ezeknek a koncerteknek?

Kétségkívül súlya van, az operett kedvelői már ismerik és várják „A” Palotakoncerteket, amik az elmúlt években Magyarország kiemelkedő koncerteseményeivé léptek elő. De ezek csak egyszer vannak egy évben. Ezért az egyik szemem sír, a másik viszont nevet, mert hála a Duna Televíziónak sok millióan láthatják a tévéfelvételt, amit ráadásul egész évben folyamatosan ad a csatorna. Egy olyan minőségi műsort kapnak a nézők, amit újra és újra szívesen néznek. Itt lehet lemérni igazán ennek a koncertnek a súlyát.

Ez az interjú a gálakoncert szólistáit bemutató sorozat része.

A többi részt itt találja.

Nacsa Olivér mesél 1986-ról, politikáról, családról és operettről

ORIGO.hu - SZTANKAY ÁDÁM2018.07.29. 10:18

"- Miként lett ön operettrajongó? Még az ön generációjában is sokan vannak, akik úgy látják: ez a műfaj egyszerűen ciki.

- Ezt is otthonról hozom: a szüleim gyerekként gyakran vittek el az Operettszínházba. Ausztriában Lehár Ferencnek, Kálmán Imrének a társadalom minden szegmensében óriási kultusza van, a legjátszottabb szerzők, akik Mozart mellett vannak eltemetve. Hogy mást ne mondjak, példának okáért: A New York-i Metropolitan-ben évekig játszották Plácido Domingo főszereplésével „A víg özvegyet”. A párizsi Garnier operában is operettek sorát játsszák, köztük Lehár Ferenc Víg özvegyét, amely Puccini-szintű alkotás – teszem hozzá, Puccini nagy rajongója volt Lehárnak. Nálunk minderről sajnos nem sok szó esik. Az operett elsősorban az eleganciáról szól, történetei pedig gyakorta játszódnak az arisztokrácia világában, bárók, grófok, hercegek között. Talán ezért sem véletlen, hogy a szocializmus idején annyira degradálták az operettet, rásütötték a bélyeget: bárgyú műfaj, bárgyúságra fogékony közönségnek.

Fentiek dacára örömmel tapasztalom, hogy a kezdetben kézzel-lábbal tiltakozó ismerőseim – akiket a magam érveivel, illetve egyéb próbálkozásaival sikerült „behúznom” egy-egy operett-előadásra, azok kivétel nélkül mind lelkes visszajárók lettek."

Vincze Ottó Budai Kaland című operettjének rádió-keresztmetszetéből hangzottak el ma délelőtt részletek a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában.  Az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicban, a 2819. sorszám alatt  részleteztem, mely dalok csendültek fel a műsorban ebből a darabból. 

Ezeket újra meghallgathatjuk az ismétlésben ma 18 és 19 óra között.

• Film Színház Muzsika, 1962. május 25.

BUDAI KALAND
 

Új magyar daljáték a Fővárosi Operettszínházban

Klasszikus példáin, egy „János vitéz”-en, egy „Háry János”-on túl, van ennek a műfajnak újabb-kori hagyománya is: a rádió 1950-ben bemutatott „Csínom Palkó”-ja nyitja a sort, a „Lészen ágyú” folytatja, ugyancsak a rádióban. S hogy az Operett Színház saját hagyományára hivatkozzunk, természetesen a „Szelistyei asszonyok”-at említjük. Nemes-szép törekvés teremtette ezeket a műveket; egy kis magyar történelem valamennyi, dallamokban elbeszélve. Egy kis valóság, hősiesség, romantika — a mese sugaras világában, szóljon bár a történet Rákóczi koráról, a szabadságharc
ágyúöntő-műhelyéről, igazságos Mátyás király udvaráról...

Új és sikerült daljáték a most bemutatott „Budai kaland”, Barabás Tibor, Semsei Jenő, Vincze Ottó és Romhányi József színpadi játéka!

A naiv bájú história 1653-ba, a török időkbe visz, egy mesebeli Szekszárd mesebeli vénasszonyok-kavarta „boszorkány-pőréhez”, amely az özvegy, ám mégis leányzó Dóra Istvánné, született Mészáros Anna tündöklő szépségének megirigyléséből lobbant. Anna, szegény leány, az éltes molnárhoz ment férjhez; a molnárt a lakodalmon guta ütötte, Annának tehát asszonyi a neve, mégsem asszony. Fiatal és gyönyörű. Vágyódik a szerelemre. S ez, furcsamód, akkor kopogtat nála, Ambrus mester képében, amikor súlyos váddal terhelten, a főbíró színe előtt áll.
Kissé lassú léptetéssel indul a történet; az „ördöggel szerelmeskedő” Anna pöre, az első felvonás akcióiban, színpadi mozgásában nem izgalmas annyira, amennyire voltaképpen az. Ám a második felvonásban nagyobb a lendület, a mozgalmas- játékos-humoros budai képek, a bonyolódó história ellenére, olyan ritmust és atmoszférát teremtenek, amelynek lehetősége korábban is adva van. Török idők, Buda. Hárembe való fondorlatos behatolás itt is van tehát. Nem adunk igazat azoknak, akik más művekre hivatkozva, reminiszcenciákat emlegetnek: a hárem-kép, hogy úgy mondjuk — anyagszerű! Témából, korból fakad. No meg balettra ad alkalmat, s egy daljáték második felvonásában ezzel élni nemcsak szabad, de kell is!

Szokatlan tán, ha ezt a szót írjuk ide: tisztaság! Valami jóillatú tisztaság lengi be a történetet, érzelmek s érző emberek tisztasága. Született egy rokonszenves új népi hős, a kor ezermester-mesterembereinek sorából: Kisjó Ambrus, kádár és muzsikálóláda-készítő, tiszta — ismét csak ez a jelző! —, furfangos, jóeszű, nyíltszívű legény. Oda illik elődjei sorába... És tiszta a „Budai kaland” — s ez tán a legnehezebb! — humorában is. A két adószedő török, Szinán basa, a török főurak figurái módot kínáltak volna, hogy a „blődli” felé lendítsék jeleneteiket, tán attól félve, hogy kevés lesz ennyi humor. Nem kevés, ennyi kell, ennyi elég! Mindez a      mértéktartó, lírai szövegkönyv íróit, Barabás Tibort és Semsei Jenőt dicséri, s a rendező Horvai Istvánt és a játékmester Szilágyi Beát.

Vincze Ottó muzsikája a daljáték-hangvételben elődei útján járó, rendkívül dallamos, helyenként vígoperai igényű és mértékű zene. Legsikerültebbnek két szerelmi kettősét és kórusait éreztük. Ezek a kórusok egyébként jelentős feladatot adtak a Fővárosi Operettszínház énekkarának, amely az utóbbi években sokat fejlődött.

Horvai István rendezésének nagy érdeme az előadás egységes, nemes stílusa. Meg nem oldottnak s tempótlannak az említett első felvonást tartjuk. Németh Marika szépen éneklő Annájában az tetszett leginkább, hogy mindvégig — ha hárem-öltözetet viselt is! — megőrizte önmagában a szekszárdi parasztlányt, gyanútlanságával, naiv hitével, de talpraesettségével is. Sárdy Jánosról le kell írnunk végre, hogy ő a bonviván! Játékának sajátos kedvessége van, s azért oly természetes és igaz, amit csinál, mert mélységesen hisz benne Hadics László mackós Husszeinje mellett méltán tűnt föl Gyurián József bőhumorú alakítása. Tetszett a szépen éneklő Krémer József és Kovács Ibi. Csákányi László budai basája ismét amellett szól, milyen jó karakterszínész s mértéktartó komikus, aki játssza. Homm Pál, Garamszegi Mária, Márkus Ferenc, Rajnai Elli és Sárosi Gábor nevét írjuk még ide a hosszú színlapról, és Balogh Edináét, aki a szólót táncolta, finoman, artisztikusan. Igen tetszettek Köpeczi Bócz István játékos színpadképei; valamennyi: akár egy-egy meseillusztráció. Az előadás koreográfiáját Hidas Hédi készítette. Gyulai Gaál Ferenc vezényelte a szépen szóló zenekart. Virány László eredményes munkáját dicséri a kitűnően szereplő kórus.

Ez a színház harmadik bemutatója az elmúlt évadban. A három közül kettő új magyar mű! A Fővárosi Operettszínház törekvéseit és eredményeit megilleti a figyelem!

D. L. (Dalos László – „Búbánat” megjegyzése)

• Népszabadság, 1962. június 2.

BUDAI KALAND

Új magyar daljáték az Operettszínházban

Évadzáró újdonságként a Fővárosi Operettszínház vígopera- számba menő művet mutatott be, Vincze Ottó, Barabás Tibor és Semsei Jenő szövegére, Romhányi József verseire komponált Budai kaland című daljátékát. A darab a XVII. században játszódik, részben török, részben magyar környezetben, és a műfaj rendíthetetlen szabályainak megfelelően, szerelmesek hányattatásáról s egymásra találásáról szól. Az írók színes, romantikus, sok kedves és eredeti ötlettel fűszerezett szövegkönyvet kerekítettek, bőven adagolták a humort, a tréfát, de sikeresen elkerülték az olcsó hatásoknak még a látszatát is. Az írói munka értékét azonban elsősorban a zenén mérhetjük le — amelynek megszületését lehetővé tette —, Vincze Ottó kitűnő muzsikáján. Tíz-egynéhány éve. Farkas Ferenc és Sárközy István igényes művei nemesítették daljátékká az operettet, de kezdeményezésük színpadjainkon hosszú ideig nem talált folytatásra; csak a Rádió vallotta magáénak a szórakoztató műfaj színvonalemelésének ügyét.

Vincze Ottó műve egyenes folytatása (de nem epigonja) olyan nagy sikerű színpadi alkotásoknak, mint a Csínom Palkó vagy a Szelistyei asszonyok.
Zenéje két forrásból merít: szerencsésen elegyíti az operett érzelmes hangulatát keleties motívumokból szőtt groteszk elemekkel. Az érzelmes dalok azonban nem válnak érzelgőssé, s a groteszk sem fajul torzzá ebben a muzsikában. Szerkesztésükben rafinált, hatásukban azonban egyszerű, fülben megragadó dallamok sorakoznak, s a zeneszerző kitűnő dramaturgiai érzékkel, a helyes arányok biztosításával, a líra és a zenei humor megfelelő adagolásával kerülte el a dagályosság, a terjengősség veszélyét. Gondosan felépített — s az énekesekre komoly feladatot bízó — munka minden egyes énekszám, kitűnően hangzanak, ötletesek a kórusok (szerencsére sok a tömeg jelenet, és így gyakran lép színre az énekkar), hatásos, ízléses zenekari ötletek egész sora tarkítja a zenei képet.

A zeneszerző szándéka ebben az előadásban nem maradt „írott malaszt”, Gyulai Gaál Ferenc karmester és Virány László karigazgató gondoskodott arról, hogy a partitúra meg is szólaljon, a zenei vezetők nemcsak rutint, lelkesedést is latba vetettek a jó ügy érdekében.

Köpeci Bócz István táncos díszleteinek és színes jelmezeinek keretét Horvai István rendezése töltötte meg élettel, mozgással, a lendületes, pergő előadás az ő alapos munkáját dicséri. A rendező egyszerűségre törekedett, sikerült külsőséges túljátszás helyett valódi színészi teljesítményre ösztönöznie színháza jó egynéhány tagját. Kár, hogy a „göre- gáborkodás” még mindig kísért az Operettszínházban (ha nem is olyan mértékben, mint az évad másik magyar újdonságában), méghozzá a magyar és a „török” szereplők játékában egyaránt. A rendezés helyenként fölöslegesen merevítette tablóvá a képet, egy- egy népszerű főszereplő megjelenését a közönség észreveszi, s tapssal regisztrálja akkor is, ha a színpad nem köszönti beléptét „vigyázz állás”-sal.

A szereplők közül (a színlap 33-at sorol fel!) elsőnek a cselekmény fő szálát vivő Sárdy János és Németh Marika kívánkozik megemlítésre. Sárdy kedves figurát farag szerepéből, Kis jó Ambrus ezermester furfangos alakjából. Valami természetes báj veszi körül játékát, énekét, nincs egyetlen mesterkélt, hazug gesztusa, harmonikusan egyesíti szerepében a színész és az énekes feladatait. Németh Marika teljesen mellőzte a primadonna kiszámított hatáskeltő eszközeit, egyszerűen, természetesen mozog, s nagyon szépen énekel. Kevésbé tetszett a darab második szerelmespárja: Kováts Ibi típus szubretté változtatta szerepét, Krémer József pedig elsősorban délceg megjelenésére bízta a sikert. Csákányi László ismét kitűnő alakítást nyújtott Szinán budai pasa szerepében. Az ő szerepében (háremjelenet) fenyegetett leginkább az ízléstelenség veszélye, de kivételes művészettel kerülte el, hogy a humor malackodássá fajuljon. Hadics László és Gyurián József  töröknek öltözött „Zoro és Huru” jétéka nagy derültséget keltett, de — úgy érezzük — itt helyénvaló lett volna némi mértéktartás. Az előadás többi részese közül megemlítendő Homm Pál, Rajnai Elli, és szép, tiszta énekükért Venczl Margit, Harján Emma, valamint Novák Ica. Hidas Hédi koreográfiáját ezúttal is gondosan valósította meg a tánckar, Balogh Edina látványosan töltötte be a szólótáncos feladatát.

/Breuer János/

A ma 111 éve született Sárdy János emlékére

A fotón: Danilo A víg özvegyben

Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz - Sárdy János - Én, a pásztorok királya

Jancsi belépője az. felvonásból

• Magyar Nemzet, 2007. július  26.

"Sárdy János holnap lenne százéves"

Filmcsillag, az Operett Színház és az Opera ünnepelt művésze volt. Akik látták a színpadon - akár János vitézként, Bob hercegként vagy Papagenóként -, nem felejtették el. Azoknak ott van a szívében, a halhatatlanok páholyában. Többek között olyan partnerekkel lépett fel, mint Bajor Gizi, Karády Katalin vagy Honthy Hanna.Sárdy János egy nap híján száz évvel ezelőtt, 1907. július 27-én született a Somogy megyei Nagykónyiban.

1922-ben a pápai tanítóképzőbe iratkozott be, de a szerető családi közösségből kiszakadva képtelen volt megszokni új környezetét. Egyetlen menekülést talált az idegen kisvárosi világ elől: a színházat. Kevéske pénzéből, ha csak lehetett, színházba járt. Egy Zerkovitz-operett oly nagy hatást tett rá, hogy már nem akart mást, mint a színház valóságának részesévé válni.

Az álmok beteljesedésére azonban várnia kellett. Kántortanító lett, műkedvelő társaságokban lépett fel. Szabadidejében énekelni tanult. Családja aggódva szemlélte szárnypróbálgatásait, Rózsahegyi Kálmán színidirektor egy alkalommal eltanácsolta a színészi pályától.
Egy operaházi próbaéneklés után végül szerződést kapott, s 1936 októberében Ottóként Erkel Bánk bánjában lépett a színpadra. Egy évvel később már a kritika is felfedezte, könnyű, hajlékony, lírai tenorként méltatta. Nem sokkal tenorként méltatta. Nem sokkal később már nagy énekesi feladatokkal bízták meg. Sárdy az Operaháznak 1958-ig volt a tagja, ekkor szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, ahol 1969-ig, haláláig játszott. Érzelmes énekstílusa mellett a közönség rendkívül szerette amiatt, hogy üde, természetes jelenségként friss levegőt vitt a magyar színpadi művészetbe. Elegáns színészi eszközeivel megfogta a publikumot, ugyanakkor ízes magyar beszédével a nép gyermeke maradt. Rendkívüli kedvessége a színpadon túl is tartott.

Természetessége, derűje filmszerepeiben is érvényesült. Népszerűségét az 1940-ben készült Te vagy a dal című film alapozta meg, majd összesen tizenöt magyar mozgóképben kapott többnyire énekes feladatokkal is bíró szerepet. Emlékezetes alakítása többek között a Mágnás Miska mérnöke. Népszerűsége Karády Katalinéval vetekedett. 38 éve nincs közöttünk.

/Tölgyesi Gábor/

"A cirkusz csodája a színpadon: A cirkuszhercegnő"

fnc.hu, 2018. július 21., szombat

„… visszagondolva teljesen magától értetődőnek tűnik, hogy A cirkuszhercegnő igazi artistaszámokat vonultasson fel. Korábban ezek a számok a színfalak mögött történtek – egyszer sem tárult az egyszeri közönség szeme elé, a színészek is csupán hivatkoztak rájuk. Most azonban a nézők valódi cirkuszi produkciókat láthatnak, amelyek úgy illeszkednek az operett történetébe, mintha mindig is a részei lettek volna. Nem csak színesebbé teszik a darabot, de a történetet is előre lendítik és erőteljesebbé varázsolják.

Így például az Atlantic Flight – Nagy Cirkuszi Utazás műsorban fellépő világhírű Dosov csoport lélegzetelállító ugródeszka- és handstandszáma csodálatosan visszaadja a magasra törő főhősök álmait és az azokban rejlő veszélyt. Ezzel szemben a Fővárosi Nagycirkusz Lúdas Matyi a cirkuszban című összművészeti darabjából is ismert Váradi Diana és Váradi Mihály zseniális, csupaszív kutyaszáma tökéletesen adja vissza azt az esendőséget, ami a mellékszereplők sajátja, és ami nem kevesebbé, hanem éppen szerethetővé teszi őket. Jerabek Csenge káprázatos drótkötél-egyensúlyozó számával pedig az emberi kapcsolatok törékenységéről mesélt.

Ezeket a produkciókat a tánckar levegőszáma egészítette ki, melyre Vincze Tünde, Magyar Légtornász Egyesület alapítója és a Baross Imre Artistaképző Intézet tanára tanította be őket. Ez által a cirkusz világa akkor is érezhetően és autentikusan jelen volt, amikor nem a mutatványoké volt a főszerep, hanem a szereplőket alakító színészek munkáját domborították ki.

A cirkuszi produkciók pedig tökéletesen illeszkednek a rendező Szabó Máté koncepciójához…”

Bizonyára ősztől, a miskolci teátrumban is láthatják a nézők ezeket a cirkuszi attrakciókat és továbbra is a Fővárosi Nagycirkusz említett művészei lépnek majd fel az operett-produkcióban.

• Magyar Nemzet, 1999. május 8.

„Nem hal meg, kire emlékeznek...”

Kemény Egon jubileumai

Emlékszem erre az egész oldalas cikkre, a Magyar Nemzet hétvégi száma Színház rovatában jelent meg. Nemrég az egyik színházi közgyűjteményben is megtaláltam.

Erénye és jelentősége, hogy első alkalommal kapott a nagyközönség megközelítőleg átfogó képet Kemény Egon zeneszerző zenei pályaívéről.

Zeneszerzői munkássága és azon belül hangszerelői felkérései (1927-1947) korunk igényei szerint az interneten – részletesebb, pontosabb műadatokkal, képekkel - már megjelentek lsd. Kemény Egon Wikipédia  és a Café Momus fórumai.

Fontos a cikkben pontatlanul szereplő életrajzi adat javítása és magyarázata:

Lipcse és Berlin Kemény Egon életében kizárólag Ábrahám Pálhoz fűződik, aki legjobb barátját – aki akkor 23 évesen, zenei pályáját a Fővárosi Operett Színház másodkarmestere és korrepetítóraként, a „Kikelet ucca 3” című nagyoperett szerzőjeként indította – előbb titkárának majd 1930-1933 között állandó zenekari hangszerelőjének kérte fel. A fiatal zeneszerző elvállalta ezt a feladatot, ennek egyik oka a művészbarátság mellett a nagy gazdasági világválság lehetett. A bécsi zeneakadémiát végzett Kemény Egon zeneszerző ez idő alatt minden alkotóerejét hangszerelőként és karnagyként Ábrahám Pál műveinek szentelte.

• Magyar Nemzet, 1999. május 8.

„Nem hal meg, kire emlékeznek...”

Kemény Egon jubileumai

Egyszerre több apropója is van annak, hogy Kemény Egon zeneszerző életművére emlékezünk. A dátumok feledésbe mentek volna, ha a komponista lánya, Kemény Annamária nem hívja fel a figyelmet a jubileumokra: első operettjét, a Kikelet ucca 3. címűt 1929 áprilisában mutatták be, s harminc éve, 1969-ben halt meg a szerző.

A budai villa sajátos atmoszférájú lakásában a kerek asztal üveglapján megelevenedik a múlt. Régi színlapok, a Színház és Mozi korabeli borítója, kották, fotók idézik a szerzőt és műveit. Kemény Egon Bécsben született dr. Kemény Dezső főorvos fiaként a századelőn, 1905-ben. A szülők azt szerették volna, ha az édesapa hivatását választja, ezért az engedelmes fiatalember természetesen medikus lett. Két évig bírta, aztán átiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára. Mestere Franz Schmidt volt. Huszonhárom évesen, 1929 áprilisában a Fővárosi Operettszínház bemutatta első operettjét.

A Kikelet ucca 3. szövegét a kor elismert és közkedvelt szövegírója, Bródy István és Harmath Imre írta. A történet főhőse egy bájos ferencvárosi kislány, Preselmayer Annuska, aki a városligetben megismerkedik egy valódi gróffal. A mese szinte kiszámítható: az össze nem illő fiatalok egymásba szeretnek, és sok bonyodalom után egy pár lesznek.
A női főszerepet nem kisebb egyéniség alakította, mint Somogyi Erzsi (Bogyó), a Nemzeti Színház naivája, aki ebben a darabban mutatta meg először szubretti képességeit. Játszott benne Fejes Teri, sőt Kabos Gyula is, aki egy kocsmárost kelt életre. A rendező neve már a feledés homályába merült, a színlap tanúsága szerint Szabolcs Ernőnek hívták. A karmester nevét azonban ma is gyakran emlegetik mint a század nagy komponistájáét: Ábrahám Pálról van szó.

A Kassai Napló 1928-ban hatalmas betűkkel tudatta az olvasókkal, hogy a Fővárosi Operettszínház állandó karmesterének szerződtette Kemény Egont, aki két hónap alatt a legfélelmetesebb kritikusokat is meghódította. A felvidéki lap azért volt ilyen lelkes, mert időközben saját polgárának ismerhette az odatelepült zeneszerzőt. A hangosfilm a kezdetben beszélő film jelzőt kapott. Az újságcikkek között akad  olyan, amely egy filmkabaréra hívja fel a figyelmet, ahol Kellér Dezső neve mellett szerepel Kemény Egoné is.

Lapozgatunk Kemény Annamáriával, a szerző lányával, és örömmel bukkanunk a dokumentumokra, amelyekből kiderül: a komponista több műfajban is otthonosan mozgott. Újsághír adja tudtul, hogy „Kemény Egon, a jeles zeneszerző megzenésítette Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Falu Tamás hat költeményét. A szerző hat dala értékes nyeresége az új magyar dalirodalomnak.” Az előadók között világhírű operaénekesek
voltak, mint például Basilides Mária, Anday Piroska, Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Rösler Endre, Melis György és Simándy József.
A sokoldalú művész szívesen foglalkozott az újabb műfajokkal, így a filmzenével is. Csathó Kálmán színdarabját, a Fűszer és csemege címűt 1940- ben filmesítették meg Ráthonyi Ákos rendezésében, aki egyébként Tolnay Klári első férje volt civilben. A mozi főszereplője Jávor Pál volt, partnerei között láthatták a nézők Somlay Artúrt, Vízváry Mariskát, sőt Szörényi Évát is.

A zeneszerző a kor szokása szerint több európai nagyvárosban próbált szerencsét, sikerrel. Élt egy ideig Lipcsében, Berlinben, majd főként hangszereléssel foglalkozott. Termékeny korszaka következett a háború után. Hazatért, és 1946-ban bemutatta a Fővárosi Operettszínház a Fekete liliom című operettjét. A premiert a kritika nem fogadta egyértelmű elragadtatással. A darab ezzel együtt 75 előadást ért meg. A háromfelvonásos nagyoperettet Nóti Károly és Földes Imre írta. A főbb szerepekben a közönség Karády Katalint, Gombaszögi Ellát, Fejes Terit, Somogyi Nusit, Latabár Kálmánt és egy kisebb szerepben Petress Zsuzsát is láthatta. A színlapon érdekes módon feltűnik a korabeli szponzor is, hiszen a szövegben a következő olvasható „Karády Katalin, Fejes Teri és Gömbaszögi Ella ruháit szállította a Szitanágay szalon.”

Az új idők úgy hozzák, hogy a szerzőnek egyre kevesebb a színházi megbízatása. Ezért is kezd mind több művet komponálni a Magyar Rádió számára. A Májusfa című rádióoperett új műfaj az életében, és szakmai siker. A művet éppen ötven esztendeje, 1949. május elsején tűzte műsorára a rádió. Ebben az évben még egy hasonló darabja született, a Talán a csillagok című, mely éppúgy azon a Bösendorfer zongorán csendült fel először, mint a korábbi, a Rózsadomb tetején lévő Kapy utcai családi villában, ahol a família élt.

Kemény Egon második házassága gyermekáldást hozott, elsőnek Annamária született meg, őt az ifjabb Egon követte. Míg a hatalom engedte, ott élt a család, pompás kert vette körül a házat. A növények szépsége a komponista és felesége, Mária keze munkáját dicsérte. Ma csak a zongora emlékeztet a régi időkre, a mostani másik budai lakásban.

A zeneszerző aláfestő zenéket, gyermekdalokat és indulókat írt. Szimfonikus könnyűzenéit a rádió továbbra is bemutatta. A sokféleség jellemezte ezt a korszakot, hiszen írt rapszódiát, szvitet és kompozíciókat vonósokra, fúvósokra. Tör ténelmi időket jelez az Úttörővasút című zenedarab 1958- ból, elismert alkotása lett az Eső és napsütés s a Különös dallam című.

Gyermekdalaiért 1953- ban Erkel-díjat kapott, s ez a rangos szakmai elismerés megismétlődött a Hatvani diákjai című rádiódaljátékáért, 1955 ben.

Egy komponista életében a várva várt siker mégiscsak színházi produkció képében érkezik el. A forradalom előtt 1956-ban, április 27-én mutatta be a Fővárosi Operettszínház a Valahol délen című nagyoperettet. A főszerepet Mezey Mária és Petress Zsuzsa alakította. A darabot elvitték a következő évben az akkori Szovjetunióba. 1958- ban Moszkvában és Leningrád- ban is sikert aratott a latin ritmusokkal tarkított operettmuzsika.
Az ötvenes évek végén és a hatvanas években dalciklusok születtek, kifejező címekkel: Játszótéren, Csillebérci fák alatt, Sétarepülés.

Azokban az esztendőkben még sok rádiódaljáték készült, mint például a Komáromi farsang 1957-ben, a Krisztina kisasszony 1961-ben, vagy a Messzetűnt kedves 1966-ban. Több színházi bemutatkozásra nem volt lehetősége a komponistának.

Rá és életművére kétrészes, zenés műsorban emlékezett a Magyar Rádió egyénisége, zenei rendezője, Ruitner Sándor.

/Várhegyi Andrea/

A jubileumi cikkhez fotók is tartoznak:

Családi felvételek:

- A Kapy utcai villa nappalijában a zongoránál Kemény Egon és Simándy József

- Kemény Egon portréja

-Kemény Annamária

A Rózsavölgyi hirdette a sikeres tangószerenádot (plakáton olvasható: „Ma éjjel úgy zokog a gitárom” olasz tangószerenád. Zenéjét szerezte Kemény Egon  Rózsavölgyi Orchester sorozat

Mezey Mária és Petress Zsuzsa a Valahol Délen előadásában (Színház és Mozi  címlapján – 1956. április 27.)

Az első operett plakátja („Kikelet ucca 3.”)

Halmai Tibor és Somogyi Erzsi a Kikelet ucca 3.-ban

Budavári Palotakoncertek 2018-ban is

 Augusztus 3-5. között idén immár hatodik alkalommal rendezik meg a Budavári Palotakoncerteket. A Budapesti Operettszínház művészei két operett gálaestet tartanak, a rendezvény utolsó napján pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes látványos előadását tekinthetik meg azok, akik ellátogatnak a Budai Vár Oroszlános Udvarába.

Palotakoncrt.hu

Sajtótájékoztató – 2018. június 13.

A Savoyai teraszon megtartott sajttájékoztatón részt vett Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára is, aki ünnepi alkalomnak nevezte a Palotakoncerteket, mert a hungarikum magyar operett nemzeti kultúránk szerves része és fontos eleme. „Ha külföldre megyünk, nem csak a Sziget, Puskás Ferenc és a Rubik-kocka jut rólunk az emberek eszébe, hanem az operett is, amit mindig, mindenhol szívesen, szeretettel fogadnak és sok helyre hívnak. Ez a rendezvénysorozat Európa egyik leggyönyörűbb díszletében, a Budai Várban is évről évre az operett műfaját igyekszik minél több emberhez eljuttatni, ezzel az európai kultúrát és minket, magyarokat is erősít” – mondta az államtitkár. Majd hozzátette, hogy különösen bíztató az is, hogy év közben egyre többen járnak színházba és egyre több és színesebb a nyári program kínálat is. A 2017-es és a 2010-es adatokat összehasonlítva kiderül, hogy az eltelt 7 évben csaknem kétmillióval több színházjegyet adtak el. Tavaly 6,7 millió jegy kelt el. A nyári programokat egyébként a kormány kiemelten támogatja, például a fesztiválok támogatása három év alatt a háromszorosára emelkedett, de ezzel párhuzamosan csökkentették a fesztiválok ÁFA-ját is.

Vadász Dániel, a programsorozat egyik producere arról beszélt, hogy miután sikerült megvalósítaniuk az eltelt öt évben azt a célkitűzésüket, hogy a műfajt újra fogalmazzák, és átpozícionálják itthon, most újabb feladatokat fogalmaztak meg maguknak. Az idei évben a tánc lett a három este összekötő eleme. Augusztus 3-án és 4-én az Operettszínház társulatának Bor, dal, asszony című gálaestjét láthatják a nézők, amit ezúttal a teátrum koreográfusa, korábbi balettigazgatója, Lőcsei Jenő állít színpadra, augusztus 5-én pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Csárdás! – A Kelet tangója című produkcióját lehet majd megtekinteni. „Évek óta beszélgetünk Lőcsei Jenővel arról, hogy milyen ötleteket lehetne még belevonni a produkciókba. Arra gondoltunk, hogy ezúttal ő legyen az, aki önállóan fogalmazhatja meg koncepcióját, mind a műsor, mind koreográfiák tekintetében” – árulta el a producer, aki számára a Nemzeti Táncegyüttessel való együttműködés különösen kedves, mert a folklór, a népzene az operettekben is hangsúlyosan jelen van. „A néptáncban és az operettben is benne van ebben a magyar nemzeti érzés, lendület, lelkület, romantika, szenvedély. Fontos, hogy ezeket a kulturális értékeket együtt ünnepeljük. Ünnepeljük együtt a magyar zenét, a magyar zenés színházi hagyományokat és különösen az operettet” – zárta beszédét Vadász Dániel.

A másik producer, Nacsa Olivér elmondta, hogy továbbra is a Palotakoncertek az egyetlen olyan zenés színházi esemény, ami televízióban főműsoridőben látható. A hagyományoknak megfelelően, idén is az augusztus 20-i állami ünnepség sorozat záró programjaként kerül képernyőre a Duna TV-n.

Pindroch Ferenc producer azt emelte ki, az Oroszlános udvar építési munkálatai abba a szakaszba értek, amikor lehetőségük van arra, hogy nagyobb lelátót építsenek, ezáltal még több látogató tekinthesse meg a programokat, amire igen nagy igény van.

Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója elárulta, hogy az idén a producerekkel egyetértésben úgy döntöttek, hogy az Operettszínház szinte teljes operett csapata részt vegyen a gálán. A főigazgató emlékeztetett, hogy mindig is az együttműködésekben hitt és úgy véli, a magán- és az állami szféra összefogásának eredménye az államtitkár által említett sok millió eladott színházjegy. „Szerintem kiemelt jelentőségű dolog, hogy az állami finanszírozás mellett cégek, üzletemberek, producerek is fontosnak tartják, hogy értékes kulturális eseményeket segítsenek és hozzanak létre. Ezért rendkívül fontos a TAO támogatás – bár megszigorítva, de – életben tartása, mert ez a garanciája annak, hogy ilyen sok kulturális esemény tud megvalósulni.” A főigazgató örül annak, hogy ismét itt lesznek a Zsuráfszky Zoltán által vezetett együtt tagjai. „Fontos ez az összefogás, mert nemzetközi porondon is működő menedzserként, producerként államtitkár úrhoz hasonlóan én is azt gondolom, a világ arra kíváncsi a művészetünkből, ami leginkább idekötődik.”

Lőcsei Jenő, koreográfus, korábbi balettigazgató, legendás táncművész kapta idén a feladatot, hogy új koncepció révén megújítsa a gálaestet. Míg a korábbi években az volt a tematika, hogy a műsor nagy részét az Operettszínház repertoáron lévő darabjainak nagy slágerei adták, és mellettük kapott helyet egy-két új szám, illetve a következő évad bemutatóiból néhány részlet, ezúttal egy olyan műsort állítottak össze, amelynek túlnyomó része kifejezetten erre az alkalomra készül, a szerkezet pedig úgy épül fel, hogy a dalok szervesen kapcsolódnak egymáshoz. „Vesszőparipám, hogy próbáljuk meg a dolgokat mindig másképp. A szándékunk az, hogy egy olyan műsort csináljunk, amelyik vidám és színes lesz, nevettetve nevettessünk, ahol lehet, sok öniróniával. Én azt a fajta operett-játszást szeretem leginkább, amikor iróniával közelítünk, egyfajta görbe tükröt tartva a néző és magunk elé, próbáljuk a dolgokat színéről és visszájáról is megmutatni. Akkor izgalmas az előadás, ha ezen a pengeélen táncolnak a történetek és a néző dönti el, hogy a dolgot a színéről vagy a visszájáról szeretné látni” – mesélte Lőcsei Jenő.

A Budavári Palotakoncertekhez tavaly csatlakozott a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a társulat idén az Észak-Amerikában, Kanadában és Európában már számos helyen bizonyított Csárdás, a Kelet tangója című műsorukkal mutatkozik be. A szerelmi háromszög történetet feldolgozó darab rendezője és koreográfusa Zsuráfszky Zoltán. A táncszínházi előadáson a nézők – miközben végigkövetik a főszereplő szerelmespár konfliktusát, illetve egymásra találását – gyönyörködhetnek a Kárpát-medence táncainak szépségében, virtuozitásában, zenei világának sokszínűségében és gazdagságában. Ez az előadás Budapesten most először lesz látható!

A Bor, dal, asszony című gálaestet Makláry László főzeneigazgató és Szabó Mónika karigazgató vezényli, Lőcsei Jenő mellett a koreográfus Lénárt Gábor.

Közreműködnek: Bordás Barbara, Boncsér Gergely, Csuha Lajos, Dancs Annamari, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Kalocsai Zsuzsa, Kerényi Miklós Máté, Kardffy Aisha, Kocsis Dénes, Lévai Enikő, Laki Péter, Lukács Anita, Oszvald Marika, Peller Károly, Szendy Szilvi és Vadász Zsolt. Vendégként lép fel Cseh Antal és Rab Gyula.

A Budavári Palotakoncertek előadásaira jegyek már kaphatók, belépőiket megválthatják www.jegy.hu oldalon, az Interticket országos hálózatában, valamint személyesen is a Budapesti Operettszínház jegyértékesítési pontjain.

Támogatók: Miniszterelnökség, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Főváros Önkormányzata, Hungarikumok Nemzeti Tanácsa, a rendezvény fővédnöke Tarlós István főpolgármester. A magán szponzorok: Törley Pincészet, Veolia Magyarország. Médiatámogató: Fidelio

Színpadképek a "Valahol Délen" - ből:

Rátonyi Róbert (Don Rodrigo) és a görlök, a caracasi "Magyar Csárda" táncosnői

Sennyei Vera (Gonzales) és Rátonyi Róbert (Rodrigo)

Mezei Mária (Lolita/YT) és Borvető János (Péteri)

KEMÉNY EGON - Tabi László - Erdődy János: „Valahol Délen” 

Nagyoperett 3 felvonásban 

Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház)

1956. március 30.

Főszereplők: Petress Zsuzsa, Bán Klári, Mezei Mária, Kiss Ilona, Sennyei Vera, Gaál Éva, Borvető János, Homm Pál, Rátonyi Róbert, Peti Sándor

Rendező: Dr. Székely György 

Díszlet: Fülöp Zoltán Kossuth-díjas 

Jelmez: Márk Tivadar Kossuth-díjas 

Karmester: Bródy Tamás

Fényes Szabolcs igazgató a "Valahol Délen" -t Gáspár Margit bemutatóját követő 1956-os sikerszériája után - amelyet a politikai események szakítottak meg  -  1957-ben felújította.

Az 1957-es Pesti Műsorban olvashatjuk, hogy például a szeptember 13 - 17. műsorhéten

pénteken, szombaton, vasárnap du, szerdán, csütörtökön a "Valahol Délen" - t játszották, kezdete 7, vége 1/211 - kor és

vasárnap a  "Luxemburg grófja"

kedden a "Csárdáskirálynő"

szerepelt a Fővárosi Operett Színház műsorán.

A "Valahol Délen" - ről ezen a fórumon is sok korabeli dokumentumból idéztünk, most, ezek közül választottam néhányat, lsd előzmény, továbbá  https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Egon

Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő – képgaléria

A Miskolci Nemzeti Színház és a Szabad Tér Színház bemutatója, a Fővárosi Nagycirkusz közreműködésével.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad - előadások: 2018. július 21. és 23.

Tegnap este - Kálmán Imre leánya, Yvonne, is ott volt a margitszigeti szabadtéri operett-bemutatón - nagy sikerű előadásban láthattuk A cirkuszhercegnőt.  Az operett még egy előadását láthatjuk  vasárnap este, aztán ősztől a Miskolci Nemzeti Színház mutatja be és kerül repertoárjára ez a Szabó Máté rendezte új,  zenés-cirkuszos produkció.

Miller Zoltán: „Minél fontosabb vagyok valakinek, nekem is annál fontosabb lesz”

Szimhaz.hu, 2018. július 15. vasárnap, 09:00

Miller Zoltánnal beszélgettünk a margitszigeti Cirkuszhercegnő kapcsán hullámvölgyekről, örömökről és az operett műfaj sajátos kihívásairól is.

[...] „ - Mennyire érezted magad komfortosan a Cirkuszhercegnő próbáin?

- A Cirkuszhercegnő egy nagyon érdekes dolog, így szerintem még egyikünk sem mutatott be darabot. Ugyanis az történt, hogy elindult a főpróbahét, ami megállt egy szerdai napon egy nyilvános főpróbával június 6-án, és majd másfél hónapra rá találkozunk. Akkor lesznek még próbák, de ez baromi nagy kihívás elé állítja a szereplőket. Én sem hobbiból kezdtem el hetente egyszer korrepetícióra járni, ahol Dobó Enikővel végigénekeljük az egész darabot. Ugyanis ezt nekem tartanom kell a torkomban, mivel ezek a szerepek nem olyanok, amit csak úgy simán elénekel az ember. A darab fel lett téve, és most nekünk ugyanazon a hőfokon kell tudnunk tartani magunkban.

- Először játszol együtt Dobó Enikővel. Tőle is megkérdeztem, kíváncsi vagyok, te mit mondasz rá: hogyan jut el két színész onnan, hogy bemutatkoztok egymásnak idegenekként, addig, hogy néhány hét múlva szerelmeseket játszotok egy érzelemmel átfűtött előadásban.

- Ennek van egy szakmai része, emiatt mondják a színészekre, hogy mindent el tudnak játszani. Ezeknél a szerelmes szerepeknél azonban nagyon fontos, ami Enikővel szerencsére az első pillanattól megvolt, hogy baráti, kifejezetten jó nexus legyen közöttük – hogy lehetőleg már elsőre szimpatikusak legyenek egymásnak, meglegyen az a bizonyos kémia. Ha ezek nincsenek meg, akkor mindenki énekli a magáét, és az egész szerelmes sztori elcsúszik.

- Dobó Enikő arról is mesélt, hogy Szabó Máté rendezőként viszonylag szabad kezet adott nektek a másik szereposztásban szereplő Eperjesi Erikával és Szőcs Arturral együtt abban, hogy különböző habitusú figurákat és viszonyokat próbáljatok ki, ami nyomán a műfaj határai körül is kialakultak nézetkülönbségek.

- Erre jó példa, amikor felmerült az ötlet, hogy kicsit dobottabb, lazább figuraként csináljam meg az egyik jelenetet. Merthogy én korábban nagyon beleálltam, és mint egy  bonviván, egy erőteljes, szerelmes férfit hoztam. Jó, mondtam, de előbb nézzük meg a dalt! Most csak próbáljuk meg így ezt a jelenetet, mondták. Meg is csináltuk Enikővel, és tök jó volt. De ahogy rátettük a dalt, az egész pocsék lett. Egy emelkedetten hömpölygő zene előtt egyszerűen nem lehetek egy nyegle pasi, bármennyire is mai és modern, mert akkor utána nem születik meg a dal, mivel annak az ég adta világon semmi köze nem lesz az előtte történtekhez. A nézők pedig nem értik, mi történt ezzel az emberrel, aki az előbb még olyan laza volt. Nem sok mindent kell eljátszani az operettben, de ami benne van, azt erősen kell. Főként, ha egy Kálmán Imre operettről beszélünk. Mert a zene és ez a stílus nem enged meg bármit.

- Nem is annyira könnyű ez a könnyű műfaj?

- Nehéz megtalálni azt a pontot, ahol természetesek a prózai szövegek, de nem ütik a dalokat sem. Arról nem is beszélve, hogy az énekhang legnagyobb ellensége a beszéd. Nem véletlen, hogy a prózai jelentek nagy részében mindenki azon ügyködik, hogy pozícióban tartsa a hangját. Ha ez túlzottan „jól sikerül”, akkora a próza lesz hamis, ha viszont nagyon torkos, természetes a beszéd, akkor abból elég nehéz ebben a stílusban énekelni. Meg kell találni a dolog maiságát, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az egésznek egy stílusban kell lennie, különben hiába jók egyenként, lesz egy dal, majd egy jelenet, még egy dal, még egy jelenet. Előadás viszont nem.

- A Cirkuszhercegnő egy látványos produkció lesz cirkuszi akrobatákkal, zsonglőrökkel. Ez inkább segít titeket, vagy éppen nehezebbé teszi a dolgotokat?

- Ez a történet a maga misztikumával és a tényleges cirkuszi környezettel nem egy szokványos operett, ezért fel lehet ilyesmivel tupírozni. Ez pluszként zseniális, de ha a darab nincsen eljátszva és a dalok jól elénekelve, akkor senkit sem fog érdekelni, hogy valaki triplaszaltót ugrott. Nekünk tehát ugyanaz a feladatunk, mint máskor. Az tény, hogy itt most a cirkuszvilág nem csupán utalásként a háttérben fog látszani, hanem jól fókuszált nemzetközi szintű produkciókat is láthatnak a nézők. Az pedig innen kezdve a rendező és a mi felelősségünk, hogy ne csupán egy-egy kivételes akrobataszám maradjon meg az emlékezetükben.” […]

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer”

 Fidelio.hu, BNYF - 2018.07.11. 13:15

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.

"Az operettet nem szabad lebutítani csak azért, hogy eladjuk"

Szinhaz.hu - 2018. július 19. csütörtök, 15:42

Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne mesél a giccsesített operettekről és a merészebb színpadra állításokról is. 

Holnap bemutató!

Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő - Margitszigeti Szabadtéri Színpad

2018. július 20. (péntek) és 22. (vasárnap)

"2018-ban ünnepli 80 éves jubileumát a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, ahol hosszú évek után újra operett is színpadra kerül majd.

Felcsendül majd a jól ismert Kislány vigyázz című dal is és Fedora, Mister X, Sergius Wladimir, Miss Mabel és a többi jól ismert karakter neves színészek által kerül majd megformálásra.

Az eredetileg német nyelven íródott nagyoperett 1926-os bécsi bemutatója mind történetében, mind pedig elsöprő látványvilága miatt, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Az egzotikus mesében az artisták, idomárok és bohócok világa mögött felsejlik az arisztokrácia pompás, csillogó és rejtett hazugságokkal átitatott élete. Az operett parádés világában azonban az elveszett szerelmesek mégis egymásra találhatnak a kalandok, intrikák és félreértések útvesztőjében, és győz a mindent elsöprő szenvedély.

A Cirkuszhercegnő szereposztásában színpadra lép Miller Zoltán, Dobó Enikő, Harsányi Attila, Litauszky Lilla, Somhegyi György, Papp Endre"

A másik számítógépbe írt és elmentett anyagomat nem tudom megnyitni, mert elromlott a PC-m, meg aztán később, mostanáig, nem voltam internet-közelben sem...

De azért a "rend kedvéért" dokumentálom, hogy a Dankó Rádióban Jacobi Viktor Sybilljének részletei voltak hallhatók a "Túl az Óperencián" adásában  (a rádiófelvételen Németh Marika, Koltay Valéria, Bende Zsolt, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád énekelt, az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát  Sebestyén András vezényelte - 1962.)

A műsor további részében Kodály Zoltán Háry János című daljátékából szólaltak meg dalok (Mészöly Katalin, Sudlik Mária, Takács Klára, Sólyom-Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János  - stúdiófelvételről)

1943. JÚLIUS MAGYAR VILÁGHÍRADÓ - Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - videorészletek

(Filmhíradók online)

„Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét nagy sikerrel mutatták be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.”

Rendező: Tihanyi Vilmos

Díszlettervező: Bercsényi Tibor; a tervei alapján festették: Kéry és Laszka

Jelmeztervezők: Dióssyné Nagyajtay Teréz és dr. Pintér Viktorné

Koreográfus: Horváth Margit

Karmester: Rubányi Vilmos

Km. a Budapesti Hangversenyzenekar

Karigazgató: Dötsch Zoltán

Szólótáncosok: Erőss Éva és Sallay Zoltán

Az 1943. július 21-i bemutató előadás szereposztásából:

Glavari Hanna – Szilvássy Margit

Danilo – Udvardy Tibor

Valencienne – Kelly Anna

Camille de Rosillon – Hámory Imre

Viconte de Cascada – Szomolányi János

Raoul de St. Brioche – Csáky Ferenc

Zéta Mirko – Maleczky Oszkár

Nyegus – ijfj. Latabár Árpád

Időpontok:

július 21 – 31.

augusztus 1-31.

szeptember 1-14.

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1943)

középen Udvardy Tibor és Szilvássy Margit

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1958)

Vámos Ágnes és Nagypál László

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Kacsóh Pongrác: János vitéz (1958)

Melis György és Fodor János

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Schubert – Berté: Három a kislány (1953)

Páka Jolán, Maleczky Oszkár, Koltay Vali és Gáncs Edit

A Három a kislány díszlete (1953)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Dr. Winkler Gábor arról is mesél a Dankó Rádióban Nagy Ibolya mikrofonja mellől hogy hogyan tudja összeegyeztetni orvosi hivatását, kevéske szabadidejét a könyvírással - és a témába vágó kutatási-feldolgozási-szerkesztői munkával; a gyermekkorában milyen zenei inspirációkat kapott otthonról; az igényes operazene és operettzene,  a  két zenei műfaj között szerinte nem kell merev válaszfalakat húzni; az operettet pedig "nem kell szégyellni"... Mindamellett hasonló zenei érdeklődésű személyekkel szívesen jár össze és rendszeres látogatója az Operának/Erkel Színháznak, de az Operettszínházban is gyakorta megfordul  nemcsak bemutatók alkalmával, de repertoár előadásokon is ott szokott lenni.

Hamarosan, 18 órától meghallgathatjuk a teljes adást - benne a Három a kislány zenéi mellett még

Fényes Szabolcs-melódiákat (Rigó Jancsi), 

Brodszky Miklós dalait:

- Mario Lanza énekli: " Sohasem foglak szeretni" - a  Halászlegény frakkban című filmből 

- Lukács Anita  és Vadász Zsolt  énekével: „Az álmom légy"

- Berkes János előadásában: „Pardon, pardon szennyóra” (élő, koncertfelvételről)

Tegnap, talán a hagyományos naptár szerint német nyelvterületen július 15-én tartott Egon névnaphoz (Egon - Wikipédia: itt) kapcsolódva... három eredeti képdokumentummal bővült Kemény Egon Wikipédia oldala/ itt, a "Fekete liliom" c. romantikus nagyoperettje (1946) szinlapja:

KARÁDY KATALIN címlapfotókon, a "Fekete liliom" című nagyoperett főszerepében, Zia spanyol grófkisasszony

 A "Feket liliom" nagyoperettről természetesen ezen a fórumon is már többször írtunk, Fényes Szabolcs felkérésére komponálta Kemény Egon, akinek tehetségébe és operettszerzői rátermettségébe vetette bizalmát a színházigazgató zeneszerzőkolléga, remélve, hogy Kemény Egon új operettje bevétele megmenti az Operettszínházat a teljes anyagi csődtől,  -  és így lett, a nagy siker pénzt hozott az Operettszínháznak, ki tudták fizetni a számlákat és fűthető lett a nézőtér...

Ez a plakát már korábban is szerepelt Kemény Egon Wikipédia lapján.

Néhány korábbi bejegyzés  - Kemény Egon fórumából  - a tegnapihoz kapcsolódva:

"BÁRD FERENC ÉS FIA ÉS VIOLIN ZENEMŰKIADÓK KÖZÖS KIADÁSA

Fekete liliom

OPERETT

Írták:

NÓTI KÁROLY ÉS FÖLDES IMRE

Zenéjét 

HALÁSZ RUDOLF

verseire szerzette

KEMÉNY EGON

BOCSÁNATOT KÉREK...francia keringő

MA ÉJJEL...tango dal

DISZKRÉT LEGÉNYLAKÁS...slowflox

ÁDÁMNAK ÉVA KELL...foxtrot"

a "Ma éjjel" ajánlással:

"Karády Katalinnak igaz nagyrabecsüléssel, őszinte szeretettel    KEMÉNY EGON"

464   Ardelao • előzmény 459 2016-11-14 01:16:11

MOZI ÉLET, SZÍNHÁZ-RÁDIÓ, FILM, SZíNHAZ ÉS RÁDIÓ HETILAP - I. évfolyam, 14. szám, 1046. december 27. 

A címlapon: 

„KARÁDY KATALIN - Fővárosi Operettszínház: FEKETE LILIOM (Foto: Fekete)” 

„Mozgalmas mese a spanyol polgárháborúból: Földes Imre színpadismeretével, Nóti Károly humorával – ezt egy új komponista, az operett kereteiből kilépő muzsikája kíséri -, ragyogó díszletek, jelmezek. – Primadonna: Karády Katalin, ennek a szerepkörnek vitathatatlanul rangelsője. – Főmulattató: Latabár Kálmán. Egy jókiállású új színész: Zentay Ferenc, - Fejes Teri, Somogyi Nusi, Nagy István, Gozmány.” 

„Mit játszanak a színházak

December 27 – 1947. január 2-ig.

……………………….

Fővárosi Operett: egész héten (7 előadás) Fekete liliom"

Nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket a „képtávirat” kísérőszövegében közölt rövid, de Kemény Egon zenéjét jellemző, lényeges megállapítás: „az operett kereteiből kilépő muzsika”.

459   smaragd • előzmény 446 2016-11-11 17:47:29

KEMÉNY EGON - Nóti Károly - Földes Imre - Halász Rudolf: "Fekete liliom" (1946)

nagyoperett 3 felvonásban

Rátonyi Róbert jól ismert "Operett" ( Zeneműkiadó, 1984)  könyve részletesen foglakozik a "Fekete liliom" bemutatójával, a zenére vonatkozó részt emelem ki:

"Különösen tetszett Kemény Egon szép és ragyogóan hangszerelt muzsikája. 

Ábrahám Pál legjobb barátja és állandó hangszerelője eddig csak egy saját művel jelentkezett a zenés színpadon, az 1928-ban bemutatott  "Kikelet utca 3" című darabjával.

A "Fekete liliom" 18 évi szünet után született, és mindenki megállapította, milyen sajnálatos volt ez a nagy kimaradás, hiszen Kemény Egon  muzsikája lehári és kálmáni nívót képviselt, ugyanakkor magán viselte a modernebb zenei irányzatok stílusjegyeit."

( A "Kikelet ucca 3" bemutatója valóban az Operettszínház felkérése és a partitura azonnali elkészítése utánra, még 1928. évre volt tervezve, de színházbeli okok miatt 1929. tavaszára tűzték ki és sikert aratott.)

Mától egy héten át  Dr. Winkler Gábor, a Szent János Kórház orvos-igazgatója,

a „Barangolás az operák világában”;  az „Operett – Szubjektív kalauz egy varázslatos világban”; Egy élet az operaszínpadon. Portré Melis Györgyről” és „A FOKANOVista, aki itthon lelt otthonra”  zenei könyvek írója

a vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.

Idézem Nagy Ibolyának a rádióhallgatókhoz szóló felvezető-ajánló sorait és részleteket Dr. Winkler Gábor operett-kalauzának előszavából:

 „Operett – Szubjektív kalauz egy varázslatos világban”
Én magam is nagy élvezettel lapozgatom ezt az operett kalauzt, és teszem ezt a mai napig, hiszen valljuk be, a zenetörténészek gyakran kevesebb figyelmet fordítanak a „könnyebb múzsa” képviselőire…..  Rátonyi Róbert és Gál György Sándor óta senki sem nyúlt hozzá ilyen alapossággal a műfaj történetéhez, történelméhez, és összefüggéseihez.

Idézet részletek az Operett kalauz előszavából: 

„ ….szeretem az operettet, tisztelem és becsülöm előadóit és művelőit, akik e  nagyon is nehéz „ könnyű” színpadi műfaj darabjait estéről estére sikerre viszik, népszerű vagy kevéssé ismert , netán jó ideje a feledés homályába merült dallamait eljuttatják a nézőkhöz-hallgatókhoz. …….  

…… Csodálatom az ún. klasszikus nagyoperetteké, a nem ritkán operai igényű muzsikáé, a látványos csillogásé, az elegáns táncoké, mind azé,  ami több mint másfél  évszázada élteti e varázslatos világot…..

…… Négyévi anyaggyűjtésem és a kérdéskör szisztematikus feldolgozása során arra törekedtem, hogy a lehető leghitelesebb képet fessem arról a színpadi és hangzás világról, amit szeretek, amelynek elkötelezett híve vagyok,lemondva természetesen a teljességre való törekvésről-mivel azt sem terjedelmi, sem információs keretek nem teszik lehetővé-, és fenntartva esetenként a tévedés jogát…..

……. Olykor nehéz határvonalat húzni a vígoperák és az operettek, illetve a képzeletbeli vonal másik végén, a zenés vígjátékok és az operettek között. ….”

…..  A könyv szemléletében a szerző „Barangolás az operák világában – kezdőknek haladóknak és megszállottaknak” című négy kötetes operakalauzát követi.  E választás nem a véletlen műve.  A munka azzal a szándékkal íródott,  hogy rávilágítson: az operett  cseppet sem lebecsülendő műfaj,  az egyik klasszikusától származó „bon-mot”  szerint  nem „brettli az operettli”,  azaz nem olcsó eszközökkel dolgozó, ripacskodó színjátszás,  hanem igényes szórakozást  szolgáló,  igazán csak komoly hozzáállással és felkészüléssel élményt kínáló zenés színpadi irányzat” .

 Dr. Winkler Gábor az adásban többek közt megemlítette: elkészült az újabb zenei témájú könyve;  már kiadói szerkesztés alatt áll egy a magyar operettet mint műfajt bemutató és egészen a kezdetektől feldolgozó kötete!

A délelőtti operettadás ismétlése minden nap délután a hat órai hírek után hallgatható meg a Dankó Rádióban.

A Magyar Zenés Színház közeljövőbeli bemutatóinak tervéről már olvashattunk híreket a nyomtatott sajtóban és az internetes portálokon; a Színház igazgató-színésze, Bozsó József ezekről a távlati eseményekről a Dankó Rádió tegnapi operettműsorában élőszóban ugyancsak szót ejtett:

Három kőszínházban mutatja be Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjét a Budapesti Operettszínház és a Magyar Zenés Színház az 1848-49 szabadságharc 170. évfordulója jegyében.

„Az együttműködési megállapodás alapján jövő márciusban a Békéscsabai Jókai Színházban, 2019 szeptemberében a Veszprémi Petőfi Színházban, 2020 márciusában pedig a Budapesti Operettszínházban adjuk elő a darabot.”

Bozsó József azt is megemlítette, hogy, hogy a darab bemutatásával vidéken is szeretnék népszerűsíteni az operett műfaját, és ehhez szereplőket, díszletet, jelmezeket biztosít az Budapesti Operettszínház a Magyar Zenés Színháznak; Lőrinczy György direktorral ápolt jó kapcsolata ugyancsak elősegítette ennek az együttműködésnek tető alá hozását.

Bozsó József igazgató beszámolt arról is, hogy a színházuk jövő januárban Izraelben Lehár A víg özvegy című operettjét adja elő egy turnén, májusban pedig egy háromhetes, tizenhét állomásos mexikói útra mennek Johann Strauss Cigánybárójával.

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

Fidelio.hu, 2018.07.11. 13:40

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.

Tiboldi Mária operettszínésszel Szinetár Miklós rendező beszélgetett

veol.hu. Balla Emőke, 2018. június 19.

"Az operett műfajában fontos, hogy valaki egyéniség legyen" – mondta Szinetár Miklós rendező Tiboldi Mária operettszínész Művészbejáró című könyvének veszprémi bemutatóján.

A primadonnát a könyvbemutatón Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója köszöntötte a Dubniczay-palotában. Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező úgy fogalmazott: a könyv egy gazdag, sikeres művészpályát, színes életet mutat be. Az operett-előadás mindig egy archoz, hanghoz, egyéniséghez kötődik. Tiboldi Mária összetéveszthetetlen személyiség; rá, az ő megismételhetetlen egyéniségére épültek az előadások.

Klemen Terézia Házy Erzsébetről szóló új könyvének bemutatójával szinte egyidőben egy másik primadonna saját könyvének bemutatójára is sor került: 

Tiboldi Mária - Művészbejáró

Kiadó:  Velence Városgazdálkodási Kft. 

Színes és fekete-fehér fotókkal illusztrálva, 194 oldal

Részlet a könyv előszavából:

"Kedves Olvasó!

Lehet, hogy ismer, remélem, hogy már hallott rólam, ha emléknaplómat fellapozza a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek színházi és televíziós műsorainak színes palettája tárul Ön elé..."
 

KEDVES MARICA! - MARICA KEDVES!!

Tiboldi Mária önéletrajza remek olvasmány. Könnyű olvasni, annál nehezebb ehhez ajánlást írni.
Mert mit lehet még hozzáfűzni egy ilyen teljes, gazdag, sikeres élethez?
Minden szerepet eljátszott, amit csak az operett világ felkínált, mindennel sikere volt, bejárta a világot, mindenütt ünnepelték.
Ehhez tulajdonképpen csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy BRAVÓ! BRAVÓ!! BRAVÓ!!!!
De talán mégse csak ennyi. Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó, szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek, és a közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk. Remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám a szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.
Eszembe jut József Attila: "de mi, férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők - szabadok, kedvesek / - s mind ember, mert az egyre kevesebb..."
Marica kedves, szabad és nagyon is ember. 
Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, hogy bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség, a szeretet. 

Szinetár Miklós

Dolhai Attila: „Nem érdemes boldogtalan operaénekesnek lenni” - interjú

168 ora.hu  2018. JÚLIUS 1. 18:00 - SZERZŐ: SÁNDOR ZSUZSANNA

V4 Operettgála A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán.

Az esten Rost Andrea szoprán, Katarzyna Kuncio lengyel mezzoszoprán, Richard Samek cseh tenor és Clemens Unterreiner osztrák bariton szólaltatja meg a legnagyobb operettslágereket a Nemzeti Filharmonikus Zenekar  (vezényel: Peter Valentovič) kíséretében – közölte a Müpa az MTI-vel. Mint írták, az operett soknemzetiségű műfaj, tény azonban, hogy Közép-Európa különösen gazdag repertoárral büszkélkedhet. Ennek mindmáig népszerű slágereiből áll össze a gálakoncert programja  Lehár Giudittájától A víg özvegyen, A mosoly országán és Kálmán Csárdáskirálynőjén át Strauss A cigánybárójáig.

Az  M5 televíziós csatorna ma este fél nyolctól élőben közvetíti a gálát! (A Müpa előtti térségben,  óriás kivetítőkön is látható lesz a műsor az érdeklődők számára)

A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  ezen a héten többször is felhívta erre az operett-gálára a rádióhallgatók figyelmét – már csak azért is, mert a műsor vendége Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, akit erről az ünnepi eseményről is kérdezte.

Ja persze: Zentai Anna született  94 éve! 

Utólag köszönöm az észrevételed.

Azt hiszem, az első mondat hibásra sikerült.

Ma 94 éve hunyt el

Zentai Anna, Zentay (Budapest, 1924. június 29.  – 2017. január 24.) Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész

A tavaly januárban élete 92. évében elhunyt nagyszerű szubrett-énekesnő emlékét két cikk idemásolásával idézem meg:  

• Szabad Föld, 1981. augusztus 16.

Zentai, színház nélkül

Zentai Anna ugyanolyan vidám, tűzrőlpattant, gömbölyded, mint amilyennek megszoktuk.
Valahányszor megjelent operettszínpadon, mintha forgószél érkezett volna, igazi szubrett volt, lelkesítő, nevettető, olyan, mint amilyen nem minden esztendőben terem.

Volt?
Bizony, a múlt időt használni kell, ha sajnálattal is. Bokorugró szoknyái, krinolinjai, fejkendői, pompázatos kalapjai az öltözőszekrény mélyén hevernek. A Fővárosi Operettszínház szomszédságában lakik, de valójában messzire került tőle.
Faggatnám, miért, de nehezen tud válaszolni. Gondolom: nem is akar. Úgy felelni, hogy senkit se bántson az ember, aligha lehet. S ő már ezt elintézte — úgy ahogy magával.
A szubrett nyugdíjban van,  így döntött, s most is helyesnek találja ezt a lépést. Pihenni akart? Nem hinném. Sokszor kerestem telefonon, soha ne találtam otthon. Fellép, utazik, külföldön van, vidéken jár, tévében próbál — ezeket a válaszokat kaptam.

Ő maga is megerősítette: dolgozik, fellép, rendszeresen találkozik a közönséggel személyesen, és sokkal ritkábban a tévé képernyőjén.
Mit visz magával ezekre az olykor fárasztó utakra?  Magyar nótát, operettet, sok mosolyt, s azt a megnyugtatást, hogy az évek szállnak ugyan, de az optimista, a lelkileg kiegyensúlyozott ember nem veszti el önmagát.

Ennek a derűlátásnak a titkát keresném szűkre szabott beszélgetési időnk alatt. Nyár van, Zentai Anna időnként pihen, napozik, főzőcskézik balatoni üdülőházukban, élvezi a vizet, a napot, a csendet.
Ez is a titokhoz tartozik, ahogy mindennek örülni tud. Nézőtől érkezett levélnek, frissen sült kenyérnek, jól sikerült ruhának, nyugodt alvásnak.
Mindez hozzátartozik az életéhez. Az emlékek is, nagy sikerekről, kedves kollégákról — hányan elmentek már közülük!— szép utakról, belföldiekről, óceánon túliakról.

Van ma új operett? S lesz az operettnek jövője? Erre sem könnyű a válasz.

Hosszas tanulmányt érdemelne, hogy a közönség, aki Zentai Annáért ment be többek között a színházba, milyen kárpótlást talál. Sok mindenről lehetne filozofálni, de a szubrett nem szereti ráncolni a homlokát. Jó feketekávét főz inkább, gyönyörű porcelánban szervírozza, körülötte szép bútorok, szőnyegek, két élet munkájának eredménye.

Férje ugyancsak nyugdíjas már, neves operarendező. Otthonukban ott van a zene világa, jó barátok látogatása, jóleső séták teszik színessé az életüket. És sűrűn csendül meg a telefon, felkérések, meghívások, üdvözlések tarkítják a napot. Sok minden megváltozott esztendők óta. A tehetség marad, sokfélét tudna még játszani Zentai Anna, s talán fog is egyszer.

Ha megkérdezik tőle, hogy van, mindig azt ragyogja: jól. Őszintén mondja, mert azon szerencsések közé tartozik, akik mindig találnak valami örömet. Zentai Anna a községi művelődési házak színpadától a televíziós műtermekig mindenütt egyforma ambícióval pattan a mikrofon elé. És most is mindenki érti, tudja, kikhez szól, kiket akar felvidítani.

Bende Ibolya

Színház és Mozi - 1954. július 25.- VII. évfolyam. 26. szám - Zentay Anna: 'Két szerelem' - Jane Salinas: 'Szicíliai vérbosszú' (filmművészeti folyóirat)

Film Színház Muzsika, 1988. november 5.

„Válogatott jelenések”

Zentai Anna

Emilytől Cecíliáig, A mi kis városunk leányalakjától a Csárdáskirálynő főrangú mamájáig terjed az az út, amelyet Zentai Anna a színpadon végigjárt. Sőt, nem is Thornton Wilder az első drámaíró, akit megszólaltatott, hanem - Ibsen. Zentai Annának, a temperamentumos, csupa derű, csupa jókedv, csupa egészség színésznőnek a színművészeti akadémiai vizsgaelőadáson — ugye, milyen hihetetlenül hangzik?! — a Kísértetek Reginája jutott. Utána Szegeden lett Emily, és szinte vele egy időben - a Szöktetés a szerájból szubrettje, Blonde. Egyik nap tehát próza, másik nap muzsika. Operai szerepei — A sevillai borbély Rosinája, a Windsori víg nők Annuskája, a Figaro házassága Cherubinója, az Eladott menyasszony Esmeraldája után már természetes, hogy A denevér Adél szobalánya vagy A mosoly országa Mije is felsorakozott Zentai Anna repertoárjába. Az Operaház is meghívta Blonde szerepére, majd az államosítás második évében a Fővárosi Operettszínház színpadán az Aranycsillag kirobbanó sikerű primadonnája. Ezen a színpadon marad három évtizeden át, játszik, énekel és táncol Lehárt, Kálmán Imrét, Suppét, Offenbachot, Miljutyint, Farkas Ferencet, Vincze Ottót, Eisemann Mihályt és másokat. Ismét operaházi vendégként ő lett a Csínom Palkó Éduskája és a János vitéz lluskája. Zentai Anna most a Fővárosi Operettszínházban lép fel, a Szép primadonna, csodál a világ című Németh Marika-show vendégeként.

D. L. (Dalos László)

Az Operettszínház honlapjáról

Évadzáró társulati ülésünket az első Honthy-díjak átadásával ünnepeltük

A Budapesti Operettszínházban a korábbi évad díjakat megújítva, első alkalommal adták át a hazai operettjátszás felejthetetlen emlékű, emblematikus művészéről elnevezett Honthy-díjakat.

[...] „A díjátadót megelőző, zártkörű évadzáró ülésen Lőrinczy György főigazgató elmondta, hogy a társulat tagjai az évadban 662 előadást játszottak itthon illetve külföldön, ami rendkívüli teljesítmény. Tájékoztatta a színház tagjait arról is, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma várhatóan június végéig kiírja a pályázatot a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára, miután az ő mandátuma 2019. február 1-én lejár. Lőrinczy egyúttal bejelentette, hogy indulni kíván a főigazgatói posztért, majd röviden kifejtette elképzeléseit a következő négy évre vonatkozóan is. Szeretné az elmúlt félévben megrajzolt irányban továbbvinni az Operettszínházat, és továbbra is művészeti tanács segítségével vezetné az intézményt. A főigazgató hangsúlyozta, hogy szeretné az egész magyar operett játszást segíteni, többek között azzal, hogy kisebb, vidéki és turnéprodukciókba ajánlják be a társulat fiatal művészeit, de szívesen adnak "kölcsön" táncosokat, zenészeket és jelmezeket, emellett több vidéki koprodukcióban is részt vennének. Célja, hogy a vidéki színházakban és a vidéki fesztiválokon a magyar operett játszás minél magasabb színvonalon valósuljon meg, és a műfajt most kóstolgató, fiatal társulati tagok tapasztalatot szerezzenek.

Emellett elkezdtek egy sorozatot a színház egykori sztárjaival, mert azt vallja, hogy egy színháznak nem csak jelene és jövője, hanem története is van. Ennek jegyében tartották meg Domonkos Zsuzsa estjét, szeptemberben kerül sor Tiboldi Mária könyvbemutatójára, majd Jankovits Józsefnek lesz önálló estje a Kálmán Imre Teátrumban.

Az eltelt négy év eredményeiről szólva röviden elmondta, hogy a kormánytól sikerült olyan plusz anyagi támogatást szerezni, amelynek segítségével normalizálni tudták a társulat munkabéreit, kidolgozták a színház új Szervezeti és Működési Szabályzatát, amely rendezi a vendégjátékok kérdéseit, és megnyitották a Kálmán Imre Teátrumot. A cél pedig továbbra is az, hogy a Budapesti Operettszínházban különböző stílusú darabok, zenék és rendezők kapjanak helyet, azaz egy olyan, színes repertoárral rendelkező intézmény legyen, amelybe beleférnek fiatalok, tapasztaltabbak, a drámaiság mellett pedig sok vidám dolog.”

Új Ember Hetilap - 2018. 06. 24.

Szerző: Mészáros Árpád Zsolt

Emlékezés Rátonyi Róbertre

(sz. Reisz) (Budapest, 1923. február 18. – Budapest, 1992. október 8. ) magyar színművész, konferanszié, színházi rendező, író, publicista

„Az első hatvan évem…” – énekelte a korszak egyik legnépszerűbb színésze, táncos-komikusa 1983-ban, a hatvanadik születésnapján a Fészek Klubban. Sokan voltunk, teljesen megtelt a művészklub színházterme, ahová aznap este csak meghívottakat vártak. „Ugye eljössz, mindenképpen gyere el!” – hívott Rátonyi, amikor bent járt nálunk, az akkori munkahelyemen, a Gyulai Pál utcai Ludas Matyi szerkesztőségében. Két tiszteletjegyet kaptam tőle, hogy egy ismerősömet is elvihessem az estjére. Minden elfogultság nélkül mondhatom, Robi fergeteges sikert aratott. Felvonultatta szinte a teljes repertoárját, minden műfajból játszott valamit, amelyben otthonosan érezte magát.

Bármilyen meglepő, Rátonyi eredetileg drámai színésznek indult. Rózsahegyi Kálmán iskolájában tanult, az első vizsgái a Hamletből és a Cyrano de Bergeracból voltak. Akkor még senki sem gondolhatta, hogy egyszer majd a Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád című dallal az ország egyik legnépszerűbb operettszínésze lesz. Sokak állítása és a kritikusok szerint is ezt nála jobban senki sem adta elő. A nagy ugrás a prózától az operettig hamar bekövetkezett. Az Operettszínházban a Kata, Kitty, Katinka című darabhoz – a bonviván más irányú elfoglaltsága miatt – kerestek valakit, aki helyettesíteni tudja. Rózsahegyi Kálmán Rátonyit ajánlotta: „Van itt nekem kedves öcsém, egy Hamletem, olyat te még nem láttál! – Erre azt mondta a vendégrendező, Horváth Árpád: – Nekem nem egy Hamletre van szükségem, hanem egy énekes színészre. – Nem baj, tud az énekelni is! – válaszolta Rózsahegyi Kálmán bácsi” – emlékezett vissza a kezdetekre Rátonyi Róbert az egyik róla készült televíziós portréfilmben.

A korabeli kritikákból tudható, hogy a fiatal, pályakezdő Rátonyinak már ez az első színpadi fellépése is nagy siker volt. Ámbár saját bevallása szerint akkoriban se táncolni, se énekelni nem tudott még igazán. „Nem tudtam énekelni, akkor még énektanulmányaim sem voltak. Később kezdtem énekelni tanulni. Táncolni egy lépést se tudtam, mert én a Rákócziánumba jártam, a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba, Budán. Bent lakó növendék voltam, és a tanulókat még tánciskolába sem engedték el” – vallotta meg a színész.

A sikeres indulás után az útkeresés nehéz időszaka következett Rátonyi számára. Valahová le kellett szerződnie, így került a pesti Moulin Rouge-ba. Akkoriban még más volt a megítélésük az ilyen szórakozóhelyeknek, a Moulin Rouge színészcentrikus mulató volt. Ifjabb Latabár Árpád volt ott a főrendező és az első számú színész is, aki akkoriban nagy sztárnak számított. Reggelenként ő tanította Rátonyinak, hogy mit kell énekelnie és táncolnia a színpadon az aznapi próbán. „Táncolni később igazából Feleki Kamilltól tanultam. Volt neki egy iskolája a mai Bajcsy-Zsilinszky úton” – emlékezett később a régi időkre a táncos-komikus. Ebből is látszik, hogy minden kezdet nehéz, de ha az indulásnál mentorok segítenek, és van az embernek némi önbizalma meg ambíciója, előbb-utóbb sikerrel jár.

De mit is keresett Rátonyi a Ludas szerkesztőségében az 1970-es évek vége felé? Köztudott, hogy sokoldalú ember volt. Ha úgy adódott, írt is, cikkeket, interjúkat a Fülesbe, apró kis történeteket a Ludas Matyiba. Zsöllye – ez volt a címe a rovatának, amely minden héten megjelent, ugyanúgy, mint Galambos Szilveszter Szilánkjai. Könyveket is írt, például a kétkötetes Az operett csillagai címűt. Szombatonként bejött a Ludasba, hozta a következő hétre szánt kéziratát. Ilyenkor általában csak én dolgoztam a szerkesztőségben. Leült a fotelba, és mesélt magáról, az életéről, a külföldi fellépéseiről, az amerikai magyaroknál töltött hónapokról, a Tháliában éppen aktuális szerepeiről. Igazi élmény volt hallgatni őt. Nagyon szépen beszélt. Hadart ugyan, mégis minden szavát érteni lehetett, szinte tökéletesen artikulált.

 E rövid személyes kitérő után térjünk vissza Rátonyi életútjához. A háborút követően, 1945-ben az elsőként megnyílt színházhoz szerződött, a Pódium Kabaréhoz. Néhány hónapig plakátragasztóként és irodaszolgaként dolgozott, de egy alkalommal muszáj volt beugrania az egyik kabaréműsorba Herczeg Jenő helyett. Ez megint csak elismerést hozott a számára.

Rátonyi életútját a hangos sikerek jellemezték. Akár prózai szerepben, akár táncos-komikusként, akár bonvivánként lépett fel valahol, mindenütt nagy tapsot kapott. Az igazi otthona azonban az Operettszínház volt. Így emlékezett vissza az ott töltött időkre: „Elfogadtam Gáspár Margit ajánlatát, aki az akkori Magyar Színház igazgatója volt. Ott bemutatták a Tavaszi hangok című operettet, ami a három Strauss gyerek életéről szólt. Én játszottam az egyiküket. A darab fináléját én dirigáltam le, és látták, hogy nemcsak hadonászok, hanem tényleg értek hozzá.” Ez az eset is jól bizonyítja sokoldalúságát. Rátonyi Zeneakadémiát végzett, hegedűtanári oklevelet is szerzett.

„Az államosításkor ideiglenesen a Gáspár Margit-féle Operettszínházhoz szerződtem, azt mondtam, csak egy-két évről van szó. Huszonkettő lett belőle” – nyilatkozta a már említett portréfilmben. Az Operettben olyan művészekkel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Zentai Anna, Pethes Zsuzsa, Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Keleti László – hogy csak néhány nagy nevet említsünk a teljesség igénye nélkül. A leghíresebb alakítása Bóni szerepe volt, a Csárdáskirálynőben.
Rátonyi életének fordulópontja, a nagy váltás akkor következett be, amikor az Operettszínházból átszerződött az utca szemközti oldalán álló Thália Színházhoz. A Kazimir Károly vezette teátrumban nehéz prózai szerepek vártak rá a Rámajána, a Karagöz és a Csúsingura című darabokban.

Máig sem tudni pontosan, hogy sikerei csúcsán miért kellett elhagynia Rátonyinak az Operettszínházat. Egyesek szerint Gáspár Margit, mások szerint Vámos László főrendező játszott ebben szerepet. „Ebben a műfajban nem szeretik a ráncokat, mert amikor a táncos-komikusból ráncos komikus lesz, az már nem az igazi. Éppen ezért nem akartam itt megöregedni” – mondta Rátonyi.

Ma már mindegy is, miért ment el, a lényeg az, hogy prózai szerepekben is remekül megállta a helyét, emlékezetes alakításokat nyújtott.

Nem feledkezhetünk meg kabarészerepléseiről sem. Gyakran játszott együtt például Gálvölgyi Jánossal, egyik kedvenc partnerével. Hosszú éveken át konferansziéként szerepelt a televízióban is közvetített szilveszteri kabarékban, az 1970-es, ’80-as években.

Köztudottan családszerető ember volt. Azt mondták róla, azért sikerült a házassága, mert nem színésznőt vett feleségül. Lehet, hogy így van, mindenesetre soha nem volt a pletykarovatok célpontja. Lányával, Hajnival, aki szintén színésznő lett, gyermekkorában bejárták szinte az egész világot, felléptek mindenütt, ahová a külföldön élő magyarok meghívták.
 

A mestersége színész című tévéműsorban Antal Imrének többek között ezt mondta egyszer a színészi hivatásáról: „Figyelem az embereket. Amikor a szerepet megkapom, sokat olvasok hozzá, »élve boncolom« a szöveget. (…) Voltaképpen egy sorsot akarok színpadra vinni, nemcsak a pillanatnyi szituációt, amit annak a szereplőnek éppen ott tudnia kell.”

Nagy Ibolya,  a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője operettműsorában megemlékezett eltávozott két nagyszerű operett-énekesünkről, születése illetve halála mai évfordulóján:

 Németh Marika (Pécs, 1925. június 26. – Budapest, 1996. február 26.) 

Lehár Ferenc: A három grácia  - Hélène dala: Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” (Németh Marika, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András (a felvétel bemutatója: 1962. július 8., Kossuth Rádió)

Kovács József  (Budapest, 1946. május 21. – Budapest, 2010. június 26.)

Lehár Ferenc: A cárevics - Volga-dal: (Kovács József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara,  Pál Tamás vezényel) 

A "Túl az Óperencián" délelőtti adását ma délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a rádióban.

V4 Operettgála

A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Közreműködők:
 

Rost Andrea - szoprán
Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán
Richard Samek - tenor
Clemens Unterreiner – bariton

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič

Egy szünettel

  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8

  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám

  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője

  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!

  J. Strauss: A denevér

  - Quadrille

  - Orlovszky áriája

  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon

  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után

  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel

  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

  Lehár: A víg özvegy

  - Vilja-dal

  - Danilo belépője

  Moniuszko: Halka - Mazurka

  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata

  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője

"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."

Bad Ischl-ben pedig a Lehár fesztiválon a Mosoly országa mellett Ábrahám Pál: Hawaii rózsája c. operettje lesz látható. Erről van valami info? Ott lesz felirat valamilyen nyelven?

A Marica grófnőt június 12-től játsszák a Seefestspiele Mörbisch fesztiválon.

Több újdonságot ígér a fertőmeggyesi (Mörbisch) vízi színpad magyarországi kötődéssel is rendelkező új művészeti vezetője, Peter Edelmann - aki a 2013 és 2017 között működött  Dagmar Schellenberger operaénekesnő-intendánst követi ezen a poszton -,  a bécsi zeneakadémia ének tanszékének vezetői pozícióját váltotta intendánsi megbízatásra.

– A fertőmeggyesi vízi színpad immár több mint hat évtizede szolgálja a Fertő tó idegenforgalmát. Évente százezren kíváncsiak azokra a sikerdarabokra, amiket évadonként műsorra tűzünk. Ez a rang kötelez – idén újdonsággal is előrukkolunk az előadások során. Így például okostelefonon követhetik nyomon a német nyelvű szöveg fordítását a helyszínen azok, akik nem beszélik jól a nyelvet, legyenek azok magyarok, japánok vagy amerikaiak. Idén Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét játssza a vízi színpad népes, közel kétszáz főt számláló nemzetközi szereplőgárdája. Vezető koreográfusunk a budapesti Bodor Johanna – említette Peter Edelmann, aki néhány évvel ezelőtt a budapesti operaházban is fellépett Richard Strauss Rózsalovagjában.

– A vízi színpad idei premierjét július 12-én rendezzük, s a Marica grófnőt augusztus 25-ig láthatja a közönség csütörtök-péntek-szombatonként. Újdonság az is, hogy a premier előtt nyolc alkalommal a gyerekeknek tartunk az operettből egyórás összefoglalót, amelynek során a gyerkőcök együtt énekelhetnek és táncolhatnak a szereplőkkel. A jövő nemzedékére fókuszálunk, hiszen belőlük válik színházszerető közönség. Örömünkre valamennyi gyerekelőadásra minden jegy előre elkelt. Bízom abban, hogy a csodaszép környezet, a színvonalas szereplőgárda és a meghökkentően újszerű díszlet – a 45 méter hosszú és 11 méter magas hegedű –, nemkülönben Kálmán Imre örökbecsű operettje a felnőtt közönség tetszését is elnyeri majd – fogalmazott Peter Edelmann, aki baritonistaként 1993-ban debütált a fertőmeggyesi vízi színpadon. Akkor egyik főszereplője volt Lehár A víg özvegy című operettjének. 2019-ben szintén Lehár-operett következik a 6200 néző befogadására képes vízi színpadon, A mosoly országa...
 

/Kisalföld.hu - Gosztonyi Miklős - 2018.06.04. 10:13/

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsor-sorozatának e heti vendégei, mától: Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Peller Károly, az Operettszínház színésze, énekművésze.

Beszélgetőtársuk a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki vendégeit ezúttal nem a Thália-látványstúdióban fogadja, hanem a Nagymező utcában átellen található Operettszínházban kereste fel.

Ismétlés ma 18 és 19 óra között.

(A műsorban elhangzó zenékről  az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicban  adok esetenkint tájákoztatást.)

Ma 28 éve halt meg Bródy Tamás, zeneszerző, a ki 26 éven át volt a Fővárosi Operettszínház karmestere. 

Karnagy, zeneszerző. Kolozsvárott született 1913. január 24-én. Tanulmányait 1929-33 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés és karnagyképző szakán Kodály Zoltán növendékeként végezte. 1936-41 között a Vígszínház karmestere, 1947-től 1973-ban történt nyugállományba vonulásáig a Fővárosi Operettszínház karnagya, majd zeneigazgatója. Liszt-díjas, Érdemes Művész.

Emlékére beteszem ide az alábbi cikket 

• Film Színház Muzsika, 1988. január 30.

Hetvenöt

Vasárnap késő délután háromnegyedórás zenés műsorral, Rátonyi Róbert köszöntőjével és összekötő szövegével ülte meg rádiónk Bródy Tamás zeneszerző és karmester hetvenötödik születésnapját. Az elhangzott dalok, zeneszámok vagy a kiváló muzsikus művei, vagy olyanok, amelyeket ö vezényelt a rádió mikrofonja előtt.

Bródy Tamásnak - aki egy idő óta sajnálatosan nem szerepel zenei életünkben, és amint Rátanyi Róbert is említette, budai otthonában kedves elfoglaltságának áldozza java idejét: partitúrát olvas, mert a jó partitúra izgalmasabb, mint a legjobb krimi - egyszóval Bródy Tamásnak vannak kis és nagy „legendái”.

Az egyik kicsi — stílusosan - gyerekkorához fűződik, rövidnadrágos elemista idejéhez. Édesapjánál, aki a kolozsvári színház karmestere volt, megjelent szerepet korrepetáim a jeles baritonista, Farkas Sándor. Csakhogy a karnagy úr nem volt otthon. Váratlanul el kellett mennie, az operaénekest már nem tudta értesíteni ... ki tudja, hogy is esett az eset valójában. Az érdekes az, ahogyan a kissrác Bródy Tamás természetes mozdulattal a zongorához ült, és átvette a szerepet a dalnokkal.

Egy későbbi „legenda", már Budapesten. Villem Mengelberg, a világhírű holland karmester nálunk vendégszerepeit, és hallani szerette volna Viski János zenekari művét, az Enigmát. Egy, csak egy zenész volt talpon, aki a partitúrából - mert zongoraletét nem volt! - „blattolva" elzongorázta az Enigmát az érdeklődő dirigensnek, és az Bródy Tamás.

Legendás híre van operaházi vendégszereplésének: a Lohengrint vezényelte, olyan óriási sikerrel, hogy - jó hazai szokás szerint - újabb meghívás ezt nem követte ...

Operettjei, zenés játékai, filmzenéi a sokarcú zeneszerzőt mutatják; a Hatodik emelet című francia vígjáték Heltai Jenő írta verséhez éppen úgy komponált finom muzsikát, mint Török Sándor furcsa színművének, az Ápririlisnak rádióváltozatához.

Munkássága szorosan összefonódott előbb a Vígszínházzal, majd a Fővárosi Operettszínházzal és a rádióval.

Szeretettel köszöntjük a hetvenöt esztendős Bródy Tamást!

(déel) – azaz: Dalos László

Életének 78. évében, 1990. június 10-én hunyt el Bródy Tamás.
„A Fővárosi Operett Színház társulata, a Művészeti Alap Zenei Szakosztálya és a Magyar Zeneművészek Szövetsége megrendültén tudatja, hogy Bródy Tamás zeneszerző és karmester, Liszt-díjas érdemes művész, a Fővárosi Operett Színház nyugalmazott zeneigazgatója, a Művészeti Alap Zenei Szakosztályának és a Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagja, számos nagy sikerű zenemű alkotója életének 78. évében, hosszas betegség után elhunyt. Temetéséről később intézkednek.”

Bródy Tamás zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1947-től 1973-ig; a Fővárosi Operettszínház karnagya és zeneiig.-ja. Az Állami Hangversenyzenekart, a Rádiózenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.– F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: Music hall, Az Angol Bank nem fizet..., A VIII. osztály (1947), Köztünk maradjon (1959). Filmzenéiből ismertebbek: Civil a pályán, Csodacsatár, Kulcs a lábtörlő alatt, Nílusparti randevú stb. Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat.

Franz Lehár: Das Land der Lächelns

Opernhaus, Zürich

Közzététel: 2017. jún. 18.

Piotr Beczała, Julia Kleiter, Rebeca Olvera, Spencer Lang, Cheyne Davidson, Martin Zysset,

Andreas Homoki (Inszenierung),

Fabio Luisi (Leitung)

2017 im Opernhaus Zürich 

DVD-n hamarosan kijön az előadás felvétele:

ACCENTUS