vissza a cimoldalra
2017-11-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60140)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Help me! (1079)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2423)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1182)
Élő közvetítések (6688)
Operett, mint színpadi műfaj (3379)
Franz Schmidt (2958)
Pantheon (2147)
Bartók Béla szellemisége (238)
Lehár Ferenc (590)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2421)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (933)
Moldován Stefánia (44)
Rost Andrea (1945)
Momus-játék (5368)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (367)
Brahms, Johannes (155)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

217   Ardelao • előzmény216 2017-09-22 09:56:23

A Szamosi Elzáról leírtak kapcsán beszélni kell Környei Béláról , a híres énekesről is. Szamosi Elza u.i. 1914-ben – idegorvos férjétől történt elválása után - Környeivel kötött házasságot, annak ellenére, hogy kettejük kapcsolatáról a Pesti Napló 1911. február 2-i számában még az alábbi cikk jelent meg:
Botrány az Operaházban: Környei és Somlyó áfférje

Heiner doktor úr a Café Momusban 2004. 03. 01-én már megjelentetett egy írást „A magyar operaszínpad csillagai (Koréh Endre, Környei Béla, Fekete Pál)” címmel, amelyben röviden méltatta Környei Béla érdemeit. A továbbiakban azokból az újságcikkekből, írásokból idézek, amelyek publikálására nem sokkal az énekes halála után került sor.

Az Ujság, 1925. április 29.:

Környey Béla
1875-1925

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar énekes művészetet, összeszorult szívvel, remegő kézzel írjuk le: Környey Béla nincs többé. Elnémult a csodás zengésű tenor hang, amelynek érce, fénye, meleg ragyogása és magával ragadó ereje annyiszor megdobogtatta a szíveket és annyi felejthetetlen gyönyörűséget szerzett a lelkeknek. Olyan hang volt, aminőt Isten is csak jókedvében teremt. Hősi, szárnyaló, szívbe-lélekbe markoló. A nyelv művészete nem adhat tiszta képet Környey Béla tenorjának a szépségéről. Hiába sorakoztatná fel a legszebb jelzőket, hiába vonultatná fel a legtökéletesebb hasonlatokat és szóképeket, azt a hatást felébreszteni, amit Környey Béla hangja keltett a lelkekben, szóval vagy írásban nem lehet. Olyan gyémánt volt, amelyből a csiszolás nem sokat koptatott le. Igaz, hogy nem is sokat csiszolták.

Környey már énekesnek született. Természetesen elömlő volt az éneke, mint a dalos madáré. A tanulás inkább csak a stílust és a zenei kultúrát adta hozzá, hogy az egyes műveket a maguk igaz valójában tudja megérzékíteni. A hangon azonban, ezen a színtiszta, ragyogó hőstenoron nem rontott és nem javított.

Művészetének delelőjén érte utól a halál, amely gyorsan és egyenletes ívben magasba lendült pályafutását ketté szakította. Sok szépet, sok értékeset vártunk még tőle. Azt hittük, hogy, ez a csodás varázsú hang, amelyen nem hagyott nyomot az ötvenedik esztendő veszedelmes közelsége sem, még hosszú évekig lesz üditő forrása a napi robotban elfáradt lelkeknek. Sajnos, a Végzet másként akarta s a kiváló tenorista, alig egy héttel utolsó nagy sikere után már állépett a halhatatlanság kapuján.

Rendkívüli sikerekkel ékes élete sok küzdelemmel kezdődött. Krumauban, Csehországban látta meg a napvilágot 1875. május 18-án. Atyja, szintén Környey Béla, régi magyar nemesi család sarja, ugyanis katonatiszt volt s ezrede akkor éppen ott állomásozott. Kétesztendős korától kezdve azonban állandóan magyar földön nevelkedett a kis Béla. Iskoláit jól-rosszul elvégezte s eljutott egész az érettségiig. Itt megakadt. Édesatyja, aki akkor már a katonatiszti pályát felcserélte a hivatalnokival, szobafestőnek adta. Ő azonban a színészet felé vonzódott. Folyton dalolt, énekelt s amikor hallotta, hogy a régi Népszínház kóristákat keres, ő is jelentkezett. Evva Lajos igazgató és Bokor József karmester meghallgatták és fel is vették — bass szekundnak. A későbbi nagy tenorista több mint egy esztendeig a második basszust fújta a Népszínház énekkarában.

Ez az 1895-iki dátum az első nevezetes fordulópont Környey Béla életében, mert ekkor teljesült szíve régi vágya, hogy színpadra léphetett. Egy évvel utóbb már magánszerepet is kapott az Ezer év című alkalmi játékban.

(Folyt. köv.)
216   Ardelao • előzmény215 2017-09-21 10:06:13

Szamosi Elzáról a legtöbbet talán az alábbi tanulmányból tudhatunk meg. Rengeteg forrásanyag alapján, gondosan összeállított, szép munka. Érdemes elolvasni:

Szabó Ferenc János DLA - Szamosi Elza és a korai magyar Puccini-stílus jellegzetességei

215   Ardelao • előzmény214 2017-09-20 16:16:54

Minthogy az előző bejegyzésben szó esett Szamosi Elzáról, ide kívánkozik az alábbi megemlékezés is:

Szamosi Elza (Budapest, 1881. március 10. – Budapest, 1924. július 14.)

Színházi Élet - 1924/30. szám:

SZAMOSI ELZA REGÉNYE

a karlsbadi kurszalontól az U. S. A. elnökének fehér asztaláig

A Stradivarius Paganinije

Szebb és szomorúbb történet, mint a Trilbyé

Regényes, rejtélyes, titokzatos művészélet záródott le Szamosi Elza halálával, eseményékben, izgalmas fordulatokban, tragikus szenzációkban, tündöklő sikerekben gazdag élet regénye, amelynek legszebb, legdicsőségesebb, legtragikusabb szakasza könyvbe, színpadra kívánkozik.

Szamosi Elza, pesti polgári család sarja,

sohasem gondolt arra, hogy énekesnő legyen,

ízig-vérig polgári nő volt és ő maga csodálkozott talán a legjobban azon, hogy egyszerre

a világ egyik legnagyobb énekesnője

lett belőle, aki Amerikában Caruso partnere volt, akiről Puccini azt mondta : Ilyennek képzeltem el Madame Butterflyt és akinek a tiszteletére

az Amerikai Egyesült Államok elnöke: Taft, estélyt adott a Fehér Házban.

Ez a tüneményes pálya, amelyhez hasonló eddig egyetlen magyar énekesnőnek sem jutott osztályrészül, amilyen hirtelen lendüli a magasba, olyan hirtelen hanyatlott is alá. Szamosi Elza tízesztendős művészi szereplés után ugyanaz a pesti polgári úrihölgy lett, aki leánykorában volt, még mielőtt a világhíres Angelo Neumann felfedezte őt Karlsbadban, ahol Szamosi Elza, a Kursalonban, zongora mellett egy délelőtt magában dalolgatott.

Mi lendítette őt a magasba?

Minek köszönheti világhírét? Mi okozta hirtelen, váratlan letörését? Bár kényes erről beszélni, megmondjuk: Cherchez l'homme!

Egy nagy szerelem.

Az első, az igazi. Ez a kulcsa Szamosi Elza mesébe illő felemelkedésének a világ legnagyobb művésznői közé, ez a magyarázata porbahullásának is.

Szamosi Elza előkelő pesti orvos lánya volt. Zongoraművésznőnek készült, nyelveket tanult, szerepelt a társaságban. Életét azonban, mint 1900 táján még minden polgári kisasszony, arra akarta építeni, hogy férjhez megy. Nem ment férjihez. Amint mondottuk, Karlsbadban felfedezték.

Perron, a nagy drezdai énekes és Angelo Neumann, a világhíres berlini operaigazgató fedezte fel. Véletlenül meghallották a hangját s a fiatal leányt, aki sohasem tanult énekelni, azonnal leszerződtették a berlini operához.

Szamosi Elza valóban nagyszerű, eszményi matéria volt. Arca gyönyörű. Hang tekintetében: fenomén. Még sem volt künn, Németországban igazi sikere. Hazajött s itthon operettszínpadokon lépett fel. Oly szép volt s a hangja olyan szívbemarkoló, vértforraló, hogy itthon már volt sikere, de távolról sem olyan elkápráztató, mint később, amikor Puccinival az élén ünnepelte őt a világ.

A döntő győzelmet: Európa és Amerika közönségének teljes meghódítását Szamosi Elza egymaga soha, de soha nem tudta volna kiharcolni, erre csak egy végzetes szerelem s egy végzetes férfiú segítsége tette őt képessé.

Somlyó Nándornak hívták a végzet emberét a Szamosi Elza életében, orvos volt, idegorvos és énekesnek készült. Minden megvolt benne ahhoz, hogy nagy énekes legyen, csak a hangja hiányzott. Genie volt: vérbeli, nagy színjátszó talentum; igazi színházi ember: eszes, ügyes, ravasz: a zenei és a színpadi érzéke tökéletes, hibátlan; az emberekkel úgy tudott bánni, mint senki; üzleti tárgyalásokban felülmúlhatatlan.

Ahogy egy orvos előszobájában, véletlenül meglátta Szamosi Elzát és meghallotta a beszédhangját, tüstént, az első szempillantásban meglátta benne a tüneményes művészmatériát is s lecsapott rá. Ő akkor már tisztában volt azzal, hogy kis tenorhangjával nem számíthat jelentős sikerekre.

Hangszert keresett tehát a tehetségéhez s Szamosi Elzában igazi Stradiváriusra talált.

Ettől kezdve ketten alkottak egy művészi egységet, őserejű, vad, viharos nagy szerelem fűzte össze a két fiatal művészt, amely házasságban folytatódott. Mind a ketten érezték, hogy egyik a másik nélkül tökéletlen, csak: félember.

Szamosi Elza volt a Stradivarius, de Somlyó Nándor Paganinije volt ennek a csodahegedűnek.

Szamosi Elza volt a test, a legremekebb művészi anyag, ami a Teremtő műhelyéből kikerült, Somlyó Nándor: a lélek. Egész életét, minden percét, minden gondolatát, idegét, vérét művésztársának, életepárjának szentelte. A nő szépségét meghatványozta. Meleg, asszonyos mezzoszopránjából tiszta, éles, drámai magas szopránt formált. Leleményessége napról-napra új és új ötleteket talált ki a közönség, a sajtó s a színház igazgatóságának meghódítására. A szép polgári kisasszonyból differenciált idegzetű európai viszonylatban is nagy, sőt: legnagyobb drámai művésznőt faragott. Vigyázott minden szavára. A színházban az a pletyka járta, hogy Somlyó a színfalak mögül, mint Szvengáli a Trylbyt :

hipnotizálta, szuggerálta a feleségét.

Szamosi Elza valóban olyan rendkívüli, csodálatos, szinte valószínűtlen teljesítményeket produkált az ura befolyása alatt, amilyeneket még az ő nagyszerű képességeitől sem várt senki sem. A siker útját feltartóztathatlan erővel törte Somlyó Nándor, délelőtt a színházi irodákban, délután a szerkesztőségekben, este a nézőtéren és szinte egyidejűleg a színpadon is és a siker útján diadalmenetben haladt előre Szamosi Elza az U. S. A. elnökének fehér asztaláig. Neki nem kellett mást csinálni, csak énekelni. A többit elintézte Somlyó.

A dal végét mindenki ismeri. Elváltak. Elválásuk hónapjában Szamosi Elza csillaga még delelőben volt. Utána egyszerre lehanyatlott.

Elváltak s ezzel megsértették az isteni világrendet, amely egymásnak teremtette őket, egynek kettőjüket. Elváltak és Szamosi Elza már a válás hónapjában rosszabbul énekelt, rosszabbul játszott, mint két héttel előtte s félévvel a válás után már csak emléke, visszfénye volt annak, aki régen magával ragadta, extázisba ejtette az embereket.

A gólem, kinek homlokáról a varázsigét elvették, agyagszoborrá vált. A szobor gyönyörű volt, de agyagból volt.

S a varázsló? Tíz év előtt halt meg egy idegklinikán. Megőrült.”

Ld. még:

Gergely István: Szamosi Elza - Egy művész-tragédia


Szamosi Elza hangját kevés felvétel őrzi, s azok is rendkívül rossz minőségűek. A neten elérhető, muzeális felvételek itt hallgathatók meg:

Sámson és Delila: Delila áriája (zongora kísérettel)

Rádiófónia 44. rész – Szamosi Elza, a Puccini-operák hősnője
(A művésznőről szóló rész a 9. perc 26. másodperctől hallható.)
214   Ardelao • előzmény213 2017-09-20 06:25:13

Színházi Élet 1913/29. szám:

M. Medek Anna a Pillangó kisasszony.

Puccini legszebb operájának, a Pillangó kisasszonynak új címszereplője van. Most szombaton adják az Operában ezt a poétikus, csupa líra operát M. Medek Anna asszonynyal a címszerepben és mi, akik már láttuk a főpróbán, szíves örömmel jósoljuk meg, hogy még Szamosi Elza emléke sem tudja meghalványítani Medek Anna művészi alakítását.

És itt hálás szavakkal kell, hogy forduljunk Fedák Sári felé, aki Medek Anna asszonyt betanította a szerepre, ellátta utasításokkal, sajátkezűleg maszkírozta ki és saját kompozíciójú, tüneményesen szép, lenge japán toalettekkel ruházta föl. Medek Anna művészetére nem vethet árnyékot, hogy olyan tanítómestere volt, mint Fedák Sári, aki a színpad világában mindenkor tüneményes klasszist reprezentál. Mégis Medek Anna játszik előttünk, az ő csodálatos szépen csengő hangját élvezzük, neki tapsolunk és dicsőségéből gondolatban juttatunk valamicskét Zsazsának, aki hál' Istennek nincs erre rászorulva. Elég sikert és babért hoz neki egyéb szereplése, bár virág, taps és az emberek hálája együttesen sem tudja megköszönni azt, amit művészetével nyújt nekünk.”

Színházi Élet 1919/43-44. szám:

MEDEK ANNA

»A bűvös vadász« repríze alkalmából

[…] A várakozásban csalódtunk. Az Operaház e reprízzel nem követett el egyebet, mint hogy megint előadta „A bűvös vadász"-t, előadta úgy, ahogyan tíz évvel ezelőtt előadták, mintha csak statisztika kedvéért lett volna szükség erre az ál-felelevenítésre. Erről az előadásról nincs sok mondani valónk, különösen, ha nem akarjuk ismételni azt a keveset, amit a napisajtó már elmondott róla. De meg kell emlékeznünk „A bűvös vadász" egyik egyetlen szereplőjéről, aki mindenki helyett megérezte, hogy mit jelent Weber zenéje a ma számára és mit várhat egy zeneértő közönség ettől a repríztől.

A női főszerepet Medek Anna énekelte. Azzal, hogy a legideálisabb Agáta volt, keveset mondtunk. A női ideálnak ezt a germán típusát ismerjük már más alakításából is, melyek közül elegendő a Faust Margit-jára és a Mesterdalnokok Évá-jára emlékeztetni. Medek Anna azonban nem csak játékban, megjelenésben illeszkedik a weberi opera stílusába. Tökéletes énekművészetét, dalbeli előadásának egész mikéntjét illeszti a romantikus zene e legkiválóbb képviselőjének szolgálatába, vele és általa tudjuk megérteni, mi volt a „Freischütz" a múltban, mit jelenthetett Wagner számára, aki általa nyert kiindulási pontot fejlődésére, Berlioznak, aki recitativákat írt hozzá és az akkori idők egész közönségének, generációknak, akik „A bűvös vadász" zenéjében kapták legértékesebb muzsikális táplálékukat.

Medek Anna az egyetlen a felelevenített Weber-opera összes szereplői között, aki megérti és megérteti a romantikus zeneművészetet és a zene romantikáját. Két nagy áriája, „A bűvös vadász" két legszebb zeneszáma, valamint minden páros jelenete tiszta revelációt jelentett azok számára, akik hallhatták, nívót és értéket adott az előadásnak, amely még a mai budapesti viszonyokhoz képest is mélyen a színvonal alatt maradt és csak Medek Anna művészetével nyert értéket. Az Operaház közönsége és vezetősége ebből az egy produkcióból is megtudhatja, mit jelent nekünk Medek Anna.”
213   Ardelao • előzmény212 2017-09-19 14:51:10

Vasárnapi Ujság, 18. szám 1917, 64. évfolyam:

MŰVÉSZEK OTTHONUKBAN.

M. MEDEK ANNA.

Önmagáról.

Önmagamról írjak? Kényes feladat elé állítottak, mert hiszen mit írhatok önmagamról a mikor még csak alig nyolcz éves művészi múlt áll mögöttem? Pár adattal szívesen szolgálok és itt mindjárt előre bocsáthatom, hogy mód fölött szeretem a mesterségemet és egyforma lelkesedéssel szolgálom azt, akár bravúros színpadi szerepben, akár egyszerű lírai dal megérzékeltetésében tolmácsolom a zeneköltő mondanivalóját. Mindenha művészi ideálomnak vallom ebben a tekintetben a nagy és utolérhetetlen Lehmann Lilit, a ki világraszóló diadalmas színpadi sikereinek közepette is lelki szükségletnek érezte, hogy a «dal»-t is belevonja sokoldalú művészetének a körébe, konczertdobogón hirdesse a klasszikus és romantikus dalköltők finom zenei ötvösmunkáinak örökkévalóságát. El-ellapozgatok néha
Lehmann Lili memoárjaiban és ámulok-bámulok, milyen okosan és artisztikusan egyeztette össze «Leonora» eszményien tökéletes alakítója a színpadi éneklést az egyszerű dal lelkes kultuszával. Mennyit énekelt ez a nagyszerű asszony a hangversenytermekben dicsőséggel teli pályája során és mennyire fontosnak tartotta a dal intenzív ápolását már csak a művészi ízlés fejlesztése és nemesítése érdekében is!

Nem tagadom, hogy jómagam is végtelenül lelkesedni tudok Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms, Wolf, Strauss örökszép dallamaiért és mindenkor örülök, ha a színpadi szereplés idegbontó munkája mellett a daléneklés stúdiumával is behatóan foglalkozhatom. Pihenést jelent ez számomra és üdítő oázist, egy-egy erős drámai szerep után. Soha bőségesebb alkalom nem kínálkozott a konczerténeklésre, mint az utolsó három évben, a rettenetes világháború alatt, a mikor a szörnyű pusztítások nyomán fakadó szenvedések, nyomor és nélkülözések enyhítése érdekében megindított jótékonysági akcziók gyors cselekvésre szólították a magyar művészvilágot is. Hogy szerény művészi képességeimmel szintén eredményesen hozzájárulhattam a nemes czélhoz, ezt énekesnői pályám legszebb emlékei közé sorolom. Örülök, hogy én is kivehettem részemet a honleányi kötelességekből — boldoggá tesz a tudat, hogy immár harmadik éve szívem egész melegével szolgálhattam a háborús jótékonysági ügyet áriáimmal, dalaimmal... És hogy a magyar dalszerzők éppen a háborús években jutottak legeredményesebben szóhoz : ennek örvendek csak igazán! Hubay, Székács Aladár, Dienzl, Tarnay Alajos, ifj. Lányi Ernő, Molnár Antal, Rékai Nándor stb. a háború alatt komponálták legszebb dalaikat. Mindig kész-örömest vállaltam a talentumos magyar munkák bemutatását. Nemcsak itthon, de külföldi szerepléseim során is szívesen iktattam műsorba hazai szerzőink dalait. Berlinben és Konstantinápolyban sok megértője akadt a magyar daloknak, különösen azoknak, a melyek bánatos dallamukkal legjobban férkőznek a hallgató szívéhez. A magyar szerzők dalainak a megválogatásában mindenkor önzetlen és lelkes segítőtársam volt kitűnő korrepetitorom: Rékai Nándor karmester, a ki finom muzikális ösztönével rögtön felismeri az értékest és szívesen foglalkozik vele.

*

De hiszen írnom kellene valamit operai pályafutásomról is, a mely, mint már említettem, nem igen bővelkedik feljegyzésre méltó eseményekben. Mindig örültem, ha kedvemre való szerephez jutottam, és ha alakításaimat elismeréssel méltányolta a sajtó és a közönség. Mielőtt az Operaház kötelékébe leptem, tisztán csak privát úton végeztem énektanulmányaimat. Maleczkyné volt a mesterem. Hálával tartozom neki, hogy kiképeztetésemet igazán megkülönböztetett gonddal és szeretettel végezte. Igaz, voltam hat hónapig Párisban is! Lorraine, a «Conservatoir»
énekprofesszora volt ezen idő alatt mesterem. A vendégszereplése révén rálunk is ismert baritonista minden áron «kontra alto»-t akart belőlem nevelni. Lírai szopránommal, — szörnyű is kimondani, «Fides» exponált al-áriáját énekeltette velem, és ehhez hasonló mély fekvésű szólamokat erőszakolt reám. Hangban, fizikumban mindjobban megéreztem, hegy Lorraine hamis irányban halad hangom karakterének a megállapításában. Ha idejekorán nem eszmélek reá, hogy művészi tévedése milyen végzetes lehetett volna pályámra nézve, úgy ma aligha énekelhetném a magas c-ig és cisz-ig felmenő szopránpartie-kat: Aidákat, Sulamitokat, Butterflyokat stb. A gyors elhatározást, hogy félbeszakítom párisi sejouromat, gyors cselekvés követte. Hazajöttem és hála néhai szegény jó Lőry doktor szakértelmes beavatkozásának, a mely pár hétre abszolút pihenést parancsolt, hamarosan visszatérhettem domíniumomba: a szoprán-kulcs birodalmában, a hol hál'Istennek ma is pompásan érzem magamat. Szerettem Párist, mert ott sok zenei műélvezetben volt részem, ami nagy befolyással volt zenei ízlésem fejlődésére is, de ha Lorraine úr abszurd tévedésére gondolok, mint egy rossz álmot, úgy hessegetem el magamtól a verejtékes énekleczkék kellemetlen emlékeit.

M. Medek Anna.

*

M. MEDEK ANNA OTTHONÁBAN.


A frontmögötti háborús is vannak hadiszínterei. A nyomortanyák, a kórházak, a különböző piaczok, várakozó, didergő asszonyokkal megtömött utczajárdák, a nyomor, a lázárság és az élelmiszerínség szomorú csata mezőin kívül, a háborús jótékonyság is felütötte táborát nagy Budapesten. A pesti hadszíntereken bár nem ömlik patakokban a vérzivatar, de vakmennyin egyenlően, a megfeszített fáradalom, a küzdelemben megroppant emberi erő ólomsúlyos verejtéke duzzad dagadó árrá... A jótékonyság küzdőterén is, hol nem annyira az állami «gavallérság» birkózik meg a szomjúhozó nyomorúság csillapításával, mint inkább a lelkes, az áldozatkész, a türelmes társadalom .. . Nehéz csaták folynak ezen a harczmezőn. Odavetett fillérek mérkőznek meg az ínség és szenvedés pergőtüzével...

Ennek a hadszíntérnek katonái: az adakozó társadalom, előharczosai pedig azok a művészek, a kik buzgó áldozatkészséggel állanak szolgálatában a gyűjtés feladatát biztosabb sikerrel megoldó előadások jótékony czéljának.

Minden túlzás nélkül, őszintén meg lehet állapítani, hogy a művészek között a háborús jótékonyság senkinek sem köszönhet annyit, mint Medek Annának, a nagy magyar énekesnőnek, ki immár hárem esztendő óta lankadatlan áldozatkészséggel adja oda tüneményes művészetét a szenvedők segítéséért. A Klotild-palotában levő nyugodalmas családi fészkének békebeli csendjét, megtörte a lázas szorgalom: gazdag repertoirjainak nagyarányú és mindig sűrűbb és sűrűbb kibővítése, a folytonos próbákban szakadatlanul csendül fel a legszebb szoprán, — a poétikus, finom, stílusos «Elza» magyar dalokat énekel...

Ott találjuk őt a háború elején a hangversenydobogón... Az «Aida» hatalmas drámai erejét meleg lírai lágyság váltja fel s a ragyogó tehetségében gyönyörködő közönség nagyszerű művésznőjében felismeri a daléneklés mesternőjét is ... Később már külföldön is hirdeti a magyar művészet dicsőségét. Először Hamburgban szedi a siker virágait, majd a berlini «Beethovensaal»-ban csendül fel ragyogó szopránja, azután jön Bécs, Szófia, Konstantinápoly . . . Hamburgtól le, egészen Konstantinápolyig, a jótékonyság mellett apostoli buzgóságot is fejt ki a magyar művészet érdekében, mert műsorában nemcsak Schubertet, Brahmsot, Mozartot vitte magával, hanem a magyar szerzőket is, Hubay Jenőt, Székácsot, Tarnayt, ifj. Lányi Ernőt, Rékayt, Dienzlt, Szendyt stb. A külföld végre megismerkedhetett egy magyarén énekesnővel is. Maga az érdem, méltó Medek Annához, az internaczionális értékű, nagy művésznőhöz.

Rendkívül sok hangversenye volt itthon is a három esztendő alatt. Most legutóbb a Magyar Vöröskereszt Egylet javára rendezett egy önálló hangversenyt a Zeneakadémiában, melyet másnap követett a Vigadóbeli nagy Elite hangversenye Slezák Leóval a Magyar Hadsegélyző javára. Mindkét est felejthetetlen szép emlékkel ajándékozta meg Budapest közönségét. Műsorának legnagyobb része ezúttal is magyar dalokból állott s a ki hallotta tőle az ifjú Lányi Ernő muzsikájában felcsendülő «Szerenádok»-at, az sohasem felejtheti el Medek Anna mélyérzésű előadását.

Pompás művészetét az itthoni értékes elismerésen kívül, a külföld legszebb elismerésének büszke emlékeit őrzi a művésznő, a kit meglátogattunk családi otthonában. Ott, finom, artisztikus ízlésű milliő fogja körül őt, a hol mindenütt felcsillan meleg művészetszeretete. Az ampir bútorok között finom művű üvegszekrény, a művésznő kincses ládája. Fent a szekrény lapján Lohengrin és Elza poétikus jelenete egy művészi porczellán figurában megörökítve. Bévül, az üvegajtó mögötti polczokon a kincsek: a sikerek emlékei, a «Margaretha» drága porczellán alakja. A jótékony hangversenyek emlékei között feltűnik a Mollináry tisztek gazdag aranyhímzésű hófehér szalagja, majd a nagy művésznő frontjának nagy dicsősége: a hadiékítményes, magyar Vöröskereszt díszjelvény, a bolgár király által adományozott «Tudomány és Művészet» nagy ezüst érme és a Vörös félhold ezüst érme.

A falakon köröskörül művészi festmények: Gärtner hollandi festő halászképe, Tolnai Ákos hangulatos idillje, Feszty mesternek gyönyörű tájképe, de megpillantjuk finom művészi rézkarczban ismét Lohengrint és Elzát. A poétikus «Erzsébet», a finom «Pillangó kisasszony», a nagyszerű «Sieglinde» és «Éva» különben ott található az úriszobában is, nemkülönben a tágas ebédlőben, melynek impozáns előkelőségét szintén ampir bútorok adják meg.

De hát voltaképpen, mint előbb is említettük, ezek a termek nem szolgálják a művésznő pihenőjét. Ez az ő «hadiszíntere» lázas, előretörő művészetének területe ... Az igazi otthona, békés pihenője ebben a művészi hajlékban a legegyszerűbb és mégis a legragyogóbb szoba: az Évike birodalma. Napsugárkának, a művésznő édes, kicsi lánykájának szobája, hol semmi sem emlékezteti Medek Annát a művészetére. Ebben a szobában tölti Medek Anna szabad idejének legnagyobb részét, férjével, Merkler Andorral, a kiváló zenekritikussal együtt, Napsugárka társaságában. Itt érzi ő legjobban magát, itt éli ő át életének legszebb perczeit, ragyogó szerepeinek legnagyszerűbb szerepét: az anyai szerepet.

Mert a poétikus, a szenvedő Pillangó kisasszony, az epekedő Margaretha
a milyen stílusos a színpadon, olyan stílusos az otthonában is, úgy is, mint feleség, úgy is, mint anya... A legnemesebb, a legkedvesebb egyéniségű asszonyok közül való, olyan, a ki a maga elbájoló asszonyiságával békességet, harmóniát, nemes boldogságot áraszt melegérzésü lelkének mélységeivel a családi életbe .. .”
212   Ardelao 2017-09-19 12:32:11

ARCKÉPEK AZ OPERAHÁZBÓL

M e d e k Anna

Irta: Papp Viktor

„Operaháznuk legszorgalmasabb és legmegbízhatóbb tagjai közül való. A „nagy gárdához tartozik.” A repertoár művészi színvonala szempontjából ma talán senki sem hiányoznék annyira, mint ha őt nélkülözni volnánk kénytelenek.
Művészeténél csak a szerénysége nagyobb. Sohasem beszéltet magáról, nem primadonnáskodik, csendben dolgozik zenekultúránk fejlesztésén és nagyobbá tételén. Szerepei beszélnek helyette, melyek közül nem egy a tökéletes jelzővel ékesíthető. Senki sem képzelhet el zeneileg és színészileg ideálisabb Pillangókisasszonyt, stílusosabb Elzát, szelídebb Erzsébetet és szerelmesebb Aidát. Ha a legkülönbet fokozni lehetne, mindezek közül is Cso-cso-szánt, kelet törékeny virágát és Erzsébetet, a germán történelem legendás szerelmesét jelölnénk művészete csúcspontjául. Gróf Apponyi Albert, zeneéletünknek is egyik legnagyobb tekintélye, Liszt és Wagner barátja mondta volt róla:

Medek Anna Erzsébetje (Tannhäuser) minden Erzsébetek közt a legjobb, akiket láttam és hallottam.

Kimagaslóbb szerepei mellett a többieknek is meg kell adnunk az általános elismerést. Tizenötéves operaénekesnői pályafutása alatt olyan fellépése talán sohasem volt, amelyben alapos kifogásolnivalókat lehetett volna találni. Ez az érdeme annál nagyobb, mert színiiskolába sohasem járt s mindent önmagától kellett megtanulnia. Ilyenre csak elsőrendű színjátszótalentum képes.
Medek Anna művészi vonásai közül ki kell emelnünk a muzsikalitását. Ez rá a legjellemzőbb. Operaházunknak ma ő és Szende Ferenc legmuzsikálisabb énekművésze. Tudjuk, hogy a muzsikalitásnak is sok fokozata van. Minden énekesnél feltétlen kellék, de akiben ez az adomány dominál az a zene országának arisztokratája. Medek Anna muzsikalitásának fokát legjobban akkor értékelhetjük, ha emlékeztetjük az operalátogatót, hogy a művésznő annyira rövidlátó, hogy a vezénylő karmesternek legfeljebb ide-oda mozgó fehér kézelőjét látja. Ezt is csak akkor, ha szerepe szerint a színpad elején van és a rivaldalámpák sötétek. Tehát énekpartijának minden bevágását, az egész zenekart és énekkart, minden társának szerepét emlékezetből kell tudnia, sőt a különböző karmesterek ütem- és ritmusbeli egyéni eltéréseit is ismernie. Ha esetleg bármilyen kis hiba történik, azonnal megérzi. Olyan biztonság, amely már csodálandó.

Medek Anna 1885. október 1-én Budapesten született, Édesatyja, Medek Vince, fővárosunkban jó nevű építőmester volt. A család morvaországi származású. Édesatyja zenekedvelő volt s apai dédapja Olmützben regens-chori. Édesanyját Nemecsek Máriának hívták. Jól zongorázott. Tizenkét gyermekük közül Anna sorrendben a tizenegyedik. Nyolcéves, korában kezdték zongorára taníttatni, de a kisleány „utálta“ hangszerét. Annál inkább szeretett énekelni. Mindig énekelt, ahogy a családban mondták, „meg álmában is“. Aztán az énékszövegek mellé színészkedett is. ..”Die Komödiantin” volt a neve. A vendégek előtt a kisleánynak énekelgetnie kellett s a szülők ilyenkor büszkélkedtek a „kis csalogánnyal“. Érdekes, hogy a felsőbb leányiskolában az énekből kettest kapott, mert a 'karénekórákra nem járt el. Nem szerette a karéneklést.

Első énektanárnője Maleczkyné volt, aki négy évig tanította. Majd Párisban Lorrain énektanártól vett leckéket. A neves basszista kontraaltot akart a leánykából képezni s szopránját a mélyítéssel majdnem tönkretette. Páris után újra Maleckynéhez került.

Növendékkorában háromszor is énekelt próbát az Operaházban, míg végre 1908. január 11-én Elzában (Lohengrin) lépett fel, mint vendég. Ugyanazon év február 22-én pedig Sentát (Bolygó hollandi) énekelte. Sikere volt s évi nyolcezer korona fizetéssel szerződtették.

Mint szerződött tag 1908. október 18-án énekelt először (a Mesterdalnokokban Évát). Ennek a fellépésének már nagy művészi értéke volt, amiből érdem hárul Rékai Nándorra, Operaházunk kiváló karmesterére, mert szerepeit csaknem mind az ő gondos korrepetálásával tanulta be. Legjobb és legnagyobb szerepeinek hosszú sora: Margit (Faust), Mendelssohn Loreley-ja, Valentine (Hugenották), Vénus (Tannhäuser), Erzsébet (Tannhäuser), Elza (Lohengrin), Sieglinde (Walkür), Aida, Cso-cso-szán (Pillangó kisasszony), Tosca, Mimi (Bohémélet), Angelika nővér, Violanta, Amelia ( Álarcosbál), Myrtocle (Holt szemek), Leonóra (Trubadur), Mara (Brankovics György), Piroska (Toldi), Izabella (György barát). Egyikben kifogástalanabb, mint a másikban.

Ezek mellett komoly művészi érdeme, hogy fővárosunkban tizenöt év óta csaknem minden oratórium szoprán-partiját ő énekelte. Bach kantátákat, a János- és Máté-passiót, Makkabeusi Júdást, Mozart, Brahms rekviemjét, Beethoven Missa solemnisét, a Kilencediket stb. Eszményi tökéletességű oratórium- énekesnő. A tiszta, nemes stílus maga.

Külföldön is sok dicsőséget szerzett a magyar művészetnek. 1916-ban Berlinben Elzát, Sentát és Évát igen nagy sikerrel énekelte. VendégszerepeIt a bécsi Tonkünstler-Orchester hangversenyein, a hamburgi filharmonikusoknál. Hangversenyezett Ostendében, Konstantinápolyban. Mindenki emlékszik ma is, hogy a Liszt-centenáriumkor előadott Szent Erzsébet legendájá-ban milyen tündöklő Erzsébet volt.

Medek Anna hangja — közkeletűen szólva - a legszebbek közül való. Tiszta, fényes, hajlékony és meleg. Kiegyenlített és kitűnően iskolázott. Inkább lírai, mint drámai szoprán. Terjedelme: a kis c-től a kétvonalas d. A szövegmondása hibátlan. Franciául, olaszul és németül is énekel.

Emberi kvalitásai is érdekesek. Melegszívű kolléga. Igen intelligens asszony. Zeneművészeti és irodalmi tudása jelentős.

Három éve özvegy. A férje, Merkler Andor zenekritikus, zeneéletünk kiváló egyénisége volt. Kislányuk: Évike.

Művészeti érdemei elismeréséül1923 májusától Operaházunk örökös tagjává nevezték ki.”

Medek Anna énekel – Wagner: Tannhäuser – Csarnokária
(Archív lemezfelvétel)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

"Ringató"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Akilone Quartet: Emeline Concé, Elise De-Bendelac (hegedű), Louise Desjardins (brácsa), Lucie Mercat (cselló)
BEETHOVEN: 6. (B-dúr) vonósnégyes, Op.18/6
WEBERN: Öt tétel vonósnégyesre, Op.5
WEBERN: Hat bagatell, Op.9
SCHUMANN: 1. (a-moll) vonósnégyes, Op.41/1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Trojan Tünde előadóművész, Pintér Gábor színművész,
Szilasi Alex (zongora)
"...Ne hagyd a sorsod csillagokra..." - Pilinszky János versei

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Oláh Vilmos (hegedű)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: 2. (F-dúr) románc, Op.50
BEETHOVEN: 1. (C-dúr) szimfónia, Op.21
BEETHOVEN: 1. (G-dúr) románc, Op.40
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, Op.93

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Chantal Santon-Jeffery (ének)
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
Koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
"Ragyogjatok, új csillagok!"
Válogatás Rameau és francia kortársai operáiból

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Aysen Ulucan (hegedű), Birsen Ulucan (zongora), Özcan Ulucan (hegedű, mélyhegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante K.364
ONUR TÜRKMEN: Versenymű két hegedűre, zongorára és vonósokra (ősbemutató)
MICHAEL ELISON: Versenymű két hegedűre, zongorára és vonósokra (ősbemutató)
MOZART: A-dúr szimfónia no. 29, K. 201
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus
VoiSingers
"Hamisítatlan kórus-ünnep!"

19:30 : Debrecen
Szent Anna Székesegyház

Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
"Mint a hegyek"
Orbán György kóruskönyvei az idén 70 éves szerző tiszteletére
A mai nap
született:
1872 • Manuel de Falla, zeneszerző († 1946)
1933 • Krzysztof Penderecki, zeneszerző
elhunyt:
1585 • Thomas Tallis, zeneszerző (sz. 1505)