Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3546 Búbánat 2018-03-06 10:42:56

Kállay Bori és Szacsvay László vall Kékszakállbeli szerepükről

Fidelio.hu – Spilák Klára,  2018. 03.04.

Február 23-án mutatta be a Budapesti Operettszínház Jacques Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjét Székely Kriszta rendezésében. Az előadás igazi főszereplői ezúttal a nők, akik ha tetszik, kényükre-kedvükre mozgatják a körülöttük lévő férfiakat. Nincs ez másként Bobéche szenátor és felesége Clémentine esetében sem, ahol a kissé teszetosza politikus mellől sűrűn kacsingat ki asszonya.

Kállay Bori:

 „Egészen más zene, mint amit a magyar operettekből ismerünk, sőt még Strausshoz képest is nagyon más. Sodró lendületű, rettenetesen dinamikus és gyors.”

„Nincsenek benne nagy, éneklős, hatalmas ívek, tartott hangok. A Kékszakállban például egy vagy két lassabb tempójú dal van, a többi mind olyan, mint amikor egy tájfun csap le az emberre. Ezért nehéz is énekelni. Nem is tudom, gondolt-e a szerző írás közben arra, hogy az énekesnek néha levegőt is kell vennie. És miután nagyon „sűrű” a zene, ettől nagyon „sűrű” a szöveg is. Közben arra is gondot kell fordítanom, hogy feltétlenül értse a néző, miről beszélek és énekelek. Szóval mindenkinek feladja a leckét. Az előadásban nem csak a Kékszakáll eredeti zenéi vannak, Dinyés Dániel zenei vezető feldúsította más Offenbach-művekben szereplő számokkal is. Így még tartalmasabb lett a zenei anyag.”

„Egészen mást látnak a nézők, mint amit megszokhattak egy-egy operett bemutató kapcsán. Kicsit groteszk, kicsit „elemelt” az egész. Remélem, a közönség ugyanúgy megszereti majd, mint ahogyan mi szeretjük.”

Szacsvay László

Szacsvay László egyelőre leginkább a daloktól fél. A tercettől, ahol két kolléganőjével más-más szólamban énekel, és a finálétól, ahol egy-egy megszólalása van:

„Ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha tudom az egészet. Baromi nehéz. Ezeket csak iszonyú sok gyakorlással lehet profi módon megoldani. Mindenesetre dolgozunk ezerrel.”

„Ez a karakter kicsit hasonlítani akar Chaplin diktátor-paródiájához, aki közben egy esendő ember. Teljesen tönkreteszi a feleségével, Clémentine-nel való konfliktus. Ő szerelmes, de a nő egy büdös... majdnem kimondtam, micsoda.”

„A régi iskolán nevelkedtem. Pályám kezdetén úgy hívtam, hogy hapták színjátszás. Nem lehetett beleszólni, el kellett fogadni, amit a rendező kért. Azt szoktam mondani, hogy a demokrácia a színház halála. Ha mindenkit meghallgatunk, abból nem lesz semmi. Kell egy erős egyéniség, aki megmondja a frankót.”


3545 Búbánat 2018-03-02 14:21:52

Legyen itt is meg:

Kortalan, pörgős, vidám csapatmunka – A Kékszakáll az Operettben

Café Momus - zéta -, 2018-02-28 [ Operabemutatók 


3544 Edmond Dantes 2018-03-01 21:45:06

A Budapesti Operettszínház közleménye, mi lett a belső vizsgálat eredménye a korábban felfüggesztett rendező, Kerényi Miklós Gábor ügyében, itt.


3543 zenebaratmonika 2018-03-01 18:40:47

Hétfőn megtekintettem Offenbach: Kékszakállját az Operettszínházban,és tetszett, (én a 2. szereposztással láttam), de nem bánom, mert itt voltak a nagyobb hangok szerintem. A modern feldolgozás nem zavart, bár picit furcsa volt, de végülis érdekes történet kerekedett ki belőle. A zene végig szép és dalllamos volt, én két részt ismertem belőle a Kékszakáll belépőjét és a nagy duettet a 2. felvonásban, ezek előadása remek volt. A kórusrészek is szépen egybe szóltak, betöltötték az egész termet. Végre egy igényes, szépen hangszerelt operett vagy inkább vígopera....szerintetek melyik? Ami kifogásom volt, az a darab érthetősége, ez különösen a hölgy énekesekre volt igaz, egyszerűen rosszul artikuláltak. Az átírt lilbrettórót emiatt nem annyira tudom értékelni. Lusine Sahakyan és Vadász Zsolt remekül énekeltek, és Vadász jól alakította a gonosz szerepét. Meg voltam elégedve a naiva szerepét játszó Kardffy Aisha-val is, lehet érdemes lenne mégegyszer megnézni, melyik szereposztás a jobb szerintetek? Különben örültem, hogy láthattam Veréb Tamást (most először élőben), ő is remek volt és persze Szacsvay és Kállay Bori is.

 
 

Vadász Zsolt

   
    Lusine Sahakyan
Boulotte
 
   
      Erdős Attila
Popolani
 
   
    Szacsvay László
Bobéche
 
   
    Kállay Bori
Clémentine
 
   
    Kendi Ludovik
Oscar
 
   
    Veréb Tamás
Saphir
 
   
    Kardffy Aisha
Fleurette
 
   
      Imre Roland
Alvarez
 
   
      Ruff Rolan

3542 Búbánat 2018-03-01 16:37:30 [Válasz erre: 3538 Búbánat 2018-02-27 11:18:30]

Itt van egy újabb Kékszakáll-kritika

"Színház az egész…"

Szinhazikritikak.blog.hu

2018. február 27.

Kékszakáll - premier (Budapesti Operettszínház, 2018)

írta: John Theatre

A Budapesti Operettszínház legfrissebb bemutatója nem csak egy vérbő komédiába áztatott  remekül megfogalmazott társadalomkritika, hanem az utóbbi évek egyik legeredetibb operett-rendezése is. Offenbach több mint 150 éves remekműve, a Kékszakáll 2018. februárjától látható a fővárosban Székely Kriszta rendezésében.


3541 smaragd 2018-02-28 09:04:45 [Válasz erre: 3539 zenebaratmonika 2018-02-27 16:07:56]

 

A Fővárosi Operettszínházban ezzel egyidőben a színházvezetés fiatal tehetségeknek is utat adott, írta az egyik korabeli színházi lap.  

Kemény Egont, az ifjú zeneszerzőt (22 éves) az Operettszínház lekötött nagyoperettjének (1928) komponálásakor Faludi Sándor és Szabolcs Ernő másodkarmesternek és korrepetítornak is szerződtette - "az ajánlatot persze elfogadtam s már a "Lulu"- nál megkezdtem a korrepetálást." (Kemény Egon, 1928). 

1929-ben: "...

Szabolcs és Faludi igazgatók  becézik Kemény Egont és nem titok, hogy benne látják a magyar operettkomponisták fiatal generációjának legtehetségesebb tagját.  Szolid, kedves modorú, előzékeny, szorgalmas és mindenek fölött talentumos ez az egyre jobban kibontakozó tehetségű kassai muzsikus, akinek a nevét már ismerik a legelső színházi körökben s egyesek már a Fővárosi Operettszínház eljövendő nagy karmesterének emlegetik."


3540 zenebaratmonika 2018-02-27 17:40:38

Újsag, 1935. január 8.
Ábrahám Pál — operát irt Ábrahám Pál befejezte Dzsainach cimü új müvét, amelyet— az Operaháznak kínál fel előadásra. Ezzel Ábrahám Pál ismét visszatér oda, ahonnan elindult: a komoly zenéhez. A világszerte népszerű magyar szerzőt éppen az különböztette meg olyan előnyösen sok más népszerű szerzőtől, hogy a tehetségen kívül komoly zenei tudás kompozícióinak az alapja. Ábrahám maga végzi nemcsak a harmonizálás, hanem a hangszerelés munkáját is, sőt éppen ezen a téren mutatott fel egészen ritka eredetiséget és invenciót. A budapesti Zeneakadémiát végezte; Kodály Zoltán tanítványa volt. Ábrahám operája nagy érdeklődésre tarthat számot. Érdeklődtünk az Operaházban is, ahol azonban közölték, hogy Ábrahám eddig nem nyújtotta ál a Dzsainach partitúráját.

...

Végül ez a darab csak Bécsben került bemutatásra, mint operett, bár egyik felvonása opera, a másik pedig revü.

 


3539 zenebaratmonika 2018-02-27 16:07:56

Ábrahám Pál nagy rangongója volt a műfaj mesterének Offenbach-nak, volt olyan dala, amit jazzre hangszerelt:

Esti Kurír, 1928. szeptember 21.

A FŐVÁROSI OPERETTSZINHÁZ görl néíküli operettjében, a Lulu-ban nagy sikere van a hat kis mosolygós görlnek, akik a második felvonás beköszöntőjében eléneklik Offenbach megjazzesitett Barcaroláját.
A gyönyörű dal körül természetesen temérdek móka keletkezik és a színház tagjai valósággal ölik Ábrahám Pált, a jazzmestert, aki még a Barcaroiát is át tudta hangszerelni szakszofonra, indusdobra, ezüst pistonra.
Tegnap például Ábrahám egy babérkoszorút kapott ismeretlen tettesektől. A babérkoszorút hatalmas szalag ölelte, amelyen ez a felirat állott:
Ábrahámnak, a modern muzsikusnak, az öreg Offenbach.


3538 Búbánat 2018-02-27 11:18:30

Idézek  a Deszkavízió.blog Kékszakáll-kritikájából (2018. február 26. - Jasinka Ádám;  a 2. premierről, 2018. február 24., este)

„....A címszereplőt alakító Vadász Zsolt briliáns volt, folyamatosan könnyed játékosság járta át a mozdulatait. Boulotte-ot alakító Lusine Sahakyan pedig attól a pillanattól kezdve, hogy betolja „az emeleti irodába” takarító kiskocsiját, végig olyan dinamikával van jelen, hogy nem kétséges, a minket is magával ragadó forgószelet is ő táplálja. Boulotte-ja karakán, ellentmondást nem tűrő. Bárkivel is volt közös jelenete, kivétel nélkül csempészett bele valami olyan bravúrt - akár az éneklést, akár a komikai megmozdulásokat tekintve -, hogy szem nem maradt szárazon.

A legviccesebb pillanatokat azonban nem is a főszereplővel, hanem Popolanival való incselkedései okozták. Erdős Attila túlmozgásos, buzgó, főnöke kegyét kereső figurája a talpától a feje tetejéig élt, bejárta a színpadot és még le is ugrott róla, hogy minden néző arcára egyesével csaljon mosolyt. Ritka szórakoztató volt minden, amit ők külön-külön mutattak, amikor pedig együtt voltak, kirobbant a nevetés a nézőtérből. Mivel váltott szereposztásban játsszák ezt a darabot is, így az egyes szereplők „értelmezésében” lehetnek eltérések.

A szerző zenéit Dinyés Dániel fogta össze és frissítette lendületes egésszé, amik betöltik Balázs Juli modernnek ható, ám mégis retró irodabelsőt formáló díszletét. Ebben a térben pedig remekül mutatnak Pattantyus Dóra jelmezei (kosztümök, öltönyök, estélyik és a fürdőruhák) és a hozzájuk választott kiegészítők, melyek együtt megidézik az ’50-es és ’60-as évek Amerikáját.

Székely Kriszta rendezésében a Kékszakáll a zenés, vidám darabok kedvelői számára olyan csemege, amihez foghatót talán még nem ízleltek. Ha viszont megkóstolják, nehéz lesz ellenállni az újabb adag csábításának."


3537 Edmond Dantes 2018-02-26 16:38:33

Zavarban vagyok. Offenbach Kékszakállját láttam szombat délután, éppen két héttel a MüPa-beli Bartók-Kékszakállú után. Nem ettől vagyok zavarban, hanem az Operettszínház produkciójától. Offenbach zenéje szép és szórakoztató, de sokkal egysíkúbb mint teszem azt -hogy a közelben maradjak- nagy kedvencem, a Hoffmann meséi. Néhány számot, prózai részt is nyugodtan kihúzhattak volna. A második rész túl hosszú, de már az első részben eltévedtem a "ki kicsoda", mi-miért-merre-meddig zavaros útvesztőjében.  A cselekmény Kékszakáll megjelenésétől vált számomra úgy-ahogy követhetővé, de részleteiben ma sem tudnám elmesélni, miről szól a darab..Biztosan bennem van a hiba. Offenbach illetve operettjei ismeretesen aktuál-politizáltak (ennyit a "zenében ne politizáljunk!"-elvet vallók igazságáról), következésképpen a szövegek mára elavultak, átigazításuk elengedhetetlen. A szemet gyönyörködtető egyetlen, art-deco díszlet (tervező: Balázs Juli) és a ruhák (tervező: Pattantyús Dóra) alapján talán a múlt század 30-as éveibe helyezhették a cselekményt, de az is lehet, hogy a mába. A rendező (Székely Kriszta) nem meglepő: vastagon beépítette mának szóló mondanivalóját, üzeneteit a sorok közé. Bányai Tamás világításterve most is élményszerű. Roppant igényes és színvonalas a zenekar és a kórus munkája, ha szabad mondanom: úgyszólván operai minőség! (karmester: Dinyés Dániel, karigazgató: Drucker Péter-Szabó Mónika) A táncokat (koreográfus: Kulcsár Noémi) kicsit keveselltem, lehet, hogy telhetetlen vagyok. Az énekesek-színészek vegyesen teljesítettek. Raoulja után nagyon vártam Boncsér Gergelyt, még az előadás napján (!) is az ő nevét olvastam az interneten, a helyszíni kiíráskor derült ki a csere: azóta már tudom, hogy Boncsér A rajnai sellők Erkel-premierje miatt nem is énekelhette aznap a szerepet. Ez bizony átverés! Varga Donátot, akinek neve egyáltalán nem szerepel/t a kettős szereposztásban, láttam már a Kamra Cosi-produkciójának egyik próba-előadásán: úgy hiszem, az illetékesek nem gondolták teljesen át (cím)szerepeltetését, amit a fentiek ismeretében immár beugrásnak sem lehet nevezni. Kékszakáll ugyanis egy roppant összetett, abszolúte élvonalbeli szólóénekesi-színészi kvalitásokat igénylő figura. Erről ennyit. Bordás Barbara megerősítette korábbi benyomásaimat: szinte (?) operai minőségű hang, remek színpadi mozgás, telivér egyéniség. Jeles! A két játékmester közül Peller Károly tetszett jobban, Langer Soma szerepe valahogy körvonalazatlanabb vagy ismét csak én vesztettem el a fonalat. Bojtos Luca jó a seconda donna zűrös szerepében, különös volt Dolhai Attilát pizzafutárból fejkendős keleti herceggé változó "secondo amorosoként" látni, mert amiben fellép, ott többnyire ő "A" bonviván. Szacsvay László pályafutását évtizedek óta tisztelettel követem, örülök a Nemzet Színésze- tagságának. Ebben a szerepben nem ragaszkodtam volna hozzá, különösen akkor, amikor énekelnie kellett (volna). Kállai Bori királynői megjelenése, vonzó személyisége szintén addig hódító, ameddig nem kell énekelnie. Erről meg ennyit. A közönség az Operettszínházban elmaradhatatlan és örök vasfüggönyös-meghajlásokig sokat vastapsol(t).

Offenbach: Kékszakáll - Budapesti Operettszínház, 2018. február 24. 15,00 óra.


3536 Búbánat 2018-02-26 11:55:49

Villanófényben - Vadász Zsolt (A Kékszakáll szerepéről beszél)

2018-02-24 - Operettszínhaz.hu

"Minden gonoszság valamilyen lelki sérülésből, torzulásból fakad"

Több mint harminc év után ismét látható Magyarországon Jacques Offenbach klasszikus nagyoperettje, a Kékszakáll. A Budapesti Operettszínház első alkalommal tűzi műsorára a művet, a címszerepben váltott szereposztásban Boncsér Gergellyel és Vadász Zsolttal. A szerző és a szerep adta kihívásokról ezúttal Vadász Zsolt mesél.

"- Rettenetesen izgalmas muzsika. Teljesen eltér azoktól az operettektől, amiket Magyarországon megszoktunk. Más a dinamika, a ritmus, jóval több a nagy együttes megszólalás. Azt tudjuk, hogy ő teremtette meg a műfajt, és ő a névadó is. Franciául az operett kis operát jelent, és valóban, a művei operai igénnyel vannak megírva. És ennek a stílusnak megfelelően nem az általunk jól ismert bonviván, primadonna, táncos-komikus, szubrett szólamok jelennek meg, sokkal inkább az operában megszokott hangzások."

"Már maga a zenei anyag komoly kihívást jelent. Nagyon fel kell rá készülni, hogy jól el tudd énekelni. Ráadásul sűrű a szöveg, ezért az érthetőségre is igen nagy hangsúlyt kell helyeznünk. Kékszakáll figurája pedig az eddigi pályám egyik legizgalmasabb karaktere. Nagyon sok klasszikus hőst eljátszottam már. Az operettek bonvivánjai jórészt a hős szerelmes típusba tartoznak, Kékszakáll azonban rendkívül összetett figura: egoista, önző, rosszindulatú, kifejezetten gonosz, groteszk személyiség. Az elmúlt három hónapom arról szólt Székely Kriszta irányítása mellett, hogy miként tudom a lelkének minden oldalát megmutatni. Azt is, hogy mitől ilyen sérült. Mert minden gonoszság és rosszindulat valamilyen lelki sérülésből és torzulásból fakad. Ezt a második részben meg is mutatjuk majd a nézőknek."

Az előadáshoz új szövegkönyv készült, és más korba, más környezetbe került a darab. Ez mennyiben befolyásolja a történetet?

Azt gondolom, nem változott az alapfelállás attól, hogy az alkotók az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a történetet. Az eredeti darabban lovagok, királyok, a nép egyszerű gyermekei szerepelnek, most szenátor, vállalati vezérigazgató és takarító lány a főszereplő, de ettől a viszonyok nem változnak, hiszen megmarad ugyanaz az alá-fölé rendeltség. Ott vannak az esendők, a gonoszak, az egyszerűek, a rafináltak, az igaz szerelmesek. A szövegek nagyon jók: mai nyelvezetűek, kifejezőek és viccesek.
 

Egy komment a cikk után

Zathureczky György:

"Konzervatív opera és operettnéző vagyok, ezért félve mentem az előadást megnézni. Alaptalanul!! Az kétségtelen, hogy az előadás hangvétele, stílusa eltér attól a marcipánnal kevert viaszfigurás operettjátszástól, amelyen én nőttem fel, és amelynek korszerűtlenségéről már a 60-as években is beszéltek, sőt: a Fuss, hogy utólérjenek című film egyik témája is ez volt. Amit azonban a színház társulata Székely Kriszta vezetésével létrehozott, az a modern zenés színházi színjátszás követendő mintájául is szolgálhat. MInden kitalálva, kidolgozva, semmi üresjárat, nagyszerű karakterek, kitűnő alakítások a főszereplőktől a tánckar és az énekkar tagjaiig mindenkitől. Az lehet, hogy az Operettszínház törzsközönségétől ez némileg idegen, de én azt hiszem, hogy annak is csak egy részétől: az elmúlt 20 évben felnőtt ott is egy olyan generáció, amely nyitott az újra, és nagyon is vevő lehet erre a megszokottól eltérő hangra. Mert jó hang, tiszta hang! Én már kétszer láttam családommal az előadást, és istenien szórakoztunk mindannyian. Ajánlom mindenkinek!"


3535 Búbánat 2018-02-26 11:39:32 [Válasz erre: 3531 zenebaratmonika 2018-02-26 00:58:38]

Érdemes azt is megjegyezni, hogy Boncsér Gergely egyszerre két Offenbach-művet tanult be és játszik:

a Kékszakáll címszerepét az Operettszínházban (magyarul, ének és próza) - premier volt február 23.

az Erkel Színházban A rajnai sellő tenor főszerepe (Franz Waldung) várt rá (német nyelven) - február 25-én volt a bemutatkozása és még március 2-án is énekli. Majd ismét a Kékszakáll következik az Operettszínházban!...

Még jó, hogy kettős szereposztásban (a Kékszakáll szerepét hárman játsszák) állították ki mindkét produkciót; azért így sem egyszerű feladat megosztani magát Boncsérnak -  nem lehetett könnyű egyeztetnie időben sem a két színházban vállalt munkáját.

 


3534 Károly 2018-02-26 10:37:01

Székely Kriszta Kékszakáll rendezése a tökéletes példa arra, hogyan lehet végig érdekfeszítően, üres járatok és hézagok nélkül,  modern korban játszani egy meglehetősen bizarr történetet! A szereplő gárda legjobbjai Vadász Zsolt , Lusine Sahakyan, és Erdős Attila .  Vadász Zsoltról korábban nem volt valami jó véleményem, de ebben a szerepben megtáltosodott és nagyon magabiztosan , énekelt. Magas hangjai is kitűnőek! A fiatal Lusine Sahakyan sziporkázó humora és telt hangja hatott elementárisan!


3533 Weissappel 2018-02-26 10:14:52

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.


3532 Weissappel 2018-02-26 10:14:48

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.


3531 zenebaratmonika 2018-02-26 00:58:38 [Válasz erre: 3530 Búbánat 2018-02-25 23:35:38]

Örülök hogy tetszett, majd én is írok véleményt miután megnéztem.

Érdekesség, hogy szombaton két Offenbach premier is volt Budapesten, az Erkelben a Rajnai sellők c. operát tették fel, ebből 4 előadás van összesen, jövő hét csütörtök és péntek a két utolsó lehetőség megnézni. Te mész rá?


3530 Búbánat 2018-02-25 23:35:38

Alig van az operettirodalom költői között párja annak a népszerűségnek, mely Jacques Offenbach páratlanul invenciózus muzsikájának minden ütemét mintegy másfélszáz év óta az egész világ közönségének közkincsévé tette. Ezek a csodás gazdagsággal ömlő melódiák ma ugyanolyan frissek, színpompában ragyogók, mint megszületésük idejében. Az operett-gyűjtőcím alá foglalt 103 színpadi műve kimeríthetetlen kincsesbányái a muzsika nemes értékeinek

Azt, hogy a rendező, Székely Kriszta,  művészi elvei mennyire meghatározóak, és hogy milyen jelentős hatást gyakorolhat a modern zenésszínpad históriájára is, ezen a hét végén a Kékszakáll, Offenbach művének (vígopera ? — klasszikus operett?) rendhagyó előadásával bizonyította a gyakorlatban: ezúttal  az „új szelek fújta” Operettszínházban…

Offenbach — akár az Orfeusz az alvilágban,  a Szép Helénában, vagy A párizsi életben — itt is a francia második császárság megsemmisítő erejű szatíráját, egy a végzete felé rohanó züllött társadalom kíméletlen paródiáját nyújtja megfelelő áttételekkel, de Székely Kriszta mindezt átülteti a huszadik század második felének viszonyai közé; de akár napjaink vállalati szférájának vetületét leképezve, utalásokkal, például a hivatal felső vezetősége és mindenkori beosztott női „alattvalók” közötti etikai kérdések felvetését sem megspórolva -  de ki nem zökkentve magát az offenbachi pajkosságból, fricskákból… Székely Kriszta víziójában a színpadon mindenféle játékforma megelevenedik, melyben nincs egyetlen üres pillanat, az ötletek kergetőzésében nincs egyetlen kihagyott helyzet, elszalasztott lehetőség sem.

A Kékszakáll-bemutató elragadott a pénteki premier-előadás (első szereposztás), a szombat esti és a ma délutáni második  szereposztás izgalmasságával, frissességével, lendületével.
Mondanom sem kell, hogy ebben az óramű pontossággal pergő előadásban minden a helyén van, minden a játék elevenségét, lankadatlan lendületét szolgálja. S milyen irigylésre méltó az együttes munka, melyben a Kékszakáll kísérete, vagy a szenátusi slepp lakájai ugyanolyan kidolgozottan, odaadó precizitással látják el feladatukat, mint bármelyik főszereplő.
Ez utóbbiak közül elsőként Lusine Sahakyan de Bordás Barbara (Boulotte) vérbő, sodró elevenségű, sokszínű játéka az, ami tetszett legjobban,  a címszerepben Boncsér Gergely/Vadász Zsolt/Varga Donát három különböző figurarajza is felér egy jól sikerült „karikatúrával”. Popolani alkimistát (itt Kékszakáll személyi titkára) Peller Károly és Erdős Attila, a kissé túlrajzolt Bobéche szenátor alakját a mindig nagyszerű Szacsvay László és Csuha Lajos hozza.  Clementine-t, a szenátor megjátszott „kardos” hitvesét Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa formálták meg, egyformán erősen.  A bájos Fleurette  (majd Hermia mint a szenátor lánya) szerepében két fiatal szubrett aratott osztatlan sikert: Bojtos Luca és Kardffy Aisha.  Safir herceg, az álruhás pizzafutár karakterében Dolhai Attila és nála is szerethetőbben (énekhang), Veréb Tamás  aratta le a poénokat - pompásan mókáztak. Oscart, a szenátor főtanácsadóját Langer Soma és Kendi Ludovik mintázta remekbe.

Kellemes volt hallgatni a rádióból régi-új felvételekről kedves-ismerősen csengő, kifejezéssel teli, vonzó Offenbach-dallamokat mind a zenei vezető-első karmester, Dinyés Dániel, mind a másik dirigens, Silló István vezette Zenekartól, melyhez sokszínű teljesítményével csatlakozott az Operettszínház Énekkara és Balettkara.

Eredeti, egyéni szellemtől sugárzó, élményszerű — valóban „a zene és színház szintézisét” szolgáló —produkciónak szóltak mindkét bemutatón és ma délután is a közönség tapsai.

Meg kell még említenem az új librettó,  dalszövegek szerzőit is: Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta, Lőrinczy Attila. Munkájuk, mind prozódiailag, mind a szüzsé tekintetében a helyén van, a mai szóhasználatával is szellemes, vokális tekintetben pedig jól énekelhető. 

 Még egy adalék: a pompás Offenbach-operett zenéjébe a dramaturgia igénye szerint a komponista más darabjaiból is betettek néhány számot, ezek közül különösen kettő volt az, amely, jól kiegészítette, „frissítette” az alapmű hangulatát is a remek muzsikájával:

 „Az elizondói lány” -   Vertigo áriája  Figaróról, a sevillai borbélyról;  itt Popolani és Oscar kettősében az első felvonásban hangzik ez el. „A sóhajok hídja” „A hős kapitány” dala  (ezt másokkal együtt Bobèche szenátor énekli).  A dialógusok között ezeknek a betétszámoknak helyük volt - jól beleilleszkedtek a témákba, illetve a szituációkba.

Bővebben minek is írnék erről a nagyszerű operett-élményről, mely, olvasom, a"Mezei néző" blogírót is annyira rabul ejtette; minden benne van a második szereposztásban játszott szombat esti bemutató-előadásról írt beszámolójában:

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze


3529 Livingstone 2018-02-25 16:23:02

Óriási az operettes Kékszakáll! Színes, ötletes, és lebilincselő a rendezés!  Én mindkét szereposztással a főpróbát láttam, de márciusban még egyszer megnézem! Szenzációsat alakít benne Sahakyan Lusine, mint Boullotte, aki civilben Lukács Gyöngyi szuper tehetséges lánya! 



3527 trisztán 2018-02-25 15:18:31

Nagyszerű premier volt tegnap este az Operettszínházban!

Ime egy kritika:


3526 zenebaratmonika 2018-02-24 16:45:10 [Válasz erre: 3522 Búbánat 2018-02-24 10:39:15]

Én már korábban láttam ezt az Operettszínházban a Sybillt, de a másik szereposztásban, örülök, hogy most Dolhai Attilával láthatom. Nekem az volt a véleményem, hogy az első felvonás remek, a második viszont gyengébb, ott csak a fődal ami tetszett, azt ismételték meg többször. Összességében szeretem ezt a darabot, bár Jacobi Leányvásárja szerintem erősebb zeneileg és a története is érdekesebb.


3525 zenebaratmonika 2018-02-24 16:41:57 [Válasz erre: 3522 Búbánat 2018-02-24 10:39:15]

Sőt még egy jóhír számunkra. Úgy nézem, hogy a Komisch Oper Berlin által hamarosan játszandó Kékszakáll c. Offenbach mű megnézhető lesz ingyen, majd figyelni kell a dátumot: (2018. márc. 17. 19 óra - ezt írják)

https://operavision.eu/en/coming-soon

Nekem addigra már lesz összehasonlítási alapom a budapesti előadással.


3524 Búbánat 2018-02-24 11:36:00 [Válasz erre: 3523 telramund 2018-02-24 10:50:48]

Kíváncsian várom ezt a felvételt; sokszor egész más sül ki belőle, mint amit élő előadásban, saját szemével/fülével megtapasztalt...


3523 telramund 2018-02-24 10:50:48

Ez a Sybill a beharangozás alapján eléggé szörnyű!


3522 Búbánat 2018-02-24 10:39:15 [Válasz erre: 2591 Búbánat 2016-01-03 17:57:52]

A 2.591. sorszám alatt írtam beszámolót a 2015. év végén az Operettszínházban Szabó Máté rendezésében bemutatott Sybll operettről.

Megtört a jég: a televízió végre felvett egy teljes operettelőadást a teátrum repertoárjából, így ma este az M5 csatornán láthatjuk Jacobi remekének közvetítését - felvételről - a Budapesti Operettszínházból!

2018. február 24., szombat   20:45 - 23:35

Jacobi Viktor: Sybill

A Budapesti Operettszínház előadásának felvétele

(2017)

Illuzioperett két részben, magyar nyelven

Szöveg Bartos Ferenc, Bródy Miksa.

Díszlet Cziegler Balázs.

Koreográfus Bodor Johanna.

Rendező Szabó Máté

"Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó.

Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába.

Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett.

Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból. Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe… Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését. Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet."

 

Fischl Mónika - Sybill,

Dolhai Attila - Petrov,

Vadász Zsolt – Nagyherceg,

Frankó Tünde – Nagyhercegnő,

Kocsis Dénes – Poire,

Szendy Szilvi – Charlotte,

Oszvald Marika – Olga,

Mészáros Árpád Zsolt - Kormányzó

Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás


3521 Búbánat 2018-02-23 10:40:58 [Válasz erre: 3516 Búbánat 2018-02-21 10:34:02]

„A PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

tisztelettel meghívj Önt

2018. március 1-én, 16 órára a Bajor Gizi Színészmúzeumba.

„AZ ÖRÖK PRIMADONNA”
 

125 éve született Honthy Hanna

 Rá emlékezünk.

Vendégeink:

Nemlaha György író,
Rátonyi Hajni színművész

Házigazda: Gajdó Tamás színháztörténész

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő: 500 Ft”


3520 Búbánat 2018-02-22 10:57:16

Cairo Opera House - Lehár: The Merry Widow - In Arabic

2018. februar 22.

Cairo Opera Company

Cairo Opera Orchestra

Cairo Opera Ballet Company

Cairo Opera Choir

 

Operetta

The Merry Widow

In Arabic

Franz Lehár

Choir Master: Aldo Magnato

Choreographer: Erminia Kamel

Set & Lighting Design: Amr Abdalla

Conductor: Hisham Gabr

Director: Mahdy El Sayed

Artistic Supervision: Dr.Iman Moustafa

 

Ugyanez arabusul...


3519 smaragd 2018-02-22 06:03:31 [Válasz erre: 3517 smaragd 2018-02-21 16:47:42]

Előzmény 3515, 3505 is részben

Erdélyi Mihályról Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve-'ben is olvashatunk.

„Erdélyi színiigazgató elgondolása az volt, hogy a közönség derűs szerepekben lássa-hallja a legjobb pesti művészeket. S mindezt filléres helyárakkal. Ezt az elgondolását meg is tudta valósítani. Művei nem irodalmi színvonalúak, de ebben az időben a többi librettistának sincsen sok dicsekedni valója.

Erdélyi Mihály olcsó színházat adott, nagyszerű művészeket léptetett fel. És dallamai bizonyos években „városi népdallá” váltak.”

„A húszas években a Budai Színkörben előadott operettjei: Mintha álom volna, Mit susog a fehér akác, Lehullott a rezgő nyárfa. Kedvelt módszere, magyar nótából, népies műdalból vett részletet ragad ki és azt teszi meg címnek.

(A Budai Színkör 1936. június 16-án tartotta utolsó előadását. Buday Dénes Csárdás című operettjét játszották búcsúzóul.)”

A „Csárdás”, kiemelem: Nem tudok hinni magának... tangó betétdala is Kemény Egon hangszerelésével lett híres és népszerű.

Kottakiadványok sokasága őrizte meg Kemény Egon hangszerelői tudását, tehetségét, zenei leleményét, hangszerismeretét, amelyet 1926-tól (nincs kizárva teljesen az sem, hogy már bécsi zenei tanulmányi ideje alatt is), több mint húsz esztendőn keresztül zeneszerző pályatársai dallamai kibontakoztatására, személyes sikerük elősegítésére is szerényen rendelkezésükre bocsátott – saját zeneművei sikerei mellett, amelyek a maguk idejében nemegyszer meglepő majd gyakran mások által is követett zenei újdonságokat tartalmaztak.


3518 Búbánat 2018-02-21 22:15:03 [Válasz erre: 3516 Búbánat 2018-02-21 10:34:02]

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek. Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

„A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…


3517 smaragd 2018-02-21 16:47:42 [Válasz erre: 3513 smaragd 2018-02-20 17:45:21]

 

HONTHY HANNA 125. születésnapja alkalmából, emlékére:

Erdélyi Mihály: "Legyen úgy, mint régen volt"

 Erzsébetvárosi Színház

Honthy Hanna és Jávor Pál

 

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1938

"LEGYEN ÚGY, MINT RÉGEN VOLT"

Operett 3 felvonásban

Szövegét írta és zenéjét szerzette:

ERDÉLYI MIHÁLY

 

KEMÉNY EGON hangszerelése (minden egyes kottalapon feltüntetve):

1. Kék nefelejts.. English waltz

Honthy Hanna és Jávor Pál / YT

2. Nincs énnékem fogatom...Foxtrot

1st Saxophon Eb Alto, Piano, 1st&2nd Violin, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, 1st Trompet in Bb, 3nd Violin, Guitare, Bass, Trombone, 1st&2nd Trompet in Bb, Drums

Kemény Egon jazz-hangszerelése gramofonfelvételen: Sebő Miklós énekel / YT

3. Van neki...Foxtrot

("Van neki, van neki, ha mondom, van neki...")

4. Búskomor a liba...Foxtrot

5. Jóska, levelet hozott a pósta...Foxtrot

6. Toponári Mári...Foxtrot

 

Rádióközvetítés! Archív ritkaság: Hallo, Rádió Budapest I. / YT  "Legyen úgy mint régen volt "

 

...Este tizenegy volt, amikor Honthy lakásán Erdélyi ismét elkezdte olvasni az operett címét...

Írtam neked egy csudaszép dalt, azt, hogy legyen úgy, mint régen volt, ...képzeld ennek milyen sikere lesz, most, amikor már mindenki torkig van azzal, ami van! Mit szólsz hozzá?

Honthy elnyomott egy ásítást, de Erdélyit ez sem zavarta, még eldalolt csak úgy zene nélkül öt-hat dalt a készülő darabból - állítólag csak egy ujjal tudott zongorázni -, megivott közben hat hosszúlépést és megnyugodva távozott.

A nyugalomra meg is volt minden oka, hiszen hallatlanul értette, mi kell a közönségnek. Mindenki tudta a szakmában, hogy a mese vázát és a dallamokat ő találta ki, de aztán nem sajnálta a fáradságot és a pénzt sem, hogy igénybe vegye ismert és kevésbé ismert librettisták és muzsikusok segítségét, akik névtelenül „összehozták” a produkciót a nagynevű szereplőgárdának, melyhez minden nyári operettjénél ragaszkodott. A legyen úgy mint régen volt júniusi premierjén Honthy és Jávor mellett ott játszott, énekelt és táncolt az Erzsébetvárosi Színház színpadán Fenyvessy Éva, Kiss Manyi, Somogyi Nusi, Rátkai Márton és Sziklai József is. A legnagyobb sikere a zeneszámok közül a Somogyi Nusi-Rátkai Márton kettősnek volt, amikor azt dalolták, hogy „Jóska, levelet hozott a pósta...” de sokszor visszatapsolták Kiss Manyit és Jávort is, amikor táncra perdültek arra a nótára, hogy „Esőben, hóban, télen, nyáron...legszebb lány a Mári Toponáron”

Rátonyi Róbert: Operett

 


3516 Búbánat 2018-02-21 10:34:02

Ma 125 éve született Honthy Hanna!

Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka - Budapest, 1893. február 21. - Budapest, 1978. december 30.) - Kossuth-díjas színművésznő,  operettprimadonna, érdemes és kiváló művész.

Emlékét idézem az alábbi cikk ide bemásolásával:

Megkésett születésnapi beszélgetés HONTHY HANNÁVAL,  aki színész-díjat alapit  és életrajzát írja

Film Színház Muzsika, 1962. március 16. / 11. szám

Honthy Hannáról olykor úgy beszélünk, mint afféle fogalomról. Valaki egyszer elmésen azt mondta róla, hogy valóságos „nemzeti intézmény”, olykor még idegenforgalmi attrakció is. Miért? Alighanem azért, mert igazán csak egy van belőle, a maga nemében egyszeri tüneménye az operettszínpadnak, ezt elismeri az is, aki nem kedveli a műfajt. S aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, lassan-lassan valamiféle csodabogárrá is válik, hiszen nem mindennapos jelenség az a sokat emlegetett örökifjúsága,  tágra nyílt égszínkék szeme, ránctalan arca, aranyszőke haja és egész tejszínhabos lénye. A hangja is olyan, most, amikor beszélgetek vele, mint egy üde fiatal leányé, pedig éppen csak kilábolt a divatos influenzából. Legutoljára 38.6-tal játszotta végig a Csárdáskirálynőt, ami valóban hősies erőfeszítés lehetett.
De nemcsak beteglátogatóba mentem hozzá, hanem azért is, mert valahol azt olvastam: kerekszámú születése napját ünnepelte, s mivel tudom, hogy sohasem titkolja éveinek számát, sőt kérkedik vele, ez a kérdés is izgatott.


Ki kell ábrándítanom — mondja, és máris csilingel a nevetése — egy év még hiányzik a kerek számból, habár a születésnapom óta már taposom. Az egyik lexikon tévesen azt írta, hogy 1892-ben születtem, holott csak 1893- ban. Szóra sem érdemes az az egy év, dehát mégiscsak ez az igazság ...
 

Csak úgy dobálódzik az évszámokkal!
Sok mindenre voltam hiú életemben — mondja elbűvölő mosollyal — de életkoromra sohasem. Például igen sokáig nem viseltem nappal szemüveget, még akkor sem, ha kevéssé jól láttam ...


Ami a hiúságot Illeti, azt hiszem, most meg éppen hiúságból beszél az évszámokról. Most arra hiú, hogy sokéves korában is megmaradt a régi Honthy Hannának. Dehát mitől maradt ilyennek, mint amilyen? Meséli, hogy az utóbbi években hatszázszor játszotta el a Csárdáskirálynőt. Ebbe nem számítja bele régi fellépéseit, mert valamikor Sylviát is alakította a Kálmán-operettben. Csak azt nem értem, hogyhogy nem unja ennyiszer eljátszani ezt a káprázatos parádét! Ez a kérdés akkor is felmerül, hogyha a művel kapcsolatos vélemények és ízlések különfélék ...


Semmit sem unok, amíg a nézőtéren nem unják, amit csinálok — feleli.— Mindig más-más közönségnek játszom. S valahányszor kimegyek a színpadra, elönt a boldogság, amikor az emberek tapssal fogadnak. Én körülnézek, és azt mondom magamban, „szervusztok édeseim!” S máris megkezdődik a teniszezés a közönség és köztem. Engem rendkívül lelkesít, ha érzem, hogy játékom hat a közönségre. Ettől valósággal elérzékenyülök... Az én legnagyobb színpadi élményem: az összjáték a közönséggel...

Minden művésznek mást és mást jelent a színpad. Mindenki mást és mást vár és kap tőle. Honthy Hanna magányosan él itt, fent a Deres utcában, kulturált ízléssel megteremtett gyönyörű otthonában, s a szeretetet, a gyöngédséget, ami nélkül senki sem érzi jól magát az életben, ő a közönségtől kapja meg ...


Mióta színész?
Ötven év óta - mondja. S amikor elcsodálkozom ezen, rögtön meg is magyarázza: — Tudom, tudom, már évekkel ezelőtt ünnepeltük ezt a jubileumot, de akkor beleszámították az én balettéveimet is, mert én már 12 éves koromban táncoltam a Babatündérben.  Most azonban csak az operettszínpad éveit sorolgatom. Szívesen gondolok vissza a hosszú évtizedekre, és nem szégyellem, hogy soha semmit sem kaptam ingyen. Én mindenért mindig megküzdöttem…

Így, kívülről pedig úgy látszik, mintha egész pályáján játszi könnyedséggel szerezte volna meg a sorozatos diadalokat. De mit nevez ő küzdelemnek? Egy olyan példát mond el, amely ma valósággal kortörténetnek hat az operettek egykori kulisszavilágából.

— A Király Színház vezetősége annak idején kiosztotta rám a Mézeskalács Örzse szerepét. Petráss Sárit pedig meghívták a királykisasszony eljátszására. Ő azonban rögtön kijelentette, hogy csakis Örzsét hajlandó alakítani, mert olyan szerepet nem vállal, amelyben a férfi nem marad az övé. Kétségbe voltam esve a szerepcsere miatt, de aztán mégis sikerem volt...

— Másképpen játszik-e ma, mint régen?

— Én mindig arra törekedtem, hogy emberi legyek a színpadon... Akik nem szeretik az operettet, többnyire azzal érvelnek, hogy ebben a műfajban a szereplők minden ok nélkül váratlanul táncra perdülnek és énekelnek... Nos, hát éppen ez az: erre vigyáztam mindig, hogy a tánc és az ének természetes következménye legyen az előzményeknek. Nemegyszer mondták nekem: hogyan lehetséges, hogy 37-es lábad van, amikor a színpadon 35-ösnek se látszik? Ez igaz is, mert én a színpadon nem Honthy Hanna vagyok, hanem az, akit játszom...

Ezzel ugyan nem értek egyet, mert az ő egyénisége, az ő kialakult játékstílusa minden maszkon és kosztümön keresztülsüt. Éppen ez az, hogy mindig Honthy Hanna...
Nemsokára ismét Játszik a Fővárosi Operettszinházhan, az influenza nehezebbik felén már túljutott. Mit csinált itthon egész nap?

— Vagy ötezer könyvem van, így hát sosem unatkozom. Azonkívül megkezdtem az önéletrajzom írását...
— Önéletrajzot ír? Hogyan?
— Egyelőre magnetofonba mondom be, ami éppen eszembe jut, a kezdettől máig. A pályámat és a magánéletemet akarom megírni ... Azt hiszem, érdekli majd a fiatalokat is az én sokféle színészi tapasztalatom. Az az elképzelésem, hogy könyvem jövedelméből díjat alapítok fiatal színészeknek ...

—Mi volt a legfontosabb tapasztalata?
— Tálán az, hogy az operettszínész is neveli a maga módján a közönséget. Mondjuk jó ízlésre. Én mindig óvakodtam attól, hogy valaha is frivol, ízléstelen, vagy éppen közönséges legyek a színpadon. Pedig sokan hajlamosak erre a nagyobb és olcsóbb siker érdekében. Valamikor a Fifi című francia vaudeville-ben játszottam. Másnap az egyik kritikus azt írta rólam, hogy még a Sacre Coeur növendékei is megnézhetnek, még ők is tanulhatnak tőlem illemet és jó modort... Pedig csak egy kis kokottot alakítottam ...

— Nem bánta meg. hogy az operett műfaját választotta élete hivatásául?

— Amióta a világ világ, minden operettszínész azt nyilatkozza, hogy a lelke mélyén Shakespeare-t és Szophoklészt szeretné játszani ... Nem, nem, ezt ne várja tőlem ... Még akkor sem, ha régi, jól sikerült prózai szerepléseimre utal... Én ma is változatlanul szeretem az operettet.

Az operett is őt...

Gách Marianne


3515 smaragd 2018-02-21 05:19:15 [Válasz erre: 3505 zenebaratmonika 2018-02-19 14:56:07]

 

Szántó Mihály (3505 számú bejegyzéshez)  nevét eddig nem ismertem, így fellapoztam Rátonyi Róbert operett-könyvét, ahol ez áll (1930):

"Május 24-én mutatta be a Színkör a Mit susog a fehér akác sikeres szerzőpárosának Szántó Mihálynak és Erdélyi Mihálynak új operettjét, a Lehullott  a rezgő nyárfát, amely összesen 14 előadást ért meg.

Sebestyén elkeseredve mondta: "Úgy látszik, ezekkel a magyarnótás című operettekkel nincs szerencsém!"

"sikeres szerzőpárosának Szántó Mihálynak és Erdélyi Mihálynak új operettjét"
....arról sem tudtam eddig, hogy Erdélyi Mihálynak zenei szerzőpárja volt....

3514 Búbánat 2018-02-20 19:47:50 [Válasz erre: 3512 Búbánat 2018-02-20 14:54:10]

Offenbach: Kékszakáll - Próba közben - video

Revizor -a kritikai portál - megosztotta a Facebookon az Operettszínháztól kapott riportot a próbafolyamatról.

február 3., 12:00

"A próbaidőszak közepén megnéztük, mi történik..."

Székely Kriszta rendező megosztja  gondolatait Offenbach művének színpadra állításáról.


3513 smaragd 2018-02-20 17:45:21

 

"Magyarújság

Színház- Kultúra

Kassai zenészek nagy sikerei külföldön

...Kemény Egon zeneszerző fényes karrierje....

...

Budapesten hetekig szaladt Harmath Imre "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" című hangosfilm-szkeccse, melynek pompás kísérőzenéjét és a filmoperett összes divatos slágereit a Kassáról elkerült Kemény Egon írta.

Kemény Egon ma a legjobb budapesti tánc- és dalszerzők között foglal helyet.

A "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" legjobb slágerszáma a "Légy életem és halálom" három nyelven készült el gramofónlemezre. Híres dala a "Ritka madár a szerelem", amelynek szövegét szintén Harmath Imre írta. Kemény Egon hangszerelte a "Csavargólány" című operettet , amelynek most lesz a kassai bemutatója.

A "Kontusovka" című újdonságnak, melyet most az őszi szezonban fog bemutatni Kassán Iván Sándor társulata, "Úgy fáj... "című dalbetétjét szintén Kemény Egon írta.

Rózsavölgyi és Társánál jelent meg a "Ne felejts el engem..." című slágere. Nagy sikere volt a "Mondd miért születtél..." című Kemény Egon tangónak.

....

1936"

A fenti tudósítás Kemény Egon saját kompozíció mellett megemlíti a "Csavargólányt".

Minden bizonnyal szoros zenei kapcsolat fűzte egymáshoz a két zeneszerzőt, ugyanis Erdélyi Mihály két másik operettjének - "Sárgapitykés közlegény" (1937), "Legyen úgy, mint régen volt" (1938) -  jazzhangszerelésére is felkérte. Talán még majd további közös zenei sikereikhez...is találunk adatokat vagy kottákat.

KEMÉNY EGON hangszerelése, minden egyes kottalapon feltüntetve:

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1936

 "Csavargólány..."

Vidám operett 3 felvonásban 9 képben

Írta és zenéjét szerezte: Erdélyi Mihály

1. Én nem kívánom azt, hogy engem szeress...Tangodal

2. Sárgarézből van a pipakupakom...Induló fox

1st&2nd Violin, 2ns Violin, Piano, Trombone, 1st Saxophon EbAlto, 2nd Saxophon Bb Tenor, 1st&2nd Trumpet in Bb, Drums, Bass

Kalmár Pál énekel/YT

3. Göncölszekér az égen...Fox-trott

 


3512 Búbánat 2018-02-20 14:54:10 [Válasz erre: 3511 Búbánat 2018-02-20 14:35:04]

Kékszakáll - Nyílt próba - video-interjúk - Operettszínház

 

A Kékszakáll nyílt próbáján jártunk

Operettszinhaz.hu, 2018-02-14

Tíz nappal a február 23-i bemutató előtt nyílt próbát tartottunk nagyszínpadunkon, ahol Székely Kriszta rendező irányításával javában zajlanak a Kékszakáll munkálatai.

A Magyarországon több mint 30 éve nem játszott művet színházunkban első alkalommal tűzzük műsorra. A próbát követő sajtótájékoztatón az előadás rendezője, Székely Kriszta arról beszélt, régi álma vált valóra azzal, hogy megrendezheti élete első operettjét. Mert bár prózai rendezőként is számos kihívásnak kell megfelelnie, "ez a műfaj, azon belül is Offenbach és a hatalmas kórusképei egy egészen más dologra tanítanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon biztonságos környezetben érzem magam, mert olyan művészekkel dolgozom, akik rengeteget tudnak az operettről. Ezért azt gondolom, jóféle kölcsönhatásban keveredik munkánkban a régi az újjal. Örömmel veszem az ő tapasztalataikból adódó segítséget és úgy érzem, ők is nyitottan állnak hozzá ahhoz, amit én tudok hozzáadni ehhez a dologhoz".

Kulcsár Noémi koreográfus, a Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszékének vezetője is első ízben dolgozik operettel. Úgy véli,  e műfajok találkozása jelen esetben nem idegen egymástól, mert az volt a koncepciójuk, hogy ötvözzék az újszerű táncokat és mozgásokat az operett klasszikus hagyományaival, és egy-egy ponton akár kísérletezzenek is.

Dinyés Dániel zenei vezető és első karmester azt hangsúlyozta, hogy Offenbach mindig kihívást jelent az alkotók számára Magyarországon, mert a zeneszerző életműve nem igazán tudott megragadni az itthoni előadói hagyományban. "Dacára annak, hogy ő volt, aki életre hívta az operettet, és ő használta először magát az operett szót is, a műfaj később túlnőtt rajta. Lehár Ferenc és Kálmán Imre is magáévá tette ezt a kifejezést, és nekünk, magyaroknak, ők jelentik az operettet. Offenbach sokkal gyorsabb, sokkal kuplésabb, sanzonosabb, mint hazai követői és az egésznek van egy iramló, rohanó természete mind zeneileg, mind színpadilag. Miközben egy rendkívül szellemes zenéről és hihetetlenül szórakoztatóan megfogalmazott gondolatokról beszélünk."

Az előadás címszerepében az Operettszínház két sztár bonvivánja, Boncsér Gergely és Vadász Zsolt látható, akik örülnek, hogy a klasszikus hős szerepből kibújva ezúttal kegyetlenebb énüket is megmutatják.

Boulotte karakterét Bordás Barbara és a vendégművész Lusine Sahakyan ölti magára, akik azért is kedvelik különösen a takarító lány figuráját, mert eltérve a klasszikus primadonnai ívtől, erős benne a komikai és szubrett vonulat, miközben hangterjedelmét és zeneiségét tekintve mégis operai feladatot jelent.

Popolaniként Peller Károly és a fiatal vendég baritonista, Erdős Attila brillírozik majd.

Bobèche szenátorként a vendégként érkező Szacsvay László, a Katona József Színház művésze és az egykori  rockszínházas, ma már az Operettszínház oszlopos tagja, Csuha Lajos mutatkozik be, akinek egyébként ez első operett szerepe.

A szenátor kevéssé hűséges feleségét Clémentine-t, a társulat két dívája, Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa tölti meg élettel és derűvel.

Oscar, a szenátor jobb keze Langer Soma, valamint az operában és operettekben egyaránt otthonosan mozgó, a Kreatív kapcsolatokban már a Kálmán Imre Teátrumban is fellépett Kendi Ludovik lesz.

Saphir, a pizzafutár (vagy álruhás herceg?) szerepében Dolhai Attila és Veréb Tamás mutathatja meg humoros oldalát, táncos-komikusi vénáját.

A bájos Fleurette bőrébe a Notre Dame-i toronyőrben debütált Bojtos Luca és a szubrett szerepekben már többszörösen bizonyított Kardffy Aisha bújik.

További szereplők: Horváth Dániel, Imre Roland, Szörényi Andrea, Rikker Mária, Halasi Bianka, Zábrádi Annamária, Kékszakáll első feleségeként pedig Lévai Enikő lép színpadra.

Az előadás szövegét Szabó-Székely ÁrminLőrinczy Attila és Székely Krisztajegyzi, a dalszövegeket Máthé Zsolt írta.

A második karmester Silló István, a karigazgató Szabó Mónika, a jelmeztervező Pattantyús Dóra, míg a díszlettervező Balázs Juli.

 


3511 Búbánat 2018-02-20 14:35:04

Máthé Zsolt: Ez volt életem legnagyobb szövegírói munkája

Fidelio, 2018.02.17. 14:34 – Spilák Klára

Máthé Zsolt jegyzi a Budapesti Operettszínház új bemutatójának, Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjének dalszövegeit. Az Örkény István Színház színművésze írt már rap, opera, kuplé, sláger és színházi dalszövegeket, készített saját dalestet, de ez az első alkalom, hogy nagyoperetthez kérték fel. A február 23-i premier kapcsán a feladat nehézségeiről és örömeiről, az operett korszerűségéről és a nőközpontú történetekről beszélgettünk.

"[Székely] Kriszta és az alkotótársak, Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila eleinte nem akartak semmilyen komolyabb változtatást az eredeti történeten és jeleneteken, ezért én is úgy indultam neki, hogy azt fogom meg-, illetve átírni, ami van. Az 1981-es Erkel színházi előadás példányát olvasgattam és hallgattam eredetiben a dalokat. Közben gondolkoztam, mi az, amit én akarok közölni a szövegek által. Eleinte nem volt egyszerű. Eleve úgy állapodtam meg Krisztával, hogy néhány számot kiválasztunk, arra megírom az általam elképzelt verziót és aztán egyeztetünk, jó-e ez az irány vagy merre induljak tovább. Tulajdonképpen ez volt az együttgondolkodás menete. Miután az én verzióim többé-kevésbé elsőre tetszettek Krisztának, a továbbiakban ebben a hangvételben és szóhasználattal, stílussal dolgoztam. Később aztán volt egy kis koncepcióváltás, amikor úgy döntöttek, megváltoztatják a történet idejét és közegét.

Elhagyták ezt a pásztoridillel induló, királyos-lovagos sztorit és a 20. századba, az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a cselekményt.

Ezért visszamenőleg néhány helyen változtatnom kellett a szövegen. Dinyés Danival, a zenei vezetővel sokat konzultáltam, mindig szólt, ha valami prozódiailag nem stimmelt és felhívta a figyelmemet, ha a zene, a kíséret más hangulatot sugallt, mint az én ahhoz írt soraim."


3510 Búbánat 2018-02-20 14:27:10 [Válasz erre: 3488 Búbánat 2018-02-13 17:35:06]

Ki volt az igazi Kékszakállú? - I. rész

Fidelio. hu -   Csabai Máté

2018.02.20. 13:26

"A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja."

"Cikkünk második részében sorra vesszük a leghíresebb Kékszakállú-feldolgozásokat, különös tekintettel Bartók és Offenbach műveire."


3509 zenebaratmonika 2018-02-20 14:25:08

Alfred Grünwald igazi librettószöveggyáros volt Németországban, Ausztriában, - 1933-tól ugye már csak utóbbiban - számos ismert darabhoz írt szövegkönyvet, melyek közül többet hazánkban is játszanak vagy játszottak, ezért érdemesnek tartom linkelni operettlibrettói listáját:

A magyar szerzők közül Kálmán Imrének 5, Ábrahám Pálnak 6, Lehár Ferencnek 2 librettót készített.

Werke (Auswahl)

  • Elektra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Bela Lasky, 1905
  • Die lustigen Weiber von Wien, Operette, Musik: Robert Stolz, 1908
  • Die Dame in Rot, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1911
  • Hoheit tanzt Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1912
  • Der lachende Ehemann, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1913
  • Die ideale Gattin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1913
  • Die schöne Schwedin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1915
  • Die Kaiserin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
  • Die Rose von Stambul, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
  • Bruder Leichtsinn, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1917
  • Das Sperrsechserl, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Stolz, 1920
  • Der letzte Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1920
  • Die Bajadere, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1921
  • Die Tangokönigin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1921
  • Die Perlen der Cleopatra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1923
  • Mädi, Operette, (mit Leo Stein), Musik: Robert Stolz, 1923
  • Gräfin Mariza, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1924
  • Die Zirkusprinzessin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1926
  • Die gold’ne Meisterin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1927
  • Die Herzogin von Chicago, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1928
  • Das Veilchen vom Montmartre, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1930
  • Viktoria und ihr Husar, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1930
  • Die Blume von Hawaii, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1931
  • Ball im Savoy, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1932
  • Eine Frau, die weiß, was sie will, Operette, Musik: Oscar Straus
  • Venus in Seide, Operette, Musik: Robert Stolz
  • Märchen im Grand-Hotel, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1934
  • Dschainah, das Mädchen aus dem Tanzhaus, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1935
  • Polnische Hochzeit, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Joseph Beer, 1937
  • Roxy und ihr Wunderteam, Operette, (mit Hans Weigel), Musik: Paul Abraham, 1937
  • Bozena, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1952

3508 smaragd 2018-02-20 00:47:40 [Válasz erre: 3507 zenebaratmonika 2018-02-19 20:33:35]

Mesélte..., vannak benne igaz elemek is.

Nyilván nem emlitette azokat a zeneszerzőket, akiket nem érintettek ezek a dolgok.


3507 zenebaratmonika 2018-02-19 20:33:35 [Válasz erre: 3506 smaragd 2018-02-19 19:05:21]

Miért kellett ezt megrendelni?

Divatba jöttek a jazzes slágerek és ennek elterjedését mesélte. De ez még a kezdet, mert az igazi híres jazzoperettek 1930. után születtek, az első kísérletek pedig 1928-ban történtek... pl. Zenebona...

Az általad említett szerzők más műfajban mozogtak, azért nem említették őket a cikkben. Könnyűzene, de nem jazz....


3506 smaragd 2018-02-19 19:05:21 [Válasz erre: 3504 zenebaratmonika 2018-02-19 13:11:33]

 

Érdekes cikkek (3504)...tartalmuk alapján felmerülhet az emberben, hogy akkor ezeket ki rendelte meg és ki fizette?  :-)

Hétköznapi szinten számol be a "mindent elsöprő" társadalmi jelenségről, amit az új zenei irányzatok, a jazz és  szalonzene megjelenése és gyors elterjedése váltott ki. 

Korabeli jeles szerzők értékes zenei ismertetőit is meg lehet találni, mélyebben tájékozódni.

 

Egy későbbi Bárd Kottafüzetből:

Magyar Zene Szalonzenekarra

Zeneszerzők:

Pécsi József

Kacsoh Pongrác - János vitéz egyveleg

Ákom Lajos

Sándor Jenő

Huszka Jenő (Kemény Egon hangszerelése)

 

Nagy Ibolya műsorának vendége volt nemrég Boros Attila, akinek egykori riportalanya, Fehér György érzékletesen és ifjúságára visszaemlékezve lelkesen mesélte el, milyen nagyszerű volt az új "könnyűzenei" irányzatok, a jazz felé fordulni budapesti zeneakadémiai tanulmányai közben majd ezt követően egész életében.

"Túl az Óperencián", 2017. november 30.


3505 zenebaratmonika 2018-02-19 14:56:07

Itt pedig egy szomorú hír, az egyik fiatal zeneszerző haláláról, akihez sok sláger fűződik:

Pesti Napló, 1935. február 29.


(*) Szánthó Mihály halála. Szánthó Mihály, a kitűnő komponista és karmester, sok nagysikerű operett muzsikájának szerzője, hosszas szenvedés után, 39 éves korában meghalt. Szánthó Mihály tehetséges ember volt, sokat dolgozott és különös érdeme volt, hogy a legtöbb divatos magyar zeneszerző operettjének muzsikáját hangszerelte. Szánthó Mihály operettjei közül a "Mit susog a fehér akác" és a "Lehullott a rezgő nyárfa" címűek aratták a legnagyobb sikert. Szánthó Mihály a mult év nyarán végigdirigálta a Cirkusz csillaga előadásait. Az utolsó előadás után ágynak dőlt, a Siesta-szanatóriumba vitték. Tüdőbaja elhatalmasodott rajta, néhány héttel ezelőtt orvosai gégerákot is konstatáltak. Súlyos szenvedésektől váltotta meg a fiatal karmestert a halál. Felesége, Pálffy Blanka, a kitűnő primadonna gyászolja. Temetése kedden délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri római katolikus temetőben.


3504 zenebaratmonika 2018-02-19 13:11:33

Újság, 1927. július 21.

A birkozóbajnok, az ügyvéd, a csokoládégyáros, a rendőrtisztviselő, a járásbiró, a színész és a többiek, akik valamennyien zenét szereznek

1.

A körúti művész- és életmüvész-kávéház zsibongó hangzavarában mint rikkantó csatakiáltások törnek fel a zeneszerzők harsány, vitatkozó szavai. Itt termelődött ki a szövegíró börze, azaz a muzsikusok ide járnak el egy-egy jó szövegért. Komoly kávéházi bölcsek ellentmondást nem tűrő hangsúllyal jelentik ki, hogy az 1927-es év Budapesten a zeneszerzés jegyében fejlődött ki és ma az van itt a zenében, ami pár év előtt tőzsdében volt. És a Teréz-köruti Padillák és Yvain-ek, ami a legfontosabb, sőt talán egyedül fontos: tehetségesek. Hiszen voltak itt mindig kitűnő művelői a könnyű muzsikának; de a Hulló falevél szerzőjének évtizedekig kellett verekedni, körömszakadtig a legfalatnyibb sikerért. Ma pedig? ... Két jó taktus és a zeneszerző ölébe hull a pénz és a hir. Egy bárkarmesler két kótájával „befut" és azontúl mindenki ismeri Eisemann Mihály nevét. Aztán a legdivatosabb (egyben legkomolyabb értékű) komponistája a könnyű zenének: Márkus Alfréd. Mindig megállapították róla, hogy vérbeli tehetség, de igazi, átütő sikere alig volt. Tavaly aztán merészet gondolt Márkus, irt egy remek, parkettrekergető charlestont és a kótára igy irta a nevét: Fred Márkush. A muzsika külföldre került. Pár hét múlva visszajutott hozzánk. Mint a legdivatosabb angol tánczene, azzal az ajánló pecséttel, hogy a Dollyak a Casino de Paris-bán erre a muzsikára táncolnak. És Márkus Alfréd, az ügyes, nagyszerű muzsikus ilyen csellel végre igazán meghódította ezt a várost, amely a tehetségest csak akkor tűri meg, ha idegen vignetta alatt jelentkezik.

2.

Ha két jó taktussal ezreseket és csengő nevet lehet szerezni, csoda-e ha a kávéházi terraszon ott gubbasztanak Irvius Berlin jelöltek és kiagyalni próbálják azt a ritmust, amivel mindent megszerezhetnek, amit az élet csak nyújthat. Egy kávéházi statisztikus kiszámitotta, hogy e pillanatban több mint nyolcvan ismert zeneszerző-jelölt jár a városban azzal a szent hittel, hogy pár hónap múlva ő lesz a Fred Márkush, mert most mindenki őt irigyli Az én babám egy fekete nő-ért...

Hol vannak ma már az álmodozó, kékszemü zeneakadémisták, akik örökélefü szimfóniákat terveitek ki magukban? Kihallak, utánpótlás pedig nincs. A könnyű muzsikát ma már a kiválasztott zeneértőkön kivül csak a bólogató smockok nézik le,hiszen a tánczene valóságos életformájává lett a modern embernek, szükséglet lett mint a ruha, vagy az élelem. A fiatal és képzett muzsikusok is tudják ezt, Ábrahám Pál, aki áhitatosan tiszta zenei kompozíciókkal kezdte, ma —- charleston- zenét ir.

3.

Így vált ragadó őrületté, tobzódó mániává a tánczeneszerzés Pesten. Eisemann óta mindenki tangót ir, akit valaha gondos mamája zongorázni fanitott, Wilde népszerűsége idején mindenki afrorizmákat gyártott, — ma tangót dudorász a praktikáns, — hátha kijön belőle valami?... Nem Írunk itt most a beérkezett régi zeneszerzőkről, a partot ért árnyékről. Inkább róluk legyen szó, akiket megmámorositolt a siker látása. És azokról a fiatalokról, akik máról-holnapra hihetetlen népszerüségü tánczenéket komponáltak és oly rövid idő alatt lopták be taktusaikat a publikum szivébe? hogy a közönség nem is jegyezhette meg a nevüket". Pedig érdemes. A sikeresek között hivatásos muzsikus alig akad. Hanem: Talán a legtehetségesebb egy ifjú birkozóbajnok. Garai Imre a neve. Kedves olvasó, tegye szivére kezét és úgy vallja be, hogy a Hallod-e, hallod-e körösi lány zenéjét ismeri? Na ugy-e? De azt nem képzelte, hogy ennek az aranyos muzsikának a szerzője egy aktív birkozóchampion, aki ellentfeleit a szőnyegre vagdossa. A publikumot ezzel a dalával máris „kétvállra fektette".
Aztán azt a dalt, hogy: Este hétkor kis babám .. . egy ifjú, teljesen ismeretlen karmester, Ilnitzky László irta. A nevét senki nem ismeri, a muzsikáját mindenki. És a többiek: a csokoládégyáros, aztán az ismert büntetőjogász, a városligeti kis színész és mások', csupa nagysikerű muzsika szerzői. Hát érdemes operát írni?

4.

A kóta útja? Most erről is kell beszélni.
Tudniillik, ne gondoljuk azt, hogy a zeneszerző megkomponálja a „fülbemászót" és máris mindenki dudorász ... Óh, dehogy. A popularitásért meg kell dolgozni, különösen azóta, hogy a sláger az utcáról bekerült a teadélutánra, a lokál karmesteri pulpitusára, a kávéház és a szálloda zenekarába. Mistinguette valóságos hadsereggel, előre pontosan elkészített stratégiai tervvel lopta be a Valenciát előbb Párizs, aztán az egész világ fülébe. Még a világjáró gőzösök matrózai is meg voltak vesztegetve, hogy ezt a dalt és csak ezt a dalt dúdolják az utasok fülébe. Maurice Chevalier, Páris kuplékirálya, amikor tavalyi műsorát, a Valentinéi divatba hozta, végigjárta a párizsi éjszakát és minden helyiségben ingyen énekelte a kupiét érte rajongó párizsiaknak. Komoly, céltudatos munka a dal népszerűsítése, ötlet és pénz kell hozzá.

A pesti kóta útja?
Amint az ifjú tehetséget érez magában, elszalad a körúti kávéházba a szövegíró börzére Írót keresni. A szövegíró a legfontosabb, jó szöveg nélkül nincs siker és mostanában születtek olyan tánczenék, amelyeket négy-öt szövegre énekelnek. Szövegírót találni azonban nem könnyű feladat. A hires mondást kell ide aplikálni: három dolog kell hozzá, pénz, pénz, pénz. És el kell árulnunk azt az édes titkot, hogy a szövegírót az esetek kilencvenöt százalékában a zeneszerző fizeti a saját zsebéből, vállalván természetesen a kockázatot. Amellett zeneszerző minden kávéházi asztal mellett öt ül, szövegírót azonban csak lámpással lehet találni. Tegyük fel, hogy már elkészült a zene és megiródott a szöveg. Akkor jön a nagy feladat: a kótát kiadni! Ismét a gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy a modern tánckólák javarészét nem zeneműkiadó adja ki, hanem maga a zeneszerző és a zeneműkiadó csupán bizományosa. Négyszáz-ötszáz pengőbe kerül átlag egy, kóta kiadása.
Ha már megjelent a kóta, akkor kerül sor az „osztogatásra“. Hogy mi az az osztogatás, azt mindjárt megmagyarázzuk. Fel kell bérelni húsz- harminc gyorslábú fiatalembert, akik ingyen osztogatják a zeneszám szövegét. De csak' a szövegét. Hogy aztán a közönség kiváncsi legyen — a zenére!
Ezután következik a „plaszirozás". A muzsikus elhelyezi a kótát. Ez úgy történik, hogy a zeneszerző végigjárja a lokálokat és a zenekaroknak ajándékozza a kótát azzal, hogy legalább egyszer játsszák el minden este. Tudni kell, hogy minden, sikertelen zeneszerző arra hivatkozik, hogy őt a zenekarok nyomják el. A zeneszerző hihetetlenül agilis ilyenkor. Nem elégszik meg azzal, hogy hogyne, majd játsszuk a dalt... hanem leül a legelső asztalhoz és ellenőrzi, mikor csendül fel az ő minden reménységét magában foglaló száma. Ha a zenekar késlekedik, — ó borzalom! — maga leül a zongorához és valósággal kiforszirozza, hogy az ö muzsikájára táncoljanak a parketten suhanó párok. Beszélik, hogy sok kiskorú zeneszerző igy züllött el, hogy ellenőrizze mikor zenditenek rá a muzsikájára?

5.


A siker titka az, amit nem lehet megfejteni. Vannak zeneszámok amelyek rögtön népszerűek lesznek, de két hét múlva mindenki elfelejti őket. Természetes, hogy a pattogó refrén pótolhatatlan. Az már törvény, hogy a könnyű tánczene néhány hónap alatt a feledés homályába vész, viszont a dalok, bár nem gyors népszerüségüek, hosszabb ideig élnek.
E pillanatban a legdivatosabb tánczene, mint ismeretes, Az én babám egy fekete nő... Két hónapig énekelték az egyik orfeumban, hangos siker nélkül. A refrént senki nem dúdolta az utcán. Egy regel arra ébredt a szerencsés zeneszerző, Márkus Alfréd, hogy mindenki az Ö dalát dúdolja. Pedig az orfeumban akkor már régen nyári szünet volt. A siker kiszámíthatatlan.

6.

Egész más a helyzet a dalköltőknél. Ne beszéljünk most Fráter Lórándról, Balázs Árpádról és a többi nagyokról, akiknek neveihez már tradíció fűződik.
A mostaniak közül a legnépszerűbb Ányos Laci, a megboldogult Sas Náci öccse, az ő dalait éneklik szerte az országban. A legtöbb dala a Nem én lettem hűtlen hozzádtól egészen a legújabb sikeréig meghódították az egész országot.
Ha nem is olyan nagy mértékben, mint a könnyü tánczenéknél, a dalköltésben is nagy az invázió most. Uj dalköllök neveit ismeri meg az ország, csupa olyan nevet, amelyek viselői polgári foglalkozást töltenek be.
Csak a budapesti főkapitányságon öt főtiszt- viselőt lehet összeszámlálni, akik valamennyien sikeres dalkőltők: Igen hires dalköltő lett az utóbbi időben egy szombathelyi órásmester: Koller István. Nagyon népszerű zeneszerző Bajomi Hümér fárásbiró, akinek több dala bejárta az egész országot.


7.


A „vérbeliek" most tangózenét komponálnak. Az a legkönnyebb — mondják ők — és a legtöbb pénzt lehet vele keresni. És végül olvasóm egy figyelmeztetést, ha a kávéházban két urat látsz összebújva, amint élénk gesztikulálás kíséretében Gergelyffy Gábor, Sándor Jenő dr., Balázs Árpád, Dirner Gusztáv és Babits László vitatkoznak, ne hidd, hogy valami üzletet tervelnek ki. Ó nem! Az egyik a zeneszerző, a másik" szövegíró!
Mert most zeneszerzésben van konjunktúra .. j
(K. A.)

 



3502 zenebaratmonika 2018-02-19 12:21:02

1927. november 1. Népszava: ez lehet Ábrahám Pál egyik első filmzenéje, amit némafilmekhez írt:

RADIUS 

(VI, Nagymező-utca 22—24. Tel.: T. 220-98 és T. 292—50): Magyar-Hiradó. „Az áruló", amerikai dráma 6 fölv. Fősz.. Monte Blue. Fox-Journal. „Tingli-Tangli, filmrevü 3 színpadi és 3 lilmrészben. A filmrész főszereplői: Dolly Davis és Igo Sym. A színpadi részt Bródy István irta és rendezte. Zenéjét szerezte: Ábrahám Pál. Fősz.: Flory Florence, Johnny Cratton és a Radiusgörlök. A prológot Igo Sym, a film főszereplője, a bécsi Saseha-filmgyár férllstarja mondja. A zenekart Lazarus Walter zeneigazgató vezényli. (V$4. 'ÍG, '/i8, íílO.)

 Az Est, 1927. 12. 01.

Rótt Ferenc az ismert kiváló táncos színész rendkívül ötletes, színes és humoros kis revüt állított össze és tanított be, amely „Varieté Texasban“ címen kerül színre. Zenéjét Ábrahám Pál szerezte és a ragyogó szépségű tánckaron kívül Kmochné, Paris Ila, Nagy Lili, Balázs, Gáspár, Lévay és Nádassy adják elő.
A Komédia műsorából szinte elmaradhatlav blüettet ezúttal Kőváry Gyula írta, zenéjét pedig Hetényi-Heidlberg Albert állította össze. Előadják: Rótt Ferenc, Balázs István, Békássy István, Gáspár és Nádassy.

Pesti Hirlap, 1927. július 16.
KAMARA-MOZGÓ
Telefon: J. 440—27. NAPKELET ASSZONYA Mihály István és Ábrahám Pál filmoperettje 4 színpadi és 4 filmrészben. Főszereplők: Madjíde Musztafa, Vaszary Piroska, Somogyi Emmi, Dezsöffy László, O'Arrisó Kornél.
Előadások: fél8, fél10.

Az Újság, 1927. december 3.
Bemutató a Komédiában. Nagy sikerrel mutatkozott be ma este ismét a Komédia művész- társulata. A nyitány után Kellér Dezső, a tehetséges fiatal Író Titok Iroda tréfáját adták Faragó Sári, Szántó és Balázs. Nóti Károly szellemes darabjában Rótt Sándor nagy művészetén Gáspár, Újházi Nusi és Nádassy arattak sikert. A műsor első felének fénypontja ismét Kellér Dezső Varieté Texasban cimü darabja. Pattogó, ritmikus zenéjét Ábrahám Pál, a már jól ismert zeneszerző irta, aki már számtalanszor adta. tanujelét művészi képességének. Rótt Ferenc, Kmochné, a bájos Paris Ila, a mindjobban fejlődő Békássy István és Nagy Lilli számtalanszor jelentek meg a függöny előtt.

Friss Újság, 1927. június 18.
Madzsidje Musztafa hercegnő nrimadonna lett és nagy sikert aratott egy budapesti mozgószinházhan.
Csütörtökön a Kamara-mozgó helyiségében zsúfolt ház előtt mutatkozott be Madzsidje Musziafa hercegnő, mint primadonna a „Napkelet asszonya“ cimü nagysikerű énekes-táncos filmszkeccsben, amelynek szövegét Mihály István, a sok síkért aratott film és színpadi iró, zenéjét Ábrahám Pál irta. A népszerű hercegnőnek, akivel a budapesti sajtó újabban sűrűn foglalkozott, úgy a színpadi, mint a filmrészben őszinte, nagy sikere volt. Megvesztegető, idegenszerü szépsége, szívhez szóló, bársonyos melegségü hangja és előkelő megjelenése egy csapásra meghódította a közönséget. A rendkívül mulatságos és érdekes bonyodalma bohóság sikeréhez jelentős mértékben járult Ábrahám Pál újszerű, behízelgően finom muzsikája és a többi szereplő lelkes igyekezete, élükön a kitűnő Darrigóval és a jókedvű Dezsőfivel. Igen nagy hatást tettek a gyönyörű, eredeti konstantinápolyi filmfelvételek is.

Pesti Napló, 1927. szeptember 2.

Az újjáalakított Palace Filmszínház szerdán este félnyolc órakor sajtóbemutatóval kezdte meg az új szezont. A színházat a megnyitóra úgyszólván teljesen átépítették s most művésziesen berendezett filmpalota várja a mindig újat kereső publikumot. A Palace Filmszínház igazgatósága a sajtóbemutatón az új évad egyik slágerfilmjét mutatta be, de ezenkívül a színház vezetősége meglepetéssel szolgált a bemutató közönségének. Új műfajt mutattak be, két szcenirozott filmdalt: »Falu alatt folyik egy patak ...« és »A mi Budapestünk« címmel. Mindkettő szövegét Kálmán Jenő írta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette, filmre pedig Daróezy József, az új színház igazgatója rendezte. A szcenirozott filmdal szövegét film kíséri. Filmjelenetekkel éreztetik meg és érzékeltetik azt, amit a költő mondani akar. A közönség nagy tetszéssel fogadta a Palace Filmszínház meglepetését, amellyel Budapest egy újszerű és érdekes szórakozóhellyel gazdagodott.


3501 zenebaratmonika 2018-02-18 23:18:23 [Válasz erre: 3500 Búbánat 2018-02-18 22:46:02]

Kiváncsi vagyok, hogy a Komisch Oper Berlin mit csinál ezzel a darabbal, ugyanis az is egy modernizáló színház.

Nekem furcsa ez a folyamatos szövegkönyvátírás, nem tudom mennyire van joguk ehhez a színházaknak, hisz elvileg szerzői jog van a darabokra.


3500 Búbánat 2018-02-18 22:46:02

Az Operettszínház közelgő Kékszakáll című Offenbach-operettjének színpadra állítása az előzetes híradások szerint ugyancsak napjaink "valóságára" hajazó sztoriba ülteti át az eredeti szövegkönyv történetét - mint A szép galathea színrevitele esetében már láthattuk. 


3499 Búbánat 2018-02-18 21:32:11

2018. február 16-án este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében egy ugyancsak ritkán színpadra kerülő teljes operettnek a bemutatójára került sor:

Franz von Suppé: A szép Galathea vidám mitológiai játék

A szünet utáni második részben pedig egy különleges, szimfonikus koncertre is sor került:

Bartók Béla: A fából faragott királyfi

Miért és hogyan került egymás mellé – egy estére - ez e két, teljesen más műfajhoz tartozó zenés színpadi alkotás?  Mi köti össze ezeket? Ezekre a kérdésekre a feleletet megkaptuk az előadás előtt a színpadra fellépő Hollerung Gábor karmestertől, az esten közreműködő Budafoki Dohnányi Zenekar vezetőjétől:

A koncerten felhangzó két művet - a Zenekar játéka mellett - „Az átváltozás” varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk?

Bartók Béla művében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred, a tévedésére, a királyfi visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és a királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. 

A fából faragott megelevenedő királyfi szerelmet kiváltó fabábjának történetét Cakó Ferenc kivetített, egyedi látványvilágú homokgrafikája meséli el.

A szép Galathea operettben megelevenedő szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk – vetíti előre Hollerung Gábor, mit fogunk látni a színpadon…

Én itt csak az első részben látott operettnek a Müpa színpadára adaptált változatáról kívánok beszámolni. És van miről szólnom, hiszen Suppé klasszikus dalművének színre viteléhez szintén egy merőben szokatlan megjelenítés, különös látványvilág társul a mai alkotók részéről.

Suppénak A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében „elevenedett” meg a színpadon. Jelmez és díszlet Árva Nóra munkája.

Először pár mondattal szólok Suppéról, a híres „bécsi operettgyár” első jeles komponistájáról és ezen operettjéről:

A belga származású osztrák zeneszerző (1820 – 1895) Dalmáciában született. Zenéjében az olasz jelleg is felfedezhető, sőt Offenbach hatása is érződik hasonló mivoltú és könnyűségű zeneművein, de mégis inkább a tisztán bécsi muzsika lüktet abban, mivel   működési területe osztrák földön teljesedett ki és kompozícióira ez a korabeli bécsi szellemiség hatott erősebben és lett jellemzőjévé. Suppé a bécsi konzervatóriumban tanult, Donizettinek is volt tanítványa. Különféle színházaknak, 1860 körül a pozsonyi színháznak is, volt karnagya. Mintegy 200 darab egyházi és világi zeneművet komponált.  Írt misét, megnyitót (Költő és paraszt), bohózatot és 30 operettet. Nevezetesebb dalművei: A nőnevelde, Pajkos diákok, A szép Galathea, Könnyű lovasság, Fatinitza, a fő műve a Boccaccio, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, Pique Dame, Banditák, Tantalusz kínja.

Suppé zeneműveit nagy leleményesség, édes dallamainak ízléses volta és pezsgő ritmusa jellemzik.

A Szép Galatheának érdekes módon először Berlinben, a Meysel’s Theaterben volt az ősbemutatója (1865 június 30.), s csak ezután mutatta be 1865 szeptemberében a bécsi Karl Theater. Az új operettje igazi diadalt hozott Suppé számára. Sikerét elősegítette a franciás hangzású Poly Henrion (Leonhard Kohl von Kohlnegg írói álneve) librettistának ügyes szövegkönyve is. A cselekmény igen mozgalmas,  a szövegkönyvíró ügyes kézzel dolgozott, és ízlése átsegítette a kényes helyeken, úgyhogy a sikamlós tárgy ellenére sem botránkoztatta meg a korabeli bemutató közönségét.

Az eredetileg persziflázs – antik világot idéző - történetben egy Pygmalion nevű szobrász  szerelmes lesz egyik gyönyörű szobrába, amelyet Galatheának nevez el. Könyörgésére Vénusz, a szerelem istennője megeleveníti a szobrot. Mielőtt Galathea megelevenedne, jelentkezik egy műkereskedő, Mydas, aki meg akarja vásárolni. Természetesen nem kapja meg. De amikor Galathea életre kel, első dolga, hogy megcsalja a szobrászt a gazdag műpártolóval (Mydas), de Pygmalion szolgájával, Ganymedes-szel is kikezd; az utóbbival töltött bizalmas együttléte alatt  rajta kapja őket a hirtelen betoppanó Pygmalion, aki dühében meg akarja ölni a szép, de hűtlen Galatheát. Ebben a pillanatban megjelenik Vénusz, közbelép, és egyetlen mozdulatával visszavarázsolja a csalfa teremtést szoborrá.

 

Ez a mitológiai komédia szcenírozott formában, jelmezes, kosztümös színpadi játékként jelenik meg, egy önállóan érző, életre kelő, - és most jön a csavar: -,  a XXI. század számítógépes világára „aktualizált” szobor történetét meséli el – meghagyva az „átváltozás” varázsát, amit itt nem egy istenség beavatkozása idéz elő, hanem a kortárs technika „zűrje” vált ki.  

Mert mit látunk és mi történik a Müpa színpadán?

Egy informatikus lakásának munkaszobája szemközti falát teljes egészében egy hatalmas számítógép-monitorablak bekapcsolt, villódzó fényű felülete tölti ki, éppen színes video-és animációs rajzok, képek váltakoznak rajta;  amikor reggeli álmából ébredve belép a szobába a fiatal számítógép programozó azonnal a klaviatúrához siet és elővarázsol a gép winchesteréből egy antik ruházatú,hiányos öltözetű szép lány képét, amelynek alakját korábban ő hozta létre a számítógépében; ezen szeretne még kissé alakítani valamit, miközben el van telve ügyes alkotásától, és azon kesereg, hogy a való életben nem találna ilyen szépségre, mint az előtte lévő képmás.  Besiet szolgája, Ganymedes, aki munka helyet inkább lustálkodna a  szoba oldalában kifeszített hálós nyugágyában,ami nem tetszik Pygmalionnak. Mikor dolga végeztével kimegy a szobából, belép Mydas, a gazdag műkincskereskedő, és feltűnik neki ez a csodálatos szépségű nőalak a monitoron és megpróbálja rávenni a szolgát, hogy mentse át neki pendrive-ra töltve ezt a képet, amit megfizetne, és alkudozni kezd vele, de hirtelen visszatér az informatikusunk és kiebrudalja  a lakásból, a szolgájával együtt. Egy sóhajt, imát ereszt meg, hogy bár csak valóság lenne ez a gyönyörű lény! És egyszer csak, amikor  a klaviatúra billentyűihez ér, hirtelen kialszik a fény, teljes sötétségbe borul a helység, de nem csak a színpadon, hanem az egész hangversenyteremben koromsötét lesz néhány másodpercre, mikor visszajön a fény, lám csoda történt, ott áll  „teremtménye”, a megelevenedett Galathea  hús-vér valóságában – aki számára minden új, érdekes, és kíváncsi, no meg éhes… Innen kezdve minden úgy történik tovább, ahogyan az operett eredeti cselekményéből ismerjük…  A darab végén pedig nem a szobrász rombolja le, töri szét szép szobrát dühében, féltékenységében Ganymedes „hódítása” miatt, hanem a számítógépes programozónk rohan oda a klaviatúrához és belecsapva megint áramszünetet és teljes sötétséget teremtve „tünteti” el szíve hölgyét-álmát a színtérről.

Nagyszerűen játszanak, énekelnek és a dialógusokat is pergő nyelven, ha kell, hozzák a szereplő művészek:

Horváth István (Pygmalion), Hábetler András (Ganymedes), Szerekován János (Mydas) - és a címszerepben Lukács Anita – aki énekszólamából részleteket korábban több alkalommal is előadott koncerteken (Palotakoncert, 2016;  Operettszínház – operettgála, 2015)

Itt van két fotó a próbáról: 

Galathea-1.

Galathea-2

Az összes pompás dal, duett, tercett és quartett felhangzik Suppé operettjében, amelyeket a magyar nyelvű rádiófelvételekről is jól ismerhetünk, így például:

Mydas,  Pygmalion és Ganymedes jelenete, dal és hármas„Mars ki, hogy merészel bánni vélem, hallatlan, hogy mit, merészel… mars, kinn tágasabb…./- Hej, azt a teremburáját, milyen méreg…/- Jaj, nekem… Atyám neve… anyám neve…”

Pygmalion imája „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek…”

Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...”

Bordal . négyes: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…”

Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…”

Kiválóan szólt a Dohnányi Zenekar, élükön Hollerung Gábor karmesterrel, tényleg stúdióminőségű volt a hangzás.  

Csak tájékoztatásul: Suppé operettjének két teljes rádióváltozata készült el a hatvanas években nálunk, az alábbi szereposztásokban (csak az énekszólamok előadóit hozom:

Galathea, szobor – Lehoczky Éva (1960); László Margit (1964)
Pygmalion, fiatal szobrász – Szabó Miklós (1960); Réti József (1964)
Ganymedes, a szolgája – Bende Zsolt (1960); Melis György (1964)
Mydas, műkereskedő – Kishegyi Árpád (1960); Palcsó Sándor (1964)

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus , vezényel: Polgár Tibor (1960); 

az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Lehel György (1964).

Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. 

A Magyar Állami Operaház is bemutatta Suppé művét,  1902 és 1905 között 12 előadása volt a darabnak.

Több televíziós kamerával felvették A szép Galathea operettet, remélem, előbb-utóbb a televízió képernyőjén látni fogjuk ezt a formabontó, de szellemes, elgondolkodtató, ugyanakkor a partitúrához csaknem hű változatot! (Lukács Anita egy dalának kissé áthangszerelt, átritmizált és átharmonizált részére célzok;  a szerepnek a csipkelődő, és karikírozott jellegét kívánja kihangsúlyozni ezzel a karaoke-szerű éneklési-megközelítéssel.) 

A Müpa és a Budafoki Dohnányi Zenekar együttműködése márciusban folytatódik majd egy újabb operett-bemutatóval: Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének koncerttermi jelmezes játékát láthatjuk-hallhatjuk majd - a tervek szerint Rost Andreával a címszerepben!


3498 Haandel 2018-02-16 20:11:46 [Válasz erre: 3497 zenebaratmonika 2018-02-16 19:18:43]

8ung!
↓ ↓ ↓ ↓  ↓ ↓ ↓ ↓

18.02.2018 | 20:00 Uhr | Kölner Philharmonie.tv


3497 zenebaratmonika 2018-02-16 19:18:43 [Válasz erre: 3496 Búbánat 2018-02-16 18:07:39]

Elképzelhető, hogy leadja az M5 a MÜPA akusztik keretében? Volt felvétel? Tavaly is volt egy operettkoncert a MÜPA-ban, ha jól emlékszem Valentin napkor, de azt még nem látthattuk eddig, legalábbis én nem tudok róla, hogy ment volna.

Bécsi operettgála Leo Fall és Oscar Strauss dal nélkül elég hiányos repertoár. Zeller Madarász eredetileg a műsortervben volt, ezek szerint kimaradt? Ez is alap bécsi operett.

Jacoby Sybilljét az Operettszínházból még ebben a hónapban megtekinthetjük. (Természetesen felvételről, mert ez a darab már szeptember óta nincs műsoron.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.