Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3195 zenebaratmonika 2017-08-01 16:01:26
[url] https://www.youtube.com/watch?v=en5lNe_vcAg;Grandhotel [/url]

3194 zenebaratmonika 2017-08-01 15:52:41 [Válasz erre: 3190 Búbánat 2017-08-01 14:37:50]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=cQ3nFf9ksRA; Josephine [/url]

3193 zenebaratmonika 2017-08-01 15:42:50
Szép ez az ária, egész ismerős.

3192 zenebaratmonika 2017-08-01 15:41:52
[url] https://www.youtube.com/watch?v=A-2mYhNDbdM;Kaiserin [/url]

3191 zenebaratmonika 2017-08-01 15:37:31 [Válasz erre: 3190 Búbánat 2017-08-01 14:37:50]
Köszi a beszámolót, nem ugranak be ezek a dalok. A Fred Raymond darab viszont fent van a youtube-n, nem tudom Nagy Ibolya megnézi-e mindhárom darabot. A Kálmán Imre darab csak koncert formájában kerül fel összesen 2 előadás lesz, úgy tűnik ez kint divat. A Komisch Oper Berlin decemberben Ábrahám Pál Mese a Grandhotelben c. darabját veszi elő 2 koncert erejéig. Persze jó lenne, ha felvennék ezeket, mert utóbbit se ismerjük egyáltalán. Magyarországon még nem hallottam operettkoncertről, de operakoncert szokott menni az Erkelben és az Operaházban is meg persze a Müpában. Nem tudom jó ötlet lenne ha ha nálunk is lenne koncertoperett.

3190 Búbánat 2017-08-01 14:37:50 [Válasz erre: 3188 zenebaratmonika 2017-07-31 15:42:08]
Bad Ischl - 2017 Kaiserin Josefine (Emmerich Kalman) Valóban, kevéssé ismert darabja Kálmán Imrének a „ Kaiserin Joséphine”. Ez az operett a komponista utolsó befejezett zenés színpadi alkotása, amely még életében a színpadra került – Európában. (A háromfelvonásos operettet 1936. január 18-án Zürichben mutatta be a Stadttheater; Magyarországi bemutató: 1937. március 26., Budapest, Városi Színház. Ez volt az utolsó magyar Kálmán-premier: a „ Joséphine császárné”címszerepét – (Joséphine Beauharnais) - az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte. A további kulcsszerepekben Napóleont Fehér Pál, Barras-t id. Latabár Árpád, Talleyrandot pedig Z. Molnár László játszotta a Városi Színházban, a kisebb karakterszerepekben Mindszenthy Magdát, Sándor Máriát, Berend Istvánt, Fáy Bélát és Fodor Artúrt láthatta a pesti közönség. A mű Napóleon tábornok, konzul, majd császár és a kacér párja, Joséphine szerelmi kalandját meséli el a történelemhez híven, némileg felmagasztosult zenével. Tudni lehet, a budapesti előadásnak sikere volt. Németh Mária operadíva, és Fehér Pál, akkor éppen a zürichi Operaház vezető tenoristája, kiválóan alakították szerepüket. Rátonyi Róbert írja az Operett könyvében, hogy Szabolcs Ernő bravúros rendezői munkájának eredményeként a cselekmény filmszerűen pergett, az egyik jelenetben háborús tömegjelenetek és lenyűgöző hatású csataképek tárultak a nézők elé, hogy néhány pillanat változás alatt káprázatos szalont ábrázoljon a színpad, melyben a kor minden pompája látható volt díszletben (alkotó: Upor Tibor) és jelmezben (alkotó: Vogel Erik). A szubrett-táncoskomikuspár sem hiányozhatott a darabból: Feleki Kamill egy jóképű káplárt játszott, Vágó Märy egy tündéri kalaposlányt. Finomak voltak, szeriőzek és mégis nagyon mulatságosak. A táncaik eseményszámba mentek.” A szövegkönyvet Paul Knepler írta és Herczeg Géza fordította át magyarra. A darab azóta a „süllyesztőbe került”, és csak azért nem felejtődött el teljesen, mert a Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét, a nyolcvanas-kilencvenes években a részletei még gyakran felcsendültek az operettadásokban. Én is onnan ismerem Kálmán mára szinte „elfeledett” zenéjét: Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50 Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara Vezényel: Bródy Tamás Szerkesztő: Bitó Pál A Dankó Rádióban egyszer- kétszer adásba került erről a magyar nyelvű stúdiófelvételről néhány részlet: - Juliette és Bernard vidám kettőse: „Kislány-kislány, mondok én egy jót…” - Ugyanők egy másik kettőse: „Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor) - Joséphine dala (No.5) (Kalmár Magda, az MRT Énekkara) - Napóleon dala (Korondy György - Induló-dal: „Ki győzött, az vezet ismét…” (Ötvös Csaba, Fülöp Attila és az MRTÉnekkara) Remélhetőleg Nagy Ibolya, a rádió szerkesztő-műsorvezetője, erről a Kálmán Imre-operettről sem feledkezik meg, amikor beszámolni fog nyári, Bad Ischl-ben töltött élményeiről, köztük a Lehár-fesztivál zenei érdekességeiről – amennyiben jelen volt az ott bemutatott előadásokon, és talán zenei illusztrációkkal is tud majd szolgálni nekünk!

3189 zenebaratmonika 2017-07-31 16:00:49 [Válasz erre: 3186 Búbánat 2017-07-31 09:01:07]
Tényleg remek darabok, sajnos Magyarországon nem sokat látni ezek közül, nem tudom szoktak e készíteni videót az előadásokról vagy van e élő közvetítés. Tavaly a Mörbisch-i operettfesztiválon a Viktória és Huszárja ment, Ábrahám Pál darabja, és ezt meg tudtam nézni a youtube-n, mert pár napra felkerült. A bécsi operaház pedig feltette Benatzky Axel an der Himmelstür (1936) c. darabját.

3188 zenebaratmonika 2017-07-31 15:42:08 [Válasz erre: 3187 Búbánat 2017-07-31 09:04:18]
Akkor meg fogja nézni gondolom az említett 3 operettet, ami közül 2 szinte ismeretlen itthon. Kíváncsian várjuk a véleményét.

3187 Búbánat 2017-07-31 09:04:18 [Válasz erre: 3183 zenebaratmonika 2017-07-29 13:30:06]
A Dankó Rádió "Túl az Óperencián" szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya tegnapi operettműsorában sejtelmesen elárulta, hogy Bad Ischlben tölti szabadságát, tele élményekkel, alig várja, hogy ezeket, benyomásait megossza kedves rádióhallgatóival...Én is alig várom...

3186 Búbánat 2017-07-31 09:01:07 [Válasz erre: 3184 zenebaratmonika 2017-07-29 13:33:04]
Imponáló lista...

3185 zenebaratmonika 2017-07-29 13:34:59
Kaiserin Josefine (Emmerich Kalman) - halbszenisch Ebből összesen 2 előadás lesz.

3184 zenebaratmonika 2017-07-29 13:33:04
Gespielte Operetten Ez a Lehár fesztiválon játszott eddig játszott operettek teljes listája, úgy nézem jövőre nem lesz 3. darab 2018 Die Blume von Hawaii (Paul Abraham) Das Land des Lächelns (Franz Lehár) 2017 Kaiserin Josefine (Emmerich Kalman) - halbszenisch Die lustige Witwe (Franz Lehár) Saison in Salzburg (Fred Raymond) 2016 Die Juxheirat (Franz Lehár) - halbszenisch Die Rose von Stambul (Leo Fall) Die Fledermaus (Johann Strauss) 2015 Die ungarische Hochzeit (Nico Dostal) 2014 Die Kaiserin (Leo Fall) - halbszenisch Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) 2013 Wo die Lerche singt (Franz Lehár) - halbszenisch Gasparone (Karl Millöcker) 2012 Der Vogelhändler (Carl Zeller) Zigeunerliebe (Franz Lehár) 2011 Paganini (Franz Lehár) Im weissen Rössl (Ralph Benatzky) 2010 Frasquita (Franz Lehár) - semikonzertant Der fidele Bauer (Leo Fall) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) 2009 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Wiener Blut (Johann Strauss) 2008 Der Zarewitsch (Franz Lehár) Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 2007 Giuditta (Franz Lehár) Die Fledermaus (Johann Strauss) 2006 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Fatinitza (Franz von Suppe) 2005 Eva (Franz Lehár) Der Bettelstudent (Karl Millöcker) 2004 Eine Nacht in Venedig (Johann Strauss) Ein Walzertraum (Oscar Straus) 2003 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Die Fledermaus (Johann Strauss) Die Perlen der Cleopatra (Oscar Straus) - semikonzertant 2002 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) 2001 Der Vogelhändler (Carl Zeller) Madame Pompadour (Leo Fall) 2000 Der Zarewitsch (Franz Lehár) Wiener Blut (Johann Strauss) 1999 Paganini (Franz Lehár) Gräfin Mariza (Emmerich Kalman) 1998 Umbau des Kurhauses Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 1997 Der Bettelstudent (Karl Millöcker) Eine Nacht in Venedig (Johann Strauss) 1996 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) 1995 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Der Vogelhändler (Carl Zeller) 1994 Paganini (Franz Lehár) Die Fledermaus (Johann Strauss) 1993 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 1992 Giuditta (Franz Lehár) Sissy (Fritz Kreisler) 1991 Der Rastelbinder (Franz Lehár) Die Zirkusprinzessin (Emmerich Kalman) 1990 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Viktoria und ihr Husar (Paul Abraham) 1989 Der Zarewitsch (Franz Lehár) Maske in Blau (Fred Raymond) 1988 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Gräfin Mariza (Emmerich Kalman) 1987 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Sissy (Fritz Kreisler) 1986 Frasquita (Franz Lehár) Der Bettelstudent (Karl Millöcker) 1985 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Eine Nacht in Venedig (Johann Strauss) 1984 Paganini (Franz Lehár) Ein Walzertraum (Oscar Straus) 1983 Der Zarewitsch (Franz Lehár) Die Fledermaus (Johann Strauss) 1982 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) 1981 Zigeunerliebe (Franz Lehár) Wiener Blut (Johann Strauss) 1980 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Sissy (Fritz Kreisler) 1979 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Die Rose von Stambul (Leo Fall) 1978 Giuditta (Franz Lehár) Gräfin Mariza (Emmerich Kalman) 1977 Der Zarewitsch (Franz Lehár) Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 1976 Paganini (Franz Lehár) Der Vogelhändler (Carl Zeller) 1975 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Wiener Blut (Johann Strauss) 1974 Wo die Lerche singt (Franz Lehár) Die gold'ne Meisterin (Edmund Eysler) Im weissen Rössl (Ralph Benatzky) 1973 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Im weissen Rössl (Ralph Benatzky) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) 1972 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 1971 Paganini (Franz Lehár) Im weissen Rössl (Ralph Benatzky) Die ungarische Hochzeit (Nico Dostal) 1970 Giuditta (Franz Lehár) Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Der Zarewitsch (Franz Lehár) 1969 Paganini (Franz Lehár) Der Vogelhändler (Carl Zeller) - Gastspiel der bayerischen Opernbühne München Viktoria und ihr Husar (Paul Abraham) 1968 Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Gräfin Mariza (Emmerich Kalman) 1967 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Der Zigeunerbaron (Johann Strauss) 1966 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Wiener Blut (Johann Strauss) 1965 Brand des Kurhauses, daher nur konzertante Aufführungen 1964 Eva (Franz Lehár) Der Vogelhändler (Carl Zeller) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman) Die gold'ne Meisterin (Edmund Eysler) Der feurige Elias (Rudi Gfaller) 1963 Paganini (Franz Lehár) Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Der feurige Elias (Rudi Gfaller) - Uraufführung Ein Walzertraum (Oscar Straus) 1962 Der Graf von Luxemburg (Franz Lehár) Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Der Filmmillionär (Wilhelm Leitner) - Uraufführung Die gold'ne Meisterin (Edmund Eysler) Die ungarische Hochzeit (Nico Dostal) 1961 Die lustige Witwe (Franz Lehár) Das Land des Lächelns (Franz Lehár) Paganini (Franz Lehár) Die Csardasfürstin (Emmerich Kalman)

3183 zenebaratmonika 2017-07-29 13:30:06
A híres Bad Ischl-i Lehár fesztivál idén Lehár Víg özvegye mellett két másik darabot is játszik, az egyik Fred Raymond: Saison of Salzburg c. darabja, ez már július vége óta megy, a másik pedig Kálmán Imre: Kaiserin Josephine c. operettje. Erről a két darabról tudtok valamit? Igazából csak a címüket hallottam. Fred Raymond ismertebb operettje a Maske in Blue, ebben van a híres Juliska Budapesten c. nóta. Megy közületek valaki oda? Pár éve jártam a városban egy csoportos utazáson, de nem tudom hogy lehet oda eljutni máshogyan. 2018-ban pedig Lehár Mosoly országa és Ábrahám Pál Hawai rózsája fog műsorra kerülni a 3. operett még nem tudni mi lesz. Jó lenne már egyszer Magyarországon is látnia a Hawai rózsáját, de úgy néz ki hogy csak a német nyelvterületeken népszerű, most szeptemberben a svájci Bazelben lesz az operaházban.

3182 Búbánat 2017-07-28 13:43:47
A Szolnoki Szigligeti Színház december 15-én mutatja be Huszka Jenő Lili bárónő című híres operettjét. A darabot Balázs Péter rendezi Lőrincz Judit és Járai Máté vendégszínészek főszereplésével.

3181 Búbánat 2017-07-26 11:13:54
Előzetes [url] http://www.operett.hu/cikkek/budavari-palotakoncertek-2017-8211-fesztival-az-oroszlanos-udvarban/1303; Budavári Palotakoncertek 2017 – fesztivál az Oroszlános udvarban[/url]

3180 Búbánat 2017-07-25 10:54:53 [Válasz erre: 3179 Búbánat 2017-07-25 10:54:11]
[url] https://www.facebook.com/loveoperett/photos/pb.265765453484270.-2207520000.1500966076./1511527475574722/?type=3&theater; Lehoczky Zsuzsa [/url]

3179 Búbánat 2017-07-25 10:54:11
Egy szép fotó a szülinapos url] https://www.facebook.com/loveoperett/photos/pb.265765453484270.-2207520000.1500966076./1511527475574722/?type=3&theater; Lehoczky Zsuzsáról! [/url] Isten éltesse sokáig!

3178 Búbánat 2017-07-23 08:12:10
Seefestspiele Mörbisch - 2017 [url] https://www.youtube.com/watch?v=m7yttT3JJHU; TRAILER: Karl Zeller: Der Vogelhändler [/url] A Mörbischi Operettfesztiválon 1957 óta hallgathatunk operetteket és musicaleket a közvetlenül a Fertő-tóra épített vízi színpadról. A világ legnagyobb szabadtéri operett színpada harmonikusan illeszkedik a Fertő-Hanság Nemzeti Park lenyűgöző kulisszái közé. A fesztivál a kultúra határok nélküli élvezetét hirdeti, ami a látogatót kiragadja a hétköznapi gondokból, és elvezeti egy operettekkel és musicalekkel teli mágikus világba. Művészileg a fesztivál a legmagasabb színvonalat képviseli: az alaposan átgondolt és neves előadókat felsorakoztató produkciók évről évre teltházat vonzanak. 2017-ben a Madarász (Karl Zeller) című operett szerepel repertoárjukon. Előadások időpontja: 2017.07.07 - 08.19 A 2017 évi Mörbischi Operettfesztivál kitesz magáért! A Christl von der Post-al és Ádámmal, a madarásszal két legismertebb operett szereplő tér vissza majd’ 20 év távollét után a tó színpadára. Korrupció, félreértések és szívbéli dolgok – „A madarász” mesteri módon vegyíti a klasszikus operettelemeket. A "Grüß enk Gott, alle miteinander", "Ich bin die Christl von der Post" és a "Schenkt man sich Rosen in Tirol" dallamok az operettet kedvelők számára szerte a világon jól ismertek. TARTALOM Ádám, a tiroli madarász, végre újra látogatóba érkezik abba a kis Rajna menti falucskába, ahol menyasszonya, Christl lakik. Sajnos esküvőjüket pénzszűke miatt állandóan el kell halasztani. A hiányzó pénz felkutatása során azonban súlyos tévedés esik, mely végül zátonyra juttatja Ádám és Christl kapcsolatát. Jó pár komoly megpróbáltatást kell leküzdeni ahhoz, hogy a szerelmesek újra egymás karjaiba találjanak.

3177 Búbánat 2017-07-23 07:59:02
http://www.bajaiszabadteri.hu/index.php/eloadasok/magnas-miska 2017. augusztus 25. és 26. Baja, Szentháromság tér A Mágnás Miska a magyar operett-irodalom egyik legsikeresebb műve, melyet időről időre bemutatnak zenés és prózai színházak egyaránt, augusztusban pedig Bajára érkezik a Budapesti Operettszínház társulatának előadásában, hogy itt is meghódítsa a közönség szívét. A szatirikus, mulatságos történetet Szirmai Albert és Gábor Andor pompás, örökzöld számai teszik teljessé olyan jól ismert slágerekkel, mint A nő szívét ki ismeri, Úgy szeretnék boldog lenni vagy a Cintányéros cudar világ! A darab eredetileg a legendás hírű magyar színészpáros, Rátkai Márton és Fedák Sári számára íródott, ez alkalommal PELLER ANNA és PELLER KÁROLY neve garantálja a felhőtlen szórakozást. Zsorzsi nagymama szerepében LEHOCZKY ZSUZSA, míg Stefániaként KALOCSAI ZSUZSA lesz látható, Korláth grófot pedig FARAGÓ ANDRÁS alakítja majd. "Miska, a talpraesett lovászfiú, a "vazsmegyei gyerek" pillanatok alatt, a szemünk láttára válik előkelő arisztokratává, tenyeres-talpas babájából, Marcsából is estélyi ruhás, "flancos" dáma lesz, aki Mary grófnőként vonul be az úri társaságba. Mindez azért történik, mert a rátarti család hallani sem akar arról, hogy Baracs, az egyszerű tiszttartó, lányukat, Rolla grófnőt vegye feleségül. Óriási szerencse, hogy a kleptomániás nagymama nem törődve efféle előítéletekkel a fiatalok mellé áll, s így az operett felhőtlenül juthat el a vidám fináléig." RENDEZŐ: VEREBES ISTVÁN

3176 Búbánat 2017-07-21 10:38:51 [Válasz erre: 3175 nickname 2017-07-21 07:37:56]
Épp most hangzott el a Dankó Rádió operettműsorának a legvégén Franz von Suppé egyik híres nyitánya - a "Fatinitza" operettjének. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Sándor János vezényli.

3175 nickname 2017-07-21 07:37:56
Köszönöm a tájékoztatást. Az operett műfajában annyira nem vagyok otthon, de most Rossini mellett Suppé nyitányokat hallgattam tegnap délután.

3174 Búbánat 2017-07-20 17:39:08 [Válasz erre: 3173 Búbánat 2017-07-20 17:24:47]
Persze Suppé operettje címében szereplő kártyalap-motívumnak szerepe van a cselekmény alakulásában: Judit, egy jövendőmondó asszony, titokban segíti a fiatal szerelmespárt, hogy a lány gonosz gyámjának mesterkedései ellenére révbe jussanak; utóbbi sürgetésére kártyát húz neki, hogy jövendőjét megmondja: a pikk dámát húzza ki a csomagból, s az asztalra téve sejtelmesen csak annyit mond: ez az asszony sötét titkot őriz a kérdező múltjából, amit ha nyilvánosságra hoz. neve s alakja egyaránt a pokol tüzének martaléka lesz (I. felv.)

3173 Búbánat 2017-07-20 17:24:47 [Válasz erre: 3172 nickname 2017-07-20 13:48:07]
Suppé „Pikk dámá”jának (1884) semmi köze nincs Puskin verses elbeszéléséhez; egész más történet, más kor, más helyszín, más cselekmény, más szereplők – vidám darab és boldog véggel… Suppé korábban komponált művének - Die Kartenschlägerin („A kártyajósnő”, 1862) az átdolgozása, de ez sem volt igazán sikeres operettje, igazán a nyitánya az, ami máig népszerű és a koncerttermekben is olykor felcsendül. Nálunk Ferencsik János, Breitner Tamás, Sándor János is vezényelte, rádió- ill. lemezfelvételük van (külföldön Karajan, Bernstein és sokan mások is felvették repertoárjukba. Suppénak több operettje nem érte el a Boccaccio (1879), A szép Galathea (1865), a Pajkos diákok (1863) sikerét, lekerültek a színpadokról és csak azért nincsenek elfeledve, mert nyitányaik viszont maradandóak, máig népszerűek, önmagukban is igényes, nívós zenekari darabok, amelyek gyakorta felhangzanak lemezekről, de önálló hangversenydaraboknak is elmennek és mindig hatalmas sikerük van: Könnyű lovasság (1866) Banditák (1867) Tantalusi kínok (1868) Fatinitza (1876) A pikk dáma (1884) Költő és paraszt (Suppé 1846-ban ír zenés darabját átdolgozta Carl Elmar, bemutató: 1936) Reggel, délben, este Bécsben („Ein Morgen, ein Mittag und ein Abend in Wien” nem operett; zenés játékhoz írt nyitánya - 1844)

3172 nickname 2017-07-20 13:48:07 [Válasz erre: 3171 nickname 2017-07-20 13:46:51]
Egyébként nem is tudtam, hogy Suppé a Pik dáma történetét is megzenésítette. Most véletlen futottam bele a darab nyitányába a tubuson.

3171 nickname 2017-07-20 13:46:51
"Itt em lítjük meg, hogy ugyancsak márciusban vendégszerepei a Városi Színházban a bécsi Staatsoper is, amire vonatkozólag ma kötötték meg a szerződést. E nevezetes vendégjátékokig K. Halász Gyula, K ristóf Károly és N agypál Béla. nagy sikert aratott Suppé-operettje, a .,Tarantella“ uralja a Városi Színház műsorát. Zoltán Irén az operett női főszereplője felgyógyult betegségéből s az ő, Szűcs László, F. Sziklai Szeréna, Szilágyi Maresa, Sziklai József és Fodor Artúr főszereplésével e hét péntekén indul a Tarantella új előadássorozata." Órai Ujság, 1935. február (21. évfolyam, 27-49. szám)

3170 Búbánat 2017-07-18 15:47:55 [Válasz erre: 3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16]
Említettem azt a négy Sullivan-operettet, amelyeket adaptálta a Magyar Rádió, és a stúdiófelvételüket a Dalszínháza égisze alatt bemutatta hazai művészeink közreműködésével. Ideírom ezeket: I. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás /Eredeti címe: Trial by Jury (1875) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00 Magyar szöveg: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.:MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Ruitner Sándor Szereposztás: A bölcs bíró – Melis György A felperes – László Margit Az alperes – Réti József A felperes ügyvédje – Palcsó Sándor I. Esküdt – Domahidy László Törvényszolga – Várhelyi Endre További esküdtek: Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor II. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó /Eredeti címe: The Mikado (1885) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) III. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A Fruska /Eredeti címe: H.M.S. Pinafore (1878) / Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. január 22. Kossuth adó, 19.47 Szövegét William Schwenck Gilbert írta. Rádióra alkalmazta: Romhányi József Verseket fordította: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.: Az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Sir Joseph Porter – Várhelyi Endre (Balázs Samu) Kapitány – Kishegyi Árpád (Agárdy Gábor) Josephine – Kalmár Magda (Csűrös Karola) Ralph, matróz – Rozsos István (Körmendi János) Dick, matróz – Sólyom-Nagy Sándor (Garas Dezső) Fedélzetmester – Kovács Péter (Sztankay István) Muskátli – Barlay Zsuzsa (Tolnay Klári) Dada – Divéky Zsuzsa (Kárpáti Magda) Km.: Pogány Margit, Bay Gyula, Felvinczy Viktor és Lázár Gedeon IV. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja /Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39 A verseket fordította: Fischer Sándor Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Horváth Ádám Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Richard, a kalózkirály – Melis György Samuel, a hadnagya – Miller Lajos Frederick, kalózjelölt – Nagy János - a „B” betűt neve elé ekkor még nem tette ki – (próza: Maros Gábor) Stanley, az angol hadsereg első gárdaezredese – Gregor József Mabel, Kate, Edith, Isabel, a leányai – Kalmár Magda, Káldy Nóra, Csűrös Karola, Schütz Ila, Edward, rendőrminiszter – Németh Sándor Ruth, a kalózok mindenese – Barlay Zsuzsa Sajnálatosnak tartom, hogy megszakadt ez a szép sorozat: a Magyar Rádió a hetvenes évek közepétől nem érzett késztetést további – újra - Sullivan-operettekből felvételt készíteni. Pedig szerintem érdemes lett volna még „A gondolások”, „A gárdista”, „Patience” darabokat is a rádióra alkalmazni, hiszen e műveknek ugyancsak igen értékes zenéi vannak. Az is tény, hogy a hetvenes évek elejétől-közepétől ritkultak a rádióban a teljes operettfelvételek bemutatói (úgy a hazai szerzőkéi, mint a külföldi komponistákéi); a számuk jelentősen visszaesett az ötvenes-hatvanas évek „terméséhez” képest – aminek okai között a közönség érdeklődésének megcsappanása és az anyagi források csökkenése állhatott (bizonyára a szerzői jogokra is tekintettel kellett lenni.), egyáltalán a „telítettség” érzete is benne volt Persze azért még így is számos új operettfelvételt mutatott be a rádió, egészen a nyolcvanas évek végéig - igaz, évente már alig egy-két darabot jelentett a műfajból: Offenbach, Johann Strauss, Lehár, Kálmán, Millöcker, Ziehrer műveit ismerhették meg a rádióhallgatók – közöttük olyanokat is, amelyeknek addig még nem volt teljes felvételük és magyar fordításuk/feldolgozásuk: Offenbach: Sóhajok hídja, Szökött szerelmesek, Piaci dámák, Kékszakáll Johann Strauss: Bécsi vér Millöcker: Gasparone Ziehrer: A csavargó Lehár: Friderika, Tavasz, Szép a világ, Lehár: Cigányszerelem, Paganini, Éva, Giuditta (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya. Kálmán Imre: Marica grófnő, Cirkuszhercegnő (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Huszka: Gül Baba, Lili bárónő (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Sullivan említett művei mellett hasonlóképpen hiányolom a rádióból a következő operettek teljes, magyar nyelvű változatát, - csak az igen értékes zenei anyagot tartalmazó darabcímeket sorolom: Offenbach: Périchole, A trapezunti hercegnő, Kakadu (Vert-Vert), Fantasio, Coscoletto, Banditák, Utazás a Holdba, A tamburmajor lánya, Robinson Crusoe, Johann Strauss: Simplicius Zeller: A bányamester (csak részleteket vett fel a rádió az operettből) Oscar Straus: A csokoládékatona Fall: A dollárkirálynő, A spanyol csalogány Lehár: A hercegkisasszony (csak részletek vannak a rádióban) Ábrahám Pál: Hawaii rózsája, Bál a Savoyban (ezekből a darabokból is csak részleteket vett fel a rádió) Nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy a jövőben magyar nyelvű, teljes rádiófelvételeken ismerkedhetünk meg e remek operettekkel –(és teljes zenéjükkel).

3169 Búbánat 2017-07-16 12:15:58 [Válasz erre: 3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16]
A Bartók Rádióban tegnap este leadott Sullivan-Gilbert operett zenei stúdiófelvétele megtalálható abban a CD-boxban, amely a nagy angol komponista válogatott munkáit tartalmazza 16 CD-n! [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra · Sir Malcolm Sargent Box set [/url] Ezt az EMI-kiadványt sikerült annak idején beszereznem, azóta is, rendszeresen „töltekezem” belőle...

3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16
Ma este (19.00 – 20.42) a Bartók Rádió egy híres angol operett-különlegességgel rukkol elő: Sir Arthur Sullivan - W.S. Gilbert: A gárdista ( [url] https://www.google.hu/search?q=The+Yeomen+of+the+Guard&tbm=isch&imgil=53WadS7es6XheM%253A%253BBUoIcmVPRHMtBM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fstageagent.com%25252Fshows%25252Foperetta%25252F2312%25252Fthe-yeomen-of-the-guard&source=iu&pf=m&fir=53WadS7es6XheM%253A%252CBUoIcmVPRHMtBM%252C_&usg=__y57PMV9lu6kVc4B3Rd4pAt8PNRM%3D&biw=1455&bih=722&ved=0ahUKEwiY_JOgo4vVAhVHRhQKHcMcBSUQyjcIkwE&ei=wAhqWZicBceMUcO5lKgC#imgrc=53WadS7es6XheM:;The Yeomen of the Guard [/url] ) Vezényel: Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara és a Pro Arte Zenekar. (Felvétel ideje: 1958. év) A vígopera műfajához közelítő kétfelvonásos darab (mely egy másik címen is ismeretes: A testőrök ) bemutatója 1888. október 3-án volt Londonban (Savoy), és még ugyanabban az évben New Yorkban is színre került. Sullivan A gárdista komponálásakor már túl volt a H.M.S. Pinafore (A Pinafore hadihajó, 1878; a magyar rádiófelvételen „A Fruska” címet kapta), The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok, 1879; a magyar rádió felvételén A cornwalli kalózok címen ismeretes), Patience (1881), Iolante (1882), Princess Ida (1884), a legnagyobb sikerű The Mikado (1885) és a Ruddigore (1887) vígoperai igényű operettjein, de még előtte volt az ugyancsak sikeres The Gondoliers (A gondolások, 1890), az Ivanhoe c. operája (1891), vagy The Grand Duke (A nagyherceg, 1896) és az utolsóként bemutatott The Rose of Persia (Perzsia rózsája, 1900) bemutatója. Sir Arthur Sullivan (sz. London, 1842. 05.13., mh. London, 1900.11.22.) apja, Thomas Sullivan, klarinétművész volt, és a sandhursti Royal Military College katonazenekara vezetője. Már kisgyermekként tehetségesnek mutatkozott, ezért énekelni kezdett a Chapel Royal kórusában. 11 éves korában adta el első kompozícióját, és elnyert egy ösztöndíjat, amelynek segítségével megkezdhette tanulmányait a Royal Academy of Music falai között. Hallgatóként kísérőzenét írt a „Tempest” Shakespeare-drámához , s hamarosan úgy emlegették, mint az angol zene új reménységét. Pályája során mindvégig egyszerre kellett együtt élnie azzal az elvárással, hogy tiszteletreméltó, „komoly” zeneszerzővé váljék, valamint a vígoperái-operettjei közönségsikerével. Első ilyen próbálkozásában F.C. Burnand volt a társa, a mű a Cox and Box (1866). Híres együttműködése Sir William Schwenck Gilberttel a Thespis című művel kezdődött 1871-ben, és a Trial by Jury-val (a magyar rádiófelvételén Az esküdtszéki tárgyalás címet kapta) véglegesen megszilárdult 1875-ben. Szakadatlan sora következett ezután operettjeinek, vígoperáinak – a legnagyszerűbb és legragyogóbb ilyen sorozat az angol zene történetében; a „komoly” műveket messzemenően háttérbe szorítva. A The Mikado (1885) után különböző viták zajlottak a szerzőtársak között, s többször úgy látszott, hogy társulásuknak vége szakad,d mégis folytatták egészen 1892-ig, az Utopia Limited-ig. Magasabbb igényeit időközben Sullivan a The Golden Legend című operatóriummal és az említett Ivanhoe-val elégítette ki. Sullivan is, Gilbert is kísérletezett más partnerekkel is, de hiába. A Savoy-operettek (vígoperák) nem veszítettek népszerűségükből, s aligha írtak jobbakat műfajukban náluk. Sikerük messze túlszárnyalta Sullivan – mostanában újra felfedezett – egyéb muzsikájának népszerűségét. Sullivan: A gárdista Operett két felvonásban Szövegét W. S. Gilbert írta Vez. Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara (karig.: Peter Gellhorn) és a Pro Arte Zenekar Szereposztás: Sir Richard Cholmondeley, a Tower őrségének parancsnoka - Denis Dowling (bariton) Fairfax ezredes - Richard Lewis (tenor), Mr. Meryll, a királyi testőrség őrmestere - John Cameron (bariton) Leonard Meryll, a fia és Első testőr - Alexander Young (tenor) Phoebe Meryll, a lánya - Marjorie Thomas (kontraalt) Elsie Maynard, komédiás - Elsie Morison (szoprán) Jack Point, bohóc - Geraint Evans (bariton) Wilfred Shadbolt, főfoglár - Owen Brannigan (basszus) Második testőr - John Carol Case (bariton) Dame Carruthers, a Tower házfelügyelője - Monica Sinclair (kontraalt) Helyszín: London, a Tower Idő: 1520 körül, VIII. Henrik uralkodása idején A cselekmény fő vonulata: Phoebe Meryll a rokka mellett ülve éppen egy bánatos szerelmes dalt énekel, amikor betoppan Wilfred Shadbolt, a londoni Tower börtönőre és helyettes kínvallatója. Phoebe gúnyolja őt visszataszító munkája miatt. Wilfred „természetesen” nagyon vonzódik a lányhoz, de tudja, hogy szíve hölgye a Tower egyik őrizetese, Fairfax ezredes iránt érdeklődik. Hogy bosszantsa a lányt, nagy örömmel újságolja a hírt, hogy az ezredest tiltott varázslással vádolják és lefogják fejezni. Phoebe erősködik, hogy amit boszorkányságnak vélnek, az pusztán tudomány. Fairfax ugyanis nemcsak feltűnően jóképű, hanem alkimista is. Phoebe elhatározza, hogy saját élete kockáztatásával is megmenti a férfit. Innen indul el a történet kifejlődése… nagyvonalakban: Phoebe és az apja azt eszelik ki, hogy az ezredes mint Phoebe bátyja, Leonard lépjen be az őrségbe. Megjelenik Jack Point bohóc és társa, Elsie Maynard, szórakoztatják az ítélet végrehajtására várakozó közönséget. Közben Fairfax azt kívánja, hogy hátralévő félórájára legyen a felesége az első lány, aki hajlandó hozzámenni, hogy legyen örököse, s ne kapzsi rokonaira szálljon a birtoka. A Tower őrmestere Elsie segítségét kéri. A nőt megkísérti a lehetőség – kábán követi vezetőjét a szertartásra. A Fairfax megszöktetésére szervezett akció azonban sikerrel jár, így Elsie egy idegen férfi feleségeként ébred fel kábulatából. Shadbolt, a szerelmes természetű főfoglár, és Point is azt állítják, hogy lelőtték a menekülő Fairfaxet. 2. felvonás: Fairfax most már szabad, de még mindig a szerelem rabja. Leonard Meryll szerepében verseng az Elsie szerelméért epedő Pointtal. Elsie megadná magát Leonardnak, de arról értesül, hogy férjét Fairfaxet nem ölték meg, sőt kegyelmet kapott, s most útban van, hogy bejelentse igényét a feleségére. Azután rájön, hogy az a férfi, akit szeret, és az, akihez hozzáment, egy és ugyanaz a személy. Phoebe és az apja Shadbolttal, illetve Dame Carruthersszal, a Tower gondnoknőjével köt házasságot, mert e két személy tud a végrehajtott cselről. De szegény öreg Jack Point mindent elveszít: a sorsa iránt közömbös nézőknek elsírja boldogtalan szerelmének történetét, majd összetört szívvel meghal. Ismert áriák: 1. felvonás - When maiden loves (Poebe) - Tower warders, unde orders (Merry és a kórus) - Is life a boon? (Fairfax) - I’ve jibe and joke (Jack Point) - Were I thy bride (Phoebe) 2. felvonás - Oh! a private buffoon (Jack Point) - A man who woukd woo a fair maid (Fairfax, Phoebe és Elsie) - I have a song to sing-o (Jack Point) A darab zenéjét elemzők többsége Sullivan legkiforrottabb operettjének tartja, különösen nyitányát emelik ki, amely az előző – és a későbbi – művektől eltérően nem a legismertebb részekből összeállított, szokás szerint „potpourri”, hanem önálló zenei részleteket szonátaformában bemutató zenekari mű. Ez volt egyébként a zeneszerző első olyan darabja, amelynek zenekarában a szokásosnál több fúvós – kürt, harsona és fagott – játszott. A történet ötlete Gilbert, a szövegíró visszaemlékezéséből ismeretes (Winkler Gábor említi Operett című könyvében): 1887 őszén, az uxbridge-i állomáson, vonatra várva akadt meg a szeme egy hirdetésen, amelyen egy „beefeater”, a Tower jellegzetes, piros ruhába öktözött őre reklámozta a Tower Szolgáltató Vállalat sokrétű tevékenységét. Ez adta az ötletet egy Towerben játszódó darab írásához. Sullivan el volt ragadtatva a többszörösen megcsavart, fejetetejére állított, ugyanakkor nagyon emberi és nagyon vidám történettől. Az impresszárió-operaigazgató D’Oyly Carte beleegyezett, hogy ez legyen a szerzőtársak következő darabja színházában, a Savoyban. Tavaszra elkészült a partitúra, a nyár végén megkezdődhettek a próbák, s a kitűzött időben sor került a premierre is. Később Gilbert és Sullivan kissé átdolgozták darabjukat: az első felvonást jelentősen lerövidítették, s ebben a változatban olyan nagy sikert ért meg a darab, hogy 423 alkalommal volt műsoron. Az angol színpadoknak ma is rendszeresen játszott darabja. Magyarországon 1889. április 26-án, a budapesti Népszínház mutatta be. A magyar szövegű dialógusokat Evva Lajos, a verseket Ukki Imre írta (fordította).

3167 Búbánat 2017-07-14 19:24:22
Az Erkel Színház után egy újabb, másik – ezúttal szabadtéren bemutatásra váró - Cigánybáró-val ismerkedhetünk meg, augusztusban: [url] https://www.szabadter.hu/programok/item/2325-johann-strauss-a-ciganybaro-operett.html#szereposztás; Johann Strauss: A cigánybáró [/url] - operett 2017. augusztus 19. szombat 20.00 Városmajori Szabadtéri Színpad A Dáma Díva és a Magyar Zenés Színház közös produkciója. Szereposztás: Barinkay - Turpinszky Béla Saffi - Vörös Edit Zsupán - Bátki Fazekas Zoltán Czipra - Rikker Mária Homonnay - Domoszlay Sándor Arsena - Galambos Lilla Ottocar - Laczó András Mirabella - Csonka Zsuzsanna Carnero - Bozsó József Közreműködik: Váci Szimfonikus Zenekar Vezényel: Farkas Pál Színpadkép: Szolga István Jelmez: Csonka Zsuzsanna Rendező: Bozsó József

3166 Búbánat 2017-07-05 13:53:11
Jövő szombaton este a Bartók Rádióban - ritka alkalom! - teljes operett kerül sugárzásra! Sir Arthur Sullivan - W.S. Gilbert: A gárdista ( The Yeomen of the Guard ) - angol nyelven. Vezényel: Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara és a Pro Arte Zenekar. A vígopera műfajához közelítő kétfelvonásos darab (mely egy másik címen is ismeretes: A testőrök ) bemutatója 1888. október 3-án volt Londonban (Savoy), és még ugyanabban az évben New Yorkban is színre került. Minderről bővebben szólok majd a jövő heti rádióközvetítést megelőzően.

3165 Ardelao 2017-07-04 18:18:31
Aki Kacsóh Pongrácnál volt egy csodálatos délelőttön… Beöthy László, egykori kerékpáros küldönce beszél a halhatatlan „Gráci”-ról. „Itt ülök egy józsefvárosi vendéglő asztalánál másodmagammal az esős kora éjszakában, a füstben, víg kurjongatások közepette. Csodálatos percek vesznek körül. Hallom a szavát egy lelkes-beszédű, érdekes embernek, Kovács Dezsőnek. Ez az értelmes-arcú, öregedő fiú, már közel harminc éve, mint kerékpáros-küldönc keresi meg a kenyerét. Dezső barátom ismerős, járatos a színházi világban, hiszen megboldogult Beöthy Lászlónak, a vezérnek volt öt évig küldönce, mindenese, kedves bizalmi embere. Kovács Dezső beszélt nekem egy régi, csodálatos délelőttről, 1922-ben, mikor még az Unió-tröszt öt színháza élt, virágzott, a vezér, a „János vitéz” immár halhatatlan szerzőjéhez, Kacsóh Pongráchoz küldte Dezsőt, a legendás emlékű Grácihoz, az ihletett lelkű középiskolai tanár úrhoz, aki abban az időben már utolsó hónapjait élte… A derék öreg-fiú kezébe temette kicsit álmodozó fejét, végigsimított szürkülő üstökén és mondta: A Magyar Színházban egy vígjátékot adtak, volt hozzá néhány zeneszám és a vezér a tanár úrral csináltatott hozzá muzsikát. Emlékszem, a darabból már javában folytak a próbák, és a zene még nem volt kész. Ilyen őszidő-tájt, egy ködös, hideg délelőtt Beöthy vezérigazgató úr elküldött a tanár úrhoz és a lelkemre kötötte, hogy a kotta nélkül el ne jöjjek. Úgy látom magam előtt, mintha most történt volna: elmentem a József utcai öreg házba, amelynek első emeletén egy háromszobás lakásban lakott az özvegy tanár úr kisfiával és öreg házvezetőnőjével. Mikor benyitottam, a házvezetőnő bejelentett és kisvártatva kijött a tanár úr, papucsban, hosszú házikabátban. Sovány volt, mint az ujjam, az arca olyan volt, mint a pergamen, de a szemei, azok fénylettek, mint a két fekete gyémánt. Milyen finom, kedves úr volt. Rám-nevetett, megveregette a vállamat és bevezetett a szobájába. Nagy volt ott a rendetlenség. A szivarfüstöt vágni lehetett, a rengeteg kottapapír hevert szanaszét a földön. A nyitott zongorán kis állólámpa égett, mert a redőnyök le voltak eresztve. A tanár úr rámutatott a zongorán lévő kottákra és mondta: „Édes fiam, mondd meg Beöthy bátyámnak, hogy nagyon cudarul érzem magam, de most már állom a szavamat. Egész éjjel szakadatlanul dolgoztam, már csak egy utolsó kis vers van hátra. No, ülj le, öcsém, vegyél ki a skatulyából egy szivart, azután várjál. mindjárt elvihetsz mindent.” És Dezső mondta tovább a józsefvárosi kocsmában a duhaj nóták közepette, szép emlékét, amint a tanár úr visszaült a zongorához és csonttá soványodott, hosszú ujjai végigfutottak a billentyűkön. Sokszor abbahagyta, rekedt hangon dúdolni kezdett és amint eljátszotta a dúdolt nótát a zongorán, olyan szépen hangzott az, hogy az ember lelke csak úgy repdesett tőle. Még néhányszor eljátszotta, cserélte-váltogatta a hangokat a melódiában, azután gyorsan lekottázta. Alig vártam egy fél órát, kész volt a tanár úr. „No, fiam, ezen is túl vagyunk” – mondta mosolyogva és becsomagolta a kottákat. Mikor a csomagolással foglalatoskodott, még csak annyit mondott: „Mond meg fiam, Beöthy bátyámnak, hogy megint pokolra való napjaim vannak…” Nem láttam őt többé – mondta Beöthy László egykori küldönce. – Néhány hónap múlva elmentem a temetésére. Sokan zokogtak ott, gyönyörűen játszotta a zenekar a »János vitézt« meg a »Rákóczi megtérését,« felejthetetlenül szépen kísérték a tanár urat utolsó útjára…” A riport készítője nem közölte a nevét. Megjelent: a „Délibáb” című Színházi Hetilap 41.számában. Budapest, 1934. október 6.

3164 Búbánat 2017-06-24 09:41:53
Szabad Föld, 1973. június 10. (23. szám) A Qualiton sikerrel folytatja szép kezdeményezését: egy-egy lemezen mintegy arcképet ad előadóművészetünk kiválóságairól. Ennek a portrésorozatnak legújabb darabja (LPX 16573) Házy Erzsébet bemutatkozása - operettprimadonnaként. Érdekes és vonzó zenei pillanatfelvétel: az a művésznő, aki Mozart, Puccini, Strauss és egész sor modern mester hősnőivel népesítette be a színpadot, most pillekönnyű műfaj - az operett népszerű dallamaival mutatkozik be. A finnyás szakemberek talán elhúzzák a szájukat: M o z a r t után Ábrahám Pál?! A Manon szomszédságában a Cirkuszhercegnő?! E sorok írója helyteleníti az efféle osztályozást. A legnagyobb drámai színészek szívesen rándultak át a nyári színpadok - hogy is fejezzük ki magunkat - törékenyebb és jól-rosszul összetákolt deszkáira. Megnemesítették a könnyű műfajt és a könnyű műfaj megtermékenyítette képzeletüket, mintegy új távlatokat nyitva ki előttük drámai alakításuk során. Nos, a mi Házy Erzsébetünk is ezen az ösvényen halad. A Csárdáskirálynő Sylvia belépője, a Víg özvegy Vilja-dala, a Cigánybáró Szaffija nem halványítja el, Házy Erzsébet operaházi remekléseit. Csak teljesebbé teszi a képet: íme, a zenei drámák hősnője tud mosolyogni is, sőt kacagni, érti a táncos ritmusokat s szívesen bízza rá magát az operettdallam pilleszárnyaira is. Nagyon szép s igen gazdagon kiállított lemez: a Cigánybáró, a Mosoly országa, Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Bál a Savoyban, Viktória, Víg özvegy, West Side Story - Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Melis György közreműködésével szólal meg a zenekar és a kórus karnagyai között ott találjuk Bródy Tamás, Breitner Tamás, Kerekes János, Gyulai Gaál Ferenc, Sapszon Ferenc és Virány László nevét. /Gál György Sándor/

3163 Búbánat 2017-06-23 10:22:30
Múltidézés "Még egyszer - Baksay Árpád" Szabad Föld, 1993. április 27. (17. szám) Nem láttam Baksay Árpád személyi igazolványát, de esküdnék rá, hogy annak foglalkozás rovatában ez a szó szerepel - színművész. A közönség meg mindmáig így emlegeti - bonviván. Ami magyarán vonzó külsejű, főleg szerelmes fiatalt ábrázoló énekes-táncos színészt jelent. Olyat, aki főleg operettekben szerepel. Bonvivánunk szerepköréhez illő környezetben él. Budán, hegyek között. Még az utcájának neve is érzelmes operettbe illik: Csillagvölgyi út. Jókedv és csipetnyi fáradtság elegyül arcán, amikor leülünk a beszélgetéshez. Az előbbi lényéből fakad, az utóbbi abból, hogy kórházból bocsátották haza, „hétvégi szabadságra”. - Készültem életrajzi adataidból - kezdem. - Tudom, huszonhétben születtél, s a Zeneművészeti Főiskola ének tanszakán tanultál. Diplomáztál is? - Nem - mondja minden szomorúság nélkül. - Ötvenkettőben született egy rendelkezés, mely szerint ének főtanszakos hallgatók hivatásos énekkarban nem tevékenykedhetnek. Én éppen a rádiókórusban énekeltem olyanokkal, mint Házy Erzsébet meg Bartha Alfonz. Az említett határozat elütött volna a kenyérkeresettől. Kapóra jött, hogy Mikó András akkor rendezte a Fővárosi Operettszínházban a Luxemburg grófja című Lehár- operettet. Kérdezte, vállalnám-e annak férfi főszerepét. Vállaltam, s ezzel megoldódott megélhetési gondom. Viszont abbamaradt tanulásom a főiskolán. Bejön egy jó tartású fiúcska, lehet vagy tizennégy éves. Unoka. Hallgatja - talán először - nagyapjának élettörténetét. - Korábban szerepeltél színpadon ? - ámulok a mesébe illő kezdésen. - És ki mindenki mellé kellett odaállnod? - Addig nem voltam színpadon. És egyszeriben oly fénylő csillagok mellé kerültem, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Rátonyi Róbert. A színháztörténet parádés szerepekben jegyzi meg Baksay Árpád nevét, minthogy ő volt Szu- Csong A mosoly országában; címszereplő a Boccaccióban; Páris a Szép Helénában; nagyherceg az Egy éj Velencében című operettben; Danilo A víg özvegyben. - Hány évet töltöttél az operett szolgálatában? - Kereken harmincat. Tíz éve korkedvezménnyel mentem nyugdíjba. Saját kérésemre, egészségi állapotom miatt. Infarktussal nem lehet ugrálni. Ránézek és akaratlanul is kibuggyan belőlem a kérdés, hogy nem volt-e túl korai ez a visszavonulás. A válasz megfontolt: - A tenoristák pályája általában rövid életű. Ez annak következménye, hogy a hangképzéshez szükséges rekeszfeszültség fizikailag fölér a keszonmunka megerőltetésével. Bár vannak kivételes testi adottságú tenoristák is, akik magas életkort értek meg, a többség meghal hatvanéves kora körül. Caruso ötvennyolc éves volt, amikor elvesztette őt a világ. A magyar Sárdy János hatvankét évesen ment el, Réti József az ötvenet se érte meg. Gigli a maga hetvenhét évével szinte tenor matuzsálemkort élt meg. Tehát döntenem kellett, az éneklés vagy az élet. Két gyermekem van, öt unokám, rájuk is gondolnom kellett. - Értem és helyeslem akkori döntésedet. De kérdezlek, készítettél-e magadnak a továbbiakra élettervet? Hogy mikor ébredsz, mennyit sétálsz, így vagy úgy táplálkozol? Ilyen és ilyen időnként ellenőrizteted magad orvossal? Keserű fintor: - Ezt kellene csinálni. Nem sikerül. Megszólal bennem a kisördög. - Elterjedt a hír, hogy mint nyugdíjas lementél a Balatonra, büféd volt, s ott tettél-vettél, még borravalót is kaptál. - Ez nem egészen volt így. Már nyugdíj előtt lent voltunk a feleségemmel Zamárdiban. Neki volt ott büféje. Valóban, még fel is szolgáltam. Hetvenkettőtől nyolcvanig. Akkor abbahagytuk. Ami fontosabb, az a harminc év olyan volt számomra, hogy mindig kissé vendégnek éreztem magamat az Operettszínházban. - Miért? Mit gondoltál, hol lett volna a helyed? Itt rágyújt egy cigarettára. Uramisten, mit szólna ehhez az orvosa? - Mondtam tán, operaénekesnek készültem. - Magyarán zátonyra futott az életed? - Ezt nem mondanám. Nincs bennem olyan kesergés, hogy félrecsúsztam a pályán. Az ember azt végzi, ami rá van róva. Meg voltak is nekem próbálkozásaim. De az ötvenes években nem én döntöttem el, hogy mit csinálok. Később meg már a család, a gyerekek... Derűsebb irányba terelem a beszélgetést. - Melyik volt az az operett, melyben a legtöbbször léptél színpadra? - A Csárdáskirálynő. Abban tizenöt évig játszottam. Az több, mint egy életfogytiglani... A szeplő ezen az volt, hogy soha nem tudtam teljesen azonosulni a szereppel. Pedig boldoggá tett, hogy olyan kitűnő csapattal dolgozhattam. És még személyes sikerem is volt. Nagyon jó melódiákat énekeltem benne. És még mindig visszanézünk: - Mikor készítettek veled legutóbb interjút? - Mikor is? — mormolja. — Nem tudom, hogy egyáltalán készítettek-e. Nem voltam legelöl, s ha valaki, aki mögöttem állt, és előbbre akart menni, hagytam. - Mikor írt rólad utoljára újság? - Azt se tudom. - Autogramkérés ? Fölvidul: - Az előadódik. Most a kórházban is felismertek és kértek aláírást. - Van türelmed az olvasáshoz? - Van. De a huzamosabb olvasásnál elfárad a szemem. Inkább a rádió meg a tévé köt le. - A kertben tevékenykedsz? - Amennyit bírok. - Színház? - Amióta eljöttem, nem láttam előadást. - Mindezekből arra gondolhat az olvasó, hogy megkeseredett ember vagy. Elnyomja a cigarettát. - Egyáltalán nem vagyok az... Amikor kiléptem az Operettszínház művészbejáróján, lezártam magamban mindent a múltból. Lélekben is, tetteimben is. Mint egy civil, úgy gondolok a színházra. Nincs bennem semmiféle visszavágyó szomorúság. Van családom, van otthonom, van nyugalmam. - Nyugdíjad mennyi van? - Az emeléssel együtt most havi tízezer forint. Harminc év után. Fölszisszenek és csak gondolom: kitettél magadért művészetpártoló Magyarország. / Bajor Nagy Ernő /

3162 Búbánat 2017-06-10 21:58:45
Budavári Palotakoncertek 2017. AUGUSZTUS 4-5. „Az idén ötödik alkalommal csendülnek fel csodálatos operett dallamok a gyönyörű Budai Várban. A műsort ez alkalommal Sissi hercegnő ihlette, a címe Sissi nyomában. A műfaj legkiválóbb szólistái, többek között Bordás Barbara, Fischl Mónika, Fülöp-Gergely Tímea, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Hanczár György, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter és Vadász Zsolt mellett a Budapesti Operettszínház kiváló balettkara teszi varázslatossá az élményt. A legismertebb operettszerzők, elsősorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Lévay Szilveszter legszebb melódiáinak tökéletes hangzásáról, a Budapesti Operettszínház ötventagú szimfonikus zenekara gondoskodik, melyet Makláry László, Somogyi-Tóth Dániel és Szabó Mónika vezényel. Az idei Palotakoncert érdekessége, hogy a budapesti előadás egy nemzetközi sorozat része. Sissi legkedvesebb városait meglátogatva Budapest mellett Triesztben július 4-én, Bécsben pedig október 21-én mutatjuk be ezt a nagyszabású műsort. Az est háziasszonya az előző évekhez hasonlóan, Szulák Andrea. A gála rendezője: Somogyi Szilárd Műsorszerkesztő és művészeti vezető: Kero (R)” A 150 évvel ezelőtt megkötött kiegyezés adja az 5. Budavári Palotakoncertek idei témáját; a négynaposra bővült rendezvénysorozat augusztus 3. és 6. között néptánc-, operett- és komolyzenei előadásokkal várja a közönséget a Budavári Palota Oroszlános udvarában. A nyitónapon a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kiegyezés/150 című produkciója lesz látható, augusztus 4-én és 5-én a Budapesti Operettszínház művészei lépnek fel a Sissi nyomában című osztrák-magyar műsorral, majd a Nemzeti Filharmonikusok Magyar estje zárja a fesztivált – mondták el a Budavári Palotakoncertek pénteki budapesti sajtótájékoztatóján Nacsa Olivér és Vadász Dániel producerek. Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője hangsúlyozta: a budai várban fellépni mindig nagy ünnep, így örömmel vállalták a felkérést. Mint a szakember rámutatott, nem könnyű a néptánc nyelvén felidézni a kiegyezést, annak előzményeivel és hatásával együtt. A nagyszabású, 160 táncost felvonultató előadás ennek ellenére az 1848-1849-es szabságharctól az 1896-os milleniumig tekinti át a magyar történelmet; a közönség visszajelzései szerint hatásosan – számolt be Zsuráfszky Zoltán. Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi művészeti piacon ez az a három műfaj – az operett, a néptánc és a klasszikus zene -, amelyet Magyarországhoz kötnek. A Sissi nyomában című estről szólva hozzáfűzte: a magyar komponisták mellett a bécsi operett világát is megidézi a műsor, amelynek szerkesztője Kerényi Miklós Gábor, rendezője Somogyi Szilárd. Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatójának elmondása szerint a zenekar augusztus 6-i Magyar estjén Liszt, Kodály és Dohnányi műveit játssza majd; a szólista Ránki Fülöp zongoraművész, a karmester Hamar Zsolt lesz. – MTI –

3161 Haandel 2017-06-10 07:51:55
Musikalische Komödie Leipzig - Aufzeichnung vom 26.03.2017 [url]http://www.eventim.de/prinzessin-nofretete-leipzig-Tickets.html?affiliate=GMD&doc=artistPages%2Ftickets&fun=artist&action=tickets&key=1630472%247760795;Nico Dostal: "Prinzessin Nofretete"[/url] 10.6.2017 | 19:05 | [url]http://srv.deutschlandradio.de/themes/dradio/script/aod/index.html?audioMode=2&audioID=3&state=;Deutschlandfunk Kultur [/url] Operette in zwei Akten und einem Zwischenspiel Libretto: Rudolf Köller und Nico Dostal Lilli Wünscher, Sopran - Prinzessin Nofretete/Claudia Angela Mehling, Sopran - Quendolin Tottenham Nora Lentner, Sopran - Pollie Miller/Teje Milko Milev, Bariton - Lord J.Callagan/Pharao Rhampsinit Jeffery Krueger, Tenor - Totty Tottenham/Prinz Thototpe Radoslaw Rydlewski, Tenor - Dr. Hjalmar Eklind/Amar Hinrich Horn, Bariton - Abu Assam/ Assamabu Chor und Orchester der Musikalischen Komödie Leipzig Leitung: Stefan Klingele

3160 Haandel 2017-06-04 16:13:59
Apropos Operette [url]http://oe1.orf.at/programm/20170605;Operetten-Schauplatz Polen:[/url] 05.06.2017 | 15:05 | Ö1 Ausschnitte aus "Der Bettelstudent" von Karl Millöcker, "Polenblut" von Oskar Nedbal und "Polnische Hochzeit" von Joseph Beer.

3159 zenebaratmonika 2017-06-03 22:17:09 [Válasz erre: 3157 Búbánat 2017-06-03 21:24:30]
Én úgy látom, hogy Ábrahám Pál zenéje merőben különbözik magyar kortársaitól, egyedi hangvétele érezhető a többi operettjén is, de szerintem a Hawaii rózsája mellett a Savoy a legjobban sikerült operettje. Ezek nem a magyaros, hanem a berlini korabeli zenei stílust követték, viszont a Viktória, 3:1 a szerelem javára, Az utolsó Verebélylány inkább a magyar közönségnek készült, bár mindegyiket bemutatták külföldön is.

3158 Búbánat 2017-06-03 21:33:19
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának mai adásnapján Kacsóh Pongrác- Bakonyi Károly-Endrődi József „Rákóczi” daljátékának 1964-es, teljes rádiófelvételéről szólalt meg három részlet – Udvardy Tiborral a címszerepben. Ezen a stúdiófelvételen további kiváló operaénekeseink egész sora működött közre: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Neményi Lili, Sándor Judit, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Palócz László, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Kerekes János vezényletével. A bejátszott részletek zenéit prózában elhangzó dialógusok vezetik fel, melyeket szintén az említett operaénekesek hangján halljuk. A közzétett szereposztásban a kisebb szerepek tolmácsolói: mások mellett Agárdy Gábor, Ambrus András, Horváth Jenő, Kálmán György és Ujlaky László színművészek – csak a dialógusokban volt szerepük az operaénekesek mellett. - Jelenet és „Rákóczi megtérése” , I. felv. – ária: ”Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég…/Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár. Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.”(Udvardy Tibor, km. Palcsó Sándor, Ujlaky László) - Jelenet és Katica dala: „Elment az én rózsám a messzi csatába….” (Andor Éva, km. Agárdy Gábor, Ambrus András) (No.9.) - Jelenet, Rákóczi dala, együttes és kórus, III. felv. (Udvardy Tibor, továbbá Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, ill. Agárdy Gábor, Horváth Jenő, Kálmán György, Ujlaky László és az MRT Énekkara) „…Pro libertate!... Lipót császár nem királyunk! Eb ura fakó!” (No. 14.) Meghallgatván újra ezeket a gyönyörű Kacsóh-dallamokat, előkerestem a korabeli, bemutató-előadásról megjelent kritikát, ami a Pesti Naplóban jelent meg, az 1906. november 21-i számban. Érdemesnek tartom ezt a bírálatot megismertetni a mai olvasóval, ezért teljes terjedelmében idemásolom ennek a szövegét: SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET RÁKÓCZI - A Királyszínház újdonsága – „Egy óriási színpadi siker nimbuszának a terhével léptek ma este ismét a budapesti közönség elé Bakonyi Károly és Kacsoh Pongrác, a háromszáz és egynéhány előadást ért János vitéz szerzői. A siker kötelez. Az olyan kolosszális siker pedig, mint amilyet e két szerző első közös színpadi művével aratott: a közönség felcsigázott várakozására és szigorúságára ad jogosultságot. Akik olyan színpadi sikert arattak, mint a János vitéz szerzői: e sikerre való eleven emlékezés kapcsán jóindulatú elnézésre, jóakaratú vállveregetésre, a magyar szerzők munkájával szemben támasztott igények szokásba vett, szinte törvényszerű lefokozására nem számíthatnak. A siker kötelez és a Királyszínház mai bemutatójának közönsége, velünk együtt, a legnagyobb bizalommal, de egyúttal a legfelfokozottabb ellenőrző, bíráló, sőt akadékoskodó kedvvel nézett a Rákóczi elé. Éppen ezért szenzációs meglepetés volt, hogy a „Rákóczi“ a ma esti premieren nagy és megérdemelt sikert aratott. A János vitéz szerzői külsőségekben zajos, különösen pedig belső tartalmában értékes sikert arattak. Sikerük egyúttal örvendetes fejlődésüket is dicséri: mind a szöveg írója, mind a zene szerzője nem állott meg azon az úton, melyen együtt megindultak, hanem nagy lépéssel haladtak előre. Zenés dráma a Rákóczi, vagy ha jobban tetszik: dráma zenével. Olyan új forma, amelyben a szöveg és a zene egymásért vannak, egymás mellett, együtt szerves, szétbonthatatlan művészi közösségben. A szöveg nem szolgai alárendelése a zenének és a zene nem élénkítője, úgynevezett cicomája a szövegnek. A szöveg és a zene együtt viszi előre a cselekményt, anélkül, hogy egymás rovására dominálnának. Együvé tartoznak, elválaszthatatlanok és ezért a szövegíró és a komponista munkájának hatása egy oszthatatlan sikerben nyilvánul. Az egész Rákóczit és az egész kuruc-korszak tragikumát sikerült adnia Bakonyinak a Rákóczi négy felvonásában. Rákóczi és a kuruc-korszak lelke sugárzik a munkából és ezért egységes a dráma hatása. Részletei, felépítése, epizódjai a fegyelmezett ízlésű színpadi íróra vallanak. Ízlését és mértéktartását mi sem jellemzi ékesebben, mint az, hogy mindvégig el tudta kerülni - a dráma hőse és cselekménye dacára - az üres, lélektelen hazafias puffogtatásokat. Pedig, ami természetes, elejétől végig a hazáról, a szabadságról folyik a szó. De a dráma mozgató erői nem hangos és hazug színpadi kuruckodások, hanem mélységes, érthető és mindenkihez közelálló személyi momentumok. Tagadhatatlan, hogy a mai premier-est közönsége érdeklődésének nagyobb intenzivitásával a Kacsoh Pongrác új munkája felé fordult. Kacsohnak a János vitéz muzsikája olyan népszerűséget szerzett, hogy most már ha nem is rendkívülit, de mindenesetre olyat vártak tőle, mint amilyen a „János vitéz“ zenéje volt. Nos, Kacsoh új művével két meglepetést szerzett nekünk. Az egyik az, hogy a Rákóczi muzsikája teljesen más, mint a János vitézé, a másik, hogy sokkal különb annál. A Rákóczi muzsikája művészibb, öntudatosabb, előkelőbb stílusú és maradandóbb becsű, mint a János vitéz muzsikája. Hogy az újdonságban sikerült jellemezni az igazi Rákóczit és az egész kuruckorszakot, ahhoz a Kacsoh muzsikája legalább olyan mértékben járult hozzá, mint a Bakonyi szövege. A Rákóczi muzsikájában benne sír az ezredéves nagy magyar fájdalom és benne nyugtalankodik a soha ki nem irtható magyar reménykedés... A dalokon elömlik ugyanaz a bensőséges, őszinte lírizálás, amely a János vitéz dalainak adott utolérhetetlen hangulatosságot. Hogy dallamkincsben gazdagodott és hogy ötleteiben és humorában is találékonyabb, előkelőbb lett: azt az első felvonás elmés és hatásos kezdő együttese bizonyítja. Csodálatosan haladt Kacsoh Pongrác első műve óta a hangszerelés művészetében is: zenekara csupa szín, jellemző erő és fordulatosság. A színház minden erejével a két kiváló szerző mellé szegődött, hogy sikerét szolgálja és emelje. Gyönyörű kiállítással, pazar kosztümökkel, hangulatos díszletekkel. A rendezésért és a zenei rész nem kevesebb munkával járó vezetéséért Mérei Adolf rendezőt és Vincze Zsigmond karmestert elismerés illeti. Az előadás női főszerepében egy terjedelmére nem nagy, de határozott talentum után áhítozó szerepben Küry Klára lépett fel, akit a közönség percekig zúgó tüntető tapssal üdvözölt, amikor az első felvonásban a magyar színpadtól való hosszai távollét után eléje lépett. Az ünneplés végigkísérte a művésznő nemes, részleteiben épp úgy mint egészében az igazi tehetség öntudatosságával kidolgozott és megformált alakítását. Kitűnő drámai színésznőnek bizonyult ma este Küry Klára: artisztikus és poétikus meghalási jelenete után a legnagyobb lelkesedéssel nagyon sokszor tapsolták a függöny elé a harmadik felvonás befejeztével. Környey Béla kitűnően személyesítette Rákóczi Ferencet: stílszerű és átgondolt volt az alakítása, különösen az első felvonás nagy jelenetében, amikor Rákóczinak, a császári udvaroncnak lelke átváltozik magyarrá. Ének dolgában pedig a Királyszínház hangóriása ma aratta legnagyobb diadalát. A legőszintébb dicséretet érdemlik Papp Mihály, Csiszér és Sziklai Kornél, aki egyedül képviselte a vidámságot, de felért tízzel, Harmat Ilona, Szentgyörgyi Lenke, Vágó, Horváth, Molnár és Rátkai: valamennyi erősségei az előadásnak. A legnagyobb hatása ma az első felvonásnak volt, mely feltétlenül a legsikerültebb. E felvonás után a szereplők, a két szerzővel tizenötször jelentek meg a közönség előtt. A második felvonás után a szerzőket ötször hívták ki a harmadik után tizenkétszer jelenhettek meg Küry Klárával, aki tengernyi virágot és babért is kapott.” /E. N./

3157 Búbánat 2017-06-03 21:24:30 [Válasz erre: 3155 zenebaratmonika 2017-06-03 10:42:09]
Köszönet ezért a linkért. Bele-belenéztem az előadás felvételébe, nem rossz, csak keveset értettem meg belőle - lévén a német nyelv nem az erősségem. Profi-előadás, profi előadókkal. És „hamisítatlan” Ábrahám-melódiák! Érzékelhetően nagy sikere volt az előadásnak, amit nem is csodálok… minden együtt volt, hogy elnyerjék a nézők tetszését...

3156 zenebaratmonika 2017-06-03 10:58:59
4 perc 17 mp: Der schönste Gedanke bist Du (6.9.1932)Zigeuner der Nacht c. német film (Éjszaka cigánya) dala 2 óra 24 perc 00 Pardon Madame: ez pedig a Viktória operettben van, akár 2 óra 56 perc 20 Good night (Nem történt semmi csak elválunk csendben) 1 óra 54 perc 10 My litte boy pedig a Hawaii rózsája c. operettben van eredetileg. Ha júl nézem Nánási Henrik a pécsi magyar karmester vezényel, aki a Komische Opern igazgatója.

3155 zenebaratmonika 2017-06-03 10:42:09
[url] https://www.youtube.com/watch?v=SkaeL_HVJew;Savoy [/url] Ábrahám Pál- Alfred Grünwald és Fritz Löhner Beda Bál a Savoyban

3154 zenebaratmonika 2017-06-03 10:38:59
Az Arte német televízió nemrégiben leadta Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. operettjének Komische Opern Berlin által játszott előadását, a darab 2013-2017 májusa között volt műsoron. A video meglehetősen hosszú, 3 óra, vannak benne más darabokbkól áthelyezett Ábrahám Pál dalok is. Savoy

3153 Búbánat 2017-05-31 17:12:35
[url] http://nepszava.hu/cikk/1125880-danilo-eszet-veszti; Egy Víg özvegy-kritika…[/url] Népszava|2017. ápr 8. 07:45 Bóta Gábor „Veszettül kikészül Danilovics Danilo követségi titkár Homonnay Zsolt alakításában, A Víg özvegyben, Lehár Ferenc klasszikusában, a Budapesti Operettszínházban. Úgy kiborul, ahogy operettben nem szokás. Valóságos őrülési jelenetet ad elő, kifordul önmagából fene nagy féltékenységében, tajtékzik, kiabál, fenyegetőzik, rázkódik a teste, teljesen elveszti az önuralmát, komolyan tartani kell attól, hogy menten szívszélhűdést kap. No eddig persze jó firma volt, az a típus, akire azt mondják, hogy „a legyet is röptében”, tán ezért is nem jöttek össze komolyabban egykori nagy szerelmével, aki azóta megözvegyült, és ezáltal igencsak meggazdagodott, Glavari Hannával. Ő most némiképp bosszúból, leckéztetésből, kicsit tán pedagógiai okokból, visszaadja a kölcsönt a még mindig csélcsap Danilónak. Az pedig teljesen az eszét veszti. Homonnay a második rész nagyjelenetében úgy játszik, hogy azt lehetne gondolni, itt aztán kő kövön nem marad, netán rögvest verekedést provokál, nekimegy akár többeknek is megveszekedett feldúltságában, vagy esetleg magával végez, mert annyira nekibúsult.” […]

3152 Ardelao 2017-05-31 11:19:51
126 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1889. május31-én született Kosáry Emmi Buttykay Ákos zeneszerző, zongoraművész és főiskolai tanár felesége, Budapest egyik legnépszerűbb és legsikeresebb primadonnája. A középiskola elvégzése után zongoraművésznek és operaénekesnek készült. 1912-ben az Operaházhoz szerződött, koloratúra szerepeket énekelt. A Király Színházhoz, mint vendég került, nagy sikereket aratott és ott maradt operett-primadonnának. Nagy sikerrel szerepelt a bécsi Carl-Theaterben és Berlinben is. 1920-ban a Városi Színház tagja lett. Híres szerepe volt Lehár: „Pacsirta” című operettje, melyben Lehár olyan belépő koloratúra-kadenciát komponált – Kosáry Emmi – számára, amelyhez fogható nehéz ária kevés akad a legnehezebb operák egész irodalmában. Lehár az operettje zongorakivonatában is kinyomatta ezt a számot, mintegy kuriózum gyanánt, emlékül egy bámulatos énekesnőnek, aki játszva – a szó szoros értelmében – énekli el a kábító nehézségű ékítményes számot. És most, Kosáry Emmi önmagáról ír, a Színházi Élet Szerkesztőjének, Ince Sándornak: „Kedves Szerkesztő Úr, arra kér, hogy írjak valamit önmagamról. Mit írhatnék? Az írás nem az én mesterségem. Az én mesterségen két írás közé esik. Először írnak nekem. Aztán írnak rólam. És minden színésznő meg lehet elégedve, ha a sok írás közt úgy meg tud húzódni, mint én. Eddig éppen úgy többnyire jót írtak nekem, mint ahogy aztán jót írtak rólam. Ha a különös alkalomkor mégis kezembe veszem a tollat és színésznő létemre olyat teszek, ami a nőknek nem szokott jól állani, akkor tűnődve nézek magamba és a lelkem rejtett színésznői titkai után kutatok, mit mondhatnék el valami olyat, ami a színésznő közönségét érdekelheti, amit még nem mondtam és nem mutattam senkinek? Hasztalan kutatok, nem találok ilyet. A színésznőt az teszi színésznővé, hogy megvan benne az a nő is, akit a színpadon ábrázolnia kell. Én már sokféle nőt játszottam életemben, szerepem szerint kellett előkelőnek, kacérnak, naivnak, ravasznak, lányosnak, gőgösnek, fájdalmasnak, hidegnek, hóbortosnak lennem. Ezt mind teljes lelkemből játszottam a színpadon, teljes lélekkel azzá igyekeztem lenni, amit a szerep jelentett. Nincs bennem semmi a világon, amit két kézzel ne adtam volna a közönség elé. Legalább is megpróbáltam. Ha magamba nézem és olyan vizsgálatot tartok, mintha gyónnék, egy komoly és lelkes szándékot látok végigvonulni egész színésznői életemben: minden erővel és minden képességgel megcsinálni a feladatot. Hogy jó primadonna vagyok-e, arra nem tudok felelni. De hogy nagyszerű primadonna akartam-e mindig lenni, arra határozott igennel felelek. Akárki olvassa ebben a pillanatban ezeket a sorokat, annak én tetszeni akartam. Vegye tudomásul uram, vagy asszonyom, aki jelen gyónásomat olvassa, hogy nagyon-nagyon tetszeni akarok önnek. Ezért minden munka, minden tanulás és minden lázas igyekezet. És ha sikerül tetszenem és ön tapsol, akkor nagyon boldog vagyok. Hogy mi fog állani rólam a magyar színjátszás történtében, mikor már régen nem leszek, ezt el sem tudom képzelni. Lehet, hogy tíz sor. Lehet, hogy egy oldal, hiszen még fiatal vagyok és még olyan sok szép minden történhetik velem. De ha a kezembe adnák a tollat, hogy én írjam meg a magamról szóló sorokat, nem tudnék szebbet írni, mint ezt: a mesterségem mindig szent volt nekem.” Aláírás: Kosáry Emmi Megjelent: a Színházi Élet című folyóiratban VII. évfolyam, 1918. március 31-április 7-ig. 14. szám.

3151 Búbánat 2017-05-30 22:50:11 [Válasz erre: 3150 Búbánat 2017-05-30 22:26:38]
Arthur Sullivan brit zeneszerző talán legismertebb dalműve volt A Mikádó (1885) A Mikádó „műfajától" függetlenül klasszikus műremeknek számit a színpadi zeneirodalomban. Tündöklő példája annak, hogy az úgynevezett könnyű zene is lehet magasrendű és hogy az operett is lehet jogcím arra, hogy valaki bejusson a zenei Pantheonba. Mert a Mikádó szerzője, Sir Arthur Sullivan, elvitathatatlanul odajutott. Ez a zeneszerző, akit Viktória királyné őfelsége a muzsikájáért emelt nemesi rangra, már száztizenhét éve halott és százharminckét esztendővel ezelőtt írta ezt a muzsikát. Olvasom a húszas évek közepén megjelent hazai hírlapban az alábbi cikk szerzőjének felvetését: „- Vajon a mai, divatos operettek közül hány lesz élő zene negyven esztendő múlva? A Mikádó ritmusai, zenei formái a mából fakadnak, de túlélték születésük esztendejét és nem nehéz megjósolni, hogy sokáig fognak dacolni az eliramló idővel. Sir Arthur nagyképzettségű férfiú volt. Akadémikus. Főiskolai professzor, elöljáró, igazgató. Zenei tekintély. Shakespeare műveihez írt kísérőzenét, nagy és komoly operákat irt, szimfonikus műveket. A Mikádó: friss, üde, fiatalos zene, értékét már fémjelezte a zenetörténelem." Egy Mikádó-kritika (Új Idők, 1924 ) „A Városi Színház műsorába iktatott egy operettet, amely már apáink ifjúkorában lázba ejtette Európát, Budapestet sem kivéve. A Mikádóról parfümöt, kávéházat, szappant, pongyolát és selymet neveztek el a nyolcvanas évek végén Budapesten, amikor is — 1886-ban — százötvennél többször játszotta egyfolytában ezt az operettet a Népszínházban Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Margó Célia, Németh József és Szilágyi Béla. A szerző: Sir Arthur Seymour Sullivan, a National Training School for Music igazgatója, a Royal College of Music elöljárója, a felsőház tagja stb. stb. több, mint negyven esztendeje írta ezt a művét s negyven év a tiszavirág-életű operetteknél nagy idő. Amely operett megéli ezt a kort, már szinte halhatatlannak képzelheti magát. S valóban: a Mikádóra már régen alkalmazza a kritika ezt a jelzőt: klasszikus. Az-e? Kétségtelen, hogy ha az operettek világában megismétlődnék Szodoma és Gomorrha esete, ha az Úr elhatározná, hogy eltörli a föld színéről az ízléstelenségek, rossz tréfák, engedelem nélkül kölcsönvett zenék, érzelgések és a hamis páthosz orgiáit, amelyek ma operett néven kerülnek színpadra, ha, mondom, elhatározná, hogy ezt a műfajt eltörli a föld színéről, de mégis hajlandó lenne megkegyelmezni neki arra az esetre, ha akadna tíz érdemes az operett népes társadalmában, úgy kétségtelen, hogy a tíz között ott szerepelne Sir Arthurnak, az angol főrendnek, egyházi zeneszerzőnek és Shakespeare-megzenésítőjének operettje is. Miért? Azért, mert az ostoba operettlibrettókat parodizáló szövege mulatságos, sőt elmés, a zenéje pedig igazi muzsikus, vérbeli zeneszerző érdekes, egyéni és eredeti munkája, formás, elegáns, leleményes, ideális operettzene. Hogy az ideális operettzene milyen? Olvassuk le a Mikádó partitúrájáról. Tehát: 1. Az operettkomponista tudja, hogy az operett szó, vonatkozásban az operával, nem a művészi színvonal süllyedését, nem az ízlés támasztotta igények leszállítását jelzi, hanem éppen csak annyit mond, hogy az operettben szűkebb keretek és kisebb eszközök állnak a zeneszerző rendelkezésére, mint az operában. Nem érzi tehát feljogosítva magát arra, hogy ízléstelen vagy művészietlen legyen. 2. Minthogy az operett a közönség szélesebb rétegeinek készül, mondanivalóját egyszerűen, közvetlenül, mindenki számára könnyen és azonnal értetődően mondja el. A lehetőség szerint tekintettel van a közönség széles rétegeinek zenei kulturáltságára. 3. Fokozottan figyelemmel van a művészi alkotás ökonómiai alaptörvényeire: kevés szóval sokat mond, kis eszközökkel nagy hatást ér el. 4. Úgy ír, hogy az úrnő éppen úgy gyönyörködhessen zenéjében, mint a komorna. A ritmikája gazdag, a melódiáit könnyű appercipiálni. De a harmonizálás s a formák választékossága: csemege a műértők számára. Sir Arthur mindezt mintaszerűen cselekedte meg. Ő nem felejtette el, hogy a mai operett a Matrimonio segreto-val, a Serva padrona-val — sőt! az Entführung aus dem Serail-jal tartja a rokonságot és méltó igyekszik lenni azokhoz. A japán világ a tizenkilencedik század végén épp olyan mulatságos operettvilág volt Európa számára, mint a tizennyolcadik században a török a francia vidám színpadon. Anglia torkaszakadtából kacagott a Mikádó furcsa, kontyos, copfos figuráján, de jött az orosz-japán háború és a nevetés az ajkakra fagyott. A Városi Színház szép előadásban mutatja be Sullivan operettjét, amely ma is olyan üde és friss, mint akkor amikor a mai öregek még fiatalok voltak. „ /Fodor Gyula /

3150 Búbánat 2017-05-30 22:26:38
Kissé elfeledkeztem arról, hogy idén emlékezünk az egyik legismertebb, ünnepelt brit zeneszerző, Sir Arthur Sullivan születésének 175. évfordulójára. (1842. május 13., Lambeth, London – 1900. november 22., London) Legyen most itt néhány korabeli újsághír meg anekdota a világhírű komponistáról. • Pesti Hírlap, 1895. május 19. — (Rubinsteinról) jellemző anekdotát mond el Sir Arthur Sullivan. „Londoni tartózkodása alatt egy este meglátogatta Sullivant. Rubinstein kezet fogott vele s fölszólította, hogy menjenek ki a balkonra egy cigarettát kiszívni. Leültünk, Rubinstein az egyik, én a másik székre, egy-egy cigarettát csavartunk, rágyújtottunk és fújtuk a kék füstfelhőket a levegőbe. Végre, hosszú pauza után kérdeztem: „Beethovent nagyon szereti, nemde?“ „Igen,“ felelte Rubinstein. „És Wagnert?“ kérdem tovább. „Nem,“ felelte. Ez volt minden. Egyebet egy szót se szóltunk. Csak székeinket hintáltuk és cigarettáztunk. Egyebet semmit. Hosszú idő múlva, így szóltam: „No, itt az ideje, hogy menjek.“ — „Óh, nem,“ szólt Rubinstein, „maradjon még, oly jó önnel csevegni.“ És ön? Maradtam, hintáltam magamat és tovább füstöltem, egy szót sem szóltam s csak reggel felé álltam föl, mondván: „Most azonban mégis megyek. Azt hiszem, hogy most már éppen eleget csevegtünk.“ Rubinstein pedig kihúzta óráját és egész megütődve csóválta a fejét. „Fél három,“ mondá, „csodálatos, mily gyorsan telik az idő kellemes társaságban.“ • Pesti Hírlap, 1900. június 12. (A Mikádó szerzője), sir Arthur Sullivan Berlinben időzött, ahová leghíresebb művének bemutatójára érkezett. Apró termetű, vézna ember. Kissé ósdiasan öltözködik. Kurtanyakú; szeme barna, élénk; bajsza még sötét, rövid oldalszakálla erősen szürkült. Haja középen van elválasztva; még sötét, de ritka. Egy berlini zsurnalisztának, aki fölkereste, ezeket mondta: — Eljöttem, hogy az operaházban a császár előtt dirigáljak. Beváltottam szavamat.Tegnap érkeztem. Holnap este az előadás után — ha még elérem a vonatot — visszautazom Londonba. Percnyi időm sincs; nyakig ülök a kótában. Sullivan elmondta, hogy gróf Hochberg intendáns ismételten sürgönyözött érte és a táviratokból kitetszett, hogy a császár óhajtja a szerző jelenlétét. — És ez döntött ? — Bizonyára. Ha Németország császárja, ha oly műértő és művészi érzékű uralkodó, mint Vilmos császár, érdeklődik szerzeményem iránt, nem habozhattam. Sullivan London közelében, sheppertoni birtokán lakik. Ott dolgozik. — A Mikádó első előadása óta több mint 1500 jelmezt hozattak Japánból London és a vidék számára. — A berlini művészekkel Sullivan nagyon meg van elégedve, de panaszkodik, hogy a zenét erőszakosan megváltoztatták. Gondoskodni fog róla, hogy a Mikádó új és korrekt kiadásban jelenjék meg. — A Mikádó úgy keletkezett, hogy Londonban egy „japán falu“ volt látható és ez inspirálta Gilbertet a szöveg megírására. — A címet csak akkor állapították meg, amikor már a partitúra is készen volt. Eleinte „Kivégzésnek“ akarták a darabot elnevezni, aztán „Tetesusu városának“, egyszerre aztán eszükbe jutott a Mikádó cím. — Pénzügyi tekintetben a Mikádónak volt a legnagyobb sikere Sullivan művei közt. A „Perzsia rózsájá”-tól, amelyet most adnak, szintén nagy hatást vár Sullivan, aki már újabb operetten dolgozik. BUDAPESTI HÍRLAP. (10. sz.) 1901. január 10. „Diadalmi énekre, Te Deumra találtak Sullivan Arthur, a Mikádó szerzőjének hagyatékában. Sullivan azt akarta, hogy az ő szerzeményét énekeljék Anglia összes templomaiban, majd ha az angolok győztek Dél-Afrikában. Az angolok még nem győztek.”

3149 Búbánat 2017-05-29 14:13:00 [Válasz erre: 3148 Búbánat 2017-05-29 12:32:29]
Részletek másolok ide Pálmay Ilka regényes életútját megörökítő Krúdy Gyula-írásból: a Primadonna című kötetének XIV. fejezetéből („amelyben megkezdődik a londoni szezon.” ) „... Ilkánk tehát férje társaságában útra kelt, hogy meghódítsa Shakespeare Londonját. A Drury-Lane-színházba bevonult a „Madarász" című operett és az osztrák Zeller muzsikája nyolc napig mulattatta a gyermetegkedélyű angolokat. A színészek — közöttük Ilkánk is — németül mondták és énekelték a szerepeiket, nem ismerték még akkor a háborút, Viktória, az anyakirályné, a legnagyobb békességben akart uralkodni.” „...Ezenközben pedig a „Madarász" előadásai zsúfolt házakat csináltak a Drury-Lane-ban. Azok az omnibuszok, amelyek olyan nagy utakat csinálnak Londonban, hogy az óriási várost egyik végétől csaknem a másikig bejárják: mindig hosszadalmas stációt tartottak a Drury-Lane-nél, mert az utazóknak nagy része itt szállott le. Az egyfogatú kocsik, amelyeket olyan méltóságteljesen hajtanak a bérkocsisaik: ugyancsak a Drury- Lane felé igyekeztek. De az ódon városnegyedből, az arisztokraták fertályából is útra keltek mindenféle viscountok, countok, sirök, lordok, amikor meghallották, hogy egy bizonyos Kinsky grófné vendégszerepel a Drury-Lane-ban. — Talán csak nem annak a Kinsky grófnak a felesége, aki tavaly a nagy liverpooli akadályversenyt nyerte? — kérdezték tűnődve a londoni előkelőségek, mert a zöld gyepről győzelmei révén minden valamirevaló angol ismerte a Kinsky nevet. Egy sportlapban, amelynek Angliában mindent kell tudnia, csakhamar megjelent a hiteles hír, hogy ki is a Kinsky grófné, aki a színházban vendégszerepel. Nem felesége, hanem sógornője Kinsky Károly grófnak, az Angliában is jól ismert lófuttatónak ... De most már kevesbedhetett Ilkánk presztízse a sportbarátok előtt, addigra olyan alaposan megnyerte a színházbarátok szívét, hogy egyetlen hely sem maradt üresen a Drury-Lane-ban, amikor Kinsky grófné fellépését hirdették, habár a grófné csak sógornője a híres futtatónak... … A Drury-Lane-ban sohasem képzelt elegáns frakkok és egyéb ruházatok mutatkoztak a nézőtéren. Ilkánk bízvást azt hihette, hogy ez a változás az ő tiszteletére van.. . ---A Savoy Színház őfelsége ama színházai közé tartozott, amelyeket a legelőkelőbbnek mondanak a földkerekségen. Sir Arthur Sullivan, a világhírű zeneszerző és Gilbert a rendes színpadi szerzői. Nem régen adták benne háromszázadszor a „Mikádó" című operettet, most ismét új Sullivan—Gilbert színdarabra készülnek .. . A kollégáitól megtudta, hogy ez a színház, ahol az öltözőkben a következő szövegű tábla van kifüggesztve: Minden kétértelmű beszéd vagy viselkedés a rögtöni elbocsátásra jogosítja az Igazgatóságot. És ez az a színház, ahol nő még operettben sem játszott soha nadrágban, férfiruhában... ...Mrs Carte és Ilkánk megállapodtak a Savoy-színházbeli vendégszereplésről. A vendégszereplés hat hónap múlva fog bekövetkezni. Ilkánk addig szorgalmasan tanul angolul, mert a Savon-színházban nem lehet német nyelven énekelni. Gilbert majd ír számára egy olyan szerepet, amelyben hibás nyelvtudásával is bemutatkozhatik a színpadon. Egy vándor német színésznőt fog játszani, aki Londonba kerül. … mire a kontinensre visszatért, már erszényében volt a szerződés a világ legelőkelőbb színházához, a Savoyhoz. A házaspár a család régi birtokán, az Olmütz melletti Namiestben telepedett meg, abban a várkastélyban, amely messzire uralja innen a vidéket, ötven szoba volt a kastélyban és Ilkánk eleinte minden nap végigsétált az ötven szobán, mialatt Miss Powertől szorgalmasan vette az angol leckéket. Nem volt most unalmas a kastélyélet, hiszen Ilkánk tudta, hogy nem tart az örökké, legfeljebb hat hónapig, amíg Londonban a színházi szezon elkezdődik. Azonkívül a környékbeli arisztokraták sem hagyták Ilkánkat unatkozni, mint Althofenben. Mindenki kíváncsi lett egyszerre a színésznőre, aki ősztől kezdve a londoni Savoy-színházban fog fellépni. Nagy társaságok szállták meg a namiesti kastélyt, a vadászkocsik reggeltől-estig robogtak az udvaron. Olmützből, Prágából, Bécsből siettek az úrhölgyek és urak, hogy a világhírű művésznőnél tiszteletüket bemutassák. Egyik mulatság a másikat követte, a vadászatoknak nem volt végük, néha mind az ötven szobát vendégek lakták. …A hat hónap, amelyet Ilkánknak az angol nyelv tanulásával kellett volna eltölteni, folytonos ünneplés és mulatság közben repült el az Olmütz melletti várkastélyban. Késő őszre járt, mikor a kastély tornyából bevonták a családi lobogót, ami azt jelentette, hogy a vár lakói vendéget ezentúl nem fogadnak. … Mrs Carte, a Savoy-színház direktrixe, levélben értesítette Kinsky Jenőné birodalmi és tettaui grófnét, hogy az a színdarab, amelyet részére Sir Arthur Sullivan és Gilbert urak írtak, immár készen van, a grófnét várják Angliában. — Kezdődik a munka! — kiáltott fel Ilkánk olyan lámpalázzal, amelyet azelőtt sohasem érzett. Mrs Carte levelében egyéb praktikus tanácsokkal is szolgált. Megírta, hogy Londonban csak azok laknak szállodában, akiknek a világon senkijük sincs. Rendes ember, még ha idegen is a városban, gondoskodik állandó lakásról, ahol barátait, ismerőseit fogadhatja. Tud is egy ilyen kis, különálló, egyemeletes villát a Hyde Park közelében, amelynek kellemetes fekvése van. Ilkánk utólagos beleegyezésével Mrs Carte, a direktrix kibérelte ezt a villát a Kinsky-házaspár részére. Csupán cselédséget kell magukkal hozni... Ilkánk ámulva olvasta a levelet. — Hiszen ez egy rendkívüli nő! — Az angolok mind ilyenek! — felelt Kinsky gróf. — Ott alig ismerik a rendetlen embert. Az ausztriai esős őszi idő eközben beköszöntött, a várkastélyból elszéledtek az utolsó vendégek, most már Ilkánk komolyan hozzáláthatott a csomagoláshoz, ki tudja, meddig fog tartani az angliai vendégszereplés? Az estélyi ruhák mellé bepakolta a háziruhákat is. Matild, a komorna és Paul, az inas, egy harmadik személyt kaptak a társaságukba: egy magyarországi szakácsnét, akit Szemere Miklós küldött Ilkánknak. — Zemplén-megyei asszony, még az édesanyámtól tanult főzni — írta Szemere úr ajánlólevelében. Most már aztán útra kelhettek a nagy sárga bőröndök, kofferek, világjáró úti fölszerelések a tengerentúlra. Ilkánkat ugyan meglepte az, hogy az állomáson senki sem várja, amint azt már megszokta eddigi vendégszereplései alkalmával, de hát az angolok tartják magukat ilyen dolgokban a formákhoz: nem tolakodnak hívás nélkül. Ellenben néhány nap múlva, amikor az Idegenek Névsorában a londoni újságok hivatalosan is közölték Count Kinsky és neje Londonba való érkezését, a Hyde Park mellett levő villa csengője többször megszólalt naponta, hogy különböző látogatójegyeket adjanak át a kapusnak. Sir Arthur Sullivan és Gilbert urak az elsők közé tartoztak, akik a művésznő kapusánál látogatójegyeiket visszahagyták. Kinsky úr, aki már egy régebbi londoni utazása alkalmával tagja lett egy előkelő klubnak, most felújította régi ismeretségeit és délutánonként ellátogatott a klubba, amely nélkül igazi angol ember nem élhet. Innen, a klubból hozta Kinsky gróf az információit. — Sullivan zeneszerzőt Viktória királynő nevezte ki Szőrré, ami nem utolsó kitüntetés Angliában, Sir Arthurt a közelebbi ismerősei kissé különc embernek mondják, mert éjszaka szokott komponálni egy Themse-folyón úszó házban. Van ugyan kastélya a Riviérán, Monte-Carlóban is, de itt csak az esztendő néhány hetét tölti. Leginkább a Themsén szeret lakni. Levontatja az úszó házát valamely néptelen part mellé és ott éjszakánkint zenét ír. — És Gilbert? Aki a szöveget írja részemre? — kérdezte Ilkánk. — Gilbert már sokkal érthetőbb ember. Pirospozsgás, mint egy mészáros és rajongója a sportoknak. London közelében lakik villájában, majdnem mindig otthon van, mert nagy gonddal dolgozik színdarabjain. Ilkánk elgondolkozva forgatta kezében a két szerző névjegyét. — Akkor tehát Gilbert urat keresnénk fel először, mert hiszen a muzsikus után nem utazhatunk a Themse-folyón. — Úgy sem találnánk meg — vélekedett Zsenerl gróf is és utazókocsit fogadott, amelyen a falun lakó Gilbert urat meglátogatják. Mosolygó, zsúptetős falusi villában lakott Gilbert úr, amint a régebbi angol regényírók leírták azokat a házakat, amelyekben a boldog megelégedettség lakik. Éppen vasárnap volt és Gilbert úr széles vállaival, kicsattanó arcával, barátságos tekintetével a helybeli templomból jött, nagy zsoltáros könyv volt a hóna alatt. Életvidáman, harsogva kiáltozott, amikor megtudta, hogy kik a látogatói. — Én már magukat régen szerettem volna ismerni, még akkor, mikor a grófné a Drury-Lane-színházban játszott, de hát mi angolok nem szeretünk tolakodni. Egyszerűen, falusi ember módjára beszélt a világhírű író és nyomban megmutatta falusi gazdaságát a Kinsky-párnak. Különösen büszke volt juhaira, lovaira .. …A gazdasági sétának csak dél felé lett vége, mert Gilbert úr még a krumpliföldjét is megmutatta…. Végre ebéd után Gilbert úr rátért a színdarabra is, amelyben szerepet szánt Ilkánknak. Csinos kis füzetke, kaligrafikus írásba volt foglalva Ilkánk szerepe. Ilkánk a szövegbe nézett, versben volt az írva és Ilkánk kétségbeesetten felkiáltott: — Egy szót sem értek belőle! Gilbert úr olyan egészségesen nevetett, hogy mind a harminckét fogát megmutatta. — Más dolog az angolul beszélni és angolul érteni. Pláne az angol vers valami nagyon furcsa dolog. No de majd menni fog a dolog, grófné. Egyelőre húsz sort adok fel magának a szerepéből tanulás végett. A jövő héten majd tiszteletemet teszem a Hyde-Parkban. Ilkánk komoly aggodalmakkal ért vissza Londonba ... Sohasem lehet angol színésznő belőle, mert hiszen a nyelvet nem érti, holott otthon Namiestben azt hitte, hogy már tökéletesen tud angolul. De senkinek, még a férjének se mert szólni, csak magában aggodalmaskodott és álmatlankodott. Mi lesz, ha Mrs Carte megtudja, hogy Ilkánk még mindig nem tanult meg tökéletesen angolul! Legkevesebb, hogy felbontja a Savoy-színház szerződését. És éppen a legaggodalmasabb napokban, amikor Ilkánk már agyonsírta magát az érthetetlen szerep fölött: egy magastermetű, civilbe öltözött, katonatiszt-formájú úriember jelentkezett a Hyde Park melletti villában. A névjegyén ennyi állott: Sullivan. — Tudom, hogy keresni fognak, — mondá mosolyogva — de engem nem lehet megtalálni, mert én elevezek az olyan tájékról, ahol engem megtalálni lehet. Azért jöttem magam, hogy segítségére legyek a művésznőnek. Sir Arthur Sullivanon meglátszott a vízi életmód, egészséges volt, mint egy matróz és ábrándos, mint egy halász. — Nézzük csak, — mondta darab idő múlva, átvéve Ilkánk könnyel áztatott szerepét — talán emlékezetből el tudom játszani ennek a szövegnek a megfelelő zenéjét. A zongorához ült és egy melódiába kezdett . .. Ilkánk felfigyelt a zenére... Mintha egyszerre megvilágosodna, ragyogna, mosolyogna reá a szerep minden egyes betűje, amint a zenekíséretet hallgatta. Sir Arthur Sullivan, mint egy dolgavégzett varázsló állott fel a zongora mellől. — Most már tanuljon tovább, művésznő. Én elmegyek. — Nem addig, amíg a magyar szakácsném főztjét meg nem kóstolta! — kiáltotta túláradó örömmel Ilkánk. Ezen a napon éppen szegedi halászlét főzött Szemere Miklós úr szakácsnéja. Az angol úr nagyot nézett a paprikás ételre: — Hm, ha ilyen paprikásan fog énekelni is, akkor nagy sikerünk lesz. Ilkánk pedig lelkesedve fogott bele a szerep tanulásába. Midőn egy hét múlva Gilbert úr Ígérete szerint látogatóba jött a Hyde-Park mellé, Ilkánk nemcsak a leckének feladott húsz sort tudta szerepéből, hanem kifogástalanul tudta az egész szerepet. Boldogságában észre sem vette, hogy Londonban elkövetkeztek a ködös napok, a színházi szezon megkezdődött.”

3148 Búbánat 2017-05-29 12:32:29 [Válasz erre: 3147 Ardelao 2017-05-29 11:58:26]
Ez a könyv pedig "kötelező" olvasmány a Pálmay Ilka-rajongók számára, nem különben a Krúdy Gyula írásait kedvelők táborának: Krúdy Gyula: Primadonna "Regényes Történet Pálmay Ilkáról – aki meghódította a világot" „- Apám, én színésznő szeretnék lenni! – rontott rá apjára egy vasárnapon Petráss Ilka, amikor a zárdából atyja látogatására kiengedték.” A „sárga hajú, pulykatojásképű, zörgő csontú kassai apácanövendék” mindössze tizennégy esztendős, midőn előáll az ő köreiben szokatlan kívánsággal. S hamarosan felléphet a világot jelentő deszkákra; igaz, egy ideig még szalvétával kell kitömnie a harisnyáját, hogy pipaszárlábát mutatósabbá tegye. Ám kirobbanó tehetsége lenyűgözi a közönséget, s a nyiszlett bakfis nemsokára gyönyörű nővé fejlődik, ő lesz korának, a múlt század végének legünnepeltebb, tisztelt, csodált körülrajongott primadonnája. Eredeti megjelenés éve: 1926 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (Budapest) , 1988 Ragasztott kemény papírkötés , 184 oldal Sorozatcím: Csíkos könyvek Egész oldalas fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. Tartalomjegyzék Első fejezet – A zárdából az út a színpadra vezet Második fejezet – amelyben Szilihetiné Pálmay Ilka elindul világhódító útjára Harmadik fejezet – amelyben hősnőnk újabb lépéseket tesz végzete felé Negyedik fejezet – amelyben nagyon érzelmes dolgok foglaltatnak a jókedvű férjről Ötödik fejezet – amelyben pár nélkül marad a madárka Hatodik fejezet – amelyben Ilkánk legyőzi ellenfeleit, köztük a férjét is Hetedik fejezet – amelyben Ilkánk elrepül a földi halandók köznapi világából Nyolcadik fejezet – amelyben az ünnepélyes hangulatot egy vándorszínész megjelenése zavarja Kilencedik fejezet – amelyben hősnőnk elhagyja Pestet Tizedik fejezet – amelyben új, ismeretlen világ mutatkozik Tizenegyedik fejezet – amelyben hősnőnk egyelőre titokban, de valódi grófné lesz Tizenkettedik fejezet – amelyben látszólag békésen bevégződik hősnőnk története Tizenharmadik fejezet – amelyben a birodalmi grófnő elszökik a színészethez Tizennegyedik fejezet – amelyben megkezdődik a londoni szezon Tizenötödik fejezet – amelyben Magyarország visszahívja világhírű lányát

3147 Ardelao 2017-05-29 11:58:26 [Válasz erre: 3145 Búbánat 2017-05-29 11:26:54]
Pálmay Ilkáról nagyon sok írás található az interneten. Legérdekesebb viszont az a könyv, amit saját magáról írt: „Emlékirataim” Írta Gróf Kinskyné Pálmay Ilka Budapest, 1912. Singer és Wolfner kiadása

3146 Búbánat 2017-05-29 11:28:00 [Válasz erre: 3145 Búbánat 2017-05-29 11:26:54]
Lemaradt a forrás és dátum: Budapesti Hírlap, 1928. március 25.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.