vissza a cimoldalra
2020-09-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5887)
Kimernya? (3769)
Régizene (4362)
Társművészetek (2071)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62448)
Rost Andrea (2053)
Opernglas, avagy operai távcső... (20654)
Eiffel Műhelyház (285)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4930)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4104)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4745)
Polgár László (270)
Plácido Domingo (932)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2058)
Franz Schmidt (3689)
Élő közvetítések (8512)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

444   IVA • előzmény398 2018-03-18 03:07:38

Turandot bemutatkozó áriáját én a Qualiton keresztmetszetéről ismertem meg, Takács Paula előadásában, és ez elég volt ahhoz, hogy beleszeressek. Később megkaptam Callas Puccini-árialemezét, amelyen az In questa reggia mai napig is a csoda maga. Ez nem akadűlyozott meg abban, hogy első Erkel színházi Turandotom, a fiatal Dobránszky Zsuzsa alakításától csaknem elálljon a lélegzetem. Az ő bemutatkozásától számítva minden Turandotot hallottam, aki megfordult Budapesten, illetve a szegedi Dóm téren, és akik elérhetők voltak felvételről. Nem mindegyikük volt meggyőző, de azt megtanultam, hogy egyikük alakításában sem szabad egy másiknak a hangját vagy előadásmódját keresni, és ha azt nem találjuk, aláminősítve elutasítani. Láttam Sass Sylvia Turandotját 1983 karácsonyán, éreztem benne az elhivatottságot, mennyire hisz abban, hogy azonos a szereppel – de engem nem győzött meg erről. Ugyanakkor sosem hittem volna, hogy Sudlik Mária erre a szerepre termett, és nyilván nagy csalódás lett volna, ha akár Takács Paula, akár Birgit Nilsson hangját keresem az övében. Csak figyeltem kíváncsian, és hamar észrevettem: ő Turandot!
Én nagyon szeretem Callas Normáját, nálam feltétlenül a világ legjobb Trubadúr-Leonórája. De Carmen-, Aida- és Manon Lescaut-felvételét sosem szerettem.
Olvastam, hogy a fórumtársak már „védelmükbe vették” Veled szemben Callast, Kincses Veronikát és talán mást is, feltétlenül csatlakozom hozzájuk. Természetesen az ízlésen nem érdemes vitatkozni, de tudni kell, hogy egy énekes lemez-, koncert- és tv-felvételei nem tükrözik minden adottságát, és ezeket is más füllel hallgatja az, aki a művész színpadi pályáját végigkísérte.
Ezt ugyan nem mondhatom el Honthy Hannáról, akit éppenséggel láthattam volna színpadon is, de sajnos a szüleim nem vittek az Operettszínházba. Ennek ellenére rádiós és televíziós fellépései és felvételei alapján gyerekkorom óta rajongtam érte, egyik kedvencemnek vallottam. (Valamikor 1957-ben, amikor még nem volt tévénk, egy szomszéd készülékén láttam A csárdáskirálynő egyenes közvetítésében: felejthetetlen volt.) Most őt is szeretném védelmembe venni. Biztos vagyok abban, hogy sarkosan megfogalmazott véleményed leírása előtt nem sokat hallottad Honthyt, vagy csak valamilyen kezdetleges, rossz minőségű vagy kopott felvételről. Nem volt operaénekes, tudtommal nem is akart az lenni sohasem. Legendás pályafutását az operett műfajában azonban korántsem csupán a külsejének, megjelenni tudásának, színészetének, különleges, fanyar egyéniségének (és akaraterejének) köszönhette, hanem gyönyörű hangjának, képzett és ápolt éneklésének is! Nagy primadonna-elődje, Fedák Sári állítólag nem tudott énekelni (sőt táncolni sem), de Honthy mindent tudott, még áldozatot hozni is a hivatásáért. Lágy, kiegyenlített, erotikus színezetű lírai szoprán volt az övé, intelligens dallamformálással, jól érthető szövegmondással énekelt, és sohasem harapta el a sorvégeket netán levegő fogytán. Amikor idősebb lett, természetesen megkoptak ezek az erényei, de szerepkört váltva (tudjuk, hogy darabokat írtak át azért, hogy egyéniségére szabhassanak figurákat) az éneklésbeli hiányosságokat is szellemesen építette be egy-egy megformált szerepbe, sohasem kellemetlenül. (Éles, csipogó sohasem volt a hangja.)
Mielőtt offolás vádja érne, amiért ebben  topicba szóltam legnagyobb operettprimadonnánkért, elmesélem, hogy egyetlenegyszer személyesen is láttam Honthy Hannát. Nem színpadon, hanem az Erkel Színház nézőterén, amikor megnézte a Normát Sass Sylviával. (Nem a premiert, de könnyű behatárolni: ez csak 1978-ban történhetett, nagy valószínűséggel még a bemutató évadjában.)

398   david28 • előzmény397 2018-03-17 15:09:57

Természetesen kedvenc vagy nem kedvenc, én is hallom, amit annyira nem szeretnék. Az operettfelvételeit kedvelem, végre egy hanggal hallok operettet, mert a Honthy-féle éles, bizarr csipogással engem ki lehet kergetni a világból. Az igazi mellélövése szerintem a poplemeze volt, néhol Psota Irént idézi az éneklése, ami inkább vicces. Az Ave Maria szép, de ennyi. A Total eclipse of the heart (Nézz körül) meg nagy kedvencem, szép is a magyar szöveg de az orrhang, torokhang meg az operás fejhang váltakozása egy dalon belül kifejezetten bizarrá teszi azt a feldolgozást.

397   parampampoli • előzmény395 2018-03-17 14:52:46

Azon a Toscán én is ott voltam, az már valóban a szomorú végjáték kezdete volt. De egy énekest nem a hanyatlása, hanem a fénykora alapján kell megítélni. Ahogy azt david28 teszi.

395   ladislav kozlok • előzmény392 2018-03-17 13:14:48

Nizajemon hozzászolása nem volt butaság. En is nagyon szerettem Saas Sylviát, de csak addig még nem láttam eloben Pozsonyban. A Toscában lepett fel a 80-as évek végén. Ez egy Tosca parodia volt, semmi hang de rengeteg afektálás, igen is színézkedés. / Allitolag Callas tanácsait kovette /.  

392   david28 • előzmény381 2018-03-17 01:17:52

Nem hiszem, hogy egy művésznőnek azzal kéne foglalkoznia szerepválasztás és szerepátélés kapcsán, hogy az életben hány férfi szereti a drámázó nőket. Én férfiként az olyan férfiakat utálom, akik nem bírják elviselni az erős, okos nőket, mert féltik a "hatalmuk"-at. Ennél butább érvelést még az életben nem hallottam, már elnézést.

381   nizajemon • előzmény379 2017-08-16 06:38:43
Minden nagyrabecsülésem ellenére is azt kell mondjam,hogy a művésznőt inkább hallgatni,mint látni "színészkedni".Tényleg nem értem,hogy gyönyörű,puha hanggal megáldott énekesnők miért nem szeretik a lírát,és törekednek a hangjuknak nem való drámai szerepekre.Az életben hány férfi szereti a drámázó hölgyeket?Százból talán egy sem.
A Ladyt elénekelhetit eszköztelenül,"csak"a hang kifejezőerejére támaszkodva,van az olyan hatásos,mint szemforgatással súlyosbítottan.
379   Búbánat • előzmény378 2017-08-15 22:48:11
Sass Sylvia: "Az ilyen szélsőséges figuráknál nagyon kell vigyázni az arányokra. Lady Macbeth ilyen még, ami talán a legkedvesebb összes szerepem között. Mindig úgy éreztem, hogy inkább színésznő vagyok, aki énekel."

Mellesleg a Hungaroton 1984-es felvételén Sass Sylvia tíz évvel „idősebben” énekli Giseldát, hiszen először 1974-ben énekelte a szerepet.

[b] http://operavilag.net/interjuk/sass-sylvia/; „Csak olyan szereppel tudok azonosulni, ami a lelkemhez közel áll” – Sass Sylvia [/url]

/Operavilag.net, 2009. december 4. - BÓKA GÁBOR interjúja/

– Az Ön nagy kiugrása A lombardok 1974-es budapesti előadásához kötődik. Azonban úgy tudom, ez a premier nem volt egészen zökkenőmentes…

– Abban az időben gyakori vendége volt az Operaháznak Lamberto Gardelli, aki specialistája volt Verdinek, különösen korai operáinak. Persze a későbbieket is nagyszerűen vezényelte, de a korai darabokból olyasmit tudott kihozni, amire nagyon kevés zenész képes (rajta kívül talán csak egyetlen: Nello Santi). Két szereposztást tűztek ki A lombardokra: én a másodikban voltam, az elsőben Sudlik Mária volt Giselda. Hogy ki melyik szereposztásban énekelt, azt az Operaházban mindig befolyásolta, hogy ki került be korábban a színházba. Ezzel nem azt akarták sugallni, hogy a második szereposztás rosszabb, csupán annyit, hogy aki már énekelt néhány jó premiert, az megérdemli, hogy elsőként mutatkozhasson be egy szerepben. Nekem tehát egyáltalán nem esett rosszul, hogy második voltam, sőt könnyebbséget jelentett. Gardelli azonban ragaszkodott hozzá, hogy meg akarja hallgatni a másik Giseldát is. Előző este Szokolay Sámsonjában énekeltem Delilát, s annak ellenére, hogy Szokolay nagyon jól bánik az énekhanggal, a Sámson mégsem egy Mozart- vagy Verdi-darab: hatalmas ugrások vannak benne, ami nem kenegeti az ember torkát. Másnap reggel hív a titkárság, hogy azonnal menjek be. Meglepődtem, mert ilyenkor legalább egy napot szoktak adni a regenerálódásra. Ám most ragaszkodtak hozzá, hogy jelenjek meg, mert Gardelli hívat, s nem számít, milyen fáradt vagyok. Bementem: Gardelli rám se nézett, nem is köszönt, végigénekeltem a próbát, majd ő felment a titkárságra. Semmit sem tudok, mi történt, hogy történt, de egyszer csak közölték velem, hogy én éneklem a premiert. Ez több szempontból sem volt jó. Rám haragudott a másik énekesnő, holott én erről az egészről nem tehettem: nem én kértem a meghallgatást. Ennek ellenére Sudlik Máriával nagyon jó barátságban maradtunk, s végül ez semmit sem rontott a kapcsolatunkon – sőt. De mégis kínos szituáció volt, ami valahol rajtam csattant, noha én ártatlan voltam a dologban. Ettől kezdve aztán Gardelli eléggé ragaszkodott hozzám, s együtt csináltuk a Traviatát is, majd a Hungarotonnál készített Verdi-sorozatában is több felvételre meghívott. A lombardok pedig nagyon nagy sikert aratott. Különlegessége volt ennek az előadásnak, hogy vetített díszletei voltak, ami mobilissá tette a produkciót, s így a Covent Garden az egészet, úgy ahogy van, megvásárolta. Forray Gábor díszleteivel és Mikó András rendezésével pedig én is mentem Londonba, s ott énekeltem először José Carrerasszal, akinek szintén ez volt a londoni bemutatkozása.”

378   nizajemon 2017-08-15 20:52:59
Hallgatva a közvetítést,megint eszembe jutott,hogy mi a fenének kellett ezt a gyönyörű hangot a Ladyvel tönkretenni :((((((meg a többi,nem Neki valóval).
Hírek
• Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-re tervezett évadnyitó hangversenye
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

Pusker Júlia (hegedű), Devich Gergely (cselló), Szabó Marcell (zongora)
Grieg: e-moll zongoraszonáta, op. 7
Grieg: Andante con moto
Grieg: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Igaz Andrea (hegedű), Máté Győző (brácsa), Soós Levente (oboa), Varga Gábor (klarinét), Varga Zoltán (kürt), Pfujd Zsanett (fagott)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
Mozart: Lucio Silla, K. 135 – Nyitány
Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante, K. 364
Szünet
Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante, K. 297b
Mozart: A varázsfuvola, K. 620 – Nyitány
A mai nap
történt:
1869 • A Rajna kincse bemutatója (München)
született:
1931 • Nello Santi, karmester († 2020)
1954 • Gőz László, harsonás
1958 • Andrea Bocelli, énekes
elhunyt:
2001 • Isaac Stern, hegedűs (sz. 1920)