vissza a cimoldalra
2017-11-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60137)
Momus társalgó (6274)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3349)
Bartók Béla szellemisége (234)
Brahms, Johannes (155)
Momus-játék (5366)
Kimernya? (2591)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4104)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1127)
Giacomo Meyerbeer (650)
Simándy József - az örök tenor (487)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2418)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1177)
Franz Schmidt (2955)
Erkel Színház (8510)
Kodály Zoltán (348)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (562)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6439)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3213   Ardelao • előzmény3209 2017-08-25 09:41:13

A Katókában eljön Budapestre, a már népszerű „Kis gárdahadnagy.“


A Fővárosi Operett Színház szombaton este Stolz Róbertnek, a világhírű zeneszerzőnek egyik legérdekesebb művét állítja a közönség elé. Stolz Róbertet az utóbbi időben különösen kedveli Budapest zenekedvelő népe, amióta a „Zwei Herzen im dreiviertel Takt” melódiáival, valósággal elbűvölte a közönséget. Ma ő a világ egyik legkeresettebb és legtöbbet kereső muzsikusa, aki naponta egész postacsomag számra kapja a megrendeléseket a legkülönbözőbb hangosfilm-vállalatoktól és színházaktól.

A Fővárosi Operett Színházban színre kerülő operettje, a Katóka, egyik legsikerültebb alkotása, amely rövidesen, mint hangosfilm is megjelenik. Németországban, ahol bemutatták, a közönség lelkesedése vette vállára. Slágerei már kiszivárogtak a német határokon túlra is, a rádió és a gramofonlemez elvitte mindenfelé és a „Kis gárdahadnagy” már Budapesten is közismert és utcasarkokon is dúdolt sláger.

A librettó, amely Stolznak ezer alkalmat ad zenei ötleteinek csillogtatására, egy örökifjú és örökbohó férfiról szól, aki nem hajlandó megkomolyodni. Nagybátyja trükköt eszel ki, becsempész a házba egy elragadó, fiatal titkárnőt, akiről elhiteti, hogy egyik fiatalkori kalandjának emléke. Ebből támadnak azután a mulatságos bonyodalmak, amelyeket a librettista Stolz muzsikájával nyújt át a közönségnek.

A Fővárosi Operett Színház új operettjének, a Katókának, Biller Irén a primadonnája, aki külföldi sikerei után most lép először operettben a közönség elé, A többi szereplő Fejes Teri, Somogyi Nusi, Kabos Gyula, Delly Ferenc és Sziklay József.
Karmester: Szántó Mihály.
Rendező: Szabolcs Ernő.

ESTI KURIR, 1931. február 17.
(9. Évfolyam, 38. szám)


Adieu mein kleiner Gardeoffizier
3209   zenebaratmonika • előzmény3208 2017-08-25 08:47:55
Köszi a megemlékezést. A Budavári Palotakoncerten is műsorra vették Stolz-t, 2016-ban 3 dalt, idén pedig 1 dalt játszottak tőle.

3208   Ardelao 2017-08-25 06:46:01

Születésnapján Robert Stolzra
(1880. 08. 25.-1975. 06. 27.)
emlékezve

HÁROMNEGYED ÜTEMBEN
(Írta: Dalos László)

Kedvence volt a zene múzsájának: csupa örökzöld dallamot szerzett; kegyeltje volt a sorsnak: két hónap híján 95 évet élt.

Robert Stolz , egészen kicsi gyerekként, a gyakran hozzájuk látogató Brahms ölében ült, és amikor szülei már aludni küldték, a nagy kései romantikus zeneszerző neki, a kis Robertnek zongorázta el Bölcsődalát. Tizenkilenc éves, amikor Bécsben marhagulyásebédre (!) hívja meg ifjabb Johann Strauss , a keringőkirály, s a szerény eszem-iszom után fölváltva játszanak keringőket A denevér komponistájának zongoráján.

Négy esztendő múlva Brünnben karmesterkedik, s reggelenként öt krajcárért cigarettát hoz neki egy Mizzi Jedliczka nevű színházi kóristalány, akiből később Jeritza Mária lesz. Huszonöt esztendős, amikor a bécsi Theater an der Wien zenekari pulpitusánál vezényelni kezdi A víg özvegyet, és abba sem hagyja az 547. előadásig, bár egy kritika ezt írta: „Lehár Ferenc Víg özvegyének tegnapi ősbemutatójával az operettműfaj végleg meghalt …”

Legféltettebb kincse egy ezüst díszítésű ébenfa karmesteri pálca volt, amely „a keringőkirályok jogara” nevet viselte. Joseph Helmesberger ajándékozta Suppénak , ő ifj. Johann Straussnak adta tovább; ezután Adele, az özvegy jóvoltából Lehárhoz került, ő később így nyújtotta át Stolznak: „Kedves Robet, megérdemled ezt a trófeát …”

Az ébenfapálcás karmester 1910-ben, harmincesztendős fejjel, megírja első sikeres operettjét (Das Glücksmädel), ráadásul Alexander Girardi , a páratlan színész a főszereplője …

Szakítsuk meg az események menetét, s mondjuk el, hogy az eddigiekről és még rengeteg minden másról a páratlanul népszerű osztrák komponista-karmester, Robert Stolz ugyanolyan emberi bájjal mesél a Die ganze Welt ist himmelblau című memoárkötetében, ahogyan szava is hangzottak a rádió mikrofonja előtt másfél-két évtizede Sebestyén János több riportműsorában. Igen, ez ugyanaz a kissé naiv és talán örökké diáklelkű, szeretetre méltó muzsikus, aki több, mint hat évtizeden át örökzöld dallamokkal ajándékozta meg az embereket. Leírt mondataiban is zene bujkál, gyakran háromnegyed ütemű dallam.

Mert Stolzról a mai tisztes-őszes-halántékúaknak legelébb is a Zwei Herzen im Dreivierteltakt kezdetű dal jut eszükbe, a Két szív háromnegyed ütemben, a film, amelyben fölhangzott, és amely magyarul a Szívek szimfóniája címet viselte. Ifjabb Strauss és Lehár Ferenc után igazi bécsi keringőt Robert Stolz mert és tudott írni. (Persze, más ritumushoz is értett. Dr. Ralph Bunche , az Egyesült Nemzetek főtitkár-helyettese 1957-ben arra kérte fölt: írjon Egyesült Nemzetek-indulót. Ne háborús marsot, hanem - békeindulót ..)

Sok-sok dalt komponált, sok zenés játékot, operettet, rengeteg filmhez írt betétszámokat, kísérőmuzsikát. Egy görögországi utazása ihlette A Madonna rózsái című egyfelvonásos operáját.

Memoárkötetének egy helyén ezt írja: „Mozartot mélységesen tisztelem, Wagnert nagyra becsülöm, Verdit határtalanul csodálom, de a szeretetem Puccinié …”

Nagy fekete autójában üldözöttek tucatjait csempészte át Hitler Németországából az ideig-óráig még veszélytelen Ausztriába. Ausztria bekebelezésének küszöbén kivette csaknem egymilliós bankbetétjét, egy megbízható ügyvédnek adta át a pénzt, hogy az az elkövetkező nehéz időkben segítse a majdani kitaszítottakat, föld alá szorulókat, barátokat, szerzőtársakat. Ő maga pedig, akár Thomas Mann , az emigrációt válaszotta. Előbb Franciaországba, majd Amerikába ment.

Robert Stolz nemcsak melódiát tudott írni: emberként is jelesen vizsgázott a legpróbálóbb időkben.

Bécs egyiket sem felejtette el neki, a második világháború befejezése után visszavárta. Stolz 1946-ban visszatért a romok közé, hogy segítsen a város és a lelkek újjáépítésében. Még csaknem három évtized gazdag alkotó szakasza állt előtte. Bécs városa 1970-ben, kilencvenedik születésnapja alkalmából, díszpolgársággal tisztelte meg.

Mi minden történt hosszú életében! Hadd említsünk még két élményt. Az első színhelye Berlin, 1924-ben. Stolz egy társaságban van Isadora Duncannel , a táncosnővel, és Szergej Jeszenyinnel . A költő részleteket mond a Pugacsov című drámai költeményéből … A másik az amerikai emigráció egy páratlan epizódja. Látogatás Albert Einsteinnél . A nagy tudós előveszi hegedűjét és – Stolz-dallamokat játszik zeneszerző vendégének. Azután a komponista folytatja a páratlan hangversenyt …

Robert Stolz már nem fejezhette be emlékiratait. A feleség, Einzi Stolz írt egy zárórészt a könyvhöz, meghatottan összefoglalva az utolsó éveket. Einzi Stolz nemcsak a memoárkötetet tette teljessé: azon fáradozik, hogy férjének életműve minél több helyen minél több örömöt szerezzen. A minap a budapesti Vigadó Robert Stolz-hangversenyére is eljött. A dallamok, a ritmusok élnek. Őszinteségük, humanizmusok élteti őket.

(Ez az írás a Film Színház Muzsika 1986. szeptember 20-i számában jelent meg.)

Robert Stolz: Zwei Herzen im Dreivierteltakt – Énekel: Nicolai Gedda és Anneliese Rothenberger
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
MűPa, Zászlótér

Möntör Máté (gitár), ifj. Farkas József (zongora)
"Hangulatkoncert"

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Hlavacsek Tihamér (zongora), Wiedemann Bernadett (ének)
Kodály, Lajtha, Dohnányi és Liszt dalai
KURTÁG: Játékok (válogatás)
KODÁLY: Székely keserves
BARTÓK: Kilenc kis zongoradarab (válogatás), 14 bagatell
LISZT: Ave Maria, Legenda no.2

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Rachmaninov Trió:
Mikhail Tsinman (hegedű), Natalia Savinova (cselló), Viktor Yampolsky (zongora)
"Budapesti Moszkva Napok"
HAYDN: G-dúr trió, Hob. XV:25
MENDELSSOHN: d-moll trió, Op.49
CSAJKOVSZKIJ: a-moll trió, Op.50

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar szólistái
"Ránki György 110"
RÁNKI GYÖRGY
Ballada és ellenballada az ifjúságról 4:50
Pentaerophonia
Don Quijote és Dulcinea
A hétfejű sárkány szerenádja
Lúdapó meséi

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rost Andrea (szoprán), Vigh Andrea (hárfa)
GLUCK: „Che farò senz’Euridice?” – Orfeo áriája az Orfeo és Euridice című operából
HÄNDEL: „Ombra mai fu” – Xerxes áriája a Xerxes című operából
HÄNDEL: C-dúr chaconne, HWV 484
JOHN THOMAS: The Minstrel's Adieu to his Native Land
BELLINI: „Oh! quante volte ti chiedo” – Júlia áriája a Rómeó és Júlia című operából
BALLINI: „Casta Diva” – Norma áriája a Norma című operából
DONIZETTI: „Prendi, per me sei libero” – Adina áriája a Szerelmi bájital című operából
DONIZETTI: „Regnava nel silenzio” – Lucia áriája a Lamermoori Lucia című operából
DONIZETTI–ROMAN MOSSHAMMER: Hárfa szóló a Lammermoori Lucia című operából
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
VERDI: „È strano, è strano!” – Violetta áriája a Traviata című operából
PUCCINI: „Vissi d'arte” – Tosca imája a Tosca című operából

20:00 : Budapest
Trafó

"10 éves a Bélaműhely"
Szépen játsszál mer’ elveszem!
A mai nap
született:
1942 • Hamari Júlia, énekes
elhunyt:
1695 • Henry Purcell, zeneszerző (sz. kb. 1659)
1938 • Leopold Godowsy, zongoraművész (sz. 1870)