vissza a cimoldalra
2019-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2356)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61819)
Franz Schmidt (3351)
Opernglas, avagy operai távcső... (20233)
Ilosfalvy Róbert (847)
Operett, mint színpadi műfaj (3939)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3272)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

767   parampampoli • előzmény766 2017-09-24 14:23:32
Tévedésektől hemzsegő írás!
766   Búbánat 2017-09-24 13:44:15
• 2002-06-18 / 140. szám
Népszabadság

„L e n y ű g ö z ő s z é p s é g ű o r g á n u m”

Ilosfalvy Róbert köszöntése hetvenötödik születésnapján

„Ferencsik János főzeneigazgatói kinevezésén még szinte meg sem száradt a tinta, amikor 1957 szeptemberében csikócsapattal - így emlegettük akkoriban - felújította a Bohéméletet. Néki ez volt az első tennivalója új funkciójában. Emlékezetessé tette a produkciót, hogy valóban Nádasdy Kálmán rendezte, kinek „Neve, ha van, csak áruvédjegy” a tegnapi, mai Bohéméletek műsorlapján. Különleges varázsa volt annak, hogy a közreműködők valóságos életkora harmonizált szerepeik színpadi életkorával hangban-alakításban egyaránt.
Mimi a huszonéves Házy Erzsébet, Rodolfo az épphogy 30 Ilosfalvy Róbert. Mellettük a többi bohém: Melis, Bende, Bódy, a hisztis Musetta, Koltay Valéria. Ketten élnek e gárdából, Melis György és Ilosfalvy, a Simándy-utód, ki ma tartja 75. születésnapját.
Nem volt nyeretlen kétéves persze, 1954-ben szerződtette az Operaház, s a mély vízbe vetette azon nyomban. Nem énekelte az udvaronc Borsát a Rigolettóban, Spolettát,a derék besúgót a Toscában. Nem! Ilos Hunyady László volt, Erkel címszereplője, jegyezzük fel az operatörténeti napot: május 8-án, első évadjában. Csupán bemutatkozása előtt kérdezgették: ki ez? Mert aki hallotta, észrevette, tenor műfajban oly ritka hangfenoménnal volt szerencséje találkozni. Lenyűgöző szépségű orgánum, hibátlan énektudás; játékban akkor még tán cseppnyit merev. Lehetett is elfogódottság az alakításában, hiszen előtte öt évet szolgált le a Honvéd - anno: Néphadsereg - Művészegyüttesben, s ott színpadi gyakorlatot nem szerezhetett, annál több kényszerű tapasztalatot a zenei környezetszennyezésről, miközben az Alexandrov Együttestől importált rémséges katonaindulók szólóit fújta. Csoda, hogy nem ment rá a hangja időnap előtt.
Hanem Nádasdy, majd Szinetár Miklós hamar megtanította, mint kell hőst, szerelmest, embert ábrázolni nem csupán hanggal, gesztussal, mozgással is. Teljes értékűt nyújtott francia operákban, Mozart daljátékaiban, Wagnerben; a XX. század zenéje sem volt tőle idegen, döbbenetes drámai erővel formálta meg Sztravinszkij három évtizede nem hallott Oedipus rexének címszerepét (1958), a Szökevényt Petrovics Emil C’est la guerre- jének ősbemutatóján (1962). Valódi otthona mégis az olasz opera volt, Verdi és Puccini. Ez állt a legközelebb hangszínéhez, bel canto stílusához, gondolom, személyiségéhez is. Lamberto Gardelli preferált tenorja volt. Elementáris indulatokkal, lobogó szenvedéllyel énekelt, s ugyanígy vezényelt az olasz karmester-mágus. Ellenőrizhető kettejük kitüntetett kapcsolata, hisz nemrég jelent meg a Hungaroton CD-jén új kiadásban a Gardelli vezényelte Manón Lescaut a Házy-Ilosfalvy-Melis trióval. 1961 és 1966 között minden operaházi évadban született koprodukció a magyar tenor és a maestro közreműködésével. A repertoárról hiányzó műveket keltették tartós életre.
1966 őszétől azután minden megváltozott; Kertész István főzeneigazgató Kölnbe szerződtette Ilosfalvyt (nagyjából egy időben kezdték operaházi pályájukat itthon). Nem gond ez normális viszonyok között, szerződik a muzsikus, ahová akar, jön haza, ha hívják, és éppen rá is ér. A mi viszonyaink nem voltak ilyenek. Augusztus 1-jén nevezték ki Lukács Miklóst az Operaház igazgatójává, s ő hamarost kijelentette, aki külföldre szerződik, az az Ybl-palotába vissza nem térhet többé. Nem tudhatom, ő, a felvilágosult européer gondolta-e így, vagy a korabeli művelődési politika mondatta ki vele ezt az abszurd tézist. Utóbbira gyanakszom, hiszen magasabb helyen döntötték el, aki - pláne engedély nélkül - a Nyugattal köt szerződést, az disszidál, visszaút pedig nincs. Fájdalmasan hiányzott nekünk aranytorkú tenoristánk, kit nélkülöznünk kellett 16 hosszú esztendeig. Sok időbe telt az is, míg a televízió interjúban megszólaltathatta. Gondolom, igazoló jelentés volt ennek is az ára. Kölni szolgálati helyéről Ilosfalvy eljutott Londonba, a Covent Gardenbe, San Francisco patinás operájába, számtalan más ötcsillagos együttesbe. Csak Budapestre nem, míg 1982-ben, az életfogytiglani ítélet cáfolatául vissza nem tért. 55 évesen, tán nem ugyanazzal az ifjonti tűzzel; hangján is hagyott nyomot a világsztárként eltöltött 16 esztendő.
De Bánk bánként újból letette a névjegyét hamarost. Pedig az - Simándy után -, életveszélyes mutatvány. Hódító volt kedvelt olasz szerepeiben. Vastag plajbásszal írta be nevét Ilosfalvy Róbert a magyar operajátszás aranykönyvébe. Kívánok - kívánunk! — néki születésnapján egészséget, örömet, boldogságot sok-sok évre.

/Breuer János/

Megjegyzésem: Breuer János cikkéből hiányolom, hogy nem említi meg Ilosfalvy rendszeres hazalátogatását a kölni operaházhoz szóló szerződése alatti 16 esztendős időszakából.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Wagner-Napok
WAGNER: A Rajna kincse

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karmester vizsga III.
Győri Filharmonikus Zenekar
BEETHOVEN: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Vezényel: Rajna Martin
RAVEL: Pavane egy infánsnő halálára
PUCCINI: Bohémélet – részletek a 3. felvonásból
Vezényel: Tóth Sámuel

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Borbély Károly (festőművész)
Anima Musicae
SCHMELZER: Vivóiskola
VARGA JUDIT: Mosi
BEETHOVEN: B-dúr zongoraverseny, No. 2, op. 19
SCHÖNBERG: Verklärte Nacht (A megdicsőült éj), op. 4

20:00 : Budapest
Pesti Vármegyeháza Díszudvara

Abouzahra Amira, Abouzahra Mariam (hegedű)
Concerto Budapest
vez.: Keller András
MOZART: Figaro házassága – nyitány
MOZART: C-dúr kettősverseny, K. 190
MOZART: g-moll szimfónia No. 40, K. 550
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)