Bejelentkezés Regisztráció

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig)


3500 Búbánat 2019-11-14 10:38:49 [Válasz erre: 3499 Búbánat 2019-11-14 10:27:54]

Kurutz Márton Filmarchívum kutató

Interjú

Szabad Föld - F. Tóth Benedek | 2019. 10. 03. 12:00:58


3499 Búbánat 2019-11-14 10:27:54

Dankó Rádió – „Túl az Óperencián” Kurutz Mártonnal - 46. hét

Az adás felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya:

„A  Filmarchívum kutatási és gyűjteményi vezetője. Ezen a héten elsősorban az operett-filmekről, és a kor sztárjairól mesél, de bepillantunk az archívum kulisszái mögé is.”

A mai adásból:

Fényes Szabolcs - Békeffy István: Régi nyár

- Valami kis szerelem kellene végre nekem” (Kelly Anna, km. a Pátria Zenekar)

- „Van-e szerelmesebb vallomás, mint egy szál virág és semmi más" (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai Gaál Ferenc)

 

Szirmai Andor – Gábor Andor: Mágnás Miska

A filmoperett rendezője: Keleti Márton  (1949)

- „Azt hittem egy percig szíve már enyém, csábított egy percig gyönyörű remény…/A nő szívét ki ismeri? Ezer csodával van teli. Ma még csalfán kacér veled, holnapra mindent elfeled! …”  (Németh Marika, Sárdy János)

- „A rangomra sokat adok, és mivel én egy gróf vagyok…./Csiribiri, csiribiri kékdolmány, a gróf kendre fittyet hány,….” (Mészáros Ági, ifj. Latabár Árpád, Latabár Kálmán)

 

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24. – Budapest, 1970. január 11.) Fényes Szabolcs és Gyöngy Pál egy-egy dalát énekli.

Eggerth Márta (Budapest, 1912. április 17. – Rye, New York, 2013. december 26.) Szentirmay Elemér dalát énekli: „Csak egy kislány van a világon”   

 

A műsort újra meghallgathatjuk a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban. 


3498 Búbánat 2019-11-11 10:57:43 [Válasz erre: 3496 Búbánat 2019-11-10 20:35:03]

Nagy örömmel tettem eleget a kedves invitálásnak, hogy jöjjek el Érdre, vegyek én is részt Palcsó Sándor 90. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi megemlékezésen.  A zártkörű rendezvény helyszíne a zenei könyvtár külön terme volt, ahová szép számmal érkeztek a művész tisztelői, pályatársak, barátok, rajongók, de az Operaház képviselői is ott voltak.  

Sokan voltunk. Eljött Barlay Zsuzsa és Rozsos István operaénekesek is. Ott volt a korábbi híres operaházi karmester, Madarassy Albert leánya. Jelen volt László Zsuzsa, a hivatásától már visszavonult aranytollas újságíró, szerkesztő-riporter, ahogy tiszteletét tette az Operaház korábbi protokoll főnöke, Uzoni Mária is. Mintha Mezey Bélát, az Operaház egykori neves fotóművészét is látni véltem volna az érkezett vendégek sűrűjében..

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Palcsó Sándorhoz írott levelének köszöntő sorait -  nevében - egy ifjú hölgy munkatársa olvasta fel, aki virágcsokrot adott át, egy fotós is érkezett vele, hogy megörökítse a szép pillanatokat. Volt élő zene, hangszeresek játszottak.  Szóka Júlianna művésznő és két növendéke énekelt: részleteket adtak elő a János vitézből. Közösen énekeltük Palcsó Sándorhoz a jól ismert születésnapi dalt. Az érdi helyi közösségtől felkért művész vállalta a műsorvezetést, aki szóval tartott bennünket; elmondta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét is. Közös fotózásokra is sor került. Csoportképek, videó is készült az ünnepségről. A beszédek, köszöntők sorát, a virágcsokrok, ajándék-kosarak átadása követte, kedves szavak irányultak az ünnepelthez, majd maga Palcsó Sándor is szólásra emelkedett és pár mondatban, szépen megfogalmazott gondolatokkal nyugtázta jókívánságainkat, amelyeket szívből jövő, hálás szavakkal viszonzott. Az általános társalgás keretében pezsgős koccintásra is sor került. Rozsos István operaénekes is ajándékot hozott és adott át Palcsó Sándornak: az Opera.digitar adatbázisból letöltötte és kinyomtatta az összes szerepét, kronológiába szedve 1957-től 1986-ig, teljes szereposztással, kis füzetbe kötötte. Ajándékát keresetlen, melegszívű szavak kíséretében nyújtotta át neki.  Barlay Zsuzsa is nagyon aranyos volt, vele is beszélgethettem, aki elmondta, hogy bizony, már csak ő meg Palcsó élnek abból a bizonyos aranykorból – ők az „utolsó mohikánok”… Az állófogadás keretében sütemény, pogácsa, innivalók, gyümölcs és persze születésnapi torta kínálattal kedveskedtek a vendéglátók.

Nagyon jól, szépen sikerült, bensőséges ünnepség volt, igen jól éreztem magam a meghatott Ünnepelt, a  Család és a meghívott személyek, vendégek „gyűrűjében”. Köszönöm, hogy ott lehettem!

A  90 éves Palcsó Sándort az Isten éltesse és tartsa meg még soká szeretett családja körében – és nekünk, tisztelőinek!


3497 smaragd 2019-11-11 08:13:02 [Válasz erre: 3483 smaragd 2019-11-04 18:12:09]

A hét vendége Palcsó Sándor volt. https://hu.wikipedia.org/wiki/Palcs%C3%B3_S%C3%A1ndor

Az elmúlt heti összeállítás egyszerre dicséri Nagy Ibolya avatott zenei szerkesztését és műsorvezetését, a nagyszerű előadóművészeket valamint az egykori Magyar Rádió Dalszínházának valamennyi rádiós tehetségét, akik a műsorokat megalkották, gyártották és nem utolsó sorban a közönség gyönyörködtetésére, művelődésére a szerzőktől megrendelték!

A műsorhét valamennyi vendége és a közreműködők sziporkázó műsorhetet nyújtottak mindannyiunknak, akik szeretik az operett-műfajt és a vidámságot.

"Mindez már történelem…" amint a napokban KEMÉNY EGON: Gyermekjátékok című új CD albumával és a rádiófelvételekkel kapcsolatban operaéletünk egyik kiválósága írta nekem.

Ismeretlenül is jó egészséget kívánok Palcsó Sándor művész úrnak és még sok örömet az életben! Köszönöm szépen művészi alakításait!

Nagy Ibolya forgószínpada ’nem vár…’, hamarosan kezdődik az e heti program, amely bizonyosan sok érdekességet fog elénk tárni.


3496 Búbánat 2019-11-10 20:35:03 [Válasz erre: 3495 Búbánat 2019-11-10 15:59:48]

Folytatom - a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorának második részében elhangzottak ismertetését.

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában:

- Radzsani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ajkad, mámorító üdvösség.  Gyenge rózsaszálam, légy a szende párom! Édes szerelemről mesélj! / Ó, bajadérom, kit a szívem imád! Ó, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Palcsó Sándor)

- Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse a II. felvonásból: „Egy jó kis bár, hol nóta vár….Ott élni szép, ott élni jó!… Ott kapta az első csókját a lány.”  (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

- Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse a III. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi…/Jön~e velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, ha a zenekarban hottentotta tam-tam szól...” (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Tulajdonképpen Palcsó Sándorral életem első premierjét csináltam az Operában: a Britten Koldusoperájában együtt szerepeltünk.  És nagy hatással volt rám az ő felkészültsége, mindig annyira pontosan jött a próbákra és úgy tudta a szerepet, a háttértörténeteit a dolgoknak. És hát nagyon nagy szeretettel fogadta a fiatalokat – minket. Ugye, hát még ő is fiatal volt akkor – de minket, kezdő énekeseket.  És utána nagyon sok felvételt csináltam vele a rádióban. Akár az Erkel Ferenc Brankovics György című operájában énekeltünk együtt, és sok opera-operettfelvételt is csináltunk együtt. Úgyhogy nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. A Falstaffban énekeltünk együtt. És hát mindig meglepett, az hogy milyen fantasztikusan viseli ezt a karakterszínű tenorhangját. Nagyon jó humorú ember és nagyon kellemes volt vele mindig az együttlét. És hát nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ilyen születésnapi köszöntő megemlékezésnek. És Sándor, éljél boldogan! Legyenek szépek a napjaid! És arra gondolj, hogy mi nagyon sok szeretettel gondolunk Rád.

Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 

Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről:

 km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

- A király dala (Palcsó Sándor)

 „- Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére, valami szent, gyönyörű csend jön a sok csók helyébe!... Tűnnek a régi lányok. Valami más, mesevarázs, amire én ma vágyok! /Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...”

- A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

„- Minek ez a hideg pillantás?... Ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szép, mint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom! Hozzád repül az álmodás… az ajkam forró csókra vár! Siessünk, minden percért kár!...”

- A grófnő dala (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának  férfikara)

„El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven, hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény, egy, két, három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc/Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd…”

 Palcsó Sándor visszatekintve pályájára, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorában,  egész heti vendégeskedése végén:

Ez a világ az én világomat színessé tette. … Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek.  Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik - , hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja [Le Pont des soupirs (1861., Párizs)] 

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.

Hector Crémieux és Ludovic Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József

 „Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Egy bűvös tájra ringatott, hol kék az ég, oly kék az ég!  A vágyról halkan csendült ott, hol tündérszép, oly tündérszép! Én önnek hoztam el e dalt, e bűvölőt, e bűvölőt! Ez nékem meghódítja majd a drága nőt, a drága nőt! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél!  Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!”

Jacques Offenbach: tamburmajor leánya – nyitány (a Loire-menti Filharmonikus Zenekart Marc Soustro vezényli)


3495 Búbánat 2019-11-10 15:59:48 [Válasz erre: 3494 Búbánat 2019-11-09 23:41:26]

A 90 éves Palcsó Sándor ezen a héten ma utoljára volt velünk az éter hullámhosszán a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettműsorában: a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgető társaként  visszaemlékszik művészi pályájának egyes eseményeire.

Az adásban egyebek közt szó esett Wagner-szerepeiről;  Nádasdy Kálmán rendezővel való összekülönbözéséről is:

Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; Mime A Rajna kincsében  és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében .  Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért,  a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…

Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem  hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep.  Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)

Még visszatérek erre a záró beszélgetésre, addig is megemlítem a műsor első részében felcsendült operettmelódiákat:

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös stúdiófelvételeiről hallhattuk énekükben:

Szirmai Albert - Emőd Tamás: Mézeskalács

1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg 17.19 – 18.04 között („Bemutatjuk új felvételünket”).

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

 

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Bessy és Fritz kettőse, III. felv. Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában.

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Innen folytatom később…

( a rádióműsor ismétlése ma 18 órától a Dankó Rádióban)


3494 Búbánat 2019-11-09 23:41:26 [Válasz erre: 3493 Búbánat 2019-11-09 11:45:36]

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián" mai műsorában Nagy Ibolya Palcsó Sándorral beszélgetve kitért arra is, hogy a tenorista a klasszikus operákban alakított szerepei mellett modern operákban is énekelt, ami nagy kihívást jelenthetett számára, és nem is csak egy-két darab találta meg.

Palcsó Sándor ehhez a gondolatmenethez a következőket fűzte hozzá:

- Hát volt jó pár… Nagyon érdekesen kezdődött egyébként, mert 1958-ban Lukács Miklós igazgató úr bejelentette, hogy felsőbb elhatározásra, minden évben be kell valamilyen „baráti” országból vagy itthoni szerzőtől új magyar művet mutatni. Operettet, operát, daljátékot, ilyesmit. Ez nincs megadva pontosan, de játszani kell a társországok darabjait. Tulajdonképpen nem gondolkoztunk azon, hogy miért találták ezt ki,  mert ha egyszer új darabot hoznak, akkor nekem olyan mindegy hogy miért hozták; azért mert akkor be kell mutatni. És mindjárt az első, a Suchoň Örvény-e volt 1958-ban, amiben én a Vőfélyt játszottam, és mondom, valamit ki kellene találni. Érdekes, ez a pályám elejétől így működött: hogyha valami megfogott valamiért, akkor ki kell találni valamit hozzá.  Nem lehet mindent csak úgy közönségesen úgy csinálni, ahogy csak egy közönséges ember csinálja. Ha én egy olyan szerepet éneklek, aminek az a neve, hogy „vőfély”, akkor énnekem rögtön előttem van egy falusi lakodalom, ahol elől megy a vőfély, félig berúgva, szalagos kalapban, meg rozmaring, meg öregapámfüle, és mondja hát a sokszor disznónál disznóbb verseket, azért, hogy röhögjön a nép. És én kitaláltam azt, hogy volt Gyulaszentgyörgyön  egy elég idősebb ember, aki kiszolgálta fene tudja hány évtizeden keresztül a falusi lagzikat, ami tulajdonképpen egy nagyszerű dolog volt, mert pénzt is kapott érte, meg kaját is kapott érte, meg haza is vihetett. Jó üzlet volt. És ki kellett találni egy olyanfajta beszédstílust, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. „Kedves szép hajadon!” (Palcsó ezt énekhangján kántálva adja elő)  - így indul a vőfély. Mondom, ez tetszeni fog… Úgyhogy így értek meg nálam az úgynevezett karakterszerepek! Mert nem szégyelltem a csúnya szöveget, és minden gond nélkül megcsináltam, a közönség pedig röhögött a nézőtéren. Igen, mert megértették azt, hogy egy falusi vőfély az így kántál…

Az én különleges isteni szerencsém, és nagy ajándéka a sorsomnak, hogy kegyetlen kitartó hangszálaim vannak. Igen, ez egy borzasztó nagy szerencse! Ez nagy ajándék! Az az igazság, hogy próbálgattam ilyen dolgokat – de ezt még otthon csináltam, mert otthon nem nevetett ki senki -, úgyhogy gyakoroltam én egy-egy dolgot, hogy melyik darabba mit lehet betenni. Hol lehet megváltoztatni valami furcsa hangot, és hát  nagyon sokszor bejöttek a dolgok, és – bocsánatot kívánok – én szívesen csináltam, és nem szóltak meg érte. Soha egy rossz kritikai megjegyzést nem kaptam rá. Szóval, úgy látszik, azért felfogták, hogy ez miről szól…

A modern operáknál oda ezeket nem lehetett betenni. Mert például a Vérnász, amivel végigjártuk szinte a világot, ott kezd énekelni a Hold, ahol más ember már abbahagyja. Gyilkos szólam volt! Gyilkos szólam volt! És ott kicsinálta volna torkom, ha nem olyan a torkom, mint amilyen. Szóval, ott nem lehetett viccelődni, hanem rendesen kellett bánni a hangszálaimmal, de hát olyan magasságokban kellett énekelni, hogy nem lehetett bohóckodni. Ott azokat a hangokat el kellett énekelni.

Hogy bírtam hangilag? Tulajdonképpen miután a hangfestések és ahogy le volt írva a kotta, meghatározták, hogy mit szabad a torkommal csinálni. Engem már aztán más nem érdekelt. Erre vigyáznom kellett. Benne voltam a Vérnászban, a Hamletben, a Sámsonban, akkor a Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, a Bűn és bűnhődésben, akkor két különböző szerepet is énekeltem hanglemezre: az egyikben ezt, a másikban azt – a C’ est la guerre-ben,

akkor a Lysistraté férfi karvezetőjét. Az nagyon érdekes előadás volt, mert akkor volt a nagy balesetem, és hát akkor már úgy sántikálva meg bottal ballagtam, annyit tudtam menni. Megszólalt a telefon karácsony előtt egy nappal: Dárday Bandi – „Szervusz Bandikám, mi újság van?” Azt mondja: „Nagyon szeretnélek rávenni egy őrületre.” „- Képzelem, hogy kitaláltál valamit” Azt mondja: „ Hát tudod, bajban vagyunk,  mert tudod, a Lysistraté megy este. Réti Jóska meghalt, a Szigeti Laci kórházban van, s azonkívül háromnegyedévvel ezelőtt megtanultad a Férfi karvezetőt.” „- Tudom, de azóta nem volt a kezemben, az Isten áldjon meg!” Azt mondja: „Ezt beszéld meg a Nagy Ferivel, ő fog dirigálni és azt üzeni, hogy szeretettel ölel, és veled próba nélkül is kiáll.” Mondom: „Ügyes! Kérek egy negyedórát. Férfi karvezetőként van egy két nehéz rész a kottában.”  S miután a Honvéd Művészegyüttesnél például ilyesmit is tanultunk, hogy: zenei memória, ismétlés, ismétlés…és ráerőltettük az agyunkat arra, hogy: megjegyezni. És hát belenéztem a kottába, hát mondom, addig még kétszer átveszem estig… Felhívtam a Bandit: „Kérlek szépen, a hátam mögött ne röhögjél, megnéztem, talán elmegy, de azt ne kívánjátok – mert tudom, hogy miről szól a Lysistraté természetesen -, nem mászom falakat meg létrát… mankóval vagyok.” „- Nem kell semmi, csak énekelni végszóra.” „- Mondd meg a Nagy Ferinek, hogy köszönöm a bizalmat, vállalom.” Hiba nélkül elénekeltem a Férfi karvezetőt aznap este. Úgyhogy ez is megvan, ez volt a harmadik Petrovics-darab.

Akkor a Mihály András, aki a nagyon jó barátságban volt Schönherz Zoltánnal, aki bujkálásra volt kényszerülve abban az időben, és hát nagyon jóban voltak, tulajdonképpen valami emléket akart Schönherz Zoltánnak állítani, megírta az Együtt és egyedül című dolgot, amiben két szereplő, Palócz Laci volt egymaga a rendőrfőnök és én voltam egymagam a főszereplő, a Schönherz. És Mihály nagyon megköszönte, mert hát ilyenkor ha egyedül van az ember, akkor mind a két szereposztásban ő dolgozik, próbál, főpróbázik, nyilvános főpróbázik, premiert játszik.  És én ezt nagyszámban csináltam, mert volt egy kolléga, aki mániákusan azt csinálta, hogy az első két próba után megbetegedett, meg eltörött a lába – aztán levetettem vele a kötést, mert meglátogattam. Vittem egy üveg bort és azt mondtam: - most leveted a kötést, mert meg akarom nézni a törésed. Azt mondja: - nem veszem le a kötést, de nincs eltörve a lábam. Mondom, de hát akkor miért csinálod ezt?  Azzal egyáltalán nem törődsz, hogy én megdöglöm?  Azt mondja: „- ez nem ellened van, egyszerűen nem érzem jól magam ebben az színházban, nem jó a szellem, egy sereg embert utálok, a vezetőség pedig állandóan el akarja játszani azt, hogy mennyire imádják a magamfajta kommunista gondolkodású embert.” Különben jól megvoltunk - mind a ketten a Honvéd Együttestől jöttünk. Hát így jártam ezzel a dologgal…


3493 Búbánat 2019-11-09 11:45:36 [Válasz erre: 3492 Búbánat 2019-11-08 23:00:56]

Palcsó Sándor tegnap töltötte be a 90. életévét! Ebből az alkalomból a Dankó Rádió Túl  az Óperencián műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, az ünnepelt művésszel érdi otthonában beszélgetett, s ennek hangfelvételéről hallunk egész héten át bejátszásokat.

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művészt, Érd Városának Életműdíjasát, az  Operaházunk Örökös Tagját a mai műsorban arról kérdezi Nagy Ibolya, hogyan viszonyult a modern, kortárs operákhoz, a benne alakított szerepeihez, a nem könnyű énekelnivalókhoz.

Telefoni megkeresésre, Palcsó Sándorról elevenítette fel emlékeit egyik kedves  művészpartnere, Kovács Iby,  egykori operettprimadonna, aki együtt szerepelt  vele a rádióban Vincze Ottó A szűzek városa című operettjének stúdiófelvételén:

„- Nagyon sok szeretettel gondolok rá, a kedvességére, és az maradt meg bennem, hogy ő olyan nagyon kedves, és olyan charmeur… Isten éltesse nagyon sokáig és egészségben! A Gellért Gyógyürdőből  - a nappali kórházból - üzenem neki… - minden évben kétszer három hetet töltök ott, és tényleg ajánlom neki is, nagyon jól karbantart. Fel sem kelek, és már az ágyban tornázom, az ágyban lenyomok 45 perc tornát… Ajánlom neki is a tornát és az úszást. És azt, hogy a humorunk maradjon meg végig!  Akkor kellemesebben telik a hátralévő idő."

A következő zenék szólaltak meg a mai adásban:

Ránki György – Károlyi Amy: Pomádé király új ruhája – Jelenet, Dani és Béni úgynevezett Szövőkettőse  „Szövőszékünk könnyen jár”  (Palcsó Sándor, Palócz László, Dene József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - 1968, Magyar Rádió stúdiója; 2001, Hungaroton, CD

Jacques Offenbach - Laurencin és Michel Delaporte: - Huszár Klára: Szökött szerelmesek

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Breitner Tamás

  • Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)

„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék hárem őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…

  •  Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)

„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt  Bellrose őrmester parancsolok.   Igyál! Igyál! Igyál!  Borral boldog, mindaz,  aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká!  Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!

  • Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)

„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát!  - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen!  Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”

  • Bellerose rendőrőrmester  dala (Palcsó Sándor)

„Sohasem  alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár, édes álmokat!  Mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… Jó polgár, édes álmokat! mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”

Vincze Ottó: A szüzek városa – zenés komédia
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 26., Kossuth Rádió 20.05 – 22.05
Mark Twain A lóvátett város című kisregénye nyomán szövegét és verseit írta: Vidor Miklós
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus, Vezényel a zeneszerző: Vincze Ottó
Szereposztásból:

Becky – Andor Éva
Bill – Csajányi György
Linda – Kovács Iby
Tom – Palcsó Sándor

Utcaseprő – Bilicsi Tivadar

- Kettős (Kovács Iby, Palcsó Sándor)

- Az öreg utcaseprő dala: „Ez itt a szüzek városa, Hadleyburg, itt senki nem vét soha az erény ellen, mindenki jellem..." (Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Csajányi György)

- Együttes: „Egy lány férfival …”  (Andor Éva, Kovács Iby, Palcsó Sándor)

Vincze Ottó: Cseberből-vederbe

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00
Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston

A felhangzott részletekben énekel: Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus, Vezényel: Tóth Péter

Az adásban elhangzott még:

Julius Fučík: Gladiátorok bevonulása  (Km. a Cseh Filharmonikus Zenekar, vezényel Vávlav Neumann)  

Carl Zeller: A madarász  - Ádám belépője:  Nagyapám húszéves volt… Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!....” (Derzsi György énekfelvételéről

Johann  Strauss: A denevér – Nyitány  (A Győri Filharmonikus Zenekart Medveczky Ádám vezényli) – koncertfelvételről

 Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban újra meghallgathatjuk.


3492 Búbánat 2019-11-08 23:00:56 [Válasz erre: 3491 Búbánat 2019-11-08 14:21:03]

Ötvös Csilla operaénekesnő köszöntötte Palcsó Sándort mai kerek születésnapján,  Nagy Ibolya telefoni megkeresésére, az éter hullámain keresztül – a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában:

- Kedves kollégám gyönyörű születésnapja alkalmából  köszöntésetekhez csatlakozva most  Sanyi bátyámról az jut az eszembe, hogy mikor bekerültem  az Állami Operaházba, akkor a Pomádé király új ruhájában én a Dzsufi voltam, és ő is szereplője volt – az egyik szabólegény. Sokat énekeltünk még fellépéseken. Volt a Vigadóban nagyszerű Szirmai-est, amit László Zsuzsa szerkesztett-rendezett.  Ott is aranyos duetteket énekeltünk. El kell mondjam, hogy Sanyi bátyám egy nagyszerű kolléga! Olyan mértékben lehet vele játszani a színpadon, amit kevesekről lehet elmondani. Ezen kívül volt még, azt hiszem, a Szöktetés a szerájban is énekeltünk együtt, de volt egy nagyszerű produkciónk: Kőszegen Boschán Daisy rendezte Haydn Patilkus című operáját és abban voltunk együtt. És olyan aranyos, hogy beszélgettem a férjemmel éppen, hogy mire emlékszünk, és ő azt mondja, hogy ő arra emlékszik, hogy mikor megérkezünk, nem tudta, hogy hova kell menni, akkor gyönyörű hangon megszólalt Sanyi bátyám: – „Művésznő!  Erre tessékI” – erre még a férjem is emlékezett… Én nagyon örülök, hogy köszöntitek, én most sajnos nem tudok ott lenni, de szívem teljes szeretetével köszöntöm őt, és jó egészséget neki, és a drága családjának kívánok..


3491 Búbánat 2019-11-08 14:21:03 [Válasz erre: 3490 Búbánat 2019-11-08 08:50:26]

Palcsó Sándor ma tölti be a 90. életévét!

Dankó Rádió operettműsoránal felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  egész héten át Palcsó Sándorral beszélget a "Túl az Óperencián" adásában.

A mai vendég, akit telefonon keresett meg, hogy szóljon pár mondatot az ünnepelt egykori kollégájáról.  Ötvös Csilla operaénekesnő. 

Nagy Ibolya pedig felolvasott részleteket Palcsó Sándor második életrajzi jellegű, képekkel illusztrált könyvéből (Szerkesztő-összeállító: Bartók Gergely - 2017) - "A többi, néma csend."

A zenei bejátszások a következők voltak:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

 – Palotás  (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)

-  V. László király áriája (Palcsó Sándor) - élő előadás felvételéről.

„Hosszú az éj s az álom messze elkerül...”

Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója, keresztmetszet - 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18 

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  

-  Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. Ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!
A kis menyecske megfejelné száz fuszeklim sorra, s a tűzhelyen, ha náthás lennék, herbatéa forrna.
Süt az otthon langyos napja: ez az érem egyik lapja. De a másik lapja nősülésre épp nem invitál.
Mer’ az asszony százegy óhaj, és anyja is van, óh, jaj! És ha erre gondolsz hajzatodnak szála égnek áll.
Ne zúgolódj hát agglegény, ha néha rongyos a ruhád, sőt fújd, mint én az agglegények híres himnuszát:


Refrén: Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más! Cselszövők, mind a nők, és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...

/Férfikar ism. / ...


- Maca dala, II. felv.: (Koltay Valéria, km. az  MRT Énekkara)
„Jön a farsang, lányok, férjet fogtok…/Farsangi cécó, csengő kán-kán…” 
 

Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy – Romhányi József: A párizsi élet  

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00
Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) 

A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám, a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 

Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam, de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  

Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót, hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!

A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek, mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 

A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár, a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.

Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót, egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!

Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /… -  Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!

A pénz nem számít! Fütyülök rá! - Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá! A pénz nem számít! Fütyülök rá….

Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!

 

Jacques Offenbach - Pittaud de Forges és Laurenciu – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00 óra

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  és Énekkarát Fischer Sándor vezényli.

  • Francois belépője és Bordal (Radnay György, km. László Margit és Palcsó Sándor):     

„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

  • Jelenet és Finálé (László Margit,  Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)

„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már!    De oda már! -  Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/

Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros!  - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek:  - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...  -Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”

 

Lehár Ferenc – Leon Viktor és Stein Leó - Mérey Adolf: A víg özvegy

- Daniló belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás-  koncertfelvételről; Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió) , Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)

„A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”

- Vilja-dal, II. felv.„Ott élt a lidérc…”  (Ötvös Csilla – „Operettcsillogás plusz” CD-jéről)

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Cigányszerelem

Ilona és Dragotin Csók-kettőse (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából

 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky  Gábor Andor: Luxemburg grófja

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Juliette és Brissard kettőse (Zentay Anna, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) 

„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…

Lehár Ferenc: Pacsirta -.Induló és Palotás  (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvétel

A mai műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"


3490 Búbánat 2019-11-08 08:50:26 [Válasz erre: 3489 Búbánat 2019-11-07 17:41:05]

Isten Éltesse Palcsó Sándort  90. születése napján!

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Érd Város Életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és középkeresztje kitüntetettje új oldaláról mutatkozott be a Dankó Rádióban tegnap - „Túl az Óperencián”

 Palcsó Sándor saját költeményét maga olvasta fel!

Előtte elmesélte a vers keletkezésének előzményét:

„Az Iluskákkal kapcsolatban valami eszembe jutott, amikor meghívott az Operaház illetve Fülöp Attila, az Operabarátok délutáni klub eseményére, az Operába. Amikor bekonferáltak, előttem volt két műsorszám, azok lementek és akkor jöttem én. Gondoltam, hogy felkészülök valami meglepetéssel, mert már a kutya sem számít rá úgysem, és hát sajnos, nem sikerült igazán, és ez nem került előadásra, amit én kitaláltam.” 

A rádióban hallottakat próbáltam leírni, de nem minden szót értettem, így azokat a helyeket kipontoztam – a verssorok végi rímek szempontjából pedig fontosak. Kérem, aki hallotta és rajtam kívül még feljegyezte, ha módjában áll, jelezze vissza a hiányt, hogy teljessé tegyem a sorokat:

2016. december 18. Operabaráti Klub

Palcsó Sándor: Beköszöntő

Én a pásztorok királya - Istenem, de régen volt!
Léptek sorban az Iluskák - mindegyik oly édes volt.
Sári, Ági, Ica,…, Adrienne,…, …
Mire János vitéz lettem, mindahányuk meghala.
Törökverés jutalmául ajánlotta királyát,
Hét közül is választhattam, de hűségem ellenállt.
Pedig nem akárkik voltak, Istenemre esküszöm,
Lehetett volna paszomántos, díszmagyaros esküvő.
Gyurkovics, Páka Joli, Lehoczky, Dunszt,
Szabó Rózsa, Erdész Zsuzsi, Kalmár, …
Kedves Bagó pajtás! Indulnunk is kéne!
Messze még a „kék tó”! Ott az utunk vége.
Megköszönjük szépen felségtek jóságát,
Elsőbb is az öreg kan megfüstölt sonkáját.
Elbúcsúzunk mostan a királyi háztól,
Hölgyektől, uraktól, a kisasszonykától.
Áldás, békességet az öreg királynak,
Kitűnő gavallért a szép királylánynak!
Már csak azt nem értem ebben a mesében,
Magyarázza ezt meg valaki énnékem,
Ha kukoricafalván temették el az én Iluskámat,
A világ másik végén egy tóban rózsából feltámadt,
Akkor hisz ez maga a mese!
Most már rögtön vége.
Kedves Mindnyájuknak ezer áldás, béke,
Kezdjük hát együtt azt a nagy utat,
Az Isten megáldja magukat!

3489 Búbánat 2019-11-07 17:41:05 [Válasz erre: 3488 Búbánat 2019-11-06 12:21:45]

Kincses Veronika jelentkezett be telefonon a Dankó Rádióban  Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" operettműsorába, hogy a holnap 90. születésnapját ünneplő Palcsó Sándorhoz fűződő régi, kollegiális, partneri-baráti kapcsolatáról szóljon:

- Palcsó Sanyit nagyon szerettük a színházban és a színpadon, és most is szeretjük! Állandóan tartjuk a kapcsolatot, és rettenetes jókat nevetünk, és olyan szellemes, olyan okos, és olyan jól látja a világot… Ő tényleg mindenben nagyszerű volt. Nagyszerű volt a Borisz Bolondjaként, a Sportin' Life a Porgy és Bess-ben, a Székelyfonóban, a Három narancs szerelmesében, Szokolay Hamletjében és még sok mindenben. Szóval mindenféle műfajban tökéleteset csinált, színészileg és zeneileg is. Külföldön egyszer volt egy vendégszereplésünk, Ő, Ütő Endre meg én: Balassa Sándor Requiemjét énekeltük, és át kellett szállnunk egyik vonatról a másikra, mert vonattal mentünk, és akkor rohangászunk vasúti hidakon, fent-lent…(akkor még tudtam rohangászni)  a pályaudvaron, hogy odaérjünk. És nagyon kellemes út volt, így kollégákkal utazni, amikor együtt megy a csapat, akkor az mindig nagyon jó. Mert örülünk, hogy megyünk, örülünk, hogy szerepelni fogunk, jókedv van, vidámság, mindenki arra vágyik, hogy nagy sikerünk legyen. Hát az meg volt! Nagyon-nagyon örülök, hogy Sanyinak ez a szép születésnapja lesz, és hogy jól van, megvan, és szép családja van, és szeretik a lánya, a felesége, és olyan légkör van velük, náluk, és örülök, hogy mindig vidám! Van olyan ember, aki mufurc… Néha-néha, egy-két olyan megjegyzése volt talán az elmúlt negyven évben – amikor az én életemben már Ő jelen volt meg én az övében, mint operaházi tagok -, amikor mérges volt, de soha nem láttam, csak lelkesnek, imádott dolgozni a színházban. Szóval, Ő „a Palcsó”. Ez azt jelentette, hogy Ő, jó hangulatú, erőt adó, példamutató volt mindig.  Ritka embertípus, aki ennyire – hogyis mondjam, mind ebben a jót láttam. Volt kritikai megjegyzése, az tény, de ez is jó hogy van. Jó volt vele együtt dolgozni. Az ember tudta, hogy ez biztos, ez fix, ez jó, ebből siker lesz, kész. Nem volt az embernek kétsége, hogy hú, most mi lesz vagy hogy, semmi, mindig biztos partner volt. Hát ilyen emlékeim voltak, amelyek nagyon szépek, és most boldogan megyek születésnapjára.

Palcsó Sándor mesél a János vitéz daljáték Jancsi szerepébe beállásáról:  

- Amikor először játszottam életemben a János vitéz-t, akkor ment át az Operettszínházba Sárdy Janika. Az összes szerepét nekem kiosztották. Ez így történt. És jött a vasárnapi János vitéz és kiírták a táblára az Erkelben, hogy Sárdy János helyett Palcsó Sándor Kukorica Jancsi. És kérdezték az emberek, hogy ki ez? Érdemes ide bemenni? Ott volt valaki, nem tudom kicsoda, aki az érdeklődőket nyugtatta ezekkel a szavakkal: Én idetartozom a színházhoz, nyugodtan vegyenek jegyet, nagyon ügyes, fiatal énekesünk van, most jött ide nemrégen, Sárdy művész úr átszerződött az Operettszínházba. Érdemes jegyet venni. Majd meglátják, hogy nagyon tehetséges fiatalember került az Operába, és érdemes lesz megvenni a jegyet.  A Sárdy művész úr összes szerepét ő kapta meg. És akkor bementek…

A műsorban elhangzott operettrészletek voltak:

Buday Dénes – Babay József: Csodatükör  - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bánfalvy Miklós vezényli) – A rádiófelvétel bemutatója: 1962. március 10.

Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala – Furulyanóta, I. felv. (Sárdy János, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27. Kossuth Rádió, 18.40 – 21.05 óra)

„Én vagyok a bojtárgyerek, napszám után éldegélek, napsütött víz az italom, kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.”

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba

- Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András)  A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).

„… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 

Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

-  Plumpudding, Gipsy és Pickwick hármasa (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád,  Külkey László, km. az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András)  A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00

-  „- Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely! - Én nekem most el kell mennem, légy szíves és képviselj! - Nincsen nála citera, hát légy szíves, ne citerázz!... /- Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál? Jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll! Földig görnyed itt az ember, jobbra-balra bókol ám. Aztán kiegyenesedve búcsút int és fittyet hány.... ”

Robert Planquette – Clairville – Charles Gabet – Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok

- Harangdal  (Kincses Veronika, km.. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Bemutatjuk új felvételünket – Operettkedvelőknek – Kincses Veronika és Molnár András énekel,  1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30.

Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!

Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.

Kórus: - S megszólal magától a vén harang.

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…”  
[…]

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Carl Millöcker - magyar szöveg Fischer Sándor: Szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

- Jonathan belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

-Jonathán dala - Rondó (Palcsó Sándor

„Csupán az impresszárió, az érti csak, mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható, és már rohan tovább… /vacsoránál ülök, előttem a csülök… „Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

Jacques Offenbach - Crémieux és Halevy – magyar szöveg Rományi József: A sóhajok hídja - Malatromba dala (Palcsó Sándor, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13

 „Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén!”

Jacques Offenbach – Lapointe – magyar szöveg Romhányi József: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)  

Ciboulette - Kincses Veronika

- Jelenet, Ciboulette-dala és együttes a fináléból  (Km.:  Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor,  az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Hidas Frigyes) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50

 „…Ez a rettentő gond, úgy a szívemnek rontott: ki legyen az anyukád?”

Franz von Suppé: A költő és paraszt - Nyitány  - ( a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János  vezényli) – koncertfelvételről.

 

Ez a műsor hamarosan,  18 és 19 óra között ismét meghallgatható lesz a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségről.


3488 Búbánat 2019-11-06 12:21:45 [Válasz erre: 3487 Búbánat 2019-11-05 22:50:01]

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatában ezen a héten minden nap Palcsó Sándor operaénekes a vendégkét nap múlva 90 éves lesz! Ebből az alkalomból kereste meg a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki régi barátságot ápol vele, hogy ezúttal is meséljen életéről, művészi pályájának kezdetéről és későbbi alakulásáról, egykori kollégáival való partnerségről, az opera- és rádiós szerepeiről…

A mai adásban először a tenorságról, a karaktertenor-szerepkörről fogalmazza meg gondolatait Palcsó Sándor:

- Először is a hálámat nyilvánítom Feléd, mert ez a minimum: tudniillik, én vártam, hogy ez a kérdés megmozdul benned, tudniillik, a legkacifántosabb énekes a szakmában a tenor!  …Félbolond ember tulajdonképpen, mert a  tenorista tökéletesen meg van arról győződve arról, hogy őnélküle nincs világ, nincs élet, és semmi nincs, mert ő annyira fontos. Persze, hogy fontos. Minden szólam fontos. Csak annyira el van terjedve egyébként, hogy a tenor a legfontosabb szólam a zenében. Hát igen, attól függ, hogy a szerző, hogy gondolja. Na most, ha a szerző főszerepnek írja le a tenoristát, akkor annak áriát ír…Igenám, de hogyha egy fontos mellékszereplő van a darabban, akinek az a fajta tudománya szükségeltetik az előadáshoz, hogy egy érdekes játék kerüljön a jelenetbe, akkor ott a színészre van szükség, nem elsősorban az énekesre. Természetesen, a hangokat, a kottát azért el kell énekelni, de nem azzal a fajta szép belcantóval, amit mondjuk elvárnak a vezetőtenortól. Na most, hogyha valaki igyekszik olyan becsületesen csinálni a pályáját, mint én megpróbáltam, akkor az például azt is kimeri mondani, hogy én tudom magamról, hogy énnekem nincs világszép hangom. De nagyon jó használható hangom van, amivel azt csinálok, amit akarok, és mindent el tudok énekelni, és mindennek a színét megtudom adni a saját két hangszálammal. Na most, én azért vállalom büszkén a karakteréneklést, mert az Operaház pontosan olyan színház, mint a Víg- vagy a Nemzeti Színház. És énnekem meggyőződésem és bizonyítékaim vannak rá – majd el is mondom a bizonyítékaimat a nevekkel, mert azokat a neveket örülök, ha mondhatom. Énnekem nagyon kedves darabom az Otello. A világ egyik legjobb, talán a legjobb Otellója: Placido Domingo. Nagyon sokszor meghallgatta, megnéztem… Hiába ő a vezető szólama a darabnak, de ahány színt használ abban az előadásban, és nem szégyelli a könnyeit, nem szégyelli a sajnálkozását, a szenvedését, a düheit, a gyűlölködéseit, szóval kifejezetten karakterszínész! És mindig mondom én ezt: a legnagyobb karakterszerep az Otello! Ezért tudnám például én eljátszani. Mert vannak színei és azt csinálok a hangommal, amit akarok. És nem szabad szégyellni a csúnya hangokat! Időnként, bizony… és nagyon érdekes, figyeltem a közönséget, tanulmányoztam a közönséget. Őket nem zavarja az, hogyha csúnya hangokat hallanak a színpad felől, ha annak van értelme.

Nagy Ibolya: - Nagy korszak tanúja vagy az Operaházban! Amikor bekerültél, gyorsan és könnyen befogadtak?

- Én nagyon jó viszonyban voltam a társulattal. Tulajdonképpen rajtam is múlt, mert én azért éreztem, ez egy olyan fajta kompánia, ez az Operaház, ahol azért már az idősebb kollégákat jelezni kell: a megbecsülés fajtáját, formáját, nagyságát. Szóval, én abba a bizonyos aranykorszakba kerültem az Operában.  És nagyon-nagyon szép emlékeim vannak  attól, hogy mentem sorra az idősebb tagokhoz bemutatkozni, és amikor már harmadszor mentem a Losonczy Gyuri bátyámhoz bemutatkozni, „mondd, lehet, hogy neked arcmemóriád nincs, vagy amúgy is feledékeny vagy” – mondom:  „drága Gyuri bátyám, állandóan azon jár az eszem, nehogy valakit kifelejtsek, inkább háromszor mutatkozzak be, mint egyszer sem, mert akkor azt sose felejti el senki.”  „- Nincs teneked semmi bajod, nagyon igazad van, így kell gondolkozni. Ez tényleg egy bolond ház ilyen szempontból.”  Aztán nagyon-nagyon kedves történetem lett aztán, nem is sokára Losonczy Gyurival, aki egy tüneményes ember volt. Az eredeti foglalkozása: festőművész volt és rajztanár.  És vettem a bátorságot, egy nagy levegőt, bekopogtattam hozzá s azt mondtam neki: - drága, Gyuri bácsi, bocsánatot kérek a zavarásért, hát mondom, ha már én vagyok Dávid, a suszterinas, akkor a Mesteremhez kéréssel jöttem: nagyon szeretném, ha megtetszene engem tanítani maszkot csinálni. Mert olyan gyönyörű maszkjai vannak Gyuri bátyámnak, hogy megirigyeltem és szeretném megtanulni, mert úgy érzem, erre szükség is van. Kell, hogy az ember tisztában legyen hogy és mint… „- Tökéletesen igazad van! Nagyon kellemesen érint engem ez a kérdés, és nagyon meghatottál! Nagyon szívesen segítlek” Ő mondta meg, hogy s mint kell alapozni, ezzel lehet árkot csinálni, ezzel meg árnyékot… Úgyhogy én Losonczy Gyuri bátyámtól tanultam meg maszkot csinálni.

Palcsó Sándor egykori kolléganőjét, Domonkos Zsuzsát  telefonon kereste meg Nagy Ibolya, azzal a kéréssel, hogy meséljen „Sanyi bá’”-ról.

- Tulajdonképpen, ha Rá gondolok, az az első, hogy elmosolyodok – mert olyan aranyos, szeretetreméltó egyéniség, hogy csak kellemes emlékek jutnak eszembe róla. Ifjúkoromban operistának készültem, ergo ott töltöttem az Operában az életemet, amikor ő az ifjúkorát élte, és láttam őt a Koldusdiákban bonvivánnak, láttam Pedrillónak, és ami felejthetetlen számomra, az az ő Albert Herring-je. Mintha ráírták volna annak idején azt a szerepet. Egyszerűen zseniális volt benne. Később már partnerként tudtam őt magam mellett. Egyrészt, Lendvay Kamillónak van az a Bűvös szék című operája, amiben ő lírai költőt alakított, Bende Zsolt volt a főszereplő benne, Sanyinak is így a partnere lettem, a Rádióban pedig többször énekeltünk mi duetteket….Úgyhogy emlékezetes  számomra a vele való munka és az is, amit a színpadi élmény adott nekem annak idején. Nemrégen voltam nála, éppen a nyár folyamán, és akkor kaptam tőle egy nagyon szép könyvet is, már akkor beszéltünk erről a születésnapos dologról és meghúztam a fülét, úgyhogy most távolról kívánok neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! De remélem, hogy még nagyon sokszor fogunk találkozni, ha nem is partnerekként, de barátokként mindenképpen.

Palcsó Sándor rádiós operettfelvételei közül ma háromból szólaltak meg szép részletek:

Kálmán Imre -  Paul Knepler -  Herczeg Géza: Joséphine császárné

A  Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét.
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.

 - Juliette és Bernard vidám kettőse (1) : „Kislány-kislány, mondok én egy jót…”(Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)

- Juliette és Bernard  vidám kettőse (2) :„Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)


Leo Fall  Rudolph Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: Pompadour

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) Bródy Tamás vezényli.

 - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom -  a Pompadour!”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Izgat, ha a szádat nézem….Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! …/- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”

Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- „- Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött,
itt döntened kell a kedv és a méltóság között. /- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver- ver!...


Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő

Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét 1976. augusztus 14-én mutatta be a Kossuth rádióban (19.43-20.28.)

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.

Slukk Tóni dala (Palcsó Sándor, km. Énekkar):

„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy, mint ők …”

Mabel és Slukk Tóni  kettősei (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):

„- Én édes drága férjem, Iván…”

„- Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!Jöjj, nézd, hogy csábít a tarkarét!....  Gréte-Gréte, miért ne jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”

 „- Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél, csókolnál-ölelnél…”

 

Lehár Ferenc: Clo-Clo - Nyitány  ( a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát  Vladimir Mikhailovich Jurowski vezényli.)

Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban 18 és 19 óra között.


3487 Búbánat 2019-11-05 22:50:01 [Válasz erre: 3486 Búbánat 2019-11-05 14:46:08]

Kölcsönös tisztelet és szeretet után Gyurkovics Zsuzsa is köszöntötte Palcsó Sándort 90. születésnapja alkalmából. Nagy Ibolya telefonon kereste meg az ugyancsak 90 éves művésznőt és először azt kérdezte tőle: az hogy Palcsó Sándorral ismeretségük nem színházi, hanem rádiós, ez mennyire más, mint a színpadi partnerség?

- A nagyszínpadra az ember hónapokig készül, a Rádióba pedig benéz - egy ismeretlen de nagyon jó színészpartner olyan, mint a síugrás: nagy ugrásban kezdjük az adást -, tehát nincsen hetekig készülődés, legfeljebb ha zenés anyagot veszünk fel, akkor a zenekari anyagot külön veszik fel délelőtt, és a darabot pedig délután. De külön-külön próbák, mint a színházban, nincsenek.  Tehát úgy kell bemenni, és az a légkör, ami az úgynevezett Pagodában volt, felejthetetlen, és már felkészült az ember erre a hangulatra, erre a szinte ismeretlen, de mégis ráérzett jó ritmusra, amit a mikrofon diktál, mert hiszen a mikrofon ott áll tőle tíz-tizenöt centire, a színpad pedig nagy és ide-oda megy, tehát teljesen más a magatartásod és kifejezése a szerepnek.

Palcsó Sándorral az éterben ötven év után találkoztak ismét össze. Az "Angyal Bandi", ami egy híres novellából készült, gyönyörű kis darab, Magyari Imre zenekarával játszottuk, egy fantasztikus élmény volt. És hát Ővele is úgy találkoztunk, mintha száz éve próbáltuk volna. Mind a ketten boldogan álltunk erre a szerepre, és úgy csináltuk, mintha ez így lenne megmondva vagy megírva, szóval, nem kellett külön próbálni, csak egyszer. Úgyhogy ez nagy élmény volt, és az Ő gyönyörű hangjával meg a világhírű, hangulatos, jókedvű, ritka tüneményes emberi világával. Feloldotta a hangulatot, tehát úgy voltunk ketten, mintha száz évig együtt dolgoztunk volna…. És negyven - ötven év után ott folytattuk a telefonban, ahol abbahagytuk.  Úgy csináltunk, mintha az a legtermészetesebb lenne, holott sajnos, ez a pálya olyan, csak akkor lehet csak ünnepelni, ha az ember produkál valamit – nem lehet ünnepelni tíz, húsz, negyven év múlva… Mi pedig ünnepeltük egymást, hogy emlékszünk a legszebb rádiós emlékekre. Úgyhogy én köszönöm a mai napig az ő rendkívüli emberi tüneményességét és jókedvét.

Azt üzenem neki, maradjon ilyen örökre, mert boldog ember az, aki így tudja tartani és így tud hinni az élet örömeiben. És köszönöm én is, hogy átadta nekem. Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig! És adj még a boldogságból másnak is, mert ma nagy hiánya van mindenkinek ebben, hogy higgyen önmagában és higgyen abban, hogy minden, ami körülötte van, fel kell ismerni, mert mindenben van valami szép és jó, és nekünk való. Köszönöm.


3486 Búbánat 2019-11-05 14:46:08 [Válasz erre: 3485 Búbánat 2019-11-05 12:40:37]

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.

- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.

Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:

- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek. 

Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.”  Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.”  Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán elő is fordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”

Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető útonA sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.

- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.

Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban: 

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965

A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!  Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  

Lehár Ferenc Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini

I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35

A Magyar Rádió és Televízió  Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli

Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv.  (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:

II. Keresztmetszet-felvétel  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós

A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád): 

„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”

- Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):

Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…” 

- Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:

Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”

Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.

De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát  köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:

- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.

Angyal Bandi  - népdaljáték

Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder László. A népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós

Szereposztás:

Angyal Bandi – Palcsó Sándor, 
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, 
Molnár – Kiss Ferenc, 
Onódyné – Sulyok Mária
Mesélő – Gáti József

Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.

Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.

Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)

Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:

- Palcsó Sándor prózában,  és ének: „…vetettem gyöngyöt”

- Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor  éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.  

 

A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:

(folytatni fogom)


3485 Búbánat 2019-11-05 12:40:37 [Válasz erre: 3484 Búbánat 2019-11-04 21:20:04]

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”

Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?

- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején.  Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat.  Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!

Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk.  Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”


3484 Búbánat 2019-11-04 21:20:04 [Válasz erre: 3482 Búbánat 2019-11-04 13:11:35]

„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”

Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.

Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”.  Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt,  tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk;  a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:

„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába.  Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”

A Rádió is felfedezte Őt,  gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap,  de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.

„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem.  Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat,  és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik.  És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni.  Ez az igazság.”

Nemzeti Gyásznap -  november 4.

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)

Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)

- Palcsó Sándor:Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”

- MRT Énekkarának Nőikara: Nekem olyan emberecske kéne…”

- Andor Éva, Simándy József:  „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”


3483 smaragd 2019-11-04 18:12:09 [Válasz erre: 3482 Búbánat 2019-11-04 13:11:35]

Dankó Rádió – mai ismétlésben: 18.50 után

A mai műsor elején Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető megemlékezett a Nemzeti Gyásznapról.

A zenei összeállítást

KEMÉNY EGON:  Könnyű zene című műve zárta.

Elhangzott: részlet, 3.tétel.

Szvit nagyzenekarra 3 tételben, Magyar Rádió, 1954

A Rádiózenekart Polgár Tibor vezényelte.

 

"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió


3482 Búbánat 2019-11-04 13:11:35

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét

DANKÓ RÁDIÓ

2019. 11. 04.

A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.

A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”

Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…

Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.

Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

 

Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:

Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György

- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)

- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)

- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)

 

Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő -  „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa,  Palcsó Sándor,  Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50)

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás

- Együttes: Az ifjúság… tralalalala…”  (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)

- „Ha  szép virág szirmokat bont,  trallala…”  (László Margit,  Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)

- Ötös  - A mikádó dala és jelenet  (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

 

Ismétlés du. hat és hét óra között. 


3481 Búbánat 2019-11-03 10:36:31

A Dankó Rádióban tíz órakor ért véget a szokásos délelőtti operettműsor, amit a délutáni ismétlésben 18 órától újra meghallgathatunk. "Túl az Óperencián"

A mai műsorban elhangzott operettzenék voltak:

Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy -  „Én teve-, én teve-, én teveled vígan élek…”  (Faragó Alexandra, Dénes Viktor, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel:  Pfeiffert Gyula)  - koncertfelvétel

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja

Kalocsai Zsuzsa és Lévai Enikő; Szilágyi Olga és Egri József (koncertfelvételek); Kalmár Magda, Leblanc Győző, Honthy Hanna és Feleki Kamill énekfelvételeiről

Lehár Ferenc - Kulinyi Ernő: Paganini - Liza és Paganini szerelmi kettőse„Nem szeret téged így más”  (Németh Marika és Marik Péter német nyelvű  énekfelvételéről).


3480 Búbánat 2019-11-03 10:23:30 [Válasz erre: 3479 smaragd 2019-11-03 10:22:04]

Megtörtént.


3479 smaragd 2019-11-03 10:22:04 [Válasz erre: 3478 Búbánat 2019-11-03 10:17:10]

Rendben, köszönöm.

(Nagyon gyors voltál :-), azóta még csiszoltam, másold át a véglegest kérlek.)


3478 Búbánat 2019-11-03 10:17:10

"smaragd" fórumtárs bejegyzését  az "Operett, mint színpadi műfaj" topicjából (4112. sorszám) áthozom ide:

4112   smaragd • Válasz erre   2019-11-03 10:08:03

Az alábbi témákhoz hozzáfűzöm, hogy a Budapesti Operettszínházban új szelek fújnak február óta, az eltelt idő még nagyon rövid ahhoz, hogy nézőként bármilyen ítéletet hozhassunk – szerintem. Én ezt az irányt nagyon színvonalasnak találom.

Nagy Ibolya feltűnését és tündöklését szeretném még kiemelni és hangsúlyozni, az operett és a zenés színház népszerűsítése terén. Idestova hét esztendeje nap mint nap élvezhetjük a 2012. decembere óta megalakult Dankó Rádió „Túl az Óperencián” című hétfőtől hétfőig tartó műsorheteiben a szórakoztató zenei műfaj teljes körét. Ennek során a felelősszerkesztő-műsorvezető, opererettprimadonna, énekművésznő szerényen és szakmai alázattal, ugyanakkor nagy színpadi tapasztalattal és sok személyes sikerrel feltett kérdéseire és felvetett témáira vendégei –  fiatal, kezdő művészek és már nagynevű hírességek –  adnak választ, emlékműsoraiban nemzetünk csillagait eleveníti fel, valamint a Magyar Rádió Archívumából szerkesztett rádiófelvételekkel és kívülről hozottakkal is a zeneművek legszélésebb horizontját tárja elénk. Előkészítve és kiegészítve ezzel a színházlátogatást. Műsora igen népszerű.

Némileg „intimpista”’’-skodva :-) elmondhatom, hogy jóleső érzés volt az Operettgála utáni fogadáson megismerkedem Dénes Viktorral, majd őt a Csárdáskirálynőben színpadi szerepben megtekinteni, és ezen a héten Nagy Ibolya műsorában hallani. Érett és komoly meglátásaival és a szerepben nyújtott alakításával sok kellemes percet szerzett nekem. Akárcsak Lévai Enikő. Hasonló élmény volt a további szereplőkkel is színpadon találkozni, akik már korábban a "Túl az Óperencián" műsorban vendégeskedtek, majd alakításukat színpadi produkciókban látni, hallani.

https://mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2019/10/27/tul-az-operencian-levai-enikovel-es-denes-viktorral-44-het/

Amint a fentiekből is kiderül, aktív Operettszínház-látogató lettem.

Az operett műfaját – mint tudjuk – kis túlzással már ezerszer eltemették, gyakran igyekeztek megújítani, útkeresést élünk át jelenleg is, a műfaj láthatóan él és virul.

Van tehát mit megtekinteni az Operettszínházban és meghallgatni a rádióban, és ez reményeim szerint csak fokozódhat… :-) !


3477 Búbánat 2019-11-02 14:54:29

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorának délután hat órakor kezdődő ismétlésében  részleteket hallunk két operettből:

Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő (Lévai Enikő és Dolhai Attila, Dancs Annamari, Fischl Mónika,  Geszthy Veronika, Boncsér Gergely, Domoszlay Sándor, Peller Károly, Vadász Zsolt énekfelvételeiről)

Huszka Jenő - Szilágyi László: Mária főhadnagy  (Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nyári Zoltán, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly ,km. az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - MTVA, 2014

Az adás elején Brahms 1. Magyar Tánc, a végén Verdi:Requiem - Libera Me tétele (John Eliot Gardiner, Orchestre Révolutionnaire et Romantique, Luba Orgonasova, Monteverdi Choir - 1992) hangzik fel. 


3476 smaragd 2019-11-02 08:36:37 [Válasz erre: 3475 Búbánat 2019-11-01 19:57:49]

Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető tegnap Mindenszentek ünnepét idézte fel a nyitó-muzsikával.

A műsor gerincét Ábrahám Pál – Kemény Egon – Fényes Szabolcs zenéje adta.

Ők évtizedeken át bizonyos értelemben magyar, XX. századi zeneszerző-triászt alkottak… operettszerzőként mindhármukat a Fővárosi Operettszínház – mint fiatal zeneszerzőket – indította el a pályán, 1928 körül. A mai napon különösen mély érzéseket vált ki belőlem ez a tény.

Szeretettel hallgattam rádiófelvételeiket, köszönöm szépen.


3475 Búbánat 2019-11-01 19:57:49 [Válasz erre: 3474 smaragd 2019-11-01 17:39:02]

Nem voltam internetközelben, csak hallgattam a rádióműsort, melyben még részletek szólaltak meg Ábrahám Pál Viktória című operettjéből (az Operettszínház előadásának hanganyaga: Frankó Tünde, Dolhai Attila, Huszti Péter, Peller Anna, Peller Károly, Szendy Szilvi és mások),

továbbá Petress Zsuzsa és Ilosfalvy Róbert kettősében egy duett hangzott el Fényes Szabolcs egyik szerzeményéből: úgy emlékszem, mintha a Rigó Jancsi címú operett "Csak álmodom"  dala.


3474 smaragd 2019-11-01 17:39:02

Dankó Rádió – mai ismétlés: 18.30 órától  

A mai műsor középső részében Petress Zsuzsa operettprimadonna énekelt, így hallhattuk a Magyar Rádióban 1959-ben bemutatott

Kemény Egon – Erdődy János: „Krisztina kisasszony” című rádióoperett egyik (élettapasztalatban bővelkedő  :-)) kettősét is:

Dal a hódításról – Petress Zsuzsa és Rátonyi Róbert

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió


3473 Búbánat 2019-10-31 11:08:12

 

Kukely  Júlia operaénekesnő ma két éve hunyt el.  Rá emlékezett szeretettel  a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, a Dankó Rádió  "Túl az Óperencián" műsorában.

A Rádióban több operettfelvételen énekel Kukely Júlia, most a Cigányszerelem részletei idézik meg szép szopránját:

Lehár FerencRobert Bodanzky – Alfred Maria Willner – Gábor Andor – Zoltán Pál- Semsei Jenő: Cigányszerelem

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15

Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc

- Ilona dala (Kukely Júlia): „Messze a nagy erdő, messze száll a felhő, messze megyek édes rózsám  tetőled…/ Volt nincs, fene bánja, volt nincs vigye kánya, volt szeretőm mindig, volt elég…”

- Ilona és Dragotin kettőse: „Csókban van az ifjúság” (Kukely Júlia, Bende Zsolt)

Ilona: Van egy különös szer, én ismerem, mely ifjúságot ád, használja csak azt, de szüntelen, s hamar művel csodát!

Dragotin: Hát ez kitűnő, óh, drága nő, csak szerezze meg ezt a szert!

Ilona: Valódi kincs, receptje nincs, és nem patikus keveri!

Dragotin: Nos, mondja meg gyorsan nekem, mitől ifjúl meg életem?

Ilona: Az életen át édes nóta száll, úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, a jó Isten adta ezt!
Ujjong, aki hallja e szép zenét, mely harsog, de mégis oly lágy, örök virágnyílásra ád reményt, és felpezsdül ettől a vágy!

Csókban van az ifjúság,
Csók, te dús, virágos ág,
Csókolj, míg a szád piros,
Csókolj, ah, amíg tilos,
Csókolj, míg a csók tüzel,
Gondot, bút a csók űz el,
Csók, te bódító boldogság,
Gyógyító orvosság,
Csók, csók, csók!

Dragotin: E szer kitűnő, e szer csodás, szememben tűz ragyog, már azt hiszem, itt a jó hatás, megint legény vagyok!

Ilona: Mily kurta idő, ez szédítő, de most bizonyítsa be hát!

Dragotin: Nos, mondja kegyed, hogy mit tegyek, követni fogom a szavát!

Ilona: Talán legjobban megfelel, ha engem szépen átölel! S most hallja, csak hallja, a nóta száll, úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, az ember a hangjára táncot jár, a jó Isten adta ezt!

Dragotin: A keringő ritmusa lágyan szól, k i hallja, meggyullad belül!

Ilona: A párját magához szorítja jól, s eltáncol a vénség elől!
(Refrén - együtt: Csókban van az ifjúság….)
 

- Jelenet (Kincses Veronika, Kukely Júlia, Gulyás Dénes)

- Négyes (Kukely Júlia, Takács Tamara, Bende Zsolt, Fülöp Attila)

„- Az élet olyan, mint a színház!  - Mennyi fordulat! - Sok szép családi téma van, mint mind egy színdarab…/Sok szerelem színjáték, szomorú kis vígjáték, amikor a deszkán lépdel, tapsokat érdemel!  De menjen a függöny fel, heroikus műsor kell, sok szerelem kell! Dráma vagy vígjáték!...” 

 

Kacsóh Pongrác: János vitéz

Petőfi Sándor verses költeménye nyomán a szövegkönyvet Bakonyi Károly, a dalszöveget Heltai Jenő írta.

Rádióra átdolgozta: Karinthy Ferenc.

"Tündér-avatás" – Iluska és Tündérkar jelenete a fináléból (Házy Erzsébet, km. Sárdy János , a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió,18.40 – 21.05

Tündérkar:
Új királyunk, hős királyunk!
Itt, a trónon van helyed!
Tündérország most előtted
Hódolattal hajt fejet.
Tündérország fejedelme,
Tündérasszony ura vagy,
Szép huszárból király lettél
Tündér lettél, az maradj!

Ismétlés:
Tündérország fejedelme,
Tündérasszony ura vagy,
Szép huszárból király lettél
Tündér lettél, az maradj!

Iluska:
János vitéz, szerelmesem,
Ez álom, édes álom,
Tiéd vagyok, maradj enyém,
Az én tündérkirályom.
Ürítsd ki ezt a serleget,
Boldogság lesz a részed,
De azt az egyet ne feledd,
Hogy mit rendelt a végzet.

Tündérországban édes az élet,
Tündérek karja gömbölyű lágy,
Tündérországban addig maradhatsz,
Míg a szívedben alszik a vágy,
A néma vágy.
Alszik a vágy és vissza nem csábít
Régi hazádba balga szíved,
Mikor megszólal benned a szózat,
Tündérországot elveszíted.

János:
Kezembe hát a varázspohárral,
Tündércsókra szomjazom,
Örök tavaszt és boldogságot,
Örök tavaszt és boldogságot,
E kehelyből hadd iszom.

Hadd felejtsem, hogy mi voltam,
Hadd felejtsem, hogy mi fáj,
Hadd legyek itt Tündérországban,
Hadd legyek itt Tündérországban
Tündérek közt a király!

(Kintről furulyaszó hangzik fel.)

Tündérkar:
Halljátok ezt a hangot, e dalt,
Mint a szél, ha sír a pusztán,
Mily szomorúság, mennyi búbánat,
Mint suttogása erdőn a fának,
A muzsikája szomorú gyász,
Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz!

 

Szirmai Albert – Gábor Andor: Mágnás Miska – „Csiribiri-csiribiri kékdolmány” (Latabár Kálmán, ifj. Latabár Árpád, Mészáros Ági) – (A Keleti Márton rendezte film zenei hanganyagából)

 

A reformáció emléknapja alkalmából, két zenerészlet keretezte a mai operettműsort:

Giacomo Meyerbeer: A hugenották  (New Philharmonia Orchestra - Richard Bonynge, 1969)

Felix Mendelssohn-Bartholdy: V. „Reformáció” szimfóniaD-dúr (Magyar Állami Hangversenyzenekar – Fischer Sándor)

Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő adásban ismét meghallgathatjuk.


3472 Búbánat 2019-10-30 15:49:24

A Dankó Rádió operettműsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya ezen a héten az Operettszínházból érkezett két vendégével beszélget a stúdióban:

Túl az Óperencián Lévai Enikővel és Dénes Viktorral - 44. hét

Kálmán Imre ma 66 éve hunyt el (Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.). Az operettkomponista életútját és zenés-színpadi alkotásait ismertette röviden Nagy Ibolya a rádióban.  Az emlékezést követően néhány dal szólalt meg A bajadérből: a Budapesti Operettszínház 2009. évi produkciójának hangfelvételén énekel Miklósa Erika, Dolhai Attila, Csere László, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté, km. az Operettszínház Zenekara. Vezényel: Makláry László.  Egy stúdiófelvételről pedig Kalmár Magda és Palcsó Sándor énekelték: „Egy jó kis bár… ott kapta első csókját a lány…”. (km. az MRT Szimfonikus Zenekara).

Az adásban elhangzott zenék közül kiemelem a Jacques Offenbach-blokkot (szubjektíve: sokkal jobban élveztem, mint a hallott Kálmán-melódiákat…):

A Kékszakáll részletei voltak

- Kettős: „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté) 

- Együttes: „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt, km. a Budapesti Operettszínház zenekara, vezényel: Somogyi Tóth Dániel (Budavári Palotakoncert, 2017. augusztus 20.)

Budavári Palotakoncert 1 rész Sissi nyomában

(MTVA felvétele) - Az időskálán elérhetőek: 1:15:59-től 

A most bejátszott blokk végén még elhangzott A párizsi élet című operettből  Frick  „hadaró”-belépője is.

A mai műsort Offenbach- Rosenthal Párizsi vidámságok című művének dallamai zárták, km. a Philadelphiai Szimfonikus Zenekar, vezényel: Ormándy Jenő.

Ismétlés: ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban.


3471 Búbánat 2019-10-29 20:25:14 [Válasz erre: 3470 Búbánat 2019-10-29 10:45:39]

Örömmel vettem, hogy Huszka Jenő Szép Juhászné című rádiódaljátékának nyitánya előtt Nagy Ibolya, a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője felolvasott részleteket a Magyar Nemzet 1954. október 29-i lapszámában megjelent riportjából: a napilap munkatársa abból az apropóból, hogy elkészült az új Huszka-dalmű,  a rádió zenei osztályának munkatársaival együtt meglátogatta az idős komponistát budai otthonában. Élményeiből készült el a cikk, ami aztán megjelent az újságban. A kutatásaim során rábukkantam erre a leközlésre, amit teljes terjedelmében bemásoltam ide a topicba, a 3332. sorszám alatt – ebből az írásból idézett most mondatokat az adásban Nagy Ibolya:

 

„A Fő-utca 15. számú házának kapujában szokatlan a forgalom. A csendes épület egyik lakásába rádiósok igyekeznek. Karmester, rendező, dramaturg, a zenei osztály vezetői, meg néhány művész. A házigazda, a 79 esztendős Huszka Jenő fogadja őket az ajtóban. A vendégek, lehetnek vagy tizenöten-húszan, helyet foglalnak. Elfogódottan figyelik az ősz mestert, amint leül a zongorához.

Huszka Jenő játszani kezd, másfél évtized hallgatás után írt új operettzenéjét mutatja be az egybegyűlt és a kíváncsiságtól izgatott fiataloknak, közülük többen most találkoznak először a Bob herceg és a Gül baba dallamainak alkotójával.

A zeneszerző keze fiatalosan fut végig a billentyűkön. Felcsendül az új operett, a "Szép Juhászné" első dallama. A dal olyan melodikus, hogy a második strófát már valamennyien dúdolják. Amint befejezi, lelkes tapsolásba kezdenek.

Fáradhatatlanul zongorázik az operett nagy mestere, miközben a társaság egy része a gyöngyfinomsággal leírt partitúra-oldalakat böngészi: hogyan is hangzik ez majd nagyzenekarral, szólistákkal, kórussal… Aztán kis csend.

Egy fiatal muzsikus feláll a helyéről, odalép Huszka Jenőhöz:

- Engedje meg, hogy valamennyiünk nevében egy mondatban foglaljam össze gondolatainkat: köszönjük, hogy e szép délután részesei lehettük... Igyekszünk, hogy a magyar rádió méltó keretek között mutassa be a legújabb Huszka Jenő-operettet!”


3470 Búbánat 2019-10-29 10:45:39

A Dankó Rádió nemrég véget ért operettműsorában hallott zenék voltak:

Huszka Jenő – Kristóf Károly: Szép JuhásznéNyitány (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György)  - a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1954. december 19., Kossuth Rádió, 19.00 – 21.35.

Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József: Maya

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma)  Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00

-  Barbara belépője, I. felv. - Macskaszerenád: „ Párizs kellős közepén…lakott egy finom kis cicamica… Miau, miau…” (Galambos Erzsi, énekkar)

- Maya, Barbara, Rudi jelenete: „Párizs, te szép…” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert, énekkar)

- Maya, Barbara és Rudi hármasa, II. felv.: „Ahol mi járunk tapsorkán.../ Odavagyok magáért, a fekete hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért. - Odavagyok egészen, a szívembe bevésem, hallgassa meg, ha kérem, a kérésem! – Szeretném, ha szeretne, rám nevetne! Nem kívánom sokáig, csak örökre!...” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert) 

- Maya belépője, I. felv.: „Megjöttem, tessék! Kérek egy cigarettá!… Azt mondják rólam, hogy szívem titkon jó’ van. Barátaim! Ne higgyétek el! Jó lenni rossznak..../Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni, óó-ó, óó-ó … szeretnék egyszer kicsit szeretni, óó-ó, óó-ó, szeretnék egyszer egy vidám napot! De én csak útszéli virág vagyok. Tán még a napfény se tud rám nevetni! óó-ó, óó-ó…” (Házy Erzsébet, énekkar)

- Együttes, II. felv.: „Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré…” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Korda György

Egy másik stúdiófelvételről szólalt meg:

- Maya és Charlie szerelmi kettőse, II. felv.: „… De messze-messze tűnt már a tegnap… /Szívem ezt a dalt, szívemből…. My sweetheart…" (Kállay Bori, Berkes János, km. a Stúdió 11) 

 

Döme Zsolt zeneszerző egy dalát Voith Ági énekli.

Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió18.40 – 21.05; Rádióra átdolgozta: Karinthy Ferenc.

-  Jancsi és Bagó jelenete, valamint a Tündérkar: Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize támad, add vissza nékem őt, szép szerelmes Iluskámat… Egy rózsaszál szebben beszél…”  (Sárdy János, Palló Imre, a  Földényi-kórus, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel: Polgár Tibor)

 

A „Túl az Óperencián” mai műsora Kemény Egon - Szász Péter - Raics István Szerencsés utazás című rádióoperettjének dallamaival zárult (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli) – 1950

Ezt az adást a délután hat órakor kezdődő ismétlésben újra meghallgathatjuk


3469 Búbánat 2019-10-28 11:40:06

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának mai zenéi voltak:

Kerekes János – Bródy Tamás – Békeffy István – Kellér Dezső - Romhányi József – Szenes Iván: Palotaszálló  – Nagykeringő (km. az MRT Énekkara valamint Szimfonikus Zenekara, vezényel a szerző) - 1962, Kossuth Rádió

Gyöngy Pál – Kristóf Károly: Minden jegy elkelt 

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1958. november 10., Kossuth Rádió 20.20 – 22.00

 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli.

A rádióban ezek a részletek voltak hallhatók az operettből:

- Rumba – „Hogyha rólam édesem minden izgatót tudnál, volnék éppoly ismerős, mint a római…  Türelem a fő, ugyebár, feleletet erre ne várj…” (Kiss Manyi, Rozsos István)

- Dal: „Milyen édes tud lenni az életben egy kis váratlan, egy kis véletlen, folyton átűz bennünket mindenen…/ Inkább csókolj és ne beszélj!... A hosszú csóktól ne félj!...”   (Neményi Lili)  

- Szerelmi kettős: „- Mire vársz, ha a szív szava szólit? Mire vársz, ha a vágy üde bódít? …. Le ne késs, ez a perc, vissza nem tér! Van-e még, ami több lehetne ennél?… /- Hunyd be a szemed, add a szád, csak a csók oltja el szívünk szomját! /- A tűzzel játszani nem félek…” (Neményi Lili, Bende Zsolt )

 

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer, Fritz Löhner-Beda - Szenes Andor – Dalos László: Szép a világ

- Georg dala: „Van olyan, aki őrzi a pénzt, van olyan, van olyan, sose vettem a pénzügyeket komolyan…/ - Szép a világ, a szívünkben nyíl száz virág, szép, nézni szép, egy lány ábrándos tekintetét…” (Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)  - Rádiófelvétel: 1957

Egy későbbi, a Magyar Rádió új operettfelvételének a bemutatója volt: 1974. május 1., Kossuth Rádió, 14.29 – 15.00: részletek. .Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

- Elisabeth és Georg kettőse (Andor Éva, Korondy György)

„ Uram, a szívem lázong, de maga milyen gyáva, ne legyek árva, figyeljen! Egy bárhoz van kedvem ma éjjel. /- Tudok egy helyet édes, remekebb ennél nincsen, ha oda eljön, tudom, hogy boldog lesz! /- Van egy édes bár, van egy édes bár, valamennyi páholyban szerelmes pár, minekünk való, minek ott a szó, hisz a száj az ott másra használható!.../- Van egy édes bár, van egy édes bár, hova titkon mindenki kettesben jár…”

 - Mercedes del Rossa dala  (Németh Marika, km. az MRT Énekkara)

 Csuda szép, csupa szép, ragyogó a tengerár, száll a hajó a vízen, zakatol a szívem, hova-hova napfény vár, feltűnik a kékes part, dúdolok egy édes dalt…/Rio de Janeiro, a napfény ragyogó, Rio de Janeiro, szenvedély ott lobogó, szerenád, te vagy az ő dallama, gyere hát, te átfogod a lánynak a derekát, nevet a szemed, oly forrón ölelem, vadul, hogy jaj, a szívem kigyúl…”

-  Kórusjelenet és Mercedes del Rossa dala (Németh Marika, km. Basky István és az MRT Énekkara)

 „ ….- Csak nyugalom, megmondhatom: már látták jönni őket az úton! …/ - én tudom,- ő tudja, - én tudom, - ő tudja, no, halljuk már, ez érdekes nagyon: - semmi szép se jó, el nem mondható, jaj, a vágy az rettenő…./iksz vagy ipszilon, ez nem izgalom…”

 

Egy dal hangzott el Huszka Jenő Gül baba című operettjéből - Mujkó nótája (Csányi János előadásában – aki ma 88 éves)

Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál. Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll. Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet!  Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet."

 

Franz von Suppé: A szép Galathea Nyitány (a Magyar Állami Operaház zenekarát Sándor János vezényli) – Hungaroton, 1989

Ezt a műsort ma 18 órától ismét meghallgathatjuk a rádióban.


3468 Búbánat 2019-10-27 17:58:22

A  Dankó Rádió internetes elérhetősége és élőben hallgatva:  https://mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

Ezen a héten Szinetár Miklóssal beszélgetett a Dankó Rádió stúdiójában a Túl az Óperencián adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya.

Ugyanakkor nemrég élőben alkalmam volt őt - a rendező-Tanár urat -  az Erkel Színház nézőteréről látni és szavait hallani: a Budapesti Operabarátok Klubdélutánján, mely szokás szerint Szinetár Miklós bevezető, üdvözlő szavaival vette kezdetét... E realizált programomról majd máshol és máskor később beszámolok.

A délelőtti rádióadás első részében a bejátszott operettrészleteket megelőzte egy operaária:

Giuseppe Verdi: Otello – Jago áriája: Credo (Sólyom-Nagy Sándor énekfelvételéről)

 

Lehár Ferenc –Alfred Maria Willner – Robert Bodanzky – Eugen Spiro - Gábor Andor – Semsei Jenő - Szabó Miklós: Éva

Az eredeti német cím: Das Fabrikmädel

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.30 

Km. az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

- Oktáv és Prunelles jelenete és hármas (Korondy György, Sólyom Nagy Sándor, Ambrus Mihály)

„- A sorsunk, hidd el! Ennyi minden. Ellene tenni nem lehet. A sorsra kell csak bízni mindent, az ember mást úgysem tehet! Főnökúr volnék, buta helyzet, nekem ez sosem imponált! De istenem, a sorsom ez lett, bár a szívem nem erre várt! / -Tessék belenézni, revideálni, aztán nevével szignálni! /- Ha valaki egy éve még azt mondja, dolgozz pajtikám! Én biztos azt felelem rá: hogy képzeled? Ez tréfa tán! És ugyebár, ez nem csoda, mert én nem dolgoztam soha. No persze, minek is, ha nem, hisz nekem ez oly idegen! / -Tessék belenézni, revideálni, aztán a nevével szignálni! / - Pardon! Ön Párizst ismeri! - Hát hogyne! Bocsánatot kérek. - Az szép, az jó! Az isteni! - Hát biz’, ott szebb az élet!…-  Ön nem hivatalnok  de cimborám! Nos, tudja új dalát is tán. Egy csacska dalocska, de kedvesen cseng, csendesebb a szíved. Ha dallama cseng, zeng a világ, és főleg a kedves…/- Kis pohár, csingilingilingili, jöjj, ne várj, csingilingilingili, miért oly boldog, szenvedély, egy pillanat és már véget ér…/- Hát, pajtás, jól vigyázz! Megárthat még a vágy… /- Boldogság, csingilingilingili, vágyom rád, csingilingilingili…”

- Oktáv és Pipsi kettőse (Korondy György és Németh Marika):

„- Az óra éjfélt üt, már csend van mindenütt, ilyenkor régen menni kell, mindegy hová, csak el. Miért volna itthon jobb? Nem, nem maradhatok, csak ahogy való: derül ki szép, mi jó./ - Ne mondja azt, hogy nem! Jaj mi van velem, a könnyű leányt leigáz, hajszol is engem; kalandos szenvedély, mely tör büszkeségem ellen… Fogjunk össze, ez ám a tűz, mi összefűz. /- Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott, nincs nyugtalanja többé, mert szenvedély dobog! Ki látta egyszer Párizst, az álmok városát, az visszavárja egyre az élet mámorát!/ - Az óra éjfélt üt, mily izgat úgy itt, egy hang is suttog valamit, az ördög tudja mit. És nem vagy egyedül, a jégen pezsgő hűl, s ha pukkan a dugó, lesz ámde dáridó!../- Itt most az ördög úr, egy jó fogáshoz nyúl, mert kézbe kapva a gonoszt, rákezdik halkan, és oly húrt érinté, oly helyen szédíté, a hang oly csábító, oly izzító a dalban - máris elkábít. /- Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott,…”

- Az I. felvonás fináléja (Lehoczky Éva, Korondy György, Kishegyi Árpád, Sólyom-Nagy Sándor):

„… A nő, aki szép, ha élni akar, miért ne múlasson, amíg fiatal. A párizsi lokál, ha csendül a pohár, ha nincs soha semmire gond, a pillanat teher, ha mindene lehet…”

A ma tizenhárom éve elhunyt operaénekesünkre, Gregor Józsefre emlékezve szólalt egyik rádiós operettfelvételéről  néhány szép részlet:

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert – magyar szöveg Fischer Sándor: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja 
/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkar (karigazgató: Sapszon Ferenc) 

Vezényel: Breitner Tamás

Részletek:

- Stanley gárdaezredes dala: „- Csak hánykolódom ágyamban, az álom elkerül ….lelkem most nyugodt…  kis folyócska álmodozva zúg, mint a gerle búg…” (Gregor József és az MRT Énekkarának  férfikara)

- Lányok kara (MRT Énekkarának női kara)

- Edward rendőrőrmester dala (Németh Sándor, az MRT Énekkarának férfikara)

- Csatainduló: „- Bárki szembeszáll velünk… zeng a trombitám…”   (Gregor József, Németh Sándor, Kalmár Magda és az MRT Énekkara)

- Lányok kara (MRT Énekkarának női kara)


3467 Búbánat 2019-10-26 22:15:49 [Válasz erre: 2019 Búbánat 2017-04-08 22:26:32]

Kapcs. 2019. sorszám

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

Operett két felvonásban

Új, teljes felvétel

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1990. december 31., Petőfi  Rádió, 21.00 – 22.45

Szövegét  Ludovic Halévy és  Hector Cremieux írta.

Fordította: Romhányi József

Rádióra alkalmazta: Romhányi Ágnes

Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Pál Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília.

Rendező: Bozó László

Szereposztás:

Orfeusz - Gulyás Dénes

Euridike - Kertesi Ingrid

Közvélemény - Takács Tamara

Jupiter - Miller Lajos

Juno – Béres Ilona

Pluto (Ariszteusz) - Rozsos István

Styx Jankó - Haumann Péter

Diana - Csonka Zsuzsa

Vénusz - Ulbrich Andrea

Minerva - Pelle Erzsébet

Merkúr - Korcsmáros Péter

Mars - Szüle Tamás (Szokolay Ottó)

Morfeusz - Fried Péter


3466 smaragd 2019-10-26 17:22:46

Dankó Rádió – mai ismétlés: 18.12 órától  

A hét vendége: Szinetár Miklós

https://mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2019/10/21/tul-az-operencian-szinetar-miklossal-43-het/

Nagy Ibolya felelősszerkesztő – műsorvezető Szinetár Miklósssal beszélgetve a 90 évvel ezelőtt született operacsillagra, Házy Erzsébetre emlékezett, amely részben Szinetár Miklós kiemelte, a személyiség fontosságát Házy Erzsébet karrierjét példaként hozva, megemlítette nagy népszerűségét továbbá közös munkáikról idézett fel emlékképeket.

Nagy Ibolya a műsora alkotórészeként hallható születésnapi köszöntésnél ma így szólt:

Kedves Hallgatóink!

Ma ünnepli születésnapját Kemény Egon, a kétszeres Erkel Ferenc–díjas zeneszerző lánya, Kemény Anna Mária, korábbi vendégem, aki édesapja hagyatékának gondozója, ápolója, és aki immár három CD-t is megjelentetett édesapja műveiből. A Hatvani diákjait, és egy teljesen friss, „ropogósat”, amit éppen tegnap kaptam a kézbe: Gyermekjátékok címmel, valamint a Komáromi farsangot, aminek dallamaival köszöntjük sok-sok szeretettel, és kívánunk Kemény Anna Máriának: boldog születésnapot!

Magyar Rádió, stúdiófelvétel: Komáromi farsang (1957)

A mai műsorban elhangzott:

KEMÉNY EGON – Erdődy János: Komáromi farsang

  • Nyitány
  • Lilla románca  "Könnyű lepke, kis madár ..."

Házy Erzsébet, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

  • Csokonai dala "Sötét lepel borul  reánk …"                                                        

Ilosfalvy Róbert, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

  • Lilla és Csokonai kettőse "Az első reggel…" kettős                                                     

Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

  • A nápolyi király dala "Ferdinándusz büszke nevem ..."                          

Fekete Pál, Kishegyi Árpád, Földényi-kórus, Magyar Rádió Szimfonikus  Zenekara

  • „Lilla, szívemet ne vesd meg…” kettős

Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

  • Kraxelstumpf óbester szerenádja "Egy-kettő, egy-kettő ..."                            

Bilicsi Tivadar, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

"Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió

 

Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: „Komáromi farsang”

Magyar Rádió 1957. Rádiódaljáték 2 részben.

Főszereplők: 

Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc

Lilla – Házy Erzsébet és Korompai Vali.

Szereplők:

Deák Sándor, Gönczöl János, Molnár Miklós, Berky LiliBilicsi Tivadar, Szabó Ernő, Hlatky László, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Kishegyi Árpád, Völcsey Rózsi, Gózon GyulaRózsahegyi Kálmán és mások.

Zenei rendező: Ruitner Sándor.

Rendező: László Endre.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

Közreműködött a Földényi-kórus.

www.kemenyegon.hu


3465 Búbánat 2019-10-26 11:05:24

Egész héten Szinetár Miklós a vendége Nagy Ibolyának a Dankó Rádió stúdiójában. A felelősszerkesztő-műsorvezető a „Túl az Óperencián” mai műsorában a 90 éve született Házy Erzsébetről is kérdezte a rendezőt, az Operaház egykori főigazgatóját: milyen emlékei vannak a szoprántüneményről?...

Az adásban Házy Erzsébet rádiófelvételei közül részletek hangzottak el az alábbi zeneművekből:

Giacomo Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája a II. felvonásból  (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)

Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: Komáromi farsang

Az elhangzott részletekben énekel:

Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Fekete Pál, Kishegyi Árpád, Bilicsi Tivadar, km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György a rádiófelvétel bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00

 

Jacques Offenbach – magyar szöveg: Fischer Sándor: A szép Heléna

- Heléna románca, II. felv.:  „A szép Heléna, így neveznek…” (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételeibőlbemutató: 1976. augusztus 16., Kossuth Rádió 20.25 - 21.05

- Páris belépője – Páris ítélete I. felv.:  Három istennő vitázott …mindhárom azon csatázott, ki a legszebb égi lény?… Nos, ifjú Paris, jól figyelj!…/ Evoé! Egészen biztos, az ki győz a versenyen… Évoé, Évoé, ….az ilyen Éva minden eszközt megragad…”  (Réti József)

- A III. felvonás fináléja (Heléna, Partenisz, Leona, Menelaosz, Páris, Oresztész, Akhilleusz, Ajax I., Ajax II., Agamemnón, Kalkhasz, kórus)

Házy Erzsébet, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, Melis György, Réti József, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palócz László, Maleczky Oszkár, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás  - a  Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52

 

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Nyitány (a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát Michail Vladimirovich Jurowski vezényli)

Ezt a műsort újra meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben, 18 órától.


3464 Búbánat 2019-10-25 16:25:53

A délelőtti, „Túl az Óperencián” adásának ismétlése délután hat és hét óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban.  A mai műsor tartalmából:

Kodály Zoltán – Harsányi Zsolt: Háry János

km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János (Hungaroton, 1994)

- Toborzó: „A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga, eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja, hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.”  (Sólyom-Nagy Sándor, énekkar)

- Háry és Örzse kettőse: „Tiszán innen, Dunán túl, túl a Tiszán van egy csikós nyájastul” (Takács Klára, Sólyom-Nagy Sándor, énekkar)

- Intermezzo

- Huszárok dala: „Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, de Majlandban harminckettő látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt! (énekkar)

 

Kálmán Imre – magyar szöveg Gábor Andor – Békeffy István – Kellér Dezső: Csárdáskirálynő

- Stázi és  Edvin kettőse: „Túl az Óperencián boldogok leszünk” (Gyenes Magda, Koszó István) –  a Fővárosi Operettszínház előadásának hangfelvételéről - 1955

- Szilvia és Edvin kettőse: „Táncolnék a boldogságtól, szívem lázban ég… /Álom, álom, édes álom, álomkék, álmodjuk, hogy egymásé leszünk majd még…” (Németh Marika, Baksay Árpád, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Qualiton, 1965

- Stázi és Bóni kettőse: Zajt ne üss, kicsilány, idesüss!  Amit én szavalok az egy tiszta dolog…/Te rongyos élet, bolondos élet! Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?...”  (Gyenes Magda, Rátonyi Róbert, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Qualiton, 1965

- Cecília, Ferkó és Miska hármasa: „Nem él jobban Kínában sem a kínai császár, mint mikor a szívemre a búbánat rászáll…/Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer esőre áll…”  (Honthy Hanna, Palócz László, Feleki Kamill, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételéről, 1968. június 1. Kossuth Rádió 19.20 – 22.00.

 

Ifj. Johann Strauss - Carl Hafner- Richard Genée - magyar szöveg Fischer Sándor: A denevér

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) 

A  II. felvonás fináléja - Rosalinda, Adél, Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Eisenstein, Kórus (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Szőnyi Ferenc, énekkar)

„- Egy család  a sok barát, pertu lesz itt mind a vendég….Most egy csók, s testvérként: dúdoljuk, most egy csók, dúdoljuk,  együtt dúdoljuk…. /- Elég volt,  már elég! Keringőre várunk rég. Fel mind vidám táncra, ez megkoronázza a mai kedves szép szupét!  /Táncoljunk már, no, táncoljunk már, ezt várja minden pár! /Ó ez az éj, ez a boldogság… /- Testvér, hány óra van, nézd csak meg! Az én órám rosszul jár…/- Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Sietek, sietek, hol a kalapom?... /- Ó, ez az éj, ez a boldogság, vágy meg a bor tüze mámort ád, adna az élet is oly sok jót, mint ez órában ád a bor, s a csók!”


3463 joska141 2019-10-24 16:01:08 [Válasz erre: 3462 Búbánat 2019-10-24 12:35:52]

Ha valakit érdekeln: más program miatt díjmentesen átküldöm e-mail-ban a mai Operett Gálára érvényes 2 db jegyemet. (Emelet oldalülés 1.sor 1-2.szék)


3462 Búbánat 2019-10-24 12:35:52

Ma van a Magyar Operett Napja! A Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó kezdeményezésére 2002 óta október 24-én, Lehár Ferenc (1870-1948) halálának és Kálmán Imre (1882-1953) születésének évfordulóján ünneplik a magyar operettet a kulturális tárca védnökségével.

A Dankó Rádió napi operettműsorában - „Túl az Óperencián”  - természetesen a két világhírű magyar zeneszerző műveiből is megszólaltak részletek:

Kálmán Imre -Julius Brammer, Alfred Grünwald - Szenes Andor – Szenes Iván: A montmartre-i ibolya
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00

Közreműködik az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás
Erről a teljes rádiófelvételről az alábbi számokat hallhattuk:

- Violetta dala, III. felv. „Nem sok,  amire kérem, hogy szeress kicsikét…” (Kincses Veronika)

- Raoul, Florimond, Henry és Spaghetti négyese, I. felv.: „Gazdagok vagyunk, felragyogott csillagunk…Az élet nagyon szép, az élet nagyon jó…” (Molnár András, Rozsos István,  Póka Balázs, Begányi Ferenc)

- Ninon és Florimond kettőse: „Ha volna egy csipetnyi fantáziád, nem váratnál tovább…” (Kalmár Magda, Rozsos István)

- Együttes: „Művészhimnusz” - Violetta, Raoul, Florimond, és Henry négyese, II. felv.  „Ha gyötör a szegénység, ha elhagy a reménység…”  (Kincses Veronika, Molnár András, Rozsos István, Póka Balázs, km. az MRT Énekkara)  

Ebben a zenei összeállításban Ilosfalvy Róbert énekfelvételéről felcsendült a "Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom..." dal is, mely eredetileg az Ördöglovas című Kálmán-operett betétszáma - onnan került át később A montmartre-i ibolyába. (Bolberitz Tamás vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát) - Ilosfalvy Róbert új felvételei - operettrészletek, 1982

 

Johann Strauss: A cigánybáró - Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.

 – Szaffi és Barinkay kettőse, II. felv.: „Ki esketett?” (Raskó Magda, Udvardy Tibor, a  Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Tóth Péter) – „Johann Strauss operettjeiből” - Qualiton, 1956 -  HLP OK 6509

- Finálé – részlet: „Mert a szív és az ész, együtt mindenre kész...”  (Ilosfalvy Róbert, az  MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János) – a Rádió Dalszínháza teljes felvételéről, 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30 

 

Jacques Offenbach - E.T.A. Hoffmann művei nyomán Jules Barbier -  Innocent Vincze Ernő: Hoffmann meséi

- Miklós és Giulietta kettőse: „Barcarola”  (Szőnyi Olga, Déry Gabriella, az  MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós) – a  Magyar Rádió új operafelvételének a  bemutatója: 1962. április 28., Kossuth Rádió 18.49 – 22.00

 

Lehár Ferenc – André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein – magyar szöveg Mérey Adolf:  A víg özvegy

- Danilo belépője, I. felv.: „Ó, szerelmetes szép hazám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám” (Harsányi Frigyes)

- Vilja-dal, II. felv.  (Kalocsai Zsuzsa)

- Danilo és Hanna szerelmi kettőse, III. felv. „-Hallgat ajkam, hív e dallam: Jöjj, szeress!.../- Dalod szívemhez szól, jól esik, igen jól, a szív csak ver szegény, és  arra kér, hogy légy enyém!...” (Kalocsai Zsuzsa, Harsányi Frigyes)

-Grisette-dal, II. felv.  „Ritanturi, tantire…” (Oszvald Marika)

 

Lehár Ferenc: Arany és ezüst - keringő (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli)

 

Ezt a műsort  meghallgathatjuk az ismétlésben délután, a hat órakor kezdődő adásban.


3461 Búbánat 2019-10-23 11:10:28

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsor-sorozata mai ünnepi adásának zenei kínálatából:


Zerkovitz Béla dalaiból hallottunk párat Ajtay Andor és Bilicsi Tivadar énekfelvételeiről

Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária Főhadnagy

- Jancsó Bálint dala: „Nagy árat kér a sors a boldogságért, megfizetünk mindenért, minden pillanatért…” (Vadász Zsolt)

Huszka Jenő – Jókai Mór - Háy Gyula - Fischer SándorSzabadság, szerelem

A daljáték keresztmetszet-felvételének a bemutatója: 1955. június 25, Kossuth Rádió, 18.20 – 19.00

Közreműködik: Petress Zsuzsa, Zentay Anna,  Jámbor László,  Kishegyi Árpád, Csákányi László,

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Földényi-kórus Férfikara.

Vezényel: Várady László

- Béla dala: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem! Szerelmemért feláldozom az életet! Szabadságért feláldozom szerelmemet!”  (Petőfi Sándor megzenésített verse Hadics László énekfelvételéről szólalt meg – eredetileg Jámbor László énekli a dalt, de később Hadics László és Radnay György énekével is felvették a stúdióban.)

- Judit belépője: „Száll, száll a tavaszi remény” (Petress Zsuzsa); a daljátékban Juditnak három önálló dala van, a másik kettő: „Párja után száll a madár” és az utólag felvett, a  III. felvonásból: "Irigyeim sokan vannak". 

- Erzsók és Andris kettőse – „Játék-kettős”: -Csók csak kettesben jó, ajkad másnak nem tartható” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)

- Melchior dala:Társtalanul járogat az orvos” – „Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj” (Csákányi László)

- Erzsók és Andris másik vidám kettőse:  „… Nem kívánok egyebet, egyebet, mint egy ilyen ici-pici csókocskát! Semmi baj nem fenyeget, fenyeget, ettől ugyan nem dől össze a világ! Mert a csók olyan, mint az orvosság, csókra kivirul a boldogság! Nem kívánok egyebet, egyebet, mint egy ilyen icipici csókocskát! /- Hallod-e angyalom, értsd meg a szót…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)

- Nyitány

Kacsóh Pongrác - Petőfi Sándor - Bakonyi Károly - Heltai Jenő: János vitéz

Bagó dala: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél” (Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Melis György operettdalokat énekel - az új felvétel bemutatója: 1980. november 3., Kossuth Rádió 20.31 – 20.50 

 

A délelőtt elhagzott adás ismétlése: ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádió hullámhosszán.


3460 Búbánat 2019-10-22 10:28:00

Két magyar zeneszerző is született ezen a napon, akikről a Dankó Rádió nemrég véget ért, operett kedvelőknek szóló műsorában a felelősszerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya - egy-egy szerzeményük dallamainak bejátszásával is - megemlékezett:

A „Túl az Óperencián” adásának elején Jacobi Viktorról (Budapest, 1883. október 22. – New York, 1921. december 10.)  - Felcsendült a Miami című operettjéből a „Miami-keringő”a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  Bródy Tamás vezényli.

A „Túl az Óperencián” adásának végén: Liszt Ferencről (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) -  a Les Preludes  szimfonikus költemény  részletét hallottuk a Duna Szimfonikus Zenekar előadásában, vezényel: Deák András.

E két zeneszám között két operett részletei szólaltak meg:

Kerekes János - Romhányi József – Semsei Jenő: Kard és szerelem (Részletek, 1957. december 29.,  Petőfi  Rádió, 16.46 – 17.10) -  a Fővárosi Operettszínház Énekkarát és Zenekarát maga a komponista vezényli.

- Antonio belépője (Sárdy János, kórus)

- Kettős: – „Don Sebastiano” (Koltay Valéria,  GálcsikyJános )

- Maritana és Antonio kettőse: „Nézz rám!”  (Petress  Zsuzsa, Sárdy János)

 

Leo Fall –  Rudolf Schanzer és Ernst Welisch - Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour

Előbb a Televízió Zenés Színháza Madame Pompadourja felvételének zenei anyagából hallhattuk:

-  Madame Pompadour belépője (Tiboldi Mária)

„Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”

- Madame Pompadour és Calicot vidám kettőse (Tiboldi Mária, Maros Gábor)

"József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!...”

A Rádió Dalszínháza teljes felvételéről (1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00) szólalt meg:

- Belotte és Calicot vidám kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

„ - Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött, itt döntened kell a kedv és a méltóság között./- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lába meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver-ver!...” Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver-ver!...”

-  Az I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, Katona Lajos, Nádas Tibor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

 

Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ma 18 és 19 óra között.


3459 Búbánat 2019-10-22 00:17:05

„Hangportrék — rádiós emlékek fényében”

Ruitner Sándor műsora. Közreműködik: Erőss Anna

Simándy József - 1985. november 26., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.17 

Maleczky Oszkár - 1986. január 1., Kossuth Rádió, 12.49 – 14.00

Gyurkovics Mária - 1986. január 7., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.21

Orosz Júlia - 1986. január 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.08

Závodszky Zoltán - 1986. február 20., Kossuth Rádió, 20.33 – 21.40

Osváth Júlia - 1986. március 19., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.30

Udvardy Tibor - 1986. április 01., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.04

Svéd Sándor - 1986. május 27., Kossuth Rádió, 20.00– 21.17

Székely Mihály - 1986. június 20., Kossuth Rádió,  20.52 – 22.00

Palló Imre - 1986. július 8., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.30

Szecsődy Irén - 1986. augusztus 5., Kossuth Rádió,  20.05 – 21.12

Palánkay Klára - 1986. december 5., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.24

Jámbor László - 1987. január 13., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.12

Ernster Dezső - 1987. február 7., Kossuth Rádió,  22.30 – 23.

Rigó Magda és Losonczy György - 1987. február 19., Kossuth Rádió,  20.25 – 21.40

Báthy Anna - 1987. március 19., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Radnai György - 1987. május 28., Kossuth Rádió,  20.16 – 21.33

Birkás Lilian - 1987. június 11., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Takács Paula I. rész - 1987. szeptember 2., Kossuth Rádió,  20.51 – 21.24

Takács Paula II. rész - 1987. szeptember 11., Kossuth Rádió,  20.18 – 21.00

Kishegyi Árpád I. rész - 1987. október 2., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Kishegyi Árpád II. rész - 1987. október 6., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Várhelyi Endre I. rész - 1987. november 26.,  Kossuth Rádió,  20.16 – 20.53

Várhelyi Endre II. rész - 1987. november 28.,  Kossuth Rádió,  19.37 – 20.20

Budanovits Mária - 1988. január 7., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.29

Réti József I. rész -1988. január 19., Kossuth Rádió,  19.56 – 20.

Réti József II. rész - 1988. január 22., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.57

László Margit I. rész - 1988. február 17., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.59

László Margit II. rész - 1988. február 18., Kossuth Rádió,  20.23 – 21.05

Bende Zsolt I. rész - 1988. április 15., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.14

Bende Zsolt II. rész - 1988. április 17., Kossuth Rádió,  17.30 – 18.40

Sándor Judit -1988. június 9., Kossuth Rádió,  21.00 - 22.00

Melis György -1988. július 2., Kossuth Rádió, 19.52 – 21.03

Palcsó Sándor -1988. július 5., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Házy Erzsébet - 1988. augusztus 6., Kossuth Rádió,  20.35 – 21.39

Bartha Alfonz - 1988. szeptember 4., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.52

Barlay Zsuzsa - 1988. szeptember 27., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Mátrai Ferenc - 1988. október 28., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.15

Ilosfalvy Róbert - 1988. december 22., Kossuth Rádió,  20.55 – 22.00

Komlóssy Erzsébet - 1989. január 17., Kossuth Rádió, 21.00 -22.00

Moldován Stefánia - 1989. február 19., Kossuth Rádió, 20.58 -22.00

Fekete Pál -  1989. május 9., Kossuth Rádió, 20.49 – 21.45

Lehoczky Éva - 1989. július 11., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Rősler Endre - 1989. július 29., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Palócz László - 1989. szeptember 19., Kossuth Rádió,  21.00 – 22.00

Berdál Valéria, Hankiss Ilona és Kövecses Béla - 1989. november 16., Kossuth Rádió, 21.00 - 22.00

Szabó Miklós - 1989. november 26., Bartók Rádió, 22.04 – 23.04

Geszty Szilvia, Kálmán Oszkár, Szilvássy Margit és Németh Anna - 1989. december 21., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Szőnyi Olga, Faragó András, Külkey László - 1990. január 25., Kossuth Rádió, 20.59 – 22.00

Halász Gitta, Koltay Valéria, Ágai Karola -  1990. március 25., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.00

Déry Gabriella, Katona Lajos -  1990. május 13., Bartók Rádió, 22.05 – 23.05

Szalma Ferenc és Gregor József - 1990. június 3., Bartók Rádió, 21.40 – 22.40 

Antalffy Albert, Bódy József, Domahidy László - 1990. június 30., Bartók Rádió, 9.00 – 10.00

Laczó István és Joviczky József - 1990. november 2., Bartók Rádió, 10.20 – 11.18 

Nádas Tibor és Fodor János - 1991. február 6., Petőfi Rádió, 9.03 – 10.03 

Tiszay Magda, Tamássy Éva, Szirmay Márta - 1991. március 6., Petőfi Rádió, 9.50 – 10.50


3458 Búbánat 2019-10-21 11:23:03

Mától egy héten át Szinetár Miklós rendezővel, egyetemi oktatóval, az Opera egykori főigazgatójával és örökös tagjával beszélget  a Dankó Rádióban a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a "Túl az Óperencián" operettkedvelőknek szóló műsorában.  

Az adás elején Lehár Ferenc Pacsirta című operettjéből az Induló és palotás zenéje hangzott el. (Az MRT Szimfonikus Zenekarát Rácz  Márton vezényli) – koncertfelvételről

 

Fényes Szabolcs – Halász Rudolf- Romhányi József: Két szerelem

„Hajnali vallomás”

(Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) - 1961

"Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, én a völgy ölén remegve várok rád. Már ébred a szép ,harmatos rózsaág, a tavasz dalos reggelén jössz az úton át."
 

Az operettből további dalok csendültek fel

Petress Zsuzsa, Melis György („Hinni kell! Szerelemben hinni kell!”),

Zentay Anna és Rátonyi Róbert  " Jöjj ide, kincsem, nincsen jobb kedvű fickó én nálam…- várnak a tyúkok lenn az úrnál egy faluvégi kis házban, - várlak is, ha elkergetsz, - egy kicsit, vár a tyúkketrec, majd oda várlak, együtt lógjunk… /- Háp-háp-háp, sárga kacsaláb…, csip-csip-csip, csibe csipog itt…, gá-gá-gá, jő a  liba már, mája hája, töpörtyűje, hasam legyen temetője,…, kot-kot-kot, tyúkom kotyog ott, akit már a nyakas kakas megházasított…, toj-toj-toj, csupa pihe toll…)  énekfelvételeiről,

a Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bánfalvy Miklós ill. Bródy Tamás vezénylik (1961. és 1955.)

 

Részletek szólaltak meg Szörényi Levente - Bródy János István, a király című rockoperájának stúdiófelvételeiről is.

Ezeket a zenéket is,  újra meghallgathatjuk a délutáni műsorismétlésben, 18 órától. 


3457 Búbánat 2019-10-20 14:54:34

Lehár Ferenc - Ludwig Herzer és Fitz Löhner – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában elhangzott:

- a  II. felvonás fináléja Házy Erzsébet és Simándy József előadásában

- Mi és Feri jelenete a III. felvonás fináléjából.

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Bródy Tamás

Liza - Házy Erzsébet

Szu-Csong herceg – Simándy József

Mi, a húga – Kalmár Magda

Hatfaludy Feri – Bende Zsolt
 

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1971. november 11., Kossuth Rádió 19.35 – 21.29

A  „Túl az Óperencián”  adásának ismétlését meghallgathatjuk ma délután hat és hét óra között a rádióban és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).


3456 smaragd 2019-10-19 18:40:08 [Válasz erre: 3455 Búbánat 2019-10-19 10:04:20]

Dankó Rádió                 a mai ismétlésben: 18.50 után

Mondhatjuk, hogy az Ábrahám – Kemény barátság keretezte a mai műsor zenei részét… Ábrahám Pál-operettjével indult és Kemény Egon szimfonikus könnyűzenéjével zárult…

Itt meghallgatható: https://mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

KEMÉNY EGON: Tangó

Magyar Rádió, 1954, 6’, – részlet –

A Rádiózenekart Kerekes János vezényelte.

„Túl az Óperencián” – NAGY IBOLYA műsora – Dankó Rádió


3455 Búbánat 2019-10-19 10:04:20

A Dankó Rádió imént  véget ért operettműsorában részleteket hallgathattunk meg  Ábrahám Pál - Harmath Imre - Földes Imre Viktória című operettjéből (a Budapesti Operettszínház élő előadásának hangfelvételéről - a részletei CD-n is megjelentek)

Frankó Tünde, Dolhai Attila, Peller Anna, Peller Károly, Kékkovács Mara, Csonka András, Huszti Péter,  a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara, vezényel: Makláry László

A "Túl az Óperencián" adását délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a rádióban  és az internetes elérhetőségen (www.dankoradio.hu) oldalon.


3454 Búbánat 2019-10-18 17:30:28

A Dankó Rádióban most 18 órakor kezdődik a délelőtt elhangzott operettműsor ismétlése („Túl az Óperencián”) - Benne a Denevér melódiáival:

Johann Strauss – magyar szöveg Fischer Sándor: A denevér

- Csárdás - Rosalinda dala, II. felv. (Zsadon Andrea énekfelvételéről)

„Hazámnak dalára nyugtom nem lelem, könnytelt a szemem, a szívem fáj. Igéz a hangja, a zenéje kábít, visszacsábít, híven az ősi táj, a pusztán a délibáb, a napfény, a nyíló virág, a fák sűrű zöldje, a dús búza földje…. / Tűz és szenvedély, víg hangú jó kedély, tánc és nótaszó, így mulatni jó!.Hej, te barna lány, csárdásra várnak ám! Nyújtsd a két karod, járd a táncot, hopp!.....” 

A Rádió Dalszínházának teljes felvételéről szólal meg két részlet:

  • Pezsgő-tercett (László Margit, Kozma Lajos, Szőnyi Ferenc, MRT Énekkara)   

„… No, koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár. Koccints, koccints tehát!…/Felségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál! Első pezsgő néven ő  császár és király…/Ő felsége sokáig éljen! A császár és király!”   

  • Falke dala, jelenet és a  II. felvonás fináléja - Rosalinda, Adél, Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Eisenstein, Kórus (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Szőnyi Ferenc, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) -1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00

„- Lovag uram, köszöntöm Önt …- Merci, merci, merci! – Lovag úr, márki úr, igyuk ki!... – Egy szót urak, hallgassanak… Mivel a párok itt egymásra leltek,  a vágyban egyek a rokoni lelkek, hadd legyen egy testvéri nagy társaság, ki itt van, legyen egy család…. /- Most minden kézben egy telt pohár, s dalolja együtt mindegyik pár…. - Egy család, egy család a sok barát, pertu lesz itt mind a vendég….Most egy csók, s testvérként: dúdoljuk, most egy csók, dúdoljuk,  együtt dúdoljuk…. /- Elég volt, már elég! Keringőre várunk rég!  Fel mind vidám táncra, ez megkoronázza a mai kedves szép szupét!  /- Táncoljunk már, no táncoljunk már, ezt várja minden pár! /Ó ez az éj, ez a boldogság… /- Testvér, hány óra van, nézd csak meg! Az én órám rosszul jár…/- Egy, kettő, három, négy, öt, hat. - Sietek, sietek, hol a kalapom?... /- Ó, ez az éj, ez a boldogság, vágy meg a bor tüze mámort ád, adna az élet is oly sok jót, mint egy órában ád a bor, s a csók!”

 

A felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, ezen a héten minden nap Nagy-Kálózy Eszter színésznővel beszélget a rádió stúdiójában.


3453 Búbánat 2019-10-17 10:34:05

A Dankó Rádióban nemrég ért végett a szokásos délelőtti operettműsor.

1. Behár György – Tóth Miklós – Dalos László: Zátony

- A kapitány dala: „Ha vége van a nyárnak” (Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. augusztus 25. Kossuth Rádió, 19.25 – 20.54.

2. Behár György – Szabó György - Baranyi Ferenc: Fekete rózsa

- Dal: „Akit a szerelem”  (Tokody Ilona, km a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Pál Tamás) - 1974

A felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  műsorában megemlékezett  a  90 éve született Kossuth-díjas színésznőről, Váradi Hédiről  (Újpest, 1929. szeptember 22. – Budapest, 1987. április 11.) 

A Rádió Dalszínháza égisze alatt készült operettfelvételek dialógusaiban gyakran lehetett Váradi Hédi prózát mondó hangját is hallani. Most egy Offenbach-operettből bejátszott két jelenetben hallgathattuk meg Váradi Hédit, mielőtt felcsendül az ének-zene is:

3. Jacques Offenbach – Fischer Sándor: A szép Heléna

Km. az  MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara.  Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52

A szereposztásból:

Páris – Réti József (Fülöp Zsigmond)
Menelaus – Melis György (Feleki Kamill)
Heléna – Házy Erzsébet (Váradi Hédi)
Agamemnon – Palócz László (Kállai Ferenc)
Calchas – Maleczky Oszkár (Greguss Zoltán)
Achilles – Palcsó Sándor (Kaló Flórián)
Ajax I. – Kishegyi Árpád (Gyenge Árpád)
Ajax II. – Külkey László (Miklóssy György)
Orestes – Bende Zsolt (Tordy Géza)
Bacchis – Koltay Valéria (Örkényi Éva)
Parthamis - Gombos Éva (Böröndi Kati)
Leone – Erdész Zsuzsa (Szegedi Erika

 - Heléna és Páris szerelmi kettőse – „Álomkettős”  

próza: Váradi Hédi, Fülöp Zsigmond

ének: Házy Erzsébet, Réti József

„- Igen, ez mind csak álom… igen ez álom, szerelmes álom… /Ó, hercegnő, csodállak!... ezért találtam őt csak szépnek!.../ igen az álom,  szerelmes álom,  éjszaka csodás… szent varázs… mely véget ér... hajnalban már véget ér, élvezd,  élvezd, mely eltűnik, mint álom… a  képzelet, mily szárnyra kél …   mind ez csak álom,  mind ez csak álom, mely üdvöt ígér.

- A II. felvonás fináléja

próza: Váradi Hédi,  Fülöp Zsigmond

ének: Házy Erzsébet, Réti József, valamint Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Melis György, Palcsó Sándor, Palócz László,  az MRT Énekkara

Megjegyzem: ebből a csodás szereposztásból (ének) egyedül Palcsó Sándor van köztünk - aki idén novemberben ünnepli a 90. születésnapját!

Franz von Suppé: A szép Galathea Nyitány (a Magyar Állami Operaház Zenekarát  Sándor János  vezényli (1989, Hungaroton)

 

Ismétlés ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban – „Túl az Óperencián”; az interneten is, online meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalról.


3452 Búbánat 2019-10-16 18:13:13

A Dankó Rádió mai operettműsorának  - „Túl az Óperencián” - az elején elhangzott:

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár – nyitány (MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) -1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

https://mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

Most hallgathatjuk a Dankó Rádióban

Pjotr Iljics Csajkovszkij - Josef Klein: A diadalmas asszony - daljáték

Szövegét írta: Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla.

Harsányi Zsolt fordítását felhasználva átdolgozta és rádióra alkalmazta Erdődy János.

Részletek:

- Gulyás Dénes, km. az MRT Énekkarának Férfikara; Zempléni Mária és Rozsos István. Az  MRT Szimfonikus Zenekarát vezényli: Breitner Tamás  - Rádió Dalszínháza bemutatója: 1989. december 10., Kossuth Rádió, 20.55 – 22.00

- Márta románca (Sass Sylvia, km. a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – 1977. március 26. Kossuth Rádió 18.45-19.13  

- Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József és a Földényi-kórus, vezényel: Bródy Tamás) - 1958., Kossuth Rádió

 

Eisemann Mihály – Baróti Géza – Dalos László: Bástyasétány 77

Részletek:

Németh Marika, Zentay Anna, Fejes Teri,  Ajtay Andor, Fekete Pál, Mucsi Sándor, Kazal László, Rátonyi Róbert, km. a Földényi-kórus, az MRT Szimfonikus Zenekara és Tánczenekara. Vezényel: Vaszy Viktor – 1957. május 4., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00


3451 smaragd 2019-10-16 17:12:44 [Válasz erre: 3449 smaragd 2019-10-13 17:43:26]

Helyesbítek: Dr. Szedresi István nyugalmazott orvos-ezredes úr.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.