Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3396 zenebaratmonika 2017-11-29 14:00:33 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]

Itt valami nem stimmel, ha 1948-ban meghalt, akkor hogy lehet rajta az 1954-es képen Zerkovitz Béla.

A Csókos asszony operett a magyarok Benatzky: Fehér lója, úgy írtak a régi lapok Ralph Benatzky-ról mint a magyar Zerkovitz-ről. A Fehér ló különben 1931-ben nagy sikerrel futott nálunk is a Király Színházban.



3394 zenebaratmonika 2017-11-28 10:28:24

Márkus Alfréd plágium ügye és verekedése

8 órai újság
1930 MÁRCIUS 19

Zeneszerzők pofonokkal élénkített háborúsága

Márkus Alfréd különös zsarolási ügye a törvényszék előtt. (Saját tudósítónktól.)

Márkus Alfréd zeneszerző, a Rovat Orfeum karnagya ellen az ügyészség zsarolás vétségének kísérlete címén vádiratot adott ki, mert 1928 december közepén Róth Béla dr. budapesti ügyvéd irodájában megtámadta Kertész Ferenc zeneszerzőt és több ízben megütötte. Gazembernek, csirkefogónak nevezte és megfenyegette, hogy mindaddig üldözni fogja, amíg Kertész vissza nem vonja azt a polgári pert, amelyet szerzői jogbirtolás„ címén indított Márkus ellen.
Tárady-Brenner Alajos törvényszéki tanácselnök tanácsa ma tárgyalta ezt az ügyet. A vádlott tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy 1928 őszén nagy meglepetésére értesült arról, hogy egy Kertész Ferenc nevű zeneszerző, akit ö nem is ismert, plágiumpert indított ellene azon a címen, hogy a „Hej, gyúrd, Rózi" kezdetű darabját Kertész „Hollywood“ című foxtxottjából plagizálta. Amikor értesült arról, hogy Kertészt Róth Béla dr. képviseli, felkereste az ügyvédet, ahova Kertész is megérkezett.
— Én, folytatta Márkus Alfréd — kiváncsi voltam, hogyan néz ki ez az ember. Kimentem az előszobába, mire Kertész, nagy hajlongások közben megszólított. ,,.í, á, itt a nagy zeneszerző. Meghajtok ön előtt mester“
— Ezt az utóbbi kijelentését olyan hangsúlyával mondotta, hogy az nagyon könnyen volt félreérthető.
— Hát miért értette ön ezt olyan kellemetlen értelemben? -— kérdezte az elnök.
— Nekem az volt az impresszióm, — válaszolta Márkus, majd így folytatta tovább: — Én megkérdeztem tőle, igaz-e az az állítása, hogy a darabját átadta nekem elbírálás végett? Kertész erősítette, hogy az Orfeum foyerjében adta át nekem a kottákat. Válasza közben ismét olyan kihívóan viselkedett, hogy én felindulásomban két-három pofont adtam neki.
A törvényszék ezután Kertész Ferencet hallgatta ki, aki elmondotta, hogy Márkus őt aljas csirkefogónak, bitangnak, gazembernek nevezte és megfenyegette, hogy ha vissza nem vonja a perét, úgy agyonüti, mint egy kutyát és kiüldözi Budapestről. Hozzátette még a panaszos, hogy öt semmiféle animozítás nem vezeti a vádlottal szemben, elismeri mesterének és ha Márkus hajlandó megfelelő nyilatkozatot adni, nem kívánja a megbüntetését.
Róth Béla ügyvéd kihallgatása után még több tanút is hallgatott ki a törvényszék, majd végül a perbeszédek elhangzása után Márkus Alfrédot zsarolás vétségének kísérlete címén 1000 pengő pénzbüntetésre itélte. Az ügyész és Márkus Alfréd megnyugodtak az ítéletben, Márkus védője azonban fellebbezett.

 


3393 Búbánat 2017-11-27 15:50:08

Huszka Jenő: Lili bárónő

Operett három felvonásban

Az operett bemutatója 2017. december 15-én,  pénteken 19.00 órakor lesz a nagyszínpadon. 

Szövegét írta: Martos Ferenc
Átdolgozta: Gádor Béla és Darvas Szilárd

Szereposztás:

Lili bárónő: Lőrincz Judit
Illésházy László gróf: Bot Gábor
Clarisse művésznő: Kertész Marcella
Frédi: Járai Máté
Malomszegi báró: Horváth Gábor
Becsei, tiszttartó: Mészáros István
Illésházy Agatha grófnő: Gombos Judit
Illésházy Krisztina grófnő: Lugosi Claudia
Miniszter: Harna Péter
János bácsi: Deme Gábor
Józsi: Horváth György
Annus: Jankovics Anna
Uzsorás: Ónodi Gábor
Kopasz férj: Zelei Gábor
Felesége: Besenyi Anna
Lakáj: Kinczel József

Díszlettervező: Langmár András
Jelmeztervező: Juhász Katalin
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Koreográfus-asszisztens: Besenyi Anna
Korrepetítor: Simon Erika, Rimóczi Mónika
Dramaturg: Szabó Csilla
Zenei vezető és karmester: Sándor Bence
Segédrendező: Deme Gábor

Rendező: Balázs Péter


3391 zenebaratmonika 2017-11-25 17:39:05

Eisemann Mihály plágiumpere

Magyar Országos Tudósító, 1934. január 16.


HARC A "EGY CSÓK ÉS MÁS SEMMI" SZERZŐSÉGE KÖRÜL.


Az "Egy csók és más semmi" cimü operott azonos kezdetű tangóslágere körül harc keletkezett az operett szerzője: Eisemann Mihály és Heim Imre zeneszerző között. Heim a törvényszékhez benyújtott keresetében azt adta elő, hogy a tangó zenéjét ő szerezte még 1932-ben s játszották is zenekarok és a rádió is közvetítette: Eisemann szerzői jogbitorlást követett el akkor, amikor az operettben felhasználta. Ilyen körülmények között tartozik őt kártalanítani és kérte, hogy a törvényszék Eisemann terhért állapítsa meg a szerzői jogbitorlást és kötelezze; őt lo.ooo pengő kárösszeg megfizetésére és tiltsa el a további előadástól is.
Ma tárgyalta a pert Balogh Árpád dr. törvényszéki biró. Elaeirann MIihály ;a
keresetelutasitást kérve azt hozta fel védekezésül, hogy Heim Imrének semmi köze sincsen az "Egy csók és más semmi" zenéjéhez, azt ő szerezte, de jóval az operett bemutatása előtt: még 193o-ban és pedig azzal, hogy az"Alvinczi huszárok"cimü operett egyik dalbetéte lesz, Ebből az operettből kimaradt a dal, később a "Zsákbamacska" darabban akarta szerepeltetni, de ide nem illett és Így került végül is a nagysikerű azonos cimü operettbe.
Erre a véd kezesre Heim rálicitált azzal, hogy ha igy történt, akkor is fennáll a plágium vádja, mert ő már 1928-ban készen volt a zenével, amit orfeumokban, vendéglőkben játszottak is, Balogh biró a szembenálló felek vitájának azzal vetet végett, hogy elrendelte a bizonyítást annak tisztázására, vájjon mely zeneszerző készült el előbb a zenével. Kihallgatta a mai tárgyaláson Szilágyi László irót, aki társszerzője volt Eisemannak. Vallotta, hogy az"Alvinczi huszárok" cimü darabhoz készült a közösen irt dalbetét, tehát az nem lehet plágium.
A törvényszék folytatja a bizonyítást és február végére napolta el a tárgyalást. /MOT/SY.

 


3390 zenebaratmonika 2017-11-25 10:31:30 [Válasz erre: 3381 Ardelao 2017-11-24 23:15:36]

Dunántúli napló 1989. augusztus 9.

Ez a cikk érdekes lehet, mert keveset tudni Ábrahám Pál fiatalkoráról, ezek szerint édesapja apatini volt, édesanyja viszont mohácsi:

Két jeles muzsikus mohácsi kapcsolatai

Augusztus 27-én lesz hatvan éve, hogy lehunyta szemét Kerner István (1867—1929), az Operaház főzeneigazgatója, a maga korának Ferencsik Jánosa. Baranyai születése és itt ,é!ő családjához való bensőséges ragaszkodása méltányossá teszi, hogy az évforduló ürügyén felidézzük emlékét. A jeles dirigens Máriaké - ménden született, ahol édesapja — a mohácsi ferencesek algimnáziumában 'nevelődött Kerner János — kántortanítóként kereste kenyerét. A korán megözvegyült apa első házasságának gyümölcse, Kerner Róbert (1856-1931) Mohácson lett tanitó és sikeres kóruskar- Nagy István - Júlia húgával együtt - már Kerner János második hitvesének gyermekei. Júlia (Loschert Lajos asztalosmester nejeként) szintén Mohácsra költözött. így érthető, hogy a nagy dirigens több évtizeden át a csendes kisvárosba járt „haza”, a szerető tesvérek megpihentető családi fészkébe. Így találhatta meg vele a kapcsolatot a még csak első szárnypróbálgatásait végző komponista, Ábrahám Pál (1892- 1960). Ő Apatinban született, de anyjának, a mohácsi Blau Flórának szülei minden alkamat megragadtak, hogy unokájuknak korán megnyilvánuló tehetsége ne maradjon véka alatt. A zeneakadémiai tanulmányait Herzfeld Viktor osztályában, Reiner Frigyes, Siklós Albert és Kodály Zoltán növendékeként végző 22 éves Ábrahám Pál nem is mulasztotta el a lehetőséget, hogy Brahms- és Debussy-művek bemutatása után improvizációjával is elkápráztassa a Korona-szálló emeleti termében egybesereglett mohácsi közönséget.
Az akadémiai könyvtár évkönyveiben tallózva meglepődve jegyezhettem ki, hogy annak az ifjú zeneszerzőnek, aki később a hagyományos bécsi nagyoperett és a dzsesszes harmónia- és ritmusvilágot meghonosító musical közti hídépítőként vált a színpadok és a filmzene világnagyságává, 1915. október 22-én vonósnégyesét mutatták be akadémista barátai. A Mohácson szövődött Kerner-Ábrahám kapcsolat leglátványosabb eredménye az a fővárosi koncert, amelyen a zeneszerző csellóversenyét a Filharmóniai Társaság zenekara élén - 1916. május 29-én az együttes elnök-karnagya dirigálta. Ezt a gordonkaművet — a komponista zongorakiséretével - hamarosan a mohácsiak is meghallgathatták a nyári színkörben annak a Kerpely Jenő (1885— 1954) professzornak előadásában, akit a zenetörténet a világhírű Waldbauer—Kerpely vonósnégyes csellistájaként tart számon. Ki gondolta volna ebben az időben, hogy Ábrahám Pált később majd a könnyű múzsa csókja indítja el a világhír felé? Mohácshoz, a helyi rokonsághoz való kötődésének van még egy mozzanata, mely megérdemli a felijegyzést. 1917-ben bemutatott „Etelka szíve” című báboperájának szövegkönyvét Mohácsi Jenő (1886-1944) írta meg. Magyarázatul: a költő-müforditó anyja Armuth Hermina, a zeneszerző nagybátyja Armuth Henrik.
A felsorolt adalékok Kerner István és Ábrahám Pál pályafutásának csupán járulékos mozzanatai. A század első két évtizedének Mohácsa számára mindenesetre meghatározó jelentőségű élményforrásoknak bizonyultak. így talán kellőképpen motivált, ha kiemeljük őket a feledés süllyesztőiből'.

Bojtár László


3389 smaragd 2017-11-25 07:22:54 [Válasz erre: 3388 zenebaratmonika 2017-11-25 04:03:17]

 

A 3388 számú bejegyzéshez:

 

"A magasabb színházi politika...."

"Az operett zenéjének hangszerelését Ábrahám Pál vállalta." Ezek a megjegyzések elgondolkodtatóak, ha egyáltalán igaz az utóbbi, amit továbbra is kétségbe vonok.

(Bejegyzéssorozat Ábrahám Pálról  Klaus Waller könyve alapján a 3348 számú bejegyzéstől az "Operett, mint színpadi műfaj" fórumon, benne Kemény Egon zeneszerző hozzáfűződő baráti és zenei munkatársi témakörökkel is.) 

Ismétlem:  tényszerűen ezt zenetudományi kutatással lehetne megállapítani, nem olvasói fórumon bejegyzett korabeli napilapok, lsd még "8 órai újság" (még csak nem is színházi szaklapok!) egymásközti hírcseréje alapján.  

 

A "Kikelet ucca 3." Kemény Egon kompozíciója, első, nagysikerű 3 felvonásos nagyoperettje.

Somogyi Erzsi szerepét néhány előadás után Eggerth Márta vette át.

 

 


3388 zenebaratmonika 2017-11-25 04:03:17

Prágai Magyar Hírlap 1929. április 12.


(*) Egy budapesti lap Kemény Egon operettjéről. Budapestről írják: A budapesti Fővárosi
Operettszinház másodkarmesterének, a kassai származású Kemény Egonnak április 27-én mutatják be operettjét. A „Mai Nap“ ezt írja az uj darabról: „Kikelet-ucca 3. Ezt a jóhangjásu utcanevet kedves olvasóim, akárhogy is fogják keresni Budapest térképén egyelőre sehogy sem fogják megtalálni. Ezen utcanév egy soron következő operett cime, melynek az írója Harmath Imre, a diadalmas Verebély-leányok librettistája, a zeneszerzője pedig egy egészen fiatal, alig kuszonkétéves gyerekember: Kemény Egon. Ennek a fiatal zeneszerzőnek a nevével még nem igen találkozott eddig a pesti közönség (egy-egy sikerült dal után nem igen szokták megjegyezni a szerző nevét), ez az első operettje és ami talán eddig még példa nélkül áll a színházak világában, a szereplők, már a próbák kiírása előtt, tudták a dalokat. De nemcsak a szereplők, hanem a szinház összes alkalmazottjainak is kedves melódiái lettek a fiatal Kemény Egon zeneszámai és igen sokszor megtörtént (most már elárulhatom ezt a titkot), hogy a Riviéra Express próbáinak szüneteiben a Kikelet-ucca zenéjére táncoltak a görlicék. Az operettnek a Fővárosi Opereltszinházban már a Riviéra Express előtt kellett volna szinre- kerülnie, de a magasabb színházi politika a Riviéra Expresst indította útnak előbb, hogy az hozza meg a kikeletet — a Kikelet-uccának. De most már megindultak a próbák is Szabolcs Ernő vezetése mellett és Kemény Egon vidám zenéjétől, — mely meglepetés lesz a szakértőknek is — hangos a szinház. Az operett zenéjének a hangszerelését Ábrahám Pál vállalta, ő is fogja dirigálni a darabot, a főszerepeket pedig Fejes Teri, Szokollay Olly, Kertész Dezső, Kabos Gyula, Szirmay, Sarkadi Aladár, Halmai Tibor fogják játszani, a táncokat Rótt Panci tanítja.


3387 zenebaratmonika 2017-11-25 03:44:43

Találtam egy riportot Kemény Egonnal a Prágai Magyar Hírlapból 1931. jan. 18.

Beszélgetés Kemény Egonnal, a kassai származású zeneszerzővel, aki félév óta Berlinben él és Í933- ban Hollywoodba készül
Kassa, január 17. (Kassai ezerkesztőeégűnk löL)

A fiatal magyar operettmuzsikusok egyik legtehetségesebbje kétség kívül a kassai származású Kemény Egon. Első operettje, „Kikelet utca 3“, melynek szövegkönyvét Harmatih Imre irta, 50 előadást ért meg Pesten, a Fővárosi Operettszinházban, ahol Kemény Egon több esztendeig másodkarmester volt Ábrahám Pál mellett. Karrierjének további szakaszát a „Viktória* világsikere szabta meg, amely a szerző-Ábrahámmal együtt külföldre szólította s most tavaly május óta Berlinben él mint Ábrahám munkatársa.
A tehetséges fiatal muzsikus jelenleg szabadságát tölti otthon családja körében s a vele való beszélgetésünkből a következőket jegyeztük fel a nyilvánosság számára:
— 1930 május vége óta Berlinben élek mint Ábrahám Pál munkatársa, akivel három esztendős szerződést kötöttem. Elsősorban a Viktóriát tanítjuk be a német színpadokon, ahol a darab hatalmas sikerrel fut hónapok óta.
Eddig 44 német színpad játssza a Viktóriát, ezek közül egyedül Berlinben már több, mint 150-szer ment
A német színpadok után Párisban, Londonban és Stockholmban kezdi el diadalutját a Viktória, melyet mindenütt Ábrahám Pállal együtt tanítunk be. 1933 augusztusban kézdődnek el Hollywoodban a Viktória filmfelvételei, melyeket szintén mi készítünk elő Ábrahám Pállal.
— A Viktórián kívül a berlini hangosfilmgyáraknak is dolgozunk s ebből a munkából ki kell emelnem a „Mesék az írógépről* c. filmoperettet, melyet az ismert Szomaházy-regényből ültettek át filmre s amelynek zenéjét Ábrahám Pál szerezte. A hangszerelés munkájában magam is tevékeny részt vettem, ugyancsak több számát hangszereltem Brigitte Helm és Ján Kiepura nagysikerű filmjének, a „Forróvérű városnak is. — Véleményem szerint a „Mesék az Írógépről* az utóbbi esztendő egyik legnagyobb sikere lesz, annyira tökéletes munkát végzett Ábrahám Pál a partitúra megírásával.
— Új operetten nem dolgozom egyelőre, egyrészt, mivel nincs rá időm, másrészt, mert eddig még nem sikerült kapnom jó szövegkönyvet. Ez- időszerint csak egyes számokat komponálok, de ha találok megfelelő szövegkönyvet, megírom a második operettemet is.


3386 zenebaratmonika 2017-11-25 02:51:10

Próbáltam Ábrahám a tőzsdés dolgának utána nézni, és találtam egy cikket, ahol ő maga nyilatkozik, :

https://library.hungaricana.hu/hu/view/PragaiMagyarHirlap_1934_03/?query=%C3%A1brah%C3%A1m%20p%C3%A1l&pg=46&layout=s

Ezt fontos lenne elolvasni, mert tényleg az újságok nagyon rosszindulatúan írtak az esetről.

A cikk nehezen olvasható, jó lenne leközölni az egészet itt, de sok idő a kibobozása.


A muzsikás a tőzsdén
Szóba került, hogy kezdetben —- mint halhattam! — nem is volt muzsikus. Sőt ellenkezőleg, tőzsdés. Tönkre is ment a tőzsdén.
— Ez igaz, — adta meg készségesen a felvilágosítást — amikor a zeneakadémiai, tanulmányaimat elvégeztem, nem tudtam megélni. Mi az. hogy nem tudtam megélni, egy vasam sem volt. Az inflációs hullám akkor öntötté el Budapestet. Mint mindenki* aki- nem értett a tőzsdéhez én is tőzsdézni kezdtem. Gyorsan vagyont szereztem s' még gyorsabban elvesztettem a vagyonomat. Még többet.— így hát először voltam muzsikus s aztán tőzsdés. S‘ miután ott súlyos tandíjat fizettem, akkor újra visszakerültem a muzsikához.

 


3385 zenebaratmonika 2017-11-25 02:11:27 [Válasz erre: 3379 Ardelao 2017-11-24 23:01:40]

Személyiségéről pozitív dolgokat olvastam, bár tudjuk sok negítív tulajdonsága is volt. Pozitív volt mindenképpen udvariassága, nagylelkűsége, szegényeknek adakozása, barátai segítése, etetése. A negatív pedig mérhetetlen költekezése, szenvedélybetegségei (rengeteg kávé, cigi, kártya). Ő maga azt nyilatkozta, hogy pszichiátriai betegségei vannak, talán érdemes lesz pár nyilatkozatát idézni.

Ő egy meglehetősen előkelő polgári családból származott, és jómódban éltek, édesanyja zenetanárnő volt.

 


3384 zenebaratmonika 2017-11-25 01:41:42 [Válasz erre: 3383 Ardelao 2017-11-25 00:00:05]

Ez a letartóztatásos cikk azért nagyon rosszindulatú volt Ábrahám Pálról. Én is kutattam életét, és ő segíteni próbált zenésztársain, szegény művészeken, színészeken, - persze magának is vett egy villát - egy ideig sikerült is neki (gyakran hitelezett is nekik és magára vállalta a művészek veszteségeit), de ekkor beütött a tőzsdei válság, rosszul spekulált, longra és elvesztette a pénzt, ezért becsukták, mert nem tudott fizetni, ha jól tudom meg is verték, sok fogát kiütötték.

Miután kiszabadult minden adóságát kifizette, erre több újságcikkben is utalnak, kártalanított mindenkit, és abból a pénzből tette, amit az operettek, filmzenék szerzésével tette. Perelhette volna őket, hogy kisebb legyen a tartozás (ami főként a tőzsdei összeomlás következménye), de nem tette, folyamatosan fizette tőzsdén szerzett tartozásait.

Hangszerelni természetesen tudott, jó lenne meghallgatni az "Etelka szivét", legalább hallhatnánk, mit tudott a zeneakadémia elvégzése után. A Dzsaniah, a lányok táncháza c. operettjét ő maga hanszerelte, erre utalt és még mást is.

Az Zeneakadémián az abszolutóriumot letette jeles eredménnyel, de nem diplomázott le, amiatt, mert az I. világháború alatt nem osztottak senkinek se zeneszerzés szakon diplomát, így évfolyamtársainak sem pl. Krasznai Krausz Mihálynak sem. A zeneakadémián viszont bemutatták az akkor végzett növendékek zeneműveit, így Ábrahám vonósnégyesét, erről több lap is közöl cikkeket, ő ezt tekintette  a diplomamunkájának.

 


3383 Ardelao 2017-11-25 00:00:05 [Válasz erre: 3382 Ardelao 2017-11-24 23:50:05]

Ugyancsak Waller könyvében olvashatunk  Ábrahám Pál életviteléről: esztelen költekezéséről, nagyzási hóbortjáról, a pezsgős reggelikről és vacsorákról, amelyeken „egész Berlint” vendégül látta (így szerezve „barátokat” és támogatókat”). Ez a könnyelműség és nagyfokú tervszerűtlenség akár meg is lenne bocsájtható, hiszen a zseni sajátja – tisztelet a kivételnek - a kirívó különcség is. Egy zsenitől nem várható el, hogy a „normális” emberek életét élje. Ám az alábbi eset, amelyről 1924-ben számos lap tudósított, ill. az esetből eredeztethető jellemvonás nem egy zseni, hanem egy egészen más típusú ember sajátja. Hát ezért teszem mérlegre az Ábrahám Pál műveiről írottakat.

NÉPSZAVA, 1924.01.30.:

A vagyonszerzés titkaiból. A pénzszerzés, a vagyonosodás könnyű módja nagyon sokféle egzisztenciát csábított a tőzsdére. Ábrahám Pál még nemrég zenetanár volt. Otthagyta a mesterségét és fölcsapott tőzsdebizományosnak. Csakhamar sok ügyfélre tett szert, akik vakon megbíztak a zenetanárból átvedlett tőzsdebizományosban és nála hagyták letétben értékpapírjaikat. Ábrahám spekulálni kezdett üzletfelei papírjaival — és mint tehetséges zenetanár — meglehetősen rosszul. Spekulációi balul ütöttek ki, amire nemrég csődöt kért maga ellen. A károsultak ekkor még nem tettek följelentést, hanem egy megbízottat beültettek Ábrahám irodájába és átrevideálták az üzleti könyveket, hogy megmentsék a menthetőt. Megállapították, hogy akkor, amikor Ábrahám csődöt kért maga ellen, házat vásárolt és lakását új bútorokkal rendezte be. Amint kiderült, abból a 200,000.000 koronából, amelyet üzletfelei papírjain keresett. Erre följelentést tettek Ábrahám ellen, akit a rendőrség kedden előzetes letartóztatásba helyezett.

PESTI HÍRLAP, 1924.01.31.:

— (A zeneszerzőből lett tőzsdebizományos letartóztatása.) Érdekes karrier törött ketté még kedden délben egy rendőri nyomozás során a főkapitányságon: Ábrahám Pál tőzsdebizományos öt megbízója följelentésére, kiknek körülbelül tíz millió koronával nem tudott elszámolni, letartóztatták: Ábrahám Pál ellen az első két feljelentés egy hét előtt érkezett, az első kettőt az elmúlt hétfőn még három követte. A megbízók azt panaszolták, hogy Ábrahám nem tud elszámolni a rábízott pénzekkel és papírokkal. A nyomozás során egyezkedési tárgyalások is megindultak, de sikertelenül végződtek, a tőzsdebizományost  kedden a rendőrség letartóztatta. Ábrahám Pál zeneszerző volt. Szép sikert aratott ezelőtt nyolc évvel a Magyar Színházban, Bródy Sándor Lion Lea drámájának kísérőzenéjét írta. Ezelőtt két évvel nyitott tőzsdebizományi irodát s kliensei között voltak többen régi ismerősei között, akik most a rábízott pénzüket elveszítették. Ábrahám Pálnak meglehetősen kiterjedt üzlete volt s a károsultak között szerepel egy dúsgazdag, többszörös milliárdos ismert nevű lipótvárosi nagyság, aki mintegy másfélmilliárdot követelhetne Ábrahámon — ha följelentést tett volna. A többszörös milliárdos ugyanis nem tett feljelentést, még szerdán sem, amikor Ábrahámot már letartóztatta, a rendőrség. Az egyezkedési tárgyalások ugyanis, amelyet egy ügyvéd vezetett, nem vezettek eredményre, az aránylag csekély összeget, — tíz millió koronát — Ábrahám nem tudta előteremteni s menthetetlen volt. Csütörtökön átkísérik az ügyészség fogházába.

PESTI NAPLÓ, 1924.01.31.:

A zeneszerző tőzsdebizományos bukása

(Saját tudósítónktól.) A főkapitányságot egy ujabb bankbukás foglalkoztatja. Ábrahám Pál zeneszerző két évvel ezelőtt a Tőzsdepalotával szemben a Nádor ucca 24. szám alatt lévő házban tőzsdeirodát nyitott, amelyet nagy vagyonú ügyfeleken kívül művészek és írók számosan kerestek föl megbízásaikkal.
Ábrahám Pál jónevű zeneszerző volt; legutóbb Bródy Sándor »Lyon Lea« című színdarabjából íratott librettót, amelyhez operazenét szerzett. Ő akarta a hangszerelést* is elvégezni és hogy ez alatt az idő alatt ne legyenek gondjai, barátai tanácsára és támogatásával nyitott tőzsdeirodát. Nagy forgalmat bonyolított. le és a legutóbbi hossz alatt igen szépen keresett. A besszben nehéz helyzetbe került, amelynek ellensúlyozására megkontreminálta a besszt és hosszra játszott. Ez a spekulációja rosszul végződött. Hitelezői most körülbelül másfélmilliárdot követelnek rajta, amit most nem tud rendelkezésre bocsátani. Megindultak az egyezkedési tárgyalások, Ábrahám felajánlotta mátyásföldi villáját, követeléseit, papírjait és ingóságait, amelyek szerinte megközelítik az egymilliárd** koronát.
A tárgyalások azonban addig húzódtak, hogy közben három aránylag kisebb tétellel szereplő ügyfele a rendőrségen följelentést tett ellene. Egy ügyvéd huszonkétmillió koronát, egy rendőrfogalmazó hárommillió koronát és egyezményesének,
Politzer Salonak egy rokona tizenkétmillió koronát követelt tőle. A rendőrségen Mikla Sándor rendőrkapitány indította meg a nyomozást az ügyben és ma délben Ábrahám Pált le is tartóztatta. Ma este Ábrahám Pál ügyvédjénél, dr. Vándor Mihálynál a hitelezők értekezletet tartottak. A Mauthner textilkonzorcium és egy miskolci texlilérdekeltség ügyvédje, dr. Deutsch Vilmos útján hétszázmillió korona kárigényt jelentett be, egy Neumann nevű bécsi textilkereskedő százmillió koronát,
Haar tőzsdés hatvanmillió koronát, Pulitzer Salo háromszázmillió koronát és
Schlesinger Lipót tőzsdés pedig nyolcvanmillió koronát követelt. A hitelezői értekezleten megállapították, hogy a kárigények kilencven százaléka nyolc nagyobb ügyfél részéről körülbelül egymilliárd korona, ötven kisebb ügyfél részéről pedig körülbelül százötvenmillió korona. A rendőrség által kirendelt Szontagh Emil könyvszakértő véleménye szerint a károknak jelentékeny része megtérülhet.
Ábrahám Pált holnap átszállítják az ügyészség fogházába. Amennyiben, ügyvédjének, dr. Vándor Mihálynak sikerül a hitelezőkkel megegyezni, rövidesen szabadlábra kerülhet.

* ”ő akarta a hangszerelést is elvégezni”: Ezek szerint ez a művelet Ábrahám Pál számára mégiscsak különleges, szokatlan feladat volt.


3382 Ardelao 2017-11-24 23:50:05 [Válasz erre: 3380 Ardelao 2017-11-24 23:10:32]

A Dostallal kapcsolatos bekezdés fordítása helyesen:

„Dostal számtalan melódiát szedett rendbe Ábrahám számára, de nem az operetteket. Mivel az operettek, mégpedig az összes sikerdarab partitúráinak a megírásához Ábrahám egy Kemény Egon nevű fiatalembert hozott magával Budapestről (aki később maga is operett-szerzőként jelent meg).”


3381 Ardelao 2017-11-24 23:15:36 [Válasz erre: 3380 Ardelao 2017-11-24 23:10:32]

A további részletek sem túlzottan alkalmasak Ábrahám Pál szavahihetőségének a bizonyítására:

Az operett tragikus királya

A kezdetek

A legjobb osztályzatok – de záróvizsga nélkül Ábrahám Budapesten Herzfeld Viktornál tanult zeneszerzést, a Liszt Ferenc Zeneakadémián (1913-1917).  A legjobb osztályzatok ellenére azonban ott, tisztázatlan okok miatt, záróvizsgát nem tett. Ábrahám, aki később Berlinben quasi pop sztárként lépett fel, azt mesélte, hogy (bármi legyen is) „professzori diplomát“ szerzett, sőt, professzorként a zeneakadémián tanított. A tények vizsgálatakor egyik adat sem nyert bizonyítást. Az egyetlen kiindulásként szolgáló egyetemi dokumentum egy ú.n. „abszolutorium“, egy igazolás az elvégzett szakokról, a tanulmányok során letett vizsgák osztályzataival. Korai kompozícióiról nem sokat tudunk. A tanulmányok keretében a zeneakadémián egy Magyar Szerenád (1915), egy csellókoncert, valamint egy vonósnégyes került bemutatásra (mindkettő 1916-ban). A további művek és bemutatók, amelyeket később feltüntetett (többek között egy mise és egy rekviem) nem igazolhatók, és lehetséges, hogy sohasem léteztek. Még az általa újra meg újra feltüntetett, a Salzburgi Ünnepi Játékok alkalmával bemutatott vonósnégyesre sem került sor soha, legalább is hivatalos keretek között nem.  Ténylegesen létezik ellenben az általa komponált „Etelka szíve” c. kisopera, amelyet a fiatal Ábrahám a Budapesti Bábszínház megnyitására komponált 1917-ben, és amelyet az akkor fiatal újságíró, Bús Fekete László (később világszerte sikeres vígjátékíró) nagyon megdicsért. Ezután hosszú időre véget ért Ábrahám zeneszerzői munkássága.”

"Először a pénzkeresés A háború utáni időből nincs túl sok igazolt adat Ábrahám Pál életéről.  Nagyon valószínű, hogy mindenekelőtt intenzíven a kereskedelmi ügyleteknek szentelne magát, illetve kereskedelmi alkalmazottként dolgozott. ……. Később azt mondták, ebben az időben élte ki „létének sötét oldalát".

……………………………………………………………………………………………

Arról, hogy miként támadt fel érdeklődése a könnyűzene iránt, Ábrahám különböző történeteket mesélt. Az egyik közülük így szól: "Mint fiatal, ideáktól vezérelt zenész, vonósnégyeseket írtam, amelyek semmilyen bevételt nem eredményeztek számomra. A legszebb szonátáimért és fúgáimért a legcsekélyebb fizetséget sem kaptam.  Egyik napon egy hanglemez-kereskedésben jártam, ahol egy szörnyen érzelgős dalt játszottak: „Ich küsse Ihre Hand, Madame”. Az eladónő elmondta nekem, hogy ebből a lemezből már másfél millió darabot adtak el. Így kezdtem slágereket komponálni. Minden operettbe becsempészek azonban néhány kis fúgát, mert mindig örömömet lelem abban, ha a premier után ezért egyik vagy másik zenekedvelő hálásan kezet ráz velem.” („Tonfilm, Theater, Tanz” c. folyóirat). Ez az epizód  interjúról interjúra változott, változó szereplőkkel és változó zenedarabokkal.


3380 Ardelao 2017-11-24 23:10:32 [Válasz erre: 3379 Ardelao 2017-11-24 23:01:40]

Bár – ahogy látom – e fórumon mindenki beszél minden nyelven, azért fordításban is beillesztem a 3348. sz. bejegyzésemben vastagon jelölt szövegrészeket:

 Klaus Waller:

„Dostal számtalan melódiát szedett rendbe Ábrahám számára. De az operettek, egy Kemény Egon nevű fiatalembert hozott magával Budapestről (aki később maga is operett-szerzőként jelent meg).”

Henning Hagedorn:

„Figyelemre méltó, hogy Ábrahám a központi partitúrák elkészítésével munkatársain keresztül a zeneszerzési folyamat egy részét „kiszervezte”, hogy azután a munkát maga tudja befejezni. Itt valószínűleg megalapozottak a pletykák, hogy  Ábrahámnak a zenekari hangszerelésről […] fogalma sem volt.”

A 3:1 a szerelem javára (Roxy und ihr Wunderteam) esetében a szereposztás  a Viktóriáéhoz hasonló, de már csak a nagyság és nem a stílus tekintetében változtatható. A zenekari tételből ugyan egyes részek elhagyhatók, de már nem áthangszerelhetők. Ehhez jön egy hosszú, atipikus, sematikusan egyszerű tételstruktúra olyan futamok mellett, amelyek tipikusan extravagánsak, úgy, hogy az a benyomásunk támad, hogy Ábrahám munkatársainak eredeti csapata kicserélődött…”

„Életadatok

[…]

„1924.1.31.: Tőzsdebizományosként  történt letartóztatás sikkasztás és hűtlen kezelés miatt.

[…]


3379 Ardelao 2017-11-24 23:01:40 [Válasz erre: 3348 Ardelao 2017-11-21 06:02:20]

Eddigi beírásaim alapján talán nem vagyok vádolható azzal, hogy ne lennék büszke magyar és magyar származású nagyjainkra. Ábrahám Pál esetében azonban, ha megkérdeznék, büszke vagyok-e világhíres zeneszerzőnkre, a válaszom - jó német szóval élve - „jein” lenne.

Egy percig sem tagadom: óriási tehetség volt. Úgy is, mint zeneművész, de számomra leginkább és elsődlegesen – mint életművész. Senki kedvét nem akarom elvenni attól, hogy rajongója legyen, hiszen valóban remek zenék fűződnek a nevéhez. Méltán váltak világszerte ismertté.
Mégis, amikor Ábrahám Pálról van szó, magam előtt látom és hallom a jelenetet, amikor Higgings odahaza - a főhősnő, Pickering és a személyzet jelenlétében - felidézi Eliza Doolittle báli sikerét, és a "dreadful Hungarian"-nel való találkozását:

  • Thank goodness for Zoltan Karpathy.

If it hadn’t been for him.

I would’ve died of boredom.

  • Karpathy? That dreadful Hungarian?

Was he there?

  • Yes, he was there all right

and  up to his old tricks.

That blackquard

Who uses the science of speech

More to blackmail and swindle than teach.

Mert Ábrahámban volt valami a dreadful Hungarian személyiségéből, de Higginséből is, aki a saját győzelme feletti ujjongásban a háttérben álló, számára sikert hozó Eliza személyét teljesen figyelmen kívül hagyta. Most már tudom: Nem véletlenül asszociáltam erre a jelentre.

Amióta a médiumok léteznek, nem kétséges, ki nyer csatát. Az, aki a médiát uralja. Az úr pedig a pénz, és akinek a kezében a pénz, annak a kezében a pénzen vett igazság. Ezért – bár általában sok korabeli újságcikket idézek – mégis nagyobb hitelt adok azoknak a tanulmányoknak, könyveknek, amelyek alapos kutatómunkán alapulnak. A következő bejegyzésekben beteszek még néhány részt az utóbbiakból, továbbá néhány újságcikket is, amelyek alapján talán érthető lesz, miért viseltetem meglehetős ellenérzéssel Ábrahám Pállal szemben. Művei nagy részénél – és legfőképpen a legsikerültebbeknél – nem lehet kideríteni, valójában kié az igazi érdem. Márpedig az utókor megérdemelné, hogy igaz (zene)történelmet tanuljon. A történelemhamisítás ugyanis a legfőbb bűnök közé sorolható.


3378 zenebaratmonika 2017-11-23 11:25:12

Hangszerelők segítségét többen is igénybe vették akkoriban, bár nyilván a szerzők maguk is hangszereltek.

Budapesti Hírlap, 1931. január 23.

Budapest Heti Rádióműsora:

 ... 7. Eisemann: Közjáték a „Misa America" c. operettből. Hangszerelte Bertha István.


3377 zenebaratmonika 2017-11-23 11:15:49 [Válasz erre: 3373 smaragd 2017-11-23 10:05:38]

8 órai újság, 1929. március 20.

Péchy Erzsi a „Riviera-Express" primadonnája


A Fővárosi Operettszínház igazgatósága ma délben határozott végre abban, hogy ki legyen a soron következő újdonságnak, Herczeg Géza és Kátscher Róbert Riviera-Expressz című operettjének a primadonnája. Eredetileg Titkos Ilona szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz erre a szerepre; de utóbb, az „Agglegény-apa“ nagy sikerére való tekintettel a művésznő lemondott vendégjátékáról és a szerep árván maradt. Azután: Honthy Hannával folytak tárgyalások; de ö sem vállalhatta a szerepet, mert orvosai további feltétlen pihenést ajánlottak neki és ezért husvét utánig Abbáziában is marad és amikor hazajön, sem lép fel egy ideig még. Közben Szabolcs Ernő rendező teljesen beállította, Ábrahám Pál teljesen betanította az új operettet; amelynek zenéjét is Ábrahám hangszerelte olyan szépen és olyan művésziesen, hogy már a próbákon lázba hozta az egész művészegyüttest a zenekarával. Szóval: a darab készen állt, csak a fő-főprimadonna hiányzott belőle. Egy-két próbán nem jelent meg ugyan Szokolay Oly, aki szintén főszerepet, táncos, nótás főszerepet játszik a Riviera-Expresss-ben; nem jelent meg, mert halmérgezésben feküdt napokig; de a többi főszereplő: Fejes Teri,
Halmay Tibor, Kabos Gyula, Vendrey és Fekete Pál ott volt mindig és — az előadás készen, állt; csak a primadonna szerepét mondotta ezeken a próbákon mindig Szabolcs Ernő.
Most azonban már van primadonnája a Riviera-Erpressz-nek: Péchy Erzsi ma átvette a szerepet, délután már próbál is és holnaptól kezdve — gőzerővel és teljes személyzettel folytatódnak a próbák, hogy március 30-ikán, ahogyan eredetileg is tervezték, megtarthassák a Riviera-Expresss premierjét. A két szerző: Herczeg Géza és Kátscher Róbert holnap érkezik Budapestre Becsből, illetőleg Berlinből és ők is résztvesznek ezentúl a próbákon.


3376 zenebaratmonika 2017-11-23 11:02:23 [Válasz erre: 3373 smaragd 2017-11-23 10:05:38]

Még Buday Dénes Csárdás c. operettjét is említetted. Vannak még mások is?


3375 zenebaratmonika 2017-11-23 10:46:17 [Válasz erre: 3374 Klára 2017-11-23 10:16:58]

A magyar operettszerzők művei közül Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Sigmund Romberg neve ismert külföldön, utóbbi viszont nálunk nem, ő Amerikában lett híres. Sajnos Jacobi Viktor darabjai se mennek sehol (jelenleg Magyarországon sem), bár ő az I. világháború környékén nemzetközileg ismert szerző volt, de fiatalon meghalt.

Ezek az operettkoncertek ráadásul azért is furcsák, mert felolvassák a műveket és közben énekelnek, próbálok linkelni belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=uqdkACGdwso

Itt Kálmán Imre Chicagoi hercegnőjét mutatják be a Komisch Oper Berlinben, ami ekkor lett felújítva, azóta számos színáz repertoárra tűzte, közte az Budapesti Operettszínház.

 

 


3374 Klára 2017-11-23 10:16:58 [Válasz erre: 3372 zenebaratmonika 2017-11-23 09:55:38]

Bocs, a nemzetközi zenei életben - egyelőre még - kis hazánkat éppen a magyar, vagy magyar származású operett szerzők éa az itthoni operettkultúra miatt tartják "operettnagyhatalomnak" . Ebben nyilván szerepet játszik a hazai operett előadások száma és színvonala is! Kár lenne ezt elszúrni, csak azért, mert egy új operett betanulása nem könnyű feladat, és nehezen lehet őket énekelni. Külföldi előadások idehozatalával olyan szegénységi bizonyítványt állítanánk ki önmagunkról, amit talán megspórolhatnánk magunknak.

Egyébként a világ elsőrendű- és rangú operaénekesei előszeretettel tűzik repertoárjukra az operett-betétdalokat,  áriákat és egymás után adnak ki CD-ket, DVD-ket olyen felvételekkel. Hogy csak néhányat említsek, Klaus-Florian Vogt, Piotr Beczala, Kaufmann!, stb.

 


3373 smaragd 2017-11-23 10:05:38 [Válasz erre: 3370 zenebaratmonika 2017-11-23 09:36:02]

 

3370 számú bejegyzéshez:

 

Ez feltételezés! 

Mi bizonyítaná, a "8 órai újság cikke?"

Ha a színház igazgatósága elfogadta a "Kikelet ucca 3." partituráját, amit Kemény Egon zeneszerző komponált, vajon milyen jogon nyúlhatott volna a kéziratba akárki is bele, még csak betétdalok hangszerelese erejéig is? Kemény Egonnak erre nem volt szüksége, lsd. korábbi bejegyzések.

Egyébként nagyon izgalmas kutatni való téma lenne zenetörténészeknek.

 

Ami pedig a segítséget illeti, pont fordítva volt....Ábrahám Pálnak segített Kemény Egon, hat és fél éven keresztül, kiváltképp 1930-33 között Berlinben és Lipcsében, a három operett-világsiker elérésében. Ez köztudott volt ott is, itthon is.


3372 zenebaratmonika 2017-11-23 09:55:38 [Válasz erre: 3368 Klára 2017-11-22 19:59:26]

Hát nem könnyű feladat betanulni egy új operettet, talán érdemes lenne külföldi előadásokat ide hozni, de azt csak felirattal lehetne feltenni.

Ezek tényleg nehezen énekelhető darabok, ezért nálunk inkább felteszik az Eisemann Én és a kisöcsémet vagy az Egy csók és más semmit, ami hát talán egyszer elmegy szódával, de nem egy magas a színvonalat képvisel, és nemzetközileg teljesen jegyzetlen.


3371 zenebaratmonika 2017-11-23 09:50:20 [Válasz erre: 3367 Búbánat 2017-11-22 19:49:41]

Külföldön bevett szokás az operettkoncert, de inkább olyan daraboknál, amiket nem érdemes feltenni repertoárra, mert kevés lenne a néző.

Magyarországon ez inkább operáknál szokott lenni, néha feltesznek így egy darabot. A Margitszigetei Szabadtérin idén George és  Ira Gershwin Porgy és Bess c. darabját adták le így.

A Komish Oper Berlin 5 éven át kevésbé ismert Kálmán Imre darabokat tett fel 2 előadás erejéig Karácsonykor, pl. Chicagoi hercegnő, Bajadér (náluk nem ismert annyira), Arizona Lady, Marinka. Idén Ábrahám Pál: Mese a Grandhotelben c. operettje kerül repertoárra, remélem készül róla valami felvétel, mert ezt a darabot tényleg elfelejtették már. A librettó Alfred Savoir: A nagyhercegnő és a szobapincér c. szatírikus komédiáját dolgozza fel, állítólag nagyon humoros történet, egy szálloda különböző társadalmi rétegbe tartozó vendégei a szereplők.

A librettót itt felolvassák színészek, és közben éneklik a dalokat.

 


3370 zenebaratmonika 2017-11-23 09:36:02 [Válasz erre: 3369 smaragd 2017-11-23 08:47:20]

Kemény Egon és Ábrahám Pál együtt is hangszerelhette a Kikelet utca 3. operettet, hisz Ábrahám volt a karmester, lehet előbb elkészítette Kemény Egon és utána Ábrahám módosított rajta dolgokat, pár helyen változtatott rajta, illetve segített neki a munka során.


3369 smaragd 2017-11-23 08:47:20 [Válasz erre: 3362 zenebaratmonika 2017-11-22 09:39:12]

 

Mérvadó és tárgyszerű továbbá kiindulási pont az, amit Kemény Egon zeneszerző a "Kikelet ucca 3." bemutatója előtt a vele készített interjúban elmondott:

 

"Kikelet ucca 3." ez a címe annak a szövegkönyvnek, amelyet Kemény Egon zenésített meg, amelyet a Fővárosi Operettszínház nemcsak elfogadott előadásra, de a szezon folyamán színre is hoz föltétlenül!

És most bemutatkozik a fiatal zeneszerző a Délibáb olvasóinak:

...

Az iden tavasszal Harmath Imre aztán fölkért arra, hogy egy szövegszcenáriumjához, amelyet aztán Bródy István dolgozott színdarabbá, s amelynek verseit maga Harmath Imre írta, zenésítsek meg. Nekem nagyon megtetszett a szöveg, nagy örömmel és ambícióval fogtam hozzá a komponáláshoz, s egy-kettőre készen is lettem a partitúrával. A darab Faludi Sándor igazgató úr elé került, aki aztán Szabolcs Ernő úr társaságában meghallgatta az én muzsikámat, s az eredmény az volt, hogy

 

a darabot lekötötték a Fővárosi Operettszínház számára.

 

A darad miliője a Ferencváros. A tárgya tipikusan pesti."

 

("Új  zeneszerzőt fedezett fel Szabolcs Ernő", "Délibáb")

 

Kemény Egon valamennyi színpadi műve - nagy és kisoperettek, zenés játékok- saját hangszerelésében készültek, ide értve rádióoperettjeit és  rádiódaljátékait is.


3368 Klára 2017-11-22 19:59:26 [Válasz erre: 3367 Búbánat 2017-11-22 19:49:41]

Abszolút jogos felvetés, elő kellene venni néhány régebben játszott darabot, akármelyiket a felsoroltak közül.

Ennek két problémája van: egyrészt a fiatalabb generáció előadóinak is meg kellene tanulni ezeket a darabokat, a bennük lévő dalokat, áriákat. Másrészt, és ez a nagyobb gond: ezekhez az operettekhez hang is kell, méghozzá nem is akármilyen! Azonkívül egy operettben beszélni, mozogni, játszani is kell, lehetőleg mindezt egyforma színvonalon. És itt jönnek a problémák!


3367 Búbánat 2017-11-22 19:49:41 [Válasz erre: 3365 zenebaratmonika 2017-11-22 19:37:07]

Jogos az észrevételed, nekem is ugyanez erről a véleményem; másoknak, akik nem annyira operett-fanok, mint mi, még "eladni" tudják - például Rost Andrea nevével - a "könyökünkön" kijövő dalokat, dallamokat, operettet.

Mások szempontja viszont ugyancsak méltányolható: felnő egy új nemzedék, amely csak most ismerkedik ezzel a műfajjal, Kálmán Imrével, a Maricával... - és, ugye, nekik meg - még - minden új, lehet, hogy az első találkozásuk lesz az operett műfajával.

Szóval, én is szívesebben venném az általad felsorolt darabok bemutatását, előadatását, továbbá  ezeket is:  A koldusdiák,  Dubarry, A királyné csipkekendője,  A Gerolsteini nagyhercegnő, Gül baba, A mikádó, Éva, Paganini, A cárevics, Friderika, Varázskeringő,  Legénybúcsú, Az elvált asszony, Boccaccio, Pajkos diákok, A gésák stb. 


3366 zenebaratmonika 2017-11-22 19:41:57 [Válasz erre: 3363 Búbánat 2017-11-22 10:36:43]

Ha már Bartók, akkor a Csodálatos mandarin modern verzióben.


3365 zenebaratmonika 2017-11-22 19:37:07 [Válasz erre: 3364 Búbánat 2017-11-22 17:12:27]

Kicsit már uncsi, hogy mindig az a pár Kálmán darab megy. Miért nem lehet valami ami máshol nem megy? Hawaii rózsája, Maya, Madarász, Stambul rózsája. Leányvásár, 3:1 a szerelem javára.... mert be kéne tanulni a színészeknek. Mindenesetre várom a Kékszakált Offenbachtól, és remélem nem fitnesszterembe teszik.


3364 Búbánat 2017-11-22 17:12:27 [Válasz erre: 3363 Búbánat 2017-11-22 10:36:43]

Operett a Müpában!

MARICA GRÓFNŐ

2018. MÁRC 18. VASÁRNAP, 19:30

Kálmán ebben a művében a különböző zenei stílusok széles spalettáját vonultatja fel: hallhatunk amerikai foxtrott-ot, shimmy-t, bécsi keringőt, magyar csárdást és hamisítatlan cigányzenét is. Bár a történetnek komoly tanulsága is van, mégis az olyan ismert dallamoknak köszönheti népszerűségét, mint a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány; a Szent Habakuk, vagy a Ringó vállú csengeri violám... 

Műsor:

Kálmán Imre: Marica grófnő
 
Marica grófnő: Rost Andrea
Endrődy Wittenburg Tasziló: Boncsér Gergely
Populescu Dragomir Móric herceg: Hábetler András
Báró Zsupán Kálmán: Haja Zsolt
Liza, a húga: Rácz Rita
Lidi cigánylány: Balga Gabriella
Cuddenstein Chlumec Cecília hercegnő: Wiedemann Bernadett 

Budapesti Akadémiai Kórustársaság


Duna Művészegyüttes
Koreográfus: Juhász Zsolt

Rendező: Böhm György
 
Vezényel: Hollerung Gábor


3363 Búbánat 2017-11-22 10:36:43

Operett a Müpában!

2018. február 16. péntek19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Suppé / Bartók

Szép Galathea / A fából faragott királyfi

„A mai estén elhangzó két művet az átváltozás varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk? 

A fából faragott királyfi esetében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred a tévedésére, a királyfi már visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. 
A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. A történetet ezúttal Cakó Ferenc különleges homokgrafikái keltik életre. 

A szép Galathea című operettben a megelevenedett szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk. Suppé A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében elevenedik meg.”

Budafoki Dohnányi Zenekar

Vezényel: Hollerung Gábor

 

Franz von Suppé: Szép Galathea 

Galathea: Pasztircsák Polina
Pygamlion: Horváth István 
Ganymedes: Hábetler András
Mydas: Szerekován János 

Jelmez és díszlet: Árva Nóra 

Rendező: Sylvie Gabor

Közreműködők:

Cakó Ferenc - homokgrafika

Miks Róbert, Garisa Herman Zsolt - video-animáció

Tollár Mónika - dramaturg

Marosi Edit - koreográfia

Árva Nóra - díszlet, jelmez

 


3362 zenebaratmonika 2017-11-22 09:39:12 [Válasz erre: 3361 smaragd 2017-11-22 08:11:50]

Erre több cikkben is kitértek, még ha gondolod linkelem azokat.

Ábrahám a 20-as évek végén számos operettet hangszerelt, többek között Robert Katscher: Riviera Express c. operettjét is, amit maga is vezényelt.

8 órai újság 1929. március 31.

Riviéra-Express
Herezeg Géza és Kátscher Róbert operettje

...A zeneszerző: Kátscher Róbert az édes melódiák mestere. Van egy keringöje az első felvonásban: Hervé, vagy Louis Ganne is büszkén vallhatná magáénak. Lágy, andalító melódia: olyan, mint mikor egy romantikus szív
énekelni kezd! ... Csupa báj és finomság, mint a régi szép idők átmentett emlékei!... Muzsika! ... Egyértékü ezzel: a sofőrdal, a rózsanóta, s a partitúra több más száma: a vidámabb fajta csakúgy, mint a szentimentális. A zene
szerzőajkán, zongoráján és szívében bőven terem a melódia és ő ezt a gazdag termést tehetséggel és tudással értékesíti. Egy-egy szám: szenzációs és világpopularitásra Született; az egész: értékes és nagyvilági mértékkel mérve is elsőrangú. Osztályzat: Kátscher Róbert partitúrája — jeles.
Ábrahám Pál , hangszerelte ezt a muzsikát: a maga gazdag tehetségét és tudását is az ügy szolgálatába állítva ezzel. Zenekara pompásan hangzik, színes, élénk, gazdag és hatásos; az, hogy önmaga dirigálja is az előadást: külön értéket ad úgy a szerző, mint az ő munkájának. Szinte el sem tudom képzelni ezt az operettet Ábrahám Pál nélkül: mint ahogyan nem képzelhető el Szabolcs Ernő nélkül sem. Ez a kitűnő rendező megint jó munkát produkált: stilust adott a színpadnak és a játéknak; gazdag tehetségét teljesen rendelkezésére bocsátotta a darabnak és a szerzőnek: segített, javított, tökéletesített, gyönyörű keretet adott a játéknak; minta operettelőadást produkált megint. Zseniális rendező, nagyszerű színházi, ember.
 

 

 


3361 smaragd 2017-11-22 08:11:50 [Válasz erre: 3359 smaragd 2017-11-21 17:03:38]

 

Visszatérek a 3357 számú bejegyzésre, elgondolkodtatott, hogy fórumtársunk nem először publikálja a "8 órai újság" ezen cikkét "Egy békebeli fiatalember"-ről, aki nem más, mint az akkor 23 éves Kemény Egon zeneszerző. 

A cikk hangvétele kedves, tartalmilag hiányos. 

Kemény Egon ugyanis 1926-tól élt Budapesten, ezt megelőzően Kassán 12 éves korától tanult hangszerelést és hat éves korától magasszintű zenei képzést kapott a Kassai Zeneiskola igazgatójától. Felsőfokú tanulmányait Bécsben végezte - a Bécsi Egyetem orvosi karát a Bécsi Zeneakadémiával egyidejűleg, minkettőt kiváló vizsgaeredményekkel - majd a zeneszerzői életpálya mellett döntött, amelyet élete végéig siker koronázott.

Bécsben minden lehetősége és ambíciója megvolt ahhoz, hogy a könnyű-zene felé fordulva a modern táncirányzatokat is megismerje, pl. a német nyelven kiadott "Jazz und Shimmy" füzetek által is.

Zenei felkészültsége, tehetsége már akkor meglepte a színházi világot. Így lett a Fővárosi Operettszínház másodkarmestere, korrepetítora, majd karmester 1926-1928 között. Első  zenedarabja 1927-ben került színpadra, modern táncsláger, a magyarországi korai jazz korszakába sorolható.

"Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) fórumon sajtódokumentumokkal ismertettük fenti 1927-1929 közötti színpadi munkásságát( elsőként Dénes Oszkár-"Alpesi falu", Érczkövy László, "Rott Komédia"), és egyebek között részvételét a "Zenebona" jazz-operett keletkezésében, és első megbízásra készült - Ábrahám Pálnak, "Az utolsó Verebélylány" című operettjében a "32-es baka vagyok én" című indulója - hangszereléséről. Mindez Kemény Egon első nagyoperettje, a "Kikelet ucca 3" bemutatója előtt történt.

 

A "8 órai újság" ezen cikke Ábrahám Pált hangszerelőkent említi. Sehol máshol, egyetlen más sajtópublikcióban nem jelent meg ez az állítás, úgy tudom, holott a "Kikelet ucca 3" bemutatóját igen nagy várakozás és érdeklődés előzte meg, majd kísérte az újságírók részéről is.

Fentiek értelmében a "8 órai újság" állítása tehát kétségbe vonható. Amennyiben lenne némi valóságtartalma, abban az esetben felmerül a kérdés, vajon miért engedte át Kemény Egon Ábrahám Pálnak egyes betétdalok hangszerelését?

A közismert életrajzi adatok alapján feltételezhetjük, hogy ennek anyagi oka lehetett. Könnyen lehet, hogy Ábrahám Pál pénzszűkébe került, mint élete során oly sokszor, vagy a nagy gazdasági világválság miatt, és barátja, Kemény Egon hangszerelést rendelt meg tőle, békebeli jóbarátként, mert az maradt, még Ábrahám Pál halála után is.

 

 


3360 Búbánat 2017-11-21 19:12:18

STUDIO ANTIKVÁRIUM

38. könyvárverés

2017. 11. 30. CSÜTÖRTÖK 17:00

Kacsóh: János vitéz - daljáték

Kacsóh Pongrác: János vitéz

88. sz. TÉTEL TELJES LEÍRÁSA

Zenéjét Heltai Jenő verseire szerzette: Kacsoh Pongrácz. Teljes zongorakivonat szöveggel.

Budapest, [1904]. Bárd Ferenc és Fia (Langer és Pollák ny.) 1 t. (Kacsoh Pongrác fényképe) + [4] + 129 + [1] p. Folio. Első kiadás.

Díszes, dúsan aranyozott, álbordás gerincű vörös egészmaroquin kötésben, lapszélein a trikolor színeivel festett aranymetszéssel, kézi festésű előzéklapokkal, a gerinc alján aranyozott „Budapest 1931” felirattal. Rendkívül dekoratív, gyönyörű példány.

KIKIÁLTÁSI ÁR:

60 000 HUF

aukció időpontja: 2017. 11. 30. csütörtök 17:00

aukció helyszíne: OFI (Volt Apáczai Kiadó) | Budapest VIII., József krt. 63.

kiállítás helyszíne: 1139 Budapest, Petneházy utca 34-36.

kiállítás ideje: november 24. péntektől | 08-18 óráig (szombat és vasárnap kivételével)


3359 smaragd 2017-11-21 17:03:38 [Válasz erre: 3358 smaragd 2017-11-21 15:50:56]

 

Félreértés ne essék, a 3357-ben közölt tudósítást "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumban már alaposan "körbejártuk", ott megtalálható, elolvasható.


3358 smaragd 2017-11-21 15:50:56 [Válasz erre: 3357 zenebaratmonika 2017-11-21 15:34:26]

 

"...Kemény Egon a "Kikelet ucca 3" komponistája."

 

 

Ez így igaz.

 

 

 


3357 zenebaratmonika 2017-11-21 15:34:26 [Válasz erre: 3355 smaragd 2017-11-21 15:00:14]

8 órai újság 1929. április 27.

Kemény Egonról közölt cikket:

Egy békebeli fiatalember
Ma: 23 éves. Amikor a világháború kitör;: kilenc éves volt és a gerstli-forradalom idején is gyermekcipőit koptatta még. Ma: rózsásarcú, tejfelesszájú fiatalember; aki elpirul egy kétértelmű szó hallatára ; csöndes és finom, ábrándozó és lelkesi szerény és — tehetséges. Egy fiatalember, aki megmaradt olyannak, amilyenek a békében a fiatalemberek voltak; szóval: agy békebeli fiatalember, aki se nem „jassz“ , se nem „jampec“ ; akin nem hagyott nyomot a háború és a két forradalom; aki nem fölényes és nem „ilyen öreg"‘ ... egy békebeli kedves, csöndes, finom, jól nevelt fiatalember.
Hogyan kerül ez a fiatalember a színházi világba; hogyan kerül ez a szegény ártatlan a kulisszák mögé. úgy, hogy zeneszerző és huszonhároméves korában megéri első operettjének a premierjét. Volt már rá eset, hogy 23 éves korában karriert kezdett valaki. De aligha volt rá eset, hogy ilyen szerényen, ilyen csöndesen kezdje meg valaki a karrierjét.
A békebeli fiatalember neve: Kemény Egon. Faludi Sándor fedezte fel, Harmath Imre és Bródy István írt számára először librettót, Szabolcs Ernő vette a szárnya alá és Ábrahám Pál, a beérkezett, népszerű Abrahám Pali: vele dolgozik hetek óta, éjjel-nappal, szeretettel, fáradhatatlanul.
Szóval: Kemény Egon a „Kikelet ucca 3.“ komponistája. Nem akarok elébevágni a kritikának; de két éjjeli házi főpróba hatása alatt állván, el kell mondanom, hogy első partitúrája — akárcsak ő maga! — békebeli érték. Egy zeneszerző 1929-ben, aki walzereket komponál. Kedves, andalító, finom keringőket a Strauss János, a Jacobi Viktor, a Roger modorában. Muzsika minden taktusa és a gazdag partitúrának egész sor kiemelkedő száma van: 1. „Kislány, mondja, hol a szívet" (Fox trot) Énekli Somogyi Erzsi és Kertész Deizső. 2. „Hoplá! még ilyen kedveim sose volt." Énekli és táncolja: Fejes Teri—Halmay Tibor. 3. „Sánikám sanir di nét". (Polka) Felhő Rózsi—Kabos Gyula. 4. „Feketeszenei kis párom." (Blues) Somogyi— Kertész. 5. „Hej, Kikelet ucca három". (Foxtrot) Fejes—Halmay. 6. „Szjevasz Strauss." (Valcer) Kabos Gyula karkísórettel. 7. „Csak egyszer, ha grófnő lehetnék." (Slow blues) Somogyi—Kertész. 8. „Pici piros kicsi csókos szája." (Slow fox) Fejes—Halmay. 9. „Nekem nem kell szerelem." (Slow fox) Kertész Dezső kabarédala. 10. „Etem-retem, nagyon szeretem." (Fox trot) Fejes—Halmay. 11. „Gömbölyű a föld!" (Fox) Somogyi Erzsi játékos magánszáma. 12. „Konstantinápoly." (Fox trot) Szokolay Olly—Eadó Sándor tánvos slágere. 13. „Cinkotán, még a nagyiccén is túl." (Fox trot) Fejes—Halmay. 14. „Mire vársz, vén huszár?" (Valse) Felhő Rózsi—Szirmay Imre.
A zenekarból, a színpadról pompásan hangzik ez a muzsika. Pompásan hangzik az Ábrahám Pál mesteri hangszerelésében, ötletek, viccek vannak az orkeszterben. A modern táncszám aláfestéseként: hol a „Csicsóné"-t halljuk, hol a „Trubadúr1 ‘ -t, vagy az „Aida*1 bevonulási indulóját, amint gyönyörűen egybeolvad a vezetőmelódiával. Egész tudását és tehetségét fiatal kollégájának rendelkezésére bocsátotta Ábrahám Pál, — aki hat hét alatt két operettet hangszerelt meg kitünően, — és ha Kemény Egonróll el lehet mondani, hogy békebeli fiatalember; Ábrahámról el kell mondani, hogy: békebeli jóbarát. Így kezdi pályáját egy új magyar tehetség; így indul útjára egy új magyar operett.
F. J.
 

 


3356 zenebaratmonika 2017-11-21 15:01:17

Ábrahám Pál első előadott színpadi műve (Bábszínházban) az "Etelka szíve" című egyfelvonásos bábopera volt 1917-ben, amit egy évvel a zeneakadémia elvégzése után írt:

erről is lehet találni cikkeket, elvileg a kottának is meg kéne lennie, jó lenne meghallgatni valahogy, de szerintem semmilyen felvétel nincs róla

Színházi Élet 1917/16. száma 28. o. 

"Legutoljára egy egyfelvonásos opera következik «Etelka szive», szövegét Mohácsi Jenő irta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette. Ezt a kis operát, mellyel akármelyik nagy operaház sem vallana szégyent, egész zenekar, a tizenegy tagból álló úgynevezett «Francia zenekar» fogja előadni, az énekrészeket kitűnő operaénekesek, közöttük Pallay Mathild és Demény Arthur, a Magy. kir. Operaház tagjai fogják tolmácsolni.
A prózadarabokat persze szintén a szin mögött, a következő művészek fogják elmondani: Fehér Gyula, a Nemzeti Szinház tagja, Horváth és Jávor, a Magyar Színháztól, Lenczy Hedvig, a Magyar Szinház tagja és Homoki Paula, a Modern Szinpad művésznője.
 


3355 smaragd 2017-11-21 15:00:14 [Válasz erre: 3350 zenebaratmonika 2017-11-21 14:23:36]

 

Kemény Egon zeneszerző első nagyoperettjét -  

 

Kemény Egon - Bródy István - Harmath Imre: "Kikelet ucca 3 " pesti opererette - 

 

1929. április 27-én mutatta be a Fővarosi Operettszínház, majd Kassán 1929. október 14-én a Kassai Nemzeti Színház. 

Saját nagyoperettje bemutatója 

volt tehát előbb, majd utóbb 

1930-ban csatlakozott a berlini magyar művészkolóniához, Ábrahám Pál zenei munkatársaként.

 

Kemény Egon színpadi műveiről ezen a fórumon eddig viszonylag kevés bejegyzésben írtunk, ez pótolható, részlesebben "Kemény Egon zeneszerző ( Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumon ismertetjük életművét.

Minadazonáltal mindhárom nagyopererettjéről - "Kikelet ucca 3", "Fekete liliom", "Valahol Délen" olvashatunk ezen a fórumon is, továbbá a rádióoperettként bemutatott nagysikerű "Krisztina kiasasszony"  színpadi változatárol is (Miskolci Nemzeti Szinház).


3354 Búbánat 2017-11-21 14:54:46 [Válasz erre: 3353 Búbánat 2017-11-21 14:45:46]

"Rendhagyó története ez a könyv az operettműfajnak. Bécs és Pest, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia 80 évére (az 1830-as évektől az I. világháború időszakáig) szűkítve vázol fel korhangulatot és politikai eseményeket, a közízlés, a divat változásait, két szomszédos, történelmét különböző módon, de együtt megélt közép-európai nép gondolkodásmódjának, lelkületének sajátosságait. A valcerek és csárdások mögül így bontakozik ki egy hatalmas kortörténeti tabló, hiszen az operett (a sikeres operett), meg tudta vigasztalni a kor polgárát, nemcsak szórakoztatott, kacagtatott, hanem bírált is (Offenbach), szép illúziók, vágyálmok beteljesülését ígérte (Johann Strauss), és – főleg a 20. században – a valóságból való menekülést is szolgálta (Lehár Ferenc, Kálmán Imre)."


3353 Búbánat 2017-11-21 14:45:46 [Válasz erre: 3349 Búbánat 2017-11-21 14:21:02]

Ez az idézett cikk része az "Álom, álom, édes álom..." könyvnek

"Népszínművek, operettek az Osztrák-Magyar Monarchiában"

                                                                                                
Corvina kiadó, 1992


3352 zenebaratmonika 2017-11-21 14:43:41 [Válasz erre: 3351 Búbánat 2017-11-21 14:41:32]

100 operett megírása óriási erőfeszítést igényel.

 


3351 Búbánat 2017-11-21 14:41:32 [Válasz erre: 3350 zenebaratmonika 2017-11-21 14:23:36]

Offenbach  számtalan darabjának egyikébe - másikába - ahogy a korai Rossini-munkák esetében  - valószínűsithető, hogy "négerek"  dolgoztak bele részeket (pl. recitativók, kisebb jelenetek "kitalálása",  és a meghangszerelésük); az igénybe vett segítségük mit sem von le Offenbach vagy Rossini zenei nagyságából. 


3350 zenebaratmonika 2017-11-21 14:23:36 [Válasz erre: 3348 Ardelao 2017-11-21 06:02:20]

Ennek a könyvnek azóta megjelent egy újabb kiadása is, postán megrendelhető.

Sajnos németül nem beszélek, ezért angolra fordíttatam a google fordítóval meg magyarra. Inkább az előbbi a jó ötlet.

Mindenesetre ez így elég különös, ha jól értelmeztem, először a dallam született meg, utána jött hozzá a szöveg és azt ritmizálták, majd a zenekar, ami nem volt konkrét, hanem hol kisebb, hol nagyobb.  Azt hallottam már korábban is, hogy voltak Ábrahám Pálnak segítői a hangszerelésben, Kemény Egon az operetteknél, és Nico Dostal a filmeknél. Akkoriban sok zeneszerzőnek volt alkalmazott munkatársa. Kemény Egon, Nico Dostál később maguk is írtak operettet, utóbbi Cliviát, és hát a három zeneszerző dallamvilága elég különböző, és mindannyiuknak volt egyedi stílusa.  

Kemény Egon és Ábrahám Pál viszonyáról ezt írja a Pesti Hírlap, 1929. április 28-i számában a Kikelet utca 3. c. Kemény Egon operett premierje kapcsán:

A zeneszerző, Kemény Egon nemkülönben. Ö voltaképen Izsák, amennyiben zenei magzatja, legalább is tanítványa Ábrahámnak. A Zenebona és Az utolsó Verebély lány szerzője, Ábrahám Pál, vitte diadalra azt az operett-zenemüfajt, melynek magja őszintén máshonniet való; de amelyből a tagadhatatlan zeneszerzői eredetiség és a hangszerelési bűvészet újszerű, elragadó számokat sarjaszt. Kemény Egon kitűnő tanítvány. Külön szerencséje, hogy a zenekar élén ott áll — Ábrahám.
A szombat esti közönség, a fentiekből egészen nyilvánvaló, sokat mulatott, sokat ujrázott. És ahol emlegetik Ábrahámot és Izsákot, közel van Jákob is az ö lajtorjájával, mely, jelen esetben, bizonyosan fölvisz két jubileumos sikerig.


3349 Búbánat 2017-11-21 14:21:02

Operettmonarchia

Szerző: Batta András

Az operett az Osztrák–Magyar Monarchia közös kulturális kincse. Alig akad dokumentum, mely hívebben tükrözné a kor hangulatát, a népek lelkületét, a napi politika eseményeit, s a divatot, mint éppen a zenés-szórakoztató színpadra szánt művek világa. No, persze, a sikerültebbek.

Ok nélküli káosznak nevezte Karl Kraus az operettet, mint ami pusztán szituációkat teremt a nosztalgikus daloláshoz, szerelmi álomkeringőkhöz és persze a boldog befejezéshez. Strauss, Lehár, Kálmán operettjeire az ment el, aki álmodozni akart. Maga az operett is álom, de mint minden álomnak, valóságos alapja van, melyet meg lehet fejteni.

A reális hátteret, a díszleteket – valódi és átvitt értelemben egyaránt – a Monarchia társadalma alkotja. Vegyünk egy példát, Kálmán Imre 1908-ban keletkezett Tatárjárását (a bécsi változat címe: Ein Herbstmanöver – Őszi hadgyakorlat). Ennek az operettnek is megvan a maga álomrétege: egy elszegényedett dzsentri huszártiszt az operettben visszaálmodja, visszaudvarolja, pezsgőzi, énekli dobra vert ősi kastélyát és elvesztett szerelmét, Riza bárónőt. Már önmagában ennek a vágyálomnak is van aktualitása 1908-ban, még inkább annak, hogy mindez egy hadgyakorlat keretében zajlik, amikor is be lehet mutatni a Monarchia hadseregét. A manőver-operett ötlete Kálmán Imrétől ered, aki szörnyűlködve kérdezgette egyik barátját a hadgyakorlatok megpróbáltatásairól. Marcona történetek helyett azonban szórakoztató élményeket hallott, és Kálmán agyában felvillant az ötlet: de hiszen ez operett!

Suták közhuszár: 
Kapitány úr, alázatosan jelentem, gyün az ellenség!
A hadnagy úr, ha megvadul
Szörnyen haragos legény,
A kapitány oly nagy zsivány
De köszvényes szegény.

– versel Bakonyi Károly, a librettista, aki „civilben” katonatiszt, édesapja tábornok, tehát valóban belülről ismeri a mundért.

Mi lesz egy ilyen hadsereggel, ha jön az ellenség? A választ egy, a későbbi történelmi események fényében kísérteties jelenet adja meg. A tisztek a bárónő kastélyában mulatnak, miközben a szomszéd faluban állomásozó ezredes a hadtestével gyakorlatozni kezd, és éjszakai „támadást” indít. Az eseményt a bálteremben jelentik:

Suták közhuszár: Kapitány úr, alázatosan jelentem, gyün az ellenség!
Imrédy: Gyün! Gyün? Poharat neki! Pezsgőt az ellenségnek! Éljen!
Mind: Éljen! Éljen!
Turi szakaszvezető: Kapitány úr, alázatosan jelentem, körül vagyunk kerítve!
Imrédy: Ne mond már fiam! Hölgyeim, hallották, be vagyunk kerítve!
Hölgyek: Nagyszerű, pompás! (öröm, kacagás)

Amikor végre elhiszik, hogy riadót kell fújni, a hölgyek úgy köszönnek el, mint majd 1914 őszén, zsebkendőt lobogtatva a felvirágozott vonatokon hadba menő katonáknak: „Szerencsés ütközetet! Sok szerencsét! Siessenek azzal a csatával! Jöjjenek vissza!”

Ok nélküli káosz. De hát nem ezt mutatja bizonyos időszakokban a történelem is? Itt van például a kényes fogalom: haza. A századfordulón nemigen kell félteni már az osztrákoktól. És egyáltalán melyik hazáról van szó? Magyarországról? A Monarchiáról? Elkoptatott a szó, túlságosan sok látványos külsőség nehezült rá. 1896-ban a millenniumi ünnepségeken előadták az 1000 év című látványos játékot. A kilencedik jelenet: fegyverletétel Világosnál; kihúnynak a lámpák, gyász, egy magyar katona revolvert szegez homlokának. „E pillanatban – így a rendezői utasítás – vakító fényben övezetten, díszmagyar viseletű női alak jelenik meg … fején királynői korona ragyog, mely alól dús fonatú hajzat omlik vállaira, s kezében egy pálmaágat tartva lépdel a szín közepéig; onnét megnyugtatóan int a pálmával … a háttérben élénken világított kép lesz látható, mely I. Ferenc József királyunkat ábrázolja…”

Haza? Íme kilenc évvel a millenniumi látványosságok után, 1905-ben egy megdöbbentő válasz: „Az Orfeum a tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem; Lolo, Dodo, Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” Így énekel magyarul és a szöveg értelmét tekintve németül egyaránt egy ízig-vérig Monarchia-polgár, Danilovics Danilo a legsikeresebb operettben, a Víz özvegyben. Megvetendő cinizmussal hirdeti, hogy a világ, amelyben él, operett-, sőt: orfeumvilág. De ne ítéljünk elhamarkodottan! Danilovics Danilo nem erkölcstelen, hanem igazi gentleman, aki nem akar egy nagyon szép nőt csupán a milliókért feleségül venni. Operettindokra van tehát szükség: Hanna a Víg özvegy végén azt hazudja Danilónak, hogy mesés öröksége elvész, ha újra férjhez megy. Erre Danilo boldogan mond igen, majd Hanna folytatja a képzeletbeli végrendeletet: … és az örökség a férjre száll. Mit lehet tenni? Milliomosként élni a volt víg özvegy oldalán.

A haza, ez a veszélyes fogalom, méltatlan környezetben. A Víg özvegy ugyanis nemcsak love story, hanem egyben a magas politika paródiája, a politikáé, mely a hősnő szerint „eltorzítja a férfiú jellemét, és megfosztja a hölgyeket sikkjüktől”. A magas politika azt kívánja, hogy a Párizsban időző Hanna mesés vagyona ne kerüljön a haza határain túlra, nehogy felszippantsa a világváros, mi lenne akkor szegény Pontevedroiakkal? Jól értettük? Pontevedro? A térképen nem található meg, de 1905-ben és különösen a következő években mindenki tudta a Monarchiában, hogy a kis Montenegro húzódik meg parodisztikus elnevezés mögött. Egy pont a Birodalomban, melyen nem az osztrák zászló lobog, s amely szíve szerint a „puskaporos hordó”, Szerbia felé húz…

Meglehet azonban, hogy Pontevedro mögött nem is egyszerűen Montenegro, hanem az egész Monarchia állt. Mindenesetre Danilovics Danilo az eredeti szövegkönyv szerint sajátos, keveréknyelven beszél, mely részben magyaros, részben osztrákos, horvátos, franciás, tehát hamisítatlanul „pontevedroi”. Végül is a mellbevágó vallomás, miszerint Danilo hazája az orfeum, csak annyit jelent, hogy az európai nagyvárosok élete kísértetiesen hasonlít egymásra, a dzsentri Párizsban, Londonban, Bécsben és Budapesten egyaránt elmondhatja, elénekelheti azt, amit Danilo híres belépőjében: „A Maxim a tanyám, ott minden oly vidám!”

A „cigánybáró” se nem cigány, se nem báró, ám lehetne mindkettő, de főként: jó cím egy operetthez. Fontosak az évszámok: „Jókai 1883-ban adja közre a librettó alapját képező Szaffi című novelláját, mely 1742-ben, az örökösödési háború idején játszódik, ama ritka történelmi pillanatok egyikében, amikor a magyarok „életükkel és vérükkel” álltak a Habsburg-oldalra, és megvédték a fiatal uralkodónőt, Mária Teréziát. Jókai nem véletlenül választotta 1883-ban ezt a korszakot. Az osztrák–magyar barátkozás ideje volt ez, amikor még a közös világkiállítás gondolatát is dédelgették. A reálpolitikus Jókai előtt is „kuruc–labanc” összefogás lebegett, mintegy gáláns válaszként Johann Strauss gyorspolkájának a címére, mely már a Kiegyezéskor ezt harsogta: „Éljen a magyar!”

Éljen a magyar ... Idekívánkozik 1886 elejéről, tehát a Cigánybáró pesti bemutatójának idejéről a Fővárosi Lapok egyik jellemző híre: „Magyar–osztrák barátkozás. … Este bankett volt, mely valóságos német (osztrák)–magyar barátkozási tüntetéssé vált, különösen gr. Zichy Jenő toastja az osztrák Manchesterre (Brünn) és Winterhaller polgármester felköszöntője a magyar „nemes testvértörzsé”-re, mely a kultúra és művelődés iránti törekvésében tündököl … midőn aztán dr. Promber a magyarok rokonszenvét kérte s megemlékezett gr. Széchenyiről és a magyar főurakról, a lelkesedés határt nem ismert. Magyar nótákat húztak és az egész gyülekezet egy torokkal kiáltott éljent.”

A Kiegyezés operettje, a Cigánybáró a második felvonásban kap politikai töltést, amikor is a magyarok – gróf Homonnay császárhű főispán vezetésével – huszáruniformisban jelennek meg, verbunkos ritmusra lépdelve, s annyira lenyűgözik a „félig magyar, félig keleties” jelmezben szereplő, s fiatalkorának hányatott vándorélete miatt nemzeten kívül álló Barinkay Sándort, hogy az felcsap katonának, sőt a megtalált ősi kincsből egy hordó aranyat guríttat föl Bécsbe. Évtizedekkel később, a Monarchia összeomlása után ez a gesztus az egyik magyar szövegvariánsban még többet jelent. Barinkay paradox módon Petőfit idézi, amikor fejére nyomják a huszárcsákót: „szabadságért feláldozom szerelmemet”.

Csakhogy a Cigánybáróban nem 1848 szabadságáról, hanem az osztrák–magyar birodalom lojális polgárszerepének szabad megválasztásáról van szó. Johann Strauss és a librettista Ignaz Schnitzer – Jókai beleegyezésével – az eszményített Monarchia-polgárt állítja a színpadra Barinkay alakjában. Végül persze az osztrákok győznek, pontosabban a Habsburg-zászló alatt egyesült osztrák–magyar seregek. Ausztriának 1885-ben nagy szüksége volt erre az operettgyőzelemre – ezt jól tudta a három esztendővel később keletkezett Császárkeringő zeneszerzője, ugyanis így lelkesedett librettistájának: „A bevonulási indulót grandiózusan kell megcsinálni. Körülbelül 80–100 katona jelenjen meg gyalog és lovon, markotányosnők spanyol, magyar és bécsi ruhákban, nép, gyerekek, ágakkal és virágokkal… Nagyszerű képnek kell lennie, mert ez alkalommal az osztrák sereget és népet örömteli hangulatban, győztesen akarjuk elképzelni!”

Barinkay, a „cigánybáró” tehát magyar a javából, csak éppen Monarchia-magyar, akit mindkét nép, az osztrák és a magyar egyaránt szívesen vállalt. Ám mi legyen Zsupánnal, a fölkapaszkodott disznókereskedővel, akinek életfilozófiája a „jó evés és jó ivás”, sőt a csatatéren az elesettek értéktárgyait is magához veszi? Ő vajon milyen nemzetiségű? Kényes kérdés. A libretto első magyar fordítója, Megyeri Dezső a kolozsvári színház számára Zsupán szövegébe németes akcentusokat ír. A sertésgazda itt – beszéde alapján – városlakó, elmagyarosodott sváb (kedvenc céltáblája a korabeli publikumnak). A bécsi Fremdenblatt cikkírója a bemutató után „tőzsgyökeres magyar”-nak nevezi Zsupánt. A Fővárosi Lapok kritikusa a budapesti premiert követően így dicséri Zsupán alakítóját: „Ügyeskedett Németh is, aki mint Zsupán pompás, bosnyákos maszkban jelent meg s hatással bohóskodott; jórészt feledtetve, hogy a szerep elveszté komikumának lényeges részét azzal, hogy az eredeti német szöveg magyaros ejtését nem lehetett lefordítani.” A Pesti Napló a fordításra vonatkozó megjegyzéssel vitába szállt, mondván, hogy a német szöveg magyaros dialektusát „a magyar szöveg németes magyarságával lehetett volna visszaadni”. Leginkább diplomatikusan a pesti német nyelvű újság, a Pester Lloyd kritikusa fogalmaz: „Zsupán, akit Németh úr némi szerbes mellékízzel, egyébként sok humorral játszott, németből magyarra visszafordított magyar–szerb disznókereskedő volt.”

Mennyi színpadi és valóságos politika húzódik meg a Cigánybáró mögött! A bécsi cenzúrát nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Például, Kiegyezés ide, Kiegyezés oda, Homonnay főispánnak mérsékelnie kellett magát a második felvonás fináléjában. Itt ugyanis, miután Barinkay felajánlja a kincset, s Homonnay megdicséri, a császári kamarás, Carnero – Barinkay és Szaffi vadházasságára célozva – a Mária Terézia idejében valójában létező erkölcsbírósággal fenyegetőzik. Homonnay valósággal rámordul a kamarásra: „E fura bizottság helye ott van a magafajta emberek között – a magyar alkotmány, teremtette, egész más törvények szerint működik.” Ezt a részt a császári cenzúra a magyar barátság ellenére kihúzatta, pontosabban szelídebb megfogalmazást követelt: „Őfőméltóságod, úgy tűnik, elfelejti, hogy magyar földön vagyunk.” A magyarokat viszont az zavarta, hogy egy főispán táncol és énekel az operettszínpadon. Ez a „botrány” a kolozsvári bemutatón lehet, hogy megtörtént, Pesten azonban már Gábor diák, Homonnay titkára szerepel. Ő toborozhat.

Történelmi dokumentummal ér fel, hogy milyen fordulatot vesz a történet a toborzás után. Carnero köti az ebet a karóhoz, és Bécsbe parancsolja a jelenlevőket Barinkay és Szaffi ügyének tárgyalására, az erkölcsbíróság elé. Mire jó mindez? Arra, hogy egy emberként kiállthassák a szereplők: „Fel, Bécsbe!”, és elhangozhasson a császárvárost dicsőítő szöveg, s ne akadályozza a magyar miliő a bécsi valcer áradását. Csakhogy ezután még kiderül Szaffiról, hogy tulajdonképpen ő egy magas török méltóság elveszettnek hitt gyermeke; Barinkay beáll a huszárok közé, s mindehhez magyaros zene kívánkozik. Az első magyar fordítás itt valóságos új 1848-at ünnepelt, s Barinkayból egy pillanat alatt szabadsághőst faragott. „Harcba hát, megvédjük a hazát! A magyaroknak győzni kell, mutassa meg a fegyver!”

Ezek után persze nem következhetett valcer, hanem a toborzó verbunkosa jött, mely a Rákóczi-indulóba torkollott. A magyar nemzeti identitás e zenei jelképét Strauss – a magyar bemutatóra gondolva – a Cigánybáró 25. bécsi előadása alkalmából iktatta a darabba. Addig a valcerzene tért vissza s zárta le a felvonást, hiszen a cselekmény szerint valamennyi szereplő felkerekedik és Bécsbe megy.

Bécsbe, ahol a győzelem hírét a lámpagyújtogató gyerek így kommentálja a Theater an der Wien-beli bemutatón: „És tudjátok, kik tüntették ki magukat leginkább Spanyolhonban? A magyar cigányok, akik ez alkalommal túltettek a legjobb huszárokon és honfitársainkon, a derék Deutschmeistereken.” A magyar fület sértette, hogy a cigányokat a huszárok fölé helyezik, és a „derék Deutschmeisterek”-re sem voltak kíváncsiak a pesti Népszínházban: „Hanem tudjátok gyerekek, ezt a fényes győzelmet főként a magyaroknak köszönhetjük. Azt mondják, mindenütt ők voltak az elsők. Azért hát éljenek a vitéz magyarok! (Mind: Éljen!) Hát azt tudjátok-e, hogy egy egész cigányezred is volt a háborúban? Az ám, magyar cigányok, azt mondják, vitézül harcoltak ezek is.”

Így labdáztak a nemzetiségekkel a Monarchia operettjében, hol csárdás, hol valcer taktusára, lejtésére. A történelem megmutatta: a tánc olykor elkomorult és haláltánccá vált, az operett történelemmé s a történelem operetté. Legalábbis ok nélküli káosszá.

Csárdás és valcer - Lássuk, mit táncolsz
Az operett két vezérmotívuma, a csárdás és a valcer a magyar, illetve az osztrák mentalitást fejezte ki. De a két tánc mögött nemcsak a magyar és az osztrák nemzet színei rejlenek, a csárdás és a valcer kizárólag Magyarországról nézve is két, ellentétes ideológia hordozója, vagy inkább így lehetne mondani: két viselkedéstípusé.

A csárdás a keleti, a valcer a nyugati orientációt képviseli a magyar történelemben, előbbi a nemzeti, utóbbi a nemzetközi irányzathoz kapcsolódik. Csárdásszellemű a kuruc-mozgalom a 17–18. század fordulóján, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, a 19. század második felének függetlenségi politikája, a kora 20. századi szabad királyválasztó törekvés, s később az „ébredő magyar”, irredenta áramlat. Képzeletbeli valcer hangjai kísérik a „labanc”-érzelmet a „kuruccal” szemben, a 19. századi kiegyezési politikát (1848 kontra 1867), a legitimista elveket és a 20. századbeli nyugatos, monarchista elképzeléseket.

A csárdás a falu, a vidék reprezentánsa. A falué, mely történelme révén Magyarországon mezőgazdasági és nemzeti, törzsökös nemesi, paraszti, tehát feudális jellegű. A valcer a városé, mely nemzetközi, ipari centrumú, német és zsidó eredetű, polgári képződmény. A történelmi teszt kérdése tehát Magyarországon így is hangozhatna: lássuk mit táncolsz, s megmondjuk, ki vagy!

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/operettmonarchia

 

 


3348 Ardelao 2017-11-21 06:02:20 [Válasz erre: 3330 zenebaratmonika 2017-11-02 16:35:58]

Részletek Klaus Waller könyvéből: Paul Abraham - Der tragische König der Operette - Überarbeitete Neusausgabe

76.-77. old.

„Eine seiner Mitarbeiter in jener Zeit war der Dirigent und Komponist Nico Dostal. In seinen Lebenserinnerungen hat Nico Dostal über seine Zusammenarbeit mit Paul Abraham und dessen Arbeitsweise erzählt. Dostal arrangierte für Abraham unzählige Melodien, aber nicht die Operetten. Denn zum Schreiben der Operettenpartituren, und zwar aller seiner Erfolgsstücke, hatte sich Abraham einen jungen Mann, namens Egon Kemeny (der später selbst als Operettenkomponist hervortrat) aus Budapest mitgebracht.

Kemény schrieb zunächst eine – wie er sie nannte – Zentralpartitur, ein ganz eigenartiges Gebilde, wie ich es noch nie gesehen hatte. Holzbläser, Blechbläser und Streicher waren zwar wie in jeder anderen Partitur untereinander geschrieben, aber jede einzelne Gruppe war für sich satzgemäß spielbar. Bei der Orchesterprobe wurde dann die Einteilung getroffen, welchen Abschnitt einer Nummer entweder die Holzbläser oder das Blech oder die Streichergruppe allein oder gekoppelt mit einer anderen Gruppe spielen sollten. Lyrische Nummern hatten ein durchlaufendes als Gegenstimme geführtes Violinsolo.“

[…]

193.-196. old.

Henning Hagedorn:

Zwischen Skizzenheften und Zentralpartituren

Paul Abrahams Operetten aus Sicht der bühnenpraktischen Rekonstruktion

„Die Originalpartituren sind verschollen.”  „Es gibt nur schlechte Neu-Arrangements.” – „Das Notenmaterial ist unspielbar”.  Aussagen dieser Art prägten das Bild von Abrahams Operetten, als Winfried Fechner, der damalige Manager des WDR-Rundfunkorchesters,  Matthias Grimminger und  mich bat, für konzertante Aufführungen von Abrahams Erfolgsoperetten neues Orchestermaterial zu erstellen. Von Viktoria und ihr Husar schien nur noch der Klavierauszug erhalten zu sein, der aber viele Einzeichnungen zur Instrumentierung enthielt, die wir unter Einbeziehung zeitgenössischer Schallplattenaufnahmen wiederherstellen konnten. Bei Blume von Hawaii und Ball in Savoy  wurden uns große handschriftliche „Zentralpartituren“ bereitgestellt, die aber extrem viele Noten enthielten. Es wurde schnell klar, dass eine einfache Reinschrift noch keine Aufführung ermöglichen würde.

Betrachtet man den Entstehungsprozess einer Operette Paul Abrahams, so finden sich im Vergleich zu anderen Komponisten Besonderheiten, die aus der damaligen Unterhaltungsindustrie stammen. 

Es gibt handschriftliche Skizzenhefte mit grob skizzierten Melodien ohne Liedtexte, die manchmal betitelt sind, oder oft nur  Andeutungen, wie „lustige Nummer“ aufweisen. Ein Skizzenheft zu Ball in Savoy enthält die wesentlichen Nummern mit den späteren Titeln, aufgeteilt in Strophe und Refrain, allerdings weiterhin ohne Liedtexte. Abraham scheint zu Beginn also ohne Text- und Handlungsgrundlage komponiert zu haben.

Als nächster Zwischenschritt wurde ein Klaviersatz geschaffen, der zusammen mit dem Liedtext in Notenausgaben schon früh erhältlich war, und die Grundlage für die Instrumentation in der „Zentralpartitur“ darstellte. Dieses „eigenartige Gebilde“ besteht aus Notenpapier mit vorgedruckten Instrumentenbezeichnungen, jede Seite schematisch in acht Takte unterteilt, in die der Klaviersatz eingetragen wurde. Für die anderen Instrumente wurden dann  Instrumentationsideen notiert, die später die endgültige Orchestrierung bilden. (Abraham oder seine Mitarbeiter entwickelten also nicht als erstes ein Instrumentationskonzept, in dem festgelegt wurde, wann welche Instrumente spielen sollen.)  In den notierten Ideen finden sich schlichte homophone Sätze oder verzierte Varianten der Gesangsmelodie, kontrapunktische Nebenmelodien und schließlich improvisationsartige Variationen des Klaviers oder anderer Solo-Instrumente.

Abraham konnte so nicht nur verschiedene Besetzungsgrößen bedienen, sondern den Charakter jeder Nummer individuell gestalten, indem er verschiedene Begleitungen für die Gesangssolisten wählte. Ebenso ließen sich Tänze und Reminiszenzen unterschiedlich anlegen. Darüber hinaus konnten akustische Verhältnisse und dramaturgische Anforderungen berücksichtigt werden, so dass sich ein endgültiges Instrumentationskonzept erst während der Proben entwickelte. Die Musiker fanden in ihrem Material den unkonzeptionierten Notentext, in dem es fast keine Pausen gibt, und jedes Instrument immer spielen könnte.

Dieses Konzept funktioniert nur, indem die Nummern nur als Chorus-Nummern konzipert werden. Nach einer eventuellen Einleitung folgen Strophe und Refrain, der auch die Grundlage für die folgenden Tänze darstellt. Die Begleitung (Hamonien  und  Rhythmus) bleiben dabei gleich, während die Auswahl und Kombination der Instrumentationsideen verschiedenste Konzepte erlauben.

Bemerkenswert, dass Abraham mit der Anfertigung von Zentralpartituren durch seine Mitarbeiter einen Teil des Kompositionsprozesses auslagerte, um danach die Fertigstellung selbst vollenden zu können. Hier liegen wahrscheinlich die Gerüchte begründet, dass Abraham von einer Orchesterinstrumentation […] keine Ahnung hatte.

Die Zusammenstellung der Operette erfolgte dann durch die Aneinanderreihung der Nummern (weitgehend ohne dramaturgische Anbindung),  bei gleichzeitiger Erstellung der vorläufigen Klavierauszüge und Regiebücher.

In diesem so entstandenen „klangfarbenfrohe(n) Bühnenpotpourri“ zeigt sich  die Variabilität der einzelnen Nummern, die sich über alle Grenzen „schadlos verrücken“ lassen. Dass Abrahams Operetten nicht nur revuehaftes Stückwerk darstellen, wird in den Vorspielen und komplexen Akt-Finale deutlich. Hier wird musikalisches Material, das sich nicht zur Verwertung in Notenausgaben und auf Schallplatte eignet, mit Teilen der zuvor erklungenen Nummern kombiniert,  allerdings nicht als unreflektiertes Zitat, sondern mit deutlich konkreteren Instrumentationsanweisungen und teilweise rhythmisch gewandelt.

Erst nach der Premiere wurden der Klavierauszug und das Regiebuch veröffentlicht. Der Klavierauszug enthält neben den Stichwörtern und dramaturgischen Hinweisen Angaben zur Instrumentation, die allerdings nur grobe Anhaltspunkte bieten. Das Notenmaterial der Musiker enthält weiterhin alle Noten der Zentralpartitur und kann (bzw. muss) für jede weitere Produktion neu angepasst werden.

Das Konzept der Zentralpartitur ist in Viktoria und ihr Husar erst nur rudimentär vorhanden. Das zeitgenössische Orchestermaterial ist uneinheitlich und scheint zunächst für das Orchester der Uraufführung erstellt worden zu sein.

Die Blume von Hawaii und Ball in Savoy haben dann die Zentralpartitur, wie sie Nico Dostal beschreibt. Das Orchester ist in allen Gruppen groß besetzt, vor allem der umfangreiche Schlagwerkapparat, die zwei bis drei Klaviere und die bis zu vier Benjospieler (mit Hawaii-Gitarren und Mandolinen)   erlauben zahlreiche Besetzungs- und Instrumentationsmöglichkeiten.

Märchen im Grand Hotel ist in den Bläsern deutlich kleiner angelegt,  Steicher, Schlagzeug und Klaviere werden ähnlich wie zuvor behandelt. Das Zentralpartitur-Konzept wird teilweise aufgebrochen und ist nur noch in den Streichern variabel, wobei eine Art Leitmotivik bzw. Leitinstrumentation entsteht, die die Geschlossenheit dieser Operette deutlich verdichtet.

Bei Roxy und ihr Wunderteam  ähnelt die Besetzung wieder der von Viktoria, ist jedoch nur noch in der Größe und nicht mehr im Stil variabel. Man kann den Orchestersatz also ausdünnen, aber kaum mehr uminstrumentieren. Hinzu kommt eine über weite Strecken untypische, schematisch-schlichte Satzstruktur neben Passagen, die typisch ausschweifend gesetzt wurden, so dass der Eindruck entsteht, dass Abrahams ursprüngliches Mitarbeiterteam gewechselt hat. ….“

És egy figyelmet érdemlő - előttem eddig nem ismert - adat, amely alapján nem találunk semmi meglepőt Ábrahám Pál fentebb vázolt munkamódszerében:

199. old.:

„Lebensdaten

[…]

„31.1.1924: Verhaftung als Börsenkommissionär wegen Unterschlagung und Veruntreuung

[…]


3347 Búbánat 2017-11-20 18:18:49

A KULT50 bemutatja: Oszvald Marika

Papp Timea, Fidelio.hu.  2017.11.15. 12:0

"Maga az élő és megkerülhetetlen tradíció, a viszonyítási pont, az eleven operetthagyomány. Oszvald Marika portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból."

A 2017 júniusában megjelent  KULT 50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

 


3346 Búbánat 2017-11-19 10:51:14

Kovalik Balázs először rendezett operettet

Október 28-án nagy sikerrel mutatta be a Stattheater Giessen Kovalik Balázs rendezésében Kálmán Imre első operettjét, a Tatárjárást.

„A németül Ein Herbstmanöverre keresztelt darab az 1908-as pesti premier után bejárta a világ színpadait, de a komponista későbbi művei, a csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő idővel kiszorították a repertoárról. Több évtizedes csend után Kovalik Balázs és a premier karmestere, Michael Hofstetter a budapesti és a bécsi változat felhasználásával készítette el a giesseni előadás partitúráját, melyhez a magyar rendező Robert Bodanzky eredeti szövegét is felfrissítette. A produkció díszleteit és jelmezeit Lucas Noll, koreográfiáját Leo Mujuc készítette.

Az újjászületett Kálmán-mű feltűnő sikerét a sajtó abban látja, hogy az előadás a mostanában Németországban divatos felhőtlen operettek helyett egészen szokatlan melankolikus hangnemet üt meg.”

/Fidelio.hu/






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.