vissza a cimoldalra
2020-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62449)
Régizene (4430)
Eiffel Műhelyház (291)
Társművészetek (2081)
Kimernya? (3772)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4934)
Balett-, és Táncművészet (6037)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1449)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4108)
Franz Schmidt (3691)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2060)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2841)
A nap képe (2234)
Opernglas, avagy operai távcső... (20659)
Lisztről emelkedetten (1013)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7378)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

411   nizajemon • előzmény409 2018-03-17 16:00:08

Kedves PPP...26 évesen a fenének kellett Turandot neki????

409   parampampoli • előzmény406 2018-03-17 15:57:35

Hibátlan koloratúrái voltak, és a 49-es Turandottal sem volt semmi gondja, ahogy a Ladyvel se, Abigéllel se. Mindent tudott ! De aztán jött Bellini és Wagner felváltva, lefogyott 60 kilót, és akkor már persze, hogy nem ment úgy a Turandot, mint előtte. Aztán válás, szerelem, abortusz, elhagyás... szóval nem volt könnyű sors. Ismétlem, egy énekest a fénykora alapján kell megítélni, ezekhez Callas esetében mérce a a kalóz Nabucco, az 51-es első Gioconda, a mexikói Aida, és az 55-ös két élő Norma: Scala és RAI. Ha semmi mást nem tett volna, csak ennyit, már a legnagyobbak közt lenne a helye.

406   david28 • előzmény404 2018-03-17 15:48:05

Igen, valóban kifejező volt, sőt talán a legkifejezőbb. A technikája abban a szerepkörben ahol otthonosan mozgott a hangja (mondjuk a Tosca) jó volt, de a sokszor a koloratúrákban és a túl nagy drámai szerepekben nekem erőltetettnek, sokszor éles, ráerősített torokhangnak vagy nazálisnak hangzik az éneklése, a mellhangjai meg kifejezetten "torkosak" voltak, ami furcsa jazzes benyomást keltett nekem abban a regiszterben és sokszor hallottam élő felvételeken kifejezetten hamisnak is. Persze attól is függ melyik korszakáról beszélünk, fiatalon a koloratúrái még igen jól szóltak, de a Turandot pl nála is erős túlzás volt szerintem.

404   parampampoli • előzmény401 2018-03-17 15:42:39

Itt vitatkoznom kell: Callasnak káprázatos technikája volt, de egyéni színe ellenére nem volt a hagyományos értelemben vett "szép" orgánum. Viszont amit azzal ki tudott fejezni!!!!! A túlvállalás, az egymástól eltérő repertoárok váltogatása, továbbá a magánéleti problémák vezettek oda, hogy túl hamar kiégett.

401   david28 • előzmény399 2018-03-17 15:39:20

Hm, hát szentségtörés vagy sem, én ssok esetben inkább hallgatom Sasst, mint Callast. Utóbbi énektechnikája sokszor fülemnek-torkomnak egyaránt fáj és ha valaki, akkor ő aztán rendszeresen túlvállalta magát. Mint színésznő, előadó őt is nagyra tartom, valóban egy áttörés az egyénisége, lénye, művészete, de mint énekes technikailag azért ő sosem volt a legjobbak között. Nagyon egyedi színű hang és interpretőr volt, de meglátásom szerint egyáltalán nem ismerte a korlátait.

399   ladislav kozlok • előzmény397 2018-03-17 15:31:28

Kedves Ppp, koszonom a helyreutásítást.  De azért Sass mégsem volt egy Callas, habár nagyon szeretet volna. Altalában az énekeseket nem felvételrol, de az elo eloadásakrol szoktam megitélni.  

Magyar énekesnok/akiket eloben láthattam, hallhattam- ABC sorendben/, akiket nagyon tisztelek - Kincses,Kolonits,Lukács,Marton,Tokody. 

 

397   parampampoli • előzmény395 2018-03-17 14:52:46

Azon a Toscán én is ott voltam, az már valóban a szomorú végjáték kezdete volt. De egy énekest nem a hanyatlása, hanem a fénykora alapján kell megítélni. Ahogy azt david28 teszi.

395   ladislav kozlok • előzmény392 2018-03-17 13:14:48

Nizajemon hozzászolása nem volt butaság. En is nagyon szerettem Saas Sylviát, de csak addig még nem láttam eloben Pozsonyban. A Toscában lepett fel a 80-as évek végén. Ez egy Tosca parodia volt, semmi hang de rengeteg afektálás, igen is színézkedés. / Allitolag Callas tanácsait kovette /.  

392   david28 • előzmény381 2018-03-17 01:17:52

Nem hiszem, hogy egy művésznőnek azzal kéne foglalkoznia szerepválasztás és szerepátélés kapcsán, hogy az életben hány férfi szereti a drámázó nőket. Én férfiként az olyan férfiakat utálom, akik nem bírják elviselni az erős, okos nőket, mert féltik a "hatalmuk"-at. Ennél butább érvelést még az életben nem hallottam, már elnézést.

381   nizajemon • előzmény379 2017-08-16 06:38:43
Minden nagyrabecsülésem ellenére is azt kell mondjam,hogy a művésznőt inkább hallgatni,mint látni "színészkedni".Tényleg nem értem,hogy gyönyörű,puha hanggal megáldott énekesnők miért nem szeretik a lírát,és törekednek a hangjuknak nem való drámai szerepekre.Az életben hány férfi szereti a drámázó hölgyeket?Százból talán egy sem.
A Ladyt elénekelhetit eszköztelenül,"csak"a hang kifejezőerejére támaszkodva,van az olyan hatásos,mint szemforgatással súlyosbítottan.
379   Búbánat • előzmény378 2017-08-15 22:48:11
Sass Sylvia: "Az ilyen szélsőséges figuráknál nagyon kell vigyázni az arányokra. Lady Macbeth ilyen még, ami talán a legkedvesebb összes szerepem között. Mindig úgy éreztem, hogy inkább színésznő vagyok, aki énekel."

Mellesleg a Hungaroton 1984-es felvételén Sass Sylvia tíz évvel „idősebben” énekli Giseldát, hiszen először 1974-ben énekelte a szerepet.

[b] http://operavilag.net/interjuk/sass-sylvia/; „Csak olyan szereppel tudok azonosulni, ami a lelkemhez közel áll” – Sass Sylvia [/url]

/Operavilag.net, 2009. december 4. - BÓKA GÁBOR interjúja/

– Az Ön nagy kiugrása A lombardok 1974-es budapesti előadásához kötődik. Azonban úgy tudom, ez a premier nem volt egészen zökkenőmentes…

– Abban az időben gyakori vendége volt az Operaháznak Lamberto Gardelli, aki specialistája volt Verdinek, különösen korai operáinak. Persze a későbbieket is nagyszerűen vezényelte, de a korai darabokból olyasmit tudott kihozni, amire nagyon kevés zenész képes (rajta kívül talán csak egyetlen: Nello Santi). Két szereposztást tűztek ki A lombardokra: én a másodikban voltam, az elsőben Sudlik Mária volt Giselda. Hogy ki melyik szereposztásban énekelt, azt az Operaházban mindig befolyásolta, hogy ki került be korábban a színházba. Ezzel nem azt akarták sugallni, hogy a második szereposztás rosszabb, csupán annyit, hogy aki már énekelt néhány jó premiert, az megérdemli, hogy elsőként mutatkozhasson be egy szerepben. Nekem tehát egyáltalán nem esett rosszul, hogy második voltam, sőt könnyebbséget jelentett. Gardelli azonban ragaszkodott hozzá, hogy meg akarja hallgatni a másik Giseldát is. Előző este Szokolay Sámsonjában énekeltem Delilát, s annak ellenére, hogy Szokolay nagyon jól bánik az énekhanggal, a Sámson mégsem egy Mozart- vagy Verdi-darab: hatalmas ugrások vannak benne, ami nem kenegeti az ember torkát. Másnap reggel hív a titkárság, hogy azonnal menjek be. Meglepődtem, mert ilyenkor legalább egy napot szoktak adni a regenerálódásra. Ám most ragaszkodtak hozzá, hogy jelenjek meg, mert Gardelli hívat, s nem számít, milyen fáradt vagyok. Bementem: Gardelli rám se nézett, nem is köszönt, végigénekeltem a próbát, majd ő felment a titkárságra. Semmit sem tudok, mi történt, hogy történt, de egyszer csak közölték velem, hogy én éneklem a premiert. Ez több szempontból sem volt jó. Rám haragudott a másik énekesnő, holott én erről az egészről nem tehettem: nem én kértem a meghallgatást. Ennek ellenére Sudlik Máriával nagyon jó barátságban maradtunk, s végül ez semmit sem rontott a kapcsolatunkon – sőt. De mégis kínos szituáció volt, ami valahol rajtam csattant, noha én ártatlan voltam a dologban. Ettől kezdve aztán Gardelli eléggé ragaszkodott hozzám, s együtt csináltuk a Traviatát is, majd a Hungarotonnál készített Verdi-sorozatában is több felvételre meghívott. A lombardok pedig nagyon nagy sikert aratott. Különlegessége volt ennek az előadásnak, hogy vetített díszletei voltak, ami mobilissá tette a produkciót, s így a Covent Garden az egészet, úgy ahogy van, megvásárolta. Forray Gábor díszleteivel és Mikó András rendezésével pedig én is mentem Londonba, s ott énekeltem először José Carrerasszal, akinek szintén ez volt a londoni bemutatkozása.”

378   nizajemon 2017-08-15 20:52:59
Hallgatva a közvetítést,megint eszembe jutott,hogy mi a fenének kellett ezt a gyönyörű hangot a Ladyvel tönkretenni :((((((meg a többi,nem Neki valóval).
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás István (zongora)
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc


15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Szokolay Ádám - zongora
BARTÓK BÉLA:
Három csíkmegyei népdal zongorára (1907), BB 45b
Zongoraszonáta (1926), BB 88
Válogatás a Gyermekeknek című sorozatból (1908-09), BB 53
Román kolindadallamok (I. sorozat, 1915), BB 67
Szonatina (1915), BB 69
Román népi táncok (1915), BB 68
Táncszvit (1923, 1925), BB 86

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Berecz Mihály (zongora), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Bretz Gábor (basszus)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Ünnepi hangverseny Bartók Béla halálának 75. évfordulóján
Bartók: 2. zongoraverseny, BB 101
Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, BB 114
Bartók: A kékszakállú herceg vára, BB 62
Élő közvetítés!

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)