Bejelentkezés Regisztráció

Melis György


285 Klára 2024-02-14 10:50:22 [Válasz erre: 284 Búbánat 2024-02-13 12:10:14]
Ez nagyon jó sorozat! Ezer köszönet!. Felejthetetlen és pótolhatatlan művész volt.

284 Búbánat 2024-02-13 12:10:14

Magyar Katolikus Rádió – „Dallamív”

Melis György felvételeiből válogat a szerkesztő-műsorvezető: Boros Attila

Elhangzott: 2024. február 1., 16.30 -17.00

Arany János: Fülemile (vers)  - prózai hangfelvétel (1982)

Rossini: A sevillai borbély – Figaro belépője

Mozart: Cosi van tutte - Guglielmo áriája

Donizetti: Don Pasquale - Don Pasquale áriája

Robert Planquette: A corneville-i harangok - Henri márki belépője „Bejártam kétszer a világot...” (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás. A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 -22.00)

Frederick Loewe: My Fair Lady - Higgins professzor monológja: „Egy finom angol úr” (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás. A Rádió Dalszínházának bemutatója részletek: 1972. június 16., URH adó, 21.04 - 21.47) 

Az adás visszahallgatható: itt. 


283 Búbánat 2023-11-12 10:52:30
Robert Planquette: A corneville-i harangok - Henri márki belépője: „Bejártam kétszer a világot” - Melis György

Les cloches de Corneville  (1877) - háromfelvonásos operett

Robert Planquette - Louis Clairville, Charles Gabet - Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok 

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 – 22.00

Vezényel: Breitner Tamás – Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Korondy György, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, 

Várhelyi Endre, Michels János, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. 

Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.


282 Búbánat 2023-10-14 22:48:28

Néhány napja került fel a YouTube-ra Házy Erzsébet és Melis György kettőse a Viktóriából,  egy szép részlet, ami az utóbbi tíz évben rendszeresen felhangzik a Dankó Rádió operett-adásaiban. 

Ábrahám Pál – Földes Imre- Harmath Imre: Viktória – „Nem történt semmi (Good night) – Házy Erzsébet – Melis György

Km. a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Bródy Tamás

Viktória és Koltay kettőse – dalszöveg:

„- Kérem, maradjon szép emlékem, vonuljon vissza kérem, csendben, szépen.

 - Kérem, ha kéri, megígérem, de érzem, túl nem élem, nékem végem.

Refrén: - Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night, good night, good night. 

- Így kellett lenni, majd elfelejt engem, good night, good night, good night.

- A vérző szív bár sok fájdalmat rejt, ma könnyet ejt, holnap felejt.

-  Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good night, good night, good night. Mért nem hullat egy könnyet értem, úgy hittem, úgy reméltem, bús lesz értem.

- Hát csak azért, hátha látnak, legyünk nagyon vidámak, erre kérem.

Refrén: - Nem történt semmi, csak elválunk csendben… stb.

 A rádiófelvétel bemutatója, egyúttal részletek Ábrahám Pál operettjeiből először 1963. május 5-én, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40), a műsorban Házy és Melis mellett, Petress Zsuzsa és Radnay György énekelnek, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. 

Hanglemezre is rákerült ez a duett„Részletek Ábrahám Pál operettjeiből - Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória” ; Részletek HCD 16886; Bál a Savoyban – egyveleg Ábrahám Pál műveiből, LPX 65520”

(Megjegyzem, Baksay Árpád énekhangja pedig  Házy Erzsébetével együtt - a  „Sevilla-duettben” csendül fel a Bál a Savoyban-ból, de csak a rádiófelvételen található, az LP-re és CD-re ez a szám nem került rá.)


281 Búbánat 2023-10-10 10:46:13

Születésének centenáriuma alkalmából Melis György 100 arca címmel nyílt fotókiállítás a Magyar Állami Operaház Vörös Szalonjában, mely megidézi a kivételes művész gazdag pályafutását – tájékoztatta az Operaház az MTI-t hétfőn.

Melis György a II. világháborút követő fél évszázad meghatározó operaénekese volt, aki jellegzetes hangját, mintaszerű szövegmondását egyszer hallotta, sohasem felejti. Igazi énekesszínészként kiválóan maszkírozható arccal, remekül öltöztethető sudár termetével azok figyelmét is felhívta magára, akik nem voltak az Operaház vagy a Erkel Színház rendszeres vendégei” – írták a közleményben.

Mozart és bel canto figurái – többek közt Don Giovanni, Almaviva (Figaro házassága), Don Pasquale, Enrico (A csengő) – közt éppúgy otthonosan mozgott, mint a nagy Verdi-hősök – például Falstaff, Macbeth, Nabucco, Amonasro (Aida), Jago (Otello), Posa márki (Don Carlos) Renato (Az álarcosbál) – kosztümjeiben – tették hozzá.

Generációjának legizgalmasabb Kékszakállú hercegeként megfordult a milanói Scala színpadán éppúgy, mint a Walter Felstenstein vezette Komische Oper Berlinben Don Giovanniként. De sokak számára nyújtott emlékezetes alakítást Háry János vagy János vitéz szerepében, operettekben, sőt, az opera berkein kívül opera- és prózai filmszínészként és nótaénekesként is” – idézték fel.

Melis György emlékét több könyv, számos rádió-, lemez- és tv-felvétel őrzi, 1949 és 2005 között csak az Operaházban 90 produkció 68 különböző szerepében több mint 2200 estén szolgálta a közönséget.

Az évforduló alkalmából a nagy magyar bariton ezer arcából száz portét idéz meg a Karczag Márton kurátor által jegyzett kiállítás a Vörös Szalonban.


280 Búbánat 2023-07-03 12:25:41
Egy tanyáról vezetett a száz éve született nagy művész útja a világ operaszínpadaira

tudas.hu - 2023-07-03, Palugyai István

„a hétvégén Szarvason ünnepelték istentisztelettel és koncerttel az évfordulót. (Az Opera a centenáriumon még a honlapján sem emlékezett hajdani sztárjára.) Melis különleges életútjáról az ottani ünnepségsorozat szervezőjével, Melis művészi hagyatékának kezelőjével, Clementis Tamás operaénekessel beszélgettünk.”


279 Búbánat 2023-07-02 14:39:46

Bartók Rádió, ma 19.35 - 20.30

Melis György 100 III/1. rész

Melis György dalestje

Zong. km.: Ferencsik János

 

1. Ludwig van Beethoven: A távoli kedveshez - dalciklus Alois Jeitteles verseire,

2. Franz Schubert: Téli utazás - részletek a Wilhelm Müller verseire készült dalciklusból - a) A folyónál no. 7, b) A deres fő no. 14, c) A varjú no. 15, d) Ámítás no. 19, e) Az útjelző no. 20, f) A kintornás no. 24,

3. Franz Schubert: Hattyúdalok - részletek a ciklusból - a) Szerenád, b) Otthonom (Ludwig Rellstab versei), c) Az ő képe, d) A város, e) A hasonmás (Heinrich Heine versei),

ráadás: Franz Schubert: A muzsikához (Franz von Schober verse)

(Zeneakadémia, Nagyterem, 1977. február 19.) 


278 Búbánat 2023-07-02 14:13:02

Kapcs.: 358 sorszám

Az M5 csatorna sugározza ma este: 19.55 – 22.10


Giuseppe Verdi: Falstaff

 az opera televíziós változata

Zenés TV Színház bemutatója: 1985. szeptember 28.

Szöveg: Arrigo Boito után fordította Lányi Viktor, Blum Tamás és Oberfrank Géza

Szereposztás:

Sir John Falstaff - Melis György

Ford - Sólyom-Nagy Sándor

Alice Ford - Tokody Ilona

Annuska - Götz Anna /énekhangja: Pászthy Júlia/

Fenton - Baráth Attila /énekhangja: Bándi János/

Doktor Cajus - Karizs Béla

Bardolf - Palcsó Sándor

Pistol - Gregor József

Mrs. Quickly - Komlóssy Erzsébet

Meg Page - Takács Tamara

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) és a

Magyar Állami Operaház Zenekara

Karmester: Giuseppe Patané

Díszlettervező: Mátay Lívia

Jelmeztervező: Wieber Marianna

Vezetőoperatőr: Káplár Ferenc

Dramaturg: Bánki László

Zenei rendező: Erkel Tibor

Rendező: Vámos László



276 Búbánat 2023-06-26 14:32:57

A Bartók Rádió mai műsorán (19.00 – 19.30):

 „Évfordulók”

 100 éve született Melis György énekművész (II/1. rész)

(Szarvas, 1923. július 2. – Budapest, 2009. november 27.) 

 

Szerk.- mv.: Becze Szilvia 

275 Búbánat 2023-03-08 22:46:03

Sir Arthur Sullivan: Trial by Jury

Egy házasságszédelgési perről szóló darab Esküdtszéki tárgyalás címmel ismert a magyar nyelvű rádió- ill. televíziós felvételeken.

Operett („drámai kantáta” vagy „opera comique” műfaji megjelöléssel is) egy felvonásban  

Szöveg: Sir William Schwenck Gilbert

A darab ősbemutatója: 1875. március 25., London, Royalty Theatre

A cselekmény helyszíne és ideje: London, a XIX. század vége (a mű komponálásának ideje)

A zeneszerző és szövegíró-páros első közös darabjuk, ami világsikert hozott számukra.

A kisoperett magyar nyelvű rádiófelvételét - Blum Tamás fordításában és vezényletével - a Rádió Dalszínháza mutatta be 1965. szeptember 25-én, a Kossuth Rádióban. 

 Az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara mellett László Margit, Réti József, Melis György, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre és Domahidy László énekét hallhatjuk a stúdiófelvételen.

Zenés TV Színház 1991-ben televíziós felvételt készített az operettből:

Arthur Sullivan – William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás

rendező: Ádám Ottó. 

zenei hanganyag megegyezik az 1965-ös magyar nyelvű rádiófelvétellel, viszont 

 Melis György, Palcsó Sándor és Domahidy László

 ebben a televíziós változatban nem csak a hangját adják (playback), hanem el is játsszák a szerepüket a kamerák előtt! Tehát 1965-ből rádiós énekhangjuk az 1991-es képi megjelenéssel párosul!

 Díszlettervező: Mátay Lívia

Jelmeztervező:  Witz Éva

Vezető operatőr: Gombos Tamás

Dramaturg és zenei rendező: Ruitner Sándor

A Zenés TV Színház bemutatója: 1991. február 13.

Játszották:

A bölcs bíró - Melis György
A felperes - Tóth Enikő (énekhangja: László Margit)
Az alperes - Lesznek Tibor (énekhangja: Réti József)

A törvényszolga - Dunai Tamás (énekhangja: Várhelyi Endre)

Ez a televíziós felvétel megtalálható a YouTube-on itt.

(34 perc)


274 Búbánat 2022-05-19 09:49:00

Hogy volt?! Melis Györgyre emlékezünk

(médiaKlikk)

A műsor vendégei: Pitti Katalin, Clementis Tamás és Gulyás Dénes operaénekesek, valamint Kovács János karmester.

Műsorvezető: Radványi Dorottya és Sztankay Ádám

(2021)

A Duna World csatorna tegnap 20.00 és 21.00 óra között sugározta.


273 smaragd 2021-11-29 08:04:55 [Válasz erre: 264 smaragd 2020-07-02 19:31:40]

Melis György halálának évfordulója november 27-én volt, felidéztem őt gondolataimban és Kemény Egon rádiófelvételeivel emlékezem kiváló operaénekesünkre.


272 Búbánat 2021-01-28 12:16:42

Bartók Rádió, ma 12:36 - 13:23

Hangversenykülönlegességek

- A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye 

Vez.: Oberfrank Géza

Km.: Melis György (ének)


1. Wolfgang Amadeus Mozart: a) Nyitány olasz stílusban K. 318, b) Figaro házassága - a gróf áriája (Melis),

2. Gioachino Rossini: A sevillai borbély – a) Nyitány, b) Figaro belépője (Melis),

3. Giuseppe Verdi: Traviata – a) Előjáték III. felv., b) Germont áriája (Melis), c) A végzet hatalma – Nyitány

(Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár Művelődési Háza, 1969. november 30.)


271 Búbánat 2021-01-01 21:38:33

Katolikus Rádió -  2020.12.31. 23:30 – 24.00

Johann Strauss: A denevér

Szerkesztő: Szakács Emese

„Az átpezsgőzött éjszakáról szóló operett részleteit Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Kozma Lajos, Melis György, Ilosfalvy Róbert és Radnay Gyyörgy tolmácsolja.”

Magyar dalszöveg: Fischer Sándor

Közreműködik a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara
Lehel György vezényletével.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 – 22.00

A hangtárból visszahallgatható itt:

https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=23&mev=2020&mho=12&mnap=31&mora=23&mperc=30

- Nyitány

- Dr. Falke és Eisenstein kettőse, I. felv.:

„- Gyere el, hallgass rám! Oda érdemes ám. Holnap úgyis vár a zárka, alhatsz békén, jól bezárva.....Majd álnéven viszlek oda, Marquis Renard jól illik rád. Senki sem tudja ezt meg soha..../- Vacsorára indulok, hol dalolni és táncolni, szép leányok közt mulatni hajnalig vigadhatok...”  (Melis György és Szőnyi Ferenc)

- Rosalinda dala és hármas, I. felv.:

„- De szomorú a válás, a búcsúóra int. Nyolc napig ez a várás, hogy bírjam ezt a kínt. Hogy elhagy így a férjem, nyugalmat óh ki ád?.../- Óh, jaj,a szívem megszakad!...- Ki lesz a társaságom, ha vár jó ebéd? ...-  Ó, fájó pillanat, a szívem megszakad.” (Házy Erzsébet, László Margit és Szőnyi Ferenc)

- Orlovszky kupléja, II. felv.:

 „Van nálam gyakran társaság, hisz szórakozni kell. Itt tölti mind az éjszakát, amíg a nap felkel. Nem érdekel egy szó sem itt, hisz oly unalmasak, én azt teszem, mi jól esik, de nékik nem szabad. Ha bárki unja itt magát, a többiek előtt, én megfogom a gallérját, s kipenderítem őt. S ha meglepné egy percig, hogy mért teszek ilyet? Mert énnekem ez tetszik, ki hogy szokta meg...” (Kozma Lajos)

- Bordal (Orlovszky, Adél, Eisenstein):

 „- A szőlő égi nedve, trallalalalala,életünknek kedve, trallalalalala,a császárok, királyok, a grófok és lakájok mind szolgái, míg élnek, a szőlővenyigének. No koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár.....A felségnek ez mindig jár, így dukál. Első Pezsgő néven ő császár és király. – Őfelsége sokáig éljen! – A császár és király!”  (Kozma Lajos, László Margit és Szőnyi Ferenc, km. Házy Erzsébet, Melis György, Radnay György, az MRT Énekkara)

- Adél „kacagódala”, II. felv.:

 „Ej, márki úr, ön nem pirul? Tanítsam arra én, mi a biztos jel, hogyan ismer fel egy hölgyet könnyedén? Hisz látja, mily gyöngéd e kéz, ha ily karcsú kis lábra néz! Beszédem a varázsom, a vállam, ez bársony, ily finom úri kincs szobaleánynak nincs. Remélem, hogy belátja ezt, a tévedése oly groteszk.  Mulatok csak, hahaha. hihetetlen, haha, ugye érti, ha nevettem, hahaha...”  (László Margit, km. az MRT Énekkara)

- A III. felvonás fináléja (kórus, Eisenstein, Dr. Falke, Orlovszky, Adél, Alfréd, Rosalinda, Frank, kórus):

„ - Ó irgalom, ó irgalom, jó denevér, ne bántsd nagyon! Az áldozat már érzi bosszúdat! - Mondjátok, mi történt itt?  Mert engem minden megszédít! Mondjátok, az istenért! - Bosszút állt a denevér!...- De mi történt, hogy és mint? - Ami volt, az semmi más, mint csak tréfa, ugratás. - Vele játszottunk mi mind. ... / - Ó de boldog így az élet, köztünk mindig béke lesz. Hadd öleljelek meg téged!  - És ha nem pont így esett, csak hagyjuk meg hitében, így boldog lesz mindenképpen. .../- Rosalinda! Bocsáss meg a te kis hűséges uradnak! Láthatod, hogy mindennek az az átkozott pezsgő az oka! - /- A pezsgő volt a vétkes, trallalalalala,ezt ő vitte véghez, trallalalalala. De ő is oka annak, hogy tetszem az uramnak. Így visszaadta épen és hűségben a férjem. No koccints hát! Az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár!...” Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Kozma Lajos, Melis György, Ilosfalvy Róbert és Radnay Gyyörgy, km. az MRT Énekkara)


270 Búbánat 2020-12-25 19:21:52

Házy Erzsébet három duettet énekel Melis Györggyel azon a ”Mézeskalács”- rádiófelvételen, amelyről most ezeket a részleteket is, újra meghallgathattuk a Dankó Rádió nemrég véget ért operettműsorában („Az a szép”):

  • Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács

A  Rádió Dalszínházának bemutatója - keresztmetszet: 1977. január 21., Kossuth Rádió 17.19 – 18.04 

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András

- Örzse és Jóska kettőse III. felv.: „-Vidd ezt a mézest véled el, a tarisznyádba tedd el, talán még sor kerül reá, ne hadd itt Jóska, vedd el. / Szív küldi szívnek szívesen, szív a szívtől kapja szívből kedvesen; ha nem kapja szív a szívtől igaz szívvel, kedvesen, küldje vissza szív a szívnek, tiszta szívből, szívesen....” (Házy Erzsébet és Melis György)

- Örzse és Jóska kettőse, I. felv.:  „Kívül piros, belül édes, olyan cukor, mint a rétes, jaj, be szép! Jaj be szép! Közepén a kép!.../ … Hencida, Boncida, Bergengócia, mért is csak az uraké az óperenci-en-ci-a!”  (Házy Erzsébet és Melis György)

- Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Én a párod, te a párom, nem választ el semmi se, sem sírásó, sem koporsó, sem harangszó, sem mise: két szegény kis tücsköt így ád össze az egek ura. /- Nem kell a tücsöknél ehhöz semmi figura, semmi figura, semmi figura. /- Tudja jól a tücskök dolgát a mezők ura, a szívek ura, az egek ura…!”  (Házy Erzsébet és Melis György)


269 Búbánat 2020-11-10 11:14:27

YouTube-ra felkerült:

Fényes Szabolcs: „Fekete csillag a két szemed” - Házy Erzsébet és Melis György

Km. a Magyar Rádió Szimfonikus és Tánczenekara és Énekkara, vezényel: Polgár Tibor

Fényes Szabolcs – Ambrózy Ágoston - Innocent Vincze Ernő: Fekete csillagok (részlet, Qualiton. 1957)

Forrás:  Hungaroton, 1960, LP – „Egyveleg Fényes Szabolcs műveiből"

 Alternatív felvételen: HÁZY ERZSÉBET és BENDE ZSOLT éneklik ugyanezt a kettőst, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar.

A felvétel karmesterének nevét és a felvétel idejét,  helyét még keresem... - feltehetően, Breitner Tamás vezényel, és 1965 körül készült a "Fekete csillagok" szerelmi kettős új rádiófelvétele. Megjegyzem, ezen nem szerepel énekkar és a dalszöveg is némileg módosult.


268 Búbánat 2020-10-24 11:40:51
Adelaidei Magyar Értesítő, 1975-01-01 / 1-2. szám

Magyarnóta és Operett Est

táncos vacsorával egybekötve

Március  7-én. Pénteken

HÁZY ERZSÉBET  és  MELIS GYÖRGY

Magyar Állami Operaház Kitűnő énekeseinek fellépésével.

Felejthetetlen élményben lesz része. Hozza el austrál barátait is.

A hírneves művészek austráliai concert útjuk folyamán Adelaide-ben csak egyszer, Klubházunkban lépnek fel!

AZ EST PROGRAMJA:

7.30 - 8.45 Meleg vacsora kiszolgálása. Szűcs Sanyi
continentális zenekara játszik.

9.00 - 10.00 HÁZY ERZSËBET ÉS MELIS GYÖRGY
felejthetetlen programja.

10.00 - 12.00 SZŰCS SANYI zenekara játszik vidám
continentális tánczenet.


BELÉPŐ DÍJ, személyenként $7.00 a meleg vacsorával együtt.

Italok a bárban kaphatók.

JEGY ELŐVÉTEL a Clubházban Szűcs Béla alelnöknél. A terem számozott asztalokkal és székekkel lesz berendezve.

Asztal rendelés kizárólag csak a jegyek megváltásával történik. Az asztalok tervrajza Szűcs Bélánál megtekinthető. Minél hamarább veszi meg jegyét, annál közelebb kerül a színpadhoz.
Pontos megjelenést kérünk, vacsora kiszolgálása csak 8.45-ig tart.
Mindenkit szeretettel vár a - CLUB VEZETŐSÉGE;

 

  • Adelaidei Magyar Értesítő, 1975-03-01 / 3-4. szám

Klubszemle

„Házy Erzsébet és Melis György előadóestje nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket! Nagyon kár volt ezt a két kiváló operaénekest és velük együtt a zeneértő hallgatóságot a számukra idegen műfaj Magyar nótázásra és operett éneklésre kényszeríteni! Ezt a rendezési hibát nehéz kimagyarázni, amikor ez volt egyetlen adelaidei fellépésük! Az estet rendező Mr. Mille mint konferanszié sem bizonyult érdekesnek, amikor azt az öreg,szakállas tréfát mondta el újra, amit néhány évvel ezelőtt itt már előadott, a szerelem desztillálását. A műsor túl rövid volt, szerencse, hogy minden jelenlevő kapott egy kishanglemezt, amelyen megfelelő kísérettel Házy ragyogóan énekli a Mimi áriáját a Bohémekből, Melis pedig a Szevillai borbély Figaró áriáját énekli - kifogástalanul. A klub vezetősége tehát kitűnő énekeseket szerepeltetett, de a rendezés ódiumát el kell magunkról hárítanunk.”


267 Búbánat 2020-09-02 14:59:27 [Válasz erre: 266 Búbánat 2020-09-02 14:58:56]


266 Búbánat 2020-09-02 14:58:56


265 Búbánat 2020-07-02 19:40:20

Johann Strauss: A denevér - Falke-Eisenstein-duett (Melis György, Ilosfalvy Róbert)

MTV 1965  operettfilm részlete

Rendező: Horváth Ádám

A Magyar Televízió 1965-ben, Horváth Ádám rendezésében operettfilmre vette a darab keresztmetszetét; Házy Erzsébet itt Adélt formálta meg (Bródy Tamás vezényelt, km.: Moldován Stefánia, Házy, Ilosfalvy, Szigeti L., Radnay, Melis, Darvas Iván, Major Tamás, Csűrös Karola) – erről a felvételről  szó esett Házy Erzsébet televíziós munkáinak ismertetései között (lásd ott az 559. sorszám).


264 smaragd 2020-07-02 19:31:40 [Válasz erre: 261 smaragd 2020-03-23 14:03:23]

Melis György születésnapi évfordulóján köszönettel emlékezem rá… Előadásában Kemény Egon „Valahol Délen”-rádiófelvételeit és válogatást dalaiból a zeneszerző 2019-es emlékhetén hallhattunk legutóbb, Nagy Ibolya „Túl az Óperencián” című műsorában.


263 Búbánat 2020-03-26 17:45:08

Melis György operettdalokat énekel, új felvételről

 (1980. november 3., Kossuth Rádió 20.31 – 20.50)

Közreműködik az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Bródy Tamás

1. Jacques Offenbach: Kékszakáll Oszkár dala

2. Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő - Bumm tábornok dala (km. az MRT Énekkara)

3. Franz von Suppé: Boccaccio - Hordó-dal (km. az MRT Énekkara)

4. Lehár Ferenc: A víg özvegy - Daniló belépője

​​​​​​​5. Kacsóh Pongrác: János vitéz - Bagó dala („Egy rózsaszál szebben beszél”)

​​​​​​​6. Huszka Jenő: Bob herceg

- A holló legendája;

- Bordal (km. az MRT Énekkara)


262 Búbánat 2020-03-24 16:02:11

„Új operett felvételeinkből" – Házy Erzsébet és Melis György énekel részleteket (1967. március 26., Petőfi Rádió, 13.20 – 13. 47) 

A Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.

1.) Karl Zeller: A madarász – Rajna keringő (Házy Erzsébet, km. Énekkar)

2.) Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Cárevics  Sonja dala (Házy Erzsébet)

3.) Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: Giuditta  „Oly forró ajkamról a csók" (Házy Erzsébet, km. Énekkar)

4.) Jacques Offenbach: A varázshegedű – Rondó „A vén Mathieu szíve árva, társa már csak a jó hegedű…”  (Melis György)

5.) Carl Millöcker: A koldusdiák - Ollendorf belépője: „Katonákkal bánni könnyű, de az asszonyokkal nem!.../Hófehér hattyú vállát csókoltam én…”  (Melis György)

6.) Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony – dal: „Rózsákat himbál a szél” (Melis György)


261 smaragd 2020-03-23 14:03:23 [Válasz erre: 260 Búbánat 2019-07-29 10:48:18]

Dankó Rádió                                      reggelente: 5:00 – 5:55

„Új hét, új vendég” Ezen a héten ismétlésben az alábbi műsorhét hallható:

https://mediaklikk.hu/cikk/2018/07/23/tul-az-operencian-pohly-boglarka-es-jenei-gabor-30-het/

A mai műsor érdekessége: annak ellenére, hogy 2020 januárja óta az ismétlésben sugárzott műsorokból többnyire kivágták a születésnapi megemlékezéseket, ma

Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc – díjas zeneszerző 2018. július 23-i születésnapi évfordulója alkalmából Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető (2012-2020) emlékező összeállítását újra meghallgathattuk:

„1969. július 23-án hunyt el Kemény Egon, kétszeres Erkel-díjas zeneszerző, akinek édesapja Bécsben nagyra becsült sebészfőorvos volt. Tanulmányait Kassán és Miskolcon végezte, de a zeneművészeti főiskolái diplomáját Bécsben szerezte meg. A könnyűzene felé fordulva önálló zenei pályája kezdeti sikereit divatos táncslágereivel aratta. Színpadi műveit viszont a Fővárosi Operett Színház mutatta be, első nagyoperettje a „Kikelet ucca 3.” Eggert Márta és Kabos Gyula, majd a „Fekete liliom” Karády Katalin, Latabár Kálmán, és a „Valahol Délen” Petress Zsuzsa és Rátonyi Róbert főszereplésével.

Hat és fél éven át Ábrahám Pál munkatársa volt Budapesten és Berlinben.

Amikor hazatért sokszínű zenei munkakapcsolatot alakított ki a Magyar Rádióval és ez a kapcsolat élete végéig tartott.

Kemény Egont az egész zenei szakma ismerte. Kiváló hangszerelőként is szerette, tisztelte.

És még valami: gyermekeknek írt kórusműveit több generáció is kedvelte és kedveli a mai napig.

De most vissza a „Valahol Délen” című operettjéhez, melynek dalait máris indítjuk:”

Kemény Egon – Erdődy János: „Valahol Délen” -– a Magyar Rádió felvételei:

•          Egy szót se szólj.... dal és lassú foxtrot, Petress Zsuzsa és Melis György

•          Még nincsen senkim sem... foxtrot, Gyenes Magda és Rátonyi Róbert

•          Valahol Délen... dal, Melis György

•          A vágyakozás („Fekete az éj...”) bolero, Mezey Mária

•          Nézd, hogy ragyog ránk a fény... kettős (Kemény Egon – Raics István: „Szerencsés utazás” című rádióoperettből) Gyurkovics Mária és Szabó Miklós (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényelt: Lehel György)

•          Ha az este leszáll... foxtrot, Rátonyi Róbert

Közreműködött a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás.

„Túl az Óperencián” – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió

2020-ban Kemény Egon zeneszerző születésének 115. évfordulója lesz. https://kemenyegon.hu/


260 Búbánat 2019-07-29 10:48:18 [Válasz erre: 259 smaragd 2019-07-29 06:47:22]

"Barátságon" van a hangsúly, természetesen!


259 smaragd 2019-07-29 06:47:22 [Válasz erre: 258 Búbánat 2019-07-28 18:00:40]

„Kemény Egon és Simándy József barátsága is legendás volt.”

Most olvastam előző bejegyzésedet és nem hagyhatom szó nélkül, hogy Nagy Ibolya a legendás szót a tegnapi műsorban a fenti mondatban használta, nem pedig úgy, ahogy feltételezem, véletlenül elírtad.

A mai szóhasználatban elterjedt „legenda” eredetileg szentek történeteit mesélte el, ugyanakkor mende-monda jelentése is van – Nagy Ibolya széles hallgatótáborához szól ezzel a manapság elterjedt jelzővel.

Régen elég volt annyit mondani hazánkban – barátság – és mindenki azt értette ez alatt, hogy a barátok vállvetve kiállnak egymásért…

Ez a szemlélet jellemezte az Ábrahám-Kemény barátságot (Budapest-Lipcse-Berlin). Ugyanúgy a Kemény-Simándy barátságot is, amelynek csúcspontja akkor volt, ahogyan Ruitner Sándor egyik műsorában elmondta, amikor zeneszerző barátja felkérte és barátja kedvéért Simándy József a „Hatvani diákjai”-ban Kerekes Máté szerepének prózai részét is elvállta (1955).

Kemény Egon zeneszerző életművében az operaénekes Simándy József 1954–ben tűnik fel:

Kemény Egon – Dalos László: „Mosolyod”

dal tenor hangra nagyzenekari kísérettel, 5’

1954. január Simándy József részére készült Sárospatakon, 1953-ban.

Tegnap meghallgathattuk…

Az akkor már nagyoperettjeivel, kisoperettjeivel, dalaival és dalciklusaival, sanzonjaival, gyermekeknek komponált műveivel, gramofonfelvételeivel magának nevet és szakmai elismerést szerzett, nagy színpadi és rádiós sikereket aratott, és rangos zenei elismeréssel kitűntetett Erkel Ferenc-díjas (1953) Kemény Egon zeneszerző karrierje középső szakaszában járt (www.kemenyegon.hu), Simándy József operaénekesi pályája 1946–ban indult, Kossuth-díj: 1953.

Az évek során, még a 60-as években, is Kemény Egon számos korábbi siker-darabját Simándy József hangjára átírta vagy transzponálta, a Magyar Rádió felvételeken örökítette meg. Példaképpen a tegnap hallott „Szerenád” című dalát említem.

A legendás szóhasználatnál maradva:

a „Kemény Egonra emlékezünk halála 50. évfordulóján” műsorhéten Nagy Ibolya összeállításában (2019. július 22-28.) a zeneszerző valamennyi elhangzott művét rádiófelvételeken  l e g e n d á s  oparaénekesnők, operaénekesek és prózai előadóművészek adták elő.


258 Búbánat 2019-07-28 18:00:40

A délelőtti rádióműsor ismétlése kezdődik, most 18 órától 19 óráig tart:

„Kemény Egonra emlékezünk, halálának 50. évfordulóján”

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

Elérkeztünk a Kemény Egon-emlékhét utolsó adásnapjához a Dankó Rádióban. A „Túl az Óperencián” felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, egész héten át a stúdióban a zeneszerző lányával, Kemény Annamáriával beszélgetett a Kemény Egon-életműről és -hagyatékról, valamint a családi emlékeiről is kérdezte.

A mai műsor számomra legérdekesebb és legmeghatóbb perceit az az interjúbejátszás jelentette, amelyben Ráday Imre színművész beszélgetett Kemény Egonnal. (Ezt megelőző egyik adásban ugyancsak Kemény Egon hangját hallhattuk egy másik interjúból, amit Boros Attila rádiósszerkesztő készített 1967-ben a komponistával:Zenés beszélgetés Kemény Egonnal pályájáról” )

Az adásban felhangzó zenék:

Kemény Egon: Különös dallam  - e szimfonikus könnyűzenét a Magyar Rádió Esztrádzenekara tolmácsolásában szólal meg, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) -1965

Kemény Egon - Tabi László - Erdődy János: Valahol Délen (1957 – rádiófelvétel; nem a teljes operettet vették fel, hanem - keresztmetszetszerűen - a főbb részletekből állították össze a stúdiófelvételt; érdekesség, hogy Melis György két szerep szólamát is felénekelte: Péteriét és Bodzásét!)

 A Fővárosi Operettszínház énekkarát és Zenekarát Bródy Tamás vezényli.

Most ezek a részletek hangzanak fel az operettből:

- Jutka és Rodrigo duettje: „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…”  (Gyenes Magda, Rátonyi Róbert)

- Anna és Péteri kettőse „Árván vártam, hogy valaki rám talál” (Petress Zsuzsa, Melis György)

- Lolita bolerója  "Fekete az ég, ötvénylő szél zúg... A vágyakozás úgy sír a szélben..." (Mezei Mária)

- Anna és Bodzás kettőse „Csendesen vártam a válaszod arra, hogy szeretsz-e engem?…/- Egy szót se szólj! A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet…” (Petress Zsuzsa, Melis György)

- Rodrigo dala: Kandúr-szerenád „Ha az este leszáll, párjával táncol a lány” (Rátonyi Róbert)

Kemény Egon és Simándy József barátságáról is szó esik a műsorban.

A legendás tenorista rádiófelvételei közül hallhatjuk ezeket a dalokat:

- Kemény Egon – Kulinyi Ernő: Szerenád  (Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) –az  1937-ben komponált dal új felvétele a  "Hogy tetszik" c. rádióműsorban hangzott el,  1955 júliusában.

- Kemény Egon- Dalos László: Mosolyod – Mosolyod száll a szélben, tündöklő tollú, hófehér madár..Repül a szív, nem ér el,szemednek tiszta kékje messze már….”  (Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor)1954 (lásd még az 1613., 1614., 1615, sorszámoknál is.)

Kemény Egon – Erdődy János: A messzetűnt kedves - történelmi rádiódaljáték Fazekas Mihály életéről.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

Erről a rádiófelvételről most két részletet hallunk

- Mihály és Ámeli „rózsa- kettőse" (László Margit, Simándy József)
„- Messzi földről jött egy Jó magyar huszár, távoli határból, hol madár se jár... /-Vas-deres lován a franciák honába jött a messzi táj felől a jó magyar huszár…”
 

- „Ámeli-dal „- Fazekas Mihály költő verssoraira (Simándy József)
Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla a már barnuló erdőkre veresses arany színt leggyent…”

Az adás végére maradt:

Kemény Egon: Ritka madár a szerelem - angol keringő (1935) – a hatvanas években készült új hangszereléssel játssza a Magyar Rádió Vonós Tánczenekara. Vezényel: Bolba Lajos.


257 smaragd 2019-07-28 17:05:48

KEMÉNY EGON

kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző portréja, 1967 körül

DANKÓ RÁDIÓ 

KEMÉNY EGONRA EMLÉKEZÜK, halálának 50. évfordulóján

2019. július 22 - 28.  30. hét

naponta: 9:04-10:00-ig és                 hamarosan kezdődik az ismétlés: 18:04-19:00

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

DANKÓ RÁDIÓ: http://stream001.radio.hu:8080/mr7.aac

„ A stúdióban e heti vendégem a kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Kemény Egon lánya, Kemény Anna Mária, akivel együtt emlékezünk édesapjára, halálának 50. évfordulója tiszteletére – így indult a mai műsor.

Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető bevezetőjét ma

  • Kemény Egon: „Különös dallam” című zeneműve (1965) indította arra az útra, amely igen sokszínű zenei műfajban alkotott szerzeményeihez vezetett minket, hacsak némi betekintésre is, amennyit ez a műsorhét még megengedett…

A Magyar Rádió Esztrád Zenekara, vezényelt: Gyulai Gaál János.

Nagy Ibolya a megjelent Kemény Egon CD-kel kapcsolatos terveiről kérdezte Kemény Anna Máriát, aki elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja azt a lehetőséget, amely abban rejlik, hogy a Kemény Egon művek révén a kor előadóművészvész-csillagainak-, valamint szerzőtársainak-, és a megzenésített irodalmi- és történelmi témák hagyományőrző köreihez is eljussanak a Kemény-életmű zenedarabjai, azaz a CD-albumok a „Hatvani diákjai” és a „Komáromi farsang” – kimondatlanul is erősítve összetartozásunkat. A Lavotta-kultusz, a Hatvani-kultusz az eddigiekhez mindenképpen hozzátartozik és ezen a ponton lépett be Kemény Egon: „Díszpalotás” című zongoraátirata (1938), amelyet Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész felvett műsorára és idén már nagy sikerrel többször eljátszotta.

Ezt a témát követte Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: „Valahol Délen” című nagyoperettje, amelyet a Fővárosi Operettszínház (1956) kasszasikerét követően az Állami Déryné Színház vitt el az akkori vidéki közönséghez – országos  sikerrel, Kemény Egon kamarazenekari hangszerelésével.

A korabeli, azaz restaurált, archív rádiófelvételekről az nagyoperett változatos zenei műfajait hallottuk:

„Még nincsen senkim sem…”  – foxtrot, Gyenes Magda és Rátonyi Róbert

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Árván vártam…” – dalkeringő, Petress Zsuzsa és Rátonyi Róber

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

A vágyakozás – bolero, Mezey Mária

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Egy szót se szólj...” – dal és lassú fox, Petress Zuzsa és Melis György

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Ha az este leszáll…”(’kandúr-sztep’) – foxtrot, Rátonyi Róbert

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

Nagy Ibolya felvetette Kemény Egon és Simándy József , ahogyan ma mondják: ’legendás’ barátságát, amelyről Kemény Anna Mária megemlítette Simándy Józsefné, Jutka asszony részvételét a februári CD-bemutatón, ahol díszvendégként maga is a színpadon emlékezett a művészbarátságból fakadó szép művekre, ezt követően pedig a családhoz kapcsolódó gyermekkori emlékeit.

Elhangzott:

  • Kemény Egon – Kulinyi Ernő: „Szerenád” (1937) – dal, Simándy József 

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte (1955).

  • Kemény Egon – Dalos László: „Mosolyod” (1952) – dal, Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényelte (1953).

A szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya végül Kemény Anna Máriát arról kérdezte, vajon melyik mű tekinthető Kemény Egon életműve csúcspontjának – és itt tértek rá „A messzetűnt kedves” című daljáték (1965) rövid részletezésére, kiemelve Fazekas Mihályt, a Lúdas Matyi szerzőjét, akinek életéről készült a Magyar Rádióban – és a műsorban visszatérve a francia témákhoz is, a hét elejére – ez a varázslatosan szép, számtalan nemes magyar vonatkozású darab.

  • Kemény Egon – Erdődy János: „A messzetűnt kedves”

Rózsa-kettős – László Margit és Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte

  • Kemény Egon – Fazekas Mihály: „A messzetűnt kedves”

Ámeli-dal – Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

És itt jött, a műsor legvégén Nagy Ibolya szerkesztői bravúrja, amely méltó volt az emlékezéshez és meglepetést szerzett minden hallgatónak:

ismét Kemény Egon zeneszerzőt hallhattuk, aki családi idilljét a Kapy utcában, és zenei pályájának évtizedek óta nem hallott részleteiből idézett: barátja, Ráday Imre színművész készített vele interjút – „Zenés beszélgetés Kemény Egonnal” címmel.

Majd ismét az égig szállt egy dallam… egyik legnagyobb korai sikere:

  • Kemény Egon: „Ritka madár a szerelem…” (1935)

A Magyar Rádió Vonós Tánczenekara, Bolba Lajos vezényelt.

NAGY IBOLYA és KEMÉNY ANNA MÁRIA a Dankó Rádió új stúdiójában, 2019. július

Az e heti műsor magas színvonala Nagy Ibolya érdeme.

Most készült először olyan rádióműsor tartalmi- és zenei összeállítás –, amely Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző karrierjének pályaívét időrendi sorrendben – sok eddig (a 2013-as Kemény Egon-emlékhét óta fellelt) nem ismert életrajzi adattal, zenével szinte teljes körűen felrajzolta, és a zeneszerzővel készült interjúkkal fűszerezve tette még hitelesebbé és szebbé.

A műsorhét sikere Nagy Ibolya főszerkesztő-műsorvezető vezetésével vendége, Kemény Anna Mária mellett a Zenei Archívum munkatársainak is köszönhető, akik Nagy Ibolya kérése olyan, gyakran több évtizede nem hallott felvételeket restauráltak és tettek sugárzásra alkalmassá a Kemény Egon-évforduló tiszteletére, és hoztak egyúttal műsorba szerkeszthető helyzetbe, hogy még mára is jutott a nagy meglepetésekből és talán még maradt is az elkövetkező adásokhoz.

Azok a hallgatók, akik ma délelőtt leültek a készülékek mellé – ahogyan régen mondták – szívükbe zárhatták Kemény Egon zenéjét, amely „olyan, hogy meghallgatva elteszi magának az ember…” mondta néhány órával ezelőtt nekem nagy örömmel, a műsorhoz elsőként gratulálók között, a szépkorúan is fiatalos Bradányi Iván, aki pályakezdésekor  – még, ha futólag is,  – ismerte Kemény Egont a Bródy Sándor utcai Magyar Rádió épületéből, a stúdiókból és a Pagodából…

Ezúton is köszönöm a Café Momus szerkesztőségének, hogy lehetőséget kaptam Franz Schmidt és Kemény Egon zeneszerző fórumának megnyitására, továbbá Héterő fórumtársunknak, hogy műszaki tudásával önzetlenül hozzájárult (link) az e heti adáshét műsorainak zavartalan meghallgatásához.

KEMÉNY EGON zeneszerző művei szerző jogvédelem alatt állnak.

Az elhangzott felvételek az MTVA tulajdonában vannak.


256 Búbánat 2019-07-03 10:00:37

Melis György (Szarvas, 1923. július 2. – Budapest, 2009. november 27.)

Forrás: facebook.com/groups/operatv/ :

György Zathureczky

Július 1., 22:48

Jeles évforduló a mai nap: 1923-ban ezen a napon született MELIS GYÖRGY. Ezt a magyar operaéletnek minden évben piros betűs ünnepként kéne megülnie, nem felejtve el soha egyetlen percre se, hogy kiről is van szó. Tartózkodni szoktam ilyen kijelentésektől, most mégis megteszem, és utána meg is indokolom: a legnagyobb magyar operaénekesről. Van egy olyan elméletem, saját használatra gyártva, hogy egy énekes értékelését részpontszámokból lehet igazán összerakni, úgy mint énektechnika, hangszín, hangszépség, hangerő, a regiszterek kiegyenlítettsége, homogenitása és biztonsága, színpadi játék, muzikalitás, kifejező erő, szövegmondás, szövegértelmezés, sokoldalúság -- hogy csak a legfontosabbakat említsem. És lehet, hogy egy énekes egy kategóriában abszolút győztes, de az összetett versenyben mégis alulmarad valakivel szemben, aki esetleg egyetlen kategóriában sem lett aranyérmes. Ha magamban csinálok egy ilyen értékelést, és ezt már régen megcsináltam, akkor azt hiszem, hogy nálam a magyar operaénekesek versenyében egyértelműen Melis György lenne a győztes. Ezt annak, aki ismeri, mert hallotta élőben, lemezen vagy videón, aligha kell indokolnom. Az elmúlt két hétben újra meghallgatott két duett Marton Évával, a holnap következő harmadik, továbbá az alább megosztott néhány felvétel, amelyek valóban Melis ritkán játszott, bár csodálatos felvételei, egyértelmű indoklásul szolgálnak. Önök most találkoznak majd vele, én már tegnap elámultam rajta, ismét és sokadszor. Hogy mi mindent tud kifejezni a hangjával, hogy zenél és játszik vele egyszerre, hogy "mondja" a szöveget. Valóban énekes és színész egyszerre, csak hallgatva is. Gyurkovics Máriára emlékezve ő mondta azt egyszer: aki hallotta, sohase felejti el, aki nem hallotta, örökre sajnálhatja. Ez Melis Györgyre ugyanúgy érvényes.

 

Lehár: A cárevics - Volgadal (1971)
https://we.tl/t-WhGW7FXtmh

Loewe: My fair Lady - Higgins dala (1972.)
https://we.tl/t-fdvyrei782

Puccini: A köpeny - Marcel áriája (1984.)
https://we.tl/t-lgCpWTvtFQ

Offenbach: Hoffmann meséi - Gyűrűária (1985.)

 https://youtu.be/PyxQui9t4D4


255 smaragd 2019-07-03 07:20:08 [Válasz erre: 251 smaragd 2018-12-02 20:23:26]

 

Ha csak egy mondat erejéig is…tisztelettel és szeretettel emlékeztem gondolatban Melis Györgyre születésnapja tegnapi évfordulóján – amikor megláttam „A mai nap” rovatban a nevét.

A 251 számú bejegyzésből sajnos kifelejtettem, de most bírom a

Valahol Délen...címadó dalt!

Egon Kemény: Peteri's Song (from 'Somewhere in the South')

https://www.youtube.com/watch?v=2U21-HJPgtU

KEMÉNY EGON- Erdődy János: "Valahol Délen" (1957)

"Valahol Délen..." - Melis György

 "Árván vártam..." kettős - Petress Zsuzsa, Melis György 

 "Egy szót se szólj..." kettős - Petress Zsuzsa, Melis György 

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

 


254 Búbánat 2019-04-07 14:28:07

a Magyar Rádió stúdiója, Melis György és Házy Erzsébet operaénekesek, fehér ingben Mikó András rendező.

a Magyar Rádió stúdiója, középen Melis György és Házy Erzsébet operaénekesek.

1963., Fotó: Szalay Zoltán

Forrás: Fortepan.hu

1963-ban két operett stúdiófelvételét vették fel a rádióban, mindkettőben énekel Házy Erzsébet és Melis György, a rendezést Mikó András jegyzi:

  • Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó (Új felvétel: 1963. május 1., Kossuth Rádió, 20.10 – 22.00) – Lehel György –Házy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi LiliSimándy József, Palócz László, Melis György, Radnay György, Szabó Ernő, Domahidy László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.

 

  • Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00) – Lehel György – Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.

Én a Csínom Palkó rádiófelvételére gondolok: az első kép jobb oldalán mintha a fiatal Andor Éva alakját látnám (kissé takarva…) - Bár ha belegondolok: Házy és Melis is valami kabát-féleséget visel a stúdióban...


253 Búbánat 2019-03-24 13:39:09

Melis György operaénekes és Peterdy Pál humorista.

 Magyar Rádió 6-os stúdiója. BÚÉK 1979! A 10 éves Kabarészínház szilveszteri műsorának felvétele

FOTO:Fortepan — ID 56332:   Szalay Zoltán


Adományozó/Donor: Rádió és Televízió Újság.


252 Búbánat 2019-02-12 11:22:44

A Dankó Rádió műsorában, Nagy Ibolya szerkesztésében Offenbach-műveiből összeállított zenék is felhangzanak:

Most Offenbach-egyfelvonásos daljátékából,  „A 66-os szám”-ból szólaltak meg nagyszerű részletek.

Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta - Innocent Vincze Ernő

Stúdió-keresztmetszet: Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes és Melis György énekel, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Pál Tamás vezényli. A felvétel bemutatója: 1989. jan. 23.

François, vándor házaló bordalát Melis György énekli, km. Kertesi Ingrid és Gulyás Dénes)

„-Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

 

Ismétlés délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban, és az interneten is, „Túl az Óperencián”.


251 smaragd 2018-12-02 20:23:26

 

Melis György elhunyta évfordulóján, november 27-én, emlékezve...

MELIS GYÖRGY

A Magyar Rádió Zenei Osztálya hangsúlyt helyezett arra, hogy Kemény Egon szép dalait Melis György előadásában is megörökítse, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, néhányat felsorolok:

KEMÉNY EGON - Ambrózy Ágoston: "Hatvani diákjai" (1955)

"Megkérdeztem a madártól..." kettős - Petress Zsuzsa, Melis György

KEMÉNY EGON - József Attila: "Tél" (1941)  

Megjelent: KEMÉNY EGON DALOK füzetben,

A budapesti Rádióban énekelte: Basilides Mária, Székely Mihály, Lantos Olivér, Báthy Anna, Bencze Miklós.

Melis Györggyel 1954-ben magnófelvételt készített a Magyar Rádió.

KEMÉNY EGON - Juhász Gyula: "Szerelem?"  (1940) 

Megjelent: KEMÉNY EGON DALOK füzetben, a Bp. Rádió I adásában hangzott fel először, Nagykovácsi Ilona énekelte, zongorán kisért: Polgár Tibor

Majd Kemény Egon hangszerelésében 46 tagú zenekarra Rösler Endre adta elő, nagy sikerrel énekelte Neményi Lili,  Wargha Lívia, később Sennyei Vera. 

Melis Györggyel két alkalommal vette fel a Rádió, 1954-ben és az újabb bemutató 1957-ben volt.

KEMÉNY EGON - Bornemissza Endre: "Reggeli telefon" (1965)

Melis György 

MÁV Szimfonikus Zenekara,  Vincze Ottó vezényelt

KEMÉNY EGON - Bornemissza Endre:  "Bárányfelhő" (1965)

Melis György

MÁV Szimfonikus Zenekara,  Vincze Ottó vezényelt

KEMÉNY EGON- Erdődy János: "Valahol Délen" (1957)

 "Árván vártam..." kettős - Petress Zsuzsa, Melis György 

 "Egy szót se szólj..." kettős - Petress Zsuzsa, Melis György 

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte

KEMÉNY EGON - Kótzián Katalin: "Édesanyám" (1963)

Dal baritonszólóra, vegyeskarra nagyzenekari kisérettel

Melis György

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  Breitner  Tamás vezényelte.


250 Búbánat 2018-08-05 11:37:11

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában  Lehár, Beethoven, Kodály és Berlioz zeneműveinek részletei mellett  egy klasszikus nagyoperett dallamai is felcsendültek a kiváló magyar operaénekeseink ének-zenei és karmesterünk vezényelte rádiózenekarunk és énekkarunk tolmácsolásában: 

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró (MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Ferencsik János) -  A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30

Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.

Karigazgató: Vajda Cecília.  Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Solymosi Ottó

Részletek:

  • Bevezető jelenet (próza és ének ): „Én rangbeli úr vagyok…”  (Ladomerszky Margit, Garancsy Márta, Lendvai Andor, Bartha Alfonz)
  • Barinkay belépője, I. felv.: „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)
  • Zsupán belépője, I. felv.: „Itt vagyok, mért hivatott?.../ Hja, az irkafirka nékem sose volt mesterségem...” (Melis György, km. Lendvai Andor)
  • Saffi dala, I. felv.: „Oly árva és jó, nincs senki a földön...”  (Házy Erzsébet)
  • Barinkay és Szaffi kettőse, II. felv.: „Ki esketett? (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, MRT Énekkara)
  • Toborzó – „Csapj kezembe, szép öcsém, állj be katonának!…”  (Bende Zsolt, MRT Énekkara)
  • Zsupán „harci” dala, III. felv.: „Spanyolországban, ahol ott jártam…/ Megállj! Kiált egy vad spanyol legény…” (Melis György)
  • Bevonulási induló és finálé, III. felv. – részlet (próza és ének): (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ágai Karola, Garancsy Márta,  Ilosfalvy Róbert, Bartha Alfonz, Melis György, MRT énekkara)

A "Túl az Óperencián" adásának az ismétlését meghallgathatjuk ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban.


249 Búbánat 2017-11-28 10:43:15

Folytatva az emlékezést kedvenc magyar baritonistámra, a felejthetetlen Melis Györgyre, találtam az interneten egy ritkán hallható, szép dalt - egy orosz eredetű keringő, melynek szerzője: Matvej Blanter Isaakovich

Melis György - A vén keringő

A magyar szöveg írója: G. Dénes György

"A Vénkeringő dallamán egy emlék messze száll
Sok éve múlt , ma már megfakult szép álom volt csupán
A Vénkeringő elkísér és sírig hű marad
És vissza hozza még talán az ifjúságomat."


248 adamo 2017-11-27 21:22:42 [Válasz erre: 243 Búbánat 2017-10-11 20:36:38]

Még egy adalék, Marton Évával kapcsolatban. Pontosabban: kettő.

Marton Éva még éppenhogy indult, amikor Melis Györggyel három fantasztikus Verdi-kettőst vettek fel a Rádióban: A Trubadúr, a Traviata és a Simon Boccanegra szoprán-bariton kettőseit. A sugallatos tehetségű, tündöklő hangú fiatal szoprán és az érett, pályája csúcsán álló bariton csoda hihetetlen találkozása volt ez. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek a fantasztikus felvételek is segítették Marton Évát művészi pályáján. Nagynéha most is hallhatóak a Rádióban.

Sok-sok évvel később, 2008-ban, amikor Melis Györgyöt 85 éves születésnapján ünnepelték (ünnepeltük) egy hosszabb beszélgetéssel és koncerttel az Óbudai Társaskörben, Marton Éva - ha jól tudom - egyenesen a repülőtérről érkezett meg, hogy ő is köszöntse a Művész Urat.


247 adamo 2017-11-27 21:01:48 [Válasz erre: 244 Ardelao 2017-11-27 13:44:12]

Egy apró adalék ehhez. Mario del Monaco, a méltán híres művész a Bajazzókban lépett fel Budapesten. A közönség azt várta, hogy a baritonra írott Prológot ő fogja elénekelni - magvas, baritonális tenorján világhírű felvételen hangzott el korábban a Prológ.

Amikor - Tonio szerepében - Melis György lépett ki a függöny elé, a csalódás jól hallható moraja futott végig a nézőtéren. És mikor befejezte, tombolt a közönség! Hála Istennek, ma is meghallgathatjuk ezt a fantasztikus éneklést (ha nem is éppen az említett előadásról), az Interneten könnyen hozzáférhető. Boldog vagyok, hogy sokszor hallhattam, sőt, egyszer - a Vörösmarty téren, az azóta már megszűnt hanglemezboltban - személyesen is válthattam vele egy-két szót.


246 Ardelao 2017-11-27 17:35:02 [Válasz erre: 244 Ardelao 2017-11-27 13:44:12]

Az angol sajtó Melis György sikeréről:


A glyndebournei ünnepi Játékokon Székely Mihály hatalmas sikerű vendégszereplése után Melis György mutatkozott be Don Juan szerepében.

A nagy angol napilapok elragadtatással írtak bemutatkozásáról, a közönség tapsorkánnal ünnepelte. A Pezsgő-áriát meg kellett ismételnie.

Íme, néhány szemelvény a legnagyobb angol napilapok cikkeiből: A Daily Telegraph július 22-i számában írja Donald Mitchell, a lap zenekritikusa: „Egy érzéki hangú és ellenállhatatlan magyar énekes mutatkozott be Don Juan szerepében. A magyar énekesnek minden adottsága megvan, amelyet Don Juan szerepe megkövetel. Megjelenése megnyerő, orgánuma meleg hangú, tökéletes. Az érzékiség, vadság, ellenállhatatlanság ritkán van meg énekesben, olyan mértékben, mint Melis Györgynél. Az ő Don Jüanjánál érezhető volt, hogy éppen olyan szabadon gyilkolna, mint ahogyan szeretkezne. Melis kiemelkedett szerepében olyan mértékben, mint kevesen elődei közül.”

A Daily Mail írja:

„Ragyogó bemutatkozás, ragyogó Don Juan” címmel: „A fenségesen Izgalmas Don Juan előadásában - írja a lap kritikusa Percy Cater, - egy 34 éves magyar operaénekes Melis György mutatkozott be a címszerepben. Valóban ragyogó Don Juan volt. Kitűnő megjelenésű, magas növésű, magabiztos énekes, tökéletes volt a szerepében. Teljesen élőnek és valónak tetszett. Erőszakos és hetyke volt, emellett sima és ellenállhatatlan, ö volt - ahogyan a szerep előírja — a szerelem igazi hazardőrje. Különösen nagy sikere volt a pezsgő-ária előadásával.”

A Times szintén elismerően ír az új Don Juan-ról, s annak lágy, behízelgő hangját dicséri.

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1961. VIII.4. (5. Évfolyam, 31. szám)


245 Búbánat 2017-11-27 14:21:52

Gách Marianne beszélgetése a jubiláló Melis Györggyel

AZ ÉRZELMEK KIFEJEZÉSÉT NEM A FILMKAMERA FORMÁLJA...”

/Film Színház Muzsika, 1985. május 11./

Amikor néhány hónappal ezelőtt a tévé képernyőjén Bacsó Péter akkor még készülő filmjének, a Hány az óra, Vekker úr? egyik jelenetét láttuk, és fölsejlett Őze Lajos fájdalmasan törékeny alakja, majd belépett hozzá Melis György, kettejük szívet hasogató párbeszéde valósággal meghökkentett. Rendkívüli leleménynek bizonyult, hogy Melist prózai színészként is remekeltessék a filmvásznán. Otthonossága — számára új környezetben —, figurateremtő képessége a darab szellemében dermesztő légkört teremtett. Még azokban a percekben is, amikor föl-fölvillantott némi ellágyulással kevert fenyegetést (az órák vizsgálgatása közben vagy az orgonajáték kéjes örömében), egyszóval lényének különös sokfélesége feszültséggel telített váratlanságokkal lepett meg.

— Hogyan határozta el magát a filmszereplésre?
— Amikor Bacsó Péter meghívott, néhány napi tűnődés után mondtam csak igent. Én már régóta tudom, badarság annak az emlegetése, hogy a filmen, a képernyőn másféleképpen kell játszanunk, mint a színpadon. Harminc évvel ezelőtt Nádasdy Kálmán szuggesztív szigorával már az Álarcosbál rendezésekor ráeszméltetett arra, hogy René, amikor megtudja, imádott felesége a legjobb barátjával csalja meg, mintha a mennyekből zuhanna a feneketlen mélységbe. „Gondolj arra, hogy most a kamera az arcodra, a szemedre villan...” A kamerát emlegette, és ezzel is jelezte, hogy az érzelmek kifejezését nem a felvevőgép vagy a színpad formálja, hanem a színész mélyről fakadó ösztönösséggel párosított tudatossága.

— Gyötörte-e a forgatáson lámpaláz?
— Lámpalázam még az operában sem lanyhult, minden fellépésemet megelőzőn kínlódom. Amikor utoljára énekeltem a Székelyfonót Ferencsikkel, azt kérdeztem tőle, mit gondolsz, ez a különös idegesség sosem szűnik meg bennem? ö azt válaszolta: „Isten ments, hogy megszűnjön!” Egyébként Bacsó fölkérésére a filmezést azzal a feltétellel vállaltam, hogy jó előre megkapom a szövegkönyvet, ellentétben a rutinos tévészínészekkel, akik ott a helyszínen, a forgatást megelőzőn tanulják szerepüket. Én már nyáron ízlelgettem valamennyi szavát, magnószalagra mondtam, és igen sokszor meghallgattam. mindaddig, amíg minden betűje belém nem ivódott. Operaszerepeimre is a tőlem telhető alapossággal készülök.

— Járása, impozáns, karcsú alakja, testtartása az évtizedek múltán sem változott .. . Minek köszönhető ez?
— Sokat segít a fizikai munka a kertemben. De legfőképpen az, amit a drága Palló Imrétől kaptam útra valóul. Az ő idős korában is szálfaegyenes háta és egész tartása — amely nyilvánvalón születési adottsága volt — mindig elcsodálkoztatott. Megkérdeztem, mit tanácsol, hogyan sajátítsa ezt el az operaénekes? Azt felelte: vállat le, lapockákat össze, fejet föl. De azt se felejtem el, hogy kétéves igazgatósága első hetében hívatott az irodájába, és azt mondta: lehetőségem nyílt arra, hogy fizetésedet most megduplázzam. Sokat köszönhettem neki...

— Ügy tudom, Palló Imre arra törekedett, hogy a tehetséges művészeknek minél kedvezőbb anyagi körülményeket teremtsen... De hogy a Vekker úrra visszatérjünk: vajon Bacsó sok rendezői instrukcióval irányította-e a maga játékát?
— Rám bízta a szerep formálását. A figura nem ismeretlen számomra, hiszen Szarvason, az ottani igen jellemes, emberséges főszolgabíró gyerekeit instruáltam, amikor a német nácik megszállták a városkát. (Én általában nem dicsekszem azzal, hogy tizenhárom éves koromtól a magam kenyerét eszem ...) Aztán, amikor egy fél évig Felsensteinnél vendégszerepeltem a Komische Oper- ben, egv hajdanvolt náci tábornok sofőrje szállított minden alkalommal a repülőállomásra. Kérdeztem tőle, vajon a tábornok hitt-e abban akár egy percig is, hogy a németek győznek a háborúban? Dehogyis hitt — válaszolta —, de a hitleri uralom idején egy ferde szempillantás elegendőnek rémlett arra, hogy kivégezzék. Hát igen, az életerős embereket általában nem a hülyeség, hanem a tébolyultság, az eszeveszett félelem hajszolta a gonoszságba, a gyilkolásba. Erre gondoltam, amikor Bacsó filmjének meglehetősen összetett alakját, a Gestapo-főnököt alakítottam. Az előadóművésznek az a feladata, hitesse el a közönséggel, hogy amit a színpadon vagy a filmen mond, az most hangzik el legelőször a világon. Ez volt a varázsa például a felejthetetlen Kabos Gyulának.

— Eszembe jut Őze Lajos félelmetes fizikai esendősége. Mit érzett, amikor szemben állt vele, miért vállalkozott a halál küszöbén, a fájdalmaktól félájultan a szerep eljátszására?
— Azt hiszem, őt nem csak csodálatos színészi megszállottság fűtötte, hanem a halállal való viaskodás elszántsága is. Mintha azt kísérelte volna meg, hogy győzedelmeskedjen a rá leselkedő veszedelmen, túlélje a hálált. De hát ez neki se sikerült.

— Vajon a forgatás és a siker óta gondol-e arra. hogy időnként átnyergeljen a filmre, a képernyőre? Bizonyára újabb ajánlatokkal halmozzák el...
— Nem spekulálok ilyesmin. Ámbár harminc évvel ezelőtt, amikor Major Tamás jó néhányszor látott az Opera színpadán, azt mondta: „Ha bármi éri, sosem lesz gondja, mihez kezdjen, mert a Nemzeti Színház mindig nyitott kapuval várja.” De a lehetőséggel sosem éltem, és nincs is efféle szándékom.

— A filmen megint csak megkapott szép, plasztikus szövegmondása ... Nem hiába jutalmazták Kazinczy-díjjal...
— Nemegyszer elmondtam már, hogy szlovák anyanyelvűnek születtem, és csak az elemi iskola első osztályában került kezembe magyar olvasókönyv. Az érthető szövegmondás az operaéneklésnek is nélkülözhetetlen eleme. Annak idején igen okosan tanította Lukács Pál, hogy a mássalhangzók ejtése lényegesebb a magánhangzókénál. A zene és a szöveg elválaszthatatlan, noha tudom, ma erre nem mindenki gondol.

— Mik a legközelebbi tervei?
— Május 11-én jubilálok. Harmincöt évvel ezelőtt kerültem az Operaház kötelékébe. Az ünnepi estén a Don Pasqualét éneklem.


Szívből gratulálunk. És remélem, hamarosan sor kerül arra, hogy énekesi pályájáról is méltón beszélgessünk.


244 Ardelao 2017-11-27 13:44:12

MELIS GYÖRGY EMLÉKÉRE

(1923. július 2. – 2009. november 27.) 

8 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a nagy művész. 


A VENDÉGEK VENDÉGE: MELIS GYÖRGY

Írta: Gách Marianne 

 

Nem, a közönség általában sosem téved. Kivált akkor nem, amikor sorozatosan kényszerül arra, hogy igazát bizonyítsa. Az operai vendégekről szóló régebbi és újabb feljegyzéseimben lapozgatok. Sztárok, sztárok, sztárok. Zömükben, jó értelemben azok, s mind világhírűek. Jó, hogy ellátogatnak hozzánk, jó, hogy belekerültünk a különféle égtájak sokat emlegetett zenei vérkeringésébe. Felvetődik bennünk nem egyszer, hogy amikor a külföldi művészeket hallgatjuk az opera színpadán, nemcsak ők méretnek meg, hanem mi is megméretünk. Az egészséges összehasonlítás eredményeképpen, hol a mérce szökken föl, hol önbizalmunk gyarapodik.

Igen, a közönség buzgón megvásárolja a kétszeresen, háromszorosan, négyszeresen felemelt helyáru jegyét. Lent a földszint első soraiban, vagy fent, jó messzire, ott, ahol a vizuális élmény rovására az akusztikus élmény diadalmaskodik. A közönség csupa várakozás, és többnyire csupa jóindulat, örül, ha drága pénzéért különleges csemegét tárnak elébe, örül, hogy örülhet. Ám még ennek érdekében sem hajlamos a megalkuvásra. A piros betűvel hirdetett hírességeket, olykor kisebb elragadtatással ünnepli, mint egyik-másik hazai énekesünket.

Pontos statisztikára nem vetemedtem, de ha visszagondolok az idei szezonra, és az elmúlt évekre, emlékszem: Melis György volt az, aki csaknem minden alkalommal a külföldi vendégek partnereként tündökölt az együttesben.

Kapásból említek néhány régi és új nevet: Simionato, Di Stefano, Siepi, Prevedi, Gedda, Scotto, Anja Silja, Kabaivanska. Sőt Anna Moffo is. Amikor a szépségéről nevezetes vendégénekesnő a Traviata előadásán megjelent Violetta tündöklő estélyi ruhájában, amelyen sűrűn rávarrt ékkövek csillogtak, szikráztak, elkápráztatta a nézőteret. Gondosan megkomponált, drága parókájának szimmetrikus fürtjei, merész dekoltázsa látványnak is megkapó volt. Az igazi siker, a felzúgó tapsvihar azonban elmaradt, és csak Melis György nagyáriája után, a második felvonásban tört ki. Egyenes hátú, kevés mozgású, idősebb Germontja, előkelő, kemény figura, higgadt, megfontolt, mégis érzelmi töltésű. Melis gyönyörű hajlékony bel cantója, bámulatosan plasztikus szövegéneklése, eszközeinek eszköztelenségével hat. Egyik régi-régi interjúban mondotta nekem: a legmagasabb szintű mesterségbeli tudás elengedhetetlenül szükséges, de észrevétlenül, magától értetődő természetességgel kell át meg átszőnie a produkciót, anélkül, hogy előre tolakodna. Melis hangzási hatása és figurájának lélektani megformálása valóban a fia — és lánya — jövőjét, karrierjét féltő apóé. Ennek az igyekezetnek tartózkodó szenvedélyes indulati megnyilvánulásaival. Amikor a közönség erőszakkal megismételtette nagyáriáját, egy csapásra ő lett az est hőse. Moffóról csaknem megfeledkeztek.

De folytathatom a sort az idei Don Carlossal is, amikor Grace Bumbry Eboliját hallgattuk. Vajon Melis megrendítő Posa márkija nem kerekedett-e felül a szépséges néger énekesnő első és második felvonásbeli produkcióján? (Mert Bumbry igazi mivolta csak a negyedik felvonásban mutatkozott meg.) S a Trubadúrban a gyereket váró, rosszulléttel küszködő Monserrat Caballé Leonórája mellett vajon nem Melis Luna grófját árasztotta-e el a közönség szeretetének és elismerésének ujjongó kifejezésével? Nincs értelme a további felsorolásnak, mert csupán ismétlésekbe bocsátkozhatnánk. Ám ne feledkezzünk meg: akadt egy olyan ünnepi este is, amikor tökéletes egyensúly született vendég és a hazai partner között. Raina Kabaivanska törékeny, átszellemített, légies Mimijére gondolok a Bohéméletben, és Melis elragadó, humoros, érzelmes, árnyalt Marceljára.
 

Melis dicsérete nem szorítkozhat csupán az összehasonlítgatás felemás örömére. Részletes elemzést érdemelne óriási repertoárja, minden alakítása a hétköznapi előadásokon is. Mert ő az a fajta művész, aki életének minden pillanatában az örök készenlét feszültségével, mondhatnám így is: ugrásra készen várja a színpadra lépés boldogító pillanatát. Hangjának, énektechnikájának újabb alakulása, gazdagodása, mindenkor tévedhetetlen intonációja, figuráinak emberi vonatkozásaiban is átgondolt megteremtése évről évre egy nagy, érett művész pályájának mind feljebb ívelését, a csúcsra érkezését jelzi. 

 

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1971. július 24. (15. Évfolyam, 30. szám) 

(Aki egyszer is látta őt, soha nem felejti el!)


243 Búbánat 2017-10-11 20:36:38
  • Békés Megyei Hírlap, 1992-04-11-12 / 87. szám

„A   Pepi-kert  levegőjét varázsolják  ide...”

Százharminc  perc  Melis  György operaénekessel
 

A Ki kicsoda? című életrajzi  lexikon a következőket tartalmazza a „Melis György" címszó alatt:
„1923. Szarvas— operaénekes. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult.  1949-től az Operaház magánénekese. Kiváló oratórium- és dalénekes, bariton.  1953. A berlini VIT-en, 1954. Prágában díjat nyert. Kétszeres Lisz-díjas (1955,  1959), Kossuth-díjas (1962).  Kiváló művész  (1967).  Főbb szerepei:  Don  Juan,  Falstaff,  Posa  (Don  Carlos), Figaro.  Továbbá  Bach  passiói,  Brahms,  Berlioz,  Mahler,  Schubert, Schumann dalai." A lexikon kiadása óta megkapta a Magyar Népköz- társaság Gyémántokkal Ékesített Csillagrendjét (1988).
Ennyit mond  a  szűkszavú  lexikon. Rajк András  „Melis György" címmel (1984) könyvet írt róla, amelyben énekesi arculatát ismerhetjük meg.

Mi elsősorban szarvasi indíttatásáról faggattuk.

Gépkocsink  tétován  kanyarog  a  szűk  budai  utcákon,  amikor  a Jószerencse utca  18-at keressük. A megbeszélés szerint Melis György 10  órára  vár  bennünket.  Elmúlt  negyed  tizenegy,  mire  megtaláljuk lakását. Csengetésünkre a házigazda nyit ajtót. Régi ismerősnek kijáró szívélyességgel kalauzol a lakásba. Hellyel és maga főzte kávéval kínál bennünket.  Segít  konnektort  keresni  a magnetofonnak,  s  rendezi  az ülőhelyeket a beszélgetéshez.
A  lakás tágas társalgójában  ülünk le. A kevés stílbútor mellett jól megférnek a paraszti eszközök: a rokka, a gereben, a zajac (csizmahúzó).  A  falakon  márkás  festmények,  remekművek.  Mellettük  néhány portré: Nádasdy Kálmán  operaigazgató, Ferencsik János  karmester. Köztük egy bekeretezett oklevél, amelyet Szarvas díszpolgárává avatásakor ( 1986) kapott a művész.

Hajdan  volt  hangversenyek

Jövetelünk célját ismeri, így kérdés nélkül is kezdi idézni a szülőhely emlékeit. S mint a gomolygó ködben át-átvillanó, majd eltűnő táj, úgy bukkannak fel és sorjáznak az emlékek. Egyik idézi a másikat: nevek neveket, események eseményeket és gondolatokat idéznek fel.

— Még 1956. előtt, amikor Margócsy Gyuszi volt Szarvas kulturális életének lelke, mozgatója, évente kétszer lementünk: Simándy, Orosz Júlia, Osváth Júlia és én:  Akkor még  állt az a  másik,  régi  mozi, ott voltak az előadások. Erre nagyon jól emlékszem.  1956. október 21-én volt  ott  egy  előadás.  Egy szombati napon,  22-én jöttünk  föl  Pestre, közvetlenül a tragikus nap előtt. Ilyen szép idő volt, mint most. Szóval akkor is volt egy ilyen nagy előadás. Az az elég nagy terem zsúfolásig megtelt. De ilyen minden évben volt többször is.

— Emlékszem, úgy  15 éve, még az édesanyám is élt, kértek, hogy adjak egy koncertet. Akkor volt egy megérzésem, olyan, amit a most világsztár Marton Éva  máig  sem  tud  elfelejteni.  Őt  akkor vették fel nagy nehezen az Operába — valami félreértés vagy hozzá nem értés folytán  nem  akarták  fölvenni  — most,  az egyik első  számú  sztár  a világon!  Bennem  már akkor ott motoszkált a megérzés,  hogy belőle nagy  énekesnő  lesz.  Megkértem, nem  jönne-e le  velem  Szarvasra. „Nagyon  szívesen  —  mondta  —  hisz  nekem  most  nincs  másutt fellépésem.” Készültünk itt egy hónapig, egy nagyon nívós összeállítással. S abban az új helyiségben alig voltak félig!

— Ez csak valami szervezési hiba lehetett! Emlékezhet a legutolsó koncertjére az Ó-templomban és az Új-templomban: zsúfolásig megtelt! Nagyon várják az emberek Szarvasra!
Ezen egy kicsit elgondolkozik, majd folytatja.

— Ha az én kis életemről beszélgetünk, azt szeretném, hogy okuljanak belőle az emberek. Nemcsak Szarvason, de mindenütt! Figyeljenek arra, hogy ebben a kis országban — nem vagyok én se nacionalista, se soviniszta,  hisz  az  ereimben  tót  vér folyik — nem  szabad  egyetlen tehetséget  sem  hagyni  elkallódni.  És  nem  szabad  a  tehetségtelent semmilyen  körülmények  között  odatenni,  amihez  nem  ért.  Mert árt! Sokszorosan árt. Márt árt ott, ahol dolgozik; árt azzal is, hogy elfoglalja a helyét olyannak,  aki odavaló. És olyan légkört teremt maga körül, ahol a nála még tehetségtelenebbek élnek csak meg, mert azoktól nem félti a helyét.

— Emlékszem a gyermekkoromban  látott néhány hangversenyre. Ilyen nevek voltak Melis György mellett: Bende Zsolt — akkor mint zongorakísérő, Sándor Judit, Gyurkovics Mária, Simándy József. Hogyan lehetett megszervezni ilyen rangú hangversenyeket egy — valljuk be — ütött, kopott, sivár, lócákkal berendezett, elavult moziteremben?

— Ez mind Margócsy Gyulának köszönhető. Akkor még tele voltam én is energiával, de Gyuszi sem hagyott. Azt mondta, hogy ennek a kis helységnek ezt csinálni kell, hogy itt ne sorvadjon el a kultúra. Ennél volt még romantikusabb is, ez még a forint előtt történt. Olyan páratlan dolog,  nem  hiszem,  hogy  volt  ilyen  máshol  a  világon:  tojás  volt  a belépődíj! Czanik Zsófival voltam lent— vele nagyon sokat koncerteztünk.  Hogy aztán mit csináltunk azzal a rengeteg tojással, azt már én sem  tudom.  Kosarakban  vitte  az egész  család.  Már akkor  is Gyuszi szervezte, hisz ő a negyvenes évek elején került oda fiatal tanárként. 1943-ban érettségiztem, akkor már ott volt.

— Az említettek ma már nagy nevek. Nem hiszem, hogy manapság össze lehetne hozni hasonló hangversenyt — sem a művészek elfoglaltsága, sem anyagi okok miatt.
— Hát?! Nem valószínű.

A Csipkár soron volt a tanyánk...

— 1943-ban érettségizett Szarvason. Volt zenetanára, Szederkényi Nándor úgy nyilatkozott, hogy itt alig volt zenei élet. Hogyan lehet az, hogy egy szegény sorsú parasztgyerek egyetemre, majd a Zeneakadémiára jutott ilyen környezetből?
— Sokat hallgatom a rádiót. Elsősorban a prózai műsorokat, mert ez a mai „könnyűzene” távol áll tőlem. Sokszor hallottam olyan fejtegetést, amely szerint a gyereknek teljes szabadságot kell adni. Ezzel nem értek egyet. Hogyha azt a nevelhető lelket nem építik, akkor szétfolyik. Az én  neveltetésemre, amíg  élek,  emlékezni  fogok.  A szüleim 18 holdas parasztemberek voltak. Csabacsűdtől 3 kilométerre — Endrőd irányában — a Csipkár soron volt a tanyánk. Sajnos már lebontották... Erről jut eszembe egy érdekes történet. Tavaszonként visznek bennünket  Amerikába;  úgynevezett  honvágy-koncerteket  rendeznek  a  kinti magyarok  számára.  Három-három  helyen  lépünk  fel  az USA-ban  és Kanadában.  Egyszer,  azt  hiszem  Torontóban,  odajön  hozzám  egy nálam fiatalabb ember, és azt mondja: Cso novo na Csipkáry? (Mi újság a Csipkár soron ?) Hát maga ezt honnan tudja? — kérdezem. Én tudom, hol született, mert én is ott születtem a szomszédos dűlőben — felelte. Ilyen kicsi a világ!
... Na, szóval az én neveltetésem olyan volt, hogy azt vagy ősállapotnak, vagy aranykornak  is lehet nevezni. Akkor még a feleség a férjet magázta, a férj a feleségét meg tegezte. Az szóba sem kerülhetett, hogy a gyerek a szüleit tegezhesse. Olyan gyereket én már csak kettőt vagy hármat ismerek, aki magázza a szüleit. Ez valahol a mélyben lazítja a fegyelmet.
...Nálunk nem volt valami drákói szigor. Hozzám a szüleim kézzel soha nem nyúltak. De hogyha megmondták, hogy „ötkor itthon vagy”, akkor otthon is voltam. Ez a szellem végigkísér felnőttkoromon is.
...Nekem nem volt sosem elfogultan klerikális a nevelésem. Az volt a szokás, hogy vasárnaponként elmentünk a templomba. Ez már azért is jó volt, hogy addig nem mentünk el lógni; és ott csak jókat hallottunk. Rájöttek már évek óta, hogy ez nagyon hiányzik. Arra is rájöttek, hogy akárki tanít a jóra, akár az egyház, akár más, az becsülendő.

— Hova járt iskolába? Kik voltak a tanítói?
— Odajártunk az Ó-templom melletti iskolába, a központi iskolába. Rohoska Lajos tanított negyedikben, de talán akkor már az Árvaházba jártunk.  Bizony  az  is  nagyon jót  tehetett,  hogy  akkor  nem  volt  ám visszabeszélés!
...Szüleim  látva, hogy szinte végig kitűnő tanuló voltam  az elemiben,  elvárták,  hogy  továbbtanuljak.  Ők  hatelemis  parasztemberek voltak, s legyezte a hiúságukat, hogy iskoláztatják gyerekeiket.
...Emlékszem még Jánovszki Gyuri  bácsira.  Ott  volt  az  iskolája felénk. Hatodikba Borgulya Bandi  bácsihoz jártam. Ő egy világzseni volt. Orgonát épített, de olyat...! Amikor itt Pesten emlegettem a nevét, azt mondták  a híres  orgonaépítők,  hogy  mindenki  fölött  állt.  Az  ő példája  is  buzdítást  adhatott,  hisz ő  is  egyszerű  családból  került  ki. Rohoskáéknál hat fiú lett tanító. Az édesapjuk cipész volt.
...Akkor még az volt a szokás, hogy minden reggel volt áhítat, még télen, abban a jéghideg templomban is. Énekeltünk. Rövid kis istentiszteletek voltak. Ott ismertem meg a lelkészt: Bartos Pali bácsit, akinek nagyon szép hangja volt. Nagyon tetszett. Később, már az érettségi előtt is  ő  biztatott,  hogy  induljak  az énekesi  pálya felé.  Nem szégyellem bevallani,  hogy az egyház utalt  ki  számomra 250 pengőt.  Ez bizony 1943-ban komoly pénz volt. És valahonnan még szerzett 250 pengőt Zerinváry, a későbbi csillagász is arra, hogy énekelni tanuljak.

— Hogy fedezték föl az énektehetségét?
— Ott  volt  zenetanár Szederkényi Nándor — nem  rég  halt  meg szegény—, ő is biztatott. Meg aztán korábban is jó nagyokat kiabáltam. Anyám is mesélte, amíg élt, hogy volt egy Potoczky nevű orvos, akihez hordott. Egészséges voltam, de kétéves koromig nem tudtam járni, mert csak  anyatejen  éltem.  Mikor  aztán  becipelt  hozzá,  mert  akkor még gyerekkocsi nem volt divatban, már Potoczky úr jött ki: „Na, megjött a kis Melis-gyerek, akkorát ordít, hogy összedől a ház”— meséli nevetve a művész.

— Lehet, hogy így kezdődik egy énekes pályafutása?
— Lehet,  hogy  így  kezdődik, de  sok  mindennek  találkoznia kell. Minél  több  kedvező  körülmény  találkozik,  annál  többre  viheti  az ember.   1943-ben  fölvettek  a  Műegyetemre.  Építésznek készültem, mert kitűnő  érettségi  bizonyítványom  volt!  Mindjárt  megkaptam  a legnagyobb ösztöndíjat, mert volt szegénységi bizonyítványom is. Az a pár  hold  földecske  nagyon  gyengén  jövedelmezett,  és  a  bátyám  is tanult.  Egy évig jártam oda,  de  közben  a  kapott  kétszer 250  pengő segítségével énekelni tanultam. 20 pengőért vettem egy órát. Hetente kétszer mentem, a pénzt szépen beosztottam. Egy év után a Műegyetemet abbahagytam,  mert  felvettek  a  Zeneakadémiára,  s  mind a kettő egész embert kívánt volna.

— A Zeneakadémián kik voltak a szakmai irányítói?
— Sajnos már mind elmentek. Hát mikor volt már az! Negyven éve! Székelyhídi Ferenc. Ő volt az elnök, arra emlékszem. Akik az Operában korábban  hallották,  azt  mondták,  hogy  klasszikus  tenor,  mert  szinte mindent énekelt, és mindent magas  fokon.  Aztán olyan mázlim volt, hogy odakerültem Molnár Imréhez, aki a szöveg érthetőségére nagyon sokat adott. Nekem ma is ez a vesszőparipám. Most tettem egy 150 000 forintos alapítványt, hogy annak a kamatait egy olyan fiatal kollégának adják, akinek jól érteni a szövegét. Mert az érthetőség az alfája az egész szakmának.
...Bementem a múlt héten az Operába. De nem éreztem jól magamat! Főleg  akkor  nem  bírok  magammal,  amikor  arra  kell  fülelni,  hogy milyen nyelven énekelnek! (Ti. a magyarok!)
...Ha vidéken járunk, odajönnek számomra ismeretlen emberek és azt mondják: „Művész úr, mi azóta szeretjük az operát, amióta magával meghallgatunk mindent, mert megértjük a szövegét annak, amit énekel.” Ezért is tettem az alapítványt. Az alapító oklevélben ez benne van: „Hitvallásom örökségeként a szép magyar nyelv operaszínpadi meghonosítása és művelése céljából magánénekes pályatársaim ösztönzésére díjat  alapítok.  A díjat  azzal  a  meggyőződéssel  hozom  létre,  hogy  a biztos  énektechnikán  alapuló  érthető  hangképzés  és  a  tiszta,  szép magyar kiejtés teszi teljessé a dalszínházi éneklés magas szintű művelését, és egyúttal a legmagasabb szintű operaművészetnek is a legszélesebb közönségrétegekben való népszerűsítését.

— Úgy tűnik, Melis György vidékről — talán éppen Szarvasról várja az utánpótlást?
— Szívesen látnám! Ezért is alapítottam egy díjat a szarvasi Vajda Péter Gimnázium  számára.  Évente  kaphatja  meg  az,  aki  ének-zenei tanulmányaiban  kiemelkedő  szorgalmat és  tehetséget  árul el.  Sajnos elég ritkán kerülhet sor kiadására.
Szeretném, ha a kórusélet élénkebb lenne a városban. Ezért ajánlottam fel  a napokban  százezer forint támogatást a nehéz  körülmények között dolgozó Városi Gyermekkórusnak.

Emlékek,  pályatársak

— Pályafutása során sok érdekes, híres emberrel találkozhatott.
— Most jöttek vendégeim Jugoszláviából. Nem tudtak mivel kedveskedni,  hát hoztak  egy  nagy  kötet Színházi Életet.  Valamikor egy pengő volt darabja. Nézegetem ezeket. Hát rém érdekes! Könny szökött a szemembe. Te jó Isten! így rohan az idő! Ott a Rátkay Márton, Uray Tivadar, Honthy Hannuska meg még sokan. Azokkal  mind pertuban voltam. Ők ma már klasszikusok!  Honthy Hannával nagyon jó barátságban voltunk. Sokat jártunk együtt külföldre. Végtelenül felkészült ember volt.
...Találkoztam Révhegyi Ferenccel. A felesége: Révhegyi Olga néni a Zeneakadémián tanított. Révhegyi vezérkari ezredes, dandárparancsnok  volt.  1600  zsidó  volt  beosztva  hozzá  a  Don-kanyarban.  Nem engedte,  hogy  elvigyék  őket,  így  többségüket  megmentette.  Nem  is ítélték el, nem is telepítették ki. Sőt, 1951-ben nyugdíjat jártak ki neki azok, akiket megmentett.
...Már említettem,  hogy  Marton  Éváékkal  nagyon jóban  vagyok. Tudják a születésnapomat. Bárhol vannak a világban, érkezik a dísztávirat. Azt mondja, nem tudja elfelejteni, hogy  amikor őt nem  akarták felvenni az Operába, Ferencsik meg én melléálltunk.

Emlékszem egy 50-es években elhangzott operaközvetítésre. A Sevillai borbélyt adták a rádióban. A szünetben riport készült a Figarót alakító  fiatal  művésszel,  Melis  Györggyel.  Ez  azért  is  emlékezetes maradt,  mert  örömmel  hallottuk,  hogy szülőhelyét,  Szarvast  is említette.
—   Ez  1951-ben  volt.  Akkor  jött  először  Budapestre Lamberto Gardelit, ővezényelt. 1951-ben álltam a szerepbe, s 34 évig énekeltem. Azzal  a  nagy  gárdával  voltam  együtt,  akik közül  már senki  sem  él. Gyurkovics Mária, Székely Mihály,  Maleczky Oszkár és  a  többiek. Akkor készítették azt a lemezfelvételt, amelyiket még most is hallani a rádióban.
...Ma  is jól  emlékszem  rájuk.  Ezek  a  nagy  művészek  úgy jöttek minden próbára, hogy zongorakísérettel, kotta nélkül, hibátlanul énekelték szerepüket. Amikor Székely Mihály látta, hogy valamelyik fiatal nem  tudja  a  szerepét,  fölkelt  a  székéről  és  azt  mondta:  „Majd  ha  a fiatalember megtanulja, szóljanak le a büfébe, ott leszek.”

Beszélgetésünk  során  egy  pillanatra  felvillan  a  kiváló  színész: Székely Mihály mondata Székely Mihály basszusán szólal meg.
— Azt is tőlük tanultam, hogyha egy próba tízkor kezdődik, akkor tíz óra előtt öt perccel  ott kell  lenni.  Még vagyunk  egy páran az akkori nemzedékből,  és  sokszor  nézünk  egymásra:  a  kezdéskor  csak  mi vagyunk ott. A fiatalok késnek tizenöt-húsz percet, s a legtöbbjük még azt  sem  mondja,  hogy  elnézést.  Ferencsik  mondta:  „Ahány  percet kések, annyi percet rabolok el a másik ember életéből.” A pontosság nem  külsődleges  dolog.  Ennek  valahol  belülről  kell  fakadni. Pálos Gyurit (volt  szarvasi  gimnáziumi  tanár — a szerk.) sokan  azért nem szerették — szegény  nemrég  halt  meg,  mert  mindig  megkövetelte  a pontosságot.  Akkor volt  fiatal  tanár,  mikor diák  voltam.  Amikor megjelent,  mondták:  No  ott jön  a  „Precíz”. Ö  azt  válaszolta:  „Nem azért hajtogatom ezt a precizitást, mert ez a mániám. Amit maguk — mert akkor ötödiktől már magáztak minket — a gimnáziumban tanulnak, az nagyon kevés lesz a későbbiekben. Ez csak az ábécé. De ha ezt a pontosságot itt nem tanulják meg, akkor sem fogják tudni, amikor már nagyon nagy szükség lesz rá.” Még most, 45 év után is emlékszem erre.

Legnagyobb elismerés a közönség elismerése

—  Ha  ezt  a  szót  hallja,  hogy  „Szarvas”,  fölcsillan  a  szeme,  és sorjáznak az emlékek. Miért van ez?
—  Szülőhelyét,  fiatalságát  senki  nem  felejti  el.  És  aki  le  akarja tagadni, az alávaló és ostoba.  Számomra inkább az az érthetetlen, és rosszul  is  esik,  hogy  ott  nem  törődnek  annyit  a  komoly  zenével, amennyit ez a fajta zene megérdemel. Mégiscsak ez a léleknek szóló és időtálló. Ezen kéne gondolkodni!
...Amikor úgy elővesz a pesszimizmus, sokszor eszembe jut, hogy ki kellett  volna  menni  külföldre.  Talán  disszidálni  kellett  volna,  mint néhányan tették. Aztán 3—4 év múlva hazajönni. Akkor még nagyobb tisztelettel néztek volna rám.

— Én nem hiszem, hogy elismerésben hiánya lett volna: Liszt-díjas, Kossuth-díjas,  Kiváló  Művész, Csillagrendet  kapott.  De  nem  is erre gondolok elsősorban, hanem a közönség elismerésére.
— A legnagyobb elismerés valóban a közönség elismerése. Sajnos a pályán töltött négy évtized alatt megváltozott a közönség. Elveszett az az intimitás, ami a művész és a közönség között volt. Kevesebben  is vannak. És ennek nem csak anyagi okai vannak. Talán hozzájárul az olcsó  könnyűzene  térhódítása  is.  Akik  meg  tudnák  fizetni  a  drága színházjegyeket,  azokat  nem  érdekli  a  komoly  művészet.  Akik meg érdeklődnének, nagyon sok ilyennel  beszéltem, azoknak nincsen  150 forintjuk egy színházjegyre.

— Összegezhetőek-e legfontosabb életelvei?
— Mindaz, amiről már beszélgettünk. A lehetőség szerint meg kell őrizni  az  igényeket  a  komoly  zene  iránt.  Persze  ez  nagyon  nehéz. Pályakezdésem  óta  megváltoztak  a  körülmények,  s  megváltozott  a közönség  is.  Azóta már egy nemzedék eltávozott, s a mai nemzedék nagyobb részét nem a komoly zene érdekli. A másik dolog: a pontosság. A mintegy 60 szerepem közül legalább harmincat Ferencsikkel tanultam. Nála ugyanaz volt, amit Pálos Gyurkánál említettem, a pontosság: egy nyolcad az egy nyolcad, egy tizenhatod az egy tizenhatod!

— Ez a pontosságigény sokadszorra tér vissza. Nemcsak a szavakban. A lakás is tükre ennek az elvnek. Nevezhetjük ezt élete vezérelvének?
— Azt hiszem igen. Nos, a lakás rendje nem is olyan nagy rend. De az elrendezés is valahonnan a gyermekkoromból fakad. Mi a tanyán úgy éltünk, mint egy skanzenben. És ott nagyon jól éreztük magunkat. Én nem  fecséreltem  el  a  pénzt.  Nagy  részét  a  lakásba  fektettem.  De igyekeztem átmenteni azt a környezetet is, amelyben éltem. Ezért ilyen a berendezés. Még a lócát is beépítettem volna, ha befér. De hát már a falak is tele vannak képekkel. A tanítói oklevelem el sem fért.

♦  ♦ ♦

S ezzel  az  interjú  véget is ér.  Megcsodáljuk  a századforduló és a századelő neves magyar festőinek  képeit. Az emeletre vezető lépcsőfordulón  életnagyságú  olajkép  fogad  bennünket: Melis György  Don Juan szerepében. Az emeleti szobát is a képek uralják. Köztük emlékezetes operaelőadások plakátjai, s a művész fényképei különböző szerepeiben. Végül a legnagyobb kincs:  Ferenczy  Károly  1912-ben festett nagyméretű festménye.
Két, beszélgetéssel töltött óra után kísér ki bennünket a házigazda. Büszkén mutatja kertjének növényeit, mondja nevüket.

— Ezek mind Szarvasról származnak. Köztük élek,  s az otthon,  a gyermekkor, a Pepi-kert levegőjét varázsolják ide számomra.

Megköszönjük a beszélgetést, búcsúzunk. Kilépünk a kis budai utca csendjébe. Távolról beszűrődik a nagyváros zaja. Becsukódik mögöttünk  Melis György ajtaja,  bezárul egy  másik világ:  egy  kis  rész  a természetből,  egy  kicsi  a  művészetből,  s  egy  parányi  Szarvas  — növényekből, tárgyakból és emlékekből fölépítve.     

 Kutas Ferenc


242 Búbánat 2017-09-21 09:26:57
Bartók Rádió mai műsorán szerepel 14.02 – 15.06 Ferencsik János zongorázik Km. Melis György - bariton és Onczay Csaba - gordonka Schubert-művek 1. A téli utazás - részletek a dalciklusból - a) A folyónál, b) A deres fő, c) A varjú, d) Ámítás, e) Az útjelző, f) A kintornás (Melis) 2. A muzsikához - dal (Melis) 3. a-moll (Arpeggione) szonáta (Onczay) (Zeneakadémia Nagyterem, 1977. február 19. - részletek)

241 Ardelao 2017-09-07 09:22:04 [Válasz erre: 240 Ardelao 2017-09-06 23:12:59]
Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel (Részlet, 3.) MELIS GYÖRGY - 1949-ben mutatkoztál be Operaházunkban a Carmen Moralese-ként, azóta valahány nálunk játszott Mozart- és Verdi-mű bariton főszerepét (s még annyi mást) elénekelted, dal- és oratóriuménekesként, új magyar művek előadójaként is az elsők közt jegyeznek. Mi a véleményed arról a rosszmájú vélekedésről: aki mindenre alkalmas, semmire se képes? - Minden rosszmájúság tudatlanságból vagy irigységből táplálkozik, így ezzel nem foglalkozom. Végzem inkább a dolgomat. De máskülönben sem hiszek az ilyen vagy olyan beskatulyázásokban. Van, aki egy szerepkörben kitűnő, másban nemigen felel meg. S van, akire éppen az jellemző, hogy nem fér mindig ugyanabba a bőrbe. Ez alkat kérdése. Én az utóbbiak közé tartozom. S ez nem erény vagy hiba – tény csupán. Az én habitusomnak egyaránt megfelel a szomorú, a víg, a közönséges vagy a hősi, klasszikus vagy az e századi. S vallom is, hogy bármelyiket meg kell tudnom formálni, mert e mégiscsak sok ismétlést tartalmazó pálya így lesz elviselhető. Így újulhat meg az ember, így találhat ismét is ismét örömet benne. Mert hát a magamféle még legsikeresebb perceiben is kétellyel vizsgálja fölül a munkáját, nem elégszik meg tegnapi önmagával. Vannak persze oly boldog (vagy balga, vagy szerencsés) emberek, akik annyira eltelnek magukkal, hogy nem látnak túl az önimádaton. Nem tudom, irigyeljem-e vagy sajnáljam őket. Inkább csodálkozom, hiszen már az ókori görögök tudták: mindennél fontosabb – és nehezebb – az önmegismerés. Aki nincs tisztában saját magával, egyszer csak úgy járhat, mint ama bizonyos hályogkovács … Ezért vallom: az embernek meg kell tanulnia a mesterségét. De ez csak a szükséges szakmai minimum. Azt is tudnia kell, hogy mire képes. - Mestereidről beszéltél korábban, de még nem említetted érdemben azt, akinek portréját is őrzöd otthonodban: Kodály Zoltánt. - Egy kézen meg tudom számolni azokat a – nyugodtan mondhatni – zseniket, akikkel találkozhattam. Köztük is Kodály áll számomra az első helyen. Alkalmam volt két évig nála hallgatni a népzenét a Zeneakadémián, s nem volt soha szigorúbb, pontosabb, rendkívülibb mesterem. Egy-egy kollokviumra - ha jól emlékszem – 500 népdalt kellett nemcsak tudnunk, de értelmeznünk, elemeznünk is. A főiskola zenekarával országszerte előadtuk a Székelyfonót, s Kodály eljött velünk – mindenhová. Mennyire téved tehát, aki őt elzárkózónak, arisztokratikusnak nevezi. Emlékszem – bár csakugyan alaposan megszűrte a szót, s a fecsegést megvetette – a távoli helységekben, vadidegen emberekkel azonnal szót tudott érteni. Mozgékony korszaka volt ez még: minden érdekelte. Különben is, egész hosszú életében „félelmetesen” éles ésszel élt: mindenre emlékezett. Egy ízben, már énekesként, valamelyik születésnapi koncertjén „elszóltam” magam: valakit azzal mentegettem, hogy nem tehet róla, hisz szegény botfülű. Kodály szint rám förmedt: - Téved! Botfülű emberek nincsenek! Ki ilyen, ki olyan hallással születik, de a hallás javítható. Az ön Csipke Andor nevű nagybátyja is botfülűnek indult, aztán olyan fokon kamarazenélt, hogy magam is szívesen meghallgattam … Így csípett fülön Kodály tanár úr minden általánosító közhelyet, s emlékezete azonnal adta a pontos példákat, adta a cáfolathoz vagy bizonyításhoz szükséges érveket. (Magam is tapasztalhattam később, mennyire igaza volt. Baráti körömben nem kevés „botfülű” ember akadt. Aztán a hosszú barátságban a zenét is megkedvelték. Ma már kitűnően dúdolnak velem nem is olyan könnyű dallamokat.) - Mindvégig komoly dolgokról beszélgettünk, holott a közönség talán legjobban derűdet, humorodat kedveli. Jó kedélyű ember vagy magánéletedben is? Egyáltalán: mennyire vagy jóban a világgal? - Jóban vagyok a világgal, mert tiszta a lelkiismeretem. A hazámat sosem hagytam el, inkább nem vállaltam csábító szerződéseket. Mert nekem ez az otthonom, a siker számomra csak idehaza igazi siker. Egy-egy jól sikerült előadás kárpótol azért, hogy odakinn esetleg ennyi vagy annyi lehetett volna a gázsim. Ami a színpadi derűt illeti – mert magánéletemben persze hol derűs, hol rosszkedvű, hol ilyen, hol olyan vagyok, bár barátaim, azt hiszem, inkább kiegyensúlyozott embernek ismernek – meggyőződésem: ahhoz, hogy valaki sok mindent meg tudjon formálni, mindenekelőtt érzékenység kell. És persze az, hogy az ember reagálni tudjon. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden színpadi pillanatról van véleményem. Ha nincs, nem értek senkit, semmit, csak üresen állok a színpadon. S tapasztalatból tudom: nincs szörnyűbb egy színész számára (és persze, mi is színészek vagyunk), mint a partner üres szemébe nézni. A semmire nem lehet reagálni, az érzéketlenség megfagyasztja az embert. Színpadi derűm – ha szabad nekem is így neveznem – alapfeltétele, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus együttesben énekeljek, hogy partnereim legyenek. - Azért én mégis úgy hiszem: az öröm készsége nemcsak adottság, nem is csupán a befogadó környezet természetéből adódik. Meg is kell dolgozni érte … - Ezt én is így hiszem. Mert csak munka árán képes az ember fontos dolognak vagy akár valami apróságnak is örülni. Én például igen örülök annak, hogy fölépíthettem magamnak egy otthont, s olyan környezetet teremthettem – csalás, lopás nélkül, csak énekszóval, ésszel -, ahová jólesik hazamennem. S örülök annak is, hogy van néhány szívem szerinti kedvtelésem. Nem emésztődöm tehát fölösleges dolgokon, nem foglalkozom azzal, ami másokra tartozik, amihez ők nálam jobban értenek. Próbálom inkább a magam dolgában meg a legsajátabb kis szenvedélyeimben kedvemet lelni. Minden évben vágunk például egy malacot. Azt szépen lepörzsöljük, hazahozzuk, s feldolgozzuk itt, a konyhán. Ez idén biztosan jobb lesz a hurka, mint máskor, mert végre sikerült igazi hurkatöltőt lelnem. … Azután: Ápriliy Lajos völgyében van egy telkem: ott gyümölcsöt, zöldséget termelek. Olyan spenótom van, amelyről kora tavasztól a fagyok beálltáig lehet levelet szedni … Itt a ház körül pedig mindig beérik a füge, s van rengeteg gyönyörű rózsám. Metszem és ápolom őket, s hogyne örvendenék, amikor karácsonykor is virít a Semper Florens, és fenyőfám alatt is ott lehet a rózsa? (1981. november)

240 Ardelao 2017-09-06 23:12:59 [Válasz erre: 239 Ardelao 2017-09-06 09:58:42]
Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel (Részlet, 2.) MELIS GYÖRGY - Két felsőoktatási intézménybe egyszerre bejutni – sokan mondják erre: bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtél. - Két egyetemre vagy főiskolára – egyforma lélekkel, szorgalommal – akkor sem lehetett járni. A puszta szerencsében egyébként (kivéve, ha valakinek öt találata van a lottón) nem hiszek, szerintem ilyen nincsen. Ex cathedra ki merem ezt jelenteni, mert meggyőződésem: a tehetség semmi, ha nem párosul szívós szorgalommal, céltudatossággal, s ha valaki nem tudja üstökön ragadni az adódó lehetőséget, alkalmat. Tehetség az is, hogy valaki a megfelelő időben, nemritkán: pillanatban tudjon dönteni, lépni. „A kultúra nem örökölhető” – olvashattam Zeneakadémiánk egyik termében Kodály mondatát. S csakugyan: hogyan is szállhatna ránk, amiért meg nem dolgoztunk? Mihez kezdhetünk azzal az adománnyal, melyet nem tudunk megérteni? Mit ér a puszta tehetség, a bármilyen jó tanács, ha nem sáfárkodunk megfelelően adottságainkkal? Csak az menti tehát föl magát a balszerencsével, sorscsapással, akinek a tehetsége akarat-, döntés-, cselekvés- vagy figyelemhiányos. Szerencséje van annak, aki adottságai birtokában megküzd a szerencséért. Ilyen értelemben én is szerencsével jártam. Fölvettek arra a főiskolára, amelyre járni szerettem volna; kitűnő tanárok tanítottak, tanulmányaim végeztével megnyílt előttem a pálya. Ám az is kétségtelen: legképlékenyebb időszakomban, 18-25 éves koromban nem lustálkodtam. Sajnos, sokan éppen az időt lazsálják el, pedig amit az ember ilyenkor elmulaszt, soha nem pótolható. Ez az energiafölhalmozás ideje. Ekkor lehet annyi mindent befogadni, ami talán egy életre elég. - Tanáraidat említetted: kik, s hogyan tanítottak főiskolai éveidben, 1945 és 1950 között? - 1944-ben kezdtem a főiskolát, de akkor az irtóztató idők miatt minden abbamaradt. Mielőtt rendszeres akadémiai tanulásomba foghattam volna, egy évig magánúton Rosthy Anna tanított. Ővele – a fenti értelemben szerencsém volt, mert sosem kellett „kiordíttató” operaáriákat énekelnem. (Pedig de sokan „nekiesnek” a kezdőknek, hogy mielőbb kipréseljék belőlük a maximumot. S a jámbor újonc csak ordít, ordít – mert van még hangja, anélkül is, hogy reá odafigyeljen -, s észre sem veszi: tönkremegy, mielőtt elindult volna. Pedig a hangnak be kell érnie. Jómagam, bár nem tanítok, gyakran meghallgatok egy-egy jelentkezőt. De mielőtt hozzákezdene, megkérdem, hány éves. S ha túl fiatal, meg se hallgatom, csak azt javaslom, várjon.) Rosthy tanárnő szinte egész év alatt csak dalokat énekeltetett velem. … A főiskolán Molnár Imréhez kerültem, aki szintén nem volt „bőgettető”. Sohasem mondta, hogy no, fiam, most aztán nyomjál ki magadból szép, nagy hangokat. Molnár tanár úr rávezetett arra – ami nyilvánvalónak látszik, mégis csak sok gyakorlással tudatosítható: az énekhang eszköz, a kifejezés eszköze. S megtanított „vonalakban” és kifejezésekben gondolkodni. Hozzáfűzve állításához: bizony, a bőgve éneklés mutatósabb, s gyakran gyorsabb karrierhez vezet. Ám az ilyen siker rendszerint talmi. A gyors felfutást legtöbbször hirtelen hanyatlás követi. Aki művész és „észember”, az hosszú távra készül … Unger Ernő, az operaszerep-gyakorlat tanára arról volt híres, hogy mindent tudott. „Kisujjában volt az egész opera, sőt, a teljes zeneirodalom. S ha valamelyikünk azt lódította, hogy otthon hagyta a kottát vagy hangszerét, ez sem hozta zavarba. – Ó, szegény mester … - sajnálkozott, s persze, hogy emlékezetből tudta a legismeretlenebbnek vélt zeneművet is. Unger tanár úrnak vesszőparipája volt a kvintett. Akkor is előadatta, ha csak ketten voltunk: egy szólamot fütyült, kettőt ő maga hozzájátszott. Tőle a lehetetlen szó száműzését, s a legnagyobb fokú precizitást sajátíthattuk el … Beszédtechnikára a kor egyik híres-szép beszédű színésze, Abonyi Géza oktatott. – Így akar maga a deszkákra menni? – mondogatta, ha valakit a legkisebb vétségen rajtakapott. Tőle tanultam meg, hogy az énekbeszédet is érteni kell – még a nézőtér legutolsó sorában is! Mert hát az éneknek közlendője van. Azóta már-már talán mosolyogtató megszállottsággal hiszem, hajtogatom: az énektechnikának is első számú kontrollja a szöveg. Mert amíg a szöveget érteni lehet, az éneklés – szakmai nyelven – elől történik. Ezért is vagyok oly büszke Karinczy-díjamra. Örülök annak, hogy mások is észrevették, nemcsak énekelek, mondani is szeretnék valamit. - Milyen közölnivalód van a világgal, mint énekesnek? Az operák szövege gyakran poros, avitt, nem hiszem, hogy ezek mindig a zenéhez méltó, vagy azt akár kiegészítő mondandót hordoznak … - A történelmi, társadalmi és művészeti botfülűség annyi akadályán túljutottak, s oly sok szigorú, értő próbát kiálltak már ezek a darabok … Játszották őket a világ nagy operaházai, a legelső énekesek énekelték e szerepeket világszerte és idehaza. Nincs bennük elvenni-, s nincs hozzátennivaló. Az operairodalom klasszikusait – mint pap a szószéken – csak elemezni, magyarázni és értelmezni lehet. S a szövegben is, mi mást szolgálhatna az ember: persze, hogy a zenei mondanivalót. Csak így jöhet létre a színpadon az, ami mi – könnyűnek tetsző súlyos szóval – játéknak nevezünk. Az élet összehozott olyan művészekkel, akik felső fokon tudták az értelmezést: ilyen volt Felsenstein, ilyen minálunk Nádasdy Kálmán vagy Oláh Gusztáv. Nádasdy alapelve az volt: aki a színpadon van, az sosem lehet üresjáratban. Aki nincs kapcsolatban az előadandóval, az prostituált, mert nem csinál semmit, csak pénzért mutogatja magát. Ilyesfélére pedig nem érdemes az embernek rááldoznia az életét. Nádasdy mindig arra figyelt, ami „le volt írva”. Minden szerephez egymondatos mottót adott, amelybe végig bele lehetett kapaszkodni. Az egyik Don Carlos-felújításkor például csupán ennyit mondott: - Ez az ember mindvégig rokonszenves … S ez kulcsmondat lett számomra. Amikor a dráma főhősét a király bizalmába fogadja, s cserébe szolgálatát kéri, e mondatra gondolva tudtam: csak csöndesen, megdicsőült arccal mondhatja: - Felség, én nem születtem arra, hogy szolgáljak … Nem pedig agresszíven, vagy pökhendien – hisz rokonszenves. Ezért fogadja mindenki a bizalmába. Ilyen az igazi rendező. S ennyire számít a szöveg. Rossz szövegértelmezéssel a zene is hazugsággá válhat.” (Folyt. köv.)

239 Ardelao 2017-09-06 09:58:42 [Válasz erre: 236 Búbánat 2017-06-29 11:45:43]
A napokban örömmel bukkantam rá egyik elveszettnek hitt könyvemre, amelyben Nádor Tamás a Melis Györggyel folytatott, tanulságos beszélgetést rögzítette. Melis mindig is kedvenc énekeseim közé tartozott. Köztudottan remek színész is volt, versmondásban sem utolsó, szép magyar beszéde pedig példaértékű. Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel c. könyvéből idézem a MELIS GYÖRGY -ről szóló fejezetet. (Részlet, 1.) „Vízparti, erdőkerülő, növény- és állatvizslató embernek látom inkább, furfangos természeti embernek jobban, mintsem színpadi deszkán feszítő énekesnek. Alakváltozásait sem tulajdonítom a „komédiás” érdemének. Fák s virágok testvére lehet, egy Körös menti faun változik benne. Haragvásaiban is érzem, hogy majd a nagy rendbe simul, békül. Harmonikus, akár egy vihartépte fa, mely az ítéletidőnek is epikuroszi énekkel felel. - Kezdjük a zenén kívüli, vagy így is mondhatnám: a zene előtti életeddel. Úgy tudom, nagyon is prózai, köznapi környezetbe születtél. - Szarvas közelében, egy tanyán születtem. Harmincéves operai tagságom alkalmából Verdi Falstaffját énekeltem. Plakátját aztán bekereteztem; a mellé elfért még annak az egykori tanyai háznak a képe is. Így őrzöm, szem előtt: mindig láthassam, emlékeztessen. Szüleimnek tizennyolc hold földjük volt, négy gyerek jutott rá, ott a kenyérért meg kellett dolgozni. A házunk sem volt éppen tágasnak mondható, míg a nagyapám élt, hatan laktunk egy kis szobában. S az asztal egyik végén a szomszéddal apám ütötte a hatvanhatot, a másik végén meg én írtam a leckét. Három idősebb testvérem még tanyasi iskolába járt, nekem szerencsém volt, én már a városi elemiben tanultam. Szorgalmas, jó tanulóként, bár már gyerekfejjel segédkeznünk kellett a ház körüli s a mezei munkában. Édesapánk különben is megkövetelte a rendet. Magas növésű ember volt, így sorkatonaként a bécsi Burg testőrségében teljesíthetett szolgálatot, ott szokta meg a szigort. Hadirokkant emberként is olyan tartással élt, hogy nálunk nem lehetett visszabeszélni. Az volt a felfogása: míg a gyerek a szülő kenyerét eszi, szót kell fogadnia. Szelíd gyerek voltam, nem esett nehezemre. S ma sem bánom, hogy fegyelemhez szoktam, a zene is megkívánja ezt, s annyiféle előadásban enélkül nem gyakorolhatnám hivatásomat. (Mai szokás a gyermek lelkét, egyéniségét félteni a szigortól. Mondván: a présben a serdülő elveszti egyéniségét. Ezt nem hiszem. Aki egyéniségnek készülődik, az csak edződik, erősödik tőle. S ugyan mit veszíthet el, aki tetszés szerint szorítható, hajlítható? Ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.) Tizenkét éves koromban elvégeztem a hatodik elemit, s szüleim nemigen gondolhattak arra, hogy taníttassanak. Az a kis föld nem ment nagyon jól, több segítség is elkelt volna. Tanítóim aztán mégis addig mondogatták apámnak, hogy adják gimnáziumba a gyereket, mert esze van hozzá, míg végül ráállt a dologra. Azt mondta akkor nekem: - Ha megkeresed a tandíjadat, nem bánom … Így hát beiratkoztam a szarvasi evangélikus gimnáziumba. Kitűnő tanuló lettem, de még a legjobbaknak is havi 8 pengő volt a tandíjuk. Meg i kerestem én azt szépen, sőt, havi 20-25 pengőt vittem haza, mai akkor nem is volt ki pénz. Instruktorkodtam ugyanis nehéz fejű, vagy nálam fiatalabb diákok mellett, s ezt szépen megbecsülték. Tanulásomat tehát nem gátolta semmi, sőt, apám mondogatta: - Tanuljatok, a parasztsorsnak úgy sincs jövője. - Más, bármilyen szűkszavú útmutatást kaptál-e odahaza? S mire bíztatott az iskolád? „Dallamtalan volt-e például környezeted, vagy akadt, aki adottságodat ösztönözze? - Békés megyében nagy szlovákság élt akkor, a családban mi szlovákul beszélgettünk, de azért szüleim rendes magyar emberek voltak. Így becsületesen megtanulhattam mindkét anyanyelvemet. Ez a jó kettősség is útravaló volt, noha soha szó nem esett erről. Odahaza meg kellett tanulnom kevés szóval a lényegről beszélni. E tulajdonságomat, remélem, azóta sem vesztettem el. Édesapámnak, emlékszem, híres szép hangja volt. Barátok közt, ha feloldódott, tiszta zengéssel énekelt. Szlovák és magyar dallamokat hallottam így kezdettől fogva, s ezek testvériesen megfértek a fülemben. Magam is korán szerepelgetni kezdtem a gimnáziumi rendezvényeken. Biztatott iskolai zenetanárunk, Szederkényi Nándor, s biztatott Bartos Pál, az idős evangélikus pap, aki maga is nemes zengésű hangon énekelt. A lelkész úr olyan felvilágosult ember volt különben, hogy bármikor, ha Pestre utazott, elment az Operába is. S én mindig szívesen és sóvárogva hallgattam történeteit a nagy énekesekről, a fényes előadásokról. Ők ketten mondogatták aztán mind sűrűbben: próbáljam meg legalább, semmit sem veszíthetek; ha viszont nem merem rászánni magam, hogy zenei pályára jelentkezzem, lehet, hogy majd egy életen át bánom … - Olvastam, hallottam: kezdetben mégis egészen más irányba indultál. Pontosabban: rövid ideig „kettős életet” éltél … - Mindeközben építészmérnöknek készülődtem, s igen kedveltem a matematikát. Pálos György tanár úr ébresztette fel e vonzalmamat. Ő ugyanis azt vallotta: nem annak a csekély tananyagnak az elsajátítása a lényeg. Fontosabb ennél, hogy e tudomány rendszerre és logikára nevel. Hogy itt minden láncszemekből áll egybe, melyek egymáshoz kapcsolódnak, egymásból következnek. Ha valamelyikben hiba van, az egész lánc megszakad. Ez a szemléletmód zenei tanulmányaimban is sokat segített. ... A pályakezdés aztán furcsán alakult. Kitüntetéssel érettségiztem, azonnal fölvettek a Műegyetemre. De azért a Zeneakadémiával is megpróbálkoztam. Székelyhidy Ferenc volt a felvételi bizottság elnöke, s ott volt későbbi kitűnő tanárom, Molnár Imre is. Valamit énekeltem, s csakhamar közölték: megfeleltem, zeneakadémista vagyok. Egy évig jártam a Műegyetemre is, aztán föl kellett hagynom a „kettős élettel”. Megjegyzem: máig sem bántam meg, hogy belekóstoltam a műszaki tudományokba. (Egyébként kitűnő stílusérzékű, nagy tenoristánknak, Székelyhidi Ferencnek jogi doktorátusa volt. Sőt, gyakorolta is Kolozsvárott egy ideig a jogászságot.) A Zeneakadémián aztán kijelentő módba fordult minden, amit addig csak feltételes módban mertem emlegetni.” (Folyt. köv.)

238 Búbánat 2017-07-07 22:47:58
Melis György énekel a rádió új felvételéről - először 1972. április 2-án sugározta a Kossuth rádió, 13.07 – 13.30 óra között. - Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: A cárevics – Volga-dal (Vezényel: Kerekes János ) - Kálmán Imre – Gábor Andor: Az obsitos – András dala (Vezényel: Kerekes János ) - Fényes Szabolcs – Romhányi József: Két szerelem – „Hinni kell” (Vezényel: Kerekes János ) - Loewe: My Fair Lady – „Megszoktam az ő arcát” (Vezényel: Pál Tamás ) Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara.

237 smaragd 2017-07-03 15:45:49
Melis György operaénekes tegnapi születésnapi évfordulójára emlékezem most. Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző dalait énekelte a Magyar Rádióban. Legismertebb felvétele a [url] http://operett.network.hu/video/kemeny_egon__valahol_delen/melis_gyorgy__valahol_delen__valahol_delen;"Valahol Délen"[/url] (1956, Fővárosi Operettszínház) című Kemény Egon-Tabi László-Erdődy János 3 felvonásos nagyoperettjének címadó dala. Az operett Kemény Egon legsikeresebb színpadi műveként is ismert. Melis György színpadon nem énekelte, az óriási közönségsiker hatására örökítette meg a dalt Melis György hangjával, előadásában rádiófelvételen a Magyar Rádió, amelyet Nagy Ibolya műsorában, a "Túl az Óperencián" c. programban gyakorta hallhatunk a Dankó Rádióban. Korábban - évtizedeken át - a rádió operettműsoraiban és Kemény Egon műveiből válogatott összeállításokban hangzott el. Személyes emlékeimet Melis Györgyről szeretettel őrzöm.

236 Búbánat 2017-06-29 11:45:43
Amikor még nem volt video, sem DVD… Interjú Melis Györggyel „…Az opera és a tv kölcsönhatásban áll egymással…” /RTV Újság, Mátai Györgyi – 1967. II.13-19. szám/ „Az elmúlt év végén pompás énekes-színészi alakítással lepte meg a tv-nézőket Melis György, Operaházunk magánénekese Donizetti operájában, A csengőben. A közelmúltban újabb sikerének lehettünk tanúi Verdi Falstaffjának tv-közvetítése során. E két alkalom adta az ötletet, hogy megkérdezzük Melis György véleményét a televízió és az opera kapcsolatáról. - A kérdésre szinte egyetlen mondattal válaszolhatnék: a televízió és az opera kölcsönhatásban áll egymással. Mit értek ezen? Személyes tapasztalataim bizonyítják, hogy a televízió milyen sokat tehet az operaműfaj népszerűsítése érdekében. A csengő sokakban felkeltette az érdeklődés a műfaj iránt. A bemutató után olyanok is felhívtak, hogy elmondják véleményüket, akik egyébként nem éppen hívein az operának. Donizetti remeke, amelyet a maga keretei között ’kis Falstaffnak’-nak tartok, bennünket is vonzott. Énekesi és színészi képességeink, játékkultúránk tárházának minden eszközét előszedtük a figurák minél jobb megformálására. Nagy lelkesedéssel készültünk fel, bíztunk sikerében és abban, hogy híveket toborzunk az opera látszólag ’hanyatló’ műfajának. - Vagyis: Ön szerint van létjogosultsága az operának a képernyőn… - Feltétlenül. Figyelje meg kérem ezt a kettősséget: Míg a televízió a 20. század egyik legnagyobb találmánya, addig az opera már kissé korszerűtlen műfaj. Mégis egy-egy ilyen kis remekmű – kamara jellegénél fogva – önkéntelenül kínálja magát a képernyőnek. Manapság az énekeseknek már nem elég ’csak’ énekelniök, egységes színészi alakításra is törekedniök kell. Az első perctől az utolsóig tudniok kell, mit és miért csinálnak, az egyes pillanatokban milyen helyet foglalnak el az opera egészét tekintve, és hogy érzelmi kifejezésre milyen eszközöket használhatnak. Ehhez nagyon is sokat segíthet a képernyő, illetve a kamera, amely képfelvétel esetén feltárja az énekes előtt, mit lehet és mit nem. Ilyen felvételeken több idő van az alakítás pontos kidolgozásához, és nem is a pillanatnyi forma dönt, hiszen egy-egy jelenetet többször is lehet ismételni. Ennek meg az énekes színészi fejlődése szempontjából van nagy jelentősége. Ha az énekes látja önmagát, a tapasztalatokat később jól tudja hasznosítani a színpadon is, nem is beszélve arról az esetről, amikor egyenes közvetítés során ismét kameraközelbe kerül. - Köszönöm, hogy elvezetett a következő kérdésemhez. Mi a véleménye az egyenes, ún. élő adásokról? - Nem könnyű feladat az énekes számára. Fokozott felelősséggel jár, és egyben nagyobb idegmunkával is. Ez a helyzet épp ellentéte annak, amit az előbb mondtam. Itt egyetlen jelenet sem ismétlődhet meg. Itt a kamera nem segít az énekesnek, a művészi produkciónak kell segítenie a tv-t abban, hogy a közvetítés minél sikeresebb legyen. Az egyenes adások nagyobb fegyelmezettségre nevelik az énekeseket és arra is, hogy elhagyják a rosszul beidegzett és korszerűtlen operai ’ágálásokat’, manírokat, amelyek ma még bizony megtalálhatók. Korszerű operai színjátszás – efelé tendál ma minden operaegyüttes, és ez alól – helyesen –mi sem vagyunk kivételek. És itt jelentkezik újra a kölcsönhatás. Mi segítünk a tv-nek a zenei műsorok gazdagabbá tételében, a tv viszont – ismétlem – jótevően közreműködik énekes-színészi munkánk fejlesztésében, javításában, az alakítások csiszolásában.”





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.