vissza a cimoldalra
2017-11-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60142)
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Miklósa Erika (1215)
Erkel Színház (8516)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1186)
Operett, mint színpadi műfaj (3390)
Bartók Béla szellemisége (239)
Élő közvetítések (6691)
Franz Schmidt (2959)
Kelemen Zoltán, operaénekes (86)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4109)
A nap képe (1988)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (563)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2426)
Pantheon (2148)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (370)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

194   Ardelao • előzmény193 2017-09-12 21:03:48

Doppler Ferenc.

4. rész

A testvérek 1857-dik év decemberében Lembergbe utaztak, hol »Benyowszky«-t előkészíték, s Glöckl igazgató felhívására több hangversenyt adtak az ottani színházban. Bécsben Eckert Károly, az udv. dalműszínház igazgatója, kedvező ajánlatot tett Ferencnek : magánfuvolási állás és ballet vezénylésre, egyik operájának előadását is biztosítván részére.

Soká habozott az ajánlatot elfogadni, nem akarván kedvelt Pestjétől megválni. Barátai inték, hogy csalatkozhatik; végre azonban, midőn az a keringő hír került tudomására, hogy a bécsi ajánlatot csak itteni fizetése nagyobbítása végett ő maga rebesgetteti, kapcsolatban az operájára váró alkalommal, arra indíták őt, hogy egyelőre három évre elfogadta a bécsi szerződést. Bucsuzásakor a nemzeti színház tiszteletbeli tagjának nevezték ki.

Midőn 1858. april havában Bécsbe tette át lakhelyét, azonnal »Irene« ballet megírásához kellett fognia, melyet kedvezően fogadtak a zenészek és a közönség is. Szerződése értelmében évenkint egy ballet zenéjét volt köteles megírni, esetleg rendezni.

Tizenhatodik havi működésekor Eckert elhagyta a színházat, s Salvi Máté lépett helyébe, s minthogy ez késett az Eckert Ígéretét, egy operája előadatását beváltani, el akarta hagyni állását, annyival inkább, mert Erkel részéről kedvező meghívást kapott, mely szerint előbbi állása mellett Szigligeti alatt operai alrendezői teendőket is lett volna végzendő. Ekkor a főudvarmesteri hivatalból leiratot vett, mely szerint az udvari zenekar (Hofkapelle) első fuvolásának nevezték ki, mely állás addig a zenekar költségvetésében és étatjában nem volt szervezve s az uralkodó egyenest az ő számára hozta létre. Egyúttal Salvi felkérte őt egy operájának bemutatására. S így 1862. szeptember 27-én »Wanda« című operáját előadták oly sikerrel, hogy utána (az 1862—63-diki téli saison- ban) tizenhatszor ismételték folyvást telt ház előtt. Hogy mindennek dacára miért tették félre, noha egyhangú sikere volt közönség és sajtó előtt, vagy vajjon nem szövegében találtak-e bökkenőt, nem lehetett eddig megtudni.

A fuvola zenedei tanárának 1865-iki októberben nevezték ki.
»Ilka« operáját Murska Ilma tette lehetővé az udv. operaházban. De alig hogy 1867. március 23-án először s utána még ötször került színre, a címszereplő nő távozása után abbamaradt ismétlése.

E két mű sikere arra sietteté a serény munkásságú zenészt, hogy a dalműszinház számára egy nagy művet írjon. Mosenthal nyújtott neki szép költeményt, s két nyár alatt megírta a »Judith« című operát, melyet Dingelstedt udv. tanácsos nagy örömmel ajánlott s némi akadály és halogatás után 1870 december 30-án került színre.

Öt nappal elébb életének legszomorúbb csapása állott be: egyetlen fiát, Leót, ki udvari hangversenyeken, az udvari zenekarban s a dalműszínház előadásaiban atyja fuvolajátékát meghaladni ígérkező művésznek bizonyult s ki igazi zenei teheséget és genialitást mutatott, elveszítette. Ettőlfogva elhagyta a művészt szakadatlan buzdulása, s egykedvűséggel, művészi hiúság nélkül követte hivatását. Azonkívül 1878. vége óta meghűlésből eredt mellhurut sulyosb következménye: mellszorulási állapot s annak 1879. april havában való rosszabbulása arra kényteté, hogy a fuvolától, melynek legnagyobb mestere volt, búcsút vegyen. E minőségben saját kérelmére nyugdíjazták, úgy, hogy most csak zeneszerzői és udv. dalszínházi karmesteri teendőit végzi. Utóbbivá 1876. dec 15-diki leirattal nevezték ki. Ez évi március 23-án Ferenc József-rendjelet kapott, a mi ugyan nem sokat nyom a latban, de mégis életrajzi adat.

A bécsi dalműházban már elébb a »Rosine« és »Erdei kisasszony« című balletteket, utóbb a »Margot« ciműt adatá elő. Énekkel vegyes táncműveket is írt, ilyenek az »Aus der Heimat« s az utóbb adott »Aus Versailles« címűek.
Számos táncműbe igen tetszős finom betéteket írt, így a »Londoni kéményseprő«-be, »Fiamella«, »Gizella«, »Flick és Flock«-ba. Ez utóbbiba egyszer ünnepi keleties jelenetet szőtt a szultán jelenlétekor, 1867. július 28-án s Medjidie rendjelt kapott értte. Továbbá a »Sardanapal«, »Satanella«, »Ellionor«, »Fantasca« és »Dyellah«-ba, úgy hogy alig adatik Bécsben ballet, mely ne tartalmazna tőle eredő szép betétet.

Jellemző kísérő zenét irt Mosenthal ünnepi költeményeihez; »Die Donau« s »Das Volkslied.« A Saar Ferdinand »An der Donau« című vígjátéka zenéjét is Bécsben ő írta meg.

Midőn 1878. július havában a perzsa sah tiszteletére számos balletet adtak elő, a sah Dopplert a perzsa oroszlánrend ötödik osztályú jelével tüntette ki.

Kürtnégyesei mindenfelé elterjedtek. Thires »Erdei madárka« című idyllje egy fuvolára s kürtnégyesre van írva, s kitűnő darabja a híres bécsi dalműzenekari kürtnégyesnek a fuvolarésszel. Dopplerrel élén.

Utóbb írta a »Kék partok« című balladát magán sopran és barytonra vegyes kar és zenekarra

Így visszapillantva e tehetséges, szorgalmas és közkedvelt művész pályájára, melynek nagy részét köztünk tölté, ki igazi barátja Magyarországnak, földjének, népének és zenéjének, s ki magyar könynyűbb dalműveivel benn is, künn is sokat lendített s iparkodott a magyar zene érvényesülésén, szívesen üdvözöljük őt ötvenéves művészünnepélyén, s fenntartjuk örömmel iránta rokonszenvünket s barátságos köszönetünket.

Bazaroff.”
193   Ardelao • előzmény192 2017-09-12 19:00:14

Doppler Ferenc.

3. rész

Új állásában oly boldognak érzé magát, hogy a hangversenyzéssel fel akart hagyni. 1842 april havában nőül vette Leigh Júliát, (kinek atyja bajor kir. registrator volt Münchenben).

Még 1839-ben több fuvola-szerzeménynyel el lépett elő, melyek pesti hangversenyein igen tetszettek. Ekkor Bartay Endre igazgató magyar eredeti zenekarnyitányokra díjakat tűzött. Doppler kettőt nyert el, három hét alatt írt két nyitányával. Ezeket 1843. november 15-én nagy sikerrel játszották el a nemzeti színházban. Elméleti tanulmányokat, főleg összhang- és hangszerelési-tant 1839-től kezdve Stolz Ede budai karmesternél és Adler budai karigazgatónál (Regenschori) tanult, s utánok Marx és Reicha könyveiből képezte magát. A nemzeti színház számára nagyszámú nyitányokat s közjátékokat írt, mire őt főleg Erkel Ferenc ösztönzé, ki fokozódó barátsággal fűzte a művészt magához.

Midőn 1844. március 3-án díjnyertes nagy e-moll nyitányát a nagy zeneegyleti hangversenyen előadták, Erkel, Volkmann Róbert és Brand (később Mosonyi) Mihály komolyan sürgették, hogy nagyobbszerű művekre fordítsa tehetségét. E mellett az összes fúvó hangszerekkel való ügyes bánása következtében Buda városának polgármestere felkérte őt, hogy a budai polgári őrhad karmesteri tisztjét vállalná el. Ráállt, s 1848-ig viselte, számtalan nyitányt, indulót s egyéb hangművet írván nagy és kis fúvókarra.

Midőn 1844. január 27-én Erkel »Hunyadi László«-ja színre került, Doppler Ferenc fölkérte Erkelt, engedné meg, hogy budai gárdája számára indulót szerkeszthessen s hangszerelhessen ez opera részleteiből. Erkel beleegyezett, de az induló noha tetszett, nem keltett nagy hatást. De midőn 1849-ben Haynau báró és Windischgrätz herceg a Rákóczy- indulót betiltották, a Doppler által szerkesztett és hangszerelt Hunyadi-induló lépett helyébe, rövid idő alatt bejárva országot, világot.

Már 1846-ban tervezett nagy operát. Barátja, dr. Köffinger (most előkelő államhivatalnok), egy Kotzebue-féle darab nyomán vázlatot készített számára, s a munka gyorsan haladt. Közbe a »Zanini« ezred részéről nagy előnyökkel egybekötött katonakarmesteri állásra kapott meghívást. De Erkel határozottan arra bírta, hogy az ajánlatot utasítsa vissza s már nagyrészben elkészült »Benyovsky«-ját ( E dalmű negyvenöt előadást ért nálunk. Adták még Lemberg, Würzburg, Pozsony, Temesvár, Arad színházaiban. ) befejezze. Ez megtörtént, s a dalmű Erkel vezetése alatt kitűnő sikerrel fényes szereposztással 1847. szeptember 29-én került színre. A női szerepeket Hollósy Kornélia és Lászlóné, a férfiakét Wolf, Füredi, Benza, Kőszeghi és Bognár Ignác énekelték. A mű kedveltsége és gyakori ismétlése második opera írására serkenté őt. »Ilka vagy a huszártoborzó«-t 1849. december 29-én tapsolták először a nemzeti színházban. Vagy kilencvenszer adták máig nálunk; azonfelül a bécsi s hannoveri udv. színházakban, Olmützben, s majd minden magyar városban, hol opera volt.

Barátja, dr. Bakody Tivadar szövegére a »Wandá«-t négy-öt hó alatt írta meg s ezt 1850. december 30-án adták először. ( Adatott még Bécsben, Drezdában, Stuttgartban, Darmstadtban, Grác, Lemberg, Riga, Karlsruhei Würzburg, Linz és Pozenben. A würtembergi király a nagy arany éremmel /tudomány s művészetért/ tünteté öt ki az első előadás után. )

Rövid időközökben a szerzemények hosszú sorát írta a nemzeti színház számára; köztük »Elvea«-t, Kobler nagy balletjét (1852. szeptember 18-án), a »Két huszár« háromfelvonásos operát Czanyuga szövegére (1853 március 12-én), a »Toborzók« című ballet zenéjét, több színmű-zenét, a »Salvator Rosa,« »Sajdar és Rurik,« »Márvány hölgyek« és »Diocletián«-hoz s e mellett sok alkalmi zenét.

Czanyuga 1852-ben fölkérte a két Doppler testvért, hogy több művész társaságában, a múzeumi díszteremben, a múzeum kertjének létesítésére, hangversenyt rendezzen. Ez alkalomra Doppler Károly nagy kettőst írt két fuvolára magyar eszmék fölött s a testvérpár összjátéka e hangversenyen (1852. március 28-án) annyira magára vonta a közfigyelmet, hogy ezóta együttes működésük, mintegy művészi becses különlegesség híre, folyton növekedett.

Azontúl minden nevezetesb hangversenyre kikérték közreműködésüket. Majd 1853 június havában Prágába utaztak, hol nagy ujjongással fogadták játékukat; Drezdában az udvari színházban játszottak ( Doppler Károly 1840-ben, tizenötéves korában lépett első' fuvolásként a budai színház zenekarába; 1845- ben Huber Ignác igazgatósága alatt ugyanott karmester lett; 1846-ban Pozsonyban első fuvolás; 1847-ben Feleki igazgató alatt Nagybecskereken az első nagy operát igazgatta : »Normát« Strauss János zenekarával, mely épen Bukarest és Odessa felé indult. Utóbb 1850-ben a nemzeti színháznál karmester lett, hol az évi september 18-án vezénylett először (a »Belizár« operát). 1853-ban február 12-én adták ugyanitt először elő »Gránátos tábor«-át, s 1854. március 23-án »Vadonfia« című operáját. 1862 októberben a bécsi operához, 1865. szeptemberében pedig a stuttgarti színházhoz első zeneigazgatóként szerződött. Ez utóbbi városban 1867. március havában udvari karmesterré léptetett elő s most is az. ). Berlinben barátjuk, Engel (a Knoll-féle établissement tulajdonosa), járt kezökre, s több igen sikeres hangversenyt adtak Bazzini hegedűvirtuóz társaságában.

A porosz király kivánatára 1853. június 27-én a potsdami udvari színházban vendégszerepeitek. Majd 1854-ben Drezdában, Lipcsében (a Gewandhaus- hangversenyekben) Berlinben, Charlottenburgban (hol a királynál adott udvari hangversenyen Meyerbeer kisérte őket zongorán), továbbá Hamburg és Brémában arattak nagy sikereket.

Huber Károlylyal, mint hegedűművészszel, 1856-ban nagy műutazáshoz fogtak. Bécs, Prága, Felső-Németország, Brüsszel után Londonban, hol a közönség rendkívüli felkarolása mellett remekeltek. Játsztak ott Ella alatt, Benedict filharmóniai hangversenyein, saját estélyeiken, melyeket a »Beethoven- rooms«-ban rendeztek.

Gróf Ráday Gedeon a nemzeti színház intendánsa felhívására 1857. március havában, Erzsébet királyné ittlétének ünneplésére, Erkel Ferenccel »Erzsébet» operát írták, Czanyuga József szövegére. E művet az az évi május 6-án mutatták be nagy díszelőadáson.

Folyt. köv.
192   Ardelao • előzmény191 2017-09-12 18:27:18

Doppler Ferenc.

2. rész

Nagyobb tournée után Lembergbe költöztek, melynek színházában Ferenc 1832. november 8-án először játszott. Atyját és nővérét ott Czabor Adalbert színigazgató a városi színházhoz szerződteté két évre, mely idő alatt Ferenc Lembergben és környékén, valamint Bukovinában, a hangversenyek jó sorát adta. Majd 1834. március 24-én lembergi bucsúhangversenyét adta, s utána atyjával és nővérével műutazásra kelt Bécs felé, hangversenyezve mind ama városokban, melyeken keresztül utazott. Bécsben, 1831. szeptember 17-én játszott először, a hangversenyteremmé alakított »Circus-gymnasticus«-ban, a bécsújhelyi tűzkárosultak javára. Rendkívül tetszett. Rá október 5-én saját hangversenyt adott a lipótvári színházi zenekar közreműködésével, szintén kitűnő sikerrel. Fele a jövedelemnek ismét jótékony célnak volt szánva : a hof-i és bécsújhelyi károsultaknak.

Időközben atyja a Josefstadti színházhoz szerződött, melynek igazgatója akkor Scheiner volt. E színház akkor (1834—-35-ben) kitűnő erőkkel rendelkezett. Első karnagya Kreutzer Konrádin volt, ki Doppler Eliz tanítója lett. Ez utóbbi énekszerepekre szerződtetvén, Kreutzer »Buvár« czímű operájának főszerepét éneklé. Ugyanott működött Pöck híres énekes, kinek számára írta Kreutzer az »Éji tábor«-t.

Doppler Ferenc 1834. december 28-án, midőn több színházi s zenekedvelőtársulati hangversenyben részt vett, az utóbbi társaság termében nagy hangversenyt adott, s 1835 tavaszán őt Lanner József, előnyös feltételek mellett, többszöri közreműködésre szerződteté.

Augusztus havában atyjának egy fiatalkori barátja, Zimmermann, bukaresti operaigazgató, Bécsbe érkezett, s Ferencet első fuvolára, atyját első mély- búgóra, nővérét pedig fiatal szerepek énekrészleteire a bukaresti operához szerződtette. Ott 1838 tavaszáig maradtak, mialatt Moldva és Bukovinában, valamint Bukarestben is, számos hangversenyt adtak. Ferenc 1838 május havában körutat tett Nagyszeben, Temesvár, Arad és Budára, hol nővére már 1837-ben a Nötzl F. által igazgatott városi színházhoz szerződtetett vígénekesnőnek. Utóbb Ferenc és atyja is e színház tagjai lettek. így kerültek
hozzánk, Budára.

Művészünk 1838. október 4-én játszott először fővárosunkban. Magyar ábrándot játszott, s a hangverseny Jansa bécsi hegedűvirtuózé volt a nemzeti színházban.

Ekkor elhatározta, hogy rég óhajtott tervét, az oroszországi hangversenykörutat, megvalósítandja. Hallotta, hogy a közök kitöltésére alkalmas segédművészeket orosz városokban nehezen találnák. Fogta magát, szerzett olyan fából és szalmából készült hangszert, minővel Gusikow lengyel zsidó egykor világhírű sikerre tett szert. Másfél hó alatt annyira elsajátította e hangszer játszásának ügyességét, hogy meglepő hatást keltett vele egy 1839. april 28-án a budai színházban tartott hangverseny alkalmával. Az év őszén megkezdte útját, Kassa, Eperjes, Tarnow, Przemysl s Lemberg felé tartván. Az utóbbi városban jelen volt nővére, Elizának Uhink Ede lembergi színész és rendezővel tartott eljegyzésén.

A lembergi színház akkori igazgatója, Frisch H., azt ajánlá neki, hogy nejét, jeles énekesnőt, fogadja művésztársul körútján. Doppler beleegyezett, s így a hölgygyel, ki saját fogatán és szolgálatával utazott, 1840. január 6-án Kiewbe érkezett. Bő eredmény koronázta működésüket. Február 12-én a híres bécsi zongoraművész: Mayer Leopold hangversenyében játszott. Ez Moszkvából érkezett éppen, hol háza volt, s ép Párisba készült. A dermesztő hideg miatt (átlag 20—24 fokú hidegség uralkodott) Meyer azt tanácsolá nekik, hogy inkább melegebb időszakra hagynák az éjszakra utazást. Az utazó művészek tehát Odesszába indultak. Ez az út betegágyba veté Dopplert. A hétszáz werstnyi utat, folyton tizenkét postalovat fogatván elő, hat nap alatt tették meg nagy ügygyel-bajjal. Doppler két hétig volt ágyban fekvő beteg; de Frischné nem igen törődött vele; s aránylag gyors felüdülését a rokonszenves Haas-család gondozásának köszöné, mely betegségét és honvágyát némileg csitítá. A Haasék fia: Károly, továbbra hű barátja lett a felgyógyultnak. Haasék mai napig is a legnagyobb délorosz zongoratár tulajdonosai.

Nem nagy kedvvel folytatá most útját Doppler. Miután Odessában több jövedelmes hangversenyt adott, gróf Woronzoff odessai főkormányzó s herceg Suwarow ajánló leveleivel Kischenewbe és Jassyba indult. Főleg utóbbi városban az orosz konzul, Kotzebue Károly (az író fia) és családja szives fogadtatása jó következményű volt rá nézve. Aztán Bukarestben találkozván Jakobson Miklós zeneszerzővel, fiatalkori barátjával, vele Pestre utazott.

A mi nemzeti színházunkhoz 1841. júniusi 5-dikén szerződött első fuvolásnak. A szokásos próbajátékul Erkel »Báthori Máriá«-ja előadásán a nehéz fuvolaszólamot játszotta, a zeneszerző nagy örömére.

Folyt. köv.
191   Ardelao • előzmény190 2017-09-12 12:11:30

Ha már szóba hoztam Doppler Károly nevét, beszélni kell Doppler Ferencről is. Zeneszerzőként ő termékenyebb volt, mint öccse, Károly. De műveiket általában közösen alkották, így nehéz megállapítani, mely dalmű megírásában melyiküknek mennyi része volt.

Íme egyik közös szerzeményük:

Franz & Karl Doppler - Hungarian Fantasy (Drahos Rebeka & Szabados Éva)

Az alábbi írásban – amelyet terjedelme miatt részletekben idézek - valójában az egész Doppler-család történetét megismerhetjük.

Fővárosi Lapok, 1881.05.29., 122. szám.

Doppler Ferenc.

Június elsején e zenész, kinek zenei, különösen operai viszonyaink nemzeties élénkülése körűl elismerést érdemlő munkássága kortársai élénk emlékezetében marad, hivatásának ötvenedik évfordulóját ünnepli. Ez alkalommal a családja és barátainak emlékezései után tett eme feljegyzéseket talán nem fogadják rokonszenv nélkül a mi olvasóink sem, kiknek egy része a derék zeneszerzőt dalműveiből, táncműveiből, karnagyi és fuvolajátékbeli működéséről jól ismerik.

Doppler Ferenc atyja a Krems városa mellett fekvő Reibers helységben iskolamester volt. A múlt század vége felé s a mostaninak kezdetén nem voltak Ausztriában sem zenei képező intézetek, s így a zenetanulók, kik nem laktak nagy városokban, kizárólag vagy klastromokban nyertek zenei s egyéb kiképeztetést, vagy pedig az úgynevezett »Thurner-meister«-eknél, t. i. a városi zenekar vezénylőjénél. Ily utóbbihoz adták Dopplerünk atyját is, ki akkori szokás szerint, majd minden fúvó- és vonós-hangszert tanult gyakorlatilag kezelni; főhangszere azonban a búgósíp (oboa) lett, mellyel később hangversenyzett. Midőn 1805-ben Napóleon Ausztriába vonult be, Doppler atyja is a hadseregbe lépett, s miután pár év múlva a katonai szolgálattétel alól felmentették, karmesterként lépett a 26. gyalog sorezredbe, akkor »Vilmos németalföldi király« ezredébe. Ez állásában 1813. május 12-én, huszonnyolc éves korában, kelt össze Klagenfurt Szent Péter templomában Roth Katalinnal.

Gyakori helyőrségi változtatás után az öreg Doppler végre a Lembergben fekvő 37-dik gyalog- sorezredhez (báró Máriássy) szerződött karmesternek. A nagy laktanyában, melyben e katonaezred sok évtizeden át lakott, 1821. október 16-án született Doppler Ferenc.

E laktanya udvaraiban játszott első gyermekéveiben Doppler Ferenc, s a Máriássy-ezred katonáinak magyar nótái (az ezred a kassai hadfogadási kerülethez tartozik) keltették a hallgató gyermekben a zene első csiráját. Még utóbb is emlegette, hogy álomszerűén lebeg előtte a laktanyai élet, a katonák tréfálódzása ő vele, ajándékocskáik részére, a sindelyből faragott játékszerek, kard és lőszerek. Midőn atyja egyszer azon lepte meg, hogy az összes dobjeleket két fabotocskával faszéken a legnagyobb pontossággal dobolta, az ötödfél éves gyermek számára huzatokkal bevont teljes kis dobot készíttetett, melyen ez a próbaszobában, midőn az atya újonnan szerzett indulóit tanulták be, rendesen s szabályos rhytmussal játszta a kisdob szólamát. Egyszer azt látta a gyermek, hogy a kaszárnya udvarán két szegény katonaszökevény, kik magyar hazájukba akartak szökni, bűnhődött: vesszőt futottak két hosszú katonasor közt. Jajkiáltásukat a katonasorokon kívűl velők lépést tartó dobosok pergése túlhangozta, s Doppler Ferenc borzadva s részvétkiáltásokkal visszaszaladva lakásukba, félreállítá a dobot, melyhez többé nem nyúlt.

Kevéssel rá, 1826-ban, az öreg Doppler, miután huszonegy évet töltött a katonaságnál, elhagyta a Máriássy ezredet, s polgári állomást vállalt. Eleintén a lembergi, aztán a varsói nemzeti lengyel színháznál első oboistaként működött, élethosszig tartó kinevezéssel s tizenöt arany havi fizetéssel, Varsóba 1828-ban költözött a hattagú család.

A varsói színháznak akkoriban kitűnő operája s jeles művészei, valamint teljes táncszemélyzete volt, s állami segélyezésben részesült. Doppler Ferenc gyakran ott ült a zenekarban, s — nyolc éves létére — hallotta Sontag Henriettát, Paganinit, Lipinskyt, s az akkori művészeti világ egyéb korifeusait. A »Bűvös vadász«, »Varázsfuvola«, »Fehér nő«, »Kőmíves« dalműveket a lengyel ajkú művészek kitűnően adták elő.

Midőn 1828-ban »A portici néma« párisi diadala Varsóig ért, a színházi főnökség a híres lengyel zeneszerzőt és karmestert: Kurpinskit, ki a »Lexicon« embere, (zenei hírlapot is alapított), az operai rendezővel Párisba küldé e dalmű minél tökélyesb elsajátítása végett. Olaszországból pedig a leghíresb színfalfestőt hozatta, hogy párisi minták szerint készítse a díszleteket. 1830. őszén akarták előadni, de az opera brüsszeli előadása után, (1830. július havában) kiütvén a forradalom, az orosz kormány betiltá e dalmű színrehozatalát. Midőn 1830. november 29-én este hat órakor Varsóban is kitört a forradalom, a lengyel kormány megrendelte előadását, s Kurpinski, a párisi színház módjára, fiúk énekkarával erősbítvén a műben előforduló nagy énekkarokat, Doppler Ferenc is első sopranista részt énekelt köztük (persze lengyel nyelven), még pedig oly szabatossággal és biztossággal, hogy atyja méltányolva a gyermek kitűnő zenei érzékét, terzfuvolát készíttetett számára. Az apa 1830. szeptember havában kezdé a tanítást, s a fiú pár hét alatt az összes kemény és lágy hanglépcsőket bírta, sőt hét hó múlva a varsói »Rozmaitos’ci« (varietés) színházban, felvonás közében — 1831. april 22-én Relpad fuvolaváltozatait, zenekar kísérettel nagy sikerrel adta elő.

Az évi május 18-án, a lengyel nemzeti színházban, a Grochownál megsebesült lengyelek javára nagy akadémiát rendeztek, melyben Ferenc egy magyar théma fölötti változatokat játszott. Tetszett, midőn a kis művész, ki — hogy a többi szereplők módjára, nemzeti lengyel-jelmezben jelenhessen meg — egy lengyel tábornoktól kis fiának egyenruháját kapta ajándékba, nemzetőri egyenruhácskában, csákóval s oldalán karddal, jobbjában a fuvolát tartva, katonai köszöntéssel lépett a tömött ház elé, nagy hatással adván elő a nehéz változatokat. A siker, mely e játékot követte, arra bátorítá az atyát, hogy a háborús idők dacára, külön hangversenyt rendezzen. Megtörtént, s a lengyel opera legkiválóbb tagjai és a nemzeti színház egész zenekara közreműködött. Ez volt az első nagyobbszerű alkalom, midőn Doppler Ferenc — 1831. június elsején, — a nagy közönség elé lépett saját hangversenyében.

Más nap szomorú hírek érkeztek: a lengyelek osztrolenkai vereségéről és az orosz sereg közeledtéről.

A lengyel kormány rendeletet bocsátott ki, hogy azok a családok, melyek nem képesek magukat három havi élelmi szerrel ellátni, hagyják el egy hét alatt a várost. A 19—49 éves férfiakat azonban maradásra s nemzetőri szolgálatra kötelezték. Június 4-én a Doppler-család, a családfő kivételével, Krakkóba vonult, hol a kholera nagyban dúlt. Dacára ennek, rászánta magát a bevételforrások híján levő család, hogy a kis Ferenc által egy, a járvány dacára jól látogatott, hangversenyt rendeztessen.

De nem sokáig tartott a jövedelem. Hozzá a család panaszleveleit nem kapta meg az öreg Doppler, mert a postákat a mindenfelé csatangoló gyülevésznép elfogta. Egyszerre csak váratlanul megjelent az apa családja körében. Leírhatatlan veszélyeken s nehézségeken át sikerült neki Varsót elhagyni; persze ott kellett vesznie minden vagyonának, kivéve okmányait, búgósípját és esernyőjét.

Miután családja némi kis adósságait csekély pénzalapjából kiegyenlíté, másnap osztrák földre tértek, Podgorzé-nél, hol a járvány miatt huszonegynapi vesztegzár alatt tartották őket. Szerencséjükre, Fichtel tábornokban, ki az öreg Dopplert a Máriássy-ezredtől ismerte, jóakarójukat találták fel. Hallván ez a család szükségét és a kis Ferenc fuvolajátékát, a nagy kerti kéjlakban hangversenyt rendezett, melynek számait kizárólag Dopplerék töltötték ki. Ferenc fuvolázott, atyja hegedült, Eliz nővére pedig (ki folyton Budapesten lakik most is,) énekelt. A hangverseny eredménye (200 frt bécsi értékben,) mely jórészt Lichtenstein herceg huszárezredes támogatásának volt köszönhető, nagyban segített rajtok.

A vesztegzár megszüntetése után hangverseny- körútra keltek Galliciában, Tarnowban a gyermektelen gróf Stadnicki Felician (kitűnő zongorász) megkedvelte őket, hosszabb ideig magánál tartotta, s a fiatal fuvolással naponta szonátákat és kettősöket játszott.”

(Folyt. köv.)
190   Ardelao 2017-09-12 00:59:59

E bejegyzés keretében Doppler Károly zeneszerzőről, karmesterről és fuvolaművészről emlékezem meg, aki pontosan 192 évvel ezelőtt, szeptember 12-én született.

Jóllehet, születésnapról beszélek, az alábbiakban azt a méltatást idézem, amely 1900-ban, a Vasárnapi Újságban (47. évfolyam, 12. szám) jelent meg, Doppler Károly halálát követően.

„DOPPLER KÁROLY.

1826—1900.

(A születés évét illetően ld. az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc.” c. topik 522. bejegyzését. Megj. A.)

Doppler Károlyban, a ki e hó 11-én Stuttgartban 74 éves korában elhúnyt, a magyar zene egyik érdemes mívelője veszett el, a ki bár csak pályája első felét szentelhette hazánknak, de az alatt az idő alatt is sok érdemet szerzett a magyar színpadi zene fejlesztése körűl. Élete nagyobb része a külföldön telt el, de ez alatt is folyton érdeklődött hazai zenei életünk iránt.

Doppler Károly, ki testvéröcscse volt Doppler Ferencznek, jeles zeneszerzőnknek, 1826-ban született s már mint tizenegy éves fiú a budai színházhoz szerződött második fuvolásnak. Egy évvel később önálló hangversenyen lépett fel nagy sikerrel s 1840-ben első fuvolássá lépett elő. Már ifjan kezdett zeneszerzéssel is foglalkozni s első nagyobb szerzeménye, a József főherczeg ötvenéves nádorsága ünnepére írt magyaros stílű ünnepi nyitány , szép sikert is aratott. Számos színdarabhoz írt zenét s 1843-ban két felvonásos ballettel lépett a nyilvánosság elé . A sokat ígérő ifjú művész alig 19 éves korában már második karmesterré lett, majd mikor Aradon opera alakult, ehhez hívták meg zeneigazgatónak. Itt találta a forradalom, melyből ő is kivette részét: 1849-ben ő vezette a magyar honvédség zenekarát egész a komáromi kapituláczióig. A forradalom után Erkel Ferencz oldala mellé került, mint a Nemzeti Színház második karmestere s ez állásában, melyet 12 évig töltött be, különösen azáltal szerzett érdemeket, hogy ő állította össze az akkortájban színre került népszínművek zenéjét s számos népdalt is szerzett , melyek még ma is népszerűek színpadainkon. Nagyobb művekkel is próbálkozott: a pesti Nemzeti Színházban 1853-ban « A magyar gránátos tábor » czímű víg operája, a következő évben pedig « A vadon fia » czímű romantikus operája került színre. 1857-ben, mikor Erzsébet királynő először járt Pesten, a látogatás örömére rendezett díszelőadáson előadott három felvonásos ünnepi opera első felvonását Erkel Ferencz, a másodikat Doppler Ferencz, a harmadikat Doppler Károly írták.

Miután tizenkét évig volt karmester, bátyjával, — ki a fuvolát szintén kitűnően kezelte hangverseny-körútat tett, először Németország főbb városaiban, majd Belgiumban, Angolországban, Oroszországban, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában stb. Mindenütt nagy sikereket arattak; Weimarban Liszt Ferencz is a legszebb dícséretekkel halmozta el a két művészt, 1854-ben pedig Meyerbeer meghívta őket Berlinbe egy általa rendezett udvari hangversenyen való közreműködésre.

1862-ben a bécsi udvari operához hívták meg Doppler Károlyt, a hol bátyja már régebben a ballet karmestere volt. Bécsből a stuttgarti udvari színházhoz került mint első zeneigazgató s itt is működött néhány évvel ezelőtt bekövetkezett nyugdíjaztatásáig, a mit szemének elgyengülése tett szükségessé.

Karmesteri állását mindig lelkesedéssel és példás buzgalommal töltötte be s több színdarabhoz tetszést aratott zenét írt.

Neje is művésznő volt, a pesti Nemzeti Színház kedvelt tánczosnője,
Kobler Lujza, a Nemzeti Színház egykori balletmesterének leánya, kinek családjáról Jókai «A Koblerék tánczoló babái» czímmel érdekes tárczaczikket írt. Csaknem negyven évig tartó boldog házaséletet élt Doppler Kobler Lujzával s úgyszólván együtt is haltak meg: Doppler Károly halála neje temetése napján következett be. A stuttgarti közönség nagy részvéttel kísérte ki az öreg művész koporsóját a sírhoz, hű élettársa mellé.

Alapos zenei képzettség, pontosság, lelkiismeretesség jellemezték Dopplert élete pályáján. Számos kiváló énekest és énekesnőt képzett ki egész önzetlenséggel, kötelességének tekintve, hogy jeles művészi erőket neveljen a műintézetnek, melynek szolgálatában állott. E tulajdonságai nagy népszerűséget szereztek neki a művészi körökben. Négy gyermekét is a művészi pályára nevelte, kik mindnyájan becsülettel megállják helyüket.”
legújabb:
Kelemen Zoltán - 2017-11-24
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUBERT: Három zongoradarab, D. 946
LISZT: A Villa d'Este ciprusai 1-2
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

A Michel Sogny módszer, a tradícionális magyar zongoratanítás és 40 év tapasztalata itthon és külföldön
Szentpéteri Gabriella bemutató tanítása

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Massimo Mercelli (fuvola)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Andrea Vitello
BACH: h-moll szvit BWV 1067
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K. 313
SCHUMANN: I. szimfónia Op.38

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Szives Márton (marimba, ütőhangszerek)
Mucsi Gergő (ütőhangszerek), Paragi Balázs (zongora)
"Hangulatkoncert"
KEIKO ABE: Wind in the Bamboo Grove (Szél a bambuszligetben)
ANDERS KOPPEL: Marimbakoncert
ASKELL MASSON: Kim
LUIGI MARINARO: Specchio (Tükör)
PETER GARLAND: Apple Blossom (Almavirág)

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Házigazda: Molnár Szabolcs
CORELLI: D-dúr concerto grosso Op. 6 Nr. 4
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar táncok
LIGETI GYÖRGY: Ramification
KURTÁG GYÖRGY: Művek kamarazenekarra

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Ji Eun Yook (hegedű), Jihyun Cho (zongora)
A MÁV Szimfonikusok Kamarazenekara (Euro Sinfonietta Wien)
Vezényel: Alfredo Sorichetti
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218
MOZART: 20. (d-moll) zongoraverseny, K. 466
HAYDN: 1. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ducza Nóra, Jekl László (ének)
Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Művészeti vezető: Németh Pál – fuvola
COUPERIN: Salve Regina
Qui dat nivem (147. Psalm)
Domine salvum fac Regem
La Sultanne
Les Nations – Premier Ordre «La Françoise»
Concert Royaux – Troisieme Concert

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós


18:00 : Szombathely
Agora Savaria

Szombathely Koncert Fúvószenekar
"60 éves jubileumi koncert"

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Fülep Márk (fuvola), Granik Anna (zongora)
"Bach összes fuvolaszonátája"

19:00 : Vác
Bartók - Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AM

Ábrahám Márta (hegedű)
Vác Civitas Szimfonikus Zenekar
vez.: Sándor Bence
BEETHOVEN: VII. szimfónia
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny
A mai nap
született:
1901 • Serly Tibor, hegedűs, zeneszerző († 1978)
1904 • Nádasdy Kálmán, rendező († 1980)