vissza a cimoldalra
2017-11-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60140)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Help me! (1079)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2423)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1182)
Élő közvetítések (6688)
Operett, mint színpadi műfaj (3379)
Franz Schmidt (2958)
Pantheon (2147)
Bartók Béla szellemisége (238)
Lehár Ferenc (590)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2421)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (933)
Moldován Stefánia (44)
Rost Andrea (1945)
Momus-játék (5368)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (367)
Brahms, Johannes (155)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

222   Ardelao • előzmény221 2017-09-23 15:31:09

Báthy Anna – karrierjének kezdetén:


PESTI NAPLÓ, 1928.04.14.:

Báthy Anna a Városi Színházban.

Pénteken este Verdi Aidájának címszerepét énekelte Báthy Anna a Városi Színházban. A fiatal énekesnő ebben az évben harmadik szerepét mutatja be az Aidával. Első nagysikerű bemutatkozása a Tannhäuser poétikus Erzsébetje volt utána, a »Húzdd rá Jonny« karakterben teljesen elütő Anitáját énekelte. Hangjának és lényének poétikus varázsa elkísérte őt mindkét szerepe útján. Minden egyes szereplése fokozta a tehetsége és művészete iránti érdeklődést. Így érthető, hogy Aidáját sok kíváncsi várakozás előzte meg. A meglepetés így sem maradt el. Báthy Anna a fiatal magyar énekesgeneráció nagy ígérete, mint Aida is előkelő és meggyőző gesztussal válaszolt a türelmetlenek nagy felkiáltójeles kérdésére. A művészet gesztusával.

Ez a színben, melódiában, érzésben valósággal tobzódó szerep megértő és stílusos tolmácsolóra akadt Báthy Anna személyében.

Valami halk, belülről áradó líra a Báthy Anna énekfonala. A mese poézise veszi körül.

Báthy Anna megértő muzikalitással készül fel a szerepre. A muzsikát igyekszik énekelni. nem vezetik félre hamisan alkalmazott és stílustalan technikai bravúrok. Nem tartja és nem kiáltja túl a hangját. Örömmel konstatálhatjuk. hogy ő maga irányíthatja, kezelheti a hangját megfelelő fegyelemmel, a hang nem szalad el
vele, nem játszhatja őt ki és nem vezeti őt félre. Ez a tudatos hangkezelés az énekkultúra öntudatlan alapjaiból fakad. Báthy Anna hangja már természeténél fogva ösztönei szerint csak a zene- és énekkultúra szabályos törvényei felé orientálódhat.
Játéka még a kezdő színész rutinnélküli .játéka. És milyen szimpátikus ez a rutinnélküliség! Ez a. naiv, szinte áhítatos félszegség, mely megtelt egv szinte vallásos hittel, egy fiatal művészlélek nemes és igaz pátoszú vágyódásával. Örülni kell itt a félszegségnek és esetleges egyéb hibáknak, mert egy gazdag és örömteljes fejlődés forrásaivá válhatnak.

Az Aida a Városi Színház jobb operaelőadásai közé tartozik. Halmos széphangú Radamese örvendetes jelenség. Radnai Erzsi Amnerise hangban és játékban kiegyensúlyozott.
Komlós Pál megfelelő eréllyel és muzikalitással vezényelte a zenekart.

K—cs.”


PESTI NAPLÓ, 1929. 04. 10.:

Báthy Anna Toscája a Városi Színházban.

A Városi Színház kedd esti előadásán a fiafal és kivételes tehetségű Báthy Anna énekelte Puccini Toscájának címszerepét. A fiatal énekesnő nemes és poétikus kifejezéssel közvetítette Puccini kissé teátrális hősnőjének alakját. A Tosca . tulajdonképpen nem megfelelő feladat Báthy Anna számára. Egyénisége sokkal kifejezőbb belső drámaiságú jelenetek!en. A Tosca grandguignolszerű izgalmas levegőjében nem jut teljesen érvényre Báthy Anna stílusos finomsága. Báthy Annának nagy sikere volt. Szabó László, a fiatal tenorista határozott fejlődést mutat
Cavaradossi szerepében.

(K—cs.)”


PESTI NAPLÓ, 1932.02.17.

Báthy Anna ária- és dalestje

Báthy Anna már érkezésében, első fellépésein a Városi Színház színpadán, jelezte azokat az érzésbeli formákat, azt a keretet, azt az intim kulturális érdeklődést, melyben előadásának érzelmi világa, szubtilis énekművészete kifejlődhetik. És már ezekben a kissé félénk és félszeg jelzésekben (Báthy tanított meg minket a félszegség áhítatának tiszteletére) megéreztük azokat az artisztikus lehetőségeket, azokat a halk ünnepi pillanatokat, melyekkel Báthy Anna csendes, de intenzív, halk, de kifejező énekművészete ajándékoz meg minket. A dallamformálásnak ezen a lélekhez simuló útján is a temperamentum jut döntő szerephez, de ez a temperamentum nem a felületen akar érvényesülni, hanem megelégszik egy befelé záródó világ fűtöttségével, egy a mélység felé tendáló zenei kép plasztikus kifejezésével. Tapintatos ösztönével pontosan érzi a dal határait, érzi a dal korlátozottságán belül a végtelen lehetőségét, azt az utat, mely a mikrokosmosból a kosmosba vezet. Az ilyen nagyon finom és nagyon érzékeny művésznek minden élettől való elzárkózottsága ellenére is sok köze, csaknem azt mondhatnánk legtöbb köze van az élethez, mert énekének minden egyes pontján az élet extraktumát közvetíti a publikumnak. Báthy előadása, éppen ezért, bármiről is szól közvetlenül, közvetve mindig az életről mesél. Ennek a komoly érdeklődésre érdemes művészi izolációnak (érzéssel és lélekkel történő elszigetelés) jelentőségét még fokozza a művésznő sajátos finom, kulturális zenei érzéke. Báthy művészetének a muzikalitás nem csak részlete, hanem lelke, lényege test a testben, világ a világon belül. Ez biztosítja intenzív előadásának formai önállóságát. A technikát nála nem lehet elválasztani egyéniségétől, mert egyénisége már kezdettől átstilizálta magánhasználatára ezeket a segédeszközöket. így történik, hogy kivételes harmóniában kapjuk tőle Bach, Händel, Gluck áriáit, Brahms, Schubert, Marx, H. Wolf dalait. R. Strauss világa talán még idegen világ számára, de itt is nemes és poétikus karakterének megfelelően az igazi művész alázatosságával könnyíti meg feladatát. Dr. Herz Ottó kísérte zongorán. A közönség lelkes tapssal, kitörő örömmel üdvözölte a fiatal énekesnőt, Operaházunk illusztris tagját, akinek komoly értékei a koncertpódiumon, a dal világában éppen olyan parancsolóan szuggesztívek, mint a színpadon.

Kovács Kálmán”
221   Ardelao • előzmény220 2017-09-23 11:15:54

Néhány felvétel, amelyen Báthy Anna énekel:

Beethoven: Fidelio - Leonóra áriája - Báthy Anna

Báthy Anna-Závodszky Zoltán - Trisztán és Izolda: Szerelmi kettős

Verdi: Otello - Joviczky József - Báthy Anna

Báthy Anna – Kodály (ritkaság)

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény

Háry János - Duet with Chorus
220   Ardelao 2017-09-23 11:13:56

Báthy Anna
(Beregszáz, 1903.06.03. – Budapest, 1962.05.14.)

Színházi Élet - 1934/47. szám:

BÁTHY ANNA EGY HETE BUDAPEST, DEBRECEN ÉS BÉCS KÖZÖTT

Ritka eset, hogy operaénekesnőről annyit írjanak az újságok, mint amennyit Báthy Annáról írtak az elmúlt napkban.

Mit követett el vajjon ez a fiatal művésznő'? Olyan művészi bravúrt végzett, amely sportteljesítménynek sem utolsó. Egyetlen napon Bécsben és Budapesten énekelt egy rendkívül nehéz és kényes szopránszólamot, mind a kétszer exponáltan ünnepi keretben. Hogy ezt mi minden előzte meg, az majd elmondja ő maga.

Buda, első kerület. Maros-utca három, déli tizenkét óra. Becsöngetek Báthy Annáékhoz és néhány pillanat múlva szemtől-szembe állok.a művésznővel.
Szemtől-szembe, — ezt szó szerint kell érteni, mert noha jómagam férfinak eléggé jól megtermettem, körülbelül egyforma magasak vagyunk. Határozottan lámpalázat érzek. Be is vallom neki.

- Mondja Anett, hogyan kezdjük el ezt a dolgot?

Jóízűen, egészségesen kacag. Pompás, fehér fogsora van, szürkéskék szemeiben nyugodt derű. Gesztenyeszín haját a középvonaltól kissé balra simán elválasztva viseli. Kedves, hosszúkás arcának körvonala lent az állon egészen eredeti gödröcskébe torkollik.ű

— Emlékszik, — kérdi — mikor most hét éve Unger Ernővel, meg Rékay Bandival együtt gyúrtuk a »Cosi fan tutte«-t a Zeneakadémia színpadán! Csakugyan, azóta ismerem. Az a növendékelőadás volt a remek Mozart-opera első bemutatója Budapesten, sőt Magyarországon.

Cigarettára akarok gyújtani. De gyorsan eldugom a Mirjámot, hiszen opera- énekesnőnél vagyok és ezek úgy féltik a hangszálaikat!

Kikacag lés nemcsak, hogy tüzet ád, de ő maga is rágyújt.

— Hát szerkesztő úr, tessék, kérdezzen!

Fotográfus érkezik. Lerakja fölszerelését, kap ő is egy pohárka édes likőrt és máris vizsla-szemekkel járja körül a lakást. Biz itt nincsenek intim primadonna-sarkok. Nincs fénykép- és babérkoszorú-tárlat, medvebőrös kanapé, hangulat-lámpa. Egyszerű, majdnem józan polgári berendezés. Fogadószoba, hazulról kapott garnitúrával, zongorával. Rendes, kétágyas háló, a hallban ebédlőbútor, onnét nyílik a férj dolgozószobája. A művésznő férje, Richter Béla kultúrmérnök. Mostanában a Szépvölgyi-úton dolgozik, a Hármashatárhegyre vivő új autó-strada építkezésén.

— Mondja el a múltheti menetrendjét — kérem a művésznőt.

— Az bizony eléggé bonyolult. Kezdem ott, hogy az elmúlt hét csütörtökén a Varázsfuvolában lépteim föl. Utána itthon két bécsi távirat várt. Hogy azt mondja, a megbetegedett Németh Mária helyett vasárnap délben át kell vennem — Toscanini alatt, a Staatsoper Dollfuss-gyászünnepélyén — a Verdi-requiem szopránszólamát. Szent Isten, micsoda váratlan szerencse! És micsoda pech! Szombat estére le vagyok kötve Debrecenbe, az Álarcosbál ottani előadására.

— Egész éjjel le nem húnytam a szemem. Másnap kora reggel robogok az impresszáriómhoz. Telefón Debrecenbe. Kardoss igazgató könyörög, ne hagyjam cserben, eladott háza van. Tárgyalás ide-oda. Végül hosszú távirat Bécsbe. Megsürgönyöztem a helyzetet s fölajánlottam, hogy vállalom próba nélkül a beugrást, bár tudtam, hogy Toscanini ebbe nem megy bele. Jött is a válasz, hogy sajnos, lehetetlen.

— Vérző szívvel utaztam le szombat reggel Debrecenbe. Este, ahányszor csak a viharos tapsokra meg kellett jelennem a lámpák előtt, folyton Bécsre gondoltam, ahol — gyászünnep lévén — nem lenne taps és kihívás, de az isteni Requiemet énekelhetném Toscanini alatt!

— Vasárnap reggel ismét itthon. Vár a távirat, hogy Bécsben elhalasztották az előadást, lehet valamit csinálni. Kedves igazgatóm, Radnai Miklós már tudott a dologról, készséggel a kezemre járt: ha csak egyetlen mód van rá, mehetek Bécsbe!

— Most már csak a »menetrendet« mondom. Vasárnap délután fölutaztam Bécsbe. Hétfőn reggel, kilenctől háromnegyed tizenegyig, zongorapróba Toscaninival. Negyed tizenkettőkor ismét vonaton ültem, vissza Budapestre. Este Don Carlosban énekeltem Erzsébetet. Kedden délelőtt zenekari (!) próba az itthoni Verdi-requiemből. Délután utazás Bécsbe. Szerdán délelőtt tízkor magánquartett-próba Toscaninival, utána rögtön a teljes zenekari próba. Simán ment minden.

— Csütörtökön délben megvolt a díszelőadás. Zsúfolva a Staatsoper. Isteni érzés volt ott állani három nagyszerű művész, Runger Gertrud, Kullmann és Manowarda társaságában és beleadni a hangomat, a lelkemet a csodálatos, megrendítő Verdi-muzsikába. Éreztem, hogy meg van velem elégedve a bécsi közönség és – ami fő – Toscanini. A nagy maestro – aki különben a próbákon is hallatlanul kedves volt hozzám – a végén bejött az öltözőmbe és megsimogatta mindkét arcomat:

—Grazie, molte grazie!

— Ezt mondta és nagy, tüzes olasz szemei mosolyogtak.

—Bejött Krauss direktor is és gratulált s még sokan jöttek, nem tudom kicsodák. Át sem öltözhettem, mert félkettőkor indult a vonatom. Hogy elérhessem, szünet nélkül játszották végig a Requiemet, amire még nem volt példa. A művészbejárónál egész sereg ember várt és éljenzett.

— A vonat félórát késett, félnyolc előtt öt perccel érkeztem a budapesti Operaház elé. Bethlen Margit Liszt-pantomimja alatt volt időm, hogy átöltözzem apácaruhába. Negyedkilenckor kinn voltam a színpadon, kezdődött a »mi« Requiem-ünk, Failoni vezénylésével, mellettem Basilides Máriával, Rösler Endrével, Kálmán Oszkárral a magánszólamokban. Boldog voltam és semmi fáradtságot ne éreztem, úgy fölvillanyozott a bécsi siker.

Az érdekes elbeszélést egyszer szakította félbe a táviratkihordó. Bécsbe hívják Báthy Annát, november 11-re, hogy lépjen fel a Staatsoper özvegy- és árvaalapja javára rendezendő »Galaabend«-en.

Most már benne vagyok hamar még néhány kérdést.

— Ki fedezte fel?

—Beregszászon – ahol az édesapám törvényszéki elnök volt – éppen elvégeztem a polgárit, amikor az otthoni dalolgatásomat meghallotta egy Bacsinszkyné nevű úriasszony, volt operaénekesnő. Ő bíztatott, hogy tanuljak. Így kerültem a Zeneakadémiára, ahol Maleczky Bianca és boldogult Diósy Béla voltak a mestereim. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Hálás vagyok Márkus Dezsőnek is, aki a Városi Színházban két és fél éven át tizenhat nagy szerepben foglalkoztatott. Az Operaházban négy éve dolgozom, eddig több mint harminc szerepben léptem föl.

— Mit tanult Toscaninitől?

— Egy-két gyönyörű frázist a Requiemben, így különösen a »Libera me« kezdősorát, amelyet a maestro egészen szabad, drámai felfogásban kíván.

— Művészi tervei?

— Legközelebb Strauss Arabellája bemutatóján éneklme a címszerepet. Januárban Barcelonába megyek. Három-három ízben lépek fel, mint Lohengrin Elzája és mint a Mesterdalnokok Évája.

— Mit szeret csinálni éneklésen kívül?

— Olvasni, főzni és kézimunkázni!

—Mit tart a fogyókúráról?

— Butaság!

Speciel a magam részéről igazat adok neki …

LÁNYI VIKTOR

(!) (Ez a riport számos fotót tartalmaz a művésznőről, de ha valaki ezek megtekintése végett a neten próbálja megkeresni az itt idézett cikk végét, sajnos, nem találja meg. A befejező részt a Színházi Élet eredeti példányából idéztem. A.)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

"Ringató"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Akilone Quartet: Emeline Concé, Elise De-Bendelac (hegedű), Louise Desjardins (brácsa), Lucie Mercat (cselló)
BEETHOVEN: 6. (B-dúr) vonósnégyes, Op.18/6
WEBERN: Öt tétel vonósnégyesre, Op.5
WEBERN: Hat bagatell, Op.9
SCHUMANN: 1. (a-moll) vonósnégyes, Op.41/1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Trojan Tünde előadóművész, Pintér Gábor színművész,
Szilasi Alex (zongora)
"...Ne hagyd a sorsod csillagokra..." - Pilinszky János versei

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Oláh Vilmos (hegedű)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: 2. (F-dúr) románc, Op.50
BEETHOVEN: 1. (C-dúr) szimfónia, Op.21
BEETHOVEN: 1. (G-dúr) románc, Op.40
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, Op.93

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Chantal Santon-Jeffery (ének)
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
Koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
"Ragyogjatok, új csillagok!"
Válogatás Rameau és francia kortársai operáiból

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Aysen Ulucan (hegedű), Birsen Ulucan (zongora), Özcan Ulucan (hegedű, mélyhegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante K.364
ONUR TÜRKMEN: Versenymű két hegedűre, zongorára és vonósokra (ősbemutató)
MICHAEL ELISON: Versenymű két hegedűre, zongorára és vonósokra (ősbemutató)
MOZART: A-dúr szimfónia no. 29, K. 201
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus
VoiSingers
"Hamisítatlan kórus-ünnep!"

19:30 : Debrecen
Szent Anna Székesegyház

Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
"Mint a hegyek"
Orbán György kóruskönyvei az idén 70 éves szerző tiszteletére
A mai nap
született:
1872 • Manuel de Falla, zeneszerző († 1946)
1933 • Krzysztof Penderecki, zeneszerző
elhunyt:
1585 • Thomas Tallis, zeneszerző (sz. 1505)