Bejelentkezés Regisztráció

A nap képe


2081 telramund 2018-09-01 18:12:18

Szerintem a képen nem Orosz Adél van,mert tudtommal(lehet tévedek)a Lány szerepét nem táncolta.)


2080 Búbánat 2018-08-24 10:22:27 [Válasz erre: 2079 Edmond Dantes 2018-08-24 08:40:10]

Kacsóh daljátéka kizárólag "igazi" énekművészek előadásában hat rám.


2079 Edmond Dantes 2018-08-24 08:40:10

Négy részlet a Nemzeti Színház 2009-es előadásából itt.

János vitéz: Stohl András - Mátyássy Bence (utóbbi Kacsóh Pongrác dédunokája)

Iluska:          Söptei Andrea - Tompos Kátya


2078 IVA 2018-08-24 01:55:08

Gyerekkorom Iluskái: Gencsy Sári és Vámos Ágnes. Szerettem őket. A későbbi, nemszeretem rendezésű János vitézekben Csengery Adrienne volt a kedvencem a szerepben.
Amikor Orosz Júlia felvételével találkoztam a Youtube-on (gyerekkoromban ő már nem játszotta Iluskát), egészen elbűvölt ez az előadói minőség:
https://www.youtube.com/watch?v=2Fp0jf3bVVA


2077 IVA 2018-08-12 04:12:27

Házy Erzsébet fotója Újszegeden készült, a „tupírkonty” és a csónak kivágás korában. (1960-as évek)


2076 Búbánat 2018-08-07 11:16:38

"ÚJ SZEREPLŐK  A SIMONE BOCCANEGRÁBAN"

KERTÉSZ IVÁN operakritikájából

  • Muzsika, 1971. május (5. szám)

[…] Most Oláh Gusztáv kitűnő régi rendezésébe álltak be az új szereplők.

A legkiválóbb alakítást kétségkívül Marton Eva nyújtotta Amelia Grimaldi szerepében. Szép színű lírai szopránja salaktalan tisztasággal cseng minden fekvésben, a frázisokat hajlékonyan, muzikálisan formálja meg, kiművelt énektechnikája révén biztos ura hangjának. Ha ezen az úton fejlődik tovább, ha arra törekszik, hogy még színesebben, még kifejezőbben énekeljen, bizonyára fényes jövő áll előtte.

Radnay György Simone Boccanegraként újból meggyőzött ismert erényeiről: zeneileg hibátlanul, őszinte átéléssel jelenítette meg a rokonszenves Verdi-hőst. A közép és mély fekvésben szépen, tömören szól a hangja, a magas piano-állásokat is jól oldja meg. Ahogy azonban a felső regiszterben forte kell énekelnie, hangvétele görcsössé, szorítottá válik. Sajnos éppen ezek a részek a legfeltűnőbbek, ezért a hiba rányomja bélyegét egész produkciójára.”


2075 Búbánat 2018-07-27 12:06:30 [Válasz erre: 2074 Ardelao 2018-07-27 11:10:26]
  • Magyar Nemzet, 1969. március 11.

"Pénteken temetik Sárdy Jánost"

A vasárnap este utcára került hétfői lapokból értesült a fővárosi olvasó, az egész ország pedig a televízió vasárnap kora esti híradójából a szomorú hírről, hogy Sárdy János meghalt.
Ez a legnagyobb nyilvánosságnak bejelentett gyászhír egy milliókat érdeklő, nemzetközi sportesemény közvetítése és egy klasszikus tragédia tévé-előadása közé ékelődött. Alapjában véve profán környezetbe került az események sajátos közönye folytán a híradás egy művészember elvesztéséről — valahogy mégis így érezte stílusosnak a megrendült néző és hallgató a hírt: a legnagyobb nyilvánosság, az egész ország egyszerre, egycsapásra csakis így értesülhetett egy legnagyobb népszerűségben élt ember haláláról.

De stílusos volt a szomorú, a végleges és megmásíthatatlan hír elhelyezkedése egy napi esemény és egy örökérvényű alkotás közé azért is, mert a környezet mintegy összefoglalta és jelképbe zárta Sárdy egész művészi pályáját. Fellépéseinek, színpadi megjelenéseinek volt olyan tömegvonzása, mint a legközkedveltebb sportoknak, művészetében pedig volt valami nemes, csiszolt és emelkedett, a műfaj, a könnyed éneklés, az ifjúi operaszerepek és a legnépszerűbb operettszerepek — nem kell félni kimondani a szót — bizonyos klasszicitása. Rossini-operákban, de a wagneri Mesterdalnokok Dávidjában is, eszményibb szereplőt nehezen lehetett volna találni Sárdy Jánosnál akár a férfias megjelenést, akár az alakformálás lendületét kereste a közönség a szereplőben. Operettek figuráiban pedig egyenesen ellenállhatatlan volt. Tudott agyafúrtan humoros és természetesen rusztikus lenni a Mágnás Miskában például, tudott hiteles mesebeli hőssé, faluvégi porból vett és csillagporrá lett, líraian népi alakká válni a János vitézben például. De fizikailag hajlékonyan, művészileg rugalmasan tudott olyan elegánsan is hetyke lenni, mint egy vérbeli királyi legényke, mint egy London utcáin és kocsmáiban s ugyanakkor a legelőkelőbb angol college-ben nevelkedett Bob herceg. Volt ő Danilo a Víg özvegyben és volt Errol Flynnre emlékeztető kalandos lovag a Kard és szerelemben — száz árnyalatú s mindig őszinte színei voltak mindenegyes, felsorolhatatlan számú szerepében, a pódiumokon előadott népdalaiban és magyarnótázásaiban is.

Minden szerepével mégis úgy tudott azonosulni, hogy „a” Sárdy maradt, fiatalok, öregek szívét átmelegítő kedvenc, évtizedeken át az ideális, ifjú hős és hódító énekes- amorózó, nagy kedvű mulatozó. „A” Sárdy, akinek a neve, ha megjelent a plakáton, nem fél siker volt, hanem egész estét betöltő vonzóerő.

Hatvankét éves volt azoknak a hatvan éven felülieknek a fajtájából, akiknek játékos kedvén, ifjúságán nem fognak még az évtizedek sem,  akinek népszerűsége mitsem veszít a ragyogásából: a Chevalier-k, a Chaplinek fajtájából, parasztbarokk, magyar-barokk stílusra faragva.

A Magyar Népköztársaság Érdemes Művészeként, a Fővárosi Operettszínház tagjaként halt meg. Március 14-i, péntek déli, 1 órai temetéséről a Farkasréti temetőben színháza gondoskodott, emlékének hosszú megőrzéséről pedig az a hűséges közönség, amely Sárdy Jánost a szeretetébe zárta.

/-a-/


2074 Ardelao 2018-07-27 11:10:26

SÁRDY JÁNOS (1907.07.27.-1969.03.09.) opera- és operetténekes, színpadi és filmszínész ma lenne 111 éves.

Nem kerek évforduló és nem is elegáns, hogy születésének napján egy nekrológból idézek, amelyben Abody Béla emlékezik meg róla. Ám Abody mondatainál találóbban nem lehetne jellemezni azt, amit e népszerű művész képviselt, a „sárdyságot“.

„Egy időben bálvány volt, a népszerűség hullámhegyének legcsúcsán; e népszerűség hőfoka, izgatottsága, látványossága akkora volt, hogy össze sem hasonlítható a mai sztárokéval, holott ők sem panaszkodhatnak. S hogy más divat jött, és elmúlt a tűzijáték, nem tűnt el, mint annyi csillag az előadóművészet egéről, hanem jelképpé mélyült, mint Blaháné. Klasszikussá érett. A magyar népmese harmadik gyermekévé, aki tiszta szívvel küzd a sárkány ellen, nem mérlegelve, hanem vállalva a veszélyt, nem töprengve, hanem egyetlen lehetséges útját járva, tisztessége, küldetése logikája szerint. Ezt a figurát — önmagát — építette fel élete végéig, ez volt a hatalma. Stílust teremtett, amelynek kiterjedését a maga legbelsőbb mondanivalójának terjedelme szabta meg.“

(MUZSIKA, 1969-05-00/5. SZÁM)

Nem ő volt a legjobb énekes. Természetes, szép hangja hamar megkopott. Nem is ő volt a legjobb színész. Nála jobb képűek is akadtak bőven. Ám, ha Sárdy megjelent a színpadon vagy a filmvásznon, mintha kisütött volna a nap, melegség járta át az ember szívét. Ragyogó, nevető tekintete, előreálló, nem szabályozott fölső fogsora, nyílt, őszinte mosolya, a göndör fekete hajból egy-egy rakoncátlanul homlokába hulló tincs és mindvégig megőrzött ízes, dél-dunántúli akcentusa végtelenül kedvessé, szerethetővé tette. Nem hinném, hogy képes lett volna hitelesen eljátszani  a gonoszt. Ezekkel az adottságokkal, ezzel a belülről áradó fénnyel ez lehetetlen volt. Még ma is, ha feledni szeretném a napi gondokat, világunk sötétedését, beteszek egy-egy filmet, ahol őt láthatom és hallhatom, és egy időre megnyugszom. Isten éltesse Sárdy János emlékét!

Adj, Uram, Isten - dal az Álomkeringő című filmből


2073 Edmond Dantes 2018-07-26 13:02:31 [Válasz erre: 2071 -zéta- 2018-07-25 15:04:13]

Pernye András? Nagyon régen elment, fiatal voltam, nem emlékszem az objektívitás-faktorára.


2072 Klára 2018-07-26 08:43:54 [Válasz erre: 2071 -zéta- 2018-07-25 15:04:13]

Minden operakritika - ahogy minden kritika, vagy bírálat, akár művészi teljesítményről van szó, akár más egyébről - mindig szubjektív, mert a kritikát ember fogalmazza meg.

Az már más kérdés, hogy emellett, vagy ennek ellenére, mennyire tud tárgyilagos lenni! Erre valóban kiváló példa Kroó György tanár úr, aki valóban az érintett művet, művészi teljesítményt bírálta, és soha nem lehetett tudni, milyen az egyéni viszonyulása az adott előadóhoz.

Ami nem jellemző másokra, és sajnos egyre inkább kimegy a divatból. Mit lehet várni egy „kritikától”, amely így kezdődik: Én ugyan nem szeretem X.Y. énekest, karmestert, stb., de……. és itt jön valami véleményféle! Vagy messziről látszik, a politikai viszonyulás!


2071 -zéta- 2018-07-25 15:04:13 [Válasz erre: 2070 Edmond Dantes 2018-07-25 13:54:49]

Kroó György mindig objektív tudott maradni, de nincs még egy nevem...


2070 Edmond Dantes 2018-07-25 13:54:49

Lehet-e egy (opera)kritika objektív? Hiszen ahány ember, annyiféle ízlés, ahány kritikus...dettó. Azt gondolnám, az ideális kritika és kritikus az, ami/aki külső = a produkcióval össze nem függő befolyástól-ráhatástól mentes, röviden: értékek és nem érdekek mentén tud maradni


2069 -zéta- 2018-07-25 13:46:28 [Válasz erre: 2068 telramund 2018-07-25 13:09:27]

Igen, pontosan erre akartam utalni...:-)

Mint olyan, aki legalább háromszor élőben láttam az előadást (+ videón), Abody véleményét osztom...


2068 telramund 2018-07-25 13:09:27 [Válasz erre: 2067 -zéta- 2018-07-24 11:44:07]

...vagy arra jó példa,hogy mennyire subjectiv......:):)


2067 -zéta- 2018-07-24 11:44:07 [Válasz erre: 2066 Búbánat 2018-07-24 10:29:20]

Remek példa arra, hogy az operakritika mennyire összetett műfaj...;-)


2066 Búbánat 2018-07-24 10:29:20

"A nap képe" (Momus - Galéria)

Offenbach: Kékszakáll – Erkel Színház.

Bemutató: 1981.  november 8.

Kritikákból:

Magyar Nemzet – Kertész Iván: „AZ ELSŐ BEMUTATÓ november 8-án több kiváló alakítással örvendeztette meg a közönséget. Mindenekelőtt Melis György Popolani alkimistáját kell kiemelni. Ilyen elsőrangú komédiás nincs még egy a társulatban, motorja az előadásnak, és minden hangjával és gesztusával új meg új derültséget fakaszt."

"Begányi Ferenc éneklése ezúttal jobban tetszett, mint a játéka, Oscar grófot kissé egysikúan formálta meg.”

Új Tükör – Abody Béla: „Vastapsot érdemel Melis György idevaló humora, s az a tökéletesre sikeredett törekvése, hogy páratlan hangszépségét egy pillanatra sem adja fel a „jellemzés” kedvéért.”

Begányi Ferenc mostanában mindig jó…”

MUZSIKA – Várnai Péter: „Melis György és Gáti István a két Popolani. Alakításuk meglehetős egysíkúsága,  azt hiszem, a rendezés hibája: csak idegesek, csak  "szórakozott tudósok", gesztusviláguk is folytonos ismétlésekből áll."

 "Oscar grófot Begányi Ferenc és Bende Zsolt formálja meg: az előbbi alakítása ugyancsak egysíkú, az utóbbiban legalább megvan az arisztokratikus könnyedség..."

 

 


2065 Edmond Dantes 2018-07-11 13:48:37 [Válasz erre: 2064 miketyson 2018-07-11 12:25:44]

Mai játékban zongoristákról is kérdez szerkesztőnk, Kimernya? zene is Gershwines, hátha.. ;-)


2064 miketyson 2018-07-11 12:25:44 [Válasz erre: 2063 Edmond Dantes 2018-07-11 09:31:27]

Ha  még valahogy Gershwint is sikerült volna rácsempészni...


2063 Edmond Dantes 2018-07-11 09:31:27

A nap képe láttán muszáj felidéznem, hogy anno nem színpadon és nem teljes terjedelmében, hanem arról az NDK-Eterna lemezprodukcióról ismertem meg részleteket ("Querschnitt") a Forzából, amiben a képen látható két nagyszerű művész is közreműködött. Megkockáztatom: azon a felvételen szinte senki nem az "igazi" szerepkörébe tartozó szólamot énekelte, Prey és Gedda mellett Grace Bumbry, Helga Dernesch, Siegfried Vogel és Gottlob Frick sem, ráadásul német nyelvű a felvétel, mégis ők szerettették meg velem ezt a Verdi-darabot. A képválasztás a szerkesztő(k) bravúrja: látom, mindkét nagy énekes születésnapja ma van, köszönet érte!


2062 Ardelao 2018-06-26 11:07:00

 

CLAUDIO ABBADO

(1933. június 26. – 2014. január 20.)

 

E m l é k é r e :


Nem mindennapi zenei élményben volt részük azoknak, akik ott lehettek az Európai Ifjúsági Zenekar bratislavai hangversenyén, melyet korunk egyik élenjáró karmestere Claudio Abbado vezényelt. A műsoron egyetlen mű: Gustav Mahler utolsó befejezett alkotása, a IX. szimfónia szerepelt. Napjaink Mahler-reneszánsza ellenére ez a hangulatilag rendkívül összetett és formabontó szimfónia aránylag ritkán hangzik el a koncerteken. A mű alapgondolata a sötét halálsejtelem, búcsúzás a világtól, melyet közben nyers humor és keserű irónia vált fel.
 

A Mahler-mű nehéz feladat elé állítja a zenekarokat s ezért szinte hihetetlen az a technikai tökéletesség, az a hangszín- és kifejezésbeli árnyaló-készség, amit a 14—23 éves fiatalokból álló, nagy-létszámú zenekar bemutatott. Nem kétséges: abban hogy a muzsikusok a szakmai tudás ilyen fokáig jutottak el és közben nem vesztették el a játék spontán örömét — nagy része van Claudio Abbado rendkívüli egyéniségének. Abbado mindenekelőtt a hangzáskép áttetsző tisztaságára, az egyes hangulati elemek érzékletességére törekedett. Sokáig tartó élményt jelent a közönség számára például a záró-rész csöndes átszellemültsége, mely a zenekar és Abbado tolmácsolásában megrázóbban hatott bármiféle érzelmi kitörésnél.

A 140 tagú Európai Ifjúsági Zenekar 1976 óta szerepel és Abbado kezdettől a művészeti vezetője. A tagság természetesen cserélődik s az újakat évente pályázat alapján választják ki az európai országok tehetséges muzsikusaiból, konzervatóriumi vagy zenei főiskolai hallgatókból. A mostani zenekarban öt csehszlovákiai fiatal is játszik. Nem hirtelen összeboronált együttesről van tehát szó — az egyes zenei produkciókat hosszú és szigorú próbák előzik meg. Abbado ugyanis nagyon igényes, ám a dicsérettel sem fukarkodik. Szinte csodálatos, hogy sokoldalú elfoglaltsága mellett — a milánói La Scala művészeti vezetője, a Londoni Szimfonikusok vezető karmestere volt, állandó vendég karmestere a Chicagói Szimfonikus Zenekarnak és most szeptembertől átveszi Lorin Maazel örökét: a Bécsi Állami Opera művészeti vezetője lesz — időt tudott szakítani a fiatal zenészekkel való intenzív foglalkozásra.
 

Az eredmény: az Európai Ifjúsági Zenekar játéka, a hangversenyeken aratott óriási közönségsiker — teljes mértékben igazolja Claudio Abbado szándékának helyességét, azt, hogy a szakmai fejlődés mellett egy ilyen összetételű zenekar a nemzetek közötti megértést is szolgálja.  
 

Delmár Gábor

A HÉT, 1986.VIII.29.


2061 Edmond Dantes 2018-06-02 18:05:23

A nap képéhez, kicsit off: ugyanabban az évben, 1936-ban a fesztiválon t.k. előadták Wolf: Der Corregidor (A kormányzó) c. operáját is, amit nemrég -némi vitát generálva itt- az Erkel Színházban játszottak. Bruno Walter vezényelt. 


2060 Búbánat 2018-05-30 20:16:09

Ma lenne 66 éves Kocsis Zoltán

 Írta  Papageno  - 2018. május 30.


2059 Ardelao 2018-05-30 12:41:46

KOCSIS ZOLTÁN EMLÉKÉRE, aki ma lenne 66 éves: de szomorú, lassan két éve már, hogy nincs közöttünk!

(1952. május 30. – 2016. november 5.)

*

Fazekas Gergely tudósítása egy 2005-ös Kocsis-Ránki hangversenyről (részlet):

… „Kocsis Zoltán társaságában Ránki Dezső lépett a színpadra. Liszt: A-dúr zongoraversenye Ránki régi kedvence, s talán a szólista és a mű közötti intim viszonynak volt köszönhető az előadás hallatlan intenzitása. Ránki a tőle megszokott magabiztossággal és poézissel játszott, ám amikor arra volt szükség, hihetetlen erővel ragadta meg a zongorát. Kiegyenlített hangzásélményt nyújtott a zongora és a zenekar együttese, Kocsis érzékenyen kísérte Ránkit - a két nagyszerű művész sikerrel mentette meg az estét. …”

MUZSIKA, 2005.


2058 Búbánat 2018-05-28 14:26:52

Svéd Sándor, Kossuth-díjas énekes, ma 112 éve született.

 

Svéd Sándor - Figaro belépője - Rossini: A sevillai borbély (video)

Svéd Sándor: Ereszkedik le a felhő (videó)


2057 Ardelao 2018-05-28 13:38:57

 

„A ZENE” 1928. április 1-én megjelent (IX. Évfolyam) 12. számában ez olvasható:

Svéd Sándor, a Zeneművészeti Főiskola operai tanszakát végző Szabados tanítvány hősbaritonjának átható erejű, nemes zengésű orgánuma a legfinomabb árnyalatokra is képes. Technikai készültsége, átfontolt és átérzett előadása minden ízében művészi. Tizenhat szereppel indul a nehéz énekesi pályára, amely bizonyára nagy sikerekkel fogja jutalmazni ritka tehetségét. (Budapest, 1928.IV.1.)

Svéd Sándor: Stradivári dal

Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: Cigányprímás c. operettjéből


2056 Búbánat 2018-05-25 13:15:26

Beszélgetés Hidas Frigyes zeneszerzővel (1990. 01. 11.)

Főnix – Sarok

Emlékszoba és kiállítóhely

Bieliczkyné Buzás Éva: „Hiányzik a bíztató kézszorítás….”

(Budapest, 1928. május 25. – Budapest, 2007. március 7.)

 


2055 Búbánat 2018-04-30 23:16:13

A mai születésnap-évfordulóra

Lehár Ferenc

Bad Ischlben, a Traun folyó partjánál

Lehár Ferenc 1870. április 30-án Komáromban született, s bár élete nagy részét Ausztriában élte le, mindig magyar állampolgár maradt. 1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében tanult, majd a prágai konzervatóriumba is járt, ekkoriban igen szerény körülmények között élt. Hangmester lett, majd apja zenekarába szegődött szólóhegedűsnek, 1890-től katonakarmesterként végigjárta a monarchia városait.

1902-ben Bécsben telepedett le, itteni hírnevét egy keringő alapozta meg. A fiatal Lehár Paulina Metternich hercegnő farsangi báljára, amelyen a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek, komponálta meg a mulatság résztvevőit elbűvölő Arany és ezüst című keringőjét. Még abban az évben bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, s a siker lehetővé tette, hogy otthagyja a hadsereget.

A drótostótot már sorozatban százszor játszotta a pesti Magyar Színház, majd 1905-ben színre került legnépszerűbb alkotása, A víg özvegy. A premier kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatóra alig költöttek, alig próbáltak, a közönség pedig nem értékelte a hagyományos bécsi stílustól elütő művet. A Víg özvegy mégis világsikert aratott, New Yorkban 416 alkalommal játszották.

Lehár összesen 31 operettet írt, a legtöbbnek Bécsben volt a premierje, de valamennyit rövid időn belül Budapesten is műsorra tűzték. Világsikert aratott a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és A mosoly országa című darabja, gyakran játsszák A három grácia, A cárevics, a Paganini, a Friderika és a Giuditta című műveit is.

Az operett a monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, jelesei között számos magyart találhatunk (Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál). Lehár munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez azok korábban nem szoktak hozzá.

1926 és 1938 között Berlinben, majd ismét Ausztriában, Bad Ischlben lakott. 1945 után Zürichbe költözött, s csak halála előtt tért vissza Ausztriába. Átélte mindkét világháborút, a huszadik század fordulatos történelmét, de hírnevével, befolyásával soha nem akart sem élni, sem visszaélni. Nem kérte Horthy közbenjárását, amikor az 1921-es királypuccsba belekeveredett legitimista katonatiszt testvérének le kellett szerelnie, s akkor sem keresett hatósági védelmet, amikor az Anschluss után a Gestapo el akarta hurcolni "hibás" születésű feleségét. Az asszonyt végül a szomszédok rejtették el és így menekült meg.

Lehár Ferenc 1948. október 24-én halt meg Bad Ischlben, egykori villája ma múzeum és a helyi színház is a nevét viseli.

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=28728


2054 IVA 2018-04-30 06:06:59

A Tánc világnapja alkalmából kapott képnek különösen örültem, mert alig található a neten jó minőségű színes felvétel a múlt század operaházi művészeiről. A balett-táncosokról annál is kevesebb.
Remélem, az Operaház egyszer közkinccsé teszi azokat a fényképeket, amelyeken fösvény módján ürcsörög.
http://www.momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2018-04-29

Ha már Orosz és Róna, mostanában találkoztam ezzel a gyöngyszemmel, régi stúdiófelvétellel:
https://www.youtube.com/watch?v=I6SKy5KLSwc


2053 Ardelao 2018-04-25 06:45:02

Képtalálat a következőre: „Astrid Varnay”

Astrid Varnay

Stockholm, 1918.04.25.-München, 2006.09.04.

„IZOLDA

Astrid Varnay személyében valóban világsztárt üdvözölhettünk a budapesti operaszínpadon, olyan nagyságrendű énekművészt, amilyen csak ritkán fordul meg nálunk, olyat, akinek nevét minden igazi operabarát ismeri, akár odaírják mellé a plakátra, hogy ennek és ennek az operaháznak a tagja, akár nem. Nem nagyon korán érkezett Budapestre, különösen, ha tekintetbe vesszük magyar származását, de nem is túlságosan későn. Még művészete teljében láthattuk Astrid Varnayt, ha üdén fiatalos „jungdramatisch" hangját, melyet régebbi lemezfelvételeiről ismerünk, már nem is hallhattuk.

Vendégszereplésének első estjén nagy szerepében, az Izoldában mutatkozott be a budapesti közönségnek. Magávalragadóan szuggesztív alakítását rendkívül tudatosan építette fel. Játékában, énekében emlékezetesen szép megfogalmazást kapott mind az I. felvonás első felének visszafojtott szenvedélye, mind a későbbiek folyamán megnyilvánuló, gáttalanul áradó szerelem. Nagy vivőerejű, sötét színű drámai szopránja a nehéz szólam mély és magas fekvéseiben egyaránt fölényes biztonsággal mozgott. Astrid Varnay bizonyságát adta annak is, hogy — minden ellenkező híreszteléssel szemben — a Wagner-éneklés nem azonos a permanens fortisszimóval; az I. felvonásbeli elbeszélésben és a szerelmi halál-jelenetben gyönyörű pianókat hallottunk tőle. A legjobb művészi teljesítményt az I. és III. felvonásban nyújtotta, itt általában saját erejére támaszkodhatott. A II. felvonásbeli nagy duettben már nem függetleníthette magát partnerétől. Szép hangú Trisztánunk zeneileg bizony nem volt egyenrangú társ, ez pedig hatott Varnay produkciójára is.

Mint a háború utáni Bayreuthi Ünnepi Játékoknak tizenhat év óta állandó szereplője, mint a legnagyobb Wagner-karmesterek és énekesek partnere, természetes, hogy Astrid Varnaynak nemcsak az autentikus zenei stílus vált vérévé, hanem a Wagner-unokák által meghonosított korszerű játékmód is. Nincs egy felesleges mozdulata, így játékában a legkisebb gesztusnak is megvan a maga zenei-drámai jelentősége. Összegezve: Astrid Varnay vendégszereplése minden szempontból élményt jelentett. A Trisztán-előadás közönsége joggal ünnepelhette a kiváló énekesnőt, és személyében a tehetség, a szakmai tudás és a művészi alázat megvalósult egységét.

Kertész Iván”

(MUZSIKA, 1967/7. SZÁM)

Wagner - Tristan und Isolde - Isolde's Narrative and Curse - Astrid Varnay (1954)


2052 Ardelao 2018-04-16 00:43:07

WEINER LEÓ (1885. április 16. – 1960. szeptember 13.)

133 évvel ezelőtt, ezen a napon született WEINER LEÓ magyar zeneszerző, aki nemzedékileg közvetlen pályatársa volt Bartóknak és Kodálynak, s hogy munkássága meghatározó jelentőségű volt századelőnk zenei aranykorában. Részese és gazdagítója volt annak a hirtelen kibontakozó zenei megújhodásnak, amelynek lendülete túllépte a nemzeti mércét.

Weiner alkotói pályája üstökösként tűnt fel a 20. század első évtizedében, s bár az idő múltával ez a kimagasló tündöklés alább hagyott, munkássága a korabeli magyar zeneművészetet jelentős szellemi-művészi értékkel gazdagította.

*

Berlász Melinda:

«WEINER LEÓ ÉS TANÍTVÁNYAI»

Előszó: (részlet)

… […] ― Az „Emlékek Weiner Leóról” című emlékezésgyűjtemény Weiner születésének centenáriumán látott napvilágot, 1985 tavaszán. A kötet negyvenhárom memoárban idézte fel Weiner alkotói és tanári portréját kollégáinak és két nemzedéket felölelő tanítványainak emlékezete alapján. A memoár műfaj kötetlensége Weiner életművének tudományos feldolgozásában primer forrásnak bizonyult: tanári tevékenységének, személyiségének és módszertanának szempontjából egyedülálló, lényegi alapvetést eredményezett a kortársi és a tanítványi nézetek összehasonlító, egymást kiegészítő közlései nyomán. A közel félszáz szerzői hozzájárulásból kirajzolódó összkép alapján ma már tudományos válasz adható Weiner nemzetközi hírnevet szerzett zenepedagógiai munkásságának szellemi-művészi kérdéseire: pedagógiai elveire, a szerző-hű előadás követelményeinek bevezetésére, előadóművészi módszertanának lényegi vonásaira. Kötetünk szinte rendhagyó példát szolgáltat a szóbeli történetírás műfaját meghaladó, analitikus tényfeltárás eredményességére: különösképpen a pedagógiai módszertani elvek terén, de a tanári portré kidolgozásán túlmutató tényanyag vonatkozásában is, főként a zeneszerzői életműnek és a kor zeneéletének összefüggésében.

― Minden várakozást felülmúló, gyakran elemző szempontú értékelésekben a weineri zenepedagógia belső törvényszerűségére derült fény. Láthatóvá vált, mi volt ennek a nemzetközi viszonylatban is kimagasló jelentőségű előadóművész-tanárnak a programja és módszere, amely a 20. századi magyar hangszeres előadó-művészet kimagasló egyéniségeinek (hangszeres szólóművészeknek, kamaraegyütteseknek és karmestereknek) közös vonásaiban keltett figyelmet és elismerést szerte a világon.

― Weiner tanári szemléletének genezisét és titkát a tanítványok elemző vizsgálata tárta fel komplex értelmezésben: a zeneszerzői és pedagógiai szemlélet egységében. …[…]

*

DÁNOS LILI (1912-2010), az egykori kanizsai csodagyermek, így emlékezett vissza Mesterére, Weiner Leóra.

― «A Varró Margit-féle társaságban ismerkedtem meg Weinerrel, ahová én már gyermekkorom óta tartoztam, mint Gréte néni csodagyerek tanítványa. Akkoriban több tehetséges növendék tanult nála, hogy csak néhányat említsek közülük, Károlyi Gyuszit, Rév Lilit, Kinsky Róbertet és Kerekes Jánost. A felnőtt társasághoz tartoztak elsősorban a muzsikusok, mint Varró Margit, Weiner Leó, Kentner Lajos és Kabos Ilonka, továbbá Máthé Klári, más területről emlékszem Ferenczi Sándorra, a pszichológusra, de sokan mások is összejártak itt, és egy szellemi kört alakítottak. Én akkor még fiatal lány voltam, de már ekkor is többször előfordult, hogy meghallgatott bennünket Leó bácsi, és elmondta a véleményét.

― A későbbiekben, amikor tanárképzős lettem, a főiskolán kamarazene órákra jártam hozzá, a megfigyeléseim és megérzéseim nyilván hasonlóak a többi növendékével.

― A zongoristáknak csodálatosan tudott megmutatni dolgokat. Olyan keze volt, hogy kevés zongoraművésznek van olyan finom, puha billentése, mint neki volt. Hihetetlenül laza csuklója volt, egészen egyedülálló módon tette rá kezét egy akkordra, amely úgy szólt – ha akarta – mint egy orgona. Előfordult, hogy egy ilyen akkordfogást hússzor is elismételtetett a növendékekkel, hogy úgy szóljon, ahogy kell. A növendékek úgy tanultak nála, hogy a megmutatott megszólaltatást valamiképpen megpróbálták megközelítően leutánozni. Komoly hangsúlyt fordított a billentési technikára, de hasonlóképpen a zenei kifejezés valamennyi részletére, a dinamikára, a frazeálásra. Egy staccato kidolgozására, ha kellett, órákat szánt.

― Zongoratechnikai szempontból Leó lényegében az tanította, amit a Varró Margit-féle iskolában tanultam. Ebből eredhetett, hogy a kamarazene órákon többször is felszólított, hogy: „Lili mutasd meg!” Ebből gondolom, hogy meg volt elégedve velem.

― A háború után sor került arra, hogy a Concertinóját előadjam. Ez 1948/49-ben lehetett, amikor ifjúsági hangversenysorozatban a Budapesti Hangversenyzenekarral előadhattam e művet. Természetesen Leó megkívánta, hogy vele többször is átvegyem a szólamomat, és akkor rengeteget foglalkozott velem. Nála a lakáson játszottuk a művet és egy másik barátunk – ugyancsak a Varró-féle baráti körből – Aczél Erzsi játszotta a zongorán a zenekar szólamát. A Concertino nagyon szép, érzékeny, utóromantikus mű, tele finomságokkal, kényes részletekkel, aminek megszólaltatásánál Leó méltán igényes volt.

― Ekkoriban készültem a Bartók-versenyre is, s miután a döntőbe kerültem, kértem Leót, hogy vegye át velem a Chopin: e-moll zongoraversenyt. Ekkor hasonlóképpen két zongorával gyakoroltunk, és ebben a stílusban teljesen egyedülálló intenzitással és elmélyültséggel dolgozott velem.

― Más alkalommal is – amikor tíz éven át az Operaház korrepetitora voltam – részese voltam tanításának. Ekkoriban mutatták be Weiner Csongor és Tünde balettjét. Blum Tamás karmesterrel és Weinerrel sokat dolgoztunk együtt, emlékszem, hogy részletesen megbeszéltük a tempókat, és az elképzeléseit beírta a zongoraszólamba. Amikor már a színpadon folytak a próbák, mindig jelen volt. A bemutatóval nagyon elégedett volt, az előadás utáni bankettre is eljött, és nagyon jól érezte magát. Ilyenkor teljesen felszabadultan beszélgetett, vidám volt és jókat evett.

― Többször játszottam zongoraműveit koncerten és a rádióban is, a Magyar parasztdalok sorozatokat, a Passacagliát és más darabjait. Emlékszem, hogy amikor Bartók op.14-es Szvitjét játszottam a rádióban, nagyon elégedett volt, gratulált.

Talán nem volt még rajta kívül zeneszerző, aki ilyen intenzitással élt volna a tanításnak. Univerzális zenei tehetség volt, aki nemcsak egy területen nevelt muzsikusokat, hanem a zenélés minden területén. Ebben is egyedülálló volt.»

*


2051 Ardelao 2018-04-14 15:25:43

MARIE VAN ZANDT (1858-1919)

Amerikai születésű szoprán énekesnő, aki sikereit Párizsban aratta. Híres szerepei voltak: Mignon, Lakmé, Amina, Zerlina, Cendrillon (Massenet). 

Egy orosz gróffal kötött házassága után visszavonult a színpadtól. Cannesban hunyt el.

Budapesten is vendégszerepelt.

*

«Marie Van Zandt kisasszony, a párisi híres énekesnő jön, s csinos arcképe napok óta látható már a kirakatokban.

Nem, mint egy nagyherceg menyasszonya jön, (ezekről a nagyhercegekről sokat írogat összevissza büntetlenül a külföldi sajtó), hanem jön, mint olyan énekesnő, kitől méltán várunk sikereket.

«Lakmé»-ban, melynek címszerepét Delibes az ő számára írta, lép föl először a jövő hét első felében. Aztán valószínűleg a «Mignon»-t és a «Dinorah»-t fogja még énekelni.» 

FŐVÁROSI LAPOK, 1887. december 7. (336. szám)            


2050 joska141 2018-04-12 10:33:34

Ezen a honlapon, néhány nappal ezelőtt egy más oldalon, Gulyás Dénes nyilatkozott a képen pont együtt látható 2 énekesről....Legalábbis sajátságos szempontból....Hm...Persze a szavak elsődlegesen a nyilatkozót minősítik....


2049 Búbánat 2018-04-12 10:29:23

Montserrat Caballé ma 85 éves

Bartók Rádió mai műsorán szerepel:


12:36 – 13.39

Montserrat Caballé Giuseppe Verdi-áriákat énekelhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

1. Az álarcosbál - Amélia áriája II. felv., (km.: Római Rádió Szimfonikus Zenekara, vez.: Bruno Bartoletti - Római Rádió, 
1969. október 14.),

 2. Ernani - Elvira áriája III. felv. (km.: Milánói Rádió Szimfonikus Zenekara, vez.: Gianandrea Gavazzeni - Milánói Rádió, 
1969. március 25.),

3. A trubadúr - a) Leonóra áriája IV. felv., b) Miserere (km.: Giuliana Matteini, Valiano Natali, Richard Tucker - ének, Milánói Teatro Comunale Ének- és Zenekara, vez.: Thomas Schippers - Firenzei Teatro Comunale, 
1968. december 11.),

4. Luisa Miller - a) Luisa áriája I. felv., b) Luisa áriája II. felv. (km.: Ezio Flagello - ének, New York-i Metropolitan Opera Zenekara, vez.: Thomas Schippers - New York-i Metropolitan Opera, 
1968. február 17.),

5. A kalóz - Gulnara áriája II. felv. (km.: Firenzei Teatro Comunale Zenekara, vez.: Franco Capuana - Firenzei Maggio Musicale, 
1967. június 15.)


2048 Ardelao 2018-04-09 12:54:24

 

112 éve született DORÁTI ANTAL világhírű magyar karmester (1906.IV.9. – 1988.XI.11.) emlékére:

 

„MAGYAR AMERIKA

DORÁTI ANTAL ÜNNEPLÉSE

WASHINGTON, D. C.
 

— Az Amerikai- Magyar Kultúr Központ a washingtoni Shoreham szálloda nagytermében, díszvacsora keretében ünnepelte Doráti Antalt, a Washingtoni Szimfonikus zenekar főigazgatóját, 70. születésnapja alkalmából. 

Dr. Hám Tibor, a Kultúr-Központ elnöke meleg szavakkal üdvözölte a Maestrot és kiemelte beszédében azt az óriási fejlődést, amelyet a zenekar Doráti mester 7 éves vezetése alatt elért. Doráti 1977 végén megválik a washingtoni zenekar főigazgatói tisztétől, és mint a Londoni Szimfonikusok főzeneigazgatója, első vendég-karmesterként tér majd vissza az elkövetkező három évben az amerikai fővárosba. George London, a washingtoni Opera Társaság igazgatója méltatta még Doráti mester érdemeit, majd Dr. Hám Tibor elnök átnyújtotta az Amerikai-Magyar Kultúr Központ okiratát, amely megalapította a ”Doráti Antalról elnevezett ösztöndíjat.” A díjat, a mester választása alapján, minden évben, egy fiatal, tehetséges, kezdő zeneszerzőnek, karmesternek vagy kiváló zenésznek ítélik oda.

A több-száz főnyi ünneplő közönség, valamint a mester nagy meglepetésére az ünnepi beszédek elhangzása után — a Washingtoni Szimfonikus Zenekar koncertmestere és négy másik vezető tagja előadta Doráti: Oboa-quintettjét, amelyet 18 éves korában, a Liszt Ferenc Zeneakadémia végzett növendékeként 1924-ben szerzett.

Az ünnepség Doráti Antal köszöntő szavaival ért végett.”

 

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1976. december 3. (86. Évfolyam, 49. szám)
 


2047 telramund 2018-04-09 10:51:17

Corelli szerette fényképeztetni magát az Aréna boltíveinél.Ez biztos ott készült  1958-ban.

Corelli Pollionét sokfelé énekelte Olaszországban.A Scalaban úgy tudom csak a Callassal lemezre felvett produkcióban énekelte,felvétel erejéig 1960-ban (Callas Teatro alla Scala sorozata ismert sokak számára)


2046 Edmond Dantes 2018-04-08 21:03:32 [Válasz erre: 2045 telramund 2018-04-08 15:32:29]

Ez így igaz: ezen a linken a 17.sz. "al"-linkre ="As Pollione in "Norma" at the Verona Arena (1958)" kattintva az a kép nyílik ki, ami a Momus címoldalán látható...feltéve, hogy a Scalában nem ugyanazt a jelmezt viselte mint az Arenában. Annak nem néztem utána, játszották-e a Scalában 1960-ban a Normát és hogy Corelli énekelte-e ott, akkor Pollionét,milyen gúnyában.


2045 telramund 2018-04-08 15:32:29

A nap képe a TENOR Franco Corelli Pollione szerepében de nem a Scalában ,hanem  Veronában az Arénában 1958-ban.


2044 Edmond Dantes 2018-03-31 09:28:08

A mai nap képe valószínűleg Carl Orff A Hold (Der Mond) című operájának premierje előtt készült. A felvételen a zeneszerzőn kívül az 1939. február 5-ei müncheni ősbemutató karmestere, kórusbetanítója és rendezője látható.


2043 Ardelao 2018-03-28 14:35:19

 

147 éve született WILLEM MENGELBERG, a kiváló holland karmester.

(1871.III.28. – 1951.III.21.)
 

Alkalmunk volt ennek az elsőrangú karmesternek próbáit végighallgatni és a zenekarral együtt éreztük az ilyen legmagasabb színvonalú összmunka felvillanyozó önbizalmat adó hatását, rendkívüli nevelőerejét. Nincs az a hangszer, amelynek kezelésére vonatkozóan ne lennének hasznos útmutatásai, komoly mondanivalói és derék Filharmonikusaink lelkes örömmel, felfrissült munkakedvvel követik Mengelberget.

Mondhatnék, első meglátásra ébredt szerelemmel viseltetnek iránta, szünet után, próba után megtapsolják, hegedűik hátát, pulpitusaikat verdesik. Gyönyörűség egy ilyen próba, mert minden egyes zenész lépten-nyomon a maga teljesítményén és az összjátékon érzi, hogy nem fáradozik hiába, mert a pillanatról pillanatra tisztuló, szépülő hangkép minden igyekezetei bőségesen megjutalmaz. . . . Willem Mengelberg 1871-ben született Utrechtben, Hollandiában. 1895 óta karmestere az amszterdami Concertgebouw-zenekarnak, amelyet 40 év felépítő munkája alatt a világ egyik legkultúráltabb zenekari együttesévé fejlesztett ki.

Ez a türelmét sohasem veszítő, fáradhatatlanul dolgozó, zömök kis ember a kivételes-fokú idegesség hírében áll. «Ettől idegessé kellene lennem, ha egyáltalán még idegesebbé válhatnék», jegyezte meg egyik alkalommal ő maga is. Munkaközben efféléből alig vehető észre valami nála, mert vendégünk a németalföldiek jellegzetesen széles és kedélyesen nyugodt taglejtéseivel magyaráz s látszólag megingathatatlan lelki-nyugalommal tér vissza ötször-tízszer ugyanarra az ütemre vagy ütemrészecskére.

Igen ám, de van sok-sok karmester, aki ugyancsak rendületlenül tér vissza ötször-tízszer ugyanarra az ütemre vagy ütemrészecskére anélkül, hogy pontosan megjelölhetné a baj igazi okát. Érzi, hallja, hogy valami nincsen rendjén, csak nem tudja biztosan, hogy mi. Willem Mengelberg füle csalhatatlan. Helyreigazításaival, útmutatásaival mindig fején találta a szeget. Innen van, hogy zenészei sem lázadoznak számtalanszor ismétlődő «lekopogása» ellen. Ok maguk is érzik az összmunka eredményes voltát, hallják saját játékuk egyre kibontakozó, fokozódó pompáját, szépségét és lépten-nyomon ellenőrizhetik észrevételeinek indokoltságát.

Willem Mengelberg sokat beszél, de semmit sem mond hiába. Jóízű szólásai emlékezetünkbe vésődnek. Csajkovszkij V. szimfóniájának zárótételét például kozákcsapatok rohamaihoz hasonlítja; most — egy tetőponton — egyszerre csak «Kozakissimó!»-t vezényel, harsányan!
Minderre azért terjeszkedünk ki ilyen részletesen, hogy egyben rávilágítsunk Willem Mengelberg egyéniségére. Ez a karmester nem erőszakolja rá kényúri akaratát a tehetetlenné idomított és bénultan engedelmeskedő zenekari zenészre; ő belátásra bírja embereit, mert évtizedek tapasztalataiból tudja, hogy önkéntes hozzájárulásuk megkétszerezi képességeiket. De így kívánja ezt egész emberi természete, mokány népiessége. (Apja kis asztalosmester volt.)

Toscanini a győztes hadvezér, aki leigázza, vasmarokban tartja tulajdon seregét, mert lelki-távolságuk örvényeit eleve áthidalhatatlanoknak tekinti. Bruno Walter a főpapi mágus, aki delejes energiával megbűvöli zenészeit és önkívületükben csodákat műveltet velük. Willem Mengelberg «első az egyenlők között», nem nevel sem a közkatonák vak engedelmességére, sem a hívők rajongó alázatára. Ő nem épít felsőbbrendű energiákra, hanem a földön marad és a zenekar józan fölfogásához, muzikális érzékéhez fordul. Minden részletet pontosan és aprólékosan szeret leszögezni, mert nem bízik a röpke hangulatok erejében és semmit sem hagy könnyelmű : «No majd az előadáson!» … fölkiáltásával az adott pillanat ihletére.
Mindkét lábával a rögön áll. Pozitivista. így érthető meg föltétien betűtisztelete, amellyel a vezérkönyvek kottaszövegéhez ragaszkodik. S ebből magyarázható az a szembeötlő szokása is, hogy egyéni fölfogásának, elképzelésének hitelességét lehetőleg a szerzők — különféle bonyolult és titkos hagyományok útján reászármaztatott — «eredeti» szándékaival támasztja alá, mintegy fémjelzett jóváhagyásul ilyenformán támadhatatlannak vélt saját értelmezése részére.

Ámde Beethoven VI. szimfóniáját valóban úgy vezényli Willem Mengelberg, mintha közvetlenül a bonni mestertől kapta volna utasításait. (Napjainkban a német-alföldiekkel közel rokon flamandok amúgy is teljesen maguknak követelik Beethovent.)

Csajkovszkij V. szimfóniája közben viszont már szinte kétségessé váltak az efféle «közvetlen utasítások», mert a mű talán még szebben szólt, sőt kétségtelenül nemesebben és magasabbra szárnyalt, mint szerzője tulajdon elgondolásában tehetné. Döntő bizonyíték ez — a szerzőkre hivatkozó Willem Mengelberg ragyogó karmesteri tehetsége mellett, amely már a műsor elején Johann Christian Bach b-dúr szimfóniájában is megmutatkozott.

Filharmóniai zenekarunk nagy estje volt az a hétfői hangverseny. Operai szolgálatot végző együttes mindenféle kényelmi hibákat vesz föl, részint időhiányból, részint fáradtságból. Ilyen alkalmak azonban fölrázzák, ünnepien friss becsvággyal töltik el és föltárják a benne rejlő gazdag fejlődési lehetőségeket.
 

JEMNITZ SÁNDOR

A ZENE, 1934.XII.1.


2042 Búbánat 2018-03-25 14:43:30

10 bölcs Debussy-gondolat az évforduló

Csabai Máté á Fidelio - 2018.03.25. 10:01

100 éve hunyt el Claude Debussy, a francia zene egyik legnagyobb mestere, akinek festői, impresszionista hangja semmit sem veszített fényéből. Az évforduló alkalmából korabeli interjúkból válogattunk.

Magyarul is olvashatók Debussy összegyűjtött írásai és beszélgetései. A kötetet a Rózsavölgyi és Társa adta ki 2017-ben a neves Debussy-játékosnak és - hangszerelőnek, Kocsis Zoltánnak ajánlva.

"Debussy egyike azon kivételeknek, akik zeneszerzőként a szavak mesterei is voltak. 1901-től haláláig rendszeresen közölt hangversenykritikákat, amelyeknek hangja vállaltan volt szubjektív, szellemes és vitriolos.
A kötet második felében Debussy interjúi olvashatók. Ezekből az írásokból választottunk tíz tanulságot, meghökkentő vagy bölcs részletet, amelyek éppúgy megvilágítják a zene lényegét, mint Debussy forradalmi személyiségét és művészetét."


2041 Ardelao 2018-03-10 22:37:34

 

Budai Színkör másodhegedűse komponálta a „Sába királynőjé”-t

Keszthelyen, a Kossuth Lajos utcának nevezett Fő-utcában, a 22. számú házban született 1830. május 18-án Goldmark Károly.

Születési adatai a keszthelyi anyakönyv 4. lapjának 10. rovatában fordulnak elő. Az adatok szerint Kischel nevet kapott a zeneszerző, ami rövidítése a Jekuthiel bibliai névnek. A Kischel név fölé irt Kari név, későbbi elütő tintával irt írás. Goldmarkék lakása a kaputól balra, az emeleten volt. 21-en voltak testvérek.

A soproni színházban működött, mint másodhegedűs Goldmark Károly az 1848 —49-i szabadságharc után. Fivérét, dr. Goldmark Józsefet, aki fiatal orvos volt és részt-vett a szabadságharcban, Latour hadügyminiszter meggyilkolásában való részvétellel gyanúsították és halálra ítélték. Elfogatási parancsot adtak ki ellene. A csendőrség megtudta, hogy „valamilyen" Goldmark hegedül a soproni színházban is. Elindult az őrjárat. ... Este volt előadás.

Goldmark Károly egyik jó-barátja megsejtette a veszélyt, lélekszakadva rohant a színházba, félrelökte a jegyszedőket, bejutott a nézőtérre és felkiáltott:

Goldmark lauf, di sandarn szan da!
... (Szaladj Goldmark, itt vannak a csendőrök!)

Goldmark, a másodhegedűs, előadásközben hóna alá kapta hegedűjét és úgy futott el a szomszéd faluba, szüleihez, akik most már Sopron közelében laktak.
A csendőrök elől menekült Budára, ahol hosszas szaladgálás után sikerült bejutnia a Horváth-kerti színházba — másodhegedűsnek. Ott békén hagyták.

Ferenczy Frigyesnek, az Operaház rendezőjének, nagybátyja volt Goldmark Károly.

A zeneszerző így mesélte el a «Sába királynője» történetét az akkor még fiatal színi-növendéknek:
- Szomorú anyagi viszonyok között éltem Bécsben. Igaz, hogy a «Sába királynője» már készen volt (800 forint állami segélyt kapott, hogy befejezhesse, de a pénze rég elfogyott). Szó sem lehetett arról, hogy előadják. A bécsi Operának nyújtottam be. Hét évig feküdt a poros könyvtárban.

Zongoraórákat adtam és 25 forint havi gázsival kínlódtam a Carl Theaterben.
A
«Sába királynője» benyújtása után 6 évvel, volt egy kedves tanítványom.
Gomperz-Bettelheimné, a bankár felesége, aki énekesnő volt. A gyönyörű asszony, amikor Liszt Ferenc egyszer meglátogatta, ezt mondta a nagymesternek:
— Kedves Liszt Ferenc! Van itt nekem egy zongoratanárom, igen derék ember. Szegény már 6 évvel ezelőtt benyújtotta operáját és még mindig nem akarják előadni. Tehetséges
fiú, segítsen rajta.

— Lehet, hogy az ön szemében, asszonyom, tehetséges — jegyezte meg Liszt — egyébként talán közönséges skribler.

— Hetek múlva Gomperz-Bettelheimné sürgősen felrendel. Hozzam magammal a Sába királynőjét. El is vittem a bevonulási induló zongorakottáját.

— Ott volt Liszt Ferenc. Sápadt lettem, dobogott a szívem és Istenhez fohászkodtam. A mester rám nézett, szótlanul elvette a kottát, rátette a zongorára. Aztán odaállt és csak úgy egy ujjal játszogatta. . . . Egyszerre ideges lett, széket húzott maga alá, belemelegedett és játszani kezdte az indulót. Amikor vége volt, mosolygott és megrázta a kezemet.

— Jól van, Goldmark úr, ha a többi is ilyen, nyert ügye van!

— Beszélt Andrássy Gyula gróffal és Hohenlohe intendánssal, aki felhozatta munkámat a raktárból.

Hans Richter (későbbi nagy karmester) játszotta le zongorán. Az utolsó taktusok után Hohenlohe herceg energikusan rászólt az igazgatóra:
— Ezl az operát két hónap alatt tessék betaníttatni!

Úgy is történt. A főpróbán azonban olyan rosszul ment minden, hogy Goldmark elájult. Mária Wilt énekelte Szulamit szerepét és megkönyörült a zeneszerzőn. Beteget jelentett és az előadást el kellett halasztani. Hónapokkal később tomboló sikerrel hozták színre, a következő évben pedig a budapesti Operaház is előadja.

Goldmark Károly agglegény volt. Évek hosszú során szeretett egy asszonyt, aki házat örökölt és elköltözött a zeneszerzőtől.
Annál nagyobb volt a csodálkozása, amikor egy napon gmundeni villájába beállít egy hölgy, aki bemutat egy 14 éves leányt.

— Ki ez a kislány?
— Goldmark Hermina, az ön leánya.

A gyermek úgy hasonlított hozzá, hogy az öregedő Goldmark könnyes szemmel ölelte magához.

Később adoptálta. Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter közbenjárása után hivatalosan is a leánya lett a kis Hermina, aki később Hagenbarth bécsi szobrászművész felesége lett.

 

KRISTÓF KÁROLY

SZÍNHÁZI ÉLET, 1929. szeptember 15-21.

 


2040 IVA 2018-03-10 03:36:05 [Válasz erre: 2039 Momo 2018-03-10 02:47:34]

Köszönöm. Remélem, legközelebb időben rájövök.


2039 Momo 2018-03-10 02:47:34 [Válasz erre: 2038 IVA 2018-03-10 02:36:38]

Kimaradt a linkből a zárójel a végéről. Azért mondja, hogy olyan szócikk nincs.


2038 IVA 2018-03-10 02:36:38 [Válasz erre: 2036 joska141 2018-03-10 02:12:11]

Ez nagyon furcsa!
A "még nincs ilyen szócikk" közlés alatt rá lehet kattintani erre az opcióra:
Keress „Gáti István (operaénekes” szövegre más szócikkekben.
A következő stációnál erre:
Gáti István (operaénekes)
Aztán előjön a keresett oldal.

Köszönöm a jelzést, kedves Joska141, de csak ezt a most kitapasztalt módszert tudom ajánlani.


2037 IVA 2018-03-10 02:22:54

Felháborítónak tartom a K. K. Hofoper pénztári nyitvatartási rendjét! Kizárólag hivatali időben lehet előváltani jegyet, az interneten pedig egyáltalán nem!
Az is érdekes, hogy elég volt fél 7-kor kezdeniük a Sába királynőjét, holott nem járt a metró, nálunk pedig a 4-es metró mentén 18 órakor kellett kezdeni, és még a balettbetétet is alaposan meghúzták.


2036 joska141 2018-03-10 02:12:11 [Válasz erre: 2035 IVA 2018-03-10 01:59:27]

Tisztelt "IVA"!

Restellem a dolgot, de én nem találok a Wikipédián Gáti István cikket. Ha kattintok az Ön által megadott hivatkozásra, egy szöveg olvasható, hogy "még nincs ilyen szócikk"...

Rosszul vagy rossz helyen keresem?


2035 IVA 2018-03-10 01:59:27 [Válasz erre: 2034 oldalsonka 2018-03-09 23:29:42]

Kováts Kolos és Miller Lajos is főszerepelt az Ernaniban, de A nap képén én másik két főszereplőt, Kincses Veronikát és B. Nagy Jánost láttam:
http://www.momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2018-03-09

Takács Mária az Ernani premierje után bő két héttel, a második szereposztásban énekelte Elvirát.
A Wikipédián szócikke van Gáti István operaénekesnek, amelyből sejthető, miért „tűnt el” Takács Mária is:
https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1ti_Istv%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes)
A Café Momusön egy Zéta készítette interjú olvasható Gátival 2012-ből, ott is megemlítikTakács Máriát.
http://www.momus.hu/article.php?artid=6342


2034 oldalsonka 2018-03-09 23:29:42

Köszönketően a képen látható két fészereplőnek, Kováts Kolosnak és Miller Lajosnak, valamintr Lamberto Gardellinek, fantasztikus előadás volt. Ott voltam a főpróba egy részén rádióban hallgattam a premiert és utána láttam még legalább egyszer az előadást is. Évekkel később Takács Mária énekelte többek között a női főszerepet. Róla nagyon rég nincs semmilyen hír. Kár, szép hangú csinos nő volt. Remélem él még.


2033 IVA 2018-03-06 01:57:48

Biztosan zsörtölődtek a Café Momus fórumán 1866-ban is, amiért családi szereposztásban hozták ki a Traviatát.
Kíváncsi voltam legalább a címszereplő keresztnevére:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Markovits_Ilka


2032 Ardelao 2018-03-05 11:47:57

 

Szergej PROKOFJEV emlékére, aki 65 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el.

(1891.IV.23. – 1953.III.5.)

 

PROKOFJEV: «Önéletrajz»

Prokofjevet egész életében foglalkoztatta egy hatalmas önéletrajzi freskó megalkotása. Gyermekkori naplóvezetése már írói hajlamokról árulkodik, s ez a későbbiekben már-már egy minduntalanul megújuló önéletrajz-írási szenvedéllyé fokozódik. Az úgynevezett rövid életrajz, amely a 30-as évek közepéig öleli föl munkásságát, befejezetlen maradt.

Sajnos hasonló sorsra jutott a kötetünket alkotó átfogóbb, nagyobb formátumú „ÖNÉLETRAJZ” is. Az 1937-ben megkezdett munkában többszöri próbálkozás után sem sikerült számottevően előbbrejutnia, és így ez a kísérlete is torzó maradt.

De az írás ebben a formában is páratlanul értékes dokumentum. Dokumentuma először is Prokofjev emberi és művészi kvalitásainak: kivételes rendszerező és szervező hajlamának, sokoldalú érdeklődésének, korán megnyilvánuló művészi tudatosságának, munkaszeretetének, éleselméjűségének és kritikai hajlamának, de dokumentuma fenegyerekes csínytevéseinek, játékszenvedélyének, fiatalos gőgjének és humorának is, amiről a kötet lapjain megelevenedő történetek és a történetek szereplői tanúskodnak.

Az „ÖNÉLETRAJZ” végül, de nem utolsósorban az oroszországi századforduló hiteles dokumentuma: a vidéki nemesi kúriák és a pétervári zeneélet hatalmas pannója, melyen nyomokban már a változás előjelei is megmutatkoznak.

Kétarcú könyv: sokszínű tartalma és írásmódja, kedves mulatságos illusztrációs anyaga elsősorban a zenekedvelőnek, mindenekelőtt az ifjúságnak szól, de jegyzetei és zenetörténeti hitelessége révén a muzsikusoknak is értékes forrásmunka.

 

Zeneműkiadó

1981.  






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.