Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


804 Ardelao 2018-05-08 08:41:23

195 évvel ezelőtt született

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

(Mátyfalva, 1823.05.08.-Budapest, 1887.04.08.)

„[…] Székely Imre, a fényes míveltségű Temzevárosban dicsőített művészetét s elragadó zongorahangjait honosai közé, hazája fővárosába ülteté át. Előadott szerzeményei egytől egyig, de kivált a Napkelte, a Bál ünnepély, a Syren, a Fenyőlombok és magyar ábrándjai magas teremtő lélek és megható művészi érzelem kinyomatával bírnak. Játéka pedig oly bevégzett művészi képességű s oly tiszta költői formákat lehel, miszerint őt nemzeti hiúság és előszeretet nélkül az elsőrangú zongoraművészek sorába bátran helyezhetjük.“

(Magyar Hírlap, 1852.09.02.)

 „ […] Megjelent műveinek száma megközelíti a százat. Ábrándjai, többnyire magyar népdalmotivuniok fölött, idylljei s másnemű szerzeményei csakhamar népszerű irányba terelték a magyar zeneirodalmat s jelentékenyen elősegítették a magyar műzene megteremtését.
         Nagyobb szabású művekkel is föllépett. így a filharmonikusok is előadtak tőle egy szimfóniát, a kamara-estélyek vonós negyesein pedig egy D-mollban irt szonátáját, valamint egy hegedű és zongora számára E-mollban irott szonátát. Szerzeményeiben költői lélek, melegen érző szív lüktetése nyilvánul.
          Szép sikerű volt működése a. zongora-tanítás terén is. Budapestnek legkiválóbb zenetanárai közé tartozott. Sok évek óta volt a nemzeti zenede tanára, hol a zongorakiművelési magasabb osztályt vezette, melyből nem egy jeles tanítvány  került ki az ő gondos és lelkiismeretes keze alól. […]

(Vasárnapi Ujság, 16. szám, 1887. április 17.)

Áthozva az Évfordulók, jeles napok topic 695. sz. bejegyzéséből.


803 Ardelao 2018-05-07 21:24:59

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

T-TŐL ZS-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Takáts Mihály operaénekes (bariton)

1861

454.,455.,456.,457.

Tamás Ilona operaénekes, szoprán

1914

243.,244.,245.,246.,247.

Tamássy Zdenkó zeneszerző

1921

458.,459.,460.,461.,462.,463.

Tiszay Magda operaénekesnő

1919

669.

Tóth Péter karmester

1924

3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,17.,19.,279.,280.,

281.

Tutsek Ilona operaénekesnő

 

1905

195.,197.,198.,199.,200.,211.

Tutsek Piroska operaénekesnő

1905

195.,196.,197.,198.,199.,200.,204.,

205.,206.,207.,209.,210.,211.,260.,

351.

Vaály Ílona színésznő, primadonna

1894

653.,654.

Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus

1881

743.,744.,745.,746.,747.

Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző

1858

523.,524.,525.,526.,530.

Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző

1893

503.,504.,505.,506.

Verebes Ernő színész, operetténekes

1902

520.,521.,522.

Virovay Róbert hegedűművész

1921

38.,39.,40.,171.,404.

Volkmann Róbert zeneszerző

1815

28.,332.,333.,337.

Zádor Dezső operaénekes

1876

130.,134.

Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész

1894

107.,139.,140.,141.

Závodszky Zoltán operaénekes

1892

52.,185.,204.,205.,207.

Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész

1849

37.,63.,64.,65.,66.,392.

Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester

1910

50.,343.,344.,345.,346.,347.,351.,

352.,353.,354.

 


802 Ardelao 2018-05-07 21:03:39

  

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

L-TŐL SZ-IG

 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Laurisin Lajos operaénekes (tenor)

1897

302.,303.,304.,306.,307.,311.,312.,314.,315.,317.,

318.,319.,320.,323.,325.

Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző

1899

302.,305.,306.,319.,320.,321.,322.,447.,448.,449.,

566.

Lavotta János zeneszerző, hegedűművész

1764

474.,475.,476.,477.,478.,479.,480.,481.,482.,483.,

484.

Lumpe Gizella énekesnő, énektanár

18..?

179.

Medek Anna operaénekesnő

1885

212.,213.,214.,393.,661.,716.

Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1842

45.,158.

Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus

1815

46.,51.,112.,158.,337.,338.

Nagy Péter zongoraművész

1960

770.,774.

Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész

?

770.,774.

Ney Dávid operaénekes

1842

571.,572.

Németh Mária operaénekesnő

1897

414.,415.,416.,417.,421.,422.,423.,424.

Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző

1903

100.,101.,102.,103.,104.,105.,106.,114.,115.,

116.,117.,130.

Ottrubay Melinda balett-táncos

1920

324.,326.,339.,340.,341.,344.,351.,352.

Papp Mihály színművész

1875

467.

Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő

1881

6.,733.,734.

Pártos István hegedűművész

1903

725.,726.,727.,728.,729.,730.,731.,732.

Pilinszky Zsigmond operaénekes

1883

130.,133.

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

1907

561.,562.,563.,660.

Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző

1843

95.,96.,98.,99.

Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató

1892

23.,24.,34.,35.,36.,183.,184.

Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus

1906

57.,87.,88.

Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész

1928.

394.,395.,396.,397.,398.,399.,400.

Réthy Eszter operaénekesnő

1912

91.,92.,207.,

210.

Rév Lívia zongoraművész

1916

735.,736.,737.,740.,741.,742.,747.

Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész

1899

647.,648.,649.,650.,651.,652.,653.,654.,655.,656.,

657.

Rubányi Vilmos karmester

1905

58.,59.,60.,61.,245.,568.

Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő

1903.

250.,251.,252.,253.,254.,255.,256.,257.,

258.,259.,262.,264.

Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1786

83.,84.,158.

Sándor Erzsi

1855

450.,451.,452.,453.

Sárosi Ferenc zeneszerző

1855

49.

Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1874

70.,72.,74.,76.,77.,78.,81.,108.,111.,113.,

118.,128.,171.,172.

Sebeők Sári operaénekes

1882

32.,67.,68.

Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő

1878

717.,720.,721.,722.,723.,724.

Szabados Béla zeneszerző

1867

94.,97.

Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán

1911

282.,283.,284.,285.

Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán

1904

263.,265.,266.,353.

Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző

1848

31.

Szamosi Elza operaénekesnő

1881

215.,216.,217.,378.,380.,467.,667.

Szánthó Enid operaénekesnő

1907

547.,548.,550.,551.,552.,553.,554.,555.,

556.,557.

Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes

1896

435.,436.,437.,438.,439.,440.,441.,444.,445.,

446.,458.,459.

Szendrei Alfréd zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző

1884

130.,137.

Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus

1863

355.,356.,357.,358.,360.,361.,743.

Széchenyi Imre gróf zeneszerző

1825

386.,387.,388.,389.,390.,391.

Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus

1864

507.,508.,509.,510.,511.,512.,517.,518.

    

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


801 Ardelao 2018-05-07 20:45:53

 

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.05.07-i ÁLLAPOT

A-TÓL K-IG

 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző

1830

10.

Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1855

11.,154.,331.

Albert Ferenc hegedűművész, tanár

1918

619.,630.,631.,632.,633.,634.,635.,636.,637.,638.,639.,640.

Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár

1892

631.,636.,637.

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló

1895

130.,144.,145.,146.,147.,148.,149.,150.

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

1841

493.,494.,495.,496.,497.,498.,499.,500.

Anday Piroska operaénekesnő

1903

118.,119.,120.,121.,129.,130.,132.,156.,692.,693.

Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző

1885

151.,152.,153.,154.,155.

Barki László hegedűművész

1958

529.,543.,549.,559.,658.,694.,696.

Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós

1926

531.,532.,533.,534.,535.,536.,537.,538.,542.,544.,545.

Báthy Anna operaénekes

1901

220.,221.,222.

Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár

1857

227.,228.,231.,232.,233.

Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró

1843

371.,372.,373.,374.,375.,376.,382.,383.,384., 385.

Bihari János zeneszerző, hegedűművész

1764

481.,486.,487.,488.,489.

Bodó Erzsi drámai szoprán

1899

266.,362.,363.,364.,365.,366.,367.,368.,369.,370.

Bogáthy Mihály színész, énekes

1926

53.

Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező

1823

83.,85.,86.

Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár

1799

89.,90.

Burián Károly operaénekes

1870

9.

Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész

1871

230.,234.,237.,239.,240.,242.,257.,286.,287.,288.,

289.,290.,291.,292.,293.,294.,295.,296.,297.,298.,300.,301.

Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész

1774 körül

481.,490.,491.,492.

Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező

1866

415.,416.,417.,425.,426.,427.,428.,430.,432.,433.,

434.,435.

Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár

1912

744.,745.,748.,749.,750.,751.

Delly Rózsi operaénekesnő

1912

703.,704.

Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester 

1877

709.,710.,711.,712.,713.,714.,715.,716.,718.,719.

Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1877

79.,80.,81.,128.,130.,158.,166.,705.

Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző

1821

191.,192.,193.,337.

Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész

1825

190.

Dullien Klára hegedűművész és -tanár

1905

641.,642.,643.,644.,645.,646.

Durigo Ilona operaénekesnő

1881

130.,131.

Egressy Béni zeneszerző, író, színész

1814

29.

Ember Nándor zongoraművész

1897

41.,42.,54.,55.,56.,277.,278.

Erdősy Eugénia énekesnő

1856

767.,773.

Erkel Elek karmester, zeneszerző

1843

752.,753.,754.,755.,756.,757.,758.,760.,

763.,764.,765.,766.

Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista

1842

157.,158.,160.,161.

Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1851

186.,187.,188.,189.

Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna

1879

467.

Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester

1895

130.,142.

Flattné Győrffy Gizella operaénekes

1874

378.,379.,380.,381.,392.,393.

Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár

1914

744.,745.

Fusz János zeneszerző, karnagy

1777

135.,136.

Gábor Arnold operaénekes

1888

130.,143.

Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós

1906

158.,159.

Gencsy Sári operaénekes

1924

676.,677.,683.,684.,685.,687.

Gertler Endre hegedűművész

1907

404.,405.,406.,407.,408.,409.,410.,

411.,412.,413.

Geyer Stefi hegedűművész és -tanár

1888

418.,419.,420.

Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző

1842

224.,225.,226.

Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus

1830

44.,471.,472.,473.



799 Ardelao 2018-05-07 20:04:35 [Válasz erre: 798 Ardelao 2018-05-07 20:01:52]

Küry Klára meghalt

(2. rész)

Így élt és uralkodott a Népszínház és a szívek felett Küry Klára. Teljhatalmú diktátora a színpadnak és a közönségnek. Rosszul érzi magát, lemondja egy nagysikerű darab második előadását, nem készültek el a főpróbára a ruhái, zsábát jelent az igazgatóságnak, és nem lép fel. El kell halasztani a bemutatót, - primadonna a szó legszínházibb értelmében. Lakásán kritikusok, színházi habitüék, a társaság aranyifjúsága formális összeesküvéseket tart és a színigazgató — akkor már Porzsolt Kálmán — onnan kap ukázokat, hogy mit és kivel adjon elő.

          De mindezt beragyogja Küry Klári ellenállhatatlan mosolya! Amíg el nem érkezik a fordulat, akit másképpen Fedák Sárinak hívnak.
          Egy másik úrilány, a beregszászi orvos lánya. A finomkodó, naivan affektáló Küry széles járású, rusztikus erejű ellentéte, az újonnan divatba jött angol operettek (Görög rabszolga, San Toy, Kis szökevény) féktelen, szabad mozgású sztárja,
          A sztár harca a primadonna ellen!

          A közönség, a baráti tábor megoszlik... Itt a welfek, ott a gibellinek! Küry a táncos, viharzó angol operettből visszamenekül a franciákhoz, de nem az idejét múlta vaudevillehez, hanem a klasszikus nagy operetthez, a Szép Helénához!
          1902-t írunk... A mosoly még megvan!
A Népszínházban Szép Helénát próbálják. A színpadon Küry, a zenekarban a zseniális karmester: Konti József. A primadonna énekel. Konti ének közben lekopogja a zenekart és előint egy kóristanőt. Az megáll a gúnyjárói híres karmester előtt, aki durván rátámad:

           — Jegyezze meg a kisasszony, hogy ilyen falsul nem lehet énekelni! Mindennek van határa!
          A lány sírva tiltakozik, hiszen ő nem is énekelt.
          Konti felel:
          — Annak, aki énekelt, nem mondhatom ugyanezt, mert az egy nagy művésznő.
          A próba abbamarad, másnap újra kezdődik. Küry deferált Kontinak. A mosoly
kissé hervadtabban, de ott virul még mindig ajkán.

          Szép Heléna nem sikerül, még egy év a Népszínháznál, azután válás a dicsőség és siker színhelyétől … Kezdődik a primadonnasors nomád élete. A siker, a közönség szeretete még felcsillan A víg özvegy, Én, te, ő..., Kis mosóné előadásain a Magyar és Király-színházban, a mosoly feltámadt, él, és megmarad, megkövesedik a következő szomorú évek alatt, amelyekben nincs szerződés, nincs szerep, csak próbálkozás van egy-két kisebb színházban, de hiába! A sikert kergetni nem lehet.
          Magános élet, Róza mama meghal, kis lakás a Váci uccában, még kisebb a Mester uccában, séták a Dunakorzón az ajkra fagyott szegény, elhervadt mosollyal. Otthon a falakon régi idők boldog színlapjai, ezütkoszorúk, fényképek régi, tapsos szerepekből, amikor még övé volt a tündérálmú és tündérvalóságú ifjúság.
          Utolsó fellépés Lakner bácsi gyerekszínházában, a mosoly a gyermekhad tapsa nyomán újra kivirult, magával vitte a kórház halottas ágyára.
          Primadonna élet, primadonna halál, ahogy olcsó romantikájú könyvekben olvasható. De az élet és a halál, úgy látszik, utánozza az olcsó romantikát.
          ...És most, hogy búcsúzom Küry Klárától, magam előtt látom a régi Népszínház tágas színpadát, a rivalda előtt egy megvesztegető, bájos fiatal teremtés, és fülembe cseng Lili melódiája:

           Mikor e kis könyvbe nézek,

           Feltámadnak az emlékek.            

Küry Klára, mosolyogj békében!

Pásztor Árpád 


798 Ardelao 2018-05-07 20:01:52 [Válasz erre: 797 Ardelao 2018-05-07 19:59:07]

Szinte valamennyi korabeli újság hasonló hangvételben emlékezett meg Küry Kláráról. Mégis érdemesnek tartom idézni a PESTI NAPLÓ 1935.04.18-i számában megjelent nekrológot is. Ebből tudjuk meg pontosan, mi okozta a szomorú fordulatot Küry Klára karrierjének alakulásában.

PESTI NAPLÓ, 1935.04.28.:

         Küry Klára meghalt

(1. rész)

          Az örökké mosolygó, bánatában, elhagyatottságában, öregségében is mosolygó Küry Klára szobaton délelőtt meghalt az Üllői úti Korányi Klinikán. Halálos ágyán is biztosan mosolygott, erőszakosan, negédesen, fájdalmasan, de mosolygott, mert operettprimadonna volt, szubrett, akinek a mosolya hozzátartozott életéhez, sikereihez és a mosoly akkor is ajkára, arcára kövesedett, amikor a siker, az élet elfutott mellőle, és itthagyta reménytelenül, számkivetve az ünneplés, a siker deszkáiról, de mosollyal csüggedt, a panaszkodásban kifáradt ajkán.

          Milyen tragikus, fájdalmas volt ez az ajkára fagyott mosoly! Milyen vádló némasággal panaszolta évek óta szerzőknek, igazgatóknak, ha a véletlen összehozta velük:

          — Itt vagyok én, Küry Klára, a régi híres Népszínház ünnepelt szubrettje, a híres primadonna, mért nem akartok, mért nem szerződtettek, hiszen a mosolyom ma is a régi, a Küry Klára mosolya!
          A Küry Klára mosolya...
          Amelytől és amelyért az 1890-es évek Budapestje megbolondult, amely lázba hozott ifjakat és öregeket, amely körül szenvedélyes harcokat vívtak, amelyet bódult tapsorkánban ünnepelt a színház kaszinósoros, frakkos, ujjongó premierközönsége és utána az egész ország, Küry Klára mosolyát az egész, nagy Magyarország.
          Emlékezem, mikor felkerült Kolozsvárról Budapestre, mikor egy estéről a másikra mint varázslat hódította meg a közönséget és foglalt helyet mindenek szívében.
          1892-ben lehetett, felsőbb gimnazista koromban ...
          Úrilány... az apja Kolozsvárott ügyvéd... tudta mindenki róla. Előkelő családból való! Az akkor még ritka, nevezetes eset volt, ha úrilány színésznő lett.
          A Nebántsvirágban lépett fel, és tüneményes sikert aratott, egyszerre Hegyi Aranka, Komáromi Mariska, sőt Blaha Lujza versenytársa lett. A Népszínház igazgatója Evva Lajos volt, Rákosi Jenő sógora. És Budapest népe csak úgy tódult az új csodát ünnepelni.

          Az akkori idők női szépségének megtestesítője volt Küry Klára. Se nem magas, se nem alacsony, kis lábú, karcsú derekú, de telt vonalú, inkább kövérkés, babaarcú és ajkán a letörülhetetlen, megrögzött primadonnamosoly, a pattogó, »töntörgő« beszéd, — csupa mosoly, csupa selyem, csupa primadonnaság.

          Jött Kolozsvárról és győzött Budapesten.
A francia vaudeville divatja uralkodott akkor a Népszínházban, és ennek a bájos műfajnak üdvöskéje lett Küry Oszkár ügyvéd úr és Kosztka Róza mama lánya. A Nebántsvirág csak a bemutatkozás volt, a franciás pikantériájú, ízű Pálmay Ilka örökének elfoglalása, de azután következett a Fanchon asszony lánya, a Bibliás asszony, Brigitta és a párizsi kis színpadok műsorának felvonulása és sikere Küry Klára jegyében.

          Minden egyes fellépte újabb és nagyszerűbb sikert jelentett. Fiatalsága, bájos egyénisége, affektált naívsága — az idejebeli primadonnák sikerének főfegyvere — ellenállhatatlan vonzóerőt biztosítottak neki és mindennek a tetejébe jött a Lili felújítása.

          Hegyi Aranka kihívása!
          A bájos kis, szentimentális vidámságú francia énekes vígjátékot addig Hegyi Aranka játszotta, a Népszínház másik híres, nagy primadonnája, sokkal érettebb, dúsabb színjátszó tehetség Kürynél, de a sikerekben és új népszerűségben gazdagabb szubrett rávette Evvát, hogy neki is osszák ki Lilit... Ez megtörtént és Küry Klára döntő sikert aratott.

          Fiatalsága, bájos volta, csengő kis hangocskája itt is győzött, és a Lili egy idényben vagy 10-szer ment zsúfolt ház előtt, ami akkor óriási sikert jelentett.

          Küry Klára és édesanyja, Róza marna korlátlan ura lett a Népszínháznak. Az történt, amit ők akartak, olyan darabokat adtak elő, amelyeket ők választottak, és a Küry-lakás szemben a Népszínházzal a Rákóczi út és Erzsébet körút sarkán darabok, színészek, színésznők sorsa felett döntött.

          A Küry-mosoly diadalnapjait élte!
          Mindehhez járult az a pletyka is, amely szájról szájra járt a városon és az országban, hogy az isteni Klárinak egy főherceg, a máltai lovag: Jenő udvarol... Primadonna és főherceg! Kell-e ennél népszerűsítőbb romantika?         

(Folytatom.)


797 Ardelao 2018-05-07 19:59:07 [Válasz erre: 796 Ardelao 2018-05-07 19:44:38]

Az utolsó felvonás ……

KIS UJSÁG, 1935.04.28.:

KÜRY KLÁRA, A BÉKEIDŐK NAGY SZÍNÉSZNŐJE, SZOMBATON REGGEL MEGHALT

          A régi, boldog Nagymagyarország egy elhervadt és majdnem elfelejtett rózsaszála örökre letört: Küry Klára szombaton reggel kilenc órakor meghalt. A szép, diadalmas, zengőhangú, édesszavú színésznő elmúlásának hírére bizonyosan sokan törölnek ki egy-egy könnycseppet a szemükből azok közül, akik legszebb ifjúságukat élték abban az időben, mikor Küry Klára hírneve ragyogó csillag gyanánt égett a magyar színművészet egén. Elment a lelkek gyönyörködtetője, szívek megremegtetője. Az utóbbi időkben ugyanis úgy járt már a világban, szegényen és szomorú léptekkel, mint egy ittfelejtett emlék, elhomályosodott hajnal, megfagyott mosoly.

          Küry Klára abban az időben lett a nemzet nagy primadonnája, amikor még Blaha Lujzának, a „nemzet csalogányának" magyar dalai csattogtak és Pálmay Ilkáért rajongott az ország apraja-nagyja. A régi Népszínházban aratta legnagyobb sikereit. A régi Népszínház minden este a lázak, a művészi izgalmak központja volt. Mikor vége felé járt az előadás, ezrek és ezrek csoportosultak a fővárosnak ezen a legforgalmasabb pontján. Megakadt a forgalom, vesztegeltek a fiákerek, kiürültek a villamosok, és mindenki odatódult a színház kijáratához, hogyha már be nem juthatott a nézőtérre, legalább az utcán láthassa szemtől-szembe a híres primadonnát. Küry Klára pedig jószívvel ragyogtatta mindenkire forró mosolyát, művészetének csodálatos szépségét és melegségét. Aki vidéken élt és Budapestre jött, lehetetlen volt elmulasztania, hogy meg ne hallgassa, s meg ne bámulja Küry Klárát.

          A népszerűség, a dicsőség és a jólét díszhintaján robogott a nagy magyar művésznő fölfelé regényes és különös pályafutásának meredélyén, és amilyen hirtelen lett naggyá, olyan gyorsan tűntek le színpadi dicsőségének ragyogó napjai. Megváltozott a világ, változtak az erkölcsök, átalakult az ízlés, más ma a színpad, más a művészet — új csillagok jöttek. Hirtelen fellobbanó és eltűnő új csillagok követik egymást, és mégis, Küry Klára művészetének fényét nem tudták egészen elhomályosítani.

          Most Küry Klára is elment, de emléke tovább él a magyar dalban, ami szerteszáll a tavaszi szellő szárnyán és átsuhan a trianoni határokon...“


796 Ardelao 2018-05-07 19:44:38 [Válasz erre: 794 smaragd 2018-05-07 11:40:49]

Próbáltam megkeresni az általad betett két cikk „utózmányát“, de nem találtam nyomát.

1928-ban Küry Klára már 58 éves volt. Kemény Egon operettjében tehát már csak „nagymama“ szerepet kaphatott volna. Ez a periódus ráadásul már Küry Klára mellőzöttségének az idejére esett, amely a művésznőt megbántottságában „önkéntes száműzetésre“ késztette. Az újságok nem írnak arról, miért változott az eredeti terv. Betegség, sértődöttség állt a háttérben? Ki tudja? Mivel hangfelvételek nem állnak rendelkezésre, nem lehet tudni, mennyire őrizte meg Küry Klára idősebb korára az énekhangját. De az operettet sem áll módunkban meghallgatni teljes egészében. Így az sem ítélhető meg, hogy a feltételezetten neki szánt szerep milyen énekesi teljesítményt igényelt.  Valószínűleg Felhő Rózsi volt az, aki a darabban Küry Klára helyébe lépett, hiszen korban - és akkor már alkatban is - ő állt hozzá a legközelebb.


795 Ardelao 2018-05-07 12:07:28 [Válasz erre: 794 smaragd 2018-05-07 11:40:49]

Talán megtalálom a neten a szereplőváltás okát. Mindenesetre Kemény Egon zenéje a legtöbb esetben magas fokú énektudást igényel. Küry Klára - bármennyire is magával ragadó egyéniség volt – hangját tekintve nem lehetett a legjobb választás. De Somogyi Erzsi (Bogyó) hangja sem vetekedhetett Eggerth Mártáéval.

Az egyetlen – YT-n elérhető – hangfelvétel Küry Klárától:

Küry Klára - Hoci a szádat -  – Betétdal Jean Gilbert „Ártatlan Zsuzsi“ c. operettjéből

https://www.antikvarium.hu/foto/jean-gilbert-az-artatlan-zsuzsi-14484040-eredeti.jpg


794 smaragd 2018-05-07 11:40:49 [Válasz erre: 793 Ardelao 2018-05-07 11:09:49]

 

Küry Klára

és

KEMÉNY EGON: „Kikelet ucca 3” című „pesti operette”-jéről két előzetest találtam, amelyeket kivonatosan alább olvashatunk:

Az Est

1928.augusztus

„Csak operetteket játszik ebben a szezónban az Operettszínház. A Belvárosi Színház kivételével szombaton már minden budapesti színházban játszani fognak.

...Csupán a Fővárosi Operettszínház állapította meg már előre a műsorát egészen a jövő tavaszig.

...A következő darab Lakatos László és Kemény Egon - egy fiatal magyar zeneszerző - operettje, amelynek címe: Kikelet ucca 3. Ennek egyik főszerepét Küry Klára fogja játszani, aki hosszú évek óta most fog először színpadra lépni.”...

(A darab szövegkönyvét végül nem Lakatos László írta./s.)

Pesti Napló, 1929. január

„Küry Klára: Küry Klára

Szirmai Imre: Szirmai Imre

A Fővárosi Operettszínházban sikerrel kerül színre estinkint a Miss Amerika című revűoperett. A siker egyik természetes következménye az, hogy a színházban egyelőre a - Vígszínház együttese tartja próbáit O'Neil darabjából. A Fővárosi Operettszínház csak februárban kezdi meg a sorra következő újdonság próbáit.

Mi lesz az újdonság? Valószínűleg a Kikelet ucca 3. című operett, amelynek librettóját Bródy István és Harmath Imre írta, zenéjét Kemény Egon szerezte. Kimondottan tavaszi újdonságnak szánta ezt az operettet a színház s ezért március vége előtt nem akarja színre hozni.

A Kikelet ucca 3 egyik legnagyobb érdekessége az, hogy szerepelni fog benne Küry Klára és Szirmai Imre. Küry Klára szerepét Küry Klára, Szirmai Imre szerepét Szirmai Imre fogja játszani.”

(Végül nem így alakult, Küry Klára a januári tervek ellenére áprilisban nem lépett fel a bemutatón, később sem szerepelt darabban. Talán megtaláljuk egy másik cikkben, mi lehetett ennek az oka.

A főszerepet Somogyi Erzsi játszotta, aki a Nemzeti Színházból jött át, ez volt első operettszerepe. Vannak dokumentumok, miszerint tőle Eggert Márta vette át a szerepet, újságcikkben még nem találtam erről említést./s.)


793 Ardelao 2018-05-07 11:09:49 [Válasz erre: 791 Ardelao 2018-05-07 06:23:17]

"A színpadra visszatérő Küry Klára vallomásai tragédiájáról  (1925-ben)

„[…]   A köztudtaban úgy él Küry, mint Blaha Lujza, Pálmay Ilka és más régebbi híresség kortársa, holott ő az újabb generációhoz tartozik, ahhoz, amelynek ma legkiválóbb reprezentánsa Fedák Sári. Hogy mégis besorozták Küryt a régiek közé, hogy hosszú évek óta távol él a színpadtól, noha most lehetne pályájának zenithjén, ez tulajdonképpen pesti dolog. Nem regény, nem dráma, egyszerű pesti történet a színésznőről, akit hogyan és miért, nem tudom, kitartó hajszával kiintrikáltak a színpadról.

          Ez tragédia higgye el – hangoztatja az esős februári délelőttön Küry Klára és végignéz a négy egymásbanyiló szép szobán, amit szerencsésen átmentett ide a magánéletébe, a hajdani országos sikerek, mámoros örömök romjaiból.

          Ahogy múltak az évek – vallja tovább Küry Klára – az emberek elraktároztak emlékeik közé és én hallgattam. Pedig kiáltani kellett volna, beleharsogni újra és újra ebbe a városba, hogy velem nagy-nagy igazságtalanság történt, nekem még mindig ott a helyem a deszkákon, ahol nem is olyan régen egyike voltam a legünnepeltebbeknek. Dehát csak múltak az évek s ahogy múltak, belefásultam, beletörődtem a sorsomba. Talán rosszul tettem, lehet, hiszen egy nappal sem vagyok idősebb Fedáknál, sőt, Fedák már nagyban bálozott, amikor én, tizenhatéves csitri lány Pestre jöttem. Mégis Fedák ma fiatalabb, mint volt, engem meg öregnek tesznek meg. […]“

Megj.: Fedák Sári 1879-ben született, ami Küry Klára világra jöttének évéhez - 1870-hez - képest testvérek között is 9 év korkülönbséget jelent. De megbocsájtható Küry Klára tévedése, hiszen éveink számának a sokasodásával feledékenységünk is egyre markánsabban jelentkezik! ;-)


792 Ardelao 2018-05-07 09:13:34 [Válasz erre: 791 Ardelao 2018-05-07 06:23:17]

Ahol azonban a fergeteges siker még egy ideig hű társnak bizonyult ….

ELLENZÉK, 1922.01.19.:

Küry Klára Amerikában. Bécsi tudósítónk jelenti: Küry Klára, a Népszínház diadalmas művésznője, múlt év decemberében Newyorkba érkezett. Még ki sem pihenhette az út fáradalmait, már december 11-én, vasárnap este fellépett a newyorki Lexington-Hall-ban, december 12-én pedig már Philadelphiában. Küry Klárát a Lexington-Hall koncerttermében való megjelenésekor leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a közönség. Az utólérhetetlenül graciőz művésznő magyar dalokat énekelt Az amerikai magyarok pedig, akik igen jelentős számban voltak jelen, elhalmozták bájos vendégüket virággal. Másnap, december 12-én már Philadelphiában ostromolták a magyarok és az angolok a koncerttermet. Küry Klára sikere nem maradt mögötte itt sem a newyorkinak, s közönségét itt épp úgy elvarázsolta, mint Newyorkban. Harmadik állomása a new jerseyi Trenton volt Küry Klárának. Itt akkora közönség óhajtotta látni és hallani, hogy a fele sem fért el a színházban. Minden talpalatnyi helyet elfoglaltak, a színház zsúfolva volt lelkes emberekkel. Tiszteletére háromszázterítékes bankettet is rendeztek, ahol angol és magyar felköszöntők egész sora hangzott el. Küry Klára maga felelt angolul, majd magyarul. Trenton után Detroit magyar és angol közönsége ünnepelte viharosan Küry Klárát. Még nagy turnéja van odaát és csak a tavasszal érkezhetik haza Budapestre. — Újabb amerikai híradás szerint Küry Klára azóta Pittsburgban, Clevelendban, Chicagóban és környékén hangversenyezett, mindenütt óriási sikerrel.“


791 Ardelao 2018-05-07 06:23:17 [Válasz erre: 789 Ardelao 2018-05-06 21:30:17]

Amikor Evva Lajos igazgatót a Népszínházban Porzsolt Kálmán váltotta fel, elkezdődött Küry Klára karrierjének lassú hanyatlása. Erről az új színigazgató a következőket írja:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1931/11. szám:

Primadonnapárbaj

A Népszínház regénye

Írta: Porzsolt Kálmán

„[…]   Mikor Küry Klárát az első szerződés miatt meglátogattam, rendkívüli meglepetés ért. A művésznő hivatkozott arra a kijelentésemre, hogy minden tagnak régi szerződését megújítom és erre fiókjából kihúzott két szerződést, amelyeket Evva Lajos neki levél formájában titokban adott és amelyekről nekem sejtelmem sem volt és ami titok volt az egész színház előtt.

          Az egyik levélben Evva Lajos a szerződésben írt fizetésen kivül 5000 forint fizetési pótlékot biztosított. A másik levél már nem anyagi, hanem felfogásom szerint nemcsak művészeti, hanem erkölcsi jogot is biztosított az igazgató rovására. Nevezetesen ebben az írásban elődöm Küry Klárának minden szubrett-szerepre előjogot biztosított.
          Kínos meglepetés volt ez nagyon. De mint könnyelmű gavallér, az 5000 forint többleten hamar túltettem magam és megadtam a művésznőnek, de a szubrett szerepkörre való előjogot sohasem adtam meg neki. Ez keltett Küry Klára és az igazgatóság között olyan ellentétet, ami minden gyengédségem és tiszteletem mellett is egész népszinházi igazgatásom végéig tartott.
          Mit jelenlett ez az előjog az összes szubrett-szerepekre? Azt, hogy az igazgató minden darabot, amiben szubrett-szerep van, előzetesen bemutat Küry Klárának és csak abban az esetben adhatja ki másnak a szubrett-szerepet, ha arra a művésznő nem reflektál.

          Én nem is álmodhattam a Küry-féle szerződéskor arról, hogy később egy nagy szubrett-tehetséget, Fedák Sárit, felfedezem, de mint önérzetes író, az igazgatói, irodalmi és művészeti jogaimnak feladását láttam abban, hogy én szerepválasztási jogomat bárkinek átadjam. […] Ez elvi kérdés volt, amiben nem engedtem. Nem a Fedák kedvéért, hanem a magam írói és igazgatói önérzetéért.
          Hogy ehhez az igazgatói joghoz ragaszkodtam, abból természetesen Fedák Sárinak haszna lett később. Mert akkor jogom volt neki kiadni nagy szerepeket, anélkül, hogy Küry Klárát meg kellett volna kérdeznem. A ,,Santoy"-t is így kaphatta meg. A „Santoy"-nál tehát, ahol Kürynek is volt szerepe, nem támadhatott ellentét sem a két primadonna, sem az igazgató között.
          Az ellentét később támadt, mikor Huszka Jenő, Bakonyi Károly és Martos Ferenc operettjét, a „Bob herceg"-et adtam elő, még pedig százszor egymás után, úgyhogy Küry Klára és a többi primadonna három és fél hónapon keresztül nem juthattak színpadra. […]“


790 Ardelao 2018-05-06 21:34:01 [Válasz erre: 789 Ardelao 2018-05-06 21:30:17]

A „Kakas Márton“ c. élclap 1903.04.19-i számában pedig erről a - talán még a maga korában sem mindennapi - fogadtatásról az alábbi „cikk“ jelent meg:

Küry Klára koszorúi.

A napilapok hiányosan közölték a Küry Klára babérkoszorúinak fölírásait. A kifelejtetteket íme közzé tesszük most mi:
Küry Klárának — a honfiak.
Küry Klárának — a honleányok.
Küry Klárának — a búrok.
Küry Klárának — az öregek.
Küry Klárának — a szőkék.
Küry Klárának — a hirtelenszőkék.
Küry Klárának — ladi, ladi, lom!
Az aranyosnak — a hosszúak.
Az egyetlennek — a szanitéczek.
A páratlannak — többen.
Ő neki — még többen.
A csillagnak — a legtöbben.
(A sorozatot nem folytatjuk.)


789 Ardelao 2018-05-06 21:30:17 [Válasz erre: 788 Ardelao 2018-05-06 11:22:43]

Az alábbi újságcikket azért találom érdemesnek idézni, mert olyan hangulatot ír le, amellyel manapság aligha lehet találkozni egy-egy színházi előadás után. A drasztikus történelmi változások és a nagyvilág médiacsatornáinak otthonainkba történt, önkéntes „beköltöztetése” korunk hétköznapi emberét egyre közömbösebbé tették és teszik a szenzációkról vagy akár a katasztrófákról szóló hírekkel szemben. A lelkesedés ilyen mértékű megnyilvánulása a ma embere számára, mondhatni, felfoghatatlan. Nálunk – sajnos – már csak egy magyar győzelemmel végződő focimeccs váltana ki talán ilyen eksztázist … :(   

BUDAPESTI HÍRLAP, 1903.04.14.:

          „(Küry Klára) a hosszú szünetelés után, amelyre a Bob herceg rendkívüli sikere kényszerítette, húsvét vasárnap este lépett föl először a Népszínház színpadán kedves szerepében, a Lili-ben. Tisztelői, az egész zsúfolt színház, fölhasználták ezt az alkalmat arra, hogy nagy örömmel tüntessenek a negyedfélhónapja nem látott művésznő mellett. Előadás előtt a színpadon Porzsolt igazgató adta át Küry Klára százezer tisztelgőjének aláírását, egy csinos mívű szekrényben. A közönség nevében Hegedűs Izsó, tüzér-önkéntes üdvözölte a művésznőt, kinek köszönő szavai után megkezdődött az előadás, s vele a virágesőnek, tapsnak, lelkesedésnek, ünneplésnek ama zajos sorozata, mely az utolsó hónapok történetében már majdnem mindennapivá lett a Népszínházban. A lelkes közönséget Küry Klára játéka és éneke mindig újabb és újabb kitörésre indította.
          Az előadás előtti ünneplésből idézzük Porzsolt Kálmán igazgató beszédének e végső sorait:
          Íme e babérerdő bizonyság Isten és ember előtt, hogy Magyarországon van elég babér az arra érdemes tehetségnek, írók és művészeknek nem kell egymás fejéről letépni a babért, mindenki megkapja a magáét dúsan, érdeme szerint. — Ama napon, melyen Küry Klára a színpadra lép, ízléstelenséget nem szabad e színpadon elkövetni. Ily ízléstelenség volna, ha én dicsérném, én éltetném ma Küry Klárát. Dicséri és élteti őt a közönség. Én azt a közönséget éltetem, mely a Népszínházat élteti. (Élénk éljenzés.)
          Küry Klára, az ünnepelt művésznő a következő szavakban mondott köszönetét:
          A színész alkotása múlandó. A jutalom is, amelyben sikere kifejeződik, a taps elcsattan. Ez a társulás a színész munkája és e munka eredménye közt. Mérhetetlen a hálám a közönség iránt, a közönség hódolójává tesz, hogy a szíve megtalálta a jutalmazásnak olyan módját, amely a szeretet írott jele gyanánt, örök, tőlem immár elválhatatlan. Mindeneknél jobban a színész érzi az ilyen kitüntetés értékét. Százezer embernek, férfinak, asszonynak, leánynak, aki köszönt engem, százezerszer köszönöm én nagy meghatottsággal és hűséggel. E gyöngédség formája, módja, tartalma, amily rendkívüli, olyan mély érzéseket táplál bennem a százezrek mindegyikének kezei iránt, amelyek e lapok sokaságát megtöltötték. Boldoggá tesz, hogy ezt a nevezetes gyönyörű emléket átvehetem, hogy átvehetem a Népszínház színpadán, hogy átvehetem kedves igazgatóm kezéből, kedves pályatársaim és azok körében, akik illatos babérral idesereglettek. A jó Isten áldja meg mindnyájukat!
          Az ünnepi alkalomra küldött tömérdek sok virág és egyéb adományokból kiemeljük a következőket: Küry Klárának — Porzsolt Kálmán; Küry Klárának, a legnagyobb színpadi genienek — a százezer hódoló aláírás szervező-bizottsága; Küry Klárának, a magyar operettszínpad büszkeségének; Küry Klárának, az ihletett művésznőnek — száz egyetemi polgár; Küry Klárának, a művészi ideálnak — a volt iskolatársak szövetsége; Imádjuk Küry Klárát — a demokraták 1903. április 12.; Küry Klárának — a híres város; Küry Klárának — kolozsvári bámulói; Küry Kárának hódolattal — a tisztviselők; Küry Klárának — a tüzér-önkéntesek; Küry Klárának — a szegedi fiatalság; A szép húsvét napján Küry Klárának lipótvárosi tisztelői; Küry Klárának — a Ferencváros polgárai; Mindnyájan csodáljuk Küry Klárát — a józsefvárosiak; A kolozsváriak —- Küry Klárának; Küry Kláranak — a teknikusok; Küry Klárának — Pécs város közönsége; Küry Klárának — a kereskedő ifjak; Küry Klárának Lili estéjén 1903. április 12-én — a terézvárosiak; Küry Klárának — a bécsi magyarok; Küry Klárának szeretettel — a demokrata asszonyok. Különösen föltűnt a kolozsváriaknak nagy aranykoszorúja; tömérdek sok egyéb ajándék, számos aranykeretbe foglalt női arckép, galamb, nyúl, húsvéti tojás és egyéb.“ 


788 Ardelao 2018-05-06 11:22:43 [Válasz erre: 787 Ardelao 2018-05-06 11:18:58]

A korabeli hírlapokból kitűnik az is, hogy Küry Klára és édesanyja, „Róza mama“, mindent megtett azért, hogy a megjósolt „fényes jövő“ a színpadon valóra váljék. Az anya közreműködése leánya karrierjének erőteljes megtámogatásában azért is meglepő, mert korábban éppen a szülők ellenezték gyermekük úrilányhoz nem illő pályaválaszását. A Népszínházban egyre nagyobb befolyásra tettek szert, tőlük függött a színház műsorterve, és Küry Klára, mindenki „Klárikája“, igazi primadonnaként viselkedett, beleérte e magatartás árnyoldalait is.

1900.06.24-i számában a „Kakas Márton“ c. élcalp jellemzően a következő „tudósítást“ tette közzé:

Küry Klára szerződése

A búr háború lezajlott, de az emberek mégsem érdeklődnek Kína iránt. Mindenki csak Küry Klára szerződésével foglalkozik. Aláírja? Nem írja alá? Marad? Elmegy ? A Magyar Színházhoz? Külföldre? Színházat nyit? — ezek a nagy és fontos kérdések.
A mai nap eseményei ez ügyben a következők:

I.

Őrült az utcán. A rendőri sajtóiroda jelenti: ma délután egy jól öltözött, 32 — 35 évesnek látszó úriember hirtelen megállt az utcán és minden arra menőt így szólított meg:

— Képzelje csak, aláírja!
Eleinte rossz tréfának tartották a dolgot, később azonban kitűnt, hogy a szerencsétlen ember őrült. Abba őrült bele, hogy Küry Klára aláírja-e a szerződését, vagy nem.

II.

Öngyilkosság. Nagy csődületet okozott a rakparton egy öngyilkossági eset. Egy fiatalember a Dunába vetette magát, s mire a matrózok ki tudták húzni, már meghalt. Zsebében 34 krajcár aprópénzt és egy levelet találtak. A levél így szól: »Utolsó kívánságom, hogy Küry Klára kapja meg az állandó páholyt, a ruhakölcsönzési engedélyt és írja alá a szerződését.«

III.
Az állami gépgyár sztrájkja.
A munkások az állami gépgyárban még mindig sztrájkolnak. Ma egy deputáció járt az igazgatónál a következő föltételekkel :
1. Emeljék föl a munkabért.
2. Biztosítsák a munkásokat baleset ellen.
3. Szállítsák le a munkaidőt.
4. Eszközöljék ki, hogy Küry Klára írja alá a szerződését.“


787 Ardelao 2018-05-06 11:18:58 [Válasz erre: 786 Ardelao 2018-05-05 16:46:40]

VASÁRNAPI UJSÁG, 1892, 803. oldal:

KÜRY KLÁRA

Emlékszem reá, most harmadéve történt, hogy a vigadó kis termében valamelyik zongoraművésznőnk hangversenyt adott. A műsoron egy új név szerepelt: Küry Klára s utána egy pár kis dal czíme következett. A terem zsúfolásig megtelt — mint utólag kitudódott — a Küry Klára tisztelőivel. A mint «Klárika», így emlegette ott mindenki, az emelvényre lépett, falrengető tapsba tört ki az arany ifjúság, mely őt a szalonok mulatságaiból ismerte és bámulta. S a mikor kisterjedelmű, de rendkívül behízelgő, kellemes hangján elcsicseregte dalait, s ráadásul pajzán vidámsággal elkaczagta a Patti Adelina által híressé tett «nevető dal»-t, fölmelengett az egész közönség, a taps általánossá vált s még a szigorú kritikusok arcza is földerült. Másnap azután a lapok is azt mondták: «Íme egy leány, a kit az isten is színésznőnek teremtett!»

[…]

Küry Klára 1890 április 8-án álnév alatt lépett először a színpadra Kolozsvárott a «Tiszt urak a zárdában» czímű operettben s a műízléséről híres kolozsvári közönséget egy csapásra meghódította. Csakhamar ő lett a színház csillaga, vonzó ereje, a kiért rajongott az egész város. Minden föllépése telt ház előtt folyt le, s a színpad virágos kertté változott, a mint egy-egy újabb szerepet bemutatott. De lehetetlen volt gyönyörűség nélkül nézni. S az igaz elismerésnek kellett tartanunk azt a zajos tetszést, mely énekét és játékát egyaránt kísérte. Hasonló sikert ért el a «Fanchon asszony leánya» operettben, mint Javotte, az utczai énekes leány, a ki minden hallgatójának a szívét-fejét elbódítja. Egyik képünk ép e szerepében mutatja, arczán a kéményseprő csókjának nyomával.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/db/K%C3%BCry_Kl%C3%A1ra_Javotte_Strelisky.jpg

(Küry Klára Javotte szerepében)

Küry Klára e két szerepével gyönyörködteti hetek óta a budapesti publikumot s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő most a népszínháznak az egyik mágnese. A hatás, melyet a közönségre gyakorol, nem annyira művészetében van, mint inkább lényében és előadási modorában. Küry Klárának szép alakja, szőke haja, érdekes, pikáns arcza van, mely még akkor is elragadó, a mikor elfintorítja. Kék szemeiből az életkedv, a pajzánság derűje sugárzik, s temperamentuma felvillanyozó. Akár tánczol, akár szökdécsel, akár kaczérkodik, minden mozdulata természetes és bájos. Hangja kellemesen csengő szoprán, mely most van fejlődőben.

Szóval az új énekesnő meg van áldva mind azzal a természeti adománnyal, mely egy művésznőt művésznővé tesz. Ha azt nem is írjuk róla, mint egyik ismertetője, hogy «a művésznő az édennek egyik földre tévedt sugara», de szívesen elismerjük benne a talentumot. Az operett lenge múzsája homlokon csókolta őt, fényes jövő vár reá a színpadon.

 Dr. KOVÁCS DÉNES.“


786 Ardelao 2018-05-05 16:46:40

A most következő művésznőről szerencsére rengeteg információ található a neten. Bár ő énekhangját tekintve nem tartozott a legkiválóbbak közé, de személyiségének varázsa maradandó emléket hagyott mindazokban, akiknek volt szerencséjük színpadon látni őt. Az ok, amiért érdemesnek tartottam itt is felidézni emlékét, a TV egyik kvízműsorában rejlik. A kérdés, amelyet a huszonvalahány éves versenyzőnek meg kellett válaszolnia, így hangzott: „Ki volt Blaha Lujza?” A felkínált négy válaszlehetőség közül a versenyző a „politikus”-t választotta! Nos, nem szeretném, ha az ifjak közül valaki egyszer még Küry Klárát is a politikusok közé sorolná ….

Küry Klára színésznő

Küry Klára színésznő, operettprimadonna

Jászkisér, 1870.03.27.-Budapest, 1935.04.27.

 „Egyike azoknak a művésznőknek, akik színpadra lépésükkel megtörték a babonát, amely sok ideig uralkodott ebben az országban, és szégyellt volna rangbeli (hogynemondjuk: úri) családból színésznővé lenni. Küry Klára is ilyen tőről fakadt, amennyiben atyja: tófalvi Küry Oszkár dr., Pestvármegye tb. ügyésze, anyja Kosztha Róza, szintén úri családból származó nemesi sarj volt. Küry Klára talán nem is gondolt a színpadra, amikor mint a szigorú és rátartó Küry Oszkár dr. leánykája énekórákat vett Pauli Richárdtól, a M. Kir. Operaház egyik énekmesterétől és a régi konzervatórium tanárától. De a „véletlen” és az üdearcú szép leányka életének vezérlőcsillaga úgy akarták, hogy mindjárt énektanulmányai legelején, olyanoknak akadt meg rajta a szemük, akik azonnal meglátták benne a színpadi csillagot. Ettől kezdve elhatározott dolog volt, hogy Küry Klárának színpadra kell lépnie. Sok családi ellenzés, töprengés, készülődés, lámpaláz, sőt bizonyára nem kevés könny után, amikor Ditrói Mór, a kolozsvári Nemzeti Színház akkori igazgatója is serkentőleg és bátorítólag avatkozott közbe, a szülők engedékenysége addig enyhült a színpaddal szemben, hogy Küry kisasszony, aki soha színésziskolába nem járt, titokban betanulhatta a „Tiszturak a zárdában” című kedves Varney-féle francia operett Louise szerepét és álnév alatt fölléphetett ebben a „próbaszerepben”, mint Hajnal Klárika (ezt a nevet választotta a családi tanács a tizenkilenc éves szép leány „színpadi kalandja” számára) a kolozsvári színpadon. Erdélyország legtekintélyesebb lapja, a kolozsvári „Ellenzék”, ezt a nevezetes estét így örökítette meg. „Igen kedves és megnyerő színpadi jelenség. Ifjú, kellemes és üde, bár hangja nem nagy terjedelmű, kellemes, lágy és modulálóképes.” Ezután a sikeres fellépés után Ditrói Mór nyomban leszerződtette a „beérkezett” Hajnal Klárikát, aki mintegy két évig volt gyakran foglalkoztatott tagja és máris ünnepelt szubrettje a kolozsvári színpadnak. Két év elmúltával, vagyis 1892-ben már a budapesti Népszínház tagjai sorába hívta meg Evva Lajos és Hajnal Klári a „Nebántsvirág” címszerepében mutatkozott be a Blaháné, a Pálmay Ilka, a Hegyi Aranka, a Kassai Vidor, a Tihanyi, Dárdai és a többi ünnepelt fenomén elkényeztetett közönségének. Bemutatkozott és győzött. „Egyszerűség, természetesség, pajkosság, őszinteség és pezsgő jókedv: ezekkel dolgozott ez a kis Nebántsvirág.” Ezt írta róla többek között a „Budapesti Hírlap”, amelynek abban az időben kiváló tekintélyénél és nagy súlyánál fogva döntő szava volt új tehetségek sorsa fölött. A siker annyira teljes és biztos volt, hogy e naptól kezdve már nemcsak oka nem volt álnevet használni, de a rátarti Küry-család most már nyíltan büszkélkedhetett is leányával, aki ezentúl nem is használta tovább a Hajnal nevet (amelyhez később egy másik kiváló operettművésznő, Honthy Hanna is hűtlen lett), hanem saját családi nevén, mint Küry Klára írta föl nevét a magyar színpadtörténelem legszebb lapjaira. Népszerűsége, kedveltsége, varázsa szinte föllépésről-föllépésre fokozódott, és nem telt bele egy év és Küry Klára már az első színpadi csillagok között ragyogott, hogy onnan soha le ne tűnjön. Mamzelle Nitouche-ja, Lili-je, Roxelán-ja, San Toy-ja, Katalin cárnőbeli apródja, Ártatlan Zsuzsija, Szép Heléná-ja, Bibliás asszony-a, Víg- özvegy-e, Babá-ja, Muzsikuslány-a, Eurydiké-je, Erdészlány-a, Görög rabszolgabeli Aspásiá-ja, Kadettkisasszony-a, Fanchon asszony lánya és megannyi más elsőrendű szerepsiker felejthetetlenné tették nevét és művészetét még azokban a föllépéseiben is, amelyeket a Blaháné által kreált operettekben a nemzet csalogánya után vállalt. Így a Konti-féle „Eleven ördög”-ben, „Suhanc”-ban és hasonló szerepeiben is tudott önállóan nagyot alkotni. Ki-kirándult a prózai szerepek területére is, és különösen az érzelmes, lírai szerepekben ragadja magával a közönséget. „A búbos pacsirta”, a „Diákélet”-beli Katica, sőt a magyar népszínművek egynémely kedves leányalakja is sokasították sokoldalú sikereit. Vendégszerepeit a bécsi Carltheaterben. 1902-ben a Béldi-Fejér „Katalin” című operettben és 1904-ben megvált sikereinek színpadától, a Népszínháztól, ahonnan kulisszaintrikák és elviselhetetlen belvillongások űzték el. Művészi hajléktalanságának idejét sikeres külföldi vendégszereplésekre használta föl. Majd ismét haza vágyott, az ő közönsége elé és 1914-ben a Király Színház kötelékébe szerződött. „Daloskönyv” címen 55 eredeti dalt írt.

 (Liptay Károly)“

(MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON (SCHÖPFLIN ALADÁR szerk.)


785 Ardelao 2018-05-05 07:21:27 [Válasz erre: 784 Ardelao 2018-05-05 07:09:59]

Hauser Mihály síremléke a Bécsi Központi Temetőben. A sírfeliraton születésének éveként az 1820. esztendőt  tüntették fel 1822 helyett. Kérdés, hogy születésének hónapja és napja (március 8.) helyes-e. A gyászoló hátramaradottak „Misko“-tól, a „drága nagybácsi“-tól vettek búcsút. Elképzelhető, hogy szegény hegedűművészünknek világutazásai közepette családalapításra már nem jutott energiája.

Misko Hauser Tonkünstler

geb. 8. März 1820, gest. 8. Dezember 1887

Die trauernden Hinterbliebenen dem theuren Onkel


784 Ardelao 2018-05-05 07:09:59 [Válasz erre: 783 Ardelao 2018-05-04 18:09:19]

És hát – sajnálatos módon – a Hauser Mihályról szóló hazai nekrológ sem nélkülözte a rosszmájúságot. „A puszta csillogó virtuozitásnak a kora már … lejárt. Nem madár kellett, hanem szív.“ Talán a cikk írójából is ez hiányzott?

 FŐVÁROSI LAPOK 1887.12.11.:

Ausztriai hírek

„*** »A madár a fán.« Az ötvenes évek első felében ez a cím ismeretes volt, mint a Hauser Miska hegedűprodukciója, melyet Bécsben, Pesten, Stockholmban, Indiában, Newyorkban, Ausztráliában és a déli tenger szigetein egyformán mosolyogva tapsoltak meg. Nincs az a pénznem, melyből Hauser Miska (külföldön M i s k o -nak nevezve,) bőven ne aratott volna e flageolet-piece-szel. Egy ugráló madár mindenféle hangjait utánozta igen nagy virtuozitással. Bécsben azt mondták rá, az a madár »egy őrült cinege,«, amit később a Reményi Ede »Repülj fecském«-jére is alkalmaztak bécsi jó barátaink. Természetes, hogy »A madár a fán« csak kuriozitás volt, melyhez költészetnek, bensőségnek nincs semmi köze, de a déli szigetek félvadjai ép úgy megbámulták, mint a yankeek és indusok. Hauser pozsonyi születés volt, 1822-ben született, s a bécsi konzervatóriumban tanult Böhm és Meysedertől. A technikában sokra vitte, s 1839-ben kezdte virtuózi pályáját. Nagyobb híre azonban csak az ötvenes évek első felében lett, midőn külföldön a magyar ügy és száműzöttek iránt, kivált nyugati Németországban, Angliában és Észak-Amerikában igen élénken lángolt a rokonszenv. Ezt ő felhasználta, s ekkor lett belőle »Miska« és »Misko.« Elébb hazánkban s aztán négy világrészben csicseregtette a »madárt a fán.« Később németül »Egy osztrák virtuóz vándorkönyve« cím alatt adta ki úti élményeit. Volt mit mondania, hisz világszerte vagy ezerkétszáz hangversenyt adott, s Newyorkban Lind Jennyvel együtt szerepelt. Nyugodni Bécsben vonult vissza. Megpróbált 1874-ben még Németországban körutat tenni, de a puszta csillogó virtuozitásnak kora akkor már rég lejárt. Nem madár kellett, hanem szív. Utolszor két évvel ezelőtt játszott a pörtschachi fürdőben. Pár nappal ezelőtt halt meg Bécsben 66 éves korában.“


783 Ardelao 2018-05-04 18:09:19 [Válasz erre: 782 Ardelao 2018-05-03 05:35:07]

Míg a külföldi sajtó általában áradozott Hauser művészetéről, idehaza visszafogottabb ünneplésben volt része. Íme, néhány példa (Az eredeti helyesírást a maihoz igazítottam.):

BUDAPESTI HÍRLAP, 1859.12.31.:

Hangverseny. Holnap, vasárnap, új év napján, délutáni fél 5 órakor tartandja Hauser Miska úr a múzeum dísztermében búcsúhangversenyét. Az előadandó darabok: 1. „Siciliano“ szerzette és előadja Hauser M. [...] 4. „Adagio“ szerzette és előadja Hauser M. [...] 6. a) „Irlandi dalok“ b) „Falusi dal“ c) „Honvágy“ magyar dallam, szerzette és előadja Hauser M. [...] 8. „A madár a fán“ szerzette és előadja Hauser Miska

No, és a kritika. Mintha csak a Café Momus egyik fórumozója írta volna: :)

VASÁRNAPI UJSÁG, 1859, 597. oldal:

Kakas Márton levelei (Megj.: Szerzőjük az a Kakas Márton, akinek egyik költeménye a fenti búcsúhangverseny 7. számaként  (?) ugyancsak elhangzott.)

[…] Múlt szerdán hallottuk Hauser Miska urat a nemzeti színházban (ha Hauser, hát miért „Miska?" , és ha Miska, miért „úr?"), aki hazánkfia levén, mind az öt világrészt bejárta, és hegedült fehér, fekete, réz- és olajszín-füleknek és blazírtaknak és barbároknak; művészeknek és kannibáloknak, sőt a „faágon éneklő madár" dalával annyira megnyerte még a pomárei félig fekete királyné szívét is, hogy ő mezítlábos felsége rögtön megajándékozá őt a haytii cserebogár-renddel. El kell ismernem, hogy nagy művészettel játszik, mindenre képes a hegedűn, még füttyöngetni is tud vele, és csicseregni mint a madár, az európai operákra írt változatai remekek, hanem arra, hogy az amerikai „fűzfánfütyülő" madárdala által annyira elragadtassam, mint az indus királyné, nem voltam eléggé mezítláb, a csizmám pedig nem lehetett hirtelen levetnem; mert tetszik tudni: magyar nadrágban és sarkantyús csizmában járok, annak a lehúzásához pedig famacska kell, és assistentia.“

A Hölgyfutárban megjelent tudósítás nem ilyen szarkasztikus, de a lelkesedés hangját itt is hiába keressük:

HÖLGYFUTÁR, 1861.01.15.:

„[…] A bekövetkező farsang nem sokat hagy reménylenünk. Az egyébkor oly vidáman farsangozó sopronyi közönség, mintha táncolni is elfelejtett volna. A komoly idők komolysága szállotta meg!
Hauser Miska hegedűművész a múlt hetekben több hangversenyt adott. Meglehetős pártolásban részesült.

r. l.

A magyar lapok természetesen a nem hallgatták el Hauser Mihály külföldi sikereit. Két-két róla szóló sornak azért szorítottak helyet az újságok hasábjain. Íme:

VASÁRNAPI UJSÁG, 1860, 291. oldal:

„(Hauser Miska hegedűművész hazánkfiát), ki jelenleg Konstantinápolyban hegedül, a szultán a Medsidje-rendjellel díszítette föl.“

VASÁRNAPI UJSÁG, 1863, 144. oldal:

„(Hauser Miska hegedűművész) hazánkfiát, legutóbbi európai körútja alkalmával, Olaszországban Viktor Emánuel a „György-rend"-del díszítette föl.“

De elégedjünk meg ezzel, mert tudjuk, legalább is magyar vonatkozásban igaz a mondás: Senki sem lehet próféta a saját hazájában ….


782 Ardelao 2018-05-03 05:35:07 [Válasz erre: 781 Ardelao 2018-05-03 05:25:29]

Ám a történetnek itt nincs vége. Hausernak ismételten szembesülnie kellett Liszt  Ferenc sikeres voltával. Ezúttal azonban hegedűművészünknek nem kellett szégyenkeznie.

„[…] Az ifjú magyar hegedűművészt minden fővárosban, ahol a közönségnek bemutatkozott, meghívták a királyi udvarba is. Nyilván ezért történt, hogy Finnországban, Helsingforsban a hangversenye után való napon hatalmas pecsétes levéllel kereste a postás,
-— A levél Pétervárról jött, az udvartól — jelentette a kézbesítő.
A fiatal művész nem akarta elhinni, hogy ilyen nagy kitüntetés érheti. Mert a pétervári meghívással szemben szinte alig számított a skandináv udvarok vendégszeretete.
Másnap már Péterváron volt, ahol nyomban jelentkeznie kellett a cárnál.
— Úgy hallom, ön magyar — mondta a cár.
— Igen, felség, magyar vagyok.
— Akkor ön honfitársa a nagy Liszt Ferencnek.
— Igen, felség, büszke is vagyok rá!
— Nem foglalkozom sokat zenével — folytatta a cár, — de Liszt műveit nagyon szeretem. Sajnálom, hogy eddig nem ismerkedhettem meg vele. Én meghívom önt holnap estére, állítson össze olyan műsort, amelyben Liszt művei bőségesen szerepelnek. Már intézkedtem, hogy nyilvános hangversenyt is rendezhessen, talán négy nap múlva.

A fiatal magyar muzsikus szinte támolyogva ment ki a cár szobájából, amikor a főudvarmester intett neki, hogy a kihallgatásnak vége. Azután hazament a szállására, és szinte eszméletlenül feküdt a pamlagon órák hosszat. Nem tudta elhinni, hogy valóban a cárral beszélt, s hogy másnap a vendége lesz.

Amikor magához tért, azon töprengett, hogyan tegyen eleget a cár kívánságának? Honnan vegyen Liszt-féle hegedűkompozíciókat, amik nincsenek?
De nem töprenghetett sokáig. Elment egy zeneműkereskedésbe, megvásárolt néhány átírásra alkalmas Liszt-művet, azután bezárkózott, és nekifeküdt a munkának.
Másnap korán reggel megjelent a szállásán egy fiatal udvari tisztviselő. Azért küldték, hogy adja át műsorának a kéziralát. Hauser Mihály alig leplezett izgalommal adta át az írást. Attól tartott, hogy esetleg megtudják a kegyes csalást, hogy Liszt előadandó művei csak átiratok. De ezt a nyugtalanságot hamarosan kiűzte magából.

A cár Lisztet kívánt, tehát elő kellett teremteni, ahogyan lehetett.

Másnap, amikor a Téli palota hangversenytermében odaállt a dobogóra, egészen nyugodt volt már.

— Lesz, ahogyan lesz — gondolta a tizennyolc esztendős ifjú vakmerő higgadtságával.
Az estélyen megjelent az arisztokrácia színejava, a nagy generálisok, államférfiak, idegen diplomaták és a művészvilág néhány kiváltságos előkelősége.
És a művész mingyárt az első szám után olyan viharos tapsot kapott, ami az ilyen hangversenyeken egészen szokatlan volt. Az egész este folyamán állandóan ünnepelték, alig akarták leengedni a dobogóról.
llyen szerencsés első föllépés ulán természetesen a legszebb reménységekkel várhatta a nyilvános hangversenyének eredményét. A cár másodszor is meghallgatta mesteri játékát, s vele együtt az uralkodó család számos tagja és a főúri társaság nagy része. Két hetet kellett az orosz fővárosban töltenie, de már nem szállóban lakott. Mingyárt az első nyilvános hangverseny után meghívta egy arisztokrata család az otthonába, és ott tartották elutazásáig. […]“

(TOLNAI VILÁGLAPJA, 1934.04.25.: EGY MAGYAR MUZSIKUS KALANDJAI. Irta: Sebestyén Ede)


781 Ardelao 2018-05-03 05:25:29 [Válasz erre: 780 Ardelao 2018-05-02 09:32:24]

Hauser Mihály és Liszt Ferenc kapcsolatáról ….

Nem tudom, mennyire lehet hitelt adni az alábbi visszaemlékezésnek, de tény, hogy Hauser Miskáról annak idején néhány nem túl szimpatikus történetet is rögzítettek. Megemlítették pl. túlzott „önmenedzselését“, sikerhajhászását. Nem hinném, hogy egy zseni ne lenne képes felismerni egy másik zseni képességeit, emellett valahogy időben sem stimmel a dolog. Hauser u.i. tíz évvel fiatalabb volt Lisztnél. Pelyhes állú pedig Liszt legfeljebb 16 éves korában lehetett. Tehát, az ominózus kijelentést Hauser ily módon 6 éves korában tehette. Ha a történet - lényegét tekintve - mégis igaz, akkor bizony Hauser Mihály az elért sikerek ellenére igencsak féltékeny természetű lehetett.Liszt finom reagálása a durva sértésre viszont teljesen hitelesnek tűnik.

Liszt Ferenc első diadalairól igen érdekes reminiscenciákat közöl Fridberg Ferenc, az ismert zeneíró és kritikus. Az érdekes adomákból közlünk egynéhányat.
— Egyszer Mannheimban hangversenyezett az akkor alig harminc esztendős Liszt Ferenc (Ez 1840-41 között lehetett. Megj. A.), de a hangversenyre alig húsz férfi és egyetlen egy nőhallgató jött el. Ezekhez Liszt a dobogóra lépve, a következő beszédet intézte: „Messieurs et madame, (Uraim és nagyságos asszonyom!) Minek is üljünk itt olyan feszesen és ceremóniásan, jöjjenek el inkább a lakásomra, a Central szállodába, ott eljátszom önöknek az egész műsort, és közben meg is ihatunk egy pohár pezsgőt!“ Úgy is történt: az egész hallgatóság elment Liszt szállására, az említett szállodába. Liszt pezsgővel és hideg ételekkel traktálta vendégeit, közben pedig eljátszotta a hangversenyére hirdetett egész műsort: az est folyamán azután a művész úgy összebarátkozott a hallgatóságával, hogy vége-hossza nem volt a felköszöntőknek és bruderschaft-ivásoknak. — Lisztnek legnagyobb ellensége Hauser Miska, a magyar születésű hegedűművész volt, aki üldözte, ahol csak tehette, és a többek közt egyszer egy nagy társaságban így nyilatkozott Lisztről, annak fülehallatára: „Ez a szédelgő becsapta az egész világot, a pápát, sőt még a magyarokat is.“ Liszt erre a megjegyzésre nem válaszolt, hanem leült a zongorához, és játszani kezdett; játékával annyira meghatotta a jelenlevőket, még Hausert is, hogy ez nyakába borult és össze-vissza csókolta a fiatal művész pelyhes arczát. Liszt azonban magától gyengéden eltaszította az ölelkezőt, és így szólt nevetve: „Most meg a cigány akarja rászedni Lisztet, aki a pápát és a magyarokat rászedte, a cigány tehát még furfangosabb Liszt Ferencnél.“ […].

(ZENELAP, 1898.05.15.)


780 Ardelao 2018-05-02 09:32:24 [Válasz erre: 779 Ardelao 2018-05-02 09:25:55]

Eddig – hangzó anyagként – a youtube-on Hausernak csupán egyetlen rövidke szerzeményét találtam meg Phillip Sear, angol zongoraművész előadásában. Sajnos, e mű sem eredeti, csupán egy ismeretlen szerzőtől származó átirat:

Miska Hauser : Cradle Song Op. 11 No. 2

Sear a darabhoz fűzött kommentárjában („Miska vagy Max“) Hausert szlovák (?) zongoraművészként (?) és zeneszerzőként említi. Ismertetésképpen elmondja, hogy Hauser már 6 éves korában - egyszeri hallás után - komoly darabokat volt képes lejátszani. A művészt játékáért a bennszülöttek Tahitiban kenyérfa-terméssel és sült kutyahússal! ajándékozták meg, a török szultán pedig - az 1860-as években - egy értékes pipával tette gazdagabbá. Hauser a norvég királynőnek ajánlottan kétségtelenül írt egy bölcsődalt annak kisfia számára, de Sear nem biztos abban, hogy itt ugyanarról a darabról van szó.  


779 Ardelao 2018-05-02 09:25:55 [Válasz erre: 778 Ardelao 2018-05-01 13:08:30]

Az Osztrák Császárság Életrajzi Lexikonában találhatjuk meg Hauser Mihály műveinek ugyan nem teljes, de a többihez képest mégis csak a legrészletesebb felsorolását:

  • „Nocturne av. Pfte., Op. 1“;
  • „Introduction und Rondo über ungarische Nationalmotive mit Pfte., Op. 2“;
  • „Mes Adieux à Varsovie, in Gmoll, Op. 5“;
  • „Morceau de Salon, Romance av. Pfte., Op. 6“;
  • „Introduction et Variations de Concert (Thèmes de Donizetti (av. Pfte.“, in E, Op. 7“;
  • „Bolero, Morceau de Salon av. Pfte., Op. 10“;
  • „12 Lieder ohne Worte mit Pfte., Op. 11“, darunter Nr. 1: „Liebeslied, in D“, Nr. 2: „Wiegenlied. in A“;
  • Dieselben, Op. 16, Nr. 3: „Schifferlied, in F“, Nr. 4: „Die Launenhafte, in Amoll“;
  • „La Melancolie, Etude de Concert av. Pfte., Op. 17“;
  • „La Sentimentale, Etude de Concert av. Pfte., Op. 18“;
  • „Tarantelle, Caprice av. Pfte., Op. 19“;
  • „Air russe varié av. Pfte., Op. 20“;
  • „Scherzo, Op. 22“;
  • „Lieder ohne Worte, Nr. 5: Die Ungeduld, in B, Op. 21“;
  • „Dieselben, Nr. 6: Die Sehnsucht, in G, Op. 23“;
  • „Dieselben, Nr. 7: Abendlied, Op. 24“;
  • „Le Printemps, Frühlingslied, av. acc. de Piano, Op. 25“;
  • „Lieder ohne Worte, Nr. 8: An die Heimat, ungarische Melodien in D, Op. 26“;
  • „Dieselben, Nr. 9: Die Blume, in A, Nr. 10: Der Traum, in Hmoll, Nr. 11: Das Fischermädchen, in B, Nr. 12: Wiedersehen, in C, nach Heine, Op. 27“;
  • „Scherzo, in Gmoll, Op. 22“;
  • „2 Lieder ohne Worte, Nr. 1: Gruss, Nr. 2: Russisches Bauernlied, Op. 28“;
  • „Melodies de Schubert transc. av. Pfte.“ Nr. 1: Ständchen, Nr. 2: Ungeduld, Nr. 3: Aufenthalt, Nr. 4: Lob der Thränen, Nr. 5: Liebesbotschaft, Nr. 6: Am Meere, Nr. 7: Mädchens Klage, Nr. 8: Die Forelle, Nr. 9: Das Fischermädchen, Nr. 10: Gute Nacht, Nr. 11: Der Atlas, Nr. 12: Der Müller und der Bach;
  • „Das Vöglein am Baume, Gr. Caprice burlesque, Op. 34“.“

A fenti, számozott műveken kívül még a következő Hauser-szerzeményeket adták ki:

  • „Grosse Fantasie über Lucrezia Borgia“,
  • „Andacht“,
  • „Kirchgang“,
  • „Niagara“,
  • „Indianisches Märchen“,
  • „Echo von San Francisco“, az itt említettek az offenbachi André Zeneműkiadónál jelentek meg;
  • az Ole Bullnak ajánlott „Rondo“,
  • „Variationen über italienische Themata“,
  • „The last rose of summer“,
  • „Die Jagd“,
  • „The Song of Tahity“.

Akad tehát kutatnivaló bőven Hauser Mihály témájában is. Bízom abban, hogy a fentiekből a youtube-on is megjelenik majd jónéhány darab.


778 Ardelao 2018-05-01 13:08:30 [Válasz erre: 776 Ardelao 2018-05-01 08:37:15]

Egy magyar hegedűművész vándorlása négy világrészben
Írta Sebestyén Ede

 (2. rész)

Már Új-Orleansban voltak. Innen Közép-Amerikába utaztak s az Isthuson át Panamába. Tovább, tovább! A legviharosabb siker, a legerőszakosabb marasztalás sem állíthatta meg őket.

Panama után Kalifornia következett. A művészek öt hétig tartó kalandos és veszedelmes utazás után megérkeztek San-Franciskóba.

Itt nagy meglepetés érte őket. Négy európai művésszel találkoztak egyszerre. Itt volt Ole Bull, a világszerte ismert norvég hegedűművész, Lola Montez spanyol táncosnő, aki később Bajorországban történelmi szerephez jutott, Hayes Katalin énekesnő és Herz zongoraművész.

Ez sok volt egyszerre, de Hauser nem ijedt meg, és Lindh Jenny sem. Minden versenytársat levert a «Madár az ágon». Ezt a bizarr, ravaszul és sok kedvességgel és poézissel kigondolt különlegességet mindenki akarta hallani, s a legtöbb ember be sem érte vele, hogy csak egyszer hallgassa meg. Így történt, hogy Hauser és Lindh Jenny tíz hónapot töltöttek San-Franciskóban; Ole Bull és a többiek akkor már régen visszatértek Európába.

A két művész legközelebbi célja Új-Granada volt, azután Peru. Limában több hangversenyt rendeztek nagy sikerrel, de még sem volt maradásuk. A következő állomás Valparaiso, a Paradicsom völgye volt.

Itt szívesen megállapodtak volna néhány hétre, hogy pihenjenek is. De kellemetlen kalandjuk támadt a harmadik hangverseny után. Fanatikus benszülöttek összeesküdtek ellenük, és azzal vádolták őket, hogy bűbájosak, gonoszok és játékukkal eltérítik az embereket a templombajárástól. A folyton leskelődő összeesküvők miatt kénytelen volt a művészpár abbahagyni a hangverseny-sorozatot és elmenekülni.

Santiagóba utaztak, de rossz időben érkeztek oda. Lázas betegségek pusztították a lakosságot. Tovább mentek Ausztráliába, de az énekesnő itt elvált Hausertől, és más irányban folytatta útját.

*

Hauser Tahitibe ment. Európai szokás szerint megjelent a fővárosban a rendőrfőnöknél, hogy engedélyt kérjen hangversenyek tartására. A benszülött rendőrfőnök nagyon bizalmatlanul fogadta. Hegedűt sohasem látott, s azt sem sejtelte, mi lehet a hangverseny. Azt hitte, hogy kalózapitánnyal van dolga. Hat félmeztelen benszülöttel elkísértette Hausert a kormányzóhoz, tegyen vele, amit jónak lát.

A kormányzó francia ember volt. (Tahiti akkor már francia főhatóság alá tartozott.) Nagyon kedvesen fogadta a magyar művészt, a kellemetlen kísérőket elkergette és utasította a rendőrfőnököt,hogy adja meg a játszási engedélyt.

A nevezetes hangversenyt 1858-ban, október 6-án tartotta Hauser egy nagyon díszes teremben, amely azelőtt pogány templom volt. Az előadáson Pomare királynő is megjelent, aki nemrégen tért át a római katolikus vallásra. Amikor tarka-barka ruhájában, tollakkal, szalagokkal és gyöngyökkel fölékesítve, de mezítláb megjelent, hasonlóan tarka és mezítlábas palotahölgyeivel, az egész közönség fölállt, a kormányzó is. Meg a kormányzóval lévő francia tisztek is.

A királynő intett Hausernek, hogy kezdheti. A művész állához emeli hegedűjét és várja, hogy a közönség elcsöndesedjék. A királynő megint intett, hogy kezdje meg már, és Hauser kénytelen volt megkezdeni. És a kedves, jámbor közönség, amely az európai hangverseny-szokásokat nem ismerhette, zavartalanul beszélgetett tovább is; leghangosabban a királynő.

Hauser kezdett idegeskedni. Egyszerre megjelent mellette a dobogón egy óriás, a francia katonai zenekar tamburmajorja és semmit sem törődve a hegedűművésszel, fuvolázni kezdett. A királynő megrökönyödött és fölkelt. Kísérői és a közönség egy része szintén.

A helyzet kritikus volt, még akkor is, amikor a francia óriás észrevette, hogy bajt csinált és eltávozott. Hauser több darabba belekezdett, hogy a kifelé tóduló embereket visszatartsa s végre sikerült is. A „Velencei karnevált“ játszotta G-húron. Ennek óriási hatása volt. Mindenki visszament a terembe, és őrjöngve tapsolt a művésznek. A királynőnek elmondták ezt a fordulatot, s ez kibékítette Hauserrel. Meghívta palotájába, hogy neki külön játsszék. Hauser eljátszotta énekesnő nélkül a hatásos burleszket és a Yankee doodle-variációt. A királynő levette a nyakán függő, drágaköves aranykeresztet és Hausernek ajándékozta.

*
Tahiti után Sidney, Melbourne, Adelaida és más városok következtek; de Hauser ekkor már megelégelte Ausztráliát és Indiába utazott, onnan Egyiptomba, majd Máltán keresztül vissza Európába.

A világlátott magyar művész 1859-ben, december elején megjelent Pesten. A Nemzeti Színházban rendezte hangversenyét 7-én. A „Hölgyfutár" ezzel kezdte a kritikáját:

„Nem hiszük, hogy a világot összejárt hegedűművésznek Sidneyben, Tahitiban vagy akárhol a pálmafák alatt nagyobb közönsége ne lett volna." Játékáról azt írja a lap, hogy bravúrjait megcsodálják, de költészet nincs benne.

A balul végződött budapesti hangverseny után visszatért Bécsbe, ahol példátlanul nagy sikerrel lépett fel többször egymásután. Meghívásokat kap körutazásra, és nincs pihenése. Magyar és osztrák városokban ünneplik, azután Bukarestben játszik, ahol megjelenésére elfelejtik az emberek, hogy a két oláh fejedelemség nincs a legjobb baráti viszonyban Magyarországgal és Ausztriával.

Bukaresti sikerei után Konstantinápolyban jelenik meg. Prokesch-Osten osztrák-magyar ügyvivő bemutatja a szultánnak, Abdul Medzsidnek, aki meghívja, hogy játsszék neki.

A következő esztendőben Rómába hívták, ahol több hangversenyen játszott, és Viktor Emánuel királynak is vendége volt. Ezután már egyre ritkábban jelenik meg a dobogón. Utoljára Kölnben lépett fel 1874-ben, és olyan nagy sikere volt, amely méltó volt dicsőséges pályafutásához.

*

Hauser Mihály több mint ezerkétszáz hangversenyt rendezett és közel háromszáz kompozíciója maradt meg. Nagyon szeretett magyar témákat feldolgozni és vannak tiszta magyar szerzeményei is. Ezek között az értékesebbek: Magyar motivumok. Vágyakozás (Honvágy). A hazához (eredeti magyar dallamok két füzetben). Bolero és csárdás. Magyar rapszódia. Magyar nemzeti tánc (két füzet). Magyar dalok. Hat jellemdarab, 4. szám: Magyar.

A regényes életű művész hatvanötéves korában, 1887-ben halt meg Bécsben. Ott élte le életének utolsó esztendeit, mert Pozsonyban időközben meghaltak hozzátartozói. Művei nagyon népszerűek voltak hosszú ideig, de könyve is megőrzi emlékezetét, mint egy tehetséges, bátor és munkás magyar ember életének csodálatos krónikája …“

Hauser Mihály idősebb korában:

Képtalálat a következőre: „miska hauser composer”


777 Ardelao 2018-05-01 11:06:42

File:TN-MHauser Das Vöglein im Baume, Op.34.jpg

Hauser, M.: Madár az ágon - kotta (Vöglein im Baume / Oiseau sur l'arbre vagy Oisillon en arbre / Bird on the Tree Opus 34). Megjelent Hamburgban, 1854-ben, első kiadás. 


776 Ardelao 2018-05-01 08:37:15 [Válasz erre: 775 Ardelao 2018-05-01 08:30:34]

Az alábbi újságcikket – úgy vélem – érdemes teljes egészében idézni, pótolandó a Hauser Mihályról meg nem írt magyar Wikipédia-szöveget:

UJSÁG, 1928.07.18. / 161. szám (Ez az írás csaknem azonos tartalommal megjelent a A ZENE c. folyóirat 1930. évi, 10. számában is.):

Egy magyar hegedűművész vándorlása négy világrészben
Írta Sebestyén Ede

(1. rész)

Az idegenbe szakadt és itthon elfelejtett művészeti nagyságok között a legérdekesebb és legkalandosabb életű kétségtelenül Hauser Mihály volt, a pozsonyi születésű hegedűvirtuóz, aki a múlt század második és harmadik negyedében futotta meg művészi sikerekben és emberi viszontagságokban egyformán gazdag pályáját.

Hauser Mihály 1822-ben született és 1834- ben, tehát tizenkét esztendős korában már önálló hangversenyt rendezett Pozsonyban a színházban. A zenei tehetséget apjától örökölte, aki szintén a hegedűnek volt a mestere, és mint muzsikus, Bécsben összeköttetésbe jutott Beethovennel. A fiú Pozsonyban a kitűnő Matulay József tanár növendéke volt, a nagysikerű hangverseny után azonban Bécsbe vitte az apja. Itt a pesti születésű Böhm József és Kreutzer Konrád, a zeneszerző voltak első tanárai, azután Mayseder József, korának egyik legismertebb hegedűpedagógusa.

A nyugtalan vérű fiú, akiben a technikai virtuozitás korán kifejlődött, nem volt ideális tanítvány, mert az elméleti tárgyak nem érdekelték, nem volt türelme hozzájuk, ő már repülni szeretett volna, és tanárai csak járni tanították. A bravúros fogásokkal elért könnyű sikerek megtévesztették, és még jobban megerősítették benne az elméleti tárgyak, a legszükségesebb alapismeretek iránt való ellenszenvet, s hogy kiszakítsa magát az iskolai rendszeresség és a tanári fegyelem kötelékéből, 1840-ben művészi körútra indult.

Első állomása Berlin volt. Nagy közönség — siker, hűvös, kijózanító kritika. Ahány városban megfordult, ahányszor fellépett, annyiszor kellett hallania a hozzáértőktől, hogy az ilyen fogyatékos tudással sohasem lesz belőle művész.

A fiatalembert most már hidegen hagyta a laikusok legviharosabb tapsa is, és a kritikára figyelt. Megszakította a hosszúra tervezett körutat és visszatért Bécsbe — tanulni. Most a magyar Joachim József volt a tanára a hegedűjátékban (noha ő maga is növendék volt még); nála és Sechternél, a zeneszerzés tanáránál tanult két esztendeig nagy elmélyedéssel és szorgalommal, azután elhatározta, hogy folytatja abbahagyott útitervét.

Ismét Németországon kezdte. Most már egészen másképen fogadta a kritika és a komoly zenei közönség. Igen nagy és értékes sikere volt, amely bátorságot adott neki az út folytatására. Németországból Dániába, azután Svédországba, Norvégiába és Finnországba utazott. Mindenütt ünnepelték bravúros játékáért, de nagy sikere volt mint zeneszerzőnek is.

A skandináv országokban elért sikerének hírére meghívták Pétervárra. Itt volt a legjobb dolga. Idáig is játszott mindenütt a királyi udvarban, de amellett szállóban kellett laknia, és a hangverseny idején kívül alig törődött vele valaki. Péterváron a cár nagy elismeréssel nyilatkozott a játékáról, valóban fejedelmi módon honorálta, az arisztokraták pedig kézről-kézre adták és a legelőkelőbb főurak palotájában lakott. Most már betelt Európával. Elhatározta, hogy rövid időre visszatér a hazájába, és ellátogat Bécsbe, azután Amerikába utazik.

Az ötesztendős távollét után legelőbb is Pesten lépett föl 1847-ben. Mint a Pesti Divatlap írta: „egyszerű, szép előadása, kitűnőleg ügyes játéka köztetszéssel fogadtatott“.

Pestről visszatért a szülővárosába, és csak egy év múlva, 1848 tavaszán utazott Bécsbe. Éppen belekerült a forradalom előcsatározásába. Ez nem volt kedvére, mert zavarta művészi terveit. Visszautazott Pozsonyba, elbúcsúzott a családjától és rövidesen elutazott Franciaországba.

Párisban kétszer lépett fel. Nagyon tetszett a játéka, marasztalták is, de a forradalom nyugtalanító szele, amely az egész európai kontinenst átjárta, nem hagyta nyugodni. A hangulat amúgy sem volt kellemes Párisban, Hauser nem maradt. Tovább, Angliába!

Az angolokat egészen felvillanyozta különleges játékával, technikai fogásaival s különösen az üveghang tetszett nagyon a naiv közönségnek. Csaknem valamennyi kompozíciójában használta az üveghangot, vagy a madarak hangját utánozta. Több nagysikerű hangverseny kellemes emlékével és igen jelentős pénzösszeggel hagyta el Angliát, amikor hajóra ült, hogy eleget tegyen az Amerikából kapott meghívásoknak. Az 1849. év karácsonyát hajón töltötte és 1850-ben újév napján futott be hajója Newyork kikötőjébe.

*

Amerikában akkor még ritka vendég volt az európai művész, mert csak a legnagyobbak mertek vállalkozni a nagy útra és a nagy kockázatra. Hauser bátor ember volt. Newyorkban kezdte a muzsikát és legszebb sikereit játékos bravúrjain kívül magyar témájú kompozícióival érte el. Ötször játszott Newyorkban, azután tovább kellett utaznia, mert újabb meghívásokat kapott más városokba. Végigutazott egész Észak-Amerikán, azután Dél-Amerikán. Minden nagyobb városban fellépett, egyre fokozódó sikerrel.

Két esztendeig tartott ez az ut. Akkor visszahívták Newyorkba. Itt megismerkedett Lindh Jennyvel, az akkor már világhírű svéd énekesnővel és szövetkezett vele. Komponált egy zenei és ének-burleszket, amelyet együtt adtak elő. «Madár az ágon» volt a címe, műfaji meghatározása pedig: grand caprice burlesque. Egyéni műfaj. A két művész fantasztikus sikerrel adta elő ezt a pompásan kigondolt, zenei tekintetben nem komoly értékű, de nagyon hatásos darabot. Végigmentek vele az egész Unión és az emberek őrjöngve ünnepelték őket.

(Folyt. köv.)


775 Ardelao 2018-05-01 08:30:34

Ismét egy híres hegedűművészről szeretnék megemlékezni. Nevét – ha a neten keressük – többféleképpen kell beírnunk a böngészőbe. Hauser Mihály, Miska Hauser, Misko Hauser, Michael Hauser, sőt, a Magyar Életrajzi Lexikonban még Hauser Miksa (?) is szerepel. Életrajzáról és műveiről a német és angol nyelvű Wikipedián viszonylag részletes ismertetőt találunk, sőt, a  dánok is érdemesnek tartották személyét arra, hogy írjanak róla. Ám neve a magyar Wikipédiában nem szerepel. Remélhetőleg egy lelkes zenetörténész pótolja majd ezt az eléggé el nem ítélhető  hiányosságot.  

Index

Hauser Mihály hegedűvirtuóz és zeneszerző,

Pozsony, 1822 (a hónap és a nap nem ismert) – Bécs 1887.12.08.

A PALLAS NAGY LEXIKONÁBAN ezt olvashatjuk (az eredeti helyesírást némileg aktualizáltam):

„Hauser Miska, hegedűművész, szül. Pozsonyban 1822, megh. Bécsben 1887. dec. 8. Kiképzését a bécsi zenedében nyerte Böhm és Mayseder vezetése alatt. A zeneszerzésben pedig a bécsi híres kontrapunktista, Sechter volt a tanára. A 40-es években először tett európai műutazást, s már akkor feltűnt csalhatatlan biztonságú fiageolet-játékával, melyben kevés versenytársa akadt. Az 50-es években egész Amerikát beutazta, sőt Ausztráliába is eljutott. Kalandos életet élt, megfordult a világ mind az öt részében, s többször visszatért hazájába, hogy azután ismét nyakába vegye a világot. Európa fővárosai mindegyikében sok pénzt és kitüntetést aratott. Játszott a török szultán és Viktor Emánuel előtt, ki a Szt. Mauritius- és Lazarus-rend lovagjává nevezte ki. Budapesten is többször megfordult és hangversenyezett. Mint zeneszerző is több sikerült hegedűszerzeményt hagyott hátra. Ezek közt leghíresebb műve volt az a nehézségekkel telt flageolet-kompozíciója, mellyel, saját elbeszélése szerint az ausztráliai vadakat sikerült megszelidíteni, kik egy ízben életére törtek, s kiket a madárhangok természetes utánzásával meghódolni kényszerített. Műve: Wanderbuch eines österr. Virtuosen (Lipcse 1858—1859).“

----------------------

Óriási kincs! Hauser Miska leveleinek gyűjteménye angol nyelven - fotókkal együtt -ingyenesen letölthető, itt: 

The Letters of Miska Hauser - 1853


774 Ardelao 2018-04-30 09:59:04 [Válasz erre: 770 Ardelao 2018-04-30 00:19:32]

Néhány részlet az egyes felvételekből itt is meghallgatható:

Discography of Vidor Nagy: https://www.allmusic.com/artist/vidor-nagy-mn0001678214

Discography of Peter Nagy: https://www.allmusic.com/artist/p%C3%A9ter-nagy-mn0001917934/discography


773 Ardelao 2018-04-30 09:18:46 [Válasz erre: 769 B.Cs 2018-04-29 21:46:59]

Egy bejegyzés erejéig még visszatérnék Erdősy Eugénia témájára (vezetéknevét több változatban írták). Akinek nem lenne ideje végigolvasni a róla szóló és letölthető könyvet, itt egy rövid összefoglalót talál a művésznő életéről és pályájáról. Sajnálatos, hogy a legtöbb korabeli újságcikk halálának a körülményeit, és nem művészi pályájának az alakulását taglalja, de hát a sajtó már csak ilyen.

A VASÁRNAPI UJSÁG, 1886/43. számában a következő olvasható:

EGY ÖNGYILKOS MAGYAR MŰVÉSZNŐ.

ERDŐSSY EUGÉNIA

A színművészi pályán szépen indult tehetséges fiatal magyar nő szomorú végéről hoztak nemrég jelentést a berlini hírlapok. [...]

A méltatlanul megsértett női méltóság fölötti elkeseredés adta kezébe a fegyvert, mely ifjú életének véget vetett. Attól jött a bántalom, a kitől legkevésbbé várhatta s a kitől az leginkább fájhatott: vőlegényétől. [...]

Erdőssy, valódi nevén Biba Eugénia, Nagy-Kanizsán született 1855-ben, s Berlinben nyerte kiképeztetését. Első fellépteinek színhelye 6—7 év előtt még a budapesti népszínház volt, s ez időkből sokan fognak még emlékezni nyúlánk alakjára, bájos arczára, kifejező szemeire. Különösen «Székely Katalin»-ban, Erkel Elek operettjében, «Favartné»-ban, «Titilla hadnagy»-ban s az «Útszéli grófkisasszony»-ban, debutírozott sok sikerrel, úgy hogy a külföldi impressariók figyelmét is magára vonta. Így került Budapestről Bécsbe az An der Wien színházhoz: hol Strauss hatásos operettjében, a «Királynő csipkekendőjé»-ben a király szerepével aratott tetszést, bár a német nyelvet ekkor még nem bírta tökéletesen. A bécsi színpadot a berlinivel, ezt a hamburgival, hannoveraival s majd ezt újra a berlinivel cserélte fel a
Walhalla színháznál, hol mindvégig maradt s a közönség határozott kedvenczei közé lehetett számítani.

Az arczkép, melyet bemutatunk, utóbbi időkből való, s szőke szépsége teljében mutatja az oly korán elhunyt művésznőt, ki a mily szép, oly tiszta is volt, mert előbb választotta a halált, semmint a mocsoknak csak gyanúját is magához férkőzni engedje.“

(A fent említett arckép, amely valójában egy fénykép alapján készült metszet, megtalálható Kocsis Katalin könyvének a 104. oldalán.)


772 Ardelao 2018-04-30 08:54:11 [Válasz erre: 771 B.Cs 2018-04-30 07:07:10]

Kedves B.Cs.! Örülök, hogy nem sültem fel Poirot-ként.

Egészségi állapotomnál fogva én már eléggé röghöz kötött vagyok, de szívből kívánom, hogy nagy élményben legyen része a koncerten, és mindazoknak, akik azon részt tudnak venni. Talán közvetítik majd valahol a szóban forgó előadás felvételét. Figyelemmel fogom kísérni az "ügyet". :)

Szívélyes fórumtársi üdvözlettel: A.


771 B.Cs 2018-04-30 07:07:10

Kedves Ardelao! Köszönöm, hogy megválaszolta a kérdést! Remélem, Önnel és még sokakkal találkozunk a koncerten! Tisztelettel üdvözlöm!


770 Ardelao 2018-04-30 00:19:32 [Válasz erre: 769 B.Cs 2018-04-29 21:46:59]

Vidor Nagy

Nagy Vidor, zeneszerző és világhírű brácsaművész. (Interjú)

Képtalálat a következőre: „Nagy Péter zongoraművész”

Nagy Péter, – ugyancsak világhírre szert tett – zongoraművész.

Mindkét művész karrierje a Magyar Rádióból indult. Nagy Vidor a Rádiózenekarban kezdte pályáját, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólóbrácsása lett. Később külföldre távozott.

Nagy Péter zongoraművészre „a Magyar Rádió 1979-es zongoraversenyén elért első díja irányította rá a figyelmet.“ Egy időre ő is külföldre távozott.

Többször koncerteztek együtt és készítettek közös lemezfelvételt. Nagy Vidor neve azonban idehaza eddig meglehetősen ritkán került szóba.

Joh. Brahms: Sonate No 1 in F-Moll Op 120 für Viola und Klavier Vidor Nagy, Viola – Peter Nagy, Klavier


769 B.Cs 2018-04-29 21:46:59

Május 3. Nagy Vidor és Nagy Péter koncertje. Lásd Műrorajánló. Találós kérdés, miért idéztem e fórumba.


767 Ardelao 2018-04-29 15:46:33

Képtalálat a következőre: Erdősy Eugénia

Erdősy (Biba) Eugénia énekesnő

Nyavalád (ma: Zalaerdőd), 1856. március 8. ? – Berlin, 1886. szeptember 09. ?

Kocsis Katalin zenei könyvtáros blogját mindig érdeklődéssel olvasom. Ő gyűjtött értékes anyagot többek között Dános Liliről (ld. a 749. sz. bejegyzést), és ő az, aki könyvet írt Erdősy Eugénia énekesnőről is, aki -  bár szép jövő előtt állt - életének fiatalon, önkezével vetett véget. Minthogy e könyv itt teljes egészében letölthető, és abban e művésznőnkről - Kocsis Katalin gondos kutatómunkájának köszönhetően – minden lényeges információ megtalálható, e témáról nem kívánok sokat írni:

Kocsis Katalin: Nagykanizsáról európai színpadokra - Erdősy Eugénia


766 Ardelao 2018-04-29 15:33:19 [Válasz erre: 755 Ardelao 2018-04-23 11:49:30]

Erkel Elek sírja a Kerepesi temetőben.


765 Ardelao 2018-04-29 11:10:30 [Válasz erre: 757 Ardelao 2018-04-24 08:52:24]

Végezetül még egy Erkel nóta: Nincsen tócsa, nincsen sár


764 Ardelao 2018-04-28 07:57:12 [Válasz erre: 763 Ardelao 2018-04-27 14:55:55]

Ugyanerről a műről a

ZENELAP, 1890.12.02-i számában:

„…..Erkel Elekről azon vélemény volt elterjedőben, hogy egyike ugyan a legkitűnőbb karmestereknek, de gyönge zeneszerző, és nagynevű atyja poetikus véréből vajmi kevés csörgedez az ő ereiben.


Midőn a „Kassai diák“ zenéjét végig élveztük, a fentebbi vélemény második részét tévedésen alapulónak kellett tekintenünk, s elterjedése inkább abban lelheti okát, hogy Erkel az ő partitúráit nem termeli oly megdöbbentően gyors egymásutánban, mint egynémelyik „hazai zeneszerző.“

Ritkán hallatja magát, de ha hangjegyei életet kapnak, élvezetet nyújtanak. „A kassai diák“ zenéje határozottan poetikus mű, — mely nem csupán a zenetudóst  — a hangok, hangszerek és hangszerelés mesterét, de az érző lélek igaz és szép nyilatkozását árulja el, melynek alfája és omegája: a finom ízlés, s dallamai, dalformái emelik a lelket, érintik a szívet az oly emberben is, a ki nem professzionatus zenész ugyan, de lelki műveltségénél fogva magába tudja fogadni a szépnek, jónak és igaznak ama nyilvánulásait, s gyönyörrel telik meg szíve, lelke.

Kár, hogy e mű szövege elnyújtott, s nem eléggé élénk, úgy hogy ha Solymossy sikerült mókái itt-ott fel nem elevenítenék, unalmasnak is lenne mondható. A meséjét nincs terünk e helyütt ismételni, az olvasó bizonyára eléggé tudomást vett róla ……

Erkel Elek azon nemes czélra törekszik, miként lehetne magyar népdal vagy dalmotívumokból könnyebb, fülbemászó és dallamos operette-zenét írni, szóval magyar operette-stylt teremteni. — Ezen törekvése feltétlen elismerést érdemel, hogy azonban törekvését akár maga, akár esetleg mások által teljes siker fogja-e koronázni, az véleményünk szerint kétséges, mert mi azt hisszük, hogy a magyar dal alaphangja inkább mélabús, komoly menetű, mely az operette mosolygó egű keretébe nem illik, — csárdásokból pedig a magyar operettre nem telik, mert nem változatos; magyar valzer, mazúrka, zepperli stb. pedig nem létezik.
Magyar motívumok véleményünk szerint — a komolyabb műfaj, a dalmű (opera) keretébe valók, s e téren éppen szerzőnk nagynevű atyja ért el határozott sikert, az úgynevezett magyar operettet azonban alig hisszük, hogy sikerülend akár Erkel Eleknek, akár másnak akként megteremteni, hogy az tartós siker alakjában a közönség vérébe menjen úgy át, mint az internationalis operettek légiói.

Íme, „A kassai diák“ partitúrájából vegyük ki a keringőt és egyéb könnyebb műformát, állítsuk az operaház színpadára az opera zenekarával, s e műnek eltűnt operette-i jellege, s előttünk áll a magyar játék-opera, meglehet nagyobb sikerével, mint a milyennek most elébe néz.

Tehát már alapjában komolyabb mivolta nem engedi meg, hogy ez igazán szép alkotásunk a népszínház deszkáin érdeme szerint hosszú élete lehessen, hol valljuk meg őszintén, a léha operettek légiói elrontották a közönség ízlését, s a komoly irányú zene, ha hozzá még az magyar is, reá tartós hatással nincsen. — Éppen úgy le fog tehát tűnni e dalmű is a népszínház színpadáról, mint a hogy a bár gyengébb, de hozzá méltó elődeivel „Székely Katalin“-nal és „Tempefői“-vel történt.

Sajnos, de ez majdnem mathematikai igazság. — A kor ízlése nem kedvez az ilyen nemes magyar irányú törekvésnek.

Tenor”

A korabeli tollnok jóslata a „magyar operette” jövőjével kapcsolatban – szerencsére - nem vált be. Olyannyira nem, hogy a magyar operett a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló, 2012. évi XXX. törvény alapján felvétetett a hungarikumok jegyzékébe („Kulturális örökség/Cultural Heritage …. 45. Magyar operett/Hungarian Operetta). Erkel Eleknek azon törekvése pedig, hogy e műfajt nálunk is honossá tegye, messzemenően értékelendő.


763 Ardelao 2018-04-27 14:55:55 [Válasz erre: 760 Ardelao 2018-04-26 05:17:18]

„A kassai diákról” ……..

VASÁRNAPI UJSÁG, 1890, 47. SZÁM:

A népszínházban nov. 15-ikén eredeti operette került színre, A kassai diák, melyhez a zenét Erkel Elek, a népszínház jeles karmestere s több komoly stílű operette szerzője írta, a szöveget pedig Szigligeti «Udvari bolond» vígjátéka után Vidor Pál, a népszínház tagja készíté, de ez a szöveg kevésbbé sikerült neki, mint egy pár derült népszínműve. Ebben nem elég a vidámság s általában a szöveg nehézkes. Erkel zenéje szerencsésebb librettót érdemelne. Műgonddal, vonzó zenei ötletekben gazdag magyar motívumokkal, sok frisseséggel, dallammal szerkesztett zene az, finoman, biztosan írva. Ambíczióval dolgozott komoly részek, vidám könnyűségű dalok, erőteljesen alkotott karok értékes változatban követik egymást, s a közönség sok élvezettel fogadta e zenét.

Az operette Ágnes özvegy magyar királyné visegrádi udvaránál játszik. Hősei Brebír Pető, a bujdosó magyar nemes, a ki kassai diák álruhájában a királyi udvarhoz megy, mert szerelmes Jusztin udvarhölgybe, a kassai bíró hugába. Jusztint azonban erősen kerülgeti Venczel (László néven magyar király), a csélcsap királyfi. Megtudván azonban az udvari testőrnek bejutott Pető és Jusztin szerelmét, úgy határozza és proklamálja, hogy Pető Deodata vén udvarhölgyet vegye el. Jusztin pedig Rosenberghez, a vén udvarmesterhez menjen nőül. Pető és Jusztin szökést határoznak, a mibe Pető bevonja Venczelt is, úgy, hogy az utóbbi Deodatát szökteti, abban a hiszemben, hogy Jusztin. Megcsípik a vén udvarhölgy társaságában és szégyenszemre vissza kell neki vonulnia Csehországba. Pető és Jusztin pedig egymásé lesznek. Petőt, a kassai diákot Blaha Lujza játszotta és énekelte szeretetreméltó elegáncziával. Jusztint Réti Laura énekelte, Deodatát a sok humorral bíró Csatai Zsófi. Az özvegy királyné komoly szerepe Funták Ágnes kisasszonynak jutott, ki mint vendég lépett föl. Solymossi Elek, ki pár hét óta ismét tagja a színháznak, nagy derültség közt játszotta Hancsikot, a kassai bírót. Meg kell még említeni Vidort (Venczel), Kassait (udvarmester), Tollagit (udvari bolond) és Horváth Vinczét, mint udvarmestert. A szerzőket a közönség kitapsolta.“


762 Ardelao 2018-04-27 14:48:43 [Válasz erre: 761 smaragd 2018-04-26 08:52:04]

Érdekes, hogy Csokonai Vitéz Mihály több, mint 200 éve született,  ifjúkori befejezetlen színműve, a Méla Tempefői, hány művészt ihletett meg, és késztetett „továbbgondolásra”. Pedig Csokonainak ez az első színműírói próbálkozása akkor sem volt nevezhető éppen sikeresnek, ha eltekintünk annak befejezetlenségétől. Talán az eredeti műben felvetett alapvető probléma az, amely semmit sem vesztett aktualitásából: A művészet feleslegessé válása a profitot, a szerzést hajszoló társadalmakban. Egyszer egy – különben rendkívül okos – fiatal közgazdász kollégám hosszú értekezést tartott nekem a irodalomoktatás értelmetlenségéről. A legszívesebben töröltette volna e tantárgyat az iskolák órarendjéből. Napjainkban egyre inkább tapasztaljuk az ilyen gondolkodás szomorú eredményét.  

Elképzelhető, hogy Erkel Elek Tempefői c. operettje Kemény Egon életművében valóban „látens inspiráció lehetett”, talán ő még hallhatta is e művet. A 757. sz. bejegyzésbe beillesztett dalon kívül Erkel Ferenc e fiától sajnos egyetlen más szerzeményt sem találtam a youtube-on.


761 smaragd 2018-04-26 08:52:04 [Válasz erre: 760 Ardelao 2018-04-26 05:17:18]

 

Erkel Elek "Tempefői" című operettjének (1883) recenzióját olvasva felvillant bennem a gondolat, hogy  ez a zenemű Kemény Egon zeneszerző életművében látens inspiráció lehetett, amely a XX.  század közepén komponált alábbi rádiódaljátékait trilógiaként foghatja össze.

Legnagyobb operaénekeseink főszereplésével a rádióhallgatók részére a Magyar Rádió irodalmi majd zenei osztálya nemes szándéka szerint můvelődési céllal szórakoztató formában alkotta meg ezeket a darabokat - Lilla, Csokonai, Hatvani, Fazekas Mihály, Debrecen és Komárom irodalomtörténeti, tudományos és történelmi műveit, halhatatlan magyar költők életrajzi emlékeit, hagyományait felelevenítve.

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, továbbá: Mezey Mária, Tompa Sándor, Hadics lászló, A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi kórus 40 tagú férfikara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc

Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Rádiódaljáték 2 részben Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert, Zenthe Ferenc, Lilla – Házy Erzsébet, Korompai Vali, Deák Sándor, Gönczöl János, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Völcsey Rózsi, Gózón Gyula, Rózsahegyi Kálmán A Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát Lehel György vezényelte Zenei rendező. Ruitner Sándor Rendező: László Endre

Kemény Egon - Erdődy János: „A messzetűnt kedves” (1965) Rádiódaljáték Fazekas Mihály – Simándy József/Darvas Iván, Pálóczi Horváth Ádám – Palócz László/Láng József, Ámeli – László Margit/Domján Edit, Julika – Andor Éva/Örkényi Éva Közreműködött a Földényi kórus A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendezte: László Endre


760 Ardelao 2018-04-26 05:17:18 [Válasz erre: 759 Ardelao 2018-04-25 08:09:19]

VASÁRNAPI UJSÁG, 1883., 47. SZÁM:

"A népszínházban e hó 16-án «Tempefői» czím alatt eredeti magyar operette került színre. Szövegét Rákosi Jenő írta, zenéjét pedig Erkel Elek. Az operettek régen uralkodnak a színpadon, de ritka alkalom az eredeti termék. Szövegben, zenében sokkal különösebb e genre, mint azok, melyeket a hazai irodalom művel. Erkel Elek most másodszor szolgáltatott zenét operettehez a népszínházban, Rákosi szintén másodszor szöveget. A közönség nagy érdekeltséget tanúsított s az új termék első előadásaira mindig egészen megtöltötte a színházat.

Szöveg és zene különbözik attól a válfajtól, melyhez az «operette» elnevezés hozzászoktatott. Erkel Elek zenei tehetsége komolyabb, mintsem egy divatos genre kedveért megtagadná magát, s coupletek és tánczdallamokban keresné a hatást. A szöveg maga is komoly alaphangulatot kíván. Erkel értékes zenei ékítménnyel látta el, magyaros stylben dolgozta a nagyobb részt, a népies hangot is belevegyítve. A mélyebb érzelmek kifejezésére, a pajzán tréfára egyformán elég kifejező zenét írt. Első felvonása kétségkívül a legértékesebb, a játék-opera styljében tartva; a következő két felvonásban már az operettek könnyűbb természetét tartja inkább szem előtt. A kardalok is melódiával folynak, s erőben lendülnek. A második felvonás indulószerű karéneke tett ezek közt legnagyobb hatást. A magánrészekből többet ismételtettek.

A szöveg sokféle elemből fűződik. Egy költői ötlet körül van összehozva elég komolyság, sok furfang és burleszk. A Csokonaira való reminiszczencziákból írta Rákosi a szöveget, de a költő neve egyszer sem fordul elő, mert szabadon használta az anyagot; «Tempefői» Csokonai egyik vígjátékának a czíme, s e darabról azt tartják, hogy Csokonai saját magát írta le abban. Az operette hősének tehát ezt a czímet adta Rákosi, s fölhasznált Csokonai életére vonatkozó adatokat, és szerepeltet költeményeiben előforduló alakokat. Ott van Silányi néven Szilágyi professzor, ki Csokonait a kollégiumból kicsapta, kombinálva vele az ördöngős Hatvaniból is valami, a Tempefői, Lilla, Zsuzsi, Dorottya, Serteperti, a «Földiekkel játszó égi tünemény», «Estve jött a parancsolat» költemények, Petőfi Csokonairól szóló tréfás költeményének felhasználása a csappal, a debreczeni nagy erdő, Komárom vidéke, Csipkerózsa, tündér, boszorkány, tógás diákok, a hatalmas gerundiummal, a vén dámák diadalma és sok egyéb. Csokonai viszontagságos és rövid életet élt, mely nem volt boldog. Tempefői is meg van hagyva poétának, és mikor a darab házassággal végződik, ő a múzsáé marad, ki Csipkerózsa név alatt mint vízió jelenik meg neki olykor, s megjósolja, hogy dalolni fog, de boldog nem lesz, hanem hírnév vár rá. Lilla iránti szerelme csak gyöngéden van érintve. Mint kóborló érkezik Komáromba, a hol Lillát egy csélcsap báróhoz, Sertepertihez akarják nőül adni. Tempefői megakadályozza e házasságot, s a báró elveszi a vén Dorottyát, Lilla pedig azé lesz, a kit szeret. A szövegnek költőileg írt részei vannak; ilyen a debreczeni erdőben az a jelenet, mikor Csipkerózsa megjelenik Tempefőinek. Kár, hogy épen e részben Csipkerózsa személyesítője nem tudja érvényesíteni a mit szövegben és dalban rábíztak.
Az előadás főérdeke Blaháné körül öszpontosul, Tempefői kitűnő ábrázolásáért; aztán Hegyi Aranka (Lilla) és Rákosi Szidi mint Dorottya következnek. Solymosi (Serteperti), Horváth (Silányi) és Tihanyi (nótárius) a derültség elemeit érvényesítik a darabban.”


759 Ardelao 2018-04-25 08:09:19 [Válasz erre: 756 Ardelao 2018-04-24 08:39:02]

Képtalálat a következőre: „https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/183178”

Erkel Elek „Székely Katalin” c. operettjéről:

VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1880., 4. SZÁM:

Népszínház. A népszínházban e hó 16-án magyar operettet mutattak be. E téren eddig nem sok kísérlet történt. A budai népszínház számára Allaga Géza, Wenzel Tivadar írtak volt rövidebb operettet, a mostani népszínháznak pedig Huber Károly készített a megnyitó előadásra egyfelvonásos operettet. Most Erkel Elek, a népszínház karnagya írt zenét Lukácsy Sándornak „Székely Katalin" czímű 3 felvonásos szövegéhez. Erkel Elek egyik legképzettebb zenészünk, ki évek óta mindig zenekarral foglalkozik, ismeri a színpadot is. Hat év óta majd minden népszínműhöz ő ír zenét, s a magyar népdal természete iránti kiváló érzékkel hangszereli az ismert népdalokat. «Székely Katalin»-hoz is elejétől végig magyaros lendületü zenét írt, s átalában érdemes munkát végzett, és tehetsége iránt élénk figyelmet gerjesztett. Kár azonban, hogy szerencsésebb szöveget nem kapott. «Székely Katalin» nehézkes mozgású, nem dalra termett szöveg. Oly komoly menetű, s hazafias irányával annyira megköveteli a zenétől a diszkrecziót, hogy teljesen opera-stílt kellett alkalmazni, a mi magas mérték lévén a népszínház előadási képességéhez, előre is koczkáztathatta a fáradságot. De máskülönben sem sikerült a szöveg, akár a fejlődés érdekességét, akár a mulattató elemeket vegyük. Legfőbb érdeme, hogy tarkaságokra, váltakozó csoportozatokra ád alkalmat. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem idejében történik; hősnője, Székely Katalin, egy hazáját szerető nő, ki szerelme által tartja vissza a fejedelmet ama fondorlatoktól, melyekkel német részről körülhálózzák. A német udvar követe Székely Katalin befolyása ellen egy másik nő befolyásával akar hatni a csapodár fejedelemre, s a darab e cselszövény történetét tünteti föl. Székely Katalin azonban győztes marad. Az Erkel által írt zene élénk, s a darab minden részében sűrűn követik egymást a sikerült és hangulatos részek, melyekből a közönség sokat zajosan megtapsolt és ismételtetett. Erkelt minden felvonás után kihívták. A népszínház fényesen állította ki a darabot, s egészen új és festői magyar jelmezekről gondoskodott. A darab főszerepeit Erdősi Eugenia* k. a. (Katalin) és Vidor (a fejedelem) játszák. Mind a két szerep teljes operai hangot és ének-készültséget igényel. Komáromi Mariska k. a. üde szép hangjával az egyik leghatásosb szereplő; Jenei Anna, Csatai Zsófi kisasszonyok (két székely leány) csinos népdalok által hatnak, Kápolnai pedig jó tenorhangjával. Együd, Solymosi, Tihanyi komikus szerepeket játszanak, melyek azonban nem igen háládatosak.“

*Erdősi Eugéniára egy bejegyzés erejéig a későbbiekben visszatérek.


758 Ardelao 2018-04-24 09:51:22 [Válasz erre: 756 Ardelao 2018-04-24 08:39:02]

Képtalálat a következőre: „Erkel Elek + Felhő Klári”A Milimári | Almási Tihamér; Erkel Elek (zene)

Piros bugyelláris ; Náni | Csepreghy Ferencz; Erkel Elek (zene); Follinus Aurél; Ekel Elek (zene)


757 Ardelao 2018-04-24 08:52:24 [Válasz erre: 756 Ardelao 2018-04-24 08:39:02]

VASÁRNAPI UJSÁG, 25. SZÁM, 1893, 40. ÉVFOLYAM:

„…A népdalokat jól ismerte, a hol egyet hallott, följegyezte, alkalom adtán forgalomba hozta, szép zenekísérettel. Maga is szerzett dalokat, tősgyökeres magyarságúakat, melyek szájról-szájra kerülve, bejárták az országot. Ki tudná előszámolni, hány népdal jutott az ő szerzeményeiből és átirataiból az éneklők ajkára. …”

Erkel Elek: Rengő ringó nád


756 Ardelao 2018-04-24 08:39:02 [Válasz erre: 754 Ardelao 2018-04-23 09:10:49]

Erkel Elek szerzeményeiről ...

KOLTA MAGDOLNA: A NÉPSZÍNHÁZ IRATAI (SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR - ÚJ SOROZAT 16., BUDAPEST, 1986):

„ ….
Az első népszínműpályázat ötletét  Steiger  Gyula az 1878. XII. 9-i ülésen veti fel, … Az 1879. X. 17-i bizottmányi ülés …  határoz a bíráló bizottság felállításáról, s Királyi Pált, valamint  Steiger Gyulát bízzák meg összeállításával. ….

Az első díjat nyert mű bemutatója Erkel Elek zenéjével 1880. IV. 10-én volt,
 s összesen 11-szer adták elő. (E feljegyzésben nem szerepel a nyertes mű címe. Megj. A.)

……“A toborzás", Rátkay László népszínműve Erkel Elek zenéjével 1880. XI. 19-étől volt műsoron, majd 1893. V. 21-én "kis átdolgozással" újra bemutatták, s összesen 14 előadást ért meg. …..

……

Az új népszínműpályázat ötlete szintén Steigertől származik, … és 1881. IV. 20-án be is mutatja a pályázat feltételeit, melyek lényegében megegyeznek az 1879. évivel.

…..

Az itt közölt bíráló bizottsági jelentés győztese, aMilimári” (szerzője Almási Tihamér, zene: Erkel Elek) 1882. IV. 1-én adatott először, s utána még 18-szor.

…..

A  X. 27-i ülésen Királyi Pál bejelenti, hogy a X.1-i határidőig 57 népszínmű és 15 nyitány érkezett. …..

A bíráló bizottság ezek közül …. a „Felhő Klári”-nak juttatta a pályadíjat, melynek szerzője Rátkay László, dunaföldvári ügyvéd. A darab elég nagy sikert aratott, Erkel Elek zenéjével 1886. IV. 10-én mutatták be s 36 előadást ért meg …, vidéken még e század harmincas éveiben is műsoron volt.

……………..

A bizottmány 1888. II. 8-i ülésén … Királyi Pál felveti; mivel már régóta nem volt népszínműpályázat …, tűzzék ki a szokásos 100 darab 10 francos arany pályadijat. ……. a "Náni" című darab kapja a jutalmat ; szerzője Follinusz Aurél. A darabot Erkel Elek zenéjével 1889. XI. 15-én adják először, s kimagasló eredményt, 79 előadást ér meg.“


755 Ardelao 2018-04-23 11:49:30 [Válasz erre: 754 Ardelao 2018-04-23 09:10:49]

Erkel Elek

- 1843-1893. —

Budapest, június 10.

(2. rész)

Az utolsó napok a kórházban.

Erkel Elek dr. Kétly tanár osztályán volt. Igazi benső barátságban volt évek óta  Mészáros Jánossal, a Klinika gazdasági igazgatójával, s az ő tanácsára ment is be az Üllői-úti kórházba.
Világos, szellős kis szobája volt, s a 71-es számú ágy volt az övé. De nem feküdt bele á világért sem, csak éjjelre.
Az egész napot egy nagy fekete bőr-zsöllyében töltötte, s a kórházban sem vetkőzött ki egy pillanatra sem az ő mindenből tréfát csináló egyéniségéből, s hogy utolsó percéig megtartotta jó humorát, abban nagy érdeme van egy beteg kollégájának, Kilig János jegyzőnek s egy fiatal jogásznak, akik a szomszéd szobának lakói.
Ezek vigasztalták s tréfálództak az öreg úrral.
Tegnapelőtt, két nappal halála előtt, Erkel nagyon le volt verve.
— Ne búsuljon, — szólt hozzá a fiatal jogász, — majd huzatjuk mi még a Tarara-bum-diét.
Erkel odafordult Kjlighez és mély szánakozással mondta:

— No, ennek szép fogalmai vannak a zenéről!

*
Pia nővér volt legkedvesebb ápolónője s az angyali jóságú apáca éjjel-nappal igazi önfeláldozással ápolta.
A beteg emberek tudvalevőleg szeszélyesek s egy elkeseredett pillanatában ezt az ápolónőjét megsértette. Nagyon megbánta s kérte beteg kollegáját, hogy békítse ki az apácával, a ki természetesen egy percig sem haragudott rá.
No, tette hozzá mosolyogva, — úgyis tudom, ebből már nem menekülök — egy gyónáson alul. De hát Isten neki!
Beteg kollégái látták közeledni végét és rábeszélték, hogy gyónjon meg. Erkel azonban nem hitt a végben.
Tegnapelőtt belépett szobájába egy jezsuita pater. Elkezdett a szívére beszélni és ajkáról zengzetes hangon ömlött a szó.
— Lássa, nagyságos úr, az Isten hatalma és irgalma véghetetlen azokkal szemben, a kik megbánják földi bűneiket és megtérnek a Mindenhatóhoz.
A pater ebben a tónusban folytatta jó darabig. Végig hallgatta s mikor a pap bevégezte szavait, Erkel így szólt:
— Milyen gyönyörű bariton-hang!

*

A kórházban nem volt szabad egyebet innia, mint tejet és a gourmandériának vége volt.
De ha vége volt a valóságban, fenntartotta legalább a teóriában és az apácákkal folyton zsörtölődött:
— No, ma legyen ám rákleves, aztán a kapuciner,
meg a csibuk se maradjon el!

*
És a kórházban töltött ideje nem volt egyéb hosszú haldoklásnál. Nagyon gyakran esett önkívületi állapotba s rendesen színházi ismerőseivel foglalkozott delíriumában. Nagyon gyakran emlegette ilyenkor Kontit, Blaha Lujzát s népszínházi cimbalmos-barátját, Lányit.
A napokban felkiáltott egyszer:

Gyere, Lányi pajtás, segíts!
Tegnap estefelé oda szólt Kilignek:
— Nem tudom, mit akar itt a hátam mögött ez a Tamási. (A meghalt hírneves népszínműénekest értette.) Kérem, kergesse el.
Kilig botot ragadott és ráütött a párnára.
— Elkergettem.
Erre a beteg megnyugodott.

*

Később ismét eszméletre tért s utolsó kívánsága egy pohár sör volt. Beteg barátja hozatott neki és Erkel nagy mohón megitta. Kevéssel rá megint visszaesett delíriumába s nem is tért többé magához.
Ma hajnalban, pár perccel halála előtt az ágya mellett virrasztó apáca felé fordult ezekkel a szavakkal:
— Kergesse el ezt a nagy fekete kutyát az ágyamból!...
És szemei rémes tekintettel szegződtek az ágy végére.
Az apáca felemelte a szentelt-víz locsolót és végiglocsolta vele az ágyat. Áhítatos hitében tette, hogy elűzze a beteg mellől a gonoszt ...
Erkel ajkán egy megelégedett mosoly jelent meg. Az utolsó. Azután kettőt hörgött és feje holtan hanyatlott vissza a párnára . . . „


754 Ardelao 2018-04-23 09:10:49 [Válasz erre: 753 Ardelao 2018-04-22 21:57:58]

A PESTI NAPLÓ 1893. 06. 11-i, 164. száma olyan történeteket is felelevenít Erkel Elekről, amelyekből nemcsak munkásságáról, hanem arról is képet kapunk, milyen ember is volt Erkel Ferenc második gyermeke:

"Erkel Elek

- 1843-1893. —

Budapest, június 10.

(1. rész)

„…… A muzsikális Erkel-család tagjai közül neki voltak a legszerényebb külső sikerei, de lelke, tehetsége, ambíciója épen oly nagy, igaz, hatalmas volt, mint a többi Erkelé.

……………….

Nem volt termékeny zeneíró, mindössze három operettet produkált, de úgy ezekben, mint egész élete működésében minden erejével egy célon működött: a könnyed francia operettet magyarrá akarta tenni.

Mint az úttörők rendesen, ő sem érte el ideális törekvése célját. …………… fiókjában befejezetlenül hever új operettjének: Argirus királyfinak és Tündér Iloná-nak megkezdett partitúrája, a melyen még az utolsó időben is dolgozgatott, de a félben hagyott akkordok nem fejeződnek be többé.

Mint a jó katonát, őt is a csatatéren érte utol a vég. Április közepén a Próbaházasság előadásán esett össze, és azóta nem lépett többé a karmesteri emelvényre. A zenehangok gazdag birodalmának festőjéből csöndes, néma ember lett örökre.

Apróságok Erkel Elekről.

Az igazgató után nem volt a Népszínháznál nagyobb hatalom Erkel Eleknél. A színházi tagok az elsőrendű primadonnáktól kezdve le a kar utolsó névtelen apróságáig, mindenki a kedvében igyekezett járni.

Solymosi egyszer megállította a kulisszák közt:
— Látod, Elek — mondta neki — én annyira szeretlek téged, szeretem az egész famíliádat, és olyan hosszú idő óta ismerjük egymást, mégsem szeretsz engem úgy, mint másokat.
— Az már igaz — felelte rá Erkel az ő szokott tréfálkozó hangján. — Tihanyit sokkal rövidebb idő óta ismerem, mégis jobban szeretem.
— Mit csinált Tihanyi, hogy úgy szereted?
— Hát tudod, egy este Pálmaynál voltunk vacsorán. A gézengúz elcsente a felöltőmet, és reggel a zálogcédulájának a zálogcéduláját adta vissza. . . Csinálj te is ilyesmit!

*

Örökös tréfálódzásai dacára rideg embernek ismerték a színháznál. Mert nehezen lehetett hozzáférkőzni a szívéhez s ezért azt hitték róla, hogy nincs szíve.
Pedig volt. Jellemző apróságot mesélt erről nekem a Népszínház ünnepelt művésznője, Hegyi Aranka.
— Egy időben nagyon sok hálátlan szerepem volt a Népszínháznál. Ha minden tehetségemet beletettem is a szerepembe, nem bírtam sikert aratni. Erkel aztán rendesen megsajnált, és a legnagyobb fáradsággal öt-hat balletből is összeállított nekem valami betétet, a mivel roppant tetszést arattam . . . Mikor egy-egy betegségem után a hangom meggyöngült, úgy dirigálta a zenekart, mintha csak álomba akarta volna ringatni a közönséget s a zenekar finom pianói fölött a kis hangommal is domináltam az orkesztert. Áldott legyen még a haló porában is!

*

Erkel Elek csalhatatlan orákuluma volt a színháznak, a mi valamely darab színpadi sikerét, vagy bukását illeti. Csalhatatlanul meg tudta mondani előre a darab sorsát. Sok operettének fényes sikert jósoltak a színháznál; megkérdezték Erkeltől.
— Meg fog bukni — mondta sok ízben.
És azok a darabok meg is buktak.
Jellemző, hogy mikor a színház a Mikádó-val készült, senki sem bízott a darabban.

— Ugyan minek fárasztod magadat úgy a betanításával ? — mondta neki egyik karmester kollegája. — Az ilyen kínai dolog a mi közönségünknek nem igen tetszik. Alig éri meg az öt-hat előadást.
Erkel nem felelt, hanem igazi lázas hévvel tanította tovább a kórusokat, a szólókat és dirigálta a színpadi próbákat. Mikor a premiere estéjén lement az orkeszterbe, odaszólt karmester-kollegájának:
— No, most vigyázz fiam! Ilyen sikert még nem pipáltál a Népszínházban!
... S azt hiszem fölösleges visszaidéznem a Mikadó óriási sikerének emlékét.

*

A színházon kívül igazi joviális pajtása volt a színészeknek és a zenekari tagoknak. A színházban azonban a megtestesült szigor volt.

 Megtörtént, hogy a délelőtti próbákon a színház egyik-másik primadonnájával vagy kiválóbb férfitaggal összekapott, mert nem énekeltek a kedve szerint. Ilyenkor azonban az volt az elve, hogy: ne feküdjél le kibékülés előtt.
Este, az előadás felvonásköze alatt felment a színpadra és felkereste öltözőjében a primadonnát, vagy az énekest, a ki ellen délelőtt kifogása volt s békülékenyen odanyújtva kezét, így szólt:
— Szépen énekeltél . . .

*

A Szultán első színpadi próbái egyikén, valamelyik ensemble alatt haragosan kiabált fel a színpadra Tollagira, aki a darabban egy Ali nevű háremőrt játszik:

— Micsoda életunt hang ez ?
A fiatal komikus megorrolt ezért a karmesteri megjegyzésért.
Erkel észrevette; a próba után felment a színpadra és megállította Tollagit a kulisszák mögött:
— Ne haragudj, Alikám! Hiszen nem csoda ha az ember háremőr létére életunt!

*

Volt egy kedélyes formulája, a melylyel össze tudta szamarazni a nehézfejű kardalosokat, vagy kardalosnőket:
— Oh, te ma . . . hagóni-kereskedő! Oh, te sza... maritánus!
Egyetlenegyszer állott a színházi törvényszék előtt.
Egy zenész íratta fel a fekete táblára valami szelíd gorombaság miatt, a mit a fejéhez vágott. Erkel megjelent a bíróság előtt és egy még — nagyobb gorombasággal védekezett.
A színházi törvényszék negyven forintra ítélte. Megfizette, de a zenészt — az igazgató elcsapta.
így végződött egyetlen színházi pöre.”

(Folyt. köv.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.