Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


101 Ardelao 2017-08-07 09:06:07 [Válasz erre: 100 Ardelao 2017-08-07 09:01:24]
A 100. bejegyzésben szereplő cikk az Amerikai Magyar Népszava 1978.03.03-i számában jelent meg. Ehhez kapcsolódik még az ugyanezen lap 1978.05.12-i számában megjelent írás is: „ NYÍREGYHÁZI ERVIN írta: HALÁSZ PÉTER Az amerikai zenei világ ismét Nyíregyházi Ervin nevétől hangos. Ez a szó azonban, hogy „ismét” — ezúttal fél-évszázados szakadék fölött ível át. Amikor 1920-ban először lépett föl New Yorkban, a zeneértők elbűvölten hallgatták s voltak olyanok, akik babonás áhítattal Liszt Ferenc reinkarnációját vélték fölfedezni benne. Három esztendős volt, amikor megállapították róla, hogy abszolút hallása van. Hat éves korában lépett először a közönség elé. „Josef Hoffmann óta a legelkápráztatóbb csodagyerek”, írták róla akkor a zenekritikusok. Esztendőkön át sikert sikerre halmozott és valósággal felkavarta a zenei világot. Akik nem szerették, azok is elismerték, hogy „egyedülálló.” Nincs még egy zongorista, akinek érintésére a hangszernek ily zengése, ilyen rezonanciája volna!” Azután hosszú-hosszú időre eltűnt. S amilyen váratlan (és indokolatlan) volt eltűnése, ugyanolyan váratlanul tért vissza most, hetvenöt esztendős korában Nyíregyházi Ervin Amerika zenei életébe. Zenekritikusok és esztéták ismét hasábos cikkeket írnak róla. Ezeknek az írásoknak alapján rajzolta meg Halász Péter e hasonlíthatatlanul érdekes egyéniségű magyar származású zongoraművésznek a profilját. Nyíregyházi Ervin édesapja operaénekes volt, a budapesti Operaház művésze, hat-esztendős korában a kisfiú lejátszotta a zongorán mindazokat az operákat, amelyekben apja föllépett. Budapesten Thomas István és Székely Arnold voltak a mesterei, „formális tanulmányait” 1914-ben fejezte be Dohnányi Ermnő keze alatt Berlinben. Játéktechnika tekintetében már nem sokat adhattak neki, technikai készsége akkorra kiforrott. „Ihletet kaptam tőlük, inspirációt” — mondotta egyszer Nyíregyházi — „Dohnányi csodálatos művész volt, teli eszmével, fantáziával. Lamond megmutatta nekem hogyan játszott Liszt bizonyos dolgokat. Ő mondotta, hogy a tempó, amivel Liszt b-moll Szonátáját játszom, közelebb áll Lisztéhez, mint bárki másé.” Az Egyesült Államokban egyik hangversenyét adta a másik után. A Liszt A-dúr előadása Pierre Monteux-vel és a bosztoni Szimfonikusokkal: legendás hírű és emlékezetű. A hangversenyek közönségét lázba hozta nemcsak játékával, megjelenésével is — oly tökéletes volt összhangja e kettőnek, a belső tűznek és a romantikus külsőnek. Nyíregyházi magas, karcsú, légies. A keze olyan, amilyennek érzelmes regényekben ábrázolják a világhírű zongoraművész kezét: keskeny, finomívű tenyér, karcsú ujjak. Holott a valóságban a zongoraművészek tenyere széles és ujjaik lapátalakúak. A hüvelykujja azonban (írja róla Schonger a New York Times-ban) óriási és arasza könnyedén éri át a tizedhangközt, C-től E-ig. Tanulmányokat írtak róla, kutatták zseniálitása titkát, ő volt az „ördöngős művész”, aki még abban is különbözött pályatársaitól, hogy gyakorolnia sem kellett. Zongoraművészek általában naponta öt-hat-hét órát töltenek hangszerük mellett. „Napi három óránál többet soha életemben nem gyakoroltam” vallotta meg Nyíregyházi „elég volt hallanom egy darabot s már tudtam. Kéztartással, más ilyesmivel, sohse törődtem sokat. Minden magától jött. Tizenöt esztendős koromban Rachmaninoff helyett léptem fel a Christianumban egy Csajkovszkij-hangversenyen. Amikor lejátszottam az első Deszakkordokat, én magam is meglepődtem és a karmester majdnem leszédült a pódiumról. Szenzáció volt!” Mi történt ezzel az emberrel, ezzel a kivételes tehetségű művésszel, mi okozta, hogy a sikerek csúcspontjáról egyszerre zuhant a mélybe, a feledésbe? Azzal kezdődött, hogy 1924-ben összeveszett Robert Johnstone-nal, a menedzserével. Fölfedezte, hogy egyik behirdetett hangversenyén osztozik a műsorban egy szóló-énekessel és egy hegedűművésszel. Nyíregyházi erről hallani sem akart. Ez a reputációja végét jelentené, gondolta. A hangversenyen nem lépett fel és beperelte Johnstone-t szerződés-szegésért. A bíróság azonban Nyíregyházi ellen döntött. Attól kezdve a menedzserek, a zenei impresszáriók nem akartak tudni róla. „Bajkeverő!” sütötték rá a bélyeget. A magánéletével is túlságosan sokat foglalkoztak a lapok. Egyik házassága követte a másikat, (összesen kilenc.) De ez még nem lett volna hanyatlásának oka. A per elvesztése után új impresszárió után kellett néznie. Akiknél jelentkezett, próbajátékra szólították fel. Nyíregyházinak fejébe szökött a vér. „Én, aki Nikisch-el és Monteux-vel hangversenyeztem, együgyű öregasszonyok előtt bizonyítsam magam? Soha!” Ésígy történt, hogy Nyíregyházi egyszerre csak eltűnt. És ahogyan az lenni szokott: elfelejtették. Senki sem kérdezett utána. Senki sem törődött. Ellobbant, kiégett, kész! S mély csönd, ötven esztendeig. Los Angelesben, majd San Franciscóban lakott, népszállóban. Kereset nélkül, fillér nélkül. Kottapapíron komponált, de amit írt, nem adta oda senkinek. Akkor már harminc esztendeje nem volt zongorája. Harminc éve nem érintették ujjai a zongora billentyűit. Csodával határos, hogy 1973-ban néhány barátjának sikerült rábeszélnie: adjon hangversenyt egy San Franciscó-i templomban. Leült a zongorához. A partitúrára pillantást sem vetett. A művet ötven esztendővel azelőtt játszotta utoljára. És megkezdődött a hangverseny... Egy rajongója hangszalagra vette. A hangszalag Gregor Benkő-nek (neve után: magyar származású), a Nemzetközi Zongora Archívum igazgatójának a birtokába került. Benkő lázba jött. A szalagról lemezt készített és bemutatta a Ford Alapítvány zenei korifeusainak. A Ford Alapítvány azonnal döntött: két esztendei járadékot biztosított Nyíregyházinak és stúdiót bérelt számára San Franciscóban, szabad kezet adva neki: azt játssza lemezre, amit kíván, amihez kedve van. A Columbia hanglemezvállalat egy hónap múlva három Nyíregyházi- lemezt hoz forgalomba. A hetvenöt-esztendős Nyíregyházi Ervin az idei tavaszon visszatér a félévszázados feledésből. Schönberg szerint Rubinsteinen kívül senki máshoz nem hasonlítható. De az igazság az, írja a kiváló esztéta, hogy nem is hasonlítható senkihez. Egyedülálló. Húsz esztendővel látszik koránál fiatalabbnak. Magas, karcsú, lobogó hajú, légies. S máris áhítattal teljes csodálat övezi ismét, ugyanúgy, mint egykoron.”

100 Ardelao 2017-08-07 09:01:24
MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN Egy nagy zongorista újra felfedezése Egy nagy zenei tehetség, aki fél évszázaddal ezelőtt királyok előtt szerepelt és foglalkoztatta a bírálókat, Kaliforniában újból előkerült. A most 75 éves Nyíregyházi Ervin egy kis szállodában lakik San Franciscóban és kerüli a nyilvánosságot. Nyíregyházi Ervin története sok tekintetben elbűvölőbb, ha nem furcsább, mint puszta elképzelés. 1903-ban született muzsikus családban. Már akkor énekelt, mielőtt beszélni tudott, és két éves korában már egy játékzongorán megkülönböztette a hangokat. Négyéves korában zongoraleckéket kezdett venni és zenedarabok írásához fogott. 1924-ben egy kiadványban Nyíregyházit a fiatal Mozarthoz hasonlították. A nagyközönség előtt legelőször hatéves korában szerepelt, amikor Haydn, Grieg és Chopin darabjai mellett a magáéiból is előadott néhányat. Nyíregyházi a berlini filharmonikusokkal játszott 1915-ben, tizenöt éves korában pedig Norvégia királyi párjának adott elő. Két évvel később a Carnegie Hallban keltett szenzációt. Abban az időben az egyik zenekritikus „17 éves Padarewskinek... az időszak szenzációjának” nevezte őt. Egy másik meg azt mondta, hogy „van valami mesterkéletlenül gigantikus Nyíregyháziban.” Később személyes problémái keletkeztek, és nem volt képes kézben tartani rendkívüli életpályáját és nemzetközi hírnevét. Ezért kiesett a nagyközönség kegyeiből és eltűnt a láthatárról. Nyomorúságba került. Európa és az Egyesült Államok között ingázott és sikertelen házasságok sora keserítette. Néhány évvel ezelőtt a Ford-alapítvány fedezte fel a nyugati partvidéken, amint ingyenes előadást tartott az egyik San Franciscó-i egyházban. Ezután tárgyalások kezdődtek el, amelyek végül sikerre vezettek. A Ford-alapítványt 1965-ben létesítették, hogy nagy zenei hagyományokat megőrizzenek és kiváló művészek szereplését megörökítsék, nehogy elvesszenek a történelemnek. Benkó Gregor, a Nemzetközi Zongora-levéltár elnöke mondotta, hogy „semmi nem hasonlítható ezekhez a felvételekhez a zene történetében. Éppen olyan dolog történik, mint amikor Maria Callas előtűnt a semmiből 1949-ben és előadásának erőteljessége által forradalmosította az opera világát... Nyíregyházi ugyanezt teszi a zongorával.” Az első hangfelvételi alkalommal, amikor a zongoraművészt szinte rá kellett venni, hogy játsszon, akkor minden kotta nélkül játszott olyan darabokat, amiket 55—65 évvel ezelőtt tanult meg Liszttől, Griegtől, Schumanntól és Debussy tői. Most folynak a tárgyalások hanglemez vállalatokkal, hogy Nyíregyházi zongorajátékát széles körben elterjesszék. A művész mintegy 700 zongoradarabot szerzett évek folyamán... Ezeket mikrofilmekre vette fel és senkinek nem engedi megtekinteni. Nyíregyházi szerény életstílusa most sem változott meg. Egy ismeretlen olcsó szállodában él, ahol olvas, ír, zenét szerez és sakkozni tanul.”

99 Ardelao 2017-08-07 08:55:39 [Válasz erre: 98 Ardelao 2017-08-07 08:31:55]
Popper Dávid kadenciái. Popper Dávid, az évekkel ezelőtt elhuny világhírű gordonkaművész, hangversenyein mindig a maga készítette kadenciákat játszotta a népszerű gordonka- versenyekben. Ezek a virtuóz beékelések nem jelentek meg nyomtatásban, Popper csak kiváló tanítványainak engedte meg, hogy az ő kadenciáit játsszák és így szálltak kézről-kézre a kéziratban maradt hatásos, bravúros futamok és díszítések. A nagy művész halála után nem tűnt fel többé új Popper-tanítvány és félő volt, hogy a nagyszerű kadenciák elkallódnak. Vikár György, Popper egyik kiváló tanítványa ezért most nyomtatásban, teszi minden gordonkásnak hozzáférhetővé nagy mesterének Haydn. Saint Saëns, Volkmann, Schumann, gordonka versenyéhez készített kadenciáit, melyek most jelentek meg a bécsi Universal Edition kiadásában. AZ EST, 1925. március 24. (68. szám)

98 Ardelao 2017-08-07 08:31:55 [Válasz erre: 95 Ardelao 2017-08-07 00:04:42]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=upiBcABxA0w;David Popper Cello Concerto No.2 in E minor Op.2, Jiří Hošek [/url]

97 Ardelao 2017-08-07 08:07:13 [Válasz erre: 94 Ardelao 2017-08-06 14:07:54]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=SpnWMf6qq7o;RÁDIÓFÓNIA -- 56. rész [/url] Megemlékezés [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabados_B%C3%A9la_(zeneszerz%C5%91);Szabados Béláról [/url] (A Rádiófónia felvételén a 35. perc 34. másodpercétől hallható.)

96 Ardelao 2017-08-07 00:07:57 [Válasz erre: 95 Ardelao 2017-08-07 00:04:42]
Nem magyarnak született. Idegenből került hozzánk. És mi mégis megbecsülő büszkeséggel idézzük szellemét, mert csaknem három évtizedig nekünk élt és nálunk élt s attól a pillanattól, hogy Zeneakadémiánk gordonka tanszékét elfoglalta, a legnagyobb szeretettel támogatott minden olyan törekvést, mely a magyar zeneművészet szolgálatában állott. Igaz barátja volt nemzetünknek, szerette zenénket s teljes odaadással segítette a magyar zeneművészet harcosainak törekvéseit. Szívében magyarrá lett s a magyar zenekultúra mindig meg fogja becsülni ezt az érzékeny, szeretetreméltó, jóságos nemes szívet. A Volkmannok, Dopplerek és Koesslerek fajtájából való volt (Papp Viktor).

95 Ardelao 2017-08-07 00:04:42
104 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el POPPER DÁVID a világhírű cseh-származású gordonkaművész „Halálával nagy űrt hagyott hátra. Mindenki mástól annyira különböző muzsikus lélek volt, hogy ma is társtalanul él képzeletünkben.” (Papp Viktor)

94 Ardelao 2017-08-06 14:07:54
FANNI Lírai dalmű négy felvonásban. Szövegét írta: Mohácsi Jenő. Zenéjét szerzette: Szabados Béla. Bemutatta az Operaház 1927. február 16-án. A magyar operairodalom az utolsó tíz évben jelentős művekkel gazdagodott. Ez a figyelemreméltó lendület Dohnányi Ernő Vajda tornyával kezdődött. Hubay Jenő Karenina Annájával folytatódott, aztán jött a legszebb magyar vígopera, Poldini Ede: Farsangi lakodalma, követte Kodály Zoltán Háry János-a és most Szabados Béla Fanni-ja. Ilyen dús termése Erkel Ferenc óta nem volt a magyar dal mű, irodalomnak. Hátha még jobban bántak volna régebben a magyar szerzőkkel az Operaházban! Poldini műve öt évig hevert előadatlanul, s a Fanni talán tízig. A színház forr, mint az élet. Ennyi idő után ma, a rohanó ízlésváltozások korában, minden munka átértékelődhetik. Operaházunk 1912-ben operaszöveg pályázatot hirdetett, melyen a Farsangi lakodalom librettója nyerte az első díjat. A második helyen dicsérettel kitüntetett szöveg: a Fanni írója: Mohácsi Jenő. A bírálóbizottságban Szabados Béla is részt vett, ott ismerte meg a szövegkönyvet s mindjárt elkérte megzenésítésre. Operája 1918 nyarán készült el, tehát kilenc évig várt a bemutató napjára. Szabados Béla, zenevilágunk nagy-vezér karának régi illusztris tagja. Negyvenévi ernyedetlen munkásság dicséri szorgalmát es teszi tiszteltté babérkoszorús nevét. A magyar muzsika finom szavú költője. Csupa melegség, lágyság és érzelem. Az abszolút zenei szépnek fanatikus híve. Tolláról sohasem cseppent le művészetellenes folt. Művészete Erkelben és Lisztben gyökerezik s a régi értelemben vett zenei formaművészet egyenes ösvényein halad. Költészete: muskátlira szállott harmat és magyar gyümölcs hamva. Az opera szövegkönyve Kármán József: »Fanni hagyományai«-ból készült. De a szövegíró csak a főalakot és a kor hangulatát vette a wertheri szellemű regényből, melyhez maga költött történetet. A szövegkönyvet a vezér-könyvvel együtt lapozzuk át. I. felvonás: Az alig huszonnégy ütemes előjáték (A-dúr) a főbb szereplők jellegzetes motívumaiból áll. Fanni, az ábrándos lelkű leány, szülei falusi kúriáján virágok, könyvek és kották között él. Nemes fiatalemberek járnak a kedvébe. A függöny szétcsapódásakor Fodor és Kelemen, két fiatal gavallér beszélgetve ül a Markovits kúria kerti asztala mellett, majd Baranyai jurátus lép a kertbe – rövid ariozóban (E-dúr) rajongva szól a francia forradalom nyomán várható embermegváltó reformokról. A nemes felbuzdulás szavait a házból kilépő ábrándos lelkű Fanni is végighallgatja s a forró szavak mélyen beférkőznek a leány szívébe. Baranyai és Fanni rövid találkozása után Fanni egyedül marad mostohaanyjával, aki tudtára adja az ábrándos leánynak, hogy atyja szeretné, ha kezét a melegszívű falusi ifjúnak, Kelemennek, nyújtaná. Fanni egyedül marad. Elmereng (Asz-dúr). Sejtelmei vannak, hogy élete fordulóhoz ért. Közben megcsendül lelkében Baranyai rajongó szózata (A-dúr). Visszaesve előbbi ábrándozásába (Oh, be jó itt, csendes vasárnap délután), elhalóan fejeződik be az ária, melynek utójátéka a távoli kocsizörgést festő zenébe csap át. Báró Torday Teréz, Fanni barátnője, érkezik nevelőnője kíséretében. Rendkívül élénk, szeleburdi fiatal leány, merő ellentéte Fanninak. Elmondja, hogy Budára megy szüleivel; viharzó élénkséggel festve a budai téli tartózkodás örömeit, mulatságait. (H-dúr és Esz-dúr, allegro molto vivace). Ráveszi Fanni szüleit, hogy barátnőjét engedjék vele Budára, majd egy kis falatozásra mindenki a házba vonul, Fanni kivételével, aki az egymásra tornyosuló érzések súlya alatt elmerengve marad vissza. A Baranyaival való találkozás motívuma újra felcsendül; gondolataiba merülve találja Fannit a házból kisiető Kelemen, ki riadtan kérdi a rajongva szeretett leánytól, hogy igazán elmegy-e? Kelemen ajkáról szerelmes panasz száll Fannihoz (B-moll). A leány meghatva hallgatja Kelement, majd megígéri, hogy visszatérése után, s ha időközben máshoz nem vonzza a szíve, kezét neki nyújtja (B-dúr). Kelemen örömmel veszi a vigasztalást. A kettős utolsó hangjait Cetti gróf motívuma váltja fel. Az olasz gróf, miután Kelemen Fanni kérésére a házba megy, elmondja, hogy Baranyait keresi. Szinte vallatóra fogja Fannit, tud-e valamit Baranyairól. Cetti eleinte kér, majd fenyeget, de észreveszi, hogy durvasággal nem érhet célt és hirtelen hízelgő, csábító hangokba csap át. A zenét a jelenetben állandóan Cetti jellegzetes és könnyen hajlítható motívuma dominálja, szaggatottan ritmizálva, majd fenyegető harsogással (E-moll),végül a sokszorosan megosztott szordinós vonósok zsongásával, hízelgő színnel (A-dúr). Fannit kínos helyzetéből Baranyai menti ki. Cetti eltávozik. Baranyai örömmel értesül Fanni Budára készülődéséről; ő maga is oda igyekszik. Rövid duett (F-dúr), mely bensőséges, egyszerű hangjaival a kezdődő szerelem érzéseit festi. Fanni besiet a házba, hogy úti ruhát öltsön. Teréz eleven szeleverdi évődéseivel, általános búcsúzkodás közben, a falusi gyerekek kórusával (tápió vidéki régi gyerekdal) végződik a felvonás. II. felvonás. Búcsú a budai várbástyán (A-dúr, allegro). A szín tele van néppel, vásárosok, lacikonyha, mézeskalácsos, mutatványos bódék stb. A két jurátus, Baranyai és Fodor feltűnik a sokaságban (E-dúr, Asz-dúr), majd a budai előkelő társaság is megjelenik. Teréz és Fanni kíséretükkel, a francia kisasszonnyal és két divatos piperkőccel. Cetti gróf' is előkerül (a Cetti motívum itt gunyorosan, negédesen kíséri a gróf fölényes kiszólásait). A két jurátus csatlakozik a társasághoz (Esz-dúr). Cetti elárulja, hogy tudomására jutott a Martinovics összeesküvés leleplezése, majd gúnyolva a «keleti modort», elbúcsúzik a társaságtól. Baranyai aggódva inti Fannit, óvakodjék a kígyónyelvű tallián, hízelgő szavaitól. A bimbódzó érzések tovább szövődnek (Asz-dúr). A színre esthomály borul, lámpák gyulladnak ki. Egyszerre rác busók törnek be a búcsú színhelyére. A nagy kavarodásban Fanni elszakad a többiektől, az egyik busó magával akarja ragadni, de Baranyai éber szeme észreveszi a veszélyt s kardot rántva barátjával szétveri a garázda rácokat. Fanni félig aléltan támaszkodik megmentőjére. A polgárőrök rendet csinálnak. Rövid együttes után (Asz-dúr), az újra egymásra talált társaság hazasiet. Baranyai túláradó érzéssel tekint a távozó kedves leány után. III. felvonás. Házi-bál Torday báróéknál. Az üvegfallal elkülönített táncteremben minétet lejtenek (A-dúr), Fanni és Teréz nem táncol, Baranyait és Fodort várják, akik hivatalosak a mulatságra, közben negédesen kikosarazzák a táncért esdő két gavallért. Teréz és Fanni párbeszéde után Fanni egyedül marad. A zene az ifjú lélek háborgását festi. Gonosz sejtelmek gyötrik a szerelmes leányt, veszélyt sejt, mely a szeretett ifjút fenyegeti. Baranyai késedelmezése növeli Fanni nyugtalanságát. A gordonkák és oboa-szólók által kísért áriában (E-moll), panaszolja el Fanni szíve zaklatottságát. majd visszaemlékezve Baranyaival való utolsó találkozására, boldogan érzi újra át a pillanat édességét. A visszatérő e-moll rész alatt a színpadi zenekar is megszólal (gavott), s mialatt Fanni befejezi áriáját, a tánczene tovább folyik. Baranyai végre megérkezik, elmondja, mi tartotta vissza. A két szív forró szerelemben talál egymásra (E-dúr, Asz-dúr). Fanni meghatva borul Baranyai keblére. A táncnak közben vége lett, a társaság kitódul a teremből. Inasok székeket hordanak be, hangjegytartókat, spinétet. A vendégek mulattatására, akkori szokás szerint, vonósnégyest adnak elő (F-dúr, andantino), majd általános felkérésre, Fanni énekel spinét kíséret mellett. A dal, melyet énekel, Batsányi János ismert szép versének «Szedjük életünk virágit» megzenésítése, az akkor divatozó Verseghy—Lavotta —Bihari stílusában (Desz-dúr). Fanni éneke után a bál tovább folyik. Kezdődik a «langausz», jelenti a táncrendező, mindenki a táncterembe vonul. A színpadi zenekar rázendít a már szinte feledésbe ment táncra, mialatt az alsó zenekar a színen visszamaradó Baranyai és Fanni kettősét kíséri. Eleinte csak a gyengéd udvarlást festi ez a zene; a langausz befejezése után a duett drámaibb hangokba csap. Baranyai bevallja Fanninak szerelmét, de azt is. hogy rajongó lelke részesévé lett a Martinovics-féle összeesküvésnek s szöknie kell (Asz-dúr, Esz-dúr). Fanni elragadtatva veti magát Baranyai karjaiba és kész vele menni, kész megosztani vele a száműzetés keserű kenyerét. Már-már indulnának, mikor Cetti belép, leleplezi magát, mert a bécsi titkos policia kémje s Baranyai szállásán talált írások alapján foglyul ejti a jurátust. Fanni kétségbeesve összerogy. IV. felvonás. Az első felvonás díszlete tavasszal. Kelemen magában szomorkodik (c-moll, angolkürt szólóval). Fanni halálos betegen érkezett haza Budáról, összetört szívvel. Markovitsné arra kéri Kelement, hogy a nagybeteget segítsen kihozni a kertbe. Közben a szín üresen marad, az udvarbeli gyermekek hívására az utcáról bejönnek a falusi gyerekek. Hidacskát játszanak (A-dúr). A vigasságnak Fanni megjelenése vet véget — a gyerekek, kiket Fanni mindig anyáskodva becézett, szeretettel veszik körül a karszékbe elhelyezett nagybeteget, majd lassan elsompolyognak. Fannit gyilkos láz gyötri, hol apátiába merül, hol kitörésekre készteti a halálos hevület. Közben a zene reminiszcenciákat hoz az első felvonásból, többek közt Fanni és Kelemen duettjéből (B-dúr). Megjön Teréz, hogy búcsút vegyen Fannitól, mert szüleivel Bécsbe készül. Fanni keserűen inti barátnőjét, hogy siessen, mert különben ő megy el előbb, . . . közben megénekli a szép, az utolsó tavaszt; majd a gitárját kéri. Teréz kísérete mellett elénekli III. felvonásbeli gyönyörű dalát, majd elszunnyad. Markovits leverten közli Kelemennel a «Magyar Kurir» legújabb hírét — Baranyai a börtönben meghalt. Fanni szerelmese nevének hallatára felriad. Eltitkolják előtte a rossz hírt, s azzal áltatják, hogy Baranyai kiszabadul. Erejének utolsó fellobbanásával örül Fanni a hírnek, majd visszahanyatlik, s a «Csendes vasárnap délután», megosztott hegedűkön halkan játszott hangjai mellett kileheli meggyötört lelkét. * A szöveg Szabados Béla lelkületéhez simuló tárgykört ölel fel. Más kérdés, hogy operaszövegnek érdekes-e. A lélektanilag hajszálfinoman indokolt szöveg az operastílust rendszerint akadályozza. Csak jelezni és megeleveníteni kell a cselekményt. A Fanni librettistája épít, sző, indokol és analizál, ami operaszínpadon nem erény. Vastag vonásokat, kiélezett fordulatokat kíván a mai opera. Szabados partitúrájában elsősorban a hangulatok zenei alá festésére törekedett, Lírai erejével a finom hangulatokat szerencsésen meg is fogta, A nagyképűsködő drámaiságot — igen helyesen — kerülte, hiszen lírai dalművet írt, melynek szereplői nem történelmi hősök, nem germán félistenek, hanem egyszerű emberek. De az egyszerű embereknek is van szívük, mely jobban fáj és sajog, mint a világrengető hősöké. Ezek az elgondolások vezethették a szerzőt abban, hogy egyszerű eszközökkel fejezze ki a szemünk előtt lepergő szomorú történetet, kerülje a túlságos dinamikai fokozásokat s szubtilisan, de bensőségesen fesse hősei vergődő szívének érzéseit. A hangszerelés letompított. Kerüli a túlzásokat. Gyakran szerepeltet egyes hangszercsoportokat, sőt egyes hangszereket - külön, ami természetes folyománya a szubtilitásra törekvésnek. Szépen megoldott zenei probléma volt a harmadik felvonás, ahol a táncok alatt a színpadi zenekarral egyidejűleg az alsó zenekar egészen más karakterű, az előtérben továbbszövődő cselekményt festő zenét szólaltat meg. A Fanni partitúrája pasztellszínekben úszik. Finom és könnyed. Recitatívója kevesebb is lehetne, de zárt számai emelkedettek. A Batsányi János szövegére készült, spinéttel és vonósnégyessel kísért, magyaros dal — megvesztegetően szép. Szabados Béla (1867-1936), időrendben is első, de ma is egyedülálló képviselője annak a magyar zeneköltészetnek, mely nehezen törhető melódikánkat franciás könnyedséggel tudja hajlítgatni. Stílusának különleges erénye, hogy a melódiát zseniális elmosásokkal, sokatmondó ötletes záradékokkal, utójátékokkal zárja le. Massanet, Delibes vagy Saint-Saëns sem hallgattatja el megkapóbban elhaló frázisait. A Bolond, Mária, Szép Ilonka és Hiszekegy-ünk koszorús költője büszkén iktathatja művei sorába a Fanni-t. * Az Operaház Szemere Árpád rendezésével kitűnő előadásban hozta színre a művet. A címszerepet Sándor Erzsi gyönyörűen énekelte. A bemutató óta öt teltház közönsége tapsolt a szerzőknek. Írta: Papp Viktor BUDAPESTI SZEMLE, 1927. 206.kötet

93 smaragd 2017-08-05 14:27:54 [Válasz erre: 41 Ardelao 2017-07-12 00:26:47]
DUNA WORD 2017.augusztus 7., hétfő - 11.25 Fekete hajnal Magyar romantikus film (1942, ff) Fsz.: Nagy István, Goll Bea, Lukács Margit. R.: Kalmár László (81') RTV RÉSZLETES

92 Ardelao 2017-08-04 20:46:25 [Válasz erre: 91 Ardelao 2017-08-03 00:25:20]
[url] http://operett.network.hu/video/operettegyveleg/rethy_eszter__szep_granadaban;Réthy Eszter - Szép Granadában [/url]

91 Ardelao 2017-08-03 00:25:20
Ezt az újságcikket a „Délibáb” újság 1942. április 11-i, 15. számában találtam: Beszélgetés Réthy Eszterrel, aki elvállalta egy magyar film főszerepét „Felkerestük Réthy Esztert, a magyarok bécsi lírai szoprán csengésű »dalos pacsirtáját«, aki éppen a Délibábot olvasta, amikor beléptünk a szállodai apartmanjába. Elsőnek Imre Vince dr. a bécsi klinika kiváló gége specialistája, Réthy Eszter ura fogad bennünket, aki a művésznőnek leghűségesebb kísérője, legnagyobb rajongója, de egyúttal, legszigorúbb kritikusa is. ̶ Milyen az élet ma Bécsben? – tesszük fel első kérdésünket. »Ugyanolyan, mint régen . . . A különbség csak az, hogy az emberek kicsit korlátozták igényeiket és alkalmazkodtak a háborús viszonyok követelményeihez. Egyébként ép-úgy járnak szórakozni, mintha a nagy világégés zaja még el sem kezdődött volna az eljövendő béke árnyékában. A színházak, mozik színültig tele vannak. A jegyeket már két hétre előre elkapkodják. A közelmúltban mutatták be Muráti Lilinek a berlini Ufánál készült filmjét, melynek kirobbanó sikere volt.« ̶ Milyen a zenei és társasági élet? »Most zajlott le a Staatsoperben a régi bécsi nagy operabemutatókra emlékeztető díszes „théátre paré”, melynek keretében bemutatásra került Carl Orff: „Carmina Burana” című operája. A premieren jelen volt Bécs valamennyi zenei és társadalmi előkelősége. Többek közt ott volt Richard Strauss, Furtwängler és még sokan mások. Egyébként, mint hallom, Orffnak ezt a művét itthon is be akarják mutatni.« ̶ Milyennek tartja művésznő a magyar operaházi együttest? »Jónak. Míg a külföldi, így a bécsi operánál is inkább világhírnevekkel találkozunk, addig a magyar Operaház az új fiatal generációból termeli ki a „holnap” nagy neveit. S én ezt nagyon helyeslem is, mert a műben élő Múzsa csak úgy lehet örökéletű, ha van, aki a művel foglalkozzék, éltesse azt és tovább viszi. S hogy ez a folyamat teljes és állandó legyen, azért van szükség a fiatalokra, az utánpótlásra. A tökéletes énekkultúra elnyeréséhez bizony sok tanulás szükséges. Teljes átérzéssel, szívvel és lélekkel kell meg tanulni énekelni. Nekünk magunknak az „élet dalos fülemüléivé” kell válnunk, mert ne feledjük el soha, hogy csak akkor boldog és szép az élet, ha a melódia örök varázsa hevíti.« ̶ Hol vendégszerepelt eddig a legtöbbet? »Legtöbbet Drezdában, aztán Berlinben és Münchenben léptem fel. Most innen Breslauba (ma Wroclaw, Lengyelo. megj. A.) utazom, majd pedig Hollandiába megyek.« ̶ Úgy hallottuk, filmszerepet is vállalt? »Igen. Simor Erzsi mellett egy új magyar film énekes főszerepét fogom játszani. A szerepemet nagy elfoglaltságom miatt, utazás közben tanulom.«(Ez film nem valósult meg. Megj. A.) ̶ Ha itthon van, szokott színházba menni? »Hogyne, . . Mindennap megyek az urammal, mikor nem játszom. Minap például a „Tűzvész”-t néztük meg.« ̶ Ha látta a darabot, árulja el nekünk, kedves művésznő, hisz-e ön a halálos szerelemben? »Hiszek! Kell, hogy legyen, mert létezését nemcsak a művészet, opera, dal és melódia bizonyította be, hanem maga a rideg valóság: az élet is számtalan példával szolgált már ennek bizonyítékaképpen. Boldogságom aranykoronája, kisfiam, Bálintka, aki a jövő hónapban lesz nyolchónapos. Bécsi születésű, de magyar állampolgár. A „Pázmáneum Hungaricum”-ban volt a keresztelője. Hóman Bálint miniszter úr vállalta, akit Karczagh Jenő dr. képviselt. Ő a mi féltve őrzött legdrágább kincsünk.« Gy. Á. (?) Réthy Eszter (1912-2004)

90 Ardelao 2017-08-01 09:38:15 [Válasz erre: 89 Ardelao 2017-07-31 23:19:48]
Néhány érdekes adat még Bräuer Ferencről Bräuer Ferenc korának jeles személyisége volt. Kapcsolatban állt az akkori kulturális élet nagy alakjaival, így Liszttel és Erkellel is. Szerepe volt nemzeti himnuszunk zenéjének kiválasztásában: Vörösmarty Mihály mellett tagja volt a Kölcsey Hymnus című költeményének megzenésítésére 1844-ben kiírt pályázat bírálóbizottságának. Az 1840-ben megnyílt Pest-Budai Hangászegyesületi Zenede (a későbbi Nemzeti Zenede, a mai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) aligazgatói tisztségét haláláig viselte. Európai kapcsolatai (Bécsben Mozart tanítványának, Johann Nepomuk Hummelnek volt a növendéke; együttműködött a Pozsonyi Egyházi Zeneegylettel) művelt, széles látókörű zenésznek mutatják. . . . . . . . Bräuer 1839-ben kapta meg a Pest egyházzenei központjának számító belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templom karnagyi állását, amit haláláig ellátott. Zeneszerzőként új művekkel gazdagította a templom ének- és zenekarának repertoárját. Több évtizedes karnagyi tevékenysége alatt a templomi zene fellendítésére jelentős anyagi áldozatokat is hozott. Működése nyomán Pest főtemplomában változatos, igényes és magas színvonalú egyházzene bontakozott ki. Előadásaival egy, a korabeli európai zenei ízlést követő repertoárt honosított meg a templom nagymiséin, mellyel Pest lakosságának zenei művelődését, ízlésének fejlődését is előmozdította. Kortársainak is lehetőséget adott arra, hogy jó előadásban szólalhassanak meg műveik ‒ ezáltal, ösztönözve a magyar egyházzenei termés mennyiségi és színvonalbeli fejlődését. . . . . . . Bräuer Ferenc B-dúr miséjét kifejezetten a templom együttese számára, liturgikus használatra írta. Keletkezésének időpontja ismeretlen, azonban korabeli előadásáról több adat is van, ugyanis a templom kottatárában fennmaradtak a mise eredeti kéziratos szólamkottái, melyeken néhány XIX. századi előadás dátuma olvasható (például:1865 Húsvétvasárnap). E mű egy jó képességű, biztos technikájú, az európai zenei köznyelvet hibátlanul beszélő klasszicista zeneszerzőről vall. Amíg Bräuer egyházi műveiben a bécsi klasszikus tradíciót követte, világi műveiben a magyar műzene megteremtésén fáradozott. Kompozíciói közül az 1830-as években több nyomtatásban is megjelent bécsi, illetve pesti kiadóknál. A B-dúr mise közkinccsé tétele érdekében modern kottagrafikájú partitúra és szólamanyag készül a fennmaradt autográf kéziratos partitúra és a kéziratos szólamkották alapján. Az ő tanítványa volt Stephen Heller zongoraművész. Bräuer Ferenc, a belváros plébánia-templomának érdemdús karnagya, vasárnap estefelé — hosszas szenvedés után — meghalt, 73 éves korában. Neki sok érdeme van az egyházi zene körül. Regens-chori 43 éven át volt. Mint zongoratanárt is igen kedvelték. Ma délután fél 3-kor temetik a mérleg-utcai 3. sz. háztól, a Nemzeti Színház és több zeneegylet tagjainak közreműködésével. Fővárosi Lapok, 1865. július 28. 1871. április 18. * * Karácsonyi egyházi zene. Ma, nagykarácsony napján, délelőtt 10 órakor, a belvárosi plébániatemplomban Hummel b-dúr miséjét adják elő, gradualéval Seylertől és offertoriummal néhai Bräuer Ferenc, ez egyháznak volt zenekar-igazgatójától. Szerdán, Szent István vértanú ünnepén pedig Bräuer Ferenc d-moll miséjét adják elő, gradualéval Derliktől és offertoriummal Engeszer Mátyástól. . . . . . . Fővárosi Lapok, 1883. december 25.

89 Ardelao 2017-07-31 23:19:48
BRÄUER FERENC „Ki volt Bräuer Ferenc? Elég érdekes életű muzsikus. Morvaországban született 1799-ben, s Pesten 1871-ben halt meg. Bécsben Cserny Józsefnél , Beethoven híres növendékénél tanult zongorázni, de a hegedűt is jól kezelhette, mert tízéves korában farsang idején, kontrás volt Bihari János bandájában; tizenhat éves korában, Kállay Miklós szabolcsi alispán zenekarát vezette Nagykállóban; húszéves korában Pestre került, ahol zenetanításból élt, majd a belvárosi templom »regens-chori«-ja karnagya lett. Ebben az állásában jelentős egyházzenei működést fejtett ki, mint szerző is. 1845-1871-ig a »Pest-budai Hangászegyleti Zenede« (mai Nemzeti Zenede) aligazgatója volt. Szerzeményeinek nagy része egyházi mű. Írt még karműveket, zongoradarabokat és két zenekari nyitányt. A Jubileumi nyitánya keletkezésének ideje, a vezérkönyvön található feljegyzés szerint: 1865. Nem tudjuk, hogy milyen alkalomra készült. Hatásos verbunkos muzsika. Palotással indul, melyre csárdásszerű friss következik, majd, lassújában (Larghetto), a Rákóczi nóta szólal meg. A nyitány tematikája a formalisták modorában készült.” Papp Viktor „Zenekönyv” Rádióhallgatók számára Zenekari esték II. 1940. Egyház-zenei művei megtalálhatók az OSZK-ban. (A.)

88 Ardelao 2017-07-30 11:20:31 [Válasz erre: 87 Ardelao 2017-07-30 00:54:22]
Vajon Rajter Lajos tovább adta a híres homlokcsókot valakinek? [url] https://www.youtube.com/watch?v=doJcHGJVtes; Ludovit Rajter: Molto vivace from Suite symphonique [/url] Ludovit Rajter (1906 - 2000) Suite symphonique (1933) III. Molto vivace Janáček Philharmonic Orchestra, http://www.jfo.cz David Porcelijn - conductor recording: 09/2009, Ostrava Complete recording of Suite symphonique available from CPO http://www.jpc.de/jpcng/cpo/detail/-/... Score & orchestra material: please write to raramusica@gmail.com Photo: Rajter Archiv

87 Ardelao 2017-07-30 00:54:22 [Válasz erre: 57 Ardelao 2017-07-21 21:20:34]
111 évvel ezelőtt, ezen a napon született Rajter Lajos (Ludovit Rajter) a kiváló magyar karmester, zeneszerző és pedagógus. (1906. július 20. – 2000. július 6.) A bécsi Franz Schmidt és Joseph Marx, valamint Dohnányi Ernő egykori tanítványa, Clemens Kraus tanársegédje, a Magyar Rádió első karnagya, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és a Budai Zeneakadémia Zenei Igazgatója. A pozsonyi Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának két ízben vezető karnagya (1945–1949, 1968–1977). A Szlovák Filharmónia alapító első karnagya (1949–1976), pozsonyi Zene- és Drámaművészeti Főiskola karvezető tanszakának pedagógusa (1949–1976). Együttműködött az összes szlovák, számos kiváló cseh és európai zenekarral. Gazdag, a barokktól a kortárs zenéig terjedő repertoárjából kiemelkedett t. k. a bécsi klasszicizmus és a romantika zenéjének kiváló tolmácsolása, Franz Schmidt és a szlovák zeneszerzők népszerűsítése, amit nagyszámú rádió- és lemezfelvétele dokumentál. Rajter Lajos és Pozsony A Magyar Intézet első emeletén majd ötvenen gyűltek össze (2014. április 24-én kora este), hogy meghallgassák Rajter Adrián magával ragadó előadását, aki édesapjáról, a Pozsonyi karmesterről, Rajter Lajosról beszélt. Az előadó valódi csemegékkel szolgált hallgatóságának exkluzív érdekességek formájában hírneves édesapja élettörténetéből, aki számára a karmesteri pálya már gyermekkorában kijelöltetett. Nyolc éves volt, amikor a Pozsonyi Színház előtt, homlokon csókolta a híres egykarú Zichy Géza, aki a csókot Liszt Ferenctől, az pedig magától Ludwig van Beethoventől hozta. És annak ellenére, hogy a hihetetlenül tehetséges művész iránt nagy volt a külföldi érdeklődés is, sosem dolgozott huzamosabb ideig 200 kilométernél nagyobb távolságra Pozsonytól. Ugyanis Pozsony jelentett számára mindent. (Forrás: http://www.pozsonyikifli.sk/hu/Friss-kifli/Seta-a-regi-Pozsonyban-/Rajter-Lajos-es-Pozsony.html) Publikálva 2014. 04. 24.

86 Ardelao 2017-07-29 09:17:10 [Válasz erre: 85 Ardelao 2017-07-29 08:08:59]
És még utoljára Böhm Gusztávról :) Szerdahelyi Kálmán (színész, Miskolc, 1829. febr. 16. – Nagybánya, 1872. nov. 14.) jó humora új vonásokkal gazdagította a színjátszást és a társalgási drámák alakjait… Mikor a társulat utazott, Böhm Gusztáv karnagy úti ruha gyanánt tarka hálóköntöst, sárga cipőt, vörös bugyogót és török sipkát viselt. Egy mezővárosban, ahol megálltak, az emberek körülvették a karnagyot és unszolták: – Lássuk már a medvét! Szerdahelyi Kálmán ugyanis titokban elhitette velük, hogy Böhm csepűt rág és medvét táncoltat. (Alkalmasint ez az ismeretes szállóige eredete.) Forrás: Magyar Polgár, 1874. március

85 Ardelao 2017-07-29 08:08:59 [Válasz erre: 83 Ardelao 2017-07-28 17:10:32]
Korabeli tudósítások: Budapesti Közlöny, 1869.07.29. „Bérlet. 88. szám NEMZETI SZÍNHÁZ. Pest, csütörtökön, julius 29-én, 1869. E R N A N I. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzetté Verdi. Fordította Egressy Béni. Karmester: Erkel Gyula. Rendező: Böhm Gusztáv . Személyek: Ernani, bandita-főnök Hajós Zs. Don Carlos, spanyol király Láng Fülöp. Don Ruy, Gomez de Silva, spanyol grand Odry Lehel. Elvira, unokahuga és jegyese Kotsis Irma. Giovanna, Elvira dajkája Humann Alex. Don Ricardo, a király lovásza Korbay. Jago, Silva lovásza Bognár. Hegyi lakosok. Banditák. Silva szolgái. Elvira hölgyei. Don Carlos lovagjai. Spanyol és német nemesek és hölgyek. Királyi apródok. Német katonák. — Történethely: az első felvonásban Arragonia erdős bérczei és Silva palotája; a másodikban ugyanazon palota; a harmadikban Aachen; a negyedikben Saragossa. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. Szilágyi, Tóth József, betegek.” Budapesti Közlöny, 1869. július 31. „Bérlet. 90. szám. NEMZETI SZÍNHÁZ. Pest, szombaton, julius 31-én 1869. HUNYADI LÁSZLÓ. Eredeti nagy opera 4 szakaszban. Irta Egressy Benjamin. Zenéjét szerzetté Erkel Ferencz. A 3-ik felvonásban előfordulandó „Komoly magyar táncz“-ot előadják: Tolnai Mari, Vasicsek Leopoldina, Kürti H., Weisz Anna, Peleki K. és Róka J. Főzeneigazgató: Erkel Ferencz. Rendező: Böhm Gusztáv . Első szakasz: „CZILLEI HALÁLA“, személyei: V. László, magyar király Hajós. Czillei Ulrik Kőszeghy. Hunyadi László, Ellinger. Hunyadi Mátyás, testvérek Helvey Ilka. Főurak. Király kísérete. Zsoldosok. Nép. Történik : Nándoron, 1456. Második szakasz : „KIRÁLYI ESKÜ“, személyei: V. László, magyar király Hajós. Gara, nádor Bodorfi. Mária, leánya Human 0. Erzsébet, Hunyadi János özvegye Kotsis Irma. László, Ellinger. Mátyás, fiai Helvey Ilka. Nemesek. Hölgyek. Történik: Temesvárott. Harmadik szakasz : „ÁRMÁNY“, személyei: V. László, magyar király Hajós. Gara, nádor Bodorfi. Mária, leánya Human 0. Hunyadi László Ellinger. Hunyadi Mátyás Helvey Ilka. Násznép. Katonák. Történethely: Buda. Negyedik szakasz : „VÉRPAD“, személyei: Gara, nádor Bodorfi. Mária, leánya Human 0. Erzsébet, Hunyadi János özvegye Kotsis Irma. Hunyadi László, fia Ellinger. Nép. Örök. Bakó. Történethely : Buda. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. Lendvai, Szilágyi, Tóth József, betegek.”

84 Ardelao 2017-07-28 23:20:58 [Válasz erre: 83 Ardelao 2017-07-28 17:10:32]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=o_nkcwWWcqg; Ruzitska György-emlékhangverseny [/url] Rendkívüli zenei egyéniségnek állított emléket a Kolozsvár Társaság által megszervezett hangverseny. Ruzitska György, a XIX-ik századi Erdély egyik legnagyobb hatású zeneszerzője és pedagógusa Bécsből került Kolozsvárra. Itt élt és alkotott sok évtizeden keresztül, 1869-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a Házsongárdi temetőben található, Brassai Sámuel mauzóleuma közelében.

83 Ardelao 2017-07-28 17:10:32
ELFELEDETT MAGYAR ZENEMŰVEK. (Papp Viktor írásai) „A magyar zenetörténet íratlan lapjaiból szedtünk össze néhányat annak, aki egyszer megírja a magyar zenetörténet összefoglaló könyvét. A magyar zenetörténet minden szempontot kielégítő könyvét azért sem írhatták még meg. mert jórészt hozzáférhetetlen zenei kéziratok tömege riasztotta vissza a munkától a merészkedőt. Magyarországon sok a zenei kézirat. A magyar zeneirodalom nagyobbik fele: kézirat! Céltudatos felkutatásuk nélkül történetírói hiánytalan munkát végezni nem lehet. Magánosnak ez aligha áll módjában. Segítségül jött a rádió. Egy év óta valóságos feltáró munkát végez e részben, mert a mellett, hogy saját műsorigényeit igyekszik kielégíteni, a közérdek szolgálatában felhívással fordult a magyar közönséghez, hogy az esetlegesen birtokukban levő régi magyar zeneanyagot küldjék be megfelelő felhasználásra, vagy megtekintésre. Ki tudja, mi minden kerülhet így elő íróasztalfiókokból, jegyzék nélküli vidéki könyvtárakból, jobban mondva raktárakból, kastélyok padlásáról, régi közintézmények épületeinek pincéjéből, zugaiból? A rádió kezdeményének már eredményei is vannak, amelyeket zenetudományi szempontból mérlegelni kell.” * RUZITSKA GYÖRGY (1786. II.10. – 1869. XII.2.) „Ruzitska György a magyar zenetörténeti Ruzitskák közül az, aki nagy szerepet játszott Kolozsvár zenei életében. Ő a megalapítója a kolozsvári »Musikai Conservatórium« –nak , melynek sokáig igazgatója volt. Pedagógiai működését nagy elismeréssel kell kiemelni. Zeneszerzői munkássága is jelentős. Írt operát, sokféle kamarazenét, zenekari fantáziákat, ének, - zongora, - és hegedűiskolát, összhangzattant. 1848-ban megzenésítette a »Talpra magyart« énekkarra és zenekarra. 1786-ban, Bécsben született s 1869-ben, Kolozsvárott halt meg. (Születési dátumát a kezünkbe került halotti levél alapján, legújabban állapítottuk meg.) Ruzitska apja a bécsi udvari zenekar kiváló angol-kürtöse volt. Fia zenét Bécsben tanult. Huszonkét éves korában került házitanítóként Erdélybe, báró Bánffy János Nagy-falusi kastélyába. Az akkor ifjú Erkel Ferenccel Kolozsvárott szoros barátságot tartott fenn. »Zrínyi nyitánya« régies formájú, patetikus szerzemény. Dallamaiból és azok feldolgozásából némi magyaros törekvés kimutatható. A mű valószínűleg egy »Zrínyi« drámához készült 1820 körül. * BÖHM GUSZTÁV »1863-ban a Nemzeti Színházban „A debreceni” bíró címmel három-felvonásos magyar vígoperát mutattak be. melynek zeneszerzője Böhm Gusztáv. A lexikon szerint 1823-ban Pesten született s 1878-ban Újpesten halt meg. Ki volt ez a Böhm Gusztáv? Magyar zeneszerző, hegedűművész, karmester és a Nemzeti Színház operai rendezője, még pedig olyan híres rendezője, hogy a milánói Scala Wagner Rienzi című operájának első rendezésére, vagyis beállítására őt hívta meg és Triesztben az első Lohengrint szintén ő rendezte. Tizenhárom éves korában már a pesti német színház hegedűse, később a bécsi konzervatóriumban Böhm József hegedű-tanítványa, aztán a Nemzeti Színház zenekarának hegedűse. Amikor ettől az állásától megvált, tizenkét tagú kórusával a magyar dal népszerűsítése érdekében Bécsben, Velencében, Grácban, Prágában, Lipcsében, Drezdában, Párizsban hangversenykörúton járt. A szabadságharc után Aradon és Győrött karmesteri állást vállalt s végül a Nemzeti Színház operai rendezője lett. Ilyen sokoldalú volt. Három operát és egy színpadi kísérőzenét írt, melyek felkutatása eddig nem járt eredménnyel. Egyedül: A debreceni bíró zeneanyaga van meg az Operaház könyvtárában. A vígopera szövegkönyvét Jókai után Szigligeti írta. Tárgya Debrecenben a török világ idején történő elég mulatságos Jókai-mese. Bartalus István, a magyar zenetudomány régi tekintélye, Arany János Koszorújának 1863. november 29-i számában így kezdi: A debreceni bíróról írt kritikáját: »Látván jó öreg Debrecen város polgárait a színpadon énekelve játszani s kivált Dúl András és Mócsik Mátyás (a darab szereplői) uraimékat taktus szerint perlekedni: mosolyognom kellett s e sorok írása alatt is zeng fülemben az ismeretes nóta; Debrecenben kidobolták, Hogy a dongót ne dalolják: Csak azért is dongó, Ej, haj, huj diri-dongó! Mert, — mint mondják — hajdanában a debreceniek botránkoztak meg leginkább az opera természet ellenességén, s íme, most nekik kell — ha a szükség úgy hozza — énekelve meg is halni«. Bartalus ugyanebben a kritikájában így ítélkezik: »Böhm Gusztáv, mint zeneköltő nem formálhat igényt a koszorúra, de nem is oly gyenge, hogy tolla elvesztésére lehetne ítélni . . .« Bartalus túlságosan szigorú volt. Böhm tehetséges tolla ma, hetvenöt év után, visszaszerezte érdemeit, s ha vígoperája egészében nem is tartozik a magyar zene legnagyobb értékei közé, — részleteiben ragyogó munka (például a nyitánya, a harmadik felvonás elő-zenéje, vagy a török indulója), melyek felelevenítésükkor feltűntek. Ez a háromnegyed évszázaddal ezelőtt készült verbunkos stílusú zene olyan üde, mintha tegnap írták volna. És mennyi kedély van ütemeiben! Böhm Gusztáv nevét két nemzedék elfeledte, a harmadik: megbecsüli?« (Talán! A.) Papp Viktor írása Budapesti Szemle 251. számú kötet 731-733 szám 1938.

82 Ardelao 2017-07-28 13:37:06 [Válasz erre: 81 smaragd 2017-07-28 11:25:21]
Teljes mértékben osztom véleményedet. Éppen ezért örömmel veszek minden olyan bejegyzést, amely segít mérsékelni zenetörténeti tájékozatlanságunkat, tudatlanságunkat, vagy éppen a szándékos feledékenység ellen hat.

81 smaragd 2017-07-28 11:25:21 [Válasz erre: 80 smaragd 2017-07-27 04:52:26]
Nem kedvelem az "elfeledett szerző" megjelölést, ugyanis az időszakosan jelentkező  zenetörténeti tájékozatlanság vagy tudatlanság soha nem általános, esetleg még szándékos is lehet, valamint hullámzó, mert egyszercsak "ismét felfedezik",  bekerül a zenei köztudatba sok olyan szerző, akinek életműve szinte aranytartalékként várta ki a jobb időket. A tegnapi Dohnányi évfordulóhoz kapcsolom a fórum és a cikk címében is megjelenő "elfeledett" zeneszerzőt: [url]http://fidelio.hu/klasszikus/2014/02/10/egy_elfeledett_muvesz/;Franz Schmidt (Pozsony/Pressburg/Bratislava, 1874 - Perchtoldsdorf bei Wien, 1939)[/url]

80 smaragd 2017-07-27 04:52:26 [Válasz erre: 78 Ardelao 2017-07-26 21:55:12]
Franz Schmidt zenéjéről német és angol nyelvű könyvek jelentek meg, ezek közül számos árnyaltabban, hozzáértéssel elemzi műveit, szerzői a magyar zenét viszont kevésbé ismerik... Schmidt Ferenc esetében szerencsés lenne tanulmányt találni, hogy megtudjuk, melyik Schmidt nevű zeneszerzőt említette Falk Géza.

79 Ardelao 2017-07-27 00:39:08
140 éve született DOHNÁNYI ERNŐ. Emlékezés a zeneszerzőre, a karmesterre, a világhírű zongoraművészre és zenepedagógusra. Ebből az alkalomból idézem VÁMOSI NAGY ISTVÁN írását. (Megjelent: „ALFÖLD” című, irodalmi és művelődési folyóirat 1972. évi, 3. számában.) „Vázsonyi Bálint zongoraművész, a mester egyik utolsó magyar növendéke, akit Floridában még közvetlenül a halála előtt tanított, a dokumentumok ezreit tanulmányozta át, hogy Dohnányi Ernő c. könyvében (Zeneműkiadó, 1971) olyan nagyszabású monográfiát állítson össze, amelyben a mester életének ismertetése és sokirányú működésének elemzése mellett szinte az egész magyar zenei élet is megelevenedik, a századfordulótól a második világháború végéig. Dohnányi 1877. július 27-én született Pozsonyban, s 1960. február 9-én halt meg New Yorkban. 1886-ban már Mozart g-moll négyesének zongoraszólamát tolmácsolja Pozsonyban, s 1960-ban, néhány nappal halála előtt még lemezre játszik New Yorkban. Több mint 70 éven át hangversenyezett Európában, Amerikában. A róla szóló kritikák, méltatások, ismertetések kisebb könyvtárat tehetnek ki, de tudományos igénnyel fellépő tanulmány aligha keletkezett. A könyv szerzője nehéz és bonyolult feladatra vállalkozott. Nem támaszkodhatott forrásmunkákra. Ezért növeli érdemét, hogy Dohnányit, századunk egyik legnagyobb zongoristáját, kimagasló zeneszerzőjét, tekintélyes karmesterét, Bartók és Kodály barátját, művészetük első propagátorát, a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának tagját, saját kutatásai alapján emeli fel az őt megillető rangjára, tudományos munka keretében. Mindhárman a Zeneakadémia hallgatói, s Koessler Jánosnál tanulnak zeneszerzést; Dohnányi és Bartók a zongora-tanszakon Thomán István növendéke; közösen szerepelnek az akkori hangversenyéletben, a Tanácsköztársaság idején ők alkotják a zenei direktóriumot. Dohnányi az igazgató, Kodály az aligazgató. Ezt a történelmi pillanatot ábrázolja a mai Zeneművészeti Főiskola első emeletén kifüggesztett „Főiskolánk a Tanácsköztársaság idejében" c. dokumentumgyűjtemény. Középen Dohnányi képét látjuk, jobbra tőle Bartókét, balra Kodályét. Ekkor létesült az a „triumvirátus", amely két évtizeden át a muzsika minden területén - alkotás, interpretálás, pedagógia - felbecsülhetetlen értékkel gazdagította a magyar zenei életet. A Tanácsköztársaság leverése után Kodályt egy időre felfüggesztették, Dohnányit pedig különböző huzavonák után menesztették és Hubay Jenő vette át a Zeneakadémia igazgatását. 1920 őszén vagyunk. A világ Beethoven születésének 150. évfordulóját ünnepli. A „menesztett" Dohnányi a Zeneakadémia falain belül, pedagógusként semmit sem tehet a Beethoven- kultuszért, ezért más utat választ, s egyes kiváltságos növendékek helyett az egész országot tanítja Beethoven szeretetére. Tíz hangverseny keretében - Pesten és a vidéki városokban - eljátssza Beethoven összes zongorakompozícióját, a rövid lélegzetű variációk kivételével. A közbeeső napokon mind az öt zongorahangversenyt és a teljes zongorás kamara-termést előadja. Ilyen teljesítményre a magyar zene történetében még egyetlen előadóművész sem vállalkozott. Sem Dohnányi előtt, sem Dohnányi után. Az 1920-ban történt események még szorosabbra fonták a három mester barátságának és együttműködésének kötelékeit, amit az 1923. november 19-i, történelmi nevezetességű hangverseny is dokumentál. A Pest és Buda egyesítésének 50. évfordulóján rendezett ünnepségek keretében Dohnányi mutatja be Bartók Táncszvit-jét és Kodály Psalmus Hungaricus-át. A triumvirátus működése 1934-től kezdve még hatékonyabbá vált, mert Hubay Jenő nyugalomba vonulása után ismét Dohnányit nevezték ki a Zeneművészeti Főiskola igazgatójává. Messzire vezetne, ha felsorolnánk, hogy Dohnányi a két világháború között — egyéb magyar szerzők művei mellett - hány Bartók- és Kodály-kompozíciót ismertetett és kedveltetett meg a közönséggel. Tíz évvel a Táncszvit és a Psalmus Hungaricus bemutatója után, 1933-ban, a Budapesti Filharmonikusok 80 éves jubileumán az ő vezénylete alatt hangzik fel először Kodály Galántai táncok c. zenekari kompozíciója, 1937-ben Bartók Cantata profanájának magyarországi bemutatóját dirigálja. Vázsonyi sok értékes és hiteles megállapítását hadd támasszam alá néhány személyes élménnyel. Az 1940-es években három nyarat tölthettem el Dohnányi társaságában Balatonföldváron. (Az opera születése a dráma szelleméből c. első, 1943-ban megjelent könyvemhez ő írt előszót.) Számos együttlétünk során alaposan meggyőződhettem műveltségéről, humoráról és legendás hírű transzponálási készségéről, amit Vázsonyi többször kiemel. Én lapozhattam neki, amikor egy alkalommal a lehangolt zongora miatt Beethoven A-dúr, Kreutzer-szonátáját B-dúrban játszotta, hogy partnere, Zathureczky Ede tisztán behangolhasson. Beszélgetéseink alkalmával többször firtattam Bartókról és Kodályról alkotott esztétikai véleményét. A válasz így hangzott: „Bartók a 20. század legnagyobb instrumentális zeneszerzője, Kodály pedig a reneszánsz óta a legkiemelkedőbb kóruskomponista." 1940 után felborul a triumvirátus. Magyarországra rátör a fasizmus, Bartók önkéntes emigrációba vonul; 1944-ben Dohnányi is elhagyja Magyarországot, s a három mester soha többé nem találkozik. Vázsonyi - könyvének második részében - Dohnányi külföldi vándorlásait írja le. Munkájának ez a fejezete hol drámai (amikor pl. a politikai vádak pergőtüzében álló 70 éves mester harcát ecseteli), hol fájdalmas és megrázó, amikor a dokumentumok sorával igazolja, hogyan szálltak síkra volt tanítványai, barátai, a világ különböző tájain, származásra, vallásra való tekintet nélkül, egykori mesterük „becsületéért". 1949 őszén Dohnányi letelepszik Floridában s elfoglalja állását a State Universityn. Ámbár a komponálással itt sem hagy fel, elsősorban mégis pedagógiai munkássága és zongoraművészete kerül előtérbe. 75 és 82 éves kora között — miután politikai rehabilitációja megtörtént - csaknem olyan aktívan hangversenyezik, mint évtizedekkel előbb. Florida annyira megbecsülte, hogy kormányzója július 27-ét, a mester születésnapját, Dohnányi Ernő- nappá nyilvánította. Dohnányi egyik utolsó, 1959 márciusában, 82 éves korában adott szólóestjéről így számol be Vázsonyi: „Kicsit olyan volt ez a hangverseny, mint régen, otthon. A dobogót is zsúfoltságig töltötték meg az emberek, a művész alig talált utat a hangszerhez. S amikor megjelent, szűnni nem akaró ünneplés fogadta... A karcsú öregember, mint már oly sok ezerszer, leült a zongorához, . . . semmi látható nem történt a teremben. Valami azért történt. Az, amit Tóth Aladár harminc évvel korábban úgy fogalmazott meg: » Sauernél a lélek zongorává változik. Dohnányinál a zongora lélekké «..." Először csodagyerek volt, aztán csodafelnőtt és végül „csodaaggastyán". ** [url] https://www.youtube.com/watch?v=skAKIR5RhaI; Dohnányi Ernő [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=2EHfTDnZIto; CZIFFRA- DOHNANYI 'CAPRICCIO' ETUDE DE CONCERT IN F MINOR OP.28 ' LIVE' [/url]

78 Ardelao 2017-07-26 21:55:12 [Válasz erre: 77 smaragd 2017-07-26 18:33:19]
Feltett kérdéseid komoly szakértői elemzést igényelnének. Talán lesz valaki, aki ezekre – esetleg egy szakdolgozat keretében - megfelelő választ ad. Úgy vélem, Schmidt zenéje leginkább Gyenge Enikő írásának egy részletével jellemezhető: Franz Schmidt …. „Aránylag későn kezdett el komolyabban komponálni. Számos meghatározó zenei benyomás érte, Pozsonyban magát Lisztet hallhatta zongorázni, kortársai közül elsősorban tanára, Bruckner, illetve Mahler és Reger gyakoroltak rá mély benyomást. Noha tanulmányai során komoly zeneelméleti tudást szerzett, műveiben szinte tüntetőén keveset hasznosított mindebből. Mesélik, egy ízben tanítványainak egyik saját kompozícióján keresztül éppen azt igyekezett bebizonyítani, hogy az igazi komponáláskor mennyire nem alkalmazhatók az összhangzattani ismeretek. Érettkori kompozícióit érzékeny hangulatában magyaros-szlovákos dallamformálás, ám „osztrák” ritmikai feszesség, gazdag és eredeti harmóniavilág jellemzi. Dallaminvenciójának nem-szokványos forrásai közé tartozik az osztrák barokk hangszeres muzsika és - bár távolabbról - Schönberg, Hindemith és Debussy zenéje is. Elsősorban zenekari muzsikájával szerzett magának hírnevet: négy szimfóniát, két szóló-zongorás művet és egy orgonakíséretes fúvószenekari művet írt. Műveiben sajátosan kombinálja a bécsi klasszikus hagyományt és a későromantikus manírokat a brahmsi variációs technikával és a liszti egytételes formával. Variációs készségét nagyszerűen mutatják a késői huszárdal-variációk, melyek a híres Reger-ciklusokat követően a korszak legkitűnőbb zenéi közé sorolhatók. Kamarazenéje - vonósnégyesek, zongorás- és vonóskvintettek, két klarinétötös - ábrándos, szemlélődő, idilli romantikus zene. Regerhez hasonlóan jelentős műveket írt az ekkor már nem túl „modernnek” számító orgonára. Operái - Notre Dame, Fredigundis - egészükben nem túl jelentős verista zenék, ezzel szemben késői oratóriuma, a Jelenések könyve nyomán 1937-ben írott Das Buch mit sieben Siegeln (A hétpecsétes könyv) méltó arra, hogy a zeneszerző posztumusz tekintélyét megalapozza. Az oratórium választékosan eklektikus zenei nyelve drámai szerepükhöz méltó ellentétekben alkalmaz hatalmas fugaépítményeket, bensőségesen magányos dalolást és izgatóan újszerű harmóniát, könyörtelenül viharzó tuttit és a végtelenül egyszerű egyszólamú gregorián korálist. A Bach-passiók mintájára az Evangelista (maga János) egy hőstenor hangján beszéli el látomásait.” Egyetértek azzal, hogy Franz Schmidt zenéjére elsősorban az eklektikusság jellemző, amely azonban nem a különböző stílusok másolásában, hanem azok sajátos, csak rá jellemző ötvözésében nyilvánul meg. Éppen ezért többször vetődött fel bennem a kérdés, vajon miért is nevezik őt későromantikusnak. Úgy gondolom, művei a magyar zene szempontjából nem eredményeztek kifejezett fejlődést, de maradjon e kérdés nyitott és megválaszolandó a „vérprofik” számára.

77 smaragd 2017-07-26 18:33:19 [Válasz erre: 76 Ardelao 2017-07-26 14:03:37]
Egy biztos, "felfedeztem még egy Schmidttet!" :-) Elnézést kérek a derűs fordulatért... "A magyar zene fejlődése", "Maradandó művek szerzői..." a 70 sz. bejegyzésben itt jelenik meg Schmidt neve, a névjegyzékben is, csak ennyi, Schmidt, tehát egyértelmű volt még akkor, hogy melyikük. Azóta mindketten mondhatni, hogy feledésbe merültek, nevük és életművük, annak ellenére, hogy a Franz Schmidt Gesellschaft 65 éven át gyűjtötte, gondozta és bemutatta az életművet, és nagy eredményeket értek el. A "Forum-Franz Schmidt" topicunkban alapos tájékoztatást kap az olvasó. Abban biztos vagyok, hogy Franz Schmidt Falk Géza idejében igencsak ismert volt a magyarországi művelt zenei körökben, a bécsi Akadémiai igazgatójaként a Wiener Philharmoniker és a Wiener Symphoniker koncertjei valamint más bécsi zenei fellegvárak útján illetve a rádiózás elterjedésével és lemezfelvételek, tanítványai révén. Vajon hozzá járult-e Franz Schmidt  a magyar zene fejlődéséhez, tovább vitt-e, megújított-e magyar zenei elemeket? Vizsgálta-e már a magyar zenetörténet ezt a kérdést részletesen a nagy későromantikus, osztrák zeneszerző teljes életművében...? Lehet, hogy igen és talán pont Falk Géza könyvei fognak minket elvezetni oda. Franz Schmidt nem szerepel A Magyar Muzsika Könyvében, Schmidt Ferenc benne van. Talán sikerül ezen a fórumon nyomára jutni, a magyar zene fejlődését elősegítő műveit megtalálni, ha voltak ilyenek. Örültem az idézett bekezdésnek (lsd. 70 sz.), a benne felsorolt zeneszerzőknek, akiknek egy részéről ezen a fórumon már szó esett, vannak néhányan még köztük, akikről talán majd később olvashatunk.

76 Ardelao 2017-07-26 14:03:37 [Válasz erre: 74 smaragd 2017-07-26 12:25:23]
További előzmény: 70., 71., 72., 75. Kérdésedet félreértettem. Utánanéztem Falk Géza „Mindentudó zenei zsebkönyv”-ében az általad idézett résznek. Az idézet előtti mondatok alapján már nem olyan valószínű, hogy a felsorolásban a könyv szerzője az 1874-ben született Schmidt Ferencről tesz említést. A születési dátumok még csak-csak elírhatók, de az alább idézett, felvezető szöveg alapján inkább egy ma már feltehetően nem ismert Schmidt Ferencről lehet szó: „….. Bartók és Kodály, mint a magyar népzene felkutatói és értékesítői, iskolát alapítottak és a modern fiatalság sokat tanul tőlük. Feltétlen tehetségük, ha néha túlságosan józan is, de mindig eredeti és végre magyar zenét teremtő erő. Maradandó értékű művek szerzői még: Mosonyi, Major, J. Gyula, Bloch ……., Schmidt, …….” Tehát, ha magyar zenét teremtő erőkről van szó, ez a jelző nem illik az 1874-es születésű Schmidt Ferencre, még akkor sem, ha zenéjében időnként magyar motívumok bukkannak fel.

75 Ardelao 2017-07-26 12:37:08 [Válasz erre: 74 smaragd 2017-07-26 12:25:23]
Valószínűleg, hogy igen!

74 smaragd 2017-07-26 12:25:23 [Válasz erre: 73 Ardelao 2017-07-26 10:36:21]
Természetesen a két személy nem azonos, még a nevük sem teljesen...Franz ill. Ferenc. Engem az foglalkoztat, hogy Falk Géza 1936-ban magyar zeneszerzőként említi Schmidttet, azaz itthon még közismert volt, belekerült  az idézett felsorolásba.

73 Ardelao 2017-07-26 10:36:21 [Válasz erre: 72 Ardelao 2017-07-26 10:33:31]
"nagy részvétet keltett"

72 Ardelao 2017-07-26 10:33:31 [Válasz erre: 71 smaragd 2017-07-26 08:32:22]
Schmidt Ferencet (1874-1939) egykori tanára, Leschetizky, tanítványának a neve alapján „jóindulatúan” eltanácsolta volna a művészi pályáról, mondván, hogy egy ilyen névvel ne akarjon művésszé válni. Szegény Schmidt Ferenc gondolkodott ugyan a névváltoztatáson, de édesanyja vezetéknevének (Ravasz) a felvétele sem hozta volna őt kedvezőbb helyzetbe. Így azután megmaradt eredeti nevénél, amely viszont magában hordozza az igen gyakori névrokonság lehetőségét. A Ferenc v. a Franz név sem különleges. Az általad említett Schmidt Ferenc (sz. 1882-ben) személye biztosan nem azonos a Café Momusban szereplő Franz Schmidttel, akiről már oly sokat írtunk. Annál is inkább, mert a „mi Schmidtünk” művei között szonatinák és magyar dalok – legalább is műveinek elérhető jegyzékei alapján – nem szerepelnek. Ennek ellenére egy kicsit kutatgattam, hol szerepel a „főkántor” Schmidt Ferenc neve, és a következő, rövid hírt találtam: „KIS UJSÁG, 1937. DECEMBER 29. Meghalt az apa, mialatt kántor fia énekelt. Bajáról jelentik: Nagy részvétet kellett Schmidt János 81 éves magánzónak, a bajai ferencrendi templom főkántora, Schmidt Ferenc apjának halála. Az idős magánzó a templomban a nagymisén fia énekét hallgatta. Egyszerre csak fejéhez kapott és összeesett. Mire orvosi segítség érkezett, már nem volt benne élet.”

71 smaragd 2017-07-26 08:32:22 [Válasz erre: 70 smaragd 2017-07-26 08:14:49]
A Dr. Molnár Imre szerkesztésében megjelent A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE, 1936  névjegyzékében szerepel Schmidt Ferenc (1882-) rk. főkántor, karnagy, misék, szonatinák, koncertdarabok, magyar dalok zeneszerzője, talán mégis róla van szó az említett felsorolásban?

70 smaragd 2017-07-26 08:14:49
Falk Géza  "A magyar zene fejlődése" című fejezetben Franz Schmidt (1874-1939), Pozsonyban született,  osztrák zeneszerzőt még a magyarok között tüntette fel: "Maradandó művek szerzői még: Mosonyi Major J. Gyula, Bloch, Koessler, Herzfeld, Popper, Bachó, Radó, König, Demény, Tarnay, Székács, Joachim, Ábrányi, Schmidt, Poldini, Szabados, Székely I., Lavotta, Gajáry, Harmat, Járay, Szendy, Chován, Aggházy, Farkas Ö., Kern, Hűvös, Fricsay, Figedy-Fichtner, Hermann L., Buchner, Dienzl, Pikéthy, Rékai, Szegheő, Szikla, Perényi, Noseda, Gessler, Antalffy-Zsíros." Falk Géza: Mindentudó zenei zsebkönyv Budapest, Rózsavölgyi és Társa Kiadása, 1936

69 Ardelao 2017-07-24 19:48:43 [Válasz erre: 38 Ardelao 2017-07-10 00:37:11]
[u] Budapesti Hírlap, 1937. ÁPRILIS 4. [/u] „ (Fogadás a brüsszeli magyar követségen Virovai Róbert tiszteletére.) Brüsszelből jelentik: Április 1-én fejeződött be az Isay nemzetközi hegedűverseny, melyet Erzsébet királyné legfőbb védnöksége alatt tartottak meg. Ezen a versenyen 22 állam képviselője, összesen 71-en vettek részt, akik közül tizenketten jutottak be a döntőbe. A kilencedik díjat a magyar Virovai Róbert nyerte meg, akinek temperamentumos művészi játéka nagy lelkesedést keltett. A fiatal magyar művész tiszteletére április 1-én délután a magyar követségen fogadás volt, amelyen a zsűri tagjai, a konzervatórium igazgatója, a zenei élet kiválóságai, ezek között Szigeti József, a híres magyar hegedűművész és Gertler, a róla nevezett kvartett vezetője és számos előkelő vendég jelent meg. Ugyancsak megjelent a diplomáciai karnak több tagja is. Erzsébet özvegy királyné a versenyen részt vett művészeket a zsűri tagjaival és az illető országok diplomáciai képviselőivel április 2-án a laekeni királyi kastélyban kihallgatáson fogadta.”

68 Ardelao 2017-07-24 02:19:50 [Válasz erre: 67 Ardelao 2017-07-24 02:00:04]
Az imént betett íráshoz hozzá kell még fűznöm, hogy Sebeők Sári neve mellett, a róla megjelent kiadványokban kétféle születési dátumot olvashatunk. A családi dokumentumok alapján az énekesnő valójában 1882. május 9-én született. Az itt közölt írás lábjegyzete ez utóbbi adatot erősíti meg. Galbavyné Frigyesfalvi Éva: Sebeők Sára operaénekesnő életútja (Széphalom 2 – Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve) "Vidám gyerekek nevetésétől hangos nyáron az Úttörők útja. A Szárhegyre vezető út ez, amely a Rózsa-kerttől hirtelen meredeken emelkedik, majd feltűnik sudár fenyők között a Kovács-villa díszes homlokzata. Ma már az egész hegyoldalt gombamódra szaporodó tarka hétvégi házak, itt- ott mulatóhelyek tarkítják. A hegytetőn épült a SZOT Gyermeküdülő. Mindezt az újhelyi emberek s a környéken lakók is jól ismerik. Kevesek által ismert a Kovács-villával átelleni oldalon egy romantikus, régi épület. Kert felőli csúcsos homlokzatán a felirat: IN PARVA DOMO MAGNA QUIES (Kis házban nagy nyugalom.) Dr. Sebeők Antal, honvéd főtörzsorvos, a zempléni orvos- és gyógyszerész-egyesület elnöke építette. Ö maga 1911. óta itt nyugszik az ún. Antal-lak kertjében eltemetve. Ez volt végakarata. Ebben a hangulatos, kedves erdei lakban, melyet mindenfelől az újhelyi hegyek festői panorámája vesz körül, itt született 1882. április 11-én hazánk egyik legnagyobb énekesnője: Sebeők Sára művésznő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Nyolcan voltak testvérek: Béla, Katinka, Sára, Endre, Szidónia, Márta, Rózsi és Ilona. Valamennyiük iskolázott, művelt ember lett, néhányan közülük kiemelkedő tehetséggel megáldva. Kicsiny kortól kezdve édesanyjuk, született Hübel Szidónia, aki maga is iskolázott, művészetkedvelő asszony volt, nagy gondossággal taníttatta és tanította gyermekeit, nemcsak hazai, hanem külföldi iskolákban is. Minden gyermek zongorázott. Rózsi még festeni is tanult Velencében. Valamennyiüknek biztos füle és tehetsége volt a zenéhez, de kiemelkedett közülük magasfokú tudásával Sári. A családban a zenei örökség még régebbi keletű. A gyermekek nagynénje volt az Európa-hírű énekesnő, Pálmay Ilka, akinek fényképén ez az ajánlás olvasható: "Az én kedves Sárikámnak: Ilka nénéd." Sebeők Sára 18 éves korában az Operaiskola növendéke lett. Régi újságok olvasása közben az alábbi sorokra bukkantam a "Zemplén" újság 1900. április 8-i számában: "A sátoraijaújhelyi műkedvelők a Városi Színházban előadást tartottak. A szereplők temperamentuma, tehetsége és szorgalma éppoly méltánylást érdemel, mint bátorságuk, amellyel a jótékony célok érdekében feladatukra vállalkoztak. Egyszer Zeusz elhatározta, hogy színe elé idézi a legszebben éneklő madarakat és hangversenyt rendezett magának. A kis énekesek ott ültek az Isten trón-zsámolyánál és sorban énekeltek szívük sugalma szerint. Mikor a kis pacsirta bevégezte énekét, így szólt hozzá Zeusz: - Te, ki a magasban csengő, hangoddal mindig dicsőségemet hirdeted, miért énekelsz most olyan szomorúan? - Szerelmes vagyok. - De a szerelem hangja a boldogságé! - Igen uram, de én abba vagyok szerelmes, ki engem nem szeret, ebbe az aranyos fülemülébe. - Nem csodálom, az az éneklők királynéja - felelte az Isten. Mikor Sebeők Sárika énekét hallottam, eszembe jutott a szegény fülemüle dicsősége, mert ha a színház jelenlévősége mindmegannyi pacsirta lett volna, annak az éneknek szívet-lelket nemesítő hatása alól meg nem menekült volna." A fiatal lány igen komoly technikai feladatra vállalkozott, Wagner-dalokat énekelt. Igen szépek voltak átmenetei a szopránból az altba, amire az ő hangja főképpen alkalmas és hatásos. Melegen énekelte a Pacsirta-dalt és a népdalokat, melyeket sokszor meg kellett ismételnie. A sátoraljaújhelyi Nőegylet képviselői a hangverseny végén élő virágból álló, gyönyörű kosarat nyújtottak föl neki, melynek rózsaszín selyemszalagjára ez volt írva: "SÁRIKÁNAK SZÜLŐVÁROSA." Itt kezdődött a fényes karrier s egyben a gyönyörűségekkel, de ugyanakkor gyötrelmes, fáradságos munkával teli művészi pálya. Az operaiskolában jól haladt az énekművészet elsajátítása terén, szüleinek és tanárainak örömére, büszkeségére. Közben mindinkább megismeri a közönség. Budapest után Bécsben folytatta tanulmányait. Ebben az időben itt Gustav Mahler irányítása alatt működött az operaház. A híres Mahler-együttes az akkori idők legjelesebb német művészeit foglalta magába, az előadások színvonala világhírű lett. A dicsőséges bécsi évtized 1897 és 1907 közé esett. Ebbe a kiváló művészegyüttesbe került a fiatal lány, és rövidesen elnyerte tudásával művésztársai és a nagyhírű karmester elismerését. Szerződtették a bécsi operához. Ez az időszak rendkívül fontos állomást jelentett művésszé érésének folyamatában. 1907-ben szülei Bártfára utaznak a fürdőidényre. Itt látogatja meg őket, s egyben meglepi jöttével Bártfa-fürdő közönségét is. Tiszteletére hangversenyt rendeznek, amelyen fellép. A "Zemplén" újság 1907. július 21-i számában olvashatjuk : "A Royal nagyterme a szó legszorosabb értelmében zsúfolásig megtelt a legdisztingváltabb közönséggel. A jelenlévő vendégeknek csak kis része fért el a nézőtéren, bár pótszékeket állítottak be. Sokan kintről hallgatták a hangversenyt. Itt adta elő: Erkel: Hunyadi László c. operájából a híres La Grange-áriát, majd énekelt Verdi: Ernani c. fülbemászó dallamosságú művéből részleteket. Mivel a hangulat egyre magasabbra hágott, megkoronázta a műsort az annyira kedvelt magyar népdalokkal, melyekkel mindig osztatlan sikere volt. Magas szoprán hangja rendkívül tiszta, trillái nem erőltetettek, a legnagyobb könnyedséggel siklik át a legnehezebb részeken. Sajnos, hogy ezt az istenadta szép tehetséget ezután csak a külföld fogja élvezni, mert biztos forrásból tudjuk, hogy a frankfurti operához két évre szerződött." Ezt a szerződést örömmel elfogadta, mert jól tudta, hogy énektechnikai fejlődésében és játékstílusának alakításában szép eredményeket hozhat az ilyen nagysikerű színházaknál való vendégszereplés. 1908-ban meghívást kap Magyarországra, vendégfellépésre. Itt nálunk, az Operaházban ekkor tűzték műsorra Bellini Normáját. Fényes énektudása győzi Bellini minden nehézségét, azonnal szerződtették a budapesti operához. Tehát itthon maradt. Csillogó énekhangja, amely mind a felső, mind a középfekvésben tisztán csengett, fokozatosan elnyeri egyéni karakterét. Leginkább a drámai szerepekben arat nagy sikert, ez illik legjobban hangjához, de művészi alakításához, személyiségéhez is. Mai napig Wagner-szerepeit tartják legsikeresebbeknek, bár ezek mellett változatlan szépséggel énekelte a Hunyadi Lászlóból Erzsébetet, Sulamitot, a Parasztbecsületból Santuzzát stb. 1912. októberében írja a Pesti Hírlap: "A Tristán és Isolda szombati előadásán Sebeók Sári szép és nagy művészi feladattal küzdött meg, tegyük mindjárt hozzá: jelentékeny sikerrel. Először énekelte Isolda szerepét, a legsúlyosabb drámai feladatok egyikét. Még a tavalyi évad alatt osztották ki neki a szólamot, meg is tanulta azt, de szóhoz még nem juthatott. Pedig vétkes mulasztást követett el a vezetőség, hogy Sebeők Sárit nem nevelte Wagner heroinéinak alakítására. Hiszen a művésznő egyénisége, terjedelmes és erőteljes drámai szopránja rákívánkozik az Isoldák és Brünhildék szerepeire." Egy időben, amikor Sári külföldön vendégszerepeit, hiányolta is a magyar közönség, különösen a Wagner-szerepekben. Egy darabjában sem ment Wagner annyira túl az emberi mértéken, mint ebben az operában. Itt nem a mítosz, a legenda rajzol elénk ködös, élettelen félisteneket, hanem igazán embereket látunk, ősi emberi érzéseket egy hatalmas költő képzeletében, alkotóerejében emberfölöttivé nagyítva. Tristan és Isolda alakját illúzióval elénk állítani nagy dolog, a legnagyobb színészi és éneklési feladatok egyike. Éppen e miatt méltányolta annyira operaházunk közönsége Sebeők Sári alakításának értékét. Ő ezt az új Isolda-típust mutatta be, ezt énekelte. Ragyogó meleg, igazán drámai csengésű orgánumát sokféle szerepben, nagy sikerrel állította a darab szolgálatába, igazította a darab szolgálatába, igazította a szerep karakteréhez, de ebben a Wagner-operában egyszerre minden erejét és kvalitását kibontotta, s az ábrázolt alakkal együtt megnövekedve állott a közönség elé. Még azoknak is meglepetést keltett, akik ismerve karakterét, várták tőle ezt az Isoldát. Játékában nyugodt, széles plasztika uralkodott, az extázisban pedig kellő átszellemültség. Énekére jellemző volt egy meleg, melodikus vonalvezetés a dallamon végig. A nagy operaházi szerepek mellett más, kisebb hangversenyszerű bemutatókon is énekelt. Részt vett például egy jogászbálon, ahol a báli tudósítás szerint "az est fénypontja volt." A Hunyadi Lászlóból a La Grange-áriát adta elő, s kolosszális hanganyagával hatalmas sikert aratott a fiatalokból álló közönség körében. A Pesti Hírlap 1912. októberi számából idézünk: "Az Operaházban ma este a Parasztbecsület, és a Bajazzók került színre. Turiddu szerepét ma énekelte először Környey Béla (az operaház akkori, híres hőstenorja) nem a legjobb diszpozícióban. A Siciliána közben kissé fátyolos volt a hangja, de az est végére ez a fátyol egészen lefoszlott róla. Santuzzát Sebeők Sári személyesítette, megragadó drámai erővel. Van pátosz, lendület ebben az énekesnőben. Alakítása ellen ezek a kifogások emelhetők: a szövegmondása nem elég értelmes, nem elég természetes, mozdulatain pedig néha érzik a csináltság. Arcjátéka viszont méltó egy nagy drámai színésznőhöz." Nem volt tehát mindig rózsás az élete, az elmarasztaló kritikát is el kellett fogadni és okulni kellett belőle. Nem törték le azonban a kisebb sikertelenségek, sőt inkább új munkára serkentették. 1913. augusztus 19-én nagy napra virradt Sátoraljaújhely zeneszerető közönsége. Ezen a napon volt a Városi Dalegylet első, bemutatkozó hangversenye. Az ünnepi műsor alkalmával Sári - mint városunk szülötte - szintén énekelt a színházban. Műsorán szerepelt: Verdi: La forza del destino-ária, valamint Tarnay: A réteken járok dalolva c. dala. Gyermekkorától meleg érzések fűzték a szülővároshoz, a szűkebb hazához. Szívesen, lelkesen szerepelt az újhelyi közönség előtt. Itt már bekapcsolódott műsorába húga, Márta is, aki akkor a bécsi zeneakadémia növendéke volt. Az ő neve is szerepel a kiadott műsorfüzeten. Sebeők Márta műsorán Verdi: Apród-áriája szerepelt az Álarcosbál c. operából. A Magyar muzsika könyve c. lexikonban az ő neve is szerepel a Sárié mellett. Az 1975-ben kiadott Várnai-féle Operalexikonban sajnos, már nem található meg. A Sebeők családtól rám maradt hagyatékok között azonban szép számmal akad újságcikk, színlap, szereposztás, hangverseny-meghívó, egykorú plakát, amelyeken Sebeők Márta operaénekesnő önálló műsorszámai szerepelnek. A nagy művésznő, Sára minden időben gondolt testvéreire és Mártának is nagy segítséget nyújtott, ahol csak tehette. Bár az ő életében is sok-sok nehézség, bánat akadt. Az egyik ilyen megrázó esemény 1911-ben édesapja halála volt, akihez nagy szeretet és tisztelet fűzte. Ettől kezdve még inkább igyekezett segítséget nyújtani egyedül maradt édesanyjának és testvéreinek. Amikor rázúdult Európára a világháború, a művészek élete is sokkal nehezebb lett. A család ma élő tagjai emlegetik, hogy Sári azért nem ment férjhez soha, bár sokan megkérték a kezét, hogy anyagilag támogathassa testvéreit. Volt rá eset, hogy adósságaikat is kifizette. Arról is tudunk, hogy barátairól sem feledkezett meg a bajban, de teljesen idegen emberek is megemlegették jó szívéért. A Pesti Hírlap egyik 1914. szeptemberi számában ez áll: "Híre jár annak, hogy a Magyar Királyi Operaház vezetősége a tagokkal kötött szerződések 15. pontja alapján néhány operaházi tag szerződését felbontotta. A mostani háborús világban fokozott értéke van a pénznek, sebesültekre, kórházakra, hadikiadásokra kell fordítani. Ilyenkor igazán bűn, ha az olasz Parvisnak 56000 koronát fizetünk nyolc havi működésért. Arról is értesültünk továbbá, hogy elsőrangú magyar tagok fizetését is redukálta a vezetőség. így például Sándor Erzsiét évi 8000 koronára, Sebeők Sáriét 6000 koronára. Ezt az intézkedést is helyénvalónak találjuk, mert csak ideiglenes jellegű és a háborús idő alatt minimumra korlátozott művészi működésért csak létminimumot juttat a művészeknek. Kenyeret ad, de kalácsot, vagy csemegét nem. A megtakarításból viszont adhat kenyeret másoknak is, akik különben éheznének." A szegény művésznő pedig maga is alig tudott már megélni szűkre szabott honoráriumából, noha eddig sem pazarolta fizetését, mert állandóan küldött haza szeretteinek a magáéból. Most tehát, mint igazi művész, sok más társával együtt, valóban Thália papjainak oltárán áldozott: ingyen. Mert ha gyérebben is, de a háború alatt is játszottak a színházak és az Operaház is. 1915-ben tűzték műsorra: Puccini Tosca c. operáját. A népszerű dalműben stílusos, egységes alakítást nyújtott. Társa: Cavardossi szerepében most is Környey Béla volt, kinek nagyszerű, férfias tenorja nem kisebb értéket képviselt. Szintén ez év októberében Wagner: Tannhäuser c. művét mutatták be, melyet a sokak által nagyrabecsült Kerner István karnagy vezényelt teljes intenzitással. A kortársa szerint felejthetetlen előadás volt, a színház minden művésze, közöttük Sári is kitűnően énekelt és játszott. Bár időben későbbre esik, de itt említem meg, mint Wagner-szerepet, a Walkür bemutatóját. A korabeli kritika méltatással szól az előadáson nyújtott magasszínvonalú teljesítményéről, mely szárnyaló, friss hangjában, töretlen és biztos énnekkultúrájában nyilvánult meg. Brünhilde megszemélyesítése egyik legjobb alakításának számított. Meg kell emlékeznünk még Goldmark: Sába királynője c. művében elért sikeréről, ahol különösen említést érdemel a királynő nehéz, koloratúr áriájának tiszta megszólaltatása. Gyakran megesett, hogy beugrásos szerepei voltak. Egyik este a Hunyadi László Erzsébetjében Záborszkynénak kellett volna debütálnia. Betegsége miatt azonban őt kérték fel. Ezúttal is, mint már annyiszor, siker koronázta. Voltak olyan kitűnő alakítások, melyek soha nem mentek feledésbe, s még művészi pályája alkonyán is szerepeltek repertoárján. Ilyen volt Poldini: Farsangi lakodalom c. víg- operája . Fennmaradt emlékei között egy újságkivágáson olvastam: "Dalszínházunk műsorán alig néhány darab szerepel, egy-két opera végzi körforgását. A kerék talán meg is akadna, ha a háború után felülkerült közönségrétegek nem adnának új lendítőerőt. Az azonban bizonyos, hogy a zenedrámák statisztikáján a halálozási arányszám lényegesen meghaladja a születését. Ünnepélyes alkalom tehát minden operabemutató, és kétszeresen ünnepnap magyar szerzők művének indulása. Ha nem a mi gazdag muzsikánkban balsors üldözte eddig a nagyobb formájú színpadi műveket, s míg prózával elárasztjuk a külföldet, a magyar opera itthon is csak virágházi növény." ".... A szombat esti bemutató, Poldini-Vajda: Farsangi lakodalom c. művének szenzációs diadala jelentős állomás. Szövegkönyve kitűnő, a librettó pályadíjat nyert. A partitúra Poldini Edének, a Svájcban élő kiváló magyar zeneszerzőnek remekbe készült munkája, a legjavából való színpadi zene." A művet 1924. február 16-án mutatták be, melyben első perctől igen nagy sikere volt Sárinak mint a nemzetes asszony megszemélyesítőjének. Poldini részt vett a próbákon is, és mindvégig figyelemmel kísérte játékát, mert Sárinak fő érdeme volt abban, hogy a darab 1935. januárjában megérte a századik előadást is. 1933-ban Poldini ezt írta a művésznőnek: "Drága Nagyasszonyom! Hát mégis megy megint egyszer a Farsangi lakodalom? Nekem már úgy rémlett, hogy végleg letűnt a műsorról. Hanem azért a századik előadástól, édes Nagyasszonyom, még messze vagyunk. Sőt, mintha évről-évre mindinkább távolodna ... no, mindegy! Nekem a Farsangi lakodalom már úgyis csak emlék. Persze, kellemes. És hálám nem múlhat el soha mindazok iránt, akik hozzájárulták e művem sikeréhez. S hogy azok között Sebeők Sári vezetett kezdettől fogva, tudja mindenki. Legjobban természetesen, én magam. Őszinte, meleg szeretettel köszönti igaz, tisztelő híve: Poldini Ede" Dalszínházunkban olyan műveket is játszottak az ő idejében, mint Richard Strauss: Rózsalovag c. műve. Elismeréssel szól a kritika Sebeők Sári alakításáról, aki a tábornoknét játszotta és énekelte. Játéka stílszerű és elegáns volt. Általában személyiségéhez jól illettek a "nagyasszony"-szerepek. Opera-szerepei között gyakran fellépett hangversenyeken. Itt legkedveltebb áriáit énekelte, azok között is olyanokat, amelyek közel álltak az emberek szívéhez. Ilyen volt a már többször említett La Grange-ária vagy például a Tosca imája és még sok más, ma is közkedvelt operarészlet. Az igazi művészek - és ő az volt - mindig "tiszta forrásból" merítik alkotóerejüket. A Sebeők-csládban hagyomány a népdalok szeretete. Fellépésein, ráadásként mindig énekelt ezekből néhányat s osztatlan siker koronázta. A világháború után a Magyar Királyi Operaház működése átmenetileg hanyatlásnak indult. Egy ideig műkedvelő főurak és más zenebarátok foglalkoztak újjászervezésével. Kern direktor, aki ebben az időben vezényelte az előadásokat, gyenge kézzel tartotta a gyeplőt, s néhány kiváló művész külföldön keresett menedéket egzisztenciája megvédése érdekében. Környei Béla és Rózsa Lajos, a két legkiválóbb férfi-énekesünk, Bécsbe szerződött. Sebeők Sári és Haselbeck Olga is komolyan foglalkoztak a távozás gondolatával. Sári azonban mégis maradt. Továbbra is minden erejével, tudása legjavát nyújtotta a magyar közönségnek. Végigénekelte szinte az egész operairodalmat, főképp azokat, amelyek ezidőben futnak az operaházak műsorán. Kiváló szereposztással játszották a Tannhäusert. Erzsébetként Medek Anna jeleskedett, ezen kívül Venczell Béla, Szemere Árpád és Székelyhidy Ferenc alakításában gyönyörködhetett a közönség. Sári Vénusz szerepét kapta. Az együttest Kerner karmester fogta össze. Kisebb siker volt Meyerbeer: Hugenották c. művének előadása. A kissé cikornyás, hatásvadászó dalműben feltűnő hibák és igazi művészet elemei keveredtek. A színikritika szerint Halász Gitta és Nasta Mihály hangjának nem volt könnyed magassága, Sáriról viszont elismerően nyilatkozik. "Erősfényű, színes hangja csak úgy hullámoztatta a nézőtér levegőjét." A férfiak közül Venczell Béla előadása volt kiemelkedő . Az eddigiekből is kitűnik Sári néhány alapvető jellemvonása. Mint emberre és mint kiváló művészre, jellemző volt szívóssága és töretlen akarata. Ezen a pályán minden időben csak azok maradtak meg, akiknek állhatatossága leküzdötte a legnehezebb akadályokat is. Ezek a tulajdonságok jellemzőek voltak az egész Sebeők-családra. Ugyanakkor a humor, a víg kedély is sajátjuk volt. Az első sátoraljaújhelyi hadi-estélyen a Sebeők-lányok bebizonyították tehetségüket és ötletességüket. Szidonka, Márta, Rózsi és Ilus két közismert Tarnay-dalt adott elő quartettben. Ugyanezen a hangversenyen Márta a Solveig-dalt és Rubinstein: Der Traum c. dalát énekelte. Mondanom sem kell, milyen frenetikus sikere volt ennek az estélynek. Otthon is ilyenek voltak. Márta, aki szintén, mint operaiskolai növendék kezdte pályafutását - bár róla érdemben eddig még nem emlékezett meg a zenetörténet -, párhuzamosan haladt az operaszínpadon nagytehetségű nővérével, Sárival. Mint hivatásos művész, később is sokat énekelt. Lírai szoprán volt. Abban a szerencsében részesültem, hogy két évvel ezelőtt még személyesen találkozhattam vele, életének utolsó évében, amikor testvérével, Szidónia nénivel itt nyaraltak az ősi Antal-lakban. Mindketten magas kort értek meg. Rózsi néni, aki a harmadik volt a quartettben, már ekkor nem élt. Ő volt férjem anyai nagyanyja. Korábban írtam, hogy festészetet tanult, de elvégezte a tanítóképzőt és mint aktív nevelő, több éven át működött. Csak kuriózumként jegyzem meg, hogy ő is, mint a többi Sebeők-lány, emellett nagyon házias volt. A család ma élő tagjai gyakran megemlegetik válogatott, finom ételeiről, melyekkel késő öregségéig jól tartotta a családot. A leszármazottak tovább örökítették a zene szeretetét. Az Antal-lak kertjében, a vadregényes fák, bokrok között, nyári szalonnasütések tüze mellett, időről-időre felcsendülnek a Sebeők Sári által énekelt népdalok, magyarnóták, mert ez a család még nem felejtett el énekelni. Sebeők Sárát hűséges és odaadó művészi tevékenységéért 1923-ban a Magyar Operaház örökös tagjává fogadta. Mégis, ahogy visszatekintünk életútjára, úgy tűnik, nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az utókor számára ismerősebbé váljon hazánk nagy művésznőjének élete és munkássága. Példa erre egy másik újságtöredék, amely sajnos, évszám nélkül maradt fenn. A cikkben a riporter kérdéseket intéz régi operaházi tagokhoz, akik ekkor már nem énekelnek. Életükről kérdezgeti Sándor Erzsit, Medek Annát, Haselbeck Olgát és Sebeők Sárit, aki azért még néha játszik a Farsangi lakodalomban és a Háry Jánosban. A cikk magáért beszél, jól szemléltetve az utókor hálátlanságát a "nagyokkal" szemben, hiszen a fiatalság hajlamos rá, hogy elfeledje az idősebbeket, akik kikövezték előtte az élet göröngyös útját. "Akiket sikeresen elfelejtettek: ...Harminckét éve énekelek az Operában - mondja Sári -, de sajnos nem voltam 23 évig rendes tag, s így a negyedszázados évforduló ünneplő aranygyűrűt, amit mindenki megkap s aminek úgy örültem, és amire olyan büszke voltam, nem kaptam meg. - A rádió mikrofonja előtt mikor szerepelt önállóan? - Soha. A Farsangi lakodalom sikerén felbuzdulva, magyar nótákat akartak velem énekeltetni Cigány-kísérettel, ha előzőleg próbát énekelek. - Szilágyi Erzsébet nagy énektudást igénylő La Grange áriáját, amelyet éveken keresztül olyan bravúrosan énekelt, vájjon felvették-e viaszlemezre? - Nem! Senkinek nem jutott eszébe. Úgy hallottuk, hogy a rádió igazgatósága új sorozatot indít: Akiket sikeresen elfelejtettek címmel. Talán ebben a sorozatban megszólaltathatnák ezt a négy nagy művésznőt." Hát ennyi..., azután lassan lehanyatlott a rivaldafény napja. Új csillagok jöttek, s a régi nagyokat lassan elfeledték. Aki ezen sorokat kézbe veszi, nézze el az esetleges hiányosságokat, de a hozzám került hagyaték birtokában emléket akartam állítani városunk szülöttének, családunk nagytehetségű tagjának. Ha csak néhány gondolat erejéig is újat nyújtottam az olvasónak az operaénekesnőről, akkor ez a dolgozat már elérte célját. Sebeők Sári, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 1952. július 24-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temetőben alussza örök álmát. Emlékét felidézi városunkban álló szülőháza, a kedves, romantikus Antal-lak, az Úttörők útján.”

67 Ardelao 2017-07-24 02:00:04 [Válasz erre: 32 Ardelao 2017-07-08 10:05:01]
65 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a nagy magyar operaénekesnő, SEBEŐK SÁRI (1896.IV.11. – 1952.VII.24.) . Rá emlékezve, ezúttal Papp Viktor írását idézem az „Arcképek az Operaházból” című könyvéből. (Stadium Sajtóvállalat Rt. Kiadása Budapest, 1924.) „A színházban mindenki szereti, még a riválisai is. Kellemes, viccelődő, kedélyes, magyar, úri modorával magához melegíti pályatársait, akik jóságos szívében megértő barátságra találnak. Finom humorával büntetni is tud, de megbocsátanak neki, mert fölényes lényéből csak úgy sugárzik, hogy mindenkin segíteni szeretne. A legjobb kolléga és a szó valódi értelmében vett: derék, szeretetreméltó ember. Igazi, nemes úrilány. Híres jó gazdaasszony. Olyan szakácsnő, hogy akik a főztjét ették: pályatévesztettnek tartják (ezt ő maga mondta így!). Jóságos testvér és rokon, még a nála idősebbekkel is folyton törődik, mintha anyjuk volna. Megjelenése Wisthler (1834-1903, amerikai festő, megj. A.) ecsetjére való. Nagyszerű képeket lehetne róla festeni „Az énekesnő” címen. Inkább magas, hatalmas alak. Aranyszőke. Magyaros vonású szép arcából vonzó báj, dióbarna szemeiből rendkívüli értelem és kedves huncutság sugárzik. Olyan jelenség, akin mindenki rajtafelejti a szemét. 1886. április 11-én, Sátoraljaújhelyen, előkelő, régi, nemesi családból született. Édesatyja: lasztóci Sebeők Antal ezredes-orvos volt. Szeretetreméltó, mindig vidám, humoros, viccelődő, közkedvelt alakja hét vármegye úri társaságának. Kitűnő tenorhangját az újhelyi dalárdában sokszor megtapsolták. Leánya már elismert énekesnő volt, amikor egyik vidéki város vendéglőjében hangverseny után cigánnyal reggelig nótázott az öreg úr, úgyhogy senki sem tudott aludni a mulatás zajától. - Ugyan, apuka, hogy tehetett ilyet, nem félti az egészségét? - mondta másnap szemrehányóan a leánya. - Hát csak meg akartam mutatni, hogy gyönyörű hangodat kitől örökölted ’ - válaszolta büszkélkedőn az atyja. Édesanyja németországi, szász származású, leánykori neve Hübel Szidónia. Kellemes szopránhangja volt. Férjével együtt többször műkedvelősködött s mikor Blaháné Sátoraljaújhelyen a „Tündérlak Magyarhonban” című darabban vendégszerepelt, férj és feleség egy színlapra került a Nagyasszonnyal. Sebeőkéknek tizenhat gyermekük volt, közöttük Sári sorrendben a harmadik. A családi vonatkozások kiegészítéséhez tartozik, hogy Pálmay Ilka, a világhírű operettprimadonnánk és Petrás Sári anyai ágon másod-unokatestvére. Sebeők Sárika ének, dal, nóta közt nőtt fel. Mikor Szatmárt laktak, tizenhárom-éves korában, az ezred tisztikara társas összejöveteleket tartott. Legelőször egy ilyen koncerten lépett a közönség elé a kis leány és olyan sikerrel, hogy attól kezdve barátai folyton unszolták atyját, képeztesse ki a kis Sárit énekesnővé. A Zeneakadémián Káldy előtt próbát énekelt a leányka, de a mester nem vette fel az intézetbe, mert az énektanulásra nagyon gyermek volt még. Mikor pár év után másodszor jelentkezett felvételre, Mihalovich volt az igazgató, s Maleczkyné és Erkel Gyula tanították az éneket. Két évig járt a Zeneakadémiára, majd továbbtanulásra szülei Bécsbe adták. A konzervatóriumban Papir Paumgartner Róza, a híres altista nő és Gänzbacher volt tanárja s tehetsége és szorgalma révén az intézet ingyenes növendéke lett, sőt Jenő és Rainer főhercegek jelentős stipendiumát is élvezte. Másodéves korában a nagy Mahler előtt énekelt próbát, aki hatévre szerződtette a bécsi udvari Operához, amelynek 1904-től két évig volt tagja. Normát, Constancát (Szöktetés a szerályból), az Éj királynőjét (Varázsfuvola), Eleonorát (Trubadur), Sulamithot (Sába királynője), Valentint, Valois Margitot (Hugenották) és Gildát (Rigoletto) énekelte a bécsieknek s a fiatal művésznő a nagy hagyományú színháznak egyik jelentős tagjává vált. Amint látjuk, koloratúr szerepeket énekelt s csak később, nálunk fejlődött ki drámai énekesnővé. Bécsi kollégái »zweite Wilt«-nek (Marie Wilt, osztrák operaénekesnő, 1833-1891, megj. A.) becézték. Mahler Gusztáv vezénylése alatt aratta sikereit, de volt karmestere az akkor még kezdő Bruno Walter, Mahler kedvenc tanítványa is. A közismerten rosszmodorú Mahlerrel egyszer összekülönbözött s otthagyva nagyszerű szerződését, 1907-ben a frankfurti Operaházhoz szegődött, ahol egy évig működött. 1908 tavaszán Operaházunkban a Trubadurban és Normában vendégszerepelt, mire ugyanezen év őszétől Mészáros igazgató leszerződtette. Mint szerződött tag először a Bánk bán Melinda szerepében lépett föl. Ettől kezdve dalszínházunk egyik legjelentősebb oszlopa s művészetének minden dicsőségével a magyar zenekultúrát szolgálja. Kiváló művészi érdemei elismeréséül 1923. május 1-én az Operaház örökös tagjává nevezték ki. Az említetteken kívül kiválóbb szerepei: Szilágyi Erzsébet (Hunyadi László), a királynő (Sába királynője), Amália (Álarcosbál), Brünnhilda (Walkür), Rézia (Oberon), a hercegné (Rózsalovag), Vénus (Tannhäuser), Ortrud (Lohengrin), Ariadne (Ariadne Naxos szigetén), Violanta, Santuzza (Parasztbecsület), Bertha (Próféta), Chrisothemis (Elektra), Tosca, Fidelio és Isolda (Tristan és Izolda). Ezekből három alakítása válik ki: Isolda, Brünnhilda (Walkür) és a hercegné (Rózsalovag). Olyan szerepek, melyekkel bárhol első volna. Környey Béla Bánk–ját és Sebeők Sári Isoldá-ját mutogatva hordozhatnák végig a világon. Sebeők Sári művészete nagyszerű hanganyagán nyugszik. A terjedelme óriási. Bécsi szereplésének idején három teljes oktávot fogott át s a kis g-től kezdve most is két és fél oktávra terjed, ami ritkaság. Erő, fény és melegség: torkának aranyos bélése. Valami kellemes, búgó színe van a magasságban is. Hús, vér ideg és szív él benne. Terjed, növekszik, mint napkeltekor a fény és olyan melegen olvad el, min a magyar Alföld nyári alkonyata. Énektudásában lehetnek hiányok, a szövegmondása nem elsőrendű, színészi képességei sem jelentősek, de ha a németek „zweite Wilt”-nek tartották, mi bátran megadjuk neki a magyar Wilt nevet, mert – jó kedvében – akármilyen erős ének – és zenekarból kiszökken – hangjának ereje.”

66 Ardelao 2017-07-23 08:45:50
És még egy apróság: A selmecbányai Rössl Borbála, azaz „A Leányvári Boszorkány” legendáját feldolgozó gróf Zichy Géza és a neves illusztrátor, Zichy Mihály valódi művészi alkotással örvendeztette meg korát 1881-ben. 130 évvel az első megjelenés után most ismét elérhető a Műértő Olvasók számára ez a ritka alkotás. Vannak könyvek, melyeket jó érzés kézbe venni, mert így érezzük igazán súlyukat – fizikai és érzelmi értelemben egyaránt. Megint mások olyan borítóval készülnek, melyet egyszerűen jól esik végig simítani. És készülnek olyanok, melyekben az illusztrációk külön-külön egy-egy műalkotással érnek fel. A Leányvári Boszorkány mindhárom tulajdonságot hordozza. Antikváriumban kapható a könyv! (3.570,-Ft.)

65 Ardelao 2017-07-23 08:33:32 [Válasz erre: 64 Ardelao 2017-07-23 05:01:51]
Gróf Zichy Géza (A kiváló zongoraművész, zeneszerző, író, drámaíró és színműíró emlékére). Gróf Zichy Géza otthon A legkedvesebb otthona gróf Zichy Gézának a Tetétleni ősi kastély, melyhez fiúi kegyelettel vonzódik nemesen érző szíve. Mikor édesatyja, Lipót gróf, a hajdani vitéz honvédhuszár ezredes örökre lehunyta szemeit és fiai felosztották egymás közt a hagyatékot, sorshúzással döntötték el, ki melyik birtokot kapja. A három fivér három papírszeletre írta a birtokok nevét, Géza gróf Seregélyest húzta ki. E percben tekintete anyjára esett, látta, hogy szemeiben könnyek ragyognak, miközben legidősebb fiát, Sándor grófot öleli át. A poéta lelkű Zichy Géza gróf megértett mindent. Seregélyes volt anyjának özvegyi lakhelye és ő legidősebb fiával óhajtana együtt lakni. Gyorsan kicserélte fivérével a papírszeletet: így lett Zichy Géza gróf birtoka Tetétlen. Azóta Tetétlen gróf Zichy Géza pihenőhelye. Ide vonul vissza nyáron és ezt a kedves helyet keresi fel, amikor régi szenvedélyének, a vadászat nemes sportjának akar hódolni. A munka, a kötelesség azonban gyakran szólítja a fővárosba a grófot, aki itt tölti a telet is. Mint a Nemzeti Zenede elnökének sok a hivatalos teendője és Budapesten nyílik alkalma jótékony mozgalmakban való részvételre. Régebben Koronaherceg-utcai palotában volt a lakása, négy évvel ezelőtt azonban kiköltözött az időközben megvásárolt Pálma utcai villába. A csendes, előkelően halk környezetben álló kertes kis kastély ideális lakás, egy álmodozni szerető, alkotni kívánó poétaléleknek. Köröskörül a Városliget lombos fái susognak, kocsi nem zörög az utcán, a villamosok csilingelését csak elmosódva hozza ide a szellő. A villa berendezése puritán egyszerűségű és mégis végtelenül előkelő, finom, stílusos. Csak fejedelmek, igazán nagy urak tudják környezetüket olyan egységes harmóniájú egyszerűségre hangolni, mint amilyenek Zichy Géza gróf Pálma-utcai villájának termei. A kertre nyíló tágas dolgozószobát széles, széttolható ajtókkal még bővíthető nyílás köti össze a nagyablakos szalonnal, úgy hogy a két helyiség jóformán egyetlen nagy terem. A szalon a maga egészében tökéletes múzeumi látványosság. Az ablak előtt áll mindig fényben fürödve Zichy Géza gróf melegen zengő hangszere, a zongora. Mikor a Színházi Élet megbízásából tiszteletünket tettük az excellenciás úrnál, hogy elkérjük a jubileumi számra a fényképeket és egy autógrammot a Színházi Élet olvasói részére, a hallban zongoraszó ütötte meg a fülünket. Hatalmas akkordok, szédületes futamok hömpölyögtek felénk. Bizonyára valaki játszik a gróf előtt — gondoltuk. Vagy talán négykezest játszanak? — Vendégei vannak a kegyelmes úrnak? — kérdeztük a komornyiktól. — Nem kérem, ő maga zongorázik. Csak tessék. Zichy Géza gróf ismert vendégszerető szívélyességgel kelt fel a zongora mellől, melyben még zsongtak a lágy akkordok utórezgései. A szeme csillogott, mosolygós meleg nézésű kék szemeiben a művészi lelkesedés ihlete tündökölt. Kérésünkre szabadkozott. Nem, ő nem akar semmi ünneplést, ilyen komoly időkben nincs helye a jubilálásnak, az Opera előadja a Rákóczi-trilógiát, ez boldoggá teszi, de egyébként nem akar nyilvánosság előtt szerepelni. Hosszas rábeszélésre, kérésre mégis csak nyílnak a fiókok. Előkerülnek a régi képek. A hollófürtű karcsú pálcás úr történeti érdekességű fotográfiája, egy kép a zongora mellett, egy másik vadászat közben a legnagyobb szarvas aganccsal lábai előtt. Egy lóháton ábrázoló képét gyorsan vissza akarja tenni. — Ez nem kell, — mondja — csak a fél-kezem részére csináltattam, hogy lássák, hogy bátoríthassam őket, lehet fél-kézzel is megülni a lovat. Újabb kérésre ezt is megkapjuk a Színházi Élet részére. A szoba keleti falát egész hosszában hatalmas, majdnem tetőig érő üvegszekrény foglalja el. Telis-tele van koszorúszalaggal. A fényképek kiválogatása után megkapjuk a kért autógrammot is, aztán a legszeretetreméltóbb házigazda engedelmével megszemléljük a múzeumát. Zichy Géza gróf, ragyogó pályafutását legszebben hirdeti ez a szekrény, melynek a Nemzeti Múzeumban volna helye egy külön Zichy-szobában. Egy nagyszerű félszázados művészi pályafutás minden emlékét őrzi ez a szekrény. Szeszélyes rendben függnek a koszorú-szalagok, száz és száz, az egyik elfödi a másikat. Európa minden országának színeit megtaláljuk, a piros-fehér-zöld szalagok között ott van a kék-fehér bajor, a vörös, fehér, fekete porosz, a kék, fehér, piros francia, a sárga-kék svéd, látunk fehér szalagon kék keresztet: az orosz tengerészeti jelvényt és sok-sok vöröskeresztes szalagot. A szekrény alján értékes, történeti jelentőségű relikviák sorakoznak. Díszes keretekben fényképek ajánlásokkal. III. Sándor cár, Mária Feodorovna, a mostani anyacárné, aztán egy másik képen együtt az egész cári család, gyermekekkel, köztük, mint kis fiú a mostani cár is. Izabella főhercegnő több képe meleg-hangú ajánlásokkal. Ott van Frigyes főhercegé is, míg Mária Terézia főhercegnő markáns aláírása külön magára vonja a figyelmet. Kis fiú, szelíd nézésű, alatta négy vonalba, elemi iskolai Írással az ajánlás: Albrecht főherceg, Frigyes főherceg fia, aki most zászlósként harcol az olasz fronton. A képek között díszes dirigensi pálcák, városok, egyesületek ajándékai. Van köztük egy, csupa arany, drágakő, hatalmas, vastag, valóságos buzogány. — Egy ökröt is agyon lehetne vele ütni — mondja nevetve a gróf — csak éppen dirigálni nem lehet vele. Fekete ovális keretben, üveg alatt fehér hajfürt: Liszt Ferenc fürtje. Nagyszerű tajtékpipa: Arany János utolsó pipája. Egy babérág —Rákóczi ravataláról. Kis üvegfedelű ládikában egy durva vászoning és két kapca — Petőfi holmija. Mellette Gyulay Pál tanúsítványa az eredetiségről. Tőle kapta emlékül Zichy gróf. A muzeális szemlélődést látogató szakította félbe. A komornyik egyszerű katonát vezetett be a szalonba, egy félkarú hőst Odajött a félkarúak nagylelkű patrónusához tanulni, vigasztalódni. És amint álltak, a költő, zeneszerző gróf Zichy Géza, mögötte az ötvenéves nagy művészi múltját őrző üvegszekrény és mellette a félkarú szakaszvezető, elérzékenyülten éreztük meg, hogy ez a momentum a legbeszédesebben jellemzi Zichy Géza gróf egész életét, működését. A Színházi Élet fényképésze gyorsan megörökítette a jelenetet, ami amúgy is mindig frissen élt volna lelkünkben és a kiválasztott képek mellé teljes kiegészítésül nyújthatjuk most át ezt a legújabbat, mint amely legméltóbb ünnepi felvétel gróf Zichy Géza jubileumáról. A riport írója ismeretlen. Megjelent: a Színházi Élet (V. évfolyam, 20. szám) 1916.V.14- 21.

64 Ardelao 2017-07-23 05:01:51 [Válasz erre: 63 Ardelao 2017-07-23 00:23:03]
Ld.! még a 37. sz. bejegyzést Idézet a „Magyarország vármegyéi és városai” c. kiadványból (1905) : „Gróf Zichy Géza aranykulcsos kamarás, … a Nemzeti Zenede elnöke, zongoraművész, költő és zeneíró 1849-ben, Sztárán született. A gimnáziumot és a jogot Pozsonyban végezte s a zenében Mayrberger, majd Volkmann Róbert és Liszt voltak mesterei. Tizennégy éves korában egy vadászaton elvesztette jobb kezét, de ez nem gátolta abban, hogy elsőrangú zongoravirtuozzá ne emelkedjék. Jótékonyczélú hangversenyeivel beutazta egész Európát s fél millió koronát meghaladó összeget zongorázott össze különféle szegényalap javára. Mint zeneíró a zongorairodalomban egészen új („balkezes") irányt teremtett. Zenealkotásainak száma nagy; kitűnő átiratain kívül eredeti dalai, férfi- és vegyes karai, instrumentális szerzeményei csaknem minden fajból, föl egészen az operáig: (Dolores; A zene; Egy vár története; Szerenád; Liszt-induló; Alár (opera, 1896); Roland mester (op., 1899), Gemma, mely műveit a külföld csaknem minden nagyobb színházában előadták, miután Budapesten nagy sikert arattak. Énekes műveihez a zeneköltő maga irta a szöveget. Ám önálló költeményekkel is nem egyszer próbálkozott; egy kötet munkáját már 1877-ben bocsátott közre a Petőfi-társaság; utóbb pedig kiadta a „Boldogság útja", „A leányvári boszorkány", „Az álom regénye" czímű nagyobb elbeszélő munkáit, melyeket 1892-ben ismét lirai versei és 1898-ban a „Tíz parancsolat" czímű vígjátéka követett. A Kisfaludy- és a Petőfi-társaság körében, melyek tagjokká választották, értékes felolvasásokat és esztetikai tanulmányokat produkált s végül 1891-től mint a m. kir. Opera és a Nemzeti Színház intendánsa szerzett érdemeket. A Nemzeti színházban került szinre két drámai műve: A „phrenolog" és „A szerelem harcza".” „Gróf Zichy Géza emlékezete. Irta s a Magyar Tudományos Akadémia 1924 december 15-én tartott összes ülésén felolvasta Kozma Andor t. tag.” (Részlet) „ … A troubadourok, a Minnesängerek, a lovagi vándordalnokok romantikus idejének szépsége akkor kapta meg képzeletemet, mikor boldog, dalos, szerelmes ifjúi éveimben először tünt fel előttem gróf Zichy Géza előkelő, vonzó alakja. Akkor lopta először fülemen át szivembe az ő egyik zenés dalkölteményét, — nem ő maga, hanem egy bájos fiatal leány. Régen volt az. Oly régen, hogy az a fiatal leány ma már az én unokáimnak fehérhajú nagyanyja, ami talán ama Zichy Géza költötte és szerzette zenés dal nélkül nem volna, — noha maga az az édesbús dal úgy kezdődött, hogy „ne lássalak" s úgy végződött, hogy „örökre nem". Régen zengett nekem először az a dal, közel negyven esztendeje, egy nagyon kedves, német romantikával patinázott magyar történelmi városban. Ma már sirva ejtjük ki annak a kedves városnak nevét, mert nem a mienk többé régi szép koronázó Pozsonyunk. De akkor még vidáman lüktetett ott a magyar élet, megszépítve, kifinomítva a nagy múltú város ősi német műveltségétől és hagyományos művészetkedvelésétől. Gróf Zichy Géza otthonos volt abban a városban. Mindenki ismerte ott, legalább látásból, a férfikora virágjában mosolygó, daliás félkezü grófot. S mindenki ismerte ott — jobban, mint bárhol másutt — az ő dalos, zenés költői géniuszát is. Köztisztelet és közkedveltség környezte megnyerő személyét és teli volt a város az ő dalaival. Ha ott időzve, gyors, könnyű, hosszú lépéseivel végig sétált a szép ódon házak virágos ablakai alatt, sokszor megüthette fülét egy-egy zongoraakkord s egy-egy daltöredék, melyet ő költött. A dalszöveg némely ablakból németül, s némely ablakból magyarul csengett ki, de mind a két nyelven édesen, meghitten simúlt össze a zenével, mert annak ikertestvéréül igazi dalnokszivből egyszerre született. Magában talán ezeknek a daloknak sem a verse, sem a zenéje nem volna tökéletes, de a vers és zene együtt zengvén, csodálatosan hat ábrándos varázsuk. Nem csupán az a különös szépségük, hogy amit a vers mond, azt fejezi ki, azt illusztrálja a zene is, hanem, hogy a vers és a zene együtt mond és fejez ki valamit, amit külön-külön egyik sem értetne és éreztetne meg oly megkapóan, mint a szavak és a zöngék bájoló közös harmóniája. Ezekben a zenés dalokban a „Minnesang" ébredt új életre hétszázados elhangzása után, de nem valamely új Walter von der Vogelweide,hanem egy magyar gróf lantján. Ma is szeretettel őrzöm még azt a „Künstlerfahrt" címmel Berlinben, a Simrock-cég kiadásában, 1886 elején német és magyar dalszöveggel megjelent hangjegy-füzetet, melyből egykor egy dal elhatározóan csendült bele életsorsomba. Csoda-e, hogy az a grófi zenés dalköltő, akit még akkor csak látásból ismertem, örökre mint előkelő romantikus „Minnesänger" rajzolódott be ifjúi képzeletembe? …” [url] https://www.youtube.com/watch?v=rrtGM-CztEA; Géza Zichy : Idill (Idyll) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=kNdAEq2IWCo; Geza Zichy - Erlkönig (für linkshändiges Klavier) [/url]

63 Ardelao 2017-07-23 00:23:03
168 évvel ezelőtt, ezen a napon született gróf Zichy Géza (1849. július 23.) Életem. A mikoron én születtem Piros hajnal hasadott, Piros hajnal, véres hajnal Koponyákon ragyogott. Harc tüzében, puskaaggyal Ringattak el engemet, S akkor volt tán legszebb álmom, Ha az ágyú énekelt. Véres földön, sírok fölött, Puskaporos szekeren, Trombita és ágyúszó közt Növekedett életem. E nagy láng egy kis parázsa Itt e szívben is ragyog: Fényes kornak törpe tükre, Árnyékképe — én vagyok! Gróf Zichy Géza.

62 Heiner Lajos 2017-07-22 11:32:07 [Válasz erre: 61 Búbánat 2017-07-22 09:13:20]
Kedves Ardelao, kedves Búbánat! Nagyon köszönöm!

61 Búbánat 2017-07-22 09:13:20 [Válasz erre: 59 Ardelao 2017-07-22 01:50:00]
Számomra Rubányi Vilmos neve hallatán egyből Lehár A mosoly országa rádiófelvétele jut az eszembe: Liza – Osváth Júlia Mi - Házy Erzsébet Szu-Csong herceg – Udvardy Tibor Feri – Melis György Km.: az MR szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus Vezényel: Rubányi Vilmos Rádiós bemutató: 1957. március 14., Kossuth adó 19:10

60 Ardelao 2017-07-22 01:50:58 [Válasz erre: 59 Ardelao 2017-07-22 01:50:00]
No, és hogy a „hangzó örökség”-ből is kapjunk egy kis ízelítőt: [url] https://www.youtube.com/watch?v=UuO_ioDB8Bc;Verdi: A végzet hatalma [/url] Előadja: a Magyar Állami Operaház Zenekara, Svéd Sándor és Ilosfalvi Róbert. Vezényel: Rubányi Vilmos.

59 Ardelao 2017-07-22 01:50:00 [Válasz erre: 58 Heiner Lajos 2017-07-21 22:10:38]
Kedves Lajos, kérésed parancs! :) Kapásból a következőket tartanám fontosnak ide beilleszteni: Rubányi Vilmos A Magyar Életrajzi Lexikonban az alábbi ismertetőt találjuk róla: Rubányi (ifj. Roubal) Vilmos (Budapest, 1905. április 30. — Debrecen. 1972. december 14.): karmester, érdemes művész (1964). Roubal Vilmos karmester fia. A Nemzeti Zenedében orgonálni, zongorázni és hegedülni tanult, a Zeneakadémián zeneelmélet és zeneszerzés szakon végzett. A Városi Színház zenekarának tagja (1919 — 22) és korrepetitora (1922—24). Az Operaház repertoár karmestere (1924—44). 1934-től rendszeresen dirigált. Sergio Failoni mellett korrepetitor. 1945 után Győrben szervezett zenekart. 1948—49-ben a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatójaként életre hívta a színház operaegyüttesét. 1949 — 54-ben a helyi MÁV Filharmonikus Zenekart vezényelte. 1954-től 1957-ig a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-től 1958-ig a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. 1958-tól ismét Debrecenben működött, 1961-ig a színház karmestere, nyugdíjazásáig zeneigazgatója volt (1961—71). Különösen közel állottak hozzá az olasz operák. Zenekari műveket, dalokat komponált. Hazai és külföldi koncerttermekben is sikerrel szerepelt. — Irodalom: Pongrácz Zoltán: Rubányi Vilmos 40 éves művészi jubileuma (Szocialista Művészetért, 1965. 7. sz.); Kertész Gyula: Búcsú Rubányi Vilomostól (Muzsika, 1973. 2. sz.) [url] http://docplayer.hu/9073165-Szini-lelkem-szekesfovarosa-debrecen.html; Ablonczy László: Színi lelkem székesfővárosa: Debrecen - Lengyel György tizenhat éve – három felvonásban [/url] (Részlet) „ ………………A Vámos Blum (s 1955/56-ban Kurtág is) nagy korszak után újabb következett. Hiszen Rubányi Vilmos zeneigazgatóként 1961-től újra Debrecenben dolgozott. S a MÁV szimfonikusok vezetőjeként is meghatározta a város zenei életét. A 63-ban érkezett Kertész Gyulával szellemi-művész egyetértésben hatalmas erővel emlékezetes előadások sorát teremtették. Amit pedig az operatagozat januári, pármai vendégjátékán (Figaró házassága) produkált Rubányi, az a világ operajátszásában is példátlan: a német együttes Tannhäuser-előadását azonnal, pulóverben, nadrágban a nézőtérről érkezve beugrással vezényelte. Az olasz vendéglátók ámulatára megmentette az estét úgy, hogy a honoráriumot is elutasította. Belegondolsz Laci, micsoda adomány volt, hogy Rubányi Vilmossal, Kertész Gyulával és a vissza-visszatérő Vámos Lászlóval építhettem a Csokonai Színház zenei lélekköveit is. Elfeledted, hogy Nádasdy és az Opera várt? Szükségtelen volt, hogy operát rendezzek, mert Kertész és Rubányi oly kiválóan dolgozott, persze kedvem lett volna. De a főrendezőnek nem az a dolga, hogy ráerőltesse magát a repertoárra, hanem hogy alakítsa, segítse az előadások sikerét. Együtt formáltuk a műsort, hogy Mozart, Verdi Puccini, Bizet, Csajkovszkij, Gounod, Erkel operái mellett, olykor modern darabok vitáit is vállalva, Britten, Kurt Weill műveivel magas igényű előadások kerüljenek a debreceni közönség elé. Olykor visszhangzott a próba, leállt a zenekar, csattant a pálca: Vili bácsi ordított, ha elfogyott az érve vagy a türelme, de indulatát, sértéseit senki sem viselte tartósan. Mert Varga Magda, Marsay Magda, Balogh Éva, Tréfás Gyuri, Gazsó János, Virágos Mihály, Korondy György, Tessényi János, Tóth József, Szellő Lajos, aki pártitkárként hiába hívogatott körébe, jól tudták: zenei vezetőjük a maximálisat követeli. ……………….” [url] http://kodalyfilharmonikusok.hu/tartalom/14/3/kodaly-filharmonikusok-aloldal/rolunk; Részlet a Kodály Filharmonikusok Debrecen honlapjáról: [/url] „……A debreceni operatársulatot megalapító Rubányi Vilmos ösztönzésére 1948-ban mutatkozott be a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, mint operai együttes. 1951-ben Rubányi Vilmost szerződtették karmesternek és 29 év működés után, 1952 januárjától a zenekart a MÁV önálló intézménnyé nyilvánította. Ettől kezdve az Országos Filharmónia által az országban szervezett koncerteken túl, a zenekar folyamatosan közreműködött a Csokonai Színház operaelőadásain is. 1954-ben Rubányi távozott Debrecenből. A zenekar létszámát gazdasági okokra hivatkozva 78-ról 55-re csökkentették, a zenekar szinte csak kíséreteket látott el, koncertjei érdektelenségbe fulladtak. A megcsonkított együttes tagjai hősies küzdelmet folytattak a létszám- kotta-és hangszerhiánnyal, továbbra is szolgálva a város zenei igényeit. A zenekar élére visszatérő Rubányi irányítása alatt 1959-71-ig az együttes az ország zenei életének meghatározó tényezőjévé vált. …..” [url] http://www.haon.hu/javaslom-az-elfeledett-rubnyi-vilmost/news-20100402-04245480;Javaslom az elfeledett Rubányi Vilmost [/url] (Részlet) „…… Három nagy eredményt ért el Debrecenben. Az önálló hivatásos zenekart már említettem. A színházban megteremtette az operaelőadások repertoár rendszerét, az évi három bemutató és a felújítások mellett műsoron tartott több operát is. Ezáltal szerepe volt abban, hogy Debrecenben kialakult egy stabil, állandó operalátogató közönség, és abban, hogy a színház operai részlege szinte mindvégig (1971) a prózai részleg fölé nőtt művészi teljesítményben. Emellett fiatal tehetségek sorát nevelte fel igényességével, szakmai követelményrendszerével. Pl. olyan tenoristákat, mint Lothár Miklós, Szellő Lajos, Korondy György és mások. Vezényelhetett külföldön is. Kitüntetés? Eljutott az Érdemes Művész címig, holott minden hazai zenei illetékes tudta, hogy a legnagyobb vezénylő karmesterek közé tartozik. ……”

58 Heiner Lajos 2017-07-21 22:10:38 [Válasz erre: 57 Ardelao 2017-07-21 21:20:34]
Hihetetlen jó ez a fórum, köszönet, Ardelao! Lehetne majd Rubányi Vilmos is - különös tekintettel esetleges hangzó örökségére? Köszönöm!

57 Ardelao 2017-07-21 21:20:34
Említtessék meg [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Rajter_Lajos;Rajter Lajos [/url] neve is ebben a topikban, hiszen róla, aki „1934-től a Magyar Rádió karnagya, majd első karnagya (1935–1945), ugyanakkor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és a Budai Zeneakadémia zenei igazgatója volt, ugyancsak ritkán esik szó. 1906. július 30-án született a Pozsonytól 20 km-re fekvő Bazinban, és 2000. július 06-án halt meg, Pozsonyban. Rá emlékezve idézek egy vele készült, rövid riportot 1938-ból, és beillesztek egy részletet „első színpadi művéből”. [u] Ujság, 1938.09.04., 199. szám [/u] „Pozsonyi majális" Balett-újdonság az Operában „Pozsonyi majális címmel kerül bemutatásra az Operaház idei balett-újdonsága. Zenéjét Rajter Lajos szerezte, a librettót Fóthy János írta. A nagytehetségű, fiatal komponista, aki jelenleg a rádió karnagya, a következőket mondja munkatársunknak: — Első színpadi művem a Pozsonyi majális, melyet Márkus László igazgató megbízásából készítettem azzal a meghatározott feladattal, hogy mintegy háromnegyedórás időtartammal, főleg a palotás, verbunkos táncok ütemeiben tartott balett legyen. Legnagyobb részben saját zeném van benne, de felhasználtam Bihari, Lavotta és Bengraf muzsikáját is. A szín Pozsony környéke, úgy hogy a háttérben a pozsonyi vár is látszik. Egyetlen színen történik az inszurekciós (inszurrekció: /fegyveres/ felkelés. A magyar rendiség korában a nemesség hadba vonulása, a nemesi felkelés. Megj.: A.) időkben a darab cselekménye. A partitúra már teljesen kész és úgy tudom, hogy a Pozsonyi majálisnak még decemberben meglesz a premierje. Elmondja még Rajter Lajos, hogy szeptember közepén háromhetes művészi körútra indul és Varsóban, Talinban, Helsinkiben és Königsbergben fog vezényelni. Programmját elsősorban magyar szerzők műveiből állította össze.” [url] https://www.youtube.com/watch?v=avCQhkNusLM; Ludovit Rajter: Pozsonyi majális – Finale [/url]

56 Ardelao 2017-07-20 01:03:46 [Válasz erre: 54 Ardelao 2017-07-19 22:20:30]
Az alábbi történet is Ember Nándorhoz kapcsolódik, aki egy előkelő spanyol hölgyet vett nőül. Dénes Zsófia elbeszélése történetesen e spanyol hölgyről szól. Dénes Zsófia: Ami a százból kimaradt (Részlet) „Pakfon és arany Párizs, 1928. május 28. ………………………… Spanyolországban a két l betűt j-nek ejtik, így Mellert Mejernek hívják ott. Raquel „Mejer”, ahogy nevéhez illik: fekete hajú, sápadt arcú szépség. Csöpp rúzst sem ken arcára, csak párnás, érzéki szája piros. Párizsban ő a legfiatalabb sztárokhoz tartozik; lehet – talán – harminckét éves. Híre ma is nagy, pedig Spanyolországban eléggé lejárta magát. Halotti csend fogadja, amikor kilép a színpadra. Nincs elég tehetsége, fantáziája. Neki már nem élmény, amit a színpadon művel. Hol van ez a sztár a mi Medgyasszaynktól vagy a nagy francia Yvette Guilberttől! Igaz, hogy bájos; de nem több és nem is kevesebb. Nem igazi spanyol nő, hanem elgiccsesedett spanyol. Madridban, bizony, most már nem tetszett. Egyik dalát egyenesen kifütyülték. Ez az incidens bennünket, magyarokat különösen érdekel. Megbukott sanzonjának ez volt a címe: Hungría – Magyarország. A színpadon sárga lovaglócsizmában jelenik meg, mint tamburás spanyol-román cigánylány. Szörnyű giccset énekel valamiféle csordásról; annyira hamis, hazug az egész, de azért mégis akad Madridban egy spanyol nő, aki komolyan vette, Maria Luisa Telles-Giron hercegnő, a legősibb kasztíliai családok sarja, aki a magyar Ember Nándor, a kitűnő zongoraművész felesége. Ez a kedves, halk szavú, törékeny fiatalasszony, aki többször járt Magyarországon, kikelt magából és szenvedélyesen belekiáltott az előadásba: Ez hazugság! Magyarország nem ilyen. Minden spanyol a nézőtéren rögtön megértette, milyen olcsó, bazári hamisításról van szó, és füttykoncerttel, zajos lábdobogással hozzászegődött a páholyból tiltakozóhoz. A függönyt le kellett engedni, és ezzel a Hungríá -val Meller többé nem léphetett föl a színházban. Éppen Madridban voltam azon az estén, és átéltem ezt a botrányt. ……….”

55 Ardelao 2017-07-19 22:21:02 [Válasz erre: 54 Ardelao 2017-07-19 22:20:30]
Úgy tűnik, Ember Nándor füttyművésznek sem volt utolsó. Az alábbi két videón a zeneművészet e ritka műfajában jeleskedik. :) [url] https://www.youtube.com/watch?v=rtvUr3V3NVQ;Ember Nandor-Strangers in the night-Piano y silbada [/url] Gran pianista que interpreta el éxito de Frank Sinatra al piano y además silbándolo. [url] https://www.youtube.com/watch?v=g2sSmrUthHI;Ember Nandor Mas [/url]

54 Ardelao 2017-07-19 22:20:30 [Válasz erre: 41 Ardelao 2017-07-12 00:26:47]
Goll Beáról írt bejegyzésemben szó esett Ember Nándor dr.-ról, aki annak idején próbafelvételt készített az ifjú művésznőről, amelynek nyomán kezdetét vette annak karrierje. Ki volt Ember Nándor? A Magyar Életrajzi Lexikon mindössze ennyit ír róla: „Ember Nándor (Bp., 1896 – ? , 1946): zongoraművész. Laub István tanítványa. Hosszabb időn át Madridban élt, ahol a spanyol zenei élet számottevő reprezentánsa volt. 1935-től 1944-ig a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára. – M. spanyolos zongorakompozíciók.” Magyar nyelven még a következőket olvashatjuk róla: [url] http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9835;1941. OKTÓBER – A HÍRADÓ FILMSZÍNHÁZ KÜLÖNKIADÁSA [/url] „Ember Nándor, az európai hírű magyar zongoraművész madridi hangversenyén nagy sikert aratott Dohnányi: „Capriccio”-jával.” [url] http://mandadb.hu/tart/mcitem/417080;Moziújság 1944/15. szám [/url] „Tartalomjegyzék: ……………….. Ember Nándor, a világhírű zongoraművész alakítja a "Boldoggá teszlek" című új Mester-film egyik epizódszerepét” Ember Nándorról („Fernando Ember Nandor”) találtam egy spanyol nyelvű írást is (ld. [url] https://madridafondo.blogspot.hu/2013/12/el-pianista-fernando-ember.html;itt [/url]). Ebben – többek között - látható a zongoraművész fiatalkori fotója és Madridban található sírja, amelyet egy bronz dombormű díszít. Ember Nándort ábrázolja zongorajáték közben. A dombormű jobb alsó sarkában szerepel a művész pontos születési és halálozási dátuma is, amelyet a Magyar Életrajzi Lexikon pontatlanul tüntet fel. Helyesen tehát: 1897.01.29. – 1948.11.30.

53 Ardelao 2017-07-19 16:16:26
[url] http://www.oszk.hu/rendezvenyek/bogathy-mihaly-konyvbemutato; Bogáthy Mihály – Orosháza, 1926. aug. 28.– New York, 2013. augusztus 8. [/url] „Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára tisztelettel hívja és várja az érdeklődőket Verrasztó Gábor Bogáthy Mihály – Befejezetlen életrajz című kötetének bemutatójára 2017. június 29-én csütörtökön 17:30 órára az 516-os Tanácsterembe . A szerzővel beszélget, és a kötetet ajánlja Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, a nemzeti könyvtár színháztörténeti gyűjteményének vezetője. A [url] http://www.budaipolgar.hu/menunkivul/authors/verraszto_gabor.html;Verrasztó Gábor [/url] által lezárt és dokumentumokkal kiegészített „befejezetlen életrajzban” igazi kalandregényt olvashatunk Bogáthy Mihályról (akinek összes valódi és álneve lelepleződik a kötet lapjain). Bogáthy emlékei úgy hömpölyögnek a véletlenek sodrában, mintha fiktív történetről volna szó, pedig dehogyis! Szereplőink hétköznapi emberek, a középpontban egy színész áll, akinek fordulatos sorsa a legköznapibb 20. századi magyar biográfia lehetne. A valaha jóképű és tehetséges fiatalember magától értetődőként ír a történelem és a színháztörténet, a kultúraváltás, a sztárközeg meghatározta életéről, az olvasó pedig hol azonosul a hozzá hasonló hőssel, hol pedig bámulja a sztárt, aki természetes hangon szól magyar és amerikai színi és filmvilág béli élményeiről. Ma már alig valaki emlékezhet Bogáthy 1956 előtti hazai alakításaira, s kevés élő tanúja van tengeren túli sikereinek is. De szinte az olvasók jó ismerőseként térhet vissza immár szülővárosába, Orosházára s hazájába a mindvégig magyar színész, aki rábízta életének emlékeit az érzékeny dokumentarista helytörténet-író Verrasztó Gáborra, földijére. Bogáthy Mihály emlékezéseit ő szerkesztette egybe családtörténeti kutatásainak eredményeivel, s egészítette ki szerepkatalógussal, sajtóbibliográfiával, hogy a színész utókora megismerhesse az embert, s hogy emigráns szórványkultúránk múlt századi mozaikdarabkái tükrében magunkat is jobban megérthessük. Sirató Ildikó” Verrasztó Gábor: Bogáthy Mihály – Befejezetlen életrajz „ELŐSZÓ (részlet) Bogáthy Mihály magyar színész volt. Még utolsó levelében is kért, hangsúlyozzam ki, ő magyar színész , ötvenhét éve él New Yorkban, itthon valószínűleg már elfelejtették. Bogáthy azok közé tartozott, akik valóra tudták váltani gyermekkori álmaikat. Szülőhelyén, Orosházán lépett először színpadra, 1946-an pedig, alig húszévesen a Medgyaszay Színházban Dayka Margit, Ajtay Andor, Latabár Kálmán, Mezei Mária, Bilicsy Tivadat és a többi sztárszínész partnereként játszott. Az államosítást követő kultúrpolitika sokakkal együtt a Faluszínházhoz „kergette”, de Antal Gábor, korának „rettegett kritikusa” elismerte tehetségét. Bogáthy Mihály 1956 novemberében csatlakozott a kilátástalan jövőjű, emigráns színészekhez. Amerikában neki sikerült, ami Jávor Pálnak nem: három év múlva a Broadway előkelő színházaiban játszott angol nyelven, filmszerepet kapott a United Artistnál. Amikor Szörényi Évával elkezdett Kanadában turnézni, azt írták róla, hogy „Bogáthy Mihály izzó, lobogó lelkesedése színben, játékban, megjelenésben egyaránt kiváló. Ritka szép férfi példány; szimpatikus, szerény, aki most kezd üstökössé válni a színészet égboltján.” De tudását máshol is kamatoztatta: saját filmvállalatot alapított, az addig ismeretlen Robert De Niro neki köszönheti első főszerepét, rendezett, koncerteket szervezett. Rávette Karády Katalint, lépjen újra közönség elé New Yorkban. Bogáthy a manhattani művészvilág „kikerülhetetlen” figurája lett. A hatszobás lakásában tartott partikon mindenki megfordult legalább egyszer, aki számított. Rajongtak érte a nők, mégsem nősült meg soha. A legjobban édesanyját szerette. Bár gyorsan romló látása egy időre visszavonulásra kényszerítette, nyugdíjas koráig (főállásban könyvelőként dolgozott) nagyoperettek főszerepét játszotta. Csendben hagyta ott a színpadot. Lett volna ideje memoárt írni, de nem tartotta fontosnak. Csak halála előtt nem sokkal határozott úgy, elkezdi összegyűjteni az emlékeit: ………………………..”

52 Ardelao 2017-07-18 15:11:51
ZÁVODSZKY ZOLTÁN SZÜLETÉSNAPJÁRA 1892. július 18. – 1976. október 8. A mai napon Závodszky Zoltánra emlékezünk, a kiváló Wagner énekesre, aki 125 évvel ezelőtt, ezen a napon – 1892. július 18-án – született Bátorkeszin (ma község Szlovákiában, megj. A.). Operai működése a hazai Wagner-kultusz szüntelen és fáradhatatlan szolgálatában telt el, és ha színes, sokrétű egyéniségére gondolunk, elsősorban ma is úgy jelenik meg előttünk, mint az eszményi Wagner-hős. Pedig, nem énekesnek, szobrásznak készült. Azután, előbb orgonát és zeneszerzést tanult. Egyik alkalommal, mesterei azt tanácsolták neki, hogy próbálkozzék meg az énekléssel is. 1920-ban, az Operaházba szerződtette Kerner István (az Operaház akkori karmestere, később főzenei igazgatója). Csak ennyit mondott: „álljon be a kórusba néma tagnak, hogy szokja a színpadot.” Aztán eljött a nagy pillanat (mesélte később Závodszky), megkaptam az első komolyat. Csaknem teljes két ütem volt. Mint hírnök, azt énekeltem a Trubadurban, hogy „ím, itt egy levél.” Jó ideig kis szerepekben lépett fel. „Hírnök specialista voltam” – mondotta egyszer derűsen, pályája kanyargóira emlékezve. Egy Meyerbeer dalműben, az »Észak csillagában« lépett fel először. Közben, céltudatosan készült a Wagner szerepekre, s egészen otthonos volt már a halhatatlan német mester világában. Azután elkövetkezett számára a nagy pillanat, magára ölthette a »Walkürben« Siegmund kosztümjét. Majd, sorra következett a hazai repertoáron szereplő valamennyi Wagner tenor-szerep. Závodszky mindegyiket megtanulta, és magyarul énekelte, elsőként az Operaházban. Ideális Wagner-hős volt, erre predesztinálta külső habitusa, megjelenése és tartása (190 cm. magas volt), szerep-formálásának, játékának, énekének atmoszféra-teremtő ereje. Wagner hősei egész embert kívánnak, s Závodszky soha, semmiféle fáradtságot nem sajnált, hogy elmerüljön a nagy komponista költészetében, kibogozza szövevényeit. Bizonyára része volt mind-ebben mestereinek is, mindenekelőtt, Anthes Györgynek, aki korának egyik legnagyobb Wagner énekese volt, és Kerner Istvánnak, a jeles magyar karmesternek. Závodszky az éneklést nem hangmutatványnak tekintette, hanem emberi érzelmek, szenvedélyek, örömök, bánatok, gondolatok tolmácsolásának. Elsőrendű figyelmet fordított a szövegkiejtésre, éneke nemcsak a szívig és a fülekig hatolt, hanem az értelemig is. De Závodszky Zoltán munkásságának, ez csak az egyik fele volt. Mert ő dalénekes is, pedagógus is és műfordító is volt egy-személyben. Mindez jól megfért egy olyan harmonikus, sok szépséggel beteljesülő életben, mint az övé volt. Amelyet vajmi kevés hivatalos dekórum (megtiszteltetés, méltóság) kísért, de annál több szeretet és megbecsülés a zeneértő közönség köréből. A műsorán szerepelt Schubert és Schumann dalokat magyarul énekelte, valamennyit a saját, kitűnő fordításában (több mint 600 dal). A daléneklés valamennyi kívánalma együtt volt Závodszkynál. Illúziót keltő megjelenés, mesterien kiművelt hangmatéria, érett muzikalitás, rokonszenves, póztalan egyszerűség. Közben a Magyar Zeneművészeti Főiskola, majd a bécsi Hochschule für Musik, és a Konzervatórium tanára is volt. Utoljára, 1961-ben (69 éves korában) a Trisztánt énekelte az Operaházban, fiatalos fénnyel, az érett mester művészi elmélyülésével. Dalesteket még a 70-es évek elején is adott, nagy sikerrel. Egyik dal-estjén Pándi Mariann így írt róla: „A muzsikálás tiszta öröme, a költészetbe vetett hit sugárzik egész lényéből és ezzel az örömmel, ezzel a hittel árasztja el hallgatóit is, mihelyt énekelni kezd. Elsősorban a dal zenei szépségeire hívja fel figyelmünket. A zeneszerző hivatott propagátora ő és csak másodsorban a költőé, aki a verseket írta.” Budapesten, 1976. október 8-án hunyt el. (A megemlékezést régi újságcikkekből [Színházi Élet; Film, Színház, Muzsika; Magyar Nemzet; Muzsika] állítottam össze). Érdemes a róla készült portréfilmet megnézni! [url] https://www.youtube.com/watch?v=a5V5UEFRUTc; Závodszky Zoltán portréfilm [/url]





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.