vissza a cimoldalra
2018-08-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61025)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7354)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6684)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1465)
Franz Schmidt (3167)
Pantheon (2248)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (990)
Alexandru Agache, a bariton (123)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

221   Ardelao • előzmény220 2017-09-23 11:15:54

Néhány felvétel, amelyen Báthy Anna énekel:

Beethoven: Fidelio - Leonóra áriája - Báthy Anna

Báthy Anna-Závodszky Zoltán - Trisztán és Izolda: Szerelmi kettős

Verdi: Otello - Joviczky József - Báthy Anna

Báthy Anna – Kodály (ritkaság)

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény

Háry János - Duet with Chorus
220   Ardelao 2017-09-23 11:13:56

Báthy Anna
(Beregszáz, 1903.06.03. – Budapest, 1962.05.14.)

Színházi Élet - 1934/47. szám:

BÁTHY ANNA EGY HETE BUDAPEST, DEBRECEN ÉS BÉCS KÖZÖTT

Ritka eset, hogy operaénekesnőről annyit írjanak az újságok, mint amennyit Báthy Annáról írtak az elmúlt napkban.

Mit követett el vajjon ez a fiatal művésznő'? Olyan művészi bravúrt végzett, amely sportteljesítménynek sem utolsó. Egyetlen napon Bécsben és Budapesten énekelt egy rendkívül nehéz és kényes szopránszólamot, mind a kétszer exponáltan ünnepi keretben. Hogy ezt mi minden előzte meg, az majd elmondja ő maga.

Buda, első kerület. Maros-utca három, déli tizenkét óra. Becsöngetek Báthy Annáékhoz és néhány pillanat múlva szemtől-szembe állok.a művésznővel.
Szemtől-szembe, — ezt szó szerint kell érteni, mert noha jómagam férfinak eléggé jól megtermettem, körülbelül egyforma magasak vagyunk. Határozottan lámpalázat érzek. Be is vallom neki.

- Mondja Anett, hogyan kezdjük el ezt a dolgot?

Jóízűen, egészségesen kacag. Pompás, fehér fogsora van, szürkéskék szemeiben nyugodt derű. Gesztenyeszín haját a középvonaltól kissé balra simán elválasztva viseli. Kedves, hosszúkás arcának körvonala lent az állon egészen eredeti gödröcskébe torkollik.ű

— Emlékszik, — kérdi — mikor most hét éve Unger Ernővel, meg Rékay Bandival együtt gyúrtuk a »Cosi fan tutte«-t a Zeneakadémia színpadán! Csakugyan, azóta ismerem. Az a növendékelőadás volt a remek Mozart-opera első bemutatója Budapesten, sőt Magyarországon.

Cigarettára akarok gyújtani. De gyorsan eldugom a Mirjámot, hiszen opera- énekesnőnél vagyok és ezek úgy féltik a hangszálaikat!

Kikacag lés nemcsak, hogy tüzet ád, de ő maga is rágyújt.

— Hát szerkesztő úr, tessék, kérdezzen!

Fotográfus érkezik. Lerakja fölszerelését, kap ő is egy pohárka édes likőrt és máris vizsla-szemekkel járja körül a lakást. Biz itt nincsenek intim primadonna-sarkok. Nincs fénykép- és babérkoszorú-tárlat, medvebőrös kanapé, hangulat-lámpa. Egyszerű, majdnem józan polgári berendezés. Fogadószoba, hazulról kapott garnitúrával, zongorával. Rendes, kétágyas háló, a hallban ebédlőbútor, onnét nyílik a férj dolgozószobája. A művésznő férje, Richter Béla kultúrmérnök. Mostanában a Szépvölgyi-úton dolgozik, a Hármashatárhegyre vivő új autó-strada építkezésén.

— Mondja el a múltheti menetrendjét — kérem a művésznőt.

— Az bizony eléggé bonyolult. Kezdem ott, hogy az elmúlt hét csütörtökén a Varázsfuvolában lépteim föl. Utána itthon két bécsi távirat várt. Hogy azt mondja, a megbetegedett Németh Mária helyett vasárnap délben át kell vennem — Toscanini alatt, a Staatsoper Dollfuss-gyászünnepélyén — a Verdi-requiem szopránszólamát. Szent Isten, micsoda váratlan szerencse! És micsoda pech! Szombat estére le vagyok kötve Debrecenbe, az Álarcosbál ottani előadására.

— Egész éjjel le nem húnytam a szemem. Másnap kora reggel robogok az impresszáriómhoz. Telefón Debrecenbe. Kardoss igazgató könyörög, ne hagyjam cserben, eladott háza van. Tárgyalás ide-oda. Végül hosszú távirat Bécsbe. Megsürgönyöztem a helyzetet s fölajánlottam, hogy vállalom próba nélkül a beugrást, bár tudtam, hogy Toscanini ebbe nem megy bele. Jött is a válasz, hogy sajnos, lehetetlen.

— Vérző szívvel utaztam le szombat reggel Debrecenbe. Este, ahányszor csak a viharos tapsokra meg kellett jelennem a lámpák előtt, folyton Bécsre gondoltam, ahol — gyászünnep lévén — nem lenne taps és kihívás, de az isteni Requiemet énekelhetném Toscanini alatt!

— Vasárnap reggel ismét itthon. Vár a távirat, hogy Bécsben elhalasztották az előadást, lehet valamit csinálni. Kedves igazgatóm, Radnai Miklós már tudott a dologról, készséggel a kezemre járt: ha csak egyetlen mód van rá, mehetek Bécsbe!

— Most már csak a »menetrendet« mondom. Vasárnap délután fölutaztam Bécsbe. Hétfőn reggel, kilenctől háromnegyed tizenegyig, zongorapróba Toscaninival. Negyed tizenkettőkor ismét vonaton ültem, vissza Budapestre. Este Don Carlosban énekeltem Erzsébetet. Kedden délelőtt zenekari (!) próba az itthoni Verdi-requiemből. Délután utazás Bécsbe. Szerdán délelőtt tízkor magánquartett-próba Toscaninival, utána rögtön a teljes zenekari próba. Simán ment minden.

— Csütörtökön délben megvolt a díszelőadás. Zsúfolva a Staatsoper. Isteni érzés volt ott állani három nagyszerű művész, Runger Gertrud, Kullmann és Manowarda társaságában és beleadni a hangomat, a lelkemet a csodálatos, megrendítő Verdi-muzsikába. Éreztem, hogy meg van velem elégedve a bécsi közönség és – ami fő – Toscanini. A nagy maestro – aki különben a próbákon is hallatlanul kedves volt hozzám – a végén bejött az öltözőmbe és megsimogatta mindkét arcomat:

—Grazie, molte grazie!

— Ezt mondta és nagy, tüzes olasz szemei mosolyogtak.

—Bejött Krauss direktor is és gratulált s még sokan jöttek, nem tudom kicsodák. Át sem öltözhettem, mert félkettőkor indult a vonatom. Hogy elérhessem, szünet nélkül játszották végig a Requiemet, amire még nem volt példa. A művészbejárónál egész sereg ember várt és éljenzett.

— A vonat félórát késett, félnyolc előtt öt perccel érkeztem a budapesti Operaház elé. Bethlen Margit Liszt-pantomimja alatt volt időm, hogy átöltözzem apácaruhába. Negyedkilenckor kinn voltam a színpadon, kezdődött a »mi« Requiem-ünk, Failoni vezénylésével, mellettem Basilides Máriával, Rösler Endrével, Kálmán Oszkárral a magánszólamokban. Boldog voltam és semmi fáradtságot ne éreztem, úgy fölvillanyozott a bécsi siker.

Az érdekes elbeszélést egyszer szakította félbe a táviratkihordó. Bécsbe hívják Báthy Annát, november 11-re, hogy lépjen fel a Staatsoper özvegy- és árvaalapja javára rendezendő »Galaabend«-en.

Most már benne vagyok hamar még néhány kérdést.

— Ki fedezte fel?

—Beregszászon – ahol az édesapám törvényszéki elnök volt – éppen elvégeztem a polgárit, amikor az otthoni dalolgatásomat meghallotta egy Bacsinszkyné nevű úriasszony, volt operaénekesnő. Ő bíztatott, hogy tanuljak. Így kerültem a Zeneakadémiára, ahol Maleczky Bianca és boldogult Diósy Béla voltak a mestereim. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Hálás vagyok Márkus Dezsőnek is, aki a Városi Színházban két és fél éven át tizenhat nagy szerepben foglalkoztatott. Az Operaházban négy éve dolgozom, eddig több mint harminc szerepben léptem föl.

— Mit tanult Toscaninitől?

— Egy-két gyönyörű frázist a Requiemben, így különösen a »Libera me« kezdősorát, amelyet a maestro egészen szabad, drámai felfogásban kíván.

— Művészi tervei?

— Legközelebb Strauss Arabellája bemutatóján éneklme a címszerepet. Januárban Barcelonába megyek. Három-három ízben lépek fel, mint Lohengrin Elzája és mint a Mesterdalnokok Évája.

— Mit szeret csinálni éneklésen kívül?

— Olvasni, főzni és kézimunkázni!

—Mit tart a fogyókúráról?

— Butaság!

Speciel a magam részéről igazat adok neki …

LÁNYI VIKTOR

(!) (Ez a riport számos fotót tartalmaz a művésznőről, de ha valaki ezek megtekintése végett a neten próbálja megkeresni az itt idézett cikk végét, sajnos, nem találja meg. A befejező részt a Színházi Élet eredeti példányából idéztem. A.)
Műsorajánló
Mai ajánlat:

10:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Kamara Akadémia Kurzus zárókoncertje a mentoráltakkal

11:00 : Kismarton
Esterházy-kastély, Haydn Terem

Avi Avital (mandolin)
Haydn Filharmónia
HAYDN: 45. (fisz-moll) szimfónia, Hob. I:45 (Búcsú)
PAISIELLO: Esz-dúr concerto mandolinra, vonósokra és csembalóra
ROSSINI: 1. (G-dúr) szonáta
VIVALDI: C-dúr concerto mandolinra, RV 425
WOLF: Olasz szerenád
HAYDN: Allegro a G-dúr hegedűversenyből, (mandolin átirat) Hob. VIIa:4

17:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Ránki Dezső szólókoncertje
HAYDN: B-dúr szonáta Hob XVI/41
SCHUBERT: B-dúr szonáta D 960

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Zsoldos Bálint (cseleszta, zongora)
A Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Medveczky Ádám
"Zempléni Fesztivál"
ERKEL: Ünnepi nyitány
DOHNÁNYI: Szimfonikus percek
BARTÓK: Öt magyar népdal énekhangra és zenekarra
WEINER: Concertino zongorára és zenekarra, op. 15
KODÁLY: Galántai táncok

21:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest zárókoncert"
A mai nap
született:
1881 • George Enescu, zeneszerző († 1955)
1965 • Johan Botha, operaénekes († 2016)
elhunyt:
1975 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1929)