A szóban forgó előadást nem láttam, de ha már Elektra és MET, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy DVD-n kiadták az 1981-es MET-előadást, amelyben még olyan énekesek voltak, mint Birgit Nilsson, Leonie Rysanek, vagy Donald McIntyre. Nilsson 63 évesen, utolsó aktív évében természetesen már nem "in floribus", mint a Solti-lemezen volt, de még mindig fölényesen uralta a gyilkos szólamot. Rysanekkel ebben az évben már a címszerepet vette filmre Götz Friedrich, de itt (a MET-ben) még Chrysothemist énekelte, majd a 90-es években remek Klytämnestra is volt. McIntyre, az ekkori bayreuthi Wotan Oresztész nem túl nagy szerepének kölcsönözte ezúttal a formátumát, és még magyar szereplője is van az előadásnak az Aegisthost éneklő Nagy Róbert személyében. Ma már teljessséggel lehetetlen lenne ilyen Elektra-előadást összehozni.
Ez az Elektra totális unalomba fulladt sajnos, Salonentől az isten mentsen legközelebb. Stemme ehhez már kevés nekem, Meier sosem volt Klütaimnésztra és Owens is csalódás; a legjobb még Pieczonka volt. A salzburgit mondjuk senkinek nem ajánlom, akkor már inkább a MET, de inkább ez: https://www.amazon.co.uk/Strauss-Elektra-Inge-Borkh/dp/B00000E4S0
Igen, és egyszerre (az első finálé, a spicces Nemorino Laralarala-ja).
Pár hónap eltéréssel Alfredo Kraust is láttam az operában.
De ő nem állt tótágast.
Na, én a STOP-os Otellót - Aleksandra Kurzak volt a Desdemonája - csak és kizárólag a nagyon jó Dalibor Jenis miatt néztem addig, ameddig, és azt követően csak belehallgattam egyik-másik Alagna-s operába. Kivétel a mostani Don Carlo, erre több időt szántam, de nem dobott fel különösen (l. 1138)
Kézenállás és éneklés is megvolt? Mert anélkül nem igazi a dolog!
Láttál volna engem úgy negyedszázada ;-) de nem vesztettél semmit, hogy nem láttál: mindössze fiatalabb voltam ... úgy negyedszázaddal.
Köszönöm, igaz. Bele is néztem egyikbe-másikba.
Volt ő ebben a MET sorozatban Sámson, Des Grieux, Don José, Cavaradossi. Sőt, a STOP covid - sorozatában Otello is!
Láttad volna úgy negyedszázada a STOP-ban, amikor a Bájital I. fináléját kézen sétálva énekelte...
Nekem Alagna külsőre egy Aradszky László-klón. Amikben a covid-érában láttam, elnyűtt (két "kamasz"-szerep: Carlos, Romeo+nemrég valami, talán Pillangó) és túlhájpolt. Ez a Don Carlos tavasszal is ment már. Ha jól emlékszem, a két basszus (Halfvarson és Furlanetto, utóbbi főleg játékban) tetszett a legjobban és a szoprán nekem is.Gyengus mezzo, teljesen súlytalan Posa.
Smirnovával az éneklése volt a legnagyobb probléma. Ilyen hamis, alulintonált Ebolit még az életben nem hallottam, nem beszélve a rémesen knödel-hangú közép-és mélyregiszteréről. Végig negyedhangos csúszásokkal énekelt, meg egy tartott hangon megszólaltatott három különbözőt. Irigylem, aki nem hallja, sajnos én szenvedek ettől a körülénekléstől.
Lett volna, ha a MET kedvenc "boytoy"-a le tudta volna vezényelni.
Én sajnos Alagnát soha nem tudtam értékelni, pedig nagyon megpróbáltam. Alig van olyan hang, amelyet nem csúszkálva fogna meg, a dallamot úgy kell kihámozn a sok csúszkálás közül. Smirnova nekem sem tetszett, túl tenyeres-talpas volt a szerephez, a hangja túl kemény, vaskos, "asszonyos", nem tudta egy szép, fiatal nő illúzióját kelteni. Keenlyside sokkal jobb volt, mint a közelmúltban látott előadáson (nem emlékszem, mi volt, csak arra, hogy szegény nagyon indiszponált volt.) Poplavskaya és Furlanetto viszont nagyon tetszettek, Furlanetto igazi emberi Fülöpöt tud ábrázolni a színpadon, minden ellentmondásosságával együtt. Nem először csodáltam már meg, Budapesten is hasonló felfogásban játszotta és nagyon tetszett. akkor is, most is. Halfvarson még mindig a testi gyengesége ellenére is félelmetes inkvizítort hozza, bár a hangja lebegett, és az ereje sem volt a régi, de még illúziókeltő volt, kettősük Furlanettóval az előadás egyik csúcsa.
Nem volt elég világos, de remélem, tisztáztuk ld. 1130 :-)
Bocsánat, az énekhang nem azonos az énekes művészi teljesítményével. Továbbá, ne sarkítsunk. Ne állítsuk azt, hogy a mai énekesek már csak játszani tudnak (ha tudnak), hang zéró vagy alig. A közönségnek egy (szerintem csekély) része "réved a múltba". Már csak azért is, mert a többség múltban nem látta, nem hallotta a régi "nagyokat". A mai idősebb közönség egy része talán inkább a saját fiatalságát sírja vissza, nem annyira az elhunyt színészeket, énekeseket, akiket lehet visszasírni, de (még?) nem jött el a feltámadás napja és semmi nem garantálja, hogy a "régi nagyok" feltámadásukat követően is nagyok lennének, vagy egyáltalán: hogy énekesek, színészek lesznek. Az operaénekesektől nem elsősorban a jó megjelenést, remek színészi alakítást, mozgáskészséget, stb várjuk el, hanem ezeket is. Még egyszer: ne állítsuk azt, hogy a mai énekesek már csak játszani tudnak, hang zéró vagy alig. Ld. még 1139.
Nincs szó egymás melletti elbeszélésről: két értékrendről van szó. Az egyik értékrend szerint minden a nagy hang(ok), amik ma már kiveszőben vannak vagy kivesztek. Ebből az következne, hogy fel kell támasztani és vissza kell fiatalítani a régi nagy hangok birtokosait. Rajta! Én szurkolok ... már csak azért is, mert az emberiség leghőbb vágya az örök élet, örök fiatalság. Ameddig azonban ez nem valósul meg, addig be kell érnünk korunk hőseivel, akik (ez a másik értékrend) hangi képességeik legjavát nyújtva, többnyire (!) fejlettebb színészi képességekkel,jobb színpadi megjelenéssel és alakítókészséggel rendelkeznek. (Pro és kontra kivételek a főszabályt erősítik.)
Minden opera kiosztható "optimálisan", csak kinek-kinek más az "optimális". Soha, még egyszer: soha ennyi fajta és mennyiségű és ennyiféle hangot és alakítást igénylő operát nem tűztek ki az operaházak mint napjainkban. Természetesen nem lehet mindenki mindegyikben "optimális".
"ma csak a mai énekeseket lehet és/vagy kell szeretni, ajnározni, ők vannak itt,": igen, ők vannak itt ld. fent. "ők énekelnek élőben az előadásokon, a régiek meg rég voltak,": igen, ez a helyzet ld. fent. És a többire is ("mások lettek a követelmények" stb.): igen. A műfajt pediglen nem öli meg semmi, köszöni, jól van. Ld. még 1140
"Furlanettonak, Poplavskayának és még Alagnának is vannak jó pillanatai" Sajnos, csak jó pillanataik vannak, egyenletes teljesítményük nincs. Bár Alagnának inkább csak rossz pillanatai voltak! Mintha már túl lenne a zeniten, vagy nagyon rossz napja volt! Furlanetto szegény valamikor egy operaelőadás közben fog meghalni, nagynevű kortársához hasonlóan nem nagyon tud megválni a színpadtól. Bár basszbariton alá már nem tud menni. Poplavskaya annak idején az ügyeletes szopráncsillag volt, mindenki mindent vele akart elénekeltetni, ami nem igazán tett jót a hangjának. Egy jó menedzser megmondhatná az énekeseknek, hogy kinek mi való és mi nem! Keenlyside nem volt tragikus, volt már jobb, de Smirnova nem tetszett.
Bocsánat, az OPERA, mint zenés színház elsősorban énekhangra, az énekes művészi teljesítményére épül! Egy énekestől, legyen opera, operett, vagy pop-énekes, elsősorban azt várjuk el, hogy jól és szépen énekeljen. Természetesen nem árt, ha alakításban is hoz valamit, nem úgy áll a színpadon, mint egy kőszobor, de nem az az elsődleges. Ha ragyogó színészi alakításokra vagyok kíváncsi, elmegyek egy prózai előadásra. off: a két műfaj kedvelői között kialakult egyfajta hasonlóság, ott is divat lett visszasíirni a múltat. Hol van ma egy Básti, egy Sinkovits, stb. Tehát a közönség múltba révedése, a régi szép idők visszasírása, a semmi nem jó ami manapság van hangulat determinálja a művészi teljesítmény megítélését is. Tisztelet a kivételnek!
Ha az operaénekesektől elsősorban a jó megjelenést, remek színészi alakítást, mozgáskészséget, stb várjuk el, az az opera mint műfaj kiüresítését, megölését hozza magával! Nekem nem egy Brad Pitt, nem egy Schwarzenegger vagy valaki hasonló kell Otellónek, hanem egy remek tenorista!
Tokéletesen egyetértek, Rosz eloadás. Poplavszkaja pedig énekelkjen Margitot, de nem Erzsébetet. Valamiko a 80.-as években a bécsi TV sugározta egy fantasztikus Don Carlost- Freni, Bumbry, Gjaurov, Domingo - hát ezek voltak a régi szép idok.
Ahhoz nem kell a 21. század, bőven találni kiváló színészi alakításokat a 60-as, 70-es, 80-as években is, sőt korábban is. Arról nem beszélve, hogy az operában a HANG-gal kell elsősorban játszani, kifejezni valamit, ez pedig anélkül, hogy valaki nem tudja rendesen elénekelni a szólamát nem megy. Az az alap, utána jön minden más. Ma pedig az alap hiányzik sok esetben, enélkül tőlem Meryl Streep meg Al Pacino szintű színészi alakításokat nyújthatnak a szereplők, nem lesz hiteles, nem lesz komplex, nem lesz jó az alakítás, mert VALAMI hiányzik. Valami, ami a legfontosabb lenne.
Nézet-Seguinnek szólhatna valaki végre, hogy nem John Williams: Star Wars-át vezényli, hanem egy Verdi-operát. Semmilyen zenei íve nincs annak, amit csinál, nincs katarzis, hatásvadász kitörési pontok vannak, mintha egy filmzenét vezényelne. Tönkrevágja az egészet. Furlanettonak, Poplavskayának és még Alagnának is vannak jó pillanatai; Keenlyside és Smirnova azonban tragédia.
Nem emlékszem hogy valaha ezen a fórumon bárki mással ennyire elbeszéltünk volna egymás mellett a konszenzus legkisebb, szikrányi esélye nélkül. Az opera azért valahol mégiscsak zenés műfaj, ebben azért legalább meg kéne próbálni közös nevezőre jutnunk, a szerepek pedig elvileg bizonyos hangfajokat követelnek meg, amilyenekre íródtak és amilyenek kb. a 90-es évekig még viszonylag rendelkezésre is álltak az operaházakban. Mára ezek a drámai hangok elfogytak, s ha vannak is még páran, nem lehetnek ott egyszerre mindenhol, de bizonyos operák ma már hangfajilag kioszthatatlanok optimálisan, mert nincsenek rá megfelelő énekesek. Aki mást mond, az valamit nagyon nem jól lát, vagy homokba dugja a fejét. Értem én, hogy ma csak a mai énekeseket lehet és/vagy kell szeretni, ajnározni, ők vannak itt, ők énekelnek élőben az előadásokon, a régiek meg rég voltak, és ma már irrelevánsak, megszépítő messzeség, stb. De hát akkoris csak kínálkozik az összehasonlítás, ott vannak a felvételek, és hát, bizony nem a maiak jönnek ki jól belőle általában. Igen, ma eléggé mások lettek a követelmények: a komplex alakítás, a színpadi megjelenés, a tesmagasság, testsúly, arckarakter, és még ki tudja mi minden sokkal többet nyom a latba egy szerep kiosztásakor, mint az, hogy az adott énekesenek való-e a hangjára a szerep és el tudja-e rendesen énekelni. Azonban ezt hadd ne tekintsük már egyértelmű pozitívumnak, mert ez magát a műfajt öli meg...
Nem voltam elég világos? Pontosan tudom, hogy az identitás-nyilatkozatot a MÁO művészeinek kellett letenniük. Ennek következtében a bejegyzésemben írtak is rájuk vonatkoztak! Persze nyilatkozat ide, vagy oda, lehetett jó előadás, hiszen művészek az illetők. A hajdani előadások is nagyon jók voltak, akkoriban még nyilatkozni sem kelett.
Buszke vagyok ra, hogy olyasmit allitok, amit Puccini maestro is allitott, 118 eve. Kar, hogy nem tudok olyan jo (semmilyen) zeneket szerezni mint o ;-(
Azt mondanam, a 21. szd.-ban nem (csupan) dramai hangok kellenek, hanem dramai alakitasok: hangban, jatekban es hozza lehetoleg es tobbnyire a szerephez illo alkattal, mozgaskeszseggel, egyebekkel. A legkomplexebb szinpadi mufaj es a kozonseg ma mar ezt a komplex eloadoi "portfoliot" koveteli meg es varja el a muvesztol. Regi idok enekeseit valoban nem ismerjuk, de a repertoar szolamaibol eleg jol kovetkeztetni lehet, milyen h a n g o k lehettek. Sok opera foszerepe(i)t kimondottan 1-1 enekes hangi adottsagaira irtak. Hangi adottsagaira, de nem szineszi keszsegere, kepessegeire! Utobbiakra kesobb jelentkezett es nott meg az igeny, mikozben a szolamok nem lettek konnyebbek. Korunk osszetett szinpadi kovetelmenyeinek szerintem sokkal nehezebb megfelelni mint egykori gegeakrobataknak elenekelni az elenekelnivalot.
Bocs, nekik = MET afro-amerikai enekeseinek n e m kell ezt az "identitas-marhasagot" kijelenteniuk, tekintve, hogy nekik -az on szavaval- 1/1 zsigereikben vannak a szinten on altal emlitett tulajdonsagok, kepessegek, melyek...stb. ld.onnel. Ezt az "identitas-marhasagot" nem MET hanem figyelem: MAO enekeseinek kellett nemcsak kijelenteniuk, hanem irasos nyilatkozatba foglalniuk ld. a belinkelt cikket...espedig azert -igy szep es kerek- hogy egy huszarosan furfangos(nak hitt) jogi csurcsavarral kijatsszak a Gershwin-orokos(ok?) vegakaratat. Maganvelemenyem egyebkent az, hogy ez a jogi csurcsavar amugy jol jott a jogdij orokose(i)nek. Nagylelkuen elneztek mellette. Mint tudjuk (egyik kedves idezetem): mundus vult decipi, ergo decipiatur ... es nemcsak operai vonalon.
Én nem sóhajtoztam, hanem tényeket írtam le. Lassan elfogynak az igazi drámai hangok, szinte minden hangfajban (talán még mezzók terén legjobb a helyzet viszonylag...) De hol vannak ma igazán jó olasz hőstenorok? A hatvanas években még egymást érték, minden nagyobb operaházba jutott kettő belőlük. Most hol van akár csak egy is? Ma a világ első számú olasz hőstenorja egy német tenor. Ahogy baritonban Cappuccilli meg Bruson óta nem hallottam jót az olasz repertoárban. Szláv basszusokból is mindig volt bőven. Ma is vannak, de egyrészt sokkal kevesebben, másrészt meg hol vannak a mostaniak formátumban a pár évtizeddel ezelőttiektől? És a Wagner-szopránok, Wagner-tenorok? A 70-es 80-as években még dömping volt belőlük, mára úgyszólván kivesztek. Ezt nem lehet nem látni, lehetetlen eltagadni, mert így van.
Az aranykorokkal kapcsolatban: való igaz, hogy a korábbi időszakok közül többre is rá lehet sütni az "aranykor" bélyeget. De ott van pl. Puccini, aki a Tosca bemutatója után két évvel egy levelében imígyen kesergett: "A Tosca szomorú korszakban született! Ma már nincsenek művészek! A jelenlegiek csak 30 százalékát adják vissza annak, amit a szerzõ elképzelt! Ez túlságosan kevés. Ma már nincsenek drámai temperamentumok, mint valamikor! Az én tévedésem tehát az, hogy olyan operát írtam, amelyet sosem fognak úgy tolmácsolni, ahogyan kellene!" Nos, ezt nem én mondom, ezt maga Puccini írta a Tosca kapcsán 118 évvel ezelőtt. Ha most élne, a mai énekesek többségére vajon mit mondana, azok hány százalékát adják visza annak, amit ő elképzelt?
Azt, hogy a 20. századot megelőzően milyen énekesek voltak, nem tudjuk ellenőrizni, mert még nem volt hangrögzítés, nincsenek előadásfelvételek, de még a 20. század elejéről is csak igen torz, recsegő, gyér hangvisszaadású hangzó anyagok vannak, de azokból mondjuk már talán lehet sejteni valamit. Van ugyan pár felvétel az utolsó kasztrálttal, Tamagnóval az első Otellóval, Victor Maurel-lel, az első Jagóval, és Falstaffal, és másokkal is, de ezekből szerintem nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Viszont a 30-as évektől már teljes operafelvételek is készültek, a negyvenes évtizedből pedig számos élő MET-előadás hangfelvétele fennmaradt egész jó minőségben, amikből kb. sejthető, hogy ott és akkor micsoda hangok álltak rendelkezésre tucatjával! Az 50-es, 60-as és 70-es évtizedeket nyugodtan nevezhetjük az operalemezek aranykorának, hiszen már megvolt a hi-fi technika és MÉG megvoltak hozzá a formátumos, nagy énekesek. A mából visszanézve pedig még a 80-as évek is szinte aranykornak tűnik, amit a mostani helyzet nem hogy elhomályosítana, de egyenesen még jobban felértékel! A 80-as 90-es évekből pedig már rengeteg videóra felvett teljes operafelvételt találunk, melyeken szintén ellenőrizhető, mennyivel volt jobb az akkori átlagszínvonal a mainál, és mennyivel több igazán formátumos, nagy énekes volt akkor még. Illetve: akkor még voltak...
Bocs, és ha kijelentik ezt az identitás.marhaságot, attól berepülnek a zsigereikbe azok a tulajdonságok és képességek, melyek ahhoz kellenek, hogy ezt az operát minden tekintetben tökéletes, hiteles módon adják elő? Nekünk, magyaroknak nem nagyon tetszett, mikor a Kékszakállú-t nem a mi szokásank, elvárásaink szerint szólaltatták meg valahol külföldön! Nekik is joguk van ilyesmihez!
Köszönet, azt a produkciót biztosan érdemes megnézni, azon leszek. Meg kell hagyni, ők még egy tekintetben könnyebb helyzetben vannak: a megfelelő és előírt (!) "etnikai felhozatalnak" köszönhetően az ottani közreműködőknek nem szükséges írásban kinyilvánítaniuk, hogy "identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat."
A MET közvetítés sorozatban valóban előfordult, hogy pár nap eltéréssel adták le ugyanazt az operát, más rendezésben, vagy ugyanzon rendezésben, de más szereplőkkel. Én ezt elsősorban összehasonlítási lehetőségként fogtam fel, még akkor is, ha egyik-másik gyengébbre sikerült.
Amikor még a STOP is közvetített, egy hét eltéréssel ment a Don Carlos, Rodrigo szerepében először Domingo, majd később Ludovic Tézier! Akkoriban is volt néhány "csodálkozó" megjegyzés.
Én - bevallom őszintén - folyamatosan lesem a MET programot, de köszönet a figyelmeztetésért!
Remélem, hogy megérjük ... és az az utáni aranykort is ;-)
Na a jelen aranykort nem lesz nehéz überolni!
2012-ben az Urániában már volt Metból közvetítés?.Persze lehet ,én egy Trubadurt az első rész után ott is hagytam, mert akkor még Radvanovskynak úgy lebegett a hnagja,hogy elviselhetetlan volt.Azóta pedig csoda módon ez a lebegés eltűnt és az első 3 drámai szoprán között tartom számon.
Sok aranykor volt. Mindig volt aranykor. Ket vh. kozotti idoszak is, szazadfordulo is, 19.szd. 2. fele is -amikor t.k. a Verdi-Wagner repertoar java keszult, parades hangokra- 19.szd. 1. fele is, a bel canto aranykora, de visszafele haladva, Mozart《--- Gluck 《--- stb. aranykora is. Kozos ismertetojeluk, hogy mindig mindegyik elhalvanyitotta az e l o z o aranykort ... ahogy a mait is el fogja halvanyitani a kovetkezo aranykor. Es mindig voltak-lesznek, akik elmult (arany)korok utan sohajtoznak.
20. szazadi es kortars operakban ma is tud kifogastalan (v legalabb jo) eloadasokat produkalni a MET.
Azt kell érteni, hogy a Millók, Pavarottik (és még sorolhatnánk a hasonló nagy neveket Corellitől Nilssonig, Cappuccillitől Gjaurovig) korszakának egyszer s mindenkorra vége, kész, elmúlt, nem jön már vissza többet. Az átlagszínvonal pedig, amiből a mai legjobbak "kiemelkednek", jóval alacsonyabb színvonalú, mint a 30-40 évvel ezelőtti, pedig már akkor is sokan visszasírták az 50-es 60-as évek aranykorát, énekesdömpingjét! Ma már nemhogy dömping nincs, hanem bizonyos hangfajok effektíve hiányoznak, kivesztek. Nincsenek már igazi hőstenorok, basso profondók, hochdramatisch szopránok, és lassan már ott tartunk, hogy bizonyos operákhoz a világ mai élgárdájából sem lehetne kiállítani egy igazán formátumosnak nevezhető, optimális szereposztást. A drámai hangfajok elképesztő mértékű hanyatlása, csökkenése, és a megfelelő utánpótlásuk hiánya vezetett oda, hogy lassan már a legprominensebb operaházakban sem lehet kiosztani a leggyakrabban játszott darabokat sem úgy, hogy a szereposztás minden pontján ha nem is szenzációs, de nagyjából adekvát legyen legalább a hangfajok szintjén, hanem mindenhol meg kell alkudni, illetve a másik fő baj, hogy a szempontok, amik alapján a szereposztások létrejönnek, azok sem egészen ugyanazok ma már, mint 30-40-50 éve voltak. Persze régen is voltak közepes és gyengébb énekesek és vannak ma is jók. De az arány gyakorlatilag szinte megfordult, ezt nehéz lenne eltagadni.
Még az Urániában láttam egyenes közvetítésben, borzalmas volt valóban. Egy héttel előtte adták Millóval és Pavarottival, nem igazán értem, hogy a Met hogy adhatja le ezt utánuk.
Egy kicsit előreszaladok, de már most felhívom mindenki figyelmét a jövő hétvégi Porgy és Bess produkcióra, amelyet 2 napig tesz elérhetővé a MET. Ez egy vadonatúj, 2020 koratavaszi előadás. Én láttam az Erkelben a Pory és Besst, és nagyon tetszett. De ez a MET felvétel legalább 1000-szer jobb annál, és ez most egyáltalán nem túlzás. A rendezés, a képi megjelenítés, a zenekar, az énekesek játéka és hangja felülmúlhatatlan. Kezdem érteni, hogy miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt az operát csak feketék adhassák elő. Ez a Pory és Bess örök élmény lesz, senki se hagyja ki.
Izlések és pofonok különbözőek! A rendezésben voltak dolgok, amik nekem nem egészen tetszettek, de attól függetlenül egyáltalán nem volt katasztrófa! Hvorostovsky nagyon jó, mint mindig, és Sonja Radvanovskynál rosszabb Améliát is hallottunk már!
Alvarez, Hvorostovky, Radvanovsky, Kathleen Kim.
Nekem nagyon tetszett. Szerintem a többi énekes is nagyszerű volt. Gondolkodom rajta, hogy megveszem DVD-n, ha kiadták már.
Csak kíváncsiságból: ki volt a másik 4? :)
A tegnapi Ballo katasztrofa volt ugy, ahogy volt. Az ot foszereplobol egy volt ertekelheto (Stephanie Blythe mint Ulrica). Nem tudom ilyen eloadasokat minek vesznek egyaltalan dvd-re, az amerikaiak nyilvan suketek.
1111
Milyen érdekes: három vélemény ugyanarról a Rigolettóról (1104-1107-1108) és mind más. Ettől szép színes az élet. Tavasszal nem láttam. Nekem Damrau (akit szeretek!) ugyanúgy nem Gilda, ahogy nem (volt) Violetta, de a hang "a helyén van". Beczalával semmi bajom nem volt itt sem, persze Lenszkijnek még perfektebb, Lucicnak értékes-érdes a hősbaritonja, néha kicsit sok, Kocan pedig aranyat érő feketeszenet hord a torkában (Gremin, Sparafucile rövid időn belül. Megnézném már főszerepben.
2020.08.29 19:00 - 21:26 Bartók Rádió
Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból
Wolfgang Amadeus Mozart: Titus
Kétfelvonásos opera
Szövegét - Pietro Metastasio nyomán - Caterino Mazzola írta
Vez.: Lothar Koenigs
Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig.: Donald Palumbo)
Rendező: Jean-Pierre Ponnelle
Szereposztás:
Titus - Matthew Polenzani (tenor),
Vitellia - Elza van den Heever (szoprán),
Servilia - Ying Fang (szoprán),
Sextus - Joyce DiDonato (mezzoszoprán),
Annius - Emily D'Angelo (szoprán),
Publius - Christian Van Horn (basszus)
(MET, 2019. április 20.)
Örülök, hogy más is emlékszik arra londoni Rigolettóra. Az ennél sokkal jobb volt énekesekben. A rendezés is diszkrétebb. Nekem csak Beczala tetszett, Damrau túl van ezen, Lucic pedig nagyon rossz. Pedig milyen jók voltak tizenakárhány éve Drezdában együtt.
Igazság szerint Kocan miatt néztem-hallgattam bele ismét! Ezt az operát ebben a szereposztásban már májusban közvetítette a MET, akkor több vélemény megfogalmazódott.
dícsérni
Nem nagyon szoktam Netrebkot décsérni, de a Leonorája nagyjon jo, megjegzem kétszer ismételte meg a cabalettát - nagy bravúr. Aztán jott a nagy duett Hvorostovskival - csodálatos.