Bejelentkezés Regisztráció

Rachmanyinov-kultusz


164 Búbánat 2016-03-31 13:38:19 [Válasz erre: 163 Búbánat 2015-10-28 21:42:23]
Az említett koncert hangfelvételét ma este sugározza a Bartók Rádió: 21.18-22.00 Vörös Szilvia (ének) és Mocsári Károly (zongora) Rahmaninyov-hangversenye 1. cisz-moll prelűd Op. 3. No.2. (Mocsári) 2. Dalok - a) Szívem titkos hangjai Op. 26. No.1., b) Az éj titkos csendjében, Op. 4. No. 3., c) Tavirózsa Op. 8. No. 1. 3. Pulcinella Op. 3. No.4. (Mocsári) 4. Dalok- a) Románc Op. 10. No. 6., b) Ne légy szomorú Op. 14. No. 8., c) Álmok Op. 8. No. 4. 5. g-moll prelűd Op.23. No. 5. (Mocsári) 6. Vocalise (Kocsis Zoltán átirata) (Mocsári) 7. Tavaszi áradás - dal Op.14. No. 11. (Zeneakadémia, Solti Terem, 2015. november 7. - részletek) (Ism. április 12., 14.18)

163 Búbánat 2015-10-28 21:42:23
[url] http://fidelio.hu/klasszikus/2015/10/26/rachmaninov-estet_ad_voros_szilvia_es_mocsari_karoly/; Rachmaninov-estet ad Vörös Szilvia és Mocsári Károly [/url] ZENEAKADÉMIA, 2015.10.26. 15:07 Módosítva: 2015-10-28 10:54:03 Az I. Marton Énekverseny fődíjával elismert szoprán és partnere az orosz mester dalaiból és zongoraműveiből válogatnak november 7-én. A Zeneakadémia Solti Termében megrendezendő dalesten első alkalommal énekli Rachmaninov dalait a 2014-es I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny fődíjasa. A generációjának egyik legígéretesebb operaénekesének számító Vörös Szilvia a koncert kapcsán elmondta: „Már zeneakadémista koromban is fontosnak tartottam, hogy egyensúlyban tartsam a színpadi-, és pódiumszerepléseimet. A dal-, és az oratóriuméneklés más típusú kihívás elé állít, mint az operaszínpad, és másként is lehet belőle profitálni. Egyrészt számomra izgalmas az a más típusú, bensőségesebb viszony, ami ilyen alkalmakkor a közönség és köztem létrejön. Ugyanakkor nagyon fontos a hangi kondíció szempontjából: a daléneklés ugyanis gyógyír a toroknak.”

162 Búbánat 2013-11-10 17:41:51
MüpArt koncertek - Rachmaninov - A víziók mestere Az M1 televízióban éjjel. november 11. hétfő 00:50 Elhangzik: - Harangok (Kolokola), op. 35 - Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43 - Szimfonikus táncok. Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, Sümegi Eszter, Fekete Attila, Fokanov Anatolij, Kocsis Zoltán, Concerto Budapest, Anna Vinnitskaya, Keller András, Miskolci szimfonikus Zenekar, Kovács László. „A MüpArt koncertek Rachmaninov-estje három különlegességet kínál a közönségnek. A Harangok a szerző azon ritka kórusművei közé tartozik, amelyekben az énekkart zenekar kíséri. A négy tétel mindegyike az emberi élet egy-egy történését, érzését dolgozza fel: a születést, az esküvőt, a félelmet és a halált. A négy kiváló szólista, a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar különleges produkcióját Kocsis Zoltán vezényli. Rachmaninov nem az első, és nem is az utolsó zeneszerző a zenetörténetben, akit Paganini híres caprice-sorozatának utolsó, huszonnegyedik darabja megihletett. A koncerten elhangzó Rapszódia a jól ismert Paganini-témának különböző arcait mutatja be huszonnégy variációból álló sorozatban, a Concerto Budapest és Keller András interpretációjában. A pravoszláv zenétől érintett, háromtételes Szimfonikus táncokat Ormándy Jenő mutatta be 1940-ben. Az szaxofont is megszólaltató egyetlen Rachmaninov-művet a Miskolci Szimfonikus Zenekar játssza, a dirigens Kovács László.” Operatőr: Homonnay Viktor Rendező: Kecskés G. László, Gémes Katalin 105 perc (2013) Forrás: Port.hu és MTV

161 pszí 2011-04-07 22:24:02 [Válasz erre: 160 Sipi 2011-04-07 08:02:06]
Az egyik legjobb sorozat, hangminőség tekintetében is. Ebben a Double Decca kiadásban vedd meg, a [url]http://www.cduniverse.com/images.asp?pid=5453769&style=classical&image=front&title=Ashkenazy+%2F+Lso+%2F+Previn+%2F+Rachmaninoff+-+Rachmaninov%3A+Complete+Piano+Concertos%3B+Rhapsody+CD;Trio[/url] sorozatban kicsit gyengébb a hangminőség. Csak ajánlani tudom.

160 Sipi 2011-04-07 08:02:06
Pszí (de más is, aki ismeri), szerinted [url]http://ecx.images-amazon.com/images/I/51r7Bj9Hu6L._SS500_.jpg;ez mennyire[/url] jó?

159 Hypo 2010-02-09 14:11:39 [Válasz erre: 158 pszí 2010-02-09 12:38:23]
Néha úgy érzem, hogy a későbbi verzió egy vázlat vagy egy zanzásítás a korábbihoz képest. Horowitz öszvérmegoldása viszont nem tetszik, szétesik valahogy.

158 pszí 2010-02-09 12:38:23 [Válasz erre: 155 Hypo 2010-02-08 21:18:00]
Igen, és szerintem az eredeti verzió sokkal jobb, de nem egyszerűen jobb, hanem az átdolgozott verzió a mondanivaló szempontjából csonka - és ugye, az átdolgozás is leginkább külső hatásra született. Kocsis egyébként remekül játssza a művet.

157 macskás 2010-02-08 21:19:29 [Válasz erre: 155 Hypo 2010-02-08 21:18:00]
Pár év alatt vagy háromszor adták! Mármint a harangokat.

156 Hypo 2010-02-08 21:19:24 [Válasz erre: 150 mimi59 2009-11-19 09:47:32]
Kotta? Lemez? Video?

155 Hypo 2010-02-08 21:18:00
Annyira különbözik a két verzió, hogy nyugodtan adhatott volna új opusz-számot az újabbnak. A Kalakala után nehéz lehetett bármit is írni.

154 pszí 2010-02-08 17:10:17 [Válasz erre: 153 pszí 2010-02-08 17:09:26]
jaj, Op. 36...

153 pszí 2010-02-08 17:09:26
II. szonáta, b-moll, Op. 35 (Eredeti verzió) Kocsis Zoltán (Philips)

152 pszí 2009-12-18 03:54:44
Sergei Rachmaninov (1873 - 1943) II. zongorverseny, c-moll, Op. 18 Julius Katchen, Royal Concertgebouw Orchestra, Rafael KUBELIK 1951. június 6 Paganini-rapszódia (versenymű zongorára és zenekarra), a-moll, Op. 43 Valentin Gheorghiu, Bravarian Radio Symphony Orchestra, Rafael KUBELIK 1973. december 20-21 Érdekes KUBELIK-mestert Rachmaninov-művek élén hallani. A Paganini-rapszódia különösen élvezetes volt, bárcsak valamivel jobb lenne a hangminőség... Rachmaninov igazi mágus, valósággal elvarázsolja az embert... :-)

151 pszí 2009-12-07 05:54:47
Brilliant Rachmaninov Edition - Complete Works Szimfonikus tréfa, d-moll Russian State Symphony Orchestra, Valery Polyansky Ez a zeneszerző legkorábbi, fennmaradt zenekari műve. A komponálás idején 14 esztendős. Rachmaninov még akadémiai tanulóévei végén megmutatta néhány kompozícióját az akkor már nem csak Oroszország legfontosabb zeneszerzőjeként tisztelt mesternek, Csajkovszkijnak is, aki kifejezetten ösztönözte a fiatal tehetséget további művek komponálására. Csajkovszkijnak a Manfréd szimfónia zongoraátirata különösen tetszett. Nagyon érdekesek Rachmaninov zenekari kompozíciói, a szimfóniák és a szimfonikus költemények, de különösen a kantáták. Tavasz - kantáta baritonhangra, kórusra és zenekarra, Op. 20 Jorma Hynninen (bariton), A Dán Nemzeti Rádió Szimfonikus Zenekara és Kórusa, Dimitri Kitajenko Ez lenyűgöző. Nagyszerű alkotás. Nagyon szép egyébként ez a kiadvány, a hangminőség is kiváló.

150 mimi59 2009-11-19 09:47:32
Kedves Mindenki! Keresem Rahmanyinov: Liturgia Aranyszájú Szent János Szavai Szerint - ha tudnátok segíteni, megköszönném. Előre is köszönöm. mimi

149 frushena 2009-11-17 22:56:20
[url]http://ecx.images-amazon.com/images/I/41A5JB46P7L._SL500_AA240_.jpg;RACHMANINOV : Vespers Op. 37[/url] -Irina Arkhipova -Victor Rumyantsev USSR Ministry of Culture Chamber Choir Valeri Polyansky

148 Hypo 2009-01-07 08:45:05 [Válasz erre: 147 WiseGentleman 2009-01-07 03:41:24]
"- Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van? - Szimbolista vagyok. - Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren. - Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika. - Magával hozta az izét... a szimbolát? - Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze."

147 WiseGentleman 2009-01-07 03:41:24 [Válasz erre: 144 Hypo 2009-01-06 22:04:23]
Igen??? Pedig tudtommal Mallarmé szimbolista és nem dadaista volt, hehehe...

146 Kúp Flóris 2009-01-07 02:13:04 [Válasz erre: 145 Kúp Flóris 2009-01-07 01:40:58]
az és utáni sorok internet temetve:(

145 Kúp Flóris 2009-01-07 01:40:58 [Válasz erre: 144 Hypo 2009-01-06 22:04:23]
Kedves Fehér-Ít-Ész! "Rachmaninov fan"-ként, Jó lesőn kortyolgatom "hozzáadottérték-adó" szövegkörnyezetedet, mellyel hypotala(-jhu-)muszomat "rekultiválod" ! :-) Póriasabban kifejezve: Iszom szavaid-at, melyek arra ösztökélnek, hogy a "tudásalapom fehér foltjait", mihamarabb eltávolítsam. Csak az idegen szavak etimológiáját böngészve fedeztem fel, mennyire kifejezőn, játékosan gazdag és közlékeny a magyar nyelv, hogy egy szövegkörnyezetből - mennyire átjön a "közlő" személyisége! Osztom soraidat, bár eleddig "Blumperer-ről nem sokat tudva (majd pótolom),- télleg egóm is olyan, hogy szinte természetesen játszva a szavakkal," csuklóból lehetek szó-menő manó", mégsem érzem ennek genialitását:( Minden irónia mentesen Köszönet érte, hogy gondolataidat, amikkel képes vagyok azonos ülni, itten közkincsé téve, megosztod velünk Sha re ward ! / ebben nem vagyok egész biztos - szótár nékű',hogy ez a ward,(vagy vare?) - szó kórtermet is jelent/) ...és a top főtémához visszatérve, a zongorista-zenefeltaláló Rachmaninov nekem maga a megtestesült spontaneitás képzete, aki elsősorban játszik a "hangtalálmányainak" kidolgozásával, megközelítve minden oldalról az azokban rejlő lehetőséget és

144 Hypo 2009-01-06 22:04:23 [Válasz erre: 143 WiseGentleman 2009-01-06 21:27:49]
Mallarmé? Ő mondta Degas-nak: "A versíráshoz nem gondolatok kellenek, hanem szavak". Din-don diridongó.

143 WiseGentleman 2009-01-06 21:27:49 [Válasz erre: 142 Hypo 2009-01-06 20:37:40]
Viszont nem kisebb zseni, mint József Attila állandóan visszatért saját verseihez és csiszolgatta-javítgatta őket. Ha már operafordítás, kedvencem a Simon Boccanegra, ahol a címszereplő mérgezett vizet iszik ("még a korty víz is keserű"), de később Fiesco szájából ez hangzik el: "Mérgezett bort adott egy áruló neked". Azért Blum Tamás Ring-fordításában a "mily hervadozva darvadoztok itt" kicsit erőltetetten hangzik. Ha én fordítom, második önlektorálás után legkésőbb kiszerkesztem...

142 Hypo 2009-01-06 20:37:40 [Válasz erre: 141 WiseGentleman 2009-01-06 20:15:56]
Igen, csak Blum Tamás (a Blumperer) jut eszembe, aki váltig állította, hogy higgyük el, ő csak olvassa a Ring német szövegét és egyszerűen leírja, ami szinkronban jön neki magyarul. Egyszóval zseni volt, nem kétséges. A lehető legritkább esetben gondolkodott (tépelődött/filózott/gyötrődött/morfondírozott/kérődzött, stb.) a szavakon. Cliburn mikróbusz. Nem ismered azt a fekete-fehér szovjet filmet, amelyen a Csajkovszkij-konzi nagytermében Prokofjev: III. zongoraversenyét!!! játssza és vezényli! a zongora mellől? Hát szóval... Hats off, gentlemen!

141 WiseGentleman 2009-01-06 20:15:56 [Válasz erre: 140 Hypo 2009-01-06 20:02:40]
Hehehe, magyaruk Ashkenazy gyenge Ravel-epigon. Mondjuk a nagy L-betűs Lényeg az, amit a legnehezebben tudunk megfogni. Tegyük hozzá azt is, hogy műfordítások során sokszor a kötőszavakon is sokszor filózik az ember, mert felboríthatják egy adott mondat jelentését. Mellesleg, ha már zongora, jómagam Van Cliburn-re is klikkelnék, főleg az RCA-s Csajkovszkij/Rachmaninov CD-je miatt.

140 Hypo 2009-01-06 20:02:40 [Válasz erre: 139 WiseGentleman 2009-01-06 19:42:35]
Összevonom, Ashkenazyé nem a zongorás és az a probléma vele, hogy ahol nem hasonlít a Raveléhez, ott nem jó, ahol hasonlít, ott Ravel jobb. Stokowskié elsősorban Stokowskiról szól, de mondhattam volna Amerikát is. A fontos, hogy mennyire érzi át a lényeget, aki hozzányúl. És itt jön a képbe a nagyságrend. Egy bizonyos szinten fölül a "fidelity" is más jelentést kap - szerintem. És a műfordítások esetében is így látom a dolgot. Kálnoky addig filózott, amíg sikerült belebolondulnia az "örök asszonyiba odafent" - ahelyett, hogy egy balzsamos tavaszi reggelen szép lazán fölébredt és egyszerűen leírta volna azt a fránya utolsó nyolc sort...

139 WiseGentleman 2009-01-06 19:42:35 [Válasz erre: 135 Hypo 2009-01-06 14:24:16]
Ld. az "ont monoton bút konokon s fájón" (Tóth Árpád) problémakörét, ami ugyebár szintén nem szószerint az eredetin alapul, s mégis jobban kifejezi a vers hangulatát, mint Illyés Gyula "precízebb" fordítása. Mellesleg Kosztolányira általában az jellemző, hogy minden, általa fordított verset saját képére alakított, s a végeredmény egy új Kosztolányi-vers lett.

138 WiseGentleman 2009-01-06 19:25:47 [Válasz erre: 136 Hypo 2009-01-06 14:26:12]
Például, az általam említett zongoraversenyes hangszerelés (tán Ashkenazy?). Mellesleg, számomra a szólózongorás előadás is jelenthet pluszt a zenekari interpretációhoz képest, ha pl. olyan kaliberű zongorista, mint Richter adja elő (pl. a Baba Yaga kép vagy a Con Mortuis... jóval hátborzongatóbb).

137 partitúra 2009-01-06 18:36:41
Kedves Hypo! Nagyon szeretem az anti véleményeket, örülök, hogy megosztottad velünk gondolataidat. Csak egy apróságot kérek tőled: ne várd el egy 14 évestől, hogy profi legyen a zene terén. Örülök, hogy egyáltalán tetszik valami a komolyzenében, más meg bele se szagol. (Tipikus viselkedés osztálytársaim terén, ének-zene tagozatos suliban.) Örülök, hogy Rachmanyinov nagy mértékben felkeltette érdeklődésemet, és persze, hogy szeretem a fokozást, mert hát az a legszebb része, az éltető lelke a műnek. Más 14 éves még Chopin-ről sem hallott, úgyhogy ne mondd, hogy nem vagyok profi. Tényleg nem vagyok az, vannak nálam ezerszer művelt emberek is. De 9 év múlva már vitázhatunk a témában. Bocsánat, ha sértő megjegyzéseket írtam.

136 Hypo 2009-01-06 14:26:12 [Válasz erre: 134 WiseGentleman 2009-01-06 10:32:35]
S ha tudnád Wise, hány hangszerelés van még Ravel-én kívül... Azt hiszem, Ravel hangszerelése után már zongorán sem lehet - nem azt mondom, hogy nem szabad! - annak figyelembe vétele nélkül a darabot előadni.

135 Hypo 2009-01-06 14:24:16 [Válasz erre: 133 Sipi 2009-01-06 10:30:40]
Igen, bizony, egy Michelangeli-rajongó barátom miután megismerte a Karnevált SR előadásában, már nem tudta többé Michelangelit hallgatni. Nincs ezen mit filózni, ez olyan, mint a műfordítás: minél nagyobb a költő, annál "olvashatóbb" a végtermék. Lehet Tóth Árpád akármilyen zsonglőr, lehet a "soha már" százszor adekvátabb az eredetivel, számomra az "A holló" lényegét Kosztolányi fordítása fejezi ki igazán. A "sohasem"-mel együtt.

134 WiseGentleman 2009-01-06 10:32:35 [Válasz erre: 133 Sipi 2009-01-06 10:30:40]
S kérdés akkor, hogy a Kiállítás képeinek melyik a legadekvátabb változata: a szólózongorás, a Ravel-féle zenekari vagy urambocsá a zongoraversenyes. Vagy mindhárom?

133 Sipi 2009-01-06 10:30:40 [Válasz erre: 132 Hypo 2009-01-06 09:33:37]
Ja, ezt mondjuk ismertem, sőt még idéztem is már itt, így már érthetőbb. Ha jól emlékszem, páratlan zenekari gondolatnak nevezi,legalábbis a magyar fordításban. Tehát akkor ha jól értem, a lényeg az, hogy a hangszerelés illeszkedjen a zenéhez; ne kapjon ez egy zenénél funkciójánál jobban kitüntetett szerepet. Ugyanakkor jó, ha a hangszerelés is mesteri, de akkor, ha nem jelenlétével tüntet, hanem a zenei anyagot szolgálja. Érdekes a tempó is, mert szerintem nagyon fontos, hogy egy zenével először milyen előadásban találkozik a hallgató. Én nyilván mint hallgatóról beszélek, nem mint előadóról, mert aki a kottát olvassa, annak már egyéni(bb) elképzelése is lehet a műről (nem tudom, de így gondolom). Nekem, mint a partitúrát nem értő zenehallgatónak, csak összehasonlítási lehetőségeim vannak. És lehet, sőt elő is fordult már, hogy egy műnek azon felvételét, amivel megismertem és megszerettem, később, több tapasztalat birtokában már rossznak ítélem. De ez nagyon bonyolult kérdés, a zeneélvezetről a filozófusok és esztéták szerintem könyvtárnyi irodalmat megírtak már.

132 Hypo 2009-01-06 09:33:37 [Válasz erre: 131 Sipi 2009-01-06 08:37:23]
Beethoven VIII. szimf. III. tételének triójával kapcsolatban írja, hogy senkinek sem jutna eszébe itt a hangszerelést dícsérni annyira tökéletes, ill. adekvát a zenei szubsztanciával. Ugyanakkor leszólja Ravelt, Rimszkij-Korszakovot, mint a hangszerelést előtérbe helyező másodrendű zeneszerzőket (többször is, pl. Életem, Beszélgetések R. Craft-tal). Ő a hangszerelésről, mint a zenétől függetlenedett élvezet forrásáról beszél, ezt terjeszteném ki az elválasztható elemek valóságos elszakítására, eltorzítására. Ha Rachmaninovot hallom játszani, nem jut eszembe, hogy ezt vagy azt a futamot szeretném lassabban vagy gyorsabban hallani, mert az az egyedül lehetséges megoldás - abban a pillanatban. Richternél már eszembe jut ez, az. Az előadóművészet felelősségét csak kevesen érzik át igazán.

131 Sipi 2009-01-06 08:37:23 [Válasz erre: 129 Hypo 2009-01-05 19:21:04]
Ezt a Sztravinszkij idézetet nem ismerem, de elgondolkodtató. Hát akkor mit lehet a zenei elemein kívül élvezni a zenében? Vagy hogy? Merthogy azt is írja, hogy az érzelmeket is kár keresni, hiszen a zene nem fejez ki érzelmeket. Másrészt senki nem csak a fokozást vagy csak a hangszerelést szereti szerintem, hanem a műnek egy adott pontján élvezi mondjuk azt a részt, ahol a fokozás van, mert az nagy élményt jelent abban a helyzetben. Én inkább azt szeretem, ha nem általánosítják a tempókat, hanem a lassú részek valóban lassúak, a gyorsak pedig gyorsak. Nem egy Schubert felvételt és előadást hallottam már, ahol mondjuk a Tragikus szimfónia első tételét lassabbra veszi a dirigens, a másodikat meg gyorsabbra (átlagosan). Ez nekem nem igazán tetszett.

130 WiseGentleman 2009-01-06 05:03:26
Ami az accelerandókat illeti, bizony, sokszor kontraproduktívnak bizonyulnak (ld. pl. a Trisztán előjátékában aránytalanul alkalmazott tempógyorsítást - ami szükségtelen egy bizonyos határon túl, mivel a fokozás a dinamikában és a hangszerelésben jelen van). Ugyanígy elrettentő példa a Muti-által vezényelt (Pavarotti, Ramey, Dessi) Don Carlo(s) autodafé-jelenetének előjátéka, mely a túlfokozott tempó által a monumentalitásából veszít.

129 Hypo 2009-01-05 19:21:04 [Válasz erre: 127 partitúra 2009-01-05 18:02:39]
Jönnek is, bár a karmesterségről való múltkori kérdésed nem vall 100% profizmusra. Stravinsky írja valahol, hogy veszélyes, ha a zene egyes elemei magától a zenétől független élvezet forrásává válnak. Ez teszi idővel tönkre az előadóművészetet is. Te pl. a fokozást szereted, van, aki a hangszerelést, van, aki a nagy fortékat, stb., stb. Az Op. 3/1? Ismered SR gépzongorás felvételét? Ő még hamarább túlesik a középrészen - mint ahogy a cisz-moll prelüd középrészét is jó alaposan fölpörgeti. Dehát annak a résznek az a lényege, hogy hangulatában különbözzön a főrésztől. Egyébként sokan hisznek abban, hogy valami annál szebb, minél tovább tart. Innen az a sok lehetetlenül lassú Schubert-előadás (Lupu, Volodos, Szokolov). Na, annyira anti voltam? Még csak nem is úgy hívnak.

128 Kúp Flóris 2009-01-05 18:16:22 [Válasz erre: 126 Kúp Flóris 2009-01-05 17:57:08]
(Bevallom a szerző "you tubiczás" felvételét egy stúdió "Altec"típusú hangfalaira plántálva,ez a felvétel nem tecczett annyira, mint az elemzésképpeni K.Z. ugyadoda másolt "Eddo Waartosa" A Horror (+) - vitz :)

127 partitúra 2009-01-05 18:02:39
Valamelyik este játszották a Bartókon a 3. zongoraversenyt. Kocsis volt a zongorista, de nekem nem tetszett annyira, mert a gyönyörű fokozós részek előtt mindig őrült tempóra váltottak. (Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy szép legyen a fokozás, ahhoz nem kell belegyorsítani, mert akkor elveszti a szépségét.) Amikor a YouTube-on kerestem videókat az Elégiáról, akkor se tetszett egyik sem, mert mindenki olyan szépen kezdi, aztán amikor már jönne a kedvenc középső rész akkor gyorsan felpörgetik, túlesnek rajta, és semmilyen hatást nem vált ki belőlem. Jöhetnek az anti vélemények.

126 Kúp Flóris 2009-01-05 17:57:08 [Válasz erre: 119 Heiner Lajos 2009-01-05 15:29:57]
Bocsánat,de az adrenalinszint ügyiben Tessen tartogatnyi hazai vizeken a III.-ra egy anatómiai csodát - Mocsári Karcsit hallgatyva- az ember a fizikai törvények mekkcsúfolásának lehet szem és elhűlt fül tanúja (mindamellett a III- dikkbúl a Kocsis Zoli a zeneirodalom superblatívusa;vö: Szerző -kontra -Sanfrisco Eddo Waart - szemben összes többi:)

125 Hypo 2009-01-05 17:17:29 [Válasz erre: 124 pszí 2009-01-05 17:03:29]
Mégis fontos művek a fejlődés szempontjából. Különben meggyőződésem, hogy az előadások legtöbbje nem valami jó. Szórványosan elhangzanak egyes dalok, pl. elég népszerű az Op. 4. De ha megnézzük alaposan az Op. 14-ből az «Эти летние ночи» vagy a «Она, как полдень, хороша» címűeket, már előre ott van minden, a későbbi művekben beazonosítható jellemző. Sőt még az utóbbi dal egy kicsit klezmeres is, ami érdekes adalék a harang- és a Dies Irae-mániához. Ugyanebből a ciklusból a «Пора!» már nagyon új hang. És még mindig csak 1896-ban vagyunk, nem is értem, hogy merülhet föl az anakronizmus vádja SR munkásságával kapcsolatban.

124 pszí 2009-01-05 17:03:29 [Válasz erre: 121 Hypo 2009-01-05 16:40:35]
Én sem azt mondtam, hogyha elmélyedünk bennük, akkor rájövünk, hogy a legnagyobb remekművei (ezért is írtam, hogy talán nem kelti fel az érdeklődést, ha dalaival találkozunk először) hanem csak azt, hogy azért érdemes lehet, mert finomíthatja a képünket a Szerzőről, sőt, akár át is alakíthatja.

123 Hypo 2009-01-05 16:52:25 [Válasz erre: 122 Heiner Lajos 2009-01-05 16:50:22]
Hallottad a 78-asokat, amelyeken beszél is a fejőgép?

122 Heiner Lajos 2009-01-05 16:50:22 [Válasz erre: 120 Hypo 2009-01-05 16:29:18]
Na jó, beismerem, inkább Vladimir de Pachman.

121 Hypo 2009-01-05 16:40:35 [Válasz erre: 118 pszí 2009-01-05 15:13:18]
Én csupán azt találtam kihangsúlyozni, hogy a dalaiban merészebb, kísérletezőbb. Minden ún. "nagyobb" művet megelőz egy dalciklus, ahol úgymond kimunkálja a később tipizált hangzásokat, komponálási technikákat. Érdemes beletekinteni az Op. 14-es sorozatba. Ott van már minden, ami az újraindulás utáni két jelentős művet, a II. szvitet (erről soha senki sem beszél, pedig ér annyit, mint a köv. opusz) és a II. zongoraversenyt egyénivé és maradandóvá teszi. Soha nem állítottam, hogy a dalok FELÜLMÚLJÁK anagy hangszeres műveket, de érdemes megfigyelni, hogy a dalok majd' minden esetben egy gyengébb, erőtlenebb - nagyon nehéz leírni, de invenciótlanabb - periódus után rendeződnek csokorba és adnak lökést a mesterművek megszületésének.

120 Hypo 2009-01-05 16:29:18 [Válasz erre: 119 Heiner Lajos 2009-01-05 15:29:57]
Na ne hogy már Horowitz legyen a legizgalmasabb...

119 Heiner Lajos 2009-01-05 15:29:57 [Válasz erre: 118 pszí 2009-01-05 15:13:18]
Hát akkor meg kell hallgatni a III. zongoraverseny fináléját az "élő", Horowitz-Barbirolli-féle felvételről! Megemeli az adrenalinszintet!

118 pszí 2009-01-05 15:13:18 [Válasz erre: 117 Hypo 2009-01-05 00:31:06]
Kedves Hypo! Tegnap már késő volt és kimaradt egy összekötő mondat, hogy miért is hoztam fel Brahmsot, de biztos értetted így is. ;) Szóval, lehet, ha az ember első találkozása Rachmaninovval a dalok apropóján történik, akkor teljesen más képe lesz róla, mint amikor zongoraversenyeit ismeri meg először. Viszont, ekkor lehet, hogy nem lesz azonnal kedvenc, mert nem tudja eléggé felkelteni az érdeklődést. Egyébként, valóban érdemes lenne jobban elmélyedni a dalaiban. Tegnap arról is szó volt, hogy zseniálisan használta a megszerzett tudást. Igen, egyetértek, de csak lokálisan, egyes részek, epizódok kidolgozása valóban zseniálisak, de globálisan nézve művei igen laza szerkezetűek. Ebből a szempontból legjobban sikerült szerintem a III. zongoraverseny és a gordonkaszonáta, bár a II. is idesorolható. Rachmaninov a fokozások óriási mestere volt. Legszebb példája a II. szimfónia, de még ennél is szebb a III. zongoraverseny fináléja! Lenyűgöző!

117 Hypo 2009-01-05 00:31:06 [Válasz erre: 116 pszí 2009-01-05 00:14:02]
Jó, a nagyközönség... Tudod mit, inkább lefekszem, majd holnap folytatjuk. Jó éjt.

116 pszí 2009-01-05 00:14:02 [Válasz erre: 115 Hypo 2009-01-05 00:04:28]
Akkor téves adat. Persze, hogy ebből az aspektusból lényegtelen, de fő a pontosság! ;) Az elsőt sem azért szeretjük, mert annak idején megbukott. :) Amit Beethovenről írsz, azt én is így gondolom, de Rachmaninov esetében nem tudom, nekem legalábbis nem. Brahms is zongorás kamarazenéjében fejezte ki magát a legsikeresebben, pedig elsősorban szimfóniái és versenyművei révén ismeri a zenehallgatók többsége.

115 Hypo 2009-01-05 00:04:28 [Válasz erre: 114 pszí 2009-01-04 23:56:18]
Benne van ez az aranyérem az életrajzában. Persze lehet, hogy tévedés. nem érdekes, nem azért szeretjük a II. szimfit, mert díjat kapott (vagy nem kapott). Dalok tekintetében mindkét komponista ugyanúgy előbbre jár (stilárisan, az egyéni hang megtalálásában, stb.) a más műfajokhoz képest, mint ahogy Beethoven a szonátákban kísérletez és a vonósnégyesekben összegez.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.