vissza a cimoldalra
2018-07-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60968)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5531)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (944)
Momus-játék (5503)
Élő közvetítések (7306)
Gaetano Donizetti (949)
Operett, mint színpadi műfaj (3643)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2809)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
A díjakról általában (1029)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

175   Ardelao • előzmény174 2017-09-04 22:56:12

HANGVERSENY

…..„Az első szám újdonság volt magyar szerzőtől: a világtalan Horváth Attila, G-dúr hegedűszonátája, négy szebbnél szebb tételben, de a melyek közül csak az utolsónak volt — szintén nem végig, következetes — magyar friss-jellege s éppen ez a rész nem éri el a többiek nemességét és lendületét.
Évekkel ezelőtt önálló hangversenyben lépett fel a kiváló szerző néhány művével, a melyekről akkor meg kellett jegyeznünk, hogy minden tartalmasságuk mellett is hidegen hagytak, mert túlságosan ridegek, a szív melegéből vajmi keveset juttattak a hallgatóhoz; az itt előadott hegedűszonáta örvendetes fordulatot jelent: megvan benne az-az emberi, szinte érzéki lobogás, a szenvedély tüze, a mely szívből jön, s bizton hatol a szívekbe.
A Grünfeld hangversenymester szólamát zongorán kísérő szerző a legőszintébb, zajos elismerést aratta. Vajha gyakrabban találkoznánk nevével!”…..

ZENEVILÁG, 1900. november 15. (1. Évfolyam, 6. szám)
*
174   Ardelao • előzmény173 2017-09-04 22:55:06

Nagykőrösi hírek.

„Levelezőnk írja:
Nagykőrös műértő közönségét ritka élvezetben részesíté Horváth Attila, a világtalan zongoraművész és zeneszerző, Horváth Antal városi adótanácsos fia, ki zenetanulmányait a közoktatási minisztériumtól több éven át nyert ösztöndíja segélyével Budapesten és Bécsben a múlt év folyamán befejezte, — e hó 6-án adott hangversenyével. A városi nagy szálló emeleti dísztermét válogatott közönség tölté meg, a mi fényes jele annak, hogy a zongora-művészetet a körösi értelmiség méltó pártolásban részesíti. A program minden egyes száma, főleg az 5. és 6-ik szám alattiak zajos tapsvihart keltettek, úgy, hogy azokat ismételni kellett.”


BUDAPESTI HÍRLAP, 1886. november 10. (6. Évfolyam, 211. szám)

173   Ardelao 2017-09-04 19:44:55

HORVÁTH ATTILA


̶ „Horváth Attila Erkel, Liszt, Brahms, és Volkmann barátja volt. Állami ösztöndíjak nyertese, a milleniumi királydíjas hegedűszonáta koszorús szerzője, harminc-éves korára országos hírű zongoraművész. Kell-e ennél szebb kezdet?

A folytatás nem volt ilyen. A magyar közöny elhamvasztotta e lélek lángját, s mikor 1921-ben, hatvan-esztendős korában Horváth Attila meghalt, kevesen tudták, hogy ki volt, még a Zeneakadémiáról kikerült szakemberek sem hallották soha a nevét. Csak övéi és a vakok Intézetének növendékei sírtak utána, a vak mester, a jó tanár és szeretetreméltó ember után.

Megható, hogy Horváth Attila, ez az asszonyi szépséget sohasem látott férfi, egyik legnagyobb művét nőről, Zrínyi Ilonáról írta. Az ő képzeletében a nő – akinek hősi és női sorsát fel lehet oldani zenében – olyan, mint Zrínyi Ilona: ha kell – gyöngéd, ha kell – erős, szeretni, de akarni is tud.

A nyitány nem Zrínyi Ilona történeti tetteit írja le, hanem a szerző azt a képet mutatja meg, amelyet magának festett a tragikus sorsú, hős asszonyról.
Dacos főtémával indul a mű. A magyaros ütemek során a hősnő örömének, bánatának a száműzetésbeli szenvedésének zenei mását könnyen felismerhetjük.”

Papp Viktor írása
Megjelent: „Zenekönyv Rádióhallgatók számára”
Zenekari esték II.

Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság Kiadása
1940.

*

A Molnár Imre dr. által szerkesztett „A Magyar Muzsika Könyvében” az alábbi bejegyzést találtam (Budapest, 1936.):

„Horváth Attila zeneszerző. *1862, Vustár - †1921, Budapest. Kora gyermekkorában elveszti szeme-világát. Bécsben tanul zenét. A Vakok Intézetének zenetanára lesz, 1889-ben. 1893-ban zongoratanári oklevelet szerez az akadémián. Művei zongoradarabok, kamarazene, zenekari és kórusművek.”

A „Vustár” valószínűleg elírás lehet, Horváth Attila pontos születési helye és ideje: Berzétemonostor (ma Nuštar, Horvátország) - Szerém megye, 1862. augusztus 11.
(Megj. A.)

*

Horváth Attiláról – a teljesen elfeledett zeneszerzőről – csak a korabeli újságokból sikerült értékes adatokat találnom.

Ezek a fellelhető írások, egy igen nagy tudású, tehetséges zongoraművész-zeneszerző és zenetanár rövid, de sikeres életébe enged bepillantani.
Érthetetlen, hogy halála után teljesen elfelejtették.
(Megj. A.)

*

„Horváth Attila, vak zongoraművész és zeneszerző a zenekedvelők egyletének termében (Bálvány-utca 14 sz.) 1883. április hó 6-án, pénteken esti 7 és fél órakor hangversenyt rendez a következő programmal:
1. Sonáta. Zongora és hegedűre Horváth Attilától. A hegedűrészt játssza Zerdahelyi Olga* úrhölgy,
2. a) Fantasie, b) Caprice E-dur, c) Caprice A-moll, Horváth Attilától (először).
3. Két magyar zenekép a honfoglalók idejéből Horváth Attilától (először).
4. Magyar dalok Horváth Attilától, énekli Saxlehner Emma* úrhölgy, (először.)
5. d) Ballada e) Rögtönzés f) Tarantella Horváth Attilától (először.)”

Jegyek kaphatók az Országos Vakok intézetében: Király-utca 64. sz.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1883. március 28. (3. Évfolyam, 86. szám)

Megjegyzések (A.):
*Zerdahelyi Olga (hegedűművésznő / 1861. Pozsony - ?)
*Saxlehner Emma (operaénekesnő, alt/ 1849. Pest – 1938. Budapest)

*

„A világtalan zongoravirtuóz s jeles zeneszerző: Horváth Attila Bécsbe megy, hol fél vagy egész évet fog tölteni, nagyobb méltánylást keresve, mint aminőben itthon részesült.”
FŐVÁROSI LAPOK, 1883. október 31. (230. Évfolyam, 255. szám)

*

„Horváth Attilának, a világtalan zongoraművésznek és zeneszerzőnek a közoktatásügyi miniszter nem rég, szép ösztöndíjat adományozott, hogy tanulmányait Bécsben folytathassa. Érdekes, hogy Jahn (Wilhelm, megj. A.), bécsi udvari opera igazgatója, Horváthnak állandóan két jegyet bocsátott rendelkezésére, egyet t.i. a kísérője számára.”

BUDAPESTI HÍRLAP, 1885. február, 15. (5. Évfolyam, 15. szám)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:30 : Budapest
Budavári Palota, Oroszlános udvar

Miklósa Erika, Balázs János, Lajkó Félix
Az MVM Zrt. bemutatja:
ZENERGIA – A zene mindenkié
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nmezeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
esőnap: július 22. vasárnap

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – Anna-bál, Palotás
A mai nap
született:
1920 • Isaac Stern, hegedűs († 2001)