vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (951)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

231   Ardelao • előzmény228 2017-09-25 19:46:35

Zeneszerző, mint merénylő.

Van Nagyváradnak egy kedves, talentumos zeneszerzője, a kinek a nótáit különben országszerte is fölkapta már a magyar nép, dalos jókedve. Hát igaz, hogy Beleznaynak gyújtó hatású nótái vannak, hanem hogy őt ezért a robbantás gyanújába is vegyék, azt igazán soha sem álmodta volna ambicziója, legmerészebb röpülése közben sem.

Pedig megesett vele ez a malheur. Ugyanis a jó Beleznay Antal ma reggel vasútra ült, hogy Püspök-Ladányra zónázzék. Útközben megkomponált egy pár népdalt, egy operát és szimfóniát, tehát Ladányban egész jó kedvvel szállott le a vasúti kocsiról.
Alig nézett azonban szét: egyszerre nagy néptömeg verődött össze körülötte; ujjal mutogattak rá, anyák fölemelték ölbeli kicsinyeiket, hogy őt lássák.

Ah! A nagyság átka, gondolta magában a boldog zeneszerző, aki szinte izzadt, a dicsőség ráhulló nyomai alatt. íme: Püspökladányban sem őrizhetem meg az inkognitómat.

Öröme azonban nem tartott sokáig, mert a nagy sokaságon át egyszerre egy pár rendőr törte magát hozzá s a hajlongó zeneszerző egyszerre azon vette magát észre, hogy kétfelől két markos ladányi András kezdi támogatni.

Ez több mint amit, megérdemlek! Vállra akarnak emelni! — kiáltott föl Beleznay extázisban.

De nem vállra emelni, - fordult ekkor hozzá szigorúan a ladányi András, - hanem jöjjön velünk a rendőrségre.

A rendőrségre? Én? De hát miért?

Mert maga Szeless Adorján! A személyleírás, bámulatosan illik.

De hisz én kétszer olyan kövér vagyok, mint Szeless!

Lárifári! Ismerjük az ilyen ravasz kópékat! Azóta fölhízott, hogy a rendőrséget félrevezesse.

Bizony nem használt a szabadkozás semmit; a megcsípett zeneszerzőt vitték nagy diadallal a püspökladányi rendőrségre.

Beleznaynak akkor egy mentő gondolata támadt.
Kérem, én bebizonyítom önöknek, hogy én vagyok Beleznay, a zeneköltő. Van a rendőrségnek egy muzsikális tagja?
Hogy ne lett volna? Hiszen minden rendőr jobban ért például a muzsikához, mint a rendészethez!

Beleznay elment a rendőrtiszt lakására, a hol zongora is volt és ott leült játszani. Eljátszotta a nótáit, azt a szép, édes bús dalt, hogy «A lehulló csillagokat siratja a csalogány.» ... S a többit is, mind.

Egyszerre azt hallja, hogy az egész rendőrség tapsol neki, sőt énekel is — az elfogott Szeless Adorjánnak!
Nos, elhiszik már, hogy nem én vagyok Szeless ?
Elhitték neki. És visszakísérték a vasúthoz, az ő nótáit énekelve.

Hanem azért Beleznay mégis megteszi a tréfát, hogy közelebb benyújt a népszínházhoz egy ilyen című darabot:
«Mikor én Szeless Adorján voltam.»

Bohózat egy elfogatásban. Zenéjét írta: Beleznay Antal. Szövegét: Sélley Sándor.

FŐVÁROSI LAPOK, 1895. április 11. (100. szám)

*

… […] «De kétségkívül legtöbb hatást ért el Beleznay Antal, székesegyházi karnagy, kinek gondos betanításával és kitűnő vezetésével a műkedvelői énekkar és katonazenekar a
„Himnust,“ a „Pápai Himnust“ és a „Szózat“-ot adta elő. A nőképezdei zenekar
„Boldogasszony anyánk“ régi megható dalát énekelte (Beleznay átdolgozásában) pompás sikerrel négy hangon. Annyira tetszett a szép szerzemény, hogy meg kellett ismételni. Nem kevésbé nagy hatással volt a „Király hymnus,“ melynek szövegét dr. Némethy Gyula írta; zenéjét Beleznay Antal. Ebben is érvényesül ennek a tősgyökeres magyar dalköltőnek ereje, mely a dallamosságban, a keresetlen harmonizálás és dynamikai hatásban érvényesül. A közönség elhalmozta tapsával és dicséretével.» …

A „SZIGLIGETI” SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA ÉS A KATOLIKUS KÖR ÜNNEPÉLYE alkalmából.

NAGYVÁRAD.
ZENELAP, 1900. augusztus 25. (14. Évfolyam, 23-24. szám)

*
228   Ardelao • előzmény227 2017-09-25 09:39:07
Szerettem volna Beleznay Antal valamelyik komolyzenei művét beilleszteni, de a YouTube-on, sajnos, csak néhány nótája található meg. Így, bár a nóták nem kifejezetten illenek a Café Momuson tárgyalt zeneművek profiljába - jobb híján - ezeket teszem be:

Népszerű videók - Beleznay Antal nótái
227   Ardelao 2017-09-25 00:52:08

BELEZNAY ANTAL (1857— 1915.)

Született Jászberényben, ebben a nagykun városban, mely annyi tehetséges művészt adott az országnak.

Élt 58 évet. Rövid életkor egy olyan művészember számára, aki telítve volt az alkotás szent vágyával, aki annyi szép muzsikával ajándékozta meg a szenvedő emberiségét, aki költőtársai alkotásainak sebes röptű szárnyakat adott.

Felrepítették ezek a szárnyak a kapott költői műveket a szférák közé és szállnak-szállnak, dalolnak a szívekbe édes melódiákat még most is, csaknem húsz évvel szerzőjük halála után.(1934-ben, megj. A.) Olyanok ezek a melódiák, mint a drágakövek. Csillognak a művészetnek napfényében, és mint a nemes veretű fémek, ellenállának az idők romboló hatásának.

Egyike volt legképzettebb muzsikusainknak. A zenei tehetség korán jelentkezett nála. Már 8-10 éves korában oda ült az orgonához és végezte édesapja helyett — ki ott főkántor volt a délutáni litániát úgyszólván minden zenei előképzettség nélkül, a litánia kísérő zenéjét, csak úgy hallásból tanulta meg.

Középiskoláit Jászberényben végezte, onnan Egerbe került, hol Zsaszkovszky Endre főszékesegyházi karnagy szakavatott keze alatt sajátította el a zeneszerzés elméleti ismereteit. Egerből visszakerült rajongásig szeretett szülővárosába. Olt dalárdát szervezett, mely az ő vezetése alatt az ország egyik legjobb dalárdájává fejlődött és egy dalosversenyen első díjat nyert.

Egy Fiúméban tartott hangverseny alkalmával az ifjú Beleznay megnyerte a későbbi váradi főispánnak, Hlatky Endrének tetszését, rávette a Nagyváradra való utazásra, hol a polgári iskolánál énektanári állást vállalt.

Váradon hamarosan az ottani zeneélet központjába került. Tehetsége feltűnt Schlauch Lőrinc bíbornok-püspöknek, ki székesegyházi orgonistának, majd később a távozó Kersch Ferenc helyébe, minden pályázat mellőzésével székesegyházi karnagynak nevezte ki 1897-ben, mely tisztségét haláláig közmegelégedésre töltötte be.

Nagyváradon nősült 1894-ben. Az oltani polgári leányiskola tanárnőjét, Diósy Annát vette el. A legboldogabb házaséletet élték. Házasságából három leány-gyermek született.
Széleskörű zeneszerzői tevékenységet fejtett ki. Írt négyszólamú férfikarokat, 2-3 szólamú gyermekkarokat, iskolai daljátékokat, melodrámákat, énektankönyvet gyermekek részére. A világháború hatása alatt sok háborús katona-nótát alkotott.

Az egyházi zene körében is maradandó alkotásai keletkeztek. Legkiválóbb alkotása a ”Szent Lőrinc” mise, melyet Schlauch Lőrinc tábornoknak ajánlott. Írt még egy kisebb A-moll misét, több Ave Maria-t, vesperát, hymnuszokat, motettákat, graduálét, offertóriumot, lorettói litániákat.

Ilyen sokágú tevékenykedése mellett, ha mi mégis magyar nótáira helyezzük a fősúlyt, ez azért van, mert úgy érezzük, hogy a magyar néplélekhez nótáival férkőzött legközelebb és dicső halottaink között a „Magyar pantheon“-ban az immár klasszikusra nemesedet! nótái révén foglalja el, méltó helyét.

Nótáit az egyszerűség, tisztaság, a művészi gondosság jellemzik. Nem halt meg, csak elköltözött. Remek nótái köztünk élnek és mai napon is üdítő frissességgel hatnak szívünkre.
Gyilkos kór támadta meg 1915. szeptember havában. Budapestre szállították, de az orvosi műtét nem segített: két-heti betegség után a halál elragadta szerettei köréből. Hamvait Nagyváradra szállították és a várad-alatti temetőbe temették. Szülővárosa szülőházát emléktáblával jelölte meg, róla utcát nevezett el.

A temető bejáratánál felhangzott örök szép nótája és kísérte utolsó útjára:
«Ha elmegyek nemsokára messzire....»

MAGYAR MUZSIKASZÓ, 1934. február 1. (3. Évfolyam, 2. szám)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)