vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3842)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Marton Éva (689)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)
Balett-, és Táncművészet (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1119)
Bartók Béla (1881-1945) (194)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

221   Ardelao • előzmény220 2017-09-23 11:15:54

Néhány felvétel, amelyen Báthy Anna énekel:

Beethoven: Fidelio - Leonóra áriája - Báthy Anna

Báthy Anna-Závodszky Zoltán - Trisztán és Izolda: Szerelmi kettős

Verdi: Otello - Joviczky József - Báthy Anna

Báthy Anna – Kodály (ritkaság)

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény

Háry János - Duet with Chorus
220   Ardelao 2017-09-23 11:13:56

Báthy Anna
(Beregszáz, 1903.06.03. – Budapest, 1962.05.14.)

Színházi Élet - 1934/47. szám:

BÁTHY ANNA EGY HETE BUDAPEST, DEBRECEN ÉS BÉCS KÖZÖTT

Ritka eset, hogy operaénekesnőről annyit írjanak az újságok, mint amennyit Báthy Annáról írtak az elmúlt napkban.

Mit követett el vajjon ez a fiatal művésznő'? Olyan művészi bravúrt végzett, amely sportteljesítménynek sem utolsó. Egyetlen napon Bécsben és Budapesten énekelt egy rendkívül nehéz és kényes szopránszólamot, mind a kétszer exponáltan ünnepi keretben. Hogy ezt mi minden előzte meg, az majd elmondja ő maga.

Buda, első kerület. Maros-utca három, déli tizenkét óra. Becsöngetek Báthy Annáékhoz és néhány pillanat múlva szemtől-szembe állok.a művésznővel.
Szemtől-szembe, — ezt szó szerint kell érteni, mert noha jómagam férfinak eléggé jól megtermettem, körülbelül egyforma magasak vagyunk. Határozottan lámpalázat érzek. Be is vallom neki.

- Mondja Anett, hogyan kezdjük el ezt a dolgot?

Jóízűen, egészségesen kacag. Pompás, fehér fogsora van, szürkéskék szemeiben nyugodt derű. Gesztenyeszín haját a középvonaltól kissé balra simán elválasztva viseli. Kedves, hosszúkás arcának körvonala lent az állon egészen eredeti gödröcskébe torkollik.ű

— Emlékszik, — kérdi — mikor most hét éve Unger Ernővel, meg Rékay Bandival együtt gyúrtuk a »Cosi fan tutte«-t a Zeneakadémia színpadán! Csakugyan, azóta ismerem. Az a növendékelőadás volt a remek Mozart-opera első bemutatója Budapesten, sőt Magyarországon.

Cigarettára akarok gyújtani. De gyorsan eldugom a Mirjámot, hiszen opera- énekesnőnél vagyok és ezek úgy féltik a hangszálaikat!

Kikacag lés nemcsak, hogy tüzet ád, de ő maga is rágyújt.

— Hát szerkesztő úr, tessék, kérdezzen!

Fotográfus érkezik. Lerakja fölszerelését, kap ő is egy pohárka édes likőrt és máris vizsla-szemekkel járja körül a lakást. Biz itt nincsenek intim primadonna-sarkok. Nincs fénykép- és babérkoszorú-tárlat, medvebőrös kanapé, hangulat-lámpa. Egyszerű, majdnem józan polgári berendezés. Fogadószoba, hazulról kapott garnitúrával, zongorával. Rendes, kétágyas háló, a hallban ebédlőbútor, onnét nyílik a férj dolgozószobája. A művésznő férje, Richter Béla kultúrmérnök. Mostanában a Szépvölgyi-úton dolgozik, a Hármashatárhegyre vivő új autó-strada építkezésén.

— Mondja el a múltheti menetrendjét — kérem a művésznőt.

— Az bizony eléggé bonyolult. Kezdem ott, hogy az elmúlt hét csütörtökén a Varázsfuvolában lépteim föl. Utána itthon két bécsi távirat várt. Hogy azt mondja, a megbetegedett Németh Mária helyett vasárnap délben át kell vennem — Toscanini alatt, a Staatsoper Dollfuss-gyászünnepélyén — a Verdi-requiem szopránszólamát. Szent Isten, micsoda váratlan szerencse! És micsoda pech! Szombat estére le vagyok kötve Debrecenbe, az Álarcosbál ottani előadására.

— Egész éjjel le nem húnytam a szemem. Másnap kora reggel robogok az impresszáriómhoz. Telefón Debrecenbe. Kardoss igazgató könyörög, ne hagyjam cserben, eladott háza van. Tárgyalás ide-oda. Végül hosszú távirat Bécsbe. Megsürgönyöztem a helyzetet s fölajánlottam, hogy vállalom próba nélkül a beugrást, bár tudtam, hogy Toscanini ebbe nem megy bele. Jött is a válasz, hogy sajnos, lehetetlen.

— Vérző szívvel utaztam le szombat reggel Debrecenbe. Este, ahányszor csak a viharos tapsokra meg kellett jelennem a lámpák előtt, folyton Bécsre gondoltam, ahol — gyászünnep lévén — nem lenne taps és kihívás, de az isteni Requiemet énekelhetném Toscanini alatt!

— Vasárnap reggel ismét itthon. Vár a távirat, hogy Bécsben elhalasztották az előadást, lehet valamit csinálni. Kedves igazgatóm, Radnai Miklós már tudott a dologról, készséggel a kezemre járt: ha csak egyetlen mód van rá, mehetek Bécsbe!

— Most már csak a »menetrendet« mondom. Vasárnap délután fölutaztam Bécsbe. Hétfőn reggel, kilenctől háromnegyed tizenegyig, zongorapróba Toscaninival. Negyed tizenkettőkor ismét vonaton ültem, vissza Budapestre. Este Don Carlosban énekeltem Erzsébetet. Kedden délelőtt zenekari (!) próba az itthoni Verdi-requiemből. Délután utazás Bécsbe. Szerdán délelőtt tízkor magánquartett-próba Toscaninival, utána rögtön a teljes zenekari próba. Simán ment minden.

— Csütörtökön délben megvolt a díszelőadás. Zsúfolva a Staatsoper. Isteni érzés volt ott állani három nagyszerű művész, Runger Gertrud, Kullmann és Manowarda társaságában és beleadni a hangomat, a lelkemet a csodálatos, megrendítő Verdi-muzsikába. Éreztem, hogy meg van velem elégedve a bécsi közönség és – ami fő – Toscanini. A nagy maestro – aki különben a próbákon is hallatlanul kedves volt hozzám – a végén bejött az öltözőmbe és megsimogatta mindkét arcomat:

—Grazie, molte grazie!

— Ezt mondta és nagy, tüzes olasz szemei mosolyogtak.

—Bejött Krauss direktor is és gratulált s még sokan jöttek, nem tudom kicsodák. Át sem öltözhettem, mert félkettőkor indult a vonatom. Hogy elérhessem, szünet nélkül játszották végig a Requiemet, amire még nem volt példa. A művészbejárónál egész sereg ember várt és éljenzett.

— A vonat félórát késett, félnyolc előtt öt perccel érkeztem a budapesti Operaház elé. Bethlen Margit Liszt-pantomimja alatt volt időm, hogy átöltözzem apácaruhába. Negyedkilenckor kinn voltam a színpadon, kezdődött a »mi« Requiem-ünk, Failoni vezénylésével, mellettem Basilides Máriával, Rösler Endrével, Kálmán Oszkárral a magánszólamokban. Boldog voltam és semmi fáradtságot ne éreztem, úgy fölvillanyozott a bécsi siker.

Az érdekes elbeszélést egyszer szakította félbe a táviratkihordó. Bécsbe hívják Báthy Annát, november 11-re, hogy lépjen fel a Staatsoper özvegy- és árvaalapja javára rendezendő »Galaabend«-en.

Most már benne vagyok hamar még néhány kérdést.

— Ki fedezte fel?

—Beregszászon – ahol az édesapám törvényszéki elnök volt – éppen elvégeztem a polgárit, amikor az otthoni dalolgatásomat meghallotta egy Bacsinszkyné nevű úriasszony, volt operaénekesnő. Ő bíztatott, hogy tanuljak. Így kerültem a Zeneakadémiára, ahol Maleczky Bianca és boldogult Diósy Béla voltak a mestereim. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Hálás vagyok Márkus Dezsőnek is, aki a Városi Színházban két és fél éven át tizenhat nagy szerepben foglalkoztatott. Az Operaházban négy éve dolgozom, eddig több mint harminc szerepben léptem föl.

— Mit tanult Toscaninitől?

— Egy-két gyönyörű frázist a Requiemben, így különösen a »Libera me« kezdősorát, amelyet a maestro egészen szabad, drámai felfogásban kíván.

— Művészi tervei?

— Legközelebb Strauss Arabellája bemutatóján éneklme a címszerepet. Januárban Barcelonába megyek. Három-három ízben lépek fel, mint Lohengrin Elzája és mint a Mesterdalnokok Évája.

— Mit szeret csinálni éneklésen kívül?

— Olvasni, főzni és kézimunkázni!

—Mit tart a fogyókúráról?

— Butaság!

Speciel a magam részéről igazat adok neki …

LÁNYI VIKTOR

(!) (Ez a riport számos fotót tartalmaz a művésznőről, de ha valaki ezek megtekintése végett a neten próbálja megkeresni az itt idézett cikk végét, sajnos, nem találja meg. A befejező részt a Színházi Élet eredeti példányából idéztem. A.)
Hírek
• A Pannon Filharmonikusok vehette át a 47. Varasdi Barokk Esték nemzetközi horvát komolyzenei fesztivál legjobb teljesítményért járó Ivan Lukačić-díjat
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)