Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


905 Ardelao 2018-06-24 23:59:09 [Válasz erre: 903 Ardelao 2018-06-24 21:40:15]

Szomory Dezső: „Párizsi regény“

(2. rész, kivonat)

          „[…]

          Mi is vártunk, de bölcsebben, a fal mentén, a kis rekeszablak mellett. Alig nyílt meg, az első alkalomkor, rögtön betoltuk a hegedűt s mindjárt kaptunk egy számot. Még eltelt tíz perc abban a sajátos dermedtségben, amit csak élő emberek tudnak produkálni a maguk ájtatosságával templomhajók mélyén vagy egy zálogházban. S aztán, hirtelen, már ki is szólt a becsüs s hívta a számunkat.
          — 47-es! — kiáltott, — húsz frank!
          Megvallom, a magam részéről, dós tapasztalataimmal e téren, semmiféle csalódást nem éreztem. De a barátom, e silány összeg hallatára, a lelke mélyéig vérzatt
          — Húsz frank? — rebegte, — de hiszen ez abszurdum kérem! ez abszurdum! — s magyarázni akart! magyarázni! hétrét görnyedve a rekesz előtt, hogy be tudjon szólani.
          — Szóval nem fogadja el? — mondta a becsüs kurtán, mint aki nem ér rá s már tolta ki a tokjában a hegedűt
          — De kérem, — mondta kétségbeesetten, s nem hagyta magát. — Ez egy Amati kérem, ez a hegedű, egy Amati! Ezt még Hubay adta, Hubay Jenő! — már így érvelt, tekintélyekkel! amit sohse szokott, Hubayval! egy becsüsnek! egy zálogházban! annyira odavolt.

          […]Mi fogta meg, mit érzett vajjon abban a dúlt hangban, mely visszacsengett az üvegen? Micsoda homályos lélekhez szólt, ez a borzas fej a rekesz nyílásában, micsoda kíváncsiságokhoz az a két csontos kéz, mely nem engedte, hogy ez a rekesz lezáruljon?! Csakugyan, ezt a két kezet nézte ez a becsüs, valami professziófölötti értékeléssel nézte s nem tudta, hogy fújja ki a nyílásból.

         — Egy Amati! et puis aprés**!? A hangját kellene hogy halljam. Hogy meg tudjam becsülni, — ezt mondta.
          — A hangját! — felelte a borzas, — hogyne! igaza van! a hangját! — hebegte s már kikapta a hegedűt, már az álla alá csapta, már a rekesznek dőlt, már indult a vonóval egy nagy ívben az égnek, szerenád! egy becsüsnek, a kis ablakban, aki bámult! És mind bámultak s mind hallgattak s az összes batyuk, dunyhák és matrácok megálltak s a bús asszonyok, római arcéllel, nem is az Adrián, de az óceán szellős partjain voltak s mind néztek valami szent bárgyúságban valami szent végtelenséget s mind boldog volt s mind hagyta a gondot s a nyomort, […]

          Csak egyetlenegy hang mondta, mert egy ilyen hang mindig van Párizsban, a legsötétebb örvények legmélyén is egy ilyen hang, ami vicces:
          — C'est un concert! II fallait l'dire!**
          Igaz, nem hagyta abba azt a Chaconne-ét, amit játszott, s a becsüs már a féltestévol künn volt az ablakon s kiáltott: »C'est bien! Asséz! Asséz!****«, hogy nem hagyta abba és csak játszott és semmi a világon meg nem állíthatta, hogy ne játszszon, amint nyilván már nem is tudta hol van s miért s kiért játszik, behúnyt szemekkel, amint élt és meghalt s meg nem állott s fel nem ébredt amíg be nem fejezte!
          Száz frankot kaptunk az Amatiért, csakugyan százat, — a nagynénikétől, ahogy mondta!
          Mikor leértünk az uccára, még azon mámorosan, a homlokát törülgetve, a kezem után nyúlt:
— Bocsássa meg, ha nem a Legendá-t játszottam, — mondta. — Az első percben gondoltam is erre, de a Chaconne jobban kiadja a hangot.

          […] Egy nap eltűnt, búcsúzás nélkül s elköltözött Düsszeldorfba, ahol meghalt**. Még nem volt harmincéves. Nyilvánvalóan csalódott is bennem, többet remélt, többnek is látott, mint ami voltam, talán gondolta is, nem járt jól velem, talán kérdezte is magától, ha vajjon az erénnyel is nem úgy van az ember, mint annyi mással, amivel áltatja magát.“

**        Egy Amati!, és aztán?

***      Ez egy koncert! Meg kellett mondani!

****     Jól van! Elég! Elég!“

*****   Úgy tűnik, valamilyen okból teljesen megszakadt e regényben is megörökített barátság, mert Szomory Dezső nem tudta, hogy Adorján Jenő Gödöllőn hunyt el.

Wieniawsky „Legendája“, amelyet Szomory oly gyakran játszatott el Adorján Jenővel:

Oistrakh plays Wieniawski Legende op.17


904 Ardelao 2018-06-24 21:54:27 [Válasz erre: 902 Ardelao 2018-06-24 12:17:49]

Helyesbítés: "Schmidt Leonoráról"


903 Ardelao 2018-06-24 21:40:15 [Válasz erre: 902 Ardelao 2018-06-24 12:17:49]

          Bizonyára nem szerencsés, hogy e zárszó után térek vissza Adorján Jenő Párizsban töltött hétköznapjaira, de nem véletlenül teszem. Említettem, hogy hegedűművészünk Szomory Dezső (1869-1944) révén nemcsak a zene- hanem a szépirodalomnak is nevesített szereplője lett.

          Szomorynak viszont – túl azon, hogy a szó művészetének igényes művelője volt - szívem szerint a zeneirodalom szereplői mellett is helyet szorítanék. Műveinek nyelvezete ugyanis olyan,mint egy szimfónia, gondosan megkomponált, több tételes és értést, előképzettséget igényel. Bárcsak mindenki számára egyértelműen érzékelhető lenne a nyelv zenéje, amely lehet hamis, fület bántó, közhelyes és disszonáns, ugyanakkor felemelő és lélektisztító is.

          Meglátszik, hogy Szomory is a Zeneakadémián kezdte – Liszt Ferenc is tanította -, és úgy tűnik, génjeiben hordozott muzikalitását a prózába szublimálta.

„Párizsi regény“-ében így ír Adorján Jenőhöz fűződő barátságáról:

(1. rész, kivonat)

          „Ha abból nem lesz örök harag, ha egy hazai fiatal ember Párizsban, nem adja meg egy másik hazai fiatal embernek Párizsban, azt a pár frankot, amit olykor nélkülözések árán, kölcsön adott neki: akkor abból örök barátság lesz. Ez volt az én esetem Adorján Jenővel. Az igazság az, hogy együttérző hajlamosságokkal, egyforma értelmi és érzelmi fogékonyságokkal mindenfajtájú nyomorok iránt, éppen akkor voltunk a legelnézőbbek s a legbánatosabbak egymás irányában, mikor mások rendszerint a legszigorúbbak s elvetik az öszszes érveket, melyeket egy szegény adós ember csak fel tud hozni ezen a világon. Kölcsönös irgalmasságokkal, még mentegetődznünk sem kellett az egymás szíve előtt bizonyos lejáratok idején s még attól az árnyalatbeli megaláztatástól is megkíméltük egymást, ami barátok között is lehetséges. Olykor Adorján koplalt, hogy nem fizethettem. Egy szót nem szólott, nem is akart szólani, de azzal a gondolattalansággal, mely túl van hiú beszéden, mélyen meghajtotta magát előttem s a fájdalmas az volt ebben a mozdulatában, hogy még csak ironikus sem volt! Rendszerint fogta a hegedűjét s eljátszta búfelejtésül, amit nagyon szerettem, a Wieniavszki Legendáját! Máskor én koplaltam, igaz, amiért ő nem adta meg amivel tartozott nekem. A legtöbbször mind a ketten koplaltunk.

          […]

          Egy nap, karácsony táján, te jó Isten, egy fillérünk nem lévén ilyen szent ünnepek előtt, csak törte a fejét, honnan lehetne néhány frankot kikotorni. Közben pengette a hegedűjét, függőleges állásban a térdén, mint egy másik Penseur (Gondolkodó), Rodin mintája szerint.
          — Az nem lehet, hogy itt üljünk, mint két varjú az ágon, mikor Jézus-Krisztus megszületik és durrog a pezsgő uccahoszszat, hát nem igaz?
          — Igaz! — mondtam.
          S akkor, egyszerre csak azt proponálja, hogy a főrabbitól kérjünk pénzt!
          — Karácsonyra?! Pont a főrabbitól?
          — Éppen karácsonyra! ez a vicc!
          De amint látta, hogy undorodom, már nem is folytatta, úgy vigyázott, hogy soha a kedvem ellen ne tegyen s csak pengette a hegedűjét a térdén, mint egy lantos.
          — Nem baj! — mondta, — s pengetett
          — Azt fogom tenni, hogy becsapom a hegedűmet.
          — Azt lehet! — feleltem, boldogan, hogy már nincs szó a főrabbiról.
De aztán rögtön, kijavítottam magam:
          — Azt sem lehet! Ki van zárva! Hát a leckék? — mondtam.
          — Már nincs leckém, — felelte egyszerűen s csak pengette a húrokat olyan utolsó kis pengetésekkel, mint egy zenélő óra, ami lejár.
          Aztán abbahagyta.
          — Ha nem tart el engem ez a hegedű, mért tartsam én? — ezt mondta és felállott.
          — Engedje meg! — könyörgött, — engedje! Olyan szomorú lesz ez nekünk, — karácsony! óh Jsten! — és majdnem sírt megint.
          — Mit lehet kapni ezért a hegedűért? — kérdeztem, mint akinek nincs kőből a szíve.
          — Ez egy Amati! — felelte, — száz frankot is megad érte a nagynénike, — mondta, — az édes nagynénike! — mert így átforgatta filologikusan azt a párizsi tájszólást, mely a zálogházzal valami titkos rokonságot tart s úgy hívja: ma tante...
          — Száz frankot! No kíváncsi vagyok! — mondtam a legborzasztóbb benső izgalmakkal.
          S akkor rögtön el is indultunk, a hegedűvel a tokban, mint egy gyerekkoporsóval és nem néztünk se jobbra, se balra és csak mentünk.
          — Én is viszem egy kicsit! — ajánlkoztam, hogy valami kis érdemem legyen.
          — Oh köszönöm, — mondta, — ne fáradjon! — s azt hiszem, soha annyira nem ragaszkodott a hegedűjéhez, mint mikor becsapta.

          És csak mentünk s annál vígabban mentünk, hogy régtől fogva ismertük az utat és csak mentünk olyan boldogan s olyan benső pezsgésekkel, mint mikor egy májusi reggelen, tündöklő egek előtt kirándul az ember a budai hegyekbe! Hegy! csakugyan, — már láttuk is az ucca végén, messziről, ezt a szimbolikus hegyet, a francia zászlót egy kis kapu fölött egy pajzson, amelyre ráborult s már be is jöttünk a kis kapun, ahonnan, közvetlenül a küszöbről, egy szűk lépcső indult, oly meredeken a magasba, hogy az ember szívszorongva jött fel, mély ájtatosságokkal, — Szenthegy! Mond de Piété!*

          Egy kis terem volt ez, négy fal s egy kis törpe ablak, egy kis üvegrekesz inkább, homályos üveggel. A falak mentén s mind a négy fal hosszában, négy falóca, összekalapálva, egy keskeny négyszöget alkotott, oly lekoptatott felülettel, hogy egy pillanatig sem lehetett kétséges, mivel gyalulták le e lócákat az utolsó farétegig s hogy vitték el magukkal e rétegeket mindazok a boldogtalanok, akik itt ültek, évtizedek óta. Mert itt ülni kellett, órákhosszat is olykor, türelmesen, mint a régi keresztények, akik az ítéletre vártak, nem sok reménnyel igaz, de Istenbe vetett bizakodással most is, mert az a sok cókmók, amit hoztak, ágyneműk és dunyhák, nem érték meg az államnak azt a nyomort, amit jelentettek.

(Folyt. köv.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f2/Mont_de_Pi%C3%A9t%C3%A9_de_Paris.JPG/800px-Mont_de_Pi%C3%A9t%C3%A9_de_Paris.JPG

* Le Mont-de-piété (helyesebb fordítása lenne: „Az irgalom hegye“), más néven „Chez ma tante“ ( „A nénikémnél“); történelmi zálogház Párizsban (16, rue des Blancs-Manteaux)


902 Ardelao 2018-06-24 12:17:49 [Válasz erre: 900 Ardelao 2018-06-24 08:51:19]

Adorján Jenő magánéletéről – Szomory Dezsőnek a „ Párizsi regény“-ében és az író néhány más írásában megjelent történeteken kívül - nem sokat tudunk. A hegedűművész operaénekes nejéről, Schmidt Lauráról sem írtak semmit a korabeli lapok. Mindenesetre életének alig három évtizede során Adorján Jenő többet élt, mint mások akár egy évszázad alatt. Nyomott hagyott a világban, még akkor is, ha nehezen fellelhetőt. Zenei anyagot nem rögzítettek tőle, de a szépirodalomba – Szomory révén – bevonult. E három évtized alatt sikert sikerre halmozott, és a Teremtő szeretete mindvégig vele volt. Sohasem tudhatjuk ugyanis, hogy a minket érő tragédia szerencsétlenség-e, vagy áldás. Adorjánt ugyanis megkímélte a sors a lehető legnagyobb csapástól: nem kellett megélnie egyetlen fiának, ifj. Adorján Dezsőnek a halálát. A hegedűművész halála után 21 évvel, a 8 Órai Újság 1924.07.29-i számában ugyanis a következő hír jelent meg:

Halálozás. Ifjabb Adorján Dezső műegyetemi hallgató, néhai Adorján Jenő karnagy és hegedűművész fia, hosszú és kínos szenvedés után meghalt huszonnégyéves korában. Temetése július 27- volt Pécset. Az engesztelő szent mise áldozatot lelkiüdvéért ma délelőtt mutatták be a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájában. A korán elhunyt nagytehetségű ifjúban Adorján Dezső, a 8 Órai Újság belső munkatársa unokaöccsét gyászolja.“


901 Ardelao 2018-06-24 11:11:49 [Válasz erre: 898 Ardelao 2018-06-24 08:39:56]

Elmulaszottam helyesbíteni a hivatkozott újságcikkben szereplő sajtóhibát. Most pótolom: Bach Gigue c. művéről volt szó.


900 Ardelao 2018-06-24 08:51:19 [Válasz erre: 899 Ardelao 2018-06-24 08:43:25]

Majd az egy nappal később megjelent nekrológ:

MAGYARORSZÁG, 1903.09.19.:

(Elhunyt hegedűművész.) Egy nagytehetségű magyar művész dicsőségesen indult pályáját szakította derékon ketté a halál. Adorján Jenő hegedűművész, akinek művészete innen Budapestről indult el hódító útjára, tegnap, 30 éves korában meghalt. Életpályája rövid volt, de gazdag sikerekben. 1873-ban (Megj.: A helyes évszám 1874.) született Nagykárolyban, zenei kiképeztetését Budapesten nyerte. Hubay Jenő, majd később Berlinben Joachim József volt a mestere. A fiatal magyar művész azután Párisba ment, ahol előkelő pozícziót vívott ki magának. Kedvencze lett a párisi társaságnak s a köztársaság elnöke részéről is többször részesült kitüntetésben. Hét esztendővel ezelőtt Lübeckbe hívták, ahol mint első hangversenymester működött, majd a düsseldorfi operánál ajánlották föl neki a karmesteri állást. A düsseldorfi közönség rajongott a jeles magyar virtuózért, s minden hangversenyét zenei esemény gyanánt ünnepelték. Körülbelül másfél esztendő előtt tüdőbaja arra késztette, hogy délvidékre menjen gyógyulást keresni, de baján sem az enyhe déli klíma, sem az önfeláldozó ápolás nem segíthetett már, s nem tehettek mást, mint hogy teljesítették utolsó forró óhaját és hazahozták. Künn, egy gödöllői villában hunyta le örök álomra szemeit a szerencsétlen művész, gyászba borítván fiatal nejét, Schmidt Leonora operaénekesnőt. Adorján Jenő művészetében a budapesti közönségnek is nem egyszer nyílt alkalma gyönyörködnie s a mesteri játékára való emlékezés hazájában bizonyára épp úgy, mint idegenben, a legmélyebb részvétet kelti a fiatal művész korai halála iránt.“


899 Ardelao 2018-06-24 08:43:25 [Válasz erre: 898 Ardelao 2018-06-24 08:39:56]

PESTI NAPLÓ, 1903.09.18.:

Adorján Jenő halála. Sikerekben gazdag külföldi pályafutás után ma Budapesten, művészetének teljében meghalt egy nagytehetségü magyar zenész, Adorján Jenő hegedűművész. Hosszas, kínos betegség hozta őt haza, ahol ma délben huszonkilencéves korában elhunyt. Hubaynak és Joachimnak volt tanítványa, majd tanulmányai elvégzése után Párisban a Colonne és Lamoreux híres hangverseny-zenekarok, később a lübecki, legutóbb pedig a düsseldorfi opera hangverseny-mestere volt. Ott érte el a pusztító kór, mely most kioltotta a művész életét. Az elhunytban Adorján Dezső, a «Független Magyarország» munkatársa, testvérbátyját gyászolja. Temetése szombaton délután lesz a Kerepesi-úti temető halottas házából.“


898 Ardelao 2018-06-24 08:39:56 [Válasz erre: 897 Ardelao 2018-06-23 09:56:27]

1901.02.17-én több magyar lapban - csaknem azonos szöveggel - még a következő hír jelent meg:

Magyar művész sikere külföldön. Adorján Jenő hazánkfiát, a düsseldorfi operaház első hangversenymesterét, a napokban ritka módon ünnepelték. A kiváló hegedűművész a düsseldorfi filharmonikusok legutóbbi hangversenyén óriási tetszés mellett el- játszotta Beethoven nagy hegedűhangversenyét. A szűnni nem akaró tapsviharnak engedve, ezután Bach Gigneját adta elő hasonló sikerrel. A kritika valóságos elragadtatással méltányolja Adorján gyönyörű, előkelő előadását, ritka zenei tudását és érett technikáját.“

(ALKOTMÁNY, 1901.02.17.)

A Düsseldorfi Városi Színház 1904 előtt, később Operaház

Nem sokkal ezután Adorján Jenő szervezetét legyűrhetetlen betegség támadta meg.


897 Ardelao 2018-06-23 09:56:27 [Válasz erre: 896 Ardelao 2018-06-23 09:44:37]

Ám a magyar kritikusok szigorúbban ítéltek, mint a „párisiak“. Játékának hiányosságaira is rámutattak. Talán a mi ítészeinket túlzottan elkényeztették zseniálisnál zseniálilsabb művészeink? Hiába, a bőség átka …

PESTI NAPLÓ, 1896.11.10.:

Adorján Jenő hangversenye. A hangverseny-évad első fecskéi rendesen a művészet közemberei, akiket tapasztalt hangversenyrendezők a közönség közönyének megtörésére szerepeltetnek a nyilvánosság előtt. Adorján Jenő, ez a fiatal hegedűművész azonban korai beköszöntése dacára is a művészek törzskarához tartozik. Ebbe sorolják őt komoly képzettsége és érdekes művész egyénisége, mely ma este a Vigadó kistermében tartott hangversenyén egyszerre meghódította a nem nagy számú, de kényes ízlésű közönséget. Ami Adorján játékában mindenekelőtt felötlik, az a minden hatásvadászat nélkül való, keresetlen előadás, amelyet bizony nem egy hírre kapott, divatos hegedűsnél annyira nélkülözünk. Széles vonókezelésével hegedűjéből öblös, nemes hangot csal ki, mely csak itt-ott, különösen a kettős fogásoknál válik érdessé. Teknikai készültsége, bárha nem fitogtatja, fiatal korát tekintve, meglepő. Ilyen kvalitásokhoz még csak a felfogásnak a korral járó elmélyedése szükséges, hogy Adorján a modern hegedűsök legelsői sorába emelkedjék. A mai estén Adorján a sok ráadással együtt igazán nagy műsort játszott végig. Bruch G-moll hegedűversenyét, ezt a felkapott színtelen hangversenydarabot kissé bizonytalanul játszotta, amiben leginkább a zongorarész előadója a ludas. Bach Chaconne-ját kissé tanulmányszerűen, de általában klasszikus tisztasággal, világos szólamvezetéssel játszotta. Wieniaivszky Polonaise-ét és Paganini D-dúr hegedűversenyét sok temperamentummal és finomsággal játszotta. A hangversenyen közreműködött Bárdossy Irén, aki néhány érdektelen nemzetközi dalt énekelt el erőteljes csengő hangon, de bizonytalan hangvétellel. A közönség Adorjánt minden egyes szám után négyszer-ötször szólította a dobogóra s csak ráadás árán hagyta megpihenni.“


896 Ardelao 2018-06-23 09:44:37 [Válasz erre: 895 Ardelao 2018-06-22 21:57:00]

Adorján Jenő biztosan lépdelt a töretlen siker útján:

PESTI NAPLÓ, 1895.04.30.:

"Magyar művész sikere Parisban. Párisból írják lapunknak, hogy ott Adorján Jenő, a kitűnő magyar hegedűs, aki évek óta Párisban él, fényes sikerű hangversenyben lépett a francia közönség elé. Adorján Paganini hegedű-hangversenyét, Bach Präludiumát és saját szerzeményű magyar dalait játszotta el, akkora hatással, hogy hallgatósága zajosan követelte az összes számok megismétlését. Élénk érdeklődéssel találkozott Adorján két dalszerzeménye, (megzenésített Heine-dalok) amelylyel Franke énekes aratott nagy tetszést. A közönség soraiban ott volt Munkácsy Mihály is, aki Adorjánt a hangverseny után a legmelegebben üdvözölte.“

PESTI HÍRLAP, 1896.03.08.:

"(Magyar művész sikere Párisban.) A párisi lapok kiváló melegséggel emlékeznek meg Adorján Jenő hegedűművész, hazánkfiáról, kinek minapi hangversenyén Páris legfényesebb közönsége tapsolta a magyar művészt. Adorján Vieuxtemps C-moll koncertjét, Bach Chaconne-jét játszotta oly kiváló művészettel, hogy hallgatósága zúgó tapssal követelte a műsor megtoldását, mire Adorján Hubay „Csárda-jelenetei“-vel valósággal magával ragadta lelkes publikumát. A Pleyel terem e hangverseny alkalmával egészen megtelt.“

Képtalálat a következőre: „Salle Pleyel”

Salle Pleyel, Paris


895 Ardelao 2018-06-22 21:57:00 [Válasz erre: 894 Ardelao 2018-06-22 04:31:53]

Adorján Jenőről, a zeneszerzőről, nem sokat tudunk. Néhány újságcikkben olvashatunk ugyan egy-két szerzeményéről, de azok fellelhetősége valójában nem ismert:

ORSZÁG-VILÁG, 1894.02.04.:

„MAGYAR MŰVÉSZEK KÜLFÖLDÖN. […] — Adorján Jenő hegedűművész nemrégiben a párisi amerikai egyesület hangversenyén aratott nagy tetszést egy maga szerzette szerenáddal.“

Az előző bejegyzésben idézett cikkel együtt az ORSZÁG-VILÁG 1894.09.16-i száma leközölte az Adorján Jenő által rendelkezésre bocsátott, énekhangra és zongorára komponált dal kottáját is. Ide, sajnos, csak a dal szövegét tudom bemásolni:

„Intés (Heine)                                            Zenéjét írta: Adorján Jenő

Kis méhem rajta légy

A tűzben meg ne égj!

De a méh tova száll

Anyját sem hallja már.

Röpköd a láng körül

Zum, zum, és úgy örül

Mit ér a jó tanács:

Kis méhem, jól vigyázz!

Ifju vér, balga vér

Hajtja, míg lángot ér;

Most jó egy lobbanás:

Méhecském, jól vigyázz!

Tűzsebbel tova száll,

Tűzsebre tűzhalál.

Kis fiam, bölcs szavak:

Lányoktól óvd magad!“

A Francia Nemzeti Könyvtár Zenei Osztályán fellelhető még azon zongoradarabok (XIX. századi keringők) kottája, amelyeket Adorján Jenő egy grófnő (Madame la Comtesse d’Azevedo Da Silva) számára  komponált. A pajzán Ámorral díszített fedlapon az 1895-ös évszám szerepel:

https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b90692169/f2.highres

Próbáltam kideríteni, ki lehetett ez a titokzatos grófnő. Nem sikerült. Pénzszűke vagy szerelem késztette Adorjánt arra, hogy e darabokat a grófnőnek dedikálja? Nem lehet tudni. Tény, hogy Adorjánnak „Párisban“ – ahogy Szomory írja – „mind női“ tanítványa volt, „csupa magas nép“, akik nem hagyták érintetlenül az ifjú hegedűművész érzékeit és szívét. Így aztán a tanítványok „mármár nem állták a tekintetét, a két szemét, a borzas fejét, […], mindazt a forró vágyat s nosztalgiát, amit minden fiatal zenetanár ismer, női tanítványok kontaktusában. Magas nép! ahogy mondta, mind úrileányok, — a vége az volt, hogy panaszkodtak a szülőknek s a művészt lágyan menesztették, a művészt! egy-egy kis aranypénzzel, amit egy borítékban talált.“

Adorján Jenő a párizsi sikerek ellenére nem élt fényesen. De erről majd később ...


894 Ardelao 2018-06-22 04:31:53 [Válasz erre: 893 Ardelao 2018-06-22 04:17:52]

ORSZÁG-VILÁG, 1894.09.16.:

ADORJÁN JENŐ

          Egy zseniális fiatal hegedűművész s ügyes, tehetséges fiatal zeneszerző jól sikerült képét mutatjuk be olvasóinknak abból az alkalomból, hogy Adorján Jenő — mert róla szólok — egy gyönyörű kis dalt bocsátott lapunk rendelkezésére, melyet Heine egy hangulatos versikéjére írt. Adorján Jenő fiatal kora daczára oly szép sikereket aratott már a külföldön, nevezetesen Párisban és Berlinben, hogy felléptével mindenütt csak dicsőséget szerzett a magyar névnek.

          Most, hogy szülői s jóbarátai látogatására hazájába visszatért, nem mulasztotta el, hogy régi hűségeseit fel ne keresse s mi örülünk, hogy alkalmunk nyílik olvasóinknak bemutatni őt magát, kit mai zenemellékletünkért olvasóink bizonyára meg fognak kedvelni.

          Életrajzát a következőkben adjuk: Adorján Jenő 1874-ben Nagy-Károlyban (Szatmármegyében) született. Alig volt négy esztendős, midőn már zongorához ült — melyen édes anyja vitte tökélyre — s azon idegen segítség vagy tanítás nélkül megtanult játszani. Öt esztendős korában atyja — kinek elkényeztetett kedvencze volt — születésnapjára egy kis hegedűvel lepte meg, melyen ő mindenki bámulatára rövid idő múlván játszani kezdett. Félévvel később az éppen Nagyváradon hangversenyző hegedűkirályhoz, Joachimhoz utaztak vele, ki — mint az akkori újságok is írják — rábeszélte szüleit, hogy a gyermeket okvetlen művésznek neveljék. Joachim fényes jövőt jósolt neki, azt mondván: »Ez az a fa, melyből egy Joachimot lehet faragni!« A szülők a jó tanácsot megfogadták s Adorján Jenő ez időtől rendszeresen tanult. Elvégezte a budapesti zeneakadémiát, hol Hubaynak s a berlini zeneakadémiát, hol három évig Joachimnak volt legjobb és legszeretettebb tanítványa.
          Berlinben több ízben hangversenyzett s az ottani lapok mérvadó kedvező nyilatkozatai még csak fokozták benne az ambícziót. Most egy éve, hogy Párisba ment, hol a legelőkelőbb körök kedvencze. A boldogult köztársasági elnök özvegye számtalanszor kitüntette őt legfelsőbb megelégedésének kifejezésével, sőt, egy ízben, mikor Adorján jótékonyczélú hangversenyen működött közre, előadása befejeztével Carnot özvegye elébe sietett, szívélyesen üdvözölte s a honi viszonyokról beszélgetett vele. Mi csak örvendünk e fiatal művész eddigi briliáns sikereinek, melyek remélnünk engedik, hogy Adorján, ki ma még alig 21 éves, még sok hasznosat fog teremteni s dicsőséget fog szerezni annak a nemzetnek, melyet ő — mint vérmes hazafi — testtel-lélekkel imád.
          B. V—gh G—a.


893 Ardelao 2018-06-22 04:17:52

Most következő hegedűművészünkről a neten nem sok információ található. Játékát hangfelvétel nem rögzítette, a róla készült egyetlen fotó, amely az Ország-Világ 1894.09.16-i számában jelent meg, techikailag ide nem beilleszthető. Mégis vagy éppen ezért beszélni kell személyéről, mert rövidre szabott élete során – mindössze 29 évet élt - szép sikereivel mind idehaza, mind külföldön hírnevet szerzett.

Képtalálat a következőre: „hegedűművész árnyképek”

Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző

(Nagykároly, 1874.03.24.-Gödöllő, 1903.09.18.)

Amikor először olvashatunk róla:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1890.11.19.:

„(Hangversenykörút.) Adorján Jenő hegedűművész, Hubay Jenő növendéke, december hóban több vidéki városban hangversenyt rendez.“

(Adorján Jenő ekkor mindössze 16 éves!)

Majd sokasodnak a hírek:

ORSZÁG-VILÁG, 1893.10.23.:

Magyar művész Párisban. Adorján Jenő hegedűművész, a ki a budapesti nemzeti zenedében Hubay Jenő és a berlini zeneakadémián Joachim tanítványa volt, meghívást kapott Parisba Colonne hangverseny-zenekarához, mint szóló-hegedűművész. Adorján elfogadta a meghívást és már elfoglalta állását a párisi zenekarnál.“

PESTI HÍRLAP, 1894.05.14.:

„(Magyar művész sikere külföldön.) Néhány nappal ezelőtt bejárta a hazai sajtót Adorján Jenő hegedűművész párisi sikerének híre. Ennek a sikernek mintegy utójátéka az, hogy Grieg Ede, az ismert norvég zeneszerző, ki Adorján hangversenyén jelen volt, magához kérette a magyar művészt és eljátszatta vele összes hegedűszerzeményeit. Meg is hívta Adorjánt egy christianiai hangversenyre és megígérte, hogy egy új hegedűszonátát ír Adorján számára.“

Megj.:

Ugyanerről Lionel Carley: Edward Grieg in England c. könyvében ezt írja:

 „There had earlier been an announcement in the September issue of the Monthly Musical Record that Grieg had promised to write a violin sonata for the Hungarian Violinist Eugen Adorjan. Unfortunately, no addition to the earlier three sonatas was ever to materialize.

Ezek szerint e szonáta megírására – sajnos – nem került sor.


892 Ardelao 2018-06-20 08:55:50 [Válasz erre: 891 Ardelao 2018-06-20 08:44:11]

Az alábbi idézet elolvasását azon "kiválóságok" szíves figyelmébe ajánlom, akik meg akarták változtatni a magyar himnuszt.


891 Ardelao 2018-06-20 08:44:11 [Válasz erre: 889 Ardelao 2018-06-20 07:35:02]

MAGYARSÁG, 1926.01.20.:

»Vad magyar lett belőlem«

Fricsay Richárd negyven éves jubileuma

                                                                                         Székesfehérvár, január 18.

          A magyar zenei kultúra egyik kimagasló, népszerű alakja, Fricsay Richárd honvédzenekari főigazgató most töltötte be karmesterségének negyedik évtizedét. Budapesti tisztelői és az országos zenei tényezők a fővárosban akartak jubileumot rendezni tiszteletére, azonban Fricsay szerénységében kerülni óhajtván a nagyszabású ünneplést, elfogadta a székesfehérvári Zenekedvelők Egyesületének meghívását, mely most ünnepli negyedszázados fennállását, hogy itt vidéken vele együtt ünnepeljen. Fricsay ugyanis, mielőtt a budapesti 1. honvédgyalogezred zenekarához került volna, Székesfehérvárott volt katonai karmester s egyik alapítója, majd zenei vezetője volt a Zenekedvelők Egyesületének. Tizenhét esztendőt töltött Székesfehérvárott s nagy érdeme, hogy ebben a városban a zenei kultúra előkelő nívón áll.
          A Zenekedvelők Egyesületének és örökös tiszteletbeli karnagyának kettős jubileumát tegnap tartották meg a város egész intelligenciájának jelenlétében. Az egyesület díszközgyűlése a Vörösmarty-Körben folyt le Schlammadinger Jenő dr. elnöklésével. […] Az elnök […] Egyes epizódokat elevenít föl Fricsay életéből […] A háború alatt az 1. honvédezred zenekarával bejárta a szövetséges államok nagyobb városait s mindenütt fokozta a lelkesedést a magyar muzsikával. Münchenben a bajor király kebkeblére ölelte s Beureuthban a Wagner-család előtt játszott óriási sikerrel. A kremsieri, morva születésű Fricsay teljesen magyarrá változott. Az összeomlás után az ő zenekara volt az egyetlen katonai alakulat, mely nem oszlott föl, hanem száz veszéllyel dacolva, átjött a román fronton magyar földre s itt a maga egészében tovább működött.
          A közönség zajosan éljenezte Fricsay Richardot, akihez azután Zavaros Aladár dr. polgármester intézett gyönyörű beszédet. Tolmácsolta a város háláját, mely sokat köszönhet neki, mert itt zenei kultúrát fejlesztett. Nem kockázatos, kalandos vállalkozásokkal lehet, úgymond, szolgálni a hazát, hanem kultúrával. Az elnök felolvasta az Országos Magyar Zenészszövetségnek és a Hiszekegy komponistájának, Szabados Bélának Friesay- hoz intézett üdvözlő táviratát.
          Ezután a jubiláns Fricsay Richard mondott köszönetet az ünnepeltetésért, majd így folytatta:
          — Bölcsőm nem itt ringott, ebben a gyönyörű országban. Mikor, mint ifjú idejöttem, még jóreggelt sem tudtam mondani, azóta azonban jó magyar ember lettem, sőt vad magyar lett belőlem, annyira, hogy ha kell, megtagadom testvéreimet és kész vagyok ellenük harcolni is. Ismerem minden nemzet zenéjét, de mondhatom, egyiknek sincs olyan lelkesítő himnusza, mint nekünk, az Isten áldd meg és a Szózat. Néhány év óta csatlakozott hozzájuk a Hiszekegy. Kívánom, hogy ez a harmadik minél előbb tűnjön el, mert hiszen ez azt jelentené, hogy visszavívtuk Nagy-Magyarországot.
Tomboló lelkesedést keltettek Fricsay Richárd hazafias kijelentései. Székesfehérvár közönsége este újra ünnepelte Fricsay Richárdot, aki elhozta ide híres katonai zenekarának negyven tagját, és hangversenyt adott a Szent István-teremben, mely zsúfolásig megtelt estélyi ruhás hölgyekkel és urakkal. Prohászka Ottokár dr. püspök is megjelent a koncerten. […]


889 Ardelao 2018-06-20 07:35:02 [Válasz erre: 887 Ardelao 2018-06-18 09:53:05]

Itt érdemes megemlékezni id. Fricsay Richárdról is, akinek – többekkel egyetemben – része volt abban, hogy Koncz János hegedűművésszé lett. Fricsay Richárd azon kivételes művészekhez tartozik, aki idegenből magyarrá lett, és nem fordítva, mint - sajnos - oly sokan jeles művészeink közül.  

http://www.ferenc-fricsay.net/bilder/fam/rise1.jpg

id. Fricsay Richárd karmester, zene- és énektanár

(született mint Fryčay, 1902-ben magyarosították Frycsaj-ra, 1925-től a mai írásmód)

(Kremsier, 1867.03.27. – Budapest, 1945.03.16.)

A legrészletesebb összefoglaló id. Fricsay Richárd életéről és zenei pályájának alakulásáról itt olvasható:

http://www.parlando.hu/2015/2015-5/SzaboBalazs-FricsayRichard.pdf

A Schöpflin Aladár szerkesztette Színművészeti Lexikon vonatkozó részének utolsó mondatát  idézem:

F. elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar városok színházait elsőrendű zenekarával kiváló zenei produkciókhoz juttatta és hogy úgy a tőzsgyökeres magyar vidéken, mint a fővárosban a klasszikus zene népszerűsítésével a magyar zenei kultúrát terjesztette.

Fricsay Richárdnak a YT-n megtalálható egyetlen, de sokunk számára bizonyára jól ismert szerzeménye:

Magyar vér induló / Hungarian blood march  


888 Ardelao 2018-06-19 01:06:15 [Válasz erre: 887 Ardelao 2018-06-18 09:53:05]

 

                                                Képtalálat a következőre: „koncz jános hegedűművész”

„Szombathelyen márványtábla jelöli a Kálvária utca 10. számú. házat, amelyben Koncz János 1894-ben. született. Azon kevesek, közé tartozik, akinek Szombathely vezetése és közvéleménye nemcsak halála után, hanem már életében is tisztelettel és megbecsüléssel adózott. […]

1986-ban Szombathely város ünnepség keretében újratemettette Koncz János hamvait. Emlékére alapították 1974-ben a Koncz János Országos Hegedűversenyt. A Bartók Béla Zeneiskola háromévenként rendezi meg a tehetségkutatót, amelyet Szombathely zeneértő közönsége megkülönböztetett érdeklődéssel és figyelemmel kísér. Koncz János páratlan művészetével nemzetközi elismerést szerzett a magyar vonóskultúrának. Hangszertudása, rendkívüli zeneisége a magyar hegedűművészet legjobbjainak egyikévé avatta. 1955 óta utca viseli a nevét Szombathelyen.“

                                          

                                               Szombathely, Jáki úti temető: A-díszsírhely uk-1


887 Ardelao 2018-06-18 09:53:05 [Válasz erre: 886 Ardelao 2018-06-17 13:13:35]

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

(3. rész)

1926-ban művészi karrierjének koronájaként a Salzburgi Ünnepi Játékokon Mozart-koncertet játszik. Bruno Walter dirigálja a G-dúr hegedűversenyt, és a nemzetközi sajtó visszhangja olvasható a jobbnál jobb kritikákban. Kivonatosan idézünk a Wiener Reichspostból és a Wiener Journalból: „Koncz J. nagy stílusbeli átérzéssel, művészi technikával, a legnagyobb dicséretet érdemlő mozarti szellemben játszotta ezt a hallatlan finomságú művet.” Ugyanekkor a Basler Nachrichten tudósítója így nyilatkozik: „... K. J., a hegedűverseny szólistája puha, gyöngyházfényú tónussal játszik, mely valósággal elbűvölő.” A Berliner Allgemeine Musikzeitung „kulturált Mozart-játékát, érett technikáját” méltatja.

A magyar újságírók, Koncz János művészetének felfedezői így írtak: Neues Pester Journal: ,,K. J. zseniális hegedűs, legjobb Mozart-játékosunk, kifinomult lélekből fakadó hangját, lágy kantilénáját énekeseinknek kellene tanulmányozni. A leggyengédebb érzéstől a szenvedélyes extázis felfokozott kifejezéséig ez érvényesül művészetében. A Grieg: C-dúr szonátában teljes érzelmi és színskálája érvényesül. Elegáns technikai virtuozitása pedig a Lalo-szimfóniában, valamint a Dvořák-  és Kreisler-művekben szinte felragyogott.” Nemzeti Újság: „K. J. úgy játszik, ahogy a legnagyobbak játszanak, előadásában azzal a művészi és technikai tökéletességgel, melynél többre a képzelet és kifejezés nem képes”. Legvégül a Pesti Hírlap cikkéből: „K. J. újra bebizonyította, hogy egyike a legkiválóbb hegedűseinknek és a legmagasabb művészi célok felé törekszik. Kongeniális szellemi felfogóképessége az előadott mű forrásából táplálkozik, szívhez szóló hangja megfogja a hallgatóságot”.

Koncz János utolsó szereplése szülővárosában, Szombathelyen 1934-ben a zeneiskola 25 éves jubileumán volt. Bruch: G-moll hegedűversenye után egy bölcsődalt játszott ráadásul. Ugyanazt, amelyet mint gyermek ugyanebben a teremben előadott. Balassa Kálmán, aki a korán árvaságra jutott fiúcska életének atyai irányítója is volt, sírva ölelte keblére. Álljon itt a Vasvármegyének adott interjú, amelyet a lap akkori zenei rovatvezetőjének — jelen sorok írójának — Koncz János adott:

,,6 éves; koromban kezdtem hegedülni — Balassa Kálmán tanított, és ő fedezett fel. Ő beszélte rá apámat, hogy taníttassanak tovább a zenében. Nem volt könnyű munka. Apám nem szívesen barátkozott meg a gondolattal, hogy muzsikus legyek. De Stadler Dóri, Knébel Jenő, Gyöngyösi Tivadar és Fricsay Richárd addig kapacitálták, amíg beleegyezett. Nekik köszönhetem a karrieremet.

Az első szombathelyi fellépés? — „Harminc esztendővel ezelőtt volt ugyanebben a teremben. Az első nagy szereplésem 1908-ban a Kultúr Egyesület első díszhangversenyén volt. Ma is a legszebb emlékeim közé tartoznak azok a hangversenyek. Az a legnagyobb örömöm, ha hazakerülök. Mert csak itt vagyok én igazán itthon. Ezt a szeretetet, bensőséget sehol nem találom meg.”

Ez az 1934-es szombathelyi szereplés úgyszólván hattyúdala is volt Koncz Jánosnak. Mint a hosszú útról hazatért Peer Gynt, anyja bölcsődalára szunnyad örök álomra — úgy Koncz Jánost is utoljára ölelte keblére szülővárosa: rövid élete a vég felé közeledett. Egyre súlyosabb betegség után, 1937 tavaszán elragadta tőlünk ezt a kivételes tehetségű művészt a halál. Előadó-művészetét híven megőrző lemez sajnos nem maradt utána.

A művészről írt cikkek hosszú sorának idézeteit lezárva, röviden szólunk a pedagógusról. Még 1918-ban mesterének, Hubay Jenőnek tanársegéde, majd 1928-ban a Zeneművészeti Főiskola rendes tanára lett. Tanítványai közül Lukács Pál — ki később a hegedűről brácsára tért át, s mint brácsaművész elismert rangot ért el mind hazánkban, mind külföldön — így nyilatkozik mesteréről: „Koncz Jánost, a pedagógust, művészi igényessége jellemezte, melyet legelsősorban gazdag érzelmi világa és kiváló művészi ösztöne táplált; ezt a legmagasabb fokon érvényesítette önmagán és tanítványainál egyaránt.”

Tanári munkásságát is a művészet iránti végtelen alázat, a lelkiismeretesség és a fiatal tehetségek segíteni akarása jellemezte. Nemcsak tanár, de jó ember is volt, ki fáradhatatlanul és lángoló lelkesedéssel segítette növendékeit, munkájukban. Ezt hagyta ránk értékes örökségül, és mi kegyelettel őrizzük ezt az örökséget,  példaképül állítva fiatal művészeink elé.


886 Ardelao 2018-06-17 13:13:35 [Válasz erre: 885 Ardelao 2018-06-17 08:04:41]

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

(2. rész)

          A kis Koncz Jani hamarosan kirepül szülővárosából, Szombathelyről Budapestre, ahol Hubay növendéke lesz. Egy 1912-ből való újságcikk már nem a csodagyereket, hanem Koncz Jánost, a kész művészt állítja elénk. Paganini D-dúr hegedűversenyéről így ír: „...Gyönyörű technika; kettős, hármas fogások tökéletessége, brilliáns passage-ок arpeggiok, terz-, sext-menetek tisztasága, ideális egyenletességű trillák, könnyed, mégis erőteljes vonókezelés, legfőként pedig szép, lágy tónus jellemzi.”1913-ban nyeri el művészi oklevelét. Még ugyanebben az évben külföldi hangversenykörútra indul. Gyorsan ívelő karrierét a háború megszakította, de 1918-ban már Németországban koncertezik, A berlini Vossische Zeitung így emlékezik meg a művészről: „Koncz János mély benyomást keltő, született muzsikus. Nem a közönségnek játszik, önmagának. Feszült elragadtatott arckifejezéssel hallgatja hegedűjét, a szünetekben felfelé tekint. Kantilénája ritkán hallható lágyságú, átszellemült, technikája pedig fölényes. A mód, mellyel a művet megtestesíti, intuitív alkotó művészre vall, ki megragadja, átérzi a lényeget.”

          Németországból Olaszországba megy, ahol 1920-tól 1926-ig több száz koncertet ad óriási sikerrel. Ez a 6 év a sikerek végtelen sorozata. Egy élelmes impresszárió (nem mindig egyéni haszon nélkül) előbb a nagy városokba, utána pedig az olasz csizma legkisebb városaiba is elviszi a magyar hegedűst, akit a hír szárnyára vett. Róma:A Teatro Constanzi előadásán megismerkedtünk egy nagy hegedűssel, kit legendás híre megelőzött. Minden várakozást felülmúló sikerről számolhatunk be. Koncz tipikus bravúros technikája magával ragadó, a művek szellemi megjelenítése varázslatos. A hangok reszketnek, vibrálnak és énekelnek Paganini-jellegzetességgel. Egy ördögien mesteri szellemi erő a fenséges és impulzív hajlamosságú húrokon. Muzsikálása rabul ejt és szívet-lelket betölt. Hegedűjének lágy, édes melódiái misztikus ének hatását keltették. Utolsó száma után az ünneplés ovációba ment át, és a közönség semmi hajlandóságot nem mutatott a terem elhagyására: valóságos második koncertet kapott ráadásul.

          Bologna: „Nagy és elragadtatott közönség előtt csendültek fel a hegedű- irodalom remekei. Sarasate Románcában csodálatra méltó volt, melyet a közönség frenetikus ünneplésére meg kellett ismételni. Meghatóan szép volt Schubert Bölcsődala azzal a tökéletes gyengédséggel, bársonyos hangzással, melyet valósággal „énekelt” hangszerén.”
          Genova: Il Secolo: „Hangversenyének olyan sikere volt, melyre városunkban évek óta nem volt példa. Corelli: Folia, Tartini: Ördögtrillá-ban a legcsodálatosabb hatást keltette. Hegedűje a fuvola lágyságát idézte gyengéd hangzással, a legbensőségesebb lelki gyönyörűséget keltve a hallgatóban. Az elragadtatás, melyet ez a fiatal virtuóz művész kiváltott, Paganini Boszorkány táncában érte el tetőpontját.”
          Firenze: Nuova della Sera: „Nagy és lelkes siker színhelye volt a Pergolaterem. Koncz technikája csodálatra méltó, s erre közönségünk nagy súlyt helyez. A legfontosabb azonban: hogy Koncz igazi művész. Temperamentuma és magasrendű képességei bebizonyítására a Franck-szonáta elég lett volna, de a továbbiakban előadott Bruch-koncert is mély megértést mutatott.” — Firenze: Nuovo Giornale: „Koncz Jánost híre megelőzte, nem mondhatjuk, hogy ennél nagyobb, vagy annál kisebb: senkivel össze nem hasonlítható. Nem csinál semmi rendkívülit, túlzásokba nem bocsátkozik, salto mortalékat, akrobatikus mutatványokat a húrokon nem produkál, nem alkalmaz fogásokat a közönség megtévesztésére, hogy hamis babérokkal övezze homlokát. Kivételes kvalitásait mutatja be magasrendű ízléssel átszellemült játékában. Hallgatóságának lelkét ragadja meg szuggesztív befolyással, a legmagasabb művészi élvezet élményéig. Egy speciális művészi adottság ez, mely a mi latin lelkületűnkben tökéletes megértésre talál. Az emberi természet legnemesebbjét: a szív hangját szólaltatja meg. Mozart kedves G-dúr koncertje hangzott el gyengéd, nemes szépségében, az Andante isteni hangjait áldott kézzel mintázva szférikus énekké. Különböző műsorszámokból álló programját a hegedűsök bibliája: Paganini Capriccio Variációja fejezte be. Az elismerés zúgó tapsa követte számait, és a közönség számos ráadás után is maradt egy magasrendű, poétikus hangulat hatása alatt, mellyel ez a kivételes lelkületű művész megajándékozta.
          Milano: Popolo: „Koncz, János a nagyértékű hegedűsök sorába tartozik. Művészetét érzelmes, telt, vibráló tónus és tagadhatatlan technika képezik; ezek birtokában játszi könnyedséggel hidalja át a legnagyobb nehézségeket. A hegedűvirtuózok azon kategóriájába tartozik, kiket Paganini-játékosoknak neveznek. Szó szerint: utódja a nagy varázslónak mind művészi, mind mechanikai vonatkozásban, amelynek egyik diszkrét modem hajtása Kubelikben él tovább. Koncz egy nagy technikus, a művészet minden titkának ismerője, egyszóval istenáldotta művész.”

(Folyt. köv.)


885 Ardelao 2018-06-17 08:04:41

http://www.vasiszemle.hu/2008/06/koncz_janos.jpg

KONCZ JÁNOS hegedűművész, zeneakadémiai tanár

 (1894.11.26. – 1937.01.18.)

          Több, mint 8 évtizede annak, hogy elhunyt Koncz János, az egykor csodagyermekként indult hegedűművész. Emlékét szülővárosa, Szombathely, ma is gondosan őrzi, szülőházán emléktábla, Sárváron művészeti iskolát neveztek el róla, és rá emlékezve rendezik meg rendszeresen az országos Koncz János országos hegedűversenyt is. Ily módon ő semmiképpen sem sorolható az elfeledettek közé.

          Az ok, amiért e topikban mégis említést teszek róla, az, hogy a neten egyetlen felvételt sem találunk tőle, de a munkásságát kutatók is állítják, játékáról nem létezik hanganyag. Marad tehát a szó, mint egyetlen emlékhordozó, no meg néhány fénykép, amelyet a neten bárki megtekinthet.

          Koncz Jánosról Walter Margit írását idézném (részletekben), mert abból nagyjából minden lényegeset megtudunk kiváló hegedűművészünk életéről és pályájának alakulásáról.

VASI SZEMLE, 1962/3. SZÁM:

„Walter Margit:

EMLÉKEZÉS KONCZ JÁNOS HEGEDŰMŰVÉSZRE, HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN

          Szombathelyen márványtáblával jelölték meg a házat, amelyben Koncz János született 1894-ben, egyszerű szegény szülők gyermekeként. A rövid, de nagyszerű pályafutásról szóló beszámolónk első részében a csodagyerekből gyorsan kifejlett művészről, második részében a pedagógusról és emberről emlékezünk meg.
          Az első emlék, amely a 6 éves, vézna fiúcska zenei hajlamát bizonyítja, Balassa Kálmántól, a város zeneiskolai vezetőjétől származik, aki az opera prímhegedűse volt. Balassa levélben értesíti az apát, hogy „zeneileg ügyes fiacskája részére, egy kis hegedű kapható kéz alatt 3 forintért”. Egy évvel később, a 7 éves Koncz Jani már szerepel Simonetti: Madrigál és Dancla szólóval. A következő években pedig rendszeresen fellép fejlődését igazoló egyre nehezebb darabokkal.
          11 éves korában Mozart A-dúr koncertjét játssza a Sabária nagytermében, 1905. április 8-án. Ugyanekkor egy Mozart-quartett is kerül előadásra, ahol a partnerek között gr. Zichy Géza van. Erről a hangversenyről már komoly újságcikk tanúskodik, a felnőttekkel együtt kamarázó, gyorsan érő muzsikusról. A művészjelölt külsejéről is ír a Szombathelyi Újság; „gyermeki bájáról, elkomolyodásáról, ahogy átszellemülten hegedűjére hajol, és vékony kis arcára kiül a boldogság örömtüze”.

           1906-ban a 12 éves hegedűművész-jelölt Lalo-koncerttel szerepel. Erről már három lap emlékezik meg: a Független Hírlap, a Szombathelyi Friss Újság és a Vasvármegye. Idézünk a hosszú cikkek egyikéből: „Nem tudjuk, vajon természetadta zsenialitását, vagy technikai virtuozitását csodáljuk-e”. Így sorakoznak az évente történő koncert-szereplések műsorai, kritikái.“

 (Folyt. köv.)

                        

Koncz János szülőháza emléktáblával (9700 Szombathely, Kálvária u. 10.)

Képtalálat a következőre: „Koncz János művészeti iskola”

Koncz János Alapfokú Művészeti Iskola (9600 Sárvár, Várkerület 31.)


884 Ardelao 2018-06-16 11:03:15 [Válasz erre: 883 Ardelao 2018-06-16 10:11:47]

1989:

Lili Kraus, a zongora First Lady-je

Írta Steven H. Oberson, Ph.D.

1986-ban bekövetkezett haláláig Kraus Lili volt a huszadik század egyik legnagyobb zongoraművésze és tanára. Sokan vélték úgy, hogy ő a legkiválóbb élő tolmácsolója Haydn, Schubert és különösen Mozart zenéjének, annak a zeneszerzőnek, akinek nevével  az övé elválaszthatatlanul összeforrott. Mme Kraus, ahogyan őt világszerte ismerték, legendás muzsikus volt, színésznő, kinek színpadi jelenléte karizmatikus volt, nyelvész, aki könnyedén társalgott hét nyelven, […] és […] aki szenvedéllyel szerette az élet egészét. Röviden: egyike volt az igazán lenyűgőző személyiségeknek, és élettörténete olyan anyag, amelyből filmek készültek. […]“

Végezetül – úgy hiszem – igazán méltó emléket akkor állítunk Lili Krausnak, ha felidézzük egyik legszebb lemezfelvételét, amelyen Mozart zongoraversenyeit adja elő:

Mozart - Piano Concertos No.20,21,22,23,24,25,26,27 (recording of the Century : Lili Kraus/Simon)

„Amikor elkezdtem felfedezni Mozartot, rájöttem e zene végtelen szépségére,  és arra, hogy valahogyan nekem adatott meg, hogy e szépséget életre keltsem. Istentől rendelt kötelességemnek, kiváltságnak, és - ha úgy tetszik - keresztnek tartom, hogy életemet e zenének szenteljem.“

Képtalálat a következőre: „Lili Kraus”

LILI KRAUS


883 Ardelao 2018-06-16 10:11:47 [Válasz erre: 882 Ardelao 2018-06-15 11:53:28]

1986:

AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET, 1986.12.06.:

ASHVILLE

Az észak-karolinai amerikai városban 83 esztendős korában, egy műtét során elhunyt Kraus Lili zongoraművésznő. Kraus Lili Budapesten született, hat éves korában kezdett el zongorázni és nyolc éves volt amikor a Királyi Zeneakadémia tannövendéke lett, tanára Kodály Zoltán és Bartók Béla volt.Tizenhét éves korában beiratkozott a bécsi Konzervatóriumba, majd a harmincas években Európa nagyvárosaiban adott koncerteket, rendszeresen Simon Goldberg hegedűművész társaságában. Kraus Lili német nagyiparos felesége lett, aki anyagilag is támogatta karrierjét. A második világháború kitörése előtt Angliába telepedtek át, ahol mindketten felvették az angol állampolgárságot, Kraus Lili a negyvenes évek elején Kelet-ázsiai turnéra indult, de ott is kitört a háború, a japánok elfogták és 1945-ig internálták. Az ötvenes években Európában, 1966-ban és 67-ben pedig az Egyesült Államokban adott koncertet. Férje még az ötvenes években elhunyt, a házasságból két gyerek született, az unokák száma pedig hét.“

Lili Kraus Hungarian Pianist Talking, Teaching and Playing - video


882 Ardelao 2018-06-15 11:53:28 [Válasz erre: 881 Ardelao 2018-06-15 09:48:53]

Az előzőekben szereplő állításokat ezúttal - szerencsére - igen sok lemezfelvétel is igazolja:

Lili Kraus - Discography


881 Ardelao 2018-06-15 09:48:53 [Válasz erre: 880 Ardelao 2018-06-14 12:56:01]

Idézetek az az 1960-as  és 1970-es években megjelent írásokból, amelyek az időközben „Lili Kraus”-szá vált művésznőről szólnak:

MUZSIKA, 1963/1. SZÁM / A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának párizsi hangversenyéről:

„[…]
          A Nemzetközi Zenei Heteket évről évre október-novemberben rendezik meg Párizsban. […] Ezek a hangversenyek jelentős eseményei a párizsi zenei életnek.

[…]

         A Magyar Rádiózenekar hangversenyén […] A közönség érdeklődése […] páratlan volt, ezt nemcsak a közvetítés tomboló sikeréből és két ráadásából állapíthatjuk meg; a zenekar vezetői elmondták, hogy 2000 jegy kelt el hangversenyükre. A francia kritikák nagy elismeréssel emlékeznek meg a Magyar Rádiózenekarról, kitűnő karmesteréről, Lehel Györgyről és a műsorról: a Kodály-Szimfóniáról, Mozart A-dúr zongoraversenyéről, Lili Kraus előadásában és Bartók Zenéjéről. A zenekar Nizzában, Lyonban, Dijonban, Besançonban és Colmarban hangversenyzett még, mindenütt nagy közönségsikerrel és telt házzal. Műsorukon szerepelt a párizsi program darabjain kívül Beethoven Coriolan nyitánya, Weiner I. Divertimentója és Dvořak Új világ szimfóniája. (Feuer Mária)

SZABADSÁG, 1971.02.17., 9. oldal:

„[…] A “Five Easy Pieces” című új filmben, amelyet Pál István rendezett, Kraus Lili, a neves magyar zongoraművésznő is szerepel egy Mozart számmal […]“

SZABADSÁG, 1971.05.14.:

Magyarokról magyaroknak – Írja: HOMOKI ERZSÉBET

[…]

        Krausz Lili a chicagói egyetemen díszdoktori diplomával kitüntetett, nemzetközi hírű magyar zongoraművésznő, a világ elismerten legjobb Mozart-tolmácsolója, kéthónapos turnéra indult Japánba. Így, elsőre talán nem is látszik érdekesnek a hír, hiszen megszokott dolog, hogy az Amerikában élő magyar művésznőt hosszú hangversenykörútra hívják. Járt már turnén Európában és Ausztráliában is. A japáni út azonban egyúttal regény is.
        Krausz Lili a második világháború elején Távol-Keleten turnézott. A japánok hadba lépése Amerika és a nyugati szövetségesek ellen Jáva szigetén érte. Jáva Hollandiához tartozott, Krausz Lili fehér volt, Hollandiából jött, a japánok ellenséges hollandnak tekintették és internálták. Hosszú ideig földalatti magánzárkában tartották, szörnyű körülmények között. Később a tábor legdurvább munkáit végeztették vele. Egyszer új parancsnokot kapott a tábor. A japán tiszt, aki nagy zenebarát volt, felismerte Krausz Lilit és amennyire lehetett, megkönnyítette az életét. Végeredményben mégis esztendőket töltött japán fogságban, amíg végül a világháború befejeztével kiszabadult. Az egykori rabot most nagy ünnepséggel fogadják Japánban.

[…]“

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1976.08.13.:

          „A ZONGORA ÓRIÁSA: KRAUSZ LILI

           NEW YORK — Amennyiben elfogadjuk, hogy a zene valóban a nagy szenvedélyek kifejezése, akkor azt mondhatjuk, hogy kevés olyan előadója van a mai világnak, mint Lili Kraus.
          […]

          „A NEMES ÉRZÉSEK FELKELTÉSE
           A New York-i kritika különösen hangsúlyozta, hogy Madame Krausnak rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy felkeltse közönségében a legnemesebb érzéseket.
          Az egyik kritikus így ír róla:
          „Mme. Kraus rendelkezik azokkal a nemes érzésekkel, fel tudja kelteni a heroikusnak azt az érzését, amely az emberek szívét elragadja ... Ki tudja hozni a zongorából azokat az apró, finom kis rezdüléseket, amelyek szinte kozmikussá nőnek, s olyannyira megragadják a hallgatóságot.”
          LILI KRAUS MOZART ELSŐ SZÁMÚ SZAKÉRTŐJE
          Egy másik zenekritikus Lili Krausról nagy lelkesedéssel írta: „Nincs még egy ilyen Mozart-szakértő!”
          Valóban, Mozart Variációk egy Gluck témára című művét rég hallhatta a New York-i közönség ilyen csodálatos előadásban.
         „EGY IGAZI NŐ
          Ismét egy kritikus arról írt, hogy „Mme. Kraus nem pusztán csodálatos előadó, hanem egyúttal csodálatos nő is, azon kevés zongoraművészek egyike, akiknek már maga a megjelenése is csodálatot kelt a közönség körében.”


880 Ardelao 2018-06-14 12:56:01 [Válasz erre: 879 Ardelao 2018-06-14 00:59:27]

Krausz Lili pályájának első évtizedeiben megjelent  néhány magyar sajtóhír:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1921.04.19.:

„(A Zeneművészeti Főiskola) tegnap este tartotta tizedik nyilvános hangversenyét. A közreműködők között dicséretet érdemel Rosenach Margit, akinek hegedűjátékában sokatígérő tehetség nyilatkozott meg. Sok tapsot kapott még Steiner Ilona, továbbá Krausz Lili, aki Székely tanárral Rachmaninoff kétzongorás versenyének első tételét adta elő. […]“

8 ÓRAI UJSÁG, 1926.04.15.:

„[…]

Magyar zongoraművésznő sikere Bécsben. Krausz Lili, a fiatal magyar zongoraművésznő, a minap önálló hangversenyben mutatkozott be Bécs zeneértő közönsége előtt. Mozart, Schuhmann, Kodály és Franck műveit adta elő pompás technikával, fiatalos hévvel és előkelő felfogással, úgyhogy magával ragadta a nagyszámú közönséget. A bécsi zenekritika egyértelműen magasan ívelő pályafutást jósol a jeles magyar művésznőnek.

[…]“

UJSÁG, 1939.10.29.:

„[…]

Krausz Lili, a kiváló fiatal magyar zongoraművésznő, nagy sikerrel működött közre egy londoni filharmóniai hangversenyen, amelyet Kleiber Erich vezényelt.

[…]“


879 Ardelao 2018-06-14 00:59:27

A következő téma smaragd fórumtárs javaslatára kerül e topikba. Köszönöm az ötletet, mert e művészünk nevét „A magyar muzsika könyvé”-ben nem fogjuk megtalálni. Ebben az esetben viszont bőséges hanganyag áll rendelkezésünkre, mely tény némileg kompenzálja e hiányosságot.

https://img.discogs.com/A4GBa6X8r_z2vxF2u8kYz0KP6y8=/599x864/smart/filters:strip_icc():format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/A-823059-1355988007-6820.jpeg.jpg

KRAUSZ LILI  (LILI KRAUS) zongoraművész

Budapest, 1905.04.03.-Asheville, NC, 1986.11.06.

A művésznő rövid életrajza:

Krausz Lili zongoraművésznő magyar anya és cseh apa gyermeke volt. 8 évesen került a Zeneakadémiára, ahol többek között Kodály Zoltán és Bartók Béla tanította. 1922-ben szerzett diplomát, a legmagasabb kitüntetésekkel.  A Bécsi Konzervatóriumban Eduard Steuermannál és Artur Schnabelnál mesterkurzuson vett részt, és itt 1925-től hat évig maga is tanárként dolgozott.

Az 1930-as években Krausz Lili turnézott, mind szólistaként, mind Szymon Goldberg hegedűművész fellépő partnereként, akivel 1935-ben és 1937-ben szóló repertoárja mellett Beethoven és Mozart szonátákat játszott lemezre a brit Parlophone számára. Előszeretettel játszotta Chopin, Haydn, Schubert és Bartók műveit.

Amikor Krausz Lili nőül ment Otto Mandl filozófushoz, a házaspár a katolicizmus híve lett. Olaszországban éltek, amíg a nácizmus árnyéka arra nem kényszerítette őket, hogy Holland Kelet-Indiába költözzenek. Az 1942-es turné során Krausz Lilit, férjét és két gyermekét Indonéziában letartóztatták, és közel három évre a Jáván létesített, elkülönített fogolytáborokba küldték őket. Túlélésüket elsősorban annak köszönhették, hogy a japánok ismerték a zongoraművésznő nevét és lemezfelvételeit. Egy japán karmester állítólag ellátta őket élelemmel és kottákat küldött, mindaddig, amíg a brit erők meg nem mentették a családot. Krausz Lili két évig Ausztráliában és Új-Zélandon, továbbá Dél-Afrikában is játszott, mielőtt 1948-ban visszatért volna Angliába, ahol - az USA-ban 1949-ben történt bemutatkozását megelőzően - folytatta pályáját. A Mozart- és Beethoven hangversenyekről ekkor is készültek lemezfelvételei a Vox számára, azonban többnyire másodosztályú bécsi zenekarokkal és karmesterekkel. Később azonban az USA-ban a Vanguard részére is készítettek vele felvételt. 1966/1967-ben, New Yorkban W.A. Mozart 27 versenyművéből egy sorozat keretében huszonötöt előadott, a következő szezonban pedig a zeneszerző összes zongoraszonátáját bemutatta.

Krausz Lilit sohasem sorolták a virtuózok közé, még a II. világháború előtt sem, de kiváló előadó volt. Azok, akik hallották őt a háború előtt és után, bizalmas körökben szomorúan állapították meg, hogy valami örökre megváltozott. A játékot azonban sohasem hagyta abba, előadásmódja mindig őszinte, sőt, némelykor nyers volt. 1968-ban a Texasi Keresztény Egyetem (Fort Worth) saját művésze és a Cliburni Nemzetközi Versenyeken rendszeres zsűritag lett . Megpróbált tanítványaiba olyan lelkesedést plántálni, mint amilyen őt, mint nyilvános koncertek előadóját, 1982-ig éltette, olyan intenzitást követelt, amely a félénk és introvertált diákok egy részét elbátortalanította. Rendszeres megfigyelői a különböző amerikai zongoraversenyeken színpadi pótmamának nevezték őt, mert folyamatosan buzdított és befolyást gyakorolt. De úgy tanította és dédelgette diákjait, ahogyan azt gyermekkorának a tanárai tették.

1978-ban az osztrák kormány Krausz Lilinek „A tudományért és a művészetért“ keresztet adományozta. Brit állampolgárként 1983-ban történt nyugdíjba vonulásáig tanított Texasban. Észak-Carolinában, Ashwillben volt az otthona, ahol 1986-ban hunyt el.

Egyveleg - Krausz Lili


878 Ardelao 2018-06-13 01:30:59 [Válasz erre: 877 Ardelao 2018-06-12 08:15:28]

Ha elolvassuk Dr. Róbert Péter „Védett“ házak – Raoul Wallenberg tevékenysége kerületünkben c. írását nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a történet, amely szerint Gonda Lucyt és édesanyját a Tátra u. 6. sz. védett házból a nyilasok 1944 decemberében elhurcolták, valós lehetett. Csakhogy: Az is kiderül e cikkből, hogy Wallenberg megnyerte a zsidómentés ügyének a Tátra u. 6. sz. alatti svéd kirendeltségen tartózkodó 25 fős rendőrcsoportot is, amely csak 1945. január 12-én kapott parancsot e terület elhagyására és a tűzvonalba indulásra. Tehát, 1944 decemberében a Tátra u. 6. sz. ház a többihez képest elvileg jóval védettebb volt. Hogyan történhetett meg, hogy az ottani rendőri védelem ellenére éppen a svéd kirendeltség házából hurcolták el a zongoraművésznőt és édesanyját? Persze, 1944 végén, Budapesten elszabadult a pokol, már semmi sem volt szent, senki sem volt védett … Szeretném hinni, hogy valamilyen módon mégis megmenekült Gonda Mihály családja, hamis Schutz-Passporttal, álnéven vagy ki tudja, hogyan, és az újságokban közzétett felhívás csak elterelő akció volt … Persze, a valóság ritkán ilyen meseszerű.

Ami viszont gondolkodásra késztet: Az előző bejegyzésben idézett felhívásokon kívül többet nem hallunk Gonda Lucyról. Férjéről, Weisz Istvánról sem. Ellenben Gonda Mihály – aki a zsidótörvények ellenére a háború alatt és azt követően is végig megmaradt hivatalában – egy panama-ügy részesévé válik.

A FŐVÁROSI KÖZLÖNY 1946.12.31-i számában még ezt olvashatjuk:

„[…] A közlekedési szakbizottság Gallner Ferenc tanácsnok elnöklete alatt 1946. évi november hó 19-én (kedden) ülést tartott. […]“

Ezen az ülésen pénzügyi beszámolót tartott Gonda Mihály igazgató is.

A FRISS UJSÁG 1947.08.28-i száma azonban már az alábbiakról tudósít:

„Letartóztatták a Beszkárt panamista vezetőit
Szemere vezérigazgató, Gonda és Menczer igazgatók súlyos visszaélése az autóbuszvásárlásoknál — Hárommilliós jutalékot akartak zsebrevágni. […]“

A NÉPSZAVA, 1947.12.14-én azonban már „legfeljebb tiltott ajándékozás gyanújá“-ról és a letartóztatott igazgatók szabadon bocsátásáról ír.

Szabadon bocsátották a Beszkárt-igazgatókat

Négy hónapig tartó vizsgálati fogság után szombaton elhagyhatták a fogházat Gonda Mihály és Menczer Mihály, a Beszkárt igazgatói. Mint emlékezetes, a választások előtt az „autóbusz panamával" kapcsolatosan tartóztatták le őket és velük együtt Barclay Józsefet, egy angliai autóbuszgyár képviselőjét, miután kiderült, hogy legfeljebb tiltott ajándékozás gyanúja foroghat fenn velük szemben […]“

Naiv ember az, aki nem tudja, mi állhat a „tiltott ajándékozás“ mögött. Sajnos, ez a gyakorlat nem történelem, sokszor találkozunk hasonló esetekkel ma is. De nem kívánom ezt a témát kiélezni, mert adott esetben ez irreleváns. Ami számomra feltűnő: A hallgatás. Sehol sem jelenik meg tudósítás arról, sikerült-e kideríteni, mi történt Gonda Mihály nejével és egyetlen leányával. A lapok tele vannak a Beszkárt-igazgatók ügyével, de Gonda Lucyról senki sem ír. Az apa továbbra is ugyanúgy végzi hivatali teendőit, mintha meg sem történt volna az iszonyatos tragédia. Vajon milyen sorsra jutott az egykori csodagyerek, a zenei élet nagy reménysége? Mi az igazság?


877 Ardelao 2018-06-12 08:15:28 [Válasz erre: 876 Ardelao 2018-06-12 07:38:53]

Ezután minden csak feltételezés …

A KOSSUTH NÉPÉ-ben 1945.06.10-én a következő felhívás olvasható:

Gonda Mihálynét és leányát, W. Gonda Lucy zongoraművésznőt december hóban elhurcolták a nyilasok a Tátra-u. 6. sz. védett házból. Februárban állítólag Balf-fürdőn voltak. Azóta semmi hír. Nagyon kérem, aki tud valamit róluk, értesítse Gonda Mihály Beszkárt igazgatót. Nagyatádi Szabó-u. 14.“

Hasonló tartalmú szöveg jelent meg a Magyar Nemzetben is. Majd  az apa még két további felhívást tett közzé, utoljára 1946-ban:

 KOSSUTH NÉPE, 1945.12.28.:

„— A Beszkárt értesíti […]
Dr. Katona Jenőnét, aki Bergenbelsenből jött vissza, nagyon kérem, keressen fel. Gonda Mihály igazgató, Beszkárt, Akáfa-utca 17.“

NÉPSZAVA, 1946.01.01.:

Bergenbelsenből hazatértek!
Keresem feleségemet, GONDA MIHÁLYNÉT és leányomat, WEISZ ISTVÁNNÉT, Gonda Lucyt
. Értesítést kér hálás köszönettel: Gonda Mihály, BESZKÁRT igazgató. Akácfa u. 15.“

A következő bejegyzésben írok majd arról, mire alapozom azt a reményemet, hogy Gonda Lucy élete mégsem fejeződött be ilyen tragikusan.


876 Ardelao 2018-06-12 07:38:53 [Válasz erre: 875 Ardelao 2018-06-11 10:40:25]

Gonda Lucy 1941 és 1944 között:

NÉPSZAVA, 1941.04.10.:

Beethoven-est

[…] A Szimfonikus Zenekar hatodik bérleti hangversenyén Komor Vilmos karmester vezényletével és a Palestrina Kórus, valamint Báthy Anna, Basilides Mária, Liontas Konstantin és Borissza Pál közreműködésével adta elő Beethoven utolsó szimfóniáját. Ezt meg előzően Gonda Lucy  zongoraművésznő a c-moll versenyművét játszotta el teljes megbízhatóságig fejlesztett, szép technikával. Billentése főként a lágyabb hangulatú részleteknél igen kellemes. J. S.

AZ UJSÁG, 1941.09.21.:

Házasság. Gonda Lucy zongoraművésznő, Gonda Mihály BSzKRt igazgatóhelyettes és Szigeti Ibolya leánya és Weisz István mérnök szeptember 25-én, csütörtökön este 7 órakor tartják esküvőjüket a Szent Család plébániatemplomban (Szondy utca 67).“

UJSÁG, 1942.02.01.:

„[…] Csajkovszkij: VI. (Patetikus) szimfónia 5-én. Vez.: Komor. Közr. Kálmán Mária, Gonda Lucy. […]“

Az 1943. év fehér folt a zongoraművésznő életrajzán. Ebben az évben egyetlen tudósítás sem jelent meg a sajtóban fellépéseiről. Anyai örömök elé nézett? Egy időre külföldre távozott? Ez utóbbiról biztosan írtak volna a hazai vagy a külföldi lapok. 1944-ben azonban ismét hallat magáról, ám utoljára:

PESTI HÍRLAP, 1944.01.27.:

Zenekari est.   Ferencsik vez. Bp. Hangv. Zenekar, Gonda Lucy közr., febr. 11.“


875 Ardelao 2018-06-11 10:40:25 [Válasz erre: 874 Ardelao 2018-06-11 00:14:08]

És végre valami személyes információ is Gonda Lucyról:

AZ UJSÁG, 1940.06.05.:

         „Vizsga után,,.
          Alig múlt tizennyolc esztendős. Diplomáját ebben a pillanatban kaligrafizálják a Zeneművészeti Főiskolán, amelynek tudós és szigorú professzorai előtt a napokban kitüntetéssel tette le a vizsgát: Gonda Lucy zongoraművésznő.
          Az apja a BSzKRt igazgatója. Édesanyja ugyancsak okleveles zongoraművésznő, de Gonda Lucy teljesítette szüleinek titkos vágyát és túltett művészet, tehetség és tudás tekintetében mindkettőjükön. Az újdonsült zongoraművésznő ugyanilyen „művész“ volt gimnazista diák minőségében is, amit igazol kitüntetéses érettségi bizonyítványa. És mint minden tehetséges ember, módfeleit szerény. Amellett öntudatos is. És amikor azt kérdezzük tőle, mik a tervei most, hogy művészi oklevél van a retiküljében, ezt feleli:
          — Mi más lenne a tervem, mint tovább gyakorolni, tovább zongorázni, mert csak addig zongoraművész valaki, amíg gyakorol.
          — Mire vágyik? — tesszük fel a következő kérdést. A válasz már nem sablonszerű:
          — Arra, hogy olyan zongoraművésznő legyek, mint Fischer Annie. Azt hiszem, nagy erővel és igyekezettel meg fogom őt közelíteni, amiben nagy része lesz tanáromnak, Hegyi Emánuelnek.
          A beszélgetés során, amely édesanyjának jelenlétében folyt le, Gonda Lucy őszintén és csillogó szemmel vallja, hogy a legszívesebben Chopint, Schumannt és Lisztet játssza és hogy nagyon szeretne olyan körülmények közé kerülni, hogy a nagy nyilvánosság előtt mutassa be művészi készséget.
          Amilyen öntudatos s amilyen határozott fellépésű Gonda Lucy, kétségtelen, hogy a kritikusoknak, akik művészi oklevél-pályázatát végighallgatták, igazuk lesz: nagy tehetségével és szorgalmával legelsőrangú zongoraművésznőink számát fogja gyarapítani. Sz .N.


874 Ardelao 2018-06-11 00:14:08 [Válasz erre: 873 Ardelao 2018-06-10 12:26:01]

Gonda Lucy 1935 és 1940 között (szemelvények):

Tizenöt évesen már a Bor Dezső vezényelte, Székesfővárosi Zenekarral együtt lépett fel:

AZ UJSÁG, 1935. 02. 19.:

Zenekari hangverseny. Vasárnap délután sikerült hangversenyt rendezett a Székesfővárosi Népművelési Bizottság. A műsort Berlioz hangulatos Lear király-nyitányával kezdték. A hangverseny fénypontja Mozart c-moll zongoraversenye volt, melyet Gonda Lucy zongoraművésznő, Hegyi Emánuel kitűnő tanítványa adott elő technikailag és elgondolásbelileg egyaránt kifogástalanul. Nagy sikert aratott. […] A zenekari számokat a Székesfővárosi Zenekar adta elő finom kidolgozottsággal, Bor Dezső karnagy kitűnő vezetése mellett. (w. e.)“

Majd újabb jótékony célú hangversenyen közreműködött:

 AZ UJSÁG, 1936.06.16.:

 „Hangverseny. Szombaton este a magyar állástalan középiskolát végzettek országos bizottsága tanítónői csoportja javára nagyszabású hangversennyel egybekötött garden-partyt rendeztek a Gellért-szálló hangversenytermében és a hullámfürdő terraszán, melynek változatos műsorán belül Maleczky Oszkár, Laurisin Miklós, Szikla Adolf, Kántor Gy. Béla, Gergelyffy Gábor, Gonda Lucy, Bárkány Mária, tharnói Kostyál Sarolta, Kerecsényi János, M. Zipernovszky Fülöpke, Nagy Mária, Somogyi Olga és Bíró Zsuzsi, valamint a régóta nélkülözött, kedves tehetségű Elek Ica művészetében gyönyörködölt a közönség.“

Tizenhét évesen a Müller Károly vezényelte BSzKRt Zenekar „magánszereplője“ volt:

AZ UJSÁG, 1937.11.21.:

Zenekari hangverseny. A BSzKRt Közművelődési Egyesülete zenekari hangversenyt rendezett szombaton este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A műsoron az egyesület zenekara és énekkara működött közre, Müller Károly vezetése alatt. Az est kiemelkedő eseménye Dvořak Az új világból cimű szimfóniájának igen dicséretes előadása volt. A hangverseny magánszereplője, Gonda Lucy igen tehetségesen zongorázott.

És következtek az elmaradhatatlan vizsgahangversenyek …

ESTI KURIR, 1938.04.22.:

Vizsgahangverseny. A Zeneművészeti Főiskolán tegnap tartották az ötödik nyilvános vizsgahangversenyt. A tanítványok most is az intézet világszerte megcsodált színvonaláról tettek bizonyságot. Soraikból különösen Gonda Lucy emelkedik ki, aki három Chopin-művet adott elő. Gonda Lucy a nehéz feladatokat bravúros biztonsággal oldotta meg. Az árnyalatok finomsága egyesül előadásában az értelmezés mély és átgondolt erejével. Kifejező készsége és az arra való technikai eszközei megkapóan csiszoltak és biztosak. Előadása után őt és tanárát, Hegyi Emánuelt lelkes tapsokban részesítette a közönség. [...]“

AZ UJSÁG, 1939.01.26.:

Növendékhangverseny, A Zeneművészeti Főiskola szerdán délután tartotta idei első kamarazeneI hangversenyét. A kitűnő színvonalú koncerten Weiner Leó, Molnár Imre és Waldbauer Imre tanárok tehetséges növendékei szerepeltek. Különös dicsérettel írjuk le a közreműködők közűl Gonda Lucy, Pogány László, Lukács Pál. Magyar Gábor, Hajdú Árpád, Fuszek Emília, Deák István, Bíró Kató, Guttmann Artúr, Bokor István, Zareczky Endre, Banda Ede és Starker János nevét. A műsoron Schubert Forellen-quintettje, Mendelssohn vonósnyolcasa és Schubert-dalok állottak.“

AZ UJSÁG, 1940.05.29.:

Gonda Lucy és Benedikt Klára zongoraművészi oklevélpályázati hangversenye. A Zeneművészeti Főiskola két kivételes tehetségű, fiatal növendéke zongoramüvészi oklevélpályázati hangversenyét tartották kedden este a Zeneakadémia nagytermében. Mind a ketten már többször szerepeltek nagy sikerrel a nyilvánosság előtt és a közönség mint kész művésznőket tartotta számon Gonda Lucyt és Benedikt Klárát. Mostani koncertjük után a főiskola kitűnő minősítésű oklevele a hivatalos művészi címet is méltóan adja nekik. Az est első felében Gonda Lucy (Hegyi Emánuel tanítványa) játszotta Beethoven Waldstein szonátáját és Chopin két szerzeményét olyan érett művészi felfogással, technikai és szellemi részében olyan kiváló formában, hogy akármelyik régen beérkezett pianistával is felveheti a versenyt. […].“


873 Ardelao 2018-06-10 12:26:01 [Válasz erre: 866 Ardelao 2018-06-07 10:30:37]

 „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVÉ“-nek arcképcsarnokában egy 12 év körül kislány mosolyog, értelmes, csillogó szemekkel. Barna hajában hatalmas, fehér masni, fürtjei gondosan loknikba rendezve. A gyermek vonásai határozottak, kissé kemények, fiúsak. Arcához valahogy nem illenek a loknik és a masni. Ő Gonda Lucy, a csodagyermek. Ez az egyetlen fénykép róla. Ide nem beilleszthető.

 A könyvben ez áll róla:

„Gonda Lucy zongoraművésznő. *1920, Budapest. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán Hegyi Emanuelnél folytatja. 12 éves korában a Zeneakadémián Beethoven C-moll versenyét játszotta Zsolt N. vezényletével. Hangversenyezett a Székesfővárosi Zenekarral, BSzKRt Zenekarral és fellépett számos jótékonycélú hangversenyen.“

Érdekelt, mi lett Gonda Lucy sorsa, akiről a Pesti Hírlap 1937.11.21. számából idézett részben szó esett. Ezért kicsit utánaolvastam. Happy endre számítottam, fényes külföldi sikerre. Sajnos, tévedtem. De megpróbálom időrendbe szedni a „történetet“, amely befejezetlen marad …

Az UJSÁG, 1934.11.16-i számában ez olvasható:

Csodagyermekek és fiatal művészek

         A Zeneművészeti Főiskola Segítő Egyesülete igen elmés módját találta meg az adománygyűjtésnek: nem kér, hanem ad. Filléres helyárú hangversenyein olyan műsorokat nyújt a közönségnek, aminőkhöz ez másutt drága pénzért is csak nehezen juthat. [...]

          A segítő egyesület csütörtök esti hangversenyének a különösebb érdekessége három csodagyermek szereplése volt. Két hegedűs és egy zongorás csodagyermek jutott jelentősebb feladathoz ezen az estén. A zongorás csodagyermek fiatal, alig tizennégyéves lányka. A neve Gonda Lucy. Pompás technikával, remek ritmussal, ízlésesen és intelligensen játszik. Mozart és Hummel műveinek tökéletes stílusosságú előadásával mindenkit meglepett. [...]“


872 Ardelao 2018-06-10 11:12:28 [Válasz erre: 871 smaragd 2018-06-10 05:26:45]

Köszönöm előre is a fáradozásodat. Nekem, sajnos, nem sikerült saját gépről jpg-fotót beillesztenem. Csak a Színházi Életnek a 849. bejegyzésbe belinkelt számában látható egy fotó Kiszely Gyuláról, mások társaságában. Persze, a lap letöltése így elég hosszadalmas.


871 smaragd 2018-06-10 05:26:45 [Válasz erre: 848 Ardelao 2018-05-28 08:26:29]

Kiszely Gyuláról két fotót tartalmaz a Rádiólexikon. Megpróbálom pótlólag itt megjelentetni.


870 smaragd 2018-06-10 05:26:41 [Válasz erre: 848 Ardelao 2018-05-28 08:26:29]

Kiszely Gyula, zeneszerző, rendező *1900. 1924-ben a Városi Színház bemutatja „Amerika lánya” című operettjét. Ezután egymás után aratnak sikert operettjei „Fehér orchideák”, „Miss Ismeretlen”, „Nagy kaland”, „Nászútitársak”, „Május kisasszony”, „Nagy ötlet”, „Karrier a tökmagban”, stb. 1937 óta komoly muzsikával foglalkozik. Mint zongorakísérő sokat szerepelt. A rádiónak 1943 óta rendezője, Számos emlékestet (Ady-, Szőts Ernő-, Telefonhírmondó-emlékest) rendezett. A rádió számára írt operája: „Csizmás Kandúr”.”

RÁDIÓHALLGATÓK LEXIKONA

AZ IRODALOM,  ZENE,  SZÍNHÁZ,  FILM, RÁDIÓ, RÁDIÓTECHNIKA, GRAMOFON ÉS SPORT ENCIKLOPÉDIÁJA

SZERKESZTETTÉK: TISZAY ANDOR ES FALK GÉZA I-II. KÖTET

A lexikont 1944. január 1-én zártuk le.

VAJDA-WICHMANN KIADÁS, BUDAPEST

A Rádióhallgatók  lexikona megjelenése után, 1947-ben született meg Kemény Egon javaslatára, a Juhász Gyula emlékműsor, a „Vízimalom” című zenés rádióhangjáték.

A fórum 848 és 854 számú bejegyzéseihez - Kemény Egon és Kiszely Gyula életművéhez - kapcsolódva a rádióhallgatók és rádiósok körében sokáig emlékezetes művet most itt is ismertetem (lsd

Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08)

1412, 777,776, 775 és továbbiak)

Feljegyzések tanúsága szerint ez volt az első alkalom, hogy Kemény Egon a Magyar Rádióban vezényelt, Juhász Gyula tizenhárom költeményét zenésítette meg:

KEMÉNY EGON - Juhász Gyula - Sőtér István: "Vízimalom" ( 1947)
Zenés rádiójáték, 80'

Magyar Rádió Húsvéti szám
Budapesti Műsor,
Hétfő, 1947. április 7.

"VÍZIMALOM "
Rádiójáték Juhász Gyula emlékezetére
Írta: Sőtér István

Zenéjét szerzette: Kemény Egon
Közreműködik: Warga Lívia, Rösler Endre és a házi-együttes
Rendező: Kiszely Gyula


Személyek:

Író - Várkonyi Zoltán
Anna - Sennyei Vera
Karinthy - Kőváry Gyula
Kosztolányi - Vándory Gusztáv
Somlyó Zoltán  - Lázár Tihamér
Osvárh Ernő  - Gellért Lajos
Főúr  - Tassy András
Két ápolónő - Orbán Viola, Haraszti Mici
Házfőnök - Pataky József
Főhadnagy - Pálóczy László
Öltöztetőnő - Oláh Böske
Anya - Gazdy Aranka
Ifjú költő - Takács Miklós

Rövid tartalom: A súlyos lelkibeteg költőt szanatóriumban ápolják. Ápolónői állandóan figyelik a beteg embert, aki napjait az intézet kertjében, magányosan tölti. Itt, e magános séták alatt az író látszólag tétlen, pedig képzeletében folyton a múltjával, régi ismerőseivel s elérhetetlen szerelmével, Annával társalog.
 


869 Ardelao 2018-06-09 15:23:56 [Válasz erre: 868 Ardelao 2018-06-08 14:48:07]

Szerettem volna betenni Müller Károly valamelyik szerzeményét, vagy más szerző  kórus-, ill. zeneművét, amelyet Müller Károly vezényelt. Sajnos, ez alkalommal sem jártam szerencsével, noha neve a rádióműsorokban évtizedeken át rendszeresen szerepelt. Igaz, a hangfelvétel készítésének a technikája az ő idejében még igen kezdetleges volt. Talán, ha egy bulldog kitartásával rendelkező kutató hajlandó lenne belemélyedni a témába, találna valahol kottát Müller Károly szerzeményeiről, vagy valamilyen használható (reprodukálható) hanganyagot. Merthogy létezett ilyen. :   

A KIS UJSÁG 1938.01.28-i számában megjelent rádióműsor szerint pl. a Beszkárt-zenekar előadásairól készült hangfelvétel:

Szombat, február 5

Rövidhullámú adás: […] 24: […]“Mi újság az óhazában?“ – „Turáni népdalok.” (Pécsi József szerzeménye). Előadja a Beszkárt-zenekar, vez. Müller Károly. (Viaszfelvétel). […]“

Vasárnap, január 30

Rövidhullámú adás […] 3: „Szánkázás.” (Bachó szerzeménye). Előadja a Beszkárt-zenekar, vezényel Müller Károly. (Viaszfelvétel). […]“

De Müller Károlyról saját kora megfeledkezett. Haláláról csupán két újságban, a (jelenleg hozzáférhetetlen) Magyar Nemzetben és a Népszava 1963.11.28-i számában jelent meg egy rövid hír, minden különösebb kommentár nélkül, utóbbiban a következő megfogalmazásban:

Müller Károly karnagy, zenetanár f. hó 23-án, 81 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 28-án, csütörtökön 3 órakor lesz a Rákoskeresztúri temetőben.

Ismét elmaradt egy kiváló művészember és tanár hosszú, munkás életének a méltatása, nem gondolván az utókorra, azokra, akiknek joguk lett volna arra, hogy emlékezzenek és büszkék lehessenek rá.


868 Ardelao 2018-06-08 14:48:07 [Válasz erre: 867 Ardelao 2018-06-07 13:04:14]

Müller Károly zeneszerzői munkásságáról kevés információ olvasható a korabeli sajtóban. A keresés során problémát jelent az is, hogy létezett egy Müller József és egy Müller Adolf nevű zeneszerző is. Több szerzemény mellett azonban csak „Müller” szerepel, tehát nem tudni, kinek tulajdonítható a fellelt dal, kórusmű, illetve zeneszám.

Egyértelműen megállapítható Müller Károly-szerzemények a következők:

- Szimfonikus tánc

- Missa solemnis (Erről AZ UJSÁG, 1910.12.24. számában a következő olvasható: „Egyházi zene. […] A Szent István bazilika ének- és zenekara Sztojanovits Jenő karnagy vezetésével e hó 25-én, nagy karácsony napján, délelőtt 10 órakor, a nagymise alatt Müller Károly »missa solemnis«-ét adja elő. […]“)

- Ave Maria

- Angelus

- Elégia

- Őszi dal

- Szívem dala – szerenád

- Bevonulási induló

- Arrafelé az alvégen - műdal, díjnyertes pályamű. (Elképzelhető, hogy ez csak a címadó dal, mert egy helyütt ezt olvastam: „Müller Károly: Magyar népdalok: I. Arrafelé az alvégen; II. Hogy is tudtál úgy elmenni; III. Oda, oda a kocsmába.“)

- Lontói nóták

Három operája közül a „Karácsonyéj” és az „Éjfélkor” címűt csak a lexikonok említik. Klára c. operáját elfogadták ugyan bemutatásra, de a bemutató megtörténtéről nem írtak az újságok:

ORSZÁG-VILÁG, 1920.01.18.:

ÚJ MAGYAR OPERA. A MAGYAR Nemzeti Operaház igazgatósága elfogadta előadásra Müller Károly zeneszerző, fővárosi énektanár »Klára« című kétfelvonásos operáját, melynek szövegkönyvét dr. Kampis János államtitkár, az ismert író írta. Az új opera muzsikája erősen drámai hangulatú, cselekménye az erdélyi havasok közt játszódik, karácsonyeste. Müller Károly Kössler tanítványa s ezzel az operával mutatkozik be a közönség előtt. Kampis »Radnóthyné« című színművével már az ismert nevű magyar színpadi írók sorába írta a nevét. Az újdonság előreláthatólag még ebben szezonban bemutatásra kerül.“


867 Ardelao 2018-06-07 13:04:14 [Válasz erre: 866 Ardelao 2018-06-07 10:30:37]

De Müller Károly előszeretettel vezényelt hangversenyeket szokatlan helyeken, szabad téren is, sőt - barátom, a karmester rokonának elmondása szerint - kifejezetten kezdeményezője volt a szabadtéri előadásoknak:

SZÓZAT, 1922.07.28.:

Szimfonikus hangversenyek. Az Állatkertben pénteken díszhangverseny. szombaton Hegyi Rózsi operaénekesnő közreműködésével szimfonikus-est, vasárnap pedig népszerű szimfonikus-est lesz. Az első kettőt Müller Károly karnagy, a vasárnapi hangversenyt Wieschendorfí Henrik tanár vezényli. […]

FŐVÁROSI KÖZLÖNY, 1925.03.20.:

A SZÉKESFŐVÁROSI TISZTVISELŐK SZIMFONIKUS ZENEKARA
ÁLTAL A SZENT GELLÉRT-GYÓGYFÜRDŐBEN RENDEZENDŐ
DÍSZHANGVERSENY
Március 22-én (vasárnap)
CSAJKOVSZKI-HANGVERSENY

SZOLLÁS MAGDA zongoraművésznő közreműködésével
1. 5-ik szimfónia:

    I. Andante Allegro con animo,
    II. Andante cantabile,
    III. Valse,
    IV. Andante maestoso — Allegro vivace.

2. 1812. — Ünnepi nyitány
3. Zongoraverseny I. tétel.

Előadja: SZOLLÁS MAGDA zongoraművésznő
4. Capriccio Italien
Vezényel: MÜLLER KÁROLY karnagy“

VILÁG, 1925.08.27.:

A Budapesti Szimfonikus Zenekar az Alsó-Margitszigeten tegnap este hangversenyt rendezett Müller Károly karnagy vezénylete alatt. Az est szólistája M. Noszty Elza opera-énekesnő volt, aki tiszta csengésű hangjával nagy sikert aratott. […]“

MAGYARSÁG, 1926.06.01.:

S. O. S. Embervédelmi kiállítás hatalmas szimfonikus zenekara ma Grieg estet ad az Iparcsarnok parkjában. Vezényel Müller Károly. Kezdete fél 8 órakor.“

MAGYARSÁG, 1927.08.06.:

A szegedi országos dalosverseny kardalainak bemutatója. A szegedi országos dalosversenyen előadandó karok bemutató előadását rendezi e hó 6-án este 8 órai kezdet tel a Marcibányi-téri lövölde kerthelyiségében az Elektromos Művek Dalköre és a Dunakeszi MÁV Magyarság Dalkör. Vezényel: Müller Károly országos karnagy.


866 Ardelao 2018-06-07 10:30:37 [Válasz erre: 865 Ardelao 2018-06-07 10:27:21]

1927 és 1937 között:

LEGINDI TÍMEA: Mozaikok a 85 éves Dunakeszi Főműhely és a Magyarság Dal- és Önképző Egyesület történetéből

„[…] A MDÖE […] pontosan: Magyarság Dal- és Önképző Egyesület/saját zászlóval is rendelkezett. A fehér alapszínű lobogó közepére varrt ovális alakú jelvény szélén az „Imádság és harci kürt lesz ajkunkon a dal. Míg ránk virrad a magyar diadal!” jelmondat volt olvasható. A jeligét, Müller Károly karnagy megzenésítésében, a Dalegylet először az 1927 februárjában megrendezett első dalos bálon énekelte el. A Dalegylet alapítója Rózsahegyi Tóbiás volt. A Dunakeszi Főműhelybe áthelyezett, gyakorlattal bíró, huszonegy dalossal szólalt meg először a Dalegylet az 1926-os főműhely avató ünnepségen. 1927 januárjától a szakavatott Müller Károly országos karnagy lett a betanító és kórusvezető. […]“

DUNÁNTÚL, 1927.06.21.:

A Pécsi Polgári Daloskör Müller Károly Arrafelé az alvégen c. nehéz műdalát énekelte el Dudás Géza karnagy kiváló vezénylete mellett. A nagy sikerekre visszatekintő Daloskör ezúttal is régi nevéhez méltóan énekelt.“

A SZÍNHÁZI ÉLET, 1929/30.  számának 56. oldalán láthatjuk a Székesfővárosi Elektromos Művek Dalkörének a fotóját is, az alábbi kommetárral:

„A Székesfővárosi Elektromos Művek Dalköre aranyérmet nyert a debreceni dalosversenyen (itt szerepel a dalkör valamennyi tagjának a neve) […] Csillaggal jelölve középen Müller Károly országos karnagy, karigazgató, mellette Csapó Alice koszorúsleány.“

8 ÓRAI UJSÁG, 1935.11.30.:

A legújabb nagyzenekar
A vállalatok kebelében alakult „művészi" együtteseket indokolt aggodalommal szoktuk fogadni. […] Dicséretes és jóleső kivétel a Beszkárt zenekara, melyet most volt alkalmunk néhány rádióprodukciója után személyesen is megismerni. Márkus Jenő h. vezérigazgató maga is akadémiát végzett kitűnő muzsikus, és Müller Károly karnagy, aki legutóbb a fővárosi zenekar élén mutatta meg zenei és szervező tudását, a közlekedési mammutvállalat nagy emberrezervoárjából össze tudtak szedni olyan ötvenhat muzsikust, akik becsületére válnának bármely nagy szimfonikus zenekarnak. A pultok mellett ugyan nem frakkos, fehérnyakkendős urak ülnek, hanem egy- és kétcsillagos kalauzok és kocsivezetők, de a köznapi uniformis hordozói mind mesterien kezelik hangszerüket (!) s a szigorú Beszkárt-fegyelem is csak hasznára válik a zenei fegyelmezettségnek. […].

NÉPSZAVA, 1932.02.02.:

A Budapesti Általános Munkásdalegylet hangversenye. Szépszámú közönség gyűlt össze vasárnap délután a Zeneművészeti Főiskola nagytermében és ki-kitörő tapssal halmozta el a Budapesti Általános Munkásdalegylet pompás munkásdalosait és hivatott karmesterét, Müller Károly országos karnagyot. Egylet és karnagy egyaránt dicséretes munkáról, szorgalomról és művészi becsvágyról tettek tanúságot, amikor megszívlelték a műsoruk bővítésére, korszerűbb gazdagítására irányuló kívánságokat és jelentős újdonságokkal léptek hallgatóik elé.[…] A Budapesti Általános Munkásdalegylet teljesítményét figyelemreméltó ízlés tünteti ki; hangvételén megérződött, hogy nemcsak pontosan, hanem szépen is akar szólni. Külön elismerés jár ezért Müller Károly karnagynak, aki az időmértékek helyes megválasztásával is példásan járt el és elkerülte úgy az elsietés, mint a vontatottság veszedelmét […]“

PESTI HÍRLAP, 1937.11.21.:

Hangverseny. A Beszkárt Közművelődési Egyesületében úgy látszik alapos és lelkes kultúrmunka folyik. Erről tanúskodik az egyesület szimfonikus zenekarának szép haladása. A szombatesti egyesületi hangversenyen ismét komoly sikerrel szerepelt a vállalat zeneértő alkalmazottaiból alakult együttes. Müller Károly karmester nevelő munkájáé az érdem, hogy lendületes vezetése alatt kifogástalanul hangzott el Dvorzsák „Újvilág“ szimfóniája. Nagy hatást tett Liszt 14. rapszódiájának előadása. Ennek zongorarészét Gonda Lucy játszotta, a csodagyermeksorból épp csak hogy, kinőtt ifjú zongoraművésznő. Színes, zengő billentését, szabad, közvetlen kifejezésmódját a vérbeli tehetség, muzsikus vérmérséklet tüze hatja át. Az egyesület férfikara is kivívta az elismerést Egedy és Müller egy-egy kórusának sikerült előadásával. Iv.“


865 Ardelao 2018-06-07 10:27:21 [Válasz erre: 862 Ardelao 2018-06-06 04:26:46]

Irigylésre méltó volt a múlt század első négy évtizedének élénk zenei élete. Teljesen természetes volt, hogy gyárak, vállalatok és egyéb (nem zenei) intézmények saját kórussal és/vagy zenekarral rendelkeztek, rengeteg dalkör, dalárda működött országszerte. A betanítás munkáját nem egy ilyen zenei egyesületnél magasan képzett, neves karnagyok végezték. Az értékes, szép zene kilépett a Zeneakadémia és a különböző színházak falai közül, azaz valóban közkinccsé lett. Hogy azután ki és miként profitált, illetve kívánt-e profitálni e „közkincsből”, már egyéni döntés kérdése volt. A lehetőség mindenesetre bárki számára megadatott. Ezt bizonyítják az alábbi idézetek (Müller Károly az itt felsorolt alkalmakon kívül az említett időszakokban természetesen még számtalan egyéb hangversenyen is fellépett, ill. vezényelt.):

1903 és 1926 között:

ZENELAP, 1903.03.05.:

„A „Kőbányai férfi dalegylet“ 1903 márczius 7-én, (szombaton) este 8 órakor a kőbányai Casinó összes termeiben fővárosi művészek szíves közreműködésével tánczczal egybekötött hangversenyt rendez. Szívességből közreműködnek: Kratzel Ilona úrhölgy, a színész-egyesület tagja. Fischer Károly úr hegedűművész, Kerpely Jenő úr gordonkaművész, Müller Károly úr zongoraművész az orsz. m. k. zeneakadémia növendékei.[…]“

AZ UJSÁG, 1908.12.09.:

A Ganzgyári Dalkör hangversenye. A Ganz-gyári aranyérmes dalárda tegnap este a budai vigadó nagytermében nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében fényesen sikerült hangversenyt rendezett. A hangversenyt az 52. gyalogezred zenekara nyitotta meg, mely után a dalárda énekszámaival frenetikus hatást ért el. […] A karokat Müller Károly zeneakadémiai tanár, ismert zeneszerző vezényelte, kit a lelkes közönség dalosaival együtt nagy ováczióban részesített.“

AZ UJSÁG, 1912.04.10.:

Munkás Dalszövetségi hangverseny. Fényesen sikerült, anyagi és erkölcsi eredményben gazdag hangversenyt rendezett a Munkás Dalszövetség vasárnap délelőtt a Népoperában. A dalárda Müller Károly pompás vezetése mellett a legmagasabb követelményeket is kielégítette. A kitűnő szövetségen kívül Balassa Jenő, Szigeti Dezső, Bazilidesz Mária és Márkus Dezső vezetése mellett a Népopera zenekara működött közre. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, melegen ünnepelte a kitűnő együttest, szeretettel tapsolt a közreműködőknek és Müller Károly karmesternek.“

A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE / ZENEI GYŰJTEMÉNYEK ÉS EGYESÜLETEK:

          „[…] A világhírű Ganz-gyár legrégibb és egyben legpatinásabb kultúrintézménye a Ganz-gyári Dal- és Zeneegyesület. Alapította belecskai Mechwart András 1871-ben. […] 1911-ben ünnepli meg 40 esztendős fennállásának jubileumát díszhangverseny keretében. […]

          A háború előtti korszak Müller Károly vezetésével 1913—14-ben két nagysikerű hangversennyel zárul. […] 1925-ben és 1926-ban Müller Károly vezetésével önálló nagysikerű hangversenyt rendez. […]“

NÉPSZAVA, 1926.12.29.:

A Munkásdalegylet hangversenye. Mint mindig, Úgy most is eseményszámba menő hangversenyt rendezett e hó 26-án, vasárnap délután a Zeneművészeti Főiskola nagytermében a Budapesti Általános Munkásdalegylet. E kiváló együttes ismételten tanújelét adta kellő fölkészültségével, hogy méltó zászlóvivője a munkás-dalkultúrának. […]Sugár Viktor orgonaművész […] Boelmann L. és Müller Károly-szerzeményeket adott elő nagyszerű sikerrel. […]Majd ismételten a dalosgárda sorakozott föl a dobogón és Müller Károly tanár vezetésével Palmgren: „Finn dalok", valamint Lányi: „Magyar népdalok" sorozatait adta elő. […]“

(Folyt. köv.)


864 Ardelao 2018-06-06 21:41:13 [Válasz erre: 863 smaragd 2018-06-06 10:57:02]

Köszönöm, hogy idéztél egy másik forrást is. Müller Károly születési éveként a Rádióhallgatók Lexikonában - és más helyeken is - 1888 szerepel, míg

RÉVAI NAGY LEXIKONÁBAN ez áll:

„Müller Károly, karnagy és zeneszerző, szül. 1882. Budapesten. Az Országos Zeneakadémián Koessler Jánostól tanult, majd a Budai Zeneakadémia tanára lett. Jeles kardirigens. Írt két operát (Karácsonyéj és Éjfélkor), egy ünnepi nagymisét (a Szent István-bazilika mutatta be, 1912.), dalokat, karokat és kisebb darabokat hegedűre és zongorára.”

Több forrás összevetése alapján tudtam csak megbizonyosodni arról, hogy a helyes évszám 1882. Minthogy adott esetben férfiről van szó –  nem feltételezem, hogy a fiatalítás Müller Károly kezdeményezésére történt . : )


863 smaragd 2018-06-06 10:57:02 [Válasz erre: 862 Ardelao 2018-06-06 04:26:46]

Müller Károly  , karnagy, zeneszerző, *1988. Művei: 3 opera, ünnepi nagymise, dalok, kórusok és zongoradarabok. A rádióban gyakran vezényel.

RÁDIÓHALLGATÓK LEXIKONA

AZ IRODALOM,  ZENE,  SZÍNHÁZ,  FILM, RÁDIÓ, RÁDIÓTECHNIKA, GRAMOFON ÉS SPORT ENCIKLOPÉDIÁJA

SZERKESZTETTÉK: TISZAY ANDOR ES FALK GÉZA I-II. KÖTET

A lexikont 1944. január 1-én zártuk le.

VAJDA-WICHMANN KIADÁS, BUDAPEST


862 Ardelao 2018-06-06 04:26:46 [Válasz erre: 861 Ardelao 2018-06-05 08:44:57]

Müller Károly számos alkalommal látott el karnagyi teendőket a budapesti „mozgófényképszínházakban” is:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/35. SZÁM:

Az Omnia megnyitása

         Közel három hónapig szünetelt a Józsefváros előkelő mozgószínháza, az
Omnia. A mozgószínház falain belül azonban Iázas munka folyt. […] az Omniát technikailag Budapest legmodernebbül felszerelt mozgószínházává tették. […] a nemzetközi filmipar legjava terméséből gondosan összeválogatott műsorait 20 tagra kibővített szimfonikus zenekar fogja kísérni, melynek vezetésére sikerült az igazgatóságnak Müller Károlyt, a Magyar Filharmonikusok és a Magyar Dalosszövetség országos hírű karnagyát megnyernie, úgy hogy az Omnia minden egyes előadása nemcsak a filmek kedvelőinek, hanem a zenebarátoknak is a művészi élvezetek legjavát fogja nyújtani. […]“  

Az 1908-ban megnyílt Omnia Budapest egyik legszebb belső terű szecessziós belvárosi premiermozija volt. A VIII. kerületi Gutenberg-házban lévő mozi létezéséről viszonylag kevesen tudnak, pedig nézőtere még ma is viszonylag ugyanígy néz ki. Rengeteg ünnepélyes filmpremier helyszíne volt az Omnia, ráadásul még a háborút is épen megúszta. 514 főt befogadó nézőterét sok belvárosi színház megirigyelhette volna, igaz hatalmas méreteit, díszes bejáratait és előcsarnokait később elvesztette és azok helyén ma különböző üzlethelyiségek működnek. Utoljára Gutenberg Művelődési Otthon néven tartottak itt filmelőadásokat, ma pedig egy faluszínháznak tűnő társulat próbaterme lehet, előadásokat ugyanis sajnos nem rendeznek díszes termében. 

(Az 1908-ban megnyílt Omnia Budapest egyik legszebb belső terű szecessziós belvárosi premiermozija volt.)

VILÁG, 1925.03.27.:

Az első klasszikus film: A tízparancsolat
A Royal Apolló mai bemutatója

          Ma délután került végre a nagyközönség elé a Paramount-filmgyárnak az a hatalmas alkotása, a Tízparancsolat, amely Cecil B. de Millenek, az ismert amerikai rendezőnek legtökéletesebb munkája. […] A film egyértelműen nagy sikert aratott […] és e sikerhez hozzájárult a művészi beállítás, a pompás kísérőzene, amely valóságos szimfonikus hangverseny nívójára emelkedett Horváth Dezső karnagy művészi interpretálásában és az énekkar, amely, Müller Károly vezetése mellett illusztrálta művészi énekével a film szépségeit.“

PESTI NAPLÓ, 1927.09.22.:

Mozgófényképszínházak műsorai

[…]
Royal Apolló (a Royal-szálló épületében, VII., Erzsébet körút 45—47. sz. Telefón: József 418—94): Hotel Imperial (10 felv., fősz. Pola Negri, James Hall, George
Siegmann).
A film eredeti kísérőzenéjét P. Horváth Dezső állította össze. A budapesti szimfonikus énekkart vezényli Müller Károly karnagy (4, 6, 8, 10). […]“

PESTI NAPLÓ, 1927.11.10.:

Mozgófényképszínházak műsorai

[…]
Royal Apolló (Tel.: József 118—94): Prolongálva. Pompeji pusztulása (Bulwer klasszikus regénye, 14 fej., fősz. Várkonyi Mihály, Korda Mária, Bernhard Goetzke, Rina di Liguoro). Az előadást színpadi jelenet vezeti be, melynek keretében fellépnek Mirkovszky Mária táncművésznő, Somogyi Olga operaénekesnő és a Magyar Dalosszövetség énekkara, Müller Károly orsz. karnagy vezetésével. […]“

royal_apollo_mozi_1946_mti

(A Royal Apollo, Budapest első mozipalotájának a bejárata 1946-ban)


861 Ardelao 2018-06-05 08:44:57 [Válasz erre: 860 Ardelao 2018-06-03 22:47:38]

Müller Károly neve a neten sem a magyar karmesterek, sem a magyar zeneszerzők jegyzékében nem szerepel. Pedig az előző bejegyzésben említett zene-, ill. énekkarokon kívül volt karnagya és/vagy kar- ill. zeneigazgatója még

a Budapesti Általános Munkásdalegyletnek,

a Kamarazene Egyesület Zenekarának,

a Budapesti Szimfonikus Énekkarnak,

a Törekvés Dal- és Zeneegyesület Szimfonikus Zenekarának,

a Székesfőváros Elektromos Művei Testedző Egyesülete Dalkörének,

a MÁV Dunakeszi Főműhelye és a Magyarság Dal- és Önképző Egyesületének is.

Rengeteget dolgozott, mert a különböző zeneegyesületekben legtöbbször egyidejűleg látta el betanítói , ill. karnagyi feladatait.

A minden korszakban jelen lévő szellemi sötétség és irigység persze nem hagyta érintetlenül  az ő tevékenységét sem. Az álláshalmozók listájára került, holott egy karnagy nem kapja meg egy helyen, egy és ugyanazon feladat ellátásáért különböző címeken éves alapbérének csaknem a két és félszeresét, mint ahogyan az ma pl. egy elnök-vezérigazgató esetében bevett gyakorlat. Egy karnagy – munkájának jellegéből fakadóan – nem is működhet csupán egyetlen zene- vagy énekkar alkalmazottjaként. Az 1933-ban „regnáló“ polgármester azonban valamelyest érthetett a zenéhez, mert a FÜGGETLEN BUDAPEST c. lapban, 1933. július 19-én az alábbi cikk jelent meg:

„ÚJRA ÖSSZEÍRJÁK AZ ÁLLÁSHALMOZÓKAT
Azoknak az álláshalmozóknak névsora, akiket a polgármester szolgálatban
megtartandónak javasol

„[…]
A középfokú «álláshalmozó» tisztviselők és alkalmazottak a következők:

[…]

Müller Károly karnagy, […]“

A „középfokú álláshalmozó“ itt a közepesen honorált tisztviselőkre és alkalmazottakra vonatkozott.


860 Ardelao 2018-06-03 22:47:38 [Válasz erre: 859 Ardelao 2018-06-03 22:41:30]

Születésének évét több helyen tévesen tüntetik fel. Valójában 1882-ben született. Pályájának alakulásáról a legtöbb információt „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE“ adja, bár abban születésének éveként 1886 szerepel:

Müller Károly zeneszerző, zeneigazgató, orsz. karnagy. *1886, Budapest. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol 1905-ben oklevelet nyert. Tanárai: Koessler J., Thomán I. Az akadémia elvégzése után államsegéllyel külföldi tanulmányúton volt. 1908-10-ig a Budai Zeneakadémia tanára, a Máv. Törekvés, a Máv. Magyarság és a Ganzgyári Énekes Zeneegyesületek, stb. karnagya. 1911-ben a Turul Férfikarral a római világkiállításon szerepel. 1920-tól az OMDSz orsz. karnagya, 1921 óta az Operaház és a Városi Színház nyári hangversenyeit vezényli. 1924-27-ig a Székesfővárosi Zenekar Karnagya. 1933-ban az  Elektromos Művek Énekkarával a Királydíjat nyeri. 1928 óta a BSzKRt zenei igazgatója. A régi zenekart 60 tagú szimfónikus zenekarrá szervezi, mellyel gyakran szerepel a rádióban és külföldi hangversenykörutakon. Művei: Ünnepi nagymise (vegyeskarra és zenekarra), operák (Karácsonyéj, Klára, Éjfélkor), zongora-, hegedűdarabok, dalok, férfi és vegyeskarok.“


859 Ardelao 2018-06-03 22:41:30 [Válasz erre: 841 Ardelao 2018-05-24 07:27:06]

               A hivatkozott bejegyzésbe beillesztettem egy fotót, amelyen Koessler János látható, végzett tanítványai körében. Az álló sorban, jobbról a második fiatalember Müller Károly. Hogy miért választottam éppen őt a most következő téma alanyává?        

                Az első ok:

E zeneakadémiai „tablón“ később rendkívül sikeressé vált művészeket láthatunk (balról, ülő sor: Jacoby Viktor, Meszlényi Róbert, Kovács Sándor; álló sor: Szirmai AlbertKodály Zoltán, Lendvai Ervin, Szendrey Aladár, Müller Károly, Weiner Leó), akik közül némelyekről ennek ellenére ma már ritkán, vagy egyáltalán nem esik szó.

                A második ok:

Egy beszélgetés során, amelyet egyik kedves barátommal folytattam, szóba került Müller Károly neve, akihez őt rokoni szálak fűzték. Mintha csak figyelmeztetés lett volna számomra, hogy e topikban Müller Károllyal is foglalkozni kell.  Bízom abban, hogy e témához nagyra becsült barátomnak is lesz hozzáfűzni valója, hiszen a leghitelesebb információt mégis csak ő tudja adni híres rokonáról.

                A harmadik ok:

A Café Momus zenei fejtörőjében az egyik - hónapokkal ezelőtt - feltett kérdésre Dr. Bor Dezső neve volt a helyes megfejtés, aki 1923 és 1939.09.03. között 1231 alkalommal vezényelte a Székesfővárosi Zenekart. A vonatkozó kimutatásból  kiderül, hogy ezen időszak alatt e zenekart Müller Károly 84 alkalommal vezényelte, aki e számmal a második helyen áll, messze maga mögött hagyva valamennyi kollégáját. Müller Károly emellett - természetesen - más zenekaroknál és kórusoknál is folytatott karmesteri tevékenységet, így nem tévedés azt állítani, hogy korának egyik legkiemelkedőbb magyar kórus- és zenekari karnagya volt.   

A netről beilleszthető, kizárólag róla készült fotót nem találtam. Az alábbi, 1927-ben készített „csoportképen“ középen, világos öltönyben és hófehér hajjal őt látjuk. Ekkor 45 éves volt.

Képtalálat a következőre: „Férfikar + Müller Károly”

Müller Károly zongoraművész, zeneszerző, országos karnagy, zeneigazgató, zenetanár

Budapest, 1882.10.20. - Budapest,1963.11.23.


858 Ardelao 2018-06-03 10:41:59 [Válasz erre: 857 Ardelao 2018-06-02 11:24:33]

Utószó:

A lexikonokban nem szereplő, alábbi mű a zeneszerző halála után vívta ki magának a bemutatkozás jogát:

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1975.06.07.:

„VENDÉGJÁTÉK, ŐSBEMUTATÓ

[…] Sok önzetlen munka végeredménye: színpadra került a több mint egy éve elhunyt Kiszely Gyula »Leonardo« című operája. Az Ikarus Művelődési Ház színpadán elevenedett meg a történet. Leonardo da Vinci életének egy költői epizódja.
Kiszely Gyula igen termékeny zeneszerző volt; hagyatéka még feldolgozatlan. Leonardo című operája hangütésben, dallamvilágban szorosan kapcsolódik a századforduló Puccinijához, Giordanójához, Cileájához. Áttekinthető dramaturgiájú, bár meglehetősen statikus. Gazdag melódiái viszont alkalmassá teszik a dalművet arra, hogy újabb híveket szerezzen az operának. A Leonardo bemutatása, ebben a környezetben, a közművelődési határozat szellemében fogant. A sikeres premiert nyilván újabb előadások követik a munkáskerületek más művelődési otthonaiban.
Az előadást Madarassy Albert vezényelte, dr. Till Géza rendezte. Megkapóan szép, emberi hang- és színészi arcképet festett Várhelyi Endre, a címszereplő. Számadó Gabriella a nem teljesen a hangkarakterére szabott szopránszólamot árnyaltan, bensőségesen szólaltatta meg. A kisebb szerepeken a csupa vitalitás Zsigmond Gabriella, az elmélyült Szabó Miklós (ő a szövegkönyv átdolgozója is), Szabó Katalin, Kunsági Kálmán és a két figurát is alakító Polgár László osztozott. A prológust Sinkovits Imre mondta el.”

Majd Kiszely Gyula egyik műve a zeneszerző születésének 80. évfordulóján hangzott el:

ÚJ EMBER, 1980.11.23.:

"KISZELY GYULA zeneszerző születésének 80. évfordulóján, november 24-én, hétfőn este 6 órakor a - Mátyás templomban szentmisét mond Fábián János budavári plébános, protonotárius kanonok.  Az egyházzenei emlékkoncerten Kiszely Gyula XXIII. János pápa Békemiséje hangzik fel operaházi művészek tolmácsolásában: a basszus szólót Szalma Ferenc érdemes művész énekli, a vegyes kart vezényli: Madarassy Albert, orgonál: Sirák Péter."

Nincs tudomásom arról, hogy azóta bármelyik szerzeményét is előadták volna.


857 Ardelao 2018-06-02 11:24:33 [Válasz erre: 856 Ardelao 2018-06-02 11:08:55]

És, ami a nekrológokból kimaradt:

„[…] éltek és élnek e hazában zeneszerzők, kiknek nem szegi kedvét, hogy a zenei közélet krónikusan megtagadja tőlük a figyelmet, a nyilvános bemutatkozás terét, s elhivatottságukba vetett rendületlen hittel teremtenek egyik vagy másik műfajban hatalmas oeuvre-t az asztalfióknak; művük az alkotó halála után gyűjteményi polcokon várja az utókor jóvátételét. Más műfajú példát említek: a 20. századi nyilvános magyar operastatisztikát alapjaiban rendíti meg a Kiszely Gyula hagyatékából a Széchényi könyvtárba került harmincegynéhány operapartitúra. A művek többsége tudomásom szerint hivatásos színházak deszkáira sosem került - a megkomponált magyar operák listáján mégis helyet kell kapniuk. […]”

Tallián Tibor: MAGYAR VERSENYMŰ A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN* (Részlet)

* Elhangzott 1996. dec. 14-én, az MTA Zenetudományi Intézetében rendezett „Száz év után" című konferencián.


856 Ardelao 2018-06-02 11:08:55 [Válasz erre: 855 Ardelao 2018-06-02 09:46:35]

Hihetetlenül sokoldalú, értékes és életének szinte minden percét kitöltő zenei munkássága jutalmául Kiszely Gyulának – halála előtt egy évvel – a magyar állam mindössze egy békejelvényt adományozott. Művészeket megillető kitüntetésben egyszer sem részesült. Halála után mindazonáltal a sajtóban számos nekrológ jelent meg róla. Ezekből idézek néhányat:

MUZSIKA, 1973. (16. Évfolyam, 12. szám)

Meghalt KISZELT GYULA

Szeptember 28-án, életének 73. esztendejében elhunyt Kiszely Gyula zeneszerző, a Magyar Rádió volt főrendezője. Halálával színes, érdekes egyéniséggel lett szegényebb zenei életünk; rendkívül nagyműveltségű, széles-látókörű, humanista gondolkodású muzsikus volt, aki egyéni tehetségét a zeneirodalom szinte minden műfajában kamatoztatta. «A gonosz törpe» című, szatirikus operáját a nácizmus dúlásának idején adták elő, az allegorikus értelmű mű nyíltan utalt a diktatúra átkára. Később egyre inkább a humánum, a béke gondolata hatotta át alkotásait. Talán legkedvesebb művének a XXIII. János pápa emlékére komponált misét tartotta, amelyet többször adtak elő Budapesten, és megszólalt a római Aracoeli bazilikában is. Ugyancsak felhangzott Rómában Balássy László szövegére írott Békeoratóriuma is.

Oratóriumot írt Kennedy elnök meggyilkolásáról, és «Néger requiem»-je Martin Luther King emlékének szólt. 1972 nyarán az Országos Béketanács kitüntetésében részesítette a nemzetközi békemozgalomért kifejtett zeneszerzői tevékenységéért.

Legutolsó alkotása Madách Mózesének oratóriumvázlata volt, művét már nem tudta teljesen befejezni — a halál kiragadta kezéből a tollat.

ÚJ EMBER, 1973.10.07.:

Meghalt Kiszely Gyula zeneszerző
1973. szeptember 28-án, életének 73. évében elhunyt Kiszely Gyula zeneszerző, a Magyar Népköztársaság Zenei Alapjának tagja, a Magyar Rádió nyugalmazott főrendezője.
Zenei munkásságát a béke eszméje hatotta át. Miséi, operái, oratóriumai közül az utóbbi esztendőkben született ismertebb művei: a XXIII. János pápa emlékére írt Békemise — ezért az Országos Béketanács béke jelvénnyel tüntette ki; a VI. Pál pápának ajánlott Béke-oratórium — a Szentatya ezért a koronázásának 10. évfordulójára veretett ezüstéremmel ajándékozta meg: a Kennedy családnak elküldött Kennedy oratórium, s a Washington című opera, amelynek bemutatásáról Amerikában tárgyalások folynak.
Kiszely Gyula élete utolsó percéig folytatta zeneszerzői munkásságát — Madách Mózesére írt oratóriumát a halála előtti napon fejezte be.

A FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1973. október 13-i számában időskori fotója is szerepel. Ott is a munkaasztal mellett láthatjuk:

„Kiszely Gyula
Gazdag fantáziájú művész fejezte be életét: Kiszely Gyula zeneszerző, szövegíró, rendező. 1900-ban Liptószentmiklóson született. Zeneszerzést Siklós Alberttól tanult. Pályafutása első szakaszában operetteket írt. Sikere volt az Amerika lánya és a Fehér orchideák című operettjeinek, ezeket követte a Miss Ismeretlen, a Jelentem alássan és a rádióban elhangzott Május kisasszony. Egyik-másik műve külföldön is színre-került. A harmincas évek második felétől komoly zenét írt. Csizmás kandúr címmel operát komponált a rádió számára. Elsők között rendezett Ady-estet a rádióban, amelynek 1929-től 1949-ig rendezője volt. Néhány éve nagy sikerrel adták elő Egyenlőség című szatirikus vígoperáját. Élete utolsó szakaszát a béke gondolatának szentelte. Ez csendül ki a XXIII. János pápa emlékére írt miséjéből és a Balássy László szövegére komponált Békeoratóriumából, amelyet VI. Pál pápának is átnyújtott. Madách Mózeséből oratóriumot komponált, ezt a művet még befejezte.

S. V.” (Megj.: Kérdés, hogy a Mózes oratóriumot tényleg befejezte-e.)


855 Ardelao 2018-06-02 09:46:35 [Válasz erre: 854 Ardelao 2018-06-01 08:39:49]

ÚJ EMBER, 1972. augusztus 6. (27. Évfolyam, 32. szám)

AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS JELVÉNYÉVEL TÜNTETTÉK KI KISZELY GYULA ZENESZERZŐT

Az Országos Béketanács Elnöksége hosszú éveken át kifejtett zeneszerzői békemunkájáért, — amely közül kiemelkedik XXIII. János pápa emlékére írt békemiséje — az Országos Béketanács jelvényével tüntette ki Kiszely Gyula zeneszerzőt.

A békejelvényt az Országos Béketanács Elnökségének székházában Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke nyújtotta át. Jelen volt Herling Jakab, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető helyettese.

Kiszely Gyula meleg szavakkal köszönte meg a kitüntetést."






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.